MOTIVÁCIÓ
A l a p í t v á n y Közhasznú szervezet
www.motivacio.hu
Válts teret! FSZK 41321/158 számú program
Motiváció Alapítvány Cím: 1055 Budapest, Honvéd utca 22. Telefon: +36 (1) 317-4417, +36 (1) 318-9920 Honlap: www.motivacio.hu
Emberi Erforrások Minisztériuma
Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft.
Válts teret! FSZK 41321/158 számú program
Kiadja: Motiváció Alapítvány Támogatók: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. Készült: 50 példányban Budapest, 2014
Tartalomjegyzék: Teret váltottunk. Összefoglaló a programról Csoporttanulmány Szentpétery Elemér, Sebő Gergő ................................................................................
3
A résztvevők szubjektív kompetenciáinak és az abban bekövetkezett változások mérése .....................................................
11
Önkéntes fiatalok érzékennyé tétele a fogyatékos emberek ellátásával kapcsolatosan Helmeczi Erika ......................................
27
Az ifjúsági munkanélküliség Tánczos Zsuzsanna ..........................................................................
31
Az önálló életvitelt segítő feltételek Zalabai Péterné
37
.............................................................
Teret váltottunk. Csoporttanulmány Szentpétery Elemér, Sebő Gergő
Összefoglaló a programról A „Válts Teret!” című Ifjúságsegítő programunk keretében célunk egy integrált közösségépítő tevékenység elindítása volt, mely később fenntartható módon, az önkéntesség élményén alapulva állandó tevékenységgé, szolgáltatássá fejlődhet. A projekt lehetőséget adott a bevont fiataloknak elsajátítani az önrendelkező életvitellel kapcsolatos ismereteket, céljaik konkrét megfogalmazását, az annak eléréséhez szükséges tevékenységeket. A programba 5 fő nem fogyatékossággal élő, és 10 fő fogyatékossággal élő, 16 és 26 év közötti fiatalt vont be a Motiváció Alapítvány. A cél eléréséhez a bevont fiatalok az alábbi tevékenységekben vettek részt: 1) fogyatékos emberekkel kapcsolatos tréning, felkészítő képzés a kortárs fiatalok számára 2) bentlakásos, felkészítő tréning (csapatépítés, önismereti munka, társadalmi szerepek, aktív részvétel, önkéntesség, önálló életvitel témákban) 3) 2014. április 1 és május 31 között a fogyatékos és nem fogyatékos fiatalokkal közösen dolgozva mentori segítséggel kipróbálhatták magukat kortárs önsegítő csoporton (6 alkalom) szülői csoporton, tanácsadóként (3+3 alkalom) szülői csoportfoglalkozás alatt, a fogyatékos gyerekek számára szervezett játszóházban animátorként és az Alapítvány „Esélyóra” programjában, érzékenyítő alkalmakon vehettek részt oktatási intézményekben. A program eredményei, a megvalósítás lépései A program eredményeként létrejött egy 15 főből áll proaktív, öntevékeny, integrált és önkéntes alapon szerveződő csoport, mely létrehozva saját kommunikációs csatornáit és belső szabályrendszerét három téma mentén szerveződött munkacsoportokba és hajtotta végre munkaprogramját a felkészítő tréning során tervezett lépések szerint: • érzékenyítő programok oktatási intézményekben • önszerveződő, kortárs önsegítő csoport • szülői csoport és tanácsadás A program során létrejött csoport proaktív és öntevékeny, mivel közvetlen, az Alapítvány felől érkező irányítás nélkül végezte tevékenységeit, támogatásuk során kizárólag a mentorálás eszközeire hagyatkoztunk, a döntéshozatal és a konkrét megvalósítás kivitelezése a csoportok feladata volt. A létrejött csoport integrált, mivel a bevont fogyatékossággal élő és nem fogyatékossággal élő fiatalok csoporton, munkaszervezeten belüli szerepeit készségeik, képességeik és érdeklődési körük alapján saját maguk jelölték ki, az így kialakult vegyes csoportokban az egyének fogyatékossága nem játszott szerepet. A program során végzett bemeneti és kimeneti mérések, valamint az elégedettségi kérdőívek és a képzés végén végrehajtott értékelő fázis igazolta, hogy a részt vevő fiatalok kulcskompetenciái fejlődtek, a program során a konkrét segítő munkán kívül olyan puha képességeket sajátítottak el illetve fejlesztettek, melyek a későbbi életük során – például a munkaerő-piacon – használhatnak. A projekt elérte célkitűzéseit, annak felépítésének, szerkezetének és módszertanának megosztása jelen írás célja.
Milyen lépésekre volt szükség a siker elérésének érdekében? 1) Toborzás és kiválasztás 2) Felkészítő tréningek megvalósítása 3) Támogatás, mentorálás az öntevékeny munka során 4) Értékelés, mérés, visszajelzés, utánkövetés Vizsgáljuk meg az egyes lépéseket részletesen. Toborzás és kiválasztás A program előkészítő szakaszában a projektteam előzetes egyeztetések alapján összeállította a kiválasztási szempontrendszert, mely alapján az Alapítvány partneri hálózatán keresztül hirdette a programot. Az előkészítés ezen szakaszában kiemelten fontos volt, hogy a fiatalok rendelkezésére bocsájtott információs csomag érthető, lényegre törő legyen, ugyanakkor tartalmazzon minden kulcs-információt, és egyértelműen kiderüljön belőle, hogy egy hosszú távú fejlesztő folyamatra várjuk a jelentkezőket, nem csupán egy képzésre. A projekt költségvetéséből tableteket vásároltunk, melyeket a résztvevő fiatalok kaptak meg használatra a program pályázati idődzakát követő folytatáshoz. A toborzást az Alapítvány elsősorban az alábbi csatornákon keresztül végezte: Alapítványi honlap, facebook oldal, c a projekt előkészítő szakaszában összeállított címlisták, illetve egyéb alapítványi levelező listák használatával e-mailes megkeresés telefonos megerősítéssel, partnerszervezetek holnapja és levelező listái. A meghirdetett programra a jelentkezők online jelentkezési űrlapon, postai úton illetve e-mailben jelentkezhettek, majd a jelentkezők egy kiválasztási folyamaton keresztül kerültek a programba. A jelentkezési lapon a következő információkat kértük be: Név, kor, telefonszám, email cím, lakcím, tanulmányok (opcionális), oktatási intézmény neve (opcionális), munkatapasztalat (opcionális), fogyatékosság (opcionális), fogyatékosság típusa (opcionális), egyéb egészségügyi probléma és típusa (opcionális), segédeszköz használat (opcionális), önellátásre képes, milyen személyi segítésre van szüksége, jelentkezésének oka, programok, amiken még részt venne. A kiválasztás során alkalmazott eszközök a következők voltak: • Személyes interjú. Az interjúkat a felkészítő tréning trénere vezette, célja a jelentkező motivációs szintjének, kommunikációs és együttműködési készségének, képességeinek felmérése, a jelentkezési lapon megadott adatainak egyeztetése, valamint általános benyomás szerzése. • Thomas-Kilmann teszt. Célja a jelentkező konfliktuskezelési stratégiáinak előzetes felmérése és összehasonlítása. • Super-féle munkaérték kérdőív. Célja a jelentkező érdeklődési területének, csoportban betöltött általános szerepeinek előzetes felmérése, összehasonlítása. • Kompetenciaszint-önértékelő teszt. Célja elsősorban bemeneti mérés, másodsorban az önértékelési képességek vizsgálata.
4
A programra összesen 45 fő jelentkezett majd megtörtén a kiválasztás egységes szempontrendszer alapján, melyek a következőek voltak: • A lehető legtöbb fogyatékossági csoport legyen képviselve (hallás, látás és mozgássérülés), • A jelentkező kognitív képességei alapján legyen képes komplex problémák és munkafolyamatok átlátására, legyen képessé tehető megoldásukban való részvételre, • Konfliktuskezelési stratégiája elsősorban problémamegoldó-orientált legyen, • A csoportban lehetőség szerint a munkaszervezeti szerepek (vezető-végrehjató, kreatív, stb) mindegyikére legyen alkalmas résztvevő. A szempontrendszer a kortárs segítők esetében kiegészült az altruista személyiségjegyekkel, mivel e fiatalok – elsősorban a bentlakásos képzés során – személyi segítő jellegű feladatokat láttak el, melyhez nélkülözhetetlen a megfelelő szemléletmód. A szempontrendszer vizsgálata során súlyoztuk az egyes, alkalmazott eszközöket, melyek közül a legnagyobb súllyal a személyes interjú tapasztalatait vettük figyelembe, a kérdőívek eredményeit pedig kiegészítő eszközként. A súlyozás után egy – a lehetőségekhez mérten – objektív rangsor jött létre, mely alapján kiválasztottuk a jelentkezőket. A programban 4 mozgás, 5 látás és 1 hallássérült résztvevő vett részt az 5 segítő fiatal mellett, a jelentkezők kiértesítése után megtörténtek a felkészítő tréningek. Felkészítő tréningek megvalósítása A program tanácsadói a nem fogyatékos kortárs fiatalok számára felkészítő tréninget tartottak, melynek anyaga külön fejezetben olvasható. Bentlakásos képzés A bentlakásos képzés célja a résztvevő fiatalok felkészítése volt az önszerveződő alapon végzett segítő tevékenységek folytatására. A tréning tematikáját az alábbi célrendszer mentén építettük fel: • munkaszervezet, keretrendszer kialakítása, közös értékbázis és szabályrendszer kialakítása, • csoportkohézió kialakítása, erősítése, konfliktusmegoldási modellek és stratégiák kialakítása, • módszertani bázis átadása a segítő tevékenységek végzéséhez, • a segítő tevékenységekhez szükséges szoft szkillek erősítése, • projektmenedzsment ismeretek átadása, eszközök megismertetése, • ismeretek átadása az önálló életvitel alapértékeiről, jó gyakorlatairól. A képzés módszertani alapjait és eszközeit a nem-formális pedagógia és a tapasztalati tanulás adták. A tematikába olyan eszközöket, gyakorlatokat és üléseket építettünk be, melyeket a résztvevő fiatalok maguk is alkalmazhattak a projekt későbbi fázisaiban. A tréning egészét, és az egyes napokat, gyakorlatokat is a feladatismertetés-feladat-tapasztalatok, élmények megbeszélése háromszögben építettük fel. Az érkezés napján a team bemutatkozását követően játékos gyakorlatokkal tudhattak meg alapvető információkat egymásról a résztvevők, majd a bemutatkozások után a csoport post-it-ek segítségével tisztázta, milyen félelmekkel és elvárásokkal érkeztek a tréningre, melyeket a megbeszélés során reális-irreális mátrixban helyeztünk el. A nap fő témája a jégtörés és szabályalkotás volt. Az ülést a tréning szabályainak megalkotása követett, melyet először kiscsoportban alkottak meg a részt vevők, majd plenáris ülésen össze5
geztük az együttélés vonalvezetőit. A szabályrendszer sarokpontjai voltak a titoktartási kötelezettségek, a csoporton belüli problémamegoldás, illetve a tréning és a későbbi közösen végzett munka időkeretei, valamint alapelvei. A tréning második napjának fő témája a csapatépítés valamint a résztvevők eszközrendszerének bővítése volt. A napot az aktív hallgatás gyakorlásával kezdte a csoport 4 témában: • Gyerekkorom, • Szüleim, • Barátaim, • Ami legjobban foglalkoztat. A gyakorlat a segítő kapcsolatokban kulcsfontosságú aktív hallgatás gyakorlása mellett lehetőséget adott a résztvevőknek egymás jobb megismerésére, a csoport kohéziójának növelésére. A gyakorlatot a résztvevők személyes célkitűzéseinek meghatározása követte, ahol minden résztvevő három kategóriában határozta meg, milyen célkitűzéseket szeretne elérni a nap végére: • Amiről többet szeretnék megtudni, • Amit használni szeretnék a jövőben, • Amely kompetenciámat fejleszteni akarom. A résztvevők minden nap, kiscsoportos reflexiós csoportokban értékelték, mennyit tudtak haladni személyes célkitűzéseik elérése felé. A délutáni üléseket két csapatépítő és érzékenyítő gyakorlat töltötte ki; Az ’Empire State Building’ gyakorlat során a két kis csoportra bontott csoport ugyanazt a feladatot kapta, azonban teljesen eltérő környezetbe helyezte a résztvevőket. Míg az egyik csoportnak a rendelkezésre álló eszközökből csupán valami kreatívat kellett alkotni, addig a másik csoport szigorú és merev szabályrendszer szerint, számtalan megkötéssel dolgozott. A gyakorlatot követő plenáris megbeszélés témája a stresszkezelés, csapatmunka, vezetői szerepek és a konfliktuskezelés körül zajlott le. A nap –reflexiós kör előtti – utolsó gyakorlatában a fogyatékossággal élő résztvevőknek vezető szerep jutott: a csoportnak az előző gyakorlat során létrehozott alkotásokat kellett a tréninghelyszínéül szolgáló fecskepalotán keresztül szállítani egy padon úgy, hogy a segítő önkéntesek szemüket a trénerek bekötötték, valamint lábaikat nem használhatták. A feladat sikeres megoldását követően plenáris megbeszélésen dolgoztuk fel az élményeket, a problémák megoldásához vezető csoportmunka részleteit. A harmadik nap fő témája a felelősség és az önismeret volt; e két témakör a résztvevők számára különös fontos volt, mivel önsegítő csoportot szerveztek a projekt második szakaszában. A délelőtti ülések során a plenáris, irányított beszélgetést folytattunk az egyén életében meghatározó szempontot játszó értékekről, ezek kialakulásáról és változásáról, a szocializációs folyamatok és kulturális hatások erősségéről. A bevezető beszélgetést követően minden résztvevő egy számára fontos értéket emelt ki, melyet papírlapra írás után ismertetett, valamint megosztotta, ez miért különösen fontos számára. A lapokat ezután a csoportnak fontossági sorrendbe kellett helyezni, melyet azonban nem teljesítettek, kreatív megoldásuk a papírlapok körbe 6
rendezése volt. A gyakorlatot követő plenáris beszélgetésen a csoport körbejárta, miért nem lehet fontossági sorrendet állítani, konszenzusra jutni a személyes értékek fontosságát illetően. A délelőtt hátralévő részében a felelősség témáját körbejáró gyakorlat következett. A feladat célja, hogy a résztvevők számára látható legyen egyéni felelősség és közös felelősség közötti határvonal, így növelve a képzésben való részvétel iránti elköteleződést, illetve a csoporton való aktív közreműködést. Közvetlen hatások: • Önismereti munka, személyiségformáló hatás, • Közösségépítés, • Elköteleződés, • Konszenzusos megoldásokra való törekvés, • Asszertivitás. A feladat: A csoport egy esküdtszéket alkot, amelynek döntést kell hoznia egy ember életéről. Két döntés lehetséges szabadon bocsátás vagy halálbüntetés. A döntés csak konszenzuson alapulhat, tehát akkor érvényes ha minden tag egyetért vele.
Az ügy: John filozófia szakos egyetemi tanár volt. Felesége elhagyta, és kislányukat magával vitte. John évek óta nem látta a közös gyermeküket, ennek több oka is van. Az egyetemről elbocsátották, mert egy hallgató nemi erőszakkal vádolta meg. Habár kiderült ártatlansága, azóta tanárként nem tud elhelyezkedni. A hallgatóval valóban volt viszonya, ami miatt felesége elhagyta. Ezt követően bánatát alkoholba fojtotta. John még egyetemi tanári évei alatt egy a halálbüntetést ellenző aktivista csoport tagja volt, más tanár társaival közösen, azonban a korábbi nemi erőszak miatti botrány, per, elbocsátás és az alkoholizálás miatt az aktivisták is kirúgták, mert úgy vélték, hogy árt az ügyüknek. Egy kolléganőjével tartotta csak a baráti kapcsolatot, aki egyben az aktivista csoport tagjai is volt, és akit két hete holtan találtak saját konyhájában. Johnt azzal gyanúsítják, hogy megerőszakolta és megfojtotta a nőt. A spermáját a nő testében találták, John pedig részegen és ájultan hevert a nő verandáján. A rendőrség egy névtelen telefonáló miatt ment ki a helyszínre. Ha bűnösnek ítélik: John ártatlan volt. Élete szétesett, ezért nem maradt már oka tovább élni. Kolléga-nőjéről kiderült, hogy halálos, gyógyíthatatlan betegségben szenved. Úgy döntenek, hogy mivel eddigi halálbüntetés elleni harcuk hiábavalónak minősült, bebizonyítják a rendszernek, az államnak, hogy ártatlanok kivégzésében is részt vesznek. Ezért kitervelik, hogy a nő öngyilkosságát, gyilkosságnak és nemi erőszaknak tüntetik fel, melynek gyanúsítottja a közvetett bizonyítékok alapján John lesz. Ha ártatlannak ítélik: John bűnös volt, szabadon bocsátása után feldarabolt áldozatokat találtak a közeli erdőben. Az áldozatokon talált idegen maradványok megegyeztek John DNS-el. A szabadon bocsátás követően több hasonló gyilkosságot követett el mire ismét elfogták. A feladat egyrészt érzelmileg megterhelő, mondhatni sokkol, másrészt felhívja a figyelmet arra, hogy a döntéseinknek jól megfontoltnak kell lenniük, mindig számolva a lehetséges következményekkel. 7
A feladatot követően a következő kérdésekre tértünk ki: Milyen érzés volt a feladatban részt venni? Milyen technikákat vetettek be a csoport befolyásolására? Az életben általában egyetlen embernek mekkora esélye van befolyásolni egy közösség véleményét? Milyen tényezők együttállása szükséges, ahhoz, hogy egyén befolyásolni tudja egy közösség véleményét? A közösség hogyan hat az egyén véleményére? Érezte-e azt valaki, hogy a konfliktus elkerülése érdekében inkább elhallgatja saját véleményét? Ha nem akkor mi segítette hozzá ahhoz, hogy véleményét elmondhassa? Ha igen, akkor mit gondol tudta-e volna befolyásolni a döntés végeredményét? A délutáni ülések során két önismereti gyakorlatot végeztek el a résztvevők: szabad asszociáció segítségével párokban történetet alkottak, valamint életút-térképet készítettek. Az elkészült történeteket és az életút térképeket idő hiányában csupán a csoport néhány tagja tudta megosztani, azonban a fő cél nem az önismereti munka elmélyítése, hanem a technika megismertetése volt. A tréning negyedik napján a résztvevők közelebbről is megismerkedhettek az önálló életvitel mozgalommal, annak alapelveivel,melyet saját kutatás és prezentáció, valamint a projekt szakértői által facilitált ismertető prezentációk révén tehettek meg. Az elsajátított tudásanyagot a tréning ötödik napján szervezett menedzsment-workshopok során megismert technikákkal gazdagították, majd a tréning hatodik napján ezeket felhasználva (GANTT –diagramm, ütemterv, egyéb tervező és menedzsment-eszközök), az OPEN SPACE technikáját használva elkészítették az önsegítő csoportok, szülősegítő csoportok és az érzékenyítő alkalmak tematikáját, csoportbeosztását, ütemezését és eszközigény-jelzését. A tréning tematikáját jól kiegészítették az esti programok, ahol játékos, kreatív gyakorlatokkal a résztvevők közelebb kerülhettek egymáshoz, megoszthatták tapasztalataikat és nagyobb betekintést nyerhettek az egyes fogyatékossági csoportok jellemzőibe. Szülősegítő és önsegítő csoportok, tanácsadás A csoportfoglalkozások előkészítése a felkészítő tréningen megtörtént; a résztvevők facebook-on és e-mail-en kommunikálva készítették el a toborzáshoz szükséges felhívásokat, melyeket saját hálózataikban - barátok, családtagok, iskolatársak, stb - terjesztettek, valamint a Motiváció Alapítvány szolgáltatásait igénybe vevő kliensek felé közvetí8
tettek. A csoportfoglalkozások meghatározott tematika alapján történtek, mely érintett önismereti, párkapcsolati, valamint az önálló életvitellel és fogyatékossággal élő személyek segítésével kapcsolatos témaköröket. A foglalkozások helyszínét a Motiváció Alapítvány biztosította, a foglalkozásokra jelentkezőknek kísérést, személyi segítést a felkészítő tréningen részt vett fiatalok biztosítottak. A foglalkozásokat vezető és segítő fiatalok mentori támogatást kaptak a tematikák megtervezéséhez, a csoportalkalmak utáni team-szupervíziókon visszajelzéseket kaptak a csoporton végzett munkájukról, ahol a szervező csoport meghozta döntéseit a következő alkalmak tematikáját illetően. Az önsegítő csoport különösen népszerűnek bizonyult, tagjai pozitív visszajelzéseket adtak a szervező önkénteseknek, jelezve igényüket egy állandó szolgáltatásra. A szülősegítő csoportok lehetőséget adtak érintett szülőknek párbeszéd indítására, egymás támogatására, valamint gyakorlatiasabb kérdések, problémák megosztására, megoldások keresésére - jó példa erre az egyik érintett szülő nyaralásszervezéssel kapcsolatos problémája, melyre több járható megoldási javaslatot nyújtottak érintett társai. A csoportfoglalkozások során a programba bevont fiatalok problémamegoldó képességei, asszertivitása, önismereti ismereteinek szintje nőtt, miközben hatékonyan hasznosították a felkészítő szakaszban elsajátított ismereteiket az önálló életvitelről és az öntevékeny életmódról. Több résztvevő esetében megfigyelhető látványos elmozdulás a projekt kezdetén tapasztalt - önbizalom-hiányból és bizonytalanságból táplálkozó - segítőktől függő életvitel felől az önállóság irányába; így például a kezdetekben önállóan ritkán közlekedő kerekesszékes résztvevő a program végén már egyedül kísért látássérülteket egy közlekedési csomóponthoz. Érzékenyítő programok oktatási intézményekben 2014. április és május hónapban a Motiváció Alapítvány által a programban részt vevő önkéntesek is bekapcsolódtak az Ifjúsági Iroda esélyprogramjába. Az eseményeken 1 fő önkéntes szervező, 4 fő segítő/kísérő és alkalmanként 2-4 fő érintett önkéntes vett részt. Az esély programok gyakorlati részét színvonalasabbá tették az érintett önkéntesek. A rendezvényeken a saját életükből merített gyakorlati dolgokat helyezték előtérbe, így példát mutattak a részt vevőknek. Beszéltek a mindennapjaik nehézségeiről, az alkalmazott technikákról és a megélt pozitív dolgaikról is. A Motiváció Alapítvány számára nagy segítség volt az önkéntesek munkája.
9
10
RÉSZTVEVŐK SZUBJEKTÍV KOMPETENCIÁINAK ÉS AZ ABBAN BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁSOK MÉRÉSE Populáció, mintavétel, minta elemszám A vizsgált populáció az FSZK 41321/158 kódszámú, Válts teret című program résztvevőinek összessége, mely adott esetben megegyezik a mintával, így a felmérés reprezentatívnak mondható. Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy a minta elemszám összesen 15 fő, ami meglehetősen behatárolja az alkalmazható statisztikai eljárásokat, mivel azok majd minden esetben érzékenyek a kis minta elemszámra, növelik az első fajú hiba esélyét, vagyis, hogy olyan szignifikáns eredményekre utalhatnak, melyek valójában nem azok. Ennem tudatában próbák helyett, azok nem parametrikus, minőségi változatait futtattuk le (e próbák robosztusságuk miatt hatékonyabbak lehetnek). E mellett 95 és 98%-os konfidencia intervallum esetén is vizsgáltuk, hogy a kapott eredmény szignifikáns különbséget jelez e. Ezt bővebben a Mérés, statisztikai próbák részben fejtük ki. Hipotézis, a vizsgálat tárgya Az FSZK 41321/158 kódszámú, Válts teret című program résztvevőinek kompetenciáiban bekövetkezett változásainak mérése. Hipotézis1: A kiválaszolt résztvevők saját vagy közvetett érintettségük (családtag, vagy barát fogyatékossággal élő) szignifikánsan magas értéket adnak majd a Bogardus skálán a bemeneti és kimeneti szakaszban egyaránt. Hipotézis2 : a résztvevők az egy hetes gánti fejlesztő tréningnek köszönhetően, szubjektív véleményük szerint, kompetenciáikat az adott kategóriákban átlagosan, szignifikánsan magasabban értékelik, mint az azt megelőző kiválasztásuk során, a bemeneti méréskor tették. Mérési eszközös, skálák Hipotézisünket kérdőíves adatfelvételi technika segítségével vizsgáltuk. A fent említett program résztvevőivel az ún. kiválasztás során a többi jelentkezővel együtt egy személyes kompetenciáikat mérő kérdőívet töltöttünk ki, melyben a fogyatékos emberekkel kapcsolatos társadalmi távolság mérése is helyet kapott. A résztvevőknek minden esetben egy egymástól egyenlő arányban eltérő 4 vagy egy 5 fokú ún. likert skálán kellett jelölniük a szerintük rájuk vonatkozó, adott állítással kapcsolatos értékeket a szerint növekvően mennyire jellemző rájuk, vagy mennyire fejlett azon kompetenciájuk. A kérdőívet minden résztvevővel kitöltettük a kiválasztás során (bemeneti mérés) és az egy hetes, intenzív, nem formális tanuláson alapuló, kompetenciafejlesztő, hét napos tréninget követően (kimeneti mérés). Mérés, statisztikai próbák A kérdőíves adatfelvétel során a kapott adatokat SPSS Statistic 17 elemző szoftver által használt adatbázisba rögzítettük külön a ki- és bemeneti mérések eredményeit, majd az adatokat megtisztítottuk. Minden változó esetében lefutattuk a gyakorisági eloszlásokat, a hosszabb skálák esetében az ún. descriptives eljárást alkalmaztuk, ahol a program táblázatba rendezte adott kategóriához tartozó átlagértékeket. Ezen eljárás segítségével láthattuk a be és kimeneti mérések közt, hol látható jelentős különbség. Azokban az esetekben ahol a középértékek szerint (magas mérési szint esetén: átlag, alacsony mérési szintű próba esetén: módusz, ill. ún. rangszám) jelentős különbséget tapasztalatunk, ott azon kategóriák közt különb-
ségvizsgálatként nem parametrikus különbség vizsgálattal, ún. friedman teszttel vizsgáljuk, mely kevésbé érzékeny a kis minta elemszámra (robosztus). A két minta közti különbségek mérése mellett, arra is kíváncsiak voltunk – noha ezzel kapcsolatban hipotézist nem állítottunk fel – hogy a két mérés esetén külön-külön a kategóriák között van e valamilyen különbség, ami praktikusan azt jelenti, vannak e olyan kompetenciák, amikben a résztvevők inkább jobbnak, és vannak e olyanok, amelyekben szignifikánsan rosszabbnak vallják magukat? E is a friedman tesztet használtuk. A résztvevőktől megkérdeztük, van e valamilyen fogyatékosságuk, ha igen, pontosan mely fogyatékossági csoportba tartoznak. Ennek mentén a résztvevőkkel kapcsolatos kiugró szignifikáns értékeknél kereszttábla elemzéssel vizsgáltuk, hogy az adott válaszok szerint van e szignifikáns különbség a fogyatékos és nem fogyatékos résztvevők, illetve a különböző fogyatékossági csoportok tagjai között. A táblák vizsgálatakor a kapott abszolút gyakoriságot, az adjusztált reziduálisok értékét vizsgáltuk, valamint minden esetben figyelembe vettük a táblához tartozó chi-statisztika szignifikancia értékét is, a lentebb megjelölt döntési szintek szerint. Minden statisztikai próbát 0.05 ill. 0.09-es hibahatár/döntési szint mellett vizsgáltunk, ami a már fentebb említett első fajú hiba esélyét jelöli, vagyis első esetben 5 másodikban ennek esélye 1%. A terjedelmi korlátok miatt a statisztikákkal kapcsolatban csak 3 legfontosabb ismérvüket közöljük: statisztika értéke, a hozzá tartozó szabadságfok és a próbához tartozó szignifikancia érték. 5 százalékos hibahatárnál ez alapján azt az értéket tekintjük szignifikánsnak, ami 0.05-től kisebb, még 99%-os valószínűséggel azt az eredményt tekintjük majd szignifikánsnak, melyhez 0.01-nél kisebb szignifikancia érték tartozik. A kereszttáblákhoz tartozó adjusztált reziduálisok értékénél azt a szabály követtük, ahol 2-nél nagyobb, vagy -2-nél kisebb érzéket jelöltük szignifikánsnak. Etikai és adatvédelmi vonatkozások Mint minden kutatás során, így ez esetben is a kérdőíves vizsgálatban való részvétel önkéntes volt, a kiválasztási folyamat során minden jelentkező szabad akaratából járult hozzá az ívek kitöltéséhez, egy esetben sem tapasztaltunk olyam magatartást, mely a válaszmegtagadásra utalt volna. A papír alapú ívek adatrögzítési okokból tartalmazták a kitöltő nevét, ám ezt bizalmasan kezeltük, az elemzés során egyáltalán nem vettük figyelembe. A kitöltött íveket rögzítés és adattisztítás után elzártuk. A projekt lezártát követő 5 év elteltével az iratok megsemmisítésre kerülnek. Ahogy más adatok, így ezen ívek tartalma nem kerül harmadik félhez.
12
Gyakoriságok:
1. ábra: Milyen gyakran találkozol fogyatékos emberrel – bemeneti mérés (%)
A bemeneti mérés szerint (1. ábra) a résztvevők 47%-a találkozik naponta fogyatékossággal élővel, 20% hetente többször, 7% hetente egyszer, további 13% csak havi rendszerességgel, még 7 százalék évente találkozik fogyatékos személlyel, vagy nem válaszolt a feltett kérdésre. A kimeneti mérés során, mint azt várható volt, sűrűbb találkozásokról számoltak be a résztvevők, ezt jól mutatják a heti és napi rendszerességű találkozások mutatói (2. ábra)
2. ábra: Milyen gyakran találkozol fogyatékos emberrel – kimeneti mérés (%)
13
3. ábra: Van tapasztalatod fogyatékos emberek segítésében? (%) – bemeneti mérés
Mint azt a célcsoporttal kapcsolatban vártuk, a résztvevők túlnyomó arányban már rendelkeztek fogyatékos emberek segítésével kapcsolatos tapasztalatokkal A kimeneti mérések alkalmával a tapasztalattal rendelkezők aránya tovább növekedett.
4. ábra: Van tapasztalatod fogyatékos emberek segítésében? (%) – kimeneti mérés
14
5. ábra: Milyen biztonsággal tudsz segíteni egy fogyatékos személynek? (%) – bemeneti mérés
A mérések szerint a Gánti tréning hatására szignifikánsan megnőtt azok aránya (40%-ról 60%-ra), akik immár nagy biztonsággal tudnak segíteni egy éppen segítségre szoruló fogyatékos személynek, illetve nagyban mérséklődött a bizonytalanok aránya is, vagyis a segítő fiatalok felkészítése sikeresnek mondható. 6. ábra: Milyen biztonsággal tudsz segíteni egy fogyatékos személynek? (%) – kimeneti mérés
15
7. ábra: Mennyire vagy tisztában az önkéntesség fogalmával, lehetőségeivel (%) – bemeneti mérés
A tréning önkéntességgel kapcsolatos része is eredményesnek bizonyult. A bemeneti méréskor a fiatalok 13%a éppen csak hallott valamit az önkéntességről, 33%-uk volt nagyjából képben, még 53%-uk úgy vélte teljes mértékben képben van az önkéntesség fogalmával és lehetőségeivel. A kimeneti mérések során minden résztvevő úgy nyilatkozott, hogy nagyjából (40%), vagy teljes mértékben (60%) tisztában van az önkéntesség fogalmával és lehetőségeivel. 8. ábra: Mennyire vagy tisztában az önkéntesség fogalmával, lehetőségeivel (%) – kimeneti mérés
16
9. ábra: Mennyire ismered az Önálló Életvitel Mozgalmat? (%) – bemeneti mérés
A program gerincét képező Önálló Életvitel Mozgalommal kapcsolatos ismeretekkel kapcsolatban 60% nyilatkozott úgy, hogy nagyjából ismeri a filozófiát, 13% egyáltalán nem hallott róla, 7% már hallott róla valahol és 20% vélekedett úgy, hogy teljes mértékben ismeri az Önálló Életvitel filozófiáját. A tréninget követően a fiatalok több mint 65%-a jelölte a kitöltés során, hogy teljes mértékben magáévá tette az Önálló Életvitel Mozgalom filozófiáját, ami több mint kétszeres arány a bementi méréskor mértekhez képest. ábra: Mennyire ismered az Önálló Életvitel Mozgalmat? (%) – kimeneti mérés
17
Középértékek: 11. ábra: Bogardus skála átlagértékei a ki- és bemeneti mérésekkor
A társadalmi távolságot mérő Bogardus-skála esetén a nagyon közeli, társas kapcsolattól (házastárs, családtagtól, egészen a csak határainkon kívülre zárástól soroltunk fel állításokat a fogyatékos személyekkel kapcsolatban. A résztvevőknek egy 5 fokú skálán kellett jelölniük mennyire értenek egyet a felsorolt állításokkal. Mint az várható volt, a programra jelentkezők a fogyatékos emberekkel kapcsolatban szociálisan érzékenyek, függetlenül a személyes érintettségtől, illetve a ki- és bemeneti méréstől. Minden egyes relációban 5-ös értéket adtak a résztvevők mindkét felvételkor, még a csak látogató, vagy kizárt státusszal abszolút nem értettek egyet. A bemeneti méréskor a látogatói státusznál tapasztalt különbséget csak szövegértési probléma okozta, a fiatalok közül többen szándékunktól eltérően értelmezték a kijelentés tartalmát, ezt utólag tisztáztuk velük, aminek eredménye látszik a kimeneti mérés eredményeinél.
18
12. ábra: Személyes kompetenciát mérő skála kimenti és bemeneti átlag értékei
19
A kompetenciában történt változásokat jelző sávdiagram és értékei jól szemléltetik, hogy szinte minden kompetencia esetében a fiatalok szubjektív megítélésük szerint fejlődést tapasztaltak a bemeneti értékelésükhöz képest. A legtöbb esetben a résztvevők 3 és 5 között jelöltek értékeket, elvétve volt található a mintában 2-es érték. Ennek megfelelően az átlag értékek is 3-5 öt között mozogtak, alig volt olyan kategória, ami nem érte el a négyes átlagértéket, illetve a 3-as értékhez közelített volna. A viszonylag magas bemeneti kompetenciaértékelésnek köszönhetően, a kimeneti és bemeneti elemek közt nincs túl nagy különbség. A legnagyobb különbség a két mérés között 0,53. Ezek az értékeke az önkifejezés és a szervezés, önismeret terén jelentkezett. Az aktivitás, tisztelet, kompetenciahatárok ismerte közti különbség is adott keretek közt nagyobbnak mondható (0.4). Elfogadás, célirányos kommunikációban, csoportvezetési technikák kompetenciáink bemeneti és kimeneti mérésénél 0,33 különbséget mértünk. megfigyelés, empátia. A többi esetben körülbelül 0.2-es eltérésekről beszélhetünk, a megfigyelés, konfliktus és stressz kezelés értékei nem változtak a bemeneti és kimeneti mérések eredményei szerint. Negatív irányú változást egyik kategória esetében sem mértünk. A szignifikánsnak tűnő értékek közötti szignifikanciát Friedman teszt segítségével mértük, ennek eredményét a statisztikai próbák fejezetben közöljük.
Kereszttáblák: Kereszttábla elemzéseinkkel a fogyatékosságot, illetve a fogyatékossági csoportok, mint háttérváltozókat bevonva vizsgáltuk, van e mentén szignifikáns eltérés a válaszok között. Itt terjedelmi korlátaink okán csak a szignifikáns eredményhez vezető táblákat mutatjuk be. Az adjusztált reziduálisok és Chi-statisztika szerint szignifikáns különbség van fogyatékosság és nem fogyatékosság között. Azok, akik valamilyen fogyatékossággal élnek, többször találkoznak naponta maguk is fogyatékossággal élő személlyel. 1. táblázat: Fogyatékosság és fogyatékos személyekkel való kapcsolat vizsgálata Van valamilyen fogyatékosságod? Milyen gyakran találkozol fogyatékossággal élőkkel?
Évente egyszer
Milyen gyakran találkozol fogyatékossággal élőkkel?
Hetente egyszer
Hetente többször
Naponta
Összesen
Abszolút gyakoriság Adjusztált reziduálisok Abszolút gyakoriság Adjusztált reziduálisok Abszolút gyakoriság Adjusztált reziduálisok Abszolút gyakoriság Adjusztált reziduálisok Abszolút gyakoriság 20
Nem
Igen
Total
1
0
1
1,5
-1,5
2
1
1,4
-1,4
2
0
2,1
-2,1
0
9
-3,4
3,4
5
10
3
2
9
15
2. tábla: 1. táblához tartozó szignifikancia teszt Chi-négyzet próba
Érték, statisztika értéke
df (szabadságfok)
Két oldalú statisztikai próbához tartozó szignifikancia érték
12,000a
3
,007
Person féle Chi-statisztika
3. tábla: fogyatékosság és fogyatékos személy segítése Van valamilyen fogyatékosságod?
Milyen biztonsággal tudsz segíteni egy fogyatékos személynek?
Kis bizonytalansággal
Nagy biztonsággal
Összesen
Nem
Igen
Total
Abszolút gyakoriság
4
2
6
Adjusztált reziduálisok
2,2
-2,2
Abszolút gyakoriság
1
8
Adjusztált reziduálisok
-2,2
2,2
Abszolút gyakoriság
5
10
9
15
4. tába: 3. táblához tartozó szignifikancia értékek Chi-négyzet próba
Person féle Chi-statisztika
Érték, statisztika értéke
df (szabadságfok)
Két oldalú statisztikai próbához tartozó szignifikancia érték
5,000a
1
,025
Érdekes eredmény, hogy a fogyatékossággal élő résztvevők szignifikánsan nagyobb arányban jelölték azt a lehetőséget, hogy nagy biztonsággal tudnak segíteni fogyatékossággal élő társaiknak, mint azt programban résztvevő ép társaik tették. Az összes egyéb kategóriában, mint például önkéntesség, vagy Önálló Életvitel, nem találtunk szignifikáns különbséget fogyatékosság, illetve fogyatékossági csoportok szerint.
21
Statisztikai próbák: A Friedman tesztek átlag rangjai és a statisztika értékek és a hozzájuk tartozó szignifikancia értékek erős különbségeket jeleznek a bogardus skála vizsgálatánál a bemeneti és kimeneti mérés esetében egyaránt. Az átlagok tükrében semmi meglepő nincs abban, hogy a határ a rangszámok közt a csak látogató és kitiltással kapcsolatos állítások esetében van. 5. tábla: A Bogardus skálával kapcsolatos átlag rangok – bemeneti mérés Rangszámok Rangszámok átlaga Mennyire értesz egyet azzal az állítással, hogy egy fogyatékos embert elfogadnál közeli rokonnak, házastársnak?
4,57
Mennyire értesz egyet azzal az állítással, hogy egy fogyatékos embert elfogadnál jóbarátnak?
4,97
Mennyire értesz egyet azzal az állítással, hogy egy fogyatékos embert elfogadnál szomszédnak?
5,10
Mennyire értesz egyet azzal az állítással, hogy egy fogyatékos embert elfogadnál alkalmazotnak, saját foglalkozásodban?
4,90
Mennyire értesz egyet azzal az állítással, hogy egy fogyatékos embert elfogadnál hazád állampolgárának?
5,10
Mennyire értesz egyet azzal az állítással, hogy egy fogyatékos embert elfogadnál, mint hazád látogatóját?
1,97
Mennyire értesz egyet azzal az állítással, hogy egy fogyatékos embert kizárnál hazádból?
1,40
6. tábla: 5. táblához tartozó statisztika és szignifikancia érték
Statisztika N (Elemszám)
15
Chi-négyzet
75,639
df (szabadságfok)
6
Egy oldalú statisztikai próbához tartozó szignifikancia érték
,000
22
7. tábla: A Bogardus skálával kapcsolatos átlag rangok – kimeneti mérés
Rangszámok
Rangszámok átlaga Mennyire értesz egyet azzal az állítással, hogy egy fogyatékos embert elfogadnál közeli rokonnak, házastársnak?
4,73
Mennyire értesz egyet azzal az állítással, hogy egy fogyatékos embert elfogadnál jóbarátnak?
5,07
Mennyire értesz egyet azzal az állítással, hogy egy fogyatékos embert elfogadnál szomszédnak?
5,07
Mennyire értesz egyet azzal az állítással, hogy egy fogyatékos embert elfogadnál alkalmazotnak, saját foglalkozásodban?
4,90
Mennyire értesz egyet azzal az állítással, hogy egy fogyatékos embert elfogadnál hazád állampolgárának?
5,07
Mennyire értesz egyet azzal az állítással, hogy egy fogyatékos embert elfogadnál, mint hazád látogatóját?
1,73
Mennyire értesz egyet azzal az állítással, hogy egy fogyatékos embert kizárnál hazádból?
1,43
8. tábla: 7. táblához tartozó statisztikák és szignifikancia értékek
Statisztika N (Elemszám)
15
Chi-négyzet
82,129
df (szabadságfok)
6
Egy oldalú statisztikai próbához tartozó szignifikancia érték
,000
23
9. tábla: A kompetencia skálákhoz tartozó átlag rangszámok – bemeneti mérés Rangszámok Rangszámok átlaga Mennyire vagy jó pro-aktivitásban?
11,27
Mennyire vagy jó szervezőkészségben?
14,73
Mennyire vagy jó csapatmunkában?
13,40
Mennyire vagy jó vezető készségekben?
7,87
Mennyire vagy jó empátiában?
17,90
Mennyire vagy jó önismeretben?
12,57
Mennyire vagy jó elfogadásban?
16,37
Mennyire vagy jó megfigyelésben?
13,97
Mennyire vagy jó önkifejezésben?
12,57
Mennyire vagy jó nyitottságban?
18,67
Mennyire vagy jó mennyire vagy jó erőszakmentes kommunikációban?
13,03
Mennyire vagy jó célirányos kommunikációban?
12,30
Mennyire vagy jó tiszteletben?
17,83
Mennyire vagy jó kompetenciahatáraid ismeretében?
13,13
Mennyire vagy jó aktív hallgatásban?
14,60
Mennyire vagy jó csoportvezetési technikákban?
7,23
Mennyire vagy jó mediációs technikákban?
6,77
Mennyire vagy jó tanácsadói technikákban?
11,17
Mennyire vagy jó konfliktuskezelésben?
11,17
Mennyire vagy jó stressz kezelésben?
8,17
Mennyire vagy jó toleranciában?
18,13
Mennyire vagy jó kapcsolatépítésben?
14,63
Mennyire vagy jó önérdek érvényesítésben?
9,27
Mennyire vagy jó magabiztosságban?
10,77
Mennyire vagy jó önkéntességben?
17,50 24
10. tábla: 9. táblához tartozó statisztika és szignifikancia érték Statisztika N (Elemszám)
15
Chi-négyzet
101,188
df (szabadságfok)
24
Egy oldalú statisztikai próbához tartozó szignifikancia érték
,000
Empátia elfogadás, nyitottság, tisztelet, tolerancia, valamint az önkéntességnél találjuk a legmagasabb rangszámokat a kompetenciákat mérő skála esetében, vagyis résztvevők a bemeneti mérés során e kompetenciáikat értékeltél legnagyobb számban magas értékekkel. Ezzel szemben az önérdek érvényesítés, stressz kezelés, mediációs és csoportvezetési technikák, vezetői készségek esetében jelöltek a legtöbb esetben rosszabb értékeket a résztvevők a bemeneti mérés során. A kimenti méréseknél több esetben,, a bemeneti méréshez hasonlóan ugyanazon kategóriákban találunk magas rangszámokat: empátia, elfogadás, nyitottság, tisztelet, tolerancia, önkéntesség, ám új elemként jelenik meg, meglehetősen magas rangszámmal a kapcsolatépítés. A csoportvezetői képesség, stressz kezelés, mediációs technikák a kimeneti mérés során is alacsony értéket kaptak, ám az önérdek érvényesítés rangszáma nőtt a kimeneti mérésnél. Ha összehasonlítjuk a kimeneti és bemeneti mérés adott kategóriák szerinti rangszámait a legtöbb esetben a bemeneti méréshez képest nagyobb rangszámot kapunk a kimeneti méréskor, ami a tréning eredményességét támasztja alá. 11. tábla: A kompetencia skálákhoz tartozó átlag rangszámok – kimeneti mérés
Rangszámok Rangszámok átlaga Mennyire vagy jó pro-aktivitásban?
11,43
Mennyire vagy jó szervezőkészségben?
11,83
Mennyire vagy jó csapatmunkában?
13,57
Mennyire vagy jó vezető készségekben?
10,00
Mennyire vagy jó empátiában?
17,67
Mennyire vagy jó önismeretben?
11,87
Mennyire vagy jó elfogadásban?
18,37
Mennyire vagy jó megfigyelésben?
13,80 25
Mennyire vagy jó önkifejezésben?
10,23
Mennyire vagy jó nyitottságban?
16,30
Mennyire vagy jó mennyire vagy jó erőszakmentes kommunikációban?
12,47
Mennyire vagy jó célirányos kommunikációban?
12,40
Mennyire vagy jó tiszteletben?
16,73
Mennyire vagy jó kompetenciahatáraid ismeretében?
12,50
Mennyire vagy jó aktív hallgatásban?
14,20
Mennyire vagy jó csoportvezetési technikákban?
9,23
Mennyire vagy jó mediációs technikákban?
7,93
Mennyire vagy jó tanácsadói technikákban?
11,20
Mennyire vagy jó konfliktuskezelésben?
12,40
Mennyire vagy jó stresszkezelésben?
7,10
Mennyire vagy jó toleranciában?
17,87
Mennyire vagy jó kapcsolatépításben?
16,47
Mennyire vagy jó önérdek érvényesítésben?
11,00
Mennyire vagy jó magabiztosságban?
10,77
Mennyire vagy jó önkéntességben?
17,67
12. tábla: 11. táblához tartozó statisztika és szignifikancia érték Statisztika N (Elemszám)
15
Chi-négyzet
90,221
df (szabadságfok)
24
Egy oldalú statisztikai próbához tartozó szignifikancia érték
,000
26
Önkéntes fiatalok érzékennyé tétele a fogyatékos emberek ellátásával kapcsolatosan Helmeczi Erika „Az önkéntesség olyan tevékenység, melyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, a közös jó érdekében személyes akaratból végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül.” Az önkéntes tevékenység közvetlen anyagi haszonnal nem jár annak végzője számára, továbbá az önkéntes nem helyettesíti a fizetett munkaerőt. Az önkéntes nem elsősorban saját családjának segít, munkálkodása hozzáadott értékként jelenik meg a fogadó szervezet életében. A tevékenység megvalósulhat non-profit, civil szervezet, vagy állami intézmény-, ritkább esetben cégek, vállalkozások keretein belül. Előnye, hogy elősegíti a társadalmi beilleszkedést, hozzájárul a szegénység, a kirekesztődés csökkentéséhez és a teljes foglalkoztatottsághoz. Az önkéntesség segít környezetünk és közösségünk jobbá tételében. Általános elképzelés az önkéntességgel kapcsolatosan az, hogy az önkéntesség a középkorú, unatkozó középosztálybeli háziasszonyok tevékenysége. Az önkéntesség a kutatások és a nemzetközi tapasztalatok szerint azonban sokkal szélesebb korosztályokat és társadalmi rétegeket érinthet. A gyerekek szocializációja, oktatása, nevelése során például fontos cél, hogy később közösségük aktív tagjaivá legyenek. A fiatalok, pályakezdők szempontjából előnyös, ha első munkahelyi gyakorlatukat segítő környezetben végzik, ahol a felelősséget még mások viselik helyettük. A fiatalok körében növekvő tartós munkanélküliség tendenciáit figyelembe véve még nagyobb a társadalmi felelősség: sokan karrierjük első állomásaként passzivitásba kényszerülnek. Különösen fontos a nők munkaerőpiacra való vissza- és bekerülésének elősegítése. A nyugdíjas önkéntesek számára a magány, a passzivitás, a betegségekbe menekülés és az elszegényedés elkerülésének lehetősége jelenthet vonzást. Emellett egyre több piaci szervezet figyel fel arra, hogy szakembereinek önkéntes munkára való ösztönzése elősegíti az alkalmazottak kreativitásának, munkakedvének növekedését, felfogható az alkalmazottak sokoldalúvá tételének egyik állomásaként, javítja a cég közösségen belüli elismertségét, növeli a vállalaton belüli munkamorált. Manapság a felnőtté válása során szinte minden fiatal találkozhat számára megoldhatatlannak látszó élethelyzettel, akadállyal, amellyel nem tud megbirkózni, és amelynek legyűréséhez környezetében nem kap megfelelő támogatást. A valóságban jóval több fiatal kerül ilyen helyzetbe, mint amennyi a különféle felmérésekben, intézményes kimutatásokban veszélyeztetettként szerepel. A most zajló társadalmi átrendeződés alatt sokszorosan nehézzé vált a felnőtté válás folyamata, a szocializációs többletterhek közvetlenül vagy közvetve szinte minden fiatalt érintenek. Majdnem minden adat, amelyik a fiatalok felnőtté válásának valamely mozzanatáról olvasható, közvetlenül vagy közvetve ezt igazolja mind a foglalkoztatás, az egészségi állapot vagy a kábítószer-fogyasztás adatai terén, vagy éppen a kriminalitási mutatók, a legfrissebb öngyilkossági statisztikák. A rosszul szocializált fiatalok kényszerítően megélt élete (akiknek az a sorsuk, hogy túl hamar feladják az álmaikat és messze személyes adottságaik alatt teljesítsenek) nem csupán őket terhelheti, hanem az egész társadalmat. A probléma leginkább olyan színtereken és élethelyzetekben jelentkezik, ahová az érdemi segítés egyáltalán nem vagy alig jut el, ahol a bajba került fiatalok gyakorlatilag magukra maradnak. Ezekről a körülményekről a felnőtt emberek zöme nagyon keveset tud. Inkább kívülről, látszat alapján és a médiában „tálalt” történetek révén szereznek értesüléseket, és meglehetősen áttételes és felületes információk alapján ítélkeznek, ami sokszorossá növeli a távolságot egyik oldalon az érintett fiatalok és másik oldalon a környezetük, a szakmai szervezetek, illetőleg szakemberek között.
Manapság a legtöbb szakmailag jól működő és konkrét segítő kapacitással rendelkező szervezet komoly terheket cipel, munkatársai hamar megfáradnak, telítődnek (és nehezen fogadnak ügyfeleket) vagy éppen egyre bürokratikusabbá válnak. Mindez nem csupán az ellátási hiányosságokra mutat rá, hanem szükségessé teszi, hogy a sikeres szocializáció érdekében új, funkcionális kezdeményezések, szervezeti megoldások kapcsolódhassanak bele a humán segítés szisztémájába, közöttük éppen az érintettek részvételére lehetőséget teremtő szerveződések. A generációk közötti távolság tradicionálisan nagy, mégis a napi társas viszonyok között szinte fel sem tűnik, annyira beleépült a hétköznapokba. Egy-egy társadalmi szituációban manapság már szinte „természetes módon” kerülhetnek egymással szembe fiatalok és idősebbek, akik érdekeik és igényeik mentén, abszurd módon rangsorba állíthatók, vagyis a leglehetetlenebb módon összehasonlíthatók, tulajdonképpen egyszerűen kijátszhatók egymással. A generációs kapcsolatok pedig - éppen a fiatalok felnőtté válása idején - minimálisra zsugorodtak, az egyes korosztályok alig tudnak egymásról valamit. A fiatalok számára mindezt a helyzetet csak tovább élezik a saját korosztályon belül mélyülő szakadékok, növekvő távolságok. A fiatalok egyes csoportjai bezáródnak, és/vagy nyíltan (vagy esetleg valamilyen áttételes módon) szembehelyezkednek egymással és a környezetükkel. Az ilyen módon kialakuló tendenciák eleve megakadályozzák a társadalmi kooperációs lehetőségeket: legalább annyira nem értik egymást a felek, mint amennyire nem is bíznak egymásban. A fiatalok nehezebb helyzetben levő csoportjait pedig - valóságos kapcsolat nélkül - mára már egyértelműen előítéletes társadalmi környezet veszi körül, amely meghatározza ezeknek a fiataloknak a mozgásterét. Mindenképpen olyan mechanizmusra van szükség, amelyben az érintett fiatalok érdemben vehetnek részt saját élethelyzetük megváltoztatásában, amely „vakrepülés” helyett azt segíti elő, hogy a fiatalok a gyakorlatban használható, valóságos visszajelzést kapjanak önmagukról. Mindenkitől, akitől csak lehet. Hogy képesek legyenek meghatározni önnön sorshelyzetüket, hogy felfedezhessék benne önmagukat és konkrét lehetőségeiket, hogy a jövőről bátran tudjanak álmodni, hogy komoly terveket szőhessenek. Ezen képességek konkrét kapcsolatok között, és közvetlen társas környezetben fejleszthetők a legjobban. Az elmúlt években az önkéntességről mind gyakrabban esett szó, egyre többen ismerik fel az önkéntesség társadalmi értékeit, ugyanakkor a szervezetek nagy része manapság sem nagyon tud mit kezdeni az önkéntesekkel. De az önkéntesek sem lehetnek igazán biztosak abban, mikor és miben számítanak rájuk. Több helyen kifejezetten „atyáskodóan” viselkednek velük, és folyton megszervezik őket, ahelyett, hogy lehetőséget teremtenének számukra; különféle korlátok közé szorítva kifejezetten megnehezítik azt, hogy a fiatalok az önként vállalt munkájukban a részvétel örömét leljék. A fogyatékos fiatalok, fiatal felnőttek társadalmi integrációjának elősegítésében az elsődleges szerepet a család, illetve a közvetlen környezet nyújtja, amely mellett elengedhetetlen a másodlagos szociális közösségek csoportja; úgymint az oktatási intézmények, a kortárs közösségek, a különféle kulturális és szabadidő eltöltését szolgáló terek. Ezek az intézmények keretként szolgálják a fogyatékos emberek integrálódását, és a manapság oly gyakran emlegetett, legfőképpen intézményi gyakorlatban megvalósuló inklúzió folyamatában való aktív részvételüket. A fogyatékosok vonatkozásában a szubkultúra fogalma sem elhanyagolható fogalom, a csoportokhoz való tartozás egyben a közösség önmegtartó erejét is jelenti, beleértve az integráció, de egyben a szegregáció folyamatát is. A szubkultúrákba tartozók fontos jellemzője az azonos csoport és értéktudat, valamint az adott fogyatékos csoporthoz való tartozás ténye. Ez utóbbi ugyanakkor jelentősen befolyásolhatja a többség-kisebbség közötti viszonyt, az elkülönülésre való hajlamot. Az együttélés jelentősége, mely a hatékony és aktív csoportok kialakulásában is szerepet játszik, a mai társadalmakban elengedhetetlen. Az érintett csoporthoz tartozók esetében a társadalom teljes értékűvé válásában a társadalmi akadályok értelmezése, illetve leküzdése szükséges hogy megjelenjen, illetve hogy működőképes legyen. Itt még inkább nyomatékot kap – az a társadalmi modell, amely viszont arra kíván választ adni, hogy miért is alakultak ki a fogyatékos emberekkel szemben társadalmi, történeti akadályok. A magyarországi fogyatékos ügy, fogyatékos emberekkel szembeni véleményformálás egyfelől az egyéni, másfelől a társadalmi modell keretein belül értelmeződik. A megindult változások a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, valamint ennek a társadalmi együttélésnek a társadalmi modelljét kívánták előtérbe állítani. 28
A társadalmi normák, az elfogadás és elutasítás rendszerének átalakulása, az inkluzív oktatás, az integrált képzések, az oktatási intézmények „nyitása”, a különböző színterek befogadó képessége kedvezően hatott a társadalom különböző rétegeire, különösképpen a fiatalok, fiatal felnőttek életkörülményeire. Az intézmények segítségével létrejövő integráció azonban csak részleges, hiszen elsősorban másodlagos helyszínként lehet jelen az egyének vagy csoportok életében. A fogyatékos fiatalok élethelyzetét négy mutató befolyásolja, • egyrészt a családi és közvetlen környezet, • másrészt a fogyatékosságuk típusa, valamint súlyossági foka, • a lakóhelyi specifikum, • továbbá egyéni törekvéseik, terveik, jövőbeni elképzeléseik csoportja. A társadalmi integráció mellett a területi folyamatok sem hanyagolhatóak el, azaz a területi lemaradás egyértelműen generálja az érintett korcsoport teljes értékű integrációjának megvalósulását. Ennek leküzdésére kiváló kezdeményezéseket jelentenek azok a programok, együttműködések, amelyek a különböző településekről érkezők számára lehetőséget biztosítanak az aktív részvételre, az őket érintő döntési folyamatokban való részvételre, az együttélés, együtt munkálkodás kialakítására. Ezek a kezdeményezések az egyéni aktivitás fokozásában is szerepet játszanak, ezzel növelik az integrációs törekvések esélyeit. A társadalmi szintű kezdeményezéseken túl fontos szerepe van a közösségi kapcsolatok erősítésének, a másodlagos közösségek által nyújtott folyamatnak. A fogyatékos emberek társadalmi integrációja eltérő módon valósul meg, hiszen a különböző fogyatékossággal élő egyének más és más gyakorlatot igényelnek. Egy azonban közös, azaz elv, amellyel az egyén és társadalom viszonyát e területtel összefüggésben nyitottabbá, elfogadóbbá teszi. Az egy közösséget alkotó fiatalok egyrészt közvetítő kapocs az egyén és a társadalom, az egyén és a nagyobb közösségek között, másrészt a közvetett nevelő hatások révén az egyén nevelésének, tevékenysége ellenőrzésének és értékelésének funkcióját is betölti. E hagyományok formát adnak a közösség életének, a kialakult szokások sajátos jelleget, patinát biztosítanak és erősítik a közösség tagjaiban az összetartozás érzését. Programunk végrehajtása során a kiválasztott fiatalok csoportjával egy héten keresztül különböző elméleti és gyakorlati tevékenységek mentén végeztük közös munkánkat. Az elméleti foglalkozások során többféle didaktikai módszert alkalmaztunk. A felkészítő tréning a következő módszertani elemek alkalmazásával zajlottak le • A figyelem felkeltése, a tanulás motivációjának biztosítása • A részvevők informálása az óra céljáról • A résztvevők - a témával kapcsolatos - előzetes ismereteinek előhívása, felidéztetése • Az új ismeretek prezentálása • Az új ismeretek elemzése • Fogalomalkotás, következtetés (szabály) megszövegezése • Rendszerezés és rögzítés • A tanultak alkalmazása és a visszacsatolás • Az elsajátított ismeretek ellenőrzése és értékelése A gyakorlati foglalkozások során elsősorban a kooperatív tanulási módszert alkalmaztuk, építve a fiatalok együttműködésére, a közös munkálkodására. Motiváltuk és fejlesztettük a csoport munkakészségét, reális önértékelésre ösztönöztük őket. Olyan szituációkat szimuláltattunk a csoporttal, mely minden csoporttagot problémamegoldó gondolkodásra késztetett. Egy-egy eset kapcsán lehetőség nyílt a kialakított álláspont megvitatására, a logikus érvelésre, és a következtetések összevetésére. A fogyatékosság témája kapcsán a csoport aktív kommunikációjára építettünk. Napról napra könnyebb volt „munkára fogni” a csoporttagokat. A hétvégére már egy egymásra figyelő, a másik emberben maradéktalanul megbízó, az egyéni felelősséget átérző, odafigyelő csoportot kaptunk. 29
A fiatalok megértették, hogy a segítői folyamatok segítő-segített viszonyban történnek (vagyis nem klienseknek segítenek), amelyben a segítők (önkéntes munkatárs) a kompetenciát az általuk segítettől kapják. Mindez egyrészt azt jelenti, hogy a segítés laikus jellegű, és nem is teljes körű, hanem a fogyatékos egyén megjelenített problémakörén belül keres választ, megoldást, másrészt a segítő önkéntes munkatársak nem veszik magukra, nem vállalják át a bemutatott problémákat, hanem már a problémák megismerésekor a megfelelő segítő feladatot keresik (például meghallgatják a segítettet, elkísérik haza vagy az orvoshoz stb.). Az önkéntesek által végzett egyéni segítő tevékenység egész folyamata nem nyilvános, csupán az ezzel a feladattal felhatalmazott munkatárs kerül beavatásra, akivel a segítő konzultál, tisztázza a továbblépéshez szükséges lépéseket, akitől külön szakmai támogatást és megerősítést kap. Az oktatási napok során az önkéntes segítői csoportban résztvevő fiatalok az önkéntes tevékenységről, és a következő fogyatékossággal kapcsolatos területekről szerezhettek ismereteket • • • • • • • • • • • • • • •
A Motiváció Alapítvány, mint fogyatékos emberekkel foglalkozó civil szervezet bemutatása. 2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről A fogyatékossággal kapcsolatos alapfogalmak korszerű értelmezése Beszélgetés: előzetes ismeretek feltárása a fogyatékosság fogalmával kapcsolatban Érzékenyítő gyakorlatok, dokumentumelemzés, beszélgetés A fogyatékos személyek helyzetét segítő jogszabályi környezet: nemzetközi kitekintés és hazai szabályozás, a jogszabályok elemzése 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról Fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy részére A sérült személlyel való hatékony kommunikáció A környezet átalakítása a sérült személy igényeinek megfelelően A sérült személy hozzásegítése a mindennapi feladatok ellátásához az önállóságának lehető legnagyobb megőrzése mellet Mozgatási technikák, az „önálló életvitel” szemléletmód alkalmazása A sérült személy segítése a társadalmi életbe való lehető legjobb beilleszkedéshez A sérült személy jogainak ismerete, képviselete Segédeszközök fajtái, és ezen eszközök kipróbálása a gyakorlatban
Minden kiválasztott fiatal maradéktalanul részt vett a számukra speciálisan összeállított képzésen.
30
Az ifjúsági munkanélküliség Tánczos Zsuzsanna Magyarországon, 2013-ban, a 15-24 éves regisztrált munkanélküliek arány 19,8% volt. A tények arra engednek következtetni, hogy az utóbbi évek munkaerő-piaci mozgásai a fiatal generációkat jóval erőteljesebben érintették, mint az idősebb korosztályokat. Mindez komoly feszültséget idézett elő az érintettek körében, mert az anyagi-egzisztenciális viszonyok a fiatalok esetében romlottak a legerőteljesebben. A munkaerőpiac bizonytalanságai miatt jelentősen megváltoztak az ifjúság pályakezdési lehetőségei. A fiatalok kénytelenek alkalmazkodni az instabil viszonyokhoz, ennek következtében érthetően megváltoztak a pályakezdési és megélhetési stratégiáik. A rendelkezésükre álló intézményrendszer (az iskolák, a családsegítő szolgálatok, a munkaügyi központok, ifjúsági irodák, civil szervezetek stb.) - meghatározottságuknál fogva – nem tudja a kudarcot okozó problémák, deficitek komplex, s az egyének egyedi szükségleteihez igazított kezelését vállalni. Sebezhetőség – így nevezik a fiatalok helyzetéről, az ezredforduló utáni társadalmának azt a sajátosságát, hogy a fiatalok beilleszkedése a munkaerőpiacra és a felnőtt életvitelbe rendkívüli módon nehezedik. Munkaerőpiaci pozíciójukat az életkoruk számottevően befolyásolja. A fiatalok elhelyezkedési esélyei a legrosszabbak és az elbocsátási esélyei a legjobbak. A fiatal generáció munkanélkülisége, tartós „semmittevése” nem az össztársadalmon belül, elszigetelten létező probléma. Az aktív munkaerő-piaci politikák rendszerével próbáljuk helyettesíteni mindazt, amit a fiatalnak az iskolarendszerben, a családban, a szocializáció során kellett volna megkapnia. Jelenleg az aktív munkaerő-piaci szolgáltatások, programok feladata, hogy segítsenek a munkanélkülieknek be- vagy visszajutni a munka világába. Az aktív eszközök - a tanácsadás, a képzési programok, az ideiglenes foglalkoztatás - költségesebbek, mint a pénzbeli ellátások, de csökkenthetik a munkanélküliség időtartamát és növelhetik a termelékenységet. Azt is látni kell, hogy egy dolog, képzési programokat vagy ideiglenes álláshelyeket finanszírozni, és teljesen más azt biztosítani, hogy mindez valóban a fiatal munkanélküliek javát szolgálja. Elvben nyilvánvaló, hogy az embereket olyasmire kell képezni, amire potenciális piaci kereslet van. A gyakorlatban azonban ez nem így van. Erőteljesen meghatározza a munkavállalás napi gyakorlatát a bizalmatlanság is. Egyöntetűen bizalmatlanok a munkaadók a fiatal munkavállalókkal szemben, és bizalmatlanok a fiatal munkavállalók a munkaadókkal szemben, mindkét félnek rosszak a tapasztalatai, „hírei” egymásról. A munkaerő-piaci távollét oka nyilvánvalóan egyénenként más és más, ugyanakkor az is biztos, hogy jó néhány, a kedvezőtlen szociokulturális körülményekkel, személyi jellemzőkkel összefüggő tényező szerepet játszik abban, hogy a fiatalok jelentős része nem dolgozik, és nem tanul. Az ifjúsági munkanélküliség speciális probléma, pontos definíció vagy körülhatárolás nélküli területe a munkanélküliségnek. A fiatalok aktivitási aránya, az elmúlt 10 évben, a 15-24 éves korosztályban folyamatosan csökkent, a 25-29 éves korosztályban folyamatosan – minimálisan ugyan – emelkedett. Különböző statisztikák (nemzetközi, KSH) különböző életkori kategóriákkal dolgoznak ezen a területen. Nincs egység az életkorban, a probléma meghatározásban, a mérési, kutatási módszerekben és a kezelési módokban sem. A fiataloknak a képzés és a foglalkoztatás rendszeréből való jelenlegi nagyarányú kívülmaradása tartós munkaerő-piaci gondokat jelez, és azt, hogy az iskolából a munka világába való átmenet sokak számára zökkenőkkel teli vagy kudarccal záruló folyamat. Mivel az iskola és a munkaerő-piac közti átmenet teljesen zökkenőmentes soha nem lesz, a fiatalok egy részének munkaerő-piaci kirekesztettsége – amennyiben nem találunk eredményes és hatékony megoldásokat - tartósnak ígérkezik.
Nemzetközi kitekintés Az ifjúsági munkanélküliség, a tartós munkanélküliség mellett, Európa egyik legsúlyosabb munkaerő-piaci problémája. A népesség gazdasági aktivitásának mérésére szolgáló munkaerő-felmérés adatai szerint az Unió államaiban a 15–24 évesek munkanélküliségi rátája közel kétszer olyan magas volt, mint a teljes, 15–64 éves népességé. Vannak országok, ahol a munkanélküliségi ráta tekintetében az ifjúság hátránya háromszoros. A dél-európai országokban a fiatalok munkaerő-piaci pozíciói kiemelkedően rosszak, a munkaerőpiacon jelenlévő három fiatalból egy munkanélküli. A fiatal munkanélküliek csoportjának jellemzői és típusai az Európai Unió országaiban a következők: • A fiatal nők munkanélküliségi rátája magasabb, mint a férfiaké. • Az etnikai kisebbségekhez tartozó fiatalok munkanélkülisége sokkal magasabb, mint a többséghez tartozóké. • A fogyatékos fiatalok különösen rossz helyzetben vannak a munkaerő-piacon és hátrányuk az életkorral nő. • A kedvezőtlen helyzetű régiókban élő fiatalok munkanélküliségi rátája magas. • A fiatalok munkanélküliségi rátája látványosan csökken az iskolázottsági szint emelkedésével. A magasabb végzettségű és az alacsony végzettségű fiatalok munkanélkülisége közti különbség az utóbbi 20 évben nőtt. Ugyanígy nőtt a különbség a bérek vonatkozásában is a szakképzett és a szakképzetlen fiatalok között. A tapasztalatok szerint azoknak a fiataloknak a legrosszabbak az elhelyezkedési esélyi lehetőségei, akik a munkaerő-piacon hasznosítható szakképzettség nélkül kerülnek ki az iskolarendszerből. A tagállamoknak ezért radikálisan csökkenteniük kell az iskolából kimaradó fiatalok számát. Arról is gondoskodniuk kell, hogy a fiatalok a munkaerő-piacon “eladható” képességekkel rendelkezzenek. Az európai országok többségében léteznek a kormányok által indított programok, a fiatalok munkanélküliségének kezelésére. Ezek hatékonysága azonban nem minden esetben megfelelő. A tapasztalatok szerint a hatékonyság általában annál magasabb, minél több társadalmi szegmens vesz részt a programokban. Az ifjúsági munka „A napjainkban felnőtté váló fiatalok élethelyzete kifejezetten nehéz, kényszeresebb életvezetés jellemzi őket és kiszolgáltatottabbakká váltak önmaguk és a környezetük számára. Az ifjúságpolitika meglevő szereplői ugyanakkor - vagyis az állami, az önkormányzati és a társadalmi szervezetek, közöttük az érintett korosztályok szervezetei - ellentmondásos és defenzív szerepvállalásukkal jelenleg gyakran egymás helyzetét nehezítik, és nem ritkán nagyon messze kerülnek a fiataloktól, a fiatalok valóságos problémáitól. Az ifjúság kérdései ugyanis egyszerre oktatási, kulturális, művészeti, szociális, kriminális, egészségügyi, környezetvédelmi, jogi, érdekvédelmi, honvédelmi, modernizációs stb. kérdések. Valójában azonban az ifjúság kérdései funkcionális kérdések. Olyan kérdések, amelyeket nehezen lehet besorolni, amelyek - mint ellátatlan feladatok - mindig rosszkor jelentkezhetnek, amelyek többletproblémaként egy-egy társadalmi összefüggésben ingerelhetik, állásfoglalásra késztethetik a felnőtt társadalmat. Tény, hogy a mai fiatalok közül igen nagy számban maradnak, nőnek fel munkavállalói tapasztalatok nélkül és szorulnak pályakezdés helyett, pótmegoldásokra. A fiatalok társadalmi szakadásának jelentkezése egyértelmű: • • • • • • •
Kilátástalannak látják a jövőt, Kommunikációs “zárlat” alakul ki, Teljes elszigetelődés felé haladnak- szubkulturális tendenciák, Előítéletes társadalmi környezetben léteznek, Szegényes kommunikációs eszközök használata, Elégtelen és/vagy negatív társadalmi tapasztalatok, Visszajelzés nélküli, gyakran torz, irreális énkép, elégtelen, negatív beállítottságú önismeret a saját képességekről. A szükséges teendők újragondolásához, a funkciók tisztázásához semmiképpen nem szabad megfeledkezni arról, hogy a felnőtté válás minden egyes fiatal számára teljes mértékben egyéni út, egyéni feladat, amelyhez mindenkinek másféleképpen lehet szüksége segítségre. Nem lehet tehát a fiatalokat körülvevő alapintézményekben jelen olyan szempont, amely valamilyen formalizált egységesség, valamilyen rövidlátó következetesség 32
nevében kihagyja, leírja az alkalmazkodással nehezebben megbirkózókat. Csupán azért, mert a többségnek szokott sikerülni. Mindamellett, ha ekkora léptékben jelentkeznek a felnőtté váló fiatalok között alkalmazkodási zavarok - amint az, az elmúlt időszakban jellemzővé vált - azt nem lehet elvárni az alapintézményektől, hogy egyszerű felszólításra képessé váljanak képviselni, közvetíteni az új értékben, normában megjelenő követelményeket. A feltételrendszer megteremtése azonban nem feltétlenül csak a felnövekedni akaró fiatalok miatt szükséges, a társadalmi praxis minden életkorban szükségessé teheti, hogy a korábbiakhoz képest valami egészen mást, teljesen elölről tudjunk kezdeni. A meglevő lehetőségek újszerű, funkcionálisabb megközelítésére kell törekedni. Élesebbé váltak a társas viszonyok, a szűkebb életkezdési feltételek következtében nagyobb lett a tét. A potenciális vesztesek száma is érzékelhető módon megnövekedett. Nem véletlen tehát, hogy mindenekelőtt a felnőtté váló fiatalokat körül levő támogató, segítő lehetőségek újraszervezésével kell kezdeni. Éppen ezért, rendkívül fontos, hogy az ifjúsági munkanélküliség probléma köre nem pusztán foglalkoztatási kérdés, hanem a maga összességében és sokszínűségében ifjúsági munka. A módszerek, amelyeket az ifjúsági munkanélküliség kezelésére kidolgozunk, eszközrendszerében, tudásanyagában az ifjúsági munka módszertanára, motivációs erejére, gyakorlatára támaszkodhat. A foglalkoztatás, a foglalkoztathatósággal kezdődik, ez pedig, nem „fiatalok megismertetése az állásajánlatokkal” technikából áll. A hátrányos helyzetű, perifériára sodródó fiatalokat kizárólag a munkaerő-piaci információs rendszeren keresztül nem lehet elérni, ezen keresztül tartósan nem támogathatóak. Az állástalanság okozta válsághelyzetek feloldásában, a társadalmi beilleszkedési zavarok prevenciójában a szociális szolgáltatásoknak réteg specifikus programokkal kell közreműködni. Ezekhez a szolgáltatásokhoz kapcsolódhatnak a foglalkoztatási, munkaerő-piaci rehabilitációs programok. Következtetések: – Az ifjúsági munkanélküliség kezelésének egyik sarokpontja az elhanyagolt szakképzés gyökeres átalakítása. Az ipari termelésnek az 1990-es évek elejére jellemző csökkenése miatt egyes szakmákban teljesen megszűnt a képzés. Későn kezdtek ráébredni arra, a hazai cégek, hogy ha szakképzett munkaerőt akarnak, kénytelenek hozzájárulni az oktatáshoz. Még ma is a cégek legfeljebb 30 százaléka képzi dolgozóit – ők is főként az alkalmazottak tudásának szinten tartására törekednek –, míg az EU régi tagállamaiban ez az arány 70 százalék feletti. A szakképzési rendszer és a vállalati tanműhelyek rendszerének összehangolása (a hiány szakmákról készített adatfelvételek; az országban működő cégek, vállalkozások munkaerőigénye; a működő, kapacitással rendelkező szakképző intézmények adatai alapján), szabályozása, támogatása fontos eszköze az ifjúsági munkanélküliség kezelésének. A cégek, vállalkozások egyre inkább belátják, hogy nincs munkaerő, ha nem „csinálják meg” maguknak és erre költeni is hajlandóak, ami a szakképzés fejlesztését és az ifjúsági munkanélküliség prevencióját eredményezheti. – Hasznos lenne az ifjúsági munkanélküliség kezelésének eszközei között nagyobb arányban alkalmazni a nem tipikus foglalkoztatási formákat (részmunkaidő, határozott idejű munkaszerződés, megbízási szerződés, bedolgozói munkaviszony, távmunka, alkalmi munkavállalói könyv, munkaerő-kölcsönzés, önfoglalkoztatás), mivel a fiatalok életkori, mentális, és életmódbeli viszonyai alapján, segítenék őket a munkaerőpiacra való belépésükben és bennmaradásukban. – Rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy a fiatalokkal való munka során nincsenek tipikus megoldások és kopírozható intézmények. Az ifjúság, az ifjúsági munka sokszínűsége szükségessé teszi, hogy a fiatalokkal foglalkozó intézmény és abban dolgozó szakemberek, rugalmasan tudjanak reagálni a fiatalok igényeire, speciális sajátosságaikra. A fiatalok munkanélküliségének következményei a társadalom, a jövő szempontjából nagyon súlyosak. A pálya elején megélt sorozatos kudarcok tartós hatással lehetnek a munkához és a pénzkereséshez való hozzáállás szempontjából is. A munka nélkül maradt fiatalok nem kapnak lehetőséget arra, hogy belépjenek a felnőttek világába, hogy valóságos értéket termeljenek, így nem meglepő, ha közülük - erre való törekvésüket - sokan végleg feladják. Az ilyen módon felnőtté váló fiatalok számára különféle, speciális, személyre szóló, személyt megszólító, megtartó segítő intézményeket szükséges működtetni, hogy a kialakuló kockázatot minimalizálni lehessen, mert ezek nélkül jóval nehezebben találhatják meg a helyüket, nehezebben lesznek képesek alkalmazkodni a társas környezetükhöz.
33
Célcsoport élethelyzete, adottsága mentén nyújtott tanácsadás A munkanélküliségben élő fiatalok (pályakezdők, munkaerő-piacra be nem lépők) rendkívül súlyos munkaerőpiaci hátrányokkal érkeznek a munkaerő-piacra. Szüleik munkanélkülisége miatt, családi szocializációjukból, hiányzik a munkához való viszony értelmezése, ennek elsajátítása. A munkaerő-kereslet és munkaerő-kínálat asszimetriája, az alacsony iskolai végzettség, a szakmai képesítés piacképtelensége, az intézményrendszerek elutasítása, az álláskeresési stratégiák hiánya közvetett és közvetlen módon befolyásolja a munkanélküli felnőttekkel, szülőkkel élő pályakezdő fiatalt. A díszfunkciót eredményező, nem megfelelő családon belüli stratégiaátadásnak következménye a fiatal tartós munkanélkülisége. A felnőtt generáció tagjai közül kerülnek ki azok a munkanélküliek, akik szüleik munkanélkülivé válása folytán „belenőttek” a munkanélküliségbe. Ők azok a fiatalok, akik a 20-as, 30-as éveikben stabil, tartós munkahelyet nem találnak, vagy csak rövid ideig képesek egy-egy munkahelyen megmaradni. A munkanélküliség életmódjuk meghatározójává válik, munkanélküliként alapítanak családot, gyermekeik is a munkanélküliségbe születnek bele. A napjainkban felnőtté váló fiatalok élethelyzete kifejezetten nehéz, kényszeresebb életvezetés jellemzi őket és kiszolgáltatottabbakká váltak önmaguk és a környezetük számára. A mai fiatalok közül igen sokan nőnek fel munkavállalói tapasztalatok nélkül. A Motiváció Alapítvány ügyfélköre Budapestre és az agglomeráció területeire vonatkozik, bele tartoznak a mozgássérült, hallássérült, látássérült, enyhén értelmi fogyatékos, halmozottan fogyatékos személyek, valamint a pszichiátriai és egyéb egészségkárosodással élő emberek. Létszámukat, életkori megoszlásukat tekintve pontos adatok nincsenek, mivel a rendelkezésre álló statisztikai adatok (rokkant nyugdíj, rokkantsági járadék, fogyatékossági támogatás stb.) többnyire nem egyértelműen definiálják a fogyatékosságot, vagy nem reprezentatívak. A rendelkezésre álló 2011-es népszámlálás eredmény, a KSH adatai alapján Budapesten összesen 81.675 fogyatékos személy él. Ebből a mozgássérült emberek száma: 30.272 fő. Látássérültek száma: 13 187 fő. Hallássérültek száma: 13.736 fő. Értelmi fogyatékosok száma: 3675 fő. Egyéb fogyatékosok száma: 19.805 fő, amelyben autista, halmozottan sérült és más fogyatékos személyek is szerepelnek. 2011-hez viszonyítva, ha csak a számokat figyeljük a hallássérültek kivételével minden fogyatékossági csoportban csökkenés figyelhető meg a 2001-es adatokhoz képest. Azonban e számokat óvatosan kell kezelnünk. Az adatfelvétel ugyan is önbevalláson, vagyis a kérdezettek szubjektív megítélésén alapult, illetve ebben az időszakában történtek olyan jogszabályi változások, ami miatt egyes válaszadók a stigmatizációtól való félelemből nem vallották magukat fogyatékos személynek. A fogyatékos fiatalokkal kapcsolatos kutatásokat nehezíti, hogy a 18 éven aluliak lekérdezéséhez szülői/gondviselői engedély szükséges, a fiatalok egy jelentős része bentlakásos intézményben él, ami rendszerint nem járul hozzá a lekérdezéshez. A fogyatékosság, mint olyan az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003-as törvény 8. paragrafusa értelmében védett tulajdonságnak minősül. Ennek értelmében sehol nem tartható nyílván valakiről, hogy fogyatékos, anélkül, hogy ő ehhez írásban hozzájárult volna. Kövezésképp a kutatók számára nem áll rendelkezésre olyan napra kész adatbázis, ami alapján valószínűségi mintavételt vehetnének. A TÁRKI 2010-ben végzett országos méretű kutatást „Az egészségkárosodott/akadályozottsággal élő (Két külön kutatási elem volt, mint C és D kutatás) népesség helyzete Magyarországon” címmel. A kutatás reprezentativitása, és az eredmények érvényessége megkérdőjelezhető, mivel azonban az utóbbi időben ez az egyetlen országos mintán végrehajtott, tudományos igényű kutatás, a továbbiakban erre támaszkodunk. A kérdezettek iskolai végzettsége alacsony (36%-uk általános iskolai végzettségű, még csupán 5%-uk rendelkezik diplomával). Kiugróan nagy arányban nyugdíjasok (77%, megjegyzés: ekkor még a rokkantság alapján megítélt támogatás is nyugdíjszerű juttatásnak minősült, ma már nem az) még ha dolgoznak is, akkor alkalmazottak (12%), minden más gazdasági tevékenység marginális körükben. A fogyatékos emberek szociális helyzetét jól mutatja, hogy a mintában szereplők átlagjövedelme több tízezer forinttal marad el a hazai átlagjövedelmekhez képest, valamint, hogy nemcsak a fogyatékos személy munkanélküli, de a kérdezett háztartások több mint 80%-ában egy, vagy egy fő sem végez kereső tevékenységet. A kérdezettek 10%-kkal nagyobb arányban számoltak be valami féle anyagi deprivációról, mint az adott időszakban az aktív korú magyar lakosság tagjai. A célcsoport passzivitását jellemezi, hogy több mint 80 százalékuk az elmúlt két évben és most sem keres munkát, illetve 90% fölött volt azok aránya, akik nem regisztráltak munkaügyi központban. Ez a jelenség korcsoportok közt közel azonos arányban van jelen. A kérdezettek szociokulturális helyzete sok esetben azonos a kutatásban említettekkel.
34
A munkaerő-piaci szolgáltatást igénybe vevőkre jellemző az alulképzettség az alacsony iskolai végzettség, vagy elavult képesítés a nyelvtudás és számítástechnikai tudás hiánya. Jellemzőjük még, hogy tartós vagy hosszan tartóan munkanélküliek. Integrációjukat a megfelelően akadálymentesített környezet hiánya csak tovább súlyosbítja. Mindezek a problémák maguk után vonják a megélhetés ellehetetlenülését, lakhatás veszélyeztetettségét, az önérdek érvényesítő képességük hiányát és a nagyfokú motiválatlanságot. Az állástalanság okozta válsághelyzetek feloldásában, a társadalmi beilleszkedési zavarok prevenciójában a munkaügyi és szociális szolgáltatásoknak réteg specifikus tanácsadással kell közreműködniük az egyéni szükségletre épített, egyének és csoportok által egyaránt igénybe vehető, komplex fejlesztő szolgáltatásokat és meghatározott problémacsoportok érdekében létrehozott projekteket biztosítani. A fiatalokkal folytatott szociális tanácsadás elemei egyéni és közösségi kompetenciákat fejlesztő programok kínálatát tartalmazza: 1. Állapotfelmérés: A fiatal állapotának felmérése, kulcskompetenciák, tudásszint, pályairányulás, elvárások, egyéb körülmények felmérése. 2. Cselekvési terv készítése: Együttes megbeszélés a fiatallal terveiről, szándékairól, a segítés módjáról, a pályatervről. Ha nem vállalja, részt vehet klubfoglalkozásokon, egyéni tanácsadáson. Ha vállalja, a megfelelő csoportba kerül és elkészül a fejlesztési tervet, majd az együttműködési megállapodást, a „szerződést”. 3. Munkavállalási tanácsadás: Amennyiben a legfőbb gond az állástalanság, és a fiatal végzettsége megfelelő egy sikeres munkába helyezéshez, a gátló és az erősítő körülmények feltárása, majd stratégia kidolgozása a munkába álláshoz. A munkavállalási tanácsadás célja az, hogy a munkaadói és a munkavállalói igények, összetalálkozását támogassa úgy, hogy ezután a saját lehetőségeik ismeretében a tanácskérők önállóan dönthessenek. A munkatanácsadásban hangsúlyossá válik a munkaerőpiacon való eligazodás, illetve az ehhez vezető út kialakítása. 4. Álláskeresési tanácsadás: Alapvető álláskeresési, kommunikációs ismeretek, készségek átadása, fejlesztése, a fiatal álláskeresési képességeinek begyakorlása. 5. Pályaorientációs, pályaválasztási tanácsadás: Ha a fiatalnak nincs kialakult pályaképe, tudatosult érdeklődése. A pályaválasztási tanácsadás olyan folyamat, amely a fiatalokat felkészíti a pálya-, illetve a munka világából önmaguk számára legmegfelelőbb tevékenységek kiválasztására (az információadás és a döntéshozatalban történő támogatás révén). A pályatanácsadás dominanciáját a pálya kiválasztásához, illetve pályakorrekcióhoz segítő döntések uralják, 6. Munkaközvetítés: Amennyiben a fejlesztés eredményeképpen a fiatal készen áll a munkába állásra, az álláshelyek feltárása és a munkába helyezés területén kap segítséget. 7. Életvezetési tanácsadás: Amennyiben a fiatalnak alapvető szocializációs hiányosságai vannak, úgy mentálhigiénés tanácsadással kap segítséget az életvitelének normalizálásához. 8. Képzésre és foglalkoztatásra felkészítő tanácsadás: Klubszerű szituációs tanácsadások fiataloknak: próbafelvételi, interjú védett közegben és „élesben” partner cégvezető közreműködésével. 9. Álláskereső klub: Közösségi tér a pályakezdés, vagy munkába helyezés előtt álló fiataloknak, ahol élesben gyakorolhatják az álláskeresést. 10. Képzési tanácsadás: Tanácsadás a szakképzést, továbbképzést választó fiataloknak a lehetőségekről, a képző intézmények kel való kapcsolatfelvételről és közvetítés. 11. Egyéni tanácsadás fiatalkori pszichológia problémák (depresszió, magatartászavar, önértékelési problémák) esetén: Pszichológus által tartott egyéni tanácsadások, foglalkozások, krízishelyzetben lévő fiatalok számára.
35
12. Felzárkóztató, kulcsképesség-fejlesztő, fejlesztőpedagógiai tanácsadás: A tanulási kulcsképességekkel nem rendelkezők egyéni és csoportos fejlesztése gyógypedagógus közreműködésével. 13. Munkáltatók meglátogatása, szakmák megismertetése a helyszínen, a foglalkoztatóknál: A pályaorientációhoz kapcsolódóan a kiépített munkáltatói kapcsolatokra alapozva csoportos látogatások valamely szakma megismerésének céljával. 14. Szociális tanácsadás és ügyintézés: A megélhetési nehézségekkel küzdő fiatalok és családjuk számára a megfelelő támogatási lehetőségek felkutatása, közvetítése. Pályázatok készítése. 15. Utógondozás: Utólagos korrekció, konfliktuskezelés, segítségnyújtás felmerülő problémák kapcsán.
36
AZ ÖNÁLLÓ ÉLETVITELT SEGÍTŐ FELTÉTELEK Zalabai Péterné
Akadálymentes környezet Az első és leginkább meghatározó feltétel az akadálymentes környezet. Ennek hiányában elképzelhetetlen az önálló életvitel. Az akadálymentes környezet a fizikai és az infokommunikációs elemekből tevődik össze. 1. A FIZIKAI AKADÁLYOK 1.1. Verkális akadályok Ezek a szintkülönbségekből adódó akadályok, amelyek áthidalására leggyakrabban alkalmazo eszközök: 1.1.1. Lépcső (akadálymentes lépcső nincs) 1.1.1.1 Mozgássérültek esetében • segédeszközt nem használó mozgássérült személyek, • a botot használó személyek, • esetleg a könyökmankót használó személyek képesek használni a lépcsőt, ha a lépcsőkarok korláal ellátoak, lehetőleg mindkét oldalon, a lépcsőfokok magassága maximum 15 cm, minden nyolcadik lépcsőfok után 120x120 cm pihenő van kialakítva. Kerülendő a homlokfal nélküli, hornyos vagy vízorros kialakítás. 1.1.1.2. Látássérült emberek esetében • a mozgássérültekre vonatkozó előírásokon túl a látássérültek esetében fontos szempont, hogy a korlát legalább 30 cm-rel túlnyúljon a lépcsőkar kezdeténél és a végénél, illetve a lépcsőkarokon, a pihenőkön folyamatos, megszakítás nélküli legyen. • a lépcsőkarok legalább indulási és végpontos vezetősávval legyenek ellátva, és ajánlo a lépcsőéleket is jelezni. Színjavaslat: sárga. 1.1.2. Küszöb Az akadálymentes környezet feltétele a küszöb-mentesség, vagy a legfeljebb 2 cm magas küszöb, ami a mozgásés a látássérült emberek számára is megfelelő. 1.1.3. Rámpa Minden esetben a környezetbe illeszkeden lehet kialakítani. 1.1.3.1. Mozgássérült emberek esetében A rámpa lejtése 17,5 cm áthidalás esetén 8%-os, efölö 5%-os kell legyen. Egy rámpakar max. 50 cm magasságot hidalhat át. A rámpa kezdetén és a rámpakar végén pihenőt kell kialakítani, amelynek mérete 150x150 cm, a visszagurulást gátló 1%-os ellenlejtéssel. Oldallejtése 2% kell legyen, csúszásgátló peremmel és vízelvezetéssel kell ellátni. A rámpához kétsoros kapaszkodót kell felszerelni, 70 és 95 cm magasságban, lehetőleg mindkét oldalon, hőt nem vezető, gömbölyű anyagból. 1.1.3.2. Látássérült emberek esetén A mozgássérültek részére kialakíto rámpa megfelel a látássérülteknek is. A jelenlegi előírás szerint vezetősávval kell ellátni a rámpát. A látássérültérdekképviseletek ezzel nem értenek egyet, mivel a korlátot teljes mértékben elegendőnek tartják, a kezdő- és a végpontok 30 cm-es túlnyúlásával. 1.1.4. Li Fajtái: felvonó, emelő, lépcsőli, korlátli, mennyezetli, lépcsőmászó.
1.1.4.1. Mozgássérült emberek esetén A liajtó elő min. 150x150 cm szabad helynek kell lenni (fordulási kör). A kabinméret minimálelőírása: • önhajtós kerekesszék esetén 110x140 cm • elektromos kerekesszék esetén 125x140 cm. A liajtó szabad ajtószélessége min. 95 cm, a kezelőeszközök magassága 85-110 cm legyen. 1.1.4.2. Látássérült emberek esetén A liajtó kontrasztos festésű legyen. A kezelőgombok tapintható jelzéssel min. 25 mm átmérőjűek, a szintek lehetőleg hangbemondással jelezve. A mozgássérülteknek megfelelő li egyéb tekintetben a látássérülteknek is megfelel. 1.1.4.3. Hallássérült emberek esetén A veszélyhelyzetek jelzésére fényjelzés beszerelése szükséges. 1.1.5. Mozgólépcső Vannak kerekesszéket használó különleges képességű emberek, akik megtanultak mozgólépcsőn is közlekedni. Képesek akár önállóan is használnia mozgólépcsőt. Mozgásban korlátozo személyek (pl. idősek, gyermekek, boal vagy mankóval járók, babakocsit toló kismamák) elsősorban csak segítséggel képesek használni. A látássérültek esetén is hasonló a helyzet, ha még nem gyakorolták be a mozgólépcső használatát. 1.2. Horizontális akadályok A vízszintes, előrehaladó mozgás akadályait jelen. 1.2.1. Ajtók, ajtó elő terek 1.2.1.1. Mozgássérült emberek esetében Az ajtók belső szabad tokszélessége nem lehet kevesebb, mint 85 cm, az aka dálymentesség szempontjából ideális méret a 100 cm. Az ajtó szabad magassága minimum 190 cm legyen, ajánlo a 210 cm. Az ajtónyitás szöge legalább 90 fok legyen. Kétszárnyú ajtó esetén a felnyíló ajtószárnyra is vonatkozik a méret. Utólagos akadálymentesítés esetén ez aszimmetrikus kialakítással teremthető meg. Az ajtó elő tér legalább 150x150 cm legyen, és az ajtó nyitásával ellentétes oldalon legalább 50 cm-es szabad falfelület legyen, ha az ajtó nyitásiránya megegyezik a kerekesszékes ember tartózkodási irányával. Ellenkező esetben elegendő a 30 cm is. 1.2.1.2. Látássérült emberek esetén Az ajtókeretek kontrasztos kialakítása szükséges. Az ajtófeliratok mindig az ajtónyitással azonos oldalon 70-95 cm magasságban legyenek, tapintható kiírással készüljenek. 1.2.1.3. Ajtó felszereltsége Mozgássérült emberek számára fontos a kilincs fajtája. A gyengénlátó embereket a kontrasztos kilincsszín segí. Az ajtóra felszerelt kapaszkodó segí a kinyitást, illetve a becsukást. 1.2.2. Közlekedők, átjárók 1.2.2.1. Mozgássérült emberek esetében A folyosó szabad szélessége legalább 120 cm, helyi szűkület max. 85 cm, de csak nagyon rövid szakaszon. 1.2.2.2. Látássérült emberek esetében Fontos, hogy az egyenletes haladást ne akadályozzák sem belógó, sem lelógó akadályok. Egyenesvonalú folyosó esetén e szabályozás értelmében vezetősáv kialakítása szükséges, de a látássérült emberek érdekvédelmi szervezeteinek véleménye szerint ez felesleges, mivel a fehér boal a folyosó széle kitapintható. Ha 120 cm-nél jóval szélesebb a folyosó, akkor a fal és a padló találkozásánál lévő kontrasztos kialakítás is elegendő. A folyosón lévő ajtók esetén a kontrasztos szín segí a gyengénlátókat, míg a vak ember a fehér boal képes tájékozódni. 1.2.2.3. Burkolatok, világítás A látás- és a mozgássérült személyek számára szükséges a csúszásmentes, szilárd, egyenletes felület, a hibátlan, káprázatmentes burkolat. A burkolatok kialakításánál vezetősávhoz változó felületű és lehetőleg eltérő színű burkolatot kell használni. Ügyelni kell, hogy a burkolat ne legyen túl figura v vagy túl sok színű, mert az zavarhatja az austa személyeket.
38
2. INFOKOMMUNIKÁCIÓS AKADÁLYOK Mozgássérült emberek esetében infokommunikációs akadályok nem jelentenek problémát, de a látás- és a hallássérült embereket, az intellektuális fogyatékossággal élő embereket segítő akadálymentesítés – hasonlóan a nem fogyatékos emberekhez – az ő komfortérzetüket is segí. Az infokommunikáció fogalmába a mai felfogás szerint beletartozik mindaz, ami az emberek információhoz jutását segí, az íro, a beszélt, a rajzolt, a számítógépen megjelenő kommunikáció egyaránt. A látás- és a hallássérült embereknél, illetve az intellektuális fogyatékossággal élő embereknél a struktúrakárosodásból eredő funkcióhiányt és az ezzel járó, a részvételt és a tevékenységet segítő környeze feltételeket terem meg az infokommunikáció. 2.1. Látássérült embereket segítő infokommunikációs megoldások 2.1.1. Kontrasztos bútorok, ajtók 2.1.2. Vezetősávok 2.1.3. Tapintható jelzések, szövegek, térképek, eszközök stb. 2.1.4. Hangos információ, beszélő eszközök, hangoskönyvek, közlekedést segítő szerkezet 2.1.5. Braille-eszközök 2.1.6. Akadálymentesíte számítógépes használat (pl. nagyítható betűk gyengénlátóknak) 2.1.7. Különböző nagyító eszközök 2.1.8. Különböző kiegészítő eszközök (pl. színfelismerő) 2.1.9. Tapadó fólia – a mindennapi tevékenységet segí azáltal, hogy szabaddá teszi a vak ember egyik kezét 2.2. Hallássérült embereket segítő infokommunikációs eszközök 2.2.1. Jelnyelv 2.2.2. Fényjelzéses információk (pl. tűz-, füstjező) 2.2.3. Megfelelő betűméretű, szövegezésű és színezésű feliratok 2.2.4. A kiírások káprázatmentes elhelyezése 2.2.5. Indukciós hurok nagyothallóknak 2.3. Intellektuális fogyatékossággal élő embereket segítő infokommunikációs eszközök 2.3.1. Rövid, tömör, egyszerű szavakkal megfogalmazo szövegek 2.3.2. Tevékenységet segítő rajzok és szövegek 2.3.3. Tevékenységet segítő piktogramok.
Összegzés A fogyatékossággal élő emberek önálló életvitelét elősegítő akadálymentes környezet – ezen belül a fizikai és az infokommunikációs akadálymentesítés – megteremtésében van talán a legnagyobb előrelépés megítélésem szerint. Természetesen addig nem lehetünk elégedeek, amíg akár csak egy embert is akadályoz szabad mozgásában a nem megfelelő építe környezet. Addig jogos minden kifogás annak hiányával kapcsolatban. Mégis az utóbbi 15 évben nagyon sokat te Magyarország az akadálymentes környezet megvalósítása érdekében. Első és legfontosabb lépésnek tekinthető az, hogy nem csak a fogyatékossággal élő emberek számára vált ismeré az akadálymentes környezet fogalma, hanem megismerték mindazok a szakterületek is, amelyeknek szakemberei so-kat tehetnek annak megvalósítása érdekében. A szemléle változást jogszabályi változás is kövee. Ebben még mindig több hiányosság van, de sok olyan elvet és szabályt építe be, ami segí a megfelelő környezet kialakítását. Az Európai Unióhoz való csatlakozás is sokat lendíte az akadálymentes környezet megvalósításában, források váltak felhasználhatóvá az átalakításhoz. Fontos lépés volt a szakemberképzés megteremtése, a másoddiplomás rehabilitációs környezeervező szakmérnökök, és a nem építész diplomás szakértők megjelenése. Az akadálymentes környezet megvalósítását segíteék azok a forráslehetőségek is, amelyeket a minisztériumok, az önkormányzatok teek elérhetővé erre a célra. A közszolgáltatás fogalmának meghatározása a közszolgáltatók teljeskörű akadálymentesítésének kötelezővé tétele és a végső határidők meghatározása is sokban segítee azt, hogy az utóbbi években az akadálymentes környezet kialakítása nagy léptékben megteremtődjön. A megfelelő környeze kialakítás megtapasztalható a mindennapokban, nemcsak épületekben, hanem közlekedési eszközök és útvonalak esetében is. 39
Jellemzően a megvalósítás nem fővároscentrikus, hanem számos kedvező változás tapasztalható az ország nagyvárosaiban, és a kisebb településeken is. A szakszerű megvalósítás érdekében egyre több segédlet, szakmai anyag jelenik meg a témában. A közép- és a felsőfokú szakemberképzés ismeretanyagát is bőví az akadálymentes környezeel összefüggő tanterv és tananyag, jelenleg még csak kísérle jelleggel, de a képzésekbe beépülve remélhetőleg nem túl sokára sok szakembernek lesz legalább alapismerete az akadálymentes környezeel kapcsolatban. A fogyatékossággal élő embereket mint felhasználókat nem csak a pályázatok megítélése során vonják be, hanem számos szakemberképzésben jelen vannak maguk a fogyatékossággal élő emberek, mint képzők, vagy a képzésben részt vevők. Ez a tény rendkívül fontos abból a szempontból, hogy nem csak kikérik a véleményüket, hanem megteremtődö annak a lehetősége is, hogy átadják tudásukat, tapasztalatukat, illetve végze szakemberként hatással legyenek a további szakszerű megvalósításra. 3. EGYÉB AKADÁLYOK 3.1. Ergonómiai akadályok Az ergonómia az ember alkoa dolgokat a felhasználói jellegzetességeknek megfelelően alakítja ki. Ez vonatkozik a tárgyakra, a létesítményekre, a környezetre, mindenre, amit emberek használnak. Az ergonómiai célkitűzése egyrészt az ember által létrehozo termékek funkcionális hatékonyságának növelése, másrészt a humán értékek (pl. az egészség, a biztonság, az elégedeség) megőrzése, fejlesztése. Az ergonómiai emberközpontúságot jelent. Ennek során a funkcionális használhatóságnál mindig figyelembe kell venni, hogy bármely ráfordítás ne haladja meg az elfogadható szintet. A funkcionális használhatóság érdekében az antropometria lehetőségeit felhasználva tervezik meg a tárgyakat, a létesítményeket, a környezetet a kényelmes, biztonságos használatra. A tudatos ergonómiai tervezés figyelembe veszi a felhasználói adatokat, és ennek megfelelően alakítja ki a termékeket. Az antropometria figyelembe veszi • a tes elépítési vázlatokat, • a felépítési és az alakbeli különbségeket.
40
41
42
43
44
45
46
