20, Sk

NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP

0,66 EUR / 20,– Sk

4. ÉVFOLYAM 6. SZÁM

2009. Szent Iván hava

Z poverenia Republikovej rady Csemadok-u Oblastný výbor Csemadok-u v Rožňave Vás pozýva na 51. Gombasecké kultúrne slávnosti

A Csemadok Országos Tanácsának megbízásából és a Csemadok Rozsnyói Területi Választmánya nevében tisztelettel meghívjuk Önt és kedves családját az 51. Országos Kulturális Ünnepségre Gombaszögre

Műsor:

2009. július 11-12.

Počas celého festivalu Vás očakávame s bohatou

július 11. szombat

10.00 Szomszédos államok és Szlovákia kisebbbségi kultúrpolitikája konferencia – Helyszín: Rozsnyó, Történelmi Városháza kongresszusterme 16.00 A Csemadok 60 éve – filmvetítés a szabadtéri színpadon Gombaszögön 19.00 Égtájak fesztivál csoportjainak műsora Fellépnek: felvidéki, magyarországi, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági valamint argentínai magyarok folklórcsoportjai 21.00 Táncház Gombaszögön Talpalávalót húz a FIGÚR BANDA

július 12. vasárnap

10.00 Meseudvar – Műsorvezetők: Kupecz Andrea és Mihály Fellépnek a Duna Menti Tavasz győztes bábcsoportjai: a harkácsi PIMPÓ, a feledi Szombathy Viktor MTNYAI Meseláda bábcsoportja, a Rozsnyói Református AI Százszorszép tánccsoportja és citerazenekara 11.30 Kopjafa avatás 11.45 Művészeti sátor hazai magyar írók és képzőművészek bemutatása – könyvdedikálás

13.30 Ökumenikus istentisztelet 15.00 Az 51. Országos Kulturális Ünnepély megnyitója: vers: Tóth Károly – Márai Sándor Gimnázium és AI diákja – Kassa Ünnepi beszéd: Hrubík Béla – a Csemadok OT elnöke Gömöri mulattság – Népművészeti gálaműsor – rendező Péter Zsolt Figúr banda népzenekar Bodrog Néptáncegyüttes Sárospatak, Magyarország Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes, Nagyida Rozmaring Ifjúsági Néptáncegyüttes, Abaújszina Búzavirág Néptáncegyüttes, Rozsnyó Hadäre folklórcsoport, Veszverés Haviar hagyományőrző csoport, Rozsnyó Óbásti Palóc Menyecskék népdalkör, Óbást Gesztetei Barkó Menyecskék népdalkör, Gesztete Tornagörgői Mezei virágok, Borzovai hagyományőrzők Szilicei hagyományőrzők, Szalóci hagyományőrzők Kecsői hagyományőrzők, Berkő hagyományőrző csoport Hosszúszói hagyományőrzők, Jabloncai hagyományőrzők 18.00 FOLK KOCSMA (FIGÚR BANDA, RUSNÁK MAROS zenekara) 20.30

ponukou tovaru ľudových remeselníkov a taktiež jedlom a občerstvením.

Program:

11. júla, sobota

10.00 Menšinová kultúra susedných štátov a Slovenska – konferencia Miesto: Rožňava, Radnica – kongresová sála 16.00 Csemadok bol zaležený pred 60. rokmi premietanie filmov v Gombaseku – amfiteáter 19.00 Svetadiely: Účinkujú maďarské folklórne skupiny zo Slovenska, Maďarska, Ukrajiny, Rumunska, Vojvodiny, Argentíny 21. 00 Tanečný dom v Gombaseku Hrá: Festivalová kapela FIGÚR

12. júla, nedeľa

10.00 Rodinné dopoludnie v Rozprávkovej krajine Moderátori: Kupec Andrea a Mihály Účinkujú víťazi bábkového festivalu „Duna Menti Tavasz”: PIMPÓ – Hrkáč, Súbor základnej školy Viktora Szombathyho s VJM „Meseláda” – Jesenské, Súbor základnej školy reformovanej cirkvy „Százszorszép” a citarový súbor –Rožňava 11.30 Odhalenie pamätného stĺpa na počesť 60. výročia založenia Csemadoku 11.45 Stan umelcom – predstavenie domácich maďarských spisovateľov a výtvarných umelcov – autogramiáda 13.30 Ekumenická Bohoslužba 15.00 Otvorenie 51. Celoštátnych Gombaseckých kultúrnych slávností báseň recituje : Tóth Károly – študent Gymnázia a ZŠ Sándora Máraiho s VJM – Košice, Slávnostný príhovor: Béla Hrubík – predseda Csemadoku Gemerská zábava – Slávnostný galaprogram – réžia: Zsolt Péter Ľudová hudba Figúr banda Folklórny súbor Bodrog Sárospatak, Maďarsko Folklórny súbor Ilosvavi Selymes Péter, Veľká Ida Folklórny súbor Rozmaring Seňa, Slovensko Folklórny súbor Hadäre Gemerská Poloma, Slovensko Folklórny súbor Haviar Rožňava, Slovensko Spevácky zbor Óbásti Palóc menyecskék, Stará Bašta Spevácky zbor Geszteti Barkó menyecskék, Hostic Spevácky zbor Mezei virágok Hrhov, Folklórna skupina zo Silickej Brezovej Folklórna skupina zo Silice, Folklórna skupina zo Slavca Folklórna skupina z Kečova, Folklórna skupina z Brzotína Folklórna skupina z Dlhej Vsi, Folklórna skupina zo Silickej Jablonice 18.00 FOLK KRČMA (FIGÚR BANDA, kapela MAROŠA RUSŇÁKA)

20.30 „István a király” rocková opera v podaní TÁRSULAT István a király rockopera a TÁRSULAT előadásában Moderátori: Zsóka Holop a Ferenc Csenger Műsorvezetők: Holop Zsóka és Csenger Ferenc Főszervező: a Csemadok Rozsnyói Területi Választmánya Hlavný organizátor: Oblastný výbor Csemadok, Rožňava

Vstupné / Belépődíj: sobota / szombat: 2 €

Podujatie podporili / Az országos kulturális ünnepély támogatói:

Zmena programu vyhradená! / Műsorváltozás joga fenntartva!

Stravovanie pre účinkujúcich zabezpečuje

Rozsnyó Város Önkormányzata SzTEL Szarka Tibor

Krasznahorkaváralja

Reštaurácia Tri Ruže A szereplők étkeztetését a

Három Rózsa Étterem biztosítja Médiapartnerek / Mediálni partneri: ROZSNYÓI LAPOK www.roznava.sk

nedeľa / vasárnap: v predpredaji / elővételben: 10 € Az elővételben megvásárolt jegyek mind két napra érvényesek (szombat, vasárnap). na mieste / helyszínen: 15 €

Pre deti do 14 rokov – vstup zadarmo.

Gyerekeknek 14 éves korig a belépés díjtalan. Rozsnyói TV

Páhy Boglárka barczikacity bt

A tartalomból:

Nemzetfogyatkozás vagy a minőség forradalma? Borzadva olvastam, hogy az utolsó népszámlálás adatai szerint 40-50 ezerrel kevesebb magyar van a Felvidéken, s ez a szám az elkövetkező népszámlálásra már 40-60 ezerre prognosztizálható, beleértve a csökkenő születések számát, az elhalálozásokat, és főleg az asszimiláció adatait. Megrökönyödve hallgatom „bölcs vezérünk”, köztársasági elonökünk zagyva beszámolóját, melyben letagad 2-300 ezer magyart a Felvidéken. Szomorú szívvel, de valós tényként tudatosítom, hogy majdnem minden 4. magyar gyereket szlovák iskolába iratnak. De mielőtt kétségbe esnék, eszembe jut Sütő András summás megfogalmazása: „Aki embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan.” Elgondolkodom: vajon kell-e nekünk, magyaroknak az olyan, ú.n. magyar, aki a júdási 30 ezüstért elárulja nemzetiségét a népszámláláskor? - Az olyan, ú.n. magyar szülő, aki ködös téveszmék nyomán, a jobb érvényesülés reményében szlovák iskolába íratja be gyermekét, elindítva őt az elnemzetlenedés, meghasonulás és boldogtalanság útján? - Az olyan magyar családok, ahol a gyermekükkel már csak hibrid-nyelven értekezhetnek és unokáikkal már magyarul sem beszélhetnek? - Az olyan, ú.n. feltörekvő magyar nemzedék, amelyik már nem tudja a magyar helyesírást, nem olvassa a magyar irodalmat és nem ismeri a magyar nemzet történetét? A kérdések költőinek hatnak, de nem azok. Mindenki válaszolja meg lelkiismerete szerint. Az én válaszom: nem kellenek. Csak azért, hogy papíron többen legyünk, közben meg... Egy magyar népi bölcsesség szerint: „vesszen a férgese, csak a színe-java maradjon meg”. Magyarnak lenni az elcsatolt országrészekben egyre inkább bátorság kérdése. Illyés Gyula így fogalmaz: Ki a magyar? Aki meri vállalni! Igen. Példaképül álljanak itt az aradi tizenhármak, akik nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül hajlandók voltak meghalni a magyar forradalmi eszmékért, vagy Petrovics-Petőfi Sándor, aki számazása ellenére magyar volt, mert az akart lenni, mert magyarul dobbant a szíve. Mire mindezt végig gondolom, megnyugszom, mert nem fogyatkozik a magyar a Felvidéken, csak besűrűsödik, tömörebb, magyarabb lesz. Tehát fogadjuk el: nem nemzetfogyatkozásról, hanem a minőség forradalmaról van szó! U.i. Vajon hogyan viszonyul a többségi nemzet a pár ezer nemzetiségi árulóhoz? Befogadja-e őket? Gazdagabb, erősebb lesz-e általuk? Aligha! Bajnok István

Esterházy Jánosra emlékeztek Mírovban Lengyelek és csehországi magyarok főhajtása Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje Martosi berszámoló Várhosszúréten jártunk Egy most is otthonos magyar falucska

6-7.

8-11.

12-15. A Zoboralja néphagyománya kiapadhatatlan forrás Beszélgetés Simek Viktorral 20-21. Életre kelt a Magyarok Szövetsége Augusztusban országos gyűlést tartanak 22. Petőfi Sándor Emlékdíj Királyfiakarcsán A Petőfi Baráti Társulás kitüntetése 23. Emléktáblát kapott Gergely József Füleksávoly holtában is becsüli szülöttét 24-25. Egy fiú az „Ipolyságból” Molnár Imre írása 30-31.

Címlapunkon Pulen Tamás „firkás“ labdarúgó Portrénk a 34. oldalon M. Nagy László felvétele

Itthon – Nemzeti Kulturális havilap Kiadja: A JEL polgári társulás, Pozsony

Főszerkesztő: Batta György Megjelenik a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma és a Szülőföld Alap támogatásával. Realizované s finančnou podporou Ministerstva kultúry SR – program Kultúra národnostných menšín 2009. Engedélyezte a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma Bejegyzési szám: 3655/2006 • Megjelenik 3000 példányban. A szerkesztőség címe: nám. 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava Telefon: +421 905 608 777, +421 907 177 817, e-mail: [email protected] Grafika: Csernyanszky Pista. Nyomdai munkálatok: KPRINT A lap olvasható a www.felvidek.ma és a www.csemadok.sk honlapokon is.

➤ ➤

Konverzný kurz 1 EUR = 30.1260 Sk (A váltási árfolyam 1 EUR = 30.1260 Sk)

ITTHON

3

Melyek a magyarok igazi értékei? Pap Gábor, az élő iránytű 70 éves A mai magyarság egyik legkiválóbb gondolkodója és legnemesebb képviselője Pap Gábor művészettörténész. A Budapesten élő, a Felvidéken is jól ismert fáradhatatlan Szent Korona-kutató az idén töltötte be a hetvenedik évét és úgy döntött, hogy (többezerre tehető) előadásait – reméljük, átmenetileg – befejezve elsősorban írással foglalkozik. Aki legalább egyszer tanúja volt Pap Gábor valamelyik előadásának, maradandó élménnyel lett gazdagabb. Élvezhette a kutató eredeti gondolkodásmódját, anyanyelvének hibátlanul pontos és választékos használatát, hatalmas műveltségét, tárgyilagosságát és finom humorát. És ami különösen fontos: kiapadhatatlan derűjét. Ez az évtizedeken át a magyar településeket járó személyiség vallja: „... Az elhárítás Magyarországon legalább kétszáz éve sokkal többet tud a múltunkról, igaz értékeinkről, mint mi magunk. Hiszen egyik feladata éppen az, hogy ne tudjuk meg, melyek az igazi értékeink. Hogy miért? Hát először is, tisztában kell lennünk azzal, hogy mi, magyarok nem akárhol élünk, hanem Európa kellős közepén. Ehhez képest egyfolytában azt magyarázzák nekünk, hogy Kelet-Közép-Európában, ami nyilvánvalóan hazugság. Tudnunk kell, hogy olyan, a Teremtő átal a természettől igen jól megvédett területen létezünk, amilyenhez fogható nincs több az egész eurázsiai térségben. Ráadásul a Kárpát-medence Európában meghatározóan fontos hely. Úgy lehet egy mondatban megfogalmazni, hogy aki ura a Kárpát-medencének, ura Európának. Aki nem vette volna észre: az orosz még ki sem húzta innen a piszkos csizmáját, már bent volt az amerikai még piszkosabb csizmája, s most is bent van. Tehát, aki úgy gondolja, hogy mi nem megszállt országban vagyunk, azt hiszem, nagyon naív. Mindenesetre eggyel tisztában kell lennünk: nagyon pontosan tudják, akik bennünket el akarnak téríteni, hogy itt egy olyan területről van szó, amely minden tekintetben önálló lehetne, ha föl nem szabdalnák. Az „oszd meg és uralkodj” elve itt tökéletesen érvényesül, amióta az első

4

Habsburg betette ide a lábát. És ehhez képest nem volt semmiféle rendszerváltozás. Ugyanaz a szemlélet uralkodott a Rákosi-időkben és ugyanaz a Kádár-érában. Sajnos még Horthy idején is, mert túl rövid volt ez az időszak, ezért nem lehetett háttérbe szorítani azokat, akik még a Habsburg-világban lettek kinevezve. Ennyi idő alatt egyszerűen nem sikerülhetett lényeges változást elérni, pedig amúgy sok mindenben pozitív irányban mozdult el a magyarság a Trianont követő rövid idő alatt. És 1944-ben aztán megint jött a hideg zuhany. De nemcsak, hogy idő nem volt a megtisztulásra, de a mai napig is sokan ülnek a magyarság nyakán olyan ürüggyel, hogy ők hozták ide a kultúrát. Pedig csak meg kell nézni a mi igaz értékeinket. Hogy csak egyet mondjak: népművészeti kincseinket. És van népművészeti múzeumunk? Soha nem is volt. Néprajzi van, ahol ezek az értékek egyszerűen eltűnnek: vagy eleve raktáron vannak, vagy olyan módon kerülnek sok más közé, hogy nincs az a tisztán látó laikus ember, aki észrevenné, hogy hatalmas műveltségről van szó.” És mi a véleménye Pap Gábornak finnugor származás-elméletünkről?

„Ennek az elméletnek nincsenek alapjai. Tehát nem arról van szó, hogy az alapok rosszak, hanem egyszerűen nincsenek alapok! Semmiféle dokumentumra nem tudnak hivatkozni. Ehelyett kijelentenek dolgokat. De mik a tények? Azon a területen, ahová az őshazánkat teszik, olyan fokú a népsűrűség, hogy ha oda felszorul egy nép – mert ott keletkezni nem tud sem nép, sem nyelv, sem etnikum – akkor még egy húszezres lélekszámú pici nép is rendkivüli módon szétszóródik, mert nem tud megélni egy akkora helyen. A szétszóródás következménye, hogy a mai szurguti osztják már nem ért meg egy kazimi osztjákot, mert annyiféle nyelvjárás van.Hogy képzelik el, hogy ott kialakulhat egy nyelv? Ugyanakkor onnan lefelé soha nem jött még nép, ott ugyanis nem tud egy-egy etnikum annyi erőt összpontosítani, amenynyivel egy nála délebben elhelyezkedőt – és nyilvánvalóan jobb körülmények között élőt – le tudna győzni. Ezek már végigtárgyalt, tiszta dolgok.” Olvasóink nevében szeretettel köszöntjük a hetven éves Pap Gábort, Isten áldását kérve elkövetkező, mindnyájunk számára gyümölcsöző éveire. Batta György

Szeretetnap és Ifjúsági találkozó Ipolykeszin ,,Szeressük embertársunkat, vagy azért mert jó, vagy azért,hogy jó legyen.” Ennek a gondolatnak a jegyében zajlott az a rendezvénysorozat, melynek mozgatórúgója a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya volt, s melyet egyszerűen csak szeretetnapnak kereszteltünk el. Azért éppen így, mert úgy gondoljuk, ez az a csoda az ember életében, amelyből minél többet osztunk szét, annál több marad belőle. A szeretetnap gondolata már évekkel ezelőtt megszületett, de csak most sikerült megvalósítani. Szinte mindenki hallott már a Böjte Csaba ferencesrendi szerzetes által, Erdély szerte alapított árvaházakról, gyermekotthonokról. Az otthon lakóihoz és Böjte Csabához Molnár Katalinon keresztül jutottunk el, aki már évek óta szervez gyűjtést az erdélyi gyermekotthonoknak. A szeretetnapok meghívott vendégei így nem is lehettek mások, mint éppen az erdélyi, dévai otthon lakói, akik négyen, egy felnőtt vezető kiíséretében érkeztek hozzánk, s töltöttek velünk néhány napot. Az első napon az ipolybalogi alapiskola vendégszeretetét élvezték, a második napon pedig gazdag program várta őket, mely a szklabonyai Mikszáth-emlékház megtekintésével kezdődött, ahol Bőhm András, a múzeum vezetője adott beszélt az emlékházról és az író életéről. A szklabonyai programhoz csatlakoztak a tornaljai gyermekotthon lakói is, akik autóbusznyian érkeztek. Délután Ipolykeszin folytatóott a találkozó; ott a gyermekeket színes program várta az ipolykeszi Csemadok helyi szervezete és helyi önkormányzata jóvoltából. Az eső ugyan meghiúsította a szabadtéri színpadra tervezett programot, a helyi szervezők azonban gyorsan cselekedtek, és a kultúrházban már Bodzsár Gyula közreműködésével folyt a szórakozás, Böjtös Norbert, a Csemadok helyi szervezetének elnöke, Kosík Szilvia polgármester, és Hrubík Béla a Csemadok országos elnöke köszöntötte a jelenlévőket. A helyi óvódások és iskolások után a gyermekotthonok lakói adtak szívet melengető műsorokat, ki-ki a maga nyelvén, hiszen a tornaljai gyermekotthon lakói főleg szlovák anyanyelvű fiatalok voltak. A fergeteges hangulatú műsorblokkot a

ITTHON

helyi Csemadok folklórcsoportja zárta óriási sikerrel a teltházas kultúrházban. A szeretetnap célja a szórakozás mellett, az adománygyűjtés volt. Örömmel nyugtáztuk, hogy a dévaiak sem mentek haza üres kézzel, hiszen a régióban több helyen is szerveztek egyidőben gyűjtést. 1700 eurót sikerült számukra átadnunk, amit nagy alázattal köszöntek meg. Úgy érezzük, hogy az ilyen rendezvényeknek is lehet hagyománya a sok kulturális esemény között, mert embertársaink

megsegítése nyelvtől és nemzetiségtől függetlenül, mindnyájunk kötelessége. Reméljük, jövőre még gazdagabb programot tudunk a II. Szeretetnap résztvevői számára biztosítani. Köszönjük a Besztercebányi Megyei Önkormányzatnak a támogatást, hiszen bármilyen furcsa, még a szeretetnap megrendezése is pénzbe kerül! A jó célra szánt segítség azonban sokszorosan megtérül ebben az egyre szeretetmentesebb világban. Palócz

A dévai gyermekotthon lakói vezetőjükkel. Lent: A nagycsalomijai kis citerások

5

Megemlékezés Esterházy Jánosról Mírovban 2009. június 13-án a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége (CSMMSZ) az észak-morvaországi Mírovban immár a tizenkettedszer szervezett megemlékezést a mártírhalált halt szlovákiai magyar politikusról Esterházy Jánosról. A börtönkápolnában megtartott istentiszteleten

Zsidó János esperes méltatta Esterházy életét, majd a rabtemetőben lezajlott koszorúzáson és megemlékezésen több mint száz fő vett részt. Az ünnepség fő szervezője, a CSMMSZ országos elnöke, Rákóczi Anna mellett a megemlékezésen részt vett Gyurcsík Iván, a prágai, és Molnár

A képen Jan Janků, Esterházy János volt mirovi rabtársa, s halálának tanúja, Molnár Imre történész, és az ünnepség legifjabb résztvevője Molnár Kinga. A síremlék mögött az ünnepséget szervező ostravai magyarok, nemzeti viseletben.

6

Imre a varsói magyar nagykövetség diplomatája; az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke, Pálffy Sándor és lengyel alelnöke, Stanisław Gawlik; a Rákóczi Szövetség képviselője és az Esterházy János Emlékbizottság elnöke, Martényi Árpád; valamint több szlovákiai magyar szervezet (Csemadok, Cserkészszövetség) küldöttsége. A lengyelországi Katowicéből első alkalommal népes csoport vett részt a megemlékezésen. Vezetőjük, Michal Luty mérnök elmondta, a következő évben még nagyobb létszámú csoporttal érkeznek Mírovba, s a jövőben immár rendszeresen együtt akarnak „magyar testvéreikkel” megemlékezni a mindkét nép közös hősének és mártírjának számító Esterházy Jánosról. Jelen volt Jaroslav Jílek, Mírov község polgármestere és a helyi önkormányzat több képviselője, illetve Jan Janků, Esterházy János volt mírovi rabtársa, aki meghatott szavakkal emlékezett vissza Esterházy földi életének utolsó óráira. A beszédekben szó esett Karel Schwarzenberg volt külügyminiszter érdemeiről, aki Esterházy János hamvainak több mint ötven év utáni felkutatásában vállalt szerepet, illetve Lech Kaczynski lengyel elnök érdemeiről, aki posztumusz, magas rangú állami kitüntetésben részesítette a magyar-lengyel származású mártírpolitikust. Gyurcsík Iván beszédében kitért arra is, hogy a kommunizmus áldozatainak prága-motoli tömegsírján eddig még nincs megjelölve Esterházy János neve. Ebben a folyamatban a cseh Politikai Foglyok Konföderációja, a sírhely gondnoka, megkerülhetetlen szereplő. A csehországi magyar szervezetek együttműködve további magyarországi, szlovákiai és lengyelországi civil szervezetekkel pedig ösztönzői kell, hogy legyenek az Esterházyhoz méltó prágai sírhely kialakításának. Az ünnepségen bejelentették, a Csehés Morvaországi Magyarok Szövetsége olmützi egyesülete vállalja az Esterházy boldoggá avatásával kapcsolatos adminisztrációs feladatokat, s ezzel kapcsolatban felveszi a kapcsolatot az olmützi érsekséggel. A jogi, erkölcsi és politikai rehabilitáció szükségessége ugyancsak visszatérő motívuma volt az elhangzott beszédeknek. A korábbi orosz hivatalos rehabilitáció, és a lengyel állami kitüntetés fényében többen rámutattak a mindmáig elutasító szlovák hivatalos álláspont tarthatatlanságára.

Molnár Imre a lengyel résztvevőkkel. Lent: A politikai foglyok temetőjének tájékoztatója

ITTHON

7

„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje...” Gondolatok a 43. Országos Népművészeti Fesztivál kapcsán

Az a tudományos körökben erősen megalapozatlan hír, miszerint a martosi viselet kékje sokban hasonlít a Martos község határában honos, nagyon ritka kék varjú tollazatához, még nem igazolódott be, nem jelenti azt, hogy ez nem igaz. Ami viszont biztosan igaz, hogy a Martos mellett fekvő Kingyes tanyán annak idején a martosiakat mintázva festette meg Feszty Árpád a Magyarok bejövetele című körképét, valamint, hogy május utolsó hétvégéjén, ebben az ,,ezer tó” tükrű faluban tartotta 43. Országos Népművészeti Fesztiválját (ONF) a Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Komáromi Területi Választmánya. Az egykor csak „zselízi” fesztiválként emlegetett rendezvény rövid tavalyi bősi kitérője után került a szervezők javaslatára Martosra azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ebben a festői szépségű környezetben végleges otthonra találjon. Nagy fesztiváljaink évek óta pénztelenségben szenvednek, ezért magától értetődő volt a

8

Zsúfoltság Martoson a művelődési házban

szervezők azon igyekezete, hogy a Martoson már másfél évtized óta otthonos, Katona István nevével fémjelzett Pünkösdi ünnepség és az ONF együttes erővel, egymást erősítve és támogatva hozzon létre egy még nagyobb, látványosabb és pergősebb rendezvényt. Gondoltuk ezt azért is, mivel a Csemadok országos elnöke az elmúlt évek során több alkalommal anyagilag és egyéb módon is támogatta a Feszty–parkban zajló eseményeket. A módosított közmondás azonban így szól: amit az ember tervez, azt el is rontja, ezért hiúsági és más ,,szakmai” okokból az igyekezet zátonyra futott. Mivel a pályázati rendszer szigorú feltételekhez köti a támogatások folyósítását és a rendezvények megvalósításának időpontját, így május végén egyidőben, párhuzamosan egymás mellett, két fesztivál is zajlott Martoson: az ONF, a komáromiak és a martosiak rendezésében, és a Pünkösdi ünnepség, Katona István rendezésében. Mivel a másik fesztivált nem tisztünk ér-

tékelni, értékelje azt ki-ki a maga meglátása alapján. Az a mediális ellenszél és féligazságok garmada, amit a fesztivál körül keltettek azonban, nem engedi meg, hogy ne szólaljunk meg az érintettség okán, helyre téve az öntömjénzett médiasztárok és újságírók egyoldalú véleményét. Mi csak a tények és a támogatások türkrében vonunk majd mérleget, a többi leginkább az olvasó feladata. A háromnaposra tervezett ONF már pénteken este megnyitotta kapuit a helyiek és a környékbeliek előtt, hiszen a már hagyományos kiállítások és koncertek mellett idén a környező településeken is indítottunk hangulatteremtő és vendégváró műsorblokkokat a régi zselízi fesztiválokra jellemző módon. Naszvadon, Bajcson, Vágfüzesen és Hetényben is harsogott a zene, és dübörgött a tánc hagyományőrző csoportjaink jóvoltából. A kísérőprogramokat a közelgő rossz idő ellenére több, mint félezren nézték végig. A házigazda Martos sem pihent azonban,

Varsó

A Kopecsny Gábor vezette csallóközi barantások bemutatója

mint Petőfi faluvégi kurtakocsmájában a kikötött komp, hanem méltó módon indította útjára a fesztivált. Este hat órára harangszó hívta a vendégeket a művelődési otthonba, ahol az izsai csemadokosok jóvoltából tekinthettük meg az Izsai viseletek képekben című kiállítást, melyet Sámson Gizella ötlete alapján készítettek el, s melyet Petheő Attila, a komáromi Csemadok Területi Választmányának elnöke nyitott meg. A kiállítással párhuzamosan a 60 éves Csemadok országos rendezvényeinek eseményeiből Görföl Jenő képes bemutatója adott ízelítőt. A kiállítást izsai pogácsa kóstolgatása és izsai bor kortyolgatása tette hangulatosabbá. A népes számú közönség a művelődési házból a szemközti református templomba vonult, ahol a búcsi Szobiné Kerekes Eszter népviseleti babái ülték körül a szószéket, melyet a helyi református tiszteletes felesége segítségével rendeztek el ízlésesen. A Csemadok

ITTHON

országos elnöke, Hrubík Béla megnyitója után a Hollandiából érkezett Chandante kórus vidám és magasztos előadása tette még hangulatosabbá az estét. A másnapra beharangozott rossz idő, szombat délelőtt folyamán még nem éreztette hatását, így mind a gulyásfőző vesrseny, mint a horgászverseny résztvevői hódolhattak szenvedélyüknek. Sikerült megtartani a vízi színpad előtti füves réten a csallóközi barantások bemutatóját, és a nyitott tájház udvarán a zsérei, martosi, szalkai és lakszakállosi hagyományos ételek kóstolója közben több százan megfordultak az 1975-ben átadott tájházban is, miközben finom ipolynyéki, búcsi és szentpéteri borok áztatták a szomjas torkokat bévülről. Ezt követően azonban már kívülről a gyorsan lezúduló zápor áztatott mindent és mindenkit, így Palya Bea koncertje a zsúfolásig megtelt református templomban

zajlott, ez azonban mit sem változtatott színvonalán. A délutánra szánt gyermekés felnőtt néptáncegyüttesek bemutatója a szűkös, de annál hangulatosabb művelődési ház falai közé szorult. A több, mint hatszáz fellépő között ott volt a néptáncmozgalom színe-java, az Apró Garam menti, a Pimpimpálé, Tőzike, Kikerics, Ágacska, Dunaág, Kismegyer és Csilizke, Csali, Kis Rakonca, Bellő, Napraforgó Kisködmön, az Aranykert, Berkenye, Csalló, Csallóközi, Garam menti, Hont és a Kincső. A több mint háromórás gálát türelemmel nézte és vastapssal jutalmazta a hálás közönség. A szakadó eső a már műsorukat bemutatott csoportoknak kötelezővé tette, hogy megnézzék a soron következő produkciót. Jó szakmai lecke volt ez mindenki számára, mely bizonyította, a hazai táncházmozgalom életképes, színvonalas jó kezekben van, céltudatos szakmai irányítás alatt fejlő-

9

Képek a fesztivál tárlataiból

10

Petheő Attila elnök az izsai csemadokosokkal. Lent: A holland Chandante kórus

dik. A 43. ONF sem valósulhatott volna meg Juhász Eszter, Vollner Nagy Melinda és Nagy Mirtill szakmai irányítása nélkül, amit utólag is hálás szívvel köszönünk nekik. A saját zenekarral nem rendelkező csoportokat a Figur Banda népi zenekar kísérte Hanusz Zoltán vezetésével, magas szakmai színvonalon a legvérprofibbak módjára. A szombat után a vasárnapi műsorokat sem vette pártfogásába az időjárás. Ennek ellenére a meghirdetett program szerint került sor műsorokra, népi játékokra, foglalkozásokra és a délutáni néptáncgálára a Százszorszép és az Ekonóm néptáncegyüttesek közreműködésével a helyi művelődési házban, ismét telt ház előtt.

ITTHON

Utószó helyett A rendezők, Petheő Attila és csikócsapata, Martos község polgárai és polgármesterük Keszegh István, aki néptáncosként és koreográfusként szintén szakmabeli csak ő nem kérdedik vele, mint egyes nagyobb szakemberek- mindent megtettek annak érdekében, hogy az Országos Népművészeti Fesztivál új otthonra leljen. Ha nem jön a nem várt rossz idő, több ezren fordultak volna meg itt, Martoson. De miközben mi emberek, jó vagy egyéb szándéktól vezérelve, azon vitáztunk, végül milyen is legyen a plakát, a műsor, és ki hol és mennyit fizet vagy nem fizet a parkba való belépésért, az Úristen eldöntötte a

vitánkat, és esővel öntözte meg a kitikkadt földeket a mezőgazdászok nagy örömére. Mi abból a pénzből, ami 20 000 eurót tett ki, s amit erre a célra nyertünk az SzK kulturális minisztériumától, ennyit tudtunk kihozni. Egy tisztességes, három napos rendezvényt, több mint hatszáz gyermek és felnőtt résztvevővel, kézművesekkel, zenészekkel, kiállításszervezőkkel, bemutatókkal, hagyományőrzőkkel. A velünk most vitában állók, akik azóta jogi úton próbálnak elégtételt venni vélt igazuknak, azt állítják hogy rátelepedtünk a rendezvényükre, fele ennyi pénzből csináltak tizedannyit annyit mint mi. Az csak hab a tortán, hogy miközben javában folytak az egyeztetések és a megbeszélések, valahol egy ügyvédnél Komáromban már március 22-én megfogalmaztak egy feljelentést Katona István megbízásából a Csemadok ellen a Pünkösdi ünnepségra való rátelepedésünk okán. Nos, ennyit a tisztességről! Ám legyen. Állunk elébe, ha valaki úgy gondolja ez a legmegfelelőbb út rendezni a dolgainkat, de itt és most mindeki számoljon el a nyilvánosság előtt, hogy mire költötte az adóinkból pályázat útján megszerzett pénzét! Az a parttalan, ám szakmailag teljességgel megalapozatlan vita pedig, hogy a gulyásfőzést, a horgászversenyt, néptáncgálát, vagy bármi ehhez hasonló kulturális eseményt ki talált fel, és ki vett át kitől, már nem a fesztiválmozgalomra, sokkal inkább valamilyen ,,más” egészségügyi osztály kategóriájába tartozik. A teljesség kedvéért azonban le kell írni, hogy Martos község közterületete egyelőre még a martosiaké, és reméljük az is marad, s az, hogy mi a fesztivál idején nem léptünk senkinek a magánterületére, vagy parkjába, rövidre zárja a vitát a rátelepedés szándékáról. Arról azonban nem vagyunk teljesen meggyőződve, hogy a tüzijáték mennyire magyar hagyományőrzés, de mi nem vagyunk szakmabeliek, hogy ezt meg tudjuk ítélni... Reméljük azonban, hogy a tüzijáték fénye ha most nem is, de a jövőben megvilágítja majd azokat a sötét zugokat is, ahová minden bizonysággal még nem jutott el a Szentlélek fénye, bármennyire is szerettük volna ezt mindnyájan „Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű idején”. Talán még nem késő elkezdenünk buzgó imáinkat: ,,Jöjj el jöjj el, jöjj el jöjj el, jöjj Szentlélek Úristen”. Nagy-nagy alázattal talán meghallgatásra találunk. Palócz

11

Az asszimiláció sárkánytorkába taszítva

Várhosszúréten nem alszik ki az élniakarás reménysugara I. ték el a falut alapító őseink Hoziurethnek – Hosszúrétnek. Mivel hosszú rétekkel akkoriban bővelkedett a tájék, s ezért más falvakat is szívesen neveztek el róluk, a falu idővel a Vár előnevet kapta, az Andrássyak által birtokolt krasznahorkai vár közelsége miatt. Itt, Gömörben, a megszületett embert csak egyszer keresztelik, akkor kapja

férfi. A „korcsmában” találkozunk egy órával a délutáni nyitás előtt. A felesége, a fogadós még nem érkezett meg Rozsnyóról, vendég még nincs, a perzselő napsugaraktól megbújunk a jó levegőjű, tiszta vendéglőben. Ha egy korcsma így néz ki, akkor az országban egyetlen korcsma sincs! A Buzgó vendéglő a zárt

zódik meg Várhosszúrét – a Rozsnyói járás és valószínüleg az egész Felvidék egyik legotthonosabb települése. Megközelíteni Kassa felől Hárskútnál balra kanyarodva lehet. Ellenkező irányból, Rozsnyó felé tartva, a bányászváros vasútállomása közelében jobbra kell kanyarodnunk, áthaladva a vasúti síneken. A falucska neve szlovákul Krásnahorská Dlhá Ves, lakói csaknem valamennyien magyarok. Várhosszúréten szorgalmas, békeszerető emberek élnek mesebeli környezetben. Ulman István fafaragóművész, aki az ottani múlt és jelen kiváló ismerője, s aki tehetségével, teremtő erejével, munkatársaival együtt a falu jövőjét építi: Kéttornyos, két patakos falu csak egy van itt, Gömörországban. 670 évvel ezelőtt említik először, bár keresztlevelét jóval korábban írták meg az Árpád-háziak. A Csermosnya patak partján hosszan elnyúló rétről nevez-

nevét –egy egész életre. Nem így van ez a falvakkal. A mindenkori államhatalom az ide-oda csatolás hevében új nevekkel ajándékozta meg a tájék településeit, de a nép nem felejti az első keresztelőt, mert az az igazi. A többi megnevezést csupán elviselte, mint koldus a nadrágja foltját. Igy maradt meg a településünk Várhosszúrétnek, vagy csak Hosszúrétnek, mely nevet a falu büszkén vállalta a történelem kegyes, vagy éppen mostoha időszakaiban. Ulman István nevét már régen szárnyra kapta a hír – teremtő magyar emberként jellemezték, aki egymás után faragja saját tervezésű, szebbnél szebb – általában tölgyfából mintázott – remekeit. Nem ismer megvalósíthatatlan feladatot, szorgalma már-már legendás. „A korcsmáját is telefaragta” – halottam többször. A három gyermekes, ötvennyolc éves alkotó megfontolt, pontosan fogalmazó

udvar egyik sarkában található. A bejárat maga is jelzi, hogy itt valami másra kell készülnünk, hiszen díszes, faragott kapun lépünk be. A söntés közvetlenül a muskátlis tornácról nyílik, palackok elrendezése és általában minden tárgy, amely egy „korcsmáros” kezeügyében van, szemet gyönyörködtető. A két teremben csupa faragvány – a székek és az asztalok ú.n. boxokat képeznek, melyekben nyugodtan lehet eszmét cserélni erről-arról. A falakon képek, - az egyik sarokban csempézett kandalló. Minden falubelinek megvan a törzshelye, de külön szék jár ki a faluszépének és falurosszának is. Az egyik falon neves vendégek autogramjai – köztük a világírű magyar Aranycsapat néhány focistájáé. Olyan tisztaság, harmónia és nyugalom árad itt, amilyet másutt nem tapasztalni. És – ismétlem – nincs a legtöbb „vendéglátóipari egységre” jellemző

Ulmann István

A múltba visszarévedni képzeletet mozgató esemény – állapítják meg a krasznahorkai vár múzeummá berendezett termeit járva a látogatók. De talán még nagyszerűbb a völgybe pillantani a vár bejáratának magasából. Ha dél felé nézünk, tekintetünket erdővel borított hegyvonulat álltja meg. A hegyek lábánál hú-

12

dohosság vagy füstszag. A mustra közben, bár nagy az iram, mivel más látnivalónak is be kell még férnie a riporter és a fotós idejébe – feltűnik: minden eredeti és egyedi, minden az otthonosságot árasztja a falu vagy a környék múltjához kötődve úgy, ahogyan azt a magyar hagyományok szerint a ma élők elé kell tárni. Az egyik falon, díszes, faragott fakeretben Andrássy Dénes és felesége, Franciska képe látható. Ulman István: Itt vagyunk 2009-ben is, mert a Teremtő, mint jó pásztor a nyájat, ugyan botjával meg-megódalgatta, de óvó kezével védelmezte is. Nem hagyta, hogy Szent István népében kialudjon az élniakarás reménysugara. Még mindig Arany János nyelvét beszéljük, mögöttünk a tatárjárás, a török rabiga, a Habsburg szorítás, az ország szétdarabolása. Itt vagyunk az asszimiláció sárkánytorkába taszítva, de itt vagyunk, vállalva a múltat, jelent és jövőt. Múltunki mélyre gyökerező, mint hegyi legelőink görcsös tölgyóriásai, melyek a szűzföld sziklarepedéseibe kapaszkodva dacolnak az idővel. A történelem tükrét elhomályosította a régmúlt idő és a sarkába odaszőtte a feledés pókhálóját. De aki nagyon akar, az a vak tükörben is megfésülködik, mondták az öregek. Elég letörölni a vén idők porát róla és fényes lesz, mint a huszárcsizma.

ITTHON

A „korcsmahivatal“ kapuja

13

Andrássy Franciska és férje, Dénes

14

Milyen képek villannak fel a faluja múltjáról? Látjuk a palóc ősöket, akik leszármazottai annak a kabar törzsnek, mely a fegyverforgatásban időnként túltett az Árpád vezérünk által egybeforrott honfoglaló törzseken is. Egy idő után aztán ők is megelégelték a véres portyázásokat és a biztonságosabb megélhetést választották. De azért néhány nyílhegyet csak meghagytak a saját biztonságérzetük végett, meg a néha napján meg-megmutatkozó ellenség elriasztására. Harci, szilaj ösztöneiket inkább az élelmezést (részben) biztosító vadászattal csillapították. És később? Később a külterjes mezőgazdasági termelés mellett új mesterségek elsajátítása felé kacsintgattak. Így lettek belőlük szénégetők, mészégetők meg pásztoremberek, kik az erdőirtások helyén keletkezett bő legelőkön kövépr jószágot őriztek ősi magyar kutyákkal, a komondorral, a pulival meg a kuvasszal. Lent, a völgyben a Bebekek tartották pórázon a jobbágynépet, aztán jöttek a Csíkszentkirályról ideszármazott Andrássyak, akik jobb sorsot szabtak az itt élő népnek. A falu alattuk szépen gyarapodott és felvirágzott. A községben előbb egy kisebb, később a kornak megfelelő impozáns kastélyt emeltettek a hozzá tartozó gazdasági épületekkel. Mely nevezetes személyek nevelkedtek az Andrássy-dinasztia kastélyában? Andrássy György például, Magyarország reform küzdelmeinek egyik nevezetes bajnoka, aki bensőséges baráti viszonyban állt a halhatatlan Széchenyi István gróffal. Andrássy György a Magyar Tudományos Akadémia megalapításához tízezer forinttal járult hozzá, s mint a bányászat lelkes előmozdítója, a dernői vasgyár tulajdonosa, a

A Krasznahorkai vár

budapesti Lánchídhoz is szolgáltatott alkotóelemeket. Elsőszülött fia, Dénes itt született a falunkban, Krasznahorkahosszúréten. Apja diplomata pályát szánt neki, ezért az 1860-as évek elején Bécsben folytatta tanulmányait. A szabad szárnyra bocsátott fiú Bécsben mentes volt a szigorú szülői befolyástól, erzért nem vette figyelembe főúri rangját. Szíve sugallatára feleségül vette egy bélcsi karmester lányát, Kablawetz Franciskát. Atyja ezért fiát nemcsak a szeretetéből, de a javaiból is kitagadta, így nagy kiterjedésű birtokait második fiára hagyta, aki azonban elhalálozott. Az agg apa később megbékélt a fiával és így halála után az egész birtok Andrássy Dénesre szállott. Dénes szülei halála után nejével, Franciskával együtt támogatója lett a közeli és távoli környék szegény népének. Vagyonuk nagy részét a szegények és a gyámoltalanok megsegítésének szentelték, de jutott belőle templomok, iskolák, kórházak, árvaházak, menhelyek éps kisdedóvók építésére is, sőt a kultúra, a tudomány és a művészet művelői is számíthattak rájuk. Tették ezt jószívvel, alázattal és mindenféle nyelvi, felekezeti és egyéb meg-

ITTHON

különböztetés nélkül. Emléküket Rozsnyó főterén egy szoborcsoport, falunkban a volt kastély falán szerény tábla őrzi. Milyen állapotban van ma a kastély? Ma is áll az épület, de megcsonkítva és a felismerhetetlenségig átalakítva. A hajdan tündöklő épületegyüttes különszakadt részekből áll. Testét széttépte a történelem és az emberi rosszakarat, mint ordasok a nemes vadat. Az idős emberek emlékezete és az említett márványtábla jelzi csupán, hogy hajdan ebben a Gömör megyei kastélyban született „minden idők egyik legnemesebb emberbarátja.” A Buzgó vendéglő csupán egyik alkotóeleme a patak és az utca határolta udvarnak. Van itt szabadtéri lakomázóhely, itt a kis falu postája, s itt alakul a Meseszínház, amely a Trianon után épített kulturházból válik majd – a Badin Ádámnak, Gömörország mesemondójának és bábjátékos rendezőjének vezetésével messze földön híres színházzá és találkozóhellyé. De ez már egy másik történet. /Folytatjuk/ Batta György, M.Nagy László felvételei

A Máriácska búcsújáróhely

15

Himnuszok, zsoltárok, énekek és imák Szvorák Katalin huszonötödik önálló lemezén Május 22-én este Budapesten, az Angolkisasszonyok templomában énekesi pályájának szép állomásához érkezett a Pincről származó Szvorák Katalin: a közönség lelkes ünneplésben részesítette huszonötödik önálló lemezének bemutatóján. A nap megszentelése egy trilógia harmadik, egyben záró darabja: - Az Éneklő egyház sorozat ötlete Szájer Józseftől, a Fidesz európa-parlamenti képviselőjétől származik, aki úgy véli, hogy az európai szellemiség, a kereszténység és a magyar hagyományok ezen kiemelkedő alkotásai hozzájárulhatnak egymás jobb megismeréséhez. A három lemez anyagát a Római katolikus népénektárból válogattam. Eleinte magam sem gondoltam, hogy kincsestárra lelek. Először a jeles napok dalaiból kötöttem csokrot, aztán Szűz Mária és a magyar szentek énekei következtek, végül pedig himnuszokból, imákból és zsoltárokból született összeállítás. Hol talált ezekre a kincsekre? A nyolcvanas évek közepén egy templomi hangverseny után kaptam Győrszentivánban a közel 1500 oldalas Éneklő egyház címú könyvet az alábbi ajánlással: „Szvorák Kati lelkének gazdagítására, ének-prófétai hivatásának segítésére, igaz szeretettel Ciprián bencés atya.” Ez a könyv, melynek a Római katolikus népénektár az alapja, azóta is a „bibliám”, sokat merítettem belőle a trilógia készítésekor. Mi volt a főszempont a válogatásnál? Igyekeztem olyan korabeli énekeket találni, melyeket ritkábban énekelnek a templomban. Egyfajta újrafelfedezésről, még inkább értékmentésről van szó. A régi dallamok zeneileg is megújultak, s ebben három nagyszerű zenész segített – Pejtsik Péter cselló, Gombai Tamás hegedű és Andrejszki Judit csembaló, orgona, ének. Négy varázslatos hangszer szólal meg, s ezzel teljesült a vágyam: magam is így képzeltem el a hangzást. Ön gyakran szerepel templomokban. Nagyon szeretek közönség előtt énekelni, mert ilyenkor szabadabbnak érzem magam, mint egy zárt stúdióban. Templomban fellépni pedig ünnepi alkalom. Újabban sok ilyen élményben van részem. Legutóbb a szülőföldemen, Losonc kato-

16

likus templomában mutattam be az új albumomat. A szülőföldemre visszatérni mindig határtalan öröm számomra, hiszen a szüleimmel is találkozhatom. Bár ők már nincseneki az élők sorában, mégis úgy éreztem, hogy a koncerten velem voltak. Szvorák Kati egyes dalai már most is hungarikumok (Vélemények a trilógia lemezeiről) Magyar hírlap: Ritka, hogy egy nemzetnek anyanyelvi egyházzenei kultúrája maradt volna fenn, de ez szerencsére a magyarok esetében így van. Ha ügyesen munkálkodik Szvorák Katalin és segítséget is kap, akár világhíresek lehetünk hagyományunk révén – egyes dalai már most is hungarikumnak számítanak. Magyar Nemzet: Szvorák Kati végtelenül nőies, a lélek mélyéről jövő, őszinte és személyes hangvétele hosszú évtizedek óta megszólítja hallgatóságát. Ő ugyanis nemcsak énekel, de meg is szólít. Mádl Ferenc korábbi köztáőrsasági elnök:

Szvorák Katalin népi dallamokból és a magyar népi hagyomány részévé vált egyházi énekekből összeállított lemezei gyönyörűségesek. Sólyom László köztársasáőgi elnök: Szvorák Katalin megnyitja elöttünk az utat kultúránk egy olyan rétegébe, amelyből ugyan ma is táplálkozunk, de melyet ebben a formában már kevesen élhettek át. A művészi élmény mindig olyan ajándék, amely magunk fölé emel. Itt ez az élmény, mivel szent énekek hangzanak el, kétszeresen igaz. Köszönettel tartozunk érte. Szvorák Kati Komáromban? Bizonyos, hogy az énekes Komáromban is ízelítőt ad művészetéből. A helyszín valamelyik templom lesz, az időpont október elseje, csütörtök este. (Trilógiája megjelenéséhez nagyban hozzájárult támogatásával a komáromi Birkus Péter önkormányzati képviselő.) /L.G/

Gyüre Lajos:

Mózesra várva

Nekünk tán nincs is Mózesünk, pusztánk sincsen hova mennénk, fürj sincs, és a manna is másnak hullik. Hol vagy Mózes, hogy vinnél tovább, hol az ígéret földje várna ránk, vezetnél bölcsen, apró kis sebeinkre akadna cicfarok, vagy pókháló, mérgező tüskéket látva kerültetnéd néped, talpunk ne égetné a forró homok. De lásd, tengerünk sincs, hol utat nyitnál nekünk! Hol vagy hát? Meddig várjunk? Hagyd a hegyek csúcsait, a kőtáblákat kinek faragod, ha már nem leszünk? ha már nem parancsra, de magunk is folyóba öljük fiaink, magzatunk, és elfogyunk lassan, mint a hold, vagy pisla gyertyaszál, jöjj, mert az időnek ára van, s a veszteségünk percről percre nő. Jöjj, és gyékény kosarunkhoz vizet fakassz, hogy megmárthassuk a nemlétezőket, a meg sem születőket, a meg nem érkezőket rejtegetjük lucullusi lakomákba, palotaerdőkbe, angyalcsinálók bozótjába, Taigetos szakadékaiba, ölebek fürdővizébe, ölelésébe.

ITTHON

Abortusz-tengerekből kiáltozik a jövőnk, pusztítóbb Mohácsnál, Temesvárnál, Doberdónál, Don- kanyarnál! Ötvenhat jajkiáltásainál! Jöjj, és törd össze csábos bálványainkat, mutasd, merre nyílik a tenger előttünk, megvan- e még az ígéret földje: Kánaán? Vagy csak tűnő délibáb játszott velünk kóklerek, szemfényvesztők, csepűrágók módján? Merre keressünk új országot, jobb hazát, hol a fáraó kegyesebb, mint Egyiptom urai, nem tépi ki nyelvünk, s csecsszopó fiainkkal nem eteti folyóink halait, sokasodni hagy, ezrekre menőn, pótolni Alpok magasába nyúló veszteségeink. Sietve jöjj, hagyd hátra a hegyek szikár csúcsait, hozd magaddal a kőtáblák szigorát, és sújts le taglóddal, törd össze az új aranyborjakat!

17

Erdélyi Jánosra emlékezett a szülőhely Nagykapos közönsége Erdélyi János a 19. századi magyar kultúrtörténet egyik meghatározó egyénisége volt. A legnagyobb tettei közé tartozik, hogy felhívására kezdődött el a népdalok és mondák gyűjtése, és már az 1840-es években három kötetben meg is jelentette azokat. Nagykaposon született (akkor a Kiskapos nevű részén) 1814 április 1-jén. Eljött a még két élő unoka közül Erdélyi T. Ilona irodalomtörténész is. Nővére, a neves néprajzkutató, Erdélyi Zsuzsa levelet küldött, és még a kétszázadik évfordulóra szeretne eljönni. Megkoszorúzták az Erdélyi János Alapiskola mellett a költő szobrát, majd a születésének 100. évfordulóján elhelyezett emléktáblát a református templom falán. Ezután az egyre jobban bővülő és szépülő Magyar Közösségi Házban emlékműsorra került sor, ahol Mihók Gábor, a Csemadok alapszervezet elnöke köszöntötte a vendégeket és a szép számú közönséget. Erdélyi T. Ilona bemutatta azt a legújabb könyvet, melyet Demjénné Kovács Erna válogatott a város jeles szülöttének műveiből. Műsort adott a az Erdélyi János Vegyes Kar Balogh Malvin vezényletével, a Fabotó citerazenekar és a nagykaposi magánszakiskola irodalmi csoportja. szöveg, kép MML

18

„Az igaz ember eltávozik, de fénye megmarad” Ezen cím alatt került megrendezésre 2009. június 12-én a szímői Jedlik Ányos Alapiskola immár VI. Jedlik Ányos természettudományi vetélkedője a helyi kultúrházban. Előbb egy kis visszatekintés a múltba. Iskolánk 2000. május 5-től a világhírű tudósnak, feltalálónak, Jedlik Ányosnak a névhordozója. Ezen a napon úgy döntöttünk, hogy minden évben megrendezzük, névadónkra emlékezve, a Jedlik –napot. Jelentős esemény volt e a nap minden diák, pedagógus és helyi lakos számára. Kevés olyan település van e környéken, amely ily nagy személyiséggel, fizikussal, feltalálóval rendelkezne. Hogy mi is volt döntésünk indítéka? Egyszerűen annyi, hogy hűek akarunk maradni Jedlik Ányos hagyatékához, ápolgatni az örökséget, amelyet ránk hagyott. Ezen elhatározás reményében indítottuk útjára a „ Jedlik- nap”-ot. S hogy mit foglal magában? A rendezvény, amely azóta hagyománnyá nőtte ki magát, összefogja e régió alapiskoláinak azon diákjait, akik maguk is érdeklődnek a természettudományok iránt. Számukra szervezzük meg a több fordulós természettudományi vetélkedőt, amelyen bizonyíthatnak, bővíthetik ismereteiket, mélyebb betekintést szerezhetnek a tudományok titokzatos világába, lapozgathatnak az „internetes nagykönyv” oldalain is, sőt fizikai kísérleteket mutathatnak be és leshetnek el egymástól. Az idén sem volt ez másképp. A falu szülöttére való emlékezést eme pénteki napon a helyi római katolikus templomban kezdtük, ugyanis reggel 8 órakor Jedlik Ányos emlékének tiszteletére Sárai Attila plébános úr szentmisét celebrált. A templomból kijövet megkoszorúztuk iskolánk névadójának mellszobrát, majd a kultúrházban vártuk a községünkbe érkező vendégcsapatokat.Vetélkedni jött el hozzánk: az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskolából 2 csapat , az érsekújvári Pázmány Péter Gimnáziumból 2 csoport, a párkányi Ady Endre Alapiskolából és a gútai Corvin Mátyás Alapiskolából is egy-egy csapat. No, persze ne feledkezzünk meg a szímői, hazai 2 csapatról

ITTHON

sem, hiszen az idén iskolánk is indult 2 három fős csapattal. A 9 órakor kezdődött megnyitón az iskola igazgatónője, Illés Anikó köszöntötte a jelenlévőket, újabb vendégként falunk polgármesterét, Bób János mérnök urat, aki egyben a helyi Jedlik Ányos Társaság elnöke is, PaedDr. Priskin Zoltán alpolgármestert, Sárai Attila plébános urat és a helyi kultúrbizottság elnöknőjét, Csontos Gizellát. Az igazgatónő később átadta a szót a CSEMADOK elnöknőjének, Kantár Éva nyugalmazott pedagógusnak, aki a másik főszervezője volt a rendezvénynek. Ő a szímői Jedlik Ányos Társaság alelnöke is. Kantár Éva tájékoztatta a diákokat a vetélkedő menetéről, majd a nap programjának ismertetése után a tanulók izgatottan és lelkesen várták a verseny kezdetét. A diákok tudásának megmérettetése egy teremben zajlott, három fős asztaloknál. Természetrajzból a kőzetfelismerésből tehettek tanúbizonyságot a tanulók, mely feladatokat Kantár Éva készítette elő és ő is irányította a tanulókat. Ugyanúgy szintén ő szerkesztette a Jedlik életéhez kapcsolódó feladványt is. A fejtörő után a kísérletező kedvű diákokhoz Balogh Kálmán fizikát oktató pedagógusunk szólt, aki kíváncsian várta, milyen fizikai kísérletekkel lepnek meg mindannyiunkat a csapatok. Minden csoportnak az volt a feladata, hogy bemutasson egy kísérletet. Talán mondanunk sem kell, hogy ez volt a leglátványosabb feladat a három közül. 11 óra körül a verseny befejeződött. Amíg a zsűri összeszámolta a csoportok pontjait, addig a versenyzők és a vendégek elvonultak a Jedlik Emlékszobát megtekinteni. Míg a csoportok Jedlik találmányaiban gyönyörködtek megérkezett várva-várt előadónk Budapestről, Zombori Ottó csillagász, az Uránia csillagvizsgáló nyugalmazott igazgatója, aki „Mi közünk a csillagokhoz? “ címmel élvezetes és érdekes előadást tartott a hallgatóságnak. Ezen előadás alatt a neves csillagász közvetlen és humoros módon hozta közel a csillagokat a diáksereghez, vagyis a helyi és vendégiskolák tanulóihoz. A vicces utalások mellett hasznos és tanulságos információkat kaptak a résztvevők a csilla-

gokról és megtudhatták, hogy minden tudás föntről, az égből származik. A szórakoztató, felettébb élvezetes előadás után megtörtént a természettudományi vetélkedő kiértékelése, mely programpontot már izgatottan várták a diákok. Kantár Éva bejelentette, hogy a 8 csapat közül a 3. és 2. helyen a Czuczor Gergely Alapiskola egy-egy csapata végzett, de idén az első helyezést a hazai alapiskola 8. osztályos tanulói szerezték meg, név szerint: Brnula Alexandra, Illés Boglárka és Štefanovič Nikolett. A helyezettek oklevélben és könyvjutalomban részesültek, de minden résztvevőnek jutott könyv és emléklap. Kantár Éva nagyra becsülte a többi iskola felkészültségét is. Az igazgatónő hangsúlyozta, hogy ezen a vetélkedőn mindenki nyert, mindenki dicséretet érdemel, tanár, s diák egyaránt. Senki sem távozott üres kézzel, hiszen mindannyian jutalomban ré szesültek. A vendégektől elköszönt Bób János, falunk polgármestere is, és kis ajándékcsomaggal kedveskedett minden versenyző számára, majd elmondta, örömmel tölti el, hogy a Jedlik Ányos Alapiskola minden évben megszervezi az iskolák között eme kedves találkozót. Szeretné, ha az elkövetkező évek folyamán is ugyanúgy ápolnánk névadónk hagyatékát. A diákokat arra biztatta, hogy sohasem hagyjanak fel a tanulással, mélyítsék el a tudásukat. A Jedlik Ányos Alapiskola igazgatónője zárta a napot, megköszönte a gyerekek lelkesedését, a diákokat felkészítő pedagógusok munkáját, s arra kérte őket, hogy amennyiben jól érezték magukat Szímőn, akkor a jövőben is tegyenek eleget a meghívásnak. Elmondta, hogy köszönet jár a helyi CSEMADOK és az SZMPSZ által nyújtott anyagi támogatásért. A jelenlévőket arra kérte, hogy emlékezetükben és szívükben őrizzék meg e kellemes nap és az élményszámba menő előadás emlékét. Ne feledjék Zombori Ottó mondatát, s ez érvényes Jedlik Ányosra is, hogy az „Igaz ember eltávozik, de fénye megmarad.” Illés Anikó, a Jedlik Ányos Alapiskola igazgatónője

19

A Zoboralja néphagyománya kiapadhatatlan forrás Beszélgetés Simek Viktorral Még egy bő negyedév, és Simek Viktor pedagógus, karnagy és festőművész, a magyar kultúra lovagja betölti a hatvannyolcat. Ez ugyan nem kerek évforduló, ám már gyújtja azokat a fényeket, melyek megvilágítják az életművet, a bejárt pályát. Azt a hatalmas teljesítményt, melyet – néhány más, a Zoboralján élő elkötelezett magyarral együtt – szülőföldje és a magyarság boldogulásáért, a magyar hagyományok életében tartásáért, kultúránk ápolásáért végzett. Tette – és teszi – mindezt úgy, hogy más népek teljesítményeit is becsüli. Szavaival: „A zene és a képzőművészet világa két csodálatos terület, amely éltet és erőt ad. Mindkettő naponta foglalkoztat. Kellemesen fáraszt, de lelkesít. Értelmet ad az életemnek.” Kis kitérőktől eltekintve egész életed a

20

szülőföldhöz, a Zoboraljához köt. Itt születtél és közel a hetvenhez is itt élsz. Édesanyám tanítói családból származott, édesapám tanító volt és kántor: több, mint félévszázadon át végezte kántori teendőit a zsérei római katolikus templomban. A tanítóságtól az ötvenes években kitették, ezért irodai munkát vállalt több cégnél, majd – nyugdíjba vonulásáig – a helyi mészüzemben dolgozott. Tanári oklevelemet a Nyitrai Pedagógiai Karon szereztem a mezőgazdaság alapjai – természetrajz-képzőművészet szakon. Később Pozsonyban karmesteri képesítést nyertem. Melyek voltak pedagógiai pályád állomásai? Pályafutásomat Ipolyszalkán kezdtem, tanítottam Köbölkúton és Nagykéren is. 1971-ben kerültem Gímesre, ahol tizen-

három esztendőn át, nyugdíjba vonulásomig a magyar tagozat igazgató-helyettese voltam. Közben nyolc évig énekkart vezettem és vezénylést oktattam a nyitrai Konstantin Egyetemen. És a karnagyi munka? 1963-ban a nagykéri gyermekkarral kezdtem, majd az ottani férfi és vegyes karral folytattam kórusalapító és zenei nevelő tevékenységemet. Aztán a zsérei vegyes és női kar, a nyitrai Pedagógiai Főiskola vegyes és női kara, a Zobor Hangja koloni vegyes kar, a csitári és a gímesi Menyecskekórus következett. Célom az volt, hogy a kórusok karnagyaként a zene és a népdalok világába vezessem el a gyerekeket és felnőtteket, s így részesei lehessünk a zoboraljai néphagyományok megőrzésének. Az énekesek általában színpompás népviseletekben lépnek a közönség

elé itthon vagy külföldön, a fesztiválokon vagy más fellépéseken. Így is ki szeretnénk fejezni népi kultúránkhoz való ragaszkodásunkat. Én is azt vallom, hogy a szülőföldünket és népünket csak akkor szerethetjük igazán, ha megismerjük a múltat, s annak fontos elemét, a néphagyományt. Szülőföldem megragadó tájai és a gyönyörű korabeli viseletek nem merülhetnek feledésbe! Ezért is rajzolok és festek folyamatosan. A zoboraljai népviselet kimeríthetetlen téma számomra, a motívumok, a díszítőelemek színessége, s a színek harmóniájának lehető legtökéletesebb megjelenítése állandó kísérletezésre készteti a festőt. Festészetem kiinduló pontja mindig a valóság, stilizáláskor sem hagyom el a realizmus talaját. Kedvenceim az akvarellek, az olaj, a tempera és a szén. Hogyan alakul ki az egyes kórusok repertoárja? A válogatás aprólékos és gondos, mert igyekszem olyan művekkel foglalkozni, melyeket szívvel-lélekkel át tudok élni. Csak így lehet „angyali hangokat” előhozni, s egyúttal megszerettetni az énekesekkel – és a közönséggel – az ilyen muzsikát. Vajon miért ilyen rendkívülien szép a zoboraljai magyarok népviselete? Az itteniek székely eredetűeknek vallják magukat, de állítólag török és tatár jellegzetességek is fennmaradtak egy-egy faluban. A népviselet falvanként más és más. A tájszólásokban nemcsak középkori elemek vannak jelen, de használatosak kazár eredetű szavak is. A Zoboralja népe szigetet képez a szlovák tengerben. Talán ezért ragaszkodnak az itteniek a népdalaikhoz, az őseik által készített faragványokhoz, csodálatos hímzéseihez. Rengeteg népdalt, népballadát, néphagyományelemet, néptáncot, népmesét, mondát gyűjtöttek már fel a szülőföldemen. Sok tudósítás látott napvilágot a sajtóban, került vetítésre a televíziókban, sok tanulmány és festmény készült a zoboraljai települések színpompás népviseleteiről, a beavatottak mégis úgy nyilatkoznak, hogy ez a térség kiapadhatatlan forrás, ahol mindig van mit feltárni, mert itt a néphagyomány kincsei kimeríthetetlenek. A Kárpát-medence nyugati felében a zoboraljai magyarok alkotják a legészakibb, még összefűggőnek mondható magyar népességet, amely Árpád vezérrel érkezett, s amelynek fogyásáról az 1981ben, illetve 2001-ben mért népszámlálási

ITTHON

adatok mindent elmondanak. 112 esztendeje Nyitrán, a megyei székhelyen 5002 magyar, 3234 német és 5205 szlovák élt. 2001-ben Nyitra 87 265 lakosából mindössze 1 489 magyar. A járás területén 149060 szlovák, és 10956 magyar található... Tavaly szándéknyilatkozatot fogadtak el a zoboralji Alsóbodokon: a szakemberek szerint a szórványban élő magyarok kormányzati és társadalmi segítség nélkül nem tudják enyhíteni gondjaikat. Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának stratégiai alelnöke úgy véli, hogy a szórványság gondjaira, megoldására elsősorban a helyi források jobb kihasználására lenne szükség. Hogyan látja a helyzetet Simek Viktor? Zoboralja magvában, melyet kilenc település alkot, csak két felsőtagozatos körzeti alapiskola oktatja és neveli a magyar családok gyermekeit. Dícséretes, hogy Vicsápapátin hagyományőrző, Béden éneklő cspoport alakult, ami biztosíték, hogy az ottani népdalok és a népi viselet nem merül feledésbe. Rohanó világunkban alig jut idő kincses népi örökségünk ápolására. A mai élet más értékeket kínál. A fiatalok életvitele a technika vívmányainak hatására megváltozott, így a népszokásaink lassan feledésbe merülnek. A térségben évente megrendezik a folklórcsoportok találkozóját. Az egyházi népi énekek a templomokban szólalnak meg. A hagyományőrző és éneklő csoportok 10-15 tagot tömörítenek. Nagy élmény, amikor a záróéneklésen felcsendül a szív-

ből jövő A csitári hegyek alatt, a Gerencséri utca és A jó lovas katonának c. dal. A hagyományőrző csoportok leggyakrabban a lakodalmast, a tollfosztást, a farsangolást, a szentiváni tűzugrást és a legénybíró választást elevenítik meg a színpadon. A jövő azon is múlik, hogy a magyar gyerekek szülei élnek-e a jog biztosította lehetőséggel és anyanyelvi iskolába adjáke csemetéiket... És persze, azon is, hogy hány magyar gyermek születik a Zoborhegy alatti falvakban.

Kis magyar laboratórium Simek Viktor, aki feleségében támaszra talált életre szóló, kellemesen fárasztó, de lelkesítő magyarmentő munkájához, s aki jól érzi magát énekesei körében, tulajdonképpen laboratóriumban él. Láthatja a szórványmagyar sziget küzdelmét a fennmaradásért, figyelheti mindennap, a nap minden órájában és percében, miként akarják elmosni egy másik nyelv hullámai ezt a szigetet, miközben más hagyományokat, más szokásokat és életvezetési stílust vetnek partra. A tét óriási. Aki nem jár errefelé, s nem pillant be ebbe a csendes, de sokak számára idegpróbáló, lélekpusztító küzdelembe, aligha értheti meg, mit hozott e tájra a töreténelem. Mi, akik védettebb körülmények között élünk, imádkozzunk értük. S aki erőt érez magában, kövesse Simek Viktor példáját és saját környezetében dolgozzon mindnyájunkért. Batta György

21

Találkozunk a Magyarok Országos Gyűlésén

2OO9. augusztus 21-23-án Kunszentmiklós-Bösztörpusztán? A Magyarok Szövetsége életre hívásának ötlete tavaly októberben fogant meg. A mag novemberben kicsirázott, februárban szárba szökkent, márciusban szirmot bontott, napjainkban terebélyesedik, s már érleli gyümölcseit. A mozgalom kezdeményezője a harminchét éves Vukics Ferenc, aki az utóbbi időben Dunaszerdahelyen és Komáromban is elmondta, hogy eljött a magyar-magyar összefogás ideje. Ez a szerveződés nem kötődik pártokhoz; ereje a testvéri, jóbaráti viszony. Minden, e mozgalomban végzett munka alapja a magyar népi műveltség, ez a kiapadhatatalan belső energiaforrás! Csak két olyan „szervezet“ van, amely képes önmagát fenntartani és önmagában is működőképes: a család és a nemzet. A Magyarok Szövetségében a nemzeti érdek programja alakul. A világban ma végbemenő folyamatok a nemzethalált készítik elő. A szövetség ezt szeretné megakadályozni. Nincs már mitől félni – amikor egy nemzet fizikai teste, jövőbe vetett hite megsemmisül, ennél nagyobb csapás nem jöhet!

Vukics Ferenc a magyarok küldetéséről: A magyar nemzet a mi fogalmaink szerint a közös nyelven, közös műveltséggel, a jövőre szeretetben szövetséget kötött emberek közössége. Olyan embereké, akiket ha megkérdeznek, miért dolgoztak egész életükben, az a válasz, hogy a gyerekeinknek, az unokáinknak jobb legyen. Ez a magyar küldetés! Csak közösségben, nemzetben élve tudja az ember kiállni a próbatételt: hogy miként kell emberi módon élni. Aki nem közösségben él, annak a tapasztalása elvész a következő nemzedékek számára – mintha az élete nem is lett volna. De ha egy közösség viszi tovább a tapasztalást a „hogyan kell emberként élni?“ próbatételről , akkor megvalósul a magyar küldetés. A nemzetbe mindenki beletartozik, aki a múltban itt élt, a jelenben itt van, és aki meg fog születni! Ők együtt alkotják a nemzetet, ami nem csak a most, itt élő emberekből áll! A nemzet időkön átnyúló folyam. A jelen az örökös, amelyik egy örökké tartó folyamaton őrködik. Hogy ő jó gazda volt-e, azt majd

22

az utókor dönti el... A most élő magyarság a cselekvő része a nemzetnek! Aki nem cselekszik , az nem tagja a nemzetnek! Ezen el kell gondolkodni! És azon is, hogy talán nem nagy baj, ha mi vagyunk a példaképei a gyermekeinknek. „Édesapám, Édesanyám! Ti vagytok az én példaképeim! Köszönöm, hogy megküzdöttetek az én életemért, az én életlehetőségeimért! Köszönöm, hogy felkeltetek a fotelből és megvívtátok a harcot, amit akkor, abban az időben meg kellett vívni! “Ha azt a munkát, amit nekünk most kell elvégeznünk nem hárítjuk át rájuk – amit ők akkor már lehet, hogy el sem tudnának végezni -, akkor a Teremtő mellénk áll, és újra felépíthetjük Magyarországot! Értsük meg, hogy az életünk kegyelmi időszak. Ha nem járunk úgy – mint sajnos sokan -, hogy korán, életük ötvenes éveiben elmennek, és megéljük a bölcseleti kort, akkor csodálatos élményben lesz részünk, amikor megszületik az unokánk. Hatalmas élmény, amikor gyermek születik.! A másik csoda, amikor unoka. Ha megfigyeljük, látjuk, hogy a gyermek a nagyszülőre hasonlít jobban. Pont úgy csillog a szeme, mint a nagyapjának, nagyanyjának és ugyanazok a mozdulatai is... Ilyenkor az idősebb ember rájön arra, hogy az unokájában ő maga született újjá... Ez kegyelmi állapot, ami arról szól, hogy még életedben láthatod, újraszülettél. Ekkor érti meg az idősebb ember: hogy nem teheti meg, hogy a saját tapasztalatait ne adja át unokáinak, s ezáltal az utódjai életében már ne legyenek ott ugyanazok a buktatók, amikkel neki kellett szembe néznie. Az unokákban, a következő nemzedékekben az előttünk éltek születnek újjá. Ez a magyar feltámadás! Ezért nem lehet, nem szabad, nem elég csak pártokban gondolkodni. Nemzetben kell gondolkodni és élni!

Várják a felvidéki magyarokat is! A Magyarok Szövetsége a teljes magyar nemzetet kívánja mozgósítani. Az augusztusi találkozó ezért történelmi jelentőségű lesz. Bugár György, a dunaszerdahelyi székhelyű felvidéki tagozat szóvivője: Megtörténhet, hogy félmillió, vagy még több,

Vukics Ferenc

esetleg egy millió magyar ember jön össze Bösztörpusztán, ahol tavaly a kurultajon, (a törzsi gyűlésen, a magyar-madjar találkozón) hetvenezren sereglettek, ünnepeltek együtt rendbontás, szemetelés nélkül szeretetben. Ezt a hatalmas tömeget irányítani kell – az előkészületek már hetek óta folynak. A felvidékieknek is lesz kijelölt területük, lesznek szálláshelyeik, stb. A közvetlen előkészítő munkálatokból nekünk is ki kell venni a részünket, sőt legalább harminc embernek kell majd a rendezvény ideje alatt szolgálatot teljesítenie. Jelentkezés: a www.gmail.com honlapra kattintva be kell ütni a felhasználói név rovatba az msz. [email protected] címet, majd beírni a jelszót: magyar. Az említett internetes kapcsolatteremtés révén tájékoztatáshoz juthat bárki, aki ott akar lenni. Mindenki hozzájárulhat a gyűlés sikeréhez saját munkájával és adományaival. Örülnénk, ha állatorvosok is jelentkeznének és olyan magyarok is, akik fuvarozni, állványokat felállítani, az elektromos kiépítésben és egyéb építésben – részt tudnak venni. Nagy segítség, ha szponzorok ajánlják fel támogatásukat, mivel a szövetségnek nincs pénze, minden a magyar emberek teremtő erejéből jön létre. A felsoroltakon kívül bármilyen hasznos ötletet vagy felajánlást szívesen veszünk. A magyarok országos gyűlésén hatalmas vásár várja a látogatókat csupa magyar termékkel. Többtucat vagy talán többszáz esküvő köttetik meg egyszerre Bösztörpusztán. Ott lesznek a lovasíjászok, a barantások (ez egy jellegzetes magyar önvédelmi jártasság), és így tovább. Az ITTHON júliusi számában részletesebben tájékoztatjuk olvasóinkat az eseményről, de addig is várják jelentkezését!

Minden szív-ütésem imádság a világ boldogságáért Petőfi Sándor Emlékdíjat kapott a királyfiakarcsai társulás Június hetedike nevezetes napja volt a királyfiakarcsai Petőfi Sándor Baráti Társulásnak: egyik legnagyobb költőnk emlékének őrzéséért, s magyar hagyományaink példás ápolásáért olyan díjat kapott, melyet a bírálóbizottság mindössze hét Kárpát-medencei kulturális szervezetnek ítélt oda. A Petőfi Sándor Emlékdíjat a Magyar Művészetért Díj kuratóriuma alapította és a világhírű Herendi Porcelánmanufaktúra készítette. A Petőfi Sándor Baráti Társulás tagjai a csallóközi „Karcsák” zömének polgáraiból szerveződtek civil tömörüléssé. Bár még egy évtizede sem működnek, tevékenységük országos viszonylatban is példás. Minden esztendőben saját népművészeti fesztivált rendeznek az önerőből kialakított Cserkészligetben; rendszeres a Petőfi versmondó verseny és folyamatosak a költő életét felvillantó vetélkedők. Jeles magyar közéleti és tudós személyiségeket hívnak meg előadni; színházak, énekesek műsorait láthatja jóvoltukból a közönség. Tagjaik tanulmányutakon vesznek részt és Kárpát-medencei viszonylatban is kiterjedt kapcsolatokat ápolnak. A Petőfi Sándor Emlékdíjat június hetedikén ünnepi műsor keretében nyújtotta át a társulás vezetőinek Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Díj kuratóriumának elnöke. Beszéde előtt a Vásárúti Dalárda, a Kasza Ákos vezette kiskunfélegyházi Táncszínház Kulturális Egyesület és Nagy Ferenc versmondó lépett fel. A Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gépészeti és Informatikai Szakképző Iskola nevében Tóth Gyuláné igazgató Petőfi Sándor emklékplakettel jutalmazta Erdős Pétert, a szervezet elnökét a költő életművének ápolásáért és a Kárpát-medencei magyar közösségek erősítéséért. (A díszes plakettet Munkácsy Károly alkotta.) Az elismerések hozzájárulhatnak a királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulás kapcsolatainak bővítéséhez, mivel valószínű, hogy 2010-ben ez a település is felsorakozhat a Petőfi emlékhelyek közé. Igaz, nagy költőnk nem járt a Csallóköznek ebben a szegletében, mint például Aszódon, Gödöllőn, Kiskunfélegyházán, Kunszentmiklóson, Sopronban, Sárszentlőrincen, ám az ottaniak épp úgy ragaszkodnak hozzá, mintha náluk is megfordult volna. Ha tehát Királyfiakarcsa

ITTHON

Szerencsés Magdolna, a társulás vezetőségi tagja és Erdős Péter elnök a díjjal és az oklevéllel Lent: Gubcsi Lajos a Petőfi Sándor Emlékdíj kuratóriumának elnöke gratulál a kitüntetéshez

is emlékhellyé válik, rendszeres lehet a kapcsolatuk az eddigi negyedszáz helyszínnel. Az írás címét adó versidézet az egyik legismertebb Petőfi költeményből való. A Sors, nyiss nekem tért remeklés híven tükrözi nemcsak a költő, hanem az egész magyar nemzet egyetemességét – boldogok csak akkor lehetünk, ha a Földön

mindenki boldog, mint ahogyan a szabadság is akkor lesz igazi, ha világszabadság. Nem írnak róla, mégis tény: a nagyvilágban – Kínában, Dél-Amerika egyes országaiban – Petőfi forradalmi verseit szavalják, ha a szabadságról kívánnak szólni az elnyomás ellen lázadók. /JJ/ Szerencsés György felvételei

23

Magyar sors:

Gergely Józsefre emlékeztek Füleksávolyban 2009. május 31-én a füleksávolyi r.k. plébániatemplomban szentmisével vette kezdetét az az emlékünnepség, melynek keretében a helyi iskola falán leleplezték a falu szülötte, Gergely József, tanár, költő, rendező /1937-2007/ emléktábláját. A Fülek melletti község önkormányzatának meghívására megjelentek a család tagjai, Gergely József volt diákjai, osztálytársai, közeli és távoli ismerősei. A megemlékezés az iskola udvarán, a helybéli Agócs Sándor tárogató- és a szomszédos Perséről jött Fazekas Bence hegedűjátékával, illetve Tőre Henriett szavalatával kezdődött. A részvevőket a rendező és vendéglátó önkormányzat nevében György József polgármester köszöntötte. Gergely József életútját Böszörményi István, a füleki gimnázium nyug. tanára vázolta fel. Az emléktáblát Brehely László önkormányzati képviselő és Gergely József leánya leplezték le. A helyi plébános általi megszentelése után koszorút helyeztek el az emléktáblát készíttető füleksávolyi önkormányzat képviselői, majd a család jelenlévő tagjai: Gergely József leánya, húga és unokahúga. A Szlovákiai Magyar Irók Társasága nevében a losonci Ardamica Ferenc koszorúzott. Koszorút helyeztek el a régi tanítványok és osztálytársak, a hajdani alma mater igazgatója, Molnár László, az MKP megyei képviselői, Szvorák Zsuzsa és Csúsz Péter is. A koszorúzás után Varga Henriett előadásában Gergely József verse hangzott el. A koszorúzást követték: szeretettel szólt, tisztelettel és hálával emlékezett volt tanárára Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója és Mann Szilvia, aki a emléktábla állítás ösztönzője is volt. Ő jelentette be, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség a losonci óvónők által indítványozott Vankó Terike Díjat 2009 tavaszán posztumusz Gergely Józsefnek adományozta pedagógiai munkásságáért és az óvónők képzésében kifejtett tevékenységéért. A pályatárs, Tőzsér Árpád költő szándéka ellenére nem tudott eljönni, de levelet küldött, melyet Hahnné Duray Éva

24

olvasott fel. Gergely Gabriella, a testvér köszönetet mondott Füleksávoly önkormányzatának és mindenkinek, aki közreműködött a rendezvény előkészítésében és lebonyolításában. Az emlékezés a helybeli kisiskolások pünkösdölő műsorával ért véget, melyet az igazgatónő, Molnár Mónika vezetett be. Az alábbiakban közöljük Böszörményi István Gergely Józsefet bemutató beszédét: Tisztelt egybegyűltek, sávolyiak, környékbeliek és távolról érkezettek! Szózatunk költője, Vörösmarty Mihály szerint “emlékek nélkül népeknek híre csak árnyék“. Magyarországi látogatók gyakran mondják, hogy mi, kisebbségi sorsban élők jobban őrizzük emlékeinket, mindenhez, ami szülőföldünkhöz köt érzékenyebben viszonyulunk, mint a többségben élők. Ez így is van, emlékeink különböző formában – kőbe vésve, vagy csak a szájhagyományban élve azonosságtudatunk féltve őrzött pillérei. Ma már azt is el kell mondanunk, hogy emlékek nélkül az Európa Unióban – melynek immár 5 éve polgárai vagyunk - még inkább fenyeget a feloldódás, az elszürkülés az “elglobalizálódás“ veszélye, pedig valahová tartozni kell, és, hogy mi ide tartozunk, ezt bizonyítjuk az 1989-es rendszerváltás óta azzal is, hogy Pozsonytól Ágcsernyőig lassan, de biztosan visszapereljük múltunkat, kopjafákkal, síremlékekkel, emlékoszlopokkal, emléktáblákkal jelöljük meg szülőföldünket. Sok–sok település fedezte már fel, hogy jeles személyek szülőhelye, lakhelye, esetleg végső nyughelye, és ezt a tényt fontosnak tartotta valamilyen formában megörökíteni. A mi régiónkban is sikerült elfeledett helyszinekről letörölni a feledés porát, de születtek, születnek új emlékhelyek is. Ilyen adósságtörlesztésnek lehetünk most tanúi. Gergely József régen elkerült szülőfalujából, és most, két évvel korai halála után ezzel a táblával visszatér ide, hogy emlékezzenek rá azok, akik ismerték, és megismerjék azok, akik egyáltalán nem, vagy csak keveset, esetleg nem helytállót hallottak róla.

Ifjabb Gergely József, tanár, költő, irodalmi színpadi rendező, 1937. március 19-én született itt, Sávolyban. Ebből az is következik, hogy „háborús gyerek“ volt, kisiskolásként kellett átélnie a II. világháború könyörtelen következményeit. Ez meghatározta gyermekkorát, sőt rányomta bélyegét egész életére. A gyermekkor azonban nemcsak negatív élményekkel volt tele, köszönhetően a szülőfalujának, mert hát a gyerek a háborús években is játszik, pajtásaival felfedezi a világot, a természetet, kalandot keres és talál minden helyzetben. A pozitiv gyerekkori élményekben fontos szerepe volt a ministrálásnak és általában a sávolyi templomnak. Egy októberi litánián a ministrálás után a pap gyászkeretes értesítőt nyomott a nyolcéves Gergely Jóska kezébe: tudomásul kellett vennie, hogy Gergely József honvéd, hadifogoly 31 évesen meghalt – valahol a Kaukázusban ... A fiatalon meghalt apa gazdag szellemi örökséget hagyott fiára, hiszen rövid, de tartalmas, tevékeny életében szindarabokat írt és rendezett, zenét szerzett, hegedűlt, orgonált a helyi templomban. 1938. januárjában a Prágai Magyar Hírlap fényképes hírt közölt arról, hogy a Szlovenszkói Keresztény Ifjusági Egyesület füleksávolyi csoportja /40 személy !/ bemutatta Gergely József: Gyöngyösbokréta c. háromfelvonásos színművét. Márciusban már arról számolt be a csehszlovákiai magyarok legfontosabb hírlapja, hogy „Szlovákia szerte nagy sikerrel játszák Gergely József színdarabját... A fiatal özvegyet, aki szívbetegen vészelte át a háborús éveket, nagyon megviselte férjének és két gyermeke apjának

elvesztése. Három év múlva egy gyönyörű májusi napon – pünkösdhétfőn, a sávolyi búcsú napján - ő is meghalt , mindöszsze 29 éves volt, fia pedig 11... Az árvák, Jóska és húga, Gabi anyai nagyanyjukra maradtak. Ifjabb Gergely József már gyerekkorában megszerette az olvasást, apja sok könyvet hagyott gyermekeire. Később érdeklődést tanúsított a színjátszás és a filmművészet iránt is. Alapiskolába itt járt Sávolyban, abban az épületben, amelynek falára most az emléktábla került. A közeli Füleken akkortájt alakult magyar tannyelvű gimnáziumban tanult, majd érettségizett 1956-ban, Tóth Lajos osztályában. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán magyarszlovák szakon szerzett tanári oklevelet. 1960-tól 1973-ig tanított magyar nyelvet és irodalmat a lévai Pedagógiai Középiskolában, az óvónőképzőben. Életének, de sok tanítványa életének is meghatározó szakasza volt ez, hiszen a tanítás mellett vezetője és rendezője volt az iskola Juhász Gyula nevét viselő irodalmi színpadának, mellyel szép sikereket ért el a komáromi Jókai Napokon: 1968-ban elnyerte a legjobb rendezésért járó díjat és a Tamango, táncolj c. színpadi műért a nagydíjat.

ITTHON

1969-ben a Két végtelenség között, 1970ben pedig a Szeretkezéseink c. produkciókkal a legjobb rendezés díját kapta meg. Az aktív költészetet, a versírást saját bevallása szerint aránylag későn szerette meg, 29 éves korában jelent meg első verse az Irodalmi Szemlében. „Felakasztotta magát a megseszületett értelem“ –írta az Augusztusi köd 1968 c. versében. A II. világháború után, Csehszlovákia 1968-as brezsnyevi szovjet megszállása, majd a husáki „normalizáció“ volt életének legtragikusabb szakasza. Mivel már gyerekkorától fogva elítélte a háborút, az erőszakot, a megaláztatást, érzékeny volt a társadalmi igazságtalanságokra, ezért nyíltan elítélte az 1968-as eseményeket, amivel azonban saját sorsát is megpecsételte. Tevékenységét, beleértve az irodalmi színpad működését a hatóság nem nézte jó szemmel, azt a társadalomra veszélyesnek minősítette. Gergely Józsefnek el kellett hagynia szeretett iskoláját, diákjait, irodalmi színpadát. Költőként is hallgatásra ítélték. Állását elvesztve Léváról Losoncra költözött, fizikai munkát vállalt, volt raktáros, üzemőr, anyagbeszerző. Az íróasztalfióknak írt verseit természetszerüleg a lemondás, keserű-

ség, reménytelenség, borúlátás jellemzi: „Uram, mentsd meg lelkeinket, előttünk nincs kikötő...“ A legnagyobb bánatban és reménytelenségben is vágyott a megértésre és szeretetre, a természetet tartotta a legjobb gyógyszernek a lelki bajokra, abban kereste az újjászületés kimeríthetetlen forrását. Az 1989-es rendszerváltást lelkesen fogadta, de az számára már megkésettnek bizonyult. Kiábrándult, látva a köpönyegforgatást, a pénzhajhászást, az új farkastörvények megjelenését, a lelki értékek elsorvadását. „Akik lehettünk volna, már soha nem leszünk“ – írta, pedig megérhette Milyen szél címmel verseskötetének megjelenését 1997-ben. Tagja lehetett a Szlovákiai Magyar Irók Társaságának is. Testileg-lelkileg betegen, az élet szürkeségében színekért könyörgött utolsó verseiben, de azokat már csak a túlvilágon találta meg. 2006 novemberében még megírta és megrendezte életének, költészetének egy verses-zenés keresztmetszetét a losonci Magyar Kulturális Központban. 70. születésnapját már nem érte meg, 2007. január 9-én elhunyt.

25

100 éve született Badiny Jós Ferenc (Gács, 1909.VI. 3. – Budapest, 2007. III. 10.) A professzor úr Ipolyságon 2005-ben az Örokség Népfőiskolai Tábor vendégeként

A szülőföldnek vannak olyam óriásai, akik messze-messze kiemelkednek a közönséges halandók sorából, mégsem látja őket, nem vesz róluk tudomást a földönjáró, csak idő múltával. Badiny Jós Ferenc közülük való. Palócföldön, a Losonc melletti Gácson született 1909. június 3-án. Ki volt ő? Mit jelent nekünk, magyaroknak? Ma is kevesek tudják. Bár műveihez már bárki hozzájuthat, elolvashatja, elgondolkozhat rajta, egyelőre késik elismertsége. Azonban ne kételkedjünk: Az igazság órája eljön, a rossz legyőzötten elmenekül.

26

A megyei tisztviselő Jorcsik Ferenc ősei poroszok voltak, akik a zólyombrezói vasgyárat is építették. Losoncon ismerkedett meg Losonc legszebb lányával, Badiny Margittal, akit feleségül kért és vett, és Gácsra költöztek, ahol lányuk születése után pár nappal Margit meghalt. Így került Kassán élő testvére, Ilona Gácsra nevelőnek. Pár év múlva az özvegy Jorcsik úr, akiről azt tartották, hogy „a megyeházán mindent el tud intézni, mindenkin segít, és nem fogad el pénzt a munkájáért”, feleségül vette Ilonkát. Ebből a frigyből született második gyermekként 1909-ben ifjabb Jorcsik Fe-

renc, akit mi professzor doktor Badiny Jós Ferencként emlegetünk. A család kis idő múlva Balassagyarmatra költözött, ahol a vármegyeházán kapott irodát a családfenntartó, s idővel házat is épített a Szondi utca sarkán, amely máig áll. Balassagyarmat, Nógrád vármegye szíve volt az a hely, ahol Badiny gyermekkorát töltötte, amely nemzete és szülőföldje, drága anyanyelvének szeretetére nevelte. Balassagyarmatra félévszázadnyi tengerentúli tartózkodás után, a múlt század kilencvenes éveiben úgy tért haza „az utolsó nógrádi indián” (ahogyan azt Indiánok Nógrádban c. könyvében írta), mint a magyar őstörténet-kutatás legkiválóbb alakja, az igaz magyar múlt feltárója, a magyar nyelv ősiségének s a sumír-magyar nyelvazonosság bizonyítója. (E sorok írója ekkor találkozott vele először.) Argentínában kezdett foglalkozni a sumerológiával. A római Institutum Pontificum Biblicumban szerzett képesítést, ez az intézet hagyta jóvá tantervét és tananyagát is, amely a Buenos Aires-i Jezsuita Egyetemen a Sumerológiai Tanszék létesítéséhez kellett. Természetesen a tanszék vezetésével is őt bízták meg. A következő tantárgyai voltak: a sumír nyelv és ékírás, a mezopotámiai kultúrák története, a mezopotámiai vallások. 1967-ben igazolta az esztergomi királyi kápolna oroszlános díszítésének sumír és babiloni eredetét (Ann Arbor – Michigan, USA), 1971-ben pedig a Pártus Birodalom sumír tradícióin át, a pártus nép magyar vonatkozásait mutatta ki. Badiny Jós Ferenc hazatérése után nem sokkal kétszer is előadója volt a Palóc Társaság Örökség Népfőiskolai Táborának. Először 2002-ben, másodszor 2005-ben. A vendégkönyvben olvasható üzenetéből minden magyar (tehát nemcsak az Ipoly mente – Ipolyság – magyarsága!) erőt meríthet. Ugyanígy könyveiből, amelyek újabb és újabb kiadást érnek meg. Tehát lassacskán mégis csak ismertté és elfogadottá válik a Palócföld szellemi óriása, akire a MAGYARSÁG általában, mi palócmagyarok pedig különösen büszkék lehetünk. Legfőképpen úgy, hogy emlékét munkája folytatásával őrizzük. Z. Urbán Aladár

(Részlet A magyarság eredete és a Boldogaszszony c. könyvéből) Amikor EMESE-ősanyánk életet adott annak a királyfinak, akit mi „Álmosnak” nevezünk ma, igen fontos volt a „névadás”, hiszen bölcs táltosaink meglátták a csillag-világban a hivatását, jövőjét, sokkal pontosabban és jobban, mint azt ma teszik a számítógéppel az ún. „asztrológusok”. A királyfi neve tehát nem lehet az „álomlátás” emléke. A Dr. Varga által írt „GAL-MAH-US” igen jól illik egy uralkodóra, akit népe – az ősi hagyomány szerint – „papkirály”-ként tisztel, hiszen apja – ÜGEK – is az volt, a szakrális nagykirály, a hiedelemmé lett „Turul-hagyomány” megtestesítője. Álmos valódi neve biztosan meg volt azokon a „rovásfákon”, melyeket az istváni térítés eltüzelt, elpusztított. Hivatalos történészeink elfogadták az „Álmos” nevet, és azért találjuk meg mindenütt így. De sokan voltak az igaz történelmünkkel foglalkozó tiltakozók is, és ezek egyike Nagy Sándor Kászon, aki azt állítja, hogy „ÁLMOS eredeti neve >ÖGYÉD< (Egy-ed). Nyelvészetileg elemezve, ez összetett szó így: „ögy (egy)+éd(ed).” „Egy” (ögy) jelentése ma is „egy”.„Éd” (éd) sumér-magyar nyelvünkön „kiválasztott” – at jelent. A sémi-akkád nyelven „elu” és a főpap neve: „elukalu”. (LABAT 381.) A mai „előkelő” őse. „Ögy-éd” (Egyed) jelentése: „egyetlen kiválasztott” és ez a név tökéletesen jelzi a mai „Álmos” nevű, szakrális királyunknak a hivatását, amit ő életében csodálatos bölcsességgel be is töltött. De mindezek ismeretében mégis felmerül az a kérdés, hogy a legrégibb írásemlékeink is az „Álmos” nevet tartalmazzák. Latinul írt krónikáinkban „Almu” féle név olvasható a magyar „Álmos” név latinizált formájában. Lehetséges, hogy a „térítés” előtti időben, a Keleti Magyar Birodalomban, vagy Kievben valóban ez volt a mai „Álmos” neve. Ismét a sumer-magyar nyelvhez fordulunk, ahol így találjuk meg – minden hangtani változás nélkül – ezt a nevet. Ugyanis: „AL” jelentése „FOKOS” és „AL-MU” „FOKOSUNK” a mi Fokosunk. Ez a név visszavisz minket a káldeai hagyományainkhoz, „a szent-Fokos” teremtésének történetéhez, amikor Is-

ITTHON

tenünk átadja az első emberpárnak az égi, szent Fokost és mondja: „a Föld ura lész, míg ezt el nem hagyod!” Miután ez a „Szent Fokos” a „tudás, a munka és a védelem” fokosa volt, a szakrális uralkodóhoz tartozott népi bizalom, tisztelet és engedelmesség adhatta ezt a szép nevet a nagykirálynak.... De a mai Álmosunk valószínűleg azért kapta meg az „ALMU” nevet, mert apjával – Ügekkel – Ő

szervezte meg a híres kievi kardgyártást, és a fokosok is ott készültek. Jól tudjuk, hogy a nyugatiak úgy írták le a lovas-közelharc magyarjait, hogy „jobb kezükben kard, bal kezükben fokos”. Kievet várrá és erőddé AL-MU – Álmos építi fel és itt hangsúlyozni kell, hogy Álmos (819895) ezekkel a csodálatos kardokkal jelenik meg domináló erővel történelmünkben. Álmos valójában csak foly-

A Szent Fokos. Ez a Tudás,a Munka és az Önvédelem fokosa.Elhagytuk a Fokost, ezért szolgák lettünk. VELE FELTÁMADUNK

27

Badiny Jós Ferenc kézírása. Bejegyzés a Palóc Társaság Vendégkönyvébe

tatja azt, amit apja, ÜGEK és nagyapja, Edomer megkezdett. Kiev és a Dnyeper melletti „hét” KATA nevű város, valamint a még északabbra fekvő „GYŐR” Ügek alkotása. Szükséges itt ismételni mindazt, amit már leírtam. Különösen hangsúlyozni azt, hogy a Keleten megalakult Nagy Magyar Birodalom állandó kapcsolatban volt a Kárpát-medence népével, és innen – a „Bodrogközben” települt „sziklamezei hunok” uralkodója, mint az egyetlen Atilla-ivadék indul a Keleti Magyar Birodalomba, és ott uralkodónak elismerve, Ügek apja és Ögyéd (Álmos) nagyapja lesz, miként egyik könyvemben leírom (Igaz Történelmünk Vezérfonala Árpádig), de a „honfoglalás”-nak nevezett hazatérés megismeréséhez ide kell iktatnom egy idézetet Bodrogközre vonatkozóan, (átvéve megnevezett könyvem 493. oldaláról): „Bodrogköz népessége nemhogy a honfoglalás óta, de sokkal régebben, az új kőkortól kezdve ott élt. Az élet itt megszakatítás nélkül folyt legalább 5000 éven át. Ugyanakkor a legtisztább honfoglaláskori magyarságot itt mutatják a sírok. „Verecke híres útján” – anonymusi mondást legjobban igazolja a zempléni és sárosi homok, ahol a feltárt honfoglaláskori temetőknek térképbe való rajzolása mintha Árpádék útvonalát mutatná... A bodrogi sírokban talált fegyverek és ékességek harcos, nagy vezérekre mutatnak. Egyik-másik sír mintha romantikus csataképekre, a Feszty-körképet hitelesítő anyagra utalna...” Azért fontos a Bodrogköz népének ismerete, mert amikor EDEMEN innen indul a Keleti Magyar Birodalomba, az avar uralkodási központ Ister-Gam, a mai Esztergom, ahol a hitvilágot és az uralmi rendszert mutatja a szentély „hét” oroszlán-párja, miként azt bemutatom erről írt könyvemben (Az ISTERGAMi Oroszlánok Titka). Ezeknek az adatoknak ismerete azért fontos, mert a „honfoglalás” másképpen történt, mint ahogyan eddig nekünk tanították. Csak Árpáddal végeztették el a hazai „finnugoros” történészek a „honfoglalásnak” nevezett végleges hazatérést, és Álmossal kapcsolatban csak a rituális gyilkosság „tudományos” megállapításáig voltak képesek eljutni. Vagyis Ál-

28

most feláldozzák, annak ellenére, hogy Álmos élete és működése a Kárpát-medencébe hazatérő magyarság történelmének megoldója, tehát sokkal több, mint egy 74 éves korában is aktív, de ennek ellenére hívei által lemészárolt uralkodó szomorú árnyéka. De ha jól megfigyeljük az Álmost feláldozó „történészek” módszereit, észrevehetjük, hogy kétféle módon jutnak el a rituális gyilkossághoz, amit ők történelmi valóságnak hirdetnek. Egyik részük – a Hóman-Szekfű „Magyar Történet”-e alapján, pogány szertartásnak minősíti a „feláldozást”. Idézem: „... a nagy vállalkozás előestéjén régi szokás szerint – áldozattal fordultak istenükhöz és az ősök varázshatalmú szelleméhez. A nemzetiségi totem (!) – a szent Turulmadár inkarnációjaként tisztelt öreg Álmost áldozták fel, hogy varázsereje, bölcsessége és bátorsága a földi béklyótól szabadulva, fia lelkébe költözzék s azt betöltve, az ifjú fejedelmet képessé tegye nagy feladatának megoldására.” A másik irányzat, melynek legfőbb hirdetője Nemeskürty István – így ír „A Bibliai Örökség” című könyvében: „Ál-

most – a zsidók Áronjához hasonlóan – feláldozzák, hogy ne léphessen be az Ígéret Földjére.” Nemeskürty megállapításához már hozzászóltam egyik könyvemben (Igaz Történelmünk Vezérfonala Árpádig), és fontosnak tartom e hozzászólás megismétlését. Idézem: „Ez a biblikus összehasonlítás vagy párhuzamosítás helytelen és oktalan. Ugyanis Áron népének Jehova által >ÍGÉRT<-föld sohasem volt a zsidóké, hanem a kánáiaké, akiket éppen a biblikus történészek minősítenek sumer leszármazottaknak, és ezeknek a kiirtását rendelte el Jehova az ő népének – a zsidóknak.” Ha Nemeskürty közlését elfogadnánk, ez annyit jelentene, hogy Álmos-Árpádi „hazatérő” népünknek már ismernie kellett Áron esetét, vagyis már „zsidókeresztények” voltak és nem „pogányok”, miképpen I. István előtti és „honfoglaló” népünket – maga Nemeskürty is így nevezi. Az Álmos-Árpádi nép saját ősi földjére jött HAZA és ez nem „ígéret földje, hanem édes Hazájuk, amit jogosan vettek újra birtokba.”

Badiny-emlékülés Losoncon Ki volt ő, ki a tudást bírta? Népének múltját írta. Tollat fogott nemzete javára, ősi múltunk megtartására. Nevezték őt: Palócföld nagyjának, emigrációban hű magyarnak. Professzor lett Argentínában, a Tudás Népe szolgálatában. Hazatérve, hazájába - nem jutott neki díszérem. Eljött 2007-nek éve, egy síremlék áll Farkasréten. Ott nyugszik ő: Palócföldünk büszkesége! Badiny Jós Ferenc, sumerológus 1909 június 3-án született a Losonc közeli Gácson. Munkáiban: tanulmányai, cikkei, megjelent könyvei a magyar őstörténet homályos részleteit világította meg - újszerű meglátásokkal gyarapítva. Születésének 100. évfordulójának emlékére, a Palóc Társaság – Duray Miklós fővédnöksége mellett – emlékülést szervezett Losoncon a Kármán József Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Kármán-termében. A meghívott előadók: Bíró József, Bíró Mária, Kiss Irén, Tábori László előadásaikban a néhai Badiny professzor úr kutatásait ismertették, saját gondolataikkal tarkítva. Bíró József őstörténet-kutató tanár Badiny Jós Ferenc munkásságát méltatta

ITTHON

a valódi történetírásban. Kiemelte azt a felfedezést, miszerint a Mezopotámiában (Közel – Kelet) élő ókori sumér nép előtt volt egy ősnép melyet magyarosan szabiroknak nevez. A kutatások azt bizonyítják, hogy nagy műveltségű népként, jelentős állattenyésztéssel és földművességgel foglalkoztak. Következő előadóként Bíró Mária, őstörténet-kutató szólalt fel. Hangsúlyozta az „Ősi Gyökér” c. Magyar Kulturális Szemle jelentőségét, melyet Badiny Jós Ferenc jelentetett meg rendszeresen. A benne megjelenő cikkek, tanulmányok nemzetünk eredetéről szóltak. Méltó és hasznos fóruma volt a kirekesztett, másként gondolkodó történelem-kutatóknak. Kiss Irén művelődés-történész A titkos alap: Zarathustra címmel megtartott előadásában, bevezette a hallgatóságot Zarathustra tanításainak rejtelmeibe, s azoknak máig tartó hatásaira. Elmondta, hogy számos fogalom, mint például a megváltó, vagy a megváltó szűztól való foganása Zarathustra tanításaiból ered. Megemlítette, hogy a babiloni fogságban élő zsidók átvették és a maguk képére formálták Zarathustra számos tanításá-

nak elemét. Sőt, úgy gondolja, hogy a kereszténység némely eleme is tartalmaz Zarathustrára visszavezethető részeket. Tábori László keletkutató ismertette a párthus - Jézus elméletre vonatkozó történeti adatokat, melyek igencsak homályosak, de ténylegesen nem zárhatóak ki. De, mint kifejtette: a lényeg nem Jézusszármazása, hanem az általa közvetítettek befogadása, átélése. Többek közt szólt a turini lepel fontosságáról, annak vizsgálatáról, s hangot adott annak a meggyőződésének, miszerint a turini leplen Jézus Krisztus lenyomata található. S végül az előadás-sorozatot egy emelkedett pillanat zárta: Szabó Judit Badiny Jós Ferenc segítője, támogatója, aki mellette volt az utolsó éveiben a professzor úrról megjelentetett Emlékkönyvet adott át az emlékülés szervezőjének, Z. Urbán Aladárnak. Bízzunk benne, hogy az előadók szavai által elhintett szellemi magvak termékeny talajra hullottak, s hozzásegítenek bennünket a szellemi megújhodáshoz úgy a Felvidéken, mint az egész Kárpát-medencében. Mészáros Attila

29

Egy fiú az „Ipolyságból”... Arnold, barátunk az égben Szegény Gergely Arnold földi maradványait elnyelték Az Atlanti Óceán tajtékzó habjai. Repülőgépből kizuhant teste lassan, lebegve süllyed a 4 kilométeres mélység felé. S míg kíváncsi halak úsznak körülötte, lelke talán még egyszer odahaza jár az Ipoly menti kicsi faluban, Födémesen. Elidőz a szülői ház tájékán, ahol édesanyja és nagyanyja egymást vígasztalva siratja elvesztét. Elmereng

mert az sosem heverte ki a kommunista mezőgazdasági termelőmunka fellegvárában, az egykori „jéerdében” (azaz Egységes Földműves Szövetkezetben) őt fiatalon ért súlyos baleset következményeit. Arnold középiskolás tanulmányai színhelyéül az ipolysági magyar gimnáziumot választotta, amit jó eredménnyel 1994-ben el is végzett. Bár jó eszű, szorgalmas gyermek volt, főiskolára nem

az elmagányosodás, az alkoholizmus sötét útvesztőibe. Arnold nem ilyen sorsot akart magának. Látta, nem teremtődik újjá a hajdan virágzó falusi parasztgazdaság, s az elvándorlás és a csökkenő gyermekvállalás miatt szeretett faluja egyre inkább elnéptelenedik. Az óvoda, iskola bezárta kapuit, s üresen ásít a kultúrház is. Egyre nehezebben látott át az őt körülvevő, új keletű gazdsági, politi-

az emlékére a falu közepén, rokonok, barátok, volt iskolatársak, ismerős és ismeretlen jólelkek által meggyújtott mécsesek serege fölött. Majd felemelkedik, hogy fentről is lássa az Ipoly-mentét, s annak egyik völgyében megbúvó fecskefészeknyi falut, melyben felnevelkedett, s melybe annyira vágyott és szeretett vissza-visszatérni. De sokáig itt már nem maradhat, mert ez már nem az Ő otthona, s mert hívja, várja őt a végtelent belengő és a világot fenntartó, szeretetben testet öltő Fényesség. Körbe pillant hát még egyszer a Földgolyón, melynek minden zugát meg akarta ismerni s melynek Ipoly menti kicsi falujától oly távol eső országaiban is egyre otthonosabban járt-kelt az utóbbi időben. Hogyan kerül egy ipolyfödémesi fiatalember az Atlanti óceán hullámai közé? - kérdezhetnék azok, akik nem ismerték sem őt, sem jelentéktelennek tetsző Ipoly menti kicsi faluját. E kérdés nem csak költői, hanem gyakorlati értelemben is feltehető. Arnold barátom annak a generációnak a gyermekeként született, amelyet, talán utolsóként, még a morális és lelki értékeket tudatosan elutasító szocialista társadalmi rendszer nevelt fel. Édesapját korán elvesztette,

sikerült bejutnia. Sosem mondott le azonban arról, hogy többre, jobbra törekedjék. Helyét azonban nehezen találta a szocialistának nevezett állam összeomlásának közepette. Emberként és magyarként is nehezen viselte, s megalázónak érezte azt a bánásmódot, amivel nap mint nap szembesülnie kellett fővárosi munkahelyén. Mert Arnold már ide sem csak pénzt keresni járt, Ő ennél többre, lényegesen többre vágyott. Egészséges lelkű fiatalként, értelmes emberi életet akart élni, s tudat alatt talán egy jobb világ megteremtésén kívánt fáradozni. Mennyi ígéretet hordott magában a szocializmus bukását követő rendszerváltozás, amit ő épp ipolysági gimnazistaként ért meg! Mennyi reményteli terv, menynyi álom, új elgondolás megvalósulásának lehetősége töltötte be az Ő, és a vele együtt akkoriban érettségiző magyar fiatalok szívét. De lassan rá kellett jönnie, hogy a számtalan remény megvalósulása legfeljebb csak szép álom marad, s egyéni, szakmai értelemben éppúgy, mint közösségi vonatkozásban, egyre inkább elmarad a kibontakozás. Falujában szinte egyik napról a másikra vált munkanélkülivé a férfilakosság, s a kilátástalan egyéni sorsok egyre gyakrabban vezettek

kai összefonódások kusza hálóin. Az ő munkáját sem sokra becsülték fővárosi munkaadói, s magyarként is lenéző, lekezelő bánásmódban volt része. Bár ez nem szegte kedvét, nemzeti hovatartozását öntudatosan vállalva magyar igazolványt kért magának. Keserűen kellett megtapasztalnia, hogy a levegő egyre fogy körülötte, s talán ez volt az oka annak is, hogy az államhatárok sérthetetlen vasfüggönyének leomlását követően egyre távolabbi utakra indult. Munkát keresett Cseh-, és Németországba, majd Angliába, Írországba került. Nem sodródás volt ez, hanem tudatos választás. Az útjába kerülő nyelveket könnyűszerrel tanulta, biztos kiejtéssel uralta. Tervei között Belgium, majd Norvégia is szerepelt. Mintha szüntelenül keresett volna valamit. Olyan munkahelyet választott, ahonnét utazni tudott, s egyre távolabbi földrészeket járt be. „A világot akarom megismerni” mondogatta barátainak és édesanyjának, aki nem kis nyugtalansággal követte fia „hányatott” életét, s utazásairól mindig nyugtalan szívvel várta őt haza, de útját szegni már nem tudta, nem akarta. Arnold élte a maga életét, s helyét, úgy tetszik, az állandó változásban találta meg.

30

Arra vágyott, hogy egyszer családot alapít, s haza költözik. A tragikus hír ismét villámcsapásszerűen sújtott le a kicsi ipolyvölgyi falura. (Azért ismét, mert nem is oly régen, két, autóbalesetben meghalt fiatalembert temettek el nagy fájdalom közepette az amúgy is egyre fogyatkozó lélekszámú településen.) Miért épp minket sújt ismét a balsors? – kérdezgették sokan a hír hallatán, s mint korábban, most is az egész falu osztozott a hozzátartozók gyászában, fájdalmában. A falu közepén, Arnold fényképe alatt mécsesek gyulladtak, virágcsokrok halmozódtak. Közeli és távoli vidékről érkező ismerősök és ismeretlenek jöttek, hogy leróják kegyeletüket a földi életből tragikus váratlansággal eltávozott födémesi fiú emléke előtt. De a gyász és fájdalom első, legmélyebb óráiban, napjaiban egyszerre csak az derült ki, hogy ennek a szerény megjelenésű, halk szavú fiatalembernek szinte mindenütt voltak barátai, ahol csak megfordult. Ahogy a legutóbbi munkahelyén vele dolgozó munkatársa (aki, mily különös, épp egy délvidéki magyar fiatalember – Árpád – volt), levelében megfogalmazta: Arnold „olyan ritka ember volt, akinek nem volt ellensége”. Olyan, akinek mindenkihez volt egy jó szava, kedves mosolya, segítőkész tanácsa, gesztusa, akit épp ezért, bárhol volt is, rajongásig szerettek munkatársai. Aki tán épp ezért is hiányzik most oly fájón az őt egykor körülvevő világból. Árpád, a hozzátartozóknak küldött részvétteljes levelében megírta azt is, hogy ez a kedves „Ipolyságbeli” fiatalember, az otthonától való legtávolabbi vidéken is büszkén vallotta magát magyarnak s nagyon ragaszkodott hitéhez. Ahogy Árpád írta, látszott rajta, hogy „nagyon jó viszonyban van az Úrral.” Csak halála után derült ki, hogy ha nagyban nem is, de kicsiben Arnoldnak talán mégis sikerült megváltoztatnia a világot. Ott, ahol Ő járt, szebb és elviselhetőbb lett az élet, mert az ő mosolya, gesztusai szebbé, elviselhetőbbé tették azt. S mindennek titka ott rejlik abban az egyszerű tényben, hogy Arnold (barátunk az égben) mindig hűséges maradt, lelki – szellemi örökségéhez, amit kis falucskájában a szülői háztól és az ipolysági magyar gimnázium falai között, egykori tanáraitól kapott: hű maradt a hitéhez és magyarságához. Ezáltal

ITTHON

a világ, melynek bizonyos köreitől kezdetben megaláztatás érte, egy idő után a barátjává vált. Ezért vonzotta őt, mert talán megérezte, hogy, ha benne azokra az értékekre támaszkodik, amelyeket szüleitől, s egykori iskolájától kapott, s ezeket bátran kamatoztatja életútja során, akkor megbecsülést, barátságot és szeretetet kap viszonzásul ő maga is. Ezt bizonyítják a róla szóló tanúságtételek éppúgy mint az Ipolyfödémes aprócska főterén lobogó mécseserdő.

Köszönöm, Arnold barátom, hogy mindezt rólad mindannyiunknak címezve leírhattam. 33 évet, krisztusi kort értél meg itt a Földön, de az életed nem volt hiábavaló. Halálod után érkezett meg Rióból utolsó képeslapod. Közepén Krisztus, kitárt karokkal, Téged várva... Földi maradványaidnak legyen könynyű a nagy óceán sós vize, lelkedet pedig Jézus karjában ragyogja be az örök nyugalom és béke. Molnár Imre

31

„...a történelmi eseményt – Komárom felszabadítását – Görgey még április 26-án jelentette Kossuth Lajosnak, az ország kormányzójának:... Damjanich és Klapka hadtestei a megszállva tartott Komárom felszabadítását ma végképp befejezték, a Duna jobb partján lévő ütegeket rohammal bevették...” /Szénássy Zoltán: Rév-Komárom/

Ősbemutató:

Medveczky Szabolcs: Komáromi ünnepi mise A Komáromi Napok rendezvényekben évről - évre gazdagabbak; ez elmondható az idei „a már 18. évfolyamról is. A műsorok többsége szórakoztató jellegű; zenével teli. Nemes a cél: az emberek tegyék félre napi gondjaikat, a tavaszi napsugártól frissülve, a külön féle rendezvények változatos, élményteli műsorai által épüljenek testben és lélekben. Örvendetes, hogy a szervezők, mind a könnyűzene, mind az ún. komoly zene kedvelőire gondoltak. Az idén azok, akiknek a nemesebb zenére is van igényük, négy hangversenyt kaptak. Április 24-én a városi művelődési központ a Gaudium Polgári Társulással – amely a Jókai Mór Alapiskola Gyermekkórusa egykori tagjainak vegyes kara – közösen rendezte meg a Komáromi Napok nyitóhangversenyét, a VOX HUMANA VIII. évfolyamát – a komáromi énekkarok tavaszi fesztiválját. Április 30-án, az idén alakult Komáromi Trió – három kiváló komáromi hivatásos zenész: Török Ferenc – hegedű, Lakatos Róbert – brácsa, Rácz Csaba – cselló – adott szívet-lelket gyönyörködtető nagysikerű koncertet. Május 1-jén, a po-

zsonyi Technik Akademik vegyes kar, a helyi Comorra kamarazenekar közreműködésével mutatta be Eurofolklór című műsorát – az Európai Unió 15 tagállamának népdalaiból egy válogatást – Peter Prochádzka zeneszerző, a Technik Akademik karnagyának feldolgozásában és vezényletével. Az egyházzene hívei, akik május 3-án befértek a Duna Menti Múzeum dísztermébe, zenetörténti eseménynek lehettek részesei, tanúi: az ifjú magyar zeneszerző, Medveczky Szabolcs: Komáromi ünnepi mise című kompozíciója ősbemutatójának. A mű születését, az 1849-es komáromi történések – az április 26-án lezajlott győztes csata 160. évfordulója, a hősökre való emlékezés ihlette. A mű főhajtás azok emléke előtt, akikről Szénássy Zoltán így ír: „Az ellenség leghevesebb tüzelése közben, április 25-én estére az Új-vár között elkészült a híd. A komáromi szekeresgazdák szállították a gerendákat és a hajóácsok – dacolva a Duna árjával és az ellenséges ágyútűzzel – a megígért időre felépítették a hidat. Sokan buktak le holtan közülük az épülő hídról, de az elhullottak helyére

mindig új munkáskezek álltak. Komárom polgárai méltó bajtársai lettek a magyar honvédeknek.” A Komáromi ünnepi mise, hagyományosan építkező, több tételes, nagylélegzetű kompozíció, melyet a szerző női karra, énekes szólistákra és vonós zenekarra írt. Ezen a felejthetetlen estén a karmesteri pálca a legavatottabb magyar karmesterek egyikének, a Liszt-díjas, érdemes művész Medveczky Ádámnak /a szerző édesapja/ kezében volt. Nem csoda hát, hogy a többi közreműködő – a szólisták: Bellai Eszter – szoprán, a Győri Nemzeti Színház-; Simon Krisztina – alt, a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese; a Győri Nemzeti Színház női kara; a komáromi VOX Femina kórus, a Brigetio és Comorra egyesített kamarazenekarok- is kiváló teljesítményt nyújtottak. A felettébb igényes, monumentális mű színvonalas előadása nagy hatással volt a közönségre; nagy sikert aratott. Ez az este – nagy örömünkre – nemcsak a zene, a szakma ünnepe volt, hanem az éltető szabadságé is. Az országhatáron – amelyet lényegében már csak a térkép jelöl – szabadon jöhettek át mind a zenekedvelők, mind a (szegedi, győri, a délkomáromi) művészek, hogy együtt-muzsikálásukból, együtténeklésükből megszülethessen a kodályi „nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk”. Komárom talán nem emlékezhetett volna méltóbban a városért, a nemzetért, a szabadságért életüket feláldozó hősökre, mint egy ifjú zeneszerző miséjével. Kár, hogy a Duna Menti Múzeum díszterme nem nagyobb; kár, hogy a hangversenyre nem a Szent András templomban került sor. Nagy kár, hogy a szervezők a hangversenyt nem kapcsolták össze az éppen azon a napon zajló XX. Komáromi imanappal. Jó lett volna, ha még többen jelen lehettek volna az ősbemutatón, ezen a nem lélekemelő eseményen! Stirber Lajos

A Duna Menti Múzeum épülete

32

Kedves Olvasónk,

A május nagy örömöt hozott lapunk számára: három évi létezésünk óta először fordult elő, hogy szerkesztőségünk két tagja, - e sorok írója és M.Nagy László fotóriporter riportúton vehetett részt. Anyagot gyűjtöttünk Losonctól Dobóruszkáig; voltunk Stószon és Szepsiben, átruccantunk a magyarországi Hídvégardóra is, lepillantottunk a krasznahorkai vár magasából, meglátogattuk a Csemadok egyik leghasznosabb és leglelkesebb tagját, Béres Józsefet Kassán – ő az alapítástól máig szolgálja ügyeinket és 92 évesen is tettrekész és friss. Jártunk Nagytárkányban, a Sóházban, Királyhelmecen Csurgó Dezsőnél és a már említett Dobóruszkán. A hős egri várvédő kapitány szarkófágja mellett hallgattuk Tóth Péter beszámolóját a tavalyi újratemetésről. És – már hazafelé jövet, felejthetetlen délutánt töltöttünk felvidéki szülőföldünk egyik legotthonosabb és legszebb falucskájában, Várhosszúréten, ahol Ulman István fafaragóművész volt a kalauzunk. Az utazás lelki élményekkel gyarapított és látható már az eredménye: májusi számunkban végre igazi fotókat közöltünk a stószi riportban, a mostani ITT HON

pedig a várhosszúréti séta első kincseit tárja Ön elé. Utunkon újra és újra tapasztalhattuk, milyen gyönyörűséges tájakon élünk és mennyi tehetséges ember szolgálja ügyeinket. Még mindig vannak elkötelezett, felelősségtudó, rendíthetetlen magyarok, akik össze tudnak fogni, akiknek nem kell minduntalan magyarázni, milyen helyzetbe kerültünk a harmadik évezred elejére, hiszen ők az élet sűrűjében teszik a dolgukat örökre érvényes hagyományunkat követve – a másik embert nem becsapni, lenézni és gyűlölni kell, hanem segíteni és jó szóval, példamutatással gyógyítani. Az ITTHON-nak mára kialakult az olvasótábora. Nem vagyunk sokan, de kevesen sem. Akik ragaszkodnak hozzánk, felismerték: mi a hiteles magyar történelmet, különösen az őstörténetet próbáljuk a nyilvánosság elé tárni. Meg szeretnénk mutatni, mi történik velünk és mi lehet a kiút – a gyökereinkhez való visszatalálás, a Nagyboldogasszonyu tisztelet, a Szent Korona eszmény megismerése. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? – kérdezhetjük 2009-ben is. A legfogékonyabb, a saját keserűségükön felemelkedő magyarok naponta tapasztal-

ják: Jézus valóban az út, az igazság és az élet. A tízparancsolat valamivel több, mint száz szó és minden benne van! Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat már 1859 szó, a Közös Piac karamellcukorka kiviteli szabályzata – a második világhháború utáni, „modern időkből“, 685 796 szó! Idáig jutottunk, nem csoda, hogy válságban van az egész világ. A kedves Olvasó olykor megkérdezi: mikor kap csekket, hogy befizethesse az előfizetési díjat? A csekket megrendeltük, de késik. Nagyon kérjük Önt: olykor szánja rá magát, töltsön ki egy pénzes utalványt és adja fel a pénzt a lap harmadik oldalán található címre. Nincs titkárnőnk, adminisztrátorunk. A lap kiadója, aki egyben a Csemadok országos elnöke, útjairól beszámolókat készít, fényképez, témákat gyűjt – önzetlenül. Fotósunk a feleségével együtt címezgeti és küldi szét az egyes lapszámokat – önzetlenül. Dolgozunk, mert bízunk a jövőben, de tudjuk azt is, hogy magától semmi sem megy. Lesznek idők, amikor rendszeresen kiutazunk majd anyagot gyűjteni és az ITTHON-t újságárusnál is lehet majd kapni. Addig: segítsük egymást, hogy boldogulhassunk! b.gy.

Fiatalok százai buliztak az Art Fesztiválon Az európai választások napján tartotta a Csemadok Komáromi Területi Választmánya Art Fesztivál művelődési táborát Gútán. Délután családi programokkal, kézműves foglalkozással, ugrálóvárral és az Árgyélus zenekar táncházával várták a borús időben a gútaiakat. A őrsújfalusi ÉS!? Színház előadására kezdett gyülekezni a közönség. Ekkor már több, mint száz érdeklődő figyelte a tavalyi Jókai Napok győzteseit. A George On The Moon együttes koncertjére kezdett igazán gyülekezni a környék fiatalsága. A felvidéki magyar hip-hopot képviselő Jakuza feat Mackenzy és a BLOKK zenekarok fergeteges koncertet adtak. Ezután az Érsekújvári Rockszínpad rövid műsora következett. A Kerecsen együttes koncertjét már megközelítőleg félezer, jórészt 15-25 év közti fiatal hallgatta. Az idén harmadik alkalommal megrendezett Csemadok művelődési tábor a kulturális szövetség mai életében jószerével az egyetlen olyan rendezvény, amely a kor igényeit figyelembe véve igyekszik megszólítani a bulizni vágyó fiatalokat. A szervezők sze-

ITTHON

rint ez is hozzájárult ahhoz, hogy fiatalok tömegét sikerült a nem éppen kedvező időjárás ellenére a színpad elé csalogatni. A főszervező Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke, Petheő Attila kijelentette, hogy még az idén hozzálátnak, egy kezdetekben valószínűleg

alacsony költségvetésű, felvidéki magyar Csemadok hip-hop fesztivál megszervezéséhez. Külön köszönet a társrendezőknek: a Csemadok Nagy Péter vezette helyi szervezetének és Halász Bélának, a Via Nova Ifjúsági Csoport tisztségviselőjének. (csktv)

33

Néhány mondat a címlaphoz

Isten segítsen utadon, Pulen Tamás! Lapunk állandó olvasóit talán meglepi, hogy ezúttal egy ifjú sportember szerepel az első oldalon. Védekezni azzal lehetne, hogy a sport is a kultúra része, bár az utóbbi időkben, mint annyi más a világban, a labdarúgás is mellőzi az erkölcsöt, a „nemes versengést”, – hiszen a piaci szemlélet jellemzi, minden a pénz körül forog. Mondhatnánk e remekbe sikerült M. Nagy László fotó elhelyezésének indoklásakor azt is, hogy éppen vége a tanévnek, s mi ezzel a fényképpel kívánunk jó szórakozást minden tanulónak és diáknak. Pulen Tamás elsősorban azért lett főszereplő lapunkban, mert személyében egy szikrázó tehetségű ifjú magyart mutatunk be olvasóinknak, akiben megtestesülnek hagyományaink: már most látszik, hogy nála test és lélek harmóniában van – korosztályának egyik tehetséges labdarúgója, de tanulmányi előmenetele is kifogástalan és mindez sokoldalúsággal egészül ki. Tomi szeptembertől a Szepsi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium nyolcadik osztályos tanulója lesz. Ugyanakkor egyik kulcsembere a városka ifjúsági csapatának, amely a korosztályos első ligába jutott az idén 215:11-es gólaránnyal! Tomi gyors felfogású, a számítógéppel is kiválóan bánó ifjú magyar, aki figyelmét egyszerre több feladatra is tudja összpontosítani. Szívesen olvas, jól rajzolo, gitározik, citerázik, dobol. Matematikából és történelemből rendszeresen részt vesz iskolája képviseletében a különböző szintűú versenyeken – történelemből két osztálytársával együtt országos hatodik lett májusban. Kegyes hozzá a sors, mert megnyugtató családi háttérrel rendelkezik és színvonalas iskolába jár. (Gondjai olykor akadnak a tanítási órákon, mert a feladatok gyors megoldása után nehezen tudja „elfoglalni” magát.) Az édesapja elektrotechnikus, az édesanyja egészségügyi nővér. Bátyja a kassai magyar ipariskola diákja. Gondoskodó szeretettel veszik körül a nagyszülei is – szemet húnynak, ha a focilabda a kertben – mint valami szelíd vihar – kisebb károkat okoz. Csak a teljesség kedvéért: szereti a gyümölcsöket, a csokit és a csirkemellet. Ez hát a gyors portré. A többi – a szer-

34

kesztő tépelődése – nemcsak őt érinti. Vajon mi lesz Pulen Tomi és a hozzá hasonló tehetséges felvidéki magyar gyerek sorsa? Jól tudjuk, hogy minden gyermek a közösség számára érkezett égi ajándék, hogy majd legyen, aki átveszi a váltóbotot a megfáradt idősektől és megállhassa helyét a létért folyó hatalmas küzdelemben úgy, hogy megőrzi anyanyelvét, hitét, lelkét. Mi lesz a mai tizenévesekkel? A diploma megszerzése után csak külföldön boldogulhatnak majd? Haza már csak nagyrit-

kán jönnek, vagy haza sem jönnek? Egyre több porta árvul el falvainkban-városkáinkban, mert nem lesz gazdája? Gyerekeik már csak törve, vagy úgy sem beszélnek majd édesanyjuk nyelvén? Ki pótolja őket szerte a Felvidéken? A kérdéseket hosszan lehetne sorolni, de az fölösleges lenne és fájdalmas. Éppen ezért: Isten áldása kísérjen utadon, Pulen Tamás! /b/ M. Nagy László felvétele

JÁSZÓI NYÁRI EGYETEM

július 14 - 20. Az idei Jászói Nyári Egyetem témája: „Őseinket felhozád...” 2009. július 14. – kedd 16:00 18:00

21:00

10:00

16:00 22:00

9:00

17:00

2030

10:00 16:00 2:000

10:00

16:00

20:00

Gyülekező, „honfoglalás“, „térszerződés“ Tájékoztató és feladatelosztás Megnyitó: Fellépnek: a buzitai citerazenekar, a Cserépfalusi Zeneiskola – Daragó Károly vezetésével, a Gondola verséneklő együttes, Szepsiből, 8KOR Színház - Sárospatakról. „Őseinket felhozád...” Kátai Zoltán énekmondó műsora 2009. július 15. – szerda Titkok és rejtélyek a magyar történelemben (előadás) első rész. A Magyarságtudományi tanulmányok c. könyvet Arady Éva őstörténész mutatja be Beszélgetés Mács József íróval Vetítés: a Bódva-völgyi Stúdió filmje T. Nagy Imre rendezésében Mács Józsefről 2009. július 16. – csütörtök Gyalogtúra a Szent László-forráshoz és a növénytemplomhoz. A túra útvonala: Jászó – Szent László forrás (Debrőd) – Jászó. Előadás a forrásnál: Szent László legendája Gál Sándor és M. Molnár László könyveinek bemutatója, vezeti: Balázs F. Attila, az AB ART kiadó igazgatója. A költők megzenésített verseit előadja: Horňák Marek és Zsuzsa zenekara. Titkok és rejtélyek – II. rész A feldarabolt szülőföld (1920) – M. Molnár László előadása Pro és kontra (az I. bécsi döntés) (1938) a Regfilm Kft. bemutatója Bartók Csaba filmjeiből 2009. július 17. – péntek Titkok és rejtélyek...III. rész Nyelvünk és kultúránk – Mihályi Molnár László előadása Volt egyszer egy olimpia... Élménybeszámoló a pekingi olimpiai résztvevőkkel 60 év a Szövetségben – Regfilm Kft – Bartók Csaba filmje: Csemadok 1949 – 2009 2009. július 18. – szombat A Csemadok 60 éve Hrubík Béla – elnök Köteles László – alelnök Gál Sándor – író kerekasztal beszélgetése Krónikás ének a szeretetről Koncert az apátság templomában Dévai Nagy Kamilla – Liszt, Bartók és Kazinczy-díjas előadóművész és krónikásainak koncertje A KOR-ZÁR verséneklő együttes lemezbemutatója

ITTHON

22:00

11:00 14:00

20:00

Öseink és a csillagok Zombori Ottó csillagász előadása 2008. július 19. – vasárnap - „Jászó Napja” Ünnepi szentmise a Premontrei Apátság templomában Isten hozta – piknik a Nagyforrásnál Ajándékoznak: a Pannonia Singers (Eger); a buzitai citerazenekar; a péderi vegyes kórus; Daragó Károly énekes; a KOR-ZÁR - verséneklő együttes; Motyka Ildikó – mesemondó; a Helló Angyalok; Demko András versmondó; Fekete Rózsa (Makranc): Áji népdalok; a Gondola – verséneklő együttes; Hornyák Marek és Zsuzsa zenekara – megzenésített versek. TARKA – BARKA III. Zsapka Attila és barátai fellépése – megzenésített versek. „Tábortűznézési látomások” A műsort a tábor vendégei és a táborlakók szolgáltatják „sürvedéstől” hajnalig! 2008. július 21. – hétfő - „Táborrontás” „Táborrontás” - Reggeli után indulás haza

Rendszeres napi műsorok: Kézműves programok Dienes Mária és Baumgartner Zsolt vezetésével, Bánhorvátiból. Nemezelés: Hogyan éltek őseink ... Gyöngyfűzés: Őseink nyomában ... Gyöngydíszek, jellegzetes motívumok Gyermekjátékok készítése természetes anyagból A fazekasmesterség foglalkozásait Alberczki Zsuzsa (Dunaföldvár) vezeti Fafaragás: Nyári István (Debrecen) Ügyes kezek – Csuth Éva (Vámospércs) – a környezetünkben található természetes anyagok, hétköznapi tárgyak praktikus, vagy díszítő elemekké varázslása Szabó Imre: karikásostorok készítése Játszóház: Takács Edit (Encs), Jókai Mária (Felső Aha) és Balázs Judit (Szepsi), Krivda Éva népművelő (Szina). Gyékényezés – edényalátétek, kukoricacsuhé - babák, virágok és madarak , szalmadíszek - készítése A körülmények alakulásától függően a műsort a szervezők megváltoztathatják. Csak az részesülhet mindenből, aki végig kitart a tábor közösségével! Szervezési tudnivalók: Részvételi díj: 65 euro személyenként egész hétre ( 7 nap ). Elszállásolás: faházikókban, korlátozott létszámban (max. 100 személy), és saját sátorban ( kb. 40 személy ). Az egészségügyi kártyát minden táborozónak magával kell hoznia, szüksége lehet rá. A tábor idején a biztosítását mindenki maga intézi. Levélcím és elérhetőség: Érdeklődni és jelentkezni a következő címen és telefonszámokon lehet: OV CSEMADOK ( Csemadok Területi Választmánya ) Hlavná 81. ( Fő utca 81. ), 045 01 Moldava nad Bodvou ( Szepsi ) Slovakia ( Szlovákia ) Telefon – Fax : 00421 – (0)55 – 460 3602 (Csemadok Területi Választmánya) Mobil : 00421 – (0) 905 – 54 39 86 ( Boda Ferenc, a TV titkára ) e-mail : [email protected]

35

XIV. ÖRÖKSÉG NÉPFŐISKOLAI TÁBOR A Palóc Társaság 2009-ben tizennegyedik alkalommal rendezi meg a magyar őstörténettel, az igaz magyar múlttal és a nemzeti kulturális örökséggel foglalkozó nyári művelődési táborát. Az Örökség Népfőiskolai Tábor (ÖNT) műsora őstörténetünk, gyökereink, származásunk igaz történelmi tényeken alapuló megismerését, nemzeti önismeretünk és önbecsülésünk elmélyítését szolgálja. Azt akarjuk elérni, hogy magyarságára megbecsülendő értékként tekintsen minden, a Kárpát-medencében élő és a nagyvilágban szétszóródott magyar, hogy ősi anyanyelvünket megőrizve, gondosan ápolva és korunkhoz mérten fejlesztve gazdagítsuk magyar nemzetünket és az emberiséget. A XIV. ÖNT előadói mint eddig, most is kutatási területük legkiválóbb szakemberei. Tőlük ismereteket sajátíthatunk el, gondolataikkal továbbgondolkodásra serkentenek, általuk nemcsak szemlélői, hanem értőivé válhatunk mindannak, ami világunkban történik. Esténként szórakoztató műsorok zárják a napot. Hagyományosan tanulmányi kirándulással ér véget a táborozás. Ezúttal Léva magyar művelődéstörténeti emlékeit keressük fel. A XIV. Örökség Népfőiskolai Tábor 2009. július 6 – 10. között lesz a mátyusföldi Udvard (szlovák nevén Dvory nad Žitavou) Összevont Középiskolája diákotthonában (Fő tér 2.). Elszállásolás négy ágyas szobákban, mosdóval a folyosón. Étkezés helyben az iskola éttermében naponta háromszor (az első napon csak vacsora, az utolsó napon reggeli és ebéd biztosított). A XIV. ÖNT egész időtartamára szóló teljes részvételi díj 70.- € . Kérjük a XIV. ÖNT műsora iránt érdeklődőket, hogy mielőbb jelentkezzenek a Palóc Társaság elérhetőségei valamelyikén! Villámlevélcímen: [email protected] Levélcímen: 991 11 Ipolybalog (Balog nad Ipľom), Kör u. 194., Szlovákia Távbeszélőszámon: + 47 / 488 53 13 (ezen csak június 25-ig!) A Palóc Társaság szeretettel hívja és várja a XIV. Örökség Népfőiskolai Táborába a magyar történelem és a magyarságismeret iránt érdeklődő fiatalokat és felnőtteket, a diákokat és tanáraikat, a hölgyeket és az urakat a Kárpát-hazából és a nagyvilágból. Magyarok! Gazdag múltat örököltünk, tartsuk meg s építsük rá jövőnket!

Felhívás!

Ipolynyék Község Önkormányzata valamint az Ipolynyék Községért Polgári Társulás 2009. augusztus 29-én Esterházy János emléknapot tart, melyen a kultúrház előtti parkban felállítjuk Esterházy János mártírpolitikus mellszobrát. Esterházy János a felvidéki magyarok szenvedő Krisztusa, aki vértanúságát a kisebbségi létbe szorult magyar népért ajánlotta fel. Hitét soha nem tagadta meg, nevéhez csodatévő gyógyulások és vallomások kapcsolódnak. Az őt tisztelő közösség mindent megtesz annak érdekében, hogy boldoggá avatása meginduljon. Szlovákiában már felállított szobrai dacára fontosnak tartanánk, ha minél több, magyarok lakta településen kezdeményeznék szobrának elhelyezését közadakozásból, bizonyítva elkötelezettségünket és összetartozásunkat. Esterházy János a múlt század harmincas éveinek közepén személyesen járt Ipolynyéken. Ennek emlékét örökítjük meg augusztus végén. Mivel a mártír hagyatékának megőrzése közös ügyünk, felkérünk minden jószándékú embert, hogy adományával, bármilyen csekély is legyen az, (akár egyetlen euró) járuljon hozzá a szoborállítás költségeihez, igazolva: halála nem volt hiábavaló, népe nem feledkezik meg róla. Az adományozók nevét az ipolynyéki önkormányzat ünnepi ülésének határozatába foglaljuk és megőrizzzük az utókor számára. Számlaszámunk: 8398607/ 5200 OTP Banka Slovensko. Az adományozókat tisztelettel hívjuk az augusztus 29-én tartandó emlékünnepségünkre. Hozzájárulásukat tisztelettel köszönjük.

36

XIV. ÖRÖKSÉG NÉPFŐISKOLAI TÁBOR

Udvard (Dvory nad Žitavou), Összevont Középiskola. Időpont: 2009. július 6 – 10. Július 6., hétfő, Ung napja 15:00 Megnyitó 15:10 – 17:30 Molnár V. József néplélekrajz-kutató: Fény-Krisztus, Krisztus Király 19:00 20 éves a Palóc Társaság – Emlékest Július 7., kedd, Tarján napja – Emléknap Badiny Jós Ferenc tiszteletérte Bíró József őstörténet-kutató: A magyarság szabir-onugor eredete Bíró Mária őstörténet-kutató: Kulturális örökségünk Marton Veronika sumerológus: A pártusok és a Pártus Birodalom Tábori László keletkutató: A magyar tudomány választott elhallgatásai őstörténetünkkel kapcsolatban 16:00 – 16:45 Kiss Irén művelődés-történész: Az Arvisura időszerűsége 17:00 – 18:30 Kiss Dénes költő, nyelvész: Beszélgetés az aggyal 19:30 Grandpierre Attila csillagász, zenész, őstörténész: A magyarság eredete és őshonossága a Kárpát-medencében 9:00 – 9:45 9:45 –10:30 11:00 –12:30 15:00 – 16:00

Július 8., szerda, Baba és Ellák napja 9:00 – 12:00 Szelestey László néprajzkutató: Népművészetünk szakrális arculata 15:00 – 16:30 Hegedűs Zsuzsanna énekművész, lelkész: „Szép, magyar sors” 9:00 –10:30 11:00 – 12:30 15:00 – 17:00 19:00

Július 9., csütörtök, Vata napja Szántai Lajos történész: A fény által írt magyar üdvtörténelem Obrusánszky Borbála történész: Hunok és magyarok Kocsis István író, történész: Széchenyi István, az államférfi Papp Lajos szívsebész-professzor: Szívvel - lélekkel

Július 11., péntek, Zsombor napja 8:00 Honismereti tanulmányút Lévára Kísérő Kiss Beáta helytörténész Magyarok! Gazdag múltat örököltünk, tartsuk meg s építsük rá jövőnket! Jelentkezését legkésőbb június 27-ig várjuk az alábbi elérhetőségeken:

MEGRENDELŐLAP

Villámlevélcím: [email protected] Borítékos cím: 991 11 Ipolybalog (Balog nad Ipľom), Kör u. 194., Szlovákia Távbeszélő: +47 / 488 53 13 Marokbeszélő: 06 30 / 34 17 814

Ezennel megrendelem az ITTHON című havilapot Név:

Dátum:

Az intézmény neve: Pontos cím: Darabszám:

Egész évre 7,92 EUR (240,- Sk):

Fél évre 3,96 EUR (120,-Sk ):

Elérhetőségeink: Občianske združenie JEL, Námestie 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava E-mail: [email protected]. Tel: 0905/608777, 0907/177817 Számlaszám: OTP Banka Slovensko 9367044/5200

ITTHON

aláírás, bélyegző

37

A kézművesség mindnyájunk kincse

Társultak a gömöri kézművesek Szűk egy hónap múlva, július 25-én rendezik Várhosszúréten a IV. Kézműves Vásárt és a falunapot. Aki Rozsnyó és Krasznahorka térségében él, illetve akkoriban ott jár, ne szalassza el az alkalmat, és nézzen szét a kézműves központban, melyet néhány sorban és néhány felvétel segítségével megpróbálunk bemutatni. A tájékoztatást Nagy György, a Gömöri Kézmúvesek Társulásának elnöke nyújtja át olvasóinknak: Hét esztendeje, 2002 tavaszán jött az ötlet, hogy meg kellene rendezni egy kézműves tábort a gyerekeink részére. A szándékot tett követte és a Buzgó „kocsmahivatal” udvara lett a helyszín. Ekkor derült ki, hogy a kézművesség iránt nem csak a gyerekek érdeklődnek – képviseltette magát mindegyik korosztály. Már az első táborunkban is voltak kísérőprogramok; nagy sikert aratott például Badin Ádám Meseszínháza. Az esteket kandalló melletti énekléssel, társalgással, szakmai eszmecserével töltöttük. Felmerült: alakítsunk olyan társulást, amely újjáélesztené és továbbadná a kézművességet. Így jött létre még 2002-ben a Gömöri Kézművesek Társulása. A táborunk évről-évre kedveltebb lett – a harmadik nyáron már közel 100 gyerekkel foglalkozhattunk. A futballpályát és a környékét is birtokunkba vettük a foglalkozásokhoz és műsorokhoz. Volt

38

fafaragás, csontfaragás, kosárfonás, gyöngyözés, batikolás, papírmerítés, agyagozás, korongozás, bőrözés, csuhézás, tűzzománcozott tárgyak készítése, csipkeverés, mézeskalács sütés, nemezelés, szövés, selyemfestés, üvegfestés, terméskép készítés, hímzés, textiljátékok készítése, makramézás stb. 2006 augusztusában nagy álmunk vált valóra: felavattuk a kézműves központot, amely az Andrássy kastély új építésű szárnyában kapott helyet. Ez egy mívesen díszített épület, amit Ulman István és Baffy Lajos faragásai ékesítenek. Négy külön bejáratú teremben és egy kiállító helyiségben lehet ismerkedni a kézműves mesterségek alapjaival. Egyben megrendeztük az I. Gömöri Kézműves Vásárt – 70 mester tett eleget meghívásunknak – jöttek még Magyarországról is. A vásárból hagyományt teremtettünk. Mivel a kézműves ház tudatosan épült az iskola közelébe, a gyerekek is részesei lehetnek az egyes mesterségek bemutatásának. Célunk, hogy a hagyományos mesterségeket újjáélesszük és alkotóműhelyeket alakítsunk ki. Az oktatás mellett bemutatjuk az elkészült tárgyakat is. Meg akarjuk őrizni Gömör tárgyalkotó kultúráját, hagyományteremtő és őrző, nemzeti és nemzetközi rendezvényeink vannak. /G/, M.Nagy László felvételei

ITTHON

39