(Mt 22, 15–21)
2
FELSŐVÁROS
2014. október 19.
Akkor elmenvén a farizeusok, tanácsot tartának, hogy megfogják őt beszédében. És hozzája küldék tanítványaikat a heródiánusokkal, mondván: Mester! tudjuk, hogy igazmondó vagy, és az Isten útját igazságban tanítod, és nem törődöl senkivel, mert nem tekinted az emberek személyét; mondd meg tehát nekünk, mit állítasz: Szabad-e adót adni a császárnak, vagy nem? Tudván pedig Jézus az ő álnokságukat, mondá: Mit kísértetek engem? képmutatók! Mutassátok meg nekem az adópénzt. Azok pedig eléhozának neki egy tízest. És mondá nekik Jézus: Kié ez a kép és e fölirás? Felelék neki: A császáré. Akkor mondá nekik: Adjátok meg tehát ami a császáré a császárnak, és ami Istené az Istennek.
A
FARIZEUSOK újra és újra Jézus ellen támadnak. Milyen érdekes az emberi lélek! Már Szent Pál is leírja: „Mert tudjuk, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok, rabszolgája a bűnnek. Magam sem értem, amit ● ● ● cselekszem; mert nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem ami rosszat gyűlölök, azt mívelem. Midőn tehát amit nem akarok, azt ● ● ● mívelem, elismerem a törvényről, hogy jó. Most pedig már nem én mívelem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz testemben a jó; mert megvan ugyan nálam az akarás, de a jónak véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem ami rosszat nem akarok, azt mívelem. Midőn pedig, amit nem akarok, azt mívelem, már nem én mívelem azt, hanem a bennem lakó bűn.” (Róm 7, 14–20) Hányszor előfordul velünk, akik templomba járó, hívő katolikusok vagyunk, hogy értelmünkkel világosan látjuk az igaz utat, testi-lelki készségeinkkel azonban nem azt követjük! Elég egy kevésbé rokonszenves személlyel összefutni, és máris keresetlen szavakat vágunk hozzá; elég egy rosszul induló nap, hogy akár szavainkkal, akár tetteinkkel vétkezzünk; s persze alig várjuk, hogy hittestvéreink ügyes-bajod dolgairól csevegjünk, ha nem máskor, hát a vasárnapi nagymise után (vagy közben)… A farizeusok is ebben a cipőben jártak. Többször is nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy Krisztus igazat szól, bölcsen beszél, a korlátozott emberi időérzéket meghaladó dolgokat mond, alapigazságokat, amelyek még ma is érvényesek. És legfőképpen
2014. október 19.
FELSŐVÁROS
3
érzékelhették azt is, hogy Krisztus a lelkük legmélyébe lát és minden szándékukat ismeri. Mindezek ellenére nem a barátságát keresték, nem megtérő bűnösként fordultak hozzá, hanem minduntalan arra törekedtek, hogy elpusztítsák. Igen, az emberi szív mintegy megkövesedik olyankor, amikor szemtől-szembe ráolvassák vétkeit, és ez óriási akadály a lélek megtéréséhez. A tapasztalt lelki atyák azt mondják, hogy ez a megkövesedés valójában a szív mélyén lakozó büszkeség miatt van, mert az nem engedi meg az embernek, hogy elismerje saját kicsiségét és gyarlóságát, hanem csak a saját igazát hajlandó szajkózni. Nézzünk mélyen saját lelkünkbe: hány alkalommal fordult elő, hogy amikor (iskolában, munkahelyen, otthon stb.) valami nem jól működött, saját magunkat okoltuk? S valljuk be, nagyon kevés alkalommal. Általában mindig a másik a hibás, „én nem csináltam semmit”. Íme, a farizeusok gondolkodása. Most is katonákkal vonulnak Krisztus ellen, és ravasz kérdést tesznek fel Neki (Szent Jeromostól tudjuk, hogy a heródiánusok Heródes katonái voltak, akiket maguk a farizeusok gúnyoltak ezzel a névvel, mert az ellenséges rómaiaknak fizettek adót és nem törődtek vallásos kötelezettségeikkel). A farizeusok álnoksága abban áll, hogy mondanivalójukat szép szavakkal, hízelgéssel kezdik, a csapdát kívülről mézzel kenik be, hogy ne látszódjon a méz alatt a gyilkos méreg. Arra számítottak ugyanis, hogy Krisztustól valamiféle császárellenes nyilatkozatot csikarnak ki, és a katonák rögtön le is csapnak Rá. Korábban előfordult, hogy az adófizetés ellen uszító polgárok közül többet kivégeztek. Most ezt a sorsot szánják Isten Fiának is, aki azonban nem hagyja annyiban a dolgot, és keményen megfelel nekik, sőt, saját csapdájukba csalja őket. Krisztusnak ez a cselekedete egy újabb lélektani ráhatás, egy újabb pedagógiai bravúr, Isten megváltó és üdvösséget hozó szándékának aktusa. Mint a kegyes atya, aki sokadszorra is megbocsátja gyermekének vétkét, Krisztus itt újra egy kis szikrát gyújt, legalábbis felajánlja a megtérést felelete által, méghozzá úgy, ahogy egyes tanárok szokták olyankor, amikor a dolgozat megírása után a diáknak magának kell osztályoznia azt. Az emberi lelkiismeret ugyanis (legalábbis ha helyesen nevelt és karbantartott) talán még az osztályozó tanárnál is szigorúbb, ítélőképessége csalhatatlan. Ezt
4
FELSŐVÁROS
2014. október 19.
használja ki Krisztus, amikor mintegy „visszadobja” cselvetőinek a feladványt. A mai napig világi fórumokon is visszhangzott mondat, „Adjátok meg tehát ami a császáré a császárnak, és ami Istené az Istennek”, örök érvényű és ma is jól értjük. Olvassuk el Poitiers-i Hiláriusz (315–367) ragyogó magyarázatát: „Szükséges, hogy megadjuk az Istennek azt, ami az övé, vagyis testünket, lelkünket és akaratunkat. A császár pénze ugyanis aranyból készült, amelyen a képmása is rajta van, az Isten pénze azonban az ember, aki hordozza az ő képmását, ezért vagyonotokat a császárnak adjátok, az Istennek azonban őrizzétek meg lelketek ártatlanságát.” Ezt a mindennél fontosabb célt, és az eléréséhez szükséges erőt adja meg nekünk a Mindenható Úr! Aranyosi-Vitéz Gellért
„Emlékezés a halálra”
M
INDEN szót megelőz a fogalom. „A halálra és a vétkeinkre gondolás pedig a sírást és bánkódást előzi meg” – kezdi János a hatodik létrafok elérésére buzdító írását. A halálfélelem engedetlenségünkből ● ● ● folyó természetes tulajdonság, a haláltól való rettegés azonban a meg nem bánt bűnök bizonyítéka. János szerint „Krisztus félt a haláltól, nem pedig rettegett, mégpedig ● ● ● azért, hogy két természete tulajdonságait ΚΛΙΜΑΞ ΤΟΥ világosan kimutassa.” Ahogy minden tápláléknál fontosabb ΠΑΡΑ ΕΙΣΟΥ a kenyér, úgy minden munkavégzésnél ● ● ● fontosabb a halál észben tartása. A közösségben élőknél (nem csak szerzetesi közösségre utal a szerző) a
2014. október 19.
FELSŐVÁROS
5
halál gondolata igyekezetet szül, megédesíti az elmélkedést s még inkább a megaláztatások elviselését. „Azoknak pedig, akik minden háborgatástól távol élnek, meghozza a gondok elvetését, a folytonos imát, elméjük tisztán tartását. Ezek az erények a halál gondolatának forrásai, de egyúttal szülöttei is.” Akadnak vallásos emberek, akik nehezen értik meg, hogyha a halál gondolata hasznos nekünk, akkor Isten miért titkolta előlünk annak előzetes ismeretét. Nem tudják ugyanis, hogy ezzel Isten üdvösségünk megvalósítását tette lehetővé. Hiszen senki sem keresztelkedne meg rögtön, vagy vállalna valamilyen szent hivatást, ha tudná halála időpontját. Épp ellenkezőleg, minden napunkat bűnök elkövetésével töltenénk, és csak halálunk előtti pillanatban térnénk meg, folyamodnánk bűnbánathoz. „Aki a halál és az isteni ítélet gondolatát mindig eszében kívánja tartani, de világi gondolatokkal és anyagi ügyletekkel vesződik, az hasonlít az olyan emberhez, aki úszás közben akar tapsolni.” Vagy az egyiket, vagy a másikat tudjuk egyszerre cselekedni. „Aki világosan szem előtt tartja a halált, az mértéket szab az evésnek, az evés alázatos mérséklésével viszont együtt mérséklődnek a szenvedélyek.” János szerint a szív érzéketlensége elvakítja az elmét, „az ételek bősége kiszárítja a könnyek forrását. A szomjúság, a virrasztás szorongást okoz, az pedig aztán könnyeket fakaszt.” Kemény szavak ezek a falánkaknak a szent szerző tollából, sőt hihetetlenek a hanyagoknak, az erényeket gyakorló ember azonban készségesen próbálkozik, és aki ebben tapasztalatot
6
FELSŐVÁROS
2014. október 19.
szerzett, az mosolyog rajtuk, aki pedig nem, az búskomoran tekint csak maga elé. Ahogyan az atyák állítják, hogy a tökéletes szeretet mentes a bűntől, János azt is kijelenti, hogy a halál teljes átérzése mentes a félelemtől. A halál gondolatával kapcsolatban Szent János a következő történetet meséli el nekünk: „A hórebi Heszükhiósz mindig egészen hanyagul élt, és egyáltalán nem törődött a lelkével. Egyszer aztán végzetes testi betegségbe esett, úgyhogy egy órára igazán el is költözött az élők sorából, majd ismét magához tért. Ekkor megkért mindnyájunkat, hogy azonnal távozzunk tőle. Aztán befalaztatta kunyhója ajtaját és tizenkét évig bent maradt, anélkül, hogy egyáltalán bárkivel is szót váltott volna. Kenyéren és vízen kívül mást nem evett, hanem csak ott ült, és azon elmélkedett, amit önkívületi állapotában látott. Úgy magába merült, hogy még a testtartásán sem változtatott soha, mert állandó kábulatban volt, és csöndben egyre csak forró könnyeket ontott. Mikor aztán a végét járta, kibontottuk az ajtót, bementünk, de hosszas rimánkodásunkra is csupán ezt hallottuk tőle: „Bocsássatok meg, a halál gondolatának tudatában soha sem lehet vétkezni.” Mi meg álmélkodva láttuk, hogy az, aki előbb annyira hanyag volt, ekkora üdvös változáson, vagyis átalakuláson ment át...” A halál megfontolása mind a tisztaság, mind az erények gyakorlásának végtelen sok lehetőségével jár együtt. A fent nevezett szent is bizonyítja ezt az állítást. Biztosak lehetünk abban, hogy ez a gondolat is, mint minden jó, Isten ajándéka, mert különben hogy is magyaráznánk azt, hogy sokszor a sírok láttán érzéketlenek maradunk, nem tudunk könnyezni, nemegyszer ezek látványának híján mégiscsak megrendülünk. „Az emlékezik igazán a halálra, aki már mindennek meghalt, akiben viszont még él a ragaszkodás, az nem szűnik meg önmaga ellen áskálódni. Ne ámítsuk magunkat, hogy idővel pótolhatjuk az időt, hiszen a nap még arra sem elég, hogy a maga adósságát hiánytalanul törlessze az Istennek. Csak akkor tudjuk a jelen napot áhítattal eltölteni, ha életünk utolsó napjának tekintjük.
2014. október 19.
FELSŐVÁROS
7
„Hatodik lépcsőfok. Aki rálép, már soha többé nem vétkezik, amennyiben igaz a mondás: Gondolj halálodra, akkor soha sem fogsz bűnt elkövetni” (Sir 7, 36) Összeállította Ótott József
(I. rész)
●
●
●
●
●
●
Kérdés: Kedves Ștefan atya! Isten hozta körünkben! Kérem, meséljen egy kicsit szülőhelyéről, szüleiről, gyermekkoráról? Ștefan atya: Csángó faluban születtem, Lábnyikon (románul Vladnic), három gyermekes katolikus családban. Én vagyok a középső gyermek. Édesanyám Ilona, édesapám elhunyt, Józsefnek hívták. Gyermekkoromra visszaemlékezve annyit említenék meg, hogy a családban a rózsafüzért minden nap közösen elmondtuk (nem csak októberben!) este, amikor összegyűlt a család. Kérdés: Bár nevét románul írjuk és ejtjük, Ön kitűnően beszél magyarul. Ez minek köszönhető? Ștefan atya: Annak köszönhető, hogy csángó faluból származom, ott mindenki elég jól beszél magyarul és románul is. A magyar nyelvet ilyen szinten Csíkszeredában sajátítottam el, az iskola 8. osztályától oda jártam. Kérdés: Nagy különbség van a csángó és a magyar nyelv között? Ștefan atya: A csángó nyelv részben magyar, részben román, a két nyelv nyelvtani szabályai kölcsönösen érvényesülnek. Román és magyar eredetű szavakat is használunk, de a nyelvtan főként magyar.
8
FELSŐVÁROS
2014. október 19.
Kérdés: Hogyan merült fel Önben a papság ill. a szerzetesség gondolata? Ștefan atya: Gyerekkoromban ministráns voltam. Nálunk vasárnap az egész közösség, az egész falu kivétel nélkül ott van a templomban a csecsemőktől az öregekig. A ministránsokat annak idején kiválogatták, nem ministrálhatott akárki, csak azok, akik kiérdemelték valamivel, pl. aki jó volt hittanból, aki hétköznap is ment templomba, akinek nagyon jó volt a magaviselete stb. A vallásos embereket abban az időben Csángóföldön nem üldözték (a 80-as évekről van szó), sőt, akkor épült a falu jelenlegi temploma is. A hittant a templomban tartottuk. A 90-es években több minorita atya is megfordult templomunkban. Lassan kialakult bennem a gondolat, hogy én is szerzetes legyek. Legjobban az fogott meg, hogy ezek a szerzetesek nagyon közel voltak a hívekhez, nem éreztem a szokásos pap-hívő távolságot, közvetlenek és egyszerűek voltak. Kérdés: Teológiai tanulmányait hol végezte, és milyen tényezőkkel találkozott, amelyek megerősítették hivatásában? Ștefan atya: Roman városban (Neamț megye, Románia) van a minoriták főiskolája, ott végeztem a tanulmányaimat hat éven keresztül. A főiskola előtt egy évig jelölt, egy évig novícius voltam. A teológián nem csak tanultunk, hanem lelki képzés is volt, ferences lelkiség. Vágytam a szerzetesi életben megmaradni, abban élni, ez volt az a megtartó erő, amely a szerzetesi úton tartott, hogy egész életemet Istennek szentelhessem. A főiskolán a tanárok 90%-a ma is minorita szerzetes, csak néhány civil előadó volt. (folytatjuk) Lejegyezte Aranyosi-Vitéz Gellért
2014. október 19.
N
FELSŐVÁROS
9
agy Szent Leó pápa V. századi gondolataival kívánunk eligazodni, mielőtt Szeráfi Atyánk tanítását fontolóra vennénk: „Boldog az a szegénység, amelyet nem ejt ● ● ● meg a múlandó javak szeretet, hanem a mennyei kincsekből kíván vagyont gyűjteni.” Akit megejt a múlandó javak szeretete, az birtokolni is akarja azokat és ● ● ● nem szétosztani belőle annyit, amennyi testvéreinek kínzó szükségét enyhíthetné. „Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?” (Mt 6,26) Emberek! Előttetek nincsenek felcsipegethető javak, mégse aggodalmaskodjatok! Ti tegyétek meg mindazt, amire képesek vagytok, a többiről Isten gondoskodik. Legyetek a Jóisten „segítőtársai” abban, hogy szükséget senki ne szenvedjen! Amit kaptatok, minden képességetek egy-egy felcsipegethető magocska. Isten már az Ószövetségben is vezette népét prófétái által. Jézus nem megszüntette a prófétákat, hanem beteljesítette azokat. „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Ezért mondom nektek, ha igazságtok múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.” (Mt 5,20) Tehát nem érvényes a fogat fogért elv! Teljessé kell tenni a prófétákat! „Aki megüti jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira.” (Mt 5, 40–41) „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, azt állítsátok a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki: te bolond, méltó a pokol tüzére.” (Mt 5, 21–23a) Világos beszéd. A meg nem bánt harag olyan súlyos, mint a gyilkosság. A megszólásért ideig tartó büntetés jár, a csúfolódásért
10
FELSŐVÁROS
2014. október 19.
pokol. Manapság elvont fogalmakkal is ki tudjuk fejezni tetteinket. Minden nap többet kell tennünk üdvösségünk érdekében, mint amennyit tegnap még elegendőnek tartottunk. E nélkül nincs fejlődés. Valamikor csak el kell jutnia mindenkinek abba a boldogságba, amelyet nem ejt meg a múlandó javak bűvölete. A múlandó javak bűvölete kísértés, az Úr félelme üdvösség. „Boldog ember, aki az Urat féli, akinek öröme telik az Úr félelmében. Hatalmas lesz annak ivadéka a földön, mert áldást élvez az igazak nemzetsége. Házát gazdagság és jólét tölti be és igazsága örökké megmarad.” (111. zsoltár) Dr. Albert Vilmos
2
011-ben számos szakember bevonásával kezdtük el Szent Miklós tiszteletére szentelt templomunk felújításának előkészítését, a 2017-ben esedékes 250. évforduló méltó megünneplésének ● ● ● reményében. Az előkészítési munkák során az épület állapotát teljes egészében felmérték az építészeti, művészeti és ● ● ● régészeti kérdésekben jártas megbízott építész szakértők, restaurátorok, művészettörténészek, régészek stb. Rendkívüli sikerként könyvelhetjük el a templom alatt található, mintegy 130 éve elfalazott kripta feltárását. A felújítás következő szakasza a tervezésé. Ha egy tengelyen ábrázolnánk a felújítási folyamatot, azt mondhatnánk, hogy eddig a mínusz felől haladtunk a nulla felé, és elértük azt, azaz a jelenlegi állapotokról szereztünk tudomást. Nagyon fontos megállapítanunk, hogy épületeink nem csupán esztétikai értelemben szorulnak rá a felújításra, frissítésre, hanem súlyos műszaki problémák is nehezítik a dolgunkat, és ezeket a problémákat mielőbbi beavatkozással
2014. október 19.
FELSŐVÁROS
11
szükséges megoldanunk, addig, amíg az épületnek (vagy a benne ill. körülötte tartózkodóknak) nem esik komolyabb, előre látható baja. Hogy a nulláról elindulhassunk pozitív irányba, hogy előbb a szellemi építkezés (tervek, elképzelések), majd a tárgyi építkezés megkezdődhessen (kivitelezés), folytatnunk kell a megkezdett munkát. Előbb terveket és tételes költségvetést kell készíttetnünk. A tervezés megkezdéséhez mindenképpen szükség van a Püspöki Hivatal jóváhagyására. Bízunk elöljáróink bölcsességében, és reméljük, hogy az engedélyt mielőbb megkapjuk. A tervcsomag elkészülte után rendelkezésünkre áll majd a formába öntött vízió, amit meg kell valósítanunk. Isten nem hagy el bennünket, mert csak az Ő dicsőségére és hívei lelki épülésére gondolunk. Kérjük a Kedves Hívek imáit, hogy a megakadt munkát mielőbb sikerrel folytathassuk! Aranyosi-Vitéz Gellért
●
●
●
REJTVÉNY ●
●
●
12
FELSŐVÁROS
2014. október 19.
SZENT MIKLÓS TEMPLOM HIRDETÉSEI 2014. október 19. Évközi 29. Vasárnap 1. Szerdán Biblia-óra lesz a kolostor hittantermében 16:30-kor. 2. Pénteken 17:00 órától csendes szentségimádás lesz, a rózsafüzér a szokott időben kezdődik. 3. Szombaton plébániánkon sport- és kézműves-délután lesz a cserkészek szervezésében. 15 órától várjuk a gyerekeket, fiatalokat kézműves foglalkozásokkal (gesztenyebáb, termés-kitűző, só-liszt gyurma, levényomda, gyöngyfűzés, makramé és ujjbáb készítés). Lesz még akadálypálya, játszósarok (ping-pong, csocsó, frizbi, tollaslabda), focibajnokság és tábortűz is. Az ígéretes programokra várunk minden érdeklődő gyermeket, fiatalt október 25-én 15 órától! A program előreláthatóan este 7 óráig tart. 4. Hagyományainkhoz híven idén is megtartjuk a szokásos novemberi misesorozatot elhunyt szeretteinkért. Minden kedd, csütörtök és szombat esti szentmisét erre a szándékra ajánlunk fel. Kérjük a Kedves Híveket, hogy október folyamán írják rá a kihelyezett cédulákra elhunyt szeretteik nevét, és azt borítékban helyezzék a kijelölt urnába. 5. Plébániánkon idén ősszel újra indul az elsőáldozásra készülő gyermekek felkészítése. Szeretettel várjuk azokat a gyermekeket, akik harmadik vagy annál magasabb osztályba járnak. Kérjük a szülőket, nagyszülőket, hogy írassák be gyermekeiket a felkészítőre, az elsőáldozás az egyházközség és a család számára is nagy, szép ünnep! Az első találkozás november 23-án, vasárnap a 9 órai szentmise után lesz. Az elsőáldozás várhatóan 2015. májusában lesz. 6. Előre hirdetjük a Szűzanya-tisztelő Híveknek, hogy a következő rózsafüzéres találkozó november 10-én lesz Kiskundorozsmán. Gyülekező ezen a napon 16,00 órától a dorozsmai templom előtt. 7. Plébániánk Karitasz csoportja szeretettel várja olyan szociálisan érzékeny Hívek jelentkezését, akik szívesen részt vennének a csoport munkájában. Minden hónap második keddjén lehet jelentkezni 16:30-kor a kolostor hittantermében tartott Karitász-gyűlésen.
