2009-es tanév, 3. szám, ingyenes őszinték

a Bartók Béla elméleti líceum diáklapja ^ 2008/2009-es tanév, 3. szám, ingyenes

tArtAlOm

2. Old. Szörnyű ez a gyerek: Kőszegi Andrea tanárnővel 4-7. Old.

A tIzenKettedIKeSeK

OldAlAI

10-11 Old. Sokszemközt: A pénz 13 Old. Irodalmi Holmi

BúcsúszAvAk,

megszabadultam, hogy hiányzik majd. - vagy, esetleg utolsó pillanatban kirontani és a föld színe alá szidni a őszinték tanügyi rendszert és tagjait, esetleg A szokásos klisével kéne indítsak: néhány személyre szóló vádat tenni. „nem is tudom mit írjak/hogyan kezd- - stb., stb. jem”, merthogy tényleg nem tudom. Persze tisztában vagyok azzal, hogy úgy hiszem, sikerült dióhéjban leírni a mit szokásos ilyenkor írni vagy végzős diákok főbb gondolatait az év mondani, mert évről-évre nagyjából végén. ugyanazok a gondolatok ismétlődnek: Próbálom azért azt is körbeírni, hogy - Mekkora változás ez az ember én hogy érzem magam a 12. végén, visszatekintve az elmúlt négy évre (giccs életében. - Milyen szépek is voltak az iskolás vagy teljes életundor nélkül). évek és milyen jó, hogy nincs már több tanulságos volt, és most nem főképp az órákon leadott leckékre vagy az belőlük. - Mennyire fog hiányozni az iskola elsajátított tudásra gondolok. hangulata és mennyire idegesített a valahogy az az érzésem, hogy az iskola egy lekicsinyített, szelídített változaiskolában mindenki passzivitása. - A jövő iránt érzett optimizmus és ta a világnak és az életnek - „life light: kevesebb zsírral, széndioxiddal, bizonytalanság. kátránnyal, nikotinnal és kalóriával”. - A szeretett közösség, amelytől végre

Folytatás a 2. oldalon

A Juventus köszönti kedves olvAsóit! Amint tudjátok (vagy nem), elemér kollégánk átadta a főszerkesztőség stafétáját „szerény” személyünknek, avagy Ániának és Andinak. A nemes küldetés elfogadásakor naivan úgy véltük, hogy az egész gyerekjáték. Most, hogy hatásköreink és feladataink egyre világosabbá válnak, rájöttünk, hogy a főszerkesztőség nem egy „kis fa”, amibe fejszénket belevágtuk. Határozott célunk, hogy az iskola diáklapja egy színvonalas újság maradjon, a Juventus csapata egy összeforrt, jobban együttműködő csapattá váljon és persze, kedves olvasóink igényeit

minél jobban teljesítsük. A főszerkesztőség biztosít benneteket abban, hogy minél több időt és energiát fogunk a közös munkára áldozni, illetve mindig igyekszünk majd ott lenni, ahol szükség van ránk. Az eredmények eléréséért elsősorban Rátok (olvasók és szerkesztő csapat), a ti ötleteitekre, észrevételeitekre, kritikátokra, tanácsaitokra, közreműködéseitekre van szükségünk. számíthattok ránk, mi is számítunk rátok!

2

Juventus, 3. szám, 2008/2009-as tanév

négy év alatt találkozhattam kisebb igazságtalanságokkal, nevetséges és kellemetlen abszurditásokkal, minibürokráciával, de kis örömmel és sikerélménnyel is, és ha az életemben nem is fog egyik vagy másik lecke hasznomra válni, a tanárok, akik leadták ezeket, értékes példával vagy éppen ellenpéldával szolgáltak, hogy milyen legyek, vagy ne legyek mint személy. nem szándékozom most felsorolni mind azokat vagy mindazt, ami nem tetszett az elmúlt négy évben, egyrészt fölösleges mert közhelynek tekintem az ilyeneket, hogy: „túl sok óránk van”, „Amit tanulunk, azt nem használjuk fel az életben”, „A diákság passzívabb mint egy kő”. Másrészt pedig nincsenek olyan illúzióim, hogy egy egyoldalas cikkel egy diákújságban, amelynek alig van pár száz példányos forgalma és ezeknek egy része úgyis a szemetesben landol, még a tanáriban is (bocsánat, de erre mégis ki kellett térjek), meg tudnám váltani az emberiséget, elindítsak egy tanügyi reformot, ami kicsit rendbe hozná a dolgokat vagy legalább pár személyt késztessek arra, hogy átgondolja helyét az iskolában, vagy a világban. utóvégre azt kell mondanom, hogy igaz: az iskola felkészít az életre, vagy ha nem is készít fel, de tisztába tesz avval, hogy körülbelül mi vár ránk a továbbiakban. ez nem feltétlenül kellemes, sőt, ellenkezőleg, de valószínűleg hasznosnak fog bizonyulni: egy kis cinizmus még nem ártott soha senkinek.

Minden jót!

Szörnyű ez A gyereK: KőSzegI AndreA tAnár nővel

Juventus: Hol és mikor született a tanárnéni? Kőszegi Andrea: temesváron születtem 1985 árpilis 30-án. J: Melyik iskolában kezdte tanulmányait?

írja be hiányzónak az illetőt, mert én voltam a bűnös, de ezt is csak azért tettem, mert egy órával ezelőtt a kollégám csinálta meg ugyanezt velem. J: ki volt a kedvenc tanára/tanárnője? K.A: A kedvenc tanárom pedig: ... olyan asszem nem volt. egy pár tanár volt, akit nem igazán kedveltem, a többieket viszont szeretettel vártam órára. két kedvenc tantárgyam az informatika és a torna volt. J: Mi változott az iskolánkon? K.A: elsősorban a suli megjelenése változott. A gyerekek hozzáállása, úgy a tanárokhoz, mint a tanuláshoz. szerintem az iskola hangulata pozitív módon változott, mert a mi időnkben egy kicsit passzív volt minden, a dök is alig működött. K.A: Gimnazista éveimet a 26-os szerveztünk mi is egy pár érdekes általános iskolában töltöttem és versenyt, de nem annyit, amennyit líceumi éveimet pedig itt a Bartók most rendeztek. J: Melyek a hobbyjai? Béla elméleti líceumban. J: Milyen diákkori csínytevésekre K.A: A fő hobbym a tánc, de szeretek síelni és általában sportolni. emlékszik? K.A: csínytevésre nem igazán J: Mikor kezdett el táncolni? emlékszem, mert egy csendes tanuló k.A: 12.-ik osztályban kezdtem tánvoltam. Mindig az utolsó padban colni itt a suliban, ezután áttértem ültem, 9. osztály második félévében kedvenc táncomra komolyabban, a pedig a magyar tanár amikor szalszára, amit már máshol tanulfelolvasta a katalógust megkérdezte tam. az osztályt, hogy ki az a kőszegi J: Mit üzen a Bartokos diákoknak? Andrea, mert ő nem vette mostanáig K.A: Azt üzenem nekik, hogy tartészre. Mint csínytevés csak egy sák számon mindig, hogy ezek az eseményre emlékszem, amikor az évek a legszebbek és találják meg az egyik osztálytársam ki lett téve az egyensúlyt a tanulás, szórakozás és osztályból, mert a magyar órán meg- pihenés között. bippeltem. óra után elmentem a tanár úrhoz és megkértem, hogy ne

3


sziasztok nagyok!

"Józan életű kőműves brigád munkát keres! mottónk: Ha megáll, fal; ha leborul, járda. valamire jó lesz."

ez most miféle tréfa vagy diákcsíny? talán olyanféle, amilyenekből jó néhányat láttunk tőletek az elmúlt évek során? tetszettek is nekünk, s utánoztunk benneteket, mert mindig ti voltatok a nagyok, akikre felnéztünk. Már akkor is, amikor másodikos öreg diákok lettetek, mi pedig ijedt kis elsősök. Hogy ne árasztott volna el bennünket a “nagy tisztelet”, amikor egy egész évvel jártatok előttünk, már alaposan beleszokva az iskolai jóba-rosszba. és azután is, immár 11 éve, akárhogy igyekeztünk, mindig egy évvel előttünk jártatok. Jó példáitok, / bármennyire hihetetlen, ilyen is volt / tanulásban, versenyeken – amire azt szokták mondani, hogy “az iskola büszkesége” vagy még magasztosabban: amivel öregbítettétek iskolánk hírnevét – nemcsak követendő példaként, hanem damoklesz kardjaként mérceként is lebegett fölöttünk. ti most valóban elmentek....??? sehogy se akaródzik nekem a búcsúzkodás. Mert mi az, hogy jövőre már nem áll fölöttünk egy osztály sem, s minden a “nagyokat” terhelő józanság, felelősség a mi gyenge vállainkat nyomja ezután?... ez vicc, és nem is a legjobb fajtából. Ám, ha mégis, a megállíthatatlan idő könyörtelen akarata szerint úgy döntötök, hogy máshol, újra gólyaként folytassátok életeteket, akkor... / na, ezt a komoly hangvételt akartam elkerülni / gondoljatok erre a sokszor elátkozott alma materre, amelyhez

megannyi felejthetetlen emlék fűz benneteket is, hiszen nemcsak viselkedésbeli ismereteket, netán tudást szereztetek itt, hanem minden bizonnyal életre szóló, baráti kapcsolatokkal is gazdagodtatok. nos hát, ti kérlelhetetlen, távozó mai véndiákok, legyetek továbbra is követendő példa számunkra és gyertek haza minden adódó alkalomkor, mert mi, s majd az utánunk következők, tanárok és diákok, az egész, remélhetőleg még hosszú ideig, anyanyelvünknek biztos bölcsője, a Bartók Béla elméleti líceum szeretettel visszavár Benneteket.

Kinga

4


XII. tt OSztályOldAlA

megértettek bennünket és próbáltak “tedd, amit úgy érzel, tenned tanítani… Az, hogy mi ragadt ránk kell, mindebből, majd csak ezután fog Arra menj, amerre a szíved kitudódni. Mindenesetre hálásak terel, vagyunk. Hisz időd oly` kevés, egy kirándulás, amit nem fogunk légy hát a magad ura, míg elfelejteni mert nagyon jó volt, az a élsz.” magunknak, vagy mi is csak zoldi kirándulás. sok tárgyalás után (Axl rose)

(úJBól) eltelt négy év és most rajtunk a sor, hogy elbúcsúzzunk az iskolától. A héten elkezdődött az album-írás, az emlékek felidézése és emiatt igazán lehangoltak vagyunk. Beszélgettünk, jobban mondva szomorkodtunk, mivel tudjuk, hogy vége lett ennek az időszaknak is. „nem akarom, hogy vége legyen... remélem találkozni fogunk suli után is... miért kell befejezzük a sulit?...nem akarok elmenni a suliból, még itt akarok maradni 4-5 évet!!!” - ezek a dolgok hangzanak el az osztályunkban naponta. nem gondoltam volna, hogy ennyire szomorúak leszünk, főleg azért mert sokszor azt mondtuk, hogy már meguntuk a sulit és alig várjuk, hogy megszabaduljunk! Most, hogy elérkeztünk ide, egyszerűen nem akarunk elválni egymástól! de most nem a búcsúzásról kellene írni, hanem az emlékekről, a széP emlékekről (vannak csúnya emlékek is, de azokról nem fogok itt beszámolni, megtartjuk inkább

egyszerűen elfelejtjük őket). sikerült elmenni az oszinkkal és A négy év alatt nem csintalankod- majdnem az egész osztállyal. tunk sokat, nyugis osztály voltunk, szerencsére szép idő volt, így el de olyan jókat szórakoztunk együtt, tudtunk menni néhány helyre, focizhogy azt ti el sem tudjátok képzel- tunk, miközben készült a bográcsos ni... és este tábortűzet is készítettünk. sokat kirándultunk éjjel pedig kinn a hidegben ültünk, (Fazekasvarsándra, ópusztaszerre, monopolyztunk és scarry story-kat zoldra…), nevettünk, veszekedtünk, mondtunk (ez azért, mert Bea és sírtunk, hisztiztünk, kibékültünk… Bélu láttak-hallottak valami furcsát minden olyan jó volt… nem változ- az erdőben, miközben próbáltak tatnánk meg semmit, mert ez így haza telefonálni). volt jó, ahogy megtörtént!!! sok-sok szép emlék gyűlt össze, de nem fogjuk elfelejteni a matematika mostmár útjaink elválnak. viszont órákat nemes tanár úrral. sokat mi azt reméljük, hogy még “tárgyaltunk” a férfiakról és a találkozni fogunk, barátok nőkről, viccelődtünk, míg eljutot- maradunk és sok más emlékről tunk oda, hogy állatkertet teremtet- fogunk majd egymásnak mesélni. tünk az osztályból. libák, kocák, nem fogjuk elfelejteni a licis-éveket gúnárok - ezek voltunk mi, de hogy soha!!! milyen állat lett nemes tanár úr azt nem áruljuk el, találjátok ki! természetesen nem csak nemes tanár úrral szórakoztunk, hanem a többi tanárral is. nagyon -mi a különbség egy lottózó férfi és örülünk annak, hogy olyan jól egy feleségével vitatkozó férj között? kijöttünk tanárainkkal és így - ??? igazán kellemesen teltek el az - A lottózó férfinak vannak nyerési órák. köszönjük szépen, hogy esélyei.

5


XII. Kg OSztályOldAlA HoGy milyen volt? Hogy is ítélhet meg valaki ilyesmit! volt jó, volt rossz. Mindenki mást szeretett és mást utált, mégis így volt tökéletlenül tökéletes a Xii. közgazdaság osztály. Hittünk jóban, rosszban, de csakis a mi igazunkban. volt köztünk okos, bolond, kedves, hiú, szerető, sekélyes, bátor, szelíd, de igazán mégis a “dalma szép” feliratok maradtak fenn a “néphiedelemben”. Ha olykor veszekedtünk, azt mindig hamar kihevertük, mert tudtuk, a hiúság nem engedett csak a másik igazát elismerni. Mindenki egyformán volt benne a diákcsínyek elkövetésében és a lázadásokban egyaránt. Ha valakinek akaratlanul is ártottunk és eddig büszkeség miatt nem kértünk bocsánatot, azt ezennel bepótoljuk. Miután mindenki megkapta saját becenevét, egy rossz tulajdonsága vagy egy baki miatt, egy közösségnek éreztük magunkat… Habár több dudás volt, mégis muszáj volt kibírnunk egymás muzsikáját és most visszanézve, ez nem is volt olyan fájdalmas, mint amennyinek látszott.

Bizonyára az osztálylógás, a közös “végiggondolok minden órát a sakurázás, a dalmánál töltött keserű búcsúzásig”. …Most, hogy sültkrumplizás és mulatozás vagy ez megvolt, lassan búcsút intünk és bármelyik más csoportosan eltöltött könnyes - vagy mosolygó szekellemes emlék jutna eszébe min- mekkel ballagunk tovább és denkinek és kevésbé a rosszabb megépítjük magunknak a saját különálló, egymástól távoli emlékek. visszagondolva mindenkihez fűz jövőnket. találkozunk 10 év múlva. valami jó emlék, habár időközben új Addig is kívánok mindenkinek sok tagokkal bővültünk és régiektől búc- sikert az építéshez, jó levegőt a súztunk, sikerült úgy öszekovác- repüléshez és szélcsendet a leszálsolódnunk mint egy igazi kis család, láshoz. ezt bizonyítják az osztályban Nóra felfüggesztett emléktáblák a közös képekkel. egymás hibáit nem tűrtük, mégis a sajátunk megbocsájthatónak minősült és ezt egymással sohasem sikerült megértetnünk. nagyképűségnek tűnik, de a mi osztályunk volt a legjobb… bátor, határozott és másokkal szemben összetartó, ugyanakkor mi voltunk a suli leghitványabbjai is. Mindent összevetve, megvolt mindenkinek a jó és Az éjszaka közepén a kis Oszkár megszólal a sötétben: rossz tulajdonsága, - Anyu, szomjas vagyok! az igaza, az eszmé- - Aludj már, Oszi! je, és mégis soha - de akkor is szomjas vagyok! - Oszkár! Ha még egyszer szólsz, elverlek. senkinek. mire Oszkár: Most itt a végén - Anya, ha már úgy is idejössz elverni, hozhatnál egy Ady jut eszembe: pohár vizet.

6


XII. mAteK-InfO OSztályOldAlA

MAGyAR irodalom… hmmm látható (alacsony, magas, közepes … elnézést, a Xii. matematika- nagyságú; hosszú, rövid és közepes informatika osztály bemutatja: hajú), amint őrt állnak az osztály előtt. engedélyükkel beljebb “utunk szétválik, de semmi merészkedünk. búslakodás, mivel csak most vannak, akik még a tanárnővel kezdődik igazán az élet, mely új beszélgetnek, kártyáznak, padra fekajtókat nyit meg, azzal a kulccsal, szenek, piacra mennek egy kávéért melyet ügyességgel, bátorsággal, vagy csak a nikotin hiány miatt. szorgalommal megszereztünk.“ Mások még mindig a padban ülnek Ammm… nem, nem ilyen lesz az én és uzsonnájukat eszegetik, közben beszédem. teli szájjal mesélnek egyet s mást. elég nehéz elkezdeni, őszintén nem Most pedig tegyük el a kamerát és is szeretnék erről írni, de hát osztálytársam, kubán elemér kérésének eleget teszek, ígyhát: Mindenki ismerte a Xii matematika-informatika osztályt, mely egy spontán, aktív osztály volt, melynek diákjai mindig résztvettek a suli rendezvényeken. Biztos létezett ilyen osztály, de nem mi voltunk azok... A Bartók Béla elméleti líceum (egyesek szerint the school of terror) második emeletén, a régi 11- vegyük elő a fényképezőgépet. es teremben éldegéltünk mi is. senki érdekes képek keletkeznének ebben se hallott rólunk, olyan lényegtelen az osztályban. egy színes lánycsapat osztály voltunk a többség számára. jelenik meg a képen. Padukon renképzeljünk el egy kamerát, mely detlenség, egyesek táncolnak, végigmegy a suli folyosólyán, ahol mások valami érdekes témárol izgés-mozgás van (főleg az első beszélnek (nagyon koncentrálnak emeleten, ahol a kölykök sikoltva arra, ahogyan előadják mondanifutkosnak), majd megáll egy ajtóra valójukat). ragasztott idézeten: “lasciate ogne unott arcokat is láthatunk a képen, speranza, voi ch’intrate”. Hirtelen akik miközben olvassák a következő megnyílik az ajtó, és három srác órára a leckét, ráncolják a

szemöldöküket (“ez mi? nem értek semmit, sebaj még egy hármas, nem nagy ügy.”) és becsapják a füzetet, inkább az Avon katalógust véve elő. A fényképezőgép most a fiúkra irányul, akik összegyűltek és valami érdekes dolgon nevetnek. A kép egy nevetős banda gyűlését örökíti meg, melyben az egyik mimikázik, a másik felé mutat és nevet, a többiek pedig teljes fogsorukkal röhögnek rajta. egyesekhez idegenek is jönnek(más osztályból), az osztálybeliek pedig ülnek (normális, hiszen fáradtak), az “idegen” pedig lábon áll. Azt gondolná az ember, hogy gonoszságból nem ültetik le a személyt, de az az ember rosszul gondolná, mert igen is figyelnek és mosolyognak rá. A kép egy lánycsapat kedves beszélgetését szemlélteti (habár egyesek idegenek és lábon állnak). ezek voltunk mi. sokat fejlődtünk e négy év alatt. előszőr nem bírtuk egymást, aztán összebarátkozunk. kénytelenek voltunk (hiszen nyolc órát töltöttunk együtt minden nap), ez a kényszer pedig végül egy elég szép baráti kört hozott létre. nem hittem, hogy valaha ezt fogom mondani, ugyanis alig vártam, hogy megszabaduljak már a sulitól és mindentől, ami hozzá tartozik, de az igazság az, hogy hiányozni fog az osztálytársaság, és nem utolsó

7

sorban az oszi. Az oszi, aki eloszőr szigorúnak tűnt, de megszerettettük magunkat vele és mi is megszerettük őt. igyekeztünk egy jó osztály lenni, hogy az oszi büszke legyen ránk. Próbáltunk kevesebbet lógni, hogy aztán ne kelljen rengeteg igazolást hozni. de hát, néha-néha félreléptünk, nem tettünk eleget a tanári elvárásoknak, sajnáljuk, de ezek voltunk. tudtuk mi magunkról , hogy jók voltunk-e vagy sem, nincs szükség arra, hogy folyton ezt említgessék. órán, szünetekben együtt nevettünk a vicces helyzeteken, zavartuk az órát vagy csendben ültünk, hangoskodunk vagy leveleket írogattunk, unalmas órákon rajzolgattunk, lógtunk vagy kéredzkedtünk, ettünk vagy koplaltunk, másoltunk vagy tanultunk... eltekintve a rosszindulatúbb beköpésektől, merem állítani, hogy igen is jó és rendes osztály voltunk és habár nem kerültünk előtérbe iskolaszinten, mi megvoltunk a magunk kis életével, a mi kis osztalyunkban és nekünk ennyi elég is volt. Most pedig a csengő hallatszik, mindenki a helyére ül, befejezik a nevetést, az uzsonnaevést, az idegen távozik… csend van. Mindenki lapul, hiszen matek óra következik. A fényképezőgép egy utolsó képet készít a Xii. matematika-informatika, vagy más néven “magyar irodalom” osztályról.


Ballagási búcsúztató

A gyerek minden társadalmi és politikai erőfeszítés ellenére szépen nőtt, fejlődött. A ballagási ünnepségen felejthetetlen szavalattal ajándékozta meg az egybesülteket az iskolaudvaron: szABó lőRinc: Búcsú Az iskolÁtól donÁszi MAGdA veRse FoRdítottA: lÁnG noéMi vÁGó: zöld zsóFiA szinkRonRendező: ...JA...JA, Az neM! készült A zRínyi nyoMdÁBAn 5000 PéldÁnyBAn

őöö, elbúcsúzunk tőled, kedves iskolánk, tudjuk, a haza most okos ifjakat kíván. letesszük hát a bagót, a narkót, meg a vizsgát, Utána fájón búcsúzunk: viszlát! elmegyünk innen, elmegyünk messzire, megköszönjük tanáraink munkáját ízibe. megígérjük azt is, hogy nem fogunk majd csórni, őööö... hmm... őööö... hervadt liliomszál, szabad-e locsolni?

A Metalboxban gyakran összejöttünk, ürítgettünk felest is, meg sert. A Sakura se volt annyira rossz hely, s nem feledjük el sosem a Jazzt!

Azok a szép napok, VSZK-s szép napok, szép emlékét én sosem feledem. Az élet oly nehéz, de inni kell és kész, az ifjúság a szondától nem fél! Aztán jön a véres érettségi, s eltűnik a jókedv és remény, a tanárok majd megbuktatnak minket, s augusztusban találkozunk még! Azok a szép napok, VSZK-s hónapok, az érettségit sosem feledem. Azok a tételek, miket nem értek meg, inkább igyunk, és legyünk részegek!

Az ajtón át egy ismerős hang csendül, jópajtásom megin' itt vedel! Ó, barátom, dobj ide egy korsót, míg a tanárok nem jönnek fel!

Azok a szép napok, VSZK-s szép napok, Szép emlékét én sosem feledem, A kolesz jó kis hely, de én most elmegyek, Bolond idők, hát Isten véletek!!!

mindegy, kire szavazunk, holnap nagy nap lesz. egy idősebb és egy fiatalabb férfi küzd egymással, hogy ki kerekedik felül. Olyan, mint egy parti elton Johnnál. Craig ferguson

8


SOKSzemKözt

A 21. szÁzAdBAn az emberek – beleértve a fiatalságot is - bizonyos szokások szerint élnek. Mindenki szereti a fast food-ot, mindenki járt már moziban és meg tudja különböztetni a banánt a narancstól, nem mint elődeink, akik nem ismerték a meleg égövben termő gyümölcsöket. standard az is, hogy mindenkinek van otthon számítógépe, internetje, mindenkinek megvan a saját stílusa, saját baráti köre, kedvenc szórakozásra kijelölt helye. nos, egy ilyen divat napjainkban a mobiltelefon is, meg a zsebpénz is. Az okosok azt mondják, hogy már 12 éves kortól kell a gyermeknek költőpénzt adni és ahogy nő a gyerek, úgy kell nőjön a zsebpénz összege is. Jó, ha már a kiskamaszoknak is van egy

zsebpénz

minimális költőpénzük, ha nem másért, de hátha megtanulják beosztani. van akinél működik a taktika, de van, aki már kiskorában dobálja a zsebpénzt. egy licistának már természetes, hogy van költőpénze – ha lehet minél több - és mindenki saját kedve szerint költi el, esetleg ritkábban, teszi félre. Beszélgettem iskolánk diákjaival, és íme a válaszok: Szoktál költőpénzt kapni?

igen, persze, havonta. A csekk pénzt és azonkívül amikor kell, akkor kérek a szüleimtől és persze adnak.(Domschy Mercédesz) igen. Hétvégén többet, hét közben kevesebbet. (Albert Andi)

de amúgy kapok. Meg vagyok elégedve. (Takács Nándor) Hát elég sokat. naponta 5-10 lej között. Még gyűjtöm is.(Nagy Evelin) Attól függ, milyen kedve van apámnak. Ha nagyon boldog, akkor sok pénzt kapok, ha nem, akkor ad 15 lejt… (Ciser Tünde) Attól függ, mikor mire van szükségem, akkor azt megkapom... hetente kb. 40 lej.(Simó Zita)

mire szoktad költeni?

Minden hülyeségre, pl. kajára... nagyon sokat szoktam kajálni, ez az egyik hobbym és a pénz nagyon hamar elmegy, mert nagy az infláció is és hamar pénz nélkül maradok. kölcsönből kölcsönbe élek. kérek egyik embertől, hogy vegyek kaját, aztán kérek kölcsön, hogy vissza mennyi költőpénzt kapsz? tudjam adni annak, akitől először Attól függ, hogyan tudom kikuny- kértem.(k.Gy.) erálni anyám táskájából, hogy lehet Általában arra, amire a legtöbb fiatal. ebből érthető minden.(A.A.) alkudozni,

9

különböző dolgokra, pl. ha kimegyek a városba akkor veszek egy kóla light-ot és egy dohányt. nem cigit, hanem olyan szivart inkább, mert olcsóbb.(t.n.) Általában veszek magamnak a suliban valami kaját, mert éhes szoktam lenni és lusta vagyok uzsonnát csinálni és ha csinálok is, otthon felejtem mindig, mint pl. ma.(c.t.) üdítőzgetni járok, kozmetikum, meg ilyenek. (s.z.)

Mikor mire. szoktam könyveket vásárolni, bentlakást fizetni, szoktam üdítőzni, járni a cseresznyevirág kávézóba. (B.n.)

Szoktad-e gyűjteni a zsebpénzt?

A csekk pénzt gyűjteni szoktam, meg általában szülinapokkor kapok pénzt, akkor inkább gyűjtöm, mert szeretnék venni egy gitárt és arra gyűjtök már egy ideje... de nem mindig sikerül, mert erre-arra elmegy a pénz. (d.M.) igen, ruhákra. édességet anyu vesz. (sz.e.) nem marad meg a kezemben a pénz. Ha van pár lejem, rögtön el kell költsem.(s.z.) Szerinted többet kéne kapjál?

igen, többet érdemelnék, de sosem lenne elég.(k.Gy.) többet szeretnék kapni... de hiába...(d.M.)

Juventus, 3. szám, 2008/2009-as tanév nem tudom…. szeretnék többet valamit, de mindig tettem félre. kapni... de meg vagyok Gyűjtöttem telefonra vagy elégedve.(sz.e.) számítógép alkatrészekre. kaptam Persze, többet akarok!(s.z.) mellé szülinapokkor, karácsonykor és a gyűjtött pénzzel sikerült Megkérdeztem iskolánk régi diák- megvenni. (s.d.) jaitól is - akik ma már dolgoznak Általában a városban költöttem el a vagy egyetemisták- hogy licista haverokkal és később nagyrészt korukban mennyi zsebpénzt kaptak: cigire ment el, nem voltam gyűjtő típus.(k.i.) 11.-12.-ben már úgy dolgozgattam, nem voltak konkrét dolgok... mikor akkor nem igazán kaptam, de 9.-ben mire volt szükségem.(i.sz.) azt hiszem úgy 50 lej körül, 10.-ben Akkoriban cd-re, dvd-re, pornó úgyszintén, talán valamivel többet. lapokra költöttem, you (simon dávid) know...minden marhaságra. Akkor naponta kb. 25 ezer lejt, azaz gyűjtöttem, amikor egy drága mostani pénzben 2,5 lejt, de akkor különös pornó lapot láttam és akkor az még pénz volt! (illyés szeréna) muszáj volt gyűjtsek, hogy nem volt zsebpénzem. Ha jól megvegyem. 9.-ben gyűjtöttem egy emlékszem, amikor kértem, akkor 5- sakktáblára és 12.-ben vettem egy 10 lej között kaptam. (keresztes swatch órát.(v.G.) istván) Gyűjtöttem cipőre, ruhákra, könyvre kevés zsebpénzt kaptam... a csekk és a sakurába jártam kávézni, kaját volt a nagy incomé akkor, a buget vettem belőle, meg persze minden pedig kb. 2lej/nap. (vad Gábor) junk stuff-ot, ami akkor érdekes Megkaptam havonta a csekkemet, volt.(B.z.) ami kb. 20 Ron volt. Azonkívül én szereztem pénzt cd írásból: filmek nem is olyan meglepő, hogy ,zene, játékok, stb. eladtam őket a zsebpénz szempontjából nem válsuliban embereknek, meg toztak sokat a „szabályok” az elmúlt barátoknak. ebből a szempontból öt év során, csupán a pénz értéke kihasználtam a sulit: to do my busi- változott. kiderült, hogy fél évtizede ness. Meg kaptam zsebpénzt is voltak komoly, hanyag, anyuméktól, 10-20 lejt, amikor elégedetlen, elégedett, gyűjtögető, kértem, kb. hetente. (B.z.) pénz-dobáló diákok. A pénz egyre fontosabb szerepet tölt be az emberek életében, ezért lettek mire költötted? rengetegen munkájuk vagy a Általában a városba mentem a töb- szerencsejátékok rabjai. biekkel és vettem magamnak Általában mindenki úgy lép ki az

10


utcára, hogy van nála pár lej, hisz bármi történne is, jó, ha van az embernél. Az biztos, hogy a pénz biztonságérzetet ad, de azért ügyesen kell vele bánni, mert könnyen útnak ered, s nem lehet ugyanolyan könnyen visszaszerezni. én azt tartom, hogy jó, ha a fiatalok kapnak zsebpénzt, szüleik felelőssége, hogy mekkora az összeg, a diák felelőssége, hogy mire költi. tehát mindenki a maga ízlése szerint. Ha most megkérdeznénk, hogy jó dolog-e a zsebpénz, mindenki igennel válaszolna, hisz napjainkban kevés diák tudja elképzelni mindennapjait költőpénz nélkül. spórolt pénze kevés diáknak van, hisz a zsebpénz apróságokra elfogy. nehéz vele óvatosan bánni. Mindenkinek kívánok kellemes költekezést, adott esetben gyűjtögetést. ne feledjétek: csak ügyesen!

mUnKAHelyeK

Szeretnél dolgozni, de nem tudod, hogy hova érdemes menni? körbe kérdeztük a suliban a diákokat, hogy ki hol dolgozott eddig. így megtudhatod mások tapasztalataiból, hogy hova ne menj, vagy esetleg melyik az a munka, amely számodra is megfelelő lenne.

Juventus: Merre dolgoztál eddig? Albert lilla: legelőször a Mehalai piacon dolgoztam. Árultam cipőket és ruhákat kb. 2 hónapig. egy nap 25-öt, egy hétvége alatt 50et kerestem. J.: Milyen volt ott dolgozni? A. l.: nagyon rossz. J.: Miért? A. l.: Mert nagyon bunkók az emberek, általában hideg van, legalábbis hideg volt, mikor én ott dolgoztam. Az emberek megszólnak, nem fizetnek, elmennek, meg lopnak. nagyon kell vigyázni. J.: A főnököd milyen volt? A. l.: igazából az is egy neveletlen ember volt, fogdosta a nőket,

Az első dolog, amit az ember a nászútján megtanul: a menyasszonyt oldalt fordulva vidd át a küszöbön, különben két bokatörés és egy agyrázkódás teszi tönkre az egész hetedet.

menekülnöd kellett tőle, amikor jött. Fizetni fizetett rendesen, csak annyi, hogy keveset, nem érte meg. J.: Milyen volt a program? A. l.: nagyon korán kellett menni, 8-ra és délután 6-ig ott kellett lenni. Mi értünk a legkorábban oda és legkésőbbig maradtunk. J.: Merre dolgoztál még? A. l.: A szakurában 2 hónapot, nyáron. ott a fizetés 2 millió volt havonta, a borravalóval együtt kb. 3. J.: egész napos volt a program? Hát egész napos, de volt amikor délelőtt, volt amikor délután. Ha délelőtt, akkor 9-től azt hiszem 2-ig, ha délután, 2-től ameddig be nem zártunk, az utolsó vendégig. úgy volt, hogy az egyik hétvége szabad, a másik már nem. ott nem volt olyan rossz, csak az utóbbi időben. otthagytam, meg ki is rúgtak. Pont

11

egyszerre volt az egész. voltak incidensek is. Jött egy ember, aki boxoló, be volt rúgva és elesett, kellett hívni a mentőt. Amúgy nem volt rossz, mert egy elég jó hely, magyarok járnak oda. J.: A főnök milyen? A. l.: elég szigorú, elvár dolgokat, amiket el kell végezni. de végül is, ez helyes. J.: Másfele dolgoztál még? A. l.: voltam az osztálytársaimmal az Agendánál 2 napot dolgozni. ott kerestünk asszem 70-et 2 nap alatt. Az elég jó volt, könnyű munka, megérte. élveztem, elbeszélgettünk. J.: Mit kellett csináljatok? A. l.: újságlapokat tettünk egymásba. Jó volt. Pár órát dolgoztunk. 2 nap alatt összesen kb. 7-8 órát. ezen kívül szórólapokat osztogattam. 3 nap alatt, minden nap 2 órát, déltől 2-ig, összesen 6 órát dolgoztam és kerestem 1 millió 80-at. ez volt a legjobb munkám az összes közül. A diáknegyedben osztogattam a szórólapokat, tavasszal. J.: Mit javasolsz, hova menjenek vagy hova ne menjenek a bartókos diákok dolgozni? A. l.: A szakurát nem ajánlom és nem értek egyet azzal, hogy iskolások dolgozzanak ott. inkább


felnőtteknek való, mert lehet veszélyes is. szerintem az iskolások, meg fiatalok maradjanak a szórólap osztogatásnál. Az könnyű és sokat kereshetnek vele.

Juventus: Hol dolgoztál eddig? lászló József: sírokat készítettem a temetőben, a múlt nyáron. J.: Milyen volt? Mit kellett csinálj? l. J.: nehéz volt. kevertem a betont, Juventus: Hol dolgoztál? csináltam a sírt. Reggeltől 4 óráig. eszteró Imola: Az Agendánál. elég J.: Megérte? Mennyi pénzt kerestél? fárasztó volt, mert nem kaptunk l. J.: standard munkás fizetést, 7 széket, hogy leüljünk. körülbelül 5 milliót. órát kellett lábon álljunk. vagyis, váltva kaptuk a székeket. de jó volt, Juventus: Hol dolgoztál eddig? kaptunk 25lejt egy makkai zoltán: Apukámnál dolgonapra. ez volt az ztam a Mária téri boltban, eladóként. első, és eddig az J.: Milyen volt? egyedüli munkám. M. z.: nagyrészt unalmas, mikor J.: szeretnél még nincsenek vevők. kell tudni beszélni máshol is dolgozni? a vevőkkel, a kasszagépet kezelni e. i.: igen, a színházban. ott elég gyorsan és kell tudni nagyjából, vagy képeket szeretnék hogy milyen árud van. készíteni, a német színházban, J.: Mennyit dolgoztál s mennyi mert a magyar színházban fizetést kaptál? foglalt az állás, vagy a mag- M. z.: 3 hetet dolgoztam s eleget yar színházban irodalmi kaptam. titkárként dolgozni. J.: Mit javasolsz a diákoknak, hova J.: Miért szeretnél ott menjenek dolgozni? dolgozni? Jó a fizetés? M. z.: Hát, ha sok pénzt akarnak e. i.: igen. öreganyám ott dolgozik, szerezni, akkor menjenek az ócska mint irodalmi titkár és azt mondta, piacra fát hordani. ott körülbelül 50hogy elég jól fizetik és nem nagyon 100 lej között kereshetsz naponta. kell csináljon semmit. J.: Hova nem javasolt menni dolgoJ.: Milyen munkahelyet nem java- zni? solsz a diákoknak? M. z.: Bárokba lányoknak. e. i.: A szakurát, az old boy's-t nem igazán ajánlom, mert ott nagyon Juventus: Hol dolgoztál? nehéz, sokan járnak oda. Iärger zsolt: szórólapokat oszto-

12

Juventus, 3. szám, 2008/2009-es tanév

gattam. segítettem a tesómnak. t. n.: 2 hetet, naponta 5 órát kb. J.: Mennyit kerestél? J.: Mennyit kerestél? i. zs.: Pár lejt, nem sokat. t. n.: Hát, segítettem anyukámnak, J.: Mennyit dolgoztál? így a rosszat jóvá tettem. i. zs.: naponta 1-2 órát, délelőtt a J.: Javaslod-e valakinek, hogy mensági úton. jen oda dolgozni? t. n.: nem, mert sok ember jár oda Juventus: Hol dolgoztál? és idegesítőek. Például kértek Jakób róbert: Gyárban. pirosat, de "nem olyan pirosat, kicsit J.: Mit dolgoztál ott? másmilyen pirosat", mutattam másJ. R.: Rakodtam. vedreket pakoltam milyen pirosat, akkor aztán "másmia kamionba. lyenebb pirosat'' kértek. J.: Mennyit dolgoztál? J.: Mit javasolsz, hova menjenek J. R.: naponta 12 orát, a nyári vaká- dolgozni a diákok? cióban. t. n.: dolgozzanak a színházban, J.: ezért mennyi pénzt kaptál? mint színészek. J. R.: 2 hetente 9 milliót. J.: Javasolnád-e, hogy menjenek ide dolgozni a bartókos diákok? J. R.: Hát kell egy kis erő, de ha nincs, akkor is megszokod hamar. Fejleszti az izomzatot és még pénzt is kapsz. J.: Milyenek voltak a munkakörülmények? J. R.: Minden szuper volt, mert kaptunk hideg vizet és benn voltunk, ahol volt légkondi.

Juventus: Hol dolgoztál eddig? takács nándor: Az euróban dolgoztam, festékeket árultam. sokat unatkoztam. J.: Mennyit dolgoztál? egy fiatalasszony egy hónapig nem állt szóba a férjével a gyerekük születése után. ennek az oka egy egyszerű félreértés volt: A nő felhívta a férjét a munkahelyén és közölte vele: "drágám, elfolyt a víz!" mire a férfi kihívta a vízvezeték szerelőt.

credo

neMRéGiBen a székelyföldi együttes, a credo Aradon hódított. A koncert nagy sikert aratott és az együttes másnap temesvárra indult, de a rajongók nagy sajnálatára elmaradt a várva-várt koncert. “A legkisebb testvért, a kárpátalját képviseli a magyar költők verseit éneklő együttes. A Bartók Béla díjas csapat hittel hirdeti, hogy „a magyar föld nem eladó, ezüstpénzre sem váltható.” Mert a haza - te magad vagy.” – írják mindezt egy gyergyói eMi táboros programfüzetben az együttesről. A credo verséneklő együttes 1993ban alakult az ungvári közművelődési szakközépiskola diákjaiból. Az iskola egykori tanára, ivaskovics József zeneszerző álmodta meg az együttest és találta ki azt a stílust, amelyet képviselnek. többnyire kárpátaljai és erdélyi költők megzenésített verseivel lépnek fel. Gyakran koncerteznek erdélyben, a Felvidéken és Magyarországon. Az együttes a dal erejével szól a hétköznapokról, a történelemről s fontos és törékeny kincsünkről, a magyarságunkról, amit manapság már nem sokan tartanak erénynek, de akik azt teszik, büszkén teszik.

Nóra

13

IrOdAlmI HOlmI

Juventus, 3. szám, 2008/2009-es tanév

CSátH gézA

meSéK, AmelyeK rOSSzUl végződneK:

HArmAdIK meSe

A kis doktor, miután kitüntetéssel letette a harmadik orvosi szigorlatot, komolyan kezdett gondolkodni, hogy megházasodik. Miért kezdett gondolkodni erről? kérdezheti minden józan ember. nos igen, mert szeretett egy leányt, igen, egy leányt, akinek szabályos és kerek volt a válla, izmos a háta (csak kevés, de anatómiailag igen jól elrendezett hájjal), fekete a haja és fekete a szeme. satöbbi. egy napon végre jegyet váltottak. ekkor történt, hogy a leány megszúrta a kezét. A kis doktor zsebkendőjével szárította fel a vércseppet, mely a rózsás, szép ujjacska hegyén szivárgott ki, s azután lecsókolta még, ami maradt. de ez mellékes. A fontos az, hogy másnap észrevette a vért a kis doktor a kendőjén. egyet gondolt.

előszedte a mikroszkópját. letörölgette a nagyítólencséket, belefújt a fényes, sárga csőbe, megigazította a csavarokat. Azután kivágta a vérfoltot, és egy apró üvegedénybe tette. Majd titokzatos kis üvegekbol öntözgetett hozzá, amelyeken ilyen furcsa - szeretném mondani, hátborzongató - fölírások voltak láthatók: c H o naoH - c H n s -. így dolgozott a kis doktor. Pepecselt, áztatott, szárított fáradhatatlanul, és kukucskált a mikroszkóp csövébe. Azután újra kezdte. Hümmögött, izzadt. végre kidülledt szemekkel bámult maga elé. A reggel is ott érte, amint a titokzatos nagyítógép mellett gondolkozott. de utoljára is határozott, mert másképp semmi értelme se lett volna a sok fáradságnak. lehúzta az ujjáról a jegygyűrűt, borítékba tette, hordárt hívatott és - visszaküldte.

WItHzzzeS !

Az öt legrosszabb dolog, ami egy focistával 4. Az edzőtábort tripla szögesdrót kerítés veszi körbe, az történhet: edzők pedig ss-egyenruhát viselnek 5. világbajnoki döntőmérkőzés előtt odajön egy sebhe1. A mérkőzésen a te feladatod lesz mindenáron megál- lyes arcú, öltönyös, napszemüveges pacák két lítani az ellenfél csodacsatárát, akit csonttörőnek nagydarab testőrrel, és orosz akcentussal közli, hogy becéznek. nagy téttel fogadott az ellenfélre, és nem akar csalódni; 2. végigvezeted a labdát a pályán, kicselezel mindenkit később aztán megjelenik egy hasonló külsejű fickó, aki és hatalmas gólt lősz, a csapattársaid mégis rosszallóan olasz akcentussal közli, hogy nagy téttel fogadott rátok, néznek rád, miközben az ellenfél gratulál. és nem akar csalódni. 3. A bíró az ellenfél színeire mázolta ki az arcát.

14

fIlmAJánló


tHe CUrIOUS CASe Of BenJAmIn BUttOn

BenJAMin Button (Brad Pitt) különös körülmények között született meg és még különösebb életet élt. A fiú olyan idősen jön a világra, mint egy 80 éves öregember. őszen, kopaszon, meggörnyedve éli “gyermekkorát”, ám ahogy telik az idő, izmai ruganyosabbá, bőre simábbá, arca mosolygósabbá válik. számára visszafelé járnak az órák. igazi szüleit nem ismeri meg, öregmenhelyen nevelkedik, és csak nevelőszülei (akik vezetik a menhelyet) ismerik titkát. csak egy barátja van, egy

kislány, aki meglátja a vén ifjoncban a lehetetlen szépségét és kitart mellette élete végéig. Mikor felnő, már nehezen tudja titkát megtartani, ezért elhagyja hazáját. végigjárja a világot, megismer mindenféle embert, látja azt a világot, amelyben ő nem vehet részt. A film a 2008.-as év egyik legjobbja, 3 oscar díjat söpört be és 10 jelölése volt. A film a személyes kedvencem, és bárkinek ajánlom.

BArtóK-nApOK

eGy évi kimaradással (az épületfelújítás miatt), idén esti bulin valóságos tömeg táncolt a díszteremben. A ismét sor került a Bartók Béla elméleti líceum diákok nagyon örültek, hogy esélyük volt tanáraikat iskolanapjaira. Az igazgatóság, a tanárok, valamint az látni, amint elővesznek egy lapot és egy írószert, hogy iskola diákönkormányzata színes rendezvénysorozatot dolgozatot írjanak. A diákigazgatóság nagyon színessé állított össze, a versenyek és bemutatók szerdán, április és vidámmá tette a az iskolanapokat. 22–én kezdődtek. A szórakozás mellett volt a tudomány is helyet kapott. A rendezvényekre vendégek is érkeztek, a határon túli Három különböző témájú tudmányos ülésszak került és belüli testvériskolákból: sárospatakról, Budapestről, megrendezésre: társadalomtudomány, tervésztőről, valamint Aradról. ők is részt vettek a mészettudomány, valamint technika és gazdasági szakkülönböző versenyeken és szép eredményeket értek el. tantárgyak terén mérhették össze a diákok a tudásukat. Az iskola diákönkormányzata (dök) hagyomány iskolánk diákjai egyedi bemutatókat tartottak és ezeket szerint meghirdette a diákigazgatóság megválasztását, szakértőkből álló zsűri díjazta. amely értelmében a párt, amely megnyeri a választá- idén is rengeteg versenyt szerveztek a tanárok: német, sokat, egy napig vezetheti az iskolát. két párt indult a angol, földrajz, fizika, biológia, magyar irodalom, zene kampányon, ezeknek érdekes nevük volt: „csőd” és vetélkedőkön vehettek részt a diákok. „kopor-show”. A kampány két napig tartott, ez idő alatt Az események végén, péntek délután, díjazásra került a pártok igyekeztek meggyőzni a diákokat, hogy rájuk sor, amikor sok-sok diploma és jutalom bizonyította, szavazzanak. A csőd-párt győzött, akik pénteken hogy nem volt felesleges a ráfordított munka. Az idei iskolanapok még az emelődaru árnyékában elfoglalták helyüket az igazgatói irodában. Minden megígért esemény sikeres lett, sőt, a csütörtök zajlottak, ám reméljük, hogy a jövő évben a teljesen neked, mint kívülállónak, mi a véleményed az intelligenciáról? felújított iskola még több lehetőséget fog bizA kis tolvajokat felakasztjuk, a nagyokat pedig állami hivat- tosítani ezen rendhagyó napoknak. alokba ültetjük. Aesopus


Apropó, ellengólyabál

lÁtnotok kellett volna azokat az arcokat! A közönség kérdő szemekkel nézett, mi a szervezők kétségbeesve, a gólyák türelmetlenül, a zsűri, mint mindig, mosolyogva. Már negyed hét volt, és az ellengólyabál még el sem kezdődött. csak pár percet várjunk még – gondoltuk - hátha megtelnek azok az üres székek, ott ne’ hátul! de nem érkezett több diák, talán félszázan összegyűltünk. Azok a szegény székek pedig gazdátlanul nézték végig az ellengólyabálat, várva, hogy valaki elfoglalja őket. Miért is? Mert mi vagyunk azok a lúzer kilencedikesek, akik a líceum dísztermében tartották az ellengólyabálat. legalábbis ezt mondják rólunk... Amikor márciusban összeverődött a szervező bizottság, a legnagyobb része, köztük jómagam is, megszavaztuk, hogy béreljünk termet. Mi buzgón keresgéltünk termek után, de a gazdasági válságnak köszönhetően nem volt elég pénzünk a bérlésre, csak a telefonszámlánk sínylette meg a próbálkozást. Ha az iskolánk ünnepe, az iskolánk diákjairól és diákjainak szól, akkor miért ne érhetné az a megtiszteltetés a dísztermet, hogy teret nyújtson egy efféle rendezvénynek? Mert már senki sem csinálja így! Miért ne hánykolódnánk mi is a tömeggel? Ha az egyik 150-nel száguld az új Mercijében, akkor nekem is ez kell! Ha a másik átmegy a piroson és eldobja a szemetet az utcán, akkor én is így teszek. Ha a harmadik cigizik, természetes, hogy én is! egy bolond százat csinál... végül mi is lehetünk részei a száznak, lehetünk „egy” bolondok, vagy százegyedikek, akik a suli dísztermében buliznak, ahol 11-ig tart a buli és

nincs éjfél után pia, kiadó szobák, nem árulnak drogot és senki sem kerül kórházba. Hál’ istennek, még léteznek olyan emberek a Földön, akik jobbnak látják, vagy legalábbis nem zavarja őket, ha a suli-bulik a suliban vannak megszervezve, annak rendje-módja szerint. Az is igaz, hogy az iskola diákjai passzívak, kényelmesek és már semmi sem rázza fel őket az energiaitalokon kívül. Gondoltuk - a tanárokban a remény! –de rájöttünk, hogy a csütörtök esték mindig foglaltak... talán attól féltek az emberek, hogy túl meleg lesz és nem lesz elég levegő??? nem kell félni, a versenyzők elhasználták a

levegőt helyettetek is. Amikor halkan szólt a síp, amit a lányok körben ülve felváltva fújdogáltak, hogy a kör közepén levő fiú azt megtalálja, segített a maradék levegő. szegény fiúk, ha tudták volna, hogy valójában a síp, amit a lányok fújtak, egy körbe-körbe sétáló csinos fenekén lógott... kiderült az is, hogy iskolánk diáklányai néha kotkodácsoló tyúkokra hasonlítanak, és hogy a fiúk, nem sajnálva a krumplit, képesek meghántani azt. igaz, a tizenkettedikes lányok bebizonyították, hogy a szögverés nem nekik való, viszont őszinteségükkel elárulták, hogy a párjuk nem ismeri őket igazán.

15

örömükre pózolniuk is kellett, de nem mint akiről festmény készül, hanem, mint akin készül a festmény. Meg kell hagyni, a fiúk, megbosszulva az előző szőrtelenítést, ötletesen mázolták össze a lányok arcát vízfestékkel. A jóízű nevetés mellől a könny sem hiányozhatott: hisz egy kis csípőspaprika csodákra volt képes! én gratulálni szeretnék minden versenyzőnek – különösen azoknak, akik megnyerték a zsűri és a közönség tetszését. Higyjétek el, nem felejtjük el, hogy kemények voltatok! Megköszönném a zsűrinek a bírálást és remélem ők is jól érezték magukat a verseny ideje alatt. A nagy tapsok lejártával, a magányos székek is mosolyogva, serényen félreálltak, helyet biztosítva a bulinak. Megszólalt a zene, kinyíltak az üdítők és díszelegtek a Fornetti-pogácsák az asztalokon. A diákok, néhanéha egyet kortyantva, ropták a táncot 11-ig. A jelenlegi tizenegyedikeseknek javaslom, hogy amikor gólyák lesznek, ők legalább tiszteljék meg a közönséget, a zsűrit és a szervezőket azzal, hogy legalább egy fél órát maradnak bulizni, ha már őket ünneplik. Mi tisztelettel átnyújtjuk a stafétabotot a nyolcadikosoknak, akik most talán a félévik miatt aggódnak. találkozunk jövőre a Gólyabálon, ahol első ízben nevethetünk egy kicsit rajtuk, majd az ellengólyabálon is, ahol megmutathatják, hogy mennyire ötletesek és ügyesek tudnak lenni! Mindent bele! Két színész beszélget: - te, milyen volt a temetés? -ááá, óriási siker volt! Háromszor húztuk vissza a koporsót!

HólABdA

kis Árpád kérdezi Patik izát: - Mit csinálnak a vadállataid (kiskutyák)? - Rántottát készítettem nekik és nem ették meg! (Juvi: milyen finnyás kutyák!) P.iza kérdezi Antaluţă Petrát: - Pufy a pasid szája? - Hát ... igen! Petra faggatja Gergely (Gergeli) timit: - Ágăţáltál valakit a vakációban? - nem ... nincs kedvem már kanokra!!! timi kérdezi kis Balázst: - Fogsz táncolni az ellengólyabálon? - talán, ha felkérsz! Balázs próbál kiszedni valamit Győri Hajniból (Juvi: szegény! na mindegy, lássuk a kérdést!): - szeretsz félreérteni dolgokat? (Juvi: Micsoda félreérthető kérdés...) - én nem értem félre a dolgokat, én tisztán látom őket! Győri Hajni az első lépést megtette, következik az ő kérdése soós timihez: - Mit szeretnél most a legjobban? (Juvi: Hát nem is tudom... Hogy válaszoljon minél gyorsabban timi!!!) - egy óriásit aludni! (Juvi: nem csak te aludnál...!!!) soós t. felébredve az álmokból, tovább kérdez, most az egyszer Roska Andrást: - Mitől van ilyen jó kedved? (Juvi: Mitől ne lenne neki, elvégre suliban van...) - Halász tanárnő elkésett... Hihihi! (Juvi: mi is örülünk neked András!) Roska A. boldogan továbbkérdez, lukács istván van soron: - Mikor érzed magad Mózesnek? - Mikor szétválasztok dolgokat! lukács i. kozák norberthez szól: - Milyen érzés, mikor decebal-nak szólítanak? - Hmm ... Hát nem érzek semmit! norbi vissza mer kérdezni tőlem: - Milyenek az infó óráid? - Amikor beszélgetünk, akkor egészen bírhatóak. Másképp... Hát mondjuk, hogy jók... vagy mégsem?

ArAnyKöpéSeK

nemeS AndráS: mI vAgy te? IlOnCzAI zSOlt: HAlIHó, COOperAtIv Al mUnCII în zAdAr? föld!

Itt A

BAlázS gABrIellA: A SzAmár nemeS AndráS: eBBen Az eSetBen OKOS állAt, OKOS KérdéSeKet mIt CSInálSz? válASz: egyeSítem… teSz fel. nemeS AndráS: egyeSíted A nemeS AndráS: HOl A HAJAd feJed A táBlávAl… HOrvátH ne röHögJ, mert nálAd még ezt Se reCHeşAn? válASz: már elSöpörtéK. leHet CSInálnI. Kár A táBláért. IlOnCzAI zSOlt: KözeledIK

mártírHAlál.

IlOnCzAI zSOlt: BUlldOg emBer... nőBe.

IlOnCzAI zSOlt: A menJeneK A fenéBe!

A

típUSú

mOSzAtOK

SzAKmáry tIBOr: HOgy mOndJáK SpAnyOlUl, HOgy Szeretem A KémIát? válASz: megUSztá á KHImIKá. SzAKmáry tIBOr: JAA... teHát: megúSztAm A KémIát!

Kellemes vakációt kíván a Juventus!!!!!

HíreK

nyárI táBOrOK:

CSereSznyéSpUSztA-I újságíró tábor,

temISz táBOr, ahol feleleveníthetjük tánctudásunkat,

e-tAnUláSOS táBOr, ahol szorgos diáktársaink pihenhetnek. InfOrmáCIó HIányA mIAtt CSAK ennyIt tUdUnK felSOrOlnI.

Bonyolult kérdésre mindig akad egy egyszerű, könnyen érthető, téves

Impresszum

főszerkesztő: kubán elemér; somkereki Andrea; Şelmărean Ánia; Olvasószerkesztők: Pál Botond, dudás Péter; tördelő: kiss Árpád; grafikusok: Győri Hajnalka, iärger zsolt, somkereki Andrea, Şelmărean Ánia;P. Fülöp Rebeka; Szerkesztők: Bálint Hajnalka, Bodola Márk, ciora edmond, dudás Péter, Farkas Márta, Győri Hajnalka, kiss Árpád, kolozsi eszter, kubán elemér, Makkai csilla, olteanu Roberta, P.Fülöp Rebeka, Recheşan Gabi, Şelmărean Ánia, somkereki Andrea, szilveszter istván; Szellem(i) ir(ányít)ó: tóth kinga;

elérhetőség: [email protected] Honlap: http:\\ juventus.bartok.ro

Köszönjük a Bartók Béla líceum Szülőbizottsága támogatását

2009-es tanév, 3. szám, ingyenes őszinték

Recommend Documents