2011. JÚNIUS 23., CSÜTÖRTÖK

23-06-2011

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2011. JÚNIUS 23., CSÜTÖRTÖK ELNÖKÖL: ALEJO VIDAL–QUADRAS alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést 8.30-kor megnyitják) 2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 3. Végrehajtási intézkedések (az eljárási szabályzat 88. cikke): lásd a jegyzőkönyvet 4. A 2012. évi költségvetés tervezetéről szóló háromoldalú egyeztetés (vita) Elnök. – Az első napirendi pont a Balzani asszony által a Költségvetési Bizottság megbízásából készített, a 2012. évi költségvetés tervezetéről szóló háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásról szóló jelentés (A7–0230/2011) (2011/2019 (BUD)). Francesca Balzani, előadó. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A költségvetési eljárás a háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazással a legkonkrétabb szakaszba érkezett, abban a szakaszba, amikor a költségvetési hatóságok ténylegesen megbeszélésekbe kezdenek, amelyek hasznos és jelentős eredményeket hozhatnak. Mindenekelőtt emiatt reménykedem abban, hogy a háromoldalú egyeztetésben rejlő lehetőséget sikerül megragadni, és nem fogjuk elszalasztani azokat. A józan ész szellemében látunk neki a költségvetési eljárásnak. A tagállamok jelenleg kemény költségvetési konszolidációs politikákat hajtanak végre, és e politikáknak jelentőségteljes egyensúlyt kell találniuk a válság kezelésének szükségessége, valamint a gazdaság és a befektetések újraindításának szükségessége között. Éppen ez az oka annak, hogy most az európai uniós költségvetés – amely hatalmas és kivételes lehetőséget rejt magában, hogy hozzáadott értéket biztosítson a kiadások, befektetések és források tekintetében –, alapvető szerepet játszhat, és ezt feltétlenül meg is kell tennie. Olyan alapvető szerepet, amelyben döntő fontosságú, hogy az Európa 2020 stratégiát kell kiindulópontnak tekinteni. Ez a Parlament rögtön a kezdetektől a költségvetési tárgyalások központi részévé tette az Európa 2020 stratégiát. A 2012. évi költségvetés az e stratégia megvalósítására irányuló konkrét intézkedések megtételének első lépése lehet, és annak is kell lennie, amely stratégiát pontosan abból a célból választottunk ki, hogy új lendületet adjon az Uniónak. Ebben az értelemben az, hogy pénzügyi dimenziót rendelünk az Európa 2020 stratégiához, megteremti egységességünket és hitelességünket, valamint központi szerepet biztosít a stratégia számára. Egy ilyen ambiciózus stratégiát csak akkor hozhatunk létre, ha haladéktalanul végrehajtjuk, pontosan akkor, amikor kulcsfontosságú, hogy ez a gazdaság újraindítására szolgáló eszköz teljes mértékben kifejthesse hatásait. Így az egységesség, hitelesség és az ambiciózus Európa 2020 stratégia döntő fontosságú és alapvető azon stabilitás garantálásában is, amelyre az Európai Unión belül, valamint a közös valutánk tekintetében napjainkban szükségünk van.

1

2

HU


Ezenkívül más körülmények és politikák is előtérbe kerülnek. A mediterrán térségben végbemenő demokratikus folyamatokra gondolok, és arra, hogy garantálnunk kell az Európai Unió külső dimenzióját, amely ezúttal valóban szerepet játszhat és visszaszerezheti fontos vezető pozícióját. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a költségvetés nem csupán egy olyan eszköz, amelyet jóvá kell hagyni, amikor előre kell terveznünk a következő évre. Egyben olyan eszköz is, amelynek egész évben működnie kell. Tehát egy kényes kérdésről van szó egyrészt a következő évre vonatkozó kifizetések, másrészt a 2011. évi költségvetésnek a folyó év tekintetében történő végrehajtása szempontjából is. Egységesség, hitelesség és a költségvetés – amely a válság leküzdésére és a tagállami konszolidációs politikák ellensúlyozására szolgáló alapvető eszköz – erőteljes, határozott, céltudatos felhasználása – ezek mind olyan kérdések, amelyek komoly elkötelezettséget kívánnak részünkről, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy ismét meghatározó szerepet játsszunk az Európai Unió biztonságának tekintetében, és mindenekelőtt – és leginkább ez érdekel engem – arra ösztönöz bennünket, hogy ne vesztegessük el a háromoldalú egyeztetés lehetőségét. A háromoldalú egyeztetés valóban értékes lehetőséget kínálhat a konkrét és hasznos eszmecserére, és ennek így is kell lennie, ami ebben az évben megteremti a meghozandó költségvetési döntésekkel kapcsolatos közös elképzelést. Úgy vélem, hogy egy fontos dokumentummal, a költségvetéssel kapcsolatos munka során a közös döntések meghozatala kiválóan jelzi, hogy képesek vagyunk együttműködni az Unión belül, ami különösen lényeges a mostani időkben. Janusz Lewandowski, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Azért vagyok itt, hogy meghallgassam a Bizottság által előterjesztett költségvetési tervezettel és a háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazással kapcsolatos nézeteiket. Fontos dokumentum van előttünk, és a közelgő háromoldalú egyeztetésen hamarosan alkalmunk lesz megvitatni a Parlamentet érdeklő kérdéseket. Az azonban nyilvánvaló, és ez az előadó felszólalásában is szerepelt, hogy a jelenlegi rendkívüli körülmények között a 2012. évi költségvetéssel kapcsolatos tervezés és a kompromisszumos megoldások megtalálása nem tekinthető szokásos eljárásnak. Ennélfogva elengedhetetlen az államháztartási konszolidáció, valamint a növekedést és a munkahelyteremtést előmozdító befektetések közötti egyensúly, és úgy gondolom, hogy ez jelen is van a tervezetünkben. Még válság idején is szükségünk van befektetésekre az európai gazdaság igen törékeny helyreállításának megerősítéséhez. Nos, válaszunk egy része benne van a 2012. évi költségvetésben. Ezenkívül egyértelműen növeltük az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos prioritásainkat. Előirányzatainkban 62,6 milliárd eurót tesznek ki, ami a teljes költségvetési tervezet 43,5%-ának felel meg. A Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos kiadásokat is növeltük, ami 4%-os növekedést jelent. Ez a válasz első része. A válasz második részét természetesen a következők alkotják: az adminisztrációhoz való kemény hozzáállás, a Bizottság létszámának zéró növekedése, valamint a programok nagyon szigorú értékelésével – működésük ellenőrzésével – kapcsolatos, úgynevezett negatív prioritások, továbbá bizonyos területeken, a teljesítmény alapján, a 2012-re vonatkozó, már meglévő pénzügyi programozásban előirányzottaknál alacsonyabb költségvetés. Következésképpen a 2012. évi költségvetési tervezet közel 9 milliárd euróval alatta marad a 2012-es pénzügyi terv felső határértékének.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Nem elegendő költségvetési tervezetet készíteni. Közös kötelezettségünk, hogy globális választ adjunk a fejleményekre. Különösen igaz ez a Földközi-tenger déli részére. Ezért egy héttel ezelőtt elfogadtuk a 2012. évi költségvetés 1. módosító indítványát, hogy több mint 1,3 milliárd euróval növeljük a szomszédságunkra és különösen a Földközi-tenger déli részére, 2011-re, 2012-re és 2013-ra vonatkozó költségvetési előirányzatot. A következő év tekintetében ez további közel 500 millió euró mozgósítását jelenti a dél-mediterrán térség, és általánosságban e szomszédság számára, ezáltal felhasználva a 4. alfejezet alatti kerettartalékot, ugyanakkor 150–153 millió euró összegig a rugalmassági eszközök költségére is. Az eredményt ismertettük. A kifizetéseket 4,9%-kal növelni kell, de nem csupán kedvtelésből, hanem a fennálló jogi kötelezettségek kifizetése érdekében, amelyek a pénzügyi terv végén növekednek. Meg kell ismételnem még egyszer, hogy ez pontosan 8 milliárd euróval kevesebb a 2012-re vonatkozó felső határértéknél. A kutatás és fejlesztés fejlődik; a kohézió növekszik, ami most indult el, mert a támogatható programok most már befejeződtek, és ki kell fizetnünk a tagállamok számláit. Általánosságban azonban még a kohézió tekintetében is nagyon alatta maradunk a tagállamok 2012-re vonatkozó, aktualizált előrejelzéseinek. Összefoglalásul szeretném elmondani, hogy nem számítok arra, hogy a jövőben könnyű tárgyalásaink lesznek a Tanáccsal. A 2011. évi eljárás tapasztalatai igen tanulságosak. Támogatnunk kell a Parlamentet abban, hogy a következő évre tisztességes költségvetést alakítson ki: egyrészt konszolidációt, másrészt a növekedéshez és munkahelyteremtéshez való hozzájárulást. Remélem, hogy idén zavartalanabb és kevésbé nehézkes lesz az eljárás, mint a 2011. évi költségvetés esetében. María Muñiz De Urquiza, a Külügyi Bizottság véleményének előadója. – (ES) Elnök úr! A Bizottság arra irányuló javaslata, hogy a 2012. évi költségvetés növelését az EU jogi kötelezettségvállalásainak teljesítéséhez szükséges abszolút minimumra kell korlátozni, az Európai Unió befagyasztását jelentené, és Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja nem érthet egyet ezzel. Hiszünk Európában, hiszünk annak politikáiban és abban, hogy ezekhez finanszírozás szükséges, mert, biztos úr, az EU is nem költséget, hanem inkább hozzáadott értéket jelent a nemzeti politikák számára. Amint azt az előadó megjegyezte, teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a költségvetésnek az Európa 2020 stratégia, a versenyképesség és foglalkoztatás megvalósítására kell törekednie, de ez a fő szempont a továbbiakban nem terelheti el a figyelmünket az Unió külső fellépésének állandó alulfinanszírozásáról. Ez nem egyeztethető össze az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács azon céljával, hogy az Unió kiemelkedő globális szereplővé váljon, ahol az infláció növekedése pusztán 2,9%. Az előterjesztett javaslat megnehezíti, hogy teljesítsük a nyilvánosság igényeit és saját, az egész világon a béke, a fejlődés, a nemzetközi stabilitás és az emberi jogok előmozdítására vonatkozó kötelezettségünket A Külügyi Bizottság számára fontos kérdésekre helyezem a hangsúlyt. Mindenekelőtt a költségvetésben világosan meg kell jelennie az európai szomszédságpolitika, különösen a mediterrán dimenzió felülvizsgálatának. Először is, biztos úr, ami Palesztinát, a közel-keleti békefolyamatot és az Egyesült Nemzetek

3

4

HU


Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatalát illeti, a Bizottság javaslata 100 millió eurós költségvetési csökkentést ajánl. Úgy gondolom, hogy a közel-keleti béke elég kényes kérdés, az UNRWA munkája pedig elég fontos ahhoz, hogy ne legyen kitéve évről évre annak a játszadozásnak, hogy a Bizottság alacsonyabb számadatokat javasol, mint amelyek aztán a költségvetési eljárással kapcsolatos tárgyalás során felvetődnek. Biztos úr! A földközi-tengeri térség nagyon fontos, de ez nem mehet az Európai Unió külső fellépésének más területei rovására. Csak hogy egy példát említsek, itt van Latin-Amerika és annak közismert alulfinanszírozása. E gyalázatos alulfinanszírozás mellett azon országok, amelyek részesülhetnének az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal és területekkel folytatott együttműködés finanszírozási eszközének (ICI+) forrásaiból – rögtön befejezem, elnök úr –, nem tudják kihasználni ezt a lehetőséget, mert még nem született megoldás az eszköz jogalapjával kapcsolatos problémára. A bővítés és a Stabilitási Eszköz számára szintén biztosítani kell a szükséges finanszírozást, továbbá a többoldalú kérdésekhez, például a UN Women (az ENSZ női jogegyenlőséggel és esélyegyenlőséggel foglalkozó hivatala) tevékenységéhez való európai uniós hozzájáruláshoz. Még egyetlen másodperc, elnök úr, hogy elmondhassam, hogy azt is lehetővé kell tenni számunkra, hogy rugalmasak lehessünk a költségvetés felhasználása tekintetében. Jorgo Chatzimarkakis, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr! A költségvetési ellenőrzés szempontjából az Európai Uniót gyakran vádolják azzal, hogy hanyagul kezeli a kiadásokat. Ki a felelős ezért? Mintegy 80%-ban tulajdonképpen maguk a tagállamok közösen felelnek a kiadásokért. Gyakran maguk a tagállamok. Mindnyájan emlékszünk arra, hogy a brit miniszterelnök, Cameron úr mennyire mondogatta az Európai Parlament elnökének, hogy ahelyett, hogy még több pénzt kérünk, először biztosítanunk kell a pénzeszközök hatékonyabb felhasználását. Vajon 2010-ben melyik ország volt a legnagyobb jogsértő? Az Egyesült Királyság. 2010-ben az összes brit programot leállították. Mi ennek az oka? Az, hogy a szabályok túl bonyolultak. Ezért arra szeretném kérni képviselőtársaimat, és különösen a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt küzdjön az egyszerűbb szabályokért, a hatékonyabb és könnyebben érthető ellenőrzési rendszerekért, valamint az új alkotóelemek bevezetéséért. Ha például a kutatáspolitika magában foglalná a különösen sikeres, innovatív projektre vonatkozó jutalmazást vagy díjat, sokkal könnyebb lenne az ellenőrzés. Ugyanez vonatkozik a kohéziós politikára, ahol ösztönző hatásokat érhetnénk el a projektekhez kapcsolódó hitelek biztosítása révén. Rengeteg lehetőségünk van az innovációra. Bátran előre kell lépnünk. Pervenche Berès, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. – (FR) Elnök úr, biztos úr! A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság az aggasztó tények figyelembevételével határozta meg prioritásait: a gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság továbbra is hatalmas pusztítást végez, jelenleg a munkanélküliek száma 23 millió, beleértve 5,2 millió fiatalt. A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások végrehajtásáról szóló állásfoglalásában az Európai Parlament arra kérte az Európai Tanácsot, hogy „ne tekintse másodlagos szempontnak a foglalkoztatási kérdéseket a Bizottságnak az éves növekedési

23-06-2011

23-06-2011

HU


jelentésben szereplő, arra vonatkozó ajánlása vizsgálatakor, hogy a szigorú költségvetési konszolidáció váljon a 2011–2012-es időszak elsődleges prioritásává”. A költségvetés szempontjából ezt a követelményt a gyakorlatban az Európa 2020 stratégia öt alapvető célja erőteljes támogatásának formájában kell teljesíteni, elsősorban a foglalkoztatási ráta növelésével és a szegénység, illetve a társadalmi kirekesztés által érintett vagy veszélyeztetett emberek számának csökkentésével. A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság hangsúlyozza, hogy e célok szükségessé teszik, hogy az EU költségvetése összehasonlítható, összeegyeztethető és kiegészítő legyen a tagállami költségvetések vonatkozásában. Őszinte köszönetet mondunk az előadónknak, Francesca Balzaninak, mivel tudjuk, milyen határozottan támogatja a bizottság által elfogadott álláspontot. László Surján, a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (HU) A Regionális Fejlesztési Bizottság megtárgyalta és örömmel támogatja az előterjesztést. Úgy látja, hogy elég körültekintő, és jó felkészülést biztosít nemcsak magára a trialógusra, hanem a későbbiekben az egész költségvetési folyamatra. A Regionális Fejlesztési Bizottság számára természetesen a legfontosabb a kohéziós politikának a finanszírozása, és figyelmeztetünk arra, hogy a hétéves ciklus természetes folyamán most eljutottunk abba a fázisba, amikor a tagállamok egyre nagyobb és nagyobb összegeket hívnak le, vagy próbálnak lehívni és tudnak elkölteni az elképzelt programok alapján. Saját hazámban az a helyzet, hogy az elmúlt egy évben kétszerannyi összeg jött be, mint amennyit korábban két év alatt meg szoktunk kapni. Tehát ez is mutatja a felgyorsulást, aminek persze belső okai is vannak, de a többi tagállamban is megfigyelhető ez a jelenség. Ezért reméljük azt, hogy ez a politika határozott támogatásban részesül. Luis Manuel Capoulas Santos, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (PT) Elnök úr! Három kulcsfontosságú kérdést emelnék ki a közös agrárpolitika (KAP) 2. alfejezete kapcsán. Ami az első pillért illeti, nincsenek jelentős problémák, mivel a kiadásoknak körülbelül a 90%-át teszi ki, a végrehajtási arány pedig hozzávetőleg 100%, így hát örülünk a 2012-re vonatkozó kiadások 3%-os növelésének, mivel ez pontosan megfelel a KAP – mint tudjuk – fokozatos, 2013-ig tartó bővítésével kapcsolatos költségeknek. A második pillér sem jelent különösebb problémát, mert az előirányzatok növekedtek. Ez kedvező lépés, mivel a programozási időszak közepén tartunk. Tekintettel a válságra és azon nehézségekre, amelyekkel bizonyos tagállamok a társfinanszírozás terén szembe találják magukat, fontos, hogy felgyorsítsuk a körülbelül 70%-ot kitevő második pillér végrehajtását. A harmadik kérdés, amit szeretnék felvetni – és véleményem szerint ez a legfontosabb –, bizonyos egyedi programokkal kapcsolatos. A Törvényszék ítéletével összhangban az iskolagyümölcs és iskolatej program, és különösen a leginkább rászorulók támogatására irányuló program a végén lényegesen kevesebb finanszírozásban részesült, mert elrendelték, hogy a többletforrások csak intervenciós mechanizmusokon keresztül vehetők igénybe és használhatók fel. Egy ilyen intenzív válság idején, mint a mostani, a szolidaritás nem lehet pusztán politikai prioritás, mindenekelőtt lelkiismereti kötelességnek kell lennie. Ezért felhívom a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ennek az igazságtalan helyzetnek a megszüntetése érdekében terjesszen elő jogalkotási javaslatokat.

5

6

HU


Olle Ludvigsson, a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója. – (SV) Elnök úr! A Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében három prioritási területet szeretnék kiemelni. Először is az új európai felügyeleti hatóságoknak megfelelő finanszírozásban kell részesülniük. A pénzügyi piacok stabilitása szempontjából döntő fontosságú, hogy erőteljesebb szerepet legyenek képesek betölteni. Amikor a hatóságok új feladatokat kapnak, azonnal növelni kell a forrásaikat. Hosszabb távon közelebbről meg kell vizsgálnunk, hogy a jelenlegi tervek szerinti munkaerő-létszám valóban elegendő lesz-e. Másodszor a Bizottságnak fel kell készülnie a gazdasági ügyekkel kapcsolatos humán erőforrás növelésére a gazdaságirányítási csomag elfogadását követően. Az aktualizált rendelkezéseket rögtön a kezdetektől hatékonyan kell kezelni. Harmadszor a költségvetésben teret kell biztosítani az uniós statisztika minőségének javításához. A silány gazdasági statisztika a gazdasági válság egyik okának tekinthető. Reinhard Bütikofer, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményének előadója. – (DE) Elnök úr, Lewandowski úr, Balzani asszony! Először is, bizottságom nevében szeretnék hálás köszönetet mondani Balzani asszonynak az általa végzett kemény munkáért és szoros együttműködésért. Nagyon jó példával jár elől. Lewandowski úr, Ön kijelentette, hogy a szokásos megközelítés nem elfogadható. Természetesen teljesen igaza van. Ha azonban az Európa 2020 stratégiában megvizsgáljuk az energiával kapcsolatos kiemelt területet, nyilvánvaló, hogy a Bizottság vajmi kevéssé hajlandó folytatni az eddigiek szerint, mert a kiemelt terület nem kapta meg a teljes mértékű finanszírozást. Még az energiapolitika egyik fontos területén is csökkentésekre kerül sor, és ennek aztán tényleg nincs semmi értelme. Ahogy az amerikaiak mondják, ne csak beszéljünk, cselekedjünk is, és ne vállaljunk olyan kötelezettségeket, amelyeket aztán nem tudunk teljesíteni. Másodszor, mi, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság tagjai biztosítani szeretnénk, hogy a jelentősebb projektekkel – mint például a nukleáris fúziós reaktor létrehozására irányuló ITER és a GALILEO PAS globális navigációs rendszer – kapcsolatos költségek drasztikus növekedése többé ne csorbítsa a kutatási költségvetést. Ezzel a témával kapcsolatban javaslatokat terjesztettünk elő, és örülnénk, ha kedvező fogadtatásra találnának. Végül is tulajdonképpen a kis- és középvállalkozásokról van szó. Szeretnénk megállapítani a kutatással és innovációval kapcsolatos finanszírozáshoz, valamint az innovatív pénzügyi eszközökhöz való hozzáférésükre vonatkozó prioritásokat. Franziska Keller, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr! Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nagyon örül a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség vonatkozásában végrehajtott forrásnövelésnek, ugyanakkor úgy gondolja, hogy az új intézkedések és programok elfogadása előtt a meglévőket megfelelően értékelni kell, és az értékeléseket kell alapul venni az új programok összeállításához. Látunk lehetőséget a szinergiák kihasználására és az átfedések elkerülésére, a dolgok egyszerűsítésére, valamint annak biztosítására, hogy minden uniós szintű intézkedésünk egyértelmű hozzáadott értéket képviseljen. Az Állampolgári Jogi Bizottságnak határozott meggyőződése, hogy meg kell vizsgálnunk, éppen most mi is történik körülöttünk, valamint növelnünk kell kiadási kapacitásainkat a menekültek védelme, továbbá a romák integrációja terén. Az összes intézménynek képesnek kell lennie arra, hogy ellássa a feladatait.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Végezetül – és ez a Bizottság számára is érdekes lehet – az Állampolgári Jogi Bizottság határozottan úgy gondolja, hogy a SIS II költségvetésének jelentős része kerüljön tartalékba, mivel még nincsenek egyértelmű eredmények. Ezenkívül úgy véljük, hogy a személyzetére fordítandó kiadások bizonyos részeit is tartalékba kell helyezni, amennyiben az EU-nak a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programja (TFTP) – amelynek megvitatására eddig csak a Bizottságban került sor, az Állampolgári Jogi Bizottságban még nem – nem valósul meg. Barbara Matera, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az Európában tapasztalható nehéz gazdasági és pénzügyi helyzet előtérbe helyezte az egyes tagállamok gyengeségeit, amelyek keményen küzdenek azért, hogy elkerüljék az államadósság-válságot. A válság következtében drasztikusan csökkentek a munkahelyteremtés és a növekedés szempontjából kulcsfontosságú területekkel kapcsolatos állami beruházások. Az Európa 2020 stratégia – amely központi jelentőségű a 2012. évi költségvetés szempontjából – javaslatot tesz az ördögi körből való kitörés módjára. Bár elismerem, hogy a Bizottság felelősségteljesen járt el a 2012-re tervezett, előirányzott összegek tekintetében, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság költségvetéssel megbízott előadójaként sajnálatosnak tartom, hogy az olyan programok forrásainak minimális növelésére került sor, mint például a PROGRESS, amelynek a fiatalokra, a szegénység elleni küzdelemre és a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányuló fontos kezdeményezések megvalósítása feladata, és a Daphne program, amely a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre vonatkozó politikákkal kapcsolatos. Ezért végeredményben úgy gondolom, hogy elengedhetetlen, hogy a 2012. évi költségvetés konkrétabban tudjon reagálni az Európa előtt álló kihívásokra. Giovanni La Via, a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A költségvetési eljárásban résztvevő három intézménynek nem egyszerű a feladata, és magában foglalja a források mértékének meghatározását az előző évek kötelezettségvállalások, valamint az Unió előtt álló kihívások figyelembevételével. Az a cél, hogy egyensúlyt próbáljanak teremteni a növekedés és a fejlődés iránti követelmények, valamint a felelős megszorítások szükségességének felismerése között. A Parlament ma szavazni készül erről a fontos dokumentumról, amely felhatalmazást jelent, azaz meghatározza a Tanáccsal való tárgyalások során követendő konkrét irányt. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja szerette volna kiegészíteni az előadó, Balzani asszony által előterjesztett dokumentumot – akinek természetesen megköszönjük a munkáját –, hogy ilyen módon elősegítse annak hangsúlyozását, hogy elegendő forrásra van szükség a 2012. évi költségvetés szempontjából központi jelentőségű Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek finanszírozásához, valamint hogy a közösségi költségvetés kulcsfontosságú szerepet tölt be a tagállami politikák kiigazítására szolgáló módszerként. Prioritásaink közé tartozik az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés, a kutatás, fejlesztés, növekedés, innováció és a munkahelyek támogatása, valamint a kis- és középvállalkozások fejlődésének ösztönzése. Úgy gondolom, hogy Európa csak az ezen ágazatokban megvalósuló befektetések révén lábalhat ki a válságból. Támogatom az európai hozzáadott értékkel kapcsolatos elképzelést, és ezt a hozzáadott értéket a költségvetési és pénzügyi tervezéssel kell elérni.

7

8

HU


Úgy vélem, egy külön megjegyzést kell fűznöm a többlet kérdéséhez. Én személy szerint támogatom azt a kérést, hogy az el nem költött pénzeszközöknek az Európai Unió költségvetésében kell maradniuk, de ezt a következő többéves pénzügyi keretből kell biztosítani, mert pillanatnyilag nincs olyan jogalap, amely lehetővé tenné az Unió számára, hogy visszatartsa ezeket a pénzösszegeket. Ugyanez vonatkozik a késedelmes fizetésért felszámított bírságokra és kamatra. Végezetül szeretném megjegyezni, hogy idén el kell kerülnünk, hogy megismétlődjön, ami tavaly decemberben történt, ehelyett a jövő júliusi háromoldalú egyeztetéstől kezdődően meg kell próbálnunk megtalálni az egyensúlyt a tagállamokkal. Ugyanakkor nem fordulhat elő az, hogy ne tudjunk elegendő finanszírozást biztosítani Európa stratégiai politikái és intézkedési prioritásai számára, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az Unió ismét ténylegesen mozgásba lendüljön és 500 millió európai polgár számára. Edit Herczog, az S&D képviselőcsoport nevében. – (HU) Üdvözlöm a biztos urat és a képviselőtársaimat! A 2012-es költségvetés lényegében nevezhető a gazdasági kormányzásról szóló jogszabálycsomag kistestvérének is, hiszen ugyanúgy a költségvetési egyensúly, a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése, a foglalkoztatottság, a versenyképesség növelése a cél megfelelő gazdaságpolitikai, költségvetésipolitikai eszközök alkalmazásával. Eredményekre van szükségünk, munkahelyekre van szükségünk, növekedésre van szükségünk, iparpolitikára van szükségünk, azaz erős európai gazdaságra van szükségünk. Nem lehet egy instabil euró mellett a GDP növekedésében reménykedve a tagállamoktól azt várni, hogy GDP-arányos uniós befizetésüket márpedig a válság és recesszió ellenére is kezdjék növelni. Ugyanakkor szilárd gazdasági alapokat kell teremteni ahhoz, hogy az unió, amelyet elképzelünk magunknak, valóban polgárai szolgálatában tudjon állni. Ehhez megfogalmaztuk a céljainkat. Meg kell valósítanunk az EU 2020-as stratégiát. Európa számára a hanyatlás helyett a növekedés, a vezető innovációs térség, azaz ipari, technológiai forradalom útját kell kiköveznünk. A 2012-es költségvetés része kell legyen a 2020-as stratégiánk elérésének. Most ennek a 10 éves programnak a második évéről beszélünk. Nem mondhatjuk azt, hogy kérem szépen ez majd csak később fog megállni. Emiatt nem elég megszorításokat vagy az Európai Unió kurtítását ajánlanunk az európaiaknak. A 2012-es költségvetési tervezet és a 2013-as megvalósításhoz szükséges 7-es számú kutatási keretprogram mindenképpen ezt a célt kell szolgálja. Carl Haglund, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani kitűnő előadónknak a kiváló munkáért. Én is örülök annak, hogy az Európa 2020 stratégia alkotja e munka alapját. Azon döntések, amelyeket a jövővel kapcsolatban meg kell hoznunk, nem várhatnak az új többéves pénzügyi keret hatálybalépéséig; valóban már most el kell kezdenünk ezt a jövővel kapcsolatos munkát, e tekintetben pedig 2012 és 2013 vitathatatlanul döntős fontosságú lesz. Ugyanakkor alkalmasint emlékezetünkbe kell idéznünk, hogy a 2011. évi költségvetés összeállítása elég nehéz folyamat volt. Nem tudtunk megállapodni az Európai Tanáccsal egy közös megközelítésben. Erre való tekintettel sajnos az a helyzet, hogy a Bizottság által a 2012. évi költségvetés tekintetében javasolt jelentős forrásnövelést kell kifogásolnunk. Mi, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport tagjai úgy gondoljuk, hogy túl nagy mértékű ez a növelés. Ezért előterjesztettünk egy olyan módosítást is, amely arra irányul, hogy a költségvetés erősebben a valóságban gyökerezzen, ami valami olyasmi, amit remélhetőleg a többi képviselőcsoport is támogatni tud, amikor a mai napon később szavazásra kerül majd sor.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Valami mást is szeretnék kiemelni, mégpedig azt, hogy elég furcsa beidegződés alakult ki, ami által bizonyos területekre túl sok forrást irányzunk elő annak ellenére, hogy tudjuk, hogy e pénzeszközöket felhasználatlanul fogják visszaküldeni az év végén, illetve valójában a következő évben. Semmit sem tehetünk az ellen, hogy Unión belüli számos tevékenység vonatkozásában túlzott mértékű forrásokat irányzunk elő? Elengedhetetlennek tartjuk, hogy tudomásul vegyük az európai gazdasági tényeket. Ez sajnos azt jelenti, hogy a jövő évi költségvetés nem lehet olyan nagy, mint amilyennek a Bizottság szerint lennie kellene. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a Tanácsnak viszont fel kell ismernie, hogy az úgynevezett zéró növekedés sem megoldás, hanem bizonyos új forrásokra van szükségünk az általunk elfogadott prioritásokhoz. Meg kell találnunk az arany középutat, és a képviselőcsoportunkban legalábbis úgy gondoljuk, hogy ez csak akkor sikerülhet, ha mindenki vállalja a felelősséget. Lajos Bokros, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A görög állam tulajdonképpen fizetésképtelen. Már nem az a kérdés, hogy szüksége van-e adósságelengedésre, hanem hogy mikor kerüljön erre sor. Minél előbb, annál jobb. Elképesztő, hogy az európai intézmények mennyire nincsenek tisztában a probléma jellegével. Nem likviditási válságról van szó, hanem súlyos fizetőképességi válságról, ami azt fejezi ki, hogy a görög gazdaság nemzetközi viszonylatban nem versenyképes. Nemcsak hogy felesleges, hanem kifejezetten nemkívánatos eredményre vezet, ha a görög adófizetőkre még több adósságot halmoznak. Ahhoz, hogy Görögország elkezdjen kilábalni a pénzügyi válságból, az állami és a magánhitelezőknek is el kell engedniük és el kell nyelniük az adósságteher egy részét. A francia, német és különösen a görög bankokat újra kell tőkésíteni. Miután hatalmas mennyiségű görög államkötvényt vásárolt, és sokat fogadott el biztosítékként, az EKB csapdába került. Húsz évvel ezelőtt, amikor elkezdődött az átalakulás a volt kommunista országokban, az egyik legfontosabb strukturális reform az volt, hogy létrejött egy független központi bank az államadósság pénzesítésének szigorú jogi tilalmával. Az EKB alapvetően a kommunista országok gyakorlatát követte. Megbízatása tekintetében egyértelműen összeférhetetlenség tapasztalható, és ennek következményeit most az euróövezet szenvedi meg. A 2012. évi költségvetést pontosan ebben az összefüggésben kell megvizsgálnunk. A jövő év vonatkozásában illúzió lenne a tagállami hozzájárulások növekedésére számítani arra való tekintettel, hogy az adófizetőkre egyébként is nagy valószínűséggel hatalmas teher hárul. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, és nem tolhatjuk félre az öt megbízható és fizetőképes ország elnökének és miniszterelnökének levelét. Figyelmeztetésként a tavaly év végi nehéz tárgyalások tapasztalatait és a Parlament frusztráló kudarcát is fel kell idéznünk. Az EP-küldöttség háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásának sokkal mértékletesebbnek, ugyanakkor realistábbnak kell lennie, ha a Parlament továbbra is meghatározó szereplő szeretne maradni, figyelembe véve az EU hatalmas jövőbeni kihívásait. Helga Trüpel, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Lewandowski úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretném kifejezésre juttatni, hogy általánosságban támogatom a Lewandowski úr által azzal kapcsolatban elmondottakat, hogy válság idején az a fontos, hogy biztosítsuk a megfelelő egyensúlyt a megtakarítások szükségessége, a finanszírozás hatékony felhasználása, a megszorító intézkedések, ugyanakkor a beruházási készség és képesség között, hogy ne állítsuk le teljesen a gazdaságunkat. Támogatom ezeket

9

10

HU


az általános iránymutatásokat, és úgy gondolom, hogy költségvetésünk tekintetében is viszonyítási pontul kell szolgálniuk. Most az a kérdés, hogy a Lewandowski úr által nagyon helyesen említett követelmény valójában teljesíthető-e. A Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja szemszögéből számos terület kifogásolható. Ha kiemelünk egy konkrét projektet, a nukleáris fúziós reaktor létrehozására irányuló ITER-t, nyilvánvaló, hogy egy olyan projektről van szó, amelynek forrásai a jövő évi költségvetésben a legnagyobb mértékben növekszenek, azaz 740 millió euróval. Ez lenne a megfelelő üzenet akkor, amikor más kutatási projektek, különösen a megújuló energiával kapcsolatos projektek finanszírozása csökken? Szeretnénk komolyan venni a Bizottság és az Európai Unió állításait, miszerint valóban szándékukban áll felvenni a küzdelmet az éghajlatváltozás ellen, és elmozdulni a megújuló energia felhasználásának irányába, de aztán azt tapasztaljuk, hogy e projekt finanszírozását kiemelt prioritásként kezelik, és úgy gondoljuk, hogy ez rossz döntés. Ezért nem támogathatjuk ezt a tárgyalási felhatalmazást annak ellenére, hogy szerintünk nagy része megfelelő. Miguel Portas, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr! Képviselőcsoportom egyetért a kormányokkal való tárgyalásra vonatkozó felhatalmazással, amelyet ma készülünk elfogadni, mindazonáltal szeretnék felvetni egy olyan politikai kérdést, amely nem szerepel a szóban forgó dokumentumban, és amely a mostanában Görögországban és hazámban, Portugáliában történtekkel, valamint Jean-Claude Juncker legutóbbi nyilatkozataival kapcsolatos. E két ország, és a jövőben talán még mások is, annak lesz kitéve, hogy a megmentési politikák ördögi körébe kerülnek, ami által megmentésük más megmentését szolgálja. Ennek a megszorításokkal kapcsolatos pokolnak nyilvánvaló következményei vannak az állami beruházások és a munkahelyteremtés csökkenő mértéke tekintetében. Mindenképpen elengedhetetlennek tartom, hogy az EU rendelkezhessen ezen országoknak 2012-ben és 2013-ban a strukturális alapokból történő finanszírozására vonatkozó politikával. Ez nem csupán azzal jár együtt, hogy a források rendelkezésre állnak majd ezen alapokból, hanem különleges feltételekkel is, amelyek a társfinanszírozás csökkenését vonják maguk után: azaz kevesebb nemzeti hozzájárulás szükséges olyan finanszírozásokhoz, amelyek munkahelyeket teremtenek, és amelyek jövedelmező beruházást jelentenek. Ez feltétlenül döntő fontosságú kérdés a következő két év tekintetében. Marta Andreasen, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Miközben arról vitázunk, hogyan lehet megmenteni Görögországot egy olyan fizetésképtelenségből, amely világszerte gazdasági és pénzügyi vihart okozhat, a tisztelt Ház a 2012. évi saját költségvetésének közel 5%-kal történő növelését kéri. Ez egyszerűen elfogadhatatlan az európai adófizetők szempontjából, és nem járul hozzá az uniós intézmények hitelességének növeléséhez. Az EU költségvetése nem eddig sem húzott ki bennünket a válságból és ezután sem fog. Van számos olyan területe a költségvetésnek, ahol csökkenthetnénk a kiadásokat, ezt mindnyájan tudjuk. A sikertelen projekteket meg kell szüntetni. Egyszerűen le kell állítani az olyan projektek finanszírozását, ahol szabálytalanságok fordultak elő, illetve az olyan régiók számára nyújtandó finanszírozást, ahol a polgárok jogait figyelmen kívül hagyják. Ha a józan ész kerekedik felül, ez a Parlament az EU 2012. évi költségvetésének csökkentését fogja megszavazni. Ha nem ez következik be, a már amúgy is harcra kész uniós polgároknak védelmük érdekében saját államfőikre kell támaszkodniuk.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Lucas Hartong (NI). – (NL) Elnök úr! Ma az EU 2012. évi költségvetését vitatjuk meg. A Holland Szabadságpárt (PVV) természetesen hevesen ellenzi a tervezett, közel 5%-os forrásnövelést. Mindenféle kiemelt kezdeményezések mennek át felülvizsgálaton, és az eredmény az, hogy még több pénzt pumpálnak bele értelmetlen európai ügynökségekbe az adófizetők pénzén. A költségvetés legfontosabb részlete azonban az a többlet 1,3 milliárd euró, amely a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktorral (ITER) kapcsolatos projekthez szükséges. A projekthez szükséges forrásokat a jelenlegi többéves költségvetés más alfejezeteiből kell elvenni, ez pedig azt jelenti, hogy most itt annak a költségvetésnek a felülvizsgálatával foglalkozunk. Következésképpen minden tagállamnak a 2012. évi költségvetésről kell szavaznia. Ez fantasztikus hír, mivel eszerint a holland kormány élhet azon jogával, hogy csak akkor hagyja jóvá a költségvetést, ha teljesen megfelel annak a szabálynak, hogy semmilyen forrásnövelésre nem kerülhet sor, és ez az, amit a holland kormány támogat. Felhívom Hollandiát és a hasonlóan gondolkodó európai tagállamokat, hogy csak nyugodtan éljenek e jogukkal. Salvador Garriga Polledo (PPE). – (ES) Elnök úr! Lewandowski úr többnyire ésszerű dolgokat mond, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja éppen ezért támogatja. Idén a költségvetésre vonatkozó felhatalmazás még fontosabb, mint az előző években volt, mivel 2012-ben fogjuk megtárgyalni a következő pénzügyi tervet. Tulajdonképpen a 2010. júniusi háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazás meghiúsulása igen komoly problémákat okozott a novemberi megállapodással kapcsolatban. Ezért reméljük, hogy most az intézményekben a tavalyihoz képest nagyobb mértékű a konszenzusra való készség. Ezen túlmenően Balzani asszony nagyon ésszerű felhatalmazást dolgozott ki, mivel magában foglalja az összes feltételt, amelyeket meg kell vitatni a következő pénzügyi terv kapcsán. Hangsúlyozza az Európa 2020 stratégia és a költségvetés számszerűsítésének, valamint annak fontosságát, hogy figyeljünk oda a még szabad előirányzatokra, a költségvetés biztonságára és hitelességére. A 2012. évi költségvetés és a következő pénzügyi terv mindezt magában fogja foglalni. Ennélfogva elengedhetetlen, hogy ez a felhatalmazás és a háromoldalú egyeztetés sikeres legyen, mert a 2012-re vonatkozó költségvetési megállapodás kimenetele nagymértékben meghatározza a következő pénzügyi tervvel kapcsolatos intézményközi tárgyalások sikerét. Fölöttébb támogatjuk az Európai Bizottságnak a kifizetési előirányzatok 4,9%-os növelésére vonatkozó kérését. Annak, aki nem hajlandó ilyen szemszögből szemlélni a dolgokat, csak meg kell néznie a költségvetés idei végrehajtását és azon jelentős problémákat, amelyek az elegendő kifizetések előteremtése során tapasztalhatók, például a szolidaritási eszköz elindítása kapcsán, amely bizonyos rászoruló európai régió javára szolgál. Estelle Grelier (S&D). – (FR) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónknak, és szeretném dicséretemet kifejezni a háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásról szóló szövegtervezet minősége miatt, amely hangsúlyozza, hogy végre sürgősen rendelkezésre kell bocsátani az éves költségvetési kereteket az Európa 2020 stratégia javára, mégpedig olyan módon, amely összhangban áll az európai szemeszterrel kapcsolatos felfogással.

11

12

HU


Mindazonáltal a tárgyalások nehéznek ígérkeznek, mivel a Bizottságnak az a vezérelve, hogy egy szoros költségvetés előterjesztésével megfeleljen a tagállamok által előírt megszorítási követelményeknek, miközben figyelmen kívül hagyja a polgárok szükségleteit. Ebben a vonatkozásban jellemző, milyen sors vár a leginkább elszegényedett népességre irányuló élelmiszer-segélyezési programokra. Biztos úr! Több képviselőtársaimhoz hasonlóan a sajtóból értesültem arról, hogy az Európai Bizottság a leginkább rászoruló személyeknek szóló program drasztikus csökkentését tervezi. Ilyen módon negyedére, az idei 500 millióról a következő évben 113 millióra csökkenne a program kerete. Az Unió az európai szolidaritás szellemében jelenleg évente fejenként 1 eurót költ e polgárok élelemhez való alapvető jogának védelmére. Ennek a szimbolikus 1 eurónak az önös nemzeti érdekek és a költségvetési megszorítások oltárán való feláldozása jól szemlélteti Európa erkölcsi és politikai kudarcát. Gyakran elhangzik, hogy az emberi társadalom fejlettségi szintje azon mérhető le, hogy bánik a legkiszolgáltatottabbakkal és a leginkább rászorulókkal. Az, hogy ezen élelmiszer-segélyezési program felszámolására technikai és jogi nehézségeket hoznak fel ürügyként, nem csupán az érintettek, hanem Európa hitelessége és az Európáról kialakult kép szempontjából is katasztrofális. A Bizottság bolondot csinál az európai parlamenti képviselőkből és az általuk képviselt polgárokból azzal, hogy áprilisban pénzösszegekre tesz javaslatot, majd két hónappal később negyedére csökkenti azokat. Biztos úr! Remélem, meggondolja magát e konkrét döntéssel kapcsolatban, és meghallgatásra találnak a politikai célkitűzések és a költségvetési elképzelések, amelyek kifejezésre jutnak a háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásban. James Elles (ECR). – Elnök úr! Szeretnék gratulálni az előadónak. Nehéz feladat hárult rá a jelenlegi körülmények között, amikor is a célokat a 2020 stratégia határozza meg, és kevesen vannak azok, akik nem értenének egyet azzal, hogy számtalan különböző projektet kell finanszírozni. A valódi problémát az okozza, hogyan finanszírozzuk ezeket a célokat napjaink még borzalmasabb körülményei között – ahogy azt az Európai Tanácsban és az euróval kapcsolatos tárgyalásokon is tapasztaljuk, valamint ahogy azt kollégám, Bokros úr is említette. Képviselőcsoportunk úgy gondolja, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy mi a legelőnyösebb, valamint a költségvetés azon területeire, ahol ténylegesen csökkentést lehetne végrehajtani. A Bizottság elkezdte jelezni ezt azzal, hogy csökkentsük nullára az adminisztrációval kapcsolatos költségeket, de talán vannak még más területek is, amelyekre a költségvetési eljárás során nem helyeztünk hangsúlyt. Az ősz közeledtével komoly vizsgálatra lesz szükség, és ezzel a témával kapcsolatban mintegy 60 kérdést tettünk fel a Bizottságnak azzal a céllal, hogy állapítsuk meg, hol nem megfelelő a végrehajtás. Máskülönben Oscar Wilde találó meghatározásában szereplő cinikus emberhez hasonlóan olyan helyzetbe kerülünk, ahol „az emberek mindennek ismerik az árát, de az értékét semminek sem”. Angelika Werthmann (NI). – (DE) Elnök úr! A 2012. évi költségvetési tervezetben első alkalommal fordul elő, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit körültekintően összekapcsolják a költségvetési eljárással. Ennélfogva örömmel fogadtuk a Balzani asszony által végzett munkát.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Európában a fiatalok körében átlagosan 20%-os a munkanélküliség, Spanyolországban pedig még a 40%-os szintet is eléri. Ezek aggasztó számadatok. Ismeretükben könnyen érthető, hogy miért vannak az utcákon a fiatalok például a Puerta del Solon, és miért is beszélünk egyre gyakrabban egy elveszett generációról. Sokkal többet kell tennünk a fiatalokért. Ami az Európa 2020 stratégiát illeti, a Bizottság szerint a kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos finanszírozás körülbelül 43,5%-a segítené elő a 2020-as célkitűzések elérését. Ezért felkérem a Bizottságot, hogy az idei költségvetési eljárás során több lehetőséget biztosítson a források átcsoportosítására a hosszú távú célok megvalósítása érdekében. Derek Vaughan (S&D). – Elnök úr! Úgy gondolom, mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy az idei költségvetés és a háromoldalú egyeztetés nehéznek ígérkezik. Ezért nekünk, a Parlamentnek, világosan meg kell határoznunk prioritásainkat és készen kell állnunk arra, hogy megküzdjünk ezekért. Azaz, készen kell állnunk arra, hogy megvizsgáljuk a forrásoknak a saját prioritásainkhoz történő átcsoportosítását. Véleményem szerint prioritásaink közé kell sorolni azon politikákat, amelyek EU-szerte előmozdítják a munkahelyteremtést és növekedést, különösen akkor, amikor a tagállamok csökkentik kiadásaikat. A kohéziós politika és a strukturális alapok például kulcsfontosságúak abból a szempontból, hogy régióinkban ösztönzik a növekedést. Ennélfogva megfelelő finanszírozást igényelnek, és jómagam támogatom a strukturális alapok forrásainak növelését. Az egyetemeinken és tudományos intézményeinken belüli kutatás és fejlesztés szintén fontos. Az innováció elengedhetetlen, a kutatás és fejlesztés eredményei pedig projektek, üzleti vállalkozások és munkahelyek formájában jelenhetnek meg a gyakorlatban. Ezenkívül döntő fontosságúak az infrastrukturális beruházások is. A közlekedéssel, energiahálózatainkkal és a szélessávú szolgáltatások fejlesztésével kapcsolatos beruházások, különösen a mi régióinkban, ösztönzik a munkahelyteremtést és a növekedést. Végezetül, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az EU-ra új kötelezettségek hárulnak, nekünk pedig készen kell állnunk arra, hogy ezekhez pénzeszközöket rendeljünk. Arra szeretném kérni a Bizottságot, hogy a jövőben ezt is vizsgálja meg. Anne E. Jensen (ALDE). – (DA) Elnök úr! Már jól látható, hogy ez alkalommal a befizetések jelentik a problémát, és hogy a Tanácson belül sok olyan ország van, amelyik nem hajlandó fizetni. Erre nyilvánvalóan megoldást kell találni. Ez azonban nagymértékben függ attól, hogy a tagállamok hogyan tudják felhasználni a strukturális alapok előirányzatait. Rendkívül fontosnak tartom annak biztosítását, hogy ne valljanak kudarcot azon törekvéseink, hogy az energia területe nagyobb prioritást kapjon a 2012. évi költségvetésben. Biztosítanunk kell, hogy pénzeszközöket irányozzunk elő a megújuló energiára vonatkozó európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) számára. A projektek készen állnak, és nekünk biztosítanunk kell, hogy ezt a tervet elindítsuk. A támogatásunkra van szükség. Másodszor, problémák tapasztalhatók a nukleáris fúziós reaktor létrehozására irányuló ITER projekt terén, amellyel kapcsolatban a Bizottság hatalmas nyomást gyakorol ránk. Valójában azonban a Tanácsra kell nyomást gyakorolni, mert jelenleg ott van a probléma. A Parlament támogatja a projektet, ugyanakkor a Bizottság teljesen tisztában van azzal, hogy azt nem támogatjuk, hogy más kutatási előirányzatok csökkentése révén biztosítsunk forrásokat.

13

14

HU


Seán Kelly (PPE). – Elnök úr! Általánosságban azt lehet mondani, hogy az európai szinten elköltött pénzeknek hozzáadott értéket kell képviselniük, és ennek nyilvánvalónak kell lennie a polgárok számára. Sajnálatos módon a hozzáadott érték és annak szemléltetése két külön dolog. Ez olyasmi, amit alaposabban meg kell vizsgálnunk, esetleg a költségvetés kiigazítása révén, hogy bebizonyítsuk a polgároknak és a tagállamoknak, hogy amit teszünk, annak hozzáadott értéke van. Másodszor, a 2020 stratégia döntő fontosságú az Európai Unió jövője szempontjából. 2020-ban nem csupán a költségvetésünk nagysága, hanem annak alapján fognak megítélni bennünket, hogy teljesítettük-e a 2020 stratégiát. Ha ez sikerül, Európa helyzete jobb lesz: nagyobb lesz a növekedés, több lesz a munkahely, nagyobb mértékű lesz a megújuló energia felhasználása, több pénzt fordítunk majd innovációra, és több vállalkozó lesz. Úgy gondolom, hogy ezt kell célunknak tekinteni. Végül, saját forrásainkra is szükségünk van, és minél előbb rendelkezünk ezekkel, annál kevesebb időt kell szánnunk évente a költségvetés megvitatására. Eider Gardiazábal Rubial (S&D). – (ES) Elnök úr! Először is szeretnék gratulálni az előadónak, Balzani asszonynak az általa elénk terjesztett jelentéshez. A költségvetés valóban az alapvető eszköz, amely az összes uniós politikát támogatja – a közös agrárpolitikát, a kohéziós politikát, a kutatáspolitikát és a külpolitikát. Mindezek értelmetlenek lennének a támogatást biztosító költségvetés nélkül. Biztos úr! Éppen ezért most, a válság idején minden eddigihez képest nagyobb szükségünk van egy szilárd költségvetésre, amely megfelel a jelenlegi szükségleteknek. Ezért arra kérem Önt, hogy az alapvető programok – például a foglalkoztatási program és a fiatalok képzésére szolgáló programok –, illetve a Bíróság által darabokra szedett, a leginkább rászoruló személyeknek szóló program számára irányozzon elő forrásokat. Ezenkívül arra kérnénk a Tanácsot, hogy a továbbiakban ne úgy gondolkozzon, mint egy könyvvizsgáló, hanem ez egyszer vállalja a politikus szerepet, és ne úgy végezze a számításait, hogy megpróbálja elérni, hogyan lehet csökkenteni a kifizetéseket, mert végül a Bíróságon találhatjuk magunkat tekintettel arra, hogy – amint arra Ön is emlékeztetett bennünket, Lewandowski biztos úr – a kifizetések korábbi vállalásokból származó jogi kötelezettségek. Máskülönben egyszerűen nem fogjuk tudni teljesíteni ezeket. João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr! Számos igen fontos döntést kell meghozni az Unió költségvetésének rendkívül szűk keretei között, amelyeknek megváltoztatása szemmel láthatólag nem áll szándékában az EU legfőbb vezetőinek, ilyen módon akadályozzák a valódi konvergenciára és kohézióra vonatkozó bármilyen kilátás kialakulását. Elfogadhatatlan, hogy az EU leginkább kiszolgáltatott gazdaságait érintő rendkívül súlyos válság idején továbbra is tarthatatlan társfinanszírozási követelményeket támasztanak az uniós alapok, különösen a strukturális alapok felhasználására vonatkozóan. Maga a Bizottság is elismeri, hogy ezek az országok kismértékben használják ki az uniós alapokat, mégis ragaszkodnak a társfinanszírozási követelményhez, így a rájuk kiszabott megszorító intézkedések nem teszik lehetővé az állami beruházások garantálását mindenekelőtt azért, mert azokat nyomorúságos szintre csökkentették. Ezért támogatjuk a nemzeti hozzájárulások megszüntetését vagy lényeges csökkentését, hogy maximum 10%-os legyen, hogy a komoly nehézségekkel küszködő országok teljesen kihasználhassák az uniós

23-06-2011

23-06-2011

HU


alapokat, és hogy a pénzösszegeket ténylegesen a leginkább rászorulók használhassák fel ahelyett, hogy azokhoz kerülnek vissza, akiknek a legkevésbé van szükségük rájuk. Véget kell vetnünk az irgalmatlan és megállíthatatlan, divergenciát előidéző erőnek, amelyben az EU elmerül. A költségvetési politika döntő szerepet játszik ebben. Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr! Mindnyájan tudjuk, hogy az Európai Uniónak összébb kell húznia a nadrágszíjat. Nem csupán azért, mert a költségvetés növelése – figyelembe véve a nemzeti takarékossági programokat – arculcsapást jelentene polgáraink számára, hanem azért is, mert végre kell hajtani a jövő évi befizetéseket az állandó európai pénzügyi stabilizációs mechanizmusba. Ezeket a forrásokat a már így is pénzszűkében lévő nemzeti költségvetésből kell biztosítani. Amikor az egyik képviselőcsoport úgy akarja megkerülni a költségvetési korlátokat, hogy a következő évre átviszi az éves költségvetési többletet, amelyet egyébként rendszerint visszafizetnek a tagállamoknak, nyilvánvaló, hogy megpróbálják félrevezetni a polgárokat. Ennek következtében még nagyobb mértékben növekedne a költségvetés, mint ahogy azt a Bizottság javasolta. Valószínűleg igaz, hogy a sok többéves program vonatkozásában tervezett kiadásokat és a kapcsolódó támogatást jelenleg nem lehet csökkenteni, mert máskülönben az EU-t a szerződésszegéssel lehetne vádolni. Véleményem szerint azonban rengeteg lehetőség van a megtakarításra. Az uniós szervek számának csökkentése mellett az a legfontosabb, hogy javítsuk a csalás elleni küzdelemre vonatkozó eljárásokat. Pusztán azáltal, hogy behajtjuk a tévesen kifizetett pénzösszegeket, jelentősen csökkenthetnénk a költségvetésre háruló terheket. Edit Herczog (S&D). – (HU) Így módom nyílik a két konkrét javaslatom megfogalmazására is. A szocialista frakció támogatja az ITER megépítését, ugyanakkor nem fogadja el, hogy százmillió euró költségvetési átcsoportosítás történjen a 7-es számú kutatási keretprogram terhére, hiszen a 7-es számú keretprogramra szükség van az európai célok eléréséhez. Azt szeretnénk, hogy a versenyképességi, innovációs keretprogram, a transzeurópai közlekedési hálózat és a transzeurópai energetikai hálózat finanszírozásához az intézményközi megállapodás 37. pontban engedélyezett 5%-os rugalmasságot kihasználjuk. Ez szükséges és elengedhetetlen feltétele, hogy az európai uniós költségvetés valóban el tudja látni gazdaságélénkítő szerepét. Köszönöm szépen, és gratulálok a jelentéstévőnek. Janusz Lewandowski, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Egy rövid észrevételt szeretnék tenni a háromoldalú egyeztetésünk reményében és két konkrét kérdésre válaszolva, amelyet Capoulas Santos úr, illetve Grelier úr tett fel „a leginkább rászoruló személyeknek” szóló élelmiszer-segélyezési program védelmében. Ismeretes, mi történt: a Bíróság azon ítélete következtében, amely előírja, hogy a program kizárólag a „készletekből” származó élelmiszerekkel rendelkezhet, az 500 millió eurós összeg 113 millió euróra csökkent. Ezért megoldást kell találnunk, és valószínűleg új jogalapot a program számára. Másik rövid észrevételemet Bütikofer úrhoz intézem, aki azt állítja, hogy nem tettünk eleget ahhoz, hogy az energiával kapcsolatos prioritások szerepeljenek a következő költségvetésben.

15

16

HU


El kell fogadnunk, hogy ebben az évben – a beruházási projektekkel, különösen a Nabuccóval és az Azerbajdzsánnal való más projektekkel kapcsolatos késedelmek következtében, valamint amiatt, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál megnyerését követően Azerbajdzsán kiengedett – hatalmas késedelmeink vannak. Sajnálatos módon ez kihat a következő időszakra vonatkozó, a fontosabb energia-összeköttetésekkel kapcsolatos programozásra is. Mindazok számára, akik csökkenteni szeretnék a költségvetést, azt üzenem, hogy a 2012. évi kifizetésekre vonatkozó jogi kötelezettségvállalásaink közé tartozik, hogy Görögország és néhány más, bajban lévő ország felé teljesítsük kifizetéseinket. Megszorító intézkedésekre van szükségük, de beruházásokra is, és jogi kötelezettségvállalásaink a beruházásokra vonatkoznak – arra, hogy a következő évre strukturális támogatást biztosítsunk ezen országok számára. Francesca Balzani, előadó. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Úgy gondolom, hogy ez a rendkívül érdekes vita, amely az egyes bizottságokban folytatott megbeszéléséket követi, bizonyítja, hogy az alapvető stratégiák tekintetében számottevő konszenzus alakult ki a Parlamentben. Sok más dolog közül a költségvetés a legfontosabb, amely kétségtelenül az államháztartási konszolidáció és a növekedés támogatásának szükségessége közötti kényes egyensúly megteremtésének egyetlen és legfontosabb eszköze. Az egyetlen védőbástyánk azzal a veszéllyel szemben, hogy a konszolidáció súlyos, bár visszafordítható pangást idézhet elő az európai gazdaság tekintetében. Ennélfogva a költségvetés központi jelentőségű eszköz. Az Európai Parlament nem egy általánosságban véve ambiciózus költségvetést szeretne, hanem a jelenleg világos és könnyen belátható valamennyi prioritás vonatkozásában szilárd eszközt. Az Európa 2020 stratégiában a legfontosabb prioritás mindenekelőtt a munkahelyekkel kapcsolatos beruházás. Ma, itt az ülésteremben ismét említést tettünk a kutatásról, fejlesztésről, társadalmi kohézióról és az energiáról, az összes olyan prioritásról, amelyek tekintetében szándékaink komolyságának legjelentékenyebb mutatója a költségvetés. Szándékaink komolysága jelenti szilárd intézményi hitelességünket. Ma tehát ez a központi jelentőségű költségvetés sok más tényező között rendkívül fontosnak számít, mert ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy a későbbiekben kötelezettségvállalásaink teljesítésének hajtóerejévé válik, ami nem kis dolog. Ennélfogva a költségvetés fontos tényező az Európai Unió és a közös valutánk stabilitásának helyreállítása szempontjából. Ezért remélem, hogy a mindnyájunkban meglévő erőteljes felelősségérzet – és ez nem is alakulhatott volna másképp – már a háromoldalú egyeztetés során higgadt, felelős és eredményes tárgyalásokra ad lehetőséget az Unió jövője érdekében. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra ma, 12.00-kor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Cătălin Sorin Ivan (S&D), írásban. – (RO) A költségvetésről folytatott háromoldalú párbeszéd nagyon fontos lépés a költségvetési eljárásban, és olyan lehetőség, amit nem szabad elszalasztanunk. A jelentésnek, amelyről ma szavazni fogunk, segítenie kell abban, hogy a Parlament tárgyalócsoportja erős, egyértelmű felhatalmazást kapjon. A tagállamok jelenleg kemény megszorító politikát folytatnak, amely kedvezőtlenül hat a gazdasági

23-06-2011

23-06-2011

HU


fellendülésre. Ebben a nehéz helyzetben az uniós költségvetésnek kulcsfontosságú szerepet kell játszania az európai gazdaság megsegítésében. Fontos, hogy az EU költségvetése kapcsolódjon az EU 2020 stratégia célkitűzéseihez. Egy ilyen stratégia csak akkor lehet életképes, ha biztosítjuk hozzá a szükséges pénzeszközöket. Másrészről a 2012-es költségvetés – bizonyos értelemben – az európai gazdaságirányítási csomag „kistestvére”, ugyanakkor gazdasági támogatást kell nyújtania a politikai csomag számára. Kinga Göncz (S&D), írásban. – (HU) Üdvözlöm, hogy az Európai Bizottság a jövő évi költségvetés tervezetében több forrást szán a szabadság, a biztonság és a jog térségének a megerősítésére. Ugyanakkor keveslem a váratlan események következményeinek a kezelésére fordítható kötelezettségvállalásokat, így az észak-afrikai felkelések nyomán megnőtt bevándorlás kezelésére, illetve a partnerségi kezdeményezésekre jutó keretet. Az Európai Uniónak hatékony választ kell adnia az észak-afrikai változásokra, jobban fel kell készülnie a váratlan események kezelésére. A válság a tervezettnél nagyobb terhet rakhat a közös költségvetésre. Helyes, hogy a Bizottság több forrást szán a külső határok védelmére, ezzel párhuzamosan azonban bővíteni kell az Európai Menekültügyi Alap keretét, és az integrációt szolgáló pénzeszközöket. Minden uniós polgár érdeke az Alapjogi Charta teljes körű végrehajtása, az EU emberi jogi dimenziójának az erősítése. Közös aggodalmunk a diszkrimináció erősödése, az intolerancia folyamatos terjedése Európa-szerte. Ezért fontosnak tartom az alapvető jogok tiszteletben tartását és az uniós polgárság erősítését szolgáló programok bővítését is. 5. A kohéziós politikáról és a 2013 utáni időszak kohéziós politikai stratégiájáról szóló 5. jelentés - A 2007–2013 közötti időszak kohéziós politikai programjainak végrehajtása - Európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában - 3. célkitűzés: A határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti együttműködés jövőbeli menetrendje - Az ERFA és egyéb strukturális alapok közötti hatékonyság növelése (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a közös vita a következő jelentésekről: – a Markus Pieper által a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében kidolgozott jelentés a Bizottság ötödik kohéziós jelentéséről és a 2013 utáni kohéziós politikai stratégiáról (A7-0222/2011) (2011/2035(INI)); – a Miroslav Mikolášik által a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében kidolgozott jelentés a 2007–2013 közötti időszak kohéziós politikai programjainak végrehajtásáról szóló 2010-es jelentésről (A7-0111/2011) (2010/2139(INI)); – az Oldřich Vlasák által a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében kidolgozott, „Az európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában” című jelentés (A7-0218/2011) (2010/2158(INI)); – a Marie-Thérèse Sanchez-Schmid által a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében kidolgozott jelentés a 3. célkitűzésről: a területi együttműködés előtt álló kihívás: a határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti együttműködés jövőbeli menetrendje (A7-0110/2011) (2010/2155(INI)); – a Georgios Stavrakakis által a Regionális Fejlesztési Bizottság nevében kidolgozott jelentés az ERFA és a többi strukturális alap jelenlegi helyzetéről és a hatékonyságuk növelését szolgáló jövőbeli szinergiákról (A7-0141/2011) (2010/2160(INI)).

17

18

HU


Markus Pieper, előadó. – (DE) Elnök úr! Először is, nagyon szeretném, ha lenne két perc felszólalási időm a záró észrevételeimhez. Hölgyeim és uraim! Az Európai Unió a szolidaritás Európája, és az európai régiók támogatója is. A mai napon az Európai Parlament határozott jelzést küld régióink felé. Segíteni akarjuk a leggyengébb régiókat abban, hogy jobb kapcsolatokat alakíthassanak ki. Támogatást nyújtunk a határokon átnyúló régiók számára, hogy Európa egységesebb legyen, és fel akarjuk használni az összes régióban rejlő potenciált Európa versenyképességének növelése érdekében. Bár a gazdasági és pénzügyi válság e tevékenységek közül sokat háttérbe szorított, az európai strukturális politika továbbra is erős ösztönzőt biztosít a növekedés és a foglalkoztatás tekintetében. 2013 után nagy szükség lesz a cselekvésre a demográfiai változások, a változó gazdasági szerkezet, a közlekedési rendszerek hiányosságai, a megújuló energiák korának kezdete, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek fokozódása által jelentett kihívások miatt. A strukturális politika szépsége abban rejlik majd, hogy képessé tesszük a régiókat az innovációra annak érdekében, hogy megfelelhessenek e kihívásoknak, és segítünk nekik, hogy segíthessenek magukon. Európának ugyanakkor szüksége van a regionális potenciálra, hogy képes legyen végrehajtani az Európa 2020 stratégiát és biztosítani tudja annak sikerét. Gondoskodnunk kell arról, hogy e feladatokra megfelelő pénzeszközök álljanak rendelkezésre. Ezért ellenezni fogunk minden olyan próbálkozást, amely a sikeres strukturális politikánk felszámolására irányul – legyen szó újraállamosításról, új éghajlat-változási és foglalkoztatási alapokról vagy bármilyen más központosító intézkedésről, amit Brüsszel tervez. Meg akarjuk erősíteni a többszintű kormányzás elvét. A régióknak az európai célkitűzések végrehajtására vonatkozó felelőssége már magában hozzáadott értéket hordoz. A jelentésben komoly javaslatokat tettünk arra vonatkozóan, hogy Európa hogyan növelheti még tovább ezt a hozzáadott értéket. Szerintünk több erőforrásra van szükség ahhoz, hogy javítani tudjuk az infrastruktúrát a határokon átnyúló régióinkban és megerősíthessük a transzeurópai hálózatokat. Többet akarunk befektetni városaink és vidéki területeink jövőjébe, és a programok hatékonyabb koordinálására szólítunk fel. Valószínűleg a parlamenti többség támogatni fog egy magas támogatási arányban részesülő köztes kategóriát a kevésbé hátrányos helyzetű régiók számára. Én azonban ezt nem javaslom, mert ez a fokozatos megszüntetés elmaradását fogja jelenteni, amit a Tanács nem engedhet meg magának. Mindezek mellett továbbdolgozott javaslatokat terjesztünk elő a nagyobb fokú hatékonyság és átláthatóság érdekében. Nagyon fontosnak tartjuk biztosítani, hogy szigorúbb feltételek kapcsolódjanak a finanszírozás elosztásához. Mielőtt az uniós pénzeket rendelkezésre bocsátják, először végre kell hajtani az uniós jogszabályokat. Ez a közbeszerzésekre és az árszabályozásra vonatkozik. Ezenkívül sokkal szigorúbb ellenőrzéseket szeretnénk látni a támogatási alapok elosztása esetében. Ha végre valahára – és ettől fogva rendszeresen – nem nevezzük meg és nem szégyenítjük meg azokat a tagállamokat, ahol a visszaélések többsége történik, elveszítjük a hitelességünket. Nagyobb fokú elkötelezettségre szólítjuk fel a Bizottságot a támogatások felhasználásának ellenőrzésében. Lewandowski úr, kérem, ne bízzon túlzottan a tagállamokban. Vállalja Ön a felelősséget a nemzeti ellenőrzési hatóságok akkreditációjáért, és a Parlament támogatni fogja Önt ebben!

23-06-2011

23-06-2011

HU


Végül szeretném felhívni a Bizottság figyelmét néhány olyan dologra, amelyekről a jelentés nem tesz említést. A jelentéstervezettel ellentétben már nem kérjük a társfinanszírozás csökkentését, de – és ezt szeretném hangsúlyozni – a növelését sem! A jelentés ezenkívül már nem tartalmazza az Európai Globális Alkalmazkodási Alap és az Európai Szociális Alap egyesítésére vonatkozó javaslatunkat. De kérem, jegyezzék meg, hogy nem akarunk egy független Európai Globális Alkalmazkodási Alapot sem! Ezt a két példát tekintsék bizonyítéknak arra, hogy a Parlament sokkal inkább támogatja a reformot, mint amint azt a jelentés sugallja. Reformálnunk kell a strukturális politikánkat, hogy az EU továbbra is erős maradjon. Végül el szeretném mondani, hogy – bár végig örömmel dolgoztam a jelentésen – zavarónak találtam, hogy sokszor kellett szembesülnöm önző nacionalizmussal, amely sajnálatos módon a jelentésben is tükröződik. Érdeklődve várom, hogy milyen eredményt hoz a szavazás. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket! Miroslav Mikolášik, előadó. – Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani a tisztelt képviselőknek érdekes hozzászólásaikért, és különösen az árnyékelőadóknak a kiváló együttműködésért. A módosítások és a vélemények számos izgalmas és releváns elképzelést tartalmaztak, ezért különösen odafigyeltem arra, hogy egy olyan kiegyensúlyozott megközelítést alakítsak ki, amely a lehető legjobban megragadja ezek lényegét és sokféleségét. A stratégiai jelentéstétel a kohéziós politika új eszköze, amelyet a jelenlegi, 2007–2013 közötti programozási időszakban vezettek be. A 2010. évi stratégiai jelentéssel a Parlament elvégezheti a kohéziós politika végrehajtásával kapcsolatos eredmények első elemzését és értékelését. A Parlamentnek arra is lehetősége nyílik, hogy kifejezze véleményét a tagállamok költési prioritásairól, és rámutasson azokra a területekre, ahol a legtöbb erőfeszítést kell tenni – ideértve a Bizottságnak a kohéziós politika végrehajtásával, és magával a stratégiai jelentéstétellel kapcsolatos küzdelmét. A 2010. évi stratégiai jelentés elsősorban a programoknak a jelenlegi programozási időszak során történő végrehajtására és a stratégiai jelentéstételre összpontosít. Mindemellett számos értékes meglátással is szolgál a kohéziós politika jövője tekintetében. Először is, ami a programok végrehajtását illeti, a kiválasztott projektek pénzügyi volumene a jelentések szerint 93,4 milliárd euró, ami az adott időszakban elérhető uniós források több mint 27%-át képviseli. Ez elfogadhatónak tekinthető, figyelembe véve a kontextust, azaz a társadalmi-gazdasági helyzet súlyos romlását 2008 és 2009 között a globális válságból kifolyólag, és a 2007-2013-as időszakra vonatkozó politika reformját. Mindazonáltal az egyes országok és témák előrehaladásban is jelentős különbségek mutatkoznak, hiszen kilenc tagállam esetében a 40%-ot meghaladja, 4 tagállam esetében pedig 20% alatt van az összesített kiválasztási arány. Még mindig feltűnő egyenlőtlenségek figyelhetők meg az európai régiók között gazdasági és társadalmi értelemben, illetve a környezetvédelem terén. Másrészről, három célkitűzés – a konvergencia, a regionális versenyképesség és foglalkoztatás, és az európai területi együttműködés – tekintetében kiegyensúlyozottabb volt a projektkiválasztás átlagos üteme, és ugyanez vonatkozik a lisszaboni stratégia célkitűzéseihez igazított kategóriákra. Az európai területi együttműködési programok környezeti projektjei tekintetében megvalósult magasabb abszorpciós mértékek a határokon átnyúló és a régiók közötti együttműködés hozzáadott értékét mutatják, ezért ezt a jövőben ösztönözni kell. Másrészről, bizonyos területeken több erőfeszítésre van szükség, különösen a végrehajtás javítása, a túlzott késedelmek

19

20

HU


elkerülése, a szigorúbb pénzügyi fegyelem biztosítása, valamint a más uniós politikákkal való szinergiák növelése érdekében. Másodszor, ami magát a stratégiai jelentéstételt illeti: ez az eszköz lehetőséget nyújt arra, hogy stratégiai szempontból értékeljük és megvitassuk a kohéziós politika tematikus dimenzióját, a tagállamok által biztosított konkrét bizonyítékok alapján. A stratégiai jelentéstétel a még le nem zárult eljárások értékelésére is kiterjed. Ezt a programozási időszak során végzik azzal a céllal, hogy áttekintést nyújtsanak arról, hogyan haladnak a tagállamok az uniós célok megvalósításával, és hasznos alapot szolgáltassanak a teljesítmény javításához. A jelentés ily módon felhívja a figyelmet számos bevált gyakorlatra, amelyek segíthetik a jelentéstétel színvonalának növelését, növelhetik a tagállami érdekeltek felelősségét, és végső soron javíthatják a végrehajtás hatékonyságát. Végül még meg szeretném említeni a sok bevált gyakorlat egyikét, azaz az alapmutatóknak az összes tagállam általi alkalmazását. Oldřich Vlasák, előadó. – (CS) Elnök úr! Sok mindenről szeretnék beszélni a jelentéssel kapcsolatban, amelynek én vagyok az előadója, és amelynek címe: „Az európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában”. A jelentés a városokra, illetve a városok által kohéziós politikában betöltött szerepre összpontosít. Mindazonáltal először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem jelenti azt, hogy az európai alapok elosztásakor elfeledkezhetünk a vidéki területekről. Sőt, ellenkezőleg! A nagyvárosok és a kis, vidéki közösségek összehangolt, egymás melletti fejlődését kell megvalósítani. Mellékesen felhívtam a figyelmet ezekre a témákra a közös agrárpolitika jövőjéről szóló Siekierski-jelentéshez benyújtott módosítástervezeteimben. Bevezetésemben számos dolgot szeretnék kiemelni. Először is, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a városok fontos platformjai az Európa 2020 stratégia végrehajtásának, többek között azért, mert tagadhatatlanul fontos szerepet játszanak az európai régiók gazdasági fejlődésében. Ezért alapvető fontosságú, hogy a városok erőteljes mandátumot kapjanak e közös európai stratégia céljainak végrehajtásában. Másodszor, hangsúlyozni szeretném, hogy számos nagyvárosban az alapvető infrastruktúra fejlesztésre szorul. Véleményem szerint nem csak egyszerű felújításra van szükség, hanem az infrastruktúra korszerűsítésére, illetve az információs technológiák segítségével történő technológiai beruházásokra is. Akkor biztosak lehetnénk abban, hogy a városainkban megugrik a növekedés és javul az életminőség. Csak az ilyen növekedési célú beruházásokat kellene kiemelten kezelni, például a koncentráció elve miatt. Harmadszor, meg szeretném említeni a partnerség kérdését. A partnerség sokszor csak üres fogalom. Ezért azt szeretném, ha a városok számára valódi támogatást tudnánk nyújtani, és ezért felszólítom a Bizottságot, hogy kötelezze a tagállamokat arra, hogy vonják be a nagyobb városok, valamint a helyi és regionális hatósági szervek szövetségeinek politikai képviselőit a kohéziós politika keretében történő döntéshozás minden szakaszába. A helyi képviselők számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy részt vegyenek a stratégiai fejlesztéssel kapcsolatos nemzeti tervezési megállapodások megtárgyalásában. Végül a pénzügyi tervezési eszközökről szeretnék beszélni – a jelentéstervezet ezt tartom a legfontosabbnak. Már sok minden elhangzott a JESSICA kapcsán, a valóságban azonban nem sok minden történik. Ezért szeretném, ha felszólítanánk a Bizottságot arra, hogy értékelje az ezen eszközök tekintetében szerzett tapasztalatokat és módosítsa szabályait annak érdekében, hogy versenyképessé tegye azokat a pénzügyi piac más eszközeivel.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Ugyanakkor fel kell szólítanunk a tagállamokat, hogy a JESSICA-kezdeményezést a városok szintjén hajtsák végre, és nem a régiók vagy államok szintjén. A JESSICA csak ebben az esetben lesz a városoké, és csak ekkor tud majd tartós hatást kifejteni. Marie-Thérèse Sanchez-Schmid, előadó. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Nem sűrűn kerül sor vitára a kohéziós politikáról, és a mai vita rendkívül fontos. Hosszú története során a regionális politika számos sikert könyvelhetett el, és a régióinkban befektetett 350 milliárd euróval 2009-ben ez lett az Európai Unió legfőbb kiadási tétele a 2007 és 2013 közötti időszakban. A mai napon a Parlament szavazni fog e politika jövőjéről, és meghatározza annak prioritásait a következő pénzügyi keret soron következő költségvetési és szabályozási tárgyalásaira való felkészülés keretében. Az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem az európai területi együttműködés – a kohéziós politika 3. célkitűzése – jövőjét meghatározó munkában, és szeretnék köszönetet mondani az árnyékelőadónak és az Európai Bizottságnak az eredményes együttműködésért. Mi a területi együttműködés? Milyen célt szolgál? Milyen kérdéseket érint? Mennyire legyen meghatározó a regionális politikában? Ezekre a kérdésekre kell választ adnunk. Ma 196 millió európai polgár él határ menti régiókban. Ezek a régiók – az esetükben megnyilvánuló egyenlőtlenségeken keresztül – jól megmutatják, hogy országaink milyen nehézségekkel szembesülnek a nyitott határok, az európai belső piac megvalósítása és a globalizáció jelentette kihívásokhoz való alkalmazkodás tekintetében. Európa 27 tagállamból és 271 régióból áll. Ebből fakadóan Európa területét számtalan közigazgatási határ osztja fel, amelyek eltérő politikai és jogi rendszereket jelölnek ki. Egy francia szociológus szerint a határ olyan politikai eszköz, amely távolságot hoz létre ott, ahol közelség van. Ezzel szemben az Európai Unió közelséget akar létrehozni ott, ahol a történelem távolságot, meg nem értést és esetenként gyűlöletet teremtett. Ami azt illeti, az 1957-ben aláírt Római Szerződés preambuluma jelenti a közös szálat abban a szerepben, amit megválasztott európai képviselőkként betöltünk. Az Európai Unió célja „az Európa népei közötti egyre szorosabb egység” létrehozása. A határok eltörlése vagy legitimitásuk megkérdőjelezése nélkül a 3. célkitűzés – 8,5 milliárd euró költségvetéssel – a határok által polgáraink mindennapi életére kifejtett negatív hatás csökkentésére törekszik, hogy ezeket a másoktól elválasztó határokat másokkal összekapcsoló határokká változtassa. Ez teszi az európai területi együttműködést az európai integráció megtestesítőjévé, és egyben a versenyképesség rendkívüli forrásává. Milyen jövőt szánunk neki? Ez a jelentés konkrét és gyakorlati javaslatokkal szolgál, amelyek a meglévő igényekből, a számos érdekelt féltől, akikkel találkoztunk, illetve a polgárok elvárásaiból erednek. Először is, világos emlékeztetője az európai területi együttműködés által képviselt hozzáadott értéknek és a versenyképesség fokozására meglévő képességnek. Egy arra irányuló javaslat, hogy a finanszírozását a költségvetési politika következő költségvetésének 7%-ára növeljék. Az általános struktúra és a határokon átnyúló jelleg kulcsfontosságú szerepének fenntartása a határ menti közösségek helyi igényeinek kielégítésére. Támogatás nyújtása minden egyes együttműködési program számára, harmonizált kritériumok alkalmazása mellett, annak megakadályozására, hogy egyes tagállamok a pénzügyi

21

22

HU


megtérülést számolgassák. A pénzeszközök erőteljesebben stratégiai jellegű programozása a területi jelleggel bővített Európa 2020 stratégiával kapcsolatban. Arra irányuló ösztönzők, hogy a regionális operatív programok szerepet kapjanak a nagy, határokon átnyúló vagy transznacionális projektekben, például a transzeurópai közlekedési hálózatokban. A transznacionális dimenzió és a makroregionális stratégiák közötti fokozott koordináció, egyszerűsített végrehajtás külön szabályozás elfogadásával. Az európai területi együttműködési csoportosulások jobb kihasználása, amelyek a többszintű kormányzás egyetlen eszközét jelentik a Közösségben. Végül a területi együttműködés nagyobb láthatósága és egyszerűbbé tétele a helyi önkormányzatok és a polgárok között. Végül még el szeretném mondani, hogy a területi együttműködés egyike a nagy hozzáadott értékkel bíró, tisztán európai politikáknak. Ez a legegyszerűbb, leggyorsabb és legolcsóbb módja egy lendületes és gyakorlati európai integráció megvalósításának. Biztos úr, hölgyeim és uraim! A mai napon az a feladatunk, hogy megerősítsük a kohéziós politikát, a „leginkább európai” célkitűzést. Georgios Stavrakakis, előadó. – (EL) Elnök úr, biztos úr! A jelentésben részletesen kifejtett legfontosabb feltételezés az, hogy az Európai Regionális Fejlesztési alap és a többi strukturális alap közötti szinergiák megerősítése nagymértékben segíteni fogja a kohéziós politika hatékonyságát és hozzáadott értékét. Emellett a jelentés nagyobb mértékű szinergiák kialakítására szólít fel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Halászati alap fejlesztési tevékenységei tekintetében. A nagyobb mértékű szinergiák a gyakorlatban azt jelentik, hogy a különböző kohéziós alapokból finanszírozott tevékenységeket egy integrált, közös terv keretében készítik elő, dolgozzák ki és hajtják végre, így minden egyes intézkedés felhasználja és kiegészíti a többi intézkedés pozitív eredményeit. A kohéziós politikai programok végrehajtásából nyert tapasztalatokból ma már világosan látszik, hogy a legtöbb regionális fejlesztési tevékenység esetében a sikeres végkifejlet alapvetően a kiegészítő kezdeményezések végrehajtásától függ. Az infrastrukturális fejlesztések például nem vezetnek automatikusan magasabb szintű növekedéshez, ha nem kombinálják azokat beruházásokkal az oktatás, a vállalkozás és az innováció terén. Ezért úgy gondoljuk, hogy a hathatós együttműködés valós előnyöket hoz majd a hatékonyság szempontjából és segít a költségvetési gazdálkodás eredményességének javításában. A jelentés szerint e cél megvalósítása érdekében a legfontosabb dolog az, hogy közös szabályokat fogadjanak a kohéziós politika általános keretén belül, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alappal és az Európai Halászati Alappal a projektek kezelésére és alkalmazására vonatkozóan. A források takarékos felhasználásából és a különböző finanszírozási eszközök egymást kiegészítő jellegének kihasználásából nyert előnyök mellett ez az alapok kedvezményezettek általi felhasználását, illetve a nemzeti hatóságok általi kezelését egyaránt egyszerűsítené. Végül a szabályoknak az összes programozási szinten történő harmonizálásával elérhető egyszerűsítés elősegíti majd a kisebb ügynökségek részvételét a kohéziós politikai programokban és javítja az alapok felhasználását. A jelentésben üdvözöljük az Európai Bizottságnak egy több alapot felölelő, egységes stratégiai keret elfogadására irányuló kezdeményezését. Mindazonáltal, mi itt a Regionális Fejlesztési Bizottságban azt kérjük, hogy ez az egységes keret ne korlátozódjon a politika

23-06-2011

23-06-2011

HU


tervezési szakaszára, hanem a politikaformálás minden szakaszára terjedjen ki: a tervezésre, a végrehajtásra és a kifizetésre, az ellenőrzésre és az értékelésre. Elégedettségemet szeretném kifejezni azzal kapcsolatban, hogy a jelentésem legfontosabb üzeneteit elfogadták – egyrészt az Európai Unió jövőbeni pénzügyi tervéről szóló európai parlamenti állásfoglalásra irányuló rendkívül fontos indítványban, másrészt a kohéziós politika jövőjéről szóló jelentésben. Végül még fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy – amint azt felszólalásom kezdetén is említettem – a jelentés legfontosabb tétele az, hogy az alapok közötti nagyobb mértékű szinergia még tovább javítja majd a kohéziós politika eredményességét. Ezért különösen aggasztónak találom azt a mostanában megfigyelhető tendenciát, hogy a kohéziós politikát felszabdalják különböző költségvetési tételek között. Egyértelműen ellenünk minden ilyen javaslatot, mert közvetlenül aláássák magának a kohéziós politikának az alapjait, különösen a partnerséget és a regionális fejlődés integrált megközelítését. Johannes Hahn, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, tisztelt képviselők! Tisztelt látogatók! A kohéziós politika az európai integrációs projekt központi pillére, és összességében az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb politikája. Ebben az időszakban valóban sikerült csökkentenünk a jólétbeli különbségeket Európa régiói között. A következő időszakban a besorolás változásai is ezt a tényt fogják tükrözni. Ismételten hangsúlyoznom kell, hogy ezzel egy időben a regionális politika vált a központi és fenntartható beruházási politikává valamennyi európai régió számára. Ha biztosítani akarjuk az Európa 2020 stratégia sikerét, és ha a stratégiát – amely jelenleg csak papíron létezik – konkrét intézkedésekké, kezdeményezésekké és projektekké akarjuk változatni, akkor a regionális politikának pontosan ezt a legfrissebb, legfejlettebb formáját kell végrehajtani valamennyi régiónkban, hogy városainkban, közösségeinkben, vállalkozásainkban, kutatóközpontjainkban és iskoláinkban elérjük a szükséges eredményeket. Szeretnék köszönetet mondani az Európai Parlamentnek, és különösen az előadóknak – Markus Piepernek, Miroslav Mikolášiknak, Oldřich Vlasáknak, Marie-Thérèse Sanchez-Schmid asszonynak és Georgios Stavrakakisnak – kiváló jelentéseikért, amelyek segítettek abban, hogy munkánkban haladást érjünk el. Az a mindenféle eszmecsere, amelyre nem csak a bizottságban, hanem számos egyéb alkalommal is sor került, szintén ezt bizonyította. Azt a feltételezést veszem alapul, hogy e fontos és igen konstruktív hozzájárulások közül sokat beépítenek majd a jövőbeni regionális politikába. A Parlament és a Bizottság ugyanabba az irányba mozdul el, ha a regionális politika jövőbeni fejlesztésének fő szempontjairól van szó, és ezt szeretném megköszönni Önöknek. Le szeretném szögezni, hogy a transznacionális régiókról folytatott megbeszélés során igencsak megfeledkeztünk arról a tényről, hogy ezen a területen mennyi közös dolog van bennünk – például közös prioritások és jelentős javaslatok a politika jövőbeni irányának megváltoztatására –, ami még sikeresebbé, fenntarthatóbbá és láthatóbbá teszi a folyamatot, valamint érhetőbbé és megfoghatóbbá az európai polgárok számára. Közös elkötelezettséget érzünk az iránt, hogy szoros kapcsolatot teremtsünk a regionális politika és az Európa 2020 stratégia között, és hogy együtt határozzuk meg a szükséges feltételeket, hogy segítsünk a politika végrehajtásában felmerülő nehézségek áthidalásában. Közös feladatunk továbbá annak biztosítása, hogy politikánk alapvetően az eredményekre koncentráljon. Ez végső soron lehetővé teszi számunkra annak megismerését, hogy mit tud elérni ez a politika a pénzügyi források célzott felhasználásával az összes egyéni régióban az időszak végéig, és

23

24

HU


így mivel tud hozzájárulni az Európa 2020 stratégia központi célkitűzéseinek megvalósításához. Ha megengedik, lenne néhány rövid megjegyzésem az egyes jelentésekkel kapcsolatban. A Pieper-jelentéssel kezdeném. Hangsúlyozni szeretném, amit Pieper úr elmondott a reform bevezetésére való hajlandóságról, illetve több területet illetően a megállapodásról. Fontos, hogy elkötelezettek legyünk az innováció, a fenntarthatóság, az energiahatékonyság, valamint amellett, hogy kiaknázzuk az intelligens környezetbarát technológiákban rejlő potenciált az európai gazdaság és a munkahelyek védelme érdekében ebben a versengő globális környezetben. Ezt már megvitatta a Parlament, és szeretnék köszönetet mondani a Tisztelt Háznak, hogy nagymértében támogatta az ún. átmeneti régió következő időszakban történő létrehozásával kapcsolatos javaslatot. Sokszor megvitattuk ezt a témát. Kellően átbeszéltük, ezért most nem kell részletekbe mennem. Ugyanakkor ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy mindig egy olyan javaslat kidolgozását tartottuk szem előtt, amely segít azokon a régiókon, amelyek bár nem a legszegényebbek között vannak, de messze nem érik el az átlagos szintet, és támogatást nyújtsunk számukra a felzárkózásban. Mindazonáltal megértem azokat az aggodalmakat és kétségeket, amelyeket többen kifejeztek. Készen állok arra – sőt, előre látóan, kezdeményezően fogok fellépni –, hogy a következő időszak vége felé megragadjuk az előzetes értékelésre kínálkozó lehetőségeket, hogy meghatározzuk, mennyiben sikerült megvalósítani a célokat az egyes régiókban, hogy értékeljük, hogy a célokkal kapcsolatos sikertelenség belső vagy külső tényezőknek tudható-e be, valamint hogy meghatározzuk, milyen következtetéseket vonhatunk le a finanszírozás kijelölése tekintetében a következő utáni időszakra. Ezek ésszerű és szükséges lépések, amelyek garantálni fogják a jövőben a politikai jóváhagyást, valamint a polgárok elfogadását is az ilyen típusú európai politikával kapcsolatban. Szeretnék köszönetet mondani Mikolášik úrnak azért, amiért a jelentés ilyen egyértelműen elkötelezte magát az eredmények elérése mellett, valamint a stratégiai jelentések fontosságára és jövőbeni fejlesztésére, e jelentések hatására és felhasználásuk módjára tett egyértelmű hivatkozásokért. Vlasák úrnak, aki mindig is nagyon erősen kampányolt a városok nevében, és az egész csapatnak szintén köszönettel tartozom. Városaink központi szerepet töltenek be legfontosabb európai célkitűzéseinkben, bár nem szabad figyelmen kívül hagynunk a vidéki területeket. Újra és újra elmondom, hogy ha javítani akarjuk az energiahatékonyságot, akkor a városokban kell kezdenünk a munkát. Ha csökkenteni akarjuk a szén-dioxid-kibocsátást, először a városok felé kell fordulnunk. A szegénység elleni küzdelem nem más, mint a kivétel nélkül minden európai nagyvárosban megtalálható lepusztult kerületek fejlesztése. Tehát sok oka van annak, hogy miért is kell a városokkal kezdenünk a munkát, és – mint említettem – nem feledkezhetünk meg a vidéki területekről sem. Ugyanakkor – és ezt már Stavrakakis úrnak mondom – hatékonyabb együttműködésre van szükség e téren a többi alappal, különösen a vidékfejlesztési alappal. Biztosítani kell, hogy a kutatási keretprogram hatékonyságát, stabilitását és átláthatóságát, különösen az innováció tekintetében. Ennek oka az, hogy a kutatás esetében a legfontosabb döntési kritérium a kiválóság, amelyet nem földrajzi szempontok határoznak meg. Ez nyilvánvaló abból a tényből, hogy a kutatási finanszírozás több mint 30%-a 10 európai régióba irányul, ahol megvan ez a koncentráció. Ezért fontos ez. A jelenlegi időszakban elkezdtünk Európa-szerte strukturális alapokból származó forrásokat befektetni a kutatási infrastruktúrába, ahol a projektek természete ezt indokolja, a következő időszakban pedig növeljük a kiadásainkat. Ez lehetővé teszi a kutatási tevékenységek átfogóbb alapjának fokozatos kialakítását egész Európában. Elvben a kis- és középvállalkozások szintén részt

23-06-2011

23-06-2011

HU


vállalnak az innovációban, például a termékfejlesztés és a termékadminisztráció, a szolgáltatások és a marketing terén, számos különböző szintet lefedve. Szükségünk van erre a széles alapra, mert Európában a kis- és középvállalkozások azok, amelyek végső soron munkahelyeket teremtenek és hosszú távon megtartják azokat. Sanchez-Schmid asszonynak is szeretnék köszönetet mondani a munkájáért. A területi együttműködés kérdését már számos alkalommal megvitattuk. Ez olyan terület, amely – sokszínűségével és összetettségével – politikáink közül az egyik „leginkább európai”. Ennek segítségével lebonthatjuk a határokat, amelyeket a polgároknak nem is szabadnak határoknak tekinteniük, és valós haladást érhetünk el az európai egyesítés folyamatában. Az új megközelítések – például a makroreginális stratégiák terén – bizonyítják a határokon átnyúló együttműködésben rejlő potenciált. Még egyszer köszönöm a munkájukat. Már nagyon várom a vitát. Biztosíthatom Önöket, hogy sok itt elhangzó gondolatot és ötletet beépítünk majd a jogalapról szóló javaslatba, amelyre szükségünk lesz a következő támogatási időszakban, és amelyet idén szeptemberben terjesztünk elő. Köszönöm az európai regionális politikával és annak fejlesztésével kapcsolatos folyamatos támogatásukat is. Derek Vaughan, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményének előadója. – Elnök úr! Egy erős, jól megalapozott kohéziós politika elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy az EU kivegye a részét a munkahelyteremtésből és a növekedés előmozdításából, különösen akkor, amikor a tagállamok csökkentik a kiadásaikat. A strukturális alapok változást hoznak olyan helyeken, mint például Wales, és ahhoz, hogy ez továbbra is így legyen, biztosítanunk kell a kohéziós politika megfelelő finanszírozását, a célok jó kijelölését, a pénz helyes elköltését és a rendszer egyszerűsítését. Ez a két utóbbi pont természetesen nagyon fontos a Költségvetési Ellenőrző Bizottság számára. Könnyebbé és egyszerűbbé akarjuk tenni az életet – nem csak a tagállamok, hanem a pályázók számára is. Egyensúlyt kell kialakítanunk a pénz megfelelő elköltésének biztosítása és a pénzalapokhoz való könnyű hozzáférés között, különösen a kisebb szervezetek tekintetében. Végül, még egy dolog. Miközben azon gondolkodunk, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzünk a városi területekre és a nagyvárosokra, vagy hogy egy potenciálisan új infrastrukturális alapot vagy esetlegesen egy tartalékalapot hozzunk létre, biztosítanunk kell, hogy ezek a dolgok ne jelentsenek kockázatot és ne okozzanak kárt az EU szegényebb régiói számára. ELNÖKÖL: ROBERTA ANGELILLI alelnök Veronica Lope Fontagné, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. – (ES) Tisztelt elnök asszony! Először is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kohéziós politika jelentős mértékben hozzájárul a gazdasági növekedéshez, valamint az uniós polgárok és területek integrációjához. Ezért alapvető fontosságú volt, hogy a Parlamentnek beleszólása legyen a 2013 utáni időszakban folytatandó politikába, és méltánytalan lenne nem megemlíteni a Pieper úr által az általa kidolgozott átfogó jelentés keretében végzett munkát.

25

26

HU


A kohéziós politikán belül az Európai Szociális Alap eddig is nagyon fontos eszköz volt a tagállamok abban való segítésére, hogy politikáikat hozzáigazítsák az Európa 2020 stratégiához és felvegyék a küzdelmet a pénzügyi válsággal, és a jövőben is az lesz. Az alapnak a munkahelyteremtésre, az egész életen át tartó tanulás előmozdítására kell koncentrálnia erőfeszítéseit, különösen segítve az alacsonyan képzett munkavállalókat és a munkaerőpiacon kívülieket, a leginkább kiszolgáltatott csoportokat és azokat, akiket leginkább sújt a megkülönböztetés, és természetesen a kkv-kat. Ezenkívül a társadalmi befogadás megvalósítására és a szegénység csökkentésére is törekednie kell. E célok megvalósítása érdekében a strukturális alapok részét képező az Európai Szociális Alap számára elengedhetetlen, hogy megfelelő forrásokra számíthasson, és az igazgatási és eljárási terhek a lehető leginkább rugalmasabbak és minimálisabbak legyenek. Antigoni Papadopoulou, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. – Elnök asszony! A globális gazdasági visszaesés drámai módon megváltoztatta az EU-ban a gazdaság képét: növelte a munkanélküliséget, visszavetette a gazdasági növekedést és meggyengítette a gazdasági környezetet. A kohéziós politikának hatékony eszközként kell szolgálnia a pénzügyi válság által okozott társadalmi-gazdasági kihívásokra való reagálásban, és az európai régiók fejlettségi szintjei közötti különbségek csökkentésében. A 2007–2013 közötti időszakban a strukturális alapok társfinanszírozásával megvalósult kohéziós politikai programok végrehajtásának értékelésében tükrözni kell azon projektek hatását, amelyeket az európai gazdaságélénkítésre vonatkozó kohéziós politikai keretből választottak ki, különösen az új munkahelyek létrehozása, a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek mérséklése, a társadalmi befogadás fokozása, valamint a humán tőke fejlesztése szempontját figyelembe véve. De akkor, amikor a gazdasági és pénzügyi válság miatt fokozódnak a társadalmi egyenlőtlenségek, a strukturális alapokból a tagállamoknak nyújtott támogatások csökkenőben vannak. A Bizottságnak fokoznia kell az Európai Szociális Alap hatékonyságát és ismertségét, és – a tagállamokkal együttműködésben – erős szinergiákat kell biztosítania a strukturális alapok és a vonatkozó európai politikák között, továbbá elő kell mozdítania azokat a szinergiákat, amelyek megfelelnek a jelen munkaerőpiaca által támasztott változó igényeknek. Anna Rosbach, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményének előadója. – (DA) Elnök asszony! Amikor a jövő városairól és nagyvárosairól beszélünk, tudjuk, hogy növekedni fog a nagyobb fokú mobilitás iránti igény. A közlekedés még fontosabb része lesz a polgárok életének. Sokan fognak kijjebb költözni, vidéki területekre, és naponta bejárni munkába a városok és nagyvárosok közelében. De a légszennyezés, a közlekedési dugók és az időt rabló utazások elkerülése érdekében olyan új megoldásokat kell találnunk, mint például az ingyenes P+R rendszerek, számos különböző közlekedési eszközre – például kerékpárra, motorkerékpárra, mindig rendelkezésre álló bérautók használatára („car sharing”), metróra, trolibuszra, földalatti vasúti rendszerekre – érvényes, rugalmas havi kártyákkal kombinálva. Rugalmas közlekedési lehetőségek nélkül a városok és a nagyvárosok meg fognak halni. Ezért gyorsan, új gondolatokra van szükségünk. Az autóipar maga is jól tudja, hogy gyorsan elő kell állnunk valamivel, máskülönben az Európán kívüli vállalatok megelőznek ebben. Ők már most egy olyan jövőre készülnek, amelyben intelligensebb autók és a vegyes

23-06-2011

23-06-2011

HU


közlekedési módok állnak a középpontban. Nekünk, politikusoknak ugyanezt kellene tennünk. Ez mind szép és jó, de azt nem igazán értem, hogy miért uniós alapokat akarnak felhasználni ezekhez a kezdeményezésekhez, mivel a régióknak saját érdekük, hogy vonzók legyenek a polgárok számára. Úgy vélem, válság idején végre abba kellene hagyni, hogy mindig csak több pénzt kérünk, mint egy elkényeztetett tinédzser. Tadeusz Cymański, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményének előadója. – (PL) Elnök asszony! Az Európa 2020 stratégia célja az, hogy elősegítse a gazdasági növekedést oly módon, hogy az a társadalmi kirekesztés problémája ellen is hat. A kohéziós politikának – az Európa 2020 stratégia egyik legfontosabb eszközeként – a következő időszakban nagyobb mértékben kell hozzájárulnia a szegénység jelenségének visszaszorításához országainkban. Az Európai Szociális Alapnak nagyobb figyelmet kell fordítania azokra az emberekre, akiknek támogatásra van szükségük ahhoz, hogy munkahelyet találjanak és beilleszkedjenek a társadalomba. Ezt korszerű gyermekgondozási és oktatási létesítmények létrehozásával kell segíteni, valamint a munkakeresőket célzó magas színvonalú képzéssel. Ezek konkrét példák olyan intézkedésekre, amelyek megkönnyítik a munka és a családi élet összehangolását. Ezek azok az intézkedések, amely különösképpen támogatást érdemelnek a strukturális alapokból, és ezek azok az intézkedések, amelyek segítenek majd a szegénység csökkentésében azok körében, akik e tekintetben különösen veszélyeztetettnek számítanak. A következő finanszírozási időszakban az is fontos, hogy a strukturális programok létrehozását és végrehajtását elsősorban az emberekre irányítsák, és egyszerűsítsék az ezen alapok felhasználásával kapcsolatos eljárásokat. A számos vizsgálat és ellenőrzés azt jelzi, hogy a programok végrehajtásához kapcsolódó hivatalos kérdések váltak elsőrendű fontosságúvá, ami hátráltatja a támogatások hatékony és eredményes felhasználását.. Jaromír Kohlíček, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményének előadója. – (CS) Tisztelt elnök asszony! A határokon átnyúló interregionális együttműködést szolgáló INTERREG III program egy teljes fejlesztési eszköz. Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló rendelet 21. cikke szerinti rugalmasság – azaz a program hatályán kívül eső kiadás finanszírozása biztosításának lehetősége – véleményem szerint fontos elem. Véleményem szerint a program végrehajtását egyfelől a szabályok stabilizálása, másfelől pedig ez a rugalmasság könnyíti meg. Az európai területi együttműködési csoportosulások (EGTC) – mint jogi szervezetek – fontos szerepet játszhatnak. Véleményem szerint hamarosan sor kerül alapszabályuk véglegesítésére, ami jelentős mértékben előmozdítja majd pozíciójukat. Ez a magánszemélyek – vagy a hozzájáruló szervezetek – nagyobb mértékű részvételéhez, és ennélfogva az erőforrások hatékonyabb felhasználásához vezethet. Az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoportja támogatja a javított területi együttműködési programot. Erminia Mazzoni, a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése területi dimenzióval bővítette ki a kohéziós politikát. Ez a fejlemény még sürgetőbbé tette a tényleges részvétel mechanizmusának előmozdítását. Ahhoz, hogy a részvétel hatékony és eredményes lehessen, alapvető fontosságú a rendelkezésre álló eszközök még megfelelőbb módon való használata. Vlasák úrnak – akinek köszönetet mondok – az európai városfejlesztési menetrendről és a menetrendnek a kohéziós politikában való jövőjéről szóló jelentése igen kiegyensúlyozott

27

28

HU


képet alkot a kohéziós politikán belüli városi dimenzióról, amely figyelembe veszi a Regionális Fejlesztési Bizottságban folytatott vita során a képviselőcsoportok által kifejezett valamennyi álláspontot. Európa teljes lakosságának körülbelül 73%-a él városi területeken. Ők állítják elő a bruttó hazai termék (GDP) 80%-át, és ők fogyasztják el az energia 70%-át Európában. Fejlődésük ezért közvetlenül kapcsolódik az olyan területekhez, mint például a foglalkoztatás, a társadalmi beilleszkedés, a környezetvédelem és általában a kohéziós politika célkitűzéseinek elérése. A Vlasák úr által a városfejlesztési politikának az Európa 2020 stratégia fejlesztési platformjaként való újbóli elindításának e központi kérdésével kapcsolatban előterjesztett érvelése teljes mértékben elfogadható, noha fontos, hogy ne feledkezzünk meg a vidéki és városkörnyéki területekről. Két olyan prioritás van, amelyekre szeretném felhívni a Bizottság figyelmét, és ezek a következők: a többszintű irányítási rendszer előmozdítása és fejlesztése, valamint a különféle alapok közötti szinergia, azaz máshogy megfogalmazva a finanszírozás integrált szemlélete és megközelítése. Az előbbivel kapcsolatban az általunk ismertetett áttekintésben és az azt követő vitában megmutattuk, hogy a regionális és helyi hatóságok, valamint a civil társadalom részvétele elégtelen a regionális tervezés kialakítását, végrehajtását és fejlesztését, azaz a kohéziós politika eszközeinek alkalmazását illetően. Másfelől pedig megmutattuk azokat a nehézségeket, amelyek a merev finanszírozás esetén jelentkeznek. Ezért arra kértük, illetve kérjük a Bizottságot, hogy fontolja a finanszírozás rugalmasságának növelését és – különösen – az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és a Kohéziós Alap közötti integráció mértékének növelését. Constanze Angela Krehl, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony! A kohéziós politika sikeres európai politika, amelynek mindenki hasznát veszi: a kevésbé fejlett és az erős gazdasággal rendelkező régiók egyaránt. Ezt már több tanulmány is alátámasztotta. A legfontosabb azonban, hogy elsősorban az európai polgárok tapasztalhatják meg az előnyeit. Ezért van szükségünk a jövőben kohéziós politikára az Európai Unió valamennyi régiójában. Mindazonáltal kötelességünk, hogy a jó politikáinkat még jobbá tegyük. Az Európai Parlament pont ezt szeretné elérni Pieper úr jelentésével. A modern kohéziós politika azt jelenti, hogy szembenézünk az új kihívásokkal, naprakész infrastruktúrát alakítunk ki, küzdünk az éghajlatváltozás ellen, támogatjuk az energiabiztonságot és az energiahatékonyságot, előmozdítjuk a kutatást és a fejlesztést, támogatjuk a kis- és középvállalkozásokat (kkv-kat) és munkahelyeket teremtünk. Természetesen biztosítanunk kell a támogatás hatékony felhasználását is. Ennélfogva egyértelművé tesszük, hogy a kohéziós politikának átláthatónak és eredményorientáltnak kell lennie, és kevesebb bürokráciával kell járnia. A különféle alapok és programok közötti koordinációt szintén javítani kell – ahogyan azt korábban Stavrakakis úr is elmondta. Nagyon fontos elem az is, hogy, a partnerségi elvet egy új és magasabb szintre kell emelni. Mindenkit be kell vonnunk, így a régiókat, a helyi területeket, az iparág mindkét oldalát és a főbb nem kormányzati szervezeteket egyaránt. Az új köztes kategória ellentmondásos marad. Azon a véleményen vagyunk, hogy a köztes kategória segítséget nyújt azoknak a régióknak, amelyeknek a klasszikus, a 2. célkitűzés szerinti támogatásnál több támogatásra van szüksége. Ezek finanszírozása nem a többi régió kárára történik majd. Éppen ellenkezőleg: az eredmény nem a támogatások darabjaiból összeállított rendszer lesz. Ehelyett a számtalan bevezetési és megszüntetési eljárás

23-06-2011

23-06-2011

HU


szabványossá válik, és úgy vélem, hogy ez olyasmi, amire valóban szükségünk van az Európai Unióban. Mindenki, aki azt gondolja, hogy egy állandó támogatási kategóriát vezetünk be, alábecsüli az Európai Parlamentet. Az elmúlt néhány év során már elég gyakran bebizonyítottuk azt, hogy képesek vagyunk közösségi kezdeményezéseket bevezetni, ha szükség van rájuk. Azonban akkor is együttműködtünk a megszüntetésükkel kapcsolatban, amikor elérték a kitűzött célt. Elég kompetensek vagyunk ahhoz, hogy a támogatási időszak végén megítéljük, hogy az eredmények jók-e, és hogy miként kellene átalakítanunk a programot. Ezért felkérem képviselőtársaimat, hogy a szavazáskor majd támogassák ezt az új köztes kategóriát. Ramona Nicole Mănescu, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök asszony! Először szeretnék gratulálni az előadóknak az elvégzett kiváló munkához. Örülök, hogy Hahn biztos úr jelen van a kohéziós politika jövőjéről folytatott vitán. Erős, megfelelően finanszírozott uniós regionális politikára van szükségünk, és arra, hogy – a jövőben – mindegyik európai régióra irányuljon egy-egy, ami majd gazdasági növekedést, innovációt és versenyképességet generál. A jövőbeni programozási időszakról azt gondolom, hogy egy egységes stratégiai megközelítés – amelyet az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó közös végrehajtási szabályzatok rendszere támasztana alá – hozzáadott értéket eredményezne. A területi együttműködés szintén kulcsszerephez jut az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek sikeres elérését illetően. Pontosan ezért gondolom azt, hogy még inkább hozzáférhetőnek kell lennie a magánszektorbeli potenciális partnerek számára, akiknek ténylegesen meg kell adni a lehetőséget, hogy teljes jogú partnerekké váljanak a területi együttműködési projektekben. Nem feledkezhetünk meg a mind a nemzeti kormányok, mind pedig az Európai Bizottság által az európai politikák nemzeti, regionális és helyi szinten való összeállításában és hatékony végrehajtásában betöltött kulcsszerepéről sem. A 2013 utáni regionális kapcsolatot illetően elfogadom a köztes régiók kialakításának gondolatát, ilyen módon téve lehetővé az EU átlagának 75-90%-ának megfelelő GDP-vel rendelkező országok számára, hogy a megfelelő megoldások megkeresése révén valós támogatást kapjanak. Végül, de nem utolsósorban, szeretném hangsúlyozni annak szükségességét, hogy a regionális aspektus elnyerhesse megfelelő helyét mind a felülvizsgált uniós költségvetés, mint pedig a jövendő pénzügyi keretrendszer részeként. Ezért azt várom, hogy a Bizottság megfelelő javaslatot terjeszt elő, amely elsődlegesen a Regionális Fejlesztési Bizottság és az Európai Parlament véleményét tükrözi. Philip Bradbourn, az ECR képviselőcsoport nevében. – Tisztelt elnök asszony! Véleményem szerint a mai plenáris ülés elé került jelentések nem foglalkoznak a strukturális finanszírozás jelenlegi rendszerének alapvető problémáival. A pénzügyi válság és a költségvetési deficit Európa-szerte való csökkentésének szükségessége nyomában a Parlamentnek fel kell ismernie azt, hogy a kohéziós költségvetés nem növekedhet tovább ellenőrizetlenül. Ez nem a rendes kerékvágás. Figyelmünket ehelyett a kiadásokkal kapcsolatos hibák elfogadhatatlanul magas szintjének (amelyre a Számvevőszék hívta fel a figyelmet) rendezésére kell irányítanunk.

29

30

HU


A makroregionális szervezetek sem jelentenek választ a regionális kiadások hatékonyságának növelésére. Rendkívül megkérdőjelezhető értékkel bírnak, és aláássák a tagállamok pozícióját, amelyeknek – véleményem szerint – a kohéziós kiadások kezelésének elsődleges eszközéül kellene szolgálniuk. Nem segítenek hozzá a kisebb és célzottabb, az Európa legelmaradottabb régióin valóban segíteni tudó kohéziós politikával kapcsolatos elképzelésünk megvalósításához. Ezek a jelentések teljesen rossz irányba tartanak, és ellenük fogok szavazni. Elisabeth Schroedter, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony, Hahn úr, hölgyeim és uraim! Ellent kell mondjak az előző felszólalónak. Pieper úr jelentésének a Bizottságnak szóló központi üzente az, hogy az európai kohéziós politika saját hozzáadott értékével gazdagítja Európát. Ez az az eszköz, amely az uniót a lényegénél megragadva tartja össze. Ez nyilvánvaló az Európa valamennyi régiójában, de – különösen – a leghátrányosabb régiókban és a válságrégiókban élő polgárok számára. A kohéziós politika decentralizált és a részvételen alakuló struktúrája lehetővé teszi számára, hogy számottevő mértékben járuljon hozzá egy erőforrás-hatékonyabb, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, innovatív és szociális Európa megteremtéséhez. Szemben az előadó személyes véleményével, én úgy vélem, hogy a kohéziós politika eszközei – az intelligens beruházással együtt – szintén segítséget nyújthatnak az éghajlatváltozás és a szegénység elleni küzdelemben. Ezért csalódottsággal tölt el bennünket az, hogy az előadó eddigi és ezt követő erőfeszítései ellenére ez a két aspektus kimaradt a jelentésből. Szeretném elmondani a Bizottságnak, hogy a Parlament jelentős többsége támogatja ezt a két aspektust. Az előadótól eltérő módon – és ezt németül mondom – én azon a véleményen vagyok, hogy a Bizottságnak a köztes kategóriára irányuló javaslata – az egyes régiókra jellemző drámai problémák fényében – kiegyensúlyozott és átlátható struktúrát eredményez a jövőbeni kohéziós politika számára. Nevetséges azt gondolni, hogy e területen megtakarítást lehet elérni. Németország számára fontos, hogy az Európai Unió folytassa a harmonikus módon való fejlődést, mivel ez előnyös Németország számára. A Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoportjának tagjaiként ezért szavazunk a köztes kategória mellett. (A felszólaló hozzájárul ahhoz, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdésében meghatározott kék kártya eljárás értelmében kérdést intézzenek hozzá.) Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). – (CS) (a felszólalás elején nincs bekapcsolva a mikrofon ) … egyetért a korábbi időszakból származó Guellec-jelentésben megfogalmazott azon elképzeléssel, amely szerint a kohéziós politika a jelenlegi formájában nem segíti a régiók közeledését, csak az államokét, és ez az oka annak, amiért az EU legdinamikusabb régiói elveszítik dinamizmusukat. Elisabeth Schroedter (Verts/ALE). – (DE) Ezzel nem értek egyet. Keményen dolgoztuk annak biztosításáért, hogy a jelentések mindegyikében a régiók álljanak a középpontban. Különösen Pieper úr jelentéséről elmondható, hogy erősíti a helyzetüket. Ezen a ponton ez különösen fontos számunkra. Egyértelmű, hogy jövőben a kohéziós politika legfontosabb szereplői a régiók lesznek, és nem a tagállamok. Elie Hoarau, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, szerintem az Európai Unió leghátrányosabb helyzetű régiói között vannak a legkülső régiók, amelyek amellett, hogy lemaradtak a többi régiótól, egyszerre több állandó hátrányoktól is

23-06-2011

23-06-2011

HU


szenvednek, mint például a távoli elhelyezkedés, a kisebb piacok, az elszigeteltség vagy az időjárás viszontagságainak való kitettség. Dicsérendő, hogy a kohézióról szóló ötödik jelentés megerősítette e régiók tekintetében az egyedi és különleges bánásmód szükségességét, a Lisszaboni Szerződés 349. cikkével összhangban. A jelentés emellett azt kéri, hogy az e régiók tekintetében 2013 után előirányzott támogatás legalább azonos legyen azzal, amit a jelenlegi programozási időszakban számukra biztosítanak. Ami egy köztes kategória létrehozását illeti azon régiók számára, amelyek GDP-je az európai átlagos GDP 75 és 90%-a között van, egyetértek ezzel, két feltétellel. Először is, az 1. célkitűzés alá tartozó alapok – amelyek a konvergencia régiókra vonatkoznak – nem csökkennek (sőt, inkább a növekedésüket szeretném látni) annak a megtakarításnak az összegével, amely abból adódik, hogy bizonyos régiók már nem tartoznak az 1. célkitűzés hatálya alá. E megtakarításoknak természetesen az új, köztes régiókat kellene gazdagítaniuk, de a többi régiót is. A második feltétel az, hogy a köztes kategória létrehozása legalább olyan kedvező legyen, mint az érintett régiókra vonatkozó fokozatos megszüntetés. Végül, a kohéziós politika a szolidaritásról és az újraelosztásról szól, arról, hogy segítsünk a régióknak felállni és utolérni a többieket. Nem helyettesíthet semmi más stratégiát, például az Európa 2020 stratégiát, amelynek saját finanszírozással kell rendelkeznie, a kohéziós támogatásoktól elkülönülve, még akkor is, ha ezt a két politikát természetes módon össze kell hangolni, harmonizálni kell. Képviselőcsoportom többek között ezért ellenezte az Európai Szociális Alapnak a kohéziós politikától való leválasztását. John Bufton, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! A „West Wales and the Valleys” régiónak ismét regionális finanszírozásban kell részesülnie, annak ellenére, hogy az átlagos uniós bruttó hozzáadott érték csökkenőben van, ami kérdésessé teszi, hogy a kohéziós politika egyáltalán működik-e. Saját meglátásom szerint komoly összegeket fordítottak az állami szféra fejlesztésére, amit azonban aláástak az Egyesült Királyságban széles körben eszközölt kiadáscsökkentések. Korrekciók formájában közel 12 millió font sterlinget irányítottak a Walesben megvalósítandó programokra 2008 és 2009 között, míg ugyanezen időszakban az alapok összesen 35%-át bírságként visszatartotta a Bizottság. Ezt a pénzt nem használják fel hatékonyan, ha Brüsszel kofferjaiban marad. Úgy vélem, hogy egy szűkülő terű kohéziós politikára irányuló javaslatokkal és az eredmény-alapú teljesítésre való koncentrálással a korrekciós szintek csak növekedni fognak. A regionális támogatás nem Brüsszel ajándéka, mindössze egy csekély összegű kártérítés az Egyesült Királyság által befizetett milliárdokból. A kohéziós politikáról szóló ötödik jelentésről folytatott nyilvános konzultációk felhívják a figyelmet arra az általános óhajra, hogy elszakadjunk a Brüsszel által diktált politikától. Mindent elmond majd az, hogy a biztos meghallgatja-e ezeket az aggályokat. Ezt a pénzt nem ingyen kapjuk Brüsszeltől: ez mindössze kis százaléka annak a pénznek, amit az adófizetők zsebéből kivesznek, majd pedig pontosan a Bizottság szándéka szerint elköltenek. Ráadásul, ebben még benne van az a fenyegetés is, hogy ha nem mondjuk el mindenfelé, hogy ezt vagy azt az EU-tól kaptuk, bírságot kell fizetnünk. Micsoda cinikus propaganda! Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök asszony! A kohéziós politika csak akkor lehet sikeres a jövőben, ha bizonyos problémákkal már most szembenézünk. Először is, mi történik

31

32

HU


azokkal a tagállamokkal, amelyek folyamatosan megsértik a Stabilitási és Növekedési Paktum feltételeit? Ezekben az esetekben a strukturális alapok nem érhetik el a kívánt hatást. Ehelyett a pénz egyszerűen eltűnik, és az EU egy átutalási unióvá korcsosul, amely egyben egy feneketlen kút is. Mindenkinek, aki regionális támogatásban részesül, tartania kell magát a szabályokhoz. Másodszor, a strukturális alapot nem lehet központosítani a Bizottság égisze alatt. Ez nem csökkenteni, hanem növelni fogja az adminisztrációs munka mennyiségét, ami azt eredményezi majd, hogy új és drága decentralizált ügynökségeket hoznak létre. Harmadszor, hatékonyabban kell felhasználni a strukturális alapokból származó pénzeket. Világosabb célokra és gyakoribb értékelésekre van szükség, maguknak a résztvevőknek pedig nagyobb felelősséget kell vállalniuk. A társfinanszírozás elvét szigorúan le kell fektetni. Negyedszer, az összes kulturális, társadalmi, vallási és külpolitikai aggály mellett, Törökország csatlakozása óriási terhet róna a Kohéziós Alapra. Ha reálisan gondolkodunk, tönkretenné a költségvetést. Tudjuk, hogy ez tény. Nem csak olyan dolog, amit az emberek mondanak. Törökország már évek óta eurómilliárdokat kap a strukturális alapokból. Kritikusan kell szemlélnünk ezt a megközelítést. Összefoglalva, a jövőben azt szeretném látni, ha a regionális támogatások oda kerülnének, ahol valóban szükség van rájuk: más szóval olyan innovatív projektekhez, amelyek világos eredményeket produkálnak, kis- és középvállalkozásokhoz és – ami a legfontosabb – a régiókban és a városokban élő polgárokhoz. Nuno Teixeira (PPE). – (PT) Elnök asszony! Először is dicsérni szeretném az előadót – kollégámat, Stavrakakis urat –, aki fantasztikus munkát végzett, amikor azonosította a különböző strukturális alapok közötti jövőbeni szinergiákat, hatékonyságuk növelése érdekében. Az általa kidolgozott jelentés is része a kohéziós politikáról folytatott közös vitának, amely nem csak az érintett témák miatt rendkívül fontos, hanem különösen a vita időszerűsége miatt is. Jelenleg a fogást keressük a Bizottság javaslatán, nem csak az új pénzügyi terv tekintetében, hanem a jövőbeni kohéziós politika – a 2013 utáni időszak – tekintetében is. A kohéziós politika kulcsfontosságú az EU számára. Olyan horizontális politika, amely egyedülálló eszköze, a strukturális alapok révén projekteket és programokat finanszíroz a tagállamokban, a különböző régiók közötti fejlettségbeli különbségek csökkentésére törekedve. A tapasztalat azonban megmutatta azokat a hatékonyságbeli és eredménybeli nehézségeket, amelyek e politika széttagozódottságából és összetettségéből erednek. Ezért egy, a különböző alapokra vonatkozó egységes stratégiát kellene kiindulási pontnak tekinteni (integrált, eredményorientált megközelítést alkalmazva) ahhoz, hogy a különböző eszközök között több és jobb szinergia jöjjön létre, és növekedjen a hatékonyságuk. Ez szintén alapvető fontosságú a különböző ágazati politikák koordináltságának javításához és a források hatékonyabb felhasználásához. Ki kell használnunk a válságkockázatot azáltal, hogy új alternatívákat keresünk. A ma vitára bocsátott jelentések mindegyike bizonyosan óriási kihívásokat tár elénk, és tudjuk, hogy az e kihívásokra való reagáláshoz egy stabil költségvetésre is szükségünk van, ugyanakkor egyértelmű különbséget kell tennünk a költségvetési szempontok és a szakpolitikai célok között. A szakpolitikai célokat jól ismerjük. Tulajdonképpen csak e célkitűzések egyesítése révén tudunk jövőt felmutatni a régiók számára. Ezt figyelembe

23-06-2011

23-06-2011

HU


véve, a költségvetést a régiók és a polgárok jövőjének szolgálatába kell állítanunk, ahelyett, hogy a régiókat és a polgárokat állítanánk a költségvetés szolgálatába. Pervenche Berès (S&D). – (FR) Elnök asszony! Örömömre szolgál ez a vita néhány nappal a biztosi testületnek a következő pénzügyi tervekről, valamint a strukturális alapok, többek között az Európai Szociális Alap tekintetében irányadó rendelkezések felülvizsgálatáról szóló végső döntése előtt. A strukturális alapok jelentik az egyik legfontosabb eszközt az Unió gazdasági és szociális politikájának végrehajtásában. A közösségi költségvetésre nehezedő nyomás miatt – amivel mindannyian tisztában vagyunk – és amikor a nemzeti költségvetéseket kiadáscsökkentésekkel szorongatják, alapvető fontosságú, hogy e strukturális alapokat intelligensen és hatékonyan használjuk fel. Ennek megvalósítása érdekében az Európai Szociális Alapról szóló rendelet felülvizsgálata biztosít majd lehetőséget ahhoz, hogy ez az eszköz az uniós stratégia érdekét szolgálja, és ezen uniós stratégián belül – természetesen – különösen a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás célkitűzését. Ehhez a támogatás elosztását nem egyedül a GDP, hanem más mutatók alapján kell elvégezni, és fokozott százalékarányt kell biztosítani az Európai Szociális Alap számára. Ami a Pieper-jelentést illeti, elnök asszony, engedje meg, hogy néhány szót mondjak az 55. bekezdéssel kapcsolatban, amely a Globalizációs Alkalmazkodási Alaphoz kapcsolódik – amelynek tartalmát vitatom – és amelynek nem szabad teret adnunk vitánkban. Ez az alap azoknak a munkavállalóknak nyújt támogatást, akik a globalizáció és a válság hatásaitól szenvednek. A szóban forgó kérdés a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felelősségi körébe tartozik, és a Regionális Fejlesztési Bizottság kezdeményezésére került Önök elé – ezt el kell tudni utasítani a külön szavazás során, amelyre a későbbiekben kerül sor. Számítok képviselőtársaim intelligenciájára és rátermettségére. Riikka Manner (ALDE). – (FI) Elnök asszony, biztos úr! Először is, szeretnék gratulálni az előadóknak a kohéziós politikáról szóló, kiváló és fontos jelentéseikhez. Nagyszerű, hogy most együtt vitatjuk meg ezeket. Az említett jelentések a regionális politika jelentőségének felismerését bizonyítják, amely hozzájárul Európa egészének építéséhez, és amely egységet hoz létre; a jelentések mindkét jellemzőt nagyszerűen tárgyalják. A regionális politika kétségtelenül sikertörténetnek számít, képes volt csökkenteni a tagállamok közötti eltéréseket, és ilyen módon Európa-szerte összességében stabilitást teremteni. A jövő kihívásai állandóan változnak, és a regionális politikának tudnia kell alkalmazkodni ehhez a változáshoz, amint az az itteni viták alapján is nyilvánvaló. Be kell ismernünk, hogy az évek során voltak problémák a kohéziós pénzeszközökkel, és éppen ezért az elkövetkező időszakban a kohéziós politikának a végrehajtás tekintetében még hatékonyabbá, valamint még inkább eredményorientálttá kell válnia. Ahogy már elhangzott korábban, azt is lehetővé kell tenni, hogy a következő időszakban csökkenjenek az adminisztratív terhek. Ezáltal bizonyára jobb helyzetbe kerülünk, hogy a válaszolhassunk azon kihívásokra, amelyek a kohéziós politikát is érintik. Ami az Európa 2020 stratégiát illeti, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kohéziós politika a stratégia végrehajtásának egyik legfontosabb és leginkább kézzelfogható eszköze. Ezért lényeges, hogy a jelentésben a Parlament határozott álláspontot fogadjon el a jelenlegihez hasonló mértékű költségvetési források érdekében. Másrészt fontos, hogy a

33

34

HU


jelentés figyelembe vegye a jelenlegi konkrét kihívásokat is. Példaként hozhatjuk fel a sajnálatos módon gyéren lakott területeket, amelyeknek az elkövetkező időszakban szintén szükségük van a 71. cikk szerinti önálló külön támogatásra. Sok szó esett ma a köztes kategóriába tartozó régiókról a jelentések kapcsán. Ezzel összefüggésben én személy szerint azt szeretném megkérdezni a Bizottságtól, hogy egy új struktúra létrehozása mindig megoldja-e magát a problémát, vagy ebben az esetben hasonló kihívásokra válaszolhatnánk a fokozatos megszüntetés és fokozatos bevezetés jelenlegi rendszerének fejlesztésével? Tomasz Piotr Poręba (ECR). – (PL) Elnök asszony! Kétség sem férhet hozzá, hogy a kohéziós politikának 2013 után továbbra is mostani feladatát kell ellátnia, azaz a régiók számára egyenlő fejlődési lehetőségeket kell teremtenie, fel kell számolnia a szegénységet és ösztönöznie kell Európa fejlődését. Ennélfogva az új költségvetésben lényegesen nagyobb keretet kell biztosítani egyszerűen Európa, a régiók fejlődésének és az Európai Unió fenntartható fejlődésének felgyorsítása érdekében. Mindenképpen zavaró, hogy a Bizottság a jelenlegi pénzügyi tervben szereplőktől kissé eltérő célkitűzések felvételét tervezi. Konkrétan az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és az innovációra vonatkozó célkitűzésekre gondolok. Ezek természetesen fontos kérdések, de az új tagállamoknak, például Lengyelországnak, még mindig az infrastrukturális fejlesztéshez van szükségük pénzeszközökre. Infrastruktúra nélkül elég nehéz lesz lépést tartani az Európai Unióval a fejlődés mértéke tekintetében. Még egy utolsó dologról szeretnék szólni: úgy gondolom, hogy a 2013 utáni időszakra vonatkozó, jövőbeni költségvetési programokban figyelmünket erőteljesen a Kárpát-medence régiójára kell irányítanunk – az Európai Unió egyik legszegényebb és legsűrűbben lakott régiójára. Számomra nyilvánvaló, hogy az Európai Unió nagyobb mértékű részvétele e régióban egyrészt előnyös lesz az Unió számára, másrészt elő fogja segíteni a Kárpát-medence régiójában található országok fejlettségi szintjének növelését, amelyeknek pusztán nagyobb mértékű és intenzívebb uniós fellépésre van szükségük. Karima Delli (Verts/ALE). – (FR) Elnök asszony! A kohéziós politikának harmonikus és mindenekelőtt előnyös fejlődést kell biztosítania az összes terület tekintetében. Emiatt támogatjuk a köztes régiók új kategóriájának a pénzeszközök elosztása céljából történő bevezetését, valamint az új fejlettségi mutatók és a társadalmi igazságosságra, jólétre és a környezeti igazságosságra vonatkozó mutatók alkalmazását. Sajnálatosnak tartjuk, hogy ez nem szerepel a Pieper-jelentésben. A tisztesség kedvéért a kohéziós politikának foglalkoznia kell a szubregionális fejlődés terén tapasztalható egyenlőtlenségekkel is, hogy a „kohézió” szó visszanyerje jelentését, ugyanis a szolidaritásról van szó, amely az Európai Unió hozzáadott értékének számít. Ehhez az egyenlőtlenségekre kell helyeznie a hangsúlyt, elsősorban a városi térségekben, amelyeket különösen érintenek az új – társadalmi, környezeti – kihívások, és ez hatalmas feladatot jelent. Az említett hátrányos helyzetű területek vonzerejének és környezetének fejlesztésével helyreállítható a bizalom az ott élők körében. Előmozdíthatja egy mindenki számára kívánatos, új fenntartható város létrehozását is, egy olyan modellét, amely megfelel a környezeti, energetikai és társadalmi-demográfiai kihívásoknak, amely azonban a legfontosabb szempontnak a lakók életterét és jólétét tekinti.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Egy világos üzenettel fejezem be mondanivalómat: a 2013 utáni fennmaradásához a kohéziós politikának rendelkeznie kell az oly szükséges és stabil erőforrásokkal. Cornelia Ernst (GUE/NGL). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Ami a köztes kategóriát illeti, kezdetben kétségtelenül el tudtam volna képzelni más megoldásokat is, Pieper úr, például az azon régiókra vonatkozó átmeneti szabályozást, amelyek eddig a legnagyobb mértékű támogatásban részesültek, de 2013 után már nem fognak. A vita során azonban kiderült, hogy más régiókat, különösen azokat kell figyelembe vennünk, amelyeket a válság sújt. Pillanatnyilag 51 régióról van szó. Amikor ilyen nagy az érintett régiók száma, közönyösséggel lenne egyenlő, ha nem hoznánk létre egy köztes kategóriát. Kizárólag ilyen módon alakíthatunk ki egy komoly keretet az említett régióknak nyújtandó megbízható támogatáshoz, amelyeknek be kell pótolniuk a saját fejlődésük lassú előrehaladását. Más tekintetben Pieper úr jelentése sok világos és kevésbé világos elemet tartalmaz. Többek között azt kifogásoljuk, hogy nem szerepel benne egyértelmű kötelezettségvállalás a szegénység elleni küzdelem sokkal határozottabb megközelítésére vonatkozóan. Úgy gondoljuk, hogy a jelentés megfogalmazása, amely olyan feltételekhez köti a kohéziós politikát, amelyek reformok végrehajtására kényszerítik a tagállamokat, nem egyértelmű és félreérthető. Kétségtelen, hogy a kohéziós politikának továbbra is a társadalmi egyensúly és szolidaritás eszközéül kell szolgálnia valamennyi régióban. Juozas Imbrasas (EFD). – (LT) Elnök asszony! Ma az Európai Unió politikájának egyik legfontosabb területét vitatjuk meg, biztosítva polgáraink jólétét, valamint az Unió egészének versenyképességét és növekedését. Korábban a kohéziós politika tartalmazott néhány meghatározó tényezőt a nagyobb mértékű integráció és az Európai Unió szegényebb régióinak növekedése biztosításával, valamint a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek jelentős csökkentésével kapcsolatban. Most az Európa 2020 stratégiát követjük, amely még nagyobb szerepet ír elő a strukturális és kohéziós politika számára a válságból történő kilábalás és a polgáraink jólétéhez való hozzájárulás érdekében. Természetesen sok akadályt kell legyőznünk a globalizációval, a demográfiai változással és az erőforrások megőrzésével kapcsolatban. Ennek érdekében azonban az Európai Unió valamennyi régiójának rejtett lehetőségeit kivétel nélkül át kell látnunk. Úgy gondolom, hogy a regionális politika jövőjét össze kell kapcsolni az alapvető európai célkitűzésekkel az innováció, a kutatás, a környezettel és energiával kapcsolatos kihívások terén, és természetesen a regionális politikának hozzá kell járulnia az európai hozzáadott érték létrehozásához, de csak minél átláthatóbb és hatékonyabb követő intézkedésekkel. Lambert van Nistelrooij (PPE). – (NL) Elnök asszony, Hahn biztos úr, hölgyeim és uraim! A kohézió szilárd alapokon nyugszik az európai politikában és a Szerződésben, és a Lisszaboni Szerződés területi dimenziójának köszönhetően még megalapozottabbá vált. Nagyon örülök annak, hogy az ötödik kohéziós jelentésében a Bizottság igen helyesen integrált megközelítéseket irányzott elő a jövőre vonatkozóan. Megőrizzük a szolidaritást, az Európa 2020 stratégia új célkitűzéseihez kapcsolva azon eszközök révén, amelyek oly hasznosnak bizonyultak: ezek közé tartozik a decentralizált megközelítés, a partnerség, a programok összekapcsolása különböző szinteken és a többszintű irányítás. Aztán szemügyre vesszük ezeket az új kihívásokat. Ez önmagában nagyszerű. Az is nagyon jó, hogy e jelentéseket elénk terjesztették. Az összes építőkocka, különleges hangsúlyt helyezve a határokon átnyúló együttműködésre – 3. célkitűzés –, teljes támogatásban részesül.

35

36

HU


Valójában a vitában egyetlen pont sincs tisztázva. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és az Európai Demokraták Képviselőcsoportjában szavazólistánkon a szabad vagy nyílt szavazást választottuk a köztes kategória tekintetében, és szeretném kifejteni, miért. Tulajdonképpen azért, mert az a javaslat, amelyet a Bizottságnak még elő kell terjesztenie, sokféle irányt vehet. A biztos úr épp az előbb mondta, hogy szeretne beszélni az ilyen típusú régiókkal a konkrét – nevezzük így – juttatásokról. Nagyon örvendetes, hogy ez a kérdés a vita tárgyát képezi, mivel még nem is beszéltünk róla. Még nem tudjuk, melyek az érintett régiók. Nem tudjuk, hogy a kifizetés hová történik. Nem ismerjük a társfinanszírozás százalékos arányát. Ezek mind olyan dolgok, amelyek még jelentősen befolyásolhatják a kimenetelt. Ezért úgy gondolom, hogy meg kell várnunk, hogy a Bizottság elkészítse javaslatát – és szerintem ez igen hamar bekövetkezik –, és valójában ekkor tudjuk meg, miről beszélünk. Az ideiglenes mechanizmusok és eszközök alkalmazásával kapcsolatos felfogás nem vitatjuk meg. Ezt már megtettük. Manner asszony is elmondta, hogy rendelkezünk a fokozatos megszüntetés és fokozatos bevezetés rendszerével, az Európa 2020 stratégia tekintetében végrehajthatunk egy integrált politikát. Meg is fogjuk tenni. Tehát ez az oka, hogy jelen pillanatban a PPE képviselőcsoporton belül a szabad szavazás mellett döntöttünk. Karin Kadenbach (S&D). – (DE) Elnök asszony, Hahn úr, hölgyeim és uraim! A mai vita felhívja a figyelmet a regionális politika fontosságára. A kohéziós és konszolidációs politikánknak valamennyi európai régióra ki kell terjednie. A régiók alatt a régiókban élő embereket is értem. Ez nagyon fontos. A régiókban tett küldöttségi látogatások során láthattuk, mennyire értékes az európai finanszírozás a regionális fejlesztés számára, a társadalmi kohézió megvalósítása, valamint a nőjogi kérdések és a nemek közötti egyenlőség szempontjából. Csak bátorítani tudom az Európai Uniót, hogy a jövőben több olyan programot kínáljon, amelyet az emberek nagyon pozitívan fogadtak, és amelyek pontosan e célkitűzéseket érintik, amint azt a végrehajtás vizsgálatának folyamatában megállapítottuk. El kell érnünk, hogy az európai régiókban élők is felelősséget érezzenek. Olyan szakaszba jutottunk, amikor köztes régiókról beszélünk. Ez nagyon fontos, mert Európa segített a munkahelyteremtésben ezekben a régiókban. Ami a növekedést illeti, meglátásom szerint elsősorban a fenntartható növekedés az, ami társadalmi igazságosságot teremthet. A kohéziós politika az európai politika egyik központi eleme. Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök asszony! Nincs kétség afelől, hogy a kohéziós politika segít a társadalmi és gazdasági környezet javításában, és ösztönzi – mindenekelőtt – a támogatásban részesülő régiók fejlődését. De hadd emlékeztessek arra, hogy a rendkívül sokféle befektetési lehetőség azt is lehetővé teszi, hogy a gazdag tagállamok abból profitáljanak. Hazámban, Lengyelországban, becslések szerint a kohéziós politika megvalósulásából származó előnyök értéke a „régi” Unió országai számára 2015-re akár a 38 milliárd eurót is elérheti. Remélem, hogy a tény, hogy a kohéziós politika jövőjéről folytatott vitáról meghozandó döntésre hazám, Lengyelország uniós elnöksége idején kerül majd sor, segít biztosítani, hogy az e politika területén javasolt jelentős kiadáscsökkentések ne kerüljenek elfogadásra. Sajnálatos módon származási régiómban – Mazóviában – a főváros, Varsó nagyon erős gazdasági helyzetéből adódóan az egy főre jutó GDP meghaladja az uniós GDP-átlag 75%-ában megállapított felső küszöböt. Ezért a támogatás elvesztésétől kell tartanunk. Másik 35 európai régió is hasonló helyzetben van. Az ő javaslatuk érdekében emelek most szót, amely szerint létre kellene hozni a köztes régiók kategóriáját, ami lehetővé tenné a támogatás kivonásának lelassítását. Ha megvizsgáljuk Mazóvia helyzetét úgy, hogy Varsó városát nem vesszük figyelembe, láthatjuk, hogy a régió jelentős részében az egy főre jutó

23-06-2011

23-06-2011

HU


bruttó hazai termék igen távol van a 75%-os szinttől, sőt, ugyanolyan alacsony, mint az Európai Unió legszegényebb régióiban. Ez azt jelzi, hogy alapvető fontosságú a további támogatások folyósítása. François Alfonsi (Verts/ALE). – (FR) Elnök asszony, biztos úr! A kohéziós politika az európai uniós politikák lelke, amely kifejezi a tagállamok közötti szolidaritásra való törekvést, ami nélkül nem lenne valódi Unió. A kohéziós politikával kapcsolatban az elmúlt 30 évben kiválóak a tapasztalatok, ami kiemelt bánásmódot követel meg a jövőre nézve. Először is, ne csökkenjenek a kohéziós politikával kapcsolatos költségvetési kötelezettségvállalások. A 2014 és 2020 közötti programozás kidolgozása során Hahn úrnak ugyanazokra a költségvetési összegekre kell tudnia támaszkodni, mint a múltban. Másodszor, megújított keretet kell adnunk ennek a politikának, amely igazodik az új helyzetekhez és kihívásokhoz. Ehhez elengedhetetlen a köztes régiók létrehozása. Nem veszíthetik el a támogatásra való jogosultságokat, továbbá célzottabb és jobban finanszírozott támogatásokat kell biztosítani ahhoz, hogy minden egyes régió fenntarthassa az európai átlagot, függetlenül strukturális hátrányaitól, legyen bármennyire is lemaradva a múltja miatt, vagy legyen bármennyire is kitéve a jelenlegi vagy a jövőbeni válságok hatásainak. A köztes régiókkal a területi egyensúly hosszú távú céljának megvalósítása felé teszünk lépést, hogy elejét vegyük annak, hogy túlságosan szétnyíljon az olló a maximálisan koncentrálódott, fejlett régiók és azon régiók között, amelyek lemaradtak, és a jövő Európájában az elnéptelenedés veszélye fenyegeti őket. Harmadszor, Sanchez-Schmid asszony saját kezdeményezésű jelentésének nagy érdeme, hogy megmutatja, hogy a 3. célkitűzés várhatóan mennyiben fog jelentős hozzáadott értéket teremteni. Az új kohéziós politikában – a makrorégiók lendületére alapozva – a 3. célkitűzést komolyan meg kell erősíteni, amire Sanchez-Schmid asszony jelentése is felhívja a figyelmet. Danuta Maria Hübner (PPE). – Elnök asszony! Az elmúlt években a tagállamok, a Bizottság és az Európai Parlament szorosan együttműködött azon, hogyan lehet tovább javítani az EU kohéziós politikájának hatékonyságát, eredményeit és intézkedéseinek minőségét. Arra a következtetésre jutottunk, hogy e cél eléréséhez hatékony eszközök lehetnek a politikára vonatkozóan meghatározott jól átgondolt feltételek és ösztönzők. Ma már meggyőződésem, hogy jól felkészültünk arra, hogy olyan feltételrendszereket vezessünk be a politikai keretben, amely növelni fogja a beruházások megtérülését. A feltételekkel kapcsolatos kötelezettségvállalásoknak a szakpolitikai intézkedések, illetve az intézményi, igazgatási és strukturális hatékonyság terén elért haladás közötti kapcsolatra kell irányulniuk. A közelgő tárgyalásokra tekintettel megfelelő szabályozási keretet kell biztosítanunk, amely azonosítja a kohéziós politikán keresztül történő hatékony növekedésösztönzés sikeréhez szükséges tényezőket. Azt szeretném, ha az előzetes feltételeket teljes mértékben beépítenék a programozási folyamatba, továbbá azt, hogy e feltételek közvetlenül kapcsolódjanak a politikához és a program hatékonyságához, a számuk legyen korlátozott, igazodjanak az adott kontextushoz és legyenek összhangban a közösen elfogadott kritériumokkal.

37

38

HU


Arról is gondoskodnunk kell, hogy a feltételekkel kapcsolatos eljárások nem okoznak további terheket, hanem inkább a terhek csökkentését eredményezik, továbbá nem hátráltatják a politika, a programok vagy a projektek végrehajtásában. Andrea Cozzolino (S&D). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A jelenlegi vita tárgyát képező kohéziós politika szerkezete kifogástalannak mondható. Felszólalásomban elsősorban három kérdéssel szeretnék foglalkozni. Először is, véleményem szerint a kohéziós politika a tagállamok között, illetve az azokon belül tapasztalható egyensúlytalanságok mérséklésének egyik alapvető eszköze, és ennélfogva a most már évek óta tartó, hosszú gazdasági és pénzügyi válság hatásai elleni küzdelem egyik legfontosabb politikája. Másodszor, nagyon jó ötletnek tartom az új régiók és a polgárok bevonását a kohéziós politikába. Mindazonáltal jó lenne, ha e kérdések megvitatásakor világosabb lenne számunkra, mennyibe fog kerülni ez az új politika, milyen hatásai lesznek az általános kohéziós politikára, és hogyan fogjuk elosztani a forrásokat a pénzügyi terv reformjának keretében, a 2020-ig tartó időszakban. Végül pedig döntő fontosságúnak tartom a városok által a kohéziós politikában betöltött központi szerepet. Fontosnak tartom, hogy Vlasák úr jelentésével előrehaladást értünk el ebben az irányban, amivel határozottan egyetértek, és úgy vélem, e jelentés segítségével jobban meg tudjuk hatozni a városok kérdésének jogi keretét, továbbá olyan eszközöket tudunk bevezetni, mint például a települési operatív programok, amelyek új színvonalat tudnak hozni a kohéziós politikába. Michail Tremopoulos (Verts/ALE). – (EL) Elnök asszony! A jelentés arról szól, hogy a tagállamok átültették-e az európai jogszabályokat nemzeti jogukba. Nem akarunk mást, mint a 2007-2013 közötti időszak kohéziós politikai programjainak első valódi elemzését. Az átláthatóságról fogok beszélni, amiről jelentést is összeállítottam már. Az előadó, Miroslav Mikolášik, a támogatáselosztás átláthatóságát említi a kohéziós politika átfogó célkitűzései megvalósításának kulcsfontosságú előfeltételeként. Hogyan kaphatunk átfogó képet az EU szintjén, ha csak 19 ország bocsátotta rendelkezésre az összehasonlításhoz szükséges alapmutatókat? Jóllehet kértük a Bizottságot, hogy javítsa a megszerzett információk összhangján és minőségén, nincs átláthatóság, nem áll rendelkezésre kellő adat. Világos üzenetet kell küldenünk. A kiválasztott projektekre vonatkozó összes előirányzat átlagosan nem teheti ki az összes rendelkezésre álló forrás 27%-át; 9 állam nem használhat fel több mint 40%-ot, 4 pedig 20% alatt. Nem lehet két- vagy háromsebességes kohéziós politikánk. A szükséges információkat ezért terjeszteni kell és fel kell használni. Jan Olbrycht (PPE). – (PL) Elnök asszony, biztos úr! A kohéziós politika a leginkább átlátható európai politika, ami azt jelenti, sikere nagyon jól és gyorsan látható, de a kudarcai és a nehézségei is nagyon gyorsan láthatóvá válnak. Mindezek a brüsszeli irányítás gyengeségeiből adódnak, nagyon sok esetben pedig a tagállamok gyenge irányításából. Ehhez kapcsolódóan nagyon könnyű következtetéseket levonni és nagyon könnyű különböző külső feltételekkel – például a válsággal – indokolni az e politikával kapcsolatos kiadások csökkentését más európai politikákkal szemben, amit egyértelműen hibának tekinthető.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Fel kell ismernünk, hogy ha azt gondolnánk, hogy a kohéziós politika csak a legszegényebbeknek szól, akkor lassan kimúlna, azaz lassacskán teljesen eltűnne az európai politikák sorából. De itt, ma nem ilyen politikáról beszélünk. Ez a politika az egyenlőtlenségek csökkentéséről szól – egyenlőtlenségek mindig is lesznek, és lesznek olyan új egyenlőtlenségek, amelyekről most még nem tudunk. Ezenkívül ez egy befektetésés fejlesztésösztönző politika. Emellett egy olyan politika is, amely cselekvést kíván meg – amit a Szerződések írnak elő –, de amely azt is megkívánja, hogy e cselekvések új formában valósuljanak meg. Ezzel összefüggésben egyetértésemet szeretném kifejezni az Európai Bizottság arra vonatkozó döntésével kapcsolatban, hogy átalakítsa a politika belső felépítését és hozzáigazítsa az új feltételekhez. E tekintetben egyetértek az Európai Bizottság új intézkedésekre vonatkozó javaslataival is, többek között a köztes régiók kategóriájának létrehozására irányuló javaslattal. Úgy vélem, az új struktúra növelni fogja a hatékonyságot és lehetővé teszi a politika oly módon történő végrehajtását, amely felér a jelenleg előttünk álló kihívásokkal. Vasilica Viorica Dăncilă (S&D). – (RO) Elnök asszony! A határok nélküli Európában a határokon átnyúló együttműködés jótékony hatású a helyi és a regionális hatóságok számára, mert fontos szerepet játszik az Európai Unió egységes piacának folyamatos fejlődésében. De a határ menti területeknek van egy fontos jellemzője, ami a közös multikulturális hagyományokból és az etnikai sokféleségből adódik, amely szempontok általában szilárd alapot biztosítanak nem csak az emberek, hanem a közösségek közötti, különböző területeken megvalósuló kölcsönös kapcsolatokhoz. Mindannyian tudjuk, hogy a határ menti területek egyik rendkívül gyakori jellemzője az átlagot meghaladó munkanélküliség, amihez jelentős régióközi különbségek járulnak, és magas szintű a rejtett munkanélküliség is, amit azt okoz, hogy kevesen jelentkeznek a nyilvántartásba azok közül, akiknek nincs munkájuk. Ezért úgy vélem, a határ menti területeken a munkaerőpiac tekintetében alkalmazott integrált megközelítés segíthet abban, hogy megoldásokat találjunk a strukturális problémákra, és közelebb hozná a keresletet a kínálattal. Ezért kell jelentős mértékben bővíteni a 3. célkitűzést, amint azt az előadó is hangsúlyozta. Iosif Matula (PPE). – (RO) Elnök asszony! A kohéziós politika hatékony eszköz azoknak a nagy kihívásoknak – például a globalizáció, az éghajlatváltozás vagy a demográfiai tendenciák – a kezelésére, amelyekkel Európa régiói ma szembesülnek. Uniós szinten nagymértékű előrehaladás történt a régiók kiegyensúlyozott fejlődése terén, de ez még nem elegendő. Ezért is van szükség az összes uniós régió rendelkezésére álló, ambiciózus kohéziós politikára, amely csökkenti majd a jelenleg tapasztalható egyenlőtlenségeket. Meglátásom szerint a kevésbé fejlett területek számára a konvergenciakövetelmények tekintetében nyújtott támogatásnak a következő programozási időszakban is kiemelt szerepet kell kapnia, hogy garantálható legyen a kohéziós politika eszközeihez való méltányos hozzáférés. Ez lehetővé teszi számunkra a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek hangsúlyozzák, hogy az 1. célkitűzés (Konvergcia) értelmében megfelelő támogatási részarányt kell biztosítani azon régiók számára, amelyek azt leginkább igénylik, figyelembe véve az ott tapasztalható fejlődésbeli problémák súlyosságát. Világszinten az Európai Unió csak akkor tudja felvenni a versenyt riválisaival, ha a kohéziós politika képes maximálisan kiaknázni nem csak a városi régiók, hanem a vidéki területek

39

40

HU


fejlődését is, a bennük rejlő potenciállal együtt, és ha kellően rugalmas választ képes adni az Európa 2020 stratégia által azonosított kihívásokra és nehézségekre. Mindezt szem előtt tartva, az innováció, az oktatás és képzés, az energiaügy, a környezet, a foglalkoztatás, a versenyképesség, a képesítések és a szegénység elleni küzdelem szerves részei a strukturális és kohéziós politikának, és azoknak is kell maradniuk. Az új kohéziós politikának egyértelműen eredményorientáltnak kell lennie és meg kell határoznia, milyen reformokra van szükség, és ezzel egy időben csökkentenie kell a bürokráciából adódó korlátokat és egyszerűsítenie az alapok igazgatását. Olyan országot képviselek, amelynek nem lesz mindegy, hogy hogyan határozzuk meg az Unió egységes fejlődését, különösen a 2013 és 2020 közötti időszakban. Gyakorlati értelemben a most és a következő 10 évben Romániában kiutalt támogatások hosszú távú befektetésként szolgálnak, amire az egész Európai Unió kiegyensúlyozott fejlődése érdekében szükség van. Gratulálok kollégámnak, Pieper úrnak és valamennyi előadónak az általuk előterjesztett kiváló jelentésért. ELNÖKÖL: LIBOR ROUČEK alelnök Mojca Kleva (S&D). – (SL) Elnök úr! A pénzügyi és gazdasági válság idején a kohéziós politika bizonyult a legfontosabb eszköznek az Európai Unió régiói közötti gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésében. A kohéziós politika alapvető politikáink egyike, amelynek pozitív hatásai valóban mindenhol láthatók: az Európai Unió minden szegletében, valamennyi tagállamban, és gyakorlatilag az EU minden városi és helyi közösségében. Olyan politikáról van szó, amely lehetővé teszi a strukturális reformokat és a fejlődést. Sőt, megoldást kínál a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetre, és mindezt költségek nélkül. Az Európa 2020 stratégia is nagyrészt az EU kohéziós politikájának sikerén múlik majd, és ezért is olyan fontos, hogy a következő hétéves időszakban ezek az alapok kiemelt helyet kapjanak az európai költségvetésben. Mivel a legfontosabb kérdés, azaz az új, általánosan „köztes” régióként említett kategória integrálása még várat magára, fel szeretném szólítani a biztos urat és az egész Európai Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül biztosítsák számunkra azokat a részeteket, amelyek még tisztázatlanok maradtak e régió kategória tekintetében, különös tekintettel a pénzügyi szempontokra és hatásokra, figyelembe véve, hogy a kérdés az európai uniós régiók jövőbeni fejlődésével kapcsolatos. Alain Cadec (PPE). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A Garriga Polledo-jelentés elfogadásával a Parlament olyan 2014-es többéves pénzügyi keretet kért, amely felér az előttünk álló költségvetési kihívásokkal. E tekintetben a regionális politikának legalább a jelenlegi időszakkal azonos mértékű pénzügyi forrásokat kell megtartania. Ez kiemelt fontosságú. Az európai régióknak kivétel nélkül továbbra is hozzáféréssel kell rendelkezniük a strukturális alapokhoz. Természetesen arra kell összpontosítanunk az erőfeszítéseinket, hogy az 1. célkitűzés révén segítsük a legelmaradottabb régiók felzárkózását.

23-06-2011

23-06-2011

HU


A méltányosság érdekében megfelelő támogatást kell biztosítanunk azon régiók számára is, amelyek nem teljesítik az 1. célkitűzés feltételeit, mindazonáltal strukturális nehézségekkel küzdenek. Ezért örömömre szolgál, hogy az Európai Bizottság javaslatot tett egy köztes kategória létrehozására olyan régiók tekintetében, ahol az egy főre jutó GDP az uniós átlag 75–90%-a között van. Megragadnám az alkalmat, hogy gratuláljak Hahn biztos úrnak a munkájához. Ezen új eszköz révén jobban figyelembe vehetjük számos olyan régió egyedi jellemzőit, amely sem szegénynek, sem gazdagnak nem mondható. Ez a köztes kategória méltányosabb is lesz, mert hasonló támogatást fog biztosítani a hasonló fejlettségi szintű régiók számára. Mindazonáltal meg szeretném nyugtatni azokat a régiókat, amelyek jogosultak lettek volna a fokozatos megszüntetésre: szó sincs arról, hogy magukra hagyjuk őket. Teljes körűen jogosultak lesznek a köztes kategóriára, és akár a legfőbb kedvezményezettek is lehetnek. Végül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezen új kategória létrehozása nem von magával semmiféle további kiadást, az abból adódó megtakarításnak köszönhetően, hogy számos régió már nem fog az 1. célkitűzés hatálya alá tartozni. Az is teljesen kizárt, hogy csökkentsék a támogatás mértékét az 1., 2. és 3. célkitűzésre jogosult régiók tekintetében. Ugyanakkor, ha nem hozzuk létre ezt a köztes kategóriát, biztosak lehetünk abban, hogy csökkenteni fogják a kohéziós politika költségvetését. A kategória létrehozásával megőrizzük ezt a költségvetést. Senki sem akarja, hogy csökkenjen e költségvetés. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak az előadónak, Pieper úrnak a munkájáért. Sergio Gaetano Cofferati, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója. – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A gazdasági kohézió, valamint a társadalmi és a területi kohézió már az Európai Unió megszületése óta az uniós politikák mindegyikét meghatározó alapvető elveknek számítanak. Ezért nagyon fontos e célok hangsúlyozása, mivel azok az általunk megvitatott szövegek részét képezik, és helyénvaló, hogy a strukturális alapokat felül kell vizsgálni és módosítani kell, hogy még hatékonyabbá tegyük azokat azon eredmények elérésében, amelyek elérését szolgálják. Ezek közül alapvető fontosságúnak tartom az Európai Szociális Alapot, azon egyszerű okból, hogy jelenleg a gazdasági és társadalmi válság – amely még nem ért véget – kritikus szakaszában vagyunk, és ez pontosan a munkára és a foglalkoztatásra gyakorol nagyon súlyos hatásokat. Rendkívül fontosnak tartom, hogy Európa fenntartsa ezt a szociális modellt, ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy a munkának megkérdőjelezhetetlen a társadalmi értéke, és hogy a foglalkoztatás az egyik legfőbb referenciapont a gazdasági fejlődés által megteremtett erőforrások felhasználásában. Ezért fontos a Szociális Alap megerősítése, függetlenségének megtartása és a rendelkezésére álló erőforrások növelése. A tudás minden versenymodell központi és egyben hajtóeleme. De mindez csak valósulhat meg, ha jelentős mértékű javulás áll be a munkahelyek minőségében. Az Európai Szociális Alap ezért olyan értékes, mint amilyen mindig is volt, ha nem még értékesebb. José Manuel Fernandes, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményének előadója. – (PT) Elnök úr! Az EU-nak minden eddiginél nagyobb szüksége van egy olyan kohéziós politikára, amely előmozdítja a valódi konvergenciát és ösztönzi a növekedést és a foglalkoztatást, és eközben hozzájárul a környezetvédelmi célok eléréséhez is.

41

42

HU


Figyelembe véve a jelenlegi pénzügyi helyzetet és a programok folyamatban lévő végrehajtását, a Bizottságnak mindent meg kell tennie, hogy a programok végrehajtási szabályai tekintetében előmozdítsa az egyszerűséget és a rugalmasságot, és lehetővé kell tennie a társfinanszírozási arányok újratárgyalását a jelenlegi szabályok keretében, ha ez szükségessé válik, és ha kérik a tagállamok. A kohéziós politikát egyértelmű és mérhető célok és eredménymutatók kijelölésével eredményorientálttá kell tenni. A kohéziós politikának az átláthatóságot is segítenie kell. Ennek ellenőrzéséhez – és hogy rendelkezzünk ezzel az átláthatósággal – véleményem szerint a projektek elfogadásához és végrehajtásához kapcsolódó információkat valós időben rendelkezésre kell bocsátani, a területi és statisztikai egységek lehető legrészletesebb besorolásaival, annak érdekében, hogy bárki tájékozódhasson ezekről. Jan Kozłowski (PPE). – (PL) Elnök úr! Először is, gratulálni szeretnék az előadónak kiváló munkájáért. Ahogyan az előadók is hangsúlyozták, a kohéziós politika bizonyította – többek között a válság idején –, hogy fontos fejlesztési politika, amely támogatja a beruházásokat és közvetlen és közvetett előnyökkel szolgál valamennyi régió számára. Például a hazámban, Lengyelországban befektetett minden eurónak csaknem a fele – 46 cent – a 15 „régi” tagállamhoz vándorol vissza. A fejlődés és a beruházás támogatása, valamint a kohéziós politikának az Európa 2020 stratégia célkitűzései megvalósításában meglévő jelentősége az oka annak, hogy e politikának miért kell megtartania legalább a jelenlegi súlyát, és pénzügyi támogatását is. Mindazonáltal javulást kell elérni az alapok integrálásában, és abban, hogy maximális szinergia valósuljon meg közöttük. Figyelembe véve a fiatalok körében megfigyelhető munkanélküliséggel és a demográfiai változásokkal összefüggő veszélyeket, alapvető fontosságú, hogy teljes mértékben kihasználjuk az Európai Szociális Alap (ESZA) potenciálját. Ehhez meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek az ESZA más eszközökkel való jobb összehangolásához szükségesek regionális és helyi szinten. María Irigoyen Pérez (S&D). – (ES) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság hangsúlyozza a regionális politika szükségességét, amely a legjobb eszköz a régiók és tagállamok közötti fejlődésbeli különbségek mérséklésére. Ezzel együtt visszaállíthatjuk az Európa pozitív megítélését, mivel a polgár Európát mostanában csak a szigorú kiigazítási programokkal és kiadáscsökkentésekkel azonosítják. A jövőbeni kohéziós politikának – amely az európai projekt és a társadalmi igazságosság szolidaritási pillére – szem előtt kell tartania a következő prioritásokat: az első, a társadalmi kohézió megerősítése és az Európa 2020 stratégia által jelentett kihívások beépítése; a második, a régiók szükségleteinek és földrajzi jellemzőinek figyelembevétele; a harmadik, a fokozatosság fenntartása a támogatások kiutalásában, hogy a régiók ne hagyják magára a konvergencia célkitűzést, elkerülve a támogatások kézhezvételének hirtelen változásait; és a negyedik, a méltányos rendszer fenntartása. Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim, a hatóságok szigorú költségvetési kiigazítást folytatnak. Ezért szükség van az EU támogatására. Remélem, hogy a Tanács figyelembe veszi ezt. Kristiina Ojuland (ALDE). – Tisztelt elnök úr! A Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóság feladata az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) határon átnyúló együttműködési programjainak az irányítása, ami meglehetősen abszurd helyzetet eredményez, amikor az Oroszországgal való határon átnyúló együttműködésről

23-06-2011

23-06-2011

HU


van szó – tekintve, hogy Oroszország nem az ENPI célországa, és uniós fejlesztési támogatásában sem részesül. Egyetértek az előadóval abban, hogy szükség lesz arra, hogy az ENPI programjaival kapcsolatos teljes felelősséget visszavonják a Regionális Politikai Főigazgatóság alá, és hogy a határon átnyúló együttműködési programokat az Interreg programokhoz hasonló keretben hajtsák végre. Függetlenül a külső dimenziótól, a határon átnyúló együttműködési programok végrehajtását nem a fejlesztési támogatásra vonatkozó szabályok alapján kellene végezni. Jellegzetességeik az EU területi együttműködésre vonatkozó szabályainak alkalmazását kívánják meg. Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE). – (PL) Elnök úr! A kohéziós politika a legjobb eszköz ahhoz, hogy egyenlő esélyeket teremtsünk az európai uniós régiók fejlődése számára, és ösztönözzük a gazdasági növekedést. A kohéziós politika célkitűzéseinek megvalósítása érdekében nem csak az fontos, hogy a rendelkezésre álló eszközöket a legteljesebben használjuk fel, hanem az is kiemelt fontosságú, hogy szem előtt tartsuk a felhasználás hatékonyságát, a bürokrácia csökkentését és az alapok közötti megfelelő szinergia elérését. Ami nagyon fontos, az az Európai Szociális Alap hatékony alkalmazása, oly módon, hogy segítse a munkanélkülieket visszavezetni a munka világába, és ne csupán képzéseket nyújtson számukra, ami hétköznapi gyakorlatnak mondható. Az innovációra, kutatásra és fejlesztésre költött pénz is fontos, mert lehetővé teszi a vállalkozások és a régiók számára versenyképességük növelését. A kohéziós politika fontos célkitűzése az határon átnyúló európai együttműködés. Ezért fontos a határ menti területeken az együttműködés harmonikus végrehajtása és támogatása, egyrészt a belső határok mentén fekvő területek tekintetében, de mindenekelőtt az Európai Unió külső határai mentén. Végül, a makrorégiók nagyon hatékonyak, és ennek kapcsán javasolni szeretném a biztos úrnak, hogy – más stratégiák példáját követve – hozzunk létre stratégiát a Kárpátok – az Európai Unió egyik legnagyobb régiója – számára, amely a természeti kincseket tekintve is az egyik leggazdagabb Európában. Patrice Tirolien (S&D). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném hangsúlyozni a Parlament által a köztes régiók kategóriájának létrehozása tekintetében nyújtott támogatást, és rámutatni, hogy ez – ellentétben azzal, amit egyesek mondtak – semmiképpen fog további terhet jelenteni a közösségi költségvetés számára. Amit mi, itt javasolunk, az forradalmi jelentőségű az átmenet fogalmát tekintve, változatlan költségvetés mellett. Egy méltányosabb rendszer irányába szeretnénk elmozdulni, amely segíti a komoly nehézségekkel küldő régiókat. Az átmeneti zóna – ahol az 1 főre jutó GDP az uniós GDP átlagának 75–90%-a között van – valódi kötelezettségvállalást jelent a konszolidált kohéziós politika felé a jövőre vonatkozóan. Ezenkívül nagy örömömre szolgál, hogy állásfoglalásunk megerősítette a Parlament legkülső régiók irányában való elkötelezettségét. Ezek a régiók sajátos és állandó hátrányoktól szenvednek, amelyek indokolják ezt a szolidaritási erőfeszítést, hogy az Unió részeként hatékonyan részt vehessenek az EU és a világ közötti kapcsolatokban. Anneli Jäätteenmäki (ALDE). – (FI) Elnök úr! A regionális politikára és a kohéziós politikára szükség van a fejlettség terén meglévő különbségek elsimítása érdekében. Alapvető fontosságú az emberek jóléte és az európai versenyképesség szempontjából is. Az uniós

43

44

HU


szintű regionális politikának mindenekelőtt hozzáadott értéket kell teremtenie és új vállalkozásokat, és – ebből következően – munkahelyeket az emberek számára. Fel kell tennünk a kérdést, hogy van-e értelme átdolgozni minden jelenlegi regionális támogatást Brüsszelen keresztül, vagy a pénz hatékonyabban is elkölthető-e, ha azt közvetlenül a régiókba küldik, a tagállamokba. Az EU regionális politikáját bürokrácia és visszaélések övezik. Meglehetősen nagymértékű bürokrácia van jelen az EU-ban és a tagállamokban, ami olyan helyzetet eredményezett, amelyben számos innovatív vállalkozás – régiek és újak – nem pályázik pénzre vagy támogatásra, mert egy vagy két embert kellene alkalmazniuk a kérelemmel kapcsolatos feladatokra, és az egész túlságosan sok időt venne igénybe. El kell gondolkodnunk azon, hogy az európai innovációs politikának egyáltalán van-e jövője, ha a regionális politika nem támogatja. Maria do Céu Patrão Neves (PPE). – (PT) Elnök úr! A kohéziós politika az EU egyik leginkább emblematikus szakpolitikai területe, amely a legjobban szimbolizálja az európai projekt építésének eszméjét. Ezért megkívánja és megérdemli, hogy ma, itt a Parlamentben minden aspektusát a legrészletesebben megvitassuk, e számos előadó részvételével, akiknek ezúton gratulálok. Hangsúlyozni szeretném, hogy olyan költségvetésre van szükség, amely igazodik ehhez a politikához, nagyobb fokú rugalmasság és ellenőrzés mellett, hogy az európai alapok valóban lökést adjanak azoknak a fejlesztési projekteknek, amelyek képesek a fenntartható működésre. Ezt figyelembe véve fontosnak tartom, hogy azok a régiók, amelyek már nem tartoznak az 1. célkitűzés hatálya alá, egy köztes szakaszba kerülhessenek, amely konszolidálja a fejlődésüket – ugyanis már bizonyították, hogy képesek fejlődni –, ahelyett, hogy egyik pillanatról a másikra magukra hagynánk őket, ezzel veszélybe sodorva az addig elért haladást. Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) Az új tagállamok – köztük Magyarország – számára létfontosságú témát vitatunk most. Vannak olyan riasztó információk, hogy bizonyos bizottsági döntéshozók a kohéziós politika költségvetését 2014-től lényegesen csökkenteni akarják. Ez öngyilkos lépés lenne. Ebben az esetben nemcsak a szegényebb régiók felzárkózása nem valósítható meg, hanem az Európa 2020 stratégiája is veszélybe kerül. Nagyon helyes és társadalmilag igazságos az a javaslat, hogy hozzunk létre egy átmeneti támogatási kategóriát. Elfogadhatatlan azonban a kohéziós támogatásoknak a makrogazdasági feltételrendszerhez kötése, mivel a régiókat olyanért büntetnénk, olyan kormányzati politikáért, amelyre nem tudnak befolyást gyakorolni. És végezetül a kohéziós politika működési mechanizmusa bevált, alapvetően jó, az átláthatóságot növelni kell és csökkenteni kell a bürokráciát. Sabine Verheyen (PPE). – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A régióközi együttműködés jelentősége a jövőben csak nőni fog. A határon átnyúló és a makroregionális együttműködés mérhetetlenül fontos az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához egy olyan Európában, amelyben egyre erősebb a kohézió. A határ menti régiók még mindig különleges kihívásokkal néznek szembe. A például az infrastruktúra, az üzleti együttműködés, a kutatási együttműködés, a munkaerőpiac fejlesztése és a képzés terén megvalósuló határon átnyúló koncepciók és projektek motorként szolgálnak az Európai Unió nagy része számára. Egyértelmű, egyszerű struktúrákra van szükség a régióközi projektek tekintetében. A projektpartnerekre vonatkozó eltérő nemzeti követelmények sokszor megnehezítik az együttműködést, és az egyedi, fenntartható projektek végrehajtását. Pieper úr jelentése

23-06-2011

23-06-2011

HU


felszólít a régióközi együttműködés (3. célkitűzés) részarányának 7%-ra való növelésére, ami fontos lépés előre és amit erőteljesen támogatok. Luís Paulo Alves (S&D). – (PT) Elnök úr! A kohéziós politika az európai projekt jövője szempontjából a legfontosabb szakpolitikai terület. A működéséhez, egy belső piaccal rendelkező közös terület és a közös valuta létrehozásához bizonyos szintű konvergenciára van szükség a tagállamok és régióik között. A versenyképesség terén jelenleg meglévő különbségek és a fejlettségbeli aránytalanságok elkerülhetetlenül Európa meggyengüléséhez és ahhoz vezettek, hogy a válság az euróövezetet sem hagyta érintetlenül. Ezért is van, hogy a konvergencia iránti óriási szükség hatalmas kohéziós költségvetést tesz szükségessé, amely nem gyengíthető meg más politikák finanszírozásával. Ahhoz, hogy többet tegyünk, az EU-nak többre is van szüksége, amit a költségvetésének növelésével érhetünk el, nem pedig a kohéziós költségvetés csökkentésével – bármilyen csekély mértékű is legyen e csökkentés. Ezért azt kérdezem Öntől, biztos úr, hogy előfordulhat-e, hogy – az uniós költségvetés bárminemű növelése nélkül – az új infrastruktúra alap és új innovációs politikák létrehozása – amelyek kapcsolódnának a kohézióhoz és a regionális fejlesztéshez, amit támogatok – a kohéziós költségvetésbe behozott trójai faló lenne? Czesław Adam Siekierski (PPE). – (PL) Elnök úr! A kohéziós politika fontos szerepet játszik a régiók fejlődésének elősegítésében – olyan régiókéban, amelyek városi és vidéki területeket egyaránt magukban foglalnak, összhangot teremtve közöttük. Tény, hogy a városi területeknek komoly részük van a regionális fejlődés felgyorsításában, ezért biztosítani kell számukra az e szerepük betöltéséhez szükséges támogatást. Mindazonáltal a vidéki és a városi területek kiegyensúlyozott fejlődésére kell törekednünk. Meg szeretném jegyezni, hogy a kohéziós politika nem igazán látható a vidéki területeken, ellentétben az ezzel kapcsolatos állításokkal. A kohéziós politika keretében támogatásokat kell nyújtani a vidékfejlesztés számára, mert a közös agrárpolitika második pillére tevékenységét a még inkább környezetbaráttá tétel, a biogazdálkodás előmozdítása, a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések, a mezőgazdasági fejlesztés és feldolgozás felé irányítja. De nem áll rendelkezésre elegendő támogatás a vállalkozások, valamint a műszaki és a szociális infrastruktúra fejlesztésére a vidéki területeken, ami a kohéziós politika szerepe lenne. A műszaki infrastruktúra létrehozása alapvető a fejlődéshez, de nem feledkezhetünk meg a vállalkozások és a szociális infrastruktúra, valamint a tudományos munka és a kutatás fejlesztéséről, amelyek alapvetően befolyásolják a modern, intelligens és innovatív fejlődést. Victor Boştinaru (S&D). – (RO) Elnök úr! A mai vita adja a legjobb érvet egy hatalmas és jól finanszírozott kohéziós politika szükségessége mellett a következő pénzügyi keretben. Hübner asszonynak, bizottságunk elnökének kiváló beszéde, valamint Theurer úrnak a strukturális és kohéziós alapok felhasználásáról szóló kiváló jelentése inspirált. Ezért azt kérdem Öntől, biztos úr, hogy a jövőbeni támogatási ciklus európai szemszögéből nézve Románia – a támogatásokat legalacsonyabb mértékben felhasználó ország – hogyan kötelezheti el magát egy ún. igazgatási reform mellett, aminek semmi köze a regionális reformhoz, anélkül, hogy lenne bármilyen hatástanulmány, anélkül, hogy legalább konzultációkra kerülne sor a Regionális Politikai Főigazgatósággal – amely a sajtóból értesült erről a projektről –, és anélkül, hogy konzultációt folytatnának a politikai szereplőkkel, a helyi szereplőkkel és a civil társadalommal, ezzel veszélyeztetve a projekt egészének stabilitását és kiszámíthatóságát.

45

46

HU


Monika Hohlmeier (PPE). – (DE) Elnök úr! Két dologról szeretnék beszélni a kohéziós politikával és a regionális politikával kapcsolatban. Elsőként az ún. köztes kategóriával kapcsolatos vitáról, ami nagyrészt nemzeti érdekek mentén folyik. Alapvető fontosságúnak tartom, hogy e vita kapcsán mérlegeljük a következő szempontokat: a regionális politikának és a gazdaságfejlesztési politikának egy ösztönzési rendszert kell kínálnia, hogy a vonatkozó régiók fejlődhessenek. Ha a rendszer úgy épül fel, hogy függőség alakul ki a folyamatos támogatások iránt anélkül, hogy erőfeszítéseket követelnének meg a régióktól a vonatkozó erőforrások megszerzése érdekében, akkor szerintem egy ilyen köztes kategória abszolút katasztrófa lenne, mert mindig is civakodás tárgya lenne, amiben nincs logika. Ugyanakkor nem hiszem, hogy lenne értelme annak, hogy az 1. célkitűzés hatálya alól kieső régiók továbbra is különleges támogatásban részesüljenek. Szerintem annak van értelme, hogy azok a régiók is támogatásban részesüljenek, amelyek sajátos körülmények miatt küzdenek pénzügyi és gazdasági nehézségekkel. Amit nem akarunk, az a „folyamatos támogatás” mentalitás; ehelyett kínáljunk segítséget és támogatást az azt igénylő régiók számára. Petru Constantin Luhan (PPE). – (RO) Elnök úr! A kohéziós politika kétségkívül alapvető fontosságú az Európai Unió fejlődéséhez. Úgy vélem, e politika szerkezete alátámasztja az európai versenyképességet. Véleményem szerint folytatni kell a régiók támogatását, hogy teljesíthessék a gazdasági és szociális kohézióval kapcsolatos célkitűzést. Pénzügyi támogatásra van szükség, elsősorban a regionális GDP-t véve figyelembe. A hétköznapi polgárok számára biztosítani kell a szociális, oktatási, egészségügyi és közlekedési infrastruktúrához való hozzáférést. Ez lehetővé teszi, hogy a gazdasági fejlődéssel kapcsolatos erőfeszítések mellett növekedjen az életszínvonal, ami polgárainkat otthon tartja Európában. Képviselőtársaim! A gazdasági versenyképesség fellendítéséhez a kkv-k jelentik a kulcsot. Jobban kell ösztönöznünk őket a támogatásokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok rugalmasabbá tételével és azzal, hogy támogatjuk őket. Ezért javaslom, hogy az infrastruktúrához és a minőségi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés, valamint a kkv-k részére nyújtott támogatás alapvető irányadó elvek legyenek a regionális fejlesztési politika struktúrájában, és hogy ez legyen a követendő út a globális versenyképesség eléréséhez. Rosa Estaràs Ferragut (PPE). – (ES) Elnök úr! A kohéziós politika tagadhatatlanul hozzájárult a termelékenység javulásához az EU valamennyi régiójában, csakúgy mint a regionális különbségek megszüntetéséhez, és nincs kétség afelől, hogy alapvető fontosságúnak bizonyult minden polgár számára, és hogy segít – és a jövőben is segíteni fog – az Európát sújtó gazdasági és pénzügyi válság leküzdésében. Ezért is olyan időszerű az ötödik kohéziós jelentés. Három kulcsfontosságú elképzelés van. Az első értelmében a bruttó hazai terméket ki kell egészíteni a nemzeti és a regionális hatóságok által biztosított egyéb mutatókkal. A második elképzelés szerint létre kell hozni egy köztes kategóriát, hogy mindazok a régiók, amelyek nem tartoznak a konvergencia célkitűzés hatálya alá, és amelyeknek nem sikerül versenyképessé válniuk, hasonló helyzetekben hasonló bánásmódban részesülhetnek, és e régióknak nem kelljen hirtelen változásokkal megbirkózniuk. A harmadik elképzelés a 3. célkitűzés megerősítése. Két kérésem lenne. Először is, a 150 km-es maximális távolságot törölni kell, hogy számos régió – például a Baleár-szigetek – részt vehessen a határon átnyúló együttműködésben.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Másodszor, a jelentés szerint az EU munkanyelve a francia, az angol és a német. Ez nem így van. Az EU 23 nyelve tesz minket gazdaggá és sokszínűvé. Nadezhda Neynsky (PPE). – (BG) Elnök úr! Gratulálni szeretnék az előadóknak az ezzel a különösen fontos témával kapcsolatos munkájukhoz. Bolgár politikusként különös érdeklődéssel követem a kedvezményezett régiók köztes kategóriájával kapcsolatos fejleményeket, amely kategóriát az új 2013–2020 közötti időszakra szóló költségvetési keretben szándékoznak létrehozni. Mint azt a mai napon már többször hangsúlyozták, én is úgy gondolom, hogy ez a kérdés további eszmecserét igényel, mert jelen pillanatban egy előfeltételt állapítanak meg az egyes régiók kezelésében a felosztások, illetve a kizárások tekintetében, ami ellentétes a szolidaritás európai elvével. A köztes kategória ellentmond az európai uniós átlag alatti fejlettségi szinttel rendelkező európai régiók közelítésével kapcsolatos elvnek. Nem kellőképpen világos, milyen alapon döntöttek a 75%-os és a 90%-os küszöb mellett, és hogy például miért nem hoztak létre egy kategóriát kifejezetten az elmaradott régiók számára. Az előadó által a 34. bekezdésben megfogalmazott javaslatnak megfelelően fogok szavazni, bár fenntartással kezelem az e küszöbök alá eső régiók megemlítésével kapcsolatban. Emellett igennel fogok szavazni az 5. módosítás világos és szigorú feltételeire, amit elsődleges fontosságúnak tartunk az új keret végrehajtásakor esetlegesen felmerülő nehézségek elkerülése érdekében. Johannes Hahn, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, tisztelt képviselők! Először is szeretném megköszönni, hogy ilyen aktívan részt vettek ebben az átfogó vitában, amely során számos felszólalást hallhattunk. Ez azt bizonyítja, hogy részletekbe menően kell foglalkozni a regionális politikához és a kohéziós politikához kapcsolódó kérdésekkel itt, a Parlamentben. Egy számomra igen fontos dologgal szeretném kezdeni. Nagyon fontos volt a Parlament számára az időzítés szempontjából – és én is örömmel fogadtam –, hogy a Parlament számára lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy részletes, összetett vélemény alkosson a rendelettervezeteink közzététele előtt, és hogy ez a vélemény a vonatkozó rendeletekben is megjelenjen. Ezért nagyon szeretném, ha megértenék, hogy jelenleg nem tehetek átfogó javaslatokat írásban, mert azok kifejezetten a most előterjesztett jelentéseken fognak alapulni. Igen fontos, hogy nagyobb hangsúlyt fektessünk a régiókkal folytatott munka minőségére, különösen akkor, amikor a valódi strukturális problémákkal küzdő országokról van szó. Ebben az esetben nem csak a források elosztásával és a célkitűzések azonosításával kell foglalkozni, de segíteni kell a programok meghatározásában is a célkitűzések azonosítása érdekében, és támogatni a klaszterek kialakítását az egyes régiókban vagy a régiók részeiben, a fenntartható gazdasági növekedés generálása érdekében. Lehet, hogy csak megismétlem azt, amit több felszólaló is említett, de felhívnám a figyelmet arra, hogy a javaslatunk külön fejezetet fog tartalmazni a többszintű irányításról, amely tartalmazza majd az álláspontunkat, és amelyben felszólítjuk az érdekelt feleket, hogy működjenek együtt az operatív programok kidolgozása során a régiókban. Ennek kapcsán felszólítanám a régiókban felelős pozíciókat betöltőket a helyi közigazgatás bevonásának a biztosítására. Ezt azért mondom, mert mint Önök közül sokan, több olyan panaszt is hallottam a régiókból, hogy a nemzeti hatóságokat nem vonják be a munkába, miközben a helyi közigazgatás azért jajong, mert a regionális szint őket nem vonja be.

47

48

HU


Ha megvizsgáljuk a felelősségvállalás kérdését, amit már többször említettek, akkor e téren bizonyosan szükség van mindannyiuk segítségére. Az egyszerűsítés sokat használt –talán már túl sokat is használt – szó, amely kihívást jelent számunkra. Mindazonáltal az egyszerűsítés nem jelentheti pusztán az ellenőrzések lazítását. Megfelelő eszközökkel kell törekednünk tevékenységünk egyszerűsítésére. Nagy reményekkel tekintek Barnier úr közbeszerzéssel kapcsolatos munkájára, amelynek célja a folyamat egyszerűsítése az eljárások további szabványosításával, a hibahatár csökkentése, ezáltal jelentőségteljesen hozzájárulva az egyszerűsítés megvalósításához. A mi részünk ebben az, hogy további javaslatokat terjesztünk elő az átalányösszegekkel stb. kapcsolatban. E tekintetben szintén fontos lesz, hogy a tagállamok kövessék az iránymutatásainkat. Az egyik felszólaló azt javasolta, hogy az európai strukturális alapot talán el kellene választani a strukturális alapok családjától, de nincs ilyen tervünk. A vidéki területeken szükséges intézkedések közül többnek az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap alá is tartoznia kell, aminek célja nem csak a gazdálkodók támogatása, hanem a vidéki területek támogatása is. Mint tudjuk, az ágazatnak számos szereplője és résztvevője van. Itt a feladat ismét az, hogy javítsuk a különböző alapok közötti koordinációt, ami a közös stratégiai keret általános célkitűzése. A feltételesség segíteni fog abban, hogy javítsunk a munkánk minőségét. Sok minden elhangzott ma a köztes régiókkal kapcsolatban, többnyire fontos és helyénvaló észrevételek. A cél az, hogy segítsük a fejlődést ezekben régiókban, amelyek e tekintetben még nem érték el az európai átlagot. Ez a regionális politika lényege. A legfontosabb célok a következők: minőségi és mennyiségi hozzájárulás a növekedéshez az Európa 2020 stratégában meghatározott célok elérésének biztosítása érdekében, például az energia, az éghajlatváltozás, az innováció, a kutatás, az oktatás és képzés, a foglalkoztatás, valamint a szegénység elleni küzdelem terén. Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek ezért a nagyon értékes vitáért, és azért az óriási támogatásért, amit a Parlament politikáink iránt tanúsított. Miroslav Mikolášik, előadó. – Elnök úr! A programok végrehajtása folyamatosan és dinamikusan történik, ami befolyásolható a folyamat egészében felbukkanó gyakori hibák, illetve azon területek azonosításával, ahol reformokra van szükség. Ebben az összefüggésben a stratégiai jelentéstétel – mint új eszköz – növeli az elszámoltathatóságot a szakpolitikai célok megvalósítása terén, és megmutatja, hogy a kohéziós politikának minden európai régióra és társadalmi kihívásra ki kell terjednie, hogy az EU egészében intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést valósíthassunk meg. A kohéziós politika az európai, nemzeti, regionális és helyi szintű felelősségteljes kormányzásra támaszkodik. Az e szintek közötti zökkenőmentes együttműködésre ugyanolyan nagy szükség van, mint az egész folyamat egyszerűsítésére. A támogatások természetesen nem maradhatnak felhasználatlanul a túlzott bürokrácia vagy a nehézkes szabályok és eljárások miatt. A jól finanszírozott kohéziós politikának közelebb kell lennie az uniós polgárokhoz, és továbbra is az Európai Unió régióira és társadalmi kihívásaira kell koncentrálnia, egyrészt azáltal, hogy segíti a szegényebbeket a felzárkózásban, másrészt pedig úgy, hogy intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést teremt az egész Európai Unióban. A 2010. évi stratégiai jelentés erőteljes ösztönzőként szolgál a kohéziós politikai programok jelenlegi végrehajtásának javításához. Ezenkívül arra ösztönzi a tagállamokat, hogy behozzák az uniós pénzeszközök befektetésével kapcsolatos késedelmeiket, és hatékonyabb

23-06-2011

23-06-2011

HU


cselekvési terveket dolgozzanak ki a megállapított célok elérése érdekében. Ezért remélem, hogy a 2010. évi stratégiai jelenésről szóló mai szavazás eredménye ezt az üzenetet küldi majd a tagállamoknak és a Bizottságnak. 6. Köszöntés Elnök. – Örömmel tájékoztatom Önöket, hogy a Maruritániai Nemzetgyűlés küldöttségének tagjai elfoglalták helyüket a hivatalos galérián. Szeretném szívből üdvözölni az El Arbi Ould Sidi Ali úr által vezetett küldöttséget. Azért vannak itt, hogy európai parlamenti képviselőkkel találkozzanak. Még egyszer, üdvözlöm Önöket Brüsszelben és Parlamentünkben. Az Európai Unió és Mauritánia közötti kapcsolatok nagyon fontosak az Európai Parlament számára. Meggyőződésem, hogy az európai parlamenti képviselők és a mauritániai parlament képviselői közötti gyümölcsöző párbeszéd hozzájárulhat e kapcsolatok előremozdításához, valamint az EU és Mauritánia közötti együttműködés új területeinek fejlődéséhez. 7. A kohéziós politikáról és a 2013 utáni időszak kohéziós politikai stratégiájáról szóló 5. jelentés - A 2007–2013 közötti időszak kohéziós politikai programjainak végrehajtása - Európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában - 3. célkitűzés: A határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti együttműködés jövőbeli menetrendje - Az ERFA és egyéb strukturális alapok közötti hatékonyság növelése (a vita folytatása) Elnök. – Most pedig folytatjuk a kohéziós politikáról szóló jelentések vitáját. Oldřich Vlasák, előadó. – (CS) Elnök úr! Azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönjem valamennyi képviselőtársamnak a kiváló együttműködést és az igen konstruktív vitát. A vita egészére nézve két eléggé provokatív megjegyzéssel szeretnék zárni. A strukturális alapokat elsősorban az egyes régiók közötti különbségek kiegyenlítésére hozták létre, ezért különösen az EU legelmaradottabb részeire, más szóval az 1. konvergencia célkitűzésre kell irányulniuk. Másrészt a 2. célkitűzés alá tartozó régiókban a beruházások fellendítésére vagy pénzügyi szakértelem nélkül erős átmeneti régiókategória létrehozására irányuló valamennyi javasolt próbálkozást vissza kell utasítanunk. Nem látom a pénz gazdagoktól gazdagok irányába történő végtelen újraelosztásának értelmét. Megfelelő kiegészítésnek tartom azonban az 1. és a 2. célkitűzés közötti konkrét átmeneti mechanizmust. Másodszor, úgy gondolom, hogy a piaci torzításoknak az alapokon keresztül történő megállítása alapvető fontosságú. Egyértelműen a piac torzításához vezet, ha a gyárépítéshez az egyik vállalkozó kap támogatást, míg a másik nem. A másiknak ebben az esetben a gyárépítés költségeit be kell építenie az általa értékesített termékek árába, ezáltal logikusan magasabbak lesznek az árai és alacsonyabb a nyeresége. Sokkal jobb lenne, ha az egyedüli végső kedvezményezettek közigazgatási szervek, azaz az állam, a régiók, a prefektúrák, a városok és falvak lennének, amelyek a pénzt növekedést célzó intézkedésekbe fektetnék. Világos számomra, hogy egy ilyen radikális változás lehetetlen. Ennek az útnak a kipróbálása és az ebbe az irányba mutató kis lépések megtétele azonban lehetséges. Neil Armstrong szavaival kis lépés lenne az európai alapoknak, de hatalmas ugrás az európai gazdaságnak.

49

50

HU


Marie-Thérèse Sanchez-Schmid, előadó. – (FR) Elnök úr! Európa jelenleg válságban van: pénzügyi válság, makrogazdasági válság, társadalmi válság és erkölcsi válság uralkodik. A polgárok Európában ellenséget látnak, amely szabályoz és drasztikus megszorításokat vezet be. Nem látják, hogy Európa mit tesz a beruházás, a növekedés támogatása, a leginkább hátrányos helyzetben lévők integrálása és a régiók közötti fejlődési egyenlőtlenségek kiküszöbölése érdekében. Hamarosan szavazni fogunk a gazdasági kormányzási csomagról, amely a Stabilitási és Növekedési Paktum betartására, az államháztartások rendbetételére és a növekedés beindítására irányuló felelős intézkedéseket tartalmaz. A kohéziós politika a második pillér, amelyre ennek a növekedésnek támaszkodnia kell, amelynek fenntartható, intelligens és inkluzív növekedésnek kell lennie. A gazdasági kormányzás és a kohéziós politika ugyanazon érem két oldala, és hangsúlyozni kell, hogy egyik nem létezhet a másik nélkül. Ezért kell harcolnunk annak érdekében, hogy megvédjük e politikát, megvédjük költségvetését, és meggyőzzük a tagállamokat, hogy a regionális politika nem luxus, hanem szükségszerűség. Sok múlik a következő programozási időszakra vonatkozó költségvetési tárgyalásokon. Továbbra is integrált és ambiciózus, egyszerűbb és láthatóbb, a területi együttműködést előmozdító és valamennyi régióban tisztességesen vezetett európai kohéziós politikára kell törekednünk. Így különösen támogatom a Pieper-jelentésben megfogalmazott javaslatot, amely azon régiók esetében, ahol a GDP az európai uniós átlag 75 és 90%-a közötti, egy közbenső kategória létrehozását javasolja. Ez a kategória számos, strukturális növekedési problémával küzdő régió számára tisztességes és kiegyensúlyozott elbánást tenne lehetővé. Természetesen szeretném továbbá ismételten hangsúlyozni a fejlődő európai területi együttműködés jelentőségét. Ez Robert Schuman kijelentésének gyakorlati megvalósulása: Európa nem azonnal jön létre vagy nem egy általános integráció révén; konkrét eredményeken keresztül épül fel, amelyek először tényleges szolidaritást hoznak létre. Ez igaz volt 60 évvel ezelőtt és még ma is igaz. Georgios Stavrakakis, előadó. – (EL) Elnök úr! Szeretnék gratulálni az előadóknak jelentésükhöz, amely ma lehetőséget ad arra, hogy megvitassuk a jövőbeli kohéziós politika alapdimenzióit és kifejezzük azokkal kapcsolatos álláspontunk főbb elemeit. Szeretnék azonban megjegyzést fűzni Pieper úr jelentéséhez, amelynek árnyékelőadója voltam, mert az tartalmazza a kohéziós politikához szükséges, 2013 utáni szerkezettel kapcsolatos részletes európai parlamenti véleményt. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Európai Parlament álláspontjának főbb elemeit az Európai Unió kohéziós politikára vonatkozó jövőbeli pénzügyi tervéről szóló állásfoglalás külön fejezete már tartalmazza, és azokat a plenáris ülés elfogadta. E tételekre vonatkozóan nem kell engedményeket tennünk. A jövőbeli kohéziós politikának megfelelő költségvetéssel kell rendelkeznie, hogy tényleges eredményeket érjen el az új kihívásokkal szemben, támogatni tudja az Európai Unió valamennyi régióját, mint mindig, különös hangsúllyal a legtöbb fejlődési problémával rendelkező régiókra, tematikus célkitűzéseket, ugyanakkor bizonyos fokú rugalmasságot tartalmazzon, a lehető legnagyobb mértékben egyesített, egyszerűsített szabályokon alapuljon, és biztosítsa, hogy az Unió polgárai élvezhessék annak előnyeit, még akkor is, ha az Európai Unió legtávolabbi részein, szigeteken vagy hegyvidéki területeken élnek.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Végül, ami különösen a közbenső támogatási kategória létrehozására irányuló javaslatot érinti, amelyet én és képviselőcsoportom, valamint a Parlament nagy többsége mindig támogatott, hangsúlyoznom kell, hogy teljes mértékben egyetértek Hahn biztos úr ma elhangzott véleményével. Létrehozása teljes mértékben indokolt, és azt szeretnénk, ha a jövőbeli regionális támogatási rendszer az egyenlő fejlettségi szintű régiókat tisztességes, egyszerűsített és átlátható módon kezelné. Úgy gondolom, hogy egyértelmű üzenetet kell küldenünk, hogy az Európai Unió a statisztikai adatok mögé néz, különösen a jelenlegi gazdasági válságban. Elnök. – A közös vitát lezárom. A szavazásra rövidesen sor kerül. (Az ülést 11,45-kor felfüggesztik és 11,50-kor folytatják.) Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Slavi Binev (NI), írásban. – (BG) Az üzleti környezet javítása is a kohéziós politika része. Ennek megvalósításához azonban hatékonyan működő igazságügyi rendszerre van szükség. Az igazságügyi rendszer rendkívül sürgető módosításának tekintetében a jogalkotó fellépésének hiánya figyelhető meg. Európai partnereinkkel szemben kötelességünk, hogy széleskörű reformokat vezessünk be e területen, amelynek megfelelően kell kezelnie a bolgár bíróságok előtt tárgyalt számos ügyet, különösen azokat, amelyek a magas szinteken tapasztalható korrupcióval és az arra utaló jelekkel kapcsolatosak. Az igazságügyi rendszert érintő reformok és a kiterjedt korrupció tekintetében az Európai Bizottság és európai bíróságok számos negatív értékelése nem változtatta meg az e terület reformjaival kapcsolatos botrányosan nemtörődöm kormányzati hozzáállást. Azok az emberek, akik jogosultak a jogszabályok módosításának kezdeményezésére, miért nem teszik ezt meg és ugyanakkor miért indokolják hibáikat a reformok hiányával? Miért védik a kettős mércét? Kinek az érdekében áll a reformok késleltetése? Felháborító, hogy a XXI. században a bolgár polgároknak nincs lehetőségük arra, hogy egyéni panasszal éljenek az Alkotmánybíróság előtt, amely egy olyan jog, amellyel a német polgárok például rendelkeznek. A vezető bírókat miért választják rendkívül kétes, homályos módon és miért van az, hogy a végrehajtással való interferenciával kapcsolatosan továbbra is igen alapos kételyek állnak fenn. Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Mivel a 2013 utáni új pénzügyi időszakra készülünk, az európai uniós kohéziós politika célkitűzéseinek végrehajtása és a strukturális alapok eredményességének érdekében az egységes stratégiai keretre vonatkozó, a 2014–2020 közötti időszakra szóló európai uniós pénzügyi tervvel kapcsolatosan konkrét javaslatokat kell előterjesztenünk. E nehéz időszakban a pénzügyi és gazdasági válság következményeinek leküzdése érdekében jó lehetőségünk van arra, hogy a következő többéves pénzügyi keretről szóló jövőbeli tárgyalásokat arra használjuk fel, hogy megvalósítsuk az európai uniós strukturális alapok és programok eredményesebb irányítását és végrehajtását. Az Európai Bizottságnak a végrehajtással kapcsolatos problémák megoldása terén a tagállami, regionális és kormányzati szervek és szervezetek kapacitásainak növelése és a szabályokkal kapcsolatos ismereteik szélesítése érdekében fokoznia kell a számukra biztosított technikai segítségnyújtást és több képzést kell szerveznie részükre. Ezenkívül az adminisztratív terhek mérséklése érdekében a tagállamoknak elsőbbséget kell

51

52

HU


biztosítaniuk az intézményi kapacitásba való befektetéseknek és a nemzeti rendelkezések egyszerűsítésének. Egyetértek az Európai Parlament felhívásával, hogy a Bizottság dolgozza ki a többszintű kormányzás európai útmutatóját, és bátorítsa a tagállamokat ennek a sajátos helyi és regionális célkitűzések figyelembevételével történő alkalmazására, terjessze ki a kohéziós politikai irányítási intézkedések alkalmazását (azaz programozás, finanszírozás és megvalósítás nemzeti, regionális és helyi partnerség alapján) és alkalmazza azokat a tervezett közös stratégiai keret által felölelt alapokra, az állami kiadások hatékonyságának növelése céljából. Tamás Deutsch (PPE), írásban. – (HU) A kohéziós politika bizonyította nélkülözhetetlenségét, hatékonyságát és rugalmasságát a válság elleni küzdelemben. Ezen kívül jelentős mértékben járul hozzá az EU 2020-as célok eléréséhez, bár fontos hangsúlyozni, hogy nem a kohéziós politika e célok megvalósításának egyetlen eszköze, minden politikaterületnek megfelelő mértékben hozzá kell járulni az Unió új növekedési stratégiájának sikerességéhez. Szeretném kiemelni, hogy a hibaarány jelentősen csökkent az elmúlt években, és hibák nagy része a kohéziós politikán kívüli területekről (pl. közbeszerzés) származik. A kohéziós politika finanszírozását nem szabad csökkenteni, mert továbbra is léteznek egyensúlytalanságok, amelyekre csak a kohéziós politika tud választ adni. A legszegényebb régióknak nagyobb szükségük van a támogatásra, de ezért cserébe eredményesebbnek kell lenniük. Ugyanakkor fontos, hogy a regionális politika területén alkalmazott feltételek valóban olyan területekhez kötődjenek, melyekre a kohéziós politikának ráhatása van, és nem követelhető meg a tagállamoktól, hogy a feltételesség nevében alapvető társadalmi és gazdasági reformokat hajtsanak végre. A kohéziós politika hatékonyságának növeléséhez nélkülözhetetlen a jelenlegi rendkívül bonyolult szabályozási rendszer egyszerűsítése, a szabályok és kötelezettségek egységes értelmezése, a jogszabályi környezet kiszámíthatóvá tétele és a felelősségi körök világos lehatárolása. A kohéziós politika nem segélypolitika, hanem befektetés a kevésbé fejlettebb területek felzárkóztatásába, aminek pozitív következményei a gazdagabb régiókban is érezhetőek lesznek, hiszen növekszik a kereslet. Filiz Hakaeva Hyusmenovа (ALDE), írásban. – (BG) A kohéziós politika elengedhetetlen az európai régiók közötti egyenlőtlenségek megszüntetéséhez, a válságból való kilábaláshoz és az intelligens, fenntartható és inkluzív fejlődés eléréséhez. Az eddig elért eredmények ellenére még mindig vannak fejlődésben lemaradt régiók. Ezért az Európában tapasztalható társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek csökkentésére, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdésére irányuló, több és célzottabb intézkedésre van szükség. A kohéziós politika eredményességének növeléséhez a strukturális alapok között megfelelőbb együttműködésre, valamint az egyéb európai uniós pénzügyi eszközökkel és a nemzeti támogatással való jobb koordinációra van szükség. Az operatív programok kellően rugalmassá tétele is kulcsszerepet játszana annak biztosításában, hogy azok az adott körülmények között a lehető legrelevánsabbak legyenek. A kedvezményezettekre háruló adminisztratív terhek csökkentésének irányába kell elmozdulnunk, beleértve az e-kormányzati szolgáltatások használatának szélesebb körű elterjesztését, és meg kell erősítenünk a helyi és regionális hatóságok, valamint a társadalmi-gazdasági partnerek által játszott szerepet. Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy a valódi társadalmi, gazdasági és területi kohézió elérése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy minden európai polgárnak méltó lakó- és munkahelye legyen, a kohéziós politika alapjainak a következő programozási időszakban legalább a jelenlegi időszakban rendelkezésre álló összegűvel megegyezőnek kell lenniük.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Tunne Kelam (PPE), írásban. – (ET) A jövőben az Európai Unió kohéziós politikájának az eddigieknél határozottabban figyelembe kell vennie a makroregionális stratégiákat, például a Balti-tengerre vonatkozó stratégiát és a Duna régióra vonatkozó stratégiát. A makroregionális stratégiák képesek kiaknázni a nemzetközi lehetőségeket, javítani a különböző kormányzati szintek közötti együttműködést, közös megközelítést alkalmazni közös problémák megoldására, valamint növelni a régiós versenyképességet és az innovációs kapacitást. A következő időszakra vonatkozó kohéziós politika meghatározása során világosabban meg kell határozni a makroregionális stratégiák elkövetkezendő időszakban történő végrehajtásának módját, valamint azok szerepét és helyet a kohéziós politikán belül, valamint finanszírozásuk módját a következő időszakban. Fontos, hogy a makroregionális stratégiák vizsgálata a Lisszaboni Szerződésben és a 2020-ra vonatkozó európai uniós területi fejlesztési tervben előírt európai területi kohézió célkitűzésével összefüggésben történjen. Az Európai Bizottságnak a tagállamok számára pontosabb iránymutatást kell nyújtana, mint például meghatározott eljárásmódok vagy a makroregionális vonatkozású területek meghatározása: például közlekedési folyosók, a szolgáltatások szabad mozgása és környezetvédelmi kérdések. A meglévő támogatási mechanizmusok jobb koordinációja révén lehetővé válik az EU strukturális alapjainak célirányosabb felhasználása, anélkül, hogy ezek az interregionális együttműködési területek nagyobb forrásigénnyel jelentkeznének. Véleményem szerint rendkívül fontos, hogy a makroregionális stratégiák koordinációjához és az együttműködési szinergiák fokozásához további forrásokat kell rendelkezésre bocsátani. A koordináció állandó javulást kíván, és a tagállamok felelősségét e téren bizonyára növelni kell. Lena Kolarska-Bobińska (PPE), írásban. – (PL) A kohéziós politika az Európai Unióban a szolidaritás legjobb bizonyítéka. Lengyelország és különösen a szegény régiók, mint például az általam képviselt Lubelskie Voivodship régió, ezeket az alapokat gyors fejlődéshez használták. Ma nehéz lenne elképzelni, milyen lenne régiónk az EU támogatása nélkül. Kár, hogy e pénz elköltésének konkrét hatásairól hiányoznak az információk, mert valójában kutatás értékeli, hogy az egész régió milyen módon alkalmazta a különböző programokat és nem az egyedi programokat értékelik, amelyből látni kellene, hogy az elkövetkezendő években merre menjen a kohéziós politika. A kohéziós politika az Európa 2020 stratégia egyik pillére, így a következő közös pénzügyi keretben a kohéziós politikára jutó pénznek nem szabad a jelenlegi programozási időszakban rendelkezésre álló összegnél kevesebbnek lennie. Most az európai versenyképesség növelésére irányuló új célkitűzésekhez szükséges forrásokat keressük. Ez azonban nem történhet a városok és régiók kárára. A Politikai Kihívások Bizottságának jelentésében és a Pieper-jelentésben az Európai Parlament határozott üzenetet küldött a tagállamok kormányainak és a Tanácsnak: ne rontsák el a kohéziós politikát. Marian-Jean Marinescu (PPE), írásban. – (RO) A 2013 utáni időszak kohéziós politikai stratégiáról szóló jelentésében az Európai Parlament az Európai Unió számára kedvező, kiegyensúlyozott álláspontot javasol. Az Uniónak továbbra is határozott kohéziós politikára van szüksége, amely megfelelő finanszírozásban részesül. Ugyanakkor szükség van a szabályozások javítására. A kijelölt alapok teljes összegben való felhasználásához a további követelmények részét képezik a jelentős európai hozzáadott értéket képviselő projektek, a tagállamok felelőssége és kötelezettségvállalása, az Európai Bizottsággal kötött szerződés alapján. A gazdasági hanyatlás időszakában a munkahelyek megőrzéséhez és a fejlődés előmozdításához beruházásokra van szükség. A kohéziós politika kizárólagosan

53

54

HU


beruházásokra irányul. A következő pénzügyi évre vonatkozóan a kohéziós politikára elkülönített költségvetésnek legalább a jelenlegi szinten kell maradnia. Monika Smolková (S&D), írásban. – (SK) A 2013 utáni időszak kohéziós politikájának Európa fejlődésében továbbra is jelentős tényezőnek kell lennie. Biztosítania kell az infrastruktúra fejlődését és korrigálnia kell az egyes régiók fejlődésében fennálló egyenlőtlenségeket. A pénzügyi válság tovább súlyosbította a regionális különbségeket. Európa nagymértékű munkanélküliséggel szembesül. Most, amikor a munkanélküliek száma meghaladja a 23 milliót, a kohéziós politika egyike azoknak a politikáknak, amelyek új munkahelyek létrehozásához is hozzájárulhatnak. Talán egyetlen európai parlamenti képviselő sincs, aki kétségbe vonja, hogy a 2013 utáni időszakban is szükség van a kohéziós politika fennmaradására. Az alapok hatékony felhasználásának, a teljes folyamat átláthatóságának és javulásának, valamint a beruházás megtérülésének kérdése időszerűvé válik. A kohéziós politika eredményei mérhetőek, azokkal szemben az EU lakossága kiemelt figyelmet tanúsít és lelkesen fogadja azokat. Ezért fontos továbbá, hogy a többéves pénzügyi keret elfogadásakor a kohéziós politika számára megfelelő finanszírozást biztosítsanak. A regionális politikákba való befektetések a jövőbe és az EU fejlődésébe történő befektetések. Zbigniew Ziobro (ECR), írásban. – (PL) Az európai kohéziós politika célkitűzéseinek követése számos területen kétségtelenül a helyes irányba tett lépés, ezen a ponton eddigi előrehaladásából azonban van néhány, az európai kohéziós politika jövőbeli prioritásainak kidolgozásához felhasználható, levonható tanulság. Az alapoknak az infrastruktúra és környezetvédelem vonatkozásában való viszonylag alacsony felhasználása vetette fel, hogy szükség van azoknak az eszközöknek a felülvizsgálatára, amelyek e területen projektek kezdeményezésére irányuló ösztönzést nyújtanak. Ennek különös jelentősége van a kelet-európai országok számára, amelyekben az e célra elkülönített alapokat más stratégiai területekkel összehasonlítva kisebb mértékben használták fel. Ezenkívül további támogatásra van szükség a nemzetközi és a határokon átnyúló együttműködés terén, amelyre a fejlődés és az európai konvergencia szempontjából, valamint az infrastruktúra és a környezetvédelem terén a közös regionális projektek végrehajtásához van szükség. További fontos elem a kis- és középvállalkozásokon alapuló fejlődés erősítése. E téren nemcsak új vállalkozások létrehozásának ösztönzése, hanem a piacon való túlélésükhöz szükséges megfelelő feltételek létrehozása is fontos. Ehhez a kisvállalkozói intézkedéscsomag elveinek a kohéziós politikával való nagyobb fokú integrációját kell megvalósítani. A 2013 utáni időszak stratégiájának és kohéziós politikájának kidolgozásában az e területek figyelembevétele hozzájárulhat az Európai Unió tartós és harmonikus gazdasági fejlődéséhez. 8. Intézményközi megállapodás az átláthatósági nyilvántartásról (aláírás) ELNÖKÖL: JERZY BUZEK elnök Elnök. – Hölgyeim és uraim, tisztelt kollégák! Foglaljuk el helyünket az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti igen fontos megállapodás, a „lobbisták nyilvántartásának” aláírásához. A legutóbbi strasbourgi plenáris ülésen szavaztunk a Casini-jelentésről, most pedig a hivatalos aláírásra kerül sor. 2011. május 11-én szavaztunk.

23-06-2011

23-06-2011

HU


A hivatalos aláírás alkalmából szeretném üdvözölni Győri miniszter asszonyt és Maroš Šefčovič urat, az Európai Bizottság elnökhelyettesét és kollégáinkat, Diana Wallis-t, az Európai Parlament elnökhelyettesét, aki a tárgyalócsoport tagja volt, Isabelle Durant elnökhelyettest, Rainer Wieland elnökhelyettest és Carlo Casinit, az Alkotmányügyi Bizottság elnökét és egyben előadót. Enikő Győri, a Tanács soros elnöke. – Elnök úr, tisztelt képviselők! Szeretném felolvasni a Tanácsnak az átláthatósági nyilvántartásról szóló politikai nyilatkozatát. „A Tanács az átláthatóságot az Európai Unió kiemelt jelentőségű elvének tekinti. A szerződések előírják, hogy a jó kormányzás előmozdítása és a civil társadalom részvételének előmozdítása érdekében az Unió intézményeinek, szerveinek, hivatalainak és ügynökségeinek a lehető legnyitottabb módon kell végezniük munkájukat, és hogy a döntéseket a lehető legnyitottabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb kell meghozni. E rendelkezésekkel összhangban a Tanács továbbra is elkötelezett az átláthatóság elvének lehető legnagyobb mértékű érvényesülése mellett. Felismeri továbbá, hogy a polgárok elvárják, hogy az európai uniós szinten nevükben fellépők tartsák tiszteletben a lehető legszigorúbb előírásokat. A Tanács ezért üdvözli és támogatja az Európai Parlament és a Bizottság közös „átláthatósági nyilvántartás” létrehozására irányuló kezdeményezését. A Tanács úgy ítéli meg, hogy átláthatóságnak kell kísérnie az érdekképviseletekkel folytatott kapcsolatokat, és hogy a nyilvántartás hasznos alapot nyújt a velük való nyílt, inkluzív és következetes módon történő építkezésre és párbeszédre. A Tanács az Európai Parlamenttől és a Bizottságtól felkérést kapott a nyilvántartáshoz való csatlakozásra. A Tanács kész megfontolni a nyilvántartásban való szerepvállalást és kész a lehetséges módozatoknak a két másik intézménnyel történő megvitatására.” Elnök. – Az lenne a legjobb megoldás, ha minden európai intézmény a külső érdekek vonatkozásában ugyanazzal a nyilvántartással rendelkezne. Most szeretném felszólítani kollégáimat és a Bizottság elnökhelyettesét, hogy a dokumentum aláírásához csatlakozzanak hozzám az emelvénnyel szemben. 9. Egyéb kérdések Stavros Lambrinidis. – Ahogy néhányuk előtt ismert, négy nappal ezelőtt Görögország új külügyminiszterévé neveztek ki. (Taps) Köszönöm. E megbízatás érdekes része volt, hogy vasárnap és hétfőn Luxemburgban, amikor hivatalosan először találkoztam az Önök országait képviselő többi külügyminiszter kollégával, senki sem mondta, hogy „Gratulálok!”. Mindenki azt mondta „Sok szerencsét!”. (Nevetés és taps) Csak röviden el akartam köszönni. Nagyon fog hiányozni ez a Parlament. Borzasztóan fog hiányozni minden itt szerzett barátom. Nem hiszem, hogy van jobb hely Európában ahhoz a szenvedélyhez és együttérzéshez, amelyet e Parlament képes nyújtani. Nagyon hálás vagyok, és mert nem akarom, hogy az általam mondott utolsó viszontlátás angolul elhangzó viszontlátás legyen, és mert nem szeretném, ha elfelejtenék az elmúlt másfél évben Önök

55

56


HU

által megtanult görög szavakat, ezért megmondom, hogy mit javaslok. Hadd halljam megint, hogy mondjuk „mellette”. (Képviselők: „Υπέρ!”) Hogy mondjuk „ellene”? (Képviselők: „Κατά!”) Hogy mondjuk „tartózkodás”? (Képviselők: „Αποχή!”) Nagyon jó. Az szeretném, ha a Szocialisták és a GUE képviselőcsoport azt mondaná „Υπέρ”; a PPE és az ECR képviselőcsoport azt mondja „Κατά”; a Zöldek Greens és az ALDE képviselőcsoport azt mondja „Αποχή”. Egyszerű! Rajta! (az S&D és a GUE/NGL képviselőcsoport: „Υπέρ!”; a PPE és az ECR képviselőcsoport: „Κατά!”; a Verts/ALE képviselőcsoport és az ALDE képviselőcsoport: „Αποχή!”) (Hangos taps) Fantasztikus. Nagyon köszönöm. Martin Schulz, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Azért kértem szót, mert biztos vagyok benne, hogy képviselőtársaim megértik, ha képviselőcsoportom nevében azt mondom, és biztos vagyok benne, hogy a többi képviselőtársaim is egyet fognak érteni, hogy nagyon nehéz szerepet vállal – ezzel Ön jobban tisztában van, mint mi –, és hogy új tisztségében teljes mértékben szolidáriasak vagyunk Önnel, mert bármilyen politikai nézetet képviseljünk, ugyanaz az óhajunk. Ez az óhaj pedig az, hogy az ország, amelyet Ön külügyminiszterként szolgál, segítségünkkel a lehető leghamarabb túljusson súlyos válságán. Szükségünk van Görögországra. Vállvetve állunk országa és Ön mellett. Elnökhelyettes úr, külügyminiszter úr, Stavros! Személyesen a következőt szeretném mondani Önnek: Ön nemcsak jó barát és kiváló kolléga volt, hanem mindannyiunk életét minden tekintetben gazdagította. Köszönet a sokévi együttes munkáért és sok szerencsét, Stavros. (Taps) ELNÖKÖL: DIANA WALLIS alelnök 10. A Parlament tagjai Elnök. – Amint tudjuk, Stavros Lambrinidis úr tájékoztatott, hogy 2011. június 17-i hatállyal a görög kormányban külügyminiszterré nevezték ki. A Parlament ezennel tudomásul veszi e tájékoztatást és az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány 7. cikkének (1) bekezdése, valamint az eljárási szabályzat 4. cikkének (1) és (4) bekezdése szerint a képviselői helyet 2011. június 17-i hatállyal megüresedettnek nyilvánítja. Folytatjuk munkánkat és volt kollégánknak a legjobbakat és sok szerencsét kívánunk.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Az illetékes görög hatóságok tájékoztattak Dimitrios Droutsas úr megválasztásáról, aki Lambrinidis úr helyébe lép. Az eljárási szabályzat 4. cikkének (1) bekezdése szerint a Parlament 2011. június 22-i hatállyal tudomásul veszi ezt az utódlást. Üdvözlöm az új tagot… (Taps) … és hangsúlyozom, hogy a 3. cikk (2) bekezdése szerint képviselői mandátuma vizsgálatának befejezéséig, illetve bármely vitás ügyben történő határozat meghozataláig, és feltéve, hogy előzőleg aláírta a nyilatkozatot, hogy nincs más olyan tisztsége, amely összeférhetetlen az európai képviselői megbízatással, Dimitrios Droutsas úr elfoglalhatja helyét a Parlamentben és szerveiben, és minden ehhez kapcsolódó jog megilleti. Biztos vagyok benne, hogy új kollégánknak is sok szerencsét kívánunk. *** Gerard Batten (EFD). – Elnök asszony! Ügyrendi kérdéssel kapcsolatban, úgy látom, hogy a terem túloldalán politikai transzparenseket raktak ki e Házban. Véleményem szerint ez ellentétes az eljárási szabályzattal. Személy szerint engem nem zavar, de számos alkalommal kértem már e Házban, hogy az eljárási szabályzat mindenkire egyformán vonatkozzon. Ha a hölgyek és urak ott politikai transzparenseket rakhatnak ki, akkor nekem is jogom van arra, hogy asztalomra állandó jelleggel kitegyem a „Szavazzon az UKIP-ra” feliratú plakátot és mindenki másnak is joga van, hogy kitegye plakátját. Lehetne egyféle szabályt alkalmazni? (Taps) Elnök. – Köszönöm szépen, Batten úr, hogy felhívta figyelmemet a transzparensekre. Kérem azokat, akik kirakták a transzparenseket, most vegyék le azokat. Elizabeth Lynne (ALDE). – Elnök asszony! Függetlenül attól, hogy egyetértünk-e vagy sem a demonstrálókkal, teljes mértékben helytelen, hogy demonstrálókat engednek belépni a Parlamentbe, hogy akadályozzák az európai parlamenti képviselőket a szavazásban. Lényegtelen, hogy egyetértünk-e vagy nem értünk-e egyet az okokkal; valamit tenni kell annak érdekében, hogy az európai parlamenti képviselők akadálytalanul szavazhassanak. (Taps) Elnök. – A szolgálatokat tájékoztatták a problémáról és ez nem fordulhat elő még egyszer. Barry Madlener (NI). – (NL) Nagyon köszönjük, elnök asszony. Ügyrendi kérdéssel kapcsolatban szeretnék észrevételt tenni. Nevezetesen szeretnék bejelenteni egy örömteli eseményt, miszerint pártom vezetőjét, Geert Wilderst ma reggel felmentették az iszlám megsértésével kapcsolatosan ellene felhozott valamennyi vád alól. Hollandiában biztosították a szólásszabadságot. Elnök. – Ennek semmi köze az itteni munkánkhoz.

57

58

HU


11. Az iparitermék-csomagolás Braille-írásos címkézésének önkéntes rendszeréről (írásbeli nyilatkozat) Elnök. – Az iparitermék-csomagolás Braille-írásos címkézésének önkéntes rendszeréről szóló, Konstantinos Poupakis, Richard Howitt, Ádám Kósa, Eva Lichtenberger és Cecilia Wikström által előterjesztett 2011. évi 14. számú írásbeli nyilatkozatot a parlamenti képviselők több mint fele aláírta, és az eljárási szabályzat 123. cikkével összhangban azt továbbítják a címzettekhez és a jelenlegi ülés által elfogadott szöveg formájában közzéteszik, az aláírók neve pedig szerepelni fog a jegyzőkönyvben. Konstantinos Poupakis (PPE). (EL) Elnök asszony! Szeretnék mind a magam, mind pedig képviselőtársaim, Kósa úr, Wikström asszony, Howitt úr és Lichtenberger asszony nevében mindenkinek, aki támogatta az írásbeli nyilatkozatot, köszönetet mondani, abban a hitben, hogy a vakoknak és a nagyothallóknak joguk van az önálló életre és a társadalomban való teljes értékű részvételre. Reméljük, hogy e kezdeményezés ebbe az irányba mutató további és azonnali lépések alapjait rakja le, és köszönöm mindannyiuknak. 12. Szavazások órája Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás. 12.1. Az Európai Központi Bank elnökének kinevezése – Mario Draghi jelölt (A7-0229/2011 - Sharon Bowles) 12.2. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: General Motors/Belgium (A7-0191/2011 - Barbara Matera) 12.3. Az eljárási szabályzat 51. cikkének módosítása: közös bizottsági ülések (A7-0197/2011 - Carlo Casini) 12.4. Adrian Severin képviselői mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem (A7-0242/2011 - Francesco Enrico Speroni) – A szavazás előtt: Francesco Enrico Speroni , előadó. – (IT) Elnök asszony! Az ügy viszonylag összetett, csak szerettem volna hangsúlyozni, hogy miközben engedélyezési kérelem van érvényben, hogy eljárjunk egy olyan valakivel szemben, akiről gyanítják, hogy megvesztegették, de nincs eljárás azokkal a személyekkel szemben, akik feltehetően a vesztegetők. 12.5. Az Európai Unió és a Seychelle Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi ellentételezés (A7-0192/2011 - Alain Cadec) 12.6. Az Európai Közösség és a São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló új jegyzőkönyv (A7-0194/2011 - Luis Manuel Capoulas Santos)

23-06-2011

23-06-2011

HU


12.7. Az EU és Andorra közötti, a biztonsági vámintézkedésekről szóló jegyzőkönyv (A7-0198/2011 - Vital Moreira) 12.8. Az EK és Kanada között a polgári légi közlekedés biztonságáról létrejött megállapodás (A7-0298/2010 - Silvia-Adriana Ţicău) 12.9. A 2007–2013 közötti időszak kohéziós politikai programjainak végrehajtása (A7-0111/2011 - Miroslav Mikolášik) 12.10. Európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában (A7-0218/2011 - Oldřich Vlasák) 12.11. 3. célkitűzés: A határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti együttműködés jövőbeli menetrendje (A7-0110/2011 - Marie-Thérèse Sanchez-Schmid) 12.12. Az ERFA és egyéb strukturális alapok közötti hatékonyság növelése (A7-0141/2011 - Georgios Stavrakakis) 12.13. A makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzése és korrigálása (A7-0183/2011 - Elisa Ferreira) – A jogalkotási állásfoglalásról szóló szavazás előtt: Sharon Bowles, a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében . – Elnök asszony, a bizottság nevében, az eljárási szabályzat (2) bekezdése alapján szeretném kérni a zárószavazás elhalasztását. Amint tudják, ez volt kedden a bizottság véleménye, és úgy gondolom, hogy most folytathatjuk a tárgyalásokat a Tanáccsal annak érdekében, hogy kielégítő eredményt érjünk el. Ezért kérem a szavazás elhalasztását, hogy azt júliusban első olvasatban elfogadott megállapodással lezárhassuk, illetve nyitva hagyjuk az ajtót annak lezárására. Martin Schulz, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! Mi, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának tagjai, a bizottsági szakaszban már e módosítás ellen szavaztunk. Úgy ítéltük meg, hogy e jelentés megérett arra, hogy most szavazásra bocsássuk, és e jelentés elsöprő többséggel való elfogadása is ezt mutatja. Ismerjük a felhozott érveket, hogy miért kellene ismét tárgyalnunk a Tanáccsal, és ezért is szeretném kifejteni álláspontomat az elhalasztásra vonatkozó indítványokkal kapcsolatban, amelyek e csomag többi részénél még előkerülnek. Ez egy olyan jelzésnek is tekinthető, hogy a német és a francia kormánynak két jelentős pontban még egyszer meg kell mozdulnia. Tudjuk azonban a Tanácstól, hogy ez nem fog megtörténni. Ezért egy kérdés döntő jelentőségű számunkra: mit tesznek az ezen indítványt támogató képviselőcsoportok, ha a Tanács egyetlen olyan módosításról sem dönt, amely tükrözi határozatainkat? A csomagok mellett vagy ellene fognak szavazni? Ez számunkra fontos kérdés. Corien Wortmann-Kool (PPE). – Elnök asszony! Szeretném hangsúlyozni, amit Bowles asszony mondott: reméljük, hogy a júliusi plenáris ülésünk előtt végleges megállapodásra jutunk a jelentésről.

59

60

HU


Már a kezdetektől a Parlamentnek – beleértve a Szocialista Képviselőcsoportot – az volt a véleménye, hogy ezt csomagként kezeljük. Tehát kezeljük ezt csomagként, és támogassuk Bowles asszony javaslatát, hogy a szavazást halasszuk júliusra. (A kérést elfogadják.) 12.14. A túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtása (A7-0179/2011 - Diogo Feio) 12.15. A tagállamok költségvetési kereteire vonatkozó követelmények (A7-0184/2011 - Vicky Ford) 12.16. Költségvetési felügyelet az euróövezetben (A7-0180/2011 - Sylvie Goulard) 12.17. A költségvetési egyenleg felügyelete és a gazdaságpolitikák felügyelete és összehangolása (A7-0178/2011 - Corien Wortmann-Kool) 12.18. Az euróövezetben tapasztalható túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságok korrigálását célzó végrehajtási intézkedések (A7-0182/2011 - Carl Haglund) 12.19. A fogyasztók jogai (zárószavazás) (A7-0038/2011 - Andreas Schwab) – A szavazás előtt: Andreas Schwab, előadó. – (DE) Elnök asszony! Nagyon rövid leszek. A szavazás már márciusban lezajlott, ma csak a zárószavazásra kerül sor. Miután három évbe telt e kompromisszum elérése, szeretném hangsúlyozni, hogy a Tanács és a Bizottság között valóban kiváló volt az együttműködés. A magyar és a belga elnökség különösen kiváló munkát végzett. Más képviselőcsoportbeli kollégáim, Gebhardt asszony, Rochefort úr, Turunen asszony, Triantaphyllides úr és Wieland úr, valamint mindenekelőtt Ön, elnök asszony, mint társelőadó jelentősen hozzájárultak ehhez. Szeretnék szívből jövő köszönetet mondani Önöknek ezért. Véleményem szerint ezen irányelv jelentős lépést jelent mind a fogyasztók, mind pedig a vállalkozók érdekeit szolgáló belső piac fejlődésében. Martin Schulz, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! Amint tudjuk, ez egy demokratikus intézmény, amelyben időről időre a demokrácia szabályait is alkalmaznunk kell. Azért kértem a csomag lezárásával kapcsolatban még egyszer szót, mert erre a csomagra vonatkozóan képviselőcsoportom nevében szeretnék feltenni egy fontos kérdést. Az Önök által itt képviselt vonalat a többség egyértelműen támogatja. Ez nem kétséges, és mi ezt a helyzetet elfogadtuk, még akkor is, ha nem értünk egyet Önökkel. Mivel azonban a folyamat még nem zárult le, van egy kérdésem. Az erre a kérdésre adott választól nagyon sok függ abban a vonatkozásban, hogy képviselőcsoportunk miként viselkedik a további eljárásokban. A Wortmann-Kool-jelentésben és a Ferreira-jelentésben kérdések formájában két fontos pontot vetettünk fel a Tanácsnak, amelyekben meghatároztuk a Parlament álláspontját, és most arra kérjük a Tanácsot, hogy változtassa meg álláspontját. Ez rendben van. Most pedig a következő kérdést szeretném feltenni: mit tesznek, ha a Tanács nem változtatja meg az álláspontját? Elutasítják a csomagot? Lesz egy második olvasat? Ha igen, készek vagyunk Önökkel végig küzdeni. Vagy mindennek ellenére elfogadják a csomagot?

23-06-2011

23-06-2011

HU


Tekintettel e halasztásra, véleményem szerint ez a kérdés a Parlament számára rendkívül fontos. Elnök. – Schulz úr, megadtam Önnek a szót, de nem akarok egy egyértelműen politikai vitát nyitni egy olyan dossziéról, amelyről már szavaztunk. (Taps) Ez időbe telhet. Nagyon sok szavazást le kell bonyolítanunk. A politikai vita folytatódik. (Tiltakozások) Röviden megadom a szót Daul úrnak és Verhofstadt úrnak, azután befejezzük. Joseph Daul, a PPE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, tudja, hogy én mindig röviden szólok. Martin, mi valódi demokraták vagyunk – te tiszteletben tartottad a demokráciát, és mi is. Igaz, hogy könnyebb nyerni, mint veszíteni. Folytatni fogjuk a tárgyalásokat és július elején, a tárgyalásokat követően megtartjuk a zárószavazást a jelentésről. Guy Verhofstadt, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök asszony! Képviselőcsoportom nevében csupán azt szeretném mondani Martinnak, hogy folytatni fogjuk a harcot e fontos csomag érdekében és azért, hogy a Parlament megszavazza azt, beleértve a csomag minden elemét. Folytatni fogjuk továbbá ezeket a tárgyalásokat és ezt a harcot, tehát számíthat ránk. E szavazás után azonban most én is számítok a szocialisták konstruktív támogatására, hogy megnyerjük ezt a csatát. Rebecca Harms, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Ma reggel három képviselőtársamnak az Európai Unió jövőjével kapcsolatos megkapó felhívását olvastam egy német napilapban. Az egység ilyenfajta megnyilvánulása mindig megindító. Kiderül azonban, hogy ha a pénzügyi piacok szabályozása és a társadalmi igazságosság helyreállítása kerül szóba, ez az egység részleteiben gyenge. Az a véleményem, hogy e ponton ne próbáljuk rejtegetni a politikai nézeteltérést, hanem az európai polgárok rendelkezésére álló szolgálatként átlátható módon érveljünk, és vitázzunk a politikai irányról. Elnök. – A Bizottság a Parlament által elfogadott módosításokról a következő nyilatkozatot adta ki: „A Bizottság megerősíti elkötelezettségét annak biztosítása mellett, hogy a tagállamok – a polgárok érdekében, a jogalkotás javítása és a jogi átláthatóság növelése, valamint a nemzeti jogszabályok és az európai uniós rendelkezések közötti megfelelés vizsgálatának megkönnyítése céljából – megfelelési táblázatokat állítanak össze, amelyek bemutatják az európai uniós irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfeleléseket, és ezeket a Bizottságnak eljuttatják. A Bizottság sajnálattal veszi tudomásul, hogy nem kapott támogatást a fogyasztók jogairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosítására, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK irányelv hatályon kívül helyezésére irányuló javaslat azon rendelkezése, amelynek célja a megfelelési táblázatok kötelezővé tétele volt.

61

62

HU


A Bizottság a kompromisszum szellemében, valamint a javaslat azonnali elfogadásának biztosítása érdekében elfogadja, hogy a szövegben foglalt, a megfelelési táblázatokra vonatkozó kötelező rendelkezés helyett olyan vonatkozó preambulumbekezdés szerepeljen, amely ösztönzi a tagállamokat e gyakorlatra. A Bizottság ez ügyben követett álláspontja azonban nem tekintendő precedensnek. A Bizottság a továbbiakban is erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal együtt megfelelő megoldást találjon e horizontális kérdésre." 12.20. A rugalmas végrehajtási eljárással forgalomba hozott traktorokra vonatkozó rendelkezések (A7-0091/2011 - Salvatore Tatarella) 12.21. Kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok (A7-0214/2011 - Romana Jordan Cizelj) - A 136. módosításra vonatkozó szavazás előtt Hannes Swoboda, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! Sajnos e bekezdésre vonatkozóan a név szerinti szavazás iránti kérelmünket túl későn terjesztettük elő. Szeretném azonban megértését és e Ház megértését is kérni, hogy ennek ellenére a részenkénti szavazás során tartsunk név szerinti szavazást. (A kérést elfogadják.) – A 16. módosításra vonatkozó szavazás után: Romana Jordan Cizelj, előadó. – (SL) Elnök asszony! Lehet, hogy nem figyeltem oda eléggé, de a szavazási lapom szerint nem szavaztunk a 62. módosítás 2. részéről. Elnök. – Ha figyelt volna, hallotta volna, hogy az kimarad. 12.22. A 2012. évi költségvetés tervezetéről szóló háromoldalú egyeztetés (A7-0230/2011 - Francesca Balzani) - A 27. módosításra vonatkozó szavazás előtt Carl Haglund (ALDE). – Elnök asszony! Képviselőcsoportom nevében szóbeli módosítást szeretnék tenni a 27. módosítás utolsó mondatára vonatkozóan. A „nem szabad” szavak helyébe a „nem kell” szavaknak kell lépniük. (A szóbeli módosítást elfogadják) 12.23. A KAP jövője 2020-ig: az élelmezési, a természeti erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése (A7-0202/2011 - Albert Deß) – A szavazás után: Manfred Weber (PPE). – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az Európai Parlament kétségtelenül egy igen kemény munkabírású szerv, nagyobb figyelmet kell azonban szentelnünk a szavazások órájának kiegyensúlyozására, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy az egyik nap semmiről nem szavazunk, a következő nap pedig rengeteg szavazást bonyolítunk. Ezért ma azt szeretném javasolni, hogy most szakítsuk meg a szavazást és a maradék témákat tegyük át a következő plenáris ülésre.

23-06-2011

23-06-2011

HU


(Taps) Nincsenek napirenden olyan sürgető kérdések, amelyekről feltétlenül ma kell szavaznunk. Már szavaztunk a jogalkotási kérdésekről. Azt hiszem, hogy most ez volt a legfontosabb. (Taps) Alexander Graf Lambsdorff (ALDE). – (DE) Elnök asszony, Weber úr indítványa ésszerűnek tűnik. Valóban hatalmas programot vettünk végig, amelyben volt néhány fontos, jelentős jelentés. Már nem kell több jogalkotásra irányuló jelentésről szavaznunk. Már elmúlt fél kettő. Jobb lenne, ha a nem jogalkotásra irányuló jelentéseket elhalasztanánk a júliusi plenáris ülésre. Nem lenne nagy veszteség. Bas Eickhout (Verts/ALE). – Elnök asszony! Engedje meg, hogy nagyon rövid legyek: még két jelentésünk van, és az éghajlattal kapcsolatos vita döntő jelentőségű, mivel jelzést küldünk a Tanácsnak, amely ma este kezdődik. Ezért javaslom, hogy e jelentésről és a másik jelentésről szavazzunk. Már csak kettő maradt. Tegyük meg most – és gyorsan. (A kérést elfogadják.) 13. Az eljárási szabályzat értelmezése: lásd a jegyzőkönyvet 14. A szavazáshoz fűzött indokolások Elnök. – A következő napirendi pont a szavazáshoz fűzött indokolások. Jelentés: Miroslav Mikolášik (A7-0111/2011) Marco Scurria (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! E jelentés mellett akartam szavazni, mert a kohéziós politikával és annak finanszírozásával kapcsolatban néhány alapvető elemet határoz meg. Ide tartozik egyrészt a nemzeti alapokra vonatkozó eljárások egyszerűsítése, másrészt az a rendelkezés, hogy a sport és a kultúra szintén a kohézió eleme, és mindkettő fontos és meghatározó. E jelentés talán egyetlen negatív eleme, hogy csupán a három munkanyelvet, az angolt, a franciát és a németet említi meg, mint olyat, amelyen az eredeti nyelven felül a kérelmet be kell nyújtani. Ezért mindenképpen, és több más ok miatt mellette szavaztam, és gratulálok az előadónak. Alfredo Antoniozzi (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! E jelentés jelentősége ellenére csak 19 tagállam küldött jelentést az alapmutatókról. Ezáltal nem kapunk tiszta képet arról, hogy a kohéziós politika milyen hatást fejt ki helyi szinten. Egyetértek a Mikolášik úr által javasolt intézkedésekkel és bevált gyakorlattal, és úgy vélem, hogy az alapmutatók szélesebb körű alkalmazására irányuló javaslat különösen hasznos, éppúgy, mint az eredményekről, valamint a nemzeti és az európai uniós politikák közötti szinergiákról történő jelentéstételre vonatkozó javaslat. Ebben az értelemben további pozitív intézkedésnek tekinthető az érintettekkel folytatott nyilvános viták és konzultációk szervezése, valamint a jelentések benyújtása a nemzeti parlamenteknek véleményezés céljából. A következő programozási időszakban

63

64

HU


erőfeszítéseket kell tennünk a kohéziós politikára rendelkezésre álló finanszírozási források csökkenésének megakadályozására. Ezért támogattam ezt a jelentést. Sergej Kozlík (ALDE). – (SK) Elnök asszony! Az európai uniós alapokból származó forrásokra az új tagállamokban, köztük Szlovákiában negatív hatást gyakorol a bonyolultság, a túlzott bürokrácia, a zavaros szabályok és rejtett tisztességtelen érdekek. Azok közül, akik európai alapokból akarnak pénzhez jutni, sokan panaszkodnak a hosszúra nyúlt bürokratikus, bizonytalan kimenetelű tortúrára. A bürokrácia és számos akadály nem Brüsszelből, hanem közvetlenül az egyes tagállamokból ered. Míg az európai szabályok az Európai Parlament és mások nyomására egyszerűsödnek, az egyes tagállamokban alkalmazott szabályok gyakran jelentősen bonyolítják a helyzetet. Miközben az eredeti európai szabályok viszonylag egyszerűek, a nemzeti végrehajtás bonyolítja azokat. A mondás szerint minél lejjebb haladsz a létrán, annál bonyolultabb a rendszer. Jelentős problémát okoz továbbá, hogy a tisztviselők nem segítenek az európai uniós alapok felosztásában, hanem kizárólag az ellenőrzésekre koncentrálnak, amelyek a jogszabályok által előírtaknál sokkal szigorúbbak. A probléma ezért főként az EU tagállamaiban keresendő. Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök asszony! A kohéziós politikának oka van, kezdete van és végének is lennie kell. Véleményem szerint oka az, hogy a kohéziós politikával az Európai Unióban kiegyensúlyozzuk az életszínvonalat és a gazdasági fejlődést. Ezért helyes az általános gazdasági szint alatti régiók támogatása és segítése. Fontos továbbá annak ellenőrzése, hogy ezeket a pénzügyi forrásokat megfelelően használják-e, azaz, hogy elérik-e a kívánt hatást. Nagyon fontosnak tartom ezt a jelentést, mert elemzést is tartalmaz, így a következő két támogatási időszakra vonatkozó következtetések alapját képezi. Egy példát szeretnék említeni: régiómban, Németország keleti részén a kohéziós politikának 1990 óta jelentős hatása van. Elindult a fejlődés, és egyértelműen sikernek tekintem, ha azt mondhatjuk, hogy ezeknek a régióknak most egy phasing out programra van szükségük, mert ez azt jelenti, hogy ott nőtt az életszínvonal. Andrzej Grzyb (PPE). – (PL) Elnök asszony! A kohéziós politikát jelenlegi formájában megfelelően értékelik, éppúgy, mint az eredményeit. A tagállamokban e politika nyomán érzékelhető eredményeket tapasztalunk, amely politika az EU mezőgazdasági politikájával együtt csökkenti a fejlődésbeli különbségeket szerte az Unióban éppúgy, mint a régiók között és a régiókon belül. Osztom azt a véleményt, hogy a kohéziós politika célkitűzéseit és a rendelkezésre bocsátott finanszírozást a jelenlegi formában fenn kell tartani, de ezt a köztes régiók érdekében természetesen módosítani kell. Természetesen meg kell jegyeznünk, hogy ezt a politikát a tagállamok és a helyi önkormányzatok megfelelően értékelik, és itt szeretném hangsúlyozni a Regionális Fejlesztési Bizottság kedvező helyzetét. A kohéziós politikával kapcsolatos bürokrácia csökkentése tekintetében vannak elvárások. Ezeket az elvárásokat – amint arra itt már rámutattak – gyakran a tagállamok által bevezetett pótlólagos korlátozások eredményezik. A jelenlegi gazdasági válságon azonban számos intézkedéssel, köztük e politika folytatásával úrrá lehet lenni, hiszen e politika fenntartható fejlődést eredményez. Ez pedig az Unió egésze számára alapvető fontosságú. Daniel Hannan (ECR). – Elnök asszony! „Kitérhetsz a valóság elöl” – írta Ayn Rand, – „de nem térhetsz ki a valóság elől való kitérés következményei elől”. Elértük a piacok közpénzekkel való megmozdításának határát. Most mindenki láthatja, hogy Görögországban közeledik a fizetésképtelenség, kivéve az euróövezet

23-06-2011

23-06-2011

HU


pénzügyminisztereit, akik 13 hónappal a 110 milliárd eurós hasztalan kötelezettségvállalást követően most úgy tűnik, hogy további, közel ugyanekkora összegű kötelezettségvállalást határoznak meg. Valójában ez nem hasztalan. Nem csupán hasztalan. Ténylegesen káros, mert azt biztosítjuk, hogy ha a fizetésképtelenség bekövetkezik, az jóval nagyobb lesz, és a csapás adófizetőként mindannyiunkat érint, nem csupán néhány bankárt és kötvénytulajdonost. Így a görög munkavállalók érdekeit és az európai adófizetők érdekeit egyaránt feláldozzák az eurokrácia maroknyi képviselői által táplált ambíciók érdekében. Jelentés: Georgios Stavrakakis (A7-0141/2011) Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az egyértelmű célkitűzésekkel és egyszerűsített hozzáférési mechanizmusokkal rendelkező, több alapra épülő horizontális programok létrehozásának elképzelése olyasvalami, amit teljes mértékben támogatok. Egyetértek Barca professzor jelentésével, amely szerint a helyi fejlődésre alapuló megközelítéssel javítható a hatékonyság és az eredményesség, valamint biztosítható az integráltabb módon történő működés. A figyelmet a városi dimenzióra kell összpontosítanunk, és biztosítanunk kell az alapok, valamint az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Beruházási Alap (EBA) egyéb finanszírozási eszközei közötti koordinációt. Szűk költségvetési keretek esetén ezek az eszközök a feltöltődő alapokkal együtt lehetővé tennék az eredmények nyomon követését. Ez megsokszorozná a rendelkezésre álló forrásokat és növelné a kedvezményezettek számát, ami viszont javítaná az eredményességet. Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök asszony! Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a többi strukturális alap közötti hatékonyságot növelnünk kell. Véleményem szerint rendkívül fontos, hogy különféle alapok álljanak rendelkezésünkre. Természetesen ezeknek az alapoknak különbözőek a célkitűzéseik és kijelölt megközelítésük. Rendkívül fontosnak tartom, hogy bevonjuk a régiókat, és hogy az Európai Unió iránymutatásokat határozzon meg, amelyek a régiókban végrehajthatók és megfelelően alkalmazhatók. Éppen ilyen fontos azonban, hogy ez a kijelölt megközelítés azt is figyelje, hogy a régiókban milyen a végrehajtás, annak érdekében, hogy ezek az alapok ne hátráltassák egymást, hogy ne legyenek párhuzamos támogatásaink, hogy ne támogassunk értelmetlen programokat – más szóval, a meghatározott célkitűzéseket ezekkel az alapokkal össze kell hangolnunk. Ezt értem fokozott hatékonyság alatt. Azt várom, hogy e területen folytassuk a munkát, és hogy több jelentést és eredményt tárjanak elénk. Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök asszony! Örülök, hogy ma a kohéziós politika egyszerűbbé és hatékonyabbá tételéről beszélünk. Már többször elismételtem, hogy az európai uniós pénzekkel támogatott tagállami fejlődés és az életminőség javítása hatékonyabb lenne, ha a tervezési módszert hatékonyabban alkalmaznánk, és biztosítanánk, hogy a horizontális célkitűzéseket különböző alapokból származó pénz felhasználásával érjük el. Az alapokra irányadó szabályok felülvizsgálata szintén fontos. Gyakran előfordul, hogy pénzhiány miatt lehetetlen egy probléma megoldása. Egy másik alapból finanszírozott másik program nem használható, még akkor sem, ha hasonló célokat tűzött ki. Sajnos ebben az esetben az eltérő szabályok miatt a pénz alapok közötti átcsoportosítására nincs lehetőség. Miközben üdvözöljük az állásfoglalás felhívását, hogy még nagyobb hatású koordinációs mechanizmus bevezetésére van szükség, arra is ösztönzöm Önöket, hogy

65

66

HU


módosítsák az alapokban rendelkezésre álló pénz átcsoportosítására vonatkozó szabályokat, a lehető legrugalmasabbá téve azokat. Jelentés: Corien Wortmann-Kool (A7-0178/2011) Gianluca Susta (S&D). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A jelentések mellett szavaztam, Wortmann-Kool asszony jelentését kivéve, amelynek szavazásánál, képviselőcsoportom módosításainak támogatása ellenére, tartózkodtam. Ezért nem képviselőcsoportom általános javaslatát követve szavaztam, mert úgy vélem, hogy olyan komoly problémákkal állunk szemben, hogy ebben az esetben demonstrálnunk kell az európai intézmények kohézióját és arra való képességünket, hogy meg tudjuk oldani a felmerülő problémákat. A Tanács részéről e válság tekintetében tapasztalható bizonyos bátortalanság és arrogancia ellenére úgy vélem, hogy ki kell mutatnunk ezt a kohéziót. Nem értettem egyet a halasztással sem, mert olyan helyzetben vagyunk, amelyben polgárainknak sürgős választ kell adnunk a gazdasági válságra, amely nem pusztán a pénzügyi spekuláció következménye, hanem azé is, hogy képtelenek vagyunk a fellendülés és a növekedés problémáinak megoldására. Kötelességünk rendbe hozni Európa költségvetését, és válaszokat kell adnunk, aminek a vállalkozások és a munka világának bevonásával kell kezdődnie, és más, nyitottabb szabályokra van szükség annak érdekében, hogy megvalósítsuk az egységes piacot, és hogy a globális piacon folytatott versenyben jobb pozíciónk lehessen. Wortmann-Kool asszony jelentésének kivételével ezért szavaztam a jelentések mellett. Jelentés: Elisa Ferreira (A7-0183/2011) Sergej Kozlík (ALDE). – (SK) Elnök asszony! A gazdasági és monetáris unió első évtizede azt mutatja, hogy jobb gazdasági kormányzási keretre van szükségünk. Az új keretnek a közösen megállapított szabályok és politikák tekintetében az egyes tagállamok nagyobb felelősségén, valamint a nemzeti gazdaságpolitikák feletti megbízhatóbb európai uniós szintű felügyeleti rendszeren kell alapulnia. Az elmúlt két év tapasztalatai különösen azt igazolták, hogy a nagyobb versenyképesség, a fenntartható gazdasági növekedés és az álláslehetőségek rendelkezésre állásának eléréséhez fenntartható költségvetési hiány- és adósságszintre, a makrogazdasági egyensúlytalanságok kiküszöbölésére szolgáló reformokra és a növekedés és foglalkoztatás vonatkozásában határozott európai uniós stratégiára van szükség. Be kell vallanom, hogy kissé zavar, hogy a gazdasági mechanizmusokba adminisztratív elemeket szőttek. Másrészt az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a piaci mechanizmusok nem tudnak gyorsan és rugalmasan reagálni a negatív fejleményekre, aminek az a következménye, hogy a pénzügyi válság adósságválságba fordul. Daniel Hannan (ECR). – Elnök asszony! Szeretném üdvözölni a Kommunisták és a Zöldek képviselőcsoportjában ülő barátaimat. Egy dologban igazuk van. Ha elfogadnánk politikájuk tized részét, komoly gondban lennénk, de egy dologban igazuk van, ezek a mentőakciók az emberek többségét büntetik annak érdekében, hogy néhány nagyon gazdag embert megjutalmazzanak. Ha Görögországban veszélyben lévő bankokat, különösen francia és német bankokat meg akarunk menteni, sokkal olcsóbb lenne, ha közvetlenül adnánk nekik pénzt, ahelyett, hogy látványosan Athénon keresztül tesszük ezt. Vissza kell azonban lépnem és meg kell kérdőjeleznem a feltevést. A bankok megmentésére irányuló első próbálkozás kudarcát követően miért várják el ismét az adófizetőktől, hogy

23-06-2011

23-06-2011

HU


lépjenek elő és mentsenek meg néhány nagyon gazdag embert az általuk elkövetett hibák következményeitől. Ha a mi generációnk visszatekint a régi európai rendszerre, azon csodálkozunk, hogy egy ilyen rendszer hogyan létezhetett. Azt kérdezzük, hogyan lehetett úgy felépíteni, hogy csak az előkelőségek mentesek az adó alól. Hogyan tűrhettünk egy olyan rendszert, ahol csak a kisemberek fizetnek adót? De tudják mit? Pontosan ugyanolyan rendszert hozunk létre azzal, hogy bizonyos rejtett érdekeltségek megmentése érdekében a közpénzek körül lapátolunk. Így „hasta la victoria siempre”. Jelentés: Diogo Feio (A7-0179/2011) Francisco Sosa Wagner (NI). – (ES) Elnök asszony! A csomag egésze olyan irányba megy, amelyet pán-európaiként és föderalistaként támogatok annak ellenére, hogy ez félénken és nagy kihagyásokkal történik. Ezenkívül a spanyol politikai vezetés számára bölcs iránymutatásokat tartalmaz. Ezért a gazdasági kormányzásról szóló jelentések közül négy jelentés mellett szavaztam. A Feio-jelentés ellen szavaztam, mert a prociklikus politikákat támogatja, amelyek a legjobb esetben sem segítenek kimászni a válságból és a legrosszabb esetben előmozdítanák a stagnálást és a munkanélküliséget. Nem szavaztam a Wortmann-Kool-jelentés mellett sem – ellene szavaztam –, mert nem veszi figyelembe a Stabilitási és Növekedési Paktumot, az Európai Foglalkoztatási Stratégiát, illetve az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit, amelyek európaiak milliói, különösen a fiatalok számára a remény forrását jelentik. Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök asszony! A túlzott hiány esetén követendő eljárás egy kicsit olyan, mint a futballmeccs: ha szabályokat határoztunk meg, azokat be kell tartani. Nem elég egyenesen a másik szemébe nézni és azt mondani: „megígérjük, hogy minden szabályt betartunk”. Az élet megváltozott. Más szóval, ha a játék szabályait megszegik, szankciókat és büntetéseket kell kiszabni. Természetesen ez nem érhető el demokratikus döntéssel. Hadd térjek vissza a futballmeccs példájához. Képzeljék el, hogy valamilyen szabálytalanságot követtek el. A játékvezető dönt. Képzeljék el, mi történne, ha a játékvezetőnek azt mondanák, hogy a játékosok körében tartson szavazást, hogy valóban szabálytalanság történt-e. Ez lehetetlen lenne. Ezért van szükségünk világos döntéshozatali folyamatra. Mit teszünk, ha valaki megszegi a szabályokat? Végül szeretném hangsúlyozni, hogy természetesen szolidaritásra is szükségünk van. Ahelyett, hogy egyszerűen megbüntetjük azt, aki megszegte a szabályokat, segítenünk kell neki visszatérni az egyenes útra. Elnök. – Hannan úr, Ön jogosult arra, hogy beszéljen a Feio-jelentésről, de Ön következik és az egyetlen, aki szerepel a Goulard-jelentésre vonatkozó listán, így adok Önnek két percet, hogy azt mindkettőre úgy használja fel, ahogy akarja. Daniel Hannan (ECR). – Elnök asszony! Ön rendkívül nagylelkű és igen jó elnök. Szeretnék kiragadni néhány esetlen kifejezést az e pénzügyi mentőcsomagok vitája során az elmúlt hetekben hallottakból. A média Görögország megmentéséről, Portugália támogatásáról és Írország megsegítéséről beszél, de a fogadó országok lakossága ezt nem így látja.

67

68

HU


A görögök azért tiltakoznak az utcán, mert pontosan értik, hogy ennek az EU/IMF hatalomátvételnek mi lesz a következménye. A pénz nem a görög átlagemberekhez kerül, azok a pénzügyi intézmények kapják, amelyek a görög államadósságot tartják a kezükben. A visszafizetés azonban az átlag adófizetőktől érkezik: más szóval Írország, Portugália és Görögország kapja a teljes európai bankrendszer támogatásának számláját. Miért? Mert képtelenek vagyunk elfogadni, hogy a monetáris unió tévedés volt. Nem látjuk a logikát: hogy teljesen eltérő feltételekkel és igényekkel rendelkező országok egyetlen közös valutába való összezsúfolása pontosan azokat a feszültségeket okozza, amelyeket néhányan közülünk 10 évvel ezelőtt, a projekt elindulásakor előre megmondtak. Az integráció fokozásával és mindazzal, amit e jelentésről a tegnapi vitában hallottunk, hogy „pénzügyi unióra van szükségünk”, hogy „gazdasági kormányzásra van szükségünk” csak súlyosbítjuk a válságot. Láthatják a logikai hibát, barátaim. Az európai integráció megbukott, tehát legyen több belőle! A monetáris unió nem elegendő, erősebb gazdasági unióra van szükségünk. A valóság az, hogy a tekintély megőrzéséről van szó: az eurokraták tekintélyének megőrzéséről, akik először is elindították ezt a projektet, és akik készek arra, hogy önteltségük fenntartása érdekében feláldozzák a periférián található országok lakosságát és a szegény országok adófizetőit. Bizonyára az ő arcuk a legdrágább Szép Heléna arca óta, amely ezer hajót indított el. Jelentés: Corien Wortmann-Kool (A7-0178/2011) Marian Harkin (ALDE). – Elnök asszony! A zárószavazás elhalasztása mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy talán van némi esélye annak, hogy megállapodásra jutunk a Tanáccsal. A gazdasági kormányzásról szóló jelentések véleményem szerint nem jelentik a legjobb választási lehetőséget, de abban a helyzetben, amelyben jelenleg vagyunk, ezek jelentik valószínűleg a legkevésbé rossz választási lehetőséget. Az a helyzet, hogy az eurót támogató rendszer önmagában nagyon törékeny. A Stabilitási és Növekedési paktum nem működött; már a kezdetekben kudarc volt. Most olyan helyzetben vagyunk, hogy vagy feladjuk a valutát vagy megpróbálunk egy olyan gazdasági kormányzást létrehozni, amely megerősíti annak alapjait és valamiképpen újraépíti az infrastruktúrát. Egyetértek Mario Montival, aki azt mondta, hogy a nagyobb tagállamokhoz való túlzott alkalmazkodás némiképp hozzájárult a jelenlegi gazdasági válsághoz, és javaslataink legalább megállíthatják a jövőbeni történéseket. Csupán azt remélem, hogy ez nem eső után köpönyeg. Jelentés: Andreas Schwab (A7-0038/2011) Robert Rochefort (ALDE). – (FR) Elnök asszony! Ma reggel, háromévi munka után az európai fogyasztók védelmének javításáról egy igen fontos szövegről szavaztunk, amely helyesen az internetes vásárlásokra összpontosít, amelyek 20 év múlva az európai kereskedelem akár 25%-át is képviselhetik, ami jelentős összeget jelent.

23-06-2011

23-06-2011

HU


E vásárlások egy része határokon átnyúló vásárlást takar. Ezek a fogyasztóknak szélesebb választékot és alacsonyabb árakat kínálnak. Ez a valódi fejlődés. A kkv-k és a kézművesek számára szintén fontos lehetőséget nyújtanak arra, hogy új piacot találjanak. A főbb előrelépések közül kettőt szeretnék megemlíteni: a vásárlástól való elállásra nyitva álló időszak 14 napra való növelése és a megrendelést megerősítő utolsó gombnyomás vagy rákattintás előtt egy összefoglaló biztosítása, amely tartalmazza az összes információt és a teljes árat. Végül büszke vagyok, hogy a szavazáshoz fűzött indokolások kapcsán azt mondhatom, hogy képviselőtársaimmal és a képviselőcsoportokkal együtt egyhangúlag szavaztunk, mert egy ilyen témában nyilvánvalóan konszenzusra, nem pedig vitára volt szükségünk. Sikerült elérnünk ezt a konszenzust. María Irigoyen Pérez (S&D). – (ES) Elnök asszony! Engedje meg, hogy röviden kommentáljam az előttem elhangzott felszólalásokban elhangzottakat. Nem arról van szó, hogy meg kell védeni az EU alapítóinak hírnevét, hanem Európa építéséről és az európai polgárok érdekében való munkálkodásról van szó. Most pedig szeretnék áttérni a fogyasztók jogairól szóló irányelvre vonatkozó szavazatom indokolására. Üdvözlöm ezen irányelv elfogadását, amely az európai integráció és a fogyasztók jogainak védelme tekintetében előrelépést jelent, ugyanakkor sajnálom, hogy az irányelv néhány cikkének elfogadása számos spanyol fogyasztót és felhasználót megfoszt a védelemtől, akik olyan jogokat veszítenek el, amelyek már szerepeltek a spanyol jogban. Ezért a spanyol szocialisták a mai napon a következő néhány cikk ellen szavaztak: 9. cikk, amely a távollevők között kötött szerződések esetében a tájékoztatási kötelezettség teljes harmonizációjával kapcsolatos; a 17. cikk (2) bekezdése, amely az elállási időszakban az áruk szokásos használatáért való fogyasztói felelősség lehetőségéről szól és a 22. cikk (2) bekezdése, amely az áru leszállítására vonatkozó pótlólagos határidő bevezetéséről szól abban az esetben, ha a kereskedő a szerződésben meghatározott időre nem szállítja le az árut. Ville Itälä (PPE). – (FI) Elnök asszony! Hannan úr röviddel ezelőtt, amikor más kérdésekről beszélt, megemlítette, hogy kevesebb, nem pedig több integrációra van szükség, bármi is történjen. A fogyasztók jogairól szóló javaslat azonban kifejezetten a több integrációról szól, és teljes mértékben releváns. A nemzetközi, az európai kereskedelemben való részvétel esetén támogatjuk a polgárok jogait és a fogyasztók védelmét. Tudjuk, hogy az internetes vásárlás jelenkori jelenség, az arra vonatkozó jogszabályok azonban elavultak, és ideje továbblépni. Hazámban, Finnországban, ez a jogszabály ma már meglehetősen előrehaladott szakaszban van, és néha bizonyára elgondolkodtat bennünket, hogy nem lépünk-e visszafelé, amikor közös jogszabályokat dolgozunk ki. A kereskedelem azonban európai, így a jogszabályoknak is európaiaknak kell lenniük, így ezen az úton kell továbbhaladnunk. Alfredo Antoniozzi (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A fogyasztók jogairól szóló, a Bizottság által előterjesztett irányelvjavaslat érdeme, hogy a tárgyra vonatkozó előző négy irányelvet egyetlen jogalkotási aktusban egyesíti. Egyetértek a jelentés célkitűzéseivel. A 27 tagállamban alapvető fontosságú a fogyasztók magas szintű védelme, ugyanakkor méretüktől függetlenül a gyártók arra vonatkozó igényének megfelelő módon történő figyelembevétele, hogy áruikat és szolgáltatásaikat

69

70

HU


az európai fogyasztók számára szükségtelen jogi akadályok nélkül rendelkezésre bocsáthassák. A dolgok jelenlegi állása szerint a jogi szétaprózottság felszámolása nem könnyű feladat. Wortmann-Kool asszony jelentése tehát helyesen vonja kétségbe, hogy a teljes harmonizáció eléri-e az érintettek esetében várt hatást. Ezért mellette szavaztam, mivel meggyőződésem, hogy hasznos lenne a bizottsági javaslat módosítása, amely minimális harmonizációt, ugyanakkor a fogyasztók számára magas szintű szolgáltatás garantálását biztosítana. Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök asszony! A mai szavazással lezártuk a fogyasztók jogairól szóló irányelvtervezettel kapcsolatos háromévi munka hosszú folyamatát. A dokumentum minden tagállamban magas szintű fogyasztóvédelmet garantál és segít abban, hogy a különböző országokból származó vállalkozások és fogyasztók között létrejött kiskereskedelem terén tapasztalható zavar kitisztuljon. Az irányelv horizontális jellege lehetővé teszi az e téren jelenleg hatályban lévő európai uniós jogszabályok egészként való összefogását. Az irányelv rendelkezéseinek az online tranzakciók valamennyi típusa tekintetében különös szerepet kell játszaniuk. Remélem, hogy a javasolt jogszabály növeli a fogyasztóknak a vásárlások e formája iránti bizalmát. A fogyasztók szempontjából különös jelentőséggel bír annak a jognak a megállapítása, hogy a fogyasztó a szerződéstől indokolás nélkül 14 napon belül elállhat és ezzel kapcsolatban a teljesített valamennyi kifizetés visszatérítésére jogosult. Kedvező a véleményem a tiltott szerződéses feltételekre vonatkozó 5. fejezet rendelkezéseinek végleges verziójáról is. Biztos vagyok abban, hogy az irányelv az Európai Unióban jelentősen javítani fogja a fogyasztók jogait, így támogattam a jelentést. Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök asszony! Kérem bocsássák meg, hogy oly gyakran kérem figyelmüket. Sajnos a „catch-the-eye” eljárás tekintetében ez nem az én hetem volt. Mindig kimaradtam. Volt néhány dolog, amit erről a pontról is mondani szerettem volna, általánosságban azonban örülök, hogy túl vagyunk ezen az irányelven. Én is mellette szavaztam. Örülök továbbá, hogy meg tudtuk erősíteni a fogyasztói jogokat és belevettük az úgynevezett házaló értékesítést is, mert e téren sok gyanús ügylet születik. Szeretném azonban ismételten kérni, hogy e jogszabály végrehajtása során ne feledkezzünk el a bürokrácia problémájáról. Németországban különösen magas a kis- és középvállalkozások száma. Bár ezek a vállalkozások nem érintettek a házaló értékesítésben, természetesen gyakran kötnek a fogyasztókkal kézfogással megkötött üzletet. Ez a gyakorlat már évszázadok óta él. Ügyelnünk kell arra, hogy e kkv-kat ne árasszuk el túlzott bürokráciával. Megismétlem, örülök, és az irányelv mellett szavaztam. Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök asszony! Nagyon örülök, hogy Schwab úr kompromisszumot ért el a Tanáccsal a fogyasztók jogainak megerősítése terén, és hogy a kompromisszum tartalmazza az internetes kereskedelemre vonatkozó javaslataimat is. Természetesen a jelentés mellett szavaztam, de sajnálattal közlöm, hogy a magyar elnökség megakadályozta javaslatomat – amelyet a Parlament egésze támogatott –, hogy a fogyasztók megállapodott feltételekkel kapjanak jogot másik államból származó termékek értékesítésére. Sajnos a határokon átnyúló rendelések egyharmadát az Eurostat szerint ily módon utasítják vissza. Az internetes áruházak – például az iTunes vagy mások – áruikat vagy

23-06-2011

23-06-2011

HU


szolgáltatásaikat nem szállítják az új tagállamokba. Ily módon a cseh fogyasztók például a franciaországi vagy a hollandiai fogyasztókkal összehasonlítva hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. A belső piac ezáltal a digitális környezet tekintetében még mindig nem egy egységes piac, és a Tanács így nagy lehetőséget mulasztott el. Jelentés: Romana Jordan Cizelj (A7-0214/2011) Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök asszony! A kiégetett nukleáris fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelése különösen fontos mind a környezet, mind pedig az emberek és a társadalom biztonsága tekintetében. Ezért sürgetem a Tanácsot, hogy az irányelv elfogadása során vegye figyelembe a környezetvédelmi kérdések megoldásában növekvő szerepet játszó Európai Parlament véleményét is. Sajnos politikai játszmáink során a dokumentumokba olyan rendelkezéseket akarunk belefoglalni, amelyek épp az elérni kívánt hatással ellentétes hatást válthatnak ki. Az Európai Unióhoz való csatlakozásukkal bizonyos tagállamok magukkal hozták az atomerőművek terheit, amelyeket akaratuk ellenére kényszerítettek rájuk. Az Ignalina atomerőmű leállítása Litvánia európai uniós csatlakozásának egyik feltétele volt. Az Európa Unió hivatalosan kötelezettséget vállalt a leállítás finanszírozására. Ezt a kötelezettséget az EU mindenekelőtt azért vállalta, mert egy olyan ország, mint Litvánia saját erejéből képtelen lenne finanszírozni az erőmű teljes leszerelési munkáit. A leszerelési munkák magukban foglalják a kiégett nukleáris fűtőelemek és a radioaktív hulladék kezelését is. Ezért az a felszólítás, hogy ezt a terhet helyezzék át a tagállamok vállára az elérni kívánt hatással ellentétest hatást váltana ki. Ha Litvánia nem kapja meg a szükséges finanszírozást, nem tudja ténylegesen garantálni a biztonságot. A következő időszakra vonatkozó pénzügyi tervben az Ignalina atomerőmű leszerelésével mind Litvániának, mind pedig az Európai Unió egészének továbbra is foglalkoznia kell. Jelentés: Francesca Balzani (A7-0230/2011) Marian Harkin (ALDE). – Elnök asszony! Határozottan támogattam ezen állásfoglalás 25. bekezdését, amely „sajnálatának ad hangot, hogy alig növelték a Progress program forrásait ...”, mert a Bizottság 2010-ben vállalt kötelezettsége, hogy pótolni fogja azt a 20 millió EUR-t, amely a Progressből átkerült a mikrofinanszírozáshoz, nyilvánvalóan nem fog teljesülni. A mikrofinanszírozási eszköz bár igen kicsi, valóban fontos szerepet játszik a hitelhez való hozzáférés biztosításában a szociális gazdaság mikrovállalkozásai számára, és alapvető fontosságú most, hogy a pénzügyi intézmények nem nyújtanak kölcsönöket. Ez azonban nem történhet a Progress program kárára. Véleményem szerint ez csupán azt jelenti, hogy az egyiktől elveszünk, hogy adhassunk a másiknak. Szeretném még hozzáfűzni, hogy határozottan támogatom az élethosszig tartó tanulást célzó Grundtvig program megerősített támogatását, és különösen üdvözlöm a Life+ program támogatásának növelését. Jelentés: Albert Deβ (A7-0202/2011) Ville Itälä (PPE). – (FI) Elnök asszony! Elfogadták ezt a rendkívül fontos jelentést, és először is köszönetet kell mondanunk és gratulálnunk kell az előadónak, Dess úrnak, aki valóban igen keményen dolgozott e kompromisszumok elérése érdekében, hogy a közös agrárpolitika (KAP) reformja ilyen jelentős módon megindulhasson.

71

72

HU


Látom, hogy milyen nehéz, ha minden egyes tagállam igen különböző felhívásokat tesz, hogy mit kell belevenni a KAP reformjába, de egy fontos kérdés releváns ebben az esetben, ez pedig természetesen a környezetbarátabbá válás kérdése. Fontos, hogy a mezőgazdasági termelőket bevonják a fenntartható környezetvédelmi politikába, de hogy jön létre ez a még inkább környezetbarát rendszer? Ezt a Dess úr által leírt módon kell megvalósítani. Nem szabad nagyobb bürokráciát eredményeznie és nem növelheti a termelők költségeit. Figyelembe kell vennünk továbbá a tagállamok eltérő helyzetét. Ha ez ily módon sikeres, és ha a Bizottság ezt követően részletes javaslatokat terjeszt elő, akkor a helyes úton leszünk és mindannyian örülhetünk, hogy a mezőgazdasági termelők részt vesznek a környezetvédelmet célzó önkéntes mozgalmakban. ELNÖKÖL: ISABELLE DURANT alelnök Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – (ES) Elnök asszony! E kezdeményezés mellett szavaztam, mert Európának megszorításoktól mentes, határozott közös agrárpolitikára van szüksége, amely a jövedelmező gazdaságok támogatására és az élelmiszerbiztonságra, a megfelelő ellátásra és a minőségi termelésre összpontosító politikát jelent. Az innováció és a hatékonyabb energia- és vízfelhasználásra, valamint termőföld-hasznosításra irányuló erőfeszítésekre való összpontosítás érdekében a mezőgazdaságnak továbbá támogatásra van szüksége. Mindezt más gazdálkodási formákkal kell ötvözni, amelyek lehetővé teszik az ezen ágazat szakemberei által kifejtett munka tisztességesebb elismerését, olyan emberekét, akiknek szakmai életük során folyamatosan fejlődniük és tanulniuk kell. Számukra egyszerűbb eljárásokat, kevesebb bürokráciát, valamint a célkitűzések és az eszközök tekintetében nagyobb átláthatóságot kell biztosítani. Ennek megfelelően az új KAP-nak erősítenie kell az aktív mezőgazdasági termelőkkel, valamint a termelés és a vidéki térségek kiegyensúlyozott fejlődése tekintetében nyújtott hozzájárulásukkal szembeni elkötelezettségét. Ezenkívül a jövedelmezőség magában foglalja ezen ágazat politikáinak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel való összehangolását. Ezért a költségvetési erőfeszítéseket is fenn kell tartani. Sergej Kozlík (ALDE). – (SK) Elnök asszony! A közös agrárpolitika reformjára vonatkozó jelenlegi európai bizottsági javaslat csak kozmetikai módosítás, nem pedig az európai mezőgazdasági termelés piacainak és versenyképességének javítására irányuló reform. Ebben az összefüggésben én is támogattam az Európai Parlament számos megállapítását és kritikai észrevételét. Alapvetően ellenzem a támogatási rendszerrel kapcsolatos korábbi megközelítés további alkalmazását, és támogatom további objektív kritériumok bevezetését, amelyek figyelembe veszik a 27 államra bővült Európán belül a mezőgazdaság finanszírozásának feltételeit. Véleményem szerint az úgynevezett felső támogatási határérték csak komplikáció, amely nem fogja javítani az új tagállamok mezőgazdasági termelőinek helyzetét. A közös agrárpolitikának két pilléren kell alapulnia, az első az európai uniós forrásokból való teljes finanszírozás. A második pillérnek a mezőgazdaság modernizációjára, a versenyképességre és a nemzeti forrásokból társfinanszírozott vidékfejlesztésre kell összpontosítania. Czesław Adam Siekierski (PPE). – (PL) Elnök asszony! Az Európai Parlament elfogadta az „A közös agrárpolitika (KAP) jövője 2020-ig” című jelentést. Ellene szavaztam, mert az

23-06-2011

23-06-2011

HU


általa javasolt intézkedések nem valódi reformok, hanem csak kozmetikai és kisebb módosítások, amelyek támogatják és fenntartják a jelenlegi igazságtalan KAP-ot. Az európai élelmiszertermelés 20 évi stagnálásából és a mezőgazdasági termelők alacsony jövedelméből elegünk volt. Elfelejtettük, hogy hét, illetve öt évvel ezelőtt az Unió új tagállamokkal bővült, amelyek kismértékű támogatásban részesültek, és amelyek ígéretet kaptak arra, hogy 2013 után a kifizetéseket ki fogják egyenlíteni. Szeretném ezt egyértelműen hangsúlyozni: fenn kell tartani egy erős második pillért, és ennek magában kell foglalnia a pénzeszközök elosztására vonatkozó jelenlegi kritériumok megtartását, amelyek figyelembe veszik az egyes tagállamok fejlettségbeli különbségeit. Végül a vidéki területeken jobban össze kell hangolni a regionális politikát és a közös agrárpolitikát. A közös agrárpolitika második pillérének egyes feladatait át kell csoportosítani a kohéziós politika körébe. A vidéki területeknek joguk van arra, hogy a regionális politika alapján rendelkezésre álló pénz felhasználásával továbbfejlődjenek. Egyetlen dolgot szeretnék még mondani, ez pedig az, hogy Barroso úr kijelentése a második pillér eszközeinek esetleges csökkentésével kapcsolatosan azt jelenti, hogy nincs igazán tisztában a probléma komolyságával. Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök asszony! Én is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, Dess úrnak. Ha az agrárpolitika versenyképes akar maradni és környezetbarátabbá kíván válni, megfelelő finanszírozást kell biztosítani számára. Szeretném hangsúlyozni a „megfelelő” szót. A „megfelelő” ebben az esetben a mezőgazdasági termelőkre és az adófizetőkre egyaránt vonatkozik. Véleményem szerint a mezőgazdasági ágazatban a versenyképes struktúrák létrehozása kifejezetten üdvözlendő. Ebben a tekintetben a közvetlen kifizetések megnyirbálása az elérni kívánt hatással ellentétes hatást kiváltó intézkedés. Nem az a feladatunk, hogy versenyképes struktúrákat tegyünk tönkre. Én a volt Kelet-Németországban nőttem fel, ahol a politikusok a mezőgazdasági termelők számára részletesen előírták a működési struktúrákat és minden termelési adatot. Ez államcsődöt eredményezett. Ez a helyzet nem ismétlődhet meg; szeretném megóvni az Európai Uniót egy ilyen katasztrófától, ezért ellenzem a csökkentéseket és ezért végül tartózkodtam e jelentés szavazásánál. Marian Harkin (ALDE). – Elnök asszony! A Dess-jelentés mellett szavaztam, de csalódottságomnak kell hangot adnom, hogy a 4. módosítás nem volt eredményes. Képviselőcsoportom támogatta, mert a természeti hátrányok kompenzálása, valamint a hegyvidéki területeken, a környezetvédelmi szempontból érzékeny térségekben és a Natura 2000 régiókban a mezőgazdasági tevékenység fenntartása érdekében az első pillér szerinti külön támogatást tett volna lehetővé. A 23. módosítás ellen szavaztam, nem azért, mert támogatom a GMO-kat – nem támogatom azokat –, hanem mert támogatom a szubszidiaritást és úgy vélem, hogy a GMO-k tekintetében a tagállamokra kell hagyni a választás jogát. Különösen örültem annak, hogy támogattuk a 27. módosítást, amely helyesen elutasítja a víz-keretirányelvből eredő megterhelő és homályos követelményeknek a kölcsönös megfeleltetési rendszerbe való bevezetését mindaddig, amíg nem kapunk tisztább képet a különböző tagállamokban ezen irányelv végrehajtásáról. Örömmel tapasztaltam továbbá, hogy a Parlament támogatja, hogy piaci zavar esetén és szükséghelyzetekben többlépcsős védőhálót alkalmazzanak. Ez ésszerű és arányos válasz.

73

74

HU


Végül örültem, hogy elsöprő többséggel szavaztunk amellett, hogy a költségvetés legalább a 2013-as szinten maradjon. Enélkül minden további csak üres beszéd. Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök asszony! Az Európai Parlament ma elfogadta az „A közös agrárpolitika jövője 2020-ig” című jelentést. Támogatom a jelentés hosszú távú célkitűzését, hogy az EU minden mezőgazdasági termelője számára tisztességes feltételek biztosítására kell törekedni, ami a közvetlen kifizetésekre vonatkozó korábbi kritériumok feladását jelenti. Ennek ellenére nem szavaztam a jelentés mellett, mivel szeretném kifejezésre juttatni, hogy egyáltalán nem értek egyet a gazdaságok méretén alapuló felső kifizetési határértékre vonatkozó javaslat elfogadásával. Ez hátrányos megkülönböztetésben részesíti például a cseh gazdálkodókat, illetve arra kényszeríti őket, hogy a gazdaságokat kisebb egységekre darabolják fel annak érdekében, hogy támogatást kapjanak. Személy szerint támogatom a kisebb méretű gazdaságok fejlesztését, de ez egy olyan intézkedés, amely egyes országokban rontani fogja az európai mezőgazdasági termelők versenyképességét. Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök asszony! Örömmel támogattam ezt a jelentést és gratulálok az előadónak, Dess úrnak az által végzett remek munkához. Tegnap éjjel a vitát az elejétől a végéig követtem, de elmulasztottam a „catch-the-eye” eljárást, amit sajnálok, mert két kérdést akartam feltenni a biztosnak. Ugyanakkor örömmel tapasztaltam, hogy a Parlament szinte egyhangúlag amellett volt, hogy a költségvetést legalább a jelenlegi szinten kell tartani. – A két kérdés, amit fel akartam vetni a biztosnak a korábbi referenciaévekhez és a tejkvótához kapcsolódik. Állítólag mindkettőt meg akarják szüntetni. Meg szeretnénk tudni, hogy mikor, és mi lép a helyükbe? Ennek ismerete nélkül a mezőgazdasági termelők számára igen nehéz a jövőre vonatkozó tervezés. Minél hamarabb választ kapunk ezekre a kérdésekre – (GA) annál jobb, minden európai mezőgazdasági termelő szempontjából. Köszönöm. Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė (PPE). – (LT) Elnök asszony! A közös agrárpolitika az európai uniós politika egyik legnagyobb, ugyanakkor legérzékenyebb területe, amely valamennyi tagállamot érinti. Mindenekelőtt a mezőgazdaság egy olyan terület, amely jelentős és közvetlen hatást gyakorol a környezetre. Ezért fontos, hogy a közvetlen támogatási modellek kidolgozásánál és a vidékfejlesztés támogatásánál prioritást kapjon a fenntartható mezőgazdaság és a különböző környezetvédelmi szempontok, beleértve az ökológiai gazdálkodást. A vidékfejlesztési dimenzió az EU-hoz a közelmúltban csatlakozott országok számára is releváns. Sajnos a migráns munkavállalók száma a vidéki térségekben a legmagasabb. Ezért az ott lakás és a munkavégzés szempontjából, valamint a fiatalok számára vonzóbbá kell tenni azokat. Ennek eléréséhez vidékfejlesztési eszközöket kell alkalmazni, támogatni kell a vidéki közösségek ígéretes és dinamikus fejlődését és tovább kell fejleszteni a LEADER-módszer végrehajtását. A vidéki területeken a fiatal gazdálkodók és a fiatalok mezőgazdasági termelésbe és a vidékfejlesztési folyamatokba való bevonása a földterületek termelésből való kivonásának, a vidék elnéptelenedésének, a vidéki lakosság elöregedésének és más kérdések megoldása szempontjából szintén fontos.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Mario Borghezio (EFD). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! A közös agrárpolitikáról szóló saját kezdeményezésű jelentéssel kapcsolatban két megjegyzést szeretnék tenni Az első, hogy a mezőgazdasági termékek fogyasztói árának a költségekkel, a befektetett erőfeszítésekkel és munkával, ugyanakkor a termelési költségekkel arányosnak kell lennie, ha azt akarjuk, hogy az európai fogyasztók egészséges termékeket egyenek, amelyeket az európai mezőgazdaság, a hagyományos mezőgazdaság állít elő, amely mezőgazdaságot meg kell védeni. A második megjegyzés az illetékes európai hatóságokhoz szóló jelzéssel kapcsolatos. Ismerik az olasz Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Erdészeti Politikai Minisztérium tisztviselői által készített jelentést a tejkvótákról? Ez a jelentés világosan mutatja, hogy a tejtermelési kvóta, amelyről azt állították, hogy kimerült, így jogalapot teremtett az olasz tejtermelő gazdákra kiszabott bírságra, valójában nem is merült ki. Ez igen súlyos, mivel ezek a bírságok Padániában gazdaságok ezreit kényszeríthetik térdre, és vihetik csődbe azokat. Szabad Padániát! Elnök. – A szavazáshoz fűzött indokolások ezzel lezárultak. A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások Jelentés: Sharon Bowles (A7-0229/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Az Európai Központi Bank (EKB) elnökének kinevezése mellett szavaztam, tekintettel a jelölt szakértelmére és az évek során nyert széles körű tapasztalataira. Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) Szeretném kifejezni, hogy büszke vagyok arra, hogy az Európai Parlament széles körben támogatta Mario Draghinak az Európai Központi Bank új elnökévé történő kinevezését. Ezt a kinevezést az állam- és kormányfők tanácsi ülése is meg fogja erősíteni, de Olaszország számára máris igen megtisztelő, nemcsak Draghi úr rendkívül magas szintű szakmai életútja, szakértelme és az európai gazdasági ügyek terén szerzett tapasztalata miatt, hanem azért is, mert a következő nyolc évre szóló kinevezését az európai vezetők mindegyike teljes mértékben támogatta. Draghi elnök úrnak sok sikert kívánok munkájához. Pino Arlacchi (S&D), írásban. – Mario Draghinak az Európai Központi Bank következő elnökévé történő jelölése mellett szavaztam, tekintettel óriási szakértelmére és a globális pénzügyi rendszer irányításával kapcsolatos haladó nézetére. A Gazdasági Bizottságban a múlt héten tartott meghallgatása során hangsúlyozta, hogy most megerősített európai gazdasági kormányzásra van szükség, és hogy elnöksége alatt az EKB elsősorban az infláció elleni harcra fog koncentrálni. Mindezen okokból büszkén adom neki teljes támogatásom. Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Központi Bank (EKB) Végrehajtó Bizottságának tagjait az állam- és kormányfők nevezik ki, a Tanács javaslatát és az Európai Parlamenttel való konzultációt követően. Ebben az esetben a Tanács ezért Draghi úrnak 2011. november 1-jével az EKB elnökévé történő kinevezéséről konzultál a Parlamenttel. A Gazdasági és Monetáris Bizottság, amelynek tagja vagyok, meghallgatást tartott, amely igen kielégítő eredménnyel zárult. Következésképpen támogatom Draghi úr jelölését. Elena Băsescu (PPE), írásban. – (RO) Mario Draghinak az Európai Központi Bank elnöki posztjára történő jelölése mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy igen magas szintű szakmai tapasztalattal rendelkezik. A Gazdasági és Monetáris Bizottságban tartott meghallgatás során Draghi úr kimerítő választ adott az európai parlamenti képviselők által

75

76

HU


feltett valamennyi kérésre. E tekintetben üdvözöltem a görögországi pénzügyi válság következményeivel kapcsolatos konstruktív megközelítését. Ezenkívül Mario Draghi annak az őszinte óhajának adott hangot, hogy az államok fizetésképtelenségének elkerülése érdekében európai uniós szinten fokozott gazdasági kormányzási modellt kíván bevezetni. Pályázatában pontosan ezért helyezi előtérbe az infláció elleni harcot, mint az Európai Központi Bank stabilitási célkitűzésének részét, valamint a felügyeleti mechanizmusok erősítését. Az erős gazdaság biztosításához valóban hatékony, automatikus szankciókkal rendelkező Stabilitási és Növekedési Paktumra van szükség. Antonio Cancian (PPE), írásban. – (IT) Olasz európai parlamenti képviselőként üdvözöltem Mario Draghinak az Európai Központi Bank elnökévé történő jelölését. Részt vettem június 14-i európai parlamenti meghallgatásán. Tekintélyes életpályája, tudományos tisztségeitől a Pénzügyi Stabilitási Tanács elnökeként a gazdasági és pénzügyi világ legmagasabb szintű pozíciójáig, az elnöki pozíció elsőrendű jelöltjévé teszi. Egy Európa számára különösen bonyolult időszakban Draghi úr bizonyára képes lesz arra, hogy megfeleljen az európai pénzügyi rendszer igényeinek és garantálja a gazdasági növekedéshez szükséges pénzügyi stabilitást és támogatást. Jelölése Olaszország számára fontos politikai jelzés, miután az államkincstár főigazgatójaként és 2006 óta az olasz központi bank elnökeként kiváló tapasztalatokat szerzett és ez idő alatt sikeresen támogatta Olaszországot az európai és a nemzetközi színtéren. Nessa Childers (S&D), írásban. – Draghi úrnak gratulálni kell kinevezéséhez, aki véleményem szerint igen alkalmas jelölt. Bízom azonban abban, hogy értékeli az európai parlamenti képviselőktől kapott megbízatását és ennek megfelelően az EKB elnökeként képviseli nézetüket. Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) Ezen ajánlás mellett szavaztam, és indokaim jóval túlmutatnak a jelölt nemzetiségén. Valójában nem gondolom, hogy az EU helyett inkább Olaszország élvezi majd Draghi professzor kinevezését. Épp az ellenkezője. Olaszország elveszíti központi bankja elnökét, aki igen kompetens és nagyon jól ismeri a gazdasági, a monetáris és az ingatlanügyletekkel kapcsolatos problémákat. Olyan valakiről beszélünk, aki kifogástalan önéletrajzzal, valamint állami és magánintézményekben szerzett, jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkezik, valakiről, aki mindig rendkívül kezdeményező volt (például a Pénzügyi Stabilitási Fórum elnökeként). Publikációi olyan tudományos életpályáról tanúskodnak, amely kétségtelenül összhangban van az általa elvégzendő feladatokkal, és a monetáris területen szerzett tapasztalatának a képességei tekintetében felmerülő valamennyi kételyt el kell oszlatnia. Nem véletlen, hogy a kinevezésével kapcsolatos konszenzus annyira egyhangú. Minden szempontból úgy tűnik, hogy rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, hogy kiváló európai központi banki elnök legyen. Tekintettel a jelenlegi helyzetre, jelentős kihívások előtt áll. Ezért őszintén sok sikert kívánok neki. Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) A gazdasági és pénzügyi válság időszakában elengedhetetlen, hogy olyan vezetőkkel és felelős személyekkel rendelkezzünk, akik higgadtságot és függetlenséget mutatnak. Jean-Claude Trichet-nek, az Európai Központi Bank elnökének sikerült ellenállnia az állam- és kormányfők nyomásának. Utódjának hasonló tulajdonságokkal kell rendelkeznie és éppoly megalkuvást nem ismerőnek kell lennie. Az olasz Draghi úr jelöltsége mellett szavaztam, mivel kiváló hírnévnek örvend, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság előtti meghallgatása során jó benyomást

23-06-2011

23-06-2011

HU


keltett. Életpályája, különösen az olasz központi bank elnökeként szerzett tapasztalata remélem, lehetővé teszi, hogy az Európai Központi Bank élén rá váró számos kihívást a lehető legmegfelelőbb módon kezeljen. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Draghi úr tudományos és szakmai háttere, valamint a Parlament előtti meghallgatása bizonyította, hogy pontosan érti, hogy az EU-ban szükség van a gazdasági kormányzás elmélyítésére, és világos elképzelésekkel rendelkezik erről, valamint a növekedés újraindításához az euró stabilitásának jelentőségéről. Ezt és az Európai Központi Bank elnöki posztjának jelentőségét figyelembe véve úgy vélem, hogy Draghi úr minden feltételnek megfelel ahhoz, hogy teljesítse az a megbízatást, amelyre most szakértelme és elkötelezettsége alapján jelölték. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) 2011 májusában az Európai Tanács a Parlamenttel együtt javasolta Mario Draghi 2011. november 1-jétől nyolc évre az Európai Központi Bank elnökévé történő kinevezését. A Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága meghallgatta a jelöltet, aki válaszolt a bizottság tagjainak kérdéseire. Beszélt például a görög adósságról, és többek között kifejtette véleményét, hogy az EKB-nak nem szabad feladnia a valutastabilitás fenntartása érdekében tett erőfeszítéseket. A bizottság következésképpen javasolta Draghi úr kinevezését. Mivel a jelölt megfelel az EKB elnöki posztjának betöltésére meghatározott feltételeknek, szeretném kifejezni, hogy támogatom e feladatra való kinevezését. Bruno Gollnisch (NI), írásban. – (FR) Bár bizonyos európai oligarchák kinevezése a szabályozás alapján titkos szavazással történik, szeretném tudatni, hogy Draghi úr ellen szavaztam, mert tényleg van valami súlyosan egészségtelen és perverz az államadósság-válság közepette a Goldman Sachs volt európai igazgatójának kinevezésében. Az az időszak, amelyben feladatait végezte, valamint ez utóbbiak jellege nem kerülheti el figyelmüket. Hacsak nem egy középszerű igazgató volt, és még ha nem is ő volt szervezője, Draghi úr bizonyára tudta, hogy cége végezte, látszólag legálisan, mégis tisztességtelenül a görög adósság kozmetikázását annak igazolására, hogy Görögország csatlakozzon az euróhoz. Nem hagyhatják figyelmen kívül továbbá a Goldman Sachs szerepét az államadóssággal kapcsolatos jelenlegi spekulációban, sem a gazdasági és pénzügyi válságban való felelősségét és az Egyesült Államokban a társasággal szemben folyó vizsgálatokat. Az a tény, hogy a Goldman Sachs szerepel Draghi úr önéletrajzában, elfogadhatatlanná teszi őt, ezáltal kizárva őt ebből a szerepből. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Nagyon örülök a ma elért eredménynek, amely szerint Mario Draghinak az Európai Központi Bank következő elnökévé történő kinevezésére vonatkozó tanácsi ajánlás mellett nagy többséggel szavazott a Parlament. Valójában úgy vélem, hogy országunk számára megtiszteltetés, hogy egy olyan stratégiai intézmény, mint az Európai Központi Bank (EKB) élén illusztris képviselője áll. Egy olyan ember elkötelezettségének és kompetenciájának fontos elismerése, aki képviseli országunkat, és akinek az a nehéz, ugyanakkor tekintélyes feladat jut, hogy az EKB-t vezetheti egy olyan időszakban, amelyben Európának súlyos gazdasági és pénzügyi válsággal kell megküzdenie. Remélem, hogy a következő Európai Tanács hivatalosan megerősíti kinevezését, és hogy novembertől a következő nyolc éven át Mario Draghi vezetheti az EKB-t ugyanazzal a magas szintű és megkérdőjelezhetetlen szakmai hozzáértéssel, mint amit a múltban tett tanúbizonyságot, valamint elkísérheti az Európai Unió gazdaságát a fellendülés szakaszához vezető úton, amely garantálja a stabilitást és megerősíti Európa pénzügyeit.

77

78

HU


Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Örülünk Mario Draghinak az Európai Központi Bank jövőbeli elnökévé történő kinevezésének, mivel bizonyította, hogy rendelkezik e tekintélyes hivatal ellátásához szükséges szintű szakmai életpályával, valamint a nemzetközi pénzügyi és banki ágazatban szerzett sokéves és elismert tapasztalattal. Gratulálunk az olasz központi bank volt elnökének jelöltségéhez és ahhoz, hogy az európai parlamenti meghallgatáson bizonyítani tudta az előtte álló problémák megoldására való képességeit és adottságát. Úgy ítéljük meg, hogy jelölése siker Olaszország számára, amelyet az egyik legtekintélyesebb európai intézményben magas szinten képviselhet. Munkájához sok sikert kívánunk. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Az Európai Parlament – tekintettel a Tanács 2011. június 16-i ajánlására (10057/2011), tekintettel eljárási szabályzatának 109. cikkére, tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0229/2011), mivel az Európai Tanács 2011. május 20-i levelében konzultált az Európai Parlamenttel Mario Draghi 2011. november 1-jétől nyolcéves hivatali időre az Európai Központi Bank elnökévé történő kinevezéséről, mivel a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága ezt követően megkezdte a jelölt igazoló iratainak különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 283. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében megállapított követelményekre és az Európai Központi Banknak az EUMSZ 130. cikke szerinti teljes függetlenségének szükségességére figyelemmel történő értékelését, és mivel értékelésének elvégzésekor a bizottság megkapta a jelölt önéletrajzát, a részére kiküldött kérdésekre adott válaszaival együtt – kedvező véleményt alkotott a Mario Draghinak az Európai Központi Bank elnökévé történő kinevezésére irányuló tanácsi ajánlásról. Kinevezését ellenzem. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Draghi úrnak az Európai Központi Bank legmagasabb posztjára teljes mértékben alkalmatlan jelölt. Az egyesült államokbeli Goldman Sachs befektetési bank elnökhelyettese és igazgatója volt, ahol többek között Európáért és a nemzeti kormányokkal való kapcsolattartásért felelt. Ezt a tevékenységét pontosan abban az időszakban végezte, amikor Görögország deficitjével és költségvetésével kapcsolatosan az EU-nak hamis adatokat szolgáltatott. Ebben az összefüggésben a Goldman Sachs bankot azzal vádolják, hogy a görögöknek a hamisításnál tanácsokat adott. E gyanús ügyleteken túl Draghi úrnak felróható továbbá a görögországi adósságlevonás elleni, illetve a megmentés melletti megalkuvást nem ismerő álláspontja. Az euróövezet egyik déli, hatalmas pénzügyi problémákkal küzdő tagállamának képviselőjeként kinevezése teljesen rossz jelzés a piacok és a polgárok felé, amelyek és akik nem transzferuniót, hanem stabil valutát akarnak. A német Axel Weber lett volna a legalkalmasabb jelölt. Ő azonban, mivel felismerte a most hozott és a Draghi úr által helyeselt intézkedések helytelen irányát, nem is jelentkezett a posztra. Draghi úr kinevezése az euró koporsójába vert következő szegnek és az EU egészét érintő fenyegetésnek tekinthető. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságában tartott kiváló meghallgatást követően meggyőződéssel szavazok Mario Draghinak az Európai Központi Bankhoz (EKB) történő kinevezése mellett. Szavazatom annak megerősítése, hogy e nehéz és válságos időszakban az EKB irányítására legalkalmasabb és legnagyobb szakértelemmel rendelkező személyt választották. Meggyőződésem, hogy Mario Draghi tudni fogja, hogy hogyan töltse be az EKB jövőbeli elnöki szerepkörét, mivel bizonyított az olasz központi banknál eltöltött időszakban, és a jövőben is bizonyítani fog gazdag tapasztalatának és nagyfokú hozzáértésének Európa érdekében történő hasznosításával. A legmagasabb fejlettségi szintet elért elit olasz intézmény, az olasz

23-06-2011

23-06-2011

HU


központi bank által elért fejlődéssel kapcsolatos elégedettségemnek hangot adva szeretném ismételten hangsúlyozni Mario Draghinak, az EKB következő elnökének magas szintű szakmai életpályáját. Bízva abban, hogy a Tanács megerősíti a Parlament támogató szavazatát, a Gazdasági és Monetáris Bizottság tagjaként garantálom Mario Draghinak, hogy készek vagyunk az EKB-val való gyümölcsöző együttműködésre, különösen az euró és az EU szempontjából e nehéz időszakban. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentése alapján, valamint a konzultációs eljárást és a jelölt igazoló iratainak különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 283. cikke (2) bekezdésében megállapított követelményekre és az Európai Központi Bank teljes függetlenségének szükségességére figyelemmel történő értékelését követően az EKB elnökének kinevezéséről szóló jelentés mellett szavaztam, és üdvözlöm Draghi úr kinevezését. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Csak támogatni tudom, hogy novembertől nyolc évre az Európai Központi Bank (EKB) új elnökévé Mario Draghit jelölték. A jelölt önéletrajza a legmagasabb szintű szakértelemről és élettapasztalatról tanúskodik, és a mai globális gazdasági színtér egyik legillusztrisabb olasz képviselőjének képét rajzolja elénk. E nehéz időszakban úgy vélem, hogy az EKB élén a legrátermettebb személy álljon, és Mario Draghi ennek a leírásnak tökéletesen megfelel. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Központi Bank (EKB) fő stratégiai célkitűzése az EU-ban az árstabilitás fenntartása, amivel jelentős mértékben hozzájárul a tagállamok által jelenleg tapasztalt gazdasági és pénzügyi nehézségek kezeléséhez. A római La Sapienza Egyetemen szerzett diplomával, és a Massachusetts Institute of Technology-n szerzett közgazdaság-tudományi doktorátussal rendelkező Draghi úr az olasz központi bank elnöke, az EKB kormányzótanácsának és általános tanácsának tagja, a Nemzetközi Fizetések Bankja igazgatótanácsának tagja, Olaszországot képviseli a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank kormányzótanácsában és az Ázsiai Fejlesztési Bankban, valamint a Pénzügyi Stabilitási Fórum elnöke. Draghi úrnak az EKB elnökévé történő kinevezése mellett szavazok, mivel meggyőződésem, hogy széles körű tudományos háttérrel és nagy szakmai tapasztalattal rendelkezik, és mert támogatom az európai intézmények határozott elkötelezettségét az infláció elleni harc, a közös valuta megerősítése és az államadósság-válságban a fenntarthatóság terén. Úgy vélem továbbá, hogy az EKB új elnöke az őszinteség és a szigor kultúráját fogja megvalósítani, valamint segít a szilárd és következetes gazdaságpolitika kidolgozásában, a bizalom jelét küldve ezáltal a nemzetközi piacok felé. Dominique Vlasto (PPE), írásban. – (FR) Draghi úr kinevezése az Európai Központi Bank (EKB) élére véleményem szerint teljes mértékben megalapozott döntés, mivel megerősíti az Európai Unió azon óhaját, hogy folytatni kívánja a jelenlegi elnök, Jean-Claude Trichet által megkezdett munkát. Olyan körülmények között, amelyben egyes országok, például Görögország gazdasági helyzete gyengíti az eurót, a Draghi úr által tanúsított akarat és határozottság, hogy fenn kívánja tartani az erős valutát célzó irányt, gazdaságunk hitelességének biztosításához elengedhetetlen. Üdvözlöm továbbá egy olyan ember kinevezését, aki ezen poszt betöltéséhez szükséges valamennyi tulajdonsággal rendelkezik. Az Európai Pénzügyi Stabilitási Tanácsban és az olasz központi bank vezetőjeként szerzett tapasztalata jelentős előnyt jelent az intézmény nemzetközi szintű láthatósága, ennélfogva az Európai Uniónak mint a világ legnagyobb gazdasági hatalmának helye tekintetében. Tekintettel a kihívásokra, amelyekkel gazdaságunk fellendülése érdekében meg kell

79

80

HU


küzdenünk, örülök egy olyan valaki kinevezésének, akinek sikerült konszenzust teremtenie, és aki bizonyította, hogy képes a stabil, erős és versenyképes monetáris unió előtti út megnyitására. Jelentés: Barbara Matera (A7-0191/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Igennel szavazok a jelentésre, mert egyértelműen jelzi az EU szolidaritását az európai lakosságot jelenleg sújtó válsággal kapcsolatban. Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) ebben az esetben az autóiparban működő General Motors Belgium vállalat alkalmazottainak, illetve négy beszállítójának támogatására használják majd fel 2010 júniusa és 2010 októbere között. A 9,59 millió euró költségvetésből minden leépített dolgozóra személyre szabott intézkedések vonatkoznak majd. Ez 2011-ben a harmadik alkalom, hogy az EGAA igénybevételére sor kerül. Ezért úgy gondolom, hogy igazságos és megfelelő az Alapot ebben az esetben alkalmazni. Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) Igennel szavaztam arra a kezdeményezésre, hogy a 2 834 személyt, akik a General Motors belgiumi leépítése miatt elveszítették az állásukat, segítsük visszaintegrálni a munkaerőpiacra, mert a cég a gazdasági és pénzügyi világválság következtében nem tudta kibővíteni az antwerpeni gyárát. Támogatom a szociális partnerek által a javasolt intézkedéscsomaggal kapcsolatosan elért megállapodást. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) A Matera-jelentés mellett szavaztam, mert a belgiumi helyzet megfelel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) mobilizációs feltételeinek. A General Motorstól és négy autóipari beszállítójától a négyhónapos referencia-időszak (2010 június–október) alatt elbocsátott 2 834 [sic] személy miatt kért 9 593 931 eurót kizárólag ezen munkavállalók reintegrálására fordítják majd, akik a világpiacok folyamatos globalizációja miatt veszítették el az állásukat, és abból semmiképpen nem részesülhet majd az a vállalat, amely az elbocsátásokat végrehajtotta. David Casa (PPE), írásban. – Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap központi szerepet játszik a globális munka-kereskedelmi trendek miatt a munkavállalókat érintő terhek könnyítésében. A General Motors Belgium esetében úgy gondolom, hogy az előadó következtetései helyesek, ezért a dosszié mellett szavaztam. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Támogatom az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) alapján történő munkát, nem utolsósorban az autóipar támogatását, amely igen megszenvedte a gazdasági és pénzügyi válságot. Én is arra szavazok, hogy Belgiumot az autóipari dolgozók érdekében támogassuk az EGAA-ból, olyan intézkedésekkel, amelyek a munkapiaci reintegráció érdekében a személyre szabott szolgáltatások koordinált csomagját alkotják. Nessa Childers (S&D), írásban. – Fontos, hogy a Parlament kiemelje az EGAA-ban rejlő hatalmas potenciált. Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) A General Motors Belgium és négy autóipari beszállítója által végrehajtott hatalmas elbocsátási hullám után tavaly, 2010. december 20-án Belgium a 2 834 elbocsátott dolgozó átképzéséhez az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap támogatását kérte. Ezt az európai alapot arra hozták létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson azoknak, akik a világkereskedelem változásai miatt veszítették el az állásukat. Nagyon örülök annak, hogy ma a Parlament elfogadta ezt a

23-06-2011

23-06-2011

HU


támogatást, amely lehetővé teszi majd, hogy az elbocsátott dolgozók segítséget kapjanak, különösen a munkakeresésben és a képzésben. Ez jó hír a több ezer érintett családnak. Lena Ek, Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) Újra úgy döntöttünk, hogy támogatjuk az EU Globalizációs Alkalmazkodási Alapjának felhasználását – ezúttal körülbelül 2 800 ember megsegítésére, akik Belgiumban elveszítették a munkájukat – mert Európa még mindig megszenvedi a gazdasági válság hatásait, és rendkívüli körülmények között rendkívüli intézkedésekre van szükség. Úgy gondoljuk azonban, hogy a jövőben a már létező eszközöket kellene alkalmazni – különösen az Európai Szociális Alapot – azon személyek munkapiaci esélyeinek javítására, akiknek az elbocsátása folyamatban van vagy már megtörtént. A következő költségvetési időszakban valószínűleg nem lesz szükség a Globalizációs Alkalmazkodási Alapra. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) felhasználása a General Motors Belgium és négy beszállítója által végrehajtott elbocsátások után szükséges. Ki kell emelni a belga hatóságok erőfeszítéseit: egy sor fontos intézkedést tettek annak érdekében, hogy az érintettek könnyebben találjanak munkát. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) 2006-ban jött létre a világkereskedelem nagyobb szerkezeti átalakulásainak következményei által sújtott munkavállalók támogatására. Célja az, hogy ezek a személyek visszajussanak a munka világába. 2009-ben az Alapot kibővítették, lehetővé téve a gazdasági és pénzügyi válság miatt elbocsátott dolgozók támogatását. A 2011-es költségvetés alatt most vetődött fel harmadszor az Alap alkalmazása, és az EGAA-ból 9 593 931 eurót használnának fel a General Motors Belgium és négy antwerpeni beszállítója által elbocsátott 2 834 fő munkaerőpiaci reintegrációjára. A Bizottság szerint a kérelem megfelel az EGAA-támogatás jogosultsági kritériumainak, és javasolja, hogy a költségvetési hatóság hagyja jóvá az Alap igénybevételét. Ezt gyorsan és hatékonyan kell végrehajtani, hogy ne várakoztassuk meg a dolgozókat, akiknek a támogatása a cél. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szól. A 2006-ban létrehozott EGAA célja azoknak a támogatása, akik a világkereskedelem globalizáció miatti szerkezeti átalakulása következtében veszítették el az állásukat. 2010. december 20-án a General Motors Belgium gépjárműgyártó cég az EGAA alkalmazását kérte, mivel a fő cégnél és négy beszállítójánál 2 834 alkalmazott elbocsátása vált szükségessé. A mostani gazdasági és pénzügyi válság miatt az EGAA kulcsfontosságú szerepet játszik sok cég csődjének szociális hatásainak mérséklésében – a csődöket egyébként gyakran a feltörekvő piacok agresszív gazdaságpolitikája okozza. A 2011-es EU költségvetés során ez a harmadik eset, hogy az Alap alkalmazását kérik. Mivel a kérelem megfelel a támogathatósági kritériumoknak, támogatom az előadó javaslatát és a határozati javaslat mellett szavazok. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az európai tömeges elbocsátások miatt több alkalommal kérték az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap felhasználását. Ebben

81

82

HU


az esetben több mint 9 millió euró folyósítását kérik Belgium számára a kb. 2 800 elbocsátott autóipari dolgozó támogatásához. A 2011-es költségvetés alatt ez a harmadik eset, hogy az Alap alkalmazását kérik. Így, ha a rendelkezésre álló előirányzatból levonjuk a kért összeget, az év végéig az 500 millió eurós maximumból megmarad még 489 628 697 euró. Habár az Alap igénybevételét támogatjuk, mivel ezen munkavállalók támogatása létfontosságú, szeretnénk ismét hangot adni fenntartásainknak és az alappal szembeni kritikus álláspontunknak, mivel úgy gondoljuk, hogy fontosabb lett volna eleve a munkanélküliség ellen tenni intézkedéseket. Ezért az EU-ban érvényben lévő neoliberális politikákat meg kell változtatni, így a nemzetközi kereskedelem deregulációjához és liberalizációjához való ragaszkodást is. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Fenntartjuk az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alappal (EGAA) kapcsolatos kritikus álláspontunkat, mivel úgy gondoljuk, hogy fontosabb lett volna olyan intézkedéseket hozni, amik eleve megakadályozzák a munkanélküliséget, de a vállalatok szerkezetátalakítása vagy a nemzetközi kereskedelem liberalizációja miatt az utcára került dolgozók támogatása érdekében az Alap igénybevétele mellett szavaztunk. Ebben az esetben több mint 9 millió euró folyósítását kérik Belgium számára a kb. 2 800 elbocsátott autóipari dolgozó támogatásához. Ez a 2011. évi költségvetés keretében vizsgálandó harmadik kérelem. Így, a jelenleg igényelt összegnek a rendelkezésre álló előirányzatokból történő levonása után 2011 végéig további 489 628 679 euró áll rendelkezésre. Sokatmondó tény, hogy a betervezett összegből csak 10 millió eurót használtak fel egy olyan időszakban, amikor a társadalmi és pénzügyi válság egyre súlyosbodik, és ez már önmagában is mutatja, hogy minimum az Alap felhasználását irányító szabályozás felülvizsgálata szükséges. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot arra hozták létre, hogy megfelelő támogatást nyújtson a globális kereskedelem nagyobb szerkezeti változásait megszenvedő munkavállalóknak. A költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodás értelmében az Alapból évente maximum 500 millió euró használható fel. 2011 áprilisában a Bizottság elfogadott egy javaslatot az Alap Belgium javára történő igénybevételéről a pénzügyi és gazdasági válság miatt korábban elbocsátott munkavállalók munkaerőpiacra történő visszailleszkedésének támogatására. A Bizottság értékelése az elbocsátások és a világkereskedelem nagyobb szerkezeti változásai és a pénzügyi válság közötti összefüggéseken alapult. A Bizottság értékelése szerint a kérelem megfelel a pénzügyi támogatás jogosultsági kritériumainak, és véleményem szerint a kérelem támogatása helyes döntés. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2008-as együttes nyilatkozatában megerősítette, hogy az intézményközi megállapodás kapcsán fontos az Alap igénybevételéről hozott döntések gyors meghozatala. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Egyetértek ezzel a jelentéssel, mert Belgium támogatást kért azon 2 834 személy elbocsátása ügyében, akik a General Motors Belgium vállalatnál és annak négy beszállítójánál dolgoztak az autóiparban, Belgium antwerpeni NUTS II régiójában. Valamennyi elbocsátás támogatásban részesítendő. 2010. december 20-án Belgium kérvényezte az EGAA igénybevételét a General Motors Belgium és négy beszállítója által elbocsátott személyek ügyében, majd kérvényét 2011. január 24-én további információkkal egészítette ki. Ez a kérelem megfelel a pénzügyi hozzájárulások

23-06-2011

23-06-2011

HU


kritériumairól az 1927/2006/EK rendelet 10. cikkében szereplő előírásoknak. Ezért a Bizottság az Alapból 9 593 931 euró igénybevételét javasolja. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) Belgium javára történő igénybevétele mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy ez egy értékes eszköz a gazdasági válság miatt nehézségekkel szembesülő munkavállalók támogatására. Ahogy az többször is elhangzott, az EGAA 2006 óta nyújt gyakorlati támogatást a vállalatok áthelyezése miatt, illetve – a 2009-es módosítás óta – a gazdasági válság miatt elbocsátott európai munkavállalók újbóli munkaerőpiaci beilleszkedésének megkönnyítésére. A mai szavazás témája a General Motors Belgium vállalatnál és négy beszállítójánál az antwerpeni NUTS II régióban a négyhónapos referencia-időszakban – 2010. június 14. és október 14. között – történt 2 834 elbocsátás kapcsán (amelyek közül valamennyi támogatásban részesítendő) kért, 9 953 931 euró EGAA-támogatás. Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) azzal a céllal jött létre, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelemben bekövetkezett főbb strukturális változások következményei által sújtott munkavállalóknak. A Bizottság új határozati javaslatot fogadott el az EGAA Belgium általi igénybevételéről a General Motors Belgium vállalatot különösen érintő globális pénzügyi és gazdasági válság eredményeként elbocsátott dolgozók munkaerőpiaci reintegrációja érdekében. Ezzel kapcsolatosan külön említésre került az elbocsátások váratlan jellege és azoknak a helyi, regionális és nemzeti szinten a foglalkoztatottságra gyakorolt hatása is. Ne felejtsük el, hogy az EGAA külön, saját célokkal és határidőkkel rendelkező eszközként jött létre, és így külön előirányzatokra van szüksége, amelyek helyettesítik a más költségvetési sorokból történő átcsoportosításokat, amelyek hátrányosak lehetnek a különböző szakpolitikai célkitűzések megvalósítására nézve. Véleményünk szerint a kérelem megfelel az EGAA szabályzatában szereplő támogathatósági kritériumoknak, és pozitív álláspont megfogalmazásával támogatjuk elfogadását. Kiemelten fontos azonban továbbra is az EGAA szabályzatának felülvizsgálata az olyan multinacionális cégek problémájának kezelése érdekében, amelyek átszervezésekkel és áthelyezésekkel elbocsátásokat okoznak, így az EGAA általi beavatkozást váltva ki. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A szentséges globalizáció nevében feláldozott belga Opel-gyár dolgozói iránti tiszteletből tartózkodom a szavazástól. Abban a helyzetben, amelybe ez az emberek az Európai Unió neoliberális politikái miatt kerültek, szavazhatnék a szánalmas összeg ellen, amelyet az európai elit nekik nyújtana. De az a kicsi, amit adnak, enyhíthet a nehézségeiken. Ettől azonban az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap mögötti elgondolás még ugyanolyan elfogadhatatlan. Támogatja az amerikai General Motors cég által végrehajtott áthelyezéseket. Szentesíti a multik és milliárdos főnökeik profitéhségét. A munkavállalókat ebből a profitból, nem pedig az európai adófizetők pénzéből kellene támogatni. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Ismeretes, hogy az alkalmazkodási alap igénybevétele 2 834, a június 14. és október 14. közötti négyhónapos referencia-időszakban az antwerpeni régióban az autóiparban működő General Motors Belgium cégnél és négy beszállítójánál történt elbocsátást érint (amelyek közül valamennyi támogatásban részesítendő). Így az elbocsátott munkavállalók személyre szabott intézkedések keretében kapnak majd támogatást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból, amelyből

83

84

HU


ezekre az intézkedésekre 9,59 millió eurót vesznek majd igénybe. Nem ellenzem a belga munkavállalóknak az Alapból történő pénzügyi támogatását. Úgy gondolom azonban, hogy az Alap igénybevételének szabályait meg kellene változtatni annak érdekében, hogy az Európai Unió kevésbé fejlett tagállamai is igénybe vehessék a támogatást. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) éves kerete 500 millió euró, célja pedig a világkereskedelemben bekövetkezett főbb strukturális változások következményei által sújtott munkavállalók pénzügyi támogatása. A becslések szerint idén 35–50 000 ember részesülhet ebből a támogatásból. A pénzt fel lehet használni az új munkahely keresésének támogatására, személyre szabott képzésekre, egyéni vállalkozás vagy cég beindításának támogatására, mobilitásra és a hátrányos helyzetű és idős munkavállalók támogatására. Mivel a General Motors Belgium autógyártó cégnél 2 834 elbocsátás történt, ami további elbocsátásokhoz vezetett négy beszállító cégnél, az EGAA-ból 9 593 931 eurót terveznek Belgium rendelkezésére bocsátani. A jelentés mellett szavaztam, mert pontosan ez az Alap célja. Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot azzal a céllal hozták létre, hogy támogatást nyújtson a nemzetközi verseny globalizálódása miatti elbocsátások vagy más változások miatt hátrányt szenvedő munkavállalóknak. Örülök annak, hogy a Parlament ismételt kéréseire összesen 47 608 950 euró kifizetési előirányzatot jelöltek meg a költségvetésben az EGAA számára. Ezért szavaztam igennel a jelentésre. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) forrásait célzottan, hatékonyan kell felhasználni. A pénzügyi segítségnyújtást a lehető leghamarabb kell rendelkezésre bocsátani, különösen olyan esetekben, amikor egyetlen cég több ezer alkalmazottját bocsátja el. A pénzügyi segítségnyújtás késése különösen fájdalmas és nehéz következményekkel járhat, ezért kulcsfontosságú az EGAA igénybevétele és a tagállam kérésének mielőbbi kielégítése. Nem szabad elfelejteni, hogy az elbocsátott dolgozók és családjuk hatalmas erkölcsi és anyagi károkat szenvednek. Főleg a munkaerőpiacra való visszatérés okoz gondot, tanulni, átképzésen részt venni pedig nincs lehetőségük. Ezért nagyon fontos biztosítani, hogy ezek az emberek időben pénzügyi segítséget kapjanak, hogy képesek legyenek megfelelően visszailleszkedni a munkaerőpiacra. A pénzügyi támogatás fontosságát ismerve támogatom a javaslatot, hogy a General Motors Belgiumnál történt elbocsátások után az EGAA-ból nyújtsunk pénzügyi támogatást Belgiumnak. Arra is felszólítom a tagállamokat, hogy amikor egy-egy vállalat a pénzügyi válság miatt dolgozókat bocsát el, a negatív következmények mérséklése, a foglalkoztatási problémák megoldása és a munkahelyek megtartása és új munkahelyek teremtése érdekében azonnal kérjenek pénzügyi támogatást. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Sajnos újra az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről kell szavaznunk. Azért sajnos, mert ha ilyen beavatkozás merül fel, az azt jelenti, hogy komoly baj van. Másrészről azonban ki kell emelni annak az eszköznek a hasznosságát is, amely bizonyos súlyos, válságos helyzetekben mentőövet jelent a komoly veszélybe került ipari szektorok, és – ami még fontosabb – sok munkás számára. Egyetértek az Alap létrehozásával és igénybevételével, de ez csak ideiglenes megoldás lehet. Emellé egy hosszú távú stratégiának kell társulnia, amelynek célja az európai gazdaság támogatása annak érdekében, hogy az képes legyen lépést tartani a globalizált piaccal, amelyben élünk.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) arra hozták létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelemben bekövetkezett főbb strukturális változások következményei által sújtott munkavállalóknak. 2011. április 14-én a Bizottság elfogadott egy határozati javaslatot az EGAA Belgium javára történő igénybevételéről a globális pénzügyi és gazdasági válság miatt korábban elbocsátott munkavállalók munkaerőpiacra történő visszailleszkedésének támogatására. Ez a 2011. évi költségvetés keretében vizsgálandó harmadik kérelem, és az EGAA-ból összesen 9 593 931 euró igénybevételére irányul Belgium javára a General Motors Belgium vállalatnál és négy beszállítójánál történt 2 834 elbocsátás kapcsán, amelyek közül valamennyi támogatásban részesítendő. Mivel a kérelem ezen pénzügyi segítségnyújtási mechanizmus minden igénybevételi kritériumának megfelel, a jelentés mellett szavaztam. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) azért hozták létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelemben bekövetkezett főbb strukturális változások következményei által sújtott munkavállalóknak. 2011. április 14-án a Bizottság új határozatra irányuló javaslatot fogadott el az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap Belgium javára történő igénybevételéről az autóiparban működő General Motors Belgium vállalattól és négy beszállítójától az antwerpeni régióban elbocsátott 2 834 munkavállaló munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedésének támogatására. A Bizottság értékelésében a kérdés több aspektusát is figyelembe vette, például: az elbocsátások és a világkereskedelem strukturális átalakulásainak kapcsolatát; a pénzügyi válságot; a szóban forgó elbocsátások váratlan jellegét; az elbocsátások számával kapcsolatos bizonyítékokat; az elbocsátások váratlan jellegének magyarázatát; az elbocsátásokat végrehajtó vállalkozások és az érintett munkavállalók azonosítását; az érintett területet és annak hatóságait és az érintetteket; az elbocsátások hatását a helyi, regionális és nemzeti szintű foglalkoztatottságra és a finanszírozásra javasolt, személyre szabott intézkedésekből álló koordinált csomagot. Az érintettek munkaerőpiaci reintegrációja érdekében a javaslat mellett szavaztam. Jacek Protasiewicz (PPE), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, mert támogatja a Bizottságnak az EGAA Belgium javára történő igénybevételére vonatkozó javaslatát a General Motors Belgium fővállalkozástól elbocsátott 2 834 munkavállaló álláskeresésének támogatása érdekében, és ezzel az EPP képviselőcsoport is egyetért. A jelentés azon felvetése is jogos, hogy a 2011-es költségvetés az első, amelyben kifizetési előirányzat (47 608 950 euró) szerepel az EGAA sorában. Ez azt jelenti, hogy az EGAA-t külön, saját célokkal és határidőkkel rendelkező eszköznek ismerték el, és így külön előirányzatokra van szüksége, amelyek helyettesítik a más, fel nem használt költségvetési sorokból történő átcsoportosításokat, amelyek hátrányosak lehetnek a különböző szakpolitikai célkitűzések megvalósítására nézve. Támogatom az előadó azon javaslatát is, hogy az EGAA-rendelet közeledő felülvizsgálatakor kerüljön megoldásra a multinacionális vállalatok kérdése, amelyeknek a világkereskedelemben bekövetkezett főbb strukturális változások esetén történő átszervezése vagy áthelyezése, különösen pénzügyi válság idején, kihat az egyszerű dolgozókra, akik a leginkább megszenvedik a következményeket. Ezért van szükség az EGAA beavatkozására. Robert Rochefort (ALDE), írásban. – (FR) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot azért hozták létre, hogy segítséget nyújtson a világkereskedelemben bekövetkezett főbb strukturális változások következményei által sújtott munkavállalóknak és segítsen nekik visszatérni a munkaerőpiacra. Pontosan ezért kell gyors támogatást nyújtani a General

85

86

HU


Motors által az antwerpeni régióban elbocsátott 2 834 munkavállalónak. Támogatni kell a 9 593 931 euró igénybevételéről szóló parlamenti javaslatot, amely konkrét és személyre szabott szolgáltatásokat biztosít majd, mint például a munkahelykeresés támogatása, az állásinterjúkra való felkészítés, az önálló vállalkozás támogatása és az egyéni szakképzés támogatása. A gazdasági és pénzügyi válság következményeivel szembesülő Európának egységesnek kell lennie és szolidaritást kell mutatnia; ezért teljesítenünk kell Belgium kérését. Az európai segélyek azonban nem jelentik azt, hogy a vállalatoknak ne kellene teljesíteniük a kötelezettségeiket és ne kellene tenniük a stratégiáiknak a jelenlegi kihívásokhoz való igazításáért. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Igennel szavaztam. Felszólítjuk az érintett intézményeket, hogy tegyék meg az EGAA igénybevételének felgyorsításához szükséges lépéseket; nagyra értékeli ezzel összefüggésben a Parlament támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást, amelynek célja, hogy a költségvetési hatóság számára az EGAA-kérelem támogathatóságáról szóló bizottsági értékelést az EGAA igénybevételére irányuló javaslattal együtt nyújtsák be; reméli, hogy az EGAA soron következő felülvizsgálatának keretében tovább tökéletesítik az eljárást. Emlékeztetünk tehát az intézmények azon elkötelezettségére, hogy zökkenőmentes és gyors eljárást biztosítsanak az EGAA igénybevételére vonatkozó döntések elfogadásához, egyszeri, időben korlátozott egyéni támogatást nyújtva, amely a globalizáció és a pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók megsegítésére irányul; rámutat az EGAA potenciális szerepére az elbocsátott munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésében; mindazonáltal értékelést kér az ilyen munkavállalók EGAA által finanszírozott intézkedések közvetlen eredményeként történő hosszú távú munkaerő-piaci beilleszkedéséről. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) 2011. április 14-én a Bizottság elfogadott egy határozati javaslatot az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) Belgium javára történő igénybevételéről a globális pénzügyi és gazdasági válság miatt elbocsátott munkavállalók munkaerőpiacra történő visszailleszkedésének támogatására. A ma kifejtett álláspontok az autóiparban működő General Motors Belgium vállalatnál és négy beszállítójánál történt 2 834 elbocsátásra vonatkoznak, amelyek közül valamennyi az Alap általi támogatásban részesítendő. A Bizottság értékelése szerint a kérelem megfelel az EGAA szabályzatában szereplő jogosultsági kritériumoknak, és az intézmény a költségvetési hatóság általi elfogadását támogatja. A Parlament ma pozitív álláspontot fogalmazott meg a kérdésben. Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) Az antwerpeni Opel-gyár és négy beszállítójának egykori alkalmazottai még mindig dühösek amiatt, ahogy a GM velük bánt. Az antwerpeni Opel-gyár modern és sikeres autó-összeszerelő vállalkozás volt. De a GM igen arrogánsan úgy döntött, hogy megválik 2 834 embertől. Antwerpen nem kapott esélyt, annak dacára, hogy sok kísérlet történt az eladásra. Belgium teljesen jogosan kérte az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) támogatását, amelyet azért hoztak létre, hogy kiegészítő támogatást nyújtson a világkereskedelemben bekövetkezett főbb strukturális változások következményei által sújtott munkavállalóknak. A Bizottság pozitív véleménye után az Európai Parlament ma jogosan úgy döntött, hogy a hozzáférhetővé tesz az EGAA-ból 9 593 931 eurót a kötelező jelleggel elbocsátott munkavállalókat érő hatások mérséklésére. Örülök, hogy a Parlament ma nyíltan kimondja, hogy az Opel vezetése nem volt hajlandó alkalmazkodni a mostani idők kihívásaihoz. A Parlament jogosan kritizálja azt is, ahogyan az érintett tagállamok az Opel-válságot kezelték. A nemzeti kilábalási tervekben szereplő,

23-06-2011

23-06-2011

HU


a szektor támogatását célzó hosszú távú intézkedések nem voltak összehangolva. Ez különösen rossz szájízt okoz. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hozta létre az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) azzal a céllal, hogy kiegészítő támogatást nyújtson azoknak, akik a globális gazdaság kontextusában bekövetkezett strukturális változások miatt veszítették el állásukat. A Bizottság véleménye szerint az 500 millió eurós 2011 évi költségvetésből 9 593 391 eurót elérhetővé kell tenni Belgium számára az antwerpeni régióban, a General Motors Belgiumnál és négy beszállítójánál történt elbocsátások kezelésére. Úgy gondolom, hogy az EGAA-nak a munkaerőpiacra való visszailleszkedést szolgáló aktív intézkedéseket kellene finanszíroznia, lehetővé téve az új készségek elsajátítását és azoknak az új helyzethez való alkalmazását, amelyben a 2 834 munkavállaló találja magát. Ezen kívül úgy gondolom, hogy az európai intézményeknek fel kell gyorsítania az EGAA Belgium általi igénybevételét, mivel a globalizáció miatt elbocsátott munkavállalók aktív életbe való visszailleszkedését a tagállam garantálja. Szeretném kiemelni, hogy az EGAA alkalmazása nem válthatja ki a General Motors Belgium jogi és pénzügyi felelősségét; az az EU által nyújtott kiegészítő támogatás a munkavállalók társadalmi nehézségeinek csökkentésére. Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) az antwerpeni régióban működő, gép- és felszerelésgyártással foglalkozó General Motors Belgium vállalat ügyében történő igénybevételéről szóló határozat javaslata mellett szavaztam. A 2010. december 20-án történt 2 834 elbocsátás után Belgium kérvényezte az EGAA igénybevételét. A kérés a General Motors Belgium vállalatnál és négy beszállítójánál történt elbocsátásokra hivatkozik. A 2010. június 14. és 2010. október 14. közötti időszakban 1336 elbocsátás történt, ezen időszak előtt és után pedig további 1498. A gazdasági és pénzügyi válság következményeként Európában nagy mértékben csökkent a teher- és személyszállító járművek iránti kereslet, ami az autóipar komoly visszaeséséhez vezetett. Belgiumban 2008-hoz képest 2009-ben a gépjárművek gyártása 23,8%-kal, a személyszállító járműveké pedig 34,8%-kal esett vissza. Szeretném kiemelni, hogy az EGAA igen fontos szerepet játszik az elbocsátott munkavállalók munkaerőpiacra való újbóli beilleszkedésében. Szükségesnek tartom az érintett munkavállalók EGAA által finanszírozott intézkedések közvetlen eredményeként történő hosszú távú munkaerő-piaci beilleszkedésének értékelését. Az EGAA-val minden tagállamnak egyformán kellene élnie. Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) Az Európai Parlament nagy többséggel megszavazta Matera képviselő asszony jelentését, amelyben az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapból 9,5 millió euró igénybevételét javasolja a General Motors antwerpeni (Belgium) Opel-gyárának bezárása kapcsán. A jelentés ellen szavaztam, mert 2 834 embernek egy olyan cég általi elbocsátását finanszírozza, amely 2010 nyarán 5 milliárd USA dollár kölcsönt kapott az amerikai hatóságoktól. Ráadásul sok márka eladásával még 2010 őszén sikerült jobbra fordítania pénzügyi helyzetét, és 2010 novemberében újra jegyezték a részvényeit a tőzsdén. A hatóságok, legyenek azok európai, nemzeti vagy regionális hatóságok, egyszerűen feladják a hatalmukat azáltal, hogy elfogadják a közpénzek igénybevételét egy gyár bezárása miatti hatások enyhítésére, ami semmilyen eredményt nem ér el, csak piaci redundanciákat okoz. A döntés különösen elfogadhatatlan most, amikor az Európai Unió és tagállamai megszorító és

87

88

HU


költségvetéscsökkentési intézkedések fogadnak el, amelyek meghosszabbítják a gazdasági recessziót, tönkreteszik a közszolgáltatásokat és munkanélküliséget, foglalkoztatási bizonytalanságot, fizetéscsökkentést és társadalmi egyenlőtlenségeket váltanak ki. Jelentés: Carlo Casini (A7-0197/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavazok, mert az 51. cikkre irányuló új javaslat három fontos célt szolgál: először is, hogy a szabály közérthetőbb és így könnyebben alkalmazható legyen; másodszor, rögzíti az eljárás alkalmazásának új feltételeit; harmadszor pedig tisztázza az eljárás célját. Alfredo Antoniozzi (PPE), írásban. – (IT) Casini kollégám jelentése az Európai Parlament eljárási szabályzatának 51. cikkével kapcsolatban felmerült problémákkal foglalkozik, és hozzájárul azok megoldásához. Teljesen egyetértek Casini úr álláspontjával, miszerint nem elég egy értelmezésre és a végrehajtás megkönnyítését szolgáló iránymutatásokra támaszkodni. A közös bizottsági ülésekkel és szavazással lefolytatott eljárás alkalmazásának feltételei – és itt különösen a kérdés „kompetenciájára és kiemelt fontosságára” vonatkozó kritériumokra gondolok – egyértelműek és alkalmasak az eddig fennálló jogi bizonytalanság megszüntetésére. Gratulálok a sikeres munkához, és remélem, hogy ez a jelentés az eljárás gyakoribb alkalmazásának elősegítésével meg fogja könnyíteni a Parlament munkáját. Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) A jelentés mellett szavaztam, mert az 51. cikkel kapcsolatosan felmerült módosítás, amellett, hogy innovatív együttműködési módszert jelent a különböző bizottságok között, a cikk megértését és alkalmazását is megkönnyíti. Egyértelműbbé teszi az alkalmazás előfeltételeit és meghatározza a normatív tartalmat. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) A jelentés az 51. cikk módosítását javasolja, miután az Elnökök Értekezlete felvetette az eljárási szabályzatban a közös bizottsági ülésekkel kapcsolatban meglévő korlátozások kérdését. A jelentés az eljárási szabályzat módosítását javasolja, amely az 51. cikkben szereplő alkalmazási előfeltételek alaposabban, szigorúbb kritériumok szerint kerülnének ellenőrzésre, többek között az Elnökök Értekezlete által. Az, hogy közös ülésre csak akkor kerülhet sor, ha a szóban forgó kérdés rendkívüli horderejű, biztosítja, hogy ezt a jellegénél fogva kivételes eljárást ne alkalmazzák indokolatlanul gyakran. A Casini-jelentés mellett szavazok. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel az a szükséges parlamenti reform részeként jelentős mértékben javítja a bizottságok együttműködését. Ez a jelentés a bizottságok kompetenciájával kapcsolatos alapvető kérdésekre ad választ különösen fontos jogalkotási dossziék esetében, miközben fenntartja az egyenlőség és az együttműködés elveit. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A Parlament 2009 májusában módosított eljárási szabályzata egy új eljárást, a parlamenti bizottságok közös ülését tartalmazza olyan kérdések tárgyalására, amelyek nem tartoznak egyértelműen egyetlen bizottság hatáskörébe. Az új szabály teljes integrációja dacára az Alkotmányügyi Bizottságot felkérték a rendelkezés tartalmának tisztázására és megszilárdítására annak érdekében, hogy az könnyebben érthető legyen, különösen a rendes jogalkotási eljárás kontextusában. Egyértelmű, hogy a bizottságok kompetenciájának megosztása során keletkezik bizonyos átfedés, amely megnehezíti a hatáskörök megkülönböztetését. Ezért úgy gondolom, hogy ennek a kérdésnek a tisztázása pozitív lépés, és a javasolt új megfogalmazás az eljárási szabályzat 51. cikkének alkalmazását egységesebbé teszi majd.

23-06-2011

23-06-2011

HU


José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentéstervezet a Parlament eljárási szabályzatának 51. cikkének módosításáról szól, miután létrehoztak egy munkacsoportot az eljárási szabályzat felülvizsgálatára és az Elnökök Értekezlete is ilyen irányú döntést hozott. 2009. május 6-án a Parlament felülvizsgálta eljárási szabályzatát, és az 51. cikkben bevezetett egy új eljárást: a „közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárást”. Ennek célja a döntési eljárás leegyszerűsítése volt olyan kérdésekben, amelyek túlnyúlnak egy bizottság hatáskörén, hogy csak egy, az összes érintett bizottság álláspontját tükröző jelentés kerüljön beterjesztésre a plenáris ülés elé. A Bizottsági Elnökök Értekezlete felülvizsgálta az 51. cikk szerinti együttműködésre vonatkozó iránymutatás-tervezeteket, és a testület elnöke az Alkotmányügyi Bizottság számára megfontolásra javasolta a kérdést. Ez a javaslat tisztázza az ehhez kapcsolódó kérdéseket és javaslatot terjeszt a plenáris ülés elé, figyelembe véve az érvényes eljárási szabályzatot. Ezért egyetértek az előadó javaslatával, miszerint a „közös bizottság” számítson az eljárási szabályzat szerinti „illetékes bizottságnak”. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Az előző parlamenti ciklus alatt az Elnökök Értekezlete létrehozta a Parlamenti Reform Munkacsoportot azzal a feladattal, hogy vizsgálja felül a Parlament működését és javaslatot tegyen a lehetséges javításokra. A bizottságok közötti együttműködésről szóló fejezettel kapcsolatban a munkacsoport nem csak azt javasolta, hogy a társbizottsági eljárásban erősítsék meg a társbizottság helyzetét, hanem azt is, hogy alakítsák ki a bizottságok közötti együttműködés új formáját, amelyet az 51. cikk valósított meg. A javaslatot alátámasztó érvelés az volt, hogy különleges esetekben, ha valamely kiemelkedő fontosságú jogalkotási ügy nem tartozik egyértelműen valamely bizottság hatáskörébe, az több bizottság között is megosztható. Az illetékességgel kapcsolatos vitákat az egyenlőség és az együttműködés elvei szerint kell megoldani. Az érintett bizottságok tagjai ezután közös nyilatkozatot tehetnek a jogalkotási javaslathoz benyújtott módosítási indítványokról. Végül a plenáris ülés elé egy kiegyensúlyozottabb jelentés kerül. Véleményem szerint ezen folyamat alkalmazásának megkönnyítéséhez nem elégséges az eljárási szabályzat értelmezése vagy iránymutatások kiadása. Ez egy fontos eljárási kérdés, amelyről a plenárison többségi szavazással kell dönteni. Érthetőbb szabályozásra van szükség, amelyet aztán jobb eséllyel alkalmaznak majd. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A javaslatot alátámasztó érvelés az volt, hogy különleges esetekben, ha valamely kiemelkedő fontosságú jogalkotási ügy nem tartozik egyértelműen valamely bizottság hatáskörébe, hanem két vagy több bizottságra között egyenlően megoszlik, az illetékesség-összeütközést az egyenlőség és az együttműködés elvei szerint kell megoldani. Az érintett bizottságok közös ülést tartanak az érvek előzetes ütköztetése érdekében, hogy világosabban kiderüljenek a többségi és kisebbségi vélemények. Az érintett bizottságok tagjai ezután közösen szavaznak a jogalkotási javaslathoz benyújtott módosítási indítványokról. Az eredmény egy egységes, kiegyensúlyozottabb jelentés beterjesztése a plenáris ülés elé. Ezért a javaslatot támogatom. Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Támogatjuk az Európai Parlament eljárási szabályzatának módosítását, ami lehetővé teszi az Elnökök Értekezlete számára, hogy rendkívüli horderejű jogalkotási ügyek esetében a parlamenti bizottságok közös ülését és közös szavazását magában foglaló eljárást alkalmazásáról döntsön. Ez azonban csak olyan rendkívüli horderejű ügyekben történhet meg, amelyeket nem lehet több bizottság között felosztani. A módosításban fontos valóban kiemelni az eljárás rendkívüli jellegét, amelyet egyebek mellett az eljárással járó adminisztratív és szakmai munkateher indokol. Úgy gondoljuk, hogy ez a kezdeti fázisban mindenképpen alkalmas az érintett bizottságok

89

90

HU


közötti vita lefolytatására, és kiemelt fontosságú ügyekben hasznos lehet a plenáris ülésen történő szavazás előkészítésében is. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Az Európai Parlament eljárási szabályzatának minden cikkének három követelménynek kell megfelelnie: a rendelkezés legyen egyértelműbb, vagyis felhasználóbarátabb; fogalmazza újra a szabály alkalmazásának feltételeit; határozza meg a szabály normatív tartalmát. Teljesen egyetértek az előadóval. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Casini úrnak a Parlament eljárási szabályzatának 51. cikkének módosításáról szóló jelentése mellett szavaztam, mert a módosítás az 51. cikk alkalmazási területét tisztázó megkötések összegzésén alapul. Az új szöveg egyszerűbbé teszi a cikket azáltal, hogy kiveszi belőle a más cikkekre való hivatkozásokat és jobban szabályozza a szokásos eljárást, ami alapján két bizottság közös ülést tarthat a közös érdekeket érintő fontos kérdések megvitatására. A módosítás célja tehát az, hogy az érintett bizottságoknak lehetőséget adjon egymás érveinek ütköztetésére és a „terep előkészítésére” a vita előtt. A közös bizottságok tehát ebben az eljárásban az eljárási szabályzat értelmében „illetékes bizottsággá” válnak. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az előző parlamenti ciklus alatt az Elnökök Értekezlete létrehozta a Parlamenti Reform Munkacsoportot azzal a feladattal, hogy vizsgálja felül a Parlament működését és tegyen javaslatot a lehetséges javításokra. Ezen folyamat részeként az 51. cikkben a bizottságok együttműködésének egy új formája is kidolgozásra és bevezetésre került. A bizottságok újfajta együttműködésének alkalmazásával kapcsolatosan bizonyos kétségek merültek fel, amelyek tisztázásával az Alkotmányügyi Bizottságot bízták meg. Az Alkotmányügyi Bizottság úgy gondolja, hogy nem csak értelmezés kérdése, hanem fontos eljárásügyi kérdés, amelyről a plenáris ülésen az eljárási szabályzathoz kapcsolódó esetekben alkalmazandó többséggel, tehát a parlamenti képviselők többségének szavazatával kellene dönteni. Egyetértek a benyújtott változattal, amely a szabályt világosabbá és könnyebben alkalmazhatóvá teszi. Ezért a módosítás mellett szavaztam. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A cél az, hogy lehetőséget biztosítsunk az érintett bizottságok számára, hogy nagy horderejű kérdésekben már a korai fázisban ismertessék egymással érveiket és „előkészítsék a terepet” a plenáris ülés előtt. Az 51. cikk módosítása nélkülözhetetlennek bizonyult; a szabályt közérthetőbbé és így könnyebben alkalmazhatóvá teszi, rögzíti az eljárás alkalmazásának új feltételeit, valamint tisztázza az eljárás normatív tartalmát. Ezen célok elérése érdekében a két feltételt világos, egyértelmű módon kell rögzíteni. A kérdésben a felelősség nem osztható meg több bizottság között, valamint meg kell határozni a cikknek a folyamatban lévő jogalkotási eljárásokban történő alkalmazásának gyakorlati következményeit. A közös bizottságok tehát ebben az eljárásban az eljárási szabályzat értelmében „illetékes bizottsággá” válnak. Igennel szavazok a javaslatra annak érdekében, hogy az Európai Parlament eljárási szabályzatának a közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárásokról szóló 51. cikke módosításra kerülhessen. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Igennel szavaztam. Az előző parlamenti ciklus alatt az Elnökök Értekezlete létrehozta a Parlamenti Reform Munkacsoportot azzal a feladattal, hogy vizsgálja felül a Parlament működését és tegyen javaslatot a lehetséges javításokra. A munkacsoport a bizottságok együttműködéséről szóló fejezetben azt javasolta, hogy kerüljön megerősítésre a társbizottság szerepe a társbizottsági eljárásban (50., korábban 47. cikk), valamint javasolta egy új, bizottságok közötti együttműködési forma kidolgozását is, amelyet később az 51. cikk vezetett be. A javaslatot alátámasztó

23-06-2011

23-06-2011

HU


érvelés az volt, hogy különleges esetekben, „ha valamely kiemelkedő fontosságú jogalkotási ügy nem tartozik egyértelműen valamely bizottság hatáskörébe, hanem két vagy több bizottságra között egyenlően megoszlik [...] az illetékesség-összeütközést egyenlőség és együttműködés alapján kell megoldani. Az érintett bizottságok közös ülést tartanak az érvek előzetes ütköztetése érdekében [...] hogy világosabban kiderüljenek a többségi és kisebbségi vélemények. Az érintett bizottságok tagjai ezután közösen szavaznak a jogalkotási javaslathoz benyújtott módosítási indítványokról. Az eredmény egy egységes, kiegyensúlyozottabb jelentés beterjesztése [...] a plenáris ülés elé.” Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Ez a jelentés támogatja az eljárási szabályzat közös bizottsági ülésekkel lefolytatott eljárásokról szóló 51. cikkének módosítását. Az eljárás tartalmi elemeinek fontossága miatt a cikkben meglévő szöveg-ütközések pusztán értelmezéssel gyakorlatilag nem oldhatók meg. Az új megfogalmazás világos, közérthető módon rögzíti a közös ülésekkel lefolytatott eljárás feltételeit, így már nem szükséges más szabályokra utalni. Ezen feltételek megváltoztatását az eljárás által megkövetelt adminisztrációs és technikai teher indokolja. Végezetül, a közös ülések általánosan elismert célja – az érvek és vélemények ütköztetése a plenáris ülés előtt a kiemelten fontos kérdésekben – csak akkor érhető el, ha a bizottságok az eljárás minden szakaszában, egészen a jogszabály elfogadásáig együttesen viselik a felelősséget a kérdésben. Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Az Európai Parlament eljárási szabályzatának 51. cikkének javasolt változata a több parlamenti bizottság közti jövőbeni együttműködéseket igyekszik egységes jogi keretbe foglalni. A javaslat az egyenlőség és az együttműködés elvén alapul. Mellette szavaztam. Jelentés: Enrico Speroni (A7-0242/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Az átláthatóság érdekében és annak érdekében, hogy a jogrendszer ne támasszon akadályokat, igennel szavazok. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) A jelentés és a Jogi Bizottság munkája világossá teszi, hogy nincs okunk azt gondolni, hogy a román hatóságok az üldözés céljával lépnek fel Severin úr ellen; annak dacára, hogy az ál-lobbicég alkalmazása kétségeket vet fel az információt szerzők viselkedésének megfelelőségével kapcsolatban, az tény marad, hogy a kérdésben nem tűnik indokoltnak a mentelmi jog alkalmazása. A mentelmi jog felfüggesztésére irányuló javaslatra igennel szavazok. Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Parlament igennel szavazott Severin úr, román EP-képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére – és jogosan tett így. Miután a Sunday Times márciusi cikkei után korrupciós vádak merültek fel Severin úrral szemben (bizonyára mindenki emlékszik a Parlamentet megrengető korrupciós botrányra), a román Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság eljárást indított Severin úr ellen, mivel állítólag 100 000 eurót fogadott el egy, a Sunday Times által létrehozott „tanácsadó cég” képviselőitől cserébe azért, hogy támogassa a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv egyik módosító indítványát. Érdemes odafigyelni erre a kérdésre. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés Severin román képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztésének kérdésével foglalkozik, a román Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság által 2011. március 21-én indított eljárás kapcsán. Az ügy azon információn alapul, miszerint Severin úr állítólag elfogadott 100 000 eurót a Taylor

91

92

HU


Jones Public Affairs nevű tanácsadó cégtől cserébe azért, hogy támogasson egy, a 94/19/EK irányelvhez benyújtott, bankcsőd esetén a betétesek kifizetésének határidejére vonatkozó módosítástervezetet. A cég azt is megígérte, hogy nemzetközi tanácsadó bizottságának fizetett tagja lesz. Később kiderült, hogy cég egy fiktív cég volt; a The Sunday Times brit lap hozta létre, kifogásolható viselkedést tanúsítva. Mindazonáltal annak dacára, hogy Severin úr érvelése szerint a dolog egy fiktív, őt megtévesztő céget érint, pénz átadására nem került sor és jogszabályváltoztatás nem történt, a román törvények szigorúan büntetik az ilyen viselkedést. Ennek fényében, figyelembe véve a Jogi Bizottság javaslatát, amely Severin úr parlamenti mentességének felfüggesztése mellett foglal állást, a jelentés mellett szavazok. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Adrian Severint, Románia volt miniszterelnök-helyettesét az Európai Parlament korrupciós botránya kapcsán, melyben érintett volt, hazájában felfüggesztette a Szociáldemokrata Párt. Kizárták Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének képviselőcsoportjából is, de továbbra is EP-képviselő maradt. A Parlament két másik tagjával egyetemben korrupciós vádak érték, miután állítólag beleegyezett, hogy pénzért cserébe támogat egy jogszabály-módosítást. Ennek dacára ő azt állítja, hogy a vádak koholmányok. Személy szerint én úgy gondolom, hogy a kollégám viselkedése elítélendő, és hogy bármilyen korrupciós ügy – vagy annak még csak a jele is – teljesen elfogadhatatlan. Az ilyen helyzetek kezelésére jogszabályban rögzített eszközökre van szükség, és az is meggyőződésem, hogy ha valaki ilyen tettet követ el, akkor azért viselnie kell a felelősséget. Úgy gondolom, hogy ilyen esetbe az lenne a helyes magatartás, ha az illető lemondana EP-mandátumáról. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A Jogi Bizottság a képviselő parlamenti mentességének felfüggesztése mellett és ellen szóló érvek megvizsgálása után azt javasolja, hogy az Európai Parlament függessze fel Adrian Severin parlamenti mentelmi jogát azzal a feltétellel, hogy a jogerős ítélet meghozataláig a képviselőt semmilyen formában nem lehet fogva tartani, vizsgálati fogságban tartani vagy más módon akadályozni a képviselői megbízatásából adódó munkavégzésben. Egyetértek a Jogi Bizottság által javasolt megoldással. Elvből azonban ellenzem a mentelmi jog felfüggesztésének eljárását. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A Parlamentet egy képviselőtársunk, Severin úr képviselői mentelmi jogának felfüggesztésére kérték fel azon bűnvádi eljárás kapcsán, amelyben a magyar büntető törvénykönyv szerint becsületsértéssel vádolják. Nincs jele, hogy az ügy a román hatóságok általi üldöztetés esete lenne; nincsen elég komoly és konkrét alapja annak a gyanúnak, hogy az eljárást a képviselő ellen politikai okokból indították volna. A képviselő mentelmi jogának felfüggesztése mellett és ellen szóló tárgyi és jogi érvek megvizsgálása után a Jogi Bizottság azt javasolja, hogy a Parlament függessze fel Severin úr parlamenti mentelmi jogát, de úgy gondolja, hogy a jogerős ítélet meghozataláig a képviselőt semmilyen formában nem lehet fogva tartani, vizsgálati fogságban tartani, vagy más módon akadályozni a képviselői megbízatásából adódó munkavégzésben. Ezért én a jelentés mellett szavaztam. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Igennel szavaztam. A 2011. április 6-i plenáris ülésen az elnök az Európai Parlament eljárási szabályzatának 6. cikkének (2) bekezdése szerint bejelentette, hogy 2011. április 5-én levelet kapott a román Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék Ügyészi Hivatalának Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóságától, amelyben az említett hatóság Adrian Severin képviselői mentelmi jogának felfüggesztését kéri. Az elnök a 6. cikk (2) bekezdésének értelmében a kérést az illetékes bizottságnak továbbította. A Jogi Bizottság több megfontolás alapján, az eljárási szabályzat 6. cikkének (2) bekezdése alapján a képviselő parlamenti mentességének felfüggesztése mellett és ellen

23-06-2011

23-06-2011

HU


szóló érvek megvizsgálása után azt javasolja, hogy az Európai Parlament függessze fel Adrian Severin képviselői mentelmi jogát azzal a feltétellel, hogy a jogerős ítélet meghozataláig a képviselőt semmilyen formában nem lehet fogva tartani, vizsgálati fogságban tartani, vagy más módon akadályozni a képviselői megbízatásából adódó munkavégzésben. Ajánlás: Alain Cadec (A7-0192/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Mivel az Európai Közösség és a Seychelle-szigetek közötti jelenlegi partnerségi megállapodás 2006 óta van érvényben és a megállapodás jegyzőkönyve 2011. január 17-én lejárt, a jelentés mellett szavazok. A 2011-től 2014-ig tartó időszakra ideiglenes új jegyzőkönyv vonatkozik majd, és úgy gondolom, hogy ez egyelőre elégséges. A jegyzőkönyv értelmében az Unió a Seychelle-szigetek számára 16,8 millió euró hozzájárulást folyósít majd, amelyből évi 2,22 millió eurót az ország halászati politikájának támogatására fordítanak majd. Ezek az összegek megfelelőek. Azt is örömmel fogadom, hogy az új jegyzőkönyv az emberi jogok megsértése esetére felfüggesztési záradékot is tartalmaz. Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) A megállapodás mellett szavaztam, mert az segíti majd a fenntartható halászati módszerek világszerte való elterjesztését. Ezen kívül biztosítja a kihalászott halak mennyiségének, a halászati technikáknak, a kihalászott halak állapotának és élelmiszerbiztonsági és kereskedelmi célú nyomonkövethetőségének átfogó ellenőrzését is. Ezen kívül a Seychelle-szigetek kap majd 16,8 millió eurót a szigetcsoport halászati ágazatának modernizálására és a helyi fejlesztés előmozdítására. A megállapodás azt is lehetővé teszi, hogy a területen halászó 60 európai tonhalhalászhajó, a 48 kerítőhálós hajó és a 12 horogsoros hajó kifogjon évi maximum 56 000 tonna halat. Ez a megállapodás remélhetőleg véget vet majd a Parlamentben a harmadik országokban halászó európai hajókkal kapcsolatban elhangzó demagóg megjegyzéseknek is. A Seychelle-szigeteknél halászó hajóink szabályozott, szigorúan ellenőrzött tevékenységet folytatnak, amely teljes mértékben tiszteletben tartja a természetet. Nem merítik ki az erőforrásokat, és támogatják a helyi fejlesztést. Az ilyen megállapodások garantálják ezen elvek betartását. Végezetül, az elmúlt évben a kalózkodás fenyegetése a fogás 25%-os csökkenését okozta ezen a halászterületen, és a szükséges intézkedéseket tovább kell erősíteni annak érdekében, hogy a hajók megfelelő körülmények között halászhassanak. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Cadec úr jelentése az Európai Közösség és a Seychelle Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv megkötéséről szól. Támogatom a jelentést, mert a megállapodás értékelése azt mutatja, hogy az segít fenntartani az EU flottájának jelenlétét a régióban, és egyben segít ott helyben munkahelyeket teremteni; azért is támogatom a megállapodást, mert komoly mértékben hozzájárul a konzervtonhal európai piacának stabilizálásához. Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) A dokumentum mellett szavaztam. Az Európai Unió és a Seychelle Köztársaság közötti korábbi halászati partnerségi megállapodás, amely 2011 januárjában lejárt, és amelyet a Bizottság hároméves időszakra megújított, kölcsönös előnyökkel járt a felek számára a tonhalhalászati ágazatban. A megállapodás a Seychelle-szigetek számára 230 munkahely létrehozását eredményezte a hajókon, valamint 2 900 munkahelyet teremt a Seychelle-szigeteken és 760-at Európában az ágazathoz

93

94

HU


kapcsolódó területen. A megállapodás megújítása, amely elősegíti az tonhalkonzervek európai piacának stabilizálását, hasznos, mivel garantálja az európai tonhalhalász flotta 60 hajójának jelenlétét a régióban, és új munkahelyek teremtésére nyújt lehetőséget. Ezen kívül hatásos is, mivel a Seychelle-szigetek számára megadja a felelősségteljes halászat kifejlesztéséhez szükséges eszközöket, növelve az állománykezelési és halászat-megfigyelési kapacitásait. Ezért helyesnek tartom a partnerségi megállapodások további alkalmazását ebben az európai gazdaság számára létfontosságú szektorban. Alain Cadec (PPE), írásban. – (FR) A jelentés mellett szavaztam, mert az EU és a Seychelle Köztársaság közötti hároméves halászati partnerségi megállapodás mindkét fél számára előnyös lesz. A jegyzőkönyv segít majd stabilizálni az európai konzervpiacot, és a Seychelle-szigeteken a fenntartható halászati politika irányába hat majd. A megállapodás a Seychelle-szigeteken közvetlenül és közvetve 2 900 munkahelyet jelent, Európában pedig 760 munkahelyet. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Üdvözlöm az EU és a Seychelle-szigetek közötti halászati partnerségi megállapodáshoz tartozó jegyzőkönyv megújítását, mivel az mind az EU, mind a Seychelle-szigetek halászati érdekei szempontjából előnyös. Ez a megállapodás a Seychelle-szigetek számára 230 munkahelyet teremtett a hajókon, valamint 2 900-at a Seychelle-szigeteken és 760-at Európában az ágazathoz kapcsolódó különböző területeken. Lehetővé teszi azt is, hogy a Seychelle-szigetek megteremtse a felelősségteljes halászati ágazat kiépítésének alapjait. Az új jegyzőkönyv megerősíti majd a két fél együttműködését, és olyan partnerségi keretrendszer kialakításához vezet, amelyben kidolgozható egy fenntartható halászati politika. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az Európai Közösség és a Seychelle Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jelentés mellett szavaztam, mert az az új jegyzőkönyv ideiglenes alkalmazásáról rendelkezik, hogy az európai hajók tevékenységét ne kelljen felfüggeszteni. Örömmel veszem tudomásul, hogy az új jegyzőkönyv az emberi jogok megsértése esetére felfüggesztési záradékot is tartalmaz. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A halászati partnerségi megállapodások aláírása és módosítása kapcsán a halászati erőforrások fenntarthatósága az Unió számára az egyik legfontosabb kérdés – valamint az, hogy a tevékenységnek milyen hatása lesz a helyi fejlődésre. Ha ezeket az erőforrásokat nem fenntartható módon aknázzuk ki, akkor hamarosan halfajok kihalására és megnövekedett tengeri szennyezésre lehet számítani. Az új jegyzőkönyv az európai flották számára több halászati lehetőséget nyújt, és munkahelyeket teremtett a Seychelle-szigeteken és Európában is. Remélem, hogy a kalózkodás, ami több esetben előfordult a régióban, nem lesz negatív hatással erre a tevékenységre. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A Cadec-jelentés ajánlásra irányuló javaslatot tartalmaz az Európai Közösség és a Seychelle Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről. Az Európai Unió és a Seychelle Köztársaság 1987-ben kétoldalú halászati megállapodást írt alá. Az ehhez csatolt jegyzőkönyv 2006-tól 2011. január 17-ig volt érvényben. A Bizottság – mivel tudatában volt a partnerség megújítása jelentőségének –, a Tanács által nyújtott felhatalmazás birtokában új, fenntartható halászati politika kifejlesztésére alapuló partnerségi keretrendszerről tárgyalt a Seychelle Köztársaság kormányával. Az ajánlásra

23-06-2011

23-06-2011

HU


irányuló javaslat mellett szavazok, mivel a Seychelle-szigeteken a fő gazdasági tevékenységet a halászat és a turizmus jelenti, és mivel ez a megállapodás mind az EU, mind a Seychelle-szigetek számára előnyös, hiszen 3 000 munkahelyet teremt a Seychelle-szigeteken és 760-at Európában, míg a fogások többéves ágazati program segítségével történő nyomon követése a tudományos együttműködést és a felelősségteljes és fenntartható halászatot szolgálja. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a halászati jegyzőkönyv a tagállami flották számára halászati lehetőséget biztosít a Seychelle-szigetek kizárólagos gazdasági övezetében. Ezek közé tartozik öt portugál felszíni horogsoros halászhajó is. A jegyzőkönyv megújításának célja a távolról érkező tagállami halászflották fenntarthatóságának előmozdítása – ezen flottákra az elmúlt néhány évben különösen súlyos hatással volt a halászati szektor válsága. Ez természetesen mindannyiunk közös célja és aggodalma. Rá kell azonban mutatnunk, hogy bizonyos kételyek továbbra is fennállnak a halászati partnerségi megállapodások vonatkozásában a kimondott célokkal, az érintett harmadik ország halászati szektorának fenntartható fejlesztésére irányuló együttműködéssel, valamint a halászati tevékenységük fenntarthatóságával és nyomon követésével kapcsolatban. Ezeket a kérdéseket a jövőben tisztázni kell. Megjegyezzük, hogy a halászati lehetőségek 50%-kal csökkentek, és a kerítőhálós tonhalhalászhajók halászati engedélyének ára 40 000 euróra nőtt, habár a megállapodás által lefedett hajók száma nőtt. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a halászati jegyzőkönyv a tagállami flották, köztük öt portugál felszíni horogsoros hajó számára biztosít halászati lehetőséget a Seychelle-szigetek kizárólagos gazdasági övezetében. Egyetértünk a jegyzőkönyv megújításával, amely fontos a távolról érkező tagállami halászflották túlélése szempontjából – ezen flottákra az elmúlt néhány évben különösen súlyos hatással volt a halászati szektor válsága. Mivel azonban a megállapodás három évre szól és a halászati lehetőségek 50%-kal csökkentek, aggodalomra ad okot az, hogy a kerítőhálós tonhalhalászhajók halászati engedélyének ára 40 000 euróra nőtt, habár a megállapodás által lefedett hajók száma nőtt. Osztjuk az előadónak az Indiai-óceánon zajló, a halászatra egyre inkább kiható kalózkodással kapcsolatos aggályát is. Ezért a hajótulajdonosok veszteségeinek ellentételezésére a partnerségi megállapodás rendelkezik az „időarányos fizetés alkalmazásának” lehetőségéről abban az esetben, ha a biztonságukat súlyosan fenyegetve érzik, és emiatt el kell hagyniuk az Indiai-óceánt. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Az EU és a Seychelle Köztársaság 1987-ben kétoldalú halászati megállapodást írt alá, és 2006 óta a halászati szektorban partnerségi megállapodás van köztük érvényben. A Seychelle-szigetek gazdasága főleg a turizmusra és a halászatra épül; a főleg a konzervgyártásra épülő halászati ágazat a GDP 15%-át adja és a helyi aktív népesség 17%-át foglalkoztatja. A Tanács felhatalmazása alapján a Bizottság az Európai Unió nevében tárgyat a Seychelle Köztársasággal az EU és a Seychelle Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv megújításáról. A megállapodás kölcsönösen előnyös az EU és a Seychelle Köztársaság számára; 2 900, a halászati ágazathoz kötődő munkahelyet teremt a Seychelle-szigeteken és 760-at Európában. A megállapodás keretein belül minőségi javulást jelent a Seychelle-szigetek vizeiben a felelősségteljes és fenntartható halászatot szolgáló többéves

95

96

HU


ágazati program, és a jegyzőkönyvbe egy felfüggesztési záradék is bekerült, amelynek értelmében a megállapodás felfüggeszthető, ha bármely fél megállapítja, hogy megsértették az emberi jogokat. A megállapodás komoly mértékben hozzájárul az európai piac stabilizálásához, egy fenntartható halászati politika kidolgozásához és a Seychelle-szigetek halászati zónájában lévő halászati erőforrások felelősségteljes kiaknázásához is. Ezért helyes az EU és a Seychelle-szigetek halászati partnerségi megállapodásához csatolandó új jegyzőkönyv tervezetének elfogadása. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Támogattam a jelentést, mivel az a 2011. január 27-én lejárt jegyzőkönyv megújítását javasolta. A megállapodás utólagos kiértékelése azt mutatja, hogy az releváns, ugyanis segít fenntartani az EU flottáinak jelenlétét a régióban, valamint hozzájárul a helyi munkahelyteremtéshez is. A jegyzőkönyv végrehajtása eredményesnek bizonyult: a Seychelle-szigetek számára erőforrásokat biztosított a felelősségteljes halászati ágazat kifejlesztéséhez. A kerítőhálós halászat jó eredményei lehetővé tették, hogy a megállapodás biztosítsa, hogy a halászati lehetőségek ára gazdasági szempontból hasznos maradjon. A kerítőhálós halászat nem jelent fenyegetést a halászott állományok biológiai fenntarthatóságára. A megállapodás komoly mértékben hozzájárul a konzerv tonhal európai piacának stabilizálásához. A Seychelle-szigetek halászati iparának fejlődés jelentős mértékben a megállapodáson múlik. A pénzügyi hozzájárulás ágazati támogatásának alkalmazásának köszönhetően a Seychelle-szigetek állománygazdálkodási és halászati felügyeleti kapacitása nőtt. Az új jegyzőkönyv összhangban van a halászati partnerségi megállapodás céljaival is, amely a felek együttműködésének megerősítését és egy olyan partnerségi rendszer előmozdítását célozza, amely lehetővé teszi a fenntartható halászati politika kialakítását és a Seychelle-szigetek halászati zónája halászati erőforrásainak felelősségteljes kiaknázását. Ennek fényében úgy gondolom, hogy az EU és a Seychelle-szigetek közötti halászati partnerségi megállapodáshoz javasolt új jegyzőkönyv mindkét fél érdekeinek megfelel. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A mai szavazással jóváhagytuk az Európai Közösség és a Seychelle Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetet. Az első kétoldalú halászati megállapodást az Európai Unió és a Seychelle-szigetek 1987-ben írták alá, a partnerségi megállapodás pedig 2006-ban lépett életbe. Mint azt mindannyian tudjuk, a Seychelle-szigetek gazdasága főleg a turizmusra és a halászatra épül; a halászati ágazat a GDP 15%-át és a foglalkoztatás 17%-át adja. Úgy gondolom, hogy az Európai Bizottság által folytatott tárgyalások eredményeként – amelyek lehetővé tették a partnerségi megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv meghosszabbítását – olyan javaslat született, amely mindkét fél számára előnyös, mivel megerősíti az EU és a Seychelle-szigetek együttműködését, és olyan partneri viszonyt szolgál, amely keretében kidolgozható a Seychelle-szigetek fenntartható halászati politikája és a szigetcsoport halászati zónájának halászati erőforrásainak felelős kiaknázása. Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Közösség és a Seychelle Köztársaság közötti új halászati megállapodás három évig lesz érvényben, és megkönnyíti majd a munkahelyteremtést, a tengeri erőforrások fenntartható kiaknázását és a felelős halászatot, a zónában halászó flották diszkriminációmentességének elve alapján. Emellett a szükséges reformokról szóló politikai párbeszédet is szolgálja, a felek együttműködésének megerősítése és egy olyan partnerségi rendszer előmozdítása érdekében, amely lehetővé teszi a fenntartható halászati politika kialakítását és a Seychelle-szigetek halászati zónájának halászati erőforrásainak felelősségteljes kiaknázását.

23-06-2011

23-06-2011

HU


A halászati partnerségi megállapodások azonban nem lehetnek pusztán arra irányuló jogi megoldások, hogy az európai hajók hozzáférhessenek harmadik országok halállományaihoz – a tengeri erőforrások fenntartható kiaknázását is szolgálniuk kell. Alapvető fontosságúnak tartjuk az összes fogás számszerű meghatározását lehetővé tevő eljárások átláthatóságának javítását, valamint azt, hogy a helyi kormány elszámoltathatóságának megerősítésével garantálható legyen a mechanizmus egészének kifogástalansága a korrupció problémája tekintetében. A nyomon követés, az átláthatóság és a politikák fejlesztési célú koherenciájának elősegítése érdekében a megállapodás végrehajtásáról az Európai Uniónak rendszeres jelentéseket kell kapnia. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Az európai hajók Seychelle-szigeteki halászatát egy, a 2005. január 18. és 2011. január 17. közötti időszakra érvényes jegyzőkönyv szabályozza. A Seychelle-szigetek 453 km²-es területéhez 1 374 000 km² kizárólagos gazdasági övezet tartozik. A 115 szigetből álló szigetcsoport becsült lakossága 80 000 fő. A lakosság 88%-a Mahé szigetén él, amelynek fővárosa Victoria, az ország legnagyobb kikötője. A Seychelle-szigetek gazdasága főleg a turizmusra és a halászatra épül. A halászati ágazat, amely elsősorban a konzervgyártásra összpontosul, a GDP 15%-át teszi ki, és az aktív helyi lakosság 17%-ának nyújt munkahelyet. A megállapodás értékelése mutatja a halászati ágazat relevanciáját: ez segít fenntartani az EU flottáinak jelenlétét a régióban, valamint hozzájárul a helyi munkahelyteremtéshez is. A jegyzőkönyv végrehajtása eredményesnek bizonyult: a Seychelle-szigetek számára erőforrásokat biztosított a felelősségteljes halászati ágazat kifejlesztéséhez. A megállapodás komoly mértékben hozzájárul a konzerv tonhal európai piacának stabilizálásához. Az új jegyzőkönyv 2011-től 2014-ig lesz érvényben, és összhangban van a halászati partnerségi megállapodás azon célkitűzéseivel, amelyek az Európai Unió és a Seychelle Köztársaság közötti együttműködés megerősítését célozzák. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Az EU és a Seychelle-szigetek halászati partnerségi megállapodása mindkét fél érdekeit szolgálja. Először is, az EU hajói hozzáférnek a Seychelle-szigetek vizeihez és halászhatnak. A hajók sok új munkahelyet teremtenek a seychelle-i férfiak számára. A megállapodás az együttműködés megerősítését és egy partnerségi rendszer előmozdítását szolgálja, valamint a tudományos együttműködést a felelősségteljes halászat és a fenntartható halászat terén. Ezen kívül a Seychelle-szigetek halászati ágazata előnyös fejlődési feltételeket élvez a felelősségteljes halászatnak, a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan (IUU) halászat elleni hathatós fellépésnek és a hajó-ellenőrzési rendszer teljeskörű alkalmazásának köszönhetően. Fontos megjegyezni, hogy a megújított megállapodás rendelkezései pozitív hatással lesznek a konzerv tonhal európai piacára, és kétségtelenül előmozdítják majd annak stabilizálását. A megállapodás elősegíti a nyílt tengeren folytatott védelmi intézkedések betartását, és segít visszaszorítani az illegális halászatot. Örülök annak, hogy a két félnek sikerült kompromisszumra jutnia, és hogy a megállapodás meghosszabbításáról szóló jegyzőkönyvnek része az emberi jogok és az ILO elveinek megsértése esetén alkalmazandó felfüggesztési záradék. Fel kell hívni a figyelmet arra a tényre is, hogy a kalózkodás továbbra is számottevő mértékben veszélyezteti az Indiai-óceánon lévő hajók biztonságát. Ezért mindkét félnek meg kell tennie a szükséges intézkedéseket az ilyen mérvű illegális tevékenységek megakadályozására. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Idén január 17-én lejárt az EU és a Seychelle-szigetek közötti, a halászatot és a gazdasági partnerséget szabályozó jegyzőkönyv. Annak érdekében, hogy az európai hajók tovább halászhassanak a Seychelle-szigetek indiai-óceáni halászati zónájában, az EU megállapodott a halászati partnerségi megállapodáshoz csatolt

97

98

HU


jegyzőkönyv meghosszabbításáról. Ezért a Tanács javaslata mellett szavaztam Seychelle-szigetekkel kötendő új partnerségi megállapodás tárgyában. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az idevonatkozó tanácsi felhatalmazás alapján a Bizottság az Európai Unió nevében tárgyalt a Seychelle Köztársasággal az Európai Unió és a Seychelle Köztársaság által kötött halászati partnerségi megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv megújításáról. A tárgyalásokat követően a felek 2010. június 3-án egy új jegyzőkönyvet parafáltak, és azt levélváltás útján 2010. október 29-én módosították. A jegyzőkönyv az aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról szóló tanácsi határozat elfogadásától számított, és a jelenlegi jegyzőkönyv 2011. január 17-i lejártát követő hároméves időszakra vonatkozik. A megállapodás az EU és a Seychelle-szigetek számára is előnyös: egyfelől a tonhalhalászati engedélyek kiadásával komoly mértékben hozzájárul az európai konzerv tonhal piacának stabilizálásához, és így 760 európai munkahely létrejöttét segíti; másfelől pedig, a pénzügyi hozzájárulás ágazati támogatásként való megvalósításának köszönhetően a Seychelle-szigetek növeli állománygazdálkodási és halászati felügyeleti kapacitását. Véleményem szerint a kérdéses dokumentum mindkét fél érdekeit szolgálja, ezért elfogadását javaslom. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az EU és a Seychelle-szigetek közötti partnerségi megállapodáshoz csatolt új jegyzőkönyv elfogadása fontos a gazdaság és az európai halászflotta fejlődése szempontjából. Az új jegyzőkönyv megfelel a halászati partnerségi megállapodás céljainak, az EU és a Seychelle-szigetek együttműködésének megerősítésének és a fenntartható halászati politika kidolgozását és a Seychelle-szigetek halászati zónájának halászati erőforrásainak felelősségteljes kiaknázását szolgáló partnerségi rendszer létrehozásának, ami mindkét fél érdeke. Az új jegyzőkönyv három évre szóló pénzügyi hozzájárulást tartalmaz, valamint 48 kerítőhálós és 12 horogsoros halászhajó éves halászati engedélyét. Ezek a lehetőségek lehetnének nagyobbak. Az új jegyzőkönyv az aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról szóló tanácsi határozat elfogadásától számított, és a jelenlegi jegyzőkönyv 2011. január 17-i lejártát követő hároméves időszakra vonatkozik. Ezért és annak érdekében, hogy az EU és a Seychelle Köztársaság együttműködése a fejlődés, a felelősségteljes kiaknázás és a felelősségteljes halászat érdekében megerősödhessen, igennel szavazok. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ellenzem. A Tanács felhatalmazása alapján a Bizottság az Európai Unió nevében tárgyalt a Seychelle Köztársasággal az EU és a Seychelle Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv megújításáról. A tárgyalásokat követően a felek 2010. június 3-án egy új jegyzőkönyvet parafáltak, és azt levélváltás útján 2010. október 29-én módosították. A jegyzőkönyv az aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról szóló tanácsi határozat elfogadásától számított, és a jelenlegi jegyzőkönyv 2011. január 17-i lejártát követő hároméves időszakra vonatkozik. Az új jegyzőkönyvet ideiglenesen 2011. január 17. óta alkalmazzák, hogy az EU hajói tovább halászhassanak. Képviselőcsoportunk véleménye szerint azonban az ilyen jellegű megállapodások károsak az állományokra, és a harmadik feleknél olyan társadalmi szerkezetek kiépüléséhez vezetnek, amelyek túlzottan függővé teszik őket az EU-tól. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Ezt a partnerségi megállapodást az Európai Unió és a Seychelle-szigetek halászata számára kölcsönösen előnyösnek tartom. A régi megállapodás is sok munkahelyet teremtett a Seychelle-szigeteken és Európában is, ahol a halászati ágazathoz kapcsolódó munkahelyek létrehozásához vezetett. Ráadásul a megállapodásba

23-06-2011

23-06-2011

HU


felfüggesztési záradék is került arra az esetre, ha bármely fél megállapítja az emberi jogok megsértését. Még mindig sok a tennivaló, főleg az Indiai-óceánon zajló kalózkodás ügyében, amely egyre nagyobb károkat okoz, különösen a tonhalhalászatnak. A ma meghozott döntés azonban megerősíti a felek együttműködését, és olyan partnerséget segít kiépíteni, amely elősegíti fenntartható halászatot és a Seychelle-szigetek erőforrásainak kiegyensúlyozott kiaknázását. Michèle Striffler (PPE), írásban. – (FR) A Halászati Bizottság véleményének előadójaként a saját következtetéseimet is tartalmazó Cadec-jelentés mellett szavaztam. A halászati partnerségi megállapodások nem lehetnek pusztán arra irányuló jogi megoldások, hogy az európai hajók hozzáférhessenek harmadik országok halászati erőforrásaihoz. A tengeri erőforrások fenntartható kiaknázását is elő kell mozdítaniuk. Az európai adófizetők által kifizetett összegeket kizárólag fejlesztési célkitűzésekre szabad felhasználni, tehát a halászközösségek javára, az életkörülményeik javítására, képzési programokra, a halászok biztonságának javítására és helyi munkahelyek teremtésére. Jarosław Leszek Wałęsa (PPE), írásban. – (PL) A megállapodás elfogadására szavaztam, mert az mindkét fél halászati érdekei számára előnyös. A seychelle-szigeteki halászati hatóság munkája, amelyhez hatékony hajó-ellenőrzési rendszert használnak, nagy jelentőséggel bír az együttműködés szempontjából. Ez különösen fontos annak fényében, hogy a seychelle-szigeteki hatóságoknak komoly problémát okoz a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat. A megállapodás sok kérdést szabályoz, köztük a megfigyelők jelenlétét halászat közben. A Seychelle-szigetek vizeire szóló halászati engedéllyel rendelkező európai hajók fedélzetén jelen lesznek a Seychelle-szigetek hatóságai által kijelölt megfigyelők, és valamennyi kerítőhálós tonhal-halászhajó a hajótulajdonos belegyezésével legalább két tengerészt vesz fel a Seychelle-szigetek illetékes hatóságai által átadott jegyzéken szereplők közül. A megállapodásban nem csak pragmatikus rendelkezések szerepelnek, hanem egy többéves ágazati program is, amely a felelősségteljes és fenntartható halászat és a közös tudományos kutatás terén való együttműködést foglal magában. A megállapodás legfontosabb hatása az, hogy a Seychelle-szigetek számára 230 munkahely létrehozását eredményezi a hajókon, valamint 2 900 munkahelyet teremt a Seychelle-szigeteken és 760-at Európában az ágazathoz kapcsolódó különböző területeken, amely kétségkívül hozzájárul majd a szektor gazdasági helyzetének javulásához. Ajánlás: Luis Manuel Capoulas Santos (A7-0194/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavazok, tekintettel arra, hogy a jelenlegi halászati partnerségi megállapodás az Európai Közösség és São Tomé és Príncipe között 2006 óta van hatályban, és a megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv 2011. május 31-én érvényét veszítette. Ezért mindenképpen józan megoldás a São Tomé és Príncipével 2010. június 15-én kötött jegyzőkönyv, amely a 2011-től 2014-ig tartó időszakra vonatkozik, és amelyet a Parlamentnek jóvá kell hagynia. A jegyzőkönyv lehetővé teszi, hogy az Unió São Tomé és Príncipének évente 682 500 eurót biztosítson, amely összegből 227 500 eurót São Tomé és Príncipe halászati politikájának támogatására fordítanak – úgy vélem, hogy ez helyes intézkedés. Örömmel fogadom azt is, hogy az új jegyzőkönyv az emberi jogok megszegése esetére felfüggesztési záradékot tartalmaz.

99

100

HU


Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) Igennel szavaztam a megállapodásra, mivel a fenntartható halászat megerősítése céljából – harmadik országokkal együttműködve – fenntartja az uniós flotta tevékenységét, de ugyanakkor tekintettel van a környezetre, valamint a társadalmi és gazdasági tényezőkre is. São Tomé évente 682 500 eurót kap majd, amelyből 227 500 eurót halászati ágazati politikájának támogatására fordít. A megállapodás 28 kerítőhálós tonhalhalászhajó és 12 felszíni horogsoros halászhajó számára engedélyezi a halászatot. Szeretném hangsúlyozni, hogy az előző megállapodásban foglalt halászati lehetőségeket nem használták ki teljes mértékben, és hogy az új jegyzőkönyvben a horogsoros halászhajók halászati lehetőségeit csökkentik. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Igennel szavazok az európai parlamenti jogalkotási állásfoglalástervezetre, amelynek tárgya az Európai Unió és a São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslat. A tervezet célja, hogy konszolidálja az EU szerepét az Atlanti-óceánon folyó tonhalhalászatban azzal, hogy jogi eszközökkel szabályozza az EU flottájának tevékenységét. Tekintettel arra, hogy a tonhalhalászatra épülő ipar milyen fontos az EU és Olaszország számára is, elsődleges fontosságú, hogy az EU Guineai-öbölben működő flottájának operatív keretrendszerét fejlesszük. E megfontolásokat szem előtt tartva szavaztam a tervezetre. Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) A Capoulas Santos úr által benyújtott jelentés mellett szavaztam. A halászati partnerségi megállapodások megkötésének célja az európai halászflotta tevékenységének megőrzése és biztosítása. Ezen belül a jelen partnerségi megállapodás az EU atlanti-óceáni tonhalhalászatának fenntarthatóságához járul hozzá azzal, hogy stabil jogi keretrendszert alakít ki. A megállapodás – amelyet támogatnunk kell – azt vetíti előre, hogy az uniós hajók (amelyekből az adott földrajzi térségben 40 lesz) legénységének legalább 20%-át São Tomé és Príncipe-i vagy esetlegesen más AKCS-országból (az afrikai, karibi és csendes-óceáni térség országaiból) származó tengerészeknek kell alkotniuk, és hogy a São Tomé és Príncipe halászati minisztériuma által kijelölt megfigyelő is a fedélzeten tartózkodhat. A partnerség rendelkezései tehát lehetővé teszik a helyi hatóságokkal történő együttműködést, és ezzel fontos munkahelyeket hoznak létre. Emellett lehetővé teszik azt, hogy Európa jelen legyen máskülönben tiltott területeken, előmozdítva ezzel a helyes halászati gyakorlatot, továbbá lehetővé teszik az adott halállomány meglétének és mennyiségének nyomon követését. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Örömmel fogadom az EU és São Tomé közötti halászati partnerségi megállapodás jegyzőkönyvének megújítását, mivel pozitív hatással van az EU és São Tomé és Príncipe halászati érdekeire egyaránt. Az EU és São Tomé és Príncipe közötti halászati megállapodás hozzájárulhat az Európai Unió atlanti-óceáni tonhalfolttája életképességének előmozdításához azáltal, hogy az európai uniós hajók és ágazatok számára középtávon szilárd jogi keretet biztosít, és hozzájárul a Guineai-öblöt érintő megállapodások által lefedett halászati területek folytonosságának fenntartásához. Lena Ek, Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) A halászati megállapodás ellen szavaztam, mivel a halászati kvóták nincsenek maximalizálva és mivel a tanulmányok azt mutatják, hogy a világ óceánjaiban a halállomány mennyisége csökken. Az érintett országok között több olyan is van, ahol jellemező a széles körben elterjedt korrupció, ami azt jelenti, hogy a megállapodásokból származó pénzösszegeket

23-06-2011

23-06-2011

HU


nem a helyi lakosok hasznára fordítják. Továbbá nem ellenőrzik gyakran a követelmények betartását. A Bizottság tárgyalási pozíciójának kialakításakor többek között a hatályos jegyzőkönyvek külső szakértők által elvégezett utólagos értékelésének eredményeire támaszkodott. Ezeket az értékeléseket a Bizottság „minősített”-nek nyilvánította. Mi azonban úgy véljük, hogy ezeket a dokumentumokat a lehető leghamarabb hozzáférhetővé kell tenni az Európai Parlament számára. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az Európai Unió és a São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel előírja az új jegyzőkönyv ideiglenes alkalmazását annak érdekében, hogy az európai hajók tevékenységét ne függesszék föl. Helyesnek tartom, hogy az új jegyzőkönyv az emberi jogok megszegése esetére felfüggesztési záradékot tartalmaz. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A Tanács határozattervezete az EU és a São Tomé és Príncipe Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásról szóló új jegyzőkönyv megkötésére vonatkozik. Az új jegyzőkönyv mindkét fél számára hasznosnak tekinthető, mivel hozzájárulhat az európai tonhalhalászati ágazat stabilitásához. Remélem, hogy a Portugáliával közös történelemmel és nyelvvel rendelkező São Tomé és Príncipe polgárai kézzelfogható előnyöket élveznek majd a halászati partnerségi megállapodás méltányos végrehajtásának köszönhetően, valamint hogy képesek lesznek tevékenységüket diverzifikálni, és valódi fejlődést és előrehaladást tapasztalni. Remélem, hogy a vegyes bizottság gyakrabban ülésezik majd, annak érdekében, hogy mindkét fél részleteiben követhesse nyomon a megállapodás végrehajtását. Végül szeretnék gratulálni az előadónak munkájáért. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A Capoulas Santos úr által benyújtott jelentés az Európai Közösség és a São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodással előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló új jegyzőkönyv megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslattal áll elő. A Tanács 2007-ben elfogadta a São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság és az Európai Közösség közötti halászati partnerségi megállapodás megkötéséről szóló 894/2007/EK rendeletet, amely tartalmazott egy, a halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló jegyzőkönyvet, amely 2010. május 31-én járt le. Miután a Tanács ráruházta a megbízást, a Bizottság – amely tisztában volt e megállapodás fontosságával – tárgyalt az új jegyzőkönyvről, amelyet 2010. június 15-én kötöttek meg. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében a dokumentum hatálybalépése a Parlament jóváhagyásától függ. Tekintettel arra, hogy a jegyzőkönyv mindkét fél érdekeit szolgálja, valamint hogy a felelősségteljes és fenntartható halászatot mozdítja elő, az ajánlásra irányuló javaslat mellett szavaztam. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a halászati jegyzőkönyv garantálja azt, hogy tagállami flották 2014 májusáig halászhatnak São Tomé és Príncipe vizein. A megállapodás értelmében Portugália három engedélyt kapott felszíni horogsoros halászhajókra – ez a korábbi megállapodáshoz képest csökkenést jelent. Tekintettel az ágazatban jelenleg tapasztalható válságra, úgy véljük, hogy fontos az, hogy a tulajdonosok által fizetett díj a korábbi megállapodásban foglaltakhoz képest ne változzon, azaz továbbra is 35 euró legyen, annak ellenére, hogy a tonnában mért fogás jelentős mértékben növekedett: a kerítőhálós tonhalhalászhajók esetében 25 tonna, a horogsoros

101

102

HU


halászhajók esetében 10 tonna. Azonban a korábbi megállapodás hatályossága idején elvégzett értékelés szerint az éves átlagos fogásmennyiség tonnában mérve alacsonyabb volt a referencimennyiségnél. Az értékelés szerint és az utóbbi évek tendenciájának megfelelően a referenciamennyiséget csökkentették. Azt találták továbbá, hogy a halászati lehetőségek kihasználtsága a horogsoros halászhajók esetében alacsonyabb volt, ezért a mostani jelentésben ezt a szegmenst csökkentették. Mint minden más esetben, most is aggályok merülnek fel a fejlesztési együttműködési célkitűzések hatékonyságával kapcsolatban... (Az eljárási szabályzat 170. cikke értelmében lerövidítve) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a halászati jegyzőkönyv garantálja azt, hogy tagállami flották 2014. május 12-ig halászhatnak São Tomé és Príncipe vizein. A megállapodás értelmében Portugália három engedélyt kapott felszíni horogsoros halászhajókra - ez a korábbi megállapodáshoz képest csökkenést jelent. Örömmel vesszük tudomásul, hogy a tulajdonosok által fizetett díjak az előző megállapodásban foglaltakhoz képest nem változnak (az összeg továbbra is 35 euró), annak ellenére, hogy a referenciafogások nagymértékben nőttek). Azonban a korábbi megállapodás hatályossága idején elvégzett értékelés szerint az éves átlagos fogásmennyiség tonnában mérve alacsonyabb volt a referenciamennyiségnél. Az értékelés szerint és az utóbbi évek tendenciájának megfelelően a referenciamennyiséget csökkentették. Azt találták továbbá, hogy a halászati lehetőségek kihasználtsága a horogsoros halászhajók esetében alacsonyabb volt, ezért a mostani jelentésben ezt a szegmenst csökkentették. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A halászati partnerségi megállapodások tárgyalása és megkötése összhangban van azzal az általános céllal, amely szerint fenn kell tartani és meg kell őrizni az Európai Unió halászflottájának – a távolsági halászflottát is ideértve – halászati tevékenységeit. Összhangban van továbbá azzal a céllal, miszerint az EU vizein kívüli halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának megerősítése céljából a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokat a partnerség és az együttműködés szellemében erősíteni szükséges, figyelembe véve egyidejűleg a környezeti, társadalmi és gazdasági tényezőket. Ennek megfelelően az Európai Tanács 2007 júliusában elfogadta a São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság és az Európai Közösség közötti halászati partnerségi megállapodás megkötéséről szóló rendeletet. A halászati megállapodás nem csupán az európai flotta szükségleteit veszi figyelembe, hanem hozzájárul az EU életképes atlanti-óceáni tonhalhalászati ágazatának támogatásához is. São Tomé halászata jobbára a part menti erőforrásokra összpontosul, és a dolgozó lakosság körülbelül 15%-a él a halászatból. A javaslat alapvetően mindkét fél érdekeit szolgálja, ezért helyesnek tartom az elfogadását. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Az előzetes értékelés megállapította, hogy a São Tomé és Príncipével kötött halászati megállapodás – tekintetbe véve az európai flották igényeit – hozzájárulhat az EU atlanti-óceáni tonhalhalász flottája láthatóságának előmozdításához azáltal, hogy a hajók és a kapcsolodó uniós ágazatok számára középtávon szilárd keretet biztosít, és hozzájárul a folytonossághoz a Guineai-öböl halászati területein. Az utólagos értékelés szerint jelentős előrelépés történt a halászati ellenőrzési és felügyeleti eszközök tekintetében (megtették az első lépéseket a műholdas halászati nyomon követési rendszer felállítása felé, és új jogalapot hoztak létre a flottanyilvántartás felállítása és kezelése céljára). Emellett São Tomé és Príncipe ma már intenzívebben részt vesz és láthatóbbá vált a regionális és szubregionális szervezetekben, így például az Atlanti Tonhal Védelmére

23-06-2011

23-06-2011

HU


Létrehozott Nemzetközi Bizottságban (ICCAT) és a Guineai-öböl Regionális Halászati Bizottságában (COREP). Az értékelés megállapította továbbá, hogy az uniós pénzügyi hozzájárulás több mint 50%-a az ország halászati ágazata igazgatásának költségvetését gyarapította, ami összhangban áll a São Tomé és Príncipe-i hatóságok által az előző jegyzőkönyvben tett kötelezettségvállalással. Örömmel fogadtam ezt a dokumentumot, mivel a benyújtott értékelésekből egyértelmű, hogy a javaslat mindkét fél érdekeinek megfelel. Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió és a São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság közötti új halászati partnerségi megállapodás három évig lesz érvényben, és az unió vizein kívüli halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának erősíti meg, úgy, hogy közben figyelembe veszi a környezeti, társadalmi és gazdasági tényezőket. Támogatjuk a kizárólagossági záradék megújítását, amely részletesebben rögzíti a pénzügyi hozzájárulás kifizetésének felfüggesztésére és felülvizsgálatára, valamint a jegyzőkönyv alkalmazásának bizonyos körülmények fennállása esetén történő felfüggesztésére vonatkozó záradékok tartalmát. Úgy gondoljuk tehát, hogy a Bizottságnak továbbítania kell az Európai Parlamentnek a vegyes bizottság üléseinek és munkájának következtetéseit, valamint a jegyzőkönyvben említett halászati ágazati programot és a vonatkozó éves értékelések eredményeit. A Bizottságnak ugyanakkor a megállapodás újratárgyalását megelőzően jelentést kell benyújtania a Parlamentnek és a Tanácsnak a megállapodás alkalmazásáról, és elő kell segítenie a Parlament képviselőinek megfigyelőként történő részvételét az üléseken. Végül, a Bizottságnak és a Tanácsnak hatásköreiken belül tájékoztatniuk kell a Parlamentet a jegyzőkönyvvel és megújításával kapcsolatos eljárások valamennyi szakaszában. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – A halászati partnerségi megállapodások tárgyalása és megkötése összhangban van azzal az általános uniós céllal, amely szerint fenn kell tartani és meg kell őrizni az Európai Unió flottájának – a távolsági halászflottát is ideértve – halászati tevékenységeit, továbbá, hogy az unió vizein kívüli halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának megerősítése céljából a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokat a partnerség és az együttműködés szellemében erősíteni szükséges, egyidejűleg figyelembe véve a környezeti, társadalmi és gazdasági tényezőket. Ennek megfelelően az Európai Tanács 2007. július 23-án elfogadta a São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság és az Európai Közösség közötti halászati partnerségi megállapodás megkötéséről szóló 894/2007/EK rendeletet. Ez a megállapodás, amely a felek valamelyike általi felmondás hiányában hallgatólagosan meghosszabbítható négyéves időszakokra alkalmazandó, hatályon kívül helyezte az EK és São Tomé és Príncipe között 1984-ben megkötött első megállapodást, és annak helyébe lépett. Az új jegyzőkönyvet 2011. május 13-án aláírták, és az egyetértésre irányuló kérelmet a Tanács ugyanezen a napon továbbította a Parlamentnek. Teljes mértékben egyetértek az előadóval. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Kétségtelen, hogy az új jegyzőkönyv előnyös mindkét fél részére, mivel megerősíti a halászati ágazatban a partnerséget és az együttműködést, annak érdekében, hogy felelősségteljes és fenntartható halászati tevékenység folyjon. A dokumentum mindenekelőtt pozitív hatással van a halászati lehetőségekre. Az uniós hajók továbbra is halászhatnak a Guineai-öböl halászati területein. Ez pozitív hatással van az EU atlanti-óceáni tonhalhalász flottája láthatóságának előmozdítására, és növeli majd a versenyképességet. Kulcsfontosságú továbbá, hogy ezekre a halászati tevékenységre ugyanazon fenntarthatósági kritériumok vonatkozzanak, mint

103

104

HU


az EU vizein folytatott halászati tevékenységre. São Tomé és Príncipe a legkevésbé fejlett országok közé tartozik, és a jelentősen eladósodott országok kritériumainak is megfelel. A megállapodás rendelkezései értelmében nagyobb pénzügyi támogatásban részesül São Tomé halászati ágazati politikája, ami kedvező feltételeket teremt majd e szektor fejlődésének. Tekintettel az ország különösen nehéz helyzetére, a megállapodásnak köszönhetően legalább minimálisan hozzájárulhatunk az ország gazdasági jólétéhez, az új munkahelyek teremtéséhez, a környezeti és társadalmi fenntarthatósághoz, valamint a halállomány megőrzéséhez és helyreállításához. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az EU és São Tomé és Príncipe közötti halászati partnerséget szabályozó jegyzőkönyv 2010. május 31-én járt le. Az új megállapodást május 13-án írták alá, és az egyetértésre irányuló kérelmet a Tanács ugyanezen a napon továbbította a Parlamentnek. A halászati partnerségi megállapodások célja az EU halászati tevékenységének megőrzése és biztosítása, valamint a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok fejlesztése az unió vizein kívüli halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának megerősítése céljából. Igennel szavaztam a Tanács javaslatára, miszerint a Parlament támogassa a kérdéses megállapodás megkötését. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A halászati partnerségi megállapodások tárgyalása és megkötése összhangban van azzal az általános uniós céllal, amely szerint fenn kell tartani és meg kell őrizni az Európai Unió flottájának – különösen a távolsági halászflotta – halászati tevékenységeit. E megállapodás megkötése tehát kulcsfontosságú a közös halászati politika külpolitikai célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából. Mindkét fél érdekeit szem előtt tartva a Parlament ajánlásában rámutatott intézményi kommunikációnk néhány aspektusára, amelyen javítani kell. Nevezetesen, a Bizottságnak továbbítania kellene a Parlamentnek a megállapodás értelmében létrehozott vegyes bizottság üléseinek és munkájának következtetéseit, a jegyzőkönyvben említett többéves ágazati programot, valamint az éves értékelések eredményeit. A Parlament kéri továbbá a megállapodás végrehajtására vonatkozó teljes jelentést, valamint azt, hogy a képviselőket – annak érdekében, hogy azok előmozdíthassák a tárgyalási folyamatot – folyamatosan informálják a megállapodás jövőbeni újratárgyalásáról. Az ajánlás mellett szavazok. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Jelen javaslat az EU és a São Tomé és Príncipe Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásról szóló új jegyzőkönyv megkötésére vonatkozik. A legfőbb célkitűzés az uniós flotta rendelkezésére álló halászati lehetőségek hozzáférhető felesleg alapján történő definiálása, valamint a hozzáférési jogokhoz és az ágazat támogatásához kapcsolódó pénzügyi hozzájárulások meghatározása. A régióban 28 erszényes kerítőhálós hajó és 12 felszíni horogsoros halászhajó halászhat majd. Ezek a halászati lehetőségek az állományok állapotának éves értékelése függvényében növelhetők vagy csökkenthetők, ami a pénzügyi hozzájárulás megfelelő kiigazítását vonja maga után. Pénzügyi hozzájárulásként évente 682 500 euró kerül kifizetésre. Ha az európai uniós hajók által halászott mennyiség meghaladja az évi 7000 tonnát, az éves pénzügyi hozzájárulás összege tonnánként 65 euróval emelkedik. A megállapodás három éven keresztül érvényes. Ezért, valamint az EU tonhalhalászati ágazata fenntarthatóságának konszolidálására való tekintettel szavaztam a javaslat mellett. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A halászati partnerségi megállapodások tárgyalása és megkötése összhangban van azzal az általános uniós céllal, amely szerint

23-06-2011

23-06-2011

HU


fenn kell tartani és meg kell őrizni az unió flottájának – a távolsági halászflottát is ideértve – halászati tevékenységeit, továbbá, hogy az EU vizein kívüli halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának megerősítése céljából a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokat a partnerség és az együttműködés szellemében erősíteni szükséges, egyidejűleg figyelembe véve a környezeti, társadalmi és gazdasági tényezőket. Ennek megfelelően az Európai Tanács 2007. július 23-án elfogadta a São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság és az Európai Közösség közötti halászati partnerségi megállapodás megkötéséről szóló 894/2007/EK rendeletet(1). Ez a megállapodás, amely a felek valamelyike általi felmondás hiányában hallgatólagosan meghosszabbítható négyéves időszakokra alkalmazandó, hatályon kívül helyezte az EK és São Tomé és Príncipe között 1984-ben megkötött első megállapodást, és annak helyébe lépett. Képviselőcsoportom azonban hagyományosan ellenzi mindkettő eljárást, a forma és tartalom tekintetében egyaránt. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A javaslat mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy minkét fél legjobb érdekét szolgálja. A partnerségi megállapodás hozzájárulhat az EU atlanti-óceáni tonhalhalász flottája láthatóságának előmozdításához azáltal, hogy a hajók és kapcsolódó uniós ágazatok számára középtávon szilárd jogi keretet biztosít, és hozzájárul a Guineai-öblöt érintő megállapodások által lefedett halászati területek folytonosságának fenntartásához. Mindazonáltal kívánatos, hogy a vegyes bizottság a jövőben gyakrabban ülésezzen, és hogy az Európai Parlament képviselői megfigyelőként részt vehessenek az üléseken. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A halászati partnerségi megállapodások tárgyalása és megkötése összhangban van azzal az általános uniós céllal, amely szerint fenn kell tartani és meg kell őrizni az uniós flotta halászati tevékenységét. Az Európai Unió és a São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság közötti halászati partnerségi megállapodásról szóló jegyzőkönyv elfogadására szavazok, mivel a harmadik országokkal való kapcsolatok partnerségi és együttműködő szellemben történő fejlesztésével kapcsolatos, és szem előtt tartja az unió vizein kívüli fenntartható halászatot, miközben figyelembe veszi a környezeti, társadalmi és gazdasági tényezőket. Az új jegyzőkönyv előírja a pénzügyi hozzájárulást a São Tomé és Príncipe kizárólagos gazdasági övezetéhez való hozzáférésért cserébe; a hozzájárulás mértéke megfelel a három éven keresztül érvényes, 2 047 500 euró értékű halászati lehetőségeknek. A halászati engedélyt 28 kerítőhálós tonhalhalászhajó és 12 felszíni horogsoros halászhajó kapja meg. Ezeket a halászati lehetőségeket adott esetben felül lehet vizsgálni. Ajánlás: Vital Moreira (A7-0198/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Igennel szavazok a jelentésre, és örömmel fogadom a rendelkezést, amelynek célja annak biztosítása, hogy a két fél közötti kereskedelem zökkenőmentesen, magas szintű vámbiztonság mellett fejlődjék, és hogy olyan szabályokat foglaljon magában, amelyek biztosítják azt, hogy a megállapodás összhangban áll az uniós vívmányokkal. Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) A megállapodás mellett szavaztam, mivel célja annak biztosítása, hogy a kereskedelem magas szintű vámbiztonság mellett folyjon, és az uniós vívmányokhoz egyre közelebb álló normák kerüljenek alkalmazásra. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Jelen intézkedés mellett szavaztam, amelynek célja az EU és az Andorrai Hercegség közötti, a biztonsági vámintézkedésekre vonatkozó hatályos

105

106

HU


megállapodás kiterjesztése. Az utóbbi években egyre szükségesebbé vált ez az intézkedés, mivel az Andorrai Hercegség központi összekötő szerepet kapott az illegális termékkereskedelemben, különösen a cigarettakereskedelemben; ezek a termékek aztán bekerültek az EU tagállamainak kereskedelmi hálózatába. Kulcsfontosságú tehát, hogy az EU és a Hercegség kialakítson egy együttműködési keretrendszert a biztonsági vámintézkedések terén. Tekintettel arra, hogy a határok biztonsága mindig is az egyik legfontosabb eleme volt az Északi Liga politikai ideológiájának, csak helyeselni tudom ezt azt intézkedést. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Igennel szavaztam a jelentésre, amelynek tárgya az Európai Gazdasági Közösség és az Andorrai Hercegség között levélváltás formájában létrejött megállapodás hatályának a biztonsági vámintézkedésekre történő kiterjesztésére irányuló jegyzőkönyv, mivel a két fél közötti kereskedelmet élénkíti, valamint garantálja a vámbiztonságot és a megállapodás és az uniós vívmányok egységességét. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az Andorrai Hercegség történelmileg minden területen kapcsolatban áll az EU-val. A vámunió, amelyet 1990-ben hoztak létre, megerősítette ezeket az amúgy is szoros és természetes kapcsolatokat. A javaslat összefüggésben áll a Közösségi Vámkódex és annak végrehajtási rendelkezései módosításaival, amelyek tárgya a nem uniós tagállamokba exportált, illetve onnan importált árukra vonatkozó biztonsági vámintézkedések. A javaslat egyedi rendszert hoz létre az EU és Andorra között az áruforgalom zökkenőmentességének biztosítása érdekében, anélkül, hogy a forgalmazott termékek biztonságát veszélyeztetné. Ennek érdekében az EU-nak és Andorrának a saját területén azonos biztonsági szintet kell garantálnia. Remélem, hogy az EU és Andorra közti kereskedelmi kapcsolatok eredményesek lesznek, és hogy a javaslat nagyban hozzájárul majd e sikerhez. Végezetül pedig szeretnék gratulálni az előadó munkájához. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Moreira úr az EU és az Andorrai Hercegség között levélváltás formájában 1990. június 28-án létrejött megállapodás hatályát a biztonsági vámintézkedésekre kiterjesztő jegyzőkönyv aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot nyújtott be. A hatályos megállapodáshoz a mezőgazdasági termékekre vonatkozó új IIA címet adnak hozzá. Tekintettel arra, hogy az EU és az Andorrai Hercegség közötti kiterjedt kapcsolatok terén ez egy újabb pozitív lépés Andorra belső piacba való lehetséges integrációja felé, arra, hogy olyan szabályokat foglal magában, amelyek garantálják a megállapodás és az uniós vívmányok összhangját, valamint arra, hogy célja a vámbiztonság és a két fél közötti szokásos kapcsolat garantálása, örömmel fogadom ezt a javaslatot, és igennel szavazok rá. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jegyzőkönyv célja az EU és az Andorrai Hercegség közötti, a biztonsági vámintézkedésekre vonatkozó hatályos megállapodás kiterjesztése. Az EU és Andorra közötti megállapodás 1990 óta van érvényben. Azonban a döntés megszületett arról, hogy a biztonsági vámintézkedésekre vonatkozó megállapodást a mezőgazdasági termékekre is kiterjesszék. A megállapodás tehát garantálja azt, hogy két fél közötti kereskedelem zökkenőmentesen, magas szintű biztonság mellett folyjon. A dokumentum értelmében ugyanakkor eltörlik az előzetes vámáru-nyilatkozattal kapcsolatos követelményt, amennyiben az EU és Andorra a saját területén a vonatkozó vívmányokban elrendelteknek megfelelően azonos biztonsági szintet garantál. Annak ellenére azonban, hogy igennel szavaztunk, úgy véljük, hogy a tőke mozgásának érdekeit nem szabad az emberek és a munkások jogai biztosításának kárára előmozdítani.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jegyzőkönyv célja az EU és az Andorrai Hercegség közötti, a biztonsági vámintézkedésekre vonatkozó hatályos megállapodás kiterjesztése. Az EU és Andorra közötti megállapodás 1990 óta van érvényben. Azonban a döntés megszületett arról, hogy a biztonsági vámintézkedésekre vonatkozó megállapodást a mezőgazdasági termékekre is kiterjesszék. A megállapodás célja annak garantálása, hogy a két fél közötti kereskedelem zökkenőmentesen, magas szintű biztonság mellett folyjon. A dokumentum értelmében ugyanakkor eltörlik az előzetes vámáru-nyilatkozattal kapcsolatos követelményt, amennyiben az EU és Andorra a saját területén a vonatkozó vívmányokban elrendelteknek megfelelően azonos biztonsági szintet garantál. A megállapodás felülvizsgálatakor szeretnénk ismételten hangsúlyozni, hogy a tőke mozgásának érdekeit nem szabad az emberek és a munkások jogai biztosításának kárára előmozdítani. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A Tanács által az Európai Parlamenthez az egyetértési eljárás keretében benyújtott határozat az a jogalkotási eszköz, amelynek révén megköthető az Európai Unió és az Andorrai Hercegség közötti megállapodás hatályának a biztonsági vámintézkedésekre történő kiterjesztésére irányuló jegyzőkönyv. A megállapodás képezte a két fél közötti vámunió alapját. A Közösségi Vámkódex elvileg valamennyi nem tagországgal folytatott kereskedelemre alkalmazandó, és lehetővé teszi eltérő szabályok alkalmazását olyan esetekben, ha nemzetközi megállapodások különös biztonsági intézkedéseket határoznak meg. A jegyzőkönyvnek garantálnia kell, hogy a két fél közötti kereskedelem zökkenőmentesen és magas szintű vámbiztonság mellett zajlik, és magában kell foglalnia olyan szabályokat, amelyek biztosítják, hogy a megállapodás továbbra is összhangban áll az uniós vívmányokkal. Úgy vélem tehát, hogy a Parlament akkor dönt helyesen, ha elfogadja ezt a megállapodást. Ugyanakkor azonban az EU és Andorra kapcsolatai – annak ellenére, hogy javultak – továbbra is töredezettek, mivel a belső piacot szabályozó vívmányok fontos részei nem kerültek be az andorrai joganyagba, és így nem alkalmazhatók. Ezért a közeljövőben elemzésnek kell készülnie Andorra belső piacba való fokozatos integrációjának lehetőségeiről és módozatairól. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Örömmel fogadom ezt a dokumentumot, mivel a javaslat összefüggésben áll a Közösségi Vámkódex és annak végrehajtási rendelkezései módosításaival, amelyek tárgya a nem uniós tagállamokba exportált, illetve onnan importált árukra vonatkozó biztonsági vámintézkedések. A módosítások leglényegesebb rendelkezése az, hogy a kereskedőknek bizonyos adatokat meg kell adniuk az áruk behozatalát és kivitelét megelőzően. Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Úgy véljük, hogy az Európai Unió és az Andorrai Hercegség között megkötött jegyzőkönyv, amely a biztonsági vámintézkedésekre történő kiterjesztésre vonatkozik, garantálja, hogy a két fél közötti kereskedelem zökkenőmentesen, magas szintű biztonság mellett fejlődjék, és olyan szabályokat foglal magában, amelyek biztosítják a megállapodás és az uniós vívmányok összhangját. Arra szavaztunk tehát, hogy a Parlament hagyja jóvá a javaslatot. Azt azonban fenntartjuk, hogy a Bizottságnak tájékoztatnia kell a Parlamentet a vegyes bizottság üléseinek és munkájának következtetéseiről és a rendszeres értékelések eredményeiről, valamint kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a Parlament elé terjeszti a megállapodás végrehajtási felülvizsgálatát. Tekintettel arra, hogy az EU és az Andorrai Hercegség kapcsolatai kiterjedtek, de ugyanakkor töredezettek, javasoljuk, hogy a lehető leghamarabb készüljön elemzés Andorra belső piacba való fokozatos integrációjának lehetőségeiről és módozatairól. Ez annak

107

108

HU


garantálására szükséges, hogy a kereskedelem a két fél között zökkenőmentesen, magas szintű biztonság fenntartása mellett folyjon. Végül, tervezzük az előzetes vámáru-nyilatkozattal kapcsolatos követelmény eltörlését, amennyiben az EU és Andorra a saját területén a vonatkozó vívmányokban elrendelteknek megfelelően azonos biztonsági szintet garantál. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Közismert, hogy a jegyzőkönyv célja annak biztosítása, hogy a két fél közötti kereskedelem zökkenőmentesen, magas szintű biztonság mellett fejlődjék, és hogy szabályokat foglal magában a megállapodás és az uniós vívmányok összhangja érdekében. Igen fontos kezdeményezésről van tehát szó. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Az EU és az Andorrai Hercegség közötti kapcsolatokat a jövőben is hatékonyan és következetesen kell bővíteni. Ehhez meg kell teremtenünk a szükséges feltételeket. Mindenekelőtt – az EU és Andorra közötti kereskedelem előmozdítása érdekében – fontos, hogy a biztonsági vámintézkedések megfelelő módon kerüljenek alkalmazásra az áruknak a vámterületre történő beléptetése, illetőleg onnan való kiléptetése előtt teendő vámáru-nyilatkozatok, a felhatalmazott gazdasági szereplők, valamint a biztonsági vámellenőrzések és a kockázatkezelés vonatkozásában. Emellett szükséges a belső piac EU-n kívüli további, a közös szabályozói normákra alapuló kiterjesztésének előmozdítása. Ez az uniós és az andorrai polgárok és vállalkozások javát egyaránt szolgálná. Meg kell jegyezni, hogy a jegyzőkönyv egyedi rendszert hoz létre az EU és Andorra között a kereskedelem zökkenőmentességének biztosítása és a magas szintű biztonság fenntartása érdekében. Örömmel fogadom továbbá azt a javaslatot, hogy a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell egy rendelkezést, miszerint a kereskedőknek az áruk behozatalát és kivitelét megelőzően a biztonsági vámintézkedések megfelelő alkalmazása érdekében bizonyos adatokat meg kell adniuk. Úgy gondolom, hogy célszerű az előzetes vámáru-nyilatkozattal kapcsolatos követelmény eltörlése, amennyiben az EU és Andorra a saját területén a vonatkozó vívmányokban elrendelteknek megfelelően azonos biztonsági szintet garantál. Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban. – A mindkét oldalról biztonságos külső határok érdekében fenn kell tartanunk uniónk szuverenitását és fejlesztenünk kell a kölcsönös együttműködést. Az EU és Andorra – a két nagy uniós ország, Franciaország és Spanyolország között található hercegség – közötti határ célszerűbb ellenőrzése eredményesebb és szorosabb kapcsolatot biztosít majd a jövőben. A jegyzőkönyv mellett szavaztam, mivel előmozdítja az EU és Andorra közötti hatékonyabb információcserét a biztonsággal kapcsolatos kockázatkezelés területén, az uniós biztonsági vámintézkedések szabványosítását, valamint elősegíti az áruk Andorra és az EU tagállamai közötti biztonságos mozgását. Az Andorra és az EU közötti, biztonságosabb és szabványosított környezetben folyó kétoldalú kereskedelem elősegítése egész Európa javára lesz majd. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Moreira úr biztonsági vámintézkedésekről szóló jelentése mellett szavaztam, mivel úgy vélem: fontos, hogy jól meghatározott kereskedelmi szabályokat alakítsunk ki egy olyan ország vonatkozásában, amely nem az EU része, hanem egy enklávé abban, és – mint ilyen – elhelyezkedését tekintve a kereskedelmi integráció szempontjából tökéletes pozícióban van. A jegyzőkönyv célja éppen az, hogy megerősítse a nem tagállamokba exportált, illetve onnan importált árukra vonatkozó biztonsági vámintézkedéseket. A határellenőrzés garantálja, hogy a kereskedelmi szereplők részletes információt adjanak a kereskedelmi műveletek során, és ugyanakkor garantálja a kereskedelmi forgalom sebessége és biztonságossága közötti megfelelő egyensúlyt.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Andorrai Hercegség között levélváltás formájában létrejött megállapodás hatályát a biztonsági vámintézkedésekre kiterjesztő jegyzőkönyv aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra. A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság egyaránt javasolja e jegyzőkönyv megkötését. E jegyzőkönyv megkötése egy újabb nagy előrelépés az Andorrai Hercegség és az EU közötti szorosabb együttműködés felé. Mindkét fél számára fontos annak biztosítása, hogy a megállapodás a továbbiakban is nyomon követi az uniós vívmányok fejlődését e téren. A megállapodás megfogalmazta ezt az aggályt. Az előadó említette, és én is szeretném hangsúlyozni: a Bizottságnak és az Andorrai Hercegségnek további tárgyalásokat kell folytatnia és figyelembe kell venniük a Korszerűsített Vámkódex jelenleg zajló és az EU-ban legkésőbb két éven belül lezárandó végrehajtását, valamint ha szükséges, hozzá kell igazítaniuk a kétoldalú megállapodásokat. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió és az Andorrai Hercegség közötti, a megállapodás biztonsági vámintézkedésekre történő kiterjesztéséről szóló jegyzőkönyv lezárásával kapcsolatban – amely ezidáig az Európai Gazdasági Közösség és az Andorrai Hercegség között levélváltás formájában létrejött megállapodás volt, és amelyet 1990. június 28-án kötöttek meg – a következőket szeretném elmondani. A megállapodás képezte a két fél közötti vámunió alapját. E biztonsági vámintézkedéseket érintő megállapodást új IIA. címként illesztik majd be az 1990. évi megállapodásba, és a vámuniótól eltérően a mezőgazdasági termékekre is alkalmazandó lesz. A Közösségi Vámkódex elvileg valamennyi nem tagországgal folytatott kereskedelemre alkalmazandó. Azonban lehetővé teszi eltérő szabályok alkalmazását olyan esetekben, ha nemzetközi megállapodások különös biztonsági intézkedéseket határoznak meg. A javaslat, tekintetbe véve a megfelelő uniós vámjogi vívmányokban bekövetkezett változásokat, egyedi rendszert hoz létre az EU és Andorra között az áruforgalom zökkenőmentességének biztosítása, egyúttal pedig a magas szintű biztonság fenntartása érdekében. Ezen okok miatt, valamint az EU és az Andorrai Hercegség közötti kereskedelem megerősítése céljából szavazok az új biztonsági vámintézkedések mellett. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Igennel szavaztam. A Tanács által az Európai Parlamenthez az egyetértési eljárás keretében benyújtott határozat az a jogalkotási eszköz, amelynek révén megköthető az Európai Gazdasági Közösség és az Andorrai Hercegség között levélváltás formájában létrejött 1990. június 28-i megállapodás hatályának a biztonsági vámintézkedésekre történő kiterjesztésére irányuló, az Európai Unió és az Andorrai Hercegség között létrejövő jegyzőkönyv. A megállapodás képezte a két fél közötti vámunió alapját. E biztonsági vámintézkedéseket érintő megállapodást új IIA. címként illesztik majd be az 1990. évi megállapodásba, és a vámuniótól eltérően a mezőgazdasági termékekre is alkalmazandó lesz (a jegyzőkönyv 12b. cikkének (2) bekezdése). Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Az Andorrai Hercegség és az Európai Unió között 1990 óta vámunió van, melynek alapja egy levélváltás formájában létrejött megállapodás. A jelenlegi módosítás azt javasolja, hogy a biztonsági vámelőírásokat végrehajtó intézkedéseket a vegyes bizottság határozza meg. Előzetes nyilatkozatra a továbbiakban nem lesz szükség, amennyiben az EU és Andorra saját szuverén területén garantálja az adott biztonsági szintet. A belső piaci szabványok kiterjesztése az uniós és az andorrai polgároknak és vállalkozásoknak egyaránt javát szolgálja majd.

109

110

HU


Ajánlás: Silvia-Adriana Ţicău (A7-0298/2010) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A javaslat mellett szavazok, vagyis amellett, hogy a Parlament jóváhagyja a megállapodás megkötését. Az európai és kanadai cégek évente több millió eurót takaríthatnak meg a rövidebb, egyszerűbb, és ezért kevésbé költséges termékengedélyezési eljárásoknak és a tanúsítási ténymegállapítások kölcsönös elfogadásának köszönhetően. Emellett a megállapodás összességében előnyös az EU számára, hiszen általa valamennyi tagállam vonatkozásában megvalósul a tanúsítási ténymegállapítások kölcsönös elfogadása a légi alkalmasság valamennyi területén. A megállapodásnak köszönhetően nem csak versenyképesebbek lesznek a kanadai és az európai piacok, hanem biztonságosabbak is az utasok és a teherszállító repülőgépek számára, mivel a megállapodás előmozdítja az együttműködést minden, a tanúsítással, ellenőrzéssel és végrehajtással kapcsolatos kérdésben. Adam Bielan (ECR), írásban. – (PL) Kanada a világ egyik vezető repülőgép- és repülésiberendezés-gyártója. Jelenleg csupán hat tagállam rendelkezik kétoldalú szerződéssel a légi közlekedési szolgáltatások tanúsítása terén. A polgári légi közlekedés biztonságáról szóló javasolt megállapodás – ahogy az Egyesült Államokkal kötött megállapodás is – jelentős mértékben javítja majd az Unió és Kanada közötti együttműködést, és az Európai Unió minden tagállamában szabályozza majd e területet. A megállapodás lehetővé teszi a tanúsítási rendszer harmonizációját. Alapja az egymás rendszerébe vetett kölcsönös bizalom és a szabályozási különbségek összevetése, és így lehetővé teszi azt, hogy a tesztek és az ellenőrzések felesleges megkettőzése a minimumra legyen szorítva. Ugyanakkor elindítja a közös vizsgálatok és ellenőrzések, valamint a biztonsági adatok megosztásának folyamatát. A tanúsítási ténymegállapítások kölcsönös elfogadása az európai és kanadai légiközlekedési vállalatok munkája során jelentős megtakarításokat tesz majd lehetővé. A megállapodás egyfelől fokozza a légiközlekedési piacok versenyképességét, másfelől pedig – annak köszönhetően, hogy összefogja a szabályozó hatóságokat – pozitív hatással lesz a biztonságra is. A fentieket figyelembe véve arra szavaztam a megállapodás megkötésére. Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) Igennel szavaztam, mivel a megállapodás hasznára lesz majd az európai és kanadai vállalatoknak, légitársaságoknak és utasoknak. A termékengedélyezési eljárásoknak és a rövidebb, egyszerűbb és olcsóbb tanúsítási ténymegállapítások kölcsönös elfogadásának köszönhetően több millió eurót takaríthatnak meg. A dokumentum lehetővé teszi, hogy a felek használják és elismerjék egymás javító- és karbantartó-létesítményeit. Mindenekelőtt pedig biztonságosabbá és versenyképesebbé teszi a piacot. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Ţicău asszony jelentése mellett szavaztam, mivel Kanadát az ilyen típusú megállapodások esetében kiemelt partnernek kell tekintetni, hiszen Európában és Kanadában egyaránt a világ élvonalába tartozó repülőgépgyártók működnek. A megállapodás lehetővé teszi, hogy az eljárások felesleges megkettőzését a minimumra szorítsák és hogy a kölcsönös tanúsítványok elfogadásra kerüljenek; ennek következtében jelentős pénzügyi megtakarítások érhetők el és a bürokratikus eljárások nagymértékben egyszerűsödnek. Ez igen pozitív hatással lesz majd vállalkozásainkra. Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy az EU és Kanada közötti, a polgári légi közlekedés biztonságáról szóló kétoldalú megállapodás előmozdítja majd a két fél közötti kereskedelmet, és ezzel az európai polgárok javát szolgálja majd – és éppen ez a célja. A megállapodás célja, hogy az értékelések, a tesztek és az ellenőrzések felesleges megkettőzését elkerülje, valamint hogy lehetővé tegye

23-06-2011

23-06-2011

HU


azt, hogy mind az EU, mind Kanada támaszkodhasson a másik fél repüléstechnikai termékekre vonatkozó tanúsítási rendszerére. A két követelményrendszer és az eltérő szabályozási eljárások fokozatos közelítésének köszönhetően az importáló hatóság saját tanúsítványt bocsáthat ki a repüléstechnikai termék, alkatrész vagy berendezés vonatkozásában anélkül, hogy meg kellene ismételnie az exportáló hatóság által végrehajtott értékelést. Az európai és kanadai cégek évente több millió eurót takaríthatnak meg a rövidebb, egyszerűbb és ezért kevésbé költséges termékengedélyezési eljárásoknak köszönhetően. Ebből a légitársaságok is profitálnak majd, valamint a kanadai és európai légiközlekedési piac még biztonságosabb lesz. Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) A tanúsítási ténymegállapítások kölcsönös elfogadása lehetővé teszi a rövidebb, egyszerűbb és ezért kevésbé költséges termékengedélyezési eljárásokat, és hatalmas gazdasági előnyt jelent az európai és kanadai cégek számára egyaránt. A megállapodás mellett szavazok, mivel úgy vélem, hogy – amellett, hogy gazdasági előnyökkel jár – valamennyi tagállam vonatkozásában megvalósul a tanúsítási ténymegállapítások kölcsönös elfogadása a légi alkalmasság valamennyi területén. A dokumentum tehát a hatályban lévő rendszerekbe vetett kölcsönös bizalomra alapul – függetlenül attól, hogy e rendszerek az EU-ban vagy Kanadában vannak hatályban –, és kötelezettségeket és együttműködési módszereket ír elő meg annak érdekében, hogy az importáló hatóság saját tanúsítványt bocsáthasson ki a repüléstechnikai termék, alkatrész vagy berendezés vonatkozásában anélkül, hogy meg kellene ismételnie az exportáló hatóság által végrehajtott értékelést. A megállapodás a légitársaságoknak is javára válik majd, mivel lehetővé teszi, hogy felek használhassák egymás jóváhagyott javító- és karbantartó-létesítményeit. A dokumentum tehát hatalmas előrelépést jelent a versenyképesebb, de ugyanakkor biztonságosabb piacok felé, mivel a tanúsítás, az ellenőrzés és a végrehajtás területén megvalósuló intenzívebb közelítés és együttműködés lehetővé teszi majd a felek számára, hogy az utasok és a teherszállító repülőgépek számára magasabb szintű biztonságot garantáljanak. Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) Ţicău asszony jelentése mellett szavaztam, amelyben az Európai Parlament jóváhagyja az Európai Közösség és Kanada közötti, a polgári légi közlekedés biztonságáról szóló megállapodást. A megállapodásnak köszönhetően megvalósul a repüléstechnikai termékek, alkatrészek vagy berendezések légi alkalmasságára és karbantartására vonatkozó tanúsítási rendszerek kölcsönös elismerése. Így azoknak a cégeknek, amelyek termékeit egyik országban elismerték, nem kell ismét keresztülmenniük ugyanezen tanúsítási folyamaton egy másik országban. Ez az egyszerűsítés jó hír egy olyan piac számára, ahol a két régió közötti kereskedelem közel 50 milliárd euró értékben folyik. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Igennel szavaztam a javaslatra, mivel helyeslem egy olyan megállapodás megkötését, amely egyfelől hasznos az európai és kanadai cégek és légitársaságok számára – a rövidebb és egyszerűbb tanúsítási eljárásoknak köszönhetően megtakarított több millió euró miatt –, másfelől pedig magasabb fokú biztonságot garantál az utasok számára. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Közösség és Kanada közötti, a polgári légi közlekedés biztonságáról létrejött megállapodás (a továbbiakban: „a megállapodás”) fő

111

112

HU


célja, hogy garantálja a légi közlekedés biztonságát, és a piaci szereplők számára harmonizált szabályokat biztosítson. A megállapodás éppen annyira jelentős, mint a két terület légiközlekedési ágazata; így a közös szabályok elfogadásának köszönhetően elkerülhető lesz az értékelések, a tesztek, az ellenőrzések és a többi hasonló folyamat felesleges megkettőzése. Meg kell jegyezni azt is, hogy a kölcsönös elfogadásra és a közös vizsgálatokra és ellenőrzésekre, valamint a biztonsági adatok megosztására vonatkozó szabályok nagyobb hatékonyságot biztosítanak valamennyi érdekelt számára. Végül, de nem utolsósorban a megállapodás jelentős mértékű megtakarítást tesz lehetővé a légiközlekedési ágazatban, és ugyanakkor növeli a légitársaságok hatékonyságát is, mivel most már használhatják majd a megállapodást aláíró felek által jóváhagyott javító- és karbantartó-létesítményeket. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió és Kanada között régóta állnak fenn gazdasági és politikai kapcsolatok; e kapcsolatoknak köszönhetően e területeken kétoldalú megállapodások születtek. 2009. május 6-án az EU – akkor az Európai Közösség – és Kanada megállapodást kötött a polgári légi közlekedés biztonságáról. A megállapodás hasonló volt az Egyesült Államokkal kötötthöz: célja az volt, hogy erősítse a két fél közötti együttműködést, valamint hogy elkerülje az ellenőrzések és tesztek ellenőrzésének fölösleges megkettőzését. A javaslat mellett szavaztam, és örömmel veszem tudomásul a két fél közötti kapcsolatok megerősítését. A megállapodás a kanadai és az európai piacokat egyaránt biztonságosabbá és versenyképesebbé teszi majd, mivel fontos előrelépést jelent a polgári légi közlekedés biztonságának megalapozása szempontjából. A légitársaságok is profitálnak belőle, mivel használhatják majd egymás jóváhagyott javító- és karbantartó-létesítményeit. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentésben tárgyalt megállapodás a polgári légi közlekedés bizonyos biztonsági kérdéseivel foglalkozik, és a tagállamok és Kanada közötti kétoldalú, terméktanúsítást tartalmazó, jelenleg hatályos hat megállapodást váltja fel. Ahogy az előadó egyértelműen kijelenti, e két ország közötti nyílt légtér létrehozásának szándéka – amelyet komoly aggályokkal fogadtak – nem tartozik jelen megállapodás körébe, hanem egy különálló ajánlás tárgyalja majd. A megállapodás legfőbb célja, hogy az értékelések, a tesztek és az ellenőrzések felesleges megkettőzését elkerülje – kivéve, ha a megkettőzés jelentős szabályozási eltérések miatt történik –, valamint hogy lehetővé tegye, hogy mind az EU, mind Kanada támaszkodhasson a másik fél tanúsítási rendszerére. Mindez többek között a két fél követelményrendszereinek és szabályozási eljárásainak fokozatos közelítése révén valósul meg. A megállapodásnak köszönhetően az európai és kanadai légitársaságok megtakarításokat tudnak eszközölni a rövidebb, egyszerűbb és ezért kevésbé költséges termékengedélyezési eljárásoknak és a tanúsítási ténymegállapítások kölcsönös elfogadásának köszönhetően. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A megállapodás a polgári légi közlekedés bizonyos biztonsági kérdéseire vonatkozik, de nem foglalkozik a két ország közötti nyílt légtér létrehozásával, amelyet – az előadó szerint – egy különálló ajánlásban kell majd tárgyalni. A megállapodás legfőbb célja, hogy az értékelések, a tesztek és az ellenőrzések felesleges megkettőzését elkerülje – kivéve, ha a megkettőzés jelentős szabályozási eltérések miatt történik –, valamint hogy lehetővé tegye, hogy mind az EU, mind Kanada támaszkodhasson a másik fél tanúsítási rendszerére.

23-06-2011

23-06-2011

HU


A megállapodásnak köszönhetően az európai és kanadai légitársaságok megtakarításokat tudnak eszközölni a rövidebb, egyszerűbb és ezért kevésbé költséges termékengedélyezési eljárásoknak és a tanúsítási ténymegállapítások kölcsönös elfogadásának köszönhetően. Az előadó szerint a megállapodás pozitív hatással lehet a biztonságra is, mivel a szabályozók és a végrehajtó hatóságok a tanúsítás, az ellenőrzés és a végrehajtás minden részterületén megvalósuló fokozottabb együttműködés felé mozdulnak el, annak érdekében, hogy az utasok és a teherszállító repülőgépek számára a lehető legmagasabb szintű biztonságot garantálják. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Ez az ajánlás az Európai Közösség által 2009 májusában aláírt biztonsági megállapodással foglalkozik. A polgári légi közlekedés biztonságáról szóló megállapodás – amely légi közlekedésre vonatkozó megállapodás kiegészítése – megkötésével kapcsolatban elmondható, hogy Kanadát helyesen tekintették prioritást élvező partnernek, mivel mind Európában, mind Kanadában találhatók olyan, repülőgépeket, hajtóműveket és a repülőelektronikát előállító gyártók, amelyek a világ élvonalába tartoznak. Csakúgy, mint az Egyesült Államokkal kötött, a légi közlekedés biztonságáról szóló hasonló megállapodás esetében, a legfontosabb célkitűzés itt is az értékelések, a tesztek és az ellenőrzések felesleges megkettőzésének elkerülése volt, valamint annak lehetővé tétele, hogy az EU és Kanada egyaránt támaszkodhasson a másik fél tanúsítási rendszerére. A megállapodás általában véve követi a tagállamok és Kanada között a repülésbiztonság területén létrejött kétoldalú megállapodások szerkezetét. Kötelezettségeket és együttműködési módszereket határoz meg, amelyek alapja a másik fél rendszerébe vetett kölcsönös bizalom, valamint a szabályozási különbségek összevetése. Az európai és kanadai cégek évente több millió eurót takaríthatnak meg a rövidebb, egyszerűbb és kevésbé költséges termékengedélyezési eljárásoknak és a tanúsítási ténymegállapítások kölcsönös elismerésének köszönhetően. Pozitív hatással lesz továbbá a légitársaságokra, mivel komoly előrelépést jelent a polgári légi közlekedés biztonságára vonatkozó nemzetközi szabványok kialakítása terén. Úgy gondolom tehát, hogy a Parlament helyesen dönt, ha elfogadja a megállapodás megkötését, mivel ennek eredményeként a kanadai és európai piacok versenyképesebbek és ugyanakkor biztonságosabbak is lesznek. Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Jelen javaslat a polgári légi közlekedés biztonságáról szóló, 2009. május 6-án aláírt megállapodást tárgyalja. Tekintettel a megállapodásra jellemző együttműködő szellemre, megerősítem, hogy támogatom a javaslatot. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Örömmel fogadtam ezt a dokumentumot, mivel a tárgyalási iránymutatásokban meghatározott legfontosabb célkitűzések között szerepel az értékelések, a tesztek és az ellenőrzések felesleges megkettőzésének elkerülése (a jelentős szabályozási különbségektől eltekintve), valamint annak lehetővé tétele, hogy mind az EU, mind Kanada támaszkodhasson a másik fél tanúsítási rendszerére. Ez a következők révén valósul meg: a két követelményrendszer és az eltérő szabályozási eljárások fokozatos közelítése; a felek rendszeres konzultációja a megállapodás végrehajtásában részt vevő szabályozó szervek folyamatosan fenntartott képességének és alkalmasságának ellenőrzése céljából; vegyes bizottság létrehozása, amely javaslatokat dolgoz ki a végrehajtás során felmerülő problémák megoldására. Annak érdekében, hogy a két fél egymás rendszerébe vetett bizalma megmaradjon, a megállapodás közös vizsgálatokat és ellenőrzéseket, a biztonsági adatok (a légi járművek ellenőrzésével és a balesetekkel kapcsolatos információk) megosztását, valamint fokozottabb szabályozási együttműködést és műszaki konzultációt ír elő az olyan ügyek megoldásában, amelyek később esetleg vita tárgyát képezhetnék. Így

113

114

HU


lehetővé válik vegyes bizottság és albizottságok létrehozása a légi alkalmasság és karbantartás tanúsítása terén. A megállapodás továbbá szigorú védintézkedéseket is tartalmaz, amelyek végső esetben lehetőséget biztosítanak arra, hogy bármelyik fél visszautasítsa a másik fél illetékes hatóságainak megállapításait, illetve részben vagy egészben felmondja a megállapodást. Mindazonáltal a konzultációk, a bizottságok és albizottságok egész rendszerének az a célja, hogy a nézeteltérések még azelőtt tisztázódjanak, hogy erre sor kerülne. Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) A polgári légi közlekedés biztonságáról szóló 2009-es megállapodás volt az első lépés az EU és Kanada közötti teljesen nyílt légtér létrehozása felé. Annak érdekében, hogy a két fél egymás rendszerébe vetett bizalma megmaradjon, a megállapodás közös vizsgálatokat, a biztonsági adatok megosztását, valamint fokozottabb szabályozási együttműködést és műszaki konzultációt ír elő az olyan ügyek megoldásában, amelyek később esetleg vita tárgyát képezhetnék. Emellett a vegyes bizottság és albizottságok létrehozása lehetővé teszi majd az európai és kanadai vállalkozások számára, hogy a tanúsítási ténymegállapítások kölcsönös elfogadásának köszönhetően minden évben több millió eurót takarítsanak meg. Az importáló hatóságok saját tanúsítványt bocsáthatnak ki a repüléstechnikai termékek, alkatrészek vagy berendezések vonatkozásában anélkül, hogy meg kellene ismételniük az exportáló hatóság által végzett összes értékelését. A megállapodásból a légitársaságok is profitálnak, mivel a dokumentum lehetővé teszi, hogy egymás javító- és karbantartó-létesítményeit használják. A megállapodás nem csak versenyképesebbé teszi a kanadai és európai piacokat, hanem ugyanakkor megerősíti a globális biztonságot is. Végezetül szeretném hozzátenni, hogy ez a megállapodás fontos lépés, mivel a polgári légi közlekedés biztonságára vonatkozó nemzetközi szabványokat alakít ki, és mert kiindulópontként szolgál majd a repülőgépeket előállító más nagyobb gyártókkal a jövőben folytatandó tárgyalások során. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Ez a dokumentum a legambiciózusabb megállapodás az EU és egy jelentős globális partnere között. A megállapodás, amellett, hogy a kanadai és európai piacok versenyképességét fokozza, ugyanakkor biztonságosabbá is teszi azokat, mivel a szabályozók és a végrehajtó hatóságok egyre intenzívebben kooperálnak a tanúsítás, az ellenőrzés és a végrehajtás minden területén, annak érdekében, hogy az utasok és a teherszállító repülőgépek számára a legnagyobb biztonságot garantálják. A megállapodás fontos lépést jelent a polgári légi közlekedés biztonságának megalapozása szempontjából, és kiindulópontként szolgál majd a repülőgépeket és repülési berendezéseket előállító más nagyobb gyártókkal a jövőben folytatandó tárgyalások során. Támogatom a Silvia-Adriana Ţicău által benyújtott jelentést. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az EU és Kanada által megkötött, a polgári légi közlekedés biztonságáról szóló megállapodás – amely a Kanadával megkötött légi közlekedésre vonatkozó megállapodás kiegészítése – a műszaki korlátok felszámolását célozza. Célja elsősorban az értékelések, a tesztek és az ellenőrzések felesleges megkettőzésének lehető leghatékonyabb minimalizása, és az egységes tanúsítás bevezetése. A végrehajtás során felmerülő problémák lehetséges megoldásainak meghatározását egy, a jövőben felállítandó vegyes bizottság végzi majd. A légi alkalmasság és a karbantartás terén megvalósul majd az együttműködés és a tanúsítás kölcsönös elismerése. A jövőben korlátlan kölcsönös elismerés is lehetséges lesz. A gyakorlati problémákkal és vitákkal

23-06-2011

23-06-2011

HU


foglalkozó vegyes bizottság mellett a tervekben szerepelnek a közös vizsgálatok és ellenőrzések, valamint a biztonsági adatok megosztása. Üdvözlendő, hogy a szigorú védintézkedések szükség esetén lehetővé teszik majd, hogy az egyik fél visszautasítsa a másik fél illetékes hatóságainak megállapításait, vagy felmondja a megállapodást. A megállapodást támogatni kell, amennyiben a termékengedélyezési eljárások rövidebbek és egyszerűbbek lesznek, de ugyanakkor teljesen megfelelnek a biztonsági normáknak. Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Ez az ajánlás az (akkori) Európai Közösség által 2009. május 6-án aláírt, a polgári légiközlekedés biztonságára vonatkozó megállapodást tárgyalja. Ezidáig a terméktanúsítás vonatkozásában csupán hat tagállam kötött Kanadával kétoldalú megállapodást. Az EU és Kanada között megkötött, a polgári légi közlekedés biztonságára vonatkozó megállapodás hatálybalépésekor ezek fölöslegessé válnak. A szigorú védintézkedések lehetővé teszik majd, hogy – amennyiben ez célszerű – az egyik fél visszautasítsa a másik fél illetékes hatóságainak megállapításait, vagy felmondja a megállapodást. A megállapodás egészben és részben egyaránt felmondható lesz. A megállapodást támogatni kell, amennyiben a termékengedélyezési eljárások rövidebbek és egyszerűbbek lesznek, de ugyanakkor teljesen megfelelnek a biztonsági normáknak. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Kétségtelen, hogy az Európai Közösség és Kanada közötti, a polgári légi közlekedés biztonságáról szóló megállapodás mindkét fél javát szolgálja majd. Érdemes megjegyezni, hogy a légi közlekedés technológiai eszközeinek legjelentősebb gyártói az EU-ban és Kanadában működnek. Az adott szektorban mindkét fél esetében rendkívül nagymértékű kereskedelem és exporttevékenység folyik. Annak érdekében, hogy a légiközlekedés biztonsága terén hatékony együttműködés valósuljon meg, kulcsfontosságú annak garantálása, hogy a tanúsítási rendszerek mindkét fél követelményeinek megfeleljenek. Örömmel veszem tudomásul, hogy a tárgyalások folyamán megállapodás született az értékelések, a tesztek és az ellenőrzések felesleges megkettőzésének elkerüléséről. Úgy vélem, ajánlatos, hogy az importáló hatóság saját tanúsítványt bocsáthasson ki a repüléstechnikai termékről, azaz ne történjen meg az exportáló hatóság által elvégzett értékelés felesleges megismétlése. A légi alkalmasság, a karbantartás és a karbantartás tanúsítása terén a kölcsönös elfogadás azt mutatja, hogy a felek kölcsönösen bíznak a másik fél rendszereiben. A megállapodás előmozdítja majd az intenzívebb együttműködést mindkét fél szabályozó szervei között a tanúsítás, az ellenőrzés, a végrehajtás és a konzultáció terén. A közös vizsgálatok és ellenőrzések, valamint a biztonságai adatok megosztása garantálják az utasok és a teherszállító repülőgépek számára a legnagyobb biztonságot. Érdemes megjegyezni, hogy a megállapodás hatályba lépésével a termékengedélyezési eljárások rugalmasabbak, rövidebbek és olcsóbbak lesznek. Ez pedig csökkenteni fogja az ágazatban működő cégek költségeit. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Közösség és Kanada közötti, a polgári légi közlekedés biztonságáról szóló megállapodás megkötése mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy egyértelmű előnyt biztosít az Európai Unió számára, mivel kialakítja a minden tagállam légi közlekedése szempontjából releváns ágazatokban szolgáltatott dokumentumok kölcsönös elismerésének rendszerét. A megállapodás közös vizsgálatokat és ellenőrzéseket, a biztonsági adatok megosztását, fokozottabb együttműködést és intenzívebb műszaki konzultációt vetít előre. Ha a felek támaszkodhatnak egymás tanúsítási rendszereire, akkor a rendszer biztonságosabb lesz, a felek megtakarítják azt az időt, amelyet máskülönben az exportáló hatóság által elvégzett összes értékelés megismétlésére kellene vesztegetniük, és a légiközlekedési társaságok profitálnak annak köszönhetően, hogy

115

116

HU


használhatják egymás javító- és karbantartó-létesítményeit. Mindennek köszönhetően a légiközlekedési piacok versenyképesebbek és biztonságosabbak lesznek. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam az Európai Közösség és Kanada közötti, a polgári légi közlekedés biztonságáról szóló megállapodás aláírásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot tárgyaló jelentésre. Csakúgy, mint az Egyesült Államokkal létrejött, a légi közlekedés biztonságáról szóló hasonló megállapodás esetében, a tárgyalások során meghatározott legfontosabb célkitűzések között szerepel az értékelések, a tesztek és az ellenőrzések felesleges megkettőzésének elkerülése, valamint annak lehetővé tétele, hogy mind az EU, mind Kanada támaszkodhasson a másik fél tanúsítási rendszerére. Ez a következők révén valósul meg: a két követelményrendszer és a szabályozási eljárások fokozatos közelítése, valamint a felek rendszeres konzultációja a megállapodás végrehajtásában részt vevő szabályozó szervek folyamatosan fenntartott képességének és alkalmasságának ellenőrzése céljából. Ezek az intézkedések adott esetben azt eredményezhetik, hogy az európai és kanadai cégek a rövidebb, egyszerűbb és ezért kevésbé költséges termékengedélyezési eljárásoknak köszönhetően évente több millió eurót takarítanak meg. A tanúsítási ténymegállapítások kölcsönös elfogadása hatalmas előnyöket jelent az EU számára, tekintettel arra, hogy valamennyi tagállam vonatkozásában megvalósul a tanúsítási ténymegállapítások kölcsönös elfogadása a légi alkalmasság valamennyi területén. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A kulcsfontosságú célkitűzés ebben az esetben az, hogy az EU és Kanada támaszkodhasson a másik fél tanúsítási rendszerére. Ez a következők révén valósul meg: a két követelményrendszer és az eltérő szabályozási eljárások fokozatos közelítése; a felek rendszeres konzultációja a megállapodás végrehajtásában részt vevő szabályozó szervek folyamatosan fenntartott képességének és alkalmasságának ellenőrzése céljából; vegyes bizottság létrehozása, amely javaslatokat dolgoz ki a végrehajtás során felmerülő problémák megoldására. A megállapodás nagyjából követi a tagállamok és Kanada között a repülésbiztonság területén létrejött kétoldalú megállapodások szerkezetét. A megállapodás a másik fél rendszereibe vetett kölcsönös bizalmon és a szabályozási különbségek összehasonlításán alapul. Kötelezettségeket és együttműködési módszereket ír elő annak érdekében, hogy az importáló hatóság saját tanúsítványt bocsáthasson ki a repüléstechnikai termékek, alkatrészek vagy berendezések vonatkozásában anélkül, hogy meg kellene ismételnie az exportáló hatóság által végzett értékelést. A javaslat mellett szavazok, mégpedig annak érdekében, hogy a kanadai és az európai piacok versenyképesebbek és biztonságosabbak legyenek, valamint hogy a termékengedélyezési eljárások lerövidüljenek és egyszerűsödjenek. Zuzana Roithová (PPE), írásban. – (CS) Nincsenek komolyabb fenntartásaim az EU és Kanada közötti, a polgári légi közlekedés biztonságáról szóló megállapodással kapcsolatban. Mindazonáltal tartózkodtam a szavazástól. Ennek az az oka, hogy az EU, a Cseh Köztársaság és Kanada közötti viszony terén van egy meg nem oldott probléma, amely a cseh állampolgárokra vonatkozó egyoldalú vízumkötelezettség feloldásával kapcsolatos. Többször figyelmeztettem önöket, hogy a Cseh Köztársaság parlamentje ezen okok miatt meg fogja akadályozni vonatkozó légi közlekedési megállapodás ratifikálását. Szeretném felszólítani a Bizottságot arra, hogy végre foglalkozzon komolyan a problémával. Malmström biztos asszony bizonytalan hozzáállása az oka annak, hogy a helyzet két év óta megoldatlan, és hatására megromlottak a Cseh Köztársaság és Kanada kapcsolatai. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Igennel szavaztam. Ez az ajánlás az (akkori) Európai Közösség által 2009. május 6-án aláírt biztonsági megállapodással foglalkozik.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Az EU és Kanada által 2009. december 17–18-án aláírt, a légi közlekedésre vonatkozó megállapodásról – mely végül teljesen nyílt légteret hoz majd létre az EU és Kanada között – különálló ajánlás készül. Jelenleg csupán hat tagállam rendelkezik a terméktanúsítást tartalmazó kétoldalú megállapodással. Ezek az EU és Kanada közötti, a polgári légi közlekedés biztonságáról szóló megállapodás („megállapodás”) hatálybalépésekor hatályukat vesztik. Mivel a termékek kereskedelmét akadályozó műszaki korlátok felszámolása az Unió kizárólagos hatásköre, a megállapodást tanácsi határozat révén kell megkötni. A légi közlekedésről szóló megállapodással ellentétben itt nincs szükség sem átmeneti alkalmazásra, sem a tagállamok általi ratifikálásra. Helyes volt Kanadát prioritásként kezelni a légi közlekedésről szóló megállapodást kiegészítő, a légi közlekedés biztonságáról szóló megállapodás megkötése kapcsán, mivel mind Európában, mind Kanadában megtalálhatók azok a világ élvonalába tartozó gyártók, akik repülőgépeket, hajtóműveket és a repülőelektronikát állítanak elő. A polgári légi közlekedéshez kapcsolódó műszaki cikkek együttes exportja meghaladja az 50 milliárd eurót, míg Kanada és Európa teljes repülőgép-, űrhajó- és alkatrész-kereskedelme 2008-ban több mint 49 milliárd euróra rúgott. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A polgári légi közlekedés biztonságával foglalkozó megállapodás, amely az EU és Kanada között jött létre, összhangban áll a Parlament által 2011 márciusában elfogadott horizontális megállapodással. Kanada ezen a téren az EU tagállamai számára stratégiailag fontos ország, mivel mindkét fél világelső a repülőgép-, hajtómű- és repülőelektronika-gyártásban. Kanada jelenleg az EU 11. legfontosabb kereskedelmi partnere. A jelen megállapodás célkitűzései az áruk és szolgáltatások kereskedelmének műszaki korlátok felszámolása általi megkönnyítésére, valamint a légi alkalmassági értékelések, tesztek és ellenőrzések felesleges megkettőzésének kiküszöbölése a reciprocitás elvének alkalmazásával. A nyílt légtér létrehozása gazdasági haszonnal jár majd mindkét félre nézve. A nagyobb fokú egyszerűsödés és az adminisztrációs költségek csökkenése nagyobb gazdasági versenyképességet jelent az európai és kanadai cégek számára, és magasabb szintű biztonságot az utasok számára. A Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság póttagjaként a jelentés mellett szavaztam, de szeretném ismét hangsúlyozni, hogy a Parlamentnek fel kellene vállalnia a Lisszaboni Szerződésben foglalt új felelősségeit, és folyamatosan informálódnia kellene a nemzetközi megállapodások tárgyalási folyamatának minden szakaszáról. Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) A megállapodás célja az értékelések, a tesztek és az ellenőrzések felesleges megkettőzésének minimalizálása azzal, hogy mindkét fél számára lehetővé teszi a másik fél tanúsítási rendszerének használatát. A szerződő fél által működtetett rendszerbe vetett kölcsönös bizalom alapja a követelményrendszer és a szabályozási eljárások közelítése, a felek közötti rendszeres konzultáció, valamint egy vegyes bizottság felállítása. Mivel lehetővé teszi a gyorsabb és költséghatékonyabb eljárásokat, az ágazatban működő cégek évente több millió eurót tudnak majd megtakarítani, és növelni tudják versenyképességüket. A megállapodás hatására a piac versenyképesebb és biztonságosabb lesz, mivel a végrehajtó hatóságoknak szorosabban kell majd együttműködniük. Jelentés: Miroslav Mikolášik (A7-0111/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés megjegyzi, hogy a megfelelő pénzügyi fegyelem és a források elosztásának átláthatósága a kohéziós politika átfogó céljai megvalósításának legfontosabb előfeltételei, amelyek hozzájárulnak a stratégiai célkitűzések teljesítésével kapcsolatos elszámoltathatóság javításához. További erőfeszítéseket kell tenni a túlzott késedelmek elkerülése és a végrehajtási teljesítmény javítása érdekében.

117

118

HU


Hangsúlyoznám továbbá, hogy növelni kell a más szakpolitikai eszközökkel való szinergiákat. A kohéziós politikának továbbra is segítenie kell a legszegényebb régiók felzárkózását, és célkitűzéseit a jelenlegi és jövőbeni kihívásokhoz kell igazítania intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést biztosítva, összhangban az Európa 2020 stratégiával. Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) A kohéziós politikának ma minden eddiginél nagyobb lehetőségei vannak, és ezt nem szabad alábecsülni; képes fejleszteni az állandó földrajzi vagy természeti hátrányokkal sújtott régiókat. Szégyen lenne, ha szükségtelenül felhasználatlanul hagynánk vagy elpazarolnánk a rendelkezésre álló erőforrásokat, és ezért helyénvaló egy egyértelmű és mérhető célkitűzések és eredménymutatók megállapítása révén történő, eredményorientált megközelítés sürgős elfogadása. Az első lépés, amelynek minden közösségi erőforrásra vonatkoznia kellene, az eljárások egyszerűsítése és a finanszírozás elkülönítésének rugalmasabbá tétele a bürokratikus akadályok, a túlzott adminisztratív költségek és más olyan akadályok csökkentése által, amelyek gátolják a foglalkoztatással és a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos szakpolitikai célok elérését. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kohéziós politika egy hosszú távú mechanizmus; ezért a szilárd alapokra való építés, a pontos célok kitűzése, az egyértelmű hatáskörök megszabása az igazgatás minden szintjén mind olyan fejlődési tényezők, amelyek csak a programozási időszak második részében hoznak látható eredményeket. Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) A társadalmi, gazdasági és területi kohézió elérése az európai projekt egyik fontos célkitűzése. Ez olyan cél, amelyet az összes tagállam célul tűzött ki az európai integrációs folyamat részeként. Pontosan ezért gondolom úgy, hogy a kohéziós projektek finanszírozása folyamatának szigorú pénzügyi fegyelmen, a stratégiai területek végrehajtásán és végül, de nem utolsósorban a jó kormányzás elvén kell alapulnia. A cél az európai régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése. Ugyanakkor a politika végrehajtásának teljes folyamatát egyszerűsíteni kell ez a kívánt cél elérése érdekében. Fel kell használni a pénzeket, és úgy gondolom, hogy meg kell állítanunk, vagy le kell győznünk az ilyen típusú projektek útjában álló legnagyobb ellenséget: a túlzott európai bürokráciát. Nem szabad összetévesztenünk a bürokráciát az átláthatósággal, mivel nem minden papírdarabra leírt feljegyzés vagy egy aktában szereplő jóváhagyás járul hozzá a kohéziós projektek átláthatóbbá tételéhez. Az európai régiók közötti különbségek hosszú idő alatt alakultak ki. Támogatom a jelentés javaslatát, hogy annak érdekében, hogy csökkentsük ezeket az egyenlőtlenségeket és akadálymentesítsük az európai integrációs folyamatot minden tagállam részére, csökkentenünk kell a finanszírozás jóváhagyásához szükséges időtartamot és a bürokráciát, valamint az ezzel kapcsolatos összes szabályt és eljárást, amelyek szükségtelenül akadályozzák az Európai Unió kohéziós politikáját ahelyett, hogy segítenék azt. Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A kollégám, Mikolášik úr által készített végrehajtási jelentés kiválóan nyomon követi, hogy mit ért el a kohéziós politika a 2007-2013-as pénzügyi időszakban. Megmutatja, hogy ez a szakpolitika hasznos, hiszen tagadhatatlan az Európai Unión belüli gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzésének eléréséhez való hozzájárulása. Végezetül, szeretném hangsúlyozni, hogy tökéletes időpontban történik ennek a jelentésnek az elfogadása, mivel gazdagította a jövőbeni kohéziós politikáról (2014-2020) szóló vitát. Az Európai Bizottság hamarosan közzéteszi a politika korszerűsítésére, és így fejlesztésére irányuló javaslatait. Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) A „kohéziós” csomagról való szavazás egyértelműen közvetíti egy olyan kohéziós politika iránti igényünket, amely szolidaritást

23-06-2011

23-06-2011

HU


biztosít, hatékony és ambiciózus, mivel továbbra is ez az egyik legfontosabb európai politika. Valójában, amikor a globális válság tovább rontotta sok régió társadalmi-gazdasági helyzetét, és amikor már a jövőbeni kohéziós politikát vitatjuk, döntő fontosságú az Európai Parlament számára, hogy hangsúlyozza minden olyan kísérlettel való szembenállását, amely nemzeti szintűvé vagy ágazatspecifikusabbá akarja tenni a kohéziós politikát. Ebben a jelentésben, amelynek célja a programok végrehajtásának értékelése, az Európai Parlament elvégzett egy értékelést, és kiemelte a sikereket, nehézségeket és a lehetséges megoldásokat. Ez nagy segítség lesz az elkövetkezendő hónapokban, amikor az Európai Unió egy új kohéziós politikát fog bevezetni 2013-tól, amelynek orvosolnia kell a jelenlegi politika hiányosságait. Különösen fontos lesz az odaítélés folyamatának egyszerűsítése és felgyorsítása, különösen a kkv-k érdekében, valamint a finanszírozás ösztönzése a több forrásból történő finanszírozáson és a keresztfinanszírozáson keresztül. A jelentés mellett szavaztam tehát, ahogy a másik három jelentés esetében is, hogy újra kifejezzem ez az alapvető politika iránti elkötelezettségemet, valamint hogy felszólítsak bizonyos változtatásokra, amelyek szükségessé váltak az új kihívások kezelése érdekében. Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) A tagállamok a nemzeti jelentésekben ismertetett tények és adatok alapján bizonyítottan fejlődést értek el a kohéziós politika célkitűzéseinek teljesítésében az államok és a régiók szintjét jellemző sokszínűség ellenére. Emlékeztetnék továbbá arra, hogy a kohéziós politika egy hosszú távú mechanizmus, és az eredmények jelentős része csak a programozási időszak későbbi részében válik láthatóvá. Véleményem szerint a megfelelő pénzügyi fegyelem és mindenekelőtt a források elosztásának átláthatósága a kohéziós politika átfogó céljai megvalósításának legfontosabb előfeltételei. A 2014-2020-as időszakra szóló, jövőbeni kohéziós politika felépítésével kapcsolatos kérdések állnak majd a jövő évi politikai viták középpontjában. A jövőbeni programozási időszakkal kapcsolatos tárgyalások összefüggésében ezért úgy gondolom, hogy egy erős és jól finanszírozott uniós regionális politika elengedhetetlen feltétele a társadalmi, gazdasági és területi kohézió megvalósításának az EU-ban. Ezért a kohéziós politika számára előirányzott költségvetést a következő programozási időszakban semmiképpen sem szabad csökkenteni. Továbbá annak elkerülése érdekében, hogy a túlbonyolított szabályozások és eljárások következtében támogatások ne kerüljenek felhasználásra, létfontosságú a kohéziós politika irányításának és végrehajtásának egyszerűsítése. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Ez a 2007-2013 közötti időszak kohéziós politikai programjainak végrehajtásáról szóló 2010-es jelentésről szóló európai parlamenti állásfoglalásra irányuló indítvány politikai nézeteinknek ellentmondó pontokat tartalmaz, ezért nem tudjuk támogatni. Különösen a roma közösségnek nyújtott szolgáltatások fejlesztését és támogatását, amely közösség az állásfoglalásban mint „marginalizált” közösség szerepel. A Lega Nord mindig hangsúlyozta, hogy a roma kisebbséget nem lehet semmilyen társadalmi „marginalizáció” áldozatának tekinteni, amennyiben a kisebbség maga utasítja vissza a társadalmunkba való integrációt. Úgy érzem tehát, hogy ezt az állásfoglalást, amely a romákat a marginalizáció áldozatának tekinti, és privilegizált kezelésükre szólít fel ennek a vélt marginalizációnak az okán, nem lehet jóváhagyni. Ezért szavaztam ellene. Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a kohéziós politika továbbra is tanúbizonyságot tesz saját fontosságáról, mivel jelentős mértékben hozzájárul a társadalmi-gazdasági környezet javításához. A kohéziós politika célja továbbá az európai régiók fejlettségi szintjében tapasztalható különbségek csökkentése, a korszerűsítés megkönnyítése, a fenntartható fejlődés megvalósítása és az európai szolidaritás kimutatása. Ilyen formán alapvetően fontosnak bizonyult az európai integráció alakulása

119

120

HU


szempontjából, miközben szinergiákat hozott létre a különböző európai politikák között. Egyértelmű, hogy az európai régiók között továbbra is feltűnő gazdasági, társadalmi és környezeti különbségek vannak. Ezen eltérések némelyike a legutóbbi két bővítés eredménye, míg más különbségeket a globális pénzügyi és gazdasági válság közvetlen hatásai tettek még hangsúlyosabbá. A tagállamok pozitívan fogadták az új követelményeket, és az államok és régiók szintjét jellemző sokszínűség ellenére jól haladnak a kohéziós politika célkitűzéseinek teljesítésével, amint ezt a nemzeti jelentésekben ismertetett tények és adatok is bizonyítják. Figyelembe véve, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) a szegénység, a társadalmi kirekesztés, a munkanélküliség, a nemek közötti egyenlőtlenségek és a (fogyatékkal élőkkel, a migránsokkal, az idősekkel stb. szembeni) társadalmi megkülönböztetés elleni küzdelem egyik alapvető eszköze azáltal, hogy az embereket munkahelyhez juttatja, az Európai Parlament felhívja a Bizottságot, hogy növelje az ESZA potenciálját és pénzügyi önállóságát. Egyszerűsíteni kell továbbá a projektek menedzselését, harmonizálni és fejleszteni kell az eljárásokat és az ellenőrzéseket, és hatékonyabbá kell tenni a folyamatban lévő projektek nyomon követését. Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) A kohéziós politika az EU 2020 stratégia egyik célkitűzése, és ezért nagyobb figyelmet kell fordítani a a tevékenységek koordinálására az EU és a tagállamok között, amelyek ettől az ágazattól függenek. Ezért a dokumentum mellett szavaztam. A gazdasági válság, valamint a politika 2007-2013-as időszakra vonatkozó reformja következtében Európa tevékenysége lelassult. Ahhoz, hogy teljes mértékben kihasználjuk a kohéziós politika által nyújtott előnyöket, ahogy azt az előadó is egyértelműen megmutatta, nagyobb elkötelezettséget kell tanúsítanunk a nagyon fejlett uniós régiók és a kevésbé fejlettek közötti különbségek csökkentése iránt. Ennek a célnak az elérése véleményem szerint a kohéziós politika támogatásának növelésével és a projektek jóváhagyásának és a beruházási módoknak a nagyobb ellenőrzésével lehetséges. Philip Bradbourn (ECR), írásban. – A Pieper, Sanchez-Schmid, Stavrakakis, Vlasak és Mikolasik jelentésekkel kapcsolatban: a konzervatív EP-képviselők a kohéziós politika jövőbeni irányáról szóló jelentések elutasítása mellett döntött, a Vlasak-jelentés kivételével, amelynek kapcsán tartózkodtunk. Ennek számos alapvető oka van: úgy gondoljuk, hogy az összes tagállamok érintő fiskális konszolidáció mellett teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy az EU hatalmas kohéziós költségvetését ne érintsék ezek az erőfeszítések. Általánosságban, ezek a jelentések semmilyen értelmes módon nem adnak választ a kohéziós politika uniós kezelésével kapcsolatos konzervatív aggodalmakra. Visszautasítanak minden azt lehetővé tévő elképzelést, hogy a gazdagabb országok saját regionális fejlődésüket támogassák, és megakadályozzák egy kisebb, hatékonyabb és Európa legszegényebb régióira célzottabban irányuló kohéziós politika létrejöttét. Ehelyett olyan új bürokratikus eszközöket javasolnak, mint a makroregionális entitások, és a nemzetállamot ismét aláássa a regionalizmus irányába tett eltökélt elmozdulás. A megszorítások időszaka lehetőséget nyújt az EU számára, hogy kevesebbet költsön elavult és haszontalan prioritásokra. Ezek a jelentések teljesen rossz irányba haladnak. David Casa (PPE), írásban. – Döntő fontosságúak azok a dokumentációk, amelyek az uniós jogszabályoknak a tagállamokba való átültetésének hatékonyságát elemzik. Megismétlem az előadó következtetéseit, különösen azokat, amelyek a kkv-knak az európai gazdaságokban betöltött szerepét, valamint a finanszírozáshoz való hozzáférésük megkönnyítésének, és a kkv-knak az innováció megerősítésére és ezáltal a versenyképesség növelésére való nagyobb ösztönzésének szükségességét hangsúlyozzák. Többek között ezért döntöttem úgy, hogy a dokumentáció mellett szavazok.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) Az Európai Uniót érintő jelenlegi válság összefüggésében a nemrégiben bevezetett kohéziós politika az uniós gazdaság újraindításának egyik hatékony módja. A 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politikai programok végrehajtásáról szóló Mikolášik-jelentés, amelyet támogattam, e tekintetben hasznos hozzájárulás egy ilyen politika célkitűzéseinek újrameghatározásához. A támogatások egyszerűsített, megerősített és átlátható kifizetésére való felszólítással az Európa 2020 stratégia keretén belül ez a jelentés megpróbálja ösztönözni az európai kohéziós programokat az adminisztratív akadályok kezelése érdekében, mivel ez utóbbi az oka annak, hogy sok odaítélt támogatást jelenleg visszatartanak. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A 2007-2013 közötti kohéziós politikai programok végrehajtásáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy fontos a kohéziós politika hozzáillesztése az európai régiókat jelenleg érintő kihívásokhoz, valamint az intelligens, fenntartható és befogadó növekedés támogatása. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Továbbra is a kohéziós politika az EU-s politika egyik legfontosabb pillérje, mivel létfontosságú az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítése tekintetében. Ezért a kohéziós politikának továbbra is határozottan támogatnia kell minden európai régiót, hozzájárulva az intelligens, fenntartható és befogadó növekedéshez. Egy olyan időszakban, amikor Európa minden eddiginél nagyobb gazdasági, pénzügyi és társadalmi válságon megy keresztül, amely különösen a már eddig is gyengébb régiókat érinti, létfontosságú a jövő szempontjából, hogy a kohéziós politika továbbra is alapvető szerepet töltsön be a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődésben. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a dokumentum, amelynek előadója Mikolášik úr, a Bizottságnak a „Kohéziós politika: 2010. évi stratégiai jelentés a 2007-2013 közötti időszak programjainak végrehajtásáról” című közleményén alapul. Ez az első szigorú értékelése a Bizottság által elfogadott közel 450 működési programnak. Az EU kohéziós politikája a szolidaritás európai keretének része, amely 27 tagállamot és annak 271 régióját foglalja magában, és célja a meglévő gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetése az EU-ban. A jelentésnek még nagyobb a jelentősége az Európát érintő gazdasági és pénzügyi válságnak köszönhetően, tehát eszközként kell szolgálnia a kohéziós támogatás újrafelosztására és maximalizálására. Valójában a korlátolt fokú végrehajtás miatt olyan mechanizmusok létrehozására van szükség, amelyek lehetővé teszik a leghátrányosabb helyzetben lévő tagállamok számára, hogy felhasználják a számukra biztosított támogatást, vagy kockáztatják ezeknek a támogatásoknak az EU-hoz történő visszautalását, amely újraosztja azt a gazdagabb országoknak. Üdvözlöm ennek a jelentésnek az elfogadását, amelyre én is szavaztam, nem csak a javasolt megoldások miatt, hanem a jövőbeni kohéziós politika szerkezetére vonatkozó javaslatai miatt is. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés elismeri a kohéziós politikával kapcsolatos meglévő problémákat, kezdve a többéves pénzügyi keretről és a szakpolitikára vonatkozó jogalkotási csomagról folyó tárgyalások késedelmes lezárásával, amelyből adódóan késve fogadták el a nemzeti stratégiákat és az operatív programokat. Ezekhez a tényezőkhöz hozzájárul a 2007-2013 közötti időszakra biztosított támogatások elégtelen volta, különösen figyelembe véve az EU bővítését, és a jelenlegi időszakban a rendelkezésre álló erőforrások csupán 27,1%-os felhasználása, valamint a nemzeti társfinanszírozás és az adminisztratív akadályok fennállásának folytatódása. Ez a helyzet tisztán megmutatja a kohéziós politikának azokat a hibáit és gyengeségeit, amelyeket mindig is elítéltünk.

121

122

HU


Az olyan országok, mint Portugália, egyre messzebb sodródnak a megígért gazdasági és társadalmi fejlődéstől, ami közelebb hozná őket az uniós átlaghoz. A nemzeti társfinanszírozás továbbra is az alapokhoz való hozzáférés akadálya, különösen a gyengébb gazdaságokkal rendelkező országok esetében, amelyeknek azt kell látniuk, hogy sok millió eurót juttatnak vissza azokhoz az országokhoz, amelyek leginkább részesülnek a főbb uniós politikák, vagyis a gazdasági és monetáris unió és a belső piac előnyeiből. Ez nem csökkenti, hanem növeli az országok közötti eltéréseket. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés tudomásul veszi a kohéziós politikával kapcsolatos fennálló problémákat, a többéves pénzügyi keretről és a szakpolitikára vonatkozó jogalkotási csomagról folyó tárgyalások késedelmes lezárását, amelyből adódóan késve fogadták el a nemzeti stratégiákat és az operatív programokat, a 2007-2013 közötti időszakra biztosított támogatások elégtelen voltát, különösen figyelembe véve az EU bővítését, és a jelenlegi időszakban a rendelkezésre álló erőforrások csupán 27,1%-os felhasználását, valamint a nemzeti társfinanszírozás és az adminisztratív akadályok fennállásának folytatódását. Ez egyértelművé teszi a kohéziós politikának azokat a hibáit és gyengeségeit, amelyeket mindig is elítéltünk. Az olyan országok, mint Portugália, egyre messzebb sodródnak a megígért gazdasági és társadalmi fejlődéstől, ami közelebb hozná őket az uniós átlaghoz. Mindezt tovább hangsúlyozzák az EU kulcsfontosságú politikái, különösen a gazdasági és monetáris unió, a belső piaci verseny és a nemzetközi kereskedelem liberalizációja. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A végrehajtásról szóló jelentés az uniós rendeleteknek a nemzeti jogba való bevezetését és a tagállamokban történő végrehajtásukat elemzi. A kohéziós politika esetében a szabályozási keret közvetlenül alkalmazandó rendeletekből áll. A Bizottságnak a „Kohéziós politika: 2010. évi stratégiai jelentés a 2007-2013 közötti időszak programjainak végrehajtásáról” című jelentése ezért azt elemzi, hogy a tagállamok megfelelően alkalmazták-e a jogszabályokat, valamint hogy hogyan értelmezték és kezelték a tagállamok a Közösség stratégiai iránymutatásait a nemzeti stratégiai referenciakeretek és operatív programok bevezetésekor. A kohéziós politika továbbra is tanúbizonyságot tesz saját fontosságáról, mivel jelentős mértékben hozzájárul a társadalmi-gazdasági környezet javításához. A tagállamok jól haladnak célkitűzéseik elérésével, amint ezt a nemzeti jelentésekben ismertetett tények és adatok is bizonyítják. Ugyanakkor természetesen a kohéziós politika átfogó céljai megvalósításának legfontosabb előfeltételei a megfelelő pénzügyi fegyelem és a források elosztásának átláthatósága. Új eszközként a stratégiai jelentéstétel jelentősen hozzájárulhat a politikai célkitűzések teljesítésével kapcsolatos elszámoltathatóság javításához. Hasonlóképpen a kohéziós politika kezelésének és végrehajtásának egyszerűsítésére irányuló lépések is kívánatosak és indokoltak a politika célkitűzéseinek elérése és ezért az európai szolidaritás erősítése céljából. Adam Gierek (S&D), írásban. – (PL) A jelentés mellett szavaztam, mivel a Kohéziós Alap pénzeinek felhasználásával kapcsolatos problémák ellenére a jelenlegi kohéziós politikát továbbra is következetesen folytatni kell, figyelembe véve hosszú távú célkitűzéseit. A kohéziós az Unióban a gazdaságilag elmaradt régiók lehetőségeinek és növekedésének hatékony felhasználása a méretgazdaságosság által az egész Unióban. Ezért kell a kommunikációs infrastruktúrába való beruházásra összpontosítani, amely megkönnyíti az egységes piac működését, valamint az ökológiára. Az új pénzügyi keretben a támogatásokat nem szabad elaprózni ágazati projektekre.

23-06-2011

23-06-2011

HU


A tagállamokon belül is szükség van a kohézió fejlesztésére és az olyan éghajlatváltozással kapcsolatos infrastruktúra beruházásokra elkülönített pénzügyi erőforrások jobb felhasználására, mint például a hidrotechnikai építkezések. Nem megfelelően használták fel Lengyelországban például az olyan nyilvános hírközlési hálózatokra elkülönített kohéziós alapokat, mint a vasutak, a villamosok és az internet. Figyelmet kell fordítani az erőforrások hatékonyabb felhasználására az újrahasznosítás segítségével. A termo-modernizációra elkülönített uniós erőforrások százaléka is túl alacsony, különösen Közép- és Kelet-Európa országaiban. Az Unió érdeke, hogy eltűnjön a különbség a fontos központ és a fejlettség szempontjából elmaradt periféria között, hogy a peremterületek ne csak piaci outletek és a munkavállalók gyűjtőhelye legyen. Gunnar Hökmark (PPE), írásban. – (SV) A svéd konzervatívok nem osztoznak a jelentésben kifejezett lelkesedésben a strukturális alapoknak a kohéziós politikában való felhasználásával kapcsolatban. Kritikusan szemléljük a rendszer jelenlegi szerkezetét és hatáskörét, ennek ellenére fontos, hogy hogyan használjuk fel az alapokat. Ez a saját kezdeményezésű jelentés nem támogatja további erőforrások bevonását az alapba, és azt is kijelenti, hogy a kutatásnak és a fejlesztésnek prioritást kell élveznie az előirányzatokban. Ennek eredményeképp támogatjuk a jelentést. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözlöm ezt a dokumentumot, mivel sürgősen korrekciós intézkedéseket kell tenni az egyes prioritást élvező területeken mutatott gyenge teljesítmény kijavítása érdekében. A dokumentum javasolja a projektkiválasztás tekintetében jelentős késedelmeket produkáló területek végrehajtási problémáinak mélyreható elemzését. Ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy a késedelemmel érintett témákban fokozzák a projektkiválasztás javítására irányuló erőfeszítéseket, valamint hogy gyorsítsák fel minden kiválasztott projekt végrehajtását, a megállapított célkitűzések meghiúsulása kockázatának elkerülése érdekében. A jelentés hangsúlyozza, hogy kkv-k fontos innovatív szerepet játszanak a gazdaságban, és ezért fejleszteni kell ezt az ágazatot, többek között a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtásán keresztül, elő kell segíteni a kkv-k finanszírozáshoz és működési tőkéhez való hozzáférését, ösztönözni kell a kkv-kat innovációs projektekben való részvételre, és meg kell erősíteni versenyképességüket és foglalkoztatási lehetőségeiket. Úgy gondolom, hogy egyes területeken alapvető előfeltételek – így például az egyszerűbb nemzeti szintű alkalmazási eljárások, a világos nemzeti prioritások, az uniós jogszabályok időben történő átvétele, vagy a konszolidált intézményi és igazgatási kapacitás, a finaszírozástervezési eszközökre vonatkozó egyszerűbb szabályok – hiánya, valamint a túlzott mértékű tagállami bürokrácia hátráltatja a projektek hatékony kiválasztását és végrehajtását. A dokumentum ezért felszólítja a tagállamokat és a régiókat, hogy e kihívások leküzdésével, és mindenekelőtt az állami támogatással, a közbeszerzéssel és a környezetvédelmi szabályokkal összefüggő jogi keret kiigazításával segítsék elő a szakpolitikák végrehajtását, és hajtsanak végre intézményi reformokat. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A kohéziós politika mindig is kulcsfontosságú eleme volt az európai gazdasági fellendülési tervnek, bizonyítva a strukturális alapok szerepének fontosságát. A kisvállalkozásokat szem előtt tartva, mivel ezeket tekintik a fejlődés motorjának a térségben, kohéziós intézkedéseket mozdítanak elő a regionális munkaerőpiacok támogatása érdekében a nemi szegregáció és az egyenlőtlenségek mérséklése révén, valamint az intézmények közötti párbeszéd megkönnyítése és a jelentős társadalmilag marginalizált csoportokat befogadó hátrányos helyzetű mikrorégiók infrastruktúrájának és szolgáltatásainak fejlesztése érdekében. Ez csak néhány beavatkozás a sok közül, és igen speciálisak, valamint szükségesen a térségek egyensúlyának fenntartása

123

124

HU


érdekében. A jelentés támogatásával elismerem Mikolášik úr nagyszerű munkáját, és remélem, hogy a kohéziós politika a következő programozási időszakban is tovább fog haladni a térségek és az európai gazdaság növelése és fejlesztése útján. Bogusław Liberadzki (S&D), írásban. – (PL) A 2007-2013 közötti kohéziós politika végrehajtása több fontos okból is megérdemli a Parlament figyelmét, ezek a következők: a kohézió szisztematikus erősödése stratégiai fontosságú az Unió jövője szempontjából; a kohéziós alap lehetőséget nyújt az új tagállamok és a fejlődés tekintetében különösen nehéz helyzetben lévő régiók számára; az elmúlt években a Költségvetési Ellenőrző Bizottság fenntartását fejezte ki a politika végrehajtásával kapcsolatban a túl magas hibaráta miatt. A Mikolášik-jelentés megérdemli a támogatást. Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Ez a stratégiai jelentéstétel a kohéziós politika egy új része. Kellő időben nyújt bizonyítékot a végrehajtás terén az EU mind a 27 országában elért haladásról, és növeli az intézkedések átláthatóságát a közösségi prioritásokkal való integráció által. A tagállamok által elért haladás elfogadhatónak mondható, különösen mivel a világválság miatt a társadalmi-gazdasági helyzet jelentős mértékben romlott, és a 2007-2013-as időszakra vonatkozó politika reformja is szerepet játszott. Több területen még mindig egyértelmű szakadék van a különböző uniós régiók között. Az egyes országok és témák előrehaladásában is jelentős különbségek mutatkoznak: néhány stratégiai szempontból fontos területen jelentősen késlekedik a projektkiválasztás. A különös aggodalomra okot adó területek, amelyek esetében alaposan meg kell vizsgálni a késedelmek okát, a következőek: a vasúti ágazat, egyes energetikai és környezeti beruházások, a digitális gazdaság, a társadalmi integráció, az irányítás és kapacitásépítés. További erőfeszítéseket kell tenni tehát a túlzott késedelmek elkerülése, a végrehajtási teljesítmény javítása és a nagyobb pénzügyi fegyelem biztosítása érdekében. A kohéziós politika továbbra is tanúbizonyságot tesz saját fontosságáról, mivel jelentős mértékben hozzájárul a társadalmi-gazdasági környezet javításához. A kohéziós politika átfogó céljai megvalósításának legfontosabb előfeltételei a megfelelő pénzügyi fegyelem és a források elosztásának átláthatósága. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) A kohéziós politika társadalmi-gazdasági környezetünk fejlődésének biztosítéka, amely segít a régiók fejlettségi szintje közötti különbségek csökkentésében, és megkönnyíti a korszerűsítést és a fenntartható növekedést. Hatékony és eredményes eszköz a pénzügyi válság által előidézett társadalmi-gazdasági kihívások kezelésére. A kevésbé fejlett és a magasan fejlett uniós régiók közötti különbségek csökkentése érdekében a tagállamokat ösztönözni kell a strukturális és kohéziós alapok abszorpciós kapacitásának javítására. A tagállamoknak aktívabban részt kell venniük a kohéziós politika programjainak végrehajtásában. Ezeknek a céloknak az elérése érdekében fontos annak biztosítása, hogy a projekteket megfelelően válasszák ki és késedelem nélkül hajtsák végre. Következésképpen egy hatékony ellenőrzési és nyomon követési mechanizmusra, valamint a bürokrácia és az adminisztratív terhek csökkentésére van szükség. Fontos megjegyezni, hogy külön figyelmet kell fordítani és finanszírozást kell biztosítani a közlekedésre, amely létfontosságú tényező a területi, gazdasági és társadalmi kohézió elérésében. Sajnálom, hogy a vasúti ágazatban eszközölt beruházások a közúti közlekedési beruházások szintje alatt van. A vasúti ágazatban eszközölt beruházások késedelme jelentős kárt okoz a TEN-T hálózat bevezetése tekintetében. Meg kell jegyezni, hogy a strukturális alapok jelentős gazdasági ösztönzőként hatnak a kisvállalkozások

23-06-2011

23-06-2011

HU


számára. Létfontosságú az alapok által biztosított lehetőségek kiaknázása, hogy kedvező működési körülményeket alakítsunk ki a kkv-k számára, növelve a pénzügyi lehetőségeket és ösztönözve a különböző innovatív projektekben valórészvételt valamint a helyi és regionális szintű együttműködést. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A kohéziós politika a társadalmi-gazdasági fejlődés alapvető pillérje, és a tagállamok pozitívan fogadták az új követelményeket, gyorsan elfogadták az EU iránymutatásait, és jelentős fejlődést értek el a politikai kohéziós célkitűzéseinek elérésében. Ez tűnik ki a 2010-es jelentésről szóló jelentésből; ezért abban a reményben, hogy ezek az úton haladunk tovább, a kohéziós politika 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó programjainak végrehajtásáról szóló jelentés mellett szavazok. A jelentés továbbá javaslatokat és ajánlásokat fogalmaz meg az európai alapok odaítélésének és felhasználásának nagyobb átláthatósága és rugalmassága érdekében. Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) A kohéziós politika létfontosságú egy fejlett társadalmi-gazdasági környezet kialakítása tekintetében és a tagállamok közötti szolidaritás gyakorlati kifejeződése. Ugyanakkor a jelentés jogosan emeli ki a stratégiai és operatív programok késedelmes lezárását a nehéz tárgyalási folyamatok következtében; ugyanakkor szintén említést tesz – és ez fontos Görögország számára – arról, hogy az EU-nak megoldást kell találnia ezeknek a késedelmeknek a kezelésére, amikor ezek felmerülnek a társfinanszírozáshoz rendelkezésre álló állami források szűkössége miatt. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor minden alkalommal, hogy a kohéziós politika átfogó céljai megvalósításának legfontosabb előfeltételei a megfelelő pénzügyi fegyelem és a források elosztásának átláthatósága. Ezt az elért haladásról szóló jelentések rendszeres benyújtásával és a közigazgatás hatékonyságának fejlesztésével lehet elérni. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A kohéziós politika az uniós politika egyik alapvető pillérje és az egysebességes Európa létrehozásának egyik fő eszköze, mivel hozzájárul a társadalmi-gazdasági légkör javításához. A tagállamok az államok és régiók szintjét jellemző sokszínűség ellenére jól haladnak a kohéziós politika célkitűzéseinek teljesítésével, amint azt a nemzeti jelentések is bizonyítják. Ez a politika nem ígér azonnali eredményeket: ez egy hosszú távú mechanizmus. Valójában a 2007-2013 közötti programozási időszak eredményei csak 2015-ben válnak láthatóvá, azaz két évvel a második stratégiai jelentés után, mivel néhány országnak még két éve lesz az összes előirányzott forrás felhasználására. A jelentés mellett szavaztam, amely egyebek között felhívja a figyelmet arra, hogy egyes területeken a projektek hatékony kiválasztását és végrehajtását hátráltatják bizonyos tényezők, amelyekkel meg kell küzdenünk. Szeretném kiemelni a többéves pénzügyi keretről és a szakpolitikára vonatkozó jogalkotási csomagról folyó tárgyalások késedelmes lezárását, amelyből adódóan késve fogadták el a nemzeti stratégiákat és az operatív programokat és szűkösek a társfinanszírozáshoz rendelkezésre álló állami erőforrások a tagállamokban. Létfontosságú ezeknek a problémáknak a kezelése, hogy teljes mértékben teljesíteni lehessen a folyamat célkitűzéseit. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Ez a jelentés azt vizsgálja, hogy a jogszabályokat megfelelően alkalmazták-e a tagállamokban, valamint hogy a tagállamok miként értelmezték és követték a közösségi stratégiai iránymutatásokat nemzeti stratégiai referenciakeretük és operatív programjaik végrehajtása során. A jelentés alapjául mindenekelőtt az alábbi két dokumentum szolgál: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Számvevőszéknek „Kohéziós politika: 2010. évi stratégiai jelentés a 2007-2013 közötti időszak programjainak végrehajtása” címmel, valamint a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum. Fontos megállapításokat tettek a

125

126

HU


programok végrehajtásával kapcsolatban, és az összehasonlító elemzés során tekintettel voltak a több havi eltérésre, mivel ezek az eltérések befolyásolhatják az egyes ágazatok részére kiosztott összegeket. Értékelték továbbá a stratégiai jelentéstételt, ami kellő időben nyújt bizonyítékot a végrehajtás terén egész Európában elért haladásról, és megfelelő kiindulópontul szolgál a magas szintű vitákhoz, a szakértői értékeléshez, a szakpolitikával kapcsolatos ismeretek bővítéséhez és a végrehajtás minősége javításának ösztönzéséhez, még akkor is, ha vannak bizonyos korlátozások ezekben a jelentésekben. Azért, hogy a politikai célkitűzések teljesítésével kapcsolatos elszámoltathatóságot javítani lehessen, a javaslat mellett szavazok. Phil Prendergast (S&D), írásban. – Fontos, hogy az EU továbbra is nagy figyelmet fordítson a hátrányos területekre, hogy a jelenlegi gazdasági válság ne rontsa még tovább helyzetüket. A szegényebb régiók megsegítése a gazdagabbaknak is segít, mivel növeli a vásárlóerőt a szomszédos piacokon, és ez az egyik dolog, amiről az egységes piac szól. A strukturális alapok óriási segítséget nyújtanak a kihívások kezelésében ezekben a régiókban, és biztosítanunk kell, hogy ezek továbbra is hatékonyan működjenek, fenntartható és inkluzív növekedést eredményezve. A jelentés említést tesz a késedelmes projektkiválasztásról olyan területeken, mint a vasúti közlekedés, az energia, a környezetvédelem, a digitális gazdaság, a társadalmi befogadás, az irányítás valamint a kapacitásépítés. Ezek kulcsfontosságú kérdések a versenyképesség tekintetében, és ezért rendkívül fontosak a gazdasági növekedés szempontjából. Az EU-nak biztosítani kell a túlzott késedelmek elkerülését az alapok odaítélésében. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Mellette szavaztam. A jelentéstervezet meglehetősen gyenge volt, de jelentősen javíthatta volna a 22 kompromisszumos módosítás és a több véleményt bemutató számos erősebb bekezdés például a társadalmi kohézió (7. és 19. bekezdés), a nemek közötti egyenlőség érvényesítése (9. bekezdés), a közlekedés széndioxid-mentesítése (11. bekezdés), az energiahatékonyság (14. bekezdés) és a környezetés éghajlatvédelem (15. bekezdés). Be lehetne vonni az alapok közötti szinergiákról („minden egyes alapnak saját szabályokra van szüksége”, 28. bekezdés) szóló véleményünket, valamint a keresztfinanszírozás növelésére (29. bekezdés), a partnerség (33. bekezdés) és az átláthatóság (3. bekezdés) megerősítésére vonatkozó felszólításunkat. Szintén megfelelő a programoknak a fenntartható növekedés célkitűzéseihez való igazítása (35. bekezdés). Ugyanakkor nem tudtuk elkerülni a lisszaboni célkitűzések feletti ujjongást (5. és 20. bekezdés), valamint a TEN-T projektek jobb finanszírozására való felszólítást (12. bekezdés). Nem sikerült elérni azt sem, hogy a válságból való kilábalást célzó intézkedések környezetbarátabbak legyenek (27. bekezdés). Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az Európai Unió működéséről szóló jelentés 174. cikke kimondja, hogy az EU „úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze”, és ezért az uniós alapokat 347 milliárd euróban állapította meg a 2007-2013-as időszakra, ami az EU teljes költségvetésének 35,7%-a. A jelentés mellett szavazok, mivel pontos elemzést nyújt az uniós alapok jelenlegi helyzetéről, megmutatva azokat a területeket, ahol mostanáig 93,4 millió eurót költöttek el, ajánlásokat és fejlődési lehetőségeket határoz meg, hozzájárul a gazdasági és pénzügyi válság megoldásához, valamint előmozdítja a bevált gyakorlatok cseréjét és a kölcsönös tanulást regionális szinten. Szeretném hangsúlyozni, hogy az uniós alapok felhasználása tagállamonként eltérő, és fontos, hogy az EU megértse, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük egyes országoknak a korrekciós intézkedések megtétele során, hogy aktívan hozzájáruljanak az

23-06-2011

23-06-2011

HU


uniós alapok szélesebb körű felvételéhez, összhangban az Európa 2020 stratégiával. Végezetül, szeretnék gratulálni a tagállamoknak az első nemzeti stratégiai jelentés elkészítésére irányuló erőfeszítéseikhez, ami jelentősen hozzájárul a kohéziós alapok nagyobb átláthatóságához, rugalmasságához, hatékonyságához és elszámoltathatóságához. Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) A 2007-2013 közötti időszak kohéziós politikai programjainak végrehajtásáról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel a kohéziós politika létfontosságú az Európa 2020 célkitűzések elérése tekintetében, különösen a foglalkoztatás és a társadalmi kérdések terén. Sajnálom, hogy késlekedik a projektkiválasztás olyan stratégiai területeken, mint a közlekedés, egyes energetikai és környezeti beruházások, a digitális gazdaság, a társadalmi befogadás, az irányítás és az adminisztratív kapacitások megerősítése. Néhány területen a projektek hatékony kiválasztását és végrehajtását hátráltatja az olyan alapvető előfeltételek hiánya, mint az egyszerűbb nemzeti szintű alkalmazási eljárások, a világos nemzeti prioritások bizonyos beavatkozási területek esetében, az uniós jogszabályok időben történő átvétele, a konszolidált intézményi és igazgatási kapacitás, és a túlzott hazai bürokrácia. Úgy gondolom, hogy egy a TEN-T hálózaton alapuló intermodiális európai közlekedési rendszer létrehozása és annak a nemzeti közúti, vasúti és belvízi hajóúti projektekkel való összekapcsolása létfontosságú a területi, gazdasági és társadalmi kohézió biztosítása tekintetében. Sajnálom, hogy nem megfelelő a lakhatási és a marginalizált közösségeket segítő lakásberuházási intézkedésekre irányuló, az energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrások használatát előmozdító projektekbe való beruházás. A jövőben Európának jelentés beruházást kell tennie az innovációba, az oktatásba és az új technológiákba. Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) A kohéziós politikából társfinanszírozott operatív programok végrehajtásáról szóló stratégiai jelentés egy új eszköz, amely létfontosságú lesz az átláthatóság tekintetében, és segíteni fog ennek az összetett témának a megértésében a jövőben. A Számvevőszék minden évben rengeteg szabálytalanságot fed fel a támogatások elosztásában. Ha megfelelően használják fel, ez az eszköz jelentős szerepet tölthet be ennek megállításában. Ezért támogatom az előadó által javasolt fejlesztéseket, különösen azokat, amelyek a tagállamok által készített jelentések minőségével kapcsolatosak, biztosítva a hatékony ellenőrzést a jövőben. Jelentés: Oldřich Vlasák (A7-0218/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavazok, mivel a városi övezetek szükségleteit vizsgálja, két szempontot kiemelve: az alapvető infrastruktúrát és a technológiai fejlődésen alapuló intelligens beruházást az infrastruktúrába és szolgáltatásokba. Egyetértek továbbá azzal a felszólítással, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a stratégiai tervezési alapelvekre, valamint azzal, hogy rugalmasabb keresztfinanszírozásra van szükség az Európa Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA) között. Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) Az európai városi sokféleséget elsősorban a kohéziós politika végrehajtására irányuló rugalmas mechanizmussal és a városfejlesztési projekteknek az egyes városokra vonatkozó fejlesztési szükségletek és stratégiai iránymutatások alapján való koordinálásával és kiigazításával kell támogatni. Intelligens városfejlesztésről beszélnek, valamint arról, hogy a városoknak fejleszteniük és korszerűsíteniük kell infrastruktúrájukat és szolgáltatásaikat. Ahhoz, hogy ezek ne csak

127

128

HU


üres szavak legyenek, véleményem szerint meg kell bíznunk az önkormányzatokban és a városok választott képviselőiben. Oda kell figyelnünk arra, hogy mit akarnak a közösségek, bármilyen építkezést az ő prioritásaik alapján kell kezdeményezni, és el kell fogadnunk, hogy a polgármesterek tudják legjobban, mi a legfontosabb városaik számára. Pontosan ezért gondolom határozottan, az előadóval egyetemben, hogy az uniós támogatásnak meg kell felelnie a helyi igényeknek és az integrált stratégiai tervezési alapelveknek uniós szinten. Az európai városfejlesztési menetrendnek ezért segítenie kell a különbségek csökkentését azokon a stratégiai területeken, amelyekre minden modern európai városnak szüksége van, vagyis az infrastruktúra, a kutatás és innováció, a közlekedés, a környezetvédelem, az oktatás, az egészségügy és a kultúra terén. Úgy gondolom, hogy a kohéziós politika integrált megközelítése az egyetlen módja, hogy segítsük a mai városok szerves, fenntartható és környezettudatos fejlődését. Pino Arlacchi (S&D), írásban. – Elnök úr, „Az Európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában” című jelentés hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikai intézkedéseknek a városi övezetek fejlesztéséhez való jelentős hozzájárulása mellett számos egyéb európai unió politika (például környezetvédelem, közlekedés és energia) is nagy hatással van a városfejlesztésre. A Bizottságnak ezért el kell végeznie az ágazati politikák területi hatásvizsgálatát az Unió városfejlesztési menetrendje hatékonyságának növelése érdekében. A jelentés kiemeli továbbá, hogy a Lisszaboni stratégia egyik fő gyengesége a jól működő többszintű kormányzás hiánya, valamint az, hogy nem kellően vonják be a regionális és helyi hatóságokat és a civil társadalmat a stratégia tervezésébe, végrehajtásába, közvetítésébe és értékelésébe. Ezt a hiányosságot figyelembe véve javítani kell az EU 2020 stratégia kormányzási rendszerét azáltal, hogy erőteljesebben bevonják az érdekelt feleket valamennyi szakaszban. Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A városfejlesztési kérdésekkel foglalkozó munkacsoport elnökhelyetteseként fontosnak tartom a kohéziós politika szerepét városainkban, különösen a nehéz helyzetű területeken. A jelentés mellett szavaztam, mivel abban kollégám, Vlasák úr fontos szerepet tulajdonít a városi övezeteknek, és okos kompromisszumot javasolt a helyi, nemzeti és európai felelősségek megosztásában. Végezetül, szeretném hozzátenni, hogy továbbra is foglalkozni fogok a városi övezetek és vidéki területek közötti szükséges kapcsolatok kialakításán, mivel az utóbbiakról gyakran megfeledkeznek a területfejlesztési politikákban. Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Miközben az európai lakosság jelentős része városokban él, és ezeknek a városoknak új kihívásokkal kell szembenézniük, a városfejlesztési menetrend viszonylag ismeretlen, rendezetlen maradt, és ezért nem megfelelő. A mai szavazás nyújtott lehetőséget arra, hogy hangsúlyozzuk a városok és az elővárosok közötti együttműködés megerősítésének szükségességét, valamint hogy jobban megvizsgáljuk a speciális városi kihívásokat. A délkeleti választókörzet képviselőjeként szorosan nyomon követem a városokkal kapcsolatos kérdéseket, különösen mivel Marseille a második legnagyobb francia város a lakosság tekintetében. Más városokhoz hasonlóan Marseille is sok kihívással áll szemben, ilyen például a tömegközlekedés, a foglalkoztatás, a lakhatás és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, amelyek terén az EU segítséget tud nyújtani, különösen a kohéziós politikán keresztül. Ez a jelentés három célkitűzésre összpontosít: a fizikai infrastruktúra kifejlesztés; a városok gazdasági, társadalmi és környezeti korszerűsítése; és az „intelligensebb” városfejlesztés. Ezáltal, anélkül, hogy elfeledkezne a vidéki területekről, a jelentés hangsúlyozza a városi övezetek szerepét az

23-06-2011

23-06-2011

HU


európai régiókban, és rámutat, hogy nem szabad „megfeledkeznünk” a városi övezetekről, ha kiegyensúlyozott regionális fejlődést szeretnénk elérni. Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mivel a megerősített városfejlesztési menetrend fő céljának azt kell tekinteni, hogy az európai városok infrastruktúrájának és szolgáltatásainak fejlesztését és minőségi korszerűsítését szolgálja. A jövőbeni intézkedéseknek szorosan kapcsolódniuk kell az átfogó uniós prioritásokhoz, hogy indokolttá tegyék az uniós költségvetési támogatást. Európa városai a gazdasági tevékenység, az innováció és a foglalkoztatás központjait alkotják, ennek ellenére azonban számos kihívással kell szembenézniük. A külvárosok növekedésének tendenciája, a nélkülözés és a munkanélküliség városkörnyéki területeken való összpontosulása, a növekvő forgalmi torlódások mind helyi igényekre szabott, integrált választ kívánnak a közlekedés, a lakhatás, az oktatás és a foglalkoztatási programok terén. Ezeket a kihívásokat az európai regionális és kohéziós politikák figyelembe vételével kell kezelni. Emellett az Európai Bizottságnak törekednie kell az egyes uniós alapok és programok szabályainak lehető legjobb harmonizálására, amelyek alapján a városfejlesztési és helyi fejlesztési projektek folynak, annak érdekében, hogy minimalizálják a bürokráciát és a lehetséges végrehajtási hibákat. A Bizottságnak egy olyan tanulmányt kellene készítenie, amely az integrált stratégiai tervezés terén összehasonlítja az egyes tagállamok eddigi gyakorlatát, és amelynek eredménye alapján az integrált városfejlesztési tervezési gyakorlata meghatározott olyan európai uniós iránymutatásokat vázolnak fel, amelyek a hatékony, jogilag szabályozott partnerségeket szorgalmazzák, ideértve a határokon átnyúló városi partnerségeket is. David Casa (PPE), írásban. – A jelentés számos olyan, a kohéziós politika városi dimenziójával kapcsolatos kérdéssel foglalkozik, amelyek a Regionális Fejlesztési Bizottság szerint kihívást jelentenek a jövőbeni kohéziós politika szempontjából. Az egész Európában érvényben lévő megszorító intézkedések növelték a közkiadásokra nehezedő nyomást minden szinten és ezáltal szükségesség vált az erőforrások jobb koordinációja a források leghatékonyabb felhasználásának és elosztásának biztosítása érdekében. hatékonynak kell lennie az erőforrások áramlásának is az EU-tól egészen a helyi szintekig. Egyetértek az előadóval ezek tekintetében, és ezért a dokumentum mellett szavaztam. Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Fontos egy európai városfejlesztési politika meghatározása, amely hozzájárulhat a fenntartható fejlődéshez a városi övezetekben, figyelembe véve a szubszidiaritás elvét. Az európai városfejlesztési menetrend nem csak az uniós politikák, különösen a kohéziós politika városi dimenzióját foglalja magában, hanem az európai szintű erőfeszítések kormányközi szálát is a tagállamok városfejlesztési politikáinak koordinálása tekintetében, amelyre informális miniszteri üléseken kerül sor. Létfontosságú a kohéziós politika városi dimenziójának megerősítése és a fenntartható városfejlesztés előmozdítása, különösen a Lipcsei Charta végrehajtására irányuló eszközök megerősítésén és fejlesztésén keresztül minden szinten. Ugyanakkor a városi övezetek dinamizmusát a különböző európai finanszírozási eszközök közötti hatékony és hatásos szinergiákon keresztül kell ösztönözni, különösen a kutatás és innováció tekintetében. Biztosítani kell, hogy az EU összes régiójában a városi övezetek, a gazdasági tevékenység, innováció és foglalkoztatás központjaiként részesüljenek a szükséges és megfelelő támogatásban, hogy képesek legyenek megfelelni az olyan hatalmas kihívásoknak, mint a külvárosok növekedésének tendenciája, a szegénység és a munkanélküliség koncentrálódása, a növekvő forgalmi torlódások és a szennyezés.

129

130

HU


Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) A városok a társadalmi és gazdasági élet alapjai, és a társadalmi integráció fontos elemei, mivel egyrészről biztosítják a kulturális sokszínűség megőrzését, és másrészről állandó kapcsolatot tartanak fent a központ és a külső területek között. Ezért az a javaslat mellett szavazok, hogy növeljük a városfejlesztésre fordított támogatást. Azzal az elképzeléssel is egyetértek, hogy az új beruházásoknak nem kizárólag a gazdaságra vagy egyes ágazatokra kell irányulniuk, hanem olyan projektek bevezetésére is szükség van, amelyek célja elsősorban az egyes részek társadalmi kohéziójának és integrációjának a fejlesztése. E céllal létfontosságú olyan projektek támogatása, amelyek költségek és erőforrások tekintetében fenntarthatóak és rugalmasak, mivel minden város más, és a szükségleteinek leginkább megfelelő megoldásokat kíván. Az európai menetrend fejlesztési célkitűzéseinek ezért a következőket kell célul tűznie: a társadalmi kohézió fejlesztése a városi övezetekben többek között de nem kizárólag a gazdasági fejlődésen keresztül; egy megfelelően koordinált politika bevezetése mind európai, mind helyi szinten, amely bevonja a helyi választott hatóságokat a stratégiai döntéshozási folyamatba; támogatást találni és ösztönzőket biztosítani az új projektek működtetésébe való ruházáshoz új projekteknek a pénzügyi támogatás megszerzése céljával való létrehozása helyett. Karima Delli (Verts/ALE), írásban. – (FR) Örülök, hogy elfogadták ezt a jelentést, mivel a legtöbb elképzelésünk (éghajlat, társadalmi kohézió, integrált és alulról szerveződő megközelítés, hátrányos helyzetben lévő szomszédok, keresztfinanszírozás stb.) szerepel benne. Sajnálom ugyanakkor, hogy a városi dimenzió bevezetése tekintetében nem részesítik még inkább egyértelműen előnyben a városok közvetlen irányítása számára nyújtott általános támogatások szélesebb körben való alkalmazását. A jelentésnek foglalkoznia kellett volna továbbá a hátrányos helyzetű területek megnyitásával, a közepes méretű városok szerepével a városfejlesztési menetrendben, valamint az éghajlattal és a társadalmi keveredéssel városainkban. Christine De Veyrac (PPE), írásban. – (FR) A lakosság közel 70%-át magában foglaló és az Unió GDP-jének négyötödét előállító városi területeknek sűrű gazdasági szövettel rendelkező versenyképes övezetekké, a technológiai kiválóság vonzási pontjaivá kell válniuk, és közvetlenül kötődniük kell regionális támogatási alapjukhoz. Az európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában című jelentés támogatásával a városfejlesztési politika új megközelítését támogatom, amely a döntéshozás különböző szintjein – uniós, nemzeti, a városi övezetek és a külső városi övezetek szintjein – dolgozók közötti szoros együttműködésen alapul. Az, hogy a képviselőtársak majdnem egyhangúan támogatják az európai kohéziós politikát, jól mutatja, mekkora jelentőséget tulajdonítunk a különböző területek fejlődése kiegyensúlyozásának. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában című jelentés mellett szavaztam, mivel hangsúlyozza a városok hálózatba szervezésének, a bevált gyakorlatok megosztásának, innovatív megoldások felhasználásának, az európai területi együttműködésre irányuló célkitűzés városi dimenziója megerősítésének, valamint a partnerségi elvnek a kohéziós politikába való hatékonyabb bevezetésének fontosságát a városok fenntarthatóbb fejlődése érdekében, különösen az infrastruktúra és a városi közlekedési hálózatok korszerűsítése tekintetében. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A kohéziós politika egyik legfontosabb dimenziója annak a kifejezetten a városokra irányuló vonatkozásai, mivel főleg a városi területeken használják a kohéziós politikát, és a városokban jellemzőek azok a kihívások, amelyekkel az Európa 2020 stratégia keretében meg kell küzdeni.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Az előadó által közölt adatok alapján Európában az emberek 70%-a városi övezetekben él. Ezek az emberek termelik a bruttó hazai termék (GDP) 80%-át és ők fogyasztják az EU energiájának 70%-át. A nagyobb városi területek képezik továbbá az innováció, a tudás és a tudomány központjait, és biztosítanak helyet a termelőtevékenység jelentős részének, amely jólétet termel és hozzájárul a gazdasági növekedéshez. Továbbá az infrastruktúra és a közlekedés hatékony irányításával kapcsolatos legnagyobb kihívások is a városi övezetekben vannak, és ezek közvetlen hatással vannak a környezet- és energiapolitikára. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Az EU kohéziós politikája egy európai szolidaritási keret része, amely magában foglalja a 27 tagállamot és azok 271 régióját, és célja, hogy megszüntessen a meglévő gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket az EU-ban. A Vlasák úr által készített jelentés célja a korábbi, „Az új programidőszak kohéziós politikájának városi dimenziójáról” szóló előző jelentés nyomon követése. Vitathatatlan az európai lakosság 80%-át magukban foglaló városoknak a jólét termelőiként és a társadalmi és gazdasági fejlődés központjaiként betöltött szerepe. Ugyanakkor a városokat érintő problémák, beleértve a szegénységet, a társadalmi kirekesztést, a munkanélküliséget, a lakáshiányt, a bűnözést és a drogfogyasztást súlyosak, és nagy figyelmet igényelnek. A Bizottság és az Európai Beruházási Bank (EBB) által kidolgozott pénzügyi eszközök – például a mikro- kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai források (Jeremie program), az európai régiók beruházásait támogató közös program (Jaspers program), a fenntartható városfejlesztési beruházásokat támogatóközös európai kezdeményezés (Jessica kezdeményezés) és a többi strukturális alap – létrehozása ellenére az eredmények a várakozásokon alul maradtak. Egyetértek tehát az előadónak az átfogó és integrált pénzügyi tervezés előkészítésére irányuló javaslataival, hogy az alapokat olyan projektek támogatására lehessen felhasználni, amelyek célja az Európa 2020 stratégiában meghatározott célkitűzések elérése, és nem olyan tevékenységek támogatására, amelyek csupán azonos alapokat használnak fel. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A nagy ellentmondás ebben a jelentésben, hogy nagy értéket tulajdonít a városoknak, polgáraiknak azonban nem. Nagy hangsúlyt fektet az európai városfejlesztési menetrend megerősítésére, az alapvető fizikai infrastruktúra kialakítására és ennek a gazdasági rendszerhez való hozzájárulására, valamint az energiára és a környezeti fenntarthatóságra a technológiai fejlődésen alapuló beruházáson keresztül, az emberek azonban háttérbe szorulnak. A városokat és azok teljes infrastruktúráját emberek építik. Emberek lakják, és ők működtetik az oktatást, az egészségügyi és közlekedési szolgáltatásokat, a kereskedelmet és az ipart, és kulturális tevékenységeiket. Ezeknek az embereknek kellene minden várospolitikának a középpontjában állniuk. Ugyanakkor pont ők azok, akikről elfeledkeznek az uniós politikák. Véleményünk szerint egy városfejlesztési menetrendnek prioritásként kellene kezelnie a lakosság jobb elosztását bizonyos tagállamok, különösen Portugália területén, terhet véve le a városokról a vidéki területek megbecsülése a gazdálkodás megfelelő díjazása által; a termelőtevékenység elosztásával az egész országban; a minőségi közszolgáltatások megbecsülésével a vidéki és városi területeken egyaránt; a munkanélküliség elleni küzdelemmel; a jogokkal rendelkező munkahelyek megvédésével; a fizetések és nyugdíjak megbecsülésével; és a szegénység elleni küzdelemmel. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés az európai városfejlesztési menetrendről és jövőjéről szól a kohéziós politikában. Nagy hangsúlyt fektet a városokra,

131

132

HU


de elfeledkezik ezeknek a városoknak az alapvető elemeiről: az emberekről. A jelentés egyértelműen ellentmondásos. Támogatja az európai városfejlesztési menetrend megerősítését, az alapvető fizikai infrastruktúra kialakítását és ennek a gazdasági rendszerhez való hozzájárulását, valamint az energiát és a környezeti fenntarthatóságot a technológiai fejlődésen alapuló beruházáson keresztül, az emberek azonban háttérbe szorulnak. Ugyanakkor a városokat és azok teljes infrastruktúráját emberek építik. Ezeknek az embereknek kellene minden várospolitikának a középpontjában állniuk. Ugyanakkor pont ők azok, akikről elfeledkeznek az uniós politikák. Véleményünk szerint egy városfejlesztési menetrendnek prioritásként kellene kezelnie a lakosság jobb elosztását bizonyos tagállamok, különösen Portugália területén, terhet véve le a városokról a vidéki területek megbecsülése a gazdálkodás megfelelő díjazása által; a termelőtevékenység elosztásával az egész országban; a minőségi közszolgáltatások megbecsülésével a vidéki és városi területeken egyaránt; a munkanélküliség elleni küzdelemmel; a jogokkal rendelkező munkahelyek megvédésével; a fizetések és nyugdíjak megbecsülésével; és a szegénység elleni küzdelemmel. A jelentésből semmi ilyesmi nem következik. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A jelentés a kohéziós politika városi dimenziójának számos aspektusával foglalkozik, amelyek a Regionális Fejlesztési Bizottság szerint kulcsfontosságúak vagy problematikusak a kohéziós politika jövője szempontjából, amelynek az EU városaira összpontosító, érett és hatékony politikává kellene válnia. A területi sokféleség és a policentrikus fejlődés jellemző Európára, és kevés nagyváros van a viszonylag sűrű városi hálózatban. A megerősített városfejlesztési menetrend céljának azt kell tekinteni, hogy az európai városok infrastruktúrájának és szolgáltatásainak fejlesztését és minőségi korszerűsítését szolgálja. Kívánatos, hogy a jövőbeni intézkedések szorosan kapcsolódjanak az átfogó uniós prioritásokhoz. Bár az európai városok a gazdasági tevékenység, az innováció és a foglalkoztatás központjait alkotják, számos problémával küzdenek, és ezeknek a problémáknak a megoldása a helyi igényeket figyelembe vevő egyéni megközelítést kíván. Az európai regionális politika és kohéziós politika pontosan ezzel foglalkozik. A felmerülő problémákat integrált megközelítéssel kell megoldani uniós, nemzeti és regionális szinten, és a finanszírozási lehetőségeket úgy kell koordinálni, hogy számos speciális elvárásnak megfeleljenek. Louis Grech (S&D), írásban. – A jelentés mellett fogok szavazni, mivel rámutat annak fontosságára, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának jelenlegi 20%-os csökkentésére irányuló célkitűzést 30%-ra növeljük, hogy közelebb jussunk az ambiciózus 2 ºC fokos célkitűzés eléréséhez. Ez csak úgy érhető el, ha globálisan ragaszkodnak az ETS-hez és részt vesznek benne, ami csak akkor lehet teljes mértékben hatékony, ha szélesebb körben vezetik be. Az EU ETS-nek azonban rugalmasnak kell maradnia a gazdasági válság tekintetében olyan pénzügyi intézkedések bevezetésével, amelyek elősegítik az üvegházhatást okozó gázok költséghatékony csökkentését Európában. Egyre inkább egyértelművé válik, hogy a cselekvés késleltetése nem fenntartható, és nem csak a kibocsátás csökkentésének költségeit növeli, hanem hatására az EU elveszti úttörő szerepét a környezetbarát kutatásban. Folyamatos beruházásra van szükség tehát az innovációba és az ökohatékony fejlődésbe az összes tagállamban. A nemzetközi együttműködés ebben a nagy horderejű éghajlatváltozással kapcsolatos kihívásban biztosítani fogja, hogy az európai ipar versenyképes maradjon, és soha ne szenvedjen gazdasági hátrányt. Az EU, amelynek globális kibocsátása alig 10% alatt van, nem küzdhet egyedül az éghajlatváltozással; ez egy globális probléma, amely globális cselekvést kíván.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Roberto Gualtieri (S&D), írásban. – (IT) A városi övezetek, amelyek Európa lakossága 73%-ának adnak otthon és a GDP körülbelül 80%-át termelik, az innováció, a kultúra és a növekedés fő központjai az Unióban. Ugyanakkor eddig kevéssé ismerték el a városi dimenziót. Fontos tehát, hogy a Parlament javasoltja az európai városfejlesztési menetrend megerősítését az uniós politikák keretén belül, megerősítve a kohéziós politikának a városfejlesztéshez való hozzájárulását és ösztönözve a helyi politikai érdekeltek részvételét. Fontos, hogy a kohéziós politika városi dimenzióját az alapvető fizikai infrastruktúra kifejlesztésének támogatására, a városok gazdasági, társadalmi és környezeti jellemzőinek korszerűsítésére, a városi rehabilitációra és a hátrányos területeken a társadalmi innováció előmozdítására irányítsák. Ezekhez az önkormányzatok és a civil társadalom közvetlen részvételére és a városok politikai képviselőinek a stratégiai tervezésbe és a partnerségi szerződések meghatározásába és megkötésébe való bevonására van szükség. Ebben az összefüggésben fontos a Bizottság felszólítása, hogy támogassa városi ügyintézők megválasztását, és hogy hozzon létre egy Erasmus csereprogramot a helyi és regionális megválasztott képviselők számára. Kövessük szorosan figyelemmel a Bizottságnak a jelentésben foglalt javaslatok iránti elkötelezettségét abban a hitben, hogy a városi dimenzió központi szerepének teljes elismerési az uniós politikában elengedhetetlen feltétele sikerüknek. Gunnar Hökmark (PPE), írásban. – (SV) A svéd konzervatívok számos ponton nem értenek egyet a jelentésben foglaltakkal. Ellenezzük az Európai Beruházási Bank további ellenőrző szerepét, valamint az EU részvételét a városfejlesztésben. Ugyanakkor a jelentés nem javasolja további uniós pénzek biztosítását és említést tesz a városi övezetek növekedési központokként betöltött szerepéről. Ezért a jelentés egésze mellett szavaztunk. Brice Hortefeux (PPE), írásban. – (FR) A szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy a városfejlesztési politika a tagállamok hatáskörébe tartozik. Területeink fejlődését azonban nem lehet teljesnek mondani, ha nem vesszük figyelembe a városi dimenziót uniós szinten. A városok fontos szerepet töltenek be a foglalkoztatással, képzéssel és energiahatékonysággal kapcsolatos célkitűzéseink elérésében. A jelentés sikeresen mutatja az európai politikák, különösen a kohéziós politika hozzáadott értékét az európai városok infrastruktúrájának és szolgáltatásainak fejlődése és korszerűsítése tekintetében. Üdvözlöm tehát, hogy a jelentést nagy többséggel elfogadták. Sikeresen egyezteti össze a nemzeti kérdéseket és a helyi szükségleteket az Európa 2020 stratégiában foglalt európai prioritásokkal, miközben tiszteletben tartja a többszintű kormányzás és a partnerség elvét. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözlöm ezt a dokumentumot, mivel azt javasolja, hogy a kohéziós politika városi dimenziója, amelyhez iránymutatásként az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló stratégiai koncepció szolgál, hármas célra összpontosítson: először is, a városi övezetek alapvető fizikai infrastruktúrájának kifejlesztésére mint a növekedés előfeltételére az európai gazdasági fejlődéshez és a gazdasági alap diverzifikálásához, valamint az energetikai és környezeti fenntarthatósághoz való potenciális hozzájárulásuk teljes kihasználása érdekében, különös tekintettel a városközpontok levegőminőségének megőrzésére és javítására; anélkül, hogy a folyók kárt szenvednének; másodsorban a városi övezetek gazdasági, társadalmi és környezeti jellemzőinek az infrastruktúrába és a szolgáltatásokba való beruházás révén történő, technológiai fejlődésen alapuló modernizálásának elősegítésére, szorosan

133

134

HU


kapcsolódva az egyedi regionális követelményekhez; végül pedig a városi övezetek rehabilitációjára az ipari területek és szennyezett földterületek újrahasznosítása révén, mindeközben szem előtt tartva a városi és vidéki területek közötti összeköttetések szükségességét, az inkluzív fejlődés előmozdítása érdekében, az Európa 2020 stratégiával összhangban. A városi övezetek nem minősülnek a régiójukon belüli elszigetelt térségeknek, és fejlődésüknek szorosan össze kell kapcsolódnia a környező funkcionális, elővárosi vagy vidéki övezetekkel. Egyetértek azzal a véleménnyel, hogy az Európai Bizottságnak törekednie kell az egyes uniós alapok és programok szabályainak lehető legjobb harmonizálására, amelyek alapján a városfejlesztési és helyi fejlesztési projektek társfinanszírozásra jogosultak, annak érdekében, hogy minimalizálják a bürokráciát és a lehetséges végrehajtási hibákat. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, amely hozzájárul az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA) közötti keresztfinanszírozások európai hozzáadott értékéhez a nagyobb rugalmasság szempontjából, a társadalmi integrációra irányuló projektek és az integrált városfejlesztési programok esetében. A keresztfinanszírozásra vonatkozó rugalmasabb feltételek véleményem szerint optimalizálják a kérdéses tervek/stratégiák felhasználását, hatékony és hatásos módon használva ki az alapok kiegészítő szinergiáit. Gyakran, és különösen olyan városi övezetekben, amelyek a társadalmi kirekesztéssel vagy a környezetszennyezéssel kapcsolatos problémáknak köszönhetően kitűnnek, az ESZA erőforrásait lehetne felhasználni a kirekesztés megelőzésére irányuló helyi projektek támogatására, amely projekteket koordináltan és egységesen használnak fel a város vezetőiként fellépő önkormányzatok és magánvállalatok. Remélem, hogy a mai szavazás ösztönzi az egyes uniós alapok és programok szabályainak lehető legjobb harmonizálását, amelyek alapján a városfejlesztési és helyi fejlesztési projektek társfinanszírozásra jogosultak, annak érdekében, hogy minimalizálják a bürokráciát és a lehetséges végrehajtási hibákat. Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Úgy gondoljuk, hogy az európai városfejlesztési menetrend fő célja, hogy az európai városok infrastruktúrájának és szolgáltatásaink fejlesztését és minőségi korszerűsítését szolgálja. Ezért a további lépések megtétele előtt rendes értékelést kell készíteni az általános érvényesítés folyamatáról, az erősségek és gyengeségek felsorolását is beleértve. Ennek eredményeképpen létrejön azon ajánlások vagy előírások listája, amelyek a jövőbeni politikai tervezésben és végrehajtásban való formalizáltabb helyi részvételre irányulnak. A városfejlesztési menetrend fejlődésének nem szabad egyirányú folyamatnak lennie, hanem alulról felfelé építkező megközelítésű szerves dimenzióval kell rendelkeznie. Létfontosságú ezért, hogy a városoknak legyen beleszólásuk, és megfelelő figyelmet kapjanak uniós szinten. Úgy gondoljuk továbbá, hogy a városoknak megfelelő rugalmasságot kell biztosítani, hogy saját prioritásaik alapján használhassák fel a támogatásokat. A regionális, nemzeti és uniós támogatási lehetőségeket koordinálni kell, hogy számos egyéni szükségletnek feleljenek meg. Végezetül, úgy gondoljuk, hogy a jövőbeni kohéziós politikának teljes értékű és hatékony politikának kell válnia az uniós városok irányában. Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A városi övezetek az európai fejlődés egyik kulcsfontosságú tényezői. A városok gyorsan nőnek, és ott koncentrálódik a gazdasági erő, az ipar, és mindenekelőtt rengeteg ember, számos társadalmi és infrastruktúrával kapcsolatos kérdést is felvetve ezáltal. A városok tehát különösen fontos szerepet játszanak az Európai Unió kohéziós politikájában. Ezt kellően figyelembe vették a jelentésben, ezért szavaztam mellette.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) A városok ösztönzik a gazdasági növekedést és a vállalkozói szellemet, és hozzájárulnak új, fenntartható munkahelyek létrehozásához. A városfejlesztési menetrend bevezetésével az európai városok infrastruktúrájának és szolgáltatásainak fejlesztésére és minőségi korszerűsítésére kell összpontosítanunk. Az intelligens városfejlesztés fogalmának bevezetéséhez meg kell teremteni a városoknak a lehetőséget, hogy a korszerű technológiák, különösen az információs és kommunikációs technológiák (ikt) segítségével megfelelően és hatékonyan fejlesszék infrastruktúrájukat. Az intelligens rendszerek alkalmazása segíteni fog a forgalmi torlódásokkal, az energiahatékonysággal és a közszféra biztonságával kapcsolatos kihívások kezelésében. Az egyes régiók speciális szükségleteit figyelembe véve, fontos a technológiai fejlődésbe való beruházás ösztönzése. Támogatnunk kell a társadalmi innovációt a városi övezetekben, és különösen a hátrányos helyzetű negyedekben a kohéziós politika által nyújtott lehetőségek kiaknázásával. Létfontosságú a városi övezetek rehabilitációja az ipari területek és szennyezett földterületek újrahasznosítása révén, mindeközben előmozdítva a városi és vidéki területek inkluzív fejlődését. Ennek a célkitűzésnek az elérése érdekében a többszintű kormányzás, a regionális tervezés és a partnerség elvének bevezetésére van szükség. Fontos megjegyezni, hogy a stratégiai tervezés tekintetében a tagállamok bevált gyakorlatai alapján a Bizottságnak speciális uniós iránymutatásokat kellene felvázolnia az integrált városfejlesztés tervezési gyakorlatra vonatkozóan, és jogilag kötelezővé kellene tennie az integrált várostervezést. A helyi hatóságoknak továbbá kezdeményezniük kell a köz- és magánszféra közötti partnerséget és innovatív stratégiákat kell bevezetniük a városi infrastruktúra fejlesztésére. Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) A jelentés célja azoknak a modern kihívásoknak a meghatározása, különösen az életszínvonal tekintetében, amellyel a városi övezetekben lakó uniós állampolgárok szembesülnek. Érdemes emlékeztetni, hogy Európában mintegy 5 000 olyan város található, amelynek népessége 5 000 és 50 000 között van, és közel 1 000 olyan város van, amelynek népessége meghaladja az 50 000-et. Bár az EU lakosságának csupán 7%-a lakik ötmilliósnál nagyobb városban, szemben az Egyesült Államokkal, ahol ez az arány 25%, sok városi övezetben, többek között Görögországban a népesség növekedik. Mindenesetre Európában a városok a gazdasági tevékenység, az innováció és a foglalkoztatás központjai, és ezért fontos támogatásuk, különösen a gazdasági visszaesés időszakában. A jelentés, amely mellett szavaztam, helyesen állítja, hogy négy szinten (uniós, nemzeti, regionális és helyi) kell biztosítani támogatást, az egyes esetekben rendelkezésre álló gazdasági és politikai eszközök segítségével (közösségi alapok, nemzeti stratégiai programok, regionális operatív programok és helyi és magánerőforrások). Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) 2009 óta, „Az új programidőszak kohéziós politikájának városi dimenziójáról” című első jelentés óta újabb hozzájárulások történtek a témához, és még tovább fejlesztették. Ennek a jelentésnek a célja a korábbi jelentés nyomon követése, és hogy kiemelje a kohéziós politika városi dimenziójának számos olyan szempontját, amelyek a Regionális Fejlesztési Bizottság szerint kulcsfontosságúak, illetve kihívást jelentenek a jövőbeni kohéziós politika szempontjából, amely politikának az uniós városok irányában teljes értékű, hatékony politikává kell válnia. A jelentés mellett szavaztam, figyelembe véve a téma fontosságát a kis és közepes városok potenciáljának kibontakoztatása tekintetében. Egyetértek az előadó figyelmeztetésével, hogy a „projektek a pénzhez” megközelítést fel kell váltani a „pénz a projektekre” megközelítésnek. Nem azért kell projekteket létrehozni, hogy felvegyék az elérhető támogatásokat, hanem hogy elérjük a stratégiai célkitűzéseket. A tapasztalat azt mutatja,

135

136

HU


hogy sok esetben a projektek ötlete az elérhető támogatás alapján születik, és nem valódi szükségleteken és stratégiai prioritásokon alapul. Az ez elleni küzdelem a fejlesztési politika és a kohéziós politika egyik fő kihívása. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Európa városai a gazdasági tevékenység, az innováció és a foglalkoztatás központjait alkotják, mindazonáltal számos kihívással küzdenek. A külvárosok növekedésének tendenciája, a nélkülözés és a munkanélküliség városkörnyéki területeken való összpontosulása, a növekvő forgalmi torlódások és más hasonlóan összetett problémák helyi igényekre szabott megoldásokat kívánnak a közlekedés, a lakhatás, az oktatás és a foglalkoztatási programok területén. Az európai regionális és kohéziós politika ezekkel a kihívásokkal foglalkozik. A megerősített városfejlesztési menetrend fő célja, hogy az európai városok infrastruktúrájának és szolgáltatásainak fejlesztését és minőségi korszerűsítését szolgálja. A jövőbeni intézkedéseknek egyrészről szorosan kapcsolódniuk kell az átfogó uniós prioritásokhoz, hogy indokolttá tegyék az uniós költségvetési hozzájárulást. Az Európa 2020 stratégia viszont főként a jövőre szóló trendekkel foglalkozik. Az európai városok között meglévő jelenlegi egyenlőtlenségek leküzdése ugyanilyen fontos, ezért tükröződnie kell a jövőbeni kohéziós politika prioritásaiban. Figyelembe véve a lisszaboni stratégia tapasztalatait, a városfejlesztési menetrend fejlődésének nem szabad egyirányú folyamatnak lennie, hanem lentről felfelé építkező dimenzióval kell rendelkeznie. Hogy az európai városok mindig tovább fejlődjenek, a javaslat mellett szavazok. Phil Prendergast (S&D), írásban. – Európában közel 1000 olyan város van, amelynek népessége meghaladja az 50 000-et, és összetételük folyamatosan változik. Figyelembe véve a jelenlegi népességváltozásokat és a bevándorlási mintázatokat, fontos folyamatosan értékelni, hogy hogyan változzanak a városok a jövőben. Válaszokat kell találni a közlekedési, a lakhatási, a külvárosiasodással és a zöld terekkel kapcsolatos kihívásokra. Ezeket a válaszokat a helyi igényekhez kell igazítani, felismerve ugyanakkor, hogy a munkanélküliség, a nélkülözés és a társadalmi kirekesztés egyetemes problémák. Az EU regionális és kohéziós politikájának foglalkoznia kell ezekkel a kihívásokkal. A városok régiók és egész országok gazdasági motorjaivá történő előlépése azt jelenti, hogy a városfejlesztési menetrendnek olyan területi stratégiákon kell alapulnia, amely a városoknak nem csak lakóhelyként és munkahelyként betöltött szerepét ismeri el, hanem szolgáltatásokat nyújt a környezetében található kisebb településeknek is. Fiorello Provera (EFD), írásban. – (IT) Európát a területi sokszínűség és a többközpontú fejlődés jellemzi. Ebben az összefüggésben Európa nagyvárosai a gazdasági tevékenység, az innováció és a foglalkoztatás központjait alkotják, mindazonáltal számos kihívással küzdenek. Üdvözlendőnek tartom, hogy a városfejlesztési menetrend értelmében a „városi” jelző meghatározása és értelmezése a tagállamok hatáskörében marad, összhangban a szubszidiaritás elvével. Így több lehetőség nyílik a beavatkozásoknak az egyes tagállamokhoz igazítására. Ezért üdvözlendőnek tartom ezt az intézkedést, és mellette szavaztam. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – MELLETTE. Ez egy újabb saját kezdeményezésű jelentés az európai városfejlesztésről, amely leginkább csak megismétli, amit a témáról készített korábbi jelentésekben mondtak. Az egyetlen releváns kérdés a jelenlegi helyzetben a városi dimenzió szerepe a 2013 utáni kohéziós politika jövőbeni felépítésében, ugyanakkor a jelentés ezen a ponton nyitott marad, és nem tesz konkrét ajánlásokat. A jelentés a kohéziós politika városi dimenziójának számos aspektusával foglalkozik, többek között a többszintű kormányzással, a partnerség elvével, a felelősségi

23-06-2011

23-06-2011

HU


körök átruházásával, az integrált stratégiai tervezéssel és az átfogó pénzügyi tervezéssel. Az „intelligensebb városfejlesztésről” szóló néhány IBM-stílusú szöveg (8. bekezdés) mellett főleg azért voltunk csalódottak, hogy a szociáldemokrata árnyékelőadónak sikerült gyengítenie a partnerségi elv megfogalmazását. A jelentéstervezetet számos kompromisszumos módosítással lehetett volna javítani, és a mi módosításainkat megfelelően integrálták a szövegbe. Megfelelő a gazdasági növekedés költségeivel (4. bekezdés), az éghajlatváltozással (9. bekezdés), a belső kohézióval (10. bekezdés), az integrált alulról fölfelé építkező megközelítéssel (21. és 23. bekezdés), a hátrányos helyzetű területekkel (25. bekezdés) és a keresztfinanszírozással (28. bekezdés) kapcsolatos szövegezés. Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Európát területi sokszínűség jellemzi. Európa városai alkotják a gazdasági tevékenység, az innováció és a foglalkoztatás központjait, mindazonáltal számos kihívással küzdenek. Egyetértek az előadóval, hogy a kohéziós politikának, beleértve az európai menetrendet, a területi különbségek megszüntetését kell célul tűznie az intelligensebb városfejlesztésbe való beruházással, hogy növelje a városok infrastruktúrájának és szolgáltatásainak színvonalát. Az Európai Bizottság és az Európai beruházási Bank (EBB) három pénzügyi eszközt fejlesztettek ki, amelyek egyikének a célja a városi övezetek fenntartható fejlődésének közös támogatása (vagyis a fenntartható városfejlesztési beruházásokat támogató közös európai kezdeményezés, vagy JESSICA). A speciális területi igények kielégítése céljából ajánlatos a regionális, nemzeti és uniós finanszírozási lehetőségek lehető legjobb koordinálása. Olga Sehnalová (S&D), írásban. – (CS) Oldřich Vlasák úrnak a városfejlesztési menetrendről és a jövőbeli kohéziós politikában betöltött szerepéről szóló jelentése mellett szavaztam. Támogatom a jelentés fő célkitűzését, vagyis a kohéziós politika városi dimenziójának támogatását az új programidőszakban, valamint a városfejlesztési menetrend jelenlegi fejlődésének figyelembe vételét az EU-ban. Szeretném felhívni a figyelmet ugyanakkor a közlekedéspolitika jövőjéről (2050-ig) szóló fehér könyv közelmúltbeli megjelenésére, amely felvázolja az egységes európai közlekedési térség kialakításának elérését. Véleményem szerint a fehér könyvben megfogalmazott ambiciózus célok elérésének fő akadálya a különböző tagállamok infrastrukturális és közlekedési szolgáltatásainak szintjei közötti különbségek. A kohéziós politika eszközeinek ezért továbbra is fontos szerepet kell játszania ezeknek a szinteknek a közelebb hozásában a fenntartható és biztonságos európai közlekedés érdekében. Ez vonatkozik mind a városokra, mind a vidéki területekre, és különösen az országhatárokon átnyúló területekre, amelyek jóléte és foglalkoztatási kilátásai az infrastruktúra fejlődésétől függnek. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Véleményem szerint az európai városfejlesztési menetrend egy nagy jelentőségű politika, mivel az európai lakosság 70%-a városokban él, és ezek az emberek termelik az EU bruttó hazai termékének (GDP) körülbelül 80%-át. 2007 és 2013 között összesen mintegy 21,1 milliárd eurót irányoztak elő a városfejlesztés számára, amit az ipartelepek és szennyezett földterületek rehabilitációjára, a városi és vidéki rehabilitációs projektekre, a tiszta városi közlekedésre és a lakhatásra szántak. Az európai városfejlesztési menetrend a városok infrastruktúrájának és szolgáltatásainak fejlesztésére összpontosít. A városok jelenleg különböző és eltérő problémákkal állnak szemben, amelyek igényre szabott és integrált helyi fejlesztési modellek bevezetését szükségeltetik. Ezért, mivel a városfejlesztési politika a kohéziós politikai célkitűzések része, az utóbbinak a vidéki területekkel való kapocsként kell szolgálnia az inkluzív fejlődés előmozdítása érdekében. a városoknak is szóhoz kell jutniuk problémáik megoldásában a többszintű

137

138

HU


kormányzáson keresztül és a partnerség elvének alkalmazásával. Végezetül, szeretném hangsúlyozni, hogy az integrált stratégiai tervezés előkészítését rugalmas pénzügyi tervezéssel kell kiegészíteni, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok szabadon foglalkozhassanak prioritásaikkal. Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Az európai városfejlesztési menetrend és jövője a kohéziós politikában című jelentés mellett szavaztam. A városi övezetek állítják elő a GDP körülbelül 80%-át, és itt használják fel a teljes uniós energiafelhasználás 70%-át, továbbá ezek az innováció, a tudás és a kultúra központjai. 2007 és 2013 között mintegy 21,1 milliárd eurót irányoztak elő a városfejlesztés számára, amely a teljes európai uniós kohéziós költségvetés 6,1%-át jelenti. Ebből 3,4 milliárd eurót szántak ipartelepek és szennyezett földterületek rehabilitációjára, 9,8 milliárd eurót városi és vidéki rehabilitációs projektekre, 7 milliárd eurót a tiszta városi közlekedésre, és 917 millió eurót lakhatásra. Az intelligens városok intelligens kommunikációt, közlekedést és energiainfrastruktúrát kívánnak. Támogatom az integrált városi mobilitási tervek kidolgozását, és a helyi hatóságokat a városi tömegközlekedési korszerűsítésére ösztönzöm, hogy környezetbarátabbá és hatékonyabbá tegyék. Az intelligens közlekedési rendszerek (ITS) bevezetése a városi övezetekben növelni fogja az energiahatékonyságot és a közlekedés biztonságát. Mivel Európában a lakásállomány 99%-a régi épületekből áll, felszólítom a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jövőbeni többéves pénzügyi keretben 4%-ról 15%-ra növeljék az ERFA támogatások arányát, amelyet az egyes tagállamok a lakhatással kapcsolatos energiahatékonyság növelésére használhatnak. Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Az előadó helyesen jegyzi meg, hogy a tagállamoknak nagyobb erőfeszítést kell tenniük annak érdekében, hogy a fenntartható városi fejlődés stratégiai prioritássá váljon. Bár Litvánia lakosságának közel 70%-a városokban és külvárosi övezetekben lakik, az ország nem rendelkezik egyértelmű, integrált és fenntartható megközelítéssel. Ez a lecsökkent verseny eredménye. Nagyon fontos az uniós prioritások és a helyi szükségletek közötti egyensúly megteremtése. Az EU városfejlesztési menetrendjének nem szabad egyirányú folyamattá válnia – fontos, hogy a polgároknak is legyen beleszólásuk. A jelentés a várostervezés számos kihívásával foglalkozik, többek között a városi megújulással, a megfelelő lakhatással és a környezetbarát városi közlekedéssel. Sajnálatos módon a társadalmi problémák listája a litván városi övezetekben némileg hosszabb. A litván kormány hivatalos statisztikái alapján a Litvánia városi övezeteiben lakók 18%-a ki van téve a szegénység veszélyének. Litvániában az egyik legmagasabb a városi öngyilkossági arány a világon. Az uniós statisztikák azt mutatják, hogy a fiatal litvánok több mint 25%-ának alacsonyan fizetett munkát kell elvállalnia és nem megfelelő szociális biztonsági garanciákkal rendelkező rövid távú szerződéseket kell kötnie. Ez jelentős hatással van a városokban élő fiatalok függetlenségére, és jelentős demográfiai kihívást jelent, mivel a családalapítás egyre nehezebbé válik a városi övezetekben. Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) A jelentés mellett szavaztam. A városok és régiók nem megfelelő integrációja volt az egyik oka, hogy a Lisszaboni Stratégiának nem sikerül elérnie céljait. Az előadó javaslatai között szerepel a támogatások odaítélési

23-06-2011

23-06-2011

HU


módjának alapvető megváltoztatása: „a projekteket ne az elérhető támogatások lehívása céljából tervezzék meg, hanem a stratégiai célok teljesítése érdekében”. Jelentés: Marie-Thérèse Sanchez-Schmid (A7-0110/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Azért támogatom szavazatommal ezt a jelentést, mert rámutat annak szükségességére, hogy végre konkrét döntések szülessenek a jövőbeli kohéziós politika egyes kulcsfontosságú kérdéseivel kapcsolatban, többek között a 3. célkitűzés megerősítéséről is. Fontos, hogy ebből a kérdésből a legelszigeteltebb és periferiális régiók se maradhassanak ki. A kohéziós politikák gyakorlatba való átültetéséhez elengedhetetlen a területi együttműködés célkitűzése. Szeretném kiemelni az európai területi együttműködési csoportosulások szerepét, amelyek a területhatárokon átnyúló együttműködési programok révén jelentős mértékben járulnak hozzá a kohézióhoz. Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) A kohéziós politika egyik fő célja az EU harmonikus fejlődésének elősegítése, amely elengedhetetlen eszköznek számít Európa gazdasági, társadalmi és területi valójának megerősítéséhez, de ugyanígy létfontosságú tényező az intelligens és befogadó növekedés megvalósításában is, amely pedig az Európa 2020 stratégia egyik kitűzése. Azért támogatom ezt a jelentést, mert úgy tartom, hogy a területi kohézió előmozdításához a nagyobb mértékű strukturális összegek elkülönítése a megfelelően eszköz, így a 3. célkitűzés részarányának a jelenlegi 2,5%-ról 7%-ra való növelése helyes döntés – főképp azt figyelembe véve, hogy az európai lakosság 37,5%-a határmenti régiókban él. A komolyabb források elkülönítése egyrészt a transzeurópai közlekedési hálózatok befektetéseinek növelését jelentené, ahol a modernizáció egyre sürgetőbb prioritássá válik, másrészt az együttműködést és a területi kohéziót gátló fizikai, kulturális, közigazgatási és szabályozási akadályok lebontásában is közreműködne. Pino Arlacchi (S&D), írásban. – Tisztelt elnök úr. Azért adtam támogató szavazatomat erre a jelentésre, mert kiemeli, hogy az európai területi együttműködés – a többszintű igazgatási modellhez való jelentős hozzájárulásával – a kohéziós politika egyik alappillére. Figyelembe véve, hogy a területi együttműködés már bizonyította hatékonyságát az Unió egésze harmonikus fejlődésének elősegítésében, elengedhetetlen, hogy költségvetése részarányát a következő programozási időszakra a jelenlegi 2,5%-ról legalább a kohéziós politika teljes forrásainak 7%-ára növeljük. Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Habár jómagam Centre, Auvergne és Limousin régiókat képviselem, amelyek nem határosak más Európai Uniós tagállammal, meg vagyok győződve a határokon átnyúló kooperációk – illetve szélesebb értelemben a területi együttműködések – hasznosságáról Európa fejlődésének és a polgárait összekötő hidak építésének tekintetében. Tökéletesen egyetértek az előadó, azaz kollégám, Sanchez-Schmid asszony által felvetett javaslatokkal, főleg az európai területi együttműködési csoportosulások szerepének növelésében és a célkitűzés finanszírozásának kérdésében. Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) A kohéziós politika 3. célkitűzésének célja, hogy gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontból is közelebb hozza egymáshoz valamennyi európai régiót, főként a határmenti régiókat. Mindezt azért, mert az ezen régiók közötti kapcsolatok erősítése fontos feladat, főként az energia és a közlekedés területén. Ebben az időszakban, amelyet sokan az európai ideák válságának is neveznek, érdemes elismételni, hogy a területi együttműködés valóban európai hozzáadott értéket nyújt. Annak érdekében, hogy a lehető legcélszerűbben hajthassuk végre a 3. célkitűzést,

139

140

HU


a strukturális alapokból elkülönített költségvetésének jelentős megnövelését kérjük; ezen belül különös tekintettel a közlekedési infrastruktúra erősítésére, amely által az európai polgárok mobilitása a régiókon belül és azok között is megnő. Egy határmenti régió választott képviselőjeként különös odafigyeléssel követtem végig ezt a témakört; örömmel tölt el, hogy a helyi hatóságokat szorosabb együttműködésre hívtuk fel, nemcsak az egymás közötti, de az európai intézményekkel való kooperációt illetően is. Annak érdekében, hogy megfelelően megérthessük a jelenleg fennálló problémákat és szembenézhessünk a kihívásokkal, meg kell erősítenünk a párbeszédet ezekkel a hatóságokkal. Végezetül, mivel a területi együttműködési programok végrehajtása még mindig túl bonyolult, kérésben folyamodtunk ezek egyszerűsítéséért is, kiemelve, hogy a célkitűzéshez kapcsolódó programok természete definíció alapján nemzetközi jellegű. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Szavazatommal támogatom ezt a jelentést, amely rámutat a különböző tagállamok egymással szomszédos régiói közötti szorosabb együttműködésből származó előnyökre. Egyetértek azzal, hogy a területi együttműködés célkitűzése a szükséges időben a közösségi kohéziós politika egyik pillérévé váljék, az egymással szomszédos, hasonló problémákkal és igényekkel rendelkező területek közötti szinergiák erősítésének szempontjából, amely javíthatja képességeiket és megerősítheti közöttük a politikai, gazdasági és adminisztratív tapasztalatcsere eszközeit. Emellett hiszem, hogy a jelentés pozitív javaslatot fogalmaz meg, amikor a közösség pénzügyi kötelezettségvállalásainak növelését kéri a politikai kohézió ezen alappillérének fenntartása érdekében. Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Azért álltam szavazatommal e jelentés mellé, mert meg kell erősítenünk a területi együttműködést, melynek célja a területek és régiók a közös kihívások együttes leküzdése érdekében való együttműködésének ösztönzése, valamint a szóban forgó együttműködést gátló fizikai, kulturális, közigazgatási és szabályozási akadályok csökkentése, és ezáltal a „határeffektus” enyhítése. A határokon átnyúló együttműködési programok emellett a szegénység mérséklésére és a hátrányos helyzetű csoportok európai többségi társadalmi integrációjára irányuló stratégiák hatékonysága és eredményessége szempontjából is fontosak. Ezen túlmenően a különböző tagállamok egymással szomszédos határmenti régiói között fennálló – történelmi örökségként felfogható – szoros kulturális és nyelvi kapcsolatokat is ki kell használni a határokon átnyúló együttműködések fellendítése érdekében. Ugyanakkor a határokon átnyúló programok végrehajtása során szorosabb koordinációra van szükség az irányító hatóságok és az eurorégiókhoz hasonló, határokon átnyúló intézmények között, hiszen ezzel garantálható, hogy a projektek megvalósítása magas szinten, átláthatóan és a polgárokhoz közeli módon történik meg. Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) Támogató szavazatot adtam a határokon átnyúló, transznacionális és régióközi területi együttműködéshez kapcsolódó kezdeményezésről szóló jelentésre. Valójában tisztában vagyok a politikai színtér szereplői közötti szorosabb együttműködés jelentőségével, amelyet az előadó is kihangsúlyozott, s melynek célja a valamennyi polgár számára hasznosabb és ambiciózusabb projektek kifejlesztése és végrehajtása. Közismert, hogy a határmenti régiók lakosságát általában nagyobb mértékben sújtják infrastrukturális hiányosságok. Ebből következtethető, hogy az itt élők igényeinek kielégítéséhez az összes fél együttes részvétele szükséges, még az Európa központi területeitől távol eső lakosság esetében is. E cél elérése érdekében tehát az irányítás szintjén több stratégiai tervre és együttműködésre van szükség, hogy egyes pénzügyi programok használata egyszerűbbé válhasson; emellett hasznos volna az ellenőrzések szélesebb körben

23-06-2011

23-06-2011

HU


való kiterjesztése, amely az átláthatóságot és a felhasznált források nyomon követhetőségét is elősegítené. Ebben az összefüggésben úgy gondolom, a Bizottság helyesen cselekszik, amikor ezeket az eszközöket láthatóbbá teszi: az érintett felek csak úgy haladhatnak tovább változatlan feltételek mellett, ha ezek az intézkedések közismertebbé válnak. David Casa (PPE), írásban. – Az elmúlt években egyre fontosabbá vált a kohézió szabályozási és adminisztratív akadályainak visszaszorítása, amely javítja a különböző régiók képességét a közös problémákkal együttesen való szembeszállásra. Egyetértek az előadó következtetéseivel, ezért döntöttem úgy, hogy szavazatommal támogatom a dokumentumot. Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) A „területi együttműködés” napjainkban az Európai Unió egyik legjelentősebb témája. Ha tekintetbe vesszük, hogy Európa lakosságának 37,5%-a határmenti területeken él, úgy egyre egyértelműbben jelentkezik annak szükségessége, hogy az országok közelebb kerüljenek egymáshoz és a lakosaik közötti kapcsolat is szorosabbra fűződjön. A területi együttműködés ezért számos különböző szempontból is kulcsfontosságúnak bizonyul. Egyrészt hatékonyan járulhat hozzá a belső piac konszolidációjához, elősegítve mindazon fizikai és kulturális akadályok lebontását, amelyek ezt a folyamatot gátolják; másrészt különböző politikai területeken támogatja az európai integráció előrehaladását, segítve az országokat abban, hogy közös, összehangolt projekteket vigyenek véghez. Egyetértek azzal, hogy komolyabb források elkülönítésével támogassuk ezen szakpolitikát, főként ha ez a költségvetésnek a régióközi együttműködésre szánt részarányának emelését is jelenti. Az európai területi együttműködési csoportosulások létrehozásában rejlik a másik erősség, amelyet a jelentés kiemelt. Hiszek benne, hogy e csoportok megalakítása pozitív eredményeket hozhat mind az irányítás szempontjából – tekintve, hogy olyan határokon átnyúló irányítást feltételez, amely a különböző szakpolitikákat helyi és regionális szintről eredezteti -, mind a társadalmi kohézió szempontjából – azáltal, hogy több lehetőséget ad az eltérő nyelvű és kultúrájú közösségek számára a közeledéshez. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Igennel szavaztam a 3. célkitűzésről szóló, a határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti együttműködés jövőbeli menetrendje című jelentésre, mert a kohéziós politika hatékonysága szempontjából elengedhetetlen. Érdemes kihangsúlyozni az európai területi együttműködési csoportosulások létrehozásának jelentőségét, ami olyan kulcsfontosságú eszköze lehet a területi irányításnak, amely egyrészt a pénzügyek, másrészt a jogállások és a többszintű igazgatás szempontjából megfelel a strukturált együttműködésből fakadó igényeknek. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Európa lakosságának 37,5%-a él határmenti régiókban. Ez teszi a területi együttműködés három dimenzióját – a határokon átnyúló, a transznacionális és a régióközi kooperációt – az Unió egyik kulcspolitikájává, hiszen ezáltal dolgoznak együtt közös céljaik elérésében az egyes területek, régiók és tagállamok. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A Sanchez-Schmid asszony által összeállított jelentés témája a 3. célkitűzés: a területi együttműködés előtt álló kihívás: a határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti együttműködés jövőbeli menetrendje. A 3. célkitűzésre, vagyis az európai területi együttműködésre úgy is gondolhatunk, mint „a strukturális alapok szegényes rokonságára”. Annak ellenére, hogy a határmenti területeken élők száma közel 200 milliót tesz ki, ez a célkitűzés mindössze a kohéziós alapok 2,52%-át kapja. Tekintetbe véve, hogy az EU kohéziós politikája nem más, mint a 27 tagállamot és azok 271 régióját magába foglaló szolidaritási keretrendszer, melynek

141

142

HU


célja az eme területek között fennálló gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása, kritikus fontosságú, hogy megnöveljük a nevezett célkitűzésre elkülönített források mértékét a következő többéves pénzügyi keretben; hiszen ezek a régiók, amelyek komoly versenyképességi nehézségekkel küzdenek, létfontosságúak az EU fenntarthatósága szempontjából. Ezért egyetértek az előadó javaslatával, hogy a „területi együttműködési” célkitűzés megerősítése érdekében szükség van a teljes költségvetésből elkülönített részarányának 2,5%-ról 7%-ra való növelésére, a programok megvalósítását leegyszerűsítő intézkedésekre, valamint az „európai területi együttműködési csoportosulások” létrehozására, melyek a határokon átnyúló irányítási rendszerek működése szempontjából elengedhetetlenek. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A területi együttműködés jelentősége a közelmúltban a strukturális alapokat vezérlő általános rendelet és a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése nyomán nagyban felértékelődött. Célja, hogy felszámolja a fizikai, közigazgatási és szabályozási akadályokat, és enyhítse az úgynevezett „határeffektust” a szomszédos országok és régiók között, hogy azok ezáltal egységként tudjanak szembenézni az őket érintő közös kihívásokkal. Alapvető fontosságú a három alapelem – a határokon átnyúló, a transznacionális és a régióközi együttműködés – közötti kapcsolat megtartása, tekintve, hogy mindhárom egyedi létjogosultsággal és előnyökkel rendelkezik. A területi kohézió alapelvének érvényesítését célzó erőfeszítéseinkben még jobban kell törekednünk arra, hogy a területi együttműködés és az egységes eljárás céljait elérjük. Ahhoz, hogy megvalósítása és fejlesztése sikeres legyen, a területi együttműködést, ezt a nagyszabású európai eszmét az EU lényegét megtestesítő jelképpé kell tenni valamennyi polgára számára. Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) Szeretném egyrészt üdvözölni ezen jelentés elfogadását, másrészt kiemelni a 3. célkitűzés, a területi együttműködés jelentőségét az Európai Unió kohéziós politikájában. Parlamentünk felhívást intéz a Strukturális Alapokból az ezen célkitűzésre elkülönített részesedés megnövelésére – a jelenlegi 2,5%-ról 7%-ra -, amelyet én szilárdan támogatok. A 3. célkitűzést fenn kell tartani, és ami még fontosabb, tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy tovább folytathassuk a közösség térségeinek a nemzeti határokon átnyúló integrációját. Parlamenti képviselőként olyan választókörzetet képviselek, amelyet erősen érintenek a határmenti problémák; Franciaország egyetlen, három másik EU-tagállammal határos régiójának polgáraként pedig komoly érdeklődéssel figyelem ezeket a kérdéseket és kooperációs projekteket. Ezek a területek az európai együttműködésen belül is prioritást élveznek, különös tekintettel a határokon átnyúló kooperációkra. A határok, az akadályok és a gátak ezeken a területeken kevésbé „valós” tényezők. Sőt, azáltal, hogy valódi projektzónákká válnak, létfontosságú szerepet játszanak a kapcsolatok megerősítésében egyrészt helyi szinten, másrészt különböző tagállamokból származó partnerek és a különböző állampolgárok között is, akik közös problémák együttes megoldása érdekében fognak össze. A területi együttműködéseket ösztönözni kell. Mathieu Grosch (PPE), írásban. – (DE) A határokon átnyúló kooperációk létfontosságúak a határmenti régiók számára. Ezért szükséges megerősítenünk az Euregio és a SaarLorLux régiókat is. Ezért örülök neki, hogy a határokon átnyúló együttműködés továbbra is megmarad a strukturális politika kulcselemeként. Különösen melegen üdvözlöm egyrészről azt a javaslatot, hogy a területi együttműködések költségvetési kiadásainak minimum 70%-át kelljen határokon átnyúló kooperációkra költeni, másrészről hogy a célkitűzésre elkülönített források szintje a jelenleg érvényes 2,5%-ról a következő programozási időszakra a teljes költségvetési forrás 7%-ára emelkedjen.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Ezen túlmenően az európai területi együttműködési szövetségek létrehozását is egyszerűsíteni kell, hiszen ez az új eszköz a helyi közigazgatás és a polgárok számára is egyszerűbbé teszi a szorosabb kooperációt, hasznot hozva ezzel számos régió, főleg határmenti terület számára. Általánosságban véve a jelentés fontos lépés az EU határokon átnyúló politikája jövőjének biztosítása szempontjából, lehetővé téve például egy belgiumi németajkú közösség számára hogy határmenti régióként tovább erősítse és javítsa partnerségét a szomszédos határmenti területekkel. A kohéziós politikát tekintve örömmel láttam, hogy a bizottság elfogadta javaslatomat, mely szerint a közlekedésre elkülönített strukturális alapok nagyobb hangsúlyt kell helyezzenek a közlekedési politika általános EU-s irányvételére. Ez a határmenti területek fontosabb projektjeit is felgyorsíthatja. Brice Hortefeux (PPE), írásban. – (FR) Az európai lakosság 37,5%-ának otthonául szolgáló határmenti régiók kulcsfontosságúak az integráció és az európai polgárokat összekötő hidak építése szempontjából. A területi együttműködés sikere immár megalapozott. A 2007-ben felállított célkitűzés, melyre a 2007-2013-as periódusra 8,5 milliárd eurós költségvetést – megosztva a határokon átnyúló, a transznacionális és régióközi programok között – különítettek el, lehetővé teszi mind a 271 régió számára, hogy a közös projektek kifejlesztését és továbbfejlesztését célzó komoly finanszírozási eszközökhöz jusson, és legyőzhesse a polgáraink mindennapi életét befolyásoló különböző nemzeti határokat és akadályokat, mint amilyenek a szárazföldi és tengeri határok. Nincs kétségem afelől, hogy Sanchez-Schmid asszony jelentős többséggel elfogadott jelentése hatással lesz az Európai Bizottság munkájára, amikor az előkészíti a szeptemberben előterjesztendő jogalkotási javaslatot. A jelentés különleges hangsúlyt helyez annak szükségességére, hogy a határokon átnyúló együttműködések pillérének domináns helyzete megmaradjon, valamint a nagyléptékű határokon átnyúló és transznacionális projektek – többek között a transzeurópai közlekedési hálózatok (TEN-T) – kifejlesztését elősegítő ösztönzők jöjjenek létre. Ezekkel a javaslatokkal teljességében egyetértek, ezért szeretnék még egyszer elismeréssel adózni a kiemelkedő minőségű jelentésnek, amely széles körű, párthatároktól független támogatást szerzett a témának. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Örömmel üdvözlöm a dokumentumot, tekintve, hogy a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi keret a „területi együttműködést” az Európai Unió kohéziós politikáját alkotó három pillér egyikévé tette, azáltal, hogy az INTERREG közösségi kezdeményezés helyébe lépett. Ezt követően a „területi kohézió” a szerződés 174. cikkében a kohéziós politika egyik alkotóelemévé vált a gazdasági és a szociális kohézió mellett. E célkitűzés ezennel egyértelműen az Európai Unió egyik fő prioritásává vált. A területi együttműködés célja a kohézió fizikai, közigazgatási és szabályozási akadályainak felszámolása valamint az egyes területek és régiók közötti „határeffektus” megszüntetése kell legyen, lehetővé téve számukra ezáltal, hogy közös kihívásaikkal együtt nézzenek szembe, legyenek azok területi (szolgáltatások, infrastruktúra, városi és regionális tervezés), globális (globalizáció, éghajlatváltozás), gazdasági vagy társadalmi jellegűek. A területi kooperáció európai hozzáadott értéket jelent, és kulcsszerepet játszik a belső piac és a szorosabb európai integráció megteremtése szempontjából számos ágazati szakpolitika vonatkozásában; én pedig egyetértek a véleménnyel, hogy emiatt továbbra is a kohéziós politika egyik alappillérje kell, hogy maradjon.

143

144

HU


Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A „területi együttműködés” eszköze, amint azt az Európa 2020 stratégiai is kiemeli, kritikus szerepet játszik a belső piac konszolidációja és az európai integrációnak számos EU-ágazati szakpolitikában való elősegítése terén is. Azért támogattam szavazatommal ezt a jelentést, hogy mindezen célok már a közeljövőben megvalósulhassanak, nem csupán a különböző szektorokban ösztönözve a harmonikus fejlődést, hanem azokban az európai régiókban is, amelyeket a területi fejlődés heterogenitása jellemez. Ennek érdekében egyrészt összehangolt kritériumok alapján felosztott forrásokra van szükség, másrészt a határokon átnyúló és transznacionális területek hatékony szinergiájára, éppen a célból, hogy a helyi igényeket egyeztetni lehessen a szélesebb körű szükségletekkel. Bizonyos vagyok benne, hogy az EU hatalmas kulturális, történelmi és nyelvi öröksége a fizikai és földrajzi akadályok felszámolása esetén jól láthatóvá válik: ezt a fajta együttműködést tettük meg demokratikus alapelvekre és a sokszínűségben való egységre épülő jövőképünk sarokkövévé. Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Az Európai Parlament ezen, a 3. célkitűzésről szóló állásfoglalásának fontossága a tagállamok között jelenleg fennálló közigazgatási és szabályozási akadályok megszüntetésében rejlik. A területi együttműködés célja, ahogyan azt a jelentés is sugallja, hogy a tagállamokat rávegye a szolgáltatások és az infrastruktúra területén, valamint a város-, régió-, gazdaságés társadalomtervezésben való kooperációra. Ez a folyamat olyan eredményekkel kecsegtet, mint az EU-tagállamok közötti szorosabb, hosszantartóbb kapcsolatok. A 3. célkitűzés olyan összetett, többdimenziós együttműködési modellt kínál a különböző tagállamokból származó partnerek számára, amely konkrét, világos és egységes megközelítést és végrehajtást feltételez, tovább erősítve közöttük a kohéziót. Végül, de nem utolsósorban, a jelentés rámutat még egy fontos tényre. A területi együttműködés elérése érdekében a magánszektorból kell partnereket bevonni és ösztönözni, hiszen számos szolgáltatás és infrastrukturális létesítmény áll ilyen vállalkozások tulajdonában vagy üzemeltetésében. Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban. – (PL) Az európai határokon átnyúló együttműködés jelenleg a kohéziós politika részét képezi. Egyrészt hozzájárul a nemzetek feletti projektek és EU-stratégiák kialakításához, másrészt segít csökkenteni a különböző területek és régiók közötti akadályokat. Meggyőződésem, hogy a hatékony területi együttműködés nem csupán az Unión belüli térségek, de az EU tagállamaival közös határral rendelkező területek számára is nagy mértékben fontos. Ezen túlmenően, az Európai Unió Tanácsának lengyel elnöksége idején lehetőségünk lesz arra, hogy támogassuk az EU belső és külső határai mellett elterülő területek kooperációs programjainak létrehozásához szükséges harmonikus alapelveket. A fentiekhez kapcsolódóan úgy vélem, a Sanchez-Schmid-jelentés – „a területi együttműködés előtt álló kihívás: a határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti együttműködés jövőbeli menetrendje” – komolyan hozzájárul a regionális politika területén folytatott munkához, ezért támogattam szavazatommal elfogadását. Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) A strukturális alapokról szóló általános rendelet, valamint a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése jelentős mértékben növelte a területi együttműködés fontosságát, és az EU kohéziós politikáját alkotó három pillér egyikévé tette. A kohéziós politika egyik fő feladata, hogy felszámolja a jelenleg fennálló fizikai, közigazgatási és szabályozási akadályokat a területek és régiók között, csökkentve ezáltal

23-06-2011

23-06-2011

HU


a „határeffektust”, és lehetővé téve számukra, hogy együtt nézzenek szembe közös kihívásaikkal, legyenek azok területi, globális, gazdasági vagy társadalmi jellegűek. Reméljük, hogy az együttműködésre irányuló fellépések az irányítás minden szintjén összehangolásra kerülnek, a területi szükségletekhez igazított Európa 2020 stratégiával és a többi, meglévő területi stratégiával összhangban. A területi kohézió elvének megfelelő alkalmazása és a „konvergencia” és a „regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzés keretében előirányzott alapok által nyújtott támogatás európai hozzáadott értékének növelése érdekében hiszünk abban, hogy elengedhetetlen a „területi együttműködés” célkitűzése és a mainstream összehangolásának fokozására. Egyetértünk azzal, hogy a programozási időszak kezdeti stádiumában „területi megközelítést” kell alkalmazni ahhoz, hogy a „konvergencia” és a „versenyképesség és foglalkoztatás” jellegű forrásokat olyan prioritást élvező projektek felé tereljük, mint például a transzeurópai közlekedési hálózatok, amelyek a programokban részt vevő partnereikkel a többszintű igazgatás és a partnerség elveinek tiszteletben tartása mellett azonosításra és elfogadásra kerültek. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) A területi együttműködés finanszírozását, figyelembe véve annak hatását a kohéziós politikára, meg kell növelni. Ugyanakkor az ezen programozási időszakra vonatkozó keret megemelésekor egyértelműen meg kell jelölnünk, hogy a kohéziós politikának mely költségvetési tételeire kell elkülöníteni a forrásokat, anélkül, hogy kivételeznénk a kohéziós politika céljaival. A területi együttműködés eltörli az egyes régiók közötti közigazgatási és szabályozási akadályokat, ezzel segítve a területi, gazdasági és társadalmi kohézió területén jelentkező kérdések megoldását. Emellett a határmenti térségek kooperációja a jövőben is prioritást kell élvezzen az egyéb területekkel szemben. Ennek megfelelően a végrehajtására elkülöníthető keretet meg kell emelni. Úgy gondolom, nagyobb rugalmasságra van szükség a part menti és tengeri régiók határaira vonatkozóan megállapított 150 km-es korlátozás érvényesítésében. A különböző regionális együttműködési programokat a nagy léptékű stratégiák fejlesztésekor és végrehajtásakor is figyelembe kell venni. Emellett a Bizottságnak ki kell értékelnie az elsőként megvalósított makroregionális stratégiák eredményeit is. A területi együttműködés közeli kapcsolatban áll Európa külső határainak témakörével, emiatt az ERFA és az egyéb együttműködésre vonatkozó szabályok közötti hatékonyabb szinergiák biztosítására, kedvezőbb finanszírozási lehetőségekre és új szomszédsági politika bevezetésére van szükség. Nem szabad elfelejteni, hogy a területi kooperációs programok végrehajtását jelenleg az a tény gátolja, hogy túl sok különböző hatóság érintett egyszerre. Ezért van szükség a számviteli és ellenőrzési szabályok egyszerűsítésére. Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban. – A tagállamok között kétoldalú, regionális és régióközi szinten elérhető szorosabb együttműködés megteremtése nem csupán az Európai Unió egyik legfontosabb feladata, de ahogyan egyre több problémával kell szembenéznünk, szerepe az Unión belüli szolidaritás fenntartásában is egyre elengedhetetlenebbé válik. Azért támogattam szavazatommal ezt az állásfoglalást, mert elismeri, hogy szükségünk van az együttműködés e szinteken való végrehajtásának egyszerűsítésére, valamint a magánszektor szereplőinek bevonására főként a gazdasági fejlesztési kooperációk terén. Az EU tagállamai a jövőben is nagyban profitálhatnak a fejlett kooperációs médiumok munkájából. Az előadóval egyetértésben felkérem a Bizottságot, hogy a bevezetésre kerülő első makroregionális stratégiák eredményeit tegye alapos vizsgálat tárgyává.

145

146

HU


Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A határokon átnyúló, transznacionális és régióközi együttműködés jövőbeli menetrendje stratégiai fontossággal bír Európa valamennyi térségét érintő céljainak meghatározásának és megvalósítási lehetőségeinek szempontjából. A „területi együttműködés” olyan hozzáadott értékkel bír, amely kikövezi az utat egy régió előtt, hogy valamennyi lehetőségét valóra válthassa, valamint versenyképességét is növeli. Azért szavaztam a jelentés mellett, mert fontosnak tartom olyan célok meghatározását, amelyek biztosítják a kooperatív programokra szánt források megfelelő felosztását, valamint a kiemelt jelentőségű regionális projektek bevonásával az egyes területek igényeinek kielégítését is. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A „területi együttműködés” az INTERREG közösségi kezdeményezés helyét átvéve az EU kohéziós politikáját alkotó három pillér egyikévé vált. Ezt követően a szerződés 174. cikkében a kohéziós politika egyik alkotóelemévé vált a gazdasági és a szociális kohézió mellett. Ezzel egyértelműen az Európai Unió egyik fő prioritásává vált. Ezen szakpolitika célja a kohézió fizikai, közigazgatási és szabályozási akadályainak felszámolása valamint az egyes területek és régiók közötti „határeffektus” megszüntetése kell legyen, lehetővé téve számukra ezáltal, hogy közös kihívásaikkal együtt nézzenek szembe, legyenek azok területi (szolgáltatások, infrastruktúra, városi és regionális tervezés), globális (globalizáció, éghajlatváltozás), gazdasági vagy társadalmi jellegűek. Azért támogattam szavazatommal a jelentést, mert egyetértek fő csapásirányával, amelynek részei: a területi együttműködés célkitűzés erősítése a – valamennyi tervezési szinten és az Európa 2020 stratégiával harmóniában megvalósuló – területi kohéziós programok által; a területi megközelítés használata egyéb uniós politikák tekintetében is; az európai területi együttműködési csoportosulások létrehozásának ösztönzése; a szakpolitika végrehajtásának egyszerűsítése; valamint az a vállalás, hogy egész Európában láthatóbbá tegye ezt. Ezek az okok rejlenek támogató szavazatom mögött. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A strukturális alapokról szóló általános rendelet, valamint a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése az elmúlt öt évben jelentős mértékben növelte a területi együttműködés fontosságát, és az EU kohéziós politikáját alkotó három pillér egyikévé tette. A 2007-2013 közötti időszakra szóló pénzügyi keret a „területi együttműködést” az Európai Unió kohéziós politikáját alkotó három pillér egyikévé tette, azáltal, hogy az INTERREG közösségi kezdeményezés helyébe lépett. Ezt követően a szerződés 174. cikkében a kohéziós politika egyik alkotóelemévé változott a gazdasági és a szociális kohézió mellett, és ezzel tulajdonképpen az EU egyik fő prioritásává is vált. Célja, hogy felszámolja a jelenleg fennálló fizikai, közigazgatási és szabályozási akadályokat a területek és régiók között, enyhítve ezzel a „határeffektust” és lehetővé téve számukra, hogy együtt nézzenek szembe közös kihívásaikkal, legyenek azok területi, globális, gazdasági vagy társadalmi jellegűek. A 3. célkitűzés összetett és sokdimenziójú együttműködést ír elő különböző tagállamokból származó partnerek között. Ehhez a számviteli és ellenőrzési szabályok egyszerűsítésére van szükség. Annak érdekében, hogy a területi együttműködés az EU lényegét megtestesítő jelképpé válhasson minden polgár számára, és hogy a politikai döntéshozók és a közigazgatási tisztviselők minden szinten közelről megismerhessék a területi együttműködés azon gyakorlati vonatkozásait, amelyek munkájukat érinthetik, én is támogatólag szavaztam e javaslatra. Fiorello Provera (EFD), írásban. – (IT) Egyetértek az előadóval abban, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonít a „területi együttműködésnek”, amelynek célja a régiók között fennálló fizikai, közigazgatási és szabályozási akadályok lebontása, valamint a „határeffektus” csökkentése, elősegítve ezzel harmonikus fejlődésüket. Ez az új megközelítés

23-06-2011

23-06-2011

HU


a helyvidéki régiók számára is releváns lesz, amelyek hasonló módon vezető szerepet játszhatnak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításában. Ugyanakkor, e célok véghezvitele érdekében a területi együttműködési programokat le kell egyszerűsíteni, a helyi hatóságokat és a lakosságot pedig nagyobb mértékben kell bevonni a programba, jobb kommunikációval és széleskörű ismeretterjesztő médiakampánnyal. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – TÁMOGAT. Az előadó szövegtervezete nagyrészt megegyezett képviselőcsoportunk 3. célkitűzésről alkotott álláspontjával. A csoport által előterjesztett, a REGI által elfogadott módosítások a következők: • kérés indítványozása nagyobb rugalmasságra a határokon átnyúló együttműködés keretében a part menti és tengeri régiók határaira vonatkozóan megállapított 150 km-es korlátozásban; • javaslat az európai területi együttműködési csoportosulások első kiértékelésére, a kezdeti tapasztalatokból nyerhető tanulságok érdekében; • a különböző tagállamok egymással szomszédos határmenti régiói közötti szoros kulturális és nyelvi kapcsolatok kiaknázása a határokon átnyúló együttműködés fellendítése érdekében. Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) A „területi együttműködés” az egyik pillére az EU kohéziós politikájának, amelynek célja, hogy felszámolja a jelenleg fennálló fizikai, közigazgatási és szabályozási akadályokat a területek és régiók között, csökkentve ezáltal a „határeffektust”, elősegítve azt a harmonikus fejlődést, amely lehetővé teszi számukra, hogy együtt nézzenek szembe közös kihívásaikkal. Az Európa 2020 stratégia logikáját követve az európai térségek igényeinek és egyedi jellegzetességeinek megfelelő kezeléséhez a források jobb felosztására van szükség. Ezen okokból szavaztam igennel a jelentésre. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A kohéziós politika célja már 1986 óta az EU tagállamai közötti gazdasági és társadalmi összetartás erősítése. Ugyanakkor a Lisszaboni Szerződés és az új Európa 2020 stratégia egy harmadik dimenziót is felállított, „területi kohézió” néven, amely funkcionális megközelítést hirdet mindannak a 271 régiónak az integrált fejlesztése terén, amelyekre polgáraink lakóhelyeként tekintünk. A területi kohézió céljának az európai régiók között fennálló fizikai, közigazgatási és szabályozási akadályok leküzdését tartom, valamint annak a harmonikus európai fejlődésnek és egyre szorosabb együttműködésnek a megteremtését, amelynek eszközéül a hasonló jellegzetességekkel és fejlesztési célokkal rendelkező különböző térségek által véghezvitt közös projektek szolgálnak. Emellett szeretném kihangsúlyozni, hogy a területi stratégiáknak közvetlenül tekintetbe kell venniük a transzeurópai közlekedési hálózatok irányelveit, az integrált tengerhajózási politikát és az Európa 2020 stratégiát, hogy így intelligens, fenntartható és befogadó Európát építhessünk. Végül teljességében egyetértek azzal a gondolattal, hogy az EU perifériális régióira vonatkozóan szükség van egyrészt egy cselekvési terv felállítására, valamint olyan, több ágazatot átfogó alapelvek meghatározására, amelyek elősegítik harmonikus fejlődésüket, és segítenek csökkenteni az egyéb európai térségekkel szemben tapasztalható területi különbségeket. Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) A határokon átnyúló, transznacionális és régióközi projektek társfinanszírozásának rendszere magát az EU lényegét testesíti meg. Az előadó egy sor olyan javítást javasol, amelyek korábban megtárgyalt gyenge pontokra adnak választ. A jelentés mellett szavaztam. Iva Zanicchi (PPE), írásban. – (IT) Szavazatommal támogattam a Sanchez-Schmid asszony által előterjesztett jelentést. A jelentés kiemeli a „területi együttműködés” hozzáadott értékét és a versenyképesség fokozásában rejlő potenciálját. Miközben megtartotta a 3. célkitűzés eredeti szerkezetét, a jelentés a források növelését javasolja, és felhívja a figyelmet a

147

148

HU


határmenti lakosság egyedi igényeire. A stratégiai megközelítés és az egyes régiók igényeinek és egyedi jellegzetességeinek megfelelő megoldásokat az garantálja, ha a források összehangolt kritériumok alapján kerülnek felosztásra az egyes területi együttműködési programokra. Jelentés: Georgios Stavrakakis (A7-0141/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Szilárdan hiszem, hogy egy hatékony stratégiai keret közös megközelítést tud biztosítani, és hasznosíthatja az összes alapok közötti szinergiát a Szerződésekben meghatározott kohéziós politikai célok támogatása, és ezáltal az EU lakosságának jobb szolgálata és elvárásaik teljesítése érdekében. Ez a jelentés tesz valamit e szinergiák megteremtéséért, ezért mellette szavazok. Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) A strukturális alapok közös stratégiai keretének kialakításához létfontosságú a nagyobb fokú rugalmasság az alapok felhasználása terén, illetve a multidiszciplináris megközelítést és az alapok kezelésének egyszerűsítését előmozdító adminisztratív kultúra. A strukturális alapok közötti szinergiákat tekintve az Európai Parlament ragaszkodott ahhoz, hogy el kell kerülni a kapacitás gazdasági klaszterekben és vezető európai régiókban való nagyfokú koncentrálódását. Úgy gondolom, a különböző ágazati politikák között integrált megközelítésre van szükség ahhoz, hogy optimális eredményeket érjünk el a gazdasági fejlődés és növekedés, a régiók közötti fejlődési különbségek, a munkahelyteremtés, az életszínvonal javítása, a munkavállalók új munkahelyekhez szükséges képzése, a társadalmi és területi kohézió, valamint kohézióhoz és az európai gazdaság versenyképességéhez hozzájáruló európai szociális modell megvalósítása tekintetében. Az alapok közös fellépésének regionális vagy helyi szintre való összpontosítása növeli azok hozzáadott értékét, és lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy az egyes fellépéseket a valódi gazdasági és társadalmi igényekhez, ezáltal az egyes régiókban tapasztalható foglalkoztatási helyzethez igazítsák. Ezért szavaztam a jelentés mellett. Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A kohéziós politikában érintettek mindnyájan egyetértenek abban, hogy a sok európai alap – az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA), a Kohéziós Alap, az Európai Halászati Alap (EHA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) – egyidejű megléte nem mindig teszi lehetővé az Európai Unió pénzügyi erőforrásainak optimális kezelését. A jelentés mellett szavaztam, mert érdekes módokat javasol a fenti eszközök közötti nagyobb összhang céljának elérésére. Nagy reményeket fűzök ahhoz, hogy ez a megközelítés, amely az Európai Bizottság támogatását élvezi, része lesz a jövőbeni kohéziós politikára (2014–2020) alkalmazandó szabályozási keretről készülő bizottsági javaslatnak. Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Bár most már a következő többéves keretről gondolkozunk és vitázunk, fontos volt elismételni, hogy a kohéziós politika továbbra is a növekedés alapvető katalizátora, és hogy az erre elkülönített költségvetést nem szabad csökkenteni. Az egyik módszer, amellyel javulást tudunk elérni, az, ha növeljük a különféle eszközök és politikák következetességét, különösen az Európa 2020 stratégiával kapcsolatban, hogy jobb szinergiát érjünk el a különböző alapok között, és ezáltal eredményorientáltabb regionális fejlesztési politikánk lehessen. Az alapok burjánzásának egyik következménye, hogy nem annyira láthatók, és így a polgárok és az érdekelt felek kevésbé tudnak róluk; a másik következmény, hogy ez megkettőződéshez vagy következetlenségekhez vezethet, és ezáltal csökkentheti e politika egész hatását. Ebben a jelentésben ezért kijelöltük azt a három fő célt, amelyeket szerintünk követni kellene: a

23-06-2011

23-06-2011

HU


több alapra épülő programok létrehozását, a technikai segítségnyújtás fokozását és egy európai útmutató kidolgozását. A jobb szinergiák révén növelni tudjuk majd a kohéziós politika európai hozzáadott értékét a helyi és regionális partnerek számára az Európai Unió egész területén, ami által a polgárok nagyobb előnyökre tudnak szert tenni. Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unió jó néhány állásfoglalásában kitartott amellett, hogy a különböző ágazati politikák közötti integrált megközelítésre van szükség, ha optimális eredményeket akarunk elérni az uniós növekedés és fejlődés vonatkozásában. Az uniós programokból és alapokból eredő erőfeszítések koordinálására irányuló leghatározottabb kísérlet magyarázata véleményem szerint az, hogy Európa a válságot követő időszakba lépett. Teljesen egyértelmű, hogy a jövőben a költségvetések megszilárdításának szükségessége arra kényszerít majd bennünket, hogy jelentősebb eredményeket próbáljunk elérni a rendelkezésre álló finanszírozásból. Úgy vélem, hogy ez a nehéz történelmi pillanat, amelyet most Európa egésze átél, mindazonáltal lehetőséget is jelent arra, hogy a következő többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalásokat felhasználva nagyobb szinergiát érjünk el az uniós programokból és alapokból. Ezeknek az éveknek a tapasztalatai különösen azt mutatták meg világosan, hogy a gazdasági intézkedések, például az innováció, a kutatás és a környezet finanszírozása az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) hatékonyabb lehet, ha gondosan összehangolják és integrálják az Európai Szociális Alap (ESZA) által végrehajtott intézkedésekkel. Befejezésül szeretném elismételni a Bizottsághoz intézett felhívást, hogy ösztönözze az uniós alapok kezelésének egyszerűsítésére irányuló kultúrát. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Kénytelen voltam a jelentés mellett szavazni. A mostanihoz hasonló időkben, amikor a gazdasági és pénzügyi válság óvatosabb költekezést, átláthatóságot és biztonságos, innovatív finanszírozást követel, az egyre fogyatkozó erőforrásokkal és az egyre égetőbb szociális szükségletekkel szembesülve a strukturális alapok hatékonyabb kihasználására való törekvés nemcsak cél, hanem erkölcsi kötelesség is minden vezetőnek, és mindenekelőtt Európának, amelyet a polgárai egyre inkább elvont egységnek tekintenek, mintha elvesztette volna a kapcsolatot az emberek valódi igényeivel. Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Igennel szavaztam a jelentésre, mert a források elköltésének ésszerűsítése az uniós, valamint a nemzeti, regionális és helyi szintű politikák nagyobb hatékonyságát és eredményességét teszi szükségessé. Emellett az új uniós pénzügyi tervről (2014–2020) szóló intézményközi tárgyalásokban az Európai Parlamentnek konkrét javaslatokat kellene tennie egy egységes stratégiai keretre, hogy biztosítsa az uniós kohéziós politikai célok végrehajtását és a strukturális alapok hatékonyságát. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a gazdasági és pénzügyi válság miatt még nagyobb szükség van az Európai Szociális Alap (ESZA) hatáskörébe tartozó ágazatokra irányuló olyan sürgős intézkedések meghozatalára, amelyek elsősorban a foglalkoztatást, az életpálya-módosítást, a társadalmi integrációt és a szegénység visszaszorítását célozzák. Ezenkívül szeretném hangsúlyozni, hogy az ESZA-t, mint a továbbképzéseket, a képesítések megszerzését, valamint az életpálya-módosítást támogató eszközt olyan – valójában nem teljes mértékben kiaknázott – alapvető erőforrásnak kellene tekinteni, amely Európa számára előmozdítja az átfogó és hatékony növekedést és a tudásalapú versenyképességet. A finanszírozási eszközök széttagoltságának csökkentésével ésszerűsíteni kell a kohéziós politika területén jelentkező kiadásokat, és elő kell mozdítani a különböző finanszírozási eszközök egymást kiegészítő jellegének fokozását. Emellett figyelembe kell vennünk a Bizottságnak az alapok nagyobb fokú koordinációjának megvalósítása érdekében az uniós és nemzeti erőforrások

149

150

HU


jobb rangsorolására és azoknak néhány prioritásra történő tematikus összpontosítására irányuló javaslatát. Nessa Childers (S&D), írásban. – Rendkívül fontos biztosítani ezeknek és más európai alapoknak a hatékonyságát, hogy az európai emberek részéről továbbra is megmaradjon a támogatottságuk. Karima Delli (Verts/ALE), írásban. – (FR) Üdvözlöm a jelentés elfogadása révén előterjesztett elgondolásokat, hogy fokozni kell a szinergiát egyrészről a területeket érintő politikák, másrészről az alapok között, különösen a finanszírozás növelése és multiregionális programok létrehozása segítségével. Sajnálatosnak tartom ugyanakkor, hogy a helyi és regionális erők döntéshozatalba való bevonását nem tekintik prioritásnak. A kormányzás javítása a decentralizált igazgatási kapacitással rendelkező hatóságok még nagyobb bevonásával: így kell reagálni az abszorpció, a hatékonyság és az egyszerűsítés szükségességére, amelyek egyformán kívánatosak a kohéziós politika végrehajtásakor. Luigi Ciriaco De Mita (PPE), írásban. – (IT) A gazdasági, szociális és területi kohézió politikája az alappillérek egyike egy olyan Európai Unióhoz, amely nemcsak arra törekszik tudatosan, hogy az innováció ösztönzése révén előmozdítsa és fejlessze a kiválóságot, hanem a konvergencia megteremtésére és a kevésbé fejlett területeket a fejlettebbektől elválasztó szakadékok áthidalására is. A közös programozás volt a 2007-2013 közötti időszak leginkább innovatív aspektusa, minthogy oda vezetett, hogy a régiók és a tagállamok a stratégiai és operatív programozásuk keretében a területeket és erőforrásokat integráló megközelítést fogadtak el. Ez a fontos megközelítés azonban sok esetben hajlamos akadályokba ütközni amiatt, hogy az egy-egy alaphoz tartozó programok kezeléséért felelős különféle hatóságok jelentős autonómiát élveznek, és erős verseny van közöttük. A rendes együttműködés elmulasztásával nemcsak a műveletek és intézkedések között elérhető értékes integrációt sodorják komoly veszélybe, hanem az ilyen intézkedések által megteremthető hasznot és hatást is. A következő programozási időszakban talán érdemes lenne a több alaphoz tartozó programokhoz folyamodni, ezekbe beépíteni a közös programozásból szerzett tapasztalatokat és ösztönözni a regionális fejlesztés különféle felelősei között megosztott, felelős igazgatást. Úgy gondolom, az elfogadott jelentés érdemben járul hozzá ezekhez a célokhoz. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Igennel szavaztam az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a többi strukturális alap hatékonyságának növeléséről szóló jelentésre, mert úgy gondolom, hogy egy egységes stratégiai keret kidolgozása biztosíthatná a közös megközelítést és a meglévő különféle alapok közötti szinergia hasznosítását, a Szerződésekben meghatározott kohéziós politikai célok elérése, és ezáltal a polgárok elvárásainak teljesítése érdekében. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A Parlament hangsúlyozta, hogy növelni kell az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a többi strukturális alap kombinált alkalmazásának hatékonyságát, valamint hogy a különféle ágazati politikákkal szemben integrált megközelítésre van szükség. Mivel kerülni kell az erőforrások elvesztegetését, ami a most átélt súlyos válság idején még inkább sürgető, célszerű törekedni arra, hogy a lehető legelőnyösebben használjuk fel a strukturális alapok által biztosított forrásokból eredő szinergiákat, és elkerüljük a lehetőségek elvesztegetését a túlzott elszivárgás miatt. Ez a rendelkezésre álló eszközök felhasználására való törekvés hozzá fog járulni a fenntartható növekedés lehetőségeinek javításához, a régiók közötti különbségek csökkentéséhez és a társadalmi integráció, illetve a régiók közötti kohézió ösztönzéséhez. Mindez azonban

23-06-2011

23-06-2011

HU


csak úgy valósulhat meg, ha az Unió és a tagállamok világos prioritásokat tűznek ki, ezáltal megakadályozzák a támogatások szétszórását, és hangsúlyozzák azokat a szempontokat, amelyek követése valóban szükséges. A vágyott rugalmasságot az alapok végrehajtásának szoros ellenőrzése kell, hogy kísérje, hogy ez a pontosság és az átláthatóság szabályainak maximális betartásával történjen. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés, amelyet Stavrakakis úr készített, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a többi strukturális alap jelenlegi helyzetéről és a hatékonyságuk növelését szolgáló jövőbeni szinergiák létrehozásának szükségességéről szól. Az eltelt két évtized folyamán a strukturális alapokat Európa különböző régióiban fektették be, és ezek érdemben járultak hozzá ahhoz, hogy európaiak millióinak javuljon az életszínvonala. Az alapok kimeríthetetlen forrásnak látszottak, amelyekből a leghátrányosabb helyzetű régiók ki tudták elégíteni finanszírozási igényeiket. A közelmúlt gazdasági és pénzügyi válsága észre térített bennünket, és megmutatta a nem fenntartható beruházásokban megtestesülő, korlátok nélküli fogyasztói szemlélet következményeit. Ami azt illeti, az infrastruktúra javítása sem jár mindig együtt a nagyarányú fejlődéssel. Ezért sürgős szükség van az összes folyamatban lévő projekt szigorú értékelésére, valamint a még rendelkezésre álló összegek stratégiai átirányítására, figyelembe véve az Európa 2020 stratégiában kitűzött célok elérését a következő többéves pénzügyi terv előkészítésében. Támogatom a jelentésben szereplő ajánlásokat, amelyek szinergiákat kívánnak teremteni egy olyan stratégiai eszköz létrehozásával, amely az összes strukturális alapra kiterjed, törekszik az innovációra és a technológiai fejlődésre, támogatja a vállalatokat, különösen a kis- és középvállalkozásokat és csökkenti az adminisztratív költségeket. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentésben támogatott célkitűzés világos: egy egységes stratégiai keret létrehozása az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a többi strukturális alap, különösen az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Halászati Alap (EHA) számára, a 2013 utáni következő finanszírozási időszakra, valamint az összehangolása az uniós politika külső dimenziójának egyéb eszközeivel. Egy egységes stratégiai keret létrehozásával elveszhetnek a kedvezményezett területek és ágazatok sajátos jellemzői és sokszínűsége, ami megnyitja az utat az uniós költségvetés korlátozásához és az alapokból származó kifizetések csökkentéséhez, ahogy az uniós nagyhatalmak javasolták. Ez az új keret a verseny ösztönzésére és az uniós politikák integrációjának megerősítésére irányul, hogy megszilárdítsa az Európa 2020 stratégiát, kedvezve a nagyvállalatoknak és pénzintézeteknek, a tőke koncentrációjának és központosításának. A magunk részéről továbbra is ezeknek az alapoknak a teljes kihasználását és egymást kiegészítő jellegének kialakítását fogjuk pártolni, hogy megvédjük és serkentsük a termelést az egyes országokban, küzdjünk a munkanélküliség ellen és előmozdítsuk a jogokkal rendelkező munkahelyeket, hogy vagyont hozzunk létre, és jobban osszuk el, hogy támogassuk a minőségi közszolgáltatásokat, küzdjünk a szegénység ellen és védjük a part menti kisüzemi halászatot, a családi gazdaságokat és a kis- és középvállalkozó mezőgazdasági termelőket. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés egy egységes stratégiai keret létrehozását javasolja az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és a többi strukturális alap, különösen az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai

151

152

HU


Halászati Alap (EHA) számára, a 2013 utáni következő finanszírozási időszakra, valamint az összehangolását az uniós politika külső dimenziójának egyéb eszközeivel. Figyelembe kell venni, hogy egy egységes stratégiai keret létrehozásával elveszhetnek a kedvezményezett területek és ágazatok sajátos jellemzői és sokszínűsége, ami megnyitja az utat az uniós költségvetés korlátozásához és az alapokból származó kifizetések csökkentéséhez, ahogy az uniós nagyhatalmak javasolták. Ez az új keret a verseny ösztönzésére és az uniós politikák integrációjának megerősítésére irányul, hogy megszilárdítsa az Európa 2020 stratégiát, és kedvezzen a szokásos gyanúsítottaknak: a nagyvállalatoknak és pénzintézeteknek, a tőke koncentrációjának és központosításának. A magunk részéről továbbra is ezeknek az alapoknak a teljes kihasználását és egymást kiegészítő jellegének kialakítását fogjuk pártolni, hogy megvédjük és serkentsük a termelést az egyes országokban, kihasználjuk a munkanélküliség elleni küzdelemre és a jogokkal rendelkező munkahelyek előmozdítására való képességüket, hogy vagyont hozzunk létre és jobban osszuk el, hogy támogassuk a minőségi közszolgáltatásokat, küzdjünk a szegénység ellen és védjük a part menti kisüzemi halászatot, a családi gazdaságokat és a kis- és középvállalkozó mezőgazdasági termelőket. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Európa válság utáni időszakot él át, ezért helyénvaló még nagyobb erőfeszítéseket tenni az uniós alapok és programok tevékenységeinek összehangolására. Ami az Európai Szociális Alapot illeti, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap gazdasági intézkedéseinek finanszírozása hatékonyabb lehet, ha jobban össze van hangolva és be van építve az ezen alap által végzett tevékenységekbe. Szem előtt kell tartani, hogy a jó eredmény a legtöbb program és intézkedés esetében jelentős mértékben függ számos tényező sikeres kombinációjától, amelyek közül a legfontosabb az emberi erőforrások fejlesztése. A humán erőforrás fejlesztésére, különösen a kis- és középvállalkozások üzleti fejlesztésére, az infrastruktúrafejlesztésre stb. vonatkozó politikákat egyesítő jelenlegi programtervezési és -teljesítési rendszer a támogatott régiók felzárkózásának eszközéül szolgál. E politikák önmagukban kevesebb eredményt érnének el, mint amit most közösen, egy integrált programtervezési és -teljesítési rendszer keretében elérnek. Véleményem szerint azonban be kell vezetnünk egy még szélesebb körű koordinációs mechanizmust, amely hozzájárulna az eszközök, politikák és érintett felek összehangolásához. Érdemes lenne a gondosan megtervezett beavatkozásokat és programokat így végrehajtani, és jó lenne, ha a helyi vonásokon alapuló, integrált megközelítés keretében vennék figyelembe az egyes régiók helyi sajátosságait és komparatív előnyeit vagy egyedi jellemzőit. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözöltem ezt a dokumentumot, mert kéri, hogy időben – még a következő, a 2013 utáni programozási időszak előtt – szülessen egységes stratégiai keretre irányuló javaslat a Szerződésekben meghatározott és az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a Kohéziós Alap, az Európai Szociális Alap (ESZA), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Halászati Alap (EHA) által finanszírozott kohéziós politikai célokat a helyszínen elősegítő valamennyi fellépés közös megközelítésének biztosítása és szinergiájának hasznosítása érdekében. Úgy gondolom, hogy a kohéziós politika a hosszú távú befektetési stratégiát és a társadalmi integrációt támogató uniós gazdaságpolitika egyik pillére. A kohéziós politika emellett a legkevésbé fejlett régiók és hátrányos helyzetű csoportok támogatásának biztosítéka, ami kiegyensúlyozott és harmonikus fejlődést biztosít az Európai Unió számára. Az európai hozzáadott érték abban rejlik, hogy az EU gazdasági sikerei mindenki javára válnak, ezért

23-06-2011

23-06-2011

HU


a kohéziós politikának meg kell őriznie függetlenségét, és nagyobb, elegendő finanszírozásban kell részesülnie. Lívia Járóka (PPE), írásban. – Szeretném üdvözölni Stavrakakis úr jelentését az ERFA és a többi strukturális alap hatékonyságának növeléséről. Az alapok nagyobb rugalmassága, a kezelésük egyszerűsítése és az eszközök, politikák és szereplők közötti stratégiai koordináció iránt régóta megvan az igény, és ez egy szükséges eszköz is a perifériára szorult csoportok társadalmi befogadásához az integrált politikák összetett politikai keretén belül, az uniós alapokból, és különösen az ERFA-ból, az ESZA-ból és az EMVA-ból rendelkezésre álló összes uniós pénzügyi erőforrás kihasználásával. Az ERFA-t szabályozó rendelet módosítása, amely kibővíti a perifériára szorult csoportok javára végzett lakhatási célú beavatkozások támogathatóságát, lehetővé teszi, hogy a tagállamok felülvizsgálják operatív programjaikat, változtassanak a beruházásaik fontossági sorrendjén és az ERFA-ból kiosztott teljes összeg legfeljebb 2%-át a perifériára szorult közösségeket támogató lakáscélú beavatkozásokra használhassák fel, cserére és felújításra egyaránt. A tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk ezt a lehetőséget, hogy kiegészítsék a leginkább kiszolgáltatottak tényleges társadalmi integrációját célzó erőfeszítéseiket, az Európai Bizottságnak pedig konkrét cselekvési tervvel kell előállnia ehhez a rendelethez, hogy felgyorsítsa az alapok felhasználását, és jelentést készítsen a hasznosításukról. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A kohéziós politika az uniós gazdaságpolitika egyik pillére. Ez a legkevésbé fejlett régiók és hátrányos helyzetű csoportok támogatásának biztosítéka, ami kiegyensúlyozott társadalmi és területi fejlődést biztosít az Európai Unió számára, és nagy jelentőségű intézkedés a 27 tagállam szempontjából, amelyeknek a szociális partnerek egyre aktívabb bevonásával kell összeállítaniuk stratégiai területfejlesztési iránymutatásaikat. A jelentés mellett leadott szavazatom megerősíti az ebbe a célkitűzésbe vetett hitemet, de azt is, hogy tisztában vagyok a nemzeti és regionális szintű rendelkezések egyszerűsítésének szükségességével, hogy a projekteket az elfogadott határidőkre végre lehessen hajtani, megelőzzük a bürokratikus késéseket és csökkentsük az adminisztratív terheket, ezáltal növeljük az abszorpciós kapacitásukat. Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) A szilárd, megfelelően finanszírozott kohéziós politika kulcsfontosságú eszköz az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához. Ez nagymértékben hozzájárul a jól megtervezett, hosszú távú beruházási stratégiához, hozzáadott értéket teremt, előmozdítja a társadalmi integrációt és egyidejűleg a harmonikus fejlődést is az Európai Unió egész területén. Úgy gondolom, támogatást kell nyújtanunk a tagállamoknak és régióknak azzal, hogy ösztönözzük a strukturális, szociális és vidékfejlesztési politikák közötti szinergiát. Egy közös stratégiai keret létrehozása a következő pénzügyi programozási időszakra jobb megközelítést biztosítana, és jobban előmozdítaná az uniós politikai célok támogatásának szándékával az európai régiókban végrehajtott intézkedések szinergiáját. Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Uniónak új szinergiákra és a különböző ágazati politikák közötti integrált megközelítésre van szüksége, ha optimális eredményeket akar elérni a helyi növekedés és fejlődés vonatkozásában. Nagyobb elkötelezettségre van szükség a regionális politika iránt, amely egyre inkább rugalmas és más eszközökkel és programokkal integrálódik. Úgy gondoljuk, hogy az innováció, a kutatás, a környezet és kkv-k ERFA-n keresztüli finanszírozása csak hatékonyabbá válik akkor, ha szorosabban koordinálják és integrálják az általában vett szociális fellépéssel. Ez az integrált tervezés érdeme. Összetett problémákat valójában nem is lehet úgy megoldani,

153

154

HU


ha csak egy oldalról közelítjük őket. A széttagolt megközelítés a politikák átfedéséhez vagy akár ütközéséhez, egymásnak ellentmondó állami fellépésekhez vagy – ami még rosszabb – az erőforrások megkettőződéséhez is vezethet. Úgy véljük, hogy a strukturális alapok és a Kohéziós Alap tervezésének és végrehajtásának egy kézben tartása, valamint azoknak a Vidékfejlesztési Alappal és a Halászati Alappal való újbóli integrációja elvezethet az elmaradott régiók potenciáljának felszabadításához. A nagyobb rugalmasság, egy új multidiszciplináris megközelítés és az alapok kezelésének egyszerűsítése lehet a kulcs a fejlesztési és területi kohéziós politikánk sikeréhez. Barbara Matera (PPE), írásban. – (IT) Igennel szavaztam a Stavrakakis-jelentésre, mert úgy gondolom, hogy a regionális politika végrehajtásához rendelkezésre álló különféle európai alapokat használhatóbbá kellene tenni. Gondolok itt különösen a regionális politika területén meglévő különböző ágazati politikák közötti szinergiára, amint azt a jelentés is kiemeli. A rendelkezésre álló finanszírozás hatásának erősítését a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság még akutabban szükségessé teszi. E tekintetben a jelentés egy egységes stratégiai keretet javasol az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), az Európai Szociális Alap (ESZA), és az Európai Halászati Alap (EHA) számára. Az ezekkel a regionális alapokkal szembeni közös megközelítés biztosítása arra is szolgálna, hogy megelőzze az átfedéseket és a zavart azoknak a regionális és helyi szinten működő gazdasági szereplőknek az esetében, akik egy konkrét projekthez keresnek európai finanszírozást. Ráadásul a különféle európai regionális alapok közötti szisztematikus, szinergián alapuló megközelítés elfogadása hozzá fog járulni a kohéziós politika célkitűzéseinek elfogadásához, ezáltal az európai régiók közötti fejlettségi különbségek csökkentéséhez, és meg fogja könnyíteni a társadalmi integrációt. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy minden tagállam számára kedvező környezetet teremtsünk az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és más strukturális alapok által biztosított segítségnyújtás igénybevételéhez. A kohéziós politikai célkitűzések végrehajtásához tisztáznunk kell az alapok közötti szinergiákat, foglalkoznunk kell a koordinációjukat övező kérdésekkel és egyszerűsítenünk kell az alapok kezelésének szabályait. Ebből következően 2013 után nagyon fontos, hogy eleget tegyünk a közös megközelítésnek, és létrejöjjön az egységes stratégiai keret. Ugyancsak szükség van a finanszírozási eszközök széttagoltságának csökkentésére, hogy biztosítsuk a kohéziós politikai kiadások racionalizálását. Meg kell jegyezni, hogy a kohéziós politika garantálja az Európai Unió fenntartható, hosszú távú fejlődését, következésképpen meg kell őriznie a függetlenségét, és nagyobb finanszírozást kell hozzárendelni. Nagyobb figyelmet kell fordítani az Európai Szociális Alapra (ESZA), amely nagymértékben hozzájárul a hatékony növekedéshez és a tudás alapú versenyképességhez. Úgy gondolom, hogy a kohéziós politikának eredményorientáltabbnak kell lennie, és nem annyira a kiadások és eljárások szabályosságára kellene összpontosítania. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Az európai kohéziós politika a régiókban az Unió kézzelfogható fellépésének sarokköve, és az is marad, egyben ez a reálgazdasági beruházások fő forrása, amely alkalmas arra, hogy segítse Európát és régióit a válságból való kilábalásban és a versenyképesség újbóli elérésében. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a többi strukturális alap sok mindent elértek, de még többet és jobban tudnak teljesíteni az Európai Unió érdekében, és ezt meg is kell tenniük. Ezt szem előtt tartva támogatom Stavrakakis úr jelentésének tartalmát és felépítését, és helyeslem a jelentést. Különösen egyetértek Stavrakakis úr ajánlásaival és javaslataival az uniós alapok felhasználásának hatékonyabbá

23-06-2011

23-06-2011

HU


tételére vonatkozóan. Remélem, az Európai Bizottság átveszi a Parlament kérését, különösen a 2014–2020-ra szóló új pénzügyi tervre való tekintettel. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A jelenlegi gazdasági helyzetet úgy kell tekinteni, mint egy lehetőséget arra, hogy mindent átalakítsunk, amit csak hatékonyabbá lehet tenni, kitartóan, nagyobb legitimitással szembeszállva minden egyes olyan esettel, amikor időt vagy erőforrásokat vesztegetnek el. Az állami költségvetések konszolidálásának szükségessége azt jelenti, hogy innovatívabbnak kell lennünk, és törekednünk kell arra, hogy a rendelkezésre álló finanszírozással nagyobb hatást érjünk el. Ez a jelentés, amelyre igennel szavaztam, reflektál a jelenlegi helyzetre és a jövőbeni szinergiák szükségességére az alapok hatékonyságának megerősítése érdekében. Javítani kell az alapok közötti koordinációt. Az uniós kohéziós politika eszközeit egy közös keretben kezelik, amely a stratégiai iránymutatásoktól a kifizetésekig és a jelentések kiadásáig terjed. A kohéziós politikai eszközök és a többi eszköz között azonban erősíteni kell a koordinációt. Egyetértek az összes politikai területre kiterjedő integrált tervezési és teljesítési rendszer létrehozásával. Az integrált tervezés értelme abban a felismerésben rejlik, hogy az összetett problémákat csak úgy lehet megoldani, ha egyszerre több szempontból közelítjük meg őket. A munkanélküliségre önmagában nem megoldás a munkanélküliek képzése: munkahelyteremtő politikákat is be kell vezetni, amilyen például a kis- és középvállalkozások (kkv-k) vagy a vállalkozásindítás támogatása. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A strukturális politika 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó reformja a vidékfejlesztési alapnak a strukturális alapok általános keretétől való leválasztását eredményezte. Ez a leválasztás nem vezethet a célkitűzések megkettőzéséhez, illetve azok elhagyásához, és a fejlesztési lehetőségeket a vidéki és a városi területeken egyaránt biztosítani kell, helyi szintről azonban ennek ellentmondó bizonyítékok érkeznek. A vidékfejlesztési politikák hatékonyságához az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap szerinti intézkedések és a regionális politikai eszközök végrehajtásával való szoros koordináció szükséges. Egységes stratégiai keretre van szükség az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a Kohéziós Alap, az Európai Szociális Alap (ESZA), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Halászati Alap (EHA) számára, hogy biztosítsa a közös megközelítést, és erősítse a szinergiát az összes említett finanszírozási eszköz között. A kohéziós politika célja, hogy csökkentse a régiók közötti különbségeket és ösztönözze a társadalmi integrációt, a kiegyensúlyozott, harmonikus fejlődés érdekében. Igennel szavaztam, hogy az alapokat jobban össze lehessen hangolni, és a regionális és helyi hatóságokat bevonják a partnerségi szerződések elkészítésébe és teljesítésébe. Fiorello Provera (EFD), írásban. – (IT) A gazdasági, társadalmi és területi kohézió alapvető elvnek számít az EU valamennyi politikájának és tevékenységének meghatározásakor. Osztom az előadó azon véleményét, miszerint a gazdasági válság arra kényszerít majd bennünket, hogy újítóbbak legyünk, és jelentősebb eredményeket próbáljunk elérni a rendelkezésre álló finanszírozásból. Az innováció szinergiák létrehozását és a különböző ágazati politikák közötti integrált megközelítést jelenti, ha optimális eredményeket akarunk eléri a helyi növekedés és fejlődés vonatkozásában. Különösen egyetértek az előadó azon kijelentésével, hogy a szinergiák és a koordináció nem jelentenek mindenre egységesen érvényes megoldásokat, hanem az eszközök, politikák és szereplők közötti szoros stratégiai koordinációra szólítanak fel olyan gondosan

155

156

HU


megtervezett intervenciók és programok kidolgozása érdekében, amelyek helyi alapú, integrált megközelítés keretében veszik figyelembe a területi sajátosságokat, valamint az egyes régiók komparatív előnyeit vagy egyedi jellemzőit. Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Parlament mai, brüsszeli plenáris ülése keretében az ERFA és a többi strukturális alap hatékonyságának növeléséről szóló jelentésről szavaztunk. A Regionális Fejlesztési Bizottság által elfogadott állásfoglalás javasolja egy egységes stratégiai keret létrehozását a következő, 2013 utáni programozási időszaktól, a Szerződésekben meghatározott és az ERFA, a Kohéziós Alap, az Európai Szociális Alap (ESZA), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és az Európai Halászati Alap (EHA) által finanszírozott kohéziós politikai célokat elősegítő valamennyi fellépés közös megközelítésének biztosítása és szinergiájának hasznosítása érdekében. A jelentés rámutat, hogy a strukturális alapok között nagyobb szinergiákra szükség van az Európa 2020 célkitűzések teljesítéséhez, de még inkább és mindenekelőtt a kohéziós politikai célkitűzések teljesítéséhez. Stavrakakis úr jelentése arra szólít fel, hogy az EMVA hatálya alá tartozó vidékfejlesztési fellépéseket, valamint az EHA hatálya alá tartozó, a halászati területekre irányuló fenntartható fejlesztési cselekvéseket a többi strukturális alappal együtt egységes keretbe kell integrálni, és ugyancsak erősíteni kell az összhangot a kohéziós politikai eszközök, mint olyanok, illetve a hetedik keretprogram és a versenyképesség és innováció keretprogram alapján végrehajtott tevékenységek között. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Mellette. Ez a szöveg alapvetően azt kéri, hogy időben – még a következő, 2013 utáni programozási időszak előtt – szülessen egységes stratégiai keretre irányuló javaslat a Szerződésekben meghatározott és az ERFA, a Kohéziós Alap, az ESZA, az EMVA és az EHA által finanszírozott kohéziós politikai célokat a helyszínen elősegítő valamennyi fellépés közös megközelítésének biztosítása és szinergiájának hasznosítása érdekében. Emellett rámutat, hogy a kohéziós politika céljául a fenntartható, intelligens és befogadó, mind területileg, mind társadalmilag egyenletesen megoszló gazdasági növekedést, a régiók közötti fejlődési különbségek csökkentését, a munkahelyteremtést, az életszínvonal javítását, a munkavállalóknak a – többek között a fenntartható gazdasági, társadalmi és területi kohézió területén létrejövő – új munkahelyeket érintő képzését, valamint az európai gazdaság kohéziós és versenyképességi elemét jelentő európai szociális modell megvalósítását kell kitűzni. Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) A kohéziós politika célja a fenntartható és befogadó, Európa egész területén egyenletesen megoszló gazdasági növekedés és a régiók közötti különbségek csökkentése. A szinergiák növeléséhez el kell fogadni egy egységes stratégiai keretet, amely az Európa 2020 stratégia megvalósítása érdekében megerősíti az uniós politikák integrációját. Az integrált tervezés egyértelműen lehetővé teszi, hogy a strukturális alapok felhasználása úgy történjen, hogy elősegítse az európai kohéziós politikai célokat. Az egyik elérendő cél az egyes régiókban fel nem használt európai források újraelosztása ugyanabban az államban maradva más, arra érdemesebb régióknak. Joanna Senyszyn (S&D), írásban. – (PL) Jóváhagytam az ERFA és a többi strukturális alap jelenlegi helyzetéről és a hatékonyságuk növelését szolgáló jövőbeli szinergiákról szóló jelentést. Lengyelországban a strukturális alapok abszorpcióját akadályozó tényezőket kereső vizsgálat azt állapította meg, hogy a két fő akadály az átfogó tájékoztatás hiánya és a bürokratikus rendszer, ami az uniós alapok kérelmezését, illetve a felhasználásukkal való elszámolást illeti.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Különösen arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy országos és regionális szinten egyaránt egyszerűsíteni kell az alapok kérelmezésére szolgáló eljárást. Ez prioritás ahhoz, hogy mindegyik alapot hatékonyan ki lehessen használni. Kérem továbbá a Bizottságot, hogy egyszerűsítse a kohéziós politika koncepcióját, és helyezze a hangsúlyt az eredményekre, ne a bonyolult ellenőrzési eljárásokra. Az új politikát az alapok felhasználásának nagyobb rugalmassága, arányossága és láthatósága kell, hogy jellemezze. Az eljárások egyszerűsítését elősegítené az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Halászati Alap által finanszírozott projektek kezelésére, támogathatóságára, ellenőrzésére és a velük kapcsolatos jelentéstételre vonatkozó szabályok harmonizálása. A különböző alapokból származó támogatás nagyobb mértékű összehangolása révén hatékonyabban tudunk megoldást keresni az összetett problémákra. A munkanélküliség problémája például szükségessé teszi a munkanélküliek képzését, de emellett a vállalkozások ösztönzését és a szerkezeti infrastruktúra támogatását is igényli. Ezen a ponton lépnek működésbe a különféle alapok. A munkanélküliség csökkentését csak a köztük létrejövő hatékony szinergia tudja elérni. Az ilyenfajta átfogó megközelítés abban is segíthet, hogy a lehetséges kedvezményezettek jobban hozzáférjenek az alapvető információkhoz. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A különféle strukturális alapok nagyobb hatékonyságának és a közöttük elérendő több szinergiának a kérdése rendkívül fontos a jövőbeni kohéziós politikáról szóló vitákban. Ennek egyszerűbbnek és integráltabbnak kellene lennie. A jövőben a megközelítés alapjául ezért a különféle strukturális alapokra vonatkozó, közös stratégiai keretnek kell szolgálnia, hogy legyen egy közös nézőpont, és optimalizálja a különböző alapok között elérhető szinergiákat. Csak egy integrált, az eredményekre összpontosító, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés célkitűzéseivel összhangban lévő jövőképpel tudunk majd a különféle strukturális alapok fokozott hatékonyságáról beszélni. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport árnyékelőadójaként úgy gondolom, hogy a regionális és helyi hatóságokat be kell vonnunk a partnerségek előkészítésébe és megvalósításába, és a prioritások és a későbbiekben kiosztható pénzügyi erőforrások tematikus koncentrációja felé kell haladnunk. A regionális dimenziónak jelen kell lennie és hozzá kell járulnia ahhoz, hogy megmutassuk a kohéziós politika előnyeit az EU számára. Ami a pénzügyi eszközöket illeti, meg kell erősíteni a pénzügyi tervezési eszközök használatának lehetőségét, és rendelkezni kell arról, hogy a tagállamok és régióik több alapra épülő programokat használhassanak. Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Az előadó többször is hangsúlyozta, hogy amennyiben a három kohéziós politikai alapból származó támogatásokkal a lehető legjobb eredményeket akarjuk elérni, létfontosságú a fokozott koordináció és egy integrált tervezési és teljesítési rendszer megléte. Sokéves tapasztalatunk révén elegendő adattal rendelkezünk ahhoz, hogy lehetővé váljon a meglévő lehetőségek kihasználása és a jövőre szóló európai kohéziós politika jelentős javítása. Jelentések: Miroslav Mikolášik (A7-0111/2011) - Oldřich Vlasák (A7-0218/2011) Marie-Thérèse Sanchez-Schmid (A7-0110/2011) - Georgios Stavrakakis (A7-0141/2011) Philip Bradbourn (ECR), írásban. – Ami a Sanchez-Schmid-, Stavrakakis-, Vlasak- és Mikolasik-jelentéseket illeti: a konzervatív európai parlamenti képviselők úgy döntöttek, hogy elutasítják ezeket a kohéziós politika jövőbeni irányáról szóló jelentéseket, a

157

158

HU


Vlasak-jelentés kivételével, ennél ugyanis tartózkodtunk. Ennek számos alapvető oka van: meggyőződésünk, hogy a szerte a tagállamokban zajló költségvetési konszolidáció idején teljességgel elfogadhatatlan, hogy az EU nagy kohéziós költségvetését ne érintsék ezek az erőfeszítések. Ezek a jelentések általában véve nem felelnek meg az azzal kapcsolatos konzervatív aggályoknak, hogy az EU értelmesen gazdálkodjon a kohéziós politikával. Elutasítanak minden olyan elmozdulást, amely lehetővé tenné, hogy a gazdagabb tagállamok maguk finanszírozzák saját regionális fejlődésüket, és megakadályozzák a kisebb, hatékonyabb, a legszegényebb európai régiókra irányuló, célzottabb kohéziós politika kialakulását. Ehelyett új bürokratikus eszközöket javasolnak, például a makroregionális egységeket, és a nemzetállamot újfent aláássák a regionalizmus felé történő határozott elmozdulással. A mostani megszorítások kora lehetőséget kínál az EU-nak arra, hogy kevesebbet költsön régi, pazarló prioritásokra. Ezek a jelentések teljesen rossz irányba mennek. Jelentés: Elisa Ferreira (A7-0183/2011) Pino Arlacchi (S&D), írásban. – Tisztelt elnök úr! Azért szavaztam a jelentés mellett, mert ragaszkodik ahhoz, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiány megelőzésére és kiigazítására szolgáló keretrendszernek ki kell egészítenie az Unió versenyképességének és társadalmi stabilitásának fokozását célzó növekedési és munkahely-teremtési stratégiát. A szöveg ezenkívül egyértelműen felszólítja a Bizottságot, hogy játsszon erőteljesebb és függetlenebb szerepet a megerősített felügyeleti eljárásban, a küldetések, ajánlások és figyelmeztetések tekintetében. Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A jelenlegi események azt mutatják, hogy az európai Stabilitási és Növekedési Paktum nem igazán hatékony, és nem tudta megakadályozni, hogy sok tagállam súlyos problémákba ütközzön a fizetési mérleg és az adósságaik kifizetése terén. Az ezeknek az országoknak nyújtott uniós segítség mellett az intézmények ezért törekednek a Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítésére, hogy a jövőben el lehessen kerülni az ilyen fajta válságokat. Ez a célja a gazdaságirányítási csomagnak, amelynek Ferreira képviselőtársam jelentése is része. A jelentés a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzésével és kiigazításával foglalkozik, és fokozott felügyeletet javasol. Támogatom a hátterében álló elveket, ahogy a gazdaságirányítási csomag egészét is támogatom. Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) A Bizottság 2010. szeptember 29-én jogalkotási csomagot terjesztett elő, amelynek célja a gazdaságirányítás megerősítése az Európai Unióban és az euróövezetben. A gazdasági irányítás erősítésének össze kell kapcsolódnia az uniós döntéshozatal demokratikus legitimitásának megerősítésével. Más szóval, ehhez az érdekelt felek, valamint a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament szorosabb és megfelelő időben történő bevonására is szükség van. Ez a jelentés, amelyre igennel szavaztam, kimondja, hogy a kiigazítást célzó intézkedési tervben meg kell jelölni az érintett tagállam által végrehajtott vagy végrehajtani kívánt konkrét politikai intézkedéseket, és ismertetni kell ezek ütemezését. A kiigazító intézkedések között ugyanennyire fontos az a lehetőség, hogy a Bizottság fokozott ellenőrző látogatásokat tehessen az érintett tagállamokban, hogy nyomon követhesse a terv végrehajtását. Befejezésül szeretném felhívni a figyelmet a Parlament azon hatáskörére, hogy saját kezdeményezéséből vagy egy tagállam kérésére felkérheti a Tanács elnökét, a Bizottságot és indokolt esetben az eurócsoport elnökét, hogy a teljesítés

23-06-2011

23-06-2011

HU


elmulasztásáról szóló határozat megvitatása céljából jelenjenek meg a megfelelő parlamenti bizottság előtt. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Amiatt döntöttem úgy, hogy tartózkodom a szavazástól, hogy nem lehet bizonyosan felmérni a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséről és kiigazításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentésben bemutatott irányelvek hatását. A görögországi gazdasági visszaesés mértéke és vele az a veszély, hogy sok másik tagállamot is hasonló válság sújthat, kétségkívül sürgősen szükségessé tesz egy stratégiát, hogy egy ilyen katasztrófa még egyszer ne történhessen meg. Másrészről viszont az említett stratégiának nem szabad az uniós központi hatóság válogatás nélküli beavatkozását eredményeznie az egyes tagállamok gazdaságába. A nemzeti hatáskörök és szabadságok védelme az EU rendes működésének garanciája, ezért nem szabad feláldozni, még a görög válsághoz hasonló körülmények között sem. Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Igennel szavaztam erre a módosításra, mert úgy gondolom, hogy az Európát és a világ többi részét sújtó pénzügyi és gazdasági válság után nagyon fontos felülvizsgálni az európai makrogazdasági fejlődés és a költségvetési fegyelem kérdését. Nehéz időszak a mostani, ugyanakkor ez a megfelelő időpont arra, hogy a múlt és a jelen bizonyítékainak fényében kiteljesítsük és kiigazítsuk a meglévő modellt, és most először az Európai Parlament is részt vesz e fontos döntések meghozatalának folyamatában. A makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzése és kiigazítása új fegyelmi intézkedés az euróövezetbe tartozó tagállamok számára, amelynek értelmében szankciókkal büntetik a csalást, illetve azt, ha elfogadható indokok nélkül nem mutatkozik hajlandóság a jóváhagyott ajánlások végrehajtására, de azt nem, ha nem sikerül a javasolt célok elérése. Ez a fegyelmi intézkedés figyelembe fogja venni az államra kiszabott büntetések teljes terhét, és ezek teljes összege tekintetében meg kell szabni egy felső határt. A befizetett büntetések az állandó válságkezelő mechanizmus központi alapjának bevételét növelik. Antonio Cancian (PPE), írásban. – (IT) A Ferreira-jelentés a gazdasági irányítás reformjáról szóló jogalkotási csomag része, amely – több hónapnyi tárgyalás eredményeképpen – hat jelentésből áll. A Parlament világos üzenetet küldött mindenkinek, és különösen a Tanácsnak. Remélem ezért, hogy ez a csomag még a nyári szünet előtt végleges jóváhagyást nyer, és mindenekelőtt azt, hogy a lehető leghamarabb alkalmazni fogják, hogy az Európai Uniót a korábbiaktól eltérően ne érje felkészületlenül, hogy fel kell nőnie a stabilitását fenyegető kihívásokhoz. Különösen azért szavaztam a Ferreira-jelentés mellett, mert úgy gondolom, az eredménytábla – mint a konkrét kritériumok révén a lehetséges egyensúlytalanságok felismerésére szolgáló eszköz – szerepére helyezett hangsúly kitűnő alap a probléma elemzéséhez. Valójában úgy hiszem, hogy a jövőbeni gazdasági válságok megelőzéséhez első lépésként alaposan elemezni kell azokat a kockázati tényezőket, amelyek költségvetési egyensúlyhiányhoz vezethetnek, és ez a jelentés megfelelően foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ráadásul ezek a kritériumok közösek és számszerűsíthetők, ezért egész Európában fel lehet mérni és össze lehet hasonlítani őket. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam a jelentésre, mert egyetértek azzal, hogy – amikor a Bizottság a riasztási mechanizmussal összefüggésben elkészíti gazdasági értelmezését az eredménytábláról – különös figyelmet kellene fordítania a reálgazdaság alakulására, beleértve a gazdasági növekedést és a foglalkoztatási és munkanélküliségi rátákat; a nominális és reálkonvergenciát az euróövezetben és azon kívül; a termelékenység fejlődését és fő húzóerőit, amilyen például a kutatás-fejlesztés és

159

160

HU


a külső vagy belső beruházások; valamint az ágazati szintű tendenciákat, ideértve az energiát, amely a bruttó hazai termék és a folyó fizetési mérleg teljesítményére egyaránt kihat. Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) A mostani gazdasági, pénzügyi és szociális válság megmutatta, hogy az Európai Unió jelenlegi gazdaságirányítási modellje nem működik: a felügyeleti keretrendszer nagyon gyengének bizonyult, a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályait pedig nem tartották tiszteletben. Ezért támogatom az Európai Bizottság által a gazdaságirányításról előterjesztett intézkedéscsomagot. Helyeslem Ferreira asszony jelentését a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséről és kiigazításáról. Gratulálok a Bizottságnak az eredménytábla bevezetésének gondolatához, amely a belső piac és a szabadság, biztonság és a jog érvényesülése területén már jó eredményeket hozott. Szeretném, ha az Európai Parlament szakértői segítséget tudna nyújtani a Bizottságnak az eredménytábla mutatóinak meghatározásában. A mutatók száma várhatóan elég nagy lesz, de ezeknek főként a makrogazdasági egyensúlytalanságok szempontjából releváns tényezőkre kellene összpontosítaniuk. Egyetértek a strukturális reformok kérésének lehetőségével a többlettel rendelkező országokban, de a figyelem legnagyobb részét a deficites országoknak kell szentelni. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Nagyon fontos hangsúlyozni e rendelet fontosságát. Bár az uniós jogi keretben teljesen új, abszolút innovatív a tartalmát és a benne javasoltakat tekintve, azaz hogy fel kell ismerni és ki kell igazítani a makrogazdasági egyensúlytalanságokat az Unióban. A közelmúlt válságából levonandó tanulságokra építve ez a jelentés figyelemre méltó amiatt, hogy igyekszik előtérbe helyezni a különböző tagállamokban elfogadott gazdaságpolitikák ellenőrzését és összehangolását, egy erős, kiegyensúlyozott gazdasági unió érdekében. Arra törekszik, hogy létrehozzon egy riasztási mechanizmust a valamely tagállamban esetlegesen előforduló jövőbeni egyensúlytalanságok esetére, hogy ezeket azonnal hatékonyan orvosolni lehessen. Befejezésül szeretnék gratulálni honfitársamnak, Ferreira asszonynak, nagyfokú elkötelezettségéhez és elhivatottságához, ami nem volt mindig könnyű, de egyértelműen dicséretre méltó. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Úgy gondolom, a Bizottságnak a megerősített felügyeleti eljárásban erőteljesebb és függetlenebb szereppel kell rendelkeznie a tagállamokra lebontott értékelések, nyomon követés, küldetések, ajánlások és figyelmeztetések tekintetében. Támogatom az uniós módszert, ezért egyetértek azzal, hogy a Tanács szerepét korlátozni kell a lehetséges szankciókhoz vezető intézkedések során. A legfontosabb azonban, hogy erős megelőző és korrekciós elemekkel rendelkező gazdaságirányítás felé haladjunk, hogy elkerüljük az ilyen szankciókat. A megelőző és korrekciós keretnek és az egész gazdaságirányítási keretrendszernek a növekedést és a munkahelyteremtést kell ösztönöznie, és erősítenie kell az Unió versenyképességét és társadalmi stabilitását. Ezért egyetértek azzal, hogy tagállamok gazdaságpolitikája feletti felügyeletet a költségvetési felügyeleten túlra is ki kell terjeszteni, hogy megelőzzük a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságokat és sérülékenységeket az Unión belül. Fontos figyelembe venni a belső egyensúlytalanságokat is, beleértve a magán- és államadósságot, annak alakulását és eredetét (belföldi vagy nemzetközi) és az ország fizetési késedelmét, különösen az állami szektortól és a nagy multinacionális vállalatok részéről a kis- és középvállalkozások irányában.

23-06-2011

23-06-2011

HU


João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés az úgynevezett gazdaságirányításról szóló, hat jogszabályból álló csomag része. Bár az előadónak és képviselőcsoportjának feltett szándéka volt, hogy a jelentés kiemelkedjen a másik öt közül, az igazság az, hogy nagyon jól megmutatja a mostani Európai Unióban meglévő ellentmondásokat. Valójában nem elég felismerni a tagállamokban fennálló makrogazdasági egyensúlytalanságokat, ha a jelenlegiekhez képest nincs alternatív, a szolidaritáson, a gazdasági és társadalmi kohézión alapuló uniós politika, hogy orvosolja az egyensúlytalanságokat. A munkahelyek és a munkavállalói és szociális jogok védelméről szóló jó szándékú, jámbor nyilatkozatok alapjaiban mondanak ellent az („ostobának” nevezett) Stabilitási és Növekedési Paktum fenntartásáról szóló kijelentéseknek, beleértve a szankciók megszigorítását azokkal a gazdaságilag sérülékenyebb országokkal szemben, amelyek áldozatul estek a neoliberális politikáknak és az Euró Plusz Paktumnak. Az előadó és képviselőcsoportja annak elismeréséhez is ragaszkodik, hogy a válság alapvető okát az általuk támogatott és helyeselt politikák jelentik, és hogy a német márka képére létrehozott közös valuta téves feltételezéseken alapult, amelyek csak a legerősebb gazdaságokban működő gazdasági és pénzügyi csoportok érdekeit szolgálták. Ha a dolgok így fognak folytatódni, elkerülhetetlenül szemtanúi leszünk a gazdasági, szociális és politikai helyzet még nagyobb fokú romlásának. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés az úgynevezett gazdaságirányításról szóló, hat jogszabályból álló csomag része, és megmutatja az Európai Unióban meglévő ellentmondásokat. A tény az, hogy nem elég felismerni a tagállamokban fennálló makrogazdasági egyensúlytalanságokat, ha nincs alternatív, a szolidaritáson, a gazdasági és társadalmi kohézión alapuló uniós politika, hogy orvosolja az egyensúlytalanságokat. Nem elég ezért jó szándékú nyilatkozatokat tenni a munkahelyek és a munkavállalói és szociális jogok védelméről, ha ezek végső soron nem vetnek véget a Stabilitási és Növekedési Paktumnak és az Euró Paktumnak, és nem váltják fel őket egy valódi Haladási és Társadalmi Fejlődési Paktummal, hanem inkább még általánosabb követelményeket támasztanak és még keményebb szankciókat szabnak ki azokra az országokra és népekre, akik áldozatul estek a neoliberális politikáknak. Amíg az európai vezetők nem ismerik el, hogy a fennálló válság alapvető oka az ő politikájukban keresendő, a gazdasági, szociális és politikai helyzet további romlásának leszünk szemtanúi, ami elkerülhetetlenül újabb társadalmi feszültséget és még több konfliktust fog okozni, előre nem látható következményekkel. Ez fog történni, amíg el nem ismerik, hogy a német márka képére létrehozott közös valuta téves feltételezéseken alapult, amelyek csak a hatalommal rendelkező gazdasági és pénzügyi csoportok érdekeit szolgálták, és hogy ez volt az alapvető oka a válságok súlyosbodásának … (Az eljárási szabályzat 170. cikkének megfelelően lerövidítve) Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A makrogazdasági egyensúlytalanságok kiigazítására tett kísérlet rendkívül fontos az euróövezet és az EU jövője szempontjából. A Parlament szándéka, hogy javítson a bizottsági javaslaton azzal a céllal, hogy az elkövetkező évtizedre létrejöjjön egy erőteljes és koherens keret, amely az Unióban és az összes tagállamban szavatolja a költségvetési fegyelem és a gazdasági növekedés, valamint a foglalkoztatási célok összeegyeztethetőségét, mert az Unió és az euró stabilitása és fenntarthatósága csak e feltételek teljesítésével garantálható. A gazdasági irányítás erősítésének együtt kell járnia az elfogadott döntések demokratikus legitimitásának megerősítésével. Ez megköveteli nem csupán a lényeges érdekelt felek, hanem a nemzeti

161

162

HU


parlamentek és az Európai Parlament szorosabb és megfelelő időben történő bevonását az egész folyamat során. Helyes, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumnak és a teljes gazdaságirányítási keretnek támogatnia kell a növekedési és munkahely-teremtési európai stratégiákat, valamint azokkal és a tagállamokban a versenyképesség, valamint az Unió összes régiójában a társadalmi stabilitás fokozására irányuló céllal összeegyeztethetőknek kell lenniük. A makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzése és kijavítása hathatós eszköz a gyenge pontok kezelésére, amelyek elsősorban közép- és hosszú távú tendenciák, az Unión és az euróövezeten belüli növekvő különbségek eredményei, valamint az egyes tagállamok gazdaságpolitikájának külső következményei. Javítanunk kell a gazdaságirányítás keretrendszerét, amivel elérhetjük az Unió egészének fenntartható, kiegyensúlyozott növekedését. Marietta Giannakou (PPE), írásban. – (EL) Az európai parlamenti képviselők Új Demokrácia csoportja ma az új gazdaságirányítási csomagba tartozó hat javaslat mellett szavazott. Az Európai Parlament javaslatai kikövezik az utat a gazdasági stabilitás közege számára, ugyanakkor lehetővé teszik olyan innovatív mechanizmusok kidolgozását, mint az eurókötvények és az európai projektkötvények. Louis Grech (S&D), írásban. – Igennel fogok szavazni a Ferreira-jelentésre, mivel ez az egyetlen, amelyik nyomatékosan kihangsúlyozza annak fontosságát, hogy fenntartsuk a tág makrogazdasági nézőpontot, amely számításba veszi a termelékenység tagállamonként változó szintjeit, egyúttal a „Monti-záradék” révén védelmezi a szociális és alapjogokat. Másrészről viszont az összes többi jelentésben javasolt gazdasági csomag csak a széles körű megszorító intézkedések további végrehajtását tartja fenn, amelyek már eddig is ártalmas hatással voltak a gazdasági növekedésre, és ez jó eséllyel eztán is folytatódik. Azok a politikák, amelyek kizárólag a megszorító intézkedésekre koncentrálnak, és csak a további lefaragásokat szorgalmazzák beruházások nélkül, gátolják a munkahelyteremtést. Ezért fogok ellene szavazni az összes többi jelentésnek és tartózkodni a Haglund-jelentés esetében. Kell találnunk valamilyen alternatív módot a jelenlegi válság kezelésére, aminek része a felelős megszorító intézkedések végrehajtása egy erőteljes beruházási tervvel megtoldva, hogy a válságnak leginkább kiszolgáltatottak támogatást kapjanak. Kellenek olyan változások is, mint a pénzügyi szektor széles körű strukturális és szabályozási reformja, de a jelenlegi helyzethez képest bármilyen javulást csak ösztönzők létrehozásával, valamint radikális, átfogó korszerűsítési politikával és célzott beruházással lehet elérni. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözöltem ezt a dokumentumot, mert ennek az eljárásnak létre kell hoznia egy, a kialakuló makrogazdasági egyensúlytalanságok korai észlelésére szolgáló riasztási mechanizmust. A mechanizmus egy gazdasági elemzésekkel kombinált, tájékoztató küszöbértékeket tartalmazó, átlátható eredménytábla használatán alapul. Ennek az értékelésnek figyelembe kell vennie többek között a nominális és reálkonvergenciát az euróövezetben és azon kívül. Amennyiben súlyos vagy a gazdasági és monetáris unió működését veszélyeztető makrogazdasági egyensúlytalanságot azonosítanak, túlzott egyensúlytalanság esetén követendő eljárást kell indítani, amely magában foglalhatja az érintett tagállamnak címzett ajánlások közzétételét, szigorúbb felügyeleti és figyelemmel kísérési előírásokat, valamint azon tagállamok esetén, amelyek pénzneme az euró – amennyiben a tagállam ismételten elmulasztja korrekciós intézkedések meghozatalát –, (büntetés-) végrehajtási intézkedések lehetőségét. Úgy vélem, ez jó eszköz a makrogazdasági egyensúlytalanságok elkerülésére. Cătălin Sorin Ivan (S&D), írásban. – A válasz, amelyre Európának szüksége van, egy stabilitási paktum. A csomagnak hatalmas jelentősége van az EU, és különösen az

23-06-2011

23-06-2011

HU


euróövezet jövője szempontjából. Támogatom ezt a jelentést, mert alapot ad a szervezett gazdasági párbeszédhez. A makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzése és kijavítása hathatós eszköz a gyengeségek kezelésére, amelyek közép- és hosszú távú strukturális tendenciák, az Unión belüli növekvő különbségek következményei. Szükségünk van a megfelelő időben végrehajtott kiigazító mechanizmusokra. Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Ennek a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséről és kiigazításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatnak a szándéka, hogy javítsa a bizottsági javaslatokat egy erőteljes eszköz létrehozásáról, ahol a költségvetési fegyelem, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás az EU-ban kölcsönösen összekapcsolódik, és érdemben járul hozzá az Európai Unió és az euró stabilitásához, a jelenlegihez hasonló jövőbeni pénzügyi válságok elkerülése céljából. Ez a rendelet egy szabványos eszközt kíván biztosítani a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséhez, amelyek az uniós tagállamok közötti gazdasági különbségek, illetve az országosan végrehajtott egyéni politikák eredményeként jelenhetnek meg. Meg kell jegyezni, hogy ez a jelentés a gazdasági és monetáris unió működéséről szerzett korábbi uniós tapasztalatok alapján készült, amelyek felismerték a fokozott gazdaságirányítás szükségességét, ahogy ez a jelentés javasolja. David Martin (S&D), írásban. – Igennel szavaztam erre a jelentésre, mivel javított az eredeti bizottsági szövegen. Különösen örülök a munkavállalói jogok védelméről szóló rendelkezéseknek és a gazdasági teljesítmény átfogó értékelésének tulajdonított jelentőségnek, különös tekintettel a foglalkoztatásra. Arlene McCarthy (S&D), írásban. – A munkáspárti európai parlamenti képviselők alapjaiban ellenzik a gazdaságirányítási csomagnak ezt a jelenlegi, csak megszorításokat jelentő irányát. A gazdasági és költségvetési politikák jobb összehangolása, különösen az euróövezeten belül, jó lenne Európa hosszú távú gazdasági növekedésének, de a helyes szabályokon kell alapulnia. A Parlament, a Tanács és a Bizottság jobboldali többségei közötti tárgyalásokon megszületett szöveg túl nagy hangsúlyt helyez a rövid távra, a hiány nagyarányú lefaragására, nem a hosszú távú növekedésre. Ezek a szabályok az Európai Unió egész területén érvényben lennének, megszüntetve a nemzeti kormányok rugalmasságának lehetőségét, hogy a jövőben különböző politikákkal reagálhassanak. A hosszú távú növekedés folyamatosan csökkenti a GDP arányában vett államadósságot, és ez létfontosságú a munkahelyteremtéshez, a gazdasági jóléthez és a magas színvonalú közszolgáltatások finanszírozásához. Ahhoz, hogy ez a csomag támogassa a gazdasági növekedést, meg kell védeni a beruházási kiadásokat. A tudományos kutatásba, a létfontosságú infrastruktúrába és az új környezetbarát gazdaságba való beruházás kulcsfontosságú a hosszú távú növekedéshez, és ezekből soha nem szabad lefaragni a rövid távú uniós célok teljesítése érdekében. Az ilyen kiadások csökkentése recesszió idején a gazdasági visszaesésen is rontana. A munkáspárti európai parlamenti képviselők támogatják a makrogazdasági egyensúlytalanságokról szóló bizottsági javaslat továbbfejlesztéseit a Ferreira-jelentésben, amelyek védik a munkavállalói jogokat és a gazdasági teljesítmény átfogó értékelésének fontosságát, a foglalkoztatást is beleértve. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) A Bizottság most már szabadon tudja majd osztogatni a jó vagy rossz jegyeket. Maga fogja bevezetni azokat a mutatókat, amelyek alapján a tagállamokat osztályozni tudja. Szankciók is lesznek azok számára, akik nem követik az eztán kiadott „ajánlásokat”. A fordított minősített többségi szavazásnak

163

164

HU


köszönhetően a Bizottság ezeket félautomata módon is végre tudja majd hajtani. Végül pedig akkor is a Bizottság fogja meghozni a döntést, amikor a szankciók kiszabására kerül sor. Ez az önkényuralom mintapéldája. Ellene szavazok ennek a demokratikus elhajlásnak, és elítélem. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és a versenyképesség terén meghatározott célokat a tervezett intézkedésekkel nem lehet elérni, mert a tagállamok gazdasági fejlődését elfojtják. A gazdaságpolitika ellenőrzésére szolgáló keretet talán be lehet vezetni az Uniót alkotó különféle tagállamokban, de nem az EU egészében, mert a különböző nemzetgazdaságok ereje olyannyira eltér egymástól. Az euróövezetet ezért kellene a lehető leggyorsabban feloszlatni. Az erős államoknak össze kellene fogniuk egy új monetáris unió létrehozása érdekében, a többieknek pedig vissza kellene térniük a saját valutájukhoz. A nemzeti gazdaságpolitika felügyeletére való felhívás a jelenlegi helyzetben szocialista állami beavatkozást jelentene, olyan dolgot, ami már a múltban is megbukott, és ami az euróövezetben fennálló jelenlegi pénzügyi nehézségek egyik oka. Az ilyen intézkedéseknek kevés a demokratikus legitimitása, ezért szavaztam a jelentés ellen. Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A bizottsági javaslat elsődlegesen a Stabilitási és Növekedési Paktumra vonatkozó rendeletek szigorítására irányul. Ugyanakkor azonban egyik támogatási mechanizmus jön létre a másik után a „költségvetési fekete báránynak”, újfent az adófizetők pénzének bevonásával. Itt az ideje, hogy a stabil, szuverén nemzetgazdaságokra és az egyes államok államadósságának csökkentésére koncentráljunk. Felháborító, hogy ugyanazoknak a keményen dolgozó országoknak kell újra és újra megfizetniük mások hibáiért. Demokratikus megoldásokra van szükségünk, nem pedig bürokratikus eljárásokra, hogy gondoskodhassunk a gazdaságpolitika érdemi, hatékony összehangolásáról az EU szintjén, ami Európa minden lakosa számára előnyös lesz. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Nagyon fontos létrehozni egy hatékonyan működő, kiforrott mechanizmust a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzésére és kiigazítására, amely figyelmeztetne és azonnal reagálna a makrogazdasági egyensúlytalanságok veszélyére. Nagyon fontos, hogy ez a mechanizmus egy tájékoztató értékeket tartalmazó, átlátható eredménytábla használatán alapuljon. A Bizottságnak a Tanáccsal és az Európai Parlamenttel együtt kell összeállítania ezt az eredménytáblát és a tagállamoknak szánt makrogazdasági és makropénzügyi mutatókat. Úgy gondolom, hogy speciális gazdasági körülmények között a mutatókból álló eredménytáblának és a riasztási küszöböknek szimmetrikusnak, és az euróövezetbe tartozó és azon kívüli tagállamok tekintetében differenciáltnak kell lenniük. Emellett a Tanácsnak rendszeresen jelentést kellene tennie azokról a meghozott intézkedésekről, amelyek a túlzott egyensúlytalanság esetén követendő eljárás felfüggesztéséhez vezettek egy adott tagállamban. Egyetértek azzal a javaslattal, hogy a Bizottságot fel kell jogosítani arra, hogy az Európai Központi Bank (EKB), szociális partnerekkel és más nemzeti érdekelt felekkel egyeztetve fokozott ellenőrző látogatásokat tegyen a tagállamokban. Az egyensúlytalanságok kockázatát folyamatosan értékelni kell, hogy meg lehessen előzni az előfordulásukat, és a tagállamok felé időben meg lehessen tenni az ajánlásokat, hogy elkerüljék a gazdasági és monetáris unió működésének esetleges megzavarását. Justas Vincas Paleckis (S&D), írásban. – Igennel szavaztam erre a konkrét jelentésre a makrogazdasági egyensúlytalanságokról, mert részleteiben foglalkozik a néhány tagállamot érintő jelenlegi adósságkérdéssel, és ami még fontosabb, haladó módszert kínál az ilyen súlyos, nemcsak rövid, hanem hosszú távú következményekkel is járó problémák

23-06-2011

23-06-2011

HU


megoldására. Úgy vélem, Európának progresszív beruházásra van szüksége, hogy segítse a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést, és ezért az egyszerű költségvetési lefaragás hosszú távon csak aláásná az egész gazdasági és politikai rendszert. Az emberek szociális jogainak alapját és a társadalom hosszú távú jólétét szem előtt tartó szociáldemokrataként támogatom ezt a javaslatot, a fenti kérdések mélyreható, átfogó kezelése miatt. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Igennel szavaztam Ferreira asszony jelentésére, mert úgy gondolom, hogy fontos a makrogazdasági egyensúlytalanságok azonosítására és megelőzésére szolgáló, uniós szinten koordinált ellenőrző mechanizmus, akárcsak a túlzott egyensúlyhiányok kiigazítására irányuló eljárás. A „riasztási mechanizmusként” jellemzett azonosítási rendszer egyrészről egy mennyiségi mutatókból álló eredménytáblát, másrészről minőségi értékeléseket használ. Úgy gondolom, hogy ez az eredménytábla abból a szempontból fontos, hogy általános, teljes képet kapunk belőle, és ezért szerintem egy rugalmas, alkalmazkodó képes eszköznek kellene lennie, hogy a változó követelményekhez és helyzetekhez lehessen igazítani és ezeknek megfelelően módosítani, világosan garantálva a jogbiztonságot. Remélem, a Parlament végleges megállapodásra jut, és a lehető leggyorsabban jóváhagyja a teljes irányítási csomagot, hogy határozott, egységes üzenetet küldjön a nyilvánosságnak és a piacoknak, és véget vessen a spekulációnak. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) 2010. szeptember 29-én a Bizottság jogalkotási csomagot terjesztett elő, amelynek célja a gazdaságirányítás megerősítése az EU-ban és az euróövezetben. A csomag hat javaslatból áll. Ezek közül négy foglalkozik költségvetési kérdésekkel, köztük a Stabilitási és Növekedési Paktum reformjával, míg két új rendelet az EU-ban és az euróövezetben felmerülő makrogazdasági egyenlőtlenségek feltárására és kezelésére vonatkozik. Ez a véleménytervezet a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK rendeletet módosító tanácsi rendeletre tett bizottsági javaslatról szól. Általánosan elfogadott tény, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum a megelőzés és a kiigazítás terén egyaránt kudarcot vallott, és reformra szorul. Egyetértek az eredetileg a Bizottság által beterjesztett javaslat módosításaival, amelyeket az Európai Parlament nagy többséggel támogatott. Azzal érvelnék, hogy fontos figyelembe venni a régi Stabilitási és Növekedési Paktum fennállásának éveiben szerzett tapasztalatokat, akárcsak azt a tényt, hogy a gazdaságirányítás demokratikusabbá vált azáltal, hogy az Európai Parlamentet bevonják az egész felügyeleti folyamatba. Ezért a jelentés mellett szavaztam. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A gazdasági és monetáris unió működésének első évtizede során szerzett tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy az Uniónak jobb gazdaságirányítási keretre van szüksége. A Parlamentnek gondosan meg kell vizsgálnia és tovább kell fejlesztenie a Bizottság által a gazdaságirányításról 2010. szeptemberben elfogadott jogalkotási javaslatokat, tekintettel az EU jövőjében, és különösen az euróövezetben betöltött alapvető szerepükre. A gazdasági irányítás erősítésének együtt kell járnia az uniós döntéshozatal demokratikus legitimitásának megerősítésével, mert a gazdaságirányítást nem lehet különválasztani a pénzügyi piac szabályozásától és felügyeletétől. A Lisszaboni Szerződés értelmében a Tanácsnak a végső konszenzus elérése érdekében szüksége van a Parlament jóváhagyására. Most először döntött közösen a Parlament és a Tanács az Unió makrogazdasági jövőjéről és költségvetési fegyelméről. Mellette szavaztam az irányítási keretrendszer széles körű, a közösségi módszeren alapuló reformjának, hogy a Parlament javíthasson a bizottsági javaslatokon az elkövetkező

165

166

HU


évtizedekre létrehozandó erőteljes és koherens keretről, amely az Unióban és a tagállamokban szavatolja a költségvetési fegyelem és a gazdasági növekedés összeegyeztethetőségét. Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az egyetlen olyan jelentés, amely megpróbál szembemenni a gazdaságirányítási csomag egészében uralkodó tendenciával. Tartózkodtam a szavazástól, hogy kiemeljem ezt az aspektust, és elismerjem az értékét. Ferreira asszony jelentése a súlyos makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzésével foglalkozik. Ebben a hiány és az adósság nem fontosabb, mint a többletek és a kereskedelmi hiányok, mint a foglalkoztatás és a munkanélküliség, vagy bármilyen kvalitatív kihívás, amely fenntartható növekedési stratégiát biztosíthatna. Érdemes kialakítani ezt a fajta széles körű koordinációt, egy különféle mutatókból álló eredménytábla alapján, amely már a korai szakaszban felismeri az egyensúlyhiányokat. Engem az akadályoz meg abban, hogy a jelentés mellett szavazzak, hogy ez a koordináció egyik formájának a szegény rokona, amelynek alfája és ómegája még mindig a hiány és az adósság. Phil Prendergast (S&D), írásban. – Az Európa előtt álló jelenlegi gazdasági válság új megközelítést kíván. A válság jellegét tekintve egyszerre politikai és gazdasági, és időről időre már láthattuk, hogy Európa olyankor a legerősebb, amikor együttes erővel lép fel, erre a válságra pedig az egységes válasz a legjobb válasz. Még az EU megközelítése is újszerű e tekintetben, mert most először dönt közösen a Parlament és a Tanács a makrogazdasági fejleményekről, és a Tanácsnak a végső konszenzus elérése érdekében szüksége van a Parlament jóváhagyására. Ez a jelentés nagyszámú kompromisszumot képvisel a vita mindegyik oldala részéről. Létfontosságú, hogy határozott jelet küldjünk a piacoknak és a polgároknak, egyrészt az EU szándékáról, hogy szembeszáll ezzel a pénzügyi válsággal, másrészt arról, hogy képes áthidalni a különbségeket és foglalkozni a kritikus kérdésekkel. Ugyancsak üdvözlöm a csalás kezelésével szembeni hozzáállást, ami arra is kiterjed, ha elfogadható indokok nélkül nem mutatkozik hajlandóság a jóváhagyott ajánlások végrehajtására. Fontos, hogy legyenek ilyen szankciók, de ugyanennyire fontos az is, hogy ne büntessük az államokat, amennyiben nem képesek elérni a javasolt célokat, és én e tekintetben üdvözlöm a jelentést. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – (ES) Mellette szavaztam. Ez a jelentés megelőzésre és kiigazításra szolgáló mechanizmusokat próbál biztosítani a tagállamok számára, amikor költségvetési egyensúlyhiánnyal néznek szembe. A megelőzési oldal olyan mechanizmusokat tartalmaz, mint a költségvetési mérleg éves felülvizsgálata, a korai figyelmeztető mechanizmusok az Európai Bizottságtól és a kisebb egyensúlyhiányok kezelésére vonatkozó prevenciós ajánlások. Korrekciós intézkedésként be fognak vezetni egy eljárást a túlzott egyensúlytalanság kezelésére, mégpedig a túlzott egyensúlytalanság esetén követendő eljárást, valamint azt a követelményt, hogy a tagállamoknak konkrét intézkedési terveket kell benyújtaniuk. Főként azért szavaztam igennel a jelentésre, mert a gazdasági egyensúlytalanságokat beleveszi a Stabilitási és Növekedési Paktumba, az Európa 2020 stratégiába és az európai szemeszterbe. Más szóval, a reálgazdaságot integrálja a gazdaági ellenőrzés és koordináció eljárásaiba. Emellett egy sor mutatót is felvesz a gazdasági egyensúlytalanságok meghatározására, és a következetesség érdekében olyan ajánlásokat és mutatókat is, mint például a kutatás-fejlesztésbe és az energiaágazatba való beruházás. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Úgy gondolom, hogy az európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatban szereplő beavatkozási csomag hatékony lehetne a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzésében, különösen az euróövezetben.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Emellett a Parlament szándéka, hogy javítson a bizottsági javaslatokon annak érdekében, hogy létrejöjjön egy erőteljes és koherens keret, amely az elkövetkező évtizedekre szavatolja a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást. Ebben az EU számára különösen nehéz időben létfontosságú a fenntartható növekedés jelenlegi modelljének módosításával, kiegészítésével és kiigazításával, valamint a gazdaságirányítás és a döntéshozatal demokratikus legitimitásának megerősítésével reagálni. Kay Swinburne (ECR), írásban. – Az ECR mindig konstruktívan törekedett arra, hogy az euróövezet tartós megoldást alakíthasson ki az államadósság-válságra. A Stabilitási és Növekedési Paktum hibái – úgy a tartalmát, mint a végrehajtását tekintve – egy ideje már nyilvánvalóak; helyes, hogy a mostani erőfeszítések egy tartós, működőképes megoldást próbálnak elérni. A szakbizottsági és a háromoldalú egyeztetési eljárásban mindvégig közreműködtünk, hogy gondoskodjunk arról, hogy a Parlament által preferált kimenetel realisztikus, működőképes és tartós legyen. Sajnáljuk mindazonáltal, hogy amit a Bizottság javasolt és a Parlament jóváhagyott, nem pusztán az euróövezetnek szóló megoldás, hanem azokra is kiterjed, akiknek nem az euró a pénzneme. Bárhogy is nézzük, a csomag, amelyről szavaztunk, megnöveli az EU hatásköreit a tagállamok rovására. Tartalmaz innovatív elképzeléseket, amilyen például a fordított minősített többségi szavazás és a tagállamok megbírságolása, és biztosítja, hogy a nemzeti költségvetés ügye már ne csak a nemzeti parlamentekre tartozzon. Ezért, miközben támogatjuk a hosszú távú célokat, nem tudjuk jóváhagyni az eszközöket, és ellene szavaztunk azoknak a jelentéseknek, amelyek nem szorítkoznak az euróövezetre. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az euróövezet, és különösen Európa egészének stabilitása a megelőzés és a felügyelet eszközeinek átszervezését követeli, a makrogazdasági egyensúlytalanságok kiigazítása érdekében. A pénzügyi konszolidáció alapvető fontosságú a múlt hibáinak kijavításához és az európai gazdaságok fenntartható növekedéséhez, amelyet nem állami és külföldi adósság támogat, hanem a foglalkoztatás és a versenyképesség előmozdítása. Ez a jelentés a tagállamok közötti összehasonlítást lehetővé tevő makrogazdasági és strukturális statisztikai mutatók eredménytáblájára helyezi a hangsúlyt, tükrözve a strukturális, illetve a rövid, közép- és hosszú távú tendenciákat. Az új mutatók felvétele és a szükség esetén szimmetrikus alsó és felső határértékek meghatározása lehetővé fogja tenni, hogy ezek a mutatók riasztási szintként szolgáljanak, hogy el lehessen kerülni a Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap által most végzett pénzügyi mentőakciókat. Ez az új, intelligens, szimmetrikus rendszer szigorúbb felügyeletet, a Bizottság, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Központi Bank részéről alaposabb értékeléseket és a további reformokról és kiigazítási tervekről szóló ajánlások elkészítését fogja eredményezni. Az európai projekt szempontjából kritikus útelágazásnál szerintem alapvető fontosságú az összes európai és nemzeti hatóság bevonása, hogy korán meghozzák a szükséges intézkedéseket. Jelentés: Diogo Feio (A7-0179/2011) Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A jelenlegi események azt mutatják, hogy az európai Stabilitási és Növekedési Paktum nem valami hatékony, és nem tudta megakadályozni, hogy sok tagállam súlyos problémákba ütközzön a fizetési mérleg és az adósságaik kifizetése terén. Az ezeknek az országoknak nyújtott uniós segítség mellett az intézmények ezért törekednek a Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítésére, hogy a jövőben el lehessen kerülni az ilyen fajta válságokat. Ez a célja a gazdaságirányítási csomagnak, amelynek Feio kollégám jelentése is része. A jelentés a túlzott hiány esetén

167

168

HU


követendő eljárás végrehajtásával foglalkozik. Különösen pártolom az adósság csökkenésének hároméves időszakra vonatkozó átlag ráta szerinti számítását, ahelyett hogy a hároméves időszakban minden évben rögzített rátával számítanák. Támogattam ezt a jelentést, ahogy a gazdaságirányítási csomag egészét is támogatom. Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) A gazdasági és pénzügyi válság napvilágra hozta és megerősítette a gazdaságpolitikák összehangolásának és jobb felügyeletének szükségességét a gazdasági és monetáris unióban. Ezek a friss tapasztalatok a jelenlegi koordinációs rendszer és a meglévő felügyeleti eljárások hibáira és hiányosságaira is fényt derítettek. A válság drámai mértékben visszájára fordította azokat a kedvező feltételeket, amelyek a gazdasági és pénzügyi ágazat működését jellemezték egészen 2007-ig, és a tagállamok többségének az államadósság csökkentése érdekében át kell esnie a számlák konszolidálásának folyamatán. Az országok többsége számára kulcsfontosságú az adósság csökkentése, tekintettel arra, hogy ez milyen negatív hatásokkal van a gazdasági ösztönzőkre és a gazdaság növekedésére, a magasabb adóknak és kockázati prémiumoknak köszönhetően. Ez a jelentés azt állítja, hogy a Bizottságnak és a Tanácsnak kiegyensúlyozott, átfogó értékelést kellene készítenie az összes releváns tényezőről, különösen arról, hogy – súlyosbító vagy enyhítő körülményként – milyen mértékben érintik a hiány- és/vagy adósságkritériumoknak való megfelelés megítélését. A Tanács meg fogja követelni, hogy a tagállamok tegyenek eleget az éves költségvetési céljainak, ami a bruttó hazai termék évi legalább 0,5%-os növekedését fogja lehetővé tenni. A fenti okokból a jelentés mellett szavaztam. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Úgy döntöttem, hogy tartózkodom a szavazástól a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló 1467/97/EK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés esetében. Bár az egyes tagállamok gazdaságai között, illetve köztük és az Unió között kialakult viszonyt felül kell vizsgálni, különösen annak fényében, hogy mi történt Görögországban, illetve hogy a különféle más tagállamok a görögországival megegyező mértékű, küszöbön álló pénzügyi válság jeleit mutatják, egy ilyen felülvizsgálatot nem lehet végrehajtani az ebben a jelentésben bemutatott módszerek alkalmazásával. A jelentés azzal akarja korrigálni a nemzetgazdaságok sérülékenységeit, hogy megnöveli – véleményem szerint túlzottan is – az EU hatalmát a tagállamok felett, ezáltal feláldozza a szabadságukat és hatásköreiket a pénzügy terén. Ezért nem tudok igennel szavazni erre a jelentésre. Antonio Cancian (PPE), írásban. – (IT) A Feio-jelentés a gazdasági irányítás reformjáról szóló jogalkotási csomag része, amely – több hónapnyi tárgyalás eredményeképpen – hat jelentésből áll. A Parlament világos üzenetet küldött mindenkinek, és különösen a Tanácsnak. Remélem ezért, hogy ez a csomag még a nyári szünet előtt végleges jóváhagyást nyer, és mindenekelőtt azt, hogy a lehető leghamarabb alkalmazni fogják, hogy az Európai Uniót a korábbiaktól eltérően ne érje felkészületlenül, hogy fel kell nőnie a stabilitását fenyegető kihívásokhoz. Különösen azért szavaztam a Feio-jelentés mellett, mert úgy gondolom, helyesen hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek milyen alapvető szerepet kell játszania a jövőbeli gazdasági válságok megelőzésében. A szöveg hangsúlyozza annak a párbeszédnek a központi jelentőségét, amelyet a Parlamentnek a nemzeti parlamentek képviselőivel kell kialakítania, hogy az Unió gazdasági stabilitásával kapcsolatos kérdések felmerülése esetén védje a demokratikus folyamatot. A jelentés emellett egy hároméves időszakot javasol a teljes adósság csökkentésére, amit én ésszerűnek és elégségesnek gondolok.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam a jelentésre, mert egyetértek azzal, hogy ha az államadósságnak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya meghaladja a referenciaértéket, az arány akkor tekinthető elegendő mértékben csökkenőnek és a referenciaértékhez kielégítő ütemben közelítőnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 126. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően, ha egy adatokkal rendelkező hároméves időszakra vonatkozó felmérés szerint a referenciaértéktől való eltérés az előző három évben évente, átlagosan viszonyítási alapként egy huszaddal csökkent. Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) A mostani gazdasági, pénzügyi és szociális válság megmutatta, hogy az Európai Unió jelenlegi gazdaságirányítási modellje nem működik: a felügyeleti keretrendszer nagyon gyengének bizonyult, a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályait pedig nem tartották tiszteletben. Ezért támogatom az Európai Bizottság által a gazdaságirányításról előterjesztett intézkedéscsomagot. Igennel szavazok Feio úr kitűnő jelentésére a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról. Örülök annak a kérésnek, hogy gyorsítsák fel azt a folyamatot, amelynek révén az Európai Bizottság közzéteszi az ajánlásait. Egyetértek azzal a javaslattal, hogy az Európai Parlamentnek legyen joga meghívni a tagállamok képviselőit, és sajnálom, hogy a Tanács ezt nem fogadta el. Üdvözlöm a Bizottságnak adott lehetőséget, hogy további felügyeletre irányuló látogatásokat hajthasson végre, és azt, hogy az Európai Központi Bank részt vehessen ezekben a látogatásokban. George Sabin Cutaş (S&D), írásban. – (RO) Úgy határoztam, hogy a gazdaságirányítási csomagban szereplő hat javaslat közül négynek ellene szavazok, mert úgy éreztem, hogy csak megszorító intézkedéseket tartalmaznak, amelyek az európai gazdaságot még törékenyebbé tennék. A gazdasági növekedés újraindításához szükségünk van egy alternatív modellre a csomagban javasolthoz képest, amely stratégiai beruházásokon és új munkahelyek teremtésén alapul. Göran Färm, Anna Hedh, Marita Ulvskog és Åsa Westlund (S&D), írásban. – (SV) Svéd szociáldemokrataként úgy gondoljuk, hogy az EU-n belüli erőteljesebb gazdaságirányításra vonatkozó átfogó reformcsomag fontos eszköz ahhoz, hogy rendet teremtsünk az európai gazdaságban. Egy szigorúbb Stabilitási és Növekedési Paktum, a nemzeti költségvetési kereteken belül az átláthatóságra és a fegyelemre vonatkozó fokozott követelmények és a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzésére szolgáló új rendszer csupa kulcsfontosságú elem az államháztartások és a pénzügyi piac stabilizálására irányuló munkában. Az, hogy a mai hat jelentés közül öt esetében úgy döntöttünk, hogy nem szavazunk mellette, nem azért van, mert ellenezzük a szigorúbb szabályozást. Épp ellenkezőleg, úgy gondoljuk, hogy szigorúbb szabályozást kellene hatályba léptetni, de gyorsan. A szavazási stratégiánk célja az volt, hogy világosan jelezzük, hogy a csomagban bizonyos tendenciák helyett, amelyek a túlzottan is széles körű megszorító intézkedések bevezetésére irányulnak, kiegyensúlyozottabb megközelítésre kellene váltani a tárgyalások utolsó fordulóiban. Az előremutató beruházásoknak és a rendezett növekedésnek kellő teret nem biztosító szabályozások hosszú távon nem lehetnek fenntarthatók. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A költségvetési fegyelemre és az annak betartására és kikényszerítésére vonatkozó szabályokat meg kell szilárdítani, különösen azáltal, hogy az adósság szintje és alakulása, valamint az általános fenntarthatóság nagyobb szerepet kap. Ezért egyetértek az államháztartás fenntarthatóságának értékelésével, beleértve

169

170

HU


az adósság szintjét, profilját – és a lejáratot is –, valamint az adósságdinamikát. Ebben az összefüggésben nem lehet megfeledkezni a magánszféra adósságáról sem, annyiban, hogy ez az állam számára feltételes rejtett felelősséget jelent. Az állami és magánszféra adósságainak ellenőrzésére szolgáló keretnek hosszú távú növekedést kell támogatnia és kellően figyelembe kell vennie a költségvetési politika anticiklikus szerepét, valamint javítania kell a befektetési előfeltételeket és a belső piac fejlődését, ami elengedhetetlen a gazdasági és monetáris unió helyes működésének biztosításához és megerősítéséhez. Fontos létrehozni az uniós szabályok szerint kezelt és főleg a bírságokból származó bevételekből finanszírozott európai valutaalapot, az euróövezet egésze pénzügyi stabilitásának megőrzése érdekében. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés a gazdaságirányításról szóló jogalkotási csomag része, és a csomag fő elemeinek egyike. Ez a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló rendelet. Bár a jelentés abból a tételből indul ki, hogy az euróövezetben válság van, és az euróövezetben uralkodó adósságválságra átfogó, integrált megoldást kell találni, tekintettel arra, hogy az eddig alkalmazott, széttagolt megközelítés nem járt sikerrel, a végén ugyanolyan típusú monetarista és neoliberális politikákra és kritériumokra szólít fel, mint amelyek a válsághoz vezettek. Ismét nyomatékosítja és még szorosabbra veszi a tagállamokat korlátozó béklyókat, anélkül hogy törődne a problémák okaival vagy az alternatív, a gazdaságok eltérő fejlettségi szintjét figyelembe vevő politikákkal. Ilyenformán ahelyett, hogy a szolidaritáson és a valódi gazdasági és társadalmi kohézió politikáján alapuló haladási és társadalmi fejlődési paktumot javasolna, ahogy mi ajánlottuk, a Stabilitási és Növekedési Paktum és most az Euró Plusz Paktum elmélyítésére szólít fel. Kiterjeszti és megerősíti a szankciók és bírságok alkalmazását azokra a tagállamokra, amelyek nem tesznek eleget a kiszabottaknak. Ez elfogadhatatlan beavatkozás, amely a túlzott hiány esetén követendő eljárás alá vont tagállamokat valódi gyarmati stílusban rendeli alá az európai hatalmaknak. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a gazdaságirányításról szóló jogalkotási csomag fő elemeinek egyike. Ez a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló rendelet. Bár a jelentés abból a tételből indul ki, hogy az euróövezetben válság van, és még azt is elismeri, hogy az euróövezetben uralkodó adósságválságra átfogó, integrált megoldást kell találni, tekintettel arra, hogy az eddig alkalmazott, széttagolt megközelítés nem járt sikerrel, a végén ugyanolyan típusú monetarista és neoliberális politikákra és kritériumokra szólít fel, ezáltal még szorosabbra veszi a tagállamokat korlátozó béklyókat, anélkül hogy törődne a problémák okaival vagy az alternatív, a gazdaságok eltérő fejlettségi szintjét figyelembe vevő politikákkal. Ilyenformán ahelyett, hogy a szolidaritáson és a valódi gazdasági és társadalmi kohézió politikáján alapuló haladási és társadalmi fejlődési paktumot javasolna, ahogy mi ajánlottuk, a Stabilitási és Növekedési Paktum és az Euró Plusz Paktum elmélyítésére szólít fel. Emellett kiterjeszti és megerősíti a szankciók és bírságok alkalmazását azokra a tagállamokra, amelyek nem tesznek eleget a rájuk kiszabott követelményeknek. Ez elfogadhatatlan beavatkozás, amely a túlzott hiány esetén követendő eljárás alá vont tagállamokat valódi gyarmati stílusban rendeli alá az európai hatalmaknak. Ezért szavaztunk ellene.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A globális gazdasági és pénzügyi válság megmutatta és elmélyítette az intenzívebb koordináció és a jobb gazdaságirányítás szükségességét a gazdasági és monetáris unióban. A koordináció és a felügyelet céljára meglévő eszközök és eljárások lehetővé tették, hogy az EU felülkerekedjen egy olyan válságon, amelyet egyedül egyik tagállam sem tudott volna leküzdeni. Az európai intézmények és a tagállamok mind arra törekszenek, hogy kilábaljanak a válságból. Ez a tapasztalat mindazonáltal leleplezte a jelenlegi koordinációs rendszer és a meglévő felügyeleti eljárások hiányosságait és gyenge pontjait. Feltétlenül meg kell erősíteni a gazdasági és monetáris unió keretét, hogy biztosítsuk a makrogazdasági stabilitást és az államháztartás fenntarthatóságát, mivel ez az előfeltétele a fenntartható teljesítménynek és a növekedésnek a foglalkoztatásban. A gazdaságpolitika területén a koordináció egyéni elemeit, beleértve a strukturális reformok felügyeletét, bele kell építeni az új felügyeleti ciklusba, az úgynevezett európai szemeszterbe, amely egyesíti a paktumba tartozó meglévő folyamatokat a gazdaságpolitikák fő céljaival, biztosítva, hogy a stabilizációs és konvergenciaprogramokat és a nemzeti reformprogramokat párhuzamosan nyújtsák be. Marietta Giannakou (PPE), írásban. – (EL) Az európai parlamenti képviselők Új Demokrácia csoportja ma az új gazdaságirányítási csomagba tartozó hat javaslat mellett szavazott. Az Európai Parlament javaslatai kikövezik az utat a gazdasági stabilitás közege számára, ugyanakkor lehetővé teszik olyan innovatív intézkedési mechanizmusok kidolgozását, mint az eurókötvények és az európai projektkötvények. Mathieu Grosch (PPE), írásban. – (DE) A tagállami gazdaságpolitika nagyobb fokú koordinációja és gondosabb ellenőrzése alapvető fontosságú, ha okulni akarunk a gazdasági és pénzügyi válság hibáiból, és le akarjuk küzdeni a néhány tagállamot érintő jelenlegi adósságválságot. Ez a jelentés arra a kérdésre ad választ, hogy pontosan hogyan szervezzük meg ezt az új koordinációs és ellenőrzési folyamatot. A néhány országban felhalmozódott hatalmas adósságról folyó vitát mindenekelőtt Belgiumban kell figyelembe venni, különösen ebben az átmeneti időszakban, amikor Belgiumnak nincs kormánya. Ez az átmeneti időszak rendkívül problémás a belgiumi gazdaságra, szociálpolitikára és pénzügyi ágazatra gyakorolt jelentős befolyása miatt, és nem igazán járul hozzá a helyzet javításához. Ha egy Belgiumhoz hasonló ország gondoskodni akar arról, hogy Európának a jövőben ne legyen szabad döntéseket hoznia Belgium nevében, akkor legfőbb ideje követelni, hogy a szövetségi politikáért felelősök elismerjék felelősségüket a polgáraik felé, ahelyett, hogy a Bizottsággal együtt avatkoznak be a mutató vagy a belgiumi szociálpolitika fenntartása érdekében. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözöltem ezt a dokumentumot, mivel ez a rendelet a túlzott hiány esetén követendő eljárást felgyorsító és pontosító rendelkezéseket állapítja meg. A túlzott hiány eljárás célja, hogy megakadályozza a túlzott hiány kialakulását, megjelenése esetén pedig elősegítse az azonnali korrekciót; az eljárás során a költségvetési fegyelem betartásának vizsgálatára a költségvetési hiány és az államadósság kritériumai alapján kerül sor. A költségvetési fegyelemre vonatkozó szabályokat meg kell szilárdítani, mindenekelőtt azáltal, hogy az adósság szintje és alakulása, valamint az általános fenntarthatóság nagyobb szerepet kap. Meg kell erősíteni e szabályok betartását, valamint a kikényszerítésükre szolgáló rendszert. A gazdaságirányítást azzal kell tovább fokozni, hogy az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket aktívabban, kellő időben bevonják.

171

172

HU


David Martin (S&D), írásban. – A jelentés ellen szavaztam, mert határozottan ellenzem a bénító megszorító intézkedések programját, amelyet az Európai Unióban a jobbközép próbál keresztülvinni. Ez a gazdaságirányítási reformcsomag éppen akkor fogja visszafojtani a növekedést az EU-ban, amikor beruházásra van szükségünk a növekedéshez, a kutatás-fejlesztéshez és a munkahelyteremtéshez, hogy biztosíthassuk Európa gazdasági jövőjét. Ez a pénzügyi reformcsomag Európán belül a legszegényebbeket fogja a legjobban sújtani, miközben a válság okát – a pénzügyi ágazatot – érintetlenül hagyja. Üdvözlöm az európai gazdasági és költségvetési politika jobb koordinációját, de határozottan ellenzem azt a rövid távú elképzelést, amelynek keretében ezt bevezetik. A környezetbarát gazdaságba, a tudományos kutatásba és az infrastruktúrába való hosszú távú beruházás abszolút kulcsfontosságú a gazdasági stabilitáshoz, a munkahelyteremtéshez és a növekedéshez, én pedig nem tudom támogatni ezt a reformcsomagot, amely bénító megszorítást hoz szerte Európában. Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Ez a javaslat a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szól. Úgy gondoljuk, hogy a költségvetési felügyeletet mindenkor az EU mindenek felett álló célkitűzéseire – különösen a foglalkoztatás magas szintjének előmozdításával, a megfelelő szociális biztonság biztosításával, valamint a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeire – figyelemmel kell végrehajtani. A költségvetési fegyelemmel kapcsolatos szabályok betartásának nyomon követése során figyelmet kell fordítani a társadalmi visszaesésekre is, amelyek a kormányok pénzügyi helyzetére hatással lehetnek. Azt is fenntartjuk, hogy a munkahelyek megőrzéséhez vagy a munkahelyteremtéshez, és a szegénység mérsékléséhez hozzájáruló strukturális reformokat végrehajtó tagállamok kapjanak lehetőséget arra, hogy eltérjenek saját középtávú költségvetési célkitűzéseiktől. Végezetül úgy gondoljuk, hogy a gazdaságirányítás megerősítésének az európai irányítás demokratikus legitimációjának megerősítésével együtt kell járnia, és a felügyeleti folyamat egészében meg kell erősíteni az Európai Parlament szerepét. Ezen túlmenően a szociális partnerekkel folytatott rendszeres konzultáció, valamint a nemzeti parlamentek fokozottabb részvétele a hiteles és átlátható felügyeleti keret szükségszerű előfeltételét képezi. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a jelentés a fordított minősített többségi szavazás kiterjesztését javasolja, hogy megbírságolja azokat a tagállamokat, amelyek politikája nem felel meg az euro-liberális szabványnak. Ami még rosszabb, hogy a Bizottságot arra szólítja fel, hogy vezessen be egy gyorsított büntetési eljárást a szándékos nem megfelelés esetére. Az egyetlen létező kivétel azokra a tagállamokra vonatkozik, amelyek úgy reformálják meg a nyugdíjrendszerüket, ahogyan azt a Bizottság szeretné. Ezáltal egy tekintélyelvű föderalizmus van kialakulóban. Soha nem fogom elfogadni, hogy a hazám bárkinek is bírságot fizessen. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A költségvetések nyomon követésének nem pusztán a helyes tényekhez és számadatokhoz való hozzáférést kellene jelentenie. A Bizottságnak természetesen ajánlásokat is ki kell adnia, például az adósság csökkentésével kapcsolatban. Azt azonban semmilyen körülmények között nem engedhetjük meg, hogy a tagállamoknak megmondják, hogyan költsék el a pénzüket. Az európai kormányzás nem az uniós polgárok akarata szerint való dolog, de az Unió Szerződései sem ezt írják elő. Ez a szubszidiaritás elvének nyilvánvaló semmibevétele. Az érintett országokat nem az EU kormányzása fogja

23-06-2011

23-06-2011

HU


hozzásegíteni a gazdasági kilábaláshoz, hanem inkább az euróövezetből való kivonulás. A nevezett okokból képtelen vagyok támogatni ezt az indítványt. Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A gazdaságirányítási javaslatok egyértelműen megsértik a szubszidiaritás elvét. Ellene szavaztam ennek a jelentésnek, mert jelentős mértékben árt az európai integrációnak és a tagállamokban fennálló gazdasági és társadalmi feltételeknek. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) A túlzott hiány esetén követendő eljárásnak gyorsan és haladéktalanul kell zajlania, hogy megelőzze a túlzott államháztartási hiány kialakulását. Úgy gondolom, a költségvetési fegyelemre vonatkozó szabályokat meg kell szilárdítani, külön figyelmet fordítva az adósság szintjére. A vázolt célkitűzések elérése érdekében a Bizottságnak speciális szerepet kell kapnia az értékelés, a nyomon követés és az ajánlások területén. Az értékelések elkészítésében a Bizottságnak és a Tanácsnak az érintett tagállamok által végrehajtott nyugdíjreformokat is figyelembe kell vennie. Nem értek egyet azzal a javaslattal, hogy csökkentsék a büntetés nagyságát azoknak a tagállamoknak az esetében, amelyek elmulasztották végrehajtani vagy nem megfelelően hajtották végre a hiány ellenőrzésére szolgáló intézkedéseket vagy eszközöket. Szerintem nem lenne tanácsos csökkenteni a bírságok teljes éves összegét, mert a beszedett bírságokat a stabilitási mechanizmusok végrehajtására kell használni. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Mindenekelőtt szeretnék gratulálni Feio úrnak a kitűnő jelentéséhez. Úgy gondolom, az adósság GDP-hez viszonyított arányát „kielégítő ütemben” kellene csökkenteni. Ebben az értelemben a jelenlegi államadósság és a 60%-os referenciaérték közötti különbséget évente egy huszaddal kellene csökkenteni. Üdvözlöm Feio úr módosítását az eredeti bizottsági javaslathoz képest, miszerint a csökkentést az előző három évben évente átlagosan egy huszaddal kellene számolni. Azzal is egyetértek, hogy az ennek a feltételnek való megfelelőség értékelését a most folyó, túlzott hiány esetén követendő eljárás lezárása után három évvel kellene megkezdeni. Mindenekelőtt üdvözlöm azt, hogy az államadósságról szóló rendelet alkalmazásakor a Bizottságnak figyelembe kell majd vennie „valamennyi vonatkozó tényezőt”, különösen a magánszféra adósságát és más fontos tényezőket, hogy átfogó értékelést lehessen készíteni. Remélem, a Parlamentnek sikerül végső megállapodásra jutnia, és a lehető leggyorsabban jóváhagyja a teljes kormányzási csomagot, hogy határozott, egységes üzenetet küldjön a nyilvánosságnak és a piacoknak, és véget vessen a spekulációnak. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az EU-ban és az euróövezetben érvényesülő gazdaságirányítás megerősítésére irányuló jogalkotási csomag keretében erről a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló rendeletet módosító bizottsági javaslatról szóló véleménytervezetről is volt egy szavazás. Igennel szavaztam erre a jelentésre, mert alapvetően osztom az előadó aggályait, különösen a következő pontokat illetően: 1) a költségvetési felügyeletet mindenkor az EU mindenek felett álló célkitűzéseire figyelemmel kell végrehajtani; 2) a költségvetési fegyelemmel kapcsolatos szabályok betartásának nyomon követése során figyelmet kell fordítani nemcsak a súlyos gazdasági visszaesésekre, hanem a társadalmi válságokra is, amelyek a kormányok pénzügyi helyzetére hatással lehetnek; 3) a saját ajánlásaik betartását elmulasztó tagállamoktól beszedett pénzbírságokat az EU hosszú távú beruházási és munkaügyi céljaira kell felhasználni, és azokat nemcsak azon tagállamok körében szabad szétosztani, amelyek nem állnak túlzott egyensúlytalansági eljárás vagy túlzotthiány-eljárás alatt, ahogyan azt a Bizottság javasolta; 4) a szociális partnerekkel folytatott rendszeres

173

174

HU


konzultáció, valamint a nemzeti parlamentek fokozottabb részvétele a hiteles és átlátható felügyeleti keret szükségszerű előfeltételét képezi. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – (ES) Ellene szavaztam. Ez a túlzott hiány kezelésére szolgáló kemény prociklikus intézkedés bevezetése miatt van. Konkrétan az 1/20-os intézkedésre gondolok, ami az éves államadósság 5%-os csökkentését jelenti három egymást követő évben, amennyiben meghaladja a bruttó hazai termék (GDP) 60%-át, még akkor is, ha a hiány a GDP kevesebb mint 3%-a. Ez az intézkedés azon a feltételezésen alapul, hogy a gazdasági növekedés kizárólag az állami kiadások csökkentésétől függ. Más szóval, hogy az államadósság kezelése a megszorító tervek, különösen a szigorú megszorítások közvetlen alkalmazásával jár, a körülményekre való tekintet nélkül. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A Bizottság 2010-ben benyújtott jogalkotási csomagjának fő célja, hogy megújítsa a gazdaságirányítást az EU-ban és az euróövezetben. Ez stratégiai jelentőségű egy olyan válság idején, mint amelyen most keresztülmegyünk. A tagállamok fejlesztési és növekedési terveinek javítása, a költségvetési politikák összehangolásának optimalizálása és a hiány és az államadósság nyomon követésére szolgáló eljárások megszilárdítása csak néhány a követendő prioritások közül. Ezeknek az eredményeknek az eléréséhez azonban az erőfeszítéseinknek teljes mértékben összhangban kell lenniük a munkaerő-piaci fellendítési tervekkel és a szociális védelmi politikákkal, az új fenntartható növekedési modell sarokköveivel. Kay Swinburne (ECR), írásban. – Az ECR mindig konstruktívan törekedett arra, hogy az euróövezet tartós megoldást alakíthasson ki az államadósság-válságra. A Stabilitási és Növekedési Paktum hibái – úgy a tartalmát, mint a végrehajtását tekintve – egy ideje már nyilvánvalóak; helyes, hogy a mostani erőfeszítések egy tartós, működőképes megoldást próbálnak elérni. A szakbizottsági és a háromoldalú egyeztetési eljárásban mindvégig közreműködtünk, hogy gondoskodjunk arról, hogy a Parlament által preferált kimenetel realisztikus, működőképes és tartós legyen. Sajnáljuk mindazonáltal, hogy amit a Bizottság javasolt és a Parlament jóváhagyott, nem pusztán az euróövezetnek szóló megoldás, hanem azokra is kiterjed, akiknek nem az euró a pénzneme. Bárhogy is nézzük, a csomag, amelyről szavaztunk, megnöveli az EU hatásköreit a tagállamok rovására. Tartalmaz innovatív elképzeléseket, amilyen például a fordított minősített többségi szavazás és a tagállamok megbírságolása, és biztosítja, hogy a nemzeti költségvetés ügye már ne csak a nemzeti parlamentekre tartozzon. Ezért, miközben támogatjuk a hosszú távú célokat, nem tudjuk jóváhagyni az eszközöket, és ellene szavaztunk azoknak a jelentéseknek, amelyek nem szorítkoznak az euróövezetre. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A közelmúlt eseményei megmutatták, hogy a különféle stabilitási és növekedési paktumok nem érték el a kívánt hatást: sőt, sok tagállam súlyos problémákkal nézett szembe a kötelezettségeinek teljesítése során, és megkockáztatta az államadósság növelését. A mai plenáris ülésen elfogadott jelentés egy nagyobb intézkedéscsomagot tartalmaz, amely az európai gazdaságirányításra vonatkozó javaslatokból áll. Ez a jelentés konkrétan a tagállamok túlzott adósságainak kérdését elemzi, és az Európai Unió egészének problémáit mérlegeli, nemcsak a hiány rendezését tekintve, hanem az államadósság szintjét is, hogy az eljárásokat úgy hajtsák végre, hogy korán kijavítsák a jogsértést, és ezáltal megelőzzék, hogy a korrekciós intézkedések végrehajtásakor már túl késő legyen. Az intézkedések végrehajtása létfontosságú az euróövezet számára. A tárgyalások eredményével és a háromoldalú egyeztetés során az utóbbi hónapokban elért előrehaladással remélem, számíthatunk arra, hogy a Bizottság ajánlásait gyorsabban közzéteszik, és számítok a valódi gazdasági párbeszédre. Remélem, hogy az a lehetőség,

23-06-2011

23-06-2011

HU


hogy az ajánlásokat a gazdasági visszaesések alapján felül lehet vizsgálni, szintén hozzájárulhat a sikeréhez, feltéve, hogy ez nem fenyegeti az államháztartás fenntarthatóságát. Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Az egyik dolog, amit a görögországi válság megmutatott, hogy sürgős szükség van a költségvetési felelősségvállalásra. Máskülönben nemcsak Görögország, de az EU összes tagállama súlyos problémákkal fog szembenézni, mert az uniós tagállamok kétharmada túlzott hiánnyal rendelkezik. Örülök, hogy az előadó nyomatékosította ezt a tényt. A jelentés több dolgot is tartalmaz, de a legfontosabb javaslat a túlzott költségvetési hiány leküzdése és a hiány jövőbeni leküzdésére szolgáló eszközök véglegesítése. A jelentés egy másik fontos aspektusra is kitér: hogy a költségvetési hiány ellen úgy kell küzdenünk, hogy közben ne ártsunk a növekedésnek, különösen ami a gazdaság fejlesztését illeti. Fontos, hogy az állami és magánszféra adósságának kezelésére szánt rendszer támogassa a hosszú távú növekedést. Ebbe beletartozna a beruházási feltételek javítása és a belső piac fejlesztése, egyúttal a tagállamok sajátos prioritásainak és szükségleteinek figyelembevétele is. A legfontosabb, hogy átláthatóságra, elszámoltathatóságra és független felügyeletre van szükségünk. Ez elengedhetetlen része a gazdaságirányítás fokozásának. A nemzeti költségvetési kereteknek tartalmazniuk kell a független költségvetési szervek létrehozását és szerepük megerősítését, és gondoskodniuk kell az átlátható költségvetési statisztikák közzétételéről. Jelentés: Vicky Ford (A7-0184/2011) Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A jelenlegi események azt mutatják, hogy az európai Stabilitási és Növekedési Paktum nem igazán hatékony, és nem tudta megakadályozni, hogy sok tagállam súlyos problémákba ütközzön a fizetési mérleg és az adósságaik kifizetése terén. Az ezeknek az országoknak nyújtott uniós segítség mellett az intézmények ezért törekednek a Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítésére, hogy a jövőben el lehessen kerülni az ilyen fajta válságokat. Ez a célja a gazdaságirányítási csomagnak, amelynek Ford képviselőtársam jelentése is része. A jelentés a tagállamok költségvetési keretére vonatkozó követelményekkel foglalkozik. Támogattam ezt a jelentést, ahogy a gazdaságirányítási csomag egészét is támogatom. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Tartózkodtam a szavazástól, mert kétségeim vannak afelől, hogy a jelentésben javasolt irányelvek milyen hosszú távú hatással lesznek a tagállamok nemzetgazdaságára. Ezek az irányelvek különösen a felügyeleti mechanizmusok szigorú megerősítését javasolják, hogy az Unión belül meg lehessen előzni az újabb görög típusú pénzügyi válságokat. Véleményem szerint a tagállamok gazdasági problémái nem fognak megoldódni azzal, ha egyszerűen korlátozzák a hatáskörüket és a szerepüket, és ezért döntöttem úgy, hogy tartózkodom a szavazástól. Antonio Cancian (PPE), írásban. – (IT) A Ford-jelentés a gazdasági irányítás reformjáról szóló jogalkotási csomag része, amely – több hónapnyi tárgyalás eredményeképpen – hat jelentésből áll. A Parlament világos üzenetet küldött mindenkinek, és különösen a Tanácsnak. Remélem ezért, hogy ez a csomag még a nyári szünet előtt végleges jóváhagyást nyer, és mindenekelőtt azt, hogy a lehető leghamarabb alkalmazni fogják, hogy az Európai Uniót a korábbiaktól eltérően ne érje felkészületlenül, hogy fel kell nőnie a stabilitását fenyegető kihívásokhoz. Különösen azért szavaztam a Ford-jelentés mellett, mert úgy gondolom, a nemzeti rendszerek harmonizálása a minimumkövetelmények kidolgozása

175

176

HU


és mindenekelőtt az állami számviteli rendszerekre vonatkozó tervek előrejelzése révén alapvető szabály, ha a jövőben meg akarjuk előzni a gazdasági válságokat. Ennek azonban nem szabad azt jelentenie, hogy figyelmen kívül hagyjuk a költségvetési rendeletek nemzeti jellegét, amelyek tartalmaznak néhány jelentős különbséget, különösen az euróövezetbe tartozó és azon kívüli országok között. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam a jelentésre, mert egyetértek azzal, hogy a tagállamok hitelesen ellenőrzött, hatékony középtávú költségvetési keretet határozzanak meg, amely legalább négyéves költségvetés-tervezési időhorizont elfogadását írja elő, biztosítva ezzel azt, hogy a tagállami költségvetési tervezés része legyen egy többéves költségvetés-tervezési megközelítésnek. A tagállamoknak az általános kormányzat alágazataiban megfelelő koordinációs mechanizmusokat kell létrehozniuk, hogy gondoskodjanak az összes alágazat átfogó, következetes lefedettségéről a költségvetési tervezésben, az egyes országokra jellemző számszerű költségvetési szabályokban, valamint a költségvetési előrejelzések elkészítésében és a többéves tervek összeállításában, amint konkrétan a többéves költségvetési keret megállapítja. Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) A mostani gazdasági, pénzügyi és szociális válság megmutatta, hogy az Európai Unió jelenlegi gazdaságirányítási modellje nem működik: a felügyeleti keretrendszer nagyon gyengének bizonyult, a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályait pedig nem tartották tiszteletben. Ezért támogatom az Európai Bizottság által a gazdaságirányításról előterjesztett intézkedéscsomagot. Igennel szavazok a tagállamok költségvetési keretére vonatkozó követelményekről szóló Ford-jelentésre. Örülök annak, hogy a rendelet az EU valamennyi tagállamára alkalmazandó lesz. Hangsúlyoznám a független felügyeleti módok létrehozásának szükségességét. Örülök annak a lehetőségnek, hogy a frissen hatalomra került kormányoknak joguk lehet a költségvetési keretük középtávú aktualizálásához, hogy tükrözze az új politikai prioritásokat. Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) Igennel szavaztam erre az irányelvre, mert úgy vélem, sikerült megtalálnia a helyes egyensúlyt az e területen szükséges szigor és a gazdasági helyzethez kapcsolódó körültekintés között. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a gazdasági és monetáris uniónknak a méretét, heterogenitását és fejlettségi szintjét tekintve soha nem volt párja. Nincs tehát használati utasításunk a tökéletes monetáris unió megteremtéséhez, ahogy az eddig szerzett ismereteket sem tehetjük abszolút értékbe, minthogy az euróövezet szociogazdasági sajátosságai folytán az összehasonlítások könnyen értelmüket vesztik. Ezért – és az előadó nagyon jól tette e tekintetben – hangsúlyozni kell, hogy a maastrichti kritériumok, amelyek kitűnő hivatkozási pontot és alkalmas referenciaértéket biztosítanak ahhoz, hogy a valutánknak megteremtsük a kellő hitelességet, nem jelentenek mindenhol, mindig védendő abszolút értéket. Lehetnek olyan gazdasági helyzetek, amikor az említett határértékektől való eltérés kockázatát érdemes vállalni, amennyiben az esetleges újabb adósság egy tovább már nem halogatható fellendülést finanszíroz. Gratulálok az előadónak a rövid idő alatt elvégzett kitűnő munkájához, és remélem, az ezekről a kérdésekről folyó politikai vitát és szellemi vitát sikerül ötvözni annak érdekében, hogy garantáljuk Európa lakossága számára azt a prosperitást, amelynek megteremtéséhez a monetáris politika igyekszik hozzájárulni. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Ha igazán meg akarjuk előzni a jövőbeli válságokat, ha összetartó, felelősségteljes gazdasági uniót akarunk, ha azt akarjuk, hogy a megelőzés és a kiigazítás elve vezéreljen bennünket, ha el akarjuk kötelezni magunkat a fenntartható növekedés mellett, akkor alapvető szükség volt erre az irányelvre ahhoz, hogy ez a csomag teljes legyen. Ebben az irányelvben megtalálhatunk egy sor olyan alaptételt, amelyek

23-06-2011

23-06-2011

HU


alkalmazása a nemzeti kormányok részéről átláthatóbbá fogja tenni a költségvetési politikai szabályokat, nem utolsósorban a költségvetési előrejelzések és a teljesítmény közzététele terén. Úgy hiszem, az Unió mindennel, amit itt elérünk, egyre felkészültebb lesz arra, hogy összehangolja és egységes módon megelőzze a lehetséges problémákat, hiányosságokat és egyensúlytalanságokat. Végezetül szeretném megköszönni kollégámnak, Ford asszonynak valamennyi erőfeszítését és a jelentés elkészítése iránti elkötelezettségét. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a Ford asszony által készített jelentés a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló 1467/97/EK tanácsi rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatról szól, amely része a Bizottság által 2010. szeptember 29-én elfogadott gazdaságirányítási csomagnak, „a makrogazdasági stabilitás és az államháztartások fenntarthatóságának rögzítése érdekében”, hogy az EU-t szilárdabbá és fenntarthatóbbá tegye. A különféle uniós országok jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzete a Stabilitási és Növekedési Paktum kudarcát igazolja. Nem elég az államadósságot uralni. El is kell kerülni az állami és magánszféra eladósodását. Olyan mechanizmusok bevezetésére is egyre inkább szükség van, amelyek javítják a versenyképességet, és helyreállítják az államháztartást. A tagállamokat meg fogják gátolni abban, hogy túlzott hiányt halmozzanak fel. Erősödni fognak a költségvetési fegyelem tiszteletben tartását biztosító koordinációs és felügyeleti intézkedések. Igennel szavaztam erre a jogszabály-módosítási javaslatra, mert úgy gondolom, az intézményekbe vetett közbizalom és az EU-n belüli fenntartható növekedés helyreállításához kulcsfontosságú, hogy ezen intézkedések végrehajtása minél előbb megtörténjen. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés a tagállamok költségvetési keretére vonatkozó követelményekről szóló irányelvre irányuló javaslatról szól, és az egyik legsúlyosabb támadást jelenti a tagállamok szuverenitásával szemben. Veszélybe kerültek a költségvetési döntések, amelyek meghatározzák, hogy az egyes országok – a sajátosságaik, érdekeltségeik és népük akarata szerint – milyen utat fognak követni. Különösen súlyos helyzetben vannak az euróövezet legsérülékenyebb gazdaságai, mivel ezekről úgy ítélik, hogy „túlzott hiánnyal” rendelkeznek, és ezért súlyos szankciók vonatkozhatnak rájuk. Ez az irányelv része az úgynevezett „gazdaságirányításról” szóló jogalkotási csomagnak, amely hat jogalkotási szövegből áll, és valóságos támadást intéz a szociális és munkajogok ellen, valamint a demokrácia ellen. A jogalkotási csomag szándéka, hogy korábban nem látott mértékű támadást indítson a nemzeti parlamentek jogai, illetve Portugáliában magának a Portugál Köztársaságnak az alkotmánya ellen. A nemzeti parlamentek képviselőit mostantól az Európai Uniótól kapott iránymutatások fogják vezérelni a saját országuk költségvetésének ügyében. Ezek egyre inkább neoliberális iránymutatások, és alapvetően azoknak a hatalmaknak a vezetősége határozza meg őket, amelyek a Tanácsban és az Európai Parlamentben a szavazatok többségét birtokolják. Nincs más lehetőségünk, mint ellene szavazni. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a tagállamok költségvetési keretére vonatkozó követelményekről szóló irányelvre irányuló javaslatról szóló két jelentés közül az egyik. Ez az egyik legsúlyosabb támadás a tagállamok szuverenitásával szemben, és ez a helyzet csak még rosszabb lesz az euróövezet azon tagjai számára, akikről úgy ítélik, hogy túlzott hiánnyal rendelkeznek, ami az Európai Bizottság folyamatos felügyeletén túl szankciókkal is sújtható.

177

178

HU


Ez az irányelv része az úgynevezett „gazdaságirányításról” szóló jogalkotási csomagnak, amely hat jogalkotási szövegből áll, és valóságos támadást intéz a szociális és munkajogok ellen. Ez egyben része az Európai Unió keresztes hadjáratának a nemzeti függetlenség és szuverenitás ellen. A tárgyalások eredménye a végső megállapodás a három intézmény – az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság – között, és a Tanács ezt június 24-én biztosan meg fogja erősíteni, az uniós szinten meglévő ellentmondások ellenére. A szándékuk szerinti eredmény egy korábban nem látott mértékű támadás a nemzeti parlamentek jogai, illetve a Portugál Köztársaság alkotmánya ellen, mivel képviselőiket az Európai Uniótól kapott iránymutatások fogják vezérelni a saját országuk költségvetésének ügyében; és ezek egyre inkább neoliberális iránymutatások. Ezért ellene szavaztunk. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A globális gazdasági és pénzügyi válság élesen visszájára fordította a 2007-ig uralkodó kedvező gazdasági és pénzügyi körülményeket, és ismét nyomatékosította, hogy a kedvező időszakban felhalmozott, előre nem látható nyereséget nem használták fel megfelelően arra, hogy lehetőséget teremtsenek a hatékony eljárásokhoz a kedvezőtlen időszakban. A költségvetési adatok rendelkezésre állása létfontosságú az uniós költségvetési felügyelet megfelelő működéséhez. Az időszerű és megbízható költségvetési adatok rendelkezésre állása kulcsfontosságú a megfelelő és jól időzített felügyelethez, ami pedig kedvezőtlen költségvetési helyzet esetén lehetővé teszi a gyors intézkedések elfogadását. Az átláthatóság alapvető a költségvetési adatok minőségének biztosítása során, és ebbe az ilyen adatok rendszeres hozzáférhetőségét is bele kell érteni. Marietta Giannakou (PPE), írásban. – (EL) Az európai parlamenti képviselők Új Demokrácia csoportja ma az új gazdaságirányítási csomagba tartozó hat javaslat mellett szavazott. Az Európai Parlament javaslatai kikövezik az utat a gazdasági stabilitás közege számára, ugyanakkor lehetővé teszik olyan innovatív intézkedési mechanizmusok kidolgozását, mint az eurókötvények és az európai projektkötvények. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözöltem ezt a dokumentumot, mert a gazdaságirányítási csomag célja, hogy reagáljon a gazdaságpolitikák nagyobb fokú összehangolása és szorosabb felügyelete iránti igényre a gazdasági és monetáris unióban. Emellett a tagállamok költségvetési kereteire vonatkozó követelményeket javasoltak, hogy a nemzeti költségvetési keretekre vonatkozó minimumkövetelmények meghatározásával ösztönözzék a költségvetési felelősséget, valamint biztosítsák, hogy ezek összhangban legyenek a Szerződésből eredő kötelezettségekkel. A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és korrekciós ágában eszközölt változások támogatása érdekében a Bizottság az érvényesítési mechanizmusok euróövezetbeli tagállamok számára történő megerősítését is javasolta. Én általánosságban üdvözlöm a nemzeti költségvetési keretek javítását biztosító és a tagállamokat a jövőben jobb költségvetési döntésekre ösztönző szabályokra irányuló javaslatokat. Különösen szükség van a költségvetési adatokról szóló statisztikai jelentések javítására irányuló javaslatokra, hogy a továbbiakban elkerülhetők legyenek a néhány tagállamban a közelmúltban szerzett tapasztalatok. A független költségvetési hivatalok létrehozására, a nemzeti költségvetési szabályokra és a kötelező többéves költségvetésre irányuló javaslatoknak szintén a nagyobb pénzügyi stabilitást kell szolgálniuk. David Martin (S&D), írásban. – Ellene szavaztam ennek a jelentésnek, mert határozottan ellenzem a bénító megszorító intézkedések programját, amelyet az Európai Unióban a jobbközép próbál keresztülvinni. Ez a gazdaságirányítási reformcsomag éppen akkor fogja

23-06-2011

23-06-2011

HU


visszafojtani a növekedést az EU-ban, amikor beruházásra van szükségünk a növekedéshez, a kutatás-fejlesztéshez és a munkahelyteremtéshez, hogy biztosíthassuk Európa gazdasági jövőjét. Ez a pénzügyi reformcsomag Európán belül a legszegényebbeket fogja a legjobban sújtani, miközben a válság okát – a pénzügyi ágazatot – érintetlenül hagyja. Üdvözlöm az európai gazdasági és költségvetési politika jobb koordinációját, de határozottan ellenzem azt a rövid távú elképzelést, amelynek keretében ezt bevezetik. A környezetbarát gazdaságba, a tudományos kutatásba és az infrastruktúrába való hosszú távú beruházás abszolút kulcsfontosságú a gazdasági stabilitáshoz, a munkahelyteremtéshez és a növekedéshez, én pedig nem tudom támogatni ezt a reformcsomagot, amely bénító megszorítást hoz szerte Európában. Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) A Bizottság javasolja a Stabilitási és Növekedési Paktumnak való tagállami megfelelés megerősítését, a költségvetési politika koordinációjának elmélyítését, a költségvetési keretekre vonatkozó minimumkövetelmények rögzítését és a jelenlegi szabályok végrehajtására szolgáló mechanizmusok meghatározását. Üdvözöljük a nemzeti költségvetési keretek javítását biztosító és a tagállamokat a jövőben jobb költségvetési döntésekre ösztönző szabályokra irányuló javaslatokat. Hasonlóképpen támogatjuk a független költségvetési hivatalok létrehozását, a nemzeti költségvetési szabályokat és a kötelező többéves költségvetést a nagyobb gazdasági és monetáris stabilitás érdekében. Úgy gondoljuk, hogy a nemzeti költségvetési keretekre vonatkozó követelményeknek nemcsak azt kell biztosítaniuk, hogy a tagállamok költségvetési tervezése realisztikus előrejelzéseken alapuljon, hanem azt is, hogy a szociális biztonsági rendszereik – többek között a nyugdíj- és egészségügyi rendszerek – fenntarthatóságát megfelelően figyelembe vegyék. Végezetül úgy gondoljuk, hogy a nemzeti költségvetési keretekre vonatkozó követelményeket úgy kell kialakítani, hogy ösztönözze a tagállamokat, és hagyjon számukra mozgásteret a fejlesztésre irányuló állami beruházásokhoz – például az oktatáshoz és a képzéshez –, amelyek hozzájárulnak az Unió növekedéssel és munkahelyteremtéssel kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósításához. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a jelentés arra szólítja fel a Bizottságot, hogy minden hónapban tegye közzé a nemzeti kormányok elszámolásait. Ezt a Bizottság által meghatározott normák szerint kell megtenni. A továbbiakban nem kell eljátszanunk, hogy nemzeti szinten készítjük el a költségvetést, kivéve, ha a „támogatást építjük” ezzel. Ez a jelentés ennek a helyzetnek a jóváhagyását mutatja, amihez a Parlament többsége hozzájárult, amikor megszavazta az európai szemeszter bevezetését. Én ellene szavazok ennek a jelentésnek. A franciák ezt el fogják törölni. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A jelentés hátterében álló szándék – a költségvetési fegyelem biztosítása a tagállamokban – üdvözlendő. Bár hallottam az üzenetet, nem biztos, hogy elhiszem. Európában van még egy csendes többség, amely egyetért velem. A tagállamok költségvetésébe való beavatkozásokat el kell utasítani. Más módszereket és megoldásokat kell kipróbálni, és ezeket a Parlamentnek sürgősséggel kell tárgyalnia, amire eddig nem került sor. Le kell vonnunk a helyes következtetéseket az utóbbi években történt rossz fordulatokból. Amíg nem javasolnak alternatívát, képtelen vagyok jóváhagyni a dolgok ilyen menetét, és nem tudok az indítvány mellett szavazni. Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) A maastrichti kritériumoknak való megfelelést a jövőben korai figyelmeztetésekkel és drasztikus büntetésekkel fogják kikényszeríteni. Ez

179

180

HU


a paktum azonban az eddigiekben nem működött. Nem tudom elhinni, hogy most hirtelen mégis helyesen fog működni, pusztán azért, mert új irányelveket vezetnek be. Ez okból nem szavaztam a jelentés mellett. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) A gazdasági és monetáris unión belül a gazdaságpolitikák összehangolásának és felügyeletének hatékonynak és eredményesnek kell lennie. E cél eléréséhez ösztönözni kell a költségvetési felelősségvállalást a tagállamok körében. A nemzeti keretekkel kapcsolatban sürgősen rögzítenünk kell legalább a minimumkövetelményeket, és biztosítani kell a túlzott hiány esetén követendő eljárás hatékonyságát. A tagállamoknak céltudatos és „prudens” költségvetési politikát kell folytatniuk a kedvező időszakokban, hogy megfelelő tartalékokat képezzenek a kedvezőtlen időszakokra. Egyetértek azzal a javaslattal, hogy a számszerű költségvetési szabályok az eltéréssel rendelkező tagállamok számára pontosabb előírásokat tartalmazzanak, amelyek foglalkoznak a szabályok célmeghatározásával és hatályával, az ellenőrzéssel és a szabályok be nem tartásának következményeivel. Úgy vélem, helyénvaló, hogy a középtávú költségvetési keretek eljárásokat tartalmazzanak az arra vonatkozó vélemény kialakításához, hogy a javasolt intézkedések hogyan befolyásolják az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát. Szintén helyénvaló a mentesítési záradékok alkalmazása, amelyek meghatároznák azokat az eseteket, amikor a szabályok átmeneti nem teljesítését meg kellene engedni. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) A Stabilitási és Növekedési Paktum reformjának keretében, és tekintettel a bevezetett különféle innovációkra és az európai intézmények, a nemzeti parlamentek és kormányok közötti fokozott együttműködésre, a költségvetési keretekre vonatkozó Ford-jelentés létfontosságú, mivel minimumkövetelményeket határoz meg az állami számviteli rendszerekre, központi és helyi államháztartási statisztikákra és a többéves tervezésre vonatkozóan. Az irányelv átültetése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a rendelkezéseit (például egy törvény segítségével) hivatalosan integrálni kell a nemzeti jogalkotásba. Egy közigazgatási jogi aktus ezért elegendő lesz, amennyiben garantálni tudja, hogy az irányelvet átláthatóan fogják alkalmazni. Remélem, hogy ez az irányelv gyorsabb végrehajtását fogja eredményezni. Remélem, a Parlament végleges megállapodásra jut, és a lehető leggyorsabban jóváhagyja a teljes irányítási csomagot, hogy határozott, egységes üzenetet küldjön a nyilvánosságnak és a piacoknak, és véget vessen a spekulációnak. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az EU-ban és az euróövezetben érvényesülő gazdaságirányítás megerősítésére irányuló jogalkotási csomag keretében erről a tagállamok költségvetési kereteire vonatkozó követelményekről szóló véleménytervezetről is volt egy szavazás. Igennel szavaztam erre a jelentésre, mert alapvetően osztom az előadó aggályait, különösen a következő fő kérdésekre vonatkozó módosításokat illetően: 1) a javaslat általános céljának kapcsolódnia kell a magas szintű foglalkoztatás előmozdításához, a megfelelő szociális védelem biztosításához és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemhez; 2) a nemzeti költségvetési keretek javítását biztosító szabályokat a politikai koordináció európai szemesztere keretében kell meghozni; 3) a nemzeti költségvetési keretekre vonatkozó követelményeknek nemcsak azt kell biztosítaniuk, hogy a tagállamok költségvetési tervezése realisztikus előrejelzéseken alapuljon, hanem azt is, hogy a szociális biztonsági rendszereik – többek között a nyugdíj- és egészségügyi rendszerek – fenntarthatóságát megfelelően figyelembe vegyék; és végül 4) a nemzeti költségvetési keretekre vonatkozó követelményeket továbbá úgy kell kialakítani, hogy ösztönözze a

23-06-2011

23-06-2011

HU


tagállamokat az Unió növekedéssel és munkahelyteremtéssel kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósítására. Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) Bár a jelentés elismeri, hogy fontos és szükséges, hogy saját független statisztikai hatóságaink legyenek, amelyek megbízható, hiteles adatokat tudnak adni a tagállam makrogazdasági és költségvetési előrejelzéseiről, ellene szavaztam a jelentésnek, mert a hátterében húzódó megtorló gondolkodásmód tökéletesen illeszkedik a tágabb csomagba, amelyet ellenzek, az erről a gazdaságirányításról szóló jelentésekben már kifejtett okokból. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – (ES) Igennel szavaztam erre a jelentésre, mivel ez a makrogazdasági és költségvetési előrejelzések közötti fokozott harmonizációval, számszerű költségvetési és költségvetési konszolidációs szabályok bevezetésével, a fő középtávú kiadási kategóriákra vonatkozó keret bevezetésével, az elszámoltathatóságra és a statisztikai adatokra vonatkozó fokozott követelményekkel és végül nagyobb átláthatósággal jár együtt a pénzügyre és a költségvetés átfogó céljára vonatkozó általános követelmények terén. Kay Swinburne (ECR), írásban. – Az ECR mindig konstruktívan törekedett arra, hogy az euróövezet tartós megoldást alakíthasson ki az államadósság-válságra. A Stabilitási és Növekedési Paktum hibái – úgy a tartalmát, mint a végrehajtását tekintve – egy ideje már nyilvánvalóak; helyes, hogy a mostani erőfeszítések egy tartós, működőképes megoldást próbálnak elérni. A szakbizottsági és a háromoldalú egyeztetési eljárásban mindvégig közreműködtünk, hogy gondoskodjunk arról, hogy a Parlament által preferált kimenetel realisztikus, működőképes és tartós legyen. Sajnáljuk mindazonáltal, hogy amit a Bizottság javasolt és a Parlament jóváhagyott, nem pusztán az euróövezetnek szóló megoldás, hanem azokra is kiterjed, akiknek nem az euró a pénzneme. Bárhogy is nézzük, a csomag, amelyről szavaztunk, megnöveli az EU hatásköreit a tagállamok rovására. Tartalmaz innovatív elképzeléseket, amilyen például a fordított minősített többségi szavazás és a tagállamok megbírságolása, és biztosítja, hogy a nemzeti költségvetés ügye már ne csak a nemzeti parlamentekre tartozzon. Ezért, miközben támogatjuk a hosszú távú célokat, nem tudjuk jóváhagyni az eszközöket, és ellene szavaztunk azoknak a jelentéseknek, amelyek nem szorítkoznak az euróövezetre. Jelentés: Sylvie Goulard (A7-0180/2011) Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A jelenlegi események azt mutatják, hogy az európai Stabilitási és Növekedési Paktum nem valami hatékony, és nem tudta megakadályozni, hogy sok tagállam súlyos problémákba ütközzön a fizetési mérleg és az adósságaik kifizetése terén. Az ezeknek az országoknak nyújtott uniós segítség mellett az intézmények ezért törekednek a Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítésére, hogy a jövőben el lehessen kerülni az ilyen fajta válságokat. Ez a célja a gazdaságirányítási csomagnak, amelynek Goulard képviselőtársam jelentése is része. A jelentés a költségvetési felügyelettel foglalkozik az euróövezetben. Goulard asszony kezdeti javaslatai közül néhányat – például az európai valutaalap létrehozását – nem tartottak meg a háromoldalú egyeztetések során. Úgy gondolom, a jelentés ügyében megfelelő egyensúly jött létre a Bizottság és a Tanács között, ezért támogattam, ahogy a gazdaságirányítási csomag egészét is támogatom. Antonio Cancian (PPE), írásban. – (IT) A Goulard-jelentés a gazdasági irányítás reformjáról szóló jogalkotási csomag része, amely – több hónapnyi tárgyalás

181

182

HU


eredményeképpen – hat jelentésből áll. A Parlament világos üzenetet küldött mindenkinek, és különösen a Tanácsnak. Remélem ezért, hogy ez a csomag még a nyári szünet előtt végleges jóváhagyást nyer, és mindenekelőtt azt, hogy a lehető leghamarabb alkalmazni fogják, hogy az Európai Uniót a korábbiaktól eltérően ne érje felkészületlenül, hogy fel kell nőnie a stabilitását fenyegető kihívásokhoz. Különösen azért szavaztam a Goulard-jelentés mellett, mert úgy gondolom, hogy fontos megállapítani a kritériumokat, még fontosabb az említett kritériumok ellenőrzésére szolgáló mechanizmusok létrehozása. Ez a jelentés egyrészről meghatározza a különböző országok költségvetéseinek ellenőrzése és az esetleges szankcionálás szakaszában érvényes feladatokat és a követendő célokat, másrészt megjelöli a felügyeleti csomagot kiegészítő kritériumok (az úgynevezett eurókötvények) teljesítését előmozdító ösztönzők formáit. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam erre a jelentésre, mert egyetértek azzal, hogy a Tanácsnak a bizottsági ajánlás megvitatása után legyen lehetősége bírságot kiszabni bármely tagállamra, amelyik szándékosan vagy súlyos hanyagságból meghamisítja a Szerződés 121. és 126. cikkének és a Szerződéshez csatolt (12.) jegyzőkönyvnek az alkalmazásához releváns, a hiányra és az államadósságra vonatkozó számadatokat. Azzal is egyetértek, hogy a fent említett bírságoknak tényleges visszatartó erővel kell bírniuk, és arányosnak kell lenniük a cselekmény jellegével, súlyosságával és időtartamával. Egyetértek azzal, hogy a bírság ne haladhassa meg a bruttó hazai termék 0,2%-át. A Bizottság által a 4. cikk szerinti letéteken keresett kamat és az 5. és 6a. cikk szerint beszedett bírságok a Szerződés 311. cikkében említett egyéb bevételeket képeznek, és ezeket az európai pénzügyi stabilitási eszközhöz rendelik. Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) A mostani gazdasági, pénzügyi és szociális válság megmutatta, hogy az Európai Unió jelenlegi gazdaságirányítási modellje nem működik: a felügyeleti keretrendszer nagyon gyengének bizonyult, a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályait pedig nem tartották tiszteletben. Ezért támogatom az Európai Bizottság által a gazdaságirányításról előterjesztett intézkedéscsomagot. Igennel szavazok a költségvetési felügyelet eredményes érvényesítéséről szóló Goulard-jelentésre, noha elismerem, hogy az előadó számos területen túllépte a hatáskörét, ami nagyon meg fogja nehezíteni, hogy egyetértésre jussunk a Tanáccsal. Üdvözlöm a hamisított statisztikák esetén járó bírságról szóló rendelkezést, hogy a hiány és az adósság számításával kapcsolatos csalás az euróövezeten belül és kívül egyaránt büntethető legyen. Egyetértek azzal, hogy az eurón kívüli országoknak is lehetővé kell tenni, hogy részei legyenek a rendszernek. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Szeretném hangsúlyozni, hogy szerintem mi a legnagyobb előrelépés ebben a jelentésben: egy olyan rendszer létrehozásának lehetősége, amelyik nemcsak a Stabilitási és Növekedési Paktum szankciókkal kapcsolatos aspektusán alapul, hanem ezzel ellentétben valódi ösztönzők bevezetését is lehetővé teszi, amelyek eredményeképpen a tagállami kormányokban kialakul a valódi akarat a Stabilitási és Növekedési Paktumban megállapított szabályok betartására. Ezen a téren szeretném kiemelni az Európai Bizottság által a jövőben benyújtandó jelentést az európai államkötvények (euró-értékpapírok) egyetemleges felelősségvállalás mellett történő kibocsátásáról. Ugyancsak szeretném hangsúlyozni az itt végzett rendkívüli munkát, a különféle európai intézmények közötti gazdasági párbeszéd intézményesítését, valamint a nemzeti parlamentek és kormányok részvételének előmozdítását a gazdaságpolitikáról folytatott valódi, demokratikus vitában.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Befejezésül szeretnék gratulálni kollégámnak, Goulard asszonynak a rendkívüli munkához és az iránti elkötelezettségéhez, hogy a legtöbbet hozza ki ebből a csomagból. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a Goulard asszony által készített jelentés az euróövezetbeli költségvetési felügyeletről szóló 1467/97/EK tanácsi rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatról szól, amely része a Bizottság által 2010. szeptember 29-én elfogadott gazdaságirányítási csomagnak, „a makrogazdasági stabilitás és az államháztartások fenntarthatóságának rögzítése érdekében”, hogy az EU-t szilárdabbá és fenntarthatóbbá tegye. A különféle uniós országok jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzete a Stabilitási és Növekedési Paktum kudarcát igazolja. Nem sikerült uralnia az államadósságot. El is kell kerülni az állami és magánszféra eladósodását. Olyan mechanizmusok bevezetésére is egyre inkább szükség van, amelyek javítják a versenyképességet, és helyreállítják az államháztartást. A tagállamok megerősített koordinációs és felügyeleti mechanizmusokat fognak tapasztalni, hogy a költségvetési politikájukkal kapcsolatban megelőzzék az olyan komoly hibák elkövetését, amelyek veszélyt jelenthetnének a gazdasági és monetáris unióra. Mivel szerintem gyors, minőségi megoldásokra van szükség az Európai Központi Bank ajánlásaival összhangban, igennel szavaztam erre a jogszabály-módosítási javaslatra, amely az intézményközi párbeszéd ösztönzése mellett erősíti a költségvetési fegyelmet, és minden tagállamot vagy intézményt arra kötelez, hogy vállalja fel a felelősségeit. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés az úgynevezett gazdaságirányításról szóló hatrészes jogalkotási csomag újabb darabja. Az egész hátterében álló elképzelés miatt ellene szavazunk a jogalkotási csomagot képező minden egyes jelentésnek. Ebben az esetben a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló rendeletről van szó. A jelentés elismeri a gazdasági és monetáris unió első évtizede során felmerült problémákat és hibákat, de nem vonja le a szükséges következtetéseket, ehelyett „szilárdabb” keretet kér a nemzeti gazdaságpolitikák Bizottság és Tanács általi felügyeletéhez. Azt is hozzáteszi, hogy az ilyen politikákban különösen figyelmet kell fordítani „a belső piac fejlesztésére és erősítésére”: más szóval, még több neoliberális politikát akar, még több privatizációt, több szabad versenyt és több olyan politikát, amely a legerősebbeknek kedvez a leggyengébbekkel szemben. A jelentés bírság fizetésére szólít fel minden olyan tagállamot, amelyik nem tesz eleget a Stabilitási és Növekedési Paktum által rájuk szabott követelményeknek. Ezt azonban tovább erősíti a szankciók rendszerének legitimizálására tett kísérlet, az ösztönzők rendszerének beépítésére való törekvéssel. Mindez anélkül történik, hogy figyelembe vennék a problémák valódi okát vagy mérlegelnék a szükséges alternatív politikákat: ez elfogadhatatlan. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés az úgynevezett gazdaságirányításról szóló hatrészes jogalkotási csomag része, és a csomag legfontosabb jogszabályainak egyike. A költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló rendeletről van szó. Bár a jelentés elismeri a gazdasági és monetáris unió első évtizede során felmerült problémákat és hibákat, vakon nyomul előre, és „szilárdabb” keretet kér a nemzeti gazdaságpolitikák Bizottság és Tanács általi felügyeletéhez. Mindig hozzáteszi azonban, hogy az ilyen politikákban különösen figyelmet kell fordítani „a belső piac fejlesztésére és erősítésére”: más szóval, még több neoliberális politikát akar, még több privatizációt, több szabad versenyt és több olyan politikát, amely a legerősebbeknek kedvez a leggyengébbekkel szemben. Végül tehát ugyanolyan fajta monetarista, neoliberális politikákra és kritériumokra

183

184

HU


szólít fel, még szorosabbra vonva a tagállamokat megbénító béklyót, anélkül hogy törődne a problémák valódi okával, vagy mérlegelné a gazdaságok eltérő fejlettségi szintjét figyelembe vevő alternatív politikákat. Így tehát bírság fizetésére szólít fel minden olyan tagállamot, amelyik nem tesz eleget a Stabilitási és Növekedési Paktum által rájuk szabott követelményeknek. Ezt azonban tovább erősíti a szankciók rendszerének legitimizálására tett kísérlet, az ösztönzők rendszerének beépítésére való törekvéssel. Ezért szavaztunk ellene. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Az Európai Tanács 2010. júniusban arról állapodott meg, hogy sürgősen meg kell erősíteni a gazdaságpolitikáink összehangolását. Ebbe a megállapodásba beletartozott mindenekelőtt a Növekedési és Stabilitási Paktum és a költségvetési felügyelet. Ez elsősorban a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és korrekciós részeinek megerősítését jelentette, illetve annak biztosítását, hogy a nemzeti költségvetési szabályok és a középtávú költségvetési keret minden tagállamban összhangban legyen a Stabilitási és Növekedési Paktummal. Azoknak a tagállamoknak, amelyek az eurót használják valutaként, különös érdekük és felelősségük fűződik ahhoz, hogy a gazdasági és monetáris unió helyes működését támogató gazdaságpolitikákat hajtsanak végre, és ne alkalmazzanak olyan politikát, amelyik veszélybe sodorja. A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágában az euróövezetbe tartozó tagállamokra vonatkozó szankcióknak ösztönözniük kell a prudens költségvetési politikát. Ugyanakkor meghagyja a költségvetési mozgásterüket is, figyelembe véve mindenekelőtt az állami beruházások fontosságát. Marietta Giannakou (PPE), írásban. – (EL) Az európai parlamenti képviselők Új Demokrácia csoportja ma az új gazdaságirányítási csomagba tartozó hat javaslat mellett szavazott. Az Európai Parlament javaslatai kikövezik az utat a gazdasági stabilitás közege számára, ugyanakkor lehetővé teszik olyan innovatív intézkedési mechanizmusok kidolgozását, mint az eurókötvények és az európai projektkötvények. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözöltem ezt a dokumentumot, mert a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágában a középtávú költségvetési célkitűzés kiigazítását és betartását egy kamatozó letét elhelyezésére vonatkozó kötelezettséggel kellene biztosítani, amelyet ideiglenes jelleggel írnak elő a költségvetési konszolidáció terén elégtelen előrelépést felmutató, euróövezetbeli tagállamok számára. Erre akkor kerülne sor, ha egy tagállam – még ha a hiánya alatta is marad a GDP 3%-ában meghatározott referenciaértéknek – jelentős mértékben eltér a középtávú költségvetési célkitűzéstől vagy az ahhoz vezető korrekciós pályától, és nem korrigálja az eltérést. Az előírt kamatozó letétet a felhalmozott kamatokkal együtt visszafizetik az érintett tagállamnak, ha a Tanács meggyőződött arról, hogy a letét elhelyezésének kötelezettségét szükségessé tevő helyzet megszűnt. A nem kamatozó letétet a túlzott hiány vagy túl magas államadósság megszüntetése esetén fel kell szabadítani, míg a letétek kamatait és a beszedett pénzbírságokat az euróövezetbeli tagállamok által az euróövezet egészének stabilitása védelmében létrehozott, pénzügyi támogatást nyújtó stabilitási mechanizmusok részére kell kiutalni. David Martin (S&D), írásban. – Ellene szavaztam ennek a jelentésnek, mert határozottan ellenzem a bénító megszorító intézkedések programját, amelyet az Európai Unióban a jobbközép próbál keresztülvinni. Ez a gazdaságirányítási reformcsomag éppen akkor fogja visszafojtani a növekedést az EU-ban, amikor beruházásra van szükségünk a növekedéshez, a kutatás-fejlesztéshez és a munkahelyteremtéshez, hogy biztosíthassuk Európa gazdasági

23-06-2011

23-06-2011

HU


jövőjét. Ez a pénzügyi reformcsomag Európán belül a legszegényebbeket fogja a legjobban sújtani, miközben a válság okát – a pénzügyi ágazatot – érintetlenül hagyja. Üdvözlöm az európai gazdasági és költségvetési politika jobb koordinációját, de határozottan ellenzem azt a rövid távú elképzelést, amelynek keretében ezt bevezetik. A környezetbarát gazdaságba, a tudományos kutatásba és az infrastruktúrába való hosszú távú beruházás abszolút kulcsfontosságú a gazdasági stabilitáshoz, a munkahelyteremtéshez és a növekedéshez, én pedig nem tudom támogatni ezt a reformcsomagot, amely bénító megszorítást hoz szerte Európában. Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Ez a vélemény a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló rendeletre irányuló javaslatra vonatkozik. Úgy gondoljuk, hogy a költségvetési felügyeletet mindenkor az EU mindenek felett álló célkitűzéseire – különösen az EUMSZ 9. cikkében szereplő, a foglalkoztatás magas szintjének előmozdításával, a megfelelő szociális biztonság biztosításával, valamint a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményeire – figyelemmel kell végrehajtani. Ugyanilyen fontos, hogy a fokozott felügyeleti keretet a politikai koordináció európai szemeszterével összefüggésben hozzák létre. A költségvetési felügyelet fokozása érdekében a végrehajtási rendszernek nemcsak pénzbírságokat (szankciók), hanem ösztönzőket is magában kell foglalnia, ezáltal erősítve az Európai Parlament, valamint a nemzeti parlamentek szerepét. Végezetül fenntartjuk, hogy a saját ajánlásaik betartását elmulasztó tagállamoktól beszedett pénzbírságokat az EU hosszú távú beruházási és foglalkoztatási céljaira kell felhasználni. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ebből a jelentésből világosan kiderül, milyen szankciók várnak azokra a tagállamokra, amelyek nem hajlanak az Európai Bizottság utasításaira. Mit sem törődnek azzal, hogy ezek a szankciók milyen hatással lesznek az emberekre, sem azzal, hogy mennyiben legitim, hogy a Bizottság szankciókat szabjon ki a választott kormányokra. Az egyetlen engedményt a nyilvános viták ügyében teszi, amelyekre a szankciók által érintett tagállamban nem kerülhet sor. Más szóval, az emberek nem avatkozhatnak be annak a folyamatnak a machinációiba, amelynek az áldozatai. Soha nem fogom hagyni, hogy a Bizottság megtámadja Franciaországot. Ellene szavazok ennek a jelentésnek. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A stabilitási kritériumokat a múltban nem tartották tiszteletben. Fel kell tételeznünk, hogy az ösztönzők ezen a jövőben sem fognak segíteni. Nyitott kérdés, hogy az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek képesek lesznek-e jelentős szerepet játszani bármilyen ellenőrzési folyamatban. Véleményem szerint az EU-ban fennálló makrogazdasági egyensúlytalanságokat csak azzal lehetne hatékonyan orvosolni, ha az eurót két valutaövezetre osztanánk fel. A további tervezett mentőcsomagokra nincs szükség pusztán az igazságosság miatt, és ezek a jövőben komoly nehézségekhez fognak vezetni az EU északi tagállamaiban. Bár a lényegét tekintve egyetértek a jelentéssel, elutasítom a megközelítését, ezért szavazok ellene. Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Komolyan kétlem, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum, amely eddig nem működött, hirtelen csodaszernek bizonyul az EU történetének egyik legnehezebb gazdasági szakaszában. Bár felettébb kívánatos lenne, tekintettel a jelenlegi válságra, ez csak hiú ábránd marad. Olyan szakaszba értünk, amikor újabb mentőcsomagokat már nem engedhetünk meg magunknak. Ráadásul nagyon nem igazságos az államkincstárakban kotorászni és az adófizetők pénzét a költségvetési vétkesek megmentésére használni. Ezért ellene szavaztam ennek a jelentésnek.

185

186

HU


Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Úgy vélem, megfelelő pénzügyi szankciókat kell kiszabni azokra a tagállamokra, amelyek nem tesznek eleget az Unió költségvetési keretének. A Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és korrekciós ágában fokozatosan differenciálni kell a szankciókat. A szankciók javasolt rendszere biztosítani fogja a fokozatosságot és a tagállamokkal szembeni egyenlő bánásmódot, mert a kamatozó letét, a nem kamatozó letét és a bírság nagysága egyaránt egy állandó elemből fog állni, amely a GDP 0,2%-ának felel meg. Emellett a Bizottságnak kivételes gazdasági körülmények miatt joga lesz javasolni a szankció nagyságának csökkentését vagy törlését. A hatékony költségvetési felügyeleti keret megvalósítása érdekében nagyon fontos, hogy a Bizottság jelentést nyújtson be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az euró-értékpapírok bevezetésének lehetőségéről. Nem értek egyet azzal a javaslattal, hogy az Európai Unió általános költségvetésének felhasználatlan kifizetési előirányzataiból származó bevételt át lehessen vinni a következő év uniós költségvetésébe, és az Unió prioritásait megvalósító programokra fordítani. Szerintem az adórendszernek továbbra is az egyes tagállamok hatáskörébe kellene tartoznia, következésképpen nem helyes arra kötelezni a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy javaslatsorozatot az adózás teljes mértékben közös európai rendszerére vonatkozóan. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Azok az országok, amelyek nem tesznek eleget a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és korrekciós ágában foglalt kötelezettségeknek, a GDP 0,1%-ának megfelelő pénzügyi szankciók alá vonhatók, kivéve, ha megfelelő intézkedéseket hoznak (amelyek megfelelőségéről a Tanács dönt), és bemutatnak egy tervet az egyensúly újbóli elérésére. Ez fontos követelmény ahhoz, hogy a gazdaságirányítási reformon belül létrehozott új keretrendszer hiteles és eredményes legyen. Túl merevnek vagy szélsőségesnek sem kell azonban lennie; a tagállamoknak szóló ösztönzők ötlete is jó. Ebben az értelemben örülök annak, hogy megemlítették az euró-értékpapírok (eurókötvények) kiadását. Mindig pártoltam ezeknek az eurókötvényeknek a kiadását, mert úgy gondolom, az együttes kiadásukkal hozzáadott értéket hozhatnak, és ugyancsak pártoltam az erős eurót. Remélem, a Parlament végleges megállapodásra jut, és a lehető leggyorsabban jóváhagyja a teljes irányítási csomagot, hogy határozott, egységes üzenetet küldjön a nyilvánosságnak és a piacoknak, és véget vessen a spekulációnak. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az EU-ban és az euróövezetben érvényesülő gazdaságirányítás megerősítésére irányuló jogalkotási csomag keretében erről az euróövezetbeli költségvetési felügyelet eredményes érvényesítéséről szóló véleménytervezetről is volt egy szavazás. Igennel szavaztam erre a jelentésre, mert alapvetően osztom az előadó aggályait, különösen a következő fő kérdésekre vonatkozó módosításokat illetően: 1) a költségvetési felügyeletet mindenkor a foglalkoztatás magas szintjének előmozdításával; 2) a megfelelő szociális biztonság biztosításával, valamint a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel kapcsolatos követelményekre figyelemmel kell végrehajtani; 3) a fokozott költségvetési felügyeletnek a végrehajtási rendszer révén nemcsak pénzbírságokat – szankciókat –, hanem ösztönzőket is magában kell foglalnia; 4) meg kell erősíteni az Európai Parlament, valamint a nemzeti parlamentek szerepét a felügyeleti folyamat egészében. Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés azt írja elő a tagállamoknak, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és korrekciós ága keretében helyezzenek el kamatozó letétet vagy fizessenek bírságot. Ez a rendszer az előzetes büntetést valósítja meg, miközben az ösztönzők rendszere hasznosabb lenne. A hátterében húzódó

23-06-2011

23-06-2011

HU


gondolkodásmód tökéletesen illeszkedik a szóban forgó csomag filozófiájába. A fenti okokból ellene szavazok. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – (ES) Ellene szavaztam. A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja fontos módosításokat próbált bevezetni, amelyekben kérte az eurókötvények használatát, az adózási konvergenciát és a pénzügyi szankciókra és más ösztönzőkre vonatkozó plafonérték alkalmazását. Ezeket a módosításokat nem fogadták el, és a jelentés végül nem lett több, mint pusztán a költségvetésüket be nem tartó országokkal szembeni szankciók felsorolása. Ez az irányelv valójában összekapcsolódik a Wortmann-Kool-jelentéssel, amelyet már részleteztünk. Ezért szavaztunk ellene. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A most látotthoz hasonlóan kiterjedt gazdasági válság idején kiemelten fontos a költségvetési felügyelet eredményes érvényesítésének szükségessége az euróövezetben. Az ilyen felügyeletnek azonban úgy kell zajlania, hogy ne változtasson az alapvető célkitűzéseken: a foglalkoztatás magas szintjének előmozdításán, a megfelelő szociális védelem biztosításán, valamint a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem fokozásán. Végső soron az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek is meghatározó szerepet játszanak e nagyra törő cél elérésében, ezért meg kell erősíteni a szerepüket a felügyeleti folyamat egészében, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Edward Scicluna (S&D), írásban. – Képviselőcsoportom árnyékelőadójaként szeretnék gratulálni Goulard asszonynak a jelentése elfogadásához, egyben megköszönni a nehéz tárgyalások során köztünk kialakult jó együttműködést. Úgy döntöttem, hogy tartózkodom a szavazástól e jelentés és az adózási konvergenciáról szóló javasolt módosítás esetében. Sajnálom, hogy az előadó legjobb erőfeszítései ellenére a Tanács számos intelligens javaslatot felvizezett vagy eltávolított a szövegből, ami által számomra lehetetlenné vált a jelentés támogatása. Mivel én vagyok az S&D képviselőcsoport árnyékelőadója e jelentés esetében, nem csatlakozhatok a máltai küldöttséghez tartozó kollégáimhoz, akik ellene szavaztak a képviselőcsoportom által az adózási konvergencia tárgyában benyújtott módosításnak. Bár a módosításban tett javaslatok némelyikével egyetértek, nem támogatom a társasági adó egységes kulcsának megállapítását. Szükségünk van a gazdaságpolitika jobb összehangolására, de az adópolitikának a tagállamok kezében kell maradnia. Kay Swinburne (ECR), írásban. – Az ECR mindig konstruktívan törekedett arra, hogy az euróövezet tartós megoldást alakíthasson ki az államadósság-válságra. A Stabilitási és Növekedési Paktum hibái – úgy a tartalmát, mint a végrehajtását tekintve – egy ideje már nyilvánvalóak; helyes, hogy a mostani erőfeszítések egy tartós, működőképes megoldást próbálnak elérni. A szakbizottsági és a háromoldalú egyeztetési eljárásban mindvégig közreműködtünk, hogy gondoskodjunk arról, hogy a Parlament által preferált kimenetel realisztikus, működőképes és tartós legyen. Sajnáljuk mindazonáltal, hogy amit a Bizottság javasolt és a Parlament jóváhagyott, nem pusztán az euróövezetnek szóló megoldás, hanem azokra is kiterjed, akiknek nem az euró a pénzneme. Bárhogy is nézzük, a csomag, amelyről szavaztunk, megnöveli az EU hatásköreit a tagállamok rovására. Tartalmaz innovatív elképzeléseket, amilyen például a fordított minősített többségi szavazás és a tagállamok megbírságolása, és biztosítja, hogy a nemzeti költségvetés ügye már ne csak a nemzeti parlamentekre tartozzon. Ezért, miközben támogatjuk a hosszú távú célokat, nem tudjuk jóváhagyni az eszközöket, és ellene szavaztunk azoknak a jelentéseknek, amelyek nem szorítkoznak az euróövezetre.

187

188

HU


Marianne Thyssen (PPE), írásban. – (NL) Meggyőződéssel szavaztam mellette a gazdaságirányításról szóló kompromisszumos csomagnak, amelyet a Tanáccsal tárgyaltunk meg. A tárgyalásaink nyomán kialakult csomag számos esetben választ ad a múlt hibáira, többek között a költségvetési fegyelem kérdésében is. Ez már önmagában fontos előrelépés. Képviselőcsoportom és én mindazonáltal továbbra is fenntartásokkal viszonyulunk némely pontokhoz, különösen ami a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának megvalósítását illeti. Ahhoz, hogy még a nyári szünet előtt mindenre kiterjedő megállapodásra lehessen jutni, fontos, hogy az elkövetkező hetekben minden esélyt megadjunk a Tanáccsal való tárgyalásoknak, és ne küldjünk olyan politikai jeleket, amelyek veszélybe sodorhatják a pozitív végeredményt. A csomag óvatos politikai egyensúlyt tükröz, és én ezt nem szeretném kockára tenni. Emiatt ellene szavaztam néhány módosításnak. Ezt azonban nem szabad úgy értelmezni, hogy alapvetően ne támogatnám e módosítások egyes elemeit. Különösen a 9. módosításra gondolok, amely a konvergencia mellett érvel az adózási szférában. Ennek bizonyosan vannak olyan elemei, amelyeket el tudnék fogadni, például a pénzügyi tranzakciók megadóztatása vagy a konszolidált uniós társaságiadó-alap bevezetése. Jelentés: Corien Wortmann-Kool (A7-0178/2011) Elena Oana Antonescu (PPE), írásban. – (RO) A gazdaságirányítás fokozásának a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzésére és kiigazítására szolgáló szilárd keretrendszeren, a nemzeti költségvetési keretekre vonatkozó minimumkövetelményeken, a megerősített pénzpiaci szabályozáson és felügyeleten, valamint egy megbízható és állandó válságkezelő mechanizmuson kell alapulnia. Úgy gondolom, koherenciára van szükség a növekedésre és a fenntartható munkahelyek létrehozására irányuló politikák között, különös figyelmet fordítva a belső piac fejlesztésére és erősítésére, a nemzetközi kereskedelem és a versenyképesség elősegítésére, a költségvetési egyenleg kilengéseinek megelőzésére és kiigazítására szolgáló hatékony keretrendszerre. Ezen túlmenően úgy vélem, rendkívül fontos, hogy sor kerüljön a gazdaságirányítás megszilárdítására, a demokratikus legitimitásának fellendítése mellett. Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A jelenlegi események azt mutatják, hogy az európai Stabilitási és Növekedési Paktum nem valami hatékony, és nem tudta megakadályozni, hogy sok tagállam súlyos problémákba ütközzön a fizetési mérleg és az adósságaik kifizetése terén. Az ezeknek az országoknak nyújtott uniós segítség mellett az intézmények ezért törekednek a Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítésére, hogy a jövőben el lehessen kerülni az ilyen fajta válságokat. Ez a célja a gazdaságirányítási csomagnak, amelynek Wortmann-Kool kollégám jelentése is része. A jelentés a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítésével és a gazdaságpolitikák felügyeletével és összehangolásával foglalkozik. A jelentés kapcsán a vita a fordított minősített többségi szavazás mechanizmusának kérdését helyezte a középpontba – ami azt jelenti, hogy a bizottsági ajánlások csak akkor nem lépnek hatályba, ha a Tanács minősített többséggel ellene szavaz –, valamint a felülvizsgálati záradékot. A szavazás során támogattam ezt a két mechanizmust, mert meggyőződésem, hogy igényesnek és ambiciózusnak kell lennünk, hogy javítsunk az európai költségvetési fegyelmen, és ezáltal megvédjük a jövőnket. Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) A tagállami gazdaságpolitikák összehangolása az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek megfelelően a következő vezérelvek betartásával jár: stabil árak, szilárd államháztartási és monetáris feltételek, fenntartható fizetési mérleg. A cél a stabilitási programok és konvergenciaprogramok tartalmát, benyújtását, vizsgálatát és nyomon követését rögzítő szabályok megállapítása, a Bizottság

23-06-2011

23-06-2011

HU


és a Tanács által a korai szakaszban elvégzendő többoldalú felügyelet keretében. A szándék a költségvetési hiány és a túlzott adósság kialakulásának megelőzése, illetve a gazdaságpolitika felügyeletének és összehangolásának előmozdítása, ezáltal támogatva a növekedésre és a munkahelyteremtésre vonatkozó uniós célkitűzések elérését. Az Európai Parlamentet a meghozott döntésekkel kapcsolatos átláthatóság, felelősségérzet és elszámoltathatóság fokozása érdekében megfelelően be kell vonni az európai szemeszterbe, konkrétan a gazdasági párbeszéd révén. A fenti okokból a jelentés mellett szavaztam. Ivo Belet (PPE), írásban. – (NL) Az EU és az euró zavaros időket él, ezért gyors, strukturális megoldást kell találnunk a görögországi problémákra. Ha azonban bárki alaposabban foglalkozna ezzel a kérdéssel, el kellene ismernie, hogy Európa csak még erősebben és szilárdabban fog kikerülni ebből a válságból. A 27 tagállam gazdasági és költségvetési politikájának megerősített felügyelete alapvető előfeltétel az euró fennmaradásához. Gondoskodnunk kell arról, hogy Európa szociális oldala sértetlenül vészelje át ezt a viharos időszakot. A bérmegállapodásokkal kapcsolatban a nemzeti hagyományok tiszteletben tartása kerül majd, amibe kerül. A Parlament legnagyobb érdeme kétségkívül az európai szemeszter beépítése a jogalkotási csomagba. Azért mondom ezt, mert ennek eredményeképpen nemcsak a kormányoknak kell majd gondoskodniuk az egészséges államháztartásról, hanem Európa is képes lesz elszámoltatni őket, ha nem fektetnek be megfelelően az oktatásba és képzésbe, a munkahelyteremtésbe és a szegénység elleni küzdelembe. Ez a csomag nagymértékben javítani fogja az EU gazdasági versenyképességét és pénzügyi állapotát. Ez természetesen önmagában még nem lehet cél. Itt az eszközökről van szó, hogy megvalósíthassuk a növekedést, a munkahelyteremtést és a társadalmi jólétet. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) Ez a jelentés a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról az EU gazdaságirányítási csomagjának része. Ez a jelentés a csomagba tartozó más ilyen jelentésekhez hasonlóan közvetlenül utal a közelmúltbeli görögországi pénzügyi válságra, és egy szabályozási keret megteremtését tűzi ki célul, hogy megelőzze a hasonló válságok megismétlődését. Egyrészről nyilvánvalónak tűnik, hogy szükség van az összehangolás és különösen a tagállamok pénzügyi ellenőrzésének megerősítésére, tekintettel a görög válság súlyosságára és kihatásaira a többi tagállamra. A jelentésben javasolt irányelveknek azonban szintén vannak problémás aspektusai, és ezeket nem szabadna alábecsülni. Az irányelvek valójában a tagállamok belső gazdasági ügyeibe való uniós beavatkozás jelentős megnövekedését vonják maguk után, ami a tagállamok befolyásának erős visszaesésére utal. Mivel egy ilyen kockázat nem zárható ki, kénytelen voltam tartózkodni a szavazástól. Antonio Cancian (PPE), írásban. – (IT) A Wortmann-Kool-jelentés a gazdasági irányítás reformjáról szóló jogalkotási csomag része, amely – több hónapnyi tárgyalás eredményeképpen – hat jelentésből áll. A Parlament világos üzenetet küldött mindenkinek, és különösen a Tanácsnak. Remélem ezért, hogy ez a csomag még a nyári szünet előtt végleges jóváhagyást nyer, és mindenekelőtt azt, hogy a lehető leghamarabb alkalmazni fogják, hogy az Európai Uniót a korábbiaktól eltérően ne érje felkészületlenül, hogy fel kell nőnie a stabilitását fenyegető kihívásokhoz. Különösen azért szavaztam a Wortmann-Kool-jelentés mellett, mert úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak szilárd alapra van szüksége ahhoz, hogy a jövőben meg tudja előzni a most átélt válsághoz hasonlókat. Ez az alap szükségessé teszi a referenciaértékek rendszerének kialakítását a Stabilitási és Növekedési Paktum reformjának megvalósíthatósága érdekében. Erre azért

189

190

HU


van szükség, mert el kell érnünk egy olyan új megállapodást, amely a nehézségekkel küzdő államokat többé nem kényszeríti arra, hogy felmentést kérjenek a hatályban lévő megállapodások alól, hanem lehetővé teszi – magának a Paktumnak az újratárgyalásával – új kritériumok bevezetését, hogy fenntartható kötelezettségeket és elérhető célokat állapítsanak meg. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam a jelentésre, mert egyetértek azzal, hogy a tagállamok gazdaságpolitikájának szorosabb összehangolása és gazdasági teljesítményük tartós egymáshoz közelítése érdekében a Tanácsnak az európai gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó szemeszter (a szemeszter) szerves részeként kell folytatnia a többoldalú felügyeletet, az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) előírt célkitűzésekkel és előírásokkal összhangban. A Parlament a meghozott döntésekkel kapcsolatos átláthatóság, felelősségérzet és elszámoltathatóság fokozása érdekében megfelelően részt vesz az európai szemeszterben, mégpedig a gazdasági párbeszéd révén. Egyetértek azzal, hogy az európai szemeszter keretében adott esetben konzultálni kell a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal, a Gazdaságpolitikai Bizottsággal, a Foglalkoztatási Bizottsággal és a szociális védelemmel foglalkozó bizottsággal, valamint hogy az európai szemeszterbe a fontosabb politikai kérdések ügyében megfelelő esetben be kell vonni az érdekelteket, különösen a szociális partnereket, az EUMSZ-nek, a jognak és a nemzeti politikáknak megfelelően. Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) A mostani gazdasági, pénzügyi és szociális válság megmutatta, hogy az Európai Unió jelenlegi gazdaságirányítási modellje nem működik: a felügyeleti keretrendszer nagyon gyengének bizonyult, a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályait pedig nem tartották tiszteletben. Ezért támogatom az Európai Bizottság által a gazdaságirányításról előterjesztett intézkedéscsomagot. Igennel szavazok a Wortmann-Kool-jelentésre a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák összehangolásáról. Egyetértek a fordított minősített többségi szavazással, amely megerősíti az Európai Bizottság szerepét azáltal, hogy a Tanácsban minősített többséget ír elő ahhoz, hogy el lehessen térni a Bizottság döntésétől. Úgy gondolom, hogy az itt előírt „gazdasági párbeszéd” nagyon fontos, akárcsak az európai szemeszterhez való egyértelmű, szükségszerű kapcsolódás. Üdvözlöm azt a rendelkezést, hogy a tagállamok ideiglenesen eltérhetnek a korrekciós pályától, amennyiben ez előre nem látott események következménye, mivel ez biztosítja, hogy a folyamat rugalmas és realisztikus lesz. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A közelmúlt válságából két fontos tanulságot vonhatunk le: a fenntartható államháztartás szükségességét, és azt, hogy sürgősen törekednünk kell a gazdaságpolitika tagállamok közötti összehangolására, a prevencióra helyezve a hangsúlyt. Ez a jelentés pontosan ezekről szól. Rögtön hangsúlyoznám annak fontosságát, hogy az európai szemeszter szerepeljen ebben a jogalkotási szövegben, hogy fokozatosan biztosítson egy tényleges platformot a tagállamok által elfogadott költségvetési politikák közös politikai megvitatásához, ami kedvez a szilárd, kiegyensúlyozott gazdasági uniónak. Hangsúlyoznám, hogy kulcsfontosságú, hogy az uniós tagállamok államháztartása rendben legyen, valamint hogy fokozottan felelősségteljes gazdaságpolitikákat kell elfogadni, amelyek biztosítják a stabilitást és a növekedést. Felelősségteljesnek kell lennünk. Olyan politikát kell elfogadnunk, amellyel pénzt spórolhatunk, elsősorban a kedvező időszakokban, hogy legyenek eszközeink megvédeni magunkat, amikor nehezebb idők jönnek. Ezt a jelentést kulcsfontosságúnak találom, ha

23-06-2011

23-06-2011

HU


mi, az Unió egyre nagyobb fokú koordinációt és megelőzést akarunk elérni. Befejezésül szeretném megköszönni Wortmann-Kool asszonynak, a képviselőcsoportomba tartozó kollégámnak, a csomag tárgyalásai és véglegesítése során tanúsított példamutató munkáját. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a Wortmann-Kool asszony által készített jelentés a Bizottság által 2010. szeptember 29-én elfogadott, a gazdaságirányításra vonatkozó jogalkotási javaslatról szól, a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról, amely része a Bizottság által 2010. szeptember 29-én elfogadott gazdaságirányítási csomagnak, „a makrogazdasági stabilitás és az államháztartások fenntarthatóságának rögzítése érdekében”. A megerősített gazdaságirányítási keretnek támogatnia kell a növekedést és a foglalkoztatást, különös figyelmet fordítva a belső piac fejlesztésére és erősítésére, a nemzetközi kereskedelem és a versenyképesség elősegítésére. A gazdaságirányítás megerősítésének az uniós gazdaságirányítás demokratikus legitimációjának megerősítésével kell együtt járnia, amelyet a gazdaságpolitikák összehangolására irányuló eljárásokban az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szorosabb és megfelelőbb időben történő bevonásán keresztül kell elérni. A Stabilitási és Növekedési Paktumnak és a teljes gazdaságirányítási keretnek ki kell egészítenie a fenntartható növekedésre és foglalkoztatásra irányuló uniós stratégiát, és azzal összhangban kell állnia. Igennel szavaztam erre a jogalkotási módosításra irányuló javaslatra, és remélem, a Parlament júliusi plenáris ülésén el is fogja fogadni a végleges szövegét. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez egy újabb jogszabály az úgynevezett gazdaságirányítási csomagban. Ezúttal a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítésére és a gazdaságpolitikák felügyeletére és összehangolására irányul. A gyakorlatban ez a rendelet állapítja meg a stabilitási programok és a konvergenciaprogramok tartalmára, beterjesztésére, vizsgálatára és figyelemmel kísérésére vonatkozó szabályokat, a Tanács és a Bizottság korai szakaszban tervezett többoldalú felügyeletének részeként; azzal érvelve, hogy így megelőzik a költségvetési hiány és túlzott államadósság keletkezését, és segítik a gazdaságpolitikák felügyeletét és összehangolását. A növekedésről és munkahelyteremtésről mint fő célról szóló, rég elkoptatott érvek ismétlődnek újra meg újra. Mint tudjuk és ki is mondtuk, az ellenkező az eredmény. A szolidaritás és a gazdasági és társadalmi kohézió üres szavak csupán: holt betűk a Szerződésekben. A monetarista, neoliberális politika uralkodik felette, hogy minél nagyobb hasznot biztosítson a nagyvállalatok és pénzintézetek számára. Ami az embereket illeti, mint azt a görögországi, írországi és portugáliai tapasztalatok mutatják, amit ők látnak és a saját bőrükön éreznek, az a társadalmi egyenlőtlenség, a növekvő munkanélküliség és a nagyobb szegénység. El kell ismerni, egyszer és mindenkorra, hogy a válság alapvető okát a hatályban lévő politikák jelentik, amelyeket most el akarnak mélyíteni. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés a gazdaságirányításról szóló, hat jogalkotási szövegből álló csomag része, és a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítésére és a gazdaságpolitikák felügyeletére és összehangolására irányul. A gyakorlatban ez a rendelet állapítja meg a stabilitási programok és a konvergenciaprogramok tartalmára, beterjesztésére, vizsgálatára és figyelemmel kísérésére vonatkozó szabályokat, a Tanács és a Bizottság korai szakaszban tervezett többoldalú felügyeletének részeként; azzal érvelve, hogy így megelőzik a költségvetési hiány és túlzott államadósság keletkezését, és segítik a gazdaságpolitikák felügyeletét és összehangolását. Mindig az az érv, hogy a cél

191

192

HU


a növekedés és a foglalkoztatás, de mivel megfeledkeztek a szolidaritás, a gazdasági és társadalmi kohézió politikájáról, és csak a monetarista, neoliberális politika mellett kötelezték el magukat, hogy minél nagyobb hasznot biztosítson a nagyvállalatok és pénzintézetek számára, az eredmény a még nagyobb társadalmi egyenlőtlenség, a növekvő munkanélküliség és a nagyobb szegénység lesz, mint azt Görögország, Írország és Portugália esete már megmutatta. Amíg az európai vezetők nem ismerik el, hogy a fennálló válság alapvető oka az ő politikájukban keresendő, a gazdasági, szociális és politikai helyzet további romlásának leszünk szemtanúi, ami elkerülhetetlenül újabb társadalmi feszültséget és még több konfliktust fog okozni … (Az eljárási szabályzat 170. cikkének megfelelően lerövidítve) Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A globális gazdasági és pénzügyi válság megmutatta és elmélyítette az intenzívebb koordináció és a jobb gazdaságirányítás szükségességét a gazdasági és monetáris unióban. A jelenlegi koordinációs rendszerben és a meglévő felügyeleti eljárásokban még maradtak hiányosságok és gyenge pontok. Feltétlenül meg kell erősíteni a gazdasági és monetáris unió keretét, hogy biztosítsuk a makrogazdasági stabilitást és az államháztartások fenntarthatóságát. A tagállamok többsége számára létfontosságú lesz a jelentős mértékű konszolidáció, hogy vissza tudjon térni az államadósság csökkenő tendenciájához. A problémák annál is inkább sürgetők azonban, tekintettel arra, hogy az európai társadalmaknak és gazdaságoknak szembe kell nézniük a népesség elöregedésének következményeivel, ami még nagyobb nyomást gyakorolhat a munkaerő-kínálatra és az államháztartási költségvetésre. A tagállami gazdaságpolitikák uniós keretben történő összehangolásának mindenekelőtt tartalmaznia kell a fenntartható fizetési mérleghez való ragaszkodást és az állami beruházások szükségességét. Marietta Giannakou (PPE), írásban. – (EL) Az európai parlamenti képviselők Új Demokrácia csoportja ma az új gazdaságirányítási csomagba tartozó hat javaslat mellett szavazott. Az Európai Parlament javaslatai kikövezik az utat a gazdasági stabilitás közege számára, ugyanakkor lehetővé teszik olyan innovatív intézkedési mechanizmusok kidolgozását, mint az eurókötvények és az európai projektkötvények. Roberto Gualtieri (S&D), írásban. – (IT) Európának erős és nagyobb mértékben közösségi alapú gazdaságirányításra van szüksége. A mai szavazás tárgyát képező intézkedéscsomag azonban helytelenül azt tükrözi, hogy a jelenlegi jobbközép többség hajlamos puszta megszorító gyakorlatnak tekinteni a kormányzást, a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és korrekciós dimenziójának megerősítésével, anélkül hogy a beruházást és fejlesztést támogató mechanizmusokat és eszközöket vázolnának fel. Nem lehet elfogadni a fordított többségi szabályt és a szigorúbb paramétereket és szankciókat, anélkül hogy lenne egy aranyszabály a tagállami beruházások védelmére, és lennének eurókötvények, hogy finanszírozzák az európai beruházásokat, egyúttal garantálják az államadósságot. Ez nem elég jó képlet a válság megoldásához, és még tovább akarják rontani. Ezért fogunk ellene szavazni ennek és a költségvetési felügyeletről szóló többi jelentésnek. Sőt, küzdeni fogunk azért, hogy más irányba fordítsuk az európai gazdaságpolitikát, egyidejűleg megerősítsük a közösségi módszert és az EU eszközeit és erőforrásait. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözöltem ezt a dokumentumot, mert a gazdasági és pénzügyi válság feltárta a gazdasági és monetáris unió (GMU) kerete felülvizsgálatának szükségességét a meglévő eszközök megerősítése, valamint az együttműködési eljárások és a többoldalú felügyelet kiszélesítése érdekében. Mint azt a

23-06-2011

23-06-2011

HU


Bizottság indokolásában hangsúlyozza, a rendszert meg kell erősíteni „a makrogazdasági stabilitás és az államháztartások fenntarthatóságának rögzítése érdekében, amelyek a tartós kibocsátás- és foglalkoztatásnövekedés előfeltételei”. A gazdaságirányítási csomag hat javaslatot tartalmaz, és célja a gazdaságpolitikák koordinációjának és felügyeletének megerősítése a gazdasági és monetáris unióban az Európa 2020 stratégiával és a Stabilitási és Növekedési Paktum, illetve az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások keretében meglévő eljárásokat összefogó új felügyeleti ciklussal, az európai szemeszterrel összefüggésben. Különösen fontosnak tartom, hogy a gazdaságirányítás megerősítése kéz a kézben járjon az európai irányítás demokratikus legitimitásának megszilárdításával. Ebből következően a felügyeleti eljárás egészében meg kell erősíteni az Európai Parlament szerepét. Emellett pedig a szociális partnerekkel folytatott rendszeres konzultáció, valamint a nemzeti parlamentek részvétele is egy hiteles és átlátható felügyeleti keret szükséges előfeltételét képezi. Tunne Kelam (PPE), írásban. – Igennel szavaztam erre a jelentésre, de úgy gondolom, hogy világosabb, határozottabb követeléseket kellene megfogalmaznunk, amikor a szankciók és büntetések mechanizmusáról van szó. A jelenlegi vonal homályos, és nem mondja ki egyértelműen, hogy jogsértés esetén automatikusan kell következnie a szankcióknak, anélkül hogy ezek politikai alku tárgyát képeznék. Bár a Bizottság szerepe erősebb lesz, a jelentésnek egyértelműen támogatnia kellene a fordított minősített többségi szavazást a tervezettnek megfelelően mindenekelőtt azért, hogy a szükséges intézkedések alkalmazásában biztosítsa a független és gyors eljárást. Összességében üdvözlöm a nagyobb átláthatóságra és az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek bevonására való felhívást. Ez különösen a nemzeti költségvetéseknek az európai szemeszterrel való összehangolására irányuló felhívás fényében fontos. Minden szereplőt minden szakaszban teljes mértékben be kell vonni és tájékoztatni kell, hogy megelőzzük a problémákat, és a lehető leghamarabb megtaláljuk a megoldást. David Martin (S&D), írásban. – Ellene szavaztam ennek a jelentésnek, mert határozottan ellenzem a bénító megszorító intézkedések programját, amelyet az Európai Unióban a jobbközép próbál keresztülvinni. Ez a gazdaságirányítási reformcsomag éppen akkor fogja visszafojtani a növekedést az EU-ban, amikor beruházásra van szükségünk a növekedéshez, a kutatás-fejlesztéshez és a munkahelyteremtéshez, hogy biztosíthassuk Európa gazdasági jövőjét. Ez a pénzügyi reformcsomag Európán belül a legszegényebbeket fogja a legjobban sújtani, miközben a válság okát – a pénzügyi ágazatot – érintetlenül hagyja. Üdvözlöm az európai gazdasági és költségvetési politika jobb koordinációját, de határozottan ellenzem azt a rövid távú elképzelést, amelynek keretében ezt bevezetik. A környezetbarát gazdaságba, a tudományos kutatásba és az infrastruktúrába való hosszú távú beruházás abszolút kulcsfontosságú a gazdasági stabilitáshoz, a munkahelyteremtéshez és a növekedéshez, én pedig nem tudom támogatni ezt a reformcsomagot, amely bénító megszorítást hoz szerte Európában. Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Támogatjuk azt a javaslatot, hogy meg kell erősíteni a tagállamok megfelelését a Stabilitási és Növekedési Paktumnak, és ösztönözni kell a költségvetési politikájuk nagyobb mértékű összehangolását. A ma elfogadott rendeletet módosították annak elérése érdekében, hogy a tagállamok prudens költségvetési politikát folytassanak a kedvező időszakokban, hogy ezáltal tartalékokat képezhessenek a kedvezőtlen időkre. A költségvetési felügyeletre, valamint az uniós gazdaságpolitikák felügyeletére és összehangolására vonatkozó keretet ki kell szélesíteni oly módon, hogy az magában foglalja a foglalkoztatási és szociális szempontokat is.

193

194

HU


Ami viszont a tagállamok stabilitási és konvergenciaprogramjait illeti, ezeknek információkat kell tartalmazniuk arról, hogy a tagállamok költségvetési célkitűzései összhangban állnak-e az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájával, és minden felügyeleti eljárás során konzultálni kell a Foglalkoztatási Bizottsággal és a Szociális Védelmi Bizottsággal. Azt is rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a gazdaságirányítás megerősítése kéz a kézben járjon az európai irányítás demokratikus legitimitásának megszilárdításával. E tekintetben rendszeresen konzultálni kell a Parlamenttel, és be kell vonni az egész folyamatba, a szociális partnerekkel együtt. Ez a hiteles és átlátható felügyeleti keret szükséges előfeltételét képezi. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a jelentés azt javasolja, hogy segítsünk a Bizottságnak megkeresni a legjobb eszközöket a vezetés politikai hibáinak felmérésére, amelyekért a kormányok esetleg felelőssé tehetők. Viszonyítási alapként a Bizottság által rögzített költségvetési célkitűzést kellene használnunk, vagy a GDP függvényében vett referenciarátát? A parlamenti többséget pusztán csak ez foglalkoztatja. Ezek az eszközök ki fogják szolgáltatni az európai lakosságot a hitelminősítő intézeteknek. Ki fogják terjeszteni a megszorító terveiket, amelyek már most is Görögország, Írország és Portugália kivéreztetésén dolgoznak. Ellene szavazok ennek a jelentésnek, és elítélem. Franciaország független, szuverén ország. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A tervezett intézkedések nem írják elő a bankok kötelező részvételét. Az adósság átütemezése azonban elkerülhetetlen lesz. Az adófizetőnek nem kell feltétlenül megfizetnie a bankok által elkövetett spekulációs hibákért. Mint Izland példája mutatja, lehet, hogy a rendes államcsőd a helyes válasz. Görögország az európai kultúra bölcsője. Tekintettel politikai szereplőinek tehetetlenségére, az ok–okozati összefüggések felismerésére való képtelenségükre és a felelősségvállalási hajlandóságuk hiányára, úgy tűnik, hogy ez a kultúra Görögország révén akár véget is érhet. Ellene szavaztam ennek a jelentésnek. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) A gazdaságirányítás megerősítésének együtt kell járnia az európai irányítás demokratikus legitimációjának megerősítésével. Minden erőfeszítést meg kell tennünk annak érdekében, hogy elérjük a makrogazdasági stabilitást és az államháztartások fenntarthatóságát. A tagállami gazdaságpolitikák és intézkedések fokozott összehangolása érdekében szükség van az együttműködési eljárások és a többoldalú felügyelet kiszélesítésére. A költségvetési egyenlegnek a középtávú költségvetési célkitűzéstől vagy az ahhoz vezető megfelelő korrekciós pályától való tényleges vagy várható eltérésének megállapítására a Tanácsnak és a Bizottságnak többoldalú felügyeletet kell gyakorolnia. Folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk, hogy az eltéréssel rendelkező tagállamok hogyan hajtják végre konvergenciaprogramjukat és gazdaságpolitikájukat a konvergenciaprogram célkitűzéseivel összhangban. Úgy vélem, a középtávú célkitűzéshez vezető korrekciós pályától való eltérés kezeléséhez előírt öt hónapos határidő elegendő. Emellett azt is szigorúan ellenőrizni kell, hogy a tagállam milyen intézkedéseket hoz az eltérés kezelésére. Alfredo Pallone (PPE), írásban. – (IT) Mindenekelőtt szeretnék szívből gratulálni Wortmann-Kool asszonynak a gazdaságirányítási csomag ügyében végzett munkájához. A Stabilitási és Növekedési Paktum meggyengült; komolyabb, hatékonyabb szabályok bevezetésére van szükség, és kevesebb tapintatra a tagállamokkal szemben. E tekintetben kulcsfontosságúak a prevenciós intézkedések, minthogy ezek révén bizonyos helyzetek megelőzhetők, és nincs szükség utólagos intézkedések meghozatalára. Egyetértek a

23-06-2011

23-06-2011

HU


jelentéssel, amikor támogatja a Bizottság hozzáállását, és kiterjeszti a fordított minősített többségi szavazás használatát arra, ha egy bizottsági döntést meg akarnak gátolni a Tanácsban. A Parlamentnek arra kell törekednie, hogy megakadályozza a kormányközi módszer alkalmazását, de átfogóan kell néznünk a dolgokat, és – a rendelet felvizezése nélkül – megoldást kell találnunk arra, hogy a Bizottság függetlensége biztosított legyen, a Parlament pedig szereplőként vehessen részt a folyamatban, ne csak nézőként, kölcsönös egyetértésre jutva a Tanáccsal. Valójában remélem, hogy a Parlament végső megállapodásra fog jutni, és a lehető leggyorsabban jóváhagyja a teljes irányítási csomagot, hogy határozott, egységes üzenetet küldjön a nyilvánosságnak és a piacoknak, és véget vessen a spekulációnak. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Az EU-ban és az euróövezetben érvényesülő gazdaságirányítás megerősítésére irányuló jogalkotási csomag keretében erről a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló véleménytervezetről is volt egy szavazás. Igennel szavaztam erre a jelentésre, mert alapvetően osztom az előadó aggályait, különösen a következő fő kérdésekre vonatkozó módosításokat illetően: 1) a költségvetési felügyeletre vonatkozó uniós keretet ki kell szélesíteni oly módon, hogy az magában foglalja a foglalkoztatási és szociális szempontokat is; 2) a tagállamoknak saját stabilitási és konvergenciaprogramjaik előterjesztésekor, valamint e programok vizsgálata során figyelembe kell venniük a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokat; 3) a stabilitási és konvergenciaprogramok többoldalú felügyeletét az európai szemeszter részeként kell elvégezni; és 4) a tagállamok stabilitási és konvergenciaprogramjainak információkat kell tartalmazniuk arról, hogy a tagállamok költségvetési célkitűzései összhangban állnak-e az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiáival – amilyen például az Európa 2020 stratégia –, és különösen az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokkal és a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokkal. Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés arra törekszik, hogy a tagállamok eleget tegyenek a hiányra és az adósságra vonatkozóan a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott határoknak. Két fő okból szavazok ellene: mert a szabályozni kívánt paktum a felelős az elmúlt évtized silány európai növekedéséért, és mert a fegyelmi intézkedések szankciókon alapulnak, amelyek súlyosbítják a megoldani kívánt problémákat. Ebben és a csomagba tartozó többi jelentésben legalább annyi józan ész lehetett volna, hogy az állami beruházásokat különvegyék a hiányszámításoktól, a munkahelyteremtés nevében, minthogy ez lenne a fő célja minden olyan gazdasági összehangolásnak, amely figyelembe veszi az európaiak aggályait. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – (ES) Nemmel szavaztam, mivel ez a jelentés az államháztartási hiányt kizárólag az állami kiadások kiigazításával próbálja megoldani. Konkrétan bevezetik a bruttó hazai termék (GDP) növelésének középtávú célkitűzését. Ez a Bizottság szigorú ellenőrzése alatt fog állni. Valójában az Európai Bizottság plusz hatásköröket kap, beleértve azt is, hogy automatikusan szankcionálhatja az euróövezetbe tartozó tagállamokat, hacsak a Tanács minősített többséggel ellene nem dönt. Ebből a jelentésből következik, hogy a költségvetési konszolidációt előnyben részesítik a hosszú távú fenntarthatósági célkitűzésekhez és az Európai Unió munkahely-teremtési, szegénységellenes és társadalmi kohézióra vonatkozó céljaihoz képest. Ez a csomag kemény része. Igyekszik teljes mértékben a kiigazításokra és a megszorító mechanizmusokra helyezni a hangsúlyt, kizárva az anticiklikus mechanizmusok használatát. Ráadásul

195

196

HU


hiányoznak belőle a középtávú növekedési célok eléréséhez szükséges ösztönzők, és kizárólag a szankciók rendszerére összpontosít. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Úgy gondolom, a Stabilitási és Növekedési Paktumot aktualizálni kellene, a költségvetési politikák összehangolását pedig javítani, hogy megerősítsük a nemzeti költségvetések felügyeletét, így a tagállamok „prudens” költségvetési politikát folytassanak a kedvező időszakokban, hogy ezáltal tartalékokat képezhessenek a kedvezőtlen időkre. Ez az egyetlen valódi megoldás arra, hogy az adósság és hiány mintája szorosabb felügyelet alá kerüljön. Végül üdvözlöm azt a javaslatot, hogy a nemzeti költségvetési keretekre konkrét követelményeket kellene előírni, ami az euróövezetbe tartozó tagállamok esetében megerősítené az érvényesítési mechanizmusokat. Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) A Parlament ma döntött az európai gazdaságirányítással kapcsolatos álláspontjáról. Az Európai Uniónak szigorúbb európai gazdasági felügyeletre és a Stabilitási és Növekedési Paktum reformjára van szüksége. A jobbközép rövidlátó hozzáállása azonban nem nyújt szilárd alapot a hiteles, következetes reformhoz. A fenntartható költségvetési politikához nem megfelelő alap az, hogy csőlátással csak a megszorításokat nézik, anélkül hogy törekednének az EU bevételének növelésére. Ez azt jelentené, hogy az EU-n belül csak tovább nőne a szegénység. A költségvetési konszolidációnak együtt kell járnia a kormányzati beruházással és más kollektív kiadásokkal, ha több munkahelyet akarunk létrehozni, és el akarjuk kerülni a túlzott társadalmi-gazdasági instabilitást. Nem lehet magas színvonalú oktatást és képzést követelni, ha közben megnyirbáljuk a hozzá tartozó költségvetést. Ezért ellene szavaztam a Wortmann-Kool-, Feio- és Goulard-jelentéseknek. A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja azt a makrogazdasági megközelítést pártolja, ami szerint a különböző tagállamok kereskedelmi mérlegét jobban össze kellene hangolni. A gazdasági intézkedéseket egy tágabb keretben kell elhelyezni, más elemek, például a szolidaritás és a felelősségvállalás beépítésével. Ezért támogattam a makrogazdasági pillérekről szóló jelentést, mivel ez olyan mindenre kiterjedő, szisztematikus megközelítést írt elő, amely lehetővé tenné a jövőbeni válságok megelőzését. A Ferreira-, Haglund- és Ford-jelentésekre szintén igennel szavaztam. Kay Swinburne (ECR), írásban. – Az ECR mindig konstruktívan törekedett arra, hogy az euróövezet tartós megoldást alakíthasson ki az államadósság-válságra. A Stabilitási és Növekedési Paktum hibái – úgy a tartalmát, mint a végrehajtását tekintve – egy ideje már nyilvánvalóak; helyes, hogy a mostani erőfeszítések egy tartós, működőképes megoldást próbálnak elérni. A szakbizottsági és a háromoldalú egyeztetési eljárásban mindvégig közreműködtünk, hogy gondoskodjunk arról, hogy a Parlament által preferált kimenetel realisztikus, működőképes és tartós legyen. Sajnáljuk mindazonáltal, hogy amit a Bizottság javasolt és a Parlament jóváhagyott, nem pusztán az euróövezetnek szóló megoldás, hanem azokra is kiterjed, akiknek nem az euró a pénzneme. Bárhogy is nézzük, a csomag, amelyről szavaztunk, megnöveli az EU hatásköreit a tagállamok rovására. Tartalmaz innovatív elképzeléseket, amilyen például a fordított minősített többségi szavazás és a tagállamok megbírságolása, és biztosítja, hogy a nemzeti költségvetés ügye már ne csak a nemzeti parlamentekre tartozzon. Ezért, miközben támogatjuk a hosszú távú célokat, nem tudjuk jóváhagyni az eszközöket, és ellene szavaztunk azoknak a jelentéseknek, amelyek nem szorítkoznak az euróövezetre. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az euróövezetet megrendítő gazdasági és pénzügyi válság veszélybe sodorta a gazdasági és pénzügyi unió eszközeit, és megmutatta az aszimmetrikus sokkhatások és a rendszerszintű kockázat káros következményeit egy optimálisnak nem tekinthető monetáris térségben. Ez a jelentés, amely az uniós

23-06-2011

23-06-2011

HU


gazdaságirányításról szóló, hat jelentésből álló csomag része, prevenciós és korrekciós mechanizmusokat kíván létrehozni, hogy el lehessen kerülni a költségvetési hiányt és a túlzott adósságot. Emellett az összes intézmény részvételének előírása révén intézményesíti az európai szemesztert, ahol a nemzeti reformprogramokba be kell építeni az uniós célkitűzéseket. Ugyancsak szeretném hangsúlyozni, hogy a fordított minősített többségi szavazást a Tanácsban igyekszik kiterjeszteni a Stabilitási és Növekedési Paktum és a nemzeti konvergenciaprogramok értékelése, vizsgálata és nyomon követése folyamatának valamennyi szakaszára. Igennel szavazok erre a jelentésre, mert úgy vélem, az EU-nak a rövid és hosszú távú gazdaságirányítási stratégia segítségével a stabilitás üzenetét kell közvetítenie a piacok felé. Az EU-t megrengető államadósság-válságot – különösen a már kimentett három országban, nem utolsósorban Portugáliában – csak összehangolt döntésekkel és az uniós intézmények, különösen a Parlament és a Bizottság fokozott bevonásával tudjuk leküzdeni. Derek Vaughan (S&D), írásban. – Az Európai Parlament jobboldali többsége által jóváhagyott gazdaságirányítási csomag azzal a veszéllyel jár, hogy a megszorítást beássa az uniós jogba. Ellene szavaztam az egész csomagnak, mert nem hiszem, hogy a jelenlegi pénzügyi légkörben ez lenne a helyes. A jobboldali kormányok számos olyan gazdaságpolitikát próbálnak keresztülnyomni, amelyek rövid távon csökkentik a hiányt, de hosszú távon nem adnak esélyt az országok gazdasági növekedésére. A gazdaságpolitika jobb összehangolása kétségkívül jó ötlet Európa hosszú távú növekedése szempontjából. Szükségünk van azonban egy progresszív alternatívára, hogy biztosítsuk a növekedést a gazdaságban – gazdasági növekedés nélkül nem lehet munkahelyeket adni vagy közszolgáltatásokat finanszírozni. Az adósságra vonatkozó szabályokban a beruházási kiadásokat a rendes éves kormányzati kiadásoktól külön kellene kezelni. Az is létfontosságú, hogy a kormányok fel tudják vállalni az ösztönző kiadásokat, ahogy a munkáspárti kormány tette 2008/2009-ben, azt megelőzendő, hogy ez a válság globális depresszióba menjen át. Marina Yannakoudakis (ECR), írásban. – Kedves elnök úr, tartózkodtam a szavazástól a Wortmann-Kool- és a Feio-jelentés ügyében, amelyek a Stabilitási és Növekedési Paktum felülvizsgálatát tűzték célul. Örülök, hogy a jelentések határozottan lépnek fel a hiány és az adósság elkerüléséért, és bizonyosan az általam is támogatott gazdasági filozófia szellemében készültek. Afelől azonban kétségeim vannak, hogy a stabilitás és növekedés biztosítása terén oly rosszul teljesítő Stabilitási és Növekedési Paktum csűrés-csavarása lenne a helyes megoldás Európa gazdasági megpróbáltatásaira. Súlyos aggályaim vannak ezenkívül az ezekhez a jelentésekhez kapcsolódó tanácsi döntések esetére előírt fordított minősített többségi szavazással kapcsolatban is. Nem szabad alábecsülnünk, hogy ez milyen precedenst teremt, és a hatalmi viszonyokban milyen eltolódással jár a Tanács kárára. Iva Zanicchi (PPE), írásban. – (IT) Igennel szavaztam a Wortmann-Kool asszony által benyújtott jelentésre. A jelentés támogatja a Bizottság hozzáállását abban, hogy az eljárás bizonyos részeihez minősített többségi szavazást rendel. Az európai intézmények és a tagállamok közötti gazdasági párbeszédnek az a következménye, hogy a nemzeti reformprogramokat az egyes államoknak kell elkészíteniük, megfelelően figyelembe véve az uniós célkitűzések elérését. Fontos hangsúlyozni, hogy a Wortmann-Kool-jelentés szerint a Parlament szerepébe az is bele fog tartozni, hogy az eurócsoport elnökétől meghallgatást kérjen és bonyolítson le.

197

198

HU


Jelentés: Carl Haglund (A7-0182/2011) Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A jelenlegi események azt mutatják, hogy az európai Stabilitási és Növekedési Paktum nem valami hatékony, és nem tudta megakadályozni, hogy sok tagállam súlyos problémákba ütközzön a fizetési mérleg és az adósságaik kifizetése terén. Az ezeknek az országoknak nyújtott uniós segítség mellett az intézmények ezért törekednek a Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítésére, hogy a jövőben el lehessen kerülni az ilyen fajta válságokat. Ez a célja a gazdaságirányítási csomagnak, amelynek Haglund képviselőtársam jelentése is része. A jelentés a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekkel foglalkozik. Támogatom ezt a jelentést, ahogy a gazdaságirányítási csomag egészét is támogatom. Regina Bastos (PPE), írásban. – (PT) A gazdaságirányítás javításáról szóló bizottsági javaslatok roppant fontosak az EU jövője és a gazdasági növekedés szempontjából. Ezért tehát javítani kell a gazdaságirányítási keretet, és ennek az elfogadott szabályok és politikák fokozott nemzeti szintű felvállalásán és a nemzeti gazdaságpolitikák szilárdabb uniós szintű ellenőrzésén kell alapulnia. Ez a jelentés, amelyre igennel szavaztam, támogatja, hogy a tagállamoknak olyan elszámolási rendszereket kelljen létrehozniuk, amelyek teljes mértékben és következetesen lefedik a közigazgatás valamennyi ágazatát. Azt is hozzáteszi, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell róla, hogy a költségvetési tervük realisztikus makrogazdasági és költségvetési előrejelzéseken alapuljon. A költségvetési tervezésnek realisztikus forgatókönyvre kell épülnie. Ahhoz, hogy segítse a tagállamokat a költségvetési előrejelzéseik elkészítésében, a Bizottságnak a többéves pénzügyi keretben tervezett kiadási szint alapján előrejelzéseket kell adnia az uniós kiadásokról. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) A túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentés célja, hogy cselekvési tervet készítsen a közelmúltban Görögországot sújtó válsághoz hasonló új gazdasági válságok megelőzésére, és ezáltal kiegészíti az ugyanebben a gazdaságirányítási csomagban benyújtott jelentések sorozatát. A jelentés általános célja, azaz az uniós gazdaságok közötti koordináció erősítése kétségkívül jó, ugyanez azonban nem mondható el az elérésére szánt mechanizmusokról. A jelentés valójában – akárcsak a gazdaságirányítási csomagban szereplő többi hasonló jelentés – lényegében az egyes tagállamok gazdasága feletti központi felügyelet és ellenőrzés megerősítését javasolja, ami fokozatosan, következetesen gyengítené maguknak a nemzetgazdaságoknak a szerepét és a szabadságát. Ezért úgy döntöttem, hogy tartózkodom a szavazástól. Antonio Cancian (PPE), írásban. – (IT) A Haglund-jelentés a gazdasági irányítás reformjáról szóló jogalkotási csomag része, amely – több hónapnyi tárgyalás eredményeképpen – hat jelentésből áll. A Parlament világos üzenetet küldött mindenkinek, és különösen a Tanácsnak. Remélem ezért, hogy ez a csomag még a nyári szünet előtt végleges jóváhagyást nyer, és mindenekelőtt azt, hogy a lehető leghamarabb alkalmazni fogják, hogy az Európai Uniót a korábbiaktól eltérően ne érje felkészületlenül, hogy fel kell nőnie a stabilitását fenyegető kihívásokhoz. Különösen azért szavaztam a Haglund-jelentés mellett, mert úgy gondolom, hogy a jövőben el kell kerülnünk a múltbéli hibákat, és ki kell zárnunk annak lehetőségét, hogy az euróövezeten belül némely országok megsértik az eztán elfogadásra kerülő szabályokat. Úgy vélem ezért, hogy a szabályok be nem tartása

23-06-2011

23-06-2011

HU


esetére a jelentésben javasolt éves pénzbírságok rendszerét támogatni kellene, és mindenekelőtt szigorúan kellene alkalmazni. Emellett a fordított minősített többségi szavazás kiterjesztésére vonatkozó kérés is újabb bizonyíték arra, hogy ez a Parlament szeretne intézkedni és reagálni a válságra. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam a jelentésre, mert egyetértek azzal, hogy a Bizottságnak a hatálybalépése után három évvel, ezt követően pedig ötévente jelentést kellene kiadnia a rendelet alkalmazásáról. Egyetértek azzal, hogy ebben a jelentésben többek között értékelni kellene a rendelet hatékonyságát, a gazdaságpolitikák szorosabb összehangolása felé tett előrehaladást és gazdasági teljesítményük tartós egymáshoz közelítését, a Szerződésnek megfelelően. Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) A mostani gazdasági, pénzügyi és szociális válság megmutatta, hogy az Európai Unió jelenlegi gazdaságirányítási modellje nem működik: a felügyeleti keretrendszer nagyon gyengének bizonyult, a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályait pedig nem tartották tiszteletben. Ezért támogatom az Európai Bizottság által a gazdaságirányításról előterjesztett intézkedéscsomagot. Mellette szavazok a Haglund-jelentésnek a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányok kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről. Sajnálom, hogy a rendeletet nem fogják alkalmazni azokra az euróövezeten kívüli országokra is, amelyek ezt szeretnék. Egyetértek a fordított minősített többségi szavazással, és sajnálom, hogy a Tanács továbbra is ellenzi ezt a mechanizmust. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Szeretném üdvözölni a makrogazdasági egyensúlyhiányok kiigazítására szolgáló szankciók mechanizmusának bevezetését, összhangban azzal, ami most a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályaival történik. Itt ismét törekedjünk arra, hogy kisebb hangsúlyt helyezzünk a büntető aspektusra, és nagyobbat a korrekciósra. Az ebben a jelentésben előírt eljárás az uniós jog keretében teljesen új, de úgy gondolom, a továbbiakban nélkülözhetetlen szerepet fog játszani a tagállamok jövőbeni makrogazdasági politikájában. Nemcsak a nagyobb fokú összehangolást teszi lehetővé, hanem a kormányok nagyobb elszámoltathatóságát is, nemzeti és uniós szinten egyaránt. Ugyancsak szeretném hangsúlyozni a fordított minősített többségi szabály bevezetését a Tanácsban, amikor az e csomag rendes működéséhez szükséges döntések meghozataláról van szó. Befejezésül szeretnék gratulálni kollégámnak, Haglund úrnak a kitűnő munkájához és elhivatottságához. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló rendelet a gazdaságirányításról szóló jogalkotási csomag újabb fontos darabja. Ez a rendelet a szankciók rendszerével és az Európai Bizottság által, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alapján kiszabott követelményeket nem teljesítő tagállamokra alkalmazható pénzbírságokkal foglalkozik. Valójában egy beavatkozási folyamattal nézünk szembe, amely ugyanolyan monetarista, neoliberális politikák alkalmazására szólít fel, mint amelyek a jelenlegi, a legsérülékenyebb gazdaságokat különösen sújtó válsághoz vezettek. Még szorosabbra veszik a tagállamokat korlátozó béklyókat, anélkül hogy törődnének a problémák okaival vagy az alternatív, a gazdaságok eltérő fejlettségi szintjét figyelembe vevő politikákkal. Bár a javaslat eredetileg csak az euróövezetbe tartozó tagállamokra vonatkozik, az Európai Parlament arra törekszik, hogy alkalmazható legyen minden olyan tagállamra, amely

199

200

HU


értesíti a Bizottságot azon szándékáról, hogy a rendeletet alkalmazni kívánja, még ha nem is tagja az euróövezetnek. Az a szándék tehát, hogy a szankciók alkalmazásának és pénzbírságok fizetésének rendszerét kiterjesszék minden olyan tagállamra, amely nem tesz eleget a megállapított előírásoknak, ami igazán alárendelt helyzetbe hozza őket az európai intézményekhez és a vezető hatalmakhoz képest, amelyek lényegében felelősek értük… (Az eljárási szabályzat 170. cikkének megfelelően lerövidítve) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a rendelet a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szól, és egy újabb fontos jogszabály a gazdaságirányítási csomagból. Ez a rendelet mindenekelőtt a szankciók rendszerével és az Európai Bizottság által, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alapján kiszabott követelményeket nem teljesítő tagállamokra alkalmazható pénzbírságokkal foglalkozik. Bár a javaslat eredetileg csak az euróövezetbe tartozó tagállamokra vonatkozik, az Európai Parlament arra törekszik, hogy alkalmazható legyen minden olyan tagállamra, amely értesíti a Bizottságot azon szándékáról, hogy a rendeletet alkalmazni kívánja, még ha nem is tagja az euróövezetnek. Ez egy újabb intervencionista intézkedés, amely ugyanolyan típusú monetarista, neoliberális politikák alkalmazására szólít fel, ezáltal még szorosabbra veszi a tagállamokat korlátozó béklyókat, anélkül hogy törődne a problémák okaival vagy az alternatív, a gazdaságok eltérő fejlettségi szintjét figyelembe vevő politikákkal. Arra törekszik, hogy a szankciók alkalmazásának és pénzbírságok fizetésének rendszerét kiterjessze minden olyan tagállamra, amely nem tesz eleget a megállapított előírásoknak, ami igazán alárendelt helyzetbe hozza őket az európai intézményekhez képest, csak hogy kiszolgálja a nagyvállalatok és pénzintézetek érdekeit… (Az eljárási szabályzat 170. cikkének megfelelően lerövidítve) Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A nagy makrogazdasági egyensúlyhiányok megléte, beleértve a versenyképességi tendenciák kiterjedt és tartós különbségeit is, a válság kitörésekor nagyon ártalmasnak tűnt az EU-ra, és különösen az euróra nézve. A pénzügyek alacsony költsége a válságot megelőző években az erőforrások helytelen elosztásához vezetett. Ezeket sok esetben kevésbé termelékeny célokra fordították, ami néhány tagállamban fenntarthatatlan fogyasztási szinthez, ingatlanbuborékok kialakulásához, a külső és belső adósság felhalmozódásához vezetett. Fontos ezért, hogy új, strukturált megközelítést hozzunk létre, hogy minden tagállamban megelőzzük és korrigáljuk a nemkívánatos makrogazdasági egyensúlyhiányt. Az Európa 2020 stratégia ambiciózus, átfogó stratégiát kínál az uniós gazdaság intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéséhez. A válsággal összefüggésben ez a stratégia új területeket jelöl ki, amelyekre hangsúlyt kell helyezni Európa gyenge oldalainak kezelésekor, a makropénzügyi és strukturális problémák felügyeletének keretében. Tartalmaz egy felhívást az euróövezetnek szóló külön politikai keret összeállítására, hogy foglalkozzon a kiterjedt makrogazdasági egyensúlyhiánnyal, és különösen azért, hogy ezen belül figyelembe vegye az euróövezeten belüli mély gazdasági és pénzügyi kapcsolódásokat és ezek hatását a közös valutára. Emiatt véleményem szerint feltétlenül szükség van egy mechanizmusra a makrogazdasági egyensúlyhiányok nyomon követésére és arra, hogy szükség esetén megfelelő korrekciós intézkedéseket lehessen elfogadni ezekhez. A fő kérdés mindenekelőtt a prevenciós és korrekciós intézkedések közötti kapcsolat.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Marietta Giannakou (PPE), írásban. – (EL) Az európai parlamenti képviselők Új Demokrácia csoportja ma az új gazdaságirányítási csomagba tartozó hat javaslat mellett szavazott. Az Európai Parlament javaslatai kikövezik az utat a gazdasági stabilitás közege számára, ugyanakkor lehetővé teszik olyan innovatív intézkedési mechanizmusok kidolgozását, mint az eurókötvények és az európai projektkötvények. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözöltem ezt a dokumentumot, mert az euróövezetbeli makrogazdasági egyensúlytalanságokról szóló rendelet végrehajtását meg kell erősíteni azáltal, hogy kamatozó letét elhelyezésére lehet kötelezni a tagállamokat, ha elmulasztják teljesíteni az ajánlásokat, illetve végrehajtani a Tanács által javasolt korrekciós intézkedést, és a letét a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanság kiigazításáról szóló ajánlás végrehajtásának ismételt elmulasztása esetén éves pénzbírsággá alakul. Ezek a végrehajtási intézkedések azokra a tagállamokra vonatkoznak, amelyek pénzneme az euró. A tagállamok közötti egyenlő bánásmód érdekében célszerű, hogy a kamatozó letét és a pénzbírság minden, az eurót hivatalos pénznemként használó tagállam számára azonos legyen, mégpedig az érintett tagállam előző évi bruttó nemzeti termékének (GDP) 0,1%-a. Véleményem szerint a Bizottságnak kivételes gazdasági körülmények esetén lehetőséget kellene adni arra, hogy javasolja a pénzbírság összegének csökkentését vagy elengedését, és a rendeletben szereplő szankció kiszabására vonatkozó egyedi határozatok elfogadásának hatáskörét a Tanácsra kell ruházni. David Martin (S&D), írásban. – Tartózkodtam ettől a szavazástól. Támogattam az ehhez tartozó Ferreira-jelentést, de nem tudtam támogatni ezt a jelentést, mert határozottan ellenzem a bénító megszorító intézkedések programját, amelyet az Európai Unióban a jobbközép próbál keresztülvinni. Ez a gazdaságirányítási reformcsomag éppen akkor fogja visszafojtani a növekedést az EU-ban, amikor beruházásra van szükségünk a növekedéshez, a kutatás-fejlesztéshez és a munkahelyteremtéshez, hogy biztosíthassuk Európa gazdasági jövőjét. Ez a pénzügyi reformcsomag Európán belül a legszegényebbeket fogja a legjobban sújtani, miközben a válság okát – a pénzügyi ágazatot – érintetlenül hagyja. Üdvözlöm az európai gazdasági és költségvetési politika jobb koordinációját, de határozottan ellenzem azt a rövid távú elképzelést, amelynek keretében ezt bevezetik. A környezetbarát gazdaságba, a tudományos kutatásba és az infrastruktúrába való hosszú távú beruházás abszolút kulcsfontosságú a gazdasági stabilitáshoz, a munkahelyteremtéshez és a növekedéshez, én pedig nem tudom támogatni ezt a reformcsomagot, amely bénító megszorítást hoz szerte Európában. Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) A megfelelőbb gazdaságirányítási keretre irányuló bizottsági javaslatok rendkívüli jelentőségűek az Európai Unió jövője és az euróövezetbe tartozó országok gazdasági növekedése szempontjából. A gazdaságirányításnak a közösen megállapított szabályok és politikák iránti erőteljesebb nemzeti felelősségvállalásra, valamint a nemzeti gazdaságpolitikák szilárdabb uniós szintű felügyeleti keretére kell épülnie. Ahhoz, hogy ez utóbbi hiteles és hatékony legyen, az ajánlásoknak vagy a megfelelő korrekciós intézkedési terv elkészítési kötelezettségének való meg nem felelés szankcionálására éves bírságokat kell bevezetni. Úgy gondoljuk, hogy a gazdaságirányításnak és a nemzeti gazdaságpolitikának közös ügynek kellene lennie minden érintett fél számára, és hogy hangsúlyt kell helyezni a potenciálisan káros makrogazdasági egyensúlyhiányok korai észlelésére és megelőzésére. Ezért szükség van a parlamentek nagyobb fokú bevonására, nemzeti és uniós szinten egyaránt.

201

202

HU


Végezetül úgy gondoljuk, hogy a Bizottságnak erőteljesebb és függetlenebb szereppel kell rendelkeznie a felügyeleti eljárásban, az egyes tagállamokra vonatkozó értékelések, a nyomon követés, a küldetések, az ajánlások, a figyelmeztetések és a szankciók tekintetében. Hisszük továbbá, hogy a megnövekedett átláthatóság és számonkérhetőség is kulcsfontosságú az egymás támogatása és az egymásra gyakorolt nyomás erősítése érdekében, és hogy a Parlamentnek ezért erőteljesebb szerepe kell, hogy legyen a felügyeleti folyamatban, de ez nem lehet végrehajtó szerep. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Azon fenyegetés láttán, hogy a Bizottság éves pénzbírságokat akar kiszabni a hatalmát kétségbe vonó tagállamokra, a többség nem tud jobbat kitalálni, mint hogy ezek kiterjesztését javasolja. Mi több, azt javasolják, hogy az EU által így megszerzett összegeket át kell adni az EU-IMF stabilitási alapnak, amelynek hatásait a görög, ír és portugál népnek most kell elszenvednie. Ez már-már olyan, mintha a hóhér bérét az áldozatnak kellene kifizetnie! Ellene szavazok ennek a jelentésnek. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Az euró és az EU jelenlegi válságához hozzájárult a görög kormány tisztességtelensége, amikor hamis információt közölt a költségvetési helyzetéről. A legutóbbi mentőcsomag után Görögország szocialista kormánya nem hajtotta végre a fájdalmas, de szükséges strukturális változtatásokat. A tervezett európai kormányzási intézkedések mindegyike arra irányul, hogy elragadja a hatalmat a tagállamoktól, növelje a brüsszeli központi hatalmak befolyását és korlátok közé szorítsa az európai demokráciát. Az elmúlt években egészséges nyereségre szert tevő bankok és beruházók részvételének hiánya mutatja, hogy ezek a csoportok ténylegesen mekkora befolyással bírnak az európai politikai elit felett. Miközben a felső tízezer befizet – így az összes, Görögországnak szánt befizetések nem a görög néphez kerülnek, hanem a befektetők zsebébe –, az európai lakosságot újabb és újabb, jogtalan pénzügyi terhekkel sújtják. Mivel ezt kereken el kell utasítani, a jelentés ellen szavaztam. Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Görögország számára egyre több, újabbnál újabb mentőcsomagokat gyűjtenek össze, az adófizetők pénzéből milliárdokat herdálnak el és terveket kovácsolnak az Európa egészére vonatkozó gazdaságirányításra. Minden tagállamnak takarékoskodnia kell, hogy elbírja az euróválság, a biztonsági háló és a Görögországnak szánt csomagok terhét. Mindezek a megszorító intézkedések a bérből és fizetésből élőket és a társadalom leggyengébb rétegeit sújtják. Ezért a jelentés ellen szavaztam. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) A megfelelőbb gazdaságirányítási keretnek a szabályok és politikák iránti erőteljesebb nemzeti felelősségvállalásra, valamint a nemzeti gazdaságpolitikák szilárdabb európai szintű felügyeleti keretére kell épülnie. Az irányítási keretet nagymértékben meg kell reformálni. Ahhoz, hogy az euróövezetbeli mikrogazdasági egyensúlytalanságokról szóló rendelet rendelkezéseit megfelelően végre lehessen hajtani, és el lehessen érni a vázolt célokat, létre kell hozni a szankciók kiszabásának differenciált rendszerét. Ebből következően kamatozó letétet kell kérni azoktól a tagállamoktól, amelyek nem tesznek eleget az ajánlásoknak, és nem hajtják végre a Tanács által javasolt korrekciós intézkedéseket. Az ajánlások teljesítésének ismételt elmulasztása esetén a kamatozó letét éves pénzbírsággá alakul. Egyetértek azzal a javaslattal, hogy a tagállamok közötti egyenlő bánásmód érdekében célszerű, hogy a kamatozó letét és a pénzbírság minden, az eurót hivatalos pénznemként használó tagállam számára azonos legyen. Csak egy erős, független Bizottság tudja megfelelően felügyelni az új, mélyebb és tágabb gazdaságpolitikai felügyeleti keretet és iránymutatással szolgálni hozzá. A Bizottságot következésképpen fel kell jogosítani arra, hogy kivételes gazdasági körülmények esetén javasolhassa a pénzbírság

23-06-2011

23-06-2011

HU


összegének csökkentését vagy annak elengedését. Ugyanakkor a szankció kiszabására vonatkozó egyedi határozatok elfogadásának hatáskörét a Tanácsra kell ruházni. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam erre a jelentésre a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről, amely része az uniós és euróövezetbeli gazdaságirányítás megerősítésére irányuló jogalkotási csomagnak. A megfelelőbb gazdaságirányítási keretre irányuló bizottsági javaslatok rendkívüli jelentőségűek az EU jövője és a gazdasági növekedés szempontjából, különösen az euróövezeten belül. Ezen intézkedések rendkívüli fontossága miatt a Parlament előadói úgy döntöttek, hogy a bizottsági javaslatokat egy csomagban vizsgálják meg alaposan, és a következő évtizedekre vonatkozó szilárd és koherens keret létrehozását szem előtt tartva javítanak rajtuk. Az előadók munkájához a kiindulópontot a bizottsági javaslatok jelentették. Most először dönt közösen a Parlament és a Tanács az Unió makrogazdasági jövőjéről. A Lisszaboni Szerződésben biztosított új hatáskörök új felelősséggel járnak, és a Tanács nem hozhat végleges döntést az egész csomagról a Parlament egyetértése nélkül. Az eljárás célja, hogy biztosítsuk a következetességet és a csomagot alkotó összes elem időben történő elfogadását; ezzel a jelentéssel ezt is sikerült elérni. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A gazdaságirányítást és a tagállamok gazdaságpolitikáját sokkal inkább a részt vevő felek közös ügyének kellene tekinteni. A megfelelőbb gazdaságirányítási keretre irányuló bizottsági javaslatok rendkívüli jelentőségűek az Európai Unió jövője szempontjából. Ezek megfelelő kiindulópontként szolgálnak, de tovább kell őket fejleszteni. A továbbfejlesztésre szoruló pontok a következők: a nem fenntartható fiskális és makrogazdasági politikák megelőzésére kiemeltebb figyelmet kell fordítani; a nemzeti reformprogramokkal, valamint a stabilitási és konvergenciaprogramokkal nemzeti szinten kellene kellő mértékben foglalkozni, mielőtt azokat uniós szintű ellenőrzés alá vetnék; a Bizottságnak a felügyeleti eljárásban erőteljesebb és függetlenebb szereppel kell rendelkeznie; a Bizottságnak a Tanácstól függetlenebbül kellene döntenie az uniós szabályoknak való megfelelésről; a fordított minősített többségi szavazáson alapuló döntéshozatali eljárást be kell vezetni a keret megelőző és kiigazító részeibe; megnövekedett átláthatóságra és számonkérhetőségre van szükség az egymás támogatása és az egymásra gyakorolt nyomás erősítése érdekében; a Bizottság döntéshozatali folyamatban betöltött függetlenebb szerepét a Bizottság részéről erőteljes elszámoltathatóságnak kell kísérnie; és végül a Parlamentnek ezért erőteljesebb szerepe kell, hogy legyen a felügyeleti folyamatban, de ez nem lehet végrehajtó szerep. Mindezen okokból igennel szavaztam. Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés közös intézkedések egész sorát kívánja megállapítani, amelyek lehetőé teszik a veszélyes makrogazdasági egyensúlyhiányok korrekcióját az euróövezetben. A rendelkezésre álló intézkedések a kamatozó letéttől egészen a pénzbírságok kiszabásáig terjednek, ilyenformán tökéletesen illeszkednek a csomag egészének büntetéspárti filozófiájába, amellyel én nem értek egyet. A makrogazdasági egyensúlyhiányok szerepeltetése a gazdasági koordináció világában önmagában véve pozitív, de ebből nem vonták le a megfelelő következtetéseket. A szankciók alkalmazásának folyamatában például nem vették figyelembe a szimmetriát és a kölcsönös függőséget a kereskedelmi többlettel rendelkező, illetve a túlzott hiánnyal rendelkező országok között. Az összes büntetéssel azokat sújtják, akik már most is nehéz helyzetben vannak, még akkor is, ha ez az euró dollárral szembeni túlértékelésének eredménye.

203

204

HU


Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – (ES) Tartózkodtam. Ami a negatívumokat illeti, ez a jelentés bevezeti a szankcionálás lehetőségét azon tagállamok esetében, amelyek nem alkalmazzák a túlzott egyensúlytalanságok kiigazítására szolgáló intézkedéseket. Az ajánlásokat nem teljesítő tagállamok esetében konkrétan a bruttó hazai termék (GDP) 0,1%-ának megfelelő szankciók lehetőségét vezeti be. Pozitívum viszont, hogy a „fordított szavazási mechanizmus” záradékának bevezetését is előírja, ami azt jelenti, hogy a szankciókat el kell fogadni, kivéve, ha a Tanácsban (kizárólag az euróövezet tagjai) minősített többséggel nem szavaznak ellene. Amikor fokozott gazdaságirányítást és koordinációt kérünk, ehhez persze tartoznia kell bizonyos szankcionáló intézkedéseknek. Az azonban még mindig nem világos, hogy ennek a nagyon merev szankciónak az alkalmazása milyen valódi gazdasági hatást érne el, és hogyan hatna a tagállamok polgáraira. Mivel indoklást egyik jelentés sem ad, ezért tartózkodom. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Ha javítani akarjuk az európai gazdaságirányítást, ezen eljárások keretében haladéktalanul garantálni kell a csomag összes részének következetességét és kellő időben történő elfogadását. Most már mindenki tisztában van azzal hogy a megfelelőbb gazdaságirányítási keretre a nemzeti gazdaságpolitikák szilárdabb európai szintű felügyeleti keretének biztosításához van szükség. Ezt a felügyeletet a káros makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzése érdekében ki is kell terjeszteni, garantálva, hogy a jövőben túllép a fiskális politikán, és a potenciálisan káros makrogazdasági egyensúlyhiányok korai észlelésére és megelőzésére is kiterjed a hatásköre. A makrogazdasági felügyeletet nem lehet egy statikus és leegyszerűsített keretre építeni. Ennek a folyamatnak a gazdasági tényezők széles skáláját tanulmányozó, alapos gazdasági elemzéseken kell alapulnia. Kay Swinburne (ECR), írásban. – Az ECR mindig konstruktívan törekedett arra, hogy az euróövezet tartós megoldást alakíthasson ki az államadósság-válságra. A Stabilitási és Növekedési Paktum hibái – úgy a tartalmát, mint a végrehajtását tekintve – egy ideje már nyilvánvalóak; helyes, hogy a mostani erőfeszítések egy tartós, működőképes megoldást próbálnak elérni. A szakbizottsági és a háromoldalú egyeztetési eljárásban mindvégig közreműködtünk, hogy gondoskodjunk arról, hogy a Parlament által preferált kimenetel realisztikus, működőképes és tartós legyen. Sajnáljuk mindazonáltal, hogy amit a Bizottság javasolt és a Parlament jóváhagyott, nem pusztán az euróövezetnek szóló megoldás, hanem azokra is kiterjed, akiknek nem az euró a pénzneme. Bárhogy is nézzük, a csomag, amelyről szavaztunk, megnöveli az EU hatásköreit a tagállamok rovására. Tartalmaz innovatív elképzeléseket, amilyen például a fordított minősített többségi szavazás és a tagállamok megbírságolása, és biztosítja, hogy a nemzeti költségvetés ügye már ne csak a nemzeti parlamentekre tartozzon. Ezért, miközben támogatjuk a hosszú távú célokat, nem tudjuk jóváhagyni az eszközöket, és ellene szavaztunk azoknak a jelentéseknek, amelyek nem szorítkoznak az euróövezetre. Rafał Trzaskowski (PPE), írásban. – (PL) Mint a múlt év bebizonyította, a Stabilitási és Növekedési Paktum, amely elvileg hatékony eszköz lenne annak megakadályozására, hogy a tagállamok megsértsék az euróövezet gazdaságpolitikáját, finoman szólva nem valami sikeres. Ez nagymértékben abból eredt, hogy a tagállamok úgy érezték, nem fenyegeti őket büntetés, mivel a rendszerben előírt szankciókat nem alkalmazták automatikusan. A javasolt intézkedések főként az egyes tagállamok költségvetési politikáinak fokozott összehangolására és a keményebb, automatikus szankciókra helyezik a hangsúlyt, azzal a szándékkal, hogy a tagállamokat nagyobb makrogazdasági fegyelem fenntartására kényszerítsék.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Jelentések: Elisa Ferreira (A7-0183/2011) – Diogo Feio (A7-0179/2011) – Vicky Ford (A7-0184/2011) – Sylvie Goulard (A7-0180/2011) – Corien Wortmann-Kool (A7-0178/2011) – Carl Haglund (A7-0182/2011) Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Nem lehet, hogy egyedüli válaszként csak az intézményesített megszorítást kínáljuk az európai polgároknak. Az iménti szavazás tárgyát képező „kormányzási” csomag eleve nem kellően kiegyensúlyozott abban, ahogy a válságra reagálni próbál. Minden bizonnyal meg kell erősítenünk a Növekedési és Stabilitási Paktumot, szorosabban kell ellenőrizni a hiányt, sőt, büntetni is kell. A hiányra és az adósságra vonatkozó szigorú szabályok megállapítása azonban nem lehet az egyetlen válaszunk. Meg kell hallgatnunk, hogy mit mondanak az európai polgárok, akik a válság gazdasági és szociális hatásait elsőként szenvedték el: a kizárólagos megszorítás elviselhetetlen. A „kormányzási” csomagot egy európai beruházási tervvel kell ellensúlyozni, amely garantálja a gazdaságilag és társadalmilag fenntartható fejlődést. Be kellene vezetnie a pénzügyi adót és az eurókötvényeket. Ezért igennel szavaztam a Feio- és a Wortmann-Kool-jelentésre, ugyanakkor tartózkodtam a Ferreira-, a Ford- és a Haglund-jelentés esetében, és mellette szavaztam a Goulard-jelentésnek (az eurókötvények miatt). A szavazatok ilyen megosztása a csomaggal kapcsolatos nagyon vegyes érzéseimet hivatott tükrözni: kétségkívül kínál némi előrelépést, de még mindig nem elég kiegyensúlyozott. Európa a lakossága nélkül nem fog tudni továbbfejlődni, ezért a jövőre szóló megoldásokat nyilvánosan kell megvitatnunk. David Casa (PPE), írásban. – A globális gazdasági válság és az euróövezetet továbbra is sújtó instabilitás következtében a Bizottság több jogalkotási kezdeményezést javasolt, amelyek együttesen a gazdaságirányítási csomag néven ismertek. A csomag célja, hogy kezelje az uniós szinten jelenleg érvényben lévő gazdaságirányítási rendszer hiányosságait. Ahhoz, hogy az euróövezetet most sújtó válságok ne ismétlődhessenek meg, létfontosságú, hogy az országok költségvetési fegyelmet gyakoroljanak. A válság káros hatásainak átvészelésében a tagállamok többsége számára komoly segítséget jelentett, hogy az euróövezet tagjai voltak; mindazonáltal e csoport tagjának lenni kötelezettségekkel is jár, minthogy az egyik tagállam esetleges hibája negatív hatások hullámát indítja el az egész térségben. Emiatt kulcsfontosságú a prudens költségvetési politika. Támogatom az erős európai gazdaságirányítási csomagot, ezért úgy határoztam, hogy mellette szavazok a hat módosított dossziénak. Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) Az euróválsággal összefüggésben a tagállamok a továbbiakban már nem kerülhetik el a büntetést, ha elvesztik az ellenőrzést a hiány felett. A ma elfogadott hat szövegnek lehetővé kellene tennie egy stabilitási mechanizmus bevezetését azokkal a pénzügyi szankciókkal együtt, amelyek akkor lépnek működésbe, ha egy nemzet államadóssága a GDP 3%-ában meghatározott európai határérték közelébe emelkedik. Bár ez a jogalkotási csomag tényleg előrelépést jelent, a pénzügyi stabilitásra vonatkozó jogalkotási intézkedések messze nem elegendők. A kormányok továbbra sem hagyják, hogy a Bizottság egyszerűen figyelmeztetést küldjön és pénzügyi szankciókat vessen ki. Azt is visszautasítják, hogy a Parlament meghallgassa azoknak az államoknak a pénzügyminisztereit, amelyek államháztartási mérlege átmegy a tiltott zónába. Európának a beruházások terén is valódi európai politikára van szüksége, és uniós szinten be kell vezetnie egy állami kölcsönt. Ez jelezné az erős és egységes európai választ a válságra. Ez a jel egyfajta garancia lenne az euróövezet összeomlásának veszélyével szemben.

205

206

HU


Robert Goebbels (S&D), írásban. – (FR) A csomagot egészében nem támogattam. A Parlament tévesen automatikus, szigorúbb szankciókra szólít fel. Természetesen szükségünk van a költségvetési fegyelemre és a kisebb adósságra. A gazdaságpolitika azonban nem pusztán az eljárások mechanikus sorozata. A politikai hatalomnak mindig képesnek kell lennie arra, hogy megítélje a szöveget és a kontextust, és eldöntse, hogy a szankciók milyen mértékben időszerűek és szükségesek. A gazdaságirányításnak azonban mindenekelőtt a lehető legjobb jövőre, más szóval a nagyobb gazdasági növekedésre kell törekednie. Jelentés: Andreas Schwab (A7-0038/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavazok, mert az figyelembe veszi az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport főbb aggályait. Az irányelv általános megközelítése most a maximális harmonizáció, néhány jelentős kivétellel. Különösen fontos, hogy az irányelv a digitális termékekre és – részben – a személyszállításra is vonatkozzon. Az irányelvben számos rendelkezés szerepel azzal kapcsolatban, hogy a kereskedőnek milyen információkat kell átadnia a fogyasztónak a szerződés aláírása előtt, akár személyesen, akár távolról történik ez. Nagyon fontos, hogy a megrendelés előtt a fogyasztókat tájékoztassák a teljes árról és a termék főbb tulajdonságairól. Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) A cél a fogyasztók európai szintű védelmének javítása és harmonizálása. A most szavazásra került javaslat négy meglévő irányelvet vált fel egy újjal, a meglévő fogyasztóvédelmi jogszabály-rendszer egyszerűsítése és kiegészítése céljából. Ez a zárószavazás, mivel a Tanáccsal a Parlament első szavazása után tavaly márciusban megállapodás született. A Parlament legtöbb kérése teljesült, így teljes mértékben támogattam ezt a jelentést. Liam Aylward (ALDE), írásban. – (GA) Egyetértek azzal, ami a jelentésben a fogyasztói jogok védelméről és az európai határokon átnyúló kereskedelem előmozdításáról szerepel. A fogyasztói jogok kulcsfontosságúak az egységes piac eredményes működése szempontjából. A jelentés mellett szavaztam, mert olyan intézkedéseket javasol, amelyek az Unió teljes területén biztosítják majd a fogyasztók védelmét. Ezen rendelkezések szerint a kereskedőknek időben egyértelmű és pontos információkat kell majd nyújtaniuk; ezek hiányában a fogyasztókat nem kötik majd a távollevők közötti és üzlethelyiségen kívül kötött szerződések. Különösen egyetértek azzal, ami a jelentésben a fogyasztók azon jogáról szerepel, hogy internetes vásárlás után meggondolhassák magukat. Ezt e-mailen vagy telefonon keresztül két hétig lehetne megtenni. Az EU-ban komoly növekedést mutattak az internetes vásárlások, és az ebben részt vevő fogyasztóknak védelmet kell nyújtani. Biztosítani kell azonban azt is, hogy a kkv-kra ne nehezedjenek túlzott adminisztratív terhek. Meg kell találni a fogyasztói jogok megerősítése és a bürokratikus terhek csökkentése közötti egyensúlyt. Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Az e-kereskedelem vitathatatlanul sikeres. Ez nyilvánvalóan tartós tendencia: ez a típusú kereskedelem nem fog eltűnni, és ez egyértelműen jó hír. A jogalkotó feladata az, hogy megakadályozza a legkétesebb gyakorlatok széles körű elterjedését, de ugyanakkor a postai rendelések világa ne legyen a szabályozások átláthatatlan dzsungele. Az Európai Parlament ezzel a szavazással visszaállítja a koherenciát. Az európai fogyasztók számára garantálják a 14 napon belüli elállás lehetőségét. Az új szabályok szerint a távolról rendelt termékeket minden esetben 30 napon belül kell kiszállítani. A termékek kiszállítás közbeni esetleges károsodásáért vagy elvesztéséért a kereskedő felel. Végül, de nem utolsósorban az EP-képviselők az árak valódi

23-06-2011

23-06-2011

HU


átláthatóságát is megszavazták. Ez remek hír e gazdasági ágazatnak, amely rengeteget nyerhet a változásokkal. Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) A kezdeményezés mellett szavaztam, mivel a fogyasztói jogok hatékonyabb védelmét célozza. Ezen kívül megszabja a távollevők közötti és üzlethelyiségen kívül kötött szerződések harmonizációjának kívánatos szintjét, valamint közösségi szinten rögzíti az elállási jogot. Mara Bizzotto (EFD), írásban. – (IT) A szóban forgó irányelv kiváló lehetőség volt arra, hogy igyekezzünk egységes szabályokat bevezetni a 27 tagállamban, és remek alkalom volt az EU fogyasztóvédelmi jogszabályainak egyszerűsítésére, amelyek még mindig több jogi aktusban vannak elszórva. A parlamenti eljárások és különösen a Tanáccsal tartott háromoldalú egyeztetések eredményeként azonban egy olyan szöveg született, amelyet én személy szerint nem tartok kielégítőnek; a szöveg érzékeny részeit és különösen a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság által javasolt fontos elemeit a Tanács eltávolította, és a végső szövegen összességében meglátszik az eltérő alapelvek közötti küzdelem. Irreális lett volna – különösen most – a tagállamok nagyban eltérő jogi hagyományait és védelmi szintjét összebékítő eredményt várni. Az irányelvvel kapcsolatos szavazásnál tartózkodom. Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mert az nagyban leegyszerűsítette az EU fogyasztóvédelmi jogszabályait és kiterjesztette az internetes vásárlásokra érvényes fogyasztói jogokat. A fogyasztói jogok erősebb védelme mellett az irányelv-javaslat célja azon fölösleges jogi akadályok elhárítása is, amelyek az áruikat és szolgáltatásaikat az egész Európai Unió területén árulni kívánó vállalkozások előtt tornyosulnak. Az internetes vásárlásokra vonatkozó új fogyasztói jogok közé tartozik a kiszállítás utáni 14 napon belüli áruvisszaküldés joga, a vásárlástól való elállás joga akkor, ha az árut nem szállítják ki a megrendeléstől számított 30 napon belül, és a vásárlók végleges árról történő tájékoztatásának kötelezettsége. Ugyanakkor a kereskedők és szolgáltatók védelmében a jelentés fogyasztói kötelezettségeket is rögzít, például a termékek visszaküldése esetén a postaköltség viselését, valamint azt, hogy szolgáltatások esetén az igénybevevőnek ki kell fizetnie a szolgáltatás már igénybe vett részét. Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban. – (CS) 2011. június 23-án a Parlament elfogadta a fogyasztói jogokról szóló irányelvre vonatkozó javaslatot, amely a korábbi négy irányelv helyére egy jogszabályt léptet. Ez először is átláthatóbbá teszi az európai fogyasztóvédelmi jogszabályok rendszerét. Az irányelv főként a határokon átnyúló kereskedelmi tranzakciókat szabályozó jogszabályok széttagoltságát igyekszik megszüntetni, ugyanis a kereskedők – főleg az internetes vásárlásoknál – nem hajlandóak egy másik tagállam sajátjukétól eltérő szabályainak alávetni magukat. Az irányelv a kereskedővel való kommunikáció megkönnyítésére újra bevezeti a vállalkozás címének, telefon- és faxszámának, valamint email-címének a fogyasztó felé történő közlésének kötelezettségét. Új fejlemény az is, hogy a kereskedők újra kötelesek lesznek áru visszaküldésének közvetlen költségeit megtéríteni az 50 euró alatti értékű áruk esetében. A cseh törvények szempontjából a fent említett változásokat kivéve az irányelv-javaslat nem lesz majd nagyobb hatással a fogyasztóvédelmi törvényekre. A változások főleg a távollevők közötti szerződésekre vonatkoznak. Ezért az irányelvre irányuló indítvány mellett szavaztam. Cristian Silviu Buşoi (ALDE), írásban. – (RO) A végső kompromisszum mellett szavaztam, mert az fontos lépés a fogyasztóvédelem szempontjából: nagyobb jogbiztonságot nyújt a fogyasztóknak és a kereskedőknek egyaránt. Véleményem szerint

207

208

HU


az irányelvnek több erőssége is van, közöttük a távértékesítés és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések maximális harmonizációja – néhány kivétellel. A belső piacon határokon átnyúló tranzakciók és az e-kereskedelem felpörgetése útján történő fejlesztése érdekében létfontosságú, hogy az európai fogyasztók az ilyen szerződésekben egységes védelmet élvezzenek, származási országtól függetlenül. Ugyanilyen fontos az is, hogy a kereskedőknek ne kelljen eltérő előírásokhoz alkalmazkodniuk. A kiszállítási területekkel kapcsolatos tájékoztatásról, az összes adót magában foglaló ár megadásáról és az általános 14 napos elállási jogról szóló szabályoknak köszönhetően az irányelv várhatóan megnöveli majd a fogyasztóknak a határokon átnyúló tranzakciókba vetett bizalmát. Annak is örülök, hogy sikerült megoldást találni az internetes vásárlások esetén életbe lépő elállási jogra, mivel egyre több ilyen vásárlás történik, és mindenképpen szükség volt a megoldásra. Végezetül szeretném hozzáfűzni, hogy a bizonyos fizetési módok esetén alkalmazott túlzott díjak és az előre kipipált jelölőnégyzetek használatának betiltása remek hír a fogyasztók számára. Françoise Castex (S&D), írásban. – (FR) Az összes uniós fogyasztó számára egységes jogokat biztosító megoldás valódi előrelépés más országok polgárai számára, ahol a fogyasztói tájékoztatási követelmények nem olyan szigorúak, és az elállási időszak védelme kevésbé erős. Az eredmények azonban vegyesek, mert a Bizottság és az európai jobboldal célja főleg a határokon átnyúló kereskedelem előmozdítása volt, nem pedig a fogyasztóvédelem harmonizálása és megerősítése. Ezért ez a francia fogyasztók számára kicsi, de az európai fogyasztók számára nagy előrelépés. Nessa Childers (S&D), írásban. – Fontos kiemelni a fogyasztói jogok szükségességét, különösen az internetes vásárlások kapcsán, ebben a jelentésben és későbbi, hasonló témával foglalkozó jelentésekben is. Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) Ezen irányelv célja az érvényben lévő szabályozás egyszerűsítése és kiegészítése a négy meglévő irányelv egy jogszabályba történő összevonásával. Ezek az irányelvek csak minimális harmonizációs rendelkezéseket tartalmaznak, és a szigorúbb szabályok meghozatalát a tagállamokra hagyják. Ez hatalmas széttagoltsághoz vezetett az uniós szinten, és a határokon átnyúló tranzakciók esetében megnövelte a vállalkozások számára a szabályok betartásának költségét. Valódi belső piacot kell létrehozni a vállalkozások és a fogyasztók számára, amely hozzá tud járulni a magas szintű fogyasztóvédelem és a vállalkozások versenyképességének igazságos egyensúlyához, és emellett biztosítja a szubszidiaritás elvének betartását is. Ez lehetővé tenné, hogy a fogyasztók versenyképes határokon átnyúló kínálathoz férhessenek hozzá, élvezzék a jobb választék, a jobb árak és a belső piac előnyeit, és mindeközben jobban bízhassanak a jogaik magas szintű védelmében. Ugyanakkor lehetővé válik az is, hogy a vállalkozások áruikat és szolgáltatásaikat fölösleges jogi akadályok nélkül kínálhassák. Egyetértek azzal, hogy a legjobb megoldás a teljes harmonizáció lenne, ahogy az a Bizottság eredeti javaslatában szerepelt, és ahogy azt egyes üzleti körök is kérték. Sajnos azonban ez egyelőre nem megoldható... (Az eljárási szabályzat 170. cikke értelmében le rövidítve)

23-06-2011

23-06-2011

HU


Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) Örülök a szavazás eredményének, amely komoly előrelépés a belső piac szempontjából, és komplex, bonyolult tárgyalások eredménye. Most a Tanács formális jóváhagyását kell megvárnunk. Fontosnak tartom, hogy az Európai Parlament a következő két évben továbbra is szerepet játsszon az irányelv tagállamok általi végrehajtásának nyomon követésében. Az új irányelv elfogadása fontos eredmény, de a nemzeti jogba való átültetése a legfontosabb lépés abból a szempontból, hogy a jogszabály megfelelően kerüljön végrehajtásra a tagállamokban, és ne alakuljanak ki az egységes piacot akadályozó tényezők. Ez az irányelv az európai fogyasztók számára európai szinten védett új jogokat nyújt, amelyek túlnyúlnak a nemzeti határokon. Ez mindenképpen növelni fogja a határokon átnyúló és az internetes kereskedelmet – és ez rendkívül fontos a vállalkozások és a piac gazdasági kilábalása szempontjából. Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) Ma a Parlament elfogadta a fogyasztói jogokról szóló irányelv Schwab képviselőtársam által kidolgozott módosított szövegét. Örülök az irányelv elfogadásának; ez hozzájárul majd a közös fogyasztóvédelmi jogszabályok rendszerének megerősítéséhez, különösen az áruk interneten történő árusítása terén. Annak is örülök, hogy a jogalkotó lehetővé tette, hogy a tagállamok nemzeti szinten a fogyasztók számára előnyösebb szabályokat is alkalmazhassanak. Azt a tényt viszont több fogyasztóvédelmi szervezettel együtt elítélendőnek tartom, hogy a tagállamok lehetőséget kaptak arra, hogy kereskedelmi vagy ágazati érdekek védelmében megkerüljék az irányelv bizonyos rendelkezéseit. Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Támogattam az Európai Parlament és a Tanács között a fogyasztói jogokról szóló irányelvről megszületett megállapodást. Az irányelv-javaslat a négy meglévő közösségi irányelvet egy jogszabályba olvasztja. Szerettem volna, ha bizonyos területeken erősebb lett volna a fogyasztóvédelem, de összességében ez egy nagyon jó kompromisszum, és az egész EU területén kibővíti a fogyasztók jogait. Az európai fogyasztók számára több elem is valódi hozzáadott értéket jelent majd; az irányelv most már a digitális termékekre és (részben) az utasszállításra is vonatkozik; a kereskedők már kötelesek a szerződéskötés előtt részletes információt adni a fogyasztóknak, a távollevők közötti, az üzlethelyiségben és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében is; mielőtt a fogyasztó megrendelne valamit, (újra) tájékoztatni kell a termék teljes áráról és főbb jellemzőiről, és explicit megerősítést kell kérni tőle az fizetési kötelezettség kapcsán; ezen kívül pedig az elállási jog mostantól az összes tagállamban teljes mértékben harmonizálva lesz, 14 napos elállási időszakkal. Ezen kívül betiltásra kerülnek a különösen a személyszállítási ágazatban problémát okozó úgynevezett előre kipipált jelölőnégyzetek. Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) A fogyasztói jogokról szóló irányelv lehetővé teszi az európai fogyasztók jogainak teljes harmonizációját. Ez a szavazás két évi, a fogyasztói és szakmai szövetségekkel folytatott vita eredménye, és különösen nagy győzelem az ebben a kérdésben egységes álláspontot fenntartó Európai Parlament számára. A szöveg új, nagyon fontos szabályokat tartalmaz az e-kereskedelemre nézve. Olyan rendszert alakítottunk ki, amely a végleges megerősítés előtt lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy a megrendelés megfelel-e a fogyasztó kívánalmainak (az áru vagy szolgáltatás főbb jellemzői, teljes ár, a szerződés időtartama). Az új szabályok továbbra is kötelezővé teszik a kereskedő számára az áru vagy szolgáltatás teljes, a járulékos költségeket is magában foglaló árának világos megjelenítését. Így a fogyasztók jobb, teljes tájékoztatást kapnak. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mert hozzájárul a fogyasztói bizalom és a fogyasztók védelmének javításához az internetes vásárlások során, és segít csökkenteni a vállalkozások vonakodását az egyéb EU-tagállamokba való

209

210

HU


eladásoktól. Ezek a módosítások a fogyasztók számára nagyobb biztonságot nyújtanak, és segítenek abban, hogy a kicsi és nagy vállalkozások túlzott jogi akadályok nélkül árulhassák áruikat és szolgáltatásaikat. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A fogyasztói jogok és azok uniós jogban előírt védelme a működő belső piac egyik alapvető elvét jelentik. A megfelelő fogyasztóvédelmet és biztonságot alapvető fontosságúnak tartom a piacok és a kereskedelem megfelelő működése szempontjából – ez a versenyképesség és a növekedés alapfeltétele. Így aztán kulcsfontosságú megtalálni a magas szintű fogyasztóvédelem (amely különösen a tájékoztatás szintjén és az esetleges károkért való felelősségvállalás terén valósul meg) és a vállalkozások ilyen jellegű költségeinek megfelelő egyensúlyát. Ahogy a márciusi szavazás során is elmondtam, nem szabad megfeledkezni a különféle nemzeti sajátosságokról és a kínált védelemről, valamint tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét. Ezért úgy gondolom, hogy ez olyan terület, ahol egyrészről hasznos lehet a maximális harmonizáció, másrészről viszont a minimális harmonizáció is járható út, attól függően, hogy mi illik az adott szerződéstípushoz. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Ez a jelentés a fogyasztói jogokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatot tárgyal. Az Európai Unió mindig is kiemelten kezelte a személyek és áruk szabad mozgását. Ez a szabadság azonban egyes esetekben problémákat okoz; ezeket meg kell oldani, és főleg fel kell rájuk készülni vagy meg kell őket előzni. A globalizált világban, ahol a vásárlások egyre inkább az interneten zajlanak, kulcsfontosságúvá kezd válni a jogszabályoknak a piac új követelményeihez igazítása a fogyasztók jogainak védelmében – a fogyasztók pedig e jogoknak gyakran nincsenek is tudatában. Ezért örülök a jelentés elfogadásának, amely nagy lépés a fogyasztóvédelem terén. Annak is örülök, hogy a Tanács úgy döntött, hogy ezt az irányelvet a házaló értékesítéssel zajló és internetes vásárlásokra korlátozza – egy igen gyorsan bővülő piacra, amelyen azonban még nem igazodnak ki jól a fogyasztók –, és egyetértek az elfogadott egyszerűsítési intézkedésekkel, nem utolsósorban azzal, hogy a fogyasztóknak a cégekkel ellentétben legyen joga a vásárlástól telefonon elállni. A valóságban a közös piachoz pontosabb és átláthatóbb szabályokra van szükség, például az online tranzakciók működésével kapcsolatos tájékoztatásról szóló előírásra. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A fogyasztói jogokról szóló európai irányelvről szóló megállapodás új javaslatáról szavaztunk ma; a dokumentum az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti kemény tárgyalások eredménye. Kompromisszum született a hatékonyabb fogyasztóvédelmet célzó szabályok, valamint az egységes piacon versenyző cégek számára világos és egységes feltételeket biztosító szabályok között. A javaslat új jogokat vezet be, többek között az egész EU-ra vonatkozó, a termék kézhezvételétől számítandó 14 napos elállási időszakot. A termék visszaküldése esetén a fogyasztó által kifizetett árat a visszaküldés után 14 napon belül vissza kell téríteni. Ha az eladó nem tájékoztatja a fogyasztót a visszaküldés jogáról, akkor a vásárlónak egy év áll rendelkezésére az áru visszaküldésére. Az új változat szerint az árucikkeket 30 napon belül kell kiszállítani. E határidő lejárta után a vásárlónak joga van törölni a rendelést, és a termék szállítás alatt történő sérülése vagy eltűnése az eladót terheli, aki nem számolhat fel olyan díjat, amely nincs világosan, az eredeti online rendelés részeként feltüntetve. A megrendelés

23-06-2011

23-06-2011

HU


értékéhez adott bármilyen egyéb költség az eladót terheli. Ez összességében egy pozitív javaslat, amelyre igennel szavaztunk. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A fogyasztói jogokról szóló európai irányelvről szóló megállapodás új javaslatáról szavaztunk ma; a dokumentum az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti kemény tárgyalások eredménye. Kompromisszum született a hatékonyabb fogyasztóvédelmet célzó szabályok, valamint az egységes piacon versenyző cégek számára világos és egységes feltételeket biztosító szabályok között. Az új jogok közül a következők különösen fontosak: - az egész EU területén a termékek kézhezvételétől számított 14 napos elállási időszak, amely alatt a távértékesítéssel vásárló fogyasztók meggondolhatják magukat. A termék visszaküldése esetén a fogyasztó által kifizetett árat a visszaküldés után 14 napon belül vissza kell téríteni. Ha az eladó nem tájékoztatja a fogyasztót a visszaküldés jogáról, akkor a vásárlónak egy éve van visszaküldeni az árut. - A terméket 30 napon belül ki kell szállítani. Ha ezalatt az idő alatt ez nem történik meg, a vásárló törölheti a rendelést. - Az eladó felelős a szállítás közben történő veszteségekért és sérülésekért, nem számolhat fel olyan díjat, amely nincs világosan, az eredeti online rendelés részeként feltüntetve. A megrendeléshez adott bármilyen egyéb költség az eladót terheli. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A javaslat célja annak biztosítása, hogy a 27 tagállamban a fogyasztók magas szintű fogyasztóvédelemre támaszkodhassanak, és hogy a különböző méretű vállalkozások szükségtelen jogi akadályok terhétől mentesen kínálhassák áruikat és szolgáltatásaikat az EU mind a 27 tagállamában. A meglévő törvények széttagoltsága elriasztja a határokon átnyúló kereskedelemtől a fogyasztókat és a vállalkozásokat is. A fogyasztók gyakran arra panaszkodnak, hogy nem tudják teljesen kihasználni az egységes piac előnyeit, mert a más tagállamban székelő kereskedők, amikor egy új piacra lépnek be, gyakran nincsenek felkészülve az azon a piacon érvényes eltérő rendelkezések betartására. Ezen kívül gyakran nem hajlandóak lehetséges jogi lépéseket tenni egy másik tagállamban. Úgy tűnik, hogy az irányelv-javaslat megváltoztatott hatálya megoldást nyújthat a felmerült nehézségekre, mivel a sok ágazati különbség bevezetése mellett az irányelv hatálya főleg a határokon átnyúló tranzakciók javát kitevő üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre korlátozódna. Ezért kívánatosnak találom egy célzott, teljes és átfogó harmonizációt célzó megközelítés alkalmazását – bizonyos szerződések konkrét elemeire korlátozva, a magas szintű fogyasztóvédelem fenntartása mellett. Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Szeretnék gratulálni Schwab úrnak a hatalmas és igen fontos feladat teljesítéséhez. De a jelenlegi gazdasági helyzetben talán ez nem a legjobb pillanat a szöveg elfogadására. 27 jogi hagyomány egy dokumentumban történő összefogása talán túl merész vállalkozás volt. Kételyeim vannak az irányelvnek a tagállamok általi átültetésével és a képviselőnk által a bizottságban jóváhagyott módosítás törlésével kapcsolatosan, ezért tartózkodom. Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavazok, mert úgy gondolom, hogy eljött az európai jogrendszer fogyasztóvédelmi szabályainak harmonizálásának ideje. 2008-ban az Európai Bizottság elfogadta a fogyasztói jogokról szóló irányelv-javaslatot, amely a meglévő fogyasztóvédelmi szabályozás egyszerűsítése és egységesítése érdekében

211

212

HU


a négy érvényben lévő közösségi irányelvet egy jogszabályban egyesítette. Most kulcsfontosságú, hogy a 27 tagállamban élő fogyasztók számára magasabb szintű védelmet biztosítsunk, annak érdekében, hogy a vállalkozások a jogrendszerek eltéréseiből fakadó szükségtelen jogi akadályok terhétől mentesen kínálhassák áruikat és szolgáltatásaikat az Unió 27 tagállamában. Az eddig fennálló helyzet súlyos károkat okozott az egységes európai piacnak. Az internetes vásárlások és a fogyasztás globalizálódása korában fontos, hogy minden más tagállamban működő kereskedő úgy érezze, támogatják abban, hogy más európai országok piacára is belépjen, és ne jelentsen nagy terhet a nemzeti szabályozásokhoz való alkalmazkodás. Remélem, hogy munkánk az erős és versenyképes piac megerősítése érdekében megfelel a nagy kihívásnak: a fogyasztók védelmének és a vállalkozások növekedési igényének. Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) Több heti tárgyalás után végre megállapodás született ebben az európai polgárok számára oly fontos kérdésben: a fogyasztói jogok kapcsán. A négy irányelvet egybefoglaló irányelv-javaslat elfogadásával, igyekszünk javítani a fogyasztóvédelem szabályozását és mindenki számára biztosítani egy minimális védelmi szintet. Így az irányelv több fontos előrelépést is tartalmaz, többek között a távértékesítés és az e-kereskedelem jobb felügyeletét. Segít majd a napi több ezer, más európai országokból végzett vásárlás megkönnyítésében. A szabályok konkrétan azt mondják ki, hogy ha egy francia vásárló egy német weboldalon vásárol, akkor ugyanolyan védelmet élvez majd, mint a német vásárlók. Jómagam egy olyan régiót képviselek, amely sok határokon átnyúló kapcsolattal rendelkezik, és Franciaország egyetlen olyan régiójából származom, amely három másik EU-tagállammal határos, így nagyon érzékeny vagyok ezekre a problémákra. Ez az irányelv pedig nagy előrelépést jelent. Emellett az Európai Unió egyik legnagyobb sikere a belső piac. A világos fogyasztóvédelmi szabályok megerősítik a fogyasztók belső piacba és általában az Európai Unióba vetett bizalmát. Roberto Gualtieri (S&D), írásban. – (IT) Az Európai Parlament a Schwab-jelentés elfogadásával lezárta a fogyasztói jogokról szóló irányelv ügyében zajló hosszú jogalkotási eljárást, és kielégítő kompromisszumot ért el a Tanáccsal és a Bizottsággal. Ezzel két fontos lépést sikerült megtenni. Egyfelől egy egységes, harmonizációt biztosító jogszabályt fogadunk el a fogyasztói jogokról, amely harmonizációt biztosít és felváltja a területen érvényben lévő négy korábbi irányelvet. Másrészről a határokon átnyúló kereskedelem előmozdítása, valamint a vállalkozások és a fogyasztók érdekeit szolgáló átláthatóság biztosítása érdekében részletes szabályokat hoztunk az internetes kereskedelemről. Az új irányelv olyan elemeket szabályoz, amelyeknek célja az európai fogyasztók nagyobb fokú védelme, mint például az eladási szerződések információtartalma, a kiszállítási idő, az elállás joga és a hibás termék javításának vagy cseréjének joga, valamint azok az esetek, amikor a kockázat átszáll az eladóról a fogyasztóra. Habár a jövőben még részletesebb szabályok meghozatalára is sor kerülhet, a most elfogadott szöveg pozitív kompromisszumot jelent annak köszönhetően, hogy harmonizálja a meglévő szabályokat, garantálja a biztonságos vásárlásokat és végleg leszámol az elektronikus vásárlások során gyakori rejtett trükkökkel. Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Támogattam a jelentést, mivel úgy gondolom, hogy elsősorban a jobb előzetes fogyasztói tájékoztatás révén nagyobb biztonságot nyújt majd az interneten vásárló fogyasztóknak. Hadd ragadjam meg ezt az alkalmat arra is, hogy örömmel nyugtázzam, hogy nem csak a piaci érdekek élveztek elsőbbséget. Különösen azt szeretném megjegyezni, hogy az új szabályok a fogyasztók számára 14 napos elállási

23-06-2011

23-06-2011

HU


időszakot biztosítanak a vásárlás után; ez egységessé teszi az EU-ban az elállás feltételeit. Az elállási időszak akár egy évre is kiterjeszthető, ha a kereskedő nem tájékoztatja a vásárlót az elállás jogától. Végezetül szeretném hozzátenni, hogy mentességeket kaptak a kis- és középvállalkozások, amelyek tájékoztattak minket arról, hogy milyen veszélyeket jelentett volna számukra, ha túl szigorú szöveg kerül elfogadásra. Így az aggodalmaik meghallgatásra találtak. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Szeretnék gratulálni az előadónak és több képviselőcsoportból kikerült kollégáinak a csomag tárgyalása során végzett kiváló munkájukhoz. Amikor a Parlament megkapta az első bizottsági javaslatot, egyértelmű volt, hogy az több országban inkább fenyegeti, mint fejleszti a fogyasztói jogokat. Ez a kompromisszumos csomag több ilyen fenyegetést is felszámolt, és remélhetőleg az egész EU-ban jobb fogyasztói környezetet biztosít majd. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözöltem ezt a dokumentumot, mert az irányelv célja az, hogy a fogyasztók és a kereskedők közötti szerződéseket szabályozó tagállami törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések bizonyos elemeinek közelítésével magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg és hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez. Az irányelv módosításának fontosabb elemei a távollevők közötti és üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekről szólnak. A jogszabály több hatalmat ad a fogyasztók kezébe vásárláskor, megvédi őket a tisztességtelen gyakorlatoktól, bővíti a fogyasztói választási lehetőségeket és erősíti a versenyt. Hozzájárulhat a határokon átnyúló kereskedelem növekedéséhez és a távértékesítés erősítéséhez is. Ez az irányelv nem alkalmazandó a következő típusú szerződésekre: szociális szolgáltatások, egészségügy, pénzügyi szolgáltatások, ingatlankereskedelem, új épületek építése, árusító automatából vagy automatizált üzlethelyiségből történő értékesítés, távközlési üzemeltetőkkel kötött szerződések esetén az erre a célra létesített nyilvános távbeszélő állomás igénybevétele útján, vagy a fogyasztó által létesített egyes telefon-, internet- vagy telefax-összeköttetésekkel kötöttek. A tagállamok határozhatnak úgy, hogy ez az irányelv olyan, üzlethelyiségen kívül kötött szerződések vonatkozásában nem alkalmazandó, amelyeknél a fogyasztó által kifizetendő összeg nem haladja meg az 50 eurót. Az irányelv nem akadályozza meg, hogy a kereskedők a fogyasztóknak az irányelvben leírt védelmen túlmenő szerződéses feltételeket nyújtsanak. Szeretném megjegyezni, hogy az európai fogyasztók szervezete örömmel fogadja ezt a javaslatot. Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) Ma a fogyasztói jogokról szóló irányelv mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy leegyszerűsíti és javítja az érvényben lévő fogyasztóvédelmi szabályokat. A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság tagjai hónapokon át dolgoztak annak érdekében, hogy a jogszabály fontos elemeivel kapcsolatban a Tanáccsal megállapodásra jussanak, és hogy ennek eredményeként a fogyasztók magasabb színvonalú védelmet élvezhessenek anélkül, hogy a vállalkozások megszenvednék a túlzottan szigorú és felesleges szabályokat, amelyek korlátoznák az üzleti tevékenységet és növelnék a bürokráciát. Mostanra sikerült kiegyensúlyozott, egyszerre fogyasztóbarát és vállalkozásbarát eredményre jutni. Véleményem szerint azonban nem ülhetünk a babérjainkon. A fogyasztóvédelmi szervezetekkel és az üzleti világ képviselőivel való egyeztetés után úgy gondolom, hogy ragaszkodnunk kell a fogyasztói jogoknak az egész Európai Unióra kiterjedő még nagyobb harmonizációjához. Jelenleg nagy különbségek vannak, amelyek komoly akadályt jelentenek azon üzletemberek számára, akik olyan tagállamok piaca felé terjeszkednének, ahol szigorúbbak az előírások. Véleményem szerint Lettország jó példa a fogyasztóvédelem terén, mert a szabályaink a legszigorúbbak közé

213

214

HU


tartoznak, de arányosak és bürokratikus előírásokkal nem akadályozzák az üzleti környezetet. Othmar Karas (PPE), írásban. – (DE) A fogyasztói jogokról szóló irányelv tárgyalásainak eredménye mellett szavaztam, mert sikerült kiegyensúlyozott kompromisszumot találni a fogyasztók és az üzleti közösség érdekei között. A fogyasztói jogok harmonizálásával segítünk megerősíteni a belső piacot, ezzel Európát is erősítve. Az irányelv lehetővé teszi, hogy a vállalkozások biztonságosan működhessenek határokon keresztül is, és ezzel a belső piac egy lépéssel közelebb kerül ahhoz, hogy egyetlen hazai piaccá váljon. Az új szabályok növelik a fogyasztók biztonságát és bizalmát a vásárlások, különösen az internetes vásárlások során. Sajnos azonban némelyik rendelkezés nem szolgálja sikeresen ezt a célt. Örültem volna, ha a Tanács több, a kisvállalkozások érdekeit szolgáló objektív megoldásba egyezett volna bele. Gondolok itt elsősorban arra, hogy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések meghatározásába fel lehetett volna venni a beszerzési elemet is. Constance Le Grip (PPE), írásban. – (FR) Támogattam Schwab képviselőtársam jelentését, ami a Bizottság, a Parlament és a Tanács megállapodásának tárgya volt, és ami jó egyensúlyt talált az európai fogyasztók fokozottabb védelme és az európai piachoz való könnyebb vállalati hozzáférés között. Az irányelv a vállalkozások és a fogyasztók közötti eladási és szolgáltatási szerződésekkel, különösen a távollevők közötti és üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekkel foglalkozik, különösen biztató, hogy egy európai jogszabály legalább foglalkozik az e-kereskedelemmel, ami a gazdaságban és az emberek vásárlási szokásaiban bizonyosan egyre nagyobb szerepet fog játszani. Azáltal, hogy az Európai Unióban garantáljuk a fogyasztóvédelmi szabályok minimális közös elemeit, polgártársainknak és a vállalkozásoknak megadjuk azt a biztonságot és azokat a garanciákat, amik a határokon átnyúló és e-kereskedelmi vásárlásokhoz kellenek. Ez a valódi belső piac megvalósítását szolgálja. Bogusław Liberadzki (S&D), írásban. – (PL) A fogyasztói jogokra folyamatosan oda kell figyelni, mind a jogalkotás területét – ideértve a jogszabályok hatályát és tartalmát, valamint a felek jogait és kötelességeit is – mind ezen jogok betartását illetően. Jó, hogy rendszeresen felülvizsgáljuk és módosítjuk az ezen kérdésekre vonatkozó szabályokat. Ma különösen fontosak a fogyasztók tájékoztatásával, az információ tárolására használt adathordozókkal, a csökkent értékű árukkal és az áruk visszaküldésének lehetőségével kapcsolatos kérdések. A Schwab-jelentés tartalmazza a fenti kulcskérdéseket és elveket. Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Az új irányelv kiegyensúlyozott megállapodás, amely olyan előnyöket nyújt, mint például a fogyasztók azon jogának az EU-s szintű elismerése, hogy a megrendelt termék kézhez vétele után két héten belül meggondolják magukat, vagy az internetes kereskedők kötelezettsége, hogy teljes körű tájékoztatást adjanak a termék teljes áráról és a kereskedő kapcsolattartási adatairól. Azért volt szükség ilyen szabályokra az internetes tranzakciók esetében, mert a határokon átnyúló vásárlások nagy része ilyen módszerrel zajlik. A jövőben igyekeznünk kell megvédeni a fogyasztókat a tisztességtelen szerződéses feltételektől. A banki, elektronikus kommunikációs és turisztikai szolgáltatások esetében a szerződés feltételei sok esetben apró betűkkel vannak írva, és a fogyasztók gyakran úgy fogadják el e feltételeket, hogy nem ismerik azokat.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) A fogyasztói jogokról szóló irányelv célja a fogyasztók és a vállalkozások közötti szerződéses kapcsolatok egyszerűsítése, és hogy ezáltal hozzájáruljon a belső piac jobb működéséhez és növelje a határokon átnyúló vásárlásokba vetett bizalmat. A fogyasztóknak magasabb szintű védelmet igyekszik garantálni, valamint igyekszik biztosítani, hogy a vállalkozások jogi akadályok nélkül kínálhassák áruikat és szolgáltatásaikat. Az Európai Bizottság a „teljes harmonizáció” elvének alkalmazását javasolta, mivel részben a nemzeti jogszabályok jelenlegi eltérései okozták a piac és a szabályozási környezet széttöredezettségét. Ezt a javaslatot jelenleg nem tartjuk praktikusnak. Helyette általánosságban magas szintű fogyasztóvédelmet és minimális harmonizációt javaslunk, kiemelve az elállási jog alkalmazásával és hatásaival kapcsolatos nemzeti szabályozások konvergálásának szükségességét. Ez majd segít megerősíteni a fogyasztói bizalmat és legyőzni a vállalkozások határokon átnyúló kereskedelemtől való vonakodását. A fogyasztóvédelemben érintett személyeknek és szervezeteknek a Bizottság felé kell jelentést tennie az irányelv végrehajtásának eredményeiről. Ennek alapján a Bizottság jelentést állít majd össze, amely tartalmazza az esetleges módosításokra vonatkozó javaslatot. Hans-Peter Mayer (PPE), írásban. – (DE) A fogyasztói jogokról szóló jelentésnek még mindig több hiányossága is van, különösen a kézművesekre vonatkozó rendelkezések terén. Ezzel kapcsolatban több téren további javításokra van szükség, és először meg kell várni, hogy a szabályok hogyan hatnak a kézművesek jogaira a gyakorlatban. Mivel azonban a jelentés több ponton előrelépést jelent a Bizottság javaslatához képest, és – ami a legfontosabb – több előnnyel jár az európai fogyasztók számára, igennel szavaztam. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Ahhoz, hogy a vállalkozásokat a határokon átnyúló kereskedelembe való belépésre ösztönözzük, bizonyos feltételeknek teljesülnie kell. Először is gondoskodni kell arról, hogy a fogyasztóvédelem az egész EU területén egységesen magas szintű legyen. Még mindig nagy a bizonytalanság, különösen az internetes vásárlások terén – és különösen a fogyasztók körében –, mivel az ilyen tranzakcióknak nincs egyértelmű jogi alapja. Rendszeresek a félreértések, különösen a vásárló elállási jogával és a szállítási feltételekkel kapcsolatban. A jelentés mellett szavaztam, mert létfontosságú, hogy a fogyasztóknak megadhassunk egy bizonyos szintű védelmet akkor is, ha saját országukon kívül vásárolnak. Ezt a védelmet uniós szinten egységesíteni kell. Tiziano Motti (PPE), írásban. – (IT) Örömmel látom, hogy többévi tárgyalás után a képviselőcsoportok végre megállapodtak, és ma elfogadásra került az új fogyasztói jogokról szóló irányelv. Az új szabályok jelentősen megerősítik majd a fogyasztói jogokat. A fogyasztók jobb tájékoztatást kapnak majd a szerződésben szereplő rendelkezésekről és a vásárlási feltételekről, valamint a kiszállítási időről és a szerződéstől való elállásról is. Itt például a visszaküldött áruk esetében érvényes visszatérítési határidőre gondolok, amely jócskán lerövidül, pénzügyi garanciát nyújtva a fogyasztónak, valamint az elállás jogára, ami 14 napra hosszabbodik. Ezek kicsi, de fontos lépések, amelyeket nem csak a fogyasztók fogadnak majd örömmel, mivel a módosításokkal az irányelv a kis- és középvállalatok számára is előnyös lesz, lehetővé téve, hogy a határokon túlra is terjeszkedjenek. E terjeszkedés sokaknak – főleg a kisebb vállalkozásoknak – jelent nehézséget amiatt, hogy a fogyasztók nem bíznak az új technológiákban, az internetes tranzakciókban, a pénzvisszafizetési garanciákban és az elállás esetére törvényben biztosított visszatérítésben.

215

216

HU


Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Most, hogy a vállalkozások rendszeresen árusítják termékeiket a határokon túlra a belső piacon, logikus, hogy a fogyasztók határokon átnyúló védelemben részesüljenek. A harmonizációt azonban nem lehet erővel elérni. Ezért a jelentés mellett szavaztam. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a fogyasztók az egész Európai Unióban magas szintű védelmet élvezzenek. A belső piac csak e cél elérése esetén működhet eredményesen. A legfontosabb a tagállamoknak a távollevők közötti és üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre vonatkozó jogi szabályozásának harmonizálása. Ezért a megfelelő fogyasztóvédelem biztosítása érdekében az ilyen jellegű szerződésekre konkrét tájékoztatási követelményeket kell bevezetni. Ezen intézkedések végrehajtása a vásárlás során a fogyasztók kezébe adja az ellenőrzést. Ezen kívül védelmet nyújt a tisztességtelen tevékenységekkel szemben is. Nő a fogyasztók választási lehetőségeinek száma, erősödik a verseny, a határokon átnyúló kereskedelem és nagyobb teret kap a távértékesítés is. Megjegyezném, hogy a tagállamok lehetőséget kapnak arra, hogy a további jogi akadályok okozásának elkerülése érdekében az irányelvben szereplő rendelkezéseket ne alkalmazzák azon üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre, amelyeknek ellenértéke nem haladja meg az 50 eurót. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A fogyasztói jogokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv javaslatáról szóló jelentés mellett szavaztam. Az irányelv célja a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása. Az Európai Unió igyekszik a belső piac harmonizációját a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása mellett végrehajtani; ennek a legjobb módja az, ha a jelenlegi minimális harmonizációs szintet a több tagállamban jelenleg meglévő legjobb nemzeti gyakorlat irányába emeljük. A jövőben a hiba miatti felelősségvállalás európai rendszerét olyan módon kell továbbfejleszteni, hogy az javítsa a fogyasztók védelmét és a piacba vetett bizalmat; ez tisztességes a vállalatokkal szemben, és hozzájárul a termékek hasznos élettartamának növeléséhez. Mindennek a gyakorlatba való átültetése egy európai fogyasztói vitarendezési modell létrehozását igényli. A fogyasztói jogokról szóló irányelv nagy céljai közül nem sikerült mindent elérni, de úgy gondolom, hogy fontos lépést tettünk meg, amely nem zavarja a piac normális működését. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) Az irányelv-javaslat a fogyasztókat érintő joganyag 2004-ben indult felülvizsgálatának eredménye, amelynek célja a meglévő fogyasztóvédelmi jogszabályi keretek egyszerűsítése és kiegészítése volt. A javaslat azt igyekszik biztosítani, hogy egyrészről a 27 tagállamban élő fogyasztók magas szintű védelmet kapjanak, másrészről a vállalkozások – méretüktől függetlenül – a szükségtelen jogi akadályok terhétől mentesen kínálhassák áruikat és szolgáltatásaikat az Unió 27 tagállamában. Az e területen érvényben lévő jogszabályok még erősebb széttagolásának megelőzésére a célzott teljes harmonizáció megközelítését alkalmazták: a harmonizáció tehát bizonyos szerződések konkrét elemeire korlátozódik, de emellett magas szintű fogyasztóvédelem kerül megvalósításra. Ehhez az alkalmazás hatályának módosítása szükséges. Az irányelv a jónéhány ágazatot érintő ágazati mentességektől eltekintve csak az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre vonatkozik, amelyek a határokon átnyúló szerződéseknek egyre nagyobb részét teszik ki. Annak érdekében, hogy az EU polgárai teljes mértékben élvezhessék a belső piac előnyeit, különösen az e-kereskedelem terén, a javaslat mellett szavazok. Phil Prendergast (S&D), írásban. – Logikus döntés irányelv útján harmonizálni az európai fogyasztói jogokat. Ez magában hordozza az internetes és távol lévők között köttetett eladások számának növelésének lehetőségét is, mert a vásárlók jobban bíznak majd az

23-06-2011

23-06-2011

HU


EU-s székhelyű vállalkozásokban. Ezek az információk növelik majd a fogyasztók bizalmát és a jobb választékot és ár-érték arányt nyújtó határokon átnyúló vásárlásra ösztönzik őket. A határokon átnyúló vásárlások bővülése az egész belső piac számára előnyös. Az internetes eladások és az e-kereskedelem 2010-ben 163 milliárd eurót tettek ki, és a Centre for Retail Research előrejelzése szerint Európában az internetes eladások 2011-re 18,7%-kal, 202,9 milliárd euróra fognak nőni. Igen jövedelmező piacról van szó, és biztosítanunk kell a fogyasztók megfelelő védelmét. Az irányelv a vállalkozásokat is védi. A tagállamok eltérő fogyasztóvédelmi törvényei eddig elriasztották a vállalkozásokat piacuk kiszélesítésétől. Az új törvényeknek az egész EU-ra kiterjedő harmonizálása révén a vállalkozások biztosak lehetnek abban, hogy a hazai piacon érvényes szabályok az egész EU-ban mindenhol érvényesek. Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Az Európai Bizottságnak a fogyasztói jogokról szóló irányelvre vonatkozó javaslata négy meglévő irányelvet olvaszt össze egy jogszabályban, a fogyasztóvédelem hatályos jogszabályi keretrendszerének egyszerűsítése és kiegészítése céljából. A javaslat kettős célkitűzése szerint biztosítani kell, hogy mind a 27 európai uniós tagállam fogyasztói töretlen bizalommal fordulhassanak a fogyasztóvédelem felé, valamint hogy az üzleti vállalkozások – méretüktől függetlenül – a szükségtelen jogi akadályok terhétől mentesen kínálhassák áruikat és szolgáltatásaikat az Unió 27 tagállamában. A fogyasztói jogokra vonatkozó új szabályok csaknem mindenfajta vásárlásra vonatkoznak, történjen az boltban, telefonon vagy az interneten keresztül, de különösen megerősítik a nemzetközi eladások szabályozását. Az új jogszabály kimondja, hogy az eladónak milyen információkat kell közölnie a vásárlóval, rögzíti a kiszállítás feltételeit és azt, hogy milyen szabályok vonatkoznak a vásárló felelősségére, illetve jogot ad a vásárlónak a vásárlás visszamondására vagy elutasítására, illetve a termék javítására vagy cseréjére. Támogatom a maximális és minimális harmonizáció elveinek kombinált alkalmazását, amely lehetővé teszi, hogy a fogyasztók megtartsák a nemzeti jog rendelkezései értelmében szerzett jogaikat. Fiorello Provera (EFD), írásban. – (IT) Egy nagy belső piacon, amilyen az európai piac is, biztosítani kell a fogyasztók jogainak védelmét. Schwab úr jelentése négy irányelvet vonna össze: az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekről szólót, a távértékesítésről szólót, a garanciáról szólót és a tisztességtelen szerződési feltételekről szólót. Nehéz ezekben a kérdésekben 27 nemzeti jogi hagyományt összebékíteni. Az idő most nem a legalkalmasabb az ilyen komplex jogszabályok bevezetésére. Véleményem szerint szerencsésebb lett volna bizonyos konkrét kérdésekre és szektorokra koncentrálni ahelyett, hogy egy új területen kívánnánk az EU és a tagállamok megosztott kompetenciáját bevezetni. Bizonyos országok ezt az irányelvet túl nagy és túl lelkes lépésnek fogják tartani, más országoknak pedig az európai harmonizáció jegyében engedményeket kell majd tenniük. Ezért – a Schwab úr által tett hatalmas erőfeszítések elismerése mellett – nem szavazhattam igennel. Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) A hatékony védelmet élvező fogyasztó nyugodt, és ez a modern demokrácia érettségének jele. Ezért ilyen fontos a ma elfogadott irányelv. Nem telik el nap, hogy az európai fogyasztóban, amikor az interneten vásárol valamit vagy telefonon keresztül fogadja el előfizetésének módosítását, ne ébrednének kételyek arról, hogy rendben van-e az általa aláírt szerződés. A cégek és a fogyasztók közötti gyakran egyenlőtlen viszony miatt az Európai Parlament kiharcolt bizonyos alapvető jogokat,

217

218

HU


nevezetesen: a 14 napos elállási jogot, aminek érvényessége független attól, hogy a vásárlás az interneten, e-mailen, telefonon vagy házaló értékesítés útján történt. Ha az eladó nem tájékoztatta a vásárlót az elállás jogáról, akkor az árut a vásárlás után egy évig vissza lehet küldeni. Minden megrendelt árut 30 napon belül házhoz kell szállítani. Ezen időszak lejárta után a vásárló indoklás nélkül elállhat a vásárlástól. A szavazás a Parlament és a tagállamok közötti kemény tárgyalások után zajlott, és határozottan jelzi, hogy az egész Unióban azonos jogokat kell biztosítani. Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) A Schwab-jelentés mellett szavaztam, ugyanis az megerősíti a fogyasztók jogait és védelmet nyújt számukra, különösen olyan szerződések esetén, amelyekben a fogyasztó a gyengébb fél, például üzlethelyiségen kívül zajló vásárlások során. Az irányelv a Parlament és a Tanács hosszas vitájának vet véget, és egyebek mellett megduplázza (hétről tizennégy napra növeli) azt az időszakot, ameddig a fogyasztók elállhatnak a vásárlástól, valamint a termék hibája esetén fokozott védelmet nyújt. Az eladóknak világosan jelezniük kell majd, amikor kötelező érvényű vagy a fogyasztókkal szemben tisztességtelen feltételeket szabnak. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Az EP által ma jóváhagyott új szabályok komoly mértékben megnövelik az európai fogyasztók jogait. Először is, a fogyasztóknak most már 14 napig joguk lesz elállni a vásárlástól. Az új szabályozás internetes vásárlás esetén is sokkal erősebb védelmet nyújt, egész Európában egységes szabályok alapján. Ez megnyugtatja majd az interneten vásárlókat. A zöldek örömmel fogadják a digitális tartalmakat vásárló fogyasztók fokozottabb védelmét. Mostantól a fogyasztókat megfelelően tájékoztatni kell majd, amikor az interneten digitális tartalmakat vásárolnak, és bizonyos feltételek mellett elállási joguk is lesz. Az új szabályok kézzelfogható előrelépést jelentenek majd az interneten menetjegyeket vásárló utasok számára is. Ez várhatóan átlátható díjszabási gyakorlathoz vezet majd, és biztosítja, hogy a cégek többé ne számolhassanak fel extra díjat azoknak, akik hitelkártyával fizetnek. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Minden második európai használja az internetet, és az interneten zajló vásárlások száma az utóbbi hat évben megduplázódott. Az internetes piacot azonban még mindig nem használják ki teljesen. A minimális harmonizációs rendelkezések miatt a szabályozási rendszer széttagolt volt, ami akadályozta az egységes piac kiteljesítését. A most elfogadott jelentés segít javítani a belső piac működését, miközben a fogyasztói bizalmat is javítja. A vállalkozásoknak eddig gyakran nagy problémát okozott, ha a hazain kívül a nemzetközi piacokra is be akartak lépni. A túlzott széttagoltság csökkentette több millió európai polgár választási lehetőségeit is, és bizalmatlanabbá tette őket a külföldről való vásárlás irányában. A ma elfogadott javaslat bevezeti a világos és olvasható tájékoztatás kötelezettségét, amely az okos, tájékozott döntések irányába hat. Ha a megvásárolt termék nem felel meg a szerződésnek, a fogyasztók a probléma megoldását többféle módon is követelhetik, és ha az eladó ezt megtagadja, kártérítésre is jogosultak. A javaslat rendelkezik a tisztességtelennek minősülő, és ezért az egész Európai Unióban tiltott feltételek listájának publikálásáról is. Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) A fogyasztói jogok területe csak egy a sok terület közül, amelyen az európai intézmények kudarcot vallottak: történelmi pillanatban nem tudtak nagy jogi és politikai fontosságú tetteket végrehajtani. Nem szeretnénk, ha kárba veszne a sok elvégzett munka és az elért pozitív eredmények, például a viszontkereseti

23-06-2011

23-06-2011

HU


joggal kapcsolatos módosítónk, aminek célja az, hogy a fogyasztók jogainak sérülése nélkül a kis kereskedők helyzete érezhetően javuljon. A plenáris ülésen kivették azt a néhány jó dolgot, amelyet az előadó és a képviselőcsoportok felvettek a gyenge eredeti javaslatba. Ezért a helyzetért nem a Parlament, hanem a Bizottság a felelős. Vannak bizonyos kérdések, amelyekben még mi, az Északi Liga euroszkeptikus tagjai is egyetértünk a nagyfokú harmonizációval, de csak akkor, ha ez logikus megoldás és összeegyeztethető a közérdekkel, a kis- és középvállalkozások érdekeivel és a tagállami előjogokkal. A fogyasztóvédelem összetett kérdés, és a kezdetektől a fenti megfontolásokat tükröző megközelítésre lett volna szükség. A szavazás során tartózkodtunk. Tokia Saïfi (PPE), írásban. – (FR) A belső piac továbbra is az európai integráció egyik pillére és mozgatórugója. A jelentés mellett szavaztam, mert az nem csak a további európai integráció felé tett nagy lépés, hanem alkalmazása után lehetővé teszi majd azt is, hogy minden polgár – a vásárlás módjától függetlenül – ugyanolyan magas szintű fogyasztóvédelemben részesüljön. Így végre világos szabályok vonatkoznak majd az internetes vásárlásokra: a kereskedőnek teljes tájékoztatást kell adnia a vásárlónak az áru áráról és tulajdonságairól, illetve kapcsolattartási adatokat is meg kell adnia. A „hagyományos” vásárlások is nagyobb védelmet élveznek majd: minden európai fogyasztóra vonatkozik a 14 napos elállási időszak, amely kiterjeszthető abban az esetben, ha a vásárlónak nem adtak meg bizonyos fontos információkat. A fogyasztók és a kereskedők tájékozottabbak lesznek, és az egész EU területén egységes védelmet élveznek majd. Így még jobban kihasználhatják majd a belső piac előnyeit. Olga Sehnalová (S&D), írásban. – (CS) A fogyasztói jogokról szóló irányelv elfogadása mellett szavaztam, mert úgy gondolom, hogy végső soron megerősíti majd az európai fogyasztók jogait. Képviselőcsoportomnak sikerült elérnie, hogy a szövegbe bekerüljön néhány kulcsfontosságú elem, amelyek fenntartják a magas szintű fogyasztóvédelmet azokban az országokban, ahol az egységes szabályok visszalépést jelentenének. Az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoportja számára és személyesen nekem is fontos volt, hogy az irányelv a digitális termékekre is, és – részben – az utasszállításra is vonatkozzon. Fontos az is, hogy az irányelvben szerepel egy hosszú lista azon információkról, amelyeket a kereskedőknek a távollevők közötti és üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a szerződés megkötése előtt meg kell adniuk a fogyasztónak. Fontos az is, hogy a fogyasztókat internetes vásárlás esetén közvetlen a megrendelés előtt tájékoztatni kell a termék teljes áráról és lényeges tulajdonságairól, és a vásárlónak explicit módon meg kell erősítenie, hogy ki kívánja fizetni a jelzett árat. Ezen kívül a szerződéstől való elállás joga minden tagállamban teljes harmonizálásra kerül, 14 napos határidővel. Az új irányelv megszünteti a távollevők közötti és üzlethelyiségen kívül kötött szerződések mentességét is, amellyel Csehországban széles körben visszaéltek az utcai árusok és a promóciós eseményeken időseknek áruló személyek, adott esetben úgy, hogy megfosztották a fogyasztókat a jogaiktól, például az elállás jogától. Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE), írásban. – (PL) A mai szavazás során támogattam a fogyasztói jogokról szóló irányelvnek az interneten történő vásárlást megkönnyítő módosításait, mivel ez nagyon fontos lépés a javak szabad áramlását gátló akadályok teljes felszámolása felé, és egyben a fogyasztók jogainak védelmét is szolgálja. A pontos tájékoztatáshoz való jog célja az ilyen tranzakciók biztonságának növelése, amely növeli majd az ilyen eladások számát. A tájékoztatásnak ki kell terjednie a szerződéstől való elállás jogára, a termék árára, a kiszállítás díjára, a vásárlás teljes árára és a kereskedő adataira.

219

220

HU


A fogyasztók gyakran panaszkodnak arra, hogy az egységes piac előnyeinek kihasználásához nem elégségesek a jogaik, és ezt az internetes tranzakciókba vetett bizalom hiánya, valamint a fogyasztóvédelmi szabályok hatályával kapcsolatos jogi bizonytalanság is jelzi. Mindeközben a kereskedők saját elmondásuk szerint a különböző tagállamok jogszabályainak különbségei miatt nem kedvelik a határokon átnyúló tranzakciókat. Ezért mindenképpen uniós szintű jogi megoldásra van szükség. A szakértők becslései szerint 2015-re a kereskedelem egynegyede az interneten zajlik majd, úgyhogy nagyon fontos, hogy nőjön az ilyen tranzakciók iránti bizalom. Gratulálok a jelentés szerzőjének és mindenkinek, aki részt vett az állásfoglalási indítvány kidolgozásában. Laurence J.A.J. Stassen (NI), írásban. – (NL) A holland Szabadságpárt (PVV) a fogyasztói jogokról szóló irányelv mellett fog szavazni, mert az hatásosabb védelmet nyújt majd a holland fogyasztóknak az internetes vásárlások során. A Hollandiában vásárló fogyasztók magas szintű védelmet élveznek, de az interneten, gyakran külföldi boltokban történő vásárlás során ez a védelem nem garantált, vagy a helyzet nem egyértelmű. Ez a fogyasztói jogokról szóló irányelv javítja az interneten keresztül zajló, határokon átnyúló vásárlások esetében fennálló védelmet, és ezért a holland fogyasztók számára hozzáadott értékkel bír. Az irányelvnek köszönhetően a holland fogyasztók egész Európában 14 napos „lehiggadási” időszakot kapnak. Ez egyértelmű előrelépés a hét naphoz képest. A PVV azt is helyesnek tartja, hogy az irányelv véget vet a rejtett, illetve az utolsó pillanatban felszámolt költségeknek is. A fogyasztó által fizetendő végső árat előre világosan jelezni kell. Ezért az irányelv a holland fogyasztók védelmét szolgálja és javítja majd a belső piacot, és a PVV ezt teljes mértékben támogatja. Marc Tarabella (S&D), írásban. – (FR) A ma az Európai Parlamentben nagy többséggel elfogadott irányelv fontos lépés a jobb európai uniós fogyasztóvédelem felé. Az új szabályok jelentős mértékben megerősítik a fogyasztói jogokat, különösen a tájékoztatást, a kiszállítást és a szerződésektől való elállást illetően. Az elállás jogát 14 napra terjesztették ki minden európai polgár számára, ami döntő előrelépés. Az irányelv igazán új elemei azonban az e-kereskedelemre vonatkoznak: az előre kipipált jelölőnégyzetek betiltása és a különböző költségekkel kapcsolatos teljes tájékoztatás valódi fogyasztóvédelmi megoldások. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A fogyasztói jogokról szóló irányelv most kerül zárószavazásra, miután a 2011 márciusi ülésen mellette szavaztam. Az új irányelv, amely négy meglévő irányelv egyesítésével jött létre, a határokon átnyúló kereskedelem jogi akadályainak felszámolásával új lendületet kíván adni a belső piac kiépítésének. A különböző intézmények közötti hosszas tárgyalások után létrejött új jogi keretrendszer világos és egységes feltételeket biztosít majd az EU polgárai és vállalkozásai számára. A határokon átnyúló kereskedelmi tranzakciók és az internetes tranzakciók harmonizálásra kerülnek, ami nagyobb biztonságot és átláthatóságot biztosít az EU-s fogyasztónak és vállalkozásoknak. A fogyasztóknak világos és érthető tájékoztatást kell nyújtani, mégpedig időben. Az irányelv a szálloda- és étteremfoglalási szerződések konkrétumait is szabályozza, amelyek az eredeti javaslatban nem szerepeltek. Véleményem szerint az új irányelvnek köszönhetően több tranzakció zajlik majd Európában. Ez az Európai Unió működéséről szóló szerződés 26. cikkének 2. bekezdésének megfelelően lehetővé teszi a fogyasztóknak és az egységes piac megfelelő működésének a védelmét: „a belső piac egy belső határok nélküli térség, amelyben az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása biztosított”. Rafał Trzaskowski (PPE), írásban. – (PL) Az interneten történő vásárlások, amelyek egyre népszerűbbek, ezen irányelvnek köszönhetően egyszerűbbé és biztonságosabbá

23-06-2011

23-06-2011

HU


válhatnak. Ez jó hír a lengyel elnökség számára, mert az e-kereskedelem a prioritásaink közé tartozik, és olyasmi, amit az EU gazdasági versenyképességének javítására kívánunk felhasználni. Az új jogszabály életbe lépése után az eladóknak kötelessége lesz egyértelmű tájékoztatást adni arról, hogy mely országokba vállalnak kiszállítást. Jelenleg sok bolt nem szállít minden EU-tagállamba, és tranzakcióinkat gyakran megszakítják. Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) Úgy gondolom, hogy a jelentésben szereplő új szabályok az internetes tranzakciók ügyében a fogyasztók és a vállalkozások számára is világos helyzetet teremtenek és rögzítik az elfogadható kritériumokat. Remélem, hogy javítani fogják a fogyasztóvédelmet és a belső piac működését, miközben az EU-n belüli határokon átnyúló kereskedelmet is ösztönzik. Ezekre a módosításokra már régen szükség lenne – az eredeti irányelvek még a digitális forradalom előtt születtek, és ma az interneten vásárló fogyasztók nem élveznek megfelelő védelmet. Az új szabályok jó hírt jelentenek Litvánia számára, ahol az internetpenetráció az egyik legmagasabb Európában. A litván médiában (Verslo savaitė) megjelent beszámolók szerint az utóbbi két évben 73%-kal nőtt az interneten vásárló fogyasztók száma. A vásárolt tételek skálája széles: jegyek (32%), ruhák, cipők és kiegészítők (32%) és elektromos készülékek (23%) is szerepelnek rajta. A fogyasztói jogok javításának azonban nem szabad csak az internetre korlátozódnia. A fogyasztói jogok minden területén vissza kell szorítani a bürokráciát és javítani kell az átláthatóságot. Igyekezni kell biztosítani azt is, hogy az emberek tájékozottabbak legyenek a fogyasztói jogokat illetően. Az EU-ban végzett kutatások kimutatták, hogy tízből hét litván szeretne többet tudni arról, hogy milyen jogai vannak repülőjegyvásárláskor vagy éppen akkor, ha extra hiteldíjakat rónak ki rá. Derek Vaughan (S&D), írásban. – A walesi fogyasztók védelmének megerősítése érdekében teljes mértékben támogattam ezt a jelentést. Az új jogszabályok meg fogják védeni az interneten vásárló fogyasztókat – mostantól a fogyasztók két hétig meggondolhatják magukat az internetes vásárlások után. Az új jogszabályok figyelembe veszik a „digitális forradalmat”, és előnyösek lesznek úgy a fogyasztók, mint a kereskedők számára. A határokon átnyúló eladás könnyebb lesz, ami egyaránt jó a fogyasztóknak és a kereskedőknek is. A fogyasztói jogokról szóló irányelv véget vet a magas hitel- és bankkártyadíjaknak is, amiket az internetes vásárlások során sokan fizetnek – örömmel mondhatom, hogy a jelentés betiltja az olyan hitel- és bankkártyadíjak felszámolását internetes tranzakciók során, amelyeknek nincs köze a tranzakció feldolgozásának valós költségeihez. Remélem, hogy a brit kormány a brit fogyasztók védelme érdekében ezeket az új szabályokat késlekedés nélkül alkalmazza majd. Iva Zanicchi (PPE), írásban. – (IT) A Schwab-jelentés mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy megfelelő alapul szolgál a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatandó tárgyalásokhoz és megállapodáshoz, amelyek tárgya a minden tagállamban gyakorolható fogyasztói jogok megvalósulásához szükséges harmonizációs szint. Jelentés: Salvatore Tatarella (A7-0091/2011) Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), írásban. – (ES) A 2000/25/EK irányelv módosítása mellett szavaztam. A javaslat a szennyező kibocsátások fokozatos, szakaszos megszüntetéséről rendelkezik. Ennek az oka a III. szakasz alkalmazásához szükséges technológiai fejlesztésekhez szükséges idő. Ez drasztikusabb emissziócsökkentést követel meg, amely a motorok olyan módosítását kívánja meg, amely eddig nem volt lehetséges.

221

222

HU


Ezenkívül a traktorgyártásra a gazdasági válság is kihatott. Időt kell tehát adni az alkalmazkodásra, és olyan intézkedéseket kell elfogadni, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyártók traktorokat adjanak el, előteremtsék a kutatásokhoz szükséges forrásokat és lehetővé tegyék, hogy a gazdák a traktoraikat kevésbé szennyezőkre cseréljék – az európai környezetvédelmi jogszabályok folyamatos betartása érdekében. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Ez az irányelv a mezőgazdasági traktorok emissziójával foglalkozik, és mennyiségi módosításokat tesz anélkül, hogy a 2000/25/EK irányelvben korábban lefektetett környezetvédelmi célokat módosítaná. A szektor jelenlegi nehézségei miatt a rugalmas végrehajtási eljárással forgalomba hozott motorok százalékarányának növelése előnyös lehet. Ahogy azt az előadó is említette, a szóban forgó javaslat célja az, hogy az uniós gyártók traktorokat tudjanak eladni, le tudják győzni a gazdasági válságot, új erőforrásokat találjanak a kutatásra és tiszteletben tartsák az európai jogszabályok környezetvédelmi határértékeit, közben pedig a legelavultabb traktorokat új, kevésbé szennyező motorral szerelt traktorok váltsák fel. Annak érdekében, hogy a környezetvédelem összeférjen a mezőgazdasági és ipari tevékenységek védelmével, a jelenlegi rugalmas végrehajtási eljáráshoz hasonló átmeneti intézkedésekre van szükség. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Tatarella képviselő úr jelentése a 2000/25/EK irányelvnek a kipufogógázokra vonatkozó rugalmas végrehajtási eljárással forgalomba hozott traktorokra vonatkozó rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szól. A környezetvédelem az Európai Unió egyik prioritása. Az irányelv a motor erejét figyelembe véve megszabja a dízelmotoros traktorok kipufogógázainak maximális szintjét, és rögzíti az emissziócsökkentés menetrendjét is. A javaslatban foglalt csökkentés nem olyan drasztikus, mint ami az eredeti tervekben szerepelt, mivel az új technológiai megoldások alkalmazása késik, és 2009-ben és 2010-ben a forgalom több mint 20%-kal csökkent. Az előadó javaslatai mellett szavaztam, mert egyetértek azzal, hogy ez az irányelv lehetővé teszi majd, hogy a traktorforgalmazók betartsák az európai jogszabályokat és legyőzzék a mostani válságot, és azzal is, hogy lehetővé teszi majd, hogy a gazdák régi traktoraikat új, hatékonyabb és kevésbé szennyező motorral szerelt mezőgazdasági gépekre cseréljék. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Az irányelv a mezőgazdasági traktorok kibocsátására vonatkozik és a 2000/25/EK irányelv mennyiségi módosítását javasolja. Az irányelv sürgős, mert kihat a 2011. január 1-jén megkezdődött időszakra, és az érintett szektorra gyakorolt várható pozitív hatása miatt igen nagy jelentőséggel bír. A motor teljesítménye alapján az irányelv rögzíti az egyes traktortípusok maximális emissziós szintjét, és rendelkezik az emissziók fokozatos, szakaszokban történő csökkentéséről. A most megkezdődött szakaszra megszabott határértékek sokkal szigorúbbak, mint a korábbiak. A szakaszok közötti átmenet megkönnyítésére az irányelv rugalmassági rendszert vezet be, ami lehetővé teszi a traktorgyártók számára, hogy korlátozott számban a korábbi szakasz emissziós határértékeihez igazított motorral szerelt traktorokat is eladjanak. Az irányelvet a Bizottság javasolta, és támogatásra érdemes. Figyelembe veszi az EU által jó ideje elfogadott környezetvédelmi célokat. Ha a javasol módosítást nem hagyják jóvá, paradox módon éppen ellentétes hatást érnénk el, mivel sok gazda alighanem úgy döntene, hogy tovább használja régi, szennyező traktorait, környezeti károkat okozva Európának. Ezért kívánatosnak tartom az irányelv módosításának támogatását, mivel annak jóváhagyása a környezetvédelem célját szolgálná, miközben az érintett iparág gazdasági kilátásait is javítaná.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Támogatom a Bizottság javaslatát és a Tatarella-jelentést is, mivel a komoly bajba került szektor támogatása kulcsfontosságú. Az irányelvek a mezőgazdasági traktorok és a nem közúti mozgó gépek motorjainak kibocsátására vonatkoznak. Mivel a válság előtti időszakhoz képest 25%-kal csökkent a forgalom, az ágazatnak, ami régióink számára fontos és igen fejlett, támogatásunkra van szüksége, nem pedig további korlátozásokra. Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) A mai szavazás lehetővé teszi majd, hogy a mezőgazdasági traktorok európai gyártói betartsák a 2000/25/EK irányelv III. B. szakaszával életbe lépő szigorúbb kibocsátási határértékeket. Nem szabad elfelejteni, hogy az új határértékek teljesítéséhez a motoroknak igen komoly változtatásokon kell átesniük, ami a járművek alapvető áttervezésével is jár. Sok esetben a traktoroknak az új motorokhoz való átalakítását szolgáló megoldások még nem léteznek, vagy nem véglegesek. A technológiai fejlesztés késéséhez adódnak az ipari szektort súlyosan érintő, 2008-hoz képest 20-25%-os forgalomcsökkenést okozó gazdasági válság hatásai. Ezen a téren a rugalmas végrehajtási eljárás megerősítése akadálymentesebb átmenetet biztosít a kibocsátási határértékek szakaszai között, lehetővé téve, hogy a vállalkozások a szükséges beruházásokat, köztük a kutatási-fejlesztési beruházásokat hosszabb időszakra osszák el. Végül szeretnék rámutatni arra is, hogy – habár az irányelv módosításának komoly környezetvédelmi hatása lesz – igen jelentős gazdasági előnyökkel jár, lehetővé téve, hogy az EU-s gyártók átvészeljék a válságot és ugyanakkor betartsák az európai jogszabályokban rögzített környezetvédelmi szabályokat. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözöltem ezt a dokumentumot, mert az irányelv a mezőgazdasági traktorok kibocsátásait szabályozza, és csak mennyiségi szempontból módosítja a 2000/25/EK irányelvet, anélkül, hogy megváltoztatná az abban megfogalmazott környezetvédelmi célkitűzéseket, valamint a végrehajtást és az érvényességi időt. Az irányelv sürgős, mert a 2011. január 1-jén már elkezdődött időszakot érinti, és nagyon fontos is az érintett ipari ágazatban várt pozitív hatások miatt. A mezőgazdasági traktorok kibocsátásáról szóló 2000/25/EK irányelv a traktorokban használt dízelmotorok kipufogógáz-kibocsátását szabályozza a következőkre vonatkozóan: szén-monoxid (CO), szénhidrogének (CH), nitrogén-oxidok (NOx) és részecskék (PM). A különféle traktorok tekintetében az irányelv meghatározza, hogy a beépített motor teljesítményének függvényében mekkora lehet a legnagyobb kipufogógáz-kibocsátás, és rendelkezik a kibocsátás fokozatos, egymást követő szakaszonkénti csökkentéséről is. Fontos a traktoripar gazdasági fejlődésének a megóvása, ugyanakkor hozzájárulva a környezetvédelemhez is. Cătălin Sorin Ivan (S&D), írásban. – (RO) Románia érdekeit szem előtt tartva az elődadó által a Tanáccsal folytatott tárgyalásokon elért kompromisszumra szavaztam. Habár képviselőcsoportom más álláspontra helyezkedett, az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottságáéra, amely szerint a forgalomba helyezhető traktorok gyártását 20%-ról 35%-ra kell emelni, és – habár ez nem felel meg a mostani környezetvédelmi előírásoknak – úgy döntöttem, hogy Románia érdekeit tartom szem előtt. A jelen körülmények között Románia számára a gazdasági válság, a hazai mezőgazdasági szektor válsága és a technológiai elmaradás miatt egyértelműen előnyös a magasabb termelési küszöb.

223

224

HU


Claudio Morganti (EFD), írásban. – (IT) Támogatom a rugalmas végrehajtási eljárással forgalomba hozott traktorokról szóló jelentést, mert az megfelelő intézkedéseket vezet be, amelyek sok kérdést figyelembe vesznek. Egyrészről tekintettel van arra, hogy a válság a teljes gazdasági termelést megzavarta, így a traktorgyártást is: ez a rugalmassági intézkedés lehetővé teszi, hogy az ágazat azonnal talpra álljon, és egészében véve a mezőgazdaságra is pozitív hatása lesz. Másrészről nem arról van szó, hogy visszakoznánk a szennyezés kérdésében – hiszen ez továbbra is fontos kérdés –, hanem egyszerűen arról, hogy olyan kritériumot alkalmazunk, amely megfelel a józan észnek. Ez az az Európa, amit nagyra becsülünk, az az Európa, ami képes megfelelni a felmerülő konkrét igényeknek és, ha szükséges, képes módosítani a már elfogadott intézkedéseket, ha azok már nem felelnek meg a megváltozott körülményeknek. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Támogatom az állásfoglalást. A kibocsátásokhoz kötődő környezetvédelmi célkitűzések elérése érdekében véleményem szerint a traktorok maximális emissziós értékét a motor teljesítményétől függően kell megszabni. Ez biztosítaná a fokozatos, szakaszos emissziócsökkentés eredményes végrehajtását. Örülök annak, hogy az irányelvben szerepel egy rugalmas végrehajtási eljárás, amely megkönnyíti majd a szakaszok közötti átmenetet. Az eljárás alkalmazása figyelembe veszi a technológiai fejlesztés késését és a gazdasági válság negatív hatásait. Így megfelelően figyelembevételre kerülnek az uniós gyártók és a gazdák érdekei is. A gyártókra nem nehezedik majd további teher, és elég idejük lesz a gyártást minden szakaszban az előírásokhoz igazítani, a gazdák pedig a legrégebbi traktorokat újakra cserélhetik, amelyeknek a motorja kevésbé szennyező. Úgy gondolom tehát, hogy helyes döntés a mentességet élvező traktorok arányát az éves eladások 20%-áról 50%-ra emelni. Ez a szabályozás kedvező környezetet teremt az iparág gazdasági fejlődéséhez, ugyanakkor pedig a jelenlegi környezetvédelmi program változatlanul érvényben marad. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A jelentés a 2000/25/EK irányelvnek a rugalmas végrehajtási eljárással forgalomba hozott traktorokra vonatkozó rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szól. A kérdéses irányelv a mezőgazdasági traktorok kibocsátásait szabályozza, és a 2000/25/EK irányelvnek pusztán mennyiségi módosítását tartalmazza, anélkül, hogy megváltoztatná az abban megfogalmazott környezetvédelmi célkitűzéseket, valamint a végrehajtást és az érvényességi időt. Az irányelv sürgős, mert a 2011. január 1-jén már elkezdődött időszakot érinti, és nagyon fontos is az érintett ágazatban várt pozitív hatások miatt. Mindezen tényezők miatt, amelyeket a jelentés megfelelően alátámaszt, igennel szavaztam. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A mezőgazdasági traktorok kibocsátásairól szóló 2000/25/EK irányelv módosításának javaslata kizárólag mennyiségi jellegű. Nem módosítja a környezetvédelmi célkitűzéseket, és nincs kihatással a végrehajtásra vagy az érvényességi időre. Az irányelv a traktorokba szerelt dízelmotorok kipufogógáz-kibocsátásaira vonatkozik. Az irányelv meghatározza, hogy a beépített motor teljesítményének függvényében mekkora lehet a legnagyobb kipufogógáz-kibocsátás, és rendelkezik a kibocsátás fokozatos, egymást követő szakaszonkénti csökkentéséről. 2010. december 31-én véget ért az A szakasz, és 2011. január 1-jén megkezdődött a B szakasz. A most megkezdődött szakaszra megszabott határértékek sokkal szigorúbbak, mint a korábbiak. Az egyik szakaszról a másikra való áttérés megkönnyítése érdekében az irányelvben szerepel egy „rugalmas végrehajtási eljárás”, amely lehetővé teszi a traktorgyártók számára, hogy korlátozott számban olyan traktorokat hozzanak forgalomba, amelyek motorjának a

23-06-2011

23-06-2011

HU


kibocsátási határértékei az előző szakasznak felelnek meg. A módosítás ezen traktorok százalékarányát 20-ról 50%-ra emeli. Ezért, és mivel a technológiai fejlesztés lemaradása és a globális pénzügyi válság megakadályozták ezen tényezők megváltoztatását, igennel szavaztam. Rovana Plumb (S&D), írásban. – A Bizottság által javasolt irányelv mindenképpen üdvözlendő. Tiszteletben tartja az EU által korábban elfogadott környezetvédelmi célkitűzéseket. A súlyos gazdasági válság miatt a Bizottság tehetett volna radikálisabb javaslatokat is, például az irányelvre vonatkozó moratóriumról, a szakaszok időzítésének módosításáról vagy még magasabb rugalmassági százalékarányról. De a Bizottság egy egyszerű, hatásos és időszerű intézkedésről döntött, ami lehetővé teszi: a) az uniós gyártók számára, hogy értékesítsék termékeiket, felülkerekedjenek a gazdasági válság nehéz időszakán, új kutatási forrásokat találjanak, tiszteletben tartsák a környezetvédelemre irányuló uniós jog kereteit; és b) a mezőgazdasági dolgozók számára, hogy régi traktorjaikat újabb és kevésbé szennyező motorral felszerelt traktorokra cseréljék. Támogatom a kompromisszumot, mivel a rugalmas végrehajtási eljárást ideiglenesen ki lehetne bővíteni a III. B. szakaszra vagy három évre, amikor nincs következő szakasz; erre az időszakra a maximális rugalmassági szint lehetne 37,50%. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ellenzem. Habár a megállapodás valamivel jobb, mint az eredeti bizottsági javaslat, a kompromisszum így is a meglévő jogszabályok felpuhítását jelenti. A Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja a bizottsági jelentés ellen szavazott, nem támogatta az első olvasathoz kapcsolódó megállapodási tárgyalásokat, és nem támogatta a plenáris ülés elé terjesztett megállapodást sem. Az, hogy a gazdasági válságot ürügyként használják fel a meglévő határértékek gyengítésére (amikor azok már életbe léptek) sajnálatos precedenst teremt az egyéb uniós környezetvédelmi jogszabályokra nézve; az előírások nem teljesítését jutalmazza és azokat a cégeket bünteti, amelyek megtették a jogszabályok időben való teljesítéséhez szükséges beruházásokat. A javaslatnak az EU levegőminőségére gyakorolt hatása ugyan nem jelentős, de az elv fontos. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Véleményem szerint a rugalmas végrehajtási eljárással forgalomba hozott traktorokról szóló bizottsági javaslat időszerű, egyszerű és hatásos rendelkezéseket tartalmaz. A régi, enyhébb kibocsátási határértékeket teljesítő traktorok nagyobb százalékarányban történő értékesítésének engedélyezése e stratégiai gyáripari ágazat gazdasági érdekeinek védelmét szolgálja, a korábban lefektetett környezetvédelmi célkitűzések módosítása nélkül. Ha ezt a kérést nem hagyják jóvá, a helyzet valójában sokkal rosszabb lett volna. Ma sikeresen elhárítottuk annak a veszélyét, hogy a gazdák a rossz gazdasági helyzet miatt kénytelenek legyenek a szükségesnél tovább megtartani a régi, sokkal szennyezőbb traktorokat. Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Ez a két irányelv-módosítási javaslat kulcsfontosságú az európai gyártócégek túlélése szempontjából. A Bizottság az utóbbi öt évben az EU-ban gyártott traktorok 50%-ának mentességét javasolta a technológiai fejlesztés késése miatt, ami lehetetlenné teszi – hacsak nem költenek rá hatalmas összegeket – a következő szakaszra való átálláshoz szükséges mechanikai módosítások végrehajtását, és amiatt, hogy a gazdasági válság kihatott a traktorpiacra, ahol 2008 óta a forgalom 20%-kal visszaesett. Örültünk volna, ha a Bizottság javaslatait mindkét irányelv esetében elfogadják, ugyanis a kibocsátásokra gyakorolt hatás igazán elhanyagolható lenne. Sajnálatos, hogy a baloldali képviselőcsoportok és Pietikäinen asszony negatív hozzáállása kizárólag elvi kérdéseken

225

226

HU


alapul, és teljesen figyelmen kívül hagyja annak a kockázatát, hogy a mentességek elutasítása esetén gyárak zárnának be és munkahelyek szűnnének meg. A háromoldalú egyeztetések után kialakult végső kompromisszum eredményeként az első olvasatban a traktorok esetében 40%-os, a nem közúti mozgó gépek esetében 37,5%-os mentességről született megállapodás. Ezzel ugyan nem vagyunk elégedettek, de a rendkívül szoros határidők miatt igennel szavazunk az irányelvekre: ha ezeket túllépnénk, az irányelv okafogyottá válna. Jelentés: Romana Jordan Cizelj (A7-0214/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának módosításaival ellátott javaslat mellett szavazok. A bizottsági javaslat specifikus rendelkezéseket irányoz elő annak garantálására, hogy a tagállamok létrehozzák nemzeti szabályozási és szervezeti rendszerüket, valamint megfelelő nemzeti programokat alakítsanak ki a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok – keletkezéstől a végleges elhelyezésig tartó – kezelésére. Kulcsfontosságú, hogy bevezessük a hulladékok kivitelének tilalmát. Hasonlóképpen fontos, hogy a hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóság fel tudjon függeszteni bizonyos tevékenységeket abban az esetben, ha az értékelés során nem biztonságosnak ítélik azokat. A nem újrahasznosítható nukleáris hulladék harmadik országokba történő kivitele tilos. Felelősségteljes stratégiára van szükség, valamint megfelelő eszközökre ahhoz, hogy az energiatermelési, kutatási vagy orvosi célú felhasználás során keletkezett hulladékot teljes mértékben megsemmisítsük. Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) A bolygó energiaellátásának jövőjét nem az atomenergia jelenti, hanem a vegyes energiaforrások. Mindazonáltal minimum évtizedekig kell még kezelnünk ezt a technológiát (kezelnünk az erőművek leszerelését, a radioaktív hulladékot és a kiégett fűtőelemeket). Meg kell értenünk, hogy ez a hulladék évtizedekig megmarad. Ma elengedhetetlen egy keretrendszer kialakítása a tagállamok számára és a tagállamok általi hulladéktárolási módszerek felügyeletének megerősítése. Ezért a hulladékkezelésről szóló irányelv mellett szavaztam. Jóllehet a szövegen lehetne javítani, és véleményem szerint egy fontos kérdés – a radioaktív hulladék definíciójának kérdése – továbbra is megoldatlan maradt, úgy vélem, hogy tovább kell dolgoznunk ezen a területen, és hogy fölösleges tagadunk azt, hogy a hulladékkezelésre szükség van. Azért is szavaztam igennel, mert a dokumentum elutasítja a harmadik országokba történő kivitelt. Ez valóban fontos pont. Teljességgel elengedhetetlen volna, ha megengednénk, hogy legveszélyesebb hulladékaink az EU-n kívüli országokba kerüljenek, ahol nem lehetünk biztosak a hosszú távú hulladékkezelés és -tárolás biztonságának színvonala felől. Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mert kétségkívül fontos, hogy a természetet és az embereket veszélyeztető hulladékot felelős módon kezeljék és tárolják. Különösen most, a fukushimai atomerőműben bekövetkezett baleset után fontoljuk meg azt, hogy milyen módon garantálhatnánk az atomerőművek lehető legnagyobb biztonságát, mit több, arról vitázunk, hogy Európában vajon teljesen el kell-e hagynunk a villamosenergia-termelésnek ezt a módját. Ezzel a jelentéssel az Európai Parlament alapvetően elfogadja a Bizottság irányelv-javaslatát, amely meghatározza a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésének uniós jogi kereteit. A Bizottság által javasolt jogi keretrendszer célja, hogy a tagállamokat arra kötelezze, hogy alakítsanak ki nemzeti programokat a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésére. Az európai parlamenti jelentés a jövőbeli irányelv szövegét tekintve a következő módosításokat

23-06-2011

23-06-2011

HU


javasolja: az úgynevezett reverzibilitás elvének megerősítése, miszerint a mélységi geológiai elhelyezéssel kezelt hulladék is hozzáférhető lenne, arra az esetre, ha például a jövőben felfedeznék az ilyen típusú hulladék feldolgozásának módját. A jelentés emellett előírja, hogy a tagállamokra szigorúbb pénzügyi követelmények vonatkozzanak: előírja számukra a lehetséges hulladékkezelést finanszírozó források elkülönítését, valamint a tartalékok finanszírozását, továbbá javasolja a regionális hulladékkezelési projektek irányítását szolgáló keretrendszer bevezetését. Vito Bonsignore (PPE), írásban. – (IT) A radioaktív hulladék kezeléséről szóló jelentés mellett szavaztam. A Parlament már régóta sürgeti a harmonizált szabványokat, és ez a jelentés előmozdítja a biztonságos kezelés garantálását célzó következetes joganyag létrehozását. Habár tiszteletben kell tartani a reverzibilitás elvét, a végleges elhelyezésre vonatkozó elképzelésekre és műszaki megoldásokra is gondolni kell, annak érdekében, hogy – amennyiben műszaki okok ezt szükségessé teszik vagy a kutatási eredmények jóvoltából újfajta technológiai megoldásokra, például transzmutációra nyílik lehetőség – adott esetben hozzá lehessen férni a hulladékhoz és vissza lehessen azt nyerni. Egyetértek a javaslat céljával: biztosítani kell, hogy elégséges pénzügyi forrásokat különítenek el az atomerőművek leszerelésével kapcsolatos feladatokra, továbbá hogy a hulladékkezelés átlátható módon történik. Továbbra is a tagállamok felelőssége a kiégett fűtőelemek és a hulladék kezelésére, de ennek a követelménynek úgy kell megfelelniük, hogy közben dolgoznak a nukleáris hulladék kezelésének megfelelően meghatározott és szigorú feltételek mellett történő megosztásával kapcsolatos közös kezdeményezéseken. Rachida Dati (PPE), írásban. – (FR) Ez az irányelvre irányuló javaslat – amelynek kapcsán az Európai Parlamenttel is konzultáltak – újabb példa arra, hogy Európa hogyan képes gyakorlatiasan fellépni az európai polgárok védelme érdekében. A kiégett fűtőelemekre és radioaktív hulladékra vonatkozó szabványok harmonizálásának megszervezése megfelel annak a kívánalomnak és szükségletnek, miszerint ezen a téren növelni kell a biztonságot. Különösen örömmel fogadtam azt, hogy az elfogadott javaslat túlmutat a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) által meghatározott biztonsági alapelveken, és a legmagasabb szintű biztonsági szabványokat írja elő, amelyek tükrözik szabályozási és üzemeltetési szinten a legjobb gyakorlatokat és a rendelkezésre álló legjobb technológiát. Anne Delvaux (PPE), írásban. – (FR) Örömmel fogadom ezt a jelentést. A nukleáris biztonságra és védelemre vonatkozó szabályok megerősítése több szempontból is elengedhetetlen volt. Az egyik ok természetesen a Japánban bekövetkezett súlyos nukleáris baleset. Azonban azért is helyeslem a javaslatot, mert jelenleg az úgynevezett „nagy aktivitású és hosszú felezési idejű” radioaktív hulladékot jelenleg is ideiglenes módon tárolják. A kiégett fűtőelemeket általában a reaktorok közelében, biztonságos módon tárolják, azonban tudomásul kell vennünk azt, hogy a tartós tároláshoz jóval magasabb szintű biztonságra van szükség. A mi felelősségünk tehát a legmagasabb szintű biztonság megkövetelése. Ezért szavaztam igennel arra a módosításra, amely tiltja a radioaktív hulladékok kezelésére szolgáló létesítmények kialakítását szeizmikus területeken vagy olyan parti régiókban, ahol komoly a kockázata annak, hogy a tengerszint nagymértékben megemelkedik vagy cunamik alakulnak ki. Osztom továbbá „a szennyező fizet” elvet, és szintén igennel szavaztam arra a módosításra, amely előírja a költségek értékelését, az ellenőrzést, az Európai Bizottságnak beküldendő rendszeres jelentéseket, valamint a nemzeti kormányok részvételét. Proinsias De Rossa (S&D), írásban. – Támogattam a kiégett nukleáris fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezeléséről szóló irányelv-javaslatot tárgyaló jelentést. Míg a jelenleg

227

228

HU


hatályos irányelv csupán a nukleáris létesítményekhez közvetlenül kapcsolódó, a kiégett fűtőelemek tárolására szolgáló létesítményekre terjed ki, ez a javaslat arra törekszik, hogy hosszú távon biztosítható legyen a meglévő és jövőbeli radioaktív hulladékok kezelése. Elengedhetetlen, hogy a legmagasabb szintű biztonsági szabványok garantálása érdekében közösen lépjünk fel. Tény, hogy sok jövőbeli nemzedék lesz még kitéve veszélynek. A jelentés arra szólítja fel a tagállamokat, hogy fogadjanak el közös minimumkövetelményeket, fektessenek be új technológiákba, és – ez különösen fontos – tiltsák be a nukleáris hulladék harmadik országokba történő kivitelét. Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) A fukushimai tragikus események csak megerősítették a Parlament azon szándékát, hogy szükség van egy, a radioaktív hulladék kiviteléről és feldolgozásáról szóló egyértelmű, világos irányelv bevezetésére. A radioaktív hulladék EU-n kívüli országokba történő kivitelét meg kell tiltani; az EU-n belüli kivitel pedig csak kétoldalú megállapodások megléte esetén engedélyezhető. Szigorúbb szabályokra van szükség a munkások védelme, a hatékonyabb ellenőrzés, valamint az illetékes hatóságok vizsgálati jogköreinek megerősítése vonatkozásában, mégpedig annak érdekében, hogy a nukleáris biztonságot rendszeresen értékelhessék, valamint vizsgálatokat és ellenőrzéseket végezzenek. Ugyanakkor elő kell mozdítani a mélységi hulladékelhelyezés alternatíváinak kutatását. Az atomenergia kérdését a továbbiakban nem lehet a közvélemény megkerülésével kezelni – a közvélemény hozzáállása pedig egyre negatívabb. A megújuló energia terén közös politikára van szükségünk, és más energiaforrásokat kell kifejlesztenünk, mégpedig anélkül, hogy ismét a fosszilis tüzelőanyagokra kezdenénk támaszkodni, és ugyanakkor lépéseket kell tennünk önellátásunk biztosítása érdekében. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladék kezeléséről szóló jelentés mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy a radioaktív hulladék kérdését – függetlenül attól, hogy a hulladék energiatermelési, kutatási vagy orvosi célú felhasználás során keletkezett – felelősségteljes stratégiával és megfelelő eszközökkel kell kezelnünk. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a nem újrahasznosítható radioaktív hulladék harmadik országokba történő kivitele tilos. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A javasolt irányelv meghatározza a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésének európai jogi kereteit. Egyedi előírásokat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a probléma helyes kezelése érdekében a tagállamok kialakítsák nemzeti szabályozási és szervezeti eszközeiket. Mivel a javaslat alapja az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom) létrehozó szerződés, az Európai Parlament csak a konzultációban vesz részt. Igen érzékeny környezeti probléma ez, amelyre a politikai döntéshozóknak a lehető legnagyobb figyelmet kell fordítaniuk, és ugyanakkor megköveteli az ilyen típusú hulladék megbízható és alapos ellenőrzését. A fukushimai szörnyű események sürgetőbbé és drámaibbá tették a kérdést – ezen azonban talán túl kell lépnünk akkor, amikor az energiaforrásokkal kapcsolatos kérdéseket tárgyaljuk. Érthető, hogy érzelmes hozzáállás alakult ki, de véleményem szerint egy ilyen horderejű ügyben nem ez a legjobb tanácsadó. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kellene szigorúan ellenőriznünk és felügyelnünk mindent, ami az atomenergiával kapcsolatos. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam Jordan Cizelj asszony jelentésére, amely a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelését tárgyalja. A fukushimai katasztrófa után a felmerülő biztonsági problémák váratlan módon sürgetővé tették a kérdést. Tény, hogy az Európai Parlament már jó ideje sürgeti a vonatkozó új irányelv elfogadását. A radioaktív hulladékra fokozott figyelmet kell fordítani – és nem csak az azt kezelő munkások biztonsága, hanem a lakosság biztonsága miatt is. Továbbá

23-06-2011

23-06-2011

HU


nem feledkezhetünk meg az ilyen típusú hulladék környezeti következményeiről: arról, hogy káros hatással van a biológiai sokféleségre. Ezért a javaslat mellett szavaztam, amelynek célja a „szennyező fizet” elv alkalmazása – amelyet eddig csak igen szórványosan tartottak tiszteletben –, és korlátozza az ilyen termékek harmadik országokba történő szállítását. Valójában kulcsfontosságú, hogy egyre inkább tudatosítsuk magunkban: ezeket a problémákat nem hagyhatjuk a jövő generációkra. Örömmel fogadom az ártalmatlanítást célzó hulladékkezelést elősegítő pénzügyi mechanizmus bevezetését, valamint az irányelv megszegését megakadályozó, szigorúbb szabályok elfogadását. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Tavaly novemberben a Bizottság irányelv-javaslatot adott ki a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésének uniós jogi kereteiről. A javaslat olyan konkrét követelményeket ír elő, amelyek garantálják majd a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladék biztonságos kezelését a hulladék létrejöttétől kezdve egészen az elhelyezéséig. A végleges elhelyezésre vonatkozó elképzelések és műszaki megoldások tervezése során – különös tekintettel a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok mélységi geológiai tárolására – sürgősen figyelembe kell vennünk a reverzibilitás alapelvét. A cél az, hogy adott esetben – amennyiben műszaki okok ezt szükségessé teszik, vagy ha a kutatási eredmények jóvoltából újfajta, hosszabb távú technológiai megoldásokra nyílik lehetőség – hozzá lehessen férni a hulladékhoz és vissza lehessen nyerni azt. A hulladék tárolóban történő elhelyezését azonban mindenképpen a nemzetközileg elfogadott biztonsági szabványoknak, követelményeknek és módszereknek megfelelően kell megoldani. Végső soron a tagállamok felelőssége minden általuk termelt kiégett fűtőelem és radioaktív hulladék biztonságos kezelése – és ez a biztonságos tárolást is magában foglalja. Habár minden tagállam számára elengedhetetlen a saját nemzeti program kialakítása a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladék vonatkozásában, érdekes alternatíva lehet a probléma közös megoldási lehetőségeinek keresése. Véleményem szerint azonban egy ilyen elgondolás semmiképpen sem tekinthető helyettesítheti a tagállamok felelősségét, és nem bátoríthatja arra a tagállamokat, hogy a radioaktív hulladékhoz kapcsolódó nemzeti kötelezettségeik alól kibújjanak. Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Az irányelv-javaslat célja annak biztosítása, hogy a tagállamok létrehozzák nemzeti szabályozási és szervezeti keretrendszerüket, valamint megfelelő nemzeti programokat alakítanak ki a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésére, eltekintve a nukleáris energiával összefüggő vagy nem összefüggő alkalmazások kilátásaitól. Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Unióban évente összesen negyvenezer köbméter radioaktív hulladék keletkezik. Ennek 80%-a rövid élettartamú és alacsony sugárzású radioaktív hulladék, 5%-a hosszú felezési idejű radioaktív hulladék, kevesebb mint 10%-a pedig nagy aktivitású hulladék. Úgy vélem, hogy ilyen adatok birtokában beláthatjuk, hogy létre kell hozni egy olyan európai jogi keretrendszert, amely a nemzeti programok segítségével szabályozza a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok keletkezését és elhelyezését. A bizonyos anyagok fenntartható elhelyezése olyan célkitűzés, amelyhez szükség van a folyamatos ellenőrzésre, valamint a hosszú távú technológiai javaslatok folyamatos felvetésére. Ezért egyetértek az előadóval abban, hogy a reverzibilitásra kell fókuszálnunk, abban a reményben, hogy a kutatások eredményeként hamarosan megvalósítható lesz majd a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladék végleges transzmutációja, azaz e hulladékokat fel lehet majd használni egyéb célokra. A kutatás és a technológiai fejlődés valóban mérföldkőnek tekinthető ebben az ágazatban: lehetővé teszik majd az atomenergia

229

230

HU


biztonságos használatát, amellyel kielégíthető lesz majd az élelmiszeripari, orvosi, ipari, mezőgazdasági, kutatási és oktatás ágazat energiaigénye. Végezetül szeretném hozzátenni: remélem, hogy e jelentés elfogadása komoly előrelépés lesz majd az európai energiaterv megvalósulása felé. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D), írásban. – (PL) Az Európai Parlament Jogi Bizottságának a jogalkotás jogalapjáért felelős állandó előadójaként szeretném felhívni a figyelmet a jelentés egy aspektusára, nevezetesen a jogalap kérdésére. Tekintettel az atomenergia kapcsán jelenleg felmerülő ellentmondásokra, valamint arra, hogy az EU intézményrendszere a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta megváltozott, úgy vélem, hogy az Európai Parlamentet be kell vonni az atomenergiára vonatkozó döntések meghozatalának folyamatába. Ezért javasoltam tehát, hogy az irányelv jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikke, valamint az Euratom Szerződés 31. és 32. cikke legyen. Sajnálatos módon, a Jogi Bizottság munkarendjének megváltozása miatt az irányelvért felelős bizottság – az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság – a véleményemet nem vette figyelembe, és igen kis többséggel elfogadta, hogy a kizárólagos jogi alap az Euratom Szerződés legyen. Úgy gondolom, hogy ez az atomenergiával kapcsolatos döntéshozatal átláthatóságára negatív hatással van – holott az atomenergia nagyon is fontos kérdés az EU polgárai számára. Estelle Grelier (S&D), írásban. – (FR) A kiégett fűtőelemek vagy a radioaktív hulladékok kezeléséről szóló jelentés mellett szavaztam, azért, hogy a tagállamok világosan értsék: a hulladékért a szennyezőnek kell felelősséget vállalnia. Valóban: függetlenül attól, hogy a villamosenergia-termelés vagy egyéb tevékenység (például a orvosi, kutatási vagy ipari tevékenység) során keletkezett a hulladék, a radioaktív hulladék harmadik országokba történő kivitele olyan felelőtlen gyakorlat, amelyet a Parlament e jelentés elfogadásával elítél. Tekintettel az európai polgárok biztonságára és egészségére gyakorolt, határokon átnyúló hatásokra, a sikeres szavazás ellenére sajnálattal veszem tudomásul, hogy a Parlament az atomenergiával kapcsolatos kérdésekben csak kisebb, konzultatív szerepet játszik. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja módosításának köszönhetően a jelentés hangsúlyozza, hogy meg kell határozni az atomenergiával kapcsolatos ügyek vonatkozásában történő jogalkotás új jogalapját, annak érdekében, hogy az európai polgárok jobban legyenek képviselve az őket ilyen közvetlenül érintő kérdésekben. Roberto Gualtieri (S&D), írásban. – (IT) A tragikus japán földrengés hatására Európa alaposabban megvizsgálja a nukleáris technológia használatának következményeit, valamint az európai polgárok biztonságára gyakorolt hatását. A Parlament, azzal, hogy elfogadja a kiégett nukleáris fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezeléséről szóló irányelv-javaslatot tárgyaló jelentést, megmutatja, hogy különösen érzékeny erre a problémára, és hogy egyértelmű szándéka az, hogy közös, végleges megoldás szülessen a radioaktív hulladék Európában történő tárolására. Azzal, hogy szorgalmazzuk az összes tagállamra vonatkozó közös minimumkövetelményeket, arra ösztönözzük a tagállamok kormányait, hogy fektessenek be új technológiákba, annak érdekében, hogy gyors, kézzelfogható eredmények szülessenek e rendkívül veszélyes hulladék elhelyezésével kapcsolatban. Örömmel fogadom tehát a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által benyújtott két módosítást, amely arra hívja fel a Parlamentet és a Tanácsot, hogy az atomenergia felhasználásával kapcsolatos kérdésekben

23-06-2011

23-06-2011

HU


együtt döntsön, és támogatja a hulladék harmadik országokba történő kivitelének tilalmát – és ez a tilalom jól mutatja azt, hogy a Parlament hajlandó felvállalni felelősségét. A Parlament szavazata tehát egy újabb lépés az atomenergia fokozatos elhagyása felés, és olyan fenntartható energiaügyi megoldásokat támogat, amelyek a lakosságra nézve biztonságosak. Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) A fukushimai baleset után az EU-nak az atomenergiára és az energiapolitikára vonatkozó ambiciózus szabványokkal és keretszerződésekkel kell magát felvérteznie. Az energiatermelés, kutatás vagy orvosi tevékenység során keletkezett kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok kezeléséről szóló Cizelj-jelentés mellett szavaztam. A harmadik országok nem az EU tagállamainak szemeteskonténerei. Örömmel veszem tudomásul, hogy az európai parlamenti képviselők elfogadták a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja által benyújtott módosítást a nagy mennyiségű hulladék harmadik országokba történő kivitelének tilalmáról, amely tilalom abban az esetben érvénytelen, ha a hulladékot újrahasznosítás céljából exportálják, majd visszahozzák az EU-ba. Uniós tagállam csak kétoldalú megállapodás keretében jogosult hulladékot exportálni egy másik tagállamba – ez biztosítja a nukleáris és környezetbiztonság megfelelő keretrendszerét. Örülök annak, hogy a Parlament ellenzi azt az ilyen jellegű hulladék szeizmikus régiókban történő tárolását, és hogy a nemzeti hatóságok hatásköreit megerősítették. Annak ellenére, hogy a Parlament álláspontja az Euratom Szerződés felülvizsgálatáról pusztán konzultatív természetű, az európai parlamenti képviselők egyértelműen jelezték a Tanács felé, hogy az EU-nak rendelkeznie kell a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy olyan felelős energiapolitikát alakítson ki, amelyet aztán továbbadhat a jövő nemzedékeinek. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – A fukushimai szörnyű események rávilágítottak a nukleáris iparral szükségszerűen együtt járó veszélyekre. Képviselőcsoportom régóta kampányol az ellen, hogy Skóciát nukleáris szemétlerakóként használja a többi ország. Az SNP-többséggel működő skót kormány egyik első döntése volt, hogy Skócia a továbbiakban ne legyen a mélyen fekvő geológiai rétegekben történő elhelyezés helyszíne az Egyesült Királyságban. Habár a mai szavazás jóval eredményesebb lehetett volna, örömmel fogadom kollégáim döntését arról, hogy elutasítják a radioaktív hulladék harmadik országokban történő elhelyezését. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Üdvözlöm ezt a dokumentumot, mivel meghatározza a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésére vonatkozó uniós jogi keretrendszert. A javaslat specifikus rendelkezéseket irányoz elő arra vonatkozólag, hogy a tagállamok létrehozzák nemzeti szabályozási és szervezeti rendszerüket, valamint megfelelő nemzeti programokat alakítsanak ki a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok – keletkezéstől a végleges elhelyezésig tartó – kezelésére. A környezet és a lakosság biztonsága szempontjából különösen fontos a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelése. Megfelelő támogatás hiányában azonban nem garantálható a biztonság, ezért úgy vélem, hogy az Ignalinához hasonló atomerőművek leszerelése nem csak egy tagállam – ez esetben Litvánia – ügye kellene, hogy legyen, hanem egész Európáé. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Vannak fenntartásaim a radioaktív hulladék kezelésével kapcsolatban, és bár ez a kezdeményezés tartalmaz jó elgondolásokat, nem képes megoldani az alapvető problémát. Ezért tartózkodtam a szavazástól. Habár a nukleáris ipar már ötven éve próbál megoldást találni a radioaktív hulladék problémájára, egy jottányit sem jutott előre. Európa minden szegletébe konvojokban szállítanak radioaktív hulladékot. Ez az adófizetőknek milliókba kerül, és ugyanakkor komoly baleseti kockázatot jelent. Az

231

232

HU


egy ezredévig tartó kockázatmentes tárolás lehetetlenség – az atomenergiából származó tiszta és olcsó villamos energia koncepciója abszurd. Különösen nagy kockázatot jelentenek azok radioaktívhulladék-lerakók, amelyek az atomerőművek közvetlen közelében találhatók és/vagy olyan területeken, ahol gyakori a földrengés. Aggasztó, hogy a krskói tárolólétesítményre mindkét jellemző vonatkozik. Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Nemrégiben megszövegeztem egy indítványt, amelynek célja a dunai régióban található atomreaktorok nagyobb biztonságának elérése. Hiszen az Európa szívében található dunai régió az, ahol több, igen veszélyes reaktor található: Temelín, Bohunice, Mohi, Dukovány és Paks. A javarészt elavult építési módszerek következtében a biztonsági standardok alacsony színvonalúak. Ijesztő rendszerességgel következnek be veszélyes incidensek, csakhogy ezeket legtöbbször a szőnyeg alá söprik. A szomszédos országokat, például Ausztriát sok esetben nem is értesítik az incidensek bekövetkezéséről. A környezetvédelmi hatásvizsgálati eljárásra is jellemző a szomszéd országokkal folytatott konzultáció elégtelensége vagy éppen teljes hiánya. Azonban most pénzeszközök lesznek hozzáférhetők a termelő reaktorok bezárására vonatkozó tervek megalkotásához és finanszírozásához. Ezért tartózkodtam. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak biztosítására, hogy a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok vonatkozásában a lehető legbiztonságosabb döntéseket hozzuk meg. A fukushimai atomerőműben bekövetkezett baleset megmutatta, hogy a radioaktív hulladék elhelyezése még mindig bonyolult és kockázatos folyamat, amely rendkívül fájdalmas negatív következményekkel járhat. Folyamatosan kell tehát a nukleáris biztonságra vonatkozó értékeléseket, kutatásokat és ellenőrzéseket végezni. Az egész EU-ban meg kell osztanunk az erre vonatkozó helyes gyakorlatot ezen a területen. Nem szabad hagynunk, hogy az emberek egészsége vagy a környezet veszélybe kerüljön. Elengedhetetlen, hogy a tagállamok létrehozzák nemzeti szabályozási és szervezeti rendszerüket, valamint megfelelő nemzeti programokat alakítsanak ki a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok – keletkezéstől a végleges elhelyezésig tartó – kezelésére. Tekintettel a biztonság és a gazdaságosság elveire, úgy vélem, hogy a tagállamok közösen használhatják a kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladék kezelését lehetővé tevő létesítményeket, azonban ennek a két fél közötti megállapodás keretében kell történnie. A tagállamok így kihasználhatják egy adott helyszín kedvező geológiai vagy technológiai adottságait, és megoszthatják a projekt költségeit. Meg kell jegyezni, hogy a használt nukleáris üzemanyag tárolására szolgáló medencék rendkívüli kockázatot jelentenek, így minden fel nem használt fűtőelemeket a lehető leghamarabb száraz konténerekben kell elhelyezni. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) 2010 novemberében a Bizottság irányelv-javaslatot tett közzé a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésének uniós jogi kereteiről. A javaslat specifikus rendelkezéseket irányoz elő arra vonatkozólag, hogy a tagállamok létrehozzák nemzeti szabályozási és szervezeti rendszerüket, valamint megfelelő nemzeti programokat alakítsanak ki a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok – keletkezéstől a végleges elhelyezésig tartó – kezelésére. A Bizottság javaslatának fogadtatása pozitív volt, mivel a nemzetközi szinten már létező elveket követve alakították ki, a benne foglalt javaslatok a legfejlettebb tagállamok által alkalmazott megközelítésre alapulnak, és felelősségteljesebb hulladékkezelést ír elő, többek között: (i) az egyes szereplők világosan meghatározott kötelezettségeinek és felelősségeinek egyértelmű megosztására alapuló nemzeti keretrendszer; (ii) a radioaktív hulladékra vonatkozó döntéshozatali folyamat lépcsőfokait, időkereteit és egyértelműségét garantáló nemzeti

23-06-2011

23-06-2011

HU


programok, és (iii) az átláthatóságra és az információra, valamint a felügyeletre és az ellenőrzésre épülő kiegyensúlyozott szabályok. Osztom a radioaktív hulladék és a kiégett fűtőelemek kezelése során esetlegesen elkövetett emberi hiba potenciálisan katasztrofális hatásaival kapcsolatos aggályokat, és szeretném hangsúlyozni, biztosítani kell a képzés, a munkahelyi biztonság és a független szervek általi ellenőrzés szigorúságát. Aldo Patriciello (PPE), írásban. – (IT) A Bizottság által benyújtott irányelv-javaslat meghatározza a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésének uniós jogi kereteit. A javaslat rendelkezéseket tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a tagállamok létrehozzák nemzeti szabályozási és szervezeti rendszerüket, valamint megfelelő nemzeti programokat alakítsanak ki a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok – keletkezéstől a végleges elhelyezésig tartó – kezelésére. A javaslat az Euratom Szerződésre és különösen „Euratom-értékelés – Az európai nukleáris politika 50 éve” című jelentésben foglalt iránymutatásokra alapul. Az előadó négy fő prioritást határoz meg a jelentéstervezetben szereplő, a bizottsági tagok felé benyújtott módosításokkal kapcsolatban. Az első a végleges elhelyezésre vonatkozó elképzelések és műszaki megoldások kialakítása, különösen a mélyen fekvő geológiai rétegekben történő elhelyezés vonatkozásában. A második az, hogy biztosítani kell, hogy elégséges pénzügyi forrásokat különítenek el az atomerőművek leszerelésével kapcsolatos feladatokra, és hogy az így keletkező hulladék elhelyezése megtörténik. A harmadik prioritás a regionális, végleges elhelyezésre szolgáló létesítmények kialakításával kapcsolatos, míg a negyedik az átláthatóság és a nyilvánosság bevonása. Ezen okok miatt szavaztam az irányelv-javaslat mellett. Rovana Plumb (S&D), írásban. – (RO) Ez az irányelv-javaslat meghatározza a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésének uniós jogi kereteit, és felülvizsgálja a kiégett nukleáris fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezeléséről szóló, az Euratom Szerződésen alapuló tanácsi irányelv elfogadására tett bizottsági javaslatot. A radioaktív hulladék és a kiégett fűtőelemek fenntartható kezelésének ki kell terjednie a hulladék teljes életciklusára (a keletkezéstől kezdve az ideiglenes vagy végleges tárolásig, valamint a tárolólétesítmények bezárása utáni időszakban is), és magában kell foglalnia a környezet helyreállítását. Az egész időszakban, a hulladék tárolása során szigorúan figyelemmel kell kísérni a környezeti tényezőket, és ugyanez vonatkozik a hulladék és a kiégett fűtőelemek újrafeldolgozásával előállított termék szállítására is. A lakosság egészségének és környezet védelmének biztosítására ezeket az intézkedéseket kivétel nélkül végre kell hajtani. Phil Prendergast (S&D), írásban. – Ez a jelentés rámutat az uniós irányítás egy komoly hibájára, amelyet a lehető leghamarabb orvosolni kell. Az atomenergiával rendelkező országok a versenyképesség terén előnyt élveznek az atomenergiával nem rendelkező országokkal szemben. Azonban az atomerőművekkel rendelkező országok szomszédjai is ki vannak téve az esetleges káros következményeknek. Jól emlékszünk arra, hogy régebben a bizonyos tagállamok széndioxod-kibocsátása következtében savas eső esett más országokban. A Csernobilból származó radioaktív csapadék uniós tagállamokba is eljutott. Ugyanez a helyzet Írországban, ahol Sellafield – a világ egyik legnagyobb nukleáris újrafeldolgozó üzeme – az 1950-es évek óta folyamatosan szennyezi az Ír-tengert, kárt okozva ezzel Írországnak. Egy baleset, vagy egy terrorista támadás veszélye mellett meggyőző bizonyítékok vannak arra, hogy az üzemből kifolyt radioaktív anyag káros hatással volt az Írország keleti partvidékén élők egészségére. Európa már több mint 60 éve használja a nukleáris technológiát, ám továbbra sem rendelkezik a radioaktív hulladék kezelésére és tárolására vonatkozó politikával. A Nemzetközi Sugárvédelmi Társulat (IRPA)

233

234

HU


11. kongresszusa a radioaktív hulladék szállításának regionális megközelítését sürgette. Az ágazatnak és a Parlamentnek fel kell ismernie azt, hogy az elhelyezés és az újrafeldolgozás olyan transznacionális politikai terület, amelyet nem szabad az egyes tagállamokra bízni. Fiorello Provera (EFD), írásban. – (IT) Az irányelv célja annak biztosítása, hogy a tagállamok létrehozzák nemzeti szabályozási és szervezeti keretrendszerüket, valamint megfelelő nemzeti programokat alakítanak ki a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésére, eltekintve a nukleáris energiával összefüggő vagy nem összefüggő alkalmazások kilátásaitól. Bizottság álláspontja dicséretes: a tagállami programok bevezetésével a tagállamokat teszi felelőssé az általuk létrehozott kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok biztonságos kezeléséért, beleértve az elhelyezést is. Másfelől a szöveg számos megkérdőjelezhető módosítást tartalmaz. Az ilyen érzékeny kérdések esetében a legnagyobb átláthatóság és a közvélemény informálása elengedhetetlen. Az ilyen döntések azonban nem alapulhatnak kizárólag a nyilvánosság döntéshozatalban való részvételére. A pontos szabályok hiányának éppen az a veszélye, hogy nem hozzuk meg azokat a döntéseket, amelyek a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladék kezelését biztosítják. Ezért nem tudom támogatni a jelentést. Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) Fontos, hogy az Európai Parlament kifejezze véleményét a radioaktív hulladékról szóló jelentés felülvizsgálata kapcsán. A felelősségteljes hozzáállás és ez érettség jele, ha figyelmen kívül tudjuk az azzal kapcsolatos eltérő nézeteket, hogy az atomenergiát fenn kell-e tartanunk vagy fokozatosan el kell hagynunk, és elő tudunk állni egy, a radioaktív hulladék betemetését szolgáló hatékony politikával. A mai szavazás első tanulsága ez. Egyértelmű, hogy a nukleáris biztonság Fukushima után a nukleáris biztonsági és védelmi szabályok megerősítését is jelenti. Különösen örülök a 124. és 130. módosítás elfogadásának. Az előbbi annak tilalmát szorgalmazza, hogy radioaktív hulladékot kezelő létesítményeket veszélyeztetett szeizmikus vagy part menti régiókba telepítsenek, az utóbbi pedig azt, hogy minden, a radioaktív hulladék kezelését célzó tevékenység esetében biztonsági elemzést kelljen készíteni. Ezek után csak remélnünk kell, hogy az európai energiaügyi miniszterek felfigyelnek erre a biztonság kultúráját szorgalmazó határozott jelzésre. Ez szükségszerűen azt jelenti, hogy prioritásnak kell tekinteni a mélységi elhelyezést, mint megoldást, például a száraz kőzetben vagy a mély (3 000-5 000 méternyi mélységű) üregekben történő tartós tárolást. Örömmel fogadom továbbá, hogy végső esetben az erősen radioaktív hulladék szállítását is igénybe lehet venni. Robert Rochefort (ALDE), írásban. – (FR) Állást kell foglalnunk az Euratom Szerződésre alapuló, a radioaktív hulladékok kezeléséről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslat kapcsán, és Parlamentünknek csupán konzultatív jellegű álláspontja van a szövegről – és ezt sajnálatosnak tartom. Remélem, hogy a Tanács tekintetbe veszi majd álláspontunkat. A vita során felmerülő egyik legellentmondásosabb kérdés az, hogy engedélyezhető-e a radioaktív hulladék EU-n kívülre történő kivitele. Egyértelműen azt az álláspontot támogattam, amely – a kezdeti javaslatoktól eltérően – a harmadik országokba történő kivitel ellen van. Támogattam továbbá azt a javaslatot, miszerint az export kizárólag újrafeldolgozás céljából engedélyezhető, azzal a határozott feltétellel, hogy a hulladékot az újrafeldolgozás után vissza kell hozni az EU-ba. Az álláspontot a többség támogatta, és ennek örülök. Szorgalmazom továbbá, hogy részesüljenek megfelelő védelemben és képzésben a radioaktív hulladék kezelésében – a hulladék keletkezésétől kezdve egészen az elhelyezéséig – részt vevő dolgozók. A Bizottsággal ellentétben – amely úgy véli, hogy az erősen radioaktív hulladék esetében a legbiztonságosabb megoldás a mélységi geológiai

23-06-2011

23-06-2011

HU


tárolás – én úgy vélem, hogy támogatnunk és ösztönöznünk kell a hulladék mélységi tárolásának alternatíváira vonatkozó kutatásokat. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Tartózkodtam. Habár a mai szavazás a várhatónál sokkal jobban sikerült, a javasolt szabályok továbbra is túlságosan gyengék, és nem adnak választ a radioaktív hulladék kapcsán felmerülő valódi, tényleges aggályokra. E szabályok célja annak az illúziónak a kialakítása, hogy a radioaktív anyagokkal kapcsolatos problémák megoldódtak – csakhogy ez a lehető legtávolabb áll az igazságtól. Fontos, hogy a szabályok nem vonatkoznak a katonai felhasználás során létrejött vagy az uránbányászatból származó radioaktív hulladékra, valamint az újrafeldolgozásra továbbítandó kiégett fűtőelemekre. Hatalmas megkönnyebbülés, hogy az európai parlamenti képviselők elutasították a radioaktív hulladék harmadik országokba történő kivitelét. Felháborító azt sugalmazni, hogy csak azért, mert mi magunk nem tudjuk megoldani a radioaktív hulladék problémáját, rendjén való, ha más országokban helyezzük el ilyen típusú hulladékunkat. Ez a szavazás remélhetőleg meggyőzi az exportot, mint megoldást támogató kormányokat arról, hogy változtassanak hozzáállásukon. Fontos, hogy átment a szavazáson a Zöldek azon módosítása, amely a radioaktív hulladék szeizmikus területeken történő elhelyezésének tiltását szorgalmazza. A Fukushimában jelenleg is zajló katasztrofális eseményeknek rá kell ébreszteniük mindenkit arra, hogy a radioaktív hulladék tárolása milyen hatalmas kockázatokkal jár. Örülünk annak, hogy az Európai Parlament képviselői már tisztában vannak ezzel. Peter Skinner (S&D), írásban. – Elnök asszony! A Jordan Cizelj által benyújtott jelentés mellett szavaztam: véleményem szerint Európa jövőben energiaproblémái vonatkozásában ez a legfelelősségteljesebb lépés. Arra gondolok, hogy az EU jelenlegi energiaellátása körülbelül 15%-ban az atomenergiára támaszkodik. Ez az energiaszükséglet igen nagy szelete: olyan kereslet, amely az előrejelzések szerint növekedni fog az elkövetkező évtizedekben. Kulcsfontosságú tehát, hogy energiaellátásunk e jelentős részéről ne a fukushimai baleset nyomán beálló félelem és pánik hatása alatt döntsünk. Elnök asszony! Attól tartok, hogy ezeket az aggályokat bizonyos frakciók politikai okokból eltúlozták itt és Európában másutt is. Egyértelműen állást szeretnék foglalni egy olyan jövőbeni energiamix mellett, amely kialakításában a félelem és a pánik nem játszik szerepet, és amely az atomenergia kérdését a tudományra és a tényekre alapozva közelíti meg. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak, valamint barátomnak és kollégámnak, Herczog Edit asszonynak az ezen a téren végzett munkájukért. Tény, hogy az atomenergia és az atomkutatás a jövőbeni energiaszükséglet részét képezi majd, és éppen ezért szavaztam úgy, ahogy. Célom annak biztosítása volt, hogy a hulladékot és a kiégett fűtőelemeket helyesen kezelik majd. Köszönöm. Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) A radioaktív hulladékok kezelésének szabályait megállapító bizottsági javaslatot tárgyaló Cizelj-jelentésről szóló szavazás során tartózkodtam. Miért tettem így? Nem szavaztam a jelentés ellen, mivel ily módon Oettinger úrnak, az energiaügyi biztosnak lehetősége nyílik arra, hogy kitartson eredeti javaslata mellett, és betiltassa a radioaktív hulladék harmadik országokba történő kiszállítását. Ez ellenére van több tagállamnak is, amelyek azt szeretnék, ha az ilyen típusú kivitelre vonatkozó hatályos tilalmat feloldanák. Mivel nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy sok fejlődő országban nincs, vagy alig-alig van meg az ilyen kezelés vagy a környezetvédelmi tudatosság ilyen szintje, az atomenergiához kapcsolódó szigorú biztonsági kultúráról nem is beszélve, úgy vélem, hogy teljességgel felelőtlen lépés az ilyen exportok engedélyezése. Ha az EU-nak ennyire szüksége van az atomenergiára, akkor Európának kell kezelnie saját

235

236

HU


radioaktív hulladékát. Az, amit egyes tagállamok próbálnak elérni az európai kormányzati szinten, már-már a kriminalitás határát súrolja. Sajnálatos, hogy nem tiltott a használt nukleáris üzemanyag Oroszországba és Ukrajnába feldolgozás céljából történő kivitele. A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja mindazonáltal nagy örömmel veszi tudomásul, hogy a Parlament többsége elutasította a további kiviteleket és jóváhagyta képviselőcsoportunk módosítását, amely tiltja a radioaktív hulladék szeizmikusan aktív térségekben történő elhelyezését. Másfelől azonban nem szavazhattam a jelentés mellett, mivel a javasolt szabályok túlságosan enyhék. Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Igennel szavaztam a kiégett nukleáris fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezeléséről szóló tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatot tárgyaló jelentésre, mivel az EU nukleáris biztonsága a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok helyes kezelésén múlik. Végső soron a tagállamok a felelősek a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezeléséért. Garantálniuk kell, hogy a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésére vonatkozó információ hozzáférhető az illetékes helyi és regionális hatóságok, a dolgozók és a lakosság számára, valamint hogy ezeket a feleket ténylegesen bevonják a releváns döntéshozatali folyamatba. A Bizottságnak és a tagállamoknak hosszú távon biztosítaniuk kell a kiégett fűtőelemek és a hulladék kezeléséhez szükséges tevékenységek és létesítmények elégséges pénzügyi forrásait. A benyújtott módosításokkal az szeretnénk elérni, hogy az oktatási és szakképzési tervek a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezeléséhez szükséges szakértelmet és készségeket fenntartsák és fejlesszék. Úgy vélem, hogy a jól képzett munkaerő és a megfelelő munkakörülmények biztosítása pozitív hatással van a nukleáris biztonságra. Nem támogatom a radioaktív hulladék kivitelének tilalmát, de szorgalmazom, hogy a tagállamok és a harmadik országok által aláírt egyedi szerződések megfeleljenek a radioaktív hulladékok és a kiégett fűtőelemek harmadik országokba való kivitelére alkalmazandó kritériumokról szóló, 2008/956/Euratom ajánlásnak. Jelentés: Francesca Balzani (A7-0230/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Egyetértek az előzetes jelentés politikai tartalmával. A jelentés szerint az EU költségvetése – mivel elősegítheti a növekedést és a munkahelyteremtést – komoly szerepet játszik abban, hogy a tagállamok ki tudjanak lábalni a gazdasági és társadalmi válságból. A jelentés emellett elveti azt a megközelítést, amely szerint az EU gazdasági problémáinak megoldása kizárólag megszorító intézkedésekkel lehetséges. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy az Európa 2000 stratégia végrehajtásának előmozdítása érdekében nagyobb beruházásra van szükség – és a jelentés ezt a szükségességet hangsúlyozza. Végezetül kiemelném azt a fontos pontot, hogy a dokumentum a Tanácsra próbál nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy a Tanács ne eszközöljön pusztán aritmetikai jellegű csökkentéseket, és ha mégis így tesz, akkor mutasson rá, hogy mik voltak a prioritások. Marta Andreasen (EFD), írásban. – A Költségvetési Bizottság jelentésének részét képező, a háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásról szóló Balzani-jelentés ellen szavaztam, mivel 2012-es uniós költségvetést a kötelezettségvállalási szinten 3,7%-kal, kifizetési szinten pedig 4,9%-kal kívánja emelni. Nem szavazhattam a konzervatív párt által javasolt módosítás mellett, amely a költségvetést a 2011-es szinteken befagyasztaná, mivel szilárd meggyőződésem, hogy csökkentésre van szükség. A konzervatív párt álláspontja tehát gyenge kiindulópont a tárgyalások során.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Gerard Batten (EFD), írásban. – A Költségvetési Bizottság jelentésének részét képező, a háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásról szóló Balzani-jelentés ellen szavaztam, mivel 2012-es uniós költségvetést a kötelezettségvállalási szinten 3,7%-kal, kifizetési szinten pedig 4,9%-kal kívánja emelni. Nem szavazhattam a konzervatív párt által javasolt módosítás mellett, amely a költségvetést a 2011-es szinteken befagyasztaná, mivel szilárd meggyőződésem, hogy csökkentésre van szükség. A konzervatív párt álláspontja tehát gyenge kiindulópont a tárgyalások során. Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Hogyan és mekkora mértékben kell az ITER-t finanszírozni? Ez a téma az Európai Parlament napirendjének vissza-visszatérő pontja. Most, amikor a 2012-es költségvetésről kell szavazunk, újra felmerül ez a kérdés. Bár projekt költségei a 2006-os indítás óta exponenciálisan növekedtek – 6 milliárd euróról 16 milliárd euróra –, úgy gondolom, hogy innentől kezdve az elérhető forrásokra kell támaszkodnia. A továbbiakban az ITER-re nem szabad akár egyetlen euróval is többet költeni. Igennel szavaztam tehát az ITER-re elkülönített kiadás növelését elutasító módosításokra. Sajnálatos módon azonban e javaslatokat a többség hiányában nem fogadták el. Bár a fúzió és a hasadás kutatása jó dolog (bár diverzifikált), sajnálattal veszem tudomásul az előirányzat növekedését (2012-re 700 000 euró), valamint az előrelátható pénzügyi módosítgatásokat, amelyek következtében az európai kutatási költségvetés egy részét az ITER finanszírozására fordítják majd. Arról nem is beszélek, hogy ezen a téren költségvetési megszorításokat terveznek, amelynek következtében még nagyobb lesz az atomenergia és a megújuló energia kutatására szánt összegek közötti különbség. Azonban kulcsfontosságú a kettő közötti egyensúly kialakítása, különösen Franciaországban, ahol a kutatási költségvetés csaknem 80%-át továbbra is az atomenergia kutatására fordítják. Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) A jelentés mellett szavaztam, mert felvázolja az Európai Unió 2012-es költségvetésére vonatkozó általános iránymutatásokat, és az Európai Parlament képviselőinek megadja a jogkört arra, hogy az Európai Parlamentet képviseljék a Tanáccsal és az Európai Bizottsággal a 2012-es költségvetés-tervezetről folytatott háromoldalú tárgyalások során. A jelentés hangsúlyozza: a jövő évi költségvetést úgy kell összeállítani, hogy segítsen Európának a lehető leghamarabb kilábalni a gazdasági és társadalmi válságból. Ennek következtében a tagállamokat arra ösztönzik, hogy a növekedést és a foglalkoztatást erősítő területeken eszközöljenek beruházásokat, de azt is meg kell jegyezni, hogy az Európai Unió költségvetésének támogatnia kell a tagállamok kollektív erőfeszítését, amelyet a megszorítások idején a nemzeti költségvetések konszolidálása érdekében tesznek. A jelentés szorgalmazza a fiatalok oktatása, a mobilitás és a foglalkoztatás, a kisvállalkozások támogatása és segítése, a tudományos innováció, a társadalmi integráció és a szegénység visszaszorítása terén eszközölt beruházásokat. John Bufton (EFD), írásban. – A Költségvetési Bizottság jelentésének részét képező, a háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásról szóló Balzani-jelentés ellen szavaztam, mivel 2012-es uniós költségvetést a kötelezettségvállalási szinten 3,7%-kal, kifizetési szinten pedig 4,9%-kal kívánja emelni. Nem szavazhattam a konzervatív párt által javasolt módosítás mellett, amely a költségvetést a 2011-es szinteken befagyasztaná, mivel szilárd meggyőződésem, hogy csökkentésre van szükség. A konzervatív párt álláspontja tehát gyenge kiindulópont a tárgyalások során. Lena Ek, Marit Paulsen, Olle Schmidt és Cecilia Wikström (ALDE), írásban. – (SV) Nem felelősségteljes hozzáállás, hogy a jövő évi uniós költségvetést hirtelen csökkentjük vagy befagyasztjuk. Úgy döntöttünk tehát, hogy nemmel szavazunk azokra a javaslatokra, amelyek ezt szorgalmazzák. Másfelől támogatjuk a kiadások felülvizsgálatát minden

237

238

HU


tevékenységi területen, annak garantálására, hogy minden kiadás valóban megtérül. E felülvizsgálat célja a megtakarítási lehetőségek azonosítása. Úgy véljük továbbá, hogy az új források bevonása előtt a meglévő pénzeszközöket kellene átcsoportosítanunk. Azonban mivel a javaslat fogadtatása nem volt pozitív, úgy döntöttünk, hogy a zárószavazás során tartózkodunk. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A 2012. évi költségvetés tervezetéről folytatott háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásról szóló jelentés mellett szavaztam, mivel az Európai Unió költségvetésének támogatnia kellene a tagállamok kilábalását a gazdasági és társadalmi válságból, mégpedig úgy, hogy előmozdítja az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése szempontjából kritikus fontosságú növekedést, foglalkoztatást és beruházást. Göran Färm, Anna Hedh, Olle Ludvigsson, Marita Ulvskog és Åsa Westlund (S&D), írásban. – (SV) Úgy döntöttünk, hogy a 2012. évi költségvetés tervezetéről folytatott háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásról szóló jelentés mellett szavazunk. Meggyőződésünk, hogy nagyon fontos azonnal megkezdeni az EU 2020 stratégiával kapcsolatos munkát, és hasonlóképpen fontos, hogy a stratégiához megfelelő pénzösszegeket rendeljünk, annak érdekében, hogy ez a stratégia nem bukjon meg úgy, mint a lisszaboni stratégia. Úgy gondoljuk továbbá, hogy fontos az, hogy az EU rendelkezzen azokkal az erőforrásokkal, amelyekre a Lisszaboni Szerződésben foglalt új feladatainak elvégzéséhez szüksége van. Nem értünk egyet azzal, hogy az uniós költségvetés kifizetési szintjét 2012-ben be kell fagyasztani; ezért nem támogatjuk a 16. módosítást. A kifizetések alapját az előirányzatokra vonatkozó tavalyi költségvetési döntések képezik, így a kifizetések szintjét egyszerűen a korábbi ígéretek határozzák meg. Az Uniónak mindenképpen ki kell fizetnie azt, amire ígéretet tett. Ugyanakkor rendkívül fontosnak tartjuk azt is, hogy az EU felelősségteljes költségvetési politikát folytasson, és ezért örömmel fogadjuk azokat a szakaszokat, amelyek kimondják, hogy a továbbiakban is meghatározzuk és értékeljük a negatív prioritásokat. Szeretnénk azonban rámutatni arra, hogy véleményünk szerint a továbbiakban nem szükséges uniós támogatást nyújtani az iskolagyümölcs-programnak és a rászoruló személyek segítését célzó programnak, mivel úgy véljük, hogy az ezekhez a programokhoz kapcsolódó intézkedéseket helyesebb nemzeti szinten végrehajtani. Azzal sem értünk egyet, hogy a környezetvédelmi szempontból ésszerű és fenntartható mezőgazdaságra való átállást célzó kezdeményezéseket kizárólag akkor lehet megvalósítani, ha azok nincsenek negatív hatással az uniós gazdák versenyképességére. Sajnálatos módon nem nyílt lehetőség arra, hogy ezekről az aspektusokról külön-külön szavazzunk. Nigel Farage (EFD), írásban. – A Költségvetési Bizottság jelentésének részét képező, a háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásról szóló Balzani-jelentés ellen szavaztam, mivel 2012-es uniós költségvetést a kötelezettségvállalási szinten 3,7%-kal, kifizetési szinten pedig 4,9%-kal kívánja emelni. Nem szavazhattam a konzervatív párt által javasolt módosítás mellett, amely a költségvetést a 2011-es szinteken befagyasztaná, mivel szilárd meggyőződésem, hogy csökkentésre van szükség. A konzervatív párt álláspontja tehát gyenge kiindulópont a tárgyalások során. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A fenntartható és inkluzív növekedés európai stratégiája továbbra is az Unió prioritásai között szerepel, és mindenképpen figyelembe kell venni a 2012-es költségvetés előkészítésénél. A kis- és középvállalkozások (kkv-k) szerepe rendkívül fontos, mivel a kkv-k vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy az ilyen jellegű növekedést

23-06-2011

23-06-2011

HU


előmozdítsák. A költségvetés összeállítása különösen nehéz időszakban történik: az EU külső határain elhelyezkedő országok – többek között Portugália – válságon mennek keresztül, és a költségvetés fontos szerepet játszhat abban, hogy ezek az országok annak érdekében tegyenek erőfeszítést, hogy visszatérjenek a pénzügyi stabilitáshoz és a jól működő államháztartáshoz. Emellett az új hatáskörök – például a szabadsággal, a biztonsággal és a jog érvényesülésével kapcsolatos hatáskörök – megkövetelik a források és a cselekvésre való képesség megerősítését. A források további növelését teheti szükségessé a mediterrán régióban kialakult konfliktusok következményeinek kezelése. Remélem, hogy a 2012. évi költségvetés tervezetéről folytatott háromoldalú egyeztetés konstruktív légkörben zajlik majd, a résztvevők figyelembe veszik majd az európai emberek legfőbb szükségleteit és aggályait, és hogy a folyamat elősegíti majd azt, hogy az Unió rendelkezésére álljanak a megfelelő erőforrások az ezekből adódó feladatok teljesítésére. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A tervek szerint az Európa 2020 stratégiának meg kell határoznia a 2012-es költségvetést. Meg kell jegyeznünk, hogy e stratégia megvalósítása igen nagy értékű – a becslések szerint 1800 milliárd eurós – előretekintő beruházást tesz szükségessé 2020-ig. Már most erőfeszítést kell tennünk az oktatás színvonalának javítására, a társadalmi befogadás előmozdítására – nem utolsósorban a szegénység visszaszorításán keresztül – és az átfogó uniós tudományos és technológiai kapacitásra épülő tudásalapú társadalom létrehozására. Támogatnunk kell tehát a kutatást, a fejlesztést és az innovációt, valamint a kis- és középvállalkozásokat. Az EU 2012. évi költségvetés-tervezete a bizottsági javaslatnak megfelelően 147 435 millió euró összegű kötelezettségvállalási előirányzatot és 132 738 millió euró összegű kifizetési előirányzatot tartalmaz. Ezek az összegek az EU 2012-re előrevetített bruttó nemzeti jövedelmének 1,12%-át, illetve 1,01%-át teszik ki. Meg kell jegyezni, hogy a 27 uniós tagállam 2011. évi éves inflációs rátáját 2,7%-ra becsülik, ami annyit jelent, hogy a 2012-re javasolt 3,7%-os nominális növekedés a költségvetési előirányzatok és 4,9%-os nominális növekedés a kifizetési előirányzatok tekintetében a 2011-es költségvetéssel összevetve reálértéken 1%, illetve 2,2%. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Elfogadhatatlan, hogy az uniós költségvetési stratégiát 2012 esetében ismét alárendeljük az úgynevezett Európa 2020 stratégia – a megbukott lisszaboni stratégia utódja – célkitűzéseinek, amelyek elvileg a szegénység visszaszorítását és a munkahelyek teremtését szolgálják, de voltaképpen nem többek propagandánál. A Portugáliához hasonló országok egyedi helyzete szemlélteti ezt: több szegény van, több a munkanélküli, és hangsúlyosabb az egyenlőtlenség. A 2012. évi költségvetés tervezetének tekintettel kellene lennie erre a helyzetre, és ösztönöznie kellene a termelést minden egyes tagállamban, elő kellene mozdítania a jólét megteremtését, a munkanélküliség elleni fellépést és jogokat biztosító munkahelyek teremtését, a társadalmi egyenlőtlenség és a szegénység elleni küzdelmet, valamint a közszolgáltatások védelmét és előmozdítását. A költségvetési iránymutatások, amelyeket a Parlament többsége elfogadott, „teljes mértékben összhangban állnak az európai szemeszter dinamikájával”, és neoliberális tartalmú strukturális módosításokat kívánnak bevezetni. Elfogadhatatlan, hogy az EU legsérülékenyebb gazdaságait érintő rendkívül súlyos válság idején továbbra is érvényesek az uniós alapok – különösen a Strukturális Alapok – felhasználásával kapcsolatos, tűrhetetlen társfinanszírozási követelmények. Ezért támogattam az nemzeti hozzájárulás megszüntetését vagy maximum 10%-ra történő jelentős csökkentését.

239

240

HU


Ezen okok miatt szavaztunk nemmel. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az uniós költségvetést – ez esetben a 2012. évi költségvetést – ismét alárendeljük az úgynevezett Európa 2020 stratégia – a megbukott lisszaboni stratégia utódja – célkitűzéseinek, amelyek elvileg a szegénység visszaszorítását és a munkahelyek teremtését szolgálják, de voltaképpen nem többek propagandánál. A Portugáliához hasonló országok egyedi helyzete szemlélteti ezt: több szegény van, több a munkanélküli, és hangsúlyosabb az egyenlőtlenség. A költségvetési iránymutatások, amelyeket a Parlament többsége elfogadott, „teljes mértékben összhangban állnak az európai szemeszter dinamikájával”, és neoliberális tartalmú strukturális módosításokat kívánnak bevezetni. Elfogadhatatlan, hogy az EU legsérülékenyebb gazdaságait érintő rendkívül súlyos válság idején továbbra is érvényesek az uniós alapok – különösen a Strukturális Alapok – felhasználásával kapcsolatos, tűrhetetlen társfinanszírozási követelmények. Ezért támogattam az nemzeti hozzájárulás megszüntetését vagy maximum 10%-ra történő jelentős csökkentését. A 2012. évi költségvetés tervezetének tekintettel kellene lennie erre a helyzetre, és ösztönöznie kellene a termelést minden egyes tagállamban, elő kellene mozdítania a jólét megteremtését, a munkanélküliség elleni fellépést és jogokat biztosító munkahelyek teremtését, a társadalmi egyenlőtlenség és a szegénység elleni küzdelmet, valamint a közszolgáltatások védelmét és előmozdítását. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) Nem megfelelő megoldás, ha a tagállamokban bizonyos területeken csökkentjük az állami beruházások mértékét, mivel az a harc, amelyet az EU és a nemzetállamok a válság ellen a költségcsökkentés eszközével vívnak, valóban nem a legéletképesebb megoldás. Ha valóban érdekünk az, hogy helyreállítsuk a gazdasági növekedést és a foglalkoztatást, és ezt meg is akarjuk valósítani, és ha valóban végre akarjuk hajtani az Európa 2020 stratégiát, akkor nagymértékben fel kell gyorsítani az állami beruházások növekedését. Ez nem csak az Európa 2020 stratégiával, hanem az európai szemeszterrel is teljes összhangban lenne. Egyebek mellett ennek azt kell eredményeznie, hogy a tagállami nemzeti költségvetések és az uniós költségvetés kiegészítik egymást, és szinergiában segítik elő e célkitűzések megvalósítását. A Bizottság azonban arra hajlik, hogy ezt a hatalmas lépést, amelyet a közös pénzügyi erőfeszítés részeként kell megtenni, a 2013 utáni többéves pénzügyi keret időszakára hagyja. Ez a hozzáállás azonban súlyosan veszélyezteti a főbb célkitűzések 2020-ig történő megvalósítását. Kívánatos lenne tehát, hogy a Bizottság egyértelmű megfogalmazásban újraértékelje álláspontját. Jiří Havel (S&D), írásban. – (CS) A 2012. évi európai költségvetés tervezete a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a második költségvetés-tervezet. A tavalyi év komplex tárgyalásai után várható, hogy ebben az évben is az utolsó percig kemény harcok folynak majd a költségvetés kapcsán. Az intézmények közötti tényleges harc azonban csak később kezdődik majd, amikor az unió döntést hoz az új többéves pénzügyi keretről. Éppen emiatt kell hangsúlyozni, hogy a jelenlegi háromoldalú egyeztetést előkészítő tárgyalási folyamat minden résztvevőjének hatékonyabban kell együttműködnie, annak érdekében, hogy az európai költségvetés megfelelő pénzeszközöket biztosítson az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához. Ezek a célkitűzések az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést, következésképpen a megfelelő munkahelyek létrehozása érdekében eszközölt beruházásokat szolgálják. Teljes mértékben egyetértek az előadó, Balzani asszony által vázolt prioritásokkal. Úgy vélem továbbá, hogy az EU költségvetése a növekedés és a

23-06-2011

23-06-2011

HU


foglalkoztatottság előmozdításának és helyreállításának mechanizmusaként kell működnie. Azt is szeretném kiemelni, hogy az előadó következtetései teljes mértékben összhangban állnak az európai szemeszter dinamikájával, amely – az európai gazdasági vezetés megerősítésének új eszközeként – azt célozza, hogy erősítse a kohéziót és a komplementaritást, valamint a közös uniós beruházások végrehajtása során koordinálja az uniós költségvetést és a nemzeti költségvetéseket az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítása kapcsán. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Örömmel fogadtam ezt a dokumentumot, mivel nem lehet tovább halogatni, hanem már most meg kell valósítani mind uniós, mind tagállami szinten az oktatás színvonalának javítását, a társadalmi befogadás – elsősorban a szegénység visszaszorítása révén történő – előmozdítását és az uniós tudományos és technológiai kapacitásra épülő tudásalapú társadalom létrehozását szolgáló befektetéseket. Ebben az összefüggésben támogatnunk kell a kutatást, a fejlesztést, az innovációt és a kkv-kat, valamint a forráshatékony technológiákat. A fiatalok képzésére, a mobilitásra és a foglalkoztatásra, a kkv-kra, valamint a kutatásra és fejlesztésre fordított támogatásnak az uniós költségvetésben prioritást kell élveznie. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) A Parlament a mai szavazás során elfogadta a 2012. évi költségvetésről folytatott háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazást. Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport árnyékelőadójaként igen elégedett vagyok a végleges dokumentummal. Irányt szab majd a Tanáccsal folytatott tárgyalásoknak, és ennek köszönhetően a teljes folyamat végén elfogadhatjuk az Európai Unió 2012. évi általános költségvetését. A dokumentum specifikusan meghatározza az Európai Parlament prioritásait: az Európa 2020 stratégiában szereplő intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést a 2012. évi költségvetés központi elemévé teszi. Szándékunkban áll továbbá a kutatás, a fejlesztés, az innováció, a foglalkoztatottság és a kkv-k támogatása. Úgy vélem, hogy az ezen a területeken eszközölt beruházás az egyetlen útja annak, hogy Európa kilábaljon a válságból, és hogy az uniós költségvetés a megszorítások idején is fontos eszköze lehet az európai tevékenység ösztönzésének. Toine Manders (ALDE), írásban. – (NL) A holland Szabadságért és Demokráciáért Néppárt (VVD) ellenzi, hogy az EU költségvetése abszolút értékben növekedjék. Amikor minden tagállam súlyos megszorításokat vezet be az államháztartásban, az EU sem maradhat ki, és az EU-nak is el kell döntenie, hogy mit kell tennie, és mit nem. Marian-Jean Marinescu (PPE), írásban. – (RO) A 2012. évi költségvetés tervezetéről folytatott háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásról szóló jelentés mellett szavaztam. Egyesek azt mondják, hogy az adott körülmények között, amikor nagy költségvetési hiányok és magas adósságok vannak, a tagállamoknak csak a lehető legkisebb mértékben kell hozzájárulnia az uniós költségvetéshez. Véleményem szerint ez tévedés. 2012 a jelenlegi pénzügyi időszak utolsó előtti éve. Az uniós programokra vonatkozó pénzügyi terv szempontjából ez fontos év. Válság idején a munkahelyek és a fejlesztés terén kell beruházásokat végrehajtani. A beruházások az Európai Unió költségvetésének 95%-át teszik ki. El kell ismerni, hogy a pénzeszközöket uniós projektek és tagállami politikák céljából más-más mértékben lehet igénybe venni. Ebből közvetve vagy közvetlenül minden tagállam profitál. A költségvetés javasolt emelése abszolút szükséges. Nem értem, hogy ez ellen miért tiltakozik bárki is. Vannak olyan, a tagállamok által jóváhagyott politikák, amelyek kulcsfontosságúak, és hogy végrehajtásuk megtörténjen, finanszírozásra van szükségük.

241

242

HU


Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) Ez EU-nak össze kell húznia a nadrágszíjat. Nem csak ezért, mert a nemzeti megszorító programok fényében a költségvetés növelése polgáraink arcul csapása lenne, hanem azért is, mert a következő évi kifizetéseknek az eurót stabilizáló állandó mechanizmusra kell irányulniuk. Ezt a pénzt a már amúgy is szűkölködő nemzeti költségvetésekből kell megszerezni. Lehetséges, hogy a számos többéves programokra és a kapcsolódó finanszírozásra előirányzott összeg jelenleg nem csökkenthető, mert abban az esetben EU szerződésszegéssel lenne vádolható. Azonban igen sok ponton lehet spórolni. Ezért szavaztam a költségvetés-tervezet ellen. Claudio Morganti (EFD), írásban. – IT) Úgy gondolom, hogy a 2012. évi költségvetés tervezetéről folytatott háromoldalú egyeztetés kielégítőnek tekinthető. Véleményem szerint jó dolog, hogy a válság és a szükséges megszorítások idején az európai költségvetés 3a. alfejezetének – a bevándorlás kezelése – esetében a források nőttek. Bízom tehát abban, hogy az Európai Unió végre szembenéz ezzel a problémás helyzettel, és nem hagyja, hogy Olaszország egymaga kezelje azt. Bizonyos csökkentések szükségszerűek, és ezért bizonyos prioritások a második helyre szorulnak. Mindig nehéz megmondani, hogy hol és hogyan kellene fellépni, de valahol mégis lépni kell. Kezdhetjük például az igazgatási kiadásokkal, és ezen a téren még mindig messze vagyunk attól, hogy teljesítsük a biztos kérését, miszerint a növekedést 1% alatt kell tartani. Kétségtelen, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal a helytelen gazdálkodás egyik klasszikus példája: itt és más ügynökségek esetében tudjuk elkezdeni Európa igazgatási költségeinek csökkentését. A felsorolt okok miatt döntöttem úgy, hogy a szavazás során tartózkodom. Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Egyre világosabbá válik, hogy milyen úton járnak az EU magját képező tagállamok kormányai, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank. A bizottsági javaslatok elsődleges célja a stabilitási és növekedési paktum feltételeinek szigorítása. A jövőben a maastrichti kritériumoknak való megfelelést korai figyelmeztetéssel és drasztikus büntetésekkel kényszerítik ki. Ez a paktum azonban eddig nem működött, és elképzelhető, hogy a jövőben sem fog. Itt az ideje annak, hogy a stabil, szuverén nemzetgazdaságokra, valamint az egyes országok adósságának csökkentésére fókuszáljunk. Felháborító, hogy újra meg újra a keményen dolgozó országokkal fizettetik meg a többiek tévedéseinek árát. Maria do Céu Patrão Neves (PPE), írásban. – (PT) A 2012. évi költségvetés tervezetéről folytatott háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásról szóló jelentés különösen érdekes a gazdaságilag nehéz időszak miatt. A Parlament 22 állandó bizottságából 11 nyújtott be véleményt a jelentésről. Ez a második költségvetés, amelyet már a Lisszaboni Szerződésben meghatározott szabályok szerint fogadnak majd el – fontos tehát annak megállapítása, hogy tavaly mi nem sikerült, hiszen ezzel fejleszthető a folyamat. A jelentés mellett szavaztam, mert általában véve egyetértek azzal a felhatalmazással, amelyet ez a jelentés ad a parlamenti képviselőknek a kérdésről 2011 júliusában lefolytatandó háromoldalú egyeztetés során. Kiemelném a háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazás fontosabb pontjait: 1) a 2012. évi uniós költségvetési előirányzatok, amelyek célja az Európa 2020 stratégia támogatása; 2) a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának javaslata a nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor (ITER) projekt finanszírozási szükségleteinek kielégítésére, és 3) a 4. fejezet pénzügyi fenntarthatósága és kezelhetősége 2012-ben, különösen a földközi-tengeri térség déli részén zajló demokratikus átmenet figyelembe vételét célzó közelgő módosító indítvány fényében.

23-06-2011

23-06-2011

HU


Vincent Peillon (S&D), írásban. – (FR) A képviselőtársam, Balzani asszony által készített jelentés mellett szavaztam, amely a Parlament álláspontját határozza meg a 2012. évi költségvetésről szóló jövőbeni tárgyalások kapcsán. Ma az Európai Parlament utasításokat adott azon képviselők számára, akik a július 11-én kezdődő költségvetési tárgyalások során a Tanács és a Bizottság előtt képviselik majd. Ha a szavazás eredménye üzenetnek tekinthető, akkor ez az üzenet az, hogy nagy többségünk óva inti a Tanácsot attól, hogy csökkentse az európai költségvetést. Természetesen nem azt szorgalmazzuk, hogy pusztán a költekezés kedvéért költekezzünk. Nagyom is tisztában vagyunk azzal, hogy kontinensünket szörnyű válság sújtja. Azonban – ahogy arra szocialisták már többször rámutattak – Európa nem fog kilábalni a válságból azzal, hogy feláldozza jövőjét, és aprópénzért eladja a jövőbeni növekedést. Ehelyett mernünk kellene hallatni a hangunkat és nem lenne szabad félnünk a populizmus elleni fellépéstől. Nem gyengébb, hanem erősebb Európára van szükségünk. Amíg nem bocsátjuk az Unió rendelkezésére a célkitűzései megvalósításához szükséges erőforrásokat, addig nem gondolhatjuk azt, hogy képes lesz visszatalálni arra az útra, amelyen polgárai szeretnének járni. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ellene szavaztam. Bár a jelentés általában véve jó, az ITER-re vonatkozó részeket igen problémásnak tartjuk. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) Az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést – a 2012. évi költségvetés tárgyalásai során prioritásoknak kell tekinteni. Az Európai Unió kis- és középvállalkozásaira különös figyelmet kell fordítani, és ehhez szükséges hangsúlyoznunk, hogy tisztáznunk kell az Európa 2020 stratégia zászlóshajó-kezdeményezéseinek költségvetési vonzatait. Meg kell említeni, hogy számos tagállam esetében a válságból való kilábalás kontextusában az Európai Unió költségvetésének az a szerepe, hogy megerősítse a növekedést előmozdító nemzeti beruházásoknak nyújtott támogatást. Fenn kell tehát tartani az Európai Bizottság által javasolt kifizetési szintet, és tekintetbe kell vennünk minden olyan programot, amely esetében gyors előrehaladás szükséges. Emiatt a prioritásokra kell fókuszálni, és át kell csoportosítani a forrásokat. Vannak továbbá olyan területek, amelyeknek a súlyuknak megfelelően kell megjelenniük a költségvetésben: ilyen a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése, valamint reagálnunk kell a földközi-tengeri térségben zajló eseményekre is. Ramon Tremosa i Balcells (ALDE), írásban. – A 11. módosítás ellen szavazok, amely kimondja, hogy az európai alapokat nem teszik hozzáférhetővé az olyan régiók számára, amelyek a „Ley de Costas” törvényt visszamenőlegesen, az érintett polgárok kártalanítása nélkül alkalmazzák. Egyáltalán nem értek egyet azzal, ahogy a „Ley de Costas”-szal kapcsolatos dolgok jelenleg állnak, de ugyanakkor úgy vélem, hogy – különösen a jelenleg gazdasági válság idején – nem felelősségteljes lépés az ilyen határozott állásfoglalás, hiszen az alapok megvonása több százezer polgárt érintene. Közvetlenül kell megoldani azoknak a polgároknak a helyzetét, akikre a „Ley de Costas” hatással van. Felhívom a Bizottságot arra, hogy gyakorolja a lehető legnagyobb nyomást a spanyol kormányra annak érdekében, hogy az érintett polgárok számára pozitív megoldás szülessen, és hogy tulajdonjogaik védelemben részesüljenek. Jelentés: Albert Dess (A7-0202/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Igennel szavazok, mert a jelentés többek között olyan javaslatot tartalmaz, amely hangsúlyozza, hogy ha biztosítani akarjuk a tejpiac megfelelő működését és stabilitását, akkor 2015 márciusát megelőzően fel kell mérni a

243

244

HU


tejpiac sajátságos helyzetét. A jóváhagyást úgy tekintem, hogy az Európai Parlament fontos üzenetet küld a Bizottságnak, amiben dogmák nélkül tudatja a Bizottsággal, hogy egy, bizonyos szabályok alapján évekkel korábban meghozott határozat valódi előnyökkel jár-e, amikor eljön a hatályba lépés ideje – figyelembe véve a 12 évvel későbbi helyzetet -, vagy inkább súlyosbítja a helyzetet. A jelentés továbbá megemlíti, hogy a közös agrárpolitikának igazságosabbnak és méltányosabbnak kellene lennie, kiegyensúlyozottabban kellene elosztani az országok között a pénzügyi forrásokat, és igazságosabb és környezeti és szociális kritériumokon alapuló, közvetlen támogatást kellene biztosítani a mezőgazdasági termelők számára. Marta Andreasen (EFD), írásban. – A Dess-jelentés 21. módosítása ellen szavaztam, amelynek az a célja, hogy a közös agrárpolitikából törölje a közös finanszírozási előirányzatok szükségességét a modulációk tekintetében, és a felső határ megállapítását, mint az átalánytámogatás eszközét. Ez azt segítené elő, hogy az Európai Unió a brit adófizetők pénzét nagyobb szabadsággal adja az uniós kedvezményezetteknek. Azt is eredményezné, hogy ezek a pénzek nem kerülnének vissza az uniós költségvetésből a brit államkincstárhoz, ha felhasználatlanok maradnak. Röviden szólva növelné a brit adófizetőkre rótt uniós terheket. Úgy vélem továbbá, hogy csatlakozik azok érveléséhez, akik meg akarják szüntetni a brit csökkentést, mivel ki fogják jelenteni, hogy ezekből a pénzekből a brit mezőgazdasági termelők is részesülnek. Pino Arlacchi (S&D), írásban. – A jelentés mellett szavaztam, mert világosan rámutat, hogy figyelembe véve, hogy csak megfelelő pénzügyi forrásokkal lehetséges megfelelni az élelmiszerbiztonság és a környezetvédelem kihívásainak, az Európai Unió mezőgazdasági költségvetését a következő finanszírozási időszakban legalább a 2013. évivel azonos szinten kell tartani. A szocialista képviselőcsoport módosításainak köszönhetően most kiegyensúlyozottabb a jelentés, és összhangban áll a bizottsági közleménnyel, amely elismeri, hogy a 27 tagú Európai Unió mezőgazdasági termelő ágazatának változó jellege, valamint a globalizáció új nemzetközi kontextusa miatt további reformra szorul a közös agrárpolitika. Sophie Auconie (PPE), írásban. – (FR) Habár elismerem, hogy a mezőgazdaság különböző ágazatai aggódnak jövőjük miatt, Dess úr jelentése mellett szavaztam, mivel az valamennyi mezőgazdasági termelő javát szolgáló, határozott és fenntartható agrárpolitika (közös agrárpolitika) mellett teszi le a voksot. A jelen helyzetben az Európai Uniónak valójában minden eddiginél fokozottabb mértékben kell garantálnia az élelmiszer-függetlenségét, az élelmiszerek minőségét, a környezetvédelmet, valamint megfelelő jövedelmet kell biztosítania azok számára, akik részt vesznek ezek megvalósításában. Természetesen szükség van a változtatásokra, de a közös agrárpolitikának fejlődnie kell, nem szükséges azt forradalmasítani. Ez okból üdvözlöm az előadó által végzett munkát. Bastiaan Belder (EFD), írásban. – (NL) Megfelelő erőforrásokkal rendelkező, határozott közös agrárpolitika szükséges az élelmiszerbiztonság garantálása érdekében. Ez a jelentés rámutat arra, hogy a választott képviselők körében, tehát az Európai Unió polgárai körében is elfogadott ez a tény. A közvetlen kifizetések struktúrájára vonatkozóan maradéktalanul támogatom az alapösszeg visszatartását. Ennek az az oka, hogy az európai élelmiszertermelés olyan szigorú követelményeknek felel meg, amelyek a mezőgazdasági termelők esetében számos olyan költséggel járnak, amelyeket nem kompenzál megfelelőképpen a piac. A Bizottság és a Parlament azt javasolta, hogy díj ellenében biztosítsanak kizöldítő szolgáltatásokat az alapösszeg „feltöltéseként”. Hangsúlyozni

23-06-2011

23-06-2011

HU


szeretném, hogy ezek semmilyen körülmények között sem járhatnak további szabályozási teherrel. Ezzel ellenkezőleg egyszerűen lehetőségeket kell, hogy kínáljanak. Az ilyen szolgáltatásokat tehát önkéntes alapon kell biztosítani. A jelentés rámutat, hogy a Parlament is ellenzi e feltöltések kötelező jellegét, amint azt a Bizottság javasolta. Szorgalmazom, hogy a kizöldítő szolgáltatások opciós listáinak összeállításakor próbáljanak meg olyan projekteket találni, amelyek a környezet és a mezőgazdasági termelők kölcsönös előnyére szolgálnak, amelyek további innovációhoz és fenntartható növekedéshez vezetnek. Ennek egyik példája a trágya energiává történő átalakítása. Különösképpen hangsúlyozni kívánom annak tényét, hogy a fent említett javaslatok csak alkalmazhatók általánosan, ha növekszik a mezőgazdasági költségvetés. Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) Ez a szavazás kevésbé kavarta fel a kedélyeket, mint a gazdaságirányítási csomag, azonban a brüsszeli plenáris ülés igen fontos szavazásáról van szó. Nos, a közös agrárpolitika egyre fontosabbá válik, és a közös agrárpolitikánk 2013 utáni kiigazításáról folytatandó, kiemelt vita előestéjén különösen érdekes útmutatást adott nekünk ez a szavazás. Óriási problémák tornyosulnak előttünk. Az EP képviselők megállapították a prioritásaik legfőbb csapásirányát. A közös agrárpolitika lehetőséget kell, hogy adjon arra, hogy zöldebb gyakorlatok elfogadása felé mozduljunk el. Ez a szavazás erre vonatkozóan jelent támogatást. Az Európai Parlamentnek igazságosabban kell elosztania a kifizetéseket az országok és az európai mezőgazdasági termelők között. Ez a szavazás ebben a tekintetben is segíteni fog. Az Európai Parlament ezzel a szavazással újfent megmutatta, hogy olyan hely, ahol konstruktív konszenzusra juthatunk, és hogy elkötelezetten felkészül a jövőre. Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mert egyetértek azzal, hogy a demográfiai változás, az éghajlatváltozás és a területi kohéziós politika célkitűzései megkívánják, hogy felülvizsgáljuk és modernizáljuk az Európai Unió közös agrárpolitikáját. Az elfogadott állásfoglalás sürgeti, hogy az uniós költségvetésen belül tartsuk a jelenlegi szinten a mezőgazdasági kiadásokat, ugyanakkor a pénzalapok tagállamoknak való juttatása esetén szorgalmazza az egyenlőtlenségek elutasítását. Az állásfoglalás azt javasolja, hogy a támogatási keret kiosztását ösztönzőrendszerként alkalmazva arra bátorítsák a mezőgazdasági termelőket, hogy zöld és környezetbarát mezőgazdaságot alakítsanak ki, hatékonyan használják fel a szűkös erőforrásokat, ugyanakkor csökkentsék a termelési költségeket. Azt javasolja továbbá, hogy differenciáljuk a különböző agrárszektorok és mezőgazdasági termelők között a kifizetést, valamint erősítsük meg a mezőgazdasági termelők tárgyalási pozícióját az élelmiszerláncban. A dokumentum arra is felhívja a figyelmet, hogy az agrárpolitika a területi és gazdasági fejlődés tekintetében hatással van az Európai Unió különböző régiói közötti egyenlőtlenségek csökkentésére, valamint hatást gyakorol a vidéki térségek fejlődésére és a fiatal mezőgazdasági termelők ösztönzésére. Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) Aggasztónak tartom, hogy a mezőgazdasági termelők közvetlen kifizetéseinek tervezett felső határát nem törölték az Európai Parlament által ma elfogadott, Európai Unió 2013 utáni agrárpolitikájáról szóló jelentésből. A támogatások felső határának jóváhagyása azt jelenti a gyakorlatban, hogy a mezőgazdasági vállalkozás méretétől függően korlátot szabnak a közvetlen támogatásnak. Rá kívánok mutatni, hogy elsősorban Csehországban találhatók az Európai Unió legnagyobb mezőgazdasági vállalkozásai – a gazdaságok átlagos mérete 85 ha (az európai átlag kb. 15 ha) –, tehát ezek a vállalkozások nagy árat fizetnének a közvetlen kifizetések maximalizálásáért. A közvetlen kifizetések felső határának meghatározása nem csak a cseh mezőgazdasági termelőkre

245

246

HU


mérne csapást. A cseh mezőgazdasági termelők a legrosszabb esetben akár 13 milliárd cseh koronát is veszítenének a gyengébb piaci versenyhelyzetük miatt. Véleményem szerint tehát a mai bejelentés eredménye a régi tagállamok mezőgazdasági termelőinak kezére játszik, amely tagállamokban tipikusan kisebbek a gazdaságok. Meggyőződésem, hogy a közvetlen kifizetések felső határának megállapítása kétségkívül hátrányos megkülönböztetést jelentene a nagy gazdaságokra nézve. Olyan helyzetet teremtene, amelyben a nagy mezőgazdasági vállalkozások – akár a nagyobb bürokratikus teher árán is – mesterségesen felaprózódnának, hogy a minimálisra csökkentsék a pénzügyi veszteségeket. Az európai mezőgazdaság egésze fizetné meg végül a gazdaságok mesterséges és kényszerű felaprózódásának árát. Alain Cadec (PPE), írásban. – (FR) A „közös agrárpolitika jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése” című Dess-jelentés mellett szavaztam. Örömömre szolgál, hogy ez a dokumentum határozott és fenntartható közös agrárpolitika folytatására hív fel. Ennek megvalósításához az ambiciózus célokkal arányos költségvetés szükséges. Az Európai Unió ezért szorgalmazza, hogy a következő finanszírozási programozási időszak uniós mezőgazdasági költségvetését legalább a 2013. évi mezőgazdasági költségvetés szintjén tartsuk. Ez a rendkívül széleskörű jelentés figyelembe veszi a különböző érdekeket. Védi a vidékfejlesztés és a mezőgazdasági termelők érdekeit, hasonlóképpen törődik az erőforrások védelmével és a környezeti politikai elemmel. Antonio Cancian (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy az mind gazdasági, mind foglalkozatási szempontból kellőképpen figyelembe veszi, hogy az agrárszektor milyen szerepet tölt be a fenntartható fejlődés és a biológiai sokféleség megőrzése terén. Európának olyan erőteljes agrárpolitikára van szüksége, amely átlátható szabályokat, valamint hatékony és gyors megelőző eszközöket tartalmaz, amelyek révén csökkentheti az adminisztrációs költségeket, kezelheti a kockázatokat és hatékony válságmegelőző politikákat fogadhat el. Az innováció és a jól szervezett infrastruktúra-hálózat jelenti azokat az alapvető kritériumokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az agrár-élelmiszeripari vállalkozásokat versenyképessé, kompetenssé és jól felkészültté tegye, és hogy biztosítsa, hogy a vidéki térségek is hozzájuthassanak a kultúrához és a képzéshez. Több támogatást kellene nyújtani a fiatal mezőgazdasági termelőknek, hogy elejét vegyük annak, hogy elhagyják a vidéket, továbbá elő kellene segíteni a generációváltást, mert az a végzett tevékenységek folyamatosságát biztosító eszköz. Mindezekhez a meglévő igényekkel arányos költségvetés, valamint visszaélésre alkalmatlan eszközök meghatározása szükséges, és erőfeszítéseket kell tenni az áringadozások megfékezésére. Végül ne feledjük, hogy a mezőgazdasággal szemben támasztott kihívás közvetlenül összefügg az élelmezési kihívással, következésképpen rendkívül fontos, amikor az európai polgárok egészségének védelméről van szó. Françoise Castex (S&D), írásban. – (FR) Mi, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja radikális változtatásokat vezettünk be az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport konzervatív német előadója által készített tervezetben, amelyet sokan szánalmasan elégtelennek tartottak, és a mezőgazdasági kifizetések igazságosabb elosztásának célkitűzése tekintetében sikerült az Európai Parlamentben magunk mellé állítanunk a többséget. A múltbeli referenciaértékek eltörlése, a kisgazdaságokkal rendelkező mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatás, az állattenyésztési ágazat javát szolgáló egyensúly helyreállítása és mindenekfelett a közvetlen kifizetések degressziós alapelvének elfogadása, a foglalkoztatás és a környezet

23-06-2011

23-06-2011

HU


figyelembe vétele rendkívüli előrehaladást jelent ebben a tekintetben. Üdvözlöm az elvégzett munkát, ami olyan eszközök bevezetését is lehetővé fogja tenni, amelyek a mezőgazdaságot a fenntarthatóbb fejlődés irányába fogják elmozdítani, ugyanakkor az élelmiszerbiztonságra, a környezetre, a térségekre és a munkahelyekre vonatkozó célkitűzéseket is figyelembe veszi. Az első pillérbe tartozó kifizetések kizöldítése azt is lehetővé fogja tenni, hogy a mezőgazdasági termelőket helyes gazdálkodási gyakorlatokra ösztönözzük, és hogy gazdasági és ökológiai szempontból hatékonyabbak legyenek. Dacian Cioloş, az Európai Bizottság mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős tagja most arra kell, hogy felhasználja ezt a jelentést, hogy az év végéig néhány jó javaslatot terjesszen elő. Lara Comi (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mert úgy vélem, hogy a kérdés bonyolultsága ellenére kiváló munkát végzett az előadó. Jelentős hozzáértést kívánt meg, hogy az élelmiszerbiztonságot összekapcsolja a közép- és hosszútávú környezeti fenntarthatósággal, a pénzügyi erőforrások körültekintő kezelésének határozott hangsúlyozásával, valamint a nemzetközi üzleti mintákhoz kapcsolódó szempontokkal, és véleményem szerint igen jól végezte a feladatát az előadó, amihez gratulálok. Különösen nagyra értékeltem, hogy a minőséget olyan alapként említette, amelyre bármi más építhető. Továbbá nem említi azt a nyilvánvaló dolgot, hogy a közös agrárpolitika két pillérére alapuló kifizetések nem pusztán állami források, hanem ténylegesen olyan közcélú áru megvásárlásáról van szó, amelyet nem biztos, hogy eléggé értékel a piac. A kölcsönös megfeleltetés ezenfelül a hulladék megelőzésének kiváló kritériuma, de alkalmazását tovább kell fejleszteni a gyakorlatban. A jelentés választ ad azokra a fő kérdésekre, amelyeket a közös agrárpolitikai megközelítés nyitva hagyott. Úgy vélem, hogy a kevésbé nyilvánvaló kérdések folyamatos figyelemmel kísérése szintén pozitívum. Luigi Ciriaco De Mita (PPE), írásban. – (IT) Az agrárszektor még mindig stratégiai szerepet tölt be társadalmainkban és gazdaságainkban. Ez elsősorban az élelmiszer szempontjából igaz, mivel azon kívül, hogy élelmiszer-nyersanyagokat biztosít, az egészségünk szempontjából alapvető élelmiszerbiztonságot is garantálja. Másodsorban környezeti szempontból is stratégiai szerepet tölt be, mivel az ágazat életképessége és a termelési folyamatainak minősége hozzájárul a földterületek környezetbarát igazgatásához. Harmadsorban társadalmi szempontból is stratégiai szerepet tölt be, mivel a fiatalok számára minőségi és innovatív munkahelyek biztosításának kihívását jelenti. Negyedsorban és végül gazdasági szempontból is stratégiai szerepet tölt be, mivel a helyi/globális megközelítés lehetővé teszi a hagyományos, jó minőségű, tanúsítással rendelkező és jelentős hozzáadott értéket képviselő termékek gazdaságos fejlesztését olyan irányítási minták alkalmazása révén, amelyek a vállalkozásokat és azok termékeit világszinten versenyképes szövetkezetekké teszi. Egy igazságos közös agrárpolitika, amely a mezőgazdasági mikro-, kis- és középvállalkozásokat, a hagyományos és tanúsítással rendelkező termékeket támogatja, amely támogatja a környezetbarát folyamatokat, amely felső határt vezet be a támogatásra vonatkozóan, és amely elegendő forrást különít el a vidékfejlesztés céljára, olyan ambiciózus és előrelátó politika, amely a polgárok, a fogyasztók és a mezőgazdasági szereplők javát szolgálja. Úgy vélem, hogy az elfogadott jelentés ezt a lehetőséget kínálja. Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) Az európaiak számára hozzáférést kell biztosítani az egészséges, változatos, kiegyensúlyozott és sokoldalú étrendhez. Ma a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés stratégiai szerepet tölt be, és rendkívül fontos mindezek nemzetközi szabályozása. Az élelmiszer rendkívül sajátos kérdés, és a mezőgazdasági verseny ösztönzése a világ különböző régiói között veszélyt jelent a közösségeink élelmiszerbiztonságára. Az Európai Unióban a térségek termelékenységének

247

248

HU


javítása, valamint a nemzetközi versenyképességünk fokozása révén fogjuk elérni a nagyobb mértékű önellátást. Az Európai Uniónak ezenkívül a termelők jövedelmét elsősorban saját munkavégzésük révén kellene megvédenie. A 2014-ben alkalmazandó reform fényében a közös agrárpolitika a következő prioritásokra kell, hogy választ adjon: életképes élelmiszertermelés, a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó intézkedések és kiegyensúlyozott területfejlesztés. Ha az uniós agrárpolitika feladata, hogy biztonságos és jó minőségű élelmiszereket biztosítson, mialatt elősegíti a környezet védelmét és a megújuló energiát, a célokkal arányos kell, hogy legyen a finanszírozás. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A „közös agrárpolitika jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése” témáról szóló jelentés mellett szavaztam, mert az olyan javaslatokat terjeszt elő, amelyek olyan új kihívásokra adnak választ, mint az élelmiszerbiztonság, a környezetvédelem és az éghajlatváltozás, ugyanakkor fokozott területi egyensúlyt teremt Európa vidéki térségeiben. Nigel Farage (EFD), írásban. – Azért támogattuk ezt a két módosítást (a 10. és 11. módosítást), hogy elejét vegyük a közvetlen kifizetések maximalizálásának. Az ilyen felső határ adminisztrációs és a bürokratikus rémálommá válna, mivel a földtulajdonosok felapróznák a nagygazdaságokat, hogy elkerüljék, hogy a felső határ miatt kevesebb pénzhez jussanak: ez a lehető legrosszabb, káros, bürokratikus módja annak, hogy megkérdőjelezhető, de valószínűleg törvényes magatartásra ösztönözzön. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) A mezőgazdaságot az Európa 2020 stratégián belül olyan gazdasági tevékenységnek kellene tekinteni, amely jólétet és fejlődést teremt. Annak reformját tehát az európai termelés versenyképességének és fenntarthatóságának kontextusában kellene átgondolni. E célból az eljárások egyszerűsítése, valamint az Európai Unió közös agrárpolitikája költségvetésének megerősítése révén új életet kell lehelni bele, tehát rendkívül pozitív dolognak tartom, hogy a jelentés sürgeti, hogy a közös agrárpolitika költségvetését legalább 2013-ig tartsuk fenn, és ezzel együtt nem valószínű, hogy a Parlament bármilyen csökkentést elfogadna. Ismételten hangsúlyoznám, hogy Portugália számára mennyire fontos a tejkvóták fenntartásának kérdése vagy bármi egyéb, a piac szabályozását szolgáló, hatékony mechanizmus, és én a tisztelt Ház tagjaként továbbra is elkötelezetten kiállok e mellett. José Manuel Fernandes (PPE), írásban. – (PT) A fenntartható, termelékeny és versenyképes európai mezőgazdaság lehetővé teszi, hogy az Európai Unióban megfeleljünk az élelmiszerés az energiaágazatban az ellátás biztonsága, az éghajlatváltozás, a környezet és a biológiai sokféleség, az egészségügy és a demográfiai változás jelentette kihívásnak. Megjegyzendő, hogy a világ népessége az előrejelzések szerint 2050-re 7 milliárdról több mint 9 milliárdra nő, ami az ENSZ FAO szerint a világ mezőgazdasági termelésének 70%-os növekedését kívánja meg. Több élelmiszert kell tehát termelni, ugyanakkor nőnek a termelési költségek, súlyos ingadozás figyelhető meg a mezőgazdasági piacokon, valamint nyomás nehezedik a természeti erőforrásokra, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelőknek kisebb földterületen, kevesebb víz és kevesebb energia felhasználásával kell többet termelniük. Azzal érvelnék, hogy fenn kellene tartani a két pilléren nyugvó, közös agrárpolitikát, és egyértelműen meg kellene határozni az egyes pillérek struktúráját és céljait, valamint azokat úgy kellene kialakítani, hogy azok kiegészítsék egymást. Ami az első pillért illeti, fokozott egyenlőséget remélek. Úgy vélem továbbá, hogy különös figyelmet kell szentelni a kistermelőknek, mivel ők jelentősen hozzájárulnak a közös agrárpolitika célkitűzéseinek

23-06-2011

23-06-2011

HU


megvalósításához. Azt hiszem, hogy feltétlenül fenn kell tartanunk a jelenlegi tejkvótarendszert. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez a jelentés a korábban megfogalmazott, a közös agrárpolitika reformjának fő csapásirányairól szóló Lyon-jelentés, és a közös agrárpolitikáról szóló bizottsági közlemény nyomán készült, amelyet nagymértékben támogat. Az olyan fontos szempontok ellenére – amelyeket elismerünk –, mint a közös agrárpolitikára vonatkozó általános költségvetés csökkentésének elutasítása vagy az a javaslat, miszerint meg kell tartani a borágazatban a telepítési jogokat, a jelentés tartalma alapvetően negatív, olyan közös agrárpolitika mellett érvel, amelynek következményei kifejezetten egyértelmű lépést jelentenek a portugál mezőgazdaság hanyatlása és szétrombolása felé. A korábbi reformokkal összhangban ismételten hangsúlyozza és fokozza a piacok deregulációját és liberalizálását, valamint a termelés „piac-orientáltságát”, ily módon veszélyeztetve az országok termeléshez, valamint élelmiszer-biztonsághoz és -szuverenitáshoz való jogát, valamint a kis-és középvállalkozások túlélését. Továbbra is amellett érvel, hogy a WTO szabályai vonatkozzanak a mezőgazdaságra, ily módon támogatva az intenzív, export-orientált termelési modelleket a társadalmi és környezeti szempontból fenntartható, helyi termelés és fogyasztás kárára. Figyelembe véve az országok, termelők és termékek között ma tapasztalható, súlyos igazságtalanságot, a közös agrárpolitika alapok támogatott újraelosztása nem választható el annak garantálásától, hogy a fő kedvezményezettek vesztesége minimális legyen... (A szavazatok indokolását az eljárási szabályzat 170. cikkének megfelelően lerövidítik) Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentés ellen szavaztunk, mert az nem ad választ sem a jövő kihívásaira, sem a jelen súlyos problémáira. Ezért terjesztettünk elő egy sor olyan módosítás-tervezetet, amelyet a jelenlegi közös agrárpolitika mélyreható módosítása szempontjából alapvető fontosságúnak tartunk. Sajnáljuk, hogy azokat nem fogadták el maradéktalanul, különösen azokat, amelyek piaci szabályozó eszközöket és olyan intervenciós mechanizmusokat támogatnak, amelyek a mezőgazdasági termelők számára tisztességes árat garantálnak, az országok számára pedig garantálják a termelés jogát. Mindazonáltal továbbra is támogatjuk a tejtermelési kvótarendszer fenntartását, mivel az alapvető feltétele annak, hogy megvédjük az érzékenyebb országok termelőit, támogatjuk a borágazatban a telepítési jog fenntartását, valamint a szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlás és krízislepárlás esetén adott támogatás fenntartását. Továbbra is küzdeni fogunk egy uniós finanszírozású, állami mezőgazdasági biztosítási rendszer létrehozásáért, ami lehetővé tenné, hogy a mezőgazdasági termelők természeti csapás esetén minimális jövedelemre tegyenek szert. Monika Flašíková Beňová (S&D), írásban. – (SK) A közös agrárpolitika egy sor kihívással küzd – egyesek különös, mások váratlan kihívások –, aminek következtében az Európai Uniónak stratégiai döntéseket kell hoznia a mezőgazdasága és vidéki térségei hosszú távú jövőjére vonatkozóan. Annak érdekében, hogy a közös agrárpolitika sikeresen megválaszoljon ezekre a kihívásokra, szilárd gazdaságpolitika és fenntartható közfinanszírozás keretében kell azt végrehajtani, hozzájárulva az Európai Unió célkitűzéseinek megvalósításához. A közös agrárpolitika a jövőben is olyan határozott közös politika kell, hogy legyen, amely arra törekszik, hogy garantálja az európai polgárok hosszú távú élelmiszer-biztonságát. Támogatnia kell továbbá azokat a mezőgazdasági

249

250

HU


közösségeket, amelyek az európai polgárokat jó minőségű és egészséges élelmiszerek széles választékával látják el. Végül, de nem utolsó sorban helyi munkahelyek teremtése révén hozzá kell, hogy járuljon az életképes vidéki közösségek fenntartásához, amelyek számára fontos tevékenység a mezőgazdaság. A közös agrárpolitika folyamatos reformja fenntarthatóbb, intelligensebb és inkluzívabb növekedést kellene, hogy célként tűzzön Európa vidéki térségei számára. Pat the Cope Gallagher (ALDE), írásban. – A közös agrárpolitikától szóló Dess-jelentés mellett szavaztam, amely az Európai Bizottság „A közös agrárpolitika jövője 2020-ig” témájú közleményét értékeli. Megjegyzendő, hogy a Dess-jelentés hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság fontos szerepet tölthet be az Európa 2020 stratégiában. Különös hangsúlyt helyez a mezőgazdaság fontosságára, hiszen az a foglalkoztatás forrása a vidéki térségekben. Habár a jelentés mind kedvező, mind kedvezőtlen elemeket tartalmaz, a reformcsomag számára megfelelő és szilárd alapot teremt. Véleményem szerint a reformfolyamatnak ebben a szakaszában a legfontosabb az, hogy fenntartsuk a közös agrárpolitika jelenlegi költségvetési támogatását a 2014-2020-ig terjedő időszakban. Elisabetta Gardini (PPE), írásban. – (IT) Igen sokat várunk a közös agrárpolitika igen fontos és érzékeny kérdésétől. Egy hosszú és bonyodalmas út közepén tartunk, mert választ kell adnunk a mezőgazdasági termelőknek, és ugyanakkor az élelmiszerbiztonság globális kihívásaival is foglalkoznunk kell. A haladás és a technológiai innováció kulcsszerepet fog játszani az új közös agrárpolitikában. A jelentés másik sarkalatos pontja a bürokrácia határozott csökkentésének jóváhagyása a mezőgazdasági termelők és nemzeti hatóságok esetében annak érdekében, hogy egyszerűsítsék az ágazatban a számos adminisztrációs kötelezettséget. A közös agrárpolitika továbbá hozzá kell, hogy járuljon az Európa 2020 stratégia ambiciózus célkitűzéseinek megvalósításához, más szóval zöldebb és fenntarthatóbb közös agrárpolitikára van szükségünk, amely további finanszírozást fog garantálni a mezőgazdasági termelők számára, ugyanakkor elismeri a környezet védelmében játszott szerepüket, és amely segíteni fogja őket abban, hogy környezetbarát gazdálkodási módszereket válasszanak. Végül fontos, hogy olyan átlátható és hatékony eszközöket dolgozzunk ki, amelyek segíthetnek a mezőgazdasági termelőknek rövid termelési láncokat működtetni, a minőséget javítani és a fogyasztókat tájékoztatni, ezáltal elősegítve a tisztességes és átlátható árképzést. Nathalie Griesbeck (ALDE), írásban. – (FR) A közös agrárpolitika jövőjéről szóló jelentés mellett szavaztam. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban folytatott tárgyalások és szavazás eredményeképpen ez a dokumentum – habár még mindig túl homályos – jelentős fejlődést mutatott, és most a közös agrárpolitika valódi megreformálására tesz kísérletet. Közelebbről nézve elengedhetetlen volt a közös agrárpolitika költségvetésének fenntartása 2013-at követően. Valóban azt szeretnénk, hogy az Európai Unió mezőgazdasági költségvetése változatlan maradjon 2020-ig, hogy a mezőgazdasági termelőket arra ösztönözze, hogy garantálják az élelmiszerellátás biztonságát és a környezet védelmét, hogy új munkahelyeket hozzanak létre, és hogy versenyképes legyen az agrárágazat. Ezért a géntechnológiával módosított szervezetek támogatását célzó kifizetésekről szóló bekezdés ellen és a GMO-k kivonásáról szóló bekezdés mellett szavaztam, és támogattam a klónozott állatokból és azok utódaiból készült élelmiszerek

23-06-2011

23-06-2011

HU


termelésének finanszírozását ellenző bekezdést. Ami a borpiac reformját illeti, támogatom a telepítési jogok fenntartását. Végül – és véleményem szerint ez nagyon fontos – a társadalom legszegényebb tagjainak támogatását célzó rendszer fenntartása mellett szavaztam. Ez a rendszer az Európai Unió polgárai közötti szolidaritás határozott jele, és remélem, hogy fenntarthatók az ennek a rendszernek juttatott előirányzatok. Roberto Gualtieri (S&D), írásban. – (IT) Az ülésen elfogadott Dess-jelentés teljes összhangban áll az Európai Bizottság által már meghatározott iránymutatásokkal. Sürgeti a 2014–2020 időszakra vonatkozó, közös agrárpolitika felülvizsgálatát annak érdekében, hogy az megfeleljen a környezeti fenntarthatóság, a munkahelyteremtés és a jó minőségű és biztonságos élelmiszer garantálása jelentette kihívásoknak. Az Európai Parlament e szöveg elfogadásával a regresszív tendenciák ellenzésének ad hangot és azt javasolja, hogy a jövőbeli közös agrárpolitika költségvetése legalább a 2013. évi költségvetés szintjén maradjon, ezáltal biztosítva, hogy a mezőgazdasági termelők megkapják azt a támogatást, amire az új technológiákba való beruházásához szükségük van, ami az ágazat versenyképességének megőrzése szempontjából létfontosságú lépést jelent. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja döntő mértékben járult hozzá a meggyőző eredmény eléréséhez – részben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban és a plenáris ülésen előterjesztett számos módosítás következményeként –, ily módon egyértelmű üzenetet küldve az Európai Bizottságnak az októberre tervezett jogalkotási javaslatok előtt. Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Véleményem szerint ez a jelentés határozott előrelépést jelent egy erős, fenntartható közös agrárpolitika felé, és ez oknál fogva mellette szavaztam. Egyértelmű üzenetet küldtünk, amely három prioritás köré épül: lehetővé tenni, hogy valamennyi európai polgár hozzájusson az élelmiszerhez, a mezőgazdasági termelőket arra bátorítani, hogy változtassanak munkamódszereiken és a biológiai sokféleség kérdéseire helyezzék a hangsúlyt, a víz- és talajszennyezés problémáinak kezelése, a hulladék újrahasznosítása, és végül a foglalkoztatás védelme a mezőgazdasági termelésben, miközben a minimálisra szorítják vissza annak területeket érintő hatását. Ezt a közvetlen kifizetések megfelelőbb kiosztása, a piacszabályozás eltérő módja és annak révén lehetne elérni, hogy elsőbbséget élvez a fenntartható fejlődés. Egy igazságosabb közös agrárpolitika mellett érvelek, olyan mellett, amely képes támogatni az azt leginkább igénylő embereket és ágazatokat. Ian Hudghton (Verts/ALE), írásban. – Fontos, hogy szilárd és fenntartható közös agrárpolitikával rendelkezzünk, és annak folyamatos reformja a Parlament előtt álló egyik legfontosabb kérdés. Az agrárszektor innovatív és versenyképes kell, hogy legyen, és a hazámban dolgozók továbbra is elkötelezetten töltik be szerepüket a szélesebb körű európai ágazatban. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Örömmel fogadtam ezt a dokumentumot, mert egy fenntartható, termelékeny és versenyképes európai agrárszektor kritikus szerepet játszhat a szerződésekben és az Európa 2020 stratégiában a közös agrárpolitikára vonatkozóan megállapított célkitűzések megvalósításában, továbbá olyan új politikai feladatok teljesítéséhez is hozzájárulhat, mint az élelmiszer-, az energia- és az ipari nyersanyagellátás biztonsága, az éghajlatváltozás, a környezet és a biológiai sokféleség, az egészség és a demográfiai változás az Európai Unióban. Rendkívül örülök a „közös agrárpolitika jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi

251

252

HU


kihívások kezelése” című bizottsági közleménynek. Úgy vélem, hogy a 27 tagú Európai Unió mezőgazdasági ágazatának változó jellegével összhangban, és a globalizáció új nemzetközi kontextusában a közös agrárpolitika további reformja szükséges. A jövőben szilárd és fenntartható közös agrárpolitikát kell fenntartanunk, a kitűzött ambiciózus célokkal arányos költségvetéssel, hogy megpróbáljunk megfelelni az új kihívásoknak. Határozott véleményem, hogy a legfontosabb cél, hogy a támogatást igazságosan osszuk el a tagállamok és a mezőgazdasági termelők különféle csoportjai között. Az új tagállamok – mint pl. Litvánia – jelenleg kevesebb pénzügyi támogatásban részesülnek, mint a régi tagállamok. Meggyőződésem, hogy a közvetlen kifizetések harmonizálása jelenti az egységes európai mezőgazdasági piac létrehozásának előfeltételét. Ez év tavaszán EP-képviselőtársaim egy csoportjával együtt nyilatkozatot címeztünk az Európai Bizottsághoz, az Európai Tanácshoz és Parlamenthez a Közösség valamennyi tagállamának mezőgazdasági termelőit érintő közvetlen kifizetések harmonizálásáról. Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) A mai állásfoglalás a helyes irányban tett lépés annak érdekében, hogy a közös agrárpolitika – annak reformját követően – igazságosabb és hatékonyabb lehessen. Jelentősen előre haladtunk a közvetlen kifizetések kérdésében, hangsúlyozva, hogy az uniós átlag százalékában kifejezve kell meghatározni az egyes tagállamok mezőgazdasági termelői által felvehető támogatás minimumát és maximumát. Ez hozzá fog járulni, hogy megváltozzon a jelenlegi abszurd és igazságtalan helyzet, amikor az egyik támogatás összege akár hatszorosa is lehet a másiknak, ily módon egyenlőtlen feltételeket teremtve több tagállam mezőgazdasági termelői számára és torzítva az európai mezőgazdasági termelők közötti versenyt. Hangsúlyozni kívánom, hogy az átmeneti időszak a lehető legrövidebb kell, hogy legyen, és úgy gondolom, hogy azon tagállamok esetén, amelyek mezőgazdasági termelői a legkisebb összegű közvetlen kifizetésben részesülnek, már 2014-ben meg kell, hogy kezdődjön a kiegyenlítés folyamata. A 2020-ig tartó átmeneti időszak azt jelentené, hogy a mezőgazdasági termelők teljes generációja továbbra is tisztességtelen versenykörnyezetben kényszerülne dolgozni. El kell azonban ismernünk, hogy az Európai Parlament előtt még fontos feladat áll, és ezért kérdőjelezhetők meg azok a megoldások, amelyek a Dess-jelentésben csak általánosan vannak felvázolva, mivel a képviselők problémára adott megoldásról alkotott véleménye eltért, vagy homlokegyenest ellenkező volt. Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) A közös agrárpolitikáról szóló jelentésről szavazva az Európai Unió jövőbeli agrárpolitikájának sarokpilléreiről határozunk. Örülök a határozatnak, amely szerint az agrárpolitikának fenntarthatóbbá kell válnia, meg kell szilárdítani az európai mezőgazdaság versenyképességét és egyensúlyt kell kialakítani a régi és az új tagállamok között. Vehemensen ellenzem az uniós mezőgazdasági költségvetés megnyirbálását, mert úgy vélem, hogy a közös agrárpolitika továbbra is kulcsfontosságú terület kell, hogy maradjon az uniós költségvetésben. Az Európai Unió polgárai számára az élelmiszer-minőség és -biztonság, az állatjólét és a környezetvédelmi normák, valamint a vidéki térségek életképessége miatt feltétlenül szükség van ezekre a szolgáltatásokra. A piac nem díjazza ezeket a kiegészítő szolgáltatásokat. A mezőgazdasági alapok olyan, szolgáltatáshoz kötődő kifizetések, amelyek megbízható tervezést tesznek lehetővé a mezőgazdasági termelő családok számára. Feltétlenül tartanunk kell magunkat az elfogadott „kétpilléres modellhez”. Csak az első és a második pillér kölcsönhatása révén lehet megvalósítani mind az innovatív versenyképességet, mind a fenntarthatóságot. A második pillér szilárd elem a fenntartható mezőgazdaság számára. Ha az első pillérbe helyeznénk át a hátrányos helyzetű térségek kompenzációs támogatásait, annak katasztrofális következményei lennének a régiók többségére nézve. Üdvözlöm annak tényét, hogy a

23-06-2011

23-06-2011

HU


kifizetések minősítése révén nagyobb támogatást kapnának a kisgazdaságok. A közvetlen kifizetések felső határának megállapítása is vita tárgyát képezi. A Parlament mai alapvető határozata meghatározza azokat a paramétereket, amelyeket az Európai Bizottság mintaként kell, hogy használjon a jogszabálycsomag összeállításakor. Az agrárpolitika továbbra is az európai politika kulcseleme kell, hogy legyen. Giovanni La Via (PPE), írásban. – (IT) Dess úr jelentése mellett szavaztam, amely stratégiai jelentőségű az európai mezőgazdaság számára. Az utóbbi hónapokban heves vita folyik arról, hogy miként egyeztessük össze nemcsak a mezőgazdasági termelők, hanem általában az európai polgárok követelményeit, elvárásait és igényeit. A közös agrárpolitika mindenkit szolgáló politika. Forrásokat tartalmaz a vállalkozások versenyképessége, az élelmiszer-biztonság, a fogyasztók számára tisztességes árak garantálása és a társadalom számára olyan közjavak biztosítása érdekében, amelyeket egyre több biztosíték véd. A közös agrárpolitika a kezdetektől fogva számos reformon ment keresztül, ami azt bizonyítja, hogy támogatja a mezőgazdaságot, amely folyamatos változásban van, hogy megfelelőbb választ adjon az előttünk álló kihívásokra. Örülök ennek a szavazásnak, ami az Európai Parlament szép teljesítménye. Most először fejezi ki 27 ország óhaját az Unió mezőgazdaságának jövőjére vonatkozóan. Constance Le Grip (PPE), írásban. – (FR) Támogattam Dess képviselőtársam a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről szóló jelentését. Az Európai Parlament ezzel a dokumentummal újfent kinyilvánította, hogy eltökélten és jelentős finanszírozással kívánja fenntartani a szilárd, ambiciózus közös agrárpolitikát. A közös agrárpolitika célja, hogy támogassa mezőgazdasági termelőinket és választ adjon a fő kihívásokra: 500 millió polgártársunk számára elegendő élelmiszert termeljen, valamint vegyen részt a világ többi részének élelmezésében. A közös agrárpolitika legutóbbi reformja óta megváltoztak a kihívások: világszerte nő az élelmiszer iránti igény, a mezőgazdasági kereskedelem és az árfolyam-ingadozás nemzetközivé válik, éghajlatváltozás, energiaválság, a rendelkezésre álló természeti erőforrások szűkössége, és a polgáraink megkérdőjelezik a közös agrárpolitika szerepét és célját. Mindezeket a problémákat bele kellene építeni a 2013 utáni közös agrárpolitikába, és figyelembe kellene venni annak reformjakor. Örömömre szolgál továbbá, hogy az Európai Parlament segíteni kíván a kistermelőknek és a fiatal mezőgazdasági termelőknek, különösen a vállalkozás indításakor. Végül fontos dolognak tartom, hogy a közös agrárpolitika jobb jövedelmet garantál a mezőgazdasági termelőknek, mivel a jövedelmek az elmúlt évtizedek során folyamatos visszaesést mutattak, és jelenleg a városi háztartások jövedelmének felét teszik ki. Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban. – (PL) A gazdasági növekedés és a társadalom fejlődése nagymértékben függ a polgárok egészségi állapotától. Az elfogyasztott termékek minősége és a termékek előállításának módja alapvetően meghatározza egészségünket, ezért kellene, hogy az agrárpolitikánkban fontos szempontot képviseljen az Európai Unió polgárainak egészsége. Egy több információn alapuló, közös agrárpolitika bevezetése révén hatékonyabban leszünk képesek az egészségtelen életstílussal és a helytelen táplálkozással együtt járó civilizációs betegségek ellen küzdeni. Az elhízás, a cukorbetegség, a rák és a különböző keringési betegségek valódi fenyegetést jelentenek polgáraink számára. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy Európában évente mintegy 4,3 millió ember hal meg keringési betegségekben, és több mint 1,7 millióan halnak meg rákban. Úgy vélem, hogy a „közös agrárpolitika jövője 2020-ig: az élelmezési, a természetes erőforrásokat érintő és a területi kihívások kezelése” témáról szóló jelentés rossz irányba visz, ezért ellene szavaztam.

253

254

HU


Barbara Matera (PPE), írásban. – (IT) A Dess-jelentés mellett szavaztam, mivel támogatom a közös agrárpolitika olyan reformját, amely az Európai Unió agrárszektorának változó jellegét tükrözi. A jelentés egyszerűsített közös agrárpolitikát ír elő, amely két pillér köré szerveződik: az első pillér teljes mértékben uniós költségvetésből finanszírozott, a második pillér többéves programozást és közös finanszírozási megközelítést ír elő. Ez a pillér alapú modell segít megvilágítani a közös agrárpolitikát az érintett mezőgazdasági szereplők számára, és hozzájárul az átfedések kiküszöböléséhez. Azért is támogatom a jelentést, mert megemlíti, hogy fenn kell tartani az Unió mezőgazdasági költségvetését a következő, 2013 utáni finanszírozási időszakban. Létfontosságúak a megfelelő pénzügyi források ahhoz, hogy az Európai Unió keleti bővítését követően megfeleljünk az élelmiszerbiztonság, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás és a területi egyensúly jelentette kihívásoknak. A Dess-jelentés továbbá az élelmiszerminőségre vonatkozó politika földrajzi jelzések (védett eredetmegjelölés és védett földrajzi jelzések) révén történő fejlesztésére hív fel, amely intézkedésre szükség van, ha biztosítanunk kell a helyi és regionális ételkülönlegességek hitelességét. Támogatom a jelentést, mert az tartalmazza a közös agrárpolitika nemi dimenzióját. Kijelenti, hogy mindkét házastársnak azonos jogokat kell élveznie, ha az agrárszektorban dolgoznak. A mezőgazdaságban dolgozók negyvenkét százaléka nő, de csak minden ötödik gazdaságot irányítja nő. Véronique Mathieu (PPE), írásban. – (FR) A 2013 utáni közös agrárpolitikáról szóló jelentés mellett szavaztam, hogy biztosítsam, hogy a közös agrárpolitika költségvetése a jelenlegi szinten maradjon 2020-ig. Azt is szeretném, ha a mezőgazdasági termelőket megjutalmaznánk a biológiai sokféleségért végzett munkájukért. Azt szeretnénk, ha az Európai Unióban – annak különféle kompetenciái révén – prioritást kapna a biológiai sokféleség védelme. A mezőgazdasági termelők többsége érzékenyen áll hozzá ehhez a kérdéshez, és környezetbarát termelési módokat választ. A mezőgazdaság környezetvédelemben játszott szerepét tehát el kell ismerni, és fel kell venni a 2013 utáni közös agrárpolitika célkitűzései közé. Erre vonatkozóan támogatom a Bizottság olyan, az Európai Unió által finanszírozott ösztönzőrendszerre vonatkozó javaslatait, amely a fenntartható fejlődés irányában tevékenykedő mezőgazdasági termelőket támogatná. Marisa Matias (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az a célja ennek a jelentésnek, hogy a mezőgazdasági termelők közvetlen támogatásának új rendszerében környezeti és szociális kritériumokkal váltsa fel a termeléshez kapcsolást. A közvetlen kifizetések gazdaság méretétől függő, degresszív modelljének bevezetését sürgeti, és kizárólag olyan aktív mezőgazdasági termelők számára tartaná fenn ezeket, akik termelés céljára használják a földeket, és azokat megfelelő mezőgazdasági és környezeti állapotban tartják. Előrelépés történik tehát azon a téren, hogy megálljt parancsoljunk a feudális földbirtokosok abszurd támogatásának. Változást hoz az áringadozás terén, és a mezőgazdasági árucikkeket érintő spekuláció és a szélsőséges áringadozás elleni globális megoldások kidolgozását sürgeti. Biztonsági háló mellett érvel és támogatja a kistermelők szövetkezetbe tömörülését. Felismer néhány, a piac okozta problémát, és nagyobb hangsúlyt helyez a környezeti és szociális kérdésekre. El kellene ismerni e meglátások előnyeit, és tovább kellene azokat gondolni. A jelentésben előterjesztett megoldások ugyanakkor elmélyítik azon piaci mechanizmusokat, amelyek az ingadozó árak jelenlegi válságáért és a termelési láncon belüli egyenlőtlen nyereségmegoszlásért felelősek. Ez okból tartózkodtam. Hans-Peter Mayer (PPE), írásban. – (DE) A jelentés elfogadására szavaztam, mert úgy vélem, hogy a Dess úr által felvázolt kompromisszum, mint olyan, megfelelő

23-06-2011

23-06-2011

HU


kompromisszum, és jelentős érzékenységet mutat Európa mezőgazdasági termelőinek helyzete iránt. Továbbra is biztosítanunk kell azonban, hogy ne csak látszólag, hanem ténylegesen is csökkentsük a bürokratikus terheket. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Ez a dokumentum több, érdeklődésre számot tartó fejlesztést javasol, mint például a fosszilis energiától való megszabadulást, a rövid termelési láncok támogatását, a termelők tárgyalási pozíciójának megerősítését, valamint a mezőgazdasági készletekre vonatkozó globális értesítési és összehangolt fellépési rendszert. Sajnos nem mellékel pénzösszeget a fejlesztésekhez. Nem kérdőjelezi meg a tejkvóták eltörlését vagy a mezőgazdasági piacvédelmi mechanizmusok leépítését. A dokumentum ellen szavaztam. Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A közös agrárpolitikát úgy kellene megreformálni, hogy az jobban megfeleljen az élelmiszerbiztonság, az éghajlatváltozás, a fenntartható természeti erőforrás-gazdálkodás, a kultúrtájkezelés és az élettel teli vidéki gazdaság fenntartása jelentette kihívásoknak. Versenyképesebbé kell tenni az ágazatot, a közös agrárpolitikát pedig igazságosabbá, ökológiai szemléletűvé, nyereségessé, sikeressé és hatékonnyá. Könnyen érthető módon kellene megfogalmazni, hogy mindenki számára érthető legyen, ami alatt nem csak a mezőgazdasági termelőket, hanem a fogyasztókat és az adófizetőket is értem. A jelentés helyes irányban tett lépést jelent, amennyiben mindent megtesz a gazdálkodás dinamikusabbá és versenyképesebbé tétele érdekében, hogy az jobban felkészült legyen az Európa 2020 stratégia által kitűzött célok elérésére. A jelentés továbbá megfelelő költségvetési források fenntartását írja elő 2013 után, ami önmagában is győzelemmel ér fel. Claudio Morganti (EFD), írásban. – (IT) A közös agrárpolitika történelmileg az uniós beavatkozás első és legfontosabb területe, és még ma is létfontosságú. Ez a jelentés – amelyet maradéktalanul támogatok – nagyon helyesen rávilágít a mezőgazdaság értékére egyrészt az élelmiszer és a vidékfejlesztés, másrészt a termőföld megőrzése szempontjából. A közös agrárpolitika már radikális (és helyénvaló) reformon ment keresztül; az előttünk álló új kihívások annak további egyszerűsítésére és megfelelésére vonatkoznak. A kisebb agrárvállalkozások esetében gyakran nagy költséget jelent az egészségügyi és környezetvédelmi szabályoknak való megfelelés. Ezért örülök e szabályok kiigazítására vonatkozó kérésnek, hogy azok tükrözzék a gazdaságok eltérő helyzetét. A közös agrárpolitika csalásra és megtévesztésre adhat okot, tehát helyes, ha európai szinten határozzuk meg a valóban „aktív” mezőgazdasági termelőket, hogy ily módon elejét vegyük az erőforrások elfogadhatatlan pazarlásnak. Végül hangsúlyozni szeretném, hogy határozottan elleneznünk kell a nemzetközi piacok élelmiszerár-spekulációját; elfogadhatatlannak tartom, hogy a pénzvilág kénye-kedve szerint befolyásolhasson egy olyan stratégiai ágazatot, mint ez, amely az emberek élelmiszer-ellátását és túlélését biztosítja. Mariya Nedelcheva (PPE), írásban. – (BG) Dess úr jelentése mellett szavaztam, amely egy igazságosabb 2013 utáni közös agrárpolitikát irányoz elő. A jelentés támogatja a különböző tagállamok, régiók és ágazatok által közvetlen kifizetésként kapott pénzalapok közötti eltérés csökkentését. Ez a lépés – habár kis lépés – a helyes irányba mutat, és én támogatom. Dess úr jelentése továbbá figyelembe veszi az egységes területalapú támogatási rendszert (SAPS) alkalmazó országok állattenyésztőit érintő problémát, amely állattenyésztők többsége nem rendelkezik földtulajdonnal, ezért nem kap közvetlen kifizetést. Remélem, hogy a Bizottság fontolóra veszi ezt a problémát és megoldást javasol rá. A szavazás során annak is hangot adtam, hogy támogatom a mezőgazdasági

255

256

HU


kistermelőket, valamint a mezőgazdasági termelők esetében olcsóbb üzemanyag és alacsonyabb jövedéki adók biztosítását. Dess úr jelentése azt a javaslatomat is támogatja, miszerint nagyobb fokú rugalmasság szükséges a második pillérben. Ez további ok, amiért a jelentés mellett szavaztam. A tagállamok és régiók önállóan kell, hogy képesek legyenek meghatározni saját prioritásaikat, hogy valódi fejlődést lehessen elérni a vidéki térségekben. A rugalmasság fontos, mert a helyzet eltérő a különböző tagállamokban. Örülök a jelentésben javasolt intézkedéseknek is, amelyek az agrárszektorban dolgozó fiatalokat támogatják. Úgy vélem, hogy ez hatékony módot kínál a vidéki térségek elnéptelenedése elleni küzdelemben. James Nicholson (ECR), írásban. – Az ECR azért támogatta ezt a jelentést, mert jelentősen továbbgondolja a Bizottság nyilatkozatát és tovább viszi a korábbi piaci alapú reformok szellemét. A közös agrárpolitika kizöldítésének kihívására is koncentrál, elsősorban vidékfejlesztési intézkedések révén. Az ECR azonban nem támogatja a nagygazdaságoknak szánt kifizetések felső határára vagy a piaci beavatkozás más ágazatokra való kiterjesztésére vonatkozó javaslatokat. Úgy véljük, hogy mindez intézményesíteni fogja a mezőgazdasági termelőágazat hiányosságait. Ezért minden olyan módosítást támogattunk, amely ellenzi a felső határ megállapítását. A Dess-jelentés általában véve pozitívabb, mint a Bizottság javaslata. A bizottsági javaslat az első pillérbe tartozó kifizetések kizöldítését, a tartalékolás újbóli bevezetését, a szociálpolitika hangsúlyozását és a 68. cikk szerepének fokozását tartalmazza, ami bizonyos ágazatokban lehetővé teszi a kapcsolt támogatások újbóli bevezetését. Mindezek hátralépést jelentenek, ami tovább bonyolítja a közös agrárpolitikát, és egyáltalán nem támogatják a mezőgazdasági termelőket abban, hogy reagálhassanak a piaci erőkre. Habár a Dess-jelentés a bizottsági közleménytől eltérően tartalmazza e javaslatok egyikének-másikának gyengébb elemeit, nem mond ellent a korábbi reformok piacnak kedvező irányának. Az ECR képviselőcsoport ezért támogatta a záró jelentést, habár nem támogatjuk az abban szereplő valamennyi rendelkezést. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) A fenntartható, termelékeny és versenyképes agrárszektor garantálja a biztonságot mind az élelmiszer és a természeti erőforrások, mind a területi egyensúly szempontjából. Mivel a világ lakossága csak nőni fog, ezzel összhangban a globális mezőgazdasági termelésnek is nőnie kell. Következésképpen biztosítanunk kell, hogy olyan szilárd és fenntartható közös agrárpolitikát alakítsunk ki, amely igazodik valamennyi tagállam agrárágazatának változó jellegéhez. A legjobb döntéseket kell meghoznunk, hogy támogassuk a vidék hanyatlása elleni küzdelmet, és ellensúlyozzuk a harmadik országok részéről megnyilvánuló, agrárgazdaságra nehezedő esetleges nyomást. Nagyobb mértékben kell a kkv-kkal foglalkoznunk. Meg kell szüntetni a mezőgazdasági termelőknek nyújtott segítség és támogatás terén tapasztalható egyenlőtlenségeket. A közvetlen kifizetések törvényes jövedelemforrást jelentenek Európa mezőgazdasági termelőinek számára. Az általános rendszernek tehát gondoskodnia kell arról, hogy a közvetlen kifizetéseket igazságosan osszák el, és egyenlő esélyeket teremtsenek az Európai Unió egész területén. Valamennyi tagállam meg kellene, hogy kapja a közvetlen kifizetések uniós átlagának bizonyos minimális százalékát. Ennek megvalósítása érdekében felső határt kell megállapítani. Létfontosságú, hogy végrehajtsuk a piacszabályozó intézkedéseket és az intervenciós mechanizmusokat, biztosítva ezzel a termékek tisztességes árképzését és azt, hogy a mezőgazdasági termelők megfelelő jövedelemre tegyenek szert, ami garantálja a termelés folyamatosságát és a rendszeres élelmiszer-ellátást. Miguel Portas (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az a célja ennek a jelentésnek, hogy a mezőgazdasági termelők közvetlen támogatásának új rendszerében környezeti és szociális

23-06-2011

23-06-2011

HU


kritériumokkal váltsa fel a termeléshez kapcsolást. A közvetlen kifizetések gazdaság méretétől függő, degresszív modelljének bevezetését sürgeti, és kizárólag olyan aktív mezőgazdasági termelők számára tartaná fenn ezeket, akik termelés céljára használják a földeket, és azokat megfelelő mezőgazdasági és környezeti állapotban tartják. Előrelépés történik tehát azon a téren, hogy megálljt parancsoljunk a feudális földbirtokosok abszurd támogatásának. Változást hoz az áringadozás terén, és a mezőgazdasági árucikkeket érintő spekuláció és a szélsőséges áringadozás elleni globális megoldások kidolgozását sürgeti. Biztonsági háló mellett érvel és támogatja a kistermelők szövetkezetbe tömörülését. Felismer néhány, a piac okozta problémát, és nagyobb hangsúlyt helyez a környezeti és szociális kérdésekre. El kellene ismerni e meglátások előnyeit, és tovább kellene azokat gondolni. A jelentésben előterjesztett megoldások ugyanakkor elmélyítik azon piaci mechanizmusokat, amelyek az ingadozó árak jelenlegi válságáért és a termelési láncon belüli egyenlőtlen nyereségmegoszlásért felelősek. Ez okból tartózkodtam. Phil Prendergast (S&D), írásban. – Különösen örülök a jelentés azon javaslatainak, amelyek támogatási rendszerek és egyéb intézkedések révén biztosítanák a fiatal mezőgazdasági termelők védelmét és ösztönzését. A mezőgazdasági termelők életkori megoszlása továbbra is az idősebb korcsoport felé tolódik el: az Európai Unióban a mezőgazdasági termelők 34,1%-a 65 év feletti, míg a mezőgazdasági termelők csupán 6,1%-a 35 év alatti. A reformált közös agrárpolitikának ezt figyelembe kell vennie. Más területeken van szükség reformra, ami egyes mezőgazdasági termelők számára jelentős változásokat fog jelenteni. Az új közös agrárpolitikának ezért átmeneti intézkedéseket kell tartalmaznia azokra a hagyományos ágazatokra vonatkozóan, amelyek radikális változások elé néznek. A változtatás mindig nehéz, de az agrárágazatnak igazodnia kell a piac realitásaihoz. Az élelmiszerbiztonság iránti globális igény és annak fokozott felismerése azt jelenti, hogy a mezőgazdaság növekedési területet fog jelenteni az előre tartó Európai Unió számára, és különösen fontos lesz a kevésbé fejlett gazdaságok számára. Az új közös agrárpolitika új gyakorlatok ösztönzése révén kell, hogy hatékonyan kezelje a hiányosságokat. Írországban például nagyobb mozgástér szükséges a gazdaságainkban, és az Európai Unió egész területén nagyszerű lehetőségeket kínál a föld hagyományos hasznosításának változtatása. Az idegenforgalom és a rekreáció fontos hajtómotorja lehet a vidéki gazdaságoknak. Ez azt jelenti, hogy a közös agrárpolitika költségvetését a jelenlegi szinten kell tartani, és 2013 után indexálni kell. Britta Reimers (ALDE), írásban. – (DE) A borpiac – és más ágazatok – reformjának belefoglalása ellen szavazok, és nem azért, mert általánosságban ellenzem az elképzelést, hanem azért, mert a közös agrárpolitika e szakaszában nem kellene az egyes termelési ágazatokat megemlíteni. Amit jelen pillanatban kellene tennünk, az a közös agrárpolitika jövőbeli alapelveinek megvitatása. Frédérique Ries (ALDE), írásban. – (FR) A közös agrárpolitika az egyetlen hamisítatlan európai politika. Habár régóta védelmet biztosíthatott az ellátási hiányosságok és az ágazati válságok ellen, többé nem jelent menedéket a mezőgazdasági termelők és azok családjai számára, akiket keményen érintett a nyersanyagárak ingadozása és a globális verseny. Bizonyítékként a belgiumi gazdaságok számának folyamatos csökkenését és a munkahelyek számának jelentős csökkenését (30 év alatt 56%) hozom fel. Ezért kell megreformálni a közös agrárpolitikát, és ezért kell, hogy az megfeleljen az élelmiszertermelés és -biztonság, a környezetvédelem és a megújuló energiatermelés mai kihívásainak. A Dess-jelentés –

257

258

HU


amiről délben szavaztunk – összhangban áll mind az Európai Bizottság által megállapított fő iránymutatásokkal, amelyek kiegyensúlyozottabb és célzottabb kifizetési rendszeren alapuló, fokozatos reformot támogatnak, mind a határozott „ökológiai” orientáltsággal. Ez jó hír. Világos, hogy szabályokat kell lefektetnünk a piac szabályozása érdekében, és hogy segítségre szorulnak azok a gazdaságok, amelyekről eddig megfeledkeztünk az egymást követő reformok során. Ez az egyetlen módja annak, hogy új reményt öntsünk a fiatalokba, hogy a családi gazdaságok átvételére ösztönözzük őket, hogy meggyőzzük őket, hogy van jövője a mezőgazdaságnak. Crescenzio Rivellini (PPE), írásban. – (IT) A közös agrárpolitika második pillérének keretében történő finanszírozás csökkentéséről szóló pletykákra reagálva ismétlem, hogy a vidékfejlesztés céljára megfelelő pénzügyi erőforrás garantálását is támogatom. Az Európai Unió mezőgazdasági költségvetését 2020-ig a jelenlegi szinten kell tartanunk annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelőket biztonságos élelmiszerkészletek biztosítására, a környezet védelmére, új munkahelyek teremtésére és az uniós agrárszektor versenyképességének biztosítására ösztönözzük. Ez a szavazás egyértelmű és határozott üzenetet küld Dacian Cioloş mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztosnak. Habár az Európai Unió agrárpolitika célja, hogy biztonságos, jó minőségű élelmiszerekről gondoskodjon és hozzájáruljon a környezetvédelemhez és a megújuló energiákhoz, megfelelő finanszírozás szükséges ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelőket modern, környezeti szempontból megbízható technikák alkalmazására ösztönözzük. A mezőgazdasági árucikkekkel való spekuláció elleni küzdelem és a rendkívüli áringadozás globális szintű megoldást igényel, hogy fokozott stabilitást biztosítson a mezőgazdasági termelők számára, valamint hogy garantálja a biztonságos élelmiszerek nagybani ellátását. Következésképpen az aktuális készletekre vonatkozó, globális értesítési rendszer létrehozását támogatom, hogy leküzdjük a mezőgazdasági árucikkekkel való ellenőrizetlen spekulációt. Robert Rochefort (ALDE), írásban. – (FR) Habár a közvetlen kifizetések felső határértékének bevezetésére vonatkozó elképzelés dicséretre méltónak tűnhet a gazdaságok méretének fényében, kétségtelen számomra, hogy ennek egyszerűen az lenne az eredménye, hogy technikai intézkedéseket hoznának azok a gazdaságok, amelyek máskülönben meghaladnák az európai támogatások további folyósításához engedélyezett méretet. Maradéktalanul támogatom azonban egy másik rendszer bevezetését, amelynek keretében több támogatást juttatnánk a kisgazdaságoknak – például a gazdaságok méretétől függő közvetlen kifizetések degresszív rendszerét. Ezért szavaztam meg a 10. és a 11. módosítást és a 25. bekezdést. Örömömre szolgál továbbá, hogy a Parlament ebben a jelentésben szorgalmazza, hogy a Bizottság vegye fontolóra azt a javaslatot, miszerint a borágazatban 2015 után is fenn kellene tartani a telepítési jogokat. Ez rendkívül fontos Délnyugat-Franciaország számos bortermelője számára, és természetesen azért szavaztam úgy, ahogy szavaztam. Végül, ami a tejpiacot illeti, véleményem szerint igen kiegyensúlyozott a végleges szöveg. Következésképpen támogatom a jelentést. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – (FR) Igen szavazat. Amint Bové említette, a Parlament ezzel a szavazással bizalmat szavazott Cioloş biztosnak. Konkrétan szólva, javaslatait most át kellene ültetni a 2011 októberében előterjesztendő jogszabályokba. Valódi nehézségek fognak adódni, amikor meg kell húzni a mérleget egyrészt a foglalkoztatást támogató intézkedések, valamennyi érintett térségben folyó tevékenység fenntartása, a környezet védelme és az éghajlatváltozás megelőzése, másrészről a verseny, a versenyképesség és a liberalizmus elkoptatott érve között. Igen nagy annak kockázata,

23-06-2011

23-06-2011

HU


hogy jelentős lesz az eltérés. Az Európai Parlament e történelmi jelentőségű szavazását követően Európa kénytelen felhagyni a mezőgazdasági termelékenység rögeszméjével. A tagállamoknak fel kell vállalniuk a kollektív felelősségüket, és a Bizottságnak át kell ültetnie ezt az új irányt a jogszabályokba. Miután elbuktak az 1992., 1999. és 2003. évi reformok, a lobbi érdekeknek való újabb behódolás több millió mezőgazdasági termelő és 500 millió európai polgár reményeit foszlatná szerte. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) A jelentés mellett szavaztam, mert osztom az előadó véleményét a közös agrárpolitika 2013 áprilisa utáni reformjának fő pontjaira vonatkozóan. Először is ha a közös agrárpolitika feladata, hogy hozzájáruljon az Európa 2020 célkitűzéseinek megvalósításához, az Európai Unió következő finanszírozási időszakra vonatkozó mezőgazdasági költségvetését legalább a 2013. évi mezőgazdasági költségvetés szintjén kellene tartani. A közös agrárpolitikát elsősorban egyszerűsíteni szükséges: csökkenteni kell a bürokráciát a közigazgatási szervek és a mezőgazdasági termelők számára, valamint csökkenteni kell a politika tagállami szintű irányítási költségét. Végül is, ha az Európai Uniónak továbbra is vezető szerepet kell betöltenie ebben az ágazatban, akkor tovább kell erősíteni az élelmiszerminőséget és -biztonságot, ami a mezőgazdaság létjogosultságát adja. Tokia Saïfi (PPE), írásban. – (FR) A közös agrárpolitika az egyik legrégebbi közösségi szintű politika. Hozzá kell igazítani az új igényekhez és az új elvárásokhoz, ugyanakkor nem szabad, hogy eltűnjön. Olyan politikáról van szó, amely már bizonyított, és amelyet számos kollégámmal és sok polgárral egyetemben határozottan támogatok. Ez a jelentés – amelyet támogattam a plenáris ülésen – világosan rámutat a mezőgazdaság világának azon fejleményeire, amelyek új kihívásokat hoznak magukkal. Olyan demográfiai tendenciákat tartalmaznak, mint az elöregedő mezőgazdasági termelő népesség és a fiatal mezőgazdasági termelők előtt álló, kezdeti nehézségek. Olyan új aggodalmak is felmerülnek, mint például a mezőgazdasági árak ingadozása elleni küzdelem a fokozott élelmiszerbiztonság garantálása érdekében, vagy a környezetvédelem figyelembe vételének igénye. E kihívásokra csak európai szinten lehet megoldást találni. Ezt a megoldást pártolja ez a jelentés: a közös agrárpolitika valódi közösségi politika kell, hogy maradjon, de felül kell vizsgálni annak működését, hogy azt igazságosabbá és hatékonyabbá tegyük. Bart Staes (Verts/ALE), írásban. – (NL) A jövő közös agrárpolitikájának mindenki számára hozzáférést kell, hogy biztosítson az egészséges és helyben termelt élelmiszerhez. Kiállok a családi gazdaságok mellett, a tisztességes és stabil termelői és fogyasztói árak mellett és a fenntartható és szociális mezőgazdaságra való átállás mellett, tiszteletben tartva a természeti erőforrásaink korlátait. Pártolom, hogy vessünk véget Európa túltermelési dömpingjének a déli piacokon, mert ez a piacot tönkretevő gyakorlat tönkreteszi az ottani helyi termelőket. Nem versenyezhetnek Európa alulárazott exportjával. Át kell alakítanunk az állattenyésztésünket állatbarát és ökológiai termelésre, ami véget vet a takarmánycélú szójabehozataltól való függőségünknek. Következésképpen valamennyi olyan módosítást megszavaztam, amely korlátozza a vállalkozásonként egy főre jutó támogatást, valamint azokat a módosításokat is, amelyek biztosítják a támogatások kizöldítését. Következésképpen azokat a módosításokat is támogattam, amelyek az ökológiai „kis input”-ot igénylő mezőgazdaságot támogatják, és azokat a módosításokat is támogattam, amelyek az óriási piaci koncentráció ellenében az agrár-élelmiszeripari vállalkozást és a kiskereskedelmet részesíti előnyben. Következésképpen azokat a módosításokat is

259

260

HU


támogattam, amelyek a családi kisvállalkozásokat támogatják, és az Európába irányuló káros, tömeges szójaimport ellen szavaztam. Tehát az élelmiszer-önellátást támogatom. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A közös agrárpolitikának az Európai Unió működéséről szóló szerződés 39. cikkében lefektetett fő célkitűzése „a mezőgazdasági termelékenység növelése a műszaki fejlődés előmozdításával, valamint a mezőgazdasági termelés ésszerű fejlesztésének és a termelési tényezők, így különösen a munkaerő lehető legjobb hasznosításának biztosításával”. Azért szavazok a jelentés mellett, mert véleményem szerint olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek megszilárdítják és garantálják a 2013 utáni közös agrárpolitika fenntarthatóságát, ugyanakkor hozzájárulnak az Európa 2020 stratégiában lefektetett célkitűzések megvalósításához, továbbá azért, mert figyelembe veszi az új és a régi tagállamok közötti, egyértelmű eltéréseket. Döntő fontosságúnak tartom, hogy a közös agrárpolitika olyan biztonságos és egészséges élelmiszerek kifejlesztését segítse elő, amelyek nem csak a nagyközönséget, hanem elsősorban az élelmiszeripart szolgálják. A mezőgazdasági termelők pályáztatásának bürokratikus eljárását egyszerűsítő, adminisztratív intézkedéseket is be kellene vezetni, hogy elősegítsük az uniós alapokhoz való hozzáférését. Végül megszavaztam a tejről szóló módosítást, mivel nem értek egyet az Európai Bizottság tejkvóták megszüntetésére vonatkozó felhívásával, ami csak súlyosbítani fogja a nemzeti termelők már amúgy is bizonytalan helyzetét. Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A jelentés ellen szavazok, a Görög Kommunista Párt a közös agrárpolitika egésze ellen szavazott – mind az érvényben levő, mind az „új” ellen –, mivel az tönkretette a kis- és középgazdaságokat, és a monopol helyzetű élelmiszercégek nyereségességének függvényében támogatja a mezőgazdasági fejlődést. A jelentés belefoglalja az „új” közös agrárpolitikát a józan paraszti észnek ellentmondó Európa 2020 stratégiába, amivel az a célja, hogy tönkretegye a kis- és középgazdaságokat, és a földet, a termelést, a támogatásokat és a kereskedelmet kizárólag a kapitalista mezőgazdasági cégek kezében koncentrálja. Ezért sürgeti, hogy közvetlen támogatást adjanak az aktív mezőgazdasági termelőknek, ily módon kizárva azokat a szegény mezőgazdasági termelőket, akik a mezőgazdaságon kívül kényszerülnek munkát végezni. Ugyanakkor a versenyképes/életképes/igazságos közös agrárpolitikára vonatkozóan meghatározott alapelvek – a termelés közvetlen kifizetésektől való elválasztásával együtt – a nagy földekkel rendelkezők javát fogja szolgálni. A közös agrárpolitika előző felülvizsgálata lefektette az alapokat, ami azt eredményezte, hogy az elmúlt két év során drasztikusan csökkent a mezőgazdasági termelők egy főre jutó reáljövedelme, és csökkent a foglalkoztatás az agrárszektorban. A jelentés az élelmiszert árucikként, nyereséget termelő mezőgazdasági termelésként kezeli, és ez okozza az élelmiszer-monopóliumok naponta ismétlődő, bűncselekmény számba menő élelmiszer-botrányait. Nem határoz meg semmilyen korlátozást a géntechnológiával módosított szervezetekre vonatkozóan, amelyek óriási kockázatokat jelentenek a közegészségügyre és az ökoszisztémára nézve. Az egyetlen kiutat az jelenti, ha a munkások és a szegényparasztok élvezhetik a maguk teremtette jólétet. Rafał Trzaskowski (PPE), írásban. – (PL) Az Európai Parlament lengyel képviselői ma a 2013 utáni közös agrárpolitikáról szóló állásfoglalás ellen szavaztak. Véleményünk szerint a parlamenti állásfoglalásban szereplő javaslatok célja, hogy fenntartsák a dolgok jelenlegi állását, és ez mind a lengyel, mind az európai mezőgazdaság versenyképességének árthat. Ramon Tremosa i Balcells (ALDE), írásban. – A 10. módosításra vonatkozóan, amelyet megszavaztam – nem azért, mert nem akarok véget vetni annak a rendszernek, amely

23-06-2011

23-06-2011

HU


lehetővé teszi, hogy a nagygazdaságok euró milliókat vegyenek fel közpénzből –, határozottan azt szeretném, ha felső határt szabnánk a közvetlen kifizetéseknek. Úgy látom, itt az a probléma – mivel a valódi problémával kívánok foglalkozni –, hogy a nagy pénzeket felvevő nagygazdaságok kizárólag számviteli okok miatt könnyedén felaprózódhatnak, és akkor semmi sem fog változni. Ugyanarra a folyószámlára fog érkezni a közpénz ahelyett, hogy azokat a kis- és középtermelőinket segítené, akiknek valóban szükségük van erre a kifizetésre. Viktor Uspaskich (ALDE), írásban. – (LT) A litván mezőgazdasági termelők keményen dolgoznak, és jelentős szerepet vállalnak a társadalmunkban. A teljesítményüknek azonban határt szab, ha elégtelen a helyi infrastruktúra és a finanszírozás. Ha a jövőbeli közös agrárpolitikához az Európai Unió adófizetőinek jóváhagyása szükséges, annak élelmiszerbiztonságot és munkahelyeket kell garantálnia. Az uniós mezőgazdaság számára elkülönített költségvetés következésképpen változatlan kell, hogy maradjon. Litvánia nem engedheti meg magának, hogy elhanyagolja az agrárszektort. A hazám tavalyi mezőgazdasági exportja 2,6 milliárd euróra rúgott, és a litván mezőgazdasági termelők a teljes munkaerő 7,1%-át képviselik, míg az uniós átlag 4,8%. A közös agrárpolitikának abban kell segítenie, hogy versenyképes, fenntartható gazdaságokat és élettel teli vidéki gazdaságot alakítsunk ki. A múlt hónapban közzétett uniós statisztikai adatok szerint Litvánia még mindig a felzárkózás szakaszában tart. Litvániában a közös agrárpolitika kifizetések 51,5%-a a vidékfejlesztésre megy, míg a 27 tagú Európai Unióban ugyanez az adat 23,3%. Továbbra is támogatnunk kell a mezőgazdasági termelők gazdaságaik modernizálására tett erőfeszítéseit. Egyetértek azzal, hogy az előadó sürgeti a támogatás igazságos elosztását a tagállamok és a mezőgazdasági termelők különböző kategóriái között. Jelenleg a Litvániához hasonló új tagállamok a régi tagállamoknál kevesebb pénzügyi támogatásban részesülnek. Janusz Wojciechowski (ECR), írásban. – (PL) Kijelentem, hogy a Dess-jelentés ellen szavaztam. Annak ellenére, hogy a jelentés számos jó intézkedést tartalmaz, kedvezőtlen az európai mezőgazdaság számára, mert nem támogatja a közvetlen kifizetések teljes kiigazítását, erősíti az új tagállamok hátrányos megkülönböztetését, továbbra is fenntartva azt az abszurd helyzetet, amiben a mezőgazdaság területén a gazdag országok több, a szegény országok pedig kevesebb támogatásban részesülnek. Ezen okoknál fogva nem tudtam a Dess-jelentés elfogadása mellett szavazni. Anna Záborská (PPE), írásban. – (SK) Az élelmiszertermelés összefüggésben áll az emberek egészségével és biztonságával. Helyénvaló, ha az Unió megtesz mindent annak biztosítása érdekében, hogy jó minőségű élelmiszer kerüljön az európai piacra. E célból sajnos néha kétes eszközök alkalmazására kerül sor. Egyik ilyen eszköz az egy gazdaságnak adható támogatás 300 000 euró összegű felső határának megállapítása. Ha a minőség a fontos, miért különbözetjük meg a kis- és a nagytermelőket? Sajnos ezen abszurd feltétel szövegből való törlésére vonatkozó, a képviselőtársaimmal együtt benyújtott javaslatok egyikét sem fogadták el. Ez újfent azt igazolja, hogy a közös agrárpolitika nem a hatékony termelésről szól. 15. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet 16. Nyilvántartásba vett írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 123. cikke): lásd a jegyzőkönyvet

261

262

HU


17. A jelen ülésen elfogadott szövegek továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet 18. A következő ülések időpontjai: lásd a jegyzőkönyvet 19. Az ülésszak megszakítása Elnök. – Az Európai Parlament ülésszakát megszakítom. (Az ülést 14:30-kor berekesztik).

23-06-2011

2011. JÚNIUS 23., CSÜTÖRTÖK

Recommend Documents