20, Sk

NEMZETI KULTURÁLIS HAVILAP

0,66 EUR / 20,– Sk

4. ÉVFOLYAM 5. SZÁM

2009. Pünkösd hava

A tartalomból:

Szent madarunk, a turul Egyre több érdekesség és hiteles ismeret bukkan elő a magyarság őstörténetéből. A turulról például, melyet szent madarunknak tartunk és nem totemállatnak (egy nép ősállatának). Felfoghatatlannak tetszik: miként termékenyíthet meg egy madár egy nőt? Ha azonban jelképesen értelmezzük Emese álmát, hogy a táltosok (más megnevezés szerint sámánok) akár madárrá is változhatnak, hogy Istenhez szállva az ő akaratát teljesítsék, mindjárt más lesz a helyzet. Ősi mondáink szerint a turulmadarak – kerecsensólymok – mutatták az utat eleinknek Pannóniáig. Kerecsensólyom ma is csak a magyarság nyugati határáig található, meg ott, ahol elődeink Ázsiában éltek. A tavaly megrendezett kurultajon, a bösztörpusztai madjar-magyar találkozón lehetett hallani, hogy egy négyéves kerecsensólyom Magyarországról Kazakisztánba repült – ott él a magát madjarnak nevező egyik törzsünk, amely valamilyen oknál fogva nem jött vissza a többiekkel a Kárpát-hazába. Kéri Edit könyvében pedig az szerepel, hogy amikor a szibéri-

A komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont gimnazistái nyerték az Esterházy vetélkedőt A Csemadok XXII. országos közgyűlése Balogh Gábor írása Elárvult a Fábry-mű, elárvult az erkölcs? Stószi séta 2009 tavaszán

lyomkövet látjuk. Itt fészkel két ilyen madárpár. Pár évtizede még a község közelében a jégbarlang fölötti sziklameredélyen is tanyáztak ezek a szent madarak, de nyugalmukat megzavarták, fészkeiket kövekkel szétzúzták ott kiránduló barbárok. Talán nem tudták, „mit cselekszenek”. Vagy éppen fordítva azért tették, mert tudták? /L.G/

Címlapunkon A komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont Lakitelken győztes csapata. Nagy Tivadar felvétele A Sólyomkő ifj. Pekár József felvétele

8-10.

12-13...21 Jól sikerült az V. felvidéki rovásírásverseny Z.Urbán Aladár beszámolója

ai Barguzinban kiásták Petőfi Sándor csontvázát, a sír fölött sólyom körözött... Második oldalunkon, ifj.Pekár József felvételén a szilicei térségben található Só-

4-7.

Kincsek a Szabó Gyula Emlékházban Látogassunk Losoncra! Kassai körkép Gyüre Lajos pillantója

14-15.

18-20.

22-25. Nyék Falvak Találkozója Ipolynyéken „Történelmi“ rendezvény uniós pénzből 26-30. Az országos roma szavalóverseny kisjubileuma Juhász Dósa János írása 32-33.

Itthon – Nemzeti Kulturális havilap Kiadja: A JEL polgári társulás, Pozsony

Főszerkesztő: Batta György Megjelenik a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma és a Szülőföld Alap támogatásával. Realizované s finančnou podporou Ministerstva kultúry SR – program Kultúra národnostných menšín 2009. Engedélyezte a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma Bejegyzési szám: 3655/2006 • Megjelenik 3000 példányban. A szerkesztőség címe: nám. 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava Telefon: +421 905 608 777, +421 907 177 817, e-mail: [email protected] Grafika: Csernyanszky Pista. Nyomdai munkálatok: KPRINT A lap olvasható a www.felvidek.ma és a www.csemadok.sk honlapokon is.

➤ ➤ ➤

Konverzný kurz 1 EUR = 30.1260 Sk (A váltási árfolyam 1 EUR = 30.1260 Sk)

ITTHON

3

Esterházy János felvidéki magyar politikusra emlékeztek A Matos Ádám, Kanyicska Dalma és Sütő Szilvia alkotta révkomáromi (Felvidék) Marianum Katolikus Gimnázium Szent András csapata nyerte az Esterházy János emlékére meghirdetett vetélkedőt. A Lakitelek Népfőiskola és a Keresztény Élet hetilap szerkesztősége az elmúlt években számos középiskolás vetélkedőt szervezett, többek között Mindszenty bíboros, Szent Imre herceg, II. János Pál pápa és Márton Áron püspök emlékére. A mi jelünk a kereszt címmel idén meghirdetett versenynek Esterházy János, mártírsorsú felvidéki magyar politikus élete volt a témája. A határokon átívelő megmérettetésre ezúttal hatvannál több hazai, illetve határon túli csapat jelentkezett, s szervezésébe a (felvidéki) Pázmaneum Társulás is benevezett. Az elődöntők eredményei alapján a pénteki középdöntőben huszonöt csapat vett részt. Közülük választotta ki a zsűri a szombati döntőbe jutó tizenkét csapatot. A játékos ügyességi versenyekkel színesített vetélkedő kérdéseit – mint

4

már eddig is minden alkalommal – Olajos István, lakiteleki Eötvös-iskola történelemtanár igazgatója állította össze és a versenyt is ő vezette le. Az esemény híre a mártírsorsú felvidéki politikus lányához, a Rómában élő Esterházy-Malfatti Alice-hoz is eljutott, aki szombat délelőtt telefonon fejezte ki háláját a szervezőknek, egyúttal sikeres szereplést kívánt a verseny valamennyi résztvevőjének. A döntőn rövid időre Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke, metropolita is megjelent. Köszöntőjében hangsúlyozta: Esterházy János számára a hit volt a legfontosabb. Az ő mély, keresztény hite, példamutató élete bizonyítja, hogy a hit által mennyi mindent kibír az ember. Hit nélkül viszont semmit. A végig rendkívül szoros döntő második helyén a tavalyi győztes, a gyulafehérvári Majláth-, míg a harmadikon a budapesti Baht Nabijj-csapat végzett. A szegedi Liberum veto a negyedik, míg a nyárlőrinci Szent Lőrinc csapat az ötödik

lett. A hatodik helyen a kalocsai Asztrik népe a balassagyarmati Bonummal osztozott. A hetedik helyezést a veszprémi Krisztus katonái szerezték meg. A vetélkedő több mint száz résztvevője, több alkalommal imádkozott Esterházy boldoggá avatásáért. Az eredményhirdetés után Lezsák Sándor bejelentette: a gazdag könyvjutalom mellett, a vetélkedő fődíjaként a verseny legjobb nyolc csapata és felkészítő tanáraik július 6. és 10. között részt vesznek az Esterházy János emlékére szervezett nyári zarándokúton, melynek során ellátogatnak a mártírsorsú gróf szülőhelyére, Nyitraújlakra, de Prágába, az Esterházy hamvait őrző temetőbe is eljutnak majd. Végezetül elmondta: a jövő évi versenyt az ugyancsak mártírsorsú kárpátaljai görögkatolikus püspök, Romzsa Tótor emlékére rendezik meg. Szász András A győztes révkomáromi Szent András csapat és felkészítője, Hozman Zsanett hitoktató .

A zsűri: Az elnöki teendőket a házigazda Lezsák Sándor író-költő, az Országgyűlés alelnöke látta el. Társelnökként Molnár Imre, történész, Esterházy-kutató, a Külügyminisztérium munkatársa segítette. A zsűri tagja: Czoborczy Bence a Keresztény Élet főszerkesztője, Karaffa János, felsőtúri plébános, a Pázmaneum Társulás elnöke, Harmatos Áronné, nyugalmazott iskolaigazgató és Olajosné Kádár Ilona történelemtanár.

Esterházy Jánoshoz méltóan A Marianum Egyházi Iskolaközpont sikere Lakitelken Címlapunkon a komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont gimnazistáit látjuk pár nappal azután, hogy Hozman Zsanett hitoktató vezetésével bebizonyították: méltóak felvidéki mártírunk, Esterházy János szellemiségéhez. A Kanyicska Dalma, Sütő Szilvia, Matus Ádám összetételű trió ugyanis megnyerte a Lakiteleki Népfőiskolán megrendezett Esterházy János élete és kora elnevezésű, Kárpátmedencei vetélkedőt! A versenyt a már említett népfőiskola, a magyarországi Keresztény Élet hetilap és a dunaszerdahelyi Pazmaneum polgári társulás hirdette meg azzal a céllal, hogy minél több magyar fiatal ismerje meg a vértanúságot szenvedett, Jézus tanításához haláláig hűséges felvidéki gróf életét és korát. A komáromi gyerekek győzelmét talán nem is illő a siker kategóriába sorolni, hiszen jóval több annál – tanúságtétel. Bizonysága annak, hogy Esterházy János szülőföldjén vannak olyan ifjak, akik megértik a legnagyobb felvidéki magyar cselekedeteit, átérzik, milyen megingathatatlan hit kellett

ITTHON

a megpróbáltatások elviseléséhez. Egyre többen tudják, hogy Esterházy János elmenekülhetett volna Csehszlovákiából a kínzások, megaláztatások és a halálos, hazugságokra épített fenyegetettség elől, mégsem tette. Amíg tehette, mentette a lengyeleket és a zsidókat, bár ebben az esetben már a családját is veszélybe sodorhatta volna. Lélkében nem a gyűlölködés, a bosszúállás, a reménytelenség munkált a börtönökben, hanem a szenvedések tüzében megszülető szeretet. Élete Jézus földi megpróbáltatásait mintázta, ezért történhet, hogy 52 esztendővel a halála után is él bennünk, gondolkodásunk és érzelemvilágunk részévé vált, példává nemesedett, mutatva az egyetlen jó irányt – a megbékélés, a feltétel nélküli szeretet útját. A lakiteleki élményekről Hozman Zsanettet kérdezgettük: Az idén mi már negyedszer jártunk Lakitelken, mert iskolánk csapata előzőleg is részt vett a különböző vetélkedőkön. Jelentkeztünk a II.János Pál pápa élete és kora, Szent Imre herceg élete és kora és

Márton Áron püspök élete és kora versenyekre és szereztünk egy második és egy harmadik helyet. Most sikerült először nyernünk. A csapat összetétele időközben változott... Az idén első gimnazisták alkották a triót. Valamennyien szerény gyerekek, akik helytállásukkal és „kapásból” adott válaszaikkal még engem is megleptek. Matus Ádám talán maga is történelemtanár lesz, mert szinte ragadnak rá az évszámok és más fontos információk.

5

A vetélkedő több fordulóból állt... Először írásban kellett válaszolnunk a Keresztény Életben közölt kérdésekre – három ilyen forduló volt. Az elődöntőbe 24 csapat került a Kárpát-medencei magyarlakta településekről, a döntőben 12 együttes mérte össze erejét. A döntő Olajos István jóvoltából élvezhető viadallá vált, játékos formák adtak keretet a súlyos kérdésekhez. Számomra, aki óvodapedagógus vagyok és katolikus hittant tanítok a Marianumban, bizonyos szempontból furcsa volt, hogy olyan témák is előkerültek, melyekről én diákkoromban nem is hallottam, de a tanulóim már találkoztak velük a tanítási órákon. Két esztendeje Erdélyben jártam, s tulajdonképpen ott döbbentem rá, érett fejjel, hogy kik is vagyunk, mi magyarok. Mit tapasztalt Erdélyben? Az erőteljesebb, tisztább magyarságtudat megnyilvánulását. Az erdélyiek mindig kiállnak magyarságuk védelmében, míg mi mintha nem mernénk vállalni,

6

A komáromi trió munka közben és Lezsák Sándorral, a felvidéki magyarok hűséges támogatójával.

kik vagyunk. Mi olykor szégyelljük, ha nem tudunk jól szlovákul, míg náluk a legfontosabb szempont, hogy magyarok maradjanak, bármit hozzon is az élet. Az erdélyi körúton az ú.n. egyszerű embereknél is ezt lehetett tapasztalni. A körutat Magyarországról szervezték. Szerencsénk volt, hogy kitünő idegenvezetőt kaptunk. Kanyarodjunk vissza Esterházy Jánoshoz. Mit hozott Önnek a vetélkedőn való részvétel? - A vetélkedőnek köszönhetően ismét ott lehettünk Lakitelken, élvezhettük az ottani környezetet, az ottaniak szívélyességét és Esterházy jóvoltából mélyebben láthattunk bele a történelembe. Az események megértéséhez, Esterházy János sorsának átérzéséhez fontos volt az ő családjának megismerése. Úgy vélem, első helyünket két fontos, a mártír életével foglalkozó könyvnek is köszönhetjük. Mindkettő Molnár Imre kiváló munkáját, istenadta tehetségét és mélységes emberségét tükrözi. A Kegyelem életfogytig és a Sem gyűlölettel, sem erőszakkal olyan tudnivalókat tartalmazott, melyekhez más forrásból aligha njuthattunk volna hozzá. Nagy élmény volt a döntő előtt végighallgatni Molnár Imre és Lezsák Sándor beszélgetését. Lenyűgözött még engem is, hogy a gyerekeink milyen hibátlanul válaszoltak a legváratlanabb kérdésekre is; zenei részleteket ismertek fel, tudták a Mária-ünnepeket, az évszámokat. Ez az élmény ajándék volt számomra,mint ahogyan

ITTHON

Pillanatképek a vetélkedőről.

ajándék volt a közelmúltbeli, több héten át tartó súlyos tüdőgyulladásomból való felépülés is, mert akkor olvastam Esterházy János utolsó üzenetét a felvidéki magyarokhoz: „Ezen a földön születtem, szívem-lelkem gyökere annyira ezen a földön él, hogy itt maradok köztetek és veletek fogom átélni a rossz napokat is... Egyet kérek tőletek: szívünk-lelkünk nagy kincsét, nemzeti öntudatunkat és

Krisztus Urunkba vetett hitünket ne tévesszük szem elől egy pillanatra sem.” Ez a néhány mondat nekem is segített. Felfogtam, hogy nem szabad a nehéz helyzetekben meghátrálni. Nekem a Marianumban, „ezen a foldön” van a hivatásom, nem szabad megfutamodni, itt kell élni, itt kell kiteljesíteni a hivatásomat, azért születtem ide. A ma embere sokat tanulhat a mártír gróf példájából, aki nem siránkozott a gulág jeges poklában sem. Az életünk ajándék, ragaszkodni kell hozzá és szeretni kell. És vajon mit hozott a csapat tagjai számára a részvétel és a győzelem? Számukra is ajándék volt a vetélkedő. Megélhették a hitüket, fejenként kaptak 29 értékes könyvet és részt vehetnek a nyári zarándokúton, amely Esterházy életének fontos állomásait járja be. Lezsák Sándorral és Karaffa János atyával, a Pazmaneum társulás elnökével eljutnak Prágába is, a motoli temetőbe: ott helyezték el a legnagyobb felvidéki magyar hamvait. Megjegyzem, hogy a döntőben csapatunk annak köszönhetően tudta megválaszolni, hol találhatók a hamvak, hogy a felkészülés során kezünkibe vettük az ITTHON számait is. Batta György Szász András felvételei

7

A Csemadok XXII. Országos Közgyűlése Minden közgyűlés rejt magában valami izgalmasat, szépet és felemelőt. Az eltelt időszak értékelése, az eredmények, elvárások a tisztségviselőkkel szemben, az áhított célok kitűzése, a megvalósítható tervek és a feléjük vezető járható út kitűzése, mind-mind bennünk élő hétköznapi dolgok, csak összegzése a tegnapnak. Viszszahallani mindazt, amiben élünk, dolgoztunk, örömmel nyugtázni, hogy sokan és sokban egyetértünk, mindaddig, amíg közös érdek és cél vezérli gondolatainkat és tetteinket az országban kelettől nyugatig és fordítva. Ha jó az összhang, akkor a protokolláris dolgok gyorsan lefutnak, ha jó a programtervezet, akkor azt már csak csiszolni kell. Minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, amenynyire majd képesek leszünk. Elszántságunknak nincs híja, ezért csak bizakodóak lehetünk. Közben volt azért egy kis csípős paprika és bors is, ami az egyhangúságot fölborította, de mindez határokon belül, és a jó szándéktól vezettetve. Akik akarták, megérthették az elhangzott bírálatokat (médiák, KM) és ha jóindulatúan kezelik, akkor nem keresnek majd mindenáron ellenhangot, mert a jelenlevők többsége ezzel egyetértett, ha nem is támogatott határozottabb állásfoglalást. A média egy időben hasonlóképpen viszonyult az MKP-hoz, mint azóta is, és mindmáig a Csemadokhoz. Kíváncsi lennék rá, hogy soraikból a hangadóik egyetértettek-e egyáltalán egy-egy országos megmozdulással, nevüket adták-e akár egy petícióhoz is, vagy csak a hallgatásra és a bírálatra kötelezték el magukat. Ez természetesen mindenkinek szíve-joga. Jó kifogás, hogy azért hiányzott a sajtó, mert nem hívták meg, talán nem is hallották, hogy lesz közgyűlés. Voltak esetek, amikor kezüket-lábukat törve nyomoztak, és mentek el olyan eseményekre hívatlanul, amit fontosnak tartottak. A mi közgyűlésünk, úgy látszik, csak nekünk volt fontos. Ha a közgyűlésre való készülődést nem is hallották, de a bírálatunkat bezzeg igen. Igaz a közmondás, hogy a falnak is füle van, mert pontosan tudták, mi hangzott el, anélkül, hogy jelen

8

Hrubík Béla tartja beszámolóját Lent: Bárdos Gyula, az MKP parlamenti frakciójának vezetője (középen) is jelen volt a közgyülésen

lettek volna. A demokrácia adta lehetőség, hogy mindenki a saját céljainak, érdekeinek rendeli alá magát, mi is, ők is. Lehet, hogy egyszer a mi magyar sajtónk és tá-

mogatóik is jobban kiállnak az itt élő magyarság érdekeiért. Hisz a magyar olvasók is tartják el őket. Hasonlatképpen talán erre a helyzetre a legkifejezőbb a Radnóti

Varsó

verséből való idézet: Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám e lángoktól ölelt kis ország... Hallottam és olvastam több véleményt a közgyűlésről magáról. Jó, ha vannak vélemények, ha a másként látók véleményüknek hangot adnak, vállalják a maguk vélt igazságát. Tiszteletre méltó és becsülendő. Nem válaszként és nem a vitatkozás kedvéért azonban megjegyezném, hogy politikai célok elérésére nem a Csemadok hivatott. De eddig még a legnagyobb ellenzői sem tételezték fel, hogy bármilyen kérdésben, legyen az akár az önrendelkezés kérdése, nem támogattunk volna bármilyen kezdeményezést. Ez ügyben senki keze nincs megkötve, sem egyénileg, sem szervezetileg. A Csemadok azonban ilyen célt átgondolatlanul, felkészületlenül nem tűzhet a lobogójára akkor, amikor ezt az erre hivatott politikai párt sem tette meg. Az ilyen célokat csak szélesebb társadalmi egyetértésben lehet megvalósítani. Vannak még rajtunk kívül más országos szervezetek, de érdemi kiállást rajtunk kívül, és a munkát mások nem igen végezték el, nem nagyon vettek részt benne a nevük adásán kívül. Továbbá, ha már papírra vetünk valamit, akkor legyünk őszinték, és ne csúsztassunk az írásban úgy, hogy a dolgok ellenkező értelmet kapjanak. A személyes dolgokat nem volna szabad keverni a munkával, mert akkor a személyeskedésnek se vége, se hossza nem volna. Ez is az alapszabály betartásához tartozik, és ezt nem csak másokon kell számon kérni, hanem elsősorban magamnak kell betartanom. Itt nem lehet szó hatalmi harcról. Itt csak szolgálni lehet. Írásom elején elhatároztam, hogy nem térek ki olyan dolgokra, amelyeket csak azok értelmezhetnek, akik jelen voltak a közgyűlésen, de talán ebből is látszik, hogy voltak, vannak és bizonyára a jövőben is lesznek, akik maguk előtt másokat tolva akarják elérni azt, amiért az élre állni nem mernek. Vannak azért olyanok is, akik más szemszögből is látják a Csemadokot, az elvégzett és elvégezendő munkát, látják azokat a tagokat, akiknek a szívéhez nőtt ez a szervezet, mert együtt nőttek föl vele, később gyermekeikkel együtt is a közösségért akartak élni és dolgozni, nem pedig belőle. Ezekből az értékelésekből is szeretnék egy keveset közreadni. Csáky Pál, az MKP országos elnöke köszöntőjében szintén feltette a kérdést, szükség van-e a Csemadokra a 21. század

ITTHON

elején? „...Mi nem azért jöttünk el ma, ezen a szombaton sem, hogy az egyszerűbb utat válasszuk. Azoknak a magyarországi - és bárhol legyenek - kételkedőknek mondjuk, hogy nekünk fontos a mi identitásunk. Mi is tudnánk mást tenni ma is, tudtunk volna más napokon is, de nekünk az, amit ránk hagyományoztak őseink, az fontos. Ha most fordulnánk el ettől, ha most adnánk föl magunkat, azzal nem csak a saját történetünket rontanánk el. De igen is szembefordulnánk és megtagadnánk apáink generációját, nagyapáink, dédapáink generációját. A történet íve egészében válna értelmetlenné. Ezért kell a Csemadok, ezért kellenek a társadalmi szervezetek, ezért kell a politikai párt is. ...“ Bauer Edit EP-képviselő és képviselőjelölt asszony: „...Emlékszem, a 90-es évek elején a Csemadokból pártot akartak kreálni. Rövidesen meg is született három párt, sőt négy párt is, és akkor egy okos döntés történt, hogy nem szabad a Csemadokot megszüntetni, szükségünk van egy civil fórumra. Szükségünk van egy olyan összefogó fórumra, amelyik más, mint a politikum, és az eltelt idő bebizonyította, hogy ez egy jó döntés volt. ...“ Mészáros Alajos EP-képviselőjelölt: „...1970 óta a Csemadok tagja vagyok. Az első évtizedekben aktívan bekapcsolódtam a Csemadok munkájába, és pontosan ismerem ennek a munkának minden csínját-bínját és nehezét. ... Sajnos az utóbbi 10-15 év alatt már egyéb társadalmi elfoglaltságom mellett erre nem jutott időm, így csak élvezője vagyok annak a

sok szép eredménynek, munkának, amit a Csemadok végez. Nagy tisztelője vagyok mindenkinek, aki ezt az áldozatos munkát tovább csinálja, tovább viszi. ... Szeretném Önöket biztosítani arról, hogy erőmhöz és lehetőségeimhez mérten a Csemadok támogatását mindettől függetlenül ezután is szívügyemnek tekintem majd. Elfogadhatatlan ugyanis számomra, hogy Közép-Európa legnagyobb taglétszámú civil szervezete immár tizenötödik éve kiszámíthatatlan anyagi hátérrel kénytelen működni. A jövőben minden lehetőséget ki kell használni arra, hogy az európai uniós alapokból egy átfogó projekten belül a szervezet többéves anyagi támogatáshoz juthasson. Ígérem, hogy a magam részéről ezért mindent meg fogok tenni. Végezetül hadd mondjam el, hogy a Csemadok a legfontosabb szlovákiai magyar szervezet, s mint az előző felszólalók is ezt kifejtették, amely a múltban kulturális és társadalmi tevékenysége mellett hatékonyan politikai erőként is vállalt szerepet. ... A Csemadok és az MKP jó viszonya, együttműködése véleményem szerint létfontosságú kérdés mindannyiunk számára. Ezt tudatosítva kérek mindenkit, hogy az EP választások előtt hassunk úgy a tagságunkra, hogy menjenek el minél nagyobb számban választani. Mint már az internetes honlapomon írom szlogenemben: El kell menni, ha esik is, ha nehezünkre esik is! És szavazzunk azokra, akikben leginkább megbízhatunk, akiket leginkább alkalmasnak tartunk ennek az igényes munkának a véghezvitelére. ...“

A „keleti“ küldöttek

9

Mézes Rudolf beszámolt arról, hogy a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány rendezvényeinek fővédnöke, Szili Katalin, az Országgyűlés elnök asszonya a Magyar Országgyűlés Arany Emlékérmét adományozta szövetségünknek azzal a Kazinczy üzenettel, hogy „Továbbra is tegyük a jót, jól!“ Az elismerő oklevélben ez áll: A Magyar Országgyűlés elnöke a Csemadoknak megalakulása 60. évfordulója alkalmából a felvidéki magyarság érdekében kifejtett több évtizedes tevékenysége elismeréséül a Magyar Országgyűlés Arany Emlékérmét adományozza. Duka Zólyomi Árpád: „...Vállalni mindazt, amit őseink létrehoztak, szent kötelesség. Szent kötelességünk azért, mert ez ad magabiztosságot a jelenben és erőt ahhoz, hogy céltudatosan tervezzük jövőnket. Ezt csinálta a Csemadok 60 éven keresztül. Azok, akik alapító tagok voltak, még visszaemlékeznek arra, hogy mit jelentett a Csemadok megalakulása. Hiába hozta létre a kommunista rendszer, de óriási lelkesedést vitt közösségünk életébe, mert használhattuk a magyar nyelvet, ápolhattuk hagyományainkat, ápolhattuk mindazt, amit őseink létrehoztak. Megkezdődött az élet magyar közösségünkben, iskoláink is megalakultak, a kultúra területén pedig nagyon szépen haladtunk. Bebizonyosodott, hogy hiába volt fölöttünk, a vezetés kommunista hatás alatt, azért a népünk tudta mit kell tenni azért, hogy megmaradjunk. ...“ Végezetül Hrubík Béla elnöki beszámolójából idézek néhány gondolatot: „... Megbízatásom elején fontosnak tartottam,

Pillanatkép a tanácskozásról

10

hogy sorra látogassam az új területi választmányok, elnökségek üléseit, a regionális rendezvényeket, és elsősorban azokba a régiókba jussak el, ahol talán az elmúlt években kicsit elhanyagolták a látogatásokat. Ennek az elképzelésemnek szinte maradék nélkül eleget tettem, és eljutottam a legkeletibb régióinkba is, ahol bizony gyakran elmondták, hogy hosszú évek óta nem láttak errefelé Csemadok-elnököt. ... Ami a Csemadoknak a társadalmunkban betöltött szerepét illeti, határozottan állíthatom, hogy az elmúlt időszakban ennek a megítélése határozottan javult. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a Szlovák Kormány Kisebbségi Tanácsában, melyet a kormány kisebbségekért felelős alelnöke vezet, engem bíztak meg a szlovákiai magyarság képviseletével, én képviselhetem a felvidéki magyarságot szavazati joggal. Az csak a jelenlegi politikai állapotok hű tükre, hogy az általam képviselt félmilliónyi magyar egyetlen szavazata ugyanannyit ér e tanácsban, mint az ide betelepült pár száz bolgár kertészé. Ettől függetlenül a tanács minden ülésén részt vettem, ott érdemben felszólaltam a szlovákiai magyarságot érintő minden kérdésben, kivétel nélkül annak szakmai vagy politikai mivoltára. ... Minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ezt három évvel ezelőtt mondtam, amikor felvázoltam, mit szeretnék elnökként megvalósítani, nem a közösség ellenében, de vele egyetértésben. Amit vállaltam, részben sikerült valóra váltani. Sokszor ellenszélben, sokszor türelemmel és csendes várakozással. ... Az elkövetkező időszak feladatait, terveit valószínűleg

két fontos tényező határolja be. Az egyik a világgazdasági válság következtében bekövetkezett gazdasági visszaesés, a másik pedig az egyre erősödő, irányunkban táplált nacionalizmus. Ettől függetlenül nekünk tennünk kell a dolgunkat, és tesszük is, hiszen a tétlenségnél nincs nagyobb veszély. Mi dolgozni akarunk és fogunk is. A ma elfogadásra kerülő programban, mely magába foglalja többek között az elmúlt hatvan év tapasztalatait is, felhatalmazást kérünk az országos közgyűléstől egy olyan, ún. Csemadok-törvény kidolgozására, mely elfogadása esetén garantálná a szövetség anyagi helyzetének megoldását, tisztességes rendezését. Tovább kell erősíteni a szakmai munkát, főleg a közép- és kelet-szlovákiai régiókban, ahol a Művelődési Intézet regionális központjai kaphatnának helyet. Az új Országos Tanácsnak fel kell vállalnia egy olyan működési és szervezési szabályzat kidolgozását, amely rendezheti, pontosíthatja az alapszabályunk által külön nem részletezett kérdéseket. Így elkerülhetőek lennének olyan vitás kérdések, melyek érzékenyen érintettek az elmúlt időben néhány alapszervezetet és területi választmányt, és amelyek a mai napig érdemben nem rendeződtek, mert emberi viszonyokat szabályokkal nem lehet rendezni. ... Nagy veszély idején a nemzet mindig összetartóbb kell hogy legyen. Lám, a Csemadokon belül, ahol megannyi irányzat, -izmus, és politikai beállítottság fér meg egy helyen, a kultúra, a nyelv, a hagyományok tisztelete és ápolása összekovácsol minket. Talán azért, mert itt nem osztogatnak élet és halál urai posztokat, bársonyszékeket, talmi hatalmat. Itt csak küzdés van, önzetlenség, munka, néha köszönet nélkül. Mi tudjuk, ezt elsősorban önmagunk miatt tesszük, mert ez életünk fontos része. Hány indulást éltünk már meg! Hányszor torpantunk és álltunk meg! De mindig továbbmentünk. Mert a mi sorsunk a küzdés, nép lenni a népek, ember lenni az emberek között. ...“ A Csemadok Országos Közgyűlése megválasztotta: - a Csemadok országos elnökét, Hrubík Bélát - a Csemadok általános alelnökét, Köteles Lászlót - az ellenőrző bizottság elnökét, Rózsa Ernőt. A megválasztottaknak gratulálunk, és jó munkát kívánunk. Balogh Gábor Mihályi Molnár László felvételei

Dúdor István képei Nagy Ferenc verse Dúdor István huszonegy munkája vándorkiállításának első állomásán, a komáromi Jókai Színházban berendezett Élnem kell c. tárlat hatására született 2009 májusában. A tragikusan elhunyt festőművész emlékét ezúttal A.Marton Gyula kezdeményezése nyomán őrizhetjük – az ő ötlete volt a mozgatható tárlat megvalósítása. Köszönet önzetlenségéért. És köszönet a Jókai Színháznak a hely biztosításáért; Kocsis Ernőnek a kurátori munka vállalásáért és a megnyitón elmondott beszédéert, köszönet Dráfi Mátyás szerepléséért; a szponzorok és egyes médiumok támogatásáért. És hálás köszönet a tornaljai Balog-házaspárnak, a huszonegy mű tulajdonosának, hogy számukra természetes: bár a festményeket és grafikákat ők birtokolják, az életmű mégis mindnyájunké. /HJ/

ITTHON

A hegedűből csaknem kicsordul a nóta /Kolduskalap a hegedű tokja./ Életünk pezsgő színeit észrevétlen valaki kilopja. Gyér lila fény szűrődik cserjékkel nyögő volt erdők helyén. Páncélszürke a dereski utca, egy néne ballag, egy kutya meg én. Az ablakból anya s gyermeke néz a valószínűtlen kerek szürkeségbe. Apám újságot olvas – mifelénk ilyen a béke. Éjfeketében várjuk kis Jézust: fekete udvar, fekete vár... Csontig mart hegyeken, mezőn, rőt tetőkön ólálkodik a halál. Nagy Ferenc

11

Elárvult a Fábry-mű, elárvult az erkölcs? Stószi séta 2009 tavaszán Mindketten jól emlékeznek az egy időben sűrűn érkező látogatókra, s arra az utolsó szilveszterre is, melyet az író megélt. „Az ablakait mindig nyitva tartotta, még zivatarban is, mert olyankor különösen erős volt a fenyőillat. Az ablakban állva gyakran megvárta a környékről érkező buszjáratokat, megnézte, ki jött velük. Sokat sétáltunk a patak mentén. – Daloljunk egyet! – javasoltam. – Daloljunk! – örült meg a javaslatnak, s már zengett is a dal. Kiváló hangja volt! Ifjúkorában színdarabokat rendezett – a helyi műkedvelőkkel foglalkozott – a stósziak ezért is becsülték. A jelmezeket Kassáról kölcsönözték. Vasárnap délelőttönként szimfonikus zenét hallgatott a rádióból. Karácsony este – akármilyen nagy volt a hó – átjött hozzánk vacsorára. Utána sokáig énekeltünk gyertyafénynél. Nem szabad elfelejteni a régi szokásokat – hangoztatta – ápolnunk, védenünk, őriznünk kell hagyományainkat. Bennünket is rákényszerített az olvasásra. Könyvekkel, újságokkal látott el. Élete alkonyán minden este elvárta, hogy ott üljek nála és elmeséljem, mi minden történt aznap Stószon.”

A naplóíró Fábry Zoltán

A (cseh)szlovákiai magyarság egyik legkiválóbbja, a stószi Fábry Zoltán 1897-ben született és 1970-ben hunyt el. Hálásan köszönöm a sorsnak, hogy élete utolsó négy évében gyakran megfordulhattam nála, általában Kolár Péterrel, aki az első színes fotókat készítette róla. Az élmény ereje nem gyengült az évtizedek folyamán. Stósz felé utazni most is izgalom, mint annakidején, amikor riportra utaztam hozzá. A házat látni most is lé-

12

lekmelegítő, pedig az a bizonyos „stószi ablak” már nem tárul a világra. Schreiber Istvánné az író mindennapjainak segítője volt, ma is a Fábry-házzal szemben, a Bódva partján, az erdőszél csendjében él: a nyolcvanhetedik évében jár. Lánya, Alica, akit Fábry Zoltán éppúgy Csacsinak nevezett, mint saját magát, mert „az ember sohasem tudhat annyit, hogy ne maradjon mégis „csacsi”, édesanyja támaszává vált idős napjaira.

Vajon tudja-e az író halála óta felnőtt két nemzedék, ki volt ez a magányosan élő, de mindig közös érdekeinkért küzdő stószi férfiú? Tudják-e a mai fiatalok és középkorúak, hogy Fábry Zoltán a második világháború után egészen a haláláig a /cseh/ szlovákiai magyarság vezéregyénisége volt, aki a legnehezebb időkben is kinyilvánította igazát? Őt népének szeretete emelte az erkölcsi elismerés magasába. Sokan hittük, hogy a rendszerváltás után jön majd el az ő ideje, amikor házában emlékmúzeumot rendeznek be, hiszen mindenét általános örökösére, a Csemadokra hagyta. Az író halála után Dr.Nagyidai Ernő ügyvéd felkérte Balogh Edgárt: készítse el a Fábry Zoltán Emlékmúzeum /FZEM/ tervét, mivel a végrendelet is hivatko-

A Pekár József és fia által készített gyönyörű emlékoszlop

zik ilyennemű elképzelésre. Balogh Edgár: „Elsősorban is leszögezem, hogy az FZEM nem helyezhető el másutt, mint éppen Stószon, az író házában konzerválva a munkahelyet, könyvtárat és levéltárat. Minden átszállítás, megbontás, a környezetből való kiragadás eredetiségétől fosztaná meg a jövendőbeli Fábrykutatást, melynek szüksége van az írótól elválaszthatatlan stószi „remete-élet” különleges összhangjára. Megőrizendő a bensőség és a ház, a bejárat és az udvar, a környezet műemlék-együttese.” Igéretes próbálkozások ellenére a FZEM nem működik, a ház elárvult, éppen úgy, mint maga az életmű is, melynek legértékesebb darabja jóval az író halála után került napvilágra. Az Üresjárat 1945-1948 c. kötetről van szó, amely a jogfosztottság idejéből való naplójegyzeteket tartalmazza, s melyet a Regio-Madách-Kalligram kiadók közösen jelentettek meg 1991-ben. A nap-

ITTHON

lót Repiszky Tamás adta közre. Tamás Simai Béláné Madzsar Lili unokája. A hölgy Fábry Zoltán legszűkebb baráti köréhez tartozott férjével együtt. /Ő rendezte át például Fábry Zoltán könyvtárát a kitünő Szabó Ervin módszer szerint./

Néhány idézet a naplóból: 1947: „Ahogy Hitler Európája gyilkosa volt Európának, úgy Sztálin Európája csak likvidálását jelentheti minden európai, tehát nyugati értéknek... A magyarság keleti származék nyugati orientációval, ám ma Kelethez akarják rögzíteni. Magyarország viszont csak mint a Nyugat szerves része élhet és teremthet kultúrát. A szovjet történelem bűne, hogy megásta a magyar demokrácia sírját... A történelem viharaiban, a hatalmi érdekszférák összecsapásaiban az ember mindenkor vesztes. A /cseh/ szlovákiai magyarság a cseh és szlovák sovinizmusnak, és az új,

idegen millitáns érdekeknek közös áldozata. A kitelepítések ördögi orosz terve mögött is egy nagyhatalom politikai sakkhúzásai rejlenek: a német kitelepítés orosz támogatással érthető: Oroszország így akarja Csehszlovákia halálos ellenségévé tenni Németországot, hogy Csehszlovákia kénytelen legyen orosz hátvédelmi politikát folytatni. És nem utolsó sorban ezért támogatja Oroszország a magyarok kitelepítésekor is Csehszlovákiát: minden oldalról körülveteti ellenségekkel. Ördögi terv, mely nem sikerülhetett volna, ha a csehek és a szlovákok nem vesztik el józanságukat. De a pillanatnyi előnyök csábítóak voltak - majdnem négymillió ember vagyona.” És még egy idézet az Üresjáratból, amely sokak számára meglepő lesz. A rövid ideig kommunista, és mindvégig baloldali Fábry Zoltán, aki a kisebbségek legnagyobb fegyverének a makulátlanságot, a színtiszta erkölcsöt tartotta, ezt írja 1947-ben: „Minden más

13

>> 21.

Hogy ne legyen gyökértelen és magányos az életünk Az V. felvidéki rovásírásversenyről „Tudatosítanunk kell a nemzeti szellemiség felvállalóiban, hogy a rovásírás ismerete és a hozzá kapcsolódó történelmi háttér nélkül szinte hiábavalónak tűnik minden küzdelem az Igazságért, hogy a magyarság megmaradása javarészt ettől a tudástól függ.” Szakács Gábornak, a Forrai Sándor Rovásíró Kör elnökének idézett gondolata szellemében hirdette meg a Palóc Társaság immár ötödik alkalommal a Kárpátmedencei Rovásírásverseny keretében a felvidéki országos rovásírásversenyt. Az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen bizonyították, hogy alap- és középiskoláink diákjai körében egyre nagyobb érdeklődést vált ki a rovásírással való foglalkozás, egyszersmind a rovásírás tanulása révén az igaz magyar történelem megismerésének a vágya. Ezt az igényt azonban fel kell ébreszteni a tanuló ifjúságban s erre hivatott a tanár, aki nap mint nap mint lámpás a sötétben szór fényt maga körül, világítja meg s világosítja fel a szépre, jóra, igazra, ősi tudásra fogékony fiatalokat. Ilyen tanárok pedig kies tájainkon is teremnek, nem mindig elismerten és köztiszteletben állóan, de köréjük sereglenek az érdeklődő diákok, s így együtt lesznek csodákra képesek. Tájainkon a magyar rovásírás tanulásának megnövekedett igénye – talán nem tévedünk – a rovásírásversenyeknek köszönhető elsősorban. Kétszer Alsóbodok, Vásárút, Zselíz után 2009ben a révkomáromi Munka Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola nyújtott minden tekintetben megfelelő otthont a versenynek. Csak az elismerés hangján szólhatunk az iskola vezetésének kitüntető támogatásáról, továbbá a tanári kar példás és lelkes hozzáállásáról. A reggel nyolc órai kapunyitáskor a helyiek már izgatottan várták, hogy gyorsan és helyesen elolvashassák a rovásírással írott szöveget, aztán érkeztek a többiek a szélrózsa minden irányából. Az idei rovásírásversenyre 145-en jelentkeztek s csaknem valamenynyien meg is érkeztek, a résztvevők száma kísérőkkel együtt megközelítette a kétszázat. Örvendetes fejlemény a rovásírás-

versenyek rövid történetében, hogy évről évre többen jelentkeznek az előző évihez képest, valamint szaporodik a versenybe bekapcsolódó helységek száma is. A mostanin pl. először jelentek meg a kürti alapiskola, illetve a pozsonyi Duna utcai vagy az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium tanulói. Az elhintett mag kikel. A magvetők szinte mindegyike továbbra is lelkes résztvevője a versenynek, helyesebben fogalmazva elkötelezett híve a székely-magyar rovásírásnak. Működési helyükön műhelyt teremtve fáradhatatlanul végzik önként vállalt, felelősségteljes, nem díjazott munkájukat, tanítják a magyar rovásírást s általa az ősi magyar múltat. Bathó Sylvia, Bohák Csaba, Csicsay Sarolta, Elek Ilona, Kósa Krisztina, Matlák Iveta, Mészáros Attila, Mikóczi Adrianna, Salgó Gabriella, Szabó Gabriella és soksok társa, kiknek vállát édes teher nyomja: a Tudás Népének oktatása, a rovásírás tanítása és tanulása – következtetésképpen az igaz magyarság nevelése. Felbecsülhetetlen az ő szorgalmuk és érdemük, áldásos tevekénységük. A rovásírásversenyen a négy korosztályba sorolt versenyzőknek öt feladatot kellett megoldaniuk: rovásírással írt szöveg hangos olvasása, latin betűs szöveg átírása rovásosra és fordítva, idegen szavak

A megnyitó közönsége

14

Fekete Zoltán iskolaigazgató az iskola szalagját köti fel a vándoroszlopra

magyar megfelelőinek felismerése, végül rovásírásemlékeink ismerete. A versenyzők magas tudásszintjét bizonyítja, hogy sok volt a tökéletesen hibátlan megoldás, a versenyzők helyezését sok esetben a feladatok megoldására fordított idő aránya döntötte el. Amíg a felkészítő tanárok és a vendéglátó alapiskola tanárai a feladatokat ellenőrizték és értékelték, addig a versenyzők képességfejlesztő, ügyességi és mozgásjáték foglalkozásokon vettek részt. Volt üvegfestés, papírvágás, kulacstar-

Emlékfaültetés

A helyiek csapata Bathó Sylviával és Szakács Gáborral

tó, könyvjelző-készítés, lábtoll-labdázás, zsonglőrködés, sőt lubickolás az iskola medencéjében... Első esetben került sor faültetésre a rovásírásversenyek történetében. Az iskola udvarán emlékfát ültettek el a verseny emlékére és a száz éve született Badiny Jós ferenc sumerológus profeszszor tiszteletére. Újdonságnak számít az is, hogy a délelőtti megnyitó ünnepségen – amelyet megtisztelt jelenlétével és köszöntőjével Hortai Éva alpolgármester is, amelyen Misák Zoltán és Bence, valamint Mászáros Gábor megható szavalatában, énekében és gitármuzsikájában gyönyörködhetett a közönség – sor került annak a vándoroszlopnak a felavatásra, amelyre ünnepélyesen felkötötték az eddigi versenyhelyszínek szalagját, utolsónak Fekete Zoltán iskolaigazgató kötötte fel a komáromi városszínű szalagot. A szépen faragott vándoroszlop Urbán Árpád kezemunkáját dicséri.

A legnagyobb izgalommal várt eredményhirdetés ideje is elérkezett. Bathó Sylvia, a verseny helyi főszervezője, Mészáros Attila, az ipolysági rovásíró kör vezetője, a Palóc Társaság tagja valamint a Társaság elnöke adta át a díjakat, amelyekről több támogató gondoskodott ( MIRA Office, Nemesvári és Társa Bt., Palócföld szerkesztősége, T. Pataki László, Oravec Gyula, Komárom Város, az alapiskola szülői szövetsége) az Oktatási és Kulturális Minisztérium (Bp.) mint főtámogatón kívül. Tizenketten képviselik a Felvidéket a budapesti Kárpát-medencei döntőben június 20-án, ahová Erdélyből, Délvidékről is érkeznek majd „vetélytársak” a csonkamagyarországiakon kívül. A korcsoport: Marcell Viktória – Alistál, Molnár Viktória – Udvard, Gál Dóra – Ipolyság; B korcsoport: Fekete Krisztina – Ko-

Munka közben a versenyzők

ITTHON

márom, Barusz Bianka – Udvard, Dékány Melánia- Udvard; C korcsoport:Veszelovszky Adrienn – Komárom, Németh Kinga – Gúta, Turák Krisztián – Udvard; D korcsoport: Szomolay Csilla – Felsőszeli, Kovács Bernadett – Csenke, Matlák Szilárd – Dunaszerdahely. Ezek a fiatalok, s a döntőbe nem került és otthon maradt rovásíró társaik a rovásírásnak köszönhetően már érzik és tudják a múlt és az ősök üzenetét, sőt továbbadják azt, hogy felvértezve magyarságismeretből ne lehessenek játékszerei a hamis tanokat pénzzel támogatott hirdetőknek. Ellenkezőleg: tudós elődeink ránk testálódott nemes hagyományának és páratlan tudásának ismeretében ne legyen gyökértelen és magányos az életünk. Z. Urbán Aladár A felvételeket Urbán Árpád készítette

Munkában a tanárok

15

Nagy szeretettel jönnek a Felvidékre a meghívott orvosok

Az Arányi Lajos Napok nemcsak szakmai tanácskozás Hovatovább eseményszámba mennek a Komáromban megrendezett Arányi Lajos Napok, a Magyar Egészségügyi Társaság és a Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság közös konferenciái. A legutóbbit, amely az emlő- és bőrrákkal foglalkozott, áprilisban rendezték a már megszokott környezetben – a Selye János Egyetem konferenciatermében. Lassanként köztudottá válik, hogy ezen a nemzetközi eseményen – résztvevői több országból érkeztek egészségügyiek - orvosok, patikusok, ápolók – a magyar hagyományokhoz méltóan nemcsak a test „meghibásodásairól” értekeznek, hanem szó esik a lélekről is. Az idén például Kellermayer Miklós tartotta a nyitó előadást, amelyben a gyógyításról, illetve a betegségek kialakulásáról szakrális szinten értekezett. Ezzel a témával majd külön is foglalkozunk. Ifj.Bastrnák Ferenc sebészorvost, a Szlovákiai Magyar Egészségügyi Társaság elnökét kértük, válaszoljon az ITTHON kérdéseire. Elnök úr, hogyan jellemezné az eddigi konferenciákat? A leglényegesebb célunk, hogy tanácskozásaink ne csak a szakmának szóljanak. Bár világkapacitások jönnek hozzánk, ők mégsem a professzorok szintjén beszélnek a betegségekről hanem úgy, hogy azt a nagyközönség is megértse. Szeretnénk, ha a betegség kialakulását – ismertetve a tüneteket és más jellemzőket – megelőzhetnénk. Ezért is várjuk az egyes előadásokra minél nagyobb számban az embereket. Az egyes konferenciák témáit nagyon tudatosan válasszuk meg. A legnagyobb gondokat okozó kórokkal foglalkozunk, a Kárpát-medencében élő magyarok legsúlyosabb, legtöbb halálesetet eredményező betegségeivel. Például az érrendszer és a szív megbetegedéseivel, a daganatos kórokkal és nemzetünk egyre súlyosabbá váló problémájával, a népességfogyással. Konferenciánkra a belépés ingyenes, hogy minél többen részt vehessenek rajta. Aki már belehallgatott az előadásokba, maga is tapasztalhatta, hogy a legkiválóbb szakembereket hallja. Az idén az emlő- és bőrrák köré szerveződtek az előadások... Mindkét kórra jellemző a gyakori előfordulás, ugyanakkor tudjuk, hogy ebben az esetben is nagyon fontos a mielőbbi diagnosztizálás, a korai stádium felismerése, ha pedig megkezdődött a gyógyítás,a

16

rendszeres ellenőrzések betartása. Sajnos, jócskán vannak rá példák, amikor a páciens nem vette komolyan az orvos utasításait és nem jelent meg időben az ellenőrzésen! Mire mégiscsak felkereste a rendelőt, a kór már eluralkodott rajta, elveszett a gyógyulás esélye. Mindkét betegségről specialisták szóltak, olyanok, akik jól ismerik az egyes stádiumokat fényképeznek és statisztikát vezetnek. Milyen volt a konferencia visszhangja? Volt- egyáltalán visszajelzés? Volt. Akik ott voltak az előadásokon, hazaérkezve azonnal tetőtől talpig átnézették magukat a hallott útmutatás alapján. Reméljük, legközelebb még többen jönnek majd és nemcsak Komáromból, hanem a környékről vagy még távolabbról is.

A mai inséges időkben nehéz lehet egy ilyen színvonalas nemzetközi tanácskozást összehozni, hiszen általában nincs elég pénz. Nekünk annyiból könnyebb a helyzetünk, hogy ezek a kiváló szakemberek tudják, milyen fontos, hogy előadásokat tartsanak, ezért csak a szállás biztosítását igénylik, tehát nem kérnek tiszteletdíjat. Kellemes érzés, hogy valamennyien szívesen jönnek hozzánk a Felvidékre, és jól érzik itt magukat, mert az eszmecserék a fehér asztalnál folytatódnak. Az idén például az egyik kiváló előadónk, egy onkopszichológus orvosnő lerovidítette a szabadságát, hogy innsbrucki sízéséből Komáromba jöhessen előadni. (b)

Fábry Zoltán Légy nyelved makacs, hűséges, szerelmese, őrzője és megtartója! Senki más itt ezen a tájon helyetted e munkát el nem végezheti. Mikszáth Kálmán A tudatlanságnak csak egy takarója van: a nyelv, minek azt mozgatni? Herczeg Ferenc A népet nem azok vezetik, akik dolgoznak érte, hanem akik beszélni tudnak a nyelvén. Karinthy Frigyes Nekem a szó, azon kívül, amit jelent, érzéki gyönyörűség is, külön, önálló életű zengése nyelvnek, szájnak, fognak, toroknak... Tamási Áron Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt. Sütő András Az anyanyelv szeretete nem valami öncélú, fölösleges ragaszkodás valamihez, hanem talán a legfontosabb ismérve nemzetnek, nemzetiségnek. Kallós Zoltán Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk. Kisfaludy Sándor Nem a föld, nem a folyók tartják össze a nemzetet, hanem a nyelv. Illyés Gyula Ha rombadőlt is, újra rakható kert, ház, haza – s csak egy a titka: kezdd el, fiadnak kell folytatnia.

ITTHON

17

Éppen negyven esztendeje, hogy Szabó Gyula (1907-1972) festőművésznél grafikusnál, költőnél jártam Losoncon. Ott aludtam nála, hosszan beszélgettünk; egy életre megszerettem őt, aki már túl volt a hatvanon, én meg alig huszonhat. Emlékszem, nem csak a képeit mutatta meg, hanem labdáját is, jelezve, hogy bár most már csak fut, korábban focizott is. És most, hogy ismét abban a házban lehetek, amelyben először az édesanyjával és kutyájával, majd ifjú feleségével, a kassai Haltenberger Kingával

élt, mintha ő is jelen lenne. Az utca egy ideje a nevét viseli, az épület emlékház lett. A képeit három szobában felvonultató állandó tárlat kalauza Kinga asszony, aki türelmes és áldozatos munkájának és segítőinek köszönhetően tavaly november óta fogadhatja a művészet iránt érdeklődő látogatókat. A festmények Szabó Gyulának, a huszadik század egyik legnagyobb festőművészének és grafikusának képi naplóját tárják elénk, s mert Kinga asszonynál alaposabban aligha ismerheti valaki az alkotásokban elrejtett

üzeneteket, a kiállítás különleges élményekkel gyarapítja látogatóit. A mondatokból kirajzolódik Szabó Gyula élete és a kor, melyben élnie adatott, melyben még a keresztnevét sem úgy használhatta, ahogyan azt az anyakönyvi kivonatba 1907-ben bevezették... Érdemes beleolvasni Molnár Aurél 1982ben készült interjújába, melyben Losoncon Szabóné Haltenberger Kingával, férje művészi hagyatékának gondozójával beszélget. /batta/

Aki közel jut a mérhetetlen mindenhez, elveszejtik, mert nem hazug... Szabó Gyula Emlékház Losoncon Az ismeretségünk úgy kezdődött, hogy előbb pozsonyi kiállításán a Gyula képeibe szerettem bele... Akkoriban végeztem el a főiskolán a filozófia-biológia szakot. Annyira megtetszett a képek filozófiája, hogy elhatároztam: ha törik, ha szakad, írok róluk. 1969 februárjában lánytársaimmal együtt meglátogattam Gyula bácsit. Itt találkoztunk vele, ebben a szobában, hol most mi is kettesben ülünk, Szabó Gyula képei között. Persze, annyi eszem volt, hogy az igazi szándékomat – hogy írni szeretnék róla – nem árultam el. Csak a beszélgetés végén mondtam meg neki: Gyula bácsi, tartozom egy vallomással neked: írni szeretnék rólad! Tessék? – kiáltott rám az érces hangján. Nefelejcskék szeme volt, de most, hogy megharagudott, villámokat szórt. Könny szökött a szemembe. Gyűlölte a könnyeket. Lecsendesedett. Írhatsz akármit! – folytatta dohogva, mint egy gőzmozdony. – Az emberek úgyis összevissza írnak. Gyula bácsi! Elküldöm neked, majd olvasd el! Nem is válaszolt, kiment a konyhába, kávét főzni. Ezt beleegyezésnek vettem. Hirtelen feljegyeztem a gondolatait, s a látogatás után még az éjszakában, a sarki lámpa alatt is a jegyzeteimet pótoltam. Mi ragadta meg a beszélgetésből? Gyula bácsinál a képek labirintusában mozgott az ember. S ahogy ő a képeiről beszélt, a sorok között mindenütt ott volt a dialektika: szép nem létezik a rút nélkül, a tér és az idő összefügg. Ez a filozófia a

18

sejtjeiben volt és én, a lelkes filozófus még jobban tűzbe jöttem. Nekem erről írnom kell! És meg is írtam a cikket mindarról, amit ő az emberiségnek mondani akar. Aztán el is küldtem neki az írást, majd a losonci Kármán-napokra magam is odautaztam. Mindenütt ott jártam Gyula bácsi nyomában, az ő sleppjében. Lestem az alkalmat, mikor mond végre véleményt a cikkről. De nem szólt semmit, végül én kérdeztem meg: - Gyula bácsi! Hogy tetszett az írásom? - Jó, jó,! Csak azt a szót, hogy remete húzd ki. Nem vagyok remete! Tárva az ablakom a világ beáradhat. S valóban, ezen a provinciális helyen nagyon sokat tudott a világról. „Táltos vagyok! Több, mint öt kilóval jöttem a világra. Sörényem volt...” Ezt tréfából mondta, de – én biológus is vagyok – ezt normálisnak tartom. Roppantul érzékeny volt, annyira észlelt maga körül mindent, gyakran úgy tűnt, mintha jósolni tudna. Állandóan figyelt a világra, s a jelenségeit mind földolgozta. S miközben elégedetlen volt a világgal és önmagával, ő maga volt a megtestesült jóság. Mikor jelent meg a cikk? 1969-ben, a pozsonyi Irodalmi Szemlében. S ekkor az én életemben is sorsdöntő fordulat következett be. Akkoriban látogatott el Losoncra Szabó Pista bácsi, Gyula régi barátja, a kiváló faragóművész. Pista bácsi is elolvasta a cikket és ezt kérdi: Ki ez az ember, aki téged ilyen jól ismer?

Nem ember az – somolyog Gyula -, csak egy kislány. És én feleségül akarom venni. Pista bácsi nagyot csapott a térdére: Gyuluskám! Akkor gyorsan vedd el! És maga, Kinga, mit szól ehhez? - Mit szólhattam volna? Én az első pillanattól kezdve olyan szerelmes voltam bele, nem is kellett volna engem feleségül

Szabóné Haltenberger Kinga férje egyik képéről beszél

vennie. Gyula konzervatív ember volt, elvett, és három boldog évet éltünk együtt. Előfordult ugyan, hogy egy-egy képén jól összevesztünk, de e viták közben mindig kirobbant belőle egy új ötlet, egy új kép. Sosem zavartam a munkájában. Vezettem a háztartást, főztem neki – pedig ő is kitűnően főzött, súlyos beteg édesanyját a haláláig ápolta és gondozta -, de most már nem volt gondja arra, hogy mit ebédeljen. Hogyan teltek Szabó Gyula napjai? Fiatal korában, még a szülői házban, a konyhában festett. Amikor ez a háza felépült, a padlástérben rendezte be a műtermét. Ha dolgozott, csak egyetlen lény, Szenta, a feledhetetlen csöpp spániel lehetett jelen. A festőállvány egy öreg fa előtt állt, előtte a Gyula helye. Szenta pedig diszkréten elbújt valahol a földre támasztott képek között. Gyula pedig dolgozott, hol felállt, hol visszaült a helyére. De amikor úgy ült le, hogy: no most már kész, Szenta megérezte e pillanatot, előbújt rejtekhelyéről és fölkérezkedett Gyula ölébe. Nekem mondhatnak a kutyákról akármit – esküszöm az intelligenciájukra. A kutya nem tud filozófálni, de tud érezni. Ilyenkor Gyula engem is felhívott, vagy lehozta és megmutatta a képet. Milyen volt a mester napirendje? Hajnalban kelt, minden reggel, még hatvanéves korában is kifutott az erdőbe. A sport segítette át az életen. Amikor Háttérben a Vérke-csatorna

ITTHON

kifutotta magát, lezuhanyozott, megreggelizett, fölszaladt az emeletre, menekült előlem, hogy mielőbb hozzákezdhessen a festéshez. Én meg csak annyit hallottam, hogy fölöttem meg-megreccsen a padló s ő halkan fütyörészik. Néha eltelt három hónap is, mikor csak festett, amikor kifestette magát – leállt. Ilyen időszakban reggelente, a futás után, az íróasztalhoz ült és írt. Ilyenkor mindig ideges volt. Csak akkor volt jókedvű, ha festett. Hogy miért? Az volt az igazi kifejezésmódja. Így teltek a napjai. Délután is dolgozott, s ha nem, akkor nagy sétákat tettünk a természetben, s közben tartalmas beszélgetés folyt. Nagyon vágyott a megértő társaságra. Volt itt Losoncon egy ilyen kis közösség, az Old Boyok... Régi losonci magyarok: tanár, tanító, banktisztviselő, könyvtáros... Velük rendszeresen összejött, de mindig ő beszélt, a többiek csak hallgatták. Ők alig tudtak neki újat mondani. Én is sokat tanultam tőle. Nekem Pozsony volt a főiskolám, de Gyula lett az egyetemem. Kitől tanult Szabó Gyula? Erre a kérdésre nem könnyű a válasz. Gyula sosem végezte el a főiskolát. Az édesapja – ez köztudott – címfestő volt, Gyula nála dolgozott, de de a kényesebb munkát mindig a fiára bízta. Hogyan lett belőle művész? Állandóan hajtotta valami. Kezdetben másolt: Munkácsy Siralomházát, Grünewald Isenhaymi oltárát. Losoncon a müncheni akadémizmusból

posztinmpresszionista festővé fejlődött. Gyurkovits Ferenc szervezett egy magániskolát. Gyula is eljárt oda, de hamarosan unalmasnak találta. Azt mondta erről: Gyurkovits bácsinál többet tanultam a falakon lévő képekről, mint a mestertől. Aztán végre akadt egy önzetlen mecénása, Veneny Lajos agrárprofesszor, ő fedezte fel Gyulát, ő támogatta. A férjem többször is elmesélte, hogy amikor Párkányban Veneny vendégeként e tájat festette, a festőszéke mögött ketten megálltak. Gyula hátra sem fordult. S egyszer egy gyerekhang megszólal: Idesapám! Ugye szip kip?! – Szip ám az öreganyád térdekalácsa! – válaszol egy férfihang. – Gyere menjünk! – Ez idő tájt Veneny és Brogyányi Kálmán támogatásával rendezték meg Gyula első kiállítását Pozsonyban, ez még anyagi sikert is hozott. S ők segítették ki Párizsba is, ott azonban nem érezte jól magát, megzavarta a sok féle benyomás. 1938-ban hazajön, jelentkezik Budapestre, a főiskolára, de visszautasítják. Elküldi képét egy kiállításra – a téma háborúellenes -, nem fogadják el. Ez a kép már jelzi, hogy leginkább mi foglalkoztatja. 1942-ben itt, Losoncon szép mozaikmegrendelést kap. Ez lett a címe: „Emberek, sorsok” A vázlata ma is megvan, itt olvasható a véleménye: „Az embereket nem a szeretet, hanem a félelem és az egymás iránti acsarkodó gyűlölet kovácsolja közösségbe. S aki közel jut a mérhetetlen

19

A Szabó Gyula Emlékház és gazdája

MINDENHEZ, embertársaik elveszejtik, mert nem – hazug...” /Emlékezzünk Kármán Józsefre: Igaz és egyenes legyen, ki felveszi a pennáját... szóljon igazat vagy hallgasson.../ Mivel jutalmazta a sors Szabó Gyulát? Jutalom? Talán a budapesti kiállítás a Nemzeti Galériában. Hihetetlen, de ezt is a véletlennek köszönhette. 1969-ben kötöttünk házasságot és éppen ezekben az augusztusi napokban, a Kármán-napok alkalmából – Losoncon szerepelt egy népdalműsorban Gál Gabi és Béres Ferenc. Gál Gabit Szabó Gyula gyermekkora óta ismerte, ő buzdította a fiatal lányt arra: járd az országot, a népdalokkal missziót teljesíthetsz... S hogy Losoncon jártak, bennünket is meglátogattak. Hogy kerültetek ide? Nem jöttünk üres tarsollyal –felelte Béres Ferenc. Az ősszel újra visszajövünk Pogány Ödön Gáborral, megszervezzük a kiállításodat a Nemzeti Galériában. Szeptemberben valóban vissza is jöttek. Pogány meglátta Gyula képeit és elámult. Bármit adsz, mindent kiállítunk! – mondta. Gyula így fogadta az ajánlatot: Ez lesz életem nagy elégtétele, a mi igazi nászajándékunk. A kiállítást 1971 márciusában rendezték. Három hetet töltöttünk Pesten, zajosan éltünk, kimerülve tértünk haza. De Gyula boldog volt: „Harminc év alatt nem kaptam ennyi szeretetet, mint most az elmúlt három hét alatt.” Ez volt a hattyúdal? Ez... Májusban kezdődtek a fejfájásai. Kezdetben nem tulajdonítottunk ennek különösebb jelentőséget. Szedte a tablettákat, de nem segítettek. Hónapokon át szenvedett, a látása meggyengült, egyensúlyzavarok léptek föl. Besugárzásokat kapott, de minden hiába. Agytumora volt. Halála előtt mondta egyszer: Én mindent megkaptam a boldogsághoz, de mindent – későn. M. Nagy László felvételei A múzeum nyitvatartása Kedd: 11,oo-14,oo Szerda: 11,oo-14,oo Csütörtök: 14,oo-17,oo Máskor előzetes bejelentés alapján. Telefonszám: 047/4326935, vagy 0905 943 560 Cím: Losonc, Szabó Gyula utca 1

20

>> 13.

közösségi erkölcs eltörpül a jézusi mellett, mely a legtökéletesebb, tehát legegyszerűbb megoldás: „szeresd felebarátodat mint tenmagadat.” Ez minden közösség legmagasabbrendű mércéje. A másik keresztény axióma: békesség a jóakaratú embereknek. A hangsúly a jóakaraton van. A békéhez jóakarat kell, a háborúhoz csak akarat. Másnak is a javát akarni.”

Elfelejtjük az oltárőrzőt? Fábrynál egy sor kiváló kortárs író megfordult a hatvanas években, így Illyés Gyula is. Az oltárőrző c. írásából idézek: „.. Ha indulhatna holmi boldoggá avatási per, hogy ki állt kegyünkben legigazolhatóbban már a földön, kortársaim közül bizony Stósz irányába szegezném az ujjam. Él ott egy klasszikus európai, egy szentszagúan hű szabadsághívő.” Fábry Zoltán az utóbbi két esztendőben mégis ki-kihullt az emlékezés rostáján. Vitákban ritkán idézik, a stószi házat egyre kevesebben keresik fel. Műve a hu-

ITTHON

szadik század utolsó, s a huszonegyedik század első évtizedére mintha elárvult volna. Különösen fájó, hogy nem akad fiatal, aki német nyelvtudását felhasználva kutatómunkába fogna... Fábry mellőzésével felvidéki magyar nemzeti közösségünk erkölcsi ereje is gyengül – kihull kezünkből legerősebb fegyverünk... A stószi temetőben egyetlen, már jócskán megkopott kis koszorút találok az író sírján, de mögötte, a sírkert legalkalmasabb pontján, nyolc méter magas emlékoszlop tekint a völgyre, az erdők szegélyezte település házaira és templomára. Az oszlopot ugyan nem az író tiszteletére emelték, de csúcsán az éjszakában meg-megvillannó gyertyaláng az ő legfontosabb mondatára is fényt vet – „Minden más közösségi erkölcs eltörpül a jézusi mellett.” Batta György M. Nagy László felvételei Schreiber néni és a lánya Alica, Csacsi Lent: a Fábry-ház

21

Napjainkban egyre kevesebb a magyarlakta területekről érkező tudósítás, riport, beszámoló. Hajdanán az újságírói munka legfontosabb része volt az utazás, a helyszínről hozott írás és fénykép. A huszonegyedik század elején – hazai viszonylatban legalábbis – ez nincs így. Nincs ifjúsági lapunk sem, alig-alig szerezhetünk tudomást tehetséges ifjú magyarokról, akik majd átveszik a váltóbotot, hogy fennmaradhasson a kultúránk, ne merüljenek feledésbe hagyományaink. Az egyik legsúlyosabb kór, amely egy közösséget

megtámadhat: az információ, a tájékozódás, az értesülések hiánya. Ezért próbálunk lapunkban olyan írásokat közölni, melyekben egy-egy hiteles személy, egy-egy magyarlakta régió vagy város lakója végigpillant az elröppent múlton, azokon az évtizedeken, melyeket megélt.Gyüre Lajos költő és író, egykori dramaturg, tanár, szakfelügyelő, kazánkovács, technikus, kérésünkre elkészített egy kassai körképet. Ráérzett feladata lényegére és az „egyszeri fiú” történetén keresztül, szinte meseszerűen alkotta meg írását.

Kassai körkép Mit élt meg Rákóczi városában Gyüre Lajos? Akárcsak a mesében: az egyszeri fiú elindult a Messzi városba szerencsét próbálni. Egyszer már járt ott, s látott villamost futni az utcán, amikor beteg bátyjához ment látogatóba. Akkor tetszett meg neki a nyüzsgő- forgó, zsibongó városi élet, a

korzón fel- le sétáló fiatalok vidámkodó évődése,arcukon a fiatalságra jellemző büszkeséggel: ki, ha én nem! Már kovács- segédlevéllel a zsebében nyitott be a volt Poledniak- gyár hatalmasan döngő vaskapujának kiskapuján

– mert a nagyapja szerint minden nagykapunak van egy kiskapuja, s azon könnyebb a bejárás! A nagy csarnok- műhelyben hozzá hasonló fiatalok birkóztak a hatalmas, lepedőnyi vaslemezekkel, s emelgették a volt

Amikor az írók, költők örültek egymásnak. Alsó sor balról jobbra: Gyurcsó István, Kulcsár Tibor, Dénes György, Monoszlói Dezső, Gály Olga, Mács József, Gyüre Lajos.

22

Egy kis pihenő Takács Lajossal a szilicei kútnál.

tulajdonosról elnevezett nagykalapácsot, a Károlyt. Ennyi maradt a régi időkből, mert a gyár neve ČKD Sokolovo lett. A munkások közül senki se tudta: mit jelent, csak volt. Később új nevet kapott a gyár:VSS- nek hívták,de ez már egy másik történet. A fiú Csicserben kovács tanulóként azt se tudta: mi az a szakszervezet. Itt az első hetek után már gyűléseztek a gyárudvaron, a szakszervezeti szónokok hol tört cseh nyelven, hol magyarul győzködték az embereket a hirtelen előkerített asztal tetejéről. A város élte zajos, mindennapi életét. A Malom utca kövezetére nagy, otromba betűkkel mázolták: „Jön Latabár! Jön Latyi!” S a tömeg tódult a vasútállomás melletti Vadaskertben hirtelen felépített szabadtéri színpadhoz látni Latabár Kálmánt. Akkor még annyian voltak magyarok a városban. A fiú Csutak Imrével, a Brassóból a front és a megtorlások elől életét mentő család hasonló korú fiával könnyen öszszebarátkozott. A nagyapja mondaná, ha élne:”Idegeny kutyának lába közt a farka!” alapon könnyebben ismerkedik a hason-

ITTHON

szőrűekkel az ember. Imre az öntődében nyelte a nehéz, mindenre ráülepedő szürke-öntvényről levert port, homokot, a fiú pedig a kazánkovács műhely nagy csarnokában szegecselte a százszámra gyártott csillét a vasúti alagút építéséhez, hogy valamicskét lerövidüljön a 12 órát igénylő út a várostól Pozsonyig. Egyszer azt mondja neki Imre: Te Laji! Valami magyar egyesület megalakítását hirdetik a városi hangos bemondóban! A Munkásotthonban lesz, a Bercsényi körúton. Nézzük meg! Délután négy óra tájt már ott tébláboltak mindketten az otthon kertjében lévő kuglizó körül. Inkább csak nézelődtek, mert az öregek nem szerették, ha a fiatalok belekontárkodtak a játékukba. Ám az se volt vidámkodás nélkül, hogyan csavargatta a lábát Pajor Pali bácsi, a műhelymesterünk, mikor eldobta a golyót, hogy oda csapódjon be, ahová szánta, s kilencet üssön egy gurításra. Sokan összejöttek. Alig fértek el a nagyteremben. Voltak, akik az udvar árnyas diófáinak hűvösében hallgatták a szónokok buzdításait: „Ne féljetek! Nincsenek már pofonok az utcán, ha magyarul be-

szélsz! Megvéd az alakuló, a magyarokat képviselő Csemadok!” Az igazságot megvallva, a fiú alig figyelt a szónoklatokra. Lekötötte valami más! A terembe lépett egy komoly arcú, középtermetű, jólöltözött férfi, mellette egy karcsú, hosszú szőke varkocsos lány, aki láthatóan az apjával jött a gyűlésre. Rajta felejtette a szemét. Meg is kérdezte mindjárt Imrétől: „ Te Imre! Ki ez a szőkeség?” (Tudniillik ők még a front előtt érkeztek a városba, jobban ismerte már a jelenlévőket, mint a fiú.) „Az Simai doktor lánya, Lidi!” Erre a fiú lelombozódott. Még csak meg se szólíthatta, gondolta magában: én, a parasztból lett újsütetű kazánkovács, és a jónevű orvos lánya? Egyből letett róla. Ám ettől függetlenül a városban megalakult a Csemadok. Egyszer azt mondja a fiúnak Pajor Pali bácsi, a műhelymester: Te fiú! Én már öreg vagyok. Nemsokára nyugdíjba megyek. Szükség lesz új műhely-mesterre. Menj el, s tanulj! Most nyílik egy magyar osztály az ipariskolában. Kitűnő iskola. Mire elvégzed, jöhetsz a helyemre! Műhelymesternek.

23

A kapuban, 1968. Írók – öregfiúk futballoznak Királyhelmecen.

Az ipariba szinte az ország minden tájáról jöttek a tanulók. A háború miatt félbe maradt, tanulmányaikat folytatni kívánó öreg diákok, s az éppen végzős nyolcadikosok,alig pelyhedző állú gyerekemberek gyűjtőhelye lett az iskola. A legfiatalabb tanuló, Kováts Miklós 16, és a legöregebb, a losonci Pivka Laci a maga 31 évével mégis egy nemzedékké érlelődött az iskolapadokban. És táncoltak, énekeltek Lágler Olga nénivel (hogy a családot ki ne telepítsék, színlelt házasságot kötött a Dóm öreg orgonistájával, Hemerka karnaggyal), és Piki nénivel, az ipariskola régebbi igazgatójának lányával, özv. Garainé vezetésével. A Munkásotthon lebontása után a Csemadok a Kárpát utcai Olimpia épületébe költözött, ahol méltó körülmények között megalakult a színjátszó csoport, a táncés énekkar. Szabadon lengett a magyar zászló a János vitéz előadásán. Testvér

24

volt mindenki. A régi városházán kaptak egy helyiséget, honnan a hangos-beszélőben magyar nyelven olvasta be a fiú a Csemadok- híreket Béres József vezetésével. Kétségtelen, a Fényes Szellők kora ez. Megalakul a magyar nyelvű alapiskola, majd gimnázium. Különös! Ott is az aszszonyok vitték előbbre az akkor „népinek” mondott tánc, és énekkultúrát Kövér Cica néni vezetésével. Ma is a fiú előtt van, szinte fogható távolságban lelki szemei előtt, ahogy a Csodamalmot alakították Görög Ilona balladájában a jóhangú Gasko Magdi, Sirola Kati a nyolcadik alapiskolai osztályból, de már bimbózó mellecskéjük magabiztos tartásával hívták fel magukra az iparista diákok figyelmét. És elkezdődött a HUKO (kohóüzem) építése. A fiú se maradhatott ki belőle. Kis kultúrcsoportokra szakadva látogatták a fabarakkban lakó építőket, vitték hozzájuk az éneket Takács Lajos tenorjával, a táncot

Rácz Jóska harmonikájára- zongora híján. És nem utolsó sorban ott ismerkedett meg az építkezés idejére Nagyidára költözött fiatal költővel, Bábi Tiborral, aki a nagy vállalkozás egyes mozzanatairól írta riportjait. Terebélyesedett, kiteljesedett a Csemadok tevékenysége is. Életre kel a rövid, de annál magasabb szintet elért Batsányi Kör Pohl Ferenc, Görcsös Mihály és a szervezésben utolérhetetlen Béres József irányításával. A színjátszó csoport öregjeihez felnőttek a fiatalok. Brezniczky László ipariskolai tanár vezetésével sikerrel látogatták sorra a kisebb vidéki városokat. Az énekkar Roskoványi Lászlóval országos versenyekre készült. Megalakult az Új Nemzedék tánccsoport, de országos sikerét a fiú már csak Pozsonyból figyelte. Rádöbbent, hogy a gépészmérnöki pályát nem neki találták ki, hogy a magyar közösségnek ma nagyobb szüksége van pedagógusokra, mint a műszaki értelmiségre. De nemcsak a fiú gondolkodott így az ipariskolában. Duba Gyula is váltott. Író lett belőle. Könyvei ott sorakoznak az iskola folyosójának tárlójában. Takáts Emődből színházi rendező, majd a Magyar Területi Színház igazgatója lett. Kováts Miklósból történész, tankönyvszerkesztő, színháztörténész, Kulcsár Ferencből, Batta Györgyből költő, Margita Istvánból Prágában országos hírű énekes, Ferencz Gyuriból szobrász, és még ezzel a fiú nem ért a sor végére azoknak az iparit végzett diákoknak a felsorolásában,akik itt, ebben a közösségben kapták meg a pályaváltoztatáshoz való erőt,az indíttatást. Akkor még a fiú nem tudta, nem tudatosította magában,hogy már fonják rá a nyelvtörvény ostorát a nagyhatalmi álmokat magukban dajkáló „nemzetvédők”. Mentségére legyen mondva: fiatal volt testben és lélekben, s önmagával volt elfoglalva. A fiú ezerkilencszázhatvanhétben már meglett férfiként tért vissza a városba. Közben megváltozott az élet – s vele együtt törvényszerűen megváltozott a Csemadok tevékenysége. Felfutó fényes tündöklésébe a hatalom szólt bele. A város utcáinak az átalakítása ürügyén kilakoltatták az Olimpia épületéből az alapszervezetet azzal az indoklással, hogy azon a helyen tornyházakat építenek. A toronyházak nem épültek meg, az Olimpia még most is áll, de a Csemadoknak költöznie kellett. A helyébe kapott épületek sora azonban már nem felelt meg az eddig végzett tevékenységnek. A régi csoportokból egyedül az énekkar élte túl a válság időszakát, s az

ország egyik legszínvonalasabb, művészi szintet elérő énekkara lett Csermely Polgári Társulás néven, természetesen továbbra is a Csemadok alapszervezetén belül. Ettől az időszaktól kezdve megindult egy belső osztódás a Csemadok alapszervezetben. A megváltozott életmód, politikai- gazdasági életvitel nem kedvezett a munkának, amelyben – valljuk be töredelmesen - még sok tekintetben jelen volt a múlt század munkásmozgalmára emlékeztető, romantikával erősen megtűzdelt szervezeti élet. Helyébe lépett a realista, gazdasági – tudományos érdeklődés a maga újszerűségével, s nem utolsó sorban a megváltozott életforma által kikényszerített lehetőségeivel, gyorsabb ritmusával. Ehhez a változáshoz alakult át a közösség szabadidő- igénye, a kis csoportokra oszlott, atomizált városlakó élet. Ez az átalakulás azonban nem járt a Csemadok alapszervezetben veszteség nélkül. Mondhatnánk képletesen: a kiadós, időt igénylő vacsorák helyébe lépett a szendvics- kultúra sallang- mentessége, a nem kis romantikát magában hordó színjátszó, táncoló, kuglizó életvitel átalakulása. Az eddig jól működő szervezeti élet is megszűnőben volt. Kisebb egységekre tagolódott, a rossz nyelvek szerint szétforgácsolódott, az alapszervezettel lazábbá vált a kapcsolat. (Kb. 16 kisebb egységre oszlott, különféle elnevezésekkel.) Bár azt is mondhatnánk, hogy ebben közre játszott az is, hogy míg a hetvenes években egy- egy meghívó postai költsége 20 fillér, később 1 korona lett, idővel ez az összeg 10 koronára ugrott, s ezt az alapszervezet szűkös kasszája állami támogatás hiányában már nem tudta elviselni. A megmaradt nagyobb rendezvényekből csak a Havasi József által vezetett Csermely Polgári Társulás évenkénti újévi koncertje bizonyult életképesnek. A nagy múltú Kazinczy Napok rendezését még megtartja ugyan a városi alapszervezet, de az érdeklődés megcsappanása nagyon lehangoló. Néha csak a meghívott vendégek – és egy néhány „megszállott” vesz részt rajta. A városból évtizedekkel ezelőtt elindított „Fábry Napok”-at a Szepsi Csemadok alapszervezet vette át a minden évben sikerrel megtartott amatőr színjátszó fesztivál mellé. A valahai színvonalas irodalmi estek is csak a nosztalgikus emlékekben maradtak fenn. A Czine Mihály által fémjelzett előadások folytatását térítés mentesen Pomogáts Béla igyekszik

ITTHON

betölteni. De újabban a fiú tanúja lett annak az eseteknek is, hogy a felkért előadó olyan összeget kért honoráriumként az előadásáért, amelyet az alapszervezet a különféle pályázatok elnyerésével sem bírt kifizetni. (Pl. az egyik előadó negyvenezer korona honoráriumot kért egy előadásáért, pedig még azt sem mondhatta: rá volt szorulva a város Csemadok alapszervezetének koldusfilléreire.) A fiúnak nehéz erről felindulás nélkül beszélni és írni. Pedig már rég rádöbbenhetett volna arra a József Attila által átformált református zsoltár igazságára: „Magamban bíztam eleitől fogva”.Magunkban tehát! Ki kell nevelnünk – hajtogatta magában a fiú újra és újra - a saját, általunk megválasztott vezető rétegünket,

a saját mecénásainkat, akik hajlandók még a mai gazdasági válság idején is lehetőségük szerint támogatni a szlovákiai magyar kultúrát, mint ahogy tette annak idején a magyar főnemesség jobbik része, majd annak megszűnése után a tehetősebb, nemesen gondolkodó polgárság. Annak ellenére, hogy a fiú erősen érzi a nosztalgikus felhangot, a soha vissza nem térő fiatalkor sokszor csak ábrándokat kergető világát, írásos emlékein, valahogy úgy van vele, mint az egyszeri öregasszony, mikor gyónás közben bevallja, hogy paráználkodott, mire a pap figyelmezteti: régen volt az már Julcsa! S feleli rá az öregasszony: De mikor olyan jó emlékezni rá! Gyüre Lajos

25

„Történelmi” találkozó Ipolynyéken Nyék Falvak Találkozója – uniós pénzből Önmagában azzal a hírrel, hogy május 21-24.-e között immár másodszor adnak egymásnak randevút a Kárpát-medencében megtelepedett Nyék falvak küldöttei, nem igen tudnánk felkelteni az olvasó figyelmét, különösen akkor nem, ha ez az esemény, tegyük fel, nem az ő települését érinti. Az viszont már igen csak hírérték, hogy erre a rendezvényre Ipolynyék Önkormányzata a brüsszeli székhelyű Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Ügynökség jóvoltából (EACEA) több, mint 20 000 eurónyi támogatást nyert. Ebben az időben, amikor a szlovák kormány politikájának köszönhetően a dél-szlo-

vákiai magyar önkormányzatokat úgy elkerüli az európai alapok pénze, mint ördög a szentelt vizet, jó hír a helyi polgármesterek és önkormányzatok számára, hogy lehet közvetlenül pályázatokat beadni az eus intézményekhez közkedvelt településszövetségi rendezvényekre, találkozókra. Ami újdonság a már 2005ben Ipolynyéken először megtartott települési találkozóhoz viszonyítva, hogy ebben az évben már a „Nyék Falvak” iskolái is részt vettek rajta, mégpedig a május 22-én, pénteken sorra került Balassi emléknap keretén belül, ahol is irodalmi - történelmi vetélkedőn mérték össze a

A találkozó résztvevői a Szent István szobornál

26

tudásukat az alapiskolás tanulók. A helyiek mellett még négy, a testvértelepülés Magyarnándor, a Tolna megyei Alsónyék és Felsőnyék, valamint Nyékládháza (három tagú) csapata mérte össze tudását. Nagyon szoros küzdelemben a helyiek végeztek az első helyen, Alsónyék a második, Nyékládháza pedig a harmadik lett. A hagyományos Balassi emléknapon, mely már nyolcadik alkalommal került megrendezésre, átadták a Balassi emlékérmeket, melyek ettől a naptól kezdve Jusztin Imre igazgató, Jusztin Noémi tanuló és Zatyko Ilona szülő dolgozószobáját ékesítik majd. A délutáni

kiránduláson részt vevő csapatok és felkészítő tanáraik megnézhették az egykori Balassi fészket, Kékkő várát, az ottani Balassi kiállítást, megkoszorúzták a vár belső falán elhelyezett Balassi domborművet, melynek gipszből készült másolata az ipolynyéki alapiskola előcsarnokát díszíti az ezredforduló óta. Kékkőről a történelmi túra Szklabonyára vezetett, a Mikszáth emlékházba, de útközben még tiszteletüket tették a nagykürtösi evangélikus templomban, ahol a nagy palócot annak idején keresztvíz alá tartották. A kirándulás Ipolybalogon, az Árpád-kori templomban végződött, ahol György Ferenc helyi plébános szakszerű részletességgel és szeretettel mesélte el a templom történetét, és azt, hogy miért szentkoronás az ipolybalogi templom, melyben (2005-óta) a magyar Szent Korona hiteles mása is megtekinthető. Természetesen nagy élmény volt minden vendég számára, amikor szinte érintésnyi távolságból megcsodálhatta a Szent Korona mását. A pénteki program az érsekújvári Rockszínpad jóvoltából fergetegesre sikeredett, hiszen az ő előadásukban tekinthették meg az 56 csepp vér című musicalt, melyet Érsekújvárban tavaly ősszel háromszor kellett megismételnie a társulatnak a telt házas előadások után.

ITTHON

Kirándulók a Mikszáth-emlékház udvarán Lent: Minden gyerek győztes- öt csapat a képen

Időközben sorra megttek a Nyék Falvak küdöttségei, így szombaton reggelre, mint egykoron a hét honfoglaló törzs, megérkeztek a hét Nyék település vezetői, önkormányzati képviselői is, és Eu-

rópai délelőtt címmel megtarthatták azt a konferenciát, melyen a szakmai előadókon, – Udvardi Péter, az Ister Granum EGTC munkatársán, vagy Papp Sándor a találkozó projektjének íróján kívül,

27

Tóth István, Ipolynyék polgármestere aláírja az együttműködési szerződést

tiszteletét tette Váradi Lajos, Magyarország pozsonyi nagykövetségének főtanácsosa, Mészáros Alajos egyetemi tanár, az MKP európai parlamenti képviselő jelöltje is. A tartalmas előadások után a hét település: Alsónyék, Felsőnyék, Kis-

Tisztelgés Sáska Sándor huszárhadnagy sírjánál

28

Váradi Lajos követségi tanácsos köszönti a küldötségeket

nyék, Nyékládháza, Nyékvárkony, Feketenyék és Ipolynyék vezetője mutatta be községét, majd együtt megvitatták a testvértelepülési szerződés tervezetét, amely az együttműködés alapját képezi a jövőben. Néhány mondat a szerződés

szövegéből: „A Nyék Falvak Testvértelepüléseinek Találkozóján a falvak aláírásukkal erősítik meg, hogy ezt a kapcsolatot megtartják, erősíteni és szélesíteni fogják a települések oktatási intézményei, vállalkozói, civil szervezetei és pol-

Nyékládháza,Feketenyék, Ipolynyék, Felsőnyék,Kisnyék,Nyékvárkony és Alsónyék vezetői a faluzászlókkal

gárai között. Olyan közös elképzeléseket dolgoznak ki, melyek lehetőséget nyújtanak közös Unió-s pályázatok benyújtásához, a falusi és vidéki turizmus fejlesztése céljából, és a határon átívelő együttműködés alapját képezik a jövőben. A Szövetség falvaiban működő oktatási intézmények és civil szervezetek részére pályázatot írnak ki közös zászló, címer, értékjegyjegy, valamint egyéb szimbólumok megtervezésére, előkészítik a közös turisztikai, kulturális tájékoztató térkép és településtörténeti kiadvány megjelentetését. Vállalják az egységes, a Nyék Falvak Szövetségét hirdető tábla kihelyezését községeik helységnévtáblái mellé. Községeik honlapjain feltüntetik egymás legfontosabb adatait, esetleg közös honlapot készítenek és működtetnek.” A konferencia végig jó hangulatban és építő szellemben zajlott. A résztvevők megállapodtak, hogy a következő találkozó színhelye a Tolna megyei Felsőnyék lesz. Polgármestere, Ács István, aki rangidősként, 75 évesen vett részt ezen a találkozón, maga ajánlotta fel ezt a lehetőséget, mert akkor szeretne nyugdíjba vonulni 60 éves munkaköri viszonyát lezárva. Megható volt látni és hallani, ahogyan egy élet tapasztalatával a háta mögött ez a polgármester milyen szeretettel beszél a hazájáról, a községéről. Ez a hangulat átragadt minden jelenlévőre, és a délutáni programokon is végigkísérte a

ITTHON

rendezvényt. A kiadós ebéd után a helyi kultúrházban az ipolynyéki nők klubja, a Nőszirom adott betekintést egy rövid kiállítás erejéig a helyi gasztronómiai és néprajzi hagyományokba, melyet egy rövid helytörténeti séta követett a templomkertben, temetőben és közparkban. Itt megismerhették (a tavaly felavatásra került kopjafa tövében) Gyulai Sáska Sándor huszárhadnagy történetét, majd a templom előtti téren, Szent István szobránál, közös fotózás közben értesültek a szoborállítás kalandos alomásairól. A helytörténeti séta kalauza, Hrubík Béla, mint a helyi önkormányzat kulturális bizottságának elnöke, egyben a rendezvény főszervezője, történelminek nevezte a pillanatot, amikor Szent István szobra előtt, a honfoglalás után több, mint 1100 esztendő elteltével, a szétszabdalt haza egyik szegletében, együtt állnak a honfoglaló törzsek egyikének, a Nyék törzsnek a fiai és lányai, hogy hitet tegyenek hazaszeretetről, barátságról, emberségről. Ha vannak az életnek felemelő pillanatai, akkor ezek mindenképpen azok közé tartoztak, mert az idő végtelenjében megállni, körülnézni és megtalálni magunkat a történelemben, óriási dolog. A séta után a vendégek a helyi kultúrház mozitermében az ipolynyéki Csemadok alapszervezetének műsorát tekinthették meg, melyben a HONT néptáncsoporton és énekese-

ken kívül vendégként fellépett a zselízi Kincső a Gereben zenekar kiséretében, hatalmas sikert aratva a csaknem teltházas nézőtér előtt. A műsort a kultúrház nagytermében a helyi VINFEST 2009 című nyilvános borkóstoló követte, melynek áldozatai az idei országos borversenybe érkezett borminták voltak. A rendezvény jó hangulatáról a kiváló minőségű borok mellett az ipolyhídvégi Qualiton zenekar gondoskodott. Az idő múlásával, valamint a borminták fogyásával egyre kellemesebben érezte magát a többszáz helyi és környékbeli vendég. A szombat este sem tel el azonban színházi előadás nélkül, hiszen a Csemadok helyi Mics Károly színjátszó csoportja a vendégek tiszteletére bemutatta Molnár Ferenc: Harmónia című zenés, háromfelvonásos vígjátékát. A vasárnap délelőtt jelentős eseménynek volt tanúja, hiszen a falu elején elhelyezett kétnyelvű üdvözlő tábla immár háromnyelvűvé bővült, köszönhetően a Palóc Társaság felhívásának. Ez az Ipoly menti magyar település a régióban másodikként, Ipolybalog után, elhelyezte rovásírásos falunévtébláját A helyieken és a vendégeken kívül részt vett az eseményen a gondolat szülőatyja, Szakács Gábor is, aki az ünnepi Sajó Sándor vers után, melyet a helyi alapiskola tanulója, Novák Gabriella, az országos rovásírásverseny győztese tolmácsolt, székely-

29

Szakács Gábor átadja a székely zászlót Ipolynyék polgármesterének

fent: Ács István Felsőnyéki polgármester mindenkit meghív a jövő évi találkozóra, ami Felsőnyéken lesz lent Az ipolnyéki Nők Klubjának a kiállítása a vendégek tiszteletére

földi zászlót adományozott a település polgármesterének, Tóth Istvánnak. Az ünnepi szentmise a helyi római katolikus templomban hitében is megerősített mindenkit. A három napos rendezvény végeztével az önkormányzat dísztermében a települések vezetői aláírták az együttműködési szerződést, melyet a Nyék Falvak Szövetsége akár közös alkotmányként is kezelhet. Az, hogy a találkozó uniós forrásból került megrendezésre, bizonyítja, hogy van kézzelfogható eredménye az eus tagságnak. Ez nyilvánvalóvá vált az ipolynyéki és környéki emberek számára, s ez jó alap lehet a közelgő európai-parlamenti választások előtt. A Nyék Falvak Találkozója után nehéz leírni azokat az érzéseket, melyek ilyenkor akarva-akaratlanul megérintettek mindnyájunkat. Azon kívül, hogy barátokra leltünk egymásban, valami mást is megerősítettünk. Az emberséget, mely egyre gyakrabban hiányzik tájainkon az emberi kapcsolatokból. Úgy voltunk együtt három napig baloldaliak, jobboldaliak, keresztények, keresztyének, hogy a politika szóba sem került. Lehet, hogy nem tudtuk betemetni azokat az árkokat, melyet a politkusok ásnak nap, mint nap, egyre mélyebbre a már nem létező határ egyik és másik oldalán, de üzentünk nekik, hogy nem tűrjük tovább a megosztottságot, sőt annak szándékát sem. A tudósok megvizsgálták az emberi könny összetételét és megállapították, hogy az vízből és sóból tevődik össze. A lelket, mely a könnyet az ember szemébe csalja, nem találták meg benne. A Nyék Falvak Találkozóján ezt a lelket találtuk meg az emberi kapcsolatokon keresztül a nemzet egyre nyomorúbb állapota közepette. A lelket, amely közösségeket és embereket tart össze, amely emberré tesz minden körülmények között. A találkozó végeztével mosolygós emberek vették hazafelé útjukat a gondokkal küszködő Magyarországra. A mosolyokat látva reménykedhetünk, nincs még minden veszve. Fényeket gyújtottunk az emberi szemekben, melyek messziről is látszanak majd. Ezek a fények a reménység csillagai, a barátság fényei. Már csak ezért is érdemes volt megrendezni a Nyék Falvak Találkozóját. Palócz

30

„Égig érő fa“ mesemondó verseny Szímőn 2009. május 7-én, immár 6. alkalommal rendezte meg a CSEMADOK helyi alapszervezete a Jedlik Ányos Magyar Tannyelvű Alapiskolával közösen Szímőn a hagyományossá vált „Égig érő fa“ mesemondó versenyt. Kedves vendéget köszöntöttek Balázsy Géza gyermekkönyv illusztrátor személyében, aki beavatta hallgatóságát nemcsak munkájának, de a Tücsök gyermekújságban végzett tevékenységének rejtelmeibe is. Vége hossza nem volt a gyermekek kérdezősködő kedvének. A versenyen vendégeink voltak a Szímői Magyar Tannyelvű Óvoda és a Jedlik Ányos Magyar Tannyelvű Alapiskola alsó tagozatos tanulóin és pedagógusain kívül: A Martosi Óvoda és a Református Egyházi Alapiskola, a Tardoskeddi Magyar Tannyelvű Alapiskola, a Gútai Corvin Mátyás Magyar Tannyelvű Alapiskola, a Nemesócsai Móra Ferenc Magyar Tannyelvű Alapiskola képviselői és Csontos

ITTHON

Gizella, a szímői CSEMADOK szervezet vezetőségi tagja a kultúrbizottság elnöke A műsort a szímői CSEMADOK alapszervezetének elnöke, Kantár Éva, a megérdemelt nyugdíjas éveit aktívan töltő tanítónő és a Szímői Jedlik Ányos Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatónője, Illés Anikó nyitotta meg. A vendégeknek lehetőségük volt meghallgatni igen sok szép és kedves mesét. Az előadók igazán kellemes élményekkel gazdagították a hallgatóságot és a zsűrit. A zsűri tagjainak ( Balázsy Géza, Illés Anikó, Csontos Gizella) bizony sok fejtörést okozott a verseny kiértékelése, a legjobbak kiválasztása. Végül megszületett az eredmény: Az I. kategória versenyzői, az óvodások: Illés Dániel, Illés Rebeka és Endrédy Orsolya mindhárman egy-egy szép könyvvel térhettek vissza az óvodába, melynek nagyon örültek. A II. kategória (1.- 2. osztály) győztesei:

1. helyezés Bachorec Lilla 2. helyezés Benkő Enikő 3. helyezés Bartalos Jázmin és Lakatos Zdeno Szímőről. A III. kategória (3.- 4. osztály) győztesei: 1. helyezés Laky Zoltán Gútáról és Kitka Viktória 2. helyezés Nagy Csongor 3. helyezés Leiszner Patrícia és Bombicz Eleonóra. A helyezetteknek az okleveleket kedves vendégünk adta át, dicsérő szavak kíséretében. A mesemondó verseny egyik résztvevője sem ment el üres kézzel, mindenki kapott a CSEMADOK elnökétől egy-egy Balázsy Géza által dedikált mesekönyvet. Minden vendégünket finom ebéd várta a kellemes hangulatban eltöltött délelőtt után. Paedr. Molnár Zuzsa pedagógus M.Nagy László illusztrációs velvétele

31

V. alkalommal rendezték meg a Nyújtsd a kezed! országos roma szavalóversenyt

Lépések a kitörés felé Volt Rimaszécsen egy rendkívüli mesemondó tehetséggel megáldott ember, Busa Viktor, aki hihetetlen képzelőerővel rendelkezett, s olyan mesevilágot hozott létre, amelyre csak nagyon kevesen voltak képesek. A legnagyobbjaink, Gárdonyi Géza vagy Benedek Elek társaságában van a helye, mondta a pár hónapja elhunyt mesetulajdonosról B. Kovács István a Nyújtsd a kezed! országos roma szavalóverseny díjkiosztó gáláján. B. Kovács István szerencsés ember, hisz megörökíthette ezeket a meséket, amelyek a Szőlő-Szűlt Kálmány c. kötetben jelentek meg a Madách-Posonium Kiadónál. Igaz, B. Kovács nem volt elégedett a kiadás minőségével, s egyik álma, hogy ezek a mesék szebb grafikai kivitelben ismét megjelenhessenek a közeljövőben. Javaslatot tett arra is, hogy a versenyt alakítsák át mesemondó versennyé, amely akár Busa Viktor nevét is felvehetné. De térjünk vissza a Nyújtsd a kezed! idei évfolyamához. A verseny történelmének első állomása 1999, amikor a helyi alapiskola akkori igazgatónője, Reisz Éva gondolt egy merészet, s országos roma

32

Szászi Zoltán és az I. kategória versmondóinak győztese, Váradi Orsolya Lent: A vendégek egy része: Boros Mátyás, B. Kovács István, Reisz Éva és Szászi Zoltán

^ Kökény Béla roma aktivista és ifj. Vavrek István, a Ternipe Polgári Társulás elnöke, a verseny főszervezője < Molnár Zsuzsa, Balázs Emese, Sebők Valéria, Budai Erzsébet és Bányiczki Mária

szavalóversenyt hirdetett. Az első évfolyam az ötletgazda legmerészebb várakozásait is felülmúlta, hisz komolyan véve a felhívást, Naszvadtól Ágcsernyőig jelentkeztek, s a zsűriben is olyan nevek ültek, mint Nagy Ildikó, Dubovszky László, Kolár Péter vagy Sebők Valéria. A verseny még 2 évfolyamot ért meg, de mivel Reisz Évának távoznia kellett az iskolából, az új vezetés meg nem látott fantáziát a rendezvényben, az megszűnt, mielőtt kiteljesedhetett volna. Szerencsére 2008-ban az ifj. Vavrek István vezette Ternipe Polgári Társulás ismét fantáziát látott benne, s meghirdette a negyedik évfolyamot, s az idén már a jubileumi, 5. évfolyamra kerülhetett sor. A Ternipe Polgári Társulásról tudni kell, hogy 2008-ban, Szlovákiában elsőnek hozta létre roma tanodáját, amelyben a régióból érkezett pedagógusok okítják a gyerekeket délutánonként ill. szombatonként a hivatalos tanórák után. A társulás egyik nem titkolt célja, hogy szeretné, ha ezek a gyerekek legalább a középiskoláig eljutnának és szeretnék felismerni a tehetséges gyerekeket, így pl. van rajz- és gitároktatás is, de a faluban pár éve ismét létrejött a focicsapat is. Ennek jegyében döntöttek a Nyújtsd a kezed! felújítása mellett is. A tavalyitól eltérően az idén már a helyi önkormányzat is támogatta a rendezvényt, amely fölött Csáky Pál, az MKP elnöke vállalt védnökséget, s levélben köszöntötte a résztvevőket Hrubík Béla, a Csemadok elnöke is. „A Csemadok országos elnökeként érzem a felelősségét annak, hogy tennem kell, és tenni is fogok a lehetősé-

ITTHON

geimen belül e sokat szenvedett és lenézett kisebbség érdekében, mert sorsukat a legközelebbinek érzem a miénkhez. Azért is éreztem, hogy szólnom kell ma, mert a kinyújtott kezet soha nem szabad eltaszítani. A sorsunkat vállanunk kell. Akár magyarként, akár cigányként. De tisztességesen, és felemelt fővel, mert a szegénység nem bűn, csak állapot, amiből van kiút, ha lassan is. Ez a nap egy lépés ezen az úton. Higgyetek benne, hogy ebben nem vagytok egyedül, higgyetek abban, hogy azok, akik ma itt József Attilát Adyt, Benedek Eleket mondanak, már mások lesznek lélekben” – üzente levelében Hrubík. Valószínűleg az ünnepnap okozhatta, hogy a tavalyinál valamivel kevesebben voltak a versenyzők, s főleg a régió nagyobb alapiskolái mellőzték a részvételt. A vendégek névsora viszont igen tekintélyes volt, még a MK Miniszterelnöki Hi-

vatala is képviseltette magát Boros Mátyás stratégiai főreferens személyében, de jelen voltak Besztercebánya Megye és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési Intézet, valamint több roma civil szervezet képviselői is. A zsűri (B. Kovács István, Budai Erzsébet, Balázs Emese, Molnár Zsuzsa, Miko Attila ill. Szászi Zoltán, Sebők Valéria, Kovács Katalin és Bányiczki Mária), ahogy az előző évfolyamokon, az idén is több kitűnő teljesítményről adhatott számot, s főleg a prózamondók között akadtak kiemelkedő tehetségek. A verseny legsikeresebb résztvevője a rimaszécsi Rusznyák Erzsébet lett, aki mind a vers- mind a prózamondók között megnyerte a kategóriáját, s aki a tavalyi Juhász Ferenc vers után az idén Karafiáth Orsolya költeményét adta elő elementáris erővel. Juhász Dósa János, Gecse Attila felvételei

Mind vers- mind prózamondásban Rusznyák Erzsébet volt a legjobb a III. kategóriában

33

Még egyszer az Ifjú Szívek Bartók műsoráról

Igen, előttem már véleményt nyilvánítottak. Sőt! Ketten is: Mislay Edit és Sebők Géza. Mindketten az Új Szóban. Igaza van az újságnak, hogy ekkora érdeklődést tanúsít. Ez nem egy színházi bemutató volt, hanem egy korszak-meghatározó előadás. Könnyű ezt így leírni, de Bandi bácsi mondd már meg, hogy miben volt korszak-meghatározó?

34

Itt jön a gondolatom folytatása – Sebők Géza nem akarok veled vitatkozni. Meglepetés? Egyetértek veled. Azt, amit Te elmondasz a cikkedben a bartóki gondolatról, teljes terjedelmében elismerem. Én paraszti származásomnál fogva nem tudtam volna úgy értelmezni, kifejezni a bartóki hagyomány értelmezési-ápolási megfogalmazást. Gömöri palóc vagyok,

érzelmeinben hordom a hagyományhoz való ragaszkodást, ezért könnyebb nekem megérteni Bartókot. B. Kovács István gömörológus szervezésében Bartók nyomait bejáró csoporttal 2008-ban jártam azon a pusztán, ahová hatökrös szekér szállította Bartók Bélának a zongorát. Sajnos, a csobogva folydogáló patak mellett ma már csak épület-maradvány romok vannak. Ott jártamkor megfogott a helynek a szelleme, akárcsak a murányi vár a Murányi Vénusz szelleme, vagy a krasznahorkai vár Andrássyak szelleme. Magyarságomhoz hűségesen ragaszkodó vagyok, de nem vakon. Tökéletesen megértem, hogy a szlovák, az ukrán, a román, a ruszin, a rutén nációk is hasonló természetességgel vállalják őseiket, tisztelik és ápolják hagyományaikat. És itt van ez a csodálatos , nációkban nagyon sokszínű Kárpát-medence. Mindannyian itthon vagyunk benne. Más is elmondta már elődeim közül a Kárpátmedence népeinek sokszínűségét. Én csak ismétlem, mint ahogyan ismételte, bemutatta, és egyedi köntöst varrt rá az Ifjú Szívek tánc- és parasztzenekara, táncban Hégli Dusán, zenében Koncz Gergely megfogalmazásában, a Tánc húros hangszerekre, ütőkre és zongorára – Hommage á Bartók, 2009. januárjában majd márciusában Pozsonyban elénk tárt új műsorában. Nem akarom Bartók Bélának, a Kárpát-medence népdalgyűjtő óriásának nagyságát méltatni, csak annyit mondok, hogy Bartók a miénk, a felvidéki magyaroké is, hiszen értékes tanulmányi éveket töltött fiatal korában Pozsonyban, és Gömörországot is megjárta, sőt, Pásztory Ditát, második feleségét Rimaszombatból hozta. A szlovákokhoz fűződő nagyságát az is adja, hogy a csallóközi, zoboralji, honti, gömöri magyar népdalkultúra mellett,mintegy négyezer szlovák népdalt felgyűjtött, s hogy a dalok szövegét megértse, megtanult szlovákul! Oriási értéket jelentő népdalgyűjteményét letétbe helyezte a Matica Slovenská

múzeumában, Túrócszentmártonba. Ez az ember a Kárpát-medence népdal és zenei hagyományainak tökéletes ismerője. Ennek az ismeretségnek jutott a birtokába Hégli Dusán is. Ezt fogalmazta meg az Ifjú Szívek legutóbb bemutatott egyfelvonásos tánckompozíciójában. Elénk varázsolta a Kárpát-haza nemzeteinek, és nemzetiségeinek lelki, tánci, zenei sokszínűségében rejlő egységét. Műsorával látványosan tanúsította a szellemi hagyománykultúra egy tőről fakadását. Az együttes nagyságát bizonyította, hogy tökéletes, táj-, népfaj- és jelleghűséggel szólaltatta meg, tárta elénk az egyes népek: magyarok, szlovákok, rutének, oláhok, románok és cigányok kultúráját. Nagyon nehéz kiemelni a bemutatott műsorszámok közül egy-egy számot, illetve személyt, de rám különösen nagy hatást gyakorolt a leány-sor, bújócska és karéj tiszta mozgáskultúrája és gyönyörű éneklése, a gyetvai és az oláh kettős fantasztikus mozgásösszhangja, térbeli sokrétűsége, egyénekre, párokra meghatározott figura-gazdagsága. Nézve a gyetvai szlovák táncot, szinte hallottam Arany János: Öldöklő angyal című versének sorait:,, Száz pár mozog,egyszerre mind, /Lesz véghetetelen labyrinth,/ ...Melyben ahány pár annyi féle,/ A tánc alakja és szeszélye,/ Mégis egyazon zenemérték,/Kormányozza mindenki léptét.” A férfitáncosok közül kiemelkedett Bitter Péter, Oláh Attila és Reicher Richárd. Mesteri előadásnak hatottak a zenekar önálló számai. Ezek a tökéletes megszólalást jelentették. Nagyon vigyázott az együttes a viseletek hűségére is, úgy alakította színpadi kosztümmé az adott táj népviseletét, hogy az a teljesség érzetét keltette. Miközben lehetővé tette a táncosoknak a szabad, könnyed mozgást. Ez a bemutató egy ország, Szlovákia, s benne a magyarság kulturális értékeit jelentősen gazdagítja. Az egyetemes magyar kultúrkincs ékköve. Olyan értékes láttatója a bartóki gondolatnak, zenei megfogalmazásnak, melyre mindannyian büszkék lehetünk. A műsor méltó arra, hogy ország-világ előtt hirdesse a bartóki eszmét, gondolatvilágot. Ha lehetőségem lenne rá, ha hatalmamban volna, tájoló-előadói világkörútra küldeném őket, s ezt őszinte szívvel ajánlom a szlovákiai kultúrpolitika jelenlegi irányítóinak is. Takács András

ITTHON

35

2009. június 2., kedd 14.00 14.30 16.00

Kulcsátadó ünnepség a VMK előtti téren az ÉS Színház és a Langaléta csapat közreműködésével. Fesztiválnyitó, báb- és színjátszó vendégműsorok a szereplőknek Iskolám és lakhelyem kulturális élete gyermekrajzkiállítás megnyitása

14.00 – 18.00 Ajándékműsor a szereplő gyerekeknek a VMK előtti téren

2009. június 3., szerda Bábos versenyműsorok 8.30

• Blanár Gabriella: Angyalbárányok (bábjáték), előadja a Kisgéresi Alapiskola Kikelet Bábcsoportja, rendezte: Blanár Gabriella • Mátyás király a zompodi csárdában (Berecz Károly népmondáját feldolgozta Bodnár Júlia, bábjáték), előadja a Bodrogszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Teknőcök Bábcsoportja, rendezte: Bodnár Júlia • Tündérek és manók (feldolgozás, bábos mese), előadja a Gömörfalvai Alapiskola Harkácsi Pimpó Bábcsoportja, rendezte: Dolinszky Irén, Vezér Zsófia és Vezérné Gonda Klára • A táltos kecske (táltosmese), előadja a Feledi Szombathy Viktor Magyar Tannyelvű Alapiskola Meseláda Bábcsoportja, rendezte: Borsos Beáta, Makó Kovács Erika és Molnár Ágnes • Pamacs (állatmese, bábjáték) előadja az Érsekújvári Czuczor Gergely MTNy Alapiskola Pinokkió Bábcsoportja, rendezte: Juhász Zsuzsa és Krošlák Olga Tizenkettőt egy csapásra (népmese), előadja a Pozsonyi Duna Utcai Alapiskola Iciri-Piciri Bábcsoportja, rendezte: Farkas Márta és Boros Andrea • A három kismalac (népmese, bábjáték) előadja a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ Gézengúzok Bábcsoportja, rendezte: Csörgei Tünde • A farkas és a hét kisgida (bábjáték), előadja a Pozsonyeperjesi Községi Hivatal Ugri Bugri bábcsoportja, rendezte:Ágh Erzsébet és Nagy Erzsébet

8.30

10.30

Színjátszó versenyműsorok 13.00

• A bolond falu (népmese), előadja az Őrösi Csemadok helyi szervezete és községi hivatal Örösi Karcsa Kisszínpada, rendezte: Bukó Mária • N. Tóth Anikó: Alacindruska (mese), előadja a Lévai Juhász Gyula Alapiskola Skacok Színjátszó Csoportja, rendezte: Lészkó Katalin • Az okos lány (magyar népmese, feldolgozta: Agárdiné Megyessi Zsuzsa), előadja a Tornaljai Kazinczy

14.30 – 18.00 Ajándékműsor a szereplő gyerekeknek a VMK előtti téren 2009. június 5., péntek Szerkesztett játék versenyműsorok

2009. június 4., csütörtök Bábos versenyműsorok • Édenkerti történet (bábelőadás, bibliai szöveg alapján feldolgozta Écsi Gyöngyi), előadja a Hetényi Református gyülekezet Tábita Bábcsoportja, rendezte: Écsi Gyöngyi és Szép Erzsébet • A szegény ember és a róka (népmese, Himmler Zsófia átdolgozása), előadja a Dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin MTNy Alapiskola Virgoncok Bábcsoportja, rendezte: Csiffári Renáta • A három kismalac (népmese, feldolgozta: Rebro Ágota), előadja a Felsővámosi Alapiskola Tikiriki Bábcsoportja, rendezte: Rebro Ágota • Grimm testvérek: A kristálygolyó (bábjáték, mesefeldolgozás), előadja a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium Manócska Bábcsoportja, rendezte: Mészáros Andrea Színjátszó versenyműsorok

10.30

előadja a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ, Csemadok Vámbéry Ármin Alapszervezete Fókusz Gyermekszínpada, rendezte: Jarábik Gabriella • Széttáncolt cipellők (népmese), előadja a Komáromi Marianum Iskolaközpont Mumpicok Színjátszó Csoportja, rendezte: Melicher Andrea

Ferenc MTNY Alapiskola Kincskeresők Színjátszó Csoportja, rendezte: Mészáros Piroska és Okos Zsuzsa • Bácskai Mihály: A makacs menyecske és a gyáva ördög (népmese feldolgozás), előadja a Szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola Kölykök Színjátszó Csoportja, rendezte: Skrován Gabriella

13.00

• Ilyen a világ (H. Ch. Andersen meséje alapján írta Nagy Irén, dramatikus játék), előadja a Nyárasdi Alapiskola Tekergők Színjátszó Csoportja, rendezte: Magyar Gaál Lívia és Nagy Irén • Hófehérke (Grimm meséje alapján feldolgozta a csoport), előadja a Kassai KAFI polgári társulás Bóbita Színjátszó Csoportja, rendezte: Kristóf Mónika • A kiskondás (népmese feldolgozás Fodor Mihály alapján), előadja a Tornai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Bódva Színjátszó Csoportja, rendezte: Péter Katalin és Balázs Éva • Lázár Ervin: Mesék a négyszögletű kerek erdőből (mesejáték), előadja a Komáromi Városi Művelődési Központ, a Komáromi Selye János Gimnázium Kisgimisz Színjátszó Csoportja, rendezte: Csengel Mónika • Bolondos királyság, királyi bolondság (Tóth Zoltán mesejátékát átdolgozta Hlavaty Márta, dramatizált mesejáték), előadja a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium Handabanda Színjátszó Csoportja, rendezte: Hlavaty Márta • A rest macska (magyar népmese, színpadi játék),

8.30

• A libapásztorlány lakodalma (népi szerkesztett játék), előadja a Bélyi Alapiskola Gyöngyöcske Színjátszócsoportja, rendezte: Szakszon Anna • Kenderből szőtt vászon (szerkesztett játék), előadja a Losonci Kármán József Alapiskola Pitypang csoportja, rendezte: Kertész Eleonóra

10,00

Vendégcsoportok szereplése: Nyitrai Miniatűrök, Vajdasági színjátszók, Tardosi színjátszók, Nagyidai cigányok (Gál Tamás és Bodonyi András vendégjátékaí) Szakmai foglalkozások a tükörteremben

14.30

Eredményhirdetés, díjkiosztás a Holló együttes közreműködésével. A fesztivál zárása, a város kulcsának visszaadása. Délutáni műsorok a szereplő gyerekeknek NAPONTA DÉLUTÁN KÉT ÓRÁTÓL HAT ÓRÁIG A VMK MELLETTI MESEVÁROSBAN ÉS KÖRNYÉKÉN

ahol nyitva tart az antikvárium, kerámiát lehet vásárolni, kézműves foglalkozásokon lehet részt venni. Foroghatsz a Szarvasos körhintában, és csúszkálhatsz a Micimackó légvárcsúszdában. Szerdán és csütörtökön köztünk lesz az Lufi Bohóc Társulat, Hegedűs Csaba vezetésével. Ők lufit fújnak és arcot festenek. S mindezt a Mesevárosban találod meg. Ráadásul gazdag programokban válogathatsz. Naponta 14.00 órától 17.00 óráig szakmai értékelések a csoportvezetők, és szeminaristák részére. A versenyelőadások a VMK színháztermében zajlanak. A bábos és színjátszó versenyműsorokra a belépőjegyek ára 1,- euró. A DMT versenyelőadásaira belépők rendelhetők a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központban Csörgei Tündénél (telefon: 031/ 590 08 13, vagy 031/ 590 08 01). A műsorváltozás jogát a rendezőség fenntartja!

A Palóc Társaság, a társrendező Magyar Kulturális Központ és a Csemadok Losonci Alapszervezete

AZ ŐSI GYÖKÉR ÉL ÉS TANÍT címmel emlékezik a 100 éve született

BADINY JÓS FERENC

egyetemi tanárra, a sumerológia professzorára és a magyar őstörténet-kutatás legkiválóbb alakjára Az EMLÉKÜLÉS, amelyre minden magyart szeretettel várunk, 2009. június 13-án, szombaton 9:30 órai kezdettel lesz Losoncon a Kármán József Magyar tanítási Nyelvű Alapiskola Kármán-termében Előadások: Bíró József őstörténet-kutató tanár BADINY PROFESSZOR SZEREPE A VALÓDI MAGYAR ŐSTÖRTÉNELEM KUTATÁSÁBAN Bíró Mária őstörténet-kutató BADINY PROFESSZOR MUNKÁSSÁGÁNAK HATÁSA TÖRTÉNELEMSZEMLÉLETÜNKRE Tábori László keletkutató A PÁRTHUS-JÉZUS ELMÉLETE A TÖRTÉNETI FORRÁSOK TÜKRÉBEN Kiss Irén művelődés-történész A TITKOS ALAP: ZARATHUSTRA Marton Veronika sumerológus EMLÉKKÉPEK BADINY JÓS FERENCRŐL Bemutatásra kerül: Badiny Jós Ferenc A palócok ősvallása c. DVD

MEGRENDELŐLAP

Tisztelettel kérjük az érdeklődőket, hogy részvételi szándékukat 2009. jún. 5-ig a +47 43 33 623-as távbeszélőszámon vagy a következő villámlevélcímen jelezzék: [email protected]

Ezennel megrendelem az ITTHON című havilapot Név:

Dátum:

Az intézmény neve: Pontos cím: Darabszám:

Egész évre 7,92 EUR (240,- Sk):

Fél évre 3,96 EUR (120,-Sk ):

Elérhetőségeink: Občianske združenie JEL, Námestie 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava E-mail: [email protected]. Tel: 0905/608777, 0907/177817 Számlaszám: OTP Banka Slovensko 9367044/5200 aláírás, bélyegző

Hollókő, a palóc táj gyöngyszeme

Talán nincs is olyan olvasónk, aki ne hallott volna a palóc táj legszebb gyöngyszeméről, amely a határok fölöslegessé válásával most már gond nélkül meglátogatható. A falu 1987 óta az UNESCO által számontartott azon települések egyike Magyarországon, - amely része a kulturális világörökségnek. Közép-Szlovákiából, Fülek térségéből vagy az Ipoly mentéről indulva nem kell sokat utazni e csodálatos helyre, amely élővé teszi a múltat, melyet a „modern kor” legfeljebb annyiból változtatott meg, hogy épületei és környezete konzerválásánál jelen vannak a korszerű eljárások. Hollókő maga a mesevilág. Aki utcáin jár-kel, bekukkant kézműves műhelyeibe, múzeumaiba, felkeresi a várat és ünnepekkor ott adja át magát az áhitatnak, néhány óra alatt képet kap a palócok őrizte magyar hagyományokról, a magyar emberek szívélyességéről és a táj lelket simogató szépségéről. Az ember Hollókőn járva megtelik derűvel és szinte érzi, hogy az emberhez méltó környezet – a tájban elhelyezett házak, az évszázadokon át megőrzött viseletek, szokások, a hit ereje, az ott élők tehetsége, szorgalma és leleményessége, vagyis a magyarok és a velük együtt élő lelki testvérek közösen kialakított élettere csodálnivaló a huszonegyedik században is. Hollókő valóban gyöngyszem. (L.G) Hrubík Béla felvételei.

38

ITTHON

39

A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Komáromi Területi Választmánya, a Csemadok Művelődési Intézete, a Csemadok Martosi Alapszervezete, Martos Község Önkormányzata

2009. május 29-30-31-én (péntek-szombat-vasárnap)

Martoson megrendezik a

43. Országos Népművészeti Fesztivált 43. Celoštátny ľudovo-umelecký festival, Martovce

P R O G R A M 2009. május 30. (szombat), Martos

2009. május 29. (péntek) Időpont:

Program:

Időpont:

Martos

18.00

6.00-9.00

Izsai és martosi népviseletek kiállítása a kultúrház kistermében 60 éves a Csemadok, fotókiállítás a kultúrház nagytermében

19.00

Népviseleti babák kiállítása a református templomban A Chandante kórus (holland) előadása a református templomban

19.00

Kísérő programok a környező településeken Naszvad – Kincső Néptáncegyüttes fellépése, Ágh Attila gitárkoncertje (kultúrház mellett) Bajcs – Mórinca Néptáncegyüttes fellépése, fellép a helyi óvoda és alapiskola csoportja (a községi hivatal előtt) Vágfüzes – Csalló Néptáncegyüttes fellépése, kézműves-foglalkozás, a Felvidéki Rockszínpad előadása (a szabadtéri színpadon) Hetény – a Garammenti Néptáncegyüttes fellépése, a Felvidéki Rockszínpad előadása

Program:

2009. május 31. (vasárnap), Martos Időpont:

Horgászverseny, Hosszúgyűr

10.00-14.00 Gulyásfőző verseny a templom soron

9.30

10.00-13.00 Sportjátékok a tájház melletti sportpá-

lyán, a Slovakia Mentőkutyás Egyesület bemutatója, baranta bemutató a vízi színpad mellett

13.00-17.00 Kézműves-foglalkozások és népi játékok a templom soron

11.00

12.00-17.00 Népi étel (Zsére, Martos, Szalka, Laksza-

kállas) - és borkóstoló (Búcs, Ipolynyék, Szentpéter, Muzsla, Martos) a tájház udvarán

13.00

A szlovákiai magyar internetes népzenei adatbázis bemutatása (ref. alapiskola)

14.00

Palya Bea koncertje a vízi színpadon

15.00

Népszokások bemutatása (Izsa, Zsére) a vízi szinpad 60 éves a Csemadok, dokumentumfilmvetítés (ref. alapiskola) Gyermek - és a felnőtt néptáncegyüttesek bemutatója a Feszty Parkban

16.00 17.00

Apró Garammenti (Léva), Pimpimpálé (Ekecs-Apácaszakállas), Tőzike (Bős), Kikerics (Dunaszerdahely), Ágacska (Dunaszerdahely), Dunaág ifjúsági (Dunaszerdahely), Kismegyer és Csilizke (Nagymegyer), Csali (Somorja), Kis Rakonca (Fülek), Bellő (Ógyalla), Napraforgó (Perbete), Kisködmön (Komárom) Aranykert (Bős), Berkenye (Kosút), Csalló (Somorja), Csallóközi (Dunaszerdahely), Garammenti (Léva), Hont (Ipolynyék), Kincső (Zselíz), Mórinca (Nagykér)

20.00

Médiatámogatók:

Pünkösdi gála a Feszty Parkban fellépnek: a Szőttes, Ifjú Szivek, Bányász Néptáncegyüttes, Martosi folklórcsoport, Százdi citerások

Program: Kisérő program Népviseletes felvonulás Naszvadon a Szent Koronához (kultúrház, katolikus templom) Református istentisztelet és katolikus szentmise Martoson

12.00-15.00 Kézműves-foglalkozások és népi játékok a templom soron

13.00

Korpás Éva és Écsi Gyöngyi gyermekműsora a vízi színpadon

15.00

Néptáncgála a Százszorszép és az Ekonóm néptáncegyüttesekkel a vízi színpadon

A műsorváltozás jogát fenntartjuk!