Száma: 21927-1/2010.
„TERKA”
JEGYZİKÖNYV
Készült a Hajdúnánás Városi Önkormányzat 2010. december 12-én - vasárnap du. 18,00 órai kezdettel megtartott ü n n e p i képviselı-testületi ülésérıl
1.) Város Napi Ünnepség – Ünnepi képviselı-testületi ülés Városi kitüntetı díjak ünnepélyes átadása A kitüntetı díjakat átadta: Szólláth Tibor polgármester
1116
JEGYZİKÖNYV
Készült a Hajdúnánás Városi Önkormányzat Képviselı-testületének 2010. december 12-én - vasárnap - du. 18,00 órai kezdettel megtartott ü n n e p i ülésérıl A képviselı-testület ünnepi ülésének helye: a Kéky Lajos Városi Mővelıdési Központ Színházterme A képviselı-testület ünnepi ülésén jelen vannak: Szólláth Tibor polgármester, Dr. Juhász Endre alpolgármester, Dr. Kis Ágnes, Szabóné Marth Éva, Dombi György, Tóth Imre, Kovács Zsolt, Ötvös Attila, Oláh Miklós, Török István, Buczkó József képviselık A Polgármesteri Hivatal részérıl jelen vannak: Dr. Kiss Imre aljegyzı, valamint Jóna Imréné jegyzıkönyvvezetı Az ünnepi testületi ülésen jelen vannak: - Kiss Attila, Hajdúböszörmény polgármestere, országgyőlési képviselı, - id. Hódos Antal, a Hajdúnánás Városáért kitüntetettje és felesége, - Molnár Sándorné, a Makláry Lajos Pedagógiai és Közmővelıdési Díj kitüntetettje és férje, - Ambrus Antal, a Soós Gábor Közszolgálati Díj kitüntetettje és felesége, - Ustron, Pöstyén, és Érmihályfalva testvérvárosok képviselıi, - a korábbi évek városi díjas kitüntetettjei, - az önkormányzat bizottságainak külsıs tagjai, - a város oktatási intézményeinek vezetıi, dolgozói, - a városban mőködı cégek, intézmények vezetıi, dolgozói, - a városi pártszervezetek vezetıi, tagjai, - a Polgármesteri Hivatal iroda- és csoportvezetıi, valamint dolgozói, - a Helyi Televízió három munkatársa, - Rigó Tamásné mősorközlı, valamint a város lakossága részérıl kb. 100 fı. Rigó Tamásné mősorközlı által elmondott köszöntı szövege: • Mősorközlı Tisztelt ünneplı közönség! Kedves vendégeink, hölgyeim és uraim! Szeretettel köszöntöm Önöket Hajdúnánás Város Önkormányzata Képviselı-testületének ünnepi ülésén. Köszöntöm testvérvárosaink városvezetését, képviselıit, akik megtisztelték mai városnapi ünnepségünket. Köszöntöm továbbá Kiss Attila országgyőlési képviselı urat, a szomszéd városok, települések polgármestereit, képviselıit, a hazaváró ünnepség jelenlévı résztvevıit,
1117
Szólláth Tibor polgármester urat, és minden kedves vendéget, akik a zord idıjárás ellenére is megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényünket. Kérem, énekeljük el együtt a Himnuszt. Az ünnepi képviselı-testületi ülésen részt vevık közösen elénekelték a Himnuszt. • Mősorközlı Wass Albert neve összeforrt a hazafisággal, a hazaszeretettel, a szülıföldhöz való ragaszkodással. Ennek egyik legmarkánsabb, ars poétikájának is felfogható; Üzenet haza címő verse, melyet most Nagy Sándor tolmácsolásában hallhatunk, aki a Ki Mit Tud múlt heti döntıjében elsı helyezést ért el kategóriájában. Nagy Sándor hajdúnánási lakos ezek után Wass Albert: Üzenet haza címő versét szavalta el. • Mősorközlı E napon mindannyian kicsit idıutazást végzünk, hiszen több mint négy évszázada már, hogy a nagy fejedelem, Bocskai István sikerre vitte szabadságharcát, és jó hajdúinak letelepedésre alkalmas területeket adott saját birtokaiból, mert tudta, a marcona hadfiak, a pusztajáró hajdúk csak akkor lehetnek biztos támaszai, ha megélhetést, házat, hazát ad nekik. E gondolatok jegyében kérem fel Szólláth Tibor polgármester urat, ünnepi köszöntıjének megtartására. Ezt követıen Szólláth Tibor polgármester úr az alábbi ünnepi köszöntıt mondta el: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretettel köszöntöm Önöket Hajdúnánás város napján, az önkormányzat ünnepi ülésén. Tisztelettel üdvözlöm meghívott külföldi vendégeinket. Ez a nap - december tizenkettedike - ünnep városunkban, egy olyan jeles dátum, amelykor nemcsak a városi jog megszerzésére emlékezünk, hanem fejet hajtunk annak a belsı megújulásnak is, amely a településért kialakult összefogás, szellemi emelkedés eredménye. Napjainkban ennek forrásai jórészt belülrıl, saját erıbıl, a városért tenni akaró polgárok erejébıl teremtıdnek meg. A szándékunk kettıs ezzel a nappal: a hagyományırzés és a hagyományteremtés. December tizenkettedike évrıl évre lehetıséget teremt arra, hogy megmutassuk hagyományainkat, kultúránkat, történelmünket, mindazokat az értékeket, amelyekben bıvelkedtünk a múltban, és amelyeket megteremtünk a jövıben. Hajdúnánás sokrétő és gazdag hagyományai hozzátartoznak életünkhöz, összekötik a múltat és a jelent, s utat mutatnak a jövıbe. A Város Napja erısíti bennünk az összetartozás érzését, a közös örökség továbbvitelének feladatát. Kossuth Lajos mondta egykoron: „A múlt a jövendı tükre”. Fontos éppen ezért, hogy emlékezzünk gyökereinkre, tanuljunk a hajdúk nyakasságából, hajdúvárosaink élni és megmaradni akarásából, kitartásából. Olyan erények ezek ugyanis, amelyekbıl erıt meríthetünk az elıttünk álló kihívásokhoz.
1118
Látnunk kell, hogy a hajdúk elszánt, kitartó és szívós küzdelme volt az, amely a térség mai közigazgatási, gazdasági és szellemi arculatát megteremtette, amely nélkül ma, minden másként lenne. Akkor is így van ez, ha a korabeli szereplık nyilván saját, jó felfogott érdekükbıl indultak ki, s az eredményt legfeljebb sejthették, de bizonyosat nem tudhattak. Pedig ez a korszak a nemcsak a magyar történelem egészére volt vészterhes, tájegységünk számára különösen! A kibontakozó kuruc mozgalmak eredményeként az addig három részre szakadt országból egy újabb rész vált ki, a közbiztonság soha nem látott mélyre süllyedt, s a török portyázó csapatokat eddig csak ritkán látó hajdúvárosok népessége is megismerkedhetett a közeli váradi törökök révén a mindennapos veszéllyel. Haló poraikban is mély tiszteletet érdemel a hajdúvárosoknak az a nemzedéke, amely ebben a rendkívül nehéz idıszakban, nem csekély diplomáciai érzékkel megáldva, maradék katonai erejüket hatásosan emlegetve, nem csekély anyagi terhet is vállalva, évtizedes szívós küzdelem után elérte az önálló törvényhatóság megteremtését, a szabad hajdúvárosok kerületének létrehozását. Ebben az ünnepi pillanatban, amidın megemlékezünk szőkebb tájegységünk sorsának alakulásáról, arról a múltról, amely ilyen vagy olyan formában a jelen mindennapjait is befolyásolja, nem lehet kísérletet nem tennünk arra, hogy ráébredjünk, mindennek voltaképpen mi is a valódi értelme. Tulajdonképpen a történelem lényegérıl van szó, arról az idıfolyamról, amelyben minden kor minden társadalma megpróbálja magát elhelyezni és törekvéseit az adott idısíkhoz viszonyítani. 405 éve annak, hogy a nagy fejedelem, Bocskai István a történészek által a hajdúk Magna Chartájának nevezett korponai kiváltságlevéllel nemcsak egy pusztulásra szánt néprészt mentett meg a nemzet számra, hanem egy sajátos szabadparaszti-mezıvárosi fejlıdés alapjait is megvetette. A hét hajdúváros - Szoboszló, Nánás, Böszörmény, Dorog, Hadház, Vámospércs és Polgár - ekkor lépett a hajdú önazonosság, az önbecsülés és a sikerekben hittel bizakodás útjára, melyre napjainkig büszkének kell lennünk. Bocskai ténykedése, a békére és a szabadságra való törekvése, világos gondolkodásmódja, a vallási tolerancia iránti elkötelezettsége fıhajtást érdemel. A Bocskai-szabadságharc nemzeti történelmünk egyetlen, közvetlen sikerrel is zárult szabadságküzdelme, amelynek számos, napjainknak szóló üzenete is van. Nagyon szép példája ugyanis annak, hogy milyen nagyszerő eredményeket hozhat a széles alapon nyugvó, társadalmi és nemzeti összefogás. Történelmi érdeme, hogy a nemzet érdekében szövetségre lépett a társadalomból addig kitaszított hajdúvitézekkel, megteremtette a nemzet politikai egységét, és haladó szellemmel ismerte fel a vallásszabadság jelentıségét a vallási ellentétetektıl szabdalt Európában. Mindezt pedig a fegyverek szava mellett, jó politikusként tárgyalások útján, engedményekre is hajlóan. Nem véletlenül áll szobra Genfben, a reformáció emlékfalán egyetlen magyarként Cromwell Olivér és Orániai Vilmos szobra között.
1119
İ az egyetlen magyar politikus, akinek Európában, nem magyarok nem magyar földön szobrot emeltek. Büszkék lehetünk rá. Bocskai életmővében van valami rendkívüli, máig befolyásolóan a lelkünk legmélyére hatoló. Politikai végrendeletében írja: „mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója, fordítom elmémet a közönséges állapotnak elrendelésére és abból is az tanácsomat, tetszésemet, igazán és jó lelkiismérettel meghagyom s írom, szeretettel intvén, mind az erdélyi és magyarországi híveinket, az egymás között való szép egyezségre. Atyafiúi szeretetre az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lésznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket tılök el ne taszítsák, tartsák ı atyjokfiainak és ı véreknek, tagoknak.” Tudjuk jól, hogy e politikai hitvallás milyen történelmi környezetben született, tudjuk, milyen összefüggések motiválták, milyen nagyhatalmi viszonyrendszerek mondatták Bocskaival a magyarság számára akkor egyedül járható utat. Tudjuk azonban azt is, hogy minden mély erkölcsi és politikai gondolatnak minden kor számára van sajátos olvasata, amely azt mintegy térben és idıben örökérvényővé teszi. Így vagyunk István király intelmeivel, de így vagyunk Bocskai politikai végrendeletével is. Úgy tőnik, e végrendeletnek egyre több szava válik újra megfontolandóvá, hiszen a nemzet számára sokat nyerhetünk, de veszíthetünk is. Hogy ország országra, magyar magyarra találjon - ez volt Bocskai Istvánnak lelke legmélyérıl eredı kívánsága. Ennek elérésére azonban még sok - sok kihívás vár ránk, melyet - csakúgy, mint egykor hajdú ıseink – csakis közös összefogással, önbecsülésünk és összetartozásunk megerısítésével érhetünk el. Így teremthetünk a jelenben olyan értékeket, melyekre utódaink büszkén emlékeznek majd. A város napja méltó megünneplésének tehát nagy a tétje: emlékezni, emlékeztetni, tükröt tartani és tükörbe nézni fiatalnak, idısnek egyaránt. Napjaink zőrzavaros, rohanó világában az értékeket hordozó és mentı szellemi magatartás napról napra fáradhatatlanul megújuló gyakorlásában különösen fontosak a múlt felemelı hagyományainak ápolása, hiszen ezek olyan morális értékek maradnak, melyekrıl semmi körülmények között nem mondhatunk le. Ebben bízva köszönöm megtisztelı figyelmüket! • Mősorközlı A Város Napjának ünnepén a város önkormányzata immár hagyományosan elismeri a Hajdúnánás érdekében végzett kimagasló tevékenységet. Hajdúnánás Városi Önkormányzat Képviselı-testületének a többször módosított 49/2004. (XII. 01.) Önkormányzati Rendelete a városi kitüntetı díjakról, valamint a szintén többször módosított 28/2006. (XI. 09.) Önkormányzati Rendelettel a Hajdúnánás Városáért díjról az alábbiak szerint rendelkezett.
1120
A Hajdúnánás Városáért kitüntetı díjat, A Soós Gábor Közszolgálati Díjat, a Makláry Lajos Pedagógiai és Közmővelıdési Díjat, a Kabay János Közegészségügyi Díjat, a Somorjai László Testnevelési és Sport Díjat, és a Csiha Gyızı Ipari, Mezıgazdasági, Kereskedelmi Díjat a város fejlıdését, szellemi gyarapodását, hírnevének öregbítését alkotó munkával vagy konkrét gyakorlati tevékenységgel szolgáló személyek, illetıleg maximum 5 fıs csoportok részére adományozza. A díjak adományozására a város képviselı-testületének tagjai, a munkáltatók a nyilvántartásba vett egyesületek, társszervezetek, alapítványi kuratóriumok tehetnek javaslatot. A kitüntetés hatálya a város teljes alkotóképes lakosságára kiterjed. A díjakból évente két db adományozható, melynek meghatározásáról a képviselı-testület dönt. • Laudáció - id. Hódos Antal - Hajdúnánás Városáért kitüntetı díj Sokat próbált, tisztes kort megért ember történetünk szereplıje. Élete ezer szállal kötıdik szülıvárosához, a polgár-paraszti gyökerekhez. İsei valószínő még a Bocskai telepítette hajdúk között keresendık. 1927. január 12-én látta meg a napvilágot, tısgyökeres nánási szülık gyermekeként. Az árvák sorsa hamar kijutott neki, hiszen szüleit még gyermekként elveszítette, így aztán hamar belekóstolt a cselédsors minden nehézségébe, keménységébe. De mint konok hajdú ivadék, nem adta meg magát, hanem szívósan küzdötte fel magát, dolgozott, tanult. Vonzódott a katonai-rendıri pályához, alap- és középfokú rendırtiszti iskolát végzett. A második világháború után rendır lett Hajdúdorogon. Örsparancsnok volt, azonban a kor szokásához híven ı is koncepciós per áldozata lett, így az 1950-es évek közepén leszerelték. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a város nemzetır parancsnoka lett. Sokat köszönhet higgadt, elfogulatlan döntéseinek a város és lakói. A forradalom elsı napjaiban elejét vette a pogromszerő bosszúállásnak, és a rend betartására szólította fel munkatársaival a lakosságot. İ sokat tud mesélni azokról a napokról, amelyekrıl sokszor ellentmondásos hírek, nyilatkozatok láttak napvilágot. A forradalom leverése után perbe fogták, de semmi olyan terhelı dolgot nem tudtak rábizonyítani, amely miatt elítélhették volna. Bár a bíróság felmentette, a megfigyelések, a zaklatások maradtak. Egészen az 1960-as évek közepéig. Idıközben új szakmát tanult. Felcserképzı tanfolyamot végzett és állatorvos mellett dolgozott. Számtalan érdekes, sokszor hihetetlen történet szereplıje volt annak idején Rénes doktor úrral, amikor a hatalmas határú Nánás tanyavilágát járták.
1121
Aztán már másfajta évek következtek, de a kemény cselédsorsot próbált ember mindig megmaradt közösségi embernek, olyan valakinek, akinek fontos volt, hogy egy jó szót adjon, vagy kapjon, hogy mások életét segítse, hogy szeretett szülıvárosáért, az itt élıkért tegyen valamit. Ezért is vállalt több olyan megbízatást, amellyel úgy gondolta, segítségére lehet az embereknek. Az elsı önkormányzat ciklusban képviselı, volt elnöke a helyi Ipartestületnek. Van egy másik arc is. A vıfi. Sok lakodalomban töltötte be ezt a megtisztelı feladatot, sok nánási házaspár lagzijában vitte a lakodalmas menet élén a fonott kalácsot, kulacs bort. Ezt a megbízatását is mindig háziak megelégedésére végezte. A fızés, a helyi ízek specialistája. Hét nyelven beszélı öhönjét sokan megkóstolták már. Rendezvényeket, bálokat, banketteket szervezett, kezdeményezıje volt a hagyományos szüreti bálok felelevenítésének, az Iparos bál újjászervezésének és az Ipartestület által megszervezett hagyományırzı disznótornak. Mindig is nagyon fontosnak tartotta a helyi szokások átmentését, megırzését, minél szélesebb körben való újbóli megismertetését. Idıs Hódos Antal a régmúlt helyi történelemben és a mai közéletben is meghatározóan fontos szerepet töltött, illetve tölt be. Munkásságát a Közbiztonsági érdemrend bronz fokozatával, a Független Demokratikus Magyarországért Érdemrenddel, a Társadalmi Munkáért Érdemrenddel és a Kiváló Dolgozó elismeréssel jutalmazták. Hajdúnánás hírnevét az egész országban öregbítı ipartestületi gasztronómiai közösség is az ı indíttatása és támogatása alapján végzi tevékenységét az országszerte megrendezendı gasztronómiai és hagyományırzı rendezvényeken, így az egész országban ismertté vált a neve, melyet összekapcsolnak Hajdúnánás nevével is. Hajdúnánás Város Önkormányzat Képviselı-testülete a Hajdúnánás Városáért kitüntetı díjról szóló, többször módosított 28/2006. (XI. 09.) Önkormányzati Rendelet, valamint a 407/2010. (XI. 25.) számú Képviselı-testületi Határozat alapján a Hajdúnánás Városáért kitüntetı díjat a város helyi történelmében és közéletében betöltött kiemelkedı szerepéért, a gasztronómia területén városunk országos szintő rendezvényeken való képviseletéért és az ott elért kimagasló eredmények elismeréseként, amellyel Hajdúnánás hírnevét gazdagította, öregbítette, Id. Hódos Antal, Hajdúnánás, Kazinczy u. 4. szám alatti lakos részére adományozza. Ezek után a Hajdúnánás Városáért kitüntetı díjat Szólláth Tibor polgármester úr átadta id. Hódos Antal úr részére. Laudáció - Molnár Sándorné - Makláry Lajos Pedagógiai és Közmővelıdési Díj
1122
Hatvankét évvel ezelıtt egy hajdúnánási családban megszületett egy kislány, akit a Magdolna névre kereszteltek szülei. Nem valami gazdag úri házba tette le a gólya, hiszen édesapja gépszerelı volt a Micsurin Tsz-ben, édesanyja pedig háztartásbeli. Iskoláit ugyanúgy végezte, mint megannyi más iskolás gyerek Hajdúnánáson. Bár valószínő, hogy társai között talán kicsit csodabogárnak számíthatott matematikai érdeklıdésével és tudásával, hiszen általában ez a tudomány nem a lányok kedvelt tantárgya. Középiskoláit is szülıvárosában végezte, 1966-ban érettségizett, majd felvételt nyert az akkor még Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika-ábrázoló geometria szakára. Élete, pedagóguspályája szinte semmiben nem különbözött kortársaitól. Az egyetem elvégzése után, 1971-ben a szomszédos Balmazújvároson kapott munkát a Balmazújvárosi Általános Iskola és Gimnáziumban. Mint oly sokunknál, a fiatal tanárnı életében is bekopogtatott a szerelem, a hajdúnánási Molnár Sándor személyében, aki akkor már a Kırösi Gimnázium mőszaki tanára volt. 1972-ben egybekeltek, és két év múlva az ifjú feleségnek is sikerült visszatérnie szülıvárosába és 1974. februárjától az akkor 125. sz. Szakmunkásképzıben kezdett dolgozni. Aki csak egyszer is vette a fáradságot, hogy közelebbrıl megismerje a szakmunkásképzı iskolák életét, az tudja, hogy nem volt és nincs könnyő dolga egy fiatal pedagógusnak ezekben az iskolákban. Történetünk szereplıje azonban határozott kiállásával, tekintélyt parancsoló magatartásával kivívta a szakik, a szakmunkástanulók tiszteletét. Több évfolyamon volt osztályfınök, majd 1976-tól a matematika-fizika munkaközösség vezetıje. Jó szervezı képességének köszönhetıen 1986-tól osztályfınöki munkaközösség vezetı. Nemcsak a szakmai munkából vette ki részét, hiszen 1977-tıl a vöröskeresztes csoport tanár-elnöki tisztét is ellátta. Minden bizonnyal ezt a sokoldalú, szerteágazó tevékenységet jutalmazták 1987-ben, amikor megkapta a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsától a Kiváló Munkáért kitüntetést. 1994. szeptemberében megbízott igazgatóhelyettesi feladatokat kapott, majd 1995. januárjától a Csiha Gyızı Ipari Szakmunkásképzı és Szakközépiskola nevelési igazgatóhelyettese volt, egészen 2000. nyaráig. 2000. augusztus 15-tıl 2004. tanév végéig tagozatvezetıi feladatokat látott el a szakmunkások szakközépiskolája felnıttképzési tagozatán. Volt év, amikor nemcsak a felnıttképzésben volt osztályfınök, de szakközépiskolai végzıs osztálya is az ı irányítása alatt volt. 2005. december 15-én vonult nyugállományba. Történetünk immár nyugdíjas fıszereplıje így vall Füst Milánnal együtt a tanári pálya emlékezetérıl: „Itt csak a legfıbb vonásaiban akarom e legnemesebb emberi hivatást (a tanítást) jellemezni. Hogy csak a legfıbbet említsem, két dologra okvetlenül vonatkoznia kell. Nagy hajlam legyen benne, hogy ontsa tüzét, hogy lehetıleg mindazt közölni akarja,
1123
amit közölhet, s a kétségei közül azokat, amelyeket még a fejletlen lélek megérthet, valamint hogy példájával hatni akarjon minden erıvel - ez az elsı! És a második: hogy emlékezni tudjon saját fiatalságára. Hogy mi az, ami neki örömet szerzett valaha is, mi az, ami fájt. Ez mindennél fontosabb, mert akkor tisztában van azzal is, hogy mivel oszt örömet vagy bánatot, mert.. - Nehogy azt hidd, te gyerek, hogy én könnyen veszem a te dolgodat. Hogy én elıbb megbuktatlak, aztán elmegyek sört inni. Ami neked fontos, nekem is fontos - ezzel a szóval kezdtem a tanévet életem legszebb munkája, középiskolai tanárságom idején” Hajdúnánás Városi Önkormányzat Képviselı-testülete a városi kitüntetı díjakról szóló, többször módosított 49/2004. (XII. 01.) Önkormányzati Rendelete, valamint a 408/2010. (XI. 25.) Képviselı-testületi Határozata alapján a Makláry Lajos Pedagógiai és Közmővelıdési Díjat a város oktató-nevelı munkájában kifejtett kimagasló tevékenységének elismeréseként Molnár Sándorné, nyugalmazott igazgatóhelyettes részére adományozza. Ezek után a Makláry Lajos Pedagógiai és Közmővelıdési Díjat Szólláth Tibor polgármester úr átadta Molnár Sándorné részére. Laudáció - Ambrus Antal Soós Gábor Közszolgálati Díj Történetünk fıszereplıje korunk tipikus kisvárosi munkás életútját járta be. 1953-ban született, egy szegény sorsú munkáscsalád második gyermekeként. Bár már erısen építették a szocializmust - mégis sokan éltek nagyon nehezen, megkoplalva, megrongyolva; mindent, sokszor a legszükségesebbekre is alig telt. Általános iskolába az akkor még fiú iskolaként mőködı I. sz. Általános iskolába járt. Iskola mellett bizony keményen dolgoznia kellett, volt rá eset, hogy kiadták tanyára cselédnek, ahol napokig kukoricamálén élt. Mindezek ellenére sikerült közepes szinten elvégeznie az általános iskolát. A tanulás mellett tagja volt az iskolai énekkarnak. Viszonylag fiatalon kijutott neki az elvált szülık gyermekének sorsából is. Édesanyja egyedül nevelte a négy gyermeket, aki mindig azzal biztatta fiát, hogy most már ı legidısebb férfi a családban. Nyaranta mindig dolgozott valamelyik termelıszövetkezet kertészetében. 1967-ben szakmunkástanuló lett, kitanulta ugyan cipész szakmát, de nem szerette, oly annyira, hogy az iskola elvégzése után pár nappal, már a Fa-Fém Ktsz. kımővesei mellett dolgozott. Tizenhárom éves volt, amikor aktívan kezdett sportolni. Több sportágban volt egyszerre igazolt sportoló: tekében, labdarúgásban és asztaliteniszben. Igazán jó eredményeket azonban tekében ért el, tagja volt az akkor NB III-as nánási csapatnak. Segédmunkás volt, de mindig többre vágyott, így munkahelyi vezetıi javaslatára beiskolázták és gépkezelıi képesítést szerzett. Közben a sporttal sem szakadt meg a kapcsolata, edzıi iskolát végzett, játékvezetıi tanfolyamot végzett. 1977-ben az Egyesült Izzóban talált munkát, spirálgépkezelı lett, majd raktáros, végül meo-s. Az Izzóból 1982-ben jött el.
1124
Idıközben természetesen - mint akkor még minden egészséges fiatalembert - utolért a sorkatonai szolgálat. A Határırséghez vonult be. Kortársaival szemben viszont ı szeretett katona lenni. Valahogy vonzotta az egyenruha, a katonás, precíz élet. A sportolást is folytatta, itt nyergelt át az atlétikára, 800 és 1500 m-es futásra. Jó eredményei voltak, országos versenyt is nyert. 1975-ben leszerelt, és röviddel ezután rendırnek jelentkezett, de több szerencsétlen véletlennek köszönhetıen végül is leszerelt a rendırségtıl. Magánéletében is fordulat következett be, 1975. ıszén összeházasodtak Dobó Máriával, és ezt követıen, mint az orgonasíp három szép kislányuk született. 1976-ban Mária, 1979-ben Gabriella és 1980-ban Antónia. Lányaival mindig nagyon jó kapcsolatban volt és van, nemcsak apai, hanem baráti kapcsolatban is. Lányait is sport szeretetére nevelte, és arra, hogy soha, semmilyen körülmények között se felejtsék: a becsület mindennél fontosabb. Életük sok más szegény sorsú családéhoz volt hasonló. Albérletbıl albérletbe költöztek, majd végre saját lakáshoz jutottak az Egyesült Izzó jóvoltából. Hiába volt azonban a szép új lakás, bútort már ne tudtak venni. Ahogy mesélte, volt eset, amikor a lányoknak csak zsíros kenyér jutott, de neki a feleségével még az sem jutott. 1982-ben a malomba került, ahol árukiadó lett. Idıközben a hajdúnánási tekecsapat edzıje, szakosztályvezetıje lett. Élete legnagyobb élményeként emlékezik arra, hogy egyik bírája lehetett a Magyarország-Románia barátságos tekemérkızésnek. A rendfenntartói hivatás továbbra is foglalkoztatta, hiszen 1983-tól 1990-ig önkéntes rendır volt. 1992-ben alakult meg Hajdúnánáson a Polgárırség, melynek alapító tagja volt, a Felügyelı Bizottság elnöke. 1997. novemberében a tagság ıt jelölte a polgárırség elnökének. Ettıl kezdve komoly munka folyt a szervezetnél. Munkája eredményeként 2007-ben átvehette a Polgárır Érdemkereszt Bronz fokozatát. Ez évben pedig a Hajdúnánási Bőnmegelızési Alapítvány is elismerésben részesítette. İ igazán elmondhatja magáról, hogy a szegény embert még az ág is húzza, hiszen az elmúlt 20 év alatt nagyon sok megpróbáltatás érte. De a legnagyobb talán ez év nyarán, amikor kiderült, korunk rettegett betegsége támadta meg szervezetét. İ azonban nem adja meg magát, mint mondja, a pozitív gondolkodás mindig is a sajátja volt, hiszen másképp nem is tudta volna szép kis családját felnevelni, és nem örülhetne öt szép unokájának sem. Bízik teljes felgyógyulásában, hiszen olyan összetartó, segítı és aggódó testvérei, gyerekei és felesége kevés embernek adatik meg a földön, mint neki. Megadatott az is, hogy Hajdúnánás Városi Önkormányzat Képviselı-testülete a városi kitüntetı díjakról szóló, többször módosított 49/2004. (XII. 01.) Önkormányzati Rendelete, valamint a 408/2010. (XI. 25.) számú Képviselı-testületi Határozata alapján a Soós Gábor Közszolgálati Díjat a város közbiztonságának jobbítása terén végzett lelkiismeretes, önzetlen, kiemelkedı tevékenységének elismeréseként Ambrus Antal, a Hajdúnánási Polgárır Egyesület vezetıje részére adományozza. Ezek után a Soós Gábor Közszolgálati Díjat Szólláth Tibor polgármester úr átadta Ambrus Antal úr részére.
1125
A kitüntetı díjak átadása után id. Hódos Antal úr köszönte meg a kitüntetettek nevében azt, hogy a javaslatot tevık a személyükre gondoltak és Hajdúnánás Önkormányzata a díjakat személyüknek ítélte oda. Mősorközlı Kedves vendégeink! A helyi díjak mellett idén a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat által alapított kitüntetı díjak közül a Kölcsey Ferenc díjat Patai István kapta, több évtizedes népmővészeti, közmővelıi tevékenységének elismeréseként. A díjat 2010. november 22-én, a megye napján, Püspökladányban adták át. Mi most itt gratulálunk Patai Istvánnak ehhez a nagyon szép elismeréshez. Tisztelt Ünneplı Közönség, kedves vendégeink, hölgyeim és uraim! Ezzel véget ért Hajdúnánás Város Önkormányzata Képviselı-testületének ünnepi ülése. Kérte, hogy a Szózatot az ünneplı közönség közösen énekelje el. A Szózat közös eléneklése után az est további részében a Barátság hangjai címő CD került bemutatásra, melynek levezetését Rigó Tamásné mősorvezetı végezte. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy különleges lemezbemutatóra invitáljuk Önöket. Négy város, a szlovákiai Pöstyén, a lengyelországi Ustron, az érmelléket képviselı Érmihályfalva és mi, a magyarországi Hajdúnánás összefogtunk, hogy a „Barátság hangjai” címő lemezen egy-egy csoportot vagy szólistát bemutassunk a nagy közönségnek. A programot a Visegrádi Alap támogatja. Mielıtt színpadra kérném a szereplıket, engedjék meg, hogy elmondjam a lemez elkészültének történetétét. Pár évvel ezelıtt, egy nyári estén, miután a lengyelországi Ustron kerékpárosai felkeresték testvérvárosaikat, Hajdúnánáson a vacsora és néhány pohár bor elfogyasztása után elıkerült egy gitár. Andrej Nowinski lengyelül énekelt, s bár a nyelv ismeretlen volt, mégis érthetıek voltak dalai. Ekkor Dr. Éles András, Hajdúnánás város volt polgármestere elhatározta, hogy kollégáival megbeszéli, adjanak ki egy közös lemezt. A cím is tıle származik. Az anyagiak elıteremtésében a Hajdúsági Többcélú Kistérségi Társulás munkaszervezete járt az élen, hiszen a Visegrádi Alaphoz ık nyújtották be a pályázatot. Egy közös fotóalbum elkészítése is körvonalazódott, de az ismert körülmények miatt annak esetleges megvalósítása már másra marad. A most záródó lemezbemutató elsı fellépıi Ustronból érkeztek, a Czantoria Kórus. A Sziléziai-Beszkidek területe gazdag népi és kulturális hagyományokban. Ustron kincsként ırzi ezeket a tradíciókat és igyekszik támogatni ıket. Egyik módja ezen értékes örökségek életben tartásának a „CZANTORIA” kórus.
1126
A „CZANTORIA” egy álomból született, alapítói belsı vágya arra, hogy énekeljenek és dicsérjék régiójuk kultúráját, késztette ıket a kórus megalapítására. A három generációs kórus népi öltözetben lép fel, repertoárjában vallási, hazafias és népdalok szerepelnek, néptánccal és mesékkel kísérve. A csoport több mint 480 koncertet adott már Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában, Litvániában, Németországban, Magyarországon és Olaszországban. Az énekesek szeretnék elérni, hogy élvezetes elıadásaikon keresztül a közönség megismerje a Sziléziai-Beszkidek szépségét. A kórus számtalan díjat és kitüntetést nyert már, köztük a Lengyel Köztársaság ezüst medálját. Következı vendégeink Szlovákiából érkeztek. A Slnecnica (Napraforgó) nevő népi együttes a festıi szépségő Szlovákia halhatatlan csodáinak képviselıje. Különbözıségük a Nap ragyogásából, az azúrkék égbıl és az anyaföld illatából, virágzó mezıibıl és domboldalaiból ered. Ezen értékek iránti érdeklıdés ösztönözte ennek a mővészetnek a megalkotását 1986. szeptemberében. Az elsı bemutatkozásuk 1987. február 27-én volt. Eddigi fennállásuk alatt jártak már minden európai országban, csak úgy, mint Bolíviában, Kínában, Tunéziában, Törökországban, a Kanári szigeteken, Szicíliában és Cipruson. Folytonos megújulásuk, élettel teli elıadásmódjuk, és a tradicionális mővészet keverése a divatos trendekkel frissességet kölcsönöz elıadásaiknak. A csoportnak 21 tagja van. Elıadásukban most egy közép szlovákiai néptáncot láthatunk. A színpadon tehát a Slnecnica együttes. Köszönjük a Napraforgók gyönyörő mősorát, és következzen az érmihályfalvi Népzenei Együttest, (citera együttes) akik érmelléki népdalokat adnak elı. Mit kell tudnunk az érmihályfalvi citera együttesrıl? A citerázás, mint oly sok magyarlakta vidéken, hagyomány volt az Érmelléken, mégis citerazenekar majd csak 1986-ban alakult. Ekkor Nyakó József, mihályfalva jelenlegi RMDSZ-elnök kérésére Lupsa János felkutatta a helyi citerásokat és megalapította a citerazenekart. İ maga akkor még nem játszott a hangszeren, de szívén viselte az Érmellék hagyományainak ırzését. Lupsa János ügyes mesterember is, lemásolta az egyik muzsikus hangszerét, és három citerát készített a zenekar számára, majd magának is egyet. Annyira megszerette a hangszert, hogy két hétre rá már ı is játszott a zenekarban. Fiát már ötéves korától tanította citerázni, és ıt is bevette a zenekarba, így már öt emberbıl állt a zenekar. Elsı fellépésük az Érmihályfalván a Fényes vendéglıben volt, amelyet azóta számtalan szereplés követett helyi nagy rendezvényeken, és a környezı érmelléki településeken. A citerazenekar a 2006. óta mőködı Bartók Béla Városi Kórussal is fellép. Kíséri az énekkar által elıadott népdalokat. Elıadásukban most érmelléki népdalokat hallhatunk. A népdalok után ismét a Napraforgók népi együttest láthatjuk a színpadon, ezúttal egy táncjátékot mutatnak be.
1127
A Napraforgók színvonalas táncjátéka után a hajdúnánási Aranyszalma Néptáncegyüttes mősora következett. Mősorukban dél-alföldi játékfőzést és csárdást láthattunk. A néptánc együttes után a Napraforgók harmadik mősorszáma egy felvidéki legényes és páros tánc bemutató következett. Megköszönve a táncbemutatót az érmihályfalvi Nyíló Akác Néptánc együttes következett. Érmihályfalva híressége a Nyíló Akác Néptánc együttes, a település legjelentısebb kulturális nagykövetei. Elıször 1986. december 29-én mutatkoztak be a helyi közönség elıtt. A Nyíló Akác nevet 1988-ban vették fel, utalva ezzel a régió, és Mihályfalva jellegzetes fafajtájára. A szerény kezdeményezés mára már jelentıs és tartós sikereket hozó éveket eredményezett. Az együttes célja a hagyományırzés, a nemzeti kultúra ápolása és terjesztése, valamint ízlés- és közösségformáló tevékenysége. Fellépéseik száma több tucat évente, belföldön és külföldön egyaránt. Az együttes megkapta a Magyar Kultúráért Díjat, Bartók Béla Emlékdíjat és Nívódíjat. A csoport koreográfusa és vezetıje: Borbély-Simon Csaba. Kérem, fogadjuk nagy szeretettel az érmihályfalvi néptáncosokat, a Nyíló Akác néptánc együttes mősorát. A Nyíló Akác mősora után a házigazda Hajdúnánás résztvevıje, Tóth László következik, aki tangóharmonika játékával szerepel a Barátság hangjai CD-n. Magyarországon a harmonika királyának tartják Tabányi Mihályt. Az ı tanítványa Tóth László, aki Hajdúnánáson él, de a környezı településeken kívül játékát megcsodálták már Lengyelországban is. Tóth László elıadásában Tabányi: Virágkeringı; Verdi: Nabucco - Rabszolgák kórusa; Monti: Csárdás címő mőveket hallhattuk. Hölgyeim és Uraim! Ezzel mai CD bemutató koncertünk véget ért. A zene az a mőfaj, ami nem elválaszt, hanem az, amely összeköt. A „Barátság hangjai” reméljük olyan hangosan szóltak, hogy határokon innen és túl is hallották. Azokat erısítették, akik népek és nemzetek barátságát hirdetik. Köszönjük a Visegrádi Alap támogatását, köszönjük a közremőködık produkcióját és az Önök lelkes tapsát. Reméljük, jól szórakoztak. Ezzel azonban még nincs vége mai Város Napi mősorunknak, felkérem Szólláth Tibor polgármester urat, hogy a közös munkára emlékeztetı emléklapok átadására. A „Barátság Hangjai” CD 2.500 példányban jelent meg, amelyen a négy város Érmihályfalva, Ustron, Pöstyén, Hajdúnánás egy-egy csoportja vagy szólistája
1128
mutatkozott be. Reméljük, hogy e CD által is tovább erısödött a testvérvárosok nemzetei közötti barátság. A Visegrádi Alaphoz a pályázatot benyújtó Hajdúsági Többcélú Kistérségi Társulás munkaszervezte és Hajdúnánás város polgármestere ezúton is szeretné megköszönni a CD bemutatón fellépık és közremőködık szívet-lelket melengetı muzsikáját, a városok vezetıinek pedig a támogató együttmőködést. A Visegrádi Alap által támogatott „A Barátság Hangjai” címő CD elkészítésében való közremőködésért Emléklapban részesül: • Kovács Zoltán Érmihályfalva polgármestere, • Ireneus Szarzec Ustron város polgármestere, az emléklapot átveszi a Czantoria Együttes mővészeti vezetıje, Jozef Cseszlar, • Pöstyén város polgármestere, az emléklapot átveszi Jarmila Vlicsekova a polgármester munkatársa és Marta Mratikova, a Polgármesteri Hivatal kulturális osztályvezetıje, • Érmihályfalváról a Nyíló Akác Néptáncegyüttes és a Népzenei Együttes, • az ustroni Czantoria Együttes • a pöstyéni Napraforgó (Slnecnica) népi együttes, • Hajdúnánásról Tóth László. • Érmihályfalváról Borbély Simon Csaba fordító, • Ustronból Michala Niedody fordító, az emléklapot átveszi a Czantoria Együttes mővészeti vezetıje, Jozef Cseszlar, • Pöstyénbıl Kornel Duffek fordító, Megyesi Judit, a Hajdúsági Többcélú Kistérségi Társulás munkaszervezet tagja. Mősorközlı Még egyszer nagy tisztelettel köszönöm meg a fellépı együttesek magas színvonalú elıadását, azt gondolom feledhetetlen élményt nyújtottak nekünk itt ma este. Felkérem Szólláth Tibor polgármester urat zárja be a 2010. évi Város Napi rendezvénysorozatot. Szólláth Tibor polgármester úr végezetül a Város Napi rendezvénysorozatot du. 20,30 órakor bezárta. Köszönetét fejezte ki minden megjelentnek, résztvevınek és szervezınek és mindenkit tisztelettel meghívott a „város asztalához”, amely a város vállalkozóinak felajánlásaiból teríttetett meg.
kmft. Szólláth Tibor polgármester
Szőcsné dr. Sebestyén Irén jegyzı
Tóth Imre jegyzıkönyv-hitelesítı
