2008. november 22–30.
21.00
22 Sz
23 V
Ho‡an éltem túl a világvégét? Catalin Mitulescu, 2006 19.00
24 H
25 K
4 hónap, 3 hét, 2 nap
26 Sz Cristian Mungiu, 2007
27 Cs
28 P
29 Sz
30 V
18.30
21.00
A többi néma csend
Forradalmárok
Nae Caran¯l, 2007 17.30
Corneliu Porumboiu, 2006 19.00
Román rövid¯lmek
Kerekasztalbeszélgetés a román ¯lmrõl
19.00
21.00
Virágok hídja Thomas Ciulei, 2008 19.00
Forradalmárok
Cristian Mungiu, 2007
Corneliu Porumboiu, 2006
4 hónap, 3 hét, 2 nap
2008. november 22–30. Grand Café, Szeged
A Román Kulturális Intézet támogatásával A mai román ¯lm rohanvást halad fölfelé, ezt szerte Európában is je‡zik, díjakkal honorálják. Ez nekünk, ma‡ar szellemi munkásoknak kedvezõ fejlemény. A kultúra ege alatt nem vérre me‡ a verseny. Dolgozhatunk és dolgozunk is e‡ütt, tanulunk e‡mástól, Ady és József Attila történeti belátásait mélyebben megértve, oldódhatnak sok évszázados rossz történelmi beidegzõdéseink, elõítéleteink. (Dániel Ferenc: Román új hullám. In: Filmvilág, 2008/01)
November 28., 19 óra
Kerekasztal-beszélgetés a román ¯lmrõl Résztvevõk: Tóth Orsolya, a kolozsvári Filmtett címû mozgóképes lap szerkesztõje, a budapesti Román Kulturális Intézet és a Grand Café munkatársai Érdekel bennünket az új román ¯lm otthoni és nemzetközi sikereinek mibenléte, titka, s az is, ho‡ milyen kulturális kontextusban születnek ezek az alkotások. Beszélünk arról, ho‡ milyen irányok léteznek a román ¯lmmûvészetben, s ho‡ milyen a ¯lmkészítés támogatási rendszere. S ho‡ áll a generációs kérdés? Szó esik majd az erdélyi ¯lmes mûhelyekrõl, a ma‡ar nyelven megjelenõ ¯lmes szakfolyóiratról, a Filmtettrõl, az erdélyi és a romániai ¯lmes fesztiválokról. Megkérdezzük azt is, ho‡ vannak-e plazák Romániában, s ho‡ létezik-e art-mozi hálózat.
Román táj, román ecsettel (a kibeszélhetõ múlt) November 22–23., 21 óra
Ho‡an éltem túl a világvégét?
(Cum mi-am petrecut sfarsitul lumii) – színes, feliratos, román–francia ¯lmdráma, 2006, 101Î, rendezte: Catalin Mitulescu, írta: Catalin Mitulescu és Andreea Valean, kép: Marius Panduru, zene: Alexander Balanescu, szereplõk: Dorotheea Petre (Eva), Mircea Diaconu (Grigore), Carmen Ungureanu (Maria), Jean Constantin (Florica), Ionut Becheru Cannes, 2006: a legjobb nõi alakítás (Dorotheea Petre) Catalin Mitulescunak, a Ho‡an éltem túl a világvégét? rendezõjének nem kellett messzire mennie, ho‡ a román és kelet-európai ¯lmes ha‡ományok közül a lehetõ legépületesebbet, a történelmi alulnézetbõl mutatott kisvilág „gesztusait” részletezõ pontossággal visszaadja. Beleszámítva a Ceausescu-éra összeomlása óta eltelt másfél évtizednyi idõt is. A ¯lm vezetõ színésznõje: Dorotheea Petre Cannes-ban nyert díjat, amelyet kamaszosan életszerû játékával igazán megérdemelt. A sztoriban maguknak helyet követelõ kissrácok, köztük a fõhõsnõ ördöngös öccse többet is érdemelne. Játékuk több mint mesterség. Belõlük, kortól függetlenül, hiányzik a civilizációs va‡ históriai önkontroll. Amíg a „felnõttek”, a „na‡ok” szenvednek, törekednek, álcázzák érzelmeiket, i‡ekeznek a világvégében is létezni, ezek a lurkók önfeledten ‡ûlölik a na‡ Conductort, a „‡erekek, könyörgöm, akasszuk fel!” szenvedélye lobog bennük, s cselekednének is, ha lenne hozzá eszköztáruk. (–) A mai román ¯lm rohanvást halad fölfelé, ezt szerte Európában is je‡zik, díjakkal honorálják. Ez nekünk, ma‡ar szellemi munkásoknak kedvezõ fejlemény. A kultúra ege alatt nem vérre me‡ a verseny. Dolgozhatunk és dolgozunk is e‡ütt, tanulunk e‡mástól, Ady és József Attila történeti belátásait mélyebben megértve, oldódhatnak sok évszázados rossz történelmi beidegzõdéseink, elõítéleteink. (Dániel Ferenc: Román új hullám. A Conductor árnya. In: Filmvilág, 2008/01)
2
3
November 24–26., 30., 19 óra
4 hónap, 3 hét és 2 nap (4 luni, 3 saptamani si 2 zile) – színes, feliratos, román ¯lm, 2007, 113Î, írta és rendezte: Cristian Mungiu, kép: Oleg Mutu, szereplõk: Anamaria Marinca (Otilia), Laura Vasiliu (Gabita), Vlad Ivanov (Pepe), Alexandru Potocean (Adi) A Mesék az Aranykorból tervezett trilógia darabja
2007 Európai Film-díj: a legjobb ¯lm 2007 Európai Film-díj: a legjobb rendezõ (Cristian Mungiu) 2007 Európai Film-jelölés: a legjobb színésznõ (Anamaria Marinca) 2007 Európai Film-jelölés: legjobb forgatókönyv (Cristian Mungiu) 2008 Golden Globe-jelölés: a legjobb idegen nyelvû ¯lm Minden idõk legna‡obb – legalábbis a világhír és szakmai elismerés tekintetében legjelentõsebb – román ¯lmsikere kapcsán sok szó esett az 1990 után indult ¯atal román ¯lmes generáció(k) utóbbi években tapasztalt európai diadalútjáról, arról a kulturális és kultúrpolitikai kontextusról, amely lehetõvé tette e‡ rendkívül termékeny és kreatív szellemi közeg létrejöttét, majd fokozatos nemzetközi „expanzióját”. Mindez teljesen érthetõ, hiszen Cristian Mungiu nem aŸéle magányos, kívülálló mûvész, cannes-i Aranypálmája mondhatni logikusan illeszkedik abba a folyamatba, amely – a „posztdecembristák” fellépésével – a kortárs román ¯lm ¯‡elemreméltó tematikai és stiláris megújulásához, vérfrissítéséhez vezetett. A 4 hónap, 3 hét és 2 nap leginkább talán Mitulescu va‡ Porumboiu hasonló témájú, de teljesen más regiszterben megszólaló opusaival rokonítható, ami a kommunista múlt, Ceausescu Romániájának ma is kibeszéletlen, feldolgozatlan problémái, tabutémái iránti fogékonyságot illeti. Mungiu ¯lmjének középpontjában két e‡etemista lány áll, Gabita és Otilia – elõbbi épp kétségbeesetten próbálja eltüntetni e‡ szerelmi felhevülésbõl fakadó „baleset” törvénytelen ‡ümölcsét. Otilia a talpraesettebb, a problémamegoldó alkat: baráti szolidaritásból õ teremti meg az abortuszhoz szükséges körülményeket, szobát bérel e‡ szállodában, e‡eztet a mûveletet végrehajtani hivatott Bebe úrral (micsoda ironikus, beszélõ név!), és a történet adott pontján szinte valószínûtlen áldozatot hoz barátnõjéért. Mondanánk, ho‡ mindez a kommunista rendszer – sokunk által még megélt és ismert – díszletei között; ám Mungiu (és alkotótársa, a kiváló Oleg Mutu operatõr) e‡ik na‡ erénye éppen az, ho‡ a két lány körül felépített ¯lmi világ a legkevésbé sem díszletszerû, hanem pontosan olyan, amilyenben ez a történet lejátszódhat. (Papp Attila Zsolt: Fojtott visszaszámlálás. Cristian Mungiu: 4 hónap, 3 hét és 2 nap. In: www.¯lmtett.ro)
4
5
A 4, 3, 2 apró novellák füzéreként is felfogható (A kollégium; Mr. Bebe; Otilia és Adi; A tarisznya; A vacsora). Az elbeszélés fejezetrõl fejezetre bontja ki Otilia drámáját, aho‡an Godard Nana történetét az Éli az életét címû ¯lmben, csak Mungiu nem alkalmaz fejezetcímeket. (–) A ¯lmben naturalista elemek keverednek a rendezõ által realizmusként de¯niált elbeszélésmóddal, és a dokumentarizmus je‡ei is felfedezhetõk. A kamera két dolgot csinál; va‡ árnyékként követi Otiliát, fut vele, mint a doku¯lmesek kamerája (vállra helyezett géppel, még csak nem is steadycam-mel), va‡ tablószerûen, mozdulatlanul e‡helyben áll hosszú percekig, mintha csak bekapcsolva felejtették volna, amikor az asztalra tették. A hosszú beállítások többsége tényleg asztal-magasságra van komponálva, ezért a szereplõk kiemelkednek, kilógnak, kimennek a képkivágatból. A statikus beállítások és a szaladó kamera képileg is kontrasztot teremt, ami dramaturgiai funkcióval bír. A ¯lm elõtt még élt bennem a „mi, kelet-európaiak” elképzelés, amit az elsõ képsorok ismerõs világa megerõsített. Lepukkant kollégium, a diákok mindennel seftelnek: dezodorral, cigivel, szappannal, ma‡arországi fogamzásgátlóval, bármivel. A szocreál szállodabelsõk, a zárlatosan pattogó neoncsõ, a linóleum, a táncdalfesztiválos-lakodalmas zene, a tekerõs telefon ismerõsek voltak, de aho‡ haladtunk elõre a történetben, rájöttem, ho‡ ennek a világnak csak a díszletei ismerõsek, a megaláztatás és kiszolgáltatottság bu‡rai idegenül mélyek. Mungiu a sajtótájékoztatón Kafkát említette, mint aki a régió irodalmából a legna‡obb hatással volt rá. Valóban, a történet kafkai, számunkra abszurd, a szomszédos ország lakói számára a nyolcvanas évek végének realitása. (Gorácz Anikó. In: www.ma‡ar.¯lm.hu) „Azért választottam ezt a történetet és ezt a nézõpontot, mert személyesen ismerem azt a két nõt, akik akkor abban a szobában tartózkodtak. Minden pontosan í‡ történt, aho‡an a ¯lmben látható, én csak a szobán kívüli történéseket írtam hozzá, a motivációkat tettem világosabbá, és kicsit strukturáltam a történéseket. Számomra a legérdekesebb tanulság az, ho‡ ha az embernek a személyes szabadságáért kell küzdenie, akkor el sem lát a probléma erkölcsi vetületéig.” (Csillag Márton–Mesterházi Lili: beszélgetés Cristian Mungiuval. In: Filmvilág, 2007/8)
6
7
November 27., 29–30., 21 óra
Forradalmárok (A fost sau n-a fost?) – színes feliratos román ¯lmdráma, 2006, 89Î, írta és rendezte: Corneliu Porumboiu, kép: Marius Panduru, zene: szereplõk: Mircea Andreescu (Piscoci), Teo Corban (Virgil Jderescu), Ion Sapdaru (Manescu), Luminita Gheorghiu (Doamna Manescu), Cristina Ciofu (Vali) December 22-e van. 16 év telt el a romániai forradalom óta. Piscoci úr nyugdíjas és arra készül, ezúttal is e‡edül tölti a Karácsonyt. Ám a sors mást akar. Piscocinak két társa is akad, akikkel e‡ütt arra a kérdésre keresi a választ: Valóban volt forradalom Romániában? Az 1989-es forradalom ironikus újramesélése. A ¯lm és rendezõje, Corneliu Porumboiu a 2006-os Cannes-i Filmfesztiválon Arany Kamera díjat kapott, s elnyerte az Europa Cinemas díját is A 2006-os Transsylvania Nemzetközi Filmfesztiválon a ¯lm elnyerte a Közönség díját, a Legjobb Román Film díját és a Transsylvania Trófeát is. Napjaink málló vakolatú, savanyú szagú, Bukarest-közeli kisvárosában még mindig kísért a kenyeret, benzint je‡re adó Ceausescu-éra nihilista rémképe. Sötét utcák, „sarokfenyõvel” kiegészülõ koszlott lakásbelsõk, durranó petárdák, karácsony hajrája. A ’89-ben megdöntött diktatúra óta a helyét keresi az önértékeléssel hadilábon álló, ám a laposüveggel baráti viszonyt ápoló történelemtanár, a ga‡i tévésztár és a körülöttük sertepertélõ, mûszálas otthonkás vászoncselédek, az e‡kori kommunista társadalom resztlije. Mézes sütemény, advent öröme helyett a 17 évvel ezelõtti vidéki forradalom megfejthetetlen részletei, annak lehangoló emlékfoszlányai mardossák kisembereink lelkivilágát a kábeltelevízióban, élõ e‡enesben. Az elcseszett ünnepi mûsort a „Most akkor volt forradalom va‡ nem?” gondolatisága járja át. (–) Az ü‡esen letompított történelmi eseményeknek, az abszurd fordulatoknak köszönhetõen ezt a sminkeletlen, karakterdús produkciót zsánerének megfelelõ komolytalansággal tessék kezelni, és legalább annyira örüljenek neki, mint a fa alá rejtett NDK turmixgépnek. (Kostyál Andrea. In: www.mozinet.hu)
8
9
A román Grißth emlékezete November 27., 18.30 óra
A többi néma csend (Restul e tacere/The Rest is Silence) – színes, román–francia–német történelmi dráma, 2007, 146Î, rendezte: Nae Caran¯l, szereplõk: Marius Florea Vizante (Grig), Ovidiu Niculescu (Leon), Mirela Zeta (Emilia), Valentin Popescu (Catargiu), Silviu Biris (Raoul) 1912-ben Grigore Brezianu román rendezõ a dúsgazdag földbirtokosszínházigazgató Leon Popescu anyagi hátterével – akár producernek is mondhatnánk – elkészítette az A függetlenségi háború címû ¯lmet, amelyben a lehetõ leghívebben próbálták bemutatni az 1877-es eseményeket, Románia függetlenségi harcát a török birodalommal szemben. A kétórás produkció a korban még teljesen szokatlan és ismeretlen, Grißth monumentális alkotásaira is még éveket kell várnia az amerikai publikumnak. Nae Caran¯l – aki már 1988-ban elkészítette a ¯lm forgatókönyvének elsõ vázlatait – alkotása ennek a történelmileg is jelentõs ¯lmnek a ¯lmje. A korábbi alkotásaival – Aszfalt tangó, Filantrópia, ava‡ emberbaráti szeretet – na‡ szakmai sikereket elérõ rendezõ mûve az elmúlt évek román ¯lmjeivel szemben, melyek kortárs történeteket mesélnek a mai román hétköznapokról, na‡szabású kosztümös alkotás, mely a valós eseményeket és karaktereket ¯noman átírva, de a 20. század elejének hangulatát hûen visszaadva mesél múltról, jelenrõl és jövõrõl. Nae Caran¯l közel húsz éve készül erre a ¯lmre, na‡jából azóta, amióta elolvasta apja, a ¯lmtörténész Tudor Caran¯l In cautarea ¯lmului pierdut (Az elveszett ¯lm keresése) címû könyvét. Azóta akar ¯lmet forgatni az 1910-es évek Bukarestjérõl, a román mozi elsõ éveirõl, az elsõ hazai történelmi szuperprodukció, va‡is az Independenta Romaniei (Románia függetlensége) születésének körülményeirõl.
10
Caran¯l ¯lmje is szuperprodukció lett, közel két és fél millió eurós költségvetésével minden idõk legdrágább román ¯lmje. Éppen ezért elég meglepõ, ho‡ a párizsi jelenetben (amikor a ¯lm ¯atal alkotói Párizsba utaznak a ¯lmkópia elõhívása végett) a ¯lm hirtelen átvált animációba, abból sem a legötletesebb fajtába. Ú‡ látszik, a századelõ Párizsát vászonra lehelni már nem volt elég a pénz. Ezt a kis, de nem elhanyagolható zökkenõt leszámítva viszont végre nem fapados román kosztümös ¯lmet láttam: amikor századelõs bukaresti utcakép tárul elénk, van elég konÏis, automobil, kosztüm, ha csatajelenet, akkor van tengersok katona, e‡enruha, korabeli á‡ú, ú‡, aho‡ az ember e‡ tengerentúli kosztümös produkciónál megszokta. E‡ ötletes, humoros, mûvelt ¯lmet láttam, amely formailag közönség¯lm, témájából, ‡akran szubtilis humorából adódóan viszont a mûvész¯lm-rajongóknak is megfelelõ „táplálék”. A képek Marius Panduru (Cum mi-am petrecut sfarsitul lumii) operatõr munkáját dicsérik, a díszletek és a kosztümök Calin Papura (Terminus Paradis), valamint Doina Levintza (Orient Express) érdeme. (Zágoni Balázs: Én uralkodom, felség! Nae Caran¯l: Restul e tacere (A többi néma csönd) In: Filmtett)
11
12
Ha mindenáron realista jelenetet szerettem volna, nyugodtan használhattam volna a párizsi utcát, amit már alkalmaztam a párizsi külsõ jelenetnél, ott is állhattak volna prostituáltak, mint az animációs montázsrészben. Forgathattunk volna e‡ kabarészínház színpadán, ahol kánkánoztak volna a táncoslányok, nem kellett volna ehhez e‡enesen a Moulin Rouge-ból hozni a lányokat. U‡anilyen e‡szerû lett volna e‡ század eleji bordélyszobát létrehozni díszletben, tehát nem jelentett volna gondot Párizst létrehozni Bukarestben. De sokkal érdekesebbnek, plasztikusabbnak és szebbnek tûnt, ho‡ ez e‡fajta intermezzo szerepét töltse be a ¯lmben, e‡fajta „vége az elsõ résznek, kezdõdik a második rész” le‡en, ami e‡részt respiro a nézõ számára, szünet, közjáték, ami után apránként megváltozik a ¯lm hangulata. Az animációs részig pozitív a történet, a szereplõk fejlõdnek, az energiamennyiség sokasodik és a századfordulóra jellemzõ mérhetetlen optimizmus tölt el mindenkit. Az animáció után megváltoznak a viszonyok, a szereplõk közé lép az ördög. Közbejön a csalódottság, az árulás, az ellenszenv és végül a bosszú. (–) A dokumentálódás addig tartott, ameddig a ¯lm elõkészítése, és részlegekre volt osztva: a díszletosztály utánajárt a korabeli díszleteknek, a jelmezosztály dokumentálódott a ruhákat és jelmezeket illetõleg, a rendezõi osztály pedig fölvette a kapcsolatot néhány hadi tanácsadóval, ho‡ megtudjuk milyenek voltak az e‡enruhák, milyenek voltak az utasítások és minden e‡éb, ami szükséges a ¯lm világához; az elõkészítés mindenestõl na‡jából 3 hónapba telt. Többek között a zenei irányzatokkal is külön kellett foglalkozni, ho‡ megtudjuk, mit játszhattak akkoriban e‡ operettszínházban, ho‡ világították meg a színpadot, ho‡an a nézõteret. Egész odáig terjedt a kutatásunk, ho‡ még azt is tudtuk, melyek voltak a városi közlekedési vállalatok vitái, hiszen akkoriban jelentek meg az árammal mûködõ villamosok és még használatban voltak a ló által vontatott villamosok – sok ilyesminek néztünk utána. (In: Na‡ Boglárka: Beszélgetés Nae Caran¯llal, a Restul e tacere (A többi néma csend) címû ¯lm rendezõjével)
13
Román DOCU November 29., 19 óra
Virágok hídja
(Podul de Ïori/The Flower Bridge) – színes, román–német dokumentum¯lm, 2008, 87Î, rendezte: Thomas Ciulei Mediawave 2008: fõdíj Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivál: a legjobb román ¯lm díja Cinema de Reel Fesztivál: Prix des Bibliotheques Go East Fesztivál, Wiesbaden: fõdíj E‡ moldvai faluban Costica e‡edül neveli a három ‡erekét, miközben édesanyjuk Olaszországban dolgozik. A telefonok és a családnak küldöttcsomagok azonban nem tudják pótolni az anya fájó hiányát. A hétköznapok azonban nem csak szomorúsággal telnek, pedig az ideális ‡erekkortól na‡on távol áll a három ‡erek élete. A humor bemutatása azonban nem feledheti, ho‡ a premodern körülmények közt élõ család mindennapi küzdelemben áll a természettel és a megváltozott társadalmi viszonyokkal. A dokumentum¯lm e‡ e‡re komolyabb társadalmi jelenséget mutat be: az intenzív gazdasági változásokat, amelyek Románia bizonyos vidékein alapjaiban rengetik meg a családi struktúrákat. Ciulei, az e‡ik legtehetségesebb európai dokumentum¯lmes ¯lmje ‡önyörû színekkel mesél e‡ kesernyés élet mindennapjairól. (In: www.urania-nf.hu)
14
15
November 28., 17.30 óra
Román Rövid
Nehéz élet (La drumul mare) – színes, román rövid¯lm, 20Î, rendezte: Gabriel Sarbu, szereplõk: Claudia Prec, Gabriel Spahiu, Andi Vasluianu Angersi Premier Plans Filmfesztivál: különdíj, közönségdíj E‡ forgalmi dugó eseményei. E‡ ¯ú megtámad e‡ autóban rekedt nõt és megpróbálja ellopni a hátizsákját. E‡ közeli rendõrautóból észreveszik a ¯út a nõ gépkocsijában.
16
Stefan – színes, román rövid¯lm, 13Î, rendezte: Stanca Radu, szereplõ: Mihai Constantin Cinemaiubit Fesztivál, Bukarest: fõdíj E‡ kis¯ú története, akit betegsége ellenére arra kényszerítenek, ho‡ Stefan cel Mare uralkodó szerepét játssza el az iskolai ünnepségen.
Florin Piersic Jr.
Velence (Venetia) – színes, román rövid¯lm, 8Î, rendezte: Florin Piersic Jr., szereplõ: Virgil Popovici E‡ végtelenül udvarias idõs úr utazási elõkészületei, akit teljesen semmibe vesz a légitársaság. A századunkban már nem létezõ illedelmes beszéd eltûnésének tanmeséje.
17
Hullámok (Valuri/Waves) – színes, román–francia rövid¯lm, 16Î, rendezte: Adrian Sitaru, szereplõk: Karen Wallet, Clara Voda, Vlad Voda, Sergiu Costache Aspeni Rövid¯lmfesztivál: a legjobb ¯lm és a legjobb operatõr díja Drezdai Filmfesztivál: a legjobb rövid¯lm díja Las Palmasi Filmfesztivál: a legjobb rövid¯lm díja Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál: a legjobb rövid¯lm díja Szarajevói Filmfesztivál: a legjobb rövid¯lm díja E‡ na‡on szép nyugati höl‡ megkér e‡ roma ¯út, ho‡ vi‡ázzon a ‡erekére, amíg õ úszóleckéket vesz e‡ nõs fér¯tõl, akivel Ïörtölni szeretne.
18
Lépcsõház (Interior/Scara de bloc) – színes, román rövid¯lm, 16Î, rendezte: Ciprian Alexandrescu, szereplõk: Simona Ghita, Vlad Ivanov, Cristi Olesher, Ion Puican Lisszaboni Nemzetközi Független¯lmes Fesztivál: különdíj E‡ történet, ami bárki életében megtörténhet. E‡ haláleset láncreakciót indít el. E‡ valós történeten alapuló szatíra a világról, amelyben élünk.
19
Hanno Höfer
Humanitárius segély (Ajutoare umanitare/Humanitarian Aid) – román rövid¯lm, 17Î, rendezte: Hanno Höfer, szereplõk: Ernesto Bianchi, Richard Bovnoczki, Catalin Neagu, Ion Fiscuteanu Cottbus-i Filmfesztival: a legjobb rövid¯lm díja Clermont Ferrand-i Filmfesztivál: a Canal+ díja Három nyugati ¯atal érkezik Romániába segélyt osztani. A he‡i falu lakói örömmel látják õket, de a hatóság mohósága mindent tönkretesz. A ¯lm ábrázolásmódja e‡szerre humoros és ellentmondásos. Keserû komédia.
20
Szeged, Deák Ferenc u. 18. Telefon: (62) 420 578 • www.grandcafe.szeged.hu
Ho‡an éltem túl a világvégét?