1981. (IV. 4.) OVH rendelkezés. az Országos Vízgazdálkodási Szabályzat kiadásáról

4/1981. (IV. 4.) OVH rendelkezés az Országos Vízgazdálkodási Szabályzat kiadásáról A vízügyről szóló 1964. évi IV. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 32/1964. (XII. 13.) Korm. rendelet 92. §-a (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben - a következőket rendelem. 1. § A nemzetgazdaság bármely ágában folytatott vízgazdálkodási tevékenységre vonatkozó Országos Vízgazdálkodási Szabályzatot (a továbbiakban: Szabályzat) a rendelkezés melléklete szerint állapítom meg. 2. § (1) A Szabályzat hatálya kiterjed a) a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló munkák, művek és létesítmények rendeltetésére, műszaki tervezésére, rendeltetésszerű és biztonságos kialakítására, használatára, fenntartására és üzemeltetésére; b) a vízgazdálkodási célokat szolgáló technológiai berendezések műszaki tervezésére, kivitelezésére és üzemeltetésére. (2) A bányavizekre (1960. évi III. tv. 50. §) a külön jogszabályok rendelkezései az irányadók. (3) A Szabályzat rendelkezései nem érintik az Országos Építésügyi Szábályzat, a környezetvédelmi, természetvédelmi, egészségügyi, tűzvédelmi, biztonsági, valamint a hajózással kapcsolatos, továbbá a vízilétesítményeket is érintő egyéb műszaki szabályzatok vagy jogszabályok előírásait. 3. § (1) Ez a rendelkezés a kihirdetése napján lép hatályba. Egyidejűleg az 1/1973. (III. 3.) OVH rendelkezés hatályát veszti (2) A Szabályzat rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekre akkor kell alkalmazni, ha a vízimunka, vízilétesítmény vagy vízhasználat elvi vízjogi engedélyét még nem adták ki.

Melléklet a 4/1981. (IV 4.) OVH rendelkezéshez ORSZÁGOS VÍZGAZDÁLKODÁSI SZABÁLYZAT I. Fejezet Általános előírások A Szabályzat alkalmazása 1. § (1) A Szabályzatot alkalmazni kell: a) a vízgazdálkodási tárgyú, vagy az ilyen létesítményeket is magukban foglaló beruházások döntési eljárása során; b) a vízimunkák és vízilétesítmények elvi vízjogi engedélye kiadásánál és a vízjogi engedélyezésnél, valamint a szakhatósági állásfoglalásoknál; c) a vízimunkák és vízilétesítmények (ezek művei, műtárgyai, berendezései és szerkezetei) műszaki tervezésénél, kivitelezésénél, használata során, fenntartásánál és üzemeltetésénél; d) a vízgazdálkodás fejlesztésének tervezésénél, a területfejlesz-tési, valamint a regionális és településrendezési tervek készítése során. (2) A Szabályzat alkalmazása során figyelembe kell venni: a) a vízilétesítmények egyes fajtáira külön, vagy az egyes létesítményekre esetenként kiadott előírásokat (szabályokat); b) a határvizeken végzett vízimunkák és megvalósítandó vízilétesítmények esetében a határvizekre vonatkozó nemzetközi egyezményekben és az azok végrehajtására hozott határozatokban foglalt előírásokat; c) az Országos Építési Szabályzat, továbbá a területrendezési terveket; d) a földvédelemmel kapcsolatos rendelkezéseket; e) a többcélú megoldás lehetőségének, mint nemzetgazdaságilag indokolt követelménynek a vizsgálatát, és az ehhez kapcsolódó vizsgálatokat.

Vízgazdálkodási tervezési alapadatok 2. § (1) A vízgazdálkodási tevékenység műszaki megoldásának kialakításához, a vízimunkák és vízilétesítmények műszaki tervezéséhez alapadatul szolgálnak a) a nemzetgazdasági koncepciók, közép- és rövidtávú tervek, valamint számítások,

b) az Országos Vízgazdálkodási Keretterv, c) a vízgazdálkodás országos és területi távlatai, középtávú és éves fejlesztési tervei, d) az Országos Településhálózatfejlesztési Koncepció, megyei településhálózat-fejlesztési tervek, regionális és településrendezési tervek, e) a területileg illetékes vízügyi szerv által kiadott elvi engedély. (2) A vízgazdálkodási tervezés és a műszaki tervezés során érvényesíteni kell a területfejlesztési (regionális) és település- (város- és község-) rendezési követelményeket is. (3) A vízilétesítmények és vízimunkák magassági adatait a Balti alapszintre kell megállapítani.

A vízilétesítmények elhelyezésére, méretezésére és kialakítására vonatkozó általános szabályok 3. § A vízilétesítményeket úgy kell tervezni, telepíteni és kialakítani, hogy - hatásuk ne érintse károsan a más, tervezett vagy már engedélyezett, vízilétesítmények elhelyezésére kijelölt területet, továbbá azok hatásterületét, a belső- és külső védőövezetét, illetve hidrológiai és hidrogeológiai védőövezetét, - az azokkal kielégítendő vízigény ne sértse a vízkészletekkel való takarékos gazdálkodás, különösképpen az ivóvízminőségű vízkészletekkel való rendeltetésszerű gazdálkodás követelményeit, - az általuk bevezetett szennyvizek, illetőleg szennyező anyagok mennyisége ne veszélyeztesse más vízkivételek érdekeit, és feleljen meg a befogadó vízminőségi célállapotának. 4. § (1) A vízilétesítmények (vízimunkák) elhelyezéséhez szükséges területről a takarékos földhasználat követelményeinek megfelelően, a gazdaságosság követelményének megtartásával, a várható bővítés, illetőleg a távlati fejlesztés figyelembevételével kell gondoskodni. (2) A vízhasználat célját szolgáló vízilétesítmények elhelyezésénél (telepítésénél) mérlegelni kell a vízkészletgazdálkodási és vízminőség-védelmi adottságokat, illetőleg lehetőségeket is. (3) A vízilétesítmények kialakításakor a tipizált és több célú megoldások lehetőségét vizsgálni kell. (4) Az ivóvíz-ellátási, valamint az ásvány- és gyógyvíztermelő vízilétesítményeknél a vizek mennyiségének és minőségének megóvása végett - külön jogszabály rendelkezései szerint - védőterületet (védőidomot) kell kialakítani. (5) A közcélú vízilétesítmények elhelyezésére a területfejlesztési (rendezési) tervekben, valamint a regionális rendezési koncepciókban és a településrendezési tervekben kijelölt területeken más létesítményt elhelyezni, illetőleg bővíteni csak a vízügyi felügyelet szakhatósági hozzájárulásával módosított területfejlesztési (rendezési) terv szerint szabad. 5. § (1) A vízilétesítményeket az igények várható fejlődését figyelembe véve kell méretezni (kialakítani), illetőleg biztosítani kell az igények növekedésének megfelelő bővítésük lehetőségeit. (2) A kialakítás mértékét és a bővítés lehetőségeit műszaki-gazdasági számítással kell meghatározni. Az igények várható növekedése folytán szükségessé váló bővítés idejét a vízilétesítmény tervezett élettartamával összhangban kell számításba venni. (3) A vízilétesítmények (vízimunkák) tervezése során a földmérési és térképészeti munkálatokat a vonatkozó jogszabályok alkalmazásával kell elvégezni. A vízügyi szervek által megvalósítandó létesítmények tervezése során a földmérési és térképészeti jogszabályok rendelkezéseit a külön jogszabályban foglaltak szerint kell alkalmazni. 6. § (1) A vízilétesítményeket (vízimunkákat) a rendeltetésüknek megfelelő kialakításuk érdekében vízgazdálkodási, hidrológiai és hidrogeológiai, valamint hidraulikai szempontból is méretezni kell, és azokat e komplex méretezés eredményei szerint kell kialakítani. (2) A vízilétesítmények (vízimunkák) kialakításánál a környezeti tényezőket is figyelembe kell venni. (3) A vízkárelhárítás és a vízhasznosítás célját szolgáló vízilétesítmények méreteit, valamint a mederszabályozási munkák irányadó méreteit úgy kell meghatározni, hogy a létesítmény (munka) a mértékadó vízhozamnak (térfogatáramnak) a vízügyi felügyelet által előírt biztonság melletti szállítására (lebocsátására) alkalmas legyen. (4) A vízfolyás és a nyílt csatorna medrét, a csatorna menti sávot, az árvízvédelmi műveket úgy kell kialakítani, hogy az iszap és a hordalék eltávolítása, a növényzet irtása, illetőleg a védő gyeptakaró fenntartása gépi úton elvégezhető legyen. (5) Vízkivételi mű létesítésénél a meder és part állékonyságát szabályozási művek beépítésével kell biztosítani. (6) A vízimunkák befejezése után, vagy a vízilétesítmények megszüntetése esetén az érintett területet rendezni kell (rekultiváció).

Vízkészlet-gazdálkodási és vízminőség-védelmi általános műszaki követelmények 7. § (1) A vízkészlet-gazdálkodásra és a vizek minőségére hatással levő vízilétesítmények tervezése (kialakítása) során a Szabályzat rendelkezéseit a vízügyi jogszabályoknak a vízkészletekkel való gazdálkodásra és a vízminőségvédelemre vonatkozó rendelkezései megtartásával kell alkalmazni. (2) Vízhasználat célját szolgáló vízilétesítmények tervezése (kialakítása) során figyelembe kell venni az érintett térség komplex vízgyűjtő-fejlesztési tervét és mértékadó vízmérlegeit.

8. § (1) A 7. §-ban említett vízilétesítmények tervezése során meg kell határozni azt a vízszükségletet, amelyet a létesítménnyel ki kell elégíteni. (2) A település vízszükségletét (a lakossági vízigényt) a településhálózat-fejlesztési tervet és a tűzoltási célú vízmennyiséget is figyelembe vevő fajlagos vízigény alapulvételével, a vízfogyasztási normák szerint kell megállapítani. (3) Az ipari üzem vízszükségletét - az ipari vízgazdálkodás szabályainak megfelelően - a vízgazdálkodási szempontból legelőnyösebb technológia alkalmazásának, az üzemi vízgazdálkodás rendszerének (vízvisszaforgatás, tározás) alapján, a szociális és tűzoltási célú vízmennyiséget is beszámítva kell meghatározni, továbbá meg kell határozni a vízhiánytűrés mértékét is. (4) A mezőgazdasági üzemek agrotechnikai vízigényét a vonatkozó szabályok (normák) alapján, az üzemi vízellátási igény mértékét pedig - a vízfelhasználás természete szerint - az előző bekezdések rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával kell meghatározni. (5) A vízhasználatok vízkivételének és a használt vizek elvezetésének mérhetőségét biztosítani kell. Ennek érdekében a kezelő (üzemben tartó) - a vízjogi engedélyben foglaltaknak megfelelően - köteles gondoskodni vízállás- és vízhozammérők alkalmazásáról, azok rendszeres hitelesítéséről és működtetéséről. 9. § (1) A vízbeszerzés (víznyerés) módját a vízminőségi igény és a vízszükséglet (a kitermelendő vízmennyiség) együttes figyelembevételével kell megválasztani. (2) A vízhasználat általában csak olyan területen helyezhető el, ahol a szükségletnek megfelelő szabad vízkészlet áll rendelkezésre. (3) Felszín alatti vízbeszerzés tervezése esetén a hidrogeológiai viszonyok feltárására irányuló előmunkálatok eredményeit is figyelembe kell venni. 10. § Felszíni vízkivételi művek tervezése során figyelembe kell venni a térség rendelkezésre álló (szabad) vízkészletét, a meglevő vízkivételek által lekötött készletet, továbbá a várható vízállás és vízhozam szélső értékeit, a hordalék mennyiségét és összetételét, a jégviszonyokat, a víz minőségét és a kivehető legnagyobb vízmennyiségeket. 11. § (1) A felszín alatti vízkészletre telepített vízilétesítmény tervezésekor figyelembe kell venni a vízadó rétegek statikus, dinamikus és járulékos vízkészletét, a rétegek korábbi igénybevételét és a felszín alatti vízkészlet minőségét. (2) Az (1) bekezdésben említett létesítmény tervezését megelőzően vízfeltárást (vízkutatást) kell végezni, s ennek érdekében próbakutakat kell lemélyíteni. A vízkutatás mellőzhető, ha a terület kellően megkutatott és az illetékes szervek megfelelő hidrogeológiai szakvéleményt szolgáltatnak. (3) Az (1) bekezdésben említett létesítményeknél - a vízjogi engedélyben foglaltak szerint - gondoskodni kell arról, hogy - a vízkivétel üzemi és nyugalmi szintje megfigyelhető és rögzíthető legyen, - a vízkivétel által szolgáltatott vízmennyiség folyamatosan mérhető legyen, - a jelentősebb vízkivételek esetében a vízadó (vizet szolgáltató) rétegekben a vízkészlet mennyiségi és nyomási viszonyaival kapcsolatos változások, továbbá a létesítmények depressziós hatásterületén a vízszintváltozások észlelhetők legyenek, - a vízmintavétel biztosítható legyen. (4) Az (1) bekezdésben említett vízilétesítmények egymástól való távolságát úgy kell meghatározni, hogy az azonos vízadó szintekre települt kutak együttes üzemeltetése esetén kialakuló egymásra hatás következtében beálló vízhozamcsökkenés a legkisebb legyen. 12. § (1) A szennyvizet kibocsátó vízhasználat telepítése és vízilétesítmények tervezése során figyelembe kell venni a befogadó (folyó, állandó vagy ideiglenes vízfolyás, közcélú csatorna, tó, tározó), illetőleg ezek vízelvezetés szempontjából érintett szakaszainak vízminőségét (korábbi bevezetésekkel való terheltségét) és öntisztulási képességét, továbbá a bebocsátani tervezett mennyiségű és minőségű szennyvizeknek a felszíni és felszín alatti vizekre várható hatását. Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy a befogadó vizét a szennyvízbebocsátás közelében más vízhasználatok milyen célra veszik igénybe. (2) Szennyvizet kibocsátó vízhasználat létesítése előtt meg kell határozni a befogadót, annak terhelhetőségét és az ezeknek megfelelő - az ártalommentes szennyvízelvezetést biztosító - szennyvíztisztítási módozatot. 13. § Felszín alatti vízkészletre telepített vízilétesítményt úgy kell kialakítani, üzemeltetni és megszüntetni, hogy a talajvíz és a rétegvizek, valamint az utóbbiak egymás közötti keveredése, továbbá a felszínről származó szennyeződésük ne következhessék be.

Az üzemeltetésre vonatkozó általános szabályok 14. § A működő funkciót ellátó vízilétesítmények üzemeltetésére üzemeltetési szabályzatot kell készíteni. Az üzemeltetési szabályzatban kell meghatározni az üzemvitelre, a technológiai folyamatokra, a karbantartásra, az időszakos ellenőrzésekre és vizsgálatokra, az üzemi adatok rögzítésére és szolgáltatására vonatkozó egyedi előírásokat, valamint a balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályoknak megfelelő és a létesítményre alkalmazott részletes rendelkezéseket. 15. § (1) A vízilétesítmények műtárgyainak önműködő vagy gépi erővel működtetett zárószerkezeteinél, továbbá az önműködő vagy távvezérlésű szivattyútelepeknél üzemzavar esetére gondoskodni kell a zárószerkezet üzemeltetésének kézi erővel vagy más alkalmas módon való ellátási lehetőségéről.

(2) A vízilétesítmények záró-, védő- és biztosítóberendezéseinek kezelésére a részletes - üzemeltetési szabályzatba foglalt - rendelkezések az irányadók. (3) Azokon a vízilétesítményeken, amelyek elmozdulása, meghibásodása vagy elpusztulása közvetlen életveszélyt vagy jelentős vagyoni kárt okozhat, vízszintes és magassági ellenőrző pontokat kell elhelyezni, feltéve, hogy a létesítmény állapota az elmozdulás mérésével ellenőrizhető.

II. Fejezet Ivó- és ipari vízellátás Általános előírások 16. § A vízellátó mű létesítményeinek műszaki tervezése és területigényének meghatározása során a vízellátás távlati igényeit kell figyelembe venni. A víztermelő telepek telepítésekor a nemzetgazdaságilag indokolható távlat, de legfeljebb 30 éves fejlődés vehető alapul, figyelembe véve a szakaszos megvalósítás lehetőségét. 17. § A vízmű vízbeszerző létesítményeit úgy kell kialakítani, hogy azok meghibásodás vagy fertőzés (vízszennyezés) esetén a vízellátásból egyenként legyenek kikapcsolhatók. A vízmintavételi lehetőséget biztosítani kell. 18. § A tűzoltáshoz szükséges vizet elsősorban felszíni vagy ipari vízből kell biztosítani. 19. § (1) A vízszállító hálózat fővezetékeit és a hálózathoz tartozó fő létesítményeket (tárolót, átemelőtelepet) a nemzetgazdaságilag indokolható távlat, de legfeljebb 50 éves fejlődés alapulvételével kell kialakítani. (2) Fővezetékek létesítésekor törekedni kell a körvezetékes hálózat kialakítására. (3) Regionális és térségi vízellátó hálózat 1 MPa-nál nagyobb üzemi nyomású vezetéke belterületen nem vezethető. (4) Vízellátó távvezetékkel a tartósan vagy gyakran vízzel borított területeket el kell kerülni. Ilyen területen átvezetett vezetékszakaszon csak a legmagasabb vízállás idején is biztonságosan kezelhető elzárószerelvény helyezhető el. (5) Külterületen fektetett vezeték nyomvonalát jól láthatóan jelölni kell. Külön meg kell jelölni az egyéb vonalas létesítményekkel való keresztezés helyét. 20. § (1) Vízellátási rendszer létesítése során figyelembe kell venni a csúcsfogyasztás időbeli eltérését fogyasztási körönként, ennek hatását az összesített csúcsfogyasztásra, valamint az éves és heti fogyasztási csúcsok alakulását. (2) A vezeték leüritésekor a víz kártétel nélküli továbbvezetését meg kell oldani. 21. § (1) A vízszállító hálózatot és tartozékait (átemelőtelepet, tárolót) olyan műszerrel, szerelvénnyel, illetve szerkezettel kell felszerelni, amely önműködően kizárja, hogy a hálózatban a nyomás az engedélyezettnél magasabbra emelkedjék. Üzemzavar elháritása érdekében csőtörés és nyomáscsökkenés-jelzők, valamint légtelenítők biztosítása szükséges. (2) A vízszállító hálózatot szakaszolhatóan kell kiépíteni. 22. § Szennyező anyagot tartalmazó, vagy agresszív talajban, nagyfeszültségű villamos berendezés közelében a csővezetéket korrózióvédelemmel kell ellátni, illetve csak a káros hatásoknak ellenálló csövekből szabad vezetéket létesíteni. 23. § (1) A vízkezelési eljárást a víz fizikai, kémiai, bakteriológiai és biológiai tulajdonságainak, az esetleges változásoknak és a felhasználás céljának megfelelően kell megválasztani. (2) A vízkezelő telep műtárgyainak, berendezéseinek számát és mértékadó teljesítőképességét a karbantartást is figyelembe véve kell megállapítani. A vízmű kútjainak számát úgy kell meghatározni, hogy az átlagos fogyasztásnak megfelelő üzemi kapacitást a karbantartás miatt kikapcsolt kutak nélkül is biztosítani lehessen. (3) A vízkezelő telep műtárgyait és berendezéseit úgy kell kialakítani, hogy azok az üzemelésből megkerülő vezetékkel kikapcsolhatók legyenek. (4) A különböző eredetű vizek szükség szerinti keveredését mindig tárolómedencében kell biztosítani. (5) Felszíni vízbeszerzéskor a vízkezelő berendezéseket a lökésszerűen érkező szennyeződés lehetőségeit is figyelembe véve kell kialakítani. 24. § A vízművekben biztosítani kell az automatizálás, illetőleg a folyamatszabályozás lehetőségét. 25. § A víztermelő, tisztító és szolgáltató létesítmények üzemeltetési szabályzatában elő kell írni az üzemi adatok mérését, a mérési időközöket, a mérési adatok feljegyzésének módját, továbbá az adatok értékelése és ellenőrzése eredményének írásban való rögzítését.

Ivóvízellátás 26. § (1) Vízkészlet-gazdálkodási és gazdaságossági mérlegeléssel kell meghatározni, hogy a közműves vízellátást hol és milyen időrendben, milyen vízellátási rendszerrel (külön vízművel, vagy regionális, illetőleg térségi rendszerrel) indokolt megvalósítani. (2) Minden esetben mérlegelni kell, hogy a vízellátást a víztermelő telepek koncentrálásával, vagy - az ivóvízszolgáltatás biztonságának növelése érdekében - több, egymástól független és együttműködő víztermelő teleppel kell-e megoldani.

27. § (1) A jó minőségű ivóvizet adó felszín alatti rétegből elsősorban a lakosság ivó- és háztartási, továbbá az intézmények és az üzemek szociális célú vízigényét kell kielégíteni, valamint az olyan ipari üzemek vízszükségletét, amelyek termeléséhez az ivóvíz-minőségű víz nélkülözhetetlen. (2) A bányaművelés során kitermelt és a bányavállalat által felhasználni nem kívánt ivóvíz-minőségű vizet elsősorban a települések ivóvízigényének kielégítésére kell felhasználni. (3) Ivóvízellátás céljára telepített vízmű létesítésénél gondoskodni kell arról, hogy a vízbázis vizét és a már kitermelt vizet szennyeződés ne érje. 28. § (1) A lakossági vízigényt, a fejlődést figyelembe vevő fajlagos vízigény alapulvételével, a szabványban meghatározott vízfogyasztási normák szerint kell megállapítani. (2) Új közüzemi vízmű kapacitását az ipar ivóvíz-minűségű vízigényét is figyelembe véve kell meghatározni. 29. § (1) Az elosztóhálózatban az üzemi nyomás a fogyasztói bekötésnél legfeljebb 0,6 MPa lehet. (2) Változó terepszintű település területét ellátási öveze-tekre kell osztani. Az ellátási övezeten belüli magas építmény, épületcsoport vízellátását egyedileg kell megoldani. (3) A település vízellátó hálózatának fővezetékét a legnagyobb fogyasztású terület súlyvonalában vagy a fogyasztási terület közrefogásával, lehetőleg körvezetékes rendszerben kell létesíteni. (4) Nagyobb, koncentrált jellegű vízhasználat esetén (pl. városszéli lakótelep) kétoldali vízellátást kell biztosítani. 30. § (1) Ivóvízminőségű víz szállítására csak olyan anyagú csövet, szerelvényt, belső védőbevonatot szabad alkalmazni, amelyből a víz egészségre káros anyagot nem old ki, a víz élvezhetőségét károsan nem befolyásolja és mikroorganizmusok megtelepedését vagy szaporodását nem segíti elő. (2) Az ivóvízhálózatba a talajvíz bejutását meg kell akadályozni. 31. § (1) Ivóvízvezetékről ipari vízellátás céljára leágazást létesíteni csak a fertőzés, illetve az egészségre káros szennyeződés lehetőségét kizáró, felső beömlésű, megszakított csatlakozással szabad. (2) Ivóvízhálózatra olyan berendezést kapcsolni, amely a hálózatba bármilyen idegen anyagot, vagy nem ivóvízminőségű vizet juttatna, tilos. (3) Meg kell akadályozni, hogy az ivóvízhálózatba visszaszívás következtében szennyeződés kerüljön be. 32. § (1) A víz kezelésének technológiáját az egységesített (minta) technológiák, műtárgyak és berendezések felhasználásával kell meghatározni. (2) Az ivóvíz szolgáltatásakor gondoskodni kell arról, hogy a felhasználásra kerülő víz megfeleljen az ivóvízminőségű vízre vonatkozó szabványokban előírt fizikai, kémiai és biológiai (bakteriológiai) követelményeknek. 33. § (1) A település közműves vízellátásának létesítése esetén a biztonsági követelményeknek figyelembevételével a napi csúcsfogyasztás mintegy 30%-ának megfelelő tárolóteret kell biztosítani. (2) Magas- és térszíni tároló egyidejű alkalmazása esetén a térfogatarány lehetőleg 50-50%-os legyen. (3) A víztárolás biztonságának növelésére - egy rendszeren belül - 600 m3 befogadóképesség fölött többkamrás medencét vagy több medencét kell létesíteni. (4) Ivóvíz tárolására nyitott víztároló medencét alkalmazni nem szabad. (5) Meg kell akadályozni az ivóvíz tárolása során a tárolt víz minőségének a felhasználást gátló mértékű változását. (6) Önálló tűzoltóvíz-tároló az ivóvízellátó hálózatról is tölthető, de nem tekinthető a vízellátási rendszer részének, a hálózatba vissza nem kapcsolható. 34. § (1) A tároló üzemi vezetékén, a tároló közelében vízmintavételi csapot kell létesíteni. (2) Az ivóvíztároló ürítő és túlfolyóvezetékeit a szenny- és csapadékvízelvezető csatornába csak megszakítva szabad bekötni. A megszakításokat egyértelműen megjelölt helyen kell kialakítani. 35. § Település belterületét házi bekötésekkel kell tervezni; a külterületi településrészek vízellátásának módját esetenként, mérlegeléssel kell meghatározni. 36. § Ivóvízhálózatról táplált hidroforberendezést úgy kell kialakítani és üzemeltetni, hogy az ivóvízhálózatban a legkedvezőtlenebb esetben is legalább 0,1 MPa túlnyomás legyen. 37. § (1) A szivattyútelepen a rendelkezésre álló tárolótérfogat és az egyéb körülmények figyelembevételével meghatározott szivattyúteljesítménnyel összhangban álló beépített tartalékot kell biztosítani. (2) Ha a szivattyútelep kétoldali áramellátása nem oldható meg, az (1) bekezdés szerinti teljesítményű tartalékenergiát belsőégésű áramfejlesztő gépcsoportokkal kell biztosítani. (3) Nyomásfokozó szivattyútelepnél a vezetékbe zárószerelvénnyel ellátott megkerülő vezetéket kell beiktatni. (4) Ivóvízellátást szolgáló szivattyútelepet más célra igénybe venni tilos.

Ipari vízellátás 38. § (1) Ipari, közlekedési, távközlési, valamint ilyen tevékenységet folytató mezőgazdasági melléküzemág (a továbbiakban: ipari üzem) frissvíz-igényét a víztakarékos üzemi vízgazdálkodási rendszer alapján, valamint a szociális vízszükséglet és a tűzoltóvíz figyelembevételével kell meghatározni, továbbá meg kell határozni a vízhiánytűrés mértékét. (2) Az ipari üzem vízigényének kielégítésére fel kell tárni a településről származó tisztított szennyvíz felhasználásának lehetőségét. (3) Az ipari üzem technológiai (termelési célú) vízszükségletét elsősorban közüzemi ipari vízműből vagy ipari üzemközi vízilétesítménnyel, ezek hiányában saját üzemi vízművel kell biztosítani.

(4) Településen belül ivóvízminőséget szolgáltató külön ipari vízmű létesítését kerülni kell. 39. § Az ipari víz minőségét az igényeknek megfelelően, esetenként kell megállapítani. 40. § Az ipari vagy mezőgazdasági üzem akkor tekinthető vízzel ellátottnak, ha az igényelt technológiai vizet, ivóvizet saját vagy üzemi vízmű, illetve közüzemi vízmű szolgáltatja.

III. Fejezet Csatornázás, szennyvíztisztítás, szennyvízelhelyezés Településcsatornázás 41. § (1) A csatornahálózatot és műtárgyait a nemzetgazdaságilag indokolható távlat, de legfeljebb a szennyvízmennyiség 50 éven belül várható növekedésének figyelembevételével kell méretezni, figyelembe véve a szakaszos megvalósítás lehetőségét. (2) A csatornázás létesítése és a megvalósítás ütemezése során figyelembe kell venni a település jellegét, fejlesztési tervét, a település rendezési tervét, a vezetékes vízellátás fejlesztési ütemét, a szennyvíz mennyiségét, minőségét, elvezetési jellegét, a befogadó adottságait és a környezetvédelmi szempontokat. (3) Ha a közműves vízellátás a csatornázásnál előbb létesül, akkor a közműves csatornázás megépültéig a szennyvíz ártalommentes elhelyezéséről az Országos Építésügyi Szabályzatban vagy egyedileg meghatározott közműpótló berendezésekkel kell gondoskodni. 42. § A csatornázás rendszeréről a befogadó adottságai, a domborzati és éghajlati viszonyok, a településfejlesztési és beépítési szempontok, a műszaki és gazdaságossági feltételek mérlegelése alapján kell dönteni. 43. § Az elválasztott rendszerű csatornázással elvezetendő szennyvizet annak csúcshozama szerint kell figyelembe venni. A lakosonkénti szennyvízmennyiség növekedését a vízműfejlesztési tervben előirányzott vízmennyiség alapján kell kiszámítani. 44. § Egyesített rendszerű csatornahálózat méretezéséhez a mértékadó csapadékvízhozam és a szennyvízlefolyási csúcshozam együttes értékét kell alapul venni. 45. § A csatornahálózatot úgy kell megvalósítani, hogy a szennyvíz a rothadási állapot elérése előtt a tisztítóberendezéshez jusson. A vezeték szellőzéséről gondoskodni kell. 46. § (1) A csatornát, a vezetéket és műtárgyaikat - a bujtató kivételével - úgy kell kialakítani, hogy bennük pangó víz vagy iszaplerakódás ne keletkezzék. (2) Ha a zárt csatorna öntisztulása nem biztosított, akkor a csatornát rendszeresen tisztítani kell. (3) A zárt csatorna szelvény és irányváltozásainak helyén, továbbá az üzemeltetés és a karbantartás által megkívánt helyeken ellenőrző- vagy tisztítóaknát kell elhelyezni. (4) A tisztítóaknák közötti zárt gravitációs csatornaszakasz egyenletes lejtésű, nem mászható szelvény esetében egyenes vonalvezetésű és változatlan szelvényű legyen. 47. § (1) Az elválasztott rendszerű szennyvízcsatornát védeni kell a talajból beszivárgó víztől. A szennyvíz kiszivárgását a csatornából meg kell akadályozni. (2) Csapadékvizet elválasztott rendszerű szennyvízcsatornába bevezetni nem szabad. (3) Szennyvízcsatornába csak a vonatkozó jogszabályban előírt minőségű szennyvizet szabad - szükség esetén előtisztítva - bevezetni. 48. § (1) Település belterületén a szennyvízátemelő telepet lehetőleg a terepszint alatt kell kiképezni. Ebben az esetben az ártalmas gázok káros hatását mesterséges szellőztetéssel kell kiküszöbölni. (2) A szennyvízátemelő telepet úgy kell kialakítani, hogy abban iszaplerakódás ne keletkezhessen. 49. § A csatorna karbantartási, javítási vagy átépítési munkái alatt a szennyvíz továbbvezetéséről gondoskodni kell.

Ipari szennyvízkezelés és elvezetés 50. § (1) Ipari üzem telepítése és korszerűsítése során meg kell vizsgálni a több üzemet kiszolgáló regionális vagy térségi csatornarendszer kialakításának lehetőségét. Többféle ipari szennyvíz keletkezése esetén azok komplex tisztítását meg kell vizsgálni. (2) Egy szennyvízkibocsátót kiszolgáló helyi megoldás csak ott választható, ahol azt a szennyvíz jellege, vagy a környezeti feltételek (a befogadó terhelhetősége, a földrajzi adottságok) indokolják. (3) Az ipari üzem szociális szennyvizei a közcsatornába bevezethetők. Bevezethető a technológiai (és hűtésből származó) szennyvíz is, ha a csatornára nem káros és az egyéb szennyvízzel együtt gazdaságosan tisztítható. (4) Az ipari üzemek és intézmények előtisztított szennyvizét a közcsatorna védelmében mennyiségileg és minőségileg kiegyenlítetten kell bevezetni. 51. § (1) Az ipari üzem külön-külön kezelendő szennyvizeit egymástól független csatornarendszerben kell összegyűjteni.

(2) Az ipari (üzemi) szennyvizeket az üzem tisztítóberendezésével a befogadóba (gyűjtőcsatorna vagy vízfolyás) való bevezetés előtt úgy kell megtisztítani, hogy a vízben maradt szennyező anyagok mennyisége a jogszabály által megállapított határértéket ne haladja meg. (3) Ha az ipari szennyvíz a gyűjtőcsatorna állapotát vagy a csatornát karbantartó munkások egészségét vagy életét veszélyeztető anyagokat tartalmaz, a közömbösítést (méregtelenítést) a keletkezés helyén, illetve az üzemi gyűjtőcsatornába jutás előtt kell elvégezni. 52. § Ipari üzem csapadék és szennyvízelvezető hálózatát a településcsatornázásra vonatkozó előírások értelemszerű alkalmazásával, továbbá az ipari vízgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően kell kialakítani és üzemeltetni.

Települési szennyvíztisztítás 53. § (1) A keletkező és összegyűjtött szennyvizet, használt vizet a befogadó terhelhetőségének, illetve a víz újra felhasználhatóságának megfelelő mértékben kell megtisztítani (előtisztítani). (2) A szennyvíz tisztítási technológiáját a tisztított szennyvíz minőségi jellemzőinek, továbbá az érkező szennyvíz minőségi és mennyiségi változásának, valamint a szennyvíz és a szennyvíziszap elhelyezési módjának a figyelembevételével, az egységesített (minta) technológiák, műtárgyak és berendezések felhasználásával kell meghatározni. (3) Szennyvíztisztító telep létesítésével vagy korszerűsítésével kapcsolatban minden esetben meg kell vizsgálni a szennyvíz és szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosításának, illetve ipari újra felhasználásának lehetőségét. 54. § Minden esetben vizsgálni kell a települési szennyvíz, valamint az ipari, mezőgazdasági, intézményi szennyvizek együttes kezelésének lehetőségét. Ha egymásra hatásuk kedvező, együttes kezelést kell alkalmazni. 55. § Egyesített rendszer esetén a befogadó adottságai alapján esetenként kell meghatározni, hogy csapadékkal milyen mértékben felhígult szennyvíz vezethető tisztítás nélkül (záporkiömlővel), és milyen arányú hígítás mellett csak tisztítás után, a befogadóba. 56. § (1) Szennyvíztisztító telepet a nemzetgazdaságilag indokolható távlat, de legfeljebb a 25 éves távlati igények figyelembevételével kell kialakítani és az elhelyezéshez (bővítéshez) szükséges területet biztosítani, figyelembe véve a szakaszos megvalósítás lehetőségeit. (2) A szennyvíztisztító telep létesitésével egyidejűleg kell gondoskodni a tisztított szennyvíz befogadóba vezetéséről (elhelyezéséről) és a keletkezett szennyvíziszap elhelyezéséről (felhasználásáról). 57. § (1) A szennyvíztisztító telepet úgy kell kialakítani, hogy környezetét ne szennyezhesse, ne fertőzhesse, működését árvíz vagy belvíz ne akadályozza. Üzemzavarai a hozzávezető közcsatorna működésének szüneteltetése nélkül legyenek elháríthatók. (2) Megkerülő vezetékbe, záporkiömlőbe üzembiztos, árvíz idején is működtethető elzárószerkezeteket kell elhelyezni. A zsilipnél kettős elzárási lehetőségről kell gondoskodni. (3) Egyesített rendszerű hálózat esetében - a befogadó adottságainak figyelembevételével - záporkiömlőt kell létesíteni. (4) A szennyvíztisztító telepen biztosítani kell az automatizálás, a folyamatszabályozás alkalmazásának lehetőségét. (5) A tisztítótelepet úgy kell kialakítani, hogy az közúti járművel megközelíthető legyen. 58. § (1) A szennyvíztisztító telepeken a szennyvíz mennyiségének mérését és minőségének ellenőrzését lehetővé kell tenni. A telep minden műtárgyánál biztosítani kell a vízmintavétel lehetőségét. (2) A tisztítóberendezés fagyveszélyes részeit fagy ellen védeni kell, és gondoskodni kell arról, hogy mozgó részei üzemképesek legyenek akkor is, ha a külső levegő hőmérséklete 253 K-re (-20°C-ra) csökken. 59. § (1) Települési eredetű szennyvíziszap elhelyezési lehetősége vizsgálatánál a vízminőség-védelmi követelményeken túl a környezetvédelmi, talajvédelmi, humán és állat-egészségügyi, valamint a mezőgazdasági termelési szempontokat kell figyelembe venni. A települési szennyvíziszapot elsősorban mező- vagy erdőgazdasági területeken kell hasznosítani (elhelyezni), kivéve a természetvédelem alatt álló területeket. (2) Ha a települési eredetű szennyvíziszap mező- vagy erdőgazdasági hasznosítása nem biztosítható, a szennyvíziszap elhelyezésére (deponálására) olyan helyet kell kijelölni, ahol az egészségi és környezeti ártalmakat (pl. bűz) nem okoz, továbbá vadon élő védett állatokat nem veszélyeztet. (3) Fertőző vagy mérgező ipari eredetű szennyvíziszapot a környezeti ártalom lehetőségét kizáró módon kell kezelni és depóniába helyezni, illetve elégetni. 60. § (1) A szennyvíztisztító telepet (berendezést) a próbaüzemeltetés alapján készített üzemeltetési szabályzatnak megfelelően úgy kell üzemeltetni és karbantartani, hogy alkalmas legyen az összegyűjtött szennyvíz előírt mértékű tisztítására és elégítse ki a biztonságtechnikai követelményeket. (2) A keletkező szennyvíziszap, rácsszemét és homok üzemszerű eltávolításához biztosítani kell, hogy a szállítás és elhelyezés környezeti ártalmat ne okozzon.

Szennyvízelhelyezés 61. § (1) A befogadóba bevezethető tisztított szennyvíz mennyiségét és minőségét a befogadó rendeltetése szerinti terhelhetőségétől függően kell meghatározni, figyelembe véve a vonatkozó előírásokat.

(2) Egyesített rendszerű csatornahálózattal összegyűjtött szenny- és csapadékvizet a szennyvíztisztító telep megkerülésével csak a befogadó terhelhetőségének megfelelő hígulás elérése után szabad a befogadóba bevezetni, hogy az a környezetben bűzhatást ne okozzon. (3) Ha a befogadó a mértékadó vízhozam levezetésére nem alkalmas, akkor a bevezetést késleltetni kell (pl. záportározó), vagy a befogadót kell bővíteni. 62. § (1) A tisztított szennyvizet (a szennyvizet) úgy kell a vízfolyásba bevezetni, hogy jól elkeveredjen (lehetőleg a sodorvonalba). A bevezetés műtárgya feleljen meg a vízjárásnak, a hordalékjárásnak, a jéglevonulásnak, valamint a hajózási előírásoknak és a mederkarbantartási követelményeknek. (2) A szennyvizeket a vízfolyás kisvízi medrébe kell vezetni. A partrongálódás és a mederelfajulás megelőzésére a szükséges szabályozási műveket a bevezetéssel egyidejűleg kell létesíteni. 63. § A tisztított szennyvizet állóvízbe bevezető műtárgyat egyedi mérlegelés alapján kell kialakítani. 64. § (1) Kikötőmedence bejáratához viszonyítva a szennyvízbevezetés torkolatát úgy kell elhelyezni, hogy a medence szennyeződése ne következhessen be. (2) A vízszint alatt betorkolló szennyvízvezeték helyét a parton jelezni kell. 65. § (1) A tisztított házi szennyvíz akkor szikkasztható el, ha erre a talaj alkalmas, a szikkasztás a talajvíz használatát nem korlátozza, a talajvízháztartást kedvezőtlenül nem befolyásolja. (2) A szennyvíz mező- és erdőgazdasági felhasználása során, annak mindenkori fogadását - beleértve a belvizes időszakokat és járványok idejét is - biztosítani kell (tározóval, szűrőmezővel, biztonsági erdőterülettel). (3) Szennyvíz talajrepedésekbe, karsztjáratokba, felhagyott kútba, holtágba vagy munkagödörbe, továbbá természetvédelem alatt álló területre nem vezethető. 66. § Szűrőmezőnél gondoskodni kell a talajszűréssel megtisztított víz befogadóba vezetéséről. A szűrőágyak működésének a talajra és a talajvízre gyakorolt hatását figyelőkutak létesítésével ellenőrizhetővé kell tenni.

IV. Fejezet Hévízgazdálkodás, fürdők, vízi sportolás Hévízgazdálkodás 67. § Hévíz minden olyan mélységi eredetű víz, melynek kifolyó hőmérséklete 303 K-nél (30 °C-nál) magasabb. 68. § (1) A hévizet elsősorban gyógyászati, egyéb egészségügyi, továbbá fürdő, melegvíz és hőellátás céljaira kell hasznosítani. (2) A hévízhasznosítás tervezésénél a több célú és több fokozatú felhasználásra kell törekedni. (3) A több célú hasznosítás során figyelembe kell venni a hévíz mennyiségét, minőségét és energiatartalmát. 69. § Hévízmű telepítésekor a csurgalékvíz ártalommentes elvezetéséről és elhelyezéséről gondoskodni kell. 70. § (1) A hévízkutat a vízpazarlás megakadályozása érdekében olyan kútfej-szerelvénnyel kell ellátni, amely lehetővé teszi a vízkivétel mértékének igény szerinti szabályozását. (2) A kitermelt víz mennyiségét, nyomását és hőmérsékletét folyamatosan mérni és regisztrálni kell. 71. § (1) Olyan vezetéket, berendezéseket és szerelvényeket kell alkalmazni, amelyek megfelelnek a hőmérsékletingadozásból és a külső-belső agresszív hatásokból származó igénybevételeknek. (2) A hévízkutat, a vezetéket és a kezelőberendezést úgy kell kialakítani, hogy a felületen kivált vízkő lehetőleg kémiai módszerrel eltávolítható legyen. 72. § (1) Hévíztárolót a kút átlagos vízadóképessége és a napi csúcsfogyasztás figyelembevételével kell méretezni és úgy kell megvalósítani, hogy a hévíz jellemzőinek a felhasználást gátló mértékű megváltozása megakadályozható legyen. (2) A hévíztárolót úgy kell kialakítani, hogy az megfeleljen a hőmérséklet-ingadozásból, a vízkőkiválásból és az agresszív hatásokból származó igénybevételeknek. (3) A hőközpont, illetve a hévízkezelő berendezés méretezésénél gondoskodni kell üzembiztonsági tartalékról. 73. § Amennyiben a hévíz elismert ásvány- vagy gyógyvíz, a vízkezelés technológiáját egyedi vizsgálatok alapján kell meghatározni. Gyógyvizet csak olyan technológiával lehet kezelni, amely a víz gyógyászatilag jelentős tényezőit károsan nem befolyásolja. 74. § A hasznosító berendezésbe külön jogszabályban előírt határértéket meghaladó, éghető gázt tartalmazó hévi-zet bevezetni nem szabad. Egyéb, nem robbanásveszélyes gázt tartalmazó hévíz bevezetését egyedileg kell mérlegelni. 75. § (1) A használt hévíz elhelyezés előtti kezelését, befogadóba vezetését a befogadó terhelhetősége, valamint a hévíz kémiai összetétele, hőmérséklete és mennyisége alapján kell meghatározni. (2) Közcsatornába vízkőkiválásra hajlamos hévizet bevezetni tilos, egyébként a szennyvízre vonatkozó előírások érvényesek a hévíz bevezetésére is. 76. § Ha a hévízhasználat ideiglenes jellegű, a használat szüneteltetése idejére a kutat le kell zárni.

Fürdők 77. § (1) Felszíni víz partján fürdőt csak akkor szabad létesíteni, ha közegészségügyi szempontból a víz minősége megfelelő, a víz egyéb célú felhasználását nem befolyásolja, a part és a mederrész fürdés céljára alkalmasan kiképezhető, továbbá az egészségügyi követelményekkel összhangban a kiegészítő szolgáltatások és a fürdés egyéb követelményei biztosíthatók. (2) Műtárgyaktól, szabályozási műtől olyan távolságban kell fürdés céljára a helyet kijelölni, hogy a fürdési idényben előfordulható legkedvezőtlenebb körülmények se képezzenek veszélyforrást. 78. § (1) A településen belüli közfürdő helyigényét, a vízellátási és vízelvezetési lehetőségek figyelembevételével, a rendezési tervekkel összhangban kell megállapítani. (2) Fürdőmedence feltöltésére és vízpótlására az előírt mennyiségű és minőségű vizet kell biztosítani. (3) Közfürdő létesítésénél és felújításánál biztosítani kell vízforgató berendezés beépítését. 79. § A csurgalékvizeket a befogadóra vonatkozó kémiai határértékek alatt, külön tisztítás nélkül, fertőtlenítés, illetve megfelelő hígítás után lehet a befogadóba vezetni.

Vízi sportolás létesítményei 80. § (1) A vízi sport céljára, a műtárgyaktól, szabályozási művektől olyan távolságra kell a pályát kijelölni, hogy az a legkedvezőtlenebb körülmények (vízállás) mellett is alkalmas legyen - balesetveszély nélkül - sportolásra, versenyzésre. (2) A vízi sportok, versenyek lebonyolításához szükséges létesítményeket - a rendezési tervekkel összhangban - úgy kell elhelyezni és kialakítani, hogy azok ne akadályozzák az élővizek egyéb rendeltetés szerinti használatát és az élővizek minőségét károsan ne befolyásolják.

V. Fejezet Mezőgazdasági vízhasznosítás Általános előírások 81. § (1) Villamos üzemű szivattyútelepnél elegendő egyoldali áramellátást kiépíteni. (2) Az öntözőrendszerek és -fürtök fővízkivételénél, valamint a vízátadó helyeken a vízmérésről és a mérési eredmények nyilvántartásáról gondoskodni kell. (3) A csatorna medrét, ahol a vízátszivárgás lehetősége fennáll, szigetelni kell. (4) A csatorna és műtárgyainak méretezésénél az alkalmazásra kerülő gerebek duzzasztó hatását figyelembe kell venni. (5) A csatorna töltéseinek biztonsága érdekében megfelelő helyen és számban túlfolyót kell létesíteni; a túlfolyó víz befogadásáról gondoskodni kell. 82. § (1) Vízhasznosítási célú főmű létesítésénél a nemzetgazdaságilag indokolható távlat, de legfeljebb 25 éves fejlődés vehető alapul, figyelembe véve a szakaszos megvalósítás lehetőségét. (2) A hullámtéren vezetett öntöző és tápcsatornánál gondoskodni kell arról, hogy az árvíz átömlése a csatorna töltéseiben ne okozzon kárt. (3) A hullámtéri csatorna kialakításakor a „6. Árvízmentesítés”, valamint a „7. Folyó, tó- és víziút-szabályozás” című Fejezet vonatkozó rendelkezéseit is figyelembe kell venni. (4) A 16 mm-nél szélesebb víztükrű vagy hajózásra (kishajózásra) használt csatorna víz felőli rézsűit a hullámverés kártételeitől meg kell védeni. (5) Főnyomócső-vezeték (tápcsővezeték) átvezetését belterületen kerülni kell. (6) Belvízcsatornában öntözővizet vagy halastavat tápláló vizet csak a vízügyi felügyelet által meghatározott feltételek betartása mellett szabad vezetni. A csatorna üzemeltetésénél a belvízi érdekeket kell elsődlegesen figyelembe venni.

Öntözés 83. § Öntözőtelepet csak ott szabad létesíteni, ahol a) az öntözés a talaj termékenységére káros folyamatokat nem idéz elő, illetve ezeknek egyidejűleg elejét veszik, továbbá feltárt, vagy hidrológiai vizsgálattal megállapítottan szabad vagy szabaddá tehető vízkészlet van; b) a vízmennyiség elegendő, minősége pedig az előírásoknak - az esetleges tározás után is - megfelel, vagy megfelelővé tehető; c) a terület vízrendezése a szükséges mértékben megtörtént, vagy az öntözés bevezetésével egyidejűleg megtörténik;

d) az öntözőtelepet, vagy az öntözési célt szolgáló tározót hasznosító gazdaságban az öntözéses termelési technológia feltételei biztosítottak, vagy az üzembe helyezés időpontjáig biztosíthatók. 84. § Felületi öntözőtelep létesítésénél az agrárhasznosítási tervvel összhangban, de legalább a 10 éven belül várható öntözési igényt, a felszín alatti nyomócsöves esőztetőtelepeknél pedig a 25 éven belül várható igényt kell figyelembe venni. 85. § Az öntözőtelep létesítményeit úgy kell kialakítani, hogy - a vízkorlátozási időszakot kivéve - az ellátandó terület tervezett vízszükséglete, a veszteségek figyelembevételével, a szükséges időben és vízszintmagassággal biztosítható legyen. 86. § A nyomócsőhálózatot és szerelvényeit úgy kell kialakítani, hogy üzem közben a nyomás a nyomásviszonyokra jellemző pontokon ellenőrizhető legyen, továbbá meghibásodás esetén a hibás szakasz kiiktatásával a részleges üzemelés biztosítható legyen. 87. § (1) A beépített nyomócsőhálózatot hagyományos módon művelt területen legalább 80 cm-es takarással, mélyművelésű területen legalább 30 cm-rel a mélyművelésű szint alatt kell elhelyezni. (2) Az öntözés célját szolgáló nyomócsővezeték és szerelvényei vízteleníthetők, továbbá üzem közbeni légteleníthetők legyenek. 88. § (1) A nyomócsőre telepített műtárgy, szerelvény, földből kiálló, vagy a művelési zónában levő részeit a művelő gépek okozta mechanikai sérülés ellen védeni kell. (2) A nyomócsővezeték irányváltozásait, elágazásait, végeit elmozdulás ellen biztosítani kell. (3) A nyomócsővezeték nyomvonalát, valamint más vezetékkel és kábellel való keresztezését meg kell jelölni. 89. § Esőztető telep nyomócsővezetékébe hígtrágya-becsatlakozást csak a nyomásközpont zárt területén kívül szabad létesíteni. 90. § Az öntözőcső-hálózatot csak nyomáspróba és próbaüzemelés után szabad üzembe helyezni. A nyomáspróbát a legnagyobb üzemi nyomás 20%-ával növelten, a próbaüzemelést pedig a mértékadó üzemállapot előállításával kell elvégezni. 91. § (1) Szennyvízöntözést végezni csak előtisztított szennyvízzel szabad. A tisztítás mértékét a talajadottságok, az egészségügyi követelmények és a felhasználás technológiája alapján kell meghatározni. (2) Az öntözött területen a szennyvíz szétosztására szolgáló hálózatot és a táblákat úgy kell kialakítani, hogy az öntözőtelepen pangó szennyvíz ne keletkezzék. (3) Meg kell akadályozni, hogy az öntözőtelepről szennyvíz a szomszédos területre, a talajvízbe vagy befogadóba juthasson. (4) A szennyvízöntözés létesítményeinél a „3. Csatornázás, szennyvíztisztítás, szennyvízelhelyezés” című Fejezet előírásait értelemszerűen alkalmazni kell. 92. § A csak közegészségügyi korlátozással felhasználható (bármilyen fekáliát tartalmazó háztartási, települési vagy ipari) szennyvizet, továbbá hígtrágyát használó öntözőtelep elhelyezésénél a védőtávolságokat az erre vonatkozó előírások szerint kell meghatározni, figyelembe véve a környezetre gyakorolt káros hatás (pl. bűz, cseppszóródás) lehetőségét. 93. § (1) Az öntözőtelep vízelvezető csatornáit elhelyezni és kialakítani, valamint az árasztó és csurgalékvizet elvezetni a telepen kívüli belvízelvezetéssel összhangban kell. (2) Öntözésre berendezett területen a levezetőcsatornában a mértékadó vízhozamhoz tartozó vízszint legalább 30 cmrel maradjon a terep felszíne alatt. 94. § Árasztó öntözésre berendezett telepet szivárgóárokkal (vízelvezetőárokkal) kell körülvenni és az összegyűlő vizet el kell vezetni.

Tógazdaságok 95. § (1) A tógazdaságot elsősorban olyan vízzáró talajon kell létesíteni, amely még talajjavítás és vízrendezés után sem alkalmas szántóföldi művelésre, és ahol az előírt minőségű víz a kívánt időpontban és a szükséges mennyiségben rendelkezésre áll. (2) A tógazdaságok kialakításakor figyelembe kell venni az érintett térségben már meglevő belvíz és öntözési rendszerek működési feltételeit is. (3) Kábelek és egyéb föld alatti vezetékek fölött halastó nem létesíthető. (4) Halastó létesítése során minden esetben meg kell vizsgálni több vízgazdálkodási cél kielégítésének a lehetőségét. (5) A halastóra előírtak egyéb hasznosítású tavakra (pl. háziszárnyas-tenyésztő tavakra) értelemszerűen vonatkoznak. 96. § (1) A párolgási veszteséget 10%-os előfordulási valószínűségű értékkel kell figyelembe venni. (2) Dombvidéki tógazdaságok vízellátását a 80%-os előfordulási valószínűségű vízmennyiségre kell tervezni. 97. § (1) A halastavak feltöltésére, illetve táplálására csak olyan vizet szabad felhasználni, amely minőség, hőmérséklet, lebegőanyag-, vegyianyag-tartalom, valamint mikrobiológiai szennyezettség szempontjából a vonatkozó előírásoknak megfelel. (2) Hévíz csak esetenként végzett, teljes körű és egyetértő halélettani vizsgálat alapján vezethető halastóba. (3) Szennyvizet csak erre kialakított vagy felkészített halastóba szabad vezetni. Rothadó állapotban levő szennyvizet halastóba vezetni nem szabad.

98. § A körtöltéses és a hossztöltéses halastavak tápláló-, valamint elvezetőcsatornái lehetőleg egymástól függetlenül biztosítsák a feltöltést és a leürítést. 99. § Meglevő, vizet nem tartó töltés halastó töltéseként csak szigeteléssel és védőburkolattal ellátva vehető igénybe. Állandóan vagy időnként vizet tartó töltés, gát igénybevétele során esetenként kell meghatározni az eredeti rendeltetés érdekében szükséges védelmet. 100. § (1) Síkvidéki tógazdaság töltéseit, a tervezett üzemvízszint felett legalább 50 cm-es biztonsággal, a talajminőségnek megfelelő rézsűkkel kell kialakítani. (2) A tógazdasági völgyzárógát koronaszintjét a völgy legmélyebb részén az ülepedési ráhagyás mértékén túl legalább 0,3 m-rel meg kell emelni. A gátat, árapasztót úgy kell kialakítani, hogy rendkívüli árvíz esetleges átbukása előre megtervezett helyen következzen be és a legkisebb kárt okozza. (3) Egymás alatt elhelyezett dombvidéki tavak esetében a legalsó gát koronaszintje a tó mértékadó árvízszintjénél legalább 0,5 m-rel magasabb legyen. A körülmények mérlegelésével figyelembe lehet venni a felső tavak árhullámcsökkentő hatását. 101. § (1) A tógazdaság töltéseit a szél és a hullámverés romboló hatásától elsősorban biológiai védősávval kell megvédeni. (2) A biológiai védősáv kifejlődéséig gondoskodni kell a töltések ideiglenes védelméről. (3) A töltés üzemvízszint feletti és burkolattal nem védett részeit, illetve a mentett oldali rézsűt az erózió ellen füvesítéssel kell megvédeni. 102. § (1) Halastóban belső anyagárkot csak a töltés lábától számított legalább 4 m széles padka kihagyásával szabad kialakítani. A teleltető töltése és bevágása között minden oldalon legalább 1 m széles padkát kell hagyni. (2) A töltésbe és a töltéslábtól 10 m távolságon belül - hullámvédelmi célt szolgáló nemesfűz kivételével - nem szabad fát vagy bokrot ültetni. 103. § A halastó műtárgyait úgy kell kialakítani, hogy mellettük káros szivárgás ne léphessen fel. 104. § (1) Annál a halastónál, amelyen élő víz folyik át, a feltételezett töltésszakadás (veszélyhelyzet) következményeit számítással meghatározva, az árapasztó műtárgyat a 177. § (1) bekezdésében foglalt előírások szerint kell méretezni. (2) Ha a halastavon átvonuló árvíz csak a tulajdonost veszélyezteti, az árapasztót gazdaságossági számítás alapján kell méretezni. (3) A tógazdaság alatti mederszakasz kiépítésére vonatkozóan a vízügyi felügyelet esetenkénti előírásait kell figyelembe venni. 105. § Árapasztóban halrács legfeljebb a 10%-os előfordulási valószínűségű árvíz magasságáig helyezhető el. Az árapasztó méretezésénél fel kell tételezni a halrács eltömődését, vagy öntisztuló halrácsot kell alkalmazni. 106. § A halastó leürítésére szolgáló mű, csatorna, műtárgy olyan méretű legyen, hogy a tó a lehalászási, illetve az üzemeltetési tervben rögzített idő alatt károkozás nélkül, teljesen leüríthető legyen. 107. § A tógazdaságot, szükség szerint, a talajvízszint káros megemelkedésének, illetve a szomszédos területen keletkező károknak a megakadályozására az elvezetőhálózatba bekötött szivárgóval kell körülvenni. 108. §.A tógazdaság leürítési rendjét belvizes időszakban szükség szerint módosítani, végső esetben a vízleeresztést szüneteltetni kell.

VI. Fejezet Árvízmentesítés Árvízvédelmi vonal kialakításának szempontjai 109. § (1) Az árvízvédelmi mű rendeltetése, illetve fontossága szerint első-, másod és harmadrendű. A biztonsági követelményeket e rangsorolásnak megfelelően kell meghatározni. a) Elsőrendű árvízvédelmi mű - a folyók, vízfolyások és csatornák mentén levő vagy létesülő, a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter által fővédelmi művé nyilvánított árvízvédelmi vonal, árvíztározó és árapasztó csatorna, - a folyó nyílt árterében fekvő település árvízvédelmét szolgáló körtöltés. b) Másodrendű árvízvédelmi mű - a folyók, vízfolyások és csatornák mentén levő vagy létesülő, a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter által másodrendű árvízvédelmi művé nyilvánított árvízvédelmi vonal, - az árvízvédelmi lokalizációs vonal, - a szükségtározó töltései, - az elsőrendű fővédelmi mű mögött fekvő körtöltés. c) Harmadrendű árvízvédelmi mű - a nyári gát, - az árvízvédelmi célú hullámtéri terelőgát.

(2) A Szabályzat alkalmazása szempontjából árvízvédelmi mű az (1) bekezdésben említett valamely műnek az a műtárgya, tartozéka és járulékos létesítménye is, amely a védvonal védőképességét, remdeltetésszerű használatát biztosítja, illetve szolgálja. 110. § Az elsőrendű árvízvédelmi mű kialakítására a mértékadó árvizet és magassági biztonságot, valamint a nyári gát megengedhető legmagasabb kiépítési szintjét a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium állapítja meg. 111. § Egy-egy ártéri öblözet árvízvédelmi műveit úgy kell kialakítani, hogy azok egyenlő biztonságúak legyenek. 112. § Az árvízvédelmi művet minden esetben egyedi vizsgálat (méretezés) alapján - a hidrológiai, hidrogeológiai, topográfiai és talajmechanikai viszonyok, - a veszélyeztetett területen levő nemzetgazdasági vagyon (települések, lakó- és ipartelepek, létesítmények stb.), - a nemzetközi vízügyi megállapodások, - a fenntartás és védekezés lehetőségei, valamint igényei, - a meglevő árvízvédelmi létesítmények, - a víz, a jég és a hordalék akadálytalan levonulása, - a vízgazdálkodás többi ágazatába tartozó létesítményekkel, elsősorban a folyószabályozással, a sík-, hegy- és dombvidéki vízrendezéssel való összhang, - a műszaki-gazdasági számítások eredményei alapján kell létesíteni, illetve fejleszteni. 113. § Az árvízvédelmi mű létesítése során - figyelembe kell venni a folyó középvízi medrét, biztosítani kell, hogy az árvízi és középvízi sodorvonalak iránya ne térjen el lényegesen egymástól, továbbá az új töltés a folyó általános szabályozási tervébe beleilleszkedjen, - kerülni kell az éles töréseket, az árvízi meder átmenet nélküli és nagyarányú szűkítését vagy bővítését, továbbá a szakadópartok közelségét, a holtmedrek keresztezését és közelségét, - a nyomvonal megállapítása során figyelembe kell venni az előtereket és a véderdő telepítésének lehetőségét, - holtmeder és élő meder közé tilos árvízvédelmi töltést telepíteni, ha a mederelfajulás lehetőségét gazdaságos beavatkozással nem lehet kizárni, - a részleges és a szakaszos kiépítésű védőművet úgy kell telepíteni, hogy beilleszkedjen az általános szabályozási terv szerint később kiépítendő védőmű nyomvonalába, - a hullámtér szélességét a mértékadó árvízi vízhozam alapján, a már kiépített szakaszok hullámterének szélességéhez alkalmazkodva, műszaki-gazdasági számítással kell megállapítani. 114. § Azon a szakaszon, ahol a part természetes magassága az árvízvédelmi vonalon eléri a mértékadó árvízszint magasságát, állandó jellegű védőmű kiépítése nem szükséges, de a védekezés lehetőségét megfelelő szélességű sáv beépítési tilalmával biztosítani kell. 115. § Az árvízvédelmi mű létesítésekor mérlegelni kell, hogy az úttal vagy vasúti töltéssel a vízügyi-műszaki igények sérelme nélkül gazdaságosan egyesíthető-e. Iyen lehetőség esetén, a töltés méreteit a közös rendeltetésnek megfelelően, az árvízvédelmi biztonság figyelembevételével kell megállapítani. 116. § A védőmű erősítését lehetőleg a meglevő művek felhasználásával kell végrehajtani. A víz- és jégelvonulás szempontjából kedvezőtlen helyekről - a gazdaságossági mérlegeléstől függően - a védőművet át kell helyezni. 117. § (1) Az árvíz mellékfolyóba, illetve csatornába való visszaduzzasztásának megakadályozására, valamint az árvízhozam egy részének tározóba vagy árapasztó csatornába vezetése céljából torkolati zsilip helyett árvízkapu létesíthető. Hajózható mellékfolyó és csatorna esetén hajózsilip építéséről kell gondoskodni. (2) A távlati fejlesztési koncepciók szerint kifejlesztendő hajózás esetén az árvízkaput olyan elzárószerkezettel kell ellátni, amely a későbbiek során a hajózsilip felső fője elzárószerkezeteként működhet. (3) A töltésezett folyókba betorkolló vízfolyás és csatorna torkolati szakaszán - ha azok árvízi hozamai a zsilipes elzárást nem teszik lehetővé - a befogadó visszaduzzasztásának határáig a töltéseket a befogadó töltésével azonos biztonságra kell kialakítani. A vízduzzasztás határát az egyidejűleg előforduló vízhozamok mérlegelésével kell meghatározni. 118. § (1) Az árvízi szükségtározó helyét egyedi vizsgálat alapján kell meghatározni. (2) Az árvízi tározó befogadóképességét meghaladó árvízhozamok túlfolyását vagy kizárását biztosítani kell. A túlfolyó méreteit úgy kell megállapítani, hogy az átbukás a gát károsodása nélkül történjék. 119. § (1) Az árvízvédelmi mű állékonyságát veszélyeztető szakadópart védelmét szolgáló folyamszabályozási beavatkozásoknál a „7. Folyó-, tó- és víziút-szabályozás” című Fejezet rendelkezéseit is figyelembe kell venni. (2) Az árvízvédelmi művön és az altalajon keresztül átszivárgó vizek kártételeinek elhárítására szolgáló ellennyomó medencét, fakadóvíz-elvezető csatornát úgy kell kialakítani, hogy a fakadóvíz szükség szerint visszatartható, illetve szabályozottan elvezethető legyen. (3) A védőmű biztonságát közvetlenül nem veszélyeztető, de a mentett oldali területen esetleg kárt okozó szivárgóés fakadóvíz mennyiségének csökkentésére vagy elvezetésére alkalmazott művet úgy kell kialakítani, hogy az a védőmű és az altalaj állékonyságát ne csökkentse. 120. § Az árvízvédelmi mű által a mentesített területen lefolyásukban gátolt káros vizek elvezetését a „8. Vízrendezés” című Fejezet rendelkezései és az árvízvédelmi biztonság figyelembevételével kell megoldani. 121. § (1) A folyó hullámterében nyárigátat, terelőgátat, vagy terelő hatású művet csak úgy, és akkor szabad létesíteni, ha a mértékadó árvízszintben okozott duzzasztás az elsőrendű védőmű meglevő magassági biztonságát legfeljebb 10%-kal csökkenti. (2) A nyárigátat a jégtorlódásra veszélyes folyószakaszon úgy kell kialakítani, hogy az a szabad lefolyású sávot ne szűkítse.

(3) A nyílt ártéri öblözet nyárigátját úgy kell kialakítani, hogy az öblözet fő védvonalának későbbi kiépítéséhez lehetőleg felhasználható legyen. 122. § (1) Az árvízvédelmi töltés menti 10 m-es védősávot, a töltéstől távolodva legalább 5%-os eséssel kell kialakítani. (2) Helyi terepmélyedést a töltés menti védősávban, holtág keresztezésnél további 10 m-es sávban, legalább az átlagos terepszint magasságáig fel kell tölteni. 123. § (1) Az elsőrendű árvízvédelmi vonal mentén, építési tilalommal kell védeni a töltéslábtól számított 10-10 m széles területsávot. (2) Az árvízvédelmi földmű és fal mentén a hullámtéren a lábvonaltól számított 60 m-en, a mentett oldalon pedig 110 m-en belül anyaggödröt nyitni nem szabad. Kivételes egyedi esetben, részletes talajfeltárás és szivárgási vizsgálat alapján, a vízügyi felügyelet külön előírásainak betartásával lehetséges anyaggödör nyitása. (3) Munkagödröt nyitni elsőrendű árvízvédelmi vonal, valamint szükségtározó töltése mentén az (1) bekezdésben megadott területsávon belül, a vízügyi felügyelet esetenkénti külön előírásainak betartásával lehet. 124. § (1) Árvízvédelmi művet és annak altalaját, csak a vízügyi felügyelet engedélyében rögzített előírások betartásával szabad elbontani, átalakítani vagy megbontani. (2) Az árvízvédelmi vonal folytonosságát megszakító átvágás, vagy a védőképességet jelentősen érintő megbontás előtt az említett szakaszon ideiglenes árvízvédelmi vonalat kell létesíteni. (3) Az ideiglenes árvízvédelmi vonalat a mértékadó árvíz kivédésére alkalmas módon kell kialakítani. 125. § (1) Az árvédelmi mű és műtárgyai kezeléséhez üzemeltetési szabályzatot kell készíteni. (2) Az árvízvédelmi művet úgy kell karbantartani, hogy védőképessége ne csökkenjen. (3) Az árvízvédelmi mű állapotát és méreteit rendszeresen, az árvizek levonulása után pedig soron kívül ellenőrizni kell. (4) A töltés szelvényméreteit és a műtárgyak mérőpontjait legalább ötévenként méréssel kell ellenőrizni. (5) Árvízvédelmi töltést keresztező, vagy a töltésbe épített művek, műtárgyak állapotát rendszeresen, árvíz levonulása után pedig soron kívül ellenőrizni kell. Nyomás alatt működő keresztező létesítményeket ötévenként nyomáspróbával kell ellenőrizni. 126. § A nyárigátat a kiépítésre irányadó legmagasabb árvízszint felett nem szabad védeni. A tervszerű vízbeeresztést az előrejelzés figyelembevételével idejében, legkésőbb a vízjogi engedélyben meghatározott legmagasabb árvízszint elérésekor, az élet és a vagyoni értékek megóvása mellett kell végrehajtani.

Árvízvédelmi töltések és falak 127. § (1) Az árvízvédelmi védvonalat rézsűs földtöltésként kell kialakítani. (2) Árvízvédelmi fal csak a földtöltés kialakításához elegendő hely hiányában, vagy településrendezési érdekből, egyedi elbírálás alapján létesíthető. Ebben az esetben a mentett oldalon gépjármű-közlekedés céljára alkalmas utat kell biztosítani. 128. § (1) Az árvízvédelmi töltés és fal keresztmetszeti méreteit, alakját és szerkezetét a védőmű anyagának, a védőművel együtt dolgozó altalaj rétegződésének, talajmechanikai és hidrogeológiai tulajdonságának, a mértékadó magasságú és tartósságú árvízszinteknek a figyelembevételével, méretezés és ellenőrző számítások útján kell kialakítani. (2) A védőmű a várható legkedvezőtlenebb körülmények halmozódása esetén is feleljen meg a biztonsági követelményeknek, továbbá elégítse ki a védekezés és karbantartás igényeit. Az állékonysági, szilárdsági számításoknál a mértékadó árvízszintnek az előírt magassági biztonsággal növelt magasságát (vízszintet) kell alapul venni. Gyeptakaróval védett felületnél a rézsűkön a humuszréteg, a koronán a domborítás nem számítható be az előírt méretezés szerinti keresztmetszeti méretekbe. (3) Ha az árvízvédelmi töltés a folyó csatornázása következtében a mértékadó árvizet meghaladó tartósságú, magasságú üzemi vízszintet tart, a töltés méreteit ennek a különleges helyzetnek megfelelően kell megállapítani. Az átázás elleni biztonságot a permanens szivárgás alapulvételével, a védőmű magassági biztonságát a hullámverés elleni védelemmel együtt, a böge sajátosságainak a figyelembevételével kell esetenként meghatározni. 129. § Az árvízvédelmi földmű a) legkisebb koronaszélessége: - elsőrendű árvízvédelmi műnél 4 m, - másodrendű árvízvédelmi műnél 3 m, - harmadrendű árvízvédelmi műnél 2 m; b) domborítása: - a töltéskoronát a középvonaltól (tengelyvonaltól) mindkét irányban 5%-os oldaleséssel kell kialakítani; c) legmeredekebb rézsűhajlása: - az első- és másodrendű védőműnél mindkét oldalon 1:3, - a harmadrendű védőműnél 1:2, - burkolt rézsűnél 1:1,5; d) kitérői:

- azon a védvonalon, amelynek a koronaszélessége 5 m-nél kisebb, szükség szerinti távolságban, 50 m hosszban, a korona 6 m-re szélesítésével kitérőket kell létesíteni. 130. § (1) Földtöltés mentett oldali erősítéséhez a meglevő földmű anyagánál vízzáróbb talajt csak megcsapolt szűrőréteg alkalmazásával szabad beépíteni. (2) Ha a töltés és altalajának anyaga, vagy a töltés mérete miatt árvíz esetén biztonságot veszélyeztető szivárgások ke-letkezhetnek, az állékonyság megteremtésére a víz felőli oldalon vízzáró burkolatot, agyagéket, szádfalat vagy résfalat; a mentett oldalon szivárgót, megcsapoló kutat, vagy ellennyomó-medencét kell építeni. A szigetelő művet a töltésben levő műtárgyakhoz vízzáró módon kell csatlakoztatni. 131.§ (1) Az árvízvédelmi földművet az erózió és a hullámverés káros hatása ellen meg kell védeni. (2) Rézsűburkolatot kell készíteni a műtárgyaknál a jég romboló hatása elleni védelme céljából, továbbá akkor is, ha helyhiányban a földtöltésre előírt legkisebb rézsűelhajlást nem lehet kialakítani. (3) Az árvízvédelmi töltés rézsűtorkolatát szűrőágyazatra kell fektetni, és úgy kell kiképezni, hogy az a rézsű alakváltozását károsodás nélkül kövesse. A burkolatot megfelelő lábazati biztosítással úgy kell kialakítani, hogy alóla a víz akadálytalanul eltávozhasson. (4) A töltés mentett oldali rézsűjén vízzáró burkolatot vagy vízzáró támfalat csak a töltésen átszivárgó víz akadálytalan távozását biztosító szűrőzéssel, szivárgóval ellátva szabad létesíteni. 132. § Azt az árvízvédelmi töltést, amely közúti közlekedés céljait is szolgálja, a közút kategóriájára előírt pályaburkolattal kell ellátni. Nem közúti közlekedés céljából létesített koronaburkolat a védekezés és a vízgazdálkodás üzemi igényeinek feleljen meg.

Árvízvédelmi töltésbe épülő műtárgyak 133. § (1) Az árvízvédelmi töltésbe kerülő létesítményt úgy kell kialakítani, hogy a talajmozgásokat rugalmasan, káros elváltozás nélkül kövesse, a töltésen való közlekedést, a védekezést, a fenntartási és töltésfejlesztési munkákat ne akadályozza, az árvízvédelmi biztonságot ne csökkentse, továbbá mérete a mászhatóságot biztosítsa. Az azonos rendeltetésű létesítményeket lehetőleg egyesíteni kell, ennek lehetőségét esetenként kell megvizsgálni. (2) A töltés testében és a töltés mentén 10 m-es védősávban elhelyezett, a védőmű biztonságát érintő létesítményt a vízépítési műtárgyak erőtani tervezésére vonatkozó előírások szerint kell méretezni.

Árvízvédelmi vonal kiegészítő létesítményei 134. § A védvonal mentén, a szükségesnek megfelelően, védelmi központokat, őrtelepeket, raktárakat és munkásszállásokat kell létesíteni. 135. § (1) Az elsőrendű védvonal mentén legalább 3 km-enként magassági alappontot, a műtárgyakon pedig mérőpontokat kell elhelyezni. (2) A védvonal szelvényeit időálló módon meg kell jelölni. (3) Kisajátítási követ és a földműből kiemelkedő alappontot a töltés koronáján vagy rézsűjén elhelyezni tilos. 136. § (1) Nagyvízi vízmércét kell elhelyezni a védvonal mentén a nagyobb műtárgyaknál és a különböző védvonalak találkozásánál, továbbá az elsőrendű védvonal mentén legalább 3 km-enként, a másod és harmadrendű védvonalnál pedig a szükséges megfelelő távolságban. (2) A vízmércét ott kell elhelyezni, ahol a vízszintet helyi duzzasztás vagy örvénylés nem befolyásolja, a jég romboló hatásától védve van és minden vízállásnál leolvasható. (3) A nagyvízi vízmérce „0” pontját a hozzá legközelebb levő, mértékadó árvízi vízmérce „0” pontjához igazodva, a nagyvízi esés figyelembevételével kell meghatározni. 137. § Az elsőrendű védvonalakat hírközlő berendezéssel kell ellátni. 138. § (1) Ha hullámtérben a hullámverés veszélye olyan mértékű, hogy a gyepesített földrézsűben kárt okozhat, akkor az árvízi meder lefolyási viszonyait, illetve a hullámtér szélességét és az árvízlevezetés egyéb szempontjait figyelembe véve, a töltés elé véderdőt vagy egyéb biológiai hullámtörő sávot kell telepíteni. (2) A hullámtéri véderdőben, a védekezéskor szükséges szállítás és a kikötés céljára, a helyi viszonyoknak megfelelően, legalább 50 m szélességű nyiladékot kell biztosítani. (3) A töltésezett folyók partvonala és a töltés közötti területen, a hullámtérben a vízügyi felügyelet által meghatározott szélességű sávban tilos erdőt telepíteni, magas növésű vagy sűrű növényzetet ültetni, illetőleg a víz és a jég levonulását gátló, vagy a feliszapodást elősegítő létesítményt elhelyezni. 139. § (1) Az elsőrendű fővédvonalon, a védekezés és a szállítás akadálytalan végrehajtása érdekében, megfelelő távolságban, kellő számú fel- és lejáró utat kell létesíteni. (2) Az útfeljárót - a keresztező út jellegének figyelembevételével - a vonatkozó előírásoknak megfelelően kell kialakítani. (3) A fel- és lejárónál zárható sorompót kell elhelyezni.

VII. Fejezet Folyó, tó- és víziút-szabályozás A mederszabályozás általános előírásai 140. § (1) A folyó és a tó szabályozása során az elvégzett és tervezett beavatkozások egységes rendszert kell alkossanak. A folyó természetes szakaszaira és a természetes nagy tavakra általános szabályozási tervet kell készíteni. E folyószakaszokon és tavakon csak e tervbe illeszkedő létesítmények építhetők olyan sorrendben, hogy az a szakasz egységes rendezését biztosítsa. A szabályozott szakasz a szabályozatlanhoz úgy csatlakozzon, hogy az az utóbbit kedvezőtlenül ne befolyásolja. (2) A mederszabályozást a morfológiai, geológiai, hidrológiai és hidraulikai adottságokra, továbbá a meder anyagára, a görgetett és lebegtetett hordalék mennyiségére és minőségére, a partok védelmére, az árvíz és a jég akadálytalan levonulására, a vízi közlekedési, a környezetvédelmi és környezetfejlesztési érdekekre figyelemmel kell megoldani. (3) A mederszabályozás elégítse ki a vízgazdálkodás, a vízi közlekedés, a vízminőség-védelem és szükség esetén az üdülés követelményeit. 141. § Folyó- és tószabályozásnál a halélettani szempontokat is figyelembe kell venni. 142. § (1) A mederszabályozási mű helyét az általános szabályozási terv alapján a meglevő létesítmények és üzemeltetési adottságok figyelembevételével kell kijelölni. (2) A mederszabályozási művet úgy kell kialakítani, hogy az hátrányosan ne befolyásolja a szabályozással közvetlenül érintett mederszakaszhoz kapcsolódó szakaszokat, azok létesítményeinek állékonyságát, rendeltetésszerű működését, továbbá biztosítsa a víz megfelelő rávezetését és továbbvezetését. 143. § A szabályozás és gázlókotrás helyét, szélességét és mélységét úgy kell megállapítani, hogy hatására bekövetkező mederváltozás beilleszkedjen az általános szabályozási tervbe; ne veszélyeztesse a meglevő szabályozási műveket, hidakat és egyéb létesítményeket; károsan ne befolyásolja a folyó esés- és mederviszonyait, a tó meder- és üdülési viszonyait. 144. § Anyagkitermelési célú kotrásnál a folyó- és tószabályozás, a vízvédelem, a környezetvédelem, a hajózás és szükség szerint az üdülés érdekeit kell figyelembe venni. Anyagkitermelés céljából végzett öbölszerű kotrás nem károsíthatja a középvízi medret, hajózható folyókon a legkisebb hajózási és szabályozási vízszintre megállapított hajóútméreteket, a meglevő szabályozási és egyéb műveket; nem veszélyeztetheti a partok állékonyságát, az árvízvédelmi művek biztonságát. A kotrás befejezése után a területet úgy kell rendezni, hogy az a tájba beilleszkedjék. 145. § Horgonyzási tilalommal jelölt mederszakaszon csak a vízügyi felügyeletnek a védendő létesítményre vonatkozó külön előírása szerint szabad kotorni. 146. § (1) A partok védelmét szolgáló burkolatot úgy kell kiképezni, hogy rézsűje 1:1,5 hajlásnál meredekebb ne legyen, a megtámasztó lábazati kőhányás koronaszélessége legalább 1,0 m legyen, a vízoldali koronaél vonala pedig a szabályozási vonalon húzódjék. (2) Folyószabályozásnál esetenként, tószabályozásnál lehetőség szerint biológiai partvédelem alkalmazandó. 147. § Tószabályozásnál a biológiai partvédelem lehetőségét minden esetben meg kell vizsgálni, és a gazdasági, valamint környezetvédelmi megfontolások alapján úgy kell alkalmazni, hogy a szabályozáshoz fűződő vízgazdálkodási és egyéb társadalmi igényeket kielégítse. 148. § (1) A partvédő és a szabályozási művet, valamint a jogszabályban megállapított szélességű parti sávot a vízlefolyást károsan befolyásoló növényzettől mentesen kell tartani. (2) A mederszabályozási mű hatására keletkezett feliszapolódáson nőtt növényzetet úgy kell kezelni, hogy az a jég és a nagyvizek levonulását ne akadályozza. 149. § A károssá vált szabályozási művet el kell távolítani.

Folyószabályozás 150. § (1) A folyó hordalékszállltási egyensúlyát, a jég folyamatos levonulását biztosító és - hajózható folyón - a hajózás igényeit kielégítő mederméreteket mederszabályozással kell kialakítani és állandósítani (középvízi és kisvízi szabályozás). (2) A folyó nagyvizeinek (árvizeinek) meghatározott területsávon belüli levezetése céljából az árvizek gyorsabb levonulását elősegítő mederátmetszéseket és a nagyvízi áramlási viszonyokat szabályozó árvízvédelmi töltéseket kell létesíteni (nagyvízi szabályozás). 151. § (1) A mederszabályozást úgy kell végrehajtani, hogy a folyó kis- és középvize egységes mederben folyjon le. (2) A szabályozott folyószakaszon biztosítani kell a kis-, közép- és nagyvízi sodorvonal összhangját úgy, hogy minél kisebb szög alatt messék egymást. 152. § (1) A nagyvízi szabályozás műveinek elhelyezése során és a már meglevő hullámterek rendezésekor - a jogszabályban előírt hasznosítási módokat betartva - biztosítani kell a nagyvíz és a jég akadálytalan levonulását. (2) A hullámteret az árvízvédelmi, a környezetvédelmi és a területfejlesztési igények figyelembevételével kell rendezni. A mesterséges beavatkozás következtében lefolyástalanná vált mélyedést a mederbe be kell kötni.

153. § A folyószabályozás szempontjából figyelembe veendő vízhozamot és a hozzá tartozó vízszintet, valamint a szabályozási szélességet, az ehhez tartozó mederszelvényeket, vízi utaknál a legkisebb és legnagyobb hajózási vízszintet, valamint az ehhez tartozó legkisebb hajóút méreteket a hajózási hatóság szakvéleményének figyelembevételével a vízügyi felügyelet határozza meg. A Dunát illetően figyelembe kell venni a Dunabizottság ajánlásait. 154. § (1) A mederátvágásnak, illetőleg a vezérároknak a helyét, vonalazását és méreteit a meder anyagának, a meder várható kialakulásának, a folyószakasz jellegének, mederviszonyainak és a csatlakozó folyószakasz várható kifejlődésének, valamint az árvizek és a jég levonulási viszonyainak, vízi utaknál a hajózási igényeknek figyelembevételével kell megállapítani. (2) Az átvágást a szomszédos kanyarulatokhoz csatlakozva ívesen, a morfológiai jellemzők és a hajózási igények figyelembevételével kell kiképezni. (3) Az átvágás homorú partvonalát a túlfejlődés ellen meg kell védeni. 155. § (1) A kiiktatott mederszakaszt az új meder kialakulásával összhangban, fokozatos elzárással kell feliszapoltatni. Ahol erre lehetőség van, a vízállásos területet az elhagyott ág feltöltésével minimálisra kell csökkenteni. A mentett oldali holtágat a környezetvédelmi és fejlesztési meggondolások alapján kell rendezni. (2) Település belterületén levő kiiktatott mederszakaszban (holtágban) pangó víz keletkezésének megakadályozásáról a helyi érdekeknek megfelelően gondoskodni kell. (3) Természetvédelem alatt álló területen levő kiiktatott mederszakasz esetében a vízügyi, valamint a környezet és természetvédelmi hatóság esetenkénti előírásait kell betartani. 156. § (1) A folyó homorú oldalán vezetőművet, illetve kődepóniát kell létesíteni, ha a szabályozási vonal nem illeszkedik a szakadóparthoz. (2) A vezetőművet keresztgátakkal a partba be kell kötni. (3) A szabályozási vonal mentén a kődepónia vonalazását és szélességét úgy kell megállapítani, hogy a kialakított új partot a fokozatosan leszakadó kőanyag a mederfenékig érően beterítse. (4) A folyón kétoldali vezetőművet (párhuzamművet) csak műszakilag és gazdaságilag indokolt, kivételes esetben szabad létesíteni.

Folyócsatornázás 157. § A folyócsatornázás létesítésekor figyelembe kell venni az érintett területen levő településeket, ipartelepeket, út- és vasúthálózatot, a szállítási érdekeket, a vízi út vonzási területét, a későbbi fejlesztés lehetőségét, a vízrendezés adottságait és fejlesztési szempontjait, az egyéb vízgazdálkodási és nemzetgazdasági igényeket, valamint a Dunára vonatkozó dunabizottsági ajánlásokat. 158. § A folyó csatornázását többcélú művekkel célszerű megvalósítani. Minden esetben meg kell vizsgálni a vízerőhasznosítás lehetőségét is. 159. § A természetes állapotában is hajózható folyó vízhasznosítási célból történő csatornázása során a vízlépcsők számát, helyét és a duzzasztási szinteket úgy kell megállapítani - a Dunát illetően a Dunabizottság ajánlásának figyelembevételével -, hogy a korábbi hajóútméret ne csökkenjen. 160. § (1) A duzzasztási szint megállapításakor a hajózás érdekeit az érintett egyéb nemzetgazdasági érdekekkel együttesen kell figyelembe venni. (2) A csatornázott folyószakaszon a megfelelő part- és medervédelemről a megváltozott helyzet figyelembevételével gondoskodni kell. A hullámverés és az árvíz kártételei elleni védelemre a duzzasztott vízszint fölé érő művet kell kialakítani. 161. § Azon a folyón, amelyen vízi közlekedést bonyolítanak le vagy ilyet terveznek, a vízlépcsőnél hajózsilipet vagy a vízi közlekedés lehetőségét biztosító más műtárgyat kell létesíteni. A hajózsilipet úgy kell a vízlépcsőben elhelyezni, hogy az alatta és a fölötte levő vízi úthoz való kapcsolata állandó és zavartalan legyen. 162. § (1) A hajózsilip méreteit a vízi út kategóriája szerint, a dunai hajózsilipekét pedig a Dunabizottság ajánlásai szerint kell megállapítani. (2) A hajózsilip olyan méretű legyen, hogy rajta a zsilipelés szempontjából mértékadóként megállapított hajó, illetőleg hajóvonat egyszeri zsilipeléssel áthaladhasson. 163. § Vízlépcsőn a halak átjutását biztosítani kell. 164. § (1) A hajózsilipet az élő víztől mólóval vagy osztószigettel el kell választani. A mólót az áramlási viszonyoknak megfelelően kell kialakítani. Az így kialakuló elő- és utócsatornában helyet kell biztosítani az átzsilipelésre várakozó hajók részére, valamint a hajózsilipbe való be- és kihajózásra. (2) Az elő- és utócsatorna hosszát - ha szükséges, modellkísérlettel - úgy kell megállapítani, hogy a mértékadó hajókaraván a hajózsilipkamrába biztonságosan behajózhasson. (3) A hajózsilip környezetében hajóforduló helyről és az előrelátható hajóforgalomnak megfelelő várakozótérről is gondoskodni kell. 165. § (1) A zsilipkamra töltését és ürítését úgy kell megoldani, hogy a kamrában a vízlengés és hullámverés következtében a vízi járművekben ne keletkezzen kár. (2) A várakozótérben és a zsilipkamrában kikötőberendezésről kell gondoskodni. (3) A hajózsilipet a Hajózási Szabályzatban előírt jelzőberendezésekkel és térvilágítással kell ellátni.

(4) A hajózsilip üzemi zárószerkezetének rendszeres karbantartását ideiglenes elzárási lehetőséggel kell biztosítani. 166. § A duzzasztó, a hajózsilip kezelésére és fenntartására - különös tekintettel az árhullám és a jég lebocsátására üzemeltetési szabályzatot kell készíteni.

Tószabályozás 167. § A tó partjának állandósítására szolgáló végleges partvédő műveket a vízügyi felügyelet által jóváhagyott szabályozási vonalba illeszkedően, az ideiglenes partvédő műveket a vízjogi engedély előírásai szerint kell kialakítani. A végleges szabályozásnál a part mentén, az üdülőforgalom figyelembevételével közterületi sávokat kell kialakítani. 168. § A tó partját és a partvédő műveket úgy kell kialakítani, hogy megfeleljenek a statikus és dinamikus igénybevételeknek, valamint kielégítsék a vízgazdálkodási, az üdülési, esztétikai és környezetvédelmi igényeket. A tó partvédő műveit és a mederben elhelyezkedő létesítményeket olyan anyagból kell építeni, amely a víz, a fagy és a jég romboló hatásának ellenáll; a víz minőségét, biológiai egyensúlyát károsan nem befolyásolja. 169. § (1) A Balaton és a Velencei-tó szabályozásánál a partvédő művek (hullámtörők) felső élét és a csatlakozó parti sáv (sétány) terepszintjét legalább a következő magasságra kell kiépíteni (1. táblázat): 1. táblázat Legkisebb magasság (cm) Tó ideiglenes végleges szabályozás szabályozás partvédő terep- partvédő terepmű felső szint mű felső szint éle éle Balaton Déli part 180 200 160 160 Északi part 160 210 150 150 Velencei-tó 190 A megadott relatív magasságok a Balatonnál a siófoki, a Velencei-tónál az agárdi vízmérce „0” pontjára vonatkoznak. A Balaton déli partjára vonatkozó előírások Balatonkenesétől Keszthelyig (az 1 ÉVO-tól a 78 DVO-ig, Fenékpusztáig) érvényesek. (2) Ha a partvédő mű előtt legalább 30 m széles zárt nádas marad a szabályozás után, a végleges mű felső élének és terepszintjének magassága a Balatonnál a táblázat adataihoz viszonyítva 20 cm-rel csökkenthető. (3) Az (1) bekezdés szerinti partvédő műhöz csatlakozó feltöltés víz felőli oldalát 3-5%-os gyepesített rézsűvel, vagy más, a hullámverésnek ellenálló módon kell kiképezni. (4) Partvédő műnek nem minősülő egyéb tavi műtárgy magasságát esetenként, a vízügyi felügyelet előírása alapján kell meghatározni. 170. §. Tószabályozás során végzett partfeltöltésnél gondoskodni kell a mögöttes terület felszíni vizeinek zavartalan elvezetéséről és a talajvízszint káros megemelkedésének megelőzéséről. 171. § (1) Állóvíz medrében tószabályozási művön kívül egyéb létesítményt csak a vízügyi felügyelet - hajózható tavon a hajózási hatóság szakvéleményének figyelembevételével kiadott - engedélyében rögzített előírások betartásával lehet telepíteni. (2) Horgászállás és stég az egyéb jogszabályban foglaltak, valamint a vízügyi felügyelet előírásainak betartásával telepíthető, ha a szabályozási és karbantartási munkákat nem akadályozza, továbbá az üdülés, a hajózás, a környezetvédelem és a tájrendezés érdekeit nem sérti. 172. § E szakaszban nem említett, kisebb tavak szabályozását az általános vízgazdálkodási, vízkárelháritási, környezetvédelmi, üdülési és egyéb igényeket, illetve a jóváhagyott szabályozási terveket figyelembe véve egyedileg kell elbírálni.

Vízi utak 173. § (1) A természetes vízi úton a hajóutat folyószabályozási beavatkozással (mederrendezéssel, kisvízi szabályozással) kell állandósítani és fenntartani. (2) Ha a hajózásra nem alkalmas folyó hajózhatóvá tétele folyószabályozási módszerekkel nem lehetséges, a hajóút a folyó lépcsőzésével (csatornázásával) biztosítható. (3) A természetes víziúthálózat hajózó- és hajózható csatornák (mesterséges vízi utak) létesítésével is bővíthető. (4) A mesterséges vízi utak telepítésénél (vonalvezetésé-nél) a domborzati viszonyokat figyelembe véve kell a hajózás és a vízgazdálkodás igényeit összehangolni. 174. § (1) A hajóút és a hajóutat érintő műtárgyak kialakításánál a KGST, továbbá az EGB ajánlásait, a Dunánál a Dunabizottság ajánlásait az adott hajóút kategóriába sorolásának megfelelően kell figyelembe venni. A hajóutak kategorizálására az Országos Vízgazdálkodási Keretterv, illetve a vízügyi és hajózási hatóságok előírásai az irányadóak.

(2) A hajóút és műtárgyainak méreteit a vízi utanként külön megállapított legkisebb hajózási és szabályozási vízszintre (a továbbiakban: LKHV), valamint a legnagyobb hajózási vízszintre (a továbbiakban: LNHV) vonatkoztatva kell megadni. (3) A Dunán, mint nemzetközi vízi úton, a Dunabizottság ajánlása szerinti LKHV-t kell alapul venni. (4) A Dunára vonatkozó LNHV-t, a Duna mellékfolyóira, továbbá a Tiszára és mellékfolyóira vonatkozó LKHV-t és LNHV-t a Környezetvédelmi és Településfejlesztési Minisztérium, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium együttes utasítása alapján kell figyelembe venni. (5) Mesterséges vízi utakon a jellemző hajózási vízszinteket az üzemvízszintek figyelembevételével kell meghatározni. (6) A Balatonon és a Velencei-tavon a hajóút kialakításakor, illetve kijelölésekor a vízszintváltozást, a mederviszonyokat, valamint az üdülés érdekeit kell figyelembe venni. (7) A meglevő vízi utak hajózási és forgalmi jellemzőit figyelembe véve kell a csatlakozó mesterséges vízi út méreteit meghatározni. 175. § A vízi utak mentén a forgalmi viszonyoknak megfelelően külön jogszabály előírásai szerint kikötők és rakodók létesíthetők, fenntarthatók és üzemeltethetők. 176. § (1) Természetes vízi utak fenntartása során a folyószabályozásra vonatkozó előírásokat figyelembe kell venni. (2) A természetes vízi úton a rossz gázlót mederkotrással kell javítani, ha a hajózáshoz szükséges vízmélység szabályozási művekkel nem biztosítható. (3) A hajóutat a hajózási hatóság egyetértésével elkészített hajókitűzési terv szerint kell kitűzni. (4) Hajózható csatorna fenntartására és üzemeltetésére, a hajózás és a vízgazdálkodás érdekeinek figyelembevételével kell az üzemeltetési szabályzatot elkészíteni.

VIII. Fejezet Vízrendezés Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése 177. § (1) A vízfolyásokat az elöntéssel veszélyeztetett terület nemzetgazdasági értékének figyelembevételével - a települések belterületén és a különleges nemzetgazdasági jelentőségű létesítmények környezetében az 1-3%-os - egyéb területen a 10-33%-os előfordulási valószínűségű árvízi vízhozamra kell méretezni. (2) A vízfolyás belterületi szakasza felett az 1-3%-os előfordulási valószínűségű árvízi vízhozam mederbe terelését meg kell oldani. A belterületi szakasz alatt a további mederhez csatlakozó átmeneti szakaszt kell létesíteni. 178. § (1) A vízfolyás medréből kiáradó víz visszafolyá-sáról, illetve a völgyfenék mély területein összegyülekező csapadékvíz mederbe való juttatásáról gondoskodni kell. (2) A lefolyásukban töltés által akadályozott vizeket, zárószerkezettel ellátott műtárgyon át kell a befogadóba vezetni, vagy szivattyúzással átemelni. 179. § Vízfolyás medrének mélységét a környezet művelési ágától és a beépítettségtől függően kell megválasztani. A legkisebb medermélység a terepszint alatt 1 m lehet. 180. § (1) Földmedrű vízfolyás fenékszélessége legalább 0,8 m legyen, rézsűhajlását a talajminőségtől függően kell megválasztani, de 1:1,5 m-nél meredekebb nem lehet. (2) Közcélú vízfolyásba vezetett üzemi vízelvezető csatorna fenékszélessége 0,5 m-nél kisebb, rézsühajlása pedig 1:1,5-nél meredekebb nem lehet. 181. § Rendezett vízfolyás rézsűit és töltéseit biotechnikai művekkel vagy burkolattal kell védeni. 182. § Vízfolyások partjain az ellenőrzés, a fenntartás és a vízkár elleni védekezés céljából az előírt szélességű sávot szabadon kell hagyni. Természetvédelmi területen levő vízfolyás ellenőrzésére, fenntartására és a vízkár elleni védekezésre a vízügyi, valamint a környezet- és természetvédelmi hatóság esetenkénti előírásait kell betartani. 183. § Mellékvízfolyás és üzemi vízelvezető csatorna torkolatát úgy kell kialakítani, hogy a közcélú vízfolyás mentén a gépi fenntartás útja folyamatos legyen. 184. § Töltésezett befogadó esetében a vízfolyás alsó szakaszán, a befogadó visszaduzzasztásának határáig a „6. Árvízmentesítés” című Fejezet rendelkezéseinek megfelelő töltéseket kell létesíteni, vagy az árvízvédelmi biztonságot kielégítő torkolati műtárgyat kell építeni. 185. § Vízvezető csatorna a befogadó medrének bővítése nélkül akkor csatlakoztatható, ha a betorkollás alatti szakaszon a bevezetni tervezett és a befogadó által egyidejüleg szállított vízhozam együttesen nem haladja meg a kiépítettséghez tartozó vízhozamot. 186. § (l) Bukó, fenékcső, fenékgát és surrantó szelvénye a mederre előírt, de legalább a 3%-os előfordulási valószínűségű vizet vezesse. (2) A vízfolyás medrében duzzasztást okozó műtárgy nyílásméreteit úgy kell megállapítani, hogy a mértékadó vízhozam átfolyáskor - a sebességnövekedés burkolatlan meder esetén 10%-nál,

- a sebesség a meder anyagára megengedett határsebességnél, - a duzzasztás a megengedettnél nagyobb ne legyen. 187. § A keresztirányú vízmosáskötő művet az 1%-os előfordulási valószínűségű árvízi vízhozam vezetésére kell méretezni. 188. § A vízhozam meghatározása, továbbá vízmintavétel céljából a vízfolyás medrében létesítendő vizhozammérő műtárgy vagy mérési szelvény helyét a vízjogi engedélyben kell meghatározni.

Síkvidéki területek vízrendezése 189. § (1) A csatornahálózat és a művek kiépítésének alapjául szolgáló mértékadó belvízhozamot az illetékes vízügyi felügyelet állapítja meg. (2) A csatornák és az átemelő telepek teljesítőképessége megállapításakor a töltéseken átszivárgó, valamint a fakadó vizek mennyiségét is számításba kell venni. A csatornahálózat, a torkolati művek, az átemelőtelepek és tározók teljesítőképessége összhangban legyen. 190. § (1) A főcsatornáknak a mértékadó vízhozamot kiöntés nélkül kell vezetniük. (2) A főcsatornákat általában a terület legmélyebb részén, a legrövidebb nyomvonalon kell vezetni a megépítés, a fenntartás és az üzemelés műszaki-gazdasági szempontjainak mérlegelésével. (3) Csatornát hullámtéren a „6. Árvízmentesítés” és a „7. Folyó-, tó- és víziút-szabályozás” című fejezetekben előírtak figyelembevételével kell átvezetni. 191. § (1) Mellékcsatornát a települések, a közlekedés és a nagyüzemi gazdálkodás követelményeihez alkalmazkodva úgy kell vezetni, hogy az a terep mélyvonulatában, az üzemi csatornán vagy talajcsőhálózaton érkező vizeket gravitációsan vagy átemeléssel elvezesse. (2) Mellékcsatorna vizét lehetőleg gravitációsan kell a főcsatornába vezetni. 192. § (1) Az ipari vagy mezőgazdasági üzem területén összegyülekező csapadék és talajvíz-befogadóba való vezetéséről az üzemnek a vízügyi felügyelet előírásai szerint kell gondoskodnia. (2) A közút és a vasút vízlevezető árkát csak az út, illetve a vasút fenntartója előírásainak betartásával szabad belvízelvezetés céljára igénybe venni. 193. § Töltésezett csatorna esetén gondoskodni kell a töltés külső oldalán összegyűlő vizek elvezetéséről. 194. § A csatornák rézsűit, valamint a töltésoldalakat gyepesítéssel vagy egyéb védelemmel kell ellátni. 195. § (1) Ha a felszíni víz gravitációs levonulása a megengedett vízszint mellett az előírt idő alatt nem érhető el, átemelésről kell gondoskodni. (2) A 2 m3/s-nál nagyobb vízszállítású vagy az évente 500 óránál huzamosabb időn át működő átemelőtelep állandó jellegű legyen. 196. § (1) Belvíztározót ott lehet létesíteni, ahol a domborzati viszonyok a víz visszatartására alkalmasak, valamint ahol létesítése műszakilag és gazdaságilag indokolt. (2) Övgátalásra elsősorban a legelőket kell felhasználni. Az övgáttal visszatartott víz átlagos mélysége 30 cm-nél nagyobb nem lehet. 197. § A műtárgyak helyét úgy kell kijelölni, hogy a belvízvédelmi követelmények és az árvízi biztonság kielégítésén kívül az áramlási viszonyok kedvezően alakuljanak, az alapozás, a megközelítés, valamint villamos üzem esetén a távvezetékhez való csatlakozás megfelelő legyen. 198. § (1) A belvízrendszerekben a vizek tervszerű visszatartása, szabályozott lefolyása és kormányzása céljából zsilipeket, tiltókat kell létesíteni. (2) Állandó vízborítású csatornán létesülő zsilip és tiltó a halrács elhelyezésére is alkalmas legyen. 199. § Az árvízvédelmi töltésbe épülő zsilipet az árvízvédelmi művekre vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően kell kialakítani. 200. § (1) A belvízrendszerekbe, valamint a belvízöblözetekre belvízvédelmi tervet kell készíteni. (2) A műveket úgy kell karbantartani, hogy védőképességük ne csökkenjen. (3) A művek állapotát rendszeresen ellenőrizni kell.

Belterületi (települési) vízrendezés 201. § (1) A csapadékvíz-elvezetés rendszerét a település jellege és beépítettsége alapján kell meghatározni. (2) A csapadékvíz-elvezetés rendszere nyíltárkos vagy zárt lehet. A csapadékvíz elvezethető a szennyvízzel együtt a „3. Csatornázás, szennyvíztisztítás, szennyvízelhelyezés” című fejezetben szabályozott, egyesített rendszerű csatornázással. (3) A vízelvezető hálózatot a település területrendezési tervével összhangban kell kialakítani. 202. § Csapadékvíz-csatornába, csapadékvíz-elvezető árokba szennyvizet, vagy az állattartás hulladékait tartalmazó vizet még előtisztítás után, vagy tisztítottan sem szabad bevezetni. 203. § (1) Az elvezetendő csapadékvíz-mennyiséget a területre érvényes mértékadó előfordulási valószînűségi csapadék értéke alapján kell kiszámítani.

(2) Zárt csapadékvíz-csatorna és nyíltárok csatlakozásánál meg kell akadályozni, hogy a zárt csatornába lerakódást, eldugulást előidéző anyagok jussanak. (3) A csatornát, a vezetéket és műtárgyaikat úgy kell kialakítani, hogy bennük pangóvíz, vagy iszaplerakódás ne keletkezzék. 204. § A főgyűjtő a terep és a beépítettség által adott lehetőség szerint a terület súlyvonalában, általában a legmélyebb részen vezetendő. Szükség szerint több főgyűjtő is létesíthető. 205. § (1) A csapadékvíz-elvezető árok legkisebb fenékszélessége 0,4 m. (2) A medret legalább gyepesítéssel vagy gyepburkolattal kell védeni.

IX. Fejezet Szivattyútelep és felszíni tározás Szivattyútelep 206. § (1) A tárolási lehetőség és az üzemzavar következményeinek mérlegelésével kell a tartalék gépegységek teljesítményét, számát és jellegét, továbbá tartalékenergia biztosításának, a kétirányú áramellátásnak szükségességét meghatározni és biztosítani a gépek, berendezések gyors és biztos üzembe helyezhetőségét. (2) Belvízszivattyútelepen a tartalék gépegységek számát, a tartalék energiaellátást, továbbá a kétirányú áramellátás szükségességét egyidejűleg kell vizsgálni. 207. § (1) Halászati hasznosítású vizekre telepített szivattyútelepet (szivattyúállást) a szivattyúk és halak védelmét egyaránt szolgáló berendezéssel kell ellátni. (2) A szivattyútelep szivóaknáját úgy kell kialakítani, hogy az elzárható és vízteleníthető legyen. 208. § A hullámtéren transzformátort az árvízvédelmi töltés előírt koronaszintjénél alacsonyabban nem lehet elhelyezni. 209. § Szivattyútelepen az átemelt vízmennyiséget és a felhasznált energiát mérni kell.

Felszíni tározás 210. § (1) A tározó helyét a terület topográfiai viszonyai, beépítettsége, művelési ága, valamint hidrológiai, talajmechanikai adottságai, a tárolási cél, valamint a potenciális vízkészlet együttes figyelembevételével kell kiválasztani. (2) A tározót a vízgyűjtő terület (a vízrendszer) egészének figyelembevételével kell megvalósítani. Figyelembe kell venni a vízgyűjtő területnek a tározott víz mennyiségére és minőségére, valamint a tározónak a vízfolyásra gyakorolt hatását. (3) A tározó létesítése előtt fel kell tárni a vízhasznosítási vízkárelhárítási, üdülési, környezetvédelmi és egyéb igényeket, s ezek összehangolt kielégítésére kell törekedni. (4) A tározó méretét a domborzati, a geológiai és a hidrogeológia lehetőségek gazdaságos kihasználásával kell megállapítani. A vízkárelháritási célú, ideiglenes tározó kivételével meg kell határozni a teljes kihasználásra való kiépítés mértékét, és biztosítani kell a későbbi bővítés lehetőségét. (5) Sekély, nagy párolgási és szivárgási veszteségű, elmocsarasodásra hajlamos tározót kialakítani tilos. Ez a rendelkezés belvíztározóra, ideiglenes tározóra és hűtőtavakra, valamint természetvédelmi érdekből kialakított tározókra nem vonatkozik. 211. § (1) A felvízi rézsűt az üzemszerűen lehetséges legnagyobb sebességű vízszintsüllyedésből származó hatás figyelembevételével kell kialakítani. (2) A földgát alvízi rézsűjén a csapadék eróziót nem okozó, a rézsű állékonyságát nem veszélyeztető elvezetéséről kell gondoskodni. 212. § Árvízvédelmi célt is szolgáló tározótöltést a „6. Árvízmentesítés” című Fejezet rendelkezéseinek megfelelően kell kialakítani. 213. § A tározó földgátjának legkisebb koronaszélessége 3,0 m. 214. § (1) A gátba épített műtárgy és a gáttest érintkezési felületét úgy kell kialakítani, hogy a műtárgy menti szivárgás sebessége a gáttest anyagára megengedettnél kisebb legyen. (2) A műtárgyat vízhozammérésre és vízmintavételre alkalmasan kell kialakítani. A vízállás észlelésére vízmércéket kell elhelyezni. (3) A műtárgyat a jégnyomás ellen védeni kell. (4) A műtárgyat - kivéve az árapasztót - úgy kell kialakítani, hogy a halak áthaladása megakadályozható legyen. 215. § (1) Tenyészidő alatt állandó vízborítású, éves vagy többéves kiegyenlítésű völgyzárógátas tározóban gondoskodni kell a fenékleürítésről, és az annak érdekében szükséges fenékrendezésről. A fenékleürítő műtárgyat úgy kell elhelyezni, hogy hozzá külső vagy belső halágy egyidejű vagy utólagos kiépítéssel csatlakoztatható legyen. (2) A fenékleürítő keresztmetszetét a tározó alatti meder vízszállító képessége, a tározótérfogat és a felvízi földrézsű állékonyságának függvényében meghatározott leürítési idő alapján kell meghatározni.

(3) 4,0 m-nél nagyobb vízmélységű tározóhoz legalább 0,8 m legkisebb belső méretű fenékleürítőt kell készíteni. (4) A fenékleürítőn és az üzemi vízkivételi műtárgyon a felvízi oldalon két egyenértékű elzárást kell létesíteni. 216. § (2) Az árapasztót és tartozékait a mértékadó árvíz kártétel nélküli levezetésére kell méretezni. (2) Az árapasztó méretének megállapításánál az árhullámnak a tározó víztükrén való ellapulását figyelembe lehet venni. (3) Zárt szelvényű árapasztót, a mértékadó árvízi vízhozam 1,3-szeres értékét alapul véve kell méretezni. Ebben az esetben a mértékadó árvízi vízhozamhoz tartozó magassági biztonságnak legalább a felét kell biztosítani. 217. § (1) A tározó létesítése során a tározó alatti mederszakasz vízszállító képességét a tározó vízleeresztésével összhangban kell tervezni, illetőleg kivitelezni. (2) Gondoskodni kell a megemelkedő vagy süllyedő talajvízszint hatása által érintett terület és létesítményei megvédéséről, szükség esetén a talajvíz szabályozásáról és a vízszintváltozás méréséről. (3) A hordalék és uszadék megfogásának mértékét a tározó hasznosításától függően kell meghatározni. A megfogott hordalék és uszadék eltávolításának technológiai feltételeit biztosítani kell. 218. § (1) Ivóvízellátást szolgáló felszíni tározót úgy kell kialakítani és a tározóteret rendezni, hogy a víz minőségi romlása megakadályozható legyen, a vízkivételi műtárgy több szintben biztosítsa a vízkivételt. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak, a vízlépcsőrendszerek létesítése során kialakított tározókra is vonatkoznak. 219. § (1) A tározó üzemeltetési szabályzata tartalmazza a tározóra, a vele kapcsolatos létesítményekre és a vízgyűjtő területre vonatkozó jellemző adatokat, továbbá a katasztrófa megelőzéséhez, illetve elhárításához szükséges megfigyelésekre, a hidrológiai megfigyelésekre, az árvízvédekezésre, a vízszintszabályozásra és a védőterületre vonatkozó részletes előírásokat. (2) A tározó üzemeltetési szabályzatában elő kell írni a tározót tápláló és a tározóból kivett (lebocsátott) vízmennyiségek, valamint a szivárgás jellemzőinek mérését és nyilvántartását. (3) A gát és az altalaj alakváltozását, a gátba épített műtárgyak mozgását a figyelőpontokon - az építkezés kezdetétől - rendszeresen mérni kell.

X. fejezet A víziállások Fogalommeghatározások 220. § (1) A víziállás (cölöpállás, horgászállás, horgászpad, általában stégjellegű építmény) a meder talajába beépített, vagy a meder talajára támaszkodó tartókra (cölöpökre, talpakra) rögzített padozat, amely a vízterületnek nem vízgazdálkodási célú (pl. horgászat, fürdőzés, napozás, tudományos megfigyelés, munkavégzés) használatát teszi lehetővé. (2) Az építésügyi jogszabályok szerint épületnek minősülő építmény nem tekinthető víziállásnak. (3) (4) A meder talajával közvetlen kapcsolatban nem álló, úszótesten (tutajon, légtartályon, hajón stb.) rögzített, kikötött vagy lehorgonyzott úszómű (ún. úszó-stég) nem minősül víziállásnak. 221. § (1) A víziállás a szerkezeti kialakítása szerint lehet: a) felépítmény nélküli (cölöpökre rögzített), vagy felépítményes (a padozatra emelt zárt terű, fedett vagy oldalfalakkal ellátott felépítményt hordozó) padozat; b) parti bejáróval ellátott (a parttal összekötött), vagy bejáró nélküli (minden oldalról vízzel határolt és csak vízijárművel megközelíthető); c) elmozdítható (a meder talaján talpakon álló), vagy elmozdíthatatlan (a meder talajába beépített tartókra, cölöpökre alapozott kivitelű); d) időszakos szerkezettel kialakított (idényjellegű), vagy állandó jelleggel telepített (egész évben használható). (2) A víziállás az engedélyes (kezelő, tulajdonos) szerint lehet: a) közhasználatú víziállás, amelyet a vizek és vízterületek, valamint a partok erre kijelölt szakaszain (helyein) a helyi önkormányzat vagy egyesület bárki által - korlátozás nélkül vagy meghatározott feltételekkel - történő közhasználatra létesít, továbbá amelyet jogi személy (gazdálkodó szervezet) a saját rendelkezése szerinti korlátozott körben többek közös használatára létesít; b) magán víziállás, amelyet a parti tulajdonos (tartós használó, haszonélvező) magánszemély a parti ingatlannal összekötve, saját használatára, vagy a saját rendelkezése szerinti korlátozott körű magánhasználatra létesít.

A víziállások telepítése 222. § (1) Magán víziállás csak a létesítő magánszemély tulajdonában (tartós használatában, haszonélvezetében) levő partszakaszon, kizárólag parti bejáróval létesíthető. A magán víziállás csak idényjellegű, felépítmény nélküli, legfeljebb 10 m2 alapterületű lehet.

(2) Parti bejáró nélkül (minden oldalról vízzel körülvett), valamint a vizek közterületi partszakaszaihoz kapcsolódó, továbbá az állandó jelleggel telepített, és - ahol jogszabály a telepítését nem zárja ki - felépítményes víziállás csak közhasználatú víziállásként létesíthető. (3) A közcélú vízilétesítmények vízterületén - azok rendeltetésszerű üzemelésével összhangban - kizárólag közhasználatú víziállás létesíthető. 223. § (1) A parti ingatlanhoz - a használat célja által indokolt alapterülettel - általában csak egy víziállás létesíthető. Ha az ingatlant több tulajdonostárs megosztva, vagy a jogi személy (gazdálkodó szervezet) által üzemeltetett intézmény használói közösen használják, ugyanahhoz az ingatlanhoz - az egyéb telepítési feltételek megléte esetén - több víziállás is létesíthető. (2) Ha a tervezett telepítési hely mögött levő parti ingatlan nem a létesítő kezelésében (tulajdonában) van, a parti bejáró nélküli víziállás a parthoz 30 méternél közelebb nem létesíthető. Ezt a szabályt nem kell alkalmazni a legalább 15 m szélességű összefüggő nádas előtt telepített víziállások esetében. (3) A parttól 30 méternél nagyobb távolságra víziállás - az egyéb telepítési feltételek megtartásával - a mögötte levő parti ingatlan kezelőjének (tulajdonosának) a hozzájárulásával létesíthető, ha a parti terület a) közterület, b) jogi személy (gazdálkodó szervezet) kezelésében levő és a közhasználat elől elzárt terület, c) strandot üzemeltető szerv kezelésében levő nyilvános strand. 224. § (1) A víziállások telepítési helyének kijelölésénél különösen a következőket kell figyelembe venni és érvényesíteni: a) a vízgazdálkodási érdekeket, így különösen a vizek lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségének és minőségének védelmét, medrének és partjának állapotát, a vízinövényzetet, a partszabályozási és mederfenntartási munkákat, a közcélú vízilétesítmények megépítésének, üzemeltetésének és fenntartásának, valamint a vizek hasznosításának szempontjait, továbbá a jégjárás, a hordalékmozgás, a hullámzás és az árvizek levonulásának körülményeit; b) a vízgazdálkodás fejlesztésére jóváhagyott terveket, valamint a vízügyi jogszabályoknak a vizeket érintő létesítményekre vonatkozó rendelkezéseit; c) a környezetvédelmi (természetvédelmi) érdekeket és szabályokat; d) a halászati jogszabályokban biztosított halászati és horgászati érdekeket és előírásokat; e) a víziközlekedésre (hajózásra) vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit; f) a települések és az üdülőterületek rendezésére és fejlesztésére jóváhagyott terveket; g) a műszaki (vízgazdálkodási, vízépítési, hajózási, építési) szabályzatok előírásait; h) a nádgazdálkodásra vonatkozó szabályokat; i) az élet- és vagyonbiztonságra vonatkozó követelményeket; j) a víziállással szomszédos ingatlanok tulajdonosainak (kezelőinek) jogos érdekeit. (2) A víz, a vízilétesítmény, a parti terület (létesítmény) kezelőjének, illetőleg az érdekelt szakhatóságoknak a hozzájárulásával és feltételeinek megtartásával, valamint a vízterületen halászati jogot gyakorló szerv véleményének meghallgatásával korlátozottan telepíthető víziállás: a) a nagyhajózásra nem alkalmas folyókon, vízfolyásokon, valamint a folyók (vízfolyások) természetes víziállásváltozásai által befolyásolt mellékágakban; b) a kikötők (veszteglő és rakodó helyek) területén, valamint a kikötők, kompkikötők területétől (bejáratától) a hajózási hatóság által meghatározott távolságon belül; c) a halászatra szolgáló vízterületeken (hálókihúzó helyeken); d) a védett természeti területeken, továbbá az azok határvonalától számított 50 méter távolságon belül; e) a közterületi és a szabályozott partszakaszokon, illetőleg azok előtt; f) a vízilétesítmények vízterületén. (3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szempontokat a víziállások általános telepítési tervében, illetőleg ha az abban foglaltaktól eltérés indokolt, a víz (közcélú vízilétesítmény) kezelője, vagy az engedélyező hatóság által meghatározott feltételekben és előírásokban egyedileg kell érvényesíteni. (4) Víziállás nem telepíthető: a) hajóútban; b) nagyhajózásra alkalmas folyókon, illetőleg folyószakaszokon a hajóúton kívül sem, kivéve a csatornázott folyószakaszokon, a vízügyi és a hajózási hatóság által közösen kijelölt helyeket; c) az 1,5 méteres vízszint-ingadozást meghaladó természetes vízjárású folyókon, vízfolyásokon és csatornákon, illetőleg azoknak ilyen jellegű mederszakaszain; d) azokon a partszakaszokon, amelyeken a víziállás, vagy annak használata vízügyi vagy más parti érdekeket sértene (pl. védőövezetekben, műtárgyak környezetében, vízfolyások torkolatánál), továbbá ahol a szabályozási, fenntartási vagy üzemeltetési munkákat akadályozná, vagy ahol a parti feltételek ehhez nem alkalmasak; e) a zárt nádasok belsejében; f) azokon a partszakaszokon, amelyeken a településrendezési, az esztétikai (tájvédelmi), környezet- és természetvédelmi, vagy vízminőségvédelmi érdekeket sértené vagy veszélyeztetné; g) ahol azt egyéb közérdek kizárja, így különösen ahol a víziállás a víziközlekedés biztonságát, az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztetné, a vizek egyéb közcélú használatát akadályozná, továbbá, ahol annak megfelelő megközelítése nem biztosítható;

h) olyan part-, illetőleg mederszakaszokon, ahol a mederben elhelyezett vagy medret keresztező nyomvonalas létesítmények biztonságát veszélyeztetné (így különösen a horgonyzási tilalom alá eső területeken belül); i) öntözőcsatornák medrében, ivóvíztározókban, valamint a víztározók zárógátjai és műtárgyai közelében. 225. § (1) A Balatonon - az előző rendelkezésekben foglalt feltételek, illetőleg korlátozások mellett - víziállás csak az alábbi szabályok megtartásával létesíthető: a) a déli parton a partéltől számított legfeljebb 200 méter távolságon belül, 1,5 métert meg nem haladó vízmélységben, a nádas partszakaszok előtt a nádszegély szélétől számított legfeljebb 10 méter távolságon belül, b) az északi parton 1,5 métert meg nem haladó vízmélységben a nádas partszakaszok előtt a nádszegély szélétől számított legfeljebb 1 méteren belül, illetőleg a hajózási hatóság hozzájárulásával, a nádszegély szélétől számított legfeljebb 8 méteren belül, ahol a víziállást - engedélyezett csónakkikötőből - a nádas károsítása nélkül el lehet érni. (2) Az (1) bekezdés alkalmazásánál figyelembe kell venni a vízminőségvédő nádgazdálkodásra vonatkozó szabályokat is. (3) A vízmélységet a víziállás telepítési helyén a Balaton 100 cm-es vízállására kell vonatkoztatni. 226. § (1) A víziállás helyét - a területrendezési tervek és a víziállások általános telepítési tervének figyelembevételével - úgy kell kijelölni, hogy két szomszédos víziállás között a helyi viszonyoknak és a használat jellegének megfelelő térköz maradjon. (2) A víziállások a partvonal mentén csak egysorosan létesíthetők. (3) A nyilvános strandok területén csak napozópad létesíthető. 227. § (1) Felépítményes víziállás nem létesíthető a Balatonon, a Velencei-tavon és a Ráckevei (Soroksári) Dunában. Ez a korlátozás a tudományos vagy szakszolgálati célokat szolgáló eszközök és berendezések elhelyezésére, vagy ilyen munka végzésére létesített víziállásokra nem vonatkozik. (2) Az (1) bekezdésben nem említett egyéb vízterületeken - a víziállások telepítésére vonatkozó általános szabályok megfelelő alkalmazásával - kivételesen, a vízgazdálkodási (vízminőségvédelmi), környezet- és természetvédelmi, valamint tájesztétikai követelmények megtartásával, felépítményes víziállás is létesíthető. (3) Épület [220. § (2) bek.] a vízen (mederben) még részben sem létesíthető.

A víziállásokra vonatkozó műszaki előírások 228. § (1) Állandó jellegű víziállást általában csak jégveszélytől mentes állóvizekben, illetőleg a jég kártételeitől védett öblözetekben szabad létesíteni. Az állandó jelleggel telepített víziállást a jégnyomásra is méretezni kell. (2) Az állandó jelleggel telepített víziállás szerkezetét megfelelően merevíteni kell, és szükség szerint gondoskodni kell a lehorgonyzásáról is. 229. § (1) Az időszakos (idényjellegű) víziállásokat elmozdítható és lehetőleg könnyen szerelhető kivitelben kell készíteni, hogy azok a jegesedés időszakára a tartozékaikkal együtt rendszeresen eltávolíthatók legyenek. (2) Időszakos víziállás - a (3) bekezdés esetét kivéve - csak április 1-október 31. közötti időszakban tartható a mederben. A téli időszakra azokat minden tartozékukkal együtt el kell távolítani a mederből, és a parton oly módon kell elhelyezni, hogy a nagyvizek és a jég levonulását ne akadályozzák, és a víz el ne sodorhassa azokat. (3) A jégnyomásnak kevéssé kitett helyeken az időszakos víziállás - a vízterület kezelőjének hozzájárulásával kivételesen a téli időszakban is a mederben hagyható, feltéve, hogy a nád aratását nem akadályozza. 230. § (1) A víziállást (tartozékait) olyan anyagból, olyan szerkezettel és méretekkel, oly módon kell kialakítani, hogy az minden víziállásnál és kedvezőtlen időjárási viszonyok között is biztonságosan legyen használható, állékony maradjon, a vizet ne szennyezze és mások biztonságát ne veszélyeztesse. (2) A víziállást a mértékadó igénybevétel (szél, hullámzás, jégnyomás), a hasznosítás jellege és módja, valamint a helyi környezeti adottságok figyelembevételével kell megtervezni (méretezni) és kivitelezni. (3) A víziállás padozatának alsó szintjét a vízterület mértékadó vízszintje fölött olyan magasságban kell elhelyezni, hogy az a várható szélsőséges vízjárási (hullámzás, vízlengés, vízszintemelkedés) viszonyok között is biztonságos maradjon, és a víz levonulását ne akadályozza. 231. § (1) A víziálláshoz a parti bejárót úgy kell kialakítani, hogy az a természetes part állékonyságát, vagy a partvédőmű állagát ne veszélyeztesse és a parti nádas állományát ne károsítsa. (2) A víziállás megközelítésére föld-, beton- vagy kőmóló nem építhető. (3) A zárt nádassal övezett partszakasz előtt létesített víziálláshoz a nádasban nyiladék nem vágható és parti bejáró nem létesíthető. (4) A parti bejárót lezárni tilos. 232. § (1) A víziállás alapterületét a tervezett használattal arányosan, a legszükségesebb méretben kell meghatározni. (2) A parttal összekötött víziállás parttal párhuzamos éle nem lehet hosszabb a parti ingatlant határoló partvonalnál. 233. § (1) A víziálláson jól láthatóan és maradandóan fel kell tüntetni az engedélyes nevét (megnevezését) és állandó lakóhelyét (címét, székhelyét), valamint az engedély számát. (2) A víziállást és a parti bejárót - a helyi követelményeknek megfelelően - el kell látni a használat biztonságát szolgáló kiegészítő elemekkel (korlát, biztonsági lánc). (3) A felépítmény nélküli víziálláson semmiféle hozzá nem tartozó tárgy (berendezés, eszköz stb.) nem tárolható, és azon - korlát és ülőpad kivételével - tartósan nem rögzíthető.

234. § A felépítményes víziállásoknál a hulladék, a szennyező anyagok és a szennyvizek eltávolításáról (a partra való kivezetéséről) és elhelyezéséről oly módon kell gondoskodni, hogy a víz ne szennyeződjék és a környezet ne károsodjék.