15. FEJEZET Társadalombiztosítás közpénzügyi (gazdasági) vonatkozásai

15. FEJEZET Társadalombiztosítás közpénzügyi (gazdasági) vonatkozásai A magas színvonalú egészségügyi- és nyugdíjszolgáltatások általános elérhetőségének biztosítása az EU összes tagállamának elsődleges célja az általános életminőség javítása érdekében, de kiemelt célja az Európai Unió 2020 Stratégiájának is. Az EU egészségügyi és szociális ellátó szektoraiban egyre növekszik a foglalkoztatottak száma, elsősorban a népesség elöregedése és a minőségi igényekhez egyre jobban igazodó szolgáltatások, valamint az egyre inkább elterjedő személyre szabott professzionális szociális ellátások következtében.1 Az ezekben a szektorokban foglalkoztatottak számának gyors növekedése azt támasztja alá, hogy az elkövetkező években ezek a szolgáltatások kulcsszerepet fognak játszani a munkahelyteremtésben.2 Rövidtávon azonban a pénzügyi és gazdasági válság miatt éppen ezek a közszolgáltatások a fő célterületei az állami kiadások csökkentésére törekvő költségvetési megszorításoknak. Ez különleges kihívást jelent a fenntartható fejlődés tekintetében, mivel a pénzügyi és gazdasági válság miatt éppen az egészségügyi, öregségi és pénzügyi, szociális ellátások iránti igények nőttek meg a leginkább. Hatékony közszolgáltatásokkal csökkenthetők a válság negatív következményei, például a munkanélküliek munkaerőpiacra való mielőbbi visszajuttatásával vagy a népesség egészségügyi állapota romlásának megelőzésével.

11.1 Az egészségügyi és az állami nyugdíjrendszer észlelt minősége A közszolgáltatások észlelt minőségének a megítélésben meglehetősen nagy különbségek tapasztalhatók az egyes tagállamok és a népesség meghatározott csoportjai között is. A magasabb jövedelmű háztartásokban élők viszonylag elégedettek az egészségügyi, oktatási és nyugdíjrendszerekkel, míg az alacsony jövedelmű háztartásokban élők meglehetősen elégedetlenek ugyanezen szolgáltatások minőségével. Ezzel szemben a szociális- és a gyermekgondozás minőségi színvonalával, az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők sokkal elégedettebbek, mint a magas jövedelműek. A szolgáltatások minőségének megítélésében az is jelentős szerepet játszik, hogy a megkérdezett városban vagy vidéken él. A tömegközlekedésről például sokkal rosszabb a vidéken élők véleménye. Általános tapasztalat az is, hogy az adott szolgáltatás minőségének megítélése jobb azok esetében, akik igénybe veszik az adott szolgáltatást, mint azok körében, akik nem veszik azt igénybe. Az elmúlt négy évben a tagállamok lakosságának megítélése az adott közszolgáltatások tekintetében általában nem változott, míg a tömegközlekedés és az egészségügyi szolgáltatások tekintetében kifejezetten javult. Az európaiak egészségügyi állapota romlott a pénzügyi- és gazdasági válság következtében, a krónikus betegségek gyakoribbá válása miatt. Továbbá az alacsonyabb jövedelmi helyzetűek egészségügyi állapotának önértékelése sokkal nagyobb mértékben romlott, mint a legfelső jövedelmi negyedbe tartozóké, ennek következtében a szakadék közöttük még nagyobbá vált. Ezt leszámítva a tagállamokban élők megítélése a saját mentális egészségügyi helyzetükről viszonylag stabil maradt a válság előtti időszakban tapasztaltakhoz képest. Az összes közszolgáltatás között az egészségügyi szolgáltatásoknak a legnagyobb a súlya a költségvetés kiadásait, a foglalkoztatottak és az igénybevevők számát tekintve is. Az EU tagállamokban 2011. szeptember 19 és 2012 januárja között lefolytatott harmadik életminőségi kérdőíves felmérés eredményei szerint az európai állampolgárok a tömegközlekedés után az egészségügyi szolgáltatásokkal leginkább elégedettek, míg legkevésbé az állami nyugdíjrendszer által nyújtott szolgáltatásokkal. Az egészségügyi szolgáltatások minősítése a legalacsonyabb az alacsony jövedelműek, és az idősebbek esetében, valamint a kevésbé tehetős államokban, különösen a vidéken élők körében. Míg a férfiaknál alacsonyabb a születéskor várható élettartam, a nők mentális és fizikai egészsége rosszabb minden korcsoport esetében. A 1

Robert Anderson – Hans Dubois – Tadas Leoncikas – Eszter Sándor (2012): Third European Quality of Life Survey. Quality of life in Europe: Impacts of the Crisis. Luxembourg: Publications Office of the European Union, 2012. 114. oldal, 168 oldal. ISBN 978-92-897-1099-2 2 European Commission (2012): Towards a job-rich recovery. COM (2012) 173 final, Brussels.

munkanélküliség rosszabb mentális egészségügyi állapotot eredményez az érintett háztartások tagjainál. Legfőképp a várakozási idő és az orvos beteg találkozók késleltetése nehezítik meg az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségét, de 2007-óta az egészségügyi szolgáltatások költségeinek emelkedése rontotta leginkább a hozzáférhetőséget. Ezek a tényezők legnagyobb mértékben az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők számára teremtenek leküzdhetetlen akadályokat. Átlag

A legnagyobb és legkisebb jövedelmi negyed közötti különbségek

Városiak és falusiak közötti különbségek

Fiatalok (18-24) és idősek (50-64) közötti különbségek

Igénybevevők és a nem igénybevevők közötti különbségek

A legelégedettebb és legkevésbé elégedett tagállamok közötti különbségek

Tömegközlekedés

6,4

n.a.

0,4

0,1

0,5

3,5

Egészségügyi szolgáltatások

6,3

0,2

n.a.

0,1

0,7

3,5

Oktatási rendszer

6,3

0,1

n.a.

0,1

0,2

3,5

Gyermekgondozás

6,2

n.a.

n.a.

n.a.

0,2

2,8

Szociális gondozás

5,8

n.a.

n.a.

0,2

0,1

3,8

Szociális házépítés

5,4

n.a.

n.a.

0,2

0,6

3,9

Állami nyugdíj rendszer

4,8

0,4

n.a.

n.a.

0,7

4,7

A legelégedettebb 5 tagállam

A legkevésbé elégedett 5 tagállam

1.LU 2. AT 3. DE 4. ES 5. FI 1.AT 2.BE 3.LU 4.DK 5.SE 1.FI 2.MT 3.DK 4.BE 5.AT 1.FI 2.MT 3.LU 4.SE 5.AT 1.LU 2.MT 3.BE 4.AT 5.DK 1.AT 2.DK 3.FI 4.MT 5.NL 1.LU 2.MT 3.FI 4.NL 5.DK

23.EL 24.HU 25.IT 26.BG 27.MT 23.SK 24.EL 25.PL 26.RO 27.BG 23.HU 24.SK 25.RO 26.BG 27.EL 23.HU 24.PL 25.BG 26.RO 27.EL 23.SK 24.PL 25.RO 26.EL 27.BG 23.HU 24.PL 25.RO 26.EL 27.BG 23.SK 24.PL 25.LV 26.EL 27.BG

1. táblázat: A közszolgáltatások észlelt minősége (1-10-es skálán). (Forrás: Robert Anderson – Hans Dubois – Tadas Leoncikas – Eszter Sándor (2012): Third European Quality of Life Survey. Quality of life in Europe: Impacts of the Crisis. Luxembourg: Publications Office of the European Union, 2012. 119-120. oldal, 168 oldal. ISBN 978-92-897-1099-2

A felmérés fontos üzenete a döntéshozók számára, hogy megelőzhető lenne számos egészségügyi probléma és a népesség egészségügyi állapotban jelenleg meglévő különbségek is csökkenthetők az egészséges, ideális életmód ösztönzésével. Mindamellett az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása is

számottevő javulást eredményezhetne. Habár ma még nehéz ok-okozati kapcsolatot kimutatni a mentális betegségek növekedése és a lakhatás elvesztése miatti bizonytalanság erősödése között, mégis ezt tűnik alátámasztani az, hogy a mentális betegségek kialakulása sokkal gyakoribb a tartósan munkanélküliek körében, mintsem a rövidtávon munkanélkülieknél. Ezért a válság lehetséges hatásainak enyhítése érdekében, a mentális egészségügyi problémák megelőzéséért meg kell erősíteni azokat a hálózatokat és intézményeket, amelyek a munkanélküliek otthonuk elvesztése miatti félelmeit csökkenthetik. Másrészt a korábbinál sokkal gyakrabban jelentkezik problémaként az egészségügyi ellátások várható költségei miatti aggodalom és emiatt egyre többen nem veszik igénybe az egészségügyi ellátásokat. Ez leginkább a fogászat és szemészet területén egyre inkább jellemző Európa szerte. Harmadrészt a krónikus betegségekkel, mentális egészségügyi problémákkal, betegségekkel és fogyatékossággal küzdők számának emelkedése sokkal tudatosabb politikai válaszokat igényel az érintettek életminőségét nagyban rontó, egyre tornyosuló akadályok csökkentése illetve megszüntetése érdekében.

11.2 A pénzügyi és gazdasági válság többdimenziós hatásai a társadalombiztosítási alapok működésére A pénzügyi és gazdasági válság drámai hatást gyakorolt a társadalombiztosítási rendszerek működésére az egész Európai Unióban. Ezek a hatások több dimenzióban egymással párhuzamosan és egymást is erősítve jelentkeztek: mindenekelőtt a gazdaság visszaesése és ennek költségvetési következményei, a negatív trendek a munkaerő- és a tőke piacokon voltak azok a kulcstényezők, amelyek leginkább döntő hatást gyakoroltak a társadalombiztosítási rendszerek finanszírozására. A balti államokban (Lettországban, Észtországban és Litvániában), a mediterrán államokban (Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában), valamint Írországban, Dániában, Magyarországon, Szlovéniában és az Egyesült Királyságban volt a legsúlyosabb a gazdaság visszaesése a 2008 és 2011 közötti periódusban. Németországban, Ausztriában, Svédországban és Magyarország kivételével a Visegrádi országokban (Romániában, Bulgáriában, Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban) ezekhez az országokhoz képest viszonylag stabil maradt a gazdasági növekedés üteme ugyanebben az időszakban. A legtöbb EU tagállamban a globális válság szuverén adósságválsággá alakult át. A kulcskérdés a társadalombiztosítási alapok fenntarthatósága szempontjából a jelentős és stabil bevételek megléte. A foglalkoztatás és a munka termelékenységének alakulása az a két legfontosabb tényező, amely a munkavállalók jövedelmének alakulására és ennek következtében a társadalombiztosítási rendszerek finanszírozásában résztvevő állami- és magánalapok bevételeinek alakulására leginkább hatással van.3 A foglalkoztatás csökkenése és a munkanélküliség növekedése drasztikus hatást gyakorolt az európai társadalombiztosítási rendszerek egészére. Egyrészt a járulékbefizetések csökkenésével jelentős egyensúlyhiányt hozott létre az állami felosztó-kirovó elven működő rendszereknél, bizonytalanná téve már rövidtávon is azok pénzügyi fenntarthatóságát. Másrészt az egyéni megtakarítások csökkenése miatt elapadtak a magasabb szintű ellátási színvonalat lehetővé tevő állami és magánalapok finanszírozási forrásai. Harmadrészt ezek a trendek jelentős mértékben tovább rontották a demográfiai folyamatokat lényegesen kedvezőtlenebbé téve ezzel a társadalombiztosítási rendszerek hosszú-távú fenntarthatóságát. A tartós munkanélküliek részaránya az EU tagállamaiban átlagosan elérte az összes munkanélküli 43%-át 2011-ben, 11%-kal nőtt meg 2009-hez képest.4 A foglalkoztatás csökkenése és a munkanélküliség növekedése miatt a munkanélküliséggel kapcsolatos kiadások és a szociális segélyek megemelkedtek. Ezzel egy időben egyre kevesebben és egyre kisebb társadalombiztosítási hozzájárulást fizettek és emiatt is egyre nehezebbé vált a szociális kiadások finanszírozása De a foglalkoztatás csökkenése és a munkanélküliség, azon belül a tartós munkanélküliség drasztikus növekedése nemcsak közvetlenül, hanem közvetve a bérek és keresetek csökkenése és a munka termelékenységének romlásán keresztül is súlyos negatív hatást gyakorolt a társadalombiztosítási rendszereket finanszírozó bevételek alakulására.

3

Hinrichs K. and Jessoula M. (eds.) (2012) Labour market flexibility and pension reforms: flexible today, secure tomorrow?, Basingstoke, Palgrave Macmillan. 5. April 2012, 13. oldal; 280 oldal, ISBN-13: 978-0230290068. 4 Social Protection Committee (2011) The social impact of the economic crisis and ongoing fiscal consolidation – Third report of the Social Protection Committee, Brussels, SPC. 24. oldal, 136 oldal.

Azt a kérdést vizsgálva, hogy a pénz- és tőkepiaci krízis milyen módon befolyásolta a kamatlábak és a különféle társadalombiztosítási alapok pénzügyi stabilitásának és hozamainak az alakulását, szembetűnő, hogy ez különösen a több pilléres nyugdíjrendszerek nyugdíjvagyonának megtérülésére volt súlyos következményekkel. De nem kizárólag csak a magánalapok vagyonának alakulására volt negatív befolyással a pénzügyi- és a gazdasági válság, hanem az állami rendszerek tartalékalapjait is kedvezőtlenül érintette. Amíg 2002 és 2007 között mindössze három országban (Írország, Szlovákia és Szlovénia) volt negatív a nyugdíjpénztárak tőkéjének nettó megtérülése és a többi ország nyugdíjalapjai teljes eszközértéke és gazdasági súlya gyarapodott, addig 2008 és 2011 között éppen ellenkezőleg, csupán öt országban volt pozitív a nyugdíjalapok megtérülése és a többi országban ezzel szemben jelentős csökkenés következett be. Szembetűnő ugyanakkor az is, hogy már 2002 és 2007 között is öt ország, Egyesült Királyság (0,3%), Cseh Köztársaság (1,3%), Magyarország (2,1%), Ausztria (2,2%) és Németország (2,6%) nyugdíjpénztárai csupán csak meglehetősen alacsony, 3% alatti nettó átlagos megtérülést tudtak elérni.

Ausztria Belgium Bulgária Cseh Köztársaság Dánia Észtország Finnország Görögország Hollandia Írország Lettország Lengyelország Luxemburg Magyarország Németország Olaszország Portugália Románia Szlovákia Szlovénia Spanyolország Egyesült Királyság

Átlagos megtérülés 2002-2007 2,2 4,7 4,6 1,3 3,9 6,5 4,3 n.a. 4,1 -7,3 n.a. 9,4 10,4 2,1 2,6 n.a. 4,4 n.a. -0,1 -1,0 n.a. 0,3

2008

2009

2010

2011

-14,4 -22,3 -32,3 -1,5 5,1 -23,1 -19,7 2,3 -17,3 -35,7 n.a. -17,3 -11,3 -21,7 0,5 -5,3 -13,2 10,7 -8,9 -5,4 -9,9 -0,9

7,3 13,4 5,6 -0,6 1,2 13,2 14,0 0,3 11,5 n.a. n.a. 8,9 6,5 12,8 3,9 5,3 11,6 10,3 1,0 4,2 6,9 -0,9

3,7 4,4 2,5 -1,2 7,1 2,5 7,1 -7,8 8,8 n.a. 18,6 7,2 0,7 4,2 3,4 1,2 -3,0 8,5 0,0 1,8 -2,2 -2,1

-6,0 -4,6 -3,0 0,5 12,1 -7,9 -4,4 -5,6 8,2 n.a. -6,6 -9,1 -2,2 -0,5 n.a. -2,8 -7,3 -0,3 -3,8 -1,8 -2,2 -2,5

Összes megtérülés 2008-2011 -10,0 -12,0 -28,0 -2,0 27,0 -17,0 -6,0 -10,0 8,0 n.a. 10,0 -12,0 -7,0 -8,0 7,0 -1,0 -12,0 32,0 -11,0 -1,0 -7,0 -6,0

2. táblázat: A nyugdíjpénztárak tényleges nettó megtérülési rátájának alakulása néhány EU tagországban (Forrás: David Natali and Furio Stamati (2013): Reforming pensions in Europe: a comparative country analysis. European Trade Union Institute. Working Paper 2013.08. Brüsszel. 16. oldal, 69 oldal ISSN 19944454)

A jelenleg rendelkezésre álló legfrissebb adatok szerint a kimagaslóan legnagyobb negatív hatású 2008-as évhez képest egy részleges helyreállítási periódus, majd 2011-ben ismét a piaci bizonytalanság következett és az ezzel járó negatív hozamok váltak ismét jellemzővé. A legnagyobb káros hatás azokban az országokban következett be, amelyek nyugdíjpénztári befektetési portfóliójában a részvények kimagasló súlyt képviseltek (30%-ot vagy annál nagyobb arányt). Ennek következtében 2008-ban a legrosszabb hozamokat Írország (-35,7%), Bulgária (-32,3%), Belgium (-22,3%), Észtország (-23,1%) és Magyarország (-21,7%) nyugdíjpénztárai produkálták. Az elhúzódó válság hatására a 2008 és 2011-es periódusban is azok az országok érték el a legrosszabb eredményt, amelyek portfóliójában a legnagyobb arányban voltak a tőzsdei értékpapírok és a legkevésbé folytattak konzervatív befektetési politikát. Így elsősorban Bulgáriában (-28%), Észtországban (-17%), Belgiumban, Lengyelországban és Portugáliában (egyaránt 12%), Szlovákiában (-11%), Ausztriában (-10%) és Magyarországon (-8%) csökkent leginkább a

nyugdíjpénztárak nettó tényleges megtérülése ebben a négyéves periódusban (lásd részletesebben a 2. táblázatban). Az előbbiektől gyökeresen eltérő befektetési stratégiát folytató nyugdíjpénztárak ebben a válságos periódusban is kimagasló pozitív eredményt voltak képesek produkálni (Románia, +32% és Dánia, +27%). A válság előtt szinte minden EU tagállamban a nyugdíjpénztárak portfóliójában ugrásszerűen megnőtt a tőzsdei instrumentumok részaránya. Például Bulgáriában 2007-ben 11 szeresére nőtt a tőzsdei értékpapírok részaránya 2003-hoz képest a nyugdíjpénztárak portfóliójában és Lengyelországban négyszeresére. De a 27 EU tagállam többségében is legalább megduplázódott ezek aránya. A pénzügyi és gazdasági válság után ez a trend megfordult, és több országban kevesebb, mint felére esett a tőzsdei instrumentumok aránya. A legkevésbé Svédországban (23%-kal) és az Egyesült Királyságban (24%-kal), míg a leginkább Szlovéniában (78%-kal) és Görögországban (87%-kal). Általánosságban elmondható, hogy az európai nyugdíjpénztárak a válság hatására egyre inkább a biztonságosabb befektetési formák irányába kezdtek fordulni és ezért az eszközeik között az állami kötvények arányát 50% fölé emelték. A válság alatt a legtöbb országban megemelkedett az államkötvények részaránya (elsősorban az állami nyugdíjalapok portfóliójában).5 Ennek a változásnak a legfőbb magyarázata az a törekvés volt, hogy az alapok elsősorban fix megtérülési eszközök révén csökkentsék a tőzsdék bizonytalanságaiból megnövekedett kockázatokat. Ugyanakkor az olyan súlyosan eladósodott országokban, mint például Görögországban, Írországban, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban a kötvények után elkezdtek növekedni a hozamfelárak és ebből következően a nominális kamatlábak, de az ország kockázatok ugrásszerű megnövekedése miatt ennek megfelelően a korábban kibocsátott kötvények piaci értéke meredeken zuhanni kezdett. Emiatt azoknál a nyugdíjpénztáraknál, amelyeknek a kötvényei leértékelődtek, súlyos fizetőképességi problémák kezdtek jelentkezni. Az Európai Központi Bank és az amerikai Federal Reserve a válság hatására egyre mélyebbé váló recesszió miatt folyamatosan csökkentették a jegybanki alapkamataik mértékét. A hosszú-távon alacsonyan tartott kamatlábak azonban negatívan érintették a nyugdíjalapok és biztosítók működését, mivel jelentősen megnövelték a jövőbeni kötelezettségeik jelenértékét (különösen a nagyon távoli jövőbeni kötelezettségeikét) és lecsökkentették a jövőbeni befektetési hozamok várható értékét.6 Összegezve, az összeomló tőzsdék, a növekvő ország kockázatok, és a tartósan alacsonyan tartott alapkamatok együttesen jelentősen lerontották a magánnyugdíj alapok fizetőképességét. A fizetőképességük csökkenése mellett a hozamok is lényegesen csökkentek. A pénzügyi és gazdasági válság emellett az állami rendszerek működésére is jelentős befolyással volt, különösen azokra, amelyek esetében a tőkefinanszírozás is fontos szerepet játszik. Elsősorban azoknál a svéd és számos más EU-országban is létező állami alapoknál, ahol a hagyományos felosztó-kirovó rendszereket úgynevezett állami nyugdíj-tartalékalapokkal egészítették ki, hogy azok pénzügyi támogatásával javítsák az általuk nyújtott ellátások színvonalát.7 Az általuk folytatott nagyon konzervatív befektetési politika következtében ezek a tartalékalapok jóval kevesebb befektetési hozamot tudtak csak realizálni, mint a magánrendszerek (lásd a 3. táblázatot). Ez leginkább azokra volt negatív hatással, amelyek portfóliójában, eszközei között a legnagyobb arányban voltak a részvények, mint például Franciaország és Írország. Összegezve: A társadalombiztosítási rendszerek a pénzügyi és gazdasági válság éveiben valóságos kereszttűz alá kerültek. Nem csak a hosszú-távú fenntarthatóságukkal és az ellátások megfelelő szinten tartásával kapcsolatos belső problémákkal kellett megbirkózniuk, hanem kemény versenyt kell folytatniuk az egyre szűkösebb forrásokért más jóléti politikák és sürgős társadalmi problémák megoldását szolgáló intézkedések forrásszükségleteivel.

5

David Natali and Furio Stamati (2013): Reforming pensions in Europe: a comparative country analysis. European Trade Union Institute. Working Paper 2013.08. Brüsszel. 15-16. oldal, 69 oldal ISSN 1994-4454 6 Pablo Antolin, Sebastian Schich and Juan Yermo (2011): The Economic Impact of Protracted Low Interest Rates on Pension Funds and Insurance Companies, OECD Journal: Financial Market Trends, Vol. 2011/1. 20 Sep 2011. No.: 15, Volume: 2011, Issue: 1, Pages 237–256 7 European Commission and Social Protection Committee (2012) Pension adequacy in the European Union 2010-2050, Luxembourg, Publications Office of the European Union. 23 May 2012.

Belgium Franciaország (ARRCO) Franciaország (AGIRC) Franciaország (FRR) Írország Lengyelország Portugália Spanyolország Svédország (AP1) Svédország (AP2) Svédország (AP3) Svédország (AP4) Svédország (AP6)

2008

2009

2010

4,4 -9,4 -7,8 -24,9 -30,4 -5,9 -3,9 4,7 -21,9 -24,0 -19,8 -20,8 -16,6

4,5 11,5 10,5 14,9 16,7 4,9 7,1 4,9 20,8 21,2 16,9 22,2 11,9

2,0 n.a. n.a. 2,6 5,5 4,0 -1,3 2,1 9,0 9,9 7,8 9,6 8,1

3. táblázat: Az állami nyugdíj tartalékalapok nominális megtérülésének alakulása (Forrás: David Natali and Furio Stamati (2013): Reforming pensions in Europe: a comparative country analysis. European Trade Union Institute. Working Paper. 2013. 08. Brüsszel. 17. oldal, 69 oldal ISSN 19944454)

11.3 A társadalombiztosítási rendszerek előtt álló legfontosabb kihívások A társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatósága és megfelelősége elsősorban attól függ, hogy a foglalkoztatás szintje és a foglalkoztatottak jövedelméből levont járulékok, adók és nyugdíj célra félre tett megtakarítások hogyan alakulnak, és milyen befolyással vannak rá. A finanszírozási szabályokat, a jogosultság feltételeit és a munkaerő-piaci feltételeket úgy kell kalibrálni, hogy kiegyensúlyozott kapcsolat legyen a járulékok és a jogosultságok, az aktívan közreműködő foglalkoztatottak és a nyugdíjas ellátottak száma között.8 A jelenlegi nyugdíjrendszerek előtt álló legfontosabb kihívások: 1. A társadalombiztosítási rendszerek fiskális fenntarthatóságának a biztosítása 2. A nők, a fiatalabb és az idősebb munkavállalók, a munkaképes inaktívak, a mélyszegénységben élők, a romák munkaerő-piaci részvételének növelése 3. Az egészségügyi rendszerek pénzügyi fenntarthatóságának biztosítása 4. A nyugdíjrendszerek pénzügyi fenntarthatóságának biztosítása 5. A nyugellátások értékének megfelelő szinten tartása 6. Nyugdíjreformok végrehajtása az Európai Unióban

11.3.1 A társadalombiztosítási rendszerek fiskális fenntarthatóságának a biztosítása A fiskális fenntarthatóság biztosításának képessége azt jelenti, hogy egy kormány képes hosszútávon finanszírozni a jelenlegi és jövőbeni kötelezettségeit és tartozásait. A legfrissebb 2010 és 2060 közötti időszakra vonatkozó előrejelzések alapforgatókönyve szerint az összes életkorral összefüggő kiadások várhatóan a GDP 3,6%-ával fognak növekedni átlagosan az EU 27 tagállama és 4%-ával az euró zóna tagállamai vonatkozásában. Mindazonáltal számos jelentős különbség található az egyes tagállamok között.9 Az alap forgatókönyvben szereplő előrejelzések szerint hat EU tagállamban (Belgium, Ciprus, Luxemburg, Málta, Szlovénia és

8

European Commission (2012): White Paper. An Agenda for Adequate, Safe and Sustainable Pensions. Brussels, 16.2.2012. COM(2012) 55 final. 3-4. oldal, 40 oldal. 9 European Commission (2012): Fiscal Sustainability Report 2012. European Economy 8/2012. Brüsszel, 2012. 41. oldal, 212 oldal ISBN 978-92-79-22856-8

Szlovákia) kiemelkedő, legalább a GDP 7%-t kitevő növekedéssel kell számolni az életkorral kapcsolatos költségvetési kiadások terén.

Ausztria Belgium Bulgária Ciprus Cseh Köztársaság Dánia Egyesült Királyság Észtország Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Portugália Románia Svédország Szlovákia Szlovénia EU Euró Zóna

Nyugdíj kiadások 2010 20102060 14,1 2,0 11,1 5,1 9,9 1,1 7,6 8,7 9,1 2,7

Egészségügyi kiadások 2010 20102060 7,4 1,6 6,3 0,4 4,3 0,5 2,6 0,4 6,9 1,7

Szociális gondozás 2010 20102060 1,6 1,2 2,3 2,7 0,5 0,3 0,2 0,1 0,8 0,7

Oktatás 2010 4,9 5,7 3,5 6,7 3,4

20102060 -0,4 0,4 0,2 -0,7 0,2

Munkanélküliség 2010 20102060 0,8 -0,1 2,1 -0,1 0,4 -0,2 0,5 -0,1 0,4 -0,1

Összes kiadás 2010 28,8 27,6 18,7 17,5 20,6

20102060 4,4 8,5 2,0 8,4 5,2

10,1 7,7

-1,1 1,5

7,4 7,2

0,9 1,1

4,5 2,0

3,4 0,7

7,6 5,0

-0,3 0

0,7 0,3

0 0

30,3 22,1

2,9 3,3

8,9 12,0 14,6 13,6 6,8 7,5 11,8 9,7 8,6 9,2 11,9 10,4 12,5 9,8 9,6 8,0 11,2 11,3 12,2

-1,1 3,2 0,5 1,0 1,7 4,1 -2,2 -3,8 3,5 9,4 0,5 5,5 0,2 3,7 0,6 5,2 7,1 1,4 1,8

5,2 6,0 8,0 6,5 7,0 7,3 4,9 3,7 4,9 3,8 4,9 5,4 7,2 3,7 7,5 6,2 6,1 7,1 7,3

1,1 1,0 1,4 0,9 1,1 1,1 1,9 0,5 0,7 0,7 1,1 2,9 1,1 1,0 0,7 2,1 1,1 1,1 1,1

0,5 2,5 2,2 1,4 3,8 1,1 0,7 0,7 1,2 1,0 0,8 0,7 0,3 0,6 3,9 0,3 1,4 1,8 1,8

0,3 2,6 2,1 1,2 3,7 1,5 1,0 0,4 1,1 2,1 0,6 0,9 0,3 1,1 2,5 0,4 1,6 1,5 1,7

5,2 5,9 5,0 3,9 5,3 6,3 3,9 4,4 4,4 3,2 4,3 5,1 4,7 3,5 6,3 3,1 4,7 4,6 4,5

0 0,2 -0,4 0,1 -0,5 0 -0,5 -0,6 -0,5 -0,1 -0,5 -1,1 -1,1 -0,1 0 -0,1 0,5 -0,2 -0,2

0,6 1,6 1,7 0,6 1,6 2,6 0,2 0,7 0,4 0,6 0,4 0,4 1,2 0,5 0,6 0,2 0,3 1,1 1,3

-0,2 -0,3 -0,6 -0,2 -0,3 -1,3 -0,1 -0,3 -0,2 -0,1 -0,1 0 -0,4 -0,3 0 -0,1 0 -0,3 -0,4

20,3 28,1 31,4 25,9 24,6 24,9 21,6 19,2 19,6 17,7 22,4 21,9 26,0 18,1 27,9 17,8 23,8 26,0 27,0

0 6,7 3,1 2,9 5,7 5,4 0,1 -3,8 4,5 12,0 1,6 8,2 0,1 5,4 3,8 7,5 10,3 3,6 4,0

4. .táblázat: Az egyes életkorral összefüggő kiadások várható növekedése 2010-2060 között, az alapforgatókönyvek szerint, a GDP százalékában Forrás: Saját szerkesztés az European Commission (2012): Fiscal Sustainability Report 2012. European Economy 8/2012. Brüsszel, 2012. 33. oldal, 212 oldal ISBN 978-92-79-22856-8 adatai felhasználásával.

A tagállamok egy másik csoportjánál (Ausztria, Cseh Köztársaság, Finnország, Hollandia, Írország, Litvánia és Románia) az előbbi csoportnál lényegesen kisebb, de jelentős, a GDP 4-7%-t kitevő kiadásnövekedéssel számolnak az EU szakértői az életkorral összefüggő állami kiadások terén 2010-2060 között. Az EU szakértőinek prognózisa szerint a kiadások növekedése nem fogja meghaladni a GDP 4%-át a Bulgáriában, Dániában, Észtországban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Görögországban, Lengyelországban, Lettországban, Magyarországon, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban és Svédországban.

11.3.2 A nők, a fiatalabb és idősebb munkavállalók, a munkaképes inaktívak, a mélyszegénységben élők, a romák munkaerő-piaci részvételének a növelése Az elöregedő társadalom okozta kihívásokat gyakran az időskori függőségi ráta (a 65 éven felüliek aránya a 15-64 évesekhez képest) 2010-ről (26%) 2050-re (50%) duplájára növekedésével támasztják alá. Valójában az igazi kihívás a gazdasági függőségi ráta, amely a munkaképes korú inaktívak, a munkanélküliek és a nyugdíjasok együttes számát viszonyítja a foglalkoztatottak számához. Ha az Európai Unió teljesíti az Európa 2020 stratégiájában a 20-64 éves korcsoportra kitűzött 75%-os foglalkoztatási szint elérésére vonatkozó célját, és további előrelépések is történnek, akkor a 2020 és 2050 közötti időszakban, a

gazdasági függőségi ráta csupán kisebb mértékben fog nőni, a jelenlegi 65%-ról 79%-ra, a bécsi székhelyű Osztrák Munkaügyi és Kereskedelmi Kamara számításai szerint.10 Számos EU tagállamban, így Magyarországon a foglalkoztatási ráták növelésével is lehetne javítani a nyugdíjrendszerek jövőbeni megfelelőségét és fenntarthatóságát. És nem csupán az idősebb korcsoportok esetében, hanem mindazon csoportoknál is, ahol jelenleg a foglalkozási ráta alacsony: például a nőknél, a fiataloknál, az alacsony végzettségűeknél, az idősebbeknél, a mélyszegénységben élőknél, a bevándorlóknál, a romáknál stb. Az EU foglalkoztatási céljainak elérésével és a foglalkoztatás terén legjobban teljesítő országokhoz felzárkózva lehet a legtöbb országban leginkább semlegesíteni az elöregedés negatív hatásait az államháztartásra. Ezért különösen fontos a teljes foglalkoztatás megvalósítására való törekvés és a társadalmi felzárkóztatás programjainak mielőbbi megvalósítása. A nyugdíjrendszerek jelentősen befolyásolják a nyugdíjba vonulási mintákat és ennek következtében a munkaerő kínálat és a gazdasági függőségi ráták alakulását is. A legfontosabb paraméterek ebben a vonatkozásban a nyugdíjkorhatár és a korai nyugdíjjogosultság lehetőségei. Jelenleg egy ember az életének mintegy egyharmadát tölti nyugdíjban. A nyugdíjkorhatárok és korai nyugdíjazás feltételeinek változatlansága mellett ez az arány növekedni fog a születéskor várható időtartam növekedésével. Sőt a munkaerőpiacról való korai nyugdíjazás növekedésével az idősebbeknél (55-64 évesek) a foglalkoztatási ráta 2010-re már 50% alá esett az EU átlagában. De ez az átlagérték jelentős különbségeket takar el, ugyanis például Máltán az idősebbek foglalkoztatási rátája csupán 30,2%, de Svédországban ezzel szemben 70,5%. (lásd részletesebben az 1. ábrán). Továbbá az idősebb nők foglalkoztatási rátája lényegesen alacsonyabb (38,6%), mint az idősebb férfiaké (54,6%). A korai nyugdíjazással kapcsolatos, a korábbi évtizedekben jellemző trend megfordult. Ennek következtében az EU 27 tagállamában az 55-64 éves korúak foglalkoztatási rátája a 2001-ben jellemző 37,7%-ról 2010-re 46,3%-ra nőtt. A tagállamokban végrehajtott nyugdíjreformok hatására idővel fokozatosan növekedésnek indult az idősebbek részvétele a munkaerőpiacokon. Ennek ellenére ma már nyilvánvaló, hogy az eddigieknél sokkal többet kell tenni. Jelenleg még mindig kiemelkedően alacsony a foglalkoztatási ráta a nyugdíjkorhatár alatti korcsoportban, és a fejlődés ebben a tekintetben még meglehetősen lassú. A fix nyugdíjkorhatár a munkaerőpiacról való könnyebb kilépés lehetőségével kombinálva egyre növekvő egyensúlytalanságot eredményeztek az aktív és a nyugdíjas évek között. Ennek következtében elkerülhetetlen a nyugdíjrendszerek reformja, az idősebbek munkaerő-piaci részvételének növelése, a gazdasági növekedés fokozása, valamint a fenntartható és megfelelő színvonalú nyugdíjak szilárd alapjainak megteremtése érdekében. A nyugdíjkorhatár egységesítését célzó reformok (beleértve a korengedményes nyugdíjazás fokozatos megszüntetését) sikere azonban annak a függvénye, hogy mennyire sikerül több és jobb lehetőségeket biztosítani az idős férfiak és nők munkaerőpiacokon való maradásához. Mindez több intézkedés összehangolt és együttes alkalmazását feltételezi, ideértve többek között új munkahelyek létesítését és az ezt ösztönző munkaszervezési módszerek elterjesztését, az életen át tartó tanulás feltételeinek a javítását, a magán- és a családi élet összeegyeztethetőségét lehetővé tevő intézkedések bevezetését, az idősek egészségügyi állapotát jobbító intézkedéseket, valamint mindenfajta diszkrimináció (életkori, faji, nemi jellegű, vagyoni helyzet alapján történő stb.) elleni hatékony és eredményes fellépést a munkaerőpiacokon. Ezen intézkedések során figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a munkaképesség és az elhelyezkedés lehetőségei meglehetősen eltérőek lehetnek az egyes egyének esetében és a várható élettartam, valamint az egészségügyi állapot általában lényegesen alacsonyabb azoknál, akik fizikai munkát végeznek és már nagyon fiatalon elkezdtek dolgozni.

10

European Commission (2012): White Paper. An Agenda for Adequate, Safe and Sustainable Pensions. Brussels, 16.2.2012. COM(2012) 55 final. 6. oldal, 40 oldal.

1. Ábra. Az idősebb munkavállalók (55-64) foglalkoztatási rátája az EU tagállamokban 2010-ben (Forrás: European Commission (2012): White Paper. An Agenda for Adequate, Safe and Sustainable Pensions. Brussels, 16.2.2012. COM(2012) 55 final. 8. oldal, 40 oldal).

11.3.3 Az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságának a biztosítása Ez a fejezet az egészségügy szerepét az Európa 2020 stratégia részeként mutatja be. Minden egészségügyi ágazati befektetés az Egészségügyi Stratégiában szereplő kihívások megoldását segíti, amelyeket a pénzügyi és gazdasági válság az elmúlt években még tovább súlyosbított: az öregedő népesség, a krónikus betegségek növekedése, az egyre nagyobb kereslet az egészségügyi szolgáltatások iránt és a technológiai fejlesztések magas költségei.11 Az egészség önmagában érték,12 a gazdasági fejlődés egyik előfeltétele. Az emberek egészségi állapota egyaránt alapvetően befolyásolja a gazdasági eredmények, a termelékenység, a munkaerő-kínálat, a humán tőke és az állami kiadások alakulását. Az egészségügyi kiadások elismerten a gazdasági növekedést és a társadalmi fejlődést segítik elő. A költségtakarékos és hatékony egészségügyi kiadások növelik a rendelkezésre álló munkaerő mennyiséget és annak termelékenységét a várható egészséges élettartam megnövelésével.13 Ugyanakkor az egészségügyi kiadások viszonylag nagy aránya az összes állami kiadásokon belül, az EU-ban szükséges költségvetési konszolidációval együtt a jelenleginél sokkal hatékonyabb és költségtakarékosabb gazdálkodást tesz szükségessé az egészségügyi rendszerek hosszú11 Commission White Paper ‘Together for Health: A Strategic Approach for the EU 2008-2013’ COM(2007) 630 final, 23.10.2007. 12 Council Conclusions on Common Values and Principles in European Union Health Systems, OJ 2006/C 146/01, 22.6.2006. 13 Commission, Directorate-General for Economic and Financial Affairs (2012), The Quality of Public Expenditures in the EU, European Economy, Occasional Papers 125, December 2012.

távú fenntarthatósága érdekében. Számos tény utal arra, hogy jelentős lehetőségek vannak a hatékonyság növelésére az egészségügyi ágazatban. Az emberek átlagos egészségügyi állapota hosszú évek óta jelentős javulást mutat az EU-ban, emellett azonban jelentős egyenlőtlenségek alakultak ki. A szegényebb és hátrányos körülmények között élő emberek sokkal korábban halnak meg és sokkal több közöttük a krónikus beteg és a fogyatékos. A jövőben ezért olyan fejlesztési stratégia megvalósítása szükséges az egészségügyi ágazatban, amely elsősorban az alábbi négy területre fókuszál:14 1. Fejlesztések végrehajtása olyan hosszú-távon fenntartható egészségügyi rendszerek meghonosítása érdekében, amelyek egyesítik a költséghatékonyság javítását célzó innovatív reformokat a fiskális konszolidáció céljaival, valamint a folyamatosan megfelelő minőségi színvonalú közszolgáltatások rendelkezésre állásával. 2. Fejlesztések végrehajtása az emberek, mint humán tőke egészségügyi állapotának a javítása érdekében, amelyek erősítik a foglalkoztathatóságukat, segítik az aktív foglalkoztatási politikák hatékonyabbá válását, megfelelő megélhetést tesznek lehetővé és egyúttal elősegítik a gazdaság nagyobb növekedését. 3. Fejlesztések végrehajtása az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében, amelyek elősegítik a társadalmi kohéziót és képesek megtörni azt az ördögi spirált, amely révén a rossz egészségügyi állapot automatikusan az elszegényedést és a társadalmi kirekesztettséget hozza magával. 4. Fejlesztések végrehajtása az egészségügyi szférában megfelelő EU alapok támogatásával. 9000 8233 8000

7000

6000 5388 5270 5056 4786

PPP US$

5000

4445 4338 4464 4395 3969 3718 3974 3758 3670 3309 3251 3035 3433 3268 3076 2964 3022 2914 2728 2428 2095 1884 2165 2035 1601 1294 1389 1202

4000

3000

2000

916

1000

913

Eg

N

ye sü lt Á

lla m o or k vé gi a S H vájc ol Lu lan xe d i a m bu rg D án K ia an a A da N usz ém tr e Fr to ia an rsz á ci ao g rs zá Be g Sv lgiu éd m or sz Í r ág or Eg s ye Au zág sü sz tr lt K áli a ir ál ys ág O Izl EC an D d Fi átl a n Sp no g an rsz yo ág lo rs zá g Ja Ú pá j-Z n O éla la sz nd G ors ör ög zág or Po szá rt g ug Sz ália lo vé ni a Iz Sz rae lo l vá C se Dél kia h K Ko öz re M tá r a ag s a ya ság Le ro ng rsz ye ág lo r És szá g zt or sz ág C hi M le Tö ex rö ik ko ó rs zá g

0

2. Ábra. Az egy főre jutó egészségügyi kiadások az OECD országokban, 2010-ben (vásárlóerő paritásos US$-ban) (Forrás: Saját szerkesztés az OECD Health Data 2012. How Does Hungary Compare. 1. oldal adatai alapján Letöltve: 2012. 08. 10.)

Az Európai Unióban az egészségügyi rendszerek állnak a magas szintű szociális védelem középpontjában és ezek alkotják az európai szociális piacgazdaság sarokkövét. Az egészségügyi szektor foglalkoztatja az EU összes munkaerejének 8%-át és hozza létre az összes hozzáadott értékének (GDP) 10%-át. Az egyes tagállamok között ma még jelentős eltérések vannak, amíg Ausztriában, Dániában, Franciaországban, Hollandiában és Németországban az egészségügy hozzájárulása az ország GDP-jéhez meghaladja a 11%14

European Commission (2013): Investing in Health. Commission Staff Working Document Social Investment Package February 2013. Brussels, 20.2. 2013. SWD (2013) 43 final. 2. oldal, 23 oldal.

ot, addig Észtországban, Lettországban és Romániában nem éri el a 7%-ot.15 Az egy főre jutó egészségügyi kiadások tekintetében a rangsort az OECD országok között az Egyesült Államok vezeti a GDP-je 17,6 százalékát költve egészségügyi ráfordításokra, majd Hollandia (12%), Franciaország (11,6%) és Németország (11,6%) követi. Az egy főre jutó egészségügyi kiadások tekintetében a magyar kiadások (1601 US$) 2010-ben, az OECD országok átlagának (3268 US$) kevesebb, mint felét tették ki.16

11.3.4. A nyugdíjrendszerek pénzügyi fenntarthatóságának a biztosítása Napjainkban a nyugdíjak teszik ki az állami kiadások egyik jelentős és növekvő részét, jelenleg átlagosan a GDP több mint 10%-át és 2060-ra várhatóan a részarányuk 12,5%-ra fog nőni. Az Európai Bizottság és az Európai Nyugdíj Bizottság az állami nyugdíjkiadások várható alakulására vonatkozó legfrissebb előrejelzéseit a 2012 májusában publikált Elöregedési Jelentés 2012 (Ageing Report 2012) tartalmazza.17 Az ebben a kiadványban szereplő előrejelzések csupán kezdeti becsléseknek tekinthetők. A 2009-es jelentéshez képest az előrejelzésekben bekövetkezett változások azt tűnnek alátámasztani, hogy több tagállam a legújabb kiegészítő reformintézkedései révén sikeresen csökkenteni tudta a jövőben várható nyugdíj kiadások szintjét. Ugyanakkor több szakértő arra is rámutatott, hogy azokban az országokban ahol a nyugdíjak vásárló értéke eddig is meglehetősen alacsony volt, ott ez más állami kiadások esetében jelentős többlet igényeket gerjesztett, ami egyáltalán nincs összhangban a hosszabb távon fenntartható fiskális politika célkitűzéseivel. Az Európai Unió egyes tagállamai meglehetősen különböző helyzetben vannak és ennek következtében a nyugdíj kiadásokra eszközölt ráfordításaik között jelentős különbségek vannak, például míg Írország csupán a GDP-je 6%-át költi nyugdíj kiadásokra, addig Olaszország ezzel szemben a GDP-je 15%-át, a csökkenő demográfiai trendek egészen hasonló kihívások elé állítják őket. A tagállamok többsége, hogy átvészelje ezeket a várható negatív demográfiai változásokat, megpróbálta fenntarthatóbb alapokra helyezni a nyugdíjrendszerét. A tagállamok egy része olyan reformokat vezetett be, amelyek célja az volt, hogy a fenntartható fiskális politikával hozzák összhangba a nyugdíjrendszereiket, míg a tagállamok egy másik része olyan szerkezeti reformokat vezetett be, amely során a korábbi járadékmeghatározott (DB) rendszereket járulékmeghatározott (DC) rendszerekké alakították át, vagy kötelező tőkefedezeti rendszert hoztak létre. Azonban a pénzügyi és gazdasági válság a demográfiai természetű problémákkal való megbirkózást még nehezebbé tette, valamint felhívta a figyelmet néhány nyugdíjrendszer hiányosságaira, további reformokat téve szükségessé. Így fokozott erőfeszítéseket kell tenni számos tagállamban annak érdekében, hogy módosításokat végezzenek a kiadási oldalon és növeljék a foglalkoztatást és a termelékenységet. A Stabilitási és Növekedési megállapodásban lefektetett fiskális kereteket szem előtt tartva szigorú költségvetési stratégiát kell végrehajtani a nyugdíjreformok végrehajtásának nettó költségeivel is számolva. A népesség elöregedésének problémájával kapcsolatosan a stockholmi Európa Tanács egy három meghatározó pilléren nyugvó stratégiát fogadott el 2001-ben:18 1. az államadósság csökkentése; 2. a foglalkoztatás növelése, különösen az idősebb munkavállalók foglalkoztatására és a termelékenység növelésére; 3. a társadalombiztosítási rendszerek megreformálása. A közelmúltban ez a népesség elöregedésének problémájának megoldására meghirdetett hárompilléres stratégia további kiszélesítésre került az Európa 2020 stratégiájával összhangban, míg a 2010-ben útjára bocsátott Zöld Könyv a nyugdíjakról széleskörű vitát indított egy olyan átfogó megközelítés kidolgozása érdekében, amely hosszútávon fenntartható és biztonságos nyugdíj jövedelmeket eredményezhetne.19 15

European Commission (2013): Investing in Health. Commission Staff Working Document Social Investment Package February 2013. Brussels, 20.2. 2013. SWD (2013) 43 final. 2. oldal, 23 oldal. 16 OECD Health Data 2012. How Does Hungary Compare. 2. oldal. Letöltve: 2012. 08. 10. 17 European Commission (2011): The 2012 Ageing Report: Underlying Assumptions and Projection Methodologies. Joint Report prepared by the European Commission (DG ECFIN) and the Economic Policy Committee (AWG). European Economy 2011/4. ISBN 978-92-79-19298-2 18 European Commission (2012): White Paper. An Agenda for Adequate, Safe and Sustainable Pensions. Brussels, 16.2.2012. COM(2012) 55 final. 4. oldal, 40 oldal. 19 European Commission (2010): Green Paper. towards adequate, sustainable and safe European pension systems. Brussels, 7.7.2010. COM(2010) 365 final. 36 oldal.

11.3.5 A nyugellátások értékének megfelelő szinten tartása Jelenleg a nyugdíjak és elsősorban az állami nyugdíjrendszerekből származó nyugdíjak a fő bevételi forrásai az idősebb európaiaknak, akik egy jelentős és egyre növekvő részét (120 millió fő/ 24 %) teszik ki az Európai Unió lakosságának. Minden nyugdíjrendszer alapvető célja, hogy az idősek számára megfelelő jövedelmet biztosítson és lehetővé tegye számukra a korábbi életszínvonaluk fenntartását, és gazdasági függetlenséget biztosítson számukra, valamint az, hogy a nyugdíjak egyfajta automatikus stabilizátorként működjenek. A legtöbb EU tagállamban mindezt többé-kevésbé sikerült megvalósítani, ugyanakkor közismert, hogy számos hiányosság maradt. A 65 év feletti lakosság 2009-ben átlagosan a teljes népesség átlag jövedelmének 94%-át kitevő jövedelemmel rendelkezett. Az Eurostat erre vonatkozó speciális felmérése, az EU-SILC adatai szerint ez a jövedelemszint 70% és 100% között változott az egyes országokban. Ennek ellenére a 75 év feletti nők mintegy 22%-a csupán csak a szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkezett.20 Habár az állami nyugdíjrendszerek korábban végrehajtott reformjai az idősek helyzetének javítására és a szegénységtől való megvédésére törekedtek, a legtöbb ilyen reform végeredményben alacsonyabb helyettesítési rátát eredményezett (nyugdíjak aránya a korábbi jövedelmekhez képest).21 Különösen öt országban, Ausztriában, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Olaszországban és Svédországban csökkent jelentősen a 2007 és 2060 közötti periódusban az első nyugdíjak értéke a korábbi fizetésekhez képest. A pénzügyi és gazdasági válság hatására a magán megtakarításokon jelentkező megtakarítási ráták alapján ehhez a csoporthoz áll közel Lettország, Észtország és Litvánia is. Az alkalmazott árindexálás következtében alacsonyabb kezdeti nyugdíjak miatt ezekben az országokban magas a szegénység kialakulásának kockázata a jövőben nyugdíjba vonulóknál.22 Az állami nyugdíjrendszereknél

Ausztria Belgium Cseh Köztársaság Dánia Észtország Görögország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Olaszország Portugália Románia Svédország

2007

2060

49 45 33 33 28 61 33 32 53 49 67 58 36 49

38 42 27 33 16 67 22 29 62 38 49 56 44 31

Változás %-ban -22% -7% -18% 0% -43% 10% -33% -9% 17% -22% -27% -3% 22% -37%

A magán és állami nyugdíjrendszereknél együtt 2007 2060 Változás %-ban

33 71 28

27 84 31

-18% 18% 11%

33 32

33 37

0 16%

49

43

-12%

36

49

36%

5. táblázat: Bruttó átlagos helyettesítési ráta (%) alakulása néhány európai országban és trendek 2007 és 2060 között (Forrás: Asghar Zaidi (2010): Fiscal and Pension Sustainability: Present and Future Issues in EU Countries. European Centre for Social Welfare Policy and Research. Vienna. Policy Brief February 2010. 9. oldal, 17 oldal)

A helyettesítési ráták várható csökkenése azonban azon a feltételezésen alapul, hogy a nyugdíjkorhatárok változatlanok maradnak. Magasabb korhatárok megakadályozhatják a helyettesítési ráták csökkenését és akár a jövőbeli javulását is eredményezhetik. A kiegészítő nyugdíjmegtakarítások révén is elérhetővé válhatnak a megfelelő helyettesítési ráták. Néhány ország intézkedéseket vezetett be, hogy kiegészítse a állami felosztó kirovó (pay-as-you-go) nyugdíjrendszerét magánbiztosítási rendszerekkel, de ezeknek a 20

Eurostat EU-SILC 2009-es adat. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/microdata/eu_silc European Commission (2012): White Paper. An Agenda for Adequate, Safe and Sustainable Pensions. Brussels, 16.2.2012. COM(2012) 55 final. 5. oldal, 40 oldal. 22 Asghar Zaidi (2010): Fiscal and Pension Sustainability: Present and Future Issues in EU Countries. European Centre for Social Welfare Policy and Research. Vienna. Policy Brief February 2010. 14. oldal, 17 oldal 21

legfőbb hiányossága éppen az, hogy éppen a kisebb jövedelműek esetében nem csökkentette egyáltalán a későbbi szegénységi kockázatok kialakulását, csupán a magasabb jövedelemmel rendelkezők jövőbeni nyugdíja reálértékének kilátásait javította. Ezért még sok tagállamban kell megtalálni azokat a további kiegészítő nyugdíj-megtakarítási lehetőségeket, amelyek az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők esetében is elősegíthetik a jövőbeni szegénységi kockázatok csökkentését. A legfőbb akadály az, hogy az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők sokkal kevésbé tudnak további megtakarításokra félretenni a jövedelmükből, mint a magasabb jövedelműek. A pénzügyi és gazdaság válság egyértelműen megmutatta, hogy lényegesen javítani kell a tőkefedezeti elven működő nyugdíjrendszerek kockázatokat mérséklő és pénzpiaci sokkok hatásait elnyelő képességén. A válság miatt bekövetkezett gazdasági recesszió több országban a kötelező magánnyugdíjrendszerek számos hiányosságára világított rá.

11.3.6 Nyugdíjreformok szükségessége az Európai Unióban A tagállamok nyugdíjpolitikái előtt álló kihívás, hogy olyan rendszereket hozzanak létre, amelyek hosszútávon pénzügyileg fenntarthatók és eleget tegyenek a nyugdíjrendszerek alapvető céljának nevezetesen, hogy megfelelő jövedelmet és életszínvonalat tegyenek lehetővé az idős embereknek, valamint biztosítsák gazdasági függetlenségüket. Az Európai Bizottság 2011-es 2012-es Éves Növekedési Jelentései (Annual Growth Surveys) részletesen megvilágítják azokat a kulcs irányvonalakat, amelyek egy növekedésbarát fiskális konszolidáció és megfelelő és fenntartható nyugdíjak biztosításához szükségesek.23 Ezeknek a céloknak a végrehajtásával a jelenleginél sokkal jobb egyensúly biztosítható a munkában és a nyugdíjban eltöltött évek között és jobban ösztönözhetőek a kiegészítő nyugdíjtakarékossági törekvések. Tételesen a Bizottság az alábbi célok megvalósítását javasolja:24 • • • • •

A nyugdíjkorhatár és várható élettartam növekedése közötti kapcsolat szorosabbá tétele A korhatár előtti nyugdíjba lépés és korengedményes nyugdíjazás lehetőségeinek a korlátozása A munkában töltött évek meghosszabbítására való törekvés kedvezőbb lehetőségeinek biztosítása az élethosszig tartó tanulás, a többféle munkaerőt és az idősek foglalkoztatását elősegítő alkalmazó munkahelyek, valamint az aktív és egészséges időskori életmód támogatása révén A férfiak és nők nyugdíjkorhatárának kiegyenlítése, A kiegészítő nyugdíj megtakarítások fejlesztésének támogatása, a nyugdíj jövedelmek növelése érdekében.

A nyugdíjreformok e célok mentén történő végrehajtása hozzájárulhat ahhoz, hogy a nyugdíjrendszerek fenntarthatóbb pályára kerüljenek ezáltal segítve a tagállamokat, hogy a sokkal kedvezőtlenebb demográfiai helyzet ellenére megfelelő jövedelmet tudjanak biztosítani polgáraik számára idős korukban.

11.4. A 2010 után az egészségügyi- és a nyugdíjrendszer területén, Magyarországon végrehajtott reformok legfőbb jellemzői Összességében úgy tűnik, hogy ma már Magyarország esetében nem kell rövidtávú költségvetési kockázatoktól tartani. A költségvetés fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok jelenleg alacsonynak mondhatók közép- és hosszútávon is, amennyiben sikerül teljes egészében végrehajtani a tervezett ambiciózus költségvetési konszolidációt és 2014 után is a jelenlegi szinten maradnak a költségvetés elsődleges egyensúlyi mutatói. A kockázatok sokkal nagyobb lennének, ha a jelenlegi elsődleges egyensúlyi mutatók helyett visszatérnének a 2010 előtt jellemző átlagértékek. A kockázatok csökkentésére ezért Magyarországnak a hosszú-távú költségvetés fenntarthatósága érdekében olyan gazdaságpolitikát kell folytatnia, amely évente az ország GDP-jének mintegy 0,5 százalékával javítja az elsődleges egyensúlyi mutatókat és bezárja az S2 mutató által jelenleg jelzett rést.25 23

COM(2011) 11 final, 12.1.2011 és COM(2011) 815 final, 23.11.2011. European Commission (2012): White Paper. An Agenda for Adequate, Safe and Sustainable Pensions. Brussels, 16.2.2012. COM(2012) 55 final. 9. oldal, 40 oldal. 25 European Commission (2012): Fiscal Sustainability Report 2012. European Economy 8/2012. Brüsszel, 2012. 112-113. oldal, 212 oldal ISBN 978-92-79-22856-8 24

A két kulcsszó, amivel többnyire a szakértők a szokatlanul erős mandátummal 2010-ben hatalomra került Orbán kormány által a szociálisvédelem területén bevezetett reformokat jellemzik a centralizáció és az állami szerepvállalás kibővítése.26

11.4.1. Az egészségügyi rendszer konszolidációja Az egészségügyi kiadások átlagosan 2,9%-kal növekedtek 2000 és 2009 között, de ez növekedési ráta 2010-ben 2%-ra csökkent. A gyógyszerkiadások növekedése lassult a leginkább az elmúlt években. Ennek ellenére 2010-ben az összes egészségügyi kiadás 33,6%-át tették ki a gyógyszerkiadások, az OECD átlag (16,6%) kétszeresénél is többet. Minden releváns viszonyítási ponthoz képest (OECD átlag, EU átlag, Visegrádi országok átlaga, saját korábbi egészségügyi közkiadásaink) keveset költünk egészségügyi ellátásra (mintegy 250-550 milliárd forint hiányzik a rendszerből), viszont, nem a leghatékonyabban használjuk fel. A közfinanszírozott ellátások köre és tartalma illetve a rendelkezésre álló források között tátongó rést az állam már a piacgazdaságra való áttérés előtt is az egészségügyi dolgozók fizetésén spórolta meg. Az örökölt helyzeten pedig eddig egyetlen szabadon választott kormány sem tudott vagy akart érdemben változtatni, és 2002 és 2010 között ez a helyzet már tarthatatlanná vált, tartós orvos és ápoló hiány alakult ki. Magyarországon az egészségügy finanszírozása nagyobbrészt még ma is állami forrásokból történik, mint az OECD országok többségében (az Egyesült Államok, Chile és Mexikó kivételével). Ugyanakkor a közfinanszírozás aránya a magánfinanszírozáshoz képest a rendszerváltás óta gyorsan és jelentősen csökkent, az 1991-es 89,1%-ról 2010-ben 64,8%-ra, az OECD országok átlaga alá. Az egészségügyi kiadások legfőbb finanszírozója, az egészségügyi járulékból gazdálkodó egészségbiztosítási alap mellett hosszú ideig az önkormányzatoknak volt kisebb, de jelentős egészségügyi finanszírozó szerepük. Az államháztartáson belül az egészségügyre fordított kiadások 2010-ben az összes kiadás mintegy 10%-át tették ki, míg az önkormányzati kiadások között az egészségügyi célú kiadások mértéke mintegy 14% volt. Az egészségügyi kiadások nagysága és elosztása és az államháztartás egyensúlya szempontjából is egyaránt alapvető jelentőségű az Egészségbiztosítási Alap alakulása. Az elmúlt évtizedben egészen 2007-ig növekedtek az Alap bevételei, ezt követően azonban 2011-ig az egyes kiadási címeknél különböző mértékű, de többnyire mindenhol jelentősnek mondható forráskivonás történt. A lakosság orvosi ellátására fordított összegek reálértéke a „teljesítmény-volumen korlát” bevezetését követően nagymértékben lecsökkent. A kórházi ágyszám leépítés 2007-ben mintegy negyedével szűkítette a kórházi kapacitásokat, miközben az ezeket pótolni hivatott járóbeteg-központok kialakítását finanszírozó EU-s projektek csak évekkel később indulhattak el a 2013-ig lehívható EU-s forrásokból. Mindez a betegek számára hosszú sorokat, nehezen elérhető orvosokat, sürgős kezelések és műtétek várólistára kerülését, a beutalási utak bizonytalanná válását idézte elő. A kórházi rendszer ebben az időben történt átalakításakor ráadásul a területi egészségügyi ellátás rendszerét is megváltoztatták, és ezzel a vidékiek, főleg a kistelepüléseken élők számára fizikailag is nehezebben elérhetővé vált egy sor orvosi ellátás. Ekkor számoltak fel több jelentős, a korábbi évek beruházásai során létrehozott és jelenleg is szűkösen rendelkezésre álló korszerű egészségügyi kapacitásokat – például az OPNI-ban működő stroke-központot, vagy a Szabolcs utcai kórház transzplantációs részlegét stb.. A teljesítmény-volumen korlát szigorú érvényesítéséből fakadó, reálértéken egyre szűkülő finanszírozás miatt az ellátás minden szinten érzékelhető romlásához a kórházak, rendelőintézetek egyre rosszabb pénzügyi helyzete társult, a kórházak mintegy kétharmada került csőd közeli állapotba, több csődbe került (például az egri és a tapolcai kórház), és folyamatosan nőttek a tartozások a szállítók felé, miközben a fejlesztési források hiánya miatt az egészségügyi intézmények infrastruktúrája teljesen leromlott. Habár 2009-re az Egészségbiztosítási Alapot eredetileg enyhe deficittel tervezték, az Alap tényleges hiánya megközelítetett a 150 milliárd Ft-ot ezzel több, mint 100 milliárd Ft-tal lett nagyobb, mint a tervezett. Az egészségügyi munkáltatói járulék 5-ről 2 százalékra csökkentése 2009 második felében közel 110 milliárd Ft-tal növelte meg az Egészségbiztosítási Alap bevételi hiányát, azaz deficitjét. A hiány elfutása másrészt azért következett be, mivel a válság hatására a tervezettnél jóval kevesebb járulékbevétel folyt be az Egészségbiztosítási Alapba és ez további tíz milliárdokkal növelte meg a hiány mértékét. 26

Gál I. Róbert (2012): Pensions, Health Care and Long-term Care. asisp Annual National Report 2012. European Commission DG Employment, Social Affairs and Inclusion. Hungary, March 2012. 3. oldal, 30 oldal.

Bevételek - ebből Munkáltatói járulék befizetés Munkavállalói járulék befizetés Egészségügyi hozzájárulás Gyógyszer-gyártók befizetései Vizitdíj, kórházi napidíj bevétele Központi költségvetésből Kiadások - ebből Kiadások a GDP%ában Gyógyító – megelőző ellátás Fekvőbeteg szakellátás Járóbeteg szakellátás Háziorvosi ellátás Fogászati ellátás Gyógyszer Támogatás Pénzbeli ellátások Egyenleg

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

1567,4

1676,6

1445,2

1269,4

1385

1403,1

1744,6

736,9

685,5

411,8

314,9

159,7

152,5

150,5

278,2

484,8

447,8

424,3

431,8

442,2

546,2

107,7

113,5

119

109,9

41,2

54,3

108,8

21,2

31,4

38,8

35,5

13,3

10,9

378

372,5

354,4

319,1

617,2

642,4

594,5

1678,7

1648,7

1445,1

1418,8

1476,7

1486,5

1791,5

7,1

6,5

5,4

5,4

5,5

5,3

6,3

713,9

718,7

757,2

719

791

806,9

842,1

419,5

401,7

435,3

410,4

440,1

398,7

398,4

112,3 63,4 21,7 388,7

110,3 72,4 22,5 323,6

118,1 78,7 23,9 325,7

109 77,6 22,7 343,2

112,9 79,2 22,6 357,2

119,4 70,7 22,3 376,9

123,1 73,8 22,7 315,1

209,2 -111,3

217,5 27,4

233,2 -9,9

247,3 -149,5

221,2 -91,7

201,4 -83,4

553,3 -46,9

6. táblázat: Az Egészségbiztosítási Alap bevételei és kiadásai 2006-2012 (milliárd Ft) (Forrás: OEP Statisztikai évkönyvek 2006-2012. Letöltve: 2014.03.20.

http://www.oep.hu/portal/page?_pageid=34,44234443&_dad=portal&_schema=PORTAL) A 2006-2010 közötti időszak felelőtlen egészségpolitikai döntései hatására, amelyek szétzilálták és a működőképesség hatására sodorták az átalakításra szoruló, de alapvetően még mindig magas színvonalon funkcionáló magyar egészségügyi rendszert, valamint a világgazdasági válságra hivatkozó restrikciós intézkedések következtében 2010 második felére súlyos válsághelyzet alakult ki, amely azonnali intézkedések sorát követelte meg a 2010-ben megalakult új kormánytól. A nem megfelelő finanszírozás oda vezetett, hogy a kórházi adósságállomány soha nem látott szintet ért el 2010-re. A kialakult súlyos válsághelyzet legfőbb oka alapvetően az abszolút és relatív forráshiány volt, mivel a 2010 előtt regnáló kormányok nem forgatták vissza az ágazatba az intézmények bezárása, illetve a teljesítmény volumenkorlát jelentős csökkentése révén megtakarított forrásokat. Ráadásul ezen kormányok egészségügyi intézkedései között több olyan is volt, amelyik a jogszabályi előírások próbáját sem állták ki. A rövidtávú válsághelyzetet jól jellemzi, hogy 2009-ben a gyógyító-megelőző ellátás finanszírozása összességében, nominál értékben több mint 40 milliárd forinttal maradt el a 2008-as szinttől, 757,2 milliárd forintról 719 milliárd forintra csökkent. A 2010 elején juttatott 45,5 milliárd Ft relatív pluszforrás csak arra volt elegendő, hogy az ellátó intézmények ki tudják fizetni a leginkább feszítő, csődeljárással fenyegető felhalmozódott lejárt tartozásaik egy részét. Így az eladósodásuk, a tartózásaik növekedésének folyamata már 2010. első negyedévében újra elindult, és a második félévben gyorsuló ütemben folytatódott. A 2010-ben megalakult új Kormány a korábbi években felhalmozódott kórházi adósságok csökkentéséhez 2010 és 2011 végén egyaránt több tíz milliárd forintot biztosított az érintett intézményeknek. A szükségtelen párhuzamosságok felszámolásával, a betegutak optimalizálásával, az alap- és járóbeteg ellátás

megerősítéséből és ezzel egyidejűleg a fekvőbeteg ellátás tényleges szükségletekhez való alakításával jelentős megtakarítások képződtek. Az egészséges táplálkozás előmozdítása, valamint az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásának javítása céljából 2011 szeptember 1-jétől népegészségügyi termékadó került bevezetésre. Ezáltal azóta az egészségbiztosító által az ellátásokra fordított finanszírozásnak jelenleg már nagyobb hányada nem járulékokból származik.

3. Ábra. Az Egészségbiztosítási Alap bevételeinek alakulása (milliárd Ft) (Forrás: OEP Statisztikai évkönyv 2012. Budapest, 2013. Kiadó: DUNAMIX Kft. 28. oldal, 154 oldal HU-ISSN 1218-4403 Letöltve: 2014.03.20. http://www.oep.hu/portal/page?_pageid=34,44234443&_dad=portal&_schema=PORTAL)

Annak ellenére, hogy az új Kormány intézkedései hatására 2009-hez képest 2012-ben közel 500 milliárd forinttal rekord nagyságúra nőtt meg az Egészségbiztosítási Alap bevétele az Alap egyenlege még ekkor is összességében közel 50 milliárd forintos hiányt mutatott. Ezért az egészségügy esetében rövidtávon is további források bevonására lesz szükség, ráadásul a szakemberek becslése szerint mintegy 30-40 olyan kórház van ahol már semmiképpen sem elegendő a kifizetetlen számlák évenkénti rendezése, hanem komoly szerkezeti átalakítások is szükségesek a stabil gazdálkodás megteremtéséhez. További források lennének szükségesek az átlátható, koherens életpályamodell megvalósításához és jelentős többletforrást igényel a hálapénz rendszerének kivezetése is. Bebizonyosodott az is, hogy súlyos hiba volt az előző kormányok részéről centrumokba kényszeríteni a betegeket, mivel azok nem képesek megoldani az egészségügy problémáit. Kis kórházak nélkül - különösen vidéken - nem szervezhető meg hatékonyan és eredményesen a megfelelő színvonalú egészségügyi ellátás, ezért azokat nem felszámolni, hanem megőrizni és megerősíteni szükséges a jövőben.

11.4.2. A négypilléres magyar nyugdíjrendszer átalakítása Magyarországon az 1998. január 1-jétől kialakított vegyes (állami és magán) rendszerbe belépett biztosítottak jövedelme utáni nyugdíjbiztosítási járulék megosztásra került. A járulékok mintegy egynegyed része már nem a felosztó-kirovó elven működő állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe kerültek befizetésre, hanem magán nyugdíjpénztári tagdíjként, a pénztári egyéni számlán kerültek jóváírásra. Ennek megfelelően a magán nyugdíjpénztári ellátásoknak az eleve kb. 25 %-kal alacsonyabb társadalombiztosítási ellátásokat kellett volna kiegészítenie. Az 1998. évi tervek szerint a második magánpillér fokozatosan a biztosítottak egyre növekvő hányadára, majd teljes körére terjedt volna ki. Habár belépési kötelezettséget kezdetben kizárólag a pályakezdőkre írtak elő, a törvényi szabályozás 1999. közepéig önkéntes döntés alapján valamennyi biztosított számára lehetővé tette a magánrendszerbe történő átlépést. Az átlépőknek azonban minden esetben számolniuk kellett volna azzal, hogy a jövőbeni társadalombiztosítási

nyugellátásuk a magánpillérbe történő átlépéssel eleve mintegy negyedével csökkeni fog, még akkor is, ha az önkéntes átlépést megelőzően a jövedelmük után a nyugdíjbiztosítási járulék teljes összegét a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe fizették be. A nyugdíjreform bevezetéséhez kapcsolódó egyoldalú tájékoztatás miatt, amely kizárólag az egyéni számlavezetés és az öröklés előnyeit hangsúlyozta és nem szólt a magánnyugdíjrendszerbe történő belépés kockázatairól, jelentős számban döntöttek a magán nyugdíjpénztári belépés mellett olyanok is, akik esetében ez nem volt előnyös. 27 A tőkefedezeti nyugdíjpillér kialakításának deklarált célja az volt, hogy hosszabb távon elősegítse a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságát. A hosszú távú cél meghatározásakor azonban figyelmen kívül hagyták, hogy a bevezetést követően még több évtizedig bevételkiesés keletkezik az állami nyugdíjpillérben, miközben az állami pillér kiadási kötelezettségei változatlanok maradtak. A többletköltségek az előzetes tervek szerint csak fokozatosan és igen hosszú idő, mintegy 5-6 évtized alatt szűntek volna meg. Ezt követően az alacsonyabb ellátásokból eredő kiadás-megtakarítás már kompenzálta volna a bevételkiesést, de mindaddig jelentős többlet kiadást eredményezett. Ugyanakkor Magyarországon a megtévesztő tájékoztatás hatására, az átlépők nagy száma miatt a bevételkiesés és ennek következtében a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer többletterhe rövid idő alatt ugrásszerűen megnőtt. A taglétszám már az indulást követő második évben, 2000-ben elérte az összes biztosított létszámának felét, és 2010-re már meghaladta az összes biztosított 60 %-át. Az állami felosztó-kirovó elvű nyugdíjpillér hiánya, a kieső bevételek miatt fokozatosan megnőtt, 2004-re elérte a GDP 1 %-át, majd 2009-ben már megközelítette a GDP 1,3 %-át is. A növekvő bevételkiesés következtében a hasonló vegyes rendszert bevezető többi országhoz hasonlóan Magyarországon is kiemelt kérdéssé vált a kötelező tőkefedezeti pillér bevételeinek elszámolhatósága az államháztartási bevételek között. Kezdetben nem volt egyértelmű, hogy a nyugdíjreform hatását az államháztartási hiány meghatározásakor a túlzott deficit eljárás szempontjából figyelembe kell-e venni vagy sem. Az Európai Unió Tanácsa (ECOFIN) 2005 tavaszán döntött arról, hogy a túlzott deficit eljárás szempontjából milyen mértékben vehetők figyelembe a kötelező tőkefedezeti rendszer bevételei. E döntés értelmében a 2005-2009. közötti időszakban a tőkefedezeti pillér bevétele folyamatosan csökkenő – 100, 80, 60, 40, illetve 20 %-os – mértékben lehetett figyelembe venni államháztartási bevételként. Ezzel a döntésével a vegyes nyugdíjrendszert alkalmazó országok valójában gazdaságpolitikájuk megvalósításához a továbbiakra nézve kisebb költségvetési mozgásteret kaptak, mint a nyugdíjrendszerük strukturális átalakítását fel nem vállaló tagországok. A 2008-2009. évi kedvezőtlen tőkepiaci folyamatok következtében a magán nyugdíjpénztári megtakarítások rövid idő alatt nagymértékben veszítettek értékükből. A 2008. évi számlaegyenleg kézhezvételekor a pénztártagok a várt gyarapodás helyett azt láthatták, hogy előző évi megtakarításaik értéke átlagosan 20 %-kal csökkent. Bár az azt követő időszak folyamatai részben kompenzálták a veszteségeket, a 2008. évi folyamatok a pénztártagokat váratlanul és sokkszerűen érték. Ez a gyakorlati tapasztalat ellentétes volt mindazzal, amit a magánnyugdíjrendszer előnyeiről, biztonságáról mindaddig hallottak. Mindez nagymértékben visszavetette a magyarországi tőkefedezeti nyugdíjpillér iránti lakossági bizalmat. A pénztártagság jelentős részében kétely támadt azzal kapcsolatban, hogy a magán nyugdíjpénztári felhalmozási rendszer valóban hozzásegíti-e tagjait a biztonságos öregkor megteremtéséhez. A felhalmozott megtakarítás csökkenése és a lakossági bizalomvesztése a vegyes nyugdíjrendszert működtető többi országban is bekövetkezett. Magyarországon e kedvezőtlen folyamatok a második pillér több további belső ellentmondását is felszínre hozták. Így például rövid időn belül nyilvánvalóvá vált, hogy a magán nyugdíjpénztári-tagok jelentős részének bizonyosan nem előnyös a pénztártagság, mivel az a jövőbeni magas hozamok feltételezése esetében sem fogja tudni kompenzálni a társadalombiztosítási ellátásuk kezdeti, mintegy negyedével történő csökkenését. Emiatt 2009. évben az állami visszalépés lehetősége megnyitásra került, igaz ugyan, hogy csak a legidősebb, az 52 éves életkort már betöltött korosztályokra. Mindez mindössze csupán a pénztártagok 4 %-át érintette. Mindez ugyanakkor nyilvánvalóvá tette, hogy a magán nyugdíjrendszer jelentős kockázatai nem egyeztethetők össze a kötelező pénztári belépéssel. A pénzügyi és gazdasági válság egyértelművé tette, hogy a magánnyugdíjrendszer működésének kockázatait szinte kizárólag a pénztártagok és a költségvetési hiány finanszírozása révén, az állam viseli, míg a magánnyugdíjrendszer működtetői nem, mivel a pénztárak működtetése és a vagyonkezelési 27

Magyarország Kormánya (2012): J/8218. számú jelentés a magán nyugdíjpénztárak működéséről, jogi hátteréről, gazdálkodásuk jog- és célszerűségéről. Budapest, 2012. augusztus. 106 oldal.

tevékenység révén biztos bevételt realizálnak. Ráadásul a részvénykorlátok a gazdasági válság kirobbanása előtti eltörlésével a jogalkotó éppen a lehető legkedvezőtlenebb időpontban ösztönözte kockázatos részvények vásárlására a pénztárakat, ugyanakkor a vagyonkezelési díj maximum hatásvizsgálat nélküli meghatározása az átlagos vagyonkezelői díj mérték feletti bevétel realizálását tette lehetővé a vagyonkezelők számára.28 Az OECD egy 2009. évben készített tanulmányának ismertetésekor negatív példaként ismertette a magyar magánnyugdíjrendszer magas költségszintjét. A kötelező befizetésű rendszerek közül Magyarországon kellett a legmagasabb díjakat fizetniük a tagoknak adminisztratív, igazgatási költségként a kezelt vagyon mintegy 2 %-át, míg ezek a díjak Svédországban voltak a legalacsonyabbak (kevesebb, mint a kezelt vagyon 0,5 %-a). A nem OECD országok vonatkozásában Costa Ricában lehetett megfigyelni a legmagasabb díjakat (2 %), míg a legalacsonyabbakat Bolíviában (0,5 %). Ezek a nagy különbségek olyan nagyok, hogy akár 30 %-os eltérést is okozhattak a tagok által realizált hozamban a legnagyobb és legkisebb adminisztratív költséggel dolgozó országok között. Ez a kritika arra is rámutatott, hogy a magas költségszint vesztesei a pénztártagok, akiknek az egyéni számláján emiatt lényegesen alacsonyabb összeg került jóváírására. Ennek jelentősége különösen a válság hatására elszenvedett jelentős veszteségek fényében vált kiemelkedővé. A költségek csökkentése a válság hatására megkezdődött ugyan, de az megfigyelhető volt, hogy a pénzügyi szféra Magyarországon kifejezetten továbbra is indokolatlanul magas költségeket realizált a magán nyugdíjpénztárak esetében.29

Szektor összesen AEGON Magyarország Nyugdíjpénztár Allianz Hungária Nyugdíjpénztár Aranykor Országos Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár AXA Nyugdíjpénztár Budapest Országos Kötelező Magánnyugdíjpénztár Dimenzió Magánnyugdíjpénztár Életút Első Országos Nyugdíjpénztár Erste Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár Generali Magánnyugdíjpénztár (2008-ban alakult) Honvéd Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár ING Nyugdíjpénztár MKB Nyugdíjpénztár OTP Magánnyugdíjpénztár Postás Magánnyugdíjpénztár Quaestor Országos Magánnyugdíjpénztár Vasutas Nyugdíjpénztár Villamosenergia-ipari Társaságok Nyugdíjpénztára

Nominális hozam % (10 éves) 5,44

Nominális hozam % (13 éves) 5,17

Reálhozam % (10 éves) 0,17

Reálhozam % (10 éves) -0,21

4,81 5,42 5,66

4,12 5,72 5,43

-0,42 0,16 0,38

-1,21 0,33 0,05

5,52 4,24

5,45 3,83

0,25 -0,98

0,06 -1,52

5,98 6,88 3,81 1,70 n.a.

5,81 7,26 3,56 1,49 n.a.

0,67 1,52 -1,36 -3,39 n.a.

0,35 1,72 -1,66 -3,70 n.a.

3,47 6,45 6,45 6,21 6,86 3,33 6,30 6,28

3,53 6,09 5,93 5,86 6,98 2,87 5,87 6,57

-1,53 1,13 1,13 0,90 1,50 -1,83 0,97 0,96

-1,83 0,63 0,51 0,44 1,46 -2,34 0,41 1,09

7. tábla. A magyar magán nyugdíjpénztárak 10 és 13 éves átlagos hozamainak alakulása teljes befizetésre számítva (Forrás: Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (2011): Ellenőrzési jelentés. A magán nyugdíjpénztárak által a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapnak átadott portfóliókkal kapcsolatos gazdálkodás jogszerűségének és hatékonyságának ellenőrzése. KEHI, 2011. december, 45-46. oldal

28

Magyarország Kormánya (2012): J/8218. számú jelentés a magán nyugdíjpénztárak működéséről, jogi hátteréről, gazdálkodásuk jog- és célszerűségéről. Budapest, 2012. augusztus. 7 oldal 29 OECD (2009), OECD Private Pensions Outlook 2008, OECD Publishing, 17. oldal, ISBN 978-92-64-04438-8

A magyar magán nyugdíjpénztárak hozama már a válság kitörése előtt is rendkívül alacsony volt. Az 1997 és 2010 közötti 13 éves időszakot tekintve még az infláció értékét sem érte el, tehát negatív hozamot termelt. A Magyarországon működő magán nyugdíjpénztárak közül egyetlen egy sem érte el a rövid lejáratú magyar állampapír index (RMAX) értékét sem és lényegesen elmaradt attól. Mindez azt bizonyítja, hogy a magyar magán nyugdíjpénztári tagok jobban jártak volna akkor, ha a pénztárak a tagok megtakarításait egész egyszerűen magyar állampapírokban helyezték volna el.30 A Nyugdíjbiztosítási Alap 2008 és 2010 között minden évben mintegy 600-700 milliárd forint körüli költségvetési hozzájárulást kívánt és 2011-ben már 800 milliárdos hiány keletkezett volna az Orbánkormány későbbi intézkedései nélkül. Mivel Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is magasak a nyugdíjkiadások, az egyre romló demográfiai helyzet következtében a hiány még tovább növekedett volna. Az új kormány azonban 2010-ben felismerte, hogy a magyar gazdaság két kiemelkedő alapproblémájának megoldását a gazdasági aktivitás alacsony színvonalát és a népességfogyás megállítását nem a nyugdíjrendszer folytonos toldozgatása útján kell orvosolni. A népesség öregedését nem lett volna szabad ürügyként használni a létező szociális védő rendszerek diszkreditálására és következésképpen felszámolására és arra, hogy olyan rendszerekkel helyettesítsék őket, amelyek egy más célt, a tőkepiacok likviditásának bővítését szolgálják. Világossá vált az is, hogy nyugdíjrendszer reformjának ürügyén nem odázhatók el és nem söpörhetők a szőnyeg alá tovább a demográfia és az alacsony gazdasági aktivitással kapcsolatos problémák. Azoknak a megoldását a nyugdíjrendszer működésének nehézségeitől függetlenül azonnal meg kell kezdeni. Ezért az Orbán-kormány világossá tette, hogy a kialakult helyzet megoldása érdekében a magyar gazdaságpolitikát két területre a foglalkoztatottság növelésére és a népességfogyás megállítására fókuszálja.31 Az 1997-es nyugdíjreform egyáltalán nem váltotta be a hozzáfűződő reményeket előzetes várakozásokat, kudarcot vallott. Habár kétségtelen, hogy hozzájárult a nemzetközi tőkepiacok likviditásának bővítéséhez, ezzel szemben a hazai gazdaság fejlesztéséhez, növekedéséhez, a hazai beruházások fejlődéséhez, a megtakarítások növekedéséhez és a hazai nemzeti tőke akkumulációjához vajmi kevéssé járult hozzá. A magán nyugdíjpénztári rendszer bevezetése a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságát nem tette könnyebbé, biztonságosabbá. A magánnyugdíjalapok fejlesztésében érdekelt szakértők és politikusok hosszú évtizedeken keresztül a szintén a rendszer fennmaradásában és terjeszkedésében érdekelt nemzetközi pénzügyi intézmények, bankok, befektetők és média segítségével azt a hamis illúziót keltették, mintha az 1997-ben nálunk is bevezetett új magán nyugdíjpénztári rendszer képes lenne erre. Ezzel szemben jelentős mértékben hozzájárult az ország költségvetési hiányának és adósságának növekedéséhez. Az idők folyamán folyamatosan derültek ki a magánnyugdíj pénztári rendszer további korlátai, gyengeségei, hibái és mielőtt hívei reményei szerint valóban ortodox rendszerré válhatott volna, és világ legfejlettebb országaiban is gyökeret verhetett volna a 2007-ben kirobbant pénzügyi és gazdasági válság hatására nemzetközi szinten is elbukott. Mára már a világon elismert pénzügyi szakértők és újságírók is azt kérdezik, hogyha a nyugdíjtakarékosság után nem lehet pozitív hozamra számítani, akkor ugyan mi értelme is van az egésznek?32 „A kötelező magán nyugdíjrendszer nemhogy megoldotta volna az amúgy is sok sebből vérző magyar nyugdíjrendszer problémáit, hanem maga vált egy újabb súlyos társadalmi és gazdasági problémává…A működési költségek és az elmaradt haszon nagyságrendileg 850 milliárd forintot tett ki…”33. A kialakult helyzetben Magyarország lépéskényszerbe került. A magán nyugdíjpénztári rendszer bevezetése miatt kieső járulékbevételt a központi költségvetés térítette meg a Nyugdíjbiztosítási Alapnak. Ezen a jogcímen az állam 1998-tól 2009 végéig összesen 2 043,2 milliárd forint költségvetési támogatást nyújtott a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, a Bajnai kormány 2010-re pedig további 372,4 milliárd forintot 30

Magyarország Kormánya (2012): J/8218. számú jelentés a magán nyugdíjpénztárak működéséről, jogi hátteréről, gazdálkodásuk jog- és célszerűségéről. Budapest, 2012. augusztus. 6 oldal. 31 Lásd bővebben: Nemzetgazdasági Minisztérium (2011): A nyugdíjrendszer átalakítása. Nemzetgazdasági Minisztérium, 2011. február 23. 5 oldal. 32 Chris Flood (2013): Saving for retirement is ’a losing game’. Financial Times, June 23, 2013. Letöltve: 2013.07.06. http://www.ft.com/intl/cms/s/0/c58a8860-d99a-11e2-98fa-00144feab7de.html 33 Részlet a magán nyugdíjpénztárak működéséről készült jelentésből. Magyarország Kormánya (2012): J/8218. számú jelentés a magán nyugdíjpénztárak működéséről, jogi hátteréről, gazdálkodásuk jog- és célszerűségéről. Budapest, 2012. augusztus. 4. oldal

átadását tervezte a költségvetésben.34. Ezek a központi költségvetésből a Nyugdíjbiztosítási Alapnak átadott támogatások évről évre növelték a költségvetési hiányt. A magyar állam a hiányt állampapírok kibocsátásával és hitelfelvétellel fedezte, amely azonban azok kamataival tovább növelte a hiányt. A Kormány 2010 végén megtárgyalta a nyugdíjreform végrehajtásának koncepcionális kérdéseit, áttekintette a szabad nyugdíjpénztár-választással összefüggő feladatokat és egyetért a nyugdíjrendszer olyan átalakításával, amely35 • • • •

•

a rövid-, közép- és hosszú távú finanszírozhatóság megteremtése érdekében a hárompilléres rendszerből visszatér az Európai Unió 18 országa által működtetett munkafedezeti (szolidaritási) és önkéntes tőkefedezeti alapú kétpilléres rendszerbe; az állami pillér mellett fenntartja és erősíti az önkéntes befizetésen alapuló önkéntes kölcsönös nyugdíjbiztosító pénztárakat; tehermentesíti a Nyugdíjbiztosítási Alapot a nem-nyugdíj, hanem szociális alapú kifizetésektől és azokat a központi költségvetés keretei között kezeli; törvényben rögzített módon biztosítja, hogy nyugdíjat csak a nyugdíj céljára befizetett összegekből lehet finanszírozni, a költségvetés egyéb bevételei terhére nyugdíj nem fizethető, egyúttal a társadalombiztosítási nyugdíjalapba befizetett járulékokat kizárólag nyugdíj kifizetésekre lehet fordítani; a reform költségét az állami és a fél-állami pillérek egyesítéséből finanszírozza azzal, hogy egyéb költségvetési forrás erre a célra nem használható fel.”

A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvény 2010. december 22-étől hatályos szabályai 2011. január 31-ig megteremtették - akár pályakezdőként, akár önkéntes döntés alapján magán nyugdíjpénztári taggá vált pénztártagok számára, hogy rendelkezzenek arról, hogy számlájuk vezetését a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer vegye át. A magán nyugdíjpénztárakból a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépéssel kapcsolatos egyes pénzügyi kérdésekkel, a felállításra kerülő pénzügyi alap döntéshozatali rendjével, a vagyonkezelésével, és annak felhasználásával kapcsolatos ügyek végrehajtására az új törvény a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapot hozta létre. Az Alap eszközeit kizárólag törvényben meghatározott célokra használhatta fel, az ott meghatározott előirányzatok javára történő befizetésekre illetve az államadósság csökkentésére. A magán nyugdíjpénztárak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépett tagjaik után 2011. június közepéig átadták azok eszközeiket a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap (NyRA) részére, amely értéke 2 957 milliárd forintot tett ki. Ez a vagyon a KEHI 2011 őszén végrehajtott erre vonatkozó ellenőrzésének megállapításai szerint magasabb lett volna, ha a magán nyugdíjpénztárak hozama elérte volna legalább a rövid lejáratú állampapírok hozamát, működési költségeik pedig nem merítik ki a törvény által lehetővé tett maximumot.36. Az Alap a törvény előírásai szerint részére átadott eszközöket 2011-ben a reálhozam és tagdíj kiegészítések visszautalására és a központi költségvetésbe befizetett összegen felüli értékesítéseit pedig adósságcsökkentésre fordította.

2011.05.31. 2011.12.31. 2012.12.31. 2013.12.31.

Forint eszközök

Deviza eszközök

Eszközök összesen

2 433,4 455,2 106,7 0,2

511,9 229,1 209,3 0

2 945,3 684,3 316,0 0,2

7 .táblázat: A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap vagyonának összetétele és értéke (milliárd Ft-ban) (Forrás: Saját szerkesztés az ÁKK adatai alapján. Letöltve: 2014. március 29. http://akk.hu//kepek/upload/2014/NYRA_pf_honlapra_20131231.pdf) 34

Magyarország Kormánya (2012): J/8218. számú jelentés a magán nyugdíjpénztárak működéséről, jogi hátteréről, gazdálkodásuk jog- és célszerűségéről. Budapest, 2012. augusztus. 24. oldal. 35 A nyugdíjreform végrehajtásának koncepcionális irányairól és a szabad nyugdíjpénztár-választással összefüggő feladatokról szóló a 1281/2010. (XII. 15.) Korm. határozatban foglaltak alapján 36 Magyarország Kormánya (2012): J/8218. számú jelentés a magán nyugdíjpénztárak működéséről, jogi hátteréről, gazdálkodásuk jog- és célszerűségéről. Budapest, 2012. augusztus. 106 oldal

A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap 2011 júliusában és augusztusában a magán nyugdíjpénztárak részére 233,2 milliárd forintot fizetett ki reálhozamok és tagdíj kiegészítések visszautalásához, és 122,3 milliárd Ft értékben adott át forint eszközöket, valamint 10,2 milliárd forint értékű deviza eszközöket az MNV Zrt. részére 2012 decemberében. Míg a fennmaradó 2 265,5 milliárd forintot szinte teljes egészében az Alap az államadósság csökkentésre fordította az ÁKK erre vonatkozó kimutatásai alapján. A nyugdíjpénztár-választás szabadságának megteremtése lehetővé tette a pénztártagok teljes köre számára a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépést. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe mintegy 3 millió fő lépett vissza, a visszalépések kapcsán az ONYF küldött teljes körű tájékoztatást a tagoknak. Míg a magán nyugdíjpénztári tagok létszáma 75 000 fő alá csökkent 37 A magán nyugdíjpénztári tagok visszalépése többletbevételhez segítette a társadalombiztosítási nyugdíjrendszert. Ez részben rövidtávú, részben pedig hosszabbtávú többletforrást jelentett. Ez egyfelől a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer növekvő hiányát mérsékelte, másfelől pedig az államadósság csökkentésére fordítódott. A kibővült költségvetési mozgástér lehetővé tette a gazdasági növekedés elindulásához, a magyar gazdaság stabil alapokra állításához szükséges intézkedések megtételét. A változások a harmadik pillért, az önkéntes kölcsönös nyugdíjbiztosító pénztárak működésének kereteit nem érintették, sőt a kormányzat adókedvezménnyel ösztönözte reálhozamok és tagdíj-kiegészítések önkéntes kölcsönös nyugdíjbiztosító pénztárakba történő átutalását. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben jelentős változás történt 2012. január 1-jétől. Az Alaptörvénnyel összhangban az minősül nyugdíjasnak, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, illetve a nők esetében, aki 40 év jogosultsági idő alapján megszerzett nyugdíjban részesül. A nyugdíjkorhatár előtti nyugellátások és a rokkantsági nyugdíjak a jövőben nem nyugellátásként, hanem egyéb ellátásokként, s nem a Nyugdíjbiztosítási Alapból kerülnek finanszírozásra. A 2012. január 1-jétől hatályos Alaptörvény, valamint a stabilitási törvény alapján a magán nyugdíjpénztárak ma már nem képezik részét többé a kötelező nyugdíjrendszernek. Magyarország Alaptörvényének 2012. január 1-jétől hatályos XIX. Cikk (4) bekezdése ugyanis kimondta:„Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.” A 2012. január 1-jén hatályos, a Magyarország Gazdasági Stabilitásáról szóló 2011. CXCIV. törvény 42. §a pedig rögzítette, hogy a jövőben természetes személy nyugellátás fedezetére, törvényi kötelezettség alapján fizetett járuléka (10%) kizárólag a Nyugdíjbiztosítási Alapot illeti meg. Ez a rendelkezés új helyzetet teremtett a nyugdíjrendszerben. A „kiszerződés”-re vonatkozó szabály eltörlésre került, így az általános szabályokból következik, hogy a magán nyugdíjpénztári tagok 2012. január 1-jét követően a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben lévő várományosokkal megegyező módon (100%) szerezhetnek jogosultságot A maradó tagok a 2011. december 31-ét megelőző időszakra pedig 75%-os nyugdíj várományt szereztek, amely a tagdíj 14 hónapos átirányítása kapcsán biztosított kompenzáció miatt mintegy 76 %-ra emelkedik. A társadalombiztosítás pénzügyi konszolidációja érdekében 2010-óta megtett intézkedések már eddig jó alapot teremtettek, jó kezdeti lépést jelentenek a társadalom elöregedésével kapcsolatos problémák kezelhetőségéhez és az időskori biztonság megteremtéséhez, amely nem csupán Magyarország, hanem az egész világ számára jelentős kihívást fog jelenti az elkövetkező évtizedekben, de ezen az úton még számos további hasonló előrevivő lépés szükséges.38

37

Nemzetgazdasági Minisztérium (2012): Jelentés a Nyugdíjvédelmi megbízott részére a magyarországi nyugdíjfolyamatok, az állami nyugdíjpillért és a magánnyugdíjrendszert érintő változások hátteréről. NGM, 8765.2012. 2012. április 38 Lentner Csaba (2013): Közpénzügyek és államháztartástan. Nemzeti és Közszolgálati Tankönyv Kiadó. 2013. 325. oldal, 341 oldal

11.5. Szakirodalom A Magyarország Gazdasági Stabilitásáról szóló 2011. CXCIV. törvény A nyugdíjreform végrehajtásának koncepcionális irányairól és a szabad nyugdíjpénztár-választással összefüggő feladatokról szóló a 1281/2010. (XII. 15.) Korm. határozatban foglaltak alapján Robert Anderson – Hans Dubois – Tadas Leoncikas – Eszter Sándor (2012): Third European Quality of Life Survey. Quality of life in Europe: Impacts of the Crisis. Luxembourg: Publications Office of the European Union, 2012. 114. oldal, 168 oldal. ISBN 978-92-897-1099-2 Pablo Antolin, Sebastian Schich and Juan Yermo (2011): The Economic Impact of Protracted Low Interest Rates on Pension Funds and Insurance Companies, OECD Journal: Financial Market Trends, Vol. 2011/1. 20 Sep 2011. No.: 15, Volume 2011, Issue: 1, Pages 237–256 ÁKK Zrt. (2014): Adatszolgáltatás a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap vagyonának alakulásáról. Letöltve:2014-0329 http://akk.hu//kepek/upload/2014/NYRA_pf_honlapra_20131231.pdf COM(2011) 11 final, 12.1.2011 és COM(2011) 815 final, 23.11.2011. Commission White Paper ‘Together for Health: A Strategic Approach for the EU 2008-2013’ COM(2007) 630 final, 23.10.2007. Commission, Directorate-General for Economic and Financial Affairs (2012), The Quality of Public Expenditures in the EU, European Economy, Occasional Papers 125, December 2012. Council Conclusions on Common Values and Principles in European Union Health Systems, OJ 2006/C 146/01, 22.6.2006. European Commission (2010): Green Paper. towards adequate, sustainable and safe European pension systems. Brussels, 7.7.2010. COM(2010) 365 final. 36 oldal. European Commission (2011): The 2012 Ageing Report: Underlying Assumptions and Projection Methodologies. Joint Report prepared by the European Commission (DG ECFIN) and the Economic Policy Committee (AWG). European Economy 2011/4. ISBN 978-92-79-19298-2 European Commission (2012): Fiscal Sustainability Report 2012. European Economy 8/2012. Brüsszel, 2012. 212 oldal ISBN 978-92-79-22856-8 European Commission (2012): Towards a job-rich recovery. COM (2012) 173 final, Brussels. European Commission (2012): White Paper. An Agenda for Adequate, Safe and Sustainable Pensions. Brussels, 16.2.2012. COM(2012) 55 final. 40 oldal. European Commission (2013): Investing in Health. Commission Staff Working Document Social Investment Package February 2013. Brussels, 20.2. 2013. SWD (2013) 43 final, 23 oldal. European Commission and Social Protection Committee (2012) Pension adequacy in the European Union 2010-2050, Luxembourg, Publications Office of the European Union. 23 May 2012. Eurostat EU-SILC 2009-es adat. http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/microdata/eu_silc Chris Flood (2013): Saving for retirement is ’a losing game’. Financial Times, June 23, 2013. Letöltve: 2013.07.06. http://www.ft.com/intl/cms/s/0/c58a8860-d99a-11e2-98fa-00144feab7de.html Gál I. Róbert (2012): Pensions, Health Care and Long-term Care. asisp Annual National Report 2012. European Commission DG Employment, Social Affairs and Inclusion. Hungary, March 2012. 30 oldal. Hinrichs K. and Jessoula M. (eds.) (2012) Labour market flexibility and pension reforms: flexible today, secure tomorrow? Basingstoke, Palgrave Macmillan. 5. April 2012, 280 oldal, ISBN-13: 978-0230290068. Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (2011): Ellenőrzési jelentés. A magán nyugdíjpénztárak által a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapnak átadott portfóliókkal kapcsolatos gazdálkodás jogszerűségének és hatékonyságának ellenőrzése. KEHI, 2011. december, Lentner Csaba (2013): Közpénzügyek és államháztartástan. Nemzeti és Közszolgálati Tankönyv Kiadó. 2013. 341 oldal Magyarország Alaptörvénye Magyarország Kormánya (2012): J/8218. számú jelentés a magán nyugdíjpénztárak működéséről, jogi hátteréről, gazdálkodásuk jog- és célszerűségéről. Budapest, 2012. augusztus. 106 oldal. David Natali and Furio Stamati (2013): Reforming pensions in Europe: a comparative country analysis. European Trade Union Institute. Working Paper 2013.08. Brüsszel. 69 oldal ISSN 1994-4454 Nemzetgazdasági Minisztérium (2011): A nyugdíjrendszer átalakítása. Nemzetgazdasági Minisztérium, 2011. február 23. 5 oldal. Nemzetgazdasági Minisztérium (2012): Jelentés a Nyugdíjvédelmi megbízott részére a magyarországi nyugdíjfolyamatok, az állami nyugdíjpillért és a magánnyugdíjrendszert érintő változások hátteréről. NGM, 8765.2012. 2012. április OECD (2009), OECD Private Pensions Outlook 2008, OECD Publishing, ISBN 978-92-64-04438-8 OECD Health Data 2012. How Does Hungary Compare.. Letöltve: 2012. 08. 10. OEP Statisztikai évkönyvek 2006-2012. Letöltve: 2014.03.20. http://www.oep.hu/portal/page?_pageid=34,44234443&_dad=portal&_schema=PORTAL Social Protection Committee (2011) The social impact of the economic crisis and ongoing fiscal consolidation – Third report of the Social Protection Committee, Brussels, SPC. 136 oldal. Asghar Zaidi (2010): Fiscal and Pension Sustainability: Present and Future Issues in EU Countries. European Centre for Social Welfare Policy and Research. Vienna. Policy Brief February 2010. 17 oldal