2011. október november november 2. Felsőoktatási alapképzési és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményei...3

2011. október 31 – 2011. november 6.

Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) közleményei 2011. november 2. Felsőoktatási alapképzési és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményei...3.oldal 2011. november 2. Újabb iskolák csatlakozhatnak a Pénziránytű iskolahálózathoz…………………………......3.oldal 2011. november 2. A Felsőoktatási felvételi tájékoztató 2012. februárban induló képzések című kiadvány hivatalos kiegészítése ………………………………………………………………………….....3.oldal 2011. november 4. Folytatódik az új köznevelési törvényről szóló programsorozat…………………………….3.oldal NEFMI – kapcsolódó sajtóhírek Népszabadság 2011. október 31. Működik az együtt-nem-működés…………………………………………...…………….….....4.oldal Fn24óra.hu 2011.10.31 Baj lehet, ha rosszul tanítanak udvarolni…………………………………………………….....5.oldal Népszava 2011. november 1. Hoffmann: "a szakszervezeteknek elégedettnek kellene lenniük"…………………….…….6.oldal Magyar Hírlap 2011-11-01. Hoffmann nem számít alapvető változtatásokra……………………………………..…….….8.oldal Magyar Nemzet 2011. november 2. Hoffmannt próbára tették napirend előtt………………………………………………....……9.oldal HVG.hu 2011. november 02. Virtuális számlán vezetnék a diplomások tartozását…………………………………...….....10.oldal Edupress 2011-11-02. A gyakorlatorientált szakképzésé a jövő…………………………………………………........11.oldal Inforádió Aréna 2011.11.03 Pokorni Zoltán, az Országgyűlés Oktatási Biz. elnöke, XII. ker. polgárm. videóval………13.oldal

KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

1

Edupress 2011-11-04. Petíciót írtak tanárok a köznevelési törvény ellen…………………………………………..13.oldal Origo. 2011. 11.04. „Eltemettük a felsőoktatást, de van remény" - interjú Nagy Dáviddal, a HÖOK elnökével ....13.o Inforádió 2011. november 4. Nem terv, de lehetséges következmény tízezer pedagógus elbocsátása………………...16.oldal Fn24óra.hu 2011.11.04. Nem bíznak Hoffmannék a tanárokban …………………………………………………..….17.oldal Népszabadság 2011. november 5. Hoffmann Rózsa hazudik 184 komment……………………………………………...……....19.oldal Fn24óra.hu 2011.11.05 Beismerték Hoffmann hazugságát ……………………………………………………….…..20.oldal Inforádió 2011. november 6. Parlament előtt a köznevelési törvény tervezete - mit tartalmaz? ……………………......22.oldal RTL Klub Híradó 2011. november 6. 3-tól 16 éves korig tart majd a köznevelés? –letölthető videó interjú bejátszásokkal ( „a titkos” dokumentumról, Gloviczki Zoltán helyettes államtitkár és Hiller István képviselő) ………...…23.oldal Vasárnapi Hírek 2011. november 06. Örülniük kellene? …………………………………………………………………………...…..23.oldal Népszabadság 2011. november 6. Megmarad-e a Budapesti Corvinus Egyetem? …………………………………………….....25.oldal Országos sajtó hírek Népszava 2011. október 31. Lemondásom háttere - Loránd Ferenc az Országos Köznevelési Tanács leköszönt elnöke…..29.oldal MTV Ma reggel 2011. november 04. Prima Primissima jelöltek - oktatás és közművelődés letölthető videó…………………....32.oldal Magyar Rádió 2011.11.04. Az alkotó munka lehetősége fedheti föl a tehetséget –letölthető interjú………………....32.oldal Szaksajtó Haza és haladás Blog 2011.11.03. A tankötelezettségi korhatár leszállításának várható hatásairól……………………….......33.oldal Nyelv és tudomány.hu 2011. november 5. Az elitiskolák tanulói is kiszorulhatnak a felsőoktatásból………………………………......41.oldal


2

Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) közleményei

2011. november 2. Felsőoktatási alapképzési és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményei Felsőoktatási alapképzési és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményei (új alapképzési szak: gazdaságtudományok képzési terület: logisztikai mérnöki alapképzési szak; mesterképzési szak módosítása: klasszikus hangszerművész mesterképzési szak, csembalóművész, cimbalomművész, harmonikaművész). A dokumentumok az alábbi linken letölthetőek. (Oktatásért Felelős Államtitkárság) http://www.kormany.hu/hu/nemzeti-eroforras-miniszterium/oktatasert-felelos-allamtitkarsag

2011. november 2. Újabb iskolák csatlakozhatnak a Pénziránytű iskolahálózathoz Pályázat a pénzügyi-gazdasági ismeretek fejlesztéséért. Újabb iskolák csatlakozhatnak a Pénziránytű iskolahálózathoz. 2011. október 24-én a Pénziránytű Alapítvány a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatási Államtitkársága és a Magyar Nemzeti Bank szakmai támogatásával idén is meghirdeti középiskolai pályázatát. Az elnyerhető „Pénziránytű iskola” cím rangos elismerés azon iskolák számára, amelyek kiemelkedően magas színvonalon vállalják a pénzügyi-gazdasági oktatás integrálását nevelési programjukba. A pályázati felhívás a következő honlapon érhető el: (Oktatásért Felelős Államtitkárság) http://www.penziskola.hu/content/palyazati-felhivasok-tovabbkepzesek http://www.kormany.hu/hu/nemzeti-eroforras-miniszterium/oktatasert-felelos-allamtitkarsag

2011. november 2. A Felsőoktatási felvételi tájékoztató 2012. februárban induló képzések című kiadvány hivatalos kiegészítése Közlemény: A Felsőoktatási felvételi tájékoztató 2012. februárban induló képzések című kiadvány hivatalos kiegészítése (2011.10.31.) A dokumentum az alábbi linken letölthetőek: (Oktatásért Felelős Államtitkárság) http://www.kormany.hu/hu/nemzeti-eroforras-miniszterium/oktatasert-felelos-allamtitkarsag

2011. november 4. Folytatódik az új köznevelési törvényről szóló programsorozat Közel hatezer pedagógussal találkoztak az elmúlt hetekben a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkárságának munkatársai azon az országjáró körúton, melyen a KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

3

Nemzeti köznevelésről szóló törvény tervezetét ismertetik a pedagógusokkal és a szakmai közvéleménnyel. A szeptember 15-én kezdődött programsorozat ezen a héten Nagykanizsán folytatódik. A „Megújul a tanügy. Az új nemzeti köznevelési rendszer” címet viselő rendezvényen november 4-én 15 órától a Hevesi Sándor Művelődési Központban Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár beszél a várható változásokról. Kitér arra is, miért vált szükségessé az új törvény megalkotása. A találkozó jó alkalom arra, hogy a pedagógusok választ kapjanak a jogszabály tervezettel kapcsolatos kérdéseikre. Az eddig megtartott előadásokat nagy érdeklődés kísérte. Miskolcon, Szombathelyen, Gödöllőn, Dunaújvárosban, Kecskeméten, Kaposváron, Gyulán, Szigetszentmiklóson, Sopronban, Budapesten és Veszprémben is több százan vettek részt a tanácskozáson, ahol a koncepció ismertetése után legtöbben a tanügyigazgatás, a pedagógus életpálya-modell és a finanszírozás átalakítása iránt érdeklődtek. Szintén sokakat foglalkoztatott a szakiskolák, a művészeti, alapítványi és falusi iskolák, a kéttannyelvű intézmények sorsa. A résztvevők támogatták a törvény tervezetét, annak irányát és értékrendjét. Az Oktatásért Felelős Államtitkárság munkatársai az elkövetkező hetekben is több ezer pedagógussal és oktatási szakemberrel találkoznak a köznevelési rendszer megújításáról szóló programsorozaton. Az országjáró körút jövő héten két helyszínen, november 9-én a pécsi Tudásházban, november 12-én a győri városházán folytatódik.(Oktatásért Felelős Államtitkárság) http://www.kormany.hu/hu/nemzeti-eroforras-miniszterium/oktatasert-felelos-allamtitkarsag

NEFMI – kapcsolódó sajtóhírek Népszabadság 2011. október 31. Működik az együtt-nem-működés A Nemzeti Köznevelési Törvény sorsa megpecsételődött. A kormány október 25-én Hoffmann Rózsa törvényjavaslatát elfogadta. Nincs visszaút. Tudjuk, amit a kormány – Orbán Viktor – jóváhagyott, azt visszavonni nem lehet. Még módosítani sem. Tudjuk, a vasfegyelemmel kézben tartott parlamenti fideszes had a törvénytervezetet annak elolvasása nélkül megszavazza. Erre az eljárásra láttunk már példát. És egyébként is. Az alig érzékelhető Kereszténydemokrata Néppárt számára ez, az oktatás az egyetlen terep, ahol megjelenik, és szemmel láthatóan ragaszkodnak (rém)álmukhoz. Hoffmann Rózsának – és pártjának – már az is komoly presztízsveszteség volt, hogy tervezetét a kormány – Orbán Viktor – többször „visszatapsolta”. Ha most azt mondanák, kezdjük elölről, azt mosolyogva még Hoffmann Rózsa sem tudná tudomásul venni. Talán még a „pártszövetség” jövőjét is érintené a kormány – Orbán Viktor – nemje. A kormány döntésének időzítésével van egy kis probléma. Hoffmann Rózsa államtitkár asszony a dokumentum közzététele alkalmával kérte a szakmai szervezeteket, szakszervezeteket, szülőszervezeteket, diákszervezeteket, mindenkit, aki érintett és érdekelt a törvény kapcsán, hogy október 25-ig véleményezze a tervet, és véleményét az államtitkárságra küldje meg. KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

4

Gondoltuk sokan, majd elolvassák, értékelik és mondanak valamit. Egy frászt! Naiv lúzerek vagyunk, mindahányan. Kérem, figyeljék a dátumokat. A kormány aznap tárgyalta a tervezetet, amikor még azok, akik számára fontos volt a véleményalkotás, élhettek véleményezési jogukkal. Ismerjük a kormány működését. Legalábbis azt tudjuk, csak olyan előterjesztés kerülhet a kormány elé, amit a minisztériumok államtitkári szinten egyeztettek, és a kormány elé terjesztést jóváhagyták. A köznevelési törvény „társadalmi vitája” még tartott tehát, amikor a miniszteriális vezetők bólintottak, amikor a kormány azt mondta, rendben. Ennyit a nemzeti együttműködésről, mások véleményének fontosságáról. A törvény – szándékosan nem tervezetet mondtam –, tehát a törvény tartalmáról egy szót sem szóltam. Aki elolvasta a szöveget, aki átlátja az összefüggéseket, aki felismeri a következményeket, azt mondja, ilyen nincs. De látjuk, van. E törvény mellett egyetlen érv sorakoztatható fel: akarják. És az akaratnak nem állhat semmi útjába. Nem baj, hogy nagyon kicsi, az sem baj, hogy nagyon savanyú. Ez magyar narancs. Nem lehet tudni, hogy a Fidesz –Orbán Viktor –mit akar. A pedagógiailag, pénzügyileg, foglalkozáspolitikai konzekvenciái miatt végrehajthatatlan, megvalósíthatatlan törvény elfogadása után mutat majd Hoffmann Rózsára és a KDNP-re, lám ennyit értek, mehettek a törvénnyel együtt a levesbe, vagy a keménykezű zsoldost, Lázár Jánost miniszternek kinevezve kegyetlenül – ha bele is döglünk mind – „végrehajtják” a törvényt. Ennek a forgatókönyvnek van nagyobb valószínűsége. A kormány, Hoffmann Rózsával a frontvonalban – igaz, hogy Orbán Viktor és magyar hangja mellett csak halovány foltként – szervezi az ellenállást. Mindent elsöprő akarnoksága, a valóságot meghamisító, farizeus kommunikációja, pedagógia-, gyerek- és pedagógusellenes törvénye egységbe kovácsolja a megfélemlített pedagógustársadalmat. Még nem hallatszik a mély moraja, de a diákok, a netgeneráció gyakorlatát megtanulva már épül a kapcsolati háló, a köznevelési intézmények tanári szobáinak sarkaiban, az ebédlők asztalánál egyre gyakrabban néznek kérdőn az emberek egymásra. Ezt akartuk, ezt akarjuk? A válasz is formálódik. A szerző pedagógus http://nol.hu/velemeny/20111031-mukodik_az_egyutt-nem-mukodes

Fn24óra.hu 2011.10.31 Baj lehet, ha rosszul tanítanak udvarolni Az udvarlás, a szerelem és a hűség oktatása is bekerül az új Nemzeti Alaptantervbe, amelyet a tervek szerint még az idén elfogad a kormány, így akár jövőre életbe léphet. A pszichológus üdvözli, de aggódik. Vekerdy Tamás gyerekpszichológus szerint az új alaptantervbe tervezett „udvarlás-oktatás” sikere nagyban függ a megvalósítástól. „Tévhit az a médiában elterjedt állítás, hogy aki szerelmes, az boldog. Azt kellene mondanunk, hogy a szerelem, mint minden emberi kapcsolat – tágulás - sok örömöt hoz, de ugyanennyi gondot, fájdalmat, csalódást, féltékenységet is rejteget” – véli Vekerdy. Ha az új tanterv intenzívebben az emberi kapcsolatokra akar tanítani, akkor ezt jól teszi – állítja a pszichológus, megjegyezve, hogy itt is áll Karácsony Sándor megállapítása, hogy nincs direkt KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

5

nevelés. Művészetekkel, jó tanítási módszerekkel – melyek az együttműködést serkentik – lehet indirekt módon kapcsolatokra tanítani. Az udvarlás illemének vagy a hűség oktatása önmagában értelmetlen – tette hozzá. Korán érők Ha a gyerekek ma négy-öt évvel korábban érnek, mint kétszáz éve, de tíz-tizenkét évvel később alapítanak önálló egzisztenciát, akkor hogyan „őrizzék meg” szüzességüket akár a legvallásosabb családban is – teszi fel a kérdést Vekerdy. A szigorúan protestáns Hollandia paraszti társadalmában jó négyszáz éve elfogadott volt, hogy a fiatalok kipróbálhatták egymást házasságkötés előtt, a hűséget a házasságon belül kellett megőrizni. Ha a családi kapcsolatok hangsúlyozottan jelennek meg az iskolában – szabad irodalom feldolgozásban, színházcsinálásban és egyéb módon – ez csak helyeselhető. A szóbeli oktatás viszont nem sokat ér. „Az én tapasztalatom szerint a gyerekek ki vannak éhezve az őszinte beszélgetésre az emberi kapcsolatokról, az életről és erről egy őszintének érzett idegennel jobban tudnak beszélgetni, mint tanáraikkal vagy akár szüleikkel”- mondta a gyermekpszichológus. Őszinteség Az őszinteség fontosságát Tóth Emese orvos-szexológus is kiemelte a Hír24 kérdésére. Elmondta, a szerelem a párkapcsolat, már egészes kicsi korban, akár az óvodában is foglalkoztatja a gyerekeket. Folyamatosan kérdeznek a gyerekek és a felnőttek felelőssége, hogy felkészítsék őket a nagybetűs életre. NAT Az új NAT szerint az iskolákban kötelezően kell majd oktatni például a családtervezést, a családi krízishelyzetek kezelését, illetve a párkapcsolati kultúrát, ez utóbbiba tartozik az udvarlás, a szerelem és a hűség tanítása is. A Nemzeti Alaptanterv azt szabályozza, hogy milyen nevelési alapelveket kell betartaniuk a magyar iskoláknak és melyek azok az alapismeretek, amelyeket minden diáknak el kell sajátítania a közoktatásban. Emellett bekerül a pénzügyi ismeretek, a KRESZ, a honvédelmi ismeretek kötelező oktatása. Az iskolákban lesz külön etika és művészet óra, és a diákoknak tanulniuk kell majd például a konnektorszerelést, a pelenkázást és a hivatali ügyintézést is. http://fn.hir24.hu/itthon/2011/10/31/baj-lehet-ha-rosszul-tanitanak-udvarolni/

Népszava 2011. november 1. Hoffmann: "a szakszervezeteknek elégedettnek kellene lenniük" Az oktatási államtitkár nem számít arra, hogy a parlamenti vitában koncepcionális változtatások történnének az új köznevelési törvényben. Hoffmann Rózsa az MTI-nek nyilatkozva ismertette: az iskoláknak délután négyig vagy ötig gondoskodniuk kell majd a gyerekek foglalkoztatásáról, köztük a diákok számára kötelezőek is lesznek. Az intézményeknél a fenntartóváltásra 2012 szeptemberétől lesz lehetőség, az állam öt év alatt több száz milliárd forintot fektet a közoktatásba. Az államtitkár úgy fogalmazott: csodálkozna rajta, ha a szavazás során koncepcionálisan meg akarnák változtatni, vagy felpuhítanák a javaslatot. "Ez most már a kormány által jóváhagyott törvénytervezet" - mondta a kereszténydemokrata politikus, hozzátéve: az európai politikában nem szokás, és megmagyarázhatatlan is lenne, ha az a párt, amelyik a kabinetet adja, alapvető módosító KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

6

indítványokkal - szembemenve saját kormánya akaratával - írná felül a benyújtott dokumentumot. Az oktatási államtitkár ugyanakkor technikai jellegű változtatásokra, jobbító szándékú indítványokra számít, de, mint mondta, "ez természetes, ez a parlamenti törvényalkotás velejárója". Ha másfajta módosító indítványok lesznek, azok nyilván nem fogják élvezni a kormány támogatását - jegyezte meg. Hoffmann Rózsa azzal kapcsolatban, hogy az óvodáztatás 2014-től, főszabályként hároméves kortól lenne kötelező, azt mondta: azoknak a családoknak, amelyek a gyermekek megfelelő gondozását, nevelését meg tudják otthon oldani, ez nem lesz kényszerítő szabály. Elmondta, hogy az egész napos iskola kifejezés nem szerepel a törvényben. A tervezetben azt rögzítik, hogy az iskolák kötelessége biztosítani délután négy, illetve indokolt esetben öt óráig a gyermekek számára megfelelő foglalkozásokat. Azt szeretnék, hogy a gyerekek jól fejlődjenek, és ne kallódjanak el, ne csavarogjanak - mutatott rá, kiemelve: az iskola számára kötelező lesz, hogy délutánonként is színvonalasan töltse ki a diákok idejét. Erre egyre növekvő társadalmi igény mutatkozik, míg a gyerekek számára a foglakozások egy része kötelező lesz. Példaként a mindennapos testmozgást, a megnövelt számú művészeti órákat említette. A többi foglalkozásról a gyermekeket a szülő kérésére haza lehet majd engedni. Hoffmann Rózsa kitért arra is, hogy épp a gyerekek szülői felügyeletének nehézségei miatt javasolták például többen a rövidebb nyári szünetet, ami érzékelhetővé teszi a társadalom növekvő elvárását az iskolarendszer nevelő-gondoskodó feladatainak erősítésére. Az iskolák délutánig történő nyitva tartása erre az igényre ad megfelelő választ. Azokkal a hírekkel kapcsolatban, hogy még nincs döntés arról, mikortól kerülnének állami kézbe az oktatási intézmények, azt mondta: a törvény 2012. szeptembert 1-jén lép hatályba, ettől kezdve lehet érvényes a fenntartóváltás. (A megyei fenntartású intézmények esetében január 1-jétől.) Az előkészületekre mintegy tíz hónap áll rendelkezésre, a legtöbb kormányhivatal már megkezdte az előzetes felméréseket. Az önkormányzatok meghatározott kritériumok teljesülése esetén ugyanis visszakérhetik a fenntartás jogát. Az oktatási államtitkár kiemelte: az intézkedésnek nincs közvetlen költségvetési vonzata, a források átcsoportosítására van szükség. A 2012. évi költségvetés nem számol e tekintetben plusz költségvetési forrásokkal. Kiemelte: a köznevelés fenntartása az állam feladata, így a jövőben nagyobb szerepet vállal a rendszer működtetésében. Lehetetlen állapot az, hogy ma nincs lehetősége az állami forrásokat, a működési feltételeket biztosító miniszternek beavatkozni ott, ahol baj, hiány esetén szükséges mutatott rá Hoffmann Rózsa. A szakszervezetek elbocsátásokról és iskolabezárásokról szóló vádjaira azt mondta, hogy megmutathatnák, a törvény mely paragrafusából következnek állításaik. Nincs ilyen kormányzati szándék, így ilyen tartalmú mondatok sincsenek a tervezetben. Feltételezésekre vagy esélylatolgató tanulmányokra, és nem a törvénytervezet jóváhagyott szövegére alapozva gyanút megfogalmazni és a közvéleményt negatív állításokkal felkorbácsolni nem korrekt dolog - jegyezte meg. Hozzátette: a szakszervezeteknek - évszázados küldetésük szerint - "elégedetteknek kellene lenniük", hiszen a kormány a törvénytervezet elfogadásával arra vállalt garanciát, hogy az elkövetkező években a pedagógus-életpályamodell bevezetésével kiszámíthatóvá teszi a pályát, egyértelművé teszi a pedagógusokkal szemben támasztott elvárásokat, és végre méltó módon rendezi bérüket. Sok évtizedes várakozást teljesít így az életpályamodell, amit a szakmai szervezetek fel is ismertek és elfogadtak. Abból viszont, hogy a szakszervezetek a tervezet visszavonását követelik, arra lehet


7

következtetni, hogy a tiltakozás mögött politikai szándékok húzódnak. Másképp érthetetlen, hogy miért nem támogatják a pedagógusok lényegesen magasabb fizetését - mondta Hoffmann Rózsa. Az államtitkár arról, hogy halasszák el a köznevelési törvény benyújtását, és folytatódjanak az egyeztetések jövő tavaszig, azt mondta: egy éve tartanak az egyeztetések a szakmai és társadalmi szervezetekkel, köztük a szakszervezetekkel is, a további időhúzás csak "a kommunikációs hadjáratnak" nyújtana teret, egyértelmű kormányellenes politikai érdeket szolgálna. Az oktatási államtitkár kiemelte: az új jogszabályról országszerte fórumokon tájékoztatják a pedagógusokat, a résztvevők száma közelít a tízezerhez. Rámutatott: a közoktatás eredményességét javítani kell, növelni a gyerekek tudását, az iskolarendszer színvonalát, több évtizedes adósságot törlesztve rendezni kell a pedagógusok helyzetét, ez az új köznevelési törvény célja, ezért nem halogatható tovább a megalkotása - mondta. http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=487009

Magyar Hírlap 2011-11-01. Hoffmann nem számít alapvető változtatásokra Az oktatási államtitkár nem számít arra, hogy a parlamenti vitában koncepcionális változtatások történnének az új köznevelési törvényben. Hoffmann Rózsa ismertette: az iskoláknak délután négyig vagy ötig gondoskodniuk kell majd a gyerekek foglalkoztatásáról, köztük a diákok számára kötelezőek is lesznek. Az intézményeknél a fenntartóváltásra 2012 szeptemberétől lesz lehetőség, az állam öt év alatt több száz milliárd forintot fektet a közoktatásba. Az államtitkár úgy fogalmazott: csodálkozna rajta, ha a szavazás során koncepcionálisan meg akarnák változtatni, vagy felpuhítanák a javaslatot. 'Ez most már a kormány által jóváhagyott törvénytervezet' - mondta a kereszténydemokrata politikus, hozzátéve: az európai politikában nem szokás, és megmagyarázhatatlan is lenne, ha az a párt, amelyik a kabinetet adja, alapvető módosító indítványokkal - szembemenve saját kormánya akaratával - írná felül a benyújtott dokumentumot. Az oktatási államtitkár ugyanakkor technikai jellegű változtatásokra, jobbító szándékú indítványokra számít, de, mint mondta, 'ez természetes, ez a parlamenti törvényalkotás velejárója' - adta hírül az inforádió. Ha másfajta módosító indítványok lesznek, azok nyilván nem fogják élvezni a kormány támogatását - jegyezte meg. Hoffmann Rózsa elmondta, hogy az egész napos iskola kifejezés nem szerepel a törvényben. A tervezetben azt rögzítik, hogy az iskolák kötelessége biztosítani délután négy, illetve indokolt esetben öt óráig a gyermekek számára megfelelő foglalkozásokat. Azt szeretnék, hogy a gyerekek jól fejlődjenek, és ne kallódjanak el, ne csavarogjanak - mutatott rá, kiemelve: az iskola számára kötelező lesz, hogy délutánonként is színvonalasan töltse ki a diákok idejét. Erre egyre növekvő társadalmi igény mutatkozik, míg a gyerekek számára a foglakozások egy része kötelező lesz. Példaként a mindennapos testmozgást, a megnövelt számú művészeti órákat említette. A többi foglalkozásról a gyermekeket a szülő kérésére haza lehet majd engedni. Azokkal a hírekkel kapcsolatban, hogy még nincs döntés arról, mikortól kerülnének állami kézbe az oktatási intézmények, azt mondta: a törvény 2012. szeptembert 1-jén lép hatályba, ettől kezdve lehet érvényes a fenntartóváltás. (A megyei fenntartású intézmények esetében január 1-jétől.) Az előkészületekre mintegy tíz hónap áll rendelkezésre, a legtöbb kormányhivatal már megkezdte az előzetes felméréseket. Az önkormányzatok meghatározott kritériumok teljesülése esetén ugyanis KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

8

visszakérhetik a fenntartás jogát. Az oktatási államtitkár kiemelte: az intézkedésnek nincs közvetlen költségvetési vonzata, a források átcsoportosítására van szükség. A 2012. évi költségvetés nem számol e tekintetben plusz költségvetési forrásokkal. Az államtitkár szerint sok évtizedes várakozást teljesít az életpályamodell, amit a szakmai szervezetek fel is ismertek és elfogadtak. Abból viszont, hogy a szakszervezetek a tervezet visszavonását követelik, arra lehet következtetni, hogy a tiltakozás mögött politikai szándékok húzódnak. Másképp érthetetlen, hogy miért nem támogatják a pedagógusok lényegesen magasabb fizetését - mondta Hoffmann Rózsa http://www.magyarhirlap.hu/online/hoffmann_nem_szamit_alapveto_valtoztatasokra.html

Magyar Nemzet 2011. november 2. Hoffmannt próbára tették napirend előtt Az oktatásügyi tervek, a devizahitelesek problémái és a lex Biszku töltötte ki a napirend előtti felszólalásokat a parlament szerdai ülésnapján. Latorcai János házalelnök rövid, halottak napi megemlékezésével kezdték a parlamenti napot, majd Tarnai Richárd (Fidesz) szólalt fel az élelmiszer-biztonság ügyében. „Nem azt szeretnénk, hogy rettegjenek a cégek, hanem hogy ne lehessen forgalomba hozni adott esetben 11 éve lejárt termékeket” – mondta a politikus, említve, hogy egy nagyáruházban 3 napja lejárt sajthoz akciósan 2 napja lejárt somlóit lehetett ajándékba kapni. Úgy fogalmazott, a sajtó jól vizsgázott a helyzetben. A kormány nevében Cséfalvay Zoltán, a gazdasági tárca államtitkára válaszolt neki. Jelen pillanatban áll kidolgozás alatt a 2012-es fogyasztóvédelmi törvény, 2011 első félévében 38 ezer ellenőrzés, előző évben 53 ezer ellenőrzés volt, jól látszik a növekmény – sorolta.

Oktatásügyi adok-kapok Tarnait Osztolykán Ágnes (LMP) időt túllépő, Diáklázadás című szónoklata követte. Szerinte a kormány 29 milliárdot akar spórolni a felsőoktatáson. Reményét fejezte ki, hogy a budapesti tömegdemonstráció csak a kezdet. „Minden esély megvan, hogy nagyszüleik is kimenjenek az utcára; lehet más a felsőoktatás” – fogalmazott, hozzátéve, a Fidesz „retteg” a dühös hallgatóktól, a hallgatók orrára csapja az egyetem kapuit. A kormány részéről Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkár válaszolt: „Egyetlen olyan terv sincs, hogy az ön által említett diplomásarányszámot a kormány le akarná szorítani” – kezdte a szakpolitikus, folytatva, őt is egy szülő nevelte föl harmadmagával, mégis tudott tanulni. Rámutatott, a jelenlegi beiskolázási arányszámok megmutatják, még magasabb is lesz a diplomások száma, mint amit az EU elvár. A párbeszéd hiányára reagálva kijelentette: 23 olyan tétel van a felsőoktatási törvény koncepciójában, amit a hallgatói önkormányzatok kérésére vettek be, s kérte, egy politikus ne álljon egy lázadás oldalára. Ugyanebben az ügyben szólt napirend előtt Hiller István (MSZP) volt oktatási miniszter is, aki szerint szűkül az oktatáshoz való hozzáférés joga, csökken az állami felsőoktatási helyek száma. Sérelmezte, hogy lecsökkentik a tankötelezettség felső korhatárát 16 évre, és azt is, hogy nem látszik a tanári béremelés a tervekben, ezért követelte, a kormány vonja vissza a koncepciót. Felszólalására ugyancsak a KDNP-s államtitkár válaszolt: szerinte amit Hiller István huzavonának nevez, az egy egyéves egyeztetési folyamat, amit kár volna semmivé tenni a köznevelési és felsőoktatási koncepció visszavonásával. Megjegyezte, a közoktatási ráfordítás jövőre 6 százalékkal növekszik, szemben a szocialista kormányok idején tapasztalt, évenkénti tízmilliárdos elvonással. A pedagógusok béremelését kijelentése szerint pedig a 2013-ban bevezetendő pedagógus-életpályamodell KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

9

biztosítja majd, a 16 éves tankötelezettségi korhatárt pedig egy jogi lehetőségnek nevezte azok számára, akik ennyi idős korukban már nem tudnak vagy nem szeretnének tanulni. Vona maszatolót lát A devizahitelesek gondjai miatt szólalt fel Vona Gábor jobbikos frakcióvezető, aki szerint a kormány képtelen megbirkózni ezzel a problémával. „Az árfolyamgátat a végtörlesztés lehetősége tette értelmetlenné, átgondolatlan, amit csinálnak” – jelentette ki Vona. A nemzeti eszközkezelőt kormányzati maszatolónak nevezte, majd közölte, hogy a devizaadósság „pilótajátékából” mindenkit ki kell segíteni, csak nem mindegy, milyen sorrendben. Cséfalvay Zoltán államtitkár válaszában rámutatott: az elmúlt másfél évben valamennyi devizaadós bajára megoldást kínált a kormányzat. Egy kényes egyensúly mentén figyelembe kell venni az ország finanszírozhatóságát és az egyensúlyt is, valamint azt, hogy az emberek élni tudjanak a lehetőségekkel – fogalmazott. Lex Biszku ötpárti támogatással Gulyás Gergely (Fidesz) az ő vezetésével elkészített „lex Biszku” törvénytervezet hátteréről beszélt. „A rendszerváltozás úgy ment végbe, hogy a szocializmus áldozatai csak jelképes kárpótlást kaptak, közben a rendszer legfelső szintű haszonélvezőinek a haja szála sem görbült. Sokan a rendszerváltozás utáni első kormány miniszterelnökére kenik a felelősséget, de inkább azoké az, akik korábban a leghangosabb antikommunista retorikát folytatták, aztán összeálltak velük. Az árulók cinizmusa lehetetlenítette el egy törvény megalkotását” – mondta Gulyás. Meglátása szerint azt kell megvizsgálni, mely területeken jogszerű még a felelősségre vonás, de az egyértelmű, hogy hazánk nemzetközi kötelezettséget vállalt arra, hogy hogy a halált okozó kínzások büntethetősége nem évül el. „Méltányosan és alkotmányosan kell eljárni, egyenlő mércével mérni a diktatúrák között” – zárta szavait. Rétvári Bence, az igazságügyi tárca államtitkára reagálásában szokatlannak nevezte, hogy a törvényjavaslat mögött ötpárti támogatás áll, ezzel lehetővé válhat egy 20-21 éve zajló vita lezárása. Részletesen felsorolta, hogy a hasonló történelmi helyzetű országokban hogy alakultak a hasonló törvények; Lengyelországban 2008-ban, Litvániában ’95-ben, Csehországban 2010-ben, Romániában pedig szintén 2010-ben fogadtak el a lex Biszkuhoz hasonló törvényt olyan tartalommal, hogy a diktatúra legfelsőbb szintű kiszolgálói minimálnyugdíjat kaphatnak. A múlt hétfőn kezdődött, 8 napos parlamenti ülés második etapja a hatodik nappal szerda reggel kezdődött vezérszónoklatokkal Latorcai János (KDNP) házalelnök vezetésével, folytatva a jövő évi költségvetés négyórás vitájával. Ezzel a büdzsé szakasza le is zárul a Tisztelt Házban, majd következik az új népszavazási törvény tárgyalása, végül a parlament általános vitát folytat a fideszes Gulyás Gergely törvényjavaslatáról, amely kimondaná, hogy a nürnbergi katonai törvényszék alapokmányában meghatározott emberiesség elleni bűncselekmények nem évülnek el, büntetési tételüket pedig az elkövetéskor hatályos jog alapján kell megállapítani. A kormánypárt így vonná felelősségre az 1956-os forradalmat követő megtorlások politikai megrendelőit. http://mno.hu/belfold/hoffmannt-probara-tettek-napirend-elott-941333

HVG.hu 2011. november 02. Virtuális számlán vezetnék a diplomások tartozását Virtuális számlán vezetné a diplomások tartozását az állam - a HÖOK elnöke szerint ez annak a tervezetnek a lényege, amiről múlt héten tárgyaltak Navracsics Tiborral. A virtuális tartozás az itthon munkával töltött évekkel csökkenne - közölte az InfoRádió, amely szerint sok ezzel kapcsolatos kérdésre továbbra sincs válasz. A hallgatókkal folytatott múlt heti tárgyaláson valóban elhangzott példaként, hogy ha egy volt diák húsz évből ötöt Magyarországon dolgozik, nem kell visszafizetnie a képzése költségét - erősítette KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

10

meg az InfoRádió szerint Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes. Az Origo írta azt, hogy ez a megoldás körvonalazódott a szerdai tárgyaláson. Korábban egyébként az oktatási államtitkárság pont fordítva képzelte el ezt az arányt. Navracsics Tibor azt mondta, jelezte a HÖOK elnökének, hogy igyekeznek rugalmasabbá tenni a szerződéses megoldást. A példaként említett változatra az elnök pozitívan reagált, azt mondta, hogy ez akár elfogadható is lenne - tette hozzá. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke, Nagy Dávid azt mondta, a tervezetnek, amiről egyeztettek a miniszterrel, nem ez az arányszám volna a lényege, hanem egy teljesen új gondolat. Ennek lényege, hogy egyfajta virtuális számla keletkezne a hallgatónál, ami a diploma megszerzése után az ő képzésének költségét tartalmazza. Ezt a hallgató úgy kezdené el törleszteni virtuálisan, hogy Magyarországon dolgozik, és ez a hitelállomány csökkenne. Ha külföldre távozik, és ott dolgozik, akkor arról még egyeztetni kell, hogy mi lenne a hitelállománnyal, szünetelne a törlesztés, vagy kívülről is törlesztheti a hitelt - fejtette ki az elnök. Azt a kérdést is tisztázni kell, hogy mi alapján vonnának le pénzt a virtuális tartozásból, pontosan hány év alatt kellene virtuálisan törleszteni a képzés költségét. Nagy Dávid azt mondta, elvekről egyeztettek, de ez az irány járhatóbb, mint a korábbi felvetés, hogy húszból 15 évet Magyarországon kell dolgozni azért, hogy ne kelljen visszafizetni a képzés költségét. http://hvg.hu/itthon/20111102_virtualis_szamla

Edupress 2011-11-02. A gyakorlatorientált szakképzésé a jövő Az új szakképzési törvény legfontosabb célkitűzése egy gyakorlati tudást erősítő képzés kialakítása - értettek egyet a szakértők A szak- és felnőttképzés új hangsúlyai elnevezésű konferencián, melyet október 27-én rendezett a Raabe Kiadó. Habár a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) munkájának köszönhetően a gyakorlati órák száma 50 százalékkal nőtt, Szabó Bálint, a testület szakképzési referense kiemelte: csak javaslatokat tehettek, az érdemi munkába nem vonta be őket a kormány. Szabó Bálint, aki előadásában az új OKJ kialakításnak elveiről számolt be, elmondta: készen van egy OKJ-munkaanyag, de még folynak az egyeztetések. Terveik között szerepelt a gyakorlati óraszámok és a gazdálkodó szervezetek érdekeltségének növelése, a szakmai záróvizsgák idejének rövidítése, komplex szakmai vizsga bevezetése (modulok szerinti számonkérés helyett), illetve a modulvizsgák lehetővé tétele, azaz a beszámíthatóság megteremtése. Fejlesztőmunkájuk eredményeként 50 százalékkal nőtt (mintegy 2300 óra) a gyakorlati órák száma, valamint lecsökkent maximum két napra a szakmai záróvizsga ideje. A kamara eddig 48 szakképesítést dolgozott át, illetve elkészített egy egységes, gyakorlatorientált és felhasználóbarát központi tananyagot, amelyben 90 százalékban meghatározták, mit kell oktatni, a fennmaradó 10 százalék pedig az úgynevezett "szabad sáv". A szakmai és vizsgakövetelmények gondozása és karbantartása ezután is az MKIK feladata lesz, és közreműködnek a pályaválasztási rendszerben. Továbbra is cél az OKJ egyszerűsítése, egy átláthatóbb struktúra létrehozása - jelenleg ugyanis 429 alap szakképesítés és 2734 modul van, melyek mind a pályaválasztás előtt állók, mind a munkaadók számára nehezen átláthatók. Az MKIK emellett fontosnak tartja a szakmai kompetenciák folyamatos mérését is. Az MKIK tavaly novemberben kötött 124 szakképzést érintő


11

keretmegállapodást a Nemzetgazdasági Minisztériummal, melynek értelmében ezekhez a képzésekhez az MKIK delegál vizsgaelnököt. Szabó Bálint megjegyezte: várhatóan 2011 novemberére befejeződik az OKJ átalakítása, ám hogy mikor lép hatályba, még kérdéses. Bruckner László, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet főigazgató-helyettese a szakképzési rendszer átalakításáról tartott előadást. Az új köznevelési törvény szerint a szakiskola - mely az OKJ szakképesítést nyújtja - hároméves lesz. A 9. évfolyamban közismereti tárgyakat tanul a diák nagyobb arányban, illetve csoportos iskolai tanműhelyben gyakorlati oktatáson vesz részt, majd 10-11. évfolyamban tanulószerződéssel kikerülnek a gazdálkodó szervezethez, hogy a speciális képzéseket elsajátítsa. Plusz két év alatt pedig érettségit szerezhet. A szakmai vizsgákat illetően megjegyezte: csökkennek az ezekhez kapcsolódó adminisztrációs feladatok. Változás továbbá, hogy a szakközépiskolai képzést beillesztik az OKJ-ba, a felsőfokú szakképzést azonban kiveszik, és a felsőoktatáshoz csatolják. Henczi Lajos felnőttképzési szakértő, a Budapesti Gazdasági Főiskola docense kérdésünkre elmondta: a gazdaság szereplőinek kedvez az új szakképzési koncepció, hiszen megerősíti a modulés kompetenciaalapúságot. "A gazdaságnak mindig is a gyakorlatorientált képzés állt érdekében, és ha az új elképzelés ezt támogatja, akkor a gazdaság szereplői ennek csak örülnek. A modulalapú rendszer pedig idő- és költségtakarékos, hiszen nem kellene újra megszerezni a már elsajátított tudást, ha valaki további szakképzésben venne részt." Hozzátette: intézményi oldalról azonban több probléma is felmerül. "A legsúlyosabbat én a képzőintézmény hivatásának körvonalazásában látom. Mi ugyanis a fontos egy 14-18 éves fiatal esetében: szakmát tanítani vagy személyiséget fejleszteni - ami később egyébként nem pótolható? Félő, hogy a mostani elgondolásban az e kettő közötti egyensúly nem teremthető meg, nem lehet egyszerre szakmailag és emberileg is ugyanolyan szinten nevelni" - jegyezte meg a szakértő. Éppen ezért a köznevelési és szakképzési törvény összehangolását rendkívül fontosnak tartja. "Úgy látom, az egyeztetési szándék megvan, azonban számos kérdést kell még tisztázni. Például el lehet-e kezdeni 14 évesen a szakképzést és így be lehet-e számítani a tankötelezettségi kort? Mi történik akkor, ha a diák meggondolja magát, és nem kívánja folytatni a megkezdett szakképzést? Jelen állás szerint ugyanis, ha valaki érettségit szeretne vagy erre épülő szakmát, akkor vissza kell mennie az alapokhoz, és arra kell ráépítenie egy új szakmát, tehát bizonyos elemeket újra kell tanulnia" foglalta össze Henczi Lajos. A gazdálkodó szervezetek érdekeltségének növelésével a szakértő is egyetért, habár véleménye szerint kevés gazdasági szereplőt (csupán 1-2 százalékát az érdemleges vállalati körnek) inspirál az, hogy tanulói terepet biztosítson a diákoknak. "A fő ok valószínűleg az, hogy nem érzik magukat anyagilag motiváltnak arra, hogy bekapcsolódjanak a képzésbe" - fűzte hozzá. A felnőttképzés helyzetét a docens igen kedvezőtlennek látja. "Óriási forráshiány van a felnőttképzésben, alig tapasztalható aktivitás. Nagyon visszaestek a források, a korábban rendelkezésre állókat átcsoportosították, holott mind az állami, mind pedig a magánintézmények részéről mutatkozik igény e képzés indítására. Az anyagi gondokhoz képest tehát eltörpülnek a rendszerbeli nehézségek, például a vizsgák hossza és a modulok nagy száma. Természetesen ezek valódiak, de csak akkor lennének égető problémák, ha nagyobb mozgás lenne a felnőttképzés piacán" - összegezte Henczi Lajos. http://www.edupress.hu/hirek/index.php?pid=egycikk&HirID=25758


12

Inforádió Aréna 2011.11.03 Pokorni Zoltán, az Országgyűlés Oktatási Bizottságának elnöke, XII. kerület polgármestere, Téma: A oktatási törvény módosítása, az önkormányzati törvény átalakítása. http://inforadio.hu/arena/4154/1/podcasting hanganyaggal http://default.indavideo.hu/video/InfoRadio_-_Arena_-_Pokorni_Zoltan_1resz hang + kép http://default.indavideo.hu/video/Inforadio_-_Arena_-_Pokorni_Zoltan_-_2_resz hang + kép

Edupress 2011-11-04. Petíciót írtak tanárok a köznevelési törvény ellen Petíciót juttattak el november 3-án Kövér Lászlóhoz a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola tanárai, akik a köznevelési törvény vitájának elhalasztását követelik a dokumentumban - adta hírül a Magyar Hírlap. "Nem tudjuk elfogadni a köznevelési törvénytervezetet, ezért a tárgyalás elhalasztását és egy nemzeti oktatási kerekasztal felállítását követeljük. Mivel az oktatási államtitkárság eddig egyáltalán nem vette figyelembe a javaslatainkat, úgy döntöttünk, magasabb szervhez, az Országgyűlés elnökéhez fordulunk" - olvasható a 2600 pedagógus, szülő és szimpatizáns által aláírt petícióban. "A petícióhoz 77 iskola csatlakozott, továbbá rengetegen jelezték, hogy támogatják a kezdeményezést" - mondta el az akció egyik szervezője, Tolnner József. A tiltakozók szerint a törvény drasztikus óraszám-növekedést és tömeges elbocsátásokat irányoz elő, a kidolgozást pedig nem előzte meg elégséges szakmai, és érdekvédelmi egyeztetés. "A tervezet a pedagógusokat nem alkotó embernek, hanem végrehajtó közszolgának tekinti. Közszolgálatot akarunk végezni, de nem szolgaként, hanem autonóm értelmiségként" - áll a petícióban. A tanárok szerint a tervezet hamisan állítja, hogy növeli a szakmai önállóságot, a centralizáció pedig véleményük szerint lehetetlenné teszi az alkotószellemű helyi pedagógiai műhelyek működését. http://www.edupress.hu/hirek/index.php?pid=egycikk&HirID=25778

Origo. 2011. 11.04. „Eltemettük a felsőoktatást, de van remény" - interjú Nagy Dáviddal, a HÖOK elnökével Elfogadhatónak tartja, hogy az állam valamilyen módon visszafizettesse képzésük költségét a külföldre távozó diplomásokkal, de szerinte ezt nem lehet egy összegben megfizettetni mondta Nagy Dávid, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának az [origo]-nak adott interjúban. A diákhitelt megtartaná, akárcsak a hallgatók vétójogát az egyetemi tanácsokban. Azt mondta, optimista, mert Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár helyett Navracsics Tibor közigazgatási miniszterrel tárgyalhat, akin szerinte nem fognak gúnyolódni az egyetemisták. KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

13

A múlt hét óta Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter vezeti a kormány és a HÖOK között a felsőoktatási törvénytervezetről zajló tárgyalásokat. Az ő nevére már kitaláltak szóviccet?

- Arra egészen biztosan nem lesz szükség. - A HÖOK a múlt csütörtöki hallgatói tüntetésén sokat élcelődött Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár nevén. - Navracsics Tiborral teljesen más tárgyalni. Míg korábban az oktatási államtitkártól csak legfeljebb olyan érveket kaptunk, hogy "ez az európai átlag, nem lehet eltérni", vagy "neki van felhatalmazása, és kész", most a közigazgatási minisztertől más hozzáállást látunk. Nem feltétlenül értünk vele mindenben egyet, de nyitottabb, mint Hoffmann Rózsa, és érezzük, hogy partnerként kezel minket. Legalább megkérdezte, mi a probléma, és ezután közösen kezdtünk el gondolkozni például az ösztöndíjszerződésről, amely elfogadhatatlan a HÖOK-nak, mert az eddig ismert verzióiban röghöz kötné a diplomásokat. - Hoffmann Rózsa szerdán a parlamentben azt mondta, hogy a hallgatók demagógok, mert a Szózatot énekelték a tüntetésen, amely tartalmazza azt, hogy "Itt élned, halnod kell", mégsem akarnak a hazájukért dolgozni. Valóban nem akarnak? - Az is benne van a Szózatban, hogy "Az nem lehet, hogy ész, erő / És oly szent akarat / Hiába sorvadozzanak / Egy átoksúly alatt". Szerintem ez a megjegyzés volt demagóg az államtitkártól. A hallgatók szeretnének itthon dolgozni, csak ehhez elég munkahely, illetve megfelelő életpálya és bérezés kellene. Én biztosan Magyarországon szeretnék maradni. - Az ösztöndíjszerződés helyett Navracsics Tibor a virtuális számlát javasolta a tárgyaláson. Kiderült már, hogyan működne ez a számla? - Habár a tervezetet részleteiben még nem tárgyaltuk, az a lényege, hogy az államilag támogatott hallgató egyfajta virtuális számlát kapna, amely a képzés költségeit tartalmazza, és ez a virtuális tartozás akkor csökkenne, ha a diplomás később Magyarországon dolgozik. Azt még ki kell találnunk, hogy ha külföldre megy valaki, akkor szüneteljen-e a törlesztés, vagy esetleg külföldről fizethesse-e az esedékes időszakra vonatkozó részletet. - Ez a virtuális számla elfogadható a HÖOK-nak? - Nem kidolgozottak a részletek, de ez előremutató gondolat ahhoz képest, hogy "alá kell írnod egy szerződést arról, hogy tizenöt évig itthon dolgozol", ahogy azt az oktatási államtitkárság eredetileg akarta. - Nem értem a különbséget. A virtuális számla és az ösztöndíjszerződés lényege is az, hogy ha a hallgató külföldre megy, akkor fizet. Csak a csomagolás más, nem? - A lényeges különbség, hogy az ösztöndíjszerződés kötelezte volna a hallgatót a teljes összeg kifizetésére, ha külföldre távozik, míg a virtuális számla részletekre osztaná az esetleges tartozást, azt mint egy hosszú futamidejű hitelt kezelné. Természetesen ezek még nem eldöntött tények. - És arról beszéltek a miniszterrel, hogy mi lesz például azokkal, akik itthon dolgoznak, de nem tudnak a szakmájukban elhelyezkedni?


14

- Abban maradtunk, hogy aki itthon adózik, annak nem kell utólag fizetnie a virtuális számlára, de ez nem végleges döntés, még tárgyalunk a részletszabályokról és a mentességekről. Még azt sem látjuk például, hogy mennyi lesz a képzés költsége az egyes szakokon. - Az kiderült a Navracsics Tiborral folytatott tárgyaláson, hogy mekkora lenne a jelenlegi költségtérítés helyébe lépő önköltséges képzés? Ez ellen is tiltakozott a HÖOK. - Nem látjuk még mindig, hogy az önköltséges képzés árát ki és milyen alapon állapítaná meg. Mi azt javasoljuk, és ezt elmondtuk a miniszter úrnak is, hogy a jelenlegi képzési normatívákat vegye a kormány alapul. Ez a jogász hallgatóknak évente nagyjából 300 ezer forint, a mérnököknek nagyjából 500 ezer, az orvos hallgatóknak pedig a legmagasabb, 700 ezer egy évben. Ezek az összegek magasabbak, mint a jelenlegi költségtérítések, de nem a valóságtól elrugaszkodott számok: korábban félévente 5-600 ezer forintos önköltségről lehetett hallani. Az a hallgatók többségének kifizethetetlen. - Ezért dolgoz ki a kormány egy új diákhitelrendszert. Erről elárult valamit Navracsics Tibor? - Volt szó erről is, mert ez az új konstrukció finanszírozná az önköltséges képzést. A jelenlegi diákhitel, főként a hallgatók alapkiadásait, lakhatását, élelmezését és a jegyzeteit hivatott biztosítani. Ez a jelenlegi kedvezményes kamatokkal adott diákhitel a világ egyik legjobban működő hallgatói hitelezési rendszere, ezért szerintem az új konstrukció kialakításakor ezt kellene alapul venni. Esetleg meg lehetne emelni a felvehető hitelösszeget, hogy finanszírozható legyen az önköltséges képzés. De erről akkor lehet majd komolyabban beszélni, ha kiderül, mennyibe kerül az önköltséges képzés. - A múlt csütörtöki tüntetésen eltemette a felsőoktatást, a hallgatók még egy koporsót is becipeltek a színpad elé. Ehhez képest most elég optimistán és lelkesen nyilatkozik. Miért? - A demonstráció célja az volt, hogy azoknak a döntéshozóknak a figyelmét is a felsőoktatásra irányítsuk, akiknek nem napi feladatuk ezzel foglalkozni. Ez sikerült is, hiszen Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes átvette a tárgyalások vezetését. Innen az optimizmusom. Hiszünk a tárgyalóasztalban: a tüntetés végén is elmondtuk, hogy eltemettük a felsőoktatást, de látjuk, hogy van remény a feltámadásra. - HÖOK-osok azt mesélték a tüntetésén, hogy a szervezet "fideszes kapcsolatai" kifejezetten örültek, hogy a rendezvényt Hoffmann Rózsára hegyezik ki, mert így egyértelmű, hogy a HÖOK-nak nem a kormánnyal, hanem az államtitkárral van problémája. Ez igaz? - Nem tudom, kik ezek a "fideszes kapcsolatok", mi a kormánnyal tárgyalunk pártállástól függetlenül, a hallgatói mozgalom teljesen független a pártpolitikától. A szóvicceket pedig a hallgatók gyártották, akik azt látták, hogy Hoffmann Rózsa nevéhez fűződik ez a koncepció, ő jelenti be az ösztöndíjszerződést és az önköltséges képzést. Amúgy valóban nem hinném, hogy a teljes kormányzat törekvése lenne a röghöz kötés és a tandíj, és ezt Navracsics Tibor hozzáállása is bizonyítja. -Több hallgató arról beszélgetett a tüntetésen, hogy attól tartanak, a HÖOK majd szépen kiegyezik a kormánnyal: az érdekképviselet visszakapja az egyetértési jogát a tanulmányi és a szociális ügyekben, cserébe elfogadja az ösztöndíjszerződés és az önköltséges képzés finomított változatát. Például a virtuális számlát. Mivel nyugtatná meg őket? - Azzal, hogy szó sincs erről. Valóban elhangzott, hogy visszakapjuk az egyetértési jogot a hallgatókat közvetlenül érintő juttatási és térítési ügyekben, valamint a tanulmányi és KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

15

vizsgaszabályzat esetében a vétójogot, ennek ellenére nem fogadjuk el az ösztöndíjszerződést. A virtuális számla pedig már más megközelítés. A cél az, hogy egy hallgató államilag támogatott képzésre bejusson, majd itthon dolgozzon, vagy szabadon, komoly anyagi áldozatok nélkül mehessen külföldre. - A felsőoktatási törvénytervezetet nemcsak a hallgatók, hanem a rektorok és a szakszervezetek is kritizálták. A miniszterelnök-helyettes mégis csak Önökkel ült le tárgyalni. Mitől lehet ez a kitüntetett kormányzati figyelem? - Az országot a jelenlegi fiatalok építik a leginkább, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha a fiatalság szól, hogy ez így nem lesz jó, arra oda kell figyelni. Azt hiszem, ez nem csak Magyarországon igaz. - A fiatalság szól, vagy csak a HÖOK és az elnök úr - ahogy több kollégája is szólítja rendszeresen - félti a befolyását? - A tiltakozás alulról jön, és ezt az is bizonyítja, hogy a budapesti tízezres tüntetés előtt több városban, Szegeden, Pécsett és Miskolcon is demonstráltak a hallgatók. A hallgatói érdekképviseletek egyetértési joga azért fontos, mert minden egyetemista megérezné például, ha hirtelen két hétre rövidülne a vizsgaidőszak. Ez előfordulhatna, ha a hallgatóknak nem lenne beleszólásuk a vizsgaszabályzatba. Ami pedig az elnök úr megszólítást illeti: az egyetemi szenátusokban bevett szokás, hogy mondjuk egymás titulusát, amikor megszólítjuk a másikat. Korábban Kopasznak hívtak, most viccből elnök úrnak hívnak a haverjaim is. http://www.origo.hu/itthon/20111104-interju-nagy-daviddal-a-hallgatoi-onkormanyzatok-orszagos-konferenciajanak-elnokevel-a.html

Inforádió 2011. november 4. Nem terv, de lehetséges következmény tízezer pedagógus elbocsátása Látnia kellett az oktatási államtitkárnak azt a háttéranyagot, amelynek a létezését a múlt héten még cáfolta - ez derült ki az oktatási bizottság tegnapi ülésén. A dokumentum évek alatt 73 milliárdos megtakarítással, több mint 10 ezer tanár elbocsátásával számol. Hiller István MSZP-s politikus azt mondta, a dokumentum címlapjára rá van írva, hogy látta Hoffmann Rózsa Ez a terv annyira titkos, hogy én sem tudok róla" - ezzel a mondattal cáfolta Hoffmann Rózsa, oktatási államtitkár múlt héten azt a sajtóértesülést, hogy egy titkos háttértanulmány szerint évek alatt 73 milliárdos megtakarítással, 663 iskola bezárásával és több mint 10 ezer pedagógus elbocsátásával számolnának. Az Országgyűlés oktatási bizottságának csütörtöki ülésén kiderült, hogy ez a tanulmány létezik. Pokorni Zoltán, a bizottság fideszes elnöke az InfoRádió Aréna című műsorában elmondta, hogy "Hiller István húzta elő a táskájából a tanulmányt, amelyről kiderült, hogy nem titkos, hanem a törvénytervezetnek a kormány elé kerülő változatához tartozó kísérőanyag. Gloviczki Zoltán, a NEMFI közoktatásért felelős helyettes államtitkára azzal érvelt, hogy tegyünk különbséget a szándékok és a lehetséges következmények között. A kormánynak nem szándéka a felső tagozatok fizikai összevonása, az elbocsátás" - fogalmazott. Hiller István MSZP-s képviselő szerint ez érdekes és nehezen kiismerhető fejlemény. A politikus azt mondta, nem háttértanulmány, hanem formális kormány-előterjesztés az anyag, amelyet az oktatási KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

16

államtitkárság

jegyez,

és

rá

van

írva

a

címlapjára,

hogy

látta

Hoffmann

Rózsa.

Pokorni Zoltán elmondta, a parlament előtt lévő törvénytervezet még nem tartalmazza ezeket a számokat. Hoffmann Rózsa, oktatási államtitkár múlt héten azt mondta, a kormányzat százmilliárdos forrásbevonással számol a közoktatás terén. http://inforadio.hu/hirek/belfold/hir-465185

Fn24óra.hu 2011.11.04. Nem bíznak Hoffmannék a tanárokban Évtizedeket veszíthetünk, ha csak gazdasági szempontok alapján szervezzük újjá az oktatási rendszert. A Nemzeti alaptanterv önmagában kevéssé határozza meg az iskolai gyakorlatot, és annak központosítása a pedagógusokba vetett bizalom hiányát jelenti – állítja Vass Vilmos oktatáskutató. Mennyire határozza meg a mindenkori tartalmi szabályozás, az alaptanterv az iskolák napi működését? Egy új Nemzeti alaptanterv mennyire befolyásolja, mi folyik az osztálytermekben? Nem a központi tantervek felülvizsgálata határozza meg, milyen mértékben változik az iskolai gyakorlat, hanem az, mennyire sikerül bevezetni, elterjeszteni az abban foglaltakat. Egy hatékony tartalmi szabályozás nem pusztán átdolgozott tanterveket jelent, ahhoz szorosan kapcsolódik egy támogató rendszer. Ennek elemei a kutatások-fejlesztések, a másodlagos szabályozó eszközök, például a kerettantervek, a pedagógiai rendszerek, módszertani, tanulásszervezési továbbképzések, az iskola szervezeti átalakulása és egy erős kommunikációs stratégia. Több hazai és nemzetközi vizsgálat kimutatta, hogy a tantervi felülvizsgálatoknak csekély hatása van a pedagógiai gyakorlatra. Különösen igaz ez a központi, részletes szabályozásra. Gondoljunk csak arra, hogy – Báthory Zoltán szavaival élve - a „Nemzeti alaptanterv evolúciója” 1995-től 2007-ig komoly, felelős szabadságot adott az iskoláknak, hogy kidolgozzák saját pedagógiai programjukat, amit szakértőkkel véleményeztetni kellett. Ebben a decentralizált tartalmi szabályozási rendszerben a kulcsszó a bizalom volt. Mit jelent a bizalom elve? Szintén számos hazai és nemzetközi elemzés bizonyította, hogy nem a felülről jövő, előíró központi szabályozásnak van a gyakorlatra átütő hatása, hanem annak, mennyi energiát, pénzt fektetünk a támogató rendszer fejlesztésébe, a pedagógusok minőségi képzésébe és továbbképzésébe. Másrészt a magyar közoktatási rendszer egy alapvetően kimenetszabályzó rendszer, 1849 óta tartja „bástyáját” az érettségi. Ez sokkal erősebben meghatározza az iskolai gyakorlatot, főleg az általános iskola felső tagozata és a középiskolák gyakorlatát, mint bármely bemeneti, tantervi előírás. Utoljára az 1978-as tantervben határozták meg pontosan, hogy mit, mikor kell tanítani minden iskolában. Ezt váltotta fel 1995-ben a Nemzeti alaptanterv. Miért kellett átállni egy ilyen „lazább” szabályozásra? A „78-as tanterv” volt az első olyan szabályozó dokumentum, amely bizonyos mértékben differenciálta a tananyagot (törzsanyag-kiegészítő anyag), és a követelményrendszert (optimumminimum követelmények). A nyolcvanas években egy olyan alulról építkező innovációs hullám indult meg, amelynek eredményeképp az 1985-ös közoktatási törvény lehetővé tette, hogy egyes iskolák önálló arculattal, programmal, ezen belül tantervvel rendelkezzenek. Ebben az időben az Akadémián már dolgoztak a műveltségkép átalakításán, ami egy tantárgyközibb, komplexebb tudás felé való elmozdulást jelentett. Ráadásul megnyílt egy sor pályázati lehetőség az innovatív iskolák KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

17

számára, megjelentek az alternatív programok, a markánsabb, színesebb iskolaprofilok. 1993-ban fogadta el a parlament az új közoktatási törvényt, amely már minden iskola számára előírta, hogy rendelkezzen helyi pedagógiai programmal. Az 1995-ben kiadott kormányrendelet és ennek melléklete a Nemzeti alaptanterv minden iskolának megadta a lehetőséget a helyi fejlesztésre. Meggyőződésem, hogy a kétpólusú, decentralizált tartalmi szabályozás rendszerének kiépítése jelentős fordulópont volt a hazai oktatás történetében. Később mindez gazdagodott a támogató környezet – például a tantervi adatbank és a pedagógus-továbbképzések megteremtésével. A „Natevolúción” nem elhanyagolható tényező, hogy a 2003-as Nat-felülvizsgálat - a nemzetközi folyamatokhoz illeszkedve - előtérbe helyezte a kompetenciaalapú szabályozást. Ebbe a felülről indult innovációba épültek be aztán az uniós programok, amelyek az egész életen át tartó tanulást segítő kulcskompetenciák fejlesztéséről szóltak. Nem sok iskola örült a nagy szabadságnak. A helyi tantervek elkészítését is nagy teherként élték meg. Az első Orbán-kormány be is vezette a sokkal konkrétabb tartalmakat leíró kerettanterveket. Valóban, sok iskola igényelt tantervi segítséget, hogy mintákat kapjanak az iskola víziójához igazodó pedagógiai programok fejlesztéséhez. A tantervi szabadággal leginkább a korábban már innováló iskolák éltek. De nem az volt a probléma, hogy az oktatáspolitika ad vagy nem ad tantervi mintákat, hanem az, hogy ezek mennyire voltak választhatók, milyen mozgásteret hagytak a helyi innovációknak. És van itt még valami. A Nemzeti alaptanterv abból az alapelvből indult ki, hogy „műveltséget mindenkinek”. A kerettantervek viszont sokszor iskolatípusokhoz, gimnázium, szakközépiskola, szakiskola porciózták ki a tudást, privilégiumnak tekintették a műveltséghez való hozzáférést. Ha a tartalmi szabályozás rendszerében megjelenítem ezt a szemléletet, az komoly társadalmi és gazdasági következménnyel jár. Az új köznevelési koncepció előszavában azt olvashatjuk, hogy „az elmúlt húszegynéhány év alatt nálunk az iskolai nevelés és oktatás ügye egyfajta nemzetközi kísérleti tereppé vált”, ami az oktatás színvonalának leromlásával járt. Ez a Nat-evolúció lenne a Hoffmannék által elvetett „kísérlet”? A hetvenes évek elejétől a magyar oktatásügy részt vesz a nemzetközi vérkeringésben, a nyolcvanas évek közepétől ez a tendencia egyre erősödik. Szebényi Péter szavaival a „tudatlanság öntudatára” vall, ha valaki ezt a jó pár évtizedet kísérletnek nevezi. Ezzel semmilyen nemzetközi eredményről, tudásról nem vesz tudomást. Ezt persze megteheti, elzárkózhat, de ez nem szolgálja a magyar pedagógia, s főleg a most iskolás generáció érdekeit. A nemzetközi mérések amellett, hogy rávilágítanak, hogy tanulóinknak a tudás alkalmazásával vannak problémái, azt is jelzik, hogy a magyar az egyik legszegregáltabb oktatási rendszer, ahol a tudáshoz való hozzáférés nem mindenkinek adatik meg. Ebben döntő szerepe van a diákok családi hátterének. Ez a hatás sokkal erősebben befolyásolja az iskolarendszer teljesítményét, mint egy átalakított tanterv. Amíg ezen a szelektivitáson – aminek természetesen nemcsak pedagógiai, hanem bővebb társadalompolitikai okai is vannak – nem változtatunk, addig nem lehet előrelépni. Ha tovább mélyítjük a műveltséghez való hozzáférési szakadékot, akkor ebből olyan társadalmi széttagoltság következik, aminek komoly következményei lesznek. A 24. órában vagyunk, hogy közbeavatkozzunk. A politikusoknak kellene – hangsúlyozom nem csak tantervi eszközzel - a tanuláshoz való egyenlő hozzáférést biztosítani. Az egyik ilyen lehetőség a kora gyermekkor, az óvoda, kisiskolás kori fejlesztés előtérbe helyezése és erősítése. „A nagy dolgok ott dőlnek el.” Oda kellene fókuszálni a pedagógiai-pénzügyi támogatásokat. Az új törvény épp ezért írja elő, hogy 3 éves kortól mindenkinek óvodába kell járnia (igaz, vannak kivételek). És az iskolák államosításának is az az oka, hogy mindenki egyenlő feltételek között tanulhasson. Ez nem elégséges megoldás? KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

18

A finanszírozási kérdésekhez nem értek, de az biztos, hogy két különböző logikáról beszélünk, amikor a tudásvezérelt gazdaságot és amikor a gazdaságvezérelt oktatást emlegetjük. Nem lehet közgazdasági alapon szemlélni a humán területeket. Nem lehet pusztán pénzelvonással, pénzügyi trükkökkel, GDP-vel, kamatlábbal dobálózni az oktatási átalakítások kapcsán, mert nem így működik a rendszer. A fejlett világ valóban tudásvezérelt szemlélettel működik, és ha mi nem ezt tesszük, akkor hamarosan fényévnyi lesz a leszakadásunk. Ennek a jelei már most megmutatkoznak. Erősen aggódom, hogy éveket, évtizedeket fogunk veszíteni, pedig tudjuk, hol és hogyan kellene beavatkozni.. Tudjuk, hogy egy tudásvezérelt gazdasággal lehetünk versenyképesek, ebbe érdemes befektetni, sajnálatos módon jelenleg pont az ellenkezője történik. A központosítással, a központi kötelező tananyaggal nem lehet a tudásalapú gazdaságra felkészíteni a gyerekeket? A központi szabályozás semmilyen formában nem veszi figyelembe a helyi lehetőségeket, igényeket, azt, hogy mi érdekli a gyermekeket. Ráadásul olyan tanulás- és műveltségképpel rendelkezik, ami működésképtelen a 21. században. Nagyon rossz hír a pedagógusok egy részének, hogy ma már nem az iskolából, nem a tanároktól, de még csak nem is a szülőktől szerzik a gyermekek az ismereteik nagy részét, hanem az internetről, a televízióból és a kortársaiktól. Lassan el kell felejtenünk a hagyományos tudásátadás privilégiumát, hiszen a pedagógusoknak is kutatni, keresni, konstruálni kell az ismereteket, s ugyanezt a folyamatot kell támogatni a diákoknál is. Ez a helyi körülmények figyelembevétele nélkül vakmerő vállalkozás. A pedagóguspálya egy értelmiségi pálya, nem betanított munka, itt Marzano szavaival élve „művészetről és tudományról” beszélünk, ez bizalom és professzionalizmus kérdése. http://fn.hir24.hu/itthon/2011/11/03/nem-biznak-hoffmannek-a-tanarokban/

Népszabadság 2011. november 5. Hoffmann Rózsa hazudik 184 komment Ritkán tárul elénk ennyire pőrén és nyilvánvalóan az az átléphetetlen szakadék, amely a kormány kommunikációja, a Fidesz–KDNP-kormányzáshoz kapcsolódó (ígéretekkel nyolc esztendőn át táplált) képzetek és a jobboldal tényleges kormányzati tevékenysége között tátong. Az alkalom különleges, de korántsem egyedi, s az ellentmondások feloldásának igénye egyre gyakrabban torkollik a mostanihoz hasonló nyílt színi hazugságba. Amikor a sajtó már egy hete a közoktatási törvény tervezetéhez tartozó hatástanulmány részleteivel – egy Magyarországon példátlan méretű pedagóguselbocsátási és iskolabezárási program kalkulációival – foglalkozott, Hoffmann Rózsa államtitkár csütörtökön szemérmetlenül kiállt a médianyilvánosság elé, és kérdésre válaszolva visszautasította, hogy titkos záradéka lenne a köznevelési törvénytervezetnek. „Olyannyira titkos, hogy én sem tudok róla” – idézték a jelen lévő médiumok a viccelődő politikust –, „ennélfogva a nem létező titkos záradékban szereplő tömeges elbocsátásokkal és iskolabezárásokkal sem kell számolni”. Történt mindez aznap, amikor egy másik helyen, a parlament oktatási bizottsága előtt épp Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár (akit Hoffmann küldött oda maga helyett) igyekezett megmagyarázni a záradéktól függetlenül is botrányos színvonalú, egyetlen pedagógusszakmai testület egyetértését sem bíró tervezetet. Nem volt könnyű dolga – a védhetetlent védeni helyettes államtitkári fizetésért is emberpróbáló feladat –, ehhez képest egy ideig vitézül helytállt, következetesen kerülve a választ a záradék létezését firtató kérdésekre. Ám a meghallgatás egy pontján végképp kezelhetetlen helyzetbe került: egy ellenzéki képviselő KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

19

csendesen letette Gloviczki asztalára a „nem létező” dokumentumot, rajta Hoffmann Rózsa és Réthelyi miniszter láttamozó aláírásával (a dokumentum egyik szerzője egyébként maga a helyettes államtitkár, tehát még csak azt sem lehetett mondani, hogy a tanulmányt egy másik minisztérium készítette). Ha egy kereszténydemokrata politikus szemrebbenés nélkül belehazudik a kormánymédia mikrofonjába és a közvélemény „szemébe”, az talán csak a pártjának meg az elvbarátainak kellemetlen. Ha mindezt egy vezető kormánytisztviselő teszi, az egy fokkal azért súlyosabb, de magyar viszonyok között talán még mindig megbocsátható. Ám amennyiben az esetből feketén-fehéren az derül ki, hogy a Fidesz–KDNP sok éve ismételgetett sirámai az iskolabezárások vidéksorvasztó és nemzetnyomorító mivoltáról hazug kampányfrázisok voltak csupán, és a pártszövetség valódi oktatáspolitikája épp az ellentéte annak, amit ellenzékben meg a kormányprogramban képviselt, azért valakinek tényleg vállalnia kellene a felelősséget – minimum a lemondásával. Hiszen, mint Szijjártó Pétertől tudjuk, a fülkeforradalom óta már nem egy következmények nélküli országban élünk. http://nol.hu/specialis/rss_valogatas/hoffmann_rozsa_hazudik

Fn24.hu 2011.11.05 Beismerték Hoffmann hazugságát A csütörtöki bizottsági ülésen kiderült, hogy Hoffmann Rózsa nem mondott igazat, amikor tagadta a köznevelési törvény mellékletének létezését. A helyettesét küldte el pironkodni. A múlt héten a FN24 írta meg, hogy a kormány által elfogadott köznevelési törvényhez kapcsolódik egy a nyilvánosság elől eltitkolt 40 oldalas háttértanulmány, amely többek között pedagógus elbocsátásokat, iskolabezárásokat, a tanárok munkaterhének növelését prognosztizálja. A dokumentum részletesen kifejti, mennyit spórol a törvény az iskolákból elbocsátott tanulókon, illetve azt is, hogy az értelmetlen spórolások mellett összességében több mint 700 milliárd forintos terhet ró a költségvetésre. Az OktpolCafé később arra is felhívta a figyelmet, hogy a terhek jelentős részét Hoffmann Rózsáék a következő kormányra terhelnék. A cikkünk megjelenését követően az oktatási államtitkár közleményben cáfolta a dokumentum létezését. Egy sajtótájékoztatón pedig kijelentette, az „olyannyira titkos, hogy én sem tudok róla”. A csütörtöki oktatási bizottsági ülésre az államtitkár nem ment el, helyettesét küldte el maga helyett. Így Gloviczki Zoltánnak kellett az ezzel kapcsolatos igencsak kellemetlen kérdésekre válaszolnia. A bizottsági tagok rákérdeztek, mi igaz a titkos háttérszámításokkal kapcsolatban. Sőt, Hiller István előhúzta a táskájából a kormány előterjesztésre készült anyagot, aminek részét képezte az a bizonyos 40 oldalas dokumentum is. Az előterjesztésen szerepelt Hoffmann Rózsa és Réthelyi Miklós aláírása is. Fekete-fehéren kiderült: nem mondott igazat Hoffmann Rózsa, amikor tagadta annak létezését. A hazugságot Gloviczki Zoltánnak kellett megmagyaráznia, aki elismerte a dokumentum létezését. A bizottsági ülésen részt vevő forrásunk szerint a helyettes államtitkár „elvörösödve próbálta menteni a menthetőt”. Elmondta, hogy az anyagot az Ecostat készítette a törvény alapján. Hoffmann Rózsa, amikor erről nyilatkozott talán rossz választ adott – mondta Gloviczki. Majd a dokumentumban szereplő negatív következményekről – óriási lemorzsolódás, nagyarányú képzetlen munkaerő megjelenése stb. - kijelentette: „ezek nem célok, hanem következmények”. A bizottságban – KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

20

forrásunk szerint – erre nagy és kínos nevetés tört ki, még a kormánypárti bizottsági tagok sem állták meg nevetés nélkül. Arra a kérdésre, hogy akkor ezek szerint úgy terjesztették a kormány elé a törvényt, hogy tisztában voltak annak következményeivel, a helyettes államtitkár úgy reagált, hogy ezek a számok „csak a lehetséges szélső értékeket írják le”. A bizottságban arra is rákérdeztek az ellenzéki képviselők, hogy miért nem történt valós, érdemi egyeztetés a törvényről. Gloviczki erre azt kezdte fejtegetni, hogy az egyeztetés egy filozófiai kérdés, mindenkit meghallgattak, legfeljebb nem fogadtak meg minden javaslatot, továbbá az egyeztetési folyamathoz tartozott a sok kiszivárogtatás és ötletelés is. A fideszes képviselők - Pósán László, Pokorni Zoltán – is meglepően támadólag léptek fel, azt kifogásolták többek között, hogy számos fontos dolgot csak majd később, rendeletben fog szabályozni az államtitkárság, de ezek nélkül a rendeletek nélkül nem lehet tisztán látni. „Én tudom, hogy nincsenek meg, de ez elég nagy probléma” – húzta alá Pokorni. Pósán kifogásolta azt is, hogy a tervből nem látszik pontosan, mit értenek az egész napos iskola alatt. Nemcsak szakmailag zavaros az elképzelés, de az sem világos, honnan lesz forrás ennek kötelező bevezetésére. Gloviczki Zoltán azt emelte ki, hogy szakszervezeti szemlélettel írták a dokumentumot, ők a tanárok pártján állnak. E kijelentését is derültség fogadta a forrásunk szerint. Arra viszont nem volt hajlandó válaszolni, hogy – miközben drasztikusan lecsökkentik a gimnáziumi és a felsőoktatási férőhelyeket mit ért pontosan a törvény az új nemzeti középosztály alatt. (A törvénynek ugyanis egyik főcélja ennek kinevelése. Pokorni Zoltán bizottsági elnök megint elmondta, hogy bár az egész törvényt nem fogják megtorpedózni, de számos fontos módosító javaslattal fognak élni. Azt a volt oktatási miniszter határozottan leszögezte, hogy a pedagógusok terheinek növelését csak a keresetnövekedéssel együtt lehet bevezetni. Kijelentette, hogy nem fog olyan törvényt támogatni, ahol a terhek növelése mellé nincs forrás rendelve. Azt is leszögezte, hogy az új törvény életbeléptetését csak felmenő rendszerben tudja támogatni. „Egy intézménnyel még meg lehet csinálni, a tanárokkal még talán meg lehet csinálni, de a gyerekekkel, családokkal nem lehet megtenni, hogy tanulmányai közben változzon a rendszer.” Próbáltuk elkérni az ülésről készült hivatalos jegyzőkönyvet, de a bizottsági titkárságról azt a választ kaptuk, hogy annak nyilvánosságra kerülése még több napig, akár másfél-két hétig is eltarthat. Ugyanakkor Pokorni Zoltán az InfoRádiónak beszélt az ülésről, és az ott elmondottak, illetve egy másik forrásunk által lapunknak elmondottak megerősítik mindezt. http://fn.hir24.hu/itthon/2011/11/05/beismertek-hoffmann-hazugsagat/

Inforádió 2011. november 6. Parlament előtt a köznevelési törvény tervezete - mit tartalmaz? Benyújtotta a nemzeti erőforrás miniszter az új köznevelési törvényről szóló javaslatot az Országgyűlésnek szombaton. A 104 oldalas dokumentum többi között rögzíti, hogy a tanév végén legalább hatvannapos nyári szünetet kell biztosítani, a tankötelezettség 16 éves korig


21

tart, és tartalmazza a pedagógus-életpályamodellben elérhető fokozatokat. A modell 2013. szeptember 1-én léphet életbe Országgyűlés honlapján közzétett dokumentum rögzíti, hogy a köznevelés közszolgálat, az alaptörvényben foglalt ingyenes és kötelező alapfokú, valamint ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú nevelés-oktatáshoz való jog biztosítása az érettségi megszerzéséig és az első szakképesítésre történő felkészítés a magyar állam közszolgálati feladata. A javaslat alapján a gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a harmadik évét betölti, a nevelési év kezdő napjától legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson vesz részt. A változás 2014 szeptemberétől lépne életbe. Az óvodavezető a szülő kérelmére és a védőnő egyetértésével, a gyermek jogos érdekét szem előtt tartva, felmentést adhat a kötelező óvodai nevelésben való részvétel alól, ha a gyermek képességeinek kibontakoztatása, sajátos helyzete, családi körülményei ezt indokolják. Az óvodába járás kötelezettsége 5 éves korig családi napköziben is teljesíthető lenne. A tankötelezettség hatéves kortól 16 éves korig tartana, a sajátos nevelési igényű tanuló tankötelezettsége pedig meghosszabbítható lenne legfeljebb huszonharmadik életévének betöltéséig. A tankötelezettség felső határa leszállításának legfőbb indoka, hogy a kötött iskolai rendszertől, a közismereti oktatástól elforduló, motiválatlan tanuló mielőbb átléphessen a munka világába - olvasható. Az elsőtől a nyolcadik évfolyamig, továbbá a nemzetiségi nevelés-oktatásban és a gyógypedagógiai nevelés-oktatásban az állam biztosítaná, hogy a tanuló számára a tankönyvek térítésmentesen álljanak rendelkezésre. A térítésmentes tankönyvellátást első alkalommal a 2013/2014. tanévben az első évfolyamra beiratkozott tanulóknak, ezt követően felmenő rendszerben kell biztosítania az államnak. A tanuló tudásának értékelésénél jeles (5), jó (4), közepes (3), gyenge (2), elégtelen (1) osztályzat adható, az eddigi elégségest váltja fel a gyenge minősítés. Az iskola igazgatója a szülő kérésére legfeljebb egy alkalommal engedélyezheti az iskola első évfolyamának megismétlését, akkor is, ha a tanuló az előírt tanulmányi követelményeket sikeresen teljesítette. Az osztálylétszámok minimumát és maximumát is tartalmazza a javaslat, ez óvodában 13 és 25, alsó és felső tagozaton 14 és 27, gimnáziumban és szakközépiskolában 26 és 34, szakiskolában 16 és 28, a Híd program osztályaiban 8 és 15, a kis létszámú fejlesztő pedagógiai osztályokban 7 és 13 lehet. Az anyag szerint a tanítási év utolsó napját követően pedig legalább hatvan - szakképző iskolában legalább harminc - összefüggő napból álló nyári szünetet kell biztosítani. A javaslat rögzíti az egyes iskolatípusokat, működésük feltételeit. A köznevelési intézményrendszer alapvetően nem változik a korábbi törvényi rendelkezésekben foglaltakhoz képest. Az indítvány tartalmazza a szülők, a pedagógusok kötelességét és jogait, a pedagógiai szolgáltatásokat, programokat, és részletesen kitér a köznevelési Híd programokra is, amelyek segítséget nyújtanak a tanulónak a középfokú nevelés-oktatásba, szakképzésbe való bekapcsolódáshoz vagy a munkába álláshoz, valamint az önálló életkezdéshez szükséges ismeretek megszerzéséhez. Általános iskolában a nevelés-oktatást a délelőtti és délutáni tanítási időszakban olyan módon kell megszervezni, hogy a foglalkozások legalább tizenhat óráig tartsanak, továbbá tizenhét óráig - vagy addig, amíg a tanulók jogszerűen tartózkodnak az intézményben - gondoskodni kell a tanulók felügyeletéről. A dokumentum szerint az iskola a nappali rendszerű iskolai oktatásban megszervezi a mindennapos testnevelést heti öt óra keretében, amelyből legfeljebb heti két óra a kerettanterv testnevelés tantárgyra vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott oktatásszervezési formákkal, műveltségterületi oktatással, iskolai sportkörrel, vagy versenyszerű sporttal kiváltható. KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

22

Új elemként a jövőben az érettségi vizsga megkezdésének feltétele ötven óra közösségi szolgálat elvégzésének igazolása lenne. Érettségi vizsgát a tanulóknak öt tantárgyból kellene tenniük, ezek a következők: magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, idegen nyelv - a nemzetiségi nevelés-oktatásban részt vevők számára anyanyelv és irodalom - és egy kötelezően választandó vizsgatárgy, valamint a szakközépiskolában a szakközépiskola ágazatának megfelelő szakmai vizsgatárgyból. A javaslat kitér arra, hogy az iskolák a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok kapcsolatainak kialakításáról és erősítéséről, valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatásáról szóló országgyűlési határozat alapján a kilenc-tizenegyedik évfolyamok valamelyikén határon túli kirándulásokat szerveznek. A nevelési-oktatási intézményekben pedagógus-munkakörökben dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát az intézményvezető által a törvényben meghatározott feladatok ellátásával köteles tölteni, a munkaidő fennmaradó részében a munkaideje beosztását vagy felhasználását maga jogosult meghatározni. A teljes munkaidő ötvenöt-hatvanöt százalékában tanórai és egyéb foglalkozások megtartása rendelhető el. A pedagógusok a gyakornok, pedagógus I., pedagógus II., mesterpedagógus, kutatótanár fokozatokat érheti el, a javaslat melléklete tartalmazza az egyes fizetési kategóriákat is. http://www.inforadio.hu/hir/belfold/hir-465510

RTL Klub Híradó 2011. november 6. 3-tól 16 éves korig tart majd a köznevelés? - videóval Letölthető videó interjú bejátszások a “titkos” dokumentumról Gloviczki Zoltán, Nefmi helyettes államtitkárral és Hiller István, parlamenti képviselővel http://www.rtlklub.hu/hirek/belfold/video/147577

Vasárnapi Hírek 2011. november 06. Örülniük kellene? Az új köznevelési törvény, és annak titkos melléklete által keltett indulatokra reagálva Hoffmann Rózsa meglehetősen határozott kijelentéseket tett. Kíváncsiak voltunk, a Pedagógusok Szakszervezete hogyan látja, mennyi az igazság, és mennyi a csúsztatás az oktatási államtitkár szavaiban Hoffmann Rózsa napokban tett kijelentéseire Galló Istvánné, a szakszervezet elnöke reagált lapunknak. Időközben az is kiderült, bár az oktatási államtitkár tagadta, hogy ismerné a titkos hatástanulmányt, mégis szerepel rajta az aláírása. Az oktatási bizottsági ülésen azonban mégsem ő maga magyarázkodott, helyettese, Gloviczky Zoltán szerint Hoffmann Rózsa „talán rossz választ adott", amikor tagadta a melléklet létezését. „Az érdekképviseletek nem tudják alátámasztani az állításaikat a törvény szövegével, az új jogszabályból ugyanis nem következik sem intézménybezárás, sem pedagógus elbocsátás, így hamis állítással nem tud vitába szállni.” (2011. október 26., kormányszóvivői tájékoztató)


23

Tény, hogy az új köznevelési törvény szövege nem tartalmaz olyan konkrét adatokat, amelyekből kiderülne, hány elbocsátásra kell számítani. A sorok között viszont lehet olvasni: ha az intézmények államosítása után lehetővé válik a különböző intézmények kis létszámú felső évfolyamainak összevonása, egyes iskolákra nem lesz majd szükség. Vagyis összevonások, bezárások jönnek, tanári állások szűnnek meg. Azt sem nehéz kikövetkeztetni, hogy a tankötelezettség felső korhatárának 16 évre csökkentésével kevesebb gyerek, az osztálylétszám megemelésével pedig kevesebb osztály lesz, azaz ismét csak nem lesz szükség a pedagógusokra sem. Emellett nő a tanárok kötelező óraszáma, azaz többet kell dolgozniuk. Tehát kevesebben is el tudják látni a feladatokat. „Azok az adatok, amelyek az új nemzeti köznevelési törvény »titkos« mellékletében szerepelnek, olyannyira titkosak, hogy ő maga sem tud róla.” (2011. október 27., Megújul a magyar tanügy címmel rendezett sajtótájékoztató) Mindez annak tükrében meglepő állítás, hogy a törvénytervezet mellé készített hatásvizsgálatokat kötelező bemutatni. És el kell juttatni őket a szakszervezetekhez is. Ez ugyebár nem történt meg. Elképzelhető, hogy Hoffmann Rózsa nem ismeri azt a hatástanulmányt, amely 633 iskola bezárásával, 8 ezernél is több pedagógus elbocsátásával és milliárdos megtakarításokkal számol, de előbb-utóbb ki kell majd állnia a nyilvánosság elé, és ismertetni a törvény bevezetésének következményeit. „Több mint 5 ezer oldalnyi véleményt kapott az államtitkárság, ezek egy részét – többek között a szakszervezetek mintegy húsz javaslatát – beépítették a koncepcióba.” (2011. október 27., Megújul a magyar tanügy címmel rendezett sajtótájékoztató) Jól mondta Hoffmann Rózsa: a koncepcióhoz a szakszervezetek írtak véleményt. Először december elején, másodszor februárban. Áprilisban azonban új irányt vett a koncepció, és az addigi tervek átdolgozásra kerültek egy új irányítási és finanszírozási filozófia szerint. Ezt a tervet a szakszervezetek már nem látták, hiába jelezték, hogy szeretnék megismerni. Aztán október elején megjelent maga a kodifikált szöveg. Véleményezésre nagyon rövid idő volt. Valóban voltak olyan kisebb javaslatok, amelyeket az államtitkárság figyelembe vett, de az alapoknál (mint az államosítás, vagy a tankötelezettség kérdése) figyelmen kívül hagyták az érdekképviseletek véleményét. „A szakszervezeteknek elégedetteknek kellene lenniük, hiszen a kormány a pedagóguséletpályamodell bevezetésével kiszámíthatóvá teszi a pályát, egyértelművé teszi a pedagógusokkal szemben támasztott elvárásokat, és végre méltó módon rendezi bérüket.” (2011. november 1., az MTInek nyilatkozva) A pedagógusokkal szemben támasztott elvárások jelenleg zavarosnak tűnnek. Az életpályamodell kötött, többlépcsős szerkezetében nem biztos, hogy szerencsés megoldás a meglehetősen szubjektív szempontok szerinti minősítési rendszer bevezetése. Természetesen fontos, hogy a tanárok kapjanak visszajelzést a munkájukról. De mi alapján? A szempontok között szerepel az etikus magatartás, a megbízhatóság. Ezek nagyon szubjektív elemek. Ha viszont valaki nem felel meg a „vizsgán”, az elveszítheti az állását. „Minden tanár érezhetően többet fog keresni.” (2011. október 26., kormányszóvivői tájékoztató) A Pedagógusok Szakszervezete üdvözli a tanári fizetések emelésének tervét. Az államtitkárság jelenlegi kommunikációja azonban félrevezető. Azt nem szabad elfelejteni, hogy a közalkalmazotti bértábla 2008 óta be van fagyasztva. Ez azt jelenti, a tanárok keresete évek óta nem emelkedett. A pedagógus-életpályamodell természetesen hoz változást. Korábban a kötelező órán felüli pluszmunkáért pénz járt. Most tervezik a fizetések emelését, de nem nagyon beszélnek arról, hogy


24

ehhez a munkaterhek jelentős növekedése párosul. A megemelt pedagógusbérek fogják ellentételezni a pluszmunkákat, tehát nem beszélhetünk valódi keresetnövekedésről. „A pedagógusbérek »karbantartásának« garanciája az, hogy azokat a mindenkori minimálbérhez kötik. A kormány annak tudatában mondott igent a koncepció ezen részére is, hogy tudta, elő kell teremteni a százmilliárdos nagyságrendű összeget erre a célra.” (2011. október 27., Megújul a magyar tanügy címmel rendezett sajtótájékoztató) Ez ebben a formában igaz lehet. Az viszont már más kérdés, hogy azt a több mint százmilliárdos nagyságrendű összeget az oktatási államtitkárság honnan teremti elő. A PSZ feltételezései szerint az elbocsátott pedagógusok béréből fogja finanszírozni. Ezt azért gondolják, mert az ország gazdasági helyzetét ismerve nem látják máshol ennek a fedezetét. „Abból, hogy a szakszervezetek a tervezet visszavonását követelik, arra lehet következtetni, hogy a tiltakozás mögött politikai szándékok húzódnak. Másképp érthetetlen, hogy miért nem támogatják a pedagógusok lényegesen magasabb fizetését.” (2011. november 1., az MTI-nek nyilatkozva) A PSZ visszautasítja, hogy politikai indíttatásból nem támogatja a tervezetet. Úgy látják, hogy szakmailag hibás és nem a gyerekek érdekeit szolgálja. A pedagógusok magasabb fizetésemelését természetesen nem utasítják el, de nem ilyen áron. Azt azért senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy szakszervezet visszautasítja a pedagógusok keresetemelkedését. „Államosításnak nincs közvetlen költségvetési vonzata, a források átcsoportosítására van szükség.” (2011. november 1., az MTI-nek nyilatkozva) Ha azonban a kormányhivatalok felállítására szánt összeget inkább az önkormányzatok kezébe adnák, az intézmények, iskolák bezárása helyett lehetne ezeket tovább finanszírozni. Az államosítással az államnak lehetősége nyílik arra, hogy az önkormányzatok helyett döntsön arról, egyes intézmények fennmaradnak-e, vagy bezárják őket. Az eddigi rendszerben erről a helyi önkormányzatok döntöttek, s százszor meggondolták, hogy ilyen lépést tegyenek. A közoktatási intézmények állami fenntartásba vételét a PSZ csak abban az esetben támogatja, ha az intézményben a szakmai színvonal nem megfelelő. http://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/hoffmann_gallo_oktatas_szakszervezetek_onkormanyzat_kozneveles

Népszabadság 2011. november 6. Megmarad-e a Budapesti Corvinus Egyetem? Megmenekült a Corvinus. Látszólag minden rendben, az elmúlt hónapok vészjósló hírei ellenére a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) ott szerepel a nemrég nyilvánosságra hozott felsőoktatási törvénytervezet állami intézménylistáján. Ez azonban csupán félsiker. A BCE valóban nem szűnik meg – egyedül a közigazgatás-tudományi kar kerül át az újonnan létrehozott Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez –, csakhogy a kormány külön rendeletben szabályozhatja majd a tudományegyetemi státushoz szükséges kritériumokat, s ez a lehetőség komoly adu a kabinet kezében: bármikor lehet olyan feltételeket szabni, amelyeknek egyik vagy másik intézmény képtelen megfelelni. És hogy miért lenne emiatt veszélyben éppen a Corvinus? Azért, amiért eddig is. Az Orbán Viktort közelről ismerők ugyanis azt mondják, a miniszterelnök magában már rég eldöntötte, hogy az


25

egykori Közgázt megszünteti. Azt, hogy miért szúrja a szemét a kormányfőnek a Corvinus, csak találgatni lehet. „A hallgatók piszkosul húznak” Az biztos, hogy nem a Corvinus minőségével van probléma, a BCE ugyanis már jó ideje az ország egyik elit egyeteme. Az utóbbi években ide kellett a legtöbb pontszám a bekerüléshez. A nyáron – egy kivételével – az összes szakra csak a lehető legmagasabb pontszámmal lehetett bejutni, s a Financial Times rangsora szerint a BCE ott van a világ legjobb üzleti képzéseit nyújtó egyetemei között. A Corvinus minden évben elszipkázza a legtehetségesebb tanulók jelentős részét. Ezt Mészáros Tamás rektor úgy fogalmazta meg, hogy „minket a hallgatók húznak”. Ezért is ért mindenkit meglepetésként idén tavasszal a hír, miszerint a kormányzat megszüntetné az önálló Corvinust. „Megszüntetésről szó sincs” – reagált azonnal az oktatási államtitkárság. Csak, mondjuk, átalakításról. Legfeljebb összevonásról. Esetleg beolvasztásról. Ta vasszal még egy olyan tervezeten dolgozott Hoffmann Rózsa államtitkár, amely 29 állami felsőoktatási intézményből mind össze 12-tfinanszírozott volna. Minderről csak a túlélő 12 egyetem rektorait tájékoztatták. Mészáros Tamás nem kapott meghívást a megbeszélésre. Azóta újabb és újabb tervek készültek, amelyek kacskaringóit egyre nehezebben lehet követni, jelenleg mindössze annyi látszik bizonyosnak, hogy az oktatási ágazat költségvetése igencsak megsínyli majd ezt a folyamatot. A tavaszi botrány után Hoffmann Rózsa behívatta a rektorokat, Mészáros Tamást az utolsók között fogadta. Ebben a körben azok a vezetők kaptak meghívást,akiknél tudható volt, hogy átszervezés vár az intézményükre. – A Corvinusszal kapcsolatban semmilyen kritika nem hangzott el, felvetődött ugyanakkor egy Budapesti Egyetemi Szövetség megalakításának ötlete, ami laza integrá ciót jelentene a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel és az ELTE-vel, megszüntetve a jelenleg párhuzamosan futó szakokat – emlékszik Mészáros Tamás. Aztán újabb beszélgetés következett, a Hoffmann-tervezetnek ugyanis a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban sem igazán örültek, miközben a parlament oktatási bizottságának fideszes elnöke, Pokorni Zoltán nyíltan kiállt az egyetem mellett. Mészáros Tamást ekkor már Réthelyi Miklós nemzeti erőforrásminiszter –Hoffmann Rózsa főnöke – is fogadta. Ezen az egyórás megbeszélésen a Corvinus „kiváló hallgatóiról, a hosszabb távon is megnyilvánuló fizetőképes keresletről esett szó”. – Persze – teszi hozzá a rektor – lehetnénk még versenyképesebbek is, de ahhoz annyi pénz kéne, hogy megfizethessük a legjobb előadókat, professzorokat. A szingapúri egyetem például úgy került a legjobbak közé, hogy megvette a világ legjobb oktatóit. De az állam befektetési szándékának Magyarországon halvány jele sincs, sőt pénzt akarnak kivonni – mondja Mészáros Tamás, akit Réthelyi arról biztosított, hogy még nem született végleges döntés a Corvinusról. Bár az oktatásirányítás hivatalosan soha nem mondott olyat, hogy a BCE-t be kell zárni, viszont a különböző ötletelésekben felbukkanó elképzelések az ellehetetlenülés szélére sodornák az intézményt. Hoffmann Rózsa nem tárgyal A Corvinus hallgatóit sokkolta a május elején nyilvánosságra került elképzelés. Hivatalos megerősítés híján persze a legvadabb hírek kaptak szárnyra az egyetem folyosóin, köztük az is, hogy egyszerűen be fogják zárni az intézményt. A hallgatók már a kiszivárogtatás napján létrehozták a Facebookon a „Ne zárják be a Közgázt!”, és a „Maradjon meg a Budapesti Corvinus Egyetem” profilokat, amelyekhez KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

26

néhány nap alatt több ezren csatlakoztak. A hirdetőfalon maga a rektor is üzenetet tett közzé: „Szeretném tájékoztatni az egyetemi közvéleményt, hogy a hír tartalmát illetően egyetemünket nem keresték meg, konzultációt nem folytattunk. Azt feltételezzük, hogy a felsőoktatási törvény készítési folyamata során felvetődő sok-sok ötlet egyikéről van szó.” Azon melegében egy más témában meghirdetett hallgatói fórumon is beszélt az ügyről Mészáros Tamás, aki a hallgatói kezdeményezések támogatásáról biztosította az egybegyűlteket. A május óta eltelt időszak azt bizonyította, hogy a hallgatókat ugyan megdöbbentették a kiszivárgott hírek, ám a többség nem érezte úgy, hogy tennie kellene valamit az ügyben. Beszéltünk olyan diákvezetővel, aki szerint a legtöbben kacsának tartották a Corvinus feldarabolását, más egyetemekbe történő integrálását vagy az esetleges magánegyetemmé válását. Mások apátiával szemlélték az eseményeket, mondván, a politika már úgyis döntött, a hallgatóknak nincs esélyük befolyásolni a történéseket. A diákság nevében elsőként a hök hallatta a hangját: összehívták a BCE diákszervezeteinek vezetőit, majd egy közös nyilatkozatot tettek közzé egyebek mellett a „Közgáz-mentő” Facebook-oldalon: „Valljuk, hogy nem alakítható ki minőségi felsőoktatás az egyetemi polgárok, az oktatók és a hallgatók döntéshozatalba való bevonása, valamint a velük való folyamatos konzultáció nélkül, legyen szó gazdaságilag mégoly indokolt reformokról is. Bízunk benne, hogy a sajtóban megjelent hírek végül tévesnek bizonyulnak, s a Budapesti Corvinus Egyetemet nem felszámolják, hanem egyik zászlóshajója lehet hazánk újjászerveződő felsőoktatásának.” Kiss Dávid, a BCE hallgatói önkormányzatának januárban hivatalba lépő elnöke szerint az igazi sokkot az jelentette számukra, hogy februártól szeptemberig nem kaptak hivatalos információkat a tervezett változásokról: a felsőoktatási államtitkárságtól egyetlen felvetésükre sem kaptak érdemi választ, hiába kértek találkozót Hoffmann Rózsától. Az államtitkár egyik beosztottján keresztül azt üzente, hogy egyelőre nincs miről tárgyalniuk. – Háttéri nformációkra, sajtótalálgatásokra, folyosói pletykára viszont hivatalosan nem akartunk reagálni – mondja Kiss Dávid, aki szerint a hök álláspontja egyértelmű: a BCE átalakítása – a sajtóban korábban vázolt módon – felelőtlen és megalapozatlan döntés lenne. Bekopogtat a politika A hök óvatosságát néhányan lassúságnak és gyávaságnak titulálták. Polgár Dóra –aki a Közgázon létrejött Hallgatói Hálózat tagjaként vált ismertté, nemrég azonban távozott a szervezetből – azt mondja, másképp gondolkodik a közéletről, mint az egyetemi hök irányítói. – Amikor Mészáros Tamás májusban kiállt a hallgatók elé, a beszédét többen is úgy értelmeztük, hogy ő ugyan rektorként nem tud nyomást gyakorolni a kormányzatra, de a hallgatók ezt megtehetnék. Mintha egy burkolt segélykiáltást fogalmazott volna meg a diákok felé –mondja Polgár Dóra. – Más kérdés, hogy egy hónappal később a rektor jórészt politikai okokból betiltotta a Hallgatói Hálózat Virrasztás a felsőoktatásért elnevezésű demonstrációját. A rektorral a hök is egyetértett. – A BCE megmentése ürügyén fölösleges politikai jelszavakkal nekimenni a kormányzatnak, mivel ezzel az érdemi tárgyalások lehetőségét tesszük kockára –mondja Kiss Dávid. – Az indulatok felkorbácsolása, az arrogáns fellépés nem segíti a hallgatók helyzetét. Nekünk nem kormányt kell buktatnunk, hanem meg kell védenünk az egyetemünket. Polgár Dóra szerint azonban a két célkitűzés nem választható szét, a felsőoktatási törvény körüli vitákat nem lehet szakmai mederben tartani.


27

– Aki a Közgázért küzd, az politikai csatát vív – állítja Polgár Dóra, aki szerint ugyanaz a baj a kormány felsőoktatási elképzeléseivel, mint bármely más ágazat átalakításával: „Hiába hazudja azt a kabinet, hogy a szakkérdésekben társadalmi konzultáció folyik, valójában egyetlen területen sincs érdemi párbeszéd.” Mivel froclizták a kormányfőt? Az ősz elején a sajtóban újabb elképzelésekről, ezúttal az államilag finanszírozott helyek számának csökkentéséről szivárogtak ki információk. Eszerint bizonyos szakokat az állam egyáltalán nem fizetne, oda csak költségtérítéssel juthatnának be a hallgatók. Az államtitkárság kalkulációja szerint megszűnne az államilag finanszírozott jogász- és közgazdászképzés, de a változás érzékenyen érintené a bölcsész szakokat is. Ez a terv húsba vágóan érintené a Corvinust, ami az elmúlt fél év történéseinek fényében arra utal, hogy az ország legjobb egyetemét nem övezi túlzott szimpátia kormányzati körökben. Mészáros Tamást például biztosan nem. Mert bár a rektor személye közvetlenül nem köthető a szocialista párthoz, bizonyos korábbi tisztségei alapján sokan úgy vélik, hogy élvezi az MSZP bizalmát. A Horn-kormány idején a nyugdíjbiztosító elnöke volt, majd az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság élére került. Ez a megbízatása mindöszsze fél évig tartott, ez idő alatt a botránytól megcibált MSZP-vel semmiféle közelebbi kapcsolatba nem került. A rektort ért támadásokban szerepet játszhat, hogy az elmúlt években számos pozíciót töltött be, így pél dául Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök 2006-ban –más közgazdászokkal együtt – őt is felkérte egy szakértői feladatra. Az új tulajdonosi programot kellett volna kidolgozniuk, amiről most, a válság idején Mészáros azt mondja: isteni szerencse, hogy nem lett belőle semmi, hol ott szakmailag komoly kihívás volt, és jó csapat jött össze. A Közgázt 2004 óta vezető, 2007-ben újraválasztott Mészáros szerint a kormányváltás óta formálisan semmilyen hátrány nem érte az egyetemet, bár a kiszivárgott terveken kívül akadtak más jelei is a kormányzati ellenszenvnek: maga is furcsállotta például, hogy a felsőoktatásért felelős Nemzeti Erőforrás Miniszté rium sem a tavalyi, sem az idei évnyitón nem képviseltette magát, holott majdnem minden állami egyetemen tiszteletét tette valaki a tárcától. A Corvinus szellemisége szabadelvű, légköre nyitott, megfér itt a baloldali és a liberális gondolkodó éppúgy, mint az erősen fideszes kötődésű adjunktus. Utóbbi a meghívott előadókat is szisztematikusan a jobboldalról válogatja. Hallgatói meghívásokra gyakran tartottak beszédeket vagy vettek részt vitákban itt korábbi miniszterelnökök. Ez jó volt a politikusoknak, mert kiváló hallgatókkal cserélhettek eszmét, és még tojással sem dobálták meg őket. Mészáros mindenesetre azt mondja: „41 éve vagyok a Közgázon, hiszem, hogy a politikát nem hoztam be ide.” Ennek ellenére több, megbízható forrásunk is azt állítja, hogy Orbán Viktor a Corvinust „komcsi fészeknek” tartja. Hogy ennek mi lehet az oka? Többek szerint az, hogy a Közgáz a kilencvenes évek végéig „ráült” a nyolcvanas évek sikerességére, amit azzal tetézett, hogy 1999-ben, Orbán Viktor kormányzásának második évében, az egyetem díszdoktorává nevezte ki a rendszerváltás előtti utolsó magyar kormány miniszterelnökét, az egykori MSZMP-tag Németh Miklóst, akinek az ügyében a szenátus állítólag egy tartózkodás mellett egyhangúlag döntött. Orbán Viktor ezt állítólag afféle froclizásként élte meg. Orbán Ráchel és Gyurcsány Bálint A Közgázon természetesen a hallgatók körében is komoly beszédtéma, hogy vajon valóban fekete báránynak számít-e az intézmény az Orbán-kormány szemében. Kiss Dávid szerint a hök erről nem fogalmazhat meg hivatalos álláspontot részben az érdemi információk hiánya miatt. A legnagyobb támogatottsággal bíró hallgatói érdekvédelmi szervezetnek egyébként is távol kell tartania magát a nyílt politizálástól. „Mivel a Corvinus kivéreztetésének sem szakmai, sem gazdasági okai nem KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

28

látszanak, óhatatlanul felerősödtek a politikai motivációról szóló találgatások” – teszi hozzá a hök elnöke. Az egyetemi hallgatókat kérdezgetve név nélkül sokan elmondták a véleményüket a lehetséges politikai okokról, ám bizonyítékkal – érthető módon – senki nem tudott szolgálni. A legtöbben úgy vélik, Orbán Viktor személyes ellenszenve állhat a Corvinus eltüntetésének szándéka mögött. Való igaz, hosszan lehetne sorolni azokat a baloldali-liberális politikusokat, közgazdászokat – Németh Miklós, Medgyessy Péter, László Csaba, Surányi György, Simor András, Bokros Lajos, Bajnai Gordon, Veres János –, akik a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen szerezték a diplomájukat. Csakhogy itt végeztek a jobboldali konzervatív közgazdászok legjelentősebb alakjai – mások mellett Matolcsy György, Chikán Attila, Varga Mihály, Bod Péter Ákos, Járai Zsigmond, Csaba László – is, többen közülük jelenleg is itt tanítanak. A Közgáz politikai üldöztetéséről szóló teóriát gyengíti az a tény is, hogy oda jár a kormányfő lánya, Ráchel, igaz, Gyurcsány Ferenc Bálint fia is. Mások azt mondják, talán ingatlanspekuláció állhat a háttérben, hiszen a Corvinus főépülete csodálatos helyen, a Duna-parton, a Gellért-heggyel szemben áll, számos célra lehetne hasznosítani. Arról megoszlanak a vélemények, hogy a közvetlen megszűnés, illetve feldarabolás veszélyének elhárultával mennyire javultak az önállóan működő Corvinus hosszú távú esélyei. – Pusztán a törvénytervezet alapján annak az állításnak, hogy „a Corvinus megmarad”, nincs értelme – állítja Polgár Dóra. – Ettől még előfordulhat, hogy az elcsatolások miatt nem marad majd elég kara ahhoz, hogy csatlakozhasson a Nemzeti Felsőoktatási Rendszerhez, így elvben magánegyetemmé kellene válnia, ami fizetőképes kereslet híján előbb-utóbb elsorvadna. http://nol.hu/belfold/20111105-a_fekete_barany

Országos sajtó hírek Népszava 2011. október 31. Lemondásom háttere Több sajtóközlemény is tudatta, hogy az Országos Köznevelési Tanács legutóbbi ülésén leköszöntem a Tanács élén több éven át betöltött elnöki tisztemről. A közlemények alapvető indokaimat is tudatták, miszerint a központi tartalomszabályozáshoz és az ebben megszabott normáktól való eltérést szankcionáló törvényhez nem voltam hajlandó semmilyen formában a nevemet adni. Miért is? Mindenek előtt azért, mert azzal, hogy a tartalmi szabályozás központosítja, egyúttal uniformizálja is az elsajátítandó ismereteket, azaz kötelező érvénnyel előírja, hogy mik legyenek a mindenütt,minden iskolában tanítandó ismeretek. Ezt pedig azzal valósítja meg, hogy - mint ez egy miniszteri dokumentumban olvasható - "a Nemzeti Alaptantervet kiegészíti a közműveltség tartalmi alapjaival és a kötelezően választandó kerettantervek rendszerével". Magyarán: minden azonos iskolatípushoz tartozó iskolában azonos évfolyamon - függetlenül annak a helynek földrajzi, társadalmi és történelmi sajátosságaitól, amelyben az iskola működik ugyanazon tematika szerint ugyanazon ismereteket kell a diákokkal elsajátíttatni. KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

29

Hogy világos legyen: Mohácson ugyanazt, ugyanolyan részletességgel kell tanítani a törökök magyarországi megjelenéséről, mint mondjuk Székesfehérváron vagy Budapesten. Vagy: földrajzból ugyanazt kell tanítani a Hortobágyon, mint a Mecsekben. Első olvasatban is kitetszik, hogy ez nonszensz. Akkor mégis hogyan lehetséges egy az egész ország valamennyi iskolájára érvényes alaptantervben meghatározni a közműveltség "tartalmi alapjait"? Mi van e mögött az intézkedés mögött? Lehetne mondani, hogy valamilyen egységes nemzeti műveltség megalapozásának szándéka. De könnyű belátni, hogy itt másról van szó. Nevezetesen az ország valamennyi iskolájában tanítandó ismeretek rendszerének ideológiai alapjairól! Minden iskolában a politikai hatalomnak megfelelő ideológia jegyében kell tanítani. A közműveltség "tartalmi alapjai" nem egyszerűen arra vonatkoznak, hogy mit kell tanítani, hanem arra is, vagy talán elsősorban arra, hogy milyen szellemben kell mondjuk Adyról vagy Arany Jánosról tanítani. A műveltség több és más, mint puszta tárgyismeret. A műveltség gondolkodásmód! Ha elfogadjuk ezt az értelmezést, nyilvánvaló, hogy nem attól "egységes" a nemzeti műveltség, hogy történelemből, földrajzból, társadalomismeretből mindenütt ugyanazokat az ismereteket sajátítják el, hanem attól, hogy a megszerzett ismeretekből ugyanazon vagy nagyon hasonló következtetéseket vonnak-e le, hogy egyformán gondolkodnak-e arról, amit tanulnak. Ez utóbbi értelmezés "életveszélyes"! Két vetületben is: egyrészt politikai vetületben, másrészt egyszerűen a "műveltség"fogalmi vetületében. Pedagógiai, közelebbről képzési konzekvenciák szempontjából ez utóbbi a lényeges: mit tart műveltségnek vagy műveltség-eszménynek a pedagógia: az ún. "tárgyi tudás" kvantumait, azaz azt, hogy minél több tényt, ismeretet tudjunk megtanítani, vagy azt, hogy milyen módon viszonyulunk a megismert tényekhez. Ha ez utóbbit, akkor az ismeretek helyett a hozzájuk való viszonyunk válik döntővé, azaz, hogy a puszta megismerés és befogadás szándékával közeledünk-e a még nem ismerthez, avagy kritikai attitűddel. Ha a közműveltség "tartalmi alapjain" nemcsak a tényismeretet értjük, hanem azt is, ahogyan ezeket értelmeznünk kell vagy ajánlatos, tehát nézeteket is, akkor az alaptantervekben ezek előírása "életveszélyes". Kulturális és politikai értelemben egyaránt. De "életveszélyes" a gondolkodási képesség vagy gondolkodási kultúra alakítása szempontjából is. Mert kioltja vagy legalábbis nem neveli ki minden megismerés nélkülözhetetlen attitűdbeli előfeltételét: a kételkedés képességét és bátorságát. Brechttől származik az intelem: "Mindenben kételkedni kell!" A "közműveltség" tartalmának hatalmi, központi meghatározása azért is nagyon kockázatos, mert nem biztosít helyet és lehetőséget a műveltség helyi hagyományainak és értékeinek beépítésére a helyi tantervekbe. Márpedig ezek a helyi értékek fontos részei az életünknek, kezdve attól, hogy "milyen dalt dúdolt a dajka felettünk" egészen öltözködési és étkezési szokásainkig, ízlésünkig. Ezért úgy gondolom, hogy az iskolákban elsajátítandó műveltség tartalmának jelentős részét helyi műveltségi elemeknek kellene kitölteni. Az úgynevezett alaptantervekben nagyon csínján kellene bánni a mindenhol érvényesnek vélt műveltségi tartalmakkal, és - ami ebből következik - az iskoláknak nagyobb szabadságot kellene biztosítani helyi műveltségi tartalmak tantervesítésében. Hiszen a megélhető, megtapasztalható és ezért megszerethető haza mindenek előtt az a hely, ahol a gyerek él, ahol otthon érzi magát, és ahová visszavágyik, ha el kell onnan kerülnie. A közműveltség kötelezően előírható tartalmi alapjai tehát nem vagy csak nagyon korlátozottan írhatnak elő KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

30

mindenütt érvényes tartalmi elemeket, mindenütt érvényes képzési előírásokat vagy követelményeket. A követelmények konkrét tartalmát, pontosabban: tárgyát illetően annak a földrajzi és társadalmi helynek, miliőnek a sajátosságai kell, hogy meghatározzák, ahol az iskola székel, illetve ahonnan a gyerekek naponta bejárnak az iskolába. A tartalmi szabályozás egységének éppen a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodás rugalmasságában kell megnyilvánulnia. A helyi viszonyok körében fontos helyet foglal el maga az iskola a maga környezetével, tárgyi és személyi adottságaival. Hogy egy triviális példával éljek, abban az iskolában, amelynek nevelői között ott van a községi énekkar vezetője vagy a helyi labdarúgó csapat trénere, nyilvánvaló, hogy e két szakember döntően befolyásolni fogja a gyerekek képzését mind a tanórai keretben, mind a szabadidős tevékenységben. A helyi tantervet, illetve tevékenységi tervet tehát döntően meghatározza a nevelőtestület összetétele. Az egyes iskolák minőségének fontos mutatója, hogy mennyire tudják és merik kihasználni azokat a konkrét tárgyi és személyi feltételeket, amelyek adottak a számukra. Külön értékelendő, ha egy település iskolái között a pedagógus kompetenciák közös felhasználásával tudnak minden iskolában többletajánlatokkal szolgálni. A "központi tartalomszabályozásnak" tehát nagyon mértéktartónak kell lennie abban, amit mindenképpen elő akar írni. Az iskolák értékelésében döntő szempontnak kellene lenni, hogy mennyiben és milyen mértékben építenek meglévő adottságaikra. A központi tartalomszabályozásnak tehát pedagógiai szempontból nagyon mértéktartónak kell lennie. De ne legyünk naivak! A központi tartalomszabályozás hátterében általában - s feltehetően a jelen esetben is - politikai szándékok vagy "félelmek" húzódnak meg. A cél rendszerint az, hogy ne lehessen olyasmit tanítani, ami nincs a politikai hatalom ínyére. Ez mindenek előtt az ideológiailag érzékeny tantárgyakra érvényes, tehát elsősorban a történelem és az irodalom, tárgyakra. És ezzel érkeztünk el lemondásom fő okához: félek attól, hogy a tartalmi szabályozás központosítása egyfajta ideológiai központosításnak nyit teret. Némileg ismerve a jelenlegi hazai viszonyokat, amikor is a pedagógusok nem alaptalanul félnek attól, hogy a megtakarítások kényszerének közülük többen áldozatul eshetnek, ismerve továbbá közéletünk nem csekély politikai fertőzöttségét, feltehetően attól is tartanak, hogy állásuk biztonsága politikai beállítottságuknak a helyi hatalommal való szinkronjától vagy aszinkronjától is függ, tartanak attól, hogy a "tartalmi szabályozás" köpenye alatt politikai megfontolások húzódnak majd meg. Így aztán megnő az alkalmazkodási hajlandóság a mindenkor regnáló helyi hatalomhoz. Iskolai méretben pedig az igazgatóhoz. Van hát mire ügyelnünk! A gyerekek érdekében, de végső soron saját lelki nyugalmunk érdekében is. Loránd Ferenc az Országos Köznevelési Tanács leköszönt elnöke http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=486654

MTV Ma reggel 2011. november 04. Prima Primissima jelöltek - oktatás és közművelődés A Ma reggel vendége Csermely Péter, biokémikus, Szőnyi Erzsébet, zeneszerző, zenepedagógus, karnagy és Mészáros Lászlóné, igazgató, Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola


31

http://premier.mtv.hu/Hirek/2011/11/04/09/Prima_Primissima_jeloltek__oktatas_es_kozmuvelodes.aspx

Magyar Rádió 2011.11.04. Az alkotó munka lehetősége fedheti föl a tehetséget Ahhoz, hogy valaki kreatívan gondolkodjon, két dolog kell: ismeret-tudás, és az, hogy merjen képzelegni, fantáziálni – mondja a pszichológus. Az oktatásról szerte a világon vitatkoznak. William Damon amerikai oktatáspszichológus, a Stanford egyetem tanára, a Hoover intézet honlapján arról írt, hogy az amerikai oktatási modellbe eleve belekódolt, hogy egy jövendő vállalkozó nem tud azonosulni a tanultakkal, az oktatási szisztémával. Steve Jobbsról, az Apple október elején elhunyt alapítójáról köztudomású, hogy kimaradt az egyetemről, és a közelébe sem került annak, hogy diplomát szerezzen. És nem ő az egyetlen újító szellemű ember, aki kimaradt az iskolából. Hasonló döntésre jutott a Microsoft és a Facebook alapítója is. Az amerikai oktatáspszichológus szerint ez nem véletlen, az amerikai oktatási rendszer nem kedvez a vállalkozó szellemű zseniknek. A 12. osztályban mindenki igyekszik feljavítani az átlagát, és a kíváncsiság felkeltése a legutolsó szempont. Az olyan tárgyak, mint a zene, a képzőművészet, a színház, vagy az új média technika, mondván, hogy az elhelyezkedés esélyeinek növelése a fő cél. Pedig a mai gazdaságban növekvő szerepet játszik a formatervezés, a szórakoztató ipar, a reklám és más hasonló ágazatok, amelyeknek szükségük van művészeti érzékkel megáldott, képzett emberekre. Az egyetemeken már nagyobb a választék, viszont nagyon erős a specializáció. Aki nem talál magának szűk szakterületen követendő célt, annak két választása marad: vagy darál tovább, hogy legyen diplomája, vagy kimarad, és máshol keresi az önmegvalósítást. Csakhogy ez nem mindig sikerül. Minden egyes Steve Jobbsra, aki megtalálja a maga útját az iskolán kívül, több tucat olyan fiatal jut, aki hiába kutatja az önmegvalósítás lehetőségét és elkallódik. Damon Út az élet értelméhez című könyvében kimutatta, hogy amerikai fiatalok csupán ötödének van elképzelése arról, hogy mit akar elérni az életben. A többiek tapogatóznak, és igen hamar kedvüket szegi a hiába való kutakodás. Itt Magyarországon a hazai tehetségek útját kívánta egyengetni a Géniusz program. Gyarmati Éva, a program pszichológus szakértője azt mondja: a kreativitás önmagában nem ér semmit, ha nincs hozzá valamilyen ismeret, tudás, készség. Ezért nem olyan egyszerű a kreativitást mérni. Akinek műszaki ismeretei vannak, annak a kreativitása ott fog megmutatkozni, akit az üzleti terület érdekel, annak a kreativitása ott fog megmutatkozni. A kreativitás nem azonos a fantáziával – hangsúlyozta. A kreatív gondolkodást az jellemzi, hogy a tudáson is túl megy. Ahhoz hogy valaki kreatívan gondolkodjon, két dolog kell: ismeret-tudás, és az, hogy merjen képzelegni, fantáziálni – mondja a pszichológus. Ahhoz, hogy ezek a képességek megmutatkozzanak, lehetőséget kell adni a tudásszerzésre és a fantázia használatára. A tanításnak három féle módja van, és ezeknek mind meg kellene jelennie ahhoz, hogy igazán alkotó gondolkodók legyenek. Az első az, amikor a kezünkbe kapunk valamit és kipróbáljuk – a szabad exploráció, ahol még nem korlátoz a tudás. Ez adja meg azt a szabadságot, hogy valaki merjen hozzányúlni az anyaghoz. Ha túl korán kezdik a második szakaszt, az iskolás tanítást, a szabályok, ismeretek tanulását, akkor a szorongás lép előtérbe, és a szabályok felébe kerekednek a szabadságnak. A harmadik szakasz a felnőtt, alkotó értő tanulás, amikor azt a szabályt, amelyet eleink letettek tudja, de meg is meri kérdőjelezni – magyarázta a szakember.


32

Gyarmati Éva szerint a tehetséget nem kiválogatni kell, hanem lehetőséget kell adni, hogy magától jelentkezzen. A gyereket nem kell motiválni – ne vegyük el a motivációját, és adjunk neki teret. Az a jövő útja, hogy minden gyereknek minél több lehetőség álljon rendelkezésére, hogy alkotó munkát végezzen – hangsúlyozta a pszichológus. Ahhoz, hogy az ember valami nagyon újat, nagyon mást tudjon csinálni, ahhoz az kell, hogy elhagyja azokat a kereteket, azt a rendszert, amelyben a „régi” volt. Az ehhez vezető folyamat, a kreativitás, az innováció nem egy vákuumban történik, nem egy magányos, világtól elzárt tevékenység. Minden új dolog a régire épül. Steve Jobs kilépett ugyan az egyetemről, mert úgy érezte, hogy nem kap újat, de a kapcsolat megmaradt. A szilícium völgy sikertörténeteit jelentő vállalkozások ezer szállal kapcsolódnak a térségben működő oktatási intézményekhez. Az átjárás folyamatos – hangsúlyozza Ságvári Bence, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének kutatója. Olyan típusú versenykultúrának kell lennie, amely azt támogatja, hogy aki mer, az nyer. A másik fontos elem az emberek közti bizalom és együttműködés kultúrája, és legyen olyan terek, ahol ez a fajta tudásáramlás működni tudjon – mondta a kutató http://www.mr1-kossuth.hu/mrplayer.php?d=005b3a18_4832007.mp3 Letölthető interjú http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/radio-100723/az-alkoto-munka-lehetoseg-fedheti-fol-a-tehetseget.html

Szaksajtó Haza és haladás Blog 2011.11.03. Privát sarok: A tankötelezettségi korhatár leszállításának várható hatásairól Nem az a valódi kérdés, hogy hány éves kortól ne kelljen mindenkinek iskolába járnia, hanem az, hogy mikortól, milyen ellátás, iskolát megelőző, iskolai és azon kívüli szolgáltatás szükséges ahhoz, hogy minden gyereknek megadjuk a sikeres és boldog felnőtté válás esélyét – írja Herczog Mária közgazdász és szociológus, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja. A gyerekek tanításába, fejlesztésébe fektetett pénz nem csak gyermekjogi, hanem közgazdasági, nemzetgazdasági értelemben is a legtisztességesebb és legjobb döntés. A most tervezett, oktatást és szociális ellátásokat érintő intézkedések hosszabb távon rettenetesen sokba kerülnek majd mindannyiunknak. „Nehéz időkben, a legszegényebb gyerekek szükségleteit kell figyelembe venni. Egy gyereknek csak egy esélye van arra, hogy mind szellemileg, lelkileg, mind fizikailag normálisan fejlődhessen. És elsődlegesen a kormányzatok felelőssége, hogy ezt az esélyt megteremtsék, megvédjék – jó és rossz időszakokban egyaránt” (Unicef Innocenti Research Center, 2010). A kormány megfontolásai A tankötezettség korhatárának tervezett leszállítása 18-ról 16 évre, első ránézésre sokak számára nem jelent semmi különösebb problémát. Még logikusnak is tűnhetnek azok az érvek, amelyek szerint, a gyerekek egy jól körülhatárolt csoportja nem motivált a tanulásra, nem képes, nem akar a nehezen, vagy kegyelemből elvégzett általános iskola után még éveket az iskolapadban tölteni. Ők azok, akik elvileg mielőbb munkába állítandók, ha gyakorlati ismereteket kapnak a rövidebb, és elsősorban az adott szakterületen szerzett tapasztalatokkal. Így felkészülhetnek felnőtt, munkás életükre, hiszen a korábbi évszázadokban sem középiskolában sajátították el a későbbi szakmunkások a szükséges tudást. Másrészről, az is logikusan hangzik sokaknak, hogy mivel ezek a gyerekek látszólag nem képesek elsajátítani a jelenlegi iskolarendszerben megkövetelt közismereti KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

33

tárgyak keretében oktatottakat, emiatt kudarcosak, sokan kimaradnak, minek hát terhelni őket, és az iskolarendszert? Ez csak felesleges pénzköltés, energiapocsékolás – szól az efajta okfejtés. Aggályos és igaztalan ez a megközelítés, de ahhoz, hogy ezekre a felvetésekre megfelelő választ tudjunk adni, érdemes jobban kinyitni az objektívet és tágabb képet befogni. A bevált gyakorlat: minél többen, minél tovább A tankötelezettség egyfelől azt jelenti, hogy mindenki számára ingyenesen biztosítja az állam az általa minimálisan szükségesnek tekintett ismeretek és készségek elsajátításának lehetőségét. Az ingyenesség és a családtámogatás lehetővé teszi a családok számára, hogy ezen idő alatt képesek legyenek a gyerekeiket eltartani, ne kelljen az ő munkakeresetükre is számítani. A tankötelezettség teremt intézményes lehetőséget és egyben garanciát is arra, hogy a családi környezetnél szervezettebben, szisztematikusan történő oktatással, neveléssel olyan tananyagot, viselkedési kultúrát, értékrendet közvetítsen kontrollált módon, amit a legoptimálisabbnak tart, és nyíltan befolyásolhassa a tanulók életszemléletét, tudáskészletét, preferenciáit, ezzel a jövő társadalmát is. Ennek módszereivel, mértékével lehet vitatkozni, de alapvetően minden oktatási rendszer bevallottan vagy sem, ezt is célul tűzi ki. Az ismeretek, készségek elsajátításának feladatát és költségeit döntően azért vállalja magára a közösség, mert a családi nevelés során az eredményesség nem feltétlenül és mindenki számára lenne biztosítható, másrészt a közösségnek, adott országnak az válik előnyére, ha munkára, önfenntartásra, adófizetésre képes emberek az állampolgárai, nem elvéve, hanem gyarapítva az adott ország jólétét és jóllétét. Nyilvánvaló, hogy olyan sokrétű és meglehetősen összetett kérdésről van szó, amiben különféle nem könnyen összeegyeztethető szempontok, érdekek jelennek meg, és magától értetődő az is, hogy mindezekben az ideológiáknak meghatározó a jelentősége. A kötelező népoktatás jelentőségét már nagyon korán, a XVIII. században felismerte Mária Teréza, aki a Ratio Educationis-ban minden 6-12 éves gyerek iskoláztatását rendelte el, egyértelmű állami kontrollal. Ezt követte Eötvös József javaslatára az 1868-ban elfogadott népoktatási törvény, ami a szegény gyerekek támogatását is biztosította. Ebben az időben már óvodák is működtek Magyarországon, és olyannyira komolyan vették a tankötelezettséget, hogy a szülőket pénzbüntetéssel sújtották, ha a gyerek nem járt iskolába 12 éves koráig. Ezt követően un. ismétlőbe kellett járni, hogy ne felejtődjenek el a tanultak, és fontos, hogy minden gyereket a saját anyanyelvén illetett meg a tanítás. A második világháborút követően vált a 14 éves korhatár általánossá, 1961-ben emelték fel ezt 16 évre, majd a kevés izgalmat kiváltott 1996-os jogszabályváltozások után, fokozatosan vált felmenő rendszerben teljeskörűvé a 18 éves korig tartó tankötelezettség. A nemzetközi körkép alapján kétségtelen tény, hogy kevés országban van ilyen magas tankötelezettségi kor, de az is igaz, hogy a fejlett országokban a gyerekek túlnyomó többsége tovább tanul, mint 16 év, és többségük be is fejezi a középfokú oktatás különböző, többnyire nagyon rugalmas formáit, akik pedig nem, azok ugyanolyan gondokkal küzdenek, mint a hazai sorstársaik. Sok az atipikus képzés, a gyerekek, különösen a valamilyen okból veszélyeztetettek tizenéves korban nehezen viselik a kötöttséget, ezért is alkalmazkodik az iskolarendszer az ő szükségleteikhez, hiszen a cél az, hogy sikeresen befejezzék az iskolát, nem az, hogy korlátozzák őket. Ezért lett az Európai Unió Európa2020-as stratégiai programjának egyik célkitűzése a korai iskolaelhagyók arányának jelentős csökkentése. A korai iskolaelhagyást a 18-24 éves korra értik, ami jól mutatja az életkori határok emelkedését, és a kitűzött iskoláztatási korhatárt. Szülők és az iskola: osztott felelősség Arról, hogy kinek a felelőssége a gyerekek eredményes nevelése sokféle álláspont létezik. A két végletes álláspont egyike szerint a család felelősen kell, hogy gyereket vállaljon, mert a szülők dolga KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

34

a gyerek megfelelő gondozása, tanítása, felnevelése, az állam ebbe csak annyiban folyhat bele, hogy ne érje a gyereket súlyos bántalom. A másik szélsőséges álláspont szerint az államnak meghatározó szerepet kell vállania a gyerekek neveléséből és támogatásából, mert a szülők laikusok, kevéssé tudják mi a jó a gyerekeknek, és ezért az a legsikeresebb és leghatékonyabb eljárás, ha szakemberek viselik gondját a gyerekeknek irányítva a szülőket is. Az első esetben a szülők „konyhakészen” szállítják a gyereket az iskolába, ők gondoskodnak arról, hogy motiváltan, jól nevelten, szabálykövetően viselkedjék és otthon készüljön fel, hogy megfeleljen az iskolai elvárásoknak. A második elgondolás alapján már egészen kicsi kortól célszerű egész napos gyermekgondozás keretében megkezdeni a nevelést, az óvoda, egész napos iskola, valamint a sokféle kiegészítő szolgáltatás a szülők helyett is gondoskodik arról, hogy a gyerekek azt tanulják, ami az éppen aktuális elvek szerint a leginkább megfelelő számukra. Nyilvánvalóan mindkét szélsőség elfogadhatatlan. Magyarországon azonban arról, hogy milyen mértékben és hogyan kell és lehet a családokat gondozási, nevelési feladataikban a legoptimálisabban segíteni, nagyon kevés szó esik. Általánosan elfogadott, hogy a szülők gyerekük születésével „automatikusan” jó szülővé kell, hogy váljanak, és nagyon kevesen akarják meghallani, hogy a szülőséghez szükséges ismereteket, készségeket ugyanúgy tanulni és fejleszteni kell, mint bármilyen másfajta tudást. Noha az alapvető ismeretek adottak és a kutatások egyre több ismeretet adnak, a szülők többsége meglehetősen bizonytalan. Nem csoda, hiszen a gyerekek fejlődési szükségleteit és az ezekre adandó válaszokat a szakemberek is nagyon eltérő mértékben és megközelítésben ismerik és használják fel. Aránytalanul kevés szó esik arról, hogy az elmúlt néhány évtizedben milyen sok mindent ismerhettünk meg az agy működéséről, az érzelmi reguláció sajátosságairól, a kötődésről, az érzelmi biztonság szükségességéről a kognitív ismeretek elsajátításában. Igy arról sem sokan tudnak, hogy újszülött kortól meghatározó jelentőségű a szülő, gondozó fizikai és érzelmi elérhetősége, a gyerek jelzéseinek megértése, a napirend kialakításának, a beszédnek, mesélésnek, játéknak, mozgásnak, érintésnek, metakommunikációnak a jelentősége az örömteli és eredményes tanulásban, munkavégzésben valamint a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok kialakításában. Összefoglalva: az élet első 3-6 évében szinte minden megtörténhet a későbbi sikeresség érdekében, de ezek híján sajnálatosan nagy a kudarcok esélye. Ezért különösen fontos kérdés, hogy a szülők, a család és a közösség, az állam közötti felelősségeket, feladatokat hogyan lehet megosztani. Kiemelt jelentősége van a koragyermekkori napközbeni ellátásoknak is, egyfelől annak érdekében, hogy a gyerekek megfelelő ellátást kapjanak, amíg a szüleik dolgoznak, vagy elfoglaltságaikat intézik, másrészt, hogy a hátrányos helyzetből indulók, iskolakezdésre ezek nélkül, nyitottan és motiváltan kezdjék meg az iskolát. A tankötelezettség 16 éves korra való leszállításának terve azon a meggyőződésen alapul, hogy a gyerekek egy része nem képes, és nem is akarja a középiskolát elvégezni. Ebből következik az a meggyőződés, hogy azokra az ismeretekre, amiket a középiskolában kellene elsajátítania, vagy nincs szüksége, vagy sokkal eredményesebben kaphatja meg rövidebb, gyakorlati oktatás keretében, főképp azokon a munkahelyeken, ahol élőben láthatja a felnőtteket dolgozni. Az érintett gyerekek elsősorban azok lehetnek, akiknek szülei alacsony iskolázottságúak, szegények, földrajzi, fizikai, érzelmi izolációban élnek, ahol az intézmények és szolgáltatások is hátrányos helyzetűek, vagy hiányoznak, ahol a kirekesztés, szegregáció, diszkrimináció akadályozza a sikeres beilleszkedést, együttműködést. Az iskolai kudarc okai – a siker feltételei A tankötelezettség hosszának meghatározásánál azt kell megvizsgálnunk, hogy ma Magyarországon miért nem képes minden gyerek eljutni a középiskola sikeres bejezéséig, miért nem motivált, miért hiányoznak az alapvető ismeretei, készségei, és hogyan lehetne ezen változtatni.


35

A munkaerőpiacon – ahogyan ezt sok kiváló könyv, tanulmány leírta, de a laikus közönség számára is elég világos – olyan nyitott, adaptiv, rugalmas munkavállalókra van szükség, akik a megtanult, de sajnálatosan gyorsan elavuló tudást folyamatosan képesek megújítani. Olyanokra, akik szükség szerint képesek alkalmazkodni a változó piaci feltételekhez, és a mechanikus, állandóságot jelentő feladatok számának jelentős csökkenése okán, akarnak és tudnak is váltani, ha kell, akár néhány évenként másfajta szakismerettel, munkakörülményekkel megbírkózni, és olyanokra, akik ezeket jól meg tudják a gyerekeknek tanítani. Azt is figyelembe kell venni, hogy nem csak az ismeretek, hanem az azokhoz való hozzájutás módja és formája is folyamatosan változik napjainkban. Soha nem látott mennyiségű információ, adat, élmény ér legtöbbünket naponta, sokféle forrásból, kanalizálatlanul. Ahhoz, hogy ezekből jól tudjunk válogatni, képesek legyünk feldolgozni és hasznosítani őket, speciális készségeket kell elsajátítanunk. Olyanfajta motiváltságra, kreativitásra, kiváncsiságra, mobilitásra, flexibilitásra van szükség, amivel csak jó önértékelésű, magabiztos, kiegyensúlyozott, nyitott, megújulásra képes személyiségek rendelkeznek, akiknek a biztonságérzete nem elsősorban a külső körülményeken múlik. Ahhoz, hogy a gyerekeink ilyen személyiséggé váljanak, a születésüktől fogva minden olyan lehetőséget meg kell teremteni, ami ehhez a személyiségszerkezethez vezet, és ebben a szülők mellett a pedagógusok és más segítő szakemberek meghatározó szerepet játszanak. A társadalmi hasznosság mellett ez biztosítja a leginkább az egyéni boldogulás, magas életminőség, az örömteli gyermek- és felnőttkor esélyét, ez pedig mindennél fontosabb szempont, de egyben gazdaságilag is a leginkább hasznos. Az alapvető probléma tehát a tankötelezettséggel kapcsolatos tervvel az, hogy olyan célokat kívánnak elérni a javaslatot tévők, amelyek nem valósíthatók meg a tervezett módszerrel, vagy maguk a célok sem felelnek meg a kor által megkívántaknak. Azok a gyerekek ugyanis, akik éretlenül kerülnek be az iskolába, majd sikertelenek ott, csak szakiskolába kerülnek be, de ott sem teljesítenek jól, könnyen kimaradnak. De miért történne másként, ha nem teremtjük meg jóval korábban annak feltételeit, hogy a pályaválasztás idejére rendelkezzenek azokkal az alapvető ismeretekkel, készségekkel, motivációkkal, amelyek a továbbtanuláshoz, és majd a felnőtt élethez szükségesek? Jól körülhatártolható azoknak a gyerekeknek a köre, akik vagy több éves késéssel fejezik be az általános iskolát, vagy csak azért engedik át őket egyik osztályból a másikba, hogy mielőbb megszabaduljanak tőlük. Egy jelentős részük eleve speciális nevelési igényűnek minősített, akik esélyt sem kapnak a fősodorba kerülésre. Ők azok, akiket semmilyen más iskolába nem vesznek fel, csak oda, ahová mások nem akarnak menni, zsákutcába kerülnek, pedig lehetne másképpen is. A magyar adatok szerint az általános iskolát befejező gyerekek óvatos becslések szerint legalább 1/5e, másképpen 20%-a nem tud megfelelően írni, olvasni, szövegértése nagyon gyenge, vagyis funkcionális analfabéta. Nagyon könnyű rajtuk és a szüleiken elverni a port és megszabadulni tőlük – legalábbis átmenetileg – azzal, hogy nem is keressük annak a módját, hogy ők is képesek legyenek 14-15 éves korukra a többséggel haladni, és továbbtanulni. Az iskolának alkalmazkodni kellene ezen gyerekek szükségleteihez, és megfelelő pedagógiai módszerekkel segíteni őket. Sokféle remek megoldás szolgálhatná ezt, amihez persze rugalmasság, befogadó szemlélet és állandó alkalmazkodás szükségeltetne, másfajta pedagógus – és segítő képzéssel, alázattal a szülők bevonásával, aktív részvételével. Hiába csökkentik a tankötelezettségi korhatárt, ha ez egyben azt jelenti, hogy az állam nem vállal felelősséget az iskolából ilyen módon kieső gyerekekért! Hamis illúzió ugyanis a munkába állításuk, mivel ilyen felkészültségű fiataloknak nincsen munkalehetőség, ráadásul 18 éves kor alatt, csak korlátozott feltételekkel alkalmazhatók gyerekek, hiszen nem ez a dolguk. Drága és veszélyes megtakarítások A tankötelezettségi korhatár leszállításával rövid távon látszólag csökkenthetők a közoktatás költségei, az állam megspórolja a családi pótlékot, amit csak a tankötelezettség és iskolába járás KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

36

időhatáráig kell fizetnie, sok iskolát, kollégiumot be lehet zárni, sok ezer pedagógust el lehet bocsátani. Ennek a lépésnek a társadalmi ára - és természetesen közpénzben is kifejezhető költsége – sokkal magasabb lesz a megtakarított összegnél. Az idő előtt, és ilyen kondíciókkal iskolán kívülre tessékelt gyerekek minden eddigi kutatási és gyakorlati tapasztalat szerint jóval magasabb számban lesznek az állam és közösség terhére, mivel jobb híján sokan válnak – kisebb, nagyobb – bűncselekmények áldozatává és elkövetőivé, részben mert sok a szabadidejük, de nincs pénzük sem szórakozásra, de gyakran élelemre se, dühösek és unatkoznak. Mások depressziósak lesznek, tökéletesen elszigetelődnek, megbetegszenek. Az alkohol, vagy a legvacakabb bódítószerek tudják csak időlegesen oldani ezt a hangulatot, függővé válnak. A büntető igazságszolgáltatás, a gyógyítás, az elmaradt adók és járulékok nem erősítik a gazdaságot, és felmérhetetlenül sokat árt a dolog és remény nélküli fiatalok tízezreinek kallódása mindannyiunknak. Az ilyen fiatalok számára szervezett kényszermunka kétélű ötlet, mert attól biztosan nem tanulnak meg dolgozni, nem épül a személyiségük, ha értelmetlen, vagy alacsony hatékonyságú és semmiféle ismeretet nem igénylő feladatot kapnak. A kikényszerített munkavégzés másrészt feszültséget, ellenállást kelt, nagyon drága, ugyanakkor konzerválja a munkanélküliséget, képzetlenséget. Nem az értelmes és személyiséget építő munka ellen, hanem az értelmetlenség és pazarlás ellen érvelek. Csak nagyon naív, vagy teljesen tájékozatlan, a realitásokkal sosem találkozó tanácsadók, döntéshozók vélhetik úgy, hogy ezeknek a fiataloknak a „szakképzése”, amely jelentősen lecsökkentett közismereti ismeretek helyett, rövidített, gyakorlati oktatást jelent, segítséget jelenthet abban, hogy a mainál több, és jobban képzett szakmunkás álljon a munkaerőpiac rendelkezésre. Ha ugyanis alapvető ismeretekkel, készségekkel sem rendelkezik valaki, akkor még jelentős erőfeszítésekkel sem képes elsajátítani az egyre komplexebbé váló feladatokat. Nem érti az instrukciókat, folyamatokat, nem képes döntéseket hozni. Nyilvánvalóan a mohácsi vész sokadszori megtanítási kísérlete, vagy a Szigeti veszedelem memorizálára tett erőfeszítés nem segíti őket. Ezért vélik sokan, hogy semmit sem kellene tanítani, hanem a „learning by doing” alapján, a fiatalok majd látják a sok elkötelezett és magas tudású, idősebb kollégát, akiktől megtanulják a szakmai fogásokat, folyamatokat, és a munkakultúrát. Aki ezt reméli, biztosan nagyon régen járt munkahelyen, és abban is súlyosan téved, hogy a fölöslegesnek minősített, képzett szakoktatók helyett majd az úgyis ott dolgozó szakik is megteszik oktatóként. A jelenlegi munkahelyi körülmények, feltételek kevéssé alkalmasak erre a romantikus emlékeket felelevenítő képzési formára, ami a maga korában is inkább volt kivétel, mint szabály – ehhez elég, ha a gyerekek kizsákmányolásáról, sanyargatásáról, bántalmazásáról szóló korabeli leírásokat elolvassuk. Elég információ áll rendelkezésre ahhoz az elmúlt évszázadok inaskodásáról, mester és tanítvány viszonyáról, hogy nyugodtan kijelenthessük, nem véletlenül alakult ki az. az iskolarendszerű képzés, amelyben a szakmai tárgyakat, gyakorlatot vezetők is kell, hogy rendelkezzenek pedagógusi végzettséggel. Nem csak a szakmát kell ismerniük, hanem azt is tudniuk kell, miképpen lehet azt megtanítani. Abból, hogy a jelenlegi szakiskolai képzés nem elég jó, még nem következik, hogy nem lehet, és nem érdemes megjavítani. Az első lépés azonban nem itt, hanem a koragyermekkorban kell, hogy kezdődjön. A legjobb befektetés: korai fejlesztés James Heckman Nobel díjas közgazdász fáradhatatlanul bizonyítja, hogy a koragyermekkori programokba történő befektetés minden más erőfeszítéssel összevetve a legnagyobb hozamú, mert a kisgyerekek iskolára történő megfelelő felkészítése szolgálja a legjobban az iskolaérettséget, az integrációt, a korai iskolaelhagyás vagy az alacsony iskolai végzettség és a generációkon átívelő szegénység egymást erősítő köreinek megtörését. Közgazdászként nem azt a gyermekvédelemmel, gyermeki jogokkal foglalkozó szakemberek számára legfontosabb elemet emeli ki, hogy minden gyereknek joga van ahhoz, hogy képességeinek mind teljesebb kibontakoztatásához minden segítséget megkapjon, hanem azt igazolja, hogy KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

37

gazdasági szempontból is akkor jövünk ki a legjobban, ha születésüktől fogva minden módon segítjük a gyerekeket, hogy jól teljesítsenek. Ezt elsősorban a szüleinek kell biztosítania, viszont a szülők ehhez a feladathoz minden segítséget meg kell hogy kapjanak az államtól, ahogyan ezt a Magyarország által is ratifikált, és a magyar jog részévé vált ENSZ Gyermekjogi Egyezmény is kimondja. Heckman azt is kifejti – sokakkal egyetértésben – hogy a kognitív ismeretek nem elégségesek, és a szociális, lelki, spirituális komponenseknek is nagy a jelentősége, vagyis, csak az képes ismereteket elsajátítani, aki erre érzelmileg is kész, elfogadást, befogadást tapasztal, megbecsülik, elismerik, támogatják, ösztönzik. Amint a sokat idézett Cunha-Heckman tanulmány írja, a kognitív és pszichoszociális tényezők együttesen befolyásolják a munkaerőpiaci eredményességet, és ezek a képességek, készségek többségükben már iskoláskor előtt kialakulnak. Ehhez képest a kormányzatok éppen erre az életkorra figyelnek a legkevésbé, éppen itt fektetnek be a legkevesebbet, és figyelmen kívül hagyják, hogy a magas színvonalú ellátások képesek ezt optimális hatékonysággal biztosítani. A két híres ábra szerint, egyfelől az agy plaszticitása, fejleszthetősége az élet első három évében a legeredményesebb, miközben az elköltött pénzek az életkorral és a problémák megjelenésével párhuzamosan nőnek, pedig addigra az agy fejlődése jelentősen lelassul, egyre kevésbé eredményesek a beavatkozások. (1. ábra)

A másik ábra szerint a befektetett források megtérülése a gyerek korával fordítottan arányos. Mint írtam már, amit elmulasztunk az élet első 6 évében, azt hiába próbáljuk pótolni a későbbiekben. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell az iskoláskorú, és később a felnőttek oktatására, támogatására, korrekciójára költeni, hanem azt, hogy jóval hatékonyabban és eredményesebben lehetne ezt megtenni, ha minden megszületett gyereknek optimális feltételeket biztosítanánk ahhoz, hogy a lehető legjobb és legteljesebb életet élhesse, kibontakoztathassa a benne rejlő lehetőségeket.


38

Kriminalizálás helyett támogatás a szülőknek és a gyerekeknek Ehhez alapvető, hogy minden szülő kapjon lehetőséget arra, hogy értse és alkalmazni tudja azokat az egyszerű tudásokat, amelyek a gyerekek optimális fejlődéséhez vezetnek, a mozgás, beszéd, önismeret, elfogadás, megfelelő figyelem területén. Kellenek megfelelő szolgáltatások, szakemberek akik a szülőket partnernek tekintve segítik, egyben meg is könnyítve a gyerekek napi gondozását, nevelését, és később a különféle napközbeni ellátásokkal – iskola előtti napközbeni ellátások, szabadidős programok – pótolni tudják az otthoni hátrányok miatti esetleges elmaradásokat. Úgy, ahogyan ezt a Biztos Kezdet program Magyaroszágon is elkezdte meghonosítani. Ha egy gyerek minden lehetséges – könnyen elérhető, hozzáférhető – esélyt megkap testi, lelki, szellemi fejlődéséhez, akkor kiváncsi, kreatív, motivált gyerek lesz, aki a fenti elveknek megfelelő iskolában továbbfejlődik, és a hozott hátrányait le tudja küzdeni. Mivel a gyerek teljeskörű fejlődésének biztosításában a családnak van meghatározó szerepe bármilyen intézménnyel szemben, elengedhetetlen annak megértése és elfogadása, hogy a családokat, szülőket nem érdemeik alapján kell támogatni, hanem azért, mert az egyes gyerek jogain és érdekein túlmenően, a közösségnek, társadalomnak, országnak eminens érdeke, hogy a gyerekek minél nagyobb hányada legyen sikeres az iskolában, illeszkedjen be, legyen képes tanulni, dolgozni, értelmes életet élni. Tehát a szülők és a társadalom közös feladata a feltételek megfelelő biztosítása, a szülők ösztönzése. Ez nem csak egyéni, családi érdek, hanem alapvető hatással van a nemzetgazdaságra és az adott ország fejlődésére is. Az ilyen szociális, közoktatási rendszer sok más mellett meghatározóan befolyásolja az állampolgárok egészségét, a kriminalitás mértékét és jellegét, a családalapítás idejét, a megszülető gyerekek számát és tervezettségét, még a tinédzser terhességek és abortuszok számát is. Itt kell szólni arról a tervről is, melynek értelmében a jelenlegi 14 évről 12 évre szállítanák le a büntethetőségi korhatárt Magyarországon. Ezzel nem csak azért nem lehet egyetérteni, mert értelmetlen a diszfunkcionálisan működő, alulfinaszírozott és nem kellően támogatott gyermekvédelemből átemelni a problémát a nem kevesebb sebből vérző büntetőigazságszolgáltatás rendszerébe, hanem azért sem, mert ha közelebbről szemügyre vesszük azokat a gyereket, akik bűncselekményeket követnek el, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy túlnyomó többségüknek az az alapvető problémájuk, hogy nem kaptak megfelelő segítséget és ellátást addigi életükben, nincsenek terveik, kilátástalan a jövőjük. Ezen a büntetés biztosan nem fog változtatni, csak egy olyan útra tereli őket, ahonnan nem nagyon van letérés. A gyerekek nagyobb része egyszeri KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

39

elkövető, ők könnyen rehabilitálhatók lennének. Nem szabadna a büntetések most alkalmazott formáival sújtani őket a hatékony közösségi, pedagógiai módszerek alkalmazása helyett. Ha bevezetik, nagyon jelentős kárt fog okozni a büntethetőségi korhatár leszállítása, és nem csak anyagi értelemben. Viszont az elkövetők és a bűncselekmények száma biztosan nem fog csökkenni. Összefoglalva: nem az a valódi kérdés, hogy hány éves kortól ne kelljen mindenkinek iskolába járnia, hanem az, hogy mikortól, milyen közösségi ellátás, iskolát megelőző, iskolai és azon kívüli szolgáltatás szükséges ahhoz, hogy minden gyereknek megadjuk a sikeres és boldog felnőtté válás esélyét. Ebből a szempontból elvi jelentősége van annak, hogy a tankötelezettség 16 vagy 18 éves korig tart. Ha azonban a tanulás nem ingyenes, ha a családok nem engedhetik meg maguknak, hogy taníttassák és ez idő alatt eltartsák a gyerekeiket, ha nincsenek megfelelő napközbeni, iskolán kívüli választható szolgáltatások, amelyek mindenki számára elérhetőek, akkor nincs esély arra, hogy egyéni, családi, közösségi szinten az esélykiegyenítés megvalósulhasson, és ezzel mindannyian sokat veszítünk. A gyerekek tanításába, fejlesztésébe fektetett pénz nem csak gyermekjogi, hanem közgazdasági, nemzetgazdasági értelemben is a legtisztességesebb és legjobb döntés. A most tervezett, szociális, közoktatási, büntetőjogi lépések hosszabb távon rettenetesen sokba kerülnek majd mindannyiunknak. http://hazaeshaladas.blog.hu/2011/11/03/privat_sarok_a_tankotelezettsegi_korhatar_leszallitasanak_varhato_hatasairol

Nyelv és tudomány.hu 2011. november 5. Az elitiskolák tanulói is kiszorulhatnak a felsőoktatásból A nyilvánosságra hozott felsőoktatási törvény tervezete szerint igaz a hír, hogy a felsőoktatásba való bekerüléshez legalább egy komplex (C típusú), államilag elismert nyelvvizsgára lesz szükség. Ez azt jelenti, hogy szinte csak az elit középiskolák diákjai juthatnak be a felsőoktatásba, de ők se mind. Képzeljük el a következő kitalált, de a valóságra a megszólalásig hasonlító helyzetet: Dávid és Péter osztálytársak voltak általánosban. Nyolcadikban Dávidnak szerencséje volt, felvették egy jó hírű gimnáziumba. Péter a felvételi környékén épp szerelmes volt, máshol járt az esze, néhány ponttal lecsúszott ugyanarról, így bekerült a helyi, közepesnek mondott középiskolába. Most újra találkoznak: - És te hol dolgozol most, mit csinálsz? - Most egy multinál vagyok sales manager, külföldi partnerekkel tárgyalok. Sokat kell utazni, de jól keresek - Fú, akkor te perfekt angol vagy…? Nyelvvizsga is megvan, meg minden? Hol tanultál meg ilyen jól angolul? - Persze. Tudod, nekem mázlim volt, mi már a gimiben megtanultunk rendesen angolul és németül. Azóta is abból élek a nyelvtudás terén. És te? - Á, ne is kérdezd. Én most épp munkanélkülin vagyok. Elvégeztem a gazdálkodás és menendzsment szakot, meg is van a diplomám, de nem tudom átvenni, mert pont a nyelvvizsgák még nincsenek meg hozzá. Voltam tavasszal, de egy ponttal lecsúsztam, és a fellebbezés után se adták meg. A munkahelyek meg szóba se állnak velem diploma nélkül - Hát, nem volt szerencséd, öregem! Felnőtt fejjel sokszor érezzük azt, hogy sok minden múlt és múlik azon az életünkben, hogy hova jártunk iskolába. Már az általános iskola is döntő; bizonyos értelemben meghatározója a további


40

tanulási kedvnek és képességeknek. Az pedig, hogy milyen középiskolába kerülünk, azt is meghatározhatja akár, hogy milyen pályára lesz esélyünk a jövőben. Magyarország híres (vagy inkább hírhedt) arról, hogy mennyire nagyok a különbségek az egyes középiskolák között. A világ boldogabb részein ez egyáltalán nincs így: ott az állami iskolákban együtt nevelik a nagyon különböző képességű és hátterű diákokat bizonyos meghatározott „szabványok” szerint. Összemérni az iskolákat a számszerűsíthető eredményeik alapján szokták: Milyenek az érettségi eredmények? A végzősök hány százaléka tanul tovább (és hol)? És egy fontos szempont az is, hogy a végzősök hány százaléka szerez legalább egy középfokú nyelvvizsgát. A mutatók alapján ha „erős” suliba kerülsz, mintha ingyenjegyet váltottál volna az egyetemig, sőt tovább, ha viszont egy „gyengébe” kerülsz, sok energiádba és pénzedbe kerül majd, hogy továbbtanulhass. Ma még. Változások előtt Lássuk először is, mit lehet tudni ma arról, hogy hányan szereznek megfelelő nyelvvizsgát a végzősök közül! Mennyire lehet veszélyes az új szabályozás? Van-e egyáltalán gyakorlati jelentősége annak, hogy a felsőoktatásba bekerülés feltétele lesz legalább egy középfokú, komplex nyelvvizsga? Ma a hallgatójelöltek kétharmadának az egyetemi vagy főiskolai tanulmányai során (ma ez alapesetben csak 3 év!) kell megszereznie a szükséges nyelvvizsga-bizonyítványokat, ugyanis a felvételikor még nem rendelkeznek egyetlen nyelvvizsga bizonyítvánnyal sem. Az új törvényi szabályozás értelmében ők lennének azok, akik a közelébe se kerülnének felsőoktatási intézményeknek. A jelentkezők maradék egyharmada rendelkezik a jelentkezési lap benyújtásakor valamilyen nyelvvizsgával. Ők továbbra is bekerülnének. A következő kérdés az, hogy tudható-e, kinek van esélye beleesni abba a bizonyos szerencsés egyharmadba. Ehhez vizsgáljuk meg a középiskolák nyelvvizsgákkal kapcsolatos mutatóit! Biztos információnk csak a 157 legjobb iskoláról van. Ez az összes középiskolának mindössze 15%-át teszi ki. Tehát az iskolák 85%-áról nem tudunk biztosat mondani, bár következtetéseket levonhatunk rájuk nézve. A szomorú valóság az, hogy még a legjobb iskolák között is igen jelentősek az eltérések: A rangsor elején álló iskolákban tíz felvételiző diákból körülbelül kilencnek van a középfokú nyelvvizsgája, míg a rangsor vége felé álló (de még mindig elitnek számító!) szakközépiskolákban 10 felvételizőből már 6-7 nem kerülne be az egyetemre az új szabályozás miatt. Ebből megkockáztatjuk azt a következtetést, hogy az iskolák maradék 85%-ában jó esetben 10 felvételizőből csak 1-2-nek lesz esélye bejutni. Hogy min múlhatnak ezek az aránytalanságok? Biztosan nem csak a nyelvoktatás színvonalán. Befolyásolhatja, hogy hány diákból tud válogatni az adott iskola, illetve hogy a családok milyen anyagi helyzetűek. Van-e pénzük például nyelvtanfolyamra járatni a gyereküket, kifizetni a nyelvvizsgát, vagy esetleg egy külföldi utat. Az új szabály abszurditását jól mutatja, hogy még a vezető elitiskolákból sem kerülne be mindenki az egyetemre. És persze tudjuk, hogy ezeknek az elitintézményeknek a tanulóit érintené a legkevésbé drasztikusan az új törvény. Nagy kérdés, mi lenne a maradék iskolákkal? Ha valaki egy gyengébb gimnáziumba kerül, vagy éppen egy szakközépiskolába, radikálisan csökkennek a továbbtanulási esélyei. Szükséges a változás? Azt persze senkinek esze ágában sincs vitatni, hogy a nyelvtudás fontos. Mindenki számára az, de különösképpen a diplomásoktól várható el, hogy az anyanyelvükön kívül még beszéljenek legalább KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

41

egy világnyelvet. Tehát ez az „elméleti” része az új szabályozásnak nem vita tárgya. De a konkrét megvalósítás, és annak következményei már megosztják a tanárokat. Tekintsük át a szabályozás mellett felhozható érveket, és vizsgáljuk meg, mi ezekkel a probléma! Az általunk megkérdezett tanárok egyetértettek abban, hogy a nyelvtudás fontos mind a továbbtanulásban, mind pedig az érvényesülésben. Elvárható lenne egy egyetemistától, hogy el tudjon olvasni angol (esetleg német) nyelvű szakirodalmat, hogy tudjon tájékozódni a nemzetközi kutatásokban. Nagy kérdés azonban, hogy egy középfokú nyelvvizsga elegendő-e ehhez. A szakszövegek olvasását sokszor még az anyanyelven is gyakorolni kell, nemhogy egy idegen nyelven. Erre a fajta fejlesztésre a BA/BSc képzések pedig kevéssé fordítanak figyelmet. Egy budapesti főiskolán szerzett tapasztalataink szerint a diákok túlnyomó többsége nem beszél egyetlen idegen nyelvet még alapszinten sem. Jellemzően a kezdő nyelvi csoportokba jelentkeznek, de az évek során nem fejlődnek jelentősen. Nyelvtudásuk a hétköznapi dolgokban való eligazodáshoz is kevés, nemhogy a szakirodalom feldolgozásához. Ugyanezek a diákok felesleges nyűgnek és haszontalannak érzik a főiskolán folyó nyelvoktatást, abból nem profitálnak. Annak ellenére sem, hogy sokuknak igen nagy kihívást jelent a diplomázás feltételéül szabott nyelvvizsgakövetelmény teljesítése. Arra a kérdésünkre, hogy mi a gond a nyelvtanulással, egyikük elmondta személyes problémáit: Az is tény, hogy az alapképzés hat féléve alatt nincs elegendő idő az alapos nyelvtanulásra a sokszor igen túlterhelt tantervekben. És az is érthető, hogy a diákok a szakmai tárgyaikat részesítik előnyben a nyelvtanulással szemben. De ezzel csak önmagukat csapják be: hiába lesznek jó szakemberek, ha nem beszélnek egyetlen nyelvet sem. Teljesen biztos, hogy a nyelvtudás alapjait már az általános és a középiskolában meg kéne szerezni. De láthattuk, hogy az iskolák többségében nem telik hatékonyan a nyelvtanulásra szánt idő. Azt is el kell ismerni, hogy a diplomához többnyire nem egy, hanem két nyelvvizsga szükséges, és két nyelv elfogadható szintű elsajátítása három év alatt még reménytelenebb, mint egy nyelvé. Tehát a diplomához a nyelvvizsga-követelményt teljesíteni igen nehéz, ha a hallgatónak nincs mérhető nyelvtudása akkor, amikor belép a felsőoktatásba. Ennek az áldatlan helyzetnek az eredménye a sok, „rendkívül hasznos” eszperantó nyelvvizsga, amiből a nyelviskolákon és nyelvvizsga-központokon kívül senki sem profitál. Senki sem állítja tehát azt, hogy a nyelvtudás (és ezzel együtt a nyelvoktatás) szintjén ne kellene változtatni. Lássuk, hogy milyen érvek szólnak mégis a tervezett változtatás ellen! Szükséges rossz Az általunk megkérdezett tanárok egyike sem értett egyet a törvénytervezet szerinti nyelvvizsgakövetelménnyel. Elsősorban azért, mert erőteljesen ellene hat a diákok esélyegyenlőségének. Egy budapesti iskolaigazgató elsősorban azért tartja tarthatatlannak a tervezetet, mert az iskolákban nem biztosítanak elég nyelvórát. „A törvénytervezet valószínűsíthető célja, hogy elvonja az egyetemektől, főiskoláktól a nyelvoktatásra szánt pénzt”– mondta. „Abban az esetben, ha ezt az összeget átadnák a középiskoláknak, hogy fordítsák a nyelvoktatás fejlesztésére, akkor talán védhető lenne a bemeneti nyelvvizsga terve” – tette hozzá. Az első dolog, amit minden megkérdezett tanár hangsúlyozott a nyelvvizsgával kapcsolatos kérdéseinkre válaszolva, hogy a középiskolában megszerzett nyelvtudás mércéje valójában a nyelvi érettségi, és nem a nyelvvizsga. Egyikük számára sem érthető tehát, hogy miért nem az olcsóbb és amúgy is kötelező nyelvi érettségit erősítik meg, és teszik követelménnyé. (A nyelvi érettségikről lásd keretes anyagunkat.) Ennek nagy előnye a nyelvvizsgával szemben, hogy a diákok számára ingyenes, és a középiskolának kötelessége rá felkészíteni a diákokat. KATEDRA ONLINE HÍRFIGYELŐ Szerkesztő: o2 Média Kft www.o2media.hu 2011. november 7.

42

Lássuk, mennyit is lehetne ezzel spórolni! Ma egy államilag elismert középfokú nyelvvizsga – pótdíjak nélkül is – 23-25 000 Ft-ba kerül. Mivel a középiskolások nagy többsége nem önfenntartó, ezt az összeget a családnak kell kigazdálkodnia. És mivel a nyelvvizsgák 50-60%-ban sikertelenek, jó esély van arra, hogy akár nem is egyszer kell megfinanszírozni a vizsgát. Ehhez az összeghez adjuk hozzá a felkészítő tanfolyamok, illetve a nyelvvizsgákra felkészítő tesztkönyvek árát. Csapjuk mindezt hozzá a felvételi eljárási díjához. Könnyen megeshet, hogy hatjegyű szám lesz a végösszeg. Ezt pedig mindenkinek egységesen ki kellene fizetnie tekintet nélkül arra, hogy milyenek a családjának az anyagi körülményei. Ehhez képest az iskolában tett érettségi a diákok számára plusz pénzbe nem kerül. Arra a kérdésünkre, hogy ennek ellenére miért bevettebb külön pénzért nyelvvizsgát tenni, egy budapesti elitgimnázium angoltanára több tényezőt is említett. Egyrészt hiedelmekkel magyarázta: sok szülő gondolja azt, hogy az állami iskolákban nem lehet rendesen megtanulni az idegen nyelveket. Így gyerekeiket – akik megtehetik – külön tanárhoz, külön tanfolyamra járatják. Ezt beszélgetőpartnerem egyfelől az iskolai munka szempontjából károsnak, másrészt fölösleges pénzkidobásnak tartja. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az iskolai nyelvoktatás messze nem olyan rossz, mint a híre. Bár hozzátette, hogy: „Az igazán jó nyelvtanárok persze azért nem iskolában dolgoznak, hanem a piacon, mert gerjesztett a piac a nyelvvizsga miatt (az érettségi ellenében).” Ezzel együtt a nyelvi érettségit sokan értéktelennek tartják, holott az érettségi igenis mér egy alapvető nyelvtudás szintet, amire a felsőoktatásban lehetne építkezni. Másrészt megemlítette a nyelvvizsgaközpontok anyagi érdekeit, és jelentős befolyását. Az államilag elismert nyelvvizsga nagyon nagy üzlet, sokan élnek meg belőle. Egy jó nevű, budapesti gimnázium igazgatója elmondta, hogy iskolájában a tavalyi végzős évfolyamon 100-ból 45 gyerek járt valamilyen fizetős nyelvtanfolyamra. Annak ellenére azonban, hogy igen jó iskola, itt sincs mindenkinek nyelvvizsgája. A tavalyi végzős évfolyamon kb. 15%-nak nem volt; összesen 123 nyelvvizsgája volt 100 gyereknek (ebből kb. 15-nek nem volt egy se), tehát a nyelvvizsgával rendelkező gyerekek majdnem felének kettő is volt. No de még mindig kérdés, hogy mit mér a nyelvvizsga, korrektül meghatározható-e a diák nyelvtudásának a szintje a nyelvvizsga alapján. Minden megkérdezett tanár elismerte, hogy a nyelvvizsga valamit mond, mutat a nyelvtudásról. Az elitiskolában dolgozó angoltanár szerint azonban természetesen nem lehet egészen korrektül mérni ezzel sem, szerinte az érettségi talán inkább lehetne megfelelő mérőeszköz. Hozzátette azt is, hogy iskolájában a végzősök szintje rendszerint nyelvvizsga fölötti, még a gyengébb csoportokban is. De valószínűleg az ő esete a ritkább. A megkérdezett igazgató véleménye szerint a nyelvvizsga szükséges rossz a nyelvtudás igazolására, ha egy cég nem akarja vagy nem tudja felmérni a pályázójának a nyelvtudását. Azért szerinte mindenképp az a cég jár jól, aki maga leméri a szóbeli, írásbeli és szövegértési képességet az adott idegen nyelven, az adott szakmai területhez kapcsolódóan az állásinterjú során. http://www.nyest.hu/hirek/az-elitiskolak-tanuloi-is-kiszorulhatnak-a-felsooktatasbol


43

2011. október november november 2. Felsőoktatási alapképzési és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményei...3

Recommend Documents