2-C

Brettner Zsuzsanna Madácsy József

Jó gyakorlatok

TÁMOP 5.4.4.-09/2-C-2009-0008 „Reflektív szociális képzési rendszer a 21. században”

2012

„Reflektív szociális képzési rendszer a 21. században” TÁMOP 5.4.4.-09/2-C-2009-0008

Bevezetés Számos projekt kapcsán fordítottak figyelmet arra a résztvevők, hogy megmutassák és megosszák a szakemberekkel, az érdeklődőkkel innovatív képességeik repertoárját, mintául szolgáló fejlesztési tevékenységüket a hasonló vagy azonos dilemmákkal szembesülő kollégákkal. Összhangban a nemzetközi és a hazai gyakorlattal fontos feladatunknak tekintjük a pályázat elkészítése során megvalósult fejlesztések kipróbálása -, valamint az alkotó folyamat során felhalmozódott ismereteink, tapasztalataink közzétételét. A szociális szakemberek képzését egy olyan elméleti oktatási és gyakorlati felkészítési folyamatnak tekintjük, melyben szükséges és elengedhetetlen a bennünket körülvevő társadalmi és gazdasági változásokból fakadó szükségletekre, új helyzetekre reagálni, valamint reflektív módon közelíteni az adott célcsoport problémáihoz. Képzéseinkben kulcskompetenciaként kezeljük a reflektív tanulás és a reflektív gondolkodás elsajátítását.

A tanulási során megvalósulhat a visszacsatolás közvetlenül a

tevékenység folyamatában vagy azt követően, valamint a szakirodalom megkülönbözteti a funkcionális reflexiót, mely az eredményesség érdekében végzett (ön)kritikai folyamatokra utal. A visszacsatolás különböző szintjeit is figyelhetjük meg, egyrészt a tevékenység közben azonnal vagy a befejezést követően is reagálhatunk a folyamatokra, a történésekre. A reflektív szakemberré válás folyamatában nélkülözhetetlen a szisztematikus, elméleti tudást is integráló, elmélyült elemző, értelmező értékelés tanulása, gyakorlati munkamódszerekbe való átültetése. Véleményünk szerint az pályázat kereti között megvalósult tananyagfejlesztés: -

Sikeres: a hallgatók visszajelzése (lásd BA tananyagok kipróbálás), valamint a diákokkal való közös munka során észlelt változások egyértelműen pozitívnak tekinthetők.


-

Innovatív: projekt futamideje alatt kidolgozott szakirányú továbbképzések a szociális területen jelentkező társadalmi szükségletekre nyújt alternatív megoldási javaslatot, mind tartalmában, mind megközelítésmódjában.

-

A multiplikátorhatás tetten érhető: a megvalósított tananyagfejlesztés, új képzési anyagok kidolgozás nem csak a tanszék oktatási kínálatát növeli, hanem szervesen kapcsolódik az egész életen át tartó tanulás európai koncepciójához, mely hozzájárul a szociális szakemberek személyes és szakmai fejlődési folyamatát is szolgálni. Az összes tantárgy fejlesztése nem valósulhatott meg a projekt kereti között, azonban további teljes illetve részleges fejlesztési folyamatot indított el más kurzusok esetében is, így a projekt nettó hatása tovább szélesíthető.

-

Fenntartható: a tananyag fejlesztése a tanszéki oktatóközösség belső igényéből fakadt, a továbbiakban is saját oktatási tevékenységünket segíti elő, valamint az új, innovatív tantárgyi elemek, a szakirányú továbbképzések és a kifejlesztett vagy implementált oktatási módszerek az alapképzésekbe jelentkező fiatalok, valamint a tudásukat gyarapítani vágyó szakemberek számára is vonzóbbá tehetik a képzési palettánkat.

Az egyes képzési elemek jó gyakorlatának bemutatása

1. Pszichoszociális készségfejlesztés I. A kurzusnak különös jelentőséget ad, hogy a BA képzésbe belépő hallgatók először találkoznak a nem frontális oktatás módszerével, első ízben tapasztalják meg a tapasztalati alapú tanulás élményét, az új, még ismeretlen évfolyamtársak előtti megszólalás nehézségeit. A kurzus átalakítása során megfogalmazott céloknak megfelelően a hallgatók egyéniszemélyes, valamint szociális kompetenciáinak fejlődése valósul meg. A szociális


kompetenciák fejlesztése hozzájárul a személyes és szakmai fejlődés folyamatához, valamint elősegíti a fogékony és rugalmas interakció-kontrollt. A kompetencia fejlődés mérése reflektív önértékelés során valósult meg.A megkérdezett hallgatók válaszaiból kiderült, hogy a kurzus tartalmát, módszereit megértették, a csoportmunka során a nyílt, őszinte kommunikációt emelték ki. Jó gyakorlatnak tekintjük a kurzus tematikájában megjelenő céltudatos, progresszív előrehaladási folyamatot, ahol az önismeretet elősegítő szituációs és kommunikációs gyakorlatok lehetővé teszik a hallgatók személyiségének megismerését, a kreativitás kibontakoztatását.

A

gyakorlatok

során

tudatosan

egymásra

épülő

gyakorlatok

megismertetik a hallgatókkal a szociális munka alapvető értékeit, módszereit, a csoportmunka szabályait, a kommunikáció fontosságát, a konfliktusok kezelésnek módozatait és ne utolsó sorban a reflektivitás jelentőségét a szociális munkában. A kurzus fontos mérföldköve a hallgatók szakmai személyiségének építkezésében, a szakmai identitásformálódás folyamatában. Jó gyakorlatok közé soroljuk, a csoportok - oktatótól függetlenül - azonos tantárgyi tematika mentén való haladását. A szakmai szocializáció fontos részét képező kurzus esetében a hallgatók az azonos feladatok elvégzése során hasonló élményeket tapasztalnak meg a félév folyamán. Minden csoportban kitűzött oktatói célként jelent meg a szimmetrikus, partneri viszony kialakítása valamint a bizalmi légkör kialakítása. Az oktatók „magatartása” a hallgatók számára mintaként szolgálhat a későbbiekben a professzionális segítő kliens kapcsolat megvalósításában. (Balikó Eszter, Mucsi Georgina tantárgyfejlesztési anyaga alapján)

2. Szakmai módszertani készségfejlesztés I. A szakmai módszertani készségfejlesztés kettős célt valósított meg az adott félév során, egyrészt az „Egyéni esetkezelés” előadásin elhangzott elméleti ismereteket szemináriumi


keretek között mélyítették el a hallgatók. A módszer ismert és más tudományterületen is használt, bevált módszer, azonban jó gyakorlatnak tekintjük, hogy a szemináriumot gyakorló szakember vezette, aki saját szociális munka praxisában szerzett tapasztalatait az esetek kapcsán megosztotta a diákokkal.

Hiteles közlései segítették a hallgatók szakmai

identitásformálódását is. Az esetdosszié elkészítése fejlesztette a hallgatók rendszerezett információgyűjtésre, feldolgozásra, elemzésre irányuló képességének fejlesztését. Az eset megoldása segítette a szociális munkások kompetenciahatárainak megtapasztalását, átgondolását. Az eset értékelése, az események, történések, beavatkozások értékelése fontos része a leendő segítő szakember önreflektív tanulási folyamatának. Az esetek prezentációja is szerves része a tanulási folyamatnak, a hallgatók benyomásokat, tapasztalatokat szerezhetnek a szociális szakemberek gyakorlati munkájában kiemelkedő jelentőséggel bíró esetmegbeszélő csoportok működéséről, valamint az esetbemutatás folyamatáról. A hallgatótársak kérdései, felvetései, javaslatai szimulálják a kollégák kritikai reflexióit, segítenek az észrevételek helyes, az esetmegoldást előrevivő módon történő értelmezésének elsajátításában. Az eltérő megközelítésmódok, benyomások megismerése megalapozza, továbbfejleszti a diákok kritikai gondolkodását, valamint megszilárdítja a reflektivitás jelentőségét a professzionális segítő szakemberré válás folyamatában. (Csürke József, Mihaldinecz Csaba tantárgyfejlesztési anyaga alapján)

3. Szakmai módszertani készségfejlesztés IV. A kurzus szervesen kapcsolódik a közösségi szociális munka elméleti hátterének, munkamódszerének megismeréséhez. Jó gyakorlatnak tekintjük a hallgatók kis csoportos formában végzett tevékenységét, melyek miniprojektek kivitelezésében valósultak meg. A miniprojektek kidolgozása során a hallgatók


számára a két legfontosabb feladat az adott célcsoport szükségleteinek felismerése és felmérése, valamint a termékeny együttműködés egyúttal hatékony kommunikáció kialakítása a célcsoport tagjaival és a területen dolgozó szakemberekkel. A projektek a szociális munka legkülönbözőbb területein valósultak meg, mely a hallgatók érzékenységét igazolja a gyermek és fiatalok, valamint a hajléktalan emberek problémái iránt. A félév során kreatív ötleteket valósítottak meg, mint a gyermeknapi rendezvények Pécs halmozottan hátrányos helyzetű szegregátumában és a PTE Gyermekgyógyászati Klinika Neuropszichiátriai osztályán. A sellyei iskola tanulóinak pécsi kirándulást szerveztek. A pécsi hajléktalanokkal közösen kerti munkát végeztek Pécs frekventált közterületén, adományokat gyűjtöttek a hajléktalanok számára. A projektek megvalósítása során a hallgatók egy adott csoport szükségleteire reflektáltak, a közös munka számos hallgatói interakciót eredményezett, elősegítette a teamben végzett szociális munka gyakorlatának megtapasztalását, elsajátítását. A projektek újszerű módon járultak hozzá a tanulási folyamathoz, a közösségi szociális munka területén a szakmai készségfejlesztés megvalósulásához. A projektek növelték a hallgatók önkéntes munka iránti elköteleződését, a megvalósított programokat követően a hallgatók egy jelentős csoportja tovább folytatta tevékenységét az adott célcsoporttal, mint önkéntes. (Erdős Márta, Boros Julianna, Mucsi Georgina tantárgyfejlesztési anyaga alapján)

4. Komplex addiktológiai modul A Komplex addiktológiai modul oktatásmódszertani fejlesztései két kurzuson kerültek kipróbálásra a 2011-12-es tanév során: - Szenvedélybetegek önsegítő csoportjai, - Addiktológiai modulgyakorlat. A Szenvedélybetegek önsegítő csoportjai című kurzuson alkalmazott módszert részben átvittük a levelező tagozaton, mesterszakon meghirdetett önsegítésről és terápiás


közösségekről szóló kurzusra is.

4.1. Szenvedélybetegek önsegítő csoportjai Az őszi szemeszterre ütemezett Szenvedélybetegek önsegítő csoportjai című kurzus lényege, hogy a páratlan heteken a hallgatók különböző önsegítő csoportok tagjaiként józanodó szenvedélybetegekkel találkoznak, akiket a kurzus oktatója hív meg a tantermi órákra, a páros heteken pedig szakirodalmi feldolgozás, továbbá a kurzus fejlesztése nyomán élményfeldolgozás zajlik. A kurzus kiemelten hangsúlyozott elemei a józanodókkal történő valós, közvetlen találkozás révén megvalósuló élményszerű tanulás, és ennek reflektív elmélyítése. A kurzus legfontosabb előfeltételeként említhető az a körülmény, hogy Pécs városa – Budapest után – az egyik 12 lépéses csoportokkal legjobban ellátott terület az országban. Ez nagymértékben köszönhető annak, hogy a környék addiktológiai ellátásokat nyújtó intézményeinek jelentős része vagy kifejezetten merít a 12 lépéses módszerből (Minnesotamodell), vagy legalább támogató, kooperatív viszonyt táplál a 12 lépéses csoportokkal. Előbbiek között említhetőek a Szigetvári Addiktológiai Osztály, az INDIT Közalapítvány drogrehabilitációs intézményei (Mérföldkő Egyesület, Változóház), valamint a komlói Leo Amici drogrehabilitációs intézmény. Az említett szakellátási intézmények mellett jelentős fejleménynek mondható, hogy a városban néhány éve alapellátási szinten (BÁZIS Közösségi Szolgálat) is elkezdődött a 12 lépéses módszer alkalmazása. (A módszer különböző intézményi alkalmazásai természetesen az ország más pontjain is megjelentek.) Mindezek az elmúlt évtizedekben lezajlott ellátás-fejlődési trendek, valamint maga az önsegítő mozgalom terjedése egyértelműen igazolják, hogy a munkaerőpiac számára képződő leendő szakembereknek szükségük van ilyen irányú módszerspecifikus ismeretekre. Úgy tűnik, legalábbis a józanodó populáció egyes csoportjai esetében (Madácsy 2011), hogy a hosszú távú megtartásban, visszaesés-megelőzésben az olcsónak mondható, „extramurális” „kezelési” formáknak, köztük az önsegítő vagy kvázi-önsegítő (AE, Kékkereszt etc.) csoportoknak egyelőre nincs intézményi alternatívája – a kapacitáskorlátokba ütköző ambuláns ellátás legfeljebb gyógyszeres kezelést nyújthat, szemben a támogató sorstárs közösség terápiás hatásával –, s a forráshiánnyal küszködő egészségügyi ellátórendszerben ilyen alternatíva felbukkanása nem is várható. E csoportok munkája az elsődleges prevencióban is számottevő. Az önsegítő mozgalom terjedésének facilitációja, módszereinek


széleskörű alkalmazása összhangban van a nemzeti drogstratégiai célkitűzésekkel. (Nemzeti Stratégia 2010-2018; Nemzeti Drogstratégia Tervezet 2012-2020). A kurzus fő célkitűzései között az alábbiak szerepelnek: A kurzus során megszerzendő ismeretek,

A megszerzett ismeretek, kompetenciák, s a

kompetenciák, készségek

készségekben való fejlődés mérésének módja

A

józanodókkal

folytatott

beszélgetések

reflektív napló és szemináriumi csoportmunka

szakszerű, strukturált összegzése, elemzése A józanodók életvilágának, tapasztalatainak,


szemléletének és saját erőforrásainak közvetlen megismerése A leendő klientúra iránti érzékenység fejlődése


A szakirodalom kritikus, értékelő megismerése,

hallgatói referátumok és az általuk (vagy az

az ismeretek prezentációja

oktató által) kezdeményezett moderált vita

Az élményszerűen megszerzett ismeret és a reflektív napló és szemináriumi csoportmunka szakirodalmi ismeret integrációja Önismeret

fejlődése,

saját

előítéletek,


sztereotípiák, attitűdök, motivációk feltárása Szakmai identitás és fejlődés monitorozásának készsége, a szakmai munka várható kihívásaira való

előhangolódás

motiválhatóságának felismerése,

érzelmi

(pl.

a

kérdése, kitettség,

mértéke)


kliensek manipuláció bevonódás


Ismeretek

alkalmazási

lehetőségeinek


felismerése (prevenció, megkeresés, nappali ellátás, ambuláns ellátások, közösségi ellátás, esetkezelés, rehabilitáció, utógondozás

etc.

színterein)

A páratlan héten esedékes józanodó vendégekkel való találkozás szokásos menete, hogy a vendégek – 2-3 fő, lehetőség szerint férfiak és nők vegyesen – a 1,5 órás szeminárium 2/3-át a józanodók aktív szenvedélybetegségben töltött életszakaszáról, illetve a józanodás időszakáról szóló elbeszélései töltik ki, a rendelkezésre álló idő fennmaradó részében pedig hallgatói kérdések, hozzászólások alapján beszélgetés zajlik. A páros heteken hallgatói referátumok segítségével áttekintjük az előző heti vendégek addikció-típusához kapcsolódó szakirodalmat, illetve megvitatjuk a vendégekkel való beszélgetésből leszűrődött tapasztalatokat. Ezekre az élménymegbeszélésekre a hallgatók kb. 1 oldal terjedelemben írt élménybeszámolóval készülnek. Az élménybeszámolókat a fenti célkitűzéseknek megfelelően szerkesztett instrukciók szerint készítik el: 1. Írja le röviden a beszélgetést, kiemelve az Ön szerint lényeges elemeket, illetve azokat a mozzanatokat, amelyekre felfigyelt. 2. Hogyan hatott a beszélgetés személyesen Önre, milyen érzések, gondolatok merültek fel Önben? Indított-e el Önben valamilyen személyes változást? 3. A tanulmányai során (vagy másutt) szerzett elméleti és gyakorlati ismeretei közül melyek köthetők a beszélgetésen tapasztaltakhoz? 4. Hogyan hatott a beszélgetés szakmai önképére, fejlődésére? 5. Véleménye szerint hogyan alkalmazhatók a beszélgetés tapasztalatai az addiktológiai szociális munkában? A kurzus teljesítésének további feltétele egy önsegítő csoport meetingjére való ellátogatás, illetve erről a fenti szempontok alapján készített írásbeli beszámoló. A visszajelzések, reflexiók alapján elmondható, hogy a józanodó szenvedélybetegekkel való személyes találkozások sokak számára magas érzelmi töltetű, gyakran megrendítő erejű élményt jelentenek. „Mit sem tudva érkeztem meg kedden az első Szenvedélybetegek önsegítő csoportjai órámra, s beülvén örömmel tapasztaltam, hogy végre


1 „gyakorlatias”, face to face szemléltető, hiteles, tárgyilagos és érzékelhető közelségbe kerülhettem 3, a poklok poklát megjárt emberrel, olyan emberekkel, akik valóban a leendő klienskör közül valók. Felemelő volt látni és hallani végre hús és vér szenvedélybeteg embereket magammal szemben, nem pedig csak olvasni, hallani róluk.” – olvasható az egyik hallgatói reflexióban. Egy másik hallgató arról számol be, hogy „Számomra ez az alkalom [Narcotics Anonymous] volt a legmegrázóbb, nagyon mélyen megérintett. Többször volt már drogosokkal kapcsolatos órám, illetve találkoztam már szemtől szemben függőkkel, szintén egy-egy óra keretében. De ez most valahogy más volt. Nem egy alkalommal könnyeztem a beszámolók során. Elgondolkodtam rajta, hogy valójában mennyire csekély kis dolog elég ahhoz, hogy az emberek ilyen mélyre lecsússzanak, és mekkora dolog az, ha valaki ebből részben önerőből, részben egy kis segítséggel, de mégis ki tud mászni.” Az idézetből látszik, hogy a hallgató nem csupán érzelmi megérintődéséről számol be, hanem igyekszik önmaga számára keretbe foglalni az elméleti tanulmányokat, az „önerő” vs. „felsőbb erő” dilemmáját, a 12 lépéses csoportok által megfogalmazott elv, a kontroll-visszanyerés kontrollfeladással való elérésének paradoxalitását. Számos más esetben felbukkan a hallgatói reflexiókban az, hogy a felépülőkkel való találkozás tapasztalata elősegíti az elméleti ismeretek elmélyítését: „Megfigyelésem szerint a beszámolókban nagy hangsúly helyeződött a társfüggő kapcsolatok bemutatására. Mindhárom vendégünk társfüggésben állt a családjában megjelenő alkoholistával. Elmondásuk szerint a társfügés nem szűnik meg azzal, ha az alkoholfüggő felépül betegségéből. A függés áthelyeződhet egy másik személyre, vagy akár egy állatra is kivetülhet (…). Véleményem szerint pontosabb definíciót kaphattunk arról, hogy mit jelent valójában a társfüggés, ismereteink hasznos tudásanyaggal bővültek.” Egy másik reflexió szerint „Számomra ez a kurzus egy nagyon pozitív csalódás. Várakozással túlfűtve ültem be az előadásra. Az első benyomástól kicsit megijedtem, mert félelmet és tartózkodást váltottak ki belőlem a vendégek. Ez az érzés viszonylag hamar elmúlt, melyet a józanodók nyíltsága, őszintesége segített elő. Az egyetemi évek alatt sokat tanultunk és hallottunk már az alkoholizmusról és az alkoholistákról és ez a tudás értelmet kapott számomra, sokkal könnyebben értettem meg a folyamatokat.” A kurzus hasznos szűrő funkciót is képes betölteni. Előfordul, hogy egy-egy hallgatóban tudatosul, hogy egyelőre nem képes túljutni a szenvedélybetegekkel szembeni ellenérzésein, s ennek konklúziójaképpen más ellátási területek felé kezd orientálódni. Ugyanakkor nem egy esetben oldódnak a hallgatók szenvedélybetegekkel szembeni előítéletei, az ítélkező, moralizáló attitűd átvált a betegségkoncepció szerinti szemléletmódba, s ezzel együtt az empatikus, elfogadó attitűd is megjelenik: „Nagyon


szívesen hallgattam volna őket tovább, nem is gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog az előadásuk. Úgy érzem, lehet tőlük tanulni, az ő tapasztalatukból okulni. Szerintem ugyanúgy szeretetre méltó emberek az alkoholisták, mint bárki más, eddig az volt a benyomásom, hogy inkább irtózni kellene tőlük, pedig ők igazából betegek és nem kellene őket elítélni ezért.” A józanodókkal való beszélgetések több visszajelzés szerint eredményeznek olyan felismeréseket, ismeretgyarapodást, melyek a gyakorlatban felhasználhatónak tűnnek. Az egyik reflexióban az olvasható, hogy „Szerintem nagyon hasznos dolgokat hallhattunk az órán, amit a későbbi életünkben, és a praxisunk során is fel tudunk használni, megelőzve azokat a helyzeteket, hogy valaki tanácstalan helyzetbe kerüljön alkoholfüggősége miatt, továbbá hasznos tanácsokkal tudjuk ellátni mind az alkoholbetegeket, mind az ilyen problémákkal küszködő emberek családtagjait.” Egy másik hallgató már konkrétabb felhasználási javaslattal él: „[A Névtelen Szerencsejátékosok által tartott] előadás családiasnak nevezhető hangulata, és az előadók őszinteségre való törekvése elgondolkodtatott. Úgy gondolom, sokkal célravezetőbb lenne, ha a drogprevenciós előadások nem tömegméretű eseményekké „fajulnának” (itt az általános iskolai, gimnáziumi évek során megrendezett eseményekre gondolok).” Ismét más hallgató, miután leírja, hogy az egyik felépülő vendégünk számára kevésbé tűnt motiváltnak, részben arra utal, hogy egy az addiktológiai szociális munkában nélkülözhetetlen képesség terén, a manipuláció felismerésében érez magában fejlődést. „Szakmai fejlődésemet ez a beszélgetés [Névtelen Szerencsejátékosok] nagymértékben elősegítette, úgy gondolom, hogy egyre könnyebben észreveszem az esetleges manipulációt vagy hazugságokat és azt, hogy ki az, aki ténylegesen motivált a felépülésben, amelyet felhasználhatok majd későbbi munkám során, továbbfejleszthetem még kialakulóban lévő ilyen jellegű készségeimet. Ezen tapasztalatok segíthetik a különféle elméletek gyakorlatba történő átültetését és alkalmazását, a szakmai személyiségem fejlődését.” Összegezve a tapasztalatokat, a kurzus során a hallgatók mély impulzusokkal gazdagodnak a józanodókkal való beszélgetések során. Elméleti ismereteik átszíneződnek, elmélyülnek a tapasztaltak révén. A feldolgozó szemináriumi munka folyamán láthatóvá válik a vendégekkel folytatott beszélgetések hatása, érdeklődésük, szakmai öntudatuk és felelősségérzetük fejlődése. Reflexióik, illetve azok szemináriumi feldolgozása elősegíti élményeik, benyomásaik, illetve az ezek által elinduló változási folyamatok tudatosítását, artikulációját. A kurzus egyik sajátos karakterisztikuma, hogy megjelenik benne éppen az a reciprocitás, amely az önsegítő csoportok sajátja: a találkozások kölcsönösen hasznot hoznak


mindkét fél, úgy a vendégek, mint a hallgatók számára: a vendégeknek szolgálattételi, üzenettovábbítási, a hallgatóknak pedig ismeret- és tapasztalatgyarapodási lehetőséget jelent. Továbbgyűrűző hatásként említhető, hogy az oktatási módszert részben átvittük a levelező tagozatos mesterszakos hallgatók önsegítésről és terápiás közösségekről szóló kurzusára, melynek egyik hallgatója visszajelezte, hogy városában korábban nem látott sikerrel alkalmazta a kurzuson tanultakat, a józanodó szenvedélybetegek segítségével tartott prevenciós előadást. (Madácsy József tantárgyfejlesztési anyaga alapján)

4.2. Addiktológiai modulgyakorlat A tavaszi félévben esedékes Addiktológiai modulgyakorlat című tárgy tervezésekor prioritást kapott az a szempont, hogy a kurzus a hatodik szemeszterben, közvetlenül a féléves egyéni terepgyakorlati félév előtt kerül meghirdetésre. Ennek megfelelően azok a hallgatók számára, akik addiktológiai irányban kívánják ismereteiket elmélyíteni, szakmai tájékozódási, orientációs lehetőséget biztosít, amely elősegíti terepválasztásukat. Ebből természetszerűleg adódó célkitűzés, hogy a hallgatók a modulgyakorlaton kapjanak intézménylátogatásokkal nyerhető, kevésbé mély, de széleskörű betekintést az ellátási formákba. Kedvező feltételként említhető, hogy az addiktológiai alap- és szakellátások terén Pécs város és környéke országos viszonylatban relatíve jó helyzetben van. Ez lehetővé teszi, hogy az ellátások széles spektrumával ismertessük meg a hallgatókat. A kurzus jelenleg zajló fejlesztése során, a Szenvedélybetegek önsegítő csoportjai című kurzushoz hasonlóan, nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy olyan tanulási környezetet alakítsunk ki, amely lehetővé teszi az élményszerű tapasztalat- és ismeretszerzést, a szakmai gyakorlatok és az addiktológiai szociális munka jogi környezete, illetve a nemzetstratégiai célkitűzések kritikai összevetését, valamint az előzőekkel kapcsolatos hallgatói reflexiók feldolgozását. Az említett célkitűzéseknek leginkább megfelelő szerkezetnek az tűnt, hogy páratlan heteken végezzük az intézménylátogatásokat – amennyiben a fogadóintézmények időbeosztása ezt lehetővé teszi –, a páros heteken pedig feldolgozó szemináriumokat tartunk. Az intézménylátogatások keretében a 2012 májusában lezárult kurzuson a FÜGE Drogprevenciós Központba, a Pszichiátriai Klinikára, a BÁZIS Közösségi Szolgálatba, az Alternatíva Ifjúsági Egyesületbe (melyen keresztül bemutatásra kerül a TÉR Közösségi Szolgálat és a Bulisegély Szolgálat is), a Tisztás Szenvedélybetegek Nappali Ellátásába, a Drogambulanciára, illetve a kovácsszénájai Mérföldkő Drogrehabilitációs Intézetbe (melynek


révén egyúttal a védett munkahelyek kérdése és a Félutas Ház is bemutatásra került) jutottunk el. Az intézménylátogatások első részében meghallgattuk az ott dolgozó szakemberek intézményt és szakmai tevékenységet bemutató előadását, majd teret engedtünk a hallgatói kérdéseknek, az ezek nyomán kialakuló beszélgetéseknek. Szerencsés véletlen, hogy a tanszéki szaknapok keretében a hallgatók ebben az évben egy addiktológust hívtak meg, aki a Büntető törvénykönyv tervezett szigorításáról tartott előadást és beszélgetést, így kapacitáltuk az ezen való hallgatói részvételt, ily módon informálisan a kurzus részévé téve azt. A szemináriumi munka egy részében, hallgatói referátumok segítségével foglalkoztunk a szenvedélybeteg-ellátásokat szabályozó törvényekkel és rendeletekkel, illetve a hallgatói reflexiókkal. A hallgatói reflexiók a fejlesztés keretében szerkesztett reflektív napló vezetésével valósultak meg, melyeket a hallgatók legalább kéthetente frissítettek, illetve a naplóban megfogalmazódó gondolatok megbeszélésével. A napló a reflektáláshoz a következő kereteket adta meg:

Hallgató neve: Kurzuscím: Évszám/szemeszterszám: Oktató neve: A kurzussal kapcsolatos várakozások, tanulási célok:

A kurzus témájához kapcsolódó korábbi ismeretek, készségek, tapasztalatok:


A kurzus során szerzett ismeretek, készségek, belátások:

A kurzus teljesítéséhez kapcsolódó önálló munkák, feladatok, gondolatok:

A kurzus során végzett saját munka értékelése:

A kurzus során elért tanulmányi, szakmai fejlődés:

További fejlődési lehetőségek:

A csoportmunkával kapcsolatos reflexiók (szeminárium esetén):

A kurzus értékelése:

Oktatói véleményezés (a kurzus oktatója tölti ki):

„A kurzus során szerzett ismeretek, készségek, belátások” mezőbe a hallgatók főleg intézménylátogatási tapasztalataikat írták le az alábbi instrukcióknak megfelelően: - beszámolók az egyes intézménylátogatásokról (adatok, intézményműködés, szakmai


program, az intézménybe delegálható klienskör, szakmai és szubjektív reflexiók); - az addiktológiai ellátásokra mint rendszerre (pl. intézményközi együttműködésben pozitívumok/hiányosságok) vonatkozó reflexiók; - olvasmányok összefüggésbe hozatala az intézménylátogatásokon tapasztaltakkal (minimum a félév során tárgyalt 4 alapolvasmány: az alkoholstratégia, a drogstratégia, illetve az 1993. évi III. tv. és az 1/2000-es SzCsM rendelet); - előny, ha a hallgató képes a tapasztaltak és olvasottak integrált, problémaérzékeny, kritikai értékelésére (pozitívumok/negatívumok). A reflektív naplókban megfogalmazott gondolatok alapján elmondható, hogy a hallgatók jó része meglehetősen határozott tanulási célokkal rendelkezik, s ennek megfelelő elvárásokat támaszt a kurzussal szemben. Az egyik hallgató azt írja, hogy az „ellátórendszer feltérképezésével remélem, hogy egyrészt tovább bővül tudásom, másrészt, hogy kirajzolódik a kurzus végére, az addiktológia mely területe felé érzem a legnagyobb elhivatottságot, hogy azután abba az irányba összpontosítsam energiám.” Egy másik naplóban megfogalmazott várakozásokban már a kritikai szemlélet előjelei mutatkoznak: „Bízom benne, hogy az elméleti tudásunk mellé gyakorlati „tapasztalatokat” is szerzünk. Célnak azt tartom például, hogy megismerjük az intézmények tényleges működését, hiszen elméletben és a gyakorlatban nem biztos, hogy ugyanúgy valósulnak meg. Fontosnak tartom az intézményekben dolgozó szakemberek által elvégzett feladatok és munkakör bemutatását, mert esetleg egyszer nekünk is helyt kell állnunk és legalább felkészülten, nem pedig tájékozatlanul.” Ismét más napló nemcsak a potenciális terepgyakorlati helyre, hanem az álláskeresésre is előretekint: „Remélem, e kurzus segít áttekinteni azokat a lehetőségeket, amelyek közül gyakorlati helyet, esetleg munkahelyet találunk.” Mások a szakmai felkészülést hangsúlyozzák: „[Célom] Minél több intézmény megismerése, mert a szakember számára rendkívül fontos, hogy ismerje az intézményhálózatot, ahova klienseit delegálni tudja. S ha ismeri az intézményeket, találkozott az ott dolgozókkal, akkor ezt még inkább


felelősséggel teheti. Tanulási célként az intézmények közötti eligazodást és látóköröm szélesítését tűzném.” Jelen keretek között aligha lehet arra vállalkozni, hogy bemutassuk az információk és tapasztalatok hatalmas tárházát, mely az intézménylátogatásokon, a gyakorló szakemberek beszámolói, kérdésekre adott válaszai során felgyülemlett. Az egyik általánosabb megfogalmazás szerint „Az óra számomra azért bizonyult hasznosnak, mert az efféle intézményekről igazából még nem sok tudásom volt. Úgy érzem, hogy egy nagyon részletes és átfogó képet kaptam az intézményről, és egy kicsit a magyarországi droghelyzetről is.” Egy másik hallgatói reflexió az elméleti ismeretek gyakorlat révén történő elmélyítését, illetve alkalmazásuk szükségességét emeli ki: „Sok fogalom itt tisztázódott le, pl.: Mi a nappali, közösségi ellátás, hogy is zajlik ez gyakorlatban, és igazából szerintem szinte minden intézményben hallottam valami olyat a gyakorlati munkájukkal kapcsolatban, amiről az órákon nem volt szó. A szociális MUNKA, avagy a szociális munkás maga, talán tényleg gyakorlatban válik majd szakemberré, akkor, amikor nem csak megtanulja a Rogers, Freud, Adler... és még folytathatnám munkásságát,és gyógyító módszereit, mert azt „bárki” megteheti. Hanem akkor, amikor face to face kliensekkel, (én jelen esetben majd drogfüggőkkel) találom szemben magam, s a saját személyiségemmel együttesen kell majd élesben kezelnem s lereagálnom az adott impulzusokat.” A szakmai fejlődés természetesen nemcsak az ismeretek bővülését, hanem a személyiség, a készségek és képességek fejlődését is jelenti. Az egyik hallgató azt írja, hogy „Szakmai fejlődésnek értékelem, hogy a szemináriumokon gyakorolhattuk a véleménynyilvánítást, eltérő vélemények ütköztetésének módját, az érvelést, a ventillációt.” Egy másik vélemény szerint „Számomra nagyon pozitív élmény volt találkozni különböző helyen dolgozó szociális munkásokkal. Az elhivatottság érzését erősítették meg bennem.” Mint egy további véleményben megfogalmazódik, „Arra jöttem rá, hogy ehhez a munkához elengedhetetlen a türelem, a szabályok szigorú betartatása, a határozottság, fegyelem, közben meg az odafigyelés és a segítőkészség. És


mivel ez a terület [a nappali ellátás] nem túl sikerorientált, azt gondolom, hogy a türelemnek és a kitartásnak nagymértékben meg kell lennie. És nagy hangsúlyt kell fektetni a szakmai személyiség fejlődésére, a kiégés megelőzése miatt. Megerősödött bennem az a gondolat, hogy a fiatalok körében hatékonyabb prevencióra van szükség, illetve a designer drogok veszélyességének hangsúlyozása.” A kurzus célkitűzései szempontjából pozitívumként értékelhető a szakmai önreflexió, a saját fejlődési irányok kijelölésének megjelenése: „Úgy gondolom, hogy ehhez a munkához magas szintű önismeret szükséges (ebben még fejlődnöm kell), továbbá szükséges készség még a tolerancia, empátia.” Igen lényeges elem a reflektív naplókban a holisztikus, integrált, s egyben kritikai szemlélet fejlődésének megjelenése: „A kurzus során hallott elbeszélésekből még ilyen tapasztalatlanul is kimondhatom, hogy az állam e területen történő beavatkozása csekély. A legnagyobb probléma az anyagi források hiánya, amit megemlített több szakember is, hogy megesik az is, hogy nem tudják a jövő hónapban milyen finanszírozásból fedezik a szolgáltatás költségeit. A prevenció jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen itt még nem szükséges egy „félbetört” emberi életet helyrehozni és talán kevesebb ember kerülne be a rehabilitációs intézményekbe. Itt nagy szerepe lenne például az iskolai szociális munkának, ami szintén anyagi forrás hiányában nem valósulhat meg minden oktatási intézményben bár tudjuk, hogy a fiataloknál ez az a színtér ahol elsődlegesen be lehetne avatkozni.” Egy másik reflexió szerint „A kurzus végén ismertetett különböző kábítószerek törvényi és szakmai szabályozásának hátterét vizsgálva, bennem nagyon rossz érzések voltak. Először a mai drogpolitikai tervezet volt az, amiben visszalépést láttam az eddigiekhez képest. A drogfogyasztók kriminalizálásával szerintem semmit nem fog elérni a mostani kormány csak azt, hogy egyre több börtönre lesz szükség és a probléma egyáltalán nem fog csökkeni. A különböző forráselvonások az alacsony küszöbű programoktól szintén egyre rosszabb helyzetbe hozzák az addiktológiával foglalkozó szakembereket. Eltolódik a szenvedélybetegek kezelése a drága, hosszú ideig tartó rehabilitációs otthonokba. Pedig szerintem inkább az olcsóbb és megelőző programok


támogatása lenne a megfelelő irány. Az ártalomcsökkentés megszüntetését, legalábbis állami forrási szinten szintén aggályosnak tartom, hiszen ezek a programok fontosak, és életeket menthetnek. Nagyon rossz dolog az is, hogy hazánkban egyáltalán nem foglalkoznak törvényhozási szinten az alkohollal, ami pedig a magyar társadalom egyik legnagyobb problémája. Nincsen kormányzati szintű stratégia az alkoholbetegek gyógyítására, visszaszorítására. Itt is sokkal inkább a drága rehabilitációs ellátások működnek ahelyett, hogy

prevencióval,

és

különböző

törvényi

lehetőségekkel

visszaszorítanák

az

alkoholfogyasztást, sőt, a mostani kormány első döntései között volt, hogy az otthon pálinkafőzést legalizálta ismét.” A fentiekben elsősorban a pozitívumokra koncentráltunk, a reflektív tanulási környezet kialakításának tapasztalataihoz azonban természetesesen nehézségek, problémák is társulnak. Ezek között első helyen említendő a naplóbejegyzések gyakori felszínessége, annak egyértelmű jelei, hogy a hallgatók egy része mechanikus „iskolai feladatként” igyekszik letudni a naplóírást, némileg érthetően, ha figyelembe vesszük, hogy reflektív tanulási kultúrával nem rendelkeznek, a közoktatásban azt nem sajátítják el. Problémát jelent továbbá az egészleges, integratív látásmód kialakításának nehézsége, bár való igaz, hogy ismereteik adott szintjén még komoly feladatot jelent az egyes ellátási formákkal kapcsolatos impulzusok befogadása, feldolgozása. A következő fejlesztési lépések tervezésében érdemes lesz ezekre a területekre koncentrálni. A kurzus amellett, hogy lehetőséget ad nagy mennyiségű gyakorlatközeli információ és szakmai tapasztalat élményszerű elsajátítására, és támogatja a kritikai reflexiót, további járulékos hasznot hajt: -

lehetőséget kínál a hallgatók szakemberek körében szerzendő kapcsolati tőkéjének növelésére,

-

erősíti a Tanszék és az addiktológiai ellátórendszerben dolgozó munkatársak


kapcsolatait, -

lehetőséget ad a szakmai aktualitások nyomon követésére (jelenleg különös tekintettel a dizájnerdrogokkal kapcsolatos szakmai kihívásokra),

-

megteremti

a

hallgatókkal

szemben

támasztott

munkaerőpiaci

elvárások

monitorozásának lehetőségét, -

a felhalmozott tapasztalatok más kurzusokba is beépülhetnek (pl. az érzékeny adatok védelmére vonatkozó gyakorló szakemberi megállapítások az etika oktatásban). (Madácsy József tantárgyfejlesztési anyaga alapján)

Irodalom: Madácsy, J. (2011): Portrait of a Typical Member of the Hungarian Alcoholics Anonymous: Results of an Empirical Study. In: B. Erdős, M. – Kelemen, G. – Csürke, J. – Borst, J. (eds.): Reflective Recovery: Health Learning in Twelve Step Communities. Budapest: Oriold & Co. Publisher, 167-192. Nemzeti Stratégia a kábítószer-probléma http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=900 Nemzeti Drogstratégia munkaanyagok

Tervezet

2012-2020.

kezelése

Elérés:

érdekében

2010-2018.

http://www.drogstrategia.hu/

5. Gyermekvédelmi modul, gyermekvédelmi modulgyakorlat A modulgyakorlat átalakítása során kitűzött cél, mely szerint egy egymásra épülő, az egyes elemeket szervesen összekötő koherens oktatási csomag jöjjön létre, megvalósultnak és követendő gyakorlatnak tekintjük. A tantárgyelemek összehangolását a lehető legegyszerűbb módon valósítottuk meg, az oktatók közötti interakciókat tettük gyakoribbá, a tanév folyamán rendszeresen tájékoztattuk egymást az előrehaladásról, a nehézségekről és a felmerült dilemmákról. Jó gyakorlatnak tekintjük a hallgatót a „Képzési Kimeneti Követelményekben”


megfogalmazott kompetenciákkal való szembesítést. Az elméleti képzés harmadik évében a diákok összegezhetik eddigi fejlődésüket és kijelölhetik a lehetséges fejlődési irányokat. A folyamatot a reflektív portfólió elkészítésével segítettük, melyben az elvárt kompetenciákhoz hozzárendelték jelenlegi ismereteiket, készségeiket, képességeiket (lásd portfóliók). A hallgatók összegezték jelenlegi tudásukat, megfogalmazták a fejlődéssel kapcsolatos reflexióikat. A hallgatói portfóliók többségében megfogalmazást nyert a szakmai identitásformálódás, a szakmai elköteleződés megerősödése a félév során. A portfólió készítés eddig a tanévig nem képezte a teljesítés feltételeit, az oktatók is reflektálni kívántak a gyakorlatban megjelenő, a munkáltatók által elvárt integrált tudás összegzésének igényére. A hallgatói aktivitás terén megvalósult változás kiemelkedő jelentőségű a számunkra, a hallgatók motiváltabbá, érdeklődőbbé váltak a modul kurzusai alatt, melyhez a modulgyakorlat alatt megtervezésre került projektek jelentős mértékben hozzájárultak. Megvalósítottnak tekintjük a tanulás önálló szervezését, melyet a hallgatók felé, mint elérendő célt nem kommunikáltunk, számunkra „rejtett tantervként” jelent meg. A projektek tervezése során az önálló és a csoportos tanulás megvalósult valamint az önálló tanulási folyamat beolvadt a kooperatív tanulás folyamatába, az adott, a hallgatók által választott kérdéskörhöz kapcsolódó elméleti tudás kiszélesítésébe. Az aktivitás erősödéséhez az oktatási módszer változtatása is sikeresen járult hozzá, a hallgatók a nem frontális oktatási környezetben motiváltabbá váltak. A diákok döntő többsége megértette a reflektív tanulás lényegét, megtanulták a szakmai reflexió jelentőségét az identitásformálódás folyamatában, melyet a hetedik szemeszter terepgyakorlata alatt tovább fogjuk monitorozni. (Brettner Zsuzsanna tantárgyfejlesztési anyaga alapján)

6. Összegzés helyett


6.1. A szociális munka etikája A jó gyakorlatok között érdemes kitérni azokra a fejlesztésekre, amelyek ugyan a TÁMOP Projekt (a továbbiakban: Projekt) célkitűzéseiben előzetesen nem lettek nevesítve, mégis azzal szoros kapcsolatban, a Projektben felvetett oktatásfejlesztési szempontok alapján, azok továbbgyűrűző hatásaként zajlottak le. Miután a szociális munka etikája mind az alapszakon, mind a mesterszakon oktatott tárgy, s a mesterszakon, nappali tagozaton a 2011/2012-es tanév tavaszi szemeszterében került először meghirdetésre, szükségszerűvé vált a különböző szinteken

zajló

etika-oktatás

tartalmának,

különbségeinek

meghatározása,

illetve

kontinuitásuk megteremtése. A Projekthez kapcsolódó tanszéki fejlesztések egy része ebben az

időszakban

került

kipróbálásra,

így

magától

értetődően

adódott,

hogy

a

kurzustartalmakat, az ismeretek átadásának és a készségek fejlesztésének módszereit a Projektben megfogalmazott célok kereteinek megfelelően tervezzük meg, illetve próbáljuk ki. Alapkérdésként vetődött fel, hogy mi legyen az alapszakon, illetve a mesterszakon oktatott etika tárgyak tartalma. Ennek megválaszolásában két, a Projekt szempontjából releváns elv nyújtott segítséget: -

egyrészt szükségesnek tűnt annak figyelembevétele, hogy milyen szakmai kompetenciák elsajátítását tartjuk szükségesnek,

-

másrész számolnunk kellett azzal, hogy a graduális és posztgraduális hallgatók esetében milyen meglévő ismeretbázisra építhetünk.

Az Etika tárgy oktatása jelenleg háromféle képzési formában zajlik: -

szociális munka nappali alapszakon

-

szociális munka nappali mesterszakon

-

szociális munka levelező mesterszakokon (ezen belül általános és klinikai szociális


munka szakirányon, valamint egészségügyi szociális munka szakon) A fentiek szerint tehát át kell adnunk, illetve fejlesztenünk kell bizonyos ismereteket és készségeket, ezeknek azonban a két szint és a képzési formák esetében különbözőeknek kell lenniük, s a hallgatók kiinduló tudásához, tapasztalataihoz, valamint az oktatásukban elérni kívánt célokhoz egyaránt igazodniuk kell. Nyilvánvaló szempont volt, hogy a nappali alapszakos és mesterszakos hallgatók meglévő ismeretei és tapasztalatai jelentősen eltérnek. Egyrészt a mesterszakosok egy része már részesült etika oktatásban, amennyiben alapvégzettségét szociális munka szakon szerezte. Másrészt a mesterszakosok rendelkeznek szakmai gyakorlattal, míg ez az alapszakosokról, miután terepgyakorlati félévük tanulmányaik ütemezésében később esedékes, mint az etika kurzus, nem mondható el. Tovább árnyalja a kérdést, hogy a mesterszakon nappali, illetve levelező munkarendben képződő hallgatók tapasztalati háttere is eltér egymástól. Míg a nappali tagozaton képződő mesterszakosok zömmel az alapszak elvégzése után iratkoznak be mesterszakra, s így szakmai gyakorlatuk az alapszakos terepgyakorlatban merül ki, addig a levelező tagozaton képződő mesterszakosok többsége sok évnyi szociális munkában szerzett munkatapasztalattal rendelkezik. A fenti kondíciókat figyelembe véve a következő elképzelések körvonalazódtak. Az alapszakos etika oktatás tervezésekor figyelembe kell venni, hogy -

a hallgatók általában nem rendelkeznek szakmai gyakorlattal,

-

szükségük van a szakmai etika alapjainak megismerésére (Etikai Kódex),

-

szükségük van társadalmi szinten megjelenő, alapvető etikai problémák iránti érzékenyítésre.

A levelező tagozatos mesterszakosok -

számottevő szakmai gyakorlattal rendelkeznek,


-

(ha alapvégzettségük nem szociális, elméleti etikai alapvetésekkel nem feltétlenül rendelkeznek),

-

szükségük van a filozófiai etika mint elméleti alap, a szakmai etika és a szakmai gyakorlat összefüggéseinek mélyebb megértésére.

A nappali tagozatos mesterszakosok -

többnyire mérsékelt, terepgyakorlatból hozott szakmai gyakorlattal rendelkeznek,

-

szükségük van a gyakorlatból vett példák elemzése révén nyerhető impulzusokra,

-

szükségük van a filozófiai etika mint elméleti alap, a szakmai etika és a szakmai gyakorlat összefüggéseinek mélyebb megértésére.

Az oktatási módszer lényegében mindhárom esetben a probléma alapú megközelítés, illetve a reflektív tanulás elveit követi. A nappali tagozatos alapszakosok két ismeretblokk közül az elsőben megismerik a szociális munka és szociálpolitika alapvető értékeit, illetve azokat a tipikus etikai dilemmákat, melyek a szociális munka gyakorlatában gyakran előfordulnak, mint a beavatkozási dilemma, a kontrolldilemma, az értékdilemma, az értékelő dilemma, az elkötelezettségi dilemma. Ezt követően megismerkednek az Etikai Kódexszel, s azzal, hogyan függ össze a Kódex a fenti dilemmákkal. A továbbiakban megismerkednek a reflektív etikai érvelés szintjeivel, s az azokhoz kapcsolódó etikus döntéshozatali elvekkel, mint a társadalmi megbízatás fogalma (Lüssi 2004), a jóakarat és nem ártás, az autonómia, a megbízhatóság, illetve az igazságosság elvei, valamint a kiegyensúlyozás és az egyetemesíthetőség elméletei (Kitchener 1999). A fenti ismeretblokk lezárásakor a hallgató írásban reflektál – a fenti leírt ismeretek tükrében – a Kódex számára leglényegesebb tartalmaira. A Kódexszel kapcsolatos reflexiók között előfordulnak kifejezetten újszerűnek mondható, izgalmas hallgatói problémafelvetések, pl. a kliens-segítő közötti összeférhetetlenségi szabály alkalmazhatatlansága olyan településeken és térségekben, ahol csak egy, sokakkal rokonságban álló szociális munkás dolgozik. A


második ismeretblokk során átfogó, széles társadalmi érintettséggel jellemezhető etikai kérdésekkel foglalkozunk, mint az emberi jogok, környezet és technika, bioetika, abortusz, eutanázia, homoszexualitás és transzneműség, öngyilkosság, szerhasználat etc. Egy-egy témából hallgatói kiscsoportok tartanak prezentációt, melyet a témáról szóló, oktató által moderált vita követ. Erre felkészülendő valamennyi hallgató rövid, írásbeli reflexióval készül az aktuális témára. E reflexióikat a hallgatók bevezetik a félév során folyamatosan készülő reflektív naplóikba. A reflektív napló az Addiktológiai modulgyakorlatról szóló bemutatásban szereplő naplóval megegyezőleg került megszerkesztésre. A probléma-fókuszú és reflektív módszer kipróbálásának legfontosabb tapasztalatai, hogy -

a hallgatók különösen fogékonyak az etikai aspektusokkal rendelkező szakmai aktualitásokra (példaképpen említhető az évfolyamot mélyen megérintő „Pumukli ügy”);

-

igénylik a

társadalmilag érzékeny témákkal

visszajelzéseikben

sok

esetben

kapcsolatos tantermi

hangsúlyozzák

a

különböző

vitákat:

vélemények

megismerésének hasznosságát, az ebben rejlő tanulási potenciált; -

az önkritika fejlesztése, illetve a szakmai identitásformálódás szempontjából különösen hatékonynak – és szükségesnek – tűnik az a módszer, amikor a viták során megfogalmazott egyes vélemények ütköztetésre kerülnek olyan típusú felvetésekkel, hogy vajon „hogyan vélekedne erről a kérdésről az ideális szociális munkás?” vagy „mit

mondanánk erről, ha

az

Etikai

Kódex alapján fogalmaznánk meg

álláspontunkat?”; -

a hallgatóknak nemcsak személyes attitűdjei fejlődnek az intenzív viták révén, hanem a szakmaképük is tágul: a tárgyalt problémákon keresztül megértik, hogy szakmánknak a problémák jóval szélesebb köréhez van köze, mint első ránézésre tűnik: a szociális munka dinamikusan involválódik a társadalmi problémák egyre


szélesedő körébe, új típusú problémák jelenhetnek meg (ilyen téma pl. a környezetetika, s annak szociális aspektusai, a szegénységgel való globális és helyi összefüggései, vagy a biotechnológiai fejlődés, amely máris számos szociális etikai kérdést vet fel). A hallgatói visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy a kurzus továbbfejlesztése során a témafelvető kiselőadásokra/vitákra fordított idő arányát érdemes lesz a viták javára módosítani. A levelező tagozatos mesterszakos hallgatók esetében komoly előnyt jelent szakmai tapasztalatuk. A levelező tagozatos képzés a kurzust két „félnapos” konzultációs blokkra tagolja. Az első blokk filozófiai etikával, a szakmai etikai dilemmákkal, a szakmai etikai kódexszel, illetve ezek összefüggéseivel foglalkozik. A második blokk lényegében egy „esetkonferencia”, amelyre a hallgatók az első blokkban kapott instrukciók alapján esetleírásokat készítenek saját praxisukból. Az instrukciók közül a reflektivitás szempontjából a leglényegesebb, hogy „írja le, ma hogy vélekedik az esetről, annak megoldásáról, milyen lépéseket tenne ma a megoldás érdekében?” Az instrukciók ezenkívül azt is célozzák, hogy a leírásokban ügyeljenek a bennük megjelenő személyek inkognitójának védelmére, illetve arra, hogy igyekezzenek leírásukat összefüggésbe hozni az elméleti blokkban tanultakkal. A reflektivitás szempontjaival fejlesztett kurzus fő tapasztalata az elméleti oktatás és kritikaietikai önreflexió, valamint a szakmai értékek és etikai alapelvek megerősítésének szükségessége, ui. ismétlődően felmerülő probléma, hogy a szociális munka napi gyakorlatában feloldódva egyes hallgatók tanácstalanná, irányvesztetté, más esetekben frusztrálttá, tehetetlenné válnak etikai jellegű problémáikban. Az esetkonferencia tapasztalatokban, gondolatokban gazdag, rendkívül hatékony kölcsönös tanulási formának bizonyult. Nem ritkák a katartikus felismerések, így egyfajta etikai „szupervíziós” színezetet is kap. Nyereségként említhető, hogy konkretizálja az elmélet és a gyakorlat egymást erősítő kapcsolatát, és különösképpen az, hogy az évfolyam vitázó, érvelő, ugyanakkor közös


értékeket elismerő, problémákat felismerő, azokra megoldást kereső szakmai közösségként élhette meg önmagát. A levelező tagozatos mesterszakosok esetkonferenciája, pontosabban az arra készített esetleírások további hozadéka, hogy azok felhasználásra kerültek a nappali tagozatos mesterszakosok képzésében. Az utóbbi hallgatói csoport gyakorlati ismeretei tekintetében egyfajta átmenetet képez a fenti két csoport között. E hallgatók általában a BA szak folytatásaképpen tanulnak tovább mesterszakon, így elméleti ismereteik frissebbek, de szakmai tapasztalataik mérsékeltek, zömmel a BA szakos terepgyakorlatra, esetleg önkéntes munkákra korlátozódnak. Mint mesterszakosoknak, az alapszakosoknál mélyebb, filozófiai megalapozottságú szakmai etikai ismeretekre van szükségük, melyeket bevezető előadásokon kapnak meg. Mindeközben felfrissítésre kerülnek az etikai dilemmákról és a szakmai kódexről szerzett korábbi ismereteik. A hallgatók tanulmányaikról az Addiktológiai modulgyakorlatban bemutatott reflektív naplót vezetik. A tanórák első kb. 15 perce mindig az előző héten tárgyalt témák reflektív értékelésével kezdődik. Az elméleti bevezetést követik azok – a kurzus zömét kitevő – tanórák, melyek során a levelező tagozatos mesterszakosok által készített esetleírások elemzése történik. Az esetleírások oktatásra előkészített formában kerülnek a hallgatókhoz, azaz törölve vannak belőlük azok a tartalmak, amelyek az eset megoldási lehetőségeire utalnak. A hallgatók elolvassák az esetet, valaki összefoglalja a lényegét, majd mindenki szubjektív véleményt formál az esetről, megfogalmazza az esettel kapcsolatos érzéseit. Ezt követi az oktató által moderált elemzés és vita, melynek leglényegesebb elemei: -

milyen etikai dilemmák jelennek meg az esetben,

-

milyen beavatkozás (vagy be nem avatkozás) tűnik helyesnek,

-

vajon miképpen cselekedne az ideális szociális munkás?

-

milyen rendszerszintű (mezo- és makroszintű) vetületei vannak az első ránézésre egyéni szintű problémának?


Ez az oktatási metódus, a közösen végzett mélyreható elemzések rendkívüli intenzitású hallgatói részvételt eredményeztek. A hallgatók felismerték, hogy az etikum, s ezzel együtt az önkritika és rendszerkritika a felelős szakmai gyakorlattól elválaszthatatlanok. Gyakoriak voltak az érvek hatására bekövetkezett álláspont-módosulások, s a viták esetenként elvezettek a hallgatók mélyebben húzódó attitűdjeinek felismeréséhez, a szakmai személyiségformálódás szintjéig. Mint a kurzus egyik hallgatója írja reflektív naplójában: „A kurzus során fedeztem fel, hogy jobban érdekel az etika, mint hittem. És azt is, hogy mindenhol megjelenik, mindig figyelembe kell venni. Amikor a különböző esetek kapcsán szembekerültünk etikai dilemmákkal, mindig elgondolkodtató volt. Érdekes volt látni, hogy nem mindenki egyformán gondolkodik. Volt olyan eset, ahol az óra végére láttam meg, fordult át a véleményem a tekintetben, hogy adott eset megoldásában mi is az etikus.” Az egyik elemzés tárgyává tett esetünkben, melyben egy szociális munkás gyakornok vitatható eszközzel ért el jó célt, több hallgató erkölcsi állásfoglalása változáson ment keresztül. Eleinte, bár bizonytalanul, de inkább a pozitív eredményre koncentráltak. Az esetelemzés során azonban fokozatosan ráébredtek „a cél szentesíti az eszközt” elv tarthatatlanságára.

Az egyik hallgató így ír reflektív naplójában: „Ferike esetével

kapcsolatban kétségeim támadtak már a történtek megismerésekor. Azt éreztem, hogy itt valami nem stimmel, de nem voltam benne biztos, hogy valós félelem, gyanakvás és rossz érzés tört fel bennem, vagy valamit túlreagáltam. Kiderült, jól éreztem, hogy az eset hordoz magában némi kivetnivalót. A beszélgetések alatt kitisztult bennem a kép, a kételyeim világossá váltak és beigazolódott, hogy a nyugtalanság, feszültség amit kezdetben éreztem, okkal törtek felszínre. A megérzésem, intuícióm jelezte, hogy alapos vizsgálatra szorul az eset. A gyakornok valószínűleg tapasztalatlansága miatt mondott olyat Ferikének, amit nem, vagy másként megfogalmazva kellett volna közölni, kérdezni. Azon pedig meglehetősen csodálkozom, hogy gyakorló kollégák nem találtak kivetnivaló a történtekben. Vajon a gyakorlattal, tapasztalattal rendelkező, szociális szférában dolgozó szociális munkások hány


százaléka jutna arra a következtetésre, amire mi jutottunk? Legyintenének az ügy hallatán, vagy „cél szentesíti az eszközt” elv alapján még vállon is veregetnék leendő betanuló kollégájukat?” E leírással kapcsolatosan említhető pozitívum a hallgató esetében az erkölcsi intuíció azonnali jelzése, látható ugyanakkor, hogy fejlesztést, támogatást igényel ezen intuitív jelzések tudatosításának képessége, illetve az, hogy komoly felelősség hárul a képzésre, hogy megerősítse a hallgatókban a szociális munka szakmai értékrendjét és etikáját, ami nélkül intuíciójuk elfojtásra kerülhet, vagy különböző racionalizációs folyamatokon keresztül torzulhat. A hallgató így summázza a kurzussal kapcsolatos tapasztalatait: „Ez a kurzus elengedhetetlen ahhoz, hogy a szociális munkás hallgatók jó ítélőképességgel rendelkezzenek, hogy leendő munkájuk során (és akár az élet bármely más területén is) képesek legyenek meghozni a megfelelő döntéseket, fel tudják mérni a helyzeteket, felismerjék az érzéseket, összefüggéseket, ha manipulálni próbálják őket. Fontos, hogy érzékenyebbé váljanak a saját és a kliensek (és a szakmán kívüli életben más emberekkel való kapcsolat során is egyaránt) érzései, gondolatai, megérzései, intuíciói iránt. Fontos, hogy végiggondoljuk mindig az esetleges kimeneteleket, és mérlegeljünk, mennyire jó vagy rossz az ötletünk mielőtt döntést hoznánk. Nem elég pusztán a megérzéseinkre hagyatkoznunk, még akkor sem, ha közel 100%-ig biztosak vagyunk magunkban. Mindig felsőbb szinteken, szabályok és elvek szintjén kell vizsgálódnunk, és ha akkor is helyesnek ítéljük korábbi gondolatunk, ötletünk, akkor megtehetjük. Az értékek és normák Kitchenerféle átgondolása nem pusztán a szociális munka, a segítő szakmák, hanem az élet minden területén alkalmazható és hasznos. Fontos, hogy a Szociális Munka Etikai Kódexével részletesebben, mélyebben foglalkozzunk, és megismerjük azt. Egy leendő szociális munkásnak elengedhetetlen a szakma gyakorlása során, hogy ismerje a Kódexet. Ha nem is tudja mindig és mindenkor betartani a Kódex minden pontját, törekedjen a lehető legetikusabban, és legkisebb kárt okozva (mind a kliensnek, mind saját magának és hozzátartozóinak) dolgozni a segítő kapcsolat során.”


Az esetelemzések során leghasznosabb, gyakorlatilag legalkalmazhatóbb elméleti irányelveknek bizonyultak: •

a társadalmi megbízatás fogalma, melyből következően az esetvivő minden lehetséges érintettre tekintettel van;

•

a törvény tisztelete és esetenként demokratikus normák szerinti kritikájának szakmaierkölcsi kötelezettsége;

•

az emberi méltóság tisztelete, melyből következik a lehetséges legkisebb kontroll elve, és a lehetséges legnagyobb információ-megosztás;

•

az elkerülhetetlen ártalmak minimalizálásának követelménye;

•

az egyetemesíthetőség kritériuma mint tetteink formalizált erkölcsi mércéje. (Madácsy József tantárgyfejlesztési anyaga alapján)

Irodalom: Kitchener, K. S. (1999): Foundation of Ethical Practice, Research and Teaching in Psychology. Lawrance Erlbaum, Mahwah. Lüssi, P. (1997): A rendszerszemléletű szociális munka gyakorlati tankönyve. Budapest: Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet – HÍD Alapítvány – Párbeszéd Alapítvány.

6.2. Terepelőkészítő szeminárium A projekt további externális hatásának tekintjük, hogy a reflektivitás megtapasztalása más, a projekt hatókörébe nem bevont kurzusok esetében is fontossá vált. A „Terepelőkészítő” szemináriumot követően a hallgatókat arra kértük, értékeljék a kurzus egyes elemeit, valamint reflektáljanak a kurzus terepintézmény választásukra gyakorolt


hatására. Az alábbiakra kértünk választ: -

Kérjük, értékelje a kurzus során szerezett készségeket, tapasztalatokat, az elért szakmai fejlődést.

-

Kérjük, rangsorolja a kurzussorán alkalmazott három módszert (1-3ig) preferenciái alapján.

-

A kurzus során alkalmazott három módszer értékelése.

-

Befolyásolták-e a látottak, hallottak a teper választását?

-

További javaslatok a kurzus felépítésére, tartalmára vonatkozóan.

A hallgatók értettek a feladatot, az évfolyam a 2011/2012-es tanév több kurzusában találkozott a reflektivitás kérdéskörével, jelentőségével. A diákok reflexiói alapjául szolgálnak a következő évfolyam kurzusának megtervezéséhez.

6.3. Peremcsoportok és reszocializáció A „Peremcsoportok és reszocializáció” kurzus során a kis csoportokban megvalósult prezentációk elkészítése során tapasztaltak összegzését kértük a diákoktól, a témakör, az csoport és az egyéni teljesítmény vonatkozásában. Az alábbi tevékenység értékelést kértünk a hallgatóktól: -

Milyen szerepet töltött be a csoportmunka folyamatában?

-

Konkrét feladataim a prezentáció elkészítése során:

-

Milyen új információkkal gazdagodott a témakör kapcsán?

-

Mi tetszett legjobban Önnek saját munkájában?

-

Kérem, nevezze meg azt az irodalma(ka)t, amelyeket a prezentáció elkészítéséhez olvasott.

-

Véleménye szerint munkájával hány százalékban járult hozzá a megvalósítás sikeréhez? (A csoporttagok egymás között 100%-ot oszthatnak fel.) …………%


-

Véleménye szerint milyen fontos elemek maradtak ki a prezentációból?

-

Kérem, saját munkáját érdemjeggyel értékelje. (5=legjobb, 1=elégtelen)

-

Kérem, érdemjeggyel értékelje a csoport prezentációját. (5=legjobb, 1=elégtelen) o prezentáció információ tartalma: o prezentáció kreativitása:

-

Mit tanult a prezentáció elkészítése során?

A hallgatók reflexiói nem kellő mélységűek, „iskolai” feladatnak tekintették a kérdések megválaszolását, melynek okát abban látjuk, hogy ugyan nem először találkoztak a reflektív ön- és csoportértékelés feladatával, azonban a reflektív tanulási magatartás kialakítását hosszabb, jól átgondolt és felépített kurzustervezés kell hogy megelőzze.

Tudjuk és elfogadjuk azt a tényt, mely szerint a „jó gyakorlat” birtokosa nem letéteményese a legjobb gyakorlatnak, de úgy véljük, az általunk kidolgozott és megvalósított fejlesztési folyamat egyes elemei, módszerei átvehetők és sikeresen alkalmazhatók más, akár nem szociális jellegű oktatási programok keretében is.


2-C

Recommend Documents