2011. június. Az Óriás. Hammett-krimiantológia. Bíró Szabolcs és a Pokoli szímfóniák. és még sok más!

2011. június

Az Óriás

Hammett-krimiantológia

Bíró Szabolcs és a Pokoli szímfóniák

…és még sok más!

Penna Penna

aktuális aktuális

A magyar film története 1896-ban vette kezdetét. Sziklai Arnold és Zsigmond 1896. júniusában az Andrássy út 41. szám alatt megnyitották az első magyar filmszínházat, az Ikonográfot, ahol francia gépeken Lumière filmeket vetítenek a közönségnek. Az elegáns környék lakói azonban lenézték az új szórakoztatási médiát, ezért a vállalkozás érdeklődés hiányában bezárt. A filmvetítések azonban elterjedtek a kávéházakban, és 1911-ben már 100 filmszínház működött Budapesten.

1875. Június 6-án született Thomas Mann, a 20. századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alkotója. Elbeszéléstechnikájában a 19. századhoz kapcsolódik, elsősorban Tolsztojhoz hasonlítható, nem éppen a könnyű formátum jellemző rá. Prózájára az ironikus hozzáállás és kétértelműség jellemző, az allegóriákat és mitológiai motívumokat művészileg egyre érettebb módon használta fel. Az 1900ban írt, 1901-ben kiadott első regényéért (A Buddenbrook-ház) 1929-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. A fasiszta uralom elől az Egyesült Államokba menekül, majd Svájcba tér vissza a háború után, ugyanis egyik Németországot sem akarja hazájaként felvállalni.

Pünkösd, június 12-13. A húsvétot követő ötvenedik nap. Mint minden keresztény ünnep, ez is eredetileg a zsidó nép ünnepe, a Sínai-hegyi törvényeket (ekkor kapta ugyanis Mózes Istentől e passzusokat kőtáblákon) ünnepelték a Pészah szombatját követő ötvenedik napon. Ez történt pünkösdkor: Krisztus menybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a Szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra. "És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniuk." (Csel 2:14) Sokan úgy vélik, hogy a keresztény egyház megszületése e mozzanathoz fűzhető.

Penna Penna

aktuális aktuális

Aztán jöttek a színpadi sikerek. Az utánozhatatlan versmondó véna, az autentikus, szinte már könyörtelen naturális „alakításvágy” hamar az egyik legindividualistább színész rangját adományozta neki. Erre aztán rásegítettek a filmsikerek és egyszerre csak Latinovits az lett, aminek mindenki ismerte és mi is így hisszük: színészóriás! Ez sem vezethet el a vonatsínekhez… Mi lehet tehát az ok? Mi vitte, vihette „Szimbádot” az elkeseredés határáig? 35 éve, 1976. június 4-én Balatonszemesen egy gyorsvonat halálra gázolta Latinovits Zoltánt, a nemzet színészóriását. A művész 44 éves volt. Baleset volt, vagy öngyilkosság? Sokan ezt, sokan azt állítják, megalapozottan, vagy szenzációhajhász módon. Talán többen állítják az utóbbit. De vajon mi vezette oda ezt a kemény és elvhű embert – így ismerték Latinovitsot –, hogy véget vessen az életének? Talán nem mindenki tudja, hogy a „színészkirály” apja földbirtokos volt, aki a Gundel család leszármazottját, Katalint vette feleségül, így a fiatal Zoltán a híres vendéglős família bűvkörében, szinte teljes egészében a Városligetben nőtt fel. Már fiatalon megismerkedett a sportokkal, például a vitorlázással is. Később apja elhagyta a családot, anyja pedig hozzáment Frenreisz István orvoshoz, akinek két híres fiút szűlt: Bujtor Istvánt és Frenreisz Károlyt, akik közül egyiket sem kell az utókornak bemutatni. Ha Zoltán fájlalta is apja távollétét, testvéreivel kialakított kapcsolata kárpótolta. Később a BME építészkarán végzett és emellett kitűnt, mint kosaras és tehetséges vitorlásversenyző (ebben nem volt egyedül a családban – Bujtor „Csöpi”, az öccse is követte a példáját). Mindezek nem igazán vezetnek el a szárszói vasúti sínekhez egy ilyen adottságú férfit, úgy hiszem. Még akkor sem, ha annyira szerette és méltatta József Attilát, aki innen nem messze, hasonló körülmények között lelte halálát…

Latinovits Zoltán – finom baritonja, mélyen intellektuális tehetsége és újító szerepértelmezése, meg a hazai „filmsztárság” ténye mellett erősen szókimondónak, konoknak és határozott jellemnek ismertek. Kikezdhetetlennek tűnt abban a kényes korszakban, amikor a sokkal régebben befutottabbak is „lefeküdtek” az állampártnak, még művészközegben is. Zoltán azonban született ellenálló volt – mint az igazságkeresők általában –, még akkor is, ha sejtette, hogy még egy besúgót is ráállítottak. Az értetlenség, a politikai szorítás és a kitaszítottság – hiszen ne feledjék, Latinovitsot élete utolsó éveiben határozott véleménynyilvánítása miatt tulajdonképpen száműzték a fővárosi nívós színpadokról – talán, hangsúlyozom, talán! – eljuthatta odáig, hogy végezzen magával. Talán. De ezt, lehetséges, hogy soha nem tudjuk meg. Én azonban sokkal inkább hiszek abban, hogy a felőrölt idegek reakciója, az összeomlás, és az ebből fakadó végzetes figyelmetlenség okozta a tragédiáját, amelyet végső soron a „jóakarók”, az irigyek és az ellenségesen fellépők támadási alapoztak meg, nem is beszélve az értetlenekről, akik fel sem értek Latínovits szellemi szintjére… Én nem is Szárszó képeivel akarok emlékezni rá. Sokkal inkább úgy, ahogy a verseket lehelte a lelke: fennkölten, emelkedetten és légiesen. Élte őket és nemcsak elmondta. Latinovits maga volt a költemény, a próza, az ember az embertelenségben. Maga volt a művészet. - mansfield -

Penna Penna

aktuális aktuális

Annyira jellemző a külseje, a sörhasa, a csirkék szárnycsapására emlékeztető csápolása ének közben, no, és a védjegye: az a rekedt hang, hogy szinte nem is gondolnánk, hogy a jó öreg Cocker volt fiatalember is. Bár ahogy a fáma tartja, valószínűleg nem szívesen emlékszik rá: fiatalon kétkezi munkákból élt, hiszen jó időnek el kellett telnie, míg felfedezték, hiába alakított szinte gyermekkorában zenekart. De végül a szerencse a hóna alá nyúlt. Amikor berobbant a köztudatba egy Lennon-McCarthney feldolgozással, majd rá egy évre, 69-ben meghívták Woodstockba, arra a „bizonyos fesztiválra”, ahol a rock-legendatojásokból hirtelen, szinte néhány nap alatt bálványok keltek ki, többé nem volt kérdéses, hogy csak a benzinkutas mesterséget rendelte-e neki a sors, vagy tartogat még valami hozzá illőbbet is. Végre sztár lett belőle. Igazi nagyságok közé került; meghódította a színpadokat, folyamatosan dolgozott, fellépett és persze – ivott, narkózott. Bizonyára ez is hozzásegítette ahhoz a labilitáshoz, ami aztán a személyisége jellemzőjévé vált. Azt kevesen tudják, hogy kétszer is a nulláról kellett kezdenie, mert két impresszárió is alaposan megkopasztotta, mert tapasztalatlan volt a rock-bizniszben és nyilván jócskán akadtak elgyengült pillanatai, amiket a nyerészkedők kihasználhattak. De ahogy mindig, ezek után is újra talpraállt – hála a film-betétdaloknak, amik sikerhez juttatva minduntalan elrendezték az életét. Talán a legnagyobb „megmentő” slágere a 9 és fél hét című Kim BasingerMickey Rourke-mozi filmdala, a You Can Leave Your Hat On volt

Az elmúlt négy évtized egyik legnagyszerűbb hangja - így méltatja őt a Sony Music egyik képviselője. És valóban, az egyes „letűnések” után Joe Cocker képes volt ismét ringbe szállni, hogy visszahódítsa a nevét és figyelmet követeljen magának. E munkásságot és a megújulásra való hajlamot példázza a többszörös jelölés után a Grammy-díj, Golden Globe-díj, melyet büszkén viselhet a rock and roll hőskorának egyik legnagyobb veteránja - Mick Jagger, Paul McCartney vagy Eric Clapton mellett -, Joe Cocker. És még mindig nincs megállás. A rock 67 éves nagyfaterja még most is kísérletezik, új hangokban gondolkodik fáradhatatlanul, aminek haszonélvezője elsősorban a rajongótábor, mely nagy szeretettel várja a legendás öreget június 5-én az Arénába!

- mansfield -

Penna Penna

szélesvászon szélesvászon

ÜDVÖZÖLJÜK RÉMÁLOMFÖLDÉN!

TIDELAND egyedül marad az isten háta mögötti, kísérteties öreg házban.

Az eredeti ötleteiről híres, egykor a Monty Python csapatában tevékenykedő Terry Gilliam rendező 2005-ös filmje egy olyan világba vezeti be nézőit, ahol egy idő után úgy érezhetjük, Alice Csodaországába kerültünk – alaposan benarkózva! Miről is beszélünk? Mitch Cullin kultuszregényének filmadaptációjáról, a tündérmese és a horror szinte felfoghatatlanul tökéletes elegyéről, jó adag pszichedeliával megfejelve: ez a Tideland.

Eleinte csak koszos ujjbábjai és apja foszladozó hullája jelentik egyedüli társaságát, aztán egy nap megérkeznek a távoli szomszédok is: a félszemű Dell (Janet McTeer), aki a boszorkány szerepét tölti be Jeliza-Rose világában, és fia, a fogyatékos Patrick (Dylan Taylor). Ők sem azok a kimondottan átlagos amerikai díszpolgárok, hiszen az ilyenkor szokásos intézkedések helyett kibelezik, majd tartósítják a túladagolt papa tetemét, hogy az továbbra is velük maradhasson. A házba beköltözve lassan úgy-ahogy harmonikus közösséget alakítanak ki, persze a nézőben folyamatosan tudatosul, hogy ez nem így van, hiszen már maga a helyszín sem kelti a legbizalomgerjesztőbb benyomást. Közben pedig Jeliza-Rose egyre csak mélyebbre és mélyebbre merül az elmebaj tengerében, s közben szinte látjuk a háttérben a rendező, Gilliam vigyorgó ábrázatát, amint azt suttogja: „Nem, ez nem az általatok megszokott Hollywood, nyugodjatok bele!” A jól megszokott cukormáz helyett bizony egy fajsúlyos, kíméletlen mozinak lehetünk részesei, melyre alaposan fel kell készülnünk lelkileg és talán idegileg is: a film még a sablonosabb horror-rendezőknek és az edzett rajongóknak is könnyen kikezdheti a gyomrát. Nem egy tipikus pop corn movie, sokkal több annál…

A történet egy kislány menekülését mutatja be: menekülését a gonosz és elviselhetetlen világból saját idilljébe, a legmélyebb elmebajba. Jeliza-Rose (Jodelle Ferland), miután anyja átdrogozza magát a másvilágra, s nem sokkal később apja (Jeff Bridges) is átkel (jobban mondva átlebeg) a Styx folyón,

9 / 10 pont Bíró Szabolcs

5

Penna Penna

könyvespolc könyvespolc

Gyilkosság, whisky, puhakalap DASHIELL HAMMETT: A FÉRFI, AKIT SPADE-NEK HÍVTAK Az Agave kiadó már a kezdetektől hiánypótlónak számított a magyar könyvpiacon, hiszen olyan szerzőket vonultatott (és vonultat) fel, akiktől még nem nagyon olvashattunk semmit. Dashiell Hammett első magyarul is megjelent novelláskötetével igazi csemegét kínáltak nekünk, A férfi, akit Spadenek hívtak címmel. Hammett-től azelőtt csak regényeket olvashattunk magyarul (szám szerint ötöt, hiszen ennél nem is írt többet), temérdek nagyszerű novelláját legfeljebb

Chandlertől Lawrence Blockig minden fontos krimiíró a mesterének tartja. Humphrey Bogart munkásságát talán senkinek sem kell bemutatnom: ő is Dashiell Hammettnek köszönheti világhírnevét, illetve az 1941-ben megfilmesített A máltai sólyomnak… A kötet novellái nem csak azért izgalmasak már önmagukban is, mert az elsők voltak a sorban, hanem mert írójuk eredetileg maga is detektív volt (éveken át a Pinkerton nyomozóirodának dolgozott), majd az első világháborúban katonáskodott. Tehát ha valakinek, akkor Hammettnek elhisszük, hogy a lapokon életre kelő karakterek tényleg kemény legények, és értik a dolgukat. A könyv egyébként tizennyolc novellát tartalmaz, melyek eredetileg 1923 és 1934 között láttak napvilágot, többségük az akkor nívósnak, ma már legendásnak számító Black Mask magazinban. Az egyes történetek főhősei pedig olyan híres karakterek, mint Sam Spade (a korábban már említett Humphrey Bogart sikerének titka), Alec Rush és a névtelen detektív, a Continental Op (a tizennyolc novellából egyébként hétnek ő a főszereplője). Hammett híres karakterein kívül azonban többször is találkozhatunk „egynovellás” pisztolyhősökkel, betörőkkel, írókkal és egyéb különleges szereplőkkel.

angol nyelven ismerhettük meg. A szerző a huszadik század húszas éveiben megreformálta a bűnügyi irodalmat: megteremtette a keménykötésű detektívet, akinek a szájából cigaretta lóg, baljában whiskyt tart, puhakalapja a szemébe húzva, jobb keze pedig zakója zsebében egy kiskaliberű revolver markolatán matat. Ahogy a fülszövegben is olvashatjuk, Hammettet Raymond

Olvasás közben szinte halljuk a füstös bárokból kiszüremlő jazzt, és látjuk az utcán elhúzó oldtimereket. A szerkesztés, a fordítás vagy a szokatlan kontrasztokkal játszó borító nem hagy maga után kívánnivalót: a kiadó tökéletes munkát végzett. 10 / 10 pont Bíró Szabolcs

Penna Penna

aktuális aktuális

Egy csodálatos este! A Pokoli szimfóniák könyvbemutatója Dunaszerdahelyen Május 13-án (pénteken!) déltájban érkeztünk Dunaszerdahelyre, ahol a Csemadok kultúrházban terveztük a Pokoli szimfóniák ősbemutatóját. Azért itt, a Felvidéken történt mindez, mert e hely a könyv menedzserének, Bíró Szabinak a kulturális sasfészke. Emellett a kötet sajátos narrátora, Angyal Sanyi is itt lakik. Továbbá azért is, mert e hely a könyv technikai szülőhelye, és e „lerakatból” szállítottuk haza Magyarországra a könyvek egy részét. Estére megérkezett Jonathan Cross barátunk is, így a könyvbemutatón az öt szerzőből négyen kiülhettünk a publikum elé, hogy beszéljünk a kötet különös világáról és a magunk gondolatairól. Nagyszerűen sikerült az este! Magával ragadott a sok érdeklődő arc, a kedves, figyelmes tekintetek! Amikor éppen egy kérdésre válaszolva arról beszéltem, hogy a kiadók manapság magukra hagyták a szerzőket, hiszen mindent velük akarnak fizettetni és jeleztem, hogy a jövőt abban látom, hogy a köteteket el kell vinni a közönségnek és személyesen kell átnyújtani a könyvbemutatókon, akkor pontosan ilyen publikumot képzeltem magam elé! Igazán örömömre szolgált a teltházban jelen lévő fiatalok aránya. Nekem úgy tűnt, a határon túl sokkal érdeklődőbbek egymás iránt a magyarok és jobban szívják magukba az ismereteket, jobban értékelik csodálatos nyelvünk szépségeit,

jobban vágyják a magyar nyelvű sorok olvasását, mint az anyaországban. Külön köszönetet mondok a szervezésért, a fáradozásért, a sütés-főzésért, a cél érdekében végzett minden egyes áldozatért. Szabinak kösz a felkínált borokat, amit ez alakalomra látott jónak felbontatni. Mi pedig jónak láttuk megkóstolgatni az „ördögi csábítás” e kellékét. Izgalmas volt a hastáncbemutató is. Az est, mind hangulatával, mind pedig a végső eredményével mindenképpen bíztató, hiszen már az elején elértünk valamennyit a kitűzött célból, jelesül azt, hogy sok kézbe odaadhattuk a mi kis kötetünket. Öröm volt látni a „kígyózó” sorokat, a lelkes olvasókat, akik dedikálásra vártak, kezükben a mi kékes-fekete borítójú szerzeményünkkel, és mellette a saját regényeinkkel is. Nagyon reménykedem, sőt, mi több, hiszek benne, hogy a folytatás is eredményes lesz. Ugyanis a dunaszerdahelyi ősbemutató csupán a kezdet; a hazai könyvturné ez után veszi kezdetét, melynek keretében terveim szerint több magyarországi város művelődési központjában, vagy könyvtárában meg fogunk fordulni a Pokoli szimfóniákkal.

- mansfield -

Penna Penna

szélesvászon szélesvászon

Kémjátszma Kínában

Shanghai sem lehet tudni, ki kinek a barátja, ki érdemes a bizalomra és a szerelemre.

John Cusack és Mikael Hafström az 1408 című Stephen King horror-adaptáció után ismét együtt dolgozott. Ezúttal egy korhű kémthrillert tettek le az asztalra, méghozzá a jobbik fajtából.

A történet jól kidolgozott, mindvégig fenntartja a feszültséget. A legjobb részek azok, amikor Hafström bemutatja, milyen módszerekkel éltek a kémek még a modern technika előtt. Hány ember kezén megy át egy útlevél, míg eléri célját, vagy hogyan üzengettek egymásnak a titkos társaságok tagjai. Mind-mind olyan apróságok, amik emelnek a film színvonalán. A másik dolog, ami nagyon tetszett, az Shanghai korhű és részletese bemutatása. Cusack karaktere ezekkel a szavakkal érkezik a városba: „Shanghai kelet Párizsa. Egy nemzetközi megállapodás szerint itt minden népnek megvolt a maga területe. Egyetlen délután bejárható az egész világ anélkül, hogy átlépnéd a város határát.” Később pedig így folytatja: „Shanghait szektorokra osztották. Inni a brit szektorban volt érdemes. Enni a franciában. Kémkedni a németben. A japán szektort mindenki kerülte.” John Cusack először kissé furán mutatatott a titkos ügynök szerepében, de aztán belerázódott. Gong Li sokaknak a Miami Vice-ból lehet ismerős. Ki gondolná, hogy a szép színésznő idén már a 46-ik (!!!) életévét tapossa? Cusack és közte már az első találkozásukkor kialakul az a tapintható plusz, ami a Depp és Jolie párosból Az utazó egésze alatt hiányzott. Ken Watanabe mára az egyik legfelkapottabb keleti színész. Olyan filmekben vállalt szerepet, mint az Eredet, Batman: Kezdődik! és Az utolsó szamuráj. A film egy korrekt kém-thriller, korhű háttérrel, kiváló színészi játékkal és szép képekkel, lassan kibontakozó történettel, ami nem mentes az akciótól, sem pedig a romantikától.

1941-et írunk, Amerika még nem lépett be a második világháborúba. Európa java részét a németek szállták meg, Kína városait pedig a Japánok – egyetlen kivétellel, ez pedig Shanghai. Ide érkezik Paul Somes (Cusack) amerikai titkos ügynök. Feladata, hogy kiderítse, ki a felelős egy másik ügynök (egyben legjobb barátja) halálért. Somes figyelme idővel a helyi japánbarát gengszterfőnök felé irányul, róla pedig tovább gyönyörű feleségére, aki mellesleg egy kínai lázadó csoport tagja. A szálak pedig egyre csak bonyolódnak. Mint egy igazi kémtörténetben, itt

8 / 10 pont Mészáros Gyuri

8

MEGJELENT!!!

JONATHAN CROSS, MICHAEL MANSFIELD, NOLIK ANTAL, BÍRÓ SZABOLCS ÉS ANGYAL SÁNDOR EGYEDÜLÁLLÓ UTAZÁSRA HÍVJÁK ÖNT ELSŐ KÖZÖS KÖTETÜK, A POKOLI SZIMFÓNIÁK LAPJAIN. MIKÖZBEN SORRA JÁRJÁK EURÓPA IZGALMAS TÖRTÉNELMI HELYSZÍNEIT, REJTÉLYEKRŐL, HALÁLESETEKRŐL, LEGENDÁKRÓL, EGYÉNI ÉS KOLLEKTÍV TRAGÉDIÁKRÓL MESÉLVE, MINDEGYIKÜK TÖRTÉNETÉBEN FELBUKKAN UGYANAZ A SZEMÉLY, AKI SEJTELMES HANGJÁN SUTTOGVA EGYBEN NARRÁTORA IS A KÖNYVNEK: AZ ÖRDÖG.

Az elkövetkezendő néhány számban sorban egymás után bemutatjuk ennek a kitűnő kötetnek a szerzőit. Megismertetjük tisztelt Olvasóinkkal a gondolataikat, ars poeticájukat, a hétköznapjaikat. Elsőként e különleges antológia ötletgazdáját mutatjuk be.

Bíró Szabolcs 1988. július 29-én született a szlovákiai Dunaszerdahelyen. Az írói vénát édesapjától örökölte, és már kisgyermekként versikéket, rövid történeteket fabrikált. A versírással később felhagyott, a próza szerelmese lett. Tizenöt évesen kóstolt bele először a novellaírásba, eleinte főleg a fantasy műfajához vonzódott. Tizenhat évesen kezdett aktív kulturális tevékenységbe: gimnazistaként a Fekete Ászok Felvidéki Irodalmi Kör (FÁFIK), később a (már szintén jobblétre szenderült) Fekete Toll írói kör alapító-elnöke volt. 2007-től a Napvilág Íróklub és a Tinta-Klub tagja. A próza mellett publicisztikával is foglalkozik: első cikke 2006. május 9-én jelent meg az Új Szó hasábjain, ahol azóta több mint száz, főleg kulturális témájú írást publikált. 2007-től a netBarátnő, az Ekultúra, a Vasárnap, a Napvilág.Net, a PRESStige, a Penna Magazin és a Szél-Járás hasábjain is jelentek és jelennek meg írásai. 2010-től könyv- és filmkritikusként dolgozik a Pátria Rádiónál. Regényíróként szintén 2007-ben debütált, a Francis W. Scott néven kiadott, Naplemente című krimijével. Angolszász álnevén még további öt könyve jelent meg: A Sivatag Szeme, a Hóhér (Grendel Lajos előszavával), a Cosa Nostra, Az elásott titok és a Távol mindentől. Mindeközben énekesként tevékenykedett a Csak Van zenekarban, mellyel két tehetségkutatón is taroltak, és mindkettőn neki ítélték a legjobb énekesnek kijáró díjat is. Miközben továbbra is a Csak Van énekeseként működött, 2010-ben Csiba Sándorral létrehozták a Mojo Risin' együttest. A Francis W. Scott névtől 2010. első napján vett búcsút, amikor megjelent Az ötödik parancsolat című, ingyenesen letölthető kisregénye, májusban pedig a Sub Rosa című kultúrtörténeti thrillere a MEDIAN Kiadó gondozásában. Az ötödik parancsolat tíz hónapig volt ingyenesen olvasható, ez idő alatt pedig több, mint 1500 letöltő volt kíváncsi rá. A nem várt siker egy keményfedeles, javított-bővített, különlegességekkel ellátott kiadványhoz vezetett, melynek címe Az ötödik parancsolat - és egyéb történetek. 2011. tavaszán jelent meg A Corellikísérlet c. kisregénye az általa szervezett és szerkesztett, Pokoli szimfóniák - Négy kisregény az Ördög tolmácsolásában című antológiában, melyhez három magyarországi és egy felvidéki írót nyert meg maga mellé. 2009 óta dolgozik nagyszabású történelmi regényén: a Non nobis, Domine 2012. novemberében jelenik meg. 2011. májusában jött létre a Historium Kiadó, mely szintén az ő nevéhez köthető. Bíró Szabolcs fantáziáját izgatja a történelem, a vallás, Európa kultúrája, ahogy az élet, a halál, a szerelem és az igazság is, de mindenekelőtt az ezekhez vezető út az, amit igazán fontosnak tart. Az olvasók az új név alatt egy őszintébb, nyitottabb, kísérletezőbb szellemű írót ismerhetnek meg.

Penna Penna

aktuális aktuális

Bíró Szabolcs: A Corelli-kísérlet (részlet) Az író mindkét keze órák óta a billentyűzet felett nyugodott. Időnként felemelte és szétfeszítette mind a tíz ujját, mintha valamiféle varázslatot várna önmagától, de a regény persze nem íródott tovább – a kurzor ott villogott a szűz oldalon. Nem tudta, mikor történt vele utoljára ilyesmi. Az írást már réges-rég puszta munkának tekintette, és ennek szellemében sosem várt ihletre. Ezen az átkozott napon azonban nem akartak belőle kijönni a szavak. Egy sem. Amikor észrevette, mennyire remeg a keze, inkább visszafektette a billentyűkre. Végül lenyomott egy betűt. Aztán még egyet és még egyet. Megtörni látszott az átok. Öt órakor összerezzent az ébresztőóra csipogására. Némán, csodálkozva meredt aznapi termésére, mely mindössze ennyiből állt: „23. fejezet Tetőtől talpig feketébe burkolózott, a haja ódivatúan hátra-olajozva. Odalépett hozzá, és megszólalt.” – Ostoba marha! – korholta magát, és dühösen kikapcsolta a számítógépet. A két mondatnak, amit kiizzadt magából, az égvilágon semmi köze nem volt a történethez. Éjszaka – alvás helyett – állandóan az ablakhoz lépett, hogy a függöny takarásában kémlelje az útcát; a sötét öltönyös idegent azonban a Károly híd óta nem látta. Amikor pedig reggel kialvatlan, vörös, csípős szemekkel leült dolgozni, állandóan az elmúlt két éjjel eseményei dübörögtek az agyában elefántléptekkel. Félt kimenni az utcára, miközben abban is biztos volt, hogy ha a szobájában marad, abba beleőrül. Az elhatározás dühödten találta meg. Fújtatva vette fel a cipőjét és vágta zsebre a tárcáját, hogy újra belevesszen a kora esti Prága forgatagába. Ezúttal már várta a sötétruhás férfit és az újabb jelenést. Kocsmáról kocsmára járt – nem azért, hogy berúgjon, hanem hogy mihamarabb elűzze az időt a legfeketébb éjszaka beköszöntéig. Kétszer is megvacsorázott, elolvasta az aznapi újságokat, de így is vagy ezerszer lesett az órája számlapjára, mire lement a nap. Akkor aztán elindult a legrégebbi utcákon, a legöregebb épületek árnyékában. Az Újvárosban ólálkodott: ordasnak érezte magát a vadonban, bár nem tudta, honnan jött ez a gondolata. Éppen az

Emmausi kolostor bejáratához ért, amikor a harangok elütötték az éjfélt. Megállt, körbenézett, még a lélegzetét is visszafojtotta. Körülötte halotti csend honolt, mintha egy kriptában ácsorogna. Hirtelen megbénult a rémülettől, akár csak azon az éjjelen, amikor meglátta a Gólemet. A város túlságosan is csendes volt. És forró, akár egy kályha gyomra. A szabályos kopogást akkor hallotta meg, amikor végre újból mert levegőt venni. Ilyen hangot csak kényelmes, bőrtalpú cipő ad ki – az ember egyszerűen nem téveszti össze semmi mással. A léptek egyre közeledtek, majd hirtelen elhallgattak. Az író csak ekkor vette észre a férfit, aki az egyik lámpa fénykörén kívül állt meg: ugyanaz az alak volt, aki előző nap is követte. A pokoli forróság ellenére hosszú nadrágot és zakót viselt. Tetőtől talpig feketébe burkolózott, a haja ódivatúan hátraolajozva. Odalépett hozzá, és megszólalt. – Jó estét, uram. – Jó estét – bólintott izgatottan az író. – Felismer? – Nem tudom, ki maga, de igen, felismerem. A férfi közelebb lépett hozzá. – Fogalma sincs, miért követtem, igaz? – Valóban nincs. – Még régről ismerjük egymást – nyújtotta a kezét mosolyogva –, de ön már nyilván nem emlékszik rám. Zikmund Pradlej, régiségkereskedő. – Nem rémlik, hogy valaha is lett volna dolgom régiségkereskedőkkel. – Találkoztunk, higgye el! Nem beszéltünk ugyan, de én láttam magát, és maga is látott engem. – Mikor? – ráncolta a homlokát az író. – Éppen huszonhárom éve, amikor még nem is volt híres. A szemembe nézett. – Sajnálom, igazán restellem, hogy elfelejtettem. Talán csak véletlenül találkozott a tekintetünk, elvégre Prágában több az ember, mint bolyban a hangya… A férfi a fejét csóválva nevetett száraz, érzelemmentes hangján. – Nem volt az véletlen – állította szilárdan. – Mélyen a szemembe nézett, jól emlékszem. Az írónak kezdett elege lenni. – Mondja, mit akar tőlem? – kérdezte kissé felbátorodva. – Autogramot? Pénzt? Szerepet az új könyvemben? – Egyiket sem. Üzletet ajánlok. – Miféle üzletet? – Sétáljunk! – intett a férfi észak felé, és meg sem várva az író válaszát, elindult felfelé a Pod Slovanyn. – Áruljon el nekem valamit! – folytatta,

Penna Penna

amikor beszélgetőtársa utolérte. – Emlékszik még arra, hogyan kell írni? – Miféle kérdés ez, Pradlej úr? – kapta fel a vizet az író. – Azt hittem, tudja, kivel beszél. – Tökéletesen tisztában vagyok vele, kivel beszélek. És kérem, hívjon Zikmundnak. – Akkor tudhatná, kedves Zikmund, hogy épp az új könyvemen dolgozom. A legolvasottabb író vagyok ebben az országban! Zikmund Pradlej egy pillanatra megtorpant, az íróra mosolygott, majd felkocogott a lépcsőn a Na Moránira. – Két nappal ezelőtt – folytatta higgadtan – azt mondta az U Milosrdných egyik pincérének, hogy a huszonvalahányadik könyvét írja, ami ugyanarról szól, mint a többi, csak megváltoztatta benne a neveket. – Honnan tudja? – képedt el az író. – Ott ültem a mellékhelyiség bejárata mellett, a nyerőgéppel szemben. Tökéletesen hallottam mindent. – Tehát már akkor is követett – csóválta a fejét a férfi. – Feljelenthetném. – Feljelenthetne, de nem fog feljelenteni. – Miért olyan biztos benne? – Az üzlet miatt, amit ajánlok, és amit el fog fogadni. – Nem azt mondta, hogy régiségkereskedő? – Üzletember vagyok – tárta szét a karját Zikmund Pradlej. – Jogomban áll üzletelni. – Nekem pedig jogomban áll megtudni, mit óhajt tőlem. – Egyszerű – bólintott a kereskedő. – Azt akarom, hogy hagyja abba az olcsó krimik futószalagon való gyártását. Emlékezzen vissza, hogyan kell írni – igazából írni, alkotni, hiszen egykor képes volt rá –, majd fogja az első sikeres könyvét, és írja át az eredeti változatra. Ezúttal az író torpant meg. Hitetlenkedve nézett Pradlejre. – Tessék? – Jól hallotta – mondta komoly képpel a kereskedő. – Hagyja ezt az új szemetet, amin dolgozik, hiszen ön is nagyon jól tudja, hogy semmi maradandót nem alkot vele… – Hogy merészeli?! – Hallgasson végig! – emelte fel a jobbját Pradlej. – Kaparja elő az első bestsellerét, azt, amit itt, Prágában írt, huszonhárom esztendeje. Fogja, és az összes olyan szálat húzza ki belőle, amit a dilettáns kiadója íratott bele! Dobja ki az undorító szerelmi szálat, az utólag beleoperált, vicces mellékszereplőt, végül pedig hagyja el a gyomorforgatóan cukormázas befejezést, és írja meg az eredeti, két-

aktuális aktuális

ségbeesett, komor, szorongós utóízű lezárást! Rövid csend követte a régiségkereskedő monológját. Az író végül teljesen felengedett, korábbi félelme a fekete felöltős alaktól semmivé foszlott, és hangos nevetésben tört ki. – Ennyi az egész? – kérdezte. – Mást nem tehetek meg a kedvéért? – De igen – válaszolt Pradlej, akinek arcizma sem rezdült. – Egészítse ki a regényét azokkal a látomásokkal, amelyeket az elmúlt két éjszaka során tapasztalt, illetve amiket majd ezután fog tapasztalni. – Maga eszelős – hagyta abba a nevetést az író. – Eszelős? Nem – fordult be a kereskedő a Václavskára. – Az ajánlatom azonban egyszeri és megismételhetetlen. – Semmiféle ajánlatot nem tett még. – Eddig a feltételeimet soroltam – bólintott. – Íme az ajánlatom: ön átírja a regényt az imént felsoroltak szerint, majd eladja nekem. – Tisztában van vele, hogy szigorú szerződés köt a kiadómhoz? – Amiatt ne fájjon a feje. Mindent elintézek. A kiadója nem fog ellenkezni. – A fejőstehenük vagyok – mondta minden nagyképűség nélkül. – Mégis miért válnának meg tőlem? – Elintézem – ismételgette Pradlej. – Magának pedig olyasmit adok, amit a kiadója sosem adna meg. – Mégis, mi lenne az? A kereskedő megtorpant, és rávigyorgott az íróra. A szeme felvillanni látszott, ahogy visszatükrözte az éjszakai lámpafényt. – Soha nem lehetett művész… – Soha nem is akartam az lenni. – Na persze: egészen addig, amíg meg nem tapasztalta, milyen sikerírónak lenni. Bekapta a gépszíj, aztán huszonhárom éven keresztül csak ontotta magából az azonos sablonokra épülő regényeket. Észrevette, hogy az első pár könyve után az interjúk már nem is a könyveiről szóltak? A riporterek egyszerűen nem tartották fontosnak a regényei elemzését, mert valójában nem szóltak az égvilágon semmiről… Maga most már iparos, és szeretne művész lenni. Én azzá tehetem! – Még senki nem beszélt velem ennyire őszintén – nézett félre az író. – Mi a biztosíték az ígéretére? – A szavam. Maga élete végéig művész lehet, és a pénzre sem lesz gondja. – Pradlej kinyújtotta fekete bőrkesztyűbe bújtatott jobbját. – Megegyeztünk? – Nem sül meg ebben a téli öltözékben? – bámulta a kesztyűs kezet a férfi, de a kereskedő csak

Penna Penna

aktuális aktuális

mosolygott. Végül, bár maga sem tudta volna józan észérvekkel megmagyarázni, hogy miért, de megrázta a felé nyújtott jobbot. – Jól van. Megegyeztünk. – Gyönyörű lesz – örvendezett. – Már alig várom, hogy olvashassam az eredeti regényt! – Adjon egy hónapot – kérte az író, de a férfi nagyvonalúan legyintett. – Legyen kettő. – Már csak egy hónapig tartózkodom Prágában. – Tudom, hogy meddig szokott itt lakni. Most azonban arra kérem, hosszabbítsa meg a szobafoglalását. Jobb, ha nem siet sehová. Tökéletes munkát akarok. A közös projektünk neve pedig legyen… Corelli-kísérlet. – Miért? – Szeretem az irodalmi utalásokat – felelte Pradlej. – Maga is ennek köszönheti, hogy találkoztunk. Ezzel hátat fordított, és szó nélkül elsétált a Jenštejnská felé, a legsűrűbb sötétségbe. Egy pillanattal később már a lépteit sem lehetett hallani. Az írót kirázta a hideg: a közelben álló templomokból egyszerre halk sírás visszhangzott – soksok elkeseredett, vékony hang, mint megannyi megszakadt szív. Miközben a férfi nagy léptekkel megindult észak felé, egy régi gyerekdalt kezdett dúdolni, hogy elnyomja a közelből visszhangzó zokogást. Maga sem tudta, honnan ismeri az éneket, csak dalolta hamisan, egyre hangosabban. A sírás azonban nem szűnt. A Jungmannován járva már elviselhetetlen, velőtrázó sikollyá alakult. Az utcán nem voltak emberek. Egy lélek sem. Aztán a fény is kialudt. A sötétség kitátotta bűzlő száját, bekapta az írót – és soha többé nem eresztette el.

Meghívó

Mindenkit nagy szeretettel várunk Szentendrére, a Pest Megyei Könyvtárba (Szentendre, Pátria utca 7.), június 16-án, 18 óra 30-kor, egy borkóstolással

egybekötött

kellemes estére, amikor is bemutatásra kerül a Pokoli szimfóniák című antológia.

Folytatás a Pokoli szimfóniák című kötetben

Az e-könyv-kiadó! 14

Penna Penna

mozivilág mozivilág

2011. május 5 – 8. között megrendezésre került a várva várt 42. Magyar Filmszemle, amely a magyar filmgyártás legutóbbi terméseit vonultatta fel. Egyik szemünk nevetett a másik sírt, mivel a filmek láttán azt is tudomásul kellett vennünk, hogy ez az utolsó Magyar Filmszemle ünnep. Jövő ősztől nemzetközi filmfesztivál (Budapest International Film Festival - BIFF) veszi majd kezdetét. A multiplexek térhódításával kasszasikerű filmeket igyekeznek készíteni a filmstúdiók és a művészfilmek háttérbe kerültek, de a magyar produkciókra nem lehet panaszunk. A filmszemlén több kategóriában is felvonultatott alkotások egyértelműen bizonyítják, ennek a kis országnak továbbra is vannak tehetséges, alkotni akaró és képes rendezői, producerei, operatőrei és színészei. Csak két kategória, a Játékfilm és a TV-film szekciók nyertes alkotásaiból említünk meg néhányat.

Egy idős hölgy neve hallatán, gyerekkori barátnője jut eszébe, akivel felveszi a kapcsolatot. A film a belső harmónia keresésének fázisait tárja a néző elé. A TV-filmes kategória Fődíját megosztva vehették át Török Ferenc az „Apacsok”, valamint Esztergályos Károly a „Szégyen – töredékek a huszadik századból” alkotások elkészítéséért. Az „Apacsok” Csányi Sándor főszereplésével a Kádár-korszakról, annak tragédiájáról fest képet a nézők elé, miközben az egyik legismertebb "magyar indiánnak", Cseh Tamásnak állít emléket.

Csányi Csányi Sándor Sándor az az „„Apacsok” Apacsok” egyik egyik

jelenetében jelenetében

„„Pál Pál Adrienn” Adrienn” –– jelenet jelenet aa filmből filmből

A Közönségfilm Díjat, valamint a Játékfilmes kategória Fődíját és produceri díját a már több nemzetközi elismerést is kapott Kocsis Ágnes „Pál Adrienn” című magyarfrancia-osztrák-holland koprodukció nyerte, producere Pusztai Ferenc. A főhős Piroska (Gábor Éva) egy kórház elfekvő osztályának nővéreként dolgozik.

A „Szégyen – töredékek a huszadik századból” játékfilmjének főhősét (Kinizsi Ottó) két fontos történelmi pillanat, az 1942-es újvidéki vérengzés és az 1949-es Rajk per napjaiban kísérhetjük figyelemmel. A Legjobb Színész Díjat László Zsolt vehette át, a filmszemle egyik értékes művész-filmjében, a „A halálba táncoltatott lány” magyar-kanadai-szlovén koprodukcióban nyújtott kitűnő alakításáért. A film díszbemutatója vastapssal végződött az Uránia Nemzeti Filmszínházban, amelynek írója, rendezője és másik főszereplője a Los Angelesben élő és dolgozó Hules Endre. A történet alapja egy azonos című ballada,

Penna Penna

mozivilág mozivilág

amely alkalmas arra, hogy az általa ábrázolt személyes problémafelvetést párhuzamosan kivetítsük mindennapi életünk gondjaira. Steve (Hules Endre) táncosból lett tánc-impresszárió, akit húsz évvel ezelőtt kitanácsoltak az országból, hazatér. Sok minden megváltozott azóta, de testvére Gyula (László Zsolt) táncos-koreográfus ugyanabban a próbateremben gyakorolja együttesével ugyanazt a táncdrámát, amit annak idején együtt is táncoltak. Mari (Melkvi Bea) kettejük hajdani szerelme, most Gyula felesége. Steve segítséget nyújt a tánccsoportnak, előjönnek a régi emlékek és sérelmek, amelyek egyre nehezebben elviselhetető, fojtogató hangulatot teremtenek. Az egész film mozgató ereje a zene és a tánc, aminek a jelenléte érzékien ábrázolja az emberi sorsok tragédiáját és a történet szereplői szavak nélkül, művészi mozgással fejezik ki azt, amit sosem mernének megfogalmazni.

diáját és a történet szereplői szavak nélkül, művészi mozgással fejezik ki azt, amit sosem mernének megfogalmazni. A képek és árnyak tökéletes megjelenítése Zsigmond Vilmos világhírű operatőrnek is köszönhető. A film témájáról a kedves Olvasók bővebben olvashattak a Penna magazin 2010 júniusi számában. A budapesti forgatások idején pedig interjút is készítettünk Hules Endrével, ami a júliusi számban jelent meg. Ezek a művészi alkotások és az itt meg nem említett, de a filmszemlén bemutatott további filmek, világosan bizonyítják, hogy a magyar filmgyártásnak ott a helye az élmezőnyben. Azt kívánjuk, hogy ezek a filmek vigyék el jó hírünket a nagyvilágba, és hazánkban a magyar filmszakmában dolgozók tehetségét és munkáját méltóan támogassák jövőben. Kulik Yvette

További filmfesztivál hírek

„A „A halálba halálba táncoltatott táncoltatott lány” lány” –– jelenet jelenet aa filmből filmből

Sok minden megváltozott azóta, de testvére Gyula (László Zsolt) táncos-koreográfus ugyanabban a próbateremben gyakorolja együttesével ugyanazt a táncdrámát, amit annak idején együtt is táncoltak. Mari (Melkvi Bea) kettejük hajdani szerelme, most Gyula felesége. Steve segítséget nyújt a tánccsoportnak, előjönnek a régi emlékek és sérelmek, amelyek egyre nehezebben elviselhetető, fojtogató hangulatot teremtenek. Az egész film mozgató ereje a zene és a tánc, aminek a jelenléte érzékien ábrázolja az emberi sorsok tragé-

A 64. Cannes-i Filmfesztivál 2011. május 11. – 22. között zajlott. A legnagyobb elismerést jelentő Arany Pálma díjat a Terrence Malick rendezésében, Brad Pitt főszereplésével készült „Tree of Life” kapta (hazai premier: augusztus 25). A zsűri nagydíját két film: Jean-Pierre és Luc Dardenne „Le gamin au vélo”, valamint Nuri Bilge Ceylan „Once Upon a Time in Anatolia” című művei között osztották meg. A legjobb rendezői elismerést Nicolas Winding Refn érdemelte ki „Drive” című filmjével. A legjobb színésznek járó díjat Jean Dujardin vehette át a „The Artist” filmben nyújtott alakításáért, míg a legjobb női főszereplő, a kijelentéseiért a fesztiválról kitiltott Lars von Trier „Melancholia” című filmjének főhőse, Kirsten Dunst lett. A 2011-től odaítélt Tiszteletbeli Arany Pálma díjat, amit annak a neves filmrendezőnek adnak, aki alkotásai révén méltán megkaphatta volna, de sosem nyerte el az Arany Pálma díjat, Bernardo Bertolucci vehette át.

A HISTORIUM KIADÓ REGÉNYÍRÓ PÁLYÁZATA A Historium Kiadó regényíró pályázatot hirdet történelmi krimi kategóriában 16 éven felüli, magyar anyanyelvű alkotóknak a 2011-es és 2012-es évre. A nyertes pályaművet a kiadó 2013-ban önálló könyv formájában jelenteti meg. A pályázat nevezési díjjal egybekötött. Pályázati feltételek: - Pályázhat minden olyan magyar anyanyelvű (bármely országban élő) szerző, aki már elmúlt tizenhat éves, és nem köti érvényes szerződés más kiadóhoz. - A pályaművek minimális terjedelme 250.000, maximális terjedelme 500.000 leütés lehet (szóközökkel). - Kizárólag saját névvel vagy magyar csengésű művésznévvel lehet jelentkezni. - A pályaműveket e-mailben várjuk a [email protected] címre, kizárólag csatolt állományként. A pályamű mellé kérjük csatolni a mű szinopszisát, illetve egy rövid önéletrajzot. - Egy pályázó csak egy művel jelentkezhet, melyet még nem publikált semmilyen formában, illetve nem nyújtotta be másik pályázatra! - Postai úton beküldött kéziratokat nem fogadunk el érvényes pályamunkának, ilyen anyagot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Nevezési díj: 30 € (azaz harminc euró) - FIGYELEM! A pályaművek csak a nevezési díj beérkezése után válnak érvényessé. - A nevezési díj átutalásakor a közleménybe kérjük beírni a „regénypályázat” szót, illetve a szerző nevét és a mű címét. - Minden jelentkező tudomásul veszi, hogy az általa a kiadónak elküldött nevezési díj vissza nem téríthető. - A sikertelen pályázók nevezési díját szintén nem áll módunkban visszatéríteni, ez ellen fellebbezésnek helye nincs! A nevezési díj befizetésének módja: Szlovákiából: Számlaszám: 0193845287 / 0900 Konštantný symbol: 0008 Magyarországról, ill. egyéb országokból: IBAN: SK2709000000000193845287 SWIFT: GIBASKBX Bank neve: Slovenská sporiteľňa, a.s. Kedvezményezett neve: Bíró Szabolcs Kedvezményezett címe: Malé Dvorníky, Nová ulica 137/17, 92901, Slovakia Beérkezési határidő: 2012. június 1. Eredményhirdetés: 2012. november 30. Díjazás: - A legjobbnak ítélt regény szerzőjével öt évre szóló szerződést kötünk, műve pedig megjelenik a Historium Kiadó 2013-as kiadványai közt. - A regény szerzőjével mélyinterjút készítünk, mely megjelenik az Egy Magazin c. kulturális-történelmi folyóirat hasábjain (ugyanitt részletet és recenziót is közlünk a könyvről). - A nyertes szerzőnek a regény megjelenése után könyvbemutatót biztosítunk. - A nyertes regény a megjelenése után kiemelt médiatámogatásban részesül, és két országban (Magyarország, Szlovákia) kap terjesztést.

A HISTORIUM KIADÓ NOVELLAÍRÓ PÁLYÁZATA – SÁR, VÉR, LEVENDULA – A Historium Kiadó történelmi novellaíró pályázatot hirdet amatőr prózaíróknak, a középkor témakörében. A legjobb írások megjelennek a kiadó Sár, vér, levendula című antológiájában. A pályázat nevezési díjjal egybekötött. Pályázati feltételek: - Pályázhat minden olyan magyar anyanyelvű (bármely országban élő) amatőr szerző, aki már elmúlt tizenöt éves, de még nem töltötte be harmincötödik életévét, és nem rendelkezik önálló (nyomtatásban is megjelent) kötettel. - A pályaművek minimális terjedelme 10000, maximális terjedelme 40000 leütés lehet (szóközökkel). - Kizárólag saját névvel vagy magyar csengésű művésznévvel lehet jelentkezni. - A pályaműveket e-mailben várjuk a [email protected] címre, kizárólag csatolt állományként. A tárgy mezőbe kérjük beírni a választott témakört (alább olvasható). - Egy pályázó csak egy művel jelentkezhet, mely nem jelent meg nyomtatásban, és melyet nem nyújtott be másik pályázatra! - Postai úton beküldött kéziratokat nem fogadunk el érvényes pályamunkának, ilyen anyagot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! Választható témakörök (kérjük az e-mailben feltüntetni): - Sár (a középkori ember mindennapi élete, hétköznapi problémái, vágyai, céljai) - Vér (katonaélet, lovagság, csaták, középkori harcmodor) - Levendula (érzelmes, drámai, romantikus történetek) Nevezési díj: 15 € (azaz tizenöt euró) - FIGYELEM! A pályaművek csak a nevezési díj beérkezése után válnak érvényessé. - A nevezési díj átutalásakor a közleménybe kérjük beírni a „novellapályázat” szót, illetve a szerző nevét és a mű címét. - Minden jelentkező tudomásul veszi, hogy az általa a kiadónak elküldött nevezési díj vissza nem téríthető. - A sikertelen pályázók nevezési díját szintén nem áll módunkban visszatéríteni, ez ellen fellebbezésnek helye nincs! A nevezési díj befizetésének módja: Szlovákiából: Számlaszám: 0193845287 / 0900 Konštantný symbol: 0008 Magyarországról, ill. egyéb országokból: IBAN: SK2709000000000193845287 SWIFT: GIBASKBX Bank neve: Slovenská sporiteľňa, a.s. Kedvezményezett neve: Bíró Szabolcs Kedvezményezett címe: Malé Dvorníky, Nová ulica 137/17, 92901, Slovakia Beérkezési határidő: 2011. október 1. Eredményhirdetés: 2012. február 1. Díjazás: - A kiválasztott novellák bekerülnek a Sár, vér, levendula c. antológiába, mely 2012 májusában jelenik meg. - A kötetbe bekerült szerzők fejenként 10 tiszteletpéldányt kapnak a megjelent könyvből. - A kötetbe beválogatott, a kiadó által legjobbnak tartott szerzővel interjú készül az Egy Magazin c. kulturálistörténelmi folyóiratba, novellája pedig megjelenik a magazin hasábjain is. - A Sár, vér, levendula c. antológia kiemelt médiatámogatásban részesül.

Penna Penna

szélesvászon szélesvászon

Mert remake-elni kell!?

Az utazó üzenetekkel a hátérből mozgatja a szállakat – mindenki előtt egy lépéssel. Itt kapcsolódik be a történetbe Frank, a naiv turista, hogy immár kéz a kézben meneküljön Elise-szel Velence háztetőin és csónakjain.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy Hollywood egyre nagyobb válságban van, minthogy legutóbb egy alig öt éves francia filmet forgattak újra. Az eredeti film, a 2005-ös Anthony Zimmer címen futó francia mozi volt, Sophie Marceau-val és Yvan Attallal. Ezt a filmet mind a kritikusok, mind a nézők szerették, az amerikai változatról már ugyanez sajnos nem mondható el. Pedig minden adott volt. Az alapanyag, világhíres sztárok (Johnny Depp és Angelina Jolie személyében), a rendező Florian Henckel von Donnersmarck – leírni nehezebb, mint kimondani –, aki A mások élete c. filmjével a kritikusokat már megnyerte magának. Szóval lehetett izgulni, hogy egy klassz kis szélhámos mozit kapunk. Részben ez meg is történt. Ugyanis a végefőcím után a néző valóban azt érezheti, hogy átverték. És teljes joggal.

A végső nagy csavar sajnos már az első néhány perc után kiszámítható, így szinte minden feszültség el is tűnik a filmből. Depp és Jolie között a kémia sem úgy működik, mint például annak idején a Mr. és Mrs. Smith forgatásán Pitt-tel. Angeline Jolie femme fatale szerepe elsőre jónak tűnt, de amikor egy filmben már vagy hatodszor sütik el azt a jelenetet, hogy minden nő és férfi megfordul utána, kezd kissé kínossá válni. Ráadásul az, hogy néha teljesen indokolatlanul estélyi ruhákban, és operett báli sminkben vonul végig a délutáni forgalomban, vagy épp a kihalt utcán, csak tetézi ezt. Johnny Depp ennél sokkal többet tud. Unottan hozza a bárgyú, naiv turistát. Amikor a háztetőn menekül a gyilkosok elől, Jack Sparrow rohanása jutott eszembe az emberevő őslakosok elől, A Karib-tenger kalózai második részéből. Ha direkt akarták így, poénos volt. Egyértelmű, hogy színészi játék terén Paul Bettany tesz hozzá legtöbbet a filmhez. Jól hozza a kissé genya Scotland Yard ügynököt. Kár, hogy kevés jelenet jutott neki. Hogy a turistából hogy lett utazó, az már megint kérdés számomra. Az előbbire sokszor utalnak a film során, de az „utazó” szó a 103 perc alatt egyszer sem hangzik el. Pontosan az ilyen filmek láttán merül fel sokakban, hogy remake-re, mint műfajra miért is van szükség Hollywoodban. Ennyire ötlethiányban szenvednének a forgatókönyvírók?

A történet még akár jól is elsülhetett volna. Az alapszituáció, hogy utazol egy vonaton, és egy gyönyörű nő ül le melléd. Hogy folytatnád a történetet? Ezt a kérdést teszi fel Elise, a szép és titokzatos nő a kissé bárgyú Frank-nek, az amerikai matematikatanárnak, egy Velence felé robogó vonaton. Ami ezután következik, az már csak klisédurrogtatás, giccshalmaz és egy kiszámítható, gyenge befejezés. Elise szerelemét, Alexandert keresi, aki egy orosz milliárdostól jelentős összeget lopott el. A nő nyomában ott ez a bizonyos milliárdos, a Scotland Yard és az olasz rendőrség is. Alexander pedig titkos

5 / 10 pont Mészáros Gyuri

20

Penna Penna

visszatekintő visszatekintő

Versszínház a Corvinuson Köszöntő Krencsey Marianne 80. születésnapjára 2011. május 11., Budapest – A Budapesti Corvinus Egyetem meghívására a Versszínház a Suliban programmal búcsúztatták a szorgalmi időszakot a leendő közgazdászok. A Faludy György életéről szóló előadás díszvendége Krencsey Marianne volt, akit Turek Miklós virágcsokorral köszöntött fel 80. születésnapja alkalmából. Az ötvenes és hatvanas évek magyar filmcsillaga, a Liliomfi főszereplője Krencsey Marianne karrierjét a Közgáz oktatói és Turek Miklós is felelevenítette a fiatalok számára. A nagy szeretettől meghatódott színésznőt több szál is köti Faludyhoz és a Versszínházhoz. Emigrációja alatt a költő hosszú ideig lakott Marianne-nál az Egyesült Államokban, aki a Versszínház 2008-as amerikai körútján jelenlétével és közreműködésével is megtisztelte valamennyi észak-amerikai előadást. A New Yorkban élő művésznő, így nyilatkozott az előadásról: „Turek Miklós hatalmas munkával, nagy szeretettel és hozzáértéssel elkészített előadása minden várakozást felülmúlt. Sok jó előadást láttam 40 éven át, sok Faludy esten vettem részt 1968 óta, legalább egyet minden esztendőben, de ilyen mélyen megrázó, a költőfejedelem szavaihoz hű, művészi előadást még nem volt alkalmam élvezni. Mindenkinek ajánlom - aki teheti, nézze meg ezt az előadást, mert amíg ilyen művészek teremnek Magyarországon, addig nincs veszve a magyar nyelv, a magyar irodalom és színjátszás.” Turek 2004-ben mutatta be Faludy Györgyről szóló előadását, amivel a Fringe Fesztivál legjobb férfi előadója lett, és elnyerte a Kaleidoszkóp Fesztivál különdíját is. A Versszínház az elmúlt hét év során egy négyrészes előadássorozattá bővült: Faludy György mellett József Attila, Radnóti Miklós és Petőfi Sándor szerepel a repertoárban. Turek Miklós Versszínháza a négy klasszikus költő verseivel mutatja be a szerzők korának érzéseit, történelmi folyamatait és a művészek életét. A Németországot, Kanadát és az Egyesült Államokat is megjárt produkciók több mint 120 alkalommal kerültek eddig színpadra. Az ismeretterjesztő produkció szemléletformáló erejét már a közoktatás is felfedezte. Az előadásokban a diákok számára megelevenedik mindaz, amiről tanulnak, így mára állandó vendégei az iskolák irodalom- és történelmóráinak. Az elmúlt négy év során vidéken és Budapesten is számos gimnázium hívta meg a Versszínház a Suliban produkciót, ám ez volt az első alkalom, amikor egy egyetem, ráadásul egy gazdasági témájú intézmény is a Versszínházhoz fordult.

Penna Penna

visszatekintő visszatekintő

A Versszínház idényzáró előadásaira június 17-én a Szerb Színházban (Rímes világnéző Faludy Györggyel), illetve június 18-án a Pilvaxban (A Szőlőszem – Petőfi életéről és költészetéről) kerül sor. Az előadásból készült rövid bemutatót megnézhetik itt: http://www.youtube.com/watch?v=Ku38pLi_jlo

Turek Miklós: Turek Miklós a Színház- és Filmművészeti Egyetemen töltött évek után egyszerre dolgozott színi társulatokban és filmforgatásokon. A színészélet már fiatalon legendás szerepekkel kínálta meg: Agárdi Péter lovag (Heltai Jenő: Néma levente), Tusenbach báró (Csehov: Három nővér), John Buchanan (Tennessee Williams: Nyár és füst), Jerry (Harold Pinter: Árulás), Algernon (Oscar Wilde: Bumbury). A Madách és a Vígszínházban, valamint a Győri és a Tatabányai Színházban is népszerű művész együtt forgatott Szabó Istvánnal, Jancsó Miklóssal, Ragályi Elemérrel, Bujtor Istvánnal, Herendi Gáborral és Goda Krisztával is. Turek Miklós 2004-ben mutatta be Faludy Györgyről szóló első önálló előadását, amivel a Fringe Fesztivál legjobb férfi előadója lett, és elnyerte a Kaleidoszkóp Fesztivál különdíját is. Programja időközben egy négyrészes versszínházi előadássorozattá bővült (Faludy György, József Attila, Radnóti Miklós, Petőfi Sándor), melyekből a költők versein keresztül az életük is a közönség elé tárul. Versszínház: A Versszínház a költészet és a színművészet határvidékén született különleges kompozíció, amely nem egyenlő a hagyományos pódiumelőadással. A dramaturgiát az élet, a szövegkönyvet pedig maga a költő írta. Amiként egy vers a pillanatok impressziója, úgy a Versszínház láncra fűzi a költő életének valamennyi fontos és jelképes állomását, hogy a néző teljes képet kapjon a történelmi korról, a személyes drámákról és magáról a sorok írójáról is. Magyarországi Szerb Színház: Tizennyolcadik éve működik folyamatosan a társulat. Célja, hogy magas színvonalú, professzionális előadásokat játsszon szerb nyelven, és elvigye mindenhová, ahol igénylik a színházat és az anyanyelven megszólaló színészt. A színház jelentős részt vállal a magyarországi szerb nemzetiség nyelvének, és identitásának megőrzésében. Néhány színpadi műfajt elsőként, illetve egyedüliként a Magyarországi Szerb Színház szólaltatott meg szerb nyelven (passiójáték, operett, zenés vígjáték, rock-opera). A társulat 2007ben megkapta a Magyar Művelődési Intézet „Pro Cultura Minoritatum Hungariae” díjat. A színház jelenleg a „Pesti Broadway-n” önálló játszóhellyel rendelkezik. Az ARCUS Nemzetiségi Színházi Találkozón 2007-ben a legjobb rendezésért járó díjat Radoslav Zlatan Dorić, a legjobb férfi szereplőnek járó díjat pedig Rusz Milán, a színház vezetője kapta. 2008-ban a „Nemzetiségi Hagyományok Átörökítéséért” díjat kapta a Magyarországi Szerb Színház, „Hát parancsoljon Szakulába” című darabja nyerte el. További információ: Sárvári Balázs [email protected]

Júliusi vers Keglovits Klári Zsázsától

Meggyötört lábak Ásatás az emberiségben. Lássuk, mi kerül elő. Megkövült szerelmek virágpora az első. Majd az eszmék, a vak hit, a hűség, a fájdalom kora... de minden rétegben a meggyötört lábak nyoma. Van itt minden, színek és álmok, gondolatban én is velük szállok, és tudom, szárnyalhattak ők is, noha beléjük égett a meggyötört lábak nyoma. Fénylő csillagok: szerencse, ész, remény, erő ki mire használta, úgy lett vesztes vagy nyerő. Magáért, másért; vagy ellenük: háborúk, járványok sora, és minden ottmaradt a meggyötört lábak nyoma. Lepréselt virágok, medálban hajtincs: egyszerű öröm és apró-drága kincs. Feljegyzések, naplók, krónikák - szavak múlnak tova. Meggyötört lábak, kezek, szájak - életek nyoma. Amit már a múlt szeret, erőszakkal elvenni nem lehet; - a régész ásatást temet... Menjen, aki még mehet. Előttünk az úton meggyötört lábak nyoma, mégse kérdezi senki, miért megyünk és hova. A menet monoton, nem zökkenünk ki soha mögöttünk az úton meggyötört lábak nyoma.

Penna Penna

építészet építészet

építészrovat mansfield

FEJEKET FEL!

hóditása a város szürke burkolatától és piszkától mindenképpen ígéretes és egészséges szemlélet. Ez történt a Deák tér környékén is és úgy gondolom, nemcsak az én szememnek (vagy a fák és kis cserjék közé szórt friss mulcs-takaró esetében: az orromnak!) okozott mindez igazi és várva várt felüdülést. Hiszen a saját városunkról van szól, melyet a mindekori vezetésnek minél élhetőbbé kell tennie. Ez nem egyszerű szakmai követelmény, hanem emberi kötelesség!

Ez alkalommal talán stílszerűbben lenne a főcim szlogenje, ha nem felfelé irányítaná a tekintetünket, hanem előre, vagy körbe. Ugyanis most nem egy épületre szeretném felhívni a figyelmüket, hanem a város egyik folyton lüktető verőerére, a Deák térre és környékére. Jó ideje folynak a munkálatok, de aki ki tudja várni a talán soha el nem készülő Négyes Metrót, mely lassan bevonul a misztika megfoghatatlan kelléktárába, az igazán nem nyugtalankodott azon, ami zajlott, vagy éppenséggel nem zajlott a Kiskörúton. De most örömmel jelenthetem, hogy sikerült nagyjából befejezni a munkálatokat. Azon a napon, melyen a fotókat készítettem, két-három lézengő munkás asszisztálása mellett éppen a két sínpár mentén lefektetett gyepkockák kerültek – lassan – a helyükre. Ez már testvérek között is a végjáték, az utolsó felvonás. Be kell vallanom, kedvemre való volt a látvány. Azt, hogy kocka alakra nyírt fasor választja el a 47-es és 49-es villamosok sínpályáját, parkszerűnek hitetve a város zajongó szívét, nem hazai találmány, Nyugat-Európában már korábban is erősen rámentek a sínpályák gyepesítésére. Viszont igazán üdvözítő volt itthon is látni ezt a tendenciát. A zöld területek vissza-

A Deák-téri villamosmegálló szép térburkolatot és új padokat kapott.

18

Penna Penna

természetjárás természetjárás

m a ns f ield

Etyeken jártunk… Etyekre vitt az utunk, május 21én az évente megrendezett Pincefesztiválra. Nagy készülődés és várakozás előzte meg, részemről kíváncsi is voltam a „felhajtásra”. Nem mondhatnám ugyanis, hogy nagyon vevő vagyok a tömegrendezvényekre, különösen a direkt módon szervezettekre, de most igyekeztem félrerakni a beidegződést. De azt hiszem, ezúttal sem csalt meg a reflexem. Nagy merészen biciklivel indultunk, de mindez nem igazán számított. Csak néhány jó bort sikerült megkóstolni, talán azért is, mert igyekeztünk megkerülni a remeknek és praktikusnak kikiáltott, de valójában céltalan NFC kártyás fizetési rendszert, mely a szintén hálátlan kóstolójegyeket váltotta le Etyeken. Bevallom, lehet, hogy maradi vagyok, de egy olyan hagyományos kulturális megmozduláson, mint egy borfesztivál, nem is értem, miért nem lehet a leghagyományosabb módon odamenni és pénzért, baksisért, garasért, forintért megvásárolni az általam áhított szőlőnedűt? Miért nem az egyszerűség e legjobb lehetőség? Persze, tudom a választ: a bankkártya-rendszer is üzlet és valakinek majd jól fog jövedelmezni.

Persze. Értem. De engedtessék meg nekem, a fogyasztónak, az élvezőnek, a célközönségnek (akiért állítólag ez az egész rendezvény létezik), hogy ne akarjam megérteni és elfogadni. A másik negatívumot az éhes gyomrunk prezentálta. A templom melletti ételsátornál egy adag sült csirkemellért és egy cseppnyi hagymás steakkrumpliért 4300 forintot számláztak ki. Bevallom, ez még az étvágyamat is elvette és dühödten utasítottam vissza az ételt. De mit is hittem? Hiszen a jó magyar szokás az, hogy ünnepi programok alkalmával jól meg lehet kopasztani a tisztelt publikumot, hiszen egy szót sem szól ellene. De ennyi rossz után beszéljünk a jóról. A Hegy Levének két helyen örültem igazán, bár ez nem jelenti azt, hogy a községben nem akadt másutt finom innivaló. De én a magam részéről két pincét említenék meg, ahol a szíveslátás és a minőség arányban volt egymással és ez egyfajta jövőt jelent. Annyi jövőt mindenképpen, hogy ha máshová nem is, de arrafelé jártamban e két pincébe biztosan benézek. Az egyik a Keindl Pincészet, a Kecskegödörben, a másik pedig – mely egy fiatal tulajdonosok által elhivatottan vezetett szőlészet – a Zarándok Pince a Szépvölgyben. - mansfield -

25

Penna Penna

természetjárás természetjárás

m. mansfield, főszerkesztő: dizájn, fotók, építészrovat, túrarovat

bíró szabolcs, szerkesztő: film- és könyvkritika, ajánlók

kulik yvette: filmtudósítás, interjúk

keglovits klára zsázsa: versek

mészáros györgy: könyv- és filmajánlók

kósa luca kornélia: tér-kép fotórovat valamint schenk iván: cikkek, háttérmunka

A Penna magazin postaládája: [email protected]