(Jn 6, 37–40)
2
FELSŐVÁROS
2014. november 2.
Minden, amit nekem ad az Atya, énhozzám jő, és aki hozzám jő, nem vetem ki; mert leszállottam mennyből, nem hogy az én akaratomat cselekedjem, hanem annak akaratát, ki engem küldött. Ez pedig az Atyának, ki engem küldött, akarata, hogy amit nekem adott, el ne veszítsek abból, hanem föltámasszam mindazt az utolsó napon. Ez pedig akarata Atyámnak, ki engem küldött, hogy minden, aki látja a Fiút, és hisz őbenne, örök élete legyen, és én feltámasztom őt az utolsó napon.
A
vallástalan ember életében, de a vallásoséban is sok a bizonytalanság. A teremtett világra teljes egészében jellemző a változás, a mozgás, gondoljunk csak az évszakok váltakozására, az ember testi-lelki● ● ● szellemi változására a magzati léttől az öregkorig, vagy bármi másra. Ugyanakkor az emberben mindig van ● ● ● egy törekvés a változatlanságra, és ez a törekvés bizonyára abból ered, hogy a változatlan Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett bennünket. Törekszünk arra, hogy minél tartósabb (azaz állapotukat megőrizni képes) eszközöket, szerszámokat, használati tárgyakat hozzunk létre, hogy ruhaviseletünk ne menjen egykönnyen tönkre, hogy kapcsolataink lehetőleg változatlanok (békések, kielégítőek, boldogítóak) legyenek. A sok változás és bizonytalanság mellett ugyanakkor van életünkben egyetlen biztos dolog (ami egyúttal a változás legbiztosabb jele is): ez pedig a halál. Valamennyi ember biztos lehet benne (ha nem is akarja elhinni, mert ahhoz szokott, hogy általában mások halnak meg…), hogy egyszer eljön az utolsó órája, és itt kell hagynia a földi világot. Ha jól belegondolunk, valamennyiünkben felvetődhetett már, hogy ha esetleg meghalunk, mit gondolnak majd rólunk az emberek és mire fognak emlékezni velünk kapcsolatban. Ha voltunk már olyan temetésen, ahol a hozzátartozók és barátok maximális tisztelettel és megbecsüléssel emlékeztek meg az elhunytról, bizonyára mi is vágytunk arra, hogy majd így emlékezzenek ránk. Az isteni mérce az emberekben van elrejtve. Isten aszerint fog megítélni bennünket, hogy embertársainkkal hogyan bántunk. Emlékezzünk csak: „Éhes voltam és ennem adtatok, szomjas voltam és
2014. november 2.
FELSŐVÁROS
3
innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok, börtönben voltam és meglátogattatok…” A mai evangélium szerint a Mennyei Atya akarata az, hogy mindenki feltámadjon az utolsó napon. Isten üdvözítő terve az egész teremtett világra vonatkozik, ám ne feledjük a szabad akarat örök törvényét: csak annak kell csatlakoznia az isteni társasághoz, aki maga is szeretné ezt. Gondoljunk a bukott angyalokra, akik, bár szellemi lények voltak (ma is azok) és nagyon közel álltak a tökéletességhez, mégsem akarták az Úr akaratát teljesíteni (egész pontosan a saját akaratukat követték), azért kikerültek a szeretet isteni légköréből, és most, mint oroszlán, körüljárnak, és keresik, kit nyelhetnének el, ahogy Péter apostol első levelében olvassuk. Ahogy Krisztus leszállott a mennyből, és Istenségét megalázva emberré lett, úgy kell nekünk is emberi büszkeségünkből alászállnunk a krisztusi alázatba, hogy Őt követhessük, hogy Annak akaratát kövessük, Aki bennünket küldött. Az Atya elküldte Krisztust, Ő pedig bennünket küld, hogy megvalósítsuk az Ő szeretet-küldetését, s hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen. Aki képes itt a földön megvalósítani Krisztus életét, az valamiképpen már itt ízlelheti a mennyországot. Amikor mi üdvösségről beszélünk, mindig a halál utáni üdvösség jut eszünkbe.
4
FELSŐVÁROS
2014. november 2.
Pedig, ha a szentek életét vesszük alapul, ők már itt a földön részesültek abban a boldogságban, amit Isten ad, és nem földi dolgok élvezete, hanem a szeretet el nem múló valósága által. A földi életben is lehet üdvözülni, ha teljesen Istenben élünk. A modern teológia egyes vadhajtásai szerint a pokol üres, mert Isten annyira irgalmas, hogy senkit sem taszít le oda. Aki ezt vallja, súlyosan téved, semmibe veszi a Szentírás szavát és kétezer év igaz tanítását. Ha Krisztus igaz Isten, akkor az Ő szava nem téved, márpedig maga Krisztus említette számtalanszor a poklot és az oda életvitelük miatt jutó embereket. Bár a modern Egyház nagyrészt hallgat a pokol létezéséről, és sokan a hamis irgalom eszméjét terjesztik (e szerint pl. nem kell felróni mások vétkeit, hanem hagyni kell, hadd vétkezzenek továbbra is; azaz a lelki betegeket halálos betegségben kell hagyni a keresztény irgalom nevében, ti. hogy meg ne sértsük az önérzetüket), a Szentírás és a hagyomány egyértelműen megtérésre szólítja a bűnösöket és magasztalja a Krisztust követőket, ugyanakkor óvva int a súlyos vétektől, amely kárhozatba taszítja a lelket. Az utolsó napon mindannyian ítéletre állunk majd. Hogy melyik oldalra kerülünk, az még mindig a mi kezünkben van. Halálunk pillanatáig. Aranyosi-Vitéz Gellért
S
zent János szerint „ha tűzhöz apránként vizet adunk, egészen kialszik a láng. Az igazi bűnbánatból fakadó könny is ki szokta oltani az ingerlékenység, indulatosság és harag minden lángját.” Az ember szelídsége ugyanúgy vágyik a mega-láztatásra, mint ahogyan a hiú emberek vágynak az elismerésre. A
●
●
●
● ● ● ΚΛΙΜΑΞ ΤΟΥ ΠΑΡΑ ΕΙΣΟΥ ● ● ●
2014. november 2.
FELSŐVÁROS
5
szelídség egy olyan lélek egyensúlya, amely mindenféle becsmérlés és elismerés esetén is ugyanolyan marad. A szent szerző szerint a higgadtság kezdete a néma ajak, míg a szív háborog. Középső foka az elnémult gondolatok, míg a lélek egy kissé háborog, a tökéletessége pedig az állandósult csend. A düh titkolt gyűlölet tartós voltát, vagyis a haragtartást jelenti. A düh rosszindulat megharagítónk ellen. Az indulat a szív hirtelen fellobbanása. A keserűség a lélekre telepedő kellemetlen felindulás. „Ahogy a fény feltűntével visszavonul a sötétség, úgy tűnik el az alázat illatától minden harag és keserűség.” Semmi sem illik oly kevéssé a bűnbánókhoz, mint a haragos indulat. Mint ahogy a megtéréshez mély alázat kell, úgy dölyfös beképzeltségre vall a haragos indulat. „Ha a Szentlelket a Lélek békéjének hívják, és az is, a harag viszont a szív háborgása, ahogy mondják is róla, akkor semmi sem gátolja bennünk a lélek jelenlétét annyira, mint éppen a harag.” Vannak emberek, akik féktelen haragra lobbanva egyszer csak hirtelen kiadták magukból régóta felgyülemlett mérgüket, és szenvedély útján szenvedélytől szabadultak meg, mert régi sérelmükre vagy elégtételt, vagy magyarázatot kaptak megbántójuktól. Mások, akik látszólag szó nélkül tűrtek, de hallgatásuktól bensőleg egyre inkább forrt bennük a méreg. János szerint a harag ugyanúgy, mint a testi szenvedély együtt működik természetünkkel. Némelyek, mikor dühbe jönnek, keserűségükben elutasítják az ételt. Ezzel az értelmetlen elutasítással természetesen még több mérget vesznek meglévő mérgükhöz. „…mások a haragot ragadják meg
6
FELSŐVÁROS
2014. november 2.
állítólag józan ürügyként arra, hogy falánkságra adják magukat, és csöbörből vödörbe esnek.” „Ha más szálkáját akarod orvosolni (vagyis amikor úgy képzeled, hogy orvosolod), nehogy a sebészkés helyett gerendával metszd ki vagy húzd össze a sebet. A gerenda: sértő beszéd, durvaság. A másik megfelelő gyógymód az elnéző oktatás és a nagylelkű fenyítés. Érvelj, ints, buzdíts – mondja az apostol, de azt már nem mondja, hogy üsd-vágd.” Ahogy egyetlen ember is felzaklathatja a közösséget, akkor egyetlen bölcs is lecsillapíthatja a hullámokat. Az áldott tűrés kezdete – János szerint – lelkünk keserű kínjával elfogadni a megaláztatást. Középső foka, nem érezni fájdalmat miatta. Tökéletessége, ha ugyan van, mindezt elismerésszámba venni. „Örüljön az első! Előre, második! Boldog a harmadik, mert az Úrban vigadozik.” Szánalmas látvány figyelhető meg, mely tudtukon kívül történik, hogy némelyek miután dühbe jöttek, még az is dühíti őket, hogy nem uralkodtak magukon. Bukást bukással, bűnt bűnnel torolnak meg. „… a gyalázat elviselése a lélek szenvedélyeinek kimosása! Egyes világiak ugyanis, miután valakit szemtől szemben becsmérelnek, dicsekedve mondják másoknak: Ennek jól megmostam a fejét! S ez igaz is.” A szent szerző szerint meg kell kötnünk a zsarnok haragot a szelídség kötelékével, majd a kitartó türelemtől ütlegelve, a szent szeretettől vonszolva, és az értelem szent ítélőszéke elé állítva vessék kellő vizsgálat alá. A harag ezt fogja nyilatkozni: „Szülőanyám a hiúság, kapzsiság, torkosság és néha még a paráznaság is. A nemzőm neve önhittség. Leányaim: a haragtartás, gyűlölet, ellenségeskedés, önigazolás. Ellenfeleim, akik most fogva tartanak, ezek ellenkezői, a higgadtság és szelídség. Ádáz ellenségemet alázatnak hívják.” „A nyolcadik fokon a szelídség a koszorú: aki azt természetnél fogva hordja, mást talán nem is hord; aki azonban erőfeszítés árán jut oda, az egyszerre fölülemelkedett a nyolcon.” Összeállította Ótott József
2014. november 2.
FELSŐVÁROS
7
Keressük a belső, lelki jellemzőket! A legfontosabb, hogy a lélekben szegényként élők boldog mindennapjait akarjuk megvalósítani. Erről tudósít egy kortárs lelki atya, akinek a gondolatai alapján vegyük fontolóra az alábbiakat: Megszokottá vált, helyesebben ● ● ● felületes keresztények gondolják azt, hogy a lelki szegény ostoba ember, értelmileg visszamaradott, nem tudja, ● ● ● milyen világban él. Ellenben a lelki szegénység kitüntetetten nagy erény. Azt jelenti, hogy szegény, azaz mentes minden csalfa törekvéstől. Lelke semmi fölöslegeshez nem ragaszkodik. Sok ember kötődik olyan sikerekhez, melyek üdvösségét nem csak nem szolgálják, hanem veszélyeztetik. Olyan vagyonhoz kötődik, amely fényűzéshez segíti, és nem a rászorultak támogatására. Olyan társadalmi helyzethez juttatja, amely mások részéről csak üres bókolást eredményez. Olyan politikai csatározásba kergeti, amely méltatlanul tarolja ellenfeleit. Pedig az a fontos, hogy lelkünk legyen szabad, éljünk szabadon olyanformán, hogy Isten akaratát teljesíteni tudjuk. Szabadnak lenni ebben a világban azt jelenti, hogy idegenek vagyunk minden hóbortos divattól. Sokszor az evilági elvárások rabszolgává aláznak. Az anyagias hagyományok megtartása elvonja figyelmünket az Isten országától. Boldogok, akik nem kötődnek a bálványimádó világhoz. Ők képviselik az Isten fiainak közösségét. A bálványimádó világ fiait a meggazdagodás vágya űzi. Ennek folyamatát jól érzékelteti Jean Vanier, bár ő „A közösség” című könyvében, 2006-ban a Máltai Szeretetszolgálatról ír, áttételesen azonban egy-egy személyre is lehet vonatkoztatni.
8
FELSŐVÁROS
2014. november 2.
A szolgálat indulásakor, megalapítása idején, Isten közbelépése gyakran igen érthető módon történt: váratlanul kapunk egy házat vagy nagyobb pénzösszeget, valaki a legjobb pillanatban megjelenik, vagy más külső jelek történnek. Szegénysége folytán a közösség teljesen Istentől függ. Kiált, és Isten válaszol. A közösség hűséges az imában. Bizonytalanságban él, befogadja, aki kopog az ajtaján, osztozik a szegényekkel, igyekszik minden döntését Isten világosságában meghozni. Ebben az első időben a társadalom gyakran nem érti meg: az emberek utópisztikusnak, „őrültnek” találják; többé –kevésbé üldözést is szenved. Azután idővel ez az „őrület” idővel sikert arat az emberek között; felfedezik a közösség értékét és kisugárzását. Már nem üldözik, hanem bámulják. Ismert lesz, hírnévre tesz szert a társadalomban. Barátai lesznek, akik megadják neki, ami kell. Lassan meggazdagodik. Ilyenkor veszélybe kerül. Már nem szegény és alázatos, hanem önelégültté válik. Nem úgy fordul Istenhez, mint hajdanában; már nem kiált sürgős segítségért. A szerzett tapasztalat birtokában már tudja, hogyan intézze dolgait. Többé nem Isten fényénél hozza döntéseit, langyos lesz az imádságban. Bezárkózik a szegény előtt és az Isten előtt, gőgössé válik. Dr. Albert Vilmos
2014. november 2.
A
FELSŐVÁROS
9
mit tehát Makariosznak tennie kellett – mindenekelőtt a begyakorlás első éveiben, az volt, amit minden szerzetesnek is tennie kell: olvasni a Szentírást, elmélkedni, imádkozni, megsiratni a bűneit, böjtölni, virrasztani, ● ● ● keményen dolgozni, hogy teljesen Istennek adhassa át magát. Létfenntartását szorgalmas kosár- és kötélfonással biztosította. Alkalmanként ● ● ● segített a fellahoknak a Nílus völgyében lévő földjeiken az aratásban. Állhatatosságával csakhamar nagy tökéletességre jutott, hírneve pedig egyre terjedt. Testvérek gyűltek köréje, s alávetették magukat tanításának és vezetésének. Idővel elviselhetetlenné vált, hogy Szketiszben sem pap, sem templom nem volt található, s a testvéreknek több mint hetven kilométeres utat kellett megtenniük a sivatagban, hogy eljussanak a legközelebbi nagyobb szerzetestelepülésig, ha részt akartak venni a szentmisén. Így történt azután, hogy Makarioszt negyvenévesen – feltehetően Szent Antal tanácsára – pappá szentelték. Szketiszben később négy templom is létesült. Nemcsak a testvérek áramlottak Makarioszhoz, hanem messziről érkeztek az emberek, hogy tanácsot és segítséget kérjenek, bármilyen fáradságos és veszélyes volt is az utazás a sivatagon át. Bárki kérte, mindenkivel önzetlenül megosztotta belső gazdaságát, amelyhez kemény lemondás és csendes szemlélődés által jutott. Nagy volt a hatása, számos pogány megtérését is neki tulajdonították. A Makariosznak tulajdonított számos kijelentés és anekdota közül némelyik bepillantást enged szerzetesi tanításába és szívének mélységébe. A vasárnapi istentisztelet befejeztével Makariosz egyszer ezekkel a szavakkal bocsátotta el a szerzeteseket. „Meneküljetek, testvérek, meneküljetek!” Amikor megkérdezték tőle, hogy hová
10
FELSŐVÁROS
2014. november 2.
menekülhetnének egyáltalán, hiszen mégiscsak a sivatagban vannak, Makariosz ujját az ajkára tette, és így szólt: „Ettől meneküljetek!” – ezzel bement a cellájába és becsukta maga mögött az ajtót. Amikor egyszer megkérdezték Makariosztól, hogy mit ért az emberek előli menekülésen, így válaszolt. ,,Ülj le a celládban, és sirasd meg bűneidet” Történt egyszer, hogy két remetetelep, Szketisz és Nitria között az úton egy pogány ember nagyon megvert egy remetét, mert az szidalmazta. A még haragtól feldúlt emberrel találkozott Makariosz és szeretettel köszöntötte: „Üdvözlégy, munkás!” A pogány megdöbbenve kérdezte „Ugyan, mi jót látsz rajtam, hogy köszöntél nekem?” ,,Láttam, hogy dolgoztál – hangzott a válasz –, csak nem jól.” Ennek hallatára az úgy megindult, hogy megtért és remete lett. Amikor ezen álmélkodtak a többiek, Makariosz megjegyezte: „A gonosz beszéd megrontja a jókat, a jó beszéd pedig a rosszakat is jóvá teszi.” Egy fiatal remete azon panaszkodott, hogy kísértések gyötrik. Makariosz tudta, hogy ennek a henyélés az oka, ezért azt mondta, dolgozzék egész nap és csak napnyugta után egyen. Amikor ismét találkoztak, megkérdezte, hogy gyötrik-e még a kísértések. Az így válaszolt: „Még pihenésre sincs időm, hogyan lenne időm a kísértésekre?” „Az imádkozás alkalmával nincs szükség sok szóra – mondotta a testvéreknek. Arra van szükségünk csak, hogy így imádkozzunk: Uram, amint akarsz és tudsz, könyörülj rajtam! A kísértésben pedig így kiáltsunk: Uram, segíts! Hiszen Ő tudja a legjobban, hogy mire van szükségünk.” Önmagát és tökéletességét nem sokra tartotta, s nem gondolta magát különbnek vagy jobbnak a világban élő egyszerű kereszténynél. Talán a legszebben mutatkozott meg az alázatossága abban, hogy teljesen lemondott arról, hogy bárkit is megítéljen, lett légyen az bár a legnyilvánvalóbb bűnös is. Szelídsége és nyájassága közmondásos volt;
2014. november 2.
FELSŐVÁROS
11
szófukar és elutasító csak akkor lett, ha valaki dicsérni kezdte. Tanítványainak ezt az életszabályt mondta: „Ne okozz fájdalmat senkinek; ne ítélj meg senkit! Ehhez tartsd magad, és megtalálod az üdvösséget.” Innen eredhetett ez a mondás: ,,Makariosz Istenhez hasonló a földön. Ahogy Isten oltalmazza a világot, úgy fedi be Makariosz apát a bűnöket. Úgy nézi, mintha nem látná, úgy hallgatja, mintha nem hallaná őket.” Ótott József
●
●
●
●
●
●
REJTVÉNY
12
FELSŐVÁROS
2014. november 2.
SZENT MIKLÓS TEMPLOM HIRDETÉSEI 2014. november 2. Halottak napja 1. Hirdetjük a Kedves Híveknek, hogy szeretnénk rendszeressé tenni templomunkban a rózsafüzér ájtatosságot, ezért az novemberben is folytatódik a megszokott rend szerint, hétköznapokon 17:20-kor, vasárnap 17 órakor. Kedden és szombaton a rózsafüzér helyett Szent Antal-litánia ill. loretói litánia lesz a szokott időben. 2. Kedden 17:40-kor Szent Antal ájtatosság lesz templomunkban. 3. November 5-én, szerdán Kalna Zsolt minorita tartományfőnök látogatást tesz plébániánkon. Tartományfőnök Atya 12 órától szeretettel várja a rendházban azokat a Híveket, akik találkozni szeretnének vele. 4. Pénteken 17:00 órától csendes szentségimádást tartunk egyházközségünkért a templomban. 5. November hónapban minden hétfőn, szerdán és pénteken az esti szentmisét elhunyt szeretteinkért mutatjuk be. 6. November 7-én első péntek. Beteglátogatás igény szerint. 7. November 8-án, jövő szombaton este a szentmise után a már hagyományosnak tekinthető jótékonysági est lesz templomunkban az autista gyermekek javára „Napfényes gyermekarcok” címmel. Minden hívünket szeretettel várják a szervezők.
