2. A SZILÁRDSÁGTAN ÉS A RUGALMASSÁGTAN ALAPJAI A fejezet röviden összefoglalja a szilárdságtan és a rugalmasságtan alapvető fogalmait, melyek a végeselem módszer felépítéséhez és alkalmazásához nélkülözhetetlenek. A szilárdságtan és a rugalmasságtan alapjainak részletes feldolgozását a [10] tankönyvben is megtalálhatja az érdeklődő.
2.1. Alapfogalmak Testmodell: olyan idealizált tulajdonságokkal rendelkező test, amely a valóságos testnek a vizsgálat szempontjából leglényegesebb tulajdonságait tükrözi. A test lényegesnek tartott tulajdonságait megtartjuk, a lényegtelennek ítélt tulajdonságokat elhanyagoljuk. Szilárdságtan: a terhelés előtt és után is tartós nyugalomban lévő alakváltozásra képes testek kinematikája, dinamikája és anyagszerkezeti viselkedése. Terhelés: az általunk vizsgált rendszerhez nem tartozó testektől származó ismert nagyságú hatások, amelyek szilárd halmazállapotú testeknél általában felületi érintkezéssel valósulnak meg. Tartós nyugalom dinamikai feltétele: a testre ható erőrendszer legyen egyensúlyi. Tartós nyugalom kinematikai feltétele:
a test megtámasztása ne engedjen meg merevtestszerű elmozdulásokat. Egyensúlyi erőrendszer: az az erőrendszer, amely zérus nyomatéki vektorteret hoz létre. Az egyensúly leggyakrabban használt feltétele: F 0,
M A 0,
ahol F az erőrendszer eredő erővektora és M A az erőrendszer egy tetszőleges A pontra számított eredő nyomatékvektora. Az A pont a test (vagy tér) tetszőleges pontja. Merev test: bármely két pontjának távolsága állandó. Szilárd test: alakváltozásra képes test. Alakváltozás: a terhelés hatására a test pontjai egymáshoz képest elmozdulnak és ezért a test anyagi geometriai alakzatai (hossz, szög, felület, térfogat) megváltoznak. Kinematika a szilárdságtanban: leírja a (terhelés hatására) bekövetkező elmozdulásokat és alakváltozásokat. Dinamika a szilárdságtanban: leírja a terhelés hatására a testben fellépő belső erőrendszert. Anyagszerkezeti viselkedés: megadja az alakváltozás és a belső erőrendszer közötti kapcsolatot. Rugalmas alakváltozás: a terhelés hatására alakváltozott test a terhelés megszüntetése (levétele) után visszanyeri eredeti alakját. Lineárisan rugalmas alakváltozás: az alakváltozás és a belső erőrendszer között lineáris függvénykapcsolat van. Nem lineárisan rugalmas alakváltozás: az alakváltozás és a belső erőrendszer közötti kapcsolat nem lineáris. Képlékeny alakváltozás: a test a tehermentesítés után nem nyeri vissza eredeti alakját. Kis elmozdulás: a test pontjainak elmozdulása nagyságrendekkel kisebb a test jellemző méreteinél. Kis alakváltozás: a test alakváltozását jellemző mennyiségek lényegesen kisebbek mint egy. 1, 1. Elemi környezet, elemi tömeg: Minden test végtelen sok tömegpontból felépülő rendszernek is tekinthető. A tömegponthoz úgy jutunk, hogy a testet gondolatban végtelen sok kis részre bontjuk.
elemi tömeg
P elemi kocka
P elemi gömb test Tömegpont: a szilárdságtanban egy olyan kis testrész, amelynek méretei a test méreteihez képest nagyon (elhanyagolhatóan) kicsik. A szilárdságtanban a testet alkotó tömegpontokat elemi tömegeknek, vagy elemi környezeteknek nevezzük.
6
Az elemi környezet szilárdságtani állapotait az elemi környezet egy pontjához (a „középpontjához”) kötött mennyiségekkel írjuk le. Ponthoz kötött mennyiségek: - skalár (például tömegsűrűség, alakváltozási energia), - vektor (például elmozdulás, szögelfordulás), - tenzor (például alakváltozási, feszültségi). Elemi környezet szilárdságtani állapotai: - elmozdulási, - alakváltozási, - feszültségi, - energetikai. A test szilárdságtani állapotai: az elemi környezetek szilárdságtani állapotainak összessége. A test szilárdságtani állapotait mezőkkel (terekkel) tudjuk leírni. A mezők megadják a vizsgált mennyiség helytől való függését. Ezek a mezők lehetnek: - skalármezők, - vektormezők, - tenzormezők.
2.2. Szilárdságtani állapotok 2.2.1. Elmozdulási állapot V
z
V
P
u P P
rP
rP x
O
y
Az ábrán folytonos vonallal rajzolt test a terhelés hatására a szaggatott vonallal jelölt helyzetbe kerül. Közben a test P pontja P helyre mozdul el. A P pont elmozdulási állapota: u p u p ex v p ey wp ez .
A test elmozdulási állapota (a test valamennyi P pontjának elmozdulása):
u r u r ex v r ey w r ez . Itt u r u x, y, z , v r v x, y, z és w r w x, y, z az elmozdulásmező skaláris koordinátái. A továbbiakban feltételezzük, hogy az általunk vizsgált testek csak kis alakváltozást szenvednek.
2.2.2. Alakváltozási állapot Elemi triéder: a P pontban felvett, terhelés előtt egymásra kölcsönösen merőleges ex , ey , ez egységvektor hármas. Az elemi környezet alakváltozása: a terhelés hatására az elemi triéder végpontjainak a merevtestszerű forgáson kívüli mozgása a P ponthoz képest. PABC
PA BC.
7
C
z C 1
yz 2 1 y
xz 2 1 x
A
x A A megváltozott hosszak: PA 1 x ,
1 z
1
1 2
B y
B
xy
A megváltozott szögek:
PB 1 y , PC 1 z .
A szögek értelmezéséből következik, hogy xy yx , yz zy , xz zx.
xy , 2 yz , 2 xz . 2
Alakváltozási jellemzők: - fajlagos nyúlások: x , y , z , - fajlagos szögtorzulások: xy , yz , xz . A fajlagos nyúlások mértékegysége 1 , a fajlagos szögtorzulásokat radiánban mérjük. 0 esetén az egységnyi hossz megnyúlik, 0 esetén az egységnyi hossz megrövidül. szög nagysága csökken. 0 esetén az eredetileg 2 szög nagysága növekszik. 0 esetén az eredetileg 2 Kis alakváltozás: ha 103 105 , 103 105. Az alakváltozási tenzor A P pont elemi környezetének alakváltozási állapotát az alakváltozási tenzor jellemzi egyértelműen. - Diadikus előállítás: A x ex y ey z ez . x 1 - Mátrixos előállítás: A yx 2 xyz 1 zx 2
Az alakváltozási vektor koordinátái:
1 xy 2 y 1 zy 2
1 xz 2 1 yz . 2 z 1 1 x x ex yx ey zx ez , 2 2 1 1 y xy ex y ey zy ez , 2 2 1 1 z xz ex yz ey z ez . 2 2
Az alakváltozási tenzor mátrixának első oszlopában az x alakváltozási vektor, második oszlopában az y alakváltozási vektor és harmadik oszlopában az z alakváltozási vektor koordinátái állnak. Az alakváltozási tenzor ismeretében meghatározhatunk tetszőleges irányokhoz tartozó alakváltozási jellemzőket.
8
Legyen n és m két, egymásra merőleges egységvektor: n m 1,
n m 0.
Az n irányhoz tartozó alakváltozási vektor:
n AP n ,
Az n irányhoz tartozó fajlagos nyúlás:
n n n n AP n,
Az n és m irányokhoz tartozó fajlagos szögtorzulás:
1 1 nm mn m AP n n AP m . 2 2 mert AP szimmetrikus
2.2.3. Feszültségi állapot Feszültségvektor:
A test adott metszetfelületén (belső felületén) megoszló belső erőrendszer sűrűségvektora (intenzitásvektora). Jelölése: r , n , ahol r a pont helyvektora és n a metszetfelület pontbeli normális egységvektora. Ha P rögzített pont, akkor n n és n n.
Az ábrán a feszültségvektor összetevői és koordinátái láthatóak.
n jelöli az elemi felület normális egységvektorát, m és l pedig az elemi felület síkjába eső egységvektorok. E három vektor mindegyike egységnyi hosszú: n m l 1 , valamint egymásra merőlegesek n m m l n l 0 .
n
m
n mn
P
n ln
n l
A feszültségvektor összetevői (vektor mennyiségek): n n n n, n n n n n n n, n ahol n a normálfeszültség vektor, n pedig a csúsztatófeszültség vektor.
A feszültségvektor koordinátái (skalár mennyiségek): n n n n n, - normálfeszültség koordináta: mn m n m n , - csúsztató feszültség koordináták: ln l n l n .
Mértékegység: az SI rendszerben N/m2 =Pa, (paszkál) a mérnöki gyakorlatban N/mm2 =MPa , (megapaszkál). A test egy adott pontjában a feszültségvektor az n lineáris, homogén függvénye: n n F P n.
A feszültségi tenzor: A P pont elemi környezetének feszültségi állapotát az F P feszültségi tenzor egyértelműen jellemzi (megadja). A feszültségi tenzor diadikus előállítása: F x ex y ey z ez . x A feszültségi tenzor mátrixos előállítása: F yx xyz zx
xy y zy
xz yz . z
Az x, y, z normálisú síkon ébredő feszültségvektorok koordinátái: x x ex yx ey zx ez , y xy ex y ey zy ez , z xz ex yz ey z ez .
9
Előírt irányokhoz tartozó feszültség-koordináták kiszámításához legyen m valamint n két, egymásra merőleges egységvektor: n m 1 és n m 0.
n F P n , n n n n F P n , nm m n m F P n n F P m. Feszültségi főtengelyek, főfeszültségek Ha egy e egységvektorra merőleges elemi felületen e 0 és ebből következően e e e , akkor - az e irány (tengely) feszültségi főirány (főtengely), - e főfeszültség, - az e - re merőleges elemi felület síkja pedig főfeszültségi sík. Megjegyzés: - Minden P pontban létezik legalább három főirány, melyek kölcsönösen merőlegesek egymásra. - A e főfeszültség értéke lehet nulla is. Ekkor e 0 . 1 0 A feszültségi tenzor a főtengelyek koordináta-rendszerében: F P 0 2 123 0 0 Megállapodás a főfeszültségek sorszámozására: 1 2 3 .
0 0 . 3
Főtengely feladat sajátérték feladat
A főirányok és főfeszültségek meghatározása matematikai szempontból egy sajátérték-feladat megoldása. Kérdés: Létezik-e olyan e vektor, amellyel az F feszültségi tenzort megszorozva az e vektorral párhuzamos vektort kapunk eredményül? e e e ,
F I e 0.
1 0 0 F e e I e , ahol I 0 1 0 az egység- vagy idemtenzor. 0 0 1
e
Ez az egyenlet az e egységvektor koordinátáira nézve homogén lineáris algebrai egyenletrendszer. A lineáris, homogén algebrai egyenletrendszer skaláris alakban: x e ex xy ey xz ez 0,
yx ex y e ey yz ez 0,
zx ex zy ey z e ez 0. Válasz: létezik legalább három olyan irány, amely eleget tesz a főirányra az előbbiekben megadott feltételeknek. Az egyenletrendszer nem triviális megoldása akkor létezik, ha a det F e I 0 egyenlet teljesül, azaz
x e yx zx
xy y
e
zy
xz yz
0.
z e
A determinánst kifejtve és az eredményt átrendezve kapjuk a karakterisztikus egyenletet: 3e FI e2 FII e FIII 0.
Ez harmadfokú algebrai egyenlet e - re nézve. Megoldásai a 1 , 2 , 3 főfeszültségek.
10
A karakterisztikus egyenlet együtthatói: FI x y z 1 2 3 , FII
x yx
x FIII yx zx
xy x y zx
xy y zy
xz y z zy
yz , z
xz yz . z
FI , FII és FIII a feszültségi tenzor skalár invariánsai. Invariáns: értéke koordináta transzformáció során nem változik meg, koordináta rendszertől független mennyiség. A karakterisztikus egyenletből kiszámított 1 , 2 , 3 főfeszültségeket az egyenletrendszerbe visszahelyettesítve kapjuk az e1 , e2 , e3 főirányokat.
2.2.4. Alakváltozási energia - Fajlagos (egységnyi térfogatra vonatkozó) alakváltozási energia: 1 1 u r x x y y z z x x y y z z xy xy xz xz yz yz . 2 2
- Test alakváltozási energiája: U
udV .
Itt a V a test térfogata.
V
Matematikai kitérő: tenzorok kétszeres skaláris szorzata: Legyen ismert az A (a b ) és C (c d ) tenzor. Kétszeres skaláris szorzat: A C (a b ) (c d ) Az a -t szorzom skalárisan a c -vel és a b -t szorzom skalárisan a d -vel, majd az így kapott két skalár számot szorzom össze egymással. - Az alakváltozási energia tenzorok kétszeres skaláris szorzatával: 1 1 u F A x e y ey z ez x ex y ey z ez 2 2 1 1 x x y y z z x x y y z z xy xy xz xz yz yz . 2 2
2.3. Rugalmasságtani egyenletek Test szilárdságtani állapotának jellemzői: - u u x, y, z elmozdulási vektormező, - A A x, y, z alakváltozási tenzormező, - F F x, y, z feszültségi tenzormező, - u u x, y, z fajlagos alakváltozási energia (skalár) mező. A továbbiakban azokat az általános összefüggéseket írjuk fel, melyek kapcsolatot teremtenek az előbb felsorolt állapotjellemzők között lineárisan rugalmas alakváltozások esetén. Ezek a rugalmasságtani egyenletek. A rugalmasságtani feladat kitűzése: Adott: - a test méretei és alakja, - a test anyagának viselkedésére jellemző mennyiségek, - a test terhelése és megtámasztása. Keresett: - az u u x, y, z elmozdulási vektormező,
- az A A x, y, z alakváltozási tenzormező,
11
- az F F x, y, z feszültségi tenzormező és - az u u x, y, z fajlagos alakváltozási energia (skalár) mező.
2.3.1. Egyensúlyi egyenletek z
dA
A V
dV
dA
n
dF F dA
r
O
dF qdV y
x
Ragadjunk ki a rugalmas test belsejéből egy olyan V térfogatot, amely teljesen a test belsejében van. A V környezetének mechanikai hatásait erőkkel vesszük figyelembe: - a V elemi térfogatára ható erő: dF qdV és - a V elemi felületére ható erő: dF dA F n dA dA
A V testrész egyensúlyban van: F 0
qdV F ndA.
V
A
A Gauss (gausz)-Osztrogradszkij -féle integrál-átalakítási tétel szerint: F ndA F dV , 1
2
A
V
ahol a Hamilton3-féle differenciál operátor. A tétel nemcsak skaláris szorzás, hanem vektoriális és diadikus szorzás esetén is érvényes. Ezt felhasználva:
0
q dV F dV .
V
Átrendezve:
V
q F dV 0 .
V
Az integrál bármely V térfogat választása esetén nulla, ez pedig csak akkor lehetséges, ha az integrandusz nulla. F q 0 . Ezt az összefüggést (vektoregyenletet) nevezzük egyensúlyi egyenletnek. Az egyensúlyi egyenletek skaláris alakja DDKR-ben: x xy xz x qx 0 yx y yz y q y 0 . zx zy z qz 0 z Elvégezve a szorzásokat az egyensúlyi egyenletek skaláris alakja: x xy xz qx 0, x y z 1
Carl Friedrich Gauss (1777-1855) német matematikus. Mihail Vasziljevics Osztrogradszkij (1801-1862) orosz matematikus. 3 William Rowan Hamilton (1805-1865) ír fizikus és matematikus. 2
12
yx x
y y
yz z
q y 0,
zx zy z qz 0. x y z Az egyensúlyi egyenletek a térfogati terhelés és a feszültségi állapot közötti összefüggést adják meg.
2.3.2. Kinematikai egyenletek Ez a pont a kinematikai egyenletek kis alakváltozások esetén érvényes alakját vezeti le. uQ u
A kinematikai egyenletek (geometriai egyenletek, kompatibilitási egyenletek) adják meg az elmozdulásmező és alakváltozási mező közötti kapcsolatot. Az alakváltozási mező koordinátái nem függetlenek egymástól: az elmozdulásmező koordinátáiból származtathatók megadott szabályok szerint.
u
Q uP
dr uP
P
Vizsgáljuk meg az ábrán P -vel jelölt pont elemi környeztében lévő Q pont elmozdulását: dr dxex dy ey dz ez ,
u u x, y, z u( x, y, z) ex v( x, y, z) ey w( x, y, z) ez . Az elmozdulásmező hely szerinti megváltozása: u uQ uP u uP .
Fejezzük ki az előző egyenletből u -t, majd a jobb oldalt fejtsük sorba: u uP
u x
dx P
u y
dy P
u z
...............
dz P
.
magasabb rendű tagok
Az elmozdulásmező hely szerinti megváltozása lineáris közelítés esetén:
u du
u u u dx dy dz . x P e dr y P z P e dr ey dr x z
A jobb oldalon álló tagokból kiemelve r -t: du
u u u ex ey ez dr D dr , y z x D az elmozdulásmező derivált tenzora
Az elmozdulásmező derivált tenzora: D
u u u ex ey ez u . x y z
A derivált tenzor felbontása szimmetrikus és ferde szimmetrikus részre: D
1 1 T T D D D D A . 2 2
A szimmetrikus rész a A az alakváltozási tenzor, mely az elemi környezet alakváltozására jellemző. A ferde szimmetrikus rész a forgató tenzor, amely az elemi környezet merevtestszerű szögelfordulását jellemzi. Az alakváltozási tenzor előállítására szolgáló 1 1 T A D D u u 2 2
13
összefüggést kinematikai (vagy geometriai) egyenletnek nevezzük. A kinematikai egyenlet ebben a formájában csak kis alakváltozások esetén érvényes. A kinematikai tenzoregyenletnek megfelelő skalár egyenletek: u v u xy yx , x , x y x v w yz zy , z y w u w xz zx z , . z z x A kinematikai egyenletek az elmozdulásmező és az alakváltozási mező koordinátái között teremtenek kapcsolatot.
y
v , y
2.3.3. Anyagegyenletek - általános Hooke-törvény a) Általános Hooke-törvény izotróp anyagokra Izotróp: az anyagi viselkedés iránytól független. Izotróp anyagokra az általános Hooke4 (huk) törvény két lehetséges alakja: 1 A FI E , F 2G A AI E . F 2G 1 1 2 A fenti egyenletekben a G csúsztató rugalmassági modulus és a Poisson-tényező anyagjellemzők, E az egységtenzor, FI a feszültségi tenzor első skalár invariánsa, AI pedig az alakváltozási tenzor első skalár invariánsa: FI x y z , AI x y z . Az F 2G A AI E tenzoregyenlet az alábbi skalár egyenleteket tartalmazza: 1 2 x 2G x x y z , 1 2 y 2G y x y z , 1 2 z 2G z x y z , 1 2 yz G yz , xz G xz . xy G xy ,
1 FI E tenzoregyenlet az alábbi skalár egyenleteket tartalmazza: F 2G 1 1 x x x y z , 2G 1 1 y y x y z , 2G 1 1 z z x y z , 2G 1 xy yz xy , yz , xz xz . G G G E A 2G összefüggés felhasználásával az előbbi egyenletrendszer első három egyenlete átrendezhető: 1 1 1 1 x x x y z x x y z σx - σ y - σz . 2G 1 E 1 E E E
Az A
4
Robert Hooke (1635-1703) angol természettudós.
14
1 x y z , E E E 1 z x y z . E E E
Hasonló gondolatmenettel: y
Ezt felhasználva az izotóp anyagra vonatkozó Hooke-törvény mátrix alakban is felírható: 1 E x E y z E xy 0 yz xz 0 0
vagy tömören
1
S C ,
E 1 E E
E E 1 E
0
0
0
0
0
0
0
0
1 G
0
0
0
0
1 G
0
0
0
0
0 0 x y 0 z , 0 xy yz 0 xz 1 G
C ,
ahol az alakváltozási jellemzők oszlopmátrixa (oszlopvektora), a feszültségek oszlopmátrixa (oszlopvektora), S C
1
az anyagjellemzők mátrixa.
b) Általános Hooke törvény ortotróp anyagokra Ortotrópia: az anizotrópia (iránytól függő anyagi viselkedés) olyan speciális esete, amikor az anyag viselkedése egymásra merőleges irányokban vett anyagjellemzőkkel leírható. Ez az eset a műszaki gyakorlatban sokszor előfordul, például egyes szálerősített műanyagok (kompozit anyagok) esetén. 3 A kompozitok többféle, eltérő tulajdonságú anyagból szálak összetett, összeépített anyagok. A kompozitok egy spemátrix ciális fajtája a szálerősített műanyag. A szálerősített műanyagok általában jobb mechanikai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint alkotórészeik. Előnyük, hogy lényegesen kisebb önsúly esetén érhető 2 el velük ugyanaz a szilárdság és merevség, mint a ha1 gyományos (pl. acél) szerkezeti anyagoknál. Az ábrán egyirányban futó szálakkal erősített anyag látható. A szálak anyaga lehet pl. grafit, aramid (kevlár), vagy üveg, míg a mátrix (az ágyazó anyag) polimer, kerámia, fém stb. Valóság: a szálak és a mátrix anyaga eltérő tulajdonságú, ezért az anyag nem homogén. Kompozit makroszkópikus mechanikai modellje: homogén, anizotróp anyag. Az anyag az 1, 2,3 irányban különböző tulajdonságokat mutat. Az 1, 2,3 az anyag természetes (szálirányhoz illeszkedő) koordinátarendszere. Az általános Hooke törvény ortotróp anyagra:
15
1 E 1 12 1 E1 2 13 3 E1 12 0 23 13 0 0 1 vagy tömören S C ,
21 E2
31 E3
0
0
1 E2
32 E3
0
0
23 E2
1 E3
0
0
0
0
1 G12
0
0
0
0
1 G23
0
0
0
0
0 0 1 2 0 3 , 12 0 23 0 13 1 G13
C .
E1 , E2 , E3 az 1, 2,3 irányhoz tartozó rugalmassági modulusok, G12 , G23 , G13 a csúsztató rugalmassági modulusok, 12 , 23 , ... a Poisson tényezők. Pl.: 12 az 1 irányú húzáshoz tartozó 2 irányú nyúlást adja meg. Mivel az U alakváltozási energia mindig pozitív mennyiség, ezért az anyagállandók S C
1
mátrixa szim-
metrikus. 32 23 21 12 , , E2 E1 E3 E2 A lineárisan rugalmas ortotróp E1 , E2 , E3 , G12 , G23 , G13 , 12 , 23 , 13.
Ezért:
13 31 . E1 E3 9 anyag
független
anyagállandóval
jellemezhető:
Kérdés: hogyan írható fel az ortotróp anyagra vonatkozó Hooke törvény az x, y, z KR-ben? 3
1 z
x
O y
2
Erre azért van szükség, mert sok esetben nem az anyag természetes koordinátarendszerében dolgozunk. A feszültségeket és az alakváltozási jellemzőket transzformálnunk kell a megfelelő KR-be. Itt azonban nem a szokásos koordináta transzformációról van szó! Vizsgáljuk meg a feszültségek transzformációját! Pl.: a n feszültségkoordináta kiszámítása az x, y, z KR-ben vett mennyiségekkel: Az irány egységvektor:
z
n nx ex ny ey nz ez cos ex cos ey cos ez .
n
n 1 cos2 cos2 cos 2 .
O
n n F n n n .
x
16
y
x n F n yx zx
xy y zy
xz nx x nx xy n y xz nz yz n y yx nx y n y yz nz . z nz zx nx zy ny z nz
n n n x nx2 yx ny nx zx nz nx xy nx ny y ny2 zy nz ny xz nx nz yz ny nz z nz2 .
Az azonos számú vonallal aláhúzott tagokat összevonva:
n x nx2 y ny2 z nz2 2 xy nx ny yz ny nz zx nz nx .
A többi feszültségkoordinátára ugyanez a gondolatmenet érvényes.
2.3.4. Peremfeltételek
n
z
p0
dA
Au Ap O y
x
Az előzőekben felírt tizenöt egyenletből álló differenciál-, illetve algebrai egyenletrendszer egyértelmű megoldásához szükségünk van a peremfeltételek megadására is. Kinematikai peremfeltételek: előírt (ismert) elmozdulás
u u0
(az Au felületen).
Dinamikai peremfeltételek: előírt (ismert) felületi terhelés F n p0 (az Ap felületen).
Az eddigieket összefoglalva a rugalmasságtan egyenletrendszere és peremfeltételei: - F q 0 egyensúlyi egyenlet (3 db skalár), - A
1 u u kinematikai egyenlet (6 db skalár), 2
- A
1 FI E anyagegyenlet (6 db skalár), F 2G 1
-u
u0 kinematikai peremfeltétel (3 db skalár),
Au
- F n
Ap
p0 dinamikai peremfeltétel (3 db skalár).
Bizonyítható, hogy a rugalmasságtan egyenletrendszerének adott peremfeltételek mellett egy és csak egy megoldása létezik (egzisztencia és unicitás). Egzakt megoldás:
ha a keresett mezők a rugalmasságtan egyenletrendszerének minden egyenletét kielégítik.
Közelítő megoldás: amikor a keresett mezők nem elégítik ki a rugalmasságtan egyenletrendszerének minden egyenletét.
17
A keresett mezők:
- u u x, y, z elmozdulási vektormező, - A A x, y, z alakváltozási tenzormező, - F F x, y, z feszültségi tenzormező.
A fenti egyenletrendszer egzakt megoldásának előállítása a mérnöki problémák túlnyomó többségénél nem lehetséges. Ezért a mérnöki feladatoknál leggyakrabban közelítő megoldások előállításával is megelégszünk.
2.3.5. Kompatibilitási egyenletek A Saint-Venant (sanvenan)-féle kompatibilitási egyenlet: Szorozzuk be a 1 u u 2 alakban felírt kompatibilitási egyenlet mindkét oldalát jobbról és balról vektoriálisan -val. Ekkor kapjuk a Saint-Venant5-féle kompatibilitási egyenletet: A
A 0.
A Saint-Venant-féle kompatibilitási feltétel egyenletei DDKR-ben: 2 xy xy
2 yz yz
2 2 x y , y 2 x 2
2 y z 2
2 z , y 2
2 zx 2 z 2 x 2 2 , zx x z 2 x xy zx yz 2 yz x z y x
, 2 y yz xy zx 2 , zx y x z y yz xy 2 z 2 zx . xy z y x z
5
Adhémar Jean Claude Barré de Saint-Venant (1797-1886) francia fizikus.
18