2011. március. Szólott a szakma Milyen magas legyen? a vérnyomásról Egy nem létezô betegség candida. Interjú. Kovács Patrícia színésznôvel

2011. március

Szólott a szakma Milyen magas legyen? – a vérnyomásról Egy nem létezô betegség – candida

Interjú Kovács Patrícia színésznôvel 1

Beszélgetés Dévényi Róberttel, a Teva Magyarország Zrt. Humantrade Nagykereskedelmi Divízió kereskedelmi igazgatójával Kezdjük a családi, illetve szakmai hát­tér­ rel: honnan jön? Édesapám Nyíregyházáról, édesanyám Bi­ har­ nagybajomból került a Debreceni Egye­ tem programozó matematikus szakára; ott ismerkedtek meg, majd az egyetem után a székesfehérvári Videotonnál kaptak állást. Én már a közeli Móron születtem, Fehérvárra jártam gimnáziumba. Érettségi után fel sem merült bennem, hogy szintén az informatika felé induljak: magányos dolog az, ülni a gép elôtt naphosszat, engem inkább valamilyen csapatmunka vonzott. Így aztán a Közgázt céloztam meg, ahol végül külkereskedelmi szakirányon végeztem. Közben viszont kitû­ nô lehetôség adódott egy hat hónapos tole­ dói ösztöndíj formájában — félreértés ne es­ sék, az amerikai, Ohio állambeli Toledóról

van szó —, ahol pénzügyeket tanulhattam. A fél évet további ösztöndíjak elnyerésével az­ tán menet közben sikerült majdnem két évre hosszabbítanom, és végül ott szereztem meg az MBA fokozatot (Az Üzletvezetés Mes­tere — a szerk.) is. Itt nemcsak a cím el­ nyerése volt a fontos, hanem a részvétel azon a jellegzetesen amerikai, tehát gyakor­ latias, élô vállalati példákra alapozott kép­ zésen, amelyben ott részem volt. Itthon aztán – némi kitérô után – az Eli Lillyt választotta. Miért éppen ezt tartotta a legjobb lehetôségnek? A Postabank értékpapír divíziójánál voltam néhány hónapot, azonban látnom kellett, hogy akkor, a 2000-es évek elején, a pénz­ ügyi és bankszektor nem volt éppen felfutó szakaszban. Én tehát mindenképpen a váll­a­

5

lati szféra felé próbáltam elmozdulni; sze­ rencsére több lehetôségbôl válogat­ hat­ tam, többek között például a General Elec­trictôl is érkezett megkeresés. A gyógy­ szer­ ipart, és így a Lillyt tartottam a legígére­ te­ sebbnek, ahol aztán szépen elindultam a ranglétrán: pénzügyi elemzô, aztán senior, majd üzlet­ fejlesztô manager, egyre bôvült a munka­ köröm, míg végül 2005-ben felkértek a pénz­ ügyi igazgatói pozícióra. Vagyis csapattagból vezetô lett. Könnye­ dén szerezte meg az ehhez szükséges képességeket? Igen, mert nekem a csapat létformám, de ezen belül a vezetés sem idegen tôlem. Ami­ óta az eszemet tudom, sportolok. Ez elsô­ sorban a kosárlabdát jelenti: az Albacomp színeiben játszottam, ifjúsági világválogatott­ ságig is vittem, és mivel magas vagyok ugyan, de a kosárhoz mégsem eléggé, ezért éppen az irányítói szerepkör volt az, amiben a legtöbbet tudtam nyújtani. Nem volt tehát tôlem idegen egy csapatot összefogni, moti­ válni, sikerre vinni. Ezt pedig könnyû volt át­ ültetni az üzleti világba is, azzal a — szintén a sportban is érvényes — amerikai szlogennel együtt, miszerint „work hard, play hard”, vagyis, hogy komolyan kell venni a dolgokat, de lazítani is tudni kell. Közben megszerette a gyógyszeripart is. Talált benne valami speciálisan vonzót? Emlékszem, akkoriban készült egy felmérés arról, hogy a frissen végzett fiatalok hol sze­ retnek leginkább elhelyezkedni: e szerint a sort a MOL, az OTP és hasonlók vezették, a lista legvégén pedig olyanok álltak, mint a dohány- és a gyógyszeripar. Én viszont más­ képp voltam ezzel, mert nagyon megtetszett ennek a területnek a komplexitása, hogy minden mindennel összefügg. Hiszen eleve soktényezôs a játéktér, gyógyszerésztôl a nagykereskedelemig, a kormányzattól a vé­ leményvezérekig. Ahhoz, hogy itt valaki ered­ ményes legyen, nem elég jó pénzügyi, ke­ reskedelmi szakembernek lennie, hanem is­ mernie kell ennek az egész szövevényes ér­ dekrendszernek a mûködését, mert az ak­

6

tuális és távlati célokat csak ennek meg­ felelôen lehet kialakítani. A másik, de legalább ilyen fontos szempont: „a nap végén” azért látni kell, hogy ez az ága­ zat arról szól, hogy embereken segít, akár az életüket menti meg! Nem vagyunk orvosok, nem gyógyítunk közvetlenül, de azáltal, hogy egy ilyen cégnek a mûködtetésében részt ve­ szünk, közvetetten mégiscsak fontosnak érezhetjük magunkat társadalmi szempont­ ból. Végül azonban 2010 elején mégis a Nike Hungary pénzügyi igazgatója lett. Miért váltott ilyen nagyot? A Lillynél töltött idôszak végén regionális fo­ lyamatfejlesztôi pozícióba kerültem, ami na­ gyon izgalmas feladat volt: egy hatalmas, multinacionális szervezet mûködésének az ésszerûsítését, hatékonyságának növelését kellett megoldani. Sokat tanultam ebbôl, és az is motivált, ahogyan kapcsolatban voltam a cég regionális és felsôvezetésével. Igen ám, de a magánéletem, a családom két kis gyermekünkkel olyan fázisba került, hogy ne­ hezen viselte az ezzel járó kötelezettségeket. Hiszen rendszeresen elôfordult, hogy a hét elején „kiszaladtam” a központba, Indiana­ polisba, aztán hétvégére haza, de nagyon gyakran többhetes programok is vártak. Vagyis a klasszikus reptéri életet éltem, és egyre jobban hiányzott a család; nem akar­ tam, hogy a gyerekeim alig ismerjenek meg,

amikor elôkerülök. Ekkor jött a megtisztelô felkérés a Nike-tól, amelyben nyilván a spor­ tolói, kosaras múltam is szerepet játszott, hiszen a szakmai követelményeken túl meg­ feleltem az úgynevezett „Nike fit” elképze­lé­ sének is… Egy sikeres év elteltével azonban újabb kihívást kapott: legyen a Teva Magyar­ ország Zrt. kereskedelmi igazgatója, és ennek nem tudott ellenállni… Igen, dr. Szabó László, akivel a Lillynél hosz­ szú éveket dolgoztunk együtt, hívott, miután a múlt év ôszén ô lett a cég vezérigazgatója. Ennek hatására akkor bennem ismét az elsô szerelem, a gyógyszeripar gyôzött. A Nike-ot is nagyon szerettem, de ahogyan utaltam már erre, a gyógyszeripari szektor sokkal bonyolultabb, nagyobb kihívást jelent szá­ momra, és nagy megtiszteltetés a generikus iparág legnagyobb szereplôjénél, a Tevánál dolgozni. Mit tart most itt a Tevánál a legfontosabb, legsürgetôbb feladatnak? A nagykereskedelem oldaláról nézve a hely­ zetet: óriási kintlevôségeink vannak, mégis át szeretnénk kerülni az egyfajta „behajtói” sze­ repbôl a jó partner szerepébe. Itt látom a leg­ fontosabb feladatokat, mert miközben nyil­­ván­ valóan meg kell próbálnunk a pén­ zünk­ höz jutni, eddigi hozzáállásunkon is vál­toz­tat­nunk kell. Lehetôséget látok a váltásra a kon­ dí­ ciókat tekintve, hogy a közös érdek, a part­ nerség kerüljön elôtérbe a patikákkal va­ ló viszonyban. Sôt, úgy látom, hogy az üz­let­fej­ lesztés bizonyos módozatainak is teret le­het nyitni, még egy ilyen nehéz perió­dus­ban is. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom hang­sú­ lyozni, hogy a Teva továbbra is az egyetlen olyan nagykereskedô marad, amely nem kíván patikákat tulajdonolni, patikaláncokat kiépíteni. Mire számíthatnak a munkatársai? Elsôsorban emberközpontúságra, feladat- és eredményorientáltságra, illetve jó kommu­ ni­ kációra, ugyanis én ennek a híve vagyok. Nem hiszek a negatívumok kiemelésében, a „hátulról jövô” dolgokban. A csapatot moti­

válni kell, pozitív módon viszonyulva a felada­ tokhoz, bízva egymásban. Mindig azt kell nézni, mit és hogyan vagyunk képesek el­ érni, nem pedig azt, hogy miért nem lehet valamit megvalósítani! Egy ilyen dinamikusan változó piaci környezetben csak ilyen hoz­zá­ állással lehet eredményeket elérni. Azt hi­ szem, erre képes vagyok, hiszen nem abba a típusba tartozom, aki magában tartja a dol­ gokat, aztán hirtelen „bedurvul”: igyek­ szem transzparens lenni, és másoktól is ezt várom el. Határozott és fair vezetôként igyekszem pozícionálni magam. És otthon? Most elegendô idô jut a csa­ ládra is? Hát, próbálom úgy beosztani az idômet, hogy legkésôbb este hétre hazaérjek. A felesé­ gem angoltanárnô, visszament tanítani, de azért marad elég ideje a gyerekekre, és esténként igyekszünk négyen is együtt töl­ teni legalább egy-két órát. Reggelenként is próbáljuk közösen indítani a napot, valamint minden péntek délután elviszem a gyere­ke­ ket uszodába, hogy együtt ússzunk mind a hárman. Egyébként szerdánként továbbra is kosarazom az Üzleti Ligában, és ami min­ denképpen szent, a hétvége, amikor aztán kiszabadulunk a természetbe, biciklizünk, ki­ rándulunk. Persze, a munka azért otthon is jelen van, hiszen az ember hazaviszi a lap­ topot, és esténként bizony gyakran sokáig „nyomja”, de én ezt természetesnek találom, és nem esik nehezemre, mert szeretem csinálni, és kihívást jelent számomra. László István

7

A Magyar Gyógyszerészi Kamara IV. Vándorgyûlését február 18-20. között tar­totta Harkányban. A há­ romnapos szak­ mai rendezvény végül egy közös nyilat­kozat el­fo­ gadásával zárult, ennek leg­ fon­ tosabb elemeirôl és azok hát­ terérôl kér­ dezzük Dr. Horváth Tamást, a kamara elnökét.

A tavalyi vándorgyûlés óta igen sok, a szakmát is érintô változás történt: ho­ gyan értékelik mindezt? Tavaly Debrecenben „Mit kíván a magyar gyógy­szerész?” címmel, tizenkét pontban tet­­tük közzé azokat a legfontosabb elemeket, amelyeket a szakma újraszabályozásához min­ denképpen szükségesnek gondoltunk. Akkor azt állítottuk, hogy az újraszabályozás elkerülhetetlen: azóta megtörtént a kormány­ váltás, a kormány és a parlament elindult ezen a kijelölt úton, amelynek az egyik nagy „szakaszgyôzelme” a gyógyszer-gazdasá­ gos­sági törvény tavaly év végén történt mó­ dosítása. Ezzel kapcsolatban a vándorgyûlés résztvevôi készítettek egy nyilatkozatot, amely­ben köszönetünket fejezzük ki a par­la­ mentnek, a kormányzatnak, a szaktárcának és mindazoknak, akik részt vettek ezeknek a változásoknak az elôkészítésében és végre­ hajtásában. Ezután ebben a nyilatkozatban a részletes szabályozás mielôbbi megalko­ tá­ sát kérjük, tehát az alacsonyabb szintû mi­ niszteri rendeletek és egyéb, a végre­ haj­ táshoz szükséges jogi formulák gyors lét­re­ hozását szorgalmazzuk. Továbbá kinyilvá­nít­

8

juk elkötelezettségünket a jogi és szakmai szabályok betartásában, a biztonságos, mi­ nôségi és hatékony gyógyszerellátás kiépü­ lésének érdekében, az új szabályozás alap­ ján. Ugyanakkor kérjük az illetékes szakha­ tóságot, nevezetesen az Országos Tiszti­ fô­ orvosi Hivatalt, hogy a szabályozásnak sze­ rezzen érvényt, következetesen és szigorúan tartassa be azokat a jogszabályokat, ame­ lyeket az Országgyûlés, illetve a szakmi­nisz­ térium a gyógyszerellátás területén meg­ alkot. Milyen érzékeny pontok vannak, ahol külön figyelmet tartanak indokoltnak? Ilyen például elsôsorban a marketing terü­ lete, és ezen belül is a kedvezmények és ajándékozási akciók köre. Márpedig itt tel­je­ sen egyértelmû szabályozás jött létre, amely­ nek értelmében a gyógyszerforgalmazáshoz semmilyen ajándék, jutalom, bónusz stb. nem köthetô. Egyedül törzsvásárlói és egyéb kedvezménypontok adhatók, de szigorúan csak az egyéb, tehát a nem gyógyszeráruk körébôl való vásárlás esetén, és kizárólag csak e körben is használhatók fel ezek a pon­ tok, kiegészítve még a gyógyszerészi

gon­ dozás területével. Tehát például nem támogatott gyógyszer árához kedvezmé­ ny­ ként nem lehet ilyen pontokat beszámítani, ugyanakkor természetesen a gyógyszer­ tá­ rak szabad árképzése itt továbbra is meg­ marad, vagyis az árverseny mûködhet. Cé­ lunk azonban az, hogy a verseny a keres­ kedelmi akciók helyett a szolgáltatások terén valósuljon meg. Úgy tudom, a személyi joggal kapcso­la­ tos változásoknak is kiemelt figyelmet szentelnének… Így van, az új szabályozás a személyi joghoz is sok kötelességet, illetve jogkört köt, a leglényegesebb vonása azonban ennek az, hogy a gyógyszertárat mûködtetô társaság és a személyi jogos gyógyszerész viszo­nyá­ ban utóbbit jelentôsen megerôsíti: azt sze­ retnénk, ha ennek mindenképpen szigorúan érvényt lehetne szerezni. A jogszabály sze­ rint a személyi jogos gyógyszerész az, aki a gyógyszertárat — és így a mûködtetô tár­sa­ ságot is — képviseli a gyógyszertár ügyeiben, tehát az ô szakmai függetlenségének és dön­ tési szabadságának érvényesülnie kell ezeken a területeken, ide értve a gyógy­ szerkészlet kialakítását, a nagykeres­ kedôk­ kel való kapcsolatokat, de például a mun­ kajogi döntéseket is. Eddig ugyanis bármely ügyben a szakhatóság a mûködtetô társaság ügyvezetôjével vagy tulajdonosával állt szem­­ ben, aki tipikusan nem volt gyógysze­ rész, és ebbôl kezelhetetlen, parttalan viták, nonszensz jogi helyzetek adódtak, ezeket szünteti meg az új szabályozás. Ami ugyan­ akkor nem jelenti természetesen azt, hogy például az APEH-hel szemben is a személyi jogosnak kell képviselnie a gazdasági tár­sa­ ságot. A személyi joggal kapcsolatban nagyon fon­ tos még, hogy a törvény elôírásai alapján a gyógyszerészi tulajdonnak 2014-re minden gyógyszertárban el kell érnie a legalább huszonöt százalékot, 2017-re pedig többségi tulajdonba, tehát ötven százalék fölé kell kerülniük a gyógyszerészeknek a pati­ kák­ ban. Így végképp elkerülhetôk lesznek azok

Dr. Horváth Tamás

a helyzetek, amelyekben a tulajdonos mû­ ködtetô társaság szakmai kérdésekben is mint alkalmazottat utasíthatja a személyi jo­ gos gyógyszerészt, illetve a beosztottakat. Biztosan felkészültek a személyi jogos gyógyszerészek a bonyolultabb jogi, gaz­ dasági problémák kezelésére? Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy van mit tenni ezen a téren, éppen ezért szorgalmazta a vándorgyûlés, hogy az egye­ temi képzés bôvüljön ebben az irányban, sokkal alaposabban képezzék ki leendô kol­ légáinkat ilyen téren. Kimondtuk, hogy a jövô az ô kezükben van, hiszen tíz éven belül vár­ hatóan nagyon sok gyógy­ szertár eseté­ ben kerül sor a személyi jog átadására, tehát addigra olyan gyógysze­ ré­ szekre lesz szük­ ség, akiket a személyi jog széles körû gya­ korlására is jól kiképeztek. Mindebben ter­ mészetesen a posztgraduális képzéseknek is megfelelô szerepet kell vál­lalniuk. A jogi és gazdasági kérdéseknek ugyan­ akkor azért van egy nagyon égetô vo­nat­ kozása a gyógyszertárak felhalmozott tartozásainak formájában is… E téren üdvözöljük a törvénynek azt a ren­ delkezését, amely a szakminisztert felha­ tal­ mazza olyan rendelet megalkotására, amely a gyógyszerellátás területén megvalósítja az adósság-monitorozást. Ennek létrehozása a kórházi adósságállomány nyilvántartásához hasonlóan igen fontos lenne, mert egy ilyen rendszer egyértelmû információkat szolgál­ tathatna a szakmában zajló gazdasági fo­lya­ matokról, ennek segítségével pedig köny­

9

nyeb­ben feltárhatók lesznek az okok, illetve a szükséges lépések is ezek felszámolására — természetesen mindez szigorúan az adat­ védelmi elôírások figyelembevételével. Vég­ sô soron az így keletkezô adatok majd jó alapot szolgáltathatnak a gyógyszertárak jö­ ve­delmezôségi problémáinak rendezéséhez is, hiszen ez sem halasztható túl sokáig, gon­ dolok itt elsôsorban a források rende­zésére, az árrésre, a létszámgazdálkodásra, és a többire. A gazdasági problémák kezelése mellett ugyanakkor, gondolom, legalább ekkora hangsúlyt szeretnének fektetni a gyógy­ szertárnak mint egészségügyi intéz­mény­­ nek a szerepére is, nem? Természetesen igen, hiszen több évtizedes törekvésünk a gyógyszerellátás vissza­integ­ rálása az egészségügybe. Nos, ma már a Semmelweis Terv egyik fejezete a gyógy­ szerellátásra vonatkozik, és ez tar­ tal­ mazza mindazokat a szakmai területeket az alap­ve­ tô gyógyszertári tevékenységtôl a ko­rai be­­ tegségfelismerés, egészségmegôrzés, gyógy­­­ szerészi gondozás területéig, ahol a gyógy­ szerészi tevékenység beépül az egész­­ ség­ ügyi ellátásba. Mi mindig is azt próbáltuk jelezni, hogy sokkal jobban ki le­hetne hasz­ nálni a gyógyszertárat mint köz­egészségügyi intézményt, és nagyon örülünk annak, hogy végre jelei vannak, hogy a gyógy­szertár nem csak gyógyszerátadó hely­­ként, hanem gyógy­

10

centrumként is funk­ cionálhat. Megjegyzem, azért az elôzô, gaz­ dasági kérdéshez kap­ csolódva itt azt is hangsúlyozzuk, hogy meg kell teremteni a gyógyszerészi gondozással, az új gyógy­sze­részi feladatokkal kapcsolatos tevékeny­sé­gek anyagi ellenszolgáltatásának a lehetô­ségét — természetesen teljesítményés mi­nôségarányosan. Végül, mit tart fontosnak kiemelni a ván­ dorgyûlésnek magával a kamarával, a kö­­­­ telezô tagsággal kapcsolatos részé­bôl? Köztestületünkkel kapcsolatban is rövidesen megszületik a törvényi szabályozás, leg­ fon­ tosabb feladatunknak itt a most kamarán kí­ vüli kollégáink gyors visszaintegrálását tart­ juk, majd a kamara megújítását, amelynek alappillére pedig az egységes, mindenkire kötelezô etikai szabályrendszer megalkotása lehet. Ez a jogalkotó akaratával megegye­zô­ en történik, hiszen itt az állam által átadott olyan hatáskörrôl van szó, amelyben nem szabad azt a káoszt megengedni, ami az elmúlt évekre jellemzô volt: a kamarának kell megalkotnia az egységes etikai szabályo­ zást, és a köztestületnek kell ellenôriznie is ennek betartását, és indokolt esetben bizony a szankciók megállapítása is ide tartozik. Ter­ mészetesen ezt a szabályalkotó munkát de­ mokratikusan, majd már a teljes tagság rész­ vételével és egyetértésével kívánjuk elvé­ gezni. László István

11

Néhány évvel ezelôtt még a magas vér­ nyomással élôk alig több, mint 10 száza­ lékáról mondhattuk, hogy nem veszé­lyez­tetik ôket a tartósan magas vérnyomás szövôdményei: a szívizom kóros meg­vas­tagodása, a szívroham, az agyi érka­ tasztrófák, a nyaki és alsóvégtagi érszû­kületek kialakulá­sá­ nak fokozott kocká­zata, illetve a vese vagy a szem ereinek károsodása. Kiss Róbert Gábor kardio­ lógus, az Állami Egészségügyi Központ osztályvezetô fôorvosa elmondja, hogy bár a helyzet még most sem rózsás, de ma már a hipertóniások 30-40 száza­lé­kának ten­ ziója van az ajánlott 130/80 Hgmm körül.

Milyen magas legyen? lehet a koszorúérbeteg számára. Szívelég­

Pár évvel ezelôtt még az ún. „feles sza­

telenség esetén azonban néha ennél is ala­

bály” ellen küzdöttek a szakemberek: a

csonyabb vérnyomásértékek elérésére is

magas vér­ nyomás betegségben szen­

szük­ség lehet, ilyenkor az alacsony vérnyo­

vedôk fele nem tudta, hogy van ilyen

más a korszerû értágító gyógyszeres keze­

prob­ lémája, akik tisztában voltak vele,

lés kényszerû velejárója.

azoknak a fele nem szedte megfelelôen a

Mivel magyarázhatók az említett javuló,

gyógyszereit, és akik tudták is, és az elô­

ám mégis kedvezôtlen arányok, ami sze­

írásokat is betartották, azoknak is csak

rint csak körülbelül minden harmadik

fele részben volt cél­ér­téken a vér­nyo­má­

hipertóniás vérnyomását sikerül beállí­

sa, így a betegeknek csu­pán 10 száza­lé­

tani?

kát nem fenyegették a hiper­tónia veszé­

A magas vérnyomás kezelése jóval siker­

lyes szövôdményei.

telenebb, mint amennyi kudarc a terápiás le­ hetôségekbôl következne. A betegek több­

12

Hogyan írná le a mostani helyzetet?

sé­gének tenziója ugyanis tökéletesen beállít­

Ma arra törekszünk, hogy betegeink vér­

ható lenne, ez azonban mind az orvos, mind

nyomása 140/90 Hgmm-nél alacsonyabb le­

a páciens részérôl nagy odafigyelést és

gyen: a 140-es felsô és a 90-es alsó értéket

türelmet igényel. A magas vérnyomás na­

már kórosnak tekintjük. Vannak azonban

gyon sokáig tünetmentes, így a betegek ne­

olyan állapotok — ilyen például a cukorbaj, a

hezen értik meg, hogy miért kell éveken át

vese- vagy szívelégtelenség —, amikor még

minden nap, esetleg naponta többször is

ennél is alacsonyabb, 120/80 Hgmm-es érték

gyógyszert szedniük, amikor „kutya bajuk”

eléréséért dolgozunk. Ugyanakkor ma már

sincs. Ezért aztán egy részük egyszerûen

azt is tudjuk, hogy a vérnyomás 110/70

nem szedi a gyógyszert, más részük szedi

Hgmm alá csökkentése olykor veszélyes is

ugyan, de nem az elôírások szerint — ez

utóbbit hívjuk „elkorcsosult terápiának”. Ilyen­

tehát az erek tágulnak, a vérnyomás pedig

kor egyes összetevôket a beteg nem vesz

csökken. Ez a gyógyszercsalád egyébként

be, másokból meg kevesebbet és így to­

hatékonynak bizonyult a koronáriabetegsé­

vább, így aztán nem érjük el a célértéket.

gek, illetve a szívelégtelenség kezelésében

A hipertóniás esetek kb. 60 százalékában

is, ezen kívül egyes vizsgálatok szerint sze­

érdemes többféle hatásmechanizmusú or­

repük lehet a szív- és érrendszeri kataszt­ró­

vos­ ságot használnunk, hiszen így az egyes

fák, illetve az újabb események megelôzé­

összetevôket kisebb dózisban tudjuk alkal­

sében.

mazni, tehát a mellékhatások jelentôs része

Az ún. angiotenzin receptor blokkolók (ARB-k)

kivédhetô. Márpedig ez utóbbiak csökken­

a rendszer mûködését egy követ­kezô lépés­

tése kulcsfontosságú, hiszen a mellékha­ tá­

ben változtatják meg: az angio­tenzin II re­cep­

sok tekintetében igen gyakran számítanunk

torait foglalják el, így az nem tudja hatását

kell arra, hogy a betegek nem tartják be az

kifejteni. Ennek a gyógyszer­ családnak igen

elôírásokat, kihagyják a felírt gyógyszert.

kedvezô a mellékhatás-pro­ filja. Prevenciós

Többféle hatásmechanizmusú szer áll ma

jelentôségükrôl kevesebbet tudunk, mint az

már rendelkezésünkre, így megfelelô kombi­

ACE-gátlók esetében, mert ezek a gyógy­sze­

nációk alkalmazásával elvileg szinte mellék­

rek újabbak az ACE-gát­lóknál.

hatásmentesen

célértéket.

A vérnyomáscsökkentôk legújabb családját

Ha… ha a korábban mondottak — nevezzük

a szintén ebben a rendszerben, de a „kez­

fegyelmezetlenségnek — nem nehezítenék a

dôponton” ható, ún. renin-gátlók képviselik.

dolgunkat.

Mûködésüknek ugyanaz az eredménye, mint

Azért könnyebbség is van: ma már rendel­

az ACE gátlóknak vagy az ARB-knek, neve­

kezésre állnak olyan kombinációs készít­mé­

zetesen az angiotenzin II érszûkítô hatásának

elérhetnénk

a

nyek, amelyek egyetlen tablettában többféle hatásmechanizmusú szert tartalmaznak, te­ hát a betegnek kevesebb pirulát kell be­ vennie. Szerintem a gyógyszerészek sokat tudnának segíteni nekünk és betegeinknek, ha a gyógyszerek kiadásánál figyelmez­ tet­ nék klienseiket, hogy a vérnyomáscsök­ken­ tôket az elôírások szigorú betartásával szed­ jék, és ez akkor is így legyen, ha teljesen jól vannak. Jó lenne, ha a gyógyszerészek is segítenének tudatosítani, hogy a magas vér­ nyomás kezelése egész életen át tartó fel­ adat. Melyek a legfontosabb gyógyszercsalá­ dok a hipertónia kezelésében? A terápia egyik gerincét a renin-angiotenzinaldoszteron

rendszer

(RAAS)

valamelyik

pont­ ján történô beavatkozás jelenti. Az ún. ACE-gátlók az angiotenzin konvertáló enzim mûködését gátolják, ennek következtében kevesebb érszûkítô angiotenzin II képzôdik,

13

A magas vérnyomás kezelésében az idô­ sebb korosztálynál elsô vonalbeli szerként fontosak a vizelethajtók, melyek serkentik a nátrium és a víz távozását a szervezetbôl, így csökken a vér térfogata és azzal együtt a vérnyomás. Ezen gyógyszerek alkalmazása­ kor azonban nagy figyelmet kell fordítani a metabolikus mellékhatásokra, mert egyes képviselôik ronthatják például a lipid- vagy az ionháztartást. Az ún. béta adrenerg receptor-blokkolók a stressz hatására fellépô szimpatikus ideg­ rendszeri hatást csökkentik az adrenalin, illetve a noradrenalin receptorainak elfogla­ lásával. A vérnyomást tehát a szív munka­ végzô képességének mérséklésén keresztül csökkentik. A béta-blokkolók ugyanakkor megelôzik a szívelégtelenség kialakulását, és

14

kiküszöbölése. Mivel azonban ezek a renin-

korai stádiumú szívelégtelenségben lassítják

angiotenzin-aldoszteron rendszer elsô lépé­

annak elôrehaladását. Iszkémiás szívbe­ te­

sébe avatkoznak be, így alkalmazásuk során

geknél szinte mindig elsô vonalbeli szerként

kevesebb mellékhatásra számíthatunk. A re­

alkalmaznak valamilyen béta-blokkolót.

nin-gátló mindössze 2-3 éve jelent meg a pia­

Természetesen a már beállított vérnyomást

con, ezért kevesebb nagy klinikai vizs­ gá­ lati

is rendszeresen ellenôrizni kell. A kont­ roll­

tapasztalat áll rendelkezésre vele kap­cso­lat­

vizsgálatokon megméri az orvos, otthon pe­

ban. Nem eléggé ismert például, hogy hosz­

dig a betegeknek kell méréseket végezniük

szú távon milyen mellékhatásokra kell szá­

az elôírt rendszerességgel, ezen kívül pedig

mítani, hogy alkalmazásuknak vannak-e pre­

idônként 24 órás monitorozásra is szükség

venciós elônyei is, illetve, hogy cukor­beteg­

van. Amennyiben kiderül, hogy valamilyen

ség esetén mennyire célszerû adni ôket.

oknál fogva a beállított terápia nem igazán

A kalciumcsatorna-blokkolók is kedvelt és

hatékony, a kezelést módosítjuk.

hatékony vérnyomáscsökkentôk. A kalcium

A gyógyszeres terápia mellett milyen

fontos szerepet játszik a sejtek ingerület­ve­

egyéb lehetôségek vannak a vérnyomás

zetésében. Ezek a szerek megakadályozzák,

normalizálására?

hogy a kalcium bejusson az érfali simaizom-

Tulajdonképpen a gyógyszereket kell „egyéb­

sejtekbe, így az erek kitágulnak, ezzel pedig

nek” tekintenünk. A hajlam öröklôdik ugyan,

csökken a szív terhelése és a vérnyomás is.

és akinek a családjában gyakori a hipertónia,

A kalciumcsatorna-blokkolók szedésekor fo­

annak

kozott figyelmet kell fordítani a grapefruit

eséllyel elôbb-utóbb nála is megjelenik a ma­

vagy

számolnia

kell

azzal,

hogy

nagy

a

gasvérnyomás-betegség, de az életmóddal

grapefruit egyik összetevôje növeli a kal­

évtizedekkel késleltethetjük vagy siettet­ het­

cium­­csatorna-blokkolók szintjét a vérben, az­

jük a dolgot. Például a mozgásszegény élet­

az fokozza a szer hatását.

vitel, a stressz, a korai elhízás, a túlzott só­

grapefruitlé

fogyasztására,

mivel

fogyasztás, a rendszeres alkoholizálás, a

felvágottak is. Érdemes megemlítenünk az

dohányzás mind-mind segítik a hipertónia

ásványvizeket, amelyek NaCl-tartalma széles

kialakulását. Fontos tehát a normális testsúly

skálán mozog: az egyes fajták között akár

megtartása, illetve túlsúly esetén annak nor­

10-20-szoros különbségek is lehetnek. Olyan

malizálása. Jól ismert orvosi tapasztalat,

vizet kell választani, amelynek nátrium­tar­tal­

hogy azoknak a súlyfölösleggel küzdô hiper­

ma 20 mg/liter körül van.

tóniásoknak, akik valamilyen más betegség

Fontos továbbá a rendszeres, hetente leg­

miatt lefogynak, a vérnyomásuk is „lefogy”: a

alább három alkalommal történô aerob tí­

súlyvesztést követôen sokszor olyannyira

pusú mozgás: kocogás, úszás, fallabda, te­

nor­ malizálódik a tenzió, hogy egyáltalán

nisz, kerékpározás. A body buildingjellegû

nincs szükség a korábban már évek óta

fekvôs-ülôs-feszítôs mozgásformák nem kí­

szedett gyógyszerekre. Egészséges, zöld­

vá­natosak, sôt károsak a hipertóniások szá­

ségben, gyümölcsben gazdag, szénhidrát­

mára, és növelhetik az agyvérzés kockázatát.

ban, zsírban szegény étrend ajánlható.

Az életmódváltásra egyébként sok-sok egye­

Nem feledkezhetünk meg egy fontos ellen­

lôre egészséges embernek is szüksége len­

ségrôl, a konyhasóról sem. Életünk fenntar­

ne, hiszen a magas vérnyomást érdemes

tásához napi fél gramm nátriumkloridra van

megelôzni, vagy megjelenését minél késôbb­

szükségünk, ezzel szemben mi, magyarok,

re „halasztani”. Gondolja meg, milyen hatal­

átlagosan napi 6 grammot fogyasztunk. Az

mas népegészségügyi problémával állunk

egészségügyi határérték 2,3 gramm. Figyelni

szemben: Magyarországon az ötven év fe­

kell erre, mert nem csak az ún. „szemét”

letti korosztály kb. fele, a teljes népesség kb.

ételek, sós csipszek és ilyesmik tartalmaz-

egyharmada szenved hipertóniában.

nak sok sót, hanem például a sajtok vagy a

Bakos Júlia

15

Egy eltökélt gyûjtô

Beszélgetés Dr. Nagygyôry Szilveszterrel, az agárdi Aranysárkány patika vezetôjével Stílusos, szépen karbantartott épület az agárdi fôút mentén. Bent ní­ vós berendezés, különösen szép patikai edényekkel. A házigazda halk szavú, nyu­godt, kissé visszafogott ember, de mint késôbb kiderül, azért nem áll tôle messze a határozottság sem. Úgy tudom, nem véletlenül lett gyógy­sze­ rész… Tény, hogy a családnak van némi köze a gyógyszerészethez, hiszen anyai ágon már az üknagyapám is patikus volt. Édesanyám véletlenül nem, de nagynéném, nagybátyám, édesapám ugyancsak gyógyszerészek let­­tek, s mi négyen, nôvéreimmel és bátyámmal szintén ezt a hivatást választottuk. Dédnagy­ apámnak még Belgrádban volt a patikája — az akkor még ide tartozott —, nagyapámnak Gyomaendrôdön, édesapám gyógyszertára pedig már Nagycenken volt, amit aztán 1950ben államosítottak, és ôt a rábaközi Szil köz­ ségbe helyezték, úgyhogy én már ott gyere­ keskedtem. Gondolom, részben a patikában, hiszen nyilván ott is laktak, ugye?

16

Igen, akkoriban ez természetes volt, és én tényleg nagyon szerettem a patikában édes­ apám mellett sürögni-forogni. Olyannyira, hogy tíz-tizenkét éves koromra már szinte az összes gyógyszerkészítményt ismertem, ami persze csak töredéke volt a mostaninak. Ta­ lán ma már el szabad mesélnem egy titkot: édesapámék kedvenc szórakozása a mozi volt, ami ott mûködött a szomszédos épü­ letben levô kultúrházban, és amikor elmen­ tek, tulajdonképpen rám hagyták a patikát. Apám annyira megbízott bennem, hogy meg­ hagyta: ha valaki becsönget, akkor minden olyan receptre, amelyet biztosan el tudok ol­ vasni, kiadhatom a gyógyszert, de hagyjam a tárán a recepteket, és mindegyik mellé te­ gyek egy dobozt a kiadott szerbôl. Így el­ lenôrzött aztán, amikor megjöttek, és tényleg soha semmilyen probléma nem volt ebbôl. Egyenes út vezetett az egyetemig? Majdnem. Ugyanis én a bencéseknél érett­ ségiztem Pannonhalmán, a pesti felvételin pe­ dig ott ült a KISZ képviselôje, és meg­ kérdezte tôlem, hogy volt-e a mi iskolánkban ilyen szervezet. Na, gondoltam magamban,

erre azt kellene válaszolnom, hogy termé­ szetesen volt, csak nem Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, hanem Katolikus Ifjak Szövet­ ségének hívták. De nem mertem ezt mon­ dani, csak egyszerûen azt válaszoltam, hogy nem volt. (Megjegyzem, hogy ez utóbbi szö­ vetség nem is létezett.) Erre ô azt mondta, köszönöm, több kérdésem nincs. Monda­ nom sem kell, hogy ezzel elvágtam magam: jött az értesítés, hogy bár a jelentkezô a felvételhez szükséges pontszámot elérte, ideológiailag fejletlen, ezért fellebbezésnek helye nincs. Így aztán egy évet az Egyetemi Patikában dolgoztam, a Hôgyes Endre ut­cá­ ban, mint segédmunkás; a klinikákra szál­ lí­ tottuk ki a gyógyszereket meg az oxigént és egyéb palackokat. A következô évben az­ után megint jelentkeztem az egyetemre, és akkor már felvettek — szép évek voltak. Sop­ ronba kerültem államvizsgásnak, Horváth Dé­­neshez, aki nagy név a mi szakmánkban, úgyhogy ez nagyon jó kezdés volt. Utána Sárbogárd következett — ott dolgoztam 1970-75 között —, és azután jöttem ide, Gár­ donyba patikavezetônek. Még abban az év­ ben kineveztek járási fôgyógyszerésznek is…

Ezzel a múlttal ilyen bizalmat kapott?! Igen, gondolom azért is, mert a vállalati fô­ gyógyszerész akkoriban szintén nem mun­ káskáder, hanem egy polgári származású és gondolkodású ember volt. Én pedig itt ma­ radtam, meggyökeresedtem, és egészen 1992-ig vittem a gárdonyi patikát. Akkor jött a privatizáció, és én nem akartam részt venni abban a borzasztó tülekedésben, ahol volt kollégák licitáltak egymásra, és minden esz­ közt megragadtak a jobb pozíció elérése ér­ dekében. Elhatároztam, hogy új patikát épí­ tek itt, az agárdi részen, és az akkori Starthitel segítségével bele is vágtunk, így épült meg ez a gyógyszertár még 1992-ben. Miért volt olyan biztos benne, hogy a gárdonyi patika mellett meg fog élni itt egy másik is? A nyaralókra is alapozott? Biztos természetesen nem lehettem sem­mi­ ben, de a szûken vett Gárdony városnak az agárdi résszel együtt — a többi kapcsolódó települést nem is számítva — már akkor is csaknem tízezer lakosa volt. Arra pedig le­ hetett számítani, hogy az agárdiak majd át­ szoknak ide — ahogyan ez meg is történt, hiszen az emberek általában elônyben ré­

17

szesítik a közelséget. És emellett igen, a nyá­ ri idôszakban a nyaralók jóvoltából húszharminc százalék forgalomnövekedéssel le­ het számolni, ami bizony nem elhanyagol­ ható. Egy nyári hétvégén nem ritka, hogy megfordul itt akár ötvenezernél is több em­ ber — persze, döntô többségük nem beteg, de azért szükségük lehet erre-arra. Arról nem is beszélve, hogy a hosszabban itt nya­ ralók egy idô után rájöttek, hogy miért is kel­ lene otthon, hónapokra elôre kiváltaniuk és idehozniuk az összes gyógyszerüket, hiszen ezt itt, helyben is elintézhetik. Szóval, nagyon jó kapcsolat alakult ki a nyaralókkal, szeretik például a nálunk készített olcsó, de jó minô­ ségû testápolót; egy évfolyamtársam készí­ tette ugyanis annak idején egy jó nevû koz­ metikai cég egyes termékeit, és ha az össze­ tételt nem is árulta el, de utalt rá, hogy ha­ sonlót nem nehéz elôállítani. Ez például oly­ annyira bevált, hogy sokan évközben is kérik, hogy postán küldjünk utánpótlást belôle… Ha nem titok, milyen forgalmat lehet itt elérni? Nyitottunk idôközben egy fiókpatikát is Páz­ mándon, és a forgalmunk azzal együtt köze­ pesnek mondható. A fejlôdés a liberalizáció következtében azért megtört, fôleg a múlt év nyarán, amikor teljesen váratlanul megnyitott

18

egy, a tôlünk úgy száz méterre levô élel­mi­ szerboltból leválasztott új patika… Komolyan?! Hát, én sem akartam hinni a fülemnek, ami­ kor valaki felhívott, és kérte, hogy ha állok, akkor inkább üljek le, mert olyan hírrel fog szolgálni, hogy leeshetek a lábamról. El­kezd­ tem „nyomozni” a hírrel kapcsolatban, és amikor minden szálon ugyanazon közeli kol­ léga neve futott be, felhívtam telefonon, és kértem, álljon el ettôl a tervétôl, mert ha nem, akkor mi is nyitunk egy új patikát arrafelé. (Megjegyzem, hogy jogilag valóban egy új cég­rôl van szó, amiben az ô neve nem sze­ repel.) Ezt persze ô nem vette komolyan, de tévedett: a patika már áll, jelenleg a beren­ dezése folyik, és rövidesen meg is nyílik. Hûha, ön tényleg nem tréfál… Mennyire esett vissza egyébként az Aranysárkány forgalma a „rányitás” miatt? Mindössze körülbelül tíz százalékkal, ami persze nem elhanyagolható, viszont az bizo­ nyos, hogy a konkurens patika fenn­mara­dá­ sához ez nem jelenthet elegendô be­ vételt. Én tényleg az utolsó pil­lanatig vár­tam, hogy a szóban forgó kolléga felhív, és azt mondja, mégse nyitja rám az új gyógy­ szertárat. Ezt azonban nem tette meg, mi pedig léptünk: megvettük az ottani orvosi rendelô közvetlen szomszédságában levô telket, és arra épí­tet­ tük fel az új patikát. A vicc az egészben az, hogy én már nemhogy új patikát nem akar­ tam nyitni, hanem ezt is el akartam adni, hi­ szen hatvanötödik évemet ta­posom, és arra gondoltam, hogy ideje ab­ ba­ hagyni. Így vi­ szont az a kollégám, akire az Aranysárkányt akartam hagyni, most a gár­ donyi patikát fogja vinni gyesrôl visszatért, szintén gyógy­ szerész feleségével. Ezek szerint a családi gyógyszerész-di­ nasztia megszakadt? Sajnos így van: a gyermekeim nem ezt a hivatást választották. A lányom kertész­ mér­ nök lett, Dél-Afrikában él, a fiam pedig ve­ gyész­mérnökként ugyan közelebb áll a szak­ mához — a Richternél dolgozik —, de nem akart patikus lenni. A második feleségem

unokája viszont idén végez Pesten, a gyógy­ szerészi karon; ez még adhatna némi re­ ményt, ô azonban egyelôre hallani sem akar arról, hogy vidékre kerüljön. Pedig ez a szak­ ma itt az igazi, mert itt alakul ki szoros kap­ csolat a betegekkel: ismerünk csaknem min­ denkit, és mikor valaki belép, szinte mindig tudjuk, milyen receptekkel jön. De ami a leg­ fontosabb: bizalommal fordulnak hozzánk, elbeszélgetünk, és a jó szó szerintem fél gyógyulással felér. Ha majd tényleg visszavonul, akkor gon­ dolom, minden idejét a messze földön hí­ res patikai gyûjteményének fogja szen­ telni. Igaz, hogy az már csaknem ezer darabot számlál? Igen, szépen gyarapodott az idôk során, hiszen a gyógyszertári edények, tégelyek, receptek stb. gyûjtését nem ma kezdtem, hanem már tulajdonképpen gyerekko­ rom­ ban összeszedegettem, amit csak engedtek. Amikor aztán Pestre kerültem az egyetemre, elkezdtem kijárni szombatonként az Ecse­ ri­ re, majd késôbb a bizományikba, galé­riákba,

pécsi vásárra, mindenhová. Nem felejtem el soha: amikor Sopronban kezdtem az állam­ vizsgás idôszakot, egyszer láttam, ahogy az egyik kolléga gyönyörû régi fa patika­ edé­ nyeket hasogat gyújtósnak kisbaltával! Né­ hányat még sikerült megmentenem, nagyon boldog voltam. De ez nem a már említett Horváth Dénes-féle patikában történt; Dénes bácsi is gyûjtötte és mentette a régi patikai tárgyakat, emlékeket. Sajnos, azért is nagyon nehéz patikaedényt gyûjteni, mert az álla­ mosítás kezdete után, 1952-ben állítólag min­ den ilyet begyûjtöttek az ország összes pati­ kájából, és bezúzták az egészet, mondván: ne legyen az egyik patikában díszes régi, a másikban meg csak egyszerû edény, legyen mindenütt egyforma. Akkor került rá minden edényre az ismert, jellegzetes pajzsos alak­ zat. Nekem viszont például Erdélybôl sokat sikerült megmentenem. Az idôk során na­ gyon sok figyelmet fordítottam ritkább pél­ dányok beszerzésére, és a legszebb dara­ bokat majd szeretném közkinccsé tenni. László István

19

Egy nem létezô betegség Bélmosás, biorezonancia-terápia, vitaminok, nyomelemek, ilyen-olyan olajok és egyéb készítmények fogyasztása, szigorú diéta – csak néhány példa azokra a mód­ szerekre, amelyek azt ígérik: kigyógyítják a pácienseket az ún. candida beteg­ ségbôl. A candidát persze nem csak gyógyítani, hanem diagnosztizálni is kell, és erre is módszerek tucatjait kínálják. De vajon mirôl is van szó? Mi ez az igen jó üzleti lehetôségeket kínáló kórkép, amelyben állítólag emberek tízezrei szenvednek, és amely a puffadástól kezdve a fáradtságon keresztül a kettôs látásig szerteágazó tüneteket produkálhat? Sinkó János fôorvossal a Szent László Kórház belgyógyászinfektológusával beszélgetünk. Az utóbbi 10-15 évben jött divatba, hogy bi­ zonyos orvosilag össze nem tartozó, vagy össze nem egyeztethetô tünetekért a Can­di­ da nevû sarjadzógombát teszik felelôssé. A „candida-elméletet” tulajdonképpen laikusok találták ki, majd természetgyógyászok és bi­ zonyos orvosi körök is elfogadták, így „hó­ dította meg” a nyugati világot. Csakhogy ilyen kórkép nem létezik. Az emberi szervezet nem steril, a Candida gombák velünk élnek, az emberek felének szájában, bélcsator­ ná­

20

jában hosszabb-rövidebb ideig jelen vannak — ahogy számos baktériumféleség is —, de ilyenkor ártalmatlanok, és egészséges im­ mun­rendszerû egyénekben nem okoznak az egész szervezetre kiterjedô betegséget. Az elmélet hívei abból indulnak ki, hogy a helytelen táplálkozás, a stressz vagy az an­ tibiotikum-fogyasztás hatására en­ nek a belsô ökoszisztémának az egyen­ súlya fel­ borul, a gombák túlságosan el­ szapo­ rodnak, és ez okozza a szerte­

ágazó tüneteket. Ez nem lehetséges? Határozottan állíthatjuk, hogy a bélben az ökológiai egyensúly felbomlása nem jó. Van­ nak betegségek, amelyek ezzel, illetve a túl­ zott antibiotikum-fogyasztással kapcsola­ to­ sak, de ezeket nem a gombák bélben tör­ ténô elszaporodása okozza, és nem is is­ merünk olyan mechanizmusokat, amelyeken keresztül egészséges immunrendszer ese­ tén a sarjadzógombák szisztémás beteg­sé­ get okoznának. A candida-elmélet egyes képviselôi szerint a candidák a szervezeten belül toxinokat ter­ melnek, ilyen mérgezô anyagokat azonban még soha senkinek nem sikerült kimutatnia. A másik elmélet szerint a gombák szét­ ter­ jednek a szervezetben, és ez okozza a betegséget. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ilyen nincs. A sarjadzógombák pato­ genitása rendkívül alacsony szintû, ezért az egészséges immunrendszer, amely a bélben is igen-igen aktív, tökéletes védelmet biztosít ellenük, és meggátolja a test többi részébe történô behatolásukat. Márpedig annak az embernek, aki békésen éli mindennapjait, és

saját lábán megy a candida-kezelésekre, egész­séges a védekezô rendszere. Orvosi értelemben — a köztudattól eltérôen — nem beszélünk legyengült immunrend­ szer­rôl, ha például valaki egy télen többször náthás, vagy ismételten enyhe légúti fertô­ zést kap. Invazív, az egész szervezetet érintô gombafertôzés kizárólag akkor jön létre, ha valakinek orvosi szempontból is meghatá­ rozható módon, valóban nem mûködik, vagy rosszul mûködik az immunrendszere. Ez azonban szerencsére nem túl gyakran fordul elô. Ehhez súlyos betegségre van szükség: például szerv- vagy ôssejttranszplantáció mi­ at­ti immunszupresszív kezelésre, rosszindu­ latú vérképzôszervi betegségre, súlyos mû­ tét utáni állapotra, kemo- vagy sugárterápia miatt felborult vérképre. De hát a candidabetegséggel foglalkozó rendelôkben ki is mutatják a Candidát! Én a magam részérôl a kimutatás módszereit két csoportra osztom. Az egyikbe azokat az eljárásokat sorolom, amelyeket a hivatalos orvoslás is használ, ilyen a Candida gomba székletbôl történô kimutatása. Ez nem jelent

21

semmit, hiszen, mint mondtam, a gomba na­ gyon sok ember bélrendszerében jelen van, tehát ki is lehet tenyészteni, ebbôl viszont még nem következik a betegségokozó ha­ tás. Ugyancsak ebbe a csoportba tartozik a „vérbôl történô kimutatás”; ilyenkor rend­sze­ rint a Candidával szemben termelt ellen­ anyagot mutatják ki. Mivel azonban a gomba jelen van a környezetünkben, és találkozás esetén az immunrendszer ellenanyagot ter­ mel ellene, az ellenanyag jelenléte csak azt bizonyítja, hogy az illetô élete folyamán va­ lamikor már történt ilyen találkozás. Hogy mikor, azt pusztán egy ilyen lelet birtokában nem lehet megállapítani. Az ellenanyag je­ lenléte tehát tulajdonképpen azt bizonyítja, hogy az illetônek dolgozik az immun­ rend­ szere. Hozzátenném még azt, hogy akinek valóban gombák vannak a vérében, az sú­ lyos állapotban, magas lázzal kórházban, sôt intenzív osztályon fekszik, és szerencsés, ha nincs szüksége mûvese-kezelésre vagy mes­ terséges lélegeztetésre. Szóval felelôs­ ségem teljes tudatában ki merem jelenteni, hogy nagyon súlyos állapot az, amikor a szer­ vezetet valóban elárasztják, valóban meg­­támadják a gombák.

22

A diagnosztikai eljárások másik csoportjába azokat az eljárásokat sorolom, amelyeket a hivatalos orvoslás nem alkalmaz. A gombát a kristályrezonanciától az íriszdiagnosztikáig számos módszerrel „kimutatják”, de ezeket a bizonyítékokon alapuló orvoslás szemléle­té­ vel nem tudom értékelni. És még valami. Ha a szerteágazó tüneteket valóban a gombák okoznák, gomba-ellenes szereket alkalmazva a betegek meggyó­gyul­ nának. Kontrollált körülmények között vég­ zett vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy az ilyen candida-szindrómás betegek álla­po­ tában az antimikotikumok csak átmeneti ja­ vulást hoztak, késôbb a tünetek visszatértek. Az átmeneti javulást a placebohatás ma­ gyarázza. Sajnos ugyanezt a mechanizmust látjuk a mindennapokban is: a betegek újabb és újabb „candida köröket” járnak, a bél­ mosástól a gyógyszeres kezelésig számos gyógymódon átesnek, a tünetek visszaté­ré­ sekor vagy új tünetek megjelenésekor pedig a kezelések végzôi rezisztens gombákról beszélnek. A hónapok, évek folyamán aztán sok páciens igen-igen rossz lelkiállapotba kerül, elha­ tal­ masodik rajta a „gyógyíthatatlan fertôzés” miatti szorongás. Ez az egyik veszélye en­ nek. Egyébként gyakran elôfordul, hogy a kezdeti tünetek is valójában lelki eredetûek, és a panaszokat tulajdonképpen pszicho­ ló­ giai eszközökkel kellene vizsgálni és kezelni. A másik veszély a gomba-ellenes gyógy­ szerek tartós és kontrollálatlan szedése, ezeknek ugyanis súlyos mellékhatásaik le­ het­nek. Végül nem feledkezhetünk meg an­ nak veszélyérôl sem, hogy a páciens esetleg éveken át a nem létezô candida-szindró­má­ jával van elfoglalva, ami eltereli a figyel­ met egy valóban létezô súlyos betegségrôl. Mert ha például puffadását a kialakulóban lévô vastagbélrák okozza, akkor hiába a kolonhidroterápia és egyéb csodake­ ze­ lé­ sek: a daganat nôni fog, és a hosszú kés­lekedés az életébe kerülhet. Bakos Júlia

23

fotó: Tálas Péter

Mostanában mintha kevesebbet szere­ pel­ nél a sajtóban. Ez rosszul esik, vagy inkább örülsz? A bulvár érdeklôdése akkor élénkebb, ha film­ ben vagy tévében szerepelsz. Néha per­sze „je­ lentenek” rólam, hogy férjhez mentem, vagy épp hány kutyám van, de nem vagyok rend­sze­ res szereplô, és ezt nem is bánom. A szakmai életemrôl ott úgysem tudnék mon­dani semmit. Nemrég egy Kossuth-díjas színésznôvel szá­­­­ molgattuk, hogy vele utoljára hat év­ vel ez­ elôtt, a Narancsban készült szak­mai in­terjú…

24

Akkor szerencsés vagyok: velem másfél éve készültek hasonlók, szintén a Narancsban és néhány netes oldalon. Akkor csináltuk a Ko­vács Patrícia címû elôadást Zsámbékon. Akkor szerzôdtél a Vígszínházba. Igen, Egerbôl. Most, az igazgatóváltással vége annak az egri korszaknak. Beszéltél a volt igazga­tód­ dal, Csizmadia Tiborral? Persze. Megköszöntem neki mindent. A leg­jobb négy évem volt. Akkoriban azt mondtad, azért jöttél el, mert unatkozni kezdtél. Ezt most is így látod? Nagyon jó dolgom volt. Viszonylag jól keres­tem,

volt egy lakásom, isteni volt a csapat, fô­ sze­ repeket játszottam. De elképzeltem ma­ gam a következô évadban, és pontosan lát­tam, hogy milyen leszek. Azt éreztem, el fogok lustulni, megromlik a munkamorálom, és attól kezdve már csak ismételgetném ma­ gam, amit nem bírok. Megjegyzem, a Pesti Színházban ma volt a Túl a Maszat-hegyen harmincadik elôadása; másfél hónapja mu­tat­tuk be. És én folya­mato­ san keresem a határaimat: bizonyos dolgokat idônként más­képp csinálok. Tényleg teljesen mást csinálsz, vagy csak te érzed így? Mondjuk, van egy jelenet, ahol eddig el­ájul­tam, ma viszont hisztériás rohamot kaptam. A dolog lényege ugyanaz. Jó, hogy olyan part­ nereim vannak, akik velem játszanak: ôk is azt figyelik, hogy ott, abban a pillanatban mit hozunk ki egymásból. Fôiskolás korom­ban nagyon rossz magaviseletû voltam ilyen szempontból, mert saját magamat szórakoz­ tattam. Nehéz volt meg­tanulni, hogy ez nem mûködik úgy, ha egy­ szerûen csak azt adom, ami épp belôlem jön, hiszen mások is állnak a színpadon… Amikor ezt észrevetted magadon Eger­ ben, nem is próbáltad megbeszélni Csiz­ ma­ diá­ val, hanem rögtön fölálltál és el­jöt­tél?

Érleltem magamban, és végül egy elôadás után a büfében mondtam el neki, hogy innen el kell mennem, mert azt érzem, hogy én va­ gyok a flott, ügyes lány, akivel tulajdon­ kép­ pen nem történik semmi. De miért? Minden olyan kipárnázott volt körülöttem. Nem volt kérdés, hogy ha a színpadon ki­nyúj­ tom a kezem, akkor megfogja-e a part­nerem, ha azt akarom. Az utolsó egri évem­ ben ugrottam be egy szerepbe a Katona Jó­zsef Színházban, és élveztem az új embe­ re­ ket, helyzeteket, a ver­ senyt. Arra gondoltam, hogy keresgélni akarok, szeretnék meg­küz­ deni egy-egy szerepért és a közönségért. Amikor bekerültem a Vígbe, már leforgattam négy közönségfilmet, szerepeltem reklám­ ban, ismerték az arco­mat, és az elsô évben mégis úgy ült a nézô, hogy „ki ez itt, a Kern András mellett?”. Idén már nem éreztem ezt, most már tudják, hogy bejött a Kovács Pat­rícia, ô is a „mi kis szí­nész­nônk”. Ez a kós­tolgatás jó játék volt, inspirált. Az nem jutott eszedbe, hogy akárhol is ját­ szol, ott is elkaphatják a kezedet há­ romnégy év múlva? Bár, a Vígben na­ gyobb a tár­sulat, nem ugyanazokkal lépsz fel…

25

Nem úgy van ám ez, hogy ez a hálátlan, cu­dar Kovács Patrícia négyévente minden­ hon­ nan odéb­báll, bármilyen jó neki. De bele­ké­nyel­me­ sedni sem szabad semmibe. Sokat tépelôdsz a döntéseid elôtt? Akkor nem nehéz döntést hoznom, ha va­la­hol unatkozom. Ha szenvedélyt kelt ben­nem vala­ mi, akkor nincs velem gond. Ha azt látják, hogy ideges vagyok, sírok, megsér­tô­döm, vagy ki­ké­ rem magamnak, az jó jel. Ke­vés em­ber­rel be­ szélem meg, ha döntés­helyzet elôtt állok, és nem feltétlenül úgy cselekszem, ahogy elvárnák. Itt a Vígben hogy érzed magad, így más­fél év után? Most már úgy gondolom, hogy befogadott a társulat és a közönség is. Idén két olyan fel­ adatot is kaptam, ami sikeres lett: a Mikve és a Maszat-hegy. Jó játszani, és ettôl jó érzés be­ jönni. Viszont soha nem voltam ennyire fá­radt, és elkezdett hiányozni egy csomó min­den: a ta­ vasz, a lógás, kávézni, étterembe men­ni, talál­ kozni a barátaimmal, a csalá­ dom­ mal, elmenni másokat megnézni… Régen Eger­­ bôl is jöttem Pestre színházba, és ez most egyáltalán nem fér bele az idômbe. De elfogadom, hogy ha itt ekkora igény van a hétvégékre, a dupla, tripla elôadásokra, ak­kor kutya kötelességem itt len­ ni. És ha ne­ vet­ nek, sírnak, tapsolnak, akkor meg­ nyugszom, mert volt értelme, hogy nem néztem meg az Arturo Uit az Örkényben. De azt azért hozzá­ teszem, hogy van a személyi­ sé­ gem­nek egy olyan része, amit itt még nem tud­ tam meg­mutatni. Az öcséd is színész, ôt meg szoktad néz­ni? Persze, és ô is engem. Ô egy kicsit jobban ráér. Teljesen szabad. Csak olyan helyen van, ahol jól

26

érzi magát. Az ô generációja egészen más vi­ lág, bennük már megvan az is, hogy nem kell görcsösen ragaszkodni a színházhoz. Tóth Orsi, akivel együtt játszom a Mikvében, amikor épp nem volt munkája, egy kávézóban volt pin­cér­ nô. Az ô filmjeivel szokott Cannes-ba menni Mundruczó Kor­nél… Az öcsémen is ezt látom, például ami­kor hívták vidékre, egy nagy sze­rep­ re, és azt mondta, ez a szerep ôt nem érdekli ezzel a rendezôvel. Próbáltam meggyôzni, de ô in­kább éjszakákon át próbál rendezôszako­sok­ kal az egyetemen, mert az érdekli. Te ezt bírnád csinálni? Nem. Szeretem biztonságban tudni magam. Inkább kompromisszumot kötök, bedumá­ lom magamnak, hogy biztosan dolgom van az adott szereppel, és nem véletlen, hogy olyan helyre hívtak, amihez semmi kedvem, mert majd ki­ derül, hogy mi lesz belôle. Ami­kor szabadúszó voltam, többször is elvállal­tam így munkákat, és mindig megtaláltam ben­ne az örömömet. Ha a gyerekszínészi éveidet is beleszá­mol­ juk, elég régóta vagy a pályán. Más­ hogy ugrasz neki egy szerepnek, mint mond­ juk tíz évvel ezelôtt? Van mit tanulnom ezzel kapcsolatban… Rosz­ szul próbálok. Igazából az lenne a legjobb, ha egy próbafolyamat csak négy hétig tar­ ta­ na, mert én mindent azonnal akarok meg­ ol­ dani. Akkor szeretek próbálni, amikor össz­próba van, amikor nincs bennem az az ér­zés, hogy vára­ tom a kollégákat azzal, hogy épp megszülök valamit a színpadon. Már egész jól alakultam Egerben, nem voltam ennyire türelmetlen, de itt a Vígben megint elúsztam. A Maszat-hegyet má­jusban kezd­tük próbálni, nyáron itt-ott fel­lép­ tünk a dalok­ kal, aztán megcsináltuk a Mikvét, majd újabb két hónapig próbáltuk a Maszathegyet. December 12-én volt a bemutató, hát én úgy november 25-e körül kezdtem el ren­de­ sen dol­gozni. Megértem, hogy néhány rendezô azt gondolja, nem csinálok semmit, és ellin­ keskedem a próbákat. Pedig inkább csak sze­ mérmes vagyok. A Hegedûs a ház­te­tôn­nél vol­ tak is ebbôl problémák, mert pró­ba­fényben, a nézôtéren járkáló emberek elôtt nem tudtam belülrôl sírni, amikor otthagyom az apámat a vasútállomáson. Aztán, amikor már kész lett a díszlet, a fény, a ruhák, és már senki nem kia­ bált föl a színpadra, akkor per­sze beindultak a dolgok. Örülök annak, ami­ kor bizonyos ren­

Meg kell mutatni nekik, hogy ez egy jó dolog. Van egy fiú, aki a maratoni futásokon kere­ kes­­székkel sokkal elôbb beér a célba, mint mi, mert nagyon erôs a felsôteste. Van egy cso­ dálatos lány, angol szakfordító. Két éve ke­ rült tolószékbe, egy ideg­ rendszeri beteg­ ség miatt. A motorozás volt a hobbija. És ösz­ szeszedte magát, elfogadta a segítséget, és azt is, hogy eddig ô mo­torozott, ô fu­tott, most viszont úgy megy vé­gig a Buda­pest Ma­ra­to­ non, hogy ôt tolják. Miért gon­ dol­ juk, hogy Bécs­ ben több kere­ kes­ székes van? Nincs, csak ôk ki mernek menni az utcára. Persze, a város is alkal­ma­sabb a közlekedésükre. Gondoltad, hogy ilyen élmények fognak érni? Nem gondoltam, hogy ennyire el fogom szé­ gyellni magam. Pont te? Igen. Mit teszek a testemmel? Kihasználom azt, amit kaptam? A Mikve próbái alatt több­ ször futva jöttem, vagy futva mentem haza. Persze, fölszállhatnék a 7-es buszra is, mert fáradt va­ gyok. Döbbenetes, hogy mennyire elherdáljuk, amink van, mennyire elége­ det­ lenek vagyunk, és milyen hülyeségeken tu­ dunk fönnakadni. Nagyon jó, hogy itt a Su­hanj!, erôs embereket ismerhetek meg. Rá­jöttem, hogy saját magam iránt is sokkal több felelôsséggel tartozom. Rick Zsófi

szerep fotók: Gordon Eszter

dezôk idôrôl idôre újra hív­ nak, mert ez azt jelenti, hogy jól dolgoztunk együtt. Sas Tamás, Béres Attila, Valló Péter… Ôk már ismernek, tudják, hogy ebben nehéz eset vagyok. A színházi dolgaid mellett leginkább a Su­ hanj! Alapítványban tevékenykedsz, amit nyáron találtatok ki a férjeddel, Gusztos Péterrel. Hogy áll most a projekt? Úgy tûnik, beindul. Most épp tornatermi prog­ ramokat indítunk a Brit Nagykövetség támo­ gatásával, ahol spinning órákra tudnak járni a látássérültek, ezen kívül szervezzük a moz­gás­ korlátozottak jógaoktatását, és hama­ro­san itt a tavasz, újra elindulhatnak a futások is. Azt hi­ szem, Péter jól gondolta, amikor eb­ be bele­ vágott: nálunk is mûködôképes lehet egy olyan alapítvány, ami megosztja a moz­ gás örömét sérült, fogyatékkal élô tár­saink­kal. Érett erre Magyarország? Még nem, de kellene, hogy az legyen. A Víg­re például nagyon büszke vagyok, mert re­ mekül bejutnak a kerekesszékes barátaim. A Suhanj!nál féltem, hogy nem lesznek önkén­tesek, akik például eljönnek futni egy lá­tás­sé­rülttel. De nem az önkéntesbôl van hiány. Inkább a sérült em­ berek nem hiszik el ma­gukról, hogy képesek rá, mert abban szocia­ lizálódtak, hogy ôk prob­ lé­ más tagjai a tár­sadalomnak. Ilyenkor mit lehet tenni?

27

Orvosi rendelvényre kapható gyógyszerek

4 309 Ft nagyker. ár 5 294 Ft fogy. ár TB-TÁMOGATÁS: normál: 55% 2 912 Ft

4 309 Ft nagyker. ár 5 294 Ft fogy. ár TB-TÁMOGATÁS: normál: 55% 2 912 Ft

33

Alaki hibás készítmények ZIPERID 2 MG FILMTABLETTA 60 X FORG. ENG.: „VALEANT PHARMA MAGYARORSZÁG KFT.” OGYI-T-20253/04 SZÁM: OGYI/40691-2/2010

Z

GYÁRTÁSI SZÁM: 007623 GYÁRTÁSI IDÔ: 2010. 07. LEJÁRATI IDÔ: 2013. 07. ALAKI HIBA: a készítményt 2006. november 10. napján, 11286/40/06 ügyszámon törzskönyvezte az OGYI. A Brailleírásra vonatkozólag nem nyújtották be a Braille-írást igazoló tanúsítványt. A mellékelt kísérôirat nem felel meg az OGYI 11287/40/06 számú betegtájékoztatónak. A betegtájékoztató „6. További információk” pontjában a következô szerepel: „A Ziperid filmtablettából 1 mg-os, 2 mg-os, 3 mg-os és 6 mg-os létezik.”, helyesen: „A Ziperid filmtablettából 1 mg-os, 2 mg-os, 3 mg-os, 4 mg-os és 6 mg-os létezik”, továbbá nem felel meg az OGYI 2010. április 12-i betegtájékoztatónak sem. A címkeszöveg még nem az OGYI 2010. április 12-i magyar nyelvû címkeszövege.

ZOMIG 2,5 MG FILMTABLETTA 3 X FORG. ENG.: „ASTRA ZENECA KFT.” OGYI-T-6428/01 SZÁM: OGYI/45442-2/2010 GYÁRTÁSI SZÁM: GT675 GYÁRTÁSI IDÔ: 2010. 02. LEJÁRATI IDÔ: 2013. 02. ALAKI HIBA: a készítmény címkeszövege nem felel meg az OGYI 2009. július 6-i magyar nyelvû címkeszövegnek. A mellékelt kísérôirat nem felel meg az OGYI 2009. július 6-i betegtájékoztatónak. A benyújto t készítmény neve még a régi: „Zomig 2,5 mg tabletta”, mely nem felel meg az OGYI 26216/55/08 számú forgalomba hozatali engedélyben meghatározottaknak: „Zomig 2,5 mg filmtabletta”.

75