2012. január 2. hétfő Anikó ma 16 hetes, másképpen három hónapos és 3 hetes. Ahogy 2011. okt. 30-án (amikor Anikó 6 hetes volt és 6 napos, vagy másképpen egy hónapos és 2,5 hetes) részletesen megírtam egy nap eseményeit, így ezt ma is megpróbálom. Az lenne az igazi, ha minden hónapfordulón megírnám egy nap történetét, és akkor össze lehetne hasonlítani, hogyan változnak a napjaink. Az ötletet az adta, hogy átolvastam az okt. 30-i beszámolómat, és nem akartam elhinni, hogy valaha annyit kellett az babával kínlódnunk. Igaz, hogy most éppen egy nyűgösebb időszak van, de azért még így sem lehet összehasonlítani! Most már annyival könnyebb dolgunk van, mint két hónappal ezelőtt! 00:00 – 06:00: Éjfélkor: éppen most sírt fel Anikó, noha fél órája azt hittük, elaludt végre! Gábor bement hozzá. Most akartam lefeküdni. Néhány hete a mi hálószobánkban van Anikó kiságya is, mert az ő szobája túl meleg lesz a fürdésre való felfűtés után, és a szmog miatt nem lehet este szellőztetni, mert borzasztó szag jön be az utcáról. Így lehűteni sem tudjuk a szobáját, és náthásan különösen fullasztó túl meleg szobában aludni. A probléma megoldása az lenne, ha máshol fürdetnénk, de még nem sikerült megállapodnunk, hogy hol. Addig Anikó a mi szobánkban alszik. Lefekvés előtt még előkészítettem a holnapi nap indulását: orrcsepp a pelenkázónál, hogy ébredés után tudjak csepegtetni; ugyanoda kikészítettem 2*3 pelenkát (kétfajta van, és hogy egyenletesen fogyjon); és váltóruhát, azaz rugdalózót, kombidresszt és harisnyanadrágot, arra az a esetre, ha átázna valami. Elrendeztem a hempergőjét, ahova majd a reggeli szoptatás után kerül, illetve a szoptatás helyét: oda a párnákon kívül a papírzsebkendőt készítettem elő és az olvasnivaló könyvet (most éppen az Eastwicki boszorkányokat olvasom, de most nagyon nem tetszik). Szerencsére Gábor szinte azonnal visszajött. Szóval csak egy kis felsírás. Karácsony óta nagyon nehéz időszakunk van: egyrészt beteg is lett Anikó (kicsit náthás volt előtte is, de most már nagyon az, sőt köhécsel és melegebb is, mint kellene), másrészt sokkal nyűgösebb is. Nagyon nehéz volt az esti altatás. Az a terv, hogy holnap felhívom az orvost, hogy jöjjön ki meghallgatni, hogy lehet-e csütörtökön oltatni, ahogy a terv szerint lenne. Beállítom a mobilomon, hogy 6:30-kor csörögjön: ha Anikó addig nem kel fel, akkor le kell fejnem a tejet. És a fürdőszobai kitérő után elmegyek aludni. Remélem, a következő pont 6:30-kor lesz. 06:00 – 09:00: Anikó ma 6:15-kor ébredt, sírva. Ez elég szokatlan: egyrészt később szokott kelni, másrészt inkább csak magyaráz a kiságyában, ha felébred, és amikor odamegyek hozzá, boldogan kacag és majd kiugrik a bőréből: előre örül a reggelinek. Mindenesetre ma sírt. Egyszerre ugrottunk fel Gáborral. Gábor ért oda előbb: így ő vitte a pelenkázóasztalra. Sajnos, közben és utána is köhécselt: borzasztó hallgatni, ahogy egy baba hörög, köhög, szenved! Igazából rendesen még nem is ébredt fel, alig tudta kinyitnia szemét. De már kezdett mosolyogni. Próbáltam az orrába cseppenteni (fiziológiás sóoldat, hogy a beszáradt orrlyukacskákon segítsen), de nem nagyon hagyta, pedig általában vigyorog közben, és nyalogatja a mellécsöppenő sós cseppeket a szája körül. A pelenkázáshoz ki kellett patentolni a rugdalózót, aztán a kombidresszt: közben újra elkezdett kiugrani a bal hüvelykujjam. Pár hete ki-bejár, és komoly fájdalmat okoz. Ezért is jártam gyógytornára. Úgy látszik, megint be kell jelentkeznem.
1
Mire a pelenkázással végeztünk, teljesen felébredt, vigyorgott, minden rendben. De a mérlegen megint sírni kezdett. Mi van veled, Anikó szívem? Rövid a harisnya (ez más téma, nem ezért sír!). A pelenkázáskor láttam, hogy a harisnya, ami rajta van, túl rövid. Kitágult annyira, hogy fel lehet húzni, de valójában nem ér végig a lábszárán. Mehet a kinőttek közé. Ahogy a legtöbb harisnyája. Anyukáméktól kapott egy harisnyát Mikulásra, ami akkor igen nagy volt: az eladó egy számmal kisebbre akarta rábeszélni anyukámat, aki szerencsére nem hagyta magát. Most már ezt is alig lehet felhúzni, pedig kb. egy hónapja volt, hogy megkapta. A fürdetés után csak Gábor pelenkázta már tegnap, ezért nem vettem eddig észre, hogy ez a harisnya rövid. Azt hiszem, kénytelen leszek átválogatni az örökölt 74-es ruhákat: azok között mintha lettek volna harisnyák. Eléggé húzom a számat ettől. Mármint a 74-es méretre való áttéréstől. Egyrészt rémülettel tölt el, hogy ilyen gyorsan nő, és állandóan félek, hogy valami baj van. Nem szeretem, ha eltér az átlagtól, és az ő fejlődése nagyon is átlag feletti. Az átlag biztonságos. Az eltérésből több baj származhat, mint jó. Másrészt macerás munka és unalmas is a ruhatárcsere. Zsákok előbányászása, szétpakolása (rendetlenség), válogatás, összepakolás, mosás, szárogatás, elpakolás (hova???), listaírás arról, hogy mi van, hogy mi kell, aztán hiánypótló bevásárlás a Tesco-ban. Minimum kell 10 rugdalózó, 10 kombidressz, 10 harisnyanadrág. Egy nap általában többet használ el egynél, és nem lehet az összeset együtt mosni a színek miatt, és nem lehet 2-3 darabot kimosni, mert olyan kevés ruha miatt az ember nem indít el egy mosást, ezért, hacsak nem akarok áttérni a kézi mosásra, muszáj min. 1010 darabot beszerezni az alapruházatából. Igaz, most is csak 8-8 db van, harisnyából még kevesebb (hiszen van, amiről kiderül, hogy mégse jó, ami elkopik stb.), de probléma is néha az öltöztetés. Vissza Anikó mai napjához: 6:30-tól evett. Rekordot állított fel: 6:48-kor már újra mértem. 130 ml. Mostanában ez már kevés, 150-160 a normál adagja, de többet is meg tud enni, ha akar. Igaz, az utóbbi napokban még 110-zel is megelégszik néha, nem tudom miért. Most is lett volna több, mert csak a bal mellemből evett, de nem akarta folytatni. A jobb mellem mostanában nem kell neki. Csak akkor eszik belőle, ha nagyon éhes. Ezért általában azzal kezdem az etetést. Most azért nem, mert jegyzetelni akartam, és ahhoz a jobb kezem kell. A gyógytornász szerint a csontozat gyors növését kis lemaradással követik az izmok, ezért a korábbi izomrövidülések most újra dominánsak lesznek, hiába lettek már kimasszírozva. Ezért nem eszik szívesen a jobb mellből: nem kellemes úgy tartania a fejét. Szerinte a tornával, plusz idővel javul a helyzet. Anikó feje megint kicsit oldalra billen: azt mondja, ez is emiatt van. Megint félrenyelt evés közben! De már nem ijedek meg úgy, ahogy pár hete még igen. Köhög, majd megfullad, kivörösödik, aztán eszik tovább. Evés után büfiztetés: szerencsére gyorsan sikerül, máskor van úgy, hogy egyáltalán nem, vagy éppen lehányja a hátamat. Aztán leteszem a hempergőjébe, amíg én szaladok fejni, hiszen a jobb mellem tele van tejjel. 120 ml-ig jutok (kb. 7 perc), amikor látom, hogy Anikó már nagyon nyűglődik. Mire abbahagyom a fejést, elteszem a tejet a hűtőbe, kimosom a fejőtölcsért és sterilizáló folyadékba teszem (ezeket legjobb azonnal megcsinálni, hogy a tej ne száradjon bele a cuccba), addigra Anikó elalszik. Ó, az iskoláját! Kénytelen vagyok felébreszteni, hogy belediktáljam a D-vitamin cseppeket. Pár hete két cseppet kell szednie, amit anyatejben adok be neki. Kiköpte. Talán először, mióta szedi. Mindegy, máskor volt olyan, hogy elfelejtettük beadni, meglesz nélküle. Ki tudja, mennyit nyelt le.
2
Laposakat pislog. Szokott aludni az első etetés után, de nem rögtön. Mindegy, beviszem a helyére, a kiságyába. Gábor is ott alszik. Hajnal van még, 7 óra. Nem akart ott aludni. Nem sírt, csak magyarázott, rúgkapált. OK, kihozom. Napközben szeret a hempergőjében aludni. Igazából én is szeretem, hogy itt van mellettem, csak ha zuhanyozni megyek, vagy ilyesmi, akkor jobb, ha a bébiőrrel, légzésfigyelővel ellátott kiságyában van. Meg ha edényeket pakolok a konyhában, és ő aludni akar, mert a hempergő a konyhával egy légtérben van. Szóval most kihozom. Leteszem. Mindjárt elalszik. Ki kellett mosnom a nappali takaróját, mert lehányta, és a huzatot a kiöblítés után elfelejtettem beletenni az azonos színű mosásba. Két huzata van (most felhúzom a tisztát), de most nincs váltás, és ilyen színű mosás is csak pár nap múlva esedékes. (A morgolódásokat nem írom le, mindenki képzelje ide az általa kedvelt szavakkal.) Már rájöttem egyébként, hogy a titok nyitja, mármint a sírás-elkerülés titkának nyitja a tempó és általában az intenzitás csökkentése. Felére-negyedére. Lassan kell a dolgokat tenni, nyugodtan, és várni a baba reakcióit. Ha azt hiszed, már reagált, akkor még várni. A baba sokkal lassabb, mint gondolnád. Akkor is lassabb, ha a mozdulatai gyorsnak tűnnek. Ha még nem dolgozta fel az előző információt, és te már újjal (vagy újra ugyanazzal) bombázod, egyre feszültebb lesz, és végül már tehetetlenségében sírva fakad. Tegnap fertőtlenítettem Anikónak azokat a használt játékokat, amiket a húgom küldött karácsony előtt (kalandos útja volt: az öcsém vitte be Budapestre, aztán onnan egy kolléga hozta le Pécsre). A karácsonyi ajándékokat már megkapta: a ruha alapanyagú játékokat kimostam, a műanyagok elég kicsik voltak ahhoz, hogy belefértek a naponta elkészített egy liternyi Chicco-s fertőtlenítőoldatba. De a húgom-féle játékok nagyobbak. A gyógytornász javasolta a Xavér utcából a Szabados Bt-t, ami kórházakban is használatos felületfertőtlenítő szerek forgalmazásával is foglalkozik. Ott vettünk egy sprayt, amivel (súrolás után) minden játékot kezeltem. Betettem hempergőjébe egyet ezek közül a játékok közül, de igazából neki ez még korai. Ő még egyelőre a feje fölé lógatott cuccokat tudja löködni, gyűrögetni, az apróbb cuccokat felemelni és a szájához vinni, de még nem tud egy keretbe rögzített golyót forgatni, csúszkákat húzkodni stb. Ehhez még nem tudja eléggé irányítani a mozdulatait. A szájához vitt játékot sem tudja még ott tartani, ezért valójában még a rágókákat sem tudja rendeltetésszerűen használni. Amíg Anikó az első etetés után a hempergőjében játszik vagy alszik, addig forralok neki vizet mára (ma bontottam egy Jana vizet, ilyenkor nem forralok, csak a következő napon, mert 24 óráig ez jó forralás nélkül); főzök magamnak szoptatós teát (elfogyott a szoptatós teám, a gyógyszertárban vett Laktoherbtől meg gyomorégésem van, ezért marad valami más, koffeinmentes tea); előkészítem a mai ásványvizemet (ez már csak egy 1,5 literes üveg, plusz a tea: sajnos egyre kevesebbet iszom); főzök kávét (szerencsére maradt tegnapról, így ma nem kell főznöm); megreggelizem, és utána megiszom egy kávét (ez ma egybeesett, mert nem maradt tegnapról tea, így a kávét használtam fel a reggeli mellé); és ha nem felejtem el, beveszem az Elevitet és a vasat, amit a háziorvos írt fel, mert a vérkép alapján úgy találta, nagyon vérszegény vagyok. Közben, ha Anikó alszik, át-átforgatom a fejét, ahogy éjszaka is. Mert elfeküdte a feje jobb oldalát. Persze sokszor önző vagyok: annyira félek, hogy felébred és kezdhetem elölről az altatást, hogy
3
inkább nem fordítom át. És közben fogalmazom magamban a mentségeimet, amit majd próbálok neki elmagyarázni, ha tinédzserként a szememre hányja a fejformáját. Már 8:42 van (a naplóírás is elég sok időt emészt fel!) és még mindig alszik! Ez is teljesen szokatlan. Nappal nem szokott 40-50 percnél többet aludni egyfolytában, most meg legalább 1,5 órája alszik. Lássuk, mik a mai teendők! Gábort meg kell kérnem, hogy vigye be a tanszékre az üdvözlőkártyás leveleket; fel kell hívnom a gyerekorvost (hallgassa meg Anikót, nem tetszik a köhécselése és a nyűgössége, illetve írjon fel újabb orrcseppként használható fiziológiás sóoldat-ampullákat); fel kell hívnom a gyógytornászt (magamnak, vagyis a kezemnek); vajon hívjam fel a baba gyógytornászát is? a régit, aki masszírozta a nyakát? szerdán reggel megyünk az új, dévényes gyógytornászhoz.; el kell jutnunk a gyógyszertárba hajtógázmentes orrsprayért (legalább meglesz a séta is); ne felejtsem el, hogy csütörtökön, ha megyünk oltásra, íratni kell gyógyszertári popsikrémet és tápszert is (ha érthetetlen, amit írtam, az azért van, mert két különböző gyerekorvosról van szó: egyről, aki a hivatalos, megyünk hozzá a rendelőbe, és beadja az oltást stb., és egy másikról, aki hajlandó házhoz jönni). És a 74-es harisnyák. De lehet, hogy az holnapra marad, ha ma ennyit kell telefonálnom, és gyógyszertárba is megyünk. Pár napja fogalmazódott meg bennem először, hogy na nem, nem bírom én ezt két évig. Még egyig sem. Egyre feszültebb vagyok, egyre nyugtalanabb, egyre jobban unom magam. Eddig ez fel sem merült, küzdöttem a túlélésért. Talán tavasszal eljutunk pár programra, és az segít, nem tudom. Márciusra bejelentkeztem babajelelés tanfolyamra, Budapestre. Akit érdekel, itt van egy link: http://babakezek.hu/ (inkább nem magyarázom el, még nem fürödtem, ideje haladni a nappal). Megkérem Gábort, vigyázzon ő Anikóra, amíg én fürdök. Aztán úgyis mennie kell dolgozni. 9:00-12:00: Fürdés után kiszedtem egy szempillát a szememből. Amióta Anikó szemében állandóan hajak és szempillák úszkálnak, legszívesebben az egész családot kopaszra borotválnám! Nem volt eddig bajom a hajjal, szőrrel, de most undorodom tőle. Amikor kijöttem a fürdőből, Anikó éppen szerelmesen bámulta a babáját és mesélt neki. Gyorsan beadtuk a K-vitamint, amit tegnap elfelejtettünk (havonta egyszer kell beadni, és mi minden hónap elsejét választottuk). Ezt nem köpte ki, hála az égnek. 9:45-10:15: evett, most meg a bal mell nem nagyon kellett neki, de így is meglett a 145 ml, ezért nem izgatom magam, valószínűleg egyszerűen jóllakott. Etetés közben elszopogattam a homeopátiás bogyókat: tejtermelés-fokozás. Alig tudtam a mérleghez vinni, olyan izomlázam van! A tegnapi Rubint Réka Baba-mama torna eredménye lehet. Felhívtam a gyerekorvost: ma háromra idejön. Össze kell szednem, mit is akarok tőle! Meg a pénzt is. Én meg szerda délutánra kaptam időpontot kéztornára. Ott tudok egészségpénztári kártyával is fizetni, annyi még lesz rajta.
4
Muszáj ennem valamit, mert éhen halok! Aztán elindulunk a gyógyszertárba. Ma nincs kukás nap, ezért elfér a babakocsi a járdán. Kukás napokon (kedd és péntek, néha szerda, a zöldkuka), mivel az emberek egy része csak délután viszi be a kukáját (gondolom, dolgoznak), nem lehet normálisan babakocsival közlekedni. Gondolom, kerekesszékkel se. Így sétára marad a hétfő és a csütörtök. De egy barátnőm már megígérte, hogy megtanít a kendőben hordozásra, és akkor szabadabban tudunk mozogni. Most pl. nagyon el kellene szaladnom valami illatszerboltba, mert elfogyott a samponom, a hajhabom, meg még pár dolog, de babakocsival iszonyúan nehézkes a rossz utakon és a fájó kezemmel. Az iskoláját! Megint tovább maradtak a cuccok (mellszívó tölcsére, tápszeradagoló kanál, orrszívó feje stb.) a sterilizálóban, mint kellett volna. 30 perc a hatóidő, és elvileg nem szabadna tovább benne hagyni, mert a maró folyadék kikezdi a műanyagot. De állandóan benne marad 1-2 órára is... Anikó elszunnyadt (10:50 van), elkezdek öltözni, és aztán őt is öltöztetem. Mindjárt 12:00, megjöttünk a sétából, már levetkőztünk, babakocsi és minden a helyén, Anikó is a hempergőben. Nyűgösködik, ahogy mindig séta vagy valami program után. Ilyenkor extra babusgatásra vágyik, és néha hosszabban, mint ahogy az én türelmem tart. Kb. fél órát sétálhattunk. Sajnos, hajtógáz nélküli baba-orrspray nem volt, megrendelték holnapra, amikor kukásnap lesz, nehezebb lesz a séta. De a sarki közértben vettem borjúmájast és kiflit, így fel tudtam váltani a 10ezrest délutánra. A nyűgösködés most már nem annyira sírást, inkább ingerült ógást-mógást és rikoltozást jelent nála. Akkor csap át sírásba, ha ezzel nem ért célt. Úgyhogy most megyek vigasztalni. Általában elég egy kis becézgetés (aztán két perc múlva újabb...), de néha muszáj felvenni is. Akkor persze nagyon nehéz utána letenni. Séta közben persze szemhunyásnyit sem aludt. Szerencsére karácsonyra vettünk neki egy, a babakocsira szerelhető játéktartó „rudat”, így végigjátszotta az utat a felakasztható játékokkal. A kedvence a babatükör. A becézgetésnél az a fontos, hogy a vigasztaló nagyon derűs, pozitív hangulatot sugározzon: ha még nem merült bele nagyon a szomorúságba, szívesen átveszi az ember hangulatát. Ha mástól nem, egy kis felülési gyakorlattól többnyire megbékél, mert nagyon szeret ülni, csak nem nagyon hagyjuk, a gerince védelmében. Most már lekéstem ezt a fázist, így itt tornászik és zsörtölődik az ölemben, amíg ezt írom. mio jbbzuuuuuuuuu8b7o7nji8lmhg Az előző sort Anikó gépelte, teljesen egyedül! Az első saját blogbejegyzése! Még séta előtt kivettem a mélyhűtőből egy adag lefagyasztott ételt: anyukám hagyta itt, amikor itt volt segíteni december első felében. Majd, ha Anikó már megebédelt (fél egy után), rajtam lesz a sor. Majd valamikor, amikor alszik, össze kell állítanom morfológia tesztet egy vizsgakurzusra, amit erre a szemeszterre vállaltam. Úgy jött el a vizsgaidőszak, hogy észre se vettem, és lassan elmúlik!
5
12:00-15:00: 12:30-tól etettem. Előtte pelenkázás, mérés. Majdnem dobott egy hátra szaltót! A mérésből vittem fél karomon a szoptatós fotelhez. Út közben persze kellett a másik kezem: fotel helyére igazítása, párna pakolása, stb. Türelmetlenségében hanyatt vetette magát a karomon. Ilyet még sose csinált! Persze elkaptam (különben most nem írogatnék itt), de mindketten halálra rémültünk. Hangosan sírva fakadt, én jobb híján azonnal nekiálltam szoptatni. De ő még aközben is zokogott, hogy szopizott, nekem meg úgy vert a szívem, mintha versenyfutásból jöttem volna! 13:00-ra végzett a bal mellemmel, a jobb nem kellett neki. Így 95 ml-t evett. Ez nagyon kevés, de semmit nem tudtam tenni. Illetve egy valamit tudtam volna: lefejem a jobb mellemet és cumisüvegből megetetem. De erre nem vagyok hajlandó. Ha nem hajlandó megdolgozni a tejért, inkább nem öntöm bele. Nem kismalacot nevelek, hanem gyereket. Meg ilyeneket mondogattam magamban. Miközben ő aludt is, meg nem is, inkább hol halkabban, hol hangosabban nyűgösködött. Végül mégis elfogadta a jobb mellemet, sokáig szopizott, plusz 70 ml. Büfiztetés, letettem (már fél három elmúlt!) Ekkor jött az üvöltés. Még ölben is sírt. Kb. 40 perc. A teljes 3 óra az etetésre ment rá! Fél háromra fejezte be, plusz büfi stb. És még utána is ordít. Visszafogom magam, és nem nevezem elkényeztetett kismajomnak. Az én hibám is: mióta olvasok etetés közben, azóta hagyom elszundikálni a cicimen, és persze rossz néven veszi, ha felébresztem onnan. Ezen sajnos változtatni kell. 15:00-18:00: Kaki. Végre! Talán ez segít a sírás abbahagyásában. Én ebédelek, utána tisztába teszem. Akkor már át is öltöztetem, mert a sok sírásban egészen megizzadt, nyirkos a ruhája. Aztán fel-alá rohangálva pakolok: már bármelyik pillanatban itt lehet az orvos. Még korábban levettem a mélyhűtőből neki 100 ml lefagyasztott tejet, azt olvasztgatom. 15:25-kor nem bírom tovább hallgatni a siránkozását, és nekiadom. Gyártottam mellé 60 ml tápot, hogy meglegyen az adag. Míg azt csináltam, már nem is sírt, hanem sikoltozott, szirénázott stb. De a táp nem kell. A tejet 7-8 perc alatt betömte, de a tápra fanyalog. Hát ez van. Nincs más. Van még lefagyasztott tej, de nem fogom a tápot kidobni. Később, 15:45-től megissza a tápszer felét (30 ml). Ez is új szokás: ha a kaja nem az, vagy nem úgy jön, ahogy neki tetszik, inkább nem kéri. Amíg tele a pocakja. Aztán igen. Így az evés szinte folyamatos lehet. Csak mit tehetnék? Belediktálni nem lehet, ha meg sír, hogy éhes, ríkassam inkább másfél órát, büntetésből, hogy nem előbb evett? Annyit tudok tenni, hogy nem cserélem ki a kaját (mellet cumisüvegre, tápszert lefejt tejre). Gábor hazajött. De rendes! Szó volt róla, hogy elmennék a DM-be bevásárolni, és hazajött, hogy elmehessek. Sajnos, nem tudtam elindulni, mert közben megérkezett a doktor néni, majdnem két óra késéssel a megbeszélthez képest. Anikó Gábor ölében ülve hangosakat kacagott rá. Aztán, amikor átvette, hogy megvizsgálja, pár perc múlva jött a sírás. Gábor elvonult Anikóval, hogy megnyugtassa, és később ismét Gábor ölében ülve már megint nevetett a doktor nénire. Aki egyébként azt mondta, a köhögés oka szerinte a sok nyál, amit a foga okoz: ő nem hall gyulladást és nem látja gyulladtnak a torkát sem, vagyis egyelőre nem látja okát, hogy halasztani kelljen az 6
oltást, de ha hőemelkedést mérünk az elkövetkező két napban, akkor halasszuk el. Mert ha karácsonykor összeszedett valamit, az lehet, hogy holnap vagy holnapután jön elő. Nagy gond lenne, ha ráoltanánk valami betegségre, de az sem szerencsés, ha csúszik az oltás, nem a kora miatt, hanem mert nem szabadna, hogy hat hétnél több teljen el az előző oltás óta, mert akkor nem alakul ki a megfelelő védettség, ui. a csütörtökre tervezett három oltásból kettő emlékeztető oltás. Továbbá adott egy bőrgyógyász elérhetőséget, mert látott olyan foltot Anikó arcán, amit ő javasolt megnézetni. Miután a doktor néni elment, Gábornak sikerült Anikót álomba ringatnia, és letette aludni (17:30). Majd meglátjuk, meddig tart, de remélem, kimerült mostanra annyira, hogy végre elalszik. 18:00-21:00: 18:15-kor ébredt. Lassan itt a fürdetés ideje! 18:30-tól fürdettünk. A szokásos módon. Először én befűtöttem egy hősugárzóval, és mikor meleg lett, lassan levetkőztettem Anikót. Előtte már odakészítettem az új garnitúra ruhát. Közben Gábor behozta a kiskádat a vízzel. Én bekentem Anikót fürdető-krémmel, és mehetett a vízbe az apukája felügyeletével. Míg ők pancsoltak, előkészíttetem a pelenkázót: két fürdőlepedő (egy frottír és egy pelenkaanyagú), két sapka (egy nedvességet felfogni, egy utána), illetve cuccok a pelenkázáshoz. A vízből kiemelt babát előbb alaposan bebugyoláljuk a törölközőkbe, aztán ketten gyorsan megtöröljük, utána Gábor öltözteti, én pelenkázom. Mikor már rajta van a kombidressz, harisnya, száraz sapka, kinyitjuk az ajtót (a hősugárzót már korábban lekapcsoljuk). Míg Gábor ráadja a rugdalózót és megméri, addig én előkészítem a szoptatás helyét, és beveszem a homeopátiás tejserkentő bogyókat (a második adagot). Anikó általában az öltöztetés közepétől sír. Vagy akkor már annyira éhes, vagy nem akar felöltözni, nem lehet tudni. 18:45 – 19:20 között evett. Sajnos, nem lehet tudni, mennyit, mert evés előtt úgy sírt és rúgkapált, hogy nem lehetett megmérni. Evés után megint nagyon nyűgös volt. Gábor kipróbálta, és bejött a szoptatós fotel, ami forog: abba ültetve és lassan forgatva egészen megnyugodott. Így aztán elővettük az autósülését, abba belekötöttük, és feltéve a lógó játékokat tartó kart, eljátszadozott a babatükörrel. Gábor mellé telepedett vacsorázni. Én addig ettem másfél májkrémes kiflit, amíg Gábor szórakoztatta a szoptatós fotellel. Hát ez az autósülés vagy 10 percig tartott, vagy addig sem. Ezért kár lenne a pihenőszéket megvenni, amit a doktor néni javasolt. A sok sírásból elegem lett, ezért 20:15 – 20:45 között újra etettem, most az előbb befejezetlen bal mellből, 65 ml. Megmasszíroztam! Krisztától kaptam egy babamasszázs-füzetet, és annak alapján 10 percig elszórakoztunk a masszázzsal az újra befűtött gyerekszobában. A láb, kar, has sikerült, a mellkast, arcot nem hagyta, hasra meg nem is próbáltam fordítani. Viszont kissé lecsillapodott, már nem lüktet annyira, elálmosodott. Talán nemsokára jöhet az utolsó etetés és az alvás. 7
21:00-24:00: Megmelegítettem 70 ml lefejt tejet, hogy majd nekiadhassam. Az este utolsó szertartása általában úgy zajlik, hogy megkap valamennyi tejet cumisüvegből, aztán kiszívja a maradékot a mellemből, és elalszik. Vagy nem, és akkor altatgatjuk. Fél tízkor nekiadtam a 70 ml tejet, aztán szoptattam (jobb mell). Elaludt a szopizás közben. Nem is ébredt fel, amíg letettük aludni. Viszont a lefektetés után 10 perccel felsírt. Ez normális, egyszer még általában simogatni kell. Most azonban újra sír, sőt sikoltozik. Már negyed tizenegy. Egy-két hete még úgy aludt esténként, mint egy kisangyal. Vége a szép időknek, úgy látszik! Újra kell gondolnunk az esti programot, mert ez a fürdetés és utolsó etetés közti idő nagyon nyomasztó. Se aludni nem akar, se fönt lenni. Az egész egy küzdelem. Talán most már valóban elalszik. Gábor egy varázsló: nekem ilyenkor már nagyon nincs türelmem az altatáshoz az egész napos gondoskodás után. Ezért is szeretnék valami más estét, befejezést kitalálni. Talán fürdetés előtt etethetnék, és valamivel később fürödne, utána szórakozhatnánk a masszázzsal, aztán egy újabb evés és alvás. Mondjuk: a nap 4. etetése (nevezzük uzsonnának) fél négy – fél öt között, cumisüvegből. Az 5. etetés (a vacsora) fél hét – hét között kezdődne, szoptatás. 20:00-kor fürdés, a fürdésig csendes program, versek, mondókák stb. Fürdés után masszázs. A 6. etetés (egyfajta pótvacsora, hogy kibírja a hosszú éjszakát) 21:00-kor előbb cumisüveg, aztán még egy zárószoptatás (ami el is maradhat: ez esetben majd fejek), és alvás. Holnap kipróbálhatjuk. Most 22:40 van. Abban a reményben zárom ezt a naplószöveget, hogy ma már semmi különös nem történik: lassan én is aludni megyek. Holnapra maradt újra a gyógyszertár, a DM, a 74-es harisnyák, szerdán Dévény-torna, csütörtökön oltás. És még a morfológia tesztet sem csináltam meg. Szép álmokat mindenkinek! Ui.: közben jelezte a bébiőr, hogy 20 fokra csökkent a babánál a hőmérséklet. Elég hideg lett odakint. Sajnos, a fűtés nagyon nehezen szabályozható itt: vagy túl meleg van, vagy megfagyunk. Most feljebb tettük, csak nehogy hajnalra 25 fok legyen, mert akkor Anikó ébreszteni fog minket, mert eldugul az orra.
8
2012. jan. 3., kedd Tegnap írtam arról a napról egy naplót. Elkeserítően nyűgös nap lett. Ma annyira más az indulás, hogy újra megpróbálom. Legalább kiderül hogy a naplóírás teszi-e nyűgössé a napot (mert én állandóan irkálok, ezért türelmetlen vagyok, ezért Anikó nyűgös lesz, amitől én még türelmetlenebb leszek stb.). 00:00 – 8:00: Az igazság az hogy tegnap 23:30-kor még egyszer felsírt, de mire Gábor beért a szobába, elhallgatott és aludt tovább. De már megvolt a tegnapi fájlból a pdf, és nem volt kedvem újracsinálni. Kb. éjfélre elaludtam a tv előtt. Gábor, azt hiszem, kettő körül keltett, hogy menjek lefeküdni. Láttam, hogy ő még akkor áll neki sterilizálni. Hat cumisüveg (egy fejéshez, egy vizes, háromból etettem, és egy maradt az előző napról), és egy halom apróság. 7:45-kor ébredtem, szaladtam fejni. Csak 110 ml-t mertem kifejni, hiszen nyilván mindjárt eszik. 8:00-kor megpróbáltam felébreszteni, hogy elkezdjük a napot. De olyan édesen aludt, hogy csak suttogtam neki, meg megfordítottam a fejét, többhöz nem volt szívem. Őt is megviselhette a tegnapi nap. Mindegy, nekiállok a reggeli teendőknek (babavíz, anyatea, anyavíz, kávé), és legeslegkésőbb fél kilenckor felkeltem. Ma még takarítanom kell a babatálcát is (az Anikó cuccainak a helye a konyhában: ezen készül a tápszere, itt tároljuk az éppen használatban lévő holmijait stb.), a kiöntés előtt álló sterilizálós folyadékkal, illetve műanyag üvegeket kell törnöm, mert ma viszik el a kukát, és hogy ne legyenek tovább láb alatt az üres műanyag palackok. 08:00 – 12:00: Az első palack törésére mind Gábor, mind Anikó felébredtek. Bocs! Anikó ismét a régi: mosolygás, kuncogás, repdesés a reggeli gondolatára (feltételezem én), simán megy az orrcsepp, a pelenkázás, a mérés. Reggeli (8:35-től): megint csak az egyik mell kell (most a jobb), 120 ml. A doktor néni szerint talán önkoplaltatós fázisban van. Így aztán nem erőltetem a másik mellet. Reggeli után gyorsan lefejem a bal mellet: 100 ml. És már három cumisüveg van a hűtőben, de nem tudom őket összeönteni, mert egyik sem elég nagy (100 + 110 + tegnapról 50 ml). Kirakom a mosogatógépet (amíg még Anikó nem alszik), összerakom a tegnap éjjel sterilizált cumisüvegeket, főzök virslit reggelire. Közben Anikó elalszik, Gábor elindul a munkába. Ccccc, ejnye, a zuhanyozás elmaradt. Most bevihetem Anikót a hálóba a kiságyába, és mehetek zuhanyozni (annyira alszik, észre sem veszi, hogy megfordítom a fejét, szinte biztos, hogy sikerülne nem felébreszteni), vagy leülök és megiszom a kávémat nyugodtan. Hm. Az utóbbit választom + hogy írom ezt a szöveget. Így aztán ki tudja, mikor fogok fürdeni, talán délután, ezzel a gyógyszertár is csúszik... Mindegy.
9
Egyébként talán nem véletlen, hogy a naplóírásos napok nagyon rosszul sikerülnek. Észrevettem, hogy pelenkázás közben is a szöveget fogalmaztam, amit majd leírok, pedig máskor Anikónak szoktam mondókázni. Nyilván nyűgös lesz a baba, ha egész nap nem vagyok lélekben jelen. Majd ma odafigyelek, és megpróbálok úgy naplót írni, hogy az ne befolyásolja nagyon negatívan a napot, amit leírok. Így biztosan kevésbé lesz a napló részletes. 10:20-kor ébresztette Anikót a védőnő telefonja (jövő héten jön). Mosolyogva ébredt, mókáztunk kicsit, aztán letettem a karácsonyra kapott szőnyeget a földre, rá egy kifogót (ez a pelenka anyagú fürdőlepedő neve), és arra Anikót hason. Már majdnem 10 perce hason fekszik! Visszamegyek hozzá, nehogy feladja. Na, most visszafordítottam, és fölé tettem a karácsony előtt a húgomtól kapott játékok közül azt a nagy, baba fölé helyezhető háromszöget, amiről játékokat lehet lelógatni. (Igazából nem háromszög, hanem olyan, mint egy sátortetős ház teteje, aminek csak az élei vannak meg, és a lapján fekszik.) Amíg aludt, nem akartam zajongani, és amúgy is kávéztam, így aztán a bookline-on nézegettem a fejlesztő játékokat babáknak. (A bookline-tól karácsonyra küldtek egy ingyenes kiszállítás bónt, amit márciusig fel kell használni. Csak persze semmi értelme, úgysem tudok 10ezer alatt rendelni, onnantól meg amúgy is ingyenes a kiszállítás.) Éppen egy 17ezer Ft-os nagy zebrát nézegettem, ami 28féle különböző játékot tartalmaz. Csak persze egy icipicit drága. Karácsony előtt láttam egy 20ezerről 10ezerre leárazott nagy fejlesztő játékot, ami 3 éves korig használható: ahogy a baba nő, úgy alakítható át hasaláshoz, üléshez, aztán végül asztalnál üléshez alkalmas játékká. De akkor úgy döntöttem, megvárom, mi lesz a húgom-féle csomagban. És végül is most van elég játéka ahhoz, hogy elfoglalja magát, felesleges még újabb, jó drágán. A játékok helyett Anikó magával a nagy műanyag háromszög-vázzal játszik, azt emelgeti, a végén még súlyemelő lesz, a testalkata, egyelőre, megvan hozzá. Végül is, biztos nincs sok női súlyemelő, tehát van (lehet) még tér az érvényesüléshez. Remélem, a vázat is rendesen lesúroltam: igazából a felakasztható játékokra koncentráltam, amikor tisztítottam. Anikó vaskos, tömör kislány: nem egy törékeny tündérke. A doktor néni szerint nem kövér (mert aggódva persze megkérdeztem, ahogy legutóbb a védőnőt is, és a gyógytornászt is), de nem lesz kicsi, törékeny nádszálkisasszony. Egyszerűen áthelyezte az egész játékot. Csak azt remélem, a játék lábait nem helyezi a saját szemébe. Azt hiszem, ha már lány, mindenki egy kis tündérkére vágyik, törékeny, vékonyka, szőke angyalkára. Az a szerencse, hogy mire igazából látszani kezd, hogy milyen alkatú lesz a baba, addigra az ember megismeri és megszereti a gyerekét olyannak, amilyen. Anikó már negyedórája békésen játszik a fölé rakott játékkal, de azért lassan meg fogja unni a magányt: már kezd egy kicsit szólongatni. Inkább odamegyek mellé, naplóírás helyett. Játszottunk és tornásztunk: kb. az egyharmadát megcsináltuk a Rubint Réka kazettának. Azért nem többet, mert 1. rólam szakadt a víz; 2. Anikó torna közben megpróbálta elkapni a cicimet és szopni, és én ezt úgy tekintettem, mint nyilatkozatot, hogy ideje a tízórainak (mivel későn kelt, kissé késésben vagyunk, úgyhogy nem is bánom, ha picit sűrítjük az étkezéseket). 10
Tisztába tétel, mérés. Minden OK. 11:10 – 11:56-ig Anikó evett: 135 ml. Nem követelt pótlást, így nem is adtam. Tiszteljük a diétáját. Büfizés után letettem a földre a játszószőnyegre, fölé pedig a háromszöget. Eleinte csodálkozott kicsit, de nem nyafogott, mint ahogy akkor tette volna, ha a hempergőbe teszem. A következő etetés lesz az ebédje, de most nem fél egykor, ahogy tegnap, hanem kettőkor, vagy előtte kicsivel. Ha közben le tudnám tenni a kiságyába (mert elaludna), akkor zuhanyoznék, és irány a gyógyszertár. 12:00 – 16:00: Azt hiszem, jön a kaki! Épp le akartam mosni a babatálcát a Chicco-s oldattal (még nem került rá sor, mert másodszor is fejtem, így a fejőtölcsért másodszor is sterilizálni kellett, aztán jött az etetés), mikor eszembe jutott, hogy a tegnap éjjel a sterilizálásból kimaradt apróbb alkatrészeket (amik miatt két fontos cumisüveget nem tudnék ma használni) végül is a Chicco-ban is sterilizálhatnám, nem kell ezek miatt a mikrós cuccot összerakni. Igaz, hogy már nem 24 órás, hanem mondjuk 26 órás az oldat, de nem hiszem, hogy ez ennyire ki lenne számolva, nem igaz? Szóval beleraktam, így még fél óra, mielőtt felületet tisztíthatnék vele, a kiöntés előtt. Mindig közbejön valami apróság! Anikó önfeledten játszik a pillangó-babával, amit karácsonyra kapott. Vajon kakilt közben, vagy sem? Igen, kakilt, tisztába is tettem. A múltkor elmerengtem, hogy már nem kell naponta többször átöltöztetni a kaki miatt. Persze, mert már nem folyik a kakija! A doktor néni azt mondta,hogy az emésztőrendszere már alkalmas lenne a szilárd táplálékra, kiegészítésképpen (nem szoptatás helyett), de annyira vegyszeres lett a világ, hogy e miatt tolják egyre kijjebb a szilárd táplálék bevezetését (szilárd táplálék = bármi más, ami nem anyatej és tápszer, vagyis a püré is az, ebben az értelemben). Mert képtelenség vegyszermentes élelmet szerezni a babának. Most már háromnegyed három, és próbálok visszaemlékezni, mi is volt dél körül. Elkezdett nyafogni és ásítozni, ezért megpróbáltam lefektetni a kiságyába, hátha eljutok zuhanyozni. De sajnos, hamar felsírt, és nem is aludt vissza. Kihoztam hálózsákostul, és közben kentem magamnak egy májkrémes kenyeret, amíg gondolkoztam, mitévő is legyek. Közben Gábor hazaszaladt ebédelni. Az etetés mellett döntöttem, hiszen keveset is evett, kakilt is... 13:15 – 14:00 között megetettem. 75 ml! Tudtam előre, hogy kevés lesz, ezért előre melegítettem 50 ml lefejt tejet. Nos, ezt nem fogadta el. Mehet a lefolyóba :-( Evés után büfiztettem, aztán heverészett a hempergőjében és engem bámult, míg ettem a tésztából, amit Gábor főzött, míg itthon volt (még a szoptatás befejezése előtt visszament). A kedvenc szórakozása, ha nézhet minket. Gábor kezét, a lábamat, amin billegtetem a papucsot (zoknis láb nem érdekli, csak a meztelen), az arcomat, ahogy eszem stb. 11
Mihelyt abbahagytam az evést, nyűglődni kezdett. Kicsit tartottam ölben, amíg a saját lábujjára vadászott, de aztán úgy döntöttem, ezt megteheti a hempergőjében is. Ott viszont nyafogott. Letettem a játszószőnyegére, föléje a háromszöget. Most szépen eljátszik magában. És esze ágában sincs aludni, noha már többször majdnem elaludt. De csak majdnem. Ha így haladunk, vagy hajmosás nélkül mozdulok ki (ahogy pedig sosem), vagy nem jutunk el a gyógyszertárba, hiába hozatták meg nekem az orrsprayt. Na, most elkezdett elégedetlenkedni. Felvettem. Hempergő. Ott is elégedetlen. Mindegy, egy halom tennivalóm van a konyhában, addig várnia kell. Vár, de közben egyfolytában és egyre hangosabban panaszkodik. Adok neki vizet. Szívja, szívja, aztán hirtelen szétcsapja a kezeit, halálos rémülettel hátraveti magát, néz. Utána újra a vizet kéri. Aztán megint. Míg meg nem unom. Aztán egy darabig nézegeti a kezemet, de ez már nem elég. Végül masszírozni kezdem a fogínyét: ettől boldog, nevet. Sokat masszírozom, de ha abbahagyom, megint sír. Bekenem Dologéllel. Egy percig ez megnyugtatja, de utána újra sír. Még ha én le is mondanék a hajmosásról, akkor sincs értelme egy ilyen nyűgös babát magammal hurcolnom a gyógyszertárba. Iszonyú lassúak, egyetlen vásárlás is 10 percig tart, ha nincs előttem senki. Fél négykor nekiállok tápszert gyártani. 150 ml. Már hangosan jajveszékel. Amíg ki nem hűl a táp, hurcolni fogom. Ahogy jajgat a karomban, egyre vékonyabbnak érzem, mint akiről olvad le a hús. Tudom, hogy ez nevetséges, mégis így van. Másodpercről másodpercre karcsúbb a dereka. Mert kiváratom vele a három órát fele adaggal. De nem hagyhatom, hogy óránként nyalakodjon. Szóval keményítem a szívem, és újra és újra ismételgetem, hogy az ő érdeke. A gyerekkel a karomon sétálok, és hűtöm a tápot (hideg vízbe áztatva a cumisüveget). Akkor hallgat, amikor a cumisüveget rázom (keverem a külső hűtött tejet a belső meleggel). A sok sírástól büfizget. Kibírjuk, csibe, négyig, kibírjuk. 16:00 – 19:00: 16:00-16:12-ig megevett 120 ml tápot: a maradék már nem kellett neki. Tényleg fogyókúrázik! Korábban még egy kicsit sírni is szokott és többet követelni, mikor a 150 ml elfogy! Evés közben kétszer cseréltem gumit a cumisüvegen: egyszer nem jött a táp, egyszer meg ömlött. És sírdogált ugyan, felháborodottan, mikor elvettem tőle a cumisüveget, de nem üvöltött. Ahogy egyébként szokott. Büfiztetés. Sajnos félig megemésztett tejjel leköpte magát is és engem is. Mindketten átöltözünk. Amíg én öltözködtem, addig sírdogált a hempergőben. Utána elvittem lefeküdni a kiságyába. Szinte azonnal elaludt. Most 16:43 van. Édes álmos kiscsirke!
12
Kicsit várok, hogy rendesen elaludjon, aztán megyek zuhanyozni. Aztán felhívom Gábort, hogy kb. fél hatkor fel fog ébredni Anikó, akkor, ha ráér, elmehetünk vásárolni hármasban, fél hétig kb. Ha nem ér rá, sebaj, akkor tornászunk, és holnapra marad a vásárlás (illatszer, gyógyszertár). Ma este megcsinálom a morfológia tesztet! A 74-es ruhákat viszont szerintem megint halasztom. 17:31-kor ébredt, 10 perccel azután, hogy Gábor hazaért. Gyors öltözködés, és elmentünk a Müllerbe. Vettünk szoptatós teát meg a szükséges illatszereket (sampon stb.). És végignéztem a játékokat és a cumikat. Cseresznyemag alakú cumit keresünk neki. Nem találtam. Fél hétre értünk haza. Hazafelé a kocsiban elaludt. Itthon aludt még egy kicsit, aztán kis vigasztalás (sírva ébredt), pelenkázás, mérés. Indul az esti program, ahogy tegnap kitaláltam. 19:00 – 22:00: 19:00 – 19:30: evett (szopizott). 175 ml! Büfizés, és aztán letettem a hempergőjébe. Fél óra múlva fürdés! Gábor próbálta szóra bírni, de elég kómásan viselkedett. Leírom, milyennek képzelem egy kisbaba ideális körülményeit. Vagyis hogy én milyet szeretnék magamnak kisbabaként :-) Szeretnék egy zugot a nappaliban, ami védett helyen van, de azért belátom az egészet. Ahonnan figyelhetem a családtagokat, akik kellemesen sokan vannak, beszélgetnek, tesznek-vesznek, jönnekmennek. Vannak gyerekek is. Mikor jobban szeretnék bekapcsolódni, felhívom magamra a figyelmet a rikkantásaimmal, és akkor odalép valaki, beszél hozzám, szórakoztat. Különben a védett zugom megvéd a többiek tolakodásától. Érezhetem, hogy része vagyok a családnak, szeretnek, figyelnek is rám, de vissza is vonulhatok a kis világomba, ha akarok, úgy, hogy nem kell helyet változtatnom, hiszen arra még nem vagyok képes. Anikó jelenlegi helyzete szerintem két szempontból nem ideális. Egyrészt csak én vagyok vele, ezért nincs inger körülötte: nem folyik körülötte semmiféle cselekmény, párbeszéd stb. Vagy vele kommunikálok, vagy csend van. Így aztán akaratlanul is a középpontban van: az én figyelmem középpontjában is, meg ő is kénytelen interakcióba lépni, ha nem akar unatkozni. Ettől viszont nem fog rendesen megtanulni figyelni, szórakoztatni saját magát stb. Ez később kiszolgáltatottá teszi, mert túlságosan másokra szorul, és hisztissé is, mert követelnie kell a figyelmet. Ezért is akarom majd közösségbe hordani, hogy legalább ott tanuljon meg a figyelmen osztozni, illetve megfigyelni másokat. A védőnő szerint ezzel még másfél hónapot várni kellene, mert most jönnek a téli járványok. Nem lesz könnyű kiböjtölni ezt az időt... Én nagyon örülnék, ha úgy lehetne körülötte családi élet vagy akár társasági élet, hogy nem ő van a középpontjában, mint becézgetett, dédelgetett, ajnározott kisbaba. Hanem, ahogy minden ember, ő is sodródna a figyelem központjából a szélére és vissza. Csak ezt nehéz megvalósítani, mert az emberek túlságosan koncentrálnak a kisbabákra. Néha úgy érzem, mintha szinte verseny folyna, hogy kinek sikerül kiváltania előbb egy mosolyt belőle. Pedig ez nem tesz jót neki, mert agyoningerli a sok becézés, és aztán nem tesz jót nekünk, mert nekünk kell kezelnünk őt a további órákban. Ami a napok menedzselését illeti, sajnos, kevés könnyű időszak jutott nekünk eddig. Először volt a hasfájós szakasz, kb. hat hétig (az első ilyen naplóm abból az időből van), aztán egy-két kellemesebb hét jött, utána jött a nátha, négy-öt hétig! Folyamatos orrszívás, függőleges helyzetben tartás, hogy 13
ne fuldokoljon stb. Aztán pár kellemesebb hét, és nemrég kezdődött a fogzás, a folyamatos nyöszörgéssel, kínlódással. Ez a fogzás csúszhatott volna még egy-két hónapot, hadd örüljünk egymásnak egy kicsit! De mindegy. ez van. Mindjárt nyolc óra, jön a fürdetés! Megfürdettük, utána masszázs. A hátmasszázst élvezte legjobban. Az arcát nem engedi masszírozni. Legközelebb fordítva csináljuk: előbb masszázs, aztán fürdés, mert így a gyerek csupa olaj maradt. Alig tudtam felöltöztetni. Masszázs után már várta a kaját. Végül 21:00-kor kapott enni, előbb cumisüvegből. Percek alatt benyomta a 60 ml lefejt tejet, és izgatottan követelte a folytatást. A cicin elaludt, miközben fél óra alatt csak 15 ml-t szívott, és nem is volt hajlandó tovább enni, sem a másik mellből, sem cumisüvegből (ismét megmelegítettem 50 ml-t, feleslegesen). Most fektessük le 75 ml-nyi kajával? Hogy lesz ebből alvás? Ráadásul teljesen felébredt, büfiztetés címen nyűglődik Gábornál. Elviszem lefektetni, csak előtte előkészítem a helyét. Most 21:50 van, vagyis szinte semmit sem nyertünk a változtatással, csak tíz órára egy éber gyereket. Egy éber olajos gyereket, akin nincs harisnya, mert a ragadós lábára nem bírtam felhúzni. Aztán rájöttem, hogy elmértem a dolgot, mert először sapkában mértem le a gyereket, evés után meg sapka nélkül, az plusz 20 gramm, vagyis 95 gramm vagy milliliter, kinek hogy tetszik. Lefektetéskor kiderült, hogy mégis éhes, megette az 50 ml lefejtet (ez se megy a lefolyóba!), és még szopott is a bal mellből, vagyis összesen ez az utolsó étkezés megvolt kb. 175 ml, ezzel már lehet aludni. El is aludt szépen, kis büfiztetés után. Egyszer kellett bemenni, fogni picit a kezét, de visszaaludt szépen akkor is. Most 22:30 van. Éppen azt akartam írni, hogy Gábor rántottát sütött, és leülünk megenni, mikor Anikó felvisított (szó szerint). Gábor beszaladt. De már vissza is jött. Alszik, azt mondja. Elég rémisztő hangokat tud kiadni magából! Mármint a lányunk. A játékairól: Macika. Vele alszik. Tőlem kapta. Ez volt az első játék, amit vettem neki. Elég béna maci, aminek zörög a mancsa, illetve az egyik sípol, ezért nem ideális alvójáték, de nem bírtam tovább, hogy nem kap tőlem semmit, és ez volt éppen abban a boltban, valami akcióban (C&A). Ekkor már 1-2 hónapos volt. Az első játékát apukámtól kapta, puha, színes kockákat. Aztán sokáig nem volt más játéka, igaz, ezt sem használta még pár hétig. A Macikán kívül tőlünk csak két ágy vagy babakocsi fölé akasztható Lamaze-babát kapott (az egyik telitalálat, egy bő szoknyás királylány, a másik, egy hableány, sajnos abszolút nem vált be), meg azt a kart, amire játékokat lehet akasztani: ez utóbbi volt a karácsonyi ajándéka. A többi játékát vagy másoktól kapta ajándékba, vagy örökölte. Köszönjük! Közben 23:10-kor hangosan köhögött, de mire Gábor beért, aludt. Remélem, éjfélig már elalszik, és ezzel bezárul ez a naplófejezet is. Most már 23:30 Nem sok minden történhet már éjfélig. Szép álmokat! 14
