2-C

B. Erdős Márta - Boros Julianna - Mucsi Georgina „Szakmai módszertani készségfejlesztés IV.”

TÁMOP 5.4.4.-09/2-C-2009-0008 „Reflektív szociális képzési rendszer a 21. században”

2012

„Reflektív szociális képzési rendszer a 21. században” TÁMOP 5.4.4.-09/2-C-2009-0008

I. BEVEZETŐ

A szomszédság, a lokalitás saját felfogásunkban Nyíri Kristóf (1998) nyomán azt a természetes emberi életvilágot jelenti, amelyet közvetlen, személyes viszonyok alkotnak, s amely fontos szocializációs színtérként funkcionál életünkben. Nyíri szerint a modernitásban a lokalitás az ember normális (eredeti, természetesebb, elidegenedéstől mentesebb) létezésmódját teszi lehetővé, amelyben a hierarchikus tagolódásnak kisebb, a kölcsönösségi-szolidáris kapcsolódásnak nagyobb szerepe van a közösség életében. A lokalitás legfontosabb mozzanata a találkozás. Virilio (2002, id. Terenyi, 2011) szerint a modernitásban a társadalmi-gazdasági folyamatok rejtetten ható fő mozgatórugója a sebesség növekedése: a kommunikáció, a közlekedés, az interakció idejének lerövidülése, azonnalisága. Ez azonban együtt jár a kapcsolati hálózatban rejlő kapcsolati információk és az interakciók feldolgozásának nehézségeivel, sőt képtelenségével: Dunbar arra figyelmeztet, hogy a globalizáció a közösségek szerveződésének oldaláról az ember kognitív korlátaiba ütközik. Bár a világ egyre „kisebb”, a közösségi kapcsolatok menedzselése terén programozottságunk mégis a „mi falunkra”, kb. 150-200 személyre szól. Az azonnaliság, a nagy sebességek, a kapcsolati hálózatok végtelenségig való tágítása, sokszorozása és sűrítése olyan tendenciák, amelyek a reflektivitás, sőt az erős közösségi identitás kialakulása ellenében hatnak. Ehhez ugyanis idő, és az emlékezésre való képesség kell, amit egyedül a lokalitás képes nyújtani (Terenyi, 2011) A kulturális nyomás erejét jól érzékelteti szóhasználatunk: aki nem hódol be a sürgetettség kényszerének, az „elmaradott”, marginálissá válik, szokásait, normáit a domináns társadalom elutasítja. Ez fontos kihívás, amellyel a közösségi unkára vállalkozó szakembernek tisztában kell lennie, és valamilyen módon válaszolnia kell rá. Az egyik lehetséges válasz erre a kihívásra egy olyan, a kulturális antropológia területén kívül ritkán tárgyalt sajátosságon, társadalmi modalitáson alapul, amelynek figyelmen kívül hagyása mind a szűkebb tágabb közösségek (végső soron a társadalmak), mind pedig az egyének jóllétét és jólétét fenyegetik. Victor Turner - továbbfejlesztve Van Gennep elméletét az átmeneti rítusokról, dolgozta ki a communitas koncepcióját: egy sajátos közösségi


tapasztalatot, élményt értve ezalatt, amely a közösségi rítusok, átmenetek, fordulópontok, ünnepek idején válik elérhetővé a közösség tagjai számára. Turner szerint társadalmi struktúra és communitas egymást kiegészítve, dialektikus egyensúlyban biztosítják a társadalom fejlődését. A communitasban mutatkoznak meg a közösség legfontosabb értékei, jövőképe, s az általános emberivel való kapcsolat. A communitas átélése során különleges energiák szabadulhatnak fel, erős és szolidáris kötelék alakul a benne részesülők között („egyenlőség, testvériség, szabadság”): ennek minden szépségével és minden veszélyével együtt. Ha a közösségi munkára készülő szakember nem tapasztalja meg ezt a fajta élményt, soha nem szánja el magát közösségi munkára: s ha átélte, bevonódása olyan erős lehet, hogy mélyen elkötelezetté válhat. A communitas lényege ugyanis éppen ennek az elkötelezettségnek az előhívása, mindig egyfajta beavatást jelent a közösség életébe, részesülést, céljaiból, reményeiből és energiáiból. -

Turner szerint a communitas mind társadalmi modalitás különböző fázisaiban létezik: a spontán forma a strukturális kötöttségektől függetlenül, mintegy azzal “szemben” létezik, a meglévőt megújítva és megváltoztatva

-

a normatív változat belesimul, beleépül a társadalmi struktúrába, mintegy kiegészítve, megújítva, gazdagítva azt;

-

végül a communitas ideológiává merevedhet, utópikus (és könyörtelen) társadalmi modellek alapjául szolgálhat(Turner, 1969, Deflem, 1991).

Turner szerint a communitas végső soron mindig “a struktúrákba és a törvénybe hanyatlik”; a communitas időszakos megtapasztalása nélkül a kultúra megmerevedik, az emberi cselekvés motiválatlanná válik, a közös emberi vonatkozások felismerése és átélése elmarad. Minden társadalomban megtalálható a normatív forma, s ennek különös jelentősége lehet az egyetemi hallgatók életében, hiszen (a beavatáshoz való funkcionális viszony miatt) életkoruknál fogva a fiatalok igen aktívan keresik a communitas megtapasztalásának lehetőségeit. Ez motiválja közösségi életüket, a különleges (esetleg tiltott) élmények keresését, hajszolását, de olyan pozitív mozzanatokat is, mint az önkéntes munka vállalását stb. Így, amennyiben ezzel a korosztállyal szeretnénk megismertetni és megkedveltetni a

közösségi munkát, nem mondhatunk le a

communitas-élmény facilitáló erejéről. Ugyanakkor a communitas, mivel nem simul bele tökéletesen a struktúrába, nem teljesen irányítható tapasztalat: ami a szépsége, az egyben a nehézségét is adja.


Egy fiatal szakember vagy tanuló szereti önmagát kompetensnek érezni, tudni, hogy képes a szakmai kontroll gyakorlására. Ezt a biztonságot (voltaképpen illúziót, de ennek belátásához éveket kell a segítői pályán eltölteni) kell részben feladnia, ha egy közösséggel kíván dolgozni. Turner további fontos, Cohen (1991) által továbbvitt gondolata a közösségek szimbolikus szerkezetével kapcsolatos: egy közösséggel dolgozva meg kell éreznünk deklarált és ki nem mondott határait, meg kell ismernünk a jövőbeni cselekvéseket legitimáló történeteit, domináns szimbólumait, azokat, amelyek a közösség számára kulcsfontosságú jelentéseket sűrítenek magukba: fel kell tudni tárni a „materiális és morális” különleges egységét. A domináns szimbólumnak van egy manifeszt, felfedhető tartalma; egy, a közösség cselekvéseit irányító implicit tartalma; és valamilyen módon beágyazódik egy nagyobb rendszerbe – a közösségi kultúrába. Ezeknek a megismerése nélkül közösségi munka nem végezhető sikerrel. A közösségi munkás ennél fogva óhatatlanul résztvevő megfigyelői szerepbe kerül; s miként a résztvevő megfigyelő, ő is megváltoztatja az általa vizsgált rendszert, s folyamatosan reflektál rá: változtatja, eközben azonban ő maga is változik, érik, fejlődik általa.

Appreciative Inquiry

A modell kezdetben a szervezetfejlesztésben hódított, kidolgozói, David Cooperrider és Diana Whitney azonban felismerték a benne rejlő potenciálokat a közösségfejlesztés terén. A modellt úgy tervezték, hogy energetizálja, konstruktív aktivitásra bírja a közösség tagjait. Kiindulópontja, hogy az emberi közösségek fejlődését érdeklődésük iránya határozza meg. (Cooperrider, Whitney, 1999) Amennyiben nem az eltérésekre, hanem a kívánt állapotra, a megoldásra; illetve a fogyatékosságok helyett az erőforrásokra összpontosítunk, akkor korábban fel nem ismert esélyeket és alkalmas megoldásokat, nem pedig sokasodó, újabb és újabb problémákat találunk. A modell négy eleme a következő: 1. Felfedezés: Mi az, ami a múltban igazán sikeres volt? Mi teszi ezt a közösséget igazán közösségé, különlegessé? Milyen volt ez a közösség, amikor igazán jól működött stb. (az erőforrások, a folytatandó hagyományok azonosítása, a közösségi erő újrafelfedezése)


2. „Álmodozás”: Hogyan képzelnének el egy, a jelenleginél jobb állapotot? Milyen lehetőségeket látnak maguk előtt? 3. Tervezés: Mire van szükség ahhoz, hogy az előbbiek megvalósuljanak? Konkrét tervek; prioritások meghatározása, fejlesztési folyamatok azonosítása 4. Megvalósítás: együttes cselekvés révén.

Chicagoban a módszer alkalmazása során interjúk készültek a közösség vezető személyiségeivel. Különleges mozzanata volt ezeknek az interjúknak, hogy gyerekek vagy serdülők készítették: az intergenerációs dinamika különleges többletet jelentett az AI szempontú kérdezésben. Párhuzamosan a tágabb közösség számára jövőkonferenciákat szerveztek, ahol a módszer alkalmazásával lokális szükségletekre keresték a válaszokat: a találkozásokban rejlő erő mozgósítása révén.

Önkéntesség, generativitás

A cselekvő állampolgáriság és részvétel eszméje a demokrácia kulcsfogalmai: az önkéntesség “mozgásba lendíti a demokráciát” (Volunteering in Europe). Az önkéntesség a kedvezményezettnek és az önkéntesnek egyaránt a hasznára válik. Míg a kedvezményezett haszna egyértelműnek, magától értetődőnek tűnik (pedig akár negatív hatásokkal is járhat) addig az önkéntesek altruista motivációit inkább tekintjük vizsgálandónak. Az egyik pozitív, a személy lelki egészségnek kedvező alakulását biztosító tényező a generitivitás: a következő generáció jól-létéhez való hozzájárulás, egyfajta “konstruktív hagyaték” (Mc Adams, 2006; Grossbaum, Bates, 2002) Az önkéntesség legfontosabb terepei, a kulturális, szociális, oktatási és egészségügyi terület kitűnő lehetőségeket kínálnak a generatív tevékenységre, a mentorálásra, vezetésre, kreativitásra, és gondoskodásra. Az önkéntesség nagy szerepet játszik a társadalmi tőke gyarapításában. A társadalmi tőke erőforrásként hasznosítható kapcsolatrendszer, amelynek három típusa a kötelezettségek/elvárások, amelyek a mások javára végrehajtott cselekvések nyomán jöhetnek létre; az információs csatornák szerveződése; és a szankciókkal megerősített normák rendszere. A társadalmi tőkét a legtöbb


megközelítés összefüggésbe hozza a bizalommal. (Coleman, 1990, id. Kákai, 2009) A gyenge kapcsolatok elmélete Mark Granovetter nevéhez fűződik. Míg az erős, szoros családi és baráti kapcsolatok biztosítják a feltétel nélküli segítséget válsághelyzetekben, addig a gyenge kapcsolatok az ismeretségi háló saját csoportok közötti, kevésbé szoros kapcsolódásokra alapozott hídjai. Ezek a hidak elősegítik a hatékony problémamegoldást, erősítik az eltérő társadalmi és kulturális csoportok közötti toleranciát, és építik a bizalmat. A jövedelem szerinti hierarchia két végpontján lévők hajlamosak kizárólag erős kapcsolatokra támaszkodni: ha a legtöbb erőforrás elérhető, a személy nem motivált arra, hogy “problémamegoldó” típusú kapcsolatokat építsen; ha pedig súlyosan marginalizálódott, akkor feltétel nélküli és azonnali segítségre van szüksége. Az önkéntességnek hatalmas jelentősége lehet a társadalom egyensúlyát, stabilitását, és fejlődését biztosító gyenge kapcsolatok kialakításában. (Granovetter, 1973; Csermely, 2005) Bár első látásra az önkéntesség keretei között az egyik fél ad, a másik pedig elfogad, az önkéntesség éppen úgy a kölcsönösségre épül, mint bármely más méltányosnak tekinthető és hosszú távon fenntartható tevékenység. Bekkers (2007) szociálpszichológiai tényezőket hangsúlyozó elemzésében rámutat, hogy az önkéntesség fenntartásában szerepet játszik a “jövő árnya” (a meggyőződés, hogy később, amikor az önkéntesnek lesz rá szüksége, maga is segítséget kaphat másoktól), és a kölcsönösség generalizálása a társadalmon belül (nem az viszonozza a segítséget, aki a kedvezményezett, hanem egy harmadik fél). A két tényező érvényre jutása elősegíti az erőforrásokban bővelkedő, kapcsolatokban sűrű, a bizalomra alapuló társas hálózatok kialakítását. Ezzel ellentétben a szerepek merev rögzítése (lesz, aki ad, és lesz, aki kap) inkább kedvezőtlen hosszú távú hatásokat generál, mert rombolja a kölcsönösség alapvető, minden társadalomban megtalálható mintázatait, kizsákmányoláshoz, társadalmi szinten az erőforrások pocsékolásához, a személyes szférában pedig az önértékelés, az emberi méltóság rombolásához vezethet. „Az önkéntes az emberi lényeget adja a tevékenységekhez, a törődés egyedi,személyes formáját, azt, amit egyetlen kormányzati program sem képes, bármennyire jól tervezett és bármennyire gondosan hatják is végre. (Olmos, cit Weber, 2006. 49.) Az önkéntességre való bátorítás, az önkéntességben való tapasztalatszerzés a közösségi munka legjobb „előszobája”.


II. A „SZAKMAI MÓDSZERTANI KÉSZSÉGFEJLESZTÉS IV.” C. KURZUS SORÁN FELMERÜLŐ ANOMÁLIÁK, ALAPFOGALMAK TISZTÁZÁSA

A szociális munka szak hallgatói pályaválasztásuk során a szociális munka módszerei közül leginkább az egyéni esetkezelést preferálják, elképzelésük szerint közvetlenül egyénekkel szeretnének foglalkozni, kevésbé gondolkodnak közösségek segítésében. Abban a téves hitben élnek, hogy a közösségfejlesztés inkább szervezési, technikai feladatot jelent, s olyan készségeket és technikákat igényel, melyek számukra túl bonyolultnak és összetettnek tűnnek. Gyakorlati feladatvégzésük során elsősorban az egyéni feladat megoldások hívei, a csoportban történő munkavégzés, a komplex problémamegoldás nem jellemző körükben. Mindezen téves elgondolások megváltoztatására törekszik a kurzus, mely során tapasztalati tanulás útján szereznek tudást, információt a hallgatók, és ez által munkavégzésük, módszereik, szemléletük bővül.

A közösségszervezés, mint módszer Peter Baldock elméletileg megkülönböztethető öt fő célkitűzést határozott meg válaszként arra a kérdésre, hogy „mire való” a közösségi munka. „Az öt fő célkitűzés a következő: 1. a gazdasági fejlődés előmozdítása; 2. konszenzus kialakítása; 3. a személyi szociális szolgáltatások segítése; 4. az emberek nevelése annak érdekében, hogy foglalkozzanak a modern polgári lét bonyolult problémáival; 5. a megállapodott társadalompolitikai rendszer radikális megváltoztatására való ösztönzés” (Baldock 1993:7).

A közösségszervezés során fontos odafigyelni a következő szempontokra: 1. A közösségszervező személye meghatározó. 2. Fontos, hogy hatékonyan tudjon dolgozni emberekkel. 3. Feladata szerint egyénekkel és csoportokkal foglalkozik, együtt dolgozik. 4. Szociális munkásként szükség van a szakterület miatt minden területen közösségfejlesztésre. 5. A közösségszervező a segítségnyújtás-, támogató feladatai-, tapasztalatai által szemlélete változik, ismeretei-, készségei bővülnek.


A közösségszervező szerepei: képessé tevő – (segíti az embereket szükségleteik és problémáik megfogalmazásában és azonosításában) alkusz – (közvetítő, szolgáltatások és egyének között) szakértő – (információkkal és tanácsokkal szolgál) szociális tervező – (összegyűjti a problémával kapcsolatos tényeket, majd elemzi) érdekképviselő –(aktív irányító szerep, az adott csoport/közösség érdekképviseletét látja el) aktivista – (alapvető intézményi változásokért küzd)

A közösségfejlesztés feladat ellátásához szükséges kompetenciák: Személyes kompetenciák −

Döntésképesség

−

Megbízhatóság

−

Felelősségtudat

−

Elhivatottság, elkötelezettség

−

Rugalmasság

Társas kompetenciák −

Kezdeményezőkészség

−

Kapcsolatteremtő és –fenntartó készség

−

Meggyőzőkészség

−

Segítőkészség

Módszerkompetenciák −

Áttekintő képesség

−

Ismeretek helyén való alkalmazása

−

Információgyűjtés

−

Módszeres munkavégzés


−

Nyitott hozzáállás

−

Gyakorlatias feladatértelmezés (Zastrow, 1994)

Közösségfejlesztés és szociális munka Minden szociális munkát gyakorló szakember betölthet társadalompolitikai funkciókat és szerepeket, tehát az egyéni esetkezelés kiegészülhet csoportos vagy közösségi probléma-megoldási javaslatok kidolgozásával. A közösségi szociális munka végzése során is felmerülhet az egyéni esetkezelés szükségessége, mely nagyban hozzájárulhat a közösségi munka sikeréhez. (A közösségi szociális munka öt fázisa – ld. 1. számú melléklet) A hazai gyakorlatban a közösségi szociális munka vidéken gyakrabban a közösségfejlesztés és a közösségi tervezés modelljeire, míg városokban inkább a közösségi tervezés és a közösségi akció modelljeire épült. A közösségi munka Rothman szerinti három alapmodelljének megfelelő bármelyik tevékenység a gyakorlati megvalósulása során lehet progresszív és preventív vagy épp konzervatív és aktualizáló.

A szociális munka gyakorlata hazánkban ma inkább problémakövető, mintsem

problémamegelőző jellegű. (Közösségi szociális munka modelljeit ld. 2. számú mellékletben)

„A közösségfejlesztés a helyi emberekből, a humán, természeti- és gazdasági erőforrásokból, alulról építkezik. Közösségi úton, a civil szervezetekkel és az aktív helyi polgárokkal tárja fel a helyi közösség szükségleteit, azok kielégítésének lehetséges módjait és elkötelezi a helyieket saját problémáik közösségi megoldása, a helyi cselekvés mellett. A szükségletek felkutatása nem csak a gazdaságiinfrastrukturális területre szorítkozik - bár arra is -, hanem és elsősorban a humán erőforrásokra, vagyis az emberek hozzáértésére, tehetségére, szorgalmára, ötleteire, képességeire. A közjóra irányuló cselekvéshez a közösségi munkások - legyenek akár külső fejlesztők, akár helyi polgárok alternatívákat dolgoznak ki, megszerzik a szükséges információkat, külső segítőket vonnak be - akár más települések képviselőit, akár szakembereket, országos szervezetek képviselőit, stb. A közösségi folyamatban résztvevők természetesen együttműködnek az önkormányzatokkal is, hiszen optimális esetben a képviselőtestület a civil kezdeményezések képviselőiből összeállt, választott testület. Együttműködnek tehát, de a helyi kezdeményezést nem hagyják pusztán az önkormányzatokra.” (Varga -Vercseg, 1998:20)


A brit szociális munkások szaklexikona (Clegg 1987:266) így határozza meg a közösségi munkát: „A szociális munka egyik típusa (munkaformája), amely a közösség mint egész, társas kapcsolatainak és együttes cselekvésének minőségét tekinti kiindulópontjának. Számtalan elnevezése alakult ki, mint pl. a közösségfejlesztő (community development officer), a szomszédsági munkás (neighbourhood worker), a szociális fejlesztő (social development officer), a társas kapcsolatok fejlesztője (social relation officer), vagy egyszerűen csak a kapcsolatteremtő (liaison officer).”

A közösségi szociális munkás készségei: -

problémák felismerésének és elemzésének készsége

-

problémamegoldó cselekvések elindítani tudása

-

meglevő szolgáltatások hatékonyabb kihasználására buzdítása

-

információt és tanácsot adó szerep

-

önsegítő csoportok ösztönzése

-

erőforrások mozgósítása a szolgáltatások javítására, vagy a helyi célkitűzések megváltoztatására irányuló nyomásgyakorlás érdekében

-

hatékony szervezőnek szükséges lennie (Gosztonyi, 1998)

III. TANTÁRGY ISMERTETÉSE (TEMATIKA, KURZUSLEÍRÁS)

Szakmai módszertani IV. című kurzus célja: A közösségi szociális munka gyakorlatban történő megvalósulásával, előnyeivel és nehézségeivel ismerkedhetnek meg a hallgatók a kurzus során, s néhány projekt keretében lehetőségük nyílik kipróbálni magukat a szociális munka ezen területén. A kurzus keretében a hallgatók elsősorban olyan közösségi kezdeményezésekben (miniprojekt, helyi akció, közösségi nap, stb.) vesznek részt, melyek során a felsőoktatásban tanuló szociális szakos hallgatók a közösségfejlesztés módszereit, technikáját, gyakorlatát sajátítják el, ezáltal segítik a helyi közösséget munkájukkal Gyakorlati szinten a helyi közösséget érintő problémák megoldásában segítenek különböző „helyi


közösségi akciók” keretében, és részt vesznek a helyi közösségi programok tervezésében, szervezésében, lebonyolításában, mint közösségszervezők, közösségfejlesztők. A kurzus során hosszú távú cél az egyetemi hallgatók és a helyi közösség között egy bizalmon alapuló kapcsolat kiépítése, az egymás iránti elfogadás és segítés szemléletének megalapozása és formálása, továbbá információcsere, tapasztalatcsere és egymás megismerése, segítése áll a középpontban. Másrészt e gyakorlat hosszú távú együttműködés kiépítését teszi lehetővé a leendő szociális munkás/szociálpolitika szakos egyetemi hallgatók és a helyi közösség (az akcióterületen élő lakosság, közösség) között, melynek eredményeképpen elindulhat a helyi önszerveződés és valódi együttműködés, a problémák megoldásában történő együttgondolkodás. Harmadrészt fontosnak tartjuk, hogy a közösségszervezés, mint tevékenység az egyetemi tanulmányok során egy olyan alternatíva legyen, ami a fiatal felnőttek, állampolgárok számára új világot, új nézőpontot tud nyújtani, és mindeközben hasznos tapasztalatokat tudnak szerezni egy helyi közösség életéről, problémáiról és a megoldási lehetőségekről, melyeket későbbi szakmai munkájuk során is kamatoztathatnak.

Kurzus formája: Szeminárium

Kurzus teljesítésének feltételei: ♦ Aktív részvétel az órákon ♦ Intézmény bemutatása (kiscsoportos formában, tematikában rögzített szempontok szerint) ♦ Részvétel egy közösségi napon vagy helyi akción és min. 1 alkalommal szakmai fórumon (Szociális Szakemberek Kávéháza) VAGY ♦ Miniprojekt megvalósítása (tervezés, szervezés, megvalósítás)

Kötelező feladat: A kurzus során intézménylátogatásokra kerül sor (min. 5 intézmény/félév), a hallgatók részvétele kötelező. Az intézménylátogatást követő órán a félév elején beosztott kiscsoportok felkészülnek az intézmény bemutatására projekt módszerrel. Az intézmény bemutatása során kötelező kitérni az


alábbi szempontokra: o

Az intézmény/szolgáltatás feladata;

az intézmény/szolgáltatás maga által adott definíciója a feladatok alapján,

a problémák értelmezése mikro-, mezo- és makroszinten és az ebből következő kezelési módok.

o

Az intézmény infrastruktúrája, a munkakörnyezet jellegzetességei

biztosított-e a kliensek számára a szolgáltatás akadálytalan elérése?

o

Az intézményi/szolgáltatási korlátok jellemzői.

o

Az intézmény/szolgáltatás kliensköre;

a szolgáltatás igénybevételének módja, feltételei;

a

pozitív

és

negatív

diszkriminációs

gyakorlat

az

intézményben/szolgáltatásban. o

Az intézmény/szervezet által nyújtott ellátási formák.

o

A szolgáltatások költségei, forrásai.

o

Milyen intézményekkel tart fenn kapcsolatot az intézmény;

o

formális és informális kapcsolatok?

Hogyan valósul meg a közösségfejlesztés, mely területeken jelenik meg a közösségi szociális munka az adott intézmény működését tekintve?

o

Az intézmény/szolgáltatás kritikai elemzése, értékelése

a szolgáltatás-fejlesztés lehetséges irányai.

Kötelezően választható feladatok: 1.

Miniprojektek: A kurzus ideje alatt 1 alkalommal miniprojekt megvalósítása. Időtartama

3-8 óra. A miniprojekteket helyi igényfelmérésre alapozva a helyi közösség tagjaival, és más szakmai partnerekkel együttműködve közösen dolgozzák ki a hallgatók, hogy mindenképpen a

helyi

közösségben

felmerülő

problémákra,

szükségletekre

tudjunk

reagálni

a

megvalósítandó programokkal. Hallgatók létszáma: 5 fő Feltétel: a szemeszter harmadik hetében a csoportnak kötelező benyújtani a miniprojekt


tervezetét, mely a következő szempontok szerint épül fel: -

projekt célja

-

projekt célcsoportja

-

projekt célterülete

-

projekt időpontja és időtartama

-

projekt tevékenysége (részletes)

-

projekthez szükséges eszközök

-

költségvetés

-

projekt várható eredményei

-

a projekt megvalósításának kockázati tényezői

2.

Közösségi akció vagy más néven „Helyi akció” (pl. szemétszedés): Fontosnak tartjuk,

hogy a projekt során a közösség számára kézzel fogható segítséget is nyújtsanak a hallgatók, közösen dolgozzanak, ezért a félév során legalább egy alkalommal helyi akciót szerveznénk, ami adott (pl. szegregált) lakóterület környezetének rendbetételére vonatkozik, elsősorban szemétszedés és karbantartási (ajtó-, ablakfestés, stb.) munkálatokat jelenti. E program a helyi lakosság felnőtt és fiatal tagjai és az egyetemről érkező hallgatók közös munkája, tevékenysége lenne.

3. Közösségi Nap: A kurzus során egy tematikus közösségi nap megrendezésére kerülne sor szociális intézmények és civil szervezetek együttműködésében, a helyi közösség aktív bevonásával és részvételével.

4. Szakmai fórum Szociális Szakemberek Kávéháza A kávéházi estek 2007 januárjától minden hónap harmadik csütörtökén, este 6 órai kezdettel kerülnek megrendezésre; küldetése, hogy létrehozzon egy teret a szociális szakemberek számára, amely szakmai találkozások, diskurzusok lehetőségét teremti meg.


Hiányzás megengedett mértéke: A PTE Tanulmányi és Vizsgaszabályzat 10. fejezet 45§ (2) alatt megfogalmazottak szerint. Elérhető: http://www.btk.pte.hu/content/view/565/35/

Félévi érdemjegy elemei: ♦ szemináriumon való aktív részvétel ♦ a kötelező feladatok teljesítése (ld. tematika) ♦ félévzáró dolgozat érdemjegye

Félévzáró dolgozat: Témája: A félév során megismert intézmények/projektek egyikének bemutatása, kiemelt hangsúlyt fektetve a közösségi szociális munka eszközeinek alkalmazására, továbbá a témakörrel kapcsolatos irodalmak feldolgozására (szemináriumon feldolgozott irodalom, illetve egyéni munkával megismert irodalom). Formai követelménye: számítógépes szerkesztés, betűtípus: Times New Roman, betű méret: 12, sorköz: másfél. A felhasznált irodalmakat a hivatkozási szabályoknak megfelelően szükséges feltüntetni. A dolgozat előlapja tartalmazza a tanszék megnevezését, a kurzus megnevezését, a hallgató nevét, évfolyamát, és a tanév időpontját. Leadandó nyomatott formában a Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék titkárságára. Elektronikus formában: [email protected] e-mail címre, az e-mailben szerepeljen a hallgató neve, évfolyama, szakja, kurzus címe. Terjedelme: 10.000 leütés (min. 5 oldal) Leadási határideje: hallgatókkal közösen, a későbbiekben állapítjuk meg

Részletes tematika: 1. Tematika ismertetése, a kurzus kereteinek tisztázása

2. Közösen feldolgozásra kerülő irodalom: mindenki számára kötelező! ♦ Lakatos Kinga (2009): A képessé tétel folyamata. Az érdekérvényesítés esélyeinek


növelése a szociális és közösségi munkában. Parola-füzetek, Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest (Megtalálható: Coospace) Választható feladatok kiosztása, részletek tisztázása, ki miben vesz részt a félév során

3. Terepgyakorlat: egy csoportban Bemutatásra kerülő intézmény: Magyar Máltai Szeretetszolgálat – Jelenlét program

4. Terepgyakorlat: egy csoportban Bemutatásra kerülő intézmények: MOBILITÁS - Dél-dunántúli Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda; Baranya Ifjúságáért Nonprofit KFT.

5. Intézménybemutatások a megadott szempontrendszer alapján

6. Terepgyakorlat: egy csoportban Bemutatásra kerülő intézmény: Emberség Erejével Alapítvány

7. Terepgyakorlat: egy csoportban Bemutatásra kerülő intézmény: Baranya Megyei Önkéntes Centrum (EKF projekt szociális vetülete, önkéntes programok)

8. Terepgyakorlat: egy csoportban Bemutatásra kerülő intézmény: Közösségi Pszichiátriai Ellátás, Kapcsolat –Klub - Közösségi Ház, Pszichiátriai betegek nappali ellátása

9. Intézménybemutatások a megadott szempontrendszer alapján

10. Miniprojektek megvalósítása

11. Közösségi nap és helyi akció lebonyolítása


12. A miniprojektek és a közösségi nap, helyi akció tapasztalatainak összegzése, tanulságok levonása

13. Félév zárása, visszajelzés, értékelés (önreflexió, csoportos reflexió)

Ajánlott irodalmak: ♦ Bánszegi Zsuzsa (2007): Az ifjúsági munka társadalmi jelentősége. Letölthető: http://www.mobilitas.hu/niida/informaciotar/publikaciok/475 ♦ Bodorkós Barbara – Kajner Péter – Kovács Edit – Peták Péter – Péterfi Ferenc (2006): RAJTunk múlik! Hogyan szervezkedjünk és képviseljük érdekeinket a lakóhelyünkön? Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest ♦ Bugarszki Zsolt (2006): A közösségi pszichiátriai ellátásról. In: Esély, 1: 67-73. ♦ F. Tóth András - Nagy Ádám (2009): Humán infrastruktúra - Önkéntesség In: Civil Szemle, VI. évfolyam, 1 - 2. szám, 59-77. ♦ G. Furulyás Katalin, Hunyadi Zsuzsa, Péterfi Ferenc (2010): Kísérletek a közösségi részvétel erősítésére Tardoson. Esettanulmány, Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest ♦ Gosztonyi Géza (1994) (szerk.): A szociális munka elmélete és gyakorlata III. kötet. – Közösségi szociális munka. Semmelweis Kiadó, Budapest ♦ Gosztonyi, Géza (1998): Közösségi szociális munka. In: Kozma Judit (szerk.): Kézikönyv szociális munkásoknak. Szociális Szakmai Szövetség, Budapest, 1998. 234-285. ♦ Gosztonyi Géza (2007): A közösségi munka jelentősége a szociális munkában. In: Giczey Péter (szerk.): Settlement mozgalom Magyarországon. Életfa Segítő Szolgálat Egyesület, Debrecen,

2007,

86-97.

Letölthető:

http://www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/DOKUMENT.Nsf/538d96804d640588852566f20 06f1ed7/f774ed4038c20a43c12578080030a57b?OpenDocument ♦ Harangozó Judit: A pszichiátria missziója a XXI. Században. In: Magyar Tudomány, 2009/08: 906 ♦ Harkai Nóra (2006): Közösség és közösségi munka. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest


♦ Kőrösi, Y, K.: Amit a szociális munkásoknak a közösségi szociális munkáról meg kell tanulniuk a neokonzervativizmus korszakában. In: Esély. 1994/5: 76-89. ♦ Szabó Andrea, Bauer Béla (szerk.) (2009): Ifjúság 2008 – Gyorsjelentés. Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Budapest ♦ Szász Anna (2007): Pillantás a Szigetre. Civil Világ 1997-2005. Társadalomtudományi füzetek 2.

Hasznos, a kurzushoz kapcsolódó weblapcímek: ♦ Közösségfejlesztés honlapja http://www.kka.hu/ ♦ Parola

c.

folyóirat

http://www.kka.hu/weblapok.nsf/dd5cab6801f1723585256474005327c8/ff345b6c2cfcb4e1 c12568d0000a8d7a?OpenDocument ♦ NIIDA

(Nemzeti

Ifjúsági

Információs

és

Dokumentációs

Adattár)

http://www.mobilitas.hu/niida/dokumentaciotar/publikaciok ♦ Jelenlét Program – Málta http://www.maltai.hu/index.php?node=514

IV. VÁRT HATÁSOK, EREDMÉNYEK

Az elmélet és gyakorlat összhangjával szeretnénk a szociális képzésben résztvevő hallgatókkal megismertetni a közösségi szociális munka alapjait. A kurzus során lehetőségük nyílik különböző szervezetek munkájával megismerkedni, célunk a gyakorlatban dolgozó szakemberek és a tanszék kollégái és hallgatói hosszú távú együttműködésének feltételeit megteremteni, melynek eredményeképp helyi önszerveződés, valódi együttműködés és a felmerült problémákról való együttgondolkodás indulhat meg. A hallgatóknak lehetőségük nyílik egy-egy projekt keretében kapcsolatot építeni egy közösséggel, cél e kapcsolat fenntartása hosszabb távon is. A közös munka, az együttműködés nem ér véget a kurzus elvégzésével, folytatódhat a gyakorlati félév vagy önkéntes munka keretében, a hallgatók a szakemberek segítségével továbbra is aktív segítői lehetnek az általuk már ismert közösségnek, kipróbálhatják magukat a közösségi szociális munkás szerepében.


V. FELHASZNÁLT IRODALMAK

♦ Baldock, Peter (1993): A közösségi munka alapelvei, értékrendje és területei. In: Varga A. Tamás (vál.), B. Vörös Gizella (szerk): Közösségi munka. Elmélet és gyakorlat külföldön. Szöveggyűjtemény. Ford. Rakovszky Zsuzsa, Verók Edit. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest ♦ Gosztonyi Géza (1998): Közösségi szociális munka. In: Kozma Judit (szerk.): Kézikönyv szociális munkásoknak. Szociális Szakmai Szövetség, Budapest, 1998. 234-285. ♦ Hadley, Roger - Cooper, Mike - Dale, Peter - Stacy, Graham (1987) A Community Social Worker’s Handbook (London, New York: Tavistock Publications) ♦ Jack Rothman (1993): A közösségszervezés gyakorlatának három modellje. In: Varga A. Tamás (vál.), B. Vörös Gizella (szerk): Közösségi munka. Elmélet és gyakorlat külföldön. Szöveggyűjtemény. Ford. Rakovszky Zsuzsa, Verók Edit. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest ♦ Varga A. Tamás; Vercseg Ilona (1998) Közösségfejlesztés. Magyar Művelődési Intézet, Budapest ♦

Zastrow, C (1994): A szociális munka közösségi gyakorlata In: Gosztonyi Géza (1994) (szerk.): A

szociális munka elmélete és gyakorlata III. kötet. – Közösségi szociális munka. Semmelweis Kiadó, Budapest, 219–257.


VI. MELLÉKLETEK

1. számú melléklet Jack Rothman (1993): A közösségi szociális munka három modellje

A modell

B modell

C modell

(Közösség-fejlesztés)

(közösségi tervezés)

(Közösségi cselekvés)

1. A közösségi akciók Önsegítés, célja

Az alapvető közösségi A hatalmi viszonyok és

Közösségi

készségek problémákra

irányuló az

problémamegoldás

(ki)fejlesztése,

erőforrások

elosztásának megváltoztatása;

integráció

alapvető (Feladat-célok)

intézményesített változások elérése

(Folyamat-célok)

(Folyamat

és

feladatcélok) 2.

A

szerkezetére

közösség Anómiás, és

a széttöredezett

problémahelyzetekre

közösség:

vonatkozó feltevések

és

Alapvető

kapcsolatok problémák

szociális Hátrányos (pl.: igazságtalanság,

demokratikus mentális, egészségügyi, egyenlőtlenség,

problémamegoldó készségek mereven hagyománytartó közösség


hiánya;

lakásügyi, szabadidős)

megfosztottság

helyzet,

3.

Az

alapvető Saját

problémáik Adatgyűjtés

változtatások

megfogalmazásába

elérésének stratégiája

megoldásába bevonni a döntéshozatal

helyi A célok tisztázása; az emberek

és problémákról;

helyi lakosokat

4.

a

a megszervezése

továbblépés

ellenséges

legcélszerűbb irányáról

legyőzése érdekében

Jellegzetes Konszenzus: a közösség

változtatási taktikák és csoportjai módszerek

szerepe

vagy

vagy küzdelem:

konfliktus

érdekütköztetés,

folyamata

közvetlen

(kommunikáció és vita)

tárgyalás

5. A szociális munkás Képessé

célok

Konfliktus

közötti Konszenzus

érdekegyeztetés

az

akció,

Aktivista-közbenjáró:

tevő,

katalizáló, koordinátor; Adatgyűjtő és elemző, lázító-agitátor, ügynökközösségi tényfeltáró,

a

problémamegoldás az

etikai

alkusz,

tárgyaló-

partner, partizán

és programmegvalósító,

értékek ösztönző

tanítója 6.

A

változtatás Feladatorientált,

eszköze

csoportok mozgatása

kis Formális szervezetek és Tömegszervezetek adatok kezelése

politikai

és

folyamatok

mozgatása 7. A hatalmi helyzetben A hatalmi helyzetben A hatalmi helyzetben Az lévők

irányában lévők, mint a közös cél lévők,

mutatott beállítódás

érdekében

munkáltatók

együttműködők

szponzorok

akció

mint célpontja

A

közösség A földrajzi értelemben A helyi közösség egésze

határainak értelmezése vett

helyi

egésze


közösség vagy egy része

hatalmi

és struktúra: korlátozandó vagy

megbuktatandó

elnyomók 8.

a

(külső)

9.

A

közösség

alcsoportjainak érdekeire

Közös

érdekek

vagy Összeegyeztethető vagy Nehezen

vonatkozó kibékíthető ellentétek

konfliktusos érdekek

alapfeltevések

összeegyeztethető (ütköző)

érdekek;

erőforráshiány 10.

A

közérdekről

vallott elképzelés 11.

A

Racionalista - átfogó

Idealista - átfogó

Realista - egyéni

Fogyasztók

Áldozatok

megbízókról

(kliensekről)

alkotott Állampolgárok

kép 12.

A

megbízók

(kliensek) szerepéről

Résztvevők

(egy Fogyasztók

kölcsönös

vagy Munkáltatók, megbízók,

kedvezményezettek

tagok

problémamegoldó folyamatban)

2. számú melléklet: A közösségi szociális munka öt fázisa Peter Baldock és Charles Zastrow az alábbi táblázatban foglalták össze, hogy az egyéni esetkezeléstől a klasszikus közösségi munka felé haladva, milyen közösségi munka feladatok ellátásában vesznek részt a szociális munkások.

A tevékenység leírása


A segítő szerepe

1. A segítő intézményen személyek Közbenjáró,

kívüli mozgósítása

a

kliens informátor,

érdekében:

összekötő

Passzív

a, szervezett (formális)

Kliens

támogatások bevonása b,

támogató

(informális)

hálózatok

Egyéni

bevonása

2.

Az

intézményen

belüli önkéntes segítő Az

önkéntes

csoport

csoport létrehozása a szervezője, jobb

esettámogatás szupervízora Csoport

érdekében 3.

Kliensek

és A csoport generálója, külső segítője

társkapcsolataik bevonása

saját

és

társaik segítésébe 4. Közös problémájú és Ösztönző, közös Aktív

kliensek

kliens

csoportja


lehetőségű tervező önsegítő

5. Klasszikus közösségi munka:

a,

Katalizáló,

a, közösség fejlesztés

megfigyelő,

bátorító,

képessé b, közösségi tervezés

tevő,

koordináló b, Elemző, facilitátor, Közösségi

c, közösségi akció

program-megvalósító, tényfeltáró, irányjelző c,

Aktivista,

tárgyaló

partner, érdekképviselő, agitátor, ügynök-alkusz


lázító küldött,

2-C

Recommend Documents