Az SZDSZ története
Április 27-én rendkívüli küldöttgyűlést tart a Szabad Demokraták Szövetsége Budaörsön, döntenek a koalícióból való kilépésről, az SZDSZ alapszabályának módosításáról és a második rendkívüli tisztújító küldöttgyűlés összehívásáról. A Szabad Demokraták Szövetsége történetének fontosabb állomásai: 1988. november 13. Az 1980-as évek elejétől szerveződő demokratikus ellenzék egy csoportja – a Szabad Kezdeményezések Hálózatának tagjai – Budapesten megalakították a Szabad Demokraták Szövetségét (SZDSZ). Az elfogatott Elvi Nyilatkozat szerint a párt a szabadság és a szolidaritás pártja. Az SZDSZ programját 1989. április 16-án fogadta el az első közgyűlés. 1989. szeptember 18. A rendszerváltozást előkészítő az új magyar demokrácia indulási feltételeit meghatározó, júniustól folytatott háromoldalú (Magyar Szocialista Munkáspártellenzék-társadalmi szervezetek) politikai egyeztető nemzeti kerekasztaltárgyalásokon született megállapodást az SZDSZ nem írta alá, mert nem értett egyet a köztársasági elnök parlamenti választások előtti közvetlen választásának módjával. Ezután a párt népszavazást kezdeményezett az ügyben. 1989. október 27-29. Megtartották a második küldöttgyűlést, amelyen 11 tagú ügyvivői testületet választottak. A pártot 1990. január 18-án jegyezték be a Fővárosi Bíróságon. 1989. november 26. Az úgynevezett „négy igenes” népszavazáson 50,07 százalékos többséget kapott a párt álláspontja, azaz hogy csak az új parlamenti választás után kerüljön sor a köztársasági elnök megválasztására. A másik három kérdésre (kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről, elszámoljon-e az MSZMP a vagyonával, feloszlassák-e a Munkásőrséget) a választók 95 százaléka igennel válaszolt. 1990. február 23-tól Kis János, az SZDSZ ügyvivője megbízott elnökként koordinálta a párt vezető szerveit, tisztségében az 1990 áprilisi rendkívüli közgyűlés erősítette meg. 1990. március 25., április 8. A szabad választásokon az SZDSZ 92 mandátumával a második párt és a legnagyobb ellenzéki párt lett a 386 tagú parlamentben. A frakció vezetőjének április 17-én Tölgyessy Pétert választották meg. Őt 1990. október 15-én Pető Iván váltotta fel tisztségében.
1990. április 29. Budapesten aláírták a választásokon győztes Magyar Demokrata Fórum és a legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ pártközi megállapodását a demokratikus intézmények megszilárdítása és az ország kormányozhatóságát érintő közjogi kérdések megoldása érdekében. A megállapodást május 2-án hozták nyilvánosságra. Ennek értelmében az SZDSZ jelölhette az ország köztársasági elnökét. Göncz Árpádot, a párt Ügyvivői Testületének korábbi tagját 1990. augusztus 3-án választotta meg a Parlament, s tisztségében 1995-ben újabb öt évre megerősítették. 1990. szeptember 30-án és október 14-én az önkormányzati választásokon a tízezernél több lakosú településeken az SZDSZ szerepelt a legjobban. A párt jelöltje, Demszky Gábor lett Budapest főpolgármestere (1994-ben, 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is újraválasztották.) 1991. március 8. Az SZDSZ a Liberális Internacionálé megfigyelői státusú, 1993. július 11-én pedig teljes jogú tagja lett. 1992-ben az Európai Liberális, Demokrata és Reformpártok szövetsége is felvette tagjai közé, először megfigyelői státusban, majd 1994 áprilisában teljes jogú tagként. 1991. november 23-24. A párt közgyűlése Tölgyessy Pétert választotta meg elnöknek Kis János helyett. Ezután a párt több korábbi vezetője sem jelöltette magát az Ügyvivői Testületbe, amely teljesen kicserélődött. Pető Iván frakcióvezetői tisztségéről is lemondott, utóda december 2-án Tardos Márton lett. 1992. november 13-15. A párt közgyűlésén két évre Pető Ivánt választották elnökké, majd 1994-ben és 1996-ban is újraválasztottak. 1994. február 22. Budapesten aláírták a liberális pártok választási szövetségét. Az SZDSZ, a Fidesz, a Liberális Polgári Szövetség Vállalkozók Pártja és az Agrárszövetség vezetői a parlamenti választások második fordulójában történő együttműködésben állapodtak meg, és elfogadták a kölcsönös visszalépés szabályait is. 1994. május 8., 29. Az országgyűlési választásokon a párt a 386 tagú parlamentben 69 mandátumot szerzett, s így ismét a második legerősebb párt lett. Június 5-én a párt rendkívüli
küldöttgyűlése felhatalmazta az ügyvivői testületet a Magyar Szocialista Párttal való koalíciós tárgyalások megkezdésére. A közös kormányzás elveit és szabályait rögzítő koalíciós megállapodást június 24-én írták alá. 1994. július 15. A Horn Gyula vezetésével megalakult MSZP-SZDSZ koalíciós kormányban a párt három miniszteri tárcát kapott és Kuncze Gábor belügyminiszter koalíciós miniszterelnök-helyettes is lett. 1994. december 11. Az önkormányzati választásokon az SZDSZ 608 mandátumot nyert el, közte 54 polgármesteri tisztséget, s Budapesten ismét Demszky Gábor lett a főpolgármester. 1996. augusztus 31. Tölgyessy Péter volt elnök bejelentette kilépését a pártból és a parlamenti frakcióból. (Az 1998. évi választásokon a Fidesz színeiben indulva szerzett parlamenti mandátumot.) 1997. április 14. Pető Iván – az úgynevezett Tocsik-ügy kirobbanása után – lemondott pártelnöki, illetve frakcióvezetői tisztségéről. Utóda a frakcióvezetői tisztségben áprilisban Szent-Iványi István lett. Május 24-én a rendkívüli közgyűlés Kuncze Gábort választotta a párt negyedik elnökévé. 1998. május 10., 24. Az országgyűlési választásokon az SZDSZ a 386 tagú parlamentben 24 mandátumot szerzett, s négy év után ismét ellenzékbe került. A második forduló estéjén Kuncze Gábor pártelnök és az ÜT – vállalva a felelősséget a rossz választási eredmények miatt – benyújtotta lemondását. Június 15-én Kuncze Gábor a parlamenti frakció vezetője lett. 1998. június 20. A párt rendkívüli tisztújító küldöttgyűlése Magyar Bálintot választotta pártelnökké. 1998. október 18. Az önkormányzati választásokon az SZDSZ 279 ezer szavazatot kapott, 37 SZDSZ-es polgármestert választottak. Budapesten ismét a párt jelöltje, Demszky Gábor lett a főpolgármester 58,22 százalékkal.
1999. április 11-én az újabb küldöttgyűlés elfogadta a párt alapelveit rögzítő Szabadelvű hitvallás című dokumentumot és módosították a párt alapszabályát. 1999. július 6. A párt eladta Mérleg utcai székházát, és szeptember közepén beköltözött új, Gizella utcai székházába. 1999. november 27. A tisztújító közgyűlésen két évre ismét Magyar Bálintot választották elnökké. 2000. szeptember 22. Magyar Bálint bejelentette, hogy nem jelölteti magát újra a párt elnökének, későbbi döntése értelmében az ügyvivői testület tagjának sem. 2000. december 2-3. Az SZDSZ küldöttgyűlésén Demszky Gábor budapesti főpolgármestert választották pártelnökké, az Ügyvivői Testületben is Demszky támogatói kerültek többségbe. A küldöttek elfogadták A korszakváltás programja című dokumentumot is. 2000. december 5. Tamás Gáspár Miklós filozófus, közíró, az SZDSZ alapító tagja kilépett a pártból. 2000. december 11. Szent-Iványi Istvánt választották a párt frakcióvezetőjévé a lemondott Kuncze Gábor helyére. 2001. június 16-i hatállyal Demszky Gábor lemondott elnöki posztjáról. Július 1-jén a párt rendkívüli tisztújító közgyűlésén ismét Kuncze Gábort választották meg elnökké. 2002. április 7., 21. A parlamenti választásokon a párt a szavazatok 5,57 százalékát kapta, s ezzel 20 képviselői helyhez jutott. Május 9-én a parlamenti képviselőcsoport Kuncze Gábor pártelnököt választotta frakcióvezetőnek. 2002. május 26. Az MSZP és az SZDSZ vezetői aláírták a két párt közötti koalíciós megállapodást a közös kormányalakításra.
2002. május 27. Megalakult a Medgyessy Péter vezette koalíciós kormány, amelyben három szabaddemokrata, illetve egy, a párt által delegált miniszter kapott helyet. 2002. augusztus 8. Nyilvánosságra hozták, hogy a pártvezetéshez írott levelében bejelentette az SZDSZ-ből való kilépését Kis János, a párt volt elnöke és Hack Péter, az SZDSZ korábbi meghatározó személyisége. 2002. október 20. Az önkormányzati választásokon Budapesten Demszky Gábor, az SZDSZ főpolgármester-jelöltje a szavazatok közel 46,70 százalékával győzött. Huszonöt településen SZDSZ-es támogatású polgármestert választottak. 2003. március 1-2. A párt budapesti tisztújító küldöttgyűlése ismét Kuncze Gábort választotta elnökké. 2004. június 13. Európai parlamenti választásokat tartottak Magyarországon, amelynek során megválasztották a 732 tagú EP 24 magyar képviselőjét. A SZDSZ a szavazatok 7,74 százalékát szerezte meg, amellyel két mandátumot szerzett. Demszky Gábor és Szent-Iványi István az EP Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) nevű, 88 fős liberális parlamenti frakciójához csatlakozott. 2004. augusztus 15. Eörsi István író, az SZDSZ Országos Tanácsának tagja és a párt egyik alapítója kilépett a pártból. 2004. szeptember 30. Budapesten Gyurcsány Ferenc, a szeptember 29-én megválasztott új miniszterelnök, Lendvai Ildikó MSZP-frakcióvezető és Kuncze Gábor pártelnök aláírta a kormánypártok koalíciós szerződését. 2005. március 19. Szegeden az SZDSZ tisztújító közgyűlésén ismét Kuncze Gábort választották pártelnöknek. A közgyűlésen elfogadott alapszabály-módosítás nyomán a párt SZDSZ a Magyar Liberális Párt néven folytatja működését. 2005. november 29. Mécs Imre, az SZDSZ egyik alapítója bejelentette, hogy a 2006. évi parlamenti választásokon az MSZP listáján indul.
2006. január 22. Budapesten a párt kampánynyitó küldöttgyűlésén elfogadták a párt Szabadság, verseny, szolidaritás című választási programját, bemutatták a liberálisok 176 egyéni képviselő-jelöltjét. Kóka János gazdasági miniszter bejelentette, hogy belép az SZDSZ-be. 2006. március 11. Az SZDSZ országos tanácsa elfogadta a párt országos listáját. A listát Kuncze Gábor pártelnök vezette, ő lett a liberális párt miniszterelnök-jelöltje. 2006. április 9., 23. Az országgyűlési választásokon a párt a szavazatok 6,50 százalékának megszerzésével a harmadik helyen végzett. A parlamentben 20 mandátumot szerzett. 2006. május 28. A párt küldöttgyűlése ellenszavazat nélkül jóváhagyta a kormányprogramot, és felhatalmazást adott a pártvezetésnek a koalíciókötésre az MSZP-vel. 29-én Gyurcsány Ferenc ügyvezető és kijelölt miniszterelnök, Hiller István, az MSZP és Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke aláírták a koalíciós megállapodást. 2006. június 9. Gyurcsány Ferenc vezetésével megalakult a 12 tagú MSZP-SZDSZ koalíciós kormány. A kormányban a szabaddemokraták adták az egészségügyi, a gazdasági és a környezetvédelmi minisztert. 2006. június 23. Balatonőszödön aláírták az MSZP-vel a fővárosi koalíciós együttműködési megállapodást, amely rögzítette azt is, hogy Demszky Gábor a közös főpolgármester-jelölt. 2006. október 1. Az önkormányzati választásokon – immár ötödször – Demszky Gábor (46,86 százalékkal) nyerte el a főpolgármesteri posztot. 2006. október 2. Kuncze Gábor pártelnök bejelentette, hogy nem indul újra az elnöki posztért. 2007. március 30-31. AZ SZDSZ budapesti országos küldöttgyűlése két évre Kóka János gazdasági minisztert választotta a párt elnökévé. Kóka megismételt szavazás után győzött, az első voksolás közte és Fodor Gábor között szavazategyenlőséggel zárult. A küldöttgyűlés megválasztotta a 12 ügyvivőt és a 20 tagú országos tanácsot is.
2007. április 2. Kuncze Gábor, az SZDSZ volt elnöke lemondott a párt parlamenti frakciójának vezetéséről. Április 13-án az SZDSZ parlamenti képviselőcsoportja Eörsi Mátyást választotta frakcióvezetővé és Gusztos Pétert frakcióvezető-helyettessé. 2007. május 31. Az SZDSZ Ügyvivő Testülete elfogadta a párt stratégiai céljainak megfelelő, új szervezeti működési modelljét. 2007. június 9. Az SZDSZ Országos Tanácsa Gulyás József ügyvivőt, Pest megyei elnököt választotta a testület elnökévé. 2007. szeptember 22. Bauer Tamás, az SZDSZ alapító tagja, korábban a párt ügyvivője és parlamenti képviselője bejelentette, hogy kilép az SZDSZ-ből. 2007. november 20. Az SZDSZ ügyvivő testülete Kákosy Csabát, a gazdasági és közlekedési minisztérium kabinetfőnökét jelölte Kóka János 2007 végén távozó gazdasági miniszter helyére, a kormányfő a jelölést elfogadta. 2007. december 3. Az SZDSZ parlamenti képviselőcsoportja Kóka János pártelnököt választotta frakcióvezetőjének Eörsi Mátyás lemondása után. 2008. február 12. Az SZDSZ Országos Ügyvivő Testülete gyors és teljes körű vizsgálat elindításáról döntött, amelynek célja, hogy tisztázza a 2007. márciusi országos küldöttgyűlés tisztújítása és pártelnök-választása kapcsán felmerült esetleges szabálytalanságot. 2008. március 31. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök április 30-ával felmentette Horváth Ágnes egészségügyi minisztert. A Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivő testülete úgy ítélte meg, hogy a kormányfő egyoldalúan, egyeztetés nélkül hozta meg döntését, ezért egyhangúlag úgy határozott, hogy az SZDSZ a továbbiakban nem kíván koalíciós szerepet vállalni a kormányban. 2008. április 5. Az SZDSZ Országos Tanácsa határozatot hozott arról, hogy április 27-ére összehívja a rendkívüli küldöttgyűlést, amelyen azt javasolja, hogy – az SZDSZ
vezető testületeinek döntésével összhangban – döntsön a küldöttgyűlés a koalícióból való kilépésről, az SZDSZ alapszabályának módosításáról és a második rendkívüli tisztújító küldöttgyűlés összehívásáról.
