2. sz. Füzet. A lehetséges súlyos balesetekkel kapcsolatos szakhatósági felülvizsgálat és ellenőrzés szempontjai

MAGYAR MŰSZAKI BIZTONSÁGI HIVATAL

2. sz. Füzet A lehetséges súlyos balesetekkel kapcsolatos szakhatósági felülvizsgálat és ellenőrzés szempontjai

2001-2004.

‘Seveso’ Füzetek, № 2

MAGYAR MŰSZAKI BIZTONSÁGI H IVATAL

Sem a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal (MBF/MMBH), sem annak nevében, képviseletében vagy részéről eljáró személy nem tehető felelőssé az alábbiakban közölt adatok, illetőleg információk felhasználásával összefüggésben.

‘Seveso’ Füzetek „A lehetséges súlyos balesetekkel kapcsolatos szakhatósági felülvizsgálat és ellenőrzés szempontjai”

E dokumentum szakmai tartalmának összeállítása a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal (MBF/MMBH) veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek szabályozásával (ún. ‘Seveso 2’ irányelv) foglalkozó szerzői kollektívájának munkája. Témavezető és szerkesztő: Cseh Gábor

E füzet szerzői: Cseh Gábor Molnár Ferenc

Szakmailag ellenőrizte: Barczi Győző

Minden jog fenntartva. E kiadvány a szerzők engedélye nélkül semmilyen formában és semmilyen módon nem sokszorosítható, nem tárolható elektronikus vagy más visszakereső rendszerben és nem továbbítható, valamint tartalma nem módosítható, nem szerkeszthető, nem bővíthető, illetőleg nem használható fel sem részben, sem egészben.

© MBF/MMBH. Budapest, 2001-2004.

i



ELŐSZÓ

A jelen füzet rendeltetése kettős: egyrészt iránymutatás jelleggel nyújtson segítséget a szakhatóság szakembereinek a szükséges felülvizsgálati szempontok összeállításához, illetőleg az ellenőrzési tervek elkészítéséhez, másrészt a szakhatósági felülvizsgálati és ellenőrzési tevékenységek váljanak átláthatóvá a veszélyes ipari üzemek üzemeltetői számára is és ezáltal további lehetőség nyíljon az üzemeltetők és a szakhatóság közötti együttműködés hatékonyabbá tételére. Az első rész egyes fejezetei az üzem környezetének, illetőleg az üzem és létesítményeinek, a súlyos balesetek megelőzésével kapcsolatos fő célkitűzéseknek, a szervezeti és személyzeti intézkedéseknek, az üzemvezetésnek, a változtatások irányításának, a monitoring rendszereknek, az audit & átvizsgálási eljárásrendeknek, valamint a lehetséges súlyos balesetek feltárásának és az elvégzett kockázatelemzéseknek a bemutatásával összefüggő értékelési kritériumokat mutatják be. A második részben foglaltakat a biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) valóságtartalmának helyszíni ellenőrzését végző felügyelők munkájuk során szakmai útmutatóul használhatják. E füzet bizonyos részei az MMBH/MBF belső szakmai eljárásának részét képezik, és ennélfogva a dokumentum maga sem a biztonsági jelentés, illetőleg biztonsági elemzés készítésének módszerét határozza meg. Ugyanakkor a felülvizsgálat és az ellenőrzés szempontjainak nyilvánossá tétele révén azt reméljük, hogy hozzájárulhatunk a biztonsági dokumentáció készítés megkönnyítéséhez. A szakhatósági gyakorlatban ténylegesen alkalmazott szempontokat e dokumentumban általában külön is megjelöltük; a többi szempont összeállítása során az üzemelés műszaki-biztonsági színvonala és a biztonságirányítási rendszer hatékony működtetése közötti – nem mindig nyilvánvaló – összefüggésekre kívántuk felhívni a figyelmet.

ii



TARTALOMJEGYZÉK

I. rész: A biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) felülvizsgálat értékelési szempontjai (kritériumok) Bevezetés

.................................................................................................................. 2

1.

Az üzem környezetének, illetőleg az üzem és létesítményeinek bemutatása .............................................................................. 7

2.

A súlyos balesetek megelőzésével kapcsolatos fő célkitűzések ................................................................................................... 8

3.

Szervezet és személyzet ..................................................................................... 10

4.

Üzemvezetés

5.

A változtatások irányítása

6.

Figyelő és jelentési rendszer (Monitoring) ........................................................ 28

7.

Biztonsági audit és átvizsgálás

8.

A lehetséges súlyos balesetek feltárása és az elvégzett kockázatelemzések ................................................................ 33

................................................................................................... 20 .............................................................................. 26

....................................................................... 30

Mellékletek: 1. Az értékelő rendszerben alkalmazott értékelési kritériumok összefoglalása ................................................................................................... 43 2. Műszaki tervezési segédlet .............................................................................. 51

II. rész: Útmutató a biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) valóságtartalmának helyszíni ellenőrzéséhez Bevezetés

.................................................................................................................. 2

1.

A szakhatósági feladatkör

.............................................................................. 3

2.

Az ellenőrzési célterületek

.............................................................................. 6

Függelékek: 1. A helyszíni ellenőrzés eljárásának indokolása 2. Kockázatelemzési (veszélyazonosítási) módszerek alkalmazásának értékelési, illetőleg ellenőrzési szempontjai 3. A műszaki, illetőleg szervezési jellegű védelmi zárak megfelelőségének helyszíni ellenőrzése a legsúlyosabb következményű lehetséges eseményeknél

iii



I. rész

A biztonsági jelentés (biztons ági elemzés ) felülvizs gálat értékelés i s zempontjai (kritériumok)

1



0 . Bevezet és A Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal (MMBH), illetőleg a Műszaki Biztonsági Felügyelőség (MBF) mint a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek szabályozásáról szóló 96/82/EK európai tanácsi irányelv (az ún. Seveso II irányelv) végrehajtásában szakhatóságként közreműködő közigazgatási szerv az üzemeltetővel a nemzeti jogszabályok – elsősorban az 1999. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Kat.), a 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) és a 42/2001. (XII. 23.) GM rendelet (a továbbiakban: GM r.) – adta kereteken belül többféle módon kerül, illetőleg kerülhet kapcsolatba, nevezetesen: • a biztonsági jelentés (Kat. 33. §), illetőleg a biztonsági elemzés (Kat. 32. §) felülvizsgálata; • helyszíni ellenőrzések: = a biztonsági jelentés, illetőleg biztonsági elemzés felülvizsgálatához kapcsolódóan, = az előre meghatározott terv szerinti ellenőrzések során, = a felmentési kritériumok felülvizsgálata kapcsán, = a dominóhatás kizárásával kapcsolatos vizsgálat keretében, = súlyos balesetek szükség szerinti kivizsgálásakor. A szakhatóság feladatkörét a GM r. határozza meg. A rendeletben meghatározott felülvizsgálati és ellenőrzési tevékenységek az üzemeltető biztonságirányítási tevékenysége egy jól meghatározható részének, vagyis a műszaki-biztonsághoz (pontosabban: a súlyos baleseti lehetőségek feltárására és értékelésére irányuló tevékenység alapját képező technológiai kockázatértékeléshez) a legközvetlenebbül kapcsolódó biztonságirányítási elvek és gyakorlat célirányos felülvizsgálatára irányulnak, nevezetesen az alábbiakra: • a súlyos (baleseti) veszélyek meghatározása, • üzemeltetés, • a változtatások irányítása. A veszélyes üzem működésének teljes keresztmetszetű célirányos felülvizsgálatához a fent említetteken túl az irányelv alapján további olyan területek tartozhatnak, mint: • a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó fő célkitűzések („Irányelvek”); • a biztonságirányítási rendszer egyéb részei, pontosabban a műszaki-biztonsággal szervesen összefüggő biztonságirányítási elvek és gyakorlat egyéb lényeges elemei, azaz: = szervezet és személyzet a technológia működtetése és a műszaki-biztonsági intézkedések tekintetében, = figyelés („monitoring” rendszerek) és = biztonsági ellenőrzések (audit és átvizsgálás). (A fent felsorolt területek összességükben az irányelv 3. sz. mellékletében foglaltakkal azonosak.) A szakhatósági felülvizsgálattal kapcsolatban szükséges külön is megemlíteni, hogy bármilyen környezetközpontú irányítási rendszert alkalmazzon is az üzemeltető önkéntes alapon, a súlyos balesetek megelőzésével összefüggésben azoknak a jogszabályi előírásoknak kell eleget tennie – a szakhatóságnak pedig ezek teljesítését kell felülvizsgálnia, illetőleg ellenőriznie –, amelyeket a Seveso 2 irányelv magyar jogrendbe vételéről rendelkező jogszabályok meghatároznak. Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy pl. ISO 14001 szabvány szerinti minősítéssel rendelkező üzemeltető vagy az ECO-AUDIT európai jegyzékbe felvett vállalat sem mentesül a Seveso 2 irányelvben előírt súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó fő célkitűzések kidolgozásának és a megfelelő megelőzési irányítási rendszer működtetésének kötelezettsége alól, és nem korlátozhatja a Seveso 2 irányelv 18. cikkében meghatározott szempontok szerint végzendő (szakhatósági) ellenőrzések (illetőleg felülvizsgálatok) körét a szabvány, illetőleg a jegyzék területére. A szakhatóság részére a jogszabályokban előírt felülvizsgálati, illetőleg ellenőrzési kötelezettség körét így az üzemeltető által megszerzett semmiféle hazai vagy nemzetközi minőség-, illetőleg egyéb tanúsítvány, auditori vagy más jogosítvány sem szűkítheti. Egyébiránt a célirányos felülvizsgálat alatt azt értjük, hogy a felsorolt területeket csak a súlyos balesetek lehetséges kialakulása és a megelőzésük érdekében tett üzemeltetői intézkedések szempontjából vizsgálja felül a szakhatóság, vagyis sem munkavédelmi, sem környezetvédelmi, sem gazdasági, sem katasztrófavédelmi (belső és külső védelmi) szempontok nem szerepelnek a felülvizsgálat célterületei között. Természetesen nem zárható ki, hogy a rendszerszemléletű megközelítés miatt a példaképpen felsorolt területek valamelyikére egy-egy felülvizsgálati szempont részben kiterjedjen. Ez azonban azzal magyarázható, hogy nem minden esetben húzhatók éles határvonalak az egyes biztonsággal összefüggő szakterületek között. Az európai gyakorlat egyértelműen azt igazolja, hogy a műszaki-biztonsági és a szervezési/irányítási szempontok éles elhatárolása a felülvizsgálat, illetőleg az ellenőrzések során nem lehetséges. A szakhatóság így a jogszabályban előírt 2



feladatai maradéktalan ellátása érdekében a rendszerszemléletű megközelítés szakmailag kötelező normáját alkalmazza a saját tevékenységére. Példaképpen említhető, hogy az üzemeltető a lehetséges súlyos balesetek kimutatására irányuló elemzéseiben mindig számol az „emberi tényezővel” is, mint kockázati faktorral. Ez esetben nyilvánvaló, hogy egy szakmailag jól képzett, az adott munkakörre megfelelően betanított és biztonsági ismeretekkel – ezen belül munkabiztonsági ismeretekkel is – rendelkező, jól felkészített szakember kisebb kockázati tényezőt jelent a folyamatban, mint a felsoroltak tekintetében jelentős hiányosságokkal rendelkező munkavállaló. Lényeges tehát, hogy ebben a vonatkozásban a szakhatóság is rendelkezzen megfelelő információkkal. Lényegében a szakhatóság felülvizsgálati feladatköre egyrészt a veszélyes üzem azonosításával kapcsolatos üzemeltetői állítások megalapozottságának értékelését, másrészt a veszélyes üzem technológiai rendszereinek minden elemére és üzemmódjára elvégzett kockázatelemzési eredmények megalapozottságának értékelését jelenti, amely magától értetődően tartalmazza a veszélyes üzem teljes biztonságirányítási rendszeréből a szakhatóság hatáskörébe tartozó részekhez kapcsolódó értékelési (felülvizsgálati) feladatokat is. Fontos kiemelni, hogy az üzemeltetést és a karbantartást végző szervezetek működésének, illetőleg működtetésének önálló közvetlen és komplex értékelésére – pl. annak vizsgálatára, hogy az üzemeltetésért vagy a karbantartásért felelős szervezetek az üzem szervezeti hierarchiájában megfelelő helyen vannak-e, vagy megfelelő-e a létszámuk, a szakembereik szakmai képzettsége – a szakhatóság nem jogosult. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a felülvizsgálat nem deríthet fényt olyan a legsúlyosabb baleset bekövetkezése szempontjából mértékadó hiányosságra, amely a megnevezett szervezetek felsorolt hiányosságaira vezethető vissza. A szakhatóság feladatkörébe e tekintetben tehát csak az tartozik, hogy az e szervezeteknél a működésük sajátosságaiból adódóan fellelhető műszaki, rendelkezésre állási, feladatköri, adatokat, információkat – melyeket üzemeltető a kockázatértékelésben figyelembe vett vagy annak figyelembe vétele indokolt lett volna – a veszélyazonosítás és a kockázatértékelés megalapozottsága szempontjából egyenként és összességében értékelje. A felülvizsgálat során a szakhatóság alapvetően azt az értékelési rendszert alkalmazza, amelynek lényege formailag a lehetséges felülvizsgálati szempontok („kritériumok”) és az egyes kritériumokhoz tartozó magyarázatok összességeként jeleníthető meg. A szempontok összeállítása a határterületek esetében a fenti szemléletet tükrözi, és a szakhatóság a gyakorlatban is alapvetően ezt a megközelítést alkalmazza. Az e füzetben megadott lista nem végleges, és nem is a teljesség igényével készült; a szempontoknak való felülvizsgálati megfelelés szükségessé teheti további, pontosított kérdések kidolgozását, valamint az egyes felülvizsgálati területek áttekintéséhez is szükség lehet további vizsgálati szempontok felvételére. (A lista semmiképpen sem minősül általános ellenőrzőjegyzéknek!) E füzet I. része ezeket a felülvizsgálati kritériumokat tartalmazza. A biztonsági dokumentációk valóságtartalmának helyszíni ellenőrzése kapcsán az I. rész 1-7. fejezetében közölt kritériumok közül a különösen fontosnak tekinthetőeknél a hozzájuk rendelhető, a II. részben meghatározott ellenőrzési célterülete(ke)t külön is feltüntettük. (Tekintettel arra, hogy a helyszíni ellenőrzések tárgya – a veszélyes üzem azonosításának ellenőrzése mellett – a technológiai kockázatelemzés valóságtartalmának ellenőrzése, ezért a 8. fejezet kritériumainál a célterületeket külön nem jelöltük meg.) Az értékelő rendszer a jelenlegi formájában nem terjed ki olyan részterületek tételes felülvizsgálatára, mint pl. a műszaki tervezés, ugyanis a szakhatóság jogszabály szerint az üzemi gyakorlat és körülmények figyelembe vételével elkészített technológiai veszélyazonosítást, illetőleg kockázatértékelést vizsgálja felül döntően a biztonsági jelentésben (biztonsági elemzésben) foglaltak alapján. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a műszaki tervezés során dől el a műszaki-biztonsággal összefüggő kérdések zöme; ebből a megfontolásból állítottuk össze a 2. sz. melléklet tartalmát, amely a műszaki tervezésben figyelembe vehető kritériumok közül néhány fontosabbra hívja fel a figyelmet. Természetesen ez az összeállítás sem a teljesség igényével készült.  Az üzemeltetői gyakorlatban alkalmazott kockázatelemzés és egyéb kockázatalapú irányítási (kockázatkezelési) tevékenységek közötti vázlatos kapcsolatot az 1., 2. és 3. sz. ábrák mutatják be. Az 1. sz. ábra az általános, a 2. sz. a katasztrófavédelmi hatóságra, a 3. sz. pedig a szakhatóságra nézve specifikus területeket mutatja be.

3



1. sz. ábra

A súlyos balesetek elleni védekezés keretében végzendő kockázatelemzés és egyéb kockázatalapú irányítási (kockázatkezelési) tevékenységek közötti kapcsolat vázlata

KOCKÁZATALAPÚ IRÁNYÍTÁS Kockázatértékelés K oc k áz ate le mz é s • Az elemzés tárgyának és mélységének meghatározása a veszélyes üzem és létesítményeinek vonatkozásában • Előzetes veszélyazonosítás és következményelemzés • Kockázatbecslés ~ Gyakoriságelemzés ~ Következményelemzés ~ A kockázat kiszámítása ~ A bizonytalanság meghatározása • Az elemzés igazoló ellenőrzése • Dokumentálás • Az elemzés naprakésszé tétele

A kockázat megítélése (kiértékelése) • Döntés a kockázat elviselhetőségéről • A választási lehetőségek elemzése

K oc k áz atsz abál yoz ás • Döntéshozatal • Végrehajtás • Figyelés („Monitoring”)

A legfontosabb kockázatszabályozási rendszerek

Üzemvezetés

A változtatások irányítása

4

Védelmi tervezés



2. sz. ábra

A súlyos balesetek elleni védekezés keretében végzendő kockázatelemzés és egyéb kockázatalapú irányítási (kockázatkezelési) tevékenységek közötti kapcsolat vázlata a BM OKF közvetlen szakmai felülvizsgálati hatásköre alapján

KOCKÁZATALAPÚ IRÁNYÍTÁS Kockázatértékelés K oc k áz ate le mz é s • Az elemzés tárgyának és mélységének meghatározása a veszélyes üzem és létesítményeinek vonatkozásában • Előzetes veszélyazonosítás és következményelemzés1 a lehetséges súlyos baleset alapján várható azonnali és bizonyos idő eltelte utáni káros hatásokról • Kockázatbecslés ~ Következményelemzés: a hatások mint BLEVE, sugárláng-hatás, tócsatűz, mérgező felhő kialakulása, stb., elemzése ~ A kockázat kiszámítása ~ A bizonytalanság meghatározása • Az elemzés igazoló ellenőrzése • Dokumentálás • Az elemzés naprakésszé tétele

A kockázat megítélése (kiértékelése) 2 • Döntés a kockázat elviselhetőségéről • A választási lehetőségek elemzése

K oc k áz atsz abál yoz ás (be l ső vé de l e m) • Döntéshozatal • Végrehajtás • Figyelés („Monitoring”)


A változtatások irányítása (belső védelem)

Belső védelem (tervezés és gyakorlat)

Megjegyzések: 1 Nem minden esetben szükséges. 2 A kockázat megítélése (kiértékelése) a védelmi-elhárítási rendszerekre vonatkozó műszaki, szervezési jellegű intézkedések szempontjából.

5



3. sz. ábra

A súlyos balesetek elleni védekezés keretében végzendő kockázatelemzés és egyéb kockázatalapú irányítási (kockázatkezelési) tevékenységek közötti kapcsolat vázlata a szakhatóság szakmai felülvizsgálati hatásköre alapján

KOCKÁZATALAPÚ IRÁNYÍTÁS Kockázatértékelés K oc k áz ate le mz é s • Az elemzés tárgyának és mélységének meghatározása a veszélyes üzem és létesítményeinek vonatkozásában • Előzetes veszélyazonosítás és következményelemzés1 a súlyos baleset és az azt megelőző főbb események körének meghatározására • Kockázatbecslés ~ Gyakoriságelemzés a súlyos balesetet kiváltó eseménysor és végesemény vonatkozásában ~ A közvetlen következmények elemzése2 ~ A bizonytalanság meghatározása • Az elemzés igazoló ellenőrzése • Dokumentálás • Az elemzés naprakésszé tétele

A kockázat megítélése (kiértékelése) 3 • Döntés a kockázat elviselhetőségéről • A választási lehetőségek elemzése

K oc k áz atsz abál yoz ás 4 • Döntéshozatal • Végrehajtás • Figyelés („Monitoring”)


Üzemvezetés (Műszaki-biztonság és irányítás-szervezés)

A változtatások irányítása (Technológia)

Megjegyzések: 1 Nem minden esetben szükséges. 2 A közvetlen következmények elemzése: a súlyos baleset szempontjából mérvadó veszélyes anyag mennyiség, állapotjellemzői, a veszélyes anyagban káros folyamatot elindító (iniciáló) hatás és annak jellemzői. 3 A kockázat megítélése (kiértékelése) a technológiai rendszerekre vonatkozó műszaki és szervezési jellegű biztonsági intézkedések szempontjából. 4 Kockázatszabályozás [technológiai rendszerek műszaki biztonsága és működtetése (irányítás, szervezés)]

6



1. A z üzem környezetének, illető leg az üze m és lét esít ményeinek bemut at ás a Az üzem környezetének bemutatása 1.1 Tartalmazza-e a biztonsági dokumentáció mindazokat a dokumentumokat, amelyek alapján az üzemeltető földrajzi elhelyezkedése és a környezet jól áttekinthető és megismerhető? Általában a leghasznosabb ábrázolási forma egy megfelelő léptékű térkép. A megfelelő lépték alkalmazása kapcsán megjegyezzük, hogy pl. egy autóstérképen való bejelölés nem elfogadható megoldás. Lényeges, hogy a jellemző méretek, a közlekedési útvonalak, megközelítési lehetőségek, menekülési útvonalak külön is jól láthatóan és megjelölve szerepeljenek a rajzon. A környezetet illetően a lakóhelyi, az egyéb épített és a természetes környezet ábrázolása szintén fontos. A rajzi megjelenítéshez tartozzon leírás is. 1.2. Megad-e az üzemeltető minden olyan külső adatot, amely a lehetséges súlyos baleset kialakulását illetően befolyásoló tényező lehet? Kockázati tényezőt jelenthetnek az üzemeltetőre nézve pl. az esetleges földrengések, árvízveszély, gyakori viharok, ezért ezeket az adatokat, amelyeket általában az adott földrajzi környezetre érvényes statisztikák tartalmazzák szintén szerepeltetni kell, feltüntetve az adatszolgáltatót is. Az üzem és létesítményeinek bemutatása [I/II/III-A/B] 1.3. Megad-e az üzemeltető minden olyan adatot, amely a technológiának mint az elvégzett veszélyazonosítás, illetőleg kockázatelemzés tárgyának egyértelmű azonosításához, megismeréséhez szükséges? Ahhoz, hogy a szakhatóság az üzemeltető által összeállított biztonsági dokumentációt megfelelő szakmai alapossággal tekinthesse át, szükség van az üzemeltető által működtetett üzem(ek) és azok létesítményeinek bemutatására. Az R. 3. sz. melléklet 2.3. pontja részletesen leírja, hogy mit kell figyelembe venni a bemutatás elkészítésekor. A dokumentáció szakhatósági felülvizsgálata során a fentiekkel összefüggésben elsősorban azt kell megítélni, hogy az üzemeltető a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően járt-e el. A szakhatóság a felülvizsgálatot részben közvetlenül végzi a dokumentáció beérkezésekor egyfajta tartalmi áttekintés keretében, és emellett közvetett felülvizsgálatot is folytat a biztonsági dokumentáció teljes körű felülvizsgálata közben. (Ha ugyanis a felmerülő kérdések megválaszolásához az üzemi ismertető nem biztosít elégséges adatot, információt, akkor az nyilvánvalóan hiányos, tehát hiánypótlásra kell felszólítani az üzemeltetőt.) Az üzem strukturált bemutatása szükséges: 1. Az üzemeltető irányítása alatt álló terület (általános esetben ez mint a „kerítéssel körülhatárolt terület” azonosítható) általános bemutatása, abból a célból, hogy a felelősségi határ megállapítható legyen az értékelés végző számára is, és egy átfogó kép alakulhasson ki az üzem tevékenységéről, területi elhelyezkedéséről. 2. Az összes veszélyes létesítmény bemutatása. Általánosan azt lehet mondani, hogy minden olyan helyszínt azonosítani kell, ahol veszélyes anyag van, vagy lehet (függetlenül a 2 %-os szabálytól). A veszélyes létesítményekre osztás és annak bemutatása során egyértelműnek kell lennie, hogy az egyes létesítmények között a veszélyes hatások átterjedhetnek-e, és ha igen, akkor milyen formában (iniciáló/eszkalálódó hatások). 3. A legsúlyosabb baleset(ek) által érintett veszélyes létesítmény(ek), illetőleg létesítményrészek bemutatása. A struktúrált (egyre részletesebb) bemutatásnak szintenként olyan mélységűnek kell lennie, hogy minden szinten elégséges legyen annak megállapítására, hogy a további elemzésekből kizárt létesítmények/létesítményrészek kizárásának megalapozottsága elbírálható legyen. A kizárások sorozata nevezhető „szűrés”-nek („veszélyszűrés”), amely kifejezést a jogszabályok nem tartalmaznak, de értelemszerűen létező elemzési lépés(ek), amelyekkel a teljes üzemi területtől (tevékenységtől) el kell jutni a legsúlyosabbként bemutatott eseménysorig.

7



2. A s úlyos bales et ek megelő zés év el kapcso lat os fő célkit űzés ek („Irányelv ek”) Az Irányelveket összefoglaló dokumentum: • terjedelmében és szerkezetében álljon arányban az üzem által okozott veszélyeztetés mértékével; lehetőleg rövid és egyszerű felépítésű legyen. Az összefoglaló nem valamiféle mini biztonsági jelentés; • részletezés nélkül, de azért világosan mutassa be, hogy mit, hogyan, mikor és kivel kell végrehajtani; • adja meg azokat a kereteket, amelyek között az üzemeltető a súlyos baleseti veszélyeket feltárja, megelőzi, illetőleg csökkenti (saját szakemberek, külső szakemberek bevonása, módszerek, dokumentálás, stb.); • a felsővezetés képviselője által elfogadandó, aláírandó és dátumozandó, ezzel is bizonyítva minden alkalmazotti szint elkötelezettségét a stratégiai tervezési szinttől az operatív irányítási szinteken át a végrehajtásig (azaz az Irányelvek valóban a szervezet „irányító elméinek” filozófiáját testesítik meg). Az Irányelvekben meg kell jelenniük a következő elemeknek: • a legmagasabb szintű biztonság elérése és a környezetközpontú tevékenység végzése iránti elkötelezettség kimutatása, valamint utalás arra, hogy az ezekhez szükséges erőforrások rendelkezésre állnak; • annak felismerése, hogy a cég tevékenységének jellege veszélyt jelent a munkavállalókra, az üzem területén foglalkoztatott vagy esetileg ott tartózkodó szerződő felekre, a látogatókra, a lakosságra és/vagy a természeti és épített környezetre nézve, és ezért a cégnek kötelezettségei vannak a foglalkoztatottakkal, a lakossággal és a környezettel szemben; • a súlyos balesetek szabályozásával kapcsolatos általános vállalati célkitűzések és a cselekvési elvek bemutatása. Az elérendő célokat és a szükséges szabályozás megvalósítását meghatározó, világos cégfilozófia, és a megfelelő irányítási rendszer létrehozása, működtetése és fejlesztése iránti elkötelezettség. 2.1. Elkészítették-e az Irányelveket, aláírta-e ezt a dokumentumot a vállalat legfelső vezetője? A „legfelső vezető” alatt az a személy értendő, aki az üzem napi irányításáért felelős. Pl. részvénytársaság esetén az ügyvezető igazgató (vezérigazgató, elnök-vezérigazgató). A biztonsági irányelveket személyesen az üzem legfelső vezetőjének kell kiadnia, vagyis aláírásával el kell látni a dokumentumot. Ezzel a legfelső vezető kiemeli a vállalat alapvető elkötelezettségét a biztonság mellett. 2.2. Kiadták-e az Irányelveket az üzemen belül, és részletesen ismertették-e tartalmukat? A vezetésnek a biztonság iránti elkötelezettségét minden munkavállaló számára világossá kell tennie. Az irányelvek kiadása és minden egyes szervezeti egységhez való eljuttatása, továbbá részletes ismertetése e célból alapvető fontosságú. Az irányelvek hirdetőtáblára való kifüggesztése is jó kiegészítő eszköze a megismertetésnek. Az irányelvek szóbeli kihirdetése is szükséges, amely egyértelműen mutatja a vezetés elkötelezettségét a biztonsági irányelvek mellett. 2.3. Kifejezik-e az Irányelvek azt a határozott elkötelezettséget, hogy az üzem a legjobb ismert gyakorlatnak való megfelelésre törekszik – túl a jogszabályban meghatározott mindennemű követelményeknek való megfelelésen? A jó irányelvek nem csak a közvetlen célokat adják meg, hanem azt is, hogy a vállalat ezeket hogyan kívánja elérni. A jogszabályoknak való megfelelés a minimuma annak, hogy a valódi biztonsági célok elérhetők legyenek. Az általános baleset-megelőzési alapelvekkel összhangban a biztonságtechnikai intézkedéseknek a mindenkori tudományos-technikai fejlettség szintjén kell állniuk. A jogszabályalkotás mai irányzatára az jellemző, hogy egyre kevesebb és kevesebb részletes követelményt ad meg; lényegében a vállalatra van bízva az, hogy lépést tartson az ipari-technológiai fejlődéssel, értékelje ezeket az eredményeket, és adott esetben alkalmazza is ezeket. 2.4. Tartalmaznak-e az Irányelvek előírást a következők kezelésére: [A kiadott irányelvek valódi tartalom nélkülinek minősülnek, ha az irányelvek alapján nem készülnek gyakorlati működési előírások, szabályzatok is az irányelvekben meghatározott célok elérésére. Az irányelvekben fel kell tüntetni mindazon területeket, amelyekre vonatkozóan az üzemeltető kidolgozta, szabályozta a súlyos balesetek megelőzését (is) szolgáló közvetett és közvetlen előírásokat.] (a) a megfelelő műszaki és biztonsági szabványok alkalmazásának biztosítása; (b) a létesítmények/berendezések tervezése, illetőleg a tervek módosítása; (c) új létesítmények/berendezések üzembe helyezés előtti ellenőrzésének, illetőleg a leállások utáni üzembe helyezés ellenőrzésének biztosítása; 8



(d) az Irányelvek végrehajtásához szükséges emberi, technikai, pénzügyi, stb. erőforrások, megfelelő szervezeti irányítási rendszer; (e) változtatások; (f) technológiai műveleti eljárások, kezelési utasítások a normális és a rendkívüli üzemi működés esetére, az időszakos és átmeneti leállásokra; (g) beszerzési eljárások a veszélyes anyagokra vonatkozóan; (h) együttműködés harmadikféllel; (i) a munkavégzés engedélyezési rendszere; (j) karbantartás; (k) a bekövetkezett balesetek és üzemzavarok jegyzőkönyvezése és kivizsgálása; (l) biztonsági jelentés, illetőleg biztonsági elemzés (Kat. 32. §) készítése, időszakos biztonsági tanulmányok; (m) biztonsági belső ellenőrzés (biztonsági audit és átvizsgálás); (n) időszakos ellenőrzések, figyelő (monitoring) rendszer; (o) felkészítés, kiképzés, továbbképzések (a vezetőségé, illetőleg az alkalmazottaké)?

9



3. Szerv ezet és s zemély zet Ebben a fejezetben azokat a szakhatósági felülvizsgálati szempontokat soroljuk fel, amelyek kifejezetten az üzem „humán-szférájára”, vagyis az üzemszervezési, szervezeti, személyi területekre koncentrálnak. Már jó ideje általánosan elfogadott vélekedés az, hogy a legtöbb ipari baleset fő okait a vállalat „vezetésében” kell keresni. A vállalat biztonságos működése nagymértékben függ a „biztonságirányítás” minőségétől. A Seveso 2 irányelv preambulumának (15) bekezdése ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: „Mivel a Közösségben bejelentett súlyos balesetek elemzése azt mutatja, hogy az ilyen balesetek legnagyobb része vezetési és/vagy szervezési hiányosságok eredménye; és ezért szükség van a Közösség szintjén alapelvek lefektetésére az irányítási rendszerekre vonatkozóan, amelyeknek alkalmasaknak kell lenniük a súlyos balesetek veszélyének a megelőzésére és szabályozására, valamint azok következményeinek a korlátozására;” A biztonságirányítás természetesen több, mint a felsővezetés egyszeri, hirtelen elhatározásból kiadott utasítása. A hatékony biztonságirányítás megköveteli, hogy a vállalat rendelkezzen biztonsági koncepcióval, • ami a törvénynek nem csak a szövegét, hanem a szellemét is követi; • amit hatékonyan alkalmaznak is; • amit figyelembe vesznek minden tevékenység és minden döntési folyamat során az üzemben. A súlyos baleseti veszélyt jelentő üzemektől másoknál nagyobb mértékben elvárható, hogy legyenek képesek magasszintű védelmet nyújtani. Ez azt is jelenti, hogy rendelkezniük kell hatékony baleset-megelőzési célkitűzésekkel és a célkitűzések hatékony végrehajtását biztosító irányítási rendszerrel. Az ilyen biztonságirányítási rendszer részét képezi az általános vállalatvezetési (vállalatirányítási) rendszernek, és magába foglal egy olyan elfogadott szervezeti rendet (szervezeti felépítés, felelősségi körök, eljárásrendek, stb.), ami a biztonsági célkitűzések eléréséhez szükséges. E téren a szakhatóság azt kívánja elemezni, hogy a megfogalmazott célok („Irányelvek”) megvalósítása hogyan tükröződik a vállalat általános szervezési-személyi intézkedéseiben. A szervezési gyakorlat elemzése egyébként mindegyik részterületnek részét képezi, de míg itt a vállalat általános gyakorlata, addig a többi fejezet esetében a speciális szervezési megoldások képezik a felülvizsgálat tárgyát. 3.1. Egyértelműen meghatározták-e a felsővezetés tagjainak munkaköri leírásában a műszaki biztonsággal összefüggő felelősségi köröket? Az „egyértelműen meghatározott” szókapcsolat alatt a következő értendő: • írásban rögzített, azaz akár eljárásrendben, akár általános munkaköri leírásban meghatározott; • egyértelműen és világosan megfogalmazott magyarázat arról, hogy az illető felelősnek/vezetőnek mi tartozik a felelősségi körébe és mi nem. Példák a vezető számára minimálisan előírandó feladatokra a szakhatósági felülvizsgálat szempontjából: • biztosítsa, hogy a munkavállalók pontosan megértsék és a gyakorlatban is alkalmazzák a súlyos balesetek megelőzésére szolgáló előírásokat; • vizsgálja ki a rendkívüli eseményeket és üzemzavarokat. 3.2. Kitűnik-e a biztonsági jelentésből, hogy az üzemeltető elégséges erőforrásokat rendelt az Irányelvek végrehajtásához? A megfelelő erőforrások rendelkezésre bocsátása nélkül az üzemeltető nem képes végrehajtani az Irányelveket. A biztonsági jelentésben röviden be kell mutatni azt, hogy az üzemeltető miként határozta meg a súlyos balesetek kezeléséhez általánosan szükséges – technikai, emberi, stb. – erőforrásokat, és hogyan rendelte ezeket a megfelelő szervezeti szintekhez. A magyarázatok összeállítása során kiemelt figyelmet kell fordítani a kulcsfontosságú kockázatszabályozási rendszerek (úm. üzemvezetés, a változtatások irányítása, stb.) erőforrásellátottságára. 3.3. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a vonatkozó jogszabályoknak és előírásoknak (üzemi szabályzatoknak) megfelelő szervezeti és működési rendet kialakította? (A technológia működtetését végző szervezet vezetőinek munkaköri leírása megfelel-e ebből a szempontból?) A bizonyításra alkalmas lehet például 3-4 munkaköri leírás megtekintése. 3.4. Meghatározták-e mindazok hatáskörét és személyi függelmeit, akik biztonságot érintő tevékenységeket irányítanak, végeznek és ellenőriznek, illetőleg különösképpen a következőkért felelősek: [A felelősségi körök egyértelmű kijelölése nélkül az üzemeltető nem képes az Irányelvek végrehajtására. Az alkalmazottaknak és a többi érintett munkavállalónak tudnia kell, hogy ki felel a súlyos baleseti veszélyek kezelésének különböző területeiért.] (a) a veszélyek tudatosításának biztosítása, és az üzemeltető biztonsági irányelveinek való megfelelés; 10



(b) (c) (d) (e) (f)

az érdemi változtatások és fejlesztések meghatározása, dokumentálása és ellenőrzése; a rendkívüli helyzetek szabályozása (a veszélyhelyzeteket is beleértve); a továbbképzési igények meghatározása, a továbbképzések lebonyolítása, a hatékonyság értékelése; a rendszer bevezetésének és a vezetés tájékoztatásának összehangolása; a biztonságtechnikai útmutató jellegű kézikönyv, illetőleg jegyzék naprakészen tartása?

3.5. Van-e biztonságtechnikai útmutató jellegű kézikönyv a vezetőség és az alkalmazottak részére? Van-e ebben olyan jegyzék, amelyben felsorolják a biztonságirányítási rendszer keretében alkalmazott összes elvet, előírást és utasítást? Az ellenőrizhetőségnek feltétele a teljes dokumentumnak a biztonsági jelentéshez való csatolása. 3.6. Van-e konkrét biztonságtechnikai támogatás – ott, ahol szükséges (pl. szaktanácsadók, biztonságtechnikai szolgálat, szervezet)? Minden vállalatnak rendelkeznie kell üzembiztonsági szolgálattal vagy a saját szervezetén belül, vagy szakmailag illetékes külső cég formájában szerződéses viszonyban, vagy mindkét megoldás együttes alkalmazásával. 3.7. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy az alkalmazottakat és adott esetben az alvállalkozókat bevonták az Irányelvek és a súlyos balesetek megelőzésével kapcsolatos szabályozás kidolgozásába és azok bevezetésébe? Írásos bizonyítás szükséges (eljárási rend, jegyzőkönyv, emlékeztető, hivatalos levelezés, megállapodás, szerződés, stb.) 3.8. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a súlyos balesetek megelőzésére és a következmények csökkentésére vonatkozó intézkedések értékelésekor figyelembe vették az emberi tényezőt? Az üzemi személyzet igen fontos része a biztonsági rendszereknek. Akaratlanul is hozzájárulhatnak valamilyen súlyos baleset kialakulásához (pl. emberi hiba folytán). Éppen ezért a kezelőknek a veszélyek és a kockázatok szabályozásában játszott szerepét meg kell határozni, és az ilyen szabályozási tevékenységek során elkövetett hibák következményeit úgy kell figyelembe venni, hogy az egyes szabályozási feladatkörök fontossági sorrendje meghatározható legyen. Például ha előírás van arra, hogy a kezelőnek bizonyos intézkedéseket kell megtennie a figyelmeztetés/riasztás észlelését követően, akkor a kockázatelemzés során meg kell becsülni annak a valószínűségét is, hogy a megfelelő intézkedést megteszi-e. Ez kritikus fontosságú szempont lehet akkor, ha magas fokú emberi megbízhatóság van előírva a kockázatok „ésszerűen megvalósítható” (ALARP) szinten tartására. Így szükségessé válhat automatikus szabályozó és védelmi rendszerek beépítése a technológiába annak érdekében, hogy csökkenthető legyen a helyes beavatkozás megvalósulásának az emberi tényezőtől való függése. A megfelelő megbízhatóság eléréséhez be kell építeni a szabályozó rendszerekbe a szükséges redundancia- és egyéb biztonsági elemeket. A kivitelezés természetesen függ a veszélyek és a kockázatok mértékétől. A kezelőket megfelelően ki kell képezni, felkészültté és motiválttá kell tenni. A berendezéseket és az eljárásokat, technológiákat úgy kell kialakítani, hogy a lehető legkisebbre csökkenjen az emberi hiba lehetősége (figyelembe veendők a megszokásból eredő akaratlan hibák, a hibás döntések következményei és a biztonsági rendszabályok megsértésének következményei). Megjegyzés: ez a felülvizsgálati szempont a közvetlen emberi tényező figyelembevételére irányul. Tágabb értelemben az emberi tényező a szervezési-szervezeti folyamatokon keresztül „fejti ki hatását”. (Ebben a megközelítésben tehát az összes fejezet szempontjainak zöme az emberi tényező figyelembevételének mennyiségi és minőségi elemeire irányul.) 3.9. Léteznek-e olyan „fentről-lefelé”, illetőleg „lentről-felfelé” és keresztirányú irányítási eljárások, melyek lehetővé teszik, hogy minden érdekelt megismerhesse a műszaki biztonsággal kapcsolatos feladatokat; és értékelik-e ezeknek az eljárásoknak a hatékonyságát? Választ adnak-e ezek az eljárások például az alábbi kérdésekre: • Hogyan biztosítja a vezetés azt, hogy a tájékoztatás célszemélyeihez valóban eljusson az információ? és hogy azt meg is értsék? • Kik működnek közre ezen információk összeállításában? • Milyen támogatást kapnak? • Milyen gyakoriak a tájékoztatások? • Milyen módon mérik a tájékoztatás hatékonyságát?

11



3.10. Bizonyítja-e az üzemeltető, hogy a vállalaton belül a technológiai rendszerek, a karbantartás, a veszélyes anyagok beszerzése, tárolása terén megfelelő a biztonságirányítási rendszerrel kapcsolatos kommunikáció (úm. rendszeresen napirendre kerül-e a biztonsági irányelvek témaköre a vezetői értekezleteken, és figyelemmel kísérik-e – azaz értékelik-e, illetőleg szükség esetén javítják-e – ezeken az értekezleteken a biztonságirányítási rendszer megfelelő működését?); A biztonság kapcsán alapvető fontosságú az, hogy a vezetői értekezleteken módszeresen foglalkozzanak a biztonsági irányelvek témakörével. A jegyzőkönyvekből ki kell derülnie annak, hogy kiemelten kezelik a biztonsági irányelvek témakörét, és ezzel kapcsolatban az értekezletek tevékenysége nem merül ki pusztán a baleseti mutatók és néhány sürgős biztonságtechnikai probléma megvitatásában. A biztonságirányítási rendszer megfelelő működésére a különböző szervezeti egységek által e tárgyban készített jelentésekből derül fény. A jelentések tárgyát a biztonságirányítási rendszer egyes elemei alapján kell meghatározni. A biztonságirányítási rendszer megfelelő működését jellemző paraméterek például a következők: • a biztonságtechnikai szempontból fontos elemek tervszerű ellenőrzésének fázisa; • az elhatározott kockázatelemzési tanulmányok elkészítésének állása; • a projektek keretében végzett kockázatelemzési tanulmányok elkészítésének állása; • a kockázatelemzési tanulmányok eredményei alapján meghatározott intézkedések végrehajtásának jelenlegi helyzete; • az éves cselekvési terv – ha készült ilyen – végrehajtásának helyzete; • az éves képzési program – ha van ilyen – végrehajtásának helyzete. 3.11. Be tudja-e mutatni az üzemeltető a váratlan eseményekből és az üzemzavarokból származó információk gyűjtésére és rögzítésére, valamint a korábbi esetekből nyert tapasztalatok felhasználására kidolgozott eljárásrend(ek)et? Rögzíti-e az üzemeltető az üzem működése során összegyűlt ilyen tapasztalatokat? Általánosan elfogadott vélekedés az, hogy a legtöbb váratlan esemény és baleset okait a biztonságirányítási rendszer hibás működésében kell keresni. A balesetek és egyéb váratlan események így értékes és nem elhanyagolandó adatokkal szolgálnak a biztonságirányítási rendszer működéséről. A biztonságirányítási rendszer helyes működtetéséhez ezért alapvető fontosságú az, hogy a vezetés módszeresen elemezze a baleseteket és váratlan eseményeket, különös tekintettel a vezetési hiányosságok feltárására. Valószínűleg nem lehet az összes balesetet és váratlan eseményt részletesen megvizsgálni, ezért ki kell választani azokat az eseteket, amelyek e tekintetben kiemelkedő jelentőségűek. (Új üzemek esetében más hasonló üzemekből származó eseményeket célszerű megvizsgálni.) 3.12. Be tudja-e mutatni azt az eljárásrendet, ami az új biztonságtechnikai ismeretek – pl. balesetek elemzése vagy a veszélyek elemzésével kapcsolatos új ismeretek – felhasználását lehetővé teszi? 3.13. A biztonságtechnikai kiképzéssel és felkészítéssel összefüggésben: (a) Van-e eljárásrend a biztonságtechnikai felkészítési igények felmérésére, és ezeknek a megfelelő felkészítési programba való felvételére? A biztonsággal összefüggő felkészítési követelményeket elsősorban az adott beosztásban és munkakörben dolgozó munkavállalókra kell szabni. A felkészítési követelményeket minden egyes munkakörre és minden egyes feladattípusra ki kell dolgozni. Jelen kérdéskörbe tartozó eljárásrendekkel biztosítani kell azt, hogy a tényleges felkészítés mindig összhangban legyen az adott feladatkörhöz vagy feladattípushoz tartozó felkészítési követelményekkel. Másodsorban pedig azt kell figyelembe venni, hogy az egyes munkavállalók és főnökeik milyen egyedi felkészítési követelményeket tartanak szükségesnek. Ezzel az eljárásrenddel meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az egyes munkavállalókra vonatkozó biztonságtechnikai felkészítési követelményeket értékelni lehessen. (b) Van-e működő továbbképzési rendszer, és meghatározták-e a továbbképzések gyakoriságát, valamint a képzési tematikát? (c) Meghatározták-e az oktatást végzőkre vonatkozó szakmai követelményeket, és van-e rendszer az oktatók továbbképzésére; mindezt dokumentálták-e? (d) Van-e külön felkészítés az új munkavállalók számára? Feltétele-e az alkalmazásnak az üzemre vonatkozó biztonságtechnikai jellegű ismeretek elsajátítása? Ez az ideiglenes jelleggel foglalkoztatott munkavállalókra, a betanulókra és a gyakornokokra vonatkozik. 12



Nyilvánvaló, hogy egy új munkavállalónak részt kell vennie minden olyan felkészítési programban, amely az általa betöltendő munkakörhöz szükséges. Az ilyen program általában egy általános részből és egy munkakör-specifikus részből áll. Az általános rész a cég dolgozóinak szélesebb körét érinti, míg a speciális felkészítés a munkakörhöz és/vagy a munkavégzés helyéhez igazodik. Az általános felkészítés körébe tartozhat pl.: • a cég biztonságirányítási rendszerének bemutatása; • általános biztonsági rendszabályok (magatartási szabályok); • a biztonságos működést elősegítő biztonsági berendezések (biztonsági szelepek, érzékelők, szabályozó körök, stb.) általános bemutatása. A speciális program részét képezheti pl.: • az üzemegységre jellemző veszélyek, kockázatok és biztonsági rendszabályok bemutatása; • műszaki-biztonsági rendszerek, berendezések (túlnyomás-határolók, fáklyarendszer, rendszerek, stb.) szerepére, működésére vonatkozó ismeretek az adott rendszeren belül; • az emberi beavatkozás lehetséges módjai különböző üzemzavar-jellegű körülmények között; • munkavégzés-engedélyezés; • kockázatelemzési módszerek.

reteszelő

(e) Van-e külön felkészítés azok számára, akik másokat átmenetileg helyettesítenek? Ez feltételezi, hogy minden olyan esetben, amikor új személyzetet állítanak be valaki helyettesítésére, ellenőrzik, hogy az adott személy részesült-e az új feladat ellátásához szükséges felkészítésben. (f) Van-e külön felkészítés az átadott vagy áthelyezett munkaerő számára? Ez feltételezi, hogy minden olyan esetben, amikor új személyzetet állítanak be állandó munkára, ellenőrzik, hogy az adott személy részesült-e az új feladat ellátásához szükséges felkészítésben. (g) Van-e külön felkészítés akkor, ha új technológia vagy új berendezés alkalmazását vezetik be? Ez azt is jelenti, hogy a felkészítési programokért felelős személyt a tervezési, a termelési és a beszerzési osztályok rendszeresen tájékoztatják az új technológiák, berendezések és felszerelések alkalmazásáról. (h) Módszeresen értékelik-e a tananyag elsajátításának mértékét? Be tudja-e mutatni az üzemeltető a kiképzésben részesültek listáját és a tanfolyamokon használt oktató anyagokat? A nyilvántartásban szerepeltetni szükséges: • milyen felkészítésen/továbbképzésen vettek részt; • milyen felkészítéseken kell még részt venniük. Számos módszer áll rendelkezésre, pl.: • szóbeli és írásbeli vizsgák (tesztek); • gyakorlati vizsgák; • tapasztaltabb szakember felügyelete melletti munkavégzés addig, amíg önálló munkavégzésre alkalmassá nem minősíthető. (i) Szerepel-e a feltárt lehetséges súlyos baleseteknek, kiindulási körülményeiknek, a levont következtetéseknek és a megtett intézkedéseknek az oktatása? 3.14. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a technológia működtetését, a karbantartást, a veszélyes anyagok kezelését (beszerzés, belső szállítás, raktározás, stb.) végzőkre vonatkozóan a szükséges szaktudást és képesítéseket meghatározta, és a feladatok és a felelősségi körök ennek megfelelően vannak meghatározva? – Pl. bizonyítható-e, hogy az adott feladat és felelősségi kör ellátására kijelölt személy megfelelő szaktudással rendelkezik? 3.15. Szerepel-e a biztonsági tevékenység értékelése a kezelőállomány teljesítményének éves értékelésében? 3.16. Tudja-e bizonyítani az üzemeltető, hogy lépést tart a legjobb elérhető technológiák fejlődésével, a legjobb ismert gyakorlattal? A vállalatnak képesnek kell lennie annak bizonyítására, hogy megtette a szükséges intézkedéseket a legjobb elérhető technológia megismerésére, és annak a vállalat lehetőségei szerinti alkalmazásának értékelésére.

13



Eljárásrendi alapkövetelmény az, hogy kijelöljék ehhez a felelősségi köröket. Például „szakmai felelősöket” lehet kijelölni egyes speciális szakterületekre, így a biztonságirányításra, a korrózióra, a veszélyes területek minősítésére, a veszélyérzékelésre, a technológiai szabályozórendszerre, a kockázatelemzési módszerekre, stb. 3.17. Van-e olyan nyilvántartási rendszer, amely révén az üzemre (működtetés, tervezés) vonatkozó összes jogszabályt, biztonsági előírást, szabványt figyelembe veszik és folyamatosan figyelemmel kísérik? Minden vállalat az adott ország jogrendje által meghatározott jogszabályi környezetben működik. Ez a vállalat és a társadalom közötti olyan szerződésként fogható fel, amely általános követelményeket ír elő bizonyos eredmények elérésére. Ugyancsak a „társadalmi szerződés” körébe tartozónak tekinthetők mindazok a műszakitechnikai szabványok (szabályzatok, normák, ajánlások, stb.), amelyeket a vállalatnak magára nézve kötelezőnek kell elfogadnia annak érdekében, hogy megfeleljen az eredmények eléréséhez szükséges általános követelményeknek. Ha a vállalat teljesíteni akarja a „társadalmi szerződést”, akkor természetesen ismernie kell annak tartalmát. E célból meg kell határoznia az összes vonatkozó szabályozást. Szükség van arra is, hogy kijelöljék azt a szervezetet, illetőleg személyt, amely, illetőleg aki a vállalatra vonatkozó új biztonságtechnikai előírások megismeréséért és a megfelelés biztosításáért felel. 3.18. Dokumentumkezelés (a) Egyértelműen meghatározták-e azt, hogy ki a felelős az üzemen belül a biztonsággal kapcsolatos dokumentumok elkészítéséért, jóváhagyásáért és irattározásáért? Ha az üzemeltető üzembiztonsági kézikönyvben határozta meg a biztonsági irányelveket és a biztonságirányítási rendszert, akkor a kézikönyvnek legalább a következőket kell tartalmaznia: 1. a vonatkozó szabványok alkalmazásának rendje; 2. a létesítmények tervezése és a tervváltoztatások eljárásrendje; 3. új létesítmények üzembe helyezésének ellenőrzési eljárása; 4. a létesítmények átalakításának eljárásrendje; 5. a rendszeres technológiai rendszerbiztonsági tanulmányok elvégzésének rendje; 6. a beszerzési eljárások; 7. új veszélyes anyag alkalmazásával kapcsolatos ellenőrzési eljárás; 8. a harmadikféllel való együttműködés rendje; 9. a műveleti eljárások és utasítások rendje; 10. munkavégzés-engedélyezési rendszer; 11. a rendszeres ellenőrzési programok irányítása; 12. az általános biztonsági ellenőrzési programok kidolgozása és végrehajtása; 13. a karbantartási programok kidolgozása és végrehajtása; 14. a veszélyhelyzetekre való felkészülés rendje; 15. a balesetek és váratlan események kivizsgálásának rendje; 16. a felkészítő programok kidolgozása és végrehajtása; 17. a figyelési rendszer és a biztonsági audit megszervezése és működtetése, illetőleg végrehajtása; Az üzembiztonsági kézikönyvben elsősorban a fentiek biztonságtechnikai vonatkozásait kell meghatározni, továbbá azt, hogy ezekkel kapcsolatban milyen feladatok vannak. Általában két lehetséges megközelítést szoktak megemlíteni: • külön eljárásrendet határoznak meg a biztonsággal összefüggő esetekben, • vagy mindezeket a szempontokat beépítik azokba az általános eljárásrendekbe, amelyek a vizsgálat tárgyával kapcsolatban más szempontokat is megadnak. A biztonságirányítási rendszernek mindkét esetben tartalmaznia kell az eljárásrendeket. A jegyzék bemutatásán kívül a vállalatnak képesnek kell lennie annak bizonyítására, hogy minden egyes dokumentumot a biztonsági szempontok figyelembevételével kezelnek. A „biztonsággal kapcsolatos dokumentumok” alatt pl. az üzembiztonsági kézikönyv, illetőleg biztonságtechnikai útmutató jellegű kézikönyv, valamint a biztonságtechnikai kérdésekkel kapcsolatos valamennyi eljárás, útmutató és utasítás értendő. Az irattározás, vagy másképpen törzspéldány tárolás és annak egy központi helyen történő megvalósítása, egyúttal a hozzáférhetőség biztosítása lényeges feltétel. (b) Van-e előírás arra nézve, hogy minden dokumentumra rákerüljön a készítés dátuma és nyilvántartási száma? Ezek az adatok alapvető fontosságúak a dokumentumkezeléshez, nélkülözhetetlenek a hasznosításhoz és az érvényesség megítéléséhez. E nélkül előfordulhat a már érvénytelen és esetleg helytelen előírás szerinti eljárás is. 14



(c) Van-e olyan rendszer, mely révén biztosítható, hogy a megfelelő személyek megkapják az adott dokumentum legfrissebb változatát? A biztonsággal kapcsolatos dokumentumok szétküldési listája alapvető fontosságú az ilyen információs rendszerben. (d) Van-e olyan rendszer, mely révén biztosítható, hogy az érvénytelen dokumentumokat elkülönítsék, vagy mint ilyet megjelöljék? Egyértelműen és világosan meg kell határozni azt, hogy az új változatok kiadásakor ki a felelős az érvénytelenített dokumentumok eltávolításáért. Az a megoldás, amikor a címzett az új változat kézhezvétele után visszaküldi a régebbit a feladóhoz, elég körülményes eljárás, viszont jó ellenőrzési lehetőséget biztosít. A másik lehetséges megoldás az, amikor a címzett maga távolítja el a régebbi példányokat. Ekkor azonban minden esetben szükség van arra, hogy a felhasználó megbizonyosodjon arról, hogy a kapott példány valóban a legújabb változat. Ez például azzal biztosítható, hogy jegyzéket készítenek a biztonsággal kapcsolatos dokumentumokról és a változatok sorszámáról. A jegyzéken azt is feltüntethetik, hogy éppen melyik eljárásrend felülvizsgálatáról van szó. Ezt a jegyzéket természetesen az eljárásrendek felülvizsgálatakor (vagy átvizsgálásakor) pontosítani szükséges. (e) Feltüntetik-e az adott dokumentumokon végzett változtatásokat? Ezzel biztosítható az, hogy a változtatások felismeréséhez nem kell végigolvasni az egész anyagot. Az egyik javasolható módszer az, amikor minden dokumentumhoz kísérőlapot fűznek, és ezen feltüntetik a változtatásokat. Így lehetővé válik az is, hogy az egyes változtatások leírása mellé rövid magyarázatok is kerülhessenek. (f) Kijelölték-e a dokumentumok rendszeres felülvizsgálatáért felelős személyeket? A biztonsággal kapcsolatos minden egyes dokumentumot pontosan meghatározott rendszerességgel felül kell vizsgálni. A felülvizsgálat ebben az esetben a kérdéses dokumentum lényegének újragondolását is jelenti. A dokumentum felülvizsgálata ugyanakkor nem feltétlenül jelenti annak átdolgozását. Azonban az utolsó felülvizsgálat dátumát fel kell tüntetni a dokumentumon. 3.19. Van-e eljárásrend az üzemek, létesítmények, berendezések műszaki tervezési folyamatára? A tervezés mint általános fogalom többféle tervezési tevékenységre utalhat (pl. stratégiai tervezés, költségtervezés, stb.), de ez esetben kifejezetten a műszaki tervezési folyamatról van szó. A biztonságirányítási rendszer felépítésétől függően egy vagy több eljárásrend létezhet a műszaki tervezési folyamat irányítására. Elképzelhető, hogy külön eljárásrendek vannak a biztonságtechnikai és műszaki tervezési tevékenységekre, és külön eljárásrendeket alkalmaznak az egyéb szempontokra (pl. minőségügy, finanszírozás, stb.). A másik lehetőség az, hogy a biztonságtechnikai szempontokat egyetlen eljárásrendben adják meg, ami a műszaki tervezési tevékenységek más területeit is magába foglalja. Mindkét esetben szükség van az eljárások kézben tartására. 3.20. Foglalkozik-e a műszaki tervezésre vonatkozó eljárásrend legalább az alábbi elemekkel: (a) megadja-e az eljárásrend, hogy mely tervezési tevékenységekre vonatkozik? A létesítmények tervezésével és átalakításával kapcsolatos eljárások alkalmazási körét világosan meg kell határozni. Ha a vállalat szétválasztja a tervezési tevékenységeket, úgymint új egységek tervezése és a meglévő egységek jelentősebb átalakítása, akkor a megfelelő eljárásrendeket a tervezéssel kapcsolatos kérdésekben mindkét esetben figyelembe kell venni. (b) a tervezési folyamat elkülönítése önálló tervezési fázisokra A tervezési tevékenységek különböző fázisokból állnak. Az egyes fázisokat világosan meg kell határozni (az egyes fázisok a projekt nagyságától is függhetnek.) Minden fázist jelentés készítésével célszerű zárni, amelyhez a következő fázis megkezdését engedélyező vezető írásos jóváhagyása szükséges. Azt is világosan meg kell határozni, hogy a különböző fázisokba kit kell bevonni, és milyen biztonságtechnikai tanulmányokat szükséges elvégezni.

15



(c) üzembiztonsággal foglalkozó üzemi szervezet, tanácsadó, vezető, felelős, stb. bevonása a tervezési folyamatba Az üzembiztonsági felelősnek legalább azt kell ellenőriznie, hogy az eljárásrendek biztonsággal összefüggő előírásai teljesülnek-e. E mellett alapvető kötelezettségei vannak a létesítmények üzembe helyezésével összefüggő feladatok kapcsán is. (d) a szükséges üzemeltetési utasítások írásban való rögzítése Az „üzemeltetési utasítások” alatt a vezérlőtermi irányítók számára meghatározott utasítások, valamint a létesítményben és a létesítmény környezetében fizikai munkát végzők munkautasításai értendők. A tervezési eljárásrendben világosan meg kell határozni azt, hogy ki dolgozza ki, ki ellenőrzi, és ki hagyja jóvá az üzemeltetési eljárásokat, és meg kell adni azt is, hogy ezeket az eljárásokat mely tervezési fázisban kell elvégezni. (e) előírta-e az üzemeltető az egyes létesítmények biztonságos tervezésére és biztonságos üzemeltetésére vonatkozó műszaki szabványok alkalmazását? „Műszaki szabvány” alatt értendők mindazok a műszaki és technikai előírások, amelyeket a vállalat magára nézve kötelezőnek tart, és amelyek az alkalmazottakra is kötelezőek. A szabvány az ipari tevékenység folytatása során felhalmozott tapasztalatokon alapul. Megbízható, igazolt megoldásokat javasolnak meghatározott problémákra. Vannak közöttük a vállalat saját tapasztalatain alapuló, és külső forrásból származó ismeretek, s ezeket szabályzatok, ajánlások, útmutatók, kiadványok, stb. formájában adják közre. A vállalatnak meg kell ismernie ezt a tudást, fel kell mérnie azt, hogy mi vonatkozik rá, és szükség szerint be kell építenie azokat a saját szabványaiba. A „szabályzat” fogalma általában valamilyen részletes, műszaki-kivitelezési előírásra utal. Klasszikus szabályzatnak tekinthetők a mechanikai elemek tervezését és építését előíró szabályzatok, pl. az atmoszférikus tárolótartályok, a nyomástartó edények, és a csővezeték-rendszerek tervezési és szerelési (építési) szabályzatai. Az „ajánlások” és „útmutatók” inkább az elvek alkalmazására és a létesítmények használatára vonatkoznak. Általában a létesítmények általános jellegére utalnak, pl. kevésbé tűzveszélyes anyagok atmoszférikus tárolására szolgáló létesítmények, PB-gáz- vagy klór-tárolók, zárttéri tároló-létesítmények, stb. (f) meghatározták-e azokat a szempontokat, és azt az eljárásrendet, amelyek alapján egy új üzem/létesítmény telepítési helyszínét ki lehet/kell jelölni? A telepítési helyszín kiválasztásában általában az üzleti szempontok játsszák a fő szerepet akár ún. zöldmezős beruházásról, akár egy megfelelő telephelyen belüli újabb beruházásról van szó. Tipikus üzleti szempont az infrastruktúrával való ellátottság, illetőleg az infrastruktúra elérhetősége. A biztonságos működés szempontjait azonban ugyanilyen súllyal kell figyelembe venni. A szakhatóság azért alkalmazza ezt a szempontot önállóan, mert egyrészt a kérdésre adott válaszok erről az oldalról rávilágítanak a biztonságirányítási rendszer gyakorlati működésének színvonalára, másrészt értékes információt adhatnak a biztonsági elemzések megalapozottságának felülvizsgálatához, továbbá az esetleges dominóhatás vizsgálatához is. (g) a biztonsági jelentés vagy a biztonsági elemzés (Kat. 32. §) elkészítési munkafolyamatának és a tervezési munkafolyamatnak az összehangolása Új veszélyes üzem létesítése esetén az a „különleges” helyzet áll elő, hogy a még nem működő üzemre kell elvégezni egy komplex, rendszerszemléletű elemzést, amelynek a közvetlen célja a lehetséges súlyos balesetek feltárása, ennek alapján pedig mindazon intézkedések meghatározása, amelyek a súlyos balesetek kiküszöbölésére, illetőleg azok kockázatának a minimalizálására alkalmasak. Mindezek után el kell készíteni a még nem működő üzem biztonsági jelentését, vagy a biztonsági elemzést (Kat. 32. §). Ezek egyik legfontosabb kiindulási alapja a műszaki tervdokumentáció. Ahhoz, hogy ez az alap megfelelő kiindulópontja lehessen az elemzéseknek, elengedhetetlen a rendszerszemléletű biztonságtechnikai megközelítés érvényesülése már a tervezőasztalon, amelyet az eljárásrend eredményesen segíthet elő. A biztonsági dokumentációt készítheti a tervezést végző, de tőle független szervezet is.

16



A biztonsági dokumentáció szakhatósági felülvizsgálata során figyelembe kell venni adott esetben azt, hogy az üzemi technológia mennyire ismert és az üzemeltető mennyire gyakorlott az üzemeltetésben. Ennek szemléltetésére szolgál az alábbi táblázat: Új üzem létesítése esetén a biztonsági dokumentáció megalapozottságát befolyásoló ismereti tényezők Ismeret az üzemeltetői gyakorlat alapján (1-3) 1 2 3 Nem funkcionáló, Funkcionáló üzemeltető A technológia ismertsége önálló, új anyavállalat új anyavállalat és (1-3) üzemeltető (*) leányvállalata működő leányvállalata (g=1) (g=2) (g=3) Nem ismert; nincs rá 1 üzemelési tapasztalat i=1 i=1 i=1 (t=1) Újszerű, de összevethető már i = 0,5 vagy i = 0,5 vagy i = 0,5 vagy 2 üzemelő másfajta i=1 i=1 i=1 technológiával (t=2) Ismert; van üzemi tapasztalat; üzemelnek i = 0,5 vagy i = 0,5 vagy i = 0,5 vagy 3 hasonló technológiák i=1 i=1 i=1 (t=3) (*) Gyakorlati szempontból nem valószínű, inkább elméletileg feltételezhető eset. Az i súlyozó tényező lehetséges értékei: i = 0,5: az üzemeltető által ismert (üzemeltetett) technológia; i = 1: az üzemeltető által nem ismert (nem üzemeltetett) technológia. A biztonsági jelentés megalapozottságát befolyásoló ismertség (I) relatív nagysága a következőképpen tehető szemléletessé: I=t*g/i Például, az ismertség szempontjából legjobb eset: 3 * 3 / 0,5 = 18; az ismertség szempontjából legkedvezőtlenebb eset: 1 * 1 / 1 = 1. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi esetben mind a várományos üzemeltető, mind a szakhatóság részéről fokozott körültekintéssel kell eljárni a biztonsági dokumentáció összeállításakor, illetőleg felülvizsgálatakor, és kiemelt figyelmet kell fordítani a műszaki kérdések mellett a tervezett biztonságirányítási rendszer minden egyes elemére is. 3.21. Megvannak-e az üzemelés megkezdéséhez, az ellenőrzésekhez, a próbaüzemekhez szükséges eljárások? Kitérnek-e ezek a következőkre: (a) az építés és a szerelés alatt végzendő biztonságtechnikai szempontból lényeges vizsgálatokra, ellenőrzésekre vonatkozó eljárásrend; (b) az üzemi próbák és a próbaüzem alatt a biztonsági berendezések kipróbálására, ellenőrzésére vonatkozó eljárásrend és módszerek; (c) mindezek dokumentálásának és a dokumentáció tárolásának rendje? Az új üzem üzemelésének megkezdése előtt ki kell próbálni az üzem berendezéseit külön-külön is és az üzem egészét is. Erre különböző elnevezésű próbák – mint pl. funkciópróbák, komplex próbák, üzemi próbák, próbaüzem, stb. – szolgálnak, amelyek azt hivatottak bizonyítani, hogy az adott technológia képes az üzleti elvárásoknak megfelelő termelési paraméterekkel működni, továbbá, hogy biztonságosan képes erre. Tehát ez a kezdeti üzemelési fázis az, amikor még meghatározhatók mindazok a biztonságot javító intézkedések, amelyek a tartósan biztonságos folyamatos üzemeléshez nélkülözhetetlenek. A szakhatóság ezt a szempontot is figyelembe veszi az új üzemek helyszíni szakhatósági ellenőrzéseinek megtervezésekor.

17



3.22.

Beszerzések, és együttműködés harmadikféllel

3.22.1. Van-e eljárásrend a harmadikféllel való együttműködésre? Ez az eljárásrend a biztonsági eljárásrendtől különválhat, vagy elképzelhető olyan általános eljárásrend is, ami a biztonságon felül magába foglalja a beszerzési eljárások más szempontjait is (pl. a pénzügyi, a minőségügyi vagy egyéb szempontokat). Mindkét esetben az eljárásrendek a biztonságirányítási rendszer részét képezik. 3.22.2. Van-e eljárásrend a harmadikfél kiválasztására és minősítésére? Ez a biztonsági kritériumok alapján végzendő kiválasztásra és minősítésre (értékelésre) vonatkozik. A kritériumokat minden egyes partnerre külön dokumentálni kell, és az adatokat rendszeresen frissíteni szükséges. 3.22.3. Előírja-e az eljárásrend a harmadikféllel együttműködésben végzett tervezési tevékenység rendjét, műszaki-biztonsági normáit? A „harmadikfél” lehet független mérnöki tervezőiroda, vagy multinacionális vállalat esetében a külön üzleti egységben (esetleg más országban) működő tervezési osztály. Az „együttműködés” alatt érthetjük a teljes tervezési feladatnak vagy egy részének alvállalkozókkal/külsősökkel való elvégeztetését. Ekkor biztosítani kell azt, hogy a külsősök ugyanazokat a biztonságtechnikai követelményeket alkalmazzák, mint amiket a vállalat vagy üzleti egység alkalmazna, ha maga végezné a tervezést. Az eljárásrendnek legalább a következő területeket kell magába foglalnia: • az alkalmazandó szabványok megadása; • a biztonságtechnikai rendszerek kiépítésére vonatkozó szabályok megadása; • kockázatelemzési tanulmányok készítése; • a létesítmény részeinek leszállítása, és az üzembe helyezés. 3.22.4. Van-e eljárásrend a technológiai berendezések beszerzésére? A technológiai létesítmény minden elemét „technológiai berendezésnek” kell minősíteni. Ide tartoznak az edények, csővezetékrendszerek, hőcserélők, stb., valamint a létesítmény szabályozásához és biztonságához szükséges elektronika. Ez az eljárásrend a biztonsági eljárásrendtől különválhat, vagy lehet olyan általános eljárásrend is, ami a biztonságon felül magába foglalja a beszerzési eljárások más szempontjait is (pl. a pénzügyi, a minőségügyi, stb. szempontokat). Mindkét esetben az eljárásrendek a biztonságirányítási rendszer részét képezik. 3.22.5. Ellenőrzik-e azt, hogy a leszállított technológiai berendezés megfelel-e a követelményeknek? Ezeket a követelményeket az elvégzett kockázatelemzésekből, valamint a biztonsági irányelvekből kell levezetni. Az ellenőrzések célja annak megállapítása, hogy a leszállított technológiai berendezések megfelelnek-e ezeknek a követelményeknek. 3.22.6. Van-e eljárásrend a veszélyes nyersanyagok beszerzésére? Ez az eljárásrend a biztonsági eljárásrendtől különválhat, illetőleg elképzelhető olyan általános eljárásrend is, ami a biztonságon felül magába foglalja a beszerzési eljárások más szempontjait is (pl. a pénzügyi, a minőségügyi, stb. szempontokat). Mindkét esetben az eljárásrendek a biztonságirányítási rendszer részét képezik. 3.22.7. Van-e átvételi eljárásrend a leszállított veszélyes nyersanyagokra? Az átvételi ellenőrzés célja annak ellenőrzése, hogy: • a megfelelő terméket szállították-e le; • megfelelő-e a termék összetétele, tisztasági foka, stb.; • vagy – ha zárt csomagolásban szállították – megfelelő-e a jelölés? 3.22.8. Bevonnak-e harmadikfelet a berendezések felújítási-karbantartási, esetleg technológiakezelési munkáiba is? Amennyiben harmadik fél dolgozói végeznek munkát az üzemeltető berendezésein, ugyanazokat a biztonsági előírásokat kell alkalmazniuk, illetőleg ismerniük, mint az üzemeltető saját dolgozóinak. Adott esetben nem csak a munkavégzés munkabiztonsági előírásait, hanem például az adott berendezés karbantartási előírásait is ismerniük kell. 18



Különösen fontos, hogy az eseti, nem szakszerviz jellegű munkavégzést is megfelelő – alapos és gondos – biztonsági előkészítés előzze meg. Az adott üzemre jellemző szakmai környezet (pl. vegyipari technológia üzemeltetése) esetén az eltérő szakmát igénylő munkavégzés a technológián belül (pl. állványozás, szigetelés-bádogozás) fokozott elővigyázatosságot igényel az üzemeltetőtől a harmadikfél számára „szakmaidegen” speciális biztonsági ismeretek miatt. Ilyen esetekben megnyugtató megoldás a stabil, hosszabbtávú üzleti kapcsolat, amennyiben az üzemeltető üzleti érdekei ezt megengedik. 3.22.9. Van-e műszaki átvételi eljárásrend az elvégzett felújítási-karbantartási munkákra és dokumentálják-e az átvételt? 3.22.10. Figyelembe veszik-e a kiválasztáskor a harmadikfél biztonsági kultúráját? A biztonsági kultúrát le lehet vezetni: • az adott féllel kapcsolatban szerzett saját tapasztalatokból – abban az esetben, ha már volt közös munka korábban; • a harmadikfélnél bekövetkezett baleseti mutatók (gyakoriságok és súlyosságok) elemzéséből. (Az adatokat csak maga a harmadikfél közölheti.) 3.22.11. Rögzítik-e a harmadikféllel megkötött szerződésekben, hogy a harmadikfélnek meg kell felelnie az üzem biztonságtechnikai előírásainak? Minden esetben írásos megállapodásra van szükség. 3.22.12. Tartanak-e egyedi felkészítő programot a harmadikfélnek? A felkészítő program célja az, hogy a harmadikfél munkavállalói tájékoztatást kapjanak: • a vállalatra jellemző kockázatokról (a harmadikfél munkavégzésével kapcsolatos esetekben); • e vonatkozásban a vállalat kockázatkezelési intézkedéseiről, valamint azokról az előírásokról, amelyeket a harmadikfélnek is be kell tartania. 3.22.13. Bevonják-e a harmadikfelet a monitoring rendszer működtetésébe? Például balesetek kivizsgálásakor magának a cégnek kell a harmadikfelet bevonnia a vizsgálatba akkor, ha a baleset részben vagy egészben a cég biztonságirányítási rendszerének hiányosságaira vezethető vissza. Ez a helyzet például akkor, ha a harmadikfél munkavállalója (tehát nem a cég saját alkalmazottjai közül valaki) az áldozat, akár „véletlenül”, akár a harmadikféllel való munkavégzés helytelen megszervezéséből eredően (pl. nem volt megfelelő a tájékoztatás a kockázatokról és a biztonságtechnikai előírásokról). Amennyiben az üzemeltető tartósan vagy rendszeresen alkalmazza valamely harmadikfél dolgozóit, a figyelést az ő esetükben is ajánlatos „kötelező jelleggel” megszervezni, lehetőleg dokumentált jelzésrendszer kialakításával.

19



4. Ü ze mvezetés Ma már magától értetődő az, hogy az üzemeltetőnek hatékony rendszereket (kockázatszabályozási rendszereket) szükséges működtetnie annak érdekében, hogy megfelelően szabályozhassa az üzem működtetésével összefüggő kockázatokat. A biztonsági jelentésben be kell mutatni ezeket a – működő! – rendszereket, tehát azt, hogy az üzemeltető miként szabályozza a gyár, a technológiák és a különböző tároló létesítmények életciklusának egyes szakaszait jellemző kockázatokat. Ebben a fejezetben a technológiai (gyártási) folyamatok, rendszerek alábbi fő területeivel kapcsolatos lényeges szempontokat soroltuk fel: (a) Üzemeltetési eljárások A fogalom a technológiai létesítmények működtetéséhez szükséges utasításokra utal. Pl. a vegyipari technológiák esetén ezeket az üzemeltető jellemzően a vezérlőteremben alkalmazza. (b) Üzemeltetési utasítások Ezek a technológiai létesítményben végzendő kézi munkavégzések előírásai. (c) Munkavégzés-engedélyezési rendszer A munkavégzés-engedélyezési rendszer rendeltetése: • a külön műveleti utasítással nem szabályozott (nem-rutin jellegű) feladatok biztonságos elvégzésének biztosítása; • egyes fontosabb biztonságtechnikai rendszabályok igazoló ellenőrzése. A munkavégzési engedély olyan dokumentum, amelyben a munkavégző engedélyt kap bizonyos munkafeladat meghatározott helyen és határidőn belüli elvégzésére, továbbá meghatározza azokat a feltételeket, amelyek ezen engedély kiadásához szükségesek. Az engedélyt legalább két példányban kell kiállítani. Az engedély egyik példányát a munkát végző személynek mindig magánál (illetőleg a birtokában) kell tartania, a többi példányt pedig a munkavégzésnek helyt adó szervezeti egységben kell tárolni. (d) Karbantartás és ellenőrzés Ez a két terület általában egymással szorosan összefügg. A különféle megoldásokkal végzett ellenőrzések mint szemrevételezés, műszeres diagnosztika (falvastagság-mérés, repedésvizsgálatok, ultrahangos repedés- és egyéb hibakereső vizsgálatok, stb.) alapvető célja a hiányosságok feltárása és a megfelelő időben történő beavatkozás megtervezése. A karbantartás célja a termelő berendezések termelőképességének az üzleti elvárásokkal összhangban lévő biztosítása, továbbá annak megelőzése, hogy a berendezések gyenge pontjaiból olyan események induljanak ki, amelyek súlyos balesethez vezethetnek. Vagyis a karbantartás a súlyos balesetek megelőzése szempontjából megelőző jellegű, és összefonódik az ellenőrzésekkel. Természetesen a karbantartó szervezet hivatott arra is, hogy a technológiai berendezések által „produkált” váratlan események, meghibásodások alkalmával beavatkozzon, és a szükséges javításokat elvégezze. Nyilvánvaló azonban, hogy veszélyes üzemek esetén a karbantartási stratégia nem épülhet az utólagos elhárítás szemléletére. 4.1.

Megvan-e minden szükséges működési engedély? Van-e ezekről naprakész nyilvántartás?

4.2. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a biztonságos működést lehetővé tevő eljárásokat minden ésszerűen elképzelhető (normál és rendkívüli) üzemállapotra alkalmazza és dokumentálja? Ezek között szerepelnek-e az alábbiak: [Az „üzemeltetési eljárások” fogalma e vonatkozásban a technológiai létesítmények működtetéséhez szükséges utasításokra utal.] (a) a létesítmények üzemeltetése normál üzemállapotban; (b) eljárásrend az új üzemeltetési eljárások kialakítására; Az egyes eljárások megadják azt, hogy az üzemeltetési eljárásokat hogyan kell kidolgozni. Így például azt, hogy: • kinek kell kidolgoznia az üzemeltetési eljárásokat; • hogyan kell megosztani ezeket az eljárásokat; • miről kell adatokat megadni; • szükség van-e az eljárások felbontására, elemzésére? 20



(c) eljárásrendek annak biztosítására, hogy az üzemeltetési eljárások lefedjék a technológia minden részét; Legalább a következő szakaszokat kell megkülönböztetni: • indítás; • normál üzemeltetés; • normál leállítás; • veszélyhelyzeti leállítás. Ezt a felosztást tovább lehet finomítani a következő szakaszok megkülönböztetésével: • első indítás; • karbantartás utáni újraindítás; • veszélyhelyzeti leállítás utáni újraindítás; • karbantartás és javítás alatt ellenőrzés. (d) eljárásrend annak biztosítására, hogy az üzemeltetési eljárások lefedik a technológia minden üzemállapotát; Például: • tervszerű leállítás; • ideiglenes leállások: hétvégi és/vagy éjszakai leállások; • nem tervezett leállások; • leállítások rendkívüli esemény, illetőleg baleset miatt; • üzemelés újraindítása, • közúti, vasúti vagy vízi szállítótartályok töltése/lefejtése; • mintavételezés; • jelölés, címkézés. (e) az üzemeltetési eljárások rendszeres felülvizsgálata és a felülvizsgálatot végző személyek meghatározása; Az üzemeltetési eljárásoknak vannak biztonságtechnikai vonatkozásai, tehát ennek megfelelően ezeket rendszeresen felül kell vizsgálni. A felülvizsgálat során legalább azt ellenőrizni kell, hogy az üzemeltetési eljárásokat elég világosan fogalmazták-e meg, és hogy ezek megfelelnek-e a valós helyzetnek. (f) eljárásrend a létesítmény legfontosabb saját kockázatainak figyelembe vételére az üzemeltetési eljárásokban; A kockázatok jellemzésekor egyebek mellett a következőket kell figyelembe venni: • a veszélyes anyagok tulajdonságai; • a súlyos balesethez vezető technológiai jellegű hibák megadása. (g) rendszer annak biztosítására, hogy az információátadás rendjét betartsák a műszakváltások során; A műszakok közötti információcsere általában műszaknapló vezetésével történik. Javasolt, hogy a műszaknapló fejléce állandó legyen, és a váltóműszak vezetője aláírásával igazolja, hogy a bejegyzéseket tudomásul vette. A következő bejegyzéseket mindig figyelembe kell venni: • a figyelemmel kísérendő hibás működések és folyamatok; • váratlan események és balesetek; • a folyó karbantartási munkák és az ezekkel összefüggő munkavégzési engedélyek; • a kiiktatott biztonsági körök. (h) eljárásrend üzemeltetési utasítások kiadására a rutinszerű kritikus feladatok végrehajtására A rutinszerű feladat olyan feladat, amelyet elégséges gyakorisággal végeznek ahhoz, hogy azt előírásokkal szabályozzák. A feladat kritikusnak (biztonságtechnikai szempontból fontosnak) minősíthető, ha annak helytelen elvégzése súlyos baleset kialakulásához vezethet. (i) az üzemeltetési utasítások rendszeres felülvizsgálata; A felülvizsgálatnak ki kell terjednie legalább a munkautasítások elolvasására annak érdekében, hogy azok elég világosak-e, és a gyakorlatban végrehajthatók-e.

21



(j) munkavégzés-engedélyezési rendszer; A munkavégzés-engedélyezési rendszert a biztonságirányítási rendszerben be kell mutatni és annak (szerves) részévé kell tenni. (k) a munkavégzési engedélyt annak a szervezeti egységnek a vezetője adja ki, ahol a munka folyni fog; A munkavégzési engedély aláírásának kettős célja van: • egyrészt garanciát jelent arra, hogy a munkavégzés helyén tudnak az elvégzendő munkáról; • másrészt a vezetés felelőségi körébe rendeli azt, hogy teremtse meg és tartsa fenn a biztonságos munkavégzés feltételeit. (l) a munkavégzési engedély kiadása előtt helyszíni szemlét kell tartani; (m) a munkakörrel járó kockázatok elemzése; A munkavégzés-engedélyezési rendszer rendeltetése az, hogy meghatározzák és/vagy igazolják a biztonságtechnikai intézkedéseket. Ennek alapja lehet pl. a munkakörrel járó kockázatok elemzése. Az elemzésben vizsgálni szükséges a munkavégzésből a munkavégző személyre, illetőleg a technológiai egységre jutó kockázatokat. Egyes szokványos (normál) helyzetek esetében elegendő lehet általános kockázatelemzést végezni, és ennek eredményeiből levezetni az alapvető biztonságtechnikai intézkedéseket. Pl. kézi beavatkozást igénylő lezárások, belépés zárt területre, nyílt lánggal való munkavégzés működő üzemben. Azonban minden esetben ellenőrizni szükséges azt, hogy nincs-e a munkavégzés helyét képező létesítményből vagy a munkafeladatok jellegéből eredő sajátos kockázat. Alapvető követelmény, hogy a munkavégző személy és a munkavégzés helyszínéért felelős személy együtt tisztázza e kérdéseket (konzultáció). (n) minden szükséges biztonsági intézkedés írásban is álljon rendelkezésre; A szükséges biztonságtechnikai intézkedéseket minden egyes munkavégzési engedélyre rá kell vezetni. A szabványos feladatkörökhöz tartozó előírásokat külön erre a célra kialakított nyomtatványokon is meg lehet adni. Ilyen esetben akár több munkavégzési engedély kiadására lehet szükség akár egyetlen munkafeladat elvégzéséhez is. Biztonságtechnikai előírások lehetnek pl.: • annak meghatározása, hogy milyen állapotba kell hozni az adott létesítményt a munka megkezdése előtt (pl. leürítés); • a munkavégzéshez használható eszköz, berendezés típusa (pl. robbanásbiztos eszközök); • az elvégzendő mérések (pl. robbanóképes közeg jelenlétének megállapítása); • a veszélyhelyzeti/védelmi előírásokkal összefüggő intézkedéseket (pl. veszélyérzékelők, oltóberendezések). (o) minden műszakváltáskor ellenőrizni kell a munkavégzési engedélyt. [I/II-A/B] 4.3. Rendelkezésre áll-e az üzemeltető veszélyes anyag leltára? A veszélyes anyagok leltára a veszélyes üzem azonosításának alapja. Megfelelő részletességű és jól ellenőrizhető módon való összeállítása tehát nagyon lényeges követelmény. Az ellenőrzés során figyelmet kell fordítani arra, hogy a leltár tartalmaz-e minden veszélyes anyagot, továbbá megfelelő módon számították-e ki az esetleges összegzéseket. Fontos, hogy a leltárban feltüntetett összes veszélyes anyagból azt az anyagmennyiséget, amely a technológiai, gyártási folyamatban éppen bent tartózkodó mennyiséget jelenti önállóan is megjelenítsék, a lehetséges maximális mennyiségben. A súlyos baleset létrejöhet a gyártási folyamatban, valamely műveletközi tárolás, vagy tártós tárolás során, vagy egyéb folyamatban, ezért a gyártási folyamatban tartózkodó veszélyes anyagok mennyiségének meghatározása nem nélkülözhető. A technológiai folyamatból esetlegesen kijutó anyag mennyiségének számításához a folyamatban tartózkodó anyag mennyisége fontos kontroll-adatként vehető figyelembe. 4.4. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a biztonságos működést lehetővé tevő eljárások alkalmazásával figyelembe veszi a létesítmény/berendezés üzemeltetéséből eredő főbb kockázatokat?

[III-A/B/C]

4.5. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy az üzem, illetőleg a berendezések az előírt biztonságos működési tartományból sem a normál, sem a rendkívüli üzemállapotok során nem lépnek ki?

[III-A/B/C]

22



4.6. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy megfelelő eljárásokat dolgozott ki a biztonságos működési tartományból való kilépések nyomon követésére, dokumentálására és kivizsgálására, valamint a tapasztalatok felhasználására? 4.7. A kimutatott lehetséges súlyos baleseti helyeken történő rendkívüli esemény bekövetkezésének esetére van-e eljárásrend a lehetséges súlyos baleset feltárását eredményező korábbi elemzés ismételt elvégzésére, illetőleg felülvizsgálatára? Nyilvánvaló, hogy ahol súlyos baleset történhet és ezt korábbi elemzések ki is mutatták, ott egy rendkívüli esemény, „majdnem-baleset” olyan fontos körülménynek tekintendő, amely akár a korábbi elemzés teljes felülvizsgálatát is indokolhatja. Célszerű, ha erre az eshetőségre az üzemeltető megfelelő eljárást irányoz elő, meghatározva a felülvizsgálat feltételeit. 4.8. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a technológiai szabályozórendszerei megfelelők, és azok váratlan üzemi körülmények között is – az emberi tényezőket figyelembe véve – hatékonyan működnek?

[III-B]

4.9. Karbantartás és műszaki-biztonsági ellenőrzések (a) Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a súlyos balesetek megelőzéséhez és a következmények csökkentéséhez a megfelelő ellenőrzési és karbantartási rendet a biztonság szempontjából fontos létesítményekre/berendezésekre és rendszerekre kialakította, legalábbis a következőkre: [Az eljárási rend megadja azt, hogy mely létesítményrészeket milyen ellenőrzésnek és mikor (milyen gyakran) kell alávetni, valamint ki felel az ellenőrzés elvégzéséért. A vállalati rendszer részét képező eljárásrend – mely meglétének vizsgálatáról szó van – biztosítja azt, hogy az ellenőrzési programot hozzáértő és szabályozott módon állítják össze, rendszeresen pontosítják és a kellő időben pontosan hajtják végre. Az aa) – af) pontokban felsoroltak a biztonságtechnikai szempontból fontos elemek egy lehetséges csoportosítását alkotják. Ugyan a bemutatandó felosztásnak nem feltétlenül kell ilyen formán megjelennie a cég ellenőrzési programjában, azonban a biztonságtechnikai szempontból fontos minden elem vizsgálatát fel kell venni a megfelelő ellenőrzési programba.] aa) nyomástartó rendszerek és a veszélyes anyagok tárolására szolgáló egyéb berendezések; A technológiai eszközök, csővezeték-rendszerek ellenőrzése egyebek mellett kiterjed a következőkre: • a korróziós és eróziós folyamatok nyomon követése (szemrevételezéssel vagy mérés útján); • a tartószerkezetek műszaki állapota (korrózió vagy megroppanás); • a tömítések állapota; • a karimás csatlakozások állapota; • a gyengepontok állapota (pl. táguláskiegyenlítők); • a jelölések állapota (pl. színjelölések, vagy a szelepek kódszámai); • a védőrétegek, illetőleg védőburkolatok állapota; • a szigetelések állapota; • a katódos védelem megfelelő működése; • a lehetséges terhelések értékelése, figyelése, pl. nagytömegű szivattyúk, kompresszorok hatása; • nyomáspróbák; Az edények és csővezetékek ellenőrzési programjába fel kell venni a lehetséges meghibásodások kockázatait is. E tekintetben a következőket kell figyelembe venni: • a jelenlévő anyagokból eredő veszélyek; • a fontosabb technológiai paraméterek; • a technológia részét képező edény vagy csővezeték pontos szerepe (pl. hűtés hőtermelő folyamat során); • az edényt vagy csővezetéket a jelenlévő anyagokból eredően károsító hatások (korrózió vagy erózió); • a várható mechanikai és hőterhelés. Az ilyen jellegű ellenőrzési program kidolgozásakor bevett eljárás az, hogy ellenőrzési típusprogramokat alakítanak ki. A technológiai nyomástartó edények és csővezetékek tipizálásához használható pl. a fenti tényezők alapján kidolgozott döntési fa módszer. A tömlőcsatlakozások is a technológia gyengepontjai, ezért különleges figyelmet igényelnek. A tömlőcsatlakozások ellenőrzése során legalább a gyártó utasításait figyelembe kell venni.

23



ab) biztonsági túlnyomás-határoló, szabályozó-, riasztó- és jelzőrendszerek; szivárgás-érzékelő rendszerek; nyomáscsökkentő rendszerek; Miden biztonsági rendszer biztonságtechnikai szempontból fontosnak minősül. A biztonsági rendszerre elvileg csak akkor van szükség, ha a technológiai szabályozó rendszer meghibásodik, és csak ezekben a ritkán előforduló esetekben kell működésbe lépnie. Célszerű különbséget tenni a műszeres biztonságtechnikai szabályozókörök és a mechanikus biztonsági rendszerek között. A következő felsorolás elemei tekinthetők „műszeres biztonságtechnikai szabályozóköröknek”: • a közvetlenül ható biztonsági funkciókat jellemző paraméterek mérése; • riasztás; • áramkörök és szabályozókörök; • reteszelések; • vészleállító/kikapcsoló rendszerek. A biztonságtechnikai szabályozókörök nagy megbízhatóságának elérése érdekében rendszeres ellenőrzéseket, teszteket kell végezni. A tesztelés módszere olyan legyen, hogy teljesüljenek a következők: • a tesztelés a biztonságtechnikai szabályozókör teljes működésére kiterjed (és nem csak az egyes elemek működtetésére); • a teszteket valós körülmények között hajtják végre (természetesen anélkül, hogy ellenőrizhetetlen, veszélyes helyzetek alakulnának ki). Előfordulhat, hogy bizonyos elemek kimaradnak a biztonságtechnikai szabályozókörből, de azok működését rendszeres helyszíni ellenőrzéssel nyomon követik. Pl. folyamatosan áramló inert közeg tömegárama; a hasadótárcsa és a biztonsági szelep közötti nyomás; földelésjelző. Az alábbi felsorolás a „mechanikus biztonsági rendszerek” típusait és azok néhány ellenőrzési szempontját adja meg: • biztonsági szelep – a nyitónyomás (nyomáspróba); • hasadótárcsa – a megfelelő rögzítés, sérülések a tárcsán, korróziós vagy lerakódási nyomok; • nyomáskiegyenlítő szelep – a mechanikus részek szabad mozgása; • tartályfedél – a fedél súlya, kapcsolódása a tartályhoz (csukló, lánc); • lángelzárók – az esetleges mechanikai sérülések, korrózió vagy elzáródás; • egyszeri működésű szelep – a megfelelő működés (tesztelés); • kármentők – védőaljzat; esővíz vagy más anyag jelenléte. A veszélyérzékelő eszközök közé tartoznak egyrészt a beépített (fix telepítésű) gáz-, füst- és tűzérzékelők, másrészt a hordozható biztonsági mérőműszerek (pl. robbanási koncentráció és kémhatás-mérők). A „riasztás” olyan jelzés, amely embereket hív fel jól meghatározott feladatok elvégzésére, pl. egy adott terület kitelepítése biztonságos helyre, vagy az ablakok bezárása és a szellőztetés kikapcsolása az épületben. A riasztáshoz használt eszközök, berendezések működését mindenkivel előre közölt időpontban ki kell próbálni. ac) szellőztető rendszerek; veszélyhelyzeti világítási és egyéb hasonló rendszerek; Ha pl. a normál világítás kiesik, a veszélyhelyzeti világításnak lehetővé kell tennie azt, hogy a berendezések, létesítmények biztonságos üzemállapotba hozhatók legyenek, és az érintett terület kiürítése biztonsággal elvégezhető legyen. A veszélyhelyzeti világítás megfelelő működését rendszeresen ellenőrizni szükséges az elektromos ellátás kikapcsolásával. ad) a biztonságos üzemeléshez szükséges infrastrukturális létesítmények (elektromos, gőz-, vízhálózatok, stb.); ae) veszélyes légtérben üzemelő berendezések (pl. elektromos berendezések); af) a lefúvató- és fáklyarendszer? (b) Van-e eljárásrend a leállás mellett végzett karbantartásokra? Meghatároztáke a csak leállás mellett végezhető biztonságtechnikai felülvizsgálatok, ellenőrzések, mérések rendjét, tartalmát, dokumentálását?

[III-E/F]

(c) Van-e eljárásrend a karbantartások gyakoriságának meghatározására? A karbantartás gyakoriságának meghatározásakor figyelembe veendők a következők: 24

[IV-E]



• •

a várható élettartam (a gyártó előírásai vagy tapasztalat alapján); az eszköz/berendezés funkciójának kieséséből eredő veszély mértéke.

[III/IV-E] (d) Van-e eljárás a létesítmény közvetlenül ható biztonsági funkciójú berendezései megelőző-karbantartási programjainak összeállítására is? A megelőző karbantartás előre meghatározott időpontban elvégzett karbantartási tevékenységekre utal, amelynek az alapja lehet tapasztalati adat, vagy a rendszeres műszeres ellenőrzések alapján készített előrejelzés. Ilyen megelőző jellegű karbantartási tevékenyég lehet pl.: • a hasadótárcsák rendszeres időközönként végzett cseréje; • a hajlékony csatlakozások rendszeres cseréje; • a megengedett, de ellenőrzött elhasználódás miatt szükségessé vált csővezeték- és edénycserék; • a telepített és a hordozható mérő- és érzékelő-berendezések kalibrálása; • a biztonsági szelepek beállítása; • a szükség- és veszélyhelyzeti eszközök, tűzoltójárművek, szivattyúk, stb. karbantartása; • csővezetékek festése. (e) Rendszeresen felülvizsgálják-e a karbantartási programokat? (f) Módszeresen dokumentálják-e az egyes karbantartási tevékenységeket? A dokumentálás során legalább az alábbiakra ki kell térni: • az elvégzett ellenőrzés világos leírása (az ellenőrzés tárgya, módszere, stb.); • az ellenőrzés időpontja; • a következő ellenőrzés időpontja; • az ellenőr(ök) személye; • a feltárt hiányosságok; • a megtett vagy megteendő intézkedések. 4.10.

Van-e kidolgozott eljárásrend az üzemeltetési feladatok ellenőrzésére?

4.11. Rendelkezésre áll-e külön jegyzék a technológiába beépített műszaki biztonsági berendezésekről, szerelvényekről? Rendelkezésre állnak-e ezek műszaki leírásai, kezelési, karbantartási és ellenőrzési utasításai? 4.12. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy megfelelő rendszert működtet az időszakos vizsgálatok és a karbantartás során nyert eredmények elemzéséhez? (Tartalmazza-e a rendszer a további vizsgálatokra, a javításokra vagy adott esetben, a biztonságos működési tartomány módosítására vonatkozó eljárási rendet?)

[III/IV-E/F]

4.13. Vannak-e külön eljárásrendek a létesítmények kitisztítására olyan változó technológiás ipari tevékenység esetében, amikor a különböző termékeket ugyanazon berendezésekkel állítják elő (pl. gyógyszergyártás, finomvegyszer-gyártás, növényi alapanyag feldolgozás)? Érdemes átgondolni azt, hogy az átállásból eredő esetleges kockázati tényezőt figyelembe veszik-e a lehetséges súlyos balesetet feltáró elemzés során.

25



5. A válto zt at áso k irányít ás a Általában elmondható, hogy a piaci követelményeknek való megfelelés miatt minden üzemeltető „állandó változási” kényszer alatt áll, vagyis a változás velejárója az üzemeltetői létezésnek. Amennyiben a változás olyan léptékű, hogy új létesítmény létrehozásával jár, amely a felhasználásra kerülő veszélyes anyag mennyisége miatt önmagában is biztonsági jelentés vagy biztonsági elemzés (Kat. 32. §) készítését teszi szükségessé, abban az esetben az üzemeltetőnek teljes biztonsági jelentést vagy biztonsági elemzést kell készítenie. Más a helyzet pl. rekonstrukció, vagy egy biztonsági szempontból fontosnak minősíthető berendezés cseréje vagy egy szervezési jellegű változtatás esetén, amikor valamilyen üzleti megfontolás arra készteti az üzemeltetőt, hogy a teljes szervezetét, vagy annak egy részét átalakítsa. Látszólag nincs sok teendő, hiszen az üzemeltető ugyanazokkal a (veszélyes) anyagokkal dolgozik továbbra is, sőt lehet, hogy még a mennyiségek sem változnak. Ezzel szemben figyelembe kell venni azt, hogy a begyakoroltan, kialakult rend szerint működő gépezet változtatása kellő körültekintés, módszeres előkészítés hiányában felboríthatja ezt a rendet, ami végső soron elvezethet akár odáig is, hogy – közvetve – súlyos balesetet eredményezzen. Nyilvánvalóan főként ezért került be a Seveso 2 irányelv 3. sz. mellékletébe önálló (iv.) fejezetként a változtatások irányítása, mint olyan, amellyel jelentősége miatt kiemelten kell foglalkozni. A változtatások irányításával kapcsolatban érdemes áttekinteni a lehetséges változtatások néhány fajtáját a műszaki-technológiai és a szervezési-szervezeti, személyi változások kölcsönhatásában pl. az alábbi táblázat szerint:

Műszaki-technológiai változás

1 2 3

A Teljeskörű vállalati átalakulás új szervezettel, személycserékkel és létszámváltozással

Szervezési-szervezeti változás B C A vállalat egy részének, Néhány személyt érintő személycsere (ill. vagy a folyamatok egy létszámváltozás) részének átalakítása a szervezet személycserékkel, ill. változatlansága mellett létszámváltozással

Rekonstrukció (teljeskörű) Részleges rekonstrukció Berendezéscsere és átalakítás

Értelmezések: (a) Rekonstrukció: az üzem minden létesítményére kiterjedő műszaki megújítási folyamat, amely többnyire korszerűsítéssel jár együtt. (b) Részleges rekonstrukció: hasonló mint (a) esetben, de csak az üzem egy jól lehatárolható részére terjed ki. (c) Berendezéscsere és átalakítás: egy vagy néhány berendezés cseréjét vagy átalakítását érinti többnyire korszerűsítő jelleggel. A szervezeti változás kategóriái külön értelmezést nem igényelnek. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a legkockázatosabbnak az 1-A eset minősíthető, míg a legkisebb kockázatot a 3-C eset jelenti. Az üzem működésének komplex rendszerszemléletű elemzése a fentiek alapján nem nélkülözheti a változtatások vizsgálatát. (A kiemelt kezelés szükségességére pedig az előbbiekben már utaltunk.) 5.1. Van-e kidolgozott eljárásrendje az üzemeltetőnek a szervezési és a műszaki-technikai átalakításokra (változtatásokra, módosításokra)? Az eddig bekövetkezett súlyos balesetek okai között számos esetben meghatározó volt a változtatások irányítására szolgáló rendszerek hiánya vagy nem megfelelő működése. Alapvető fontosságúnak tekinthető az a követelmény, hogy az üzemeltető rendelkezzen hatékonyan működő és megbízható rendszerrel a változtatások irányítására. A biztonsági jelentésben be kell mutatni azt a rendszert, amelyet az üzemeltető a következőkkel összefüggő bárminemű változtatás megtervezésére és ellenőrzésére alkalmaz: szervezeti rend, emberek, üzem, technológia és a technológiai paraméterek, (vegyi) anyagok, berendezések, eljárásrendek, szoftver, tervek, és a lényeges külső körülmények – tehát mindazon elemek, amelyeknek szerepe lehet a súlyos baleseti veszélyek szabályozásában. 26



5.2.

Meghatározták-e pontosan, hogy mi tekinthető változtatásnak?

5.3. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a módosítások kezelésére kialakított rendszer átgondolt, megfelelően tervezett, üzembe helyezett és kipróbált? 5.4.

Tartalmazza-e a rendszer a tervezési irányelveket és egyéb tervezési követelményeket?

5.5. Szerepel-e a tervezési követelmények között a súlyos balesetek veszélyének azonosítására és kockázatára vonatkozó elemzés elvégzése és eredményeinek figyelembevétele a tervezés során? 5.6.

Tartalmaznak-e a változtatási eljárások kockázatelemzést?

5.7. Megfelelően kezeli-e az üzemeltető az erőforrások (szervezet, eszközök) biztonságot befolyásoló változásait? 5.8. Tartalmaz-e a rendszer átmeneti és rendkívüli működtetési változtatásokat az állandósult változtatásokon felül? 5.9. Egyértelműen meghatározta-e az üzemeltető, hogy kik kezdeményezhetik, tervezhetik, hagyhatják jóvá és hajthatják végre a változtatásokat, továbbá kik ellenőrizhetik az elvégzett változtatást? 5.10.

Megfelelően dokumentálja-e az üzemeltető a változtatásokat?

5.11. Mindig figyelembe veszi-e az üzemeltető a javasolt változtatások biztonsági kihatásait, így pl. a tájékoztatási és a kiképzési követelményeket, az üzemeltetési eljárások változásait, a változtatások nyomon követését? 5.12. Minden változtatást figyelembe vesz-e az üzemeltető a változtatások kezelésére alkalmazott eljárásokkal? (Így pl. új létesítmények/berendezések, folyamatok, tárolóeszközök tervezése és megvalósítása során végzett változtatásokat is?) 5.13. Történtek-e olyan változtatások az üzemben alkalmazott szervezeti, műszaki és irányítási rendszerekben, melyek eredményeképpen bizonyos engedélyek érvényüket veszítették? 5.14. Van-e eljárásrend új technológiai-biztonsági beszerelésére és a régiek kiiktatására?

27

rendszerek,

berendezések,

szerelvények



6. Figy elő és jelentés i rends zer (Mo nito ring ) Az üzemeltetőnek eljárásrendeket kell kidolgoznia és folyamatosan alkalmaznia kell annak érdekében, hogy a biztonsági és a környezetközpontú üzemi tevékenységeket megfigyelhesse, továbbá a megfigyelés eredményeit összevethesse az Irányelvekben és a magára nézve kötelezőnek tartott szabványokban meghatározott célkitűzésekkel. Itt alapvetően a következő eljárási rendeket lehet megemlíteni: (a) eljárásrendek annak meghatározására, hogy teljesültek-e a tervek, és elérték-e a kitűzött célokat, továbbá végrehajtották-e a rendkívüli események, illetőleg balesetek bekövetkezését megelőzően a kockázatok szabályozására kidolgozott intézkedéseket („aktív monitoring”), valamint (b) jelentési és vizsgálati eljárásrendek a rendkívüli eseményekre és „majdnem-balesetekre” („reaktív monitoring”). 6.1. Kitűnik-e a biztonsági jelentésből, hogy az üzemeltető az Irányelvekben és a biztonságirányítási rendszerben meghatározott célok elérésének folyamatos értékelésére eljárásrendet dolgozott ki és vezetett be? Pusztán a több évre vonatkoztatott alacsony baleseti vagy rendkívüliesemény-bekövetkezési ráta egyáltalán nem jelent garanciát arra, hogy a kockázatokat hatékonyan szabályozzák. Különösen igaz ez olyan súlyos baleseti veszélyt jelentő tevékenységek esetében, ahol egy adott esemény bekövetkezési valószínűsége alacsony ugyan, viszont a következmények rendkívül súlyosak lehetnek. Az ilyen üzemeknél a bejelentett balesetek gyakorisága önmagában igen megbízhatatlan és hamis képet fest a vállalat biztonsági színvonaláról és környezetközpontú tevékenységéről, sőt indokolatlan derűlátást eredményezhet. A súlyos baleseti veszélyt jelentő üzemek esetében éppen ezért alapvető fontosságú az, hogy legyenek hatékony intézkedések aktív monitoring tevékenységek végzésére. A biztonsági jelentésben röviden be kell mutatni a biztonsági szempontból kritikus gyárak, berendezések, szabályozás- és irányítástechnikai eszközök meghatározására, ellenőrzésére és próbaüzemére/kipróbálására vonatkozó intézkedéseket, továbbá a súlyos balesetek megelőzésében fontos szerepet játszó területek, mint pl. képzés, előírásrendszer, biztonságos üzemelési eljárások és módszerek megfelelőség-értékelésére kidolgozott intézkedéseket. A súlyos veszélyek szabályozásával összefüggésben alkalmazott aktív monitoring rendszerek bemutatása adott esetben kiterjedhet a következőkre: (a) az Irányelvekből eredő és a biztonsági színvonal emelésére vonatkozó üzemeltetői tervben meghatározott feladatkiosztás szerinti célok elérésében tett előrehaladás figyelése; (b) az üzemi környezet, a gyár, a berendezések, a szabályozás- és irányítástechnikai rendszerek módszeres ellenőrzése a súlyos balesetek megelőzésével és a hatáscsökkentéssel összefüggésben abból a célból, hogy a szabályozóelemek folyamatos, hatékony működése biztosítható legyen; (c) a munkavállalók és a harmadikfelek munkájának módszeres, közvetlen megfigyelése annak értékeléséhez, hogy mennyire tartják be a súlyos balesetek szabályozása érdekében a biztonsági szempontból fontos eljárásrendeket, szabályokat és a vonatkozó szabványokat; (d) a dokumentáció rendszeres átvizsgálása annak érdekében, hogy a biztonságirányítási rendszer működtetésére és fejlesztésére kialakított szabványoknak megfelelnek-e; (e) utasítások a vezetés részére ahhoz, hogy miként ellenőrizzék a monitoring tevékenységeket végzők munkájának színvonalát; (f) felmérések a viselkedés és a hozzáállás jellegének értékelésére a szervezet biztonsági kultúrájának módszeres vizsgálata részeként. Be kell mutatni azt is, hogy az üzemeltető miként biztosítja azt, hogy az aktív monitoring tevékenységek arányban állnak azokkal a kockázatokkal, amelyekre a megfigyelt szabályozórendszerek és intézkedések vonatkoznak. Például röviden meg kell adni azt, hogy a kockázat figyelembevételével miként hoznak döntést a megfigyelendő gyár, berendezés és a műszerek kiválasztásáról, a monitoring gyakoriságáról és részletességéről. 6.2. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a súlyos balesetek és „majdnem-balesetek” – különös tekintettel a védelmi rendszerek meghibásodására és a korábbi esetekből leszűrt tapasztalatok alapján elvégzett ellenőrzésekre – bejelentési rendszerének működtetéséhez szükséges eljárásokat a gyakorlatban is alkalmazza? Ezt az eljárásrendet a biztonságirányítási rendszerbe kell integrálni. A bizonyítás módja alapvetően a dokumentálás, üzemi naplóban, jegyzőkönyvekben, esetleg az erre a célra rendszeresített formanyomtatványokon. A bizonyítottság érdekében adott esetben szakhatósági helyszíni ellenőrzés válhat szükségessé. 28



6.3. Meghatározták-e egyértelműen ebben a rendszerben a baleset, a váratlan esemény és a „majdnem-baleset” fogalmát? A baleset, a váratlan esemény és a „majdnem-baleset” fogalmára általában a következő definíciókat használják: • baleset: fizikai sérüléssel járó, nem kívánt esemény; • váratlan esemény: csak anyagi kárral járó, nem kívánt esemény; • „majdnem-baleset”: olyan nem kívánt esemény, amely nem jár sem fizikai sérüléssel, sem anyagi kárral, de ami egy kicsit más feltételek mellett balesetként vagy váratlan eseményként vagy esetleg súlyos balesetként jelentkezett volna. 6.4. Megadja-e az eljárásrend a baleset, a váratlan esemény és a „majdnem-baleset” jelentésének módját? Az eljárásrendben rögzíteni szükséges legalább a következőket: • Kinek készül a jelentés? • Az eseményt követően mennyi időn belül kell a jelentést elkészíteni? • Mit tartalmazzon a jelentés? • Milyen formátumú legyen a jelentés? 6.5. Megadja-e az eljárás az esetek kivizsgálásának módját? A különböző eljárásrendekben számos szempontot kell rögzíteni a vizsgálatok elvégzésének módszerével kapcsolatban, így: • a kivizsgálásban résztvevő felelősök; • a vizsgáló munkacsoport tagjai; • az érintetek kikérdezésének rendje (elvek) – ahol ilyenre szükség van; • a baleseti okok feltárásának módszere (ennek kapcsán fontos, hogy a biztonságirányítási rendszer minden feltárt hiányosságát pontosan elemezzék). 6.6. Előírja-e az eljárásrend írásbeli jelentés készítését a vizsgálatról? A vizsgálati jelentésben legalább a következőkre ki kell térni: • a váratlan esemény bekövetkezésének időpontja és leírása; • a váratlan esemény okai; • a kidolgozott javaslatok; • a vizsgálati munkacsoport tagjai. 6.7. Előírja-e az eljárásrend a vizsgálat eredményeinek gyakorlati hasznosítását, intézkedések megtételét? Az eljárásrendben rögzíteni kell azt, hogy kinek készül a jelentés, és ki dönt a javaslatok foganatosításáról. Ezeket a döntéseket dokumentálni szükséges (pl. a baleseti vizsgálati jelentéshez csatoltan). Az elfogadott javaslatok esetében meg kell adni az elvégzés határidejét és a végrehajtásért felelősök nevét. Végül meg kell adni azt is, hogy ki ellenőrzi azt, hogy valóban végrehajtják-e a feladatokat. 6.8. Van-e rendszer a nem biztonságos helyzetek és veszélyes jelenségek azonosítására, valamint a biztonság növelésére vonatkozó javaslatok gyűjtésére? A rendszerhez minden munkavállalónak hozzáférést kell biztosítani. Az ilyen rendszerek bemutatását általában külön meg kell szervezni annak érdekében, hogy a munkavállalók mind teljesebb mértékben használhassák ki a rendszer lehetőségeit. A munkavállalókat bátorítani lehet e rendszer tevékeny felhasználására akár a hasznos javaslatok kiemelésével, vagy akár az ilyen javaslattevők jutalmazásával.

29



7. Bizto ns ág i audit és átv izsg álás Az audit alatt jelen esetben „megfelelőségi auditot” értünk: az auditok célja annak vizsgálata, hogy a biztonságirányítási rendszerben alkalmazott eljárásrendek és előírások milyen mértékben valósulnak meg a gyakorlatban. Ez alapvetően különbözik attól az audittól, amikor magát a rendszert vizsgálják annak érdekében, hogy megállapíthassák pl. a biztonságirányítási rendszer fejleszthetőségét, vagy azt, hogy mennyire teljes maga a rendszer. A megfelelőségi audit típus felel meg inkább a következők vizsgálatához: • a vezetés ama felelőssége, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjék a biztonságirányítási rendszer megfelelő működését; • az összes dokumentum és a biztonságirányítási rendszer rendszeres felülvizsgálata. Az átvizsgálás olyan alapvető eljárás, amellyel meghatározható, hogy a biztonságirányítási rendszer megfelelően valósítja-e meg az Irányelveket, illetőleg az azokban kitűzött célokat. Adott esetben magába foglalhatja az Irányelvek és a célkitűzések módosítását is. Az átvizsgálásra alapvetően az irányítási rendszerek, a biztonságtechnikai és szabályozóelemek és az Irányelvek javítása, fejlesztése érdekében van szükség. A szakhatóság az üzemeltető ezen átvizsgálási eljárásrendjeit és gyakorlatát vizsgálja felül. 7.1. Van-e önálló eljárásrend olyan biztonsági auditok végzésére, amelyek a biztonságirányítási rendszer minden területére kiterjednek? Megadja-e az eljárásrend az auditok elvégzésének módját és gyakoriságát, ezen belül az auditok irányítását végző saját személyzet felkészítésének módját? Ezt az eljárásrendet a biztonságirányítási rendszerbe kell integrálni. Nincs mindig lehetőség arra, hogy minden egyes audit esetében a teljes biztonságirányítási rendszert az összes szervezeti egységnél mélységében vizsgálják. Azonban az egyes auditok gyakoriságát úgy kell meghatározni, hogy a biztonságirányítási rendszer minden eleme sorra kerüljön egy ésszerű határidőn belül (1 vagy 2 év). Az eljárásrendben a következő kérdésekre kell választ adni: • Milyen kérdéseket tegyenek fel az auditorok? • Kinek tegyék fel ezeket a kérdéseket? • Hogyan értékeljék a kérdéseket? • Milyen dokumentumokat vizsgáljanak? • Hogyan értékeljék ezeket a dokumentumokat? Minden egyes auditort fel kell készíteni az eljárásrend szerinti munkavégzésre. 7.2. Kitűnik-e a biztonsági jelentésből, hogy az üzemeltető az emberi teljesítmények méréséből és az auditból származó információkat is felhasználó átvizsgálási eljárást dolgozott ki és léptetett életbe? A biztonsági jelentésben az üzemeltetőnek be kell mutatnia azt, hogy milyen intézkedéseket dolgozott ki az átvizsgálások elvégzésére, meg kell adnia továbbá, hogy kik, mikor és hogyan végzik az átvizsgálásokat. Hivatkozni kell azokra az intézkedésekre, amelyek alapján az üzemeltető a nem elfogadható emberi teljesítmények kivizsgálásának eredményeit módszeresen elemzi annak érdekében, hogy a gyakori problémákat, azok sajátosságait és előfordulási trendjüket feltárja, és ezeket az adatokat a döntéshozatal során figyelembe vehesse. Össze kell foglalni azokat az üzemeltetői intézkedéseket is, amelyek a szükségessé vált helyesbítő tevékenységek elrendelésére, valamint az adott tevékenység végrehajtásáért felelős személyek kijelölésére vonatkoznak. Vázlatosan be kell mutatni azokat a mechanizmusokat, amelyekkel az üzemeltető meghatározza a helyesbítő tevékenységek elvégzésére, illetőleg adott esetben a helyesbítő tevékenység fejlesztési tervbe való felvételére vonatkozó határidőket. 7.3. Rendszeresen hajt-e végre az üzemeltető auditot és átvizsgálásokat? A vezetők részt vesznek-e ebben? 7.4. Mire terjed ki az audit és az átvizsgálás? Van-e ellenőrzési program többek között: (a) a biztonságtechnikai szabályozási körökre; (b) a mechanikus biztonsági rendszerekre; (c) a vészjelző rendszerek működtetésére és a veszélyjelző eszközökre; A „veszélyjelző eszközök” lehetnek például: • piktogramok; 30



• címkézés; • iránymutató jelek, jelzések. Az ellenőrzési programnak ki kell terjednie annak vizsgálatára, hogy a jelek, jelzések a helyükön és megfelelő állapotban vannak-e (jól láthatók és olvashatók-e). (d) a technológiai eszközökre és csővezetékekre; (e) a tömlőcsatlakozásokra; (f) a veszélyérzékelő, figyelmeztető és riasztó eszközökre; (g) a veszélyhelyzeti világításra, füstelvezető és egyéb, hasonló rendszerekre? 7.5. Rendelkezésre állnak-e az adott üzem monitoring rendszereiből származó adatok az audithoz és az átvizsgáláshoz? 7.6. Értékeli-e az üzemeltető a szabványoknak, az üzemi előírásoknak (szabályzatoknak) való megfelelést? 7.7. Bizonyítható-e az auditorok szakértelme, tapasztalata, felkészültsége és adott esetben függetlensége? 7.8.

Megfelelő-e az auditok gyakorisága?

7.9. Megfelelően dokumentálja-e az üzemeltető az audit eljárásokat, az audit módszertanát és eredményeit, különös tekintettel a következőkre: (a) az audit vizsgálati köre; (b) az audit céljai; (c) hivatkozások, „benchmark”-ok, szabványok; (d) az elvégzett ellenőrzések és igazoló ellenőrzések; (e) az audithoz igénybe vehető erőforrások; (f) az audit megszervezése; (g) az audit eredményei. (A feltárt hiányosságok; javaslatok, a hiányosságok kiküszöbölésére; a korábbi auditokat követő átvizsgálások során előírt intézkedések végrehajtásának eredményei; stb.) A belső audit értékelésekor figyelembe vehető szempontok: (h) megbeszélések az audit bizottság vezetőivel, tagjaival; (i) interjúk a vezetőkkel és a beosztottakkal az auditban való részvételükről; (j) független ellenőrzések annak igazolására, hogy az audit általában megbízható volt; (k) az auditból levont következtetések helyességének vizsgálata. 7.10. Megfelelően használta-e fel az üzemeltető az átvizsgálás eredményeit az üzemvezetési irányelvek és a súlyos baleseti veszélyek szabályozásának stratégiája felülvizsgálatában? 7.11. A felsővezetés felel az átvizsgálásokért? Megvitatja-e az auditok eredményét? Ennek ki kell tűnnie a tárgyban készített jelentésből, és az intézkedések végrehajtását megvitató vezetői értekezletek jegyzőkönyvéből. 31



7.12.

A felsővezetés körén kívül meghatározták-e azt, hogy ki ellenőriz kit, miben és hogyan?

7.13.

Bizonyítható-e, hogy az üzemeltető megteszi a teljesítmény javításához szükséges változtatásokat?

7.14.

Megfelelően értékelte-e az üzemeltető az erőforrások elosztását az átvizsgálás során?

32



8. A lehetség es s úlyos bales etek felt árás a és az elvég zett ko ckázat elemzések Új üzemeknél és meglévő üzemek átalakítása esetén az üzemeltető által elkészített kockázatértékelésnek tartalmaznia kell a veszélyek kiküszöbölési lehetőségeinek vizsgálatát, és a hangsúlyt lehetőleg és alapvetően a saját biztonság megvalósítására kell építeni a veszélyek mértékének csökkentése érdekében. A súlyos veszélyt jelentő üzem kockázatértékelése több lépésből álló folyamat. Ennek során alapvetően a következő lépéseket kell megtenni: (a) meg kell érteni a telephelyen folyó műveleteket, ismerni kell az alkalmazott anyagok főbb jellemzőit és technológiai paramétereket; (b) azonosítani kell az emberekre és a környezetre irányuló helyszíni és üzemen kívüli veszélyeket; (c) elemezni kell a veszély kiküszöbölésének, mérséklésének, valós fenyegetéssé válásának és szabályozásának lehetőségeit; (d) a súlyos baleseti eseménysorok esetében meg kell becsülni a veszélyek tényleges megjelenése valószínűségének értékét, figyelembe véve a lehetséges megelőző intézkedések sikerességének vagy sikertelenségének esélyét; (e) fel kell becsülni azokat a következményeket, amelyek a hatáscsökkentő intézkedések sikeressége, illetőleg sikertelensége esetén előfordulhatnak; (f) elemezni kell a kockázatokat, továbbá a (d) és (e) lépésben vizsgált lehetőségeket a kockázatcsökkentés szempontjából; (g) dönteni kell abban, hogy milyen intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy az emberekre és a környezetre irányuló kockázatokat ésszerűen megvalósítható szintre lehessen csökkenteni (ALARP); (h) be kell mutatni a kockázatértékelés eredményeit, bizonyítékokkal és érvekkel alá kell támasztani azt, hogy minden szükséges intézkedést megtettek a súlyos balesetek megelőzésére és a hatások csökkentésére. Jelen fejezetben megfogalmazott kritériumok magától értetődően nincsenek megkülönböztetve aszerint, hogy már működő üzemre, vagy újonnan tervezett, építés előtt álló új – szükségképpen saját üzemeltetési tapasztalat nélküli – üzemre vonatkoznak-e. Pontosabban e szempontok megfogalmazásai olyanok ugyan, hogy abból már működésben lévő üzemre lehet következtetni, de ez így is helyes, mert csak létező és működésben lévő üzemben jöhet létre a működésre visszavezethető súlyos baleset. Vagyis a létesítés előtt álló üzemet is ugyanúgy – ugyanazon szempontok alapján – célszerű felülvizsgálni, mint a már létezőt. Ehhez ugyanúgy rendelkezésre kell állniuk a megfelelő dokumentumoknak, mint pl. a műszaki dokumentáció, a szervezeti és működési szabályzat, az összes biztonsági dokumentum – tehát a teljes biztonságirányítási rendszert is ki kell dolgozni. A biztonsági jelentés vagy biztonsági elemzés (Kat. 32. §) az elképzelt tervezett működésen alapszik, és a szakhatóságnak ezt kell felülvizsgálnia. A felülvizsgálat során tehát nem csak e fejezet, hanem az összes többi fejezet szempontjait is alkalmazni kell. Ami mégis különbséget jelenthet, az lényegében a biztonsági jelentésekben foglaltak helytállóságáról való helyszíni ellenőrzés lehetőségének hiánya az engedélyezési eljárás, illetőleg felügyelet során. Valószínű, hogy ez esetben a létesítés különböző fázisaiban – mint építés-szerelés, üzemi próbák, próbaüzem – tartott ellenőrzésekkel lehet hozzájutni azokhoz az információkhoz, amelyek a biztonsági jelentésben vagy biztonsági elemzésben (Kat. 32. §) foglaltak ellenőrzéséhez szükségesek. Ezen ellenőrzések eredményeképpen akár a biztonsági jelentés vagy biztonsági elemzés soron kívüli felülvizsgálata is szükségessé válhat. 8.1. Meghatározták-e az üzem, létesítmény/berendezés közvetlenül ható biztonsági funkciójú elemeit? Biztonságtechnikai szempontból fontos elemek lehetnek például: • olyan elemek, amelyek meghibásodása közvetlenül súlyos balesethez vezethet (pl. tömlőcsatlakozás); • olyan elemek, amelyek meghibásodása megteremti a súlyos baleset bekövetkezésének előfeltételeit (pl. inertgáz-rendszerek); • minden biztonságtechnikai berendezés/alkatrész, akár mechanikus működésű, akár nem; • a lehetséges károk mérséklését szolgáló mindenfajta eszköz (beleértve a védőeszközöket, berendezéseket is). A biztonságtechnikai szempontból fontos elemek meghatározása alapvető fontosságú a technológiai biztonság helyes dokumentálásához és a karbantartási és ellenőrzési programok kidolgozásához. 8.2. Számításba vesznek-e minden olyan előrelátható, közvetlen okot, amely súlyos balesetet válthat ki? A veszélyes anyagok és technológiák alkalmazásából eredő (saját vagy belső) veszélyek elemzését érdemes a következő módszeres számbavétellel kezdeni: 33



• • • •

az összes vegyi anyag; a vegyi anyagok minden elképzelhető káros következményű reakciója; az összes hasznos reakció; az egyes technológiai szakaszok (technológiai egységek).

E célból össze kell gyűjteni minden lehetséges adatot a fenti négy szempont szerint. Azaz, például: • a vegyi anyag adatlapjából; • az eddig bekövetkezett váratlan eseményekhez vagy balesetekhez vezető okok elemzéséből (új üzem esetében a hasonló üzemekben máshol bekövetkezett esetek elérhető elemzéseit; • a korábban készített veszélyértékelési tanulmányokból; • szabványokból, szabályzatokból, ajánlásokból, egyéb kiadványokból; • a szükséges próbák elvégzése vagy elvégeztetése útján, pl. a vegyi anyagok, illetőleg a reakciók ellenőrizhetetlenné váló folyamatokkal összefüggésben mutatott viselkedésének, illetőleg jellemzőinek meghatározása; • a gyártás során a technológiai folyamatban éppen „bent tartózkodó” különböző anyagok mennyiségének meghatározása összetételük és állapotjellemzőik megadásával; • egyéb módon. A kidolgozott módszertan révén biztosítani kell azt, hogy a számba vehető minden vegyi anyagot, reakciót és technológiát megvizsgálnak, és mindezek potenciális veszélyességével kapcsolatos minden vizsgálati szempontot figyelembe vesznek. 8.3. Van-e olyan útmutató, amely részletesen megadja, hogy mit kell tartalmaznia a tervdokumentációnak ahhoz, hogy az alkalmas legyen a biztonsági elemzések elvégzéséhez? Új üzem esetében talán valamivel könnyebb helyzetben van az üzemeltető, mert módjában áll megadni, hogy mit vár el a tervektől, ebből a szempontból. Működő üzemek esetében felmerülhet, hogy a létesítéskor használt tervek nem felelnek meg, pl. hiányosak; ebben az esetben a hiányosságokat nyilvánvalóan pótolni kell. 8.4. Világosan megindokolja-e az üzemeltető minden olyan kritérium alkalmazását, amelyet a potenciális veszélyes események figyelmen kívül hagyásához felhasznált? Az indokolásnak világosnak és jól megalapozottnak kell lennie. Például mérgező gázokat előállító/alkalmazó gyár esetében a következmények értékeléséből kiderülhet, hogy bármely olyan hiba esetén, amelynek eredményeképpen olyan kibocsátás következik be, ami kevesebb mint a 10 mm átmérőjű lyukon kijutó anyag mennyisége, nem jelent veszélyt a közelben vagy a helyszíntől távolabb tartózkodókra. Ez alapot szolgáltathat a súlyos baleseti veszélyek meghatározásához. Ugyanakkor az üzemeltetőnek figyelembe kell vennie azokat a kiszabaduló, kisebb mennyiségeket, amelyek más események bekövetkezését válthatják ki, s ezáltal a következmények súlyosbodhatnak. Az értékelés során a környezet érzékenységének ismert vagy várható változásait (pl. vízfolyások, vagy az üzem telekhatára közelébe tervezett lakóépületek) is figyelembe kell venni. A kockázatértékelések felülvizsgálata során ezeket a változásokat is vizsgálni kell. 8.5. Bizonyítja-e az üzemeltető, hogy a biztonsági jelentésben a kockázatelemzés elvégzésére alkalmas és ahhoz elégséges információt és adatot használt fel? 8.6. Bemutatja-e az üzemeltető az összes lehetséges súlyos balesetet, és megadja-e mindezeknek a kockázatelemzéshez szükséges elégséges halmazát? A vonatkozó jogszabály előírja, hogy az üzemeltetőnek a kockázatelemzés során minden súlyos baleset lehetőséget figyelembe kell vennie, és elemeznie kell a súlyos balesetek megelőzésének és a káros hatások csökkentésének lehetőségeit. A kockázatelemzés elvégezhetősége érdekében meg kell határoznia a súlyos baleseti eseménysorok elégséges halmazát. 8.7. Bizonyítja-e az üzemeltető, hogy minden lehetséges súlyos baleset meghatározását módszeresen végezte? A vegyipari tevékenységek köre igen változatos és meglehetősen összetett, és a legkülönbözőbb súlyos baleseti veszélyeket rejtheti magában, így az élővíz-szennyezéstől a tárolóüzemi tűzeset következtében a szélirányban tartózkodó embereket veszélyeztető mérgező hatásokig. Ennélfogva szükség van a veszélyek módszeres feltárása. A veszélyek azonosítása általában átvezet a kockázatelemzés folyamatának más szakaszaiba is. A kritérium teljesülésének megítélése kiterjed arra is, hogy milyen típusú az azonosított súlyos baleseti veszély.

34



A súlyos baleseti veszélyek – a veszélyes anyagnak a rendszerből a környezetbe való kijutását alapul véve – általában besorolhatók a következő típusok valamelyikébe: (a) (nyomástartó) edény vagy csővezeték meghibásodása folytán veszélyes anyag kiszabadulással járó balesetek; (b) robbanások [(szakaszos működésű reaktorok, kezelői hibából (pl. nem az előírt vegyi anyagok alkalmazása) bekövetkező tartályrobbanások, BLEVE-események)]; (c) robbanóanyagok cseppfolyós fázisú robbanásai; (d) nagyobb tüzek (tároló létesítmények, tócsatűz, stb.); (e) olyan események, amelyeket veszélyhelyzetek vagy káros üzemi körülmények váltanak ki, pl. a tűz leégésének kivárása tűzoltás (azaz veszélycsökkentés) helyett; a reaktor tartalmának leürítése a robbanás elkerülése érdekében (azaz megelőzés), rendkívüli veszélyesanyag-kiszabadulás a környezetbe, stb. (f) más típusú súlyos baleseti veszélyek és a veszélyes anyagoknak a normálistól eltérő módú kikerülése a technológiából. A különböző súlyos baleseti veszélyek körének meghatározását kockázatértékelési szempontból megfelelő és elégséges módon kell elvégezni. A súlyos baleseti veszélyek azonosításának módszere legyen világos és áttekinthető. Az eseménysorok fontosságának (azaz a biztonság szempontjából fontos szerepének) vizsgálata a következő kérdés tárgya. A lehetséges súlyos baleseti eseménysorok között elemezni szükséges az emberre és a környezetre a legsúlyosabb következményekkel járó balesetfajtákat is, és természetesen mindennek kellőképpen összhangban kell állnia a megelőzésre és a következmények csökkentésére kidolgozott intézkedések megfelelőségének értékelési módszerével. Egy lehetséges megközelítés a következő: (a) az egészség és a környezet vonatkozásában a „legrosszabb kimenetelű esetek” azonosítása; (b) a következmények értékelése. Ha ezek triviálisak, akkor nincs szükség további előfeltevések megfogalmazására. Ha nagy a jelentőségük, akkor több súlyos baleseti lehetőséget kell megfogalmazni és elemezni; (c) a részletes mennyiségi elemzés szükségessége más és más lehet a különböző esetekben, de általában elmondható, hogy a számszerűsítést a veszélyek mértékével és jellegével arányban célszerű végezni. 8.8. Megfelelnek-e az alkalmazott veszélyazonosítási eljárások a veszélyek mértékének és jellegének? A veszélyazonosítás módszere nagyban függ az üzem jellegétől és a működési körülményektől. A módszert és az elemző munkacsoportot be kell mutatni. Ez által könnyebben megítélhető az, hogy valóban teljes-e a súlyos baleseti eseménysorok összefoglalása. Az alkalmas módszerek lehetnek például: (a) hibafa elemzés (b) HAZOP (működőképesség és veszélyelemzés); (c) a korábban bekövetkezett súlyos balesetek és váratlan események okainak biztonságtechnikai kivizsgálása, tanulmányok; (d) veszélyazonosítási ipari szabványok és az adott technológiára kidolgozott ellenőrzőjegyzékek; (e) FMEA (hibamód és hatáselemzés) & FMECA (hibamód, hatás és kritikusság-elemzés); (f) munkabiztonsági elemzések (pl. feladatelemzés); (g) emberi hiba elemzési módszerek. Ebben a szakhatósági felülvizsgálati szakaszban a hangsúly inkább a lehetséges események teljes körének megítélésén van, és nem annyira a kockázatelemzés során az eseményekkel összefüggésben meghatározott kiváltó események, illetőleg eseménysorok számbavételén. Pl. a teljes tartály-tartalom leürülése a kármentőbe, a nyomástartó edény korlátozott hatású meghibásodása, csővezeték törése guillotine-hatás következtében, stb. A súlyos balesetet előidéző, előrelátható hibamódokat a következő két értékelési szakaszban vizsgálja a szakhatóság. Az eseménysorokkal olyan eseményeket kell figyelembe venni, amikor a védelmi és a hatáscsökkentő (a további kockázatcsökkentés érdekében tényleges vagy javasolt) intézkedések, illetőleg beavatkozások nem történnek meg. 8.9. Megadja-e az üzemeltető minden egyes súlyos baleseti eseménysor bekövetkezési valószínűségének becslését és azokat a körülményeket, melyek között a súlyos baleset bekövetkezik? Minden lehetséges súlyos baleseti eseménysort részletesen be kell mutatni és számszerűen meg kell határozni az egyes súlyos balesetek bekövetkezési valószínűségét, és a súlyos balesetet kiváltó okokat és jellemző körülményeket. A bonyolult esetekben az alapos bizonyítás igénye szükségessé teheti azt, hogy az elemzés részletesen kitérjen az események körülményeire, a valószínűségek minőségi jellemzésére, és az események kölcsönhatásaira annak érdekében, hogy bizonyos súlyos balesetek bekövetkezésének valószínűségét meg lehessen becsülni. A megbízhatósági adatok és az ezekből származtatott eredmények bizonytalansági mérőszámait a valószínűségi és statisztikai összefüggések alkalmazásával kell származtatni (pl. lognormál 35



eloszlás esetén a hibatényező és a konfidencia intervallumok megadásával). Ezekből lehet pontos következtetéseket levonni az alkalmazott és származtatott eredmények bizonytalanságára vonatkozóan. Majd az elemzés részét képező érzékenységi vizsgálattal kimutatható az, hogy az esetleg nagy bizonytalansággal rendelkező komponensek milyen mértékben befolyásolják az eredményeket. E szakhatósági vizsgálati kritérium egyik alapvető célja annak értékelése, hogy a feltárt súlyos baleseti eseménysorok valószínűsége elemzésének mélysége elégséges mértékű-e a veszélyeztetés mértékének és jellegének szempontjából. Az elemzések elvégzésekor meghatározó jelentőséggel bírnak az üzemeltetési tapasztalatok. Nem szabad elfelejteni, hogy a különböző baleseti eseménysorok más és más hatással lehetnek az üzemben tartózkodókra, a lakosságra és a környezetre. 8.10. Megadja-e az üzemeltető mindazokat a kiváltó eseményeket vagy – belső, illetőleg külső – eseményláncokat, melyek a különböző lefolyású súlyos balesetek kiváltói lehetnek? A kiváltó eseményeket illetően általában az ún. saját események kerülnek előtérbe, amelyek az üzemeltetett technológiából következnek. Ugyanakkor lehetnek olyan időjárási és egyéb természeti hatások, amelyek egy adott üzemeltető esetén jellemzőek, és akkor ezekkel is számolni kell – pl.: • villámcsapás; • földrengés; • árvíz; • szélvihar; • stb. Lehet külső tényező egy közeli forgalmas közlekedési út, vagy a forgalmas repülőtér közelsége, amelynek mind a figyelembe vételét, mind a figyelmen kívül hagyását adott esetben indokolni szükséges. 8.11. Reálisak-e és megfelelően igazolhatók-e a tároló- és biztonsági szabályozórendszerek megbízhatóságára vonatkozó becslések vagy előfeltevések? A biztonsági jelentésben bemutatott mennyiségi és minőségi érveknek reálisaknak kell lenniük. A bizonyításhoz általában szükség van a jól megalapozott és hihető érvekre, hiteles adatokra épített bizonyítékokkal kiegészítve. Például tároló berendezések esetén a bizonyítás egyik lehetséges módja annak számításokkal alátámasztott bemutatása, hogy a berendezések a normál üzemi körülmények között és a berendezés várható élettartama alatt feltételezett rendkívüli üzemállapotokban fellépő terheléseknek egyaránt képesek ellenállni. A szakhatóság megvizsgálja azt is, hogy mivel tudja az üzemeltető igazolni előfeltevéseit a különböző intézkedések és szabályozórendszerek hatásosságára és – ha ezek mégsem lennének hatásosak, akkor – a következményekre vonatkozóan. Ha a kezelőnek kell beavatkoznia az automatika kiesése esetén és kézzel kell működtetnie az elzáró szelepet, akkor a veszélyes anyag kijutásának időtartamát a sikeres beavatkozás időigénye szabja meg. Ezekben az esetekben pl. a 20 percnél rövidebb időintervallumokat – a valós körülményeket figyelembe véve – külön indokolni szükséges. 8.12. Megfelelők-e az eseménysorok összeállításához alkalmazott módszerek, és biztosítja-e az üzemeltető e módszerek helyes alkalmazását? A megfelelő módszerek közé értendők – egyebek mellett – az adott technológiára és üzemeltetési körülményekre meglévő adatok felhasználása, a hibafa elemzés és az eseményfa elemzés, illetőleg ezek kombinációja. Az elemzési módszert és az előfeltevéseket be kell mutatni. A hibafa elemzés esetében például a meghibásodási rátával számszerűsített elemi eseményekkel kapcsolatban bizonyítani szükséges az alkalmazhatóságot a helyi adottságok figyelembevételével. Nem fogadható el az irodalmi adatok közvetlenül felhasználása úgy, hogy az adott üzemi körülmények melletti alkalmazhatóságot az üzemeltető nem bizonyítja. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor (pl. érzékenység-elemzéssel) kimutatható az, hogy ezek az adatok alapvetően nem befolyásolják a kockázatelemzés eredményeit. Abban az esetben viszont, ha a biztonságot közvetlenül befolyásoló elemi események becsült valószínűségi értékei érzékenyek a kiinduló adatok és előfeltevések bizonytalanságára, akkor az alkalmazhatóságot külön és részletesen bizonyítani szükséges. Az alkalmazott elemzési módszereknek valóban alkalmasaknak kell lenniük az elemzés céljára, és biztosítani kell azt is, hogy magát a módszert helyesen alkalmazzák. Mindezek szakhatósági megítélhetőségéhez szükséges, hogy az üzemeltető bemutasson minden olyan eljárást és módszert, amit a valószínűségi mérőszámok és az eseménysorok meghatározásához alkalmazott, továbbá bemutassa a kiindulási feltételeket és a felhasznált adatbázisokat. Ha az üzemnek vannak saját módszerei, adatforrásai, akkor az irodalmi adatokat össze kell vetni ezekkel a forrásokkal. Indokolt lehet az elemzés eredményeinek a kiindulási feltételekkel és más bizonytalanságokkal szembeni érzékenységének értékelése is. Például robbanóanyagokat, pirotechnikai eszközöket előállító létesítmények esetében az eseménygyakoriságok meghatározásához felhasználható megbízható adatok hiánya nagyon 36



bizonytalanná teszi a számszerűsítés folyamatát. Elegendő adatot kell szolgáltatni ahhoz, hogy a szakhatóság megítélhesse a kockázatelemzés e részének minőségét. 8.13. Külön megindokol-e az üzemeltető minden olyan esemény-valószínűséget, amely a tapasztalati vagy a vonatkozó ipari adatokkal nincs összhangban? Bizonyos esetekben a szakhatóság független ellenőrzéseket is végezhet annak megállapításához, hogy a (minőségi vagy mennyiségi) becslések megalapozottak-e. Ilyen esetben az üzemeltetőnek nem általános, hanem alapos – az adott esetre vonatkozó – indokolást kell adnia. Szerencsés, ha az üzemeltető bemutatja a tapasztalatokat és az általános ipari adatokat minden egyes eltéréshez, és tételesen leírja az eltérés minőségi szempontjait, valamint a mennyiségi eltérések indokolását. Az egyszerű indokolás nélküli üzemeltetői közlés vagy „felelősségvállalási” nyilatkozat nem fogadható el. Az üzemeltető álláspontjának igazolására felhasználhat minőségi elemzési eljárásokat, üzemi tapasztalatokat vagy más, elfogadható bizonyítékokat. A szakhatóság meghatározhatja a kockázatelemzés azon részeit, amelyek esetében további bizonyításokra van szükség, pl. az értékelési eljárás későbbi szakaszában vizsgálandó megelőző és kockázatcsökkentő intézkedésekhez, vagy a szakhatósági ellenőrzések végrehajtásához. 8.14. Meghatározta-e az üzemeltető a súlyos balesetekhez tartozóan a veszélyes anyag kijutásának következményeit és a kikerülő veszélyes anyag feltételezhető vagy lehetséges mennyiségének meghatározásához szükséges adatokat, például: (a) hibahely jellege, geometriai jellemzői (rés, lyuk, alak, méret, stb.); (b) a veszélyes anyag összetétele, halmazállapota, állapotjellemzői (nyomás, hőmérséklet), stb.; (c) a kijutás időtényezői és az időtényezőket meghatározó körülmények? Ezen adatok és információk magától értetődőnek tekinthetők, ezért meglétük a felülvizsgálat során elemi feltételként kezelendő. Az időtényező külön figyelmet érdemel; lényeges, hogy a kijutási időt befolyásoló körülményeket (pl. a rendszer kizárhatósága) az üzemeltető teljeskörűen bemutassa. 8.15. Meghatározta-e az üzemeltető a kijutó veszélyes anyag feltételezhető, illetőleg lehetséges mennyiségét, valamint a kiszámításához a megfelelő matematikai modellt, és tartalmazza-e a biztonsági dokumentáció a részletes számítást, amelynek alapján a kijutó mennyiséget számították? Szoftver esetén az üzemeltetőnek be kell mutatnia azt a konkrét számítási eljárást, amelyet a szoftver készítéséhez felhasználtak. Tekintve, hogy a szakhatósághoz minden olyan dokumentációt el kell juttatni, amely esetlegesen üzleti titkot is tartalmaz, a számítási eljárás megadása üzleti titokra történő hivatkozással nem tagadható meg. 8.16. A valószínűségi alapú kockázatelemzés során figyelembe vette-e az üzemeltető a lehetséges nem független meghibásodások hatásait? [Nem független meghibásodás a rendszer elemének olyan meghibásodása, amelyet a rendszer más elemének (elemeinek) sérülése vagy meghibásodása idéz elő. A nem független meghibásodások a következőképpen csoportosíthatók: 1) Közös berendezések nem független meghibásodásai; az egyik rendszer a többi rendszernek kiszolgálórendszere vagy valamely rendszerelemet több rendszer/alrendszer is magába foglal. A kiszolgálórendszer meghibásodása az összes kiszolgált rendszer közvetlen és teljes, illetőleg részleges meghibásodásához vezet. 2) Funkcionális nem független meghibásodások; valamely rendszer működése vagy nem működése befolyásolja egy másik rendszer működtethetőségét (pl. ahol a kisnyomású befecskendező rendszer addig nem működtethető, amíg a reaktort nem nyomásmentesítik). 3) Azonos okú kiváltó események; valamely kiszolgáló rendszer meghibásodása valamilyen kezdeti (iniciáló) eseményt okoz és hatással van a beavatkozó/védelmi rendszerek készenlétére is. 4) Emberi beavatkozás okozta nem független meghibásodások; kezelői hiba hatása egy vagy több rendszer, illetőleg rendszerelem működésére. 5) Fizikai hatásokból eredő meghibásodások; valamely meghibásodás folytán kialakuló környezeti hatások (pl. csővezeték törését követően) más rendszerek meghibásodását okozzák. 6) Azonos okú meghibásodások; két vagy több azonos vagy hasonló rendszerelem alkatrész ugyanabban az időpontban hibásodik meg azonos ok miatt, amelyet az előbbi öt típus bármelyikén alapuló modellben explicit módon nem lehetett kifejezni. Azonos okú meghibásodások léphetnek fel pl. tervezési hibákból, hiányosságokból, a gyártási vagy szerelési minőségellenőrzés hiányából, a hibás üzemeltetési vagy karbantartási eljárásokból vagy a környezeti hatásokból (pl. magas hőmérséklet) kifolyólag. 7) A figyelembe veendő azonos okú meghibásodások egyik különleges fajtája a többszörös emberi tévesztésekre gyakorolt hatás egy adott eseménysorban. 8) Komolyabb energetikai jellegű külső események, melyek berendezések széles körében képesek károsodást okozni úgy, hogy hatásuk átlépi a rendszerhatárokat.] 37



8.17. Módszeres eljárást alkalmazott-e az üzemeltető a nem független meghibásodások és azok mechanizmusainak elemzésekor? A nem független események megértéséhez és modellezéséhez a következő három kérdést kell megválaszolni: • Miért hibásodnak meg a rendszerelemek vagy miért vannak használhatatlan állapotban? • Mi az, ami többszörös meghibásodásokhoz vezethet? • Vannak-e intézkedések a többszörös meghibásodások bekövetkezésének megelőzésére? Jól ismert és javasolható módszer az azonos okú meghibásodások elemzése. 8.18. A szakhatóság felügyelője által kiválasztott esetekben az üzemeltető (a) azonosítani tudja-e a veszélyeket? (b) azonosítani tudja-e mindazon kiváltó eseményeket és azok lefolyását, melyek súlyos baleset bekövetkezéséhez vezethetnek? (c) be tudja-e mutatni a közvetlenül ható biztonsági funkciójú rendszerelemekre (alkatrészekre/berendezésekre) elvégzett módszeres kockázatelemzést? (d) be tudja-e mutatni a foganatosított intézkedéseket? (e) igazolni tudja-e, hogy éppen azokra az intézkedésekre van szükség – figyelembe véve a megfelelő kockázatértékelési kritériumokat? 8.19. Be tudja-e mutatni az üzemeltető a megfelelő intézkedések meghozatalához alkalmazott értékelési és döntési kritériumokat? 8.20. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy éppen azok a megfelelő kritériumok? Pl. általában ismerie az üzemeltető a lehetséges kritériumokat és benchmarkokat (pl. a „legjobb igénybe vehető technológia”, „jó mérnöki gyakorlat”, minőségi és mennyiségi kockázati mátrixok vagy kritériumok, stb.), és meg tudjae indokolni, hogy miért éppen azt a módszert vagy elemzést választotta? 8.21. Adott esetben bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy az elvárható emberi viselkedés a kármegelőzési és kárcsökkentési intézkedések során éppen az, amit ő számításba vett? 8.22. Kidolgozta-e az üzemeltető a rendszerek és a rendszerelemek megbízhatóságának vizsgálatához szükséges követelményrendszert, például (a) van-e eljárásrend az összes veszélyes technológiai létesítmény biztonságtechnikai elemzésének elvégzésére és rendszeres felülvizsgálatára; Ez természetesen a biztonsággal összefüggő eljárásrend, és mint ilyet a biztonságirányítási rendszer részévé kell tenni. (A 96/82/EK irányelv előírásai szerint a felülvizsgálati gyakoriság 5 év.) A rendszeres felülvizsgálat célja a következők figyelembe vétele: • a kockázatok azonosításának és értékelésének újbóli áttekintése; • a kívánt biztonsági szint újbóli áttekintése; • a létesítmények átalakítása és az ezek során nyert tapasztalatok; • a technikai fejlődés figyelembe vétele. (b) előírja-e ez az eljárásrend azt, hogy milyen kockázatelemzési módszert vagy módszereket kell alkalmazni; (c) vannak-e gyakorlati útmutatók az egyes kockázatelemzési módszerekhez; Világosan be kell mutatni ezekben az útmutatókban az egyes módszerek gyakorlati alkalmazását. (d) megadják-e ezek az útmutatók azt, hogy kinek kell részt vennie a kockázatelemzési munkacsoportokban; Fontos, hogy jól felkészült elméleti szakemberek és az elemzett technológiát jól ismerő, gyakorlati ismeretekkel rendelkezők is legyenek az elemző munkacsoportban. (e) meghatározza-e az eljárásrend a kockázatelemzési munkacsoport tagjai módszertani felkészítésének rendjét; A munkacsoport minden tagjának ismernie kell az elemzési eljárás alapjait. A munkacsoport vezetőjének ismeretei alaposabbak és teljesebbek legyenek, valamint rendelkezzen a módszer gyakorlati alkalmazásában elégséges tapasztalatokkal.

38



(f) előírja-e az eljárásrend a kockázatelemzések eredményeit összefoglaló jelentés elkészítését? A zárójelentésben legalább a következőkre kell kitérni: • a biztonsági tanulmány elkészítésében közreműködők neve; • a javasolt intézkedések jegyzéke fontossági sorrendben, valamint az egyes intézkedések végrehajtásáért felelős személyek kijelölése. Fontos, hogy az elemzési munka során készített vázlatokat és ábrákat is megőrizzék. 8.23. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy ha egy hasonló rendszeren elvégzett kockázatelemzést referenciaelemzésként felhasznált, akkor a folyamatok valóban hasonlóak, vagy az elvégzett változtatások nem okoznak szignifikáns eltéréseket az eredményekben? E bizonyítás alapját olyan módszeres vizsgálat jelentheti, amely során kiértékelik a változtatások jelentőségét és a meglévő veszélyekre hatással bíró tényezőket. E vizsgálat dokumentumainak megléte és tartalma képezi az ellenőrzés alapját. 8.24. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a kockázatelemzést végző munkacsoport rendelkezik a feladat elvégzéséhez szükséges felkészültséggel? Sok rendszer túlságosan összetett ahhoz, hogy egyetlen ember teljesen megérthesse, és ezért elemző munkacsoport szükséges a feladat elvégzéséhez. Az elemzést végző személynek vagy munkacsoportnak tisztában kell lennie a kockázatelemzéshez használatos módszerekkel, és alaposan ismernie kell a vizsgálat tárgyát. Szakmai követelmény, hogy a munkacsoport tagjainak képzettségi szintjét előre meghatározzák és dokumentálják. A helyszíni ellenőrzések során kiemelt figyelmet kell fordítani az üzemeltetői tapasztalatokra (vagyis arra, hogy e tapasztalatok pl. az igénybevett külső szakértők véleménye ellenében mennyire érvényesülhettek az elemzésekben). 8.25. Bizonyítja-e az üzemeltető, hogy a kockázatelemzés alkalmazási területét meghatározta és dokumentálta? (a) Tartalmazza-e a dokumentáció a kockázatelemzést szükségessé tevő indokok és/vagy problémák felsorolását? Ez rendszerint kiterjed a következőkre: • a kockázatelemzés közvetlen célkitűzéseinek meghatározása a főbb indokok alapján; • a rendszer sikeres működése/meghibásodása feltételeinek meghatározása. A legfőbb indok valamilyen nem kívánt következmény (pl. rendszer-meghibásodás, mérgezőanyag kikerülése), vagy olyan feltétel lehet, amely potenciális sérülést jelent. (b) Meghatározták-e az elemzés alá vont rendszert? A rendszer meghatározása rendszerint a következőket foglalja magába: • a rendszer általános bemutatása; • a rendszerrel fizikai vagy funkcionális kapcsolatban álló rendszerekkel összefüggésben a saját rendszerhatárok és kapcsolódási pontok megadása; • a környezet meghatározása; • a rendszerhatárokon áthaladó energia-, anyag- és információáramlás meghatározása; • a kockázatelemzésbe bevont üzemelési feltételek és minden vonatkozó vizsgálati feltétel meghatározása. Az elemezendő rendszer megismerésének egyik közvetlen célja annak megállapítása, hogy az elemzés mely részében és miként lehet szakembereket bevonni és tevékenységüket az elemzés szerves részévé tenni, ezért az ellenőrzés során a szakértők/szakemberek kiválasztásának megfelelősége (mint olyan tényező, amely a kockázatelemzés eredményét / megalapozottságát érdemben befolyásolhatja) is értékelhető. (c) Azonosították-e az összes műszaki, környezetvédelmi, jogszabályi, szervezeti és humán körülményt megadó azon információforrásokat, amelyek a vizsgált tevékenységgel és az elemzett problémával összefüggenek? Az ellenőrzések középpontjába értelemszerűen a biztonsággal összefüggő körülményeket kell állítani. (d) Világosan megfogalmazták-e az elemzés irányát meghatározó előfeltevéseket és feltételeket? 8.26. Kitűnik-e az üzemeltető által követett megközelítésből, hogy a rendszerben kockázatot jelentő veszélyeknek a veszélyek kialakulásának módjaival való együttes azonosítására törekedett? A dokumentációból az ismert veszélyek (amelyeket esetleg már bekövetkezett balesetek során felismertek) világosan megfogalmazásának kell szerepelnie (ha ilyet figyelembe vettek). Hasonlóképpen szerepelniük kell a 39



dokumentációban azoknak az utalásoknak, feltételeknek, melyek az előzőleg nem ismert veszélyek azonosításához az adott, sajátos helyzetnek megfelelő, előírás szerinti módszerek alkalmazására vonatkoznak. 8.27. Kitűnik-e az üzemeltető által követett megközelítésből, hogy az azonosított veszélyek jelentőségének előzetes kiértékelését egyértelmű és következetes következményelemzés alapján végezte? 8.28. Tartalmaz-e a dokumentáció a bevont szakértők/szakemberek hozzáértésére, tapasztalatára vonatkozó olyan tartalmú adatközlést, igazolást, amely a legsúlyosabb következményekkel járó balesetek meghatározásához felhasznált összehasonlító jellegű, mennyiségi vagy minőségi osztályba sorolási vizsgálatok megalapozott voltát alátámasztják (amennyiben ilyen vizsgálatok készültek)? 8.29. Tartalmazza-e a dokumentáció a minőségi megközelítésű osztályba sorolás esetében az összes alkalmazott fogalom világos meghatározását és a gyakoriság- és következmény-osztályozás minden kiindulási alapját? 8.30. Figyelembe vette-e az üzemeltető a legsúlyosabb következményű események kiválasztása során a másodlagos következményeket (eszkalálódó hatásokat)? 8.31.

Megállapítható-e az üzemeltető által kiválasztott módszerről, hogy az

(a) tudományosan igazolható és alkalmas az adott rendszer elemzésére; (b) lehetővé teszi a nyomon követhető, megismételhető és igazolható módon való alkalmazást? 8.32. Megadja-e az üzemeltető az adott módszer kiválasztásának indokait, figyelembe véve az adott körülményeket és az alkalmazhatóságot? Amennyiben különböző tanulmányokból származó eredményeket használtak fel, akkor a módszertannak és a módszer által szolgáltatott eredményeknek összeegyeztethetőnek kell lenniük (kompatibilitás). 8.33. Figyelembe vette-e az üzemeltető a következményelemzés során (a legsúlyosabb következményű események kiválasztását követően) (a) a következmények mérséklésére szolgáló már meglévő intézkedéseket mindazokkal a releváns feltételekkel együtt, amelyeknek hatása van a következményekre; (b) az azonnali következményeket, továbbá azokat is, amelyek bizonyos mennyiségű idő elteltével jelentkeznek? 8.34. Bizonyítja-e az üzemeltető, hogy megalapozott a helyzetre jellemző, generikus adatokat alkalmazása, illetőleg a szakértői értékítélet (műszaki becslés) ott, ahol a vizsgált, jellegzetes körülményeket figyelembevevő adatok nem állnak rendelkezésre? 8.35. Biztosítja-e az adatoknak a dokumentációban rögzített gyűjtési, illetőleg rendezési módja azt, hogy lehetővé váljon a megfelelő információ visszakeresése? Ennek a kockázatelemzés és a nyomon követhetőség szempontjából van különös jelentősége. 8.36. Szerepel-e a dokumentációban kifejezetten az, hogy a kiszámított/meghatározott frekvenciák valójában becslések? 8.37. Egyértelműen megállapítható-e, hogy a mennyiségi becslések pontosságát és helyességét a felhasznált adatok és az alkalmazott elemzési módszerek pontosságának megfelelően értelmezték? 8.38. Megállapítható-e, hogy az üzemeltető készített kiértékelést a mennyiségi modell definiálása során felhasznált paraméterek és előfeltevések együttes változásainak a modell eredményeire gyakorolt hatására? Hibafa- és eseményfa-elemzés esetében az ilyen típusú formális kiértékelés a bizonytalanság-elemzés, mely szimuláció alkalmazásán alapul.

40



8.39. Megállapítható-e, hogy az üzemeltető készített kiértékelést arra vonatkozóan, hogy miként változnak a mennyiségi modell eredményei az egyedi modell-paraméterek változásainak hatására (érzékenység-elemzés)? Hibafa- és eseményfa-elemzés esetében az ilyen típusú formális kiértékelés az érzékenység-elemzés. 8.40. Megállapítható-e, hogy üzemeltető elvégezte a kockázatelemzés igazoló ellenőrzését? A kockázatelemzési munkában részt nem vett szakembereknek külön átvizsgálás keretében megerősítik azt, hogy az elemzés, mint folyamat valóban teljes volt. Ezek az átvizsgálások folyhatnak belső szervezeti egység vagy az elemzést végzőkhöz képest külső szervezetnek minősülő szervezetek tevékenységében. 8.41.

Megállapítható-e, hogy az igazoló ellenőrzés során elvégezték a következő feladatokat:

(a) annak ellenőrzése, hogy az elemzés alkalmazási területe összhangban van-e a kitűzött célokkal; (b) az alapvető fontosságú előfeltevések átvizsgálása, és annak biztosítása, hogy a rendelkezésre álló információ alapján mindezek valóban hihetőek; (c) annak biztosítása, hogy az elemző megfelelő módszereket, modelleket és adatokat használt; (d) annak ellenőrzése, hogy vajon képes lehet-e megismételni az elemzést olyan személy is, aki az eredeti elemzésben nem vett részt; (e) annak ellenőrzése, hogy az elemzés eredményei valóban nem érzékenyek az adatok vagy az eredmények feldolgozási módjára? Elvileg elképzelhető, hogy ott, ahol külön szakterületi tapasztalatok is rendelkezésre állnak, az igazoló ellenőrzés elvégezhető az elemzés eredményeinek és a közvetlen megfigyelések eredményeinek összehasonlításával, ennélfogva ilyen esetben formális igazoló ellenőrzés elkészítésére nincs szükség, vagyis ellenőrzési feladatot nem jelent. 8.42. Tartalmazza-e a dokumentáció a következőket: (a) összefoglaló; (b) következtetések; (c) célkitűzések, tárgy és alkalmazási területe; (d) korlátozások, előfeltevések és a hipotézisek igazolása; (e) a rendszer megfelelő részeinek leírása; (f) elemzési módszertan; (g) a veszélyazonosítás eredményei; (h) az alkalmazott modellek, beleértve az előfeltevéseket és a hitelesítést; (i) adatok és azok forrása; (j) a kockázatbecslés eredményei; (k) érzékenység- és bizonytalanságelemzés; (l) az eredmények kiértékelése (beleértve az elemzés során felmerült nehézségek kiértékelését); (n) hivatkozások? A nemzetközi gyakorlatban alkalmazott gyakorlat szerint a kockázatelemzési jelentés dokumentálja a kockázatelemzés folyamatát, valamint magába foglalja a kockázatelemzési tervet és az előzetes veszélykiértékelés eredményeit vagy legalábbis hivatkozik mindezekre. A műszaki-technikai jellegű információ megadása a jelentésben kritikus része a kockázatelemzési folyamatnak. Alapvető szakmai követelmény, hogy kockázatbecslések jól érthetően legyenek megfogalmazva és a különböző kockázati mérőszámok erősségeit és korlátait adják meg. 8.43. Van-e írásban rögzített eljárás a kockázatelemzés naprakésszé tételére? Figyelembe véve azt, hogy a kockázatelemzésre a kockázatalapú irányítás támogatása érdekében is szükség van, ezért azt olyan módon kell elvégezni és dokumentálni, hogy a rendszer, a létesítmény vagy a tevékenység teljes életciklusa alatt bármikor naprakésszé tehető legyen. Az elemzést tehát jelentősebb, új információ ismertté válásakor, és az irányítási folyamat igényeinek megfelelően kell naprakésszé tenni.

41



Felhasznált irodalom: 1. 2.

3. 4.

5. 6. 7.

HSE: Preparing safety reports: Control of Major Accident Hazards Regulations 1999. – HSE: Norwich, 1999. Ministry of Employment and Labour: Metatechnical Evaluation System – An evaluation system for the safety management in the process industries, Version 1.0 – Ministry of Employment and Labour, Brussels, 1997. HSE Chemicals and Hazardous Installations Division: Safety Report Assessment Manual. – In: www.hse.gov.uk/chid/comah2/index.htm. – Health & Safety Executive, London, 1999. Ministère de l’Aménagement du Territoire et de l’Environnement: Prévention des accidents majeurs – Aide à l’inspection des systèmes de gestion de la sécurité. – Ministère de l’Aménagement du Territoire et de l’Environnement, Paris, 1999. Papadakis, G. A., Porter, S. (eds.): Guidance on inspections as required by Article 18 of the Council Directive 96/82/EC (Seveso II). – European Communities, Luxembourg, 1999. – ISBN 92-828-5898-7. International Electrotechnical Commission: CEI/IEC 300-3-9: 1995 (Dependability management – Part 3: Application guide – Section 9: Risk analysis of technological systems – First edition) – IEC, Geneva, 1995. Schüller, J.C.H. et al.: Methods for determining and processing probabilities, CPR 12E. – The Hague, 1997.

42



1. sz. melléklet Az értékelő rend szerben alkalmazott értékelési kritériu mok összefoglalása 1. Az üzem környezetének, illetőleg az üzem és létesítményeinek bemutatása 1.1 Tartalmazza-e a biztonsági dokumentáció mindazokat a dokumentumokat, amelyek alapján az üzemeltető földrajzi elhelyezkedése és a környezet jól áttekinthető és megismerhető? 1.2. Megad-e az üzemeltető minden olyan külső adatot, amely a lehetséges súlyos baleset kialakulását illetően befolyásoló tényező lehet? 1.3. Megad-e az üzemeltető minden olyan adatot, amely a technológiának mint az elvégzett veszélyazonosítás, illetőleg kockázatelemzés tárgyának egyértelmű azonosításához, megismeréséhez szükséges? 2. A súlyos balesetek megelőzésével kapcsolatos fő célkitűzések („Irányelvek”) 2.1. Elkészítették-e az Irányelveket, aláírta-e ezt a dokumentumot a vállalat legfelső vezetője? 2.2. Kiadták-e az Irányelveket az üzemen belül, és részletesen ismertették-e tartalmukat? 2.3. Kifejezik-e az Irányelvek azt a határozott elkötelezettséget, hogy az üzem a legjobb ismert gyakorlatnak való megfelelésre törekszik – túl a jogszabályban meghatározott mindennemű követelményeknek való megfelelésen? 2.4. Tartalmaznak-e az Irányelvek előírást a következők kezelésére: (a) a megfelelő műszaki és biztonsági szabványok alkalmazásának biztosítása; (b) a létesítmények/berendezések tervezése, illetőleg a tervek módosítása; (c) új létesítmények/berendezések üzembe helyezés előtti ellenőrzésének, illetőleg a leállások utáni üzembe helyezés ellenőrzésének biztosítása; (d) az Irányelvek végrehajtásához szükséges emberi, technikai, pénzügyi, stb. erőforrások, megfelelő szervezeti irányítási rendszer; (e) változtatások; (f) technológiai műveleti eljárások, kezelési utasítások a normális és a rendkívüli üzemi működés esetére, az időszakos és átmeneti leállásokra; (g) beszerzési eljárások a veszélyes anyagokra vonatkozóan; (h) együttműködés harmadikféllel; (i) a munkavégzés engedélyezési rendszere; (j) karbantartás; (k) a bekövetkezett balesetek és üzemzavarok jegyzőkönyvezése és kivizsgálása; (l) biztonsági jelentés, illetőleg biztonsági elemzés (Kat. 32. §) készítése, időszakos biztonsági tanulmányok; (m) biztonsági belső ellenőrzés (biztonsági audit és átvizsgálás); (n) időszakos ellenőrzések, figyelő (monitoring) rendszer; (o) felkészítés, kiképzés, továbbképzések (a vezetőségé, illetőleg az alkalmazottaké)? 3. Szervezet és személyzet 3.1. Egyértelműen meghatározták-e a felsővezetés tagjainak munkaköri leírásában a műszaki biztonsággal összefüggő felelősségi köröket? 3.2. Kitűnik-e a biztonsági jelentésből, hogy az üzemeltető elégséges erőforrásokat rendelt az Irányelvek végrehajtásához? 3.3. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a vonatkozó jogszabályoknak és előírásoknak (üzemi szabályzatoknak) megfelelő szervezeti és működési rendet kialakította? (A technológia működtetését végző szervezet vezetőinek munkaköri leírása megfelel-e ebből a szempontból?) 3.4. Meghatározták-e mindazok hatáskörét és személyi függelmeit, akik biztonságot érintő tevékenységeket irányítanak, végeznek és ellenőriznek, illetőleg különösképpen a következőkért felelősek: (a) a veszélyek tudatosításának biztosítása, és az üzemeltető biztonsági irányelveinek való megfelelés; (b) az érdemi változtatások és fejlesztések meghatározása, dokumentálása és ellenőrzése; (c) a rendkívüli helyzetek szabályozása (a veszélyhelyzeteket is beleértve); (d) a továbbképzési igények meghatározása, a továbbképzések lebonyolítása, a hatékonyság értékelése; (e) a rendszer bevezetésének és a vezetés tájékoztatásának összehangolása; (f) a biztonságtechnikai útmutató jellegű kézikönyv, illetőleg jegyzék naprakészen tartása? 3.5. Van-e biztonságtechnikai útmutató jellegű kézikönyv a vezetőség és az alkalmazottak részére? Van-e ebben olyan jegyzék, amelyben felsorolják a biztonságirányítási rendszer keretében alkalmazott összes elvet, előírást és utasítást? 43



3.6. Van-e konkrét biztonságtechnikai támogatás – ott, ahol szükséges (pl. szaktanácsadók, biztonságtechnikai szolgálat, szervezet)? 3.7. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy az alkalmazottakat és adott esetben az alvállalkozókat bevonták az Irányelvek és a súlyos balesetek megelőzésével kapcsolatos szabályozás kidolgozásába és azok bevezetésébe? 3.8. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a súlyos balesetek megelőzésére és a következmények csökkentésére vonatkozó intézkedések értékelésekor figyelembe vették az emberi tényezőt? 3.9. Léteznek-e olyan „fentről-lefelé”, illetőleg „lentről-felfelé” és keresztirányú irányítási eljárások, melyek lehetővé teszik, hogy minden érdekelt megismerhesse a műszaki biztonsággal kapcsolatos feladatokat; és értékelik-e ezeknek az eljárásoknak a hatékonyságát? 3.10. Bizonyítja-e az üzemeltető, hogy a vállalaton belül a technológiai rendszerek, a karbantartás, a veszélyes anyagok beszerzése, tárolása terén megfelelő a biztonságirányítási rendszerrel kapcsolatos kommunikáció (úm. rendszeresen napirendre kerül-e a biztonsági irányelvek témaköre a vezetői értekezleteken, és figyelemmel kísérik-e – azaz értékelik-e, illetőleg szükség esetén javítják-e – ezeken az értekezleteken a biztonságirányítási rendszer megfelelő működését?); 3.11. Be tudja-e mutatni az üzemeltető a váratlan eseményekből és az üzemzavarokból származó információk gyűjtésére és rögzítésére, valamint a korábbi esetekből nyert tapasztalatok felhasználására kidolgozott eljárásrend(ek)et? Rögzíti-e az üzemeltető az üzem működése során összegyűlt ilyen tapasztalatokat? 3.12. Be tudja-e mutatni azt az eljárásrendet, ami az új biztonságtechnikai ismeretek – pl. balesetek elemzése vagy a veszélyek elemzésével kapcsolatos új ismeretek – felhasználását lehetővé teszi? 3.13. A biztonságtechnikai kiképzéssel és felkészítéssel összefüggésben: (a) Van-e eljárásrend a biztonságtechnikai felkészítési igények felmérésére, és ezeknek a megfelelő felkészítési programba való felvételére? (b) Van-e működő továbbképzési rendszer, és meghatározták-e a továbbképzések gyakoriságát, valamint a képzési tematikát? (c) Meghatározták-e az oktatást végzőkre vonatkozó szakmai követelményeket, és van-e rendszer az oktatók továbbképzésére; mindezt dokumentálták-e? (d) Van-e külön felkészítés az új munkavállalók számára? Feltétele-e az alkalmazásnak az üzemre vonatkozó biztonságtechnikai jellegű ismeretek elsajátítása? (e) Van-e külön felkészítés azok számára, akik másokat átmenetileg helyettesítenek? (f) Van-e külön felkészítés az átadott vagy áthelyezett munkaerő számára? (g) Van-e külön felkészítés akkor, ha új technológia vagy új berendezés alkalmazását vezetik be? (h) Módszeresen értékelik-e a tananyag elsajátításának mértékét? Be tudja-e mutatni az üzemeltető a kiképzésben részesültek listáját és a tanfolyamokon használt oktató anyagokat? (i) Szerepel-e a feltárt lehetséges súlyos baleseteknek, kiindulási körülményeiknek, a levont következtetéseknek és a megtett intézkedéseknek az oktatása? 3.14. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a technológia működtetését, a karbantartást, a veszélyes anyagok kezelését (beszerzés, belső szállítás, raktározás, stb.) végzőkre vonatkozóan a szükséges szaktudást és képesítéseket meghatározta, és a feladatok és a felelősségi körök ennek megfelelően vannak meghatározva? – Pl. bizonyítható-e, hogy az adott feladat és felelősségi kör ellátására kijelölt személy megfelelő szaktudással rendelkezik? 3.15. Szerepel-e a biztonsági tevékenység értékelése a kezelőállomány teljesítményének éves értékelésében? 3.16. Tudja-e bizonyítani az üzemeltető, hogy lépést tart a legjobb elérhető technológiák fejlődésével, a legjobb ismert gyakorlattal? 3.17. Van-e olyan nyilvántartási rendszer, amely révén az üzemre (működtetés, tervezés) vonatkozó összes jogszabályt, biztonsági előírást, szabványt figyelembe veszik és folyamatosan figyelemmel kísérik? 3.18. Dokumentumkezelés (a) Egyértelműen meghatározták-e azt, hogy ki a felelős az üzemen belül a biztonsággal kapcsolatos dokumentumok elkészítéséért, jóváhagyásáért és irattározásáért? (b) Van-e előírás arra nézve, hogy minden dokumentumra rákerüljön a készítés dátuma és nyilvántartási száma? (c) Van-e olyan rendszer, mely révén biztosítható, hogy a megfelelő személyek megkapják az adott dokumentum legfrissebb változatát? (d) Van-e olyan rendszer, mely révén biztosítható, hogy az érvénytelen dokumentumokat elkülönítsék, vagy mint ilyet megjelöljék? (e) Feltüntetik-e az adott dokumentumokon végzett változtatásokat? (f) Kijelölték-e a dokumentumok rendszeres felülvizsgálatáért felelős személyeket? 3.19. Van-e eljárásrend az üzemek, létesítmények, berendezések műszaki tervezési folyamatára? 3.20. Foglalkozik-e a műszaki tervezésre vonatkozó eljárásrend legalább az alábbi elemekkel: (a) megadja-e az eljárásrend, hogy mely tervezési tevékenységekre vonatkozik? (b) a tervezési folyamat elkülönítése önálló tervezési fázisokra 44



(c) üzembiztonsággal foglalkozó üzemi szervezet, tanácsadó, vezető, felelős, stb. bevonása a tervezési folyamatba (d) a szükséges üzemeltetési utasítások írásban való rögzítése (e) előírta-e az üzemeltető az egyes létesítmények biztonságos tervezésére és biztonságos üzemeltetésére vonatkozó műszaki szabványok alkalmazását? (f) meghatározták-e azokat a szempontokat, és azt az eljárásrendet, amelyek alapján egy új üzem/létesítmény telepítési helyszínét ki lehet/kell jelölni? (g) a biztonsági jelentés vagy a biztonsági elemzés (Kat. 32. §) elkészítési munkafolyamatának és a tervezési munkafolyamatnak az összehangolása 3.21. Megvannak-e az üzemelés megkezdéséhez, az ellenőrzésekhez, a próbaüzemekhez szükséges eljárások? Kitérnek-e ezek a következőkre: (a) az építés és a szerelés alatt végzendő biztonságtechnikai szempontból lényeges vizsgálatokra, ellenőrzésekre vonatkozó eljárásrend; (b) az üzemi próbák és a próbaüzem alatt a biztonsági berendezések kipróbálására, ellenőrzésére vonatkozó eljárásrend és módszerek; (c) mindezek dokumentálásának és a dokumentáció tárolásának rendje? 3.22. Beszerzések, és együttműködés harmadikféllel 3.22.1. Van-e eljárásrend a harmadikféllel való együttműködésre? 3.22.2. Van-e eljárásrend a harmadikfél kiválasztására és minősítésére? 3.22.3. Előírja-e az eljárásrend a harmadikféllel együttműködésben végzett tervezési tevékenység rendjét, műszaki-biztonsági normáit? 3.22.4. Van-e eljárásrend a technológiai berendezések beszerzésére? 3.22.5. Ellenőrzik-e azt, hogy a leszállított technológiai berendezés megfelel-e a követelményeknek? 3.22.6. Van-e eljárásrend a veszélyes nyersanyagok beszerzésére? 3.22.7. Van-e átvételi eljárásrend a leszállított veszélyes nyersanyagokra? 3.22.8. Bevonnak-e harmadikfelet a berendezések felújítási-karbantartási, esetleg technológiakezelési munkáiba is? 3.22.9. Van-e műszaki átvételi eljárásrend az elvégzett felújítási-karbantartási munkákra és dokumentálják-e az átvételt? 3.22.10. Figyelembe veszik-e a kiválasztáskor a harmadikfél biztonsági kultúráját? 3.22.11. Rögzítik-e a harmadikféllel megkötött szerződésekben, hogy a harmadikfélnek meg kell felelnie az üzem biztonságtechnikai előírásainak? 3.22.12. Tartanak-e egyedi felkészítő programot a harmadikfélnek? 3.22.13. Bevonják-e a harmadikfelet a monitoring rendszer működtetésébe? 4. Üzemvezetés 4.1. Megvan-e minden szükséges működési engedély? Van-e ezekről naprakész nyilvántartás? 4.2. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a biztonságos működést lehetővé tevő eljárásokat minden ésszerűen elképzelhető (normál és rendkívüli) üzemállapotra alkalmazza és dokumentálja? Ezek között szerepelnek-e az alábbiak: (a) a létesítmények üzemeltetése normál üzemállapotban; (b) eljárásrend az új üzemeltetési eljárások kialakítására; (c) eljárásrendek annak biztosítására, hogy az üzemeltetési eljárások lefedjék a technológia minden részét; (d) eljárásrend annak biztosítására, hogy az üzemeltetési eljárások lefedik a technológia minden üzemállapotát; (e) az üzemeltetési eljárások rendszeres felülvizsgálata és a felülvizsgálatot végző személyek meghatározása; (f) eljárásrend a létesítmény legfontosabb saját kockázatainak figyelembe vételére az üzemeltetési eljárásokban; (g) rendszer annak biztosítására, hogy az információátadás rendjét betartsák a műszakváltások során; (h) eljárásrend üzemeltetési utasítások kiadására a rutinszerű kritikus feladatok végrehajtására (i) az üzemeltetési utasítások rendszeres felülvizsgálata; (j) munkavégzés-engedélyezési rendszer; (k) a munkavégzési engedélyt annak a szervezeti egységnek a vezetője adja ki, ahol a munka folyni fog; (l) a munkavégzési engedély kiadása előtt helyszíni szemlét kell tartani; (m) a munkakörrel járó kockázatok elemzése; (n) minden szükséges biztonsági intézkedés írásban is álljon rendelkezésre; (o) minden műszakváltáskor ellenőrizni kell a munkavégzési engedélyt. 4.3. Rendelkezésre áll-e az üzemeltető veszélyes anyag leltára?

45



4.4. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a biztonságos működést lehetővé tevő eljárások alkalmazásával figyelembe veszi a létesítmény/berendezés üzemeltetéséből eredő főbb kockázatokat? 4.5. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy az üzem, illetőleg a berendezések az előírt biztonságos működési tartományból sem a normál, sem a rendkívüli üzemállapotok során nem lépnek ki? 4.6. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy megfelelő eljárásokat dolgozott ki a biztonságos működési tartományból való kilépések nyomon követésére, dokumentálására és kivizsgálására, valamint a tapasztalatok felhasználására? 4.7. A kimutatott lehetséges súlyos baleseti helyeken történő rendkívüli esemény bekövetkezésének esetére vane eljárásrend a lehetséges súlyos baleset feltárását eredményező korábbi elemzés ismételt elvégzésére, illetőleg felülvizsgálatára? 4.8. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a technológiai szabályozórendszerei megfelelők, és azok váratlan üzemi körülmények között is – az emberi tényezőket figyelembe véve – hatékonyan működnek? 4.9. Karbantartás és műszaki-biztonsági ellenőrzések (a) Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a súlyos balesetek megelőzéséhez és a következmények csökkentéséhez a megfelelő ellenőrzési és karbantartási rendet a biztonság szempontjából fontos létesítményekre/berendezésekre és rendszerekre kialakította, legalábbis a következőkre: aa) nyomástartó rendszerek és a veszélyes anyagok tárolására szolgáló egyéb berendezések; ab) biztonsági túlnyomás-határoló, szabályozó-, riasztó- és jelzőrendszerek; szivárgás-érzékelő rendszerek; nyomáscsökkentő rendszerek; ac) szellőztető rendszerek; veszélyhelyzeti világítási és egyéb hasonló rendszerek; ad) a biztonságos üzemeléshez szükséges infrastrukturális létesítmények (elektromos, gőz-, vízhálózatok, stb.); ae) veszélyes légtérben üzemelő berendezések (pl. elektromos berendezések); af) a lefúvató- és fáklyarendszer? (b) Van-e eljárásrend a leállás mellett végzett karbantartásokra? Meghatározták-e a csak leállás mellett végezhető biztonságtechnikai felülvizsgálatok, ellenőrzések, mérések rendjét, tartalmát, dokumentálását? (c) Van-e eljárásrend a karbantartások gyakoriságának meghatározására? (d) Van-e eljárás a létesítmény közvetlenül ható biztonsági funkciójú berendezései megelőző-karbantartási programjainak összeállítására is? (e) Rendszeresen felülvizsgálják-e a karbantartási programokat? (f) Módszeresen dokumentálják-e az egyes karbantartási tevékenységeket? 4.10. Van-e kidolgozott eljárásrend az üzemeltetési feladatok ellenőrzésére? 4.11. Rendelkezésre áll-e külön jegyzék a technológiába beépített műszaki biztonsági berendezésekről, szerelvényekről? Rendelkezésre állnak-e ezek műszaki leírásai, kezelési, karbantartási és ellenőrzési utasításai? 4.12. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy megfelelő rendszert működtet az időszakos vizsgálatok és a karbantartás során nyert eredmények elemzéséhez? (Tartalmazza-e a rendszer a további vizsgálatokra, a javításokra vagy adott esetben, a biztonságos működési tartomány módosítására vonatkozó eljárási rendet?) 4.13. Vannak-e külön eljárásrendek a létesítmények kitisztítására olyan változó technológiás ipari tevékenység esetében, amikor a különböző termékeket ugyanazon berendezésekkel állítják elő (pl. gyógyszergyártás, finomvegyszer-gyártás, növényi alapanyag feldolgozás)? 5. A változtatások irányítása 5.1. Van-e kidolgozott eljárásrendje az üzemeltetőnek a szervezési és a műszaki-technikai átalakításokra (változtatásokra, módosításokra)? 5.2. Meghatározták-e pontosan, hogy mi tekinthető változtatásnak? 5.3. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a módosítások kezelésére kialakított rendszer átgondolt, megfelelően tervezett, üzembe helyezett és kipróbált? 5.4. Tartalmazza-e a rendszer a tervezési irányelveket és egyéb tervezési követelményeket? 5.5. Szerepel-e a tervezési követelmények között a súlyos balesetek veszélyének azonosítására és kockázatára vonatkozó elemzés elvégzése és eredményeinek figyelembevétele a tervezés során? 5.6. Tartalmaznak-e a változtatási eljárások kockázatelemzést? 5.7. Megfelelően kezeli-e az üzemeltető az erőforrások (szervezet, eszközök) biztonságot befolyásoló változásait? 5.8. Tartalmaz-e a rendszer átmeneti és rendkívüli működtetési változtatásokat az állandósult változtatásokon felül? 5.9. Egyértelműen meghatározta-e az üzemeltető, hogy kik kezdeményezhetik, tervezhetik, hagyhatják jóvá és hajthatják végre a változtatásokat, továbbá kik ellenőrizhetik az elvégzett változtatást? 5.10. Megfelelően dokumentálja-e az üzemeltető a változtatásokat?

46



5.11. Mindig figyelembe veszi-e az üzemeltető a javasolt változtatások biztonsági kihatásait, így pl. a tájékoztatási és a kiképzési követelményeket, az üzemeltetési eljárások változásait, a változtatások nyomon követését? 5.12. Minden változtatást figyelembe vesz-e az üzemeltető a változtatások kezelésére alkalmazott eljárásokkal? (Így pl. új létesítmények/berendezések, folyamatok, tárolóeszközök tervezése és megvalósítása során végzett változtatásokat is?) 5.13. Történtek-e olyan változtatások az üzemben alkalmazott szervezeti, műszaki és irányítási rendszerekben, melyek eredményeképpen bizonyos engedélyek érvényüket veszítették? 5.14. Van-e eljárásrend új technológiai-biztonsági rendszerek, berendezések, szerelvények beszerelésére és a régiek kiiktatására? 6. Figyelő és jelentési rendszer (Monitoring) 6.1. Kitűnik-e a biztonsági jelentésből, hogy az üzemeltető az Irányelvekben és a biztonságirányítási rendszerben meghatározott célok elérésének folyamatos értékelésére eljárásrendet dolgozott ki és vezetett be? 6.2. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a súlyos balesetek és „majdnem-balesetek” – különös tekintettel a védelmi rendszerek meghibásodására és a korábbi esetekből leszűrt tapasztalatok alapján elvégzett ellenőrzésekre – bejelentési rendszerének működtetéséhez szükséges eljárásokat a gyakorlatban is alkalmazza? 6.3. Meghatározták-e egyértelműen ebben a rendszerben a baleset, a váratlan esemény és a „majdnem-baleset” fogalmát? 6.4. Megadja-e az eljárásrend a baleset, a váratlan esemény és a „majdnem-baleset” jelentésének módját? 6.5. Megadja-e az eljárás az esetek kivizsgálásának módját? 6.6. Előírja-e az eljárásrend írásbeli jelentés készítését a vizsgálatról? 6.7. Előírja-e az eljárásrend a vizsgálat eredményeinek gyakorlati hasznosítását, intézkedések megtételét? 6.8. Van-e rendszer a nem biztonságos helyzetek és veszélyes jelenségek azonosítására, valamint a biztonság növelésére vonatkozó javaslatok gyűjtésére? 7. Biztonsági audit és átvizsgálás 7.1. Van-e önálló eljárásrend olyan biztonsági auditok végzésére, amelyek a biztonságirányítási rendszer minden területére kiterjednek? Megadja-e az eljárásrend az auditok elvégzésének módját és gyakoriságát, ezen belül az auditok irányítását végző saját személyzet felkészítésének módját? 7.2. Kitűnik-e a biztonsági jelentésből, hogy az üzemeltető az emberi teljesítmények méréséből és az auditból származó információkat is felhasználó átvizsgálási eljárást dolgozott ki és léptetett életbe? 7.3. Rendszeresen hajt-e végre az üzemeltető auditot és átvizsgálásokat? A vezetők részt vesznek-e ebben? 7.4. Mire terjed ki az audit és az átvizsgálás? Van-e ellenőrzési program többek között: (a) a biztonságtechnikai szabályozási körökre; (b) a mechanikus biztonsági rendszerekre; (c) a vészjelző rendszerek működtetésére és a veszélyjelző eszközökre; (d) a technológiai eszközökre és csővezetékekre; (e) a tömlőcsatlakozásokra; (f) a veszélyérzékelő, figyelmeztető és riasztó eszközökre; (g) a veszélyhelyzeti világításra, füstelvezető és egyéb, hasonló rendszerekre? 7.5. Rendelkezésre állnak-e az adott üzem monitoring rendszereiből származó adatok az audithoz és az átvizsgáláshoz? 7.6. Értékeli-e az üzemeltető a szabványoknak, az üzemi előírásoknak (szabályzatoknak) való megfelelést? 7.7. Bizonyítható-e az auditorok szakértelme, tapasztalata, felkészültsége és adott esetben függetlensége? 7.8. Megfelelő-e az auditok gyakorisága? 7.9. Megfelelően dokumentálja-e az üzemeltető az audit eljárásokat, az audit módszertanát és eredményeit, különös tekintettel a következőkre: (a) az audit vizsgálati köre; (b) az audit céljai; (c) hivatkozások, „benchmark”-ok, szabványok; (d) az elvégzett ellenőrzések és igazoló ellenőrzések; (e) az audithoz igénybe vehető erőforrások; (f) az audit megszervezése; (g) az audit eredményei. A belső audit értékelésekor figyelembe vehető szempontok: (h) megbeszélések az audit bizottság vezetőivel, tagjaival; (i) interjúk a vezetőkkel és a beosztottakkal az auditban való részvételükről; (j) független ellenőrzések annak igazolására, hogy az audit általában megbízható volt; (k) az auditból levont következtetések helyességének vizsgálata. 47



7.10. Megfelelően használta-e fel az üzemeltető az átvizsgálás eredményeit az üzemvezetési irányelvek és a súlyos baleseti veszélyek szabályozásának stratégiája felülvizsgálatában? 7.11. A felsővezetés felel az átvizsgálásokért? Megvitatja-e az auditok eredményét? 7.12. A felsővezetés körén kívül meghatározták-e azt, hogy ki ellenőriz kit, miben és hogyan? 7.13. Bizonyítható-e, hogy az üzemeltető megteszi a teljesítmény javításához szükséges változtatásokat? 7.14. Megfelelően értékelte-e az üzemeltető az erőforrások elosztását az átvizsgálás során? 8. A lehetséges súlyos balesetek feltárására és az elvégzett kockázatelemzésre vonatkozó felülvizsgálati kritériumok 8.1. Meghatározták-e az üzem, létesítmény/berendezés közvetlenül ható biztonsági funkciójú elemeit? 8.2. Számításba vesznek-e minden olyan előrelátható, közvetlen okot, amely súlyos balesetet válthat ki? 8.3. Van-e olyan útmutató, amely részletesen megadja, hogy mit kell tartalmaznia a tervdokumentációnak ahhoz, hogy az alkalmas legyen a biztonsági elemzések elvégzéséhez? 8.4. Világosan megindokolja-e az üzemeltető minden olyan kritérium alkalmazását, amelyet a potenciális veszélyes események figyelmen kívül hagyásához felhasznált? 8.5. Bizonyítja-e az üzemeltető, hogy a biztonsági jelentésben a kockázatelemzés elvégzésére alkalmas és ahhoz elégséges információt és adatot használt fel? 8.6. Bemutatja-e az üzemeltető az összes lehetséges súlyos balesetet, és megadja-e mindezeknek a kockázatelemzéshez szükséges elégséges halmazát? 8.7. Bizonyítja-e az üzemeltető, hogy minden lehetséges súlyos baleset meghatározását módszeresen végezte? 8.8. Megfelelnek-e az alkalmazott veszélyazonosítási eljárások a veszélyek mértékének és jellegének? 8.9. Megadja-e az üzemeltető minden egyes súlyos baleseti eseménysor bekövetkezési valószínűségének becslését és azokat a körülményeket, melyek között a súlyos baleset bekövetkezik? 8.10. Megadja-e az üzemeltető mindazokat a kiváltó eseményeket vagy – belső, illetőleg külső – eseményláncokat, melyek a különböző lefolyású súlyos balesetek kiváltói lehetnek? 8.11. Reálisak-e és megfelelően igazolhatók-e a tároló- és biztonsági szabályozórendszerek megbízhatóságára vonatkozó becslések vagy előfeltevések? 8.12. Megfelelők-e az eseménysorok összeállításához alkalmazott módszerek, és biztosítja-e az üzemeltető e módszerek helyes alkalmazását? 8.13. Külön megindokol-e az üzemeltető minden olyan esemény-valószínűséget, amely a tapasztalati vagy a vonatkozó ipari adatokkal nincs összhangban? 8.14. Meghatározta-e az üzemeltető a súlyos balesetekhez tartozóan a veszélyes anyag kijutásának következményeit és a kikerülő veszélyes anyag feltételezhető vagy lehetséges mennyiségének meghatározásához szükséges adatokat, például: (a) hibahely jellege, geometriai jellemzői (rés, lyuk, alak, méret, stb.); (b) a veszélyes anyag összetétele, halmazállapota, állapotjellemzői (nyomás, hőmérséklet), stb.; (c) a kijutás időtényezői és az időtényezőket meghatározó körülmények? 8.15. Meghatározta-e az üzemeltető a kijutó veszélyes anyag feltételezhető, illetőleg lehetséges mennyiségét, valamint a kiszámításához a megfelelő matematikai modellt, és tartalmazza-e a biztonsági dokumentáció a részletes számítást, amelynek alapján a kijutó mennyiséget számították? 8.16. A valószínűségi alapú kockázatelemzés során figyelembe vette-e az üzemeltető a lehetséges nem független meghibásodások hatásait? 8.17. Módszeres eljárást alkalmazott-e az üzemeltető a nem független meghibásodások és azok mechanizmusainak elemzésekor? 8.18. A szakhatóság felügyelője által kiválasztott esetekben az üzemeltető (a) azonosítani tudja-e a veszélyeket? (b) azonosítani tudja-e mindazon kiváltó eseményeket és azok lefolyását, melyek súlyos baleset bekövetkezéséhez vezethetnek? (c) be tudja-e mutatni a közvetlenül ható biztonsági funkciójú rendszerelemekre (alkatrészekre/berendezésekre) elvégzett módszeres kockázatelemzést? (d) be tudja-e mutatni a foganatosított intézkedéseket? (e) igazolni tudja-e, hogy éppen azokra az intézkedésekre van szükség – figyelembe véve a megfelelő kockázatértékelési kritériumokat? 8.19. Be tudja-e mutatni az üzemeltető a megfelelő intézkedések meghozatalához alkalmazott értékelési és döntési kritériumokat? 8.20. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy éppen azok a megfelelő kritériumok? Pl. általában ismeri-e az üzemeltető a lehetséges kritériumokat és benchmarkokat (pl. a „legjobb igénybe vehető technológia”, „jó mérnöki gyakorlat”, minőségi és mennyiségi kockázati mátrixok vagy kritériumok, stb.), és meg tudja-e indokolni, hogy miért éppen azt a módszert vagy elemzést választotta?

48



8.21. Adott esetben bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy az elvárható emberi viselkedés a kármegelőzési és kárcsökkentési intézkedések során éppen az, amit ő számításba vett? 8.22. Kidolgozta-e az üzemeltető a rendszerek és a rendszerelemek megbízhatóságának vizsgálatához szükséges követelményrendszert, például (a) van-e eljárásrend az összes veszélyes technológiai létesítmény biztonságtechnikai elemzésének elvégzésére és rendszeres felülvizsgálatára; (b) előírja-e ez az eljárásrend azt, hogy milyen kockázatelemzési módszert vagy módszereket kell alkalmazni; (c) vannak-e gyakorlati útmutatók az egyes kockázatelemzési módszerekhez; (d) megadják-e ezek az útmutatók azt, hogy kinek kell részt vennie a kockázatelemzési munkacsoportokban; (e) meghatározza-e az eljárásrend a kockázatelemzési munkacsoport tagjai módszertani felkészítésének rendjét; (f) előírja-e az eljárásrend a kockázatelemzések eredményeit összefoglaló jelentés elkészítését? 8.23. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy ha egy hasonló rendszeren elvégzett kockázatelemzést referenciaelemzésként felhasznált, akkor a folyamatok valóban hasonlóak, vagy az elvégzett változtatások nem okoznak szignifikáns eltéréseket az eredményekben? 8.24. Bizonyítani tudja-e az üzemeltető, hogy a kockázatelemzést végző munkacsoport rendelkezik a feladat elvégzéséhez szükséges felkészültséggel? 8.25. Bizonyítja-e az üzemeltető, hogy a kockázatelemzés alkalmazási területét meghatározta és dokumentálta? (a) Tartalmazza-e a dokumentáció a kockázatelemzést szükségessé tevő indokok és/vagy problémák felsorolását? (b) Meghatározták-e az elemzés alá vont rendszert? (c) Azonosították-e az összes műszaki, környezetvédelmi, jogszabályi, szervezeti és humán körülményt megadó azon információforrásokat, amelyek a vizsgált tevékenységgel és az elemzett problémával összefüggenek? (d) Világosan megfogalmazták-e az elemzés irányát meghatározó előfeltevéseket és feltételeket? 8.26. Kitűnik-e az üzemeltető által követett megközelítésből, hogy a rendszerben kockázatot jelentő veszélyeknek a veszélyek kialakulásának módjaival való együttes azonosítására törekedett? 8.27. Kitűnik-e az üzemeltető által követett megközelítésből, hogy az azonosított veszélyek jelentőségének előzetes kiértékelését egyértelmű és következetes következményelemzés alapján végezte? 8.28. Tartalmaz-e a dokumentáció a bevont szakértők/szakemberek hozzáértésére, tapasztalatára vonatkozó olyan tartalmú adatközlést, igazolást, amely a legsúlyosabb következményekkel járó balesetek meghatározásához felhasznált összehasonlító jellegű, mennyiségi vagy minőségi osztályba sorolási vizsgálatok megalapozott voltát alátámasztják (amennyiben ilyen vizsgálatok készültek)? 8.29. Tartalmazza-e a dokumentáció a minőségi megközelítésű osztályba sorolás esetében az összes alkalmazott fogalom világos meghatározását és a gyakoriság- és következmény-osztályozás minden kiindulási alapját? 8.30. Figyelembe vette-e az üzemeltető a legsúlyosabb következményű események kiválasztása során a másodlagos következményeket (eszkalálódó hatásokat)? 8.31. Megállapítható-e az üzemeltető által kiválasztott módszerről, hogy az (a) tudományosan igazolható és alkalmas az adott rendszer elemzésére; (b) lehetővé teszi a nyomon követhető, megismételhető és igazolható módon való alkalmazást? 8.32. Megadja-e az üzemeltető az adott módszer kiválasztásának indokait, figyelembe véve az adott körülményeket és az alkalmazhatóságot? 8.33. Figyelembe vette-e az üzemeltető a következményelemzés során (a legsúlyosabb következményű események kiválasztását követően) (a) a következmények mérséklésére szolgáló már meglévő intézkedéseket mindazokkal a releváns feltételekkel együtt, amelyeknek hatása van a következményekre; (b) az azonnali következményeket, továbbá azokat is, amelyek bizonyos mennyiségű idő elteltével jelentkeznek? 8.34. Bizonyítja-e az üzemeltető, hogy megalapozott a helyzetre jellemző, generikus adatokat alkalmazása, illetőleg a szakértői értékítélet (műszaki becslés) ott, ahol a vizsgált, jellegzetes körülményeket figyelembevevő adatok nem állnak rendelkezésre? 8.35. Biztosítja-e az adatoknak a dokumentációban rögzített gyűjtési, illetőleg rendezési módja azt, hogy lehetővé váljon a megfelelő információ visszakeresése? 8.36. Szerepel-e a dokumentációban kifejezetten az, hogy a kiszámított/meghatározott frekvenciák valójában becslések?

49



8.37. Egyértelműen megállapítható-e, hogy a mennyiségi becslések pontosságát és helyességét a felhasznált adatok és az alkalmazott elemzési módszerek pontosságának megfelelően értelmezték? 8.38. Megállapítható-e, hogy az üzemeltető készített kiértékelést a mennyiségi modell definiálása során felhasznált paraméterek és előfeltevések együttes változásainak a modell eredményeire gyakorolt hatására? 8.39. Megállapítható-e, hogy az üzemeltető készített kiértékelést arra vonatkozóan, hogy miként változnak a mennyiségi modell eredményei az egyedi modell-paraméterek változásainak hatására (érzékenység-elemzés)? 8.40. Megállapítható-e, hogy üzemeltető elvégezte a kockázatelemzés igazoló ellenőrzését? 8.41. Megállapítható-e, hogy az igazoló ellenőrzés során elvégezték a következő feladatokat: (a) annak ellenőrzése, hogy az elemzés alkalmazási területe összhangban van-e a kitűzött célokkal; (b) az alapvető fontosságú előfeltevések átvizsgálása, és annak biztosítása, hogy a rendelkezésre álló információ alapján mindezek valóban hihetőek; (c) annak biztosítása, hogy az elemző megfelelő módszereket, modelleket és adatokat használt; (d) annak ellenőrzése, hogy vajon képes lehet-e megismételni az elemzést olyan személy is, aki az eredeti elemzésben nem vett részt; (e) annak ellenőrzése, hogy az elemzés eredményei valóban nem érzékenyek az adatok vagy az eredmények feldolgozási módjára? 8.42. Tartalmazza-e a dokumentáció a következőket: (a) összefoglaló; (b) következtetések; (c) célkitűzések, tárgy és alkalmazási területe; (d) korlátozások, előfeltevések és a hipotézisek igazolása; (e) a rendszer megfelelő részeinek leírása; (f) elemzési módszertan; (g) a veszélyazonosítás eredményei; (h) az alkalmazott modellek, beleértve az előfeltevéseket és a hitelesítést; (i) adatok és azok forrása; (j) a kockázatbecslés eredményei; (k) érzékenység- és bizonytalanságelemzés; (l) az eredmények kiértékelése (beleértve az elemzés során felmerült nehézségek kiértékelését); (n) hivatkozások? 8.43. Van-e írásban rögzített eljárás a kockázatelemzés naprakésszé tételére?

50



2. sz. melléklet Műszaki tervezési segéd let 1. • •

Átfogó tervezési módszereket alkalmaznak-e, amelyek elegendő biztonsági tartalékot jelentenek? Megfelelő biztonsági tényezőket kell felvenni, amelyek minden lényeges meghibásodási módot ésszerűen vesznek figyelembe; a berendezés biztonságát a teljes élettartamra vonatkozóan minden meghatározó tényező figyelembevételével szakszerűen kell megtervezni.

2. Rendelkezésre állnak-e jegyzőkönyvek és meg vannak-e a tervezői hozzájárulások, ha a kivitelezés során eltértek a tervező műszaki, illetőleg biztonságtechnikai előírásaitól, különösképpen az alábbiak vonatkozásában: • anyagminőség változtatás? • méret változtatás? • a kivitelezésre vonatkozó technológiai előírások? • technológiai folyamat? 3. A súlyos baleseti veszéllyel járó veszélyes létesítmények tervezési dokumentációjának részét képezik-e a következők: • a felhasznált anyagok kiválasztásával kapcsolatos szempontok? • alapozás tervezése? • a nagy nyomáson és magas hőmérsékleten üzemelő berendezések előírásoknak megfelelő tervezése? • méretezés? • statikai megfontolások? • a külső behatás elleni védelem? • a vegyes varratok meghatározása, a kivitelezési előírások? 4. Biztosítja-e a tervezési eljárásrend azt, hogy a közvetlen biztonsági funkciójú elemek vizsgálatát felveszik az ellenőrzési és karbantartási tervbe? 5. Célja-e a tervezési eljárásrendnek a biztonságos tervezés végzése? Annak érdekében, hogy a tervezők ezt valóban komolyan vegyék, az eljárásrendben több lehetőséget is meg kell adni a biztonság (előírt szintjének) megvalósítására és esetleg szöveges magyarázatot is meg lehet követelni e tervezési szempontok indokolásához. A biztonságos tervváltozatok kidolgozásához figyelembe lehet venni például a következőket: • helyettesíthető-e a veszélyes anyag kevésbé veszélyes vegyi anyaggal? • lehet-e korlátozni a veszélyes anyag mennyiségét? (Pld. a műveletközi tárolások számának csökkentése, kompakt egységek alkalmazása, stb.) • felhasználhatók-e a veszélyes anyagok oldott állapotban annak érdekében, hogy a veszélyesség szintje csökkenjen? • alkalmazhatók-e kevésbé szélsőséges technológiai körülmények (nyomás, hőmérséklet, stb.)? • csökkenthető-e a kémiai reakciók általános adiabatikus hőmérséklete (oldószerek, katalizátorok alkalmazásával, amelyek egy adott hőmérsékleten deaktiválódnak, stb.)? • a felsorolt elzáró szerelvényeknek lehetővé kell tenniük, hogy üzemzavar esetén a technológiai rendszer biztonságosan elzárható, és a csatlakozó rendszer szakaszolható legyen; • a veszélyes töltetű edény főelzáró szerelvényét feltűnően meg kell jelölni; • a csővezeték-rendszer legalacsonyabb részéhez csatlakozó csapadékelvezető, ürítő, víztelenítő szerelvényt kell elhelyezni; • korrodáló töltetnél a nyomásmérő megfelelő védelme; • ha a nyomás biztonságos jelzésére a töltet tulajdonságai (pl. bedermedő, ragadós, kristályosodó) miatt nyomásmérő nem alkalmazható, akkor a nyomással arányosan változó fizikai jellemző (pl. hőmérséklet) érzékelésére szolgáló műszert kell használni. Az ilyen műszert is el kell látni a nyomásleolvasásra alkalmas beosztással; • ha a rendszerben kialakulhat a biztonságot veszélyeztető mértékű folyadékszint csökkenés, vagy túltöltés lehetősége fennáll, akkor segédenergia hálózattól független működésű szintmutatóra is szükség van; 51



• • • • • • • • • • • •

pl. a nyomástartó edény esetében helyi alsó-felső határszintjelző berendezés felszerelése szükséges, illetőleg töltetszint és mennyiségregisztráló műszer beépítése is lehetséges; ha a nyomástartó rendszerből veszélyes anyag áramolhat ki pl. töltés-ürítés vagy kezelés közben, akkor elszívó berendezést kell betervezni a veszélyeztetett helyekre; a tároló szerkezeteket úgy kell méretezni, hogy azok a normál üzemi körülmények között és a berendezés várható élettartama alatt feltételezhető rendkívüli üzemállapotokban fellépő terhelésnek ellenálljanak; a kiválasztott szerkezeti anyag legyen alkalmas a tervezett technológiára, kiemelt figyelmet kell fordítani a kiválasztásnál a ridegtörés megelőzésére (szükség esetén hőkezelést kell előírni); a terv tartalmazza a bizonylatolási követelményeket is (a berendezés nyomástartó elemei és szerkezeti anyagai minőségének nyomon követése megfelelő eljárásrend keretében); a szigetelés anyaga; a biztonsági távolságokat megtervezték-e? (pl. tárolótartályok távolsága); a tervezésnél figyelembe vették-e, hogy melyik anyagokat nem szabad együtt tárolni? az épületek tervezése úgy történt-e, hogy a tűz legkevésbé tudjon átterjedni? megoldott-e túltöltés elleni védelem? van-e földelés? figyelembe vették-e a robbanás elleni védelmet? (Pl. robbanásbiztos motorok tervezése a robbanásveszélyes környezetbe.)

6. Előír-e ez az eljárásrend szabványokat, szabályokat a technológiai-biztonsági rendszerek kialakítására vonatkozóan? Ezek a szabályok alapvető fontosságúak annak biztosítására, hogy a biztonságtechnikai rendszereket egységes és konzisztens eljárásrend szerint tervezzék, valamint abból a szempontból is, hogy elvégezzék azokat az ellenőrző kockázatelemzési tanulmányokat, melyek célja a kockázatirányítás (kockázatkezelés) megfelelőségének megállapítása. A kérdéses szabályokkal alapvetően az adott kockázatoknak megfelelő megbízhatósági szintet kell meghatározni. A biztonságtechnikai rendszerek megbízhatóságát számos tényező befolyásolja, például a következők is: • a biztonsági szerkezetek redundanciája; • a tartalékban lévő biztonságtechnikai rendszerek egymástól teljesen függetlenek-e (nincsenek közös elemeik) vagy sem? • az alkalmazott PLC vagy processzor típusa; • az elemek veszélytelen meghibásodás („fail-safe”) jellege; • a biztonságtechnikai mechanizmusok megbénulását megakadályozó eljárások és biztonsági funkciók; • a biztonsági rendszerekre is kiterjedő ellenőrzések jellege és gyakorisága. 7. Figyelembe vették-e a technológia veszélytelen működésének bizonyításánál a technológiában nem tervezett veszélyes anyagok megjelenésének/képződésének feltételeit? A technológia leírásában szerepeltetik-e ezen anyagoknak a jelenlévő, a tárolt és a feldolgozott átlagos és eseti mennyiségeit? 8. Alkalmaznak-e olyan általános műszaki irányelveket a tervezéshez, amelyeket a súlyos baleset kialakulásának megelőzésére figyelembe kell venni? Általános biztonsági irányelvek lehetnek például: • gázelegy robbanásveszélyességének szabályozása inertgáz-rendszerrel; • ellenőrizhetetlenné váló reakciók szabályozása a kezdeti reakció-feltételek ellenőrzés alatt tartásra szolgáló biztonságtechnikai mechanizmusokkal (vagy kémiai csillapító rendszerrel, illetőleg biztonsági szelep alkalmazásával, mely a lefúvató edényhez kapcsolódik, stb.); • egyes vegyi anyagok kiszivárgásának szabályozása zártházas szivattyúk révén. 9. Dokumentálják-e a veszélyek jellemzését? A veszélyes üzem dokumentációja elengedhetetlenül fontos a következők miatt: • a veszélyek világos jellemzése a további kockázatértékelési tanulmányok szükséges alapadata; • a veszélyek egyértelmű jellemzésére van szükség a jogszabály szerinti biztonsági elemzés, illetőleg biztonsági jelentés elkészítésekor; • a belső biztonsággal összefüggésben elvégzett elemzések dokumentálása mutatja, hogy a belső biztonság kialakításának lehetőségét figyelembe vették.

52



10. Előír-e a tervezési eljárásrend elemzést az esetleges korróziós jelenségekre annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb szerkezeti anyagokat választhassák ki, és meghatározható legyen a szükséges korróziós ráhagyás? Az elemzés alapvető fontosságú a technológiai berendezés megbízható működőképessége szempontjából: • pl. megfelelő falvastagság pótlékot kell alkalmazni a tervezés során, illetőleg bélést, bevonatot lehet használni a korrózió és vegyi hatások ellen; • ha jelentős az eróziós és a kopási jelenség, akkor tervezési módszerekkel ezen hatásokat minimalizálni kell például megfelelő falvastagság pótlék, bélés, bevonat alkalmazásával, illetőleg a leginkább igénybevett részek cserélhető kialakításával. 11. Előír-e a tervezési eljárásrend módszeres elemzést a szerkezeti jellegű technológiai kockázatok figyelembe vételéhez? A vegyi anyagok, kémiai reakciók és technológiák saját veszélyei mellett a létesítmény megbízható működőképességét mechanikai és fizikai hatások is hátrányosan befolyásolhatják. Tájékoztatásul az alábbiakban megadjuk a technológiai csővezeték-rendszereket jellemző mechanikai problémák – nem teljes – körét: • a kiválasztott alapanyag legyen alkalmas a tervezett technológiára; • a töltetnek megfelelő alapanyagok kiválasztásánál különös tekintettel kell lenni a ridegtörés elkerülésére (szükség esetén hőkezelés!); • tömítések kiválasztása; • mechanikai feszültségek a különböző terhelési esetekben; • hőfeszültségek; • szivattyúk és kompresszorok működése okozta rezgések; • nyomáslengések, kondenzációs és kavitációs erőhatások; • folyadékzárak; • gyengepontok: ellenőrzőablakok, harmonikacsatlakozások, tömlőcsatlakozások, rövid csőszakaszok; • a „zárt végek” problémái (nagy holttér ne legyen, különösen a kompresszoroknál ne); • ürítés és légtelenítés (nyomásmérő elhelyezése!) a csővég közelében legyen; • a csővezeték rögzítéseinek, illetőleg felfüggesztéseinek stabilitása; • gyors hűlés okozta ridegedés; • szélteher figyelembe vétele; • elegendő mennyiségű és megfelelő nyomásfokozatú elzáró és biztonsági szerelvény betervezése (kettős szerelvényezés, pl. tűszelep és gömbcsap); • külső behatás elleni védelem; • a töltet visszaáramlásának veszélye esetén visszacsapó-szelep alkalmazása; • a működtetés iránya és helyzete egyértelműen legyen jelezve. 12. Előír-e a tervezési eljárásrend megoldásokat az ellenőrzések és a karbantartás megkönnyítésére? Az ellenőrzések elvégezhetőségét megkönnyítik pl. a következők: • szintmutatók beépítése; • korróziós próbatestek beépítése, katódos védelem tervezése; • a belülről ellenőrizendő zárt terek vizsgálatához elégséges számú búvó nyílás legyen; • a mérőhelyek könnyen hozzáférhetők legyenek (korróziós mérésekhez, indikátorok alkalmazásához, stb.); A karbantartás elvégezhetőségét megkönnyítik pl. a következők: • a csővezetékek teljesen légteleníthetők és leüríthetők (elégséges számú kivezetési ponttal); • a biztonsági szelepek és a hasadó tárcsák könnyű kiszerelhetősége; • szükséges mintavevő helyek betervezése; • az üzemi szerelvények működtetésére kiegészítő mechanikus szerkezetet is be kell építeni, ha a kézi működtetés megerőltető vagy annyira lassú, hogy a biztonság rovására megy; • a biztonságos üzemeltetéssel összefüggésben az egyes veszélyes anyagok különleges kezelésmódja (pl. nedvesség elleni védelem).

53



13. Előír-e a tervezési eljárásrend igazoló ellenőrzést annak érdekében, hogy a végleges terv változat megfelel-e minden vonatkozó jogszabályi előírásnak? Ez feltételezi azt, hogy minden vonatkozó jogszabályt felsoroltak, és kijelölték azokat a személyeket, akik az előírásoknak való megfelelés ellenőrzéséért felelősek. 14. A tervezés során minden olyan előre látható közvetlen okot számításba vettek, amelyek súlyos balesetet válthatnak ki? Például a tároló szerkezeteket úgy kell méretezni, hogy azok a normális üzemi körülmények között, és a berendezés várható élettartama alatt feltételezhető rendkívüli üzemállapotban fellépő terheléseknek is ellenálljanak. 15. Előírja-e a tervezési eljárásrend a végleges tervváltozat hitelesítését a jóváhagyás előtt? 16. Meghatározták-e az összes, közvetlenül ható biztonsági funkciójú berendezést és szerkezetet? Ez a kérdés az azonosítási folyamat helyes dokumentálására vonatkozik. Minden egyes létesítmény esetében lennie kell egy naprakész listának a biztonságtechnikai szempontból fontos elemekről. Ez vonatkozik az olyan régebbi üzemekre is, amelyeknél a tervezési eljárásban nem írták elő a közvetlenül ható biztonsági funkciójú elemek meghatározását. (A közvetlenül ható biztonsági funkciójú elemek meghatározása alapvető fontosságú a technológiai biztonság helyes dokumentálásához és a karbantartási és ellenőrzési programok kidolgozásához.) Közvetlenül ható biztonsági funkciójú elemek lehetnek például: • olyan elemek, amelyek meghibásodása közvetlenül súlyos balesethez vezethet (pld. tömlőcsatlakozás); • olyan elemek, amelyek meghibásodása megteremti a súlyos baleset bekövetkezésének előfeltételeit (pl. inertgáz-rendszerek); • minden biztonságtechnikai berendezés, akár mechanikus működésű, akár nem; • a lehetséges károk mérséklését szolgáló mindenfajta eszköz (beleértve a védőeszközöket is). 17. Van-e olyan útmutató, amely részletesen megadja, hogy mit kell feltüntetni az elvi kapcsolási technológiai vázlaton? Az elvi kapcsolási technológiai vázlaton (P&I vázlat) fel kell tüntetni a következőket: • az összes technológiai csővezeték; • az összes kiszolgáló csővezeték; • az összes elzárószelep, beleértve a légtelenítő, leürítő és a kézi működtetésű szelepeket; • a műszerezést; • minden biztonsági szerelvényt, berendezést; A mérő- és szabályozó körök kapcsolása külön rajzon adható meg („kapcsolási tervrajzok”). 18. Van-e útmutató olyan kapcsolási vázlatok elkészítésére, ahol feltüntetik a mérő-ellenőrző berendezés és a szabályozó rendszer közötti közvetett és közvetlen kapcsolatot? Ezeket a diagramokat néha „elektromos kapcsolási rajznak” is nevezik. A diagramok az érzékelők, a logikai egységek (pl. folyamatszabályozó számítógép vagy PLC) és a beavatkozó elemek közötti kapcsolatot ábrázolják. 19. Van-e útmutató a mérő-ellenőrző berendezést irányító szoftver működtetésének dokumentálására? A számítógépi programokat általában csak a programozók értik meg (és ők is csak akkor, ha a program leírás rendelkezésre áll). A folyamatszabályozás működését a technológusok számára érthető formában is be kell mutatni, és a leírást hozzáférhetővé kell tenni (pl. logikai kapcsolási vázlatok). 20. Megjelölték-e a veszélyes üzemterületeket minden szükséges terven? 21. Vannak-e külön előírások az üzemi csővezetékekre? Az előírások az egyes csővezetékekről a következő adatokat tartalmazzák: • a (névleges) méretek és az anyagminőségek; • az alkalmazott szabványok; • a technológiai jellemzők; • a technológiának megfelelő, javasolt tömítések (típus, anyagminőségek, és az alkalmazott szabványok); • a technológiának megfelelő javasolt szelepek (típus, anyagminőségek és a vonatkozó szabványok stb.).

54



22. Meghatározza-e a tervdokumentáció az egyes létesítmények, berendezések esetleg a teljes üzem vészleállításának feltételeit? Például • dugattyús kompresszorok esetében: = a meghajtó motor fordulata; = a szívóoldali szeparátor felső szintjének elérése; = nyomóoldali szeparátor felső szintjének elérése (több fokozatú gép esetében közbenső szeparátor felső szintje); = szívóoldali nyomás max. (fokozatonként); = szívóoldali nyomás min. (fokozatonként); = motor rezonancia max.; = kompresszor rezonancia max.; = hűtő (ventilátor) rezonancia max.; = az egyes fokozatok max. hőmérséklete; = motor hűtővíz nyomás min. (áramlás); = kompresszor hűtővíz hőmérséklet max.; = motor hűtővíz hőmérséklet max.; = kompresszor kenőolaj hőmérséklet max.; = kompresszor kenőolaj nyomás min. (áramlás); = motor kenőolaj nyomás min.; = motor kenőolaj hőmérséklet max.; = fordulatszám min.; = szénhidrogén-koncentráció max.; = fűtőgáz nyomás min.; = kipufogó hőmérséklet max.; • turbókompresszorok esetében: = kimenő gáznyomás max.; = kimenő gázhőmérséklet max.; = tömítőolaj tartályszint min.; = vezérlőolaj nyomás min.; = fűtőgáz nyomás min.; = kenőolaj hőmérséklet a fejcsőben max.; = nagynyomású tengely túlfordulat max., (elektromos és mechanikai); = kisnyomású tengely túlfordulat max. (elektromos és mechanikai); = turbina tér hőmérséklet max.; = kompresszor rezgés max., (két csapágynál mérve); = lángkimaradás; = szénhidrogén-koncentráció; = tűz a turbinatérben; • szivattyúk esetében: = szívóoldali nyomás min.; = szívóoldali nyomás max.; = nyomóoldali nyomás min.; = nyomóoldali nyomás max.; = kenőolaj nyomás min., (áramlás); = kenőolaj hőmérséklet max.; = tömszelence tömítettsége; = csapágy hőmérséklet max.; = rezonancia max; = stb.

55



II. rész

Útmutató a biztonsági jelentés (biztons ági elemzés ) valós ágtartalmának helys zíni e lle nőr zésé he z

1



0 . Bevezet és A szakhatóságnak a veszélyes üzemek helyszíni ellenőrzésében való részvételét a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) írja elő, nevezetesen: „11. § (1) A hatóság a szakhatóság közreműködésével – előre meghatározott terv szerint – a felső küszöbértékű veszélyes ipari üzemeket legalább tizenkét havonta, az alsó küszöbértékű üzemeket legalább huszonnégy havonta egyszer a biztonsági irányítási rendszerre is kiterjedően ellenőrzi. Az ellenőrzés eredményéről a hatóság jelentést készít, melyet tizenöt napon belül megküld az üzemeltetőnek. (2) A jelentésben feltárt műszaki, vezetési és szervezeti hiányosságok kiküszöbölésére a hatóság megfelelő határidő biztosításával kötelezi az üzemeltetőt, aki a megtett intézkedéseiről tájékoztatja a hatóságot.” Nem soroljuk ide az R. 10. §-a szerinti – a biztonsági elemzés, illetőleg a biztonsági jelentés elfogadásához (felülvizsgálatához) kapcsolódó – helyszíni vizsgálatot (helyszíni szemle): „10. § (1) A hatóság és a szakhatóság a biztonsági elemzés, illetve biztonsági jelentés valóságtartalmát – az 5. számú mellékletben megfogalmazott szempontrendszer alapján – szükség szerint helyszíni vizsgálattal ellenőrzi, illetőleg az üzemeltetőtől kiegészítő tájékoztatást kér. (2) Amennyiben a veszélyes tevékenység által jelentett kockázat szintje meghaladja az 5. számú mellékletben meghatározott elfogadható szintet, vagy az üzemeltető által tervezett intézkedések nem elégségesek a súlyos balesetek megelőzéséhez és veszélyeztető hatásaik mérsékléséhez, akkor a hatóság az üzemeltetőt olyan kiegészítő intézkedések megtételére kötelezi, amelyek eredményeképpen a kockázat szintje elfogadható mértékűre csökken. A kiegészítő intézkedések érinthetik a biztonsági elemzés vagy biztonsági jelentés tartalmát, illetve az ezekben szereplő feladatok végrehajtási feltételeit. (3) Amennyiben a kockázat szintje nem csökkenthető elfogadható szintre, akkor a hatóság dönt a veszélyes tevékenység korlátozásáról vagy megszüntetéséről, illetve az engedélyezésre vonatkozó kérelem elutasításáról.” Hasonlóképpen nem sorolható ide az R. 24. §-a szerinti, a veszélyes üzemben történt súlyos balesethez, rendkívüli eseményhez kapcsolódó hatósági igény szerinti helyszíni részvétel sem, amelyet tételesen nem említ az R., de értelemszerűen lehet számítani a tevékenységre: „24. § (1) Az üzemeltető a hatóságnak a veszélyes üzemben történt súlyos balesetről – annak kivizsgálását követően haladéktalanul – jelentést készít. A baleseti jelentést az üzemeltető akkor küldi meg a hatóságnak, ha a baleset a 9. számú mellékletben meghatározott feltételek közül legalább egynek megfelel. (2) Az üzemeltető a hatóságnak a veszélyes üzemben történt súlyos balesetről kiegészítő jelentést küld, ha a balesetről új tény vagy körülmény jut tudomására. (3) A jelentési kötelezettség független a BM OKF területi vagy helyi szerveinek a védekezésben való részvételétől. (4) Az üzemeltető tájékoztatást küld a hatóságnak az üzemben bekövetkezett rendkívüli eseményről, annak kivizsgálását követő tizenöt napon belül. (5) Az üzemeltető tájékoztatást küld a hatóságnak abban az esetben is, ha a technológia, a berendezések, a biztonsági irányítási rendszer alkalmazásakor, vagy a védekezés területén szerzett saját tapasztalatok, továbbá a technikai fejlődés kapcsán tudomására jutó ismeretek a súlyos balesetek megelőzése, és az ellenük való védekezés rendszerének áttekintését teszik szükségessé.” E részben foglaltak szakmai útmutatóul szolgálnak a biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) valóságtartalmának helyszíni ellenőrzését végző felügyelők számára. Az egyes ellenőrzési célterületeknél feltüntettük a felülvizsgálati szempontrendszernek (ld. I. rész) a technológiai kockázatelemzéshez csak közvetve köthető részében (1-7. fejezet) felsorolt kritériumok közül azoknak a számát, amelyek jellemzően az adott célterülethez rendelhetők. A lehetséges súlyos balesetek feltárása és az elvégzett kockázatelemzések (ld. I. rész 8. fejezet) felülvizsgálati kritériumai az ellenőrzések tartalmának meghatározása során értelemszerűen alkalmazhatók.

2



1. A szakhatós ági feladat kör A szakhatóságnak az R. 11. §-ában előírt ellenőrzésekkel kapcsolatos feladatkörét e jogszabályi hely a bevezetőben említetteken túl nem határozza meg, ugyanakkor ilyen céllal más, külön jogszabályi rendelkezés sem jelent meg. Ebből következik, hogy a szakhatóság ellenőrzési feladatai is csak a biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) szakhatósági felülvizsgálatával kapcsolatos jogszabályi keretek között értelmezhető. A szakhatósági feladatkörnek a jogszabályi rendelkezésekből való levezetése során célszerű az R. 5. sz. melléklet alábbi részeiből kiindulni: „1. A veszélyes üzem által okozott veszélyeztetettség minősítése 1.1. A veszélyes üzem biztonsági színvonala alapvető mutatóit a biztonsági jelentés, illetve a biztonsági elemzés tartalmazza. A hatóság ezek alapján minősíti a veszélyes üzem által okozott veszélyeztetettséget. 1.2. A veszélyeztetettség értékelésének és minősítésének az alapja a kockázatot és a hatások értékelését figyelembe vevő módszer, amely a súlyos balesetből adódó következményeknek, valamint a bekövetkezés valószínűségének együttes figyelembevételével határozza meg a veszélyeztetést. A hatóság az engedélyezési és a felügyeleti tevékenysége során, a meghatározott minősítési követelményekkel összevetve minősíti a veszélyes tevékenységet. A veszélyeztetettség értékelése szolgáltat alapot a településrendezési tervezéshez. 1.3. A biztonsági jelentésben, a technológia minden elemére és minden üzemmódjára elvégzett veszélyazonosítást és kockázatértékelést a szakhatóság külön jogszabályban meghatározott módon vizsgálja felül.” Az R. 5. sz. mellékletének 1.3. pontjában megemlített külön jogszabály az, amelyet az R. 26. §-ában foglalt felhatalmazás [„(3) Felhatalmazást kap a gazdasági miniszter, hogy a szakhatósági hozzájárulás kiadásának részletes feltételeit a belügyminiszterrel egyetértésben rendeletben szabályozza.”] alapján a gazdasági miniszter a szakhatósági hozzájárulás részletes feltételeinek szabályozására kiadott, nevezetesen 42/2001. (XII. 23.) GM rendelet (továbbiakban: GM r.), amely szabályozza a szakhatóság eljárását, ezáltal lényegében a feladatkörét is. A GM r. 2. § e) pontja a biztonságirányítási rendszert illetően visszahivatkozik az R. 3. sz. mellékletének alábbi pontjaira, mintegy „beemelve” azokat a GM r.-be: „2.6.2. Az előzetesen elvégzett veszélyazonosítás és kockázatelemzés alapján az üzemeltető kialakítja a biztonsági irányítási rendszer normáit: kidolgozza és alkalmazza a biztonságos üzemre vonatkozó technológiai leírásokat, utasításokat és más szabályzókat. A normák kialakításába – az őket érintő területeken és mértékben – a végrehajtó személyzetet is bevonja. Részükre a megfelelő feltételeket és felkészítést biztosítja. A normarendszer kidolgozása során figyelembe veszi a normálüzemi technológiákat és a berendezések karbantartását, a leállításokat, illetőleg az indításokat is. A biztonsági irányítási rendszer normáit megismerteti a gyártásban dolgozó, valamint a berendezések karbantartásában érintett személyekkel is. 2.6.3. Figyelmet fordít a berendezésekben, a tárolóeszközökben és a gyártásban végrehajtott változtatásokra. E változtatásoknak a biztonságra vonatkozó vetületeit már a változtatások tervezése és kivitelezése során előzetesen figyelembe veszi.” A fent idézett jogszabályi helyeket figyelembe véve a veszélyes üzem biztonsági jelentésének (biztonsági elemzésének) elfogadására vonatkozó szakhatósági hozzájárulással kapcsolatos feladatkör jól körülhatárolhatóvá teszi az ellenőrzésekre vonatkozó feladatkört, kellő mozgásteret biztosítva a szakhatóság számára az ellenőrzések hatékony elvégzéséhez. Érdemes megemlíteni, hogy ettől függetlenül (vagyis, hogy az R. külön jogszabályt jelöl meg a szakhatóság feladatának meghatározására) az R. több helyen is megnevezi a szakhatóságot, mint a veszélyes üzemmel kapcsolatos különböző hatósági eljárásokban közreműködőt, úgymint: Az R. 7. §-ában: „(2) A hatóság és a szakhatóság a veszélyesség megítélését a nem nyilvános, teljes tartalmú biztonsági elemzés, illetve biztonsági jelentés alapján végzi el, de a titkokat, illetve a védendő adatokat nem tartalmazó változatot hozza nyilvánosságra és küldi meg a (3) bekezdésben felsorolt szerveknek. (5) A hatóság és a szakhatóság az üzleti vagy üzemi titkot, illetve védendő adatot tartalmazó iratokat az ezek megőrzését szolgáló külön ügyirat-kezelési szabályok szerint dolgozza fel és tárolja.” Az R. 10. §-ában: „(1) A hatóság és a szakhatóság a biztonsági elemzés, illetve biztonsági jelentés valóságtartalmát – az 5. számú mellékletben megfogalmazott szempontrendszer alapján – szükség szerint helyszíni vizsgálattal ellenőrzi, illetőleg az üzemeltetőtől kiegészítő tájékoztatást kér.” 3



Az R. 12. §-ában: „(2) A hatóság a dominóhatás kizárása érdekében adatszolgáltatásra kötelezheti azon üzemek üzemeltetőit, ahol veszélyes anyagok vannak jelen, de azok mennyisége nem éri el az 1. számú mellékletben meghatározott alsó küszöbértéket. Az adatszolgáltatás valóságtartalmát a hatóság és a szakhatóság helyszíni vizsgálattal ellenőrizheti.” Az R. 17. §-ában: „(2) A polgármester a nyilvános meghallgatásra meghívja az érintett települések polgármestereit, az üzemeltetőt, a hatóságot, a szakhatóságot, valamint a 7. § (3) bekezdésében felsorolt hatóságokat, és az érintett, előzetesen részvételi szándékukat bejelentő társadalmi szervezeteket, továbbá a veszélyeztetett településen elhelyezkedő katonai helyőrség képviselőjét is.” Az R.23. §-ában: „(4) A veszélyességi övezetben történő fejlesztéssel kapcsolatos állásfoglalás kialakítására a polgármester vagy a hatóság kezdeményezésére, a hatóság, a szakhatóság, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, a környezetvédelmi, indokolt esetben a természetvédelmi hatóság, továbbá a veszélyes üzem és az önkormányzat képviselőiből bizottság alakul. A bizottság az 5. számú mellékletben meghatározott szempontok figyelembevételével nyilvánít véleményt a veszélyességi övezetben tervezett fejlesztésekről.” Látható, hogy ezek a felsorolt jogszabályi helyek sem bővítik a szakhatósági feladatkört a biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) elfogadásához szükséges hozzájárulással kapcsolatban megállapított hatáskörön túl egyéb, jelentős feladatokkal. Összefoglalva tehát a szakhatóság feladatköre az ellenőrzések vonatkozásában sem terjedhet ki másra, mint: a) a veszélyes üzem azonosításával kapcsolatos üzemeltetői állítások megalapozottságának ellenőrzésére; b) a veszélyes üzem technológiai rendszereinek minden elemére és üzemmódjára elvégzett kockázatelemzési eredmények megalapozottságának ellenőrzésére, amely magától értetődően tartalmazza a veszélyes üzem teljes biztonságirányítási rendszeréből a szakhatóság hatáskörébe tartozó részekhez kapcsolódó ellenőrzéseket is. Ez az ellenőrzés a veszélyes üzem technológiai rendszereinek fizikai elemeihez (berendezéseihez), továbbá azok üzemeltetési, karbantartási és műszaki-biztonsági ellenőrzési gyakorlatához – vagyis a teljes vállalati biztonságirányítási rendszernek a szakhatósági feladatkörből adódóan ellenőrizhető ezen részeihez kapcsolódhat. (A technológiai rendszer részét képezik természetesen a veszélyes anyagokkal kapcsolatos üzemi RST – azaz rakodási, szállítási és tárolási – folyamatok is.) Az üzemeltetés és a karbantartás ellenőrizhető területeihez tartoznak egyrészt a folyamatokat szabályozó előírásrendszerek (technológiai utasítás, kezelési előírás, karbantartási előírások, műszaki-biztonsági ellenőrzésekre, állapotvizsgálatokra vonatkozó előírások), másrészt a technológiai rendszert közvetlenül működtető, továbbá a karbantartást és a műszaki biztonsággal kapcsolatos ellenőrzéseket, vizsgálatokat végző szervezetekkel kapcsolatos vállalati szabályozások (a szervezet helye a vállalati irányítási hierarchiában, szervezeti felépítés, létszám, működési szabályzat). Fontos kiemelni, hogy az üzemeltetést és a karbantartást végző szervezetek működésének, illetőleg működtetésének önálló közvetlen és komplex ellenőrzésére – pl. annak vizsgálatára, hogy az üzemeltetésért vagy a karbantartásért felelős szervezetek az üzem szervezeti hierarchiájában megfelelő helyen vannak-e, vagy megfelelő-e a létszámuk, a szakembereik szakmai képzettsége – a szakhatóság nem jogosult! Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a szakhatósági ellenőrzések nem deríthetnek fényt olyan a legsúlyosabb baleset bekövetkezése szempontjából mértékadó hiányosságra, amely a megnevezett szervezetek felsorolt hiányosságaira vezethető vissza. A szakhatóság feladatkörébe csak az tartozik, hogy az e szervezeteknél a működésük sajátosságaiból adódóan fellelhető műszaki, rendelkezésre állási, feladatköri, adatokat, információkat gyűjtsön: kérhet nyilatkozatot, dokumentumot, adatokat.

4



A szakhatósági ellenőrzések során fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a más hatóságok hatáskörébe tartozó területeken a szakhatóság semmilyen indokkal ne végezzen közvetlenül ellenőrzéseket. Ilyen területek például: – a berendezések, készülékek, létesítmények létesítésével, működtetésével kapcsolatos különféle (építési, használatbavételi, stb.) engedélyek megléte, illetőleg ezen engedélyekben kikötött feltételek teljesülése; – a veszélyes üzemet működtető gazdasági szervezet teljes szervezete, szervezeti működési rendje, gazdálkodása, a gazdálkodásba beleértve a műszaki biztonsági jellegű fejlesztésekre biztosítandó forrásokkal való gazdálkodást is.

5



2. A z ellenőrzés i célt erületek Gyakorlati okok miatt a szakhatósági feladatkörbe tartozó ellenőrzéseket nem lehet minden esetben minden részterületre kiterjedően elvégezni. Az 1. sz. táblázat azt foglalja össze, hogy az egyes célterületek milyen kombinációkban határozhatók meg.

Technológiai rendszer Technológiai folyamatok (A) Berendezések (beleértve a folyamatirányítás, műszerezés, folyamatbiztonság eszközeit) (B) Kezelés, működtetés (C)

A veszélyes üzem azonosítása (I)

Kockázatelemzés A veszélyes anyagok „Szűrés” leltára, Frekvencia / (III) mennyisége valószínűség (II) (IV) A legsúlyosabb következményekkel járó események

ld. 2.1.1. a)

ld. 2.2.1. a)

ld. 2.3.1. a)

ld. 2.4.1.

ld. 2.1.1. b)

ld. 2.2.1. b)

ld. 2.3.1. a)

ld. 2.4.1.

ld. 2.1.1. c)

ld. 2.2.1. c)

ld. 2.3.1. b)

ld. 2.4.1.

ld. 2.3.2. a)

ld. 2.4.2.

ld. 2.2.2. b)

ld. 2.3.2. b)

ld. 2.4.2.

ld. 2.2.2. c)

ld. 2.3.2. b)

ld. 2.4.2.

Karbantartás, műszaki-biztonsági állapotvizsgálatok, ellenőrzések Berendezések állapota (D) Beavatkozások műszaki tartalma és a műszaki tartalomhoz rendelt ciklusidők (E) Műszaki-biztonsági jellegű vizsgálatok, ellenőrzések, ezek ciklusidői (F) 1. sz. táblázat:

Az ellenőrzési célterületek

2.1. A veszélyes üzem azonosításának ellenőrzési szempontjai 2.1.1. A veszélyes üzem azonosítása és a technológiai rendszer A veszélyes üzem azonosítása nem más, mint a „veszélyszűrés” előkészítő („nulladik”) lépése: ezzel az eljárással a veszélyes tevékenységet folytató üzemek közül meghatározhatók azok, amelyekhez az ott tárolt, felhasznált, előállított, keletkező, stb. veszélyes anyagok mennyisége miatt a legnagyobb súlyos baleseti veszély potenciál rendelhető. A legsúlyosabb következményekkel járó lehetséges baleset meghatározásának folyamatában ez természetesen legfeljebb a durva közelítésre ad lehetőséget, hiszen a jogszabályban meghatározott azonosítási szempontrendszer kizárólag az anyagok és készítmények veszélyességén és mennyiségén alapul, és nem vesz figyelembe olyan lényeges szempontokat, mint pl. a technológiai sajátosságok (új/régi technológia), az üzem, a technológiai rendszer műszaki állapota, a biztonságirányítási rendszer színvonala. Ugyanakkor belátható, hogy a technológiai rendszer, vagyis gyakorlati szempontból: a technológiai folyamatok, a berendezések és azok kezelése, működtetése érdemben befolyásolja a veszélyes üzem azonosítását, és így adott esetben az üzem besorolását is. Az ellenőrzés célja annak a megállapítása, hogy a biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) elfogadása, illetőleg a legutolsó ellenőrzés óta történt-e olyan változás, kimutatható-e olyan eltérés az üzemeltető adatszolgáltatásához viszonyítva a veszélyes üzem küszöbérték szerinti besorolását befolyásoló adatokban, amely a küszöbérték szerinti besorolás megváltoztatását indokolja. a) A „veszélyes üzem azonosítása / technológiai folyamatok” (I-A) célterülethez tartozik: – az ellenőrzés alapjául szolgáló időszakban a technológiában végrehajtott – bejelentett vagy be nem jelentetett – változtatásoknak az ellenőrzése. A biztonságosabb technológia (technológia-módosítás) bevezetése gyakran a veszélyes alapanyagok egy részének kevésbé veszélyes anyagokkal való helyettesítésével (esetleg a technológiához szükséges alapanyag-mennyiség csökkenésével) jár együtt, és/vagy a képződő melléktermékek, hulladékok, a felhasználandó segédanyagok mennyisége 6



–

csökkenthető, illetőleg azok kevésbé veszélyes anyagokkal helyettesíthetők, a váratlan reakciók bekövetkezésének lehetősége csökkenhet, az ilyen folyamatok során keletkező anyagok kisebb veszélyességűek lesznek, stb.; itt azzal kapcsolatban merülhet fel az ellenőrzés szükségessége, hogy a megváltozott helyzet figyelembe vétele tényszerű-e (vagyis nem túlzottan optimista feltételezésekre alapozott); a veszélyes üzemben jelen lévő (jelen lehető) veszélyes anyagok mennyiségének növekedése, körének bővülése esetében a tényszerűség mellett a teljes körűség is fontos ellenőrzési szempont lehet; az ún. 2 %-os szabály alkalmazása megfelelősége ellenőrzésének azon része, amely közvetlenül magával a 2 %-nyi anyagmennyiséggel hozható összefüggésbe, míg a másik feltétel (vagyis az, hogy ez az anyagmennyiség úgy helyezkedik el, hogy nem képes súlyos baleset előidézésére sehol máshol a helyszínen) helytállóságának helyszíni ellenőrzése a „technológiai folyamatok / szűrés” célterülethez rendelhető.

b) A „veszélyes üzem azonosítása / berendezések” (I-B) célterület: – a „kármentő”, vészleürítő tartályok, továbbá az ikerkészülékek esetében egyedileg, az adott üzemeltetőnél fennálló körülmények (konkrét műszaki megoldás; a biztonságirányítási rendszer részeként az adott megoldásra vonatkozó üzemeltetői előírások; stb.) figyelembevételével dönthető el, hogy az adott készülék térfogatát megalapozottan hagyták-e figyelmen kívül a veszélyes anyag jelen lévő mennyiségének meghatározásakor; – általában kijelenthető, hogy az aktuális technológiában szerepet nem játszó, csak szerelvénnyel vagy szerelvénnyel és minden csatlakozó csővezetékről vakkarimával lezárt egyedi tárolók, edények térfogatát figyelembe kell venni, függetlenül attól, hogy hibás szerelvény kezelés esetén anyag bejuthate vagy sem; – ugyancsak figyelembe kell venni tartályparkok esetében a rendeltetésszerűen tartaléknak használt (meghibásodás, karbantartás, tartálytisztítás céljából leürített tartályok tartalmának ideiglenes befogadására szolgáló) tartály térfogatát, mely tartály csak szerelvénnyel lezárt; – figyelembe kell venni azt a „kármentő” céljára a technológiai folyamathoz tartozó edény térfogatát is, mely edény üzemszerűen üres, esetleg elnyelető folyadékkal töltött, s amelynek rendeltetése a reakció megfutása esetén a keletkező többlettermék befogadása, de a reakció megfutást a kockázatértékelésben üzemeltető nem szerepelteti (az elnyelető folyadékot minden esetben figyelembe kell venni, amennyiben az veszélyesnek minősül). c)

a berendezések, készülékek kezelése, működtetése (I-C) részben a műszaki-technológiai szükségszerűségek okán, részben pedig a termelési (üzleti!) érdekek érvényesítése miatt olyan mértékben befolyásolhatja az egyidejűleg jelen lévő anyagmennyiséget, amely kihathat a veszélyes üzem besorolására is. Ez utóbbi is azt mutatja, hogy az üzemirányítási (itt elsősorban: nem biztonságtechnikai tartalmú) dokumentációknak a biztonsági jelentésben (biztonsági elemzésben) foglalt állításokkal való összevetése az ellenőrzések során e téren sem elhagyható feladat.

2.1.2. A karbantartás, a műszaki biztonsági állapotvizsgálatok és ellenőrzések (I-D/E/F) a veszélyes üzem azonosítását gyakorlatilag nem befolyásolják, ezért ellenőrzési célterület itt nem értelmezhető. 2.2. A veszélyes üzem anyagleltárával kapcsolatos ellenőrzés A veszélyes anyagok körének bővülése, illetőleg a mennyiségük növekedése akkor is veszélypotenciál-növelő tényező, ha a küszöbérték szerinti besorolást emiatt nem kell módosítani. Az ellenőrzések lényege ezeknek a kiemelt eseteknek (veszélyes anyagmennyiség növekedés, veszélyes anyagok körének bővülése) a feltárása (ha ilyen egyáltalán előfordult). A hatások (pl. robbanás, különféle tüzek, mérgezés) nagysága (pl. nyomáslökés hullám értéke, tűzterhelés, mérgező anyag koncentráció) és a hatásterület (a hatások térbeli kiterjedése) nagysága tekintetében a katasztrófavédelmi hatóság rendelkezik felülvizsgálati és így ellenőrzési hatáskörrel. Ezzel szemben a baleset következtében kialakuló hatások nagysága és a hatásterület nagysága szempontjából mértékadó veszélyes anyag mennyiségére vonatkozó üzemeltetői állítások megalapozottságával kapcsolatosan a szakhatóság is jogosult ellenőrzéseket végezni. Az ellenőrzési tartalom megtervezésekor abból kell kiindulni, hogy mely szempontokat kell figyelembe venni a mértékadó veszélyes anyag mennyiségének (továbbiakban: anyag, illetőleg anyagmennyiség) meghatározásakor. Ezek általánosan az alábbiak lehetnek. a) Az elsődleges hatások vonatkozásában: aa) A teljes tartalom pillanatszerű kibocsátása a különböző „fogadási” adottságokkal rendelkező környezetbe (légkörbe, kármentő gödörbe, kármentő edénybe, betonozott területre, talajra, stb.) 7



ab) ac) ad) ae)

A teljes tartalom folyamatos kiszabadulása bizonyos időtartam alatt Folyamatos kibocsátás bizonyos ideig a technológiára jellemző paraméterekből számítható mértékben A hibahely feltételezett formája, ekvivalens mérete Speciális esetekben (pl. ammóniumnitrát ömlesztett formában való tárolása, PB palackos tárolása) figyelembe vehető mennyiségek af) A berendezés(ek) adatai, amelyekből az anyag kikerülhet (nyomás, hőmérséklet, térfogat, berendezés anyagminősége, falvastagság, stb.) ag) A „bizonyos időtartam” (A szervezési és a berendezés/műszaki jellegű védelmi zárak rendelkezésre állását, beavatkozási készségét is figyelembe vevő időadat) b) A szekunder vagy járulékos vagy eszkalációs hatásnak is nevezhető úgynevezett belső dominó hatás (A berendezések térbeli elhelyezkedése, egymás közti távolsága és a biztonsági jelentésben, illetőleg biztonsági elemzés bemutatott vagy bemutatandó hatások komplex figyelembevételével) Ezen ellenőrzésnek (mármint az anyag mennyiségére vonatkozónak) kiemelt része a úgynevezett belső dominóhatással kapcsolatos ellenőrzés. Megállapítandó egyrészt, hogy e vizsgálat mellőzése esetén a mellőzés megalapozott-e, másrészt, ha a belső dominóhatást vizsgálta az üzemeltető, akkor az ezzel kapcsolatos eredmények elfogadhatók-e. 2.2.1. A veszélyes anyagok leltára, mennyisége és a technológiai rendszer Az ide tartozó célterületek (II-A/B/C) a „szűrés / technológiai rendszer” célterület-csoporttal együtt képviselik a legsúlyosabb következményekkel járó események meghatározásának célterületeit. Itt tulajdonképpen a veszélyes üzem azonosítása esetében említettekhez hasonló ellenőrzési szempontok határozhatók meg. Lényeges eltérés azonban, hogy nem a küszöbértékhez való viszonyulást kell szem előtt tartani, hanem a veszélypotenciált: milyen és mennyi veszélyes anyag vehető, veendő figyelembe a legsúlyosabb következményekkel járó lehetséges balesetek meghatározásához (ez tkp. a veszélyes hatás és a hatásterület szempontjából mértékadó anyagmennyiség meghatározásához kapcsolódik). A veszélyesanyag-leltárral kapcsolatos ellenőrzés az alsó-küszöbértékű és/vagy tároló funkciójú üzemek (vegyianyag tároló telep, palackos PB tároló, műtrágya- és növényvédőszer-telep, stb.) esetében kiemelt jelentőségű, mivel itt logisztikai, beszerzési stratégiai, termelésbiztonsági, stb. okokból előfordulhat, hogy hosszabb-rövidebb ideig az elemzésekben mérvadónak tekintett mennyiséghez („veszélypotenciál”) képest nagyobb mennyiségű veszélyes anyag van jelen (ugyanakkor a küszöbértékekkel való tételes összevetés már az „üzem azonosítás / technológiai rendszer” célterület-csoporthoz tartozik). a) A technológiai folyamatok vonatkozásában (II-A) az ellenőrzés irányulhat többek között: – a veszélyes anyagok nyilvántartási rendszerének ellenőrzésére (egyes anyagonkénti nyilvántartás megléte, a veszélyes anyag besorolásának [R-mondat] és az összegzési szabály alkalmazásának megfelelősége, bizonylatok megfelelősége); – az ellenőrzési tárgyidőszakra vonatkozó anyagleltár ellenőrzésére, de legalább az előző egy naptári év maximális anyagmennyiségeinek ellenőrzésére; – a fennmaradó kockázatok értékelésével összefüggésben a felmentési szabály harmadik kritériuma („elhelyezkedés és mennyiség”) megfelelő alkalmazásának helyszíni ellenőrzésére (csak felsőküszöbértékű üzem esetében, ha a szabályt alkalmazták); b) A berendezések vonatkozásában (II-B) az ellenőrzés részét képezheti a fennmaradó kockázatok értékelésével összefüggésben a felmentési szabály második kritériuma („tárolóeszköz és mennyiség”) megfelelő alkalmazásának helyszíni ellenőrzésére (csak felső-küszöbértékű üzem esetében, ha a szabályt alkalmazták). c)

A berendezések kezelése, működtetése (II-C) az esetlegesen változó termelési (üzleti!) érdekek érvényesítéséből kifolyólag – változatlan műszaki-technológiai adottságok mellett kisebb mértékben, műszaki-technológiai változtatásokkal együtt viszont nagyobb mértékben – kihathat egyrészt az egyidejűleg jelen lévő anyagmennyiségre, ami lényegesen befolyásolhatja a veszélypotenciált, másrészt kihathat a veszélyes anyag minőségére (pl. adott helyen az adott időben nem az adott anyag tartózkodik), ami viszont a figyelembe vett kockázati helyzet egészének megváltozását eredményezi. Az ellenőrzések alapját a helyszínen ténylegesen megfigyelt tevékenységek képezik; általában kevesebb lehetőség van az adott ellenőrzési időszakban visszakereshető, lényeges eltérések feltárására (a nyomon követhetőség hiánya miatt).

8



2.2.2. A veszélyes anyagok leltára, mennyisége és a karbantartás, a műszaki biztonsági állapotvizsgálatok és ellenőrzések a) A berendezések állapotának a veszélyes anyagok mennyiségével való összefüggése (II-D) a frekvenciáéhoz/valószínűségéhez képest jelentéktelennek tekinthető, ezért önálló ellenőrzési célterületet általában nem képez. b) A karbantartási célú beavatkozások műszaki tartalmának és a műszaki tartalomhoz rendelt ciklusidőknek (II-E) közvetve hatása lehet pl. a veszélyes anyag minőségére (pl. adott helyen az adott időben nem az adott anyag tartózkodik) és mennyiségére (pl. adott helyen az adott anyag a normál üzemhez képest más időbeli megoszlásban tartózkodik). c)

A műszaki-biztonsági jellegű vizsgálatok, ellenőrzések hatása (II-F) a karbantartási célú beavatkozások hatásához hasonlóan fontos lehet, amennyiben azok a veszélyes anyagok minőségére és mennyiségére lényeges befolyással bírnak.

2.3. A „szűrési folyamat” megalapozottsága ellenőrzésének szempontjai a) A biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) felülvizsgálatának egyik tapasztalata, hogy a „szűrési folyamat” az elvégzett elemzéseknek az egyik leggyengébb eleme: szinte kivétel nélkül minden egyes biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) esetén sok kifogást kellett megfogalmazni kizárólag a biztonsági jelentésben (biztonsági elemzésben) dokumentált adatszolgáltatás alapján is. Ez jelzi annak szükségességét, hogy a helyszíni ellenőrzések során fokozott figyelmet kell fordítani a „veszélyszűrési” – gyakorlatilag a legsúlyosabb baleseti lehetőségek azonosítására irányuló – (röviden: szűrési) folyamattal kapcsolatos üzemeltetői állítások, következtetések megalapozottságának a vizsgálatára. Ahhoz, hogy a szűrési folyamat ellenőrzése jól megtervezhető legyen, érdemes röviden áttekinteni azt is, hogy elvileg milyen szempontokra alapozható a szűrés. A kvantitatív kockázatelemzés alatt általában a baleset valószínűségi mérőszámmal (feltételes valószínűséggel vagy frekvenciával) való jellemzését értik. Valójában azonban már az úgynevezett minőségi elemzési fázisban sem történik más, mint kísérlet a legsúlyosabb esetek kiválasztására a veszélyek felmérése alapján, melyek lényegében alapvetően mennyiségfüggők [egy adott térben (térfogatban) jelen levő veszélyes anyag mennyisége; egy adott térségben több egymáshoz viszonylagosan közel levő berendezésben jelen levő veszélyes anyag mennyisége; távolság a lakott területtől]. A szűrés tehát nem más, mint a veszélyek azonosítása, majd ezt követően egy minősítési folyamat keretében a legsúlyosabbnak ítélt esetek meghatározása, szükségszerűen mennyiségi jellemzők alapján, a számszerű értékek összevetésével. Pl. a holland Bíbor Könyvben (CPR18E) ismertetett eljárással – melyet több üzemeltető is alkalmazott – ilyen jellegű szűrés végezhető a veszélyes üzem veszélyes létesítmény(rész)einek a szintjén. Vagy pl. a (belső) dominóhatást az erre a célra kidolgozott szoftverrel (DominoXL) vizsgáló eljárásban szintén hasonló elemzés történik. b) Az ellenőrzésnek alapvető feltétele, hogy legyen „valamilyen”, a szakhatóság által már elfogadott elemzés. A helyszíni tapasztalatok vagy igazolják az üzemeltető által elvégzett szűrés megalapozottságát vagy éppenséggel kétséget támasztanak azzal szemben. Azért, hogy az üzemeltető által elvégzett szűrés megalapozottságát vagy az azzal szembeni kifogásokat az ellenőrző fél véleményének kialakításakor kellőképpen alá lehessen támasztani minél több dokumentált adatot, információt kell összegyűjteni. Az ellenőrzések megtervezésekor célszerű az üzemeltető által a biztonsági jelentésben (biztonsági elemzésben) bemutatott szűrési folyamat nyomvonalát követve elkészíteni a tervet, vagyis az üzemeltető által alkalmazott szűrési módszer kulcselemeinek a helyszíni ellenőrzésére kell felkészülni. Az ily módon kialakított elképzeléstől akkor kell elszakadni, ha a helyszíni tapasztalatok ezt kikényszerítik. c) Az ellenőrzéseket úgy kell lefolytatni, hogy az biztosítsa a következő alapvető kérdések megválaszolhatóságát: ca) Előfordulhat-e a feltártnál nagyobb következményűnek becsülhető baleset (a mértékadó veszélyes anyag mennyiséget figyelembe véve)? Más megfogalmazásban: az ellenőrzési tapasztalatok alapján továbbra is igazoltnak tekinthető-e, hogy a biztonsági jelentésben (biztonsági elemzésben) a legsúlyosabb balesetként bemutatott balesetek a legsúlyosabbak. (Ezt a kérdést célszerű az első ellenőrzés alkalmával tisztázni. A tisztázás lényegében azt jelenti, hogy a helyszíni tapasztalatok igazolják-e vagy éppenséggel cáfolják a biztonsági jelentésben, illetőleg a biztonsági elemzésben bemutatott – üzemeltető által a legsúlyosabb következményűnek ítélt – balesetek megítélését. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a helyszíni tapasztalatok azt erősítik meg, hogy az üzemeltető által bemutatott balesetek valóban a legsúlyosabb következményűek, abban az esetben ez azt is

9



jelenti, hogy a feltártnál nagyobb következményű baleset nem fordulhat elő – legalábbis az adott ellenőrzés alkalmával érvényes körülmények között). cb) Előfordulhatnak-e a feltárt balesettel (balesetekkel) azonos (helyesebben: közel azonos) következményűnek becsülhető balesetek? Ennek a kérdésfeltevésnek különösen akkor van jelentősége, ha a biztonsági jelentésben (biztonsági elemzésben) bemutatott baleset (balesetek) hatásterülete túlterjed az üzemeltető irányítása alá tartozó területen. (A „közel azonos” megfogalmazás a jelen esetben a legpontosabb, mert az elemzések bizonytalanságai miatt a teljes azonosság értelmezhetetlen.) cc) Előfordulhat-e más jellegű (pl. a robbanáson kívül mérgezés) baleset, amely a feltárt baleset (balesetek) hatásához hasonlóan súlyos következménnyel járhat? Tekintettel arra, hogy a 2/2001. (I 17.) Korm. rendelet a legsúlyosabb következményekkel járó balesetek bemutatását írja elő, ebből következően az ellenőrzés végzőjének szakmailag képesnek kell lennie a fentiekben felsorolt kérdésekben foglalt felismerésekre is. Ez annyit jelent, hogy míg a biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) felülvizsgálatakor elsősorban és döntően a biztonsági jelentéshez (biztonsági elemzéshez) mellékelt dokumentumokban foglaltakat kellett összevetni az üzemeltetői következtetésekkel, addig az ellenőrzések alkalmával ez a helyszínen szerzett tapasztalatok alapján fog megtörténni. Ez ugyanakkor nem jelenti és nem is igényli azt, hogy az itt megfogalmazott elvárás teljesítéséhez az ellenőrzést végzőnek is egy – mondhatni saját – kockázatelemzést kell készítenie. Elég a „megalapozott gyanú”, vagyis elégséges az ellenőrzést végzőnek olyan felismerésekre jutnia, amelyek a biztonsági jelentésben (biztonsági elemzésben) dokumentáltakhoz képest „alapvető” eltérést mutatnak (eltérés alatt értve jelen esetben azt is, ha a helyszíni ellenőrzés a biztonsági jelentésben, illetőleg biztonsági elemzésben nem található körülményeket, adatokat, tár fel – ami egyébként nagyon jelentős ellenőrzési feladat). Természetesen annak megítélése, hogy egy eltérés alapvető-e vagy sem, adott esetben nagyon alapos mérlegelést, szakirodalmi tájékozódást igényelhet és végső soron sok tekintetben az ellenőrzésben résztvevők szakmai tudásától függ. Ehhez ugyan hasznos segítséget nyújthat egy részletes szakmai módszertani útmutató, de önmagában ez sem elégséges. d) A legsúlyosabb következményű baleset megítélésének meghatározó része annak felmérése, hogy mely technológiai elemek vehetnek részt egy adott baleseti eseménysorban, vagy más megfogalmazásban: a veszélyes üzemen belül mely létesítményekre, létesítményrészekre nem terjedhet át, eszkalálódhat a veszélyes hatás. Az eszkalálódás határát külön-külön az egyes hatások szerint kell megállapítani: da) a 4 kW/m2 értéket meghaladó hősugárzást olyan értéknek tekintjük, amely egy másik berendezésben járulékos hatásként további baleset előidézésére alkalmas; db) a 0,03 barg-nél nagyobb nyomáslökést olyan értéknek tekintjük, amely egy másik berendezésben járulékos hatásként további balest előidézésére alkalmas [a 0,03 barg BLAST ablaküveg betörését, a 0,16-0,7 bar g BLAST téglaépületek, csőhidak lerombolását, tartályok fellökését, a 2 barg BLAST teljes pusztulást (betonépületek ledőlését, földbe fektetett csővezetékek törését] okozhat; dc) mérgező hatás esetében veszélyesnek tekintjük a ERPG-1-nél nagyobb koncentrációt/hatást (az irányíthatatlanná válás miatti eszkalációs balesetek kimutattatását azonban általában nem javasolt szorgalmazni – kivételként ld. pl. a dominóhatás esetét); de) repeszhatás esetében az eszkalálódó hatás szempontjából mérvadó távolság alatt az a távolság értendő, amelyhez tartozó körön belül a repeszeknek legalább a 80 %-a becsapódik. (Ténylegesen bekövetkezett események statisztikailag feldolgozott adatai alapján a 80 %-os szinthez tartozó távolságérték többnyire nem nagyobb 350 méternél.) A folyamatos üzemű technológiai rendszerek kiterjedését nehéz lehatárolni, mivel ezek összeköttetésben lehetnek különböző más üzemekkel, létesítményekkel, úm.: – a veszélyes üzemen kívüli területekkel = vezetékes (nyomvonali) létesítményeken keresztül a veszélyes anyag betáp oldalán, = vezetékes (nyomvonali) létesítményeken keresztül a veszélyes anyag kilépő oldalon (termékvezetékek), = kiszolgáló és segédlétesítményekkel nyomvonalas kapcsolatban lévő veszélyes üzemek, = villamos, hőenergia-ellátási, stb. oldalon nyomvonalas kapcsolatban lévő veszélyes üzemek; – a veszélyes üzemen belüli egyes veszélyes létesítmények vezetékes kapcsolatai a nyersanyag, félkésztermék- és termék-tárolóparkokkal; – a veszélyes üzemen belüli közvetlen vezetékes kapcsolatok az egyes veszélyes létesítmények között (az egyik veszélyes létesítmény terméke a másik veszélyes létesítmény nyersanyaga); – lefúvató és fáklyaüzemi kapcsolatok, hűtővíz rendszerek; – irányítástechnikai kapcsolat egy központi vezérlő- és műszerépülettel. E kapcsolatokat, mind a kijutó veszélyes anyag mennyiségének meghatározása (forrásmodell), mind a hatások eszkalálódása szempontjából tételesen számba kell venni. 10



Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy már a szűrés fázisában figyelembe vették-e a belső dominó hatást. e) A „több legsúlyosabb következménnyel járó baleset” meghatározásának azért van jelentősége, mert az esetlegesen létesítendő védelmi zárak mennyisége, minősége, elhelyezése szempontjából nem közömbös, hogy mennyi, milyen jellegű és térben milyen elhelyezkedésű „legsúlyosabb következménnyel járó baleset” következhet be a veszélyes üzem területén. f) Amennyiben a szűrés ellenőrzése arra az eredményre vezet, hogy a szűrés mégsem fogadható el egészében vagy részleteiben (ahhoz viszonyítva, hogy a biztonsági jelentés, illetőleg biztonsági elemzés felülvizsgálata során a szakhatóság elfogadta azt), akkor meg kell határozni az észrevételek súlyával arányos intézkedést. g) Az itt megfogalmazottakon túl nehéz konkrétabb útmutatással szolgálni, hiszen mint ahogyan erről már történt említés az ellenőrzések nem függetleníthetők teljes mértékben az üzemeltető által választott módszerektől. (Pl. nem ellenőrizhető helyszínen gyűjtött tapasztalatok alapján a kockázati mátrix alkalmazásával nyert üzemeltetői következtetések megalapozottsága, ha ezt a minősítési módszert nem is alkalmazták az elemzések során.) Ez természetesen nem jelenti – nem is jelentheti – azt, hogy az ellenőrzést végzőnek mindenáron követnie kell az üzemeltető által választott módszerek mentén történő ellenőrzést. Amennyiben a biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) elfogadása ellenére a helyszíni ellenőrzés alkalmával felmerülnek olyan szempontok, amelyek alapján bebizonyítható, hogy az üzemeltető által alkalmazott módszerek mégsem adhatnak kielégítő eredményt, abban az esetben ezt megfelelő formában és súllyal (ajánlás, kötelezés) az üzemeltető tudomására kell hozni. 2.3.1. A szűrés és a technológiai rendszer E célterület-csoport a veszélyes anyagok leltára, mennyisége szemponttal együtt alkotja a legsúlyosabb következményekkel járó események meghatározásának célterület-csoportját. Az üzemeltető kockázatelemzései elvileg – és jó esetben gyakorlatilag is – arra adnak választ, hogy hol és milyen feltételek mellett kell számítani a legsúlyosabb következménnyel járó események bekövetkezésére. A kockázatelemzések felülvizsgálata során szerzett tapasztalatok alapján előre vetíthető, hogy az aktuális ellenőrzési időszakban ez az összetett ellenőrzési célterület-csoport fogja magába foglalni a minőségi kockázatelemzési rész ellenőrzésének meghatározó hányadát. a) A „szűrés / technológiai folyamatok” (III-A) és a „szűrés / berendezések (beleértve a folyamatirányítást, műszerezést, a folyamatbiztonság eszközeit is)” (III-B) célterületen végzendő ellenőrzések kiemelt szempontjai: – a normálüzemre és az attól eltérő üzemállapotokra vonatkozó veszélyelemzések szakmai megalapozottságának vizsgálata; – a modellalkotás, beleértve a rendszermodell (technológia) és a rendszerelem-modell (berendezés) meghatározása; – a figyelembe veendő üzemmódok, üzemállapotok, valamint a meghibásodási módok (technológia és berendezés); – a fennmaradó kockázatok értékelésével összefüggésben a felmentési szabály első és negyedik kritériuma megfelelő alkalmazása (felső-küszöbértékű üzem esetében): vagyis egyrészt „az anyag halmazállapota”, másrészt az „osztályozás” kritérium (természetesen a fennmaradó kockázatok értékelése megalapozottságának helyszíni ellenőrzése is feladat); – a veszélyazonosítás során alkalmazott elhanyagolások, „kiszűrések” megfelelősége (pl. a veszélyes üzem területén lévő kémiai laboratóriumban lévő nagyszámú, de a technológiában részt nem vevő és egyenként, esetleg összességükben is kismennyiségű veszélyes anyagok elhanyagolása a további veszély- és kockázatelemzésben); – a veszélyes anyag területi lokalizálhatósága (ui. a lokalizálhatóság a helyes veszélyazonosítás az egyik lényeges eleme). b) A technológia kezelésénél, működtetésénél (III-C) az emberi tévesztések, hibák hatása figyelembevételének fontossága a szűrési eljárásban részletes magyarázat nélkül is nyilvánvaló: a helytelen kezelés (beleértve a hibás szerelvénykezelést és az egyéb műveleti/eljárási hibákat) eredményeképpen kialakuló veszélyes események (pl. megfutó reakció) értékelése általában az elemzések részét képezik, s ennélfogva az ellenőrzésből sem hagyhatók el. 2.3.2.

A szűrés és a karbantartás, a műszaki biztonsági állapotvizsgálatok és ellenőrzések célterületei 11



A súlyos ipari balesetek jelentős része a karbantartást vagy egyéb beavatkozást követő eseményekkel összefüggő biztonságirányítási hiányosságokkal hozható összefüggésbe. E közismert tény ellenére a biztonsági jelentések (biztonsági elemzések) felülvizsgálata során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen jellegű veszélyes események lehetőségének feltárása és részletes vizsgálata csak ritkán volt az elemző munkacsoport célja. Ezzel együtt e célterületek az ellenőrzések során nem hagyhatók figyelmen kívül, ugyanis pl.: a) a berendezések állapota (III-D) befolyásolhatja azt, hogy hol következhet be veszélyes anyag kiszabadulásával járó esemény. Triviális példa, hogy két azonos rendszerelem közül, melyeket azonos üzemi körülmények között azonos módon működtetnek, a kockázati helyzet (úm. a veszélyesanyag-kiszabadulás) általában a kevésbé jó állapotúnál rosszabb. b) a karbantartási célú beavatkozásoknak (III-E) és a műszaki-biztonsági jellegű vizsgálatoknak, ellenőrzéseknek (III-F) egyaránt közvetlen hatásuk lehet arra, hogy az adott veszélyes anyag hol és milyen feltételek mellett tartózkodik, s ez pedig érdemben befolyásolja azt, hogy melyek lehetnek a legsúlyosabb következményekkel járó események. 2.4. A baleset előfordulása valószínűségének, frekvenciájának meghatározásához kapcsolódó ellenőrzések A biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) felülvizsgálatok tanúsága szerint a valószínűségeknek, illetőleg a frekvencia értékeknek a balesetekhez történő hozzárendeléséhez alapvetően kétféle módszert alkalmaznak az üzemeltetők: a közvetlen hozzárendelést (típus forgatókönyvek és/vagy generikus frekvencia adatok) és a hibafaelemzéssel való meghatározást, ritka esetben kombinálva e módszereket eseményfa-elemzéssel. Az ellenőrzések megtervezésekor a számszerűsítés e módszereire is tekintettel a következő ellenőrzési szempontokat célszerű figyelembe venni: a) A közvetlen hozzárendelés esete Ilyen közvetlen hozzárendelésre ad lehetőséget pl. a Bíbor Könyv (CPR18E) használata (ld. pl. a 3.4. sz. táblázatot [„Esemény” atmoszférikus tárolótartályok esetén] és 3.5. sz. táblázatot [Az atmoszférikus tárolótartályokra meghatározott „eseményekhez” tartozó gyakoriságok], vagy más szakirodalom alkalmazása, esetleg műszaki becslés mint módszer. A közvetlen hozzárendelés nagyon kényelmes megoldás, de önmagában többnyire nem fogadható el szakmailag teljes értékűnek. Éppen ezért függetlenül attól, hogy a biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) felülvizsgálata alkalmával a szakhatóság elfogadta az e módszerre alapozott számértéket, minden esetben kitüntetett figyelmet kell fordítani az ellenőrzések során ezen balesetek körülményeinek sokoldalú és nagyon alapos tisztázására. Ez azt jelenti, hogy a kezelési, a karbantartási, a műszaki-biztonsági ellenőrzési területekről nyerhető információkat, adatokat egyaránt össze kell gyűjteni mindazon berendezésekre, amelyek a feltételezett sérülést elszenvedő berendezésen kívül szerepet játszhatnak a baleset kialakulásában, beleértve a belső dominó hatást is. Az így nyert információk kiértékelése alapján kell dönteni a szükséges intézkedésről, amely akár valamely más módszer szerinti vizsgálat előírását is jelentheti. b) Hibafa-elemzés alkalmazása A hibafa-elemzés alkalmazásával nyert üzemeltetői eredményekhez köthető ellenőrzések esetén lényegében a biztonsági jelentések (biztonsági elemzések) felülvizsgálata során már alkalmazott felülvizsgálati szempontokat kell alkalmazni, melyek közül az alábbiak kiemelt figyelembe vétele javasolható: – a hibafa teljessége; (Tartalmazza-e a hibafa az összes olyan körülményt és elemi eseményt, amely a csúcsesemény kialakulásában szerepet játszik figyelembe véve a technológia elemeit, azok kezelését, karbantartását és a műszaki-biztonsággal kapcsolatos ellenőrzéseket?) – az elemi események közötti logikai kapcsolatok megalapozottsága; – az elemi események szerepeltetésének létjogosultsága a hibafában, figyelembe véve a technológiai rendszer felépítését; – az emberi hibák (tévesztések) megalapozottsága egyrészt önmagukban, másrészt a logikai kapcsolatok, a más jellegű elemi eseményekkel való összerendezés és a valószínűségi értékek szempontjából; – a számadatok megalapozottsága, különös tekintettel az üzemmódok, meghibásodási modellek megfelelő beazonosítására. Az ellenőrzések során az adatok csakúgy, mint minden más esetben a karbantartás, az üzemeltetés (kezelés), a műszaki-biztonsági ellenőrzések dokumentumaiból nyerhetők, továbbá a megfigyelt gyakorlat alapján képezhetők, számíthatók, becsülhetők. 2.4.1. A frekvencia (valószínűség) és a technológiai rendszer (IV-A/B/C) E célterületeket a kezdeti esemény frekvenciájának, vagyis a kezdeti esemény adott hosszúságú időszakaszban való bekövetkezése várható számának, valamint a végeseményhez vezető baleseti eseménysor egyéb 12



eseményeihez (az azonosított eseményekhez) rendelt vagy kiszámított valószínűségeknek az ellenőrzése, pontosabban ezek szakmai megalapozottságának a helyszínen tapasztaltakkal való összevetése képezi: – a rendszerelem- és a rendszer-meghibásodási modellek (ez esetben beleértve a kezelői és egyéb emberi tévesztéseket is) számszerűsítése; – különösen hibafa-elemzésnél a bizonytalanság- és érzékenység-elemzés megléte. 2.4.2. A frekvencia (valószínűség) és a karbantartás, a műszaki biztonsági állapotvizsgálatok és ellenőrzések (IV-D/E/F) A megbízhatóság-elemzésekben az egyik legnehezebb feladat a megbízhatósági (hibamentességi) modellben megfelelően figyelembe venni a berendezések (valós) állapotát, a tényleges karbantartási és vizsgálati eljárásokat, intervallumokat. Tény azonban, hogy e szempontok figyelembevételének módja (módszere) alapvetően meghatározza a mennyiségi kockázatértékelés számszerű eredményét. Emiatt az ellenőrzések során a számszerűsítő modellekben figyelembe vett ilyen körülményeket a helyszínen tapasztaltakkal összevetni legalább olyan fontos, mint elvégezni az összevetést maguknak a minőségi modelleknek az elemei esetében. Kiemelt célterületek: – az alkalmazott adatbázisok generikus adatai alkalmazhatóságának és az adott üzemi körülmények közötti megfelelőségének az ellenőrzése; – a tényleges üzemeltetési, karbantartási és vizsgálati feltételek, körülmények (elsősorban időszakaszok és gyakoriságok) összevetése a számításokban megadottakkal. 2.5. Az ellenőrzések során figyelembeveendő egyéb szempontok 2.5.1. A célterületek lehetséges választékából a szűréssel kapcsolatos ellenőrzésnek kell elsőbbséget biztosítani minden egyes veszélyes üzem esetén. Megfelelő szűrés nélkül ugyanis minden más ellenőrzés értelmetlenné válik. Egyszerűbb üzemek esetén természetesen elképzelhető a teljes körű ellenőrzés is, de bonyolultabb, több veszélyes létesítményből álló veszélyes üzemek esetén ez nagy biztonsággal kizárható. Ilyen esetben a reális célkitűzés az lehet, hogy legkésőbb az öt éves ciklus végére a veszélyes üzem minden lehetséges ellenőrzési részterületre vonatkozó teljes mélységű ellenőrzése megtörténjen. 2.5.2. Az ellenőrzési célterület minél pontosabb meghatározásához segítségül szolgálhat az alábbi felsorolás [mely azokat a területeket határozza meg, ahonnan adatokat, információkat gyűjtve megválaszolható az a kérdés, hogy (1) a veszélyek azonosítása és (2) a kockázatok kezelése egyezik-e a biztonsági jelentésben, illetőleg a biztonsági elemzésben foglaltakkal]: a) Veszélyes üzem azonosítása aa) Tevékenységi, telephelyi, létesítményi határok (I-B) ab) Veszélyes anyagok/készítmények jegyzéke – üzemi mennyiségeik meghatározása megfelelően történt ? (I-A/B) – veszélyességük meghatározása megfelelően történt ? (I-A) ac) Raktározás (I-A) ad) Veszélyes töltetű tárolók (I-B) ae) Nyomástartó berendezések (I-B) af) Veszélyes tevékenységek (reakciók, műveletek) (I-A/C) ag) Veszélyes anyagok/készítmények biztonsági adatlapjai (I-A) ah) Anyagfajlagosok (I-A) b) Létesítmények ba) Gyártási dokumentációk – Normál üzem (létesítmény) indítás/leállás (II/III-A/B/C) – Üzem (létesítmény) vészleállítás (II/III-A/B/C) – Biztonsági előírások (II/III-A/B/C) bb) Technológiai paraméterek (II/III-A/B) bc) Anyagok tárolása, azonosítása, minősítése, nyomon követése (II/III-A/B/C) bd) Eltérések gyakorisága, engedélyezése (II/III-C) be) Egyedi munkaengedélyek – Tűzi munka (III-E) – Beszállásos munka (III-E) bf) Üzemzavarok, kvázi balesetek, balesetek (III-D/E/F) bg) Berendezések ellenőrzése, karbantartása (III-D/E/F) bh) Meghibásodások kezelése, gyakorisága (III/IV-D/E/F) bi) Érintésvédelem, villámvédelem (III-D) 13



bj) Berendezések, csővezetékek minősítése (III-D/E/F) bk) Tisztítási eljárások (BIR) (III-D/E) c)

Infrastruktúra ca) Technológiai célú vízellátás (III-A) cb) Tűzi vízellátás (III-B) cc) Hűtővíz-ellátás (III-A/B) cd) Gőzellátás (III-A/B) ce) Áramellátás (III-A/B) cf) Hidegenergia-ellátás (III-A/B) cg) Sűrítettlevegő-ellátás (III-A/B) ch) Inertgáz-ellátás (III-A/B) ci) Gáz/olajenergia-ellátás (III-A/B) cj) Telefon- / számítógépes hálózat (III-B/C) ck) Utak (III-B) cl) Telepítés (III-B) cm) Hulladék vegyi anyagok elvezetése (III-A/B)

d) Egyéb területek da) Üzembe helyezés (III-A/B/C) db) Karbantartási eljárások – Hibajavítás (III-E) – Időszakos ellenőrzések (III-F) – Megelőző karbantartás (III-E) – Karbantartási utasítások (III-E) dc) Kockázatelemzési eljárás (frekvenciák megállapítása) (IV-A/B/C/D/E/F) dd) Alvállalkozók munkavégzési feltételei (III-E/F) de) Szervezet, feladat- és hatáskörök (kizárólag a technológiát kezelő és karbantartó szervezet vonatkozásában) (III-C/E/F) A fentiekben felsorolt területekhez kapcsolódó ellenőrzések alatt csak és kizárólag az üzemeltetői kockázatelemzési állításokkal kapcsolatos értékelés, illetőleg állásfoglalás kialakításához szükséges adatgyűjtés, információ gyűjtés (pl. a szabályzatok tanulmányozása, folyamatok megfigyelése, nyilatkozatok kérése, stb.) érthető.

14



Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal 1081 Budapest, Köztársaság tér 7. Telefon: 477.50.28; fax: 210.03.49 E-mail: [email protected] Web: www.mbf.hu/seveso2.html Készült Módosítva

Átdolgozva Módosítva:

: :

:

2001.08.22. 2002.10.21. 2002.12.16. 2004.01.12. 2004.09.06. 2004.12.13.

(szerkesztés) (40., 42. és 49. o.) (ii, iii, I./3., II./1., 2., 7-15. o.)

‘Seveso’ Füzetek – № 2: A lehetséges súlyos balesetekkel kapcsolatos szakhatósági felülvizsgálat és ellenőrzés szempontjai

E Füzet rendeltetése részben az, hogy iránymutatás jelleggel nyújtson segítséget a szakhatóság szakembereinek a kockázatelemzések felülvizsgálatához szükséges értékelési szempontok összeállításához, illetőleg az ellenőrzési tervek elkészítéséhez, másrészt ráirányítsa a kockázatelemzések készítőjének figyelmét az üzemelés műszaki-biztonsági színvonala és a biztonságirányítási rendszer hatékony működtetése közötti összefüggésekre. Az első rész egyes fejezetei az üzem környezetének, illetőleg az üzem és létesítményeinek, a súlyos balesetek megelőzésével kapcsolatos fő célkitűzéseknek, a szervezeti és személyzeti intézkedéseknek, az üzemvezetésnek, a változtatások irányításának, a monitoring rendszereknek, az audit & átvizsgálási eljárásrendeknek, valamint a lehetséges súlyos balesetek feltárásának és az elvégzett kockázatelemzéseknek a bemutatásával összefüggő értékelési kritériumokat mutatják be. A második rész a biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) valóságtartalma helyszíni ellenőrzésének tervezéséhez ad szakmai útmutatót a felügyelők részére.

2. sz. Füzet. A lehetséges súlyos balesetekkel kapcsolatos szakhatósági felülvizsgálat és ellenőrzés szempontjai

Recommend Documents