17. s z i u ÉVFOLYAM

280

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

17. s z i u . 1915. 62. ÉVFOLYAM.

KÖNYV A HÁBORÚ ÁRVÁI JAVÁRA Urmánczy Nándor országgyűlési képviselő neje, a budapesti és erdélyi előkelő társaság közkedveltsegü tagja, szakácskönyvével uj irányt kezd a szakácskönyvek terén. E g y s z e r ű e n , o l c s ó n , í z l e t e s e n főzni — erre a hármas titokra tanítja meg házi asszonyainkat. Minden anyagot gazdaságosan használni ki, hogy semmi kárba ne vesszen és minden a maga tápláló és izesitő értékének megfelelő szerepet kapjon. Minden reczeptet maga kipróbált, aki utána csinálja, biztosra mehet. A mai nehéz időben megbecsülhetetlen ez a könyv minden családnak. A j ó

konyha a család egészsége! Bővebb méltatás helyett a szerző felhívását közöljük itt:

*<<&*r.

^MAPIÜ^T »••«:

Felhívás a Magyar Nőkhöz! Ha csak tehetem, magam járok a piaczra és a vásárcsarnokba. Az éléskam­ rámból naponta én adok ki. A főzést is megnézem naponta, sőt ha kell, kézbe veszem a főzőkanalat is. Ha valahol valami jóizü étel került elém, melyet abban az összeállításban nem ismertem, leírtam a reczeptjét. Én is sokféle uj változatban állítottam össze ételféléket, főleg maradékholmik, aprólékok felhasználásával. Usszegyült reczeptjeimet most átadom önöknek, tisztelt hölgyeim. Egyszerű és jobbfajta vegyesen van köztük. Ha tanácsomat megszívlelik, néhány jó és ízletes ételt készíthetnek e

SZERKESZTŐ

18. SZ. 1915. (62. ÉVFOLYAM.) Szerkesztőségi iroda : IV. Vármegye-utcza 11. Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utcza 4.

H O I T S Y Egyes szám ára 40 fillér.

Előfizetésiedre leltételek:| N e g y e ( l é v i .e .._

P Á L . 30 korona. A «Világkroniká-xal 10 korona, negyedévenként 1 koronával S korona. több.

SZAKÁCSKÖNYV útmutatása mellett. Az éles szeletelő késen és ízletes tálaláson kivül sok csinja-binja van a főzés tudományának. Szükséges, hogy a sokszor lenézett, sok családnál kihűlt konyha iránt modern háziasszonyaink és serdülő leányaink is jobban érdeklődjenek, így gazdaságosabb a háztartás és hozzátartozóink egészségét inkább óvhatjuk. De könyvemmel a jótékony czélt is szolgálni óhajtom. Tulajdonképen ez indított arra, hogy a nyilvánosság elé bocsássam azt. A kiadó czég megállapodásunk szerint a nekem járó tiszteletdíj helyett példányonként

Közel 500 eredeti reczeptet tartalmaz. Külön fejezet a mai viszonyokhoz mért ételekről. %

5 0 fillért ad a háború árvái javára. A czég minden év végén elszámol s az eladott példányok után járó és ren­ deltetési helyére juttatott összeget nyilvánosan nyugtáztatja. Urmánczy Nándorné.

tmanczf ILáfictoine A

á ifcw ara kötve 3 K 60fill. e

(ZTzakácókömive &

Megrendelö-jegy. •

j (Beküldendő a Franklin-Társulat könyv< kiadóhivatalának Budapest, IV., Egyetem-utcza 4, ; vagy bármely előkelőbb könyvkereskedésnek.) •

| Ezennel megrendelek példányt • Urmánczy Nándorné Szakácskönyvéből • utánvétel mellett. Ára 3 korona GO fillér.

' '

i

Kelt

•

r

: • • • •

;

—*•—--•

olvasható névaláírás.

•

A művészi czimlapot Glatter Gyula festőművész rajzolta.

•

;

pontos czini. OROSZ FOGLYOKAT A VASÚTHOZ KISÉRNEK. A K Á R P Á T I H A R C Z O K B Ó L . — Bencze Janos mérnök fölvétele.

Franklin-Társulat Lyonidája, Budapest, IV., Egyetem-ntesa 4. u .

BUDAPEST, MÁJUS 1 Külföldi előfizetésekhez a postailag meg­ határozott viteldíj is csatolandó.

18. SZÁM. 1915. 62. ÉVFOLYAM.

28á

VASAKNAPI UJSAG-.

18. SZÁM.

R E G É N Y . IRTA S Z E M E R E GYÖRGY. A csavargó olyan zavarban volt, hogy csak­ ugyan rágyújtott az Edus szivarjáról. A felszí­ tott tűz megvilágította a szerencsétlen ember gyűrt arczát. — Barátom — állította Edus, — magának nem szivarra van szüksége, hanem meleg le­ vesre, barátom maga éhes és beteg. — Éhes vagyok és beteg vagyok, — hagyta rá a pária s tiszteletteljesen levette kalapját. Morvay tiz koronát adott neki. — Fogja, lelkem és ezt a mesterséget ne foly­ tassa, az nem magának való. Folytatta sétáját. Meg volt róla győződve, hogy gondviselésszerűen cselekedett: a meg­ szégyenített csavargót letérítette a bűn útjáról. A csillagokat nézte s nem gondolt többé az esetre. Annál nagyobb volt a meglepetése, mi­ dőn egyszerre gyors lépéseket hallván a háta mögött, megfordult s ismét maga előtt látta a csavargót: • — Mit akar még? Az reszkető kezével szégyenkezve, szinte megrendülve gyűrte levett kalapját, a szava szinte belefúlt a könnyeibe. — Csak a nevét szeretném tudni, nagyságos uram. — Minek? — Hogy meghálálhassam egyszer a jóságát. így még nem bántak én velem, — indokolta meg zokogva megindultságát, — a mióta . . . — Mióta? — A mióta «koldus» vagyok. Edust érdekelni kezdte a szánalmas alak. — S azelőtt mi volt? — Úr voltam, ötszáz köblös tanyám volt az Alföldön; édesapám, szegény, mert hogy volt miből élnem, nem taníttatott; a tanya eíusjzott, dolgozni nem tudtam, az emberek nem adtak, nem maradt egyéb hátra, mint hogy vegyek. A balladaszerüen elmondott tragédia gondol­ kozóba ejtette Edust. Egy ötlete támadt. Még ötven koronát adott a szerencsétlen embernek. — Szolgálatomba fogadom, vegyen magának tisztességes ruhát s jelentkezzék Monostoron a tiszttartómnál, Nagy Jakab úrnál. Otthagyta az ámulatában szinte kővé vált embert s befordult az Irányi-utczába. Gondo­ latai igen feszítették az agyát. Könnyíteni akart rajta. Eszébe jutottak kávéházi barátjai. Be! tért az éjjeli tanyára. A kapitányt egyedül találta a törzsasztalnál, már polgári ruhában. Konyakos palaczk állott előtte, ivott, ittas volt, tenyerébe esett a nehéz feje. — Mit búsulsz, kapitány? A részeg ember felkapta fejét, csak bámulta megszólítóját bambán, révetegen. — Nem ismersz meg? — De . . . de igen — dadogta a züllő férfi, — mit akarsz velem? Nem vétettem én neked semmit. Hm, vélte Edus, ezt a lelkiismerete bántja. Annak is sejtette az okát. Leült a katona mellé s átkarolta a vállát. — Szerelmes vagy, úgy-e? — vágott bele egyszerre a dolgok közepébe. A katona tiltakozni próbált, de Edus leintette. — Azt is tudom — folytatta, — hogy Juanába vagy szerelmes, csak azt nem tudom, mi szándé­ kod van azzal a leánynyal. A részeg ember most már megadta magát. — Halálosan szeretem, — mondta elszán­ tan, — nem bánom, a szemedbe mondom ne­ ked, te akartad. Nyilván azt várta, hogy Edus lesújt rá, mert ösztönszerűleg hátradőlt a székén. Morvay azonban csak a kezét fogta meg. — Majd beszélek Juanával, ha csakugyan komoly szándékaid vannak vele, — mondta meleg biztató hangon, — hanem te is igérd meg, hogy nem iszol többet; nem bírod az italt, nem neked való. A részeg embert is otthagyta,"ép oly hirte*en, mint előbb az éheset. Felmenfa Nemzeti

Kaszinóba, a hol ritkán szokott volt megfor­ dulni, mert nem kedvelték ott tekintélyt nem ismerő lénye, fölsőbbséges modora miatt. Tiz perczig egy miniszterrel beszélgetett, de miután látta, hogy a begombolkozott férfiú (érezvén, hogy a nálánál behatóbb elméjű fiatalember ostromát, nem állja ki) — félre akarja vezetni: szeme közé nevetett az államférfiúnak és át­ sétált a • kártyaszobákba. Egy sarokasztalnál nagyban íolyt a játék. Egy alig nagykorú fiatalember folyton vesztett s bonokat irt, vigyorgott, de a foga vaczogott. Már hatvanezer koronával tartozott Brenday bárónak a nemzetközi játékosnak, a ki fagyasztó hidegvérrel marczangolta áldozata beleit. Edus megundorodott az éktelen látványtól, megelégelte a napot, a mibe annyi fény és árny fért bele. Hazasétált a Bristolba. A fényes eszme ott mozgott az agyában, de a sötétsé­ gek, a foltok nem törlődtek ki belőle. Azt gon­ dolta magában, hogy az éhes zsebmetsző, a ré­ szeg kapitány, a begombolt miniszter, a kártya­ karvaly egy és ugyanaz a tipus, kivéve, hogy az egyik eltalálta az életet, a másik eltévesz­ tette az utat. Még legszimpatikusabb volt neki a zsebmetsző, abból még lehet ember, mert tudja, hogy most nem az. Mielőtt lefeküdt volna, még egyszer elolvasta Morvay a Gauri-Singa levelét. A tartalmához fűződő reflexiók most már nem hagytak neki békét. Mindenekelőtt szigorú bírálat alá vette exotikus barátjának transcendentalis bölcseletét, a mely úgy vonzotta őt, mint vasat a mágnes, a nélkül, hogy képes lett volna szigorúan judicziózus elméjét a misztikus áramlatba bele­ kapcsolni. Hiába produkált előtte az indus her­ czeg csudákat;, attól ja_ hajlandóságtól, hogy az általa előidézett rendkívüli jelenségeknek természettani okát keresse, nem tudta őt a ba. rátja eltéríteni. Nem a herczeg jóhiszeműsé­ gébe vetett bizalom hiányzott belőle, hanem a vakhit. Idáig úgyszólván alig hitt el többet a fakirszerű ember elvont tételeiből, mint a mennyi a vallásosán nevelt keresztény ember lelkében amúgy is benne él. A lélek halhatatlanságáról táplált, másokénál talán erősebb, kiformáltabb meggyőződést is inkább a misztikus ember el­ méletének, mint mutatványainak köszönhette. Az embernél tökéletesebb, magasabb lények, egy az Isten trónusában kulmináló szellemi hierarchia létezését elhitte neki, de azt már nem, hogy ezek a felsőbb lények a halandó vi­ lághoz leereszkedjenek, jeleket váltsanak az emberrel, beszélgessenek vele. A herczeg által szeme elé idézett (valósággal inkarnált) szelle­ mek szereplését érzékei csalódásainak tekintette, s azoknak okát a bűvölő sirdar szuggeráló ere­ jének tulajdonította. Hiába fényképezte le a titokzatos omber szellemeit, (a lemezt állítólag nem lehet megcsalni): Edus ebben is szemfény­ vesztést gyanított. Ismételve: nem hitte, hogy csaló a herczeg, azt hitte, hogy önámító, titok­ zatos szuggeráló ereje nem csak másokra hat, őt magát is megtéveszti. Még leginkább gondolkodóba ejtették Morvayt az exotikus férfinak tárgyak megtestesítését eredményező kísérletei. Olyan tárgyak, a melyek voltak, lehettek, sőt lehetnek is, de nem azon a helyen, a melyen feltűntek, érzékelhetőkké lettek. Azt a csokrot is, a melyet Miczinek az eljegyzésére küldött, Gauri-Singától kapta Edus. A bűbájos ember levélben előre értesítette őt, hogy bizonyos napon, bizonyos órában egy indiai csudavirágot fog a szobájá­ ban találni, vegye tudomásul, hogy ezt az ő dicső őse, a Nirvanahba dicsőült Mougra küldi a számára, hogy annak ajándékozza, a ki életében legbecsesebb volt neki. Akkor pár napig igen közel volt Edus hozzá, hogy legyőzve kétségeit, belenarkotizálja magát a csudák világába. Igaz, a Miczi eljegyzésének a hire s törött karja fáj­ dalmai, az önuralom, a melylyel testi és lelki sebét eltitkolni, szinte önmagával szemben is

1915.

ÉVFOLYAM. j—

(Folytatás.)

letagadni igyekezett, erősen hatottak az ideg­ zetére. Elvégre ember volt ő is . . . Eégi egyen­ súlyát a Miczivel való elszámolásának magasz­ tos eredménye adta vissza. Azóta egyszer sem billent meg a mérlege. Most, hogy kezében tartotta Morvay a her­ czeg levelét, hogy a lelke hatalmas új benyomá­ sokkal gyarapodott, nyugtalan elméjében szinte kimeríthetetlen forrásokat fakasztott a turáni eszme: most ismét előfogta Edust az az érzés, hogy hinnie kellene, az az óhajtás, vajha valóság lenne mindaz, a mit a barna herczeg neki akkor bemutatni igyekezett. Akkor nem kellene tépe­ lődnie, ingadoznia, egyszeribe megtudhatná a Gauri-Singa ősétől kijelentésszerüen, hogy csak­ ugyan érett-e már a turáni eszme, (mint ő kép­ zeli s hinni akarná) s ki lesz annak hivatott apostola. Sokáig gondolkozott Edus, míg végre arra határozta el magát, hogy, ha nem is képes neki a szükséges hitet előlegezni, fölteszi az állító­ lagos szellemnek a kérdést s átveszi annak (?) dédunokája által közvetített válaszát. Mit veszthet vele! Ez után az elhatározás után aztán csakugyan lefeküdt Edus. De alig hajtotta fejét a párná­ jára, {elköltötték. Kopogtak az ajtaján. — Ki az? — Én vagyok, Juana. Edus kiugrott az ágyból s az ajtóhoz sietett. — Mit parancsol, Juana? Én már lefeküdtem. — Öltözzön fel, — kérte a leány szinte kö­ nyörögve, — csak öt perezre eresszen be, kü­ lönben nem tudok elaludni. . . — Várjon, Juana. Buhát kapott magára s bebocsátotta a leányt. Az reszketett, mint a nyárfalevél. — Oh, Edouard, mon Edouard! — zokogta és egy székbe hanyatlott. A férfi megfogta kezét. — Mi történt, mon amié, beszéljen hát. — Olyan borzasztó álmom volt. — Ah, álom . . . — Ne menjen el a herczeghez, igérje meg, hogy nem megy el hozzá. Edus eleresztette a leány kezét. — Már hogy Ígérném Juana, egy ostoba álom miatt. — De oly élénk volt — mentegette magát a leány — adja ide a kezét, mert alig tudom el­ hinni, hogy maga az. Morvay teljesítette a Juana kérését és elmoso­ lyodott. — Hát mi történt velem, Juana, a maga álmában? — Az a herczeg — hebegte a leány fölin­ dulva, — az a fekete herczeg, (hagyja el, fekete annak a lelke is) — a herczeg elaltatta magát és nem tudta többé fölébreszteni. Megijedt. Fölverte a házat. Én odaszaladtam s minden­ kit orvosért szalasztottam. Addig ráborultam a maga mozdulatlan testére és sírtam. Mire megérkezett az orvos, maga már nem volt a karjaimban . . . Egyszerre kinyílt a szoba menyezete s láthatóvá lett az ég. Maga ott lebegett fehér szellemruhában három csillag között: intett nekem és hitt magához, de én nem tudtam követni, nem voltak szárnyaim. Fölsikoltottam és lezuhantam a szoba padozatára. Edus eleinte figyelemmel hallgatta a leány csukló-sírástól szaggatott álommeséjét, később azonban már nem tudott odahallgatni. Elfogó­ dott. Tekintete a leányra esett. Csak akkor vette észre, hogy alig van rajta felsőruha, mez­ telen válla élesen fehérlett ki a hanyagul magára dobott zöld plüss belépőből, a mely klasszikus hajlású nyakát sem takarta el egészen, hiába fogta össze a leány keblén a ruhát. Ennek a látványnak megindító szépsége s az alvásból fölmelegedett asszonytest kábító illata megza­ varták a férfi fegyelmezett érzékeit. Kivonta kezét a leányéból és félrenézett, egyben attól tartva, hogy ezzel megbántotta a hozzá oly

meghatóan ragaszkodó szép teremtést: szinte gyermekes elfogódottsággal, remegő hangon, ref­ lektált az álomlátására: — Maga túlságosan jó hozzám, kedves Juana. Ne ragadtassa el magát odáig, hogy még álmá­ ban is féltsen, különösen ne higyjen az álom jelentőségében, legtöbbnyire nem egyéb az, mint az ember legközelebb fekvő impresszióinak eltorzulása. Tegnap — magyarázta — egy új eszmekörbe ragadtam magát magammal, a nélkül, hogy megismertettem volna magával az eszme lényegét (nem volt egyéb a beszédem, mint hirtelen kibővült érzésvilágom reflex ki­ sugárzása) s ime mégis oly hatással volt magára, hogy álmában sem hagyta nyugton. Utánam kérezkedett a csillagok közé, azaz úgy látta, hogy én hívtam önt, de nem tudott k ö v e t n i . . . Lehet — folytatta Morvay — hogy nemsokára el is fogok menni, a hivatásom után, de én nem fogom önt magammal hívni, mert egy bizony­ talan sors osztályosává nem tehetem; békében

283

VASAKNAPI UJSAG. az egymás lemondásán felmagasztosulva fogunk egy időre elválni, kedves jó Juana, csak a sze­ meddel és sziveddel fogsz követni, én meg gondolatban térek vissza hozzád napról-napra s így igazában nem fogunk mi egymástól el­ szakadni soha . . . Ne szomorkodjál, Juana — végezte szavait — hogy minden eshetőségre előkészítelek. A leány lélekzetét visszafojtva hallgatta a férfit. Most már gondosan begubózkodott bur­ nuszába, fázott. Helytelenül értelmezte barátja szavait: azt hitte, hogy az egyszerűen meg akar tőle szabadulni: arra készíti elő. — Én nem fogok az útjában állani — mondta dideregve, — én ha parancsolja, holnap el­ megyek. Edus szembefordult a leánynyal, egész közel ment hozzá. — Nem fogsz elmenni addig, a meddig nem küldelek el s én, sem fogok tőled elmenni, a míg nem küldesz engemet.

— Az nem lesz soha — kiáltotta Juana. A férfi nem reflektált a kijelentésre. — Meg vagy nyugodva Juana — kérdezte — ha ebben földi életünk egész tartamára, mint két becsületes szaváttartó ember megállapo­ dunk? — Meg, meg. Fölállott a leány, megvigasztalódva, boldogan. Már nem gondolt arra, hogy barátját vissza­ tartsa a herczegtől, inkább röstellte., magát. Kishitüségét, a melylyel bizonyára terhére volt a férfinak, babonás ijedtségét, a melybe álma belekergette, de — szégyellte most már rövid alsó szoknyáját, kilátszó bokáit s vállára omló két vastag hajfonadékát is, a melyek egész térdéig értek. Elpirult, hogy észrevette magát, gyorsan kisurrant az ajtón s annak nyílásából kivánt Edusnak jóéjszakát. — Bon nuit, mon idolé. (Jó éjt, bálványom.) (Folytatása következik.)

"** y

" E G Y O R O S Z L O V A S C S A P A T M E G A D J A M A G Á T . — Harcztéri élménye után rajzolta BatóJózseftartalékos vadász-hadnagy.

18. SZÍM. 1915.

OROSZ FOGOLY.

62.

ÉVFOLYAM.

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

N É M E T KATONÁK.SZÁLLÁSAIK ELŐTT INDULÁSBA G Y Ü L E K E Z N E K . OROSZ FOGLYOK.

TRAIN ÁTVONULÓBAN. OROSZ FOGOLY-CSOPORT UTON.

A K Á R P Á T I HARCZOKBÓL.

— Bencze János mérnök fölvételei.

A K Á R P Á T I H A R C Z O K B A N E J T E T T OROSZ F O G L Y O K . — Bencze János mérnök fölvételei.

285

HÁBORUS HULLÁMOK. — A döntő csata. — Méretben, vér- és hadiérték pusztulásában olyan csatát, a mely a világtörténelemben föl­ jegyzett döntő csaták dimenzióit elérte, sőt fölül is múlta, ez a most folyó háború már nem egyet produkált. Hetekig tartott egy-egy ütközet, az elesettek, sebesültek és foglyok száma százezrekre rúgott, az elpusztult vagy zsákmányolt hadiszer tömege fölért egy közép­ hatalom egész háborús fölszerelés-készségével és ezek az óriási akcziók még se jelentették a dráma végét. Sőt akárhányszor a fölvonásét sem. Az a két borzalmas vereség, a melyet az orosz haderő a háború első idejében a Mazuritavak környékén szenvedett, még azzal az eredménynyel se járt, hogy Kelet-Poroszország földjéről az orosz invázió árját letakarítsa. Ehhez egy harmadik és még egy negyedik orosz katasztrófára volt szükség. Przemysl el­ este egy egész hadsereget adott az orosz had­ vezetőségnek a Kárpátok elleni offenzíva új megizmosítására, a nélkül, hogy ez új hatal­ mas erőmennyisóg az operáczió sorsában ha nem is döntőleg, de legalább észrevehetően ér­ vényesülni tudott volna. A Dardanellák első megtámadásában, mint azóta lassan-lassan ki­ derült, valósággal katasztrofális veszteségek ér­ ték a szövetséges hajóhadat, a nélkül azonban, hogy ez az égőén fájdalmas kudarcz a vállal­ ÚGYNEVEZETT AKNAVETŐ-GÉP A LÖVÉSZÁROKBAN. kozásnak végét vetette volna és mérlegét már bezárná. kezében. Angliára a vereség az emberiség is­ A magyarázat nyilvánvalóan az egymással mert történelmének legnagyobb és legtartósabb szemben álló erőknek a világtörténelemben pél­ világhatalma bukását jelentené. Ha nem is egy dátlan nagysága és a döntés serpenyőjében le­ hirtelen és teljes összeomlást, de biztos meg­ begő érdekek példátlan fontossága. Akármilyen indulását egy enyészet! folyamatnak, a melyet volt az indíték, a mely belevitte, a harcz mai ki- csak meglassítani, de se megállítani, se meg­ fejlése a helyzetet úgy alakította, hogy a rette­ fordítani többé soha se lehet, mert a megvert netes áradat minden birkózója élet-halál harczot Britannia az erőknek azt a tömegét, a melyfolytat. Határtalan a diadal perspektivája, de lyel most harczol és még inkább magáért harhalálos katasztrófát, kincsek és aspirácziók pá­ czoltat, soha többé se nem adhatja, se meg ratlan tömegének bukását jelenti a vereség. nem veheti. Oroszországot sem kell földarabolni Világhatalmat vagy reménytelenséget, sőt életté- ahhoz, hogy egy végleges vereség, végleges ka­ lenséget. A középeurópai hatalmak és velük szö­ tasztrófája legyen. A japán háború féloldali vetségben Törökország, fizikai föntmaradásukért. gutaütés volt a czári birodalom aspirácziói, kénytelenek harczolni, de Angliának és Orosz­ büszke reményei ós ábrándjai számára. Ha országnak se kisebb értékei vannak a döntés most ebben a háborúban is vereséget szenved,

a másik oldala is gutaütött lesz. Az agyaglábu kolosszus, a mely most példátlan energiával igyekszik megmutatni, hogy erősen áll a lábán, egy nagy hűdött testté lankad, befalazott élet­ tel összeomlott ambicziók gyászos törmelékein. Szavára, a melyet Japán a távoli Keleten el­ némított, a közeli keleten se hederít többé senki. Nagyon megérthető tehát az a forró és lük­ tető feszültség, a melylyel minden lélek a döntés felé fordította égő szemét és nem ért­ hetetlen, hogy a sok, már megtörtént és mégis magával arányos következés hiján maradt össze­ csapás után egy sajátos föltevés kezd föltürémleni az emberek gondolkodásában. Az, hogy : nem is lesz döntés. Hogy a küzdelem megder­ med : a nagy párti remis-vél végződik. Lehetséges-e ez ? Lehetséges-e, hogy a birokra kelt energiák ez irányú kitombolásuk után visszahelyezkedve változatlanul folytassák az­ előtti életüket? Ez fizikai lehetetlenség, egy­ szerűen azért, mert ez energiák tömege többé nem ugyanaz és elképzelhetetlen, hogy egymás­ hoz való arányuk is változatlan maradjon. És mert itt a világ vezető, döntő erői mérkőznek, maga a mérkőzé3 se maradhat eldöntetlen. Akármilyen homályos a folyamatban levő akczió panorámája; a matematika a homályban is világosan végzi a maga dolgát és halad a bo­ nyodalmas képlet végmegoldása felé. Az egyik fél jobban gyöngül, mint a másik és ezzel a másik folyton erősebbé válik az egyikkel szem­ ben. Ha gyöngébb volt: utoléri és elhagyja. Ha mindjárt erősebb volt, az előnye fokoza­ tosan kiérlelődik és megsúlyosodik, a mig egészen nyilvánvalóvá és diadalmassá nem lesz. Egyáltalában nem bizonyos és nem is szüksé­ ges, hogy ez az utolsó birkózás a méreteiben okvetetlenül nagyobb, a lendületében hevesebb, az energiájában szikrázóbb legyen minden előtte valónál. Nem is ez csinálja, csak ez hozza meg a döntés beteljesülését. A döntés folyton készül és érik már az első kardvágástól az utolsó összecsapásig, a melyben nem a szem­ ben álló erők tömegének maximuma, hanem a szemben álló erő-értékek differencziájának immár végleg kialakult maximuma az, a mi a döntést megejti, a vereséget és a diadalt ki­ nyilatkoztatja. I Szöllősi Zsigmond.

LÖVÉSZÁROK KÉSZÍTÉSE. (A felvétel után néhány perczczel egy ellenséges gránát csapott le e helyre.) AZ

ÉSZAKI

H A R C Z T É R R Ő L . -

Jelfy Gyula,aharcztérrekiküldöttmunkatársunkfölvétele.

18. SZÍM.

1915. 62. ÍVTOWAM.

VASÁRNAPI UJSAG.

287

A KÁEPÁTI HAECZOKBAN EJTETT OEOSZ FOGLYOK. — Bencie János mérnök főltételei.

18. SZÍM. 1915. 6 2 . ÉVTOLTAM.

VASÁKNAPI ÜJSÁG.

1. Orosz foglyok indulásra sorakoznak. - 2. A foglyok elindulása a vasúti állomásról. - 3 A foglyok az állomáson. - 4. Útban a pályaház felé.

286

288

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

18. SZÍM. 1915. 62. ÍVFOLYAM.

18. SZÍM. 1915. 6 2 . ÉVTOLYAM.

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

NÉPFÖLKELÓ-HUSZÁROK ROHAMA KELET-GALICZIÁBAN. KÁROLY FERENCZ JÓZSEF FŐHERCZEG TRÓNÖRÖKÖS SZEMLÉT TART A NÉMET LOVASSÁG FÖLÖTT.

r

KÁROLY FERENCZ JÓZSEF FŐHERCZEG TRÓNÖRÖKÖS NÉMET CSAPATOK KÖZÖTT.

AZ

É S Z A K I

H A R C Z T É R R Ő L .

- J e l f yGyula,aharcztérrekiküldöttmunkatársunkfölvétele.

ÉJJELI SZOLGÁLATBA INDULÓ HUSZÁR-JÁRŐR BESSZARÁBIA HATÁRÁN.

A Z É S Z A K I H A R C Z T É R R Ő L . — Jelfy Gyula,aharcztérrekiküldöttmunkatársunkfölvétele.

289

290

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

.

18.

HZAM.

1915. 62. ÉVFOLYAM. 18.

HÁBORÚ ÉS ROMANTIKA. — Gyóni Géza : «Lengyel mezőkön, tábortűz mellett.» —

A mai kor megszokta a romantikát úgy tekinteni, mint nagyon öreg vagy nagyon fiatal emberek sajátságát. Úgy érzi, mintha a nagy szenvedélyek megszűntek volna örökre, vagy ha megvannak is, a riportokat megtöltő bor­ zalmasságokban törnek elő, mely felett jól ne­ velt ember a sacrum horror egy nemével tér napirendre. Az élet a konvencziók szürke kérge alatt zuhog alá. A pozitivizmus, raczionalizmus s az ezek fölébe rakodó szent és sérthetetlen társadalmi formák közt sínylődő homunkulus semmit sem restell úgy, mintha azt kell ki­ mutatnia, hogy szive van. Ámde megszünhetnek-e a nagy érzések az ellenkező divatokkal? Az egészséges szemű em­ berből, a ki látja maga körül ezt az életet kifürkészhetetlen misztériumaival s benne önnön magával, mely semmi vonatkozásában sem közöntéges, de még a legszürkébb hétköznapiság kérge alatt is, minden izében grandiózus, nem kell-e, hogy mindez nagy érzéseket váltson k i ; nagyobbakat ma, mint bármikor. És ha meg­ gondoljuk, hogy saját maga előtt egy kor sem tűnt fel grandiózusnak s Cid, a Szt-Grál lova­ gok, Arthus király asztaltársai, Tréville uram sokszor üres zsebü s korgó hasú testőrei ugyan­ csak csodálkoznának azon, mivé lettek ők, holtuk után — elmondhatjuk, hogy a mai kor­ ban nem kevesebb a fogékonyság a romantika iránt, mint bármely korban. De nem kevésbbé megvan, a mai korban, épp úgy, mint bármely korban az is, a mi a romantikát szem elől el­ vonja : a «jelen» liliputi kellemetlenségei, a «ma» apró-cseprő gondjai. A romantika, mint a he­ gyek kéksége, a levegő tisztaságának visszfénye, a kicsinyességekből kiemelkedett szemben. A XV. század előtt a mai kor, nem különben romantikusnak tűnnék fel, mint a mai előtt a XV. század. Nincs igaza tehát ama felfogásnak, mely a romantikát poros regények archívumaiba szám­ űzi s ha közénk téved, mint egy régi kor ki-

1. Utaznak a huszárok. -

CSERNOVICZ VÁROSA ÁLTAL KIBOCSÁTOTT SZÜKSÉG-PÉNZ.

érdemesült alakját, méltatlankodva űzi el. «E1 innen, mit keresel itt a XX. században*. Uni­ formizáló konvencziók, divatok, modernség, ra­ czionalizmus, nyegleség — s a mai élet sok egyéb bőrkeményedései — csak felszín. Alatta a való tmber van. Az érző, látó, gondolkodó, megértő. S szövessék bár az élet ma a Hét­ köznapiság nagy szövő-székén, a szálak nem kevésbbé a szivek orsóiról gombolyodnak le, mint akár öt, akár tiz évszázad előtt. Mert van-e valami fontosabb ránk nézve, mint érzelmeink? Nem az első érzéssel kezdő­ dik-e minden, a mit valaha kultúra, vallás, tudomány, művészet vagy akár kormányzás, jog, alkotmány, intézmények neve alatt fog­ laltunk össze? A tengerészt egyes csillagok, mint egy-egy halovány ablak az égen, vezet­ ték bizonytalan útjain. Ilyen kis ablakok az égen, első érzéseink, iránytűink ama nagyszerű sötétségben, mely körülvett. Minden egyéb, mit azóta kigondoltunk, az általuk határolt térben mozog. Ez érzések elsőszülöttségi jogukat nem adták el, a modern élet nyújtotta tál lencséért. Ez érzések mélyen székelnek s ott vannak az emberi lelket boritó pozitivizmus, raczionaliz­ mus, modernizmus és jó ég tudja, mi egyebek

2. Kovács-műhely a huszár-táborban. — 3. A«Gulyás-ágyú» mellett. A NÁDASDY-HUSZÁROK AZ ÉSZAKI

rideg takarója alatt is. Meg vannak, mint ama világok, melyek már egyszer e földön voltak. Legfeljebb egy-két réteggel mélyebbre szállva. A geológia ismeri eme világokat, mert nem szűntek meg egészen s rekonstruálja faunáju­ kat, flórájukat. Az emberi lélek emez érzelmi világai is — megvannak s koronként kibújnak, meghozván a maguk virágait. Egy bizonyos Schliemann, bizonyos ásatások megejtése végett, a múlt század elején kisázsiának hajdan görög­ lakta vidékeire utazott. Egy régi Apolló-szob­ rot ásott ki, mely reggelre kelve tele volt szórva virágokkal. E virágok — jegyzi fel a kiváló tudós — egyszerű kis virágok voltak a ranunculák családjából. Nekünk azonban úgy tűnik fel, nem voltak ezek olyan egyszerűek. Az emberi lélek legszebb virágai: az emléke­ zés virágai, melyeket háromezer év után, egy napon egy érző sziv termett. Az új formák mindig csak a régi formákat semmisíthették meg, de a mi belőlük az érzé­ sekből fakadt, az fennmaradt továbbra is. Régi vallások megszűntek, helyükbe újak és még ujabbak léptek. Az újítók tűzzel-vassal igye­ keztek elpusztítani a régi nyomait. A rítusok, oltárok felforgattattak, papjaik örökre eltűn­ tek — de a mi bennük érzés volt: poézis, az megmaradt. Az Olympus áthelyeztetett a teo­ lógiából a művészetbe, a hol változatlanul él tovább. A lélek szárnyai az érzésekből vannak össze­ rakva. Ez érzések nőnek a kultúrával, fino' módnak ; nem halványodnak. Ma az egyszerű ember érzelmi világa bonyolultabb, mint volt egy Anacreoné. Soha egy korban sem jutott a nagy érzelmeknek oly szerep, mint ebben a mienkben, melyet a romanticzitás minden attri­ bútumaitól megfosztva szeretnek elénk állítani, A valódi nagy érzések és szenvedélyek talán soha oly visszhangra nem találtak, mint éppen a mi korunkban. Csendesen pihennek czölöpös sírjaikban a pogánykor vezérei: Csaba, Tonuzoba, Atilla, velük eltemetve, nemcsak rab­ szolgáik, lovaik, fegyvereik, de egész világnézletük. Letűntek a renaissance-kor lovagjai. Le-

4. Reggeli a huszárok gépfegyverosztályán.

HARCZTÉREN.

BZÍM. 1915. 62. ÉVFOLYAM.

záródott a kripta a romantikus harczok hősei mögött. De nem örökre. Lassú léptekkel lép­ kedtek át a történelem árkádjai alól a költé­ szet birodalmába. Terveik, czéjjaik, eszményeik, a múltéi, de a mi lélek, érzelem, szenvedély volt bennök, nem él-e ma is tovább? Talán sokkal inkább, mint bármikor. Nem rezdül­ nek-e meg egyes akkordjai e koroknak szivünk­ ben a Cid románczokbnn, Zalán futásában, Balassi Bálint verseiben, a tárogató hangjai­ ban? Valójában a fogékonyság a romantika iránt nem csökkent, de növekedett. Kétszeresen kellett éreznünk azt, a ma rend­ kívüli napjaiban. Mintha a történelem kapui megnyíltak volna s reklamálnák maguknak a költészet hőseit. Nem ól-e az ezer éves múlt minden érzésével és szenvedélyével a jelenben? S nem-e mindennél erősebben nálunk, a hol történelem és romantika, nemcsak a költészet­ ben, de a valóságban is, az érzések és szen­ vedélyek ezerszeres lánczaival fonódnak egybe? A költészetben lerakott érzelmek válnak tet­ tekké s a tettek hőskölteményekké. A magyar múzsa nem nyúl eau de Cologne-os flaconjához a háború láttára. A mi szabadság harczaink nem a költészet szálaival vannak-é keresztül-kasul fűzve ? Sőt nem költemények-e maguk is ? Nem egy-egy költő-e, a maga ne­ mében minden katona ? Nem a pusztítást ke­ reste és keresi a háborúban, nem a véreng­ zést, a kegyetlenséget, de az eszményt, a szé­

VASÁENAPI ÚJSÁG.

291

pet, a nagyszerűt. Ugyanazok az érzelmek ad­ ták kezébe a kardot, a melyek a lantot. Sok­ szor hol a kardot, hol a lantot, a körülmé­ nyek szerint. Ez a mi háborúnk egy külön sziget, a világháború lángtengerében. Merőben más mint akár a velünk harczoló szövetséges népek, vagy akár ellenségeink háborúi. Mi nem'? harczolunk az imperializmusért, nem vezetnek hódí­ tási vágyak, fegyvereinket nem' kormányozza a gazdasági érdek, ágyúinkból nem a naczionalizmusnak hazudott fajgyűlölet harsog elő. A mi háborúnk föld szagú. A fenyegetett hazai föld siró kiáltása adja kezünkbe a fegyvert. A mi harczunk a legnemesebb értelemben vett ér­ zelmi harcz. A háború politikai háttere elvo­ nul s előtérbe lép a háború romantikus oldala. A modern technika átalakította a háború­ kat. Matematikai feladványokká játszotta á t ; csatatereket teremtett, a hol nem látni embe­ reket, megszüntette az egyéniségeket, — mintha nem is emberek vívnák, de magasabb mennyi­ ségek. De az a kis sziget, a hol a magyarság küzd ellenségeivel, érintetlen maradt. Nagy hadi tettek a német fegyverek nyomán is kel­ nek, de romantika, csak a mi fegyvereink nyo­ mán. A németek felmutathatnak egy Hindenburgot, de mi a névtelen nagy hősök százezreit. A németek harcza az impozánsan kiczirkalmazott matematikai probléma bravúros kötelesség­ szerű megoldása, a miénk a színtiszta poézis.

Ebbe a milieuba került bele a múlt év augusztusában a «Bácskai Hirlap» fiatal, széles vállú, göndör fürtű, éles szemű riportere. Przemyslbe ^került, a harczi romantika forrpontjába. Látta az őrség elkeseredett harczát, végig élte küzdelmét az éhhalállal, látta Tamássy generális kirohanását s tízezer élet fel­ áldozását azért az egy szóért a történelemben : Przemysl magyar őrsége «önként» adta meg magát. Éles, tiszta szeme látta ezt, mélyen érző szive megmagyarázta, izzó lelkében viszhangra talált. Sokszor hevenyészett sorokban, melyeket tábor-tűz mellett, ágyú dörgés kísére­ tében rongyszelet papírra vetett. Elpukkanó srapnell sokszor kizökkenti a rithniust. De min­ den sorában ott csillog a magyar katona lel­ kesedése, jókedve — mélasága, de törhetetlen bizalma is. Az ő lelkén keresztül szólalt meg Przemysl. Przemysl-n keresztül ez az ezer­ éves nemzet. Ezért több nekünk ez a ver­ ses kötet, mint egy új impozáns őstehetség beköszöntője. Ezért kétszeresen értékes ez reánk nézve. És ha az államok súlyt helyeznek vörös, fehér, narancssárga és kék könyveikben a világ­ háború politikai dokumentumaira, a mi első­ sorban érzelmi háborúnknak e könyv nem kevésbbé fontos dokumentuma. Mindenesetre méltó idea volt, hogy a könyvet, az Országos Hidsegélyző-Bizottság adta ki. Mikszáth Kálmán.

ben annyi közös vonás, annyi kedves emlék, annyi meleg, vágyódó barátság van egymás iránt. Egyik sem akarta a másikat meggyőzni vagy megváltoztatni. Most, a sok év utáni vé­ letlen találkozáskor a szíveik ki akartak ömölni— őszinte beszélgetésre vágytak első szép ifjúsá­ guk elmúlt napjairól. Maréknak eszébe jutottak titkos, szégyenlős vallomásai a jó barát előtt, abban az időben, a mikor bánata minden mértéken túllépett. Megvallotta neki végtelen, emberfölötti, boldog­ talan szerelmét, beszélt neki Anulja kisasszony isteni bájairól, meggyónta neki bánatát és sírt. A pajtása teljes tisztelettel ez iránt a lelki kín iránt vigasztalta, megőrizte a titkát ós vigasz­ talásul maga is megtette vallomását, hogy ő is boldogtalan. A szégyenkezéstől pirulva meg­ nevezte Kasja nevét és megvallott mindent. 0, a hideg, komoly, csöndes Sablon. Ettől fogva közös volt a sorsuk. Együtt jártak a városba, hogy a két leánynyal találkozzanak, mert ezek is elválhatatlanok voltak. Marék felolvasta ba­ rátjának szerelmeséhez írott verseit, Sablon pe­ dig viszonzásul naplójának tragikus lapjait. Míg végre, sok^titkos megbeszélés, sok hosszas megfontolás után, mikor bánatuk már határta­ lan volt — mert ráadásul még e miatt a szerelem miatt mind a ketten megbuktak az ötödik osz­ tályban — elhatározták, hogy tragikus életüket tragikusan végzik és közös elhatározással beleugranak a vízbe. Ezt az ügyet nyugodtan, ko­ molyan, férfiak módjára tárgyalták meg. Sablon egy nap egy ilyen ülésre (ezeket a hársfák alatt tartották a kanyargós patak partján) nagy lelkesedéssel egy kicsiny, kék tintával hektografált füzetet hozott magával és titokzatosan jelentette ki: — Egész éjjel olvastam. Olvassuk el még egyszer, mielőtt elhagyjuk ezt a világot. Ezek nagyszerű, hallatlan dolgok. És mi minderről nem tudtunk semmit! Elhalasztották a halált július huszonhatodi­ kára, Anulja kisasszony nevenapjára. Sablon megtette barátjának ezt a konczesssziót, mert neki édesebb lett volna a halál márcziusban a hideg vízben. Aztán olvastak a fák árnyékában, az illatos fűben — és messziről néztek rájuk az ódon város tornyai és templomai. Július közepe táján már szocziálisták voltak. Megesküdtek egymásnak, hogy élni fognak az emberiségért, ha már magukért nem élhetnek — és a végzetes dátum elmúlt és nem történt semmi baj. Sablovszki kolléga remegett a titkos megha­ tottságtól, mikor a barátjára nézett. Látta le­ soványodott arczán a nehéz élmények nyomait, olvasta szemében a változásokat, melyeket a halál lehellete idézett elő. Meg volt hatva a bá­ torságától, csodálatos menekülésétől és attól is,

hogy nem hagyott fel előbbi tevékenységével. Legjobban szerette volna megölelni ós meg­ mondani neki, mennyire szereti. Csak az az egy kívánsága volt, hogy legyen minden úgy, a hogy volt, ígérjék meg egymásnak, hogy újra talál­ kozni fognak. Ezer mondanivalója volt számára, annyi mindenféle gyülemlett meg benne — és mégse tudtak tovább jutni, közeledni egymás­ hoz. Híd épült közöttük tiszta, hű szeretetből és mégis minden pillanatban eshetett köztük olyan szó, a mely heves szitkozódásra vezethe­ tett, mint valami népgyűlésen és arra, hogy ki­ kaparják egymás szemét... Figyelték egymást, attól a forró vágytól ve­ zetve, hogy vajha ennek az állapotnak vége szakadna. — Meddig mégy? kérdezte Sablon. — Még három állomást... — Bokonaid vannak ott, vagy barátaid? — Nem. Szabadságra utazom. Dolgom van ott, — Dolgod? Abban a fészekben? — A parasztok is emberek. Sablon önkénytelenül egy pillantást vetett Marék podgyászára. Marék is akaratlanul el­ mosolyodott. — Csak nevess. De a dolgom nem tréfa. — Persze. Tudok valamit róla. — Én is tudom, hogy a halálba mentél és most újra oda mégy és hogy biztosan fel fognak még akasztani... Lásd, most ostobaságot mondtam. Az ilyet nem szabad kimondani, de hát már megtörtént, Csak azt akartam vele mondani, hogy mindent meg lehet nálatok ér­ teni, de a hogy ti a vérrel bántok, — azt nem! Mert, értsd meg, az élet, a viszonyok még nem értek meg annyira, hogy ezt a jogot megadják nektek. Ezt komolyan mondom, nem akarlak vele megbántani. És nyíltan megmondom ne­ ked, mert nem akarok és nem is tudok veled máskép beszélni. Mikor így látlak, a hogy ebbe a zöld országba, arra a csöndes tájékra mégy vésztjósló bőröndjeiddel, itt, a hol még olyan keveset tudnak és még semmit sem értenek meg, egy ilyen csöndes falucskába, — nézd csak . . . Kimutatott az ablakon. Marék kinézett. — . . . akkor úgy tűnik fel nekem, hogy egy eszeveszettet látok, egy démoni nihilistát vagy egy fanatizált misztikust, a ki czéljául tűzte ki, hogy a szerencsétlenséget megsokasítsa, holott amúgy is elég van belőle. Ha már úgy is rossz, — hadd legyen még rosszabb. Ha van még olyan zúg, a hol az emberek békén élnek, a hova a romboló hatalmak ereje még nem jutott él, — akkor előre! Ennek is jönni k e l l ! . . . Mit akarsz ott hátrahagyni? Csak boldogtalanságot. Ugyan­ azt teszitek a városban a munkásokkal. Ezt azon­ ban még meg lehet érteni. Nekem persze tilta-

^+<>+<>+<>+<>+<>+<>+<>+<>+<>+<>+<>+<>+<>+<>*<>+<>+<>^+<>^

EGY BOMBA T Ö R T É N E T E . Lengyel regény az 1905-iki lengyel forradalmi mozgalmak idejéből. (Folytatás.) Irta S T R U G

ANDRÁS.

— De hisz én nem is akarok megértést. Tép­ jék le egymásnak a fejét a pártok! Verjék agyon egymást! De ne játszanak komédiát. Ne tegye­ nek úgy, mintha gazembereknek, tolvajoknak, csalóknak tartanák egymást. . . — Túlzás . . . — Igen, de ez a tónusa polémiáiknak az új­ ságokban, a gyűléseken, mindig és mindenütt. Micsoda megbeszélt, gyalázatos stilus ez! Miért hisznek benne az emberek? Miért nem rázzák le magukról, mint valami utálatos férget? Én a magam részérőlnem hiszem, hogy ti gazem­ berek vagytok. És te? Te talán hiszed ezt ró­ lunk? 1^ — Ostoba kérdés! Persze, hogy nem . . . — De az a ti munkástok Lodzban, a ki a mi sztrájk-delegátusunkat agyonlőtte, az elhitte! És mivel azt hitte, joga volt ölni. Barbár egy­ szerűségű primitív ember volt. — Először is olyan ember volt, a ki nem tar­ tozott a mi szervezetünkhöz, valaki volt a tö­ megből . . . — De bizony szocziáldemokrata volt! És vi­ gasztalásul meg fogom neked vallani, a mit ti talán nem is tudtok, hogy a mieink közül egy szintén megölt egy szocziáldemokratát. Ez is elhitte azt. Ez a gyilkos konzekvenczia. A gaz­ embereket agyon szokás lőni. Nyugodt lehetsz, jön még más efféle is. — Tévedsz. Az egyszerű munkások termé­ szetesen és emberségesen élnek egymás közt. Csak m i . . . — Ez nem áll. A felingerelt emberek közvet­ len, becsületes gyűlölsége . . . — De hát beszélj csak a tieidről. Mi nem in­ gerlünk senkit. Micsoda kifejezések! — Nálatok sincs hiány mindenféle kifejezé­ sekben. Jól emlékszem. — Én is. Én is. Ha akarod, czitálok neked belőlük . . . — Természetesen. Nálatok kötelező dolog minden intrikát, ravaszságot és támadást időt­ len időktől fogva könyv nélkül tudni. Kissé obszkurus műveltség, az igaz. Rossz helyre jutottak. Beszélgetésük felett rossz csillag volt. Nem tudták többé mérsé­ kelni magukat. Marék elfelejtette, mit mondott még az imént. Beszketett benne a gyűlölet. Sablon arczán gúny volt és hideg düh. A szeme azt mondta: gyere c s a k ! . . . Ez rájuk nehezedett és a legnehezebben az, hogy épen ezeknek a dolgoknak kell őket egy­ mástól elválasztani, — olyan embereket, a kik­

18. SZÁM. 1915. 62. évpotTAM.

VASÁENAPI ÚJSÁG.

ték a Koziovától délre eső Ostry magaslatot; a csatlakozó német csapatok egyidejűleg az út men­ tén és ettől nyugatra jutottak előbbre. 652 oroszt elfogtunk. Az Ostry- magaslat elfoglalásával és a Zvinin hegyhátnak április elején történt megszál­ lásával a szövetséges csapatoknak sikerült az el­ lenséget az Orava völgyben mindkét oldalt elfog­ lalt, hónapok óta szivósan védelmezett erős hadál­ lásából kiverni. A harcztér többi részén nincs jelentősebb esemény. A Démetek Ciechanovtól nyu­ gatra visszautasították az oroszok két gyengébb támadását. A nyugati harcztéren a németek Ypern mellett további sikereket értek e l : az eddig el­ foglalt területeket ellenséges támadásokkal szem­ ben megtartották : odább keletre rohammal be­ vették Solaert-majort, St. Julientől délnyugatra, valamint St. Julién és Kersselaere helységeket és győzelmesen nyomulnak előre Grabenstafel felé; mintegy 1000 angolt elfogtak. St. Julientől nyugatra egy angol ellentámadást az ellenség legsúlyosabb veszteségei mellett visszautasítottak. Az Argonneokban visszaverték két franczia zászlóalj táma­ dását. A Maas magaslatain Combrestől délnyu­ gatra a francziák súlyos veszteségeket szenvedték. A németek támadásba mentek át és egy roham­ ban keresztültörték a francziák több egymás mö­ götti állását. A francziák éjjeli kísérletei az el­ foglalt terület visszaszerzésére meghiúsultak. 24 franczia tiszt, 1600 főnyi legénység és 17 ágyú került a németek kezére. A harcztér többi részén csak jelentéktelenebb csatározások folytak. Április 26. A kárpáti arczvonalon az uzsoki szorostól keletre a harczok tovább folynak. Egyik támadó csoportunk tegnap Koziovától délkeletre az ellenségnek egy új támaszpontját foglalta e l ; 7 tisztet, több mint 1000 főnyi legénységet fog­ lyul ejtettünk. Az elvesztett magaslatok vissza­ foglalása czéljából az oroszok több heves ellentá­ madást kezdtek és a szomszédos terepszakaszokon is itt-ott előretörést kíséreltek meg. Az ellenség főtámadása az Ostry-magaslat és a keletre ehhez csatlakozó hadállás ellen irányult. Ezt a támadást hosszabb harcz után az oroszok súlyos veszteségei közt visszavertük ; az ellenség két zászlóalját e közben csaknem teljesen megsemmisítettük és né­ hány száz emberét elfogtuk. A nyomban megkez­ dett üldözés folyamán 26 lövészároknak és sok hadianyagnak jutottunk birtokába ; a többi szaka­ szokon is véresen visszavertük az ellenség éjjeli támadásait. Az uzsoki szakasz állásai előtt az el­ lenség a támadás visszaverése után menekülésszerűén vonult vissza. Az április 25-iki harczok­ ban az eddig nyert területet az oroszok kétségbe­

A HÁBORU NAPJAI.

A LÁNCZHID A BUDAI DUNAPARTRÓL NÉZVE.

koznom kell ellene, mint valami ellenség ellen, — de ott legalább_van eleven talaj, felvilágosult elem, tömegek, melyek ismerik a jogukat, — ott lehet kísérletezni, ott szabad esetleg még té­ vedni is . . . De ez a szörnyű elvakultság, ez a tömeghisztéria, a mely mindent és mindenkit a legfélreesőbb zugig meg akar f e r t ő z n i . . . nem, ezt ember nem érti. — Az én értelmem nem olyan érzékeny. Ne­ kem jogom van mindenütt t á m a d n i . Az én szoczializmusom és az én forradalmam nem áll meg a városi vámsorompóknál. Semmibe sem veszem azt a paraszt szüziességet, még kevésbbé valami más j o g o k a t . . . Nem egy jog megpu­ hult már egy közös akarat t ü z é b e n . . . Vér! V é r ! . . . H á t mióta adta fel a nép a vérre való j o g á t ? Átalakulás az emberi dolgokban vérontás nélkül — h á t lehetséges ez? — Nem, nem. É n nem érzésből beszélek így. É n is ismerek kemény és embertelen szükségsze­ rűségeket . . . Kell borzalmaknak és katasztró­ fáknak is lenniök. Nem bánom, vérnek is. De mindezt a hideg ész kell hogy vezesse és az az elv: minden a maga idején. Most azonban ne­ künk nincs megengedve vért ontanunk. Nem szabad, mert nincs haszna. — Mi ez a most? És mit akarsz? — Most várni kell, kitartani, felvilágosítani, a megismerést elmélyíteni, minden eszközt meg­ próbálni és egy roppant tömegmozgalmat fel­ idézni . . . — Igen, valamikor és valahol. Ez a te néze­ ted. Ez a te hited. — Ez az igazság, a mely az általános orosz forradalom tényeire támaszkodik. — Nem. Te ezt csak úgy gondolod, vagy a pártod . . . Nem tudsz semmit bebizonyítani. Mi azonban hiszszük, hogy az idő elérkezett. — Csodálatos! Elérkezett az idő, felépíteni a függetlenséget az állami pénztárak kirablásá­ val és rendőrök agyonverésével! Tudod, kezdem azt hinni, hogy van a lelki betegségnek egy neme, a mely egész embertömegeket t á m a d meg. Ti mind meg vagytok mérgedve, el vagytok ká­ bítva. — Bendőrök agyonverése . . . Függetlenség... Micsoda beszéd^ H á t nem lehet veled ember módra beszélni? Hiszen nem vagyunk népgyű­ lésen. Senki sem zavar minket, — h á t beszél­ j ü n k mint emberek egymással. Beszéljünk a harczról. Van harczi eszme és v a n passzivitás eszme. Vannak türelmesek és v a n n a k olyanok, a kiknek sürgős . . . — Igen, és vannak tébolyodottak is, a kik minden áron fejjel akarnak a farnak nekimenni... — És v a n egy neme a bolondoknak, a kik élvezettel tűrik, hogy bántalmazzák őket. Ezek vagy mártírok, vagy . . . — E h , hagyjuk ezt. Hova vezet mindez? Be­ széljünk másról. Marék azonban nem felelt. Sokáig hallgattak

mind a ketten, igyekezve nem nézni egymásra. Szemben ültek egymással, a térdük csaknem érintkezett. Ez a kényszerűség rájuk nehezedett. Elvisel­ hetetlenül nyomasztó volt nekik a szégyenke­ zés, hogy nem tudnak a pillanaton uralkodni, hogy tisztességes módon kimászszanak a kényes helyzetből. Titokban figyelték egymást és hir­ telen, aggódó pillantásuk minden pillanatban találkozott. Majd azt hitték, el kell nevetniök magukat és hogy végül is minden ki fog tisztá­ zódni. Majd megint türelmetlenség fogta el őket: mit kínlódnak, az ördögbe is! Mit .tetetik magukat bolondoknak és megmérgezik ezzel a jövőben az egymásra való emlékezést? Csakhamar elővillant az egyiknek is, a másik­ nak is a tekintetéből a gyűlölet. Az eszméléssel együtt j ö t t a tanácstalan gondolat: végre is el kell itt k é s z ü l n i . . . Végre Sablovszki szólalt meg: — Nem láttad az utóbbi években valahol a kegyetlen, elragadó hölgyeink valamelyikét? Mit is csinálnak tulaj donképen? Marék egyenesen belenézett a szemébe és szi­ lárdan ráfüggesztve a tekintetét, egy idő múlva

így felelt: (Folytatása következik.)

Április 22. ki uzsoki szorosban s annak mind­ két oldalán lévő állásaink ellen intézett újabb ro­ hamot visszavertünk, az ellenség igen súlyos vesz­ teségeket szenvedett. A harczban magyar katonák, a komáromi 12. gyalogezred, a marosvásárhelyi és brassói 22. és 24. honvéd gyalogezredek, valamint a tüzérség e harczokban különösen kitüntették magukat. 1200 oroszt elfogtunk. Harczvonalunk többi részén, valamint a németek harczvonalán a helyzet változatlan. A nyugati harcztéren a Labassée csatornától délre és Arrastól északnyu­ gatra a németek sikeres aknarobbantásokat végez­ tek. A Bois de Prétre nyugati részében a francziák tűzzel való rajtaütés után a németekre tá­ madtak, de visszaverték őket. A Hartmannsweilerkopf északi lejtőjén összerombolták a francziák egy támaszpontját és este visszaverték egy támauásukat. Április 23. A kárpáti harcztéren a mi tüzér­ ségünk Nagypolánynál, a németeké Koziovánál eredményesen működött. Az uzsoki szorosnál arány­ lag nyugalom van ; a szorostól keletre az oroszok egy erős támaszpontját elfoglaltuk. Egyébként a helyzet változatlan. A nyugati harcztéren a néme­ tek jelentékenyebb sikert arattak : Steenstraattól és Langemarktól keletre előrenyomultak az Yperntől északra és északkeletre levő ellenséges hadál­ lások ellen, 9 kilométer széles arczvonalon iram­ ban előretörtek a Pilkemtől délre és keletre eső magaslatokon, kiküzdötték Steenstraat és Het Sas közelében az Ypern-csatornán való átkelést s a csatorna nyugati partján megvetették lábukat, 1600 franczia és angol hadifogoly, 30 ágyú, közte négy nehéz angol ágyú, jutott kezünkbe. A Maas és Mosel között Combresnél, St. Mihielnél, Apremontnál és Flireytől északkeletre volt heves tüzérharcz. Ailly és Apremont között a francziák egyes helyeken behatoltak a német árkokba, de részben kiverték őket. A szuronyharcz még folyik. Április 24. A Kárpátokban helyenként ágyúharcz, az uzsoki szoros szakaszában itt-ott előfor­ dult orosz előretöréseket visszavertük. A turkai út mentén és ettől nyugatra az ellenség éjjeli tá­ madásai összeomlottak. Egyébként a helyzet vál­ tozatlan, úgyszintén a németek harcztéren is. A nyugati harcztéren az ellenség minden«.kisérlete az Yperntől északra és északkeletre a németek által nyert terület visszaszerzésére meghiúsult, a francziák és angolok egy-egy támadása összeom­ lott, nemkülönben az Ypem-Bixshote út mentén és ettől keletre is. A csatornától nyugatra a né­ metek elfoglalták Lizerne helységet. A foglyok száma 2470-re emelkedett, 35 ágyún kivül, a hoz­ zájuk tartozó lőszerrel, sok gépfegyver és egyéb hadianyag jutott német kézre. A Champagneban Beau-Séjourtól északra négy aknával felrobban­ tottak egy ellenséges lövészárkot; a francziák nagy veszteségeket szenvedtek, mivel tüzérségük saját árkaikra lőtt. A Maas és Mosel közt több franczia támadást visszavertek. Április 25. A kárpáti arczvonalon az Orava völgyében, Koziova mellett új sikert értünk el. Napok óta tartó, nagy szívóssággal végbevitt árkásztámadás után csapataink rohammal bevet-

esett ellentámadásai ellenére is nemcsak megtar­ tottuk, hanem Koziovától délkeletre még gyara­ pítottuk is. A harcztér többi részén részben csak ágyúharcz, részben nyugalom volt, úgyszintén a németek harcztéren i s ; Cziechanovtól északnyu­ gatra néhány gyengébb orosz támadást visszauta­ sítottak. A nyugati harcztéren Ypernnél a harczok tovább tartottak. A csatorna nyugati partján Lizerne, a melyről a francziák azt állítják, hogy visszafoglalták, a németek birtokában van. A csa­ tornától keletre is megtartották a németek az el­ foglalt területet. A zsákmányolt ágyúk száma 45-re emelkedett. Zonnebekétől északra folytatták táma­ dásaikat és több mint 1000 kanadait elfogtunk. A foglyok összes száma ezzel 5000-re emelkedett. A Champagneban Beau-Séjourtól északra két fran­ czia éjjeli támadást viszavertek. A Maas-magaslatokon a német támadás jól előrehaladt. Több egymás mögött fekvő hegyhátat a Les Epargestől nyugatra fekvő magaslatig, rohamban elfoglaltak, több száz francziát elfogtak és néhány gépfegyvert zsákmányoltak. Az Ailly-erdőben ellenséges előre­ törések meghiúsultak. A Vogézekben a németek támadásai a Hartmannsweilerkopf visszahódítására vezettek. A zsákmány itt 11 tiszt, 749 főnyi fran­ czia közlegény, 6 aknavető és 4 gépfegyver. Április 27. Arczvonalunkon sehol sem történt különösebb esemény ; az uzsoki szoros mentén és innen keletre az oroszok egyelőre ismét megszün­ tették veszteségteljes támadásaikat. A nyugati harcztéren Flandriában az angolok igen nagy erők­ kel támadtak az Yperntől északkeletre és északra levő új német hadállások ellen. A támadások, melyeket a német tüzérség Yperntől délkeletre részben hátbakapott, az ellenségnek szokatlanul súlyos veszteségei közt már a németek tüzelésében teljesen összeomlottak. Az ellenséges tüzérség ál­ tal rommá lőtt Lizerne házait a németek kiürí­ tették, ellenben az ettől közvetlenül keletre a csa­ torna balpartján fekvő hidfőt tartják. Az argonnei erdőben egy franczia éjjeli támadást vissza­ vertek, a Maas-magaslatokon a németek a fran­ cziák erősítései daczára további előnyöket vívtak ki. A Hartmannsweilerkopfon is kudarczot vallott több franczia támadás. A Jónitengeren «5. számú» tengeralattjárónk, melynek parancsnoka Trapp György sorhajókapitány, torpedóval elsülyesztette a «Leon Gambetta» franczia pánczélos czirkálót. A Dardanellák ostromát újra megkezdték. Sighindere partjainál és Kabatepe közelében az ellenség nagyobb — körülbelül 4 dandárnyi — csapatokat szállítottak partra, melyeket a törökök részint visszaűztek hajóikra, részint elfogtak, részint a

Gyermekeknek

Mindennemű állampapírokat, részvényeket, sorsjegyeket

elfogadunk.

Takarékbetétek könyvecskére, folyószámlára m a g a s t o z á s m e l l e t t elfogadtatnak

erenciek-ífere Z.

Chinincznkorkája

Tábori fényképező-gépek.

és

Chinincsokoládéja

Liliput 10 K Mellényzseb-kodak 44 K Icarette 64 K

Nem keserű és igy gyér; mekek szivesen veszik. Milléniumi nagy érem­ mel Kitüntetve es törvéi j e t i n vedre. A valdd készítmény csomagoló- Kapható minden gyógyszertár­ papirosán Rozsnyay M. ban. — Késziti a feltaláld: névaláirása látható. 1 drb ára 12 fill. 25 drb egy dobozban 3 korona. Aradon, Szabadság-tér 8. szám.

Rozsnyay Mátyás gyógysz.

MERCUR V„ Fürdő-utcza 3. Fiókok: Budapest. IV. ker., Veres P á l n é - u t c z a 4—6, V I I I . ker-, J ó z s e í k o r u t 3 1 b . Pozsony, Szabadka. Alapító-intézet:

K. k. priv. Bank & Wechselstuben A. G. Mercur.

Alaptőkéje 50 millió K. Tartalékalapja 24 millió K.

É P Í T É S E

M O S T A N I

Á L L A P O T Á B A N .

Várkonyi Titusz április utolsó napjaiban készített fölvételei,

Az összes fotoczlkkek leg­ olcsóbb gyári árakon. Fotoárjegryzék ing-yen !

Ui

Látcsövek. Autó- és védőszemüvegek. Zseblámpák, Tanszerek: Vasutak, gőzgépek, motorok, hajók, ágyuk. •Stabil, gépépitó'-játék. — «T» árjegyzék ingyen.

Amatőrök felvételeit kidolgozzuk, Használt gépeket becserélünk.

kama­

Váltóüzleti B.-T. Bpest,

L Á N C Z H I D

Budapesé WT~

CHMURA

Hozsnyay világhírű

Az nj járadékra előjegyzéseket

A

A <Jó Pajtás* Sebők Zsigmond és Benedek Elek képes gyermeklapja május 2-iki legújabb számában első helyén Lévay József egy szép versét közli, utána Zuboly-n&k egy még hadbavonulása előtt irt czikkét a régi magyar gyermekvilágról, Sebők Zsig­ mond új regényét, Kóbor Ilona elbeszélését egy orosz fiúról. Elek nagyapó Bókánéról mond mesét, Zsiga bácsi mókát irt, Rákosi Viktor folytatja A gibraltári összeesküvők czímű regényét. A rejtvények, szerkesztői izenetek egészítik ki a szám gazdag tar­ talmát. A «J6 Pajtás»-t a Franklin-Társulat adja ki, előfizetési ára negyedévre 2 korona 50 fillér, félévre 6 korona, egész évre 10 korona, egyes szám ára 20 fillér. Mutatványszámot kívánatra küld a kiadóhivatal. ( ^ . ker. Egyetem-utcza 4.)

• • " ".«»»>*

legbiztosabb szer váltó­ láz, hideglelés és sza­ márköhögés ellen a ma­ gyar orvosok által 40 arannyal jutalmazott

a legelőnyösebb árfolyamokon adunk, veszünk és ezekre e l ő l e g e t í o l y ó s i t n n k .

A LÁNCZHID KÖZEPÉN.

tengerbe szorítottak. A harczban egy ellenséges czirkáló bajó elsülyedt, egy czirkáló súlyosan meg­ sérült. Április 28. A Kárpátokban, valamint OroszLengyelországban itt-ott heves ágyúharcz volt. Tüzérségünk teli találatokkal az oroszok két lő­ szerraktárát felrobbantotta. Az Ostry magaslattól keletre eső szakaszon az ellenségnek ismételt éjjeli támadásait visszavertük. A németek Suvalkitól északkeletre és keletre támadás útján húsz kilo­ méternyi hosszúságú orosz hadállásnak birtokába jutottak. Prasznysztól északra 2 tisztet és ^ 470 főnyi orosz legénységet foglyul ejtettek és három géppuskát zsákmányoltak. A nyugati harcztéren Flandriában az angolok újra megkísérelték április 27-én az elvesztett terep visszafoglalását. Délután az Ypern—Pillkemi út mindkét oldalán támadást kezdtek, a mely 200 méternyire a német állások előtt teljesen összeomlott. Hasonló eredménye lett az esti órákban az angolok egy tovább keletre intézett második előretörésének. Itt is súlyos vesz­ teségeket szenvedett az ellenség. A Champagneban Le Mesnyltől északra egy széleskörű franczia erő­ dítménycsoportot a németek rohammal elfoglaltak s az ellenségnek többrendbeli támadásával szem­ ben győzelmesen megtartották és kiépítették. A Maas és Mosel között a nap folyamán csak heves ágyúharczok voltak. A Bois de Prétreben a francziák egy erős éjjeli támadását véresen és a francziákra nézve veszteségteljesen visszavertük. A Dardanellák körüli harczban a négy ellenséges dandáron kivül, a melyet a tengerbe szorítottak, a török ütegek még 12 menekülő bárkát is fenékbe lőttek Kaba-Tepe mellett; ezeken a járműveken akart a visszaszorított franczia és angol száraz­ földi csapat elmenekülni.

-**_££.

Fog-Krém

<•

293

VASÁKNAPf ÚJSÁG.

18. SZÁM. 1915. 62. ÍVFOLTAM.

292

HŐI-KALAP

Saját érdekében tegyen egy kísérletet az uj szab. amerikai impregnált

FEMTISZTITÓ R e n d e l é s e k n é l szíveskedjék lapunkra hivatkozni.

~

KENDŐVEL.

E l ő n y e l : Bárminő fémtárgy gyors és egyszerű keze­ lésben hónapokig tartó tükörfényt n y e r . Minden eddigi tűzveszélyes folyékony fémtiszlitót fölülmuL Sohasem szárad ki, nem koptat, nem horzsol, olcsó és gazdaságos. «ra 8 6 lill., 6 0 till., és 1 kor. Mindenütt kapható. Kereskedőjénél kérjen I n g y e n mintát. F O E i K T A S : rOSSTÜTES JOZSET GYABeSHÁL BOTJA PEST, IV. KER.. KEÁI.TAHODA-TJTCZA 4. S*.

B e r l i n b e n és B é c s b e n a kir. herczegnőktől kezdve minden úrinő, sötétkékszinti kalapokat hord. En a b e r l i n i ia^P" divatot, amely szép, ízléses és szolid formájú, itt Magyarországon erősen terjesztem. N á l a m állandóan több ezer darab s ö t é t k é k szinü díszített és díszítetlen kalapok vannak raktáron. Rendkívül nt gy forgalcmrévén azon kellemes helyzetben vagyok, hogy nagyon olcsón szolgálom ki vevőimet. G y á s í k a l a p - t i z l e t e m I V . , F a r i s i n t c r a 6. fz. a l a t t u n . Eladás nagyban és kicsinyben. Modell-kalapok naponta ujabbak érkeznek. Urilányok és vidéki divatárusnfik kiképzést nyernek.

Miié Caroline és nővére utóda Lcwyné L. Róza piri*Ui««'s.i

294 HAJJALOZASOK. A harcztereken hősi halált haltak: CZERMÁK E D E , 76. gyalogosezredbeli százados, a hadiékítményes katonai érdemkereszt tulajdonosa, a kár­ páti harcztéren kötelességének hű teljesítése köz­ ben. — SELYMESSY BÉLA, a pozsonyi 13. honvéd-

gyalogezred századosa, az I. zászlóalj parancsnoka, a Signum Laudis tulajdonosa, 29 éves korában, a Kárpátokban megsebesült és sebesülése követkéz­ ben,

18. SZÁM. 1915. 62. ÉVFOLYAM.

VASÁENAPI ÚJSÁG.

Oroszpatakon meghalt. — EAUSCHER JENŐ,

5. huszárezredbeli kapitány az északi harcztéren megsebesült és öt nap múlva sebesülésébe Nyír­ egyházán meghalt. — SÜMEGHY FERENCZ főhad­ nagy, a győri főreáliskola tanára, a kárpáti harcz­ Özv. marosnémeti BALIKA SÁNDORNÉ, született téren. — BERECZKY FERENCZ, Nagyvárad város tb. árvaszéki ülnöke, tartalékos hadnagy, a ki az bernátfalvi Bernáth Ilona, 72 éves korában, Királydaróczon. — özv. SIKORSZKY JÁNOSNÉ, szül. Győrffy északi harcztéren megsebesült, a békéscsabai kór­ Matild 72 éves korában, Nagyenyeden. — Idősb házban meghalt. — Szelevényi HARASZTHY KÁROLY szolnoki nagybirtokos, mindjárt a mozgósítás ele­ MERTZ JÓZSEFNÉ. szül. zendrai és gerendai Hege­ dűs Gabriella, 61 éves korában, Czibakházán. — jén önként jelentkezett katonának. Több hónapot Özv. METZGER MIKSÁNÉ báróné, szül. Eakavits a szerb harcztéren töltött s végigküzdötte a téli Erzsébet, Budapesten. — ALMOSLINO MIKSÁNÉ, kárpáti hadjáratot. Századparancsnoka soronkivüli szül. Anikó Antónia, 55 éves korában, Buda­ előléptetésre terjesztette föl, ki is nevezték zászlós­ pesten. — Özv. OTROKOCSY JÓZSEFNÉ, szül. Seifried nak és aznap, a mikor kinevezése megérkezett, a Alojzia, 67 éves korában, Budapesten. — Brinji Patakujfalu előtt vivott harczban fejlövés követ­ és csenevi VUCHETICH SÁNDORNÉ, thurócz-szentkeztében hősi halált halt. — KÜRSINSZKY ALADÁR péteri és isztebnyei Dávid Ilona, 58 éves korában. cs. és kir. zászlós, az északi harcztéren. — BERTRAM J . ALBERT erdőmérnök, a 6. hegyi tüzér­ ezred póttartalékos tizedese a déli harcztéren szer­ zett betegségében a rumai hadikórházban elhunyt.— SAKKJÁTÉK. DADAY GÁBOR erdőmérnök-gyakornok, a 32. hon­

védgyalogezred tartalékos hadapródjelöltje, az északi harcztéren Wola Michova község mellett.— DÁVID LÁSZLÓ műegyetemi hallgató, a 83. gyalog­ ezred önkéntese 21 éves korában, a harcztéren szerzett súlyos betegsége következtében a duna­ keszi hadikórházban meghalt. — RÖHLICH ISTVÁN, a 17. honvédgyalogezred zászlósa, 22 éves korában,

8 7 6 5

pesten meghalt. — KRASZKÓ GYÖRGY, a 101 -ik

4

gyalogezred önkéntes szakaszvezetője, a Kárpátok­

S

ban.

— MANDICS

VIKTOR önkéntes,

a kárpáti

harczokban kapott FÚlyos sebeivel a nyitrai kór­ házban meghalt. Elhunytak még a közelebbi napokban: Maros­ szentimrei GÖRGÉNYI PÉTER 48—49-iki honvéd, volt körjegyző, 89 éves korában. — LÖFFLER J A ­ KAB, a Csatádi Első Takarékpénztár alapítója, 87 éves korában. — PÁRVY ANTAL prépost, az egri

BAD HALL

A legrégibb és kiváló gyógyitóerejü jódforrás Európában. Kiválóan ajánla­ tos rheuma, ischiás bác(almáknál, női be­ tegségeknél, kiütéseknél, idolt gynladasoknal, ütőérelmeszedésnél, görvély, syphilis bajoknál, szerzett és öröklött betegségek­ nél stb. Évad májustól októberig. Felvilngositást es tájékoztatót ad Bad Hall országos gyógyintézet igazgatósága. ::::::

Felső-Ausztria

télen is nyitva.

asszsKüS

Dr. G e r s t e l szanatórium

«*W«-?SSS£2^KSHGHQ

s IS s

Világos.

2 1

Sutét.

2. He6—f4 stb. 1 Kd5xc4 2. Vg7—d7 stb.

Sötét. Világos. a. 1. Kd5xe6 2. Hc4—d6 stb.

.

A hős sii'ja. Vándor álma stb. Inkább iskolai vers­ gyakorlatoknak látszanak, nyilvánosságra nem valók. A H ő s pók. Az élcze nem élez, a moráljában nincs tanaiság.

0

d

e

X

g

Gyártja Földes Kelemen laboratóriuma Aradon. Kapható minden gyógytárban, illatszer- és drogua-üzletben

A L

( W o d i a n e r F. és Fiai) részvénytársaságnál

Budapest, V I . ker., Andrássy-út 21. sz. és m i n d e n k ö n y v k e r e s k e d é s b e n .

Kinekbűnea háború?

Egy doboz ára hasz­ nálati utasítással 3 ko­ rona. — Beszerezhető gyógyszertárakban, ahol nem kapható, 3 - — kor. előzetes beküldése mellett bérmentve a készítőnél.

Ara 2 korona.

Az 1867-iki kiegyezésről. Ára 4 korona.

A magyar állam fönmaradásának és alkotmányos sza­ badságának okai.

A háború irodalma! BUDAPEST. A «Vasárnapi Újság* 13-dik számában megjelent képtalány megfejtése : Nászutazás.

h

Felelős szerkesztő: Hoitsy Pál.

VILÁGOS.

Szerkesztőségi

Világo s indul és a harmadik lépésre mattot ad

Iroda : Budapest, IV., Vármegye-utcza 1 1 .

Lapkiadó tulajdonos Franklin-Társulat IV., Egyetem-ntcza 4.

'Qothirt Undor! Diana Fegyver atelier

A. Jos. Docourny, H e r s t a l é s A . , L e n e St C o . L i é g e (Yictoria Hammerles), világhírű és leg­ első rangú galamblövő é s vadászfegyvereinek e g y e ­ düli és kizárólagos képviselete. E . B e m a r d & C o . A . D e f o u m y - S e v r i n luxusfegyvereinek ál­ landó nagy raktára. M a n n l i c h e r - S o h ö n a u e r Antioorro- Antinltcsövű, Mignon távcsővel szerelt fegyve­ reknek állandó raktára. Vadászfegyverek 160 koronától, e j e e t o r o s a k 260 kor.-tól, Anticorro- é s Antinitcsövü fegyverek 400 kor.-tól minden árban. A k o n t i n e n s l e g g a z d a g a b b l n x n s f e g y v e r r a k t á r a . Minden mi­ nőség állandó nagy készletben. Teljes garanczia. Minden fegyver pontosan belőve. Legjobb minőség.

Szombathely mellett. (Tas megye.) •

AUSZTRIA ÉS MAGYARORSZÁG HADSEREGE

1. V I L M O S német császár és porosz királynak kilenczven válogatott irása.

Irta Pilch Jenő honvédórnagy.

Fordította Supka Géza dr.

Ismertetőt díjtalanul küld a §§ fürdőigazgatóság Csizfürdő. $g>

A MODERN HÁBORÚ ESZKÖZEI Irta Archibald Williams nyomán Sándor Szilárd.

Ára 60 fillér.

Szakszerűen készített utazási felszerelések HrSndOk. táskán,

ZEPPELIN Irta dr. Mikes Lajos.

Ára 60 fillér.

kalapMründlDi, urasaink

Conan Doyle.

Góth Sándor.

Ára 30 fillér.

A HADI FLOTTÁRÓL

íók az általá­ nosan lutri

Irta

Fordította

John L Moltley.

Herkner János.

Ára 60 fillér. i

w

Ára 60 fillér.

Irta Wlassics Gyula.

Ára 30 fillér.

A NÉMET BIRODALOM SORS­ DÖNTŐ ÚRÁJA

Budapest. II., Rossofh Lajos o. 21.

Irta

(Astoria szálloda épületében)

Fordította

Frobenius Hermann. Mikes Lajos dr.

Ára 60 fillér.

A czég Ozlete 2 0 évig KárolyIcomtoa ( H « » i é r - h á x ) vorL

HINDENBURG

tartalmaz 3'/. KBES0LT, mit a porosz belügyminisrtw

Irta Százados István.

Ára 60 fillér. »•

Ára 40 fillér.

A NÉMET VILÁGPOLITIKA

Irta Wittmann Viktor.

böröndös

Irta Angyal Dávid egyet, tanár.

Irta Gonda Béla.

A REPÜLŐGÉPEKRŐL

HELLER

NAGY P É T E R CZÁR

A VILÁGHÁBORÚ NAGYBRITANNIA VESZEDELME OKAI Irta Fordította

Mgtizhai. minűségben, előnyösen

szBkrény- ti

Ara 2 2 korona.

A száműzött Rákóczi.

FranklinTársulat kiadása.

Ára 4 0

fillér.

Zrínyi Miklós a költő. Ára 40

fillér.

Kapható minden könyvkereskedésben.

Ara 1 korona.

czégnél

i s l e g j o b b n a k m i n ő s i t — Kiütéses tífusz m e g g á t l a s á r a l e g b i z t o s a b b . K a p h a t ó tábori c s o m a g o l á s b a n 1 X-ért. Főraktár: Budapesten Török József, Kiraly-utoa 12 A n d r á s s y - n t 36. Nagyváradon C i i U a g g y o g y t a r . 139080

Az Olcsó K ö n y v t á r újdonságai.

Ára 60 fillér.

Fö-u. • 3-ut6 , • -u. 14. T id-u.4.»

A Magyar Könyvtár újdonságai.

Csizjürdő megnyílt

Herény,

MARGITCRÉME

a főrangú hölgyek kedvencz szépítő szere, az egész világon el van terjedve. P ratlan hatása szerencsés összeállításában rejlik, a bőr azonnal felveszi és kiváló hatása már pár óra lefolyása alatt észlelhető. Mivel a Margit-crémet utá­ nozzák és hamisitják, tessék eredeti védjegygyei lezárt do­ bozt elfogadni,mert csak ilyen készitményert vállal a készítő mindennemű fele- u ,. u„„„;) m a r g n - igss<Sget. A Margit-créme ártalmatlan, • • • « • Szappan zsírtalan vegytiszta készítmény, amely a POuder 7 0 fillér külföldön nagy feltűnést keltett Ara I K. 1 K 20 f.

Ara 4 0 fillér.

kapható.

Megrendelhető:

L A M P E L R. K Ö N Y V K E R E S K E D É S E

LOHR MÁRIA !

i

A jó béke czéljairól.

Három kötetben.

••••••••••••••••••••••••»•••••»•«,»•»» i •»»

zSuSuSuSÍK

BITTNE3

lteichenau Nied. Oest.

ÁRA a KORONA. •

MUNKÁI:

A F r a n k l i n - T á r s u l a t kiadásában B u d a p e s t e n (IV., Egyetem-utcza 4. sz.) megjelent és minden könyvkereskedésben kapható:

Legolcsóbb gyári árak. Utolérhetlen olcsó. Árjegyzéket t e s s é k kérni.

'2J2íi2u4*ui

G L a IDLIDS

GRÓF flnoRÁssv GyiiLii

KEPTALANY.

WSft

i

gyanánt

zöldségfélék eltartása és konzerválása.

Sirámok. Mintha Garay János támadt volna f e l ; olyan a hangja, a gondolatmenete, a technikája. A mai időknek nem való.

£ü Hü

a

TEA, háziszer eredménnyel használható I Ezen te. hatású : idegmegnyngtató, fáJdalooioBillapitó, vérképző, görcsöket meggátió, álmothozó, a test­ erőt é> közérzést emelő él az emésztést is elősegíti. A valódi tea kiiárólag csak a os. és kir. udvari és főherozegi kamarai szállítónál,

ZÖLDSÉG TERMESZTÉS,

%&wk jBf

• te j • '•• l&B • i •

& legjobb növényekbői előállított

idegbetegségeknél

M i n d e n talpalatnyi földet használjunk fel és m ű ­ veljük meg. — Részletes utasítást nyújt Rombay Dezső könyve. — C z i m e :

Szerkesztői üzenetek. Hungarus. A mióta a nemzet nagy küzdelme tart és a meddig t a r t : e z foglalja le csaknem teljesen egész érdeklődésünket. Ü g y hisszük és ú g y tudjuk, hogy a nemzet minden igaz fia így érez és így gondolkodik. A Múzsa nem hallgathat e l ugyan ezekben a napokban sem, de bizonyos, hogy kevesen hallgatnak reá, hacsak nem a háborúról dalol. Ezért nem közlünk most verseket és elbeszéléseket, s a megjelent új könyvekről i s csak ki­ vételesen irunk.

G A

TERMELJÜNK ZÖLDSÉGET!!

H e l y e s e n f e j t e t t é k n i e g : A tBudapetti Sakk-kört (Budapest). — Németh Péter (Csongor). — Hoffbauer Antal (Lipőtvár). — Kintzig Bébert (Fakert). — Székely Jenő (Qyőr).

2950, számú feladvány Eriin Konrádtól, Bécs.

az Erdős Kárpátokban. — WEISZ GYULA, az 1-ső

honvédgyalogezred zászlósa, ügyvédjelölt, 27 éves korában, a harcztéren szerzett betegségében Buda­

A 2947. számú feladvány megfejtése Morsoh G.-tól. 1. Fá6-h2 „ K d 5 - e 4

295

VASAKNAPI UJSAG.

18. SZA.M. 1915. 62. ÉVFOLYAM.

főkáptalan kanonokja, 79 éves korában, Egerben.— Benesani SCHEIDL ÁGOSTON hatvani földbirtokos, 78 éves korában. — Bátaszéki KOMEISER BÉLA nagykereskedő, 64 éves korában, Budapesten. — FEKETE MÓR, 64 éves korában, Kunhegyesen. — Jószási PURGLY ZSIGMOND földbirtokos, Győr vár­ megye törvényhatósági bizottságának tagja, 62 éves korában, Győrött. — Kászonyi BORNEMISSZA GÁ­ BOR báró, cs. és kir. kamarás, honvédhuszár fő­ hadnagy, 56 éves korában, Budapesten. — NAGY KASZAP GYULA, erzsébetfalvi községi jegyző, 55 éves korában, Budapesten. — Lovasi LOVASSY FERENCZ, 58 éves korában, Budapesten. — NAGY GYULA államvaauti hivatalnok, 34 éves korában, Buda­ pesten.

Ára 20 fillér.

A HÁBORÚ GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEI Irta Wekerle Sándor.

Ára 40 fillér.

A JÓ BÉKE CZÉLJAIROL Irta Gróf Andrássy Gyula.

Ára 40 fillér.

g%5^t/^g

<5s^K^Sg^Ss^c

BISMARCK

születésének IOO éves évfordulója alkalmából élénk érdeklődés mutat­ kozik az egyetlen magyar munka iránt, melyben

Blsmorcli és a masyarsáfi közötti kapcsolat van hűen leirva és a mai szövetséges viszonyunk meg­ alapozása van eleven érdekességgel megrajzolva. — Czime:

BISHARCK ÉS AHDRÁSSy Irta: HALÁSZ IMRE.

Ára 6 kor.

FRANKLINTÁRSULAT KIADÁSA.

Minden könyvkereskedésben kapható.

296

18. SZÍM.

VASÁRNAPI ÚJSÁG.

1915.

ÉVFOLYAM.

KÖNYV A HÁBORÚ ÁRVÁI JAVÁRA Urmánczy Nándor országgyűlési képviselő neje, a budapesti és erdélyi előkelő társaság közkedvellségü tagja, szakácskönyvével uj irányt kezd a szakácskönyvek terén. E g y s z e r ű e n , o l c s ó n , í z l e t e s e n főzni — erre a hármas titokra tanítja meg házi asszonyainkat. Minden anyagot gazdaságosan használni ki, hogy semmi kárba ne vesszen és minden a maga tápláló és izesitő értékének megfelelő szerepet kapjon. Minden reczeptet maga kipróbált, aki utána csinálja, biztosra mehet. A mai nehéz időben megbecsülhetetlen ez a könyv minden családnak. A jó

konyha a család egészsége! Bővebb méltatás helyett a szerző felhívását közöljük itt:

SZERKESZTŐ

19. SZ. 1915. (62. ÉVFOLYAM.)

Felhívás a Magyar Nőkhöz! Ha csak tehetem, magam járok a piaczra és a vásárcsarnokba. Az éléskam­ rámból naponta én adok ki. A főzést is megnézem naponta, sőt ha kell, kézbe veszem a íozőkanalat is. Ha valahol valami jóizü étel került elém, melyet abban az összeállításban nem ismertem, leirtani a reczeptjét. Én is sokféle uj változatban állítottam össze ételféléket, főleg maradékholmik, aprólékok felhasználásával. usszegyült reczeptjeimet most átadom önöknek, tisztelt hölgyeim. Egyszerű és jobbfajta vegyesen van köztük. Ha tanácsomat megszívlelik, néhány jó és ízletes ételt készíthetnek e

Szerkesztőségi iroda : IV. Vármegye-utoza 11. Kiadóhivatal: XV. Egyetem-ntcza 4.

H O I T S Y Egyes szara ára 40 fillér.

Előfizetési f ^f, é é ^J re feltételek:]

NeJedévr"e

PÁL. 80 korona. A íVtlágkrónikát-val 10 korona, negyedevenként 1 koronával 5 korona. több.

BUDAPEST, MÁJUS 9. Külföldi előfizetésekhez a postailag meg­ határozott viteldíj is csatolandó.

SZAKÁCSKÖNYV útmutatása mellett. Az éles szeletelő késen és Ízletes tálaláson kivül sok csinja-binja van a főzés tudományának. Szükséges, hogy a sokszor lenézett, sok családnál kihűlt konyha iránt modern háziasszonyaink és serdülő leányaink is jobban érdeklődjenek, így gazdaságosabb a háztartás és hozzátartozóink egészségét inkább óvhatjuk. De könyvemmel a jótékony czélt is szolgálni óhajtom. Tulajdonképen ez indított arra, hogy a nyilvánosság elé bocsássam azt. A kiadó czég megállapodásunk szerint a nekem járó tiszteletdíj helyeit példányonként

ü

Közel 500 eredeti reczeptet tartalmaz. Külön fejezet a mai viszonyokhoz mért ételekről.

5 0 fillért ad a háború árvái javára. A czég minden év végén elszámol s az eladott példányok után járó és ren­ deltetési helyére juttatott összeget nyilvánosan nyugtáztatja. Urmánczy Nándorné.

ind atiaoine

ima nczy

A kön v á

zakácókönyve d

v

ara kötve 3 K 60fill. í

Megrendelő-jegy. (Beküldendő a Franklin-Társulat könyv­ kiadóhivatalának Budapest, iV.,Egyetem-utcza4, vagy bármely előkelőbb könyvkereskedésnek.)

Ezennel megrendelek , példányt Urmánczy Nándorné Szakácskönyvéből utánvétel mellett. Ara 3 korona 60 fillér. Kelt

,

olvasható névaláírás.

5w5

—V«,

A művészi czimlapot Glatter Gyula festőművész rajzolta.

pontos czim. SEMLEGES TERÜLET AZ OSZTRÁK, ROMÁN ÉS OROSZ HATÁR SZÖGLETÉBEN. (Balról orosz, középütt román poszt X -tel jelölve, jobbiól a mi katonáink.) Bálint János fölvétele.

Franklin-Társulat nyomdája, Budapest, IV., Egyetem-ntcza 4. sz.