2011. október
Jancsó 90 éves!
Pat Metheny koncert
Jonathan Cross a Pokoli szimfóniákban
Élve eltemetve
…és még sok más!
Penna Penna
aktuális aktuális
Talán kevesen tudják, hogy konyhai felszereléséeken és telefonokon, az útcai világításon és ki tudja, hány találmányon kívül mit köszönhetünk még Ernst Werner von Siemens feltalálónak (Lenthe, 1816. december 13. – Berlin, 1892. december 6.) . Ha kinézünk a Nagykörútra, megpillantjuk a megfejtést. Vajon teljessé lenne-e egy nagyváros a villamosközlekedés nélkül? A 4-6 látványát, vagy bármely városi vasút, azaz villamos létezését ennek a leleményes katonamérnöknek köszönhetjük, aki feltalálta és megtervezte az első áramszedős városi vasútat és 1879-ben be is mutatta egy berlini kiállításon. Tiszteletére nevezték el Siemens-nek az elektromos vezetőképesség SI-egységét. 1887. október 1-én megindul az első áramszedős villamosjárat Budapesten
Október 1 – a zene világnapja! Yehudi Menuhin találmánya ez, aki szorgalmazta, hogy legyen egy az esztendő napjai között, melyen a zenét ünnepeljük. Yehudi Menuhin (New York, 1916. április 22. – Berlin, 1999. március 12.) amerikai zsidó hegedűművész karmester, aki művészi pályájának nagy részét az Egyesült Királyságban futotta be, végül brit állampolgár lett és lovaggá is ütötték.
Hat év híján 100 esztendős lenne október 5-én az egyik legnevesebb magyar írónőnk, Szabó Magda (Debrecen, 1917. október 5. – Kerepes, 2007. november 19.) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, drámaíró. Őt és műveit nem kell bemutatni: az egyik legzűrzavarosabb politikai időszak - az ötvenes évek szemtanúja, és szenvedője férjével, a József Attila-díjas, kiváló író-irodalomtörténésszel, Szobotka Tiborral. A konszolidáció után az egyik legtöbbet fordított, legsikeresebb magyar írónő. Szabó Magda 2007. november 19-én, 90 éves korában hunyt el, kerepesi otthonában és igazán íróhoz méltó módon. Olvasás közben érte a halál.
Pulitzer József, világszerte ismertebb nevén Joseph Pulitzer 1911. október 29-én hunyt el Charlestonban, Dél- Carolinában (USA). Nevéhez leginkább a szenzációkra rámenő újságírás támogatását társítják, bár a maga részéről éppen azért látta ezt fontosnak, hogy a korrupció és a kevésbé pozitív tények és információk is felszínre kerüljenek a lapokban. A nevével fémjelzett újságírói díj rangot jelent világszerte.
Penna Penna
aktuális aktuális
A „Jancsó”, korunk szürreális álmodója, a magyar mozi „fenegyereke”, képi világunk lázadó átformálója – hihetetlen! – 90 éves! Első igazán jelentős játékfilmje az Oldás és kötés volt, az 1965-ös Szegénylegényeket Cannes-ban is bemutatták, utána magyar történelmi ihletésű filmek következtek, Csend és kiáltás, Fényes szelek, Égi bárány. 1972-ben a Még kér a nép filmjéért a legjobb rendezés díját megkapta. Ezután a magyar jelent kutató új korszak kezdődött rendezői életében (Szörnyek évadja, Jézus Krisztus horoszkópja, Kék Duna keringő), Utolsó filmjét inkább az irónia jellemzi (Oda az igazság, 2010)
Jancsó Miklóst rangos elismerésekkel jutalmazták, többek között kétszer kapott Kossuthdíjat, 1980-ban kiváló művész lett, több neves fesztivál (Cannes, Velence, Split) életműdíjasa, Budapest díszpolgára, a Magyar Mozgókép Mestere. Jancsó Miklós filmrendezőt kedden és szerdán a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban köszöntik fel: a rendező munkásságát 24 órás vetítés és beszélgetés idézi meg. A Penna boldog filmnagyságnak!
születésnapot
kíván
a
Penna Penna
aktuális aktuális
Életének 76. esztendejében, 2011. szeptember 27-én elhunyt az ország talán legjellegzetesebb stílusjegyeivel dolgozó és legtevékenyebb építész-művésze, a Kossuth-díjas Makovecz Imre. Ha csak a nevét említjük, nincs több szükség munkásságát magyarázni, hiszen a név stílust is jelent egyben. Máris eszünkbe jutnak a lendületes, természetközeli épületei és a fa, mely nem egyszerű építőelem, hanem élő anyag, mely megtestesül, jelentőséggel és valamiféle misztikus ősiséggel ruházódik fel. Talán ezért is illeszkedik olyannyira az organikus építészet stílusába. Mindenesetre bárhol járunk az országban, az ő épületei azonnal felismerhetők e különös, idők előtti leheletet őrző formáról, vagy az ősi magyaros motívumokról.
Talán legismertebb alkotása a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Piliscsabán, melyen több mint tíz évig dolgozott és mely tagadhatatlanul magán viseli a lendületes Makovecz-stílust.
Makovecz Imre 1935-ben született Budapesten. sok időt töltött azonban a Zala megyei Nagykapornakon gyermekéveiben, ami nagy hatást gyakorolt későbbi pályájára. 1959-ben szerzett diplomát a Műegyetemen, majd 1962-ben az Iparművészeti Főiskolán. Korai munkái közül a legismertebb az 1972-ben épült U alakú sárospataki művelődési ház. Makovecz és munkatársai sok időt töltöttek vidéken, hogy új épületek létrehozásával felvirágoztassák a sorvadásnak induló területeket, falvakat. 1981-ben alapított önálló építészirodát, amely számos középületet (templomot, művelődési házat) tervezett. Teljesen egyéni kompozíciójú, legtöbbször faszerkezetű épületeivel vált híressé, ő lett az organikus építészet egyik legismertebb képviselője. Saját maga az 1987-ben épült paksi katolikus templomot tartotta az első igazán figyelemre méltó munkájának.
A fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta, művei környezetükbe illenek, emberbarát, természetes anyagok felhasználásával készültek. 1992-ben Makovecz Imre volt a Magyar Művészeti Akadémia egyik alapítója. Ez a szervezet az új alaptörvény szerint 2012-től állami elismerést, a Magyar Tudományos Akadémiával azonos rangot kap. Alapítója és örökös tagja volt a posztgraduális képzéssel foglalkozó Kós Károly Egyesülésnek, 1987-től tanára a Nemzetközi Építészeti Akadémiának. Egyetemi tanár volt a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Iparművészeti Főiskolán.
4
Penna Penna
aktuális aktuális
A Pat Metheny, a világhírű jazzgitáros és zenekara 00-11 elnevezésű turnéjának keretén belül koncertet ad a Budapest Kongresszusi Központban. Ez a hír minden jazz-rajongó számára örömöt jelent, hiszen olyan nagyság áll ismét a hazai színpadon, aki különleges játékával méltán érdemli meg a fenomenális jelzőt! Számomra ő jazz kisördöge, elképesztő hangok előállítója, mennyei és ördögi harmóniák teremtője. Még külsejére is ráillik ez a jelző. Ráadásul ez a fiatalos, lendületes fenomén – jól nézzék meg itt és a színpadon! – csaknem hatvan esztendős! Pat Metheny 1954. augusztus 12-én született Kansasban. Nyolc éves korában trombitált, 12 éves korától gitározott, 15 éves korára Kansas legjobb jazz zenekaraival lépett fel, és már fiatalon nagy tapasztalatra tett szert a színpadi szereplés terén. Pat Methenyt 1974-től ismerte meg a világ. Első albumával, az 1975-ben megjelent Bright Size Life-fal felelevenítette a tradicionális jazzgitár hangzást a zenészek új generációja számára. Olyan művészekkel zenélt együtt mint Steve Reich, Ornette Coleman, Herbie Hancock, Jim Hall, Milton Nascimento és David Bowie. Metheny elektromos és akusztikus darabokat írt gitárra, balettek, zenekari művek szerzője és előadója. Pat Metheny tizennyolc Grammy-díjat nyert különböző kategóriákban, a Pat Metheny Group 7 egymást követő nagylemeze nyert Grammy-t, és ez egyedülálló a zene történetében. A 2011. október 28-án a Budapest Kongresszusi Központban fellépő Pat Methenyt Bill Stewart (dobok) és Larry Grenadier (basszusgitár) kíséri. Jegyek kaphatók a Ticket Express jegyirodáiban és az Eventim hálózatban. Jó szórakozást minden jazz-funnak! - schenk + net -
Penna Penna
szélesvászon szélesvászon
A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken 2003-ban a Disney olyan nagyszerű kalózfilmet tárt a nagyközönség elé, amelyre az idáig nem nagyon akadt példa.
A Karib-tenger kalózai: A Fekete gyöngy átka az évek során igazi kincsé nőtte ki magát. Köszönhetően a rettentően gyenge kalóz témájú filmek felhozatalának. Mintha csak a Bolygó Hollandi átka ülne az félszemű, féllábú mozi hősökön. Ennek fényében talán nem is olyan nagy csoda, hogy a folytatások egyre rosszabbra sikerültek. A készítők átestek a ló túloldalára, a több és a még több esetével. A negyedik epizódban azonban visszatértek a gyökerekhez, és a kincsesláda fedele résnyire ugyan, de ismét felnyílt. A történet ezúttal Londonban veszik kezdetét, ahol mindjárt három Jack Sparrow, - természetesen kapitány - is feltűnik. Az igazi, aki egy bíró álruhája mögül szabadítja ki a másikat, akit jelen esetben a hűséges tisztje Gibbs személyesít meg. Tévedésből. Egyáltalán nem önszántából. A harmadik, a titokzatos Sparrow pedig legénységet toboroz a hajójára. Hamarosan kiderül, hogy a titokzatos imposztor nem más, mint Jack Sparrow egykori kedvese, Angelica. És ezzel el is érkeztünk az egyik leglényegesebb változáshoz a korábbi epizódokhoz képest. Elizabeth Swann (Kiera Knightley) és Will Turner (Orlando Bloom) közti gyengéd szálakat ezúttal felváltja a Jack és Angelica közötti fura, se vele, se nélküle szerelmi (v)iszony. Az előző, végletekig lerágott romantikus szál helyett, üde színfolt ez a változás.
Jack Angelica hathatós közbenjárása segítségével feljut Feketeszakáll, Anna királynő bosszúja nevezetű hajóra ahol megkezdődik a hajsza az ifjúság forrásáért. Plusz pont az alkotóknak, hogy a legendás Jack Sparrow kapitány egy darabig, mint közönséges matróz tevékenykedik Feketeszakáll hajóján, sőt még egy lázadást is szít. Persze az örök fiatalságot nem csak ők kutatják. Az időközben az angol lobogó alatt hajózó Barbossa is a nyomukba ered, a spanyol flottáról nem is beszélve. Ez viszont egy kihagyott ziccer. Az angol és spanyol flotta közti ellenségeskedés egyáltalán nem kap szerepet a filmben. A történetben még szerepet kapnak a legendás szirének is. A film egyik legjobb jelente, amikor megpróbálnak elfogni egyet. A misszionárius és a sellő közötti gyengéd érzelem viszont óriási mellé lövés. Nincs teljesen kidolgozva, és befejezve sem, bár ha igazak a hírek, miszerint ez egy újabb trilógia nyitó darabja volt, jut még rá bőven idő, hogy lezárják ezt a szálat. Arra azonban nincs mentség, hogy a szirént Szirénának hívjak. Két dolog, amiket még hiányolok a filmből: az első a két ütődött kalóz, az üvegszemű Ragetti (Mackenzie Crook) és elmaradhatatlan cimborája, a kalóz törvényeket szívből utáló Pinte (Lee Arenberg). Igaz a távolmaradásuk érthető, a filmből ki is derül majd. A másik, hogy kissé kevés az intrika. Ugyan itt is mindenki átver mindenkit, de személy szerint még elbírtam volna néhány cselszövést. Johnny Depp csuklóból hozza a mindig piás, intrikus mégis bohókás Jack Sparrow kapitányt. Külön öröm, hogy az utolsó résszel ellentétben nem vitték a végletekig túlzásba az idiotizmust. A harmadik felvonásba Jack már inkább karikatúrája volt önmagának a sok felesleges dülöngéléssel, és, hogy mindig csak a véletlen mentette meg az életét. Penélope Cruz üde színfoltja volt a mozinak. Működött a kémia közte és Depp között. Ráadásul egyáltalán nem látszott rajta, hogy várondós volt a forgatás alatt. A mellékszereplők közül még a Barbossát alakító Geoffrey Rusht és a Feketeszakállt alakító Ian McShanet lehetne kiemelni. Összességében jó kis mozi, bár az első epizódtól még így is jócskán elmarad. És a stáblista utáni bónusz jelenete bizonyítja, valószínűleg lesz folytatása. De hát ez nem meglepő, mert Jack Sparrow óta tudjuk, hogy kalóznak lenni jó! 10/7
MEGJELENT!!!
JONATHAN CROSS, MICHAEL MANSFIELD, NOLIK ANTAL, BÍRÓ SZABOLCS ÉS ANGYAL SÁNDOR EGYEDÜLÁLLÓ UTAZÁSRA HÍVJÁK ÖNT ELSŐ KÖZÖS KÖTETÜK, A POKOLI SZIMFÓNIÁK LAPJAIN. MIKÖZBEN SORRA JÁRJÁK EURÓPA IZGALMAS TÖRTÉNELMI HELYSZÍNEIT, REJTÉLYEKRŐL, HALÁLESETEKRŐL, LEGENDÁKRÓL, EGYÉNI ÉS KOLLEKTÍV TRAGÉDIÁKRÓL MESÉLVE, MINDEGYIKÜK TÖRTÉNETÉBEN FELBUKKAN UGYANAZ A SZEMÉLY, AKI SEJTELMES HANGJÁN SUTTOGVA EGYBEN NARRÁTORA IS A KÖNYVNEK: AZ ÖRDÖG.
Az elkövetkezendő néhány számban sorban egymás után bemutatjuk ennek a kitűnő kötetnek a szerzőit. Megismertetjük tisztelt Olvasóinkkal a gondolataikat, ars poeticájukat, a hétköznapjaikat. Ez alkalommal a Doktorok című kisregény írójával, Jonathan Cross-szal ismerkedhetnek meg.
Jonathan Cross. A hiedelem szerint a hetvenes évek végén született. Gyerekként más volt, mint a többiek. Szerette a könyveket, a hihetetlen történeteteket, és szobája sötét sarkait. Először szénnel és grafittal próbálkozott. Rajzainak legtöbbjét később elégette, a rossznyelvek szerint azok úgyis túl bizarrak lettek volna a világnak. Szenvedéllyel szereti a rock and rollt, az ágya mellett gitárt tart. Ha tollat ragad, történetei feketék lesznek. Olykor a bűnről és bűnhődésről ír, mint a Veszett lelkek városában, máskor sötét utópiákat vet papírra, ahol szereplői nem számíthatnak sok jóra, mint a Kvartett esetében. Mivel az emberi sorsok közül a tragédiát érzi a legjellemzőbbnek, a Doktorok című kisregényében ezen a hangon szólal meg. Az írás a Pokoli szimfóniák antológiában olvasható.
Penna Penna
aktuális aktuális
Jonathan Cross: Doktorok (részlet)
A csatorna vizében éppen ennél a gondolatnál bukkant fel valami, ami Tonyt egy karneváli cilinderre emlékeztette. A fejfedő – ha valóban az volt – ott tűnt fel, ahol imént a borosüveg alámerült. A még el sem halt körkörös hullámok közepén. Tony zavartan körülnézett. A Canal Grande túlsó partján az turisták most nyomakodtak az utolsó menetrendszerinti hajóra. A mindig népes Rialto elcsendesedett, az üzletek bezártak, a virág és maszkárusok eltünedeztek. Senki sem lehetett a szemtanúja a cilinder felbukkanásának, csak Tony. Tony pedig megesküdött volna rá, hogy valójában nincs is semmi a vízben, csak a bor tréfálja meg az agyát. Ehhez képest a cilinder már teljesen kiemelkedett a vízből, és sort kerített a következő furcsaságra. Egy alak volt a kalap alatt. Éppen a part felé lépdelt, olyan természetes komótossággal, mintha nem is a hideg vízben sétálgatna. Tony csuklott egyet. A meglepetés így bukott ki belőle. Főként, ha borral keverte. A cilinder két oldalán csavaros fürtök gurultak alá, egészen a hosszú köpeny vállrészéig. Az arcot különös maszk takarta. Csontfehér, az orron hosszú nyúlvánnyal. Tony úgy látta, hogy Doktor Pestis személyesen mászott ki a Canal Grande-ből ezen az estén. A hajó elindult a túlparton, eltűnt a város kanyargós fővizén. A turisták azzal foglalták el magukat, hogy egymásnak mutogassák a képeiket. Senki sem vette észre a túlsó parton zajló közjátékot. Pestis Doktor kimászott a betonmólóra, és leült Tony mellé. Csizmás lábát a folyó fölé lógatta. – Odaátról? – kérdezte Tony a maszkost. Fejével a szemközti part egy kocsmája felé bökött. – Egészen messziről – válaszolta a Doktor. Egy kutya vonyított fel valahol a város túlsó felén.
Tony Toscano joggal átkozhatta Istent, ördögöt vagy bármi földöntúli hatalmat, aki mások sorsával játszadozott. Ezt meg is tette, mikor végre átverekedte magát a Rialtón, hóna alá csapta a hegedűjét, majd lekuporodott a csatorna partján. Lehúzta a borosüveg alján lötyögő maradékot. Úgy érezte, hogy ő a legszerencsétlenebb ember a világon. Persze nem Tony volt a legelárvultabb a földön, aki a dicsőségből és az elismertségből kezdett mélyrepülésbe, de kétségtelenül ő volt, most a legboldogtalanabb ember a városban. A miértekről később. A levertséget – amit a vörösbor csak még inkább felerősített – nem tette elviselhetőbbé a karneváli forgatag sem. A tömeg tele volt csupa vigyorgó arccal, csiricsáré harlekinekkel, patás ördögökkel, angyalnak maszkírozott mélydekoltázsú nőcskével, és a körülöttük dongó nyálcsorgató férfihaddal. Ezenkívül akadtak még gyerekek, egy rakás ferdehajlamú és még több zsebmetsző. Mind egy szálig azért, hogy Tony ne érezze magát jól. A zsibongó jókedvükkel végletesen feszített húrokat pengettek. A borosüveget, miután kiürült, a csatornába hajította, és figyelte a víz körkörös fodrozódását. Ez kellemesen elszédítette. Eljátszott a gondolattal, hogy hagyja a részeg testét a vízbe dőlni, ami így februárban nem lehetett túl meleg. Azután pedig… nos ki tudja. Talán sikerül stílusosan távozni. Csak a hegedű és a vonó maradna utána a parton. Holnap ez a kép jelenne meg az újságokban. Az ötlet egyre vonzóbb lett. 10
Penna Penna
visszatekintő visszatekintő
szélesvászon
Amikor először kezembe vettem a könyvet, el sem tudtam képzelni, hogy a filmváltozatot bármi is felülmúlhatja, hiszen legalább ötvenszer megnéztem már, és még mindig ugyanúgy tudok nevetni rajta. Az első fejezet után máris be kellett látnom, hogy tévedtem: ez a regény elképesztően vicces, még a filmet is felülmúlja! Meglepődtem rajta, hogy jó néhány poént teljesen kihagytak a filmből, és hogy a regényben sokkal több a szereplő. Bár ez utóbbi egyszerűen magyarázható azzal, hogy nem volt olyan vaskos keret a film elkészítésére, hogy minden szereplőt és minden helyszínt át tudjanak ültetni a vászonra. További érdekesség, hogy itt a történet egészen másképp ér véget. Elárulom: nem dől össze a bakterház, sőt, sokkal nagyobb kalamajka, csetepaté keveredik! Talán nem is él olyan magyar ember, aki ne ismerné a mára már valóságos kultuszfilmmé vált, Indul a bakterház című vígjátékot. A filmnek hihetetlen és töretlen sikere van immár huszonhét éve, de a történet sokkal korábban kezdődött, mint ahogy azt jó páran hiszik. Rideg Sándor (1903-1966) regényéről van szó, mely 1943-ban, a világháború kellős közepén jelent meg, és valami csodálatos módon még azokban a szörnyű, rémséges időkben is mosolyt tudott csalni az emberek arcára. És ha már akkor is nevettetni tudott, mai szemmel olvasva könnyezve, hasgörcsben fetrenghetünk szinte minden egyes mondatán. Ha nem Rideg Sándor írta volna, végtelenül szomorúnak látnánk a regény elejét, amikor Bendegúzt, a fenemód rakoncátlan kamaszfiút az anyja eladja tehénpásztornak. De mivel mégiscsak Rideg Sándor, és nem valaki más vetette papírra a történetet, már az első oldalakon elkezdődik a hahotázás. Pedig ez még csak a bevezetője az egésznek! Az igazi égszakadás-földindulás akkor veszi kezdetét, amikor Bendegúz megérkezik Szabó bakter portájára, és akivel csak szembetalálkozik, azzal maradéktalanul meggyűlik a baja. Egyedül csak Konc bácsi képez ez alól kivételt, aki még vén kora ellenére is csintalan fiú módjára gondolkodik, és ezzel Bendegúz legjobb barátjává válik.
A könyv elég vékony, mindössze száznegyven oldalt tesz ki, tehát az elolvasása sem igényel igazán sok időt. Aki nem olvasta még, az a lehető leghamarabb szerezze be magának! Nem fog csalódni. Bíró Szabolcs
Penna Penna
szélesvászon szélesvászon
A több száz, vagy ezer film között, amit a hozzám hasonló filmfalók napról napra megnéznek, csak néha akad olyan, amelyben van akkora erő, hogy a vége főcímet, és az utána következő fekete képernyőt, némán, álmélkodva nézzük. Nos én örömmel jelentem be, hogy megint találtam ilyet. Eddig nem túl hosszú a listám, olyan filmek sorakoznak rajta, mint David Fincher Hetedikje, a hitchcocki Madarak, vagy Adrien Brody zseniális Zongoristája. És persze Christopher Nolen víziója, az Eredet. Erre a listára véste fel a nevét most Rodrigo Cortes rendező és Ryan Reynolds filmje az Élve eltemetve. A történet egyszerű. Paul Conroy amerikai férfi, aki Irakban, mint civil kamionsofőr segíti a katonák munkáját, egy szűk koporsóban tér magához. Egy öngyújtó és egy mobil „társaságában”. Hamar kiderül, hogy a konvoján rajtaütöttek, őt pedig elrabolták, hogy az amerikai államtól pénzt követeljenek az életért cserébe. A mobil segítségével kell elérnie, hogy a megadott időre az összeg a terroristák kezébe landoljon. Mindeközben fogy a levegő, a kétségbeesés és a klausztrofóbia érzése mellett egy kígyóval is szembe kell néznie Paulnak. A történet ennyi, nincs túlcsavarva, egyszerű, mindenki megérti. Ami zseniális, az a megvalósítás és a színészi játék. A film 95 perce végig egy koporsóban játszódik. Az ilyen egyszereplős filmeknél bevált taktika, hogy néhány emlékképet is felvonultat a szereplő életéből, így téve változatossá a filmet. A 127 órában is volt pár visszaemlékezős jelenet, sőt néhány vízió is. Itt azonban nincs, csak és kizárólag a koporsó, vagy faláda. A faláda, amely koporsónak szolgál… Na mindegy. Paul a film nagy részében telefonon beszél, de a hívott embereket nem látjuk, csak a hangjukat halljuk. A film fényforrása, a mobil kijelzője, vagy az öngyújtó lángja. Így amikor a készüléket a füléhez szorítja, vagy a zippo lángja meglobban, a kép elsötétül. Az amúgy is közeli képek – néha csak Paul borostás nyakát, vagy szemöldökét
látjuk – így váltják ki még inkább a klausztrofóbia érzését. Akad olyan jelenet is, amikor teljesen sötét van, csak a szereplő neszezését halljuk. Tehát, aki csak kicsit is fél a bezártságtól, annak nem nagyon ajánlott, legalábbis egyedül nem. Ryan Reynolds játékát mindig is kedveltem, bár eddig vagy akciófilmekben (Zöld Lámpás, Penge: Szentháromság) vagy vígjátékokban (Nász ajánlat, Mindenképpen talán) láthattuk. Most megmutatta, hogy generációja egyik meghatározó színészévé válhat. James Franco és Ryan Gosling mellett. Reynolds az emberi érzések egész skáláját vonultatja fel: kétségbeesés, félelem, düh, öröm, csalódottság. És mindezt olyan hitelesen, amire csak az egészen nagyok képesek. A film érinti még a társadalomkritikát is, bár kétségkívül elég felszínesen, elvégre a történet nem erre van kihegyezve. Ez csak egy adalék. Ijesztő, hogy egy segítségre szoruló embernek hányszor mondják, hogy kérem, maradjon a vonalban, vagy hányszor kell üzenetrögzítővel beszélnie. Külön zseniálisan taszító Paul főnöke, aki egy koporsóban eltemetett férfival is képes felbontani a szerződést, csakhogy eggyel kevesebb életbiztosítást kelljen kifizetnie. Az Élve eltemetve nem egy könnyű film, sőt a lehető legnehezebb. Nem azért nehéz, mert sokat kell agyalni rajta, hanem mert az ember érzelmeit veszi célba, és félemlíti meg azokat. Az utolsó öt percben pedig úgy belepréseli az embert a fotelbe, hogy gond lesz onnan kimászni a vége főcím után. 10/10
Penna Penna
könyvhírek könyvhírek
Az idén májusban létrejött Historium Kiadó első könyve a napokban jelent meg. Az Odakint, a pusztában című, rettentően hangulatos elbeszélés-kötet azonban nemcsak a kiadó, hanem szerzője, Urbánszki László első könyve is egyben. László egy igazi életrevaló ember: lassan hatvan éves, de óriási szakálla mögül fiatalos vigyor villan, és rövid szóváltás után talán bárki elhinné róla, hogy saját novellái valamelyikéből lépett elő. Már csak az erdőirtó fejsze és a pásztorbot hiányzik a kezéből, sebaj: van ott helyette láncfűrész és golyóstoll. A Historium Kiadó elsőszámú felfedezettjével, az idei év legtökösebb könyvének szerzőjével beszélgettem. – Azt javaslom, kezdjük a legelején! Kicsoda Urbánszki László, honnan jött és hova tart? – Édesapám bányász volt, hat elemit végzett, erős, bölcs ember. Munkásközegből indultam, tíz évet hajóztam a Dunán, diplomát szereztem, de az értelmiség életformáját sohasem éltem. Egykét évig lubickoltam a mérnökségben, majd művészkedni kezdtem. Batikoltam, fafaragónak hittem magam, de mielőtt igazán ismert lettem volna, megfutamodtam. Mentségemül szolgáljon, hogy a művész „szakmában” sok a szépség, kevés a kenyér, és mi – én és a családom – éhesek voltunk. Mind a batikolásban, mind a faművességben visszahátráltam a határmezsgyére. Itt már meg lehetett élni. Se nem művész, se nem iparos, mindkettő, vagy egyik sem, ennek megítélésére nem én vagyok hivatott. Amolyan állandóan úton lévő embernek érzem magam. Mindig vannak céljaim, vágyom valamire, de ha elérem, kis idő multán már fészkelődni kezdek lazítás helyett. Unatkozom! Ilyenkor molyolok, tötyörészek, kóstolgatok, és egy idő után megint úton vagyok. Gürcölök, agyalok, próbálkozom. Tiszta pillanataimban sokat röhögök magamon. Általában olyan célokat nézek ki, amihez nem értek, magyarul az alapoknál kell kezdenem. Természetesen sohasem a járt úton menetelek, mert az unalmas, nem veszem át a
nálam okosabbak véleményét, ahogy illik, hanem eljátszom a problémával, próbálom a magam esze után megoldani. Félreértés ne essék, nem vagyok kapkodós, mindenbe beleugró típus, bármibe kezdek, azt szívvel-lélekkel teszem, és mívesen kidolgozom. Legyen az faműves munka, honlapépítés, novella egy kisbojtárról, vagy nézzék meg a gyerekeimet, szépek és okosak. (Nevet.) Míves munka. Az írást 2008 tavaszán kívántam meg. Természetesen azt hittem, hogy elég a kreativitás, az eredeti látásmód, de ez nem így van. Egy év kellett az első normális novellám megszülésére. Három év az antológiányi mennyiség megírásához. Természetesen mindemellett folytattam szerelmetes faművességemet is, egyrészt, mert meg kell élni valamiből, másrészt, ha abba kellene hagynom, betölthetetlen üresség maradna a helyén. Gazdagabb így az élet, nem marad kihasználatlan tehetségem, fölös energiám. Új elfoglaltságot egyelőre nem keresek. – Hogyan jellemezné saját írói hovatartozását? Az már nyilvánvaló, hogy a most megjelenő, debütáló könyve a „történelem” szekcióban lesz elhelyezve a boltokban, de ezen belül hová tenné ön az Odakint, a pusztábant? – Természetesen, íróként is több úton szeretnék haladni. Vonzódom a szépirodalomhoz, jellemábrázoláshoz, hangulatokhoz, de szeretem az izgalmas cselekményt is. Egyszerre ülök két lovon. A kalandírók rosszallják, hogy sokat locsogok az emberről, a szépírók ledermednek a pörgős, sokszor durva cselekménytől. Tízezer karakterben mesélek egy pusztai vacsoráról és egy szeretnivaló kisbojtárról, míg egy másik írásomban kínhalállal bünteti a tömeg a méltatlan embert, vagy puszta kézzel szaggatják szét a gonoszt. A legtöbb írásomban akad ebből is, abból is. Talán nem illenek össze, de én így érzem teljesnek. A szépirodalmi megjelenítéstől lesz hihető a szereplő, de kell a mozgalmas cselekmény is, hisz attól válik élvezhetővé, befogadhatóvá a mese. Teremtsünk értéket, mely gyógyírként hat, de keverjük finom, emészthető ételbe, hogy napi háromszor ehessünk belőle. Mindenképpen a könnyebb kalandirodalomhoz 14
Penna Penna
könyvhírek könyvhírek
állok közelebb. Szórakoztatni akarok, izgalmasat, érdekfeszítőt írni, de olyan szépirodalmi értékek hozzáadásával, hogy évente újra, meg újra elolvassák az írásaimat. Vannak olyan írók, akik ezt meg tudják tenni, én is szeretnék közéjük tartozni. Például Az íj című elbeszélésemben – mielőtt a felelőtlen kamaszfiú elindulna házi készítésű íjával medvére vadászni –, el akarom érni, hogy megszeressék. Ha ez sikerül, akkor sírunk és nevetünk, miközben az őrültségeiről olvasunk, mert szeretjük és féltjük őt. Ez lenne a végső célom, az olvasó azonosuljon a szereplővel. Ne regénynek, novellának érezze, hanem élete részének, mintha emlékezne. Tudom: nagy szavak, nagy tervek, nagy kihívás. Vagy elérem, vagy sem, ez attól függ, elegendőek-e az adottságaim. Közel sem vagyok biztos magamban. Majd az olvasók eldöntik, mennyire sikerült. Nekem az is elég, hogy ilyen cél felé haladok. Hisz: úton lenni boldogság… – Miért a hétköznapi emberek, fogadósok, szilajpásztorok, bojtárok a főszereplői a kötetben megtalálható történeteknek? Ha azt mondom, középkor, a legtöbb embernek a lovagok jutnak eszébe róla. Ön nyilván másképp van ezzel… – Ritka bölcselkedő pillanataim egyikében arra a következtetésre jutottam, hogy amikor ezrek haláláról vagy mennybemeneteléről olvasunk, legfeljebb felszisszenünk, de ha egy ismeretlen gyerek kiül a második emeleti erkély korlátjára, akkor kiver minket a víz. Mindkét esetben kívülállók vagyunk, nincs személyes kötődés, mégis óriási a különbség. Ezt én magamnak úgy fogalmaztam meg, hogy a valódi izgalom a mindennapi életben rejtőzik, csak jól kell megjeleníteni. A hétköznapi kölyökkel tudunk azonosulni, a Szentföld megmentésére siető lovaggal nem annyira. Ha írói eszközeimmel el tudom érni, hogy az olvasó elhiggye, hogy ő csórt szalonnát a kamrából és egy dög nagy medve rohant felé, akkor igazi könyvet írtam. Amikor befejezi az olvasást, jóízű fáradtságot, kielégültséget fog érezni, mert vendégül láttam saját világomban, ahol csórt, izgult, menekült és győzött. Hogy miért tettem hétköznapi kalandjaimat a középkorba? Igazán komoly okom nem volt rá, így alakult. Most, hogy gondolkodom rajta, azt kell mondanom, hogy sok, nekünk aprónak tűnő probléma vagy öröm „odalent” felnagyítódik. Nincs gyufánk, sebaj, majd holnap veszünk. Odalent elve-
szett a kovakő és az acél? Akkor majd egy hét múlva szerzünk a városban, ha addig meg nem fagyunk. Kevésbé bonyolult odaát az élet, jobban tudok koncentrálni a mondanivalóra, tisztábban előjönnek az értékek, a bűnök, de ami a legfontosabb: szeretek ott. Elvarázsol, lubickolok benne, vagy dagonyázok olykor. Eszem, iszom, adomázok, megverekszem a lányokért, hatalmasakat kártyázok a füstös kocsmákban és tyúkot lopok, ha vesztettem. Mai szlengben szólva, fullos életem van „odalent”, naná, hogy lejárok oda. Hogy közben a lovagok Jeruzsálemért (és saját birtokért) harcolnak a Szentföldön? Előfordul, majd Bíró Szabi megírja azt a részt. Én maradok a fogadósomnál, akinek támadt egy remek ötlete, amelyből eltartja a családját (lesz még hat gyermeke), jóízű történeteket hazudozik a pult mögött állva, bármilyen fáradt is, együtt számolják meg a bevételt a feleségével, és ha már ébren vannak… értik, ugye? Azért aki kuporgatott már hónapokig, évekig valamire, az tudja, még a pénzszámolásnak is megvan a maga izgalma… Csak jól kell megírni! – Jövőre jelenik meg a Nemtelen nemesek című regénye. Mesélne egy kicsit erről a könyvről? Mire számíthatunk majd? – Valódi élet lesz benne. Kicsit lusta, kicsit szélhámos emberekről fogok benne írni, akik ezen a földön járnak. Ügyeskednek, hogy megéljenek, és ha egy mód van rá, nem fizetnek adót. Ha van miből, úri módon megvendégelik a szegény embert, de olykor megkérik, hogy adjon nekik sovány leveséből, mert nagyon éhesek. Egyszer fent, egyszer lent, mint ahogy az életben lenni szokott. Figyelmeztetem önöket, hogy alattomos leszek. Ha nagyon idilli a hangulat, tuti, hogy becsap a mennykő, és valami vad dolog történik majd. Lesz benne durvaság, mert az életben is van. Nem akarok szirupos lenni, írni fogok majd igazságtalanságról és szenvedésről is, de csak mértékkel, mert abból a kevés is sok. Valahogy megvigasztalom majd a szenvedőket, de nem akarok minden rosszat helyrehozni, mert az hamis lenne. Viszont bízhatnak abban, hogy a gyermekét elvesztő anyának lesz szerető párja, és a lábatörött lovat megszabadítják a szenvedésétől. Nemes barátom, Ladányfi Bene sokat fog kártyázni, és meglátogat majd néhány adakozó kedvű asszonyt is éjszakánként. Természetesen nem lesz mindig sikere, sőt… Urlas gyerek lassan felnő: csibészségben, tisztesség-
Penna Penna
könyvhírek könyvhírek
ben, mikor melyik a praktikusabb. Meglesi a fürdőző asszonyokat, megcsodálja a női test szépségét, és nagyon sokáig fog futni, hogy a férjek el ne kapják. Terveim szerint lesz némi közük a szürkemarhákhoz, verekednek majd a gulyásokkal és a gulyásokért. Megküzdenek farkasokkal és ordas emberekkel, és nem fognak mindig győzni. Átmennek Nagy Lajos királyunk Magyarországán, vendégeskednek fényes udvarházban, és ürgét ásnak, hogy ehessenek valamit. Magyarul, fogalmam sincs, mi fog velük történni. Van egy vázlatom, egy ötlethalmazom, de ismerem magam: amint lehetőség adódik, elindulok egy ködbevesző ösvényen, mert vonz a kaland, eszembe fog jutni valami vad, erotikus, netán komolytalan ötlet, és akkor szabadjára engedem a két szeretnivaló zsiványt, hadd erigygyen a szekér, amerre csak a mese kívánja. – Mi mindent várhatunk ezután? Vannak konkrét ötletei, vagy inkább az „ahogy esik, úgy puffan” híve? – Messze nem vagyok még kiforrott író. Komolytalan lenne, ha most nagymellényű kijelentéseket tennék. Nem tudom. Írni fogok, az biztos. Történelmi regényt, mert szerelmes vagyok abba a korba, és szépirodalmat fogok beleszőni, hogy éljenek a szereplőim. Szabolcs barátomnak, a Historium Kiadó vezetőjének megtetszett áradozásom a magyar vadnyugatról, megkért, hogy írjak arról az időről. Utánamegyek a tényeknek, megkeresem a hozzáértőket, majd nekiülök álmodni. Ha szép, megosztom önökkel, ha csúnya, akkor hazudok hozzá valamit, hogy megszépítsem, mert abban akarok hinni, hogy az élet élveznivaló dolog. Az almába bele kell harapni, a magvakat el kell ültetni. A szépasszonyokat meg kell ölelni, de a többieket is, hogy ők is megszépüljenek. Sokat kell nevetni, olykor lehajtani a fejünket, és csönddel áldozni, de utána kérni egy korsó sört, bár egy jó könyv is megteszi. És ami nagyon fontos: mindig simogassuk meg a gyerekünk buksiját, ha összefutunk vele, mert jó dolog szeretve felnőni! Szerintem nem locsogok többet, hanem leülök, és megírom! – Mit üzen Urbánszki László, az elsőkötetes író a közönségnek? – Köszönöm, hogy meghallgattak, jól éreztem magam közben, mert szeretek mesélni. Remélem, gyakran fogunk találkozni, és ami a legfontosabb, örülünk egymásnak. Most megyek, de jönni fogok! – Köszönöm az interjút! Sebők Zsófia
Pokoli szimfóniák Kapható a boltokban!
Az e-könyv-kiadó!
Penna Penna
könyvhírek könyvhírek
Urbánszki László: Odakint, a pusztában (részlet) Mögöttem poros végtelenség, előttem óriási korong, mely egyre vörösebbé válva nyugodni készült. Csak a pusztában lehet ekkora napot látni, csak itt tudok ennyire örülni annak a néhány bokornak és fának, ami földerengett a messzeségben. Reménykedtem, lesz ott valamilyen forrás vagy patak, mert – bár nagyon beosztottam – bő félnapja elfogyott a vizem. Sikerült hajnalban elkapnom egy termetes túzokot, kevés lepényem is akadt, de az innivaló nagyon hiányzott. Többször láttam a távolban ígéretesen zöldellő részeket, de nem akartam letérni a csapásról. Nem ismertem a vidéket. Ha van a környéken víz, az út előbb-utóbb odavisz. Ha ember, ha jószág megy errefelé, mindenki megszomjazik. Egyszerűbb kerülőt tenni, mint háton, szekéren cipelni. Először lehasalok és beszívom a víz illatát. Az a legjobb, ha tartósan árnyékban folyik. Akkor a torokkaparó porszag átalakul finom, nedvesen simogató illattá. Ha békák hangoskodnak, ha csobog a patak, az még jobb. Mert ilyen hangok csak a víz mellett vannak. Azután belemerítem az arcom, mert úgy az igazi inni. A markomból, a kulacsból elfogyhat, de így soha. Éhség is gyötört, de halogattam az evést. Megelégeltem a nyárson sütött vadak kiszáradt húsát. Zsíros, vizes agyaggal akartam bekenni a túzokot, amit majd beások a tűz alá. Belül főtt, kívül sült, omlós, puha finomság! Persze türelem kell hozzá, nem úgy, mint a nyársaláshoz – ott le tud csippenteni az ember gyereke egy-egy falatkát, becsapva magát, hogy már elég sült. Ülni kell a tűz mellett, átgondolni a napot, helyére tenni mindent. Amikor jó-rossz oda került, ahová való, a húst ki lehet szedni a tűz alól, és élvezni a türelem jutalmát. Beleharap az ember, végigfolyik a szája szélén az a zamatos pecsenyelé, aztán csak nyeli és nyeli… Egyszóval szomjas vagyok. Ilyen a vándorélet. Munkát régen nem kaptam, és amit igen, azt is rosszul fizették. Többet lehet keresni, ha sokáig maradok ugyanazon a helyen, de azt sosem szerettem. Pár nap, egy-két hét, és indulnom kell. Kívánom az út porát, az egyedüllét adta nyugalmat. Jobb nekem, ha tovább megyek. Miért? Mert minden este másként nyugszik le a nap, kékesen derengő hegyek, fák mögé, párás levegőtől megszelídítve vagy óriásként, kíméletlen ragyogással. Enyém a tűz melletti esték nyugalma, a hajnalok frissessége. Minden-minden, ameddig a szem ellát. Egyszerűbb, nyugodtabb így egyedül. Persze nem is igen próbáltam mást. Valamikor régen nem ezt akartam, de aztán másfelé kanyarodott a sorsom. Alkonyodott. Amint közelebb jutottam a ligetes részhez, tűz fényét vettem észre a fák között. Valószínűleg mélyedésben rakhatták, mert csak kis derengés jelezte, hogy ott van. Óvatosságra intett ez a bujkálás. Leguggoltam egy kiszáradt fa mellett, mint aki dolgát végzi, és néhány dolgot eldugtam a gallyak alá. – Jó estét, jó estét! – kiáltottam hangosan, mikor hallótávolságba értem. – Jó szándékú vándor kérne helyet a tűz mellett. – Isten hozta… ha békével jön – lépett elő kisvártatva a sűrűből egy botra támaszkodó, bicegő férfi. – Aztán mi végből járja kend az utakat? – kérdezte bizalmatlanul fürkészve. – Nincs annak olyan túl nagy oka – válaszoltam. – Rövidke történet, el is mondom szívesen, de előbb meg kéne sütni ezt a kövér túzokot – emeltem meg a zsákom. – Reggel óta érik itt a vállamon a húsa. Sokáig már nem lehet halogatni. Aztán segíthetne megenni is, nehogy megfeküdje a gyomromat ez a sok hús. Csak vizet kérnék cserébe, mert messze már az utolsó patak, ahol megáztattam a lábam. Az egyszerű vászoninget és gatyát viselő férfi gondolkodva méregetett. Összehúzott szeme köré ezernyi ráncot vésett a nap. Ezeréves pusztai bálványnak tűnt, ahogy ott állt. Mint aki minden mocskot megtapasztalt és túlélt már. Sután vigyorogva körbeforogtam, hogy mindenhonnan szemügyre vehessen. Huszonéves férfit láthatott, elnyűtt ruhában, hátán szakadt zsákkal, kezében hosszú, faragott bottal. – A bot farkasok ellen van, és továbbmegyek, ha akarja – magyarázkodtam –, bár a víz nagyon jól esne. – Jöjjön hát, igyon és pihenjen kend! – válaszolta végül. Arca, a hirtelen támadt mosolytól szinte megfiatalodva, barátságossá vált. – Ez a víz az úton járóké, igya hát egészséggel! A túzokot megköszönöm, mert nekem csak egy kevés szalonnám maradt. Éppen azt akartam megpirítani, hogy legyen valami íze. Valamennyi borocskával tudnám viszonozni szívességét, hogy jobban csússzon az étel.
Penna Penna
könyvhírek könyvhírek
Bebújtunk a keskeny nyiladékon. Bokrokkal, fákkal övezett tisztást láttam, innenső szélén tisztavizű érrel. Azonnal nekihasaltam, teleittam magam, és meglögyböltem az arcomat, mellkasomat. Ez olyan pusztai mosdás, nem tisztít, de frissít. Szerettem volna leheveredni mellé, ahogy terveztem, de hát ilyenkor nem lehet. Még bolondnak nézne. A patakocska partjáról sűrű sarat szedtem, és vastagon bekentem vele a túzok tollát. Házigazdám közben sekély gödröt ásott, beletemettük a madarat, majd fölé kapirgáltuk a tüzet. Már ellobbant a heve, vastagon állt a parázs. Ez kell a túzoknak, nem a lobogó lángok. Vendéglátómon látszott, hogy nem először csinálja. Vagy vándor, vagy csak sok időt tölt a szabadban. Deres halántékú, bő negyvenéves lehetett. Ráncokkal szabdalt arcú, szíjas húsú. Ruhája parasztra vallott, de néhány dolog óvatosságra intett. Korához képest könnyedén mozgott, a földművesek darabosabbak, merevebbek. Túl magabiztos, a szántóvetők nem néznek ilyen keményen a másik szemébe. Furcsa mód elmúlt a bicegése, és a botja… – Látom, észrevette – vigyorgott a férfi, és megemelte a háromlábnyi botot, melynek felső végén kicsiny baltafok feketéllett. – Szerencsésebb, ha bicegő nyomoréknak látnak a rossz emberek. A markom elrejti a lényeget, és ha megindulnak felém, hamar meglékelem a fejüket. Kiengedem onnan a gonoszt, hogy könnyebben csússzanak le a Lenti Birodalomba. Elismerően vigyorogva bólogattam, és raktam még pár vastagabb gallyat a tűzre. Most már biztos, hogy nem szántóvető, gondoltam. Vajon miért akar annak látszani? Sokféle oka lehet, és nem látszik rossz embernek, de attól még elvághatja a torkom. Na, ebből mássz ki, Misa gyerek! Közben leszállt az est, és a lángok sejtelmesen világították meg a tisztást övező fákat. A madarak elültek, a lombok lágy susogásán kívül nem hallatszott semmi. A hold ragyogott, ami nagyon szép látvány, viszont felhők nélkül hideg lesz az éjjel. Jól fog jönni a tűz melege hajnalban. – Sok idő kell még ennek a szép madárnak, míg elkészül – törte meg a csendet az idős férfi. – Meghallgatnám addig, mi hajtotta ki kendet az utakra, ha meg nem sértem. Mosolyogva nézett rám, nem éreztem rossz szándékot kérdése mögött. Ügyesen fűzi a szót, gondoltam, mint aki sokat beszélget. Kereskedő lehet, vagy katona. – Először is, Mihály a nevem, vagy Misa, ahogy akarja. Nem nagy történet az enyém, hamar a végére érünk. Ketten udvaroltunk egy lánynak a barátommal. Az ő apja módos gazda volt, az enyém kiöregedett katona. Rendes ember volt a barátom, a lánynak is megvolt a magához való esze, így hát hozzá ment feleségül. Én meg nézegethettem, milyen boldogok. Aztán, mikor már eleget láttam őket, eljöttem. Jobb így nekem, mint otthon emelgetni a poharakat és sajnáltatni magam. Megyek, amíg kedvem tartja. Amint elfáradok vagy beléunok, szusszantok. Ha akad munka, elvállalom, ha nincs, találok annyi ehetőt, amennyi elég. Ismerem valamennyire a vizeket, a pusztát. Orzásra, rablásra még nem szorultam. Vagyont nem gyűjtök, cipekedni nem szeretek, elég nekem, amennyi könnyen belefér a tarisznyába. Megszoktam, hogy magam vagyok, de becsülöm a kellemes társaságot. Hát, maga mi járatban van? – Engem Mártonnak hívnak – válaszolt a másik -–, és dolgom támadt errefelé, amit el kell végeznem. De inkább nem beszélnék erről. Mindjárt gondoltam, hogy nem fogja elmondani. – Semmi különös vagy rejtegetni való, de más ügyében járok, nem az én tisztem mesélni róla. Beszéljünk inkább lányokról vagy asszonyokról! – Csillogó szeme jelezte, hogy kedvére való a téma. – Nemrégiben benéztem a csárdába, lejjebb az úton, ahol egy kis bögyös illegette magát az asztalok között. Olyan szépen kitöltötte a ruháját, főként felül, hogy rendes férfi csak nyeldeste a nyálát a látványtól. Azok a lágyan ringatódzó, meg-megrebbenő… Mesélt, adomázott jóízűen. Viszonoztam pár történettel, azokban is akadt annyi igazság, mint az övében. A vándor, főleg, ha férfi, szereti kikerekíteni a valóságot. Előadott néhány olyat is, ami ezután velem történik majd meg, ha ugyan el nem felejtem. Kellemesen éreztem magam Mártonnal, bár csak arról beszélt, amiről ő akart. Azt biztosra vettem, hogy nem egyszerű vándor, és hogy sokkal keményebb annál, mint amit magáról mutat, de ez nem zavart. Nem éreztem benne hamisságot, és azt hiszem, ő is megbízott bennem. Időközben elkészült a túzok. A forró földben először puhára főtt, majd pirosra sült. A tolla beleégett az agyagba, amit szépen letördeltünk róla. Pirítottunk hozzá a kenyeréből, és mondhatom, ennél felségesebbet ritkán eszik a magamfajta. Máig összefut a számban a nyál, ha rágondolok. Márton előszedte a borocskát, amit szépen elkortyolgattunk, csak hogy meg ne ártson a sok zsíros hús. Nem is tudom, mikor és hogyan aludtam el, amikor… 18
Penna Penna
könyvhírek könyvhírek
*** Hatalmas erejű ütés ébresztett szendergésemből. – Te is ezzel a vén barommal vagy? – üvöltött a fülembe egy ökörbőgésű hang, amit néhány rúgás is nyomatékosított. – Mi az agyonmívelt anyátokért jöttetek ketten? Ennyire óvatos a gazda? Vagy tán üzekedsz ezzel a vén kecskével, hogy rohadna el az a bujkálós fajtája? Nem akarta otthon hagyni a szépfarú babáját? – Újabb rúgások, ütések, és én sehogy sem értettem, miről beszél. Se azt, hogy mit akar, hisz néhány perce még békésen heverésztünk. Most meg… – Ha nem érezzük meg ennek a mennyei sült húsnak a szagát, most se vesszük észre. Ugassál, ha kérdezlek, te szutyok bojtárinas! – Bivalyerejű kéz rángatott talpra. – Most tátsd akkorára a pofád, mint amikor az apád szoptatott, te folyatós bornyú! Hatalmas termetű férfi magasodott fölém, és emelt meg annyira, hogy nem ért földet a lábam. Fekete ruhájú, loboncos hajú szörnyeteg. Démon az alsó világból. Ragyaverte arca zsírosan fénylett a félhomályban. Közelről szagoltam bűzlő pofáját, melyből bőséggel fröcsögött a nyál. Szemem sarkából Mártont láttam, aki bizonyára megkapta már a magáét, mert ketten is emelték, fogták. Szemlátomást nem volt magánál, de bele-belevágtak a gyomrába, arcába, hátha megéled. Látszott, hogy sok kérdésük lenne hozzá. Távolabb, körbefogva minket, még vagy nyolc-tíz alak állt. A hold hideg fénye óriási árnyékokat vetett, de tisztán lehetett látni. Mi az istennyila ez az egész? – töprengtem. Bojtárinas, meg szépfarú… Eszénél van ez a barom? – Tudjuk, hogy Standics tőzsér marhái közelednek, legalább ötszáz darab, és titeket küldtek előre földeríteni a területet. Tavaly meg tavalyelőtt egész éjjel hajtották a marhákat, nem tudtuk kiszakítani a részünket. Hol van a gulya? Mikor érnek ide?! – üvöltött a fülembe az óriás, és úgy vágott gyomron, hogy mindjárt kipakoltam az ölébe a vacsorát. Káromkodva lökött el magától, szemlátomást nem szerette az egyszerű ételeket. Botladozva tántorogtam hátrafelé, amikor észrevettem, hogy Márton résnyire nyílt szemhéja alól figyel. – Adjál nekik, komám! – üvöltöttem, és lábam előtt heverő botomat felkapva megzuhintottam az egyiket, aki fogta. Márton lefejelte a másikat, majd fegyver után nézett. Híres baltájához nem fért hozzá, ezért jobb híján felkapott a földről egy hosszú karót. Azok dobhatták el, akik őt kapták közre. Ahhoz képest, mennyire összeverték előtte, nagyon szépen osztotta őket. Még rikkantgatott is közben, mintha legényest táncolna. Ütött, vágott a husáng, de túl sokan jöttek. Én egyet-kettőt suhintottam, és amikor rés nyílt köztük, bevetettem magam a bozótba. Rosszul esett Márton csalódott üvöltését hallani, de határozottan jobb ötletnek tűnt a botos tánc helyett elsurranni a sötétben. Az utak túlélést tanítottak nekem, nem felesleges hősködést. – Lóra, ti barmok, meg ne szökjön az asszonyember! – üvöltötte a bikahangú lator. – Megint riasztja a tőzsért, és mehetünk tyúkot lopni a vásárba. Szétvágom a pofátokat, ha elengeditek! Motya, Jaska! Üssétek már le azt a hitvány vénséget, mit gatyáztok annyit! Csörtetés hallatszott a bozótban, ahogy a távolabb kikötött lovak felé rohantak. Én is szedtem a lábam a kiszáradt fa felé, mert tennivalóm sok volt, időm pedig kevés. Kimarkoltam övemen lógó szütyőmből az ideget, és felajzottam vele botomat, ami amúgy szép hosszúíj volt. Az én apám ugyanis íjászkatona volt, akitől ezt a mesterséget tanultam. Mást sem igen hagyott rám, az Isten nyugosztalja, ha csak azt nem, hogy a cimborát, akivel együtt ivott, nem hagyja cserben az ember… Teljes egészében elolvasható a szerző frissen megjelent kötetében, mely a kiadó szlogenje szerint „tökösebb, mint idén bármi más!” Bár sajnos leginkább csak online lehet megrendelni, mindenképp érdemes beszerezni: a Historium Kiadó első könyve egyedi hang és értő gondozás találkozásáról tanúskodik. A Penna Magazin mindenkinek szívből ajánlja Urbánszki László könyvét! Urbánszki rendelkezik egy rendkívüli tehetséggel, amiből ma oly kevés tapasztalható. Még a vályú mellé, vagy a szántóföld barázdái közé is hangulatot tud csempészni. Igazi, ízes mesélő. - mansfield -
Penna Penna
könyvhírek könyvhírek
a Historium kiadó hírei
A HISTORIUM KIADÓ REGÉNYÍRÓ PÁLYÁZATA A Historium Kiadó regényíró pályázatot hirdet történelmi krimi kategóriában 16 éven felüli, magyar anyanyelvű alkotóknak a 2011-es és 2012-es évre. A nyertes pályaművet a kiadó 2013-ban önálló könyv formájában jelenteti meg. A pályázat nevezési díjjal egybekötött. Pályázati feltételek: - Pályázhat minden olyan magyar anyanyelvű (bármely országban élő) szerző, aki már elmúlt tizenhat éves, és nem köti érvényes szerződés más kiadóhoz. - A pályaművek minimális terjedelme 250.000, maximális terjedelme 500.000 leütés lehet (szóközökkel). - Kizárólag saját névvel vagy magyar csengésű művésznévvel lehet jelentkezni. - A pályaműveket e-mailben várjuk a
[email protected] címre, kizárólag csatolt állományként. A pályamű mellé kérjük csatolni a mű szinopszisát, illetve egy rövid önéletrajzot. - Egy pályázó csak egy művel jelentkezhet, melyet még nem publikált semmilyen formában, illetve nem nyújtotta be másik pályázatra! - Postai úton beküldött kéziratokat nem fogadunk el érvényes pályamunkának, ilyen anyagot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Nevezési díj: 30 € (azaz harminc euró) - FIGYELEM! A pályaművek csak a nevezési díj beérkezése után válnak érvényessé. - A nevezési díj átutalásakor a közleménybe kérjük beírni a „regénypályázat” szót, illetve a szerző nevét és a mű címét. - Minden jelentkező tudomásul veszi, hogy az általa a kiadónak elküldött nevezési díj vissza nem téríthető. - A sikertelen pályázók nevezési díját szintén nem áll módunkban visszatéríteni, ez ellen fellebbezésnek helye nincs! A nevezési díj befizetésének módja: Szlovákiából: Számlaszám: 0193845287 / 0900 Konštantný symbol: 0008 Magyarországról, ill. egyéb országokból: IBAN: SK2709000000000193845287 SWIFT: GIBASKBX Bank neve: Slovenská sporiteľňa, a.s. Kedvezményezett neve: Bíró Szabolcs Kedvezményezett címe: Malé Dvorníky, Nová ulica 137/17, 92901, Slovakia Beérkezési határidő: 2012. június 1. Eredményhirdetés: 2012. november 30. Díjazás: - A legjobbnak ítélt regény szerzőjével öt évre szóló szerződést kötünk, műve pedig megjelenik a Historium Kiadó 2013-as kiadványai közt. - A regény szerzőjével mélyinterjút készítünk, mely megjelenik az Egy Magazin c. kulturális-történelmi folyóirat hasábjain (ugyanitt részletet és recenziót is közlünk a könyvről). - A nyertes szerzőnek a regény megjelenése után könyvbemutatót biztosítunk. - A nyertes regény a megjelenése után kiemelt médiatámogatásban részesül, és két országban (Magyarország, Szlovákia) kap terjesztést.
Penna Penna
visszatekintő visszatekintő
Tim Burton és Johnny Depp első közös munkájuk, az Ollókezű Edward óta számos közös alkotást tudhatnak maguk mögött, melyek mindegyikében volt valami fanyar, nyomasztó, egyedi érzés, mely csak rájuk jellemző. Tizennyolc évvel a nagy kiugrás után a legendás sorozatgyilkos, Benjamin Barker történetét dolgozták fel, aki a 19. században tevékenykedett, és a világ csak úgy ismeri: Sweeney Todd.
Mit tesz tehát Ben Barker? Aki arra szavazott volna, hogy kardot ránt, és 19. századi Rambo módjára kiszabadítja a lányt, az alaposan melléfogott. A férfi inkább felveszi a Sweeney Todd nevet, és démoni borbélyszalont nyit a Fleet Streeten, ahol nem csak a szőrszálak tövét, de a kuncsaftok nyakát is készséggel elmetszi. A hullák eltávolítására is egyedi megoldást talál: a tetemek ezentúl a cinkostárs, Mrs. Lovett (Helena Bonham Carter) egyre híresebbé váló húspogácsáit ízesítik…
A rémalak történetét többször többféleképp próbálták már megörökíteni, ezek közül a legemlékezetesebbnek Stephen Sondheim rémmusicalje mondható. Burton is ezt vette alapul a film készítésekor, sőt olyannyira komolyan követte az elődöt, hogy – többek nagy meglepetésére – saját szereplőit is dalra fakasztotta.
„Asszem, meg tudom csinálni.” – Depp állítólag csak ennyit mondott Burtonnek a felkérésre, a meglehetősen vállvonogatós válasz ellenére viszont minden szempontból tökéletes alakítást produkált. Hibátlanul játssza a társadalomból kiábrándult, világ ellen esküvő, magába roskadt, elmeháborodott sorozatgyilkost, énekéből csak úgy sugárzik a düh és az őrület. Több kritikus negatívumként említi, hogy a cselekmény viszonylag könnyen kiszámítható, a végeredmény mégis egy igazán egyedi, groteszk alkotás lett, Tim Burton talán legjobb munkája, Johnny Depp zsebébe pedig a Golden Globe is bevándorolt az alakítás hatására.
Az alaptörténet nem túl bonyolult: adott egy boldog, fiatal férfi, Benjamin Barker, aki gyönyörű feleségével és kislányukkal éli kiegyensúlyozott életét. Aztán jön a gonosz és kéjvágyó Turpin bíró (Alan Rickman), és koholt vádak alapján elítéli a szerencsétlen Barkert, akit Ausztráliába száműznek, hogy ott töltse le hosszú börtönbüntetését. Évekkel később egy egészen más férfi tér vissza Angliába: testlieglelkileg nagy változásokon ment át, és persze csak a bosszú élteti. Felesége azóta meghalt, lánya pedig még mindig Turpinnél raboskodik.
Bíró Szabolcs
22
Októberi vers Keglovits Klári Zsázsától Tárgyakban őrizlek I. Őrizlek egy szilveszteri trombitában, a Veled széttáncolt lyukas harisnyában. Őrizlek a négyes-hatos villamosban, a Kispest felé induló vonatban. Elhagyott fél fülbevalóban, a közösen hallgatott dalokban. Pár Tőled tanult tánclépésben, az itt felejtett fogkefédben. A piros kabátom gombjaiban, a hétköznapok gondjaiban. Ajándék vackokkal nem könnyebb Neked sem, itt vagy még, őrizlek, tárgyakban, helyekben. II. Még el akarom mesélni, hogy hiányzol, hogy mit érzek, mikor mindenki más táncol, még úgy gondolok Rád, mint akivel megoszthatok mindent, ha mondani kell… Hogy fogadjam el, hogy többé nem fogadsz el magadénak s én nem fogadlak Téged magamba? III. Mondd, mikor múlsz már bennem múlhatatlan verssé? Mikor fogok végre többé már nem álmodni Rólad? IV. Nyár van. Esők, dögmelegek. Mossák, szárítják szerelmemet. Szürke a közös nyár, mint hóember olvad, Nélküled már nem tudok beszélni se Rólad.
Egy befejezetlen Szárnyaszegetten, szűkreszabottan, már minden versem tűzre hogy dobtam, s hogy begyújtottam, el is lobbantak, fényt vagy meleget percig ha adtak. Zsenge zsázsáim ezri szárzottak, tavasz végére elvirágoztak. Minden csírámat már felneveltem, kimerítettem kis termőkertem. Földemnek mélyén nyers fém: érchegyek. Bűvközelükbe mégsem érhetek. El is tévednék, tovatöprengnék. Tárnajáratok, tonna törmelék… Bányarobbanás. Omló kőfejtő! Lelőhelyen se leszek lelhető. Meddőhányómból hogyha feltárnak, álomhullámok interferálnak.
Penna Penna
természetjárás természetjárás
m a ns f ield
Az erdeink, amellett, hogy gyönyörűek és nyugalmat árasztanak (ha éppen nem száguldoznak bennük a quadosok, meg a crossmotorosok), teli vannak titokzatossággal. De ezen egyáltalán nem lehet csodálkozni. Az erdő valahogy nem is lehet más, mint a sejtelmek és titkok tárháza. Ha belegondolok, hogy íróként magam is jó néhány alkalommal rejtelmes, félelmetes sötét erdőt használtam, mint rémes helyszínt, hogy ezzel ijesztgessem kedves Olvasóimat…. Most azonban egészen másról van szó. Titokzatosságról ugyan, de egyben a történelmi korokba vezető, tényszerű érdekességként hat mindez. A magyarországi római kor szerelmeseként és kutatójaként pár éve szembetaláltam magam egy információval, miszerint hegységeink régi, ókori utakat rejtenek magukban, amelyek helyenként szemmel követhetők is, amint felszínre buknak a régmúlt ködéből. Nemrégiben ismét nyakamba vettem az erdőket, hogy fotófelszereléssel is megörökítsem Izgalmas élmény volt.
Mielőtt az ember arra adja a fejét, hogy nyomozzon, nyilvánvalóan forrásmunkát, egyfajta kutatást, elméleti szimatolgatást kell végeznie. Ebben az esetben nem árt megismerkedni a hazánkon keresztülfutó római úthálózattal. Azt mindenképpen érdemes tudni, hogy a hódítók minden vívmányt, mely erejüket és nagyságukat hatékonyan szolgálta, nagyra becsültek, és azonnal alkalmaztak. Ilyen volt például a kövezett út. A római császárkorban, ennek is a legvirágzóbb időszakában, Traianus és Hadrianus idején a birodalmi utak összessége mintegy 90 000 kilométernyi hosszú volt. A Dunántúlon is áthaladt az egyik legjelentősebb kereskedelmi vonal a Borostyánkő út, melynek leágazásai a Balaton északi részén, Cserszegtomajon át Gorsium és Aquincum felé is elnyúltak. Nem szabad elfeledkezni emellett a határvédelmi útról sem, ami a Ripa, más néven Limes mentén, vagyis a Duna partján kanyargott. Természetesen elkerülő, vagy éppen rövidítő útszakaszok is épültek a hadseregnek és a remekül működő császári postának, például Aquincumtól Solváig, azaz Esztergomig a Pilis völgyein keresztül. Én ennek az útnak egy szakaszát próbáltam bejárni. Pilisszentkeresztről indultam egy olyan kövezett út nyomán, amely leágazik az említett BudapestEsztergom vonalról, hogy felkapaszkodjon a Dobogókőre, egy feltételezett őrtoronyhoz. Az egykori római kezek által épített, kétezer éves út kövei fellelhetők bizonyos szakaszokon, zömében a kék kereszt turistajelzés mentén. Helyenként persze letér a jelzett ösvényről és ilyenkor az ember úgy érzi, mintha valóban a római katonák tapodták volna utoljára ezt a kusza növényzetű területet. Sikerült több helyütt is megörökítenem az út kőalapjainak kibúvását, egészen a Dobogókőig. Lelkesen felmásztam, hogy megkeressem az esetleges őrtorony romjait, de senki, még az ott élők sem hallottak róla. De a rómaiak sem lehettek ütődöttek, hogy a semmiért vezessenek fel a tökéletes kilátást nyújtó hegytetőre egy jól megépített utat.
Penna Penna
természetjárás természetjárás
Pilisszentkereszt-Kétbükkfa-nyereg közötti római útszakasz a zöld sáv jelzés mentén
Biztosan lennie kellett valamiféle burgusnak, őrtoronynak, erődfélének idefenn, de ennek nem leltem meg a nyomait. Marad hát a szakirodalomban is szűken és egyszerűen vett megjegyzés: feltételezett őrtorony. Ez a dobogókői elágazás visszatér a főútvonalhoz a Kétbükkfa-nyeregnél. Ha innen visszaindulunk Pilisszentkereszt irányába, ahogyan én is tettem jó túraként, akkor szintén érinthetjük lábunkkal az eredeti római köveket. A zöld sáv jelzésén néha előbukkannak a takaros sziklák, melyek egykoron cementtel kitöltve meglepően jó minőségű felvonulási utat képeztek. Még egy adalék a túrához. Aki e kiránduláson Pilisszántóból indul, amelyen egykor áthaladt az Aquincum-Solva katonai út, akkor a község közepén lévő nagytemplom mellett megláthatja Marcus Aurelius Severus Alexander, az utolsó Severus „gyermekcsászár” mérföldkövét (i.sz. 230), ami azt hirdeti, hogy Aquincum innét 12 mérföldre található. Remélem, felcsigáztam néhányuk érdeklődését. Érdemes végigjárni az ősök taposta utakon, akár tiszteletből, akár kíváncsiságból. De akár csak azért is, hogy a szabad levegőn, az erdő rejtekén legyünk és békét leljünk e csodálatos közegben.
A pilisszántói mérföldkő
26
Penna Penna
építészet építészet
építészrovat mansfield
FEJEKET FEL!
A mondat így hangzik teljes egészében: Az a partra vetett hal pontosan olyan, mint egy partra vetett hal. Miről is van szó? Miféle ichtyológiai felfedezést tettem most? Szó sincsen hal-tudományról, vagy biológiáról. Ha valamiről szó van, hát az az esztétika, és a prakticizmus. No, meg a gazdaságosság. Egy hatalmas acél-üvegbálna mered ránk a Vámház tér felől a Petőfi híd irányába, mely számomra nem ellenszenves. Izgalmasak a kockaházakat és a régi bérházak antik hangulatát felváltó – mit felváltó, egyenesen ellenük lázadó! – kontúrok lendülete és a hullámzó megoldások. Ami viszont ellenszenves, hogy mindez csak látszat és nincsen valódi funkciója. Ugyanis a CET nem lélegzik, holt. Vajon tudja valaki, hogy mikor éled fel és mikor tesz eleget küldetésének? Viták vannak, mint mindig a jó magyar forgatókönyv szerint. Talán más országokban igyekeznének elsimítani ezeket, hogy mihamarabb funkcionáljon, esetünkben vízre kerüljön a CET és mihamarabb visszahozza a ráfordításokat. Mifelénk nem így megy. Nem vagyok építész, nem ismerem a részleteket. Szó van itt mindenféle szerződésszegésről, a dán építész kivonulásáról a megvalósításból, gányolásról, ellentétekről. Egyről nincs szó: hogy végre „vízre kerüljön” a bálna, és örömöt okozzon azoknak, akikért épült. A lakosságnak, a vásárlóknak, -
a szórakozni vágyóknak. Sajnos, manapság valószínűleg ez a legutolsó szempont egy fővárosi beruházásnál… Remélem, hogy hamarosan megnyitja száját és életre kel a nagy vízi emlős, hiszen látványnak remek, lehetőségnek kihagyhatatlan. Kérdés, hogy azok, akiken múlik, így látják-e… Egy megjegyzés: A CEThez bicikliztem a minap és örömmel láttam a bálna mellett kijelölt kerékpárutat, ami az amúgy is forgalmas és zaklatott Vámháztér felé vezet. De utolsó pillanatban vettem észre, hogy a bálnával együtt a parti bicikliút is kordonnal van lezárva. Vajon miért nincs ennyi rugalmasság az építtetőkben, hogy legalább azt megnyissák a kerekezők előtt? Képtelen vagyok felfogni az egymásnak betartást és a nemtörődömséget, mely egyre inkább jellemzi ezt a nagyvárost.
Penna Penna
tér-kép tér-kép
Ebben a hónapban az alsópetényi kastély felújításáról készült képeimből válogattam, ami azért különösen kedves nekem, mert nem csak fotózni volt alkalmam itt, de építész munkatársként a tervezésben is részt vehettem. A kastély együttes egy Nagy-, illetve Kiskastélyból, valamint a megmaradt majorsági épülethez épült új szállásból és egy szintén új uszodából áll. Jelenleg különböző rendezvényeket szerveznek itt, bővebb információ található: http://www.pronaykastely.hu/ Tervezők: ÁRKÁD Marillai - Szabó Építésziroda Kft. Marillai Árpád Szabó Tibor Építész munkatársak: Réti Gábor Szécsi Judit Kósa Luca Kornélia
Penna Penna
ajánló ajánló
Pilinszky Fesztivál a Gödörben 2011. október 6-án, csütörtökön 19 órától 2011. szeptember 27., Budapest – Összművészeti fesztiválon kel életre Pilinszky költészete születésének 90., halálának 30. évfordulóján. Az estet Hobo koncertje nyitja, majd a Kosbor Trió és Turek Miklós közös wor*d music előadása következik. Nágel Kornél kiállításának megnyitója után a Szabó Balázs Band és Fantazio koncertjei zárják a napi programot. A fesztivál a Pilinszky-féle letisztult, őszinte és mélyen átélt hangulatokat tárja a közönség elé – ezzel a céllal szervezte meg az emlékestet a Pure Art Flow Művészeti Társulás. A végső koncepció és a megvalósítás Nágel Kornél grafikus és Turek Miklós színművész érdeme, akik a tavalyi Faludy 100 Fesztivállal tették le névjegyüket a Gödörben. Pilinszky János életét és művészetét is meghatározta, hogy a Turek Miklós és Hobo helyszínen szembesült a világháború és a koncentrációs táborok borzalmaival. Az embertelenség fogalma átértékelődik, amikor látható, hogy azt mégis emberek követik el. Ez a felismerés a fiatalok számára csak gondolati szinten van jelen, élményként nem. E kettősség írta a történelem legfájdalmasabb korszakait – ha elméletileg közelítenénk a dolgokhoz, sokszor másképp döntenénk. Ezért fontos, hogy valamennyien értsük és érezzük is, azt a békevágyat, emberséget, amiről Pilinszky művészete szól. Gondolatisága grandiózus, globális, örök és mulandó is egyben, benne rejlik a hétköznapok magánya és reménye, a kapcsolatok rejtett őszintesége – mindenből merít, ami igazán fontos, csak a napi sajtó híreit ugorja át. Az aktuálpolitikától távolságot tartva karrierje során azokra a folyamatokra fókuszált, ahol egybeolvad az itt és a most, a mi és az ők. Ezzel a humanista szemlélettel ismerkedhetnek meg a látogatók. Az estet Hobo koncertje nyitja, aki fellépője volt már a tavalyi fesztiválnak is. Egyedi stílusa világossá teszi, hogy a költészet az emberi szépség. Általa a bölcs, fájdalmas és érzelmes sorok kézzelfogható jókívánságokká válnak. A verseket Verebes Ernő zenéje kíséri. A hanganyag a Hangzó Helikon-sorozatban jelent meg. A KosborTrió középkori dallamokkal szólaltatja meg Pilinszky szövegvilágát. A mesebeli hangszerekre épülő különleges dallamvilág a Wor*d music, ami a világzene (world music) és a szózene (word music) között helyezkedik el. Egyszerre jellemzi a „középkorias-keleties” hangulat és az a tér, amit a szavak kapnak, hogy ritmusuk mellett a jelentésük is eljusson a közönséghez. Műsorukkal legutóbb Kapolcson, majd a Nyitott Templomok éjszakáján léptek fel. A zenészek produkcióját Turek Miklós színművész szavalatai tagolják. Turek 2004-ben mutatta be Faludy Györgyről szóló estjét, és ezzel új műfajt teremtett, a versszínházat. Műsora az évek során ötrészes előadássorozattá bővült. A négy monodráma (Faludy mellett József Attila, Radnóti Miklós és Petőfi Sándor szerepel a repertoárban) mellett Pilinszkyt immár a KosborTrióval közösen mutatja be a közönségnek. Az ismeretterjesztő produkciók szemléletformáló erejét már a közoktatás is felfedezte – a Versszínház a Suliban programsorozat az irodalomórák szerves részévé vált az ország számos iskolájában. Nágel Kornél grafikusművész Pilinszky verseihez alkotott tusrajzkiállításán a grafikák mellett olvashatjuk az ihletadó Nágel - Pilinszky: Trónfosztás
Penna Penna
ajánló ajánló
költeményeket is. A látogatóknak így alkalma nyílik, hogy két koncert között saját hangjukon is megformálják magukban a Pilinszkyt. Kontra Attila költő így számolt be élményeiről az idei bemutató után: „Bátran állíthatom, Nágel Kornél evangéliumi művész a szó Pilinszky János-i értelmében. Hiszen ezek a képek egy olyan realitást tárnak elénk, amellyel az életben – talán az ünnep és az emlékezés meghitt pillanatait leszámítva – alig vagy szinte soha nem szembesülünk.” Nágel Kornél első kiállítását 2000-ben tartotta, melyet azóta több mint 50 egyéni és számos kollektív kiállítás követett, 2005 óta magyar költők alkotásainak képi megfogalmazásán dolgozik. Fantazio egy valódi showman, egy hihetetlen extravagáns kreativitástól sújtott lélek. Koncertjei a legkülönbözőbb embereket is közönséggé kovácsolják. Zenei műsora valahol a szorongó dzsessz, a finoman adagolt reggae és az elektronikus ritmusok határvidékén született. A fesztiválon 1000 forintos belépőjeggyel lehet részt venni, ami valamennyi produkcióra érvényes. – VÉGE – Nágel Kornél: 1981-ben született művész első kiállítását 2000-ben tartotta, melyet azóta több mint 50 egyéni és számos kollektív kiállítás követett. Sokszorosító, valamint egyedi grafikával foglalkozik, 2005 óta magyar költők műveit illusztrálja. Művei megtalálhatók magán és közgyűjteményekben, valamint könyvekben, folyóiratokban és a nagy sikerű Hangzó Helikon sorozat Faludy és Radnóti albumában is. Turek Miklóssal 2006-óta dolgozik együtt, a költészet, az alkotóművészet és a színművészet együttes megjelenése egy új élményt és mélyebb megélést nyújt a nézőknek. Főbb egyéni kiállításai: Kogart Galéria, Művészetek Palotája, VAM Design Center, Kaláka Fesztivál, Hotel Corvinus Kempinski, Budavári Labirintus, Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Múzeuma, Gödör Klub, Helikon Könyvesház, Magyar Kultúra Háza, Komáromi Erődrendszer, Miskolci Kaláka Fesztivál. Főbb külföldi kiállításai: New York, Boston, Washington, Toronto, Ottawa, Bécs, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Németország. Turek Miklós: Turek Miklós a Színház- és Filmművészeti Egyetemen töltött évek után egyszerre dolgozott színi társulatokban és filmforgatásokon. A Madách és a Vígszínházban, valamint a Győri és a Tatabányai Színházban is népszerű művész együtt forgatott Szabó Istvánnal, Jancsó Miklóssal, Ragályi Elemérrel, Bujtor Istvánnal, Herendi Gáborral és Goda Krisztával is. Turek Miklós 2004-ben mutatta be Faludy Györgyről szóló első önálló előadását, amivel a Fringe Fesztivál legjobb férfi előadója lett, és elnyerte a Kaleidoszkóp Fesztivál különdíját is. Programja időközben egy négyrészes versszínházi előadássorozattá bővült (Faludy György, József Attila, Radnóti Miklós, Petőfi Sándor), melyekből a költők versein keresztül az életük is a közönség elé tárul. Versszínház: A Versszínház a költészet és a színművészet határvidékén született különleges kompozíció, amely nem egyenlő a hagyományos pódiumelőadással. A dramaturgiát az élet, a szövegkönyvet pedig maga a költő írta. Amiként egy vers a pillanatok impressziója, úgy a Versszínház láncra fűzi a költő életének valamennyi fontos és jelképes állomását, hogy a néző teljes képet kapjon a történelmi korról, a személyes drámákról és magáról a sorok írójáról is. KosborTrió: A KosborTrió 1987-ben alakult, jelenlegi felállásában két éve zenélnek együtt. A trió énekese és dalszerzője Tamás Benedek (lantgitár, barit-oud, mando-lant, bőgő), a triót Gyulai Csaba (gadulka, valamint udu, daf, cajon és más ütőhangszerek) és Nemes János (kavola, tenor-és szopraninószaxofon, basszusklarinét) teszi teljessé. Wor*d Music elnevezéssel önálló hangzásvilágot hoztak létre, amit másképp versalapú etnokamarazenének neveznek. Legfrissebb lemezük (megjelenés éve: 2009) Pilinszky megzenésített verseit tartalmazza, következő albumuk fókuszában Kovács András Ferenc költeményei állnak. Wor*d music: A KosborTrió világzenét (world music) és szózenét (word music) játszik, ahol a középkorias-keleties hangzásvilágot a megzenésített költemények egészítik ki. Az új műfaj versalapú etno-kamarazenét jelent.
Penna Penna
ajánló ajánló
ZeneSzüret ZeneSzüret –– LISZT-re LISZT-re hangolva hangolva Pécs Pécs -- (2011. (2011. október október 21. 21. -- 2011. 2011. október október 27.) 27.) Web: Web: www.zeneszuret.hu www.zeneszuret.hu Pécsi Pécsi Zenei Zenei Fesztivál Fesztivál "Aki "Aki nem nem hallotta hallotta Lisztet, Lisztet, az az aa témához témához nem nem szólhat szólhat hozzá. hozzá. Ő Ő az az első első azután azután jó jó ideig ideig senki. senki. Zongorajátéka Zongorajátéka egyedi, egyedi, összehasonlíthatatlan összehasonlíthatatlan és és utánozhatatlan" utánozhatatlan" (részlet (részlet Brahms Brahms 1890-ben 1890-ben írt írt leveléből) leveléből) A A Filharmónia Filharmónia Dél-Dunántúli Dél-Dunántúli Koncertszervező Koncertszervező és és Rendező Rendező Nonprofit Nonprofit Kft. Kft. aa hagyományteremtés hagyományteremtés szándékával idén ősszel, október szándékával idén ősszel, október 21. 21. és és 27. 27. között között először először rendezi rendezi meg meg aa ZeneSzüret ZeneSzüret -- LISZTre LISZTre hangolva hangolva című zenei fesztiválját. című zenei fesztiválját. Pécsett Pécsett egy egy olyan olyan rendezvénysorozatot rendezvénysorozatot szeretnének szeretnének évről évre megvalósítani, ahol a klasszikus évről évre megvalósítani, ahol a klasszikus zenét zenét kedvelő kedvelő közönség közönség koncerteken koncerteken találkozhat találkozhat aa magyar, magyar, illetve a külföldi komolyzenei élet legnevesebb illetve a külföldi komolyzenei élet legnevesebb előadóival. előadóival. A A koncertek koncertek mellett mellett irodalmi irodalmi beszélgetéseken, beszélgetéseken, előadásokon, előadásokon, kottabemutatókon kottabemutatókon és és kiállításokon is részt vehetnek az érdeklődők. kiállításokon is részt vehetnek az érdeklődők. Minden Minden évben évben más-más más-más zeneszerzőre, zeneszerzőre, előadóra előadóra vagy vagy koncepcióra koncepcióra fókuszál fókuszál aa fesztivál. fesztivál. Idén, Idén, első első alkalommal alkalommal Liszt Liszt Ferenc Ferenc műveit műveit helyezték helyezték aa koncertek koncertek középpontjába, mivel ebben az évben középpontjába, mivel ebben az évben ünnepeljük ünnepeljük Liszt Liszt Ferenc Ferenc születésének születésének 200. 200. évfordulóját. évfordulóját. A A nagy nagy hírnevű hírnevű előadók előadók mellett mellett ifjabb ifjabb tehetségek, tehetségek, előadóművészek előadóművészek is is bemutatkoznak. bemutatkoznak.
Megjelent az Utolsó világ c. SF antológia, a Cherubion kiadó jóvoltából
Budavári Budavári PálinkaPálinka- és és Kolbászfesztivál Kolbászfesztivál Bor, Bor, étel étel Rendezvény Rendezvény kezdete: kezdete: 2011. 2011. október október 6., 6., csütörtök csütörtök Rendezvény vége: Rendezvény vége: 2011. 2011. október október 9., 9., vasárnap vasárnap BUDAPEST BUDAPEST Budai Vár Budai Vár WEB: WEB: www.palinkaeskolbasz.hu www.palinkaeskolbasz.hu A A gasztronómia gasztronómia fellegvárává fellegvárává alakul alakul át át aa Budai Budai Vár. A legnemesebb pálinkák, Vár. A legnemesebb pálinkák, kolbászkülönlegességek kolbászkülönlegességek és és kulináris kulináris ínyencségek, valamint pazar ínyencségek, valamint pazar zenei zenei csemegék csemegék várják várják aa látogatókat látogatókat október október 6-9. 6-9. között között aa Budai Budai Várban. Várban. A A PálinkaPálinka- és és Kolbászfesztiválnak Kolbászfesztiválnak idén idén is is aa főváros talán legszebb helyszíne, a Budai főváros talán legszebb helyszíne, a Budai Várnegyed Várnegyed ad ad otthont. otthont.
A A magyar magyar pálinkakészítők pálinkakészítők közül közül mintegy mintegy 20 20 főzde képviseli képviseli magát magát és és közel közel 10 10 kolbászos kolbászos Az Az esti esti koncertek koncertek fő fő helyszíne helyszíne aa Kodály Kodály Központ, Központ, amely amely főzde stand állít ki a rendezvényen. A fenséges az stand állít ki a rendezvényen. A fenséges az EKF EKF beruházásként beruházásként jött jött létre. létre. ízekhez ízekhez minőségi minőségi zenei zenei kínálat kínálat is is párosul! párosul! A A fesztivál fesztivál látogatói látogatói először először kóstolhatnak kóstolhatnak az az idei idei termésből termésből készült készült pálinkákból, pálinkákból, kedvükre kedvükre iszogathatnak a legnépszerűbb mézes iszogathatnak a legnépszerűbb mézes különlegességekből, különlegességekből, és és az az egyre egyre kedveltebb kedveltebb pálinkakoktélokból. pálinkakoktélokból.
32
m. mansfield, főszerkesztő: dizájn, fotók, építészrovat, túrarovat
bíró szabolcs, szerkesztő: film- és könyvkritika, ajánlók
kulik yvette: filmtudósítás, interjúk
keglovits klára zsázsa: versek
mészáros györgy: könyv- és filmajánlók
kósa luca kornélia: tér-kép fotórovat valamint schenk iván: cikkek, háttérmunka
A Penna magazin postaládája:
[email protected]
