2006 MÁRCIUS Albin, Albina Lujza Kornélia, Nelli Kázmér, Zorán Adorján, Adrián Leonóra, Inez. Sze Cs P Szo V H. K Sze. Tamás, Tomaj Zoltán

MÁRCIUS

MARTIUS Mars hadisten hava, az õsidõkben évkezdõ hónap. Rómában a tavasz-újévet március idusán, holdtöltekor ünnepelték, ekkor köszöntötték az év megújulásának istennõjét, Parenna anyát, miután elõzõ nap kikergették a városból az elmúlt évet jelképezõ agg Mamurius Veturiust.

2006 • MÁRCIUS 1

Sze Albin, Albina

2

Cs

Lujza

3

P

Kornélia, Nelli

4

Szo Kázmér, Zorán

5

V

Adorján, Adrián

6

H

Leonóra, Inez

Róma többi márciusi ünnepe a hadi évadra való felkészülés jegyében zajlott.

7

K

Tamás, Tomaj

8

Sze Zoltán

Március 1-jén indult a Salius papok körmenete Mars égbõl hullott városvédõ pajzsával és annak 11 másolatával (minden hónapra egy). 14-én volt a lovasszemle, az Equirria napja, ami késõbb a lóversenyek ideje lett. 17-én öltöttek tógát a felserdült ifjak, ami a katonaköteles kor eljöttét is jelentette számukra (Liberalia). Hagyományosan ez volt a hadjáratok kezdetének ideje is, amikor a consul megrázta Mars szent lándzsáját ezzel a felkiáltással: „Mars, légy éber!“ 19-23 közt tisztították meg a télen berozsdásodott fegyvereket (Quinquatrus), továbbá ez Minerva istennõ napja is. 23-án próbálták ki a harci kürtöket seregszemlére összetrombitálva a hadkötelezetteket.

9

Cs

Franciska, Fanni

10

P

Ildikó, Melissza

A hónap régi magyar neve: Böjtmás hava, arra utalva, hogy ez a nagybõjt 2. hónapja. A március 21-ével kezdõdõ új csillagászati év elsõ hónapja, ez alapján Kos havának is nevezik. Húsvét nélkül március liturgikus ünnepekben ugyanúgy szegény, ahogy február második fele, hisz a böjthöz nem illik az ünneplés. A régi naptár szentjei közül is elsõsorban azok kaptak helyet, akik tevékenysége valahogy kötõdik Húsvéthoz.

40

11

Szo Szilárd, Borsika

12

V

Gergely

13

H

Krisztián, Ajtony

14

K

Matild, Tilda

15

Sze Nemzeti ünnep, Kristóf, Krisztofer

16

Cs

Henrietta, Vidor

17

P

Gertrúd, Patrik

18

Szo Sándor, Ede

19

V

József, Bánk, Józsa

20

H

Klaudia, Alexa

21

K

Benedek, Napsugár

22

Sze Beáta, Izolda, Lea

23

Cs

Emôke

24

P

Gábor, Karina, Miléna

25

Szo Irén, Írisz, Irina

26

V

Emánuel, Larissza, Manuéla

27

H

Hajnalka, Alpár

28

K

Gedeon, Johanna, Hanna

29

Sze Auguszta

30

Cs

Zalán

31

P

Árpád, Benô

Március 10. • A negyven vértanú ünnepe A legenda szerint 320 körül, az örményországi Szebasztéban, egy tó jegén szenvedett fagyhalált 40 mártír a hitéért. Érdekes, hogy a „szent“ 40-es szám újra és újra felbukkan, ami a zsidó naptár luniszoláris számításán alapul. Ez pont másfél holdhónap, a Nap évi járása során pedig pont 40 napra homályosítja el azokat a csillagokat, melyek közelében elhalad. Március 12. • Gergely I. Nagy Szent Gergely pápa, egyháztanító, korábbi bencés szerzetes 604-ben bekövetkezõ halálának napja (égi születésnapja). A középkori mûveltség egyik legnagyobb alakja. Egyház- és mûvészettörténeti szempontból is kimagasló jelentõségû pápa. Nevéhez fûzõdik pl. az egyházi ének klasszikus rendszere, a gregorián. Március 17. • Arimathiai Szent József Jézus titkos tanítványa és a zsidó tanács tagja volt. Ô gondoskodott Jézus eltemetésérõl, Nikodémus apokrif evangéliuma szerint õ gyûjti az utolsó vacsorán is használt kehelybe Jézus kicsorduló vérét. Ez a Szent Grál, melyet Jézus föltámadása után angyalok tartottak ég és föld között, majd a templomos lovagok õrizték a Megváltás hegyén. Hagyományát hazánkban a pálos rend ápolta. Március 17. • Szent Patrik napja Az írek V. sz.-i térítõje és nemzeti szentje. Névnapján az ír férfiak kalapjukra zöld rekettyelevelet tûznek, és így köszöntik egymást: „Áldjon meg az Isten és Szent Patrik!“ Egyik legendája szerint mikor nehézségekbe ütközött a térítés során, jelet kért Istentõl, aki egy helyet mutatott neki, ahol megnyílt a föld és hang hallatszott, mondván: „ez a tisztítótûz bejárata, aki önként leereszkedik

oda, megszabadul a bûneitõl“. Ennek híre hozzánk is eljutott, két híres „pokoljárónk“ is felkereste, Magyarországi György lovag, Nagy Lajos katonája, és Tar Lõrinc, Zsigmond udvari embere. Március 19. • Názáreti József Jézus nevelõapja, ács. 7 hónapig távol volt Názárettõl, s mikor hazatért, Mária, akivel szûzi házasságban élt, már áldott állapotban volt. El akarta hagyni, de megjelent neki egy angyal, aki elmondta, hogy jegyese az élõ Isten fiát hordozza. Népünk az õ családot õrzõ erejével próbált védekezni a családok szétesése ellen. Március 21. • Nursiai Benedek Szent remete, a bencés rend névadója. Legendája szerint Subiaco megközelíthetetlen sziklabarlangjában böjtölt 3 évig, élelmét egy remetetársa eresztette le neki kötélen. Aztán a társa meghalt, az ördög pedig eltörte Benedek harangját, amivel felhívhatta volna magára a figyelmet. Az isteni gondviselés mentette meg az éhenhalástól. 547ben hunyt el. Ekkor van a tavaszi napéjegyenlõség, és ez a Kos havának kezdõnapja, ilyenkor nincs apostol-ünnep, bár régen Jakab napja volt ezen a helyen, és a keleti keresztények, akiknek nem szentjük Benedek, ma is ekkor ünneplik a Jakabok közül a kisebbiket. Március 25. • Gyümölcsoltó Boldogasszony Jézus fogantatásának, az angyali üdvözletnek a napja. A Müncheni-kódex naptárában Máriának hirdetett napja, a szegedi eredetû Lányi-kódexben Testfogadó Boldogasszony, az Érdy-kódexben Asszonyunk Szûz Máriának szeplôtelen foganatja, a lõcsei kalendáriumban (1642) Boldogaszszony fogadása, de már a Winkler-kódex naptárában és a Debreczeni-kódexben Gyümölcsoltó Boldogasszony, a moldvai, csángó Gajcsánában Gyimõcsótó. Az oltás, szemzés hagyományos napja volt.

Böjti idôszak

Hamvazószerda (vagy népi nevén böjtfogadószerda, máshol tréfásan fogöblítõszerda, szárazszerda) a nagyböjt elsõ napja (2006-ban március 1-je). A hamvazkodásnak õsrégi hagyományai vannak, már a zsidók szõrruhába öltöztek és hamut szórtak a fejükre, ha bûnbánatot tartottak. A hamu jól kifejezi, hogy „porból lettél és porrá leszel“. A hamvazáshoz használt hamu az elõzõ év virágvasárnapi barkájából származik. A népi hagyományokban is jelentõs szerepe van a hamvazkodásnak, aki hamvazkodik, annak nem fáj a feje. Egyes vidékeken kifejezetten szégyennek számít, ha valaki nem vesz részt benne, és egész nap nem törlik le a homlokukról a hamut. Máshol e napon nem gyújtottak tüzet, hanem a gazdasszony hamuval szórta körbe a házat, hogy a bûn, baj, kár elkerülje a családot.

41

MÁRCIUS

Jeles napok

MÁRCIUS

Évfordulók Március 1. 40 éve történt A Vénusz-3 szovjet ûrszonda elsõként érte el a Vénusz bolygót. 100 éve történt Meghalt Zichy Mihály festõ, grafikus, a magyar rajzmûvészet egyik úttörôje. Szentpéterváron cári udvari festõ volt. Legjelentõsebbek grafikái, különösen illusztrációi (Madách: Az ember tragédiája). 550 éve történt Krakkóban megszületett II. Ulászló magyar király (I. Ulászló néven Csehország királya). Március 4. 70 éve történt A Hindenburg német léghajó elsõ útjára indult. Március 5. 10 éve történt Az 1972-es hatputtonyos tokaji aszú elnyerte a világ legjobb fehérbora címet. 680 éve történt Megszületett I. (Nagy) Lajos magyar király (egyidejûleg Lengyelország királya). Március 7. 10 éve történt Elõször készített ûrfelvételeket a Hubble Teleszkóp a Plútó felszínérõl. 100 éve történt Az államok közül elsõként Finnországban a nõk is szavazati jogot kaptak. 130 éve történt Szabadalmat kapott Alexander Graham Bell a telefonra.

Március 10. 90 éve történt Meghalt Gróf Teleki Sámuel, világutazó, az egyik legnagyobb magyar Afrika-kutató. 130 éve történt Alexander Graham Bellnek sikerült az elsõ beszélgetést lefolytatnia telefonján. Március 11. 450 éve történt Peraltaban (ma Spanyolország) megszületett József, késõbb Szent József, a piarista rend alapítója. Március 13. 10 éve történt A skóciai Dunblaneben egy férfi tüzet nyitott egy általános iskola óvodás osztályára. 16 gyermeket és egy tanárt ölt meg, mielõtt végzett önmagával. Március 15. 40 éve történt Nyilvánosságra hozták a meghamisított romániai népszámlálási adatokat: az erdélyi magyar lakosságnál szinte a nullával egyenlõ a népszaporulat. Március 18. 40 éve történt A Vatikán határozatot hozott: nem közösítik ki a más vallásúakkal házasságot kötött híveket. Március 21. 450 éve történt Mária angol királynõ Oxfordban eretnekség vádjával máglyára küldte Thomas Cranmer reformátort, Canterbury érsekét. Március 23. 810 éve történt Meghalt III. Béla, Magyarország királya.

Március 9.

Március 25. 80 éve történt Megszületett Papp László ökölvívó, háromszoros olimpiai bajnok.

210 éve történt Napóleon Bonaparte feleségül vette Beauharnais tábornok özvegyét, Tascher de la Pagerie-t, azaz Josephine-t.

Március 27. 330 éve történt Megszületett Borsiban II. Rákóczi Ferenc fejedelem, gróf Zrínyi Ilona fia.

42

Beszélgetés Zombory Miklóssal, Ferencváros Fideszes alpolgármesterével – Úgy tudom, sok szálon kötõdik a kerülethez. – Így van. A Lónyay utca 45. számú ház egész életem során elkísért. Itt születtem, itt élek azóta is. Gyermekéveimet is a környéken töltöttem, általános iskolába a Bakáts térre, pontosabban a Knézich utcai általános fiúiskolába jártam. – Milyen volt akkor, az 50-es évek elején a Ferencváros? – Tágas és vidám, olyan, amilyen egy gyereknek lenni szokott. A Bakáts tér volt az életterünk, oda jártunk játszani, ott folytak a tornaórák, oda jártunk templomba a ferencesekhez, illetve az ’56-os események után az altemplomba, mert a templom megsérült a harcok során. Aztán ott volt a közeli Petõfi kert, ami már kevesek számára ismert: a mai bölcsõde helyén, a Ráday utcából nyílt. Ott akkoriban kertmozi volt, és mi, gyerekek a Bakáts téri parókia udvarának alacsony falától éppen ráláthattunk a vászonra. Szovjet filmek mentek, és persze régi magyar filmek, amelyeket sokszor szívesen nézek ma is. Utcámat sokféleképpen hívták az elmúlt évtizedek alatt: eredetileg volt Lónyay utca, aztán Szamuely, majd ’56-ban rövid ideig a környéki harcokban elesettek emlékére Ifjú Hõsök utcája, majd újra Szamuely, végül ismét Lónyay utca. – Az ’56-os eseményekrõl milyen további emlékeket õriz? – Akkor 9 éves voltam. Emlékszem, amikor a harcok megkezdõdtek, éppen Újpestrõl tértünk vissza apámmal, amikor furcsa robajra lettünk figyelmesek. Apám katonai akadémiát végzett, és egy ideig a Horthy-hadseregben gazdasági területen, tiszti rangban dolgozott, úgyhogy rögtön felismerte a repeszek hangját. Másnap elkezdtük lehordani az ágyakat a pincébe, ahol nem volt villany, úgy kellett bekötni a szomszédságból. Az utcán hirtelen megjelentek a tankok, a padláson pedig a nálam sokszor csak egy kicsit idõsebb gyerekek, akik Molotov-koktélokat dobtak rájuk. A Lónyay utcát a Boráros téri torkolatnál mindig két tank õrizte, csövük a két járda vonalára volt állítva. A házak ellátása érdekében az egymás mellett álló házak közös falát kibontották, át lehetett járni egyikbõl a másikba. Mi, gyerekek a Boráros téri szélsõ ház falát is kibontottuk, amint megjelent a rés, az egyik ágyúcsõ rögtön oda fordult, és a lövés elõl éppen hogy el tudtunk futni. Ezeken a nyílásokon át látták el az egész tömböt kenyérrel. A pékség egy földszintes házban volt – ma Önkormányzati irodák mûködnek a helyén –, velünk átellenben, amely még ma is megvan. Kötelet feszítettünk ki az utca két oldala között. Apám egy zsákot dobott át, benne két téglával, és kenyérrel megtöltve húzta vissza a kötélen – persze az orosz tankok belelõttek a zsákba. – Hogyan segítettek egymáson akkor az itt élõk? – Nagyon összetartottak az emberek. Bolti lopás csak élelmiszerüzletben volt, szükségbõl. De a pénztárban összegyûjtött bevételhez ekkor sem nyúltak. A többi üzlet sértetlen maradt. Apámmal nem sokkal a forradalom kitörése elõtt szedtünk két mázsa bodzát, amibõl bort készített, majd forralt bort csinált belõle. Ez akkor az õszi hidegben nagyon jól jött. Aztán egyre inkább kimerészkedtünk az utcára, nézelõdni. A Ferenc körúton álló, kilõtt tankot, a bennégett katonával soha nem lehet elfelejteni. A harcok elcsendesedése után is voltak még incidensek, amikor

43

MÁRCIUS

„Itt születtem, itt élek, és szeretnék még tenni valamit az itt élõkért …”

MÁRCIUS

három tank jött ellenõrizni az utca házait, az egyik padlásról valaki Molotov-koktélt dobott az egyikre, de nem találta el. A tankok erre majdnem teljesen szétlõtték azt a háztetõt. – Hogyan éltek ’56 után? – Anyám eredetileg földrajz-történelem szakos tanár volt, de azt nem taníthatott, mert „ideológiailag” nem volt megbízható. Átképezték magyartanárnak, és így talált munkát. A háború elõtti helyzettel ellentétben ekkor õ volt a családfenntartó, apám sokáig nem kapott munkát a múltja miatt. Anyám este is dolgozott, tûzoltókat, rendõröket oktatott. A Ludovika (akkor Kun Béla) téri Bem József Gimnázium elvégzése után nekem is dolgoznom kellett. Mindig érdekeltek az autók, úgyhogy Gépjármûvezetést és KRESZ-t kezdtem oktatni. E mellett tanultam is, mûszaki tanár lettem. De mivel nem voltam jó káder, nehezen kaptam tanári állást. – De végül sikerült… – Igen, és büszkén mondhatom, hogy ezt követõen közel három évtizedet töltöttem technika tanárként a kelenföldi Teleki Blanka Általános Iskolában, ugyanabban a tanteremben, ugyanannál az íróasztalnál. Nem fejeztem be, csak felfüggesztettem ottani munkámat, alpolgármesteri tisztségem miatt. Közben családot alapítottam, feleségem és lányom olyan biztos hátteret jelent számomra, amelyre mindig támaszkodhatom. – Aztán jött a rendszerváltozás és a politika. – Mindig is a jobboldallal szimpatizáltam, az elsõ alkalommal az MDF-re szavaztam. Egy tanár kolléga hívására kezdtem érdeklõdni a helyi politika iránt. ’93-ban törölték el a Fideszben a 35 éves felsõ korhatárt, én rögtön beléptem, azóta vagyok tag. Már a rákövetkezõ évben tagja lettem a képviselõ-testület oktatási bizottságának, ’98 óta önkormányzati képviselõ vagyok, a jobboldaliak között 2002-ben az egyetlen, aki Ferencvárosban egyéniben jutott be. 2004 májusában a Fidesz választókerületi elnöke lettem, a helyi tagság ajánlására Orbán Viktor nevezett ki. 2005-ben pedig, a váratlan tavaszi események eredményeképpen alpolgármester lettem. – Mire büszke leginkább? – Sok mindenre. Az iskolában, ahol dolgoztam, hét alkalommal is gyõzött az általam felkészített csapat a rendõrség által szervezett budapesti közlekedési vetélkedõn. Sokáig voltam az iskola és a kerület közlekedési ügyvivõje. 20 éven át kerékpártúrákat is szerveztem, még a szomszédos országokat is bejártuk a diákokkal. Politikai tevékenységeim közül érdemes kiemelni ’98 és 2002 között benyújtott szociális célú rendeletmódosítási javaslataimat. Az egyedül élõk szociális segély alapjául szolgáló jövedelemhatárát az én javaslatomra emelték meg 50%-kal. 2003ban teljesült régi vágyam: a villamos megáll a Mester utcai szakrendelõ elõtt. Ez a látszólag kis dolog számos idõs és beteg ember, vagy akár a gyerekkocsival járók nehézségein enyhít. – Mik a további tervei? – 2006-ban, a választásokon szeretnék bejutni a Parlamentbe. Egyéni önkormányzati képviselõként kezdtem, majd kaptam egy nagyobb megbízatást: alpolgármester lettem. Szeretnék újra továbblépni, amennyiben a kerület polgárai bizalmat szavaznak nekem. – Milyen programmal vág bele a választási küzdelembe? – Én a helyi emberekért szeretnék dolgozni, minél többet tenni. Itt élek, választóimmal együtt „egy levegõt szívunk”! Megválasztásom esetén az önkormányzati területen kívánok dolgozni, és célom az, hogy az állam és az önkormányzatok között egy egészséges kooperáció alakulhasson ki anélkül, hogy az önkormányzati jogok sérülnének. Ehhez kérem körzetem lakóinak támogatását. Úgy érzem, a Parlamentben Ferencvárosért és az itt élõkért többet tehetnék. Mindent megteszek, hogy segítsek azoknak, akik megbíznak bennem, és kitartanak a polgári értékek mellett. SZABÓ ZSOLT

44

1848–1887 1848–49 Kacskovics Lajos 1806. május 29-én született Sõj pusztán (Nógrád megye). Iskoláit Pesten kezdte a piaristáknál, majd Vácott, Gyõrött és ismét Pesten tanult. 1829-ben tett ügyvédi vizsgát. Közéleti pályáját országgyûlési joggyakornokként kezdte 1825-ben. 1832/36. évi Országgyûlésen, mint királyi táblai jegyzõ tevékenykedett. Aktív irodalmárként az Auróra Kör tagja. 1837-tõl az Akadémia levelezõ tagja lett. 1843 májusában gr. Széchenyi István korteskedésének eredményeként Pest város fõjegyzõje lett. Ügybuzgalmával jó nevet szerzett magának, 1844. május 13-án nyerte el Pest szabad királyi város polgárjogát. Jelentõs közéleti szerepet játszott, mint a ferencvárosi Közteleken felépült Országos Magyar Gazdasági Egyesület rendes tagja, és az Országos Kisdedóvó Egyesület alapító tagja. 1848. március 15-én délután, amikor a Pesten összeülõ közgyûlésnek döntenie kellett a tüntetõ tömeg követeléseirõl, Kacskovicsnak, mint a város fõjegyzõjének, sikerült meggyõznie a városi tanácsot a „12 pont“ elfogadásáról. Tagja lett a forradalom napján megválasztott 14 tagú Pest városi Közcsendi Bizottmánynak, majd Pest-Pilis-Solt vármegye hasonló választmányának. 1848 júniusi pesti városi tisztújításon az elsõ helyen, a legtöbb szavazattal gyõzött, és tagja lett a 12 tagú tanácsnak. 1848. július 2-án választották országgyûlési képviselõnek a ferencvárosi választókerületben, amely a Józsefváros felét is magában foglalta. 1849 júniusától miniszteri tanácsos lett. A szabadságharc elbukása után bujdosott, majd a sõji birtokára vonult vissza, hosszú ideig lakhely elhagyási tilalom és rendõri megfigyelés alatt állt. 1861-ben foglalhatta el ismét Pesten a városi fõjegyzõi székét, és az Országgyûlésben újra Ferencvárost képviselte a felirati párt színeiben. 1865-ben bírói hivatalt vállalt a Nógrád megyei törvényszéken. 1874-ben visszavonult, 1891-ben halt meg. 1865–1869 Hováth Károly az 1865. évi országgyûlési képviselõ-választásokon nagy fölénnyel nyer Rottenbiller Lipóttal szemben Ferencvárosban, s 1869-ig õ volt a kerület képviselõje. 1869–1872 Vidáts János 1826-ban Bánát-Komlóson született. Neve 1848. márciusában vált ismertté, amikor Vasvári, Jókai és Petõfi társaságban a sajtószabadságért küzd. A szabadságharcot végig küzdötte, s mint százados tette le a fegyvert Világosnál. Elmenekült, de az olasz–svájci határon elfogták, Pestre hozták, bebörtönözték, halálra ítélték, de megkegyelmeztek neki. Pár év múlva szabadult, de1855-ben újra elfogták, ám atyja közbenjárására kiszabadult, ettõl fogva az apai gyárat vezette. 1861-tõl országgyûlési képviselõ, elõször Bánát-Komlós képviselõje, 1869-tõl 1872-ig Ferencváros képviselõje. Mint elõkelõ polgár, elnöke volt a ferenc-józsefvárosi takarékpénztárnak. Ennek bukásával van összefüggésben a halála. 1873. november 10-én öngyilkos lett. 1875–1878 Csernátony Lajos 1823-ban született Kolozsváron. A szabadságharc alatt Kossuth titkára volt, és mint publicista, a „Március Tizenötödike” címû újság egyik szerkesztõje. Kossuth egyik leg-

45

MÁRCIUS

Ferencváros országgyûlési képviselõi

MÁRCIUS

bizalmasabb embere. Haynau különösen gyûlölte, de tévedésbõl Csernust akasztatta fel, Csernátonyinak sikerült külföldre szöknie. Párizsban, majd Angliában élt. 1867-ben, még az amnesztia elõtt hazajött. 1875-78 között Józsefváros és Ferencváros országgyûlési képviselõje volt. 1878–1881 Thaly Kálmán történettudós és politikus, született Csépen 1839-ben. A pápai gimnáziumot befejezve 1856-tól a bp.-i ref. teológia hallgatója, majd bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytatott. 1860-ban a Pesti Napló munkatársa lett. 1878-ban Budapest ferencvárosi kerületének országgyûlési képviselõjévé választották. Az Üllõi út 1. alatt lakott, 1864-68 között a református gimnáziumban tanított. 1880-ban az akadémia rendes tagjává választották. II. Rákóczi Ferenc korát tárgyaló tudományos mûvek egész sorát írta. Õ találta meg Rákóczi hamvait Törökországban, és kezdeményezte hazahozatalát. A millenniumi szoborállítások egyik ötletadója. Hét emlékoszlopot állítottak az ország különbözõ pontjain. Fáradozásaiért legfelsõbb királyi elismeréssel és az ezerévi nagy aranyéremmel tüntették ki. 1909. szeptember 26-án hunyt el Zabláson. 1881–1887 Báró Kemény Gábor Született 1830-ban Csombordon, otthon nevelkedett, a gimnáziumi tárgyakból záróvizsgát tett, majd 1844-48-ig bölcsészetet tanult. Tanulmányainak befejeztével Berlinbe és Svájcba utazott. Mint író 1856-ban lépett fel elõször, „A nemzetek fejlõdésérõl” szóló nagyobb tanulmányával. 1863-ban az akadémia jogi- és történeti osztálya választotta meg tagjának. Erre az évre esik elsõ fellépése a politikai pályán. A Schmerling által törvénytelenül összehívott erdélyi Országgyûlésen éles logikával, alapos jogismerettel, határozott fellépéssel leleplezte a törvénytelenséget, s ezzel megalapozta politikai tekintélyét, haláláig minden Országgyûlésnek tagja volt. 1881-87-ig Ferencvárost képviselte. Forrás: Pallas Nagylexikon

46

A Magyar Köztársaság legfelsõbb törvényhozó szerve az Országgyûlés. Képviselõinek mandátuma négy évre szól, idén lejár. A köztársasági elnök írja ki az új választás idõpontját. A választás lebonyolításának szabályai szerint a választás kitûzésének napjától a választás elõtti utolsó napig a pártok kampányt folytatnak. A választás elõtti utolsó 24 órában a kampányra nézve a törvény teljes szilenciumot rendel el. Ez a nap a gondolkodás napja, amikor nem lehet pártrendezvényeket tartani, nem lehet újabb plakátokat kiragasztani, nem lehet további szórólapokat osztogatni az utcán, vagy elhelyezni a postaládákban, hanem meg kell adni a lehetõséget, hogy az elõzõ 71 nap információáradata leülepedjen, s mindenki önmagában, befolyásolás mentesen dönthessen arról, kire fog szavazni. A magyar választási rendszer vegyes jellegû. A választópolgárok két szavazólappal szavaznak: egyikkel az egyéni választókerületi jelöltekre, másikkal a területi listákra. Az országos listára a választópolgárok nem szavaznak szavazólappal. Ott a mandátumok kiosztására a mandátumot nem szerzô egyéni pártjelöltekre leadott és a területi listán vesztes szavazatok összesítésével kerül sor. A töredékszavazat visszaszámláló rendszernek az a célja, hogy azok a tényleges társadalmi támogatottságú pártok is bekerüljenek az Országgyûlésbe, amelyek az egyéni választókerületi, illetõleg a listás választás alapján nem kapnának mandátumot, illetve kevesebb mandátumot kapnának, mint amennyi a társadalmi támogatottság alapján járna. Az országgyûlési választási rendszer kétfordulós. A választások érvényessége a szavazáson részt vevõ választópolgárok számától, a választás eredményessége pedig a jelöltre leadott szavazatok számától függ. Az egyéni választókerületben akkor érvényes az elsõ választási forduló, ha a szavazáson a választásra jogosultak több mint a fele szavazott. Ha a választásra jogosultak fele, vagy annál kevesebb választópolgár szavazott, akkor az elsõ forduló érvénytelen és második választási fordulót kell tartani. Az érvényes elsõ forduló akkor eredményes, ha az egyéni választókerületben valamelyik jelölt megkapta a szavazatoknak több mint a felét. Ha egyik jelölt sem kapta meg a szavazatoknak több mint a felét, az elsõ forduló eredménytelen és második választási fordulót kell tartani. A második választási forduló érvényességéhez az kell, hogy a szavazáson a választópolgárok több mint egynegyede részt vegyen. Az érvényes második forduló akkor eredményes, ha a jelöltek eltérõ számú szavazatot kaptak. Egyéni választókerületben az a jelölt lesz országgyûlési képviselõ, aki az érvényes választási fordulóban az ott elõírt szavazatszámot megkapta. Ha az elsõ választási fordulóban nem szavazott a választókerület választópolgárainak több mint a fele, a második választási fordulóban mindazok a jelöltek indulhatnak, akik az elsõ fordulóban indultak; képviselõ az a jelölt lesz, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta, feltéve, hogy a szavazáson a választókerület választópolgárainak több mint az egynegyede szavazott. Ha az elsõ választási fordulóban a választókerület választópolgárainak több mint a fele szavazott ugyan, de egy jelölt sem kapta meg az érvényes szavazatok több mint a felét (érvényes, de eredménytelen választási forduló), a második választási fordulóban azok a jelöltek indulhatnak, akik az elsõ fordulóban az érvényes szavazatoknak legalább 15 százalékát megkapták; ha nincs legalább három ilyen jelölt, akkor az elsõ fordulóban a legtöbb szavazatot elért három jelölt. Képviselõ az a jelölt lesz, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta, feltéve, hogy a szavazáson a választókerület választópolgárainak több mint az egynegyede szavazott. Szavazni kizárólag személyesen, a szavazás napján reggel 6.00 órától 19.00 óráig lehet abban a szavazókörben, amit a választópolgárnak megküldött értesítõszelvényen megjelöltek. A szavazatszámláló bizottság 3 választott tagból és a jelöltek képviselõjébõl áll.

47

MÁRCIUS

Hogyan választunk?

MÁRCIUS

Az a választópolgár, aki ezen a napon nem tudja leadni a szavazatát az értesítõben megjelölt lakóhelye szerinti szavazókörben, elõzetesen igazolást kérhet a jegyzõtõl arra nézve, hogy joga van arra, hogy egy általa megjelölt másik településen a szavazatát leadhassa. Igazolást a választást megelõzõ pénteken lehet utoljára kérni személyesen vagy levélben, úgy, hogy az legkésõbb a szavazás elõtt 5. nappal megérkezzen. Azok az állampolgárok, akik kórházi kezelésük vagy egészségügyi állapotuk miatt nem tudnak elmenni a szavazókörbe, mozgóurnát kérhetnek a jegyzõtõl. PATKÓS ZOLTÁN

J Ó Z S E F AT T I L A :

Hazám 1 Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellôzködô, lágy melegben tapsikolnak a jázminok,

2 Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemôhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem s háltak az uccán. Rám csapott, amibôl eszméletem, nyelvem származik s táplálkozni fog,

bûn, öngyilkosság, lelki restség, mely, hitetlen, csodára vár, nem elegendô, hogy kitessék: föl kéne szabadulni már!

a közösség, amely e részeg ölbecsaló anyatermészet férfitársaként él, komor

S a hozzáértô, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk.

munkahelyeken káromkodva, vagy itt töpreng az éj nagy odva mélyén: a nemzeti nyomor.

Az erôszak bûvöletében mint bánja sor törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk!

48

S a gondra bátor, okos férfit, ki védte menthetlen honát, mint állatot terelni értik, hogy válasszon bölcs honatyát. Cicáznak a szép csendôrtollak, mosolyognak és szavatolnak, megírják, ki lesz a követ, hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve, magával kötve mint a kéve, sunyít vagy parancsot követ. 4 Sok urunk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk. Szíve szorult, rezgett a lába, acsargó habon tovatûnt, emlékezôen és okádva, mint aki borba fojt be bûnt. Volt, aki úgy vélte, kolomp szól s társa, ki tudta, ily bolondtól pénzt eztán se lát a család. Multunk mind össze van torlódva s mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az új világ. 5 A munkásnak nem több a bére, mint amit maga kicsikart, levesre telik és kenyérre s fröccsre, hogy csináljon ricsajt. Az ország nem kérdi, mivégre engedik meggyûlni a bajt s mért nem a munkás védelmére gyámolítják a gyáripart.

Szövôlány cukros ételekrôl álmodik, nem tud kartelekrôl. S ha szombaton kezébe nyomják

MÁRCIUS

3 A földesúr, akinek sérvig emeltek tönköt, gabonát, csákányosokkal puszta tért nyit, szétveret falut és tanyát.

a pénzt s a büntetést levonják: kuncog a krajcár: ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért. 6 Retteg a szegénytôl a gazdag s a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény. Nem adna jogot a parasztnak, ki rág a paraszt kenyerén s a summás sárgul, mint az asztag, de követelni nem serény. Ezer esztendô távolából, hátán kis batyuval, kilábol a népségbôl a nép fia. Hol lehet altiszt, azt kutatja, holott a sírt, hol nyugszik atyja, kellene megbotoznia. 7 S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad – édes Hazám, fogadj szivedbe, hadd legyek hûséges fiad! Totyogjon, aki buksi medve láncon – nekem ezt nem szabad! Költô vagyok – szólj ügyészedre, ki ne tépje a tollamat! Adtál földmívest a tengernek, adj emberséget az embernek. Adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat. Hadd írjak szépet, jót – nekem add meg boldogabb énekem! 1937. május

49

MÁRCIUS

Vendégségben Pavletits Ödönnél, a ferencvárosi polgári körök koordinátoránál Régóta ismerjük egymást, én magam szinte családtagnak érzem magam három gyermeke mellett. Nálánál jobb vendéglátót aligha ismerek. Szereti a társaságot, de sohasem tolakszik annak középpontjába. Bölcs és tájékozott... talán nincs olyan jelentõs könyv, film, esemény, amirõl õ ne bírna ismerettel. Véleményének, szavainak súlya van. Ezt tapasztalhatják azok is, akik a „Hajrá Magyarország! Klub” estéit látogatják a Lónyay utcában. – Patak vagy Ferencváros? – Nekem szerencsére soha nem kellett választanom e kettõ közül. Sárospatakon érettségiztem 1959-ben és származásom miatt az ország egyetlen egyetemére sem vettek fel. Ekkor kerültem Budapestre, és helyezkedtem el a Budapesti Vegyimûveknél. Azóta folyamatosan tart a ferencvárosi lét. Aktívan politizálni 1989-ben kezdtem az MDF-ben, és 1999-ig, 2000-ig az MDNPnek voltam tagja. A 2002-es választások elõtt megjelent Centrum Párt nyitotta rá a szememet, hogy minden „aprózódás” a baloldal malmára hajtja a vizet, és a baloldal visszatérését bármi áron meg kell akadályozni. Ez 2002-ben nem sikerült, így csatlakoztam baráti körömmel szinte elsõként a polgári körökhöz. – A polgári körökben a saját programod, az ebben vállalt szereped milyen célt szolgál? Gondolok itt a „Lónyay utcai estékre”, hogyan látod a saját szerepedet ebben? – A polgári köri mozgalom egy sajátos dolog, ami valószínûleg Magyarországon kívül, a magyar jobboldalon kívül nem is létezik máshol; sajátos keveréke egy nem hagyományos értelemben vett civil mozgalomnak és egy bizonyos politikai – ha úgy tetszik egy nemzeti konzervatív, keresztyén – gondolkodásnak. E kettõ ötvözõdik benne. A Ferencvárosban kezdetben a polgári körök összefogását Rácz Dániel barátunk kezdte meg. Az Õ tragikusan korai halála után Tirts Tamástól kaptam a megtisztelõ felkérést, ha kedvem van, és elgondolásaim vannak, indítsunk el egy programsorozatot, amelynek megszervezésével, segítségével erõsítsük a jobboldali erõket. Ennek korábban is volt már hagyománya, hiszen – igaz, hogy változó helyszíneken – korábban is szerveztünk olyan alkalmakat, ahová véleményformáló jobboldali értelmiségieket hívtunk vendégségbe azért, hogy elsõ kézbõl kaphassunk tájékoztatást bizonyos politikai kérdésekrõl, vagy akár az ország valós gazdasági helyzetérõl. A „Lónyay utcai esték” célja, hogy az érdeklõdõk megismerjék, milyen hagyományokra épül a jobboldal politikája, amelyek követendõk és segíthetik a jobboldali politikai erõk gyõzelmét a 2006-os választásokon. Bevallom, hogy a programok szervezése során gyakran lebeg elõttem korábbi tapasztalataim sora, amelyek teljes mértékben összekötõdnek Sárospatak szellemével. Mert a legsötétebb diktatúra idején is a sárospataki szellem, itt Budapesten – különösen a „sárospataki öregdiákok szervezete” és annak programjai – végig fönntartották, ha csak kis erecske formájában is azt a szellemet, amely most országosan kibontakozva kiszélesítheti a jobboldal bázisát és lehetõségeit, és segítséget adhat a jobboldali gondolkozás kiteljesítésére. A Hajrá Magyarország! Klub létrejötte sokat segített abban, hogy megszólítsuk a városrész lakóit. – Milyen kilátásaink vannak? Hogyan látod a jövõt? – Kilátásaink jók, de sajnos, ez elsõsorban nem a mi erõnknek köszönhetõ, hanem az ellenfél ügyetlenségének, ostobaságának, kétbalkezességének. Annak, hogy képtelenek szakítani a múlttal. Amíg baloldali ellenfeleink, versenytársaink nem tudnak megszabadulni a pártállami

50

DÖBRÕSSYNÉ SÍKFALVI JUDIT

„Mostantól csak a szabadságért meghaló budapesti fiatal harcosoktól fogadjatok el tanítást. Ôk nem hazudtak nektek, amikor azt kiabálták, hogy az egyetlen jó, ami megéri, hogy harcoljanak és meghaljanak érte, az a szabad szellem, a szabad munka a szabad Európa szabad országában.” Albert Camus (1913–1960) Nobel-díjas francia író 1956. nov. 23-ai levelébôl

51

MÁRCIUS

emberektõl, attól a magatartásformától, amelyet magukénak éreznek, és amely a vérükbe ivódott, addig nincs más választás, mint megpróbálni õket legyõzni. Az az érzésem, hogy ez 2006ban sikerülni fog, de nincs rá okunk, hogy elbizakodottak legyünk, hiszen minden nemtelen eszközt fel fognak használni ellenünk, ahogyan ezt eddig is tették... De ami ennél is rosszabb, hogy 2006-ban – a remélt választási gyõzelem után – egy olyan zilált állapotban lévõ országot vehet át a jobboldali kormány, amelyet nagyon nehéz lesz talpra állítani. – Itt nem állhatom meg, hogy közbe ne vessem: az elõzõ jobboldali kormányok óriási stratégiai hibát követtek el, amikor megfeledkeztek a média fontosságáról. Milyen stratégiai fontosságú feladatai lesznek egy reménybeli jobboldali vezetésnek azon kívül, hogy az embereket lelkileg és gazdaságilag talpra állítja? – Véleményem szerint a gazdasági talpraállítás könnyebb. Annak idején, amikor még az egyetemen belénk verték a politikai gazdaságtant, és a kapitalizmusról mindenféle badarságot hallottunk, akkor is éreztük és tudtuk, hogy a kapitalizmus mûködik. Ez így van most is, a globalizmus ellenére is hosszú ideig mûködõképes lesz, és ez határozza meg a világ sorsát. Szerencsére ma, Magyarország a világnak azon a felén található, ahol ennek hatásai kiteljesednek, és a gazdasági föllendülés – ha nem lesz világméretû összeomlás vagy háborús konfliktus – hatni fog, és sikeresek leszünk. A lelki dolgok sokkal nehezebbek... A szakadék a különbözõ gondolkozású emberek között nõtt, nagy sebeket hordozunk, holott e sebeknek az elmúlt 15 évben be kellett volna gyógyulni. Sajnos a sebek mélyebbek lettek, és ebben a magyar médiának hatalmas nagy vétkei vannak. Ezen persze nem is lehet csodálkozni, hiszen a médiában dolgozó emberek jelentõs része még Lakatos Ernõtõl kapta a „kiképzést”, és úgy is viselkedik. Mások, akik újabbak, és megint mások, akik ugyan régiek, de hamar megtanulták az új módit, pénzért mindenre kaphatók. Karrier, pozíció, elõrehaladás... A médiában tért nyerni nagyon nehéz, és mivel Magyarországon demokrácia van, ezen erõvel változtatni teljességgel lehetetlen, nem is volna helyes. – Ha egy aranyhal megtenné azt az ajánlatot, hogy három kívánságodat teljesíti, mik volnának ezek? – Elõször is: olyan országban szeretnék élni, amely hazája 15 millió magyarnak, nem csak a trianoni határokon belül, hanem kívül is. Erre az Európai Unió jó alapot ad, és a történelem bebizonyította, hogy más megoldások tragédiához vezetnek. Második: nem kizárva a baloldali értékrendek létjogosultságát, egy keresztyén-konzervatív nemzeti kormány által vezetett országban szeretnék élni. A harmadik: talán lehet személyes is, szeretném, hogy a családom, a gyermekeim ebben az országban találják meg a boldogulásukat. Ez a harmadik az, amelyben a leginkább optimista vagyok. – Köszönöm a beszélgetést.

MÁRCIUS

Egy éve indult a Nemzeti Konzultáció 2005. február 16-án a Sportcsarnokban megtartott, nagy visszhangot kiváltó évértékelõ beszédében Dr. Orbán Viktor volt miniszterelnök meghirdette, hogy a 2005-ös év legyen a nemzeti konzultáció éve. Az elgondolást sokan igen jónak, aktuálisnak tartottuk. Ezért nyolcadmagammal örömmel fogadtam az ötletgazda megtisztelõ felkérését, hogy vegyek részt a konzultációt összefogni és szimbolizálni hivatott testület munkájában. A Nemzeti Konzultációs Testület március 9én alakult meg. Életre hívója Dr. Orbán Viktor, szóvivõje Kudlik Júlia. Tagjai: Dr. Finta József építész, Dr. Hoffmann Rózsa pedagógus, egyetemi docens, Prof. Dr. Iván László gerontológus, egyetemi tanár Jókai Anna író Prof. Dr. Náray-Szabó Gábor vegyész, egyetemi tanár Dr. Pozsgay Imre politikus Dr. Schöpflin György jogász, Európai parlamenti képviselõ Prof. Dr. Tulassay Tivadar orvos, egyetemi tanár, rektor. Hitvallásunkat, céljainkat és feladatainkat az Alapító nyilatkozatunk ekképpen foglalja össze: „Mi, a Nemzeti Konzultációs Testület tagjai, úgy látjuk, hogy Magyarország újkori történetének sorsfordító idejét éljük. 15 évvel a rendszerváltoztatás után már kellõ távlatból tekinthetünk végig a magunk mögött hagyott esztendõkön ahhoz, hogy levonjuk a legfontosabb következtetéseket, mérleget készítsünk, mit tettünk jól, mit nem, illetve mit mulasztottunk el: új kapcsolatot alakítsunk ki a jelen és a jövõ, a politika és az emberek, s nem utolsó sorban határon belüli magyar és határon túli magyar között. Nemrég az emberek még hittek abban, hogy a jövõ róluk szól majd. A rendszerváltoztatáskor óriási energia, hatalmas tenni akarás szabadult föl. Ez összegzõdött az akkori eseményekben. Ez az energia adta azt a reményt, hogy a jövõ több lesz, mint amit addig a jelen nyújtott. Ez adta a reményt, hogy a politika nem a fejünk fölött, hanem velünk együtt hozza döntéseit. Ez a hit adta azt a bizakodást, hogy mindannyiunk ügyei közügyekké válnak. A közéletben azonban egyre inkább a propaganda uralkodik a meghallgatás, megértés szándéka helyett. Az alkotást, a szabad Magyarország felépítését, közös gondjaink megoldását egyre inkább meddõ viták, harcok váltották föl. Energiáink szétforgácsolódtak. Az emberek csalódtak, és elfordultak a közélettõl, jogosan érzik úgy, hogy az már nem róluk szól, nem értük van, ezért nincs igazi esélyük beleszólni a holnapjukba. Mi ezen – immáron Európa polgáraiként is – változtatni szeretnénk: visszaadni az embereknek a reményt, ami Magyarország virágzásához nélkülözhetetlen. Szándékunk szerint ez úgy képzelhetõ el, ha mindenkit megkérdezünk, meghallgatunk, ha mindenkinek lehetõséget biztosítunk, hogy megszólaljon, hogyan legyen tovább. Azért vállalkoztunk minderre, mert hiszünk abban: jelen és jövõ, ember és ember között a kapcsolat újjászervezhetõ. A Nemzeti Konzultáció révén – pártállástól függetlenül – mindenkinek felkínáljuk a lehetõséget, hogy elmondja, milyen jövõt képzel magának és Magyarországnak. Kérünk mindenkit, éljen a lehetõséggel: valamennyiünkön múlik, sikerül-e, hogy a nemzeti konzultáció eredményeképpen a közélet újra az emberekrõl szóljon. Újra az emberekrõl, újra az emberekkel!”

52

DR. HOFFMANN RÓZSA intézetvezetõ egyetemi docens, a Nemzeti Konzultációs testület tagja

Legyen Ön is társszerzõnk! A Ferencvárosi Kalendárium szerkesztõbizottsága várja minden lelkes olvasónk írását, fotóját a 2007-es Kalendáriumba. Ha a kerülethez kapcsolódó érdekes története van, lakóhelye, háza rejtett értékeket õriz, írjon nekünk! Jelentkezzen rövid leírással akkor is, ha érdekes gyûjteménye van, amelyrõl szívesen beszámol e kiadvány hasábjain! Várjuk a kerületrõl készített érdekes fotóit, vagy fotótémáit, amelyrõl mi elkészítjük a képet. Küldhet verset, novellát, élménybeszámolót, bármit, ami Ferencvároshoz, vagy az itt élõkhöz kötõdik. Kapcsolódjon be ön is Ferencváros emlékeinek, történetének közös ápolásába! A legjobb anyagokat közöljük, szerzõiket pedig megajándékozzuk a Ferencvárosi Kalendárium 2007-es számával. Az anyagokat a szerzõ nevével, elérhetõségével a Hajrá Magyarország Klubba várjuk, akár papíron, de lehetõleg elektronikus formában (lemezen, CD-n, melyeket visszajuttatjuk).

Cím: 1092 Lónyay utca 48. • Határidõ: 2006. június 30. 53

MÁRCIUS

Az eltelt hat hónap alatt több mint 400 faluparlamenten és budapesti fórumon, a Nemzeti Konzultációs buszok egy hónapig tartó országjáró körútján 700-nál több településen, vidéki nagyvárosokban rendezett nagygyûléseken és a Testület tagjainak fogadóóráin mintegy 100 ezer emberrel teremtettünk élõ, párbeszédes kapcsolatot. A 3 és félmillió magyar háztartásba szétküldött kérdõíveinkre közel egymilliónyian válaszoltak, és hatezren külön levélben is felkeresték a Testület tagjait. A májusban megnyílt Madách téri irodánkat ugyanennyien látogatták meg. Jelentõs nagy tömegek éltek tehát a felkínált párbeszéd lehetõségével. Ezek az imponáló számadatok már önmagukban is bizonyítják a Nemzeti Konzultáció sikerét, igazolják a kezdeményezés szükségességét és életképességét. Amit még inkább alátámasztanak azok a személyes megnyilvánulások, amelyekkel a Testület tagjaként szembesülhettem. Sok tenni akaró jó ember keresett fel, akik elmondták ötleteiket, javaslataikat, észrevételeiket a közéletünkrõl, és kifejezték szándékukat egy jobb világ építésében való részvételre. És persze elpanaszolták fájdalmaikat is, amelyek okai között a legtöbbször az elhibázott, vagy éppen vétkes politikai cselekedetek lelhetõk fel. E szellemi kincsek mellett másik csodával is megajándékozta önmagát a folyamatban résztvevõ magyarság: soha nem látott módon, közadakozásból tartotta és tartja fenn magát a Nemzeti Konzultáció. A sok ezer állampolgár és cég, megértvén a közélet eme megújításának fontosságát, összeadta az óriási gépezet mûködtetéséhez szükséges több tízmilliós költséget. Az iroda munkatársai pedig, akárcsak a Testület tagjai, önkéntes alapon, tiszteletdíj nélkül végezték áldozatos munkájukat. Köszönet illeti érte mindannyiukat! A Testület tagjai vállalták, hogy a Nemzeti Konzultáció eredményeit feldolgozzák és nyilvánosságra hozzák. Reményeink szerint mindenki szembesülhet azokkal a tényekkel, javaslatokkal és gondolatokkal, amelyek a konzultációnak köszönhetõen felszínre bukkantak az emberek jóakaratú összefogása révén. A Nemzeti Konzultáció új színt vitt a romlásnak indult közéletünkbe. Ezért nem halhat el. Közös összefogással bizonyára megtaláljuk a módját, hogy a novemberre meghirdetett lezárást követõen is valamilyen formában folytatódjék. Mert a politikának újra és mindig az emberekrõl kell szólnia, az emberek érdekében!

MÁRCIUS

Ki volt és ki ma a polgár? Eredetileg városi, a saját tevékenységébõl élõ ember, aki nem szolgája a nemeseknek, s általában nem ura jobbágyoknak. A polgár a békés munka és számítás embere, aki nemcsak önellátásra, hanem piacra, haszonért termel. Ugyanakkor azonban az eredeti polgárt súlyos közösségi kötöttségek és terhek nyomták (adóban, védelmi kötelezettségekben, vallási és életformabeli követelményekben). A polgár tehát nagy vállalás volt a nagyobb egyéni szabadságért s annak közösségi világáért. A polgárság persze mindig rétegzett volt, s a szabadság ügyében is sokszínû. Az egyéniség ugyanis nem kollektivizálható. Sokan a polgársághoz kötik a vallási sokszínûséget is. Valószínûleg helyesen, ugyanis a polgár lelkileg-szellemileg nem szabványosítható. Annál kevésbé, mivel a polgár még hagyományõrzésében is hatékonyságot és újításokat kezdeményezõ és be(el)fogadó ember. Ezért is köthetõ elsõsorban a polgársághoz a reformáció, amely a lelki megújuláson túl a közösségi önkormányzatnak is új forrása és a mûvelõdés óriási emelõje lett. A polgári létformához ugyanis mindig hozzátartozik egyfajta puritanizmus, önmérséklet – más oldalról viszont az adakozni tudó lelkület. Polgárnak lenni mindig egyfajta kiegyensúlyozott szellemiséget jelentett egyén és közösség viszonylatában s mindenfajta divattal, szélsõséggel szemben. Nem véletlenül akarnak sokan még ma is ilyen részrõl „polgárt pukkasztani”. Politikailag a polgár a közéleti beleszólás és cselekvés embere s a törvényes (alkotmányos) formák híve, a forradalmat legfeljebb végsõ eszközként kedveli. Ellenben kedveli a sokszínû társasági/közösségi életet, mert öntevékenység nélkül nincs polgár. A jómódú polgárok mindig hajlottak a mecénatúrára is. Az újabb kori polgárság nincs lakóhelyhez vagy foglalkozáshoz kötve (van parasztpolgár, értelmiségi és vagyoni polgárság, sõt a munkásság is polgárosodik széles rétegeiben). A polgár napjainkban az a felelõsen és önállóan gondolkodó és cselekvõ ember, aki önmagán és családján túl, lakóhelyéért és nemzetéért is él s értelmes és értékelvû módon szervezi életét. A polgár védekezik a kockázatos és szélsõséges eszmék s a hatalmasok (politikai) manipulációival szemben, megõrizve minden kipróbált és pozitívan visszaigazolódott hagyományos erkölcsi elvet, hitet és életformát. A polgár tehát a réginek (patinásnak) és az újnak (hasznosnak bizonyulónak) az embere olyan hazafi, akire embertársai számíthatnak. TÕKÉCZKI LÁSZLÓ

54

Kedves utazók, testvérvárosi polgárok és városunkba látogató vendégeink! Magyarkanizsát sokan, megannyi alkalommal emlegették, emlegetik a Csönd városaként. Mi, akik itt élünk, tudjuk csak igazán, hogy még a csend is változik az idõk folyamán. Átalakul, fejlõdik. Tavasszal mindig új kikeletre virrad, nyáron zajos és zsibong, mûvészeteket felvonultató rendezvények mind belõle sarjadnak. Határokon átnyúló rendezvényeink „birtokba veszik” a nyári hónapokat. Kultúra, sport és szórakozás egymást váltják a Tisza partján: horgászfesztivál, atlétikai és úszó maraton, strandszépe választás, kajak regatta. Körmöci Károly Magyarkanizsa polgármestere

Magyarkanizsa a Tisza jobb partján fekszik, vagyis Szerbia és Montenegró legészakibb részén, egy fokkal közelebb az északi sarkhoz, mint az egyenlítõhöz. Ez a területi-közigazgatási egység keletrõl a Tiszával határos, vagyis Törökkanizsa községgel, délrõl Zentával, nyugatról Szabadkával, északról pedig határvonala a szerbmagyar országhatárral azonos. Területe összesen 399 négyzetkilométer. A mai Magyarkanizsa község 13 településbõl áll, ezek: Adorján, Horgos, Magyarkanizsa, Kishomok, Kispiac, Martonos, Orom, Oromhegyes, Tóthfalu, Újfalu, Velebit, Vojvoda, Zimonjic, Völgyes. Mivel Magyarkanizsa az ország legészakibb kiszögellõ része, mind közlekedési, mind áruforgalmi szempontból a nemzetközi kapcsolatok egyik legfontosabb „kapujának” számít. Területén található a szerb-magyar határ vasúti és közúti átkelõhelye Horgosnál, mely ugyanakkor folyami község is. A révet, folyami átkelôhelyét már egy 1093-ból származó okirat is megemlíti. Magyarkanizsa 910 éves története során különleges kiváltságokat élvezett ennek a körülménynek a jóvoltából. Kanizsa az ún. pannóniai gabonatermesztõ, intenzív állattenyésztõ régió északkeleti részén fekszik, a Pannóniai-Belgrádi Gazdasági Körzethez tartozik. A központi gázvezeték kiépülésével nagyon fontos energetikai szerepet is kapott. Magyarkanizsa mindig megkülönböztetett figyelmet szentelt az oktatásnak és a mûvelõdésnek. Itt alakult meg a mai Vajdaság szintjén is az elsõ óvoda, mindig fejlett volt az általános iskolai hálózat, 1965-ben pedig mezõgazdasági iskola is létesült. Már az 1840-es években volt színház is. Ma könyvtár, mûvelõdési egyesületek, zeneiskola, színpad, alkotóház is gazdagítja a várost. Eredményes sportegyesületekkel is büszkélkedhetünk. Kanizsán született Beszédes József jeles vízépítõ mérnök, Dusan Dimitrijevic író, a Szerb Matica elnöke, Ozoray Árpád író, Koncz István, Tolnai Ottó költõk, írók, Dobó Tihamér festõ, valamint más jelentõs tudósok és mûvészek. Forrás: www.kanjiza.co.yu

55

MÁRCIUS

Testvérvárosunk: Magyarkanizsa

MÁRCIUS

Nemzetiségek bemutatása Ruszin A „RUSZIN“ szó

A „ruszin” szó régi hagyományokra tekint vissza: egyfelõl a „rusz” országrészeket jelentette, amelyek a mai Ukrajnát és Belorussziát ölelik fel, másfelõl a Lengyel Királyságban és a Litván Nagyhercegségben alkalmazott írott nyelvet. Mindkét vonatkozásban ellentéte tehát az orosznak. Már 19. századi Habsburg Birodalomban is használták a „rutén” kifejezést – jóllehet következetlenül és rendszertelenül – az ukránok megjelölésére. Korszerûbb alkalmazásában a Kárpátok hegységeiben és hegyoldalain élõ keleti-szláv népeket jelöli a szó.

SÁRGA TÚRÓ

1 liter tejet ízlés szerint megcukrozunk és lassú tûzön melegítjük. Felütünk nyolc tojást, a sárgáját a fehérjével elkeverjük, de nem teljesen, kissé megsózzuk, majd – forrás elõtt – a tejbe lassan belecsorgatjuk, állandó keverés közben. Addig kevergetjük a masszát, amíg az nem túrósodik. Akkor szitán lecsepegtetjük, majd tojásformára gyúrva gézbe kötjük és felakasztjuk. Amikor teljesen kicsöpögött és lehullt, könnyen és szépen szeletelhetõ, étvágygerjesztõ finomság lesz belõle. A sós fõtt sonkának, reszelt tormának, meg újhagymának ízben illõ és méltó párja.

56

A Ferencvárosban élô ruszin kisebbség mindennapjairól, célkitûzéseirôl kérdeztem Dóczi Zsigmondot. – Mennyi ruszin él Ferencvárosban? – Számításaink szerint 60 fõ. – Mikor települtek ide a ruszinok? – Ferencvárosba 1942-tõl mind a mai napig. Fõleg a hetvenes években települtek. Az áttelepülés oka fõleg az anyagi ellehetetlenülés volt. Mûvészek, orvosok, tanárok jöttek ide. – Melyek voltak az elmúlt évek legfontosabb eredményei? – Legfontosabb eredményként az irodánkat értékelem, amit szinte saját pénzbõl kellett berendezni, de így van egy helyünk, ahol együtt lehetünk. Pályázaton nyertünk számítógépet. – Mik a következõ évek feladatai, célkitûzései? – A kerületben élõ ruszinok összefogása. Jövõre szeretnénk kulturális napokat tartani több alkalommal. Készülünk a jövõ évi választásra, és azt szeretnénk, hogy olyan kerületi személyek kerüljenek be az önkormányzatba, akik valóban a ruszinokat képviselik, sajnos most nincs ez így. – Mi jellemzi a helyi kulturális közösségi életet? – Az idén csináltunk rendezvényt, ezen kívül több ruszin kisebbségi önkormányzattal építettünk ki jó kapcsolatot, velük ápoljuk a hagyományainkat. Részt veszünk a települési önkormányzat által rendezett Ferenc napi búcsún. – Milyen az anyaország és a helyi kisebbség kapcsolata? – Közvetlen kapcsolat nincs, a fõvárosi önkormányzaton keresztül tartjuk a kapcsolatot, vidéken szoktunk találkozni, Komlóskán, Miskolcon, Göbölyön, Mucsonyban. Rákóczi fejedelemre emlékezve tartjuk nyári rendezvényeinket. – Hogyan kapcsolódtak be az önkormányzati munkába, milyen a kisebbségi és a települési önkormányzat kapcsolata? – 2002-ben alakult meg az önkormányzat. A Kisebbségi bizottság ülésein részt veszek, és a települési önkormányzatban figyelemmel kísérem a döntéseket. A kialakult kapcsolatot jónak értékelem. BALLA ÁGNES Egy nép olyan hagyományok nélkül, mint az emberiség kultúra nélkül. (Szarvas Imre kerületi polgár gyûjtése)

MÁRCIUS

Életmód, hobbi Üvegfestés

Az üvegfestést bárki kipróbálhatja. Az elõre megrajzolt minták segítségével szép és látványos díszeket készíthetünk. A tavasz kezdete a virágok érkezésének ideje, adunk is néhány mintát a lap alján. Szükséges anyagok: – különbözõ színû üvegfestékek – kontúr festék – elõrajzolt minta – üvegfestékhez ecset – üveg felület (szinte bármilyen lehet, pl. ablak , váza) – terpentin Az elkészítés menete: Elõször a kontúrfestékkel húzzuk ki a mintát, a vonalat követve. Miután a kontúrfesték teljesen megszáradt, akkor nekikezdhetünk a különbözõ színek felviteléhez. Minden színnél érdemes várni egy kicsit, nehogy a színek összefolyjanak. Ha esetleg hibázunk, körömlakklemosóval ki tudjuk javítani. Egy-két napos száradás után a festéken jelzett hõfokon ki lehet égetni, de ha nem éri víz, ez az eljárás nem szükséges. Az ecseteket mindig mossuk ki terpentinnel, így késõbb is tudjuk használni.

BEGÓNIA

(Begonia elatior) Szakszerû kezelés mellett az év legnagyobb részében virágzik. Bokros növény, melynek magassága a 30-40 cm-t is elérheti. Virágai rózsához hasonlítanak. A sötétpirostól a rózsaszínig, a sárgától a fehérig temérdek színben viríthatnak, tavasszal és nyáron nyílnak. Levelei csillogó zöld, olykor sötétvörös színûek, húsosak. Világos helyen neveljük, közvetlen napsütés nélkül. Átlagos hõmérséklet szükséges a begónia komfortjához. Ha lehet, akkor a 21 °C fölötti hõmérsékletet kerüljük. Virágzáskor öntözzük bõven, egyébként a földje ne legyen állandóan nedves. Vigyázzunk, hogy öntözéskor a leveleket ne érje víz, mert az a különbözõ gombás fertõzések kialakulásához vezethet. Párás levegõt igényel, ezért állítsuk a cserepet nedves kavicsra.

„A kitalált hazugság soha nem ér annyit, mint az ügyes igazmondás.” (Rejtô Jenô) „Mielôtt másoknak szólnál az igazságról, gyôzôdj meg róla, hogy magad ismered-e.” (William Clark) „Az ember sok mindent hajlandó csinálni, hogy szeressék, de bármit hajlandó megtenni, hogy irigyeljék.” (Mark Twain)

57