2006. január-december. "Segítőkéz" Lelkisegély Telefonszolgálat, Debrecen. Tartalomból:

2006. január-december

"Segítőkéz" Lelkisegély Telefonszolgálat, Debrecen

Tartalomból: Rövid hírek, információk Gyermekszegénység Drog- és internetfüggőség Emlékezés Mérei Ferencre Szerencsétlen játék A fiatalság problémái Milgram

Telefonos Nap, 2006.

Tanulmányok, szakmai előadások Depresszió és öngyilkosság férfiaknál Mobbing Személyiségzavarok Fejlődéslélektan vázlatosan Lelkiegészség és védelme A szuicid nyelvi viselkedés Rémes hírek terjesztése Csajok és pasik Az önismeret

Beszámolók Délkeleti Régió képzési napja Országos Találkozó Szegeden Országos Krízis és Információs Telefonszolgálat Beszélgetés a Lovardában Csernus dokival

Filmajánló Hűtlen Pokol Az íj A szavak titkos élete Függőség

Könyvismertetők A semmi Titok, elhallgatás, őszinteség A párválasztás szerepe A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei Benső mosoly Stalker Életművészet és más művészetek Maga itt a tánctanár? Gazdátlan szív

2006

2006. január-december "Segítőkéz" Debrecen

Rövid hírek, információk

Ápolás időseknek, betegeknek Az idős, ápolásra szoruló családtag elhelyezésében segíthet a Kenézy-kórház ápolási osztálya, ahová a hozzátartozó vagy maga a beteg kérheti felvételét. Az előjegyzésben a várakozási idő kb. két hónap. Mindössze 32 női és 10 férfi helyük van. Nem vesznek fel az osztályra gondnokság alatt lévő, pszichiátriai kezelés alatt álló és daganatos beteget. Három hónapig lehet itt tartózkodni, de az ellátás újra igényelhető. Ha igénylik, akkor lelkész, fodrász, pedikűrös keresi fel a betegeket. Az ápolásért fizetni kell. Érdeklődni a Kenézy-Kórház zöldszámán is lehet, a 06-80-204-414-es telefonszámon reggel 7-től este 18 óráig. Megtanítják vakon élni őket Új helyre költözött a nem látók munkába állását segítő központ, és bővülnek szolgáltatásai. Háromszor tágasabb épületbe költözött november 13-án a Látássérültek Rehabilitációs Központja, mely programjaival, képzéseivel – köztük számítástechnika-oktatással – vak, illetve alig látó embereket segített és segít álláshoz. Az új, Eötvös utca 22. szám alatti épület 300 négyzetméteres. A régi - 7080 négyzetméternyi – ház az Andaházy utcán szűkös volt. Sürgetővé azért vált a költözés, mert Elemi Rehabilitációs Csoporttal bővült a központ – ismertette Szabó Miklós, a Fehér Bot Alapítvány elnöke, majd elmondta, erre a segítségre többnyire azok szorulnak, akik felnőttkorukban vakultak meg. – Megtanítják őket vakon élni: tájékozódni, közlekedni, főzni, öltözködni. Ezután következhet csak a foglalkoztatási rehabilitáció, hisz az álláshoz nélkülözhetetlen az önellátás. Az elemi képzést kiegészítettük számítástechnikai oktatással, így magasabb fokon folytathatják a résztvevők ingyen, hisz a központ szolgáltatásai ingyenesek – mondta az elnök. Az új épületben bemutatkozott a Hangos Könyvtár, a Braille-nyomda, amely a nem látók írásával nyomtat könyveket, és az azokat kölcsönző Braille-könyvtár, valamint az árueladás: vakügyi segédeszközök. Mind az országos központ szolgáltató egységei. Az intézmény 2005. március 1-jén kezdte meg munkáját, és egy év múlva zárult modellkísérletük, mellyel közel hatvan nem látót juttatnak álláshoz. Ilyen programot először e hajdú-bihari szervezet készített hazánkban. Hónapok óta keresett helyet az intézmény; a régi próbálkozás meghiúsult, az önkormányzatnak nem sikerült épülethez segíteni a központot. De most megoldódott a gond. A háromszintes Eötvös utcai épületet magánszemélytől bérlik, és pályázati pénzből fizetik. Mennyit adakozunk évente?

A vállalati támogatáspolitika kialakításakor keveset nyom a latban az adományozás után járó társaságiadó-kedvezmény: a Nonprofit Kutatócsoport felmérése szerint a cégek inkább erkölcsi

2


megfontolásból adnak, mivel tisztában vannak a gazdasági hatalmukból következ felel sségükkel. Karácsony közeledtével minden évben megélénkül a vállalatok és magánemberek adakozó kedve, ám a kommunikációs szakemberek szerint jobb lenne, ha a cégek stratégiájuk állandó részének tekintenék az adományozást. Mind nagyobb teret kap a fundraising is, amikor egy nonprofit szervezet az általa megszerzett forrásokból másoknak nyújt szolgáltatásokat. Az adakozási szándékkal nincs baj, különböz kutatások szerint a vállalatok évente 35–40 milliárd forinttal járulnak hozzá a civil szervezetek költségvetéséhez, ehhez képest tavaly mindössze 21 milliárd forinttal csökkentették társaságiadó-alapjukat az adományozók. A “legkifizet d bb” a kiemelked en közhasznú szervezetek támogatása: a nekik átadott pénz, tárgyi eszköz vagy a számukra nyújtott szolgáltatás értékének 120 százaléka, tartós adományozás esetén 140 százaléka, de legfeljebb az adózási eredmény ötöde számolható el csökkent tételként. Közhasznú szervezet vagy egyház támogatása esetén az adomány tényleges összege elszámolható, de tartós adományozásnál itt is ötödével n a kedvezmény. A társaságiadó-bevallást benyújtó vállalkozások kevesebb, mint tizede, 20 ezer cég csökkentette tavaly adóalapját adományhoz kapcsolódóan, átlag egymillió forinttal. A magánszemélyek együttvéve a vállalatokhoz hasonló összeggel támogatják évente a civil szervezeteket, ami az önkéntes munka értékét is tartalmazza. A motivációt a polgároknál sem az adókedvezmény jelenti, ugyanis az állam pont a magasabb jövedelm ek esetében korlátozta annak igénybevételét (havi 550 ezer forintos bruttó kereset felett nem jár). Az adó a közcélú adományok 30, illetve tartós támogatás esetén 35 százalékával csökkenthet , de legfeljebb 50–100 ezer forinttal, a kedvezményezett szervezet státusától függ en. Az adományokat kiegészíti az szja egy százalékának felajánlása is, amib l legutóbb 7,5 milliárd forintnyi bevételre tettek szert a civil szervezetek.

A Periféria Egyesület Észak-alföldi Regionális Diszpécserszolgálata nonstop telefonszolgálatként működik, s a mi megyénk is az ellátási területükhöz tartozik. A diszpécser szolgálat 2003 novembere óta működik. Fő feladatuk megszervezni a hajléktalan emberek, családok elhelyezését, az adatbázisban rendelkezésre álló információk alapján, és a régió hajléktalan ellátó intézményrendszerének különböző szolgáltatásain keresztül. A telefonálók gyakran kérnek konkrét adatokat és információkat. Naprakész adatokkal, információkkal tudnak szolgálni a nap 24 órájában, az intézmények szolgáltatásainak működéséről, elérhetőségéről, igénybevételének feltételeiről. A régióban működő utcai gondozószolgálatok munkáját krízis autó szolgálatok egészítik ki. A kapcsolattartás, az együttműködés fenntartása is fontos feladatuk. A médián keresztül hirdetésekkel hívják fel a lakosság figyelmét a diszpécser szolgálat munkájára. Kérik a lakosságot, hogy akinek kritikus állapotban lévő hajléktalan emberről van tudomása, hívja a telefonszolgálatot. A bejelentésekkel kapcsolatban a diszpécserek elsődleges feladata a leghatékonyabb szakmai segítségnyújtás kiválasztása. Hatékony együttműködést alakítottak ki az utcai szociális munkások mellett a rendőrséggel, mentőkkel, de a lakossággal is. A diszpécser szolgálat képes betölteni a híd szerepét, a különböző területeken dolgozó szociális szakemberek és intézmények között. A hajléktalanság kezelése mellett más, kritikus helyzetbe került egyéneknek, családoknak is képesek adekvát módon segítséget nyújtani (veszélyeztetett családok, bántalmazott anyák, gyermekek, fiatalok stb.). A diszpécser szolgálat telefonszáma: 42/504-618 (nem ingyenes szám, de indokolt esetben visszahívják a hívót).

3


Támasz a jogszabályok labirintusában

Az

Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Országos Hivatal várja a jogi segítséget igénylőket. A szolgálat jelenleg peren kívüli eljárásokban, rendkívüli jogorvoslatokban nyújt segítséget. A jogi segítségnyújtás a polgári és büntető eljárások mellett kiterjed a mindennapi életben felvetődő vitás ügyek megoldására (lakhatási, hagyatéki, munkajogi, szabálysértési, közüzemi tartozási ügyekre) is. Az állam átvállalja a segítségadás költségeit, ha a rászoruló családjában az egy főre jutó nettó jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét. A hivatal címe: Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Hajdú-Bihar Megyei Hivatal (4025. Debrecen, Miklós u. 16. telefon: 501-026. Ügyfélfogadás: hétfőn 9-13, szerdán 13-18 óra. A jogi segítséget az országos hivatal névjegyzékébe felvett közjegyzők, ügyvédek, társadalmi szervezetek nyújtják, közülük szabadon választhat a támogatásra jogosult.

GYERMEKSZEGÉNYSÉG Tanulmányok és konferencia

A gyermekszegénység problémája az egyik legtöbbet kutatott szociálpolitikai téma a 21. század elején. A Google keresője majdnem kétmillió találatot dob ki rá, több száz kormányzati és civil szervezet és kampány foglalkozik világszerte a kérdéssel. A gyermekszegénység elleni küzdelemnek tehát egyaránt kiemelt szerepet tulajdonítanak a tudomány, a kormányzat és a civil szféra berkein belül. Ritkán tapasztalható egy társadalompolitikai probléma iránt ennyire egyöntetű és kiemelt figyelem a legkülönbözőbb hátterű szereplők és csoportok részéről, ezért érdemes közelebbről is megvizsgálni, hogy mi ennek a küzdelemnek az igazi tétje. A DEMOS Magyarország álláspontja szerint a rohamosan változó gazdasági, társadalmi és társadalompolitikai viszonyok között a gyermekek helyzete, és különösen a szegény gyermekek életesélyeinek biztosítása az egyik legfontosabb közpolitikai téma ma Magyarországon is. Mind a legelemibb erkölcsi értékeink, mind a hosszú távú versenyképességünk alapja a társadalmi elosztórendszerek oly módon történő ki- és átalakítása, hogy minden gyermek a lehető legszélesebb esélyekkel indulhasson el az életben. E felfogás motiválja a 2006. október 6.-i „Gyermekszegénység elleni konferencia” szervezését, és a témával foglalkozó tanulmányok kiadását. A téma neves hazai szakértői – Tausz Katalin és Darvas Ágnes – elméleti alapot nyújtsanak a tárgykörről, továbbá összefoglalót a gyermekszegénység csökkentésére irányuló hazai törekvésekről. A gyermekszegénység és a társadalmi mobilitás hiánya nemcsak abszolút mértékben jelentenek súlyos problémát, hiszen az európai országok jelentős részével egybevetve különösen elfogadhatatlan mértékűek. Magyarországon a gyermekek számottevően magasabb arányban szegények, mint a társadalom átlaga, a gyermekvállalás pedig jókora mértékben növeli egy család szegénységi kockázatát. A probléma megoldása komplex megközelítést követel, ezért a tanulmány kitér mind a családtámogatások, mind a bölcsőde, az óvoda és az általános iskola szerepére is. Mivel a közép- illetve felsőoktatás már csak azokra a készségekre tud építeni, amelyet

4


gyermekkorban az erre hivatott intézmények megalapoztak, a korai beavatkozás, a gyermekkorba történő családi és közösségi beruházás rendkívül lényeges szerepet játszik a későbbi életesélyek kialakításában. Amennyiben ezek kudarcot vallanak, a fiatal társadalmi mobilitása elzárul, melynek hatása ez egész társadalomra nézve tragikus lehet. A hátrányos helyzetű családok gyermekei – hatékony beavatkozás híján – rosszabb tanulási esélyekkel rendelkeznek. Kevesebben mennek közülük középiskolába, maguk is munkanélküliek vagy dolgozó szegények, később pedig hátrányos helyzetű szülők lesznek. Kevesebb adót fizetnek majd és több állami támogatást fognak igényelni, vagyis a gyermekkorba történő beruházás költségeinél jóval több forrásra lesz később szükségük. Ezért elengedhetetlen a család erősítése és oly módon történő támogatása, hogy képes legyen a gyermekeknek megadni a szükséges hátteret. A szerzők részletesen kitérnek a magyar családtámogatási rendszerre, ideértve a rendszerben nemrég bekövetkezett változásokat. A kormány által elfogadott reformok jó irányba mutatnak, hiszen létrehozták a kereteit egy olyan családtámogatási rendszernek, amely megfelelő fejlesztéssel – elsősorban a magasabb szegénységi kockázatú csoportok, így a kisgyerekesek, sokgyerekesek, egyszülős háztartások későbbi kiemelt támogatásával – nagy szerepet játszhat a gyermekszegénység megelőzésében és csökkentésében. A témával foglalkozó másik tanulmányunkban – Gyermekszegénység programok – olyan gyermekszegénység elleni programokat mutatunk be szerte a világból, amelyek a szakmai aranyszabályoknak megfelelően, ugyanakkor innovatív módon, a helyi közösségek adottságaihoz rugalmasan igazodva értek el nem egyszer lenyűgöző eredményeket. Példáinkat a teljesség igénye nélkül válogattuk össze, elsősorban azt tartva szem előtt, hogy a céljukban rokon, de eszközeikben akár gyökeresen eltérő programok minél szélesebb spektrumát tudjuk bemutatni. Annak, hogy az utóbbi évek-évtizedek során a gyermekszegénység egyre nagyobb hangsúlyt kapott a legkülönfélébb társadalmi berendezkedésű és ideológiai hátterű országok társadalompolitikán belül, paradox módon éppen az a felismerés áll a hátterében, hogy valójában nem tekinthető pusztán egynek a többi, egymástól jól elhatárolható társadalmi probléma sorában. A gyermekszegénység nem csak önmagáért probléma, hanem mert az a társadalom, amely hagyja, hogy gyermekei egy jelentős része szegénységben, és az ezzel együtt járó megfosztottságok közepette nőjön fel, valójában a „felnőtt” társadalom már jól ismert problémáit – a munkanélküliséget, szegénységet, kirekesztettséget – termeli akár hatványozottan újra. Ráadásul a legtöbb – így szinte kivétel nélkül az összes, általunk bemutatott – gyermekszegénység elleni program, nem épp szándékolatlanul, ugyanolyan fontos hatással van a gyermeket nevelő család, szülők, közösség életére, mint a gyermekére magáéra. Ha úgy tetszik, ezek a programok azt „használják ki”, hogy a szülő, aki a saját érdekében talán nehezen vagy egyáltalán nem volna mozdítható, a gyermekéért sokkal több erőfeszítésre hajlandó. A gyermekszegénység elleni küzdelmet tehát nem okvetlenül kell a szociálpolitika önálló, a többitől elkülönülő szakterületének tekintenünk – inkább akkor kerül az őt megillető, rangos helyre, ha a hagyományos társadalmi problémák kezelését illető alternatív látásmódként értelmezzük. Mindennek megfelelően a gyermekszegénység csökkentésének eszköztára is éppoly összetett kell, hogy legyen, mintha az összes létező szociálpolitikai eszközt egyszerre akarnánk használni. Az oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, lakhatás, jövedelempolitika, családpolitika mind „hozzáteheti” a magáét a gyermekszegénység elleni küzdelemhez – vagy, megfordítva az összefüggést, minden gyerekszegénység elleni programban vagy egy csipetnyi a fenti szakpolitikák mindegyikéből. Kápolnai Katalin

5

2006. január-december "Segítőkéz" Debrecen A tanulmányok pdf formátumban ingyenesen letölthetők, vagy nyomtatott verziójuk megvásárolható http://www.demos.hu/Tevekenyseg/Rendezvenyek/gyermekszegenyseg_konf A TÉMA SZAKÉRTŐI Angeles Espinosa (a Madridi Autonóm Egyetem tanára) Darvas Ágnes Ferge Zsuzsa Sabine Andresen (a Bielefeld-i Egyetem professzora) Tausz Katalin Ulrike Wisser (a Eurochild – az EU Nemzetközi Szervezete –, igazgatótanácsi tag). Forrás: PR Herald

Drog- és internetfüggőség a felsőoktatásban volt az első droghasználaton. Az egyetemisták kábítószer-használati szokásairól országos felmérés még nem készült. A Pécsi Tudományegyetemen azonban már folytak ilyen vizsgálatok: a hallgatók 35 százaléka már kipróbált valamilyen szert, 23 százalék egyszeri, 6,3 százalék alkalmi, egy százalék pedig rendszeres fogyasztónak vallotta magát. A fogyasztók többsége fiú, a legkedveltebb kábítószer pedig a marihuána volt a diákok körében - tudatta az osztályvezető.

A drogfüggőség kialakulására már 16 éves kortól van esélye a diákoknak, az internetfüggés viszont nem korhoz kötött. Felmérés eddig ugyan nem készült, de a drogambulancia már tervbe vette, hogy elemzi a "csetelők" helyzetét A drogfogyasztás megelőzésére szolgáló programok elsősorban a 16 éves korosztályt célozzák meg, mivel a fiatalok jellemzően ebben az életkorban találkoznak először a kábítószerekkel közölte az ifjúsággal foglalkozó tárca kábítószerügyi stratégiai főosztályának osztályvezetője. Idén a kormányzat mintegy 180 millió forintot fordít a prevenciót szolgáló programok támogatására - mondta Portörő Péter a drog- és internet-függőségről a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE) rendezett konferencián. Egy 2003-ban végzett országos felmérés szerint a felnőtt lakosság 11,4 százaléka fogyasztott már drogot, közel kétharmaduk már "leállt", vagyis a megelőző évben nem használt tiltott szert. A kábítószert jellemzően 25 éves koruk előtt próbálják ki a fiatalok, az átlagos életkor 19 és fél év közölte a szakember. Portörő Péter elmondta, hogy a vizsgálatok szerint a 18-25 éves korosztály 29 százaléka valaha használt már kábítószert, a megkérdezettek fele 18 éves kora előtt találkozott a droggal, minden negyedikötödik válaszadó pedig 16 éves korára túl

Az internetfüggőség a viselkedési addikciók közé tartozik, diagnosztikájára már kiforrott módszerek vannak - mondta Grezsa Ferenc, a Magyar Mentálhigiénés Szövetség elnöke. A vizsgálatok szerint a függőség kialakulásának esélyét csökkenti, ha valaki főként ismeretszerzésre használja a világhálót és növeli, ha személyes kapcsolatainak építésére, a leginkább veszélyeztetett csoport a "csetelők" köre, vagyis akik rendszeresen látogatják az internetes csevegőszobákat - közölte a pszichiáter. A "csetelőket" is a kapcsolatteremtés normális vágya hajtja, valaki akkor válik függővé, ha ezzel a tevékenységével időt vesz el a valódi kapcsolataitól, ha ezzel életvezetését befolyásolja, s lényegesen romlik az életminősége - mondta Horváth M. Tünde tanácsadó szakpszichológus,

6

2006. január-december

"Segítőkéz" Lelkisegély Telefonszolgálat, Debrecen

az SZTE Pszichológia Tanszékének oktatója.

''Csak'' hetedik az ország az öngyilkosok világranglistáján

A rendszerváltás óta folyamatosan csökken az öngyilkosságok száma Magyarországon. A javulásnak köszönhetően az ország a hetedik helyre esett vissza az öngyilkos-világranglistán. Az öngyilkosságok aránya még így is meghaladja az európai átlagot, a népegészségügy mégsem tekinti kiemelt problémának. A hetedik helyre esett vissza az öngyilkosságok arányát rögzítő nemzetközi listán Magyarország. Húszévi magyar vezetés után a szovjet utódállamok kerültek a lista élére, Magyarországon 1988 óta folyamatosan csökken az öngyilkosságok száma. A kutatók szerint az öngyilkossági ráta csökkenése nem a magyarok lelki egészsége javulásának köszönhető, sokkal inkább a rendszerváltás következménye. Az ország szabadabbá válása egyrészt több indulatlevezető lehetőséget is megnyitott, ilyenek a tüntetések, sztrájkok. Másrészt lehetőség van más devianciák irányába fordulni, azaz az alkohol- és drogfogyasztás növekedése is csökkentette az öngyilkosságok számát. Az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO

2004-es összesítése alapján Magyarországon százezer lakosra 25,4 öngyilkos jut, szemben az Európai Unió 17,1-es átlagával. Az EU-tagok közül csak a szovjet utódállam balti államok előzik meg Magyarországot. Nem kiemelt probléma Bár az EU új egészségügyi biztosa kampányt követel a mentális betegségek és az öngyilkosság elleni harchoz, a magyar népegészségügyi programban nem számít kiemelt területnek az öngyilkosságok megelőzése. A négy éves öngyilkosságmegelőzési program sem kapott állami támogatást, melyet egy amerikai alapítvány támogatásával folytattak Kiskunhalas térségében. A város térségében az országos átlagot kétszeresen meghaladó gyakoriságúak az öngyilkosságok. A most lezáruló, négyéves megelőzési program az előzetes adatok szerint húsz százalékkal csökkentette az öngyilkosságok számát. A program elsősorban a háziorvosokat készítette fel az öngyilkossági hajlam és a depressziós tünetek felismerésére. Forrás: Magyar Hírlap

Hálóba gabalyodva

Az internet terjedésével egyre többen töltik

idejük nagy részét a számítógép előtt. Különösen a kamaszokat veszélyezteti az

2006


internetfüggőség kialakulása. A szakemberek szerint akkor beszélhetünk erről, ha a valóságos kapcsolatok kezdenek megszűnni a világháló miatt. A függőség kialakulásának okai mellett azt is kutatták, mit tehetnek a szülők.

elől menekülnek a kamaszok a világhálóra. Ezért fontos, ha a szülők úgy érzik, a gyerekük túl sok időt tölt a neten, először a családban nézzék meg, mi lehet ennek az oka. Attól szokták félteni a kamaszokat, hogy szexoldalakat nézegetnek a neten. Elég valószínű, hogy így tesznek, de ezek a honlapok nem befolyásolják a szexualitásukat, csupán a kíváncsiságukat elégítik ki. Az iskolai fiúvécékben mindig is előkerültek a szexújságok, az internet ezek szerepét veszi át. Az ilyen élményeket majd a valódiak követik, ezek után már nem is lesz annyira fontos, hogy a világhálón nézegessenek erotikus oldalakat. Az internetfüggőség közvetlenül csak annyira káros az egészségre, amennyire a monitorhasználat vagy a gép előtti helytelen testtartás.

- A jelenséget ismerjük: a kamasz ül a számítógépe előtt, nem lehet hozzá szólni, teljesen kizárja a külvilágot. De hogy mi váltja ki nála a függőséget, azt legalább annyira nehéz meghatározni, mint magát az internetet - mondja dr. Bokor László pszichoanalitikus szakértő - Az internetfüggő nem az internettől vagy a számítógéptől, mint technikai eszköztől függ, hanem az információáradattól, a tartalomtól, amihez hozzáférhet általuk. Nem mindegy, hogy a függő kamasz milyen oldalakat nézeget, milyen tevékenységet végez a világhálón! Valójában ez határozza meg, hogy függő-e, és mi az, amitől függ. Például, ha egy tinédzser órákig gyűjt adatokat kedvenc zenekaráról, akkor ő egyszerűen csak rajongója egy bandának, de nem függ a világhálótól.

-A chatelés ad egyfajta biztonságot magyarázza Bokor doktor. - Akármilyen jól kommunikálunk, mindig ott a veszélye annak, hogy félreértenek vagy mi értünk félre másokat, és emiatt negatív élményekben lesz részünk. Ez hiányzik az internetes beszélgetésekből. A világhálón nem a külső a megítélés alapja, ez is fontos szempont lehet egy kamasznál, aki nincs megelégedve önmagával, így könnyebben megnyílik a beszélgetőcsatornákon. Bármikor otthagyhatják a beszélgetőtársat, aki szintén kiléphet, amikor csak akar. Ezért a beszélgetések nagyon harsányak, nyíltak, ugyanakkor felszínesek is. Chatelni olyan, mint pletykálni a zöldségesnél: gyorsan kicseréljük az érdekes információkat, és megyünk tovább. Vannak olyan zárt beszélgetőszobák a neten, ahol ismerősök vagy azonos téma iránt érdeklődők gyűlnek össze. Az ilyen virtuális beszélgetések általában valódi találkozókhoz, barátságokhoz vezetnek. A szülők attól tartanak, hogy az internetes ismerkedés elszigeteli a gyerekeket a külvilágtól. A legtöbb kamasznál nem ez a helyzet.

A baj akkor kezdődik, ha a mindennapi életében is korlátozza a kamaszt az internethasználat! Ekkor azonban már valódi függőségről beszélhetünk. Általában azt szoktuk mondani, hogy aki maga is úgy érzi, túl sokat ül a gép előtt és ez problémát jelent a számára, az már függő. Ha "csak a szülők gondolják így, nehéz megmondani, hogy igazuk van-e. A függőségek mindig hiányt pótolnak, legyen szó cigarettáról, alkoholról vagy a világhálóról, tehát nem az a megoldás, hogy eltiltjuk a gyereket a számítógéptől, vagy időben korlátozzuk a géphasználatot, hanem az, hogy megtaláljuk, mi az, ami hiányzik neki! Azt kell megnéznünk, mi elől menekül a világhálóra, mi működik rosszul vagy sehogy a valódi életében. Ha ezeknek utánanézünk, nagyon gyakran kiderül, hogy valamilyen családi probléma 8


családi vagy iskolai problémák elől menekülhet a kamasz! Igyekezzen többet beszélgetni a gyerekével, de ne indítson ellene nyomozást, ne követelőzzön! Próbáljon érdekes családi programokat, közös kirándulásokat, "hosszú hétvégéket" szervezni! Az is segíthet, ha érdekes könyveket ad a gyereke kezébe, moziba vagy nagyobb társaságba viszi. Így a netfüggő könnyebben visszatalál a valós élethelyzetekhez. Az értelmes, jókedvű családi időtöltés a legtöbb esetben megoldja a túlzott internethasználat problémáját. Ha ez nem működik, akkor érdemes felkeresni egy szakembert, mielőtt valóban súlyossá válna a helyzet!

Begyakorolhatják a beszélgetések kezdeményezését, fenntartását, irányítását, és az így megszerzett tapasztalatokat a személyes találkozásokkor is sikeresen alkalmazzák. Rengeteg kommunikációs játékot próbálhatnak ki chatelés közben: kiadják magukat ellenkező neműnek, szépnek, felnőttnek... A szakértő véleménye szerint fontos, hogy a szülő átgondolja, valóban kóros-e a gyereke internet- és számítógép-használata. Amíg rendesen alszik, tanul, eljár otthonról szórakozni vagy felhozza a barátait, addig nincs gond. Ha a szülő úgy érzi, hogy baj van, mérje fel, mekkora nyomás nehezedik a kamaszra az iskolában, a családban. Igyekezzen minél több terhet levenni a gyereke válláról! Gondolja végig, milyen

Forrás: Nők Lapja

Kreativitás és pszichiátriai betegségek felétől fogva már pontos adataink vannak a különböző pszichiátriai betegségeknek a lakosság körében (tehát nemcsak az elmeosztályokon) történő előfordulásáról. Kiderült, hogy a régebben szkizofrénnek tartott betegek egy jelentős része valójában mániás-depresszióban szenved, és ez a betegség kb. 4-5-ször gyakoribb mint a szkizofrénia.

A filozófusokat, tudósokat és művészeket – majd később az orvosokat is - régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy mi az összefüggés a kiemelkedő teljesítményt (politikai, művészi, tudományos alkotásokat) mutató személyek produkciója és pszichológiai, pszichiátriai jellemzői között. Már az ókori görögök is megfigyelték, hogy a hadvezérek, költők, művészek közt sok a melankóliás illetve mániás ember. A kérdés tudományos igényű megközelítése azonban XIX. század végétől veszi kezdetét. Abban az időben a pszichiáterek elsősorban szkizofréniával foglalkoztak, és úgy vélték, hogy a kiemelkedő művészi, tudományos és politikai teljesítmények ezzel a betegséggel állnak összefüggésben. (Csontváry Kosztka Tivadar esete is jó példa erre.)

Felix Post, angol pszichiáter közel 300 híres ember önéletrajzi írásait, naplóit illetve a róluk mások által írt dokumentumait elemezte (Csajkovszkijtól Niels Bohr-ig, Tolsztojtól Nasserig, Hemingwaytől Modiglianiig). A közel 10 évig tartó munka során megállapította, hogy ezek az igazán kiemelkedő emberek kb. 50%-ban egyértelmű pszichiátriai betegség állott fenn, legtöbbször major depresszió illetve mániás-depressziós betegség, gyakran alkoholizmussal is kísérve. Amerikai kutatók kreatív írók és festők személyes vizsgálata alapján szintén azt találták, hogy ezen emberek között az

Ugyanakkor a pszichiátria fejlődésével párhuzamosan a XX. század második

9


átlag-populációban található értékeket jóval (10-15-szörösen) meghaladó módon fordult elő depresszió illetve mániásdepresszió. Czeizel Endre részletesen elemezte a legnagyobb magyar költők életútját (Balassi Bálinttól Nagy Lászlóig), és megállapította, hogy döntő többségüknél depresszió illetve mániás-depresszió állott fenn.

művészi alkotás szülessék. Az is tudott, hogy a depressziós illetve mániásdepressziós betegek nem betegségük aktív szakában alkotnak, ekkor általában improduktívak. A mániás-depressziós betegek személyiségére jellemző extroverzió, ingerkeresés, speciális probléma-megragadás lehetnek azok a személyiséggel összefüggő tényezők, amelyek összefüggenek a kreativitással.

Természetesen a pszichiátriai betegség önmagában nem elég a kreativitáshoz, hiszen a pszichiátriai betegek döntő többsége nem kreatív, vagyis talentum, szorgalom is szükséges ahhoz, hogy

Dr. Rihmer Zoltán Forrás: Patika Magazin

Húsz éve hunyt el Mérei Ferenc

Húsz éve, 1986. február 23-án hunyt el Budapesten Mérei Ferenc Kossuth-díjas pszichológus, a múlt századi magyar lélektan egyik legnagyobb hatású alakja. Budapest VII. kerületében született 1909. november 24-én. Szüleinek a Garay bazárban volt kis fényképészműhelye, apja igen korán bekövetkezett halála után a mesterséget a családfenntartóvá vált anya folytatta. Mérei az elemi iskolát is ebben a kerületben végezte, de tanulni nem, csak olvasni szeretett. Az irodalom, a kultúra világát a házi könyvtárukban meglévő Arany Összes és a Magyar Remekírók sorozatának kötetei ismertették meg vele. Nyugtalan, örökösen kíváncsi természete miatt a nyolc gimnáziumi évet öt különböző középiskolában töltötte. 1927-től előbb a Szociáldemokrata, majd a Kommunista Párt tagja lett, s élete végéig baloldali gondolkozásúnak tartotta magát. Anyja Berlinbe küldte volna továbbtanulni, ám Mérei Párizst választotta, ahol előbb statisztikai gazdaságtant, majd egy év múlva nyelvészetet hallgatott, s a francia mellett elsajátította az olaszt, a németet, a latint és a görögöt is, ez a gazdag nyelvtudás később gyakran volt életmentő számára. A nyelvészeti stúdiumok után jutott el a pszichológiához, a Sorbonne-on a nagyhírű gyerekpszichológus, Henri Wallon fogadta tanítványává. Wallon nyomán alakította ki saját kulcseszméjét, amelynek lényege az ember társas meghatározottsága, s a későbbiekben is ennek kutatására fektetett nagy hangsúlyt. 1934-ben két diplomát is kapott, egyet a pályaválasztási tanácsadó főiskolán, a másikat pedig a Sorbonne bölcsészkarán filozófiából, szociológiából, pszichológiából és pedagógiából. Ebben az évben hazatért, s négy évig a Állami Gyermeklélektani Intézetben fizetés nélküli pszichológus, majd 1938-tól 1940-ig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán a Szondi Lipót vezette kórtani és gyógytani laboratóriumá szintén fizetés nélküli munkatársa volt. A megélhetést a nyelvtanítás biztosította számára. A zsidótörvények miatt a laboratóriumból eltanácsolták, ekkor a Patronázs Egyesület György Júlia vezette ambulanciáján dolgozott 1942-ig, itt írta első könyvét is A pályaválasztás lélektana címmel. 1942-ben behívták munkaszolgálatra, ahonnan többszöri próbálkozás után 1944-ben átszökött a szovjet hadsereghez.

10


Századosi rangban, s az Új Szó című lap munkatársaként tért vissza Budapestre. Az 1945 és 1950 közötti időszakban munkássága kiteljesedett: 1948-ig a Fővárosi Lélektani Intézet vezetője, a Pedagógiai Főiskola, az Eötvös Kollégium és a NÉKOSZ tanára, majd 1950-ig az Országos Neveléslélektani Intézet vezetője volt. Közben folytatta kutatásait, megjelentette Az együttes élmény című könyvét, amellyel külföldön is nevet szerzett, tanulmányokban ismertette reformpedagógiai elképzeléseit. 1949-ben Kossuth-díjat kapott, majd egy évvel később a pedológiát, "a polgári-individualista gyermektanulmányozást" elítélő párthatározat nyomán mindenhonnan kirúgták. 1956-ig fordításokból tartotta el háromgyermekes családját és idős édesanyját. 1956-ban rehabilitálták, s kiemelt tudósként az MTA Lélektani Intézetébe került. A forradalom idején a pesti bölcsészkaron alakult Egyetemi Forradalmi Diákbizottság egyik vezetője volt. A bukás után még egy ideig szabadon dolgozhatott, ám 1958 októberében államellenes szervezkedés vádjával letartóztatták, s 10 év börtönre ítélték. A legabszurdabb léthelyzeteket is gyermeki derűvel és tudós kíváncsisággal fogadó Mérei számára a börtön is újabb ismeret- és élményanyagot jelentett. Rabtársaival szemináriumokat tartott, nyelveket tanított, zárkatársaival, Litván Györggyel és Széll Jenővel megindították a hedonista alapokon álló "Élvezd a börtönt!" mozgalmat. 1960-ban agyérgörcsöt kapott, lábadozása idején született meg a négykötetes pszichológia mű, a Lélektani napló, amelyet - jobb híján - WC-papírra írt. 1963-ban amnesztiával szabadult, 1964-től 1976-os nyugdíjazásáig az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet vezető pszichológusa, a pszichodiagnosztikai, majd a klinikai pszichológiai labor vezetője lett. Ebben az időszakban születtek jelentős munkái: a Gyermeklélektan és az Ablak-Zsiráf (V. Binét Ágnessel), a szociometriai kutatásait feldolgozó A közösségek rejtett hálózata, A klinikai pszichológia gyakorlata (Szakács Ferenccel), a Szociálpszichológiai vizsgálatok az iskolában. 1976-tól a Magyar Pszichológia Társaság és a pszichodramatikus képzés vezetője volt, s folytatta művészet- és irodalompszichológiai vizsgálatait is, amelyekről a "...vett a füvektől édes illatot..." című kötetében számolt be. 1982ben életművét az MTA "a pszichológiai tudományok doktora" fokozattal ismerte el, 1984-ben pedig Ranschburg Pál emlékéremmel tüntették ki. 1982-ben ismét agyérgörcsöt kapott, s bár felépült, meggyógyulni már nem tudott teljesen. 1986. február 23-án halt meg Budapesten. Halála előtt nem sokkal a Balázs Béla Stúdió produkciójában Forgách Péter készített vele interjút, amelyben Mérei életéről, élményeiről, tapasztalatairól vallott. "Az életet a maga teljességében kell szeretni" - hirdette, s e szeretetnek egyik alapja a megértés, amelyre egész életében törekedett. Ugyanakkor ízig-vérig pedagógus is volt, nemcsak érteni akarta a világot, hanem - a nevelés révén - megváltoztatni is. Halálának évfordulójára idén januárban megjelent a Mérei Élet-Mű című kötet, amelyben több, eddig kiadatlan írása és levele is szerepel.

Szerencsétlen játék múlásával inkább csak a játék módja változik, ám az iránta való vágy nem, sőt. Az emberek egy része csak a játék kedvéért játszik, kisebb részük a

Mindannyiunkban ott lakik a homo ludens, a játékos ember is, hiszen a felnőttek is szeretnek játszani - az idő

11


sikerért, és még kevesebben vannak azok, akiknek a siker csak pénzbe mérhető. A szerencsejáték közben átélt izgalom, a tét, a nagy nyeremény lehetősége sok ember szívét megdobogtatja, ám csak legritkább esetben hozza meg a szerencsét. A kockázat okozta izgalommal való szórakozás nem tartozik az emberiség új keletű szokásai közé: már az ókori Egyiptomban és Thébában is használtak játékkockát és más szerencsejátékokat - a fennmaradt eszközök tanúbizonysága szerint. Hazánkban a rendszerváltás előtt a legtöbb szerencsejátékot - például a kaszinók és a nyerőgépek működtetését - tiltotta az állam. Az kilencvenes években azonban így rengeteg, számunkra majdhogynem új játék kapott zöld utat. A hagyományos totó, lottó, lóverseny mellett ma már a rulettől a félkarú rablón és sorsjegyeken keresztül egészen a kenóig változatos módokon nyerhetünk - és veszíthetünk. A milliók reményében több millió ember száll játékba rendszeresen kis tétekkel, ők természetesen nem betegek. A gyors meggazdagodás iránti vágy és a kockáztatás szeretete általános emberi vonások, és ha ezen késztetések kiélése kontrollált, azaz mederben tartott módon, kulturáltan történik, az időnkénti játék az egyén szempontjából kellemes időtöltést és szórakoztató örömforrást, míg a társadalom, az állam számára fontos bevételi forrást jelent. Néhány százezerre tehető a nagy tétekkel játszók tábora, még ők sem számítanak szenvedélybetegnek, csupán veszélyeztetettnek. Magyarországon több ezerre tehető azok száma, akikben a játékszenvedély annyira erős, hogy közvetlenül fenyegeti őket minden pénzük, teljes vagyonuk elvesztésének és személyiségük teljes széthullásának lehetősége...

Holnap biztosan sikerül... A szerencsejátékszenvedélybetegségben szenvedők 20%-a kísérel meg öngyilkosságot, sokan közülük pedig bűnözéssel próbálják megszerezni adósságaik törlesztéséhez vagy az újabb partihoz, menethez, futamhoz, sorsoláshoz szükséges pénzt. Egész családok megélhetése, működőképessége, lelki egészsége kerülhet veszélybe, ha valamelyik családtag a "zöld posztó", az "ördög bibliája" vagy a "félkarú rabló" bűvkörébe kerül. Többnyire a pszichiátriai kezelést is valamelyik családtag kezdeményezi, a szenvedélybeteg nem érzi, nem ismeri el kontrollvesztését, nincs betegségtudata, miközben rögeszméjévé válik, hogy a következő játszma meghozza a nagy nyereményt. Ez az impulzuskontroll-zavart okozó mánia jellegében hasonlít a kleptomániás vagy piromániás személy téveszméihez. Számos párhuzam áll fenn az alkoholizmussal és a drogfüggéssel is, és hosszú távon mindegyik esetben a személyiség leépülése, egy romboló függőség kialakulása és a létezés alapjainak felélése következik be, mind egzisztenciális, mind pedig biológiai értelemben, legfeljebb eltérő sorrendben. A súlyos játékszenvedélyben szenvedőt nehezebb felismerni, mint egy idült alkoholistát vagy morfinistát, de testi tünetek a végső stádiumban itt is megjelennek. A játékszenvedély-beteg legfontosabb jellemző jegyei: • idejének nagy részét szerencsejátékkal vagy az arról való gondolkodással, álmodozással tölti, • már többször megpróbálta abbahagyni a játékot, de mindig visszaesett (ez a sikertelen erőfeszítés - akárcsak dohányos esetén a kudarccal végződő leszokási kísérlet aláássa az önbecsülést és az

12


akaraterőt, csökkentve ezáltal a leszokás esélyét), • ha nem játszhat, nyugtalan, ingerlékeny, • folyamatosan növeli a tétekre fordított összeget, egyre nagyobb "dózisra" van szüksége a megszokott izgalmi állapot eléréséhez, • a játék folytatásában, - dacolva minden negatív tapasztalattal és józanságra intő, ésszerű matematikai érvvel, - élete problémáinak megoldását látja, • kóros szenvedélye miatt elveszíti állását, emberi kapcsolatait, gyakran illegális cselekedetet is elkövet. A betegséget többnyire depresszió kíséri, amely visszatérő öngyilkossági kísérleteket, jövőkép nélküli életvezetést (helyesebben: élet nem vezetést), elhatalmasodó bűntudatot

eredményez. A súlyos játékszenvedély-betegeket megtört tekintet, sápadt arc, kézreszketés, halk, erőtlen, szinte "sírből jövő" hang jellemzi. Ma már létezik speciális, szakszerű kezelése ennek a fajta szenvedélybetegségnek is. Így, ha a probléma felismerésre kerül, és a "beteg" mögött támogató, szerető család áll, komoly remény van arra, hogy a játékos felismerje szenvedélyének önpusztító voltát, és képes legyen kontrollálni impulzusait, s nemet mondani a sürgető késztetésnek...Hazánkban egyre több helyen foglalkoznak a játékfüggőség kezelésével - Budapesten példáula a Nyírő Gyula kórházban van ilyen speciális, e szenvedélybetegség kezelésére szakosodott osztály. [forrás: Galenus]

Mérei-életmű Megjelent egy új tanulmánykötet Mérei-életmű címmel.

Mérei Ferenc a modern magyar pszichológia történetének meghatározó alakja. A XX. századi szellemi élet legendás szereplője. Életművéről és személyiségéről most jelent meg egy új tanulmánykötet Mérei-életmű címmel. Egyik szerkesztője, Erős Ferenc. -

Mi az, amivel az eddig ismert Mérei-portré kiegészül ezzel a kötettel? Nagyon sok olyan írása olvasható a kötetben Méreinek, ami eddig még nem jelent meg nyomtatásban. Különféle feljegyzései, rövidebb tanulmányai, néhány levele, többek között a börtönből írott levelek, azután Kassák Lajoshoz írott levele, több olyan levél, amely dokumentum értékű. Ezenkívül vannak a kötetben olyan tanulmányok, amelyek Mérei életének és munkásságának egy-egy aspektusát dolgozzák fel részletesebben. Tehát így például szociálpszichológiai működését, művészetpszichológiai munkásságát. Veres András tanulmánya hosszasan elemzi, hogy mit is adott Mérei a művészet értelmezéséhez, elsősorban az irodalom értelmezéséhez. Vannak benne tanulmányok Mérei gyermeklélektani gondolkodásáról. Sok Mérei-tanítvány, közvetlen tanítvány írt a kötetben a pszichodráma-mozgalomról, a különféle egyéb csoportokkal végzett tevékenységéről. Ezenkívül vannak történelmi jellegű írások, Litván Györgynek a tanulmánya foglalkozik Mérei börtönéveivel, ők együtt voltak börtönben 1956 után. Mérei szinte haláláig megfigyelt személy volt, és az állambiztonsági szolgálatok közvetlen megfigyelés alatt tartották. Található itt egy írás arról a szubkultúráról, amelyben Mérei aktív szerepet játszott, ahol festők, írók és más

13


művészek voltak együtt. Kedvenc helyük volt az '50-es években a budapesti Fény presszó. Tehát sokféle szempontból dolgozza fel a kötet Mérei életművét, és olyan aspektusokra is megpróbálja felhívni a figyelmet, amelyek eddig nem voltak annyira ismertek. - A kötet hátsó borítóján egy nagyon érdekes fotó látható. Azok a cédulák, feljegyzések, amelyeket a börtönben készített. - Ez a lélektani napló, ennek a nagyobbik részét a börtönben írta vécépapírra. - És egy ceruza is, ami üreges volt belül, és valahogy ebben juttatták ki a szövegeket. - Igen. - Tulajdonképpen akkor ez történelem, tudománytörténelem? - Mindegyik tudománytörténet, a magyar történelemnek egy darabja, hiszen Méreinek nagyon fontos szerepe volt 1945 és 1949 között a magyar közoktatás megszervezésében és átalakításában. Ez a korszak is szerepel a könyvben, ez volt az a bizonyos pedagógiai vita, amelynek eredményeként Méreit 1950 elején minden állásától és pozíciójától megfosztották, és azután csak 1956-ban merült fel újra az ő rehabilitációjának a kérdése a Petőfi-kör vitáin. Tehát egy darabja a magyar történelemnek, de egy darabja a magyar pszichológiának, méghozzá a pszichológia több irányzatának, hiszen Mérei szociálpszichológiával, gyermeklélektannal, pszichodrámával, művészetpszichológiával egyaránt foglalkozott. Tehát egy olyan integratív személy volt, és olyan sokféle irányba gondolkozott, ami tulajdonképpen ma nem létezik, halála után húsz évvel ma is tulajdonképpen ő a vezéregyéniség. Sipos Júlia Modern társadalmunk legújabb lelki betegségei

A fogyasztási őrülettel komoly összefüggést mutat az újonnan megjelenő pszichológiai kórkép: az egészséges táplálkozást szinte a végletekig központba állító orthorexia, a mániákus testépítés, a sport- és SMS függőség. Az anorexiának nevezett kóros koplalás, a bulimia nevű kóros falánkság után most megjelent egy új kórkép, az orthorexia. Az ebben szenvedők élete szintén az evés körül forog. Mit egyek, mit ehetek, ami egészséges, és amitől nem lesz semmi bajom? És sajnos van itt más is: sportmánia, SMS- és internetfüggőség. Túry Ferenc pszichiáterrel Esti Judit beszélt. - Újabb keletű jelenségekről van szó, egészen friss jelenségekről. Gondoljunk bele, hogy a bulimiát mindössze 25 évvel ezelőtt írták le önálló kórképként. Csak 12 évvel ezelőtt írtak le egy olyasfajta kórképet, ami az anorexia fordítottja, ugyanis fiúknál jelentkezik, akik nagyon izmosak, testépítők, és 110 kilósan is véznának hiszik magukat. Nem mernek a strandra menni, mert félnek, hogy kinevetik őket a soványságuk miatt. És ennek is megvannak a veszélyei, mert visszaélnek anabolikus szteroidokkal, amelyeknek lehetnek életveszélyes szövődményei is. És itt kötném át ezt ahhoz az új keletű zavarhoz, amit orthorexiának hívnak. Ez azt jelenti, hogy valaki nagyon ortodox módon táplálkozik. Egészen pontosan olyan szigorúan összeállított étrendet tart, amit ha nem tud pontosan betartani, akkor szorongások kínozzák, és naponta órákat, legalább három órát tölt el azzal, hogy megtervezze az étrendjét, odafigyeljen arra, hogy csak szigorúan egészséges táplálékokat

14


fogyasszon. Nagyon gyakran kiporciózzák maguknak az ételeket, becsomagolják, hogy adott időpontban fogyaszthassák el, és ha például egy tárgyalás elhúzódik, akkor kitör rajtuk a szorongás, hogy nem tudnak az előre meghatározott terv szerint étkezni. - Milyen típusú embereket kerítheti hatalmába ez a félelem? - Fel lehet fogni az egészet valamiféle egészséges étel iránti túlhajtott szenvedélynek, ami már irracionális, nem teljesíti eredeti funkcióját. Ugyanúgy visszaélnek az étellel, mintha valaki az alkohollal élne vissza. Érdekes, kulturális jelenség részeként is felfogható az, hogy az emberek egyre inkább kényszerszerűen foglalkoznak, túlhajtott formában valamivel. És az, hogy a test alakja, illetve a táplálkozás ennyire kitüntetett terep lett, ez kicsit a fogyasztói társadalom vadhajtásának is felfogható. Ugyanakkor benne van a kényszereknek az a szigorú belső menetrendje, ami rituálissá teszi az életük egy részét, ahelyett, hogy tartalmas emberi kapcsolatokkal töltenék ki ezt az űrt. Ha valakinek jól működő harmonikus kapcsolatai lennének, családi, partneri kapcsolatai, akkor valószínűleg kevésbé kellene belesodródnia olyan kényszerekbe, amik inkább ilyen kulturális díszletnek tekinthetők. - Ugyanilyen lehet a sportolás, úszás, futás is? - Pontosan így van. Megjelent egy új keletű kényszer, szenvedély, amit testedzésfüggőségnek hívnak. Hosszútávfutók kényszeresen futnak már nem csak az egészségükért, az alakjukért, hanem valamiféle belső örömpótlékért, és ha nem tudják az edzéspenzumot teljesíteni, akkor szorongás, depressziós hangulat kínozza ezeket a személyeket. Ilyen a fitnessmánia is. Van, aki naponta három órát tölt így azért, hogy az alakja tokéletes legyen, vagy legalábbis kontrollálni tudja a testét, illetve az alakját. Ezeket a zavarokat úgy is fel lehet fogni, mint az önkontrollnak a bizarr formáját. Ha valaki az életének a fontos eseményeit nem tudja igazából kézben tartani, nem tud beleszólni abba, mennyire legyen a szüleitől független, mennyire legyen önálló személyiség, vagy mennyire tudjon normális kapcsolatokat ápolni - ha ezek nem nagyon mennek neki, akkor lehet, hogy ezek helyébe lépnek ezek a bizarr jelenségek, kényszerek és egyebek. Ez pótszer. A kontroll paradoxonjáról van szó, arról, hogy az élete igazán fontos eseményeit nem tudja kézben tartani, és ehelyett lépnek be bizonyos pótszerek. Hogy mennyire kultúrafüggő dolgokról van szó, azt más példával is lehetne illusztrálni: internet-, SMS-, mobiltelefon-függőséggel például. És nagyon fontos felhívni a figyelmet a megelőzésre, itt társadalmi jelenségekről van szó: a reklámok óriási ütemben záporoznak az emberre és fogyasztásra buzdítanak, tehát a fogyasztásnak ez a túlhajtása a melegágya ezeknek a jelenségeknek, amelyekben benne van a túlfogyasztásnak a képzete vagy néha rémképe.

Hogyan idézhető elő a bizalom?

Zürichi kutatók egy szellemes kísérlettel bebizonyították, hogy egy agyi hormon felszippantásával alaposan befolyásolni lehet, hogy a kísérleti személy mennyire bízik meg a kísérletben résztvevő emberekben. Születőben egy új tudomány, a molekuláris pszichológia. Bizalom és bizalmatlanság – úgy vélnénk, igazán olyan emberi tulajdonságaink, amelyekért kizárólag neveltetésünk, családi, társadalmi hátterünk felelős. Hogy ezek mélyén is kemikáliák működnének, első hallásra igazán meglepő. Márpedig a Nature 15


című lap legutóbbi számában éppen erről publikáltak cikket svájci kutatók. És nem csak egy teóriát írtak le, hanem egy kísérletsorozatot, amely feketén-fehéren bebizonyította, hogy az embertársaink iránt érzett bizalom, vagy annak hiánya az oxitocin nevű agyi hormon segítségével alaposan befolyásolható. A részletekről Bánki M. Csaba agykutató és Gimes Júlia beszélgetett. - Az utóbbi években születőben van egy új tudományág, amit én úgy neveznék, hogy molekuláris pszichológia. Ennek az a lényege, hogy szigorúan véve emberi jelenségeket, mint például az öröm, a boldogság, a szomorúság, a bosszú vagy éppenséggel a bizalom megpróbálunk az agyi biológiai alapjaira visszavezetni. Nos, ez a zürichi kutatócsoport, akik a molekuláris pszichológiában már sok mindent letettek az asztalra, most azt bizonyították, hogy egy agyi hormon, az oxitocin fokozni képes az embertársaink iránti bizalmat. Vagy ha pontosabb akarnék lenni, csökkenti a bizalmatlanságot. Itt az történt, hogy egy kísérletileg megtervezett játék keretében ahol valaki egy bizonyos pénzösszeget adott át más játékostársaknak, akik azt a pénzösszeget egy névleges játszmában, mint egy tőzsdei játékban megtöbbszörözették, és utána, ha úgy gondolták a hasznot vagy egy részét visszaadhatták a kölcsönadónak. Kiderült, hogy bizonyos emberek ilyen helyzetben hajlamosak valamekkora összeget úgymond beruházni, másra bízni egy kis haszon reményében, de ez körülbelül az emberek 15-20 százaléka. Ha viszont anélkül, hogy tudták volna, ezeknek a játékos beruházóknak egy része oxitocint kapott - ezt be lehet vinni az emberbe, az orrba kell fecskendezni, mert szájon át nem szívódik fel, illetőleg nagyon hamar elbomlik -, akkor azoknak az aránya, akik vidáman, bizalommal rábízzák a pénzüket másokra, 40-45, közel 50 százalékra növekszik. Azok viszont, akik ugyanilyen spricniben csak egy kis vizet kaptak, meglehetősen bizalmatlanok maradtak, csak minden ötödik, hatodik bízott pénzt az idegenekre. - A hormont, illetve a vizet fel kellett szippantani, ugye? - Pontosan így van, orrba kellett szippantani. - Milyen következtetéseket lehet ebből levonni? Mert ha az ember tovább gondolja ezt, akkor elég furcsa dolgok jutnak az eszébe. Például az, hogy mi lesz akkor, hogyha mondjuk a bevásárlóközpontokban vagy a tőzsdékben kifecskendeznek ilyen oxitocint, mindenki beszippantja, és akkor nagyobb kedvvel fogad vagy pedig nagyobb kedvvel költi a pénzét? - Nagyon érdekes, hogy csináltak hasonló kísérletet, ahol a kölcsönadott pénz megsokszorozása egy szerencsekeréktől függött, egy szerencsejátéktól. Ahol tehát a kölcsönkapó csupán feltehette azt a pénzt, de nem dönthetett arról, hogy szaporítjae vagy sem. - És nem is volt kapcsolatban senkivel. - Semmilyen kapcsolatban nem volt, és ebben az oxitocin tökéletesen hatástalannak bizonyult. Tehát nem azt a hajlamot növeli meg az oxitocin, hogy úgy általában szórjuk a pénzünket. Nem azt, hogy úgy általában adjuk oda másnak, hanem csak olyan helyzetben, ahol a másikról feltételezzük, annak a személyes döntése lesz, hogy a hasznot visszakapom-e tőle vagy nem. Az sem olyan egyszerű, hogy az oxitocin egyszerűen jobb kedvre hangolta volna ezeket az embereket, ezt is vizsgálták ebben a kísérletben. A hangulatra, a kedvre, úgy általában a nyitottságra, a pénzszóró vagy a vásárló hajlamra semmiféle hatása nincs az oxitocinnak. Na most visszatérve a kérdésére, tehát annak az esélye, hogy egy bizonyos üzletben, egy bizonyos árucikk vásárlására, azok az éppen arra járók pont úgy reagálnának, hogy most jobban megbízom ebben a boltban, mert talán ők jobb árut fognak nekem adni, ennek az esélye nagyon kicsit. Általában vásárlókedvet nem növel az oxitocin.

16


Nem kell félni ilyesmitől.

17


Az orvoslásban az utóbbi évtizedekben amputálták az emberi lelket

Megjelent az Orvosi pszichológia című tankönyv, amely az orvosképzésen keresztül ezen a szemléleten szeretne változtatni. Az orvos gyógyszer - mondta valaha a neves belgyógyász, Bálint Mihály. Tudjuk jól, hogy ettől a szemlélettől mára már eltávolodott az orvoslás, ahogy hallani fogják, az utóbbi évtizedekben amputálták az emberi lelket. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársai most megjelent „Orvosi pszichológia” című, nemzetközileg is egyedülálló tankönyvükkel ezen szeretnének változtatni. A test és a lélek kapcsolatának bemutatásával egy másfajta, nem csupán testi szemlélettel is szeretnék megismertetni az orvostanhallgatókat. A kötet egyik szerkesztőjével, Kopp Mária orvos-pszichológussal Sipos Júlia beszélgetett. - Az orvoslást csupán természettudománynak gondolják nagyon sokan. A testnek az egészsége alapvető, de ugyanakkor az orvoslásnak a lényegéhez tartozott mindig is a társadalomtudományi oldal, vagy a pszichológiai oldal, vagy a léleknek a szerepe, és az egyik legkitűnőbb agykutató írta le, hogy az orvoslásban az utóbbi évtizedekben amputálták az emberi lelket, az emberi pszichét. Az orvosi pszichológiának az a lényege, célja, hogy a két oldalt összekapcsolja, vagy visszakapcsolja, amit a magyar „egészség” szó nagyon jól kifejez. Ezt akarjuk bemutatni, hogy egy embernek a lelke, személyisége, pszichológiai tulajdonságai legalább annyira fontosak a gyógyulás szempontjából, mint a testi egészsége. - Nagyon komoly nemzetközi irodalmat tanulmányoztak át a kötet megszületése előtt. Miben más ez a könyv? - Arra gondoltam, hogy először megnézem, mi van ezen a területen a világban, és ha találok egy nagyon jó könyvet, ami megfelel a mi szemléletünknek, akkor azt fordítjuk le. Megrendeltem az összes német, angol, francia és spanyol nyelvterületen megjelent orvosi könyveket, és az derült ki, hogy ezek a könyvek általában nagyon erősen pszichológiaiak, többnyire pszichológusok is írták, és egyetlen könyvet sem találtam, amelyik ennyire szorosan összekapcsolja a természettudományos hátterét az orvoslásnak, azt az oldalát, amit a hallgatók tanulnak, és a lélektani oldalt. Én, aki eredetileg orvos voltam, és utána végeztem pszichológiát, mindig is arra gondoltam, hogy az orvosi alapokra, az élettani, a biokémiai alapokra kell építeni, azzal kell összekapcsolni a lélektani ismereteket, mert akkor tudja igazán megérteni, elhelyezni a saját világképébe az orvos mindezt.

18


Fiatalság: sokan, sok problémával Debrecenben Emelkedett a frissen végzett, pályakezdő munkanélküliek száma. Közlekedési baleset és öngyilkosság: két kiemelkedő halálok a 15-29 éves, fiatal korosztály körében.

Az utóbbi mögött gyakran alkohol és kábítószerfogyasztás fedezhető fel, de a közvetlen környezet figyelmének a hiánya is vezethet tragédiához. A statisztika szerint 2004 elején Hajdú-Bihar megye népességének 23 százaléka tartozott ebbe a korosztályba, arányuk valamelyest meghaladta az országos átlagot. A népességen belüli jelenlétük a települések lélekszámának növekedésével párhuzamosan emelkedik, amiben a fiatalokra jellemző sajátosságok (tanulás, pályakezdés) mellett az oktatási intézményeknek és a munkalehetőségeknek, valamint az ebből következő mobilitásnak van meghatározó szerepe. Több iskolázott nő Az iskolázottsági szint javulásában fontos rész jut a fiatalok, különösen a nők mind magasabb iskolai végzettségének. E korosztály teljes egészében általános iskolát végzett, az érettségizettek, diplomások aránya pedig az utóbbi harminc évben megduplázódott. Ugrásszerűen kiszélesedett ugyanakkor a nyelvtudás is, a megye lakosságának 14 százaléka beszél valamilyen idegen nyelvet. Ingázniuk kell A meghosszabbodott tanulási időszak, illetve a munkába állás nehézségei a fiatalok gazdasági aktivitásán is nyomon követhető. A 15-29 évesek közel egytizede munkanélküli. A helyi munkalehetőségek korlátozottsága, viszonylagos koncentráltsága következtében Hajdú-Biharban minden ötödik munkavállaló naponta ingázik, a fiataloknak mintegy a negyedrésze dolgozik a lakóhelyétől távol. Emelkedett a frissen végzett, pályakezdő munkanélküliek száma is. Életkörülményeket alapvetően meghatározó tényező A fiatalok életkörülményeit alapvetően meghatározó tényezők az utóbbi évtizedek alatt jelentősen változtak és több szempontból lényegesen eltérnek a népesség egészére jellemzőtől. A tanulási időszak meghosszabbodása, majd a munkába állás, az önálló egzisztencia megteremtésének nehézségei a családalapítást, illetve a gyermekvállalást is későbbre halasztja. Emellett egyre inkább terjed, és különösen a fiatalok körében jellemző a hagyományos együttélési formával szemben az egyéb alternatív együttélés, az élettársi kapcsolat. Az önállóvá válás későbbi életkorra csúszását mutatja a háztartások tagjainak korösszetétel szerinti alakulása is. A csak fiatalokból álló háztartások száma 1980 és 2001 között mintegy 30%-kal visszaesett. Ezen belül lényegesen alacsonyabb a családháztartások, illetve az egy szülő, gyermekes háztartások aránya a megyére jellemzőnél. A lakáshoz jutás körülményei szintén a fiatalok későbbi önállósodásának irányába hatnak. A csak fiatalok által lakott lakások ötöde bérelt lakás, ez a megye lakásállományát tekintve 6% alatti. A fiatalok többnyire kisebb, alacsonyabb szobaszámú, viszonylag későbbi építésű és magasabb komfortfokozatú lakásokat részesítenek előnyben. A tanulási időszak meghosszabbodása, illetve a munkába állás nehézségei a fiatalok

19


gazdasági aktivitásának alakulásában is nyomon következő. 1980-ban a 15-29 évesek 17,5%-a volt eltartott tanuló, arányuk 2001. év elején egyharmad részt tett ki. E mellett az ebbe a korosztályba tartozók közel egytizede munkanélküli. A megyei fiataljainak foglalkoztatottsági szintje, pedig – hasonlóan a teljes népességéhez – lényegesen alacsonyabb az országos átlagnál. A foglalkoztatottsági struktúra változásai a fiatalok körében fokozottabban érvényesültek. Közöttük a mezőgazdaságban dolgozók aránya jelentősen elmarad, míg az iparban és a szolgáltatás területén foglalkoztatottaké számottevően meghaladja a megyére jellemzőt. Foglalkozási főcsoportonként is ez a tendencia figyelhető meg. Kiemelkedő az ipari és szolgáltatási jellegű foglalkozásúak aránya, de a megyei átlag feletti a fegyveres szerveknél dolgozóké is. Ezzel szemben a gyakorlat és a szakmai tapasztalat hiányával is magyarázhatóan a vezető beosztásúak aránya nem éri el a megyei átlag felét. A helyi munkalehetőségek korlátozottsága, viszonylagos koncentráltsága következtében HajdúBiharban minden ötödik munkavállaló naponta ingázik, ezen belül a 15-29 éveseknek mintegy negyedrésze dolgozik a lakóhelyétől távol. A frissen végzett, pályakezdő munkanélküliek száma 2004. év végi adatok szerint jelentősen emelkedett, arányuk az utóbbi években a munkanélkülieken belül 7-9%-ot tett ki. A fiatalok egészségi állapotát a környezet szennyezettségének fokozódása, a helytelen táplálkozási szokások, a mozgásszegény életmód már kisgyermekkorban meghatározza. Vagyis a leggyakrabban, és már fiatalkorban kialakuló betegségek megelőzését kisgyermekkorban el kell kezdeni. A magas vérnyomás és a daganatos betegségek mellett a mozgásszervi és a gerincbetegségek is viszonylag fiatal életkorban jelentkeznek. A fiatalok körében kiemelkedő halálok a közlekedési baleset, illetve az öngyilkosság. Az utóbbi mögött gyakran az alkohol és kábítószer fogyasztás fedezhető fel, de a közvetlen környezet figyelmének a hiánya, így a szükséges segítség elmaradása, vagy késése is tragédiához vezethet. Hasonló okok állhatnak az egyéb deviáns viselkedési formák, így a fiatalkori bűnözés kialakulásnak hátterében is. Megelőzését épp ezért már ideje korán el kell kezdeni. Mindezek a család, az oktatási, egészségügyi és szociális intézmények fokozott felelősségére hívják fel a figyelmet. Forrás: http://apps.haon.hu/download/hbntippek/a_fiatalokr_lpicture_.pdfA fiatalokról]

20


Milgram: Újabb közösségi portál indult Egy újabb közösségi portál látott napvilágot az interneten. Az új jövevény a Milgram névre hallgat. Az ehhez hasonló és manapság gombamód elszaporodott site-ok népszerűsége töretlen, ez talán az interaktív szolgáltatásoknak köszönhető. Az oldalon jelenleg pontosan 51509 regisztrált tagot tartanak számon. De miért is választották az oldal készítői a Milgram nevet ? 1967-ben, az amerikai szociálpszichológus, Stanley Milgram kigondolt egy új módszert annak a teóriának a tesztelésére, melyet a "kicsi-világ elmélet" néven ismertek. Véletlenszerűen válogatott ki embereket Amerika közép-nyugati részén, hogy csomagokat küldjenek több ezer mérföldnyire, egy Massachusetts állambéli idegennek. A csomagküldők csak a címzett nevét, foglalkozását és azt tudták, hogy melyik városban él. Arra kérték őket, hogy a csomagot azon barátjukon keresztül küldjék tovább, akiről feltételezik, hogy az összes kapcsolatuk közül ő az, aki ismerheti a célszemélyt. Ennek a köztes személynek ugyanez volt a feladata, és ez így folytatódott mindaddig, míg a csomag meg nem érkezett. Jóllehet a résztvevők azt hitték, hogy a küldeményt továbbító lánc legalább száz közvetítőt tartalmaz majd, átlagban, mindössze 5 - 7 személy elegendő volt ahhoz, hogy a csomagok eljussanak az eredeti címzetthez. Milgram közreadta tapasztalatait, mely az elkülönülés hat szintje néven vált ismertté. Az elkülönülés hat szintje teória kimondja, hogy a világon minden ember elérhető bárki által egy olyan ismerősökből álló láncon keresztül, melynek nem több mint öt közbenső tagja (közvetítője) van. Érdekesség, hogy mindezt először 1929-ben, Karinthy Frigyes vetette fel a Láncszemek című novellájában. Stanley Milgram (1933.08.15. - 1984.12.20.) a Yale Egyetem, a Harvard Egyetem és New York Város Egyeteme pszichológusa volt. Noha a XX. század egyik legjelentősebb pszichológusának tartják, Milgram nem tanult pszichológiát. A New York-i Queens College-ban politológusként szerzett diplomát 1954-ben. Beadta jelentkezését a Harvard Egyetem szociálpszichológia Ph.D. programjára, ahol azt nem fogadták el, mert nem rendelkezett pszichológusi végzettséggel. Jelentkezését végül csak 1954-ben hagyták jóvá, majd 1960-ban végzett Ph.D. fokozattal. 1984-ben, 51 éves korában szívroham következtében hunyt el szülővárosában, New Yorkban. Forrás: Milgram

21


Telefonos nap, 2006. A névtelenség vonalain

Ismert tény, hogy a megelőzés töredékébe kerül a gyógyításnak. A társadalmi valóság mégis azt mutatja, hogy az államok – politikai rövidlátás következményeként - egyre többet kénytelenek a bekövetkezett egészségkárosodások orvoslására költeni, mivel a megelőzés, az egészséges életvitelre nevelés feladatait elhanyagolják. Az öngyilkosság a legmarkánsabb, drámai figyelmeztetés az életfeltételek, emberi kapcsoltok, együttélési kultúra fogyatékosságaira: a tűrőképesség, az egészséges személyiség-struktúra sorvadása, a pozitív célképzetek devalválódására. Ennek a felismerésnek a hatására alakult meg az első telefonos lelkisegély szolgálat 1950-ben Lodonban. Chad Varah anglikán lelkész ráérzett, hogy a kiuttalanság krízishelyzetébe került ember szívesen kapaszkodna még egy „utolsó szalmaszálba”: és értő, együtt érző beszélgetőtársra akadva gyakran maga találja meg a helyzetéből kivezető utat: képes lesz rálátni a környezete iránti felelősségére, s egyáltalán az élete értékére. A civilizált országok többségében sorra alakultak a telefonszolgálatok, általában a humán szféra, az egyházi és közművelődési szervezetek kezdeményezésére: többnyire emberitársadalmi felelősségüket felismerő önkéntesekre alapozódva. Ám napjainkban már túlságosan látványos leegyszerűsítés az öngyilkosságok számszerű csökkentésével értelmezni ezeknek a szolgálatoknak a működését. Akár az emberi tartás még ha következtetésében negatív is - gyengülésének fogható fel az az átrendeződés, amit naponta megtapasztalunk. A depresszióval leszázalékoltak számának ijesztő növekedése, a kaotikus élethelyzetben vergődők felőrlődése, a „konfliktuskezelő” devianciák terjedése: s mint legijesztőbb: ezeknek a mintáknak a továbbadása a felnövekvő generációk felé. Szerethető, s többségükben segíthető emberekkel találkozunk a névtelenség vonalain: és segítő munkánk alapvetően a velük való együttműködés, amelynek során maguk találnak rá – még mindig létező - belső erőforrásaikra. Sajnos, kultúránkban kevéssé van benne a segítségkérés természetes reflexe: problémáinkat inkább szégyellni, takargatni szoktuk. Számtalan hívó vallja meg: bár előbb gondolt volna erre a telefonra, nem csak most, a végső kibukás állapotában; évek óta gyógyszeren élve. Az államháztartás nem kényeztet el bennünket. Az egyházaknak, humán szférának megígért támogatások sorozatos csökkentése, megvonása már működésünk tárgyi feltételeit veszélyezteti. Az egészségügyben elkötelezettek hivatástudatával való visszaéléshez hasonlóan a lelkisegély szolgálatok munkatársai is megtapasztalnak bizonyos társadalompolitikai cinizmust. Túléljük, mert hiszünk magunkban, a szolgálatunkban. De a társadalomnak nem közömbös, hogy meddig vagyunk kénytelenek csupán mi felelősséget érezni a társadalmat alkotó emberért. „Fölfelé” most ezt mondjuk a telefonba. Egyébként pedig: hívjanak bennünket! Mi vagyunk! Nedeczky János

22


Tanulmányok, szakmai előadások Prof. Dr. Rihmer Zoltán, Prof. Dr. Wolfgang Rutz

Depresszió és öngyilkosság férfiaknál Bevezetés és háttér

Nemzetközi

és hazai vizsgálatok szerint a felnőtt lakosság több mint 15%-a legalább egy súlyos major (vagy ahogy régebben neveztük, endogén) depresszión átesik élete során és minden adott hónapban a populáció 3-5%-a major depresszióban szenved. Ugyanakkor az 1980-as évek közepétől jelentős fejlődés következett be a depressziók klinikai osztályozása, a biológiai és pszichoszociális háttértényezők feltárása és a mind hatékonyabb terápiák kifejlesztése terén. Ma már számos hatékony, előnyös mellékhatásprofillal rendelkező antidepresszívum áll rendelkezésre és jól kidolgozottak a depressziók egyéb (nem gyógyszeres) biológiai kezelési módjai is (például a fényterápia, az alvásmegvonás). Ezzel párhuzamosan komoly fejlődés következett be a depresszió nem biológiai (vagyis pszichoterápiás) kezelési módszereiben is, és ma már bizonyítottnak tekinthető, hogy a depressziók bizonyos formáinak kognitív terápiája ugyanolyan hatékony, mint a gyógyszeres kezelés, valamint az, hogy a gyógyszeres és pszichoterápiás kezelések kombinált alkalmazása sokkal eredményesebb, mint bármelyik önmagában. Az öngyilkosság az emberi élet talán legtragikusabb eseménye. Minden korban és kultúrában előfordul, bár eltérő gyakorisággal. A férfiak öngyilkossági halálozása mindig és mindenütt a világon két-háromszorosa a nőkének. Ugyanakkor, szemben a befejezett suicidiumokkal, az öngyilkossági kísérlet a nők körében jóval gyakoribb, ami viszont nem jelenti a szándék komolytalanságát, mivel a befejezett suicidiumot elkövetők 16-32%-ának már volt legalább egy öngyilkossági kísérlete. A depresszió nagy teher a társadalom számára is. Túl azon a rengeteg szenvedésen, amelyet a maga számos komplikációjával együtt (suicidium, másodlagos alkoholizmus, a munkahely elvesztése, a családok széthullása stb.) a betegek és családtagok számára okoz, a depresszió társadalmi vonatkozásában is komoly anyagi problémát jelent. Ugyanakkor több vizsgálat egyértelműen kimutatta, hogy a nem kezelt depressziók okozta társadalmi kár (öngyilkosság, másodlagos alkoholizmus, a produktivitás csökkenése stb.) lényegesen nagyobb, mint a depresszió kezelésének költsége. A munkanélküliség, az egzisztenciális problémák, az identitáskrízisek és az ezekből eredő reménytelenség érzése elsősorban férfiaknál észlelhető. A család felbomlása, az ebből eredő magányosság érzése, a szociális hanyatlás, valamint a munka területén ellátott funkciók elvesztése a férfiaknak kifejezetten érzékeny pontjai. A végső, döntő faktor gyakran a reménytelenség és kétségbeesés, amely jelezheti a klinikai depresszió kezdetét és kényszerítő erejű öngyilkossági késztetéseket. Ebben a folyamatban a krónikus stressz és a „burn-out" érzés a férfiakat az alkohol és más szerek ártalmas használatára, mint az öngyógyítás egy fajtájára készteti. Az alkohol rövid távon csökkenti a stresszhormonként ismert kortizol szintjét, ezáltal csökkenti a stresszt; de hosszú távon növeli a kortizolszintet, ami szerotoninszint-csökkenést, következésképpen

23


depressziót eredményez - ez pedig ördögi kör. Mindez jelentős probléma az egész nyugati világ számára, de a kelet-európai országokban még drámaibb a helyzet. Ezekben a markáns változásokon keresztülment társadalmakban elsősorban a férfiak számára nehéz megfelelni a saját maguk és mások által támasztott elvárásoknak, így a hagyományos, családfenntartó férfi szerepének, amely egy korábbi, más módon strukturált társadalomból származik.

Öngyilkossági rizikófaktorok és protektív tényezők Bár az öngyilkosság rendkívül komplex, multikauzális jelenség, mégis körvonalazható több olyan tényező, amelyek fennállása esetén a suicidium esélye jelentősen megnő. Az öngyilkossági rizikófaktorok klinikai előrejelző értéke rendkívül különböző mértékű. A suicidium pszichiátriai, pszichoszociális és demográfiai rizikófaktorait a következőképpen csoportosíthatjuk: Elsődleges rizikófaktorok 1. Pszichiátriai betegségek: depresszió, schizophrenia, alkoholizmus/drogabúzus 2. Megelőző öngyilkossági kísérlet(ek) 3. Suicidium a családban 4. Az öngyilkossági szándék/halálvágy kommunikációja 5. Csökkent központi idegrendszeri szerotoninaktivitás, illetve alacsony szérumkoleszterinszint Másodlagos rizikófaktorok 1. Kora gyermekkori veszteségek (szülő halála, válás) 2. Izoláció, magányosság 3. Munkanélküliség, komoly anyagi problémák 4. Súlyos, negatív életesemények 5. Dohányzás Harmadlagos rizikófaktorok 1. Férfi nem 2. Adolescens/serdülőkor férfiaknál, idős kor nőknél 3. Vulnerábilis periódusok (tavasz, premenstruum) A másodlagos és harmadlagos rizikófaktorok előrejelző értéke önmagában igen csekély, de ha egyidejűleg egy vagy több elsődleges rizikófaktor is fennáll, az öngyilkossági kockázat komolynak mondható. A számos rizikófaktor mellett csupán kevés úgynevezett protektív tényezőt ismerünk, amelyek védelmet nyújtanak az öngyilkossággal szemben. A jó családi, szociális háttéren kívül a terhesség, a szülést követő első év, a nagyobb gyermekszám, illetve a gyakorló (nem formális) vallásosság bizonyultak olyan tényezőknek, amelyek fennállása esetén a suicidium esélye csökken.

Depresszió és öngyilkosság Az öngyilkosság kérdése szorosan kapcsolódik a depresszió problematikájához. Vizsgálatok bizonyítják azt, hogy a befejezett öngyilkosságok 50-70%-át kezeletlen, vagy nem

24


megfelelően kezelt major depresszió állapotában követik el - és ezen esetek legalább felében az öngyilkosságot elkövető személynek semmilyen kapcsolata nincs orvossal. Azonban az orvoshoz forduló depressziós betegeknek is csupán 30-50%-ánál ismerik fel a depressziót, és ezeknek is csupán 12-16%-ánál történik megfelelő antidepresszív gyógyszeres terápia. Az Egyesült Államokban és sok európai országban kezdtek kampányokat a lakosság depresszióval kapcsolatos informálása céljából, ismertetve a tüneteket, az elérhető terápiás lehetőségeket, ezzel is bátorítva a depresszióban szenvedőket, hogy forduljanak szakemberhez problémájukkal. Emellett az orvosok továbbképzése jobb diagnosztikus és terápiás munkát eredményezett a depresszió területén, vagyis kimutathatóan növekedett a depresszió felismerésének aránya és a gyógyuló betegek száma. Néhány országban ennek tulajdonítják azt, hogy az öngyilkosságok száma csökkent, annak ellenére, hogy a depresszió gyakorisága növekszik. Ugyanakkor több országban - főleg a kelet-európai országokban - oly mértékű növekedés észlelhető az öngyilkossági halálozásban, hogy néhány korosztály esetében - főleg a férfiak között - az öngyilkosság a leggyakoribb halálok. A problémát a kilencvenes évek elején a WHO ismerte fel, s a szervezet egy 1995-ös tel-avivi öngyilkossággal foglalkozó nemzetközi konferencián figyelmeztetett az öngyilkosságok számának növekedésére, elsősorban a fiatal férfiak körében. A helyzet a kelet-európai országok többségében aggasztónak mondható, bár a nyugat-európai szituáció sem megnyugtató, elsősorban a vidéki körzetekben, ahol az öngyilkosság a leggyakoribb halálokok egyike. Azért válnak a férfiak jelentősen veszélyeztetett csoporttá, mert az öngyilkosságukat gyakran nem előzi meg semmilyen figyelmeztető jel vagy segítségkérés. A férfiak gyakran igen drasztikus és erőszakos (violens) módját választják az öngyilkosságnak (önakasztás, lőfegyver, magasból való leugrás stb.), amely nem sok esélyt hagy a túlélésre. Az esetek többségében a férfiak az öngyilkosságot megelőzően nem beszélnek erről senkinek, félelmeiket és kétségeiket nem osztják meg másokkal, nem keresnek segítséget. A férfiak döntő többségének az öngyilkosságot megelőzően nincs semmiféle kapcsolata az egészségügyi ellátással, vagy ha mégis, gyakran szomatikus panaszokkal fordulnak orvoshoz, így nem kerül felismerésre a depresszió és elmarad a terápia.

A Gotland-vizsgálat A helyzetet legjobban a Gotland-tanulmány mutatja be, amelynek során a nyolcvanas évek elején a háziorvosokat intenzív továbbképzésben részesítették a depresszió diagnosztikájának és terápiájának területén. Ez a depresszió felismerésében és követésében markáns javulást eredményezett, és az antipszichotikumok, illetve a szedatívumok használatának jelentős csökkenéséhez vezetett. Ezzel szemben nőtt a hozzászokást nem eredményező antidepresszív gyógyszerek fogyasztása, amelyeket korábban sokkal ritkábban használtak, és lényegesen csökkent a depresszió miatti kórházi beutalások, illetve a depresszió miatt betegállományban töltött napok száma. Az öngyilkosság gyakorisága érzékelhetően csökkent - bár a csökkenés elsősorban a női populációt érintette. Utánvizsgálatok kimutatták, hogy az öngyilkosságok markáns csökkenését szinte kizárólag a női depressziós öngyilkosok számának csökkenése okozta. A férfiak között az öngyilkosság aránya látszólag változatlan maradt. Mivel a tréning hatása néhány év múlva csökkent (a képzésben részt vevő családorvosok közül többen elköltöztek Gotlandról!), ezért a továbbképzést időről időre megismételték, ezáltal az orvosok diagnosztikai és terápiás képességét a kilencvenes években is szinten tartották. Ennek 25


következtében ezen földrajzi régióban az öngyilkosság a női populációban ma szinte ismeretlen. A férfiak öngyilkosságának arányában azonban csak elhanyagolható csökkenés volt észlelhető. Ennek magyarázata abban áll, hogy a férfi öngyilkosok ismeretlenek voltak az egészségügyi ellátást nyújtók számára, ennek következtében a háziorvosok diagnosztikai és terápiás készségeinek javulása nem lehetett hatással rájuk. Ha a férfiaknak volt is kapcsolatuk a háziorvosokkal, az szomatikus - gyakran banális panaszok következménye volt. Sokan közülük oly mértékben voltak gyógyszerfüggők, hogy a diagnosztizálást lehetetlenné tette a viselkedészavar, a belátás- és motivációhiány, az agresszivitás vagy a kétségbeesett elkerülő magatartás. Azokban az esetekben, amelyekben a férfiak depressziójának diagnózisa felállítható volt, a terápia megkezdését követően a betegek nem jelentek meg kontrollvizsgálaton, és általában nem működtek együtt a kezelésben. Ezen férfiak igen nagy része nem állt kapcsolatban semmilyen szociális ellátást végző szolgálattal, amely segítséget nyújthatott volna számukra. Azon esetekben, amelyekben volt kapcsolat, ott is ez gyakran a rendőrség, az alkoholfüggők járóbeteg-ellátását végzők vagy az adóhatóságon keresztül valósult meg. Sokszor azonban még ilyen kontaktus sem volt. Ezen férfiak vizsgálata és szoros követése során kiderült, hogy depressziójuk tüneti képe rendkívül változatos lehet. Jellemző tünet volt az impulzivitás (dühkitörések), az önmagukkal és másokkal szembeni agresszió, a határozatlanság, valamint annak hiánya, hogy felismerjék és belássák reménytelenségérzésüket, kétségbeesésüket, depressziójukat, hogy szükségük van arra, hogy segítséget keressenek. Ezen férfiak többsége öngyógyításként az alkoholba menekült vagy az ezzel egyenértékű függőséget jelentő túlzott mértékű sporttevékenységbe, „munkaalkoholizmusba", amely elnyomja a szorongást és depressziót.

Depresszió férfiaknál - teoretikus megfontolások Az etológia és antropológia mai ismeretei alapján a férfiak és nők különbözőképpen reagálnak a rendkívül reménytelennek tűnő helyzetekben. A nők nyitottabbak a segítségkérésben és keresésben, és védik magukat azáltal, hogy nyugodt, visszafogott és visszahúzódó magatartásmintákat vesznek fel a szélsőségesen kilátástalan helyzetekben. Teszik mindezt azért is, hogy biztosítsák a család fennmaradását. A férfiak gyakran máshogy reagálnak. Ha sarokba szorítva érzik magukat, akkor ingerlékenyek, viselkedésük sztereotípiákra épül, és vad kitörésre, kirobbanásra hajlamosak. Harcos ösztöneik kerülnek előtérbe, nyugtalanok és agresszívek lesznek, elvesztik toleranciájukat és reális belátásukat arra nézve, hogy segítségre lenne szükségük. Elképzelhető, hogy mély etológiai gyökerei vannak a férfiak és nők reménytelen helyzetben tanúsított viselkedésbeli különbségei mögött. A depresszió diagnosztikájának tudományos alapjait önmagukat depressziósnak minősítő és segítségért forduló emberek által lejegyzett tünetek jelentették. Ezek többsége nő volt. Ennek következtében ez a tüneti kép nem tükrözi pontosan a férfiak depressziójának és öngyilkosságának jellegzetességeit. Manapság a férfiak depressziójának tüneti képét elkülönítjük a klasszikus depressziós tünetegyüttestől - amely elsősorban nőknél észlelhető -, felhasználva ehhez a depressziós férfiak körében szerzett klinikai tapasztalatokat és a centrális szerotoninrendszer működéséről megszerzett tudásunkat. Ez remélhetőleg minőségi javulást fog eredményezni a férfiak depressziójának felismerésében mind az orvosok, mind a hozzátartozók között, és lehetővé teszi a férfiak számára a tünetek 26


észlelését önmagukon.

A nők körében gyakoribbak a betegségek, mégis tovább élnek - miért? Ma már tudjuk, hogy a depresszió felismerése és gyógyítása csökkenti az öngyilkosság kockázatát, mivel az öngyilkosság szorosan összefügg a depresszióval. Az egyre gyarapodó tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy férfiakon ritkábban ismerik fel a depressziót, és még ritkábban kezelik őket. Ez lehet a megoldása a mind ez idáig nehezen megmagyarázható és paradox ténynek, hogy a férfiak - bár statisztikailag feleannyi közöttük a depresszió gyakorisága - sokkal inkább hajlamosak arra, hogy önkezűleg vessenek véget életüknek. A férfiak „túlzott hajlama" az öngyilkosságra utalhat depressziójuk ritkább felismerésére és kezelésére. Ez a jelenség azt is mutatja, hogy a statisztikailag általában alacsonyabb betegség-előfordulás a férfiak között - beleértve a szomatikus betegségeket is - inkább következik a ritka segítségkeresésből, mint a jobb egészségi állapotból. Ez lehet a magyarázata annak a paradox ténynek, hogy bár a legtöbb európai országban (így Magyarországon is) a nők körében nagyobb a betegségek gyakorisága, mégis szignifikánsan alacsonyabb a férfiak várható élettartama.

A férfiak depressziójának tüneti képe Szemben a típusos depresszióval - amelyben a segítségért forduláskor a gátoltság, bűnösségérzés, pesszimizmus és apátia dominál -, a férfiakra jellemző depressziós képet a külvilág felé eltúlzott cselekedetek, az agresszivitás, a tolerancia hiánya és az öngyógyszerelés jellemzi. Az alább felsorolt szimptómák speciális részei lehetnek a férfi depresszió tüneti képének: - alacsonyabb toleranciaszint, - a külvilág felé irányuló, agresszív viselkedés, csökkent impulzuskontroll, - antiszociális viselkedés, - időszakos dühkitörések, - regresszió, csökkent önértékelés, elégedetlenség, - abúzusokra való hajlam. A tüneti kép gyakran hasonló lehet az egyes személyiségzavarokban, illetve az általános stressz esetén észleltekhez. Az agresszivitás a türelmetlenség és az alacsony impulzuskontroll gyakori jellegzetességek. A kutatások azt mutatják, hogy a központi idegrendszer szerotoninaktivitásában mutatkozó ingadozásnak jelentősége van e tünetek esetében, és a szerotoninregulációra ható szerek (elsősorban a szelektív szerotoninreuptake-inhibitorok) meghatározó befolyással és terápiás hatással bírnak. Másik jelentős tényező a férfi öngyilkosság és depresszió diagnosztikájában az időfaktor. Azon férfiak egy részével nehéz bánni, akiknek a viselkedése jelentős változást mutat az idő függvényében, ezen férfiak viselkedése „pszichopátiás" jellegű. Normális körülmények között ők szociálisan jól funkcionáló, jó képességű emberek, akiknek a viselkedése a depressziós periódus idején nehezen elfogadható, és ezen időszakot leszámítva saját maguk számára sem elfogadható. Gyors személyiség- és viselkedésváltozás férfiakban figyelmeztet a depresszió lehetséges fennállására.

27


Ezen hipotézisünket jelentős mértékben alátámasztja az a tény, hogy az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában élő Amish populációkban - amelyekben az alkoholizmus, a drogabúzus és a kriminalitás gyakorlatilag nem fordul elő - a major depresszió prevalenciája kétszer akkora, mint az Egyesült Államok más területein, ugyanazon módszerrel történt vizsgálatokban, és a major depresszió ezekben a közösségekben egyforma gyakorisággal fordul elő a nők és a férfiak között. Ezek az eredmények jól megfelelnek azon régi tapasztalatnak, hogy a krónikus alkoholizmus mögött gyakran depresszió húzódik meg, és hogy a depresszióhoz társuló másodlagos alkoholizmus és kriminalitás sokkal gyakoribb a férfiak körében.

A férfiak depressziójának diagnosztikus nehézségei Ahogy fentebb említettük, a férfiak nehezebben adják jelét pszichológiai értelemben vett gyengeségüknek. Ezért inkább szomatizálnak. Gyakran előfordul az, hogy utolsó kétségbeesett kísérletként a férfiak felkeresik háziorvosukat, de nem tudják elmondani problémájukat, hanem jelentéktelen szomatikus bajokról panaszkodnak. Gyakran a képet valamilyen abúzus takarja, például a „munkaalkoholizmus", az extrém sporttevékenység, a szerencsejáték, a kockázatkereső magatartás, a döntésképtelenség, a gyermeki viselkedéshez való regresszió, az önsajnálat, az egyre növekvő lehangoltság. Ebbe - érthető módon - egy idő után a közeli hozzátartozók és a szakemberek egyaránt belefáradnak, ami pedig nem javítja a segítséghez jutás esélyét. Ahogy a Gotland-vizsgálat is mutatja, még a depresszió és az öngyilkosság szimptómáinak széles körben való elterjesztése mellett is gyakran a nők kerestek és kértek segítséget férjeik számára.

Terápiás lehetőségek A szimptómák ismeretének terjedése a férfiak körében még több férfit ösztönöz arra, hogy segítséget kérjen az orvosától vagy a körülményektől függően a kórháztól, pszichiátertől vagy pszichológustól. A terápia fontos része lehet a pszichoterápia. Leginkább azok a pszichoterápiák a hatékonyak, amelyek fókuszában a férfi irreális önképe áll, illetve amelyek javítják azon képességét, hogy felismerje a segítségkérés szükségességét. Emellett rávilágítanak a terápia folyamatosságának fontosságára anélkül, hogy valami, szégyenteljes vagy lealacsonyító dolognak láttatná azt. Emellett folyamatos gyógyszeres terápiára is szükség van a szerotoninszint normalizálására, amely jelenlegi tudásunk szerint összefüggésben áll a depresszióval, az agresszivitással, a krónikus stresszel és az abúzussal - ezen tünetek mindegyike része lehet a férfi depresszió tüneti képének. A terápiának következetesnek kell lenni, elegendő ideig kell tartania, illetve biztosítania kell a beteg együttműködését. Az öngyilkosság kockázata akkor is fennállhat, ha a terápia elkezdődött és eredményes. Ez azt jelenti, hogy az öngyilkosság kockázatát újra és újra kell becsülnünk, amíg a beteg el nem éri a teljes és tartós stabilitás fázisát. A depresszióra való hajlamot komolyan kell venni, csakúgy mint minden más betegség iránti hajlamot - és a betegnek meg kell tanulnia felvállalni a betegségével járó felelősség egy részét, és ismernie kell gyengeségeit. Azokban az időszakokban, amikor az alkoholfogyasztás jelentősen megnő és ennek hatása terápiás problémaként jelenik meg, a depressziós férfiaknak alkoholmegvonó terápiára is szükségük van. Manapság vannak olyan gyógyszereink, amelyekhez nem alakul ki

28


hozzászokás. Az új típusú gyógyszerek megakadályozzák az alkoholfogyasztást követő megvonási tüneteket és a szorongást, ezáltal csökkentik az esélyét az alkoholabúzus folytatásának. E gyógyszerek tehát a szorongás, a stressz és a depresszió ellen hatnak. Célszerű kombinálni a gyógyszeres és a pszichoterápiát. A tapasztalat azt is mutatja, hogy az említett férfiak esetében a pszichoterápia gyakran kevésbé hatékony (főleg a mélylélektani, hosszú időtartamú terápiák). E férfiak jobban fogadják azon pszichoterápiás megközelítéseket, amelyek problémamegoldás centrikusak, életmód-változtatást céloznak meg vagy egy reálisén megtalálását, a mentális energia gazdaságos felhasználását tűzik ki célul. Ez a férfiak számára gyakran nehezen megy. Tapasztalatok szerint a problémacentrikus, kognitív orientációjú pszichoterápiát jobban elfogadják, és az gyakrabban vezet azon képességek kialakulásához, amelyek révén segítséget tud kérni problémás helyzetekben, illetve jobb önismeretre tesz szert. Ezen terápiák a tapasztalat szerint segítik a beteget, hogy könnyebben tudjon segítséget kérni, jobban megismerje saját gyengeségeit, így javul az együttműködése és csökken a szégyenérzete.

Az öngyilkosság megelőzése az egészségügy keretei között Mivel az öngyilkosok jelentős hányada (35-55%) jelentkezik élete utolsó heteiben, hónapjaiban az egészségügyi ellátás különböző szintjein, az orvosoknak és a velük együtt dolgozó egészségügyi személyzetnek rendkívül nagy szerepe van az öngyilkossági veszély felmérésében, s így a suicidium megelőzésében. Számos vizsgálat igazolta, hogy a férfiak ritkábban fordulnak orvoshoz, illetve ritkábban kérnek segítséget, mint a nők. Ha mégis felkeresik a családorvost, az egyéb szakmák képviselőit vagy a pszichiátert/pszichológust, azok a gyakran társuló alkohol- vagy drogproblémák miatt ritkábban ismerik fel a depressziót. Fontos tehát, hogy az egészségügyben dolgozók az eddiginél is fokozottabban fogékonyak legyenek a suicidium problematikája iránt és adott esetben ne csak nők esetén gondoljanak az öngyilkosság lehetőségére. Az egészségügyi ellátás öngyilkosság-megelőző stratégiái az alábbiakban foglalhatók össze: 1. Az akut suicid veszély elhárítása. 2. A pszichiátriai betegségek korai felismerése és hatékony akut és hosszú távú kezelése és gondozása. 3. Az öngyilkossági kísérleten átesettek utógondozása (szükség esetén a családtagok bevonásával). 4. Egészségügyi felvilágosítás. Természetesen nemcsak az egészségügyi dolgozók felelősek az öngyilkosságok megelőzéséért. Az életnívó, illetve az egészségügyi és a szociális ellátás színvonalának emelése, az alkohol- és drogprobléma elleni küzdelem hatékonyságának fokozása, a lőfegyverhez való hozzájutás lehetőségének fokozottabb kontrollálása már túlmutat az egészségügyi ellátás keretein és a társadalmi vezetők kompetenciájába tartozik.

Depresszió és öngyilkosság Magyarországon, különös tekintettel a nemi különbségekre A depresszió és az öngyilkosság kérdése különösen fontos probléma Magyarországon. Az utolsó 5 év kivételével századunkban gyakorlatilag minden évben hazánk suicid mortalitása

29


volt a legmagasabb a világon, míg a 2-8. helyeket váltakozó sorrenddel többnyire Dánia, Ausztria, Svájc, Svédország, Finnország, Belgium és Nyugat-Németország foglalták el. Ugyanakkor az utóbbi másfél évtizedben (és különösen az utolsó 7-8 évben) a magyarországi suicidráta tartós és folyamatos csökkenése észlelhető: míg 1984-ben közel 4600 ember ölte meg magát, ez a szám 1998-ban már „csak" 3200 körül volt. Ez a több mint 30%-os csökkenés a világon a legnagyobb, és minden bizonnyal nem egy, hanem számos okra vezethető vissza. Bár a rendszerváltozás pozitív hatása nyilvánvaló (a demokratizálódási folyamat megindulása, a vallásszabadság kiterjedése stb.), az is kétségtelen, hogy az utóbbi 10 évben Magyarországon nagymértékben megnőtt a munkanélküliség és jelentősen megnövekedett a létminimum alatt vagy annak határán élők száma, illetve folyamatosan csökkent a születésszám. Mindezek társadalmi kihatása pedig inkább a suicidium gyakoriságának növekedése irányába mutat. Az is tény, hogy az összes volt szocialista ország közül csak Magyarországon csökkent a suicid halálozás, a többi rendszerváltó országban nem változott (például Csehország, Szlovákia), vagy kismértékben (Lengyelország) vagy jelentősen (balti országok, Oroszország) növekedett. A suicid ráták ilyetén átrendeződése révén az utóbbi néhány évben Magyarország elvesztette „világelső" pozícióját és jelenleg az ötödik helyen áll. Ezzel persze még nem lehetünk elégedettek, hiszen a 100 000 lakosra jutó éves öngyilkossági halálozás még így is több mint másfélszerese Ausztriáénak, és közel háromszorosa Angliáénak és az Egyesült Államokénak. Másrészt viszont az is igaz, hogy az utóbbi 10-15 évben több nyugat-európai és skandináv országban csökkent 10-20%-kal a suicid halálozás, pedig ezen országokban nem ment végbe sem politikai, sem gazdasági rendszerváltás. A hazai vezető pszichiáterek döntő többsége egyetért abban, hogy a magyarországi öngyilkosságok eme jelentős csökkenésének egyik (de nem kizárólagos!) meghatározó tényezője a pszichiátriai ellátás fejlődése, ezen belül is a depressziók korábbi és jobb felismerése és hatékonyabb kezelése. Ez az utóbbi 15 évben az antidepresszívumok forgalmazásának ötszörösre, illetve a sürgősségi (S.O.S) krízistelefon-szolgálatok számának hatszorosra növekedésében is megnyilvánul. Láthattuk, hogy a gotlandi depressziótovábbképző-tanfolyam után elsősorban a női (depressziós) öngyilkosságok száma csökkent, a férfiaké gyakorlatilag változatlan maradt, és így az öngyilkosok között a férfiak százalékos aránya megnőtt. Érdekes, hogy az utóbbi két évtizedben ugyanez a tendencia észlelhető Magyarországon is: a férfiak százalékos aránya az öngyilkosságban meghaltak között 1981-ben 67,5 volt, ez 1996-ra fokozatosan 75,7-re emelkedett. A hazai suicidmortalitás csökkenése tehát kevésbé kifejezett a férfiaknál, és ez az eddig tárgyaltakkal együtt kellően indokolja, hogy a depressziók problémáinak speciális aspektusait ne csak a nők (post partum depresszió, menopauzális depresszió stb.), hanem időnként a férfiak szempontjai szerint tárgyaljuk.

Összefoglalás és kilátások A depresszió és az öngyilkosság komoly népegészségügyi probléma mindenütt a világon. A tapasztalat azt mutatja, hogy jelentős változást hoz ebben a kérdésben az egyre hatékonyabb új antidepresszívumok elérhetősége és használata, megfelelő betegkövetéssel. Ugyanakkor tény, hogy nem minden országban elérhető az adekvát diagnosztika, terápia és betegkövetés. A férfiakra fokozottan igaz ez, csak ritkán ismerik fel, és még ritkábban kezelik a körükben gyakran előforduló depressziót, reménytelenséget, és az öngyilkossági késztetéseket. Sajnos, nem minden öngyilkosság előzhető meg. Ugyanakkor a suicidiumok többségét 30


klinikai depresszió állapotában követik el, amely bizonyosan gyógyítható. A legtöbbször azonban szerepet játszanak egyidejűleg fennálló pszichoszociális és egzisztenciális tényezők, amelyeket nehéz befolyásolni. Igen lényeges összetevője a depresszió manifesztálódásának az egyén biológiai vulnerabilitása, amely a hajlamot jelenti csupán, de tartós vagy ismételt negatív életesemények hatására ezen hajlam talaján alakul ki a betegség. A depresszió mögött álló szenvedés összetett, és gyakran pszichoszociális és egzisztenciális problémákon alapszik. Nagyon gyakran az egészségügyi rendszer nem tudja megoldani az olyan problémákat, mint a magányosság, a munkanélküliség, az identitásválság, a perspektivátlanság. Önmagában a depresszió a kialakulását, illetve a diagnosztizálást követően gyógyítható, a mögötte húzódó problémák egy részével pedig már meg tud birkózni a személy - ha kell, akkor terápiás segítséggel -, amikor a depresszió tünetei enyhülnek és az öngyilkosság kockázata lecsökken. A jövőben az egészségügyi ellátás egyik kardinális pontja kell, hogy legyen a depresszió és az öngyilkosság közötti relatíve szoros kapcsolat befolyásolása a hatékonyabb terápia segítségével, valamint a férfi depresszió - és egyéb stresszel összefüggő zavarok felismerésének javítása által. Az egészségügynek, és azon kívül eső ágazatoknak is feladat ez, mivel a depressziós és öngyilkosság elkövetésére hajlamos férfiak nem annyira az egészségüggyel kerülnek kapcsolatba, hanem sokkal inkább a rendőrséggel, az alkoholelvonóval és az adóhatósággal. Ezen szociális szervezeteket kell a tréningeknek célba venni, valamint a munkahelyeket, a vallási közösségeket és egyéb hálózatokat. Ugyanennyire fontos a civil szervezetek, a család, a barátok - és mindenki, aki érintett, vagyis mindannyiunk oktatása. Ma a depresszió, illetve a depresszióval kapcsolatos öngyilkosság és az ehhez kapcsolódó problémák gyógyíthatók és megelőzhetők. Hatékony terápiás stratégiák léteznek - mind a gyógyszeres, mind a pszichoterápia területén - a depressziós férfiak kezelésére, bár az abúzus, az agresszív reakciók, az önértékelési problémák gyakran reménytelenséget sugallnak számukra és környezetük számára egyaránt.

Irodalomjegyzék: 1. Angst J, Sellaro R, Angst F. Long-term outcome and mortality of treated versus untreated versus untreated bipolar and depressed patients: A preliminary report. Int J Psych Clin Pract 2 L 1998;115-9. 2. Arató M, Demeter E, Rihmer Z et al. Retrospective psychiatric assessment of 200 suicides in Budapest. Acta Psychiat Scand 1988;77:454-6. 3. Egeland JA, Hostetter AM. Amish Study I. Affective disorders among the Amish, 1976-1980. Am J Psychiat 1983;140:56-61. 4. Pirkis J, Burgess P. Suicide and recency of health-care contacts. Brit J Psychiat 1998;173:462-74. 5. Rihmer Z, Rutz W, Pihlgren H. Depression and suicide on Gotland. An intensive study of all suicides before and after a depression-training programme for general practitioners. 31


J Affect Disord 1995;35:147-52. 6. Rihmer Z. Strategies of suicide prevention: Focus on health care. J Affect Disord 1996;39:83-91. 7. Rutz W, von Knorring L, Pihlgren H, et al. An educational project on depression and its consequences: Is the frequency of major depression among Swedish men underrated, resulting in high suicidality? Prim Care Psychiatry 1995;1:59-63. 8. Rutz W, Walinder J, von Knorring L, et al. Prevention of depression and suicide by education and medication: impact on male suicidality. An update from the Gotland study. Int J of Psych Clin Practice 1997;1:39-46. Prof. Dr. Rihmer Zoltán, Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 116. Prof. Dr. Wolfgang Rutz Visby Hospital, Department of Psychiatry, Visby, Gotland, Svédország

Mobbing Kinyírunk, kolléga! - pszichoterror a munkahelyen

Idegen

szóval mobbingnak nevezik. A jelenség hazánkban sem kisebb méretű, mit külföldön, de egyelőre hivatalos úton szinte tettenérhetetlen. A lelki összetevői, kialakulásának okai azonban ismertek, megismerhetők, sőt megoldás is van a problémára! Mobbing, de mi az? Heinz Leymann – a téma legismertebb kutatója - szerint a munkahelyi mobbing „olyan ellenséges és etikátlan munkahelyi kommunikáció, ami egyetlen egyén ellen irányul egy vagy több személy részéről. Mobbingról akkor beszélhetünk, ha az egyén alávetett szerepet játszik, és az ellene irányuló akciók gyakran előfordulnak. Majdnem mindennap, vagy legalább egyszer egy héten, és legalább fél éven keresztül." A szót Konrad Lorenz használta először, mikor megfigyelte, hogy a csoportos életet élő madárfajok (csókák, de a keltetőben összezárt csirkék is!) egy fajtársukat csoportosan támadják, s akár meg is ölik. Mobbing, vagy csicskáztatás? A munkahelyi áldozattá válás lelki képlete hasonló – mondja Dr. Kunsay Gyula, pszichológus tanácsadónk – mint a családon belüli bántalmazás, vagy a kollégiumok, katonai komplexumok „csicskáztató” beavató ceremóniáin megbukottak megkülönböztetése. Van egy személy, aki anélkül, hogy tudatosan akarná, magához vonzza az áldozati szerepet. A dolog igen veszélyes, mert ha elhanyagolják, akkor súlyos lelki torzulásokhoz - depresszióhoz, alvászavarokhoz, nőknél akár időszakos meddőséghez, stressz-betegségek egész sorához - vezethet, melyek elsősorban szaksegítséggel oldhatók meg. A képlet olyannyira azonos, hogy gyakori dolog a

32


mobbing áldozatává váló nők esetében sok helyen tetten érhető a szexuális vagy családi erőszak. Az iskolai osztályban, illetve a párkapcsolatban is gyakorta megalázott, bántalmazott mintát követtek, a mobbing férfiáldozatai pedig a felgyűlt agresszió miatt gyakran bántalmazóként lépnek föl a családban. Mobbing az iskolában - felelős a pedagógus! Mobbingról tehát nem csak a munkában, hanem az iskolában is beszélhetünk. Mivel a fogalom viszonylag új – a jelenség maga sokkal kevésbé, gondoljunk csak Nyilas Misire! – a pedagógusok és a cégvezetők nem tudnak ezzel mit kezdeni, sőt a legtöbbször ők maguk is generálják a helyzetet. Az iskolában pedig még kritikusabb a helyzet, hiszen a legsérülékenyebb életkorú embert támadják, aki egész életére nézve súlyos lelki sebeket kaphat. Az ilyen helyzetekben szinte mindig van egy felelős tanár is! Gyakran iskolát váltani nehezebb, mint munkahelyet, illetve a diákot könnyebben veszik „félvállról” és könnyed kis iskolai konfliktusnak állítják be a súlyos lelki terrort.

Tipikus kinyírási formák Akár munkában, akár az iskolában követik el valakivel, a tünetek és reakciók azonosak. A profik 45 olyan viselkedési módot különböztetnek meg, amik tipikusan jellemzőek, mi csak szemlézünk ebből. Akció

Reakció

Szisztematikus kiközösítés (külön szobába vagy külön padba ültetés) Teljesítmény-orientált a környezet

Félelem, értéktelenség érzet, önbizalom megingása

Nyílt vagy burkolt agresszió – esetleg szexuális, vallási vagy faji színezettel Véleményalkotás, vagy nyilatkozás megvonása (nem engedik beszélni, beléfojtják a szót stb….) Megalázó feladatok a főnöktől (tanártól) vagy a kollégáktól (társaktól) Kollégák (társak) közötti erős versengés, túlterheltség, külső nyomás (társadalom, piac, iskola stb....) Segítés megtagadása, lehetetlen feladatok, bizonytalanság a juttatások terén

Az egyént nem önmaga, hanem kizárólag teljesítménye alapján ítélik meg (érdemjegy, vagy kereseti nívó stb....) Identitási válság, a személyiség pilléreként jelen lévő hitrendszer összeomlása, meghasonlás Kommunikációs zavarok, kontaktusteremtési képesség tartós zavara Kudarcélmények sokasága a kompetencia tudat elvesztéséhez vezet. Intenzív belső félelem attól, hogy ha ezt a munkát (iskolát) elveszti, akkor a képességeivel sehol nem lesz elegendő, ezért félelem a váltástól. „egyedül kell boldogulni, de ez lehetetlen” érzése. Nem tudom, hogy mennyit fogok keresni, mások kezében vagyok.

A mobbing tünetcsoportjának eredménye mindig valamilyen pszichoszomatikus vagy pszichés betegség. Leggyakrabban depresszió, amit sajnos legtöbbször gyógyszeresen szoktak kezeltetni, ami esetleg rövid időre enyhíti, de egyáltalán nem oldja meg a problémát!

33


Ki a hibás? „- Miért ugratjátok mindig azt a kis lükét? – Mert lüke és mert ugrik!” (Móricz) A hibás keresése mindig nehéz, mivel a kiváltó ok maga az áldozat, ő középpont, tehát egy szinten a hiba őbenne van. Ami a folyamatot generálja, azonban környezet, a szervezeti tényezők. Mobbingról elsősorban nagyvállalati környezetben beszélünk. A mobbing esetében a vezető, a főnök mindig legalizálja, hallgatásával, vagy aktív részvételével generálja a bántó viselkedést, tehát neki mindig vezető szerep jut. A kipécézett kolléga pedig nem tud ellenállni a támadásnak. Rövid távon felveheti a kesztyűt, de hosszú távon általában kevés az ereje. Az ellentétek feloldhatatlanok. Áldozattá válni nem is olyan nehéz Ha egy összeszokott csapatba úgy kerülünk be, hogy a mi helyünket például valaki másnak szánták, könnyen a kiszekálás középpontjában találhatjuk magunkat. Az áldozatok többsége nő és/vagy idősebb korú, esetleg valamely kisebbséghez tartozik, vagy megváltozott képességű, esetleg fogyatékkal élő. A szakemberek szerint a klasszikus „kicsinálásban” legsikeresebbek szintén a nők, mivel verbális képességeik és taktikáik általában kifinomultabbak, mint a férfiaknak. A statisztikák azt mutatják, hogy a mobbing áldozatainak gyakran van részük nem csak lelki, hanem szexuális témájú kihasználásban, vagy erőszakban. Megoldás – a hierarchiában és az egyéni segítésben Ha úgy érezzük, hogy résztvevői vagyunk egy mobbing helyzetnek, akár elnyomóként, akár áldozatként, változtatnunk kell viselkedésünkön. A helyzetben jó segítség lehet egy a mobbingot elkövető vezetőnél magasabb beosztásban lévő vezető, aki felismeri a helyzetet. Ő egy profi coach bevonásával, csoportorientált tréningekkel, átszervezéssel segíthet. A mobbing áldozata azonban jó, ha részt vesz a coaching folyamatában, de emellett a probléma alapmotívumát is meg kell oldania. A pszichológia – esetleg a kineziológia – valós segítséget nyújthat számára. A legtöbb esetben ugyanis a mobbing áldozata új munkahelyén is hasonló cipőben járhat, tehát maga a munkahelyváltás nem is oldja meg a problémát. Sajnos az is gyakori, hogy a tartós önbizalom hiány miatt a mobbing áldozata huzamosan nem talál állást. Az sem ritka, hogy ilyenkor visszasírja magát előző pozíciójába, és újra kiteszi magát annak, ami elől egyszer már lépett. Kárpáti Tímea coach véleménye szerint megfelelően felépülő munkahelyi szervezeteknél, nyílt hierarchiákban, ahol jól körvonalazottak a feladatok, a mobbing jelensége nem fordul elő. Tehát annál a cégnél, ahol ez a jelenség felüti a fejét, bizony komoly globális problémákra is bukkanhat a szervezet egészének felépítését vizsgáló szakember. A szakszervezetek arra törekszenek, hogy a kormány jogszabályba foglalja: a mobbing az alapvető emberi jogok ellen elkövetett bűncselekmény. Svédországban és Németországban már megszülettek az ilyen munka- és büntetőjogi esetekre vonatkozó törvények. Tóth József http://ads8.adverticum.net/b/cl,1,25356,77768,140047,t4Vf2Vo6Oh5Gu3Ti2U/click.prm

34


Személyiségzavarok Dr. Tringer László - Dr. Sümegi András - Dr. Boldizsár Ferenc

Mai tudásunk szerint kialakulásukban a kora gyerekkori lelki fejlődési zavarok és hibás tanulási mechanizmusok, az öröklött háttér és a központi idegrendszer korai károsodásai játsszák a főszerepet. A gyerek személyiségének optimális fejlődésében a megfelelő családtervezés (genetikai tanácsadás), a szülők lelki egyensúlya alapvető jelentőségű. „X? Az egy komplett pszichopata! Börtönben is volt.” „Y? Ajjaj, rendesen még beszélgetni sem lehet vele! Mindenre gyanakszik, mindenkiben ellenséget lát. Totál paranoid.” Pszichopata, hisztériás, paranoid, skizoid - gyakran közlünk e szavakkal sommás véleményt társainkról, szinte mindig idegenkedő, negatív hangsúllyal. Milyen emberek is ők? Probléma van velük, tán betegek? Avagy csak a megszokottól eltérő a viselkedésük - de azért azt is bele kell értenünk, hogy mindannyian különbözőek vagyunk. A személyiségzavar olyan kóros magatartásbeli, érzelmi tulajdonságokra, megnyilvánulásokra utaló összefoglaló fogalom, melyek tartósan és jelentősen eltérnek a társadalmi, kulturális elvárásoktól. Az így „megjelölt” ember személyiségében ezen eltérések hosszan (akár egész élete során) fennállnak, viselkedés-, reagálás módja legtöbbször markánsan eltér az „egészségesétől.” A „személyiségzavarban szenvedő beteg” kifejezést nem volna helyes használni, mert ezen emberek legtöbbször tagadják, hogy bármi gond volna velük - noha környezetük többé-kevésbé tisztán érzékeli és elszenvedi mindennapi alkalmazkodásbeli nehézségeiket. Ők a rossz értelemben vett más (félős, különc, hisztérikus, önimádó, gonosz), amilyenné a mi magunk soha nem szeretnénk válni. A személyiségzavar fő jelei már serdülőkorban mutatkoznak, felnőtté érve az egyén olyan kifejezett, mélyen rögzült sajátságokkal (kóros gondolkodás-, magatartás és érzelmi, indulati, hangulati mintákkal) bír, melyek egész életében fokozott veszélyforrást jelentenek a mindennapokban. Környezetükkel szinte mindig problémás a viszonyuk, állandó feszültségekkel terhelt. Viselkedésükre nincsenek belátással, alig tudják beleélni magukat mások lelkiállapotába. Náluk fordul elő a legtöbb válás, belőlük lesz a legtöbb hajléktalan, munkanélküli, bűncselekmények elkövetője. Az alkoholisták, drogfüggők jó három-negyedénél észlelhető személyiségzavar.

Előfordulás A személyiségzavar nem ritka állapot, 5-15% között ingadoznak a gyakoriságra utaló adatok, tehát még a legszigorúbb és legszűkebb feltételeket alkalmazó vizsgálati rendszer alapján is (valamilyen formája), minden 20. embernél fennáll. Okait pontosan nem ismerjük. Feltételezhető, hogy a modern világ jellegzetességei - (egyik oldalon): állandó rohanás, fokozott stressz, szorongás, a „létért” való folyamatos, kiélezett küzdelem, (másik oldalon): a végletekig fogyasztásorientált szemléletmód, a kulturális elsivárosodás és a helyén megjelenő sablonos tömegkultúra, a karrierizmus, az anyagi jólét és a közvetlen örömszerzés, mint életcél - mind-mind „kiváló” táptalajt nyújtanak ahhoz, hogy az elkövetkező nemzedékekben a személyiségzavarok aránya még nagyobb legyen.

Okok A társadalmi hatások mellett a kialakulásukban örökletes tényezők, a központi idegrendszer korai fejlődési szakaszaiban bekövetkező károsodás is szerepet játszhat. Ezek mellett a főbb lehetséges hátterét a korai gyerekkor lelki fejlődési problémái, illetve a hibás tanulási folyamatok

35


képezhetik. Szinte magától adódik az egyszerű következtetés: ha a szülőknek kevés az idejük a gyerekre, maguk is szorongással, állandó leterheltséggel, fáradtsággal küszködnek, érzelmileg kiegyensúlyozatlanok, problémás lesz a szülő-gyerek kapcsolt is, törés következik be a gyerek lelki fejlődésben. A sarjadzó, formálódó gondolkodási érzelmi, hangulati, indulati mintázatokban kóros elemek jelenhetnek meg, melyek így az egész további személyiségfejlődést hibás alapokra helyezhetik, megnehezítve az egészséges lelki működéseket. Milyen irányban történik ez, s milyen formában jelenik meg a zavar a későbbiekben, a felnőttkor során? Három főbb típussal találkozhatunk:

A különcök, a furcsák Az emberi kapcsolatok idegenek, szorongást keltők, félelmetesek nekik, így bizalmatlanok, titkolódzók, ha lehet, kerülik társaikat. Életük örömtelen, visszahúzódók, hűvösek. Magányos tevékenységet, munkakört helyeznek előtérbe. Ha furcsaságaikat környezetük elfogadja, életüket viszonylag komolyabb konfliktus nélkül - bár kényes, bizonytalan egyensúlyban - képesek élni. Ezen egyensúly megbomlása esetén viszont súlyosabb pszichiátriai megbetegedés jelentkezhet náluk.

(a) Paranoid személyiségzavar Az ilyen ember majdnem mindig, mindenre gyanakszik, sértődékeny, rideg, túlérzékeny, merev. Mindig attól fél, hogy mások esetleg kihasználják, becsapják, ezért bizalmatlan, titkolódzó, nincsenek közeli kapcsolatai. Környezetének egyes megnyilvánulásait túlértékeli, szerinte ezek ellene történnek. Embertársainak tetteit fenyegetőnek érzi, úgy véli, szándékuk az ő lealacsonyítása, megalázása. Mindig rosszra gyanakszik, így állandóan vizslatja környezetét. Mindez folyamatos készenléti állapotot, feszültséget jelent számára, képtelen megnyugodni. Ingerlékeny, hajlamos a féltékenykedésre, szinte nincs humorérzéke. Igen érzékeny a szégyenre, vereségre. Férfiak körében gyakoribb.

(b) Skizoid személyiségzavar Magába zárkózott, érzelmileg hideg, közönyös, távolságtartó emberek, legtöbbjük egész életét magányosan éli, nincs közeli barátja, tartós kapcsolata, annak bensőségétől, intimitásától tartva visszahúzódó. Életére a közömbösség, örömtelenség jellemző, a kritika vagy dicséret nem érinti meg. Gyakran merül el érzelmek nélküli fantáziálásban, ami főleg hideg intellektuális, filozófiai kérdésekre vonatkozik. A társadalmi normák, elvárások iránt érzéketlen. Hobbija, érdeklődési köre is magányos időtöltéssel kapcsolatos.

(c) Skizotípiás személyiségzavar Hűvös, igen nehezen megközelíthető. Viselkedése különc, nem egyszer bizarr, bizalmatlan, gyanakvó. Gondolkodása furcsa, ködös, sejtelmes, mágikus, misztikus elemekkel (telepátia, szellemek) tarkított beszéde bizonytalan, többféleképpen értelmezhető, homályos megfogalmazásokkal teli. Öltözködése szokatlan, extravagáns, környezetébe nem illő, egész személye valamiféle megfoghatatlan elvontságot tükröz.

A dramatikusak, az ijesztőek Ők leggyakrabban embertársaikból váltanak ki erős szorongást, feszültséget, indulatot, gyakran félelmet. Ők a család „fekete báránya”, akinek „semmi nem használ”, akit szeretnénk messze

36


elkerülni, mert viselkedése ijesztő.

(a) Antiszociális személyiségzavar A köznyelv általában ezt a típust nevezi pszichopatának. Jelei már gyermek-, ill. a serdülőkorban jól észlelhetők: hazudozik, lopkod, állatokat kínoz, csavarog, kábítószerezik, verekedik, mintegy előre jelezve a felnőttkori magatartászavart. Viselkedése erkölcstelen, felelőtlen; nem szeret senkit, nem tanul a tapasztalataiból és hibáiból, újra meg újra fejjel rohan a falnak. Kihasználja a másikat, gátlástalanul hazudik, szélhámoskodik saját céljai elérésére. A társadalmi kereteket áthágja, mások érzései számára teljesen érdektelenek, azokba képtelen beleélni magát, a többi ember jogait folyamatosan figyelmen kívül hagyja. A társadalmi normák megsértése miatt börtönbe kerülhet, a bűnelkövetők jó háromnegyedénél megtalálható ez a személyiségzavar. A sérelmeket képtelen eltűrni, gyakoriak a kegyetlen, agresszív megnyilvánulásai. Magatartása miatt megbánást nem érez, belátást nem tanúsít, bűntudatra képtelen. Könnyen kialakítja kapcsolatait, de megtartani képtelen őket, mert kegyetlen, megalázó, akár gyermekeivel szemben is. Állandóan izgatott, kötekedő, nyughatatlan, képtelen kitartóan dolgozni.

(b) Érzelmileg labilis (határeseti borderline) Igen gyakori, a népesség körében 2-3%-ban fordul elő, gyakorisága folyamatosan növekedést mutat. Az ilyen ember hangulati hullámzása rendkívül szélsőséges, hirtelen változásai alig követhetők. Egyik pillanatban még értjük, miről is beszél, aztán hirtelen „kivonja magát” a valóságból, szinte nem is lehet vele ekkor kapcsolatot létesíteni. Érzelmi, indulati megnyilvánulásai, környezetéhez való viszonya, reagálásai szélsőségesek, kiszámíthatatlanok. Hol kedves és megnyerő, hol elviselhetetlenül indulatos, követelődző, agresszív. Érzelmeit képtelen kordában tartani. Hol halálosan szeret, hol gyűlöl - akár pillanattal később, ugyanazt az embert. Képtelen a magányra, az szinte mindig erős szorongást okoz nála. Állandóan igényli, hogy törődjenek vele, de itt is szélsőségeket mutat, egyik pillanatban tanácsot kér, máskor meg csak arra kell a társ, hogy önállóságát bizonyítsa. Kedélye gyakran nyomott, szorongásos rohamok, öngyilkossági késztetések jelentkezhetnek. Üresnek, unottnak éli meg magát, nincsenek szilárd, stabil céljai, tervei, elképzelései. A folyamatos üresség elkerülésére állandóan igyekszik valamilyen akciódús tevékenységben részt venni. Jellemző rá a mértéktelenség: fokozott alkoholivás, kábítószerezés, sorozatos, esztelen szexuális kalandok. A kudarctól, egyedülléttől, kirekesztéstől való félelem magatartásának vezető eleme. A gyógyszerre könnyen rászokik, igen nehezen mond le a főként szorongáscsökkentő, fájdalomcsillapító és altatószerek használatáról, melyekkel folyamatos szorongását próbálja oldani.

(c) Hisztrionikus személyiségzavar Ő az, aki mindig a társaság és a figyelem középpontjában akar lenni. Viselkedését, megnyilvánulásait nem lehet nem észrevenni, megjelenése csábító, attraktív. Tetszeni akar, feltűnni mindig mindenhol, életében ez a legfontosabb. Az elismerésért mindent megtesz - így az egész élete színház, szerepjáték, soha nem adja önmagát. Állandó szüksége van a külső megerősítésére, dicséretre. Figyelme mások iránt csak felszínes, manipulatív, a tetszeni vágyásból táplálkozik, s ha ez nem vezet eredményre, a kedvesség-álarc, a hamis báj hamar leomlik, dührohamokat, szélsőséges érzelmi kitöréseket produkál, öngyilkossági gondolatokat hangoztat, s hogy felfigyeljenek rá, demonstratív, teátrális öngyilkossági kísérletet végez. Magatartásában flörtölő, szexuálisan provokatív, ezen elemek mögött rideg, érzelmeiben felszínes, tartós kapcsolatra, kielégülésre képtelen ember lakozik.

(d) Nárcisztikus (önimádó) személyiségzavar Mértéktelenül énközpontú, önszerető, képtelen a másik érzéseit, gondolatait észrevenni,

37


kizárólag magával törődik, magát felsőbbrendűnek gondolja, olyan embernek, akire más szabályok érvényesek, akinek különleges jogai vannak. Kapcsolatai felszínesek, társai önszeretete fenntartásában eszközök, arra kellenek, hogy kiszolgálják, dolgozzanak helyette, felnézzenek rá, elismerjék. Hogy mindenki őt istenítse - ezért rövid ideig még megnyerő, elbűvölő is tud lenni. Hosszú távú kapcsolatot alig tud létesíteni, mert ennek során (legalább részben) háttérbe kellene szorítani önimádását. Nem is vágyik komoly, bensőséges kapcsolatra. Viselkedése gyakran irigy, mohó, követelődző, mert mindent a magáénak akar tudni. A nárcisztikus ember nem adja fel könnyen, az istenítés vágyától hajtva gyakran találjuk a tudomány, politika, művészet csúcsain őt. Céljának elérése miatt akár az önfeláldozás, alázat álarcát is magára veszi, de e mögött is felsőbbrendűségi, önimádó gondolat, késztetés lakozik. Kudarc esetén visszahúzódik, de ezt is saját nagysága jeleként mutatja. Saját jelentőségét, a világban való szerepét hatványozottan többnek éli meg, sikeresnek, tökéletesnek, hatalmasnak érzi magát, gondolatai állandóan e körül járnak. Az ilyen ember rendkívül sérülékeny, a légvárait ért enyhe kritika is indulatot, feszültséget, dühöt vált ki benne, ezért az ilyen helyzeteket próbálja kerülni. Látszatvilágban él, mindenkivel el akarja hitetni a magával való elégedettség hamis képét. Kedvességet, melegséget vár, de viszonozni képtelen. (A modern világ nagyban „kedvez” ezen személyiségzavar megjelenésének, hiszen az ember születésétől fogva ilyen közegben él, ahol minden szükségletéről hatalmas ipari-szolgáltatói szervezetek gondoskodnak, így könnyen kialakulhat a „minden énértem van” gondolkodásmód.)

A félősek, a szorongók Esetükben élenjáró tünet a fokozott szorongáskészség, melyet viselkedésmintáikkal enyhíteni, leplezni próbálnak.

(a) Kényszeres személyiségzavar Magatartásában, gondolkodásában merev rendszabályok érvényesülnek. Végletesen mindenben a tökéletességet, a precizitást (perfekcionista), a hasznosságot keresi. Gondos, de elveszhet a részletekben, esetenként munkamániássá válhat, pihenés helyett is dolgozik. Rendkívül mereven betartja a társadalmi és erkölcsi normákat, nála nincs lazaság, szobájában mérnöki rendet tart. Viselkedése száraz, unalmas, humorérzéke alig van. Döntési helyzetben tétova, halogató, másoktól kér tanácsot, megerősítést, de később mégis attól fél, hogy rosszul választott. Lassú, körülményes, igen magas az ellenőrzés iránti igénye. Mindent megtart, semmit nem dob ki, „hátha szükség lesz még rá”. Sérülékeny, érzékeny a kritikára, de ezt nem mutatja. Olyan, mint egy mérnöki tökéletességgel megtervezett robot.

(b) Elkerülő személyiségzavar Túlérzékeny, mindentől, mindenkitől tart. A feszültség, az aggodalmaskodás rabja. Fél, hogy megszólják ruhája miatt, hogy étkezésnél leeszi magát, hogy kritika illeti véleményét. Könnyen zavarba jön, nevetségesnek, megalázottnak érzi magát, s az ilyen veszéllyel járó helyzetekből mind jobban visszahúzódik. Állandó kisebbségi komplexusok gyötrik, kerüli a felelősségvállalást. Szinte mindenre alkalmatlannak érzi magát, s noha vágyik a kapcsolatokra, az esetleges elutasításra túl érzékeny, fél, s így ördögi körbe kerül. Mindenkitől totális szeretetet vár el, csak olyan kapcsolatban bír élni, ahol feltétel nélküli elfogadást érez.

(c) Dependens (függő, alárendelő) személyiségzavar Ő az, aki megpróbál mindig másokra támaszkodni, másoknak alárendelni magát. Magával kapcsolatban döntéseket nehezen hoz, a felelősségvállalástól szorong. Nehezen viseli az egyedüllétet, saját vágyait, érdekeit alig nyilvánítja ki. A másik ember kívánságaira kifejezett szolgálatkészséget

38


mutat, akaratereje gyenge, folyamatosan az erősnek gondolt másik alá rendelődik, túlzott ragaszkodása teher a környezetének. Tulajdonságai időnként önfeláldozó viselkedésben jelennek meg. Erősen szorong, hogy a másiktól eltávolodjon, folyamatos önbizalomhiány jellemzi. A mindenkinek megfelelés az elsődleges számára: senkit nem akar zavarni, bocsánatot kér, hogy létezik, amivel környezetét mind jobban felidegesíti. Ha a „másikat”, az erős partnert elveszíti, élete lehetetlenné válhat.

Az említett személyiségzavarok az esetek jó részében nem teljesen „tiszta” formában jelentkeznek, hanem a különböző típusok, viselkedési minták keverednek. Nagyon fontos hangsúlyoznunk, hogy ilyen tünetek, gondolkodásbeli, hangulati, érzelmi, indulati zavarok egészséges embernél is jelentkezhetnek, azonban csak átmeneti időszakra, míg a személyiségzavarnál ezek a tünetek hosszan, évekig, évtizedekig, gyakran egész életen keresztül fennállnak, az illető egész életútját jelentősen befolyásolják!

Mit tehetünk? (Megelőzés és kezelés) A személyiségzavarban szenvedő emberek lelki egyensúlya törékeny, bizonytalan. Jóval nehezebben viselik a stresszt, terhelést, a megrázkódtatásokat, mint egészséges embertársaik, nagyobb az esélyük mind testi, mind további lelki betegségek megjelenésére. Ördögi körben mozognak: állapotukat nem tekint(het)ik betegségnek, ez nem szándékos elhárítás, konfliktus- és problémamegoldó sémáik java részben mégsem „egészségesek”. Környezetükből mind nagyobb ellenérzést, viszolygást, idegenkedést, s ennek megfelelő reakciókat válthatnak ki. A kívülről őket érő ezen élmények tovább erősíthetik kóros „mintázataikat”, ezáltal még mélyebbre süppednek a személyiségzavar ingoványában. Az is előfordul, hogy a kényes egyensúly hirtelen felborul és súlyos pszichiátriai betegség alakul ki. Nagyon fontos lenne szakember segítségét kérni, ha úgy érezzük, hogy kisgyerekünk viselkedésével „valami gond van”. Még akkor sem kellene ettől félni, ha az esetek jó részében be kell vallanunk magunknak, hogy a gyereknél jelentkező probléma leginkább saját szorongásaink, feszültségünk, lelki problémáink egyfajta tükre - ám ha a segítség a megfelelő időben elmarad, ez tönkreteheti az ő egész életét. A már kialakult személyiségzavarokban legjobb eredmény a kombinált, pszichoterápiás és modern gyógyszeres kezeléstől várható. Az utóbbi években megjelent gyógyszerek a különböző pszichoterápiás eljárásokkal ötvözve igen bíztató eredményeket hoztak a kezelésben. A személyiségzavarok mind gyakoribb előfordulása egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy ne vegyünk tudomást róluk. A megelőzésben és gyógyításban elért eredmények nemcsak az érintettek, hanem a velük kapcsolatban lévő, kerülő „egészségesek” számára is sok kellemetlenségtől, szenvedéstől való megmenekülést jelentenek.

(Gyógyász, IV. évf. 2001/4. szám)

39


Fejlődéslélektan vázlatosan A személyiségzavarok kialakulásában jelentős szerepet játszanak az én és felettes-én fejlődés sérülései. A tünetképződés okait e sérülésekben találjuk meg, így tehát a fejlődési folyamat ismerete nélkülözhetetlen. Freud szerint a lelki struktúra 3 fontos részre bontható: • ösztön-én • én • felettes-én. Az emberi lélek e 3 tartománya nem határolódnak el élesen egymástól. Az én feladata az integrálás, koordinálás. Terhei nem csekélyek amikor megkísérli, hogy eleget tegyen 3 követelődző hatalomnak: • a külvilág elvárásainak, • az ösztön-én igényeinek és • a felettes-én utasításainak. Azután, ha az én kudarcot vall, ha nem képes e követelményeknek eleget tenni, szorongás gyötri. A külvilág felől a szorongás reális félelem formájában, az ösztön-énnel kapcsolatosan mint ideges szorongás, a felettes-én felől pedig mint bűntudat vagy lelkiismeretfurdalás jelentkezik. A felettes-én a jónak és rossznak tudója, a tiltó és korlátozó hatalom, mely előírja az én számára a kívánatos viselkedést. A fejlődés során a szülők helyét veszi át, őrködik azon, hogy a veszélyesnek ítélt vágyak ne kerülhessenek a tudatba, jobbára az ő igénye szerint történik az elfojtás. Az erkölcs, az önmegfigyelés a felettes-énhez kapcsolódó fogalmak. Az ösztön-én az ösztönenergiák hordozója. Vak, kielégülésre törekvő energiák ezek, melyek azonban csak az énen keresztül kerülhetnek a külvilággal kapcsolatba. Az ösztönélet és a külvilág küzdelme egyaránt utat nyithat a pszichés megbetegedés vagy kulturálisan magasra értékelt alkotások felé. A túl gyenge felettes-én nem tud megbirkózni az ösztön-énnel, a túl szigorú pedig elnyomja, gúzsba köti az ént. Az életkorok lélektana Erikson a pszichoanalízis és a szociálpszichológia eredményeinek együttes felhasználásával elméletet alkot annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy hogyan tekinthető az egész emberi élet - a külső és belső hatások, krízisek és megoldások éltető küzdelmében formálódva - a személyiségfejlődés kiteljesedő folyamatának. A fejlődési modellnek 8 stádiumát írja le: • 1. Csecsemőkor: ősbizalom-ősbizalmatlanság. • 2. 1-3 éves kor között: önállóság-önállótlanság, szégyenérzet, kétely. • 3. Óvodáskor: kezdeményezőkészség-bűntudat. • 4. Iskoláskor: alkotókészség-kisebbrendűségi érzés. • 5. Serdülőkor: identitás, identitás-zavar, szerepcsere. • 6. Fiatal felnőttkor: intimitás, közelség-izoláció, elzárkózás. • 7. Érett felnőttkor: alkotókészség, újrakezdés-megrögzöttség. • 8. Öregkor: én-teljesség-kétségbeesés. Az ember személyisége nincs "készen", kialakulása, fejlődése szakaszokban történik, és a fejlődés egymásra építkezve történik. Minden fejlődési szakasznak megvan a maga belső 40


ellentmondása. A fejlődési szakaszok feladata ezekkel a belső ellentmondásokkal való bírkózás. Az átmenet mindig "normatív válság" keretei között történik. A válság, a krízis nem csupán negatív tartalmat hotdoz. A válság szavunkba belehallható a váltás, változás szó is. Ezen a 8 stádiumon keresztül akkor alakul egészségesen az ember személyisége, ha az egyes fejlődési korszakokban sikeresen vívta meg a belső ellentmondással, élethelyzeti krízissel, identitás kihívással a küzdelmet, és a "normatív válság" valóban a változás előkészítését jelenti. Az egészséges fejlődés során az egyes fejlődési szakaszokból az egész életre kiható megtapasztalások közül nem a negatív, hanem a pozitív megtapasztalást építi be a személyiségbe, továbbítja élményként. Az a cél, hogy mindkét élmény-komponens valóságos megtapasztalása után megteremtődjön a belső egyensúly. A szakaszok tehát egymásra épülnek, láncolatot alkotnak - szerencsés esetben. De a láncszemek valamelyike meg is sérülhet, és az egészséges folyamat törést szenved. A későbbi terápia, bizonyos keretek között a gyógyító-segítő beszélgetés is ahhoz kíván segítséget nyújtani, hogy a megsérült személyiségű ember felfedezze személyiségfejlődési folyamatában a "szakadásokat", töréseket, azokat értelmezze és a megszakadt láncolatot újra összekösse.1 Az énfejlődés Margareth Mahler észrevette, hogy a pszichotikus gyerekek énállapotai gyakran meglepő hasonlóságot mutatnak a csecsemőével, amikor az még nem ismeri fel saját személyiségének a határait, s mintegy a külvilággal összemosódó állapotban él. Mahler dolgozta ki a szeparálódás-individuáció elméletét, melyben szakaszokra bontja a csecsemő pszichés fejlődését. Az anyával való kielégítő kapcsolaton múlik elsősorban, hogy a gyermek minden életszakaszból megfelelő tápanyagot merít-e ahhoz, hogy veszteség nélkül léphessen a következőbe, s hogy a személyiség biztos, vihartálló szerkezetét sikerül-e felépítenie. A fejlődés - bár csúcspontok vagy krízisek szerves részét képezik - folyamatos történés. A Mahler által megállapított határok is egybemosódnak, azokat az egyes szakaszokban domináló jellegzetességek, a lelki struktúra egy ott uralkodóvá váló vonása alapján lehet elkülöníteni. Az elhárító mechanizmusok Ösztön-én. felettes-én és a külvilág, rendszerint eltérő követelésekkel szembesítik az ént. A kielégítetlen követelések feszültséget ébresztenek az énben. A személyiség egyensúlyának védelme érdekében szükség van arra, hogy az én képes legyen a feszültségek elhárítására. Az én védelmet szolgálják az elhárító mnechanizmusok. A fejlődés előrehaladtával az elhárításmódok egyre több lehetősége áll az én rendelkezésére. Az énfejlődés egyes szakaszainak megvannak a jellegzetes elhárításmódjai, s egy személyiség számára is - bár az egyes helyzetektől függően használhat más és más elhárítást- léteznek olyan elhárításmódok melyeket előnyben részesít. Ezek általában mint jellemvonások jelennek meg. • A regressziónak sajátos szerep jut az elhárító mechanizmusok sorában. Nem annyira mint elhárításmód, hanem mint a fejlődés elhárítása, a fejlődéssel ellentétes tendencia jelenik meg. A regresszióban a fejlődés egy már elért, magasabb szintjéről egy korábbira csúszik vissza az én. A fejlődésben minden magasabb rendű forma fenntartása több energiát igényel. A visszacsúszás éppen a fejlődés során épült pontokra történik. Amikor az én egy konfliktussal szemben alulmarad, amikor az adott szintű elhárító mechanizmusai, melyek az én védelmét szolgálják csődöt mondanak, akkor jön létre a regresszió, s ilyenformán mint alapvető elhárításmód is értékelhető. Feszültségcsökkentő hatású, mivel az alacsonyabb szint kevesebb 1

Debrecenyi Károly István: A felnőttkor lélektani sajátosságai IN: Fejezetek az életkorok lélektanából (Caritas Hungarica Híd, Bp. 1993.)

41


•

•

•

• •

•

•

•

alkalmazkodási energiát igényel, lehetővé válnak olyan vágyak kielégítése is melyek a magasabb szint követelményeivel már nem voltak összeegyeztethetőek. Az elfojtás során az én úgy védekezik a veszélyes vággyal szemben, hogy a vágyhoz tartozó képzeteket kiszorítja a tudatból. Az egykor vágyott dologgal szemben viszolygás, undor lép fel. Magától a vágytól ezen a módon nem szabadulhat az én. Az továbbra is fenntart bizonyos feszültséget, kerülő utakat keres. Burkolt formában az álmok anyagába szövődik, cselekvéseket motivál vagy tüneteket hoz létre.2 Elfojtás (tagadás-elfojtás) szakaszai: • első szakasz: a tagadás, • második szakasz: elfojtás a tudattalanba, de a vágy megmarad, • harmadik szakasz: viszolygás, undor szakasza. • Kerülőúton visszatérnek a vágyak (pl. álomban, elszólásokban, viccekben, stb.). Az izolációval - az elfojtáshoz részben hasonlóan - az én úgy védekezik a tiltott vágyak, kínos élmények ellen, hogy a hozzájuk kapcsolódó gondolatokat, viselkedésformákat leválasztja az eredeti indulatról. E tartalmak azonban nem szorulnak ki a tudatból. Céltalannak tűnő viselkedésmódok jelennek meg, általában az egyén számára is zavaróan, érthetetlenül. Ezek mint kényszercselekvések ill. gondolatok, indokolatlannak látszó indulatkitörések, az intellektuális, érzelmi és szociális élet súlyos gátjává válhatnak. Az azonosításnak, identifikációnak igen fontos szerepe van az énfejlődésben. A személyiség építésének, gazdagításának, a sokoldalú alkalmazkodásnak nélkülözhetetlen eszköze. Az egyén nem csupán követni igyekszik egy mintát, hanem a viselkedés formáit és tulajdonságokat saját énjébe építi. A nevelés is csak azonosítási mintákat nyújtva lehet hatékony. Azonosulás az érzelmileg közel álló személyekkel. Lehet jó, mert flexibilis, de rossz is, ha ettől befolyásolhatóvá válik.3 • Analitikus identifikáció a rátámaszkodó azonosulás, • az agresszorral történő azonosulás esetén, ha a másik valamit tilt, akkor ennek az elfogadása az azonosulással történik meg. Hasítás az, mikor személyeket két felé választ: jóra és rosszra. Egyértelműen negatívra és pozitívra oszt, de érett személyiség integrálni tud.4 A kivetítés - projekció - igen korai, primitív elhárításmód. Az én úgy igyekszik megszabadulni a feszültségektől, hogy a késztetéseket, indulatokat a külvilágba vetíti ki, másoknak tulajdonítja azokat. Az annulláció5, a meg nem történtté tevés jellegzetesen gyermeki elhárításmód. Egy kellemetlen eseményt eltörölni, mintha sohasem játszódott volna le, a realitás teljes figyelmen kívül hagyását jelenti. A reakcióképződésben egy indulattal szemben - melyet a külvilág ill. a felettes én nemkívánatosnak minősít - úgy védekezik az én, hogy ellentétes irányú viselkedést, jellemvonást alakít ki. Így a jellemformálódásban jelentősszerephez juthat ez az elhárító mechanizmus. Általában a túl erős, vagy a túl szigorúan tiltott indulatok jutnak erre a sorsra. Az én nyeresége a felettes-én kibékítésében jelentkezik. A kompenzáció esetén, a csökkentértékűség valamely érzésével küzd az én, amikor olyan helyzetet próbál teremteni, olyan tulajdonságokat igyekszik kifejleszteni,

2

Barta Anna: Fejlődéslélektan segítő foglalkozásúak számára IN: Fejezetek az életkorok lélektanából (Caritas Hungarica Híd, Bp. 1993.) 3 Barta Anna: i.m. 4 5

A jót és a rosszat akkor tudja integrálni, ha a gyerekkorban több pozitív élmény érte. latin → hatályon kívül helyezés, érvénytelenítés, megsemmisítés

42


melyek kiegyensúlyozzák, feledtetik a csökkentértékűség érzését. Ha e törekvésben az egyénnek rendelkezésére állnak a megfelelő adottságok, úgy a kompenzáció jelentős énépítő erő forrása lesz, de fennáll a veszély, hogy e törekvései irreális irányba sodorják az egyént. • Az elaboráció az elhárító mechanizmusok talán legmagasabbrendű, leghatékonyabb, a realitást leginkább tekintetbevevő, így legalkalmazkodásképesebb formája. Az elaboráció esetében a feszültséghárítás helyett sokkal inkább a feszültség feldolgozása, a feszültségoldás a helyes kifejezés. Az én feszültségei nem egyszerűen elhárítódnak, hanem valamilyen módon felhasználásra kerülnek. A neurózisok lényeges eleme az ödipális vágyak elleni küzdelem, melyek elhárítása, a túl erős elfojtás gúzsba kötik az ént. A pszichopátiás kórkép fejlődésének pedig sarkpontja a felettesén gyenge működése. Így ösztönerőket nem fékezi kellően erős belső hatalom. Az ösztönkésztetések és az őket szabályozó belső erők egyensúlya volna tehát a kívánatos. Nem csupán a teljes ösztönkorlátozás, hanem a szabályozatlan ösztönkiélés is súlyos tünetek forrása lehet: a személyiség és intellektus érésének elakadásához vezethetnek.6 A serdülőkor Az érett, genitális szexualitás megjelenése elkerülhetetlenné teszi a családon kívüli intim kapcsolat keresését. A személyiségfejlődés hosszú leválási folyamata az identitás megszilárdulásával zárul. A serdülőnek számot kell vetnie mindazon értékekkel, melyeket szülei képviseltek, hogy azonosuljon velük, vagy elvesse őket. Előbb-utóbb mindenkinek át kell esnie a fejlődéstől elválaszthatatlan problematikus időszakon ahhoz, hogy önnön értékeit megalkothassa. Természetesen mindez nem egycsapásra történik, hiszen a feladat nem kisebb, mint a személyiség struktúrájának átrendezése. Milyen feladatok megoldása előtt áll a serdülő: • szexuális érésének el kell jutnia a genitalitás7 uralmához. • Képesnek kell lennie arra, hogy családon kívül, mély érzelmi kapcsolatot létesítsen, ami viszont nem jár az énvesztés félelmével. • El kell fogadnia a felnőtt szereppel járó feladatokat, s hogy felelősséggel tartozik önmagával és másokkal szemben egyaránt. A pubertás lefolyása először a testi éréssel indul. A változások, habár örvend is nekik, meg is ijesztik. Ez az átmeneti állapot félelmet és bizonytalanságot ébreszt benne. Belső világa is foglalkoztatni kezdi. Még nem felnőttként, de már nem gyerekként, a serdülő gyakran éli át magányosságát. A keresés izgalmát is átéli, új embereket ismer meg, ideálokat követ, eszmékért lelkesedik. A lekötetlen szexualitás átfűti a kapcsolatokat, elmélyítve az érzelmi kötődést. Az ösztönök felélénkülése együtt jár a korai kötődések felélénkülésével. Az ödipális érzelmek ismét felébrednek, anélkül azonban, hogy igaz mivoltukban bebocsájtást nyernének a tudatba. Az ödipális érzésekkel szembeni védekezés különböző formáit írja le Anna Freud: • Érzelmeit a családról visszavonja, másokra helyezi át (tanár, korai szerelem stb.) • Ellentétbe fordítja az érzéseit. A szeretett személy jelenléte haragot vált ki, súlyos kritikákkal illeti. 6

Barta Anna: i.m.

7

genitális, latin → nemi, nemzési, nemző.

43


• Saját magáról nagyzásos fantáziákat alakít ki. • Regresszió - visszahúzódik a kisgyermekkorba, ahol még minden elfogadható. Anna Freud két olyan elhárításmódról is ír, melyeket jellemzőnek tart e korra, s melyek segítségével a serdülő ösztönkésztetései ellen küzd, konfliktusait igyekszik feldolgozni. • Az egyik az intellektualizálás. A gondolkozási folyamatok korábban túlnyomóan konkrét formáit a serdülőkorra az absztrakció váltja fel. A gondolkozás megszállása a feszültségek feldolgozásának szükségletéből fakad, s intellektualizásának termékei többnyire pusztán saját problémáit tükrözik burkolt formában. • A másik elhárítás az aszkézis, melyben a serdülő az erős ösztönkésztetésekkel szemben azok tagadásával igyekszik védeni magát. • Blos egy harmadik elhárításmóddal egészíti ki az előbbieket, melynek lényege az uniformizálódásra való törekvés. A többiekhez való hasonlóvá válás, végső soron az egybeolvadás igénye kerekedik felül, szemben a független személyiség vállalásával. Az önálló élet megkezdése nem könnyű feladat. A serdülő ambivalens érzelmei mellett a család reakciói is megnehezítik ezt. A szülők megköthetik, visszahúzhatják. A szülőknek is meg kell birkózniuk azzal, hogy gyermekről lemondjanak. A serdülés nemegyszer az egyén életének legproblematikusabb szakasza. A személyiség szerkezet olyan gyengeségei, melyek a kisgyermekkor történéseihez köthetőek, de melyeken az egyén látszólag túljutott, most, az elszakadás küszöbén ismét jelentkezve a felnőtté válás gátjaivá lehetnek. Anna Freud szerint bármily szélsőségekkel is járjon be a serdülő viselkedése, amíg a fejlődés, a változás nem akad el, nincs okunk komoly aggodalomra. Laufer szerint a vészjelek a következők: • A serdülő nem mond le a kisgyermekes magatartásformákról, ill. visszatér azokhoz. • Túlzottan merev, szigorú önkontrollt igyekszik fenntartani. Valójában azoktól az érzésekről, fantáziáktól fél, melyek, melyek a kontroll gyengülésével elárasztanák. • Kapcsolatai nem korának megfelelően alakulnak, pl. kisgyermekek társaságát keresi, akik közt még biztosan mozog. • A serdülő életében a szülők túlzottan fontos szerepet játszanak. Ez a problémák önálló megoldásának képtelenségét jelentheti. • Érzelmeit nem képes megfelelően kinyilvánítania. Ez lehet erős elhárítás, de érzelmi elsivárosodás következménye is. • Nem képes mások viselkedését mint a saját félelmeitől, kínos gondolataitól független történést megítélni, úgy véli azok mindig valamilyen vonatkozásban állnak vele. • A jövőre való beállítódás problematikus. Pl. nem készül rá, irreális félelem gyötri, vagy túlértékeli a lehetőségeit. • A serdülő nem képes valamely bénító gondolattól szabadulni, így az a jövőre való felkészülés gátja lesz. • Úgy érzi cselekedeteit valami akaratán kívüli erő irányítja. Minuchin a serdülőkori családnál a nyíltságot, s az új értékrend elemeinek elfogadása elől nem elzárkózó vitakészséget ítéli fontosnak a szülő és a gyermek kapcsolatában. A serdülőkor lezárása, az én önállósulásának megszerzése úgy lehet sikeres, ha az én a korábbi viselkedésmintáit újraértékeli, a jelenben folyó azonosításokkal ötvözi, és a személyiség olyan szintézisét hozza létre, melyet az önazonosság élményével tud elfogadni. Ezt a folyamatot nevezi Erikson az én-identitás kialakulásának.8 8

Barta Anna: i.m.

44


A személyiségfejlődés akkor érte el a felnőttséget, ha a tulajdonságok, vonzalmak, érdeklődési irányok, viselkedési módok bizonyos hierarchiába rendeződtek. A kedvezőtlen környezeti hatások a fejlődésmenetet átmenetileg, vagy tartósan megzavarhatják. Ha ezek a külső hatások súlyosak, ha érzékelhető következményekkel járnak: lelki traumának nevezzük őket. Traumatikus hatású lehet pl. a korai anya-gyermek kapcsolat megzavartsága, az anya feltűnően kiegyensúlyozatlan, túl aggódó, vagy túl laza viselkedése a szeparáció-individualizáció fázisában, súlyos családi konfliktusok, csonka család stb. A korai traumák hatása elkísérheti a gyermeket a serdülőkorba, de ekkor már, mint a belső fejlődés gátja jelentkezik. Méghozzá gyakran más formában, mint ahogy ezt a józanész várná.9 A fiatal felnőttkor A fiatal felnőttkorban a legkülönfélébb alkalmazkodási zavarok támadnak, a partnerkapcsolatok, a hivatásválasztás, a társadalom rendjébe való beilleszkedés problematikussá válik. A serdülés azonban nem csak új problémákat vet fel, nem is csak lezártnak tűnő kisgyermekkori konfliktusokat éleszt újjá, de új erőket is mozgósít. Ha a fiatal felnőttnél neurotikus tüneteket észlelünk, a teljesítőképesség csődjét, vagy deviáns viselkedést, a lélektani kulcsprobléma rendszerint megoldatlan maradt. A gyermekkori kapcsolatok sérüléseiből eredő szorongások és indulati feszültségek, vagy a kedvezőtlen családi minta riasztó hatása felerősödik, amikor valóban át kellene adnia magát egy igazi párkapcsolatnak, vagy egy pálya mellett elköteleződnie. A különböző neurotikus tünetcsoportok: szorongások, fóbiák10, kényszerek, hypochondriás11 érzések és aggodalma gyakran ebben a korban jelennek meg klinikailag észlelhető szinten. Ha eredetüket elemezzük, első okaikat a gyermekkorban találjuk meg, de a felnőttkor feladataival való szembesülés hatására lépnek elő a lappangó állapotból és válnak nyilvánvaló betegséggé. Az esetek egy részében nem találunk nyilvánvaló neurotikus tüneteket, de a megoldatlan érzelmi problémák miatt a fiatal nem képes tanulásban, munkában megfelelően teljesíteni. Az esetek egy más részében azt látjuk, hogy a fiatalok problémamegoldási kisérleteik kudarcának hatására valamely társadalom peremén elhelyezkedő deviáns csoporthoz csapódnak. A neurózisok gyakkorisága 20 év felett ugrásszerűen megnő. Deviáns viselkedésként ebben az életkorban a nőkre inkább a szuicidiumot, férfiakra inkább az alkoholizmust találták jellemzőnek.12 A felnőttkor A. H. Maslow 14 pontban szedte össze az érettség ismérveit: • 1. A valóság hatékony észlelése, kielégítő viszony a realitáshoz. • 2. Elfogadás önmagunkkal, másokkal és a természettel szemben. • 3. Spontaneitás. • 4. Feladatközpontúság. • 5. Távolságtartás (kapcsolataiban nem lép fel a birtoklás vágya). • 6. Függetlenség a kultúrától és a környezettől. • 7. A befogadás állandó frissessége. • 8. Végtelen horizontok (transzcendens nyitottság). 9

Vikár György: Az ifjúkor fejlődéslélektani szempontból IN: Fejezetek az életkorok lélektanából (Caritas Hungarica - Híd, Bp. 1993.)

10 11 12

görög → beteges félelem, iszony, írtózás vmitől (a kényszerképzetek egyik fajtája) görög → betegség beképzelése v. túlértékelése Vikár György: i.m.

45


• • • • • •

9. Szociális érzés. 10. Mély, de szelektív társas kapcsolatok. 11. Demokratikus jellemszerkezet. 12. Etikai szilárdság. 13. Ellenségességtől mentes humorérzék. 14. Alkotóképesség (kreativitás).

Gordon W. Allport 6 pontban foglalja össze saját véleményét a személyiség érettségéről: • 1. Az én érzésének kiterjesztése • A serdülőkor ebből a szempontból különösen fontos időszak, de nem csupán csak a serdülőkor kérdése az én érzésének kiterjesztése: minden új ambíció, új eszme, új kapcsolat később is énazonosságunk tényezőivé válnak. • 2. Meghitt viszony másokkal • Úgy tudunk bensőséges, ragaszkodó, szeretet-kapcsolatokat kialakítani, hogy közben képesek vagyunk elkerülni a szeretet tárgyának birtokbavételét. • 3. Érzelmi biztonság (önelfogadás) • Az érettség eme jellemvonásának legszembetűnőbb kérdése a "frusztrációtűrés". Az érett személyiség együtt tud élni amocionális állapotaival anélkül, hogy olyasmiket cselekedne, ami mások boldogságát akadályozza. Ennek gyökerei kora gyermekkorra nyúlnak vissza, az ősbizalom kialakulásához. • 4. Valósághű percepció13, jártasságok és feladatok • Az érett személyiségnek nemcsak észlelései felelnek meg a valóságnak, hanem birtokában van a problémák megoldásához szükséges jártasságnak is. A valósághűséghez és a jártassághoz még a munkában való elmélyülés képessége társul. • 5. Az én tárgyiasítása: önismeret és humor • Szókratész óta tudjuk, hogy az élet nagy titka és kihívása: ismerdd meg önmagad. Régi vélemény szerint 3 jellemünk van: az egyik, amivel valóban rendelkezünk, a másik, amiről gondoljuk, hogy van, és a harmadik, amit mások tulajdonítanak nekünk. Az önismeret leghasználhatóbb "mérése" a második és a harmadik összehasonlításán alapulhat. Az önismeret képességének - talán meglepő módon nagyon fontos összetevője a humor. Az a humor amely segítségére van önismeretünknek, képessé tesz arra is, hogy saját jellemvonásainkat, értékeinket belső ellentéteinkkel és fogyatékosságainkkal együtt ismerje fel. • 6. Az egységes életfilozófia • A határozott elhivatottság céljainak megvalósításáért egy életfilozófia keretei között küzd az érett személyiség. A felnőttkor szakaszai: • 1. Fiatal felnőttkor (21 - 25 év) • 2. A felnőttkor középső szakasza (25 - 40 év) • 3. A felnőttkor késői szakasza (40 - 60 év) • 4. A felnőttkor nyugdíjas szakasza (60 - 65 év) • 5. Az öregedés-öregség kora (65 - 75 év) • 6. Az elköszönés kora

13

latin → érzékelés, észlelés; a tudatunktól független valóság közvetlen visszatükrözése

46


A fiatal felnőttkor Ez a korszak a nagy döntések meghozatalának, és az egész életre kiható szerepek megválasztásának időszaka. Az élet alternatívák közötti döntéseket kíván, dönteni márpedig nem könnyű. A felnőttségnek ebben a korai szakaszában a döntés mellett erősek az önkifejtő törekvések, jellemző a rendkívüli optimizmus. Az egész életünket szakadatlanul jellemző alkalmazkodási feladat talán az életszerepekkel szembeni külső és belső elvárások területét érinti leginkább. Az alkalmazkodási kihívásnak kétféleképpen lehet eleget tenni. Az egyik az asszimilálás: a külső világot saját magához igazítja, változtatja az ember. A másik út az akkomodálás: önmagát alakítja az ember a külső körülményekhez. Az ifjú felnőttkor legfontosabb feladata, hogy megtanulja és alkalmazza e kétféle alkalmazkodást, megtalálva a megfelő arányt. Párválasztás Buda Béla érdekes motivációkra hívja fel a figyelmet a párválasztással kapcsolatban, mindenütt, egyes sajátos szükségletekre mutatva rá: • 1. A kiegészítő szükségletek elmélete • Olyan személyiségek választanak így párt, akik a másikban valami fontos kiegészítését keresik életüknek. Az a lényeg, hogy a partner a belőle hiányzó tulajdonságokkal rendelkezzen. • 2. A sajátos igények elmélete • Olyan emberekről van szó, akiknél a személyiségfejlődés során vagy a túlzó kielégítés, vagy éppen a tartós kielégítetlenség miatt egy lélektani igény nagyon erősen rögzült. • 3. A "szülő-imágó" elmélete • Az ilyen módon párt kereső fiatal társában az ellentétes nemű szülő tulajdonságait vágyik felfedezni. • 4. A kompenzáló személyiségzavar elmélete • Eszerint a személyiség valamely mély konfliktusa - mondjuk szorongás, félelem, bizonytalanság - enyhül, ha olyan partnerre talál, aki még nálánál is bizonytalanabb, szorongóbb, és így saját gondjait kisebbnek láthatja. (Buda Béla, 1988.) Arra kell motiválnunk a fiatalokat, hogy minél nagyobb tudatossággal építsék kapcsolatukat, őszintén beszéljenek elvárásaikról, igényeikről egymásnak. Fontos, hogy számot vessenek a váratlan nehézségekkel, mérjék fel azokat, és nézzenek velük őszintén szembe. Mint ahogy később a házasság sem lesz attól "jó", ha nem lesznek benne kemény próbák, bizalmat próbáló válságok, hanem ha ezen válságok kezelésére nem lesz idő, tapintat, figyelem és őszinte szándék. Így van ez már a párkeresés időszakában is. Szülői szerep Felkészülés a szülői szerepre az előzőnél semmivel sem kisebb feladat. Mikor nem jön "túl korán" a gyermek?: • ha eljutottak a házastársi szerep megtanulásában egy olyan szintre, ahol már lehetővé válik egy további szerepre való figyelés • ha biztosítottak a születendő gyermek számára a kedvező feltételek. A lakáskörülményeken és az anyagiakon túl itt mindenekelőtt arra gondolunk, hogy legyen kialakítva az az élettér, ahová a jövevény megérkezve valóban otthonra talál, ahová "hazavárják".

47


A felnőttkor középső szakasza Fontos sajátosságai: • Korábban megfogalmazott célok, higgadt, reális újraértékelése - nagyobb távú célok kitűzése. • Az életszínvonal megszilárdítása - az önző anyagiasság veszélye. • Családi élet "megszervezése", a "külön utak" kísértése. Az összegyűjtött és a döntések szolgálatába állított élettapasztalat a megszerzett önismeret és emberismeret, a társadalmi és családi felelősségtudat megszilárdulása mind úgy hat a személyiségre, hogy képes az ember eddigi céljait felülvizsgálni, módosítani. Könnyen tolakodik a cél és életprogramok listáján az első helyre az anyagiasság. Ez vezethet önmaga és családtagjai kizsigereléséhez, a lelki, fizikai "kiégéshez", a "minél több, annál kevesebb" szindrómához, a legközvetlenebb személyes kapcsolatokban is az elüzletiesedő viszonyhoz. "A legelterjedtebb félreértés szerint, aki ad, az "felad" valamit, megfosztja magát valamitől, áldozatot hoz. Az olyan ember, akinek jelleme megrekedt a befogadó, kihasználó, felhalmozó beállítódottság szintjén, az csakugyan ezt érzi, amikor ad. A piacra orientált karakter szívesen ad, de csakis cserébe; hacsak ad, és nem kap is, úgy érzi: becsapták. A nem alkotó ember szemében adni, egyenlő a tönkremenéssel. Legtöbbjük éppen ezért nem is ad... Adni nem azért nagyobb öröm, mint kapni, mert veszteség, hanem mert tulajdon elevenségem fejeződik ki benne... Az áruhalmazó, aki attól retteg, hogy hátha elveszít valamit, lélektanilag szólva tönkrement nincstelen, akármennyije van is. Aki viszont önként tud adni, az gazdag. Úgy éli meg önmagát, mint olyan valakit, aki önnön gazdagságával másoknak is juttathat..." (Erich Fromm, 1956.) Az intimitás hiánya, az érzelmi felszínesség megakadályozza, hogy az "újat" a párok egymásban fedezzék fel, és ne csábuljanak külön utakra. Ezekben az években a családi életben új alkalmazkodási feladatok jelentkeznek: • A házastársat partnerként szeretni, személyiségként becsülni. • A tinédzser gyerekek támogatása személyiségfejlődésükben. • Új szabadidő tevékenységek kiépítése. • Alkalmazkodás az öregedő szülőkhöz, a róluk való gondoskodás.14 (Durkó Mátyás, 1988.) A felnőttkor késői szakasza Ekkor fontos lehet a szembenézés az eddig megtett úttal. Ez a szembenézés nagyon ellentmondásos lehet: megmutatkoznak a sikerek, de a melléfogások és az "elszalasztott alkalmak" is. Az előző korszak vitalitása, dinamikája gyengülni látszik, szellemi, fizikai teljesítőképessége terén megtapasztalja a kifáradás első jelét. A férfiak esetében a klimax olyan állapot, amelyben a fizikai, szellemi, szexuális teljesítménycsökkenés romló közérzetet, majd zavaró lelki tüneteket eredményez. A klimaxos férfi nagyon nehezen viseli el közérzetének romlását, hogy "már nem a régi", az élet oly sok területén "nem tudja tartani a színvonalat". Fontos lenne tudnia, hogy a klimax nem egyenlő az öregséggel, még az öregedéssel sem: nem kellemes, de átmeneti és kezelhető állapot. Egy kiegyensúlyozott férfi, aki felkészült életének erre a szakaszára, és azt nem fogja fel tragikusan, sikeresen juthat túl rajta. A női klimaxról gyakrabban beszélünk. A nőknél a folyamat rövidebb idő alatt, néha robbanásszerűen játszódik le, és ezért sokkal megterhelőbb is. Ez a hormonális változás 14

Erre a korosztályra kétfelől nehezedik a nyomás, és a nőkre - mivel az ő hivatásuk is kettős - sokkal több jut.

48


kihatással van a vegetatív idegrendszer egyensúlyára. Megjelennek a pszichés tünetek is: • alvászavar, • nyugtalan álmok, • szorongás, • túlérzékenység, • szeszélyes hangulat, • feledékenység. A gyógyszerkísérletek eredményessége miatt komoly segítséget tud nyújtani az orvos, és a mentálhigiénés támogatás is hozzá tud járulni ahhoz, hogy ennek az időszaknak a kellemetlenségei csökkenthetőek lehessenek. A középkorú ember mellett a családban és a munkában is felnőtt egy új generáció. Egy generáció, mely sok mindenben eltérő életfelfogást, értékrendszert, munkastílust vall. A merev elutasítása ennek az újnak, csak további feszültségeket szül. A gyerekek önálló útra lépnek, családot alapítanak, saját életüket építik. Magukra maradnak a szülők. A férj és a feleség újra egymásfelé fordulhatnak, újra felfedezhetik a kettesben-lét szépségét, olyasmiket engedhetnek meg maguknak, amire eddig sem idejük, sem energiájuk nem volt. Új életforma, új lehetőségek, új elfoglaltságok, - de meg kell találni őket. A felnőtt kor nyugdíjas szakasza Kétségtelen, hogy élettanilag ez már nem felfelé ívelő szakasz, elkezdődik az érett felnőtt ember készülődése az öregedés korára. Nem jelenti azonban, hogy gazdag élettapasztalatával, bölcsességével ne érhetne még el szép eredményeket. Az életnek ebben a szakaszában nem kis kihívások érik az embert, pl.: • hanyatló fizikai erő, • romló egészség, • nyugdíjazás, • szerényebb jövedelem, • önmaga újbóli hasznossá tétele, • házastárs, barátok halála, • új baráti kapcsolatok teremtése saját korcsoporttal. Ebben az életkori szakaszban talán éppen az a legnehezebb, hogy több, próbára tevő kihívás nehezedik az emberre. Nagyon komoly lelki próbatétel a nyugdíjazás, ami sokak számára a feleslegesség érzését hívja elő. Nagy segítség lehet, ha a nyugdíjas valami valóban fontos, értékes feladatot talál, ha nem jelent életében hirtelen változást a nyugdíjazás: nem kell egyik pillanatról a másikra tétlenségre kárhoztatnia magát. A legnagyobb veszély a bezárkózás a négy fal közé, a munkahelyi, baráti kapcsolatok teljes megszűnése. Egy életszakasz valóban véget ért, de itt van a lehetőség a nyitásra, megint valami új felé. Mennyi mindenre nem kerülhetett sor a hivatásbeli elfoglaltság, a munkahelyi lekötöttség miatt. Ennek a korszaknak az igazi nagy kérdése: a nyugdíjaskorú ember bölcs, egészséges kedéllyel vállalja-e, hogy az öregedés kora következik, vagy pedig elkezd lázadni az öregedés ellen. Az öregedés-öregség kora Az embernek 3 életkora van: • a kronológiai (személyi igazolványunk őrzi), • biológiai (orvosi leleteink beszélnek róla), • pszichológiai (érzéseink és cselekedeteink árulkodnak róla). Arról a szemléletváltásról kell itt szólnunk, amely az öregséget nem statikus állapotnak tekinti, hanem folyamatnak. Ennek a szemléletnek a középpontjában nem a deficitek állnak,

49


hanem a lehetőségeket látja és láttatja. Az idős ember biológiai, szociális és pszichológiai vizsgálatánál az a szemlélet vezessen bennünket, amely az öregedésben nem megváltozhatatlan, visszafordíthatatlan helyzetet lát, hanem olyan folyamatot, amely nem csak visszafelé, hanem előre is kínál utat. Nagy jelentősége van annak, hogy az ember felkészült-e az öregedésre. Gyökössy Endre tíz jótanácsa az öregedés elfogadására: • 1. Sose tartsuk értelmetlennek, vagy céltalannak az életet, mert nem az. • 2. Mindhalálig ápoljuk kapcsolatainkat: fölfelé, befelé, kifelé (Istennel, önmagunkkal, az emberekkel és a természettel). • 3. Ne idegenkedjünk az újtól. Vagy növekszünk - vagy zsugorodunk. A természet nem ismeri a stagnálást. • 4. Mindvégig foglalkozzunk azzal, amivel foglalkoztunk, vagy azzal, amivel mindig szerettünk volna, de nem futotta időnkből. • 5. Kössünk barátságot a fiatalokkal, különösképpen gyerekeink gyerekeivel, a harmadik generációval. • 6. Többet törődjünk az élőkkel, mint a holtakkal. • 7. Beszélgessünk, ne csak megbeszéljük. • 8. Mosolyogjunk sokat és sokszor - a humor vonzó, a keserűség taszító. • 9. Óvakodjunk a tétlenségtől, és a stresszeket okozó túlerőltetéstől. • 10. Barátkozzunk meg az öregséggel, mint az Isten elvonókúrájával. A betegség, mint az élet nagy próbatétele A betegséggel járó testi-lelki szenvedést nem szabad lekicsinyelni. Az ember előtt talán három út áll betegségében. Egyik, hogy a betegséget "emberalatti módon" fogadja. Szitkozódik, gyűlölködik, kibírhatatlanná válik környezete számára. A másik út, hogy "emberfeletti módon" fogadja betegségét. Hősként tűri a szenvedést, összeszorított ajkakkal, de ezt nem lehet sokáig bírni. A harmadik az érett személyiség útja, amely a betegség vállalását emberhez méltóan hordozza el. Kínjait, csalódottság érzését, kérdéseit sem leplezve kész arra, hogy a betegsége formálja őt. Az elköszönés kora A halál, a haldoklás az élettől idegenné vált. Az emberek döntő többsége kórházban hal meg, többnyire végtelenül magányosan. A halál hospitalizálódott, és az ember azt vesztette el, ami a legfontosabb számára, a búcsúzás lehetőségét, az otthoni környezettől, azoktól, akik számára fontosak, és akiket most hátrahagy. A családtagok nem szeretetlenségből nem kísérik hozzátartozójukat a haldoklás útján, hanem mert nem tanulták meg, hogy ezt hogyan is kell tenni. Magányosan, kiszolgáltatottan búcsút inteni ennek a földi világnak kínzóbb érzés lehet, mint maga a halál. Ezért olyan fontos, hogy a haldoklót ne hagyjuk magára, hogy a hozzátartozóknak megadjuk azt a lelki támogatást, amivel útitársak tudnak lenni.15

15

Debrecenyi Károly István: i. m.

50


DR. KÁLMÁNCHEY ALBERT Lelkiegészség és védelme a szakember szemével

Az embernek testi-lelki egységben való szemléléséhez és kezeléséhez ma már semmi kétség nem fér. A testi orvoslás (biomedicina) tana, hagyományozódó modelljének gyökerei egészen a 17. századig nyúlnak vissza, mely szerint az ember lelki egészsége más, a szomát kell rendbe tenni – s még ma is ez a biológiai gyógykezelések szemléleti alapja s a hatalmas fejlődés motorja (EEG, CT, MR, fantasztikus műtéti eljárások, szervtranszplantáció stb.). Óriási pozitívum ez persze! Csakhogy lelki tartományok, negatívumok repedeztek fel. Kiderült, hogy 1. a (beteg), a betegség pszicho-szociális tényezői sötétben maradnak 2. a beteg és a beavatkozó között személyes és intim kapcsolat nem létesül 3. az intervenció vezérlése betegség központú lesz. A kivezető út: az embert a biológiai mellett pszicho-szociálisan, teljes testi-lelki voltában, egységben szemlélni. Funkcióit (munka, fejlődés, öröm, pihenés, fajfenntartás) maradandóan és tartósan visszaadni csak e 3-as egység együttes kezelésével lehet. Minden féle intervenció alapja akár testre, akár lélekre irányul, az antropológiai szemlélet és közelítés a segítséget kérő érdekében: - odafigyelni, s csak reá - meghallgatni - megkérdezni - megérteni (amíg jóvá nem hagyja!) - s együtt megállapodni a kivezető útban s az intervenció után pedig bátorítani, hitet adni! A betegségtan (az orvostudomány fejlődése) mellett, ennek tapasztalatait és tanulságait felhasználva kialakult az egészségtan, az egészséglélektan, kb. 25 évvel ezelőtt. Feladata a lelki egészség, vagy az egészséges lélek jellemzőinek feltárása, tanítása és összhangba hozása a szomatikus egészség tényezőivel. Hova helyezhetjük ezt, és hol találkozunk mi a munkánkban a lelki egészség kérdéseivel? Ismerjük a prevenció 3 síkját, és a LSTSz –ok feladatainak szintjeit is! Prevenció

LSTSZ

Tercier

Habil., visszahelyezés

Közvetlen suicidum elhárítás síkja

Secunder

Betegségszanálás

Krízisintervenció

Primer

Psz., szom. noxák elhárítása, kivédés, egyensúlyfenntartás. Mentálhigiénés tevékenység  Az alsó síkon van a legtöbb tennivalónk

51


A lelki egészség védelme, megőrzése a segítséget kérők esetében, még mielőtt az a magasabb és rosszabb fokozatba kerülne, az alsó szintre tehető. Ezen a szinten mozgósítjuk a problémás ember testi-lelki erejét (esetünkben, pl. ha kevés a lelki ereje, adunk neki!) miután megismerjük őt, helyzetét és lehetőségeit. Melyek az emberismeret (a problémás!) tartozékai, tényezői: 1, miként látja problémáját önmagában 2. miként látja önmagát a problémájában 3. miként látja problémás önmagát szociális környezetében 4. miként látja szociális környezetét problémás önmagában vagyis: hogyan definiálja pszicho-szociális létét attól kezdve, amire panaszkodik, amitől vagy akitől szenved és akadályoztatva van. ad.1., nagynak, megsemmisítőnek, kizárólagosnak. ad.2., leértékeltnek, elveszettnek, gyengének, alámerültnek. ad.3., szégyellni valónak, megvetésre méltónak, (mit gondolnak most rólam, nem való vagyok én semmire se) ad.4., bezzeg mindenki más sikeres, erős, szerencsés A test és lélek kölcsönhatása nem kérdéses. Intervenciónk során találkozunk a testi betegséget lelkileg megosztókkal, (testiből csinál lelkit!) A test beszél a lélek nyelvén. Olyanokkal, akik nem kis nehézséget okozhatnak nekünk a megértés területén. Vagyis hogyan definiálja magát a hozzánk forduló, ha beteg? Hogyan vélekedik betegségéről? 1. Veszteségnek tartja: megrendül biztonsága (érzelmi), veszélybe kerülnek örömforrásai, önértékelése. 2. Büntetésnek tartja: igazságosnak vagy igazságtalannak 3. Nyereségnek fogja fel (előnynek): kibújás, felszabadítás, gyengédség, törődés. 4. Ellenségként definiálja: megtámadás, destrukció. Kérdés: felveszi-e a harcot, haragját kivetíti, kapitulál, feloldja! Az egészségben, így a lelki egészségben bekövetkező változás mozgósítja az egyént: - A testi történés vagy esemény jobban (a lelkit testivé teszi, konverzió, szomatizáció). Lelkiből csinál testit! – testi tünetet ajánl fel, segítséget kér orvoshoz megy. Mégis: sok ember nem! Még a szűrésekre sem megy el! - A lelki esemény (konfliktus, frusztráció, depresszió, krízis) már kevésbé. Mi az oka? 1. Nincs kellő lelki kulturáltság

52


2. Az illető saját magának tulajdonítja az egyensúlyvesztést. (és a szociális környezete is neki!) 3. A tanult tehetetlenség viselése: „nem én szabom meg, milyen lesz a kimenetele: tehát nem teszek semmit, értelmetlen a remény! Nagyon veszélyes álláspont és nehéz feladat nekünk. 4. Minden lelki stressznek egyéni az értéke: az átélő személy hiteles egyedül erejét, nagyságát és hatását értékelni, minősíteni. Ezen vita nem lehet!! Sok hozzánk forduló tájékoztat bennünket arról, hogy stressz-helyzetbe került, elvesztette uralmát a helyzet fölött (interperszonális konfliktus, frusztráció) segítséget vár. Feszült, sír, zaklatott, zavaros. Mi a feladatunk? 1. A hozzáférhetőség elérése, hogy megértett és elfogadott legyen. 2. Segíteni őt érzelmi reakcióinak kifejezésében (düh, méreg, bosszú, harag) és hogy az empátiánk és intuíciónk segítségével a ki nem mondott érzéseit is megfogalmazzuk. 3. Tájékozódni a stressz mértékéről, okairól, időtartamáról. 4. Segíteni gondolatainak összeszedésében, rendbetételében, új szempontok szerinti összeállításában. A segítő feladat és a beavatkozási folyamat alapja, alapszabálya: megérezzem és megértsem a segítségért folyamodót és ő megérezve és megértve, azaz elfogadva legyen. Ezek után az ártalommal való megküzdés erőforrásainak közös kutatása a cél, a mozgósítás, a hatékonyság felhasználás céljából. Lehetőleg Ő találjon rá a védelem, s ha kell – a támadás eszközeire. A belső erőforrások a lelki stressz súlya alatt elbújnak. A megküzdés porondjára, színpadára nyugodt légkörben, az anonimitás feltétele mellett, a háborgó lélek lecsillapodásával fel kell (fel lehet) csalogatni ezeket. (Egyéb támogató személyek külső tényezők s ilyenek lennének a gazdasági, pénzügyi, lakás, idő stb.) A bennünket igénybe vevők egy lelki stresszt támadónak, hátrányt, ill. veszélyt okozónak, önbizalmat csökkentőnek minősítenek és számos negatív érzelmi állapotról számolnak be – tehát felkínálják magukat az együttműködésre (vagyis akkor, ha hív, vagy keres bennünket!) Első teendő: Az érzelmek közötti egyensúly megteremtése (az agresszió, zaklatottság lecsillapítása) Az érzelmek uralásának elérése. A második: A probléma megoldás útjainak megtalálása Ezek lépései: - Elemzés - Cselekvési sorrend elfogadása, - Ütemezés - Szükség esetén helyzetelfogadás vagy kitérés, visszahúzódás, ellentámadás, - A kritikus személy kiderítése - Felelősségvállalás 53


-

A negatív értékelés pozitívra alakítása (a rosszban is megtalálni a jót.) Társas támogatás keresése (1, legfeljebb 2!)

Minden intervenció, interakció alatt küzdünk a hozzánk forduló önértékelése erősítéséért, optimista szemléletéért, bátorságáért, hitéért, a szégyenérzésük feladásáért, asszertivitásukért. Ismerjük, hogy nehéz helyzetben bár hozzánk fordulhatnak, mégis problémát jelent számukra a segítség elfogadása, ill. a segítségért jelentkezés! (Legyünk ezért óvatosak!) Miért: 1. Veszélyben érzik szabadságukat 2. Féltik önértékelésüket 3. Prejudicium miatt (előítélet, ismeret nélküli állásfoglalás). Az interakcióink ezért nagyon finomra hangoltak legyenek! 4. Anticipációs szorongásuk miatt. A lelki egészségvédelem kérdése tehát a segítségnyújtóknál a mentálhigiénés szinten gyakran felszínre kerül, s az életellenes indulatok is. Tudnunk kell, hogy az élet állandóan változik, új és új feltételek elé állít, elkerülhetetlenül tele van stresszekkel (s kérdezhetjük tanítva: na, és nem ez a jó benne?) és az, hogy az egyén minden helyzetben szabadon dönt, választ és alakítja önmagát – felelősen. Madách: „Szabadon bűn és erény közt választhatni mily nagy eszme, s tudni mégis, hogy felettünk pajzsul áll Isten kegyelme.” – (AA klub tézise) Az élet küzdelem Aki nem küzd, meghal s aki nem tud küzdeni, annak segítünk, ha kéri. Intervenciónkban erre tanítjuk a megtorpanókat, s arra, hogy stresszeiket fogadják kihívásnak, személyes növekedésüket, fejlődésüket, lehetőségeiket tágító, erősítő tényezőknek. Az élet ugyanis potenciálisan patogén is, de stresszeivel alakít, fejleszt, mind újabb és változatosabb megoldó készséget és tulajdonságokat hív elő vagy fejleszt ki bennünk s így őrizzük és védjük meg lelki egészségünket, amiért végső soron magunk tehetünk, magunk vagyunk felelősek: de az egyén nem magára hagyott individuum, hanem támaszt nyújtó kollektíva része (lenne). Nem? A lelki és testi egészség megléte nagy kincs, megőrzése, ápolása olyan értelmes feladat, amelyre mindenkinek mindenkit tanítani és segíteni kell. Az ostoba szétszórja, a válságba kerülőnek kicsúszhat a kezéből és az egészséget károsító utakra sodorhatja, ahol találkozhatunk velük, mint akik evési (bulimia, anorexia), sex. preferenciás, élvezeti szerekkel való visszaélési, drogfogyasztó, abuzusos (alkohol, dohányzás, gyógyszer, kábítószer és pszichostimuláns anyagok) zavarokban, viselkedéses rendellenességben szenvednek. A saját lelki egészség-védelem a segítők számára is kötelező. Csak a rendben lévő, a karban tartott lélek képes a másokét rendezni vagy másokat a rendezés útjára terelni, vagy azon

54


elindítani, és képes aztán vele együtt örülni az életnek, amely olyan amilyen, csak az nem mindegy, hogy mi milyennek maradunk meg benne! Pl. embernek. Az egészség - és benne a lelki egészség - számára az igen nagy kockázatot a következő tényezők, ártalmak, viselkedési anomáliák jelentik: -

Elhízás Mozgás-szegénység A hibás ideológiai befolyásolás A másodlagos vagy pótlólagos örömszerzési vagy jutalmazási módszerek és anyagok: drog, alkohol, dohány, TV, internet, (kapcsolathelyettesítők), édességek stb.

Az egészségvédelem politikai rangra való emelésére szükség van. Feladat: megtalálni mind a három prevencióban (külön-külön!) érdekelt szervezeteket, klubokat (AA, AE), szövetségeket, partnereket, társakat, önkormányzati, közösségi, egyházi, egészségügyi civil szinten. Keresni velük a kapcsolatot, a médiával is. Az Országos Addiktológiai Intézet is segíti a mi elképzeléseinket, igyekezetünket. Köszönöm a figyelmet.

Elhangzott: A Dr. Baly Hermina Mentálhigiénés Alapítvány, a Békés Megyei Kábítószer Koordinációs és Tanácsadó Testület, a Békés Megyei Humán Fejlesztési és Információs Központ, a Békés Megyei Könyvtár, az Ifjúsági Ház és Általános Társaskör, Békéscsaba, a Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Országos Szövetsége rendezésében A LELKI EGÉSZSÉG VILÁGNAPJA alkalmából megtartott konferencián.

Békéscsaba, Megyeháza, 2006. október 10.

55


A Szolnoki Országos Találkozóról Dr. Kukorelli Katalin (Dunaújvárosi Főiskola, Nyelvi Intézet)

A szuicid nyelvi viselkedés. Az önagresszió lehetséges kezelési modellje (részletek az előadásból) kommunikációnak egy bizonyos végpontját jelentik. Tehát a mintáról, azaz alapsokaságról tudok következtetéseket levonni, igenis, egy részében ezeknek, azaz az egész szuicid kommunikációnak egy részében vannak nyelvi jelzések. Azaz, egy nyelvész, de nagy büszkeséggel mondom, nyelvtanár, merészkedhet erre a témára. Tehát hozzáférhet, s az interdiszciplinaritás az adott területeni kutatásokban is nagyon üdvözölendő lenne. (…) Tulajdonképpen, 152 búcsúlevelet vizsgáltam több szempont alapján, nyelvészeti megközelítésben, hisz én nyelvész vagyok. Ezen leveleket a Budapesti Rendőrkapitányság, és a Békés Megyei Rendőrfőkapitányság Bűnügyi Főigazgatósága bocsátotta rendelkezésemre. Én féltem a témától, nem akartam hozzálátni, kutatni. Amivel meggyőztek, két dolog. Az egyik: akkor többet soha senkinek nem adnak ilyen lehetőséget; Magyarországon nyelvész még ilyen kutatáshoz hozzá nem jutott. Aztán a későbbiekben elmondták, hogy Európában sem. Tehát ezenkívül a Budapesti Rendőrfőkapitányság 87 személyre vonanatkozó demográfiai adatokat is, 7 változó szerint is rendelkezésemre bocsátott. (…) 33 személy tett említést öngyilkossági szándékáról, a nyomozati anyagok szerint,

Megköszönöm,

hogy meghívtak kicsit kívülállóként körükbe, megtiszteltetésnek veszem. Előadásomban a szuicid nyelvi viselkedésről kívánok előadni, a búcsúleveles öngyilkosok tett előtti sikertelen kommunikációjának egyes vonatkozásait kívánom az idő rövidsége miatt csupán bemutatni, amennyiben a továbbiakban a csoportfoglalkozáson van érdeklődés, természetesen bővebben is kifejthető a téma. Azt gondolom, hogy nemcsak a sajtó munkatársaiban, hanem önökben is megfogalmazódott az, hogy egy nem pszichiáter, egy nem pszichológus, még csak nem is terapeuta, hogyan merészkedik erre a területre. Hát maga a jelenség diktálja azt, ahogy az interdiszciplináris Zonda Tanár úr, - akinek nagyon nagy tisztelője vagyok - elmondta, hogy ez társadalmi jelenség. A társadalomban gondolkodunk, a gondolkodás eszköze pedig a nyelv. Ezenkívül, én féltem a témától, ezt megjegyzem. Miután az első 13 levelet elolvastam, s megismerkedtem a szakirodalommal, amelyet zömmel pszichológusok, pszichiáterek írtak, rájöttem, hogy való igaz, az öngyilkossági szándék jelzést ad magáról. S ezen jelzések egy része - hogy nagy része vagy sem, ezt nem tudom állítani - hiszen a mintám búcsúlevekből áll, a búcsúlevelek a szuicid

56


és 29 levélben tért ki maga a levélíró erre. Hogy egyeznek-e a személyek, vagy sem, nem tudom, hogy additív-e a két adat, átfedések vannak-e, hiszen, gondolom, hogy ezt mindenki tudja, Önök legfőképpen, hogy ha a búcsúleveleket a rendőrség a rendelkezésemre is bocsátotta, de a törvényi betartások mellet, azaz a személyi adatok nélkül. A beazonosítás ilyen értelemben, lehetetlen. (…) Tehát nyelvészként azt mondtam, búcsúleveleket kell kutatnom? Jézusom! S amikor végiggondoltam, rájöttem, szövegek vesznek körül. Diskurzusok halmazában, hálójában, útvesztőjében élünk. Hát, nyilvánvaló, a búcsúlevél is szöveg. Ez kicsit most leegyszerűsített megfogalmazás, ezt én is tudom, de a szövegek tartalmát tekintve, formai, alakszerűségi követelményeit kutatva, illetve nyelvi eszközeit kutatva lehet. Azonban egy fontos megállapítás az, hogy megpróbáltam a búcsúleveleket ilyen ontológiai oldalról megközelíteni, semmilyen sikerre nem vezetett. Rájöttem, hogy csak úgy tudom kezelni, ha a búcsúlevelek funkcióit helyezem az előtérbe. S ezek a funkciók, hogy a búcsúlevél maga a döntés kialakításának és véglegesítésének eszköze, az üzenet címzetthez való eljuttatásának eszköze, bármennyire fura, a szuicidium motorikus mechanizmusának iniciáló, vagy követő eszköze.

Tulajdonképpen hűen átadtam, leírtam, hibákkal együtt. Nem sok van bennük, azt gondolom, hogy ez valahol utal valamire, amit még nem kutattam, talán a legracionálisabb réteg ír levelet, de ez egy következő kutatásnak lehetne témája, ha a szükséges minta a rendelkezésre áll. Búcsúlevél: „Ezúttal búcsúzom mindenkitől, akiket szerettem, s szeretek. Nagyon sajnálom, hogy fájdalmat, de leginkább kellemetlenséget okozok. Az elhatározásom nem újkeletű. Tizennégy évre nyúlik vissza. Nem találom az élet értelmét Feri nélkül. Nagyon szerettük egymást, és egymásra voltunk utalva, de főleg én. Nincs képességem arra, hogy szépen megöregedjek. Kérni, másra támaszkodni nem tudok. És nem is akarok. A tettem inkább önzés, mint gyávaság. A telek eladásába csak azért mentem bele, mert tudtam, hogy mi az akaratom. Talán nem vettétek észre, hogy mindent elosztogatok? Hát ezért! A kocsit is, mivel az én nevemen volt, XY-nak ajándékoztam. E, A,. tudom, hogy a kisvállalkozásom leadása sok gondot okozott, de ne haragudjatok rám, de ha előbb adom le, akkor gyanút fognak. Továbbá sok kacat felgyűlt a lakásban. Rendet akartam csinálni, de az idő sokkal kevesebb volt, mint amire számítottam. Az iratok mellett található noteszomban található nevekre küldjetek értesítést. A szórásos temetéshez ragaszkodom. Feri után. A pénz mindkettőnk rendelkezésére áll. Minden ingó és ingatlan a kettőnk nevén van. Az a kívánságom, hogy az ingatlan részem értékesítése után XY, KB és KL egyenlő részben osszák el. Természetesen a pénzt is. Nagyon szerettem az unokákat is, de névszerint nem tudok mit rájuk hagyni, nincs értékes személyes holmim. A-ra hagyom a medálos láncom emlékül, G, köszönöm a segítőkészségedet, no most már lesz miből taníttatni a K.-t. A, T, és gyerekek, szeretettel búcsúzom tőletek, aláírás, név dátum.

Mielőtt felolvasnám a levelet, elmondom, hogy természetesen a megszólítás vagy a levélben lévő kezdőbetűk akár, személyre utalok, mert valakit megszólít, az kitalált nevek kezdőbetűi, nem pedig valósak, azt törölték a levélből. Egyrészt, másrészt, természetesen én nagyon szívesen ide is, védésemre is anno, vittem volna eredeti leveleket. De ez egy nagyon-nagyon érzékeny kérdés. Ehhez egy csomó engedély hiányzott. Tehát ezt nem tehettem meg. Ez betű szerinti átírása csak géppel, a legtöbb levél az kézzel íródik, az egész mintában csak két géppel írott levél volt. 57


Az AB tartozik nekem 34 ezer forinttal, a februári bevétel. SJ tudja, hogy kell a pénztárkönyvet kitölteni, ez talán elég az adóra. Ha nem tegyetek hozzá. A kamarát kifizettem utólag, csekk mellékelve. E, vedd fel a kapcsolatott telekügyben TB-vel, ő a szomszéd, és az ingatlanközvetítővel, MK-val kapcsolatban van. A vevő 25.-én jelentkezik. 26-ára beszéltük meg a személyes találkozót. A továbbiakat nem tudom, sajnálom, hogy nektek hagyom az ügyintézést. Aláírás. Kár, hogy nem látom, Z hogyan reagál. Humor akart lenni. G-t hívjátok fel, segít.”

„A dekódolatlan üzenetek” címszó. Mit is akartam itt kifejezni? A tartalmát kutattam itt. A tartalmát, és pedig a beszédszándék megközelítése felől. Hogy hogyan, s miként akart hatni a levélíró a címzettre, hiszen hozzátartozót én nem kutattam, nem fértem hozzájuk, nem ismerem a címzettet, tehát amihez hozzáfértem, abból próbáltam éppen kiindulni. A levelek zömmel azt fejezik ki, ami éppen foglalkoztatja a levélírókat. Summázott összegzés a tartalom tekintetében. A feladók célja, a földi életük rendezett lezárása. Elbúcsúznak szeretteiktől, köszönetet nyilvánítanak, megindokolják tettüket, végrendelkeznek ingó és ingatlan vagyonuk fölött. Gondoskodnak a tartozások megadásáról, meghagyással, a szükséges információ közlésével még a függőben lévő dolgaik elintézéséről is gondoskodnak. És ez jellemző, ha nem egyszavas levélről van szó, akkor, ha tartalmasabb. És felmentik - szabályos, nagyon gyakran így nevezik meg, hogy nyilatkozat -, szabályos nyilatkozatban felmentik a lelkiismeretfurdalás alól a címzetteket. A halál téma, hiszen egyik kategória a tartalmi vizsgálatnál ez volt, tagadás, haláltéma, énközpontúság és megbékélés, agresszió értékduál. A haláltéma nem okvetlen elmaradhatatlan része a búcsúleveknek. 26 levélben ilyen nincs. A búcsúleveles öngyilkosságokra nem jellemző az énközpontúság, ez abból is adódik, hogy itt már le akarja szépen zárni a földi életét. Rendezetten, egyben szépen, illő módon, ez az énközpontúság, az ambivalencia a feltételezésem, de nem vizsgálati eredményem, az az, hogy korábbi szakaszban, az élményfeldolgozás szakaszában, ez sokkal inkább jellemző lehet.

Nem mindegyik levél ilyen hosszú, ilyen terjedelmű, egy szótól a hétszázhanvankét szóig van pontosan a terjedelme. Néha több címzettnek szól, de az akkor kiderül, vagy egy levélen belül, vagy akár külön alakszerűségi követelményeknek megfelelve, külön íródnak ezek a levelek. Először a formai követelmények betartását, vagy be nem tartását vizsgáltam. Nagy következtetésekre nem jutottam, vagy amire igen, azt éppen itt látják kivetítve, tehát a megszólítás a tulajdonképpen a búcsúlevelek több mint felében jelen van. Több mint háromnegyedében szerepel záróformula, és kevesebb, mint háromnegyedében aláírás. Azonban keltezés nagyon ritkán szerepel. Nem kutatási terület, de a nyomozati szervek adatai alapján, amit hivatalosan levélben nem kaptam meg, tehát akkor lenne igazán hivatalos, de majd erre még visszatérünk. Maga a búcsúlevélíró a levélírás idejét, a tett elkövetését, és a megtalálás idejét, szinte egy pontba hozza. Ezért nem keltez. Aki igen, mint levelünkben is látták, az zömmel nem egy nap alatt írja meg a levelét. Az előbbi levél írója, 47 napig írta a levelét. A levelek zömmel a családnak szólnak: 91 esetben. 9 esetben a hatóságoknak: rendőrség, orvos, hét az ismerősöknek, hét esetben, aki éppen megtalálja a holttestet, 38 esetben nem volt ez megállapítható.

Miért is nem értjük az üzenetet? Bizonyított tény, hogy van, nem én tártam föl, én betolakodó vagyok. Miért nem értjük? Nincs a nyelvnek eszköze, hogy kifejezze? Hát íme itt van: halál, önkezű 58


halál, önagresszió, öngyilkosság. Miből nem kér, miért nem mondja úgy el a veszteségét az öngyilkos, hogy értsük? Azért, mert a gondolat kibontakozásának kezdete valóban a belső beszéd, és azt külsővé kell tenni. Külsővé teszi, sokan külsővé teszik, de sokan oda sem jutnak el. Külsővé teszik, de kódoltan teszik külsővé, hogy miért, tehát nem hű tolmácsa a belső beszédnek a külső, miért teszi, azért, mert ismerik a kizáró eljárásokat a társadalmunkban, a tabu. Más példa is van de a tabu talán e legerősebb, s a halál és az önkezű halál is ezek közé tartozik. Szövegszintű ráutalással - nem akarok nagyon nagy nyelvészeti fogalmakat, nem lebecsülvén a közönséget, de fontos számomra, hogy közérthető is legyek, tehát szövegszintű ráutalással körülírja olyan öt mondatban, vagy hatban. Vagy egy szövegrészben tudunk rá utalni, utána, akár egy hosszabb levél a példa, akkor utána nagyon sok van, akik eljutnak oda, nagyon sokan, kb. egyharmada a mintámnak, 36-an eljutnak oda, 33 kimondja a halál szót, 3 az öngyilkosság szót. Kérem szépen, az úgy néz ki, hogy a levél elején szövegszintű, bekezdésszintű ráutalás. Utána egy szépítő szinonima. Mert illetlen szó a halál, és az öngyilkosság, és a végén esetleg kimondja, azt, hogy mondjátok meg a többieknek, hogy asztmás rohamban haltam meg. A levél végén. Az eleje pedig az, nem akarok tovább dadogós lenni, elég volt. Barátokhoz fordul és azt mondja: mondjátok meg, hogy asztmás rohamban haltam meg, s mivel barátoknak mondja, azt mondja: Köszi.

igenis a búcsúlevél közéleti műfaj. Amit nem fogadtak el. De mondtam, hogy továbbra is ezt fogom mondani, annak folyományaként, hogy társadalmi jelenség, a társadalomnak kell változnia, a gyógyszeres segítség, vagy az orvosi segítség mellett, hiszen a személyiségstruktúrát nem én fogom vizsgálni, mert nem értek hozzá. Együttesen a tagadás témakörét is vizsgáltam. A búcsúleveleket korábban nyelvi megközelítésben Magyarországon pszichiáterek vizsgálták, s ez nem azt jelenti, hogy most aztán ejnye-bejnye, hogy kerültek oda. Nem, ezt a tévedést én nem követem el, azonban azt gondolom, hogy azért is szükség van az együttműködésre, mert aki eddig vizsgálta, ugyan nyelvi értelemben is tett következtetéseket, de nem tett különbséget a kifejezési sík, és a kommunikatív sík között. Most már abban vagyunk, hogy Tagadás és Öngyilkosság.Tehát, hogyha azt mondom, hogy soha, senki, semmi, ezek negációs, tagadó eszközök. A ne szó is Ha azt mondom, ne dohányozzanak, torokgyulladásom van. Ez mi? Kérés, ha szépen mondom: Ne dohányozzanak!akkor tiltás. Tehát ezt a kettőt el kell különíteni, kicsit könnyedre vettem a figurát, ahogy nyelvész körökben mondják, tettem ezt mindazért, mert nincs időm a bővebb kifejtésre. Tehát a negáció és a többi eszköz, ami jelen van a levelekben, itt a búcsúlevél írás szakaszában, már az esetek nagy részében eszköz, nem tagadást fejez ki. Az esetek 64,8 százalékában ez ténymegállapítást fejez ki. És az esetek 11 egész valamennyi százalékában csak tagadást. Kérést, tiltást, megint csak feltételezem, nem vizsgáltam, de a szakirodalomból ezt hiszem, neves pszichológusok, akiknek, azt hiszem, hihetünk, állítják, és azt gondolom, hogy így van, hogy a premeditáció időszakában sokkal inkább tagadás, hisz az öngyilkosság mindig egy veszteség

Tehát, a tabuk, úgymond nagyon erősek a társadalomban, de én látok reményt a detabulizálásra. Egyik út, minél többet tudjunk erről a jelenségről. Ne tekintsük ezt a jelenséget a személy gyengeségének. Hiszen ez társadalmi jelenség, és megbotránkoztattam nagyon sok nyelvészt a védésemen, amikor azt mondtam, hogy 59


elutasítása. A séma így néz ki, nyelvészeti értelemben: Ha egy halálos beteg azt mondja, nem bírom már elviselni a fájdalmakat… mit tagad? Az egészség hiányát, aminek korábban birtokában volt. Nem bírom elviselni a fájdalomteli életet, a séma úgy megy tovább, nem bírom elviselni az életet. Az élet és fájdalom közé egyenlőségjelet tesz. A veszteséget, tehát a veszteség okát, a tárgyvesztés okát azt az okokból tudjuk leszűrni, legtöbben ezt megnevezik a levelükben. Kettős negáció kérdését röviden mondom el. Voltak transzkulturális vizsgálatok. Német, angol, magyar levelek, Fekete István és munkatársai vizsgálták, és svájci munkatársai, semmilyen egetrengető nyelvészeti hibát nem követtek el, nem arról van szó, de megint csak kommunikatív sík átvezetése segíthetett eredményre, mivel hogy, a magyar nyelvben például van kettős negáció, a németben pedig nincs. A magyar azt mondja: hogy soha senki nem szeretett engem! Ha megszámolom szó szerint az eszközöket, akkor mi irtózatosan tagadó elmék vagyunk, Zonda Tamás könyve szerint is, amit én oda vissza feldolgoztam és nagyon sokat segített nekem ebben.

rosszul gondolja, nem is hiszem, hogy így gondolják, tehát ilyen, minden egyes alkalomra ráhúzható, az nem is lehet. De sok mindent kiszűrhetünk, ami esetleg segítheti áldozatos munkájukat, és talán segíthetünk. Én legalábbis remélem. Azt mondtam, hogy a levelekből a keltezés hiányzik. S azt mondtam, hogy erre még visszatérek. Mégis mit takar ez a pszeudó-interakciós búcsúlevél. Mit csinál a búcsúlevélíró? Kommunikál. Korábban interakciót, visszacsatolást, megértést, az üzenete megfejtését várta el. De mit csinál a búcsúlevelekben? Hát kérem szépen, ott is úgy írja le a levelét, mintha idő, s tér nem állna közötte és a címzett között, azaz, egy külső perspektívából láttatja az egészet. Ő azt már nem éri meg. S a levelekben éppen a kettőspont, amire külön felhívom a figyelmet, az lehet megint egy ilyen érintkezési pont. A búcsúlevelek sajátossága az, hogy két beszédidő van benne. Az egyik a tett elkötése, és lelvélírás. Maga a levélíró úgy véli, hogy ez egyszerre történik, S ha úgy kezeli, akkor nincs benne keltezés. Ha nem úgy kezeli, akkor van benne keltezés, mint ahogyan a bemutatott levélben, és hol a tett időpontjához viszonyít, utal előre, - vissza, hol pedig a levél olvasásának időpontjából. Nem tudom, hogy visszaemlékeznek-e a levél elejére, amit bemutattam, második oldalon volt: szerettem az unokáimat, de nem tudok nekik mit hagyni, nincs értékes tárgyam. 47 napig írta a levelet, nem biztos, egyáltalán nem biztos, hogy akkor követte el, de már a múlt igeidőt használja. Ebből is nagyon sok következtetés levonható nyelvészetileg, de csak akkor, hogyha segítő kezek irányítják, aki a személyiség struktúrát tudja kutatni szakszerűen, de csak együttműködve, mert veszélyes pálya a következtetés egy nyelvész szájból, mert ha rosszat mondok, vagy lehet, hogy rossz a mondatszerkezetem, a blődséget is elhiszi valaki, emberéletekbe kerülhet, ezért sem látom egyszerűen kutathatónak bizonyos

29 levélből, azaz a szuicid kommunikáció ezen szakaszában, hiányozhat a tagadó eszköztár. Ugyanis, azt viszont én állítom, mert innen merem, pedig tudom, hogy csak nyelvész vagyok, itt tagadása nélkül minden bizonnyal nincsen öngyilkosság, a hiány tagadása nélkül nincs! Nyelvi értelemben, hogy hogyan van ez. Ezért kell a búcsúleveleket is, ugyanúgy mint magát az öngyilkosság folyamatát folyamatként, szuicid kommunikációs folyamatként vizsgálni. De az önök által folytatott munkát, a kísérletesek leveleit, a gyászoló embereket is, és így tovább vizsgálni kellene, de még akkor sem tudjuk azt mondani, hogy itt van egy lista, ha kifejezetten az egyes, 11-es, 12-es kifejezés előfordul, akkor ez holnap öngyilkosságot fog elkövetni. Aki ezt így gondolja, az 60


részeit,

a

kommunikációnak.

destrukció között, nagyon-nagyon labilis a határ. Nem tudni, mikor melyikbe csap át. Még itt megjegyzem, a búcsúlevelek, s a kutatási eredményeim mutatják, azé is, aki azért a destruktív megoldást választja, tehát mindegyiknek krízishelyzetben negatív az énképe, de az övé hatványozottan negatív. És, a levelekből is kitűnik, előző életének az agresszió, a mások elleni agresszió azonban jelen volt sok esetben. Ahol, kicsit kinagyítottam egyik részét, és ott életigenlő szeretnék lenni, és azt mondom, lentről fölfelé haladva, ugye ott van, hogy kimenet, és megjósolható. Tehát, ha egy olyan ígéretet kap, mindig a közvetlen környezet tekintetében, és ezt ne vegyék rossz néven, de nem a szakembereket értem, azokat is, de nem elsősorban. Közvetlen környezet alatt a munkahelyet, családot, az elsődleges és másodlagos szocializáció helyét, és ilyen sorrendben értem, ha örömteli igéretet kap, akkor megjósolhatóvá válik a jövő, és itt akkor ő eltéríthető, de megint a közös jelentésalkotással, ami az önök munkájában, gondolom nap mint nap megnyilvánul, beszéltetjük, nem mondunk neki ellent, segítjük arra, hogy ő elhigyje, mi mondunk neki példákat, de ő mondja ki, hogy hát akkor talán mégis kibírom. Akkor mégis megpróbálom, halálos beteg vagyok, és nem akartam de mégis elmegyek az orvoshoz, és így tovább. Tehát nem szabad elfelejteni, hogy a jelentésalkotás interaktív. És hogy mit fejez ki a beszélő, vagy a búcsúlevélíró szavai mit fejeznek ki, az nagyban függ tehát a társadalomtól. Az határozza meg, hogy megértjük vagy nem értjük.

Megpróbálkoztam kommunikáció értelemben, egy bővebben vett keretbe helyezni a szuicid kommunikációt. Egy kommunikációs modellbe. Két ilyen ábrám van. Az első, a teljesen kibontott elejétől végig: Jordan W. Petterson (1999) agressziós folyamatábráját vettem alapul. Kifejteni végig nincs időm, röviden: akit veszteség ér, az a jelent, ott és akkor, elviselhetetlennek érzi. S az a két pont, ahol az egyes döntések születnek a kettes, s még ott írom, hogy hol kommunikál, s hol van a vége az egyik-másik szintnek, a kommunikációnak. Tehát káosz uralkodik el rajta, stressz, lebénul, kicsit megnyugszik, mérlegel, meg tudja-e oldani a problémáját egyedül? Nem mindig jut el oda, hogy egyáltalán megpróbál külső segítséget kérni, hiszen a mintámban 87 főre voltak demográfiai adataim, ezek több mint 70%-a magányos ember. Tehát, még akkor is, ha családnak szólnak a levelek, a távolság túl nagy. Tehát: nem mindenki kér. Aki kér segítséget, nem értik meg. Mert leplezi, szépítő szinonimákat használ, és vannak tévhitek a társadalomban, ma már ez nem teljesen igaz, ma már talán mindenki tudja, vagy majdnem mindenki a társadalomban, hogy aki beszél róla, az is megteszi. Régen az volt, hogy mondja, mondja, úgysem teszi meg. De, megteszi. Ezt talán már sikerült bekommunikálni, elfogadtatni a társadalommal, vagy ennyi ismeretet küldeni a társadalom felé erről. Ezen az ábrán kérem az ellipszist megnézni. Ez takarja azt a területet, amikor nem kap segítséget, nem értik meg, a destruktív megoldás felé mozdul el, hiszen ha nem értik meg, a jelen több mint elviselhetetlen, a jövő megjósolhatatlan és fenyegető. Tehát teljesen negatív érzelmi állapotba kerül, és igenis a destruktív modell felé mozdul ki. Kérdés, s ez megint sokkal bővebb, és nemzetközi vizsgálatokat igényelne, - nagyon sok, többnyire, ezen témát kutató, többnyire külföldi, állítja, hogy az auto és hetero

Merészkedtem olyan következtetetéseket is levonni a dolgozatomból, amelyek valóban bizonyíthatóak, részben nem az én kutatásaim, de miért ne használnánk fel a másokét, nem kell mindig újból építeni a világot. Tehát, ami kicsit túlmutat a nyelvészeti témán: ahhoz, hogy tudjon, és akarjon beszélni a veszteségeiről a szuicid veszélyeztetett személy, ahhoz kell egy 61


befogadási készség a másik oldalról. A jelenségről többet kell tudni. (…) Nem csak a szakemberektől, - elsősorban lehet, hogy nem tőlük várja a segítséget, a bajban lévő ember, hanem a közvetlen környezetétől. És szem előtt kell tartani, hogy az ember hitei, álmai vágyai változnak. A dolgok detabulizálhatóak. Fura, hogy most ezt mondom, de én 17 éve élek M.o.-on. Sok más társadalmat ismerek, hiszen korábbi életemben idegenvezető voltam elég hosszú ideig. S azt mondom, hogy a tabuk, hát mondjuk a szexualitás területén, hogy mennyire detabulizálódott a téma, hogy ennek most mennyire pozitív, vagy negatív kihatásai vannak, ezt most ne firtassuk, nincs itt az ideje, - de ma már a társadalom nagy része elhiszi hogy , s azt gondolom, hogy így van, csak még kezelni nem tudjuk mindig, de ennek társadalmi gyökerei vannak, akkor talán van rá remény, hogy csak az ismereteket kell eljuttatni úgymond a célközösséghez.

Tovább kell kutatni, már ezt is mondtam, a beszédsajátosságokat is. Most már annyi maradt hátra, hogy szeretném, ha a felhasznált irodalom listáját megmutatni. Miért? Csak egy dolog miatt hívom fel erre a figyelmet, hogy az első és az utolsó nyelvi vonatkozású az irodalomlistán. Az értekezésem 113 könyvet - bár ebben törvények is vannak - ölel föl – és 13 cikket. S nem azért, mert neves kollégáim tudását nem használtam föl, hanem mert senki nem kutatta. Tehát öncélú lett volna a hivatkozás, ez is negatívumként jegyződött föl, a nyelvész társadalomban. Azért magamról beszélek, kritizálni magamat van jogom, és saját kis közösségemet. De nem másért, nem fogadták el a témát. Tanult emberek nem fogadták el. Én nem haragszom rájuk. Én ezzel azt szeretném elmondani, hogy az attitűdváltás rettenetesen hosszadalmas, fáradságos.

Elhangzott a LESZ XVIII. Országos Konferenciáján. Szolnok, 2005. augusztus 26.

Lejegyzte: Kovács Erzsébet. A rövidített változatot készítette: Rénes László.

62


Rémes hírek terjedése Maszlag Az emberek a káoszt és a bizonytalanságot próbálják megszüntetni, mikor „racionalizálják” a rendelkezésükre álló információkat. A rémhírek terjedésének egyik oka: a dolgok értelmezése iránti igény, a jelentés keresése. A rémhír továbbadásával – viszonylag kis erőfeszítéssel – a „terjesztők” csökkenthetik belső feszültségeiket. Az alábbiakban a téma pszichológiai és szociálpszichológiai értelmezésébe nyújtunk rövid betekintést.

A rémhírek tudományos vizsgálata a 2. világháború alatt kezdett kibontakozni. A téma főként pszichológusok, szociológusok, szociálpszichológusok, kulturális antropológusok érdeklődési területének számít. Allport és Postman a rémhírt olyan specifikus állításként határozta meg, amely a neki ellentmondó meggyőző bizonyítékok hiányában, szájról szájra terjed, és csak átmenetileg kelti fel az érdeklődést. Terjedésének két kulcsfontosságú tényezője van: a fontosság és a kétértelműség. Minél fontosabb egy téma a csoport számára, és minél nehezebben értelmezhető a szituáció, annál magasabb az ilyen „hírek” továbbításának szintje. Chorus szerint a fontosság és kétértelműség mellett a kritikai érzék szintje is befolyásolja a továbbítást: a kritikai érzék emelkedésével csökken a terjedés mértéke. Vannak, akik úgy vélik: a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők kevésbé fogékonyak ezekre a „specifikus állításokra”, mivel kritikai érzékük általában fejlettebb, mint az alacsonyabb képzettségűeké. A híres Orson Welles-féle „Támadás a Marsról” című rádiójátékról például csak feleannyi egyetemet végzett ember hitte azt, hogy híradás, mint általános iskolai végzettségű. Hann Endre is azt figyelte meg, hogy az iskolázatlanabb lakosság körében a rémhírek véresebb, drámaibb színekkel ecsetelt változatai gyakoriak. Más kutatások azonban azt bizonyítják, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők is fogékonyak az ilyesmire, sőt egyes híresztelések terjedéséhez kimondottan az erőteljesebb kritikai érzék teremti meg az alapot. A nyolcvanas évek elején egy franciaországi röplap (mely információi forrásaként az egyik párizsi kórházat jelölte meg) néhány agyonreklámozott élelmiszer és üdítőital bojkottjára szólította fel a háziasszonyokat. A szórólap a francia háziasszonyok 43 százalékához jutott el, de terjedt Nagy-Britanniában, Németországban, Olaszországban és a Közel-Keleten is. A pamflet szerzői azt állították, hogy egyes (megnevezett) vállalatok „készek mérgező és rákkeltő anyagokat is beletenni termékeikbe csak azért, hogy növeljék profitjukat”. A rossz minőségű, sokszorosított cédulákon terjedő „hír”-ben a termékek csomagolásán „E330 kóddal” feltüntetett összetevőről azt írták, hogy „különösen a gyermekekre veszélyes”. E misztikus kódszámról még az orvosok egy része sem tudta, hogy ártalmatlan citromsavat jelöl. Az ügyet követő reprezentatív felmérésből kiderült, hogy a röplapot tanárok (is) osztogatták diákjaiknak az iskolákban, sőt néhány orvos kitette rendelőjébe. A budapesti Duna Intercontinentalban 1979-ben kitört és gyorsan eloltott tűz körül terjengő fantasztikus történetek többsége szintén értelmiségi körökből származott, pedig ez a réteg – mint azt Hankiss Elemér írja – „a mítoszok leépítésére és a racionális gondolkodásra kötelezte el magát”.

63


A kritikai érzék nem annyira a végzettséggel van összefüggésben, inkább a téma tartalmával, illetve a szituáció többértelműségével. Válsághelyzetekben – háborúk, katasztrófák, járványok, bankcsődök idején – az emberek kritikai érzéke hihetetlenül lecsökkenhet. Japánban például az atombombák ledobása után széles körben terjedt, hogy „az amerikaiak el fogják süllyeszteni a japán szigeteket”. A rémhír terjedésének intenzitását az emberek személyes érintettségének mértéke és az is befolyásolhatja, hogy a „továbbadás” ténye miként hat a „terjesztő” presztízsére. Kellemetlenségek kimondásától ódzkodnak az emberek még akkor is, ha az adott információ történetesen nagy fontossággal bír. Minél kiszámíthatatlanabb egy helyzet, minél több stresszel, szorongással jár annál több rémhír keletkezik, és fordítva: minél kiszámíthatóbb egy szituáció, annál kevesebb. A szorongás és a bizonytalanság felerősíthetik egymás hatását. Allport és Postman kísérlettel próbálták szimulálni a „továbbadás” – szerintük lineáris – folyamatát. Az első kísérleti alanynak elmondtak egy diaképről húsz részletet, majd ez az ember továbbadta az információkat egy másiknak, a második egy harmadiknak és így tovább. Az információ torzulásának három szakaszát állapították meg. 1. A szintre hozás során az anyag tömörebbé, áttekinthetőbbé, könnyebben felfoghatóvá válik, eltűnnek bizonyos részletek, kifejezések, szavak. A kihagyás eleinte nagy mértékű, majd lassan stabilizálódik. 2. A kiélezés folyamata során a szintre hozással ellentétes folyamat megy végbe. A lényegtelennek ítélt elemek elhomályosulnak, míg apró mozzanatok túlzott jelentőségre tesznek szert. A kiélezés néhány részletre koncentrálódik. (A kísérlet során ilyen részletek voltak az előtérben álló tárgyak, vizuális feliratok, ismerős szimbólumok.) 3. Az utolsó szakasz a beolvasztás szakasza, amely során az információ konzisztenssé válik az egyén érdekeivel, értékrendjével és előfeltevéseivel. A folyamat végeredményeként az új információk ellentmondásmentesen illeszkedtek az egyén kognitív struktúrájába, „elfogadhatóvá csiszolódtak”. A transzmisszióval és annak során keletkező torzulásokkal foglalkozott Schachter és Burdick is. Azt a hipotézist bizonyították, hogy egy rémhír akkor terjed, ha egy csoporton belül kétértelmű, nehezen értelmezhető szituáció alakul ki, és ha a téma a csoport összes tagja számára fontos. A kísérletet egy előkelő leányiskola hat osztályában végezték. Négy osztályban nehezen értelmezhető helyzetet teremtettek azáltal, hogy az iskola igazgatónője az egyik óra alatt kiválasztott egy lányt, akit felszólított arra, hogy csomagoljon össze és menjen vele. Az eset példátlan volt, a diákok magyarázatot sem az igazgatónőtől, sem tanáraiktól nem kaptak. A négy osztály közül kettőben az esemény előtt szándékosan elhintettek egy rémhírt („valaki vizsgapapírokat lopott a tanári szobából”). További két osztályban pedig anélkül ültették el ugyanezt a „hírt”, hogy kialakították volna a különleges helyzetet. Az osztályok között továbbra is lehetőség volt a kommunikációra, így a szokatlan eseményről a többi osztály is értesült. Ahol kialakult a bizonytalan helyzet, kétszer annyi rémhírtovábbítás történt, mint amelyekben csak a rémhírt ültették el. A mesterségesen útjára bocsátott „hír” elterjedésében nem volt szignifikáns különbség azon osztályok között, amelyekben kétértelmű helyzetet teremtettek. Új rémhírek azokban az osztályokban keletkeztek szignifikánsan nagyobb számban, amelyekben a szokatlan esemény végbement. Az új rémhírek nagyobb számban jöttek létre a kiemelt lányok barátai között, mint azok között, akikkel azok nem voltak jóban. Az igazi különbség azonban nem a számokban, hanem a „hírek” jellegében volt: a barátok között optimista magyarázatok születtek (pl. az igazgatónő meghívta teázni), a nem barátok között pedig pesszimista értelmezések (például: megbüntették, mert hétvégén részt 64


vett egy orgián). A szeriális transzmisszió tanulmányozására szokatlan lehetősége nyílt Vázsonyi professzornak, aki a II. világháború kirobbanása előtt egészségügyi tisztként szolgált a magyar-román határon, ahol alakulatának szögesdrótot kellett építenie. Körülbelül 150 ember dolgozott egymás mellett, egymástól előírt távolságban. A munka unalmas volt, hírekhez nem jutottak, tilos volt énekelni, történeteket mesélni stb. Vázsonyi szanitéc volt, szabadon mozoghatott a vonalon. Két segédjével rémhíreket terjesztettek, majd nyomon követték azok terjedését és torzulását. Ha egy rémhír helyi vonatkozású volt, érzelmeket kavart, akkor kb. egy óra alatt végigért a vonalon, ha nagypolitikai vonatkozású – ami kevésbé közelről érintette az embereket – jóval lassabban ért a sor végére. Az üzenet a terjedés során többször lerövidült, egyszerűsödött, néha eredeti jelentése teljesen megváltozott. A torzulás pontos helyét nem lehetett megállapítani, a terjedés néha megszakadt. Míg a munka alatt mindenki csak a mellette dolgozónak adhatta tovább a rémhírt, és az üzenet nem találta meg saját csatornáit, addig az ebéd alatt mindenki azzal tárgyalta meg, akivel akarta. A torzulás mértéke magasabb, terjedésének üteme viszont lassabb volt, mikor azok egy kijelölt lánc mentén terjedtek, mint amikor spontán, szabadon választott csatornákon áramlottak. Témánk első tipológiáját 1089 konkrét eset elemzése alapján Knap dolgozta ki a 2. világháború alatt. A rémhírt – a mítosz, a legenda és a humor mellett – az informális társadalmi kommunikáció különleges formájának tekintette. Szerinte: a transzmisszió elsődleges módja szóbeli, szájról szájra terjed, emiatt nagymértékben pontatlan, és ki van téve a torzulásnak. A rémhír mindig egy különleges eseményről, személyről vagy körülményről szolgáltat információt. Kifejezi és kielégíti a közösség emocionális igényeit. Knap a vizsgált rémhíreket úgy osztályozta, hogy azok az egyén milyen emocionális igényét hivatottak kielégíteni. 1. Az ábránd-rémhírek az emberek vágyait, reményeit fejezik ki. 2. A rémkép-híresztelések félelemből és szorongásból fakadnak (pánik reakciókat is kiválthatnak). Ilyen volt például a november elejei tiszai árvíz idején Nyíregyházán felröppent hír, hogy „gátszakadás történt Magyarországon valamelyik kis faluban, Kisarban pedig már olyan magasan áll a víz, hogy a házak tetején ülnek az emberek” (Népszabadság, 1998. nov. 9.) 3. Az éketverő rémhírek megosztják a csoportokat, saját tagok vagy szövetségesek ellen irányulnak. A tiszai árvíz idején például ilyen volt a következő: „az egyik faluból éjszaka átment harminc ember egy másik faluba, hogy ott megrongálják a gátat azért, hogy a víz a másik falut, és ne az ő falujukat árassza el.” Minél inkább elterjedt egy ilyen „hír”, annál valószínűbb, hogy nemcsak jelzi egy csoport érzéseit, véleményét, morálját hanem formálja is. Természetétől fogva függ továbbadói memóriájától, ezért rövid, egyszerű és feltűnő. Legváltozékonyabb pontjainak a számok, nevek, helynevek számítanak. Bármily megbízhatatlan forrásból is származzék egy rémhír, azt előbb vagy utóbb egy megbízható forrásnak fogják tulajdonítani (ez presztízst ad neki és terjesztőjének, és egyben látszólag bizonyítja igazságtartalmát is). Összhangba kerül annak a csoportnak kulturális hagyományaival, amelyben terjedt. Adaptálódik a csoport tradicionális és pillanatnyi viszonyaihoz. Motivációi az exhibicionizmus (továbbadója esetleg egyszerűen csak szórakoztatni akarja a 65


többieket, vagy azt a benyomást szeretné kelteni, hogy olyan különleges információhoz jutott); a figyelmeztetés (felhívni a többiek figyelmét egy fenyegető veszélyre); a megerősítés, az agresszió; a szubjektív konfliktusok projekciója (elfojtott félelmek, vágyak, ellenséges érzelmek externalizálása). Leo Festinger kognitív disszonancia elmélete számos irracionálisnak tűnő esemény, viselkedés (például miért nem menekülnek el egyes emberek, amikor konkrét veszély leselkedik rájuk; hogyan vehetők rá tömeges öngyilkosságok elkövetésére stb.) megértéséhez vitte közelebb a tudósokat. A kognitív disszonancia – feszültségállapot, amikor az egyénnek két, egymással pszichológiailag összeegyeztethetetlen tudattartalma van. Ez az emberekben kellemetlen szorongást, izgalmi állapotot vált ki, melynek megszüntetésére törekednek. Ezt vagy úgy érik el, hogy módosítják az egyik vagy mindkét tudattartalmukat, azokat összeegyeztethetővé teszik, vagy pedig úgy, hogy újakat illesztenek be, amelyek áthidalják az eredeti tartalmak közötti szakadékot. Festinger feltételezte, hogy a rémhír terjedésének az a funkciója, hogy új tudattartalom beillesztésével csökkentse a disszonanciát. Ha egy bizonyos információt olyan személyek beszélnek meg egymással, akik hasonló disszonanciában szenvednek, akkor társadalmi támogatást fognak nyerni azok a próbálkozások, amelyek a zavar megszüntetését célozzák. A társadalmi támogatás lehetővé teszi a tudattartalommal összhangban levő új információk keresését, és azt hogy azokat az egyének elfogadják. Festinger az 1934-es nagy indiai (Bihar-i) földrengés után összegyűjtött rémhíreket vizsgálta. A természeti katasztrófa bekövetkezését jósló rémhírek nem a földrengés által legnagyobb mértékben sújtott területeken terjedtek, hanem ahol érezték ugyan a rengést, de jelentős kár nem keletkezett. Festinger szerint: azok az emberek, akik között a vészjósló híresztelések terjedtek, hasonló intenzitású félelmet éltek át, mint azok, akik olyan területen éltek, ahol a földrengés valódi károkat okozott. Amíg az utóbbiak személyes tragédiái konszonáns voltak az átélt félelemmel, az előbbiek esetében ez a tapasztalat disszonáns volt a félelemmel (nem voltak halottak, összedőlt házak). Sok emberben ugyanaz a disszonancia alakult ki a két tudattartalom között: a félelem és a között, hogy nincs mitől félni. Ha valaki retteg, és ezt a pszichikai állapotot akaratlagosan nem tudja csökkenteni, de tudatában van ennek a félelemnek, akkor arra törekszik, hogy a félelemmel összhangban levő új tudattartalomra tegyen szert. Miután sok ember osztotta ugyanazt a disszonanciát, könnyű volt társadalmi támogatást szerezni azoknak a tudattartalmaknak, amelyek összhangban álltak a rettegéssel. Az így terjedő állításokat Festinger félelemigazoló rémhíreknek nevezte. A darjeelingi földcsuszamlás vizsgálata hasonló eredményt hozott. A katasztrófa által legnagyobb mértékben sújtott területeken nem terjedtek el olyan információk, melyek a félelemmel összhangban álló új tudattartalmat szolgáltattak volna. A jövőben még nagyobb pusztítást okozó katasztrófát jósló híresztelések helyett reménykeltő és az eseményeket eltúlzó rémhírek terjedtek el. Az 1979-es Three Mile Island-i atomerőmű-baleset után a legvadabb hírek szintén nem a fertőzött terület lakossága körében terjedtek el, hanem a távoli Kaliforniában. A lakosság felmentő seregként fogadta a Nukleáris Felügyelő Bizottságot, miközben annak tehetetlenségéről, hozzá nem értéséről szóló beszámolókkal tele voltak az országos hírközlő eszközök. Dura Márta Forrás: PRH Szaktudományi Archívum 66


Nyár: csajok és pasik Nyár van – nyár. Nyár: buli, pia, vízpart, utazás, csajozás/pasizás. No persze ahány ember, annyiféle. Hogyan van ez a pasiknál? Következzék néhány érdekes adat és összefoglaló – a könnyedség jegyében. Párkapcsolatról, szerelemről faggatott egy európai közvélemény kutató csoport 20–45 év közötti férfiakat. Véleményeiket feldolgozva az alábbi – átlagosnak vélhető – körkép alakult ki az európai férfi és a szerelem témakörben. Az ideális nő: - nem több mint 55 kiló, de magasabb 165 centiméternél: 59 százalék - humorérzéke fejlettebb, mint a kritikai: 62 százalék - szívesen tölti otthon a hétköznap estéket: 47 százalék - nem túl kíváncsi: 58 százalék - gyakran kezdeményez: 66 százalék Az ideális férfi: - magas, izmos (tehát nem olyan, mint én): 74 százalék - rendszeresen végez valami sporttevékenységet: 65 százalék - határozott, tekintélyt parancsoló: 57 százalék - erősen szexuális beállítottságú: 68 százalék - ragaszkodik a szabadságához (még házasságon belül is): 45 százalék A szex: - közel sem él annyiszor házaséletet ahányszor szeretne: 75 százalék - fogalma sincs, van-e a társának orgazmusa: 64 százalék - gyakorta megesik, hogy nem alkalmas a szexre (fáradtság, alkohol, stressz, első randevú miatt): 90 százalék! - szeretné, de nem tudja, nem meri megkérdezni, mi okozna igazi örömet a partnerének: 25 százalék - utálja, ha a partnere utasítgatja szeretkezés közben: 51 százalék A hűség: - elfogadja a kapcsolaton belüli kölcsönös hűséget: 15 százalék - nem tartja csalásnak, ha szexuálisan félrelép: 66 százalék - a női hűtlenség válóok: 47 százalék - nem akar válni, azért mert beleszeret másba: 75 százalék - nem akar tudni a társa korábbi kapcsolatairól: 60 százalék A házasság: - fél a kötöttségtől: 80 százalék - barátságon, szövetségen alapuljon: 55 százalék - képtelen egyedül élni (a 30 év felettiek közül): 70 százalék

67


- válás után újra nősül: 45 százalék - válás után az együttélést választja: 40 százalék - válás után nem keres új kapcsolatot: 15 százalék Ha már miénk a nagy Ő… Ha már elcsavartuk a pasi fejét – nem árt, ha meg is tudjuk tartani (feltéve, ha valóban ezt akarjuk). Néhány jó tanács – hölgy-szakértőktől, de férfiak által hitelesítve. A férfiak nem romantikusak, tartja a népítélet, és ez abból a szempontból igaz, hogy az erősebbik nem alapjáraton valóban nincs túlságosan ráindulva a gyertyafényre. De a fejük hátsó szegletében mégis csak van egy zug, amely a szerelem lelki vetületére vágyik. Kérdés, hogyan tudják a nők működésbe hozni az ebben a szegletben lappangó erőket. Öltözz fel neki! Talán már Te is kaptál ajándékba barátodtól, férjedtől fehérneműt - amit aztán egyszer-kétszer fel is vettél, majd a fiók mélyére rejtetted. Jól teszed, ha olykor elvarázsolod, a férfiak ugyanis imádják, ha a nő az ő ízlésüknek megfelelő ruhába bújik. Éppen ezért néha vidd el életed párját vásárolni, kérd ki véleményét, mondjuk egy új blúz vagy melltartó ügyében. Ne feledd: a férfiak vizuálisak, és ha frappánsan megszervezed a beszerzést, örülni fognak, ha ez ügyben kikérik a véleményüket. És mivel tapasztalt és kritikus „nőszemlélők”, jó esély van, hogy a megfelelő ruhadarabot fogja kiválasztani. Érintsd meg, amikor és ahol lehet! Félreértés ne essék: nem a szexről, masszázsról vagy hasonlóról beszélünk. Hanem sima, mindennapi érintésről, ami hajlamos kikopni a napi gyakorlatból az idők folyamán. Ha találkozik a láb az asztal alatt, ha a nő arra járva hátulról átöleli a férfit vagy vállára teszi a kezét, az többet mond minden „szeretlek" jellegű vallomásnál, és nagyon nyugtatóan hat a férfira, azt üzenve, hogy „egy csapat vagyunk”. Az efféle napközbeni érintések mindkét félnek jó érzelmi alapul szolgálnak, különösen, ha a nap végén másféle érintésekre is sor kerül. Engedd el egy-egy éjszakára! Kicsit hülyén hangzik az a romantika, amely nem tartalmazza az egyik felet, de a hozadéka nem kevés. Szinte az összes tartós, komoly kapcsolatban lévő férfinak hiányoznak a szabad éjszakák, amelyeken a haverokkal elengedheti magát. Bár a féltékeny nők roppant veszélyesnek érzik az ilyen esti kalandokat, az igazság az, hogy a férfiaknak a becsajozás vagy házasság után sokkal inkább hiányoznak a barátokkal való sörözések, mint a leánykergetések. A dologból nem kell rendszert csinálni, de ha olykor-olykor gyengéden és ügyesen felajánlják a férfinak a lehetőséget, nagyon hálás lesz, és egyben roppant büszke a nőjére. Jelenj meg a férfi munkahelyén! No nem szó szerint, mert az nem biztos, hogy mindig jól sül el, hanem szimbolikusan. Érdekes, hogy amíg egy kapcsolat kezdetén a férfiak általában nem szeretik, ha a nők rájuk telefonálnak a munkahelyükön, mivel kínosnak és indiszkrétnek érzik, addig a férjeknek, komoly barátnak már jól esik, ha otthoni hangokat hallanak, mert megerősítést kapnak 68


azoktól, akikért dolgoznak. A férfiak szeretik hallani, hogy hiányoznak és szeretik őket. Egy pajzán telefon vagy egy táskába rejtett kis levél a várható esti hálószobai örömökről jókedvre varázsolja őket egész napra. Legyél kreatív: egy célzásokkal teli e-mail vagy egy zsebbe rejtett, nyáron készült tangás/fürdőruhás kép csodákat tud művelni… Dicsérd erejét, nagyságát… A férfiak közismerten nehezen tudják magukat verbálisan kifejezni, de ez nem jelenti azt, hogy ne szeretnének apró dicséreteket hallani magukról. Különösen a férfiasságukról - ami mellesleg valóban segít megőrizni a férfiasságukat. Mondd meg barátodnak/férjednek, hogy mennyire biztonságban érzed magad mellette, hogy becsülöd a kemény munkát, amit miattad is csinál, és ne felejts el sajnálkozni azokon a szegény női ismerősökön, akiknek nem jutott egy ilyen igazi férfi. Rutingyilkos találka! Sok írás megemlíti a hétköznapi rutin romboló erejét. Ez bizony így van, és a tézis nemcsak a hálószobára igaz, ráadásul a probléma nem csupán a nőket zavarja. Egy rendhagyó randevú, egy szokatlan hétvége a férfiakat is alaposan feldobja. A cél teljesíthető egy váratlan, munka utáni mozijeggyel vagy egy kisvendéglőben töltött vacsorával, de bőségesen megtérül egy hétvégi közös kimozdulás is. Akár egy helybéli szálloda is megteszi. A hatást fokozza a meglepetés ereje, amit persze könnyű leírni, de a hétköznapokban közel sem egyszerű megvalósítani. Előtte ugyanis körbe kell tapogatnunk, hogy nem teszünk-e a keresztbe párunk valamely más programjának, munkájának, egyéb elfoglaltságának. Célszerű valami olyat kitalálni előzetes alibinek, ami hihető, de nem túl vonzó program - szüleink jönnek a hétvégére, barátoknak kell segíteni költözni, stb. -, s csak az utolsó pillanatban mondjuk meg, hogy miről is van szó. A férfiszív mellesleg nemcsak a napi rutinból való édes kitörés miatt fog repesni, de az esemény szervezésébe fektetett női munkát is rendkívüli módon díjazni fogja. Rutingyilkos szex Ez a pont az előző folytatása, de azért mégiscsak másról van szó. A tartós párkapcsolat egyik alapja a szex, és még ha minden remekül is megy – ami már önmagában is ritka -, még mindig ott van a rutin nagyon is valódi veszélye. A tartós kapcsolatban élő férfiak egymásnak bevallják – a nőknek szinte soha -, hogy a független élet legnagyobb vonzereje a zabolátlan és kiszámíthatatlan szex volt. A kapcsolatban való szex kezdetben tele van szenvedéllyel, ráadásul egyre kifinomultabbá válik, ahogy a partnerek a hónapok, évek folyamán megismerik egymás testét, kívánságaikat. Ugyanakkor egyre nagyobb szerepet játszik benne a kényelem, ami azt is jelenti, az események ugyanazokban a keréknyomokban zajlanak. A rutin megtörése itt sem olyan egyszerű, mint ahogy a női magazinok sugallják, elhatározásra és energiára van szükség, már a kisebb sikerekhez is. Olyat nem kell bevállalni, ami valamiért taszít, de ezen belül számtalan apró ötlettel lehet megdobogtatni a témára amúgy is fogékony férfiszívet. Ha mindig sötétben szeretkeztünk, akkor olykor hagyjuk égve a lámpát vagy gyújtsunk gyertyát, a fürdőből kilépő pasit lepjük meg a padlón való ágyazással, estére szerezzünk be egy erotikus filmet, masszázsolajat vagy 69


amihez kedvünk van. A férfi legjobban annak örül, ha kipuhatoljuk és megvalósítjuk rejtett szexuális fantáziáit. Ha a szexet a nő alkalmanként ünneppé tudja varázsolni, az a férfi számára a legtökéletesebb bizonyíték, hogy a nő még mindig különlegesnek gondolja. Focimeccsek és társaik Egy hölgy számára evidens, hogy ajándékként többet ér egy parfüm, mint egy új konyhai kisgép. Nemcsak a hiúság miatt, hanem mert míg az első az önzetlenség jele, a második közel sem biztos. Az ajándékoknak ezt a fajta értékét a férfiak is komolyan díjazzák. Egyáltalán nem kell focirajongónak lenni, hogy jegyet vegyünk neki a futballmeccsre, autórajongónak, hogy előfizessünk neki valamely autós magazinra. Ezek az apróságok azt a nagyon fontos vallomást jelentik, hogy „elfogadlak olyannak, amilyen vagy, és nem akarlak megváltoztatni”. Rajtunk kívül is van élete Elveszett tolla helyett újat venni, munkahelyi kollégái után érdeklődni, problémáinak utánanézni az interneten, hobbijáról szóló könyvet ajándékozni, húga születésnapjára ajándékot venni: apró figyelmességek, melyek túlmutatnak önmagukon: jelzések a férfinak, hogy az egész embert szeretjük, nemcsak azt a részt, amelyet velünk oszt meg. Oszd meg vele egy titkodat! A férfi is lelki társ akar lenni. Elmondani neki egy titkodat azt szimbolizálja, hogy a lehető legközelebb engedted magadhoz, hogy teljes mértékben megbízol benne. Mivel a titkok kiadásával az ember sebezhetőbbé is válik, ez egyben a kapcsolatot is erősíti. Őt is biztassuk titkai elmondására – és ne nevessük ki, amikor ezt megteszi! Egy lassú vacsora Közhely, hogy a férfiakat a gyomrukon keresztül lehet megfogni. De mint a legtöbb közhely, ez is igaz. Már abban is örömüket lelik, ha a nő főz rájuk, csillapítja éhségüket, kielégíti vágyaikat. A főzés romantikus nagyceremóniája a mai világban már olyan kézenfekvő időtöltés, de ezt részben helyettesítjük az ebéd vagy a vacsora tempójának radikális csökkentésével. Még az olyan egyszerű ételek előtt is, mint a tészta, nyissunk meg egy bort, igyunk meg közösen egykét pohárral, majd a főzzünk le egy kávét, amit aztán lassan szürcsölve igyunk meg. Nemcsak az étel ízlik így jobban, de több idő jut beszélgetésre, és az étkezésnek visszaadjuk ünnepi, romantikus hangulatát. Egy fontos tanács a csajoknak/hölgyeknek! Szomorúan tapasztalom, hogy a legtöbb nő (gyakorlatilag mindahány, akit csak ismertem/ismerek) olyan férfit akar, aki nem csupán férfias, hanem érzékeny, érzelmes is. Aztán ha ilyet talál, ezzel kíméletlenül visszaél (tisztelet a kivételnek!). Ne tegyük! Ha valóban találtunk egy igazán érzékeny, értelmes-érzelmes férfit: becsüljük meg! Ritka madár, én mondom (az érzékenység természetesen nem egyenlő a gyerekes nyavalygással!). De ne tapossunk bele társunk lelkivilágába, csak azért, mert nem tudjuk respektálni, hogy néhány dolgot, helyzetet jobban magára vesz, mint kőszívvel megáldott szupermacho férfitársai. A férfi is csak ember, és neki is vannak gyenge pillanatai (ha már itt tartunk: az említett 70


szupermachóknak minden pillanatuk gyenge; és egyébként máig nem világos számomra, hogy a határtalan nagyképűség és agresszió miért lenne férfias). És végül néhány vezérfonal – férfitársaimnak A nők azt szeretnék, ha kényeztetnék, babusgatnák őket a kapcsolatukban, mert ha nem ez történik, akkor elfásulnak, és úgy érzik, túl sokat nyújtanak a párjuknak. Úgy érzik, hogy csak adnak és adnak, míg egyszer csak már nem lesz mit adniuk. Ha a nők azt érzik, hogy törődnek velük, és tisztelik, szeretik őket, egyre jobban kivirulnak és minden eddiginél többet, és szívesebben tudnak adni önmagukból. Amikor egy nő beleszeret egy férfiba, akkor azt reméli, hogy erős, gondoskodó társra lelt. Ha egy nő hosszabb ideig csak ad, de nem kap viszonzásul törődést, szeretgetést, akkor magányossá válik. Megéli az elszigeteltséget. A legtöbb férfi alig érti, hogy milyen fontos a nő számára, hogy érezze a társa támogatását. A férfiak néha jól látják, hogy a nő egyedül is megbirkózik a feladattal, ezért nem támogatják. Hiszen a férfiak úgy működnek, hogy ha egyedül is meg tudnak oldani egy problémát, akkor nem beszélnek róla senkivel. Ezért nyugodtan hallgatnak, amikor látják, hogy a nő képes megbirkózni a feladataival. A nő viszont, bár eszével tudja, hogy megoldja a problémáit, de érzései mégis igénylik a figyelmet, kényeztetést, a szeretet megnyilvánulását. Amikor egy nő zaklatott, kimerült vagy kétségbeesett, akkor fokozottabban vágyik arra, hogy érezze: nincs egyedül. Vágyik a férfi közelségére, a bensőségesség érzésére, egy kis beszélgetésre. Ilyenkor a legfontosabb bizonyítéka a szerelemnek, ha a férfi meghallgatja. Ha ugyanis a nő megoszthatja valakivel az érzéseit, akkor megerősödik abban a hitében, hogy érdemes a szeretetre. Már nem kételkedik, és eltűnik a bizalmatlansága. Sok férfitől lehet hallani azt a mondatot: „minek mondjam minden nap, hogy szeretem, mikor úgyis tudja? Ha nem szeretném, nem élnék vele.” Ez óriási tévedés! A nők minden nap igénylik a szeretet megnyilvánulását. Ha sokáig nem kapnak „bizonyítékot” a szeretetről, akkor elbizonytalanodnak, úgy érzik, nem érdemlik meg a szeretetet, és gyakran megfogalmazzák, hogy „őket talán nem is lehet szeretni”. Ez természetesen szélsőséges viselkedésmód, de a nők hajlamosak a szélsőségekre, amikor a szerelemről van szó. És egy fontos tanács a pasik/urak részére is Ha megtaláltuk a Nőt (úgy érezzük legalábbis), akkor szenteljünk rá időt, figyelmet! Ne hanyagoljuk el a kapcsolatot a haverok, a sörözés, ne adj’ Isten a futball vb miatt! Figyeljünk társunkra, fogadjuk el, hogy a csajok/nők számára az érzelmi kötődés alapvetően jobban a felszínen van, mint a mi esetünkben. És ne rejtsük el az érzelmeinket! Különösen az imádatunk tárgya felé irányuló pozitív érzéseket ne! A tévhit, miszerint az igazi férfi nem mutatja ki az érzéseit, sajnos még ma is közkézen forog. Jómagamnak huszonöt évembe került, míg rájöttem: az igazi férfi nemhogy ki meri mutatni az érzelmeit; az igaz férfi KIMUTATJA az érzelmeit! (az érzékenység természetesen nem egyenlő a gyerekes nyavalygással!) Gali Viktor – Vic [email protected]

71


Az önismeret „Önmagunk jellemének, képességeinek megismerése, ill. ismerete.” – Magyar értelmező kéziszótár

Amit a fogalom tartalmáról tudni lehet – azt most már tudjuk. Az önismeret hogyanja és mikéntje viszont ennél sokkal összetettebb. Mielőtt megkísérelnék megbirkózni a lehetetlennel (meg fogom próbálni röviden összefoglalni, amit szerintem erről a témáról tudni érdemes), lássuk a „miért” kérdését! Miért foglalkozzon bárki is az önismerettel? Mi ebből a haszon? Tipikus XXI. századi kérdés – akár ezt is mondhatnám. Haszon. Érdek. És ha már haszon – akkor legyen pénz. Mi pénzem van nekem az önismeretből? Nem lebecsülni akarom persze az érdek fontosságát. Ezen a világon az érdek talán a legnagyobb örökmozgó, és talán még soha senki nem tett semmit érdek nélkül. Konkrét anyagi – haszna nincs az embernek az önismeretből. Viszont aki jól ismeri önmagát, az egyaránt tisztában van erős és gyenge oldalával, személyiségének pozitív és negatív, előnyös és hátrányos aspektusával, képességeinek, tehetségének, érdeklődésének mikéntjével. És az ilyen ember nyilvánvalóan sokkal könnyebben, hatékonyabban képes érvényesülni a mindennapok kihívásaiban is. Akár a hivatásban, tanulásban is. Íme egy olyan ok, ami, ha nem is közvetlenül, de akár anyagi előnyt is jelenthet. De folytatom a sort. Az önismeret pozitív hatással lehet (azért csak „lehet”, mert minden attól függ, hogy mire használjuk – az önismeret is – bizony – kétélű fegyver!) emberi kapcsolataink egészére: család, barátok, párkapcsolatok. Ugyan hogyan lehetne az embernek igazán tartalmas, harmonikus partnerkapcsolata – ha még önmagával sincs tisztában? De továbbmegyek. A magyar nyelv – sokan megírták már sok helyen – az egyik legszebb és legtisztább a világon – és az egyik legkifejezőbb. Az, hogy „ön-ismeret” – tartalmazza az „ön” szót is. Ön. Maga. Te. Azaz: az önismeret egyúttal kulcsa mások megismerésének is. A világ megismerésének is. Mindenkit és mindent, mindazt, ami körülöttünk van, csak akkor ismerhetek és érthetek meg, ha tisztában vagyok Önmagammal. Mások és a világ megismerésének foka pedig az, amilyen mélyen én ismerem magam. Túl messzire mentem volna? Nem hinném. És még valami: sokan úgy tartják, hogy igazán mély önismeret nincsen „pokoljárás” nélkül. Saját személyes tapasztalatom is az, hogy a saját útján csak az tud elindulni, aki előtte már járt tévutakon, és valamilyen formában, így vagy úgy, de már szembesült önnön lényének sötétségeivel, és az élet szenvedésének egy részével. Van azonban még egy nagyon fontos dolog, amit meg kell említenünk: ez a motiváció. Ha úgy tetszik, az a belső késztetés, ami valakit az önismeret felé irányít. Te, aki ezt az írást olvasod, bizonyára érdeklődsz Önmagad, az Emberek, a Világ és az Élet iránt. Különben miért olvasnád? Gyere hát, gondolkodj és érezz velem – csináljuk Együtt! Egy személyes példát, egy életutat fogok bemutatni Neked – kíséreljünk meg ezzel közelebb kerülni az önismerethez.

72


Volt egyszer egy kisfiú. Tipikusan nehéz gyermekkorra volt. Édesanyja egyedül nevelte, testvérei nem voltak, édesapja elhagyta őket, a kisfiú nem is ismerte a férfit, aki ráadásul fiatalon meg is halt balesetben. A kisfiút önismerettel alig-alig rendelkező anyja elnyomta, szeretetét nem mutatta ki, és bizony napirenden voltak a veszekedések, a verések. A kétfős család a rokonság többi részével sem volt jó viszonyban – és azok sem velük. A kisfiú önismeret és szeretet nélkül nőtt fel, és vált zárkózott, gátlásos, érzelmileg labilis tinédzserré. Átment mindazokon, amin egy hozzá hasonló tizenéves át szokott menni: szeretetlenség, megértéshiány, kiközösítés, igaztalanság, barát- és barátnőhiány. A középiskolában tanulmányi eredményei rendkívül leromlottak. Nagy nehezen leérettségizett ugyan, és el is végzett utána egy-két kiegészítő tanfolyamot, nyelvvizsgát tett, és dolgozott néhány helyen. Volt – nem is rövid ideig – munkanélküli is. Anyagi helyzete sohasem volt jó – már kisgyerekként megtapasztalta a nélkülözés szó igazi jelentését -, de nem ez sarkalta a döntő lépésre. Nem tudta kicsoda ő, mi dolga van itt, mi dolga van magával, nem találta a helyét sehol sem, és egyedül érezte magát – mérhetetlenül egyedül. Végül – alig 23 évesen – úgy döntött: elpusztítja magát. Meg is próbálta, de nem sikerült neki. Több hónap kínkeserves vegetálás következett. Ez idő alatt a fiatalember újra és újra önmaga ellen fordult. Ám váratlanul egy állásajánlatot kapott egy érdekes munkahelyről. Elment a meghallgatásra, aminek köszönhetően másfél évet töltött egy olyan környezetben – szociális szférában – amely megváltoztatta az életét. Ezen a helyen megismerkedett valakivel, aki segíteni tudott neki. Miután a munkahelyet otthagyta, ezzel az emberrel továbbra is tartotta a kapcsolatot. Végül elváltak útjaik, mert hősünknek már saját lábára kellett állnia – és ezt végre meg is tudta tenni. Ez a fiatalember ma egyetemre jár, ahol már jó eredményeket mondhat magáénak. Dolgozik és tanul. Kreatív, alkotó szellemiségét egy saját maga alapította egyesület vezetőjeként éli meg: előadásokat, fellépéseket szervez. Novellákat, színdarabokat és regényt ír. Rendszeresen sportol, pszichológiával, ezotériával, önmagával és a világgal foglalkozik. Mindeközben nem feledkezik meg arról, hogy minden nap eleget kell pihennie, mert az élet célja nem az, hogy frusztrálttá és beteggé kompenzáljuk magunkat a túlzásba vitt napi tevékenységekkel. Rengeteg új ötlete van, már egyáltalán nem akar meghalni, sőt: szeret élni. És olykor cikkeket ír mondjuk az önismeretről. Igen, eltaláltad: ez a 28 esztendős fiatalember én vagyok. A fenti történetből tulajdonképpen csak a lényeg maradt ki – mondhatnád. Hogyan történt? Mi történt? Nos, valóban kimaradt – de alább ez következik. Mi kell tehát az önismerethez? I. Kell-e nekem önismeret? El kell döntened, szükséged van-e önismeretre. Mondhatjuk, hogy banális kérdés, hiszen ki mondhatja el akár magáról, akár bármi másról, hogy eleget tud? Mindenesetre ez a kiindulópontja az egész önismereti feltérképezésnek. Nemes egyszerűséggel szólva: el kell határoznod Magad, választanod kell. Javaslom, hogy tegyél fel Magadnak alapvető kérdéseket – és válaszolj rájuk őszintén! Például: jól érzem magam így, ahogy vagyok? Szeretem ezt az életet, amit most élek? Elégedett vagyok magammal, jelen élethelyzetemmel? Tudom, hogy mit akarok? Vagy ehhez hasonlókat. Kísérelj meg elsősorban érzelmi-lelki oldalról közelíteni ehhez a kérdéshez. Persze, ha már eleve tudod, hogy nem vagy elégedett Önmagaddal, akkor nincs szükséged efféle kérdezz-felelekre. Ha pedig úgy véled, hogy nincs szükséged 73


önismeretre – akkor ne foglalkozz vele! Nem kényszerítheti Rád senki – és Te se kényszerítsd magadat (ez a legtöbb dologra egyébként is igaz az életben)! Ha ugyanis nem vagy kellően elkötelezett az önismeret – és bármi más – iránt, csak az idődet és energiádat vesztegeted. Sajnos. II. Merre induljak el? Közhelyesen szólva: amerre az utad visz. Bizonyára Téged is érdekel legalább egy dolog komolyan az életben. Valószínűleg azonban nem is egy ilyet tudnál mondani. Kérdezd Magadat! Őszintén. És válaszolj – őszintén. Miért éppen ez a téma érdekel? Mi az, amiért vonzódok hozzá? Mit kapok belőle? Melyik része vonz leginkább? Miért éppen az? Mit tennék meg, ha bármit megtehetnék? Mivel vagyok elégedett az életemben? Mivel nem? Ki az, aki szimpatikus nekem? Miért? Mi benne a vonzó? Ki az, aki nem szimpatikus? Miért nem? Mi taszít benne? És így tovább. Ha nem megy egyedül, ha elakadsz a kérdésekben – keress és figyelj! Indulj el valami olyan nyomon, ami nagyon érdekel Önmagaddal kapcsolatban, és kutass olyan dolgok után, amelyek segíthetnek megoldani, megtisztítani ezt a kérdést! Ez lehet szinte bármi. Könyv, film, zene, előadás, rendezvény, tevékenységek, már meglévő emberi kapcsolatok, új emberi kapcsolatok – szinte bármi. Nem kell túlzásba vinni! Mindent csak módjával és megfontoltan. Nehogy a nagy igyekezetben aztán majd a saját lábadban bukj fel – noha valószínű, hogy nem úszod meg (jómagam is jártam így néhányszor – és még sokan, nagyon sokan)! III. Önismeret – de hogyan? Ismétlés a tudás anyja: módjával és megfontoltan! Ez is egy olyan része az életnek, amit nem célszerű túlzásba vinni. Ha a nagy sietségben elrohansz Önmagad mellett – azzal esetleg csak rontasz a helyzeten. Mint ahogy az olvasással műveltségét és intelligenciáját úgy fejlesztheti az ember, ha sokat olvas, majd amit olvasott, arról el is gondolkodik, úgy igaz ez az önismeretre is. Állj meg néha, és gondold át, mit is tanultál! Nézz Önmagadba! Ne sajnáld az időt Magadtól és az Életedtől! Ne légy kegyetlen és türelmetlen! Sok-sok év tévútjáról nem lehet egy-két nap alatt a Saját utadra térni. Habár az igaz: a döntés, a jobb élet melletti elhatározás, az akarás egy pillanat műve. Ahogy a mondás tartja: ne félj egy nagy lépést tenni; a szakadékon nem jutsz át két kis ugrással! De tudomásul kell venni: ha egyszer elhatároztad magad, hogy komolyan foglalkozol Önmagaddal, hogy változni és változtatni fogsz – nos ez sok idődbe és energiádba fog kerülni! Egyet mondhatok csak: megéri! IV. Önismeret – de kivel? Elsősorban Önmagaddal. Persze egyedül nem megy. Fentebb már felsoroltam néhány lehetséges eszközt, s mint mondtam: a lehetőségek tárháza szinte végtelen. Viszont ha mindez kevésnek bizonyul, ha végképp elakadsz, akkor keress valakit, aki segít. Néhány lépést biztosan meg tudsz tenni egyedül is. Ez pedig éppen elég lesz ahhoz, hogy megtaláld azt, akire szükséged van (ez persze jelenthet nem csupán egyetlen embert). Az Élet valóban így működik. Ha egyszer elindulsz előre, találkozni fogsz magadfajtákkal, és olyanokkal is, akik a saját útjukon már előrébb járnak, és tudnak segíteni Neked. De ezeket az embereket csak akkor vagyunk képesek igazán meglátni, ha már mi magunk is felemeltük a fejünket. Légy nyílt, alázatos és elhivatott – de ne fogadj el semmit kritikátlanul! Ha valaki az életedre akarja kényszeríteni a saját életét, a saját elképzeléseit – jobb, ha eltávolodsz tőle! Ne válj senki rabszolgájává! Az igazi Tanító nem akar feléd kerekedni, Rajtad uralkodni. Ha valaki mégis így viselkedik: az nem valódi Tanító (a mesterekben pedig nem hiszek). És végezetül újabb elcsépelt közhely: nem szégyen segítséget kérni. Persze könnyen lehet, hogy az az ember, akire Neked szükséged van, nem is pszichológus vagy pszichiáter. Ezért kell figyelni. Ezért 74


nem szabad pusztán egyetlen lehetőségre leszűkíteni az életünket. V. Önismeret – mit tegyek vele? Tehát önismeret. Ez lenne a kulcsszó? Ez a megoldás minden bajunkra? Ha van önismeret, akkor minden rendben? A válasz: nem. Azt, amit megtanultunk magunkról, alkalmaznunk is kell. Az a tudás, amit javunkra fordíthatnánk, de mégsem tesszük: halott tudás. Nem elég dönteni, keresni, elgondolkodni: cselekedni is kell. Akarni, merni, tudni, tenni. Törekedni arra, hogy mindig egy kicsivel előbbre lépj. Rá fogsz jönni Te is: ha válságban vagy, változnod kell. Ahhoz pedig változtatni kell. Ehhez viszont ismerned kell Önmagadat. Mert csak akkor látod meg a lehetőségeket, ha önismereted elég mély. Az ember csak addig lát, emeddig engedi magának, hogy lásson. És csak azt látja, amit észre akar venni. Nem. Ez nem paradoxon. Így működik az Élet. Az enyém is. A Tiéd is. Mindnyájunké. Ha úgy gondolod tehát, hogy van még mit tanulnod Önmagadról, az Emberekről, a Világról, az Életről: vágj bele! Indulj el! Nem lesz könnyű. Főként az elején. De ha igazán akarod: menni fog! Honnan tudhatod, hogy jó úton jársz? Aki a saját útját járja, az nem jár könnyű úton. De minden nappal erősebb, tisztább, bölcsebb és alázatosabb lesz. Minden nap egy kicsit feljebb emeli majd a fejét – anélkül, hogy lenézne bárkit is. Ne keverd össze az alázatot a szolgalelkűséggel! Alázatosnak lenni annyi, mint felismerni azt, hogy Ember vagy. Te – és mindenki más. És hogy ne követelj Magadtól többet, csak ennyit. Emberré válni – ez az önismeret igazi, legfontosabb értéke. Segítség az Emberré válásban. Mert bármilyen furcsán is hangzik: itt, ezen a Földön emberek vagyunk sokan. De Emberek: csak nagyon kevesen. Sokan nem mernek azok lenni, kevésnek érzik magukat. Néhányan – és sajnos egyre többen – pedig már azt képzelik, hogy többek, mint Ember. Egyik sem igaz; egyik sem hoz megoldást. Az Ember jellemzője az egyensúly. Néha-néha kibillen ugyan a mérleg nyelve mindenkinél, hiszen nem vagyunk tökéletesek, de aki tisztában van Önmagával, rátalált a Saját útjára – az mindig vissza is tér oda. Fellengzős szavak voltak? Túl sok? Túl kevés? Ennyi tellett tőlem, ezen a néhány oldalon. Én itt járok ma, most, amikor ezeket az oldalakat írom. Búcsúzóul néhány gondolatébresztő gondolatot és két rövid gyakorlatot hagytam. És hozzá egy kis szubjektív válogatást kedvenceimből. Mi az, hogy lelki egészség? Ezt idegen szóval mentálhigiéné-nek is szokták nevezni. Célunk, hogy önmagunkkal harmóniában éljünk és így képessé váljunk, hogy helyesen tudjunk alkalmazkodni másokhoz. E szemléletnek hatni kell gondolkodásunkra, érzéseinkre is. Közös feladatunk, hogy segítsük egymást ennek a célnak megvalósításában. Ha jó lelkiállapotban vagyunk, akkor: Pozitívan állunk a dolgokhoz, azaz képesek vagyunk az élet kihívásaival megbirkózni. Elégedettek vagyunk önmagunkkal és másokkal is. Felelõsséget vállalunk munkánkban és kapcsolatainkban. Ez azt jelenti, hogy ha jó lelki állapotban vagyunk, az élettõl a legjobbakat várjuk és hisszük, hogy céljainkat képesek vagyunk megvalósítani. Rájöttél-e már, hogy egy-egy fájdalmas megpróbáltatásod milyen fontos figyelmeztetést 75


tartalmaz számodra? Ha valakit élesen megbírálsz, eszedbe jut-e utána az, hogy Önmagad fölött mondtál ki ítéletet? Mennyi időt töltesz el naponta olyan dolgok elképzelésével, amelyek örömöt okoznak neked, s mennyi időt fordítasz megvalósításukra? Tudod, hogy embertársaid szeretetét, elismerését csak kiváltani lehet, követelni soha; vigyázol-e arra, hogy magatartásoddal mindig harmonikus pszichikai húrokat érints meg környezetedben? Képes vagy-e arra, hogy embertársaidat is az Önmagadra alkalmazott mértékkel mérd? Megfejtetted-e már, hogy tehetségeid és gyengeségeid mire sürgetnek? Oda tudod-e adni másoknak azt, amit Magadnak kívánsz? Melyik időkategóriában tartózkodsz legtöbbet? A múltban? Jelenben? Jövőben? Mit gondolsz, milyen holnapi létformát építesz magadnak mai életeddel? Tudod-e, hogy jellemismeret nélkül éppúgy nem juthatsz közel egy emberhez, ahogy egy házba nem juthatsz be a falon át? Esetleg ha bezúzod a falat. Akkor viszont kárt teszel a házban. Össze is omolhat, akár maga alá is temethet. Megtanultál-e már az emberi szavak mögé figyelni, anélkül, hogy ítéletedet bizalmatlanság vagy szubjektív feltételezések átszínezték volna? Lássuk a két gyakorlatot! I. Kérdések Önmagunkhoz: Mennyire szeretnék olyan szülőt, amilyen én vagyok, ha én lennék a gyermekem? Mennyire örülnék, ha én lennék a partnerem? Mennyire vágynék rá, hogy olyan tanítóm legyen, mint amilyen én vagyok? Mennyire örülnék, ha olyan vezetőm lenne, mint amilyen én vagyok? Mennyire örülnék, ha én lennék a munkatársam? Válaszolj a Magad csendességében ezekre a kérdésekre. Ha az olvasásban idáig jutottál – azt hiszem, nem kell megmondjam, mihez kezdhetsz a válaszokkal. II. Kell-e valamit változtatni? Vegyél elő egy A/4-es lapot, és középen vonalat húzva rajzolj két nagy oszlopot: a bal oldali lesz a „Rendben van” rovat, a jobb oldali a „Nincs rendben” rovat. Vedd az alábbi állításokat sorra, és írd be őket – saját megítélésedre támaszkodva – a két rovat közül valamelyikbe, attól függően, hogy igaznak vagy rád jellemzőnek érzed őket vagy sem. Zárójelben megadunk bizonyos magyarázatot az állításokhoz. A „Nincs rendben” rovatba írtak adják a teendőnket. Fontos, hogy a változtatásnál egyszerre 76


csak egy dologra koncentrálj. Legalább három hetet szánj egy-egy új szokás kialakítására vagy még több időt: annyit, amennyit tényleg szükségesnek érzel – amikor már valóban tapasztalható a változás, az eltervezett eredmény. 1. Mindig van és mindig volt választási lehetőségem. (Ez olyan mélységű állítás, amely vonatkozhat a megszületésre, a földi létből való eltávozásra egyaránt.) 2. Ha azt gondolom OK valami, akkor OK. Ha nem gondolom, hogy OK valami, akkor nem OK. (Minden úgy jó, ahogy van. Minden tragédiának, pofonnak, betegségnek van üzenete számomra. Az a dolgom, hogy ezekre rájöjjek.) 3. Légy hűséges a fő feladatodhoz! (Azaz összpontosíts! Ne aprózd, szórd szét magadat. Tudd beazonosítani a küldetésedet.) 4. Egy évig olvass pozitív könyveket és hallgass pozitív kazettákat. (Hogy kiirtsd a korábbi és tanult negatívizmusokat, ahhoz ez elengedhetetlen. Az évek során felgyűlt negatív dolgokat csak nagy mennyiségű pozitív irodalommal, hanganyaggal tudod közömbösíteni. Közben megtanulsz a megoldásokra koncentrálni, érzékennyé válsz a negatív emberekre és hatásokra. És rászoksz a pozitív gondolkodásra – abba sem tudod hagyni az ilyen könyvek olvasását, kazetták hallgatását, és keresni kezded az ilyen típusú emberek társaságát.) 5. Ha valami nem megy, vagy valami elromlik, akkor az csak az én hibám. (Ez nem egyenlő a terméketlen önmarcangolással. Ez az önmagunkért, a cselekedeteinkért és a beállítódásunkért való teljes felelősségvállalást jelenti. Egy-egy sikertelen dolog után meg lehet nézni, mit csinálhatunk másképp, mert nincs még minden kipróbálva. Ha valamit nem tanulok meg, akkor azt újra meg újra megkapom, egészen addig, amíg nem értem meg a nekem szóló Üzenetet. Van, amikor a fókuszt vissza kell vonni, távolabbról kell szemlélni a dolgokat, hogy lássunk. Például egy nehéz párkapcsolatban, amikor nagyon érint bennünket a másik, gondolhatjuk például azt, hogy változzon meg. Noha nem neki kell megváltoznia – „csak” nekem, Rajta ugyanis nem tudok változtatni – eddig is hiába próbáltam, másképp kell hát végre csinálnom. Nekem lesz jobb, ha képes vagyok változtatni – változni, fejlődni, jobbulni.) 6. Add fel, hogy Te vagy az Univerzum vezérigazgatója. (Azaz tanulj alázatot.) 7. Amikor egy akadállyal szembesülsz, lásd meg benne a lehetőséget. (Carnegie nem véletlenül tartja, hogy minden kudarc magában hordozza egy vele azonos értékű siker csíráját.) 8. Fordítsd el a fejedet azoktól az emberektől, akik azt bizonygatják, hogy „nem tudod, nem megy ez neked...” stb. (Az ilyen emberek rongálják az önbecsülésedet, elveszik az energiádat, fáradt leszel mellettük – ha lehet, kerüld el őket. Ha nem tudod, akkor a velük töltött idő után olvass pozitív könyveket, hallgass ilyen témájú zenét, keresd azoknak az embereknek a társaságát, akik jó hatással vannak rád, akik inspirálnak téged.) 77


9. Vigyázz a beszédedre! (Figyelj az elszólásaidra, s tudd, ha elküldesz egy átkot, az előbb-utóbb visszaszáll Rád.) 10. Kerüld a beszédedben a „nem fogom... nem tudom...” stb. kifejezéseket. (Akinek vannak álmai, aki akar, aki nemcsak elhatározza, hanem valóban tudja is, hogy mire képes, az előbbre jut maga és a körülötte élők boldogulására, boldogabbá tételére is. És az ilyen közeg alkalmas a tanulásra, az egyéni fejlődésre is.) 11. Beszélj arról, amit szeretsz az emberekben, a családodban. (Legalább 4-5-6 ilyen dolgot szedjél össze – tudd, hogy mindenkiben vannak jó dolgok, mindenkinek vannak értékei. Lényeges, ha ezt tudatosítod, és az örökös rájuk való panaszkodás helyett ezekre koncentrálsz. Fontos ugyanakkor, hogy ki is fejezed számukra, mit értékelsz bennük. Javulni fognak a kapcsolataid, jobb lesz a közérzeted.) 12. Segíts másoknak viszonzás és méricskélés nélkül. (Lehet, hogy segítesz valakinek, de nem tőle, hanem mástól jön számodra a viszonzás. Tartsd ezt természetesnek – ne várj senkitől semmiért hálát. Tedd a dolgod.) 13. Mennyi ideig tart a rossz hangulatod? Ha öt percnél tovább, akkor baj van. (A depresszió népbetegség. Mögé kell nézni. Lelki tényezői vannak, de egy jó testi kondíció éppúgy segíthet, mint pozitív emberek társasága, akik csak a hatáskörükbe eső dolgokkal foglalkoznak. Ne őrlődj a megváltoztathatatlanon. Ha megtalálod léted értelmét, küldetésedet, többet bírsz majd, mint gondolnád. Feladataid tudatosításához vannak gyakorlatok – ha külső segítségre van szükséged, ha erre koncentrálsz, ha ezt valóban fontosnak érzed, akkor megtalálod a legmegfelelőbbet. De a saját Belső Hangodat se feledd!) 14. Számold a pozitívumokat naponta. (Hasznos, ha folyamatosan észreveszed a Neked szóló ajándékokat: a tavaszt, egy jó vacsorát, egy szép nőt/férfit... Legyen nyitva a szemed a szépre-jóra. És adj hálát érte.)

Szubjektív „ajánlott” irodalom: Weöres Sándor: A teljesség felé Popper Péter művei (pl. A belső utak könyve; Felnőttnek lenni; Fáj-e meghalni?) Müller Péter művei (főként: Boldogság; Benső mosoly) Anthony de Mello-könyvei (pl. A csend szava) Osho-könyvei (főként: Nők könyve; Férfiak könyve; Gyermekek könyve) Andrew Matthews-könyvei (pl. Hallgass a szívedre!) Zenék, melyek mindig segítettek/segítenek: Enya; Loreena McKennitt; Jean Michel Jarre; Vangelis; Sting; Mike Oldfield; Kitaro

Gali Viktor - Vic

78


Beszámolók

Délkeleti Régió képzési napja Szolnokon 2006. november 10-én a Délkeleti Régió összejövetelét tartottuk Szolnokon. Részt vett 2 fő a debreceni, 2 fő a békéscsabai, 2 fő a szegedi és 4 fő a szolnoki Szolgálatból. Elsődleges témánk: a jegyzőkönyvek egységesítése volt. Természetesen most is éltünk a lehetőséggel, hogy megosszuk egymással tapasztalatainkat, ami mindig nagyon fontos és hasznos mindannyiunk számára, hiszen hasonló gondjaink megoldásában tudunk egymásnak segíteni. Egy esetismertetés után önállóan kitöltöttük a jegyzőkönyveket, majd megbeszéltük, hogy ki, mit, hová sorolt be. Nem mindenben értettünk egyet, de a megbeszélést követően megállapodtunk a besorolásban. Majd áttekintettük a Szolgálatok jegyzőkönyveit (amik részben megegyeznek, részben eltérnek egymástól), s itt is megbeszéltük, hogy mit tartanánk optimálisnak. Bízunk benne, hogy a régiók eredményei, majd az Elnökség tapasztalatai, végül döntése révén egy optimális jegyzőkönyvet kaphatnak a Szolgálatok, mely jobban segíti az ügyelő munkáját. A találkozó jó hangulatú volt, jó volt együtt dolgozni, de természetesen van még mit csinálnunk a Szolgálatok együttműködésén. Öröm volt egymással találkozni, s megosztani tapasztalatainkat, együtt munkálkodni azon, hogy javítsunk a feltételeinken.

Szívélyes üdvözlettel: Nagyné Lenthár Katalin

79


A segítő mentálhigiénéje – avagy nekünk is szükségünk van egy kis kényeztetésre Élménybeszámoló Szegedről a Veszprémiektől

jóleső érzéssel, hogy ez másoknak is fontos, indultunk neki a közel öt órás útnak Veszprémből Szegedre. Két és félnapos lelki és testi feltöltődésre voltunk hivatalosak szép városukba. Az utat ráhangolódással és felkészüléssel töltöttük. Jó volt, hogy előre megkaptuk a kiscsoportok témáit, így útközben megbeszéltük, ki melyik (csoport) munkájában vesz részt (nem kellett a helyszínen közelharcot vívni a feliratkozáskor). Előzetesen elvállaltuk a lengyel vendégek köszöntését. A hosszú út alatt remekül begyakoroltuk dalunkat, melynek eredménye mérhető volt az esti össznépi énekléskor. A konferencia helyszíne, a vendéglátás körülményei a témához igazodva elsőrangúak voltak. Kulturált, szép szobákban laktunk, lehetőség volt a szálloda uszodáját, szaunáját és egyéb kényeztető szolgáltatásait igénybe venni (kinek volt erre ideje a sok-sok szakmai, kulturális és egyéb program mellett?).

Nagy

várakozással készülődtünk a szegedi országos konferenciára. Végre most magunkkal foglalkozhatunk! Kicsit elfelejthetjük a hívókat. Hiszen sokszor feltesszük magunknak a kérdést: ki segít a segítőnek? Pihenésre, kikapcsolódásra, lazításra, feltöltődésre, közös élményekre, „mentális karbantartásra” mindenkinek szüksége van. Annak, aki nap mint nap más emberek lelki terheit, súlyos egészségügyi, családi, társas kapcsolati és minden egyéb problémáit veszi a vállára, még inkább szüksége van saját lelki egészsége egyensúlyban tartására. Csak az tud hatékonyan, előremutatóan segíteni másoknak, aki testben és lélekben erős, stabil, kiegyensúlyozott személyiség. Mindehhez persze nagyfokú érzékenység, empátia, tisztelet és türelem is szükségeltetik. Joggal kérdezhetitek, hol vannak manapság ilyen emberek, mikor mindenki rohan, siet, küszködik a napi gondokkal, nincs ideje semmire. Mi sem vagyunk ez alól kivételek. De éppen ez tesz bennünket elkötelezett segítővé, hogy mindezek mellett és ellenére jut időnk és energiánk embertársainkra is. Mindezt tesszük elkötelezettségből, hitből, önzetlenül. És ez nagy dolog! Nem várhatunk érte köszönetet, fizetséget, mégis csináljuk. KÖSZÖNET ÉRTE MINDENKINEK!

Megnéztük a várost – gyönyörű! Igazi kulturális csemege volt Salvador Dali kiállítása – amit nem lehetett kihagyni! Kellemes esti Tisza-parti séta után (talán magas sarkúval kevésbé volt kellemes) érkeztünk meg az első esti közös ismerkedős vacsorára. Házigazdáink meleg szívvel, kedvességgel fogadtak bennünket. A vacsora, és a közös éneklés mindenki

Ilyen gondolatokkal és azzal a 80


programon vehetett részt. Volt fittness, mozgásterápia, rögtönzések technikája, relaxáció, és természetesen uszoda, szauna. A konferencia záró nagycsoportja tette fel a koronát a két és fél napos rendezvényre. Nagyon ötletes, hangulatos, humoros produkciókkal szerepeltek a résztvevő szolgálatok képviselői (ismét egy követendő kezdeményezés, hogy már előre otthon lehetett készülni a „fellépésre”). Az „Anti-majom díjat a zsűri nehéz mérlegelés után (a magas színvonalú produkciók miatt) a soproni szolgálatnak ítélte. Gratulálunk nekik ezúton is! A szegedi házigazdák minden résztvevőnek ajándékkal kedveskedtek.

számára emlékezetes marad. Szombaton délelőtt kezdetét vette a szakmai program. A szövetség elnöksége által – a debreceniek kezdeményezésére – alapított Szabó Pál díjat Szeged Város Polgármestere, valamint a szegedi szolgálatot alapító dr. Ónodi Sarolta kapták. Az előadások magas szakmai színvonalon érdekesen, érzékletesen különböző aspektusokból, de mind rólunk szóltak. „Tűzből parázs, majd hamu lesz, hogy lehet újjá éleszteni.” , „A találkozás pillanata”, „Milyen erőforrásokból dolgozik a segítő?” „Autoritás”hitelesség. Kifejező címek, gondolatokat ébresztő tartalom. Érdemes jegyzeteinket többször fellapozgatni.

Köszönjük szépen sok-sok áldozatos munkájukat, szívélyes vendéglátásukat. Sokáig őrizzük a 19. országos szakmai konferencia testünket-lelkünket kényeztető, s e mellett további munkánkhoz hasznos útravalót nyújtó programjait!

A délutáni worksop-ok kis szépséghibája, hogy esetenként zavarták egymás munkáját a résztvevők, mivel nem sikerült a csoportokat önálló helyiségekbe elkülöníteni. Ettől függetlenül tartalmas és mindenki számára élményt adó együttlét volt, bizonyították ezt a csoport munkát bemutató kis „műsorok”. Érezni lehetett az érzelmi feltöltődöttséget, a sugárzó, időnként könnyektől elhomályosuló tekintetekből. Vacsora után ismét kellemes és „ínyenc” kulturális élményt kaptunk.

Hazafelé már a jövő évi országos találkozót tervezgettük. Arról beszélgettünk, hogy tudjuk lendületünket, lelkesedésünket átadni az itthoniaknak. Úgy tűnik, sikerült: 2007-ben várunk mindenkit szeretettel Veszprémben a 20. országos konferenciára! Mi is éppen 20 évesek leszünk.

Miután a szombati napon elsősorban lelki feltöltődést kaptunk, a vasárnap a testi feltöltődésre nyújtott lehetőséget. Ki-ki frissességének, vállalkozó kedvének megfelelő

Jakabfi Márta Veszprém

81


Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat

2005. április 1. óta működik a telefonos szolgálat (továbbiakban OKIT vagy Szolgálat). A Szolgálat az ország egész területéről, a nap 24 órájában, vezetékes és mobil telefonról is ingyenes zöldszámon hívható. Az intézményes, kormányzati felelősségvállalással létrejött ilyen jellegű állami intézmény első és egyetlen az országban, ezért létrejöttének történelmi jelentősége van. Felállításának és működésének alapját és hátterét nemzetközi elvárások, és számos jogszabály képezi. Előnye - a nehéz körülmények között dolgozó hasonló profilú, többnyire civil keretek között működő szolgálatokkal szemben - a fenntarthatóság, a folyamatos, tervszerű, kiszámítható, ellenőrizhető, értékelhető stb. munka. Célja a krízis, a családon belüli erőszak megelőzése, kezelése, hatékony szakmai módozatok működtetése, az érintettek részéről a segítő szolgáltatások elérésének könnyítése, az érvényben lévő jogszabályokban megfogalmazottak érvényesülésének segítése. A krízis – akárcsak a családon belüli erőszak – értelmezése széleskörű. Értelmezésünkben: a krízis kockázatos helyzet, működési zavar, veszélyes helyzet, válság, amikor a beavatkozás elkerülhetetlen. Szűkítve a kört a krízis a családon belüli erőszak következtében beállt súlyos válsághelyzet. A Szolgálat munkatársai pályázat útján kerültek kiválasztásra. Valamennyien felsőfokú, többen több diplomával, nyelvtudással rendelkező szakemberek. Valamennyien „segítő terepről” jöttek, legtöbbjüknek nem volt új sem a telefonos munka, sem a krízis, sem a családon belüli erőszak kérdésköre. A munka megkezdésétől kezdve a továbbképzések rendszeresek. A továbbképzések rendszeres témái az esetmegbeszélések, esetismertetések, esetleírások elkészítése, összegyűjtése és továbbképzéseken való felhasználása. A hatékony szakmai munkát kéthetente team és szupervízió segíti. A személyi és tárgyi feltételek lehetővé teszik, hogy a segélyvonal szolgáltatása zökkenőmentes legyen. A munkatársak és a fenntartók számára világos a szolgáltatásaink természete. A hívókat folyamatosan tájékoztatjuk telefonszolgálatunk céljáról és feladatairól, lehetőségeinkről. A telefonos szolgálat az egész országra kiterjedő komplex kríziskezelő hálózat része. A segítők kiemelt feladatai: • országosan koordinálni a segítségért hozzánk fordulók szükségleteinek kielégítését, segíteni a lehető legoptimálisabb segítő lehetőségek megtalálását, elérését, • amennyiben csak információra van szükség, szakszerű információadás és csere, a kliens kérésére tanácsadás, • elsődleges szűrés, melynek célja a probléma közös megfogalmazása, annak eldöntése, hogy mi a probléma megoldásának, kezelésének, a beavatkozásnak legoptimálisabb módszere,

82


• az egyénre jellemző problémamegoldó eszköztár feltérképezése, a „legjobb” módszer megtalálása, kiválasztása, • „rapid” segítő beszélgetés, szociális és lelki támogatás, • eseteket nem viszünk, de ha ez mégis előfordul, ha mégis felvállalja ezt valaki, akkor ebbe más segítők nem vesznek részt, de mindenki tud az eset kapcsán született megállapodásokról, • jogi segítés, „útbaigazítás”, • a problémához igazodó kapcsolatrendszer, intézmény, szakember megtalálásában segítségnyújtás, a kapcsolatrendszer működtetése, • súlyos válsághelyzet esetén megfelelő hatósági intézkedés kezdeményezése, intézményhez, szervezethez irányítás, akut, egyértelmű krízisben lévő rászorulók intézeti elhelyezése, az elhelyezés koordinálása, szükség esetén a szállítás, a „kimenekítés” megszervezése. • a prostitúció-, az emberkereskedelem áldozatait segítő munka, • az „ügyek” megoldásának ellenőrzése, visszacsatolás. A telefonvonal kétcsatornás, egyszerre két munkatárs tartózkodik a központban, akik külön szobában ülve, 12-12 órás váltásban fogadják a beérkező hívásokat. Cél, az állandó elérhetőséget biztosítani minden bajba jutott és azonnali segítséget kérő embernek a nap minden órájában, az ország egész területén, rendelkezésre állni mindenki számára. A szolgálat hangsúlyt fektet a telefonvonalon beindult kapcsolat és a megfelelő intézménnyel történő kontaktus felvételére, a megindult kapcsolat folytatására, a szükséges effektív segítségnyújtásra, a direktív kapcsolatfelvételre, az interaktivitás fenntartására mindaddig, ameddig a probléma „elég jól” meg nem oldódik. Feladat és kompetencia körünkbe tartozó krízis-helyzetben lévő kliens/ek elhelyezésének elsődleges intézményei a régiós krízisközpontok, titkos menedékhelyek (shelterek), átmeneti otthonok. A szolgálat munkája korszerű adatbázisra épül. Ha csak konkrét információkérésről van szó, akkor a szolgálatot teljesítő ennek megfelelően jár el – segédeszköze az internetes-, és más írásos adatbázis. Az adatbázis folyamatos frissítése, bővítése mindenki munkaköri kötelessége. A partnerekkel szoros kölcsönhatásban dolgozik az intézmény, így pontos adatokkal rendelkezik a változásokra vonatkozóan, mint pl. elhelyezési ügyben férőhelyekre, a helyi reális viszonyokra vonatkozóan. A segítő képességeinek, módszertani eszközeinek birtokában igyekszik korrektív hatást elérni a hívóval folytatott beszélgetés során. A segítő legfontosabb munkaeszköze saját személyisége. Ahhoz, hogy a munkát „jól” végezzük, a segítő lelki egészsége, a munkatársak, a szakemberek, a kliensek részéről jövő építő, támogató visszajelzések figyelembe vétele, a „kiégés” megelőzése elengedhetetlen. Az építő kritikákat is szívesen fogadjuk, ez elősegíti a fejlődést, a változást. A segítő beszélgetés során nagyon fontos a szakszerű visszajelzés. 83


Személyes állásfoglalásnak, minősítésnek nincsen helye a segítő kapcsolatban! Minden segítő beszélgetésnek arra kell irányulnia, hogy a segítséget kérő/k úgy érezzék, hogy rövid idő alatt is hatékonyan foglalkoztak velük, melynek hatására megszerezték azt az erőt és képességet, amivel elindulhatnak a pozitív irányú változás útján. A munkatársak nem hoznak döntéseket a kliens helyett, hanem a beszélgetést úgy vezetik, hogy a kliens felismeréshez, „ahá” élményhez jusson és ő mondja ki elhatározását. A segítők ellenőrzik a sikeres megoldást, visszacsatolást kérnek és kapnak a kliensektől, a hivataloktól, intézményektől, a hatóságtól, vagyis attól a helytől, amellyel közösen segítették a kliens sorsának jobbra fordulását. Menedzselés, irányítás (döntéshozatal) A munka az irányadó jogszabályok és egyéb rendelkezések, szabályzatok alapján folyik. Elkészítettük a telefonos szakmai protokollunkat, minden dolgozó munkaköri leírással rendelkezik. Annak érdekében, hogy a szolgáltatásainkhoz minél nagyobb számú érintett jusson hozzá, a nyilvánosságnak szóló tájékoztatómunkát is megszerveztük. Elkészítettük információs lapunkat és plakátunkat, a plakát animációját. Ezeket eljuttattuk elektronikusan az ország összes szociális segítő intézményéhez, a témával foglalkozó civil szervezetekhez, lelki telefonos segélyszolgálatokhoz. A papíralapú ismertetőnket több százezres példányban juttattuk el iskolákba, szociális intézményekbe. Számos ismertetőt, konferenciát, látogatást, találkozót szerveztünk a „szakma” és a „civil” lakosság részére. Sikerült elkészíteni 20 mp-es reklámfilmünket is. Rendszeres a kapcsolatunk a sajtóval, ismertető jelent meg munkánkról több napilapban és hetilapban is. Elsősorban a fogyatékkal élők részére - az esélyegyenlőség biztosítására készítettük el web-lapunkat, biztosítunk e-mailen elérési, segítő lehetőséget. Fontosnak tartjuk az együttműködést mindenkivel, aki tenni tud és akar is ennek az „ügynek”, ennek a szerteágazó problémakörnek kezelésében. Dokumentáció, adminisztráció A beszélgetéseket magnófelvétel nem rögzíti, viszont a munkatársak egymással rendszeresen kommunikálnak szóban, és a „Forgalmi naplón” keresztül is. Az „ölelkező” műszakváltáskor megtörténik a szolgálat írásos és szóbeli átadása – átvétele is. A „Forgalmi napló” tartalmazza: milyen problémakörrel fordultak hozzánk, mi volt a teendő, ki, kik az érintettek, a beszélgetés lényegét, a probléma jellegét, a hívó nemét, az intézkedést, a beszélgetés eredményességét vagy eredménytelenségét, a feltételezett okokat, mi az, amit munkatársunk megoldott, mi az, amit a rendelkezésre álló eszközökkel nem tudott megoldani, érzéseit. A 24 órás szolgálatról napi összesítő készül. A Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Nemzetközi Szövetsége (I.F.O.T.E.S.) által megállapított problémakatalógust használjuk, kibővítve speciális szempontokkal. A napi összesítők adatait felhasználjuk a minden hónap végén elkészített kimutatáshoz, a statisztikai beszámolóhoz.

84


Megbízhatóság és bizalom Bármilyen segélyvonal nyújtotta szolgáltatás alapja a bizalom. Csak így alakulhat ki olyan biztonságos légkör, amelyben szabadon beszélhetnek a hívók. Minden egyes dolgozónak – és volt dolgozónak - egyéni felelőssége mind a hívók bizalmának, mind a munkatársak névtelenségének biztosítása, a probléma kezelésének megfelelő titoktartás és minden érintett tiszteletben tartása. A segítőnek fel kell készülnie arra, hogy tettével el kell számolnia. Megvalósítás és nyilvánosság Minden segélyvonal számára igen fontos a jó és pontos nyilvánosság, csakis így érheti el a lehetséges hívókat és a segítőket, és ezen keresztül bátoríthatja őket a kapcsolat felvételére. A nyilvánosság kérdése tisztázott. A telefonos segítők anonimitásuk megtartásával dolgoznak. A Szolgálat működési helyén látogatót fogadni tilos, személyes segítőklienstalálkozás nincs, az „ügyfélkör” számára a helyszín titkosan kezelendő. Ez biztosítja a Szolgálat helyének és dolgozóinak védelmét, a biztonságos, nyugodt telefonos ügyintézés lehetőségét. Az OKIT tevékenységéről elsősorban a vezető, illetve felhatalmazásával megnevezett más dolgozó nyilatkozhat. Összefoglalás A családon belüli erőszakkal kapcsolatos jelzések fogadása, segítő lehetőségek biztosítása, az elmúlt években kizárólag karitatív, civil szervezeti keretek között történt. Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat létrehozása és működése történelmi jelentőségű. A krízis, a családon belüli erőszak kezelésének állami intézményes lehetőségével új együttműködő partner jelent meg ennek a szerteágazó problémának a kezelésében, a rászorulókon való segítés területén. A családok, a nők, a férfiak és a gyerekek erőszak mentesebb életét, viszonyát a lakosság, a szakértők, a kutatók, a politikusok és az érintettek közös felelős gondolkodása, cselekvése teheti könnyebbé. Sajnos nagyon sok a rászoruló, mindenkinek van feladat! A közös munka vállalásában mi partnerek vagyunk. Elérhetőségünk: 06-80-20-55-20, [email protected] Fax: 236-3045, www.krizistelefon.hu Budapest, 2006. szeptember Zelenák József főosztályvezető

85


Beszélgetés a Lovardában „Ki nevel a végén?” – beszélgetés Dr. Csernus Imrével (Debrecen, Lovarda – 2006. március 20. 18 órától majdnem 20 óráig)

Korán

érkezek. Még nincs fél hat. Gond egy szál se: így akartam. A legelső sorba ülök; jó helyet akarok, nehogy lemaradjak bármiről is. És mellesleg az előadás végén dedikáltatni akarom a könyvemet, és egy rövid interjút akarok kérni a Doktor Úrtól. Fél hat után érkezik Csernus doktor. Még riportot készít vele egy tévés stáb. Kimegyek a mosdóba, majd visszatérve leülök a helyemre. Kezemben az egyik sikerkönyv, a „Bevállalom!” Rendezem gondolataimat: tudom, hogy itt és most valami nagyon fontos fog történni. Hogy mi és hogyan, az még nem világos. Hat óra után négy perccel a Doktort a színpad elé kíséri egy hölgy, kezébe ad egy mikrofont, majd elsétál. Tudtam! Ez lesz hát a beszélgetés. A közönséggel fog beszélgetni. Velünk. Illetve egy-két emberrel, akik „bevállalják”. Csernus lepakolja tarisznyáját és kabátját. Kezébe veszi a mikrofont, és belekezd. Bemutatkozik, üdvözöl Minket; örül, hogy itt lehet. Elmondja, hogy miről is lesz szó itt ma este. Elmondja, hogy kapott ő már hideget-meleget. Hogy legalább annyian utálják, mint ahányan szeretik. Főleg a pasik nem szeretik. És váratlan váltás. Szüksége van két emberre. Egy nőre és egy férfira. Akiktől azt fogja megkérdezni, hogy milyen a jó nő, és milyen a jó pasi. Most már tudom, mi fog történni. Nem habozok: leteszem a könyvet, felállok, és kilépek mellé. És talán ugyanabban a pillanatban már egy hölgy is megindul, csak ő középtájról. Mi üdvözöljük egymást a Doktor Úrral. Bemutatkozunk, kezet fogunk. Erős, határozott kézfogás. Tekintete rezzenéstelen, és nem a veséig: a lélekig hatol. Átvillan az agyamon: minek neki egy férfi? Ha be akarja mutatni a jó pasit: csak magára kell mutatnia. Megérkezik a hölgy is. Csernus őt is üdvözli. Mindannyian állunk a színpad előtt: rajtunk a Közönség szeme. Elkezdődik. Ami történt, nincs értelme szóról-szóra papírra vetni: noha megtehetném. Digitális diktafonnal rögzítettem az egész 109 perces előadást-beszélgetést. Összefoglalva: kemény volt. A Doktor kérdez minket. Előbb a hölgyet, majd engem. Felváltva. Gyorsan, csak a lényegre koncentrálva. Egyetlen perc alatt zavart kelt – Mindkettőnkben. A hölgynek két gyermeke van, nekem egy sem. Elképesztően gyorsan pörögnek a dolgok. Csernus beszélget egy-két mondatot velünk, majd monologizál. Aztán megint beszélget, és újra előad. Igazából nincs egy lánc, amire felfűzné a műsort. Ő tudja, hogy mi az, amit mindenképp el akar mondani. Az előadás java részét ott és akkor találja ki. Tudja, hogy mit akar, és úgy irányítja a dolgokat, hogy azt elő tudja adni. Nincs szüksége papírra, jegyzetre. Ő maga a tudás és a tapasztalat. Profi. Minden szempontból.

86


Néhány kérdés, néhány válasz, és kiderül minden. Rossz párkapcsolat a hölgynél, a második gyerek már abba született bele. Akkor mi szükség volt rá? Minek született meg? A szerelem elmúlása után még legalább egy évig volt a férjével testi kapcsolata. Akkor maga kefélt, hölgyem! Mert szerelmeskedni, szeretkezni csak a szerelmünkkel lehet. És vajon ezzel milyen mintát mutat a gyermekeinek? Nem gondolja, hogy ezzel máris megalapozta mindkettejük párkapcsolati kudarcait? Nem? Érdekes. Magának ugye nincs gyereke, kedves uram. Milyen szülői mintát hozott otthonról? Anyja egyedül nevelte? Apja még születése előtt elhagyta az anyját? Nem is ismerte az apját? Én ismertem az enyémet. Velünk élt. Mégsem volt apám. Volt testvére? Egyedüli gyermek? Az anyja magába kapaszkodott. Ugyanakkor el is nyomta. Ki volt a férfiminta a családban? Az anyja édesapja? Él még? Mikor halt meg? Amikor maga 11 éves volt? Hogyan kezelte a nagyapja halálát? Tudott erről beszélni valakivel a családban, az édesanyjával például? Nem? Akkor hogyan élte meg a halált? És hogyan éli meg most? És hogyan éli meg a kudarcot? Mintha belehalna? Mintha mindent elveszítene? Kétségbe szokott esni? Vége mindennek? Igaz ez akár egy párkapcsolatra is? Nem tud ezekkel az érzésekkel mit kezdeni? Itt lenne az ideje. Milyen a jó nő, asszonyom? Vagány?! Maga attól jó nő, hogy vagány? Annyit foglalkozik a gyermekeivel, amennyit csak lehet? Azt kérdeztem mitől jó nő!?! Nem az anyaságról. Milyen a jó pasi, uram? Aki tudja, mit akar? Kár, hogy két sorral hátrébb ezt már nem lehetett hallani. Maga határozatlan, kedves uram. És mondták már magának, hogy merev? Hogy zárkózott? Igen? Legalább tudja. Maga szokott félni, asszonyom? Nem? Na ne hazudjon! Szokott félni? Nem? Na jó. Így is lehet. És maga uram? Igen? Nocsak. Tudják mi a fontos? Hogy mit lát otthon a gyerek. A minták, kérem szépen. Hogy mit mutatok otthon annak a gyereknek. Vagy gyerekeknek. A példa. És a jó nő attól jó nő, hogy van tartása. A jó pasi pedig attól jó pasi, hogy van tartása. Az az ember, akinek van tartása: hiteles. Az ilyen emberre lehet számítani. Az ilyen szülőre lehet számítani. Az ilyen szülő tud példát mutatni. Tud beszélni a gyermekével – bármiről. Hányan beszéltek már Önök közül őszintén a kamasz gyermekükkel a szexualitásról? Őszintén! Az orális szexről, mondjuk? (Senki sem jelentkezik) Milyen érdekes. Milyen minta ez megint? És tudják, mi fontos még? Hogy ha valaki egyedül neveli a gyermekét, az ne próbálja utánozni a másik nemet. A férfi: legyen férfi. A nő: legyen nő. Ennyi. Nem lehet valaki anya és apa egy személyben. Nem lehet! De ha valaki igaz férfi vagy nő, az olyan erős példa lesz, amihez tudja magát mérni a gyerek. És fontos, hogy ne engedjük magunkat manipulálni – de mi magunk se manipuláljunk. A kisgyerek a földhöz vágja magát, és hisztizik, és bömböl – mindezt nyilvánosan. És a szülő, attól való félelmében, hogy a külvilág nem tartja őt jó szülőnek – megteszi, amit a gyerek akar. És onnantól a gyerek irányít. És a másik oldal. A szülő manipulációi. Hát ezt érdemli szegény anyád? Aki egész életében érted dolgozott? És akkor a szülő befolyásol. Ne manipuláljanak! És ne 87


engedjék, hogy Önöket manipulálják! Egyensúly! Minden téren. Ne foglalkozzanak csak a testükkel. Vagy csak a szellemükkel. Vagy csak a lelkükkel. Mindegyikkel egyformán foglalkozzanak. Adjanak bele mindent! Akkor menni fog. Tegyenek bele mindent az életükbe! Minden egyes nap! Akkor nem fogják elrontani. És ekkor jön a tinédzser – mivel Csernusnak szüksége van egy kamaszra, aki elmondja véleményét a felnőttekről. Nagy nehezen jelentkezik egy 18 éves gimnazista lány. Szóval a felnőttek nem merik bevállalni, hogy ők is emberek? Őszintétlenek? Félnek? És Ön, kisasszony? Mikor ölelte át utoljára az édesapja, és mondta azt, hogy szereti? Amikor sikerült a nyelvvizsgája?! Ez van otthon? Versenyeztetés? Jól futott a ló – megérdemel egy vállveregetést! Csak a teljesítményt díjazzák. Azok közül is csak a saját szemükben fontos teljesítményt. És Ön, kisasszony? Mikor ölelte át utoljára az édesapját, és mondta neki, hogy szereti? A születésnapján? Gratulálok! Eltanulta a mintát! Maga is versenyeztet! Ennyi és ennyi éves lettél apu – gratulálok! Milyen szeretet az, amit nem lehet kimutatni nap, mint nap? Amihez teljesítmény kell? Maga is ezt a mintát fogja követni, kisasszony! Nem! Nem kell utánoznia! Ne ezzel mentegesse a gyávaságát! Ha maga szereti az édesapját – mutassa ki neki! És Önök? Hogyan fognak elszámolni, ha az, akit szeretnek, ma meghal – és Önök soha nem merték ezt neki igazán kimutatni? Hogyan rendezik ezt le majd magukban? Ön, kisasszony! Ön, asszonyom! Ön, uram! Önök, hölgyeim és uraim! Soha nem késő! Amíg élnek – addig nem. És ekkor a Doktor elbúcsúzik a kihívott vendégektől. Mindenkivel vált még egy-két szót. Hogy érzi magát, kisasszony? Nem túl jól? Azt nem csodálom. Ne mentegetőzzön! Nem mentegetőzhet a szülei hibáival! Ön nem köteles az ő életüket élni. Változtasson. Ha akar. Ha nem: az is az Ön döntése. Ön, asszonyom? Jól? Csak tudja mi a baj? Megmondom. Miért játssza a férfit? Mert maga nem az. Tudja miért nem? Mert nincsen töke. Ez a baj. Aki nem férfi – az nem férfi. Nem így gondolja? Szíve joga! De legalább a gyerekei tudják Önről! Az is valami! És Ön, uram? Szarul? Miért? Mert rájött, hogy egy gyáva alak? És ez miért baj? Ebből kiindulva lehet változtatni? Így van! Na látja! Nem! Soha nem késő! Hozzám javarészt 16-36 év közötti emberek járnak. Negyven évesen, vagy még idősebben már nagyon nehéz változtatni. Ahhoz már rengeteg energia kell. Mert addigra a személyiség már nagyon merev. Akkor is lehet – de minden nappal nehezebb! 28 évesen?! Lehet változtatni. Persze, hogy lehet! Nos, ennyi. Csernus doktor még összefoglalja az elhangzottakat. Kemény. Nyílt. Szókimondó. Durva. De őszinte. Hiteles. És igaza van. Ne halogass! Ne próbálkozz! Csináld! Vagy ne csináld! (Mint Yoda a Csillagok háborújában – csakhogy ez a valóság, és Csernus Imre nagyon is létezik) Ne döntögessenek! Próbálkozni, igyekezni… Nem! Nem elég! Tenni! Dönteni és cselekedni! Mert egy napon késő lesz. De lehet választani. Aki meg akar dögleni, emberhez méltatlanul – az tegye. Az ő választása. Az ő nyomora. Aki 88


meg akar halni (majd egy napon) – az válassza azt! Mert lehet meghalni, emberhez méltóan – és lehet megdögleni. És nem mindegy. Nem mindegy! És ha egyedül nem megy – lehet segítséget kérni. Nem szégyen. Emberek vagyunk. Én is szoktam önző lenni. Magalkuvó. Aljas. Gyenge. Ember vagyok. De fontos, hogy ki tudjam mondani a bajt. Az igazi bajt. Csak akkor lehet rajta változtatni. És csak akkor lehet felismerni, ha ilyen emberrel találkozunk. Akad még néhány kérdés a közönség soraiból. De úgy érzem, hogy ezek közléséhez már nincsen jogom. Csernus gyorsan kérdez, támad, elemez, és egy kicsit monologizál. Vesztesekre is szükség van. Olyanra, aki nem tud dönteni. Hogy az, aki képes rá, tudja kihez mérni magát. De a döntés szuverén jog. Nem kell vesztesnek lenni. Csak dönteni kell. Ez a szabadság. A választás lehetősége. A választás joga. A döntés lehetősége. És itt van vége. A Doktor Úr megjegyzi, hogy már akad, aki ásítozik – ezért igazodjunk hozzá, azaz a legkisebbhez. Ne terheljük több információval azt, aki már nem képes többet befogadni. Úgyhogy ennyit mára. Elköszön, és megy. A kijáratnál megállítják. Dedikálásra váró könyvek tucatjai kerülnek elő. Én is aláíratom Vele az enyémet. Négy szavas üzenetet ír a neve felé, visszaadja a könyvet, és keményen a szemembe néz. „Minden jót!” – mondja. Elköszönök tőle. Felszedelőzködöm és elindulok. Nincs már szükség interjúra. Ennél többet már nem kaphattam azon az estén. Vagy akár ebben az Életben. Mert tudod, rájöttem ott és akkor – vagy négyszáz másik ember előtt -, hogy ez az egy Életem van. Nem csak nekem. Nektek is. Még ha újjá is születek, vagy testesülök – az, hogy Gali Viktor legyek csak most, ebben az életemben adatik meg. És nem hibáztathatok senkit, ha elrontom. Az én Életem – az én Döntésem. Mindenki dönt. Minden nap. Hogy bevallja-e – vagy sem. Hogy kimondja-e – vagy hazudik és menekül tovább. Hogy változtat – vagy agonizál tovább. Lehet választani. Az egyik választás nem fáj. Eleinte. A másik kezdetben nagyon fáj – és ahogy változunk, és elkezdünk végre élni, úgy csillapodik és oldódik fel. Én ugyanúgy elégtem ott, a színpad előtt, mint Csernus doktor – ahogy ezt el is mondta. Mert Ő mindent beleadott abba a közel két órába. Én is. Változni nem könnyű. Huszonnyolc esztendő hibáit, félelmeit, tékozlását, gyengeségét nem lehet egyetlen nap alatt kijavítani. De döntöttem. Változom. Változtatok. Minden egyes nap. Kemény munka van előttem. De csak a mai napra koncentrálok igazán – habár vannak terveim. De a MA a lényeg. Mert ha ma tudok/tudtam bátor lenni, ha ma sikerül(t) – akkor holnap is fog. Mindenkinek saját joga a Döntés, a Választás. Aki bevallja a hibáit – az már elindulhat a Saját útján. Aki mer EMBER lenni – az megérdemli az Életet. És a Halált; az Emberhez méltó Halált. És higgyék el: alig van néhány ilyen ember körülöttünk. Különben nem ilyen lenne a Világ, amiben élünk. ÉN bevállaltam. Változok. Változtatok. És TE? Lehet választani! Gali Viktor

89


Filmajánló Hűtlen Unfaithful, amerikai, 2002. (InterCom) Rendezte: Adryan Lyne Főszereplők: Diane Lane, Richard Gere

Nincs,

akit ne fogna el néha a kísértés. És kevesen akadnak, akik képesek neki ellenállni. Connie (Diane Lane) hű a férjéhez (Richard Gere), szereti a családját, és elégedett az életével. Ám egy nap találkozik egy francia diákkal (Oliver Martinez), aki meghívja magához egy teára. És innentől kezdve kicsúszik a kezéből az ellenőrzés. Már nem ő irányítja a saját sorsát, ösztönei átveszik fölötte a hatalmat. Úgy tervezte, kipróbálja, milyen egy futó kaland, de képtelen kilépni az egyre szövevényesebb, egyre szenvedélyesebb kapcsolatból. Hazudik, bujkál, hamisít. Egyre nehezebben rejti el férje elől titkát: hogy egy titkos, másik életet is él. Amikor a férje rájön, hogy felesége megcsalja, követni kezdi az asszonyt, meg akarja ismerni a csábítót. Most már őt is magával sodorják az ellenőrizhetetlen érzelmek. Hármuk közül valaki nem fogja túlélni ezt a kalandot... Adrien Lyne (a Flashdance, a 9 és fél hét, a Végzetes vonzerő, a Lolita rendezője) két kiváló színésszel készítette el erotikus jelenetekkel tarkított, feszült thrillerét. A történetet hosszú éveken keresztül dédelgette. Születése visszanyúlik 1968-ig, amikor a mozikba került a francia újhullám neves rendezője, Claude Chabrol egyik mesterműve, A hűtlen asszony (La Femme Infidèle). Lyne: „Ez volt az egyik kedvenc filmem, hitchcocki történet, melyben a férj fokozatosan ráébred, hogy a feleségének viszonya van valakivel. Imádtam ezt a sztorit, és ezt használtam föl a film alapjaként. A bűn és a szexualitás nagyon izgalmas téma. Szerintem mindenkiben van egy töréspont, ahonnan könnyen a szakadék szélére tud sodródni. Mi képes ennyire kifordítani önmagunkból? Engem a legapróbb részletekig érdekel a megcsalás és a gyanakvás pszichológiája. Ennél a filmnél előfordulhat, hogy a néző könnyebben meg tud bocsátani egy gyilkosnak, mint egy házasságtörőnek, ami persze kész őrület.” Richard Gere: „Ez egy jól felépített, titokzatos történet, melyet nem csupán érdekesnek, hanem egyenes nyugtalanítónak éreztem. Egy munka kezdetén a szerepben mindig lennie kell egyfajta bizonytalanságnak, aminek megértésére és ábrázolására nagyon sok időt és energiát kell fordítani. Ebben az esetben adott egy átlagos, normális amerikai család, mely a fejlődés egy pontján megrekedt. Ez az állapot nagyon kellemes és működik is, de nem nyújt újdonságot. Már nincs benne szerelem, nincs benne intimitás, nincs benne igazság. Mindenki a maga megszokott arcát mutatja a másiknak, és saját rejtett oldalaikat fekete lyukakként fedezik fel önmagukban. Mi az, ami váratlanul el tudja bennünk szabadítani az erőszakot? Mindig foglalkoztatott az a gondolat, hogy az ember voltaképpen kiismerhetetlen a másik ember számára. Mindannyian zárkózottak vagyunk, vastag páncélt növesztünk. Azt hiszem, épp ezért ragadott meg ez a történet: ha belenézünk ebbe a tükörbe, saját magunkat látjuk… Pályám során általában outsider figurákat játszottam. Ez a fickó viszont mindenben teljesen átlagos. Adrian sokszor rám pirított: Nem és nem! Ez a régi Richard. Én egy új Richardot akarok! Nekem az a fickó kell, aki csak a meccset nézi! Szóval egy Akárki-

90


szerű figurát kellett itt eljátszanom.” Diane Lane: „Gyakran megtörténik a hosszú távú kapcsolatokkal, hogy az ember azonosítja magát azzal a képpel, amilyennek a másik ismeri. De előfordulhat, hogy rájön, hogy nem csak és kizárólag ez a személy minden pillanatban. Az ember változik, és addig észre sem veszi, amíg be nem csap egy szikra, amitől hirtelen egészen másnak látja saját magát.” Diane Lane-t nem az erotikus jelenetek fizikai, hanem a pszichológiai oldala állította a legnagyobb kihívás elé. „Nem voltam különösebben berezelve, tudtam előre, hogy milyen feladat vár rám. Felvételről felvételre lettem egyre meztelenebb a filmben, meztelenebb, mint amilyen a privát életben valaha is voltam! Ezt nehéz megszokni. Sok színész megtapasztalja ezt az élményt pályája során. Most már én is a klubhoz tartozom, már tudom, milyen érzés. Számomra az emocionális tartalom megjelenítése volt a kihívás, Connie sebezhetősége és a szexuális kapcsolat miatt érzett kínzó bűntudata.” premierpark.

A filmről Sok-sok dolog van az életben, ám a végcél mindig ugyanaz: egy ház a kertvárosban, gyerekek, és egy jól működő házasság. Miközben bevallva-bevallatlanul mindenki erre hajt, nem is hinnénk, hogy a jóból is mennyire megárthat a sok. Richard Gere tökéletes választás egy érzékeny férfi szerepére, különösen, ha az illető nem puszta pasi, hanem férj is egyben. Az egykori francia film remakejében, a Vágyak Vonzásában-ban egy életre lefoglalta magának ezt a karaktert, és bizony most sem kellett csalódnunk benne. Mellesleg ez is egy francia remake, Claude Chabrol 1969-es filmje alapján. Az elején nagyon úgy nézett ki, Gere ezúttal egy viszonylag egyszerűbb arcot alakít, aki az idők során mintegy "megszokta" a feleségét. Egy olyan férfit, aki hovatovább kicsit unalmas is. Később szerencsére látni fogjuk, hogy nem ok nélkül vetették be Gere-t, amire nemcsak az a bizonyíték, hogy később kiderül, hogy nagyon is

érzékeny fickó, de az is, hogy a film egyik legsorsdöntőbb pillanatában még a világörökség szerves részét képező híres Gere-hunyorgást is beveti. A házasságot női oldalról a szépséges Diane Lane képviseli, bár őneki éppenséggel akad más képviselnivalója is, lévén, hogy ő lesz az, akit a fiatal francia csávó elcsábít (egyébként jobban is járunk, hogy nem Gere). A film tehát, mondjuk ki, arról szól, hogy a feleség bepasizik. Ez elszomorító, mert nagyon lerágott csontnak tűnik. Ugyanakkor, miközben nézzük, ha arról nem is győz meg minket semmi, hogy ez mégsem annyira lerágott csont, a filmnek több pontján azt érezhetjük, hogy amit látunk, az egy jócskán átélhető, érzékenyen megragadott ábrázolása a dolognak. Abszolúte átérezzük, milyen erők viszik rá a finom feleséget, hogy kapcsolatot létesítsen a francia szeretővel, és ez nagyon pozitív erénye a filmnek. Valójában nem

91


azt helyezi középpontba, hogy "íme, ilyen dolog is megtörténik", hanem azt, hogy "ha valakit érdekel, ilyen érzés az, amikor egy ilyen dolog megtörténik". Emiatt, noha néha kicsit uncsinak tekinthető (ám valójában nem az, hacsak nem egy tinivígjátékra szomjazunk), egy határozottan finom filmmel van dolgunk. Nem eget rengető, de a finom részletek kedvelőinek tartogat pár kellemes élményt. A film nagyon ügyesen van szereposztva, és ez a kisfiú személyében is megnyilvánul. Ez a kisfiú ugyanis nem szép. A szülei szépek, ő nem, és emiatt két dolgot is nyerünk. Nem lesz súlyos giccs a film, plusz sokkal jobban átérezhetjük, hogy a szürke hétköznapokból mekkora izgalom bemenni a városba, és később pedig azt, hogy mekkora vonzereje van annak, hogy az ember lánya mégse menjen be abba az átkozott városba. A film egyébként krimi, illetve vesz egy krimi fordulatot, amely aztán szépen épül bele a férj és feleség finoman árnyalt történetébe. Valakinek a háromszögből vesznie kell, nincs mese, de ez szerencsére

tényleg nem téríti el a filmet, és akik romantikus drámaként kezdték el nézni, kicsit sem lesznek szomorúak, hogy rossz lóra tettek, vagy valami. A szex-részek, noha próbálkoztak ezt tompítani, roppant unalmasak voltak, ráadásul a film legvége bosszantóan (és szándékosan) kétértelmű, és így talán nem ok nélkül gondolja azt az ember, hogy bezzeg a Tökéletes Gyilkosság egy mennyivel komolyabb film. Mégis, az ördög a részletekben lakozik, és ez az, ami miatt ez a film is egy értékelhetően pozitív filmélményt nyújt (hála a francia eredetinek). Ez a franciaság rendesen kitapintható, például amikor Diane Lane úgy zárja le a kapcsolatot, hogy felidézi a találkozás pillanatát, és egy ponton túl másképp folytatja a történetet. A valóságban ez a találkozás úgy zajlott le, hogy a nő hagyta elmenni a taxit, és felment a pasihoz, most, lepergetve azonban elkapta a taxit, és mosolygós búcsút intett a srácnak. Ez például egy nagyon költői és nagyon jó megoldás, jobb, mint a film. -jepe-

92


A Senkiföldje Oscar-díjas rendezőjétől

Pokol (L’enfer)

Forgatókönyv: Krzystof Kieslowski és Krzystof Piesiewicz alapötlete alapján írta Krzystof Piesiewicz és Agnieszka Lipiec Wroblewska Rendező: Danis Tanovic Operatőr: Laurent Dailland Zene: Dusko Segvic Gyártó ország: Franciaország Gyártási év: 2005 Honlap: http://www.diaphana.fr/fiche.php?pkfilms=133

Párizs, 1980. Egy börtönből szabadult férfit kidob a felesége. Veszekedésük és annak szörnyű következményei szemtanúja három kislányuk. Párizs, napjainkban. A három felnőtt testvér saját életüket élik, kapcsolatuk elhidegült. A legidősebb nővér Sophie (Emmanuelle Béart, 8 nő, Mission Impossible) két gyermek édesanyja egy szerencsétlen házasságban. Anne a legfiatalabb (Marie Gillain, Hantapalinta) építészmérnök hallgató és szenvedélyes szerelmi kapcsolatot folytat egyik professzorával (Jacques Perrin, Kóristák). Céline (Karin Viard, Delicatessen) egyedülálló, az egyetlen, aki az idősek otthonában élő, mozgásképtelen édesanyjukkal törődik. Célin megismerkedik a fiatal Sébastien-nel (Guillaume Canet, A part), aki megdöbbentő felfedezésre vezeti rá, mely következményeként a három nővér ismét közel kerül egymáshoz; utolsó esélyük múltjuk feldolgozására, hogy végre egyedül a jelennek élhessenek. INTERJÚ DANIS TANOVIC-CSAL - Kevéssel halála előtt, 1996-ban Krysztof Kieslowski forgatókönyvírójával, Krysztof Piesiewicz-cel együtt kidolgozta egy trilógia tervét, „A Paradicsom”, „Pokol”, „A

93


Purgatórium”. Mi vitte rá Önt arra, hogy e trilógia egyik fejezetét válassza, ráadásul kétségkívül a legszenvedélyesebbet?

- A SENKIFÖLDJE forgatása előtt, első olvasásra inkább a Purgatórium adaptációja vonzott, amelynek háborúval kapcsolatos témája akkoriban közelebb állt hozzám. Aztán a SENKIFÖLDJE sikerét követően a filmet népszerűsítendő több mint egy évet utazgattam a világban. Visszatértemkor egy újabb terv megvalósításába kezdtem, ezt azonban el kellett halasztanunk, mivel a főszerepet játszó színésznő terhes lett. Producerem, Cedomir Kolar újból arra biztatott, hogy mélyedjek bele POKOL forgatókönyvébe, ami az ő szemében a trilógia legérdekesebb részének tűnt. Miután újraolvastam, egy egész álmatlan éjszakán át azon törtem a fejemet, vajon négy évvel korábban miért nem láttam meg mindazt benne, ami ma annyira foglalkoztat. Igazság szerint e négy év alatt megnősültem, apa lettem… A téma most egészen mást mondott számomra, új dolgokat fedeztem fel benne. Különösen a női szereplők bensőséges megközelítése vonzott, filmjeim egészen addig általában háborús konfliktusokba bonyolódott férfiak személyei körül forogtak. - A vágy, a szeretethiány, a család, a hiány, a testvérek közötti viszony, az apaság, a hazugság, az öngyilkosság… „Pokol” alapvető fontosságú témák sokaságát tárgyalja.

- Ez a történet tulajdonképpen minden olyan nagy egzisztenciális kérdéssel foglalkozik, amelyekkel többé-kevésbé folyamatosan szembe kell néznünk. Filozófiai kérdésekkel, amelyeket Kieslowski és Piesiewicz három banális történetből kiindulva végtelen egyszerűséggel kezelnek. Pokol mindennapjaink része lehet. Nem kell azért elmenni Afganisztánig, hogy megtaláljuk a poklot, e háború sújtotta országban egyébként találkoztam sokkal boldogabb emberekkel, mint Párizsban! Szerettem volna a forgatókönyv minden elemét magamévá tenni, hogy aztán a saját filmemet készíthessem el belőlük. - A film különböző szituációk kölcsönhatására épül. Pierre (J. Gamblin) megcsalja a feleségét, szeretője pedig elhagyja őt. Frédéric (J. Perrin) megcsalja a feleségét, de elhagyja a szeretőjét is, aki gyermeket vár tőle. Más jelenetek is összefüggnek, Pierre, csakúgy, mint az apa (M. Manojlovic) csaknem eszét veszti, amikor felesége megakadályozza, hogy gyerekeivel kapcsolatba lépjen.

- Igen, de amikor ez a jelenet húsz év után megismétlődik, elkerüljük a tragédiát. Ez a remény jele a forgatókönyvben, a fiatal generáció talán nem fogja ugyanazokat a hibákat elkövetni. Igen, ebben a Pokolban lehet egy kis optimizmus is!

94


4 ÉVSZAK KIS FALUMBAN falusi naturizmus (Les 4 Saisons d’Espigoule)

A 4 évszak kis falumban a dél-francia Espigoule falu egy évét mutatja meg, mely jelentősége akkora Provence számára, mint a galloknak Astérix. Bolondok és költők faluja, ahol a méz tölti be a varázsital szerepét, ahol a vadakat megriasztó helikoptereket lelövik, és zsákmányul ejtik, és ahol a politizálás gyakran fajul verekedésbe. Espigoule valós falu; a film dokumentumfilmnek tűnik, ám valójában jól komponált vígjáték, ahol mindenki a saját szerepét játssza a költőtől (Jacques Bastistide) a kocsmároson át (Jean-Marc Ravera) a polgármesterig (Guy Lombard) furcsa öniróniával. Espigoule a füllentések birodalma, ahol a hazugságok szinte igazak, ahol fikció és valóság olyan szorosan együtt él, hogy saját valóságot alkot: Espigoule valóságát. Egy különleges év, egy különleges faluban: ez a tiszta vidéki vígjáték, mely a fikció és a dokumentum vékony határán táncol, segít megfeledkezni a televízió 60 éves uralmáról, az évszázadról, melyben a vidék teljesen háttérbe szorult, és a maga egyszerűségében a mozi új ezredévét indítja el. Franciául beszélő Hukkle. Rendezte: Christian Philibert Írta: Christian Philibert, Hervé Philibert Operatőr: Henri Paul Amart, Christian Pfohl, Franz Ventura Producer: Christian Cesbron, Christian Pfohl Zene: Michel Korb

Tigris a hóban Egy újabb háborúellenes film, amely nyíltan elítéli Irak lerohanását. Az élet szép Oscar-díjas színész-rendezője, Benigni az egyéniségéhez oly közel álló vígjátéki eszközökkel mutatja be a háború kegyetlenségét és abszurditását. Az elismert költő és egyetemi tanár, Attilio De Giovanni szenvedélyes és kissé különc ember, aki képes magát levetni a földre a tanítványai előtt, csakhogy jobban érzékeltesse a költészet hatását. Éjszakánként álmaiban mindig ugyanaz a gyönyörű nő jelenik meg, és Attilio senki mást nem akar feleségül, csakis őt. Ám amikor találkozik álmai hölgyével, Vittoriával, álmai mégsem válnak teljesen valóra. Közeledését az irodalmár Vittoria határozottan visszautasítja. Egy nap Rómába érkezik Attilio arab származású, de évek óta Párizsban élő költő barátja, Fuad. 2003-at írunk, és az iraki háború már a levegőben lóg, Fuad pedig úgy dönt, hogy visszatér Bagdadba, hogy honfitársai mellett legyen a bajban. Vittoria, aki Fuad költészetéről

95


ír könyvet, elkíséri a költőt Irakba. Attilio nemsokára szörnyű hírt kap költő barátjától: Vittoria súlyosan megsérült az amerikai bombázások alatt, és élet-halál között lebeg. Attilio eget-földet megmozgat, hogy kijusson Irakba. A háború kellős közepébe érkezve gyógyszert kell szereznie, hogy szerelme életben maradjon… Színes feliratos olasz vígjáték, 114 perc, 2005. Rendezte: Roberto Benigni Főszereplők: Roberto Benigni, Jean Reno, Nicoletta Braschi, Tom Waits

Huncut felhőcske A film alaptémája, hogy Tajvant szörnyűséges vízhiány sújtja; ám már az elején leszögezzük, nem egy újabb katasztrófafilmről van szó. Íme egy kis ízelítő. A televíziós csatornák takarékoskodásra szólítják fel a lakosságot, és mindenkit arra biztatnak, hogy dinnyelevet igyon. De mint mindig, az emberek ezúttal is saját megoldásokhoz fordulnak. Shiang-Chyi közmosdók vizét lopja, míg Hsiao-Kang háztetők vízgyűjtő csatornáiban bonyolítja éjféli fürdőzéseit. Felhőkként sodródnak, egymást egy pillanatra sem érintve. A túlélés nehéz feladat, a magány viszont elviselhetetlen. Shiang-Chyi talál egy dinnyét, és ugyanazon a napon találkozik Hsiao-Kanggal. A lány jól emlékszik, hogy vásárolt tőle egy órát, amikor a fiú még utcai árusként kereste a kenyerét. Most viszont már pornószínészként teszi ugyanezt, ám erről a lány nem tud. Azóta nem találkoztak, és a lánynak fogalma sincs, miért ólálkodik a fiú a lakása környékén. Egymásba szeretnek. Két felhőcske összeér? Színes francia-tajvani film, 112 perc, 2005. Rendezte: Tsai Ming-Liang Főszereplők: Lee Kang-Sheng, Chen Shiang-Chyi, Lu Yi-Ching

Kim Ki-duk: Az íj Koreai film (…) Kim Ki-duk a kortárs filmművészet fogyatkozó számú romantikusainak egyike, aki ugyan az elbeszélésről nem mond le, ám kizárólag időben és térben egyetemes érvényű történésekről, az emberi lét örökkön ismétlődő eseményeiről, gyermekségről, szerelemről, bűnbeesésről, öregségről, halálról hajlandó mesélni. S mivel archaikus példázatainak ősi és tiszta nyelvezeten kell megszólalnia, így a koreai művészfilmes rendező a zenére és a vizualitásra helyezi a hangsúlyt a realisztikus, párbeszédes történetmeséléssel szemben. A téma és forma legújabb filmjében, Az íjban összeér: Kim Ki-duk a kommunikáció romantikus mítoszát foglalja történetbe egy lány nővé érésének példázatán keresztül. A példázat egyetemes érvényességét szűkre szabott térben nyeri el. Kim Ki-duk kedvenc helyszíne az úszó sziget (A sziget, Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz), ez a

hétköznapok esetlegességeit és zajos történéseit nélkülöző, elvont tér, ahol bármi megtörténhet, és ahol minden történés nyitott a metaforikus olvasat előtt. Az íj egyetlen helyszíne is csupán egy tengeren ringatózó öreg bárka, ahol két ember, egy kamasz lány és egy öregember él. A békés egymásra utaltságban, állandó ritmus szerint zajló életüket elfojtott szenvedély izzítja: a férfi a gyönyörű szűz közelgő, tizenhetedik születésnapját sóvárogja, amikor majd feleségül veszi, asszonyává teszi őt. Tíz éve vette magához a gyermeket, akit azóta nem engedett el hajójáról, aki mellől dühösen kergeti el felgerjedő kuncsaftjait, az egyetlen társát időről időre elcsábítani próbáló horgászokat. A lány szembeötlő romlatlansága lobbantja fel a férfiak vágyait: gyermeki ártatlansággal hagyja, hogy az öregember fürdesse, kényeztesse, bájosan mosolyogva nézi a

96


képviselő szereplő, aki már nem maga játssza a zenét, mint az öreg, hanem a walkmanjén hallgatja ugyanazt a dallamot, vágyat ébreszt a lányban, öntudatossá teszi és elidegeníti őt az öregtől és környezetétől. A modernitás a fiatalember és a tradíció az öregember képében harcolnak a lány szüzességéért - az örök emberi drámára Kim Ki-duk távol-keleti bölcsességgel átitatott feloldást talál. (…) A főszereplő lány (Han Yeo-reum) finom szépségével, életörömet sugárzó tekintetével, duzzadt ajkainak gyermeki mosolyával minden pillanatban él, ragyog a vásznon. Amikor hintázás közben az öreg a mögötte levő istenalakra lődöz íjával: szikrányi félelem sem tükröződik arcán, hiába suhannak el közvetlen mellette a nyílvesszők. Arca jelképek segítsége nélkül is maga az ártatlanság. És ez a film igazi példázata: az ember gazdagabb minden szimbólumnál.

férfiakban felhorgadó mohó vágyakat, s még abban is van valami kislányos gőg, ahogy diadalittasan végignéz a lenyilazott erőszakoskodókon. A néma lány az öntudat és a tudás hiányának paradicsomi állapotában leledzik, nem gyötrik őt a vágyak: sem a honvágy, sem a világ megismerésének igénye, sem a szexualitás kísértése. Archaikus, szótlan világukban az öreg és a fiatal tekintetekkel, érintésekkel kommunikálnak, áradó érzelmeiket pedig zenében kiáltják világgá. Irracionális tudásuk van a világról, amit varázsló rítusokkal hoznak felszínre és súgnak tovább a jövendő iránt kíváncsi vendégeiknek. Élnek, mint a vadak és a gyermekek - ahogy azt az Árkádiáról ábrándozó régi és új romantikusok Rousseau-tól kezdve Gauguinen át Werner Herzogig elképzelték. Ezt az idillt rombolja szét egy szelíd tekintetű fiú megjelenése, akibe a lány a maga szűzies naivitásával és közvetlenségével első ránézésre belészeret. A beszédet, a racionalitást és a modernitást

STŐHR LÓRÁNT

A szavak titkos élete (La vida secreta de las palabras / 2005, dráma)

Író-rendező: Isabel Coixet (Az élet nélkülem) Operatőr: Jean-Claude Larrieu Főszereplő: Sarah Polley (Eljövendő szép napok, Az élet nélkülem, Kívül tágasabb) - 2004 Velencei Filmfesztivál Lina Mangiacapre Díj Tim Robbins (Jákob lajtorjája, A remény rabjai, Titokzatos folyó)

Egy olaj fúrótorony munkásai a külvilágtól elvágva élik mindennapjaikat a tenger közepén. Egy véletlen balesetben az egyik munkás (Tim Robbins) súlyosan megsérül és ideiglenesen elveszíti szeme 97


világát. A férfiak lakta fúrótoronyra egy magányos, múltja elöl menekülő, titokzatos nőt (Sarah Polley) küldenek, hogy ápolja a beteg férfit. A hallását elveszített nővér és az átmenetileg vak férfi közt hamarosan különleges meghittség alakul ki, egy titkokkal, igazságokkal és hazugságokkal, humorral és fájdalommal teli kapcsolat, amelyből egyikőjük sem tud sértetlenül kilépni és amely mindkettejük életét gyökeresen megváltoztatja.

Függőség (Twisted – 2004. színes feliratos amerikai-német, 97 perc)

Rendező: Philip Kaufman Forgatókönyvíró: Sarah Thorp, Operatőr: Peter Deming, Zene: Mark Isham Szereplők: Ashley Judd (Jessica Shepard), Andy Garcia (Mike Delmarco), Samuel L. Jackson (John Mills), Titus Welliver (Dale Becker), David Strathairn (Dr. Melvin Frank), Mark Pellegrino (Jimmy Schmidt)

Tartalom: Jessica Shepard (Ashley Judd), a frissen előléptetett rendőrfelügyelő ambíciózus, erős nő, aki a férfiak világában is sikerrel megállja a helyét. Döbbenten fedezi fel, hogy első ügyében az áldozatok mind olyan férfiak, akikkel az utóbbi időben viszonya volt. A nyomozás egyre váratlanabb fordulatokat hoz, a rendőrfőnököt (Samuel L. Jackson) pedig felszólítják, hogy zárja ki Jessica-t a nyomozásból, hiszen ő az első számú gyanúsított. Eközben Jessica és munkatársa, Mike (Andy Garcia) vonzódnak egymáshoz, ám a férfi furcsán kezd viselkedni. Az alkoholproblémával küzdő, pszichológiai kezelés alatt álló nyomozónő alibi híján nemigen tudja védeni magát.

A film után az a néhány - valóban nem túl sok - néző, aki vette a fáradságot, és eljött a Filmklub ebben az évadban utolsó vetítésére, egy rövid beszélgetésen vett részt Gesztelyi Tamás mentálhigiénés szakember értő segédletével-vezetésével. Bár maga a film lehetett volna ütősebb, sablonoktól, kiszámítható (hozzám hasonló öreg rókák számára legalábbis) „dupla csavaroktól” mentes, azért akadt némi feszültség benne.

98


Sajnos a már ezerszer, unásig ismételt sallangok beszűkítették a lehetőségeket, és megnehezítették a színészek játékának igazi kibontakozását (olyan kiváló karakterszínészek maradnak alul az elcsépelt klisék között, a kidolgozatlan szerepekkel magukra hagyva, mint Ashley Judd, Andy Garcia és Samuel L. Jackson), de összességében véve még így is elfogadhatóan hiteles: már ha a manapság egyre igénytelenebb mozifilmkínálatot vesszük alapul. A lényeg a vetítés után jött. Tamással közel egy órát beszélgettünk a függőségről, a devianciáról, a gyógyulásról, leszokásról. Közösen megpróbáltuk definiálni a függőséget, a devianciát (igazi, kóros függőség pl. az, hogyha valakinek le kell mondania függősége tárgyáról, akkor abba belebetegszik). Szó esett internetről, párkapcsolatokról, munkamániáról. Beleszőttük csevegésünkbe a segítségkérés- és nyújtás témáját (arra jutottunk, hogy célszerű pártatlan szakemberhez fordulni – barátként hathatós segítséget nyújtani még akkor is megoldhatatlannak tűnő probléma, ha szakember az illető). Ez a beszélgetés számomra azért volt igazán érdekes, mert Tamás nem a hivatalos nyelvezeten beszélgetett velünk, hanem megpróbálta a témát a hétköznapi közérthetőség vonalán megközelíteni – véleményem szerint sikerrel. Másrészről az volt a tanulságos, hogy egy eléggé középszerű filmről azután a megfelelő, hozzáértő irányítással, a kellően fogékony közönséggel közösen egy rendkívül érdekes, közérthető, elgondolkodtató beszélgetést lehetett tartani. Magyarán újfent beigazolódott (részemről sokadszorra), hogy nem maga az alkotás a lényeg, hanem azok az emberek, akik azt megnézik/meghallgatják/elolvassák. A legrosszabb, leggyengébb, vagy akár a legbetegebb/morbidabb műről is lehet konstruktív, építő jellegű eszmecserét fojtatni – mert ez mindenek előtt a beszélgetésben résztvevőktől függ. Ősztől újra lesz Filmklub. Csak javasolni tudom mindenkinek: ha ideje és kedve engedi, látogasson ki minél többször az Aud Max-ba. Megéri!

Gali Viktor – Vic [email protected]

99


Könyvismertetők Carmen Laforet: A semmi Fordította Pávai Patak Márta Patak Könyvek, Leányfalu, 2006. Barcelonába, bölcsészetet tanulni, de nem fejezte be az egyetemet, mivel huszonegy évesen Madridba költözött, és férjhez ment. A regény főhőse, Andrea Barcelonába érkezik, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson a nagyvárosban. Vágyak és remények fűtik, s izgalommal néz elébe annak az új, színes életnek, amelyről oly sokat álmodott. Illúziói azonban hamarosan szertefoszlanak; szinte abban a pillanatban, amint átlépi új otthona, nagyanyja házának küszöbét. Az Aribau utcai házban él erősen szenilis nagyanyja; megkeseredett, rosszindulatú, vénkisasszony nagynénje, Angustias; két nagybátyja - a titokzatos, ám taszító, eltorzult személyiségű zenész, Román, illetve a tehetségtelen, brutális természetű festő, Juan, Juan felesége, a szép, ám butácska Gloria, aki éjszakai kártyázásokból tartja el férjét, és kisfiát, valamint egy teljesen értelmetlen szerepű, régi bútordarabnak számító cseléd a kutyájával. A sötét, barátságtalan, viszolygást és iszonyt keltő lakásban azonban mindenekelőtt éhség, piszok, gyűlölet és erőszak honol, s a benne egzisztáló személyek szinte arctalan, kísérteties figurák. Az egyes szám első személyben írt, pszichológiai indíttatású, szorongást és melankóliát sugárzó regény fájdalmas képet nyújt a háború utáni Spanyolország általános hangulatáról. A szaggatott, ám költői (metaforikus szintre emelt), ugyanakkor naturalisztikus stílusban ábrázolt világban (hiszen mindvégig fontos szerephez jutnak a színek és szagok), akár a poshadt szennyvízben, csak úgy

A Patak Könyvek Spanyol elbeszélők című sorozatában egy modern klasszikus mű látott napvilágot nemrégiben, mondhatnánk, a kortárs spanyol irodalom egyik alapköve. Carmen Laforet (19212004) A semmi (Nada) című regénye 1944ben jelent meg először, amikor az írónő mindössze 23 éves volt. A könyvnek ugyanezen évben ítélték oda a Destino (Sors) című köztársaság-ellenes hetilap által alapított, legelső Nadal-díjat, ami igen nagy port kavart fel akkoriban; egyrészt az írónő zsenge életkorából, másrészt ama sivár, negatív társadalomképből fakadóan, amely a mű egészéből árad, s melynek következtében a Franco-korszak egyik tiltott olvasmánya lett. A semmi korszakalkotó, referenciaértékű művé avanzsált azon modern spanyol írók és írónők (Carmen Martín Gaite, Josefina Aldecoa, Ana María Matute, de még Camilo José Celát, Miguel Delibest, Rafael Sánchez Ferlosiót és Ramón J. Sendert is ide sorolhatjuk) számára, kiknek regényeiben szintén a polgárháború utáni időszak (posguerra) morális és materiális nyomorúsága a háttér. A Franco-diktatúra idején Carmen Laforet műve jelentette az első "gesztust" a női - s egyben emberi méltóság irodalmi kinyilatkoztatására. A könyv könyörtelenül és reálisan tükrözi a háború utáni Spanyolország silány valóságát; s - nyilvánvalóan nem szándékosan és tudatosan - új kapukat tárt fel a megdohosodott spanyol regényműfaj előtt. Carmen Laforet 1921-ben született Barcelonában, majd gyermek- és ifjúkora egy részét a Kanári-szigeteken töltötte. Tizennyolc évesen került vissza

100


tenyésznek a kórokozók. A "semmi" szó gyakorta visszatér; ha egy-egy alakot gondolatairól, érzéseiről kérdeznek, a válasz: "semmi". A hömpölygő folyamként előrehaladó, szinte eseménymentes történet abszurd, szinte szürreális abnormalitások sorozata, amelyek indaként tekerednek Andrea köré. A lány e fojtogató légkörben mégis külső megfigyelőként számol be mindarról, amit lát, s ami zajlik körülötte (ez az "előkelő idegen"-szerep kellőképpen bosszantja is környezetét), ám - a körön belül is mindvégig megőrzi függetlenségét, kívülmaradását. Egy fiatal lány keresi a helyét a világban, s mire a regény véget ér, még nem találja. Sokan igyekeztek a feminista burkot, valamint a fejlődésregény skatulyáját ráhúzni a könyvre, holott véleményem szerint - a mű valódi értékei nem itt keresendők. Izgalmai abban rejlenek, hogy a fiatal, nyilvánvalóan még kiforratlan személyiségű írónő "kettős áttéttel" oldja meg a helyzetet, miszerint a külső, kívülálló, "automatikus" szemlélő, a véleményektől, s ítéletektől mentes, ifjú alkotó (akitől rendkívül messze áll a "mindentudó író" szerepköre) mint egy

paraván mögül mozgatja önnön irodalmi duplikátumának, a regény (szintén) megfigyelő narrátor-bábjának zsinórjait, s önkéntelenül is érzékelteti azt a kollektív frusztrációt, amely a kor spanyol társadalmát jellemzi. A könyv a középosztály kimerültségét, perspektívátlanságát ábrázolja, azt a látszat-igazságokra épülő, hamis valóságot, amely mindenkit megzavar. A mű konkrétan semmiféle politikai vagy ideológiai kérdést nem feszeget, csupán a társadalomba ágyazott, vagy annak peremére szorult lényeket ábrázolja; közel sem lélekelemző módszerekkel, a regény mégis általános pszichológiai kiegyensúlyozatlanságról, rossz gazdasági helyzetről, nyomorúságról és félelemről vall. A szöveg mindvégig egyszerű, természetes; akár ma is íródhatna, s Pávai Patak Márta plasztikus fordítása igen szépen formázza az eredetit. A cenzúra bizonyára sosem értette meg, hogyan volt képes egy fiatal lány mindent elmondani A semmiben, anélkül, hogy bármit is kimondott volna. Mester Yvonne

Csernus Imre – Kígyós Éva – Popper Péter: Titok, elhallgatás, őszinteség Saxum – Mesterkurzus sorozat, Bp. 2006.

Őszintén

akarok élni – hirdette a Piramis együttes a hetvenes évek „bamba nemzedékének” a már akkor is falvédőszövegnek tűnt próféciát. De vajon miért érezzük sokszor hiteltelennek azt, aki az őszinteségre hivatkozik? Lehet-e tényleg őszintén élni? Mit jelent valójában az őszinteség? A témaajánlatok meglehetősen személyesek, így a három előadó, ha akarná, se tudná elkerülni a privát hangvételt. Mivel a könyv magáról a titokról szól, már a cím elolvasása után enyhe remegés fut végig az idegszálainkon, irodalmi élményeinkből és személyes tapasztalatainkból szőtt függöny gördül a szemünk elé. Nos, e képzeletbeli függöny mögül három előadó kukkant ki. Kígyós Éva, Csernus Imre és Popper Péter egyre többet mutat meg a titok színpadából, és saját személyiségéből is. Megtudhatjuk, hogy az elásott titkokat előbb-utóbb kiforgatja egy szintén képzeletbeli eke, de ha mégsem kerülnek felszínre az elfojtott emlékek, akkor mérgezni fogják a

101


személyiség talaját. Mi az, amit a jóság nevében el kell hallgatnunk, mikor és milyen körülmények között oldjuk fel a titok pecsétjét? Hogy milyen torzulásokhoz vezetnek a kibeszélhetetlennek tűnő traumatikus mozzanatok, azt olyan konkrét példákon keresztül mutatják be, mint az abortusz, a közeli hozzátartozó börtönbe kerülése, vagy a családon belüli erőszak. Kígyós Éva a tudományos magyarázatokon túl misztikus területekre is téved, felhívja a figyelmet arra, hogy a Tejútrendszer spirálisan elhelyezkedő csillagai pont úgy néznek ki, mint a sejtmagunkban lévő dezoxiribonukleinsav spirálja, ráadásul a két spirál arányszáma is megegyezik egymással. Szerencsére Kígyós nem lépi át a Rubicont, és nem kerül a new age lélektanának ingoványos területére, a tudomány fogalmi rendszerében próbálja megtalálni a választ az olyan kérdésekre, hogy miért vagyunk a Földön, és mi az értelme az életünknek. Kígyós kozmikus gondolatait remekül kiegészíti a földhözragadtrabb nyelvezetű Csernus. A „bevállalós” lélekgyógyász például utal a Bazi nagy görög lagzi című filmre, a fiatalok parti kultúrájára, és a kábítószer személyiségromboló hatásaira. Végül Popper Péter esztétikai, filozófiai, nem egy esetben szépirodalmi utalásrendszerekkel fűszerezett bölcsességei teszik teljessé a titok, az elhallgatás és az őszinteség témakörét. Terjedelem: 160 oldal Fogyasztói ár: 980 Ft.

Geoffrey Miller: A párválasztó agy. A párválasztás szerepe az emberi agy evolúciójában. Fordította Vassy Zoltán. Typotex Kiadó, Budapest, 2006. 455 oldal, 3300 Ft

Vannak boldog országok, amelyek még törvényeikbe is belefoglalják, hogy az ember legfontosabb iránytűje és mozgatója a boldogság keresése. Ugyanezek a boldog országok hisznek azonban abban is, hogy az ember élete folytonos küzdelem, ahol a legrátermettebbek választódnak ki s maradnak fent. Geoffrey Miller könyve ebben az angolszász kultúrában született, s a mai evolúciós pszichológiai gondolkodás kitüntetett, csillogó és provokatív elméletévé vált. Meg szoktunk feledkezni róla, hogy Darwinnak magának is kétféle elmélete volt a szelekció folyamatáról. Az egyik elmélet a természetes kiválasztódásé, melynek alapvető metaforája szerint az élőlények a természet sokszor zord körülményeivel megküzdve alakultak olyanná, amilyenek. A ma látható gazellák azoknak az utódai, akik féltek a mélységtől. Akik nem féltek a mélységtől, szelektálódtak. Mi azoknak az utódai vagyunk, akik hajlandóak voltak hosszú távolságokat megtenni a szavannán, és felmászni a dombokra. Vagy azoknak az utódai például, akik jól láttak színeket, és így gyorsabban tudták megszállni az érett gyümölcsökkel kecsegtető fákat, mint azok, akik csak árnyalatokat láttak. A másik szelekciós modellt Darwin elsősorban az ember származására fogalmazta meg: az ember kialakulásában döntő szelekciós tényező volt az, ahogyan a nőstények válogattak a lehetséges hím partnerek között. A rátermettség növelője ez esetben nem a természettel folytatott küzdelem, hanem a partnerekért folytatott vetélkedés lenne. 102


A mai evolúciós pszichológia fontos új mondanivalója, hogy az ember számára a legfontosabb szelekciós környezet nem a természetből, hanem a társakból származik. Az ember azért vált volna okossá, szellemes tervezővé, az együttműködés és a becsapás mesterévé, mert a társakhoz való alkalmazkodás irányította elméjének kibontakozását. Sok vita folyik ma arról, hogy pontosan milyen a természetből fakadó és a társak világából fakadó szelekciós nyomások szerepe az emberi mivolt kialakulásában. Miller könyvének különleges erénye és izgalma nem az, hogy állást foglal e két tényező viszonyában, hanem hogy ezt hozzákapcsolja az emberi boldogságkereséshez. A boldogság világa, az érzések eksztázisa és a szerelem világa körül tébolygó fordulatok ebben a felfogásban nem csupán áruszerű vetületei elemi természeti erőknek, hanem maguk is e természeti erők részei. A boldogság keresése - az angolszász kultúrában a szelekció kegyetlen világa mellé helyezett tényező - Miller olvasatában magának a szelekciónak az iránytűje. Cselekkel, örömökkel, eksztázisokkal s kacérságokkal teli jelenetek alakították ki a mai embert, s ezek irányítják mai életét is. A szellem és a szerelem világa a boldogság szabályozó erején keresztül természetes kapcsolatot, ha nem is mindig összhangot teremt a versengés és a boldogságkeresés között. Optimista pszichológia ez az ember múltjáról, s mikor az olvasó figyelmébe ajánlom, remélem, hogy optimista képet alakít ki a nők és férfiak alkotta mai világ emberi viszonyairól is. Csábítás, erkölcs, kreativitás, olyan világban jelennek itt meg, ahol "felértékelődik a párválasztáshoz és az udvarláshoz való jog" (380. o.). Nők és férfiak viszonyának újragondolását igényli a könyv, de egész emberi mivoltunk s jelképvilágunk újraértelmezését is. Ennek jelképes kerete a nevezetes pávafarok-hatás. A másik nemű fajtársakért való versengésben gyakran olyan haszontalan szervek vagy magatartásformák is kifejlődnek, mint amilyen a pávafarok, vagy amilyen sokak értelmezésében az emberi nyelv). Ezek a pávafaroktényezők azért olyan vonzóak a másik nem képviselői számára, mert azt sugallják, hogy mennyire rátermett is ez a fickó, hiszen miközben bonyolult egyensúlyozó műveletet végezve halad át egy vékony pallón, még hangokat is képes kiadni. A szépen beszélő rétor, a fütyörészve kötélmászó ifjú vonzó számunkra, mert igen teherbírónak tűnik. Sok minden, amit a hagyományos pszichológia szublimációként távolított versengés és szexualitás világától, itt a verseny titkos adujává válik. Miller könyve az evolúciós pszichológiai könyvek kétféle műfaját elegyíti, részben ez sikerének titka is. Egyszerre találhatók meg benne a provokatív elemzések, melyek új táblázatokat adnak az ember világának irányító tényezőiről, és az elbeszélő mód reprezentatív anekdotái. Vassy Zoltán fordítása bátran visszaadja ezt a kettősséget. Magyar nyelven nem vagyunk szokva ahhoz, hogy ugyanabban a könyvben legyen szó Australopithecusokról, Nash-egyenletekről, s ugyanakkor popókról, az aktusokat pontozó zsűrikről, a borravalók nemi különbségeiről. PLÉH CSABA

Gerő Zsuzsa-Csanádi Gábor-Ladányi János: Mobilitási esélyek és a kisegítő iskola. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2006. 152 oldal, 1980 Ft

Vajda János csak húsz évig bírta, Ladányi János szívósabb a költőnél. Jól tette, hogy újra kiadatta Gerő Zsuzsával és Csanádi Gáborral írott tanulmányaikat. A kötet első tanulmánya ráadásul keletkezése idején meg sem jelent. Módszertanilag egyedülálló módon a kutatók 331 pestlőrinci (azóta pestszentlőrinci) gyermeket arra kértek, hogy rajzolják le azt a házat, ahol a vizsgálat idején laktak, majd rajzolják le azt a házat is, ahol várhatóan felnőttkorukban lakni fognak, s végül rajzot kértek arról a házról is, ahol lakni szeretnének. 103


A gyermekek nem olvasták az abszolút és relatív deprivációval foglakozó szakirodalmat, ám rajzaik a szakirodalommal teljes összhangban mutatták meg, hogy közülük a viszonylag legkedvezőbb helyzetben lévők vágyódtak el leginkább, míg a rossz körülmények között élők számára a jövő tűnt nagyon hívogatónak: rajzaikból az derült ki, hogy nem számítanak élet- és lakókörülményeikben jelentős változásra. A vizsgálat másik érdekes megállapítása azt mutatta, hogy függetlenül az idő dimenziójától, a rajzok a rajzolók társadalmi státusáról is tanúskodnak. A gyermekek szociális helyzete és a rajzok érzelmi telítettsége összefüggést mutatott. A kedvezőbb társadalmi pozíció és az ezzel járó szociális helyzet érzelemtelibb rajzokat eredményezett, szemben az anyagi és társadalmi nélkülözéssel, mely a rajzok szerint érzelmi nélkülözést is magában foglalt. A kötet bőséges válogatást nyújt a rajzokból, s ki-ki könnyen ellenőrizheti a szerzők megállapításainak érvényét. Fényképek mutatják az egykori vizsgálat egykori helyszíneit, ahol időközben hatalmas és sivár lakótelep épült fel. A második rész a maga korában nagy port felvert vitát elevenít fel. Jóval többről volt szó, mint puszta tudományos vitáról. Gyermekek tízezreinek sorsa múlott azon, hogy az általános iskolába kerülve melyik úton kerülnek ki az életbe. Az iskolarendszerbe bekerült gyermekek közül távolról sem mindenki reménykedhetett abban, hogy az Értől eljuthat az Óceánig. Ladányiék jól leírják azt az iskolán belüli szűrő mechanizmust, mely annak idején a legkiváltságosabbak gyermekeit tagozatos osztályba, s ezen keresztül a kiváltságokat átörökítő társadalmi státuszba terelte. A szocialista középosztály gyermekei számára ott voltak a "normál" osztályok, melyeknek volt egy napközis és egy nem napközis változata. Az alsó rend utánpótlását a "korrekciós" osztályokból kikerült gyermekek biztosították. Akik kívül rekedtek mindenen, azok számára pedig a kisegítő iskolák kapui nyíltak meg. A szerzők által kirobbantott vita tanulságai mind a mai napig elevenek. Ma sem világosabb, mint volt akkor, hogy az enyhe mértékű értelmi fogyatékossá nyilvánítás folyamatában mi a szociológiai, szociálpszichológiai és mi a szorosan vett pszichológiai-neurológiai tényezők szerepe. Tudjuk, hogy a probléma távolról sem csak Magyarországon megoldatlan. A speciális nevelési igényű gyerekek képzését integrált formában megvalósító országok mellett sok helyen él és újratermelődik ez a probléma, de általában mégis ott a legsúlyosabb, ahol egymást akár csak részben is fedi az etnikai és társadalmi rétegre vonatkozó kategorizáció. A könyv igazi értéke, hogy a szerzők húsz év után visszatértek az egykor vizsgált személyekhez. Abban az iskolában, ahol vizsgálódtak, a hipotézis egyértelműen bebizonyosodott. Azokon kívül, akiket a szerzők annak idején úgy minősítettek, hogy semmiképpen sem kerülhették volna el az értelmi fogyatékos minősítést, a többiek, s főként a fiúk, beilleszkedtek a társadalomba. A nyomon követéses vizsgálat eredményeit ismertető cikk ismét nagy vihart kavart. Gyakorlati következmények azonban nem származtak a vitából. Ha el is tűnt a "kisegítő iskola" elnevezés a szótárból, a probléma nemhogy eltűnt volna, hanem súlyosbodott. Ladányi az utószóban azt az álláspontot fejti ki, mely szerint a magyar iskolarendszer a rendszerváltást követően zártabb lett, mint valaha. A rendszerváltás után a kulturális tőke jelentősége nem változott, inkább nőtt. Időközben persze változott a tőke tartalma. Kevesebb szerepet játszik benne az úgynevezett általános műveltség, de annál nagyobb szerepet játszanak az információs társadalomban szükséges készségek, mint a számítógépes és informatikai ismeretek, az idegen nyelvtudás, világlátottságból adódó nyitottság. A kötet példamutató és úttörő abban, hogy a szerzők nem elégednek meg saját álláspontjuk kifejtésével, hanem egykori vitapartnereik egyetértésével közlik a velük vitatkozó cikkeket. A felnőttként kezelt olvasó ezáltal eldöntheti, hogy kinek higgyen, melyik állásponttal milyen mértékben azonosuljon. Ebben az értelemben a kötet hazai vitakultúránk mérföldköve. Az elmúlt évben írt utószó szomorú végkövetkeztetéssel zárul. Ladányi szerint "a burkolt, finom és szégyenlős iskolai szelekció helyét tehát átvette a nyílt és durva iskolai 104


diszkrimináció, ami olyakor már az apartheidszerű elkülönítés formáját ölti". A társadalmi szétválás végletes lett. Egyik oldalon számolhatunk azokkal, akik "több-kevesebb realitással reménykedhetnek abban, hogy rövidebb-hoszszabb - inkább hosszabb, mint rövidebb - idő alatt megközelíthetik a nyugat-európai országok átlagpolgárának életszínvonalát, és egy tartós kirekesztést elszenvedő és azt a pozíciót utódaira átörökítő kisebbséggel, amelyik a harmadik világ szegényeihez hasonlatos nyomor és kilátástalanság körülményei között él". Aki manapság járt az Ormánságban, Belső-Somogyban, a Csereháton, de akár csak néhány Budapesthez közeli roma telepen, nem tud nem egyetérteni ezzel a szomorú végkövetkeztetéssel. Csak reménykedni tudunk abban, hogy lesz majd egy olyan kor, amikor az "általános" iskola valóban általános lesz. CSEPELI GYÖRGY

Kornai János-Susan Rose-Ackermann (szerk.): Tisztesség és bizalom a posztszocialista átmenet időszakában. A bizalmat érdemlő állam építése a posztszocialista átmenet időszakában. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2006. 256 oldal Kornai János-Bo Rothstein-Susan Rose-Ackermann (szerk.): Tisztesség és bizalom a posztszocialista átmenet időszakában. A társadalmi bizalom megteremtése a posztszocialista átmenet időszakában. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006. 264 oldal, összesen 6000 Ft

A kilencvenes évek elején született tanulmányaiban Claus Offe a közép- és kelet-európai rendszerváltozások nehézségeit abban látta, hogy egyszerre háromfajta átalakítást kellene végrehajtani: létre kellene hozni a profitorientált gazdálkodás intézményeit, meg kellene teremteni a demokrácia működésének feltételeit és modernizálni kellene az államot. A három feladat szerinte külön-külön megoldható, az egyidejű megvalósításukra azonban nem lát esélyt. Bármelyik szféra átalakítása ugyanis már feltételezi, hogy a másik kettő átalakítása befejeződött. Így egy olyan körkörös folyamatba lépünk be, melynek sikere nem garantálható. Tizenöt év elteltével azt mondhatjuk, hogy ez a gondolat beigazolódott, a közép-kelet-európai országokban így egy sajátos társadalmi modell jött létre. A most recenzeált kétkötetes könyv (amely a Collegium Budapest keretei között folytatott kutatásokra épül) a "posztszocialista átmenet" eredményeként létrejött modell leírására törekszik. A könyv programját Rose-Ackermann-nak az elszámoltathatóságról szóló nyitótanulmánya jelöli ki. Az elszámoltathatóságnak két oldala van: az egyiken áll a kormánytól megkövetelt tisztesség, a másikon pedig a kormány iránt kiépülő bizalom. A bizalom kialakításának legfontosabb közege pedig a társadalmi nyilvánosság. A szerző szerint a volt szocialista országokban a nyilvánosság működése messzemenően problematikus: a törvények megalkotását az esetek nagy részében nem előzi meg társadalmi vita, az érdekképviselettel szemben még mindig alapvető gyanúk élnek, a vitákat nagyon gyakran konzultációs fórumokkal helyettesítik. Ha ilyen problémák rejlenek a nyilvánosság működésében, akkor talán meg lehetne próbálkozni (javasolja Sajó András) az állami intézmények semlegességének erősítésével. Lehet, hogy az állammal szembeni bizalmat ezen az úton is meg lehetne teremteni. Csakhogy a rendszerváltozás országaiban rendkívül erős a pártszerűség, ami a semlegesség érvényesülése ellen hat. "A kelet-európai események eddigi tanúsága szerint a látszólag semleges intézményeket [...] úgy alakítják ki, hogy pártbefolyás alatt működő testületekként működjenek." (I. 63. o.)

105


A könyv középpontjában (véleményem szerint) Offe tanulmánya áll, amely több szempontból is folytatja a kilencvenes évek elején kidolgozott koncepcióját. Ha a kormányzat nem tisztességesen működik, és a működését a lakosság körében nem övezi bizalom, akkor korrupcióról kell beszélnünk. "A korrupció [...] önkéntes, szándékos jogtalan megállapodás két szereplő között, melynek értelmében egy hivatali döntésért valamifajta, akár anyagi, akár természetbeni juttatás, vagy annak ígérete az ellenszolgáltatás. Politikai korrupcióról akkor beszélhetünk, ha legalább az egyik résztvevő a szélesen értelmezett közszférába tartozik." (I. 98. o.) A közép-kelet-európai országokban működő politikai korrupció a szerző szerint két alapvető, a sajátos társadalmi modellt meghatározó vonással rendelkezik. Egyrészt a korrupció mindenütt rejtőzködő; a nyugati társadalmakban súlyos szankciók fenyegetik, és ezért az érintettek megpróbálják leplezni. A volt szocialista országokban a társadalmi cselekvés különböző szférái (a piac, a közösség és a politika) nem különültek el határozottan egymástól; így az egyes tevékenységi körök mindig "szenynyezettek", és ezért igazából nem jöhet létre a korrupció erkölcsi értelmezése. Másrészt a volt szocialista országokban a korrupció szintje jóval magasabb, mint a nyugati társadalmakban: "a szegénység korrupcióhoz vezet, ami korrupciót eredményez" (I. 107. o.). Már Offe fejtegetéseiből is kihámozható, hogy különbséget kellene tennünk a percipiált és a valóságos korrupció között. A két fiatal bolgár kutató (Krasztyev és Ganyev) tanulmánya éppen ezt a gondolatot szövi tovább. Statisztikai felmérésekkel igazolják, hogy - legalábbis Bulgáriában - az érzékelt és a valóságos korrupció elszakadt egymástól. A korrupció elleni küzdelmet ellenző politikusok ezért azt mondhatják, hogy ennek a küzdelemnek nem is érdemes nekiállni, mert nincs politikai haszna. Ennek hátterében a korrupció kétféle értelmezése áll: a politika azt szeretné elhitetni, hogy a korrupció az intézmények működési elégtelenségére vezethető vissza, a társadalom tagjai viszont a korrupciót az általában vett hatalomgyakorláshoz kötik. "Nézetünk szerint a személyes korrupciós tapasztalat és a korrupciópercepció alakulása közötti kognitív törés hátterében az áll, hogy a politikai elit elvesztette a definíciós háborút, és nem sikerült meggyőzni a közvéleményt a jelenség intézményi jellegéről." (I. 190. o.) Ez azonban - bizonyos értelemben - a rendszerváltozás vereségét is jelentené. Hardin szerint a rendszerváltozás két standard politikaelméleti nézetet is megcáfolt: "a demokratikus társadalom értékkonszenzust feltételez [...], illetve [...] feltételezi a civil társadalom bizonyos elemeinek meglétét" (I. 201. o.). Ha nincs értékkonszenzus, és nem létezik a civil társadalom, akkor a Rose-Ackermann által megfogalmazott és a könyv programját kijelölő gondolatok is meginognak. Ugyanehhez az eredményhez vezet Mueller gondolatmenete, mely szerint a demokráciához hozzátartozik (nyugaton és keleten egyaránt) a cinikus-kritikai viszonyulásmód. Ackermann szerint ez a két tanulmány a standard kommunista kritika alapvető elemeit eleveníti fel, minden közvetítés nélkül összemosva a közép-kelet-európai és az amerikai tapasztalatokat. Felsóhajthatunk: sikerült megmenteni a könyv koncepcióját. Valóban sikerült? A kétkötetes könyv a posztszocialista átmenet állásáról, a volt szocialista országok társadalmi patológiáiról szóló mértékadó kordiagnózis. Még sokat fogunk foglalkozni vele. WEISS JÁNOS

Van közünk egymáshoz - Önkéntesség a gyakorlatban Nap klub Alapítvány, 2005. A könyv teljes anyaga letölthető a következő címen: http://www.freeweb.hu/napklub/04_konyvek.html

106


A Nap Klub Alapítvány honlapján (www.napklub.hu) megjelent szociológiai módszertani kiadvány a nagyvárosi közösségfejlesztés témakörén belül az önkéntesség és az önellátó kisközösségek kialakulásával, fejlesztésével foglalkozik; a Nap Klub Alapítvány uniós támogatással (Phare ACCESS 2002) megvalósult projektjét foglalja össze. A programok célja volt többek között a VIII. kerület lakossági kisközösségeinek fejlesztése és támogatása, a helyi érdekek felismerésének elősegítése, valamint segítségnyújtás a különböző érdekérvényesítési mechanizmusok kidolgozásához. Ennek érdekében – főképpen önkéntesek bevonásával – közösségi igényfelmérés készült kérdőíves és mélyinterjús formában, rendszeres és speciális képzések indultak, valamint létrejött egy ingyenes közösségi segítő és tanácsadó hálózat. A kötet, amelyet a figyelmébe ajánlunk e programokat foglalja össze olyan formában, amely hasonló tevékenységű civil szervezetek, önkénteseket foglalkoztató alapítványok számára nyújthat hasznos támpontokat. Bartal Anna Mária: Nonprofit elméletek, modellek, trendek Századvég Kiadó Budapest, 2005 „… könyvem két fõ részre tagolódik. Egyfelõl a nonprofit kérdésrõl, valamint a jóléti államok nonprofit szektoráról szóló elméletek kritikai elemzését tartalmazza, másfelõl a magyar nonprofit szektor fejlõdésével foglakozik. Az utóbbi alatt a szféra történeti fejlõdését, az újjászületõ magyar nonprofit szektor elméleti, modellálási kísérleteinek bemutatását, illetve a statisztikai eredmények alapján az elmúlt másfél évtized trendjeinek elemzését értem.”

Corinne Maier: Jó reggelt, lustaság!

Corinne Maier egy pszichológusi és egy közgazdasági diploma megszerzése után vállalkozott ironikus címet viselő, gúnyos hangvételű könvecskéjének megírására, amelyet saját, nagyon is testközeli tapasztalataiból merített. Nemcsak a felesleges papírmunkára csap le kíméletlenül, de a cégeknél oly gyakran előforduló „helyezkedési” kultúrát és a többnyire egysíkú feladatokat adó munkahelyet alaposan felértékelő fellengzős trendi zsargont is pellengérre állítja. „Ne dolgozzatok soha!” – mondta Guy Debord, a szituacionista filozófus. Csodálatos program, csak nehéz megvalósítani. Így aztán sok ember dolgozik különböző vállalatoknak. Ezek, főként a nagyobbak, sokáig számtalan állást kínáltak a jelentkezőknek. Ám a vállalat – furcsa módon – mégis rejtélyes világ: mintha tabu téma lenne. Itt az ideje, hogy őszintén, mindenféle szakmai halandzsát mellőzve beszéljünk róla. Nagyvállalatok átlagos káderei, hallgassátok hát meg szavamat! Ez a provokatív kis könyv azzal a céllal íródott, hogy demoralizáljon benneteket, pontosabban, hogy elvegye a kedveteket a munkától. Segíteni szeretnék nektek abban, hogy a magatok szolgálatába állíthassátok a titeket alkalmazó vállalatot, amelynek eddig szolgái voltatok! Ebből a könyvből megtudhatjátok, miért áll érdeketekben a lehető legkevesebbet dolgozni, és hogy miképpen béníthatjátok meg a vállalat működési rendszerét anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnne. A Jó reggelt, lustaság! cinikus mű, éspedig szándékosan az, mivel a vállalat nem emberbarát intézmény. Semmi jóra nem számíthattok tőle, hiszen nem tiszteli az általa fennen hangoztatott értékeket, ahogy ezt sorozatos pénzügyi botrányok és nagy társadalmi projektek bizonyítják, amelyekkel ma már Dunát lehet rekeszteni. A vállalat semmiféle örömet nem nyújt, hacsak nem az a célunk, mint jelen esetben, hogy kigúnyoljuk. 107


Stephen Greenblatt: Géniusz földi pályán Shakespeare módszere

Valamikor az 1580-as évek vége felé egy vagyontalan, kapcsolatok és végzettség nélküli fiatalember egy vidéki kisvárosból Londonba költözik, és meglepően rövid idő alatt korának legnagyobb drámaírója lesz. Hogy lehet egy ilyen nagyságrendű teljesítményt megmagyarázni? Hogyan lett Shakespeare Shakespeare? Egy harvardi professzor színes filmként életre kelő Shakespeare-portréja: ember, kor és mű csodálatos szövete, amely meggyőzően fűz egymásba dokumentatív anyagot és költői sorokat. Az 1943-as születésű amerikai irodalomtudós, Stephen Greenblatt neve Magyarországon leginkább szakmai körökben ismeretes. Shakespeare-monográfiája (eredeti címén: Will in the World) azonban hihetetlenül népszerű lett, hamisítatlan közönségsiker. 2004-ben elnyerte az USA „National Book Award” díját. Greenblatt a Harvard irodalomtudomány-professzora, a legnagyobb amerikai „shakespeare-ológus”, akinek kedvenc könyve – mint azt a díjátadáskor készült amerikai újságinterjúk egyikében bevallja – természetesen a Shakespeare-összes. De előkelő helyet foglal el ezen a listán Tolsztoj Anna Kareninája is, és más erőteljes életérzéssel alkotó írók – Dickens, Csehov – is képviseltetik magukat. Ez a vonzódás visszaköszön Greenblatt stílusában: monográfiája olyan, mint egy izgalmas epikus szöveg. Greenblatt nem először ír könyvet Shakespeare-ről. A Géniusz földi pályán ember, kor és mű lenyűgözően illeszkedő szövete, amely meggyőzően fűz egymásba dokumentatív anyagot és költői sorokat. Nem talmi kor- és élethűségre törekszik, hanem torokszorítóan izgalmas életszerűségre. Az Erzsébet-kori Anglia megelevenedett kalandjai, veszélyei és hétköznapjai közt, ahol Shakespeare-t végigkísérhetjük zsenije és karrierje beéréséig, majd visszavonulásáig, maga a szerző az élénk hangú narrátor. A gondolatkísérletekben, mint a fotólaborban, valóban napvilágra kerül, amit a hatalmas anyagban szerző és olvasó keres: háttérben a korabeli világ rajza, s benne a zseni élő portréja. Greenblatt könyvében az idézett nagy művek feledhetetlen soraiban cseng vissza mindaz, ami a mindennapi társadalmi és magánélet alapos átkutatásával a felszínre került. Ebben a megvilágításban az idézetek élő ereje még nagyobbra nő: szinte fizikailag érezhetjük négyszáz év távolából is, miféle gyönyör vonzhatta tömegestül Shakespeare színházaiba a korabeli látogatókat. A könyv hallatlan népszerűségnek örvend a világban – Amerikában a National Book Award nyertese, Németországban pedig az év könyve. A magyar kiadás – a klasszikusnak számító fordításokból való idézetanyagával – méltán számíthat ugyanilyen lelkes fogadtatásra a hazai irodalomrajongók szélesebb táborában. Kiadásunk szakértője Géher István professzor, a Shakespeare-életmű legjobb magyar ismerője.

Maureen Orth: Híresnek lenni A hírnév mai természetrajza

Izgalmas, néhol kísérteties utazáson kalauzol végig minket a sztárvilág legjelentősebb személyiségei, botrányai és titkai között. A magyar nyelvű kiadás utószavában Gréczy Zsolt felvázolja a magyar sztáripar jellegzetességeit. Tina Turner, Thatcher asszony, Putyin, Karl Lagerfeld, al-Fayed, Woody Allen, Michael Jackson – az illusztris névsor tagjai mind híresek. Híresek lettek. Híressé faragták őket. Rajtuk, híressé válásuk történetén keresztül mutatja be a kötet szerzője, az amerikai Maureen

108


Orth, az igényes Vanity Fair magazin éles nyelvű, tisztánlátó riportere – maga is sztár a saját szakmájában –, mit is jelent a XX–XXI. század fordulóján Híresnek lenni. A hírnév természetét kevesen vizsgálhatták annyira közelről, mint Orth: ő immár harminc éve készít riportokat a világ leghíresebbjeivel, akiket ma már minden bulvárlap tegez, de senki nem ismer. A bulvársajtó csak szolgálatkészen ontja a sztárcsinálók gerjesztette füstöt, ami a nagyságokat rejti, Orth viszont megkísérli a lehetetlent: megpróbál áthatolni a híreseket fojtogató sűrű imázs- és pletyka-anyagon, egészen a valóságig. A könyv bizonysága szerint a hírnevet ma nem az egyedülálló képességek vagy a rendkívüli tevékenység hozza meg: a híresség ma a média gyártmánya. A kötet szerzője a legnagyobb nevek példáján bizonyítja, hogy ma a hírnév sem több mint áru, és csakis akként tartható piacon: mindig megújuló marketinggel, hatásos reklámmal.

Stephen Addiss: Hogyan nézzük a japán művészetet?

Mit nézzen egy japán festményen, fametszeten az európai ember? Mi az, ami a látható művészetből egy másik kultúra számára fontos? Hogyan válhatunk igazi befogadójává ennek a nyugalmasan szép világnak? Ez a csodálatosan illusztrált kis könyv nem zúdít ránk haszontalan információtömeget: konkrét példákon át, érzékletesen magyarázza el a japán művészetet, kiemeli fő jellegzetességeit, rövid kérdésgyűjteményekben foglalja össze, hogyan érezzük át, mit nézzünk azon, amit nézünk. Hogyan értsük meg Japánt, az egymás mellett élő ellentétek országát, ahol a keleti és nyugati hagyományok egyaránt virágzanak? Nem könnyű felelni a kérdésre, de az bizonyos, hogy az egyik legjobb út Japán művészetén át vezet, amely évezredek óta a japán civilizáció legmélyebb értékeit testesíti meg. A japán művészet azonban, akárcsak a japán élet, inkább sokrétű, semmint egyöntetű. Sőt, mi több, ez is csupa ellentét: a legdíszesebb megfér benne a legminimalistábbal, a legősibb a legújabbal, a legszínpompásabb a legfinomabban árnyalttal. A lényeg az, hogy nyitott szemmel és nyitott elmével nézelődjünk. A művészet mindarról a sokféleségről beszél, amelyet a különböző országokban, a különböző korokban az emberi lét jelent. A legutóbbi mintegy száz esztendőben a nyugati világ abban a szerencsében részesült, hogy hozzákezdhetett a japán művészet tanulmányozásához. Ha figyelmesebben szemlélődünk, az jócskán fokozza gyönyörűségünket, és többet fogunk érteni az életből. Ha igazán megtanulunk látni, a japán művészet örömteli és személyiségformáló élménnyé válik. Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei Animula Kiadó, Bp. 2005.

A kiváló, tankönyvként és tudományos vezérfonalként egyaránt hasznosítható kötet a közvetlen emberi kommunikáció modern elméletét és szemléletét foglalja össze. A Budakötet első változata 1972-ben készült és 1974-ben jelent meg az MRT Tömegkommunikációs Kutató Központ szakkönyvtárának 25. köteteként, majd a közrebocsátó intézet 1979-ben újra kiadta bővített formában, tanfolyami anyagként. Azóta már sokszor megjelent, így a közelmúltban is kezünkbe vehettünk egy újabb kiadást. Buda Béla címben is jelzett "közvetlen kommunikációt", két ember informatív érintkezését tekinti alaphelyzetnek. A tanulmány áttekinti azokat a kutatási területeket, amelyek az utóbbi évtizedekben a kommunikáció jelenségeit feltárták és rendezték, kezdve az információelmélettől az emocionális expresszión, a pszichoanalízisen és a tömegkommunikációs kutatásokon át egészen a szimbolikus interakcionizmusig, a

109


szemantikáig és szemiotikáig. A kötet a verbális közlési csatornák mellett a nem verbálisakkal, a mimikai, vokális, mozgásos stb. közvetítési módokkal is részletesen foglalkozik, áttekinti a közvetlen emberi kommunikáció dinamikáját, stratégiáját, szabályszerűségeit (különös tekintettel a rádiós és televíziós formákra), illetve a hivatásos "kommunikátorok" fejlesztésének lehetőségeit. A kommunikáció elvei és módszerei igen sok szakág kutatási mindennapjaiban jelennek meg; interdiszciplináris jellege miatt a közkönyvtárak gyűjteményébe feltétlenül beletartozik, sőt, a könyvtári munka, a könyvtárosi "kommunikáció" köznapjai is sokat profitálhatnak a szakmai kalauz megállapításaiból, még ha azóta a témába vágó újabb kiadványok is megjelentek.

„Olyan könyvet szeretnék írni, amely élni segít. A valódi segítség pedig nem az, ha útilámpást adok a kezedbe, hanem ha megmutatom, miként gyújtsd meg a lángot a saját szívedben. Az első kötet az Önismeretről szól. Hogyan találjuk meg isteni énünket? Miként győzzük le félelmeinket? Mit tehetünk annak érdekében, hogy helyesen neveljük önmagunkat és gyermekeinket? Hogyan találjuk meg nyugalmunkat, derűnket és bizonyosságunkat? A második kötet a Gyakorlatról szól. Részletesen leírom benne azt a két meditációs utat, amelyen évtizedek óta járok. Az első az Önmegismerés, a második a Szeretet útja. E két út egymástól elválaszthatatlan. Célom nem a tanítás – hiszen magam is tanítvány vagyok -, hanem, hogy együtt érezz, s gondolkodj velem. Nincs nagyobb kaland, mint a szeretet és a gondolkodás.” A fenti idézet a Szerző saját ismertetője könyvéhez. A két kötet mostanság az ún. életműsorozatban együtt, egybeszerkesztve kapható. A könyvben valóban hasznosítható, elgondolkodtató tartalom található. Müller Péter nem álszenteskedő, nem áltanító: szavai tiszták, világosak, érhetőek. Minden oldal mondanivalóval bír. Ez nem az a könyv, amit csak úgy elolvasunk, és aztán a polcra dobunk. Nem is az, ahol

110


átugorhatunk, kihagyhatunk oldalakat, fejezeteket, vagy akár egyetlen mondatot is. Kijelentései egyszerre húsba vágnak és megtisztítanak, a mélybe visznek és felemelnek. Ha Te is a Szerzővel tartasz azon az úton, amelyre magával invitál, ha együtt gondolkodsz és érzel Vele, nagyon mélyre juthatsz abban az Emberben, aki legközelebb van hozzád: Önmagadban. „Valódi segítség csak az lehet, ami az éppen aktuális problémádba belenyúl, megérti, és átvilágítja.” Megható és megrázó utazásban lehet részed – ha Te is akarod. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Gali Viktor - Vic [email protected]

Király Levente: Szánalmasan közel Parnasszus könyvek, Budapest, 2005.

Király Levente harmadik kötete a posztmodern magyar költészet mintapéldája lehetne, hiszen ironikus, nyelvkritikus és az irodalomértés aktuális problémáira is reflektáló versek sokszínű gyűjteménye. Király láthatóan tisztában van a versírás dilemmáival, és, mondhatni, az erre adott válasza ez a bizonyos sokféleség, melynek legalább annyira oka az útkeresés, mint a tanácstalanág. Ezzel magyarázható, hogy néhol enged a szentimentális költészet csábításának, szivárványról és szentjánosbogarakról beszél, ellágyul, próbál valami rendkívülit közölni, de ez a hang nem áll igazán jól neki. Sokkal érdekesebb azokon a helyeken, ahol nimfomán hajlamokról, a kapualjba szokott hajléktalanokról, a vérbe jutó idegen anyagokról, a száraz, hűvös helyről vagy a közvetlen napsugárzásról ír. Az utóbbi szövegekben ugyanazzal a friss, felszabadult hanggal, ugyanazokkal a magabiztos, vitatkozó, humoros és éles mondatokkal találkozhatunk, mint az Így irtok én címen kiadott paródiáiban. Végül a kötet egészére visszautaló zárószöveg sok mindent elárul Király Levente költői törekvéseiről. A kavicsot a folyó túlpartjára átdobni igyekvő sétáló szükségszerű kudarca az önmagát felülmúlni, a nyelv határait átlépni próbáló költő kiválóan megformált, önironikus allegóriája: "Megkeresem a megfelelő követ, teljes erőből elhajítom. (...) Aztán csobbanás: fekete gyűrűk a vízen, / szánalmasan közel. / Kitör belőlem a nevetés." Az ebben a könyvben reprezentált költészet számára nincs túlsó part, ezért fontos, hogy kár is a költőnek az átjutásra időt és energiát vesztegetnie. És egyébként: van elég tennivaló ezen a parton is. BEDECS LÁSZLÓ

John Barth: Az úszó opera Kalligram Kiadó, Pozsony, 2005.

John Barth egy interjúban a következő meghatározást adta a posztmodernről: "a posztmodernizmus az, ha az ember egyszerre köti meg a nyakkendőjét, magyarázza lépésről lépésre a nyakkendőkötés folyamatát, és cseveg a férfi nyakravalók történetéről - s mindezek ellenére egy tökéletes csokornyakkendőt sikerül rittyentenie". Maga a történet - vagyis, hogy miképpen telt Todd Andrews, a regény főhőse és elbeszélője számára az 1937. június 21-i nap kora reggeltől, amikor elhatározta, hogy megöli magát, késő estig, mikor végül megváltoztatta döntését - lenne a nyakkendő, Toddnak e történet elbeszélésével kapcsolatos reflexiói a nyakkendőkötésre vonatkozó magyarázatok, és azok az absztrakt filozófiai kérdések, melyek mind a döntést, mind az elbeszélésmódot meghatározzák, a divattörténeti fejtegetések. Persze maga a cselekmény is többrétegű. A júniusi nap történetébe elbeszélések ékelődnek a múltról. Todd élete különböző stádiumokra tagolódik, melyeket ő különböző maszkokként ír le, és arról igyekszik meggyőzni magát, hogy e maszkokat ő maga cserélgeti saját kénye szerint. 111


Élete első néhány megrázkódtatása mind a testiséghez kötődik - ezekben tapasztalja meg az állati elem uralmát az ember életében, és rendül meg mindörökre a bizalma a humanista értékekben. Az első ilyen tapasztalat kamaszkori szexuális élményeihez fűződik. A következő sokk az első világháborúban éri. Ez az abszurd, rettenetes epizód talán a regény legemlékezetesebb része. Todd ugyanis egy lövészárokban, az elsöprő, állati rettegésben tapasztalja meg néhány pillanatra a tökéletes harmóniát és a kölcsönös megértést egy német katonával, akit később, a józan ész visszatértével azonnal megöl. A harmadik és negyedik megrázkódtatás forrása a betegség. Először azt tudja meg, hogy egy olyan ritka szívbetegséggel rendelkezik, amely bármelyik percben megölheti, később pedig azt, hogy krónikus prosztatagyulladása van. A következő nagy fordulat 1930-ban éri, amikor apja a nagy krachot követően fölköti magát. Azt követően, de nem abból következően, vallja Todd, és élete fő elfoglaltságává teszi, hogy apja motivációit gyökeresen föltárja. Ez az élmény teszi őt azzá a cinikussá, akinek a történetben megismerjük. Gunyorosan, mintegy esztétikai távolságból szemléli embertársai problémáit; úgy érzi, maga nem is vesz részt a körülötte zajló eseményekben. Miközben szinte közömbös a jelen iránt, és nincsenek tervei a jövőre, Todd mániákusan merül el saját maga és apja múltjának vizsgálatában. Ezzel már a nyakkendőkötéssel kapcsolatos fejtegetéseknél tartunk. Ha ugyanis Todd azt tapasztalja, hogy apja tettének minden motivációja olyan bonyolult oksági sorokba illeszkedik, melyeket lehetetlen eredetükig követni, akkor problémává válik számára bármely történet - így saját élete egy napjának - az elmesélése is. A megoldás a címben rejlő képhez kötődik; az úszó opera ugyanis egy olyan műsor, melyet a nézők a partról követnek, és saját fantáziájukból kell kipótolniuk mindazt, ami azalatt történt a fedélzeten, amíg a hajó épp messze járt. Az ötlet Sterne Tristram Shandyjéből származik, éppúgy, mint az a groteszk látásmód, mely a testet mint sérülékenyt, erőtlent és nevetségest mutatja be. A regény egyébként is számos irodalmi művet idéz meg. A főszereplő idegensége és az öngyilkosság tematizációja alighanem Camus-t, a pereskedés, és az, hogy a főszereplő élete nagy részében egy apjának írott levélen dolgozik, nyilván Kafkát. GÁRDOS BÁLINT

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Stalker Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005.

Az 1960-as, 1970-es évek hivatalosan is elfogadott szovjet irodalmából kevés olyan maradt, amely számot tarthat a mai magyar olvasóközönség érdeklődésére. Érdekes módon azonban van egy szerzőpáros, akiknek művei megjelenésükkor - ha úgy tetszik - jórészt annak köszönhették tűrtségüket (támogatottságukat?), hogy a korabeli kánonképzés elvei szerint ők az irodalmi műfajok perifériájára, a sci-fi területére "szorultak", manapság viszont talán ők az egyetlenek, akiknek írásai még mindig olvashatónak, sőt élvezetesnek ítéltetnek. Az ismert testvérpárra, Arkagyij és Borisz Sztrugackijra gondolok. Az Európa Könyvkiadó jó érzékkel tapintott rá, hogy a Szovjetunióban 1972-ben, nálunk pedig egy jó évtizeddel később megjelent könyvük, a Piknik az árokparton nemcsak a középkorúak és idősebbek nosztalgiáját keltheti fel, hanem érdekes olvasmányélményt nyújthat a tudományosfantasztikus irodalom újabb irányzataiban járatos ifjabb generációnak is. Ráadásul a könyv most úgy jelent meg, hogy megtalálható benne egyrészt a regény (Piknik az árokparton), másrészt az Andrej Tarkovszkij világhírű filmjének alapjául szolgáló Stalker című filmforgatókönyv is. A két szöveg egymás mellé illesztésével közvetlen összehasonlítási lehetőség nyílik, és jól láthatókká válnak azok az alapvető koncepcionális különbségek, amelyek a regény és a filmváltozat között mutatkoznak. Ha maradunk egyelőre az eredeti műnél, egy jellegzetes "után"-regénnyel van dolgunk: földön kívüliek látogattak el a Földre, itt hagyták bizonyos zárt területeken, a Zónában a miénkénél fejlettebb civilizációjuk technikai rekvizitumait, amelyeket mind az állami gépezet irányítása alatt

112


álló tudományos intézetek - tanulmányozás céljából -, mind a magányos harcosokként megjelenő fosztogatók, a stalkerek - a gyors meggazdagodás reményében - igyekeznek megszerezni. A tudományos-fantasztikus történet ezen a ponton sajátos kelet-európai társadalmi művé is alakul: az állami gépezet és a boldogulni vágyó kisember egymást kijátszó macska-egér harcává, a hatalom kötelékébe álló törtetők és az undergroundba vonuló, szabad lelkületű seftelők, ügyeskedők ellentétévé. Vagyis a regény már nem is annyira az "idegenek" látogatásáról, mint inkább a földi körülmények között kialakult emberi viszonyokról szól, amelyekben nincs különösebb jelentősége annak, hogy ezek a viszonyok rendkívülinek ítélt, vagy éppen hétköznapinak elfogadott események hatására alakultak-e ki. Amikor a regény egyik szereplője, Pilman professzor megpróbálja elmagyarázni, mi is volt az "idegenek" látogatása, ezért folyamodik hétköznapi metaforához: a földön kívüliek a Földet afféle piknikező helynek használták, ahol mint árokparton, ott maradt a piknikezés maradványa, a szemét (innen egyébként a regény címe is). A lepusztult viszonyok között élő kisember a Zóna fosztogatása közben felismeri a XX. századi lét válságának egyik legborzasztóbb okát és következményét, az elidegenedettséget és a társtalanságot: "Mindenki önmagáért, csak az Isten mindenkiért" fogalmazza meg Redrick Schuchart, a regény stalker főszereplője. Ezzel a tudattal indul el minden stalker a Zónába, hogy onnan a legváratlanabb, mert kiismerhetetlen, akár halálos veszélyekkel szembenézve bármi értékeset, pénzzé tehetőt magával vigyen, vagy éppen megtalálja a legfőbb, talán csak a Zóna-legendákban létező aranygömböt, amely állítólag teljesíti az ember legtitkosabb vágyát. A kelet-európai kisember számára ez a titokzatos tárgy lesz a boldog élet egyetlen "reális" záloga. A Sztrugackijok a Zónával olyan metaforikus-szimbolikus képet alkottak, amelyben - és itt ismét működésbe lép a kelet-európai tapasztalat - bármikor bármi megtörténhet, mégpedig úgy, hogy az ember azonnal alkalmazkodni tud hozzá, napirendre tud térni felette. A Stalker című filmforgatókönyv - és pláne a belőle készült Tarkovszkij-film - a tudományosfantasztikus alapanyagot, annak műfaji külsőségeit a végletekig lecsupaszítja, és a Zónából nem is annyira a Látogatás utáni hely, mint inkább az emberiség kulturális emlékezetének szeméttelepe válik (gondoljunk csak például a filmnek arra a hosszan kitartott képsorára, amelyben a víz alatt a XX. századi ember hétköznapi létéhez tartozó mindenféle kacat - vagy érték? - bukkan elő homályosan). A forgatókönyv a lecsupaszított környezetnek megfelelően a szereplőgárdát is a minimálisra redukálja és erőteljesen allegorizálja (Stalker, Professzor, Író), és hármuk alakjában a Törvényhez való viszonyukat modellálja. A Stalker maga a megtestesült törvényszegő, a Professzor és az Író pedig a törvényekben, illetve a törvények mögött rejtőző igazságot kutatja: a Professzor a maga racionális módján, az Író pedig intuitív, irracionális úton, annak hangoztatásával, hogy a törvények szükségtelenek. De a végső kérdés mindhármuk számára ugyanaz: képesek-e leghőbb vágyukat, legbensőbb titkukat kívánni az aranygömbtől, annak tudatában, hogy az csak mások szenvedése vagy pusztulása árán teljesedhet be. Képes-e az ember pénzért, pozícióért, karrierért, tudományos felfedezésért, művészi alkotótevékenységért bárkit feláldozni? A Zóna, benne a titokzatos aranygömbbel, így válik a műben az emberség királyvizévé. A Sztrugackij testvérek az irodalmi műfajok vélt hierarchiájában az alsó szintek valamelyikére utalt sci-fiben érdekes, izgalmas sztorit, és az orosz irodalmi hagyományokra jellemző gazdag gondolatiságot tudtak létrehozni, vagyis maradandót tudtak alkotni. GORETITY JÓZSEF

113


Hannes Böhringer: Szinte semmi. Életművészet és más művészetek („Tartóshullám”), Budapest, Balassi Kiadó, 2006. Válogatta és szerkesztette: Tillmann J. A.

A fordítás alapjául Hannes Böhringernek 1993 őszén, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tartott előadássorozata, valamint kézirata szolgált. Hannes Böhringer (1947) a kortárs német filozófia jelentékeny alakja, aki hazájában a művészetfilozófia élvonalbeli művelőjének számít. A braunschweigi Hochschule für Bildende Künste tanára. Korábban a düsseldorfi és a kasseli művészeti főiskolákon tanított. Vendégtanár volt a párizsi, a madisoni egyetemen, valamint a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Berlinben él. Magyarul megjelent könyvei és számos esszéje révén a hazai közönség előtt is jól ismert (rendszeresen jelennek meg írásai a művészeti és irodalmi, valamint építészeti lapokban is). A könyv a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán tartott előadássorozatán alapul. Ebben olyan művészeti fejlemények transzparens elemzését adja, amelyek meghatározó érvénnyel vannak jelen a mai világkultúrában (a fluxus, a filozófiai életművészet, az amerikai mitológia a western világában). Szokatlan összefüggésekben mozgó gondolkodásának köszönhetően a mai szellemi folyamatok rendkívül áttetszően tárulnak föl. Tömör és egyszerű stílusánál fogva könyve egyaránt számíthat a filozófia, valamint a művészet iránt érdeklődő olvasók, mind pedig a szakmai közönség érdeklődésére. Magyarul megjelent könyvei: Kísérletek és tévelygések. A filozófiától a művészetig és vissza Budapest, BAE-Balassi, 1995. Mi a filozófia? Budapest, Palatinus, 2004. „Olyan filozófia ez, mely életfilozófiának tekinti magát, filozófiának egy szabad mezőben, az életen való keresztüljutás, az élet nyomorúságával szembeni belső felvértezettség művészetének. A filozófia ezt úgy nevezi: boldog élet. Ám boldogságon az élet elkerülhetetlen boldogtalanságának elviselését, méghozzá könnyűszerrel történő elviselését érti. Ennek a filozófiának a magva a rendíthetetlenség és az önuralom, a szenvedélyek, az affektusok fölötti uralom képzete. Ennek azonban az az előfeltétele, hogy az ember képes legyen ura lenni önmagának. A keresztény gondolkodók az antik, pogány filozófia elleni támadásukat éppen erre a pontra összpontosították, és kiemelték, hogy az ember egyáltalán nem ura önmagának. A pszichoanalízis igazolja ezt a diagnózist. Azok a filozófiai írók pedig, akikhez én kötődöm, a francia moralisták, a hősiességnek és a kudarcnak, a helytállásnak és csődöt mondásnak, az ember, a modern szubjektum nagyságának és nyomorúságának ezt a ellentétét tárgyalják.” „A művészet és a tudomány fogalmai nagyon cseppfolyóssá váltak, és a filozófiát is sokáig művészetnek tekintették. Ám a tudomány velejében mindvégig megmaradt művészetnek, és úgy hiszem, magvát tekintve a tudomány mindig filozófia is. Csakhogy ehhez a maghoz alig férünk már hozzá, mivel mindez nagyüzemmé vált. A művészet esetében ugyanilyen átalakulás fenyeget, jóllehet a művészet mindig is kisebb üzem volt és személyesebben üzemelt. Nem volt olyannyira tömeges a képzés, és ezáltal mindig vissza lehetett térni a művészet velejére és egyúttal az absztrakció magas kultúrájára, onnan pedig a figurativitásra, és mindenkor megvolt a lehetőség pontszerű értelmezésére. A filozófiában az antik filozófia, mint életforma, hagyomány és mint ilyen képzésforma megszűnt. Ez a forma csak indirekt módon tanítható. Ugyanúgy, mint ahogy végső soron a bölcsességhagyományt is csak közvetett módon lehet tanítani. Már Szókratész is indirekt módon kezdte tanítani; éspedig annak megfordításával, amit a filozófia jelent: éppen hogy nem tudni azt, ami a jó, ami a bölcsesség. Azóta, mondhatni, a filozófiának már közvetett, reflektált a viszonya a bölcsességhez.” Hannes Böhringer

114


Mérő László: Maga itt a tánctanár? Pszichológia, moralitás, játék és tudomány Tericum, Bp. 2005.

Még abban az időben, amikor a kereskedelmi képcsatornák nem hódíthatták el a majdan nagyban sztárolt műsorvezetőket, volt az állítólag legműveltebb tévésünknek egy valóban nagy műveltséget megkívánó vetélkedője, ahol ezen könyv szerzőjét, mint játékost ismerhettük meg. A fél ország drukkolt neki, sokan viszont már akkor úgy gondolták, hogy nem ér, mivel Ő nem átlagpolgár, nem amolyan mezei játékos. Pedig akkor még ki sejthette, hogy néhány év múlva Mérő László is affajta közismert, médiában gyakran szereplő személyiség lesz. Köszönheti ezt annak, hogy a kilencvenes évek második fele óta négy - a tudományos műfajban - hihetetlenül sikeres könyvet írt, s ezzel a közelmúltunk legnépszerűbb tudósai közzé „verekedte” magát (csak néhányat közülük: Popper, Müller, Csányi, Vekerdy…). A könyvek sorrendben a következők voltak: Észjárások; Mindenki másképp egyforma; Új észjárások; Az élő pénz. Könyvei külföldön is megjelentek, a Mindenki másképp egyforma 1999-ben elnyerte az „Év tudományos könyve Németországban” díjak egyikét. De a külföldi sikerek nélkül is elnyerte szimpátiánkat. Az eredetileg matematikus, műszaki tudósból majdan doktorált pszichológussá, illetve a gazdaságpszichológia professzorává váló tanárember stílusa korántsem szigorú tudományos, és nem merev tanáros, hanem finom humorú, könnyed, de mégis elgondolkoztató, tartalomban sokat adó, számtalan hétköznapi kérdésen elmerengő, illetve olyan szemszögből okfejtő, ami nekünk még sohasem jutott eszünkbe. Azok, akik mindig is utálták a matematikát, s a fensőséges bölcsészet felé fordultak, most ettől a matematikus-pszichológustól, tehát hiteles forrásból megtudhatják, hogy a matematika nem az a számtan, amit annyira gyűlöltek, hanem egy olyan tudományág, ami sok mindennek az alapja (logikától akár a zenéig terjed a paletta). Nem erőlteti ránk a matematikát, csak mellesleg bemutatja az értékeit, de olyan természetesen, hogy az ember kezdi magát szégyellni azért, mert ennyire nem értette a lényegét annak idején ott, az iskolapadban. És hát a pszichológia és a matematika több ponton is találkozik, például a játékelméletekben vagy a gazdaságpszichológiában (azért én nem lennék olyan pszichológus, aki a bux-index „ide-oda” pszichológiai hátterével foglalkozik, ennél a játékelmélet izgalmasabb területnek tűnik). Nos, a fentiek nemcsak az említett négy könyvére, hanem a most – tavaly év végén – megjelent új könyvre is érvényesek. Az új könyv valójában tárcagyűjtemény, hiszen a Magyar Narancsban 2003-tól rendszeresen megjelenő cikkeinek a válogatása, s csak egy-két írás átdolgozott, bővített. Tehát olvashattuk már ezeket az írásokat, mégis így, könyvbe rendezve és tényleg gondolatilag is rendezve – egészen más élmény, mint külön-külön olvasva. Megtudhatjuk, hogy mit is jelent ez a cím, elárulom, egy viccből származik, bár arra nem derül fény, hogy miért ezt a viccet választotta szlogennek az író. Talán azért, mert nem tartja magát sem tánctanárnak, sem illemtanárnak, bár lóizé ide vagy oda, azért szól a tánctanárokról (trendekről) és az írások mégiscsak a kívánatosabb illem (moralitás) felől tekintenek a világra. Ajánlom a könyvet azoknak, akik szeretnek rövid írásokat olvasni, szeretik az olyan könyveket, amelyeknek van(!) stílusa, de azoknak is, akik egy-egy ilyen cikk elolvasása után hosszasan képesek töprengeni a mondandóján. Rénes László

115


KULTÚRA ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ Tanulmánykötet Zongor Attila (szerk.) Kultúrpont Iroda, Budapest, 2005.

Mit tesz az EU a kultúráért? Tényleg veszélybe kerültek a nemzeti értékek? Mióta szerepel a kultúra az alapszerződésekben? Az ilyen és ezekhez hasonló kérdések alig több mint egy évtizede kapnak nagyobb nyilvánosságot hazánkban. Mára az Európai Unió napi beszédtéma lett ugyan, de még mindig viszonylag keveseknek van megfelelő mélységű, megfelelő minőségű információi az integrációról. Ez a kötet nem hiányozhat a magyar kulturális szakemberek, EU-szakos egyetemisták, de az európai uniós kérdések iránt komolyabban érdeklődők polcáról sem. Az európai uniós kérdések keresztmetszetét nyújtja egy gyakran háttérbe szoruló terület, a kultúra szemszögéből nézve. Megtudhatjuk, milyenek a kulturális területre vonatkozó uniós jogszabályok, milyen a közművelődés helyzete, hogyan és honnan juthatunk gyorsan uniós szakinformációhoz, miként alakul ki az európai identitás. Áttekintést kapunk az EU intézményrendszerének, döntéshozatali mechanizmusainak működéséről és megismerkedhetünk az oktatás és az audiovizuális terület helyzetével is. Ebben a könyvben előttünk van szinte minden, amit tudni szerettünk volna a kultúra és az Európai Unió kapcsolatáról - csak eddig nem volt hol elolvasnunk... Czike Klára - Kuti Éva: ÖNKÉNTESSÉG, JÓTÉKONYSÁG, TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ Nonprofit Kutatócsoport, Önkéntes Központ Alapítvány, Budapest, 2006.

Több mint egy évtized telt el a lakossági adományok és önkéntes tevékenységek első magyarországi felmérése óta. A megismételt vizsgálat jóvoltából most végre ismét alkalom nyílik rá, hogy tények alapján alkossunk képet a társadalmi cselekvésnek ezekről a fontos formáiról. A könyvben szereplő tanulmányok - az empirikus kutatás eredményeinek részletes ismertetése mellett - a tendenciák feltárására és a gyakorlati következtetések levonására is kísérletet tesznek. Azt reméljük, hogy megállapításaikat a társadalomkutatók, a társadalompolitikusok és a civil szervezetek önkéntes tevékenységekért, adománygyűjtésért felelő munkatársai közül egyaránt sokan tartják majd a maguk szempontjából hasznosnak és továbbgondolásra érdemesnek.

EGÉSZSÉGÜGYI STATISZTIKAI ÉVKÖNYV 2005 Magyar és angol nyelven Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2006.

A kiadvány az összefoglaló adatokon túl részletes adatokat tartalmaz a magyar népesség főbb demográfiai jellemzőiről, az egészségügyi alapellátás helyzetéről, a járóbeteg-ellátásról, a gondozóintézeti szakellátásról, az otthoni szakápolásról, a sportegészségügyről, fogászatról, fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásról, az országos mentőszolgálatról, a vérellátásról, laboratóriumi ellátásról, gyógyszerellátásról, közegészségügyről és járványügyről, balesetekről és öngyilkosságokról, a rokkantak, járadékosok és fogyatékosok helyzetéről, az egészségügyi ellátás személyzetéről, egészségügyi képzésről és továbbképzésről, az egészségbiztosításról, valamint nemzetközi adatokat is tartalmaz. 116


PÁRKAPCSOLAT PÁRKAPCSOLAT REGÉNYTÁR a

könyvsorozata

Felvilágosító, ismeretterjesztő folyóiratai mellett a Publikátor Kiadó olyan párkapcsolati jellegű írásokat is megjelentet, amelyek a házassági, válási konfliktusok témaköreit, az egyedül élők, a magányosok és társkeresők problémáit szépirodalmi formában dolgozzák fel. Az önvád énregénye

Akár egy ájult üvöltés Berniczky Edit: Gazdátlan szív Arra, hogy a szeretetért nap mint nap tenni kell, rendszerint akkor döbbenünk rá, ha már elveszítettük társunkat. Vajon a házasság a mentsvár a magánnyal szemben? A párunkat szeretjük vagy a házasság intézményét és biztonságát? Több mint félmillió nőt érint ez a szomorúan szép, szívszorító és hiteles válási történet, amely olyan, akár egy ájult üvöltés. A kisregény – az önvád énregénye – elnyerte a Párkapcsolat konfliktuskezelő magazin (www.pkm.hu) Így váltunk mi pályázatának fődíját. Két mondat két könyvkritikából: „Lebombázott ez a megcsalás-történet, megadom magam.” (Árgus) „Magával ragad, nem tudtam letenni.” (Reggel) Párkapcsolat regénytár 1. Publikátor Kiadó, 160 A/5 oldal, 999,- Ft Digitális hasonmás (pdf és lit fájlban) ára: 333,- Ft ISBN 963217 562 X HU ISSN 1786-4771 – 2005 Megjelenés előtt a Párkapcsolat regénytár következő kötete: „Csak” jó irodalom

Lélekgyógyító történetek Börzsönyi Erika: Róza világa Magánypróza és szerelmes napló. A társkeresés, az egyedüllét embermeséi. Egy esendő asszony szöveg-szövete. Elbeszélések életről, halálról, szerelemről, válásról, családról, álmokról, emlékekről, titkokról, tévedésekről. Olyan élethelyzetekről, amelyeket elvált nők százezrei élnek át a mai Magyarországon. „Az ágyam mellé tettem, hogy bármikor kézbe tudjam venni. Sírtam, nevettem, köszönöm, hogy elolvashattam!” – írta a kötet első kritikusa, egy pedagógusnő. „Világa letisztult, nyelve tiszta és érthető, szövege izmusoktól mentes, egyszerűen „csak” jó irodalom”– mondja a szerzőről s kötetéről méltatója az Utószóban. Párkapcsolat regénytár 2. Publikátor Kiadó, 160 A/5 oldal, 999,- Ft Digitális hasonmás (pdf és lit fájlban) ára: 333,- Ft ISBN 963 06 0550 3 HU ISSN 1786-4771 – 2006

Mindkét kötetből részletek olvashatók a www.szivtars.hu oldalon E-mail címeink: [email protected]; [email protected]; [email protected] Telefon: (62) 634-915 Megafone: 104097 Mobil: 70-705-6159 Skype: Publikator

infó

VIII. évfolyam, havi információs kiadványokból válogatás. Lezárva: 2007. február 5-én, Debrecen. "Segítőkéz" Lelkisegély Telefonszolgálat e-mail: [email protected] Támogató: NCA Északalföldi Regionális Kollégiuma

117

Rénes László 

2006. január-december. "Segítőkéz" Lelkisegély Telefonszolgálat, Debrecen. Tartalomból:

Recommend Documents