1940. október 6-tól. TÉLI MENETREND

TÉLI MENETREND

1940. október 6-tól.

Budapest—Miskolc—Debrecen—Munkács Budapest Miskolc

ind. érk.

Miskolc Szerencs

ind. érk.

Nyíregyháza érk. Debrecen érk Saujhely Ungvár Munkács Munkács Ungvár Saujhely

érk. érk. érk. ind. ind. ind.

Debrecen ind. Nyíregyháza ind.

22.50 2.55

4.52 5.49

—

~T 7.24 7.58 8.06 9.10

—

—

7.10 9.25 10.05

1900 1914 22-10 —

Szerencs Miskolc

ind. érk.

23.39 0.36

Miskolc Bpest

ind. érk.

0.51 5.40

8.17 6-53 1001 13.02

23.40 4.25

—

—

10-23 iO'59

13.45 14.41

12.38 13.58

16.10 18.14

11.49 13.28 13.39

16.07 18.12 18.59

—

—

—

—

—

15.20 Á17.23 20.30 19.44

—

17.50 18.41

—

20.01 21.37

—

19.57 —

—

4.50 9.15

—

4.40

4.50 5.57

4.58 6.35

6.09 7.07

—

á 7.40 11.00

—

—

—

—

—

—

—

— —

¿20.52 22.04 — 22.05 7.08 i.12.10 8.05 12.02 10.10 Á13.18 14.26 8.12 9.40

—

7.55 14.12

—

—

4.50 22.12 22.51

Á19.46 20.16

419.00 22.05

—

—

— —

8.12 9.49

—

16.36 16.56 18.23

—

6.11 7.25 —

—

11.50 13.19

15.00 16.29

11.40 á. 13.54 16.50 12.30 14.24 17.57

19.15 19.52

—

13.50 Á14.32 18.46 16.50

—

20.03 23.17

—

—

22.15 23.43

—

18.40 19.55

Miskolc—Kassa Miskolc Kassa

ind. érk.

Kassa Miskolc

ind. érk.

Miskolc Torna Kassa

ind. érk. érk.

Kassa Torna Miskolc

ind. ind. érk.

3.11 6.26

10.14 11.50

—

—

0.56 4.21

—

4.35 7.18

6.08 7.28

13.54 16.40

—

—

20.22 23.05 —

.

—

—

—

—

14.54 17.32

18.16 19.44

—

Miskolc—Torna—Kassa 5.08 7.03

5.00 7.50 9.40

20.01 22.38

4.24 7.17

—

20.10 21.59

E

—

13.56 15.42 18.21

—

= —

Miskolc—Bánréve—Rozsnyó Miskolc Bánréve Rozsnyó

ind. érk. érk.

Rozsnyó Bánréve Miskolc

ind. ind. érk.

: :

—

19.17 21.25 22.59

—

7.54 14.10 9.24 15.40 11.10 18.06 4.09 5.55 7.27

E

= I

17.36 19.14

___

——

= ——

.

14.00 17.52 19.19

=

7.00 5.55

14.33 13.21

19.38 18.04

Miskolc—Mezőcsát 7.451 13.58 8.521 15.36

17.22 18.03

— —

ind. érk.

A=Arpád sinauíó; á=áramvomlta gyorsvonií.

Miskolc Mezőcsát

érk. ind.

—

OLTALMAD ALÁ SIETÜNK MARIAPOCSI SZOKNYÁNKI

BITI EGYHÁZ

TUDOMÁNYOS

ÉS E G Y H Á Z P O L I T I K A I

FOLYÓIRAT

A „ S Z E N T M I K L Ó S M A G Y A R O R S Z Á G I U N I Ó S S Z Ö V E T S É G " (SZEMISZ) T U D O M Á N Y O S ÉS I R O D A L M I O S Z T Á L Y Á N A K H A V I F O L Y Ó I R A T A = = = = = A L A P Í T Ö T T A : SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN D R , =

Szerkesztő-bizottság: ELNÖK: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN DR. TAGOK: BOKSAY EMIL, LIKI JÁNOS, LIPPAY LAJOS DR.. PAPP GYÖRGY DR., PFEIFFER MIKLÓS DR, ROHÁLY FERENC DR.

Szerkesztő;

KOZMA JÁNOS

CHAUHATIS

VIII. évfolyam.

10. (82.) szám.

1941. december.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-utca 11. szám.

Annus VIII.

Nr. 10. (82.)

December 1941.

Keleti Egyház

„SZEMISZ" tagilletménye. Megjelenik havonta, július A és augusztus kivételével. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-utca 11. SZ. Telefon (csak hétköznap délután 14—17 órák között): 57—98. Előfizetési ára pártoló tagoknak évi 4 pengő, nem tagok részére: évi 6 pengő. Külföldön évi 8 pengő. A SZEMISZ alapító és rendes tagjai tagsági díj fejében kapják.

TARTALOM! CIKKEK. Papp György eh*.: A hajdudorogi egyházmegye területvátozásai. Papp János dr.: A Szeplőtelen Fogantatás hittétele a bizánci liturgia énekeiben. Bobák János dr.: Miben kötelezi a C. J. C. a keleti szertartású kttholikusokat? KRÓNIKA. t Dr. Szabó V«ndel. — A hercegprímás Máriapócson. — Róma kiadta az őszláv nyelvű hivatalos liturgikus könyvéket. — Az esztergomi főegyházmegyei zsinat. -

i f ö . , Pázmény-egyetem do] >»'ra avatottjai. — A Keleti Kofí®áeió. f hatásköre. FIGYELŐ. Dr. Gulovics Andor: Budapesti Országos Kath, Nagygyűlések Uniós feladata. IRODALOM: Papi lelkiség. Ismerteti: Dr. Szántay-Szémáii István. Igehirdeítés és liturgia. Ismerteti: Dr. Gyulai János. KELETI LEXIKON: Dicsőség. Most és . . . Ekténia.

Ecclesia Orientális.

Periodicum Confoederationis S. Nicolai pro Sancta Unione. Redactlo et Administratto: Miskolc, Hnngaria, Melinda-utca 11. — Redactor et moderátor: Joannes Kozma Pretium annuum extra Hungáriám: 8 Pengő aurea. CHRONICA: t Dr. Vendelimus Szabó. — De S. Congregaitione Orientali. — Synodus Archidioeceseos StrigoMensis. — Libri lilurgici palaeoDr. Joannes Papp: Dogma Imslavici in editonie Vaticana. — maculatae Conceptionis in hymCongressus Catholicorum Budanis ritus Byzantini. pestiensis et Orientales. Dr. Joannes Bobák: Quibusnam LITTERATUA: in casibus C. J. C. se conférai ad Animus sacerdotalis. Praedicatio el liturgia. OrienítalesLEXICON ORIENTALE: Gloria. Et nunc . . . Bktenia.

DISSERTATIONS: _ Dr. Georgius Papp: Mutationes territorii Dioeceseos Hajdudorogensis.

A Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség (SZEMISZ) postatakarékpénztári csekkszáma: 7775. — Az adminisztráció egyszerűsítése érdekében minden pénzküldeményt erre kérünk beküldeni, ez értesítő lapon Jelezve a küldemény rendeltetését

A HAJDUDOROGI EGYHÁZMEGYE TERULETVALTOZÁSAI

Irta: PAPP GYÖKGY dr.

Hosszú vajúdás után 1912. június 8-án jelent raeg X. Pius pápa „Christifideles Graeci" kezdetű bullája, mely valóra váltotta a magyar görögkai holikusok több évszázados, mondhatnánk évezredes vágyát s felállította a hajdúdorogi egyházmegyét, kifejezetten a magyar görögkat.holikusok számára, „ . . . qui lingua hungarica utuntur." Bizonyára büszkeséggel veszi tudomásul minden magyar görögkatliolikus, hogy annak idején ennek a korszakalkotó bullának diplomáciai előkészítésére és megszerkesztésére a vatikáni államtitkárságnak egy rendkívül tehetséges főtisztviselője, Eugenio Pacelli — dicsőségesen uralkodó szentatyánk, X I I . Pius pápa — kapott megbízást, aki nehéz feladatát rendkívüli körültekintéssel oldotta meg. A bulla hat egyházmegye paróchiáiból alakította meg az új egyházmegyét. A munkácsi egyházmegyéből szakíttatott ki az új egyházmegye paróchiáinak zöme, számszerint 70; az eperjesi egyházmegyéből áícsatolíatott 8; a fogarasi érsekségből 35; a szamosújváriból 4, a nagyváradiból 44, s végül az esztergomi érsekségből 1 paróchia (Budapest). Az új egyházmegye összes paróchiáinak száma tehát 162 volt. A bulla idevonatkozó része a következőképen szól: „ . . . novae huius dioecesis territorio perpetuo attribuimus et assignamus inferius describendas paroecias, quas, idcirco, e dioecesibus, ad quas modo pertinent, apostolica auctoritate dividimus ac seiungimus, idest e dioecesi Eperjesiensi: Felsőzsolca, Görömböly, Hejőkeresztúr, Miskolcz, Sajópálfala, Sajópetri, Sajószöged, Komlós ka; e diocesi Munkácsensi: BodrogkereszLur, Bodrogolaszi, Mezőzombor, Szerencs, Tokaj, Tolcsva, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Vsgardó, Zemplén, Bodrogszerdahely, Czéke, Dámóc, Kisdobra, Bodrogmezö, Zemplénagárd, Bököny, Hajdúböszörmény, Debrecen, Hajdúdorog, Érpatak, Tiszabüd, Üjfehértó, Ajak, Révaranyos, Nyírkárász, Nyirmada, Nyírtass, Tornyospálca, Nyirgyulaj, Kállósernjén, Kisléta, Levelek, Máriapócs, Nyirbakta, Biri, Kótaj, Nagykálló, Napkor, Nyíregyháza. Oros, Kispazony, Nyirgelse, Nyirbéltelek, Nyirlugos, Nyírpilis, Penészlek, Piricse, Balsa, Búj, Kenézlő, Vencsellő, Timár, Nyirderzs, Fábiánháza, Gebe, Hodász, Nagydobos, Nyírcsászári, Nyirvasvári, Ópályi, Nyirparasznya, Jánk, Kökény esd, Nagypeleske, Sárközújlak, Nagykároly, Szatmárnémeti, Szárazberek, Turterebes; e dioecesi Szamosujváriensi: Batizvasvár, Szatmár (Paróchia Rumena), Szatmárudvari, Józsefháza; e dioecesi Magnovaradiensi Rumenorum: Amac, Szatmárzsadány, Nagykolcs, Csengerbagos, Czegöld, Csengerújfalu, Óvári, Pete, Porcsalma, Szamosdob, Vetés, Csomaköz, Domahida, Gencs, Kismajtény, Nagykároly (Paróchia Rumena), Reszege, Szaniszló, Érdcngeleg, Érdenréd, Mezőterem, Portelek, Vezend, Éradonv, Érkörtvélves, Értarcsa, Gálospetri, Nyiracsád, Nyiradony,

217

Piskolt, Nyirábrány, Varad, Álrnosd, Bagamér, Érkenéz, Érselind, Herstapályi, Kókad, Nagyléta (Parochia Rumena), Nagyléta (Parochia Ruthena), Pocsaj, Vértes, Makó, Nagyvárad (Parochia Ruthena); ex Archidioecesi Fogarasiensi: Árkos, Nagyborosnyó, Nagykászon. Gsikszentgyörgv, Csiklázárfalva, Gelencze, Illyefalva. Lemkény, Lisznvó, Kézdiszentkereszt, Torja, Abásfalva, Alsóboldogfalva, Büzödújfalu, Sóvárad, Szárazajta. Székelyszenterzsébet, Székelyudvarhelv, üláhszákod, Gyergyóalfalu, Csikszentdomokos, Szépviz, Gyimesbükk, Gyergyószentmiklós, Gyergvóvasláb, Nyárádandrásfalva, Nyárádbálintfalva, Harasztkerék, Nyárádkarácson, Kebeleszentivány, Marosvásárhely, Székelysárd, Szentháromság , Szentlőrincz, Kisteremi; ex Archidioecesi Strigoniensi: Budapest. A továbbiakban megállapítja a bulla, hogy bár Budapest, Makó és Nagyvárad a hajdúdorogi egyházmegye területétől távol fekszik, mégis mivel azoknak hívei majdnem mindnyájan magyar ajkúak, azokat is az új egyházmegyéhez kellett kapcsolni. CQuamvis tres ex modo relatis paroeciis graeci ritus, Budapest, Makó, Magnovarad (Nagyvárad) nuncupatae, a territorio Hajdu-Doroghensis dioecesis fonge distent, quum tamen ipsarum fideles fere omnes hungarice loquantur, peropportunum visum est eas novae erectae dioecesi adiungere, atque aggregare). Nagyvárad alatt természetesen a kis (egykor ruthénnek nevezett) paróchiát kell érteni. Az egyházmegyétől még nagyobb távolságra lévő székely paróchiákat illetően elrendeli a bulla, hogy azok a hajdúdorogi egyházmegye ordináriusa által kinevezendő vikárius áltai kormányoztassanak. (Quod ad paroecias e Fogarasiensi archidioecesi dividendas, quippe quae a nova dioecesi sint et ipsae discretae atque ab eius episcopali sede dissitae, induigemus, ut ab Ordinario Hajdu-Doroghensi regantur per Vicarium ab eo nominandum et constituendum.)

A székelyföldi vikáriátus megszervezése az egyházmegye területének közigazgatását szabályozó 70/1913. számú püspöki rendelet keretében meg is történt s megerősíttetett a 2011/1916. számú püspöki rendelettel. *

A világháborút követő gyászos emlékű fegyverszünet feltételeit tudvalévőleg a román hadsereg nem tarlotta be s a szerződésben megállapított demarkációs vonalon átlépve, a lefegyverzett ország belsejébe nyomúlt s így román impérium alá kerültek azok a paróchiák is, melyek egykor a fogarasi, nagyváradi és szamosújvári egyházmegyékhez tartoztak s 1912-ben a hajdúdorogi egyházmegyéhez csatoltattak.' A r o m á n egyházpolitika

legsürgősebb

feladatának

tekintette

e

paróchiák visszacsatolásának kieszközlését s ma még ismeretlen diplomáciai akció eredményeképen sikerült is kieszközölniük az azelőtt román egyházmegyékhez tartozott (s vagy teljes egészében, vagy túlnyomórészt magyar) paróchiáknak a fogarasi érsek és a nagyváradi püspök főhatósága alá való helyezését.

218

Valíré di Bonzo bécsi nuncius 1919. május 10-én (tehát néhány nappal a román hadseregnek a jelzett paróchiákra való bevonulása után, a békeszerződésre irányuló tárgyalásokat megelőzően) kiadta 16.475. számú dekrétumát, mely megbízza Radu Demeter nagyváradi püspököt, hogy „tamquam S. Sedis delegátus" adminisztrálja és kormányozza a hajdúdorogi egyházmegyének azelőtt a nagyváradi és szamosújvári püspökséghez tartozott 46 paróchiáját. A dekrétum szövege a következőképen hangzik: „Cunctis ubique pateat et notum sit omnibus, ad quos spectat, sive in posterum spectare poterit, quod SSmus Dominus Noster Benedictus div. provid. Papa XV. fel. regnans, pro eo flagrat zelo, ut omnium in orbe credentium necessitatibus consulatur, ad fideles íllos graecos-catholicos rumeni labii, qui illas incolunt parochias quae per Apostolican Bullám diei 7 Junii 1912, quae incipit „Christifideles graeci rítus catholici" cuius executio Excellentissimo Patri Domino Archiepiscopo Laodicensi, antecessori nostro, demandata iuerat, (itt nyilvánvalóan a leíró hanyagsága következtében kimaradt néhány szó; talán: ex dioecesibus Magnóvaradiensi et Szamosujvariensi dismembratae fuerant atque noviter erectae dioecesi Hajdúdoroghensi attributae) cpaeque ad rumeni rítus dioeceses pertinebant, Suae charitatis curas convertit eorumque statum attendens atque eorum bono spirituali opportunius atque efficacius consulere desiderans votis Antistitum Rumenorum catholicorum obsecundans, dictas parochias graeco-catholici rítus rumeni labii numero quadraginta sex, quae per memoratam Bullám neoformatae dioecesi Hajdúdoroghensi attributae fuerant et quarum quadraginta duae e dioecesi rumena Magnó varadiensi et quattuor e dioecesi Samosújvariensi dismembratae fuerant, curis et zelo Illmi Patris Domini Episcopi graeci rumeni ritus Magnovaradiensis committere decrevit tamquam Sedis Apostolicae delegati cum facultatibus ordinariis. Quae cum ita sint, Nos, Auctoritate Apostolica speciali modo Nobis tributa, Patri Domino Demetrio Radu, Episcopo rumeno Magnovaradiensi, committimus ut1 parochias praedictas tamquam Sanctae Sedis delegátus administret atque pro sua prudentia et charitate gubernet, eique omnes et singulas facultates, quae a jure cananico ordinariis decernuntur, decernimus atque tribuimus," A dekretumot 1919. június 7-én 709/1919. szám alatt kelt átiratában Radu Demeter nagyváradi püspök küldötte meg a hajdúdorogi püspöknek, kiemelve, hogy „a Christifideles bullával oda csatolt 42 {tehát a kettő, nagylétai és nagyváradi ruthén plébániák kivételével) nagyváradi és 4 szamosujvári román plébánia a hajdudoroghi egyházmegyéből kikapcsoltattak (?!) és saját joghatóságom alá rendeltetnek." Hozzáteszi továbbá, hogy „Ezen Decretum hivatalos kihirdetéséről az érdekelt plébániákban magam fogok intézkedni." Néhány nappal később (1919. június 29-én) Valfré di Bonzo bécsi apostoli nuncius 17.669. szám alatt újabb dekrétumot adott ki, melyben a fogarasi érseket bízza meg, hogy a székelyföldi paróchiákat „tamquam S. Sedis delegátus" adminisztrálja és kormányozza,

219

A dekrétum a következőképen szól: „Cunctis ubique pateat et notum sit omnibus ad quos spectai sive quomodocumque spectare proterit quod SSrrras Dominus noster Benedictus div. prov. Papa XV. fel. reg. ad fideles illos grecos catholicos rumeni labii paternum animum convertens, qui sic dicti Vicariatus Siculi parochias incolunt quae, per Bullám Apostolicam diei 7 junii 1912 quae incipit „Christifideles graeci rítus catholici" cuiusque executio Excellentissimo Domino Antecessor! nostro demandata fuerat, ex Archidioecesi Fogarasiensi dismombratae fuerant atque noviter erectae dioecesi Hajdudoroghensi attributae, eorumque statum attendens atque ipsorum spirituali bono opportinius ac efficacius consulere desiderans, curis ac zelo Illmi Ordinarii Albae Juliensis et Fogarasiensis rumeni rítus dictas parochias committere decrevit tamquam Sedis Apostolicae Delegati cum facultatibus Ordinarii. Quae cum ita sint, Nos, Auctoritate Apoctolica Nobis special! modo tributa, Bevmo Ordinario Albae Juliae et Fogaras committimus, ut praedictas parochias tamquam S. Sedis delegatus cum facultatibus Ordinarii, usque dum S. S. aliud decernat, administret, atque gubernet, eidem omnes et singulas facultates quae a jure canonico Ordinario decernuntur decernimus atque tribuimus." Ugyanakkor 17.673. szám alatt értesítette Valfré di Bonzo bécsi nuncius Miklósy István püspököt, hogy figyelembe véve ezeknek a paróchiáknak

az Ordináriustól

a demarkációs

vonal

meghozása

kő-

vetkeztében való elzártságát, a Szentszék a székelyföldi paróchiákat a Gyulafehérvár—fogarasi érsek időleges adminisztrálására (temporaneae administrationi), a többi paróchiákat pedig ugyancsak ideiglessen (similiter ad tempus) a nagyváradi püspök adminisztrálására bízta: A kisérőirat szövege: „Quo melius bono animarum illarum paroeciarum e „dioecesibus rumenis per Bullám „Christifideles" dismembratarum atque novae erectae dioecesi Hajdudoroghensi attributarum consulatur, attento eo quod illae paroeciae per demarcationis, ut aiunt, lineam nullám cum Ordinario proprio communionem habent, utque insuper mala majora pro Ecclesia vitentur, decrevit SSmus Páter, ut dictarum paroeciarum, quae sic dictum Vicariatum Siculum constituunt, temporaneae administrationi committantur Illmi Ordinarii rumeni Alba-Juliensis et Fogarasiensis: ceterae vero curis Episcopi rumeni Magnovaradiensis similiter ad tempus committantur. Ordinarii praedicti tamquam Apostolicae Sedis delegati cum facultatibus Ordinariis propriis se gerent. Heic Amplitudini tuae adnexum exemplar remitto decreti pro paroeciis Vicariatus Siculi dati, quod in totum concordat cum alio decreto pro 46 paroecias ex dioecesibus Magnovaradiensi et: Armenopolitana jam expedito. D u m haec renuntiare propero certus sum Amplitudinem Tuam quae Beatissimus Pater, aliis cuiuscumque indolis considerationibus

220

posthabitis, sed solum de salute animarum sollicitus statuenda duxit iibenter accepturum." A két dekrétum szövegét a „Christifideles graeci" bulla szövegével összehasonlítva, meg kell állapítanunk, hogy a pápai bulla a szóbanforgó

paróchiákat

mint

magyar

nyelvűeket

csatolta

a

hajdú-

dorogi egyházmegyéhez, a két nunciusi decretum pedig mint román nyelvűeket helyezte a román ordináriusok joghatósága alá. Az első dekrétum 46 paróchiát említ, holott a nagyváradi és számosújvári egyházmegyéből 48 (44+4) paróchia csatoltatott a hajdúdorogi egyházmegyéhez. Ennek magyarázatára rámutat a nagyváradi püspöknek a hajdúdorogi püspökhöz intézett 1231/1919. számú átirata: „ ö Szentsége azon 46 paróchiát kapcsolta ki Méltóságod egyházmegyéjéből és rendelte joghatóságom alá, amelyeket mi kértünk vissza. Már pedig mi a kettő, nagyváradi és nagylétai ruthén, tehát nem román paróchia kivételével mindazon paróchiákat visszakértük, melyek a „Christifideles graeci" bullában e cím alatt „E diocesi Magnovaradiensi R u m e n o r u m " soroltatnak fel, valamint „E diocesi Szamosujváriensi" 4 szintén román paróchiát. A jelzett nagyváradi és nagylétai ruthén parochiák tehát továbbra is Méltóságod joghatósága alatt maradnak." Érdekes továbbá az első dekrétumnak az a kitétele, — hogy a bécsi nuncius „votis Antistitum Rumenorum catholicorum obsecundans" rendelte el a dekrétumban foglaltakat. A román püspökök tehát a román hadsereg meglepetésszerű áprilisi bevonulása után azonnal kapcsolatot találtak a bécsi nunciussal s nem egészen egy hónapon belül teljesült is kívánságuk. F o n t o s végül meg-

jegyeznünk, hogy egyik dekrétum sem mondja azt, mintha a szóbanforgó paróchiák a hajdúdorogi egyházmegyétől dismembráltattak volna, sem azt, mintha azok a íogarasi és nagyváradi egyházmegyékbe incorporáltattak volna, hanem csupán annyit mond, hogy ezeket a paróchiákat a fogarasi érsekre és a nagyváradi püspökre, mint a Szentszék delegátusaira bízza, hogy azokat adminisztrálják. A delegáció és az adminisztráció szükségképen ideiglenes elrendezést tételez fel. A bécsi nuncius idézett kísérő irata valóban félreértést nem tűrő határozottsággal hangsúlyozza, hogy ez az elrendezés csupán ideiglenes jellegű, — a székelyföldi paróchiák temporaneae administrationi committuntur Illmi Ordinarii rumeni Alba-Juliensis et Fogarasiensis; ceterae verő curis Episcopi rumeni Magnovaradiensis similiter ad tempus committantur." Az ideiglenességet hangsúlyozza különben a második dekrétum eme kitétele: „usque dum S. S. aliud decernat." A nuncius kísérő irata a rendelkezés indokául hogy a szóbanforgó

dmáriusukkal

paróchiák

a demarkációs

nem érintkezhetnek.

kell j e g y e z n ü n k , h o g y akik

így

vonal

azt hozza

fel,

miatt

Or-

saját

A történeti hűség kedvéért meg

informálták

a bécsi

nunciust,

egy-

szerűen félrevezették őt. A dekrétumok kiadása idején u. i. a hajdúdorogi püspök székhelye, Nyíregyháza is román megszállás alatt volt, a többi megszállott paróchiákkal tehát akadály nélkül érintkezhetett volna. (Május 25-én m á r a román király látogatását várták

221

Nyíregyházán, ami azonban elmaradt.) Különben a bécsi nunncius szóbanforgó dekrétumának expediálásánál felhasznált levélboríték is „Dno Stephano Miklósy Episcopo" „Nyíregyháza, Románia" van címezve. (A „Románia" szó azonban idegen kézírás.) Legfeljebb az a tény okozott nehézséget az egyházkormányzat folytatásában, hogy b. e. Miklósy István hajdú dorogi püspököt a román megszálló csapatok erőszak alkalmazásával elhurcolták, Debrecenbe vitték, ott fegyveres felügyelet alatt fogságban tartották s csak akkor engedték szabadon, amikor tőle — a néhai püspök sajátkezű feljegyzése szerint — mint

fogolytól,

katonai

szuronyok

között

egy

nyilatkozat aláírását csikarták ki, melyben kijelentetik, hogy „nem akarom továbbra is gyakorolni egyházi hatalmamat azon községekre akik nem óhajtják önként az egyházmegyémhez való maradásukat és megengedem, hogy az illető községek hívői saját belátásuk szerint nyilatkoztassák vallási érzelmüket és megengedem, hogy azon egyházmegyékhez csatlakozzanak, ahová belátásuk és érzelmük őket vonzza." (A fogalmazásból is világosan kitűnik, hogy idegen anyanyelvű ember által megfogalmazott nyilatkozatot Írattak alá a magyar nyelv finomságait kiválóan ismerő püspökkel.) A dekrétumok kiadásának indokolására felhozott egyetlen ok tehát megtévesztő információn alapult. Csak jóval később alakult úgy a helyzet, hogy a dekrétumokban tárgyalt paróchiák egy része valóban elszakíttatott az egyházmegye központjától. *

A román hadsereg visszavonulása után a 46 paróchia egy része felszabadult. B. e. Miklósy István megyéspüspök 1920. április 3-án Csernoch János hercegprímáshoz fordult: „ . . . most, hogy a románok visszahúzódnak és szabolcsi, szatmári, bihari és csanádvármegyei paróchiáim egy része felszabadult, oly helyzet állott elő, melyben a nagyváradi püspök úr nem képes többé azokban delegátust joghatóságot gyakorolni. Szerény fölfogásom szerint a fölszabadult paróchiák automatice visszakerültek a hajdúdorogi püspök joghatósága alá. Mindamellett helyénvalónak látom Eminentiád bölcseségéhez fordulni tanácsért, illetve határozott útbaigazításért arra nézve: átvehetem-e mint törvényes ordinárius a kérdéses paróchiák kormányzását?" Hozzáteszi végül, hogy „A nuntius úrhoz kívántam e kérdést intézni, de éppen ma vettem a volt bécsi nuntius úr 1919. november hó 25-ikén kelt 19.844. számú búcsúlevelét, melyből arra kell következtetnem, hogy nuntiusunk ez idő szerint nincsen is." A hercegprímás április 11-én 769. szám alatt válaszolt: „Nézetem az, hogy Méltóságod mint Ordinárius gyakorolhatja jurisdictióját a román megszállás alól felszabadult plébániákon, mert az apostoli delegátus kirendelésének oka épen az volt, hogy Méltóságod a plébániáktól a demarkációs vonal által el van vágva s hogy a schizma veszedelme forog fenn. Most pedig a demarkációs vonal is eltolódott s a magyar igazgatás alatt álló helyeken a schizma veszedelme sem fenyeget. Mégis tanácsos Rómához kérdést intézni és az apostoli delegátus joghatóságának megszüntetését kérni."

222

A tanácsnak megfelelően Miklósy püspök április 19-én 322. szám aiatt a Szentszékhez fordult, s a következőket adta elő: „ . . . remota linea separativa, plures ex praedictis 46 paroeciis exercitus rumeni obsessione liberatae de praesenti prorsus impediuntur a coniunctione cum Episcopo Magno-Varadiensi eodem modo, sicuti prius ab officio meo stetarant avulsae. Quum itaque Ordinarius MagnoVaradiensis super his parochiis in territorio iam Gubernio Hungarico subjecto sitis iurisdictionem exercere propter clausuram militarem non possit, humillime exoro Beatitudinem Tuam, dignetur parochias respectivas ab occupatione hostiii iam solitas ac ceteras quoque — nt speramus

— deinceps

liberandas

a iurisdictione p r a e n o m i n a t o r u m

delegatoria dispensare easque iterum iurisdicitioni meae, qua legitimi ürdinarii submittere." Nem sokkal utóbb Miklósy püspök ismét kérte a hercegprímást, hogy a Szentszéknél járjon közbe aziránt, hogy a kért intézkedés mielőbb megtörténjék s a Szentséges Atya mondja ki „mikép a Cristifideles Graeci bulla erejénél fogva a hajdúdorogi egyházmegyébe kebelezett mindama paróchiákkal, melyek a békeszerződés értelmében Magyarország területén maradtak, valamint azokkal, melyek a határok

kiigazítása

során

ide fognak

csatoltatni,

s z a b a d o n rendelkez-

hetem." (Jún. 12. 649/1920. szám.) Csernoch János hercegprímás jún. 18-án (1373/1920. sz. a.) kelt válaszában írja, hogy a kérelem gyors elintézése érdekében írt Gasparri államtitkárnak. Majd így folytatja: „Mivel a plébániák ideiglenesen sem mardhatnak püspöki kormányzás nélkül, Méltóságod a kormányzást addig is nyugodt lélekkel átveheti, amely nézetemnek 769/1920. sz. levelemben már kifejezést adtam." A Szentszéktől közvetlenül nem érkezett válasz a felterjesztésre. Oka ennek bizonyára az volt, hogy Miklósy püspök a nagy magyar feltámadás közeli pán a felszabadult,

bekövetkezésének reményétől hanem a reményünk szerint

indíttatva nem csuezután felszabadulan-

dó (parochias ceteras quoque — ut speramus — deinceps liberandas) paróchiák visszacsatolását is kérte s ezért Rómában a visszacsatolás megtörténtéig félretették az aktát, nem gondolván, hogy az csak 20 év múlva fog bekövetkezni. Miklósy István püspök azonban a körülmények megfontolása és a hencegprímás megnyugtatása alapján átvette ezeknek a paróchiáknak kormányzását. (13 ilyen paróchia volt: Csegöld, Porcsalma, Nyirábrány, Nyiracsád, Nyiradony, Bagamér, Álmosd, Kókad, Nagyléta I., Vertes, Pocsaj, Horszupálvi, Makó. *

Különleges helyzetbe kerültek a hajdudorogi egyházmegyének ama paróchiái, melyek 1912-ig a munkácsi püspökséghez tartoztak, a trianoni békediktámum következtében azonban román impérium alá kerültek. Szatmár vármegye 7 paróchiájáról van itt szó: Kökénvesd, Nagypeleske, Sárközújlak, Nagykároly, Szatmárnémeti, Szárazberek, íurterebes (Nagykárolyban és Szatmárnémetiben természetesen az ú. n. „ruthén" paróchia) s ezekhez kell sorolnunk 8-iknak

10

a nagyváradi „ruthén" paróchiát, mely 1912-ig ugyan a nagyváradi egyházmegyéhez tartozott, mivel azonban a háború után ennek viszszacsatolását nem kérte Radu püsjök, az továbbra is megmaradt a felsorolt 7 paróchiával együtt a hajdúdorogi püspök joghatósága alatt. Természetesen csak jogilag állott ez a nyolc paróchia a hajdúdorogi püspök joghatósága alatt, mert hiszen azt ténylegesen nem lehetett gyakorolnia. — Marmaggi bukaresti nuncius 1922. március 7-én 1231. szám alatt kiadott dekrétuma ezekből a paróchiákból s a munkácsi és stanislaui püspököknek román impérium alá került paróchiáibó! apostoli adminisztraturát létesített s azt a bukovinai Siret-ben székelő Zlepkó Kelemen ap. adminisztrátor alá rendelte. „Ubique pateat et notum sit omnibus ad quos spectat sive in posterum spectare poterit Sanctissimum Dominum Nostrum Pium Divina Providentia Papam XI. feliciter regnantem, pro eo quo flagrat studio, ut omnium in Orbe credentium necessitatibus consulatur, Suae charitatis curas ad paroecias illas fidelium dilectissimorum graeci rutheni ritus convertisse quae hucusque vei Illmi P. D. Episcopi Hajdu-Doroghen, vei Illmorum P. P. D. D. Episcoporum Munkácsién et Stanislapoliian. Ruthenorum iurisdictioni subiiciebantur, quaeque nunc intra limites Romanici Regni inveniuntur. Itaque Sanctitas Sua, ipsarum paroeciarum praesentem staium prae oculis habens, easdem omnes et singulas ad régimén R. D. Clementis Zlepko, praefati ritus sacerdotis deferri eiusque zelo commendari jussit, tanquam Apostolici Administratoris ad nutum Sanctae Sedis. Quae rum ita sint, Nos Pontificia Auctoritate speciali modo Nobis attributá, iaudato R. D. Clementi Zlepko committimus, ut ipse memoratas paroecias qua Apostolicus Administrator regendas suscipiat atque pro sua prudentia et charitate, ut par est, gubernet, iisque congruis facultatibus ac honorificis praeditus privilegiis, quibus Codex Juris Canonici Adminisztratores Apostolicos aucíös esse voluit." 1922. április 26-án 7738/22. szám alatt a Congregatio pro Ecclesia ürientali is értesítette Miklósy püspököt az adminisztratúra felállításáról. Miklósy püspök megnyugvással vette tudomásul a rendelkezést, hangoztatta azonban, hogy „ingenti repletus dolore valedico íidelibus meis charissimis melioreque sorté dignis." Hangsúlyozta továbbá, hogy „ . . . falsé paroeciae haec, de quibus agitur . . . ad paroecias Ruthenorum numerantur. Fideles hi quorum abavi ante mille abhinc et quod superest annos iugum suave christianismi sibi secuntíum ritum orientalem (graecum) induerant, labii sunt pure hungarici nullamque cum Rutlienis linguae fovent communitatem. — Tranquillitas animorum Ecclesiaeque emolumentum proprio destitutis episcopo sub vicario lingua nationalitate ingenioque simili íidelibus potuissent tuta reddi. Praesens rerum status dissolutionem tantum detrimentumque Ecclesiae gignere potest." Zlepkó Kelemen 534/1922. szám alatt közölte a hajdú dorogi püspökkel, hogy a szóbanforgó paróchiák feletti joghatóságot valóban át is vette. Zlepkó Kelemen „graeci rutheni ritus" paróchiákról írt, s ezért Miklósy István püspök, 964/1922. sz. alatt kelt válaszában liang-

224

-súlyozta, hogy „parochiarum harum fideles absque discrimine labii sunt hungarici; nullaque datur ergo ibi parochia ruthena." *

A román megszállással kapcsolatban felmerült területi problém á k egy része 1930-ban nyert új rendezést. (Eltekintve attól, hogy az 1912. előtt a szamosujvári püspökséghez tartozott 4 paróchia (Batizvasvár, Szatmárnémeti — természetesen az ú. n. „román" paróchia — Szatmárudvari és Józsefháza) a nagyváradi püspök adminisztrálása alól a szamosujvári püspök alá rendeltetett 1922. május 15-én.) 1930-ban a román konkordátum alapján adta ki XI. Pius pápa a „Solemni Conventione 'kezdetű konstituciót, mely az egész erdélyi hierarchiát rendezte. Ez a konstitúció állította fel a máramarosi püspökséget s újonnan csoportosította az erdélyi paróchiákat. A székelyföldi 35 paróchia változatlanul megmaradt a gyulafehérvár—fogarasi érsek joghatósága alatt. Az újonnan alapított máramarosi püspökséghez csatoltatott: 1. a szamosujvári püspökségtől a fentebb említett négy paróchia, (Batizvasvár, Szatmárnémeti I., Szatmárudvari és Józsefháza); 2. a hajdúdorogi püspökségtől a 7 egykor munkácsi egyházkerületbeli paróchia (Kökényesd, Nagypeleske, Sárközújlak, Nagykároly II., Szárazberek, Túrterebes), továbbá az ezek egyikének (Kökényesdnek) filiájában keletkezett Csedreg, valamint a nagyváradi ú. n. ruthén paróchia (melyről fentebb szólottunk) s végül egy Peregul nevü paróchia, mely távolabb fekvő ruthén telepítés; 3. a nagyváradi püspöktől hat paróchia: Nagykolcs, Csengerbagos, Óvári, Pete, Szamosdob, Vetés. A nagyváradi püspök joghatósága alatt maradtak a többi nagyváradi egyházmegyei paróchiák (számszerint 22). *

A határon innen maradt paróchiák jogi helyzete csak 1935-ben nyert végleges rendezést. Angelo Rótta budapesti pápai nuncius 1935. július 17-én 9.162/35. szám alatt kiadott dekrétumában kimondotta, hogv a hajdú dorogi egyházmegye püspöke törvényes joghatóságot gyakorol azok felett a paróchiák felett, melyek 1912. előtt a nagyváradi egyházmegyéhez tartoztak, 1919. május 10-én (az ismertetett dekrétum által) a nagyváradi püspök delegált joghatósága alá helyeztettek s a román hadsereg viszszavonulása után ismét magyar impérium alá kerültek. Miként láttuk, ezeknek a paróchiáknak (s a majdan még felszabadulandó paróchiáknak) visszacsatolását 1920. április 19-én kérte a Szentszéktől Miklósy István püspök, kérelmére azonban akkor válasz nem érkezett; a hercegprímás 769. és 1373/1920. szám alatt kelt iratában foglaltak alapj á n azonban ő azokat ismét joghatósága alá vette. A dekrétum szövege a közvetkező: „Ex speciali mandato S. Sedis Nobis collato per tramitem. S. Congregationis „Pro Ecclesia Orientali" sub die 8 Julii 1935, N.

225

116/30, nomine ejusdem S. Sedis declaramus Epicopum Hajdudorogensem legitime suam jurisdictionem exercere super sequentes parochias: Csegöld, Csengerujfalu, Porcsalma, Nyiracsád, Nyiradony, Nyirábrány, Álmosd, Bágamér, Hosszúpályi, Kókad, Nagyi éta, Pocsaj, Vértes, Makó, vi Bullae „Christifideles Graeci ritus catholici" diei 7 Junii 1912 ad Dioecesim Hajdudorogensem pertinentes, qaae tamen, provisorie

tantum,

ob speciales

tunc

temporis

circumstantias,

postea

mutatas, per Decretum Nuntiaturae Apostolicae Vindobonensis diei 10 Maji 1919, N. 16.475, administrationi Episcopi Magno-Varadiensis Rumeni commissae fuerant; sanatis a S. Sede, ad cautelam, illis omnibus jurisdictionis actibus, qui forte decursu huius temporis invalide positi fuerint, contrariis quibuscumque non obstantibus." Vagyis a szóbanforgó paróchiákát Angelo Rótta budapesti apostoli nuncius nem visszacsatolta a hajdúdorogi egyházmegyéhez, han e m c s u p á n deklarálta

azoknak

a hajdúdorogi

püspök

joghatósága

alá

való tartozását, — hallgatólagosan elismervén a b. e. Miklósy István püspök által 1920-ban kifejtett indokolás helyességét, hogy t. i. a román

impérium

alól

felszabaduló

paróchiák

ipso facto

visszatértek

a

hajdúdorogi egyházmegye kebelébe. (A S. Congr. pro Eccl. Orient felhatalmazása alapján kiadott dekrétum voltaképen válasz a Miklósy István püspök által 1920. ápr. 19-én a Szentszék elé terjesztett' kérelemre.) * A fenti dekrétummal egyidejűleg (1935. júl. 17-én) 9.163/35. számalatt a budapesti apostoli nuncius egy másik dekrétumot is kiadott, a S. Congr. pro Eccl. Orient. ugyanazon felhatalmazására való hivatkozással, melyben az egykor a nagyváradi egyházmegyéhez tartozott Bedőt s az egykor a lugosi egyházmegyéhez tartozott Battonyát a hajdúdorogi egyházmegyéhez csatolta. Ez a két paróchia a trianoni határon innen fekszik s a román püspökök azokat 15 éven át nem kormányozhatták. A dekrétum a következőképen hangzik: „Ex speciali mandato Sanctae Sedis Nobis collalo per tramitem S. Congregationis „Pro Ecclesia Orientali" sub die 8 Julii 1935, N. 716/30, nomine ejusdem S. Sedis adnectimus Dioecesi Hajdúdorogensi parochiam ritus graeco-catholici Bedö, olim pertinentem ad Dioecesim Magno-Varadiensem Rumenorum, necnon parochiam ritus graeco-catholici Battonya, olim dioecesi Lugosiensi Rumenorum pertinentem; sanatis a Sancta Sede, ad cautelam, illis omnibus jurisdictionis actibus, qui forte decursu hujus temporis invalide positi fuerint, contrariis quibuscumque non obstantibus." E dekrétum által a hajdúdorogi egyházmegyébe inkardináltatott ez a két paróchia, melyek fölött másfél évtizeden át Siegescu József dr. p. prelátus gyakorolt joghatóságot. *

Végül meg kell emlékeznünk annak a négy bodrogközi paróchiának sorsáról, melyek cseh-szlovák impérium alá kerültek. Hosszú időkön át zavartalanul gyakorolta a bodrogközi paróchiák felett joghatóságát a hajdúdorogi püspök, a mindenkori munkácsi püspök jóakaratú támogatása mellett. 1937-ben a Szentszék végül is

226

átcsatolta azokat a munkácsi egyházmegyéhez, következményeképen a cseh-szlovák állammal kötött megegyezésnek. A Felvidék visszacsatolása után, 1939. elején a hajdúdorogi e. m. főhatóság kérte az Apostoli Szentszéktől a négy bodrogközi paróchiának visszacsatolását, ami rövidesen meg is történt: a S. Congr. pro Ecclesia Orientali 134/39. számú dekrétuma ebben a vonatkozásban a hajdúdorogi egyházmegye régi határát visszaállította.

A SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS HITTÉTELE A BIZÁNCI LITURGIA ÉNEKEIBEN

Irta: PAPP JÁNOS dr.

A vatikáni zsinat óta a katholikusok és szakadárok közé új dogmatikus különbség került: a Szeplőtelen Fogantatás hittétele. A katholikus Egyháznak eme csodálatos szépségű hittételét, mely hosszú századok óta kemény vita tárgyát képezte a nyugati Egyházban is, a konzervatív keleti Egyház vonakodott elfogadni. Azaz helyesebben mondva: csak mint katholikus hittételt nem akarta elfogadni, mert a gyakorlatban m á r a legősibb idő óta vallotta, míg végre is a bizánci liturgia követőinek katholikus ága ma m á r gyönyörű szép, tiszta katholikus szellemű officiumban ünnepli meg Szűz Mária legújabb ünnepét. Ha a katholikus dogmatikának a Szeplőtelen Fogantatásra vonatkozó bizonyítékait nézzük, azt látjuk, hogy a szentírási bizonyítékok három főcsoportra oszlanak: 1. a Protoevangélium, 2. az Angyali üdvözlet, 3. Szűz Mária ószövetségi típusos ábrázolásainak bizonyítékaira. 1 ) Ha viszont most a bizánci liturgikus énekeket vesszük vizsgálat alá, azt látjuk, hogy mind a három bizonyíték szerepel bennük. Ezek a bizonyítékok olyan szorosan össze vannak szőve Szűz Mária tiszteletével, hogy m á r maga ez a tény is bizonyítja Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ismeretét és tiszteletét a bizánci liturgia énekeiben. A Protoevangélium gondolatát gyakran látjuk felcsillanni. Bár tagadhatatlan, hogy a liturgikus írók az általánosabb felfogás szerint „ipse"-t olvastak a Protoevangélium soraiban, s így általában Krisztust tartják a „halál legyőzőjének," „az átok megrontójának," mégis elég gyakran találunk olyan kifejezéseket, amelyek Szűz Máriát hirdetik a bűn megtörőjének. így pl. egyenesen Szűz Máriának tulajdonítják, hogy: ,,Oiy.én ó 'Aöcifi xaraxoívsrai, -fj Ei'a rcöv (h.autT)V ff/.£vtfío(»zra".2) Sokkalta gyakrabban idézik m á r az angyali üdvözletet. Ennek emlékére egyébként külön ünnepet is szentel az Egyház, s GyümölcsVö. Schütz A. Dogmatika I. 512. o. ) Mén. Szepí. 96. o. Magyarban Krajnyák Énekeskönyv 354. o. „Többé Ádám nem lesz elítélve, Éva megszabadul bilincseiből". Vagy a Kel. Egyli. zsolozsmakönvvében (Menol. I. 25. lap): „Nem lesz már Ádám továbbra is sújtva s Éva is fölszabadul bilincseiből." 2

227

oltó Boldogasszony ünnepének officiuma szinte teljesen ennek szavaira épül fel. Tehát amennyire bizonyíthatja a „Malaszttal teljes" kifejezés a Szentírásban Szűz Mária szeplőtelen fogantatását, épen olyan bizonyítékul szolgál a bizánci liturgia igazhitüsége mellett a ^,IIavá[A.(o^og" kifejezés, melyet oly sokszor találhatunk meg a liturgikus énekekben. Ha pedig Szűz Mária ószövetségi típusos ábrázolásait vesszük, azt látjuk, hogy egész sztichoszok vannak, amelyek ószövetségi típusokban dicsőítik Szűz Máriát. Bennük Szűz Máriát a következő kifejez é s e k k e l i l l e t i k : ,,/laif.ióvwv ácpávung, övyázrjO 'Aóuj-i, cív&og zo áfiÚQavzov, éó^a zwv őovXiov aov, navátua>i.ie, zo őcboov napa ©sov őwgrjd-ev y.óauit). deivwv fj Xvaig. Asaitoiva, TtaXáziov ?uxpvyov, nspiazsoá Xoyixfj, nóXig %ov Kzíazov aov, yazacpiyioi' zv mozcüv, xal rtooTivoyiov, r yécpvoa, návzag fj uazáyovaa TtQog Ovoavóv".'6)

Még oldalakat lehetne megtölteni az előforduló típusos dicsőítésekkel, de ehelyett sokkal fontosabbak azok a helyek, amelyek úgy hirdetik Szűz Máriát, mint akit előre megjövendöltek a próféták: így: „ TOJV Ttoocprjzwv zo xfjQvyuaa .*) „'Idov yuo fj noooouj'teTac. ánö áoyaíon>, MfjtrjQ, xal 7taQ9-évog xal óoyfiov &sov.U5)

yevstöv

Ezek a kifejezések az Ószövetség típusait általában Szűz Máriára vonatkoztat j ák. Látjuk tehát, hogy a bizánci liturgia énekeiben használja azokat a szentírási helyeket, amelyekből a dogmatika Szűz Mária szeplőtelen fogantatását bizonyítja. Sőt még tovább is megy és az említett szentírási helyekből levonja a következtetést az által, "hogy kifejezetten szeplőtelennek nevezi Szűz Máriát. Csakis katholikus értelmezéssel m a g y a r á z h a t ó k ezek a k i f e j e z é s e k : „KaÖaotínuzoc vaóg zov „MTJZSQ ávvuffjpvz?''1. ^távificpKvrs -nag'févs^^). „HavüpUOfieu.9)

Jmzfjpos".6)

Hogyan élhet ilyen kifejezésekkel az egyházi költő sok száz évvel a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetése előtt? Nem egyebet bizonyítanak e sorok, mint hogy a bizánci liturgiában még a szakadás előtt élt e tanítás, s a köztudatban benne volt Szűz Mária csodálatos szeplőtelen fogantatásának gondolata. Ez a gondolat egészen dogma3

) Parakletiké 635. o. Magyarban Krajnyák Énekeskönyv 126—127. o. .A sátánok megsemmisítője, Ádám leánya, hervadhatatlan virág, szolgáid dicsősége, .isztaiságos, Istentől a világnak ajándékozott becses ajándék, a gonoszságok feloldozása, királynőnk, élő palota, beszélő galamb, Alkotód városa, SL hívők menedéke és oltalma, mindenkit mennybe vezető híd. Ugyanígy a régi Danilovics-fordításban és a Kel. Egyház kiadványaiban is. 4 ) Ménea Szept. 92. o. Krajnyák: 352. o. „A prófétáik hirdetése." Ugyanígy Kel. Egyh. Ménol. I. 22. 5 ) Mén. Szept. 90. o. Krajny. 350. „íme eljön, kit az ősi nemzedékek mint anyát és szüzet és az Isten tárházát előre hirdettek." Danilovics és Kel. Egyh. Zsolozsmakönyve (Ménol. I. 20.): „Mert íme a régi nemzedéktől megjósolt Szűzanya és Isten hajléka mag.alan szülőktől megszületik." 6 ) Mén, nov. 230. o. Magyarban: Krajnyáknál: „Üdvözítőnk legtisztább hajója." 402. o. Danilovics és Kel. Egyh. (Ménol. III. 11.) „legtisztább hajléka." Parakleáké 617. o. „Szeplőtelen Anya." 32. o. s ) U. o. 618. o. „Szeplőtelen Szűz." 33. o. 9 ) Mén. szept. 106. o. „Egészen szeplőtelen Mária." 29. o.

228

tikus

nyelven nyilvánul meg az egyházi énekekben: „... ^ ngo yeuriQo?

7t(}ooQiod'eZoct TOV Osov F[fi
Tömör, pontos és mégis költői szárnyalású tanúságtétel az első évezred katholikus hitéről.. Hasonló kifejezésekkel gyakran találkozhatunk: v&eög SQÓVOV cíyiov inl yffi éavrff) 7t^OR]TOLFUMSVU.u) ^ . . . íj ói* •őrtSQficülovmv vMÜaoÓTT-ia rfjg éuőíov oiautg

óo%eIov yeyevra^évr] . . .U12)

Látjuk, tehát, hogy a régi görögök már úgy tisztelték a Boldogságos Szüzet, amint sok évszázaddal később a katholikus Egyház elénk állította. Maga az ünnep eredete is keletre nyúlik vissza, innen indulva tette meg hosszú pályafutását egészen a pápai katedráig. Talán megrövidült volna ez az út, ha Nyugat skolasztikusai jobban ismerik a keletiek liturgikus kincseit és látják, hogy ott m á r régen hiszik, sőt énekekben magasztalják a Boldogságot Szüzet, akit nem anyja méhében tisztított meg az eredeti bűntől az isteni kegyelem,, hanem m á r jóval előbb, még mielőtt a léleknek parányi kis szikrája felcsillant volna benne, még a fogantatás előtt lett kiválasztott anyja Istenünknek. Hogy aztán a katholikus keletiek mekkora örömmel fogadták a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetését, tanú arra az a gyönyörű, színes, képekkel, virágokkal teletűzdelt officium, amellyel hódoltak Szűz Mária előtt december 8-án. Sajnos, ezt hiába keresnők a szakadárok könyveiben, sőt még a régi kiadású katholikus könyvekben is, de mégis élő és szerves része a bizánci liturgiának, amelyet jogosan a katholikusok visznek tovább. Ha ez az officium nem is alkalmas arra, hogy vele cáfoljuk a szakadár tanítást, mégis jó arra, hogy kimutassa a fejlődést a bizánci liturgiában. Ezek az énekek jól elő vannak m á r készítve, jól meg vannak már alapozva a bizánci liturgia ősi énekeiben, amint azt m á r láttuk az előbbiekből; és hasznos összekötő hidul szolgálhatnak azon keletiek számára, akik meg tudnak szabadulni a makacsság, előítéletek és oktalan konzervativizmus béklyóitól. Ha ezeket az énekeket nézzük, valóságos fájdalom fog el, hogy nem idézhetjük valamennyit. Valóságos kis traktátusokat találunk itt a dogmatika minden egyes szempontjáról, amely a Szeplőtelen Fogantatással foglalkozik. Költői módon és mégis dogmatikus pontossággal hozza az eredeti bűn tanát: „A nagy kígyó, az ősi kígyó . . . a maga rosszaságával maga után húzta az egész emberi nemet és halálos mérget bocsátott gyökerébe. Egyedül téged, legáldottabb leánya Joakimnak, nem ért ez a méreg, mert egyedül fogantattál szeplőtelenül és szeplőtelen maradtál." 13 ) 10 ) Ménea Szept. 92. o. Magyarul 1. Krajnyák Énekeskönyv: „A mi Istenünknek a fogantatás előt: kiválasztott anyja." 352. o. " ) U. o. 88. o. „Isten előre szent trónt készített magának a földön." 349. o. 12 ) Mén. Aug. 409. o. „Kimondhatatlan tisztaságánál fogva az örök tisztaságú Lény befogadására alkalmasnak találtatott." 602. o. " ) Krajnyák Énekeskönyv: 418—419. o. Vagy a Kel. Egyh. Ménol. 43. 1. fordításában: „A hatalmas szörny, az ősi k í g y ó . . . ravaszságával az emberi

229

Mindnyájan megtisztulhatunk ugyan az eredeti bűntől, amint megtisztultak az „Isten szenteinek és választottainak karai," akik legyőzték az ördögöt, de ez a lelki tisztaság nem olyan, mint a Boldogságos Szűzé, mert azok: „ . . . mielőtt legyőzték őt, rabjai lettek neki, fogantatván az emberi bűnben, Te pedig egyedül fogantattál b ű n nélkül és bűn nélkül maradtál végig, megmenekülvén az ő kísértéseitől."") Ezekkel a szavakkal egyszerre hirdeti a bizánci liturgia Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának teljes dogmatikus tartalmát. Vagyis hirdeti: 1. Magát a bűn nélkül való fogantatást, 2. Szűz Mária kivételes tisztaságát mindenféle bűnös kívánsággal szemben, melyek az eredeti bűnnek mintegy anyagi elemét szolgáltatják. Azért a Boldogságos Szűz létének első pillanatától kezdve birtokában volt a megszentelő kegyelemnek, mert: „Illett, hogy az ég és föld Királynője, ki tiszteltebb a keruboknál és hasonlíthatatlanul dicsőbb a szeráfoknál, szeplőtelenül fogantassék és szeplőtelenségben megmaradjon, mint az angyalok alkottattak és megmaradtak." 15 ) Ha az okát keressük a szeplőtelen fogantatásnak, szintén csak a katholikus választ kapjuk: Ok a kiváltságoló Isten, aki kegyelmével Szűz Máriát minden emberi teremtmény föjé emelte. Vagy "az ének szavaival: „Illett, hogy az Atya az ő kiválasztottjának a Fia szülésében, a Fiú az ő anyjának, a Szentlélek pedig az ő jegyesének szeplőtelen fogantatást adjon, hogy minden teremtménynél hasonlóbb legyen Alkotójához, ki az égi ajándékokkal teljes."16) így aztán Szűz Mária az angyaloknál is nagyobb és dicsőségesebb méltóságot nyert, hogy azok: „ . . . mint Isten szolgái ne dicsekedhessenek királynőjükkel, az Isten anyjával szemben." 17 ) Ezért tehát: „Angyalok, arkangyalok, kezdetek, hatalmak, erők, uralmak, trónok, kerubok és szeráfok meghajolván hódoljatok Királynőnknek, ki Anna szíve alatt szeplőtelenül fogantatott." 18 ) Hogy teljes legyen a tanítás, kifejezetten mondja, hogy ez a tan megtalálható a hit forrásaiban: „A próféták kara egykor előre jelezte a szeplőtelen tisztaságos Isten gyermekét, a Szüzet."19) Szép hitvallást találunk az officium végén: „A magasságbeli pásztornak és Krisztus helytartójának a földön hangját meghallván, erősen hisszük, hogy bűn nélkül fogantattál Tisztaságos Szűz."20)

nemet is magával rántotta, halálos mérget bocsátván gyökerébe. De ez '¿éged, Joakim isteni leánya, nem érinted, te egymagad szeplőtelenül fogantattál és szeplőtelen maradtál." 14 ) U. o. és Ménol. III. 43. „ . . . mert ők mindaddig, míg amazt le nem győzhették, az ő rabságában voltak: letartva, benne születvén az ős-szülők bűnében. Egyedül csak Te fogantattál bűn nélkül s bűntelen is maradtál mindvégig, minden időben szabad levén az ő hatalmából.'" is) i 6 ) írj Krajnyák Énekeskönyv 421. o. M ) U. o. 424. o. 19 ) U. o. 422. o. *>) U. o. 428. o.

230

MIBEN KÖTELEZI A CODEX JURIS CANONICI A KELETI SZERTARTÁSI) KATOLIKUSOKAT? Irta : BOBÁK JÁNOS dr.

E kérdés boncolgatására jelen esetben a S. Congr. S. Officii 1934. júl. 21-én kiadott határozata ad okot, amelyben a Kódex által előírt négy nagyobb büntetést a keleti szertartású katholikusokra is kiterjesztette. Ezzel kapcsolatban önkénytelenül is felvetődik a kérdés, vájjon a Kódexben található előírások egyáltalán vonatkoznak-e a keleti katholikusokra, s ha igen, mely esetben? I. E kérdésre a feleletet az 1. kánon adja meg, amely kategorikusan kimondja, hogy a Kódex, mint olyan, csupán a latin egyházra vonatkozik. A keleti katholikusokat csak akkor érinti, ha olyan dolgokról van szó, amelyek „ex ipsa rei natura" a keletiekre is vonatkoznak. A keletiek tehát külön jogrendszerrel rendelkeznek, amelyet a Kódex sem akart megváltoztatni. E jogrendszer főbb forrásai pedig a következők: a) az első nyolc egyetemes zsinat határozatai, b) a római pápák idevágó konstituciói, c) a S. Congr. de Prop. Fide előírásai s d) az egyes keleti katholikus egyházak részleges zsinatainak határozatai. A keleti katholikusok jogrendszere tehát részleges és személyi jog (jus particulare atque personale), mert általánosságban követi őket mindenütt s az önkormányzattal rendelkező szerzetesek jogához hasonlítható. A Kódex megjelenése előtt a keletiekre a jus commune határozatai s kiváltságai csak akkor vonatkoztak, ha kifejezetten szó volt róluk. 1 ) Ügy látszik a Kódex is ugyanezen normát akarta követni az .„ex ipsa rei natura'" kifejezés után ítélve. Alit jelent m á r most „ex ipsa rei natura"? Előre kell bocsátanunk, hogy e kérdés megoldása nem vonatkozik az akár dogmatikus, akár erkölcsi jellegű természeti és tételes isteni törvényekre, mert ezek betartása az összes katholikusokat, latinokat és keletieket egyaránt kötelezi akkor is, ha nem találhatók meg a Kódexben. így tehát minden bizonnyal a keletiekre is vonatkozik a 100., 107., 1068. kánon. Továbbá érintik a keletieket az olyan törvények (kánonok), melyekben a hitről s általános érvényű katholikus tanításról van szó. ide tartoznak azon pápai döntvények s határozatok, amelyekben tévtanítások, könyvek, téves elméletek ítéltetnek el s a S. Congr. S. Officii és a S. Paenit. több idevágó határozata. Ide vonatkozik a XIV. Benedek pápa „Etsi pastoralis" konstituciója, melyben az a pápák által a „sollicitantes praesertim in confessione" ellen kiadott minden*) „. . . subditi quatuor patriarcharum orientis non ligantur novis pontificiis Constitutionibus, nisi in tribus caisibus: a) in materia dogmatum fidei, b) si Papa explicite in suis Constitutionibus eorum faciat mentionem, c) si implicite in iisdem Constitutionibus de iisdem dispon'at, ut in casibus appellationum ad futurum concilium." cfr. Bened. XIV. Const. „Allatae sunt" n. 44. cfr. Coll. Prop. Fide t. I. n. 395. p. 252.

231

egyes rendeletet a keletiekre is kötelezővé tette.2) Ugyanígy döntött valamivel előbb a S. Congr. S. Officii is.3) Ilyen értelemben kötelezd a keletiekre is a 329. §. 1., 731. §. 1., 948., 1012. §. 1., 1061., 1110., 1405. §. 1., 1499. §. 1., 1513. §. 1. kánon. Megjegyzendő azonban, hogy e kánonok nem azért vonatkoznak a keleti katholikusokra, mert a Kódexben találhatók, hanem, mert e törvények természete kívánja így. Ha m á r most csupán az egyházi törvényeket tekintjük,*) a következő megállapításra juthatunk: akkor van szó az „ex natura rei"ről, ha 1. a Kódex a keletieket kifejezetten (explicite) említi. Ezért kötelezi a keletieket a 98. §. 1. (mely szabályozza, ki milyen rítushoz tartozik), a 257. (mely a Keleti Kongregációról szól), az 542 n. 2. (mely szerint a latin szerzetesrendbe keleti katholikus a Keleti Kongregáció engedélye nélkül nem léphet be), 5 ) a 622. §. 4. (mely tiltja a keletieknek a Keleti Kongr. engedélye nélkül a pénzadománygyüjtést latin kaltholikusok között), a 782. (mely a bérmálás szentségéről szól), a 804. §. 1. (mely a celebretről beszél), az 1099. §. 1. (mely a házasság lényeges formájáról tárgyal). Nem szabad azonban összetévesztenünk a keletiek kifejezett említését a különböző rítusok említésével a Kódexben, mert a Kódex ilyen esetekben nem a keletiekről szól, hanem a latinokra vonatkozólag disponál, amennyiben részletesen meghatározza a latinok s keletiek közötti viszonyt oly esetekben, amelyek különösen alkalmasak arra, Fogy a keletieknek a Szentszéktől jóváhagyott jogrendszere, amely a latinokétól elég sokban különbözik, az eltérő latin disciplina, következtében csorbát szenvedjen.6) Hogy ez igazán így van, kitü2

) „Singulae Romanorum Pontificum Constitutiones contra sollicitantes praesertim in confessione, editae, in singulas nationes universim vires suas extendunt ac Latinos aeque ac Graecos sua amplitudine eomprehendunt.' (Bened. XIV. Const. „Etsi pastoralis" de die 26 maji 1742., § IX n. 5) cfr. Coll. Prop. Eide t. I. n. 338, p. 128. s ) „Le constituzioni Pontificie emanate contra sollicitantes comprendono tutte le nazioni ed in conseguenza cosi obbligano i greci come gli armeni." cfr. Coll. Prop. Fide t. I. n. 279., p. 92., fontes CIC t. I. p. 759. 4 ) Azaz olyan törvényeket, amelyeket az Egyház saját tekintélyénél fogva hoz, legyen az akár isteni örvény, melyet az Egyház authentikusan interpretálva előad, s amennyiben előad, vagy helyben hagy, vagy különös szajnikcióvai ellát. 5 ) Kivételt képez azonban az az eset, ha Valamely keleti katholikus azzal a szándékkal lép egy nyugati rendbe, hogy ott saját rilusát megtartva előkészüljön az illető rend ikeleti ágának megalkotására. így határozott a Kódexet magyarázó Bizottság 1925. nov. 10-én. (cfr. AAS t. XVII. p. 583 ad dubium VI.) 6 ) cfr. Michiels: Nornvae generales j¡u>ris c'atnonici, Lublin, 1929. vol. I. p. 44. Eltérően Maroto: Instit. juris can., Romae, num. 173. sub a., Roberti szerint a keleti ¡katholikusokra csupán azon bűncselekményeket büntető kánonok vonatkoznak, melyekben a S. Officium az illetékes, (cfr. De delictis et poenis, Romae, p. 80. num. 57.).

232

nik mindjárt abból a meggondolásból is, hogy ha az ellenkezője igaz volna, akkor a Kódex a keletiekre mérhetetlen csapást jelentene, mert azok évszázadokon át gyakorolt jogát nem egy fontos pontban megsértené. Azonkívül különös dolog lett volna és egyben érthetetlen is, hogy ha az Egyház valóban bizonyos esetekben megváltoztatni akarta volna a keletiek disciplináját, miért nem kérte ki a keleti ordináriusok véleményét a kodifikálásnál, amint azt tenni szokta a keletieket is érintő fontosabb kérdésekben. Példa rá a vatikáni zsinat is, ahol többek között szó volt a keletiek breviárium recitálási kötelezettségéről is s a zsinati atyák legeslegelőször egy görög érsek véleményét kérték ki a kérdésre vonatkozólag. Azonban ezen tisztán elméleti következtetés útján szerzett eredményen kívül van még más bizonyítékunk is erre vonatkozólag. Többek között a Keleti Kongregáció kétszer is határozatot adott ki, amelyben világosan kifejezésre juttatja, hogy a 866. kánon 2. §-a (mely a húsvéti szentáldozásra vonatkozólag nem írja elő kötelezőleg, hogy annak ki-ki saját rítusa szerint tegyen eleget) nem vonatkozik a keleti katholikusokra, 7 ) akik tehát kötelesek saját rítusuk szerint e parancsnak eleget tenni. 8 ) 2. Kötelezik a keleti kalholikusokat azon intézkedéseket foganatosító törvények és határozatok, melyek oly természetűek, hogy az általuk kitűzött cél el nem érhető, csak azon esetben, ha azok a keleti katholikusokra vonatkoznak, jóllehet a keleti katholikusokról kifejezetten nem tesznek említést. így kötelezi a keleti katholikusokat minden bizonnyal a 222-230. kánon, melyekben az általános zsinatról van szó; az 1257. kánon, mely szerint csak a Szentszéknek van joga liturgikus könyvek jóváhagyására. Ha a keletiek mint jövevények szerepelnek valahol, a 14. kánon §. 1. n. 2. szerint ítélendők meg; vagyis tartoznak betartani mindazon törvényeket, melyek a közrend fenntartása erdekében lettek hozva („quae ordini publico consulunt"). Ha m á r most azt kérdezzük, melyek azok a törvények, amelyeknek közvetlen célja a közrend fenntartása, a jogtudósok véleménye nem teljesen egyezik e téren. Szerény véleményünk szerint legvilágosabban így lehetne a kérdésre megfelelni: A közrend fenntartása érdekében hozott törvények azok, amelyeknek célja biztosítani, hogy a társadalom a maga lényeges sajátságaiban megmaradjon s képes legyen az eléje kitűzött cél elérésére s azt valóban el is érje. E törvények tehát nemcsak azok, 7

) cfr. Monitoré ecclesiastico, 1925. p. 103., ahol leközlik a Keleti Kongr. 1924. ápr. 14-én hozott határozatát. ") Természetesen az olyan helyeken, ahol nincsenek keleti szert, katholikus papok, ott a keleti katholikusok még húsvétkor is áldozhatnak latin ritus szerint, (cfr. Michiels: op. cit. p. 44. nota 2. in fine). Egyesek, azonban (cfr. Vermeersch-Creusen S. J.: Epitome juris canonici, Piomae, 1937., t. I. p. 62} a Keleti Kongr. 1925. jan. 26-án kelt határozatára támaszkodva (melyet azonban nem idéznek, hanem csak egyszerűen megemlítenek) a keleti katholikusoikra is vonatkoztatják a 866. kánon 2. §-át.

233

amelyek, ha betartatnak, a társadalomra pozitív haszon hárul, hanem azok is, amelyek annyira szükségesek a társadalomra, mint olyanra, hogy ha bárki a társadalomban (legyen az akár lakos, akár jövevény, vagy idegen) azokat be nem tartaná, maga a társadalom, maga a közbiztonság, mint olyan, szenvedne kárt. 0 ) Ilyen törvények pl. a helyi interdiktum (can. 2269. §. 2.), a misézésre vonatkozó elővigyázatossági rendeletek, melyek megkövetelik a celebret-et; s általában az olyan előírások, amelyek botrány nélkül meg nem szeghetők.10) Itt azonban megjegyzendő, hogy azon esetben, ha a törvény betartására directe nem a tételes törvény kötelez, hanem a természeti törvény (pl. természeti törvény kötelez a botrány elkerülésére), akkor, hacsak a pozitív törvény előírása egy bizonyos helyen a közbiztonságra nem vonatkozik, a törvényhez csatolt büntető záradék nem vonatkozik a jövevényekre. Ennek oka az, hogy a természeti (universalis) törvényhez csatolt büntető záradék ez esetben is partikuláris, részleges jellegű marad, amely az említett eset kivételével („nisi ordinem publicem perturbet") nem vonatkozik a jövevényekre. 11 ) 3. Azonkívül áll a keletiekre a 872. kánon, amely a bűnbánattaríás szentségének érvényes kiszolgáltatásához az egyházi rend szenlségén kívül jurisdikcionális felhatalmazást is követel.12) Ugyanez áll a 893. kánonról (kötve a 2246. és 2247. kánonnal), melyben a fenntartott esetekről van szó.13) i l . Most azt kutatjuk, vájjon a Kódex V. könyve (de delictis et poenis) vonatkozik-e a keleti katholikusokra, s ha igen, mennyiben s miben nyilvánul meg ez a vonatkozás. Előre kell bocsátanunk, hogy nem minden egyházjogász tárgyalja e kérdést. Azok pedig, akik ezt tárgyalják, egymástól eléggé eltérően nyilatkoznak. így pl. P. Cappello S. J. a következőképen ír: „Ligantur orientales iis censuris jure communi statutis, quibus puniuntur delicta directe contra fidem, uti apostasia, haeresis et schisma vei quae suspicionem haeresis inducunt, seu delicta de quibus com9

) Michiels: op. cit. p. 317—318; Van Hove: Emphemer, theol. Lován, t. I. p. 153. Picard: La notion d'ordre public en droit canonique, in NRT. t. LV. (1928) p. 362 sq.; De Schepper: in Coll. Brug. t. XXIV. p. Î55 sq. lu ) Vermeersch—Creusen: op. cit. t. I. num. 110. 11 ) D'Annibale: Summula, t. I. p. 306 ; Van Hove: loc. cit. p. 165. 12 ) Cappello: De poenitentia, Romae, 1938, p. 895. 13 ) cfr. Leo XIII. .Const. „Crientalium dignitas" 1894. nov. 30., num. 6.: Presbytern tum latinis tum orientalibus, neque in suis neque i:i alieni ritus ccclesiis, t'as est, quemquam absolvere a casibus, qui suis cujiusque Ordinariis sint reservati, nisi facultate ab eisdem permissa." Ennek következtében a keletiekre is áll a 900. és a 2254. kánon, amelyek azon eseteket sorolják fel, mikor szűnik meg minden reservatio. A 893. kánon vonatkozik a keletiekre akkor is, ha valamely latin, szertartású egyházmegyében kapnak gyóntatási felhatalmazást. Ilyen esetben ugyanis őket jövevényeknek kell tekinteni, akikre a fentemlített kánon a Comm Interpr. Cod. 1920. nov. 26-án kiterjesztette: „utrum ad normán can. 893 § 1. et § 2., peregrinus teneatur reservationibus loci, in quo degit. Resp: Affirmative." {cfr. AAS. vol. XII. p. 575.)

234

petens est S. Officium (can. 247., 257. §. 2.)"14) Hogy véleményének annál nagyobb erőt adjon, hivatkozik a S. Congr. de Prop. Fide'1885. aug. 6-án kiadott rendeletére, mely szerint ,,a) per Const. „Apóst. Sedis"15) nihil esse innovatum circa censuras earumque reservationes pro fidelibus rituum orientalium, b) eosdem fideles subjici omnibus censuris ab Apostolica Sede latis in matéria dogmatum et in Constitutionibus, in quibus implicite de iis disponitur, nempe ubi matéria ipsa demonstrat eos comprehendi quatenus non de lege mere ecclesiastica agitur, sed jus naturale et divinum declaratur". Ezek után ígv fejezi be: „Hisce attentis, Orientáles certe subsunt censuris, de quibus in can. 2314., 2316., 2318., 2319., 2320., 2332., 2335., 2367., 2371."«) P. Cappello, a római Gergely egyetem híres tanára tehát az idézett Congr. de Prop. Fide feleletét úgy tekinti, mint a Kódex előtti jogot magukba záró kánonok „princípium interpretationis"-át. Más szavakkal P. Cappello lehetségesnek véli a 6. kánon 2. és 3, pontjának alkalmazását a jelen esetben. A tudós tanár véleményével szemben (s ezt kellő tisztelettel mondjuk) szerény véleményünk szerint tetszetősebb s valószínűbb az a nézet, melyet P. Creusen S. J., szintén a íiregoriana egyetem neves tanára tett közzé a Nouvelle Revue Théologique-ben.17) Szerinte a Kódexben előforduló összes büntetések csak

discipliriáris

jellegűek

még akkor

is, ha a természetjog

legsúlyo-

sabb áthágását büntetik is. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a Kódexben előforduló büntetések ex natura rei köteleznék a keletieket. E megállapítás helyességét erősen bizonyítja a S. Officium dekrétuma is.18) Itt ugyanis a) nincs semmi utalás a Congr. Prop. Fide fentebb idézett feleletére; b) fel vannak sorolva azok a büntetések, melyek a keleti katholikusokra is érvényben vannak. A felsorolásból pedig nyilván következik, hogy nem a természettörvény vagy tételes isteni " ) Capello: De censuris, ed. II. mim 22. Hasonlóképen vélekedik, mint láttuk, Roberti is. lr ) Collect. Prop, fide n. 1640. 1S ) Hasonlóképen oldja meg a kérdést Van Hove: De legibus ecclesiasticis, Malines, 1930, t. I. n. 3. NRT. t. LXII. (1934) p. 77 sq. 1S ) A S. Officium idézett dekretuma így hangzik: „Cum expresso SSmi D. N. Pii div. Prov. Papae XI. mandato aid Supreman hanc S. Congr. S. Officii delata fuerit quaestio, an sanctiones contentae in cc. 2320, 2343 § 1., 2367., 2369., Codicis Juris Canonici, quibus quaedem delicta excommunicatione specialissimo modo reservata S. Sedi plectuntur, extendantur ad uiiiversain Ecclesiam,, Emmi ac Revmi Domini Cardinales rebus fidei ac morum tutandis praepositi, omnibus mature perpensis, praehabitoque S. Congr. Orientális et S. Paenitentiariae voto, in plenario conventu . . . decreverunt huiusmodi sanctiones, attenta omnino extraordinario ipsorum delictorum gravitate, extendi ad undversam Ecclesiam Latinam et Orientalem cujuscunque ritus atque eorundem delictorum cognitionem quoad forum internum S. Poenitentiariae, quoad forum externum S. Officio reservari..." (AAS. t. XXVI. (1934) P- 550.).

235

törvény áthágását büntető összes büntetések állnak a keleti katholikusokra. De ime az ellenvetés: a 226. kánon 1. §-a értelmében a törvényhez vagy parancshoz csatolt büntetés arra vonatkozik, aki a törvényt, vagy parancsot megtartani köteles, hacsak kifejezetten nincs ez alól kivéve. Márpedig a természeti és tételes isteni törvények a keleti katholikusokra is állanak. Tehát törvényekhez csatolt büntetések rájuk is teljes mértékben vonatkoznak. Nem tagadható a következtetés logikussága. Azonban az egész kérdés azon fordul meg: mit akar az Egyház a keleti katholikusokkal a büntető jogot illetőleg? Az Egyház nem akarta a Kódex büntető jogát rájuk kiterjeszteni. Ezért is van a 2226. kánon 1. §-ában az a záradék: „nisi expresse eximatur." Márpedig az 1. kánon alapján kifejezetten ki vannak véve a Kódex alól. Azonkívül az ellenvetés, ha nagyon nyomatékosan hangsúlyoznánk, a lehetetlenségbe torkolna. Eszerint ugyanis, ha valaki a természetjogot vagy a tételes isteni jogot sértené meg, bármily akár részleges törvénnyel vagy paranccsal létrehozott büntetéssel büntethető volna. Ez azonban lehetetlen. Meg kell ugyanis jegyeznünk, hogy a természetjog áthágásáért hozott büntetésben kettős kötelezettséget kell megkülönböztenünk: a) a természet jogit, mint olyant, mely mindenkit kötelez s b) a tételes (pozitív) sanclio-t, mely nem szükségképen vonatkozik mindenkire, aki egyébként is a törvénynek alá van vetve Más szavakkal: a természetjogot minden ember köteles betartani. A természetjog megsértése mindenkinek vétek. Azonban nem mindenki büntethető a természetjog ellen elkövetett vétekért ugy, amint azt jelenleg a Kódex előírja. Ez ugyanis tisztán tételes törvény. mely csak arra vonatkozik, akire azt a törvényhozó ki akarta terjeszteni és valóban ki is terjesztette. Márpedig a jelen esetben, az 1. kánon szerint, ez a keleti katholikusokra nem lett kiterjesztve. Tehát r á j u k a Kódex V. könyve az említett négy büntetés kivételével nem vonatkozik. Természetesen e fejtegetések nem vonatkoznak s nem is vonatkozhatnak teljes mértékben az olyan keleti szertartású katholikusokra, akik önként, servantis tamen servandis, alávetették magukat a Kódex előírásainak. Ez áll fenn a munkácsi, eperjesi és a hajdú dorogi egyházmegyékre. Ezek tehát a szertartást érintő előírások kivételével követik a Kódex rendelkezéseit s ennek következtében rájuk áll a Kódex V. könyve is.

236

KRÓNIKA ¡ f DR. SZABÓ VENDEL | Meglepetésszerűen és váratlanul futotta be az országot a hír: Dr. Szabó Tendel pápai prelátus, a m. kir. Pázmány Péter Tudományegyetem hittudományi karán az alapvető hittan és patrología ny. rendes tanára 1941. november hó 7-én elhunyt'. A SZEMISZ tudományos és irodalmi szakosztályának: értékes tagját gyászolja Szabó Vendel hittudós elhunytában, aki a keleti theologia tárgyköréből a Pázmányegyetem hittudományi karán külön előadásokat tartott s ezzel hatékonyan hozzájárult a Keleti Egyház theologiájiának és liturgiájának megismertetéséhez, ami által építője volt az unió szent feladatának. 1882. május 14-én született a kis somogymegyei Iharosberényben. Tlieologiai tanulmányait, mint győregyházmegyés papnövendék Bécsben, majd Rómában végezte, ahol megszerezte a hármas római doktorátust. Egész papi életét szinte megszakítás nélkül a szent tudományok szolgálatára szentelhette. Rómából visszatérve a győri szemináriumban volt hat éven keresztül tanulmányi felügyelő s a dogmatika és filozófia tanára. — 1915-ben tábori lelkészi szolgálatot teljesített rövid ideig, majd 1917-ben a nagyváradi szemináriumban íiz egyháztörténelem, dogmatika és bölcselet lön ára lett. Amikor a trianoni határral elszakított Nagyváradról ő is átmenekült magyar impérium alatt maradt területre, Dr. Csernoch János bíbornok hercegprímás meghívta ny. esztergomi érseki hittudományi főiskolára az őskeresztény irodalmi tanszék ellátására. 1922-ben pápai kamarás lett', 1926-ban a Pázmány egyetem nyilvános rendes tanára, 1930-ban pápai prelátus, majd egy évvel később a -Szent István Akadémia választotta tagjai közé. Világos éleselméjüsége, széles látóköre, de mindenek felett mélységes tisztelete és gyermeki meghajlása az „egyházi tanító-tekintély" előtt voltak azok a kiváló tulajdonságai, melyek az egyházi tudományok szolgálatára, majd az egyetemi kailedra betöltésére hivatottá tették. Sajátos, eredeti előadás módjján szinte minden előadásából kicsendült Krisztus jegyesének, az Anyaszentegyháznak szeretete s a, bár hittől megvilágított, de mégis tévedő emberi értelemnek az isteni kinyilatkoztatást tévedhetetlenül őrző és tanító egyházi tekintély előtt való feltétlen alárendelésének és meghajlásának szükségessége. Erre nevelte egész tanári működése alatt növendékeit és hallgatóit, akik mind tisztelték és szerették. Szinte felkiáltójel volt ebben a mai minden tekintélyt ledönteni akaró •v ilágban. Nem mehetünk egyéni vélemények, elgondolások útján ai hit és a vallás kérdéseiben sem. Aki el akar jutni Krisztushoz és az ő egyetlen igaz egyházához, úgyszintén
237

50 egyetemi tanár előadása." Értsük szavait úgy, ahogy ő értette. Kell az emberi munka, odaadás, de még inkább szükséges az isteni kegyelem: Iste"n kegyelme nélkül semmit se tehetünk. Az unió is elsősorban az Isten kegyelmének munkája. Munkáljuk, terjesszük az Egyház tévedhetetlen tanító-tekintélyének tiszteletét és a hozzá való igazodás szükségességének gondolatát s ezzel az egyházak egyesülésének ügyét. Mindenek előtt azonban imádkozzunk az Isten kegyelméért, mely egyedül képes megvalósítani azt, hogy mindnyájan egyek legyünk! Az egyházi tekintély hűséges tiszteletével és „mindnyájunk egyesítéséért" való imádkozással adózzunk Dr. Szabó Vendel emlékének. G. A. — A HERCEGPRÍMÁS MÁRIAPÓCSON. Serédi Jusztinián dr. bíboros hercegprímás november 22-én Nyíregyházáról, ahová Dudás Miklós dr. hajdudorogi püspök meglátogatására utazott, Mséretével együtt a híres gör. ikiath. kegyhelyre, Máriapócsra látogatott' el. A templom kapujában a Bazilita-rend főnöke beszéddel üdvözölte a bíboros főpásztort. A hercegprímás a főoltárnál latin ritusú olvasott misét végzett a hitegység, az unió jelképezésére. A szentmise végeztével a hercegprímás a kolostorban elbeszélgetett a szerzet tagjaival, majd visszautazott Nyíregyházára. Vjasánnap reggel fél 8 órakor a bíboros hercegprímás a hajdudorogi püspökség székesegyházában Nyíregyházán szentmisét mondott, amelyet meghallgatott Dudás Miklós püspök is káptalanijával együtt. — RÓMA KIADTA AZ ÓSZLÁV NYELVŰ HIVATALOS LITURGIKUS KÖNYVEKET. A Keleti Kongregáció 1938-ban megtiltotta az ószláv nyelvű liturgikus könyvek új kiadását vagy újranyomását. A szöveg és rubrikák felülvizsgálatára Rómában Tisserant Jenő bíboros, a Keleti Kongregacio titkárának elnöklete 'alatt bizottság alakult, amely 61 ülésen tárgyalta az ügyet. A Keleti Kongregáció 1911. szeptember 10-én 1219/28. számú körlevelével tette közzé az új| kiadást, amely néhány magyarázat s mind a szövegben, mind a rubrikákban mindig szemmel tartott és pontosan megőrzött ősibb hagyomány kivételével teljesen megegyezik! a XIV. Benedek-féle görög Euchologionnal.

238

Egyben elrendelte a kongregáció, hogy azokon a területeken, ahol a zamoscsi zsinat (1720) határozatait kihirdették, a zsinat által bevezetett s a most megjelent új hivatalos kiadásban szögletes zárójel közé tett szövegeklet (pl. a niceai hitvallásban a „Filioque" vagy áldozás előtt a melegítő — zsis, teplota — használata) a Szentszék megkérdezése nélkül elhagyni nem szabad, mivel ebben az esetben egy fennálló tövény megszüntetéséről volna szó. Viszont ahol a zamoscsi zsinat határozatait csak később vezették be és ez a gyakorlat még nem nagyon régi, az ordináriusokí belátására bízza annak eldöntését, vájjon ai régi gyaikiorlat vagy az ú j kiadás szerint fogják a liturgiát végezni. Megengedi a korgregáció, haz ezután felszentelteknek csaik az új kiadásban adott előírások szerint kell és szabad a liturgiát végezni. A kiadott' liturgikonban nem említett rubrikális előírásokat a maguk ösz szességében, amint azt a Keleti Kongregáció fenti számú körlevele a csendes misére, az együttmisézésre stb. nagy vonalakban adott u t a l á saival kapcsolatosan ¡közli, a most előkészületben lévő szertartáskönyv (ceremoniale) fogja tartalmazni éa pontosan meghatározni.

— A SZEMISZ TÁRSELNÖKÉT, D í . Szántay-Szémán István pápai prelátus, archipresbytert a cseh megszállás és az átkos kommün idején tanúsított áldozatos hazafias tevékenységéért Magyarország Kormányzója a Nemzetvédelmi Kereszt adományozásával tüntette ki. Az újabb kitüntetéshez szívből gratulálunk és kívánjuk, hogy értékes egyházi és uniós tevékenységét még hosszú éveken át folytathassa Egyházunk és Hazánk javára. — AZ EGYHÁZ EGYSÉGÉNEKJELENTŐSÉGÉRŐL előadás tartásara kérte fel a Magyar Szent Kereszt Egyesület Dr. Szántay-Szémán István pápai prelátust, aki közbejött betegsége miatt személyesen nem tehetett eleget a meghívásnak s beküldött előadását Budapesten november 11én az egyesület tagértekezletén kulturális szakosztályuk elnöke: Juhász Vilmos író olvasta fel. Az előadás igen nagy érdeklődést váltott ki a hallgatóság körében és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ismereteiket az egyház egységének jelentőségéről kibővítse. Az előadást, melyért Dr. Almásy József, a Központi Papnövelde vicerektora, egyesületi elnök a hallgatóság nevében legőszintébb és hálás köszönetét nyilvánította, oivasóink részére közölni fogjuk. — AZ ESZTERGOMI FŐEGYHÁZMEGYEI ZSINAT Dr. Sered! Jusztinián bíboros hercegprímás összehívására nov. 11. és 12-én tartotta az egyházi élet egész területét felölelő tárgyalásait az egyházi kormányzat egységének megerősítése, valamint a papság és hívek fegyelmének előmozdítása céljából Dr. Leopold Antal protonotárius, kanonok, a zsinat prokurátorának, Dr. Drahos János érseki általános helytartó, zsinati előadónak és Dr. Gigler Károly pápai kamarás, hercegprímási irodaigazgató, zsinati titkár közreműködésével. — A kalholikus egyház történetének lapjain húsz egyetemes s sokszáz tartományi és egyházmegyei zsinattal lalálkozunfc. A zsinatok az ősegyházban és középkorban, Keleten a legújabb idő-

kig fontos szervei voltak az egyházi kormányzatnak. Az új Egyházi Törvénykönyv értékelve fontosságukat elrendeli, hogy tíz évenként egyházmegyei zsinatot tartsanak a papság és a hívek hit szerinti életének előmozdítása érdekében, mert a zsinatok olyan életmegnyilvánulások, melyek minden szónál ékesebben hirdetik, hogy az Egyház soha meg nem öregszik, hanem él és vállalja is az életet. Hiszen épen a zsinatok voltak azok, amelyeken újra magasba emelték a hit és erkölcs fáklyáját. A zsinatok ezért nemcsak az Egyház éle-> tében haitárkövek, hanem határkövei a keresztény ember egyetemes történetének is, melyek egyedül mutatják a helyes utat az élet ezer útvesztőjében eligazodást kereső ember számára. A népvándorlás kora óta talán ez a legnagyobb vihar, mely napjainkban rázza a világot. Amint akkor az' Egyház mentette át —- az emberek megszentelésén keresztül — az ókori értékeket, úgy látszik az Egyház feladata marad, hogy a kereszténység örök értékei mellett a keresztény ember szellemi vívmányait is átadja a pogányság jegyében most születő ú j világnak. — DR. SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN: AZ UNIONIZMUS c. munkájának első kiadása elfogyott. Mind több és több oldalról keresik és kérik ezt az egyházak egyesülésének nagyjelentőségű kérdését minden oldalról megvilágító alapvető és útmutató munkát. Kívánatos is volna, hogy az II. kiadásban is elterjedjen és szolgálja az unió szent ügyét. Amennyiben annyi előjegyzés volna, hogy a második kiadás költségeit legalább részben fedezné, a szerző készséggel megjelentetné munkáját új kiadásban, s ezért kéri, hogy az unió ügye iránt érdeklődők „Az unionizmus" II. kiadására vonatkozó óhajukat, illetve előjegyzésüket vele (Miskolc, Hunyadi-utca 3.) közöljék.

239

— KELET MEGISMERÉSÉT szolgálják azok a tudományos értekezések, melyeket az elmúlt tanév folyamán a Budapesti Pázmány-egyetemen doktori értekezésként gör. kath. papjaink és papnövendékeink benyújtottak. Az elmúlt tanévben 23 hittudományi doktort avatott a Pázmányegyetem. Ezek közül 7 gör. kath., akiknek doktori értekezése többnyire keleti vonatkozású tárnát dolgoz ki: Gyulai János: A bizánci Eucharisziia-kultusz új utai, Kalapos Mihály: A keleti egyházszakadás okai, Mincsik Pál: Szűz Mária a keleti egyház zsolozsmájában, Csoba János: A bűn súlyosságának kérdése a keleti szentatyáknál, Bacsóka Béla: Az időszakos „Birtih-Gontrol" erkölcsi megítélése, Rojkovich István: Az emberi történés a próféták szemében és Papp János: A bizánci liturgia énekei. — örvendetes jelenség nemcsak újonan felavatott doktoraink szép száma, hanem aiz a tény is, hogy tudományos érdeklődésük mindinkább keleti kérdések felé fordul s Kelet értékeit segítenek feltárni és megismertetni. — AZ „EGYHÁZNAK" NINCS TÖBBESSZÁMA. A SZEMISZ rendes tagjai közé való felvételét kérte Rákospalotáról Dr. Czillinger Lóránd ny. máv. igazgatóhelyettes, az ottani Főiskolai Hallgatók Sz. Imre Körének ügyvezetője. Az uniós szövetséghez intézett levelében többek között ezeket írja: „A lelki egység helyreállítása korunk, de főképen a magyarság legégetőbb kérdése. Magyar szempontból azonban nem annyira a keleti szertartásuak, mint a katholikusok s a luther- és kálvinikövetők lelki egységének helyreállítása volna a főfeladat. És ebben is a magyar görög•katholikusságnak van fontos hivatása, hisz neki is magyar a szertartási

nyelve s papjai felszentelés előtl megházasodhatnak... A mi feladatunk nem a meggyőzni akarás, hanem előbb annak a tudatnak helyreállítása lehet, hogy a „legyetek mindnyájan egyek" valósítása nélkül, a lelki egység ősi szervezetébe tartozás nélkül, s ha az elszakadás megtörtént, a /krisztusi egységbe visszatörekvés nélkül nincs Krisztus-követés! Az Egyház egy! Az Egyháznak nincs többes száma! Szóhasználatunkból ki kell ezt a' többesszámot irtanunk. Különösen törvényeinkből, alapszabályainkból, tehát a Szemiszéből is: nem a keresztény egyházaknak, hanem minden kereszténynek a pápa fősége alatti egyesítését s erre irányuló munkásságát kell a szövetség célja gyanánt megjelölni. Az Egység ai tcljies önátadásnak, szeretetnek eredménye, a Szentlélek országa eljövetelének útja. A SZEMISZ ezen az úton indult el. Nemcsak a keleti szertartásuaknak', de minden kereszténynek lelki egységét munkálja." Dogmatikailag igaza van lelkes ú j tagunknak, azonban a gyakorlati szóhasználat és az állami törvények, amelyekhez a SZEMISZ belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályainak is igazodniok kellett, nemcsak felekezetekről beszél, hanem azok önálló jogalanyiságát is elismeri s mint törvényesen bevett felekezeteket egymással egyenrangú egyházaknak tekinti. Mindenesetre örvendetes, hogy mind többen és többen vannak, akik az egy és egységes egyház gondolatát érvényesíteni s megvalósulását munkálni óhajtják. Ezeknek munkáját és imáját egyesíti a SZEMISZ elsősorban az elszakadt keletiek felé, de egyben mindazok felé, akik távol járnak Krisztus egyetlen igaz egyházának aklától!

— «1111 iilli IIIWi

A Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség tagjainak, a Keleti Egyház olvasó táborának és a szent unió ügye minden munkásának kegyelemteljes karácsonyt, békességes boldog újévei kívánunk.

240

A KELETI KONGREGÁCIÓ HATÁSKÖRE Folytatás és vége. Viaii-e jelentősége ennek a nagyszerű pápai intézkedésnek'? Örömmel állapítjuk meg, hogy minden tekintetben óriási haladást jelent ezen „motu proprio". I. Úrban S. J., a jelenleg szünetelő kiváló lengyel uniós folyóirat. az „Oriens" szerkesztője, a legkiválóbb uniós szaktudósok egyike, azt állítja, hogy ez a pápai apostoli levél egy új etap abban az egyházpolitikai irányban, amelyet az Apostoli Szentszék ai keleti egyházakkal szemben folytat. Világosan látta Róma az egyre sűrűbben felmerülő vádat, hogy az egyetemesség határai a latin rítussal azonosak s hogy annak egész ábrázata is latin. Beismeri a tudós író is, hogy a latin testvérek között igen tekintélyes •számban akadnak olyanok, akik az egyetemes egyházban helyet foglaló többi rítusok létezésére csak úgy tekintenek, mint egy nagy egész függelékére, vagy mint a szervezetünkben kifejlődő „féregnyúlványra", amely nélkül igen szépen meg lehet élni. követfcezésiképen azt g szervezetből ki is lehet operálni. Az egyetemes egyházon kívül álló keletiek viszont következetesen azt hangoztatják. hogy az egyetemes egyház csak tűri a keleti szertartásúakat, s hogy végcélja mégis valamennyiüknek ellatini zálása. A két áramlat között aztán a szegény unitus keletiek, sokszor olyan helyzetben érezték és érzik is magukat /minden tiszta katholicizmusuk mellett is), mint „a szegény rokon, akit csak az ajtó mögött törnek meg

az atyai házban" — mondja a tudó« síz érző. A pápák azonban mindig arra törekedtek, hogy ezt a téves és hamis felfogást megdöntsék, de csak XI. Pius pápa említett intézkedése mérte reá a halálos csapást azzal, hogy Távol-Kelet latin rítusú híveit is a Keleti Kongrgáció joghatósága alá rendelte. Ez a keletiek szemében is megnyugtató, mert azok alkotják a többséget s a latin rítusúak nagyrészt bevándorlók. „Mindenkinek megadni az őt megillető helyet az egyházban," — mondja egy másik unionista, ami a „Motu proprio" által nyujitott erkölcsi elégtétel révén teljesedésbe is ment. Az anyagi kérdések is kedvezően rendeződtek a pápai intézkedéssel, mert azok a keleti intézmények, amelyek a nyújtott anyagi támogatásban nem volt meg, a koordinatív más intézményekkel szemben, a keleti kongregáció által történik a megfelelő elosztás révén a keleti egyházi egységek is támogatásban fognak részesülni. így lesz majd elérhető, hogy a Közel-Keleten élő keleti és latin ritusuak (és a leszármazott rítusok) egy és ugyanazon kongregáció kompetenciája révén erösebb testvéri kötelékkel lesznek egybekapcsolva s ezzel a nem-egyesült keresztények előtt is láthatóvá lesz, hogy az egyetemes egyház nagy családájában nincsenek a megbecsülés szempontjából szertartási különbséségek, amelyek.! téves felfogások szerint továbbra is távoltartsák őket az egyetemes egyházzal leendő újraegyesüléstől. (SzSzI-)

241

FIGYELŐ BUDAPESTI ORSZÁGOS KATHOLIKUS NAGYGYŰLÉSEK UNIÓS FELADATA Az 1939. évi XXVII. országos kath. nagygyűlés alkalmával megalakult a magyarországi uniós szövetség. A magyar uniós mozgalom országos szervezetének bölcsője így a magyar katholikusok országos megmozdulása, amelynek elhivatott faladatai közé tartozik a szétszakított egyházak egyesülésének előkészítése és munkálása. Ezt szimbolizálja az uniós szervezetnek a nagygyűlés keretében történt megalakulása is! Krisztus ajkarja az uniót! Az Anyaszentegyház érdeke sürgeti az uniót! Tehát a magyar katholikus társadalomnak is be kell állni munkásai közé s kell, hogy a magyar katholicizmus reprezentatív megmozdulása, az évenkint összeülő katholikus nagygyűlés is feladatai közé iktassa s súlyával hatékonyan munkálja és elősegítse. A „Katholikus Szemle" folyó évi novemberi számában Dr. Kühár Flóris bencés tanár, szerkesztő az idei nagygyűléshez fűzött reflexióiban rámutat a katholikus nagygyűlésnek erre a katholikus és nemzeti érdekekből is ráváró hivatására és feladatára s sürgeti annak erőteljesebb kidomborítását és megvalósítását. Többek között ezeket írja: „A nagygyűlés eszmeileg a magyar katholicizmus egységét akarta kimutatni . . . Jól esett hallani azt a verhetetlen dialektikáju megállapítást, hogy hivatalos statisztikánk helytelenül különíti el mintegy felekezetként a görög katholikusokat a római katholikusoktól. A nagygyűlés kitűnő alkalmat nyújtott volna arra, hogy a statisztika hibáját maguk a tények kiigazítsák. A szentistváni állameszme népeket összefogó hagyománya, a katholicizmus nemzetfölötti egyetemessége és begyökerezettsége különböző népek lelkivilágába, ellentéteiket a „vinculum caritatis"-szal áthidaló hatalma a nagygyűlésen minden beszédnél erősebben ható tettekben nyilatkozhatott volna meg. Ahogy örültünk a ruszin nép képviselőjének hitvallásán a szentistváni állameszme mellett, ahogy a közönség élénk érdeklődése fogadta a megnagyobbodott ország eddig itt ismeretlen főpászlorainaik megjelenését a püspöki kar szenátusában, abból következtethetünk arra, hogy milyen felemelő látvány lett volna a visszatért területek többi nemzetiségének főpapjaik és képviseleteik által való bekapcsolódása ebbe a katholikus egység-manifesztációba! Hisszük, hogy a következő nagygyűlések ezen a ponton ú j feladatokat és megoldásokat találnak! A két évtizedes elszakítottság nem lehet ok arra, hogy a magyarországi unió tagjai felejtisék történelmüknek alapvető tényeit. Ezek pedig arról szólnak, hogy az Egyházzal való egységet az apostoli magyar királyságban a magyar katholicizmus apostoli tevékenysége által találták meg elődeik. Az apostoli magyar király, magyar főpapok és szerzetesrendek tették lehetővé az uniót az elmúlt századokban. Arról sem lehet megfeledkezni, hogy a skizmából az Egyházba való visszatérés népeiknek is a magasabb életszínvonalba, (kultúrába való felemelkedést, a magyar államban a teljes egyenjogúságot jelentette. A szentistváni állameszmében most is a magyar katholicizmussal való lelki összeforradás útjján találják meg legjobban azt a helyet, melyben népük egyéniségét, a külön r í t u s s a l is támogatott

242

hagyományaikat megerősíthetik. — A magyar katholicizmusnak ezzel a nagygyűléssel is előbbre kell jutnia sajátos hivatásának felismerésében. Benne megvannak azok az erők, tényezők, melyeik a Dunamedence népeinek lelki egységét megteremthetik és ezzel a szentistváni állameszmét a mult hagyományai alapján a jelen idők korszerű valóságává teszik. Hozzá kell tennünk: ezek az erők csorbíttatlanul, a maguk teljességében c s a k a magyar katholicizmusban vannak meg, csak az ő szelleméből fakadhat oly nemzeteszme, mely a magyarság és hazai népek közt a benső békét, együttműködést erőszakos eszközök igénybevétele nélkül további évszázadokra biztosítja. Magyarságunkat ne úgy hangsúlyozzuk, hogy ez a nemzetiségeket.' távoltartsa tőlünk; tegyünk hitet mindig a katholicizmusnaik nemzeteket" összetartó, az egyes nemzeteket megőrző és fenntartó ereje mellett és lelkünk visszhangozza a kongresszusi himnusz szavait: Forrassz eggyé békességben minden népet, nemzetet." A magyar katholicizmusnak szent hivatása ebben az országban a szeretet kötelékével egybekapcsolni, mint testvéreket, a 'különböző ritusu katholiikusokat1 és az igaz hit erejével visszavezetni a közös édesanyához az elszakadtakat s a „katholicizmusnak nemzeteket összetartó, az egyes nemzeteket megőrző és fenntartó erejé"-ben a nagy katholikus közösség és egység segítségével a hazánkban élő különböző nemzetiségeknek a szentistváni állameszme alapján álló békés, megértő együttélését valóra váltani. Ezeknek a feladatoknak történelmi multunk, nemzeti és vallási adottságaink által elkötelezett és felelős hordozója az országos katholikus nagygyűlés, s kell, hogy ezt a hivatását felismerve a jövőben nagyobb teret ós fontosabb jelentőségeti juttasson az egység vallási és nemzeti szempontból egyaránt komoly gondolatának! Bár helyet kapott az idei nagygyűlés keretében is az Uniós Szövetség
243

IRODALOM „Papi lelkiség.*' címmel új kiadvány-sorozat indult meg Hunya Dániel S. J. teológiai tanár, a szegedi egyházmegyeközi nagyszeminárium lelkiigazgafójának szerkesztésében. Az 1941/42. évi sorozat testes kötet (247 old.), amelyet dr. Mihalovics Zsigmond prelátus, az Actio Catholica orsz. igazgatója igen súlyos megállapításokkal vezet be. Alig is olvastunk ilyen közvetlenül szívbe vágó mementót. Azt mondja, hogy ,,a papi lélek válságba került. Éppen ma, amikor a legszentebb vértanúságra kész, krisztusi papok után kiált a nép." Nem tudjuk eléggé ajánlani a kiadványt, amelynek közleményei az egyház, a liturgia, a papi önképzés, az eucharisztikus élet, a papi hazafias kötelességteljesítés köréből adnak bőséges anyagot, amely fölött érdemes meditálni. — (Szeged, Dóm-tér 2.) A kiadvány írói e rövid mondatban sűrítik célkitűzéseiket: „Epedő vágyunk, hogy a papi felelősség egész súlya tudattá, érzéssé, akarássá váljék." Egész értékű papi lelkiséget kívánnak, amilyet „ma kíván tőlünk Isten, Krisztus, Egyház, nép és haza." — Valljuk és megvalósítani igyekszünk ezt a programmot. A szerkesztők komoly akarását semmi sem bizonyítja jobban, mint az a levél, amelyet alólirott kapott Hunya atyától, amelyben arra kér, hogv a közös latin és görög szertartású papi lelkiségről írjak valamit a sorozat következő kötetébe. Megvallom, egy kicsit meglepett a kérés, mert közel négyévtizedes papi működésem alatt eszembe sem jutott más lelkiség, mint a Krisztus Urunk szíve szerinti és a katholikus egyház jogos várakozásának megfelelő papi gondolkodás és cselekvés . . . Némi töprengés után aztán éreztem, hogy mégis beszélni kell a kérdésről, mert a szertartás, a papi nősülés, az elütő szigorúbb böjti fegyelem, a liturgikus nyelv és Itöbb külsőség két irányban is alaptalan félreértéseket szokott okozni. A latin szertartás köréből gyakran hangzik a görög papság felé a ,.homo divisus" jelző, amely működésének akadályát akarja jelezni (szentségekről lévén szó, azok ikolliziójára nem gondolhatunk). Sokszor a liturgikus nyelvhasználat miatt nemzetiségi velleitásra céloznak. Az acatholikusok felől pedig hallható, hogy bennünket sem szeret és értékel a latin szertartású papság, mert néhány accidens külsőségben azokkal egyezünk (papi nősülés, két szín alatti áldozás, a Miatyánk záradéka). Mindkét vélemény igaztalan és bántó. A görög papság lelki és szociális munkája az Actio Catholica vonalán sincs az országos katholikus átlag alatt, sőt papságunk a maga és hívei szegénységével küzdve s gyengébb támogatást élvezve, valóban tiszteletre méltó munkát végez. A latin szertartású papsággal egy forrásból táplálkozó tanultságát, egyetemi végzettségét, komoly tudásvágyát az elért tudományos grádusok igazolják. Az acatholikusok felé semmivel sincs több hajlandósága, mint amennyire a keresztény-magyar közösség kötelez mindnyájunkat. A közös papi lelkiség tehát megvan, legalább is mi úgy érezzük, csak felszínre kell hozni, meg kell egymást ismernünk és akkor a lelki közösség megállapítása nem lesz nehéz. Erre a nagy uniós ügy kötelez is bennünket! Ma már a szertartások értékelése nemcsak tartalmi mélységük és költői szépségük miatt fontos, hnem összekötő uniós hivatásuk miatt is. Vannak egyesek, akik a különbségek erőteljesebb kihangsúlvozását tartják szükségesnek reakcióképen azon unificátiós törekvésekkel szemben, amelyek1 a másik részről jövő indokolatlan ritusváltoztatásokban gyakran felbukkannak. Ha ezen buzgó lelkek keserűsége nem is helyeselhető, de könnyen megérthető!

244

A közös papi lelkiség mindenalapja és feltétele megvan cs k t t ' • retet kell hozzá, hogy a megértő együttműködés a tiszta U t h o l i k u m T L á V t J gyümölcsözzék. A nős és nőtlen papság között is meg lehet találni, mintahosv sok he lyen példásan meg is találták a társadalmi formát is, amelyben az érintkezés emelkedett — s mindenek fölött papi legyen. Aki eddig nem ismert közös papi lelkiséget, az siessen belenézni a corpus mysticum mélyébe! Dr. Szántay-Szémán Istán. * Igehirdetés és liturgia. Az 1941. június 30. és július 1—2. napjain Budapesten rendezeti lelkipásztori konferencia anyaga. Összeállította Mihalovics Zsigmonod. A. C. kiadása. Isteni Üdvözítőnk utolsó szavaival, melyet végrendelet szerűen intézett tanítványaihoz, a predikálást, az igehirdetést, a tanítást egyik legfőbb feladatává tette papjainak. Szent Pál figyelmeztetése Timolheushoz, hogy az igét hirdetni kell alkalmasan és alkalmatlanul, nehéz gondot, súlyos kötelességet ró korunk lelkipásztoraira is. Ma is ugyanazt a keresztrefeszített Krisztust "kell hirdetni, ugyanazokat az örök igazságokat kell tanítani, de úgy, amint azt korunk szelleme megkívánja, úgy, hogy azok érdekeljék, meggyőzzék és a helyes úton megtartsák a katholikus híveket. Ezekről az elsőrangú fontosságú dolgokról tárgyalt az ez évi június 30. és július 1—2-án megtartott lelkipásztori konferencia, örvendező lélekkel vesszük kezünkbe a könyvet, mely a konferencia anyagát a maga teljes egészében — előadásokat és hozzászólásokat — tárja elénk. Megismertet a probléma súlyosságával és felhívja; annak fontosságára a figyelmet. A legilletékesebbek, legszakavatottabbak szájából elhangzott előadások — a hozzászólásokkal együtt — mind azt célozzák, hogy utat mutassanak, módot találjanak arra, hogy Krisztus tanítását eredményesen hirdethessük. A konferencia három napja szerint, az előadások három témacsoportra oszlanak. Az első napon a dogmatikáról, mint az igehirdetés tárgyáról szólnak az előadók. Rámutatnak a

dogmatikus igehirdetés fontosságára es a követelményekre, melveket korunk a katholikus szószéktől vár. K mai igehirdetésünk még sok kívánnivalót hagy hátra. Gvakorlatí útmutatást is találunk a könyvben arra nézve, hogy hogyan hozhatnánk a dogmatika örök isteni igazságát közelebb hallgatóságunk lelkéhez. Második rész, - a konferencia második napja — a morális beszéddel foglalkozik. Életünk az erkölcstanra van fölépítve és a szószékről kell irányítanunk az erkölcstan megvalósításának ütemét. Itt legfontosabb a negál ivumok ostorozása helyett a pozitív erkölcsi élet szépségeinek kiemelése, az örök boldogságvágyba való bekapcsoldódás. Ez létünk alaptörvénye és a mai ember sokkal inkább •keresi, kívánja a boldogságot, mint valaha. A kereszténység nem lever" járom, hanem a legmélyebb emberi igények kielégítése. Harmadik része a könyvnek, — a harmadik konferenciás nap anyaga — az Igére épített élet. A szentírás alkalmazása a mai igehirdetésben, annak fontossága, időszerűsége és isteni hatásai. A szentírást megismerni az igehirdető papság elsőrendű feladata. Örvendező lélekkel forgatjuk a könyvet, mert valóban rengeteg megfontolásra!, magunkbaszállásra, önképzésre serkentő dolgot találunk benne. De mégis a legjobban a liturgikus élet fejlesztéséről, a liturgiáb:! való belekapcsolódásról szóló rész fogja meg lelkünket. Amit ennél a résznél követelményként állítottak föl a szónokok, az nálunk, görögkatholikusoknál eleven valóság. A mi li-

245

íurgiánkon a nép nem énekel egészen elütő szellemű énekeiket, hanem magának a szentmisének énekeit énekli és együtt a pappal, együtt az Egyházzal mutatja be a szent áldozatot. Ugyanígy a délutáni istentiszteletünk éppen olyan, amilyent latin szertartású testvéreink kívánnának maguknak. Nem egyhangú, hamem változatos, tele van liturgikus •zépségekkel és belekapcsolódik az egyház hivatalos zsolozsmájába. Liturgikus kultúránk teljes szépségében ragyog. És ez nemcsak büszkeségünk, hanem feladatot is ró ránk. Becsüljtük meg, vigyázzunk rá és aknázzuk ki előnyeit. Tegyük széppé, ami igazán fölségesen szép és állítsuk az evangélium-hirdetés szolgálatába. Mert megérdemlik fölséges szertartásaink, hogy zsúfolt templomok imádkozzák, énekeljék azokat. Az Actio Catholíca ezzel a könyvvel igazán nagy sikerrel szolgálja az Egyház ügyét. Tartalmánaik mélységeiből nemcsak egyháziak, de világiak is apostoli lelkületre nyernek «rőt, tudást és kegyelmet. Dr. Gyulai János.

— A BLAHOVISZTN1K (Ungvár) hitbuzgalmi folyóirat f. é. novemberi száma eleven tartalommal jelent meg. Uniós szempontból is figyelemreméltó. Szent Jozafát polocki érsekről, az unió nagy vértanújáról közöl J. Torbics bazilrendi atya tollából hangulatos emlékezést, amelynek végén hozza a XI. Pius pápa által búcsúkkal ellátott imát Szent Jozafáthoz. Krónikái között „Az uniós életből" címen összefoglalóan emlékszik meg a magyar uniós szövetség budapesti közgyűléséről és egyben ismerteti a Szent Miklós Uniós Szövetség célkitűzéseit is. Megemliti, hogy a Szövetségnek folyóirata is van (a Keleti Egyház), amelyről a következő elismerő kritikát írja: „Ebből a folyóiratból már sok katholikus ismerte és szerette meg a görögkatholikus szertartás szépségét és fönséget." — Kárpátalja ruszin hitbuzgalmi folyóirata bizonyára ezután is mély szántást fog végezni a lelkek mezején.

Uniós kiadványok Görögkatholikus liturgikus kiadványok. Dicsérjétek az Ür nevét! Görögkatholikus egyházi zsolozsmnkönyv. Tartalmazza a Horologion teljes anyagát az év minden napjára eső szentek rövid életrajzával, tropárjával és kontákjával, Aranyszájú Sz. János liturgiáját, az egyházi zsolozsma öszszes vasárnapi és ünnepi változó részeit s a hétköznapi egyházi zsolozsmák legszükségesebb énekeit és imáit. — Ára bőrkötésben, vörös metszéssel

25.— P

Énekeljetek a mi Istenünknek! Görögkatholikus ima- és énekeskönyv Aranyszájú Sz. János liturgiájának teljes szövegével, a nyilvános isteni szolgálatok összes állandó részeivel s a vasárnapi és ünnepi változó részekkel. Sok imával és liturgikus oktatással. — Vászonkötésben

7.— P

24 6

S*entirási szakaszok a gör. kath. egyház isteni szolgálataihoz. 01.vasmányok, prokimenek, apostolok és evangéliumok az év minden napjára. (Sajtó alatt.) Félbőrkötés . . . . Előjegyeztetve dec. 20-ig Kivonatos Typikon, egyházi naptár és szertartási utasítások. Szerkesztette Kozma János Megrendelési cím: Keleti Egyház kiadóhivatala. Miskolc, Melinda-u. 11.

40.— P 30.—P 1.50 P

Szertartástan és egyháztörténetem. Görogkatholíkus Szertartástan. Iskolai és magánhasználatra. Irta Melles Emil, átdolgozták Szántay-Szémán István dr. és Kozma János. Nemcsak középiskolások, hanem kántortanító és papjelöltek is haszonnal forgathatják. Fűzve: . . . . A gör. kath. szertartástan elemei. Az előbbinek főleg polgári, mezőgazdasági és ipari középiskolák számára készült bő kivonata Dr. Vargha Géza: Gör. szert. kath. egyháztörténet. — Átdolgozta: Dr. Kiss Andor Dr. Kiss Andor: Gör. kath. egyháztörténelem. Polgári, mezőgazdasági és ipari középiskolák számán Megrendelhető

a Szent István Társulatnál, Budapest, Szentkirályi-utca 28—30.

3.80 P

2.40 P 2.80 P 2.40 P

VIII.,

Uniós művek. Marinov Iván: Hogy mindnyájan egyek legyünk. Uniós vezérkönyv imádságos résszel. Fordította és átdolgozta Dr. Szántay-Szémán István Szántay-Szémán István dr.: A pápaság az orosz orthodoxia tükrében Szántay-Szémán István dr.: Kelet és íz Eucharisztia

.

.

Szántay-Szémán István dr.: XI. Pius pápa és az unió . . . Szántay-Szémán István dr.: Katholicizmus és az unió . . Megrendelési cím: Szántay-Szémán István dr. p. prelátus, Miskolc, Hunyadi-utca 3. Kozma János: Szent Miklós püspök élete. A szent tiszteletére szóló akathisztnak Melles Emiltől eredő fordításával . . . ftohály Ferenc dr.: A liturgia az unió szolgálatában . . . Szent Jozafát, az unió vértanujának görög, szert, officiuma. Fordították a máriapócsi hizilita atyák Mosolygó József: A keleti egyház Magyarországon. Nemzetiségi tanulmány Megrendelhetők a „Keleti Egyház kiadóhivatalánál, Miskolc.

2.— P 2.— P 2.20 P —.40 P —.40 P

—.50 P —.40 P —.40 P 3.— P

247

DP. PAPP GYÖRGY MÜVEI. A magyarság és a bizánei kerszténység kapcsolatának kezdetei Szabolcsi gör. kat. parókiák A munkácsi püspökség eredete Adalékok de Camillis József munkácsi püspök működéséhez . Az ungvári unió időpontja Nagy Szent Bazil és a magyar humanisták. (Sajtó alatt.) . Mátyás király és a görög szentatyák. (Sajtó alatt.) A hajdudorogi egyházmegye területváltozásai

2.— P —.80 P 1.— p —.80 P —.80 P —.60 P —.80 P —.80 P

Megrendelhetők a szerzőnél, Nyíregyháza, Bethlen-utca 5.

KELETI LEXIKON Dicsőség. Most és. Glória Patri. . Sokan kis doxologiának is nevezik, bár ez alatt az elnevezés alatt a görög szertartási könyvek mást értenek. A Krisztus és a Szentlélek istenségét tagadó eretnek-tanítások ellensúlyozására Meletius és Flavánius konstantinápolyi pátriairkák vezették be a liturgiába (306—398). A görög egyház zsolozsmájában igen gyakori s minden zsoltársorozatot ez fejez be. A himnuszok éneklése során az utolsó és utolsó előtti strophához előversül szokott szolgálni, olykor folytonos szövegben: Dicsőség, Most és, — olykor két versre szakítva: az egyik stropha előtt az első felét mondva (Dicsőség.), a második — istenszülői — stropha előtt a második felét.

(Most és.) Ha felezni kell, akkor a könyvek külön-külön jelzik „Dicsőség" — illetve )VMost és" szóval. Ha egyben kell venni, akkor a liturgikus könyvekben „Dicsőség —• Most és" áll. ' Ekténia. (Gör. txrévsia = folyamatosság.) Könyörgés sorozat, melyet a diákonus vagy* az áldozópap az oltárnál, vagy a képállvány főajtaja, a királyi aj.tó előtt énekelve mond elő, a nép pedig minden rövid könyörgésre „Kyrie eleison — Uram irgalmazz!" —• olykor „Add meg Uram!" szavakkal felel. Van békességi vagy nagy ekténia, kis ekténia, hármas ekténia, kérő ekténia. litiai és többfél* alkalmi ekténia, gyászekténia stb.

Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-u. 11. Telefon: S7-98. Nyomatott Lvdvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákéexi-Htca 18. sz.

248

A ,,Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség' postai címei: Országos elnök: Dudás Miklós dr. haijdudorogi gör. szert. kath. püspök úr, Nyíregyháza, Bethlenutca 5. (Elvi intézkedést igénylő fontos ügyek.) Tudományos és irodalmi osztály: SzántayTSzémán István dr. archipresbyter, p. prelátus, érs. ált. helynök, Miskolc, Hunyadi-u. 3. •ügyvezető elnök: Mihalovics Sándor dr. kanonok, főesperes Nyíregyháza, Bethlen-u. 5. földszint. (Elvi intézkedést nem igénylő igaz-

gatási ügy,ek, anyagiak és szellemiek.) Főtitkárság: Miskolc, Melinda-u. 11. (Tagfölvétel és kilépés. Nyilvántartás Tagilletiményeki ügye. Címváltozások.) Keleti Egyház szerkesztősége és kiadóhivatala: Miskolc, Melindautca U . Főpénztár: Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség 7.775. sz. csekkszámlája. — Főpénztárnok: vitéz Hegedűs József dr. p. ü. titkár, Nyíregyháza, Bujtos-utca 39.

Görögkatholikus könyvek. »

-

•Gyűjteményes Nagy Énekeskönyv a gör. szert. kath. hívek használatára. A nyilvános isteni szolgálatok vasárnapi és ünnepi részeivel. Üj fordítás. Fordította és szerkesztette Dr. Krajnyák Gábor

12.—P

l.elki kenyér. Gör. kath. ima- és énekeskönyv Aranyszájú Sz. János liturgiájának teljés szövegével, sok imával, az ünnepi és vasárnapi szent lituTgiák változó ,részeivel. - Szerkesztette: Krajnyák Gábor dr.

2.50 P

legszentebb imakönyv. Aranyszájú Sz. János liturgiájának teljes szövege a legszükségesebb ünnepi és vasárnapi részekkel s néhány imával. Szerkesztette: Kiss Andor dr. — Fűzve .

—.84 P

Megrendelhetők a Szent István Társnlat könyvkiadóbivatalánál, Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 28—30. Mennyei Harmat. Gör. kath. imakönyv

—.80 P

Máriapócsi

—.80 P

Velünk

Imakönyv

az Isten. Imakönyv

.

,.

1.40 P

Imádkozzunk! Gyermek-imakönyv

—.30 P

Megrendelési cím: Szent Bazil rend, Ungvár, Rákóezl-u. 54. Vigyázzatok és imádkozzatok. Gör. kath. ifjúsági imakönyv Megrendelési cím: Demkó Sándor gör. kath. Görömböly, Borsod megye.

.

.

esperes-lelkész,

1.50 P