1. Tétel: A játék fogalma, általános jellemzői, a játékról alkotott, vallott felfogás a különböző történelmi korokban Az óvodás korú gyermek legfőbb tevékenysége a játék. Önálló, céltudatos, szabadon választott tevékenység. A közösségi élet alapvető eszköze, fejleszti a közéletet. - Igen bonyolult és sokoldalú. - Magáért a tevékenységért van, melyet az örömszerzés kísér. - Mindig a gyermek belső feszültségeiből ered. - A gyermek komolyan veszi a játékot - Velejárója az utánzás: újjak ismétlése, gyakorlása. - Mindig a valóságot tükrözi. - Fejleszti a gyerek személyiségét, kézügyességét. - Élményeit, tapasztalatait játssza el sajátos formában. Alapfeltételei: - játékidő - nyugodt légkör - megfelelő hely - játékszerek Fajtái: - gyakorlójáték (ismétlése valaminek) - manipulációs játék - konstrukciós játék (játékelemekből szerkeszt) - barkácsolás (egyszerűbb ajándék vagy dekoráció) - bábozás, dramatizálás (óvónő bábjátéka) - szerepjáték (tapasztalatok, ismeretek, tükrözi a személyiséget) - szabály játék (előre meghatározott, pontos szabályok alapján zajlik) Az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. Elemi szükséglet, melynek mindennap ki kell elégülnie. Első játszótárs a szülő és az óvodapedagógus. Kiemelt jelentőségének az óvoda napirendjében is jelen kell lenni. A játéktevékenység főbb jellemzői 6-7 éves korig: Az óvodáskorban a játék a tanulás legmeghatározóbb színtere. A játék – tanulás – munka szorosan összefonódik, az életkor változásával csak az arányuk változik. Önállóan, céltudatosan és szabadon választják a játék tevékenységét. Játék: A nagyobbaknál már nem csak a játékra, hanem a helyre és a játék eszközre is legyen idő. Még nagyobbaknál pedig a játék elkészítésére is. Félkész játékok befejezése. Sokféle lehet. Megfelelő hely: 6-7 évesek már nem a kuckóban játszanak jellemzően, hanem inkább asztalnál és szőnyegen. Kedvelik a társasjátékokat például. Beavatkozunk, ha nem kívánatos a magatartás, vagy viselkedés. Itt a nézeteltérés, vita, agresszió már kevesebbszer fordul elő, mint a kisebb korosztálynál. Képesebbek kompromisszumokra. Kitartóbbak, a figyelmük szándékos és tovább tart. Fokozatosan együttműködik. Játék közbeni mozgáskoordinációja és finom motorikája is fejlődik. Alkalmazkodik a játékszabályokhoz. Önállósága, önfegyelme sokkal nagyobb. Fejlődési folyamatában a 6-7 életév választóvonal a gyermek fejlődésében. Iskolára érett kor általában. Felfedezi: ő önálló személy (gondolkodás).
2. Tétel: Klasszikus és modern játékelméletek -
A játék szerepe a személyiségfejlődésben. A játék, mint a gyermeki önmegvalósulás eszköze: A játék során fejlődik a gyermek mozgása (minden testrésze mozog, és valamennyi mozgásformát gyakorol). Fejlődik az önállósága, kitartása, türelme, feladattudata, alkalmazkodó képessége. Elsajátítja az alapvető viselkedési szabályokat, szokásokat. Együttműködik a társakkal, felnőttekkel (szocializáció). Játék közben fejlődik esztétikai érzéke. Feloldódik, folyamatosan beszél, kommunikál. Kitárulkozik, könnyebben teremt kapcsolatot. Bővül a megfigyelő képessége, emlékezete, rengeteg tapasztalatot szerez a világról, gazdagodnak az ismeretei, fejlődik a gondolkodása. A játék során kiélheti, feldolgozhatja élete mindennapjait, eseményeit, történéseit. Megvalósítja önmagát. A játék során bármi lehet, nincsenek korlátok. - A kortársi kapcsolatok jelentősége és fejlődése a játékban: A játék, a tanulás, a munka szorosan összefonódik és nem elválaszthatók. Az életkor változásával csak az arányuk változik. Elősegíti a társas szocializációt. Óvodáskor végére szociálisan is éretté válik az iskolára, és ebben a játéknak is igen nagy szerepe van. Az idő előrehaladtával a gyermek maga is megtalálja a megoldást a játékban jelentkező problémákra, megtalálja a társas viselkedés elemi szabályait. Társas kapcsolatai fejlődésen mennek át: 1. magányos játék 2. kölcsönös utánzás 3. egymás melletti játék 4. együttlét 5. együtt mozgás 6. tárgy körüli összeverődés 7. csoportosulás 8. összedolgozás 9. tagolódás A játék a közösségi élet alapvető eszköze és a játék fejleszti a közösségi életet.
3. Tétel: A játéktevékenység helye, szerepe a kisgyermekek életében A játék a gyermek legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, és így az óvodai nevelés leghatékonyabb és legfontosabb eszköze. A kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap ki kell elégítődnie. Kiemelt jelentőségű tájékozódó tevékenység. Első valódi játszótársa felnőtt: szülő és óvónő (óvóbácsi). A felnőtt jelenléte teszi lehetővé a gyermekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is. A játék alkalmas a gyermek megismerésére, mert: - természetes megnyilvánulás - élményeit cselekvésbe fordítja át - örömmel vesz részt benne - hozza a problémáját Vall arról, hogy: - milyennek szeretné a világot - hogyan magyarázza - milyen problémája van - milyen megoldási stratégiája van A játék a feszültségek, vágyak feldolgozásának egyik módja. Az óvodapedagógus információt nyer a gyermek: - mozgásfejlődéséről, - finommozgásáról, - beszédformájáról, - szociális érettségéről Feladat: - megfigyelés, - támogatás, - fejlesztés, - lehetőség megteremtése - konzultáció a szülőkkel - szakember
4. Tétel: A játék külső környezeti feltételei, pedagógiai követelményei A játékterek és a játékeszközök jellemzői: -
A kicsik a felnőttek közelében érzik magukat biztonságban. A nagyok függetlenek
Játékterek fajtái: - Természetes (szabad) terek: erdők, ligetek, utcák. - Mesterséges (kötött) terek: játszóterek, vidámparkok. Az óvodában a játéktér tagolt (változtatható, átalakítható, közösen átrendezhető, a rendezés a játék része) közös – egyéni, nagytér – kuckó, zajos – csendes zugak. A játék mindig valamivel való tevékenység. - Természetes alapanyagok - Elemi formák (gömb – labda) - Elemi szokások (csigák, forgók) A jó játéktárgyak: - egyszerre lehetnek tárgyak és szimbólumok - részben ismertek – részben ismeretlenek - alkalmat adnak a próbálkozásra - megmozgatják a fantáziát Játékeszközök az óvodában: - saját kert - természetben található anyagok (homok, víz, sár) - nem játékcélra készült anyagok (bútor, edény, gomb) - kiegészítő kellékek (sapkák, koronák, szoknyák) - játékszerek, a játék céljára előállított Legyen: korszaknak megfelelő, biztonságos, könnyen tisztítható, tartós, esztétikus.
5. Tétel: Különböző játékfajták, sajátosságai, pedagógiai feltételei az óvodában A játék az óvodás alapvető tevékenysége. Fajtái: 1. Gyakorló (vagy funkció) játék: fejlődésében több szakaszt különböztetünk meg. 0-4 éves korban: eszközök rakosgatása, több tárgyas játék, a természeti anyagokkal végzett manipuláció, tárgyak képzeletbeli használata, társas játékok, szerszámok használata. Az utánzásban is bekövetkezik a változás (ha nincs ott a szülő, akkor is minta!) Megnő az időtartam az 1-2 évesekhez képest. 2. Szerepjáték: az óvodás korú gyermek legjellemzőbb játéka. Mintha helyzetből, szerep lett. Igyekszik megeleveníteni a feldolgozott tapasztalatokat, benyomásokat. Mindig a gyermek által teremtett világ játszódik le. Jellemzők: „mintha helyzet”, szerep, képzelet, érzelem, résztvevők. A gyakorló játékból alakul ki. A cselekvés leválik a tárgyról, helyettesítik a tárgyat, szélesedik a paletta. A gyermek önállóan teremti meg a felnőtti cselekvés feltételeit. Szociális fejlődés: alá-fölérendeltségi viszonyok: a gyerek a fölérendeltségi viszonyba kerül pl.: anya szerepébe aktív személyisé kialakul: önként vállal segítségnyújtást, szervezőképesség, kezdeményezőképesség. 3. Dramatikus játék: Célja a beleélés, átélés, egyéni megformálás. Óvodában általában mesedramatizálás. A játék élményháttere a valóság és a mese világa adja. A cselekmény elgondolásától a cselekmény megalkotásáig. A mese kapcsán keletkezett feszültséget így is levezetheti. A bábozás ennek előkészítője ( síkbáb, ujjbáb, fejbáb, fakanálbáb). Örömforrás, minden játékot örömszerzés kísér. Az utánzás, az átváltozás is magába hordozza az örömöt, a jelmezek, kellékek, eszközök. 4. Konstruáló (alkotó) játék: több munkaelemet is hordoz magában. Építőt, barkácsolást. Nem jó túlhalmozni kész játékokkal, mert a fantáziájuk nem használódik. Sajátos alkotások fejlesztik. 3 éves: nem változtat a tárgy szerepén, pl.: kocka. 5-6 éves: már több tárgy megalkotása is átfogja. Önállóan készítenek, pl.: bútort babának, nyakláncot. Osztályozás: milyen kidolgozott az új alkotás? Milyen mértékű az elaboráció (önmegvalósítás)? Milyen mértékű a kooperáció (társakkal végzett tevékenység)? 5. Szabályjáték: az óvodás korú gyermek játékának csúcsa. De nincs vége a játéknak, de új fajták már nem jönnek létre. Minden elemnek uralkodó jegye a szabály. Meghatározó eleme a szabály, önként abba is maradhat. Az öröm a szabály betartásában van. Komolyságát is a szabály adja. Tartalomismertetés vagy szabálymagyarázat = tényleges játék. 6. Népi játékok: egy nép hagyományai közé tartoznak. Jellemzői: szájhagyomány, népművészet, népzene, népi táncok, hagyományőrzés. Kötődnek az összes többi játékhoz. Napjainkban is kedveltek. Pl.: erő és ügyességi játékok: bújócska, futás, ugrálás, fogócska. Dramatikai játékok pl.: körjáték. Szellemi képességeket fejlesztő játék: találóskérdezős, zálogosdi. Pedagógiai értéke nagyon sokszínű.
6. Tétel: A játék és tanulás kapcsolata, a játék és munka közös és eltérő jellemzői óvodás korban. Minden tapasztalás tanulás. Így a tanulás megelőzi a játékot. Az érés alapfeltétele valamilyen új ismeret, de benne van az előzetes tanulás is. A játék és tanulás kapcsolata igen komplex. Mindkét fogalomhoz tartozik többféle tevékenység is. Pl.: mozgás, felismerés, tapasztalat, stb. A gyermek is fizikai- szellemi erőkifejtést alkalmaz játék közben, akárcsak a felnőtt munka közben. Mindkettő örömet okoz. Mindkettőnél van kapcsolat a külvilággal. Készségek megszerzése. A gyermek a munkát éppúgy, mint a játékot örömmel végzi. A különbség abban van, hogy a munkának mindig van célja. Mivel örömmel végzi, így szinte minden – korának megfelelő – munka jellegű tevékenységbe bevonható. Minden tapasztalás tanulás. A játék az a színtér, ahol a legeredményesebben játszódik le a tanulás. A játékon belüli tanulás hatására a gyermekben újabb és újabb szükségletek születnek, melyet ki kell elégíteni. Beszélünk: motoros, szociális és verbális tanulásról. Mind a három jelen van a gyermek játékába. Motoros: mozgásos, alkotó Szociális: szerepjáték Verbális: szabály játék – magyarázat, beszélgetés, gyermeki kérdések megválaszolása. Tapasztalatszerzési lehetőség = tanulás + játék A játék cél nélküli, míg a munkának mindig van célja. A tanulásra utaló sokféle modern megközelítés és irányzat közös vonása szerint a tanulás az egyén viselkedésében és személyiségében bekövetkezett tartós változás, ami magában foglalja az új ismeretek és készségek elsajátítását, valamint a meglévő képességek további fejlődését. Ez a meghatározás az óvodás korra akkor alkalmazható igazán, ha a tanulás minden mozzanatában játékos jellegű. Ez jelenti a gyermeki tevékenységre általában jellemző közös vonásoknak, továbbá a játék sajátos jegyeinek érvényesülését a kiegyensúlyozott, szeretetre és bizalomra épülő, önállóságot és önmegvalósítást biztosító, alkotó pedagógiai légkörben.
A két tevékenység közös vonásai: - teret ad a gyermek önállóságra törekvésének - tevékenységi lehetőséget biztosít - alkalmas a gyermek igénye szerinti gyakorlásra, ismétlésre - folyamatosan jelentkező problémahelyzetek megoldásában örömet ad a gyermeknek - a tevékenységek jellemző sajátosságához igazodó hatások közvetítésével a személyiségformálás eszközei (tapasztalatok, képességek, tulajdonságok stb.)
Nézzük a két tevékenység eltérő vonásait: - Minden játék, de különösen a szabad játék a tanulással szemben a gyermek szabad elhatározásából születik és abban is ér véget. Ezzel szemben az óvodai életben vannak olyan tanulási helyzetek, tanulásszervezeti formák, amelyeket a felnőtt – óvodapedagógus – pedagógiai szándékkal teremtett meg a gyermek számára. - A játék célja maga a játszás, melyet a gyermek fogalmaz meg, s amely az örömszerzés által motivált. - A két tevékenység közös elemei (vonásai) első indítékaik és dinamikájuk tekintetében eltérőek. - A mindkét tevékenységi formában döntő szerepet játszó utánzás, gyakorlás, ismétlés, problémahelyzet megoldás ugyan sokszor áthatják egymást, de el is térnek egymástól. - A játék és tanulás kapcsolata az életkortól, a játékfajták természetétől, struktúrájától, illetve a tanulási formáktól függően módosul. - Az óvodapedagógus szerepe mindkét tevékenységi formában meghatározó. Az óvodapedagógus az általa teremtett tanulási helyzetekben nem feledkezhet meg a tanulás játékos jellegéről, a tanulásban is érvényesülő gyermeki igényekről, szükségletekről. A játékban pedig az óvodapedagógus feltételteremtő tevékenysége és a gyermekek igénye, szüksége szerinti játéka szolgálja a játék kibontakozását a gyermekek szabadságának és önállóságának teljes értékű tiszteletben tartásával. - A játéknak és a tanulásnak egyaránt szervezeti kerete az óvoda (csoportszoba, udvar, az óvoda közeli és távolabbi környezete). A tanulás számára ezen túl még külön szervezeti forma is alkalmazható: a kezdeményezett foglalkozások.
7. Tétel: Az óvodapedagógus gyermeket elfogadó, modellt nyújtó magatartásának jellemzői. Feladatai a játéktevékenység irányítása, a társas kapcsolatok alakulása során. A játékhoz megfelelő helyre és egyszerű, alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagokra, játékszerekre van szükség. Az óvodapedagógus feladata: megfelelő csoportlégkör, hely, idő, eszközök megteremtése. Biztosítva legyen az élmény. Modell, segítő, bevonható, támogatja a gyermekek alakuló kapcsolatait. Ha elakad a spontán játék vagy veszély helyzet lép fel, akkor befolyásolja azt. Közreműködése az adott szituációtól függ: - feltétlenül szükséges - lehetséges - semmiképpen nem ajánlott Feladatai: - megfigyelés (mit csinál) - megértés (mire van szüksége) - beavatkozás (helyzet ismeretében) Játékon belül: - játszópartner, gazdagítja a játék tartalmát - tovább lendíti a játékot - befolyásolja a kapcsolatokat - játék nyelvén kommunikál Játékon kívül: - fizikai vagy szociális segítségadás - tanácsol, javasol, megerősít Veszély: Elhangozhatnak rejtett utasítások, melyek: - spontaneitás ellen vannak - fokozzák a gyerek függőségét - megzavarja a játék intimitását - csökkentik a játék örömét.
Gondozás: A gondozás a kisgyermeket hozzásegíti az egészséges életvitel kialakításához. A gondozás során a gyermek testi-lelki szükségleteit elégítjük ki, figyelembe véve egyéni fejlettségét és igényeit. Az egészséges fejlődéshez fontos az óvoda szokásrendjének nevelési hatásainak és a gondozásnak egységbe foglalása. Egészséges életvitelre nevelés: A gondozási nevelés során a gyerekekben kialakul az egészséges életmód iránti igény. Ezáltal harmonikussá válik testi, pszichikus, és racionális fejlődésük. Az egészséges életvitelre nevelés magában foglalja a helyes szokások kialakítását, a személyi és tárgyi környezet higiénéjét, esztétikáját, az egészséges táplálkozást, a megfelelő testmozgást és a pihenést is.
Feladatok és módszertani alapelvek: Az egészséges életvitel igényének kialakítása ebben az életkorban kiemelt jelentőségű. A gyerekek gondozása, szükségleteik kielégítése, szokásrendszerük megalapozása a fő feladatunk. Az óvónő a gyermek számára biztosítson egészséges, biztonságos környezetet, óvja, védje a gyerekeket. A mindennapi edzési lehetőséget használja ki a gyerekek érdekében. Az óvónő gondoskodjon a balesetvédelmi előírásokról, azok betartatásáról és a megfelelő higiéniai szabályok betartásáról. Az egészségügyi szokások kialakítására, megalapozására törekedjen: -
rendszeres kézmosás, fogmosás esztétikus, nyugodt étkezés a napi ritmusban, a családi élettel egybefonódóan a pihenés, alvás nyugalmának biztosítására
Legyen gondja a gyerekek rendezett, tiszta ruházatára, testi ápoltságára, ezt az igényt a gyerekekben is alakítsa ki. Gondoskodjon a rendszeres, aktív levegőzésről is.
8. Tétel: A népi játékok, az ünnepek, jeles napok és megjelenése a gyermekek játékában. Az óvónő feladatai a játék feltételeinek megteremtésében Népi játékok: egy nép hagyományai közé tartoznak. Jellemzői: szájhagyomány, népművészet, népzene, népi táncok, hagyományőrzés. Kötődnek az összes többi játékhoz. Napjainkban is kedveltek. Pl.: erő és ügyességi játékok: bújócska, futás, ugrálás, fogócska. Dramatikai játékok pl.: körjáték. Szellemi képességeket fejlesztő játék: találóskérdezős, zálogosdi. Pedagógiai értéke nagyon sokszínű. A tánc fontos szerepet töltött be a falusi ember életében. Át- meg átszőtte ünnepeit, de munkás hétköznapjait is gyakran színesebbé tette. A falusi fiatalság egyik legkedveltebb szórakozása volt a múltban, a táncalkalmak jelentették egyúttal a fiatalok ismerkedési lehetőségeit és az emberekkel való érintkezés társas formáit is. Nem csak a legény- és leánykorban, hanem később is elmaradhatatlan volt a táncismeret. Hatott a természetes mozgáshajlam és a társas kapcsolatok megteremtésének igénye, emellett számos közösségi esemény, ünnep alkalmával követelmény volt, hogy a résztvevők táncolni tudjanak. A táncban fiatalon bevált jó kedélyű legények, leányok később is megőrizték ezt a készségüket. Bizonyos alkalmakon – elsősorban a családi ünnepeken (pl. lakodalom) – a táncok rendjét, hangulatát az idősebbek irányították, legalábbis befolyásolták. Az ilyen összejövetelek ugyanis nemcsak a fiatalokat hozták együvé, itt mulatták ki magukat a házasemberek is. Pár hagyományőrző népi játék: Ágyúlövés, bajvívás, botpedrő teke, csigaverseny, dióhajítás, diótörő, erőpróba, kakaslövés, kőhajító, malachajtás, zöldágjárás.
