2011. JANUÁR 17., HÉTFŐ

17-01-2011

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2011. JANUÁR 17., HÉTFŐ ELNÖKÖL: JERZY BUZEK elnök 1. Az ülésszak folytatása Elnök. – Az Európai Parlament 2010. december 16-án, csütörtökön elnapolt ülését ezennel újra megnyitom. (Az ülést 17.00-kor megnyitják.) 2. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 3. Az elnök nyilatkozata Elnök. – Az ülés kezdetén szeretnék néhány dolgot mondani. Öt rövid közlendőm van. Január 27-én lesz az auschwitz-birkenaui náci német koncentrációs és haláltábor felszabadításának 66. évfordulója. Ezt a napot minden évben az itt meggyilkolt több mint egymillió ember emlékének szenteljük. Ez ad nekünk erőt ahhoz, hogy együtt építsük az egyesült Európa jövőjét, egy olyan Európáét, amely még egyszer nem lesz tanúja hasonló rémségeknek. A másik esemény január 13-hoz kötődik. Litvánia népe ekkor ünnepelte a „véres vasárnap” 20. évfordulóját, amikor a szovjet hadsereg megpróbálta megdönteni a független Litvánia demokratikusan megválasztott kormányát. A litvánok megvédték szabadságukat, ma pedig az euroatlanti közösség tagjaiként egyenlő jogokat élveznek. Amikor erre az Európa számára fontos évfordulóra emlékezünk, akkor a mai napon egyúttal kifejezzük Fehéroroszország népe iránti szolidaritásunkat is, akik szintén szomszédaink, és akik még várják, hogy a szabadság és a demokrácia beköszöntsön országukba. A harmadik esemény 2010. december 23-hoz kötődik, amikor az Európai Unió ratifikálta a fogyatékkal élő személyek jogainak védelméről szóló ENSZ-egyezményt. Ez az egyezmény az Európai Bizottságnak a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban kialakított stratégiájával együtt 2020-ra lehetővé teszi az Unió valamilyen fogyatékkal élő mintegy 80 millió állampolgárának az egyenlő állampolgári, politikai és gazdasági jogok biztosítását. A negyedik dolog: szeretnék még egyszer komoly aggodalmunknak hangot adni Gao Zsiseng kínai ügyvéd eltűnésével kapcsolatban. A legújabb hírek szerint nem megfelelő a vele szembeni bánásmód és kínzásoknak vetik alá. Az Európai Parlament már több ízben foglalkozott a Zsiseng-üggyel. Ma arra szeretném felszólítani a kínai hatóságokat, hogy hozzák nyilvánosságra az ügyvéd fogva tartásának helyét, továbbá arra, hogy adjanak konkrét információt egészségi állapotáról. Végezetül a karácsony előtti utolsó ülésünk óta a belga elnökség lezárult és az Európai Unió vezetését Magyarország vette át. Mindkét elnökségről szót ejtünk majd a parlament jelenlegi ülésén. A legutóbbi ülés óta eltelt időben fontos politikai események is lezajlottak. Gondolok itt a fehérorosz választásokra és a Tunéziában bekövetkezett legutóbbi összecsapásokra. Mindkét esemény a plenáris ülés ügyrendjének részét képezi. Szeretnék ezenkívül mindenkit emlékeztetni a karácsonyi időszak utolsó heteiben bekövetkezett számos súlyos természeti katasztrófára. Együtt érzünk az áldozatok családjaival: nekik és

1

2

HU


a katasztrófa sújtotta országok kormányainak egyaránt szeretnénk kifejezni együttérzésünket. 4. A bizottságok és a küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 5. Megállapodások szövegeinek a Tanács általi továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet 6. Petíciók: lásd a jegyzőkönyvet 7. A Parlament álláspontjaival és állásfoglalásaival kapcsolatos további intézkedések: lásd a jegyzőkönyvet 8. Szóbeli választ igénylő kérdések és írásbeli nyilatkozatok (benyújtás): lásd a jegyzőkönyvet 9. Ügyrend Elnök. – Az Elnökök Értekezletének 2011. január 13-i, csütörtöki ülésén az Eljárási szabályzat 137. cikkével összhangban összeállított végleges napirendtervezet kiosztásra került. A következő módosításokat javasolták. Potito Salatto (PPE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az ügyrend kapcsán szeretném megragadni az alkalmat, hogy hivatalos formában kérjem meg Ashton bárónőt arra, hogy az Európai Parlament üléstermében számoljon be arról, milyen intézkedések történnek, illetve milyen intézkedéseket fog tenni annak kapcsán, ami jelenleg a világ keresztényeivel történik. Szeretnénk, ha jelentést tenne a Parlamentnek, hogy mindenről részletes tájékoztatást kapjunk. Elnök. – Sajnálom, Salatto úr. Az ezzel kapcsolatos hivatalos vita szerdán délután 3-kor lesz. Nikolaos Chountis (GUE/NGL). – (EL) Elnök úr! Az Eljárási szabályzat betartásának kapcsán szeretnék A 173. cikkre utalni, és felhívnám a figyelmet a szabályzat 116. cikkének megsértésére, mivel ez az Európai Parlament harmadik egymást követő ülése, amelyen nem szerepel az ügymenetben a Tanácshoz intézett kérdések órája úgy, ahogy azt a 116. cikk előírja. Magyarázatot kérek arra, miért van ez így, mi ennek az oka. Kérem továbbá, hogy a jövőben biztosítsák mind az Európai Parlament, mind annak képviselőinek jogát arra, hogy ellenőrzést gyakorolhassanak a Tanács fölött. Elnök. – Hamarosan döntést hozunk a kérdésben. Az ügy érinti a Lisszaboni Szerződést, valamint az Európai Parlament és a Tanács közötti új kapcsolatokat. Az Európai Unióban ma kétkamarás parlament működik. Az Európai Parlament és a Tanács egyenlő feltételek mellett törvénykezik. Az Unióban a kapcsolatok megváltoztak, de azt javaslom, ne folytassuk ezt a vitát, mert az ügy a közeljövőben tisztázásra kerül. Köszönöm, Chountis úr, hogy felhívta erre a figyelmet. Hamarosan tisztázzuk az ügyet. Bernd Posselt (PPE). – (DE) Elnök úr! Azt találom kérdésesnek, hogy – tekintettel a lehetséges jövőbeli változásokra – egy parlamenti jogot – nevezetesen a kérdések óráját – minden alap nélkül megszüntetnek. Amint erre ön is utalt, döntés még nem született. Ez esetben egészen addig folytatnunk kellene a kérdések órájának gyakorlatát, amíg az ügyben döntés nem születik ahelyett, hogy előre elfogadnánk egy olyan döntést, amelyet még meg

17-01-2011

17-01-2011

HU


sem hoztak. Őszintén szólva, az a véleményem, hogy ez nem helyénvaló, mivel külpolitikai ügyekben és a bővítési politika kérdésében a Tanács nem egy második kamara, hanem egy olyan testület, amellyel szemben egyértelmű a parlamenti ellenőrzés gyakorlásának szükségessége. (Taps) Elnök. – Mindkettőjüknek szeretném megköszönni, hogy felhívták a figyelmet erre a problémára. Mindenkit biztosítok afelől, hogy az Elnökök Értekezletének csütörtöki ülésén fölvetem a kérdést. Amint erről tudomásuk van, az ügyrend meghatározása ezeken az üléseken történik. El fogjuk dönteni, hogy a jövőben milyen módon kezeljük majd ezt a kérdést. Az Elnökök Értekezlete felelős az ügyrend kialakításáért, a kérdést csütörtökön fogjuk megtárgyalni. Köszönöm. Következik az ügyrend. Hétfő A Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja azzal a kéréssel állt elő, hogy a tunéziai helyzettel összefüggő vitát határozathozatallal zárjuk le, amely nem volt betervezve. Van tehát egy javaslat, amely a kérdéssel összefüggő határozathozatalra irányul. Úgy tudom, Cohn-Bendit úr kíván szólni a kéréssel kapcsolatban. Daniel Cohn-Bendit, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr! Ön tisztában van azzal, hogy a tunéziai események ellenőrizhetetlenné váltak, és örülhetünk, hogy Ben Ali úr elhagyta az országot. A következő néhány hét folyamán tehát a helyzet rendkívül feszült lesz Tunéziában. Szerintem a Parlamentnek hoznia kellene egy olyan, tömören megfogalmazott határozatot, amelyben a Tanáccsal és a Bizottsággal szemben bizonyos, nagyon konkrét kéréseket fogalmaz meg. Önök tudják, hogy hat-nyolc hét múlva választások lesznek, nincs tehát idő arra, hogy februárig várjunk. Az Uniónak lépnie kell, most kell lépnünk, méghozzá egy olyan határozat alapján, amelyről csütörtök délben kell szavaznunk. Tudomásom szerint – figyelemmel a helyzetre – e ház végül szívesen fogadna el határozatot Tunézia ügyében. Francesco Enrico Speroni, az EFD képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Nem hiszem, hogy a határozat megváltoztatja a tunéziai helyzetet, ezért azt ellenzem. (A Parlament elutasítja a kérelmet.) Csütörtök Elnök. – Az Eljárási szabályzat 122. cikke értelmében lefolytatott vitákat illetően az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja kérte, hogy a „Brazília: Cesare Battisti kiadatása” ügyében tartandó vita kerüljön le a napirendről. Tavares úr szeretné előadni indítványát. Tavares úr, öné a szó. Rui Tavares, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Néhány kollégánk kezdeményezte, hogy Brazíliával kapcsolatban Cesare Battisti Olaszországnak történő kiadatása ügyében tanúsított elutasító magatartása ügyében sürgősségi határozati javaslat kerüljön napirendre. Értem a kezdeményezők szándékát, de amint ezt jelezni is kívánom, ez jelenleg nem emberi jogi kérdés. Az ügy nem sürgős és nem is a „jogállamiság elvének megsértése”. Emellett egy olyan szörnyű pillanatban zajlik mindez, amikor Brazília

3

4


HU

történelmének legsúlyosabb természeti katasztrófája következményeivel kénytelen szembesülni. Cesare Battisti börtönben van. Várja a brazil Legfelsőbb Bíróság döntését, a déli félteke nyári időszakában pedig a Legfelsőbb Bíróság jelenleg nem ülésezik. Nincs okunk feltételezni, hogy az ügyben nem születik független döntés. Az ügy kapcsán kifejeztem az áldozatok családjai iránt érzett együttérzésemet, és megnyugtatom önöket, semmiféle szimpátiát nem tanúsítok a politikai erőszak iránt, legyen az akár jobb-, akár baloldali. A sürgősségi határozathozatal intézményét azonban Dél-Szudán, az indonéziai Buchtar Tabuni vagy a saját ágyában agyonlőtt palesztin férfi esete kapcsán kellene alkalmaznunk. A Parlament talán Dilma Rousseff elnök asszonyról fog vitatkozni, közvetlenül a politikus történelmi jelentőségű választási győzelme után egy olyan helyzetben, amikor a vitának formálisan semmi oka nincs, és teszi ezt majd egy olyan vitában, amelyet a Mugabéhoz hasonló emberek esetében folytatunk? Arra kérném önöket, vegyék le Brazíliát a napirenden szereplő, sürgősséggel tárgyalandó ügyek listájáról. Mario Mauro, a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Képviselőcsoportom nevében és – úgy vélem – az egész parlament nevében szeretném hangsúlyosan kinyilvánítani az elmúlt néhány nap során bekövetkezett áradások kapcsán Brazília népe és kormánya iránti együttérzésemet. Emberek százai vesztették életüket, szeretnénk tehát, ha ennek kapcsán érezhető lenne együttérzésünk. Ugyanakkor a javaslattevők és – reményeim szerint – az egész parlament nevében újra kifejezésre kívánom juttatni a probléma megvitatására irányuló eltökélt szándékunkat, mivel az igazság iránti igény eddig nem talált meghallgatásra, és mivel a Cesare Battisti-ügyben szükség van annak az Európai Parlamentek a további, alapos mérlegelésére, amelynek hallatnia kell hangját a nemzetközi porondon. Judith Sargentini (Verts/ALE). – (NL) Elnök úr! Támogatni szeretném Tavares úr kérését, mivel az ügy nem sürgős. Battisti úr jelenleg börtönben van, és semmi okunk sincs feltételezni, hogy a közeljövőben szabadon engednék. Véleményem szerint nem kellene beavatkoznunk olyan emberek személyes ügyeibe, akik ellen még folyik a bűnvádi eljárás. (A Parlament elutasítja a kérelmet.) (Az ügyrendet elfogadják)

(1)

10. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 11. Az Európai Parlament elnökének a tunéziai helyzetről szóló nyilatkozata Jerzy Buzek, Elnök. – Hölgyeim és uraim! Komoly aggodalommal, ugyanakkor nagy reményekkel figyeljük azokat az eseményeket, amelyek az elmúlt hetekben Tunéziában zajlottak. A jogos követelésekre irányuló békés tüntetések véres összecsapásokká fajultak – ezeket elítéljük –, amikor a tunéziai hatóságok saját állampolgáraik ellen fordultak. Ma fejet hajtunk az áldozatok előtt. Mély együttérzésünkről biztosítjuk azokat, akik elvesztették családjukat vagy barátaikat. Különösen fontos az összecsapások első áldozata, akiről megemlékezünk. Egy Mohamed Bouazizi nevű fiatalemberről van szó. Tragikus tette a

(1)

Az ügyrenddel kapcsolatos egyéb módosítások vonatkozásában

17-01-2011

17-01-2011

HU


tunéziai társadalomban meglévő demokratikus érzület örök szimbólumává vált. Egyperces néma csenddel emlékezzünk tunéziai barátainkra! Kérem, álljanak föl. (A Ház feláll és egy perces csenddel emlékezik az elhunytra) Köszönöm. Hölgyeim és uraim! A „jázmin forradalom” nem ért véget. Sok szempontból ez valóban történelmi időszak. Bátorságukért és elszántságukért szeretném kifejezni mélységes tiszteletemet Tunézia polgárainak. Ők azok, aki a változásokat elindították. Ez ugyanakkor még csak egy hosszú út kezdete. Európaiként osztozunk a tunéziaiak törekvéseiben, végig akarunk menni velük azon az úton, amelynek végén ezek a törekvések teljes mértékben teljesülnek. Az európaiak különösen érzékenyek a társadalmi igazságosság, az esélyegyenlőség, a szólásszabadság, a demokrácia, az igazi pluralizmus, valamint a saját politikai jövőnk alakítása iránti képesség problémáira. Ma tehát ezért nem maradunk közömbösek. Emellett arra szólítunk fel, hogy a változások békésen menjenek végbe. A változásoknak az igazságot és a jogállamiságot kell szolgálniuk. Ezenkívül vannak még alapvető követeléseink. Először is mindazok szabadon bocsátása, akiket önkényesen tartóztattak le. Másodszor független vizsgálatok lefolytatása súlyos korrupciós ügyekben, valamint olyan ügyekben, amelyek halálos áldozatokat követeltek, illetve amelyekben hatalommal való visszaélés történt. Harmadszor átlátható és ténylegesen demokratikus elnök- és parlamenti választást, amely a helyi és nemzetközi megfigyelők ellenőrzése mellett zajlik. Negyedszer pedig támogatjuk az összes tunéziai polgár érdekeit képviselő nemzeti egységkormány létrehozására irányuló erőfeszítéseket. Az Európai Unió és Tunézia között jó néhány éve partneri kapcsolat áll fenn – a Földközi-tenger túlsó partján élő szomszédaink ők. E partnerség mindenekelőtt polgáraink érdekeit kell, hogy szolgálja – tunéziaiakét és európaiakét. Partneri kapcsolatunknak – amennyiben az hiteles és jelentős – segítenie kell a tunéziaiaknak abban, hogy a megkezdett úton valódi változásokig jussanak el. Segítenünk kell Tunéziának a siker elérésében. Hölgyeim és uraim, támogassuk a tunéziaiakat! Štefan Füle, a Bizottság tagja. – Elnök úr! A Tunéziában nemrégiben lezajlott népfelkelés az ország modern kori történelmében példa nélkül áll. 2010. december 17-én egy fiatal egyetemista elkeseredésében felgyújtotta magát, miután a rendőrök elkobozták tőle a gyümölcsöket és zöldségeket, amelyek elárusításából próbált megélni. Alig egy hónappal később az országos tüntetések hatására Ben Ali elnök ténylegesen távozott az országból. A rezsim utolsó napjai alatt az Európai Unió az elnyomás hatására kialakult erőszakot elítélte. A közbiztonság helyzete jelenleg is bizonytalan. Még mindig érkeznek hírek fosztogatásokról és erőszakról. Tunézia továbbra is nagyon kényes helyzetben van, bár éppen most érkeznek az első hírek a nemzeti egységkormány megalakulásáról. Némi bizonytalanságtól eltekintve a tunéziai nép üzenete hangos és világos: Tunézia stabil demokráciává akar válni, amely teljes mértékben tiszteletben tartja az emberi jogokat és szabadságjogokat. Szabad, tisztességes, mindenkire érvényes választásokat akar. Az emberek új lapot kívánnak nyitni országuk történetében, mi pedig támogatni kívánjuk őket ebben a törekvésükben. Az alkotmány tisztelete és mindazok a lépések, amelyek a nemzeti szolidaritás kormányának létrehozása érdekében jelenleg zajlanak, jó irányba mutatnak. Ez persze csak a kezdet. Az Európai Unió mindig is emlékeztette Tunéziát annak emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat érintő nemzetközi kötelezettségeire. Hivatali időszakom kezdete óta – tulajdonképpen azóta, hogy e ház falai között lezajlott parlamenti meghallgatásom – többször elismételtem, hogy a kiemelt státusz kapcsolatunk minden

5

6

HU


területén egyértelműen több kötelezettségvállalást tesz szükségessé, amibe beletartoznak az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok is. Amikor megbeszélést folytattam a tunéziai hatóságokkal, az Európai Bizottság nevében minden találkozásunk alkalmával hangsúlyoztam, hogy az országnak eleget kell tennie demokratikus és emberi jogi elkötelezettségeinek. A statut avancé (kiemelt státusz) eléréséhez szükséges cselekvési tervről folytatott legelső tárgyalás alkalmával én magam külön kiemeltem – a szokástól eltérő, teljesen egyértelmű módon – hogy a büntető törvénykönyv új, 61.a cikkének bármely módon történő alkalmazását a kiemelt státusszal és közös értékrendünkkel összeegyeztethetetlennek tartjuk. Egyébként pedig, ha mindkét oldalon lennének szkeptikusok, akik azt gondolják, hogy ez a közös értékrend csak elméletben létezik, akkor újra és újra figyeljenek oda a tunéziai utca hangjára, arra, ami az elmúlt napokban, hetekben ott történt. Mi másról volt itt szó, ha nem a demokráciára irányuló komoly követelésről és nagyobb gazdasági igazságosságról? Amint arról Catherine Ashton és jómagam ma reggel szóltunk, az Európai Unió készen áll arra, hogy támogasson egy mindenkit magában foglaló, megfelelő garanciákkal rendelkező választási folyamatot. Reméljük, az ehhez szükséges feltételek nyilvánosságra hozatala a lehető leghamarabb lehetővé válik, amint a nemzeti egységkormány megalakul és megkezdi működését. Készek vagyunk azonnali segítséget nyújtani a választási folyamat előkészítésében és megszervezésében, valamint arra is készek vagyunk, hogy hosszú távú segítséget nyújtsunk egy igazi, demokratikus átmenet megteremtésében. Dolgozunk ezenkívül egy átfogóbb támogatási csomagterv elkészítésén – amint azt a helyzet lehetővé teszi –, amelynek célja egyebek mellett a gazdasági fejlődésre, a tunéziai fiatalokat érintő szociális problémák nagyobb figyelemmel történő kezelésére, valamint a jogállamiság és igazságszolgáltatás megszilárdítására irányuló segítségnyújtás. Ebben a folyamatban természetesen továbbra is szorosan együttműködünk e házzal és a tagállamokkal. Az európai szomszédságpolitika az Európai Unió és annak partnerei által vallott, alapvető jelentőségű, közös értékrenden nyugszik: ilyen a demokrácia, az emberi jogok, a nyitott piacgazdaság. Mindez pedig a demokrácia közös erővel történő létrehozását, a stabilitás és a jólét megteremtését célozza. A Bizottság mindig hangsúlyozta, hogy ez az értékrend déli és keleti szomszédainkra irányuló szomszédságpolitikánknak egyaránt lényeges eleme. Tunézia a maga erős középosztályával, magas szintű az oktatási rendszerével, Európához való közelségével és összességében mértékletes magatartásával jó adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy megtegye azt a jelentős lépést, amely az emberek által most ilyen erőteljesen és bátran követelt demokrácia eléréséhez vezet, és szerintem mindnyájan egyetértünk abban, hogy az Európai Uniónak is komoly érdeke fűződik egy demokratikus, virágzó és stabil Tunézia megteremtéséhez. Régi, igen erős kapocs fűz bennünket Tunéziához: népeink, üzleti közösségeink szoros kapcsolatban vannak egymással. Nekem és a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének egyaránt az a törekvésünk, hogy partnereink által a kormányzással, a jogállamiság és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásával kapcsolatban vállalt, valamint a gazdasági és társadalmi reformokkal összefüggő új elkötelezettségekre alapozva a mostani helyzetben erősítsük kétoldalú kapcsolatainkat. Minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a tunéziai nép törekvései valóra váljanak.

17-01-2011

17-01-2011

HU


José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, a PPE képviselőcsoport nevében. – (ES) Elnök úr! A Tunéziában az utóbbi időben zajló események arra kell, hogy ösztönözzenek bennünket, hogy felelős módon, legalább két problémáról elgondolkodjunk. Először arról, hogy azok a politikák, amelyek a status quot olyan országokban támogatják, amelyekben hiányoznak a demokratikus szabadságjogok, vajon tényleg hozzájárulnak-e a stabilitáshoz – jelen esetben például közvetlen szomszédságunkban. Másodszor, elnök úr, azon kell elgondolkodnunk, hogy Ben Ali úrnak a politikai színtérről történő lelépése elegendő garancia-e a valódi demokratikus átmenet létrejöttére. Véleményem szerint, elnök úr, mindkét kérdésre „nem” a válasz. Ezért tehát, Füle úr, komolyan el kell gondolkodni azon, hogy vajon a barcelonai folyamat szellemében kialakított szomszédságpolitikának miért nem lett a szándékaink szerint demokratizálódáshoz vezető hatása, valamint hogy tudunk-e, illetve szükséges-e azon változtatnunk. Másodszor a tapasztalat sok esetben azt mutatja, hogy hatalmi vákuum esetén a leginkább radikalizálódott, illetve szélsőséges pártok veszik át a folyamat irányítását, kisajátítják és tönkre akarják tenni azt. Elnök úr! Ha pusztán a szabadság védelméről van szó, a szélsőség nem bűn; ha pusztán az igazság védelmét szolgálja, a mértékletesség nem erény. Ez az etikai szükségszerűség azt jelenti, hogy az Európai Uniónak minden energiáját mozgósítania kell annak érdekében, hogy ez a folyamat ne jusson zsákutcába. Üdvözlöm Füle úr megállapítását, amelyben azt említi, hogy Tunéziának segítségre van szüksége a választási folyamatban. Azt gondolom ugyanakkor, hogy fontosabb eggyel továbblépni, és az Európai Unió választási megfigyelő küldöttségeivel támogatni Tunéziát. Nem csupán az Európai Unió genetikai kódjaként működő etikai szükségszerűség miatt kell ezt megtennünk, elnök úr, hanem saját érdekünk is ez: nincs értelme első osztályon utazni akkor, ha a turista osztályon olyasvalaki utazik, akinek bomba van a bőröndjében. Pier Antonio Panzeri, az S&D képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Osztozunk a tunéziai események miatti aggodalomban, egyúttal a tiltakozások során életét vesztett jó néhány ember halálával kapcsolatban hangot kívánunk adni szomorúságunknak. A volt elnöknek, Ben Alinak az országból történő elmenekülését követően kialakult új, zavaros helyzetből most el kell jutni a sokak által áhított célhoz: azoknak a gazdasági és társadalmi reformoknak az elindításához, amelyek megfelelnek a lakosság döntő többsége elvárásainak, valamint a demokratikus fórumok megteremtéséhez annak biztosítása érdekében, hogy a civil társadalom és a különféle ellenzéki erők egyre nagyobb mértékben részt vegyenek a közéletben és a kormányzásban. Nyilvánvaló, hogy minden országnak joga van ahhoz, hogy önállóan döntse el, milyen úton kíván haladni, mi ugyanakkor azon vagyunk, hogy ezeket a reformokat végrehajtsák, hogy a változások valódiak legyenek, és hogy ne pusztán kívülről tűnjenek annak. Ami most Tunéziában az összes késlekedéssel és elkövetett hibával együtt történik, az mindnyájunk és Európa számára egyaránt megválaszolandó kérdéseket vet föl. 1995-ben az Európai Unió Barcelonában elindította a Földközi-tengeri térséggel folytatandó partnerségi programot. Az elképzelés szerint ebbe beletartozott volna a gazdasági, politikai, katonai, sőt szociális együttműködés is, de a célok még a két kulcsfontosságú célkitűzés esetében sem valósultak meg. Gazdasági vonatkozásban a regionális és infrastrukturális

7

8

HU


projektek drasztikus csökkenése volt tapasztalható, mivel az ezekre szánt források nem érkeztek meg a tagállamokból, a bizottsági források pedig továbbra is készenléti stádiumban vannak. A beígért szabadkereskedelmi zóna nem létezik, a legnyilvánvalóbb kudarc azonban politikai szintű, amivel pedig – ezt mondom a biztos úrnak is – teljes mértékben tisztában kell lennünk. Az Unió a Mediterrán Térségért program 2008-ban indult, de csak névleg létezik. A 2010 novemberére tervezett csúcsot határozatlan időre elhalasztották. A probléma abból adódik, hogy a különböző európai kormányok nem érdekeltek az ügyben, semmilyen érdek nem fűzi őket a valódi együttműködéshez. Jobb nekik, ha olyan megkérdőjelezhető rezsimekkel tartanak fenn kapcsolatokat, amelyek a nem demokratikus eszközökkel védett nemzeti forrásokhoz kötődnek, miközben fiatalok milliói élnek olyan kilátástalan körülmények között, amelyből csak az egyre nehezebbé váló elvándorlás jelenthet kiutat. Semmi meglepő nincs tehát abban, hogy a tunéziai tiltakozások – amelyeknek kiváltó oka a gazdasági és társadalmi válság – egy, a meglévő hatalmi struktúrára komoly hatást gyakorolni képes lavinaszerű megmozdulássá váltak. Az iszlám fundamentalizmustól való félelem eredményeképpen kialakult európai politikai realizmus ma már nem használ, és talán itt az ideje, hogy végre megszabaduljunk attól a posztkoloniális gondolkodásmódtól, amely időről időre előtérbe kerül, majd érződik az észak-afrikai országokhoz fűződő kapcsolatokban. Ha tehát Barcelonát kiindulópontnak tekintjük, akkor Európának az eddigiektől eltérő és hitelesebb módon kell a tőle délre fekvő térségekre, valamint a Földközi-tenger térségére tekintenie. Ebbe beletartozik az eddig folytatott partnerség és szomszédságpolitika fogalmainak teljes fölülvizsgálata, és én ragaszkodnék hozzá, biztos úr, hogy ön ezt vegye komolyan. Nem tagadhatjuk, hogy a Bizottság és a Tanács még arra is hajlandónak mutatkoztak, hogy a kiemelt státusz elnyeréséhez szükséges megállapodás kapcsán tárgyalásokat kezdjenek Tunéziával. Arra még mindig nincs magyarázat, hogy milyen kritériumok alapján gondolták azt, hogy mindez lehetséges. Irányt – sebességet – kell váltanunk, és azt üzenjük a Bizottságnak, illetve a Tanácsnak, hogy ez akkor megvalósítható, ha erőteljesebb az irányú meggyőződésünk, amelynek értelmében a Földközi-tenger térségében lévő országokkal kialakítandó, új elképzelésen alapuló partnerség kidolgozásában és gyakorlati megvalósításában a Parlament szerepet kell, hogy kapjon. Mindez nem pusztán ezeknek az országoknak az érdekét szolgálja, hanem mindenek előtt Európáét. Európa számos problémáját csak a Maghreb-országokkal való eredményes és tisztességes kapcsolaton keresztül lehet kezelni és megoldani. A gazdasági és demokratikus reformok támogatása, valamint ezzel egy időben a fundamentalizmus és terrorizmus leküzdésére használt összes szükséges ellenszer alkalmazása olyan út, amelyen nehéz ugyan haladni, de ez az egyetlen követhető irány. Okunk van remélni, hogy a Tunézia által megtapasztalt tragikus és keserű lecke mindnyájunkat hozzásegíthet ahhoz, hogy jobban megértsük, mi az, amit tennünk érdemes, és hogy Európának milyen intézkedéseit érdemes megváltoztatnia. Marietje Schaake, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr! Szeretnék gratulálni a tunéziai népnek merészségéhez, bátorságához és kitartásához, amellyel kifejezésre juttatta a lehetőségek és szabadság iránti vágyát. Remélem továbbá, hogy mindenki tartózkodik

17-01-2011

17-01-2011

HU


az erőszak alkalmazásától, valamint hogy hamarosan szabad és igazságos választások lesznek az országban. A polgárok felemelték hangjukat egy elnyomó rendszerrel szemben, amely éles lőszereket vetett be és saját fiataljait gyilkolta. Csak gyenge kormányok merészkednek idáig jogtalan módon megszerzett korrupt hatalmuk és vagyonuk védelmében. A rendszerek legitimációja a polgárok jólétéből ered, nem pedig abból, hogy egyetemeket záratnak be, illetve hogy megtagadják az emberektől az információhoz való hozzáférés, valamint a szabad kommunikáció lehetőségét. Ami az információhoz való hozzáférést illeti, a tunéziai ellenzék az internetre támaszkodott, az internet pedig világszerte egyre fontosabb szerepet tölt be a békés ellenállás megszervezésében. Én az interneten szereztem tudomást a tunéziai polgárok felkeléshez vezető mozgalmáról és azoknak a szemtanúknak a beszámolóiról, akik a helyszínen tartózkodtak, de körülbelül már egy hónapja tartott a harc, mire a legnagyobb tömegtájékoztatási eszközök és a politikai vezetők ráébredtek az utcán zajló események realitására. Ugyanazon a héten – múlt héten – a francia külügyminiszter rohamrendőrökkel és rendfenntartó erőkkel kívánt segítséget nyújtani a tunéziai kormánynak. Mi a Bizottság reakciója erre a lépésre, és hol volt ugyanekkor a polgárok jogait támogató segítség? (Taps) A tunéziai kormány és annak népe közötti konfrontáció legalább annyira az internet virtuális országútjain zajlott, mint az utcán. A tunéziai kormány köztudottan a legmodernebb szűrő és cenzúrázó szoftverek egyik legfejlettebb alkalmazója volt, és a múlt hónap során ezeknek a technológiáknak a latba vetésével kapcsolatosan semmilyen, az emberek elnyomására irányuló erőfeszítést nem sajnált. A világ elnyomó rendszerei a szólásszabadság elfojtása érdekében továbbra is a technológiához folyamodnak. Ma ünnepeljük Martin Luther King napját, ő volt az, aki azt mondta, hogy eljön majd az idő, amikor a hallgatás árulásnak számít. Ez az idő, Füle biztos, most eljött. Az Egyesült Államok az internet szabadságának megőrzésében folytatott vezető szerepére irányuló küzdelmének hitelességét illetően komoly vereséget könyvelhetett el. Az EU előtt álló küzdelemről még szólni fogunk a készülő magyar jogszabályok kapcsán. De a világ szabadságszerető fiatal generációja odafigyel Tunézia szimbolikus példájára és az EU-nál keres támogatást. Semmi okunk nincs tehát arra, hogy ne a miénk legyen az emberek szabadságjogainak – ebbe beletartozik az internet is – védelmében játszott vezető szerep. Daniel Cohn-Bendit, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Elismerem, hogy szerettem volna, ha ez a parlament megfelelő partner lett volna a tunéziaiak büszkeségéhez, akiknek sikerült legyőzniük Ben Ali diktátort. Hölgyeim és uraim! A diktátor ugyan megbukott, de a diktatúra, a diktatúra rendszere még létezik Tunéziában. Ma tehát nagyon elővigyázatosnak kell lennünk. Az európai kormányok és ennek a parlamentnek a többsége éveken keresztül támogatta a diktatúra rendszerét és a tunéziai diktátort. A legtöbb képviselőcsoport még a múlt héten is leszavazta a Tunéziával kapcsolatos vitát és nem ítélte el Ben Alit. A francia külügyminiszter intézkedései a Nyugat cinkos magatartásának csak a legutóbbi példáit adja. Miért van ez így? A félelem miatt. Azért, mert az emberek félnek az iszlámtól.

9

10

HU


Joggal tartunk az iszlám diktatúrától, de mi köze mindehhez azoknak a fiatal embereknek, azoknak a tunéziaiaknak, akik egyáltalán nem az iszlám képviselői, és akik a szabadságért harcoltak? Bouazizi úr, aki fölgyújtotta magát, valójában a tunéziai Jan Palach, és amikor Jan Palach fölgyújtotta magát, ez a parlament egységesen mögötte állt. Még arra sem vagyunk képesek, hogy Bouazizi úr mögé álljunk – ez az igazság, amit erről a parlamentről el lehet mondani. Most a Bizottságnak cselekednie kell. Csak egy dolgot kell elmondania: azt kell megmondania a tunéziaiaknak, hogy egy olyan országban, amely éppen most szabadult meg a diktatúrától, nem lehet két hónapon belül demokratikus választásokat tartani. Az országban nincsenek meg a demokrácia alapjai. Nem létezik a véleménynyilvánítás szabadsága, a tömegtájékoztatási eszközök, a rádió és a televízió pedig nem működnek szabadon. Csak egy állami nyomda létezik. Ezért arra kérem tehát a Bizottságot, hogy a társulási megállapodásra szánt pénzt a véleménynyilvánítás szabadságának tunéziai támogatására, ne pedig a tunéziai kormányszervek támogatására fordítsa. Másodszor az átmeneti kormány nem a nemzeti egység kormánya. Miért? Mert a harcolók és a száműzetésben lévők többsége még vagy nem tért vissza az országba, vagy nem ismerik el őket. Idő kell tehát ahhoz, hogy a demokratikus erők – nem a Ben Ali által „elismert” erők, hanem a valóban demokratikus erők – kialakulhassanak. Az Európai Uniónak demonstrálnia kell, hogy számunkra az összes arab ország iránti megértés és remény kulcsa az, ami most Tunéziában történik. A demokrácia és az iszlám képes együtt létezni, és ha mi támogatni tudjuk a kibontakozó tunéziai demokráciát, akkor azt fogjuk látni, hogy Egyiptomban, Jordániában és Szíriában az emberek és a népek mindenütt felkelnek diktátoraik ellen. Itt a felelősség mindnyájunké, mert végül a tunéziaiak – akik maguk is az arab világ részét képezik – megmutatják nekünk, hogy ugyanaz a szabadság iránti remény, amit 1989-ben a Keleti Tömb országaiban láttunk, születőben van egy olyan országban, amilyen Tunézia. Holnap ezt látjuk majd Algériában, azután Egyiptomban és Jordániában. Ezért tehát elképzelhetetlen, hogy ez a parlament tétlenül üljön, és csak annyit mondjon: „Igen, talán: nem tudjuk.” 1989-ben sem tudtuk, mi lesz Lengyelországgal. Nem tudtuk, mi lesz Oroszországból Gorbacsov alatt. Ha minden alkalommal, amikor az emberek szabadságot követelnek, biztosítékot kérünk – vagyis, ha azt a kijelentést várjuk tőlük, hogy a helyzet bizonyosan egy konkrét irányt vesz majd – akkor soha nem fogjuk a szabadságot támogatni. Ezért kérem tehát a Bizottságot, hogy lépjen, tegyen valami gesztust, mutassa meg a tunéziaiaknak, hogy a reálpolitika innentől kezdve a demokrácia, nem pedig a diktatúra rendszerének támogatását jelenti. (Taps) Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A Tunéziában zajló viharos események egyértelműen jelzik az emberek országuk politikai egy helyben toporgása és az ennek következtében kialakuló gazdasági stagnálás miatti frusztrációját. A virágzó korrupció és az uralkodó család elitjének gazdagsága éles ellentétben állt az átlagemberek körében tapasztalható nagyarányú szegénységgel és munkanélküliséggel. Ben Ali exelnök a legnagyobb árat fizette azért, amiért nem felelt meg népe elvárásainak és törekvéseinek, én azonban nem értek egyet bizonyos – különösen a zöldek

17-01-2011

17-01-2011

HU


képviselőcsoportjában hangoztatott – értékelésekkel, amelyek szerint kormánya képviselte az arab világ egyik legerőteljesebb elnyomást alkalmazó rendszerét. Tunézia bizonyos mértékben a modern, szekuláris és progresszív arab ország példájául szolgált. A poligámia és a fátyol viselése például tiltott volt, a közvetlen külföldi befektetéseket és a turizmust pedig ösztönözték. Tunézia sikerrel állt ellen az ország szekuláris társadalmának aláásására törekvő erőszakos dzsihád csoportoknak. Ezért tehát elengedhetetlenül fontos, hogy Tunézia politikai vezetői – azok az új vezetők, akik ezután jönnek – védjék ezt az örökséget, mert a szalafista szélsőségesek nyilvánvalóan megpróbálják majd kihasználni a káoszt és felfordulást, amely veszélyes elképzeléseiknek hasznára válik, és amely nyilvánvalóan veszélyes az európai politika céljaira is – többek között a külpolitikai célkitűzésekre. Tunézia új politikai vezetésének azt is meg kell értenie, hogy a rossz kormányzás és a nagyarányú egyenlőtlenség termékeny táptalaja az erőszakos radikalizmusnak. Biztatónak látom, hogy az átmeneti vezetés alapvető reformokat ígért, ha ugyanis Tunézia elindul ezen az úton, akkor ez nagymértékben erősíti az ország kapcsolatát az Európai Unióval. Ugyanakkor képviselőcsoportom a lehető legnagyobb önmérsékletre szólítja fel a biztonsági erőket, valamint azt szorgalmazza, hogy vegyék őrizetbe és állítsák törvény elé az ancien regime elnöki őrség vezetőit, akik az utóbbi napokban lezajlott lövöldözésekért, ártatlan járókelők meggyilkolásáért felelősek, és akik így próbálták eredménytelenül destabilizálni az országot. Gratulálok a hadseregnek a köztársaság intézményeinek védelme során tanúsított hozzáértéséhez. Nekünk itt, az Európai Unióban minden segítséget meg kell adnunk az új tunéziai egységkormánynak, valamint minden uniós – többek között brit állampolgárnak –, akik szabadságukat töltötték Tunéziában és nem tudták az országot elhagyni. Marie-Christine Vergiat, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Némi büszkeséggel és nagy meghatódottsággal szólok ma e ház falai között képviselőcsoportom, az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja nevében. Ennek oka pedig az, hogy e házban közülünk csak igen kevesen ítélték el a tunéziai rendszer erőszakos cselekedeteit és azt, amin azok az emberek keresztülmentek, akik a körülmények ellenére merték kritizálni és elítélni az ott uralkodó gyakorlatot, különös tekintettel az emberi jogok védelmezőinek megkínzására. Ahhoz, hogy a tunéziai nép felkeljen és immár ne érezzen félelmet, az kellett, hogy egy 26 éves fiatalember fölgyújtsa magát, mivel az emberek úgy érezték, nagyon magukra vannak hagyatva. Megszületett tehát a szabadság iránti remény. Több mint 50 embernek kellett meghalnia, mielőtt az Európai Unió odáig merészkedett, hogy egy bátortalan nyilatkozatot adjon ki, amelyben önmérsékletre szólít fel az erő alkalmazásakor. Tette ezt azonban anélkül, Füle úr, hogy megkérdőjelezte volna az EU és Tunézia közötti érinthetetlen partnerséget, valamint, hogy – egészen szombat előttig – elítélte volna az erőszakot. A legkevesebb, amit mondhatunk, az az, hogy kinevezése óta az ön hangját a tunéziai rezsim alig hallotta. „Önmérséklet az erő alkalmazásakor” – ez a megfogalmazás számomra elfogadhatatlan. Az Európai Parlament – eltekintve a Maghreb-delegáció bátortalan nyilatkozatától – néma volt. Ön, elnök úr, csak szombaton emelte föl a hangját az ügyben, ma pedig az Európai Parlament többsége az írásbeli határozat ellen szavazott. Az európai hatóságok más

11

12

HU


rendszerekkel szemben ugyanakkor erőteljesebben hallatják hangjukat. Franciaként tisztában vagyok vele, mi a francia kormány felelőssége és nem fogom megismételni külügyminiszterünk javaslatát. Bizonyos emberek számára a gyarmati időszak nyilván még nem zárult le, de reménykedjünk, hogy mindez már a múlté. Hála a tunéziai nép bátorságának, a tunéziai csoda, amely néhányaknak itt oly drága, néhány nap alatt összeomlott és megmutatta igazi arcát. Ma az Európai Uniónak nagy felelőssége van abban, hogy a demokratikus átmenet alatt kiálljon a tunéziai nép mellett. Anélkül kell azonban ezt megtenni, hogy az Unió az átmenet folyamatába beleavatkozna. Az Európai Uniónak ellenőriznie kell a választási folyamatot, és biztosítania kell, hogy egy független vizsgálóbizottság derítsen fényt mindannak a vonatkozásaira, ami történt – az erőszakra és a korrupcióra. A tunéziai nép kifosztásának véget kell vetni. A Ben Ali és Trabelsi család vagyonát nemcsak ellenőrizni kell, hanem be is kell fagyasztani. Az Európai Unió kudarcot vallott. Hosszú az út addig, amíg a tunéziaiak visszanyerik önbizalmukat. Igaz, hogy a dolgok ma még nehezen alakulnak, és ami az országban történik, az jó például szolgálhat a Maghreb-térség országai számára is. Tudjuk, hogy hasonló felkelések történhetnek mindazon országokban, ahol a Nyugat saját érdekeit az érintett országok népének érdekei fölé helyezi. Algériában, Egyiptomban és Mauritániában már fölgyújtották magukat férfiak. Ideje a szavakról áttérni a tettekre ott, ahol a demokráciáról és az emberi jogokról van szó. Ideje, hogy az Európai Unió átalakítsa partnerségi kapcsolatait a déli országokkal, és végre a demokratikus elvárások, az emberi jogok tisztelete és egyenlőség elve alapján építse föl ezen kapcsolatokat, máskülönben valóban a fundamentalistákat hozza kedvező helyzetbe. Gerard Batten, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Ön a vita kezdetén tett néhány megjegyzést a szabad és igazságos választásokkal, valamint a jó népképviseleti kormánnyal kapcsolatban, és arra kért bennünket, támogassuk Tunézia népét. Nincs olyan demokrata, aki ezzel ne értene egyet. Az emberek sok mindent elviselnek a hozzá nem értő, korrupt kormányoktól, de egy ponton túl föllázadnak. A belbiztonsági szolgálatok doktrínája szerint az élelmiszerkészletek kimerülése esetén bármely népességet mindössze három nap választ el az utcai megmozdulásoktól és a polgári zavargásoktól. Van-e bármely párhuzam aközött, ami Tunéziában, illetve az Európai Unióban történik? Az EU-nak nem demokratikus és inkompetens kormánya van. Olyan politikai osztállyal rendelkezik, amelyik egyre távolabb kerül az emberek elvárásaitól. Az EU-s politikák következményeképpen Európa számos országában magas a munkanélküliség. Görögországban már vannak megmozdulások és polgári zavargások, mivel az ország kizárólag ideológiai alapon kötelezte el magát az egységes európai pénz mellett. Spanyolország, Portugália és Írország hamarosan követheti Görögországot, mivel ezeknek az országoknak a gazdaságai az euró kényszerzubbonyában védtelenné válnak. Ne higgyék, hogy ilyesmi nem történhet meg európai országokkal! Amikor a kormányok saját népük ellenségévé válnak, az emberek végül fellázadnak. Egyetértek önnel abban, amit bevezetőjében mondott, de akkor lássuk, hogyan alkalmazzák ezeket az elveket Európában és a világ más országaiban. Elnök. – A napirendi pontot lezárom.

17-01-2011

17-01-2011

HU


12. Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek (vita) Elnök. – A következő pont a Stihler asszony által a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság nevében az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására vonatkozó, első olvasatban elfogadott tanácsi álláspontról szóló ajánlás második olvasatra [10753/3/2010 – C7-0267/2010 – 2008/0098(COD)] (A7-0343/2010). Catherine Stihler, előadó. – Elnök úr! Nagyszerű esemény az újév megkezdésére ez a vita és a belga elnökség alatt megkötött alkuról történő holnapi szavazás, amelynek tárgya az építési termékekről szóló jelen fontos jelentés. Azzal szeretném kezdeni, hogy köszönetet mondok minden munkatársamnak, akik kemény munkájukkal, gondosságukkal és elkötelezettségükkel lehetővé tették, hogy ez a javaslat valósággá váljon. Szeretnék továbbá kiemelt köszönetet mondani az IMCO titkárságának és a belga elnökségnek, különösen Vertessen úrnak és Haerynck úrnak odaadó munkájukért. Amint a jelentésben is említettem, Robert Frost költőt idézve: „A jó szomszédot a jó kerítés teszi” (természetesen idézőjelbe téve). Feltétlenül fenn kell tartanunk a belső piac kiteljesítésének lendületét, és le kell bontanunk a kereskedelmi akadályokat. Amint Mario Monti az egységes piacról írt jelentésében elismeri: „Európa továbbra is a »piacépítés« fázisában van, ami megköveteli a határkeresztező tevékenységek akadályainak lebontását, a hasznavehetetlen nemzeti közigazgatási és technikai sorompók ledöntését és a vállalati ellenállás leküzdését”. Ezzel a javaslattal megkíséreltük elérni az egységes piac hatékonyabb működését, tisztább és átláthatóbb rendszerek megvalósítására törekedtünk annak érdekében, hogy a forgalomba hozott termékek a lehető legjobb minőségűek legyenek, és hogy az építőipar tisztességesebb kereskedelmi hellyé váljon. Az építőipar jelenleg a 2008. évi globális pénzügyi összeomlás által előidézett gazdasági kihívásokkal küszködik, amelyeket tovább súlyosbít az Unióban tapasztalható lassú gazdasági fellendülés. Soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az építőipar mennyire fontos ágazat – 12 millió uniós polgárt foglalkoztat közvetlenül ez az ágazat és 26 millió uniós polgár függ tőle –, vagyis összesen 38 millió ember támaszkodik erre az ágazatra. A gazdasági növekedéshez a munkahelyek és a foglalkoztatás szempontjából elengedhetetlen az építőipar. Ez egyben az egyik legveszélyesebb ágazat is a munkavégzés szempontjából. Ha vesszük például Németországot, amely páratlan eredményekkel büszkélkedhet a biztonság terén, akkor azt látjuk, hogy minden ötezredik építőipari munkás végzetes balesetet szenved élete során. Mindig szem előtt kell tartanunk az építőipar szénfalán coal face dolgozók egészségét és biztonságát, és ezt feltétlenül el kell ismernünk ebben a jelentésben. Ennek figyelembevételével sikerült elérni, hogy a két oldal valamilyen megállapodásra jusson a veszélyes anyagok címkézésének kérdésében annak érdekében, hogy a jelentés összhangban álljon a REACH-rendelettel, de egyúttal azoknak is segítséget jelentsen, akik olyan termékekkel dolgoznak, amelyek a múltban krónikus betegségekhez és halálhoz vezettek – olyan betegségek tartoznak ide mint az azbeszt által előidézett mesotheliomia és bizonyos mértékben a krónikus obstruktív légúti betegség, amelyet a munkakörülmények és a por belélegzése idéz elő.

13

14

HU


A veszélyes anyagok megfelelő címkézése segíthet azoknak, akik ilyen tüdőbetegségekben szenvednek, és jól szemlélteti, mennyire összefonódik itt a munkánk. Büszke vagyok arra, hogy ezt a jelentést a tüdő európai évében készítettük és fogadtuk el. A tüdő egészségét nagyon gyakran elhanyagolják, és nagyon örülök annak, hogy a Parlament felismerte ennek jelentőségét. Szeretnék egy rövid megjegyzést tenni a kis- és középvállalkozásokról is. Ebben a Parlamentben arra késztetnek bennünket, hogy „először gondolkodjunk kicsiben”, és ennek végig kell kísérnie az egész munkánkat. Ilyen módon sikerült létrehoznunk egy második ágat a kisebb vállalatoknak annak érdekében, hogy termékeiket forgalomba hozhassák a belső piacon, ennek a rendszernek pedig olcsóbbnak és alkalmasabbnak kell lennie a kisés középvállalkozások számára a nagyobb piacok elérésére, amely csak növelheti kereskedelmi lehetőségeiket. Ami a szakmai testületekben dolgozó személyek átláthatóságára és munkavégzésük módjára vonatkozó külön kérdést illeti, szerintem az eredeti tervekhez képest jobban előrevittük a termékeket jóváhagyó testületek ügyét. Kizárólag az eljárások és a termékek jóváhagyásának átláthatósága segítheti elő az Európai Unión belül ma meglévő akadályok lebontását. Ennek segítenie kell az Unióban működő társaságokat, és különösen hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a mikrovállalkozások számára megállapított speciális feltételek a jelenlegi kemény gazdasági körülmények mellett is hasznosak legyenek. Az Európai Unióban mindig egyre jobb szabályozásra kell törekednünk. Árnyékelőadóimmal közösen módosítottam a jelentésnek azokat a szakaszait, amelyek már nem relevánsak, vagy amelyek annyira homályosak voltak, hogy senki sem volt képes azokat betartani vagy gondoskodni azok alkalmazásáról. Egy olyan ágazat, mint az építőipar esetében elengedhetetlen, hogy a szabályok egyértelműek legyenek, és alig várom, hogy láthassam ezeknek a változtatásoknak az eredményeit. A terméksor roppant nagy és sok kihívással kell szembenéznünk, de ezek az új szabályok, amelyek a következő 24 hónap során hatályba lépnek a tagállamokban, segítséget nyújtanak majd az építőipari ágazatnak, miközben gazdasági növekedés elérésére és ezen keresztül munkahelyek teremtésére törekszünk. Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretnék köszönetet mondani az elnöknek, aki megtisztel bennünket egy olyan kérdésről folytatott vita vezetésével, amely igen fontos az iparpolitika és a belső piac szempontjából. Szeretnék továbbá köszönetet mondani az előadónak, Stihler asszonynak, aki nagyon alapos munkát végzett ezen a javaslaton, és elkötelezettségének köszönhetően lehetővé tette a számunkra, hogy második olvasatban megállapodásra jussunk. Szeretném továbbá kifejezni őszinte köszönetemet az összes árnyékelőadónak és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elnökének, Harbour úrnak. Az önök közös erőfeszítése döntő szerepet játszott abban, hogy sikerült fordulópontot elérni az európai intézmények között erről a rendkívüli mértékben technikai jellegű dossziéról folytatott tárgyalások során. A Bizottság üdvözli a Parlament és a Tanács között a második olvasatban elfogadott kompromisszumot, mivel függetlenül annak technikai jellegétől, ez a dosszié rendkívüli jelentőségű. Az építőipari termékekről szóló rendelet elfogadása felbecsülhetetlenül fontos lépés az egységes európai építőipari ágazat felé vezető úton. Az építőipari termékek az európai bruttó hazai termék 3%-át teszik ki, és a foglalkoztatás szempontjából az építőipari

17-01-2011

17-01-2011

HU


ágazattal kapcsolatos tevékenységek adják az európai GDP 6,5%-át, a foglalkoztatásnak pedig 7,5%-át. Együttesen ez azt jelenti, hogy az építőipari ágazat az európai gazdaság 10%-át teszi ki, amint ezt felszólalásában az előadó is megjegyezte. Ezenkívül az építőipari termékekre vonatkozó rendelet elfogadása fontos lépést jelent a jogszabályok egyszerűsítése és továbbfejlesztése felé vezető úton, miközben konszolidálja az építőipari termékek belső piacát. Ez volt ugyanakkor a kisvállalkozói intézkedéscsomagban foglalt alapelvek első gyakorlati alkalmazása. Ennek eredményeként az uniós jogszabályok végre biztosítják az európai vállalkozások – és különösen a mikrovállalkozások – számára azokat az eszközöket, amelyek segítik, ahelyett hogy hátráltatnák őket. Konkrétan az űrlapok kitöltése, a bürokratikus eljárások és a külön kötelezettségek tartoznak ide. Csak elégedett lehetek ezzel a végeredménnyel, különös tekintettel három olyan kérdésre adott megoldásra, amelyet a múltban túlságosan bonyolultnak tartottunk. Először: a veszélyes anyagok kérdésének tekintetében a Bizottság jelentést fog készíteni erről a fontos kérdésről, folyamatosan tájékoztatja a Parlamentet, és ha szükséges, akkor további jogalkotási javaslatokat nyújt be. Másodszor: különleges bánásmódot alkalmazunk a mikrovállalkozásokkal kapcsolatosan, amelyeket mindig nagyon fontosnak tartottunk a kisvállalkozói intézkedéscsomagban szereplő alapelvek megóvása szempontjából. Az elért végeredmény kielégíti ezt a feltételt, mivel fenntartja az egyszerűsített eljárások lehetőségét a mikrovállalkozások esetében. Végül: a szöveg különféle részei felismerik a vállalkozásokra nehezedő adminisztrációs és ellenőrzési kötelezettségek csökkentésének szükségességét részben a CE-megjelöléssel kapcsolatos egyszerűsített eljárások bevezetésével, ugyanakkor azáltal is, hogy választható lehetőség maradt az európai műszaki értékelés alkalmazása. Amint ezt az Európai Bizottságnak a Tanács első olvasatban kialakított álláspontjához fűzött nyilatkozata is jelzi, mindenképpen ellenőriznünk kell azt, hogy a kiválasztott megoldások valóban a legalkalmasabbak-e a fennálló szükségletek kezelésére. Különösen kerülnünk kell azt, hogy indokolatlan, de legalábbis szükségtelen adminisztratív kötelezettségeknek vessük alá a vállalkozásokat és különösen a mikrovállalkozásokat. Gondosan figyelemmel kell követnünk ezt a szempontot, és következtetéseinket hozzá kell fűznünk az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló jelentéshez, amelyet a rendelet hatályba lépése után öt évvel kell elkészíteni. Azt is tisztáznom kell, hogy a Bizottság szorosan együtt akar működni az Európai Parlamenttel, és természetesen a Tanáccsal is a rendelet végrehajtása tekintetében. Ebből a célból felkértem szolgálataimat – akiknek köszönetet mondok azért a hozzájárulásért, amellyel mindig támogatják a Bizottság jogalkotási munkáját – egy végrehajtási útiterv elkészítésére, amelyet a lehető leghamarabb el fogok küldeni önöknek. Ez különösen az úgynevezett komitológiai aspektusokat vizsgálja. A Parlament a Bizottság kulcsfontosságú partnere, és biztosíthatom önöket afelől, hogy továbbra is szeretnék szorosan együttműködni önökkel az elfogadási folyamat következő szakaszát is beleértve. Emellett az ebben az Ülésteremben eltöltött 14 év sem volt hiábavaló. Végül a Bizottság szükségesnek érezte, hogy nyilatkozatot nyújtson be az intézmények közötti közös megállapodástól való eltérés tekintetében a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal szembeni kifogás benyújtási határidejével kapcsolatban. A Bizottság feltétlenül

15

16

HU


ki akarja hangsúlyozni, hogy a közös megállapodás tervezetében lefektetett alapelv két hónapot biztosít a kifogások benyújtására, amely további két hónappal meghosszabbítható. Ebben az esetben a Bizottság fenntartja azt a véleményét, hogy nem állnak fenn olyan különleges körülmények, amelyek indokolhatnák ennek az alapelvnek a megsértését. A Bizottság sajnálja, hogy nem tartotta tiszteletben a közös megállapodás tervezetében elfogadott alapelvet, és nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy ami az építőipari termékek esetében történt, az nem lehet precedensértékű. Szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek – ezen belül az elnök személyén keresztül is, akinek újból köszönetet mondok, amiért részt vett ebben a vitában – azért az érdeklődésért, amellyel ezt az egyszerűsítési javaslatot megvizsgálták. Befejezésül szeretném kihangsúlyozni az új rendelettől várható előnyöket, valamint az építőipari termékek gyártói, felhasználói és a nemzeti közigazgatások számára jelentkező előnyöket. Mi is megerősítjük, hogy a Bizottság hajlandó betartani a rendelet szövegében szereplő kötelezettségeket különös tekintettel a kért jelentések összeállítására. Újból köszönetet mondok önnek, elnök úr, és köszönetet mondok a tisztelt képviselőknek az önök által tanúsított elkötelezettségért és együttműködésért. Andreas Schwab, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Tajani úr, hölgyeim és uraim! Én is azzal szeretném kezdeni, hogy kifejezem őszinte köszönetemet mindazoknak, akik tevékenyen részt vettek ennek a rendeletnek a második olvasatban történő elfogadásában. Ez a rendelet – amint a címe is sugalmazza – előrelépést jelent a hatályos irányelvhez képest. Az építésügyi rendeletek a múltban természetesen bizonyos mértékben a nemzeti autonómia központi részét alkották. Az a tény, hogy ezzel a rendelettel sikerült előmozdítanunk az európai belső piac ügyét, rendkívül pozitív fejlemény. Másodszor: a rendelet különösen a kis- és középvállalkozások tekintetében számos fontos könnyítést tartalmaz, amelyek egyszerűsítik majd ezen cégek gazdasági tevékenységét és az európai belső piacon folytatott ügyleteiket. Végül természetesen a fogyasztók számára is előnyös lesz ez a rendelet, mert jelentősen javítja majd az építőipari termékek biztonságát és megbízhatóságát. Árnyékelőadónk, Mayer professzor nevében is beszélhetek, akinek ma a választókerületével kapcsolatos bizonyos ügyek miatt sajnálatos módon a választókerületében kellett maradnia. A professzor felkért engem annak említésére, hogy ez a rendelet végeredményben egy második olvasatban elfogadott kompromisszumot képvisel. Az ő véleménye szerint jó kompromisszumot, mindazonáltal nyitva maradt néhány kérdés, amelyen tovább kell dolgoznunk. Nagyon hálás vagyok Tajani úrnak, amiért rámutatott arra, hogy Parlamentünk az utólagosan elvégzendő munkákban is részt fog venni. Mivel az árnyékelőadó, Mayer professzor úr úgy érzi, nem elegendő az építőipari termékek gyártóinak magatartását és a termékek értékesítését szabályozni; ezt a rendeletet ki kell egészíteni egy olyan jogszabállyal, amely az építőipari termékek alkalmazásának és beépítésének alapelveit és gyakorlati szabályait is meghatározza. Ebben a tekintetben Mayer professzor úgy véli, hogy a Bizottságnak mérlegelnie kell azt a lehetőséget, hogy az Európai Szabványügyi Bizottságot (CEN) felhatalmazza egy szabványos európai rendelet létrehozására. Arra is szeretne rámutatni, hogy a Bizottságnak figyelemmel kell követnie, hogy vajon az építőipari termékekről szóló új rendelet elvezet-e az adekvát harmonizáláshoz minden területen és hogy nem eredményez-e további biztonsági problémákat és tisztességtelen

17-01-2011

17-01-2011

HU


versenyt. Miután azonban meghallgattam Tajani biztos úr mondanivalóját, biztos vagyok abban, hogy ezt együttesen meg fogjuk valósítani. ELNÖKÖL: RODI KRATSA-TSAGAROPOULOU alelnök Evelyne Gebhardt, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretném kifejezni nagyon őszinte köszönetemet az előadónak, Stihler asszonynak, aki nagyon fontos munkát végzett ezen a rendkívül technikai jellegű területen. Az előttünk fekvő jelentés nemcsak technikai jellegű, hanem ezzel együttesen erősen politikai jellegű is. Olyan jelentés, amely kapcsán magas politikai normákat is tiszteletben kellett tartani. Egyensúlyozni kellett a különféle ipari érdekek, a biztonság és a dolgozók védelme között, az Európai Parlament, valamint a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának véleménye szerint pedig az előadó ebből a szempontból bámulatos sikert ért el. Feltétlenül tiszteletben kellett tartanunk az ipar érdekeit és meg kellett értenünk, milyen problémáik vannak az építőipari termékek területén. A nagy, valamint a kis- és középvállalkozások közötti egyensúly megtalálása is fontos volt. Az volt a véleményünk, hogy a Bizottságnak igaza volt, amikor felvetette, hogy a kisvállalkozások esetében kevesebb szabályra van szükség. Ez azonban nem azt jelenti – és ebből a szempontból továbbfejlesztettük a Bizottság javaslatát –, hogy megengedhetünk alacsonyabb biztonsági szintet. Az előírások szintjének is nagyon magasnak kell lennie, és ezt sikerült is megvalósítanunk ezen a területen. Természetesen a biztonság előtérbe helyezése is fontos. Ez különösen fontos a fogyasztók szempontjából, mert ahol az építőipari terméket gyártják és beépítik, ott arról is gondoskodni kell, hogy a termék felhasználója ugyanolyan biztonságban legyen, mint azok, akik korábban előállították, dolgoztak rajta. A harmadik pont, amely különösen fontos volt a számunkra, szociáldemokraták számára, az a munkavállalók védelmének javítása és az a tény, hogy ezt is újból kifejezetten beépítettük a rendeletbe. Stihler asszony ennek szintén nagy jelentőséget tulajdonított felszólalásában. Elvégre ezeknek az építőipari termékeknek a gyártása során gyakran veszélyes anyagokkal is kell dolgozni. Rendkívül fontos annak biztosítása, hogy valóban a lehető legmagasabb szintű védelmet érjünk el ezen a területen. Ezt a védelmi szintet ezeknek a termékeknek az ártalmatlanítása kapcsán is mérlegelni kell a későbbiekben – és ezen valószínűleg tovább kell dolgoznunk, Tajani úr –, miután ezen termékekre már nincs szükség. Szeretnék újból őszinte köszönetet mondani az előadónak valóban ragyogó munkájáért. Heide Rühle, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! Én is szeretnék köszönetet mondani Stihler asszonynak és az összes árnyékelőadónak. Meggyőződésem, hogy jó kompromisszumot sikerült elérnünk ebben a második olvasatban, még akkor is – mert kompromisszumok esetében természetesen mindig ez a helyzet –, ha nem mindegyik fél elégedett. Szeretném külön kiemelni Meyer professzor megjegyzéseit, amelyeket Schwab úr tolmácsolt. Meggyőződésem, hogy még van elvégzendő munkánk a címkézés tekintetében. Most sikerült jól összehangolnunk az építőipari termékeket, vagyis az építőipari termékek

17

18

HU


gyártását. Van azonban még elvégzendő munkánk az építőipari termékek beépítésének és felhasználásának területén. Az egyik lehetőség az, hogy a Bizottság tovább dolgozik ezzel kapcsolatban az eurokódok területén, és ennek vonatkozásában felhatalmazásnak is kell lennie az eurokódoknak ezen a területén történő előrelépés megvalósítása céljából. A másik lehetőségünk az, hogy harmonizáljuk az alkalmazás és a felhasználás területét, hogy ne essünk vissza nemzeti szintre ebből a szempontból, és hogy csak magukkal a termékekkel kapcsolatban létezzen európai harmonizálás, a felhasználásukkal kapcsolatban viszont nem. Tovább kell dolgoznunk ezzel kapcsolatban, és a Bizottság teljes támogatásunkat meg fogja kapni, ha további intézkedésekre van szükség. Szeretnék megemlíteni egy további szempontot, ami fontos volt a vita során abban a tekintetben, hogy a jelentés mellett szavazzunk-e. Sajnos a belga elnökség elkövetett egy hibát a tárgyalások során. Az első olvasat után új területeket vezetett be a második olvasatba – 8. cikk (3) bekezdés és 8. cikk (6) bekezdés – a Parlament teljes beleegyezése nélkül. A magyar elnökség foglalkozott ezzel a kérdéssel egy levélben. Azonban nem hiszem, hogy a magyar elnökség valóban megértette ezt a konfliktust. Újból szeretnék rámutatni arra, hogy a jövőben, ha új pontokat vezetnek be a második olvasatba, akkor elvárom, hogy a Tanács valóban keresse meg a Parlamentet és próbáljon megfelelő kompromisszumot elérni velünk. Mindazonáltal az eredményeket tekintve nem hisszük, hogy érdemes lenne elutasítani ezt a kompromisszumot egy ilyen jellegű eljárási hiba miatt. Megszavazzuk ezt a kompromisszumot, mert meggyőződésünk, hogy a dokumentum fontos lépés annak az ágazatnak a további harmonizációja felé, amelynek gazdasági jelentősége ilyen nagy. Ezért ezen második olvasat tekintetében a kompromisszum támogatásunkat élvezi. Emma McClarkin, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani Stihler asszonynak az elvégzett kemény munkáért. Nagyon hosszú volt ez az út. Ma Európában az építőipari ágazat közvetlenül 12 millió uniós állampolgárt foglalkoztat. Emellett az építőanyagok gyártóinak körülbelül 92%-a kis- és középvállalkozás – ez több mint 65 000 önálló vállalkozást jelent. Nyilvánvaló, hogy az építőipari ágazat létfontosságú az európai gazdaság szempontjából, és kötelesek vagyunk támogatást nyújtani az ágazatnak, különösen a gazdasági válság után. Ennek a jelentésnek sok olyan aspektusa van, amely patthelyzetet idézett elő sokunk között – ilyen az uniós jogalkotás természete. Nem tökéletes, hanem kompromisszumos. A kulcsfontosságú kérdések között szerepelt a CE-megjelölés avagy megfelelőségi nyilatkozat, amelyről sikerült megállapodásra jutnunk annak érdekében, hogy a mikrovállalkozásoknak ne kelljen ugyanolyan terheket viselniük, mint a nagyobb társaságoknak. Az építőipari termékekben lévő veszélyes anyagok kezeléséről és azonosításáról sikerült kompromisszumra jutnunk és elértük, hogy ne legyenek ütközések az érvényben lévő REACH-rendeletekkel. Remélem, hogy a második olvasatban elfogadott megállapodásnak valós eredményei lesznek, és hogy a megállapodás bátorítani fogja az építőipari termékek szabad mozgását, javítani fogja az előírásokat az egész Unióban, és elő fogja mozdítani az építőipari termékek újrahasznosítását a jövőben, miközben – és ez a legfontosabb – nem fokozza a vállalkozásokra nehezedő bürokratikus terheket és nem zavarja össze a fogyasztókat. Lara Comi (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Üdvözlöm az elért kompromisszumot néhány olyan konkrét pont tekintetében, amelyeket létfontosságúnak

17-01-2011

17-01-2011

HU


tartok azoknak a célkitűzéseknek a tényleges elérése szempontjából, amelyeknek elérését ennek a jogalkotási javaslatnak alapján javasoljuk. Az egyszerűsített eljárások szabályainak megőrzésére gondolok, amelyet minden bizonnyal a vállalkozásokra nehezedő terhek enyhítésére és költségeik csökkentésére gondolva szándékoztak megvalósítani, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra. Valójában úgy gondolom, hogy a jelenlegihez hasonló negatív gazdasági helyzet összefüggésében teljességgel elengedhetetlen a kis- és középvállalkozások által betöltött szerepkör jelentőségének felismerése, amelyek gazdaságunk egyik legfontosabb alapkövét alkotják. Emellett az új rendelet az egyszerűsített eljárási mechanizmusok bevezetésével és különösen az új termékek piaci bevezetési idejének csökkentésével határozottan támogatja az innovációt. Ugyanakkor a fogyasztókat is védi, mert lehetővé teszi, hogy gyorsabban hozzáférjenek innovatív termékekhez a minőség és a biztonság feladása nélkül, amelyről a CE-megjelölésnek kell gondoskodnia. Ezért véleményem szerint az elért megállapodás kiváló kompromisszumot jelent, amely megteremti a helyes egyensúlyt a gyártók és a fogyasztók szükségletei között, és ezáltal garantálja a piac megfelelő működését egy olyan ágazatban, amely valóban európai gazdaságunk hajtóereje. Sylvana Rapti (S&D). – (EL) Elnök asszony! Köszönetet kell mondanom Stihler asszonynak az elvégzett kiváló munkáért. Valamennyien egy technikai kérdésről beszélünk. Szerencsére Gebhardt asszony, aki a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának nevében szólalt fel, rávilágított arra a tényre, hogy ez nemcsak technikai kérdés – ez egy rendkívül erősen politikai és gazdasági jellegű kérdés. Valamennyien tudjuk, hogy az építőipar a gazdaság alapvető pillére. Valamennyien tudjuk, hogy a kis- és középvállalkozások alkotják gazdaságunk gerincét, amely gazdaság az Európai Unió keretein belül rendkívül nehéz helyzetben van. Ezért Stihler asszony jelentése politikai szempontból is rendkívül fontos, ő pedig kiváló munkát végzett. Sikerült kompromisszumra jutnunk, egy mindenki számára megfelelő kompromisszumra. Olyan egyensúlyt sikerült kialakítanunk, amely egyszerű eljárásokat ad a kezünkbe, az eljárások pedig a kis- és középvállalkozások színvonalának veszélyeztetése nélkül alkalmazhatók, ugyanakkor a lehető legjobb eredményeket hozzák. Sikerült rendet teremtenünk a veszélyes anyagok kérdésében. Valamennyien emlékszünk – és az itt jelen lévő idősebb kollégák nagyon is jól emlékeznek – a Berlaymont-épület azbesztszennyezettségének kérdésére, amely öt vagy hat éven keresztül zárva volt. Képzeljék el, mi történne az Európai Unió egyes tagállamaiban, ha nem volnának képesek kezelni a veszélyes anyagok kérdését?! Végül: még foglalkoznunk kell a biztonság és az átláthatóság kérdésével. Úgy gondolom, hogy Stihler asszony ezzel kapcsolatban is kiváló munkát végzett jelentésében és az elért kompromisszum tekintetében. Befejezésül: bízom abban, hogy az európai állam felépítésével is foglalkozunk majd, amint ezt az építőipar esetében is megtettük. Malcolm Harbour (ECR). – Elnök asszony! A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elnökeként teljes szívemből csatlakozom a sok elhangzott megjegyzéshez. Úgy gondolom, hogy valójában az összes megjegyzéshez csatlakozni tudok, amely itt a Catherine Stihler által elvégzett munkával kapcsolatban elhangzott. Úgy gondolom, hogy egy teljes dosszié

19

20

HU


második olvasatban történő átvétele és a bizottságunkhoz történő beérkezése kemény feladat volt, amelyet képviselőtársam kiválóan oldott meg. Szeretném megjegyezni, hogy ez megmutatja a második olvasat eljárásának jelentőségét, amelyet ez az eljárás ebben a Parlamentben betölt, hiszen sikerült jelentősen továbbfejlesztenünk a Tanácstól kapott álláspont szövegét. Amint erre Rühle asszony hangsúlyozottan rámutatott, volt velük némi nézeteltérésünk. Levelet kaptunk a magyar elnökségtől néhány részletes kérdésről, amelyet a jegyzőkönyvben közzé fogunk tenni. Csak két záró megjegyzést szeretnék tenni, támogatva ezt a megállapodást. Az első önnek szól, biztos úr. Szeretném megköszönni a munkát, amelyet velünk együtt végzett, mert nagyon szorosan együtt kell működnünk önnel a javaslat végrehajtása során. Amint erre ön is rámutatott, a komitológiai eljárásnak ezzel kapcsolatban fontos szempontjai vannak, és bizottságom teljes mértékben egyetért azzal, hogy nagyon komolyan kell venni ezeknek a javaslatoknak a figyelemmel kísérését. Másodszor: szerintem ez egy kritikus jelentőségű ágazat, és a felügyeletünk alatt kell tartanunk, amint ezt sok munkatársunk el is mondta. Tenni kell mindezt pedig annak biztosítása érdekében, hogy valóban ne legyenek érvényben olyan piaci akadályok, amelyek megakadályoznák, hogy ez az ágazat létfontosságú módon hozzájáruljon az európai gazdasághoz. Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök asszony! Nagyon elégedett vagyok az építőipari termékekről szóló irányelv szövegével, amelyről az előadók – Tajani és Barnier biztos urak hathatós segítségével – ma második olvasatban megállapodás született. Ennek le kell egyszerűsítenie az építőipari termékek piacát. Megfelelő módon egyesíti és leegyszerűsíti a dokumentációt és megszünteti a különféle szükségtelen bürokratikus gyakorlatokat. Végre érvényesült az a nézet, hogy az épületek felépítése az építési szolgáltatások nyújtásából, nem pedig a termékek marketingjéből áll, és hogy az építési tevékenységek a nem sorozatban gyártott elemeknek épületbe történő beépítésére is kiterjednek, és ennek nagyon örülök. A Cseh Köztársaságban tevékenykedő cégek is örülnek ennek a kicsi reformnak, mert a régi irányelv a minőség javítása nélkül növelte meg költségeiket. A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, amelynek én is a tagja vagyok, összegyűlt, és egyhangúan elfogadta a szöveget a mikrovállalkozásokra vonatkozó egyszerűsítésekkel együtt. Bízom abban, hogy az egész Parlament ugyanezt fogja tenni holnap. Ez annak újabb jele lesz, hogy az EU jogi környezete olyan módon fejlődik, ami támogatja az egyesített piacot. Anja Weisgerber (PPE). – (DE) Elnök asszony! Engem nem győzött meg a kompromisszum összes pontja, de tudom, hogy az új rendelet határozott előrelépést jelent a jelenlegi jogi helyzethez képest. Először is rendelkezésünkre áll majd egy szabványosított európai technikai nyelvezet az építőipari termékek teljesítőképességéről, emellett ésszerűsített és leegyszerűsített eljárásaink lesznek. Előrelépést értünk el az európai belső piac kapcsán, és ezzel a társaságok, valamint a szabványosított biztonsági követelményeken keresztül a fogyasztók érdekeit is szolgáljuk. Elvben fontosnak és ésszerűnek tartom a mikrovállalkozásokra vonatkozó bürokratikus rendelkezések enyhítését. Emellett azonban azt a tényt is figyelembe kell vennünk, hogy az építőipari termékeket feldolgozó mikrovállalkozások egyben felhasználók is. Ezért elégedett vagyok azzal, hogy javaslatomat beépítették a kompromisszumba. Ez egyszerűsített eljárásokat biztosít a mikrovállalkozások számára az építőipari termékek teljesítőképességével kapcsolatos jellegzetességek értékelése tekintetében. Ha azonban ők

17-01-2011

17-01-2011

HU


ilyen eljárást alkalmaznak, akkor bizonyítaniuk kell azt, hogy az általuk alkalmazott eljárás ekvivalens azzal az eljárással, amelyet Európában-szerte alkalmaznak. Csak így lehet biztosítani azt, hogy a teljesítőképességgel kapcsolatos jellegzetességek részletei szintén pontosak és megbízhatóak legyenek, és hogy az épületek is biztonságosak legyenek egész Európában. Antonio Tajani, a Bizottság alelnöke. – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Támogatom Harbour úr szavait, amelyekkel kihangsúlyozta a vita tárgyát képező szöveg jelentőségét és azt, hogy a Parlamenttel kötött megállapodásnak köszönhetően a dokumentumot el fogjuk fogadni. Ennek az az oka, hogy ez egy új önálló jogszabály, amely fontos útmutatást nyújt majd a piacnak, ugyanakkor létrehoz olyan jó szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a kis- és középvállalkozások terjeszkedhessenek – mindenekelőtt a jelenlegi válság utolsó szakaszában –, amelynek során minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy a kis- és középvállalkozások új munkahelyeket hozhassanak létre és növekedhessenek. Ez a célja az Európai Bizottságnak, amelyet az Európai Parlament valós elkötelezettsége is támogat részben a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtásának és továbbfejlesztésének eredményeként. A kis- és középvállalkozások számára előnyös lesz az egyszerűsítés, a bürokrácia csökkentését is ide számítva. Amint azonban Gebhardt asszony mondta felszólalásában, a piac liberalizálásának és fejlesztésének ezek az új szabályai valós biztonsági útmutatásokkal is szolgálnak majd, ami nagyon fontos az építőipari ágazat munkavállalói, de a fogyasztók számára is. Meggyőződésem, hogy ez a jelentés a helyes irányba halad. A Bizottságnak azonban nem az a szándéka, hogy megakadályozza a jogszabály elfogadását, amely a Tanács és a Parlament közötti megállapodás és kompromisszum végeredménye. Az elkövetkező évek során folytatni akarjuk ezt a munkát, és Harbour urat is szeretném biztosítani afelől – aki kihangsúlyozta a továbblépés szükségességét –, hogy elköteleztük magunkat a végrehajtási útiterv elkészítése mellett, amelyet a lehető leghamarabb el fogok juttatni önökhöz. A vita során sok tisztelt képviselő beszélt az építőipari ágazat harmonizációjáról, különös tekintettel a biztonságra. Teljes mértékben tisztában vagyok ezzel a problémával, és nagyon elégedett vagyok, amiért sikerült kidolgozni az eurokódokat az Európai Szabványügyi Szervezettel, mivel ezek a harmonizált szabályok kifejezetten az építőipari biztonságra vonatkoznak. Amint önök is tudják, a Bizottság most dolgozik egy, a szabványosításról szóló nyilatkozat előkészítésén, amelyet néhány héten belül benyújtunk a Parlamenthez és a Tanácshoz. Ezért, elnök asszony, tisztelt képviselők, meggyőződésem, hogy ma és holnap fontos előremutató lépést teszünk. Hadd ismételjem meg: ezek nem csak technikai szabályok, bár szeretnék köszönetet mondani az előadónak a technikai szabályok kezelése során tanúsított türelméért, amelyek mindenesetre fontos politikai elkötelezettség pillanatképét mutatják. A technikai részletek mögött ott rejtőzik a kis- és középvállalkozásokra nézve kedvező fontos gazdasági döntés, amely új munkahelyeket teremthet az elkövetkező évek során, emellett félmilliárd európai polgárnak is kedvez. Catherine Stihler, előadó. – Elnök asszony! Köszönetet mondok minden kollégának, aki rászánta az időt, hogy felszólaljon ma délután és este. Úgy gondolom, hogy Tajani biztos úrnak a partnerségi együttműködéssel, az útitervvel és az eurokódokkal kapcsolatos megjegyzései, amelyekről Rühle asszony és (azt hiszem)

21

22

HU


Schwab úr is említést tett, nagyon fontosak, és továbbvisszük a jó együttműködés ügyét, amelyet eddig is folytattunk. Ez egy kompromisszum, amelyet elértünk, és vannak olyan szempontok, amelyeket a kollégák talán szerettek volna látni ebben a kompromisszumban, és amelyekről nem sikerült megállapodnunk, de a Parlamentnek sikerült elfogadtatnia a módosítások 75%-át, amelyeket mi fontosnak tartottunk ebben a szövegben, és ez semmi esetre sem számít kis bravúrnak. Van valami, ami a vita során végig feltűnt nekem. Ez pedig az, hogy az építőipari ágazat annyira létfontosságú gazdaságunk jövőbeni növekedése és a munkahelyek szempontjából. Ezért szeretném megkérdezni az elnöktől, megoldható lenne-e az, hogy évente vitát rendezzünk itt a Parlamentben az építőipari ágazatról annak érdekében, hogy továbbvigyük a biztos úr által felajánlott együttműködést, és hogy gondoskodjunk arról, hogy mindig akkora jelentőséget tulajdonítsunk az építőipari ágazatnak, amekkorát ennek a témának e Parlamentnek tulajdonítania kell tekintettel arra, hogy 38 millió ember él az építőipari ágazatban végzett munkából. Tehát köszönöm, elnök asszony, köszönöm, biztos úr, és nagyon várom az elkövetkező heteket, hónapokat és éveket, mert az építőiparról folytatott vita folytatódni fog a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban, én pedig ezt biztosan követni fogom. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra 2011. január 18-án, kedden kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) George Becali (NI), írásban. – (RO) Szeretnék gratulálni az előadónak a jelentés tartalmához. Az építőipari termékek az európai gazdaság olyan ágazatait alkotják, amelyek egyrészt sebezhetőek, másrészt fontosak, és amelyeket harmonizálnunk kell. Nemcsak amiatt használom a „sebezhető” szót, ahogyan ez az ágazat a recesszióra reagált, hanem különösen az ágazatban dolgozó munkavállalók és kis- és középvállalkozások száma miatt is: 12 millió, illetve körülbelül 65 000. Nagymértékben támogatom azt az elképzelést, hogy el kell ismernünk a munkaegészség és munkabiztonság magas szintjének szükségességét az építőipari termékekkel kapcsolatban. Az is nyilvánvaló, hogy nemcsak a gyakran bekövetkező munkahelyi balesetekre utalok, hanem a munkafolyamatok során használt veszélyes anyagokra is. Szeretnék hozzátenni még egy utolsó szempontot. Az építőipari termékek egységes piaca a méretének és különleges természetének megfelelő támogatást igényel, a sebezhetőségi aspektusokat is ide számítva, amelyet felszólalásom kezdetén említettem. 13. A dioxinnal fertőzött takarmány esetének uniós következményei (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Bizottság nyilatkozata a dioxinnal fertőzött takarmány esetéről és annak uniós következményeiről. John Dalli, a Bizottság tagja. – Elnök asszony! Mint ön is jól tudja, az új év olyan súlyos esettel kezdődött Németországban, amely kapcsán dioxinnal fertőzött takarmányt találtak. A Bizottság szolgálatai azóta is alapos figyelemmel kísérik a fejleményeket, és teljes mértékben együttműködnek az illetékes német hatóságokkal. Én már el is kezdtem számba venni azokat a lehetséges intézkedéseket, amelyekkel biztosítani lehet, hogy a magas szintű élelmiszer- és takarmánybiztonsági rendszerünk még hatékonyabbá váljon. Hadd kezdjem azonban az esettel kapcsolatos tényekkel. Az

17-01-2011

17-01-2011

HU


esetre akkor derült fény, amikor egy összetett takarmányt gyártó cég a laboreredmények kézhezvételét követően 2010. december 22-én arról értesítette az illetékes német hatóságokat, hogy az önellenőrzés során vett egyik minta nem felelt meg az uniós jogszabályoknak. Az elmúlt évben november közepe és december közepe között egy biodízelt gyártó cég hét technikai célra szánt zsírsav-szállítmányt küldött egy olyan takarmányzsírgyártónak, amely technikai célokra is gyárt zsírokat. Ez utóbbi vállalat egyben bejegyzett takarmányzsírgyártó is volt. Egyértelmű, hogy összekeverték a takarmány minőségű zsírt a technikai célra szánt zsírral. E szállítmányok közül négyről, amelyeket november második felében szállítottak, később kiderült, hogy dioxinnal fertőzöttek. A másik három szállítmány, amely 2010 decemberének első felében érte el a takarmányüzemeket, nem volt fertőzött. Amíg azonban ezt nem tisztázták, valamint pusztán elővigyázatosságból, minden szállítmányt úgy tekintettek és úgy kezeltek, mintha fertőzött lett volna. Összesen majdnem 2 300 tonna potenciálisan fertőzött takarmányzsírt szállítottak ki 25 takarmánygyártóhoz Németországban. Németországon kívülre nem szállítottak ebből a takarmányzsírból. A potenciálisan fertőzött zsír 2-10%-át tartalmazó, megközelítőleg 100 000–200 000 tonnányi takarmány körülbelül 4800 németországi gazdaságba jutott el. Kizárólag elővigyázatosságból minden ilyen gazdaságot zároltak, és felfüggesztették a kereskedelmi tevékenységüket. A gazdaságok között voltak tojótyúkot, hízó baromfit, libát, sertést, tejelő tehenet, szarvasmarhát és nyulat tenyésztő gazdaságok. A tenyésztyúkok számára gyártott potenciálisan fertőzött takarmányból Franciaországba és Dániába is szállítottak. A zárolt gazdaságokból származó állati eredetű élelmiszereket nem lehet a piacra vinni addig, ameddig a zárolást fel nem oldják. Erre pedig csak akkor kerülhet sor, ha a vizsgálati eredményekből és a vizsgálatokból egyértelműen kiderül, hogy a gazdaságok fertőzöttségi szintje nem haladja meg az uniós törvények által megengedett szintet. Jelenleg az eredetileg zárolt 4 800 gazdaságból még 939 gazdaság – többnyire baromfi- és sertéstenyésztők – állnak zár alatt. Úgy tudjuk, hogy az eset észlelése óta egy-két kivételtől eltekintve nem adtak el, és nem exportáltak fertőzött élelmiszert Németországból. A vizsgálati eredmények pedig kimutatták, hogy a termékek megfelelnek az uniós jogszabályoknak. Ez jó példa az uniós nyomon követhetőségi rendszer hatékonyságára, és mi továbbra is éberek maradunk ebben a vonatkozásban. Az eset szerencsés vonatkozása az, hogy az észlelt dioxinszint azokban az élelmiszerekben sem volt nagyon magas, amelyek túllépték az Unió által megengedett határértékeket, ami azt jelenti, hogy ezeknek a termékeknek a fogyasztása sem jelent azonnali veszélyt a fogyasztók egészségére rövid távon, ha egyáltalán fennáll bármilyen ilyen veszély. Mit tett a Bizottság annak érdekében, hogy segítséget nyújtson az eset kezelésében? A szolgálataink állandó kapcsolatban állnak a német hatóságokkal, az élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszeren keresztül pedig azonnal szétküldenek minden információt a tagállamoknak. Kapcsolatban állnak a harmadik országokban működő illetékes hatóságokkal is, és világos tájékoztatást adnak az esetről a kereskedelmi partnereinknek. Ezenfelül a Bizottság tisztségviselői találkoztak a zsír- és olajiparban működő érintettekkel, és megpróbálták feltárni, hogy hogyan lehetne tovább javítani a takarmányok dioxintartalmának ellenőrzését. Én személy szerint felvettem a kapcsolatot a német szövetségi élelmiszeripari, mezőgazdasági és fogyasztóvédelmi miniszterrel, Ilse Aignerrel január 6-án, és véleményt

23

24

HU


cseréltünk arról, hogy mit kellene tennünk annak érdekében, hogy a jövőben el tudjuk kerülni a hasonló fertőzéseket és eseteket. Ma is beszéltem a német miniszterrel, mert aggasztottak a múlt hét végén kapott legújabb hírek, amelyek szerint az egyik takarmánygyártó nem küldte meg a teljes listáját azoknak a gazdaságoknak, amelyek kaptak a potenciálisan fertőzött takarmányból, és pontatlan információt adott meg a fertőzött takarmányzsírnak az összetett takarmányban történő felhasználásával kapcsolatban, amelynek következtében további több száz gazdaságot kellett zár alá helyezni. Ez az eset az uniós élelmiszerbiztonsági rendelkezések nagyon súlyos megsértését jelenti. Meg kell azonban mondanunk, hogy a német hatóságok teljes erejükkel dolgoznak az ügyön, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy gyors és határozott megoldást találjanak. Azt a tájékoztatást kaptam, hogy újabb tesztelési kapacitásokat bocsátanak rendelkezésre, hogy a lehető leghamarabb el tudják végezni a munkát. Az is fontos azonban, hogy uniós szinten mielőbb átgondoljuk a takarmánybiztonsággal kapcsolatos megközelítésünk tágabb vonatkozásait. Ebből kifolyólag az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal egy munkacsoportja jövő héten Németországba utazik, hogy segítséget adjon a német hatóságoknak, és tájékoztatást nyújtson mindannyiunk számára arról, hogy hogyan történt a fertőzés, és hogy hogyan lehetne az ilyesmit a jövőben elkerülni. A német hatóságokat már tájékoztattuk erről, és beleegyeztek a látogatásba. Biztos vagyok benne, hogy számíthatunk a német kollégák teljes együttműködésére. Ezt az esetet a Mezőgazdasági Tanácsnak a jövő hétfőn esedékes, tehát január 24-én Brüsszelben megtartandó értekezletén is tárgyalni fogják. Mint már említettem, mérlegeljük az intézkedéseket, többek között a jogalkotási lépéseket. Ez az eset rávilágított arra, hogy feltétlenül biztosítanunk kell a nemzeti ellenőrzési rendszerek hatékonyságát, mert ezekre épül az unió tagországainak és a harmadik országoknak az élelmiszer- és takarmánybiztonsági intézkedéseinkbe vetett bizalma. A probléma megoldása érdekében vizsgálom a lehetőségét annak, hogy megvalósítsuk az élelmezési és takarmányozási célokra, illetve a technikai célokra szánt zsírok és olajak gyártásának szigorú különválasztását, és gondolkodom azon is, hogy jogilag előírjuk a dioxin fokozottabb ellenőrzését a takarmányláncok különböző fázisaiban. Biztos vagyok benne, hogy ha elfogadjuk és bevezetjük ezeket az intézkedéseket, akkor azok megfelelő mértékben javítani fogják a már most is szilárd élelmiszer- és takarmánybiztonsági rendszerünket. Albert Deß, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, Biztos úr! Köszönöm a németországi dioxinbotrány tényszerű ismertetését. Engem – úgy is, mint mezőgazdasági termelőt – rendkívül bosszant az a tény, hogy újra és újra ilyen botrányokkal kell foglalkoznunk, amelyeknek az oka egyértelműen a gondatlanság, valamint a törvények megszegése. Annyi törvényt és jogszabályt hozhatunk, amennyit csak akarunk – az élelmiszerek előállításával kapcsolatos európai törvények már így is a világ legszigorúbb törvényei közé tartoznak, és nálunk a legalacsonyabb azoknak az összetevőknek a határa, amelyek veszélyeztethetik a fogyasztók egészségét –, mégis ki vagyunk téve az ilyen veszélyeknek. Ezért is kellene azt is előírnunk – és ez a tagországok felelőssége is –, hogy ha az ügyész megállapítja, hogy bűncselekményről van szó, akkor a büntetés nagyságrendje jelentősen nagyobb legyen. Az ilyen emberek ne ússzák meg pénzbírsággal – itt már börtönbüntetésre

17-01-2011

17-01-2011

HU


van szükség. Ki kell vonni őket a forgalomból, hogy ne tudjanak ismét ilyen katasztrófát okozni. Biztos úr! Nagyon örülök annak, hogy elismerte, hogy a német hatóságok megfelelő sorrendben tették meg az intézkedéseket – Németországban nekem is ez volt a benyomásom, bár volt némi politikai felbolydulás azzal kapcsolatban, hogy az ügyet nem megfelelően kezelik. Össze kell ülnünk, és ha szükséges, ki kell egészítenünk a meglévő szigorú rendelkezéseket. Ön említett egy konkrét dolgot is, amelyet mi teljes mértékben támogatunk. Egyetértek azzal – és a képviselőcsoportom nevében is mondom ezt –, hogy az élelmiszerek előállítását szigorúan válasszuk külön más termékek gyártásától, hogy ne fordulhasson elő ilyen keveredés. Számíthat a támogatásunkra, Biztos úr, amikor arra kerül a sor, hogy tovább kell fejleszteni a rendelkezéseket és a szabályokat annak érdekében, hogy a jövőben meg tudjuk előzni a hasonló botrányokat. Ulrike Rodust, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, Biztos úr! Engem igen megleptek az önök észrevételei. Én némileg másképpen értelmeztem a sajtót – legalábbis Németországban. Engem rendkívül bosszant az is, hogy az élelmiszerbiztonság területén újra és újra botrányok törnek ki. Ezt nem engedhetjük meg! Tudom, hogy a szabályok és a törvények önmagukban nem tudják megakadályozni a bűncselekményeket ezen a területen. Minden tőlünk telhetőt meg kell azonban tennünk annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben megnehezítsük az elkövetők dolgát. A Bizottság szólítsa fel a tagállamokat, hogy sürgősen vizsgálják felül az általuk alkalmazott büntetések szintjét ezen a területen. Az élelmiszer és a takarmány szándékos hanyag kezelését nem triviális büntetésekkel kell sújtani. A bírság gyakran olyan kicsi az elérhető nyereséghez képest, hogy azt az aprópénzből kifizetik. Az is nagyon fontos lenne, hogy növeljük az állami ellenőrök számát. A legutóbbi németországi példa jól mutatja, hogy az önellenőrzés elvének komoly hiányosságai vannak. Arra is szeretnék rámutatni, hogy a „szennyező fizessen” elvét következetesen kell alkalmazni ez egész láncban – a vályútól az asztalig. Végül is az élelmiszer biztonsága azzal kezdődik, hogy mivel etetjük az állatokat. Ne ártatlan embereknek kelljen szenvedni a mások által elkövetett bűntények miatt! Egyelőre nem világos, hogy ki fogja megfizetni a mezőgazdasági termelők által a dioxinbotrány miatt elszenvedett veszteségeket. Egy dolog azonban biztos: nem a szennyezők fognak csődbe menni, mert náluk már egyáltalán nem maradt pénz. Ez elfogadhatatlan. Ebben a vonatkozásban fontolóra kellene venni egy európai alap létrehozását, amelybe minden élelmiszer gyártónak be kellene fizetnie. Az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban állandóan felmerülő kérdések egy dolgot világossá tesznek: teljes nyomon követhetőséget kell biztosítanunk a teljes feldolgozási láncban, mind az élelmiszer, mind pedig a takarmány területén. Ebben a vonatkozásban javítani kell az uniós szabályozást és a nemzeti törvényeket is. Corinne Lepage, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök asszony, Biztos úr! Európában 10 éven belül négy ilyen eset fordult elő. Miközben meg lehetünk elégedve azzal, hogy a riasztási rendszerünk megfelelően működött, teljességgel elfogadhatatlan, hogy ilyen eset egyáltalán előfordulhat. Az európai fogyasztók egészsége nem lehet kiigazítani szükséges változó egy olyan rendszerben, amelyben a

25

26

HU


költségek csökkentése a legfontosabb, és amely tulajdonképpen közvetett módon még bátorítja is az elkövetőket azzal, hogy igen enyhe büntetéseket szab ki. Nekünk azonban, Biztos úr, meg kell őriznünk a polgártársaink bizalmát, és ezt ön mindenkinél jobban tudja. Milyen intézkedéseket terveznek tehát? Az imént ön arról beszélt – és ezt örömmel hallottam –, hogy külön kellene választani az ipari olajak és az élelmezési célú olajak előállítását. Ezt kötelezővé kell tenni, Biztos úr, hogy ez ne csak egy alternatíva legyen a gyártási folyamatban, mert így sokkal nagyobb biztonságot tudunk majd elérni. Másodszor tisztességtelennek tartom, hogy a gyártók csődöt jelenthetnek. Milyen intézkedéseket tehetünk, Biztos úr, annak érdekében, hogy az ilyen cselekmények ne maradjanak büntetlenül? A felelősség még mindig a biztonság legjobb felvigyázója. Végül pedig milyen intézkedéseket terveznek annak érdekben, hogy javítsák a tagállamokban kialakított felügyeletet? A riasztást ugyanis majdnem három héttel azután adták ki, hogy kiszállították ezeket az olajakat. Ez persze aligha a Bizottság hibája, de a fogyasztóknak akkor is problémát jelentett. Az ön véleménye szerint javíthatunk-e a helyzeten ilyen vonatkozásban, Biztos úr? Martin Häusling, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony, Biztos úr, hölgyeim és uraim! Egyértelmű, hogy a fogyasztók bizalma ismét erősen megrendült, és természetes, hogy most azt kérdezik, hogy vajon mit tesznek a nemzeti hatóságok, és mit tesz az EU annak érdekében, hogy gátat vessen a fertőzést okozó személyek tevékenységének. A Biztos úrral ellentétben én nem gondolom, hogy ez baleset vagy merő véletlen lett volna. Úgy gondolom, hogy az egész mögött egy rendszer van, amelyben bizonyos vállalatok milliókat keresnek azzal, hogy olyan anyagokat kevernek a takarmányhoz, amelyek nem igazán abba valók. Ők maguk azután kibújnak a felelősség alól, és a mezőgazdasági termelők, illetve a fogyasztók fizetik meg mindennek az árát. Szerintem ebből kell kiindulnunk, és természetesen nekünk is fel kell tennünk azt a kérdést, hogy valóban ott végezzük-e az ellenőrzéseket, ahol kell? Németországban csak néhány olyan vállalat működik a takarmányágazatban, amely zsírral dolgozik. Miért nem végzünk ezeknél célzott ellenőrzéseket? Miért támaszkodunk az önellenőrzésre, és miért érjük be szúrópróbaszerűen kapott értékekkel, amelyeket azután utólag hivatalosan ellenőriztetni kell? Más szavakkal: kockázatalapú monitoringra lenne szükség egész Európában. Ezek alapján a következőket kérdezem öntől, Biztos úr: mit tesz ezen a téren az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság? Csak németországi esetről van szó, vagy vannak talán más esetek is Európában, amelyeket még fel kellene tárni? Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy szükség lenne egy pozitív listára azzal kapcsolatban, hogy ténylegesen mit tartalmazhat a takarmány. Szigorú engedélyezési szabályok kellenek a vállalatok számára, legyen kártérítési kötelezettség, és válasszuk külön a termékek áramlását! Úgy gondolom azonban – és ezt el kell ismételnem –, hogy bizony sok irányelvben is alapvető változtatások szükségesek, mert végső soron az állatok takarmányának a mezőkről kell kikerülnie, nem pedig az ipari üzemekből. A mezőgazdasági termelőknek tudniuk kell, hogy mivel etetik az állataikat, és a fogyasztóknak is tudniuk kell, hogy honnan származik a takarmány. Gondoskodnunk kell arról, hogy ez valóban így legyen. Ennek a helyzetnek a megoldásával most elkezdhetjük – és el is kell kezdenünk – a mezőgazdasági reformot, mert végül az egész mezőgazdaság meg fogja szenvedni azt a kárt, amit néhány bűnöző okoz a takarmány megfertőzésével, és elvi kérdés, hogy ezt megakadályozzuk.

17-01-2011

17-01-2011

HU


James Nicholson, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök asszony! Teljes mértékben együtt érzek azokkal a német mezőgazdasági termelőkkel, akik ebbe a helyzetbe kerültek. Körülbelül két évvel ezelőtt magam is átéltem már ilyet Észak-Írországban, ahol nagyon hasonló eset történt. Ott is azok a mezőgazdasági termelők szenvedtek a legtöbbet, akik egyáltalán nem is tehettek az egészről. Azt hiszem, hogy elhangzott itt a bűnöző szó, és vannak olyan személyek, akik bűnös szándékkal vettek részt az ügyben. Meg kell kérdeznünk, hogy miért teszik ezt, és hogy valóban az-e a céljuk, hogy még több pénzt keressenek, ahogyan Häusling úr mondja. Ha igen, akkor el kell őket ítélni ezért. Azt azonban teljesen világossá kell tennünk, hogy nem az élelmiszertermelők a felelősek. Azok a felelősek, akik takarmányt szállítanak azoknak, akik előállítják az élelmiszert. Ellenük kell fellépnünk azért, hogy ne fordulhasson elő ismét ilyen eset, és hogy helyreállítsuk a fogyasztók bizalmát. Meg tudom érteni, hogy jelenleg megrendült a fogyasztók bizalma. Ahogyan valaki mondta, előfordult már ilyen korábban is, és nem szabadna engednünk, hogy újra megtörténjen. Ne üssük el a dolgot azzal, hogy megint új törvényeket hozunk! Inkább hajtsuk végre azokat, amelyek már léteznek! Sabine Wils, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök asszony! Őrlés, keverés, csalás – mostanában ezek a divatos kifejezések a német takarmányiparban. 1999 óta öt dioxinbotrány tört ki csak Németországban. A takarmánygyártókat és a nagy élelmiszeripari vállalatokat láthatóan sem az EU irányelvei, sem a nemzeti jogszabályok nem érdeklik, amikor arról van szó, hogy nagy profitot lehet termelni olcsó élelmiszerrel. Németországban kegyetlen verseny folyik azért, hogy ki tudja a legalacsonyabb árat kínálni az élelmiszerpiacon. Ennélfogva az intenzív állattartásban alkalmazott takarmánynak is a lehető legolcsóbbnak kell lennie. Az állam ritkán ellenőrizni a takarmány- és élelmiszergyártókat. Az állam egyre inkább a gyártók által végzett önellenőrzésre támaszkodik, és meg akarja spórolni magának azt a költséget, hogy képzett szakembereket foglalkoztasson. Ilyen körülmények között a dioxinnal fertőzött ipari hulladékzsír könnyen utat találhatott magának a takarmány- és élelemláncba. A jelenlegi dioxinbotrányt meg lehetett volna előzni, ha ellenőrzik a zsír dioxintartalmát még mielőtt hozzákeverik a takarmányhoz. Akkor még időben kiderült volna a fertőzés. Így azonban számos fogyasztó ismét dioxinnal fertőződött. A dioxinfelvételünk nyolcvan százaléka állati eredetű élelemmel kerül a szervezetünkbe – tehát hússal, tejjel és tojással. A Foodwatch jogosan követeli, hogy a takarmánygyártóknak tegyük kötelezővé, hogy a takarmány-alapanyagok minden tételében ellenőrizzék a dioxin és a PCB jelentétét még a bekeverés előtt. A takarmányba semmiképpen nem kerülhet be olyan összetevő, amely nem felel meg a határértékeknek. Az erősen fertőzött tételeket meg kell semmisíteni, és legyen bizonyítható, hogy ez valóban megtörtént. Ez az egyetlen módja annak, hogy megelőzzük a szennyező anyagok további hamisítását és hígítását. A laboratóriumokat is kötelezni kell arra, hogy jelentsék a nemzeti felügyeleti hatóságoknak azokat az eseteket, amikor valaki túllépi a határértékeket. Be kell vezetnünk címkézési követelményt is a hús nyomon követése érdekében. A jelenlegi és az előző németországi élelmiszerbotrányok megmutatták, hogy elengedhetetlenek a rutinszerű állami ellenőrzések a takarmánygyártóknál és az állattenyésztőknél. Ezt hogyan gondolják megvalósítani, Biztos úr? Peter Liese (PPE). – (DE) Elnök asszony, Biztos úr, hölgyeim és uraim! A fogyasztókat és a mezőgazdasági termelőket jobban meg kell védenünk a felelőtlen takarmány- és takarmányzsír-hamisítóktól. Ezeknek a hamisítóknak a tevékenységét egész Európában

27

28

HU


meg kell állítanunk. Az egyik képviselőtársunk az imént kizárólag Németországról beszélt, de sajnos más tagállamokban is előfordultak már dioxin- és egyéb hasonló botrányok. Az ilyen esetek elsősorban az ügyészségekre rónak nagy feladatot, mivel bűncselekményekkel állunk szemben. Remélem, hogy a német ügyészek és azon országok szervezetei, amelyek szintén érintettek lehetnek – említették, hogy Hollandia is a lánc része volt – gyorsabban dolgoznak majd, mint az írországi ügyészek. Ott ugyanis csak most ítélték el a 2008. évi botrány felelőseit. Ennél azért általában véve gyorsabbnak kell lennünk. Az lenne a kérésem, hogy ezt a botrányt – mert valóban botrányról van szó – helyezzük megfelelő megvilágításba. Az értékek legfeljebb négyszer voltak magasabbak a megengedettnél. Ez nem jó, és nem véletlen, hogy létezik egy figyelmeztető szint, amelyet nem szabad túllépni. A figyelmeztető szintet azonban szándékosan úgy határozták meg, hogy azt a tartományt, amelyben az állatkísérletek során hosszú távú károsodást tapasztaltak, a határérték százszorosakor érjük csak el. Nincs szó tehát akut kockázatról; inkább csak óvintézkedésekről beszélünk. Az 1999-es belgiumi botrány esetében az értékek 700-szor magasabbak voltak, mint a jelenlegi uniós határérték. Uniós intézkedésekkel a környezetet érintő dioxinfertőzést is az 1990-es érték tizedére csökkentettük – például a vegyszerekre vonatkozó jogszabályokkal, a hulladékégetőkre vonatkozó jobb szabványokkal és így tovább. Mindazonáltal bizonyos intézkedéseket egész Európában meg kell tennünk az élelmiszerláncban. Dioxinfigyelésre és a zsírok különválasztására van szükségünk véleményem szerint, valamint az egész Unióban érvényes, takarmányokra vonatkozó tisztasági követelményekre, továbbá jobb védelmet kell biztosítanunk a mezőgazdasági termelők számára, akik nem tudják kivédeni ezeket a hanyagságokat és bűncselekményeket, amelyek újra és újra előfordulnak az élelmiszerláncban. Luis Manuel Capoulas Santos (S&D). – (PT) Elnök asszony! Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy Európa vitathatatlanul sokkal szigorúbb minőségi szabványokkal rendelkezik az élelmiszertermékekre vonatkozóan, mint a világ bármely része. A fogyasztóink, az export piacaink és a termelőink egyaránt azt várják el tőlünk, hogy nagy erőfeszítéseket tegyünk, és jelentős befektetéseket hajtsunk végre ezeknek a szabványoknak a fenntartása érdekében. Ha a közelmúltban Németországban történt fertőzés a világ más részein fordult volna elő, akkor jó eséllyel még csak nem is hallottunk volna róla. De nem máshol történt. Itt, az Európai Unióban történt. Ami Németországban esett meg, az elfogadhatatlan, és nemcsak alaposan ki kell vizsgálni, hanem felelősségre is kell vonni az elkövetőket azért, ami inkább bűnténynek, sem pedig balesetnek tűnik. A fertőzés eredete még mindig nem világos, és ezt igen nyugtalanítónak tartom. Úgy tűnik, hogy nincs világosan definiálva, hogy a német hatóságok milyen felelősséget viselnek a felügyeleti munkájukban előforduló mulasztásokért. Az is látható, hogy a fertőzés vállalati bejelentés útján került napvilágra, nem pedig hatósági ellenőrzés során. A felelősöket még nem azonosították, a helyzet komolysága pedig megköveteli, hogy a Bizottság objektív módon tisztázza a történteket. Britta Reimers (ALDE). – (DE) Elnök úr, Biztos úr, hölgyeim és uraim! A legutóbbi dioxinszennyezés több mint egy újabb botrány. Európa végre észbe kaphat. Mióta panaszkodunk már, hogy a mezőgazdaságban szélsőséges verseny folyik az árak

17-01-2011

17-01-2011

HU


vonatkozásában és a túlélésért, ezt pedig a minél olcsóbb élelmiszerek iránti telhetetlen igény hajtja. Ez a harc már jó ideje nem csak egyszerű erőpróba. Az érintettek egyre gyakrabban vesznek igénybe törvénytelen eszközöket és alkalmaznak törvénytelen módszereket. A végén azonban ennek mindannyian a vesztesei leszünk. Hozhatunk még több törvényt és irányelvet, végezhetünk még több ellenőrzést még nagyobb költségen, kivethetünk még súlyosabb büntetéseket – ezek semmit sem fognak érni a bűnözők elszántsága ellen, amelyet a fennmaradásért folytatott kemény élet-halál harc fűt. Végre meg kell oldanunk a probléma valódi okait. Végre véget kell vetnünk annak, hogy állandóan egyre több és olcsóbb élelmiszerre van igény. Mint mezőgazdasági termelő magam is tapasztaltam, hogy milyen tehetetlen az ember bizonyos személyek törvénytelen tevékenységével szemben, amely – mint ebben az esetben is – sokszor az orra előtt zajlik. A szakmabeli kollégáimmal együtt végigfutott a hideg a hátunkon arra a gondolatra, hogy ki lesz a következő, akit ártatlanul magával ragad ez az örvény. A következőt szeretném tehát kérdezni a Bizottságtól: mit szándékoznak tenni önök és a munkatársaik az élelmiszerek értékének helyreállítása érdekében? Üdvözlöm az elhangzott javaslatokat, de ezek nem fogják megoldani a fő problémát. Bart Staes (Verts/ALE). – (NL) Elnök asszony, Biztos úr, hölgyeim és uraim! Ez a botrány valódi déjà vu érzést kelt bennem, mert ennek a válságnak a lefolyása majdnem teljesen azonos azzal, ami tizenkét évvel ezelőtt Belgiumban történt. Az elmúlt tíz évben történt túlzottan is sok incidens megmutatta, hogy meglehetősen sok olyan szereplő tevékenykedik az állati takarmányolaj és takarmányzsír iparágban, aki gátlástalan mohóságában a törvénytelen módszerektől és a csalástól sem riad vissza, és ezzel mind a mezőgazdasági termelők jövedelmét, mind pedig a fogyasztók egészségét károsítja. Ez elfogadhatatlan. A meglévő jogszabályokat valóban stressz tesztnek kellene alávetni. Remélem, hogy a Mezőgazdasági Tanács is hozzá fog ehhez szólni. Szükség van azonban ellenőrzésre és felderítésre is. Az iparágban még mindig nagymértékű az önellenőrzés. A nemzeti hatóságoknak több és szigorúbb ellenőrzést kellene végezniük az önellenőrzés minden fajtáját illetően. Ezt arányosan kellene végrehajtani. Másodszor pedig azt hiszem, hogy az Ír Élelmiszer- és Állategészségügyi Hivatalnak is több ellenőrzést kellene végeznie. Azokat is ellenőriznünk kell, akik az ellenőrzést végzik. Azt olvastam, hogy az elmúlt tíz évben ez a Hivatal csak három küldetést hajtott végre. Ez bizony kevés, és növelnünk kell ezt a számot. Biztos úr, utasítani fogja-e a Hivatalt, hogy vállaljon nagyobb szerepet a dioxinproblémák megoldásában? Jaroslav Paška, az EFD képviselőcsoport nevében. – (SK) Elnök asszony! Sokéves működése során az Európai Unió rendkívül komplex struktúráját hozta létre a különböző szabályoknak és szabályozásoknak, amelyekkel azt a benyomást kívánja kelteni az emberekben, hogy az Unió törődik az élelmiszereink tisztaságával és minőségével. Ennek az üzenetnek a megerősítése érdekében az Unió számos különböző szakértőt, ellenőrt, állatorvost és tisztviselőt alkalmaz, valamint hatalmas és összetett intézményrendszert alakít ki az európai élelmiszerek minőségének garantálása érdekében. Hölgyeim és uraim! Most láthatjuk, hogy ez mennyire jól működik. Európát elárasztják a fertőzött élelmiszerek, és a bürokratikus apparátusunknak láthatóan fogalma sincs arról, hogy mit tegyen ez ellen. Hogy megértsük a helyzet komolyságát, idézzük fel, hogy mit eredményezett ez az élelmiszer-panama a számunkra.

29

30


HU

A tudományos közösség a dioxinokat az ember által valaha is előállított legmérgezőbb vegyszerek között tartja számon. Ezek a legsúlyosabb rákkeltő anyagok, de csökkentik a sejtek és a hormonok immunitását is, növelik a fertőzésre való hajlamot, rosszabb termékenységet, több abortuszt, rendellenesen működő petesejteket, születési problémákat, nagyobb gyermekhalandóságot és a központi idegrendszer fejlődésével kapcsolatos problémákat okoznak, ezenfelül a szteroidhormonok és -receptorok patologikus elváltozásaiért felelősek, és még hosszan sorolhatnám. A dioxinok soha nem bomlanak le. Összegyűlnek az élő szervezetek szöveteiben, és az Egészségügyi Világszervezet szerint, ha egy rizsszemnek megfelelő mennyiségű dioxin bekerül a keringésbe, az egymillió ember éves határértékének felel meg. Ma az is kiderült, hogy a Harles and Jentzsch nevű német vállalat már korábban is adagolt dioxint az állati takarmányhoz, és 2010 márciusa óta mintegy 3 000 tonna dioxinnal fertőzött zsírt szállított a piacra. A jelenlegi adatok szerint a fertőzött tojások eljutottak Hollandiába és az Egyesült Királyságba is, a fertőzött hús pedig Franciaországba és Dániába. Azt szeretném tehát kérdezni, Biztos úr, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy olyan vállalatot, amely több ezer mezőgazdasági termelőnek szállít takarmánykeveréket, nem tartanak nyilván egy szabályozott ellenőrzési rendszerben? Milyen együttműködésre számíthatunk a német állami hatóságoktól, ha egy vállalat úgy gyárthat takarmánykeveréket, hogy nem is szerepel az ellenőrzési rendszerben? Milyen állategészségügyi ellenőrzést végeznek a tenyésztőknél, ha ezek a vizsgálatok nem mutatták ki a takarmány szennyezettségét 2010 márciusa óta? Hölgyeim és uraim! Mi történik a kidobott élelmiszerekkel? A kidobott tojásokról és húsról van szó, és mi ... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) ELNÖKÖL: SILVANA KOCH-MEHRIN alelnök Janusz Wojciechowski (ECR). – (PL) Elnök asszony! Botránnyal állunk szemben, és a botrány még enyhe kifejezés arra, ami történt. Több ezer ember egészsége és élete került ugyanis komoly veszélybe. Remélem, hogy meg fogják találni a felelősöket, és megfelelően meg is büntetik őket, de azt is remélem, hogy ez az ügy alkalmat ad arra is, hogy alaposan átgondoljuk az Európai Unióban kialakult mezőgazdasági modellt. A mezőgazdaság már iparrá vált. Már nincsen állattenyésztés – húsgyártás van. Hatalmas telepek vannak, takarmányipar van, és olyan állatok, amelyek takarmányon nőnek fel – és ez a takarmány dioxint tartalmaz. A takarmány genetikailag módosított anyagokat is tartalmaz, amelyeket nem is ellenőriznek pontosan, ez a mezőgazdasági modell pedig nem működik. Ez a modell nem garantálja az élelmiszerek biztonságát. A megoldás az lenne, hogy tartsuk nagyobb tiszteletben azokat az Európában – többek között Lengyelországban és más országokban is – még létező gazdaságokat, amelyek a saját maguk által termelt takarmányt etetik meg az állatokkal. Ezeket támogatnunk kellene. Kartika Tamara Liotard (GUE/NGL). – (NL) Elnök asszony, Biztos úr! A fertőzésért felelős vállalat már 2010 márciusában tudta, hogy veszélyesen magas dioxinszinttel rendelkező termékeket ad el. Hogyan lehetséges az, hogy ezt az országos hatóságok egyetlen ellenőrzése sem mutatta ki, és így nem lehetett már akkor megtenni a szükséges intézkedéseket? Vajon tényleg megfelelőek az élelmiszereink biztonságát ellenőrző jelenlegi

17-01-2011

17-01-2011

HU


mechanizmusok? Nekem úgy tűnik, hogy nem megfelelőek, mert ha azok lennének, akkor ezt a dioxinválságot el lehetett volna kerülni. Úgy látszik, hogy az élelmiszerbotrányoknak se szeri, se száma. Nemcsak a dioxinbotrányt említhetjük, hanem azokat a klónozott termékeket is, amelyek tavaly észrevétlenül bekerültek a boltokba. Szabályból már van elég, de az élelmiszerbiztonság ellenőrzését hatékonyabbá és gyakoribbá kell tennünk. Mi több, a vizsgálatok eredményét nyilvánosságra kellene hozni. Ezt mind az élelmiszereink biztonsága, mind pedig a polgáraink egészsége érdekében meg kell tennünk. Ezenkívül felszólítom a Bizottságot, hogy támogassa a fertőzésért felelős vállalatok ellen azon becsapott tenyésztők által benyújtott kártérítési igényeket, akik tudtukon kívül megmérgezték a saját állataikat. John Stuart Agnew (EFD). – Elnök asszony! Szeretnék érdekeltséget bejelenteni: brit tojástermelő vagyok. A dioxinfertőzés annak a következménye, hogy nem tartották be az állati takarmányra vonatkozó feldolgozási szabályokat, amelyek sokkal szigorúbbak, mint a repcemag bioüzemanyaggá történő átalakításakor követendő egyszerűbb eljárások. Az Uniónak a bioüzemanyagok iránti lelkesedése tehát nem várt következményekkel is járhat. Véleményem szerint azonban ez nem az EU ügye. Újabb szabályozásokkal ezt nem lehet megoldani, és nincs is erre szükség. A németek problémát találtak, tájékoztattak minket erről, és megteszik a szükséges lépéseket. Nagy-Britanniában létezik egy átfogó minőségbiztosítási rendszer, amelynek a neve Lion Code. Ez a nagyüzemi takarmánygyártásra és a háztáji tojástermelésre egyaránt vonatkozik, és biztosítja, hogy ilyen esetek minél ritkábban fordulhassanak elő. Ha tehát önök közül bárki jó minőségű tojást kívánna vásárolni, akkor az illető forduljon az „oroszlánhoz”, és a brit termelők örömmel állnak a rendelkezésére. Michel Dantin (PPE). – (FR) Elnök asszony, Biztos úr! Először is úgy gondolom, hogy meg lehetünk elégedve, mert igaz, hogy válságról beszélünk, de azért tudunk róla beszélni, mert működött a rendszerünk. A világ legerősebb fogyasztóvédelmi rendszerével rendelkezünk. Ezt a fogyasztóknak is szem előtt kell tartaniuk. Ezúttal azonban a rendszer nem egészen úgy működött, ahogyan kellett volna, és mielőtt még kitalálnánk egy újabbat, szerintem gondosan és alaposan meg kell vizsgálnunk annak az okait, hogy miért ilyen későn derült fény a problémára, és meg kell kérdeznünk, hogy mi okozhatta ezt a késedelmet. Úgy gondolom azonban, hogy a bűncselekmény elítélése mellett azt is meg kell kérdeznünk, hogy miért is történt ez valójában. Véleményem szerint a mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari ágazatokban az intézkedéseink miatt a kínálati oldalon kíméletlen verseny folyik a legalacsonyabb költségek és a legalacsonyabb árak eléréséért, és már semmi sem véd meg minket az olyan devianciáktól, mint ez az elfogadhatatlan viselkedés. Ezek alapján tehát, Biztos úr, szándékukban áll-e emelni az ilyen cselekményekért kiszabható büntetéseket? A második kérdésem arra vonatkozik, hogy hogyan fogunk azonnali támogatást adni – és itt tényleg azonnalira gondolok – az érintett tenyésztőknek. Ezt azért kérdezem, mert az árrések olyan alacsonyak, hogy ha néhány tenyésztő nem kap nagyon gyorsan támogatást, vagy akár előleget is a neki járó pénzből, akkor lehúzza a redőnyt, mire a szokásos sebességgel lefolytatott eljárás befejeződik.

31

32

HU


Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök asszony! Feltehetnék az előző hozzászólónak egy kérdést? Lényegében azt mondta ugyanis, hogy a rendszer működik. Érdekelne, hogy vajon tudomása van-e arról, hogy nem a rendszer, hanem a fogyasztók segítettek a történtek felderítésében. Másodszor pedig ami az előző hozzászóló birtokában lévő információkat illeti, szeretném megkérdezni tőle, hogy arról tud-e, hogy bizonyos tanulmányok szerint a polgárok szívesen fizetnének valamivel többet azért, hogy biztosak lehessenek benne, hogy a termékek valóban jó minőségűek, és hogy olyan állatokból származnak, amelyeket a fajtájuknak megfelelő körülmények között tartottak. Michel Dantin (PPE). – (FR) Elnök asszony! Szerintem a kérdéseket feltevő képviselőtársunk valójában kommentálni kívánta a helyzetet, nem pedig tőlem akart valamit kérdezni. Nyilvánvalóan tudjuk, hogy a rendszer nem jól működött. Ami azonban az európai fogyasztókat illeti, szeretném hangsúlyozni, hogy milyen szigorú a védelmi rendszerünk. Nem fogadhatjuk el azt az állítást, hogy semmit nem tettünk, hiszen az egész világon nálunk a legszigorúbbak a szabványok. Paolo De Castro (S&D). – (IT) Elnök asszony, Biztos úr, hölgyeim és uraim! Először is szeretném megköszönni Dalli biztos úrnak, hogy ma itt van velünk, és beszámolt erről az esetről, amely nagy aggodalmat keltett az európai fogyasztókban. A jövő héten a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, amelynek én vagyok az elnöke, szintén össze fog ülni, hogy részletesebben megvitassa ennek a súlyos esetnek a következményeit. Annak ellenére, hogy Európa határozottan elkötelezte magát az élelmiszerbiztonság mellett, további erőfeszítések szükségesek az átláthatóság terén, és több ellenőrzés szükséges ahhoz, hogy el tudjuk kerülni az élelmiszerszennyezés további eseteit. Szeretném megemlíteni, hogy tavaly a Parlament elfogadott egy saját maga által kezdeményezett jelentést a mezőgazdasági termékek minőségéről, és még ennél is fontosabb, hogy ez a Ház első olvasatra elfogadta az élelmiszerekkel kapcsolatos információk fogyasztóknak történő szolgáltatásáról szóló szabályt, és bevezette a mezőgazdasági termékek származási helyének kötelező jelölését a termékek címkéin. Sajnos december 8-án az Egészségügyi Tanácsban elakadt ez a fontos kezdeményezés. Meg fogjuk próbálni második olvasatban ismét előhozni, mert a védelem és az átláthatóság terén fontos célkitűzésről van szó az európai fogyasztók érdekében. A Parlament tehát a megfelelő irányba halad, és megmutatta, hogy a fogyasztók oldalán áll. Reméljük, hogy a Tanács és a Bizottság is hasonló hozzáállást tanúsít majd. Marit Paulsen (ALDE). – (SV) Elnök asszony, Biztos úr! Egyet kell értenem azzal, amit több képviselőtársunk mondott, nevezetesen azzal, hogy a jelenlegi jogszabályok nagyrészt működnek. Nem ezekben rejlik a probléma. A probléma a jogszabályok betartásában, valamint az ellenőrző és a szankcionáló rendszerekben rejlik. Uniós szinten nincs jogunk arra, hogy beavatkozzunk a szankcionáló rendszerekbe, és nem szabad elfelejtenünk, hogy ha hozunk egy törvényt, de ezzel együtt nem határozunk meg semmilyen szankcionáló rendszert, akkor olyan törvényeket fogadunk el, amelyek teljesen hatástalanok lesznek. Ez így nem fog működni. A Biztos úr azonban említett valamit, ami rendkívül fontos. Én voltam az előadója annak a szabályozásnak, amely a takarmányellenőrzések alapját képezi. A Biztos úr említette a

17-01-2011

17-01-2011

HU


takarmányiparba szánt és a technikai célokra szánt nyersanyagok – ez esetben – a zsírok szigorú különválasztását. Tíz évvel ezelőtt azt javasoltam, hogy minden bizonytalan eredetű terméket fessünk meg. Őszintén úgy gondolom, hogy ez a helyzet nagyon rossz azoknak a gazdáknak, akiknek újra és újra gondokat okoznak a takarmányban lévő méreganyagok, és semmit nem tudnak tenni ellene. Licia Ronzulli (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Ennek a szóbeli kérdésnek mindenképpen az egyik aláírója akartam lenni, mert úgy gondolom, hogy az elmúlt hetekben történt eset után nagyon fontos, hogy vitát nyissunk az élelmiszerbiztonságról. Azok a termékek, amelyeket európaiak milliói fogyasztanak nap mint nap, vajon mennyire egészségesek és táplálóak? Valóban olyan biztosak vagyunk benne, hogy az asztalunkra kerülő termékek biztonságosak? A nyersanyagok minősége elengedhetetlen ahhoz, hogy garantáljuk a végtermék eredetiségét. A mezőtől az asztalig tartó folyamatos nyomon követés az egyetlen módja annak, hogy elkerüljük az élelmiszertermékek szennyeződését, és azonnal megállapítsuk a potenciális kockázatokat. A legutóbbi németországi eset megerősíti annak a szükségességét, hogy kötelezővé tegyük az eredet feltüntetését a címkén minden termék vonatkozásában, beleértve a feldolgozott termékeket is, ahogyan De Castro úr azt már hangsúlyozta. Meg kell védenünk a fogyasztók azon jogát, hogy megtudhassák minden egyes általuk vásárolt termék eredetét, és az élelmiszerek biztonságát csak úgy lehet garantálni, ha mindenki felelősen cselekszik. Valóban igaz, hogy a jelenlegi európai jogszabályok már most is tartalmaznak olyan ellenőrzéseket és eljárásokat, amelyekkel garantálható, hogy az asztalunkra kerülő élelmiszer valóban fogyasztásra alkalmas, valamint hogy a szennyezés kockázata minimális legyen, de arra kell törekednünk, hogy naponta javítsunk ezeknek az intézkedéseknek a hatékonyságán. Büszke vagyok arra, hogy az olasz parlament holnap fog jóváhagyni egy olyan törvényt, amely kiterjeszti a kötelező eredetmegjelölést minden olyan termékre, amelyen az még nem szerepel. Végre tudni fogjuk az olyan termékek eredetét is, mint a sertéshús, a tartós tej, a gyümölcs, a zöldség és bizonyos italok, például a narancslé. Remélem, hogy Európa ihletet merít ebből a törvényből. Én aktívan azon leszek, hogy nagyobb átláthatóságot, tájékoztatást és fogyasztói jogvédelmet valósítsunk meg, mert ezek olyan eszközök, amelyek szerintem elengedhetetlenek az egészséges és tápláló élelmiszerek terjesztésében. Marita Ulvskog (S&D). – (SV) Elnök asszony! Most a legfontosabb kérdés az, hogy hogyan kerülhetjük el az újabb botrányokat és az újabb kockázatos helyzeteket. Örvendetes, hogy a Biztos úr Németországba utazik, és világos, hogy a mezőgazdasági miniszterekből álló Tanácsnak meg kell vitatnia az ügyet. Az is botrány lenne, ha ezt nem tennék meg. Van azonban még néhány egyéb tennivaló is ebben az ügyben. Szigorú szankciókra van például szükségünk annak érdekében, hogy a tagállamok is megértsék, hogy döntést kell hozniuk ezen a téren. Mindenekelőtt fel kell hagynunk az önellenőrzésekkel. Más ágazatokban és vállalatoknál teljesen egyértelmű, hogy a jogszabályok betartását független hatóságoknak kell ellenőrizniük, és ez pont abban az ágazatban nincs így, amely a mindannyiunk által elfogyasztott élelmiszereket állítja elő.

33

34

HU


Semmi értelme a nagyüzemi állattenyésztést, az árversenyt vagy bármi mást okolni a problémákért. Mint fogyasztók mi magunk sem akarunk szennyezett élelmiszert fogyasztani. Gondoskodnunk kell tehát arról, hogy a fogyasztók értesüljenek a ténylegesen bekövetkezett fertőzésekről, és azt is tudatosítanunk kell bennük, hogy nem kötelesek szennyezett élelmiszereket fogyasztani. Antonyia Parvanova (ALDE). – Elnök asszony! A decemberi németországi fertőzés, amelyről ma beszélünk, valamint az élelmiszerbiztonsági láncunk arcátlan megsértése nemcsak fogyasztók ezreinek az egészségét veszélyezteti, hanem rámutatott az élelmiszereket nyomon követő rendszerünk hiányosságaira is. Valóban több mint aggasztó, hogy sem a német hatóságok, sem a Bizottság nem tudták garantálni, hogy a fertőzött nyers termékek – például a tojás - feldolgozott termékek alapanyagaiként ne kerüljenek be az élelmiszerláncba. Az élelmiszeripar gyakran tehernek érzi a nyomon követhetőséget. Amikor azonban vészhelyzet áll elő, mint például az, amelyről ma beszélünk, akkor ez nélkülözhetetlenné válik, ezért úgy kell erre tekintenünk, mint a fogyasztók egészségének és biztonságának megvédéséhez szükséges előfeltételre. Két kérdést szeretnék tehát feltenni a Bizottságnak. Először is biztos-e már abban, és meg tudja-e erősíteni, hogy a szennyezett tojások vagy egyéb érintett termékek nem kerültek be az élelmiszerláncba a feldolgozott termékekben történő felhasználáson keresztül? Másodszor szándékában áll-e megerősíteni a nyomon követési és a tájékoztatási intézkedéseket annak érdekében, hogy garantálni lehessen a fogyasztók optimális védelmét az egészséget is érintő jövőbeni élelmiszerválságok esetében? Elisabeth Köstinger (PPE). – (DE) Elnök asszony, Biztos úr! A német dioxinbotrány megrendítette az európai fogyasztók bizalmát, akik jogosan követelik a legmagasabb szintű biztonságot és a teljes nyomon követhetőséget az élelmiszerek gyártása terén. A nagy takarmánygyártók hanyag viselkedése ráadásul a mezőgazdaság nemzetközi jó hírét is megtépázta. Felszólítom a Bizottságot, hogy sürgősen állítsa helyre a bizalmat a kiváló minőségű európai mezőgazdasági termékek iránt, amelyek a legszigorúbb szabványoknak is megfelelnek. A felelősök azonosítása és a károk behatárolása csak a kezdő lépéseket jelentik a német dioxinbotrányban. Gyors és átfogó intézkedéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a jövőben meg tudjuk akadályozni a takarmánygyártók ilyen ténykedését. A takarmánylánc nem arra való, hogy itt szabaduljunk meg a szeméttől, az ipari hulladéktermékeknek pedig semmi keresnivalójuk sincs az állati takarmányokban. Szigorúbb és az egész Unióra kiterjedő szabályokat követelek, különösen a szállítás terén. Egyetlen takarmányfertőzési eset is elfogadhatatlan. Mindenekfelett azonban elengedhetetlen, hogy ezeket a vállalatokat teljes körűen és átfogóan ellenőrizzük. Az a mezőgazdasági termelő, akit évente többször is ellenőriznek, nem is érti a nagy takarmánygyártók ellenőrzésének jelenlegi módszereit. Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy a most tárgyalt esetben a problémára önellenőrzés útján derült fény, az illetékes hatóságok pedig erre megfelelően reagáltak. Most az a legfontosabb, hogy odafigyeljünk azokra a mezőgazdasági termelőkre, akiket igazságtalan kár ért. Nekik sürgősen támogatásra van szükségük, mert a kárt semmilyen körülmények között nem szabad rájuk hárítani. Jelenleg több ezer mezőgazdasági termelő fennmaradása forog veszélyben. Múlt pénteken a sertéságazatban a termelői ár 0,23 euró/kilogrammra változott. Az elmúlt év vége óta a sertéstenyésztőknek már 0,13 eurós

17-01-2011

17-01-2011

HU


csökkenést kellett elviselniük. A helyzetet tovább rontja, hogy a takarmány ára meredeken megemelkedett az elmúlt hetekben. Erre gyorsan megoldást kell találnunk. A fogyasztóknak a mezőgazdasági termékekbe vetett bizalmát semmilyen körülmények között nem szabad mohóság vagy hanyagság miatt megingatni. Catherine Stihler (S&D). – Elnök asszony! Mint hallottuk, a dioxin olyan veszélyes vegyszer, amely rákot okozhat, és ebben az esetben úgy került be az élelmiszerláncba, hogy a bioüzemanyagokban használandó vegyszert véletlenül az állatok takarmányába keverték. A schleswig-holsteini mezőgazdasági minisztérium vizsgálati eredményei kimutatták, hogy a takarmányban lévő zsír a megengedett dioxinszint 77-szeresét tartalmazta. Az élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszernek pontosan az lenne a célja, hogy megvédje az európai fogyasztókat az ilyen fertőzésektől. Mire azonban ezt a riasztást kiadták, a szennyezett termékek már eljutottak egész Németországba és az EU egyéb részeibe is, még az angliai quiche tortákba is, amelyeket elővigyázatosságból bevontak a szupermarketek polcairól. Ez már nem az első riadalom, amelyet a dioxin okoz. Voltak már problémák az olasz mozzarellával, az ír sertéshússal és az észak-ír marhahússal is. Azt szeretnénk kérdezni a Bizottságtól, hogy a riasztási rendszernek miért nem sikerült most sem megvédenie a fogyasztókat, és hogyan tervezi a Bizottság ezt megoldani. Spyros Danellis (S&D). – (EL) Elnök asszony, Biztos úr! Tizenkét évvel a belgiumi dioxinbotrány után most Németországban találtak dioxint a takarmányban – egy olyan országban, ahol hagyománya van a fegyelemnek és a megbízható intézményeknek. Ez azt jelenti, hogy az ellenőrzési rendszer nem eléggé szigorú, célzott, átlátható és objektív, és hogy a rendszert nem kísérik megfelelő elrettentő intézkedések és büntetések. Ezeket a hiányosságokat a fogyasztók iránt érzett komoly felelősségünk alapján pótolnunk kell, különösen olyan időkben, amikor a gazdasági válság arra ösztönzi az embereket, hogy a gyártási költségek csökkentése érdekében törvénytelen eszközöket is igénybe vegyenek. Nem várhatjuk el – különösen kedvezőtlen gazdasági helyzet idején –, hogy a problémák maguktól megoldódjanak az erkölcsi értékek rendszere alapján. A fogyasztókat pedig természetesen azonnal és teljes körűen tájékoztatni kell azokról a kockázatokról, amelyeknek ki vannak téve. Az Európai Unió büszke arra, hogy szigorú feltételeket szabott meg a közegészség, a környezet és az állatok jólétének védelme érdekében. Azt is biztosítani kell azonban, hogy ezeket maradéktalanul alkalmazza is, ha nem akarja, hogy a politikája kizárólag … (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök asszony! Először is hadd mondjam el, hogy ami engem illet, én úgy látom, hogy ez nem hanyagság volt, hanem szándékos bűncselekmény. Hogy mire lenne szükségünk? Van néhány fontos dolog, amire szükségünk lenne: először is egy kötelező, az egész EU-ra kiterjedő címkézési követelményrendszer lenne kívánatos, de ezen nemcsak a vágás helyét, hanem a származási helyet is fel kellene tüntetni. Jelenleg a fogyasztókat szándékosan félrevezetik. A tanulmányok egyértelműen kimutatták, hogy az emberek szívesen fizetnének többet: cserébe csak annyit kérnek, hogy a lánc – ahonnan a termék jön, és ahonnan eredetileg származik – teljes egészében nyomon követhető legyen. Másodszor szigorúbb ellenőrzések kellenek. Végtére is nem élelmiszerellenőr vagy uniós élelmiszerbiztonsági ügynökség fedezte fel a szennyezést, hanem a vállalat maga.

35

36

HU


Harmadszor egyértelműen külön kell választanunk ez élelmezési célú zsiradékokat és a technikai célra gyártott zsiradékokat. Teljesen egyetértek Pitagorasszal, aki találóan azt mondta, hogy „minden, amit az ember tesz az állatokkal, visszahat rá”. Mairead McGuinness (PPE). – Elnök asszony! Írországban két évvel ezelőtt, 2008 decemberében felmerült egy probléma. Szeretném tudni, hogy a Bizottság mit tett az azóta eltelt két évben a jelenlegihez hasonló válságok elkerülése érdekében. Lenne egy konkrét kérdésem: a tagállamok hatóságai iránymutatást követelnek az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságtól. Útmutatást és workshop megtartását kérik a takarmányhigiéniai szabályozásokkal kapcsolatban. Kötelezettséget tudnának-e vállalni most arra, hogy teljesítik e kéréseiket? Még három dolgot szeretnék mondani. Nagyon egyértelműen azonosítanunk kell a nagy kockázatot jelentő termékeket, a kockázatot jelentő feldolgozókat és a kockázatot jelentő gyártók helyét és nevét, és az a minimum, hogy teljesen különválasztjuk a takarmányláncba szánt és az élelmiszerláncba szánt termékeket. Ehhez nem kell űrtudomány. Mint mások is mondták, szükség lenne közbülső ellenőrzésekre is, hogy megtaláljuk azokat, akik továbbra is megpróbálják megszegni a szabályokat a nagyobb nyereség érdekében. A költségcsökkentés egyben az előírások mellőzését is jelenti. A probléma az, hogy ez milliárdokba kerül Európa számára, megingatja a fogyasztók bizalmát, és ... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Karin Kadenbach (S&D). – (DE) Elnök asszony, Biztos úr! Nekem nincsenek romantikus elképzeléseim a mezőgazdasággal kapcsolatban; úgy is mondhatnám, hogy nem hiszek a boldog csirkékről és a boldog sertésekről szóló reklámszlogeneknek, mert a napi tapasztalataim mást mutatnak. Azt azonban hiszem, hogy az európai fogyasztóknak joguk van biztonságos élelmiszereket fogyasztani. Az első fontos követelésem tehát az, hogy legyenek szigorú ellenőrzések és kemény büntetések. Úgy gondolom azonban, hogy a mai vita azt is világossá tette, hogy más mezőgazdasági struktúrára lenne szükség Európában. Dalli biztos úr, aki az egészségügyért felelős, ma itt van velünk, és bizonyos fokig ma ő van a tűzvonalban. Le kell vonnunk a tanulságokat ebből a botrányból, és fel kell használnunk azokat a mezőgazdaság reformjában annak érdekében, hogy olyan struktúrát tudjunk kialakítani az európai mezőgazdaság vonatkozásában, ami egyrészt megfelel a mezőgazdaság és a termelők igényeinek, másrészt pedig biztonságot nyújt a fogyasztóknak. Szerintem sokat tanulhatunk ebből a botrányból. Richard Ashworth (ECR). – Elnök asszony! Az elmúlt években számos ilyen eset előfordult. Azt gondoltam volna, hogy mára már mindenki megértette a nyomon követhetőség és a minőségbiztosítás fontosságát, és hogy helyükön vannak az ilyen esetek megelőzéséhez szükséges struktúrák és szabályok. Ez az eset számos komoly aggályt vet fel. Először is, rendkívül rossz hatást gyakorol a fogyasztóknak az élelmiszeriparba vetett bizalmára, másodszor pedig mindig a mezőgazdasági termelők azok, akik ártatlanul szenvednek. A termelők mindig aránytalanul rosszabbul járnak ahhoz képest, hogy milyen következményekkel járnak az ilyen esetek az élelmiszer-feldolgozó iparra nézve.

17-01-2011

17-01-2011

HU


Összességében meg vagyok elégedve azzal, ahogyan a német hatóságok, valamint a Biztos úr és munkatársai ésszerű, megfelelő és gyors intézkedéseket tettek, amikor tudomásukra jutott a probléma. Mindazonáltal számos nagyon komoly kérdés merült fel a feldolgozóipar bizonyos ágazatainak tevékenységével kapcsolatban, mert itt egyértelműen többet kellene tenni a megelőzés terén, többet kellene tenni a büntetések terén, és ahol az ilyen cselekmények következményei … (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Elnök asszony, Biztos úr! A dioxinnal fertőzött termékek felfedezése, illetve azoknak a különböző kereskedelmi csatornákon keresztül történő terjesztése nagyon súlyos eset. Azon túl, hogy a felelősöket pontosan azonosítani kell, egyértelműen meg kell határozni a következményeket, és pontosan utána kell járni annak, hogy hova kerültek a fertőzött termékek. Ez az eset arra is rávilágít, hogy a meglévő szabályozási modell teljesen csődöt mondott. Most aztán mindenki láthatja, hogy milyen következményei vannak a piacorientált közös mezőgazdasági politikának, ami arra ösztönöz, hogy minél többet termeljünk exportra, ezért pedig a kis- és közepes méretű mezőgazdasági termelőkkel és a családi gazdaságokkal szemben előnyben részesíti a nagyléptékű agráripart. Ezáltal a helyi termelés és fogyasztás teljesen ellehetetlenül ahelyett, hogy támogatást kapna, amire pedig nagy szükség lenne a jobb nyomon követhetőség biztosítása érdekében. Ez az eset újabb érv amellett, hogy alapvető változás szükséges a jelenlegi közös mezőgazdasági politikában a közegészség, valamint az élelmiszerek biztonsága és minősége biztosításának érdekében. Marc Tarabella (S&D). – (FR) Elnök asszony, Biztos úr! Az ismétlődő válságok – 1999-ben Belgiumban is volt egy nagyobb, a jelenlegihez nagymértékben hasonló válság – a helyzet bizonyos fokú súlyosbodására utalnak. Fogalmazzunk világosan! Nekünk vannak a világon a legszigorúbb szabályaink. Szerintem ezeket nem kell még szigorúbbá tennünk. Egyszerűen csak működőképesebbé kell tennünk őket. Első intézkedésként meg kellene szigorítanunk az ilyen bűnözőkre kiszabható büntetéseket, mert nyilvánvaló, hogy nem egyszerű közvetítőkről van szó, hanem olyan fehérgalléros bűnözőkről, akik a nyereségük maximalizálása céljából követik el ezeket a bűntényeket. Másodszor arra is oda kell figyelnünk, hogy megerősítsük az ellenőrzéseket, és biztosítsuk, hogy jobban összhangban álljanak a kockázatokkal. Harmadszor pedig, ahogyan Stihler asszony is mondta, a RAPEX rendszer, amelynek az a feladata, hogy minden tagállamot figyelmeztessen a potenciális kockázatokra, ebben az esetben nem állt a helyzet magaslatán. Szívesen meghallgattam volna a véleményét erről a kérdésről, Biztos úr. Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök asszony! A német takarmányiparban jól működő önellenőrzési rendszer van érvényben. Bűncselekmények esetében azonban ez a rendszer hatástalan. Ha ugyanis valaki szándékosan vagy törvénytelenül tiltott anyagokat kever az állati takarmányhoz, akkor az tudatosan el fogja kerülni ezeket az önellenőrzéseket. Az alapján, amit a képviselőtársaim mondtak, szerintem három igazán fontos következtetést lehet levonni: először is több állami ellenőrzés szükséges. Másodszor tegyük kötelezővé a

37

38

HU


takarmányvizsgálatok eredményeinek jelentését, és ezeket a jelentéseket az adott ellenőrzések végrehajtásakor készítsék el. Harmadszor pedig keményebb büntetéseket kellene kiszabni a bűnözőkre. Itt nem apró kihágásról van szó, hanem szándékosan elkövetett cselekedetről. Végül szeretnék rámutatni arra, hogy ebben a takarmánybotrányban a tenyésztők szenvednek a legtöbbet, mert pillanatnyilag ők azok, akik vagy egyáltalán nem tudják eladni a termékeiket, vagy csak nagy veszteségek árán. John Dalli, a Bizottság tagja. – (MT) Elnök asszony! Az elhangzott észrevételek hallatán – és itt szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett a vitában – nem tudom megállni, hogy ne reagáljak a minket ért kritikákra, amelyek nemcsak erre a kérdésre vonatkoznak, hanem szinte minden Európában végzett tevékenységünkre, vagyis arra az egyre nagyobbnak vélt bürokráciára, amelyet állítólag mindenkire rákényszerítünk a szabályok megalkotásával és bizonyos ellenőrzési eljárások megkövetelésével. A fogyasztók, a vállalkozók és az üzletemberek mind azzal vádolnak minket, hogy olyan akadályokat gördítünk eléjük, amelyek gátolják a dolgok zavartalan működését. Amikor azonban olyan esetek fordulnak elő, mint ez a dioxinfertőzés, akkor egyértelműen kiderül – ahogyan azt ma is hallhattuk –, hogy bizony szükség van azokra az ellenőrzési rendszerekre, amelyekkel rendelkezünk. Ilyenkor ébredünk rá, hogy ezek mennyire fontosak, és mennyire oda kell figyelnünk a megvalósításukra. Mint fogyasztó rendkívül el lennék keseredve, ha ilyen helyzetbe kerülnék, és bizonyára minden európai fogyasztó osztozna az elkeseredésemben, hiszen egy ilyen eset alaposan megrendítheti a biztonságosnak hitt európai termékekbe vetett bizalmunkat. Ezenfelül bosszantónak találom, hogy mindez azért történt, mert valakik szándékosan megszegték a törvényt, és nem véletlen tévedésről van szó. Valójában, ahogyan az utolsó felszólaló is mondta, egyetlen rendszer sem tud működni, ha a bűnözés felüti a fejét. Ahol az érintettek meg akarják szegni a törvényt, ott nem lehet garantálni, hogy bármiféle rendszer zavartalanul és zökkenőmentesen működjön. Ezért mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a lehető legjobb és a lehető legsűrűbbre szövött biztonsági hálót építsük ki, amelynek a résein a bűnözők nem tudnak átcsúszni. A saját hazámban 1987 óta veszek részt törvények megalkotásában. Az e területen eltöltött 23 év során mindig azt láttam, hogy nem az a legnehezebb, hogy eldöntsük, hogy milyen záradékokkal lássuk el a jogszabályokat, hanem az, hogy előre kitaláljuk, hogy hogyan fogják majd megszegni az adott törvényt, és hogyan lehetne ennek egyből elejét venni. Szerintem most is erről van szó. Nem akarjuk, hogy ilyen eset újra előforduljon, ezért minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy garantálni tudjuk, hogy a rendszerünk legalább arra képes legyen, hogy azonnal elkapja azokat, akik megpróbálják kijátszani a szabályokat – mind a már meglévőket, mind pedig azokat, amelyeket együtt fogunk meghozni. Csak akkor tudunk cselekedni, ha pontosan tudjuk, hogy mi történik, és nem a sötétben tapogatózunk. Itt a riasztási rendszerre szeretnék kitérni. Én nem gondolom, hogy ez a rendszer nem működött – valójában úgy működött, ahogyan kell, mert abban a pillanatban, hogy értesültünk a helyzetről, továbbítottuk az információt mindenkinek. Ez a riasztási rendszer lényege, és ebben a vonatkozásban nagyon jól működött. Meg kell erősítenünk a szabályainkat és a rendeleteinket is. Egyetértek azzal, amit McGuinness asszony mondott, vagyis hogy milyen fontos azon irányelvek és követelmények

17-01-2011

17-01-2011

HU


meghatározása, amelyek biztosítják az egészségügyi kockázatokat hordozó élelmiszerláncok legszigorúbb ellenőrzését. Ennek érdekében az egyik dolog, amire törekszünk, illetve amit javasolni fogunk, az az lesz, hogy ne csak bizonyos kockázati elemekre fókuszáljunk, és ne csak egyszerűen a vállalatok – például a takarmányüzemek – regisztrációját követeljük meg. És amikor ez megvan, akkor még véletlenül se hagyjuk annyiban az egészet. Sokkal jobb lenne, ha a jóváhagyást bizonyos átvilágítási eljárások végrehajtása után adnánk meg. Gondoskodnunk kell arról, hogy ezt az esetet most már az ellenőrzésünk alatt tartsuk. Én állandó kapcsolatban állok az illetékes német hatóságokkal, és biztosan tudom, hogy mindent megtesznek, ami módjukban áll, nemcsak abban a tekintetben, hogy a lehető leggyorsabban oldják meg a helyzetet, és gyűjtsenek össze minden olyan információt, amely szükséges ahhoz, hogy világos és teljes képet kapjunk a helyzetről, hanem az intézkedések végrehajtásában is. Tájékoztatást kaptam például arról, hogy azon takarmánygyártó ellen, aki hamis információt adott meg, mert azt állította, hogy csak tíz gazdaságnak szállított, miközben ez valójában kilencszáz volt, a német ügyészség már meg is kezdte az eljárást, mert ez a hamis információ jelentős következményekkel járhat. Afelől is biztosak lehetünk, hogy a Németország által exportált azon termékeket, amelyeket az élelmiszer-feldolgozó piacra szántak – például a tojásokat –, gondosan ellenőrizték, és bebizonyosodott róluk, hogy nagyon alacsony szintű dioxint tartalmaznak, mivel az élelmiszerek gyártási folyamatában keveredtek egyéb, nem német termékekkel. Ezen a ponton, mivel lejárt a felszólalási időm, még egy utolsó megjegyzést szeretnék tenni. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a legkeményebb szankciókat kell alkalmaznunk azok ellen, akik kihasználják a rendszert. Meg kell azonban értenünk, hogy az ilyen intézkedéseket nem mi mint Bizottság találjuk ki vagy hozzuk meg. Ezek vonatkozásában inkább a tagállamoknak kell eldönteniük, hogy érvényesítik-e ezeket nemzeti szinten vagy sem. Elnök. – A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Az Európai Uniónak arra kell ösztönöznie Németországot és az ügyben érintett minden országot, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket a helyzet megoldása érdekében, és ennek keretében rójanak ki szankciókat, valamint hogy biztosítsák, hogy a dioxinválságban érintett minden fél teljes felelősséget vállaljon azért a nagymértékű kárért, amelyet a mezőgazdasági és a feldolgozó ágazatnak, valamint a fogyasztóknak okozott. Az a tény, hogy egyes takarmánygyártók már 2010 márciusa óta tudtak a dioxinfertőzésről, és nem jelentették azt a hatóságoknak, teljességgel elfogadhatatlan. A lehető legnagyobb átláthatóságot követelem tehát mind a tagállamok, mind harmadik országok tájékoztatása vonatkozásában minden olyan adatot illetően, amely a potenciálisan fertőzött takarmányra vonatkozik. Minden olyan élelmiszeripari terméket, amely nem felel meg az uniós jogszabályoknak, azonosítani kell, és vissza kell hívni a piacról. A lakosság egészségének védelmében minden szükséges intézkedést meg kell tenni, és a helyzet alakulásáról mindig gyors és részletes információkat kell közölni. A jelentéseket a lehető legnagyobb pontossággal és átláthatósággal kell elkészíteni, hogy mielőbb visszaálljon a normális helyzet, és hogy a fogyasztók bizalmát az élelmiszerlánc iránt helyre tudjuk állítani.

39

40

HU


14. Az EU és Kamerun közötti, az erdészeti jogszabályokról szóló megállapodás Az Európai Unió és a Kongói Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályokról szóló megállapodás - FLEGT önkéntes partnerségi megállapodások (vita) Elnök. – A következő napirendi pont az erdészeti jogszabályok közös vitája (Kamerun, Kongói Köztársaság) – Az Európai Unió és Kamerun közötti, az erdészeti jogszabályokról szóló megállapodás Yannick Jadot ajánlása, amit a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében készített (A7-0371/2010) Ajánlás az Európai Unió és a Kameruni Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékeknek az Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodás (FLEGT) megkötésére vonatkozó tanácsi határozatra irányuló javaslatról [12796/2010 - C7-0339/2010 - 2010/0217(NLE)] – Az Európai Unió és a Kongói Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályokról szóló megállapodás Yannick Jadot ajánlása, amit a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében készített (A7-0370/2010) Ajánlás az Európai Unió és a Kongói Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékeknek az Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodás (FLEGT) megkötésére vonatkozó tanácsi határozatra irányuló javaslatról [10028/2010 - C7-0170/2010 - 2010/0062(NLE)] – A Kongóval és Kamerunnal kötött, FLEGT önkéntes partnerségi megállapodásokról és egyéb tervezett önkéntes partnerségi megállapodásokról szóló, szóbeli választ igénylő kérdés [2010/3015(RSP)], amelyet Yannick Jadot, Catherine Bearder, David Martin, Joe Higgins, Daniel Caspary terjesztett a Bizottság elé (O-0202/2010 - B7-0802/2010) az alábbi képviselőcsoportok nevében: a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport Yannick Jadot, előadó. – (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! A vita elején szeretnék köszönetet mondani valamennyi képviselőtársamnak a témában együtt végzett munkáért, amely lehetővé tette, hogy a Parlament valamennyi képviselőcsoportja közös álláspontra jusson és szóbeli választ igénylő kérdést terjesszen elő, valamint hogy az önkéntes partnerségi megállapodásokra vonatkozóan állásfoglalást fogalmazzon meg. Fontos témáról van szó. Mindannyiuk előtt ismeretes, hogy egyre csökkennek az erdővel borított területek. A világon minden második másodpercben egy futballpálya méretű erdő

17-01-2011

17-01-2011

HU


pusztul el, ami azt jelenti, hogy minden évben egy, Görögország területével azonos méretű területről tűnik el az erdő. Ez valóban tragikus. Tragikus a sokféleség szempontjából: több ezer növény- és állatfaj van veszélyben, és a leginkább érintett erdők – a trópusi őserdők – képviselik a világ biológiai sokféleségének felét. Nyilvánvaló, hogy az éghajlatváltozás szempontjából is tragikus: az erdőirtás felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20%-áért. Az erdőirtás végül emberek százmillióit sodorja veszélybe – azokat az embereket, akik az erdőkben vagy az erdőkből élnek. Az erdőhasznosítás és az erdészeti ágazat szerepel az erdőirtás fő okai között, különösen a mai vita tárgyát képező területen: a Kongói-medencében. Becslések szerint a világszerte kitermelt és értékesített faanyag 20-40%-a illegálisan kitermelt fa. A mai napon felvetett probléma tehát nyilvánvalóan kritikus jelentőségű. Ezeket az önkéntes partnerségi megállapodásokat a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jóváhagyási eljárása keretében hagyták jóvá. A Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően ez az eljárás lehetővé teszi, hogy az Európai Parlament kifejezhesse véleményét, azonban csak igent vagy nemet mondhat. Ezért rendkívül fontos ez a vita, mert ennek során részletesebben megvizsgálhatjuk a kérdést, és Ön, biztos úr, mint a Bizottság képviselője, válaszolhat a Parlament által Önhöz intézett kérdésekre. Fontosak ezek a megállapodások: ezek révén biztosíthatjuk a fa nyomon követhetőségét. Meghatározzák a független igazolási eljárásokat is, valamint az érintett országokban kiegészítik az erdészeti politikákat és irányítást. Ma a Kongói Köztársaságról és Kamerunról van szó. Mielőtt azonban részletesen belemennénk ezekbe a megállapodásokba és a parlamenti kérdésekbe, szeretnék rávilágítani valamire: valóban különbséget kell tennünk a legálisan kitermelt fa és a fenntartható módon kitermelt fa között. Nyilvánvaló, hogy a fakitermelés legalitásával foglalkozunk, de a legálisan kitermelt fa nem szükségszerűen egyenlő a fenntartható erdőgazdálkodással. Ezért a következő első általános kérdést szeretném a Bizottsághoz intézni: hogyan fogja a Bizottság biztosítani az erdők kérdésének következetes kezelését – 2011 az erdők nemzetközi éve –, mialatt figyelembe veszi a Nagoyában elhangzottakat, és a Cancúnban elsősorban a REDD+ mechanizmusra vonatkozóan meghozott döntéseket, továbbá figyelembe véve a megtárgyalt kereskedelmi megállapodásokat, amelyek néha a fakereskedelem liberalizálása révén felelősek az erdőirtásért? A következő probléma, hogy még mindig az Európai Bizottság válaszára várunk a bioüzemanyagok és a földhasznosítás közvetett módosításainak kérdésében. Mint tudja, a Parlament azt kérte, hogy ezeket a témákat vegyék bele a bioüzemanyagok fenntarthatóságának értékelésébe. Közelebbről nézve, ami az önkéntes partnerségi megállapodásokat illeti, számos pozitív elemet találtunk: nagyra értékeltük a tárgyalási erőfeszítéseket és különösen a kameruni és kongói civil társadalom tagjainak bevonását. Tudjuk, hogy ez nem egyszerű dolog, és ebből a szempontból sikeresnek tűntek ezek az önkéntes partnerségi megállapodások. Amint az előbb említettem, maradnak még kérdések és kérések. Biztos úr! Kész-e arra, hogy mondjuk félévente vagy egy-egy megállapodás aláírását követő fél év múlva tájékoztasson minket a megállapodás végrehajtásáról? Azért kérdezem ezt, mert világos, hogy a megállapodás tárgyalása és végrehajtása nagyon eltérő jellegű lehet. Ezért szeretnénk, ha eljönne és elmondaná nekünk, hogy az érintett felek – különösen a civil társadalom

41

42

HU


tagjai – továbbra is részt vesznek-e a végrehajtásban. Az olyan országokban, amelyekben még mindig nem lehet könnyen panaszt tenni – különösen korrupció esetén –, biztosítanak-e különösen független panasztételi mechanizmusokat arra, hogy a civil társadalom tagjai panaszt tehessenek az elégtelen végrehajtás miatt, és bejelenthessék, hogy nem hallgatják meg őket? Szeretnénk, ha Ön hasonlóképpen rendszeresen beszámolna e megállapodások végrehajtásának hatásairól, hogy elmondhassa nekünk, mire mentünk azokkal, akár a Bizottság erdészeti fellépéseinek következetességének tekintetében, akár a fakitermelés legalitását érintő fellépések végrehajtásának tekintetében. Végezetül egy megjegyzés, azt állítja, hogy ezek a megállapodások nem tartalmaznak költségvetést, de nyilvánvaló, hogy költségvetéssel támogathatjuk ezeket a politikákat. Szóval elmondaná részletesen, hogyan képzelik ezt a költségvetési kérdést az önkéntes partnerségi megállapodások tekintetében? Catherine Bearder, szerző. – Tisztelt elnök asszony! A kameruni és kongói esőerdők értékes erőforrást jelentenek, és üdvözölnünk kell az esőerdőkben folytatott fakitermelés fenntarthatóságával foglalkozó, önkéntes megállapodást. Az erdők nem csak ezen országok népeinek tulajdona, hanem a bolygó ökoszisztémájának részei is, kulcsfontosságúak az életet fenntartó rendszerek szempontjából, és több milliárd tonnányi szenet tartalmaznak. Az erdőirtás megállítása az éghajlatváltozás kezelésének egyik módja, és ezzel világszerte és évek óta próbálkoznak a kormányok. Gratulálnunk kell ennek a két országnak azért, hogy bátor és előrelátó módon aláírták ezeket az önkéntes megállapodásokat az Európai Unióval. E megállapodások szabályozása és végrehajtása azonban nem lesz egyszerű. Isten a tanúnk, még a saját földrészünk erőforrásainak fenntartható irányítása is elég nehéz dolog. Az akarat azonban megvan, és ennek határozottan örülnünk kell. A körültekintő irányítás csökkentheti az illegális és nem fenntartható módon kitermelt fa importját. Pillanatnyilag az illegálisan kitermelt és az Európai Unióba importált fa mennyisége képezi a piacainkon lévő fatermékek közel egyötödét, annak ellenére, hogy a Parlament és mások is aktívan szembe szállnak ezzel a problémával. A végrehajtás könnyebben fog menni, ha bevonjuk a szóban forgó országok helyi lakosait és a civil társadalmat, és biztosítanunk kell, hogy joguk legyen véleményüket kifejezni és a problémák megoldásában részt venni, valamint hogy meghallgassák őket. Végtére is nekik van a legtöbb vesztenivalójuk, ha erdeiket kivágják. A trópusi faanyag széleskörű kitermelését a lakásdíszítő tárgyak iránti kielégíthetetlen étvágy hajtja. Jobban kellene értékelnünk ezt az erőforrást, és jobban kellene vigyáznunk rá, hiszen ezek az erdők egyrészt temérdek növény- és állatfajnak adnak otthont, másrészt lassan növekszenek, és sok évbe telik, mire kitermelésre éretté válnak. Vigyáznunk kell, nehogy aláássuk az erdőirtás és az éghajlatváltozás elleni küzdelmünket azzal, hogy ugyanakkor a világ legnagyobb piacát kínáljuk az illegális fatermékek számára. E megállapodások eredménye azt jelentheti, hogy magasabb lesz a trópusi fa ára, és ez olyan dolog, amit nem kifogásolhatunk. Azon kívül, hogy korlátozott erőforrásról van szó, ez az egyetlen dolog, amit a helyi lakosok értékesíteni tudnak. Ők ismerik az erőforrásuk igazi értékét, és e megállapodás segítségével mi is megismerhetjük azt.

17-01-2011

17-01-2011

HU


Ezek az emberek látnak és hallanak helyettünk az erdőben, és a megállapodások végrehajtásához az ő segítségük szükséges. Nekik pedig a mi támogatásunkra van szükségük ahhoz, hogy hangot adhassanak az esetleges aggályaiknak. Ezek a megállapodások kétirányú folyamatot jelentenek, és biztos úr, elvárjuk Öntől, hogy képes legyen azt végrehajtani. Az önkéntes partnerségi megállapodások hasznosak a bolygó számára, hasznosak a partnerországaink számára, és hasznosak az Európai Unió számára is. Gondoskodnunk kell arról, hogy a megállapodások működjenek, valamint hogy ezek megsértését ellenőrizzük és kezeljük. Ezt követően Afrika, Ázsia és Dél-Amerika többi országával kellene megpróbálnunk hasonló megállapodásokat kötni amint lehet, és előre örülök annak, hogy ennek érdekében együtt dolgozhatok Önnel és a Bizottsággal. David Martin, szerző. – Tisztelt elnök asszony! Hadd kezdjem azzal, hogy köszönetet mondok Yannick Jadot-nak a segédelőadóival folytatott, példaértékű együttműködésért. Mindannyian kiváló munkát végeztünk ezen a jelentésen, és nagy örömömre szolgál – amint azt már ő is említette –, hogy sikerült széleskörű konszenzusra jutnunk. A Kongóval és Kamerunnal kötött megállapodások – Ghanával együttvéve – azt jelentik, hogy Afrika legveszélyeztetettebb erdei közül néhányra most már önkéntes partnerségi megállapodások vonatkoznak. Amint azt a két előttem felszólaló elmondta, nagyon örülnünk kell annak, hogy léteznek ezek a megállapodások. Mechanizmust biztosítanak arra, hogy megbirkózzunk a nagymértékű illegális fakereskedelemmel. Lehetőséget adnak arra, hogy megfelelőbb módon kezeljék ezt a létfontosságú természeti erőforrást, és remélhetőleg átláthatóbbá teszik az erdészeti ágazatot és segítséget nyújtanak az ágazatban jelenlévő korrupció leküzdéséhez, ami Afrikában pillanatnyilag sajnos járványszerűen terjed. Habár örülök ezeknek a megállapodásoknak, egy sor aggályomat is meg szeretném osztani az előadóval. A mai este csak három dologról szeretnék szólni. Mindenek előtt az a veszélye – nem a szándéka, hanem a veszélye – egy ilyen keretszabályozásról való megállapodásnak, hogy úgy tekinthetnek rá, mint ami keretet nyújt az erdeink nagybani kitermeléséhez, és ez a megállapodás céljával ellentétes irányba, azaz az erdők további pusztulásához és további irtásához vezet, ily módon járulva hozzá a globális környezet konkrét pusztításához, amit el szeretnénk kerülni. Olyan megállapodást akarunk, amely hozzájárul a biológiai sokféleséget biztosító erőforrásaink védelméhez és fenntartható kezeléséhez. Egyetértek az előadóval abban, hogy ez azt jelenti, hogy a Bizottságnak folyamatosan figyelnie kell a helyzetet, és rendszeresen be kell számolnia arról, hogyan halad a megállapodás végrehajtása. Másodsorban ez a megállapodás hasznot kellene, hogy hozzon azon őshonos népeknek, akik gyakran esnek a környezet kiaknázásának áldozatául. Eleget kell tenni a kongói kormány önkéntes partnerségi megállapodásban tett ígéretének, miszerint olyan törvényt támogat, amely biztosítja az őshonos népek jogainak előmozdítását és tiszteletben tartását. Ismételten sürgetem a Bizottságot, hogy a kormánnyal folytatott kapcsolata során az ígéret betartása érdekében mindaddig továbbra is gyakoroljon nyomást, amíg az be nem kerül a kongói törvénykönyvbe. Harmadsorban biztosítanunk kell – és egyetértek Catherine Bearder-rel, aki említést tett erről –, hogy e megállapodás megfelelő végrehajtásának érdekében megfelelő források álljanak rendelkezésre. Mindegy, milyen jól mutat papíron egy megállapodás, ha nincsen erőforrás annak végrehajtására, nem egyéb, mint értelmetlen darab papír. Amint arra

43

44

HU


rámutattunk, magához a megállapodáshoz nem kapcsolódnak pénzügyi csomagok. Tőlünk függ, hogy működni fog-e ez a megállapodás: a Bizottságnak kell javaslatot tennie, a Parlamentnek és a Tanácsnak pedig megfelelő költségvetési eszközöket kell a költségvetéshez hozzárendelnie. Ez azt jelenti, hogy pénzre van szükségünk ahhoz, hogy ellenőrizhessük az Európai Unióba érkező fa legalitását, pénzre van szükségünk ahhoz, hogy képezzük, felszereljük és szakmai ismeretekkel lássuk el azokat, akik olyan afrikai országokban tevékenykednek, amelyek önkéntes partnerségi megállapodást kötöttek velünk, és erőforrásokra van szükségünk ahhoz is, hogy elvégezzük az általam korábban említett ellenőrzést. Tehát az elkövetkezendő hónapok során gondoskodnunk kell arról, hogy a megállapodások sikerre vitele érdekében felállítsuk a pénzügyi keretet. Ismételten elmondom, hogy ezek megfelelő megállapodások, de mint minden megállapodás, ezek is attól függnek, hogy az egyéni jóakarat és óvatosság – a civil szervezetek, a tagállamok, a kongói és a kameruni kormány jóakarata és óvatossága – révén milyen mértékben teljesülnek a megállapodások gyakorlati működésének biztosítására tett ígéretek. Mindez megfelelőbb gazdálkodáshoz kellene, hogy vezessen mind az erdeink, mind a létfontosságú globális erőforrások tekintetében, de helytelen kezelés esetén pontosan az ellenkező irányba vihet el minket. Arra számítunk, hogy a Bizottság határozottan szemmel tartja a fejleményeket. Joe Higgins, szerző. – Tisztelt elnök asszony! Egyetértünk azzal, ahogyan Yannick Jadot általánosan megközelíti ezt a kérdést. Örülök bármilyen megállapodásnak, amely garantálja bolygónk esőerdeinek védelmét, ha ezek a megállapodások az erdő őshonos népének védelmét is elősegítik, és jobb életet biztosítanak az érintett országok lakosai többsége számára. Elöljáróban el kell mondanom, hogy mind Kamerunban, mind a Kongói Köztársaságban rendkívül elnyomóak a kormányok. Kamerun előkelő helyen szerepel a Transparency International korrupciós indexén, és a Kongói Köztársaságban borzasztóan kizsákmányolják a lakosság egyes csoportjait, nevezetesen a pigmeusokat, habár éppen most fogadtak el egy új törvényt, és az emberek azt várják, hogy kiderüljön, ez a törvény mit tesz az őshonos nép védelmében. Ezekben az országokban a korrupció és a dolgozók kizsákmányolása jellemzi a fakitermelő ágazatot, és az ezzel járó erdőirtás óriási veszélyt jelent az őshonos népek megélhetése szempontjából. Ez okból az Egységes Európai Baloldal Képviselőcsoportja sürgeti, hogy a fakitermelő ágazat kerüljön állami tulajdonba és demokratikus ellenőrzés alá, és feltétlenül vonják be az iparágban dolgozókat, illetve a fakitermelésben érintett erdőkben élő, őshonos közösségeket. A Baloldal állásfoglalása továbbá rámutat, hogy az illegális fakitermelés összefügg az érintett országokban tapasztalható szegénység mértékével. Jövedelmet biztosíthat az egyébként éhező embereknek és családjaiknak, következésképpen az illegális fakitermelés megszüntetése összefügg az érintett országok számos közösségében tapasztalható szegénység és nélkülözés felszámolásával. Ezt nem fogják megtenni sem a korrupt helyi vezetők, sem az európai multinacionális vállalatok, hiszen ezek fő motivációja a nyereség; az erdészeti dolgozók és az őshonos népek saját maguk fogják megtenni, az erőforrásaik demokratikus tulajdonba vétele révén. Erre vonatkozóan Szubszaharai Afrika népére lelkesítően hathat az a hősies küzdelem, amelyet tunéziai testvéreik vívnak az utóbbi hetekben a korrupt diktatúra ellen.

17-01-2011

17-01-2011

HU


Daniel Caspary, szerző. – (DE) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Több, trópusi keményfát exportáló ország kezd aláírni önkéntes partnerségi megállapodásokat az Európai Unióval az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére irányuló uniós cselekvési terv keretében. Az Európai Unió támogatni fogja az erdőirányítási reformokat, különös tekintettel a kapacitásnövelésre és a faipari termékek nyomon követhetőségi és jogszerűség igazolási rendszereinek megvalósítására. Van valami, amit rendkívül fontosnak tartok: ha ez segít az átláthatóságot fokozni és a környezet erdészeti tevékenységekhez kapcsolódó károsodását megelőzni, akkor helyénvaló dolog, ha a partnerek vállalják, hogy módosítják és továbbfejlesztik a hatályban levő jogszabályokat. Kifejezetten üdvözlöm azt a tényt is, hogy az Európai Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy támogatja a kapacitásnövelést a fakitermelő országokban, különösen a fa és faipari termékek nyomon követhetőségi és jogszerűség igazolási rendszereinek megvalósítására vonatkozóan. Két másik dologról is említést szeretnék tenni. Az önkéntes partnerségi megállapodások mögött az az elképzelés húzódik meg, hogy véget kell vetnünk az illegálisan kivágott fa és az ilyen fából készült termékek kereskedelmének, valamint segítséget kell nyújtanunk az erdőirtás, az erdőpusztulás megállításához, segítenünk kell kiküszöbölni annak hatásait, amely világszerte a szén-dioxid-kibocsátás és a biológiai sokféleség csökkenése formájában jelentkezik. A trópusi és más, különösen faj-gazdag és nagy szén-dioxid-elnyelő képességgel rendelkező erdők további nagymértékű hasznosítása felelőtlen dolog, és további erdőirtáshoz és erdőpusztuláshoz vezethet, ami világszerte pusztító környezeti következményekhez vezet. Ezek a megállapodások tehát kicsiny, de előre mutató lépést jelentenek. Teljes mértékben egyetértek az előttem felszólalók érveivel. Köszönetet szeretnék mondani az előadónak a kiváló együttműködéséért, és nagy örömömre szolgálna, ha a megállapodások révén valódi előrelépést tehetnénk annak érdekében, hogy kicsivel jobbá tegyük a világunkat. Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! Mindenekelőtt köszönetet szeretnék mondani az előadó Jadot úrnak, amiért támogatja a Kongóval és Kamerunnal megkötött, az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékeknek az Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodásokat. Remélem, hogy a tisztelt Ház e két megállapodás megkötésének jóváhagyására vonatkozó ajánlások szerint fog eljárni. Ez ugyanakkor arra is bátorítaná a kameruni és a kongói parlamentet, hogy befejezzék azok mérlegelését. Fontos, hogy mind az Európai Unió, mind a partnerországaink jóváhagyják az önkéntes partnerségi megállapodásokat, mivel az illegális fakitermelés mindannyiunk problémája. Tisztában vagyok vele, hogy az illegális fakitermelés csak a jéghegy csúcsa. Alapvetően arról van szó, hogy megkezdjük az együttműködést az erdészeti erőforrások fenntartható kezelése érdekében. És az egyik előadó javaslataira azonnal reagálva azt mondhatnám, hogy igen, kész vagyok félévente – a Parlament meghívására – eljönni Önökhöz, hogy figyelemmel kövessük e megállapodások végrehajtását. Igaz, hogy ez kötelezettség-vállalás. Kockázatos, de véleményem szerint ez az egyetlen módja annak, hogy valóban fenntartható módon tudjuk kezelni ezt az erőforrást, mert ha nem így teszünk, puszta nyilatkozatok révén nem fogunk eredményt elérni. A partnerországainknak sok kötelezettséget kell vállalniuk, de úgy vélem, hogy az egyik fontos tényező az illegális fakitermelésből származó veszteség. Évente 10-125 milliárd

45

46

HU


USD összeget tesz ki a bevételkiesés. Az illegális fakitermelés az őshonos népek, a biológiai sokféleség és az éghajlatváltozás szempontjából is rendkívül negatív következményekkel jár. Ugyanakkor azt is fontos hangsúlyozni, hogy az Európai Unió a trópusi fafajták egyik legnagyobb piaca. Ez azt jelenti, hogy rendkívül fontos, milyen szemlélettel közelítjük meg e téma egészét. Az Európai Unióba érkező trópusi fa 20%-a illegális forrásokból származik, tehát kötelességünk gondoskodni arról, hogy csak legális forrásból szerezzünk be fát. Az éghajlatváltozás is mindenkit aggasztó probléma, és valahol el kell kezdeni az erdők védelmét. Nagyon egyszerű azt mondani, hogy fizetnünk kell az erdők védelméért: egyszerű képlet, de ha alkalmazni akarjuk, az mindkét oldalon határozott elkötelezettséget kíván meg. Megpróbálok néhány nekem címzett kérdésre válaszolni. Ami a végrehajtást és megvalósítást illeti, az önkéntes partnerségi megállapodás révén közös bizottság jön létre, amely a megállapodás végrehajtását ellenőrzi. Továbbá független ellenőrzés is létrejön a jogszerűség biztosítási rendszerének, valamint annak eredményessége és hatékonysága elemzése céljából. Az éves beszámolási mechanizmus keretében közzétesszük az éves jelentést, és az egyértelműen hozzáférhető lesz az Európai Parlament számára. Ezenkívül az önkéntes partnerségi megállapodásokra való felkészülés során bevontuk a civil társadalmat és az őshonos népeket. Mostanáig teljes értékben kihagyták őket a folyamatból, így az új megállapodások értelmében megegyeztünk abban, hogy többoldalú bizottságokat állítunk fel a végrehajtás folyamatának figyelésére vagy irányítására, amennyiben az őshonos népeket is érint. Az önkéntes partnerségi megállapodások ezenkívül panasztételi mechanizmusról is rendelkeznek, és a független ellenőr a források széles köréből – beleértve a civil társadalmat és közösségeket – származó információkhoz férhet hozzá, illetve azokra támaszkodhat. Az erőforrások tekintetében határozott költség merül fel. Az Európai Unió 2002 és 2008 között 544 millió euróval járult hozzá a fejlődő országokban az erdészethez általában, és a pénz egy részét az egyes országokban folyó FLEGT-tevékenység céljára fordította. A Bizottság eddig további 35 millió eurót költött a FLEGT általános támogatására, és 2011 és 2013 között 35 millió euróval többet fogunk költeni. Azt is hangsúlyoznám, hogy a tagállamok is beszállnak költségvetési hozzájárulásaikkal. Humán erőforrást is biztosítottunk a FLEGT megvalósítása céljára. Hét köztisztviselő foglalkozik ezzel, és szorosan együttműködnek az Európai Erdészeti Intézettel és a nemzeti erdészeti hatóságokkal. További erőfeszítésre került sor a FLEGT cselekvési terv kulcselemeként 2010-ben elfogadott, illegálisan kitermelt fára vonatkozó szabályozás formájában, és ez fogja kiegészíteni az önkéntes partnerségi megállapodást. Vissza fogja szorítani a szabályozatlan és fenntarthatatlan erdőhasználatot. Az erdőirtás és erdőpusztulás miatti kibocsátások csökkentésére vonatkozó fellépésről Cancúnban nemrég megkötött megállapodás (REDD) elő fogja segíteni, hogy a fejlődő országok további bizottsági támogatásban részesüljenek. Az önkéntes partnerségi megállapodások révén folyó erdőirányításra vonatkozó jövőbeli munkát segíteni fogja annak ténye, hogy a REDD rendelkezik az irányításról és az őshonos népek és a helyi közösségek tagjai jogainak tiszteletben tartásáról.

17-01-2011

17-01-2011


HU

Tudomásul veszem a partnerországokban uralkodó emberi jogi helyzetet. Egyetértek azzal az állásfoglalásra irányuló indítvány-tervezettel, miszerint a Bizottságnak továbbra is ezekre a kérdésekre kellene összpontosítania. Biztosíthatom Önöket, hogy az emberi jogi kérdéseket a partnerországokkal folytatott párbeszéd középpontjában tartjuk, és biztosíthatom Önöket, hogy a korrupció elleni küzdelem az egyik olyan téma, amely a partnerországokkal fenntartott kapcsolat során foglalkozunk. Egy dolgot azonban hangsúlyozni szeretnék, ami bátorítólag hat az egész folyamatra: a partnerországok elkötelezettek. A partnerországaink valódi elkötelezettsége nélkül – tekintettel a partnerországok végrehajtói hatalmainak valamennyi gyengeségére – nem tudjuk eredményesebben megvédeni az erdőket. Tudom, hogy a folyamat elején járunk, de mindkét oldalon elkezdődött valami, és mindig kész vagyok eljönni a Parlamentbe, hogy beszámoljak a végrehajtás helyzetéről. A FLEGT-tel azonban biztosan nem teszünk rossz lépést. Ez helyes lépés: nem növeljük a kockázatot. Talán nem biztosítunk teljesen kielégítő megoldásokat, de legalább olyan kis lépést teszünk, amire büszkék lehetünk. ELNÖKÖL: Diana WALLIS alelnök 15. A Parlament tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 16. Az EU és Kamerun közötti, az erdészeti jogszabályokról szóló megállapodás Az Európai Unió és a Kongói Köztársaság közötti, az erdészeti jogszabályokról szóló megállapodás - FLEGT önkéntes partnerségi megállapodások (a vita folytatása) Elnök. – Most folytatjuk a vitát. Eva Joly, a Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Az Európai Unió, Kamerun és a Kongói Köztársaság között létrejött partnerségi megállapodások elvileg jó hírként kellene, hogy szolgáljanak a lakosság számára, és jó hírként kellene, hogy szolgáljanak a biológiai sokféleség szempontjából. Ez azonban csak egyik állomása egy hosszú folyamatnak, amelyet gondos figyelemmel fog követni az Európai Parlament. Ha azt akarjuk, hogy ez a megállapodás lehetővé tegye egy szabályozott, átlátható és környezetbarát fakereskedelem bevezetését, ami néhány, kétes legalitású csoport helyett a helyi lakosság hasznára válik, az Európai Uniónak gondoskodnia kell arról, hogy maradéktalanul tiszteletben tartsák a helyi és őshonos népesség jogait, és hogy ez utóbbi valóban részt vegyen a konzultációkban. Segítenie kell valamennyi érdekelt képességeinek megerősítésében, részt kell vállalnia a korrupció elleni küzdelemben és a valódi erdőirányítás bevezetésében. A megállapodások nem szolgálhatnak ürügyül arra, hogy tovább folytatódjon a fejlődő országok fosztogatása, hanem az Európai Unió és a nevezett országok közötti kapcsolatok egyensúlyának helyreállításában kell segédkezniük. Christofer Fjellner, a PPE képviselőcsoport nevében. – (SV) Tisztelt elnök asszony! Ezek az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére irányuló (FLEGT) megállapodások, amelyekről holnap fogunk szavazni Kongó és Kamerun vonatkozásában,

47

48

HU


fontos európai eszközök vagy fegyverek az illegális fakitermelés elleni küzdelemben, ezért üdvözlöm ezeket. Az illegális fakitermelés mind környezeti, mind gazdasági és társadalmi szempontból óriási problémát jelent. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a probléma – ebben az esetben az illegális fakitermelés – önmagában ritkán alapozza meg az illegális fakereskedelem feltételeit. Ez ehelyett számos egyéb, még súlyosabb probléma – a szegénység, a tulajdonjogok hiánya, a korrupció és bizonyos esetekben a háború – tünete és következménye. A világ legszegényebb országaiban a legsúlyosabbak a problémák. Ezért nagy örömömre szolgál, hogy a Bizottság ezt szem előtt tartotta, amikor előkészítette és megtárgyalta a megállapodásokat. Azt mondhatnánk, hogy szabad-kereskedelmet adtunk cserébe azoknak az érintett országoknak, amelyek reformokat hajtottak végre a tulajdonjogok megszilárdítása, a korrupció elleni küzdelem és az ésszerű erdészeti jogszabályok bevezetésének biztosítása érdekében. Az a tény, hogy a tünetek helyett inkább az alapvető okokkal foglalkozunk, mutatja a legjobban, hogy amit holnap teszünk, az a helyes irányba tett lépés. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk – különösen a többi országgal megtartandó, közelgő tárgyalások előtt –, hogy az illegálisan kivágott fa kereskedelme elleni küzdelmünk során nem akadályozhatjuk a szegény országokat abban, hogy az értékesebb nyersanyagaik egyikét exportálják. Nem nehezíthetjük meg számukra a fa felhasználását, ami fantasztikus természetes anyag. A jó nem áll ellentétben a legjobbal. Emlékeztetni szeretném Önöket arra, hogy hazám, Svédország pontosan a faexport révén vált egykoron gazdaggá. A mai szegény országokat nem foszthatjuk meg ettől a lehetőségtől. Ha most továbblépnek, és folytatják a megállapodásokról szóló tárgyalásokat, remélem, hogy továbbra is kifejezetten az illegálisan kivágott fa ellen fognak küzdeni, nem pedig a fakereskedelem ellen. George Sabin Cutaş, az S&D képviselőcsoport nevében. – (RO) Tisztelt elnök asszony! Az Európai Bizottság kezdeményezte az önkéntes partnerségi megállapodások megkötésének folyamatát azokkal az országokkal, amelyek fát exportálnak az Európai Unióba. Úgy vélem, hogy ezzel összefüggésben fontos, hogy olyan struktúrát hozzunk létre, amely elősegíti a helyi közösség tevőleges bevonását mind a megállapodás végrehajtásának ellenőrzésébe, mind az erdészetirányítási keret továbbfejlesztésébe, és végül, de nem utolsó sorban azt a célt szolgálja, hogy a lehető legnagyobb mértékben vegyük elejét a korrupciónak. Jól mutatja ezt, hogy a civil társadalmat bevontuk a Kamerunnal kötendő megállapodás kidolgozásának folyamatába. Ugyanakkor külön intézkedések szükségesek ahhoz, hogy valamennyi aláíró országban folytathassuk ezt a fajta párbeszédet. Az is fontos, hogy társadalmi és környezeti szempontból fenntartható faipar fejlesztésén dolgozzunk, többek között oly módon, hogy ezekben az országokban visszaszorítjuk az erdőirtást és az erdőpusztulást. A megállapodások meg kell, hogy feleljenek az Európai Unió környezetvédelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó nemzetközi kötelezettség-vállalásainak. Chris Davies, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök asszony! Az önkéntes partnerségi megállapodásokat vitatjuk meg. Ezek szép szavak; ezek a jó szavak: olyan Európai Uniót képviselnek, amely nem próbálja akaratát rákényszeríteni a fejlődő nemzetekre, hanem segítő kezet próbál nyújtani a közös célok elérése érdekében. Egy

17-01-2011

17-01-2011

HU


Kongó méretű állammal kötött megállapodás módozatai azonban mindenféle ijesztő problémát vetnek fel. Az állam már önmagában is szinte akkora, mint Európa, az állam nagy részében nem létezik kormányzás, a korrupció rendkívüli méreteket ölt – a Kongói Köztársaság a Transparency International korrupciós listáján majdnem a legrosszabb helyen áll. És itt van a munkatársak számának kérdése is, akikkel azon dolgozunk, hogy ez a megállapodás megvalósítsa a célkitűzéseit – csupán maroknyi emberről van szó –, az illegális fakitermelés óriási nyereséget hoz, és az talán több, mint bármi, amit kompenzációképpen nyújthatunk, továbbá itt van az illegális fa piaca a Kínához hasonló országokban, ahol egyáltalán nem fordítanak kellő figyelmet az erdők fenntartására, és egyáltalán nem adják meg az erdőknek a kellő tiszteletet. Mindezek a problémák azt sugallják, hogy bármilyen jó szándékkal is álljunk hozzá, az önkéntes partnerségek céljait nehéz lesz elérni. Tehát milyen biztosítékot adhat nekünk a Bizottság arra vonatkozóan, hogy minden lehetséges lépést megtesz azt biztosítandó, hogy magasztos törekvéseinket valóban siker koronázza, és hogy mindannyian bízhassunk abban, hogy ezek a jövőben megkötendő, önkéntes partnerségi megállapodások meg fogják valósítani az általunk meghatározott célkitűzéseket? Anna Rosbach, az EFD képviselőcsoport nevében. – (DA) Tisztelt elnök asszony! A Föld erdei jelentik a bolygónk tüdejét, és mindent meg kell tennünk a védelmük érdekében. Úgy vélem, hogy olyan időkben, amikor rohamosan növekszik a világ népessége, és ezzel párhuzamosan egyre több erőforrásra van szükség, amikor a munkahelyeket a világ távoli részeire helyezik át, és gazdasági válság sújt minket, az Európai Unióban több európai fára van szükségünk ahelyett, hogy olyan országokból importáljuk az egzotikus fafajtákat, ahol nehezen ellenőrizhető az illegális fakitermelés, és ahol a korrupció ellen sem tudunk fellépni. A trópusi erdők kiirtásával csökkentjük az érintett területek biológiai sokféleségét, és nagyon sok veszélyeztetett faj kihalásához járulunk hozzá. Az éghajlatot is megváltoztatjuk. Erre egyáltalán nincs szükség, különösen azért nem, mert léteznek megfelelő alternatívák. Ha megint több erdőt telepítünk Európában és több európai fát használunk, meg fognak szűnni ezek a problémák. Miért kell, hogy a kerti asztalunk az esőerdőből származó fából készüljön, és miért jobbak az egzotikus fából készült parketták, mint az unióbeli fából készültek? Az elmondottak alapján és azért, mert nem akadályozhatom meg, az uniós polgárok egzotikus és trópusi fát használjanak, fontosnak tartom, hogy megszülessenek ezek a megállapodások. Fontos, hogy hozzájáruljunk az importált fatermékek és a fa ellenőrzésének javításához. Meg kell próbálnunk elkerülni a korrupciót, ami rendkívül nehéz dolog, amint azt a megállapodások is tükrözik. Következésképpen nincsenek illúzióim afelől, hogy sikerül-e véget vetnünk valamennyi illegális fakitermelésnek akár Kamerunban, akár Kongóban – és ezt sajnálattal mondom. Jobban szerettem volna, ha a megállapodások nem önkéntesek, hanem kötelező érvényűek lennének, azonban egyértelmű, hogy az önkéntes megállapodások jobbak a semminél, ezért támogatom azokat. Azonban remélem, hogy általában véve több kezdeményezésre kerül sor a világ erdeinek megóvása érdekében, különösen, amikor a világ problémás részein fekvő országokkal kötendő uniós megállapodásokra kerül sor. Andreas Mölzer (NI). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Habár a Kamerunnal való erdészeti partnerségi megállapodás valóban dicséretes és az erdők nemzetközi éve során kerül rá

49

50

HU


sor, véleményem szerint nagyon alkalmas módja annak, hogy az Európai Unió javítsa a róla kialakult képet. Mindazonáltal kétségeim vannak sajnos afelől, hogy a megállapodás ér-e legalább annyit, mint a papír, amire íródott. A korrupció elvégre időszerű kérdés Kamerunban. A környezetvédő szervezetek azzal vádolják az államot, hogy a kormánynak nagyon is tudomása van az erdészeti ágazat környezeti bűncselekményeiről, de megakadályozza az ellenőrzés végrehajtását és a büntetőeljárások lefolytatását. Elvégre állítólag a külföldi cégek ellenőrzik a fakitermelés és fafeldolgozás több mint 60%-át, valamint a faexport háromnegyedét. Az ilyen fajta megállapodásnak csak akkor lesz értelme, ha garantálni lehet, hogy a külföldi cégek ne használják lábtörlőnek a helyi társaságokat, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek erdészeti és környezetvédelmi szakértelemmel, és ha Kamerun leszámol a korrupcióval. Habár aggódunk az esőerdők pusztulása miatt, ezt nem használhatjuk ürügyül arra, hogy megakadályozzuk az európai erdőtulajdonosokat erdeik hasznosításában, mivel a legtöbb uniós tagállamban példás módon folyik az erdőgazdálkodás. Filip Kaczmarek (PPE). – (PL) Tisztelt elnök asszony! A Fejlesztési Bizottság küldöttségével egy hónapja jártam a Kongói Köztársaságban, ahol a kormányképviselőkkel, szakértőkkel és civil szervezetekkel folytatott megbeszéléseink során a FLEGT-kezdeményezésről is szó esett. Az ország számára igen fontos a faipar. A kőolaj után ez a második legnagyobb exportbevételi forrás. Emlékeztetem Önöket arra, hogy nem teljesen átlátható, illetve világos a számunkra, hogy mi történik a kőolajból származó bevétellel, és hogyan használják azt fel, vagy legalább is nagy késéssel jutnak el hozzánk az információk. Ugyanakkor a Kongói Köztársaság kormánya aggodalmának ad hangot az erdővel borított területeinek jövőjével kapcsolatosan, és óriási erdősítési kampányt tervez. Természetesen még mindig nem tudjuk, hogy sikeres lesz-e ez az erdősítési program, de okvetlenül a legjobbakat kívánjuk a kongói kormány törekvéseihez. Ezért olyan fontos, hogy megszilárdítsuk a legális fakereskedelmet. Ugyanilyen fontos, hogy a FLEGT a szomszédos országokban is működjön, máskülönben a megállapodás – például a csempészet következtében – a gyakorlatban eredménytelennek bizonyulhat. Azt sem tudjuk még, hogy az általunk támogatott, legális fakereskedelemre vonatkozó normák világszerte hatályba lépnek-e és működnek-e – néhány felszólaló már felhívta a figyelmet erre a problémára. Így vagy úgy, azon kell lennünk, hogy a rendszer eredményesnek bizonyuljon. Abban is segítenünk kell, hogy nyomást gyakoroljunk az Európán kívüli más importőrökre, hogy gondoskodjanak az illegális fakereskedelem fokozatos felszámolásáról. A FLEGT-kezdeményezés mind a szegénység csökkentése, mind a környezetvédelem szempontjából fontos szerepet tölt be az erdőirtás jelenségének ellenőrzésében, és számos országban a diverzifikált gazdaság létrehozásában is. A Kongói Köztársaság esetében ez együtt jár egy másik szükséglettel, mégpedig a mezőgazdaság fejlesztésének és az élelmiszerimport csökkentésének szükségletével. A FLEGT-nek köszönhetően tisztességesebbé, fenntarthatóbbá és környezetbarátabbá válhat a nemzetközi kereskedelem. Reméljük, hogy így lesz. Kriton Arsenis (S&D). – (EL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Gratulálok ahhoz, hogy minden tekintetben befejeződtek a két megállapodásról folytatott tárgyalások. Aggodalmamnak kívánok azonban hangot adni amiatt, hogy holtpontra jutottak az Indonéziával és Malajziával folytatott FLEGT-tárgyalások.

17-01-2011

17-01-2011

HU


Biztos úr, a Bizottság fontos eszközzel rendelkezik: a fáról szóló rendelettel. Ez a rendelet mentesíti a rendelet hatálya alól azokat az országokat, amelyek FLEGT-megállapodást kötöttek. Fontos eszköz, ami új lendületet adhat a tárgyalásoknak. FLEGT-megállapodást kell kötnünk valamennyi ázsiai vagy latin-amerikai országgal, ahol jelentős trópusi erdők vannak, és ugyanilyen megállapodást kell kötnünk az olyan jelentős fakereskedőkkel, mint Vietnám, Kambodzsa, Laosz, Kína és számos egyéb ország. Ezek az országok saját útjukat járják, saját eljárásokat fogadnak el a legális fakitermelés modernizálása és ellenőrzése érdekében. Az a kérdés, hogy mi mit teszünk, és mit kell tennünk? A 27 tagállam határozatokat fogad el a FLEGT-országokból származó fa importjának szabályozására? Végül egy sor célzott fellépés szükséges a fára vonatkozó szabályozás érdekében. Két évünk van a szabályozás teljes körű alkalmazásáig. A Bizottságnak fel kell gyorsítania az eljárásokat, célzott fellépéseket kell meghatároznia, hogy az országok megismerhessék a részleteket, és megtudják, mihez kell alkalmazkodniuk. Seán Kelly (PPE). – (GA) Tisztelt elnök asszony! Kétségtelen, hogy ez sokkal fontosabb kérdés, mint amennyi nyilvánosságot kap. – A 20. század egyik nagy botránya volt az erdők folyamatos és szisztematikus kivágása, különösen a harmadik világban, ahol nem csak a magánszemélyek irtották az erdőt, akik számára nem volt más megoldás, és akik nem hibáztathatók, hanem a pénzsóvár nagyvállalkozások és a korrupt kormányok is. Ezért örülök teljes szívvel ennek a megállapodásnak, és remélem, hogy végre is fogják hajtani, mert ellenkező esetben annyit sem fog érni, mint a papír, amire írták. Szélesebb körben arról is gondoskodnunk kell, hogy az Európai Unió más politikái ne segítsék elő az erdőirtás folytatását. A Mercosurra vonatkozó megállapodásra utalok, ami sokak szerint arra fogja bátorítani a gazdálkodókat, hogy kivágják az érintett országokban az erdőket, hogy mezőgazdasági termékeket tudjanak exportálni Európába. Ébernek kell tehát lennünk. – (GA) Köszönöm. João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Tisztelt elnök asszony! A Kamerunhoz és Kongóhoz hasonló, közép-afrikai országokban nagy veszélyt jelent az illegális fakitermelés az erőforrások épségére nézve, amely erőforrásoktól függ a helyi közösségek és őshonos népek léte és életmódja. Valóban veszélyt jelent az ökoszisztémára nézve, ami óriási biológiai sokféleségnek ad otthont, és rendkívül fontos szerepet tölt be a bio-geokémiai ciklusok szabályozásában. Mivel ebben a régióban egyre pusztul a trópusi esőerdő – és ne feledjük, hogy ez az iparosodott országokban, különösen az Európai Unió tagállamaiban működő cégek és importőrök kereslete nyomán történik –, valószínűleg nem az a megoldás, hogy legalizáljuk azt, ami ma illegális – azaz az esőerdő fenntarthatatlan kihasználását –, ami nem jelentene mást, mint hogy törvényessé tesszük azt, hogy a fakitermelő vállalatok ellopják a földeket a helyi közösségektől, és nagy területű esőerdőket foglalnak el — amint az mind a mai napig történik. Az Európai Unió fejlesztési együttműködési és támogatási politikájának rendkívül fontos szerepe van itt, ezen országok gazdasági diverzifikálásának támogatásában, valamint abban,

51

52

HU


hogy a feje tetejére állítsa a kevés nyersanyag kitermelésére és iparosodott országokba való kivitelén alapuló modellt. Paul Rübig (PPE). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Úgy vélem, hogy a fa kérdése a jövőben még inkább foglalkoztatni fog minket. Erre a megállapodásra vonatkozóan tehát fontos, hogy megfelelő támogatást nyújtsunk a kutatás területén, és ami az oktatást és képzést illeti, mindenekelőtt biztosítsuk, hogy a kameruni és kongói kis- és középvállalkozásoknak lehetőségük legyen továbbfejleszteni az erre a területre vonatkozó környezetvédelmi ismereteiket. Ennélfogva nagyon örülök ennek a vitának. Mindannyiunk számára fontos, hogy a jövőben is kielégítsék a fa iránti keresletet. Franz Obermayr (NI). – (DE) Tisztelt elnök asszony! Kamerun területének negyven százalékát erdő borítja. Ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy habár Kamerun Afrika legjelentősebb trópusi faexportőre, semelyik mások országban sem ilyen széles körű az erdőirtás. Szakértői becslések szerint 10-15 éven belül eltűnnek az ökológiai szempontból jelentős fafajok a Kongói-medencéből, ha a fakitermelés az eddigi tempóban folytatódik. Mit tehetünk ez ellen? Kamerun trópusi erdeinek megóvása szempontjából az a legfontosabb, hogy mind a tisztségviselők szintjén, mind a földbérlő magángazdálkodókat érintő területen felvegyék a kesztyűt a korrupció ellen, hogy tovább folytassák az eredményes büntetőeljárásokat, és hogy mindenekelőtt fenntartható erdészeti tevékenységet folytassanak. Ahol sok fát termelnek ki, ott új telepítésre is szükséges. Fontos dolog, hogy megfelelőbb fakitermelési képzésre van szükséges, hogy az erdőirtás során ne vágjanak ki kitermelésre éretlen fát. Az európai vállalatok mindenekelőtt bizonyos felelősséget kell, hogy vállaljanak, mert a fahozadék mintegy 80%-át Európába szállítják. Az Európai Uniónak ennek megfelelően, közvetlen és határozott intézkedések révén kell fellépnie. Az önkéntes megállapodás rendjén való és jó dolog, de ebben az összefüggésben nem vezet sehova. Elszámoltathatóvá kell tennünk a vállalatokat. Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök asszony! A vita határozottan túlment az önkéntes partnerségi megállapodás körén. Nem csak a kereskedelem van hatással az erdőkre: az erdő energiaforrást jelent ezen országok számára, és a lakosság növekedése szintén hatást gyakorol az erdőkre. Ismételten hangsúlyozni szeretném tehát, hogy ez egyetlen problémás terület kezelésének első lépése. Tudom, hogy ez nem jelent megoldást, de valahol el kell kezdeni a problémákkal foglalkozni. Nem szeretném továbbá elkedvetleníteni Önöket, ami az érintett országok elkötelezettségének mértékét illeti. Tudom, hogy néha nem könnyű zöldágra vergődni ezekkel az országokkal, de olyan országokról van szó, amelyek súlyos történelmi terhekkel rendelkeznek. 50 évvel ezelőtt nyerték el függetlenségüket, és nem pontosan olyan körülmények között, ahogyan a mi országaink egyike-másika vált függetlenné, tehát időbe telnek a dolgok. Időbe telik olyan állami intézmények felállítása, amelyek képesek küzdeni a korrupció ellen, vagy képesek megteremteni az erőforrás-gazdálkodást, és jó úton járnak. Afrikában még válság idején is gazdasági növekedés tapasztalható, és ez azt jelenti, hogy egyre erősebbé válnak, egyre inkább magukhoz térnek. Megértem, hogy ez csak egyetlen mutató, de általában véve bátorító hírek érkeznek, és az együttműködés az egyetlen módja a helyzet javításának. És itt jövünk mi a fenntartható

17-01-2011

17-01-2011

HU


erdőgazdálkodással: ma Brazzaville Kongóról (a Kongói Köztársaságról) és Kamerunról beszélünk, de együttműködünk a Kongói Demokratikus Köztársasággal és Indonéziával is. Még folynak a tárgyalások, de határozott reményeket fűzünk a pozitív eredményekhez. Véleményem szerint, ebben az esetben minimális a kockázat. Az elkötelezettség a kiindulási pont, és kifejezetten pozitívnak látom a folyamatot. Figyelembe kell vennünk továbbá az éghajlatváltozás elleni küzdelem melletti globális elkötelezettséget. Cancúnban valamelyes biztosítékot kaptunk arra vonatkozóan, hogy a világ más részei szintén komolyan veszik a dolgokat ebben a tekintetben. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik tisztességes és fenntartható világot akarunk, és a világ többi része tanulni fog a példánkból. Vegyük például az energiahatékonysági törekvéseket. Megtettük az első lépést, és a világ többi része követett minket. Ugyanez vonatkozik az erőforrások hatékonyságára is. Ha képesek vagyunk arra, hogy kevesebb fát használjunk, a világ többi része biztosan tanulni fog a példánkból. Véleményem szerint sokféle módon tölthetünk be vezető szerepet. Végül, de nem utolsósorban ismételten biztosítani kívánom Önöket afelől, hogy a Bizottság nem csak a saját kollégáim révén, hanem az uniós küldöttségek és a tagállami küldöttségek révén is folytatni fogja az ellenőrzést. Ez az egyik olyan folyamat, amelyben együttes erőfeszítést teszünk a tagállamokkal. A Bizottság nincs egyedül, és az önkéntes partnerségi megállapodások megkötése során sok tekintetben különösen fontos a tagállamok tapasztalata. Határozottan arra kérem a tisztelt Házat, hogy foglalkozzon ezzel az engedélyezési eljárással, mert egészséges folyamatnak tartom, a helyes irányba mutat, ugyanakkor nem ad választ a mai napon felvetett, valamennyi kérdésre. Yannick Jadot, előadó. – (FR) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Újfent köszönetet szeretnék mondani a felszólalt képviselőtársaknak. Úgy vélem, hogy szinte mindannyian ugyanarról beszélünk: az önkéntes partnerségi megállapodások mellett érvelünk, amelyek a fejlődés, a környezet és a civil társadalom megerősítése közötti kapcsolatot biztosítják. Véleményem szerint, ha létezik akár egyetlen eszköz is, amelyet ezekben az országokban – különösen az afrikai országokban – felhasználhatunk a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében, az kétségtelenül a civil társadalom megerősítése. Amíg ezekben az országokban a demokrácia egyetlen vagy elsődleges kifejezési módja az elnökválasztás esetén leadott szavazat, addig nem fogunk kellő mértékben előre haladni, amint azt eddig tapasztalhattuk – emlékezzünk vissza az Elefántcsontparton történt sajnálatos eseményekre. Ezért rendkívül fontos a civil társadalom megerősítése azon tényből fakadóan, hogy állandó szerepet játszik e megállapodások végrehajtásában, az erdőhasznosítás ellenőrzésében, a hasznosítás feltételeinek megvitatásában és az erdőhasznosításhoz kapcsolódó bevételek megosztásában. Többek között a civil társadalom megerősítése révén válaszolunk a legjobban arra az érvre, amit gyakran hallunk Kínával kapcsolatban: „Miért teljesítsük az Európával való szoros együttműködés kritériumait – társadalmi, demokratikus és környezetvédelmi kritériumokat –, ha Kína a korrupció és fosztogatás révén gúnyt űz azokból?’ Nos, a civil társadalom megerősítése a legjobb módja annak, hogy megvédjük magunkat azzal a rendszerrel szemben, amelyet különösen Kína próbál rákényszeríteni a déli országokra.

53

54

HU


Biztos úr azt is említette, hogy Európa nagy piacot biztosít a trópusi fa számára, ugyanakkor – és ez rendkívül fontos valamennyi termelő és valamennyi ágazat számára – stabil és jövedelmező piac, és ez szintén nagyon fontos eszköz ezekben az országokban. Köszönöm, hogy együtt kíván működni az Európai Parlamenttel. Nagyon örülünk a jövőbeli együttműködésnek. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra szerdán (2011. január 19-én) kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Gaston Franco (PPE), írásban. – (FR) Nagy örömömre szolgál, hogy az öt évig tartó tárgyalásokat követően Kamerunnal és a Kongói Köztársasággal végre megszülettek az az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékeknek az Európai Unióba irányuló kereskedelméről szóló (FLEGT) önkéntes partnerségi megállapodások. Ezek a megállapodások az ezekből az országokból származó fatermékekre vonatkozó FLEGT-engedélyek kiadása révén hozzá fognak járulni a megfelelő erdőgazdálkodás biztosításához, ily módon garantálva a fenntartható erdőhasznosítást és erdőgazdálkodást. Feltétlenül szükség van egy olyan rendszerre, amellyel ellenőrizhető a fa és faipari termékek mozgása a kitermeléstől az exportálásig. A világ ipari fakitermelésének húsz-harminc százaléka illegális, és az Afrikában az utóbbi 10 év során történő fakitermelés 60%-a is illegálisan történik. Ezek az önkéntes partnerségi megállapodások tehát a jelentős környezeti, gazdasági és társadalmi kárt okozó, illegális fakitermelés elleni küzdelem révén fogják megóvni az erdőket. Az önkéntes partnerségi megállapodások fő előnye, hogy az Európai Unió és az érintett országok között bonyolított valamennyi exportra, és más faimportáló országokra is érvényesek lesznek. Remélem, hogy az önkéntes partnerségi megállapodások rendszere hamarosan kiterjed más, erdőben gazdag országokra is. Daciana Octavia Sârbu (S&D), írásban. – A FLEGT önkéntes partnerségi megállapodások jó alapot biztosítottak az erdőirtás problémájával foglalkozó, nemzetközi együttműködés számára. Továbbra is megmutatkozik a jelentőségük, különösen a múlt évi illegális fakitermelésre vonatkozó szabályozás összefüggésében. Az ilyen önkéntes rendszerekhez csatlakozó országok bizonyos garanciákat tudnak nyújtani a faforrásaik legalitására és környezetvédelmi fenntarthatóságára. Egyértelműek az előnyök a környezetvédelem szempontjából, habár tekintettel kell lennünk arra a tényre, hogy a legálisan kitermelt fa kereskedelme nem szükségképpen veszi figyelembe az őshonos népek szükségleteit. Fontos, hogy mivel több önkéntes partnerségi megállapodás jön létre, azok hatásait gondos figyelemmel kövessük, és a megállapodások feltételei maradéktalanul figyelembe vegyék az erdőktől függő népek szükségleteit és emberi jogait, akiknek sokszor nincsen beleszólásuk ezen erdők kezelésébe.

17-01-2011

17-01-2011

HU


17. Az EK és a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodás - Az EK és a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodás (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a következők együttes tárgyalása: – a David Martin által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről készített jelentés (05078/2010 – C7-0036/2010 – 2008/0250(NLE)) (A7-0365/2010), – az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről Vital Moreira és David Martin által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság nevében a Bizottsághoz benyújtott, szóbeli választ igénylő kérdés (O-0212/2010 - B7-0807/2010). David Martin, előadó. – Elnök asszony! Először is azt szeretném mondani, hogy tudom, De Gucht biztos úr indokoltan nincs velünk ma este. Szeretnék neki köszönetet mondani, amiért a múlt héten vette a fáradságot, felhívott és elmondta, miért nem tud itt lenni, és szeretnék köszönetet mondani neki és a Kereskedelmi Főigazgatóságnál dolgozó munkacsoportjának az együttműködésért, különösen pedig Martin Dihm úrnak a sok segítségért. Előadói szerepkörömben az előző előadó, volt munkatársam, Glyn Ford által elvégzett nagyszerű munka folytatására törekedtem. Nagyon szerencsés vagyok, amiért a Glynt-féle állásfoglalás 2009. évi elfogadása miatt a Parlament már egyértelmű állásfoglalással rendelkezett az Európai Közösség és a csendes-óceáni államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásról. A Parlament hivatalos állásfoglalásának folytatására törekedtem jelentésemben és a mai kérdés kapcsán is. Szeretnék köszönetet mondani Donatella Pribaz asszonynak, a szakbizottság felelős tisztviselőjének. Végül ez lett az utolsó jelentése, amelyet előléptetése előtt a szakbizottság számára készített, ezért szeretnék sok sikert kívánni új munkaköréhez, és köszönetemet fejezem ki neki, amiért megkönnyítette a feladatomat. Végül, már ami a köszönetnyilvánításokat illeti, szeretném üdvözölni Pápua Új-Guinea nagykövetét is, aki megjelent körünkben, és szeretnék köszönetet mondani neki és munkatársainak a szoros együttműködésért. A közreműködésük révén nyújtott betekintés értékes módon járult hozzá a jelentéshez. Először néhány általános megjegyzést szeretnék tenni a megállapodásról és annak regionális összefüggéseiről. Másodszor szeretném megtárgyalni a gazdasági partnerségi megállapodás három speciális aspektusát, amelynek kiemelését feltétlenül szükségesnek tartom, nevezetesen: a kereskedelmet támogató segélyezés, a Fidzsi-szigetek politikai helyzete és a halászat. Harmadszor szeretném véleményezni az Európai Közösség és a csendes-óceáni államok közötti kereskedelmi kapcsolatokat. Ami a hátteret és ezt a regionális integrációt illeti, ezt az átmeneti – vagy csak árukra vonatkozó – gazdasági partnerségi megállapodást két csendes-óceáni állammal tárgyaltuk meg: Pápua Új-Guineával és a Fidzsi-szigeteki Köztársasággal. Ez az a két csendes-óceáni szigetállam, amely a legmagasabb szintű kereskedelmet folytatja az Európai Unióval, és amelynek exportja zömében az EU piacaira irányul: az exportcikkek a tonhal és a cukor.

55

56

HU


A gazdasági partnerségi megállapodás lehetővé teszi Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság számára az EU piacaira történő vámmentes és kvótamentes bejutást piacaik fokozatos liberalizációjáért cserébe, amelyet 15 év alatt kell végrehajtani. Pápua Új-Guinea kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy a megállapodás hatályba lépésének napjáig liberalizálja az EU-ból származó import 88%-át, a Fidzsi-szigeteki Köztársaság pedig 15 év alatt liberalizálja az import 87%-át. A többi 12 csendes-óceáni állam vagy vám- és kvótamentességben részesül a „fegyver kivételével mindent” rendszer alapján, vagy pedig az EU-val folytatott alacsony szintű kereskedelmük miatt csak nagyon kis érdekeltségük fűződik egy átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás megkötéséhez. Ennek ellenére fontosnak tartom azt, hogy amint haladunk a végleges gazdasági partnerségi megállapodás felé, tovább kell folytatnunk a regionális integrációval kapcsolatos célkitűzésünket, és továbbra is törekednünk kell az összes csendes-óceáni államra kiterjedő teljes gazdasági partnerségi megállapodásra. Ami az állásfoglalás tartalmát illeti, a Parlamentnek jóvá kell hagynia ezt a megállapodást ahhoz, hogy ratifikálható legyen. Amint ezt ön is jelezte, elnök asszony, szerdán két különálló jelentésről fogunk szavazni. Az első a jóváhagyásról szól, és én javaslom ennek megadását, a második pedig a kísérő állásfoglalási indítványról. Az állásfoglalási indítványban más kérdések is szerepelnek, de amint mondtam, három kérdést szeretnék kiemelten véleményezni. Először ami a kereskedelmet támogató segélyezést illeti, a végrehajtás finanszírozása kritikus jelentőségű a megállapodás céljainak, a gazdasági diverzifikációnak és a szegénység enyhítésének elérése szempontjából. Nagyon fontos, hogy a 2007. évi kereskedelmet támogató segélyezési stratégia céljaira elkülönített 2 milliárd euróból tisztességes és méltányos részt fordítsunk a csendes-óceáni régióra. Emellett arra is feltétlenül rá kell világítani, hogy ez az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás rövid távú intézkedésként fogant meg a csendes-óceáni kereskedelmi preferenciák megóvása céljából, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) határozatát követve. Ennek szem előtt tartásával a megállapodást nem szabad arra utaló jelnek tekinteni, hogy az EU elfogadja a Fidzsi-szigeteki Köztársaság politikai rendszerét. Szeretném arra ösztönözni a Fidzsi-szigetek kormányát, hogy mozduljon el a demokrácia irányába. Remélem, hogy sor kerülhet az ehhez szükséges reformokra annak érdekében, hogy a fidzsi-szigeteki cukoripar pénzügyi támogatása kiutalható legyen. Ami a halászatot illeti, a halászati ágazat kulcsszerepet játszik Pápua Új-Guinea gazdaságában, és – ami nagyon fontos – foglalkoztatást és jövedelmet biztosít a polgárok számára. Abban a három tonhalfeldolgozó üzemben, amely az EU-ba exportál, 5700 alkalmazott dolgozik, akiknek többsége nő. Ebben az országban a nők nagyon nehezen tudnak jó munkahelyet találni. Támogatom a megállapodásban szereplő, az eredetre vonatkozó rugalmas szabályok célját, nevezetesen a feldolgozóipar fejlesztését, de az iparnak mindenképpen fenntartható módon kell fejlődnie. A környezetvédelmi megfontolások kiemelkedően fontosak, és jelentésemben azt kértem, hogy a Bizottság kísérje figyelemmel ezt az aspektust, és rendszeresen számoljon be a Parlamentnek az illegális, a be nem jelentett és a szabályozatlan halászatra vonatkozó rendelet betartásáról. Úgy látom, hogy vannak bizonyos aggályok ebben a Parlamentben – és különösen a Halászati Bizottságban – a pápua új-guineai eredetű tonhalimportnak az EU iparára

17-01-2011

17-01-2011

HU


gyakorolt potenciális hatásaival kapcsolatban. Ha azonban megvizsgáljuk a legutolsó számadatokat, akkor azt látjuk, hogy a 2003 és 2009 közötti időszakban az import a teljes tartósított és elkészített halimportnak alig 2%-át, valamint a teljes tartósított és elkészített tonhalimportnak alig 3%-át tette ki. Nem hiszem, hogy ez az alacsony szintű import fenyegetné az EU hazai iparát, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a csendes-óceáni államok halászflottájának korlátozott kapacitását és korlátozott szárazföldi feldolgozó kapacitását. Ennek ellenére természetesen helyénvaló továbbra is figyelemmel követnünk a helyzetet, és ha váratlanul megnövekszik a Pápua Új-Guineából érkező halászati termékek mennyisége, akkor a Bizottságnak meg kell tennie a megfelelő lépéseket. Amint már korábban említettem, remélem, hogy a csendes-óceáni államok el tudnak fogadni egy átfogó regionális gazdasági partnerségi megállapodást. Jelentésemben javasoltam néhány tárgypont beillesztését a jövőbeni tárgyalásokba, amelyeket a Bizottság reményeim szerint figyelembe fog venni. Ezek között szellemi tulajdon is szerepel. Túlságosan gyakran egyoldalúan beszélünk a szellemi tulajdonról, de remélem, hogy ezt a hagyományos ismeretek beillesztése szempontjából fogjuk vizsgálni. Azt is remélem, hogy a kormányzati beszerzések átláthatóságával és a legfeljebb 24 hónapra érvényes munkavállalási vízumok kibocsátásával is ki fogjuk egészíteni a megállapodást. Remélem, hogy a végleges gazdasági partnerségi megállapodás felé haladva a Bizottság az összes csendes-óceáni államot bevonja az eljárásba, de addig is folytassuk kitartóan a munkát, mozdítsuk elő az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodást Pápua Új-Guineával és a Fidzsi-szigeteki Köztársasággal, és annak szemléltetéseképpen végezzük munkánkat, hogy mit tudunk elérni a jövőben. ELNÖKÖL: GIANNI PITTELLA alelnök Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak ezért a jelentésért és különösen a két csendes-óceáni állammal, Pápua Új-Guineával és a Fidzsi-szigeteki Köztársasággal megkötendő átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás elfogadásával kapcsolatosan tanúsított pozitív hozzáállásért. Remélem, hogy a Parlament megfogadja a tanácsát. Az Európai Parlament beleegyezése – a Lisszaboni Szerződés alapján megkötött kereskedelmi megállapodások közül első alkalommal – fontos politikai jelentőséggel bír, mert ez a kereskedelmi megállapodás a hosszú távú fejlesztésre összpontosít, és amiatt is jelentős, mert lendületet fog adni a csendes-óceáni régióval kötendő átfogó gazdasági partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalásoknak. Még 2007-ben az átmeneti megállapodásnak az volt a közvetlen célkitűzése, hogy biztosítsa az EU piacaira történő folyamatos bejutás lehetőségét a csendes-óceáni régió országai számára, amelyek a leginkább függenek ettől a piactól, mivel fenyegetően közeledett a cotonoui kereskedelmi rendszer lejáratának határideje. A Bizottság változatlanul elkötelezett a csendes-óceáni régió egészével megkötendő átfogó gazdasági partnerségi megállapodásról szóló tárgyalások folytatása mellett, és jelenleg is folytatjuk a tárgyalásokat csendes-óceáni partnereinkkel. Csak akkor tudunk továbblépni, ha elfogadjuk a csendes-óceáni régió különleges jellegét, és ennek megfelelően alakítjuk ki a gazdasági partnerségi megállapodást. Kicsi és távoli

57

58

HU


szigetállamokról beszélünk, amelyek között hatalmas különbségek vannak gazdasági helyzetük, fejlődési szükségleteik és az EU-val fenntartott kapcsolataik szempontjából. Egyes országok a „legkevésbé fejlett országok” kategóriájába tartoznak, és ezért az EU „fegyver kivételével mindent” kereskedelmi rendszerének hatálya alá tartoznak. Közülük néhány alig folytat kereskedelmet az Unióval. Ezért nyitottak vagyunk a csendes-óceáni régió egésze számára a legmegfelelőbb kereskedelmi kapcsolatok kialakítására, és a folyamatban lévő tárgyalások alapján meg fogjuk ismerni az elérhető lehetőségeket. Bármilyen megközelítési lehetőséget választunk is, minden körülmények között gondoskodnunk kell arról, hogy a megállapodás – bármilyen legyen is az – valóban hozzájáruljon az érintett országok fejlődéséhez. Ez indokolja a kereskedelmi kapacitások fejlesztésére szánt pénzügyi támogatást is. Ezért fogjuk megengedni a fejlődő világban található partnerországoknak, hogy kizárják az érzékenyebb termékeket a kereskedelmi megállapodásokból: ezt más országoknak nem engednénk meg. Ezzel kapcsolatban tudomásul vettem a halászati termékek eredetére vonatkozó általános szabályoktól való eltérésnek az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásban történő alkalmazásával kapcsolatosan megfogalmazott aggályokat. Pontosan a fejlődéssel kapcsolatos okok miatt engedtük meg ezt az eltérést, mivel előzetesen körültekintően tájékozódtunk és megállapítottuk, hogy Pápua Új-Guinea kicsi piaci részesedése valószínűtlenné teszi azt, hogy tonhalexportja sértené az EU iparának érdekeit. Az Európai Unió és Pápua Új-Guinea ideiglenesen már 2008 óta alkalmazza ezeket a szabályokat, és jóllehet az exporttal kapcsolatos számadatok fluktuálnak, nem észleltünk felfelé mutató tendenciát. Szeretném biztosítani önöket afelől, hogy a Bizottságnak nem áll szándékában hasonló lehetőségeket felajánlani egyetlen más régió számára sem. A Bizottság mindenképpen szorosan figyelemmel fogja követni az eltérés végrehajtását, és tájékoztatni fogja a Parlamentet annak a tanulmánynak az alapjáról, amelyet 2011 vége előtt el fog készíteni. Önök közül néhányan jelen voltak a múlt év szeptemberében, amikor a jelenleg hivatalban lévő miniszterelnök a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság előtt beszédet mondott. Kifejezte kormányának készségét arra nézve, hogy elérhetővé teszik Pápua Új-Guinea vizeit az EU hajói és befektetői előtt. Mi nagyon komolyan vesszük ezt a szóbeli nyilatkozatot, és a gyümölcsöző eredmény eléréséig továbbra is együttműködünk partnereinkkel. A Parlament beleegyezése lehetővé teszi a számunkra a megállapodásban lefektetett végrehajtási mechanizmusok elindítását; ezeknek egyike a Kereskedelmi Bizottság, amely ezen a tavaszon összehívható, és amely platformot biztosít az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás alapján fennálló kölcsönös kötelezettségekkel kapcsolatos kérdések felvetéséhez. Ezért az önök szavazata kritikus jelentőségű, mert továbbvezet bennünket e téren és más fontos kérdésekben is. Ami a Fidzsi-szigeteki Köztársaságot illeti, ez az ország aláírta az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodást, de átmenetileg nem alkalmazza. Ezért átmenetileg Pápua Új-Guinea az egyetlen olyan ország, amely alkalmazza az EK és a csendes-óceáni államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodást. A Fidzsi-szigeteki Köztársaság jelenleg továbbra is hozzáfér az EU piacaihoz a piacra jutási rendelet alapján, mivel a Tanács nem fogadott el kereskedelmi szankciókat. Amint önök is tudják, az EU úgy döntött, hogy az országban uralkodó politikai helyzet miatt felfüggeszti a Fidzsi-szigeteki Köztársaságnak nyújtott fejlesztési támogatást. A támogatás folyósításának folytatásához fejlődést kell elérni a kormányzás terén a Fidzsi-szigeteki Köztársaságban, és – ami nagyon fontos –

17-01-2011

17-01-2011

HU


vissza kell térni a demokratikus kormányzás alapelveihez, de pillanatnyilag nem tapasztalható kézzelfogható előrehaladás a Fidzsi-szigeteki Köztársaságban ebből a szempontból. A ma megvitatott gazdasági partnerségi megállapodás csak átmeneti intézkedés, amely annak biztosítására szolgál, hogy az EU piacainak elérhetősége ne vesszen el. A Bizottság teljes mértékben elkötelezte magát a csendes-óceáni régióval az átfogó gazdasági partnerségi megállapodásról szóló tárgyalások folytatása mellett. Carmen Fraga Estévez, a Halászati Bizottság véleményének előadója. – (ES) Elnök úr, biztos úr! Az eredetre vonatkozó szabályok alóli mentesség egy nagyon súlyos számítási hibára épül, amelyet a Bizottság annak hatásai tekintetében vétett. Ez nemcsak az EU tonhalágazatára gyakorol nagyon súlyos hatást, hanem a csendes-óceáni régióra is, amelynek segíteni szeretnénk. Közben az igazi haszonélvezők szinte kizárólag Kína és Délkelet-Ázsia kapzsi flottái és feldolgozóiparai. A Kereskedelmi Főigazgatóság arra a tényre építve adta meg ezt a mentességet, hogy Pápua Új-Guinea nem rendelkezik az erőforrásainak kiaknázásához szükséges halászati kapacitással. A Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottságtól származó legújabb adatok szerint azonban 41 kerítőhálós hajó dolgozik ebben a térségben Pápua Új-Guinea zászlaja alatt, amelyek 2009-ben összesen csaknem 500 000 tonna halat fogtak ki. Ebből a fogásból több mint 75 000 tonna jutott el az Európai Unióba (félig feldolgozott vagy feldolgozott állapotban), és ezáltal Pápua Új-Guinea az Európai Unió hat fő exportőrének egyike. Ezért nem igaz az, amit ön állít, hogy Pápua Új-Guinea halászati ágazatának fejlesztése érdekében más flották számára is biztosítani kell a szabad bejutást. Az Európai Unió semmilyen körülmények között sem térhet ki a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kötelezettségei elől. Mégis azt látjuk, hogy ennek a mentességnek a védelme alatt és az ázsiai befektetők beengedése érdekében Pápua Új-Guinea módosította törvényeit, és így már nem lehet panasszal élni a környezetben okozott károk miatt, és olyan beruházási szabályokat hajtott végre, amelyek lehetővé teszik a helyi munkavállalók és az olcsó ázsiai munkaerő alkalmazását a lehető legrosszabb munkaügyi előírások értelmében. Ha ehhez még azt a tényt is hozzávesszük, hogy az általam említett regionális halászati szervezetekben Pápua Új-Guinea más országokat arra késztet, hogy kereken tagadják meg a halászat kezeléséről és ellenőrzéséről szóló minden nemzetközi szabályhoz való csatlakozást, akkor mindennek az az eredménye, hogy miközben a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság teljes erejével küzd az illegális halászat ellen, addig mások lehetőséget biztosítanak erre. Biztos úr! Éppen most tértem vissza a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottság üléséről, és jól ismerem Pápua Új-Guinea ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját. Ezért fenntartom a Halászati Bizottság álláspontját, és kérem, hogy függesszék fel a mentességet a jelenleg megvitatott megállapodás felülvizsgálata kapcsán. Laima Liucija Andrikienė, a PPE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr! A PPE képviselőcsoport árnyékelőadójaként azzal szerezném kezdeni, hogy üdvözöljük az EU mint kereskedelmi erő fokozódó szerepvállalását a világ összes régiójában, a csendes-óceáni régiót is ide számítva. A megállapodás a jelenlegi formájában nem tökéletes, nem utolsósorban azért, mert nem átfogó gazdasági partnerségi megállapodás, hanem csak átmeneti. Reméljük, hogy a Bizottság a kellő időben jó pozícióban lesz egy átfogó gazdasági partnerségi megállapodás megtárgyalására a régió sok országának bevonásával.

59

60

HU


Másodszor: a jelenlegi megállapodás az EU kereskedelmének csak egy kicsi részét érinti, mivel az EU kereskedelmének az a része, amely a teljes csendes-óceáni térségnek tulajdonítható, alig 0,06%. Egyes területek mégis aggályokra adnak okot, különös tekintettel a halászati termékek származására vonatkozó szabályok alóli mentesség kérdésére. Állásfoglalásunkban felvetjük azt az aggályunkat, hogy számos ország, például a Fülöp-szigetek, Thaiföld, Kína, az Egyesült Államok, Ausztrália és mások, kihasználhatják ennek a mentességnek az előnyeit és potenciálisan nagy mennyiségű feldolgozott halászati terméket exportálhatnak az Unióba, amellyel sérthetik az EU halfeldolgozó és konzerváló iparának érdekeit. Ezért arra bátorítjuk a Bizottságot, hogy a Parlament igényei szerint lépjen fel és végezzen el hatásvizsgálatot, és amennyiben a felmérések azt tanúsítják, hogy a megállapodás destabilizáló hatást gyakorol az EU halfeldolgozó és konzerváló iparára, akkor kezdeményezzen olyan eljárást, amely a megállapodásban szereplő, a származási szabályokra vonatkozó kivételes eljárások felfüggesztéséhez vezet. George Sabin Cutaş, az S&D képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök úr! Az Európai Bizottság, valamint Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság által 2007 novemberében aláírt jelenlegi átmeneti partnerségi megállapodást súlyosan kritizálta a civil társadalom és a csendes-óceáni térség politikusai is így tettek. Rávilágítottak arra a hátrányos hatásra, amelyet a megállapodás a regionális szolidaritás szintjére, valamint a régióba történő gazdasági integráció utáni politikai óhajra gyakorolt. A régió feloszlott csoportokra, amelyek egymástól elkülönülten tárgyaltak. Nyomást gyakoroltak rájuk, hogy kössenek átmeneti megállapodást az Európai Bizottsággal. Ugyanakkor a származó termék jogállásának és az EU vámtételei alóli mentességnek a Pápua Új-Guineából és a Fidzsi-szigeteki Köztársaságból származó haltermékekre történő megadására úgy tekintenek, mint amely intézkedés oda vezetett, hogy ezeknek a termékeknek a feldolgozási központját – egyes nem származó termékeket is ide számítva – a szomszédos országból származó társaságok állították fel a mentesség előnyeinek kihasználása céljából. Ez a folyamat hátrányos hatást gyakorolhat az iparra, a munkavállalókra és a helyi bevételekre, ugyanis a halászati ipar az egyik legfontosabb munkahelyteremtő ezekben az országokban. Emellett ez az uniós termékekkel folytatott tisztességtelen versenyhez is vezethet. Ennek következtében a megállapodás a kívánt hatásokkal ellentétes eredményekhez vezethet. Ezért az Európai Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a jövőbeni partnerségi megállapodás hozzájáruljon mind a fenntartható helyi halászati ipar fejlődéséhez, amely munkahelyeket teremt, mind pedig a szorosabb regionális integrációhoz, például a teljes csendes-óceáni régióval megkötendő jövőbeni megállapodás megtárgyalása révén. Isabella Lövin, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! A gazdasági partnerségi megállapodás egyik célja a regionális integráció előmozdítása. Az eddigiekben azonban nem láthattuk ennek megvalósulását. Ellenkezőleg: a Csendes-óceán esetében az EU aláássa az egységet azáltal, hogy különleges feltételekkel átmeneti megállapodásokat kínál fel egyes AKCS-országoknak. Jó példa erre a Pápua Új-Guineában és a Fidzsi-szigeteki Köztársaságban feldolgozott hal származási szabályaitól történő eltérés. Meggyőződésem, hogy ez az eltérés veszélyes lehet, és ezt hogy 2011-ben alaposan ki kell értékelni, amint erről már megállapodtunk.

17-01-2011

17-01-2011

HU


Azért mondom ezt, mert feltétlenül szükségünk van tényekre ennek az ügynek a megvitatása kapcsán. Milyen hatást gyakorol a megállapodás Pápua Új-Guineában a globális halállományra, a foglalkoztatásra és a környezetre? Milyenek a dolgozók szociális körülményei? Mindezeket a kérdéseket teljes mértékben és átlátható módon ki kell értékelni, és ennek alapján lehet vagy nem lehet megszüntetni az eltérést, nem pedig a spanyol halászati ipar kifogásai alapján, amely folytat ugyan halászatot Pápua Új-Guineában, de soha nem szállítja partra a halat – és mellesleg nem fizet vámot, amikor európai halként adja el a halat az európai piacon. Elie Hoarau, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, biztos úr! Kissé túlzásnak tartom az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodásokat „csendes-óceáni megállapodásoknak” nevezni, mivel a területen elhelyezkedő 15 AKCS-állam közül alig kettő írta alá a megállapodásokat. Nyilvánvaló, hogy ezek a megállapodások gyakrabban jelennek meg kétoldalú megállapodások, mint valódi regionális megállapodások formájában. Ezek a kétoldalú megállapodások eltérnek a gazdasági partnerségi megállapodások olyannyira feldicsért céljától, nevezetesen a regionális integráció céljától. Nehéz ebben nem észrevenni annak szemléltetését, amit a civil társadalom tagjai kifogásolnak a csendes-óceáni térségben és Afrikában egyaránt, nevezetesen azt a tényt, hogy számos AKCS-országot rákényszerítettek különálló megállapodások aláírására, mert a Bizottságnak nem sikerült a gazdasági partnerségi megállapodásokat a fejlesztési partnerség valódi eszközeivé tennie. Azt az erős nyomást, amelyet az európai tárgyalók rájuk gyakoroltak, maguk az AKCS-országok is kifogásolták az AKCS miniszteri tanács 92. ülésszakán, amelyre Brüsszelben került sor 2010. november 8. és 12. között. Az Európai Bizottság által megtárgyalt gazdasági partnerségi megállapodások realitása annyira tragikus, hogy azok még a hatályba lépésük előtt kudarcot vallottak. Annyira sikertelenek voltak, hogy számos AKCS-ország azt kéri az Európai Unió tagállamaitól, hogy vizsgálják meg az Európai Bizottság által 2002 júniusában megadott tárgyalási megbízatásuk felülvizsgálatának lehetőségét. Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr! A jelenlegi piaci helyzet és az EU cukorpiaci rendszerének reformja együttesen oda vezetett, hogy az európai cukor ára a nemzetközi ár alá esett. Ebben az árhelyzetben az afrikai, karibi és a csendes-óceáni cukornádtermelőkkel kötött hosszú távú ellátási kötelezettségeket valószínűleg nagyon nehéz lesz betartani. Az a tény, hogy az AKCS-országok mezőgazdasági termelői szívesebben adják el termékeiket magasabb áron a világpiacon, ahelyett hogy olcsón eladnák azokat az EU-ban, hozzájárulhatott az új AKCS-megállapodásokkal kapcsolatban tapasztalt nehézségekhez. Ha ezt az ösztönzést most megszüntetjük és ezzel egyidőben el kell fogadniuk a legnagyobb kedvezmény elvéről szóló záradékot, együttesen azzal a ténnyel, hogy az állami bevételek csökkenni fognak a vámbevételek csökkenése miatt, akkor nem csoda, hogy az AKCS-országok vonakodtak. Ebben a tekintetben mindenképpen oda kell figyelni a halászatra és nemcsak arra, hogy vajon Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság biztosítja-e más kereskedelmi partnerei számára halászati vizeik elérhetőségét. Talán azt is meg kellene vizsgálnunk, hogy megalapozottak-e azok a vádak, amelyek szerint például az EU által bevezetett korlátozások és fogási kvóták miatt kellett a spanyol halászflottát áthelyezni a Csendes-óceánra, és hogy emiatt kell ott ennek a flottának idegen zászló alatt halásznia.

61

62

HU


Francisco José Millán Mon (PPE). – (ES) Elnök úr! Én is szeretnék hangot adni az azzal kapcsolatos aggályaimnak, hogy a megállapodás milyen hatást gyakorolhat a konzervált tonhal ágazatára, amely nagyon fontos Spanyolország és különösen az én választókerületem, Galicia számára. Ez a negatív hatás, amint már elhangzott, egy példa nélküli és megalapozatlan koncessziónak tulajdonítható: a feldolgozott haltermékek származási szabályai alóli mentességnek, amennyiben ezt kérik arra hivatkozva, hogy nem rendelkeznek elegendő mennyiségű hazai nyersanyaggal. Ezt Pápua Új-Guinea azonnal meg is tette, és a mentesség hatályba lépett. Pápua Új-Guinea így az európai ipar legfontosabb versenytársaitól, a Fülöp-szigetekről, Thaiföldről, Kínából és az Egyesült Államokból származó tonhal feldolgozásának és exportjának fontos platformjává kezd válni. Valójában ők a megállapodás legfontosabb kedvezményezettjei. A becslések szerint ez a tonhaltermelés végeredményben körülbelül évi 400 000 tonna az európai piacra irányuló termelést tesz ki, amely jelenleg összesen körülbelül 710 000 tonnát fogyaszt. Ennek hatása rendkívül súlyos, mivel a Pápua Új-Guineából származó tonhal ára egyharmaddal alacsonyabb, mint az európai tonhal ára, ugyanis az említett országban alacsonyak a munkabérek, környezetvédelmi előírások pedig nem léteznek. Az én körzetemben, Galíciában ezt megnyerhetetlen versenynek tekintjük, amelynek súlyos következményei lesznek a foglalkoztatásra nézve. Azt akarom, hogy az Európai Bizottság által bejelentett hatásvizsgálat a lehető legszigorúbb legyen, és vegye figyelembe a származási szabályok alóli mentesség rövid és középtávú következményeit. Remélem, hogy ez a lehető leghamarabb véget vet ezen mentesség alkalmazásának. Ez egy kivételes és átmeneti intézkedés, de úgy tűnik, hogy Pápua Új-Guineában véglegesnek tekintik: ellenkező esetben nem hajtanának végre beruházásokat. Azt is remélem, hogy ez a mentesség nem kerül be más megállapodásokba vagy a végleges megállapodásba. Jelenleg azonban olyan probléma van az átmeneti megállapodással, amelyet orvosolni kell. Josefa Andrés Barea (S&D). – (ES) Elnök úr! Amint ez itt már elhangzott, a Pápua Új-Guineával és a Fidzsi-szigeteki Köztársasággal megkötött partnerségi megállapodás mentességet tartalmaz a származási szabályok alól. Amint az előadó is elmondta, ez elsősorban a tonhalra vonatkozik. Mit várunk el ettől a megállapodástól? Azt akarjuk, hogy a halászati ágazat fejlődjön, és le akarjuk küzdeni a nyomort ezeken a szigetcsoportokon: más szavakkal fejlesztési támogatás akarunk nyújtani. Ellenben milyen negatív hatások jelentkeznek amiatt, hogy harmadik országok húznak hasznot ebből a kedvezményes bánásmódból? Itt azt halljuk, hogy vannak, akik kifogásokat emelnek. Kiegyensúlyozott helyzetet akarunk. A Bizottság az előbb azt közölte velünk, hogy léteznek egyértelmű kutatási eredmények, de az itt elhangzó vélemények szerint ez nem így van. 2008-ban azt mondták, hogy semmiféle torzulás nincs, most pedig azt halljuk, hogy készül majd egy hatástanulmány. Kiegyensúlyozott helyzetet akarunk. Felülvizsgálatot, konzultációt és ellenőrzéseket akarunk. Tudni akarjuk, vajon ez a megállapodás elősegíti-e a fejlődést ezen a szigetcsoporton. Azt is tudni akarjuk, vajon betartják-e az egészségügyi intézkedéseket – amelyek az importált termékek esetében nagyon fontosak – a fenntartható halászati gazdálkodással és az illegális halászat elleni küzdelemmel együtt, ami elengedhetetlen. További nagyon fontos elem a nemzetközi foglalkoztatási szabályok betartása, amely

17-01-2011

17-01-2011

HU


megmutatná nekünk, hogyan dolgoznak harmadik országok Pápua Új-Guineában letelepedett társaságai. Mi fenn akarjuk tartani ezt a megállapodást, és elő akarjuk segíteni annak teljesítését, de azt is akarjuk, hogy ezt a megállapodást Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság fejlődése érdekében, ne pedig a spanyol ipar kárára használják fel. Alain Cadec (PPE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Szeretném felhívni figyelmüket a Pápua Új-Guinea számára a feldolgozott halászati termékek tekintetében a származási szabályok alól megadott mentességre, különös tekintettel a konzervált tonhalra. Meggyőződésem, hogy a mentesség rendkívül veszélyes. Ez az AKCS-ország kihasználja az európai piac preferenciális elérésének előnyeit, azt, hogy teljes vámmentességet élvez a piacainkra exportált konzervált tonhal esetében. Nem kérdőjelezem meg a megállapodás által végrehajtott fejlesztési politikát. Ám a konzervált tonhal származási szabályaitól való eltérés teljes mértékben elfogadhatatlan. Ez az eltérés lehetővé teszi külső gazdasági szereplők számára, hogy Pápua Új-Guineába települjenek, és így az ország csak nagyon korlátozott mértékben élvez előnyöket a munkahelyek és a helyi lakosság szempontjából. Lehetővé kell tennünk a fejlesztési támogatást, de ennek tisztességes és hatékony támogatásnak kell lennie, amely előnyös az érintett régiók számára. A tonhal közösségi importja 2008 és 2009 között 9200 tonnáról 16 200 tonnára növekedett. Egyetlen év alatt megkétszereződött. Ez a jelenség csak tovább rosszabbodhat, ha ezt a mentességet fenntartjuk. Sőt, mi több, ezeknek a termékeknek az előállítása során nem tartják be ugyanazokat a szociális, egészségügyi és az erőforrások megóvására vonatkozó előírásokat, mint amelyek az európai termékek előállítására vonatkoznak. És ami a legfontosabb, a fogások eredetét lehetetlen ellenőrizni. Hölgyeim és uraim! Vajon az Európai Bizottság nem szánta rá az időt a halászati és mezőgazdasági termékek Európai Unióba irányuló importjának eredetéről elkészített jelentésem elolvasására? Ha ez valóban így van, akkor a helyzet reménytelen. Nem áldozhatunk fel európai munkahelyeket és az európai piacon értékesített termékek minőségét sem adhatjuk fel ilyen módon. Nem akarok olyan helyzetet, amely határozatlan időre pusztító hatásokat szabadítana rá az európai feldolgozóiparra. Ulrike Rodust (S&D). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A Halászati Bizottság koordinátoraként különösen érdekesnek tartom az átmeneti megállapodásnak a halászattal kapcsolatos aspektusát. Ebben a tekintetben kezdetben volt néhány ellentmondásos kérdés a származási szabályok Pápua Új-Guineával kapcsolatos enyhítésének kapcsán. Támogatom a Bizottságnak azt az elképzelését, hogy ezt a lazítást felhasználja a világ egyik legszegényebb országa gazdaságának ösztönzésére. Meggyőződésem, hogy ezzel a halászati politikával foglalkozóknak törődniük kell. Ugyanakkor megértem az európai ipar aggályait, de őszintén szólva nem tudom elképzelni, hogy a megadott lazítások oda vezethetnének, hogy Pápua Új-Guinea konzerviparunk komoly versenytársává válhatna. Ám ébereknek kell lennünk, mert nyilvánvaló módon senkinek sem használna az, ha konzerviparunk felét áthelyeznénk a csendes-óceáni régióba. Ezzel kapcsolatban azonban azt kell mondanom, hogy a megállapodásról folytatott vita során rendkívül ellentmondásos információkat kaptunk azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy milyen mértékű beruházások

63

64

HU


zajlanak Pápua Új-Guineában, és hogy mely országok profitálnak közvetett módon a származási szabályok lazításából. Ezért felszólítom a Bizottságot, hogy sürgősen kísérje szoros figyelemmel ennek az eltérésnek az alkalmazását, és kellő időben nyújtson be jelentést a Parlamenthez a Pápua Új-Guinea fejlődésére és az európai konzerviparra gyakorolt hatásokról. Ha ez az intézkedés nem éri el a kívánt hatást Pápua Új-Guineában és elfogadhatatlan veszteségeket okoz az európai társaságoknak, akkor másfajta döntést kell hoznunk a végleges megállapodás megtárgyalása során. Kérem, hogy folyamatosan tájékoztassanak bennünket a fejleményekről. Pablo Zalba Bidegain (PPE). – (ES) Elnök úr! Először is szeretném tisztázni, hogy támogatom az Európai Unió és Pápua Új-Guinea közötti kereskedelmi kapcsolatok megerősítését, amely előmozdítja a régió fejlődését, de ennek a fejlődésnek fenntarthatónak kell lennie. Őszintén hiszem, hogy ez a megállapodás a jelenlegi állapotában nem jó. Teljes mértékben ellenzem a megállapodás egyik záradékát, amelyet tisztességtelennek tekintek. Ez pedig a származási szabályok alóli mentesség, mert ez nemcsak Pápua Új-Guinea fenntartható fejlődését veszélyezteti, hanem – amint ezt ma itt hallottuk – egy egész európai iparágat kockáztat, hiszen a konzervipart is veszélyezteti. Ennek a koncessziónak teljes mértékben kivételesnek kellett volna lennie, és nem lett volna szabad alkalmazni Pápua Új-Guinea esetében. Ezenkívül arról sem szabad megfeledkezni, hogy ez az intézkedés súlyos precedenst teremt, és meg fogja határozni az Európai Unió jövőbeni tárgyalásait. Véleményem szerint sokkal világosabb és szilárdabb állásfoglalásra van szükség ebben a tekintetben. Olyan állásfoglalásra, amely kategorikusan kijelenti, hogy az átmeneti partnerségi megállapodás következő felülvizsgálata során véglegesen felfüggesztjük a származási szabályok alóli mentességet. Ezért azt kérem a Bizottságtól, hogy vegye figyelembe azokat a drámai következményeket, amelyeket ez a koncesszió gyakorolni fog elsősorban az európai konzerviparra, másodsorban pedig Pápua Új-Guinea környezetének és természeti erőforrásainak fenntarthatóságára, valamint azt a rendkívül negatív precedenst is vegye tekintetbe, amelyet ez a jövőbeni tárgyalások tekintetében felállít. Bármennyire is hangsúlyozza a Bizottság azt, hogy ebből nem lesz precedens, a nyomás jelentkezni fog. Ezért arra kérem a Bizottságot, hogy döntésével a lehető leghamarabb vessen véget a származási szabályok alóli mentességnek. Mairead McGuinness (PPE). – Elnök úr! Valójában azért jöttem el ide, hogy részt vegyek a következő vitán, de az irodámból figyelemmel követtem ezt a vitát, és másokhoz hasonlóan, akik a vita során felszólaltak, én is aggódom a származási szabályok rugalmasságára vonatkozó elképzelés miatt. Az elmúlt hét nap során a brit televízióban levetítettek egy műsort a halászatról, amely a Channel Four egyik hosszabb sorozatának része volt. Ebben súlyosan kritizálták az Európai Unió halászati politikáját, és azóta nagyon sok e-mailt kapunk az aggódó polgároktól. Konkrétan ez a kérdés nem merült fel, de szeretnék határozottan állást foglalni és támogatni azokat a munkatársaimat, akik kifejezték rendkívüli aggodalmukat arról a javaslatról, amelynek a fejlesztés eszközeként pozitívnak kellene lennie, ám valójában meglehetősen negatív, nemcsak európai szempontból, hanem azoknak az országoknak a szempontjából is, amelyeknek megpróbálunk segítséget nyújtani. Andris Piebalgs, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Rendkívül érdekes volt ez a vita. A világban szegénység tapasztalható. Ezt kezelnünk kell. Ennek egyik módja pénzügyi erőforrások

17-01-2011

17-01-2011

HU


áthelyezése, de sokkal jobb, ha lehetőséget biztosítunk az embereknek arra, hogy tisztességes életet éljenek a saját kezük munkája segítségével. Az a három pápua új-guineai tonhalfeldolgozó létesítmény, amely jogosult tonhalat exportálni az EU-ba, körülbelül 5700 embert foglalkoztat, akiknek legnagyobb része nő. Munkahelyek forognak kockán Pápua Új-Guineában, amely a világ egyik legszegényebb országa. A Bizottság, amikor eltéréseket javasol, megfelelő módon figyelembe veszi a kapcsolódó kockázatokat és biztosítékok megteremtésére törekszik. A Bizottság véleménye szerint rendkívül valószínűtlen az, hogy Pápua Új-Guinea exportja súlyos zavarokat fog okozni az EU halászati és konzerviparában a Pápua Új-Guinea és az EU közötti kereskedelem alacsony volumenére tekintettel és annak figyelembevételével, hogy Pápua Új-Guinea csak nagyon alacsony részesedéssel rendelkezik az EU tonhalpiacában. Az elmúlt években ez a szám 3% körül mozgott. Az átmeneti alkalmazás már 2008 óta fennáll, és már rendelkezünk némi tapasztalattal a számadatokkal kapcsolatban. Ez semmiféle zavart nem fog okozni Európa halászati és konzerviparában. A kereskedelmi forgalom fejlődését tovább elemezzük a halászati termékek különleges származási szabályai végrehajtásának hatásairól szóló tanulmányban, amely 2011-ben fog elkészülni. Emellett a Bizottság figyelemmel fogja kísérni a Pápua Új-Guineával folytatott kereskedelmet, és tétovázás nélkül megteszi a megfelelő lépéseket, ha súlyos zavarok válnak nyilvánvalóvá az EU piacán. Az átmeneti megállapodás kifejezetten lehetővé teszi ilyen intézkedések alkalmazását a kereskedelmi védelmi eszközökről szóló 2. fejezet értelmében. Jelenleg semmi sem utal arra, hogy a halászati termékek pápua új-guineai exportja bármilyen negatív hatást gyakorolna a konzerviparra más AKCS vagy az általános preferenciarendszerhez tartozó országokban. Ezt az aspektust szintén vizsgálni fogjuk az előbb említett tanulmányban. Ehhez még azt is szeretném hozzátenni, hogy bármilyen különleges származási szabálytól vagy preferenciális kereskedelmi megállapodástól függetlenül azoknak az országoknak és társaságoknak, amelyek halat vagy halászati termékeket exportálnak az EU-ba, mindig be kell tartaniuk az illegális, be nem jelentett és nem szabályozott halászatra vonatkozó szabályozást, valamint az EU egészségügyi és élelmiszerbiztonsági követelményeit. Meggyőződésem, hogy a Bizottság nagyon gondosan mérlegelte ezt az ügyet, mielőtt ezzel az intézkedéssel előállt volna. Most egy átfogóbb kérdéssel szeretnék foglalkozni: a gazdasági partnerségi megállapodással általánosságban. A kereskedelem távolról sem egyszerű. Amint már mondtam, a szegénység felszámolásának egyetlen módja a növekedés lehetővé tétele a fejlődő világban. Az igaz, hogy a regionális együttműködés kezdetben meglehetősen nehézkes. Viszont nem csak a kereskedelmi megállapodások teszik lehetővé a regionális fejlődést. Ezért különítettünk el 45 millió eurót az óceániai régió kereskedelmének támogatására. Ez háromszor több, mint amennyiről a kilencedik Európai Fejlesztési Alap keretében gondoskodtunk. Kizárólag a kereskedelmi forgalom elősegítésével számíthatunk a regionális kereskedelem beindulására. Ha megnézzük az összes fejlődő országot, akkor azt tapasztaljuk, hogy alapvetően minden kereskedelem monokultúrára épül – egy adott exportcikk magas fluktuációs aránnyal. Ez rendkívül erős zavaró tényező az érintett országok számára. Ha a világban zajló migrációs áramlásokról, a biztonságról és az igazságról beszélünk, akkor nem mondhatjuk, hogy ez minket nem érdekel. Törődnünk kell ezekkel a kérdésekkel, igazgatóságaink pedig kiterjedt tanulmányt folytattak le. Rendkívül tisztességes intézkedéseket javasolunk, amelyek teljes mértékben összhangban állnak az Európai Unió összes célkitűzésével.

65

66

HU


Meggyőződésem, hogy ez az intézkedés helyes, és hogy a szükséges óvintézkedések érvényben vannak arra az esetre, ha valami nem működne. Meggyőződésem, hogy helyes döntést hoztunk, ezért támogatom ezt a megállapodást. David Martin, szerző. – Elnök úr! Rövid leszek. Szinte teljes egészében egyetértek a biztos úrral ebben a tárgykörben. Először is megismétlem: nagyon fontos, hogy aláírjuk az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodást, mert ha nem tesszük, akkor a WTO rendelkezései szerint megszűnnek a Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigeteki Köztársaság esetében jelenleg érvényes kereskedelmi preferenciák. Az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás pontosan az, ami: ez egy átmeneti intézkedés, és egyetértek minden munkatársammal, aki azt mondja, hogy hosszú távon teljes, átfogó gazdasági partnerségi megállapodásra kell törekednünk az összes csendes-óceáni országgal, bátorítva ezzel a csendes-óceáni térségben a regionális integrációt. De ebben a pillanatban meg kell tennünk ezt a lépést a preferenciáknak a csendes-óceáni régió két legnagyobb országa számára történő fenntartása érdekében. Ami a halászatot illeti, a Bizottság teljesen egyértelművé tette, hogy ez egy kivétel. Ez lesz az egyetlen eltérés. Nincs a világnak más olyan része, ahol garantálni akarunk egy ilyen eltérést. Hogy miért alkalmazunk eltérést Pápua Új-Guinea esetében? Megmondom: azért, mert Pápua Új-Guinea szó szerint a világ másik végében van, és annak valószínűsége, hogy az EU halászflottája kiterjedten kiaknázhatja ezt a térséget, erősen korlátozott, bár megteheti. Semmi sem akadályozza meg az EU halászflottáját abban, hogy halásszon Pápua Új-Guinea vizein, partra szállítsa a fogást és konzerváltassa fogását Pápua Új-Guineában – és amint az korábban elhangzott, ez nagyon hasznos lenne a fejlődés szempontjából, és ezt valóban bátorítanunk kell. De jelenleg az a helyzet, hogy kínai hajók, thaiföldi hajók és más ázsiai országok hajói halásznak Pápua Új-Guinea vizein, amelyek a saját országukban szállítják partra fogásukat, amivel nem segítik elő Pápua Új-Guinea fejlődését. A munkahelyteremtés szempontjából itt fejlesztési lehetőség kínálkozik, különösen a nők számára. Gyakran panaszkodunk amiatt, hogy fejlesztési politikánkban nem teszünk eleget a feldolgozási tevékenységek bátorításának. Itt valóban teszünk valami hasznosat a feldolgozási tevékenységek érdekében. Amint a biztos úr is mondta, a jogosultság elnyeréséhez a halnak továbbra is meg kell felelnie az illegális, a be nem jelentett és a szabályozatlan halászatról szóló rendelet összes előírásának. Teljesítenie kell az összes egészségügyi és növény-egészségügyi feltételt. Ez teljességgel elengedhetetlen. A három gyár Pápua Új-Guineában jelenleg teljesíti ezeket az előírásokat, és hasznos munkahelyekről gondoskodik. Ha váratlanul megnövekszik a gyárak száma, és hirtelen megugrik a Pápua Új-Guineából származó import, akkor természetesen újból meg kell vizsgálnunk a helyzetet, és szükség esetén cselekednünk kell. Jelenleg azonban a statisztikák önmagukért beszélnek. Ez a megállapodás 2008 óta érvényben van. Nem ugrott meg az import. Semmi sem fenyegeti Európa tonhalfeldolgozó iparát. Előadóként találkoztam a spanyol tonhalfeldolgozó ipar vezetőivel, és ők maguk is elmondták nekem, hogy pillanatnyilag nincs ilyen fenyegetés. Ők a jövő miatt aggódnak. Elfogadják, hogy jelenleg nem irányul komoly fenyegetés az EU ipara ellen. Tehát ne túlozzuk el a helyzetet! Ne fizettessük meg egy szegény fejlődő országgal annak az árát, hogy kizárólag a saját önzésünkkel vagyunk elfoglalva!

17-01-2011

17-01-2011

HU


Elnök. – Kaptam egy állásfoglalási indítványt az Eljárási Szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése értelmében. A vitát lezárom. A szavazásra 2011. január 19-én, szerdán kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Helmut Scholz (GUE/NGL), írásban. – (DE) Az Európai Közösség, valamint a Fidzsi-szigeteki Köztársaság és Pápua Új-Guinea között létrejött átmeneti partnerségi megállapodás közvetítő szerepet tölt be a csendes-óceáni régió bonyolult és összetett integrációs folyamatában. A megállapodás sajnos szinte egyáltalán nem biztosít fejlesztési támogatást egyik ország számára sem. Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy a Fidzsi-szigeteki Köztársaságban végrehajtott 2006. évi katonai puccsot egyhangúlag elítélte az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság is. Ennek a kereskedelmi megállapodásnak az aláírásával elismerjük a mind a mai napig regnáló diktatúrát egyfajta szerződő félként. Ezzel a megállapodással aláássuk az Ausztráliában, Új-Zélandon és a régió más országaiban tevékenykedő partnereink arra irányuló erőfeszítéseit, hogy helyreállítsák a demokráciát a Fidzsi-szigeteki Köztársaságban. Amikor a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ülésén azt kritizáltam, hogy a Fidzsi-szigeteki Köztársaságban a katonaság elnyomja a demokráciát, az ország képviselője erre így válaszolt: „De hát mi vagyunk hatalmon!” Ezt én nyílt cinizmusnak tartom, de a jelek szerint ez kielégíti a Bizottságnak a többi szerződő fél legitimitásával kapcsolatos igényeit. Képviselőcsoportom el fogja utasítani ezt a megállapodást. Meggyőződésem szerint fel kell függeszteni a megállapodást mindaddig, amíg helyre nem áll a demokrácia a Fidzsi-szigeteki Köztársaságban. 18. Nemzetközi örökbefogadás az Európai Unióban (vita) Elnök. – A következő napirendi pont az Európai Unióban történő nemzetközi örökbefogadásról Roberta Angelilli által a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdésről (O-0193/2010 – B7-0670/2010) szóló vita. Roberta Angelilli, szerző. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az évek folyamán számos képviselőtársam és én magam is rádöbbentünk arra, hogy az elhagyott, az árván maradt és az utcagyerekek mekkora problémát jelentenek. Az egyik egyesület, amely felvette velem a kapcsolatot, az Amici dell’adozione volt. Nemcsak a fejlődő világban, hanem Európában is sok elhagyott gyermek él. Ezek a gyermekek láthatatlanná válnak, s végül a szegénység és a társadalmi kirekesztettség ördögi körében találják magukat, sőt a szervezett bűnözés koldulás, szervkereskedelem és törvénytelen örökbefogadás céljából zsákmányolja ki, vagy illegális munkavégzésre és prostitúcióra kényszeríti őket. E gyermekek fiatal évei gyakorta a szociális munkások és az árvaházak közötti ingázással telnek. E gyermekeknek biztosítanunk kell az örökbefogadáshoz és a családhoz való jogot. Egy gyermeknek a lehető legkevesebb időt kellene intézetben töltenie. Az egyértelmű, hogy a gyermek mindenek fölött álló érdekeit kell szem előtt tartani, tehát az örökbefogadhatóságot is körültekintően, az illetékes hazai hatóságok tüzetes felügyelete mellett kell elbírálni. A szükséges feltételek fennállta esetén viszont a gyermekeknek elsősorban nemzeti szinten, de az Európai Unión belül nemzetközi szinten is joguk van az örökbefogadáshoz.

67

68

HU


Tudom, hogy a Bizottság tisztában van ezzel, még akkor is, ha ez a kérdés tisztán nemzeti hatáskör. Ugyanakkor kívánatos lenne valamiféle együttműködés a Bizottság és a tagállamok között a legnagyobb fokú átláthatóságot szavatoló és az esetleges törvénytelen és nem hivatalos örökbefogadásokat megakadályozni képes bevált gyakorlatok és stratégiák kialakítása érdekében, de annak biztosítása érdekében is, hogy a tagállamok a lehető legnagyobb mértékben működjenek együtt az örökbefogadás jogának biztosításában és a gyermekek magukra hagyatottságának vagy – miként az előbb említettem – a gyermekek intézetbe való kerülésének a megelőzésében. Kristalina Georgieva, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Köszönöm, hogy felvetette ezt a fontos kérdést. A gyermekek jogainak védelme és előmozdítása főként Az EU gyermekjogi stratégiája felé című 2006-os bizottsági közlemény kibocsátása óta élvez prioritást a Bizottságnál. A gyermekjogi stratégia a gyermekek alapvető jogaira összpontosít, ideértve a gyermekeknek az Európai Unió Alapjogi Chartájában szentesített, mindenek fölött álló érdekeinek védelmét is. A Bizottság eltökélt annak szavatolására, hogy a Chartában lefektetett valamennyi alapvető jogot minden jogalkotási és nem jogalkotási uniós fellépéssel kellően betartassa. A gyermekek jogairól idén kibocsátandó következő bizottsági közlemény fenntartja és továbbfejleszti ezt a gyakorlatot. Ezen túlmenően ettől az évtől, azaz 2011-től kezdődően a Bizottság évente beszámol majd az Európai Unió Alapjogi Chartája alkalmazásának terén megvalósuló előrehaladásról. Ne feledjük, hogy a Charta rendelkezéseinek címzettjei a szubszidiaritás elvének kellő figyelembevételével egyrészt az uniós intézmények és szervek, másrészt a tagállamok, de csak akkor, amikor ez utóbbiak az uniós jogot hajtják végre. Ezért nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy jelenleg nincs nemzetközi örökbefogadásra vonatkozó uniós jogi szabályozás. A kérdést a gyermekek védelméről és az országok közötti örökbefogadással kapcsolatos együttműködésről szóló 1993. május 29-i Hágai Egyezmény, valamint a nemzeti jog szabályozza. Az egyezménynek valamennyi tagállam részese, ám nem részese az Európai Unió. Az EU célja az ENSZ gyermekjogi egyezménye 21. cikkének végrehajtása olyan biztosítékok megteremtésével, amelyek szavatolják, hogy az országok közötti örökbefogadások a gyermekek mindenek fölött álló érdekeinek figyelembevételével valósuljanak meg, és hogy a gyermekek alapvető jogai ne sérüljenek. Nemzetközi szinten a Bizottság azzal támogatja harmadik országoknak az országok közötti örökbefogadásról szóló 1993. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozását, valamint az egyezmény megfelelő végrehajtását, hogy részt vesz a szerződő felek idevágó találkozóin. A Bizottság megítélése szerint nincs szükség az Európai Unión belüli örökbefogadásra vonatkozó külön európai szabályozásra, mivel mind a 27 tagállam részese a Hágai Egyezménynek. Az örökbefogadás és a gyermekek jogai közötti kapcsolatra tekintettel azonban a Bizottság szorosan figyeli az Európai Unión belüli nemzetközi örökbefogadás kérdését. A Bizottság lépéseket tett annak követésére, hogy az egyes országok miként hajtják végre az egyezményt, és 2009 novemberében fórumot hívott életre a kérdéssel kapcsolatos eszmecsere kialakítása céljából. A közokiratok szabad mozgásáról szóló 2010. december 14-én közzétett bizottsági zöld könyv foglalkozik az örökbefogadási határozatoknak anyakönyvi kivonatokként történő kölcsönös tagállami elismerésének a hiányával, valamint ennek az uniós polgárok mozgásszabadságára gyakorolt hatásával. Olyan konkrét lépés ez, amely a ma felvetett kérdésre reflektál.

17-01-2011

17-01-2011

HU


Salvatore Iacolino, a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Kétség sincs afelől, hogy a nemzetközi örökbefogadás kérdése különösen fontos téma, és Angelilli asszony jól tette, hogy ezt a mostani ülésen az Európai Parlament figyelmébe ajánlotta. Simább, egyszerűbb eljárásokra van szükségünk. Az örökbefogadás jelenlegi költségei igen tetemesek. Örökbefogadásonként 20 000-től 30 000 euróig terjednek, és nehézségekbe ütközik valódi választ adni a gyermekek családigényére, valamint a reménybeli szülők törekvéseire. Veszélyeztetett és sokszor eldobott gyerekekről beszélünk, akiket néha szem elől vesztünk. Gondolok itt különösen az illegális bevándorlók hullámaira, és azon gyerekseregre, akik – miután közösségi szálláshelyekre kerülnek – ki vannak téve a rabszolga-kereskedelem gyalázatos viszonyainak, amelynek hálójába közülük oly sokan gyakorta belegabalyodnak. Népszerűsítenünk kell a családot mint olyat, és ebben a tekintetben az olasz modellt, de más térségek mintáját is lehet követni. Le kell szorítanunk a nemzetközi örökbefogadás költségeit, kedvező banki hitelkonstrukciókat kell kialakítanunk, be kell vezetnünk a már említett simább, egyszerűbb eljárásokat, s ezzel egyidejűleg biztosítanunk kell a tagállamokban zajló folyamatokat ellenőrző megfelelő felügyeleti mechanizmusokat. Oda kell hatnunk, hogy valóban megelőzhető legyen az emberkereskedelem, amelynek a Parlament a közelmúltban külön anyagot szentelt. Ténylegesen fel kell lépnünk a törvénytelen örökbefogadások ellen, és szavatolnunk kell az átláthatóságot. Sőt mi több: ha vissza akarjuk állítani a család központi szerepét – miként ezt gyakorta hangoztatjuk a Tisztelt Házban –, akkor biztosítanunk kell, hogy azokat az egyesületeket, amelyek az örökbefogadásoknak igen gyakran kulcsfontosságú katalizátorai, különösen magas szintű garanciális normák jellemzik. Azzal zárnám, Georgieva asszony, hogy ha lehet javasolni valamit, az a következő lenne: ne hozzunk létre egy európai akkreditációs rendszert ezen egyesületek engedélyezésére, és ezáltal biztosítsuk, hogy átlátható, világos és gyakorlatias módon működjenek olyan magas szintű biztosítékokkal, amelyek valóban védik a gyermekek elidegeníthetetlen és sérthetetlen jogait? Monika Flašíková Beňová, az S&D képviselőcsoport nevében. – (SK) Elnök úr! Ma este igen érzékeny téma van terítéken, hiszen a társadalom legfiatalabb tagjairól van szó, azokról, akiknek szükségük van a szeretetünkre és a gondoskodásunkra. Az elhagyott gyermekek problémája egyre súlyosabbá válik Európában. A mára kialakult helyzet igen nagy mértékben a közvetlen környezetnek tudható be. A nemzetközi kontextusban történő gyermek-örökbefogadásról szóló jogszabály révén lehetőség nyílik annak elkerülésére, hogy sok gyerek kénytelen legyen gyermekintézetben felnőni, ahol a rengeteg gondoskodás dacára sosem érzik az anyai szeretet vagy az apai simogatás igazi melegét. Az örökbefogadási rendszert ezért hatékonyabbá kell tenni annak érdekében, hogy a legfiatalabb, elhagyott gyermekek pótcsaládra találhassanak. Korlátozni kell például a gyermek iránt bizonyos ideig valódi érdeklődést nem mutató vér szerinti szülők jogait. Ezzel le lehetne rövidíteni a gyermekek által a gyermekintézetekben töltött időt, hiszen a gyermek jogi tekintetben úgymond nem cselekvőképes. Ezzel az egész örökbefogadási eljárás szükségtelen elhúzódását is bizonyos fokig ki lehetne küszöbölni.

69

70

HU


A kiskorúak védelméről szóló számos megállapodás jogi keretet nyújt arra, hogy az illetékes hatóságok erőfeszítéseket tehessenek az érintett gyermekek javára és az érdekükben történő fellépésre. A gyermekek jogainak védelme az Európai Uniónak is egyik fő célja. További megfelelő lépéseket kell tehát tenni főként annak érdekében, hogy a gyermekek mindenek felett álló érdekei semmilyen körülmények között se sérüljenek. Cecilia Wikström, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (SV) Elnök úr! Először is szeretnék köszönetet mondani Roberta Angelillinek a kezdeményezéséért, valamint Kristalina Georgieva biztosnak a válaszáért. Fontos ez a vita. Ma Európában igen sok gyermeknek nincs igazi otthona, és olyan családja, amely megvédené őket, és amely ezeknek a sérülékeny kisgyermekeknek meleg és biztonságos menedéket nyújtana. Az intézetekben felnövő gyermekek számára mindez álom marad csupán. Most valamennyiünknek minden tőlünk telhetőt meg kell tennie azért, hogy az árván maradt vagy eldobott gyermekeknek ne kelljen nevelőotthonokban és egyéb intézetekben felnőniük, hanem családban élhessenek, ahol megkapják a felnőtté válásukhoz szükséges szeretetet, és így egészséges, nem pedig sérült felnőttekké válhassanak. Az egyes tagállamokban eltérőek a vélemények abban a tekintetben, hogy kik alkothatnak családot. Mindazonáltal úgy hiszem, valamennyien megegyezhetünk abban, hogy a családszerkezet lehet ugyan eltérő, a lényeg viszont az, hogy a gyermek szeretetet és gondoskodást kapjon. Remélem, hogy a nemzetközi örökbefogadásra vonatkozó politikai stratégiákkal és eszközökkel összefüggő együttműködés jelentőségével kapcsolatban is képesek leszünk egyetértésre jutni. Feltételezem, hogy a Bizottság e munka élére fog állni. Alig várom, hogy képviselőtársaimmal együtt a témával kapcsolatos közös állásfoglalást fogalmazzunk meg. Ha képesek vagyunk elősegíteni, hogy egy elhagyott, árva gyermek és egy gyermekre vágyó család egymásra találjon, akkor nagyon jelentősen hozzájárultunk a kérdéshez. Arról sem szabad megfeledkeznünk, mennyire fontos, hogy legkisebb testvéreink jó bánásmódban részesüljenek. Ha szeretetet adunk nekik, az életet kicsit szebbé tehetjük ezen a bolygón. Meggyőződésem, hogy életünk során mindannyiunknak végig ezt kell tennünk, bármi legyen is a társadalomban betöltött szerepünk. Marina Yannakoudakis, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Az örökbefogadás kedvező módja annak, hogy új családra találjanak azok a gyermekek, akiket vér szerinti szüleik nem tudnak felnevelni, vagy azok, akik elveszítették a szüleiket. Az Egyesült Királyságban egy gyermek örökbefogadása rengeteg ellenőrzéssel és aprólékos vizsgálattal jár, és a reménybeli szülőket egy örökbefogadási ügynökségnek kell megfelelőnek nyilvánítania. Az örökbefogadási folyamat középpontjában a gyermek jóléte áll, és annak is kell állnia. Az országok közötti örökbefogadás kérdése összetettebb, mint a hazai örökbefogadásé, de nagyon hálás vagyok az Európai Néppárt képviselőcsoportjának, hogy felvetette ezt a témát. Jóllehet dicséretes, hogy igyekszünk ebben a kérdésben előrelépni, attól tartok, hogy a nemzetközi örökbefogadás jelentős kockázatokat rejt magában – a már említett kockázatokat, mint például a gyermekek jólétét veszélyeztető gyermekbántalmazást és a gyermekek sérelmére elkövetett jogsértő gyakorlatokat. Ezért azt gondolom, hogy minden tagállamnak biztosítania kell, hogy örökbefogadási szabályai olyan módon legyenek kialakítva, hogy azok a gyermekek érdekeit szolgálják.

17-01-2011

17-01-2011

HU


A tagállamoknak együtt kell munkálkodniuk annak szavatolására, hogy az örökbefogadásnak a küldő és a befogadó ország közötti jogi folyamata átlátható és megalapozott legyen, és hogy az örökbefogadás a gyermek jólétét kiemelt kérdésként kezelje. Slavi Binev (NI). – (BG) Elnök úr, biztos asszony, tisztelt képviselőtársaim! Szeretném Bulgária példáját felhozni, ahol az elhagyott gyermekek problémája egyre súlyosabbá válik, és a helyzet megoldására sürgős intézkedések szükségeltetnek. Kártékonyak a bolgár rendszerhez hasonló rendszerek, amelyek a gyermekeket nagy arányban adják nemzetközi örökbefogadásra. A gyermekellátó rendszerek jelenlegi állapota mellett viszont a nemzetközi örökbefogadás adott esetben sok nevelőotthonban nevelkedő gyermek számára az egyetlen esély arra, hogy családban rendes életet élhessen. Az egész rendszer tökéletesítése során figyelnünk kell arra, hogy ne fosszuk meg a gyermekeket ettől a lehetőségtől. Olyan intézkedésekre van szükségünk, amelyek nemcsak megkönnyítik a nemzetközi örökbefogadási eljárást, hanem védik is gyermekeink érdekeit, és hogy az úgynevezett örökbefogadó szülők ezzel nem pusztán az európai polgárságot akarják megszerezni, ami jelenleg nem kizárt lehetőség. Nem az én tisztem, hogy nyomozzak az után, vajon ezt altruista okokból avagy saját javukra cselekszik-e. Ez az örökbefogadási beszélgetéseket vezető személyek feladata, akiknek ügyelniük kell majd gyermekeink érdekeire. Az Európai Unión belül történő nemzetközi örökbefogadási szabályok alapjául az ENSZ gyermekjogi egyezményének és a mögötte megbúvó filozófiának kell szolgálnia. Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök úr! Üdvözlöm az olasz képviselőtársaim által az elhagyott gyermekek helyzete iránt tanúsított érdeklődést, amelyben mindannyian osztozunk. A kérdés azonban kizárólag nemzeti joghatóság alá tartozik. Azért kértem, hogy részt vehessek a vitában, mert olyan országból jövök, amelyre jelenleg nyomás nehezedik a nemzetközi örökbefogadások újraindítása és a jelenleg hatályos jogi szabályozás módosítása érdekében. Romániában azonban több örökbe fogadni szándékozó család van, mint örökbe fogadható gyermek. Jogi szabályozásunk, amelynek megszövegezésében számos nemzetközi szakértő is részt vett, teljes mértékben összhangban van az európai szabályozással. Az állásfoglalással kapcsolatosan le kell szögeznem, hogy a gyermekeknek a d) pontban írt „nemzetközi örökbefogadáshoz való jogát” sem az ENSZ-egyezmény, sem a Hágai Egyezmény nem ismeri el. A nemzetközi örökbefogadás csak egy a számos lehetőség közül. Ezek a gyermekek a családjuk bizonytalan helyzete miatt kerülnek végül a rendszerbe, aminek pedig a nemzetközi jogi szabályozás és egyezmények értelmében nem szabadna indokot szolgáltatnia az örökbefogadáshoz. A nevelőotthonokban élő gyermekek magas számát ez magyarázza. Ebből azonban 22 966 gyermeknek van legalább egy szülője. A román szabályozás akként rendelkezik, hogy a szülői jogok csak jogsértés esetén vonhatók meg. Ezeket a gyermekeket tehát nem lehet örökbe fogadni. Ugyanez vonatkozik a nevelőszülőknél elhelyezett 22 285 gyermekre is. Miként előttem szóló képviselőtársaim is leszögezték, az állásfoglalás mozgatórugójának a gyermek mindenek fölött álló érdekének, és nem az örökbefogadó érdekének kell lennie. Az adott államban élő gyermekek számára legmegfelelőbb megoldás kiválasztása minden egyes állam feladata, nem pedig bárki másé. Végezetül azt ajánlanám, hogy mindenki ismerkedjék meg behatóbban a nemzeti szabályozásokkal. Ezzel például egyes olaszországi gyermekjogi bíróságokra kívánok

71

72

HU


utalni, amelyek 2009-ben jogi szabályozásunk teljes mellőzésével hét örökbefogadásról szóló ítéletet hoztak Romániából származó gyermekek ügyében. Victor Boştinaru (S&D). – (RO) Elnök úr! Üdvözlöm az Európai Parlament plenáris ülésének e vitáját, és azzal a feltételezéssel kezdem, hogy az Unió minden egyes állama számára a gyermekek jogainak védelme elsőbbséget élvez, és elsőbbséget kell élveznie. A Házban mindenkinek végső célja a gyermekek érdekeinek előmozdítása. Az intézetekben élő és elhagyott gyermekek gondozásának és életkörülményeinek javításához, valamint örökbefogadásuk esetén a védelmükhöz magától értetődően a tagállamok által megvalósítandó szigorú kritériumok szükségeltetnek, különösen a jelenlegi viszonyok közepette, amikor az Európai Unió jobboldali kormányainak kizárólagos gondja láthatóan a költségvetési megszorításokban merül ki. Az első lépés ezért az érintett gyermekek megfelelő gondozása. A második lépés a gyermekkereskedelem és a prostitúció elleni küzdelem. A harmadik lépés számunkra az, hogy ne feledkezzünk meg arról, a gyermekek érdekében a családtagok általi és a hazai örökbefogadásnak kell elsőbbséget élveznie. A nemzetközi örökbefogadás csak ezt követően, negyedik lépésként jöhet szóba. Ebben a kérdésben csak okulhatunk a múlt történéseiből, ugyanis Romániában a nemzetközi örökbefogadás előtti kapuk megnyitása példátlan gyermekkereskedelmi hálózatok létrejöttéhez, gyermekek elrablásához és Nyugatra történő eladásához vezetett, mégpedig európai és nemzetközi szervezetek együttműködése mellett. Biztos asszony, 1997 és 2000 között Románia 9 150 gyermeket „exportált”. Hazám még egyszer ilyen gyalázatot nem tűr el. Végül önön keresztül megkérném Reding biztos asszonyt, hogy szíveskedjen magyarázatot adni a nemzetközi örökbefogadásokat ellenőrző európai ügynökségre vonatkozóan a romániai és a nemzetközi médiában megjelent állításokra. Olyan javaslatról van szó, amely állítólag az Európai Bizottság által megrendelt tanulmányban is szerepel. Egy képviselőtársam még mindig várja Reding biztos asszony válaszát egy kérdésére. Alexandra Thein (ALDE). – (DE) Elnök úr! Nemrégiben tartottunk nemzetközi műhelytalálkozót brüsszeli parlamenti épületünk hatalmas plenáris üléstermében a szülői felelősségről és a gyermekek védelméről, amelyet én vezethettem. Európában egyre több veszélyeztetett és elhagyott gyermek van, akiknek nem szabadna végig árvaházakban nevelkedniük. E gyermekek segítése érdekében tehát nekünk, jogalkotóknak kötelességünk az EU-n belül erősíteni a nemzetközi örökbefogadáshoz való jogot. Az Alapjogi Charta 24. cikke is ezt követeli, amikor kimondja: „A gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.” Jóllehet rendelkezésünkre áll a hágai örökbefogadási egyezmény és egy európa tanácsi egyezmény is, ezek azonban nem elégségesek. A nemzetközi örökbefogadással összefüggésben még mindig számottevő jogi problémák merülnek fel. Ezekben az esetekben csak a még meglévő nemzeti szabályozások közötti különbségeket kiküszöbölő és ezeket világos és egyszerű elvekkel helyettesítő nemzetközi szabályozások segíthetnek. Ebben a tekintetben és minden jogalkotási buzgalmunk mellett sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az összehangolt eljárás biztosítása céljából az EU-nak együtt kell működnie a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferenciával. Az EU-nak tehát ezen a területen nem szabad újra feltalálnia a spanyolviaszt. Ebben a vonatkozásban üdvözlöm a biztos asszony nyilatkozatait.

17-01-2011

17-01-2011

HU


Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök úr! Igen fontos, ám érzékeny témáról beszélünk. Miként ön is tudja, az előző parlamenti ciklusban megtárgyaltuk romániai gyermekek izraeli szülők általi örökbefogadásának kérdését, ami komoly – többek között politikai jellegű – problémát is okozott. Most itt van egy újabb kezdeményezés, amelyet meglátásom szerint jó szándék vezérel, de a jelek szerint heves indulatokat vált ki. Úgy gondolom, ebben az esetben nagyon óvatosaknak kell lennünk, nehogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsük, vagyis abbéli törekvésünkben, hogy a gyermekeknek szebb jövőt biztosítsunk, nehogy olyan helyzetet idézzünk elő, amelyben kapkodásunk következtében elsietett örökbefogadások előtt nyitjuk meg az utat, és voltaképpen azt tesszük lehetővé, hogy gyermekeket szakítsanak el a szüleiktől. Mindenkit szeretnék ettől igen erőteljesen óvni. Szegedi Csanád (NI). – (HU) Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim! Örülök, hogy a nemzetközi örökbefogadás témaköre, az elhagyott gyermekek ügye napirendre került az Európai Parlamentben. Rendkívül fontosnak tartom, hogy úgy en bloc a gyermekek védelme mind az Európai Parlamentben, mind pedig az Európai Unióban kiemelt prioritás legyen. Az elhagyott, elhagyatott gyermekek védelmében mindannyiunknak példát kell mutatni. Nekik is joguk van ahhoz, hogy egészséges, mind testileg, mind lelkileg egészséges felnőtté váljanak. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy ezek az elhagyott, elhagyatott, árva gyermekek családban, egészséges környezetben nőjenek fel. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy minél kevesebb gyermek kerüljön árvaházakba. Különös megvilágítást kap az elhagyott gyermekek témaköre, hogyha az elöregedő Európára gondolunk, ahol minden gyermek a saját jövőnk záloga is egyben. Bauer Edit (PPE). – (HU) Elnök úr! Kedves biztos asszony! Szeretném megköszönni az Ön alapos válaszát. Azzal együtt, hogy tudjuk, hogy a Hágai Szerződés gyakorlatilag szabályozza a nemzetközi örökbefogadást, azt is tudjuk, hogy a 27 tagországból 26 részese ennek a szerződésnek, és abban is igaza van Önnek, hogy ez a szubszidiaritás kérdése, hogy hogy alkalmazzák ezt a nemzetközi egyezményt. Ezzel együtt én úgy érzem, hogy nem lehet közömbös, az élet kikényszeríti, hogy ne csak akkor foglalkozzunk a gyerekek problémájával, amikor botrányok vannak, amikor kiderül, hogy több száz gyereket adtak el ide, több száz gyereket, vagy több mint ezer gyereket adtak el amoda. Ennek a másik oldala az, hogy azokat a gyerekeket, akikről tudjuk, hogy léteznek az Európai Unióban ezerszámra, örökbe lehessen adni. A téma megkerülhetetlen, mert az Európai Unió felelős a gyerekek jogainak betartásáért, miközben azt is látjuk, hogy az örökbefogadás körül, bizony annak következtében, hogy egyes jogokat túldimenzionál a nemzeti jogszabály és a nemzeti gyakorlat, így örökbefogadhatatlanná válnak a gyerekek és így csorbulnak a más jogaik. Biztos asszony! Én nagyon szeretném Önt arra kérni, hogy azt, amit elmondott a bevezetőjében, hogy nincs olyan nemzetközi jogszabály, ami az Európai Unióban már lehetne, hogy az örökbefogadásról szóló dokumentumokat a tagországban elismerjék, hogy ebben a kérdésben szükséges gyorsan előre lépnünk. Gurmai Zita (S&D). – (HU) Elnök úr, biztos asszony, kedves kollégák! A nemzetközi örökbefogadás legalább olyan súlyú kérdés, mint a határokon átnyúló válások ügye, és legalább olyan figyelmet is igényel, már csak azért is, mert legtöbbször a felnőttek döntéseinek érzelmileg, anyagilag és minden lehetséges értelemben kiszolgáltatott gyermekekről van szó, akiket a legmagasabb szintű közösségi védelem illet meg. A nemzetközi örökbefogadás kapcsán szóbeli kérdést benyújtók érdeklődése elsősorban a jogi környezetre vonatkozott. A gyakorlat áttekintése legalább olyan fontos, mint a jogszabályalkotás. Új vagy egyáltalán jó szakpolitikai döntés, új jogszabályi környezet ugyanis csak megbízható adatok, statisztikák illetve a tényleges gyakorlat ismeretében

73

74

HU


alakítható ki. Csak pontos adatokból állapítható meg, hogy egyáltalán szükséges-e hozzányúlni a szabályozáshoz, ezért tartom a kollégák által feltett kérdést kiemelt jelentőségűnek. Mivel azonban szerintem ezt az egész kérdéskört nagyon átfogóan kell kezelni, szeretnék egy lépéssel hátrébb lépni, mint a kérdésfeltevők tették. A következő kérdéseket szeretném feltenni a Bizottságnak: vannak-e pontos statisztikai adataink az Unión belüli, illetve a harmadik országok közreműködésével létrejövő nemzetközi örökbefogadási esetekről? Egészen pontosan milyen adatokat gyűjtünk ebben a témában? Milyen módszerekkel? Ki gyűjti az adatokat, és ha a tagállamok gyűjtik, akkor egységes-e ez a módszertan? Ha nemzetközi örökbefogadásra kerül sor akár az Unión belül, akár a harmadik fél közreműködésével, akkor a szülők és a gyerekek kiválasztása, illetve előzetes felkészítése hogyan néz ki? A felkészítést hogyan ellenőrizzük? Vannak-e erre közös szabályaink? Milyen különbségek vannak a tagállamok gyakorlatai között? Van-e életkori limit akár az örökbefogadóra, akár a gyermekre nézve? Kapnak-e az örökbefogadó szülök folyamatos szakmai támogatást? Van-e megbízható, rendszeres utókövetés? Lehet-e tudni, hogy az örökbefogadó szülők milyen gyakorisággal ütköznek problémákba, és hogy ezek a problémák milyen jellegűek? Milyen segítséget nyújtanak a tagállamok problémás esetekben? Köszönöm szépen a figyelmet, és köszönöm biztos asszony kiváló munkáját! Sonia Alfano (ALDE). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Hosszú évek óta számos olasz család és ugyanennyi román gyermek szenvedi annak következményét, hogy Románia befagyasztotta a nemzetközi örökbefogadást. A Hágai Egyezmény az Európai Unió valamennyi tagországa által egyformán végrehajtandó viszonyítási keret, és Romániának erőfeszítéseket kell tennie az egyezményhez való igazodás érdekében. Amennyiben Románia úgy véli, hogy a nemzetközi örökbefogadás befagyasztása hathatós eszköz a gyermekek védelmében – például megvédi őket az illegális gyermekkereskedelmi piac kialakulásától –, akkor ezt a problémát is az Európai Unió segítségével az ellenőrzések szigorításával és kemény szabályok bevezetésével kell kezelnie. Ugyanakkor erőfeszítést kell tennünk azért, hogy számos tiszteletre méltó család örökbe fogadhasson gyermekeket, amely gyermekek megérdemlik, hogy második esélyt kapjanak a boldog gyermekkorhoz. Kérdezem tehát a Bizottságot, hogy miként szándékozik támogatni Románia kötelezettségvállalását a nemzetközi örökbefogadásra vonatkozó moratórium feloldására. Ezen túlmenően – többek között az elkészült tanulmányok tükrében is – szeretném megismerni a Bizottság álláspontját egy európai örökbefogadási ügynökség létrehozásának a lehetőségéről. Janusz Wojciechowski (ECR). – (PL) Elnök úr! Az örökbefogadás a gyermek javára szolgálhat, és gyakran szolgál is. Az örökbefogadással összefüggő eljárások viszont olyan törvénytelenségekhez is vezethetnek, mint a gyermekkereskedelem és a gyermekek elszakítása olyan családoktól, amelyek egyáltalán nem dobták el a gyermeküket, hanem sokszor a szegénységükből adódóan nem képesek gyermekeiknek megfelelő környezetet biztosítani. Az árvaházakban nevelkedő gyermekek magas száma, amelyről mai vitánk szól, sokszor nem elhagyatott gyermekeket takar, hanem olyan szegény szülők gyermekeit, akik nehéz személyes helyzetükkel nem képesek megküzdeni. Az ilyen családokon segíteni kell. Az állami hatóságok ezeket a családokat sokkal kisebb költséggel tudnák segíteni, és ekkor a gyermekeket egyáltalán nem kellene árvaházakban elhelyezni, azután pedig nem kellene számukra az örökbe fogadást elrendezni. El kellene fogadnunk egy egyértelmű

17-01-2011

17-01-2011

HU


alapelvet, amelynek az Európai Unióban kötelező érvénnyel kellene bírnia, éspedig azt, hogy szegénység miatt sosem szakítunk ki gyermeket a családjukból. Nyújtsunk segítséget, de ne szakítsuk ki a gyermeket a családjából. A szegénység nem lehet ok arra, hogy egy gyermeket megfosszunk vér szerinti családjától. Raffaele Baldassarre (PPE). – (IT) Elnök úr, biztos asszony, tisztelt képviselőtársaim! Ma egy olyan vita kellős közepén találjuk magunkat, amely rettenetes ellentmondás az Európai Unió számára, amely polgárai számára teljes mozgásszabadságot kíván biztosítani, és polgárai igényeinek kielégítése érdekében kíván munkálkodni. Ebből az ellentmondásból kiderül, hogy egyeseknek valódi segítségre van szükségük, míg mások képtelenek megadni az igényelt segítséget. A nemzetközi örökbefogadás előtt tornyosuló nehézségek és akadályok paradoxona az Európai Unióban gyermekek és családok ezreinek tragédiájába torkollik. A számos nemzetközi egyezményről bebizonyosodott, hogy csak részlegesen képes kezelni az örökbefogadással összefüggő problémákat. Ez egyrészt az egyes egyezmények konkrét rendelkezéseinek és a rendelkezések kizárólagos jellegének tudható be. Másrészt viszont az eleddig megtett korlátozott erőfeszítések a meglévő döntéshozatali struktúrák és folyamatok kormányközi jellegéből következnek. A jogi viszonyítási keretet ma a Lisszaboni Szerződés és az Alapjogi Charta alkotja, és természetesen a politikai megközelítés is folyamatosan változik. A gyermekek védelme és jóléte az Unió által védelmezett jogok egyik sarkalatos pontja. Ez a mai vita és az előterjesztett szóbeli választ igénylő kérdés alapja, ez képezi egy olyan szélesebb vita hátterét, amelynek igen fontosnak kell lennie a Parlament szemében, s amelyet a Parlamentnek mihamarabb és körültekintően le kell folytatnia, és azzal a szívóssággal kell végigvinnie, amelyről Roberta Angelilli is tanúbizonyságot tett. Engedtessék meg, hogy Antoine de Saint-Exupéryt idézzem: „Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)” Petru Constantin Luhan (PPE). – (RO) Elnök úr! A nemzetközi örökbefogadásról szóló állásfoglalás alapját képező szóbeli választ igénylő kérdés kiemelkedő jelentőségű témát tűzött az Európai Parlament napirendjére. A nemzetközi örökbefogadás mint alternatíva csak azt követően jöhet számításba, hogy a hazai örökbefogadásra irányuló valamennyi intézkedési lehetőség kimerült. A nemzetközi örökbefogadás egy sor különleges kérdést és nehézséget is felvet, amennyiben az örökbefogadást megelőző időszakban a gyermek és örökbefogadó szülei között korlátozott a személyes kapcsolat, az örökbefogadás után pedig a gyermeknek problémái támadhatnak a nyelvi és kulturális alkalmazkodás terén. Az Európai Parlament állásfoglalása alapjának a gyermek mindenek fölött álló érdekében és nem az örökbefogadó érdekében történő fellépésnek kell megvalósulnia, miként ezt az ENSZ-egyezmény és a Hágai Egyezmény is kimondja. Arra kell összpontosítani, hogy a gyermek olyan családi környezetben fejlődhessen, amely a gyermek etnikai, vallási, kulturális és nyelvi hátterének figyelembevételével biztosítja a gyermek zökkenőmentes nevelését. Az örökbefogadás témájának vizsgálata és az állásfoglalás megszövegezése során a központi megfontolás az, hogy a gyermek az állami gondozórendszerből visszakerüljön a vér szerinti családjába vagy a tágabb családjába. Szeretnék rávilágítani arra, hogy a szüleiktől elválasztott állami gondozott gyermekek száma gyakran összekeveredik az örökbe fogadható gyermekek számával. A szüleiktől elválasztott gyermekek korlátozott ideig élveznek állami védelmet,

75

76

HU


és nem örökbe fogadhatóak. Úgy gondolom, hogy nincs szükségünk ellenőrző mechanizmusokra, az ezekkel összefüggő, nemzetközi szinten alkalmazott elvek pedig megfelelőek. Marco Scurria (PPE). – (IT) Elnök úr, tisztelt képviselőtársaim! Ma este olyan vitát folytatunk, amely részben a kontinens-szerte és Unió-szerte működő egyesületek munkájának a gyümölcse, és amelyek kifejezetten azért fordultak hozzánk, hogy foglalkozzunk ezzel az Angelilli asszony által kezdeményezett kényes témával, ami végül ehhez a szóbeli választ igénylő kérdéshez vezetett. Az említett egyesületek dialektikus szempontból egy igen egyszerű vagy annak látszó problémával kerestek meg bennünket: Európa-szerte sok gyermek él intézetben, és sok olyan család van, amelyik szeretne gyereket örökbe fogadni. Úgy tűnik azonban, hogy a két út nem sokszor találkozik össze, a gyerekek ezért állami gondozásban, a családok pedig gyermek nélkül maradnak. Prioritásunk egyértelműen ezek a gyerekek. Figyelünk rájuk, és érdekükben a helyzet megkívánta összes elővigyázatosságra szükségünk van. Ha azonban ezek a gyerekek túl sokáig maradnak állami gondozásban, akkor sokszor a prostitúció vámszedőinek célpontjaivá és az új rabszolga-kereskedők által űzött szervkereskedelem áldozataivá válnak. Mindez aközben történik, hogy sok család szeretné megnyitni az otthonát előttük. Ezért nagyon örültem, amikor hallottam, hogy a biztos asszony felvázolja az általa foganatosítani szándékozott intézkedéseket. Ugyanakkor ezeket ki kell egészítenünk a nemzetközi örökbefogadás során a tagállamok részéről történő fokozottabb együttműködés lehetőségével és persze az örökbe fogadott gyermekek védelmével kapcsolatos ellenőrzéssel is. A családok és a gyermekek érdekében tehát egyszerűbb eljárásokat kérünk, mert a mostani gyerekekből és fiatalokból pár év múlva csakhamar felnőttek lesznek, akik nem értik majd, hogy a potenciális befogadó családoktól duzzadó Európa miért nem változtatott jelenlegi helyzetükön. Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök úr! Én kissé eltérő álláspontot foglalok el az örökbefogadással kapcsolatban. A gyermekek a legjobbat érdemlik. Ami mindenekelőtt azt jelenti, hogy családot érdemelnek. Vagy a sajátjukat vagy egy pótcsaládot egy szerető apával és anyával. Egy ilyen családnak nem állhat útjában sem az Európai Unió, sem nem állhatnak az útjában nemzeti határok. Jóllehet örökbefogadási kérdésekben a tagállamoké az utolsó szó, nekünk kötelességünk megkönnyíteni a folyamatot. Ám nem szabad elfelednünk, hogy az első helyen a gyermek javát szolgáló erőfeszítéseknek kell állniuk. Értem ez alatt a gyermek szüleinek megsegítésére irányuló erőfeszítéseket, ha a szülők nehéz helyzetbe kerülnek. Nem szabad, hogy a szülők szociális helyzete indokként szolgáljon a gyermekük örökbefogadására vonatkozó döntéshez. Egy gyereket egyszerű elvenni az elszegényedett szülőktől: hiszen ez a legrosszabb, amit egy gyerekkel tehetünk. És ez fokozottan igaz a nemzetközi örökbefogadásra. A nemzetközi örökbefogadásról a Bizottsághoz intézett kérdés egyik aláírójaként örömömre szolgál, hogy sok képviselőtársam foglalkozik ezzel a témával. Még jobban örvendenék, ha minden európai politikában ugyanennyi energiával és a sürgősség ugyanilyen átérzésével tudnánk a családok javát és igényeit szolgálni.

17-01-2011

17-01-2011

HU


Agustín Díaz de Mera García Consuegra (PPE). – (ES) Elnök úr! A gyermek érdekeinek elsőbbsége és alapvető jogainak tiszteletben tartása által vezérelt nemzetközi örökbefogadás megfelelő módja annak, hogy azok a gyerekek, akik számára hazájukban nem lehet befogadó családot találni, családra lelhessenek. Az emberkereskedelem, a szexuális kizsákmányolás és a rabszolgamunka kiskorúak százmillióit sújtó szörnyűséges valóság. Csak néhány statisztikai adat: a világon több mint 145 millió elhagyott gyermek él, csak Oroszországban több mint 600 000-en élnek az utcán; 1980 óta több mint két millió gyermek halt meg fegyveres konfliktusokban; több mint 600 millió gyermek él rendkívüli szegénységben; több mint 5 millió hal meg évente; a fejlett országokban több mint 130 millió gyermek nő fel úgy, hogy a szegénység miatt nem jut hozzá alapszintű oktatáshoz, 60%-uk lány; a világon 7 millió gyermeket tartanak szexuális rabszolgaságban. Mindezen okokból kifolyólag erősítenünk kell a gyermekek védelmére, a tagállamok jogi szabályozásában lefektetett különböző követelmények és eljárások közelítésére és különösen a gyermeki jogok európai chartája 21. cikkének alkalmazására, valamint az Alapjogi Chartánk 24. cikkének figyelembevételére támaszkodó, nemzetközi örökbefogadási eszközt előmozdító mechanizmusokat. Erminia Mazzoni (PPE). – (IT) Elnök úr, biztos asszony, hölgyeim és uraim! Azért írtam alá a Roberta Angelilli által benyújtott, szóbeli választ igénylő kérdést, mert úgy gondolom, hogy az Európai Unió – különösen a Lisszaboni Szerződésre figyelemmel – nem tehet mást, mint hogy a gyermekek védelmét egyik kiemelt feladataként kezeli. Véleményem szerint az örökbefogadási eljárások csak egy olyan szociális kérdés lakmuszpapírjaként működnek, amellyel kötelességünk foglalkozni, és amelynek határokat kell szabnunk. A gyermekek legjobb esetben a méltóságunkat természetesen sértő kereskedelmi csereáruvá válnak, de sajnos gyakran kizsákmányolás és erőszak áldozataivá is lesznek. Az úgynevezett árnyékgyerekek – tehát a törvénytelenül született vagy eldobott és a rendszerbe sohasem kerülő gyerekek – jelenségén kívül van egy meghatározatlan számú olyan gyermekcsoport, akiket örökbe lehetne fogadni. Velük párhuzamba állítható egy ugyanilyen számú, az örökbefogadásban reménykedő pár, de ez a két csoport a jogszabályok értelmezése és a nehézkes bürokrácia miatt sosem talál egymásra. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Gyermekalapja a közelmúltban közreadott egy tanulmányt, mely többek között számos európai ország vonatkozásában is riasztó adatokat tartalmaz. A Petíciós Bizottság elnökeként gyakran ütköztem a tagállamok közötti olyan jogi kollízióba, amely csak a gyermekekre nézve vezetett hátrányos, sőt tragikus következményekhez. A számos nemzeti rendszert jellemző bonyolult eljárások nem mindig a gyermekek javát szolgálják. A hosszú várakozási idő azon igény ellenében hat, hogy a gyermeket első életévében elhelyezzük, mégpedig a nagy változás okozta trauma csökkentése, az árvaházakban való hosszas tartózkodás elkerülése érdekében, valamint azért, mert azt is tekintetbe kell vennünk, hogy egy bizonyos életkor fölött sajnos csökken a piaci kereslet. Ezen számok tükrében úgy gondolom, hogy zöld utat kellene adni a nemzeti jogszabályok jó ideje beharangozott európai szintű szükséges összehangolásának, amely elsősorban is hozzájárulna az Európán belüli örökbefogadási eljárások egyszerűsítéséhez, másodsorban

77

78

HU


pedig harmadik országokból származó gyermekek örökbefogadása esetén biztosítani fogja az örökbefogadás alapelveinek betartását. Carlos Coelho (PPE). – (PT) Elnök úr, biztos asszony, tisztelt képviselőtársaim! Szívből gratulálok Roberta Angelillinek a szóbeli választ igénylő kérdés időszerűségéhez. Azok közé tartozom, akik úgy vélik, hogy a szegénység, a jogsértések és a gyermekelhagyás megelőzésére hatékonyabb gyermekvédő politikákat kell kialakítanunk, s ezzel egyidejűleg a gyermekek intézetbe való zárásával szembeni alternatívákat kell kínálnunk, amelyek között az örökbefogadásnak kulcsszerepet kell játszania. Az UNICEF elismeri, hogy nem csökkent a gyermekintézetekben élő gyermekek száma, és az örökbefogadások számának növekedése messze elmarad az intézetben nevelkedő gyermekek számáétól, ami világossá teszi, hogy alaposan és keményen szembe kell néznünk saját magunkkal. Létfontosságú, hogy általánosságban értékeljük az örökbefogadási folyamatokkal kapcsolatos meglévő különböző tagállami jogszabályokat, valamint a közigazgatási és jogi gyakorlatot annak érdekében, hogy meghatározhassuk, mi az, ami gátolja e folyamatok rendes működését. Ami pedig az Európai Unión kívüli országokat illeti, figyelnünk kell a szabálytalan vagy törvénytelen örökbefogadás problémájára, amely főként a legszegényebb térségekben fordul elő. Vegyük például Bissau-Guinea esetét, ahol a gyermekeknek több mint 50%-a nincs anyakönyvezve. Ez nyilvánvalóan megkönnyíti a gyermekkereskedelmi hálózatok bűnözői tevékenységének kibontakozását. Úgy gondolom tehát, hogy az emberrablás, embereladás és emberkereskedelem elkerülése és megelőzése érdekében szükség van a nemzetközi örökbefogadási eljárásokban a gyermekek érdekeit védő európai stratégiára. Mairead McGuinness (PPE). – Elnök úr! Írországban a nemzetközi örökbefogadási egyesület mottója az, hogy sokféle összetételű család van. A ma esti vita az örökbefogadás iránti érdeklődést tükrözi. Az említett egyesületnek több mint 1200 tagja van, akik közül sokan már örökbe fogadtak, mások pedig most szeretnének örökbe fogadni. Az örökbefogadás iránti hozzáállásunk óriásit változott. Írországban a múltban az anyáktól – főként az egyedülálló anyáktól – elvették a csecsemőjüket, és örökbefogadásra odaadták e gyermekeket másoknak. Nem büszkélkedhetünk történelmünk e szeletével, de az is bizonyos, hogy befolyásolta az örökbefogadásról való jelenlegi gondolkodásunkat: mindennek a középpontjában a gyermeknek kell állnia. A vér szerinti családok mindebben természetesen igen fontos szerepet játszanak. Ugyanígy kötelességünk és felelősségünk, hogy valamennyi gyermekünknek a lehető legjobb otthont biztosítsuk. Minden tagállamnak – a dolognak ezen a szinten kell működnie – saját határain belül kell megvédenie a gyermekeket, Európának pedig összehangoló szerepet kell betöltenie. Remélem, hogy Írországban lesz majd népszavazás a gyermekek jogairól. Rengeteget beszélünk róla, ám a kérdés tényleges kezelésében már kevésbé vagyunk hatékonyak. Remélem, hogy sor fog kerülni a népszavazásra. Ebben az esetben biztosan javulni fog a helyzet. Valóban hasznos volt ez a vita, amiért köszönetemet fejezem ki képviselőtársaimnak.

17-01-2011

17-01-2011

HU


Seán Kelly (PPE). – Elnök úr! A legnagyobb ajándék, amelyet egy gyermeknek adhatunk, az a boldog otthon. A legtöbb gyerek ezt a saját otthonában, vér szerinti szülei mellett találja meg, sok más gyerek viszont boldog otthonra az örökbefogadó szüleinél lel. Bármelyik változat jobb az intézetben való neveltetésnél, feltéve persze, hogy a korrupció vagy a kizsákmányolás nem jelenik meg a képben. Az egyensúlyt igen nehéz megtalálni, ám úgy hiszem, hogy – a Hágai Egyezmény stb. figyelembevétele mellett – mégis meg kell találnunk akkor, amikor vannak reménybeli, jóhiszemű és feddhetetlen örökbefogadó szülők. És azért is kell megtalálnunk az egyensúlyt, hogy megkönnyíthessük számukra, hogy boldog otthonnal ajándékozhassanak meg egy gyermeket, akinek különben nem lenne boldog otthona, és ne terheljük őket hosszadalmas, elhúzódó és drága folyamatokkal. Meg kell találnunk a helyes egyensúlyt, ugyanis tanárként sok örökbefogadott gyerekkel találkoztam már, akiknek döntő többsége igen jó helyre került. Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr, biztos asszony, Angelilli asszony, hölgyeim és uraim! A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével a gyermekek védelme és gondozása olyan alapvető joggá vált, amelyet Európának törvényi kötelessége megvédeni. Európában még így is túl sok gyermeket dobnak el, akik a legkedvezőbb forgatókönyv szerint is végül árvaházakba kerülnek. Olyan tragikus helyzet ez, amelyet demokráciáink nem tűrhetnek el. Ezért kell kifejtenünk minden szükséges erőfeszítést annak érdekében, hogy a helyzet ne váljon kezelhetetlenné; stratégiát kell elfogadnunk a helyzet fokozott tudatosítására, és a lehető legnagyobb mértékben előnyben kell részesítenünk a gyermekek nemzetközi szinten történő örökbefogadását. Ehhez mindenekelőtt arra van szükségünk, hogy pontos képet kapjunk az egyes tagállamokban kialakult helyzetről, és folyamatosan figyeljük a fejleményeket, amit egy gyermekjogi megfigyelőközpont felállításával is megtehetünk. Ezen túlmenően az Európai Unió által foganatosított jelenlegi intézkedések, valamint az európai polgárok által örökbe fogadható gyermekek lehető legjobb védelmére kialakítható intézkedések átfogó feltérképezésére van szükségünk. Catherine Bearder (ALDE). Elnök úr! A nemzetközi örökbefogadást jelenleg szabályozó eszközök széles skálája nagy kavarodáshoz vezetett abban a tekintetben, hogy a nemzetközi szinten örökbe fogadható gyermekek jogait kinek a tiszte megvédeni. A Bizottságnak jobban kell összpontosítania az illetékes hatóságokra, és oda kell hatnia, hogy azok, akik az örökbefogadók és az örökbefogadott gyermekek jogait szabályozzák, megbizonyosodjanak az alapvető normák betartásáról, és arról, hogy a gyermek hosszabb távon fenn tudja tartani a kapcsolatot szülőhazájával és ennek kultúrájával. Konkrétan pedig sürgős intézkedésekre van szükség a gyermekkereskedelem és a gyermekek sérelmére elkövetett jogsértésekre válaszul, amely jogsértések száma egy hazámban nemrégiben elkészült jelentés tanúsága szerint mind az európai határokon belül, mind a határokon átnyúlóan riasztó mértékben emelkedik. A gyermekkereskedelem és a „gyermekmosás” – vagyis az olyan gyermeklopás, amelyet követően gyermekeket törvényesen örökbe fogadhatóként adnak el örökbefogadó szülőknek – olyan jelenség, amely ma nem kap kellő nemzetközi szintű figyelmet.

79

80

HU


Felszólítom a Bizottságot, hogy vállaljon tevékenyebb szerepet a nemzetközi örökbefogadás terén, tegyen konkrét lépéseket az EU-n belül a nemzetközi örökbefogadást jelenleg szabályozó szövevényes és kusza jogi keret javítására, és védje meg ezeket az erősen veszélyeztetett fiatalokat. Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök úr! Most azért vitázunk a nemzetközi örökbefogadásról, mert minden országban vannak olyan gyermekek, akiket különböző okokból nem lehet elhelyezni ugyanabban az országban élő működő családokban vagy pótcsaládokban. Nem tűrhetjük, hogy megismétlődjék az a múltbéli helyzet, amikor is egy olyan jómódú ország, mint Olaszország, nagyobb lehetőséget kapott a kevésbé jómódú Romániából származó gyermekek örökbefogadására. Miként ezt ma este már számos képviselő leszögezte, a szegénység nem lehet elégséges ok arra, hogy egy gyermeket elszakítsunk a családjától, és nemzetközi örökbefogadásra alkalmassá tegyük. Szeretném erőteljesen hangsúlyozni, hogy ebben a helyzetben nagyon kell vigyáznunk, hogy a gyermekrablás, a gyermekkereskedelem és a gyermekek sérelmére elkövetett jogsértések veszélyének megelőzése érdekében ne csak a nemzeti, hanem a nemzetközi szabályokat is betartsuk. George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök úr! Én is az ENSZ-egyezményre utalnék, amely kimondja, hogy a nemzetközi örökbefogadás csak alternatív eszközt nyújthat a gyermek támogatása céljából abban az esetben, ha a gyermeket nem lehet saját hazájában örökbefogadó családban elhelyezni, vagy ha nem lehet róla megfelelően gondoskodni. A nemzetközi örökbefogadás liberalizációja számtalan veszélyt rejt magában. Egyrészt a pénzügyi érdekek és az örökbefogadás megtörténte utáni helyzet utókövetésének nehézsége miatt megnöveli a gyermekkereskedelem és a gyermekek sérelmére elkövetett jogsértések lehetőségét. Másrészt pedig a gyermekeknek a vér szerinti szülőjüktől való elszakítása kedvezőtlen pszichológiai, szociális és nevelési hatásokkal járhat. Amikor az örökbefogadásról beszélünk, mindenekelőtt a gyermek jólétének megőrzését kell szem előtt tartanunk. Az örökbefogadással összefüggő eltérő hagyományokkal és jogi eljárásokkal rendelkező uniós tagállamokra tehát nem szabad nyomást gyakorolni a nemzetközi örökbefogadás liberalizációja érdekében. Antonyia Parvanova (ALDE). – Elnök úr! Ismételten felhívnám figyelmét a törvénytelen örökbefogadás gyakorlatára. Európában és különösen Délkelet-Európában szervezett bűnözői hálózat űzi ezt a tevékenységet üzletszerűen, és napjainkban is gyermekek százait fogadják illegálisan örökbe, vagy bocsátják áruba. Mindazok után, amit itt a Parlamentben sikerült elérnünk, nem szabad az emberkereskedelemről szóló irányelvben megjelenő ezzel foglalkozó, apró preambulumbekezdéssel megelégednünk. Felszólítom a Bizottságot, hogy tegyen konkrét intézkedéseket e förtelmes bűntett megelőzésére, valamint az elkövetők megbüntetésére. Az egyes országok nemzeti szinten nem tudnának megbirkózni ezzel az alávaló gyakorlattal. Szervezett bűnözésről van szó, ezért az a határozott véleményem, hogy a kérdést uniós szinten kell kezelni. Marian-Jean Marinescu (PPE). – (RO) Elnök úr! Az Európai Unión belüli nemzetközi örökbefogadásról szóló állásfoglalásnak egyértelműen le kell szögeznie a következőket. Azon családoknak, amelyek nemzetközi örökbefogadáshoz kívánnak folyamodni, be kell szerezniük származási országuk illetékes nemzeti intézményének a véleményét, és a

17-01-2011

17-01-2011

HU


nemzetközi örökbefogadás csak a két tagállam – a család és a gyermek tagállama – illetékes hatóságainak felelősségével történhet meg. Ezen túlmenően a nemzetközi örökbefogadás útján örökbe fogadott gyermekek sorsának utókövetését a vonatkozó jogkörökkel rendelkező nemzeti intézménynek kell ellátnia. Végül, de nem utolsósorban az illetékes nemzeti hatóságoknak rendszeres jelentéseket kell küldeniük a gyermek sorsának alakulásáról a nemzetközi örökbefogadási eljárás útján örökbe fogadott gyermek származási tagállama számára. Catherine Stihler (S&D). – Elnök úr! Csak a rokoni gondozáshoz és a rokonokat gondozók támogatásához szeretnék pár dolgot hozzáfűzni. A rokonokat gondozók nagy része a nagyszülők közül kerül ki, akik végül unokáik legfőbb gondozóivá válnak általában azért, mert a szülő vagy kábítószerfüggő, vagy kábítószer-függőség következtében halálozott el. A téma, amelyet a Tisztelt Ház figyelmébe kívántam ajánlani, az az a kiváló munka, amelyet a Mentor UK végez a rokonokat gondozók jogaival összefüggésben. A rokonokat gondozók közül egyesek örökbe fogadják az unokáikat. Mások nem tesznek így, de a gyermekkel gondozói kapcsolatban állnak, valamint szilárd és biztos otthont teremtenek a számára. A probléma azonban az, hogy az ilyen gondozásban álló gyermekek jogai sokszor szűkebbek a rendes gondozásban lévő gyermekek jogainál. Úgy érzékeltem, hogy ebben a vitában egyesek érintették ezt a kérdést, de ha érdekli önöket a rokonokat gondozók kérdése, arra buzdítom önöket, hogy nézzenek utána a Mentor UK munkájának, és annak, hogy a rokonokat gondozók milyen segítséget kapnak a különböző országokban. Kristalina Georgieva, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Először is hadd csatlakozzam azokhoz, akik köszönetüket fejezték ki Roberta Angelillinek azért, mert ma este igen tartalmas vitát kezdeményezett. A vita összefoglalásaképpen öt észrevételem van. Először is a Bizottság teljes mértékben egyetért az országok közötti örökbefogadásban érintett gyermekek jogai védelmének és előmozdításának fontosságával kapcsolatban kifejtett nézetekkel. Amikor részt veszünk az e témáról folytatott megbeszéléseken, akkor a Bizottság fő célkitűzése ez, és ez is marad mind a Hágai Egyezmény összefüggésében, mind pedig az európai gyermekek jogaira vonatkozó munkánkban. A témával kapcsolatban szeretnék rámutatni, hogy a gyermekek jogairól szóló és a közeljövőben kibocsátandó közleményben be fogjuk mutatni a 2011-2014-es időszakra tervezett, a gyermekek jogait előmozdító fellépéseket. Köztük lesznek olyan fellépések, amelyek a tagállamok számára az Egyesült Nemzetek Szervezete gyermekjogi egyezményének végrehajtására nyújtott bizottsági támogatás javítását célozzák. Ezenfelül – miként a zöld könyvre történő utalásom során is leszögeztem – lépéseket teszünk az anyakönyvi kivonatok örökbefogadási határozatokként történő mozgásának – más szóval a nemzeti örökbefogadási határozatok EU-n belüli kölcsönös elismerésének – megkönnyítésére. A parlamenti képviselők azon aggályait illetően, hogy olyan kényes kérdésről van szó, amelyet a nemzeti igények és a nemzeti jogszabályok összefüggésében kell vizsgálni, a Bizottság szeretné hangsúlyozni, hogy a nemzetközi örökbefogadásra vonatkozó román jogi szabályozás kizárólag a román kormány felelőssége. A foganatosított intézkedést a múltbeli, Romániát érintő, országok közötti örökbefogadással kapcsolatban felmerült jogsértő gyakorlatok viszonyában kell vizsgálni. A Bizottság szorosan követi a román

81

82

HU


jogalkotási fejleményeket, de újfent szeretném hangsúlyozni, hogy e törvény további alakítása kizárólag a román kormány feladata. Az ellenőrzést illetően: szilárd meggyőződésünk, hogy az erre alkalmas intézmény a gyermekek védelméről és az országok közötti örökbefogadással kapcsolatos együttműködésről szóló Hágai Egyezmény különbizottsága. A Bizottság tagja ennek az ellenőrző bizottságnak. Amikor elgondolkodunk azon, hogy miként vegyünk részt ennek a szervnek a munkájában, akkor a ma este felvetett számos észrevételt is figyelembe fogjuk venni. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az akkreditáció nemzeti hatáskör, ugyanis ez a tagállamokban már meglévő és a tagállamok által alakított családjogi szabályozás körébe tartozik, ezért helyénvaló, hogy a kérdés kezelése is ezen a szinten történjék. Végezetül közvetítem Viviane Reding alelnöknek a ma este felvetett észrevételeket, ideértve az egyik képviselő által feltett kérdést is, amellyel kapcsolatban a válasz még várat magára. Egy örökbe fogadott kisfiú keresztanyjaként magam is megtapasztaltam, hogy az örökbefogadás kérdése milyen nehéz lehet, mennyi érzelmet kavarhat fel, és hogy az örökbefogadásra vonatkozó döntést milyen sok tényező befolyásolhatja. A ma esti vitát nemcsak nagy érdeklődéssel hallgattam, hanem az az érzés is elfogott, hogy ez nemcsak pusztán jogi szabályozás, hanem a szív és az ész kérdése is. Imádkozzunk ezért, hogy a szív és az ész a gyermekek – saját gyermekeink és a más országokban élő gyermekek – érdekeinek legjobb védelmét szavatoló módon működjön. Elnök. – Az eljárási szabályzat 115. cikke (5) bekezdésének megfelelően előterjesztett öt állásfoglalási indítványt kaptam. A vitát lezárom. A szavazásra 2011. január 19-én, szerdán kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) John Attard-Montalto (S&D), írásban. – A jelenleg vita tárgyát képező állásfoglalás alapvetően az örökbe fogadandó gyermekek jogainak és a jólétüket szavatoló biztosítékoknak az alapelveit mondja ki. Az örökbefogadási eljárások hatékonyabbá és kevésbé bürokratikussá tételét célzó konkrét javaslatok benyújtása a biztosítékokra vonatkozó kompromisszumok nélkül csorbát szenved. Árván maradt vagy elhagyott gyermekek ezrei élnek nem kielégítő körülmények között. Gyermektelen párok ezrei tudnának jövőt biztosítani ezeknek a gyerekeknek. Az nem elég, hogy felszólítjuk az uniós intézményeket, hogy a Hágai Konferencián játsszanak tevékeny szerepet, és gyakoroljanak nyomást a nemzetközi örökbefogadási eljárások javítása, egyszerűsítése és könnyítése érdekében. Több értelme lenne konkrét javaslatokat letenni az asztalra arról, hogy a nemzetközi örökbefogadási eljárásokat hogyan lehetne egyszerűsíteni és megkönnyíteni. Csodálatos lenne, ha a nemzetközi örökbefogadás kérdését magának az örökbefogadásnak a szélesebb összefüggésében lehetne vizsgálni. A nemzeti kormányoknak meg kell újítaniuk a vonatkozó jogszabályokat, és lehetővé kell tenniük a szüleik által elhagyott gyermekek örökbefogadását. Sok jogrendszer még mindig előírja a vér szerinti szülők beleegyezését még akkor is, ha a szülők egyáltalán nem gondoskodnak a gyermekükről. Franz Obermayr (NI), írásban. – (DE) Társadalmunkban többek között a gyermekek, főként az árva, veszélyeztetett vagy bántalmazott gyermekek azok, akiknek a legtöbb védelemre van szükségük. Nemzetközi örökbefogadás esetén a megszokott környezetükből

17-01-2011

17-01-2011

HU


kiszakított gyermekek gyakran igen nagy mértékben sérülnek. A gyermek jólétének tehát mindig mindent felül kell írnia. Ezt az ENSZ-nek is figyelembe kell vennie. Tavaly Mexikóvárosban a metrójegyeken kampány indult a homoszexuális párok örökbefogadási jogának előmozdításáért. Médiabeszámolók szerint a kampányt az Egyesült Nemzetek Szervezete is támogatta annak dacára, hogy pszichológusok megerősítik: kulcsfontosságú a gyermek fejlődése szempontjából, hogy az apa ÉS az anya szerepmintákkal körülvéve nőjön fel. A szilárd családi kötelékek különösen fontosak az örökbe fogadott gyermekek esetében, akik már eleve nem a legjobban indultak az életben. Bármely kapcsolatban felmerülhetnek nehézségek, de a gyermekek jóléte érdekében nem vehetjük kezdettől fogva kőbe vésettnek, hogy ezek problematikusak. Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE), írásban. – (PL) Nagyon örülök annak, hogy az Európai Parlament ma megvizsgálja az Unióban történő örökbefogadás kérdését, ugyanis ez a téma különösen közel áll a szívemhez. A kérdés felvetését az Alapjogi Charta és az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének a gyermekekre vonatkozó külön kitételei teszik lehetővé számunkra, és teszik egyben kötelességünkké is. A nemzetközi örökbefogadás a normális élet és a boldog család esélyét jelentheti sok olyan elhagyott gyermek számára, akiknek életkoruk vagy egészségi állapotuk miatt nincs esélyük a hazájukban történő örökbefogadásra. Európában mára az a helyzet alakult ki, hogy azokban az országokban, ahol az abortusz megengedett és széles körben alkalmazott eljárás, ott nincs sok örökbe fogadható gyermek, míg más országokban sok ilyen gyerek van, és a legkisebbektől eltekintve ezeknek a gyerekeknek esélyük sincs arra, hogy saját családra leljenek. Emellett egyre nő azon párok száma, akiknek nehezen születik gyermekük, vagy gyógyíthatatlan meddőségben szenvednek. Ezért lelkesen üdvözlöm az Európai Bizottság e téren végzett munkáját. A tagállamoknak meg kell állapodniuk az eljárások egyszerűsítésének kérdésében annak érdekében, hogy az eljárások ne legyenek túl bonyolultak, vagy ne húzódjanak el túlságosan. Ugyanakkor a gyermekkereskedelem megelőzése érdekében nem szabad megfeledkeznünk a védelmet és az ellenőrzést szolgáló rendszerek kialakításáról sem. 19. Egyperces felszólalások (az eljárási szabályzat 150. cikke) Elnök. – A következő napirendi pont témája a jelentős politikai kérdésekkel kapcsolatos egyperces felszólalások. Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Tisztelt elnök úr! Immáron 19 hónapja annak, hogy Kanada hirtelen és egyoldalúan vízumkötelezettséget vezetett be a Cseh Köztársaság polgáraival szemben, amelynek – az EU tagjaként – nincs lehetősége arra, hogy a viszonosság elve alapján vízumkötelezettséget vezessen be valamennyi kanadai polgár vonatkozásában. Barroso elnök úr azonnal kijelentette, hogy ez uniós, nem pedig kétoldalú ügy, ám Malmström biztos asszony sajnos nem kezeli kiemelt problémaként ezt a kérdést, hanem csupán passzívan szemléli a kétoldalú tárgyalásokat. Közbenjárásomra válaszul a Tanács azt mondta, hogy az Unió nem vitatja meg a viszonosságot, mivel még semmilyen javaslatot nem kapott a biztostól. A cseh polgárok ezért – ami jogaikat illeti – gyakorlatilag másodrendű polgárai az EU-nak, és meglepő, hogy a kanadaiak továbbra is vízum nélkül utazhatnak be a Cseh Köztársaságba. Szeretnék rámutatni arra, hogy a Bizottság lomhasága annak kockázatát is növeli, hogy a Cseh Köztársaság elhalasztja az Unió és Kanada közötti megállapodások ratifikálását. Az országnak nincs más lehetősége polgárai jogainak megvédésére, mivel az EU vonakodik nyomást gyakorolni Kanadára. Ezért – Önökkel együtt –ragaszkodni kívánok ahhoz, hogy

83

84

HU


a biztos haladéktalanul kezdjen egyeztetéseket Kanadával, és képviselje Románia és Bulgária érdekeit is. A közös vízumpolitika és a szolidaritás elve esetleg többé már nem európai érték? Tudatában van-e a biztos asszony annak, hogy mi forog kockán? Petru Constantin Luhan (PPE). – (RO) Tisztelt elnök asszony! A pszichotrópikus és pszichoaktív anyagok fogyasztása – ami általában egy jogilag nem kellőképpen szabályozott területet érint – sokkal károsabb hatással jár, mint a jelenleg ismert kábítószerek. Ezek az anyagok Európában gyakran fordulnak elő a tudatmódosító szereket forgalmazó üzletek kínálatában, és „etnobotanikus szerekként” ismertek. Az „etnobotanikus szer” kifejezést azért találták ki, hogy a kábítószer-kereskedelmet és -fogyasztást kevésbé ártalmasnak tüntessék fel. Egyes országok – például Lengyelország, Izrael, Svédország, Dánia, Anglia és Németország – már számos pszichotrópként és pszichoaktívként meghatározott szert betiltottak. A kereskedelmi forgalomban lévő anyagok – noha a tiltott szerek jegyzékében nem szerepelnek – szabályozása nagyon nehéz, ami lehetetlenné teszi az egészségügyi szakemberek számára a segítségnyújtást, mivel az alkalmazott vegyianyag-kombinációk ismeretlen reakciókba lépnek. Az egyetlen lehetséges intézkedés az lehet, hogy betiltjuk ezeket az üzleteket, amelyet követően pedig az ilyen anyagok internetes kereskedelmének tiltására kell összpontosítanunk erőfeszítéseinket. Anni Podimata (S&D). – (EL) Tisztelt elnök úr! Az euróövezet folytatódó válsága valamennyiünket – az európai intézményeket, a tagállamokat és a politikai vezetőket – szembesített saját felelősségünkkel. Át kell vennünk a kezdeményezést a piacoktól; együttes és határozott választ kell adnunk a válságra a tagállamok által vállalt kötelezettségek tiszteletben tartására vonatkozó felelősségek kiegészítésével – és nem pedig úgy, hogy ezeket a kötelezettségeket másokkal helyettesítjük vagy éppen figyelmen kívül hagyjuk. Ezzel összefüggésben a meghatározó európai személyek, a politikai pártok, a nyilvánosság az általa megtartott demonstrációkon és az európai szakszervezetek azt állítják, hogy az eurókötvények fontos szerepet játszhatnak a hitelválság leküzdésében és az euró stabilitásának megőrzésében. Ezért szeretnék rámutatni arra, hogy a Tanácsnak haladéktalanul reagálnia kell az Európai Parlament által a 2010. december 16-i állásfoglalásában megfogalmazott igényre, és egyértelmű jelzést kell küldenie az Európai Bizottságnak, hogy az részleteiben is foglalkozhasson a kérdéssel, és konkrét javaslatokat terjeszthessen elő. Graham Watson (ALDE). – Tisztelt elnök úr! A karácsonyt megelőző tíz napban az európai légi utasok százezreit érintő kellemetlen helyzetről kívánok szólni, valamint arról a káoszról, amely az utasoknak és csomagjaiknak a tervezett úti céljaikhoz való eljuttatását övezte. Az hogy légi társaságaink és repülőtereink több tagállamban is képtelen voltak megbirkózni néhány centiméternyi hóval, óriási késéseket, szervezetlenséget és kétségbeesést hozott az utasok számára. Felszólítom a Parlament Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságát, az Unió közlekedési biztosát és a Tanácsban lévő közlekedési minisztereket, hogy folytassanak vizsgálatot a zavarral kapcsolatban, hozzanak a hasonló esetek ismételt bekövetkezését megakadályozó intézkedéseket, biztosítsák az érintettek megfelelő ellentételezését, továbbá vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy az ellentételezés terhét a légi társaságok és a többi érintett – például a repülőtér-üzemeltetők – között osszák meg.

17-01-2011

17-01-2011

HU


A szokatlan időben jelentkező havazások és a rendkívüli hidegek sora az északi sarki jégtakaró olvadásának tudható be, ahogyan azt 2009-ben a Potsdami Intézet előre jelezte. Az említett időjárási jelenségek egyre gyakoribbak lesznek. Nem tudjuk megelőzni őket, akármennyire is igyekszünk korlátozni kialakulásukat, de felkészülhetünk – is fel is kell készülnünk – rájuk. Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Tisztelt elnök úr! A tavaly április 10-én az oroszországi Szmolenszk városa mellett lezuhant lengyel repülőgép balesetének okát vizsgáló különbizottság közzétette jelentésének megállapításait Moszkvában. A szerencsétlenségben életét vesztette – 96 másik utassal együtt, köztük az ország legfontosabb személyeivel – Lengyelország elnöke is. A jelentés a legteljesebb mértékben botrányos. Számos hazugságot tartalmaz, és egyértelműen a lengyel félre hárítja a szerencsétlenségért való felelősséget, teljes mértékben figyelmen kívül hagyva az orosz oldalon elkövetett hibákat, például annak a nem megfelelő voltát, ahogyan a szmolenszki irányítótorony légi irányítói a repülőgépet az ereszkedéskor irányították. A jelentésben az orosz fél sokat figyelmen kívül hagyott a lengyel észrevételekből – összesen 20 oldalnyi észrevételt hagytak figyelmen kívül. Ez teljességgel elfogadhatatlan, az Európai Uniónak pedig foglalkoznia kell a kérdéssel. João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Tisztelt elnök úr! 2010-nek, amelyet a szegénység és a társadalmi kirekesztés európai évének nyilvánítottak, vége van. Ez volt az az év, amely során az Európai Unió – eddig példa nélkül álló cinizmussal és képmutatással – olyan politikákat és iránymutatásokat hajtott végre, amelyek a szegénységnek és a szociális kirekesztésnek a ma látható, jelentős mértékű növekedését hozták. Portugália 2011-es költségvetése – amelyet az Európai Unió által gyakorolt hatalmas nyomás hatására, illetve az Európai Unió tetszésnyilvánítása mellett állítottak össze és fogadtak el – gazdasági válságba vezeti az országot, valamint teljes szociális szintű regressziót okoz, rekordszintre növelve a munkanélküliséget és szélesebb körűvé téve a szegénységet és a szociális kirekesztést. Mindez annak az elviselhetetlen szintű nyomásnak és zsarolásnak a tetejébe történik, amelynek az ország az elmúlt néhány hét folyamán ki volt téve, és amelyet itt határozottan elutasítunk: a finánckapitalizmus egyre arrogánsabb megnyilvánulásai ezek és a szolgálatában lévő intézményeké, amelyek az ország és a nép behódoltatására, továbbá az igazságtalanság, a kirablás, valamint az ország erőforrásainak a finánckapitalisták zsebeibe való átszivattyúzásának elfogadtatására irányulnak. Egy dolog biztos: küzdelmes év áll előttünk, ha ezen az úton folytatják tovább. Angelika Werthmann (NI). – Tisztelt elnök úr! Hivatkozással az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 10. cikkére arról tájékoztattak, hogy karácsony napján a Rizokarpaso megszállt városában található Szent Szünesziosz templomában a vallásszabadság jelentős mértékű megsértésére került sor. A Törökország által támogatott úgynevezett hatóságok azzal az ürüggyel vetettek véget a szombati misének, hogy nem kérelmezték, hogy a misét azon a napon tarthassák, noha a ciprusi egyház szerint ezt az engedélyt – ahogyan az elmúlt 36 év során mindig – december elején már megkérték. Tisztelt elnök úr! Határozottan kérem Önt arra, hogy tegye meg a vallásszabadságnak az Európai Unió egyik tagállamának területén való garantálásához szükséges megfelelő lépéseket.

85

86

HU


Ioannis Kasoulides (PPE). – Tisztelt elnök úr! A Ciprus megszállt részén található Rizokarpasóban működő török biztonsági erők erővel vetettek véget a néhány ott élő – idős korú – keresztény által látogatott karácsonyi mesének, kiűzték a papokat a templomból, és felszólították a gyülekezetet a távozásra. Az ürügy az volt, hogy a vasárnapi misére kaptak írásos engedélyt, de a karácsony ekkor szombatra esett. A misézés írásbeli engedélyhez való kötése már önmagában is a vallásszabadság megsértését jelenti, arról nem is szólva, hogy a karácsonyi misét egy tisztán bürokratikus ürügy alapján szakítják félbe – és minderre egy uniós tagállamban került sor, egy csatlakozni kívánó ország rendelkezése alapján. A Bécsi Egyezmény értelmében 12 000 a Karpas-félszigeten létrejött enklávéban rekedt ciprusi görög számára engedélyezték, hogy a török megszállást követően ott éljenek. Mára 300-an maradtak. Most már érthetik, miért. Alf Svensson (PPE). – (SV) Tisztelt elnök úr! Úgy vélem, rendkívül hasznos volna az EU számára, ha a legmagasabb szinten kezdene hitközi dialógust. Szeretném azt látni, hogy az EU megkísérli rávenni Törökországot egy ilyen dialógus megtartására. Valamennyien tudjuk, hogyan bánnak világszerte a keresztényekkel: a Közel-Kelet különböző részein, például a koptokkal Egyiptomban, a keresztény irakiakkal Irakban és így tovább. Határozott meggyőződésem, hogy nem elegendő, ha erről csupán beszámolunk és végignézzük a történteket: valami kézzelfoghatót kell tennünk. Az első dolog véleményem szerint az, ha dialógusba kezdünk. Nagyon hasznos volna, ha Törökország – a szakadék áthidalásához szükséges olyan a szellemmel, amely bizonyosan megvan bennük – annyi minden ellenére be tudná fogadni az ilyen jellegű párbeszédet. A zsidókról, keresztényekről és mohamedánokról van szó. Azt javaslom, hogy hozzunk létre egy széles körű hitközi dialógust az EU égisze alatt! Philippe Juvin (PPE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Irakban és Egyiptomban a keresztények azt mondják, hogy valóban szenvednek. Hölgyeim és uraim! A kereszténységnek életet adó területeken hamarosan egyetlen keresztény sem lesz. Ahogyan néhány perccel ezelőtt az elhangzott, Törökországban – amely világi mohamedán ország, és amely itt kopogtat az ajtónkon – 100 évvel ezelőtt a népesség 20%-a volt keresztény; ma ez a számarány 1% alatt van. Az elmozdulás, amelynek szemtanúi vagyunk, valójában szökőár. Az arab és a mohamedán világ üldözi a keresztényeket, elítéli őket, megakadályozza az áttérést, megbünteti és meggyilkolja őket. Egyértelműen azt látjuk, hogy az iszlám államvallássá lesz. Az eredményt mindenki megnézheti: a kereszténység a világ legüldözöttebb vallása. Mindazonáltal a közel-keleti keresztények védelme növeli az iszlám szélsőség ellensúlyozásának esélyeit. A keresztények jelenléte mindenütt egyensúlyteremtő tényező. Ezért ténylegesen védenünk kell a kereszténységet. Valóban érdekel, hölgyeim és uraim, hogy hová tűntek az emberi jogi aktivisták, akik – hozzánk hasonlóan – boldogok, ha a Nyugat szekularizált és pluralista, ám akik szégyenteljes módon elfordítják tekintetüket a Közel-Keletről, amely lépésről lépésre haladva egyetlen vallás kizárólagos területévé válik. Frédéric Daerden (S&D). – (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A magyar kormány 2010 végén úgy határozott, hogy felhagy a Pikler Emmi által Budapesten létrehozott, kisgyermekekkel foglalkozó intézet támogatásával.

17-01-2011

17-01-2011

HU


Az említett magyar tudós azért hozta létre ezt a központot, hogy tudományosan megalapozott tanítási módszereket fejlesszen ki a kisgyermekek számára. E módszereknek a gyermekek pszichomotoros fejlődése vonatkozásában meglévő hatékonyságát nemzetközileg is elismerték. Az e modellen alapuló, a kisgyermekek számára létrehozott intézmények Európa-szerte elterjedtek, így például abban a belga városban is megtalálható, ahol lakom. Szégyenletes, hogy a szegénység – és különösen a gyermekszegénység – elleni küzdelem európai évének végén Magyarország ilyen üzenetet küld. Ez a döntés a Pikler Intézet nemzetközi hatását és azt a tényt figyelembe véve is meglepő, hogy a magyar közigazgatási hatóságok azt közölték, tovább kívánják működtetni az intézetet. Ezért – noha semmiféleképpen nem vagyok elfogult – szeretném megismerni a magyar kormány döntése mögötti motivációt. Ramon Tremosa i Balcells (ALDE). – Tisztelt elnök úr! Az EU és Marokkó között létrejött megállapodással kapcsolatos aggodalmamnak szeretnék hangot adni. Az euromediterrán országok mezőgazdasági ágazatainak jövőjét súlyosan érinti majd, ha ez a megállapodás a jelenlegi formájában marad hatályban. Meg kell nyitnunk határainkat, és megállapodásra kell jutnunk az európai mezőgazdasági ágazatokkal, de nem a hátuk mögött. A Bizottság vizsgálatokat végzett, amelyek egyértelműen megmutatták, hogy a legnagyobb hátrány az euromediterrán országokat éri majd az Európai Unió és Marokkó között létrejött megállapodás miatt. A marokkói munkaerőpiacra, társadalmi dimenziókra és környezetvédelemre vonatkozó záradékok nélkül én nem ratifikálnám ezt a megállapodást. Ha semmit nem teszünk, akkor a mi mezőgazdasági termelő tevékenységünk és élelmiszer-láncunk lesz az, amelyet a jövőben a hátrány elszenvedésének kockázata érint majd, különösen az euromediterrán országokban. Ezek azok az észrevételek, amelyeket meg szerettem volna osztani Önökkel ma este. Constance Le Grip (PPE). – (FR) Tisztelt elnök úr! Több képviselőtársunkhoz hasonlóan én is a keresztények világszerte, de különösen a Közel-Keleten folyó üldözésének kérdéséről kívánok szólni. Nem szükséges emlékeztetnem Önöket a közelmúltban elkövetett szörnyűségekre. Ismételten azt szeretném nagyon határozottan leszögezni, hogy a közel-keleti és a világ más részein élő keresztények védelme, illetve a vallásszabadság és a meggyőződések sokféleségének tiszteletben tartása a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartását jelenti, amelyek az európai projekt leginkább közepén fekvő értékek, és amelyek egyben – természetesen – egyetemes értékek, vagy legalábbis valamennyi jelenlévő annak gondolja őket. Most már valóban itt az ideje annak, hogy túllépjünk a felháborodáson, az érzelmeken és a puszta elutasításon. Ezért arra kérem az Európai Unió hatóságait – a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt, de valamennyi vezetőnket és a külügyminisztereket is –, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket, és léptessenek életbe egy specifikus és konkrét cselekvési tervet azért, hogy a vallási sokféleség tiszteletben tartása és a vallásüldözés valamennyi formája elleni küzdelem kiemelt fontosságú feladattá válhasson. Tamás Deutsch (PPE). – (HU) Tisztelt elnök úr, kedves képviselőtársaim! Magyarországon tavaly májusig nyolc esztendőn keresztül a szocialisták és a liberálisok koalíciója volt hatalmon. Magyarországon nyolc esztendőn keresztül folyamatosan gyengült a demokrácia,

87

88

HU


tömegessé vált az emberi jogok sérelme. Magyarországon gyengült nyolc esztendőn keresztül a sajtószabadság. Ezzel kapcsolatban az európai szocialistáknak és az európai liberálisoknak szava sem volt. Tavaly májusban a magyar polgárok elsöprő többsége leváltotta ezt a szocialista-liberális kormányt és Európában példa nélküli többséggel a Fidesz-Kereszténydemokrata kormányt jutatta hatalomhoz. Ez a kormány tavaly év végén egy új médiatörvényt fogadott el, amelyik garanciáját adja a sajtószabadságnak. Ilyen körülmények között éri éles támadást Magyarországot és az Unió soros elnöki tisztségét betöltő magyar kormányt. Nem egyeztethető össze az európai értékekkel ez a kettős mérce. Ez ellen fel kell emelnünk a szavunkat. Sergej Kozlík (ALDE). – (SK) Tisztelt elnök úr! Három évvel ezelőtt az új tagállamokkal való bővítés érdekében sor került a schengeni térség kiterjesztésére. Az új és régi tagállamok határaival kapcsolatos korlátozó intézkedések azonban továbbra is hatályban vannak. A Szlovákia és Ausztria közötti Rusovce–Kittsee határátkelőhelyen például az osztrákok továbbra is meglehetős, 30 km/h sebességkorlátozást írnak elő. Az átkelőt mindemellett továbbra is jelentős mértékben leszűkítik betonakadályok alkalmazásával. Semmiképpen sem nevezhetők kivételesnek az ezen a határátkelőhelyen áthaladó járművek esetében végzett rendszeres sebességmérések, valamint hogy a rendőrség gyakran ellenőrzi a dokumentumokat és a járművek csomagterét. A schengeni rendszerhez való tartozás természetesen az emberek és áruk szabad mozgását jelenti. Az embernek csak egy egyszerű tájékoztató tábla alapján kellene észrevennie, hogy egy európai uniós tagállam határát lépi át. Az előbbiekben említett viselkedés, amely nem csupán Ausztriára jellemző, a schengeni szabályok megsértését jelenti, az Európai Bizottságnak pedig elvi alapokon nyugvó választ kell erre adnia. Marek Henryk Migalski (ECR). – (PL) Tisztelt elnök úr! Az előttem szólók a keresztényekkel szembeni hátrányos megkülönböztetésről beszéltek. Én magam is a hátrányos megkülönböztetésről és annak az egyes európai országokkal szemben alkalmazott formájáról szeretnék beszélni. A múlt néhány hét során – a magyar elnökség kezdetén – több, a magyarokat elítélő hozzászólás is elhangzott, és ezek nagyon gyakran megalapozatlanok és igazolhatatlanok voltak. A luxemburgi külügyminiszter véleménye mellett más, sajnos hasonlóképpen igazságtalan és – véleményem szerint – a magyarokra nézve szintén sértő megnyilvánulások is elhangzottak a Parlament politikusainak, köztük Schulz úrnak a szájából. Úgy vélem, ez annak a hiedelemnek a tünete, hogy az Európai Unió tagállamai a „jobb” és a „rosszabb” tagállamok kategóriáiba sorolhatók. A jobbak azok, amelyek már hosszabb ideje az Unión belül vannak, a rosszabbak pedig azok, amelyek csak 2004 óta vannak itt. Úgy vélem, az ilyen fajta megkülönböztetésnek véget kell vetni, és mindenkinek hozzá kell szoknia ahhoz a tényhez – és ez különösen ebben a Házban fontos –, hogy az új tagállamok az Európai Unió teljes jogú tagjai. Ezért azt szeretném kérni, hogy a Ház azon tagjait, akik ilyenfajta hátrányos megkülönböztetést engednek meg maguknak, részesítsék megrovásban és büntetésben. Alajos Mészáros (PPE). – (HU) Sokakkal együtt én is üdvözlöm a magyar EU-elnökséget. Büszke vagyok arra, hogy ez a közép-európai tagállam a 2004-ben csatlakozottak közül harmadikként láthatja el ezt a megtisztelő és felelősségteljes küldetést. Nem fér hozzá kétség, hogy Magyarország mindig is a demokrácia élharcosai közé tartozott. Ki kérdőjelezné meg 1956-ot, 1989-et vagy 2006 őszét. Ezért nagyon megdöbbent az a negatív kampány,

17-01-2011

17-01-2011

HU


amelyet bizonyos politikai erők a soros EU-elnök ellen indítottak, többek között a magyar médiatörvény ürügyén. Egészen nyilvánvaló, hogy nem jogi kérdésről van itt szó, hanem a politikai vesztesek támadásáról. Ők próbálják kikezdeni az egységes európai eszmét. A kultúrtörténeti szőnyegen ábrázolt Magyarország térképéhez pedig ennyit: aki nem képes szembenézni a történelemmel, az a jövőt sem látja tisztán. Úgy, ahogy egy francia, egy német vagy lengyel beszélhet nemzete múltjáról, megteheti ugyanezt egy magyar is. Nagyon felelőtlennek és veszélyesnek tartom az elnöklő országunk ilyen jellegű lejáratását éppen akkor, amikor a legnagyobb összefogásra lenne szükségünk. Georgios Papanikolaou (PPE). – (EL) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Görögország az Európába tartó illegális bevándorlók által igénybe vett fő bejárat. A Frontex szerint az Európába érkező illegális bevándorlók 90%-a Görögországon keresztül lép be. Görögországnak ezért e kérdés vonatkozásában jelentős válsággal kell szembenéznie. A görög kormány a közelmúltban jelentette be azt a szándékát, hogy a Törökországgal való szárazföldi határ mentén kerítést épít. Mindenkiben felmerülhet az a kérdés, hogy egy ilyen megoldás megfelelő stratégiát jelenthet-e a probléma megoldására. Természetesen nem. Akármennyi kerítést is építünk, akármilyen erőfeszítéseket is teszünk, globális stratégiára és az európai államok közötti szolidaritásra van szükség. Ha a jó irányba akarunk elindulni, akkor az első lépés az, hogy szilárd együttműködést kell kialakítanunk e problémákkal kapcsolatban Törökországgal mint az illegális bevándorlók fő származási országával. Még mindig az EU–Törökország megállapodás aláírására várunk. Ahogy azt mindannyian tudjuk, körülbelül tizennyolc hónaptól két évig terjed egy megállapodás elfogadásához és alkalmazásához szükséges időtartam; ezért eddig az időpontig alkalmazzuk a Görögországgal 2002 óta fennálló kétoldalú megállapodást, ahogyan más déli országok is tették a probléma megoldása érdekében. Catherine Stihler (S&D). – Tisztelt elnök úr! A jövő héten szerte a világon megemlékeznek majd az emberek Skócia nemzeti költőjéről, Robert Burnsről. Amint azt Önök közül bizonyára sokan tudják, a Burns-emlékvacsorák központi eleme a haggis. Jelenleg tilalom vonatkozik a skót haggisnak az Egyesült Államokba való bevitelére, noha három amerikai közül egy skót felmenőkkel büszkélkedhet, és szeretné is megkóstolni az igazi skót haggist. Mit tud tenni a Bizottság és a Tanács az általuk folytatott transzatlanti párbeszéd során, hogy a skót haggis visszakerüljön nemcsak a napirendre, hanem a menüre is, ha az amerikai hagyományos skót Burns-emlékvacsorára kerül sor? Sonia Alfano (ALDE). – (IT) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Január 13-án és 14-én szavazást tartottak a mirafiori Fiat üzemben, amelyen a munkások és a mérnökök a torinói üzem helyreállítási tervéről dönthettek. A terv a munkavállalók betegszabadsághoz és sztrájkhoz, sőt a szerelőszalag mellett töltött nyolc órás műszak közepén tartott szünethez való alapvető jogait aláásó új kollektív megállapodáson alapul. Ez a szavazás jogtalan volt, mivel a vezérigazgató, Marchionne úr azzal fenyegette meg a munkavállalókat, hogy amennyiben elutasítják a megállapodást, akkor a vállalat valószínűleg felhagy az olaszországi gyártással, és máshová települ át. A megfélemlítés és a szabályokat vagy jogokat figyelmen kívül hagyó, fékevesztett kapitalizmus stratégiáját a kormány is támogatta, sőt, még a Demokrata Párt is, amely pedig az Olasz Kommunista Pártig nyúló gyökerekkel rendelkező ellenzéki párt. A megállapodást elutasító szakszervezetek közé kizárólag az Olasz Fémmunkások Szövetsége

89

90

HU


(FIOM) és az Olasz Általános Munkásszövetség (CGIL) tartozott, őket pedig kitették a szakszervezeti képviseletből. A javaslatot a szavazatok csupán 54%-ával fogadták el. A megállapodás eredményeként az olasz munkavállalók jogai a több évtizeddel ezelőtti állapotukra estek vissza. Európának erről tudnia kell, és nem szabad ezt elfelejtenie. Rodi Kratsa-Tsagaropoulou (PPE). – (EL) Tisztelt elnök úr! A mediterrán partnerországok aggasztó helyzetének kérdéséről, illetve e helyzetnek a kapcsolatainkra és a régió biztonságára és jólétére gyakorolt hatásáról szeretnék szólni. Ma délután az aggasztó tunéziai visszalépést vitattuk meg. Társadalmi szintű nyugtalanság van jelen a Magreb és a Mashreq országaiban, amelyhez a libanoni politikai instabilitás, valamint a békefolyamat folyamatos holtpontja társul. Komolyan kell foglalkoznunk e helyzettel, mivel a mediterrán országok partnerországaink, nem csupán szomszédaink. Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy 1995 óta Tunézia – az Európai Beruházási Bank kedvezményes kamatozású kölcsönén felül – több mint 1 milliárd euró közvetlen támogatást kapott, és 2013-ig további nagy összegeket irányoztunk elő közvetlen támogatás formájában. Szeretnék egy javaslatot tenni. Komoly többoldalú vitára van szükségünk, hogy számba vehessük kapcsolatainkat, valamint hogy áttekinthessük kilátásainkat és a követendő eljárásokat, ezért arra kérem a főképviselőt, hogy – az Unió a mediterrán térségért kezdeményezés keretében – terjesszen elő integrált szomszédsági politikát, hogy e válsághelyzeteket a partnerországokkal közösen rendezhessük. Joe Higgins (GUE/NGL). – Tisztelt elnök úr! Decemberben Barrosso bizottsági elnök levélben tájékoztatott arról, hogy a Nazarbajev elnökkel folytatott tavaly októberi találkozója előmozdítja majd az emberi jogok tiszteletben tartásának kazahsztáni ügyét. Ugyanezt mondták azzal kapcsolatban is, hogy 2010-ben Kazahsztán kapta meg az EBESZ elnöki székét, illetve hogy decemberben jelentős EBESZ-csúcstalálkozóra kerül sor Asztanában. Azonban alig tették ki a lábukat a világ vezetői az említett csúcstalálkozóról, rögtön bejelentették, hogy márciusban népszavazást kívánnak tartani a 2012. évi elnökválasztás elhalasztásáról, ilyen módon tartva Nazarbajevet 2020-ig hatalomban. Az ellenzéki sajtó és az emberi jogi aktivisták zaklatása egyre fokozódik. A „Kazahsztán 2012” baloldali mozgalom aktivistáit zaklatják és börtönbe zárják. Ragaszkodom ahhoz, hogy az EU hagyjon fel a Nazarbajev-diktatúra tömjénezésével. A kazahsztáni független szakszervezeti és társadalmi mozgalmakat teljes mértékben támogatni kell, hogy a diktatúra felszámolására irányuló mozgósítás élére állhassanak – ahogyan a tunéziai néphatalom is véget vetett Ben Ali diktatúrájának –, és hogy olyan struktúrák jöhessenek létre, amelyek Kazahsztán vagyonát a többség demokratikus tulajdonába adja. Krisztina Morvai (NI). – (HU) (a képviselő mikrofonja nem volt bekapcsolva, így a mondat eleje nem hallható)...a Bizottságnak a rendkívüli ülése. Mi más is lett volna a téma, mint a magyar médiatörvény? Nem akartam hinni a fülemnek, amikor befolyásos szocialista és liberális képviselőtársaink azt követelték, hogy az Európai Unió indítson úgynevezett súlyos jogsértési eljárást Magyarországgal, a jelenlegi soros elnökkel szemben. Ez a rendelkezésre álló legsúlyosabb szankció. Ilyen szankciót, sem pedig semmilyen szankciót nem alkalmaztak akkor, amikor 2002 és 2010 között a szocialista és liberális kormány Magyarországon minden egyes tüntetést szétveretett, emberek százait börtönözte be

17-01-2011

17-01-2011

HU


önkényesen, szemeket lövetett ki és súlyos sérüléseket okozott. Ha ezek után az Európai Unió súlyos jogsértési eljárást fog a jelenlegi magyar kormány és állam ellen indítani, akkor végre kinyitja azoknak a szemét, akiknek bármiféle illúziójuk volt az Európai Unió Magyarországhoz való hozzáállásával kapcsolatban, és azt gondolom, hogy a magyar nemzet követelni fogja az Európai Unióból való kilépésünket, és lesznek, akik követnek bennünket. Antigoni Papadopoulou (S&D). – Tisztelt elnök úr! Én is a vallásszabadság megkülönböztetéstől mentes tiszteletben tartásának ügyével kívánok foglalkozni. A megszállt Rizokarpaso településen található Agiosz Szünesziosz templomban tartott misére ellátogató kis számú keresztény emberi jogait sértették meg hazámban. A megszálló török rezsim úgynevezett „rendőrsége” behatolt a templomba, és a karácsonyi istentisztelet félbeszakítására kötelezte a papot, majd a templom elhagyására kényszerítette a misén résztvevő, enklávébeli ciprusi görögöket. Az Európai Parlamentnek határozottan el kell ítélnie az ilyen akciókat, amelyek egyértelműen felfedik a Ciprus északi része török megszállásának fenyegető és elnyomó jellegét, az európai jog és az emberi jogok, valamint az 1975. évi harmadik bécsi megállapodás megsértését. Az EU-nak meg kell akadályoznia, hogy Törökország és a megszállt ciprusi területen tevékenykedő, Törökország alá rendelt helyi adminisztráció további jogsértéseket kövessen el, és hogy folytatódjon a megmaradt 300 keresztény ciprusi görög sérelmére elkövetett etnikai tisztogatás. Seán Kelly (PPE). – Tisztelt elnök úr! 2002-ben ugyan elfogadták az étrend-kiegészítőkről szóló irányelvet, ám – noha már kilenc év eltelt – teljes végrehajtására a mai napig nem került sor. A Bizottságnak – az irányelv által előírt módon – még javaslatot kell előterjesztenie az étrend-kiegészítőkhöz hozzáadható vitaminok és ásványi anyagok maximális mennyiségeinek harmonizációjáról. Ennek elmulasztása azt jelenti, hogy a vállalatoknak többféle termékösszeállítást kell előállítaniuk azért, hogy megfelelhessenek az eltérő nemzeti jogszabályoknak. Ez tisztességtelen és költséges dolog, különösen mivel rendelkezésre áll a maximális mennyiségek megállapítására szolgáló tudományos modell. Ezt maga a Bizottság is említette egy 2006-os dokumentumban. Mindez felveti azt a kérdést, hogy miért nem készült még el a javaslat. Talán – hogy Robert Burnst parafrazáljam, akit néhány perccel ezelőtt említett valaki – „ember s egér, meg persze a Bizottság legszebb terve gyakran csaló”. Hamarosan sort kell keríteni rá, mivel az európai uniós jogszabályok célja az, hogy a követelmények egységessé tételével könnyítsék meg a vállalatok számára a nemzetközi piaci versenyben való részvételt. Minél hamarabb kerül erre sor, annál jobb. Arra kérem a Bizottságot, hogy intézkedjen. Iliana Ivanova (PPE). – (BG) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A bolgár közvélemény a közelmúltban találkozhatott az arról szóló cikkek sorával, hogy a magas kormányzati pozíciót betöltő személyek esetében speciális megfigyelőberendezéseket alkalmaztak az említettek lehallgatására. Hogy ki híresztelte ezt az információt, hogy honnan ered az információ, illetve hogy mekkora az igazságtartalma, az rejtve marad, és senki nem vállalja a közzétételéért való felelősséget. Ezt a feszültséget és a hatalmon lévők iránti bizalmatlanságot keltő kampányt az idézte elő, hogy a kormány határozott óhaját fejezte ki a reformmal és a szervezett bűnözés elleni

91

92

HU


küzdelemmel kapcsolatban, visszautasította az egykori állambiztonsági szolgálat befolyásgyakorlásra tett kísérletét, továbbá hogy idén elnökválasztásra és helyhatósági választásokra kerül sor Bulgáriában. Kizárólag azok a körök érdekeltek az ügyek ilyen irányú alakításában, akik a bűnözés és az állam közötti határvonal meggyengítésére törekednek, illetve akiknek ebből előnye származik. Ezek a körök most az elszenvedett érdeksérelmeik miatti bosszúra törekszenek. Szeretném arról biztosítani Önöket, hogy Bulgáriában jogbiztonság van, az említett módszereket kizárólag a jogszabályok hatályának megfelelően alkalmazzák a hatóságok, továbbá hogy a kormánykoalíció tovább kíván haladni a reformok útján, és nem engedi, hogy a bűnözők érdekei aláássák a bűnözés elleni küzdelmet. Stanimir Ilchev (ALDE). – (BG) Tisztelt elnök úr! Az elmúlt hónapokban egyre jobban kezdte foglalkoztatni Bulgáriát a különleges megfigyelési módszerek egyre szélesebb körben való alkalmazása. E problémának van azonban egy másik aspektusa is: a lehallgatás egyes politikusok és a jelenlegi speciális erők magasabb rangú vezetői körében rögeszmévé kezd válni. Nem történt előrelépés a bűnözés elleni küzdelem eredményessége területén. Az ilyen lehallgatási módszerek alkalmazása miatti egyre növekvő paranoia még inkább elfogadhatatlan. Hogy kik lehetnek a kezdeményezői ennek a felfordulásnak, az nem világos. Talán a biztonsági ágazat szereplői vagy ezek egykori munkatársai, vagy pedig olyan illegális szervezetek, amelyek célja a helyzet destabilizálása. A felvett beszélgetések tartalma rejtélyes módon kering a médiában. Az egyik hangfelvételen a bolgár miniszterelnök is hallható. A hangfelvétel tartalma kompromittáló, de a miniszterelnök azt állítja, a felvétel manipulált. E kellemetlen tényeken túlmenően és a bolgárok véleménye szerint az a helyzet, hogy intézményeik nem megfelelően működnek, az emberi jogokat pedig brutális módon semmibe veszik. Az említett okok miatt Bulgáriának mint az Európai Unió új tagjának segítségre van szüksége különleges szolgálatai átalakításához. Elnök. – A napirendi pontot lezárom. 20. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus (rövid ismertetés) Elnök. – A következő napirendi pont Striffler asszony jelentése a Fejlesztési Bizottság nevében a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus végrehajtásáról: a cselekvési terv félidős értékelése és az előrelépés útjai [2010/2101(INI)]. Michèle Striffler, előadó. – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! A globális humanitárius helyzet romlott; a humanitárius kihívások és szükségletek hatalmasak, és jelenleg számtalan területen van szükség beavatkozásra. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus olyan alapvető eszköz, amely továbbra is teljes mértékben időtálló ebben a nagy változásokon átmenő humanitárius kontextusban. A humanitárius kihívásokra a konszenzus és az ahhoz kapcsolódó cselekvési terv szigorú alkalmazásával lehet megtalálni a választ. Azonban a humanitárius konszenzus a humanitárius partnereken kívül továbbra is csak kevesek számára ismert. Ezért erőfeszítéseket kell tennünk ezen eszköz láthatóságának és ismertségének növelésére a tagállamok és az érintett szereplők körében. Fel kell szólítanunk az Európai Külügyi

17-01-2011

17-01-2011

HU


Szolgálatot és a katonai szereplőket a konszenzus megismerésére, megértésére és végrehajtására. 2009-ben a Tanácson belül létrehozták a humanitárius segélyekkel és élelmiszersegélyekkel foglalkozó munkacsoportot. A munkacsoport fontos fórummá vált, de szerepét meg kellene erősíteni a tagállamok közötti koordináció, a konszenzus megvalósításának nyomon követése, valamint a Politikai és Biztonsági Bizottság más munkacsoportjaival szemben a humanitárius segítségnyújtás ügye melletti kiállás terén. A cselekvési terv félidős felülvizsgálata egyedülálló lehetőség a tevékenység fokozására néhány nagyobb figyelmet érdemlő területen. Az első ilyen terület a humanitárius elvek és a nemzetközi humanitárius jog előmozdítása. Mivel a humanitárius segítségnyújtás nem válságkezelési eszköz, ezért helytelenítjük azt, hogy egyre inkább politikai színezetet ölt a humanitárius segélyezés, valamint sajnáljuk ennek a „humanitárius térség” tiszteletben tartására gyakorolt hatásait. A második fejlesztendő terület a minőséggel, a koordinációval és a koherenciával összefüggő kérdések az EU humanitárius segélynyújtása keretében. A harmadik aspektus pedig a katonai és polgári védelmi eszközök és kapacitások használatának egyértelművé tétele a humanitárius konszenzussal és az ENSZ iránymutatásaival összhangban. Nagyon világosan el kell különíteni egymástól a katonai és a humanitárius szereplők mandátumait. Továbbá a katonai és humanitárius szereplők között párbeszédre van szükség a kölcsönös megértés elősegítése érdekében. Ezenkívül jelentésemben kérem, hogy az Európai Bizottság terjesszen elő nagyra törő jogalkotási javaslatokat az európai polgári védelmi erő létrehozásáról, továbbá üdvözlöm a Bizottságnak az Európai Unió katasztrófaelhárítási képességének megerősítéséről szóló legújabb közleményét. Végezetül pedig meg kell erősítenünk a „katasztrófakockázatok csökkentésének” dimenzióját, valamint a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés közötti kapcsolatot. A Lisszaboni Szerződés bevezette az Európai Külügyi Szolgálat intézményét. A tárgyalások során ezért törekedtünk a DG ECHO függetlenségének megőrzésére, valamint a humanitárius segélyezés külpolitikai célokra való kihasználására tett kísérletek megelőzésére. Pontos és átlátható szabályokat kell létrehozni az Európai Külügyi Szolgálat és a Bizottság közötti együttműködés és koordináció területén a súlyos válsághelyzetek esetére. Végezetül szeretném felhívni a figyelmüket a szexuális erőszak eseteinek egyre növekvő számára – különös tekintettel a Kongói Köztársaság keleti részére, Kivu tartományra –, valamint annak fontosságára, hogy a nemek közötti egyenlőség dimenzióját és a reproduktív egészség kérdéseit szisztematikusan integráljuk az elsősegélyt nyújtó egészségügyi szolgáltatások terén nyújtott humanitárius válaszlépésekbe. Anna Záborská (PPE). – (FR) Elnök úr! Gratulálok Striffler asszonynak ehhez a jelentéshez. A jelentés azonban nem tesz említést azokról a szereplőkről, amelyek vallási alapon vesznek részt a segítségnyújtásban, például a keresztény szervezetekről. Az európai konszenzus szövege említi a Vöröskeresztet, de nem tesz említést olyan keresztény szereplőkről – például a Máltai Lovagrendről –, amelyeknek nemzetközi jogi státusa azonos a Vöröskeresztével.

93

94

HU


Tehát a jelentés ismét azt bizonyítja, hogy az európai intézmények nem vesznek tudomást a humanitárius segítségnyújtásban részt vállaló keresztény szereplőkről. A különböző vallások képviselőinek nemcsak kötelességük, hogy válsághelyzetekben és természeti katasztrófák esetén gyorsan beavatkozzanak, hanem ehhez meg is van a szükséges kompetenciájuk. Felkérem az előadót, hogy terjesszen elő szóbeli módosítást a keresztény szereplők munkája hasznosságának és hatékonyságának elismeréséről. Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Elnök úr! Az Európai Unió tagállamaival együtt a világon az elsőszámú humanitárius segélyfolyósító szervezet. Ez erkölcsi kötelességünk. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus fontos mérföldkövet jelent, és ezt a tényt a humanitárius segítségnyújtás végrehajtására vonatkozó cselekvési terv elemzése is igazolja. A jelentés azonban a rendszer gyenge pontjait is feltérképezi, továbbá egyéb olyan akadályokra is rámutat, amelyek megakadályozzák a humanitárius célú áruk és szolgáltatások gyors eljuttatását a legkiszolgáltatottabbak számára a válság sújtotta területekre. Remélem, hogy a Lisszaboni Szerződést – amely számos újítást hozott az EU humanitárius segítségnyújtásában, és amely most már külön politikai terület – megfelelően és haladéktalanul alkalmazni fogják annak érdekében, hogy az emberi méltóság, az emberi értékek és az emberi jogok tiszteletben tartása terén a nemzetközi joggal összhangban érzékelhető eredményeket lehessen elérni, ideértve például a katasztrófák esetén történő gyors segítségnyújtást. Zuzana Roithová (PPE). – (CS) Elnök úr! A harmadik országbeli humanitárius katasztrófák egyre növekvő száma és mérete – ami sok minden más mellett az éghajlatváltozás következménye is – megköveteli a humanitárius segítségnyújtás mennyiségének és minőségének fokozását. Ezért teljes mértékben támogatom a jelentésben szereplő intézkedéseket – ideértve a tagállamok polgári védelmének átalakítását – annak érdekében, hogy az összehangolt uniós segítségnyújtás feladatát is hatékonyan el tudják látni. Természetesen sürgősnek tartom a humanitárius segélyszervezetek személyzete biztonsági helyzetének javítását is. Véleményem szerint a Bizottságnak forrásokat kellene elkülönítenie olyan információs kampányokra – különösen Haitin –, amelyeknek célja az lenne, hogy az érintett lakosság megértse a katasztrófa okait és következményeit, és hogy segíteni akarjon a humanitárius segélyszervezetek személyzete biztonságának szavatolásában. Jó lenne, ha nem ennek az ellenkezője lenne igaz. Ha nem sikerül a lakosságot meggyőzni, akkor szükséges és kívánatos lesz a fegyveres erők védelmének igénybevétele. Seán Kelly (PPE). – Elnök úr! Gyorsan szeretnék feltenni néhány kérdést. Tudom, hogy az Európai Unió nagyszerűen el tudja juttatni a segélyeket oda, ahol azokra szükség van, de ez gyakran nem kormányzati szervezeteken keresztül történik. Vannak olyan nem kormányzati szervezetek, amelyek nem megfelelően működnek, vagy amelyek ellen eljárást indítottak abban az országban, ahol működnek; vagy léteznek olyanok, amelyekkel szemben az Európai Uniónak fenntartásokkal kellene viseltetnie? Másképp fogalmazva: egyszerűen csak évente odaadjuk a pénzt a nem kormányzati szervezeteknek? És hol van az elszámoltathatóság? A közelmúlt néhány programját látva aggodalommal töltenek el a bizonyos nem kormányzati szervezetek tevékenységére és elszámoltathatóságuk hiányára vonatkozó

17-01-2011

17-01-2011

HU


állítások. Ennek ellenére természetesen tudom, hogy nagy többségük jó munkát végez, és elhivatottan dolgozik. Peter Jahr (PPE). – (DE) Elnök úr! Szeretnék köszönetet mondani az előadónak azért, hogy ma itt, a Parlamentben megvitathatjuk ezt a problémát. Lenne két megjegyzésem vagy kérdésem, amelyek mindig felmerülnek bennem, ha a humanitárius segítségnyújtásról van szó. Először is természetesen vitathatatlan, hogy segítséget kell nyújtanunk a bajba jutottaknak, de – ahogy azt az előző felszólaló is megjegyezte – mindig fel kell tennünk a kérdést, hogy a rendelkezésre bocsátott alapokat valóban megfelelően és helyesen fogják-e felhasználni. Másodszor van még valami, amit nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Helyes dolog a szükséget szenvedőknek humanitárius segítséget nyújtani. Humanitárius segítségre szükség lehet természeti katasztrófák következtében, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy maguk az emberek okozzák a katasztrófát. Főként a politikai vagy fegyveres konfliktusokra gondolok. Nem szabad elfelejtenünk, hogy bár a humanitárius segítség gyorssegély, ugyanakkor az okot, azaz a politikai erőszakot is meg kell szüntetnünk. Kristalina Georgieva, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Tiszta szívből üdvözlöm Striffler asszony jelentését, valamint a Parlamentnek a hatékony európai humanitárius fellépések melletti elkötelezettségét és határozott kiállását. A konszenzus 2007-ben került elfogadásra, és létfontosságú, közös uniós politikai keretet jelent – közös szemléletet és cselekvési tervet. A konszenzus megfelelő végrehajtása a tagállamok és a Bizottság közös felelőssége. Szeretném kiemelni, hogy a jelentésből egyértelműen kitűnik, hogy a konszenzus végrehajtásának középpontjában a humanitárius elvek, a nemzetközi humanitárius jog és a humanitárius térség védelme kell, hogy álljon. A humanitárius segítség négyötödét olyan embereknek nyújtjuk, akik konfliktusokkal összefüggő, emberek okozta katasztrófák miatt szorulnak rá a segítségre. Ahhoz, hogy ezekhez az emberekhez el tudjunk jutni, létfontosságú, hogy az általunk nyújtott segítség független és semleges legyen, és hogy ilyennek is lássák. Szeretnék erre egy példát is mondani. Nemrég jöttem vissza Jemenből, ahol az ENSZ menekültügyi főbiztosával, Antonio Gutierrez-vel együtt a humanitárius hozzáférés ügyében tárgyaltunk magas rangú kormánytisztviselőkkel és az al-houthi-lázadók képviselőivel. Most először vállaltak kötelezettséget arra nézve, hogy összhangban a semlegesség és függetlenség humanitárius elveivel lehetővé teszik a humanitárius hozzáférést, és tiszteletben tartják a szükséget szenvedő jemeni emberek számára nyújtandó segítséget. Miután órákat töltöttem kalasnyikovval felfegyverzett férfiak társaságában, szeretném látni, hogy Európa valóban a semlegesség értékét képviseli, amely hidat jelent a szükséget szenvedő emberekhez. Jemen esetében 300 000 belső kitelepítettről van szó, valamint további százezrekről, akik Jemen északi részén hat év hat háborúja következtében szorulnak segítségre. Természetesen a hosszú távú hatás elérésére nem a humanitárius segítségnyújtás a megfelelő eszköz. A tartós béke alapját a fejlődés teremtheti meg. A Bizottság a tagállamokkal és humanitárius partnereivel szorosan együttműködve elvégezte az európai konszenzus cselekvési tervének egy teljes évig tartó felülvizsgálati folyamatát. Erről a Bizottság december 8-án közleményt fogadott el. A felülvizsgálat azt mutatja, hogy az elmúlt három évben jelentős mértékben hozzájárultunk a humanitárius válaszlépések megerősítéséhez a

95

96

HU


humanitárius fellépések, valamint a humanitárius segítségnyújtás és a polgári védelem összehangolása terén. Következtetéseink között szerepel az is, hogy három területen további fejlődésre van szükség. Először is megfelelő felméréssel, jól koordinált válaszadással és a katasztrófakockázatok csökkentésébe, illetve a helyi kapacitásokba való beruházással fejlesztenünk kell a segítségnyújtás minőségét és hatékonyságát. Ez létfontosságú most, amikor a szükségletek egyre nagyobbak, a költségvetések pedig egyre korlátozottabbak. Szeretnék válaszolni az elszámoltathatóságra vonatkozó kérdésre. Nyilvánvaló, hogy minden euróból a lehető legtöbbet kell kihoznunk, és hogy minden eurót a lehető leginkább minőségi módon és a leghatékonyabban kell felhasználnunk. Partnereink – az ENSZ ügynökségei és a nem kormányzati szervezetek – elszámoltathatóságának biztosítása érdekében minden évben a partnerek és a projektek egyharmadát felülvizsgáljuk. Az egyre növekvő humanitárius szükségletek miatt a Föld valamennyi érintett területén – így Jemenben is – létrehoztuk a humanitárius segélyek hivatalait, amelyek az adófizetők füleiként és szemeiként funkcionálnak. Nemrég avattam fel Jemenben a humanitárius segélyek hivatalát. A második terület, ahol még fejlődésre van szükség, az az európai hang erősítése. Mi vagyunk a legnagyobb humanitárius segélyfolyósító szervezet, és biztosítanunk kell, hogy nagyon egyértelműen és egységesen lépjünk fel. Vezető szerepünk megőrzése érdekében fenn kell tartanunk a kapcsolatot a többi segélyfolyósítóval is, ideértve a tradicionális segélyfolyósítókat és az új segélyfolyósító szervezetek megnyerését is. Harmadszor pedig biztosítanunk kell a következetességet, ami azt jelenti, hogy a Külügyi Szolgálattal közösen együtt kell működnünk a katonai szereplőkkel az elvi alapokon álló, humanitárius megközelítés biztosítása és Európa általi előmozdítása érdekében. Végezetül hadd köszönjem meg ismét Striffler asszonynak az elvégzett munkát, és hadd szólítsam fel a Parlamentet további vitára a témáról! A világ sokat változott. Sajnálatos módon egyre több természeti és ember okozta katasztrófa történik. Hogy hogyan reagálunk a katasztrófákra, az nemcsak az érintett emberek életére lesz meghatározó hatással, hanem az EU erkölcsi állásfoglalását is tükrözi, továbbá befolyással lesz arra is, hogy az EU globális vezető szerepet tud-e majd betölteni. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra 2011. január 18-án, kedden kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Artur Zasada (PPE), írásban. – (PL) A humanitárius segítségnyújtás az egyetemes emberi szolidaritás kifejezése és így erkölcsi kötelességünk. Ma szisztematikusan nő a humanitárius segítségnyújtás iránti igény, mivel egyre több természeti katasztrófa jut a tudomásunkra. Ez részben az éghajlatváltozás miatt van, részben pedig a technológiai fejlődés miatt, amely lehetővé teszi, hogy értesüljünk a katasztrófákról. A humanitárius segítségnyújtás fontos kritériumai a gyorsaság, a felelősség és a minél alacsonyabb adminisztratív költségek. A közlekedés és szállítás fejlődése megkönnyíti a segítségnyújtást, hiszen így gyorsabban el tudunk jutni az áldozatokhoz, és több embernek tudunk segítséget nyújtani. Ezért is olyan fontos, hogy a vállalatokat is bevonjuk a segítségnyújtásba. Gondolok itt a részvénytársaságokra és konszernekre, de a kisvállalkozásokra is és nemcsak azokra,

17-01-2011

17-01-2011

HU


amelyek a szállítás és a logisztika területén tevékenykednek. Hálózatokat kell kiépítenünk, amelyek tagjai egy adott földrajzi térségben együttműködnek a hatékony segítségnyújtás és a gyorsreagálási rendszerek fejlesztése érdekében. Vállalatok, szervezetek és intézmények ágazatközi partnersége révén lehetséges lenne létrehozni bázisokat, különleges egységeket és irodákat, ahol az alapok, a raktárak, az önkéntesek, az élelmiszerek, a nélkülözhetetlen anyagok, a felszerelések és a közlekedési eszközök lennének. Az ilyen típusú együttműködés mérhető eredményeket hozhatna a humanitárius segítségnyújtásban, különösen azokban az esetekben, amikor fontos a gyors reagálás, és fontos, hogy ne kelljen először nekiállni összegyűjteni a szükséges pénzt. 21. A mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismerése az élelmezésbiztonsággal összefüggésben (rövid ismertetés) Elnök. – A következő napirendi pont Sârbu asszony jelentése, amelyet Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság nevében készített a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről az élelmezésbiztonsággal összefüggésben [2010/2112(INI)]. Daciana Octavia Sârbu, előadó. – (RO) Tisztelt elnök úr! Megtiszteltetés számomra, hogy Ön elé terjeszthetem a jelentésemet, amely arról szól, hogy a mezőgazdaság stratégiai jelentőséggel bír az Európai Unió élelmezésbiztonsága szempontjából. A mezőgazdaság az Európai Unió stratégiájáról és jövőjéről folytatott megbeszélések során elhanyagolt téma. Ez a jelentés rá fog mutatni arra, hogy Európa nem valósította meg az élelmezésbiztonságot, gazdálkodókat és egész vidéki térségeket fenyeget az eltűnés veszélye, és az új kihívások, mint például az éghajlatváltozás valószínűleg mind Európában, mind világszerte destabilizálják a már amúgy is fogyó élelmiszer-készleteket. Figyelembe véve, hogy 2050-re legalább 70%-kal kell növelni az élelmiszer-termelést ahhoz, hogy kielégítsük a világ népességének élelmiszer-szükségletét, az élelmezésbiztonság olyan téma, amelyet a globális és európai szinten folytatott viták középpontjába kell állítani. Az Európai Uniónak határozott választ kell adnia ezekre a kihívásokra, és e jelentés révén teszünk kísérletet arra, hogy a mai napon egy sor egyedi fellépésre tegyünk javaslatot. Mindenekelőtt erőteljes közös agrárpolitikára van szükségünk, aminek célja, hogy a korlátozott erőforrások mellett és az éghajlatváltozás hatásai közepette a lehető legtöbb uniós polgár számára garantálja az élelmezés-biztonságot. Nem beszélhetünk élelmezés-biztonságról, ha képtelenek vagyunk megbirkózni két kritikus problémával: a piaci változásokkal és az áringadozással, valamint a világ élelmiszer-készleteinek megcsappanásával. Az áringadozás témájában szorgalmaztam, hogy a Bizottság az új KAP keretében fokozza a piaci intervenciós eszközök szerepét, és hozzon következetesebb intézkedéseket a mezőgazdasági piacokon folyó spekuláció visszaszorítása érdekében. A világ élelmiszer-készletei manapság a korábbinál sokkal korlátozottabbak. Becslések szerint csupán másfél hónapig fedeznék a világ élelmiszer-szükségleteit. Ezért gondoltam arra, hogy hasznos lenne olyan globális élelmiszer-készletrendszert létrehozni, amely az éhezés enyhítését szolgáló biztonsági készletekből és a mezőgazdasági piacok árszabályozására szolgáló készletekből épülne fel, és nemzetközi oltalom alatt állna, valamint olyan létező intézmények szakértelmére támaszkodna, mint az ENSZ vagy a FAO. Úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak kell kezdeményeznie ezt a fellépést, ezért kértem a Bizottságot arra, hogy vállalja fel ezt a szerepet.

97

98

HU


A jelentésben tárgyalt másik fontos kérdés a fiatal gazdálkodók helyzete. Ha az európai mezőgazdaságról értekezünk, több figyelmet kell szentelnünk a fiatal gazdálkodóknak. Európa-szerte a gazdálkodóknak csupán 7%-a 35 év alatti. Ezért kértem a Bizottságot olyan intézkedések meghozatalára, amelyek ösztönzőleg hatnak rájuk. Másrészről hangsúlyoztam, hogy meg kell őrizni az európai mezőgazdaság sokféleségét. Erre vonatkozóan megemlítettem, hogy a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok, a családi gazdálkodás, a kisgazdaságok és a biogazdálkodás mind értékes módon járulnak hozzá az élelmezés-biztonsághoz. A mezőgazdaság ilyen formáit támogatató, uniós szintű programok kidolgozását is szorgalmaztam. Ne feledjük azonban, hogy az Európai Unióban létező dolog a szegénység és az éhezés, valamint hogy ezen a télen európaiak milliói kértek élelmiszersegélyt az Uniótól. A jelen gazdasági válság közepette tehát óriási jelentőséggel bír, hogy az uniós finanszírozást az „Európai Unió legrászorulóbb személyeinek nyújtott élelmiszersegély” elnevezésű programjának fenntartására használjuk fel. Végül köszönetet szeretnék mondani a segédelőadóknak és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságban dolgozó kollégáimnak a kiváló együttműködésükért és a jelentés elkészítésében való részvételükért, továbbá köszönettel tartozom a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság titkárságának is. Remélem, hogy holnap olyan jelentést fogunk közösen elfogadni, amely megfelel az európai polgárok várakozásainak. Mairead McGuinness (PPE). – Tisztelt elnök úr! Meg szeretném köszönni előadónknak, Sârbu asszonynak a jelentésen végzett nagyszerű munkáját, és hogy együttműködött valamennyi segédelőadóval. Ez annak a munkának a folytatása, amit én végeztem az előző mandátumom alatt, a közös agrárpolitika és a globális élelmezésbiztonság szerepére vonatkozóan. Sajnálom, hogy éjfél előtt néhány perccel vitatjuk meg ezt a jelentést. Talán éjfél előtt egy perccel fog ráébredni Európa és a világ arra, hogy milyen bizonytalan a helyzetünk az élelmiszer-termelés tekintetében. Ez a jelentés rendkívül hasznos adalékot nyújt az erről a témáról folytatott általános vitánkhoz, valamint a közös agrárpolitika reformjáról szóló vitánkhoz. Voltak bizonyos aggályaim, de úgy gondolom, hogy azokat tükrözi a végleges szöveg. Az az elképzelés, miszerint az egyik termelési rendszer jobb, mint a másik – hogy a bio, a kicsi, a helyi jobb –, nem jó érv. Élelmezés-biztonságunk érdekében valamennyi termelési rendszerre szükségünk van. Valóban foglalkoznunk kell a piaci ingadozással és a spekulációval, és nem hiszem, hogy mindenre megtaláltuk volna a választ. A mezőgazdaság egyetlen fő problémája a gazdálkodók alacsony jövedelme. A fiatal gazdálkodók nem fognak a semmiért dolgozni, és foglalkoznunk kell az alacsony jövedelem problémájával, ha biztonságos élelmiszer-ellátást akarunk. Miroslav Mikolášik (PPE). – (SK) Tisztelt elnök úr! A népesség folyamatos növekedése miatt kénytelenek vagyunk behatóbban megközelíteni az élelmezésbiztonság és a megfelelő, egészséges és tápláló étrend kérdését. Az élelmezésbiztonság garantálása érdekében átláthatóbbá és tisztességesebbé kell, hogy váljon az élelmiszerlánc, hogy a gazdálkodók számára tisztességes megtérülést biztosíthassunk – nyereséggel és árszabályozással –, és életképes legyen a mezőgazdasági ágazat.

17-01-2011

17-01-2011

HU


Véleményem szerint rendkívül fontos, hogy határozott politikát kövessünk a vidékfejlesztésre vonatkozóan, aminek révén fenntarthatjuk a vidéki Európa életképességét, fellendíthetjük a mezőgazdaság versenyképességét, támogathatjuk az innovációt, és végül a foglalkoztatást is. A mezőgazdaság óriási jelentőséggel bír, különösen a hátrányos helyzetű térségekben, ennélfogva ösztönző intézkedéseket kell elfogadni a mezőgazdaság támogatására a vidéki térségekben, több fiatalt kell a mezőgazdaságba vonzani, és elő kell segíteni a regionális különbségek csökkentését, továbbá biztosítani kell a fenntartható fejlődést. Luís Paulo Alves (S&D). – (PT) Tisztelt elnök úr! Őszintén gratulálok kollégámnak, Sârbu asszonynak a jelentés érdekében végzett kiváló munkájáért. Határozottan javaslom, hogy a Bizottság vegye azt figyelembe, különösen abból a szempontból, hogy a mezőgazdasági kérdések összetett dimenziója – amely jóval túlnyúlik a mezőgazdaság szűk határain – megkívánja olyan egyéb területek bevonását, mint például a belső piac és a pénzügyi szabályozás, és az unión kívüli fórumokon is figyelmet érdemel, mint például a G20 vagy a Világkereskedelmi Szervezet (WTO). A mezőgazdaság, a gazdálkodók, Európa és a világ népének megfelelő minőségű élelmiszerrel való ellátása szempontjából döntő fontosságú kérdésekkel csak akkor tudunk érdemben foglalkozni, ha minden oldalról megvizsgáljuk azokat. A közös agrárpolitika reformjának ambiciózus célkitűzései csak akkor valósíthatók meg, ha a reformok túlnyúlnak a mezőgazdaság szűk határain, és ha a célkitűzéseket a más politikai területeken szükséges fellépés esetén és egyéb globális szervezetekben is figyelembe veszik. Ez a jelentés ezt egyértelműen nyilvánvalóvá teszi, és ezért megemelem a kalapom előtte. Janusz Wojciechowski (ECR). – (PL) Tisztelt elnök úr! Én is gratulálni szeretnék Sârbu asszonynak ehhez a kiváló jelentéshez, ami véleményem szerint a jelen parlamenti ciklus egyik legjelentősebb jelentése. Világszerte egyre több az ember, ugyanakkor csökken a rendelkezésre álló mezőgazdasági terület mennyisége. Az élelmiszer minden eddiginél inkább stratégiai termékké válik. Míg a kőolaj kiváltható nap- vagy nukleáris energiával, a bolygónk biztosította élelmet semmi sem helyettesítheti. Az Európai Unióban néha úgy viselkedünk, mintha folyamatosan az élelmiszer-túltermelés problémájával küzdenénk. Az elmúlt években az Európai Unió egész agrárpolitikája azon alapult, hogy módot találjon a mezőgazdasági termelés korlátozására és csökkentésére. Ma azonban kezd körvonalazódni, hogy eljön az idő, amikor élelmiszerhiány lesz. Nagyon jó dolog, hogy a Sârbu-jelentés formájában jelzés érkezett a Parlamenttől, és rámutatott arra, hogy a helyzet megváltozott, és hogy az Európai Unió agrárpolitikájának is változnia kell. Tisztelnünk kell a mezőgazdaságot – ez élelmezés-biztonságunk garanciája. Peter Jahr (PPE). – (DE) Tisztelt elnök úr! A politikában ugyanaz a helyzet, mint a mindennapjainkban: nem igazán értékeljük azt, amink van. Úgy tűnik tehát, hogy az Európai Unióban élelmiszertöbbletünk van, és természetesen mindig nagy a választék. Az állati takarmányexportot is figyelembe véve azt láthatjuk, hogy az Európai Unió 88%-ban önellátó. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unióban arra kell törekednünk, hogy a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek tekintetében is fenntartsuk az önellátásnak ezt a mértékét. Ezért rendkívül hálás vagyok az előadó Sârbu asszonynak, amiért ismételten rámutatott erre a problémára. Az Európai Unióban továbbá olyan közös agrárpolitikára van

99

100

HU


szükségünk, amely képes elegendő élelmiszerrel ellátni polgárainkat. Figyelembe véve a világ népességének növekedését, az éghajlatváltozás hatásait és az emelkedő energiaárakat, világos, hogy az európai gazdálkodók a jövőben nem lesznek képesek önállóan helyt állni. Ez okból világméretű stratégiai egyeztetés is szükséges. Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) Az Unió biztonságos élelmiszer-ellátása a következő évtizedek egyik legnagyobb biztonságpolitikai kihívása lesz. A Sârbu-jelentésnek ez a legnagyobb értéke, ami rámutat arra, hogy egy-két évtized múlva az élelmiszer és az édesvíz olyan stratégiai termék lesz, mint most a kőolaj és a földgáz. Azért is jó az időzítése a jelentésnek, mivel most folynak a közös agrárpolitika jövőjéről szóló viták, most folyik a 2014 utáni költségvetés tervezése, és sokan fenik a fogukat a közös agrárpolitika költségvetésének megcsorbítására. Nagyon fontos, hogy ez a közös agrárpolitika a jövőben megfelelő forrásokkal rendelkezzen. Ehhez meg kell győzni a pénzügyminisztereket, a döntéshozókat, hogy az élelmiszer-gazdaság az Európai Unióban nem csak élelmiszert termel, hanem olyan közjavakat, környezetvédelmi szociális közjavakat is, amelyeket a mezőgazdaság nélkül semmi módon nem tudnánk szavatolni és megtermelni. Krisztina Morvai (NI). – (HU) Az élelmiszer–biztonságról szólva zavaró számomra, hogy az Európai Unió országait egységes egészként kezeli a jelentés. Az új tagállamokban egészen más a helyzet, mint a régiekben. Magyarországgal kapcsolatban például hadd tegyek fel két kérdést. Hogyan lehetséges, hogy egy csodálatos mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országban gyermekéhezésről beszélhetünk? Az Európai Unió közepén gyerekek és felnőttek is éheznek. A másik kérdésem: hogyan lehetséges, hogy olyan egészségtelen irányban változott a mezőgazdaságunk, hogy hatalmas területeken ipari jelleggel nyersanyagot állítunk elő, elsősorban valamiféle –elnézést a kifejezésért, de – gyarmati jelleggel, és ugye a feldolgozása ennek az élelmiszernek külföldön folyik, ott termelik meg azt a profitot, amit aztán – megint csak visszahozva Magyarországra a feldolgozott élelmiszert – realizálnak magas áron. Valami alapvető probléma van mindezzel. Seán Kelly (PPE). – (GA) Tisztelt elnök úr! A többi felszólalóhoz hasonlóan én is gratulálni szeretnék az előadó Sârbu asszonynak a témában végzett kiváló munkájáért. – Sârbu asszony a négy perc alatt számos kérdéssel foglalkozott. Nem kívánok valamennyi, általa érintett témán végigmenni, csupán két dologra szeretnék ismételten kitérni. Először is szükség van egy jól megalapozott közös agrárpolitikára. Remélem, hogy ez a Parlament kulcsszerepet fog játszani annak biztosításában, hogy a KAP ne veszítse értelmét, illetve semmilyen módon ne szenvedjen csorbát. Másodsorban gondoskodnunk kell arról, hogy a fiatalokat mezőgazdasági tevékenységek irányába ösztökéljük. Ezenkívül rendelkezünk olyan politikával, amely energianövények termesztését ösztönzi a jó mezőgazdasági területen. Tekintettel arra a tényre, hogy világszerte élelmiszerhiánnyal kell esetleg számolnunk – mivel a népesség évente 80 millió fővel gyarapszik –, szükséges-e átértékelnünk azt a politikát? Elveszünk-e az egyiktől, hogy a másiknak adhassunk, vagy talán mindkettőtől elveszünk, és végül semmi sem marad? Ezt a kérdést szeretném feltenni. Csanád Szegedi (NI). – (HU) Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim! A jelentésből egyértelműen kitűnik, hogy a mezőgazdaság területén sem mehet minden úgy, ahogy eddig ment. Nem mehet az tovább, hogy a világ egyik végéből a másik végére szállítunk, illetve a nagyvállalatok szállítanak mezőgazdasági termékeket. Ugye, ez működhet természetellenes módon. Európába hoznak be, köztük Magyarországra is almát, paprikát, paradicsomot, és nem is Spanyolországból vagy Hollandiából nagyrészt, hanem Kínából, Brazíliából, hát hústermékeket. Mehet ez így, csak hát azokat a termékeket fel kell tenni a szállítóeszközre,

17-01-2011

17-01-2011

HU


mondjuk hajóra, heteken-hónapokon át utaznak. Ezeket különböző tartósítószerekkel tartósítani kell, amik az emberek számára nagy fogyasztás esetén mérgezőek. Namost az emberek a nagy kereskedelmi láncokban ehhez a termékekhez jutnak hozzá, és aztán csodálkoznak, mi ez a sok betegség, daganatos, rákos megbetegedés. Hát nyilvánvaló, hogy az ételszínezékek és a mesterséges adalékanyagok ezeknek a kiváltói. Hozzá kell tennem, hogy a kisgazdákat kell támogatni, hogy egy kialakulóban lévő élelmiszerválságban Európa mentőövei lehessenek, ezért a multicégek helyett a kisgazdákat kell támogatni. João Ferreira (GUE/NGL). – (PT) Tisztelt elnök úr! A mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismerése az élelmezésbiztonsággal összefüggésben – amiről ez a jelentés szól – nem választható el az élelmiszer-önellátás fogalmának felismerésétől és elősegítésétől. Minél nagyobb egy ország élelmiszer-függősége és élelmiszer-biztonságának hiánya, annál nehezebb elegendő élelmiszert biztosítania a népessége számára, mind minőség, mind mennyiség szempontjából. Az élelmiszer-önellátás a legjobb biztosíték az élelmiszerárak ingadozása ellen, amely probléma drámai módon újra megjelent üzleti szinten. Ez az ingadozás alapvetően az élelmiszerekre vonatkozó pénzügyi spekulációból ered, amely területnek olyan nagy figyelmet szenteltek a spekulánsok, a befektetési alapok, a fedezeti alapok, a nyugdíjalapok és a nagy pénzintézetek, hogy a többi spekulációs buborék vagy leeresztett vagy kipukkadt. A spekuláció megszüntetésének egyetlen módja, hogy megszüntetjük azokat az eszközöket, amelyek azt életképessé teszik, nevezetesen bizonyos pénzügyi termékeket, mint például a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket. Az Európai Unió által erre a területre vonatkozóan elfogadott intézkedések sajnos egyáltalán nem képesek visszatartani ezt az aljas spekulációs hullámot és annak embertelen következményeit, amint azt az ENSZ egyik, az élelemhez való joggal foglalkozó, speciális előadója által nemrég készített jelentése is elismeri. Lívia Járóka (PPE). – Tisztelt elnök úr! A legeslegszegényebbek, az európai romák helyzetét vitatjuk meg, és az új magyar elnökséggel együtt mindannyian az európai romastratégiával foglalkozunk. A legeslegszegényebbeket érintő ágazatközi kérdések közül nagyon ritkán van szó a mezőgazdaságról, nevezetesen azért, mert Európában a legeslegszegényebbek nem rendelkeznek földtulajdonnal. Tehát nem csak az élelmezés-biztonságról van szó, hanem arról, hogy kerül-e valami az asztalra. Amint egyik kollégám már említette, ez alapvető kérdés a ma Európai Uniója számára. Úgy vélem, hogy a mezőgazdasági ágazat – és a Bizottság e dokumentumokon végzett munkája – összhangban kell, hogy álljon az Európai Unió valamennyi a szegénység elleni küzdő, és a jövő generációinak élelmezésével foglalkozó mikroregionális fejlesztési projektjével. Kristalina Georgieva, a Bizottság tagja. – Tisztelt elnök úr! A Bizottság üdvözli ezt az időszerű jelentést, mivel meredeken emelkednek az élelmiszerárak – elsősorban a szeszélyes időjárási feltételek és a természeti katasztrófák miatt, de az élelmiszerek költségére kiható energiaárak növekedése miatt is. Ezért köszönetet szeretnék mondani az előadó Sârbu asszonynak és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság tagjainak a munkájukért. Az élelmezésbiztonság alapvető fontosságú a világszerte közel egymilliárd éhező ember számára, de fontos Európa kiszolgáltatott népessége számára is. Az ő esetükben valódi

101

102

HU


értéket képvisel a közös agrárpolitika. A néha kritikával illetett KAP mindezidáig megfizethető áron biztosította az uniós polgárok élelmezését, és Európában garantálta az élelmezés-biztonságot. Ez továbbra is így kell, hogy legyen. Az élelmezésbiztonságot központi kérdésként határozta meg a közös agrárpolitika 2020-ig terjedő jövőjéről szóló, november 18-án elfogadott bizottsági közlemény. A Sârbu asszony által elénk terjesztett jelentés hangsúlyozza a túlzott áringadozás problémáját, amely a gazdálkodókra és fogyasztókra gyakorolt hatása miatt szorosan összefügg az élelmezés-biztonsággal. A Bizottság maradéktalanul egyetért azzal, hogy foglalkozni kell a túlzott áringadozással. A piaci kérdésekre vonatkozóan együtt kell megfelelőbb megoldást találnunk a szabályozás, a felügyelet és az átláthatóság biztosítása érdekében, és ehhez nem csak megfelelőbb pénzügyi szabályozásra, hanem fokozottabb átláthatóságra van szükség a piacon. A jelentés világélelmezési rendszer létrehozását javasolja. A dolog nem egyszerű. A múltban már voltak tapasztalataink a terméktanácsokkal. Nem bizonyultak sikeresnek, és ezért ez a téma kétségtelenül alaposabb vitát igényel. Megkívánja azon tapasztalatok elemzését is, amelyeket például a Bizottság által 2008-ban elfogadott az 1 milliárd eurós élelmezés-finanszírozási eszköz révén, valamint azon munka során szereztünk, amelyet a Bizottság vállal a FAO-val és a Világélelmezési Programmal együttműködésben – ez utóbbi célja, hogy az élelmiszerárak emelkedésének enyhítése érdekében biztosítsuk plusz készletek elhelyezését. Mindezek az erőfeszítések akkor dolgozhatók ki, amikor a G20-ak közelebbről megvizsgálják az élelmiszer-készletek kérdését, és biztosíthatom Önöket, hogy az Európai Bizottság az elkövetkező hetek során aktívan részt fog venni az erre vonatkozó mérlegelésekben. A jelentés szorgalmazza – és ezt a mai este folyamán sokan említették –, hogy határozott mezőgazdasági és vidékfejlesztési politika szükséges Európában, amely képes mindenki számára garantálni az élelmezésbiztonságot – a kutatás és az innováció támogatása révén – azon kihívásra válaszképpen, miszerint az egyre csökkenő erőforrásból kell többet termelnünk. A Bizottság teljes mértékben egyetért ezzel. A célok elérésére nem létezik más megfelelő eszköz, mint olyan határozott közös agrárpolitika, amely képes garantálni a mezőgazdaság gazdasági és környezeti versenyképességét, és – amint azt néhány felszólaló említette – képes a fiatalokat Európa mezőgazdasági ágazatába vonzani. Elnök. – A vitát lezárom. A szavazásra 2011. január 18-án, csütörtökön kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) Az élelmezésbiztonság európai és globális szinten is politikai prioritás. Az élelmiszerlánc globalizációja azt jelenti, hogy újabb és újabb – néha egészséget és a fogyasztói érdekeket veszélyeztető – kihívások jelennek meg. Az Európai Unió számára az jelenti az egyik legnagyobb erőpróbát, hogy olyan mezőgazdasági és élelmezési reformokat dolgozzon ki, amellyel kielégíti a világ népességének szükségleteit. A legutóbbi adatok szerint folyamatosan nő a világ népessége,

17-01-2011

17-01-2011

HU


és becslések szerint 2050-re körülbelül 40%-kal fog növekedni, aminek eredményeképpen növekedni fog az élelmiszer-szükséglet, ami várhatóan a duplája lesz a jelenlegi igényeknek. A tagállamoknak és az Uniónak gondoskodniuk kell az élelmiszer-ellátás biztonságáról, hogy megbirkózzanak a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek iránt világszerte megnyilvánuló, egyre növekvő kereslettel. Az Európai Uniónak e cél elérése érdekében az egyedi jellemzőket figyelembe véve kell garantálnia az élelmiszerek biztonságát, ugyanakkor biztosítania kell a belső piac megfelelő működését. Végül azt szeretném kérni a Bizottságtól, hogy vizsgáljon meg minden lehetséges intézkedést a dolgozó fiatalok képzésének javításának érdekében, valamint annak érdekében, hogy munkalehetőségeket teremtsenek az élelmezésbiztonság területén végzett fiatalok számára, aminek elsődleges célja, hogy növeljük a foglalkoztatást a mezőgazdasági ágazatban. Zuzana Brzobohatá (S&D), írásban. – (CS) Nagyon is helyes, ha hangsúlyozzuk, hogy az Európai Unió lakosai számára mennyire fontos az élelmezésbiztonság, hiszen ez alapvető emberi joguk. Az Európai Uniónak tehát arra kell törekednie, hogy biztosítsa, hogy az Európai Unió valamennyi polgára pénzügyileg és fizikailag is hozzáférhessen az egészséges és tápláló élelemhez, és ennek segítségével aktív és egészséges életet élhessen. Szigorúan ellenőriznünk kell az élelmiszer- és a mezőgazdasági termelést, az élelmiszerek biztonságát és minőségét, valamint a környezeti fenntarthatóságukra vonatkozó, legszigorúbb normák betartását. Ilyen körülmények között azonban azt is hangsúlyozni kell, hogy az európai gazdálkodók versenyképességének megőrzése érdekében feltétlenül szükség van hasonló minőségi és biztonsági normákra a harmadik országokból importált élelmiszerekre vonatkozóan. Azokat az intézkedéseket is támogatni kívánom, amelyek arra fogják ösztönözni a gazdálkodókat, hogy javítsák az energia-hatékonyságot, mivel az energiaköltségek kulcsszerepet játszanak a gazdálkodói tevékenységek nyereségességében. Véleményem szerint az egész jelentés legfontosabb aspektusa a Bizottsághoz intézett empatikus felhívás, miszerint a köz érdekében és a tagállamokkal együttműködésben biztosítson nyilvános hozzáférést az élelmezésbiztonság ellenőrzésének eredményeihez, elsősorban a tagállamok közötti gyors információ-áramlás biztosításával. Egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy olyan hibák történjenek, mint a jelenleg Németországban forgalomba hozott nyomokban dioxint tartalmazó hús, illetve az, hogy a többi tagállam elégtelen és késedelmes tájékoztatást kapott a felmerült helyzetről. Nessa Childers (S&D), írásban. – Ha azon kezdünk gondolkozni, hogy mi lesz a végkimenetele a 2013 utáni KAP-nak, az élelmezésbiztonság, az élelmiszerhiány és a fenntarthatóság témái még inkább előtérbe kerülnek. Ez olyan dolog, amit a tisztelt Házban szinte mindenki és a törvénytervezet kidolgozásában résztvevők is el fognak ismerni. A bioüzemanyag több évvel ezelőtti fellendülése – amihez 2009-ben hozzájött az élelmiszer világválság – megmutatta, hogy mennyire szűkössé kezd válni az élelemforrás. Ilyen körülmények között szűkítenünk kell a látókörünket: az élelmezés fenntarthatóságát és azok szükségleteit kell első helyre tenni, akik nem férnek hozzá automatikusan az élelmiszerekhez, a gazdálkodási gyakorlatokat és innovációkat az élelmiszer mennyiségének növelése és a megfelelő növények irányába kell terelni, továbbá az új KAP-ról szóló törvénytervezet kidolgozása során végül gondoskodnunk kell arról, hogy az új KAP szén-dioxid-mentes Európa létrehozását segítse elő, amely nem súlyosbítja tovább a jelenlegi szén-dioxid-problémát. Robert Dušek (S&D), írásban. – (CS) Az élelmiszer-ellátás biztonságát alapvető emberi jognak tekintjük. A mai világban 900 millió ember éhezik tartósan a szegénység miatt. A

103

104

HU


világ népességének száma 2050-re várhatóan meghaladja a 9 milliárdot, és a világ élelmiszer-termelésének akár 70%-kal is növekednie kell. A mezőgazdaságnak egyrészről növelnie kell a teljesítményét, másrészről meg kell birkóznia a magas energiaárakkal, a szennyezetlen földterületek állandó zsugorodásával és az éghajlatváltozás következményeivel. Foglalkoznunk kell az árupiacokon folyó spekuláció és a csökkenő élelmiszer-készletek okozta bizonytalansággal és áringadozásokkal. Az alapvető élelmiszerek ellátásának jövőbeli biztonsága érdekében határozott közös agrárpolitika (KAP) szükséges. A KAP-nak a termelékenység növelése, továbbá mind a környezetvédelmi szempontból fenntartható élelmiszer-termelés, mind a hagyományos mezőgazdaság, a kistermelők, a biogazdaságok támogatása révén, valamint az élelmiszerek helyi és regionális elosztása révén kell javítania az élelmezés-biztonságot. Ezek a mezőgazdasági modellek hozzájárulnak az élelmezésbiztonsághoz, mivel az Európai Unió egyes régióiban generációk óta bevált módszereket és eljárásokat alkalmaznak. A mezőgazdaság a leginkább stratégiai jellegű uniós politika, amelynek sikere hozzá fog járulni Európa népességének túléléséhez az élelmiszerválság idején. Annak érdekében, hogy a KAP képes legyen leküzdeni az éghajlatváltozás hatásait, elfogadható szinten tartsa az élelmiszerárakat és fokozza az egészséges élelmiszer-ellátást, legalább a jelenlegi szinten kell tartani a költségvetését. Sandra Kalniete (PPE), írásban. – (LV) Az európai mezőgazdaság az Unió stratégiai szempontból legfontosabb ágazatainak egyike, mivel több, mint 500 millió ember számára biztosít élelmiszer-ellátást. Ahhoz, hogy az európai mezőgazdasági politika elvégezhesse legfontosabb feladatát, nevezetesen hogy Európa népességét egészséges és jó minőségű, megfizethető árú élelmiszerrel lássa el, ugyanakkor megfelelő jövedelmet biztosítson a gazdálkodók számára, versenyképesnek kell lennie a világpiacon, és garantálnia kell Európa belső piacán a tisztességes versenyt. Ezért a KAP reformja révén valamennyi európai gazdálkodó számára egyenlő esélyt kell biztosítani. Az Európai Unió tagállamai nem ütköztek még élelmezésbiztonsági problémákba. Ennek kockázata azonban fel fog merülni a jövőben, és ennek megfelelően kell reagálnunk, még a kockázatok felmerülése előtt. Figyelembe kell vennünk, hogy a gazdálkodók már most is minimális jövedelemmel vagy akár veszteséggel termelnek, és ez káros hatással van a termelés fenntartására. Az is tény, hogy a természeti katasztrófák befolyásolják az élelmiszerek bolti árát, és ennek következményeként azt is, hogy mennyire elérhetők az élelmiszerek az emberek számára. Fel kell ismernünk, hogy a mezőgazdaság stratégiai jelentőségű az Európai Unióban, és mindent meg kell tennünk azt biztosítandó, hogy Európa népe a jövőben ne szenvedjen élelmiszerhiányt amiatt, hogy az uniós politikusok és kormányok nem ismerték fel időben a kockázatokat, és nem hárították el azokat. A mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismerése az élelmezésbiztonság szempontjából fontos lépést jelent abban az irányban, hogy a jövőben elkerülhessük az élelmezésbiztonsági problémákat. Elisabeth Köstinger (PPE), írásban. – (DE) A saját kezdeményezésű jelentés elismeri annak tényét, hogy a mezőgazdaság stratégiai jelentőségű a globális élelmezésbiztonság szempontjából. Ha előre tekintünk egy kicsit, látható, hogy sürgősen cselekednünk kell. Szakértői becslések szerint 2050-re kétszeresére fog nőni a világ élelmiszer-szükséglete. A mezőgazdaságnak képesnek kell lennie a növekvő népesség biztonságos és megfelelő élelmezése iránti óriási igény kielégítésére. Ugyanakkor foglalkozni kell a korlátozott természeti erőforrások, a magas energiaárak és az éghajlatváltozás jelentette akadályokkal. Támogattam a jelentést, amely világosan rámutat arra, hogy az élelmezésbiztonság központi probléma az Európai Unióban is, és megkívánja az egyes politikai területek összehangolását. Csak akkor érhető el haladás, ha a mezőgazdasági politika, a fejlesztés-politika, a kereskedelemi politika, az energia-politika és a kutatás területei együttműködnek. Tehát

17-01-2011

17-01-2011

HU


a gazdálkodók jövedelmének biztosítása és a megfelelő mennyiségű, jó minőségű élelmiszer-ellátás a közös agrárpolitika kulcsfontosságú céljai kell, hogy legyenek. A rossz termés, a spekuláció és a kereskedelem koncentrálódása azt eredményezi, hogy nagymértékben ingadoznak a piaci árak a mezőgazdasági ágazatban, és ezek jelentős bizonytalansági tényezők. A beavatkozás és a készletfelhalmozás azok a válságkezelő mechanizmusok, amelyek véget vetnek a piaci visszaéléseknek és a spekulációnak. Fontos, hogy ezek a piaci intervenciós mechanizmusok központi szerepet játsszanak a jövőbeli közös agrárpolitikában. Emellett egy másik fontos kérdés az élelmiszer-készletek és a veszélyhelyzetekre szóló tartalékok globális rendszerének kialakítására vonatkozó ajánlás. Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), írásban. – (PL) Európának olyan közös agrárpolitikára van szüksége, amely az európai mezőgazdaság stagnálása helyett annak fejlődését garantálja. A mezőgazdasági politika meg kell, hogy feleljen Európa és a világ kihívásainak, különösen, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezete szerint legalább 70%-kal kell növelni az élelmiszer-termelést ahhoz, hogy kielégítse a világ 2050-re valószínűleg 9 milliárd főt meghaladó népességének szükségleteit. Látható tehát, hogy a közös agrárpolitikának a hatékonyság növelése révén kell fokoznia az élelmezésbiztonságot, ugyanakkor a környezetvédelmi szempontból fenntartható élelmezési politikát kell támogatnia. Rá kívánok mutatni, hogy átlátható szabályokra van szükség ezen a területen. Nagyra értékelem azokat a kezdeményezéseket, amelyek a mezőgazdaság sokféleségének elősegítését, valamint a hagyományos és ökológiai mezőgazdasági termelés folytatását javasolják. Ezenkívül gondoskodnunk kell arról, hogy a KAP céljainak – mint például az innováció, a modernizáció, a versenyképesség fokozása és mindenekelőtt a modern mezőgazdaság – megvalósítása érdekében a fiatal gazdálkodók termőföldhöz és hitelekhez való hozzáférése biztosított legyen. Véronique Mathieu (PPE), írásban. – (FR) Az európai közös agrárpolitika (KAP) és a globális élelmezésbiztonság közötti összefüggés olyan fontos téma, amelyet figyelembe kell venni a 2013 utáni KAP kidolgozása során. A KAP prioritásait valójában nem csak a modernkori társadalom vágyainak tükrében kell megfogalmazni, hanem a jövőben világszerte ránk kényszerített korlátozásokat is figyelembe kell venni. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezete szerint legalább 70%-kal kell növelni az élelmiszer-termelést, ha ki akarjuk elégíteni a világ népességének egyre növekvő szükségleteit. Európának figyelembe kell vennie a világ élelmezés-biztonságát, és az import korlátozása érdekében fokozni kell a termelését. Ezenkívül támogatom azt a javaslatot, hogy az elsősorban a spekuláció miatt bekövetkező áringadozás csökkentése érdekében vizsgáljuk felül pénzügyi jogszabályainkat. Ahhoz azonban, hogy eredményt érjünk el, a felülvizsgálatot ugyanakkor nemzetközi szinten is el kell végezni. Nagyon örülök annak, hogy a G20 francia elnökségének erre a területre vonatkozó egyik prioritása az élelmiszerés termékárak ingadozása elleni küzdelem. Iosif Matula (PPE), írásban. – (RO) Az élelmiszer iránt világszerte növekvő igény – ami a bolygó népességének növekedéséből adódik – nyilvánvalóan hatás gyakorol a természetes élelemforrásokra, és új élelmezésbiztonsági szabályokat és óvintézkedéseket von maga után. Az Európai Unió elsődleges feladata, hogy a tagállamok számára garantálja az élelmezésbiztonsághoz való jogot, és hogy támogassa a fejlődő országokat abban, hogy kielégítő mértékű legyen az élelmezésbiztonság. Véleményem szerint fontos a helyi hagyományos élelmiszerek termelésének és értékesítésének ösztönzése. A regionális élelmiszerek számos előnnyel járnak: alacsonyabb a szállítási költség, és kisebb az élelmiszer megromlásának kockázata. Számos olyan, jelentős mezőgazdasági potenciállal rendelkező

105

106

HU


régió van, amely a társadalmi vagy gazdasági egyensúlyhiány miatt kiaknázatlan maradt, és ehhez még hozzá kell adni az elöregedő vidéki népesség és az iparosodás kihívásait is. Valójában számos hatalmas mezőgazdasági terület hasznosítása nem elég hatékony. A regionális hatóságok kulcsszerepet tölthetnek be az élelmezésbiztonságban, ha támogatják azon régiók mezőgazdasági kapacitását, amelyek rendelkeznek ezzel a potenciállal. Az Európai Unió világszerte élen jár a kutatásban és az innovációban, beleértve a mezőgazdasági ágazatot is. Mivel egyre inkább a városi népesség képviseli a többséget, új kihívást jelent, hogy mennyire kapjon elsőbbséget a városi mezőgazdaság fejlesztése, aminek célja, hogy olyan modelleket alkalmazzon az élelmezésbiztonság garantálásának érdekében, mint például a függőleges városi mezőgazdaság? Tiziano Motti (PPE), írásban. – (IT) Támogatom a mai ülésen elfogadott állásfoglalás által javasolt szemléletet: az élelmezésbiztonság alapvető emberi jog, és akkor valósul meg, ha mindenki, mindenkor, fizikailag és gazdaságilag hozzáfér a megfelelő, biztonságos és tápláló élelemhez. Az Európai Unióban jelenleg mintegy 80 millió ember él a szegénységi küszöb alatt, és közülük sokan élelmiszer-segélyprogramok keretében kapnak támogatást. A megfelelő táplálkozás szükségképpen kulcsfontosságú egészségügyi tényező, és a tudományos közösség részéről még mindig túl sok kétely merül fel a géntechnológiával módosított szervezetekre nézve. Ez okból ellenzem, hogy a szöveg nyitottan áll a géntechnológiával módosított szervezetekhez: különösen arra a részre gondolok, amely a géntechnológiával módosított élelmiszerek harmadik országokból az Európai Unióba irányuló importjára vonatkozó jóváhagyási eljárás kiterjesztéséről rendelkezik. Ha következetesen járunk el, nem hiszem, hogy megtilthatjuk, hogy a gazdálkodóink olyan technikát alkalmazzanak, amelyet azután megengedünk az import esetében. Határozottan támogatom azonban, hogy a jelenleg az összes gazdálkodó csupán 7%-át képviselő, fiatal gazdálkodókat olyan intézkedések révén ösztönözzük, mint a kedvezményes kamatozású hitelek és egyéb ösztönzők, amelyeket a tagállamok vidékfejlesztési költségvetésük révén valósítanak meg, biztos tudatában annak, hogy az európai mezőgazdasági termelés képes fenntartani a jelenlegi magas minőségi és biztonsági színvonalat. Rareş-Lucian Niculescu (PPE), írásban. – (RO) Örülök ennek a jelentésnek, amelynek témája a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismerése az élelmezésbiztonsággal összefüggésben. Megdöbbentőnek tartom azonban, hogy a Parlament ilyen kevés időt szabott a jelentés megvitatására. Ez a téma különösen aktuális most, hogy felismertük, hogy az élelmiszerválság milyen hatást gyakorolhat az államok stabilitására. A tunéziai felkelés egyik oka az élelmiszerárak emelkedése. Algéria, India és Banglades szintén olyan államok, ahol az emelkedő élelmiszerárak súlyos feszültségeket okoztak. Az energianövények növekvő mértékű termesztése, a pénzügyi spekuláció, az, hogy a termelők nagyon gyorsan nyereségesebb növények termesztésére állnak át, és végül, de nem utolsósorban számos állam polgárainak étkezési szokásaiban bekövetkező változás szintén olyan új témákat jelent, amelyek szorosan kapcsolódnak a mai jelentés tárgyához. Hadd tegyek egy utolsó megjegyzést! Egy japán bank kiszámította, hogy az országokat mennyire veszélyezteti az élelmiszerárak emelkedése. A negyven legveszélyeztetettebb ország közül négy az Európai Unió tagállama, egy további ország hamarosan csatlakozik az Európai Unióhoz, és további három ország az Európai Unió közvetlen szomszédja. Ez érdekes mutató, amin el kell gondolkodnunk. Pavel Poc (S&D), írásban. – (CS) Ha a mezőgazdaságot stratégiai területnek tekintjük, akkor az élelmiszer-ellátás biztonságának garantálásához az kell, hogy az Európai Unió önellátó legyen, legalábbis ami az alapvető élelmiszerek és az állati takarmány előállítását

17-01-2011

17-01-2011

HU


illeti. Az, hogy az Európai Unió mezőgazdasági termékek behozatalára szorul, emeli az élelmiszerárakat, és az értékesítési láncban hátrányba hozza az Európai Unió termelőit. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezete szerint az élelmiszer és az állati takarmány iránti igény 2050-re akár 70%-kal is növekedhet. Következésképpen a mezőgazdaság valamennyi rendelkezésre álló formáját alkalmazni kell majd, és jelentős támogatást kell nyújtani az e területen folyó tudományos kutatás pénzügyi hátteréhez. Az egyes régiókra jellemző, hagyományos mezőgazdasági formák hatékony alkalmazása szintén nagyobb támogatást és közfigyelmet kíván. Az élelmiszer-termelés és a szállítási távolságok környezeti hatásainak értékelése például könnyen érthető a fogyasztó számára. A teljes termelési lánc jelenleg akár 50%-át kitevő hulladék és az áruszállítás aránytalan növekedése olyan tényezők, amelyek nem egyeztethetők össze az élelmiszer-ellátás biztonságával. Nem kelthetjük annak látszatát, hogy garantáljuk az élelmezés-biztonságot és védjük a környezetet, ha eközben megengedjük a más földrészeken termelt és több ezer kilométerről importált termékektől való függőséget. Az ilyen magatartás óriási ökológiai lábnyommal jár, ugyanakkor arra kényszeríti a fejlődő országokat, hogy szinte valamennyi szükséges élelmiszert importálják, ily módon függőségbe kerülnek, gazdaságaik tönkremennek, lakosaik elszegényednek, és környezetük elpusztul. 22. A következő ülésnap napirendje: lásd a jegyzőkönyvet 23. Az ülés berekesztése (Az ülést 23.30-kor berekesztik)

107

2011. JANUÁR 17., HÉTFŐ

Recommend Documents