15 ÉVES A NŐK ÉLETMÓD NÉPFŐISKOLÁJA 1992 – 2007 ÉLETMÓDKALAUZ NAGYRÁBÉ 2007
A kiadvány megjelenését támogatták: Albucz Sándorné vállalkozó, Dr. Borus László, Dr. Lakatos Gyula, Gáll István vállalkozó, Józsa Kálmán, Kaba És Vidéke Takarékszövetkezet, Magyar Népfőiskolai Tanács, Megyei Népfőiskolai Egyesület Debrecen, Nagyrábéért Alapítvány, Nyíri Jánosné vállalkozó, Pépei Pál vállalkozó, Révész Jenőné, Saliga Istvánné, UHV Építő Kft. Berettyóújfalu, Veressné Bagdi Edit
A kiadvány létrejöttét segítették: a népfőiskola tagjai Fegyver Andrea és Hagymásiné Szabó Róza a teleház munkatársai Pépeiné Elek Antónia könyvtáros
Fotók: Józsa Kálmán
Szerkesztette: Józsa Kálmánné A szerkesztésben közreműködött: Dr. Benkéné Kiss Valéria
Felelős kiadó: Nagyrábéi Baráti Kör és Egyesület
Készült: 300 példányban Nyomda: Bihari Reklám és Ügynökiroda Kft. Berettyóújfalu
„Jobb polgárt, jobb hazafit, s jobb embert nevelni, ez a népfőiskola célja” (Móricz)
3
Köszönetet mondok Dr. Benkéné Kiss Valériának, aki mellettem állt, segített, bátorított ebben a folyamatban az eltelt 15 év alatt, és mindazoknak, akik a népfőiskola működését segítették. Köszönöm, hogy támogatásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy most, 2007-ben megünnepelhetjük a népfőiskola 15 éves jubileumát. Köszönöm azoknak a segítségét is, akik e kiadvány megjelenését támogatják. Józsa Kálmánné programvezető
4
Van közünk egymáshoz… Mondhatják ezt a nagyrábéi asszonyok, akik 15 éve hetente rendszerességgel összejönnek és találkoznak ismert és elismert emberekkel, korábban fel nem tett kérdésekkel, új élményekkel, tudománnyal, művészettel, irodalommal, színházzal, testkultúrával, eddig ismeretlen tájakkal, megyebeli sorstársaik hasonló törekvéseivel – és persze egymással. Évente egyszer engem is meghívnak. Ez nekem nagy élmény: továbbadni a tudásom és természetesen tanulni tőlük. Amit tesznek, nagy dolog szolidaritás hiányos világunkban, amikor a közösségek megmeglazulnak és gyakran hiány a szeretet, a biztonság, az egészség – szóval a legfontosabb értékeink. A szeretet hiánya gyengíti a szolidaritást, biztonság híján bizalmatlanság terem és egészség híján nincs teljes élet. Mégsem őrizzük ezeket. Ráadásul a falu még mai is messze van a várostól, főleg a fővárostól egy eléggé hátrányos térségben. Ezt a távolságot csökkentheti egy ilyen civil szerveződés is. Kell hozzá egy igénykeltő, jó értelemben vett klasszikus „népművelő asszony”, aki hagyományos kulturális értékrendjével képes modern elképzeléseket megvalósítani. Kellenek az igényes nagyrábéi asszonyok is ehhez, az ő nyitottságuk, humoruk, kíváncsiságuk, meleg szívük, jó ételeik. Ezek mellett már csak csemege a sok termékeny vita és jóízű beszélgetés, meg a sok nevetés. Nem először ragadnak tollat sem. Ismerem a Nagyrábéi Falukönyveket. A falu vezetői és népe tudják, hogy a társadalom a generációk folytonosságában újul meg. A 3. kötetben ezért állítottak emlékeket a 2. világháború falubeli, harctéri elesettjeinek, civil halottaiknak, elhurcolt zsidó falutársaiknak. Értik, hogy a múltból lett a jelen, ebből születik a valamilyen jövő. Ez része identitásunknak, mert gyökereink vannak és így tartozunk valahová. Falujuk nem egy darab föld, hanem szülőföld. Mint Sípos Károly verseli kötetükben: „Jó, ha megvan a fészek”. Mindez társadalomismeret is. Tájékozódás a világban, eligazodás a környezetben és önismeret. Hiszek abban, hogy mindez azért fontos, mert benne élünk a társadalomban. S ha benne jobban eligazodunk, több esélyünk lesz céljaink megvalósítására. Úgy látom, az újólag szerzett sokéves élményszerzési alkalom életmód változást teremtett a résztvevők körében másfél évtized alatt. A szakadéknyi távolságok a társadalmi rétegek között itt inkább közeledtek. Nem a státus, hanem a személyes együttlét és rokonszenv, valamint a közös gondolkodás tart össze. Arról is van fogalmuk ezeknek a fantasztikus asszonyoknak, hogy időben élünk. Ezért meg kell terveznünk életünket. Magam is szóltam ott arról, hogy a tudósok szerint három időnk van. A biológiai idő a korunk. A történelmi idő a múltunk. a társadalmi időt a körülményeink jelentik. S e három adja korlátainkat vagy éppen szabadságunkat egy olyan országban, mely a 20. században drámai eseményeket élt át, és éppen elszenvedi a hosszúra nyúlt rendszerváltás keserveit és tanulja lehetőségeit. Maradjon meg ez az együttgondolkodás így, kedves nagyrábéi asszonyok, lányok! Miközben éljük a feleségek és anyák hagyományos életét is, valami nagy dolog történt velünk: társai lettünk a férfiaknak és ezt ők is tudják. A jólét nem nő együtt a változásokkal, de Nektek érték lett a jól lét. S ez nagyon fontos felismerés azzal együtt, hogy az emberiség együttélésre van ítélve, mert az élet „egyedül nem megy”. Erre szolgáltok jó példával. Barátsággal gratulálok sikeretekhez. Mojzesné dr. Székely Katalin
5
Beköszöntő Napjainkban Magyarországon az egészségfejlesztési tevékenység számtalan formájával találkozunk, az egészségvédő klubtól az egyesületen át sok-sok önálló csoport vállalta az egészség védelmének misszióját. A közös célt mindegyik formában megtaláljuk: az egyén illetve a közösségek egészségi állapotának, életminőségének javítását tűzték ki maguk elé, vállalva az önkéntes munka minden szépségét, ám nem kevés árnyoldalát is. „Fehér holló” jelenségnek számít és egyben példaértékű a nagyrábéi Nők Életmód Népfőiskolája, egyrészt a népfőiskolai forma miatt, másrészt a 15 éves, komoly eredményeket, sikereket maga mögött tudó múltja miatt is. A megalakulásuk óta segítettem szervezni a szakmai programjaikat, figyelemmel kísérhettem a csoport fejlődését, belső változásait, a külső körülményekhez történő igazodásaikat, vágyaikat, céljaikért való küzdésüket. A résztvevőkön túl, számomra is szakmai siker és élmény ez a 15 év, és azok számára is, akik előadóként, vagy vendégként megfordultak a foglalkozásaikon az évek során. Mitől más egy népfőiskolai csoport, mint a többi önszerveződő, önsegítő csoport? A népfőiskola a mindennapi életre való tanulás iránti vágyat önti formába, bemutatja és továbbfejleszti az élményt nyújtó tanulási lehetőséget a felnőttek világában, szolgálja az egyén fejlődését és a résztvevők közötti pozitív kapcsolatokat támogatja. Így válhatnak valódi csoporttá. Természetesen mindezek mellett hatékony ismeretterjesztést, azaz valódi tanulást biztosít minden tagja számára. Azt, hogy milyen tartalommal töltik meg a népfőiskolát, mint a felnőttképzés egyik formáját, természetesen a benne résztvevők igényeitől, érdeklődési körétől függ. A nagyrábéi nők az első foglalkozáson így fogalmazták meg az elvárásaikat: - a mindennapokban közvetlenül hasznosítható dolgokat akarnak hallani és megtanulni, - a tanulás során élményekre, örömökre vágynak, - minden tag egyéni fejlődést is szeretne elérni. Szerencsés helyzetként értékelhetjük, hogy 15 évvel ezelőtt Nagyrábén az életmód alakítását – tehát az egészségnevelést, egészségfejlesztést – tűzték ki célul. Ez a téma átfogja az egész életünket, kapcsolatba hozható a mindennapok kihívásaival, változásaival, minden embert érint, és túlmutat az egyénen, hiszen amit megtanul, hazavihető, a családban továbbadható, a gyakorlatban alkalmazható egy életen át. Az egészségnevelés, mint tudományág és tevékenység, közel 80 éves intézményes múltra tekint vissza hazánkban. Az állampolgári önszerveződések azonban rövid múltat tudhatnak maguk mögött, és sok esetben szükséges számukra az intézmények, szakemberek által nyújtott támogatás. Az egészségnevelés - mai értelmezésben - az alábbiakat foglalja magába: - elvégzi az egészség megőrzésére, megerősítésére, visszaszerzésére irányuló alapvető (laikus szintű) ismeretek átadását, egészséget támogató információk közlését. - megtanít az alapvető értékek (élet és egészség) megvédésére, ahhoz magatartási alternatívákat kínál fel, bemutatással, gyakorlással, rendszeres ellenőrzéssel, példamutatással, támogatja az egészséges életmód alakítását (attitűdök formálása), 6
- segíti, támogatja az egészségeseket és betegeket az egészségvédő öntevékenységükben, a mindennapi élet alternatívái között az „egészségesebbet” választás egyéni képességét segít fejleszteni, - segíti az egészséget támogató környezet alakítását, a környezeti ártalmak csökkentését. Az egészségfejlesztés ismereti alapjait azonban még csak néhány éve használjuk, és nem azonos az egészségneveléssel. Az egészségfejlesztés olyan stratégia, amely valamilyen pozitív módon javítja az egész társadalom egészségét, mivel, mint tevékenység képessé teszi az embereket, hogy nagyobb kontrollt gyakorolhassanak életük azon része felett, amely az egészségi állapotukat befolyásolja. Az egészségfejlesztést úgy is tekinthetjük, mint a korunkra jellemző döntéshozatali és kulturális változások egyik frontját, hiszen az emberek egészségi állapotára szinte minden hatással van. Ezt alapul véve, az elmúlt 15 évben foglalkoztunk az egészség fogalmával, az egészségi állapotra ható valamennyi tényezővel, az életmód összetevőivel és az egészségmagatartás változásának lehetséges módjaival. Az egyén és a közösség életmódjával összefüggő számtalan téma feldolgozása során jutottunk el a valódi közösségi közreműködésig, amelyre már 1998ban a település egészségtervének kidolgozása és megvalósítása épülhetett. Mit nem akartunk? - Nem erőltettük rá a csoportra az elképzelésünket, a foglalkozások témáit, az előadókat is szabadon választhatták. - Nem akartuk a csoportot „kézben tartani”, arra törekedtünk, hogy a résztvevők érdeklődését folyamatosan fenntartsuk, az aktív jelenléthez kapjanak kedvet. - A tagokat nem „motiváltuk”, úgy alakítottuk a foglalkozásokat, hogy a témákkal és előadóikkal lehetőleg közvetlenül és zavartalanul kapcsolatba kerüljenek, és ennek során olyan tapasztalatokra tegyenek szert, amelyek tovább segítik, vezetik őket. Mind a szervezők, mind a szakemberek arra koncentráltunk, hogy az életmód népfőiskola hatékony és a gyakorlathoz közelálló felnőttoktatás legyen, és személyre szabott, élményközpontú tanulási folyamattá váljon a benne résztvevők számára. És magunk között valljuk be őszintén, végig azon „mesterkedtünk”, hogyan maradjunk mi nők fiatalok. A 15 év ezt az elképzelésünket bizonyította, a nagyrábéi nők körében sikerült az egészségszemlélet átalakítása, az egészségtudatos élet elindítása. Dr. Benkéné Kiss Valéria egészségfejlesztő a csoport szakmai segítője
7
A népfőiskola története Ehhez előbb nagyobb közösségünkről a Nagyrábéi Baráti Kör és Egyesületről kell szólni. Az Egyesület a településen 1989-ben elindított kulturális közösségfejlesztő folyamat eredményeként 1991-ben alakult meg 33 taggal. Ma cégbíróságnál bejegyzett közhasznú szervezet. Több kis közösség működését fogja össze, koordinálja. Tagcsoportjaink jelenleg a 31 éves Pávakör és a 15 éves Népfőiskolai csoport. Az Életreform klub, a Hagyományőrző Ifjúsági Klub, a PI Klub (Próbálkozó Ifjak Klubja), a Kertbarátkör sajnos időközben megszűntek. Alapvető céljaink: összefogni a falujáért tenni akaró emberek közösségét. Felkutatni, feleleveníteni a múltat, a hagyományokat, ápolni és átadni a következő generációknak. Mindezt karöltve, fiatalok-idősek együtt. A hagyományőrzés szép példái: a Nagyrábéi Falukönyv három kötetének megírása, szerkesztése, kiadása a tagok közreműködésével. Támogattuk 1995-ben, majd ’96-ban az ifjúsági közösségi felmérést. A településen élő fiatalok helyzetét, problémáit kutattuk. A felmérés eredményeinek összegzése után cselekvési terv készült a feltárt problémák megoldására. Ekkor alakult meg a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztető Fórum, mely koordinálja az ifjúsági csoportok, közösségek és a civil szervezetek működését, képviseli érdekeiket. Tevékenységüket alakulásuk óta támogatjuk. Kétévenként rendezzük meg 1991 óta a Nagyrábéról elszármazottak találkozóját. Időszaki lapunk a Nagyrábéi Hírmondó, a helyi nyilvánosság fóruma. Újabb célokat tűztünk ki: 2000-ben Teleház indításával, működtetésével kibővült az egyesület tevékenysége a településen élő különböző korosztályú lakosság számára nyújtott (köz)szolgáltatások révén. A Teleház, mint információs, kommunikációs, segítő, szolgáltató iroda 2000 márciusában nyílt meg. Az 1989-ben elindított közösségfejlesztő folyamat inspirálja a helyi civil társadalom, a közösségi élet erősödését. Munkánkat, tevékenységünket, működési feltételeinket anyagilag, erkölcsileg, szakmailag támogatta, támogatja a helyi önkormányzat és a művelődési ház. Az egyesület bevételeit a tagdíjak, pályázati támogatások, önkormányzati támogatás és adományok (elszármazottak, az SZJA -ból származó 1 %) jelentik. „Ha csütörtök, akkor népfőiskola…..” A Baráti Kör és Egyesület kezdeményezésére indult el településünkön ezelőtt 15 évvel a népfőiskola, illetve a népfőiskola jellegű kurzusok szervezése. A programok megvalósítása során együttműködtünk a helyi művelődési házzal, aki részben infrastrukturális hátteret, részben szakmai és anyagi segítő hátteret jelentett az Egyesületnek. A kurzusok résztvevői nők, 2070 éves korúak, heterogén társadalmi réteget képviselnek: pedagógusok, vállalkozók, 8 osztályt végzett háztartásbeliek, nyugdíjasok, Gyes-en lévők, könyvtáros. Ősztől-tavaszig /novemberáprilis/ hetenként ugyanazon a napon (csütörtökön este) vannak az összejövetelek évadonként 13-15 alkalommal. Majd családi vetélkedővel, országjáró kirándulással zárul a kurzus. A vetélkedőn a férjek mellet sok gyerek, unoka, nagymama is részt vesz. Az összejöveteleken lehetőség nyílt a párbeszédre, vitára. Baráti találkozókon cserélik ki tapasztalataikat, szórakoznak a szomszéd település - Földes - népfőiskolás asszonyaival. Az eltelt időszak bizonyítja ennek a közösségi művelődési formának a személyiségfejlesztő, hatékony ismeretelsajátító szerepét. Helyi társadalmi igényt kielégítő tanulási-szórakozási le8
hetőség. A település egyfajta szervező erejét jelenti ez az érdek nélkül szerveződött közösség. Mindig fontos volt, hogy az elkezdett folyamat ne szakadjon meg. Kerestük az új formát és tartalmat, mely a megváltozott társadalmi körülmények között segítséget jelenthetett a népfőiskolai kurzusok résztvevőinek. 2005-ben a Nagyrábéi Baráti Kör és Egyesület adta ki, a Népfőiskolai csoport tagjai gyűjtötték és szerkesztették a Nagyrábéi ízek - Ahogy elődeinktől tanultuk c. receptes könyvet. A család szerepének, szerkezetének a változása sok megoldásra váró kérdést, problémát vetett fel. Új életritmust, tempót kellett felvenni a gyermekeknek. Alkalmassá kellett tenni családokat - az anyákat - a gyermeknevelés bonyolulttá vált feladatára. Felkészíteni elsősorban a nőket új szerepeik betöltéséhez. A 15 éve elindult kezdeményezés, a népfőiskolai forma, megfelelő a pozitív életmódbeli szemlélet kialakítására, egy új típusú életmodell bemutatására, választ ad a modernizációs társadalom kihívásaira. Az öntevékenység fejlesztése, a pozitív emberi kapcsolatok kibontakoztatása, az egymás közötti kulturált kommunikáció kiépítése, a tolerancia a csoportnormák befolyásolásával fejleszthető ki. Az egyén attitűd változása pedig elsősorban ezen a módon érhető el. Célunk a csoportépítés, a közösségfejlesztés segítségével, népfőiskolai programunkkal az új évezred társadalmában való eligazodáshoz segítséget nyújtani egy különböző korosztályú, különböző képzettségű társadalmi csoport számára. A felnőttképzés egyik formája, mellyel eredményesen lehet felkészíteni a közösség tagjait. A résztvevők igényeit figyelembe véve és az általunk javasolt témákból (15 alkalom) közösen állítjuk össze a pontos és végleges tematikát. Egy-egy témában a legkiválóbb előadókat hívjuk meg, melyhez a kezdetek óta segítséget nyújtott a ÁNTSZ Hajdú-Bihar megyei Intézetének vezetője, egészségfejlesztő munkatársa Dr. Benkéné Kiss Valéria. A segítők között meg kell említeni a Megyei Kölcsey Közművelődési Intézetet, melyet szakmailag Koczok Tamásné képviselt. Kapcsolataink megalakulásunk óta fontosak történetünkben: tagja vagyunk az országos Magyar Népfőiskolai Tanácsnak, a Megyei Népfőiskolai Egyesületnek. Szakmai rendezvényeiken, konferenciáikon, képzéseiken rendszeresen részt veszünk. Kapcsolatot tartunk a szomszédos népfőiskolai egyesületekkel: Földessel, Kabával, Báránddal, Berettyóújfaluval. A Megyei Népfőiskolai Egyesület „Művelődés hete, tanulás ünnepe” című rendezvénysorozatához is aktívan kapcsolódtunk. Nagyrábén 2005-ben Regionális népfőiskolai konferenciát szerveztünk. A népfőiskolai kurzusokon a következő témakörökkel foglalkoztunk: • a főzés fortélyai, • az egészséges életmód, • az egészségnevelés, prevenció, • gyermeknevelés, • mentálhigiéné, • illemtan, viselkedéskultúra, • különböző betegségcsoportok, • a mozgás fontossága, • az alternatív gyógymódok, • a nők társadalomban betöltött szerepe, 9
• a család szerepe, • az ünnepek szerepe a család életében, • a művészetek szerepe az egyén életében, • a játék szerepe életünkben • irodalom, • történelem, • EU-s ismeretek, • informatika, • virágkötészet. Szerveztünk önismereti, konfliktuskezelési, személyiség- és egészségfejlesztő tréninget. „Szomszédolások” keretében a földesi népfőiskolás asszony klubbal évek óta rendszeresen találkozunk Földesen vagy Nagyrábén. Ekkor alkalom nyílik szórakozásra, barátkozásra, tapasztalatcserére. Kitekintettünk a világ számos országába, onnan látogatókat fogadtunk, színházlátogatáson vettünk részt. A kurzusok befejezéseként családi, egészségügyi vetélkedőt rendeztünk, ekkor adtuk át a tagok nevére szóló tanúsítványt. Ismerkedve hazánkkal, az ország számos gyönyörű tájára kirándultunk, eljutottunk Szlovákiába és Romániába is. A téma kiváló szakértői mellett neves, közismert embereket hívtunk meg vendégként előadónak, mint pl. Monspart Sarolta, Endrei Judit, Dr. Aradi Csaba, Schäffer Erzsébet. Mojzesné dr. Székely Katalin – közkívánatra - a kezdetektől évről-évre előadóként, tréningvezetőként népfőiskolánk meghívott vendége volt. Dr. Benkéné Kiss Valéria segítőként, előadóként a kezdetektől mellettem állt. A kurzusok átfogó címei voltak: • Szülők, gazdaasszonyok népfőiskolája • Lányok asszonyok nagymamák népfőiskolája • Életmódprogram az ezredfordulón • Létkérdések az ezredfordulón • Nemzedéktől nemzedékig – családi népfőiskola • A táguló világ Ezek mind jelzik, hogy az egészségnevelés mellett milyen széles témagazdagság jellemzi Népfőiskolánk 15 évét. Valóban joggal mondhatjuk: „ezerarcú népfőiskola”. Az eltelt idő alatt nyolcvanan vettek részt a kurzusokon. Volt aki a kezdetektől 15 éven át tagja volt a közösségnek, többen elmaradtak, majd újabbak jöttek. De minden tagunkra folyamatosan jellemző, hogy aktívan kiveszi részét a település kulturális életéből. Most a további éveket tervezzük, válaszokat keresünk a helyi és a szélesebb értelembe vett társadalom kihívásaira. Első összejövetelünk egy szervezetfejlesztési tréning lesz, amely a csoport továbblépését segíti. Józsa Kálmánné programvezető 10
A népfőiskola hallgatótóinak vallomása…. Mit jelent nekem a Népfőiskola? (Ezt a kérdés tettük fel csoportunk tagjainak. Néhány válasz ebből…) Bereczky Antalné, Lili - 2007. 1999. november 16-án költöztünk „haza” a fővárosból negyvenkét év után. Itthon voltam – de mégis idegennek éreztem magam. Unokahúgom nem sok időt adott nekem a töprengésre, karon fogott és irány a kultúrotthon. Ismertette velem, hogy milyen lehetőségek vannak, ha részt szeretnék venni a falu kulturális életében. Elcsodálkoztam, milyen gazdag programok sorozatából válogathatok. Így 2000-től folyamatosan részt veszek az összejöveteleken. Az előadások témái úgy vannak összeállítva, hogy abban mindenki talál neki tetszőt és érdeklődési körének megfelelőt. Nekem nagyon tetszettek az egészséges életmóddal kapcsolatos orvosi előadások, kitűnő előadókkal pl.: Gazdag Katalin természetgyógyász, Monspart Sarolta tájfutó. Ő rendkívüli egyéniség, előadása oly magával ragadó és felejthetetlen volt. Példaértékű nem csak mint előadó, de mint ember is. Órákig lehetett volna még őt hallgatni. Személye nagy megtiszteltetés volt a közösségünk számára. Külön megemlítem Kövesi Péter ezoterikus író előadását. „Ember az embertelenségben” címmel, és Dr. Szuha Kornélia adjunktusnő „A daganatos betegségek kialakulása, megelőzése” című, mindnyájunkat veszélyeztető, korunk betegségéről szóló, vetítéssel szemléltetett előadását. Sorolhatnám hosszan még a különböző előadókat: Kiss Erzsébet testnevelő tanár, Benkéné Valika, Dr. Mojzesné Székely Katalin. Valóban, az érdekességekben bővelkedő programok során csoportunk tagjai tartalmas beszélgetős esték részesei voltak - művészetről, irodalomról, szépségápolásról. Nagyon sok szép kiállításban is volt részünk – festészet, kerámia, szövés, kézimunkák, csodálatos kiállított tárgyakban gyönyörködhettünk. És még a kirándulásokról nem is beszéltem, az ország különböző szép tájait bebarangoltuk - sőt határokon túl is. Személy szerint nekem csak kellemes és pozitív élményeim vannak a Népfőiskoláról, sok hasznos tanáccsal bővült tudásom, valóban ki „Tágult a Világ” foglalkozásainkkor. Dicsérni és megköszönni tudom a programvezetőnek – Mártikának, hogy ilyen színessé és tartalmassá tudta szervezni előadásokat. Szeretnék továbbra is tagja lenni ennek a közösségnek, és még sok-sok hasonló előadással gazdagítani tudásom. Köszönet érte! Frank Zoltánné, Irénke - 2007. Tizenévvel ezelőtt esélyt adott, hogy újra megtaláljam önmagam. A közösséghez való tartozás önbizalmat adott, úgy éreztem, számítanak rám, fontos vagyok. Sokat jelentett csoportvezetőnk személyes kapcsolat tartása, odafigyelése. A Debrecentől való távolság, no meg az anyagi lehetőségünk nem tette lehetővé, hogy egy11
egy előadásra beutazzunk. Márti idehozta nekünk a nagyvilágot. Kivételes emberekkel találkozhattunk, hogy tanuljunk tőlük, tudásuk és tapasztalásaik átadásával lehetőséget kaptunk, hogy magunkba nézzünk, megismerjük önmagunkat, más szemmel lássuk a „TÁGULÓ VILÁG” -ot, mely 2 éve népfőiskolai csoportunk mottója is. És valóban, gondolatban és vizuálisan csodálatos helyekre vittek el bennünket előadóink, és mi partnerek voltunk, együtt utaztunk térben és időben. Megszerzett ismereteinket a családban, a környezetünkben élőknek is igyekszünk átadni, hogy jobbá, szebbé tehessék hétköznapjainkat, és még szebbé ünnepeinket. Korponainé, Kati - 2007. Gondolataimban visszapörgetem az éveket. Sok minden feledésbe merült az elmúlt évekből, de arra emlékszem, hogy közel 15 évvel ezelőtt egy kis és egy még kisebb gyerekkel voltam itthon GYES-en. Az egyik beteg volt, a másik még betegebb, és ez fizikailag és lelkileg is nagyon megviselt. Az egyik nap a férjem, aki már akkor is a Baráti Kör tagja volt, azzal jött haza, hogy indul a lányok-asszonyok népfőiskolája és beíratott. Szorongva mentem az első foglalkozásra, hiszen a községben szinte senkit nem ismertem, ugyanakkor jó volt a mindennapi otthoni gondokból kikapcsolódni, új, érdekes dolgokat látni, hallani. Nagyon hamar megszerettem a közösséget, jókedvűek, közvetlenek lettünk egymással. Az évek elszaladtak, sokan megmaradtak, sokan kiváltak a közösségből, újak jöttek. Már nagyon sok embert ismerek. Ez jó! Olyan sok érdekes dolgot tanultunk, csináltunk, hogy amikor gondolkodunk az elmúlt 15 évről, nem is tudom megmondani, mi volt a legjobb. A csodálatos előadások – egészségről, betegségről, divatról, gyermeknevelésről, természetgyógyászatról, főzésről és még sorolhatnám oldalakon keresztül -, vagy a képzeletbeli utazások diáról, majd a technika fejlődésével számítógép segítségével, vagy azok a nagyszerű családi vetélkedők, amelyeket a család tagjai néha jobban vártak és élveztek mint mi, a „népfősulisok”. Nagyon jókat kirándultunk, és sok szép, érdekes helyre eljutottunk együtt. Csodálatos élmény volt, amikor először mentünk Földesre szomszédolni az ottani népfőiskolásokhoz. Ez az ismerkedés barátsággá szövődött és azóta is tart. Az elmúlt 15 év alatt nagyon sok érdekes előadást hallottunk, nagyon sok érdekes embert ismertünk meg. Sokat nevettünk, néha sírtunk is. Ünnepeltünk karácsonykor, köszöntöttük egymást névnapon. Jók voltunk és néha rosszak. Egy szó, mint száz jó, volt ez a 15 év. Látod, még mindig itt vagyok! Köszönöm. Szabó Károlyné, Rózsika - 2007. Hát én kb. 10 éve járok a Népfőiksolába az Őri Józsefné kérésére. Ő mondogatta, hogy menjek nézzem meg milyen jó oda járni. Egyszer elmentem és igazán jól éreztem magam. Láttam, hogy tényleg jó előadások vannak, amiből tanulni is lehet. Már gondolok itt a természetgyógyászatra, vagy Dr. Mojzesné Székely Katikára. Valikát is nagyon szeretem. Csikai Erzsébetnek is jó előadásai voltak. Csodálatos távoli tájakra is el szoktunk barangolni, persze csak videón keresztül. Saliga Istvánnal, vagy éppen Gyügyei Katikával is ilyen élménybemutatón vehettünk részt. Minden évben van szomszédolás a földesi népfőiskolás asszonyokkal, az egyik évben ők 12
jönnek, a másik évben mi megyünk hozzájuk vendégségbe. Szoktak családi vetélkedők lenni, közös kirándulások a földesiekkel. Mi magunk, rábéi asszonyok is nagyon jól elvagyunk, jól elszórakoztatjuk egymást is. A csütörtök estét mindig alig várjuk, mert hát „ha csütörtök, akkor népfőiskola”! Reszegi Imréné Marika - 2007. 12 éve élek Nagyrábén. Eddig nem volt részem ilyen klubokba járni, hiszen a gyerekeim minden időmet elfoglalták. Ma már felnőttek, élik a saját életüket. Nagyon jó kimozdulni otthonról. Nánáson mindig dolgoztam, emberek között voltam reggeltől estig. Ma már megváltozott a helyzetem, itthon végzem a feladatomat. Amikor hallottam, hogy ilyen klub van Nagyrábén, megbeszéltem a párommal és ő helyeselte, hogy kikapcsolódjak és társaságban legyek. Így kezdődött a népfőiskolai időszak az életemben. Nagyon sok mindenről hallottunk és sokféle emberrel ismerkedünk meg, ami nem kis feladatot jelentett csoportvezetőnknek, aki az egészet megszervezte. A legnagyobb öröm az egynapos kirándulás. Én eddig nem sok helyen jártam az országban, pedig van ám látnivaló bőven ebben a csodaszép országban. A csoporttal már külföldön is voltunk. Egyedül nem valószínű, de még a családdal sem biztos, hogy eljutottam volna ilyen gyönyörű helyekre. Nagyon jók az előadások, melyeket orvosok vagy természetgyógyászok tartanak nekünk. Szeretem a mozgást, a táncot, de még a tornát is – mindenben van részünk. Volt már divatbemutató, manikűr, fodrászat, gyógytorna és sorolhatnám mi minden. Hálás vagyok Mártának, amiért rábeszélt ezekre a foglalkozásokra. Pedig volt, amikor nem volt kedvem menni, de a sógornőmmel, aki szintén csoporttag, kézen fogva, biztatva egymást, megjelentünk a foglalkozásokon. Varga Károlyné Rózsika - 2007. A népfőiskola sokat jelent számomra hétköznapjainkban. A csoporttársaimmal való találkozás. Ha nem veszek részt a népfőiskolai foglakozáson, nem lett volna módom megismerni a nagyszerű előadókat: pl. Dr. Mojzesné Székely Katalint, Dr. Csikai Erzsébetet, Dr. Benkéné Valikát és sorolhatnám tovább. Ez egy remek közösség, én már 6 éve járok a népfőiskolába, de nem volt olyan, hogy ne mentem volna szívesen. Az előadásokon nagyon sokat tanultam, szórakoztam. A vendégek fogadásában is szívesen segítek. Én örülök, hogy népfőiskolás vagyok. „Addig szeressük egymást, amíg lehet.”
Régi vallomás egy nyugdíjas hallgatótól…. Somi Józsefné Jutka –1997. SOHA NEM GONDOLTAM.... Soha nem gondoltam, hogy ősz fejjel, nyugdíjas koromban még iskolás leszek. Ismerőseim között egyre többet hallottam: „népfőiskolára járok”. Én is vágytam, de nem mertem rákér13
dezni, hogy hol és hogyan lehet oda bejutni. Már elvetettem a gondolatát, mikor egy őszi napon eljött hozzánk a könyvtárvezető, Pannika, és hívott, menjek „népfőiskolára”. Én szabadkoztam, pedig nagyon vágytam. Már a kapuban álltunk, mikor a férjem utánunk szólt: „ott lesz”! És ott voltam. Azóta évek teltek el, nem bántam meg, s már én is hívok új tagokat. Nagyon sok új dolgot hallottam, és egyben szórakozás is, tanulás is: a családban a konfliktusok elkerülése, a bizalom, a gyermekek megértése, az egészséges életmód. Szóval nagyon jó dolgokat lehet hallani, tanulni egymástól, a meghívott előadóktól. Volt természetgyógyász, szívsebész, gyógytornász, szociológus, pszichológus. Fel sem tudnám sorolni mi mindenről hallottunk már - divatról, sok-sok egészségi problémáról, sütés-főzésről, gyógyászati segédeszközök alkalmazásáról, fertőzések-, mérgezések elkerüléséről, edények- és gyógytermékek bemutatójáról. Azóta jobban figyelem a környezetemben levő embereket, a gyerekeket, és boldog vagyok, hogy népfőiskolás lehetek. Már alig várom, hogy kezdődjön és együtt lehessünk! A népfőiskola szervezőjének vallomása…. Józsa Kálmánné – 2001. „Miért jó népfőiskolát vezetni (szervezni)?......” „1991-BEN - A NAGYRÁBÉI BARÁTI KÖR ÉS EGYESÜLET alakuló ülésén - vetődött fel először a népfőiskola szervezésének gondolata. Hogy hogyan is került erre sor, ahhoz korábbra vissza kell menni. 1989-re, amikor egy kulturális közösségfejlesztő munka kezdődött el településünkön. Szerencsémnek mondhatom, hogy mint a helyi művelődési ház népművelője részt vehettem ebben az új szemléletű, bátorító, segítő munkában. Mert azóta is napról-napra tapasztalom, hogy a közösségfejlesztés milyen rendkívül hatékony módszer a humán erőforrások feltárására, a közös cselekvésre való ösztönzésre. Akkor, az indulásnál az emberekben levő belső erőket kellett lángra lobbantani, „megfertőzni” őket az együttgondolkodás, -cselekvés, az összefogás lehetőségének, pozitív hatásainak szellemével. Természetesen ez nem ment máról-holnapra. Hosszú évekig tartó, felelősséget, türelmet és kitartást igénylő folyamat volt és az ma is, melynek gyümölcsei lassan értek, érnek be. A társadalmi-gazdasági légkör is kedvező talajt jelentett, jelent az embereket segítő, bátorító, informáló folyamatok számára. Az eredmények napról-napra mutatkoznak. Több olyan önszerveződő közösség alakult, mely mindennapjaiban és ünnepeiben együtt gondolkodva cselekszik, így a nagyrábéi Nők életmód népfőiskolája. S egy szervező számára mi jelenthet igazán örömöt? Amikor nyár közepétől kezdve egyegy „népfőiskolással” találkozva megkérdezik: „..ugye az idén is lesz népfőiskola, mikor kezdődik már?!...” S az induláskor mindig új arcokkal is találkozok. A településről, ahol mindez történik: Nagyrábé, Hajdú-Bihar Megyében a Sárréti kistérségben fekszik, 2350 főt számlál. A településen élő, halmozottan hátrányos helyzetű réteg problémáinak megoldására a művelődési ház, az önkormányzat, az iskola, az egészségügy a civil szervezetekkel közösen folyamatosan keresi a kiutat. 14
Önmagamról: 1968 óta élek Nagyrábén, 1975-től népművelőként, majd vezetőként dolgoztam a helyi művelődési házban. Jelenleg nyugdíjasként önkéntes formában vezetem a közösséget. Közösségfejlesztőnek érzem magam, az öntevékeny, önszerveződő folyamatok segítőjeként, bátorítójaként. Munkámat hivatásnak és szolgálatnak tekintettem, a mindennapok kihívásának örömmel tettem, teszek eleget. Az emberek szeretete erőt ad a holnapok újrakezdéséhez. Ez teszi teljessé az életemet. Az esszék…. 2005-ben a záró családi vetélkedő alkalmával a csapatok a következő közös feladatot kapták. Esszét kellett írni: „Mit jelent nekem a közösség?” címmel. Ezekből idézek kettőt: Mit jelent nekem a közösség? 1./ Azzal kezdeném, hogy van helyem a faluban. El tudok menni legalább hetente egy alkalommal itthonról. A munkahelyem is mozgalmas, sok emberrel találkozom nap mint nap, de ez a kikapcsolódási lehetőség más irányú (előadás, kiállítás, kirándulás stb.). Ha egy előadásról hiányzom, jó közösség lévén , másnap a klubtagokkal mindent megbeszélünk, mi volt, hogy volt… A mi közösségünk az emberi belsőt nézi, nem azt, hogy ki mibe öltözött fel aznap! Irányítjuk is egymást, hogy kell a családi problémákat elintézni, milyen ruhát, vagy cipőt hol lehet megvásárolni. Az egészség megóvásáról, esetleg problémáiról is útbaigazítást tudunk adni, itt-ott még orvosok is vagyunk! Nem véletlen, hogy ez a közösség évek óta szinte ugyanaz, bár minden évben jön egy-egy új tag. Szeretjük egymást. Ez a mai, irigy, törtető világban nagyon jó érzés. Egy-egy érdekes előadásról napokkal előtte is beszélünk, hogy el ne felejts jönni, milyen jó lesz! De ebben benne van az is, hogy ott találkozunk. Egyedül, férj és gyerek nélkül! Mit jelent nekem a közösség? Köztük lenni jó! Jó lenne, ha azok is köztünk lehetnének, akik már nem jönnek soha többé. Valahol ők is itt vannak! Reméljük, hogy a jövőben is együtt leszünk. 2./ Soha nem gondoltam, hogy egyszer olyan dolgokról írok, amiről nem tudtam, hogy hiányzik az életemből. A közösség… Rájöttem, a gyerekek és a ház körüli munka mellett miért volt üres az életem. Hiányzott a közösség. A jó beszélgetések, nevetgélések a viccelődések. Az ember életében fontos a közösségi élet, így maradunk fiatalok és egészségesebbek, vidámak. A Népfőiskolára is azért szeretek járni már tízegynéhány éve, mert itt is olyan közösségre találtam, ahol elbeszélgetünk komoly dolgokról, mint az egészség, vagy a táplálkozás, egymás iránti megbecsülés, jó tanácsok, egyéb praktikák, és még sok mindenről, amit fontosnak tartunk. Egyben jókedvűek és vidámak vagyunk! A közösség az élet értelme, e nélküli sivár, üres az életünk! Mi itthon a gyerekeinkkel és az élettársammal mindent megbeszélünk, viccelődünk, jó nagyokat nevetünk, így boldogabb az életünk, jobban érezzük magunkat. Ezek a gondolatok, az előző vallomások is mutatják, hogy a népfőiskolai formának a közösségfejlesztő, személyiségfejlesztő, egészségfejlesztő hatása vitathatatlan és a népfőiskolának a felnőttképzésben, az élethosszig tartó tanulás folyamatában meghatározó szerepe van. 15
UTÓSZÓ NYÍLT LEVÉL A „NŐK ÉLETMÓD NÉPFŐISKOLÁJÁNAK” NAGYRÁBÉRA Tisztelettel köszöntöm a Nagyrábéi Baráti Kör és Egyesület tagjait. A Nők Életmód Népfőiskolája tizenöt éves fennállása igazi példája a helyi közösségekben rejlő erőnek. Napjainkban, a harmadik évezred fordulóján – elidegenedéssel, financiális gondokkal teli világunkban – kevés ilyen példaadó közösséget találunk. Néhány éve, egyetemi óraadóként, az élethosszig tartó tanulás egyik referencia csoportjaként szóltam a nagyrábéi kezdeményezésről. A debreceni diákok hitetlenkedve hallgatták a kistelepülésre szervezett programok sorát. A nagyvárosban élő fiatalok úgy gondolták, nem életszerű, hogy a kétezer fő alatti lélekszámú községben valóban érdekli a nőket a kardiológus főorvos, a kutató szociológus, a festőművész, a dietetikus főnővér, az egészségfejlesztő terveket készítő menedzser, stb. – előadása, promóciója. Arról is a bemutatott meghívók, fotók győzték meg a hallgatóságot, hogy a rábéi lányok, asszonyok, nagymamák táplálkozási szokásaiba, ételkészítési, terítési módjaiba változást hozott a népfőiskolai összejövetelek sora. Akkor tizedik évfordulójára készült a közösség. A diákokat arra biztattam, keressék fel a rábéi népfőiskolai csoportot, és győződjenek meg személyesen a referátumban elhangzottakról. Örömmel olvastam a napokban kapott meghívót, amely a 15 éves jubileumi konferenciára invitál. Sajnos, nagymamai teendőim máshová szólítanak, így nem tudok részt venni az összejövetelen. Gratulálok a népfőiskolai csoport valamennyi tagjának, az animátoroknak; akik képessé tették önmagukat és a Nagyrábén élőket egy ilyen szerveződés életben tartására. Legyen erejük, kitartásuk a folytatáshoz! Kívánom, hogy találják meg továbbra is azokat, akik szakmájuk kiváló képviselőiként, varázslatos személyiségekként – megosztják tudásukat, tapasztalataikat a nagyrábéi közösséggel. Baráti üdvözlettel: Koczokné Boruzs Judit közművelődési szakértő Debrecen, 2007. november 14.
Mit jelent nekem a Népfőiskola? Először is ott kezdem, hogy én itt születtem Nagyrábén. Kisebb megszakításokkal itt is éltem már majdnem 70 évet. Mindig közösségben voltam – családban, iskolában és 32 évig munkahelyen is. Amikor nyugdíjba mentem 1990-ben nagyon hiányzott a közösség. Többek biztatására jelentkeztem a népfőiskolai foglalkozásokra, amit a mai napig sem bántam meg. Jól éreztem ott magam a többi résztvevővel is, de nagyon hasznosak voltak azok az órák is, amelyeket az előadásokon töltöttünk. Hallottunk több egészséggel kapcsolatos jó tanácsot, táplálkozási, viselkedés és egyéb magatartásbeli tanácsokat. Volt olyan előadónk is, aki valami messze távoli útjáról számolt be filmes változatban, ahová igazából soha nem jutunk el. Emlékezetesek a baráti népfőiskolai – földesi – csoporttal eltöltött estéink is. Soha el nem felejthetők az egy napos kirándulások sem. Számomra mindig nagy élmény volt és mindig nagyon vártam a családi vetélkedőket. Nagyon jól tudtunk mindig szórakozni és szinte már előre mondtuk, hogy ha „csütörtök, akkor népfőiskola”! Mindezekre én nagy szeretettel emlékszem vissza. Varsányi Lászlóné, Gizike 16
FOTÓK Mindig a téma legjobb szakértői voltak az előadók
A mozgás minden évben szerepelt programjainkban
17
Szomszédoltunk, barátkoztunk Földesen és Nagyrábén
Csoportunk tagjai önállóan és közösen kirándultak Földessel, egyik évben pedig a nyíregyháziakkal együtt a 3 népfőiskolai csoport szabolcs-szatmár-bereg megyei körúton vett részt.
Kassára is ellátogattunk, Nagyváradra a Tibor Ernő Galéria meghívására mentünk el
18
10 éves évfordulóját ünnepelte Népfőiskolánk
Készülődtünk ünnepeinkre, főzni tanultunk „kínaiul” A rádiófelvétel pillanatai népfőiskolánk történetéről
19
Írtuk, kiadtuk és átadtuk a „Nagyrábéi ízek – ahogy elődeinktől tanultuk” c. receptes könyvet
Távoli országokból fogadtunk vendégeket Az Informatikai világával ismerkedtek hallgatóink a Teleházban
20
Neves, országosan ismert vendégek voltak előadóink
21
Évről évre vetélkedtünk, a részvételt igazoló tanúsítványt adtunk át
Regionális népfőiskolai konferenciát szerveztünk 2005-ben
22
Dr. Sz. Tóth János az MNT elnöke előadást tart a regionális népfőiskolai konferencián
Dr. Benkéné Kiss Valéria, aki mindig segített
Mojzesné Dr. Székely Katalin, aki minden évben előadott 23
Tanultunk házikenyeret sütni kemencébe, kirándultunk, szomszédoltunk, szórakoztunk és vidámak voltunk
24
A részvételt igazoló tanúsítvány eredeti
25
ÉLETMÓDKALAUZ
26
Életmódkalauz a következő évekre 1. Egyem, vagy ne egyem? Néhány jó tanács az egészséges táplálkozáshoz. A modern, civilizált élet egyik nagy kihívása a társadalom elnehezedése. Az egymást követő nemzedékek szüleikhez képest létrejött akcelerációja – felgyorsult fejlődése – következtében a testméretek egyre nagyobbak. Jóformán néhány év alatt Japán lakossága 10 centimétert nőtt! Mi, magyarok is megváltoztunk. Kinizsi Pál páncélja szűk lenne, vagy rövid egy mai tizenévesnek. De nemcsak a magasságunk és testtömegünk, hanem a zsírszövetünk aránya is megnőtt a többi testszövethez képest. A magyar ember az 1960-as évek óta hízik, kisebb csoportokon végzett vizsgálatokkal ez egyértelműen kimutatható. És nem is csoda, hiszen a szükséges zsiradék ötszörösét fogyasztjuk. Elhízásunkért nemcsak egy-egy jeles napot tehetünk felelőssé, a mindennapi táplálkozásunk és a mozgásszegénységünk felelős ezért a tendenciáért. A radikális fogyókúrákat a további kontroll hiánya miatt világszerte kb. 95 százalékos visszaesés követi, amely sokszor még a kiindulási súlynál is nagyobb értékekre viszi fel a testtömeget. Mi a teendőnk? Ne fogyókúrában gondolkodjunk, hanem az életmód változtatásában! Tanuljuk meg és tartsuk be az egészséges táplálkozás szabályait, melyek a következők: • Nincsenek tiltott táplálékok, csak kerülendő mennyiségek. • Minél változatosabb, minél többféle élelmiszerből, különböző módon állítsuk össze az étrendünket. • Az egészséges táplálkozás már a vásárlásnál kezdődik. • Adja meg a módját az evésnek. Egyen lassan. • Nem mindegy, hogy mikor eszünk. • Legyen egyensúlyban a kalória, tehát a bevitt és a felhasznált kalória azonos legyen. • A szomjúság legjobban az ivóvízzel oltható.
27
2. Mozogjak, vagy inkább ne egyek semmit? A mindennapi kenyér mellett a mindennapi testmozgás, a testedzés, a sportolás is rendkívül fontos, de sajnos, ez többnyire kimarad az életünkből. A hazai és külföldi szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy a fejlődésben lévő ifjaknak legkevesebb napi egy órányi, a felnőtteknek hetente legalább három alkalommal 30-45 percnyi sportmozgásra van szüksége. Ahhoz, hogy a sportoláskor a szervezetet megfelelő inger érje, azaz a terhelés elegendő legyen, szükséges, hogy a felnőtteknél a percenkénti pulzusszám minimálisan 180 mínusz az életkor értékű legyen. Ez egy ötvenéves hölgy esetében 130-as pulzust jelent. Közismert, hogy a sport örömforrás, napi félóra mozgás és kiegyensúlyozottabbak lennénk. És ki ne tudná, – csak aki meg sem próbálta – hogy a testedzésben gazdag életmód elősegíti: • A jobb közérzetet, • A nagyobb állóképességet, • A test és a lélek harmóniáját, • Az erősebb, aktív izomzat kialakulását, • A Szív és a keringési rendszer, azaz a test motorjának jó teljesítőképességét, • Az időskori csontritkulás kisebb mértékét, • A jobb testtartást, és jobb megjelenést, • A biztonság érzését, • A határozottságot, dönteni tudást, az önbizalom növekedését. Egy öreg bölcs szerint az örök fiatalság titka: „testgyakorlás, testgyakorlás, testgyakorlás!”
3. Védekezés a stroke ellen – mielőtt megütne bennünket a guta A stroke kifejezés angol szó, amely ütést, csapást jelent, a magyar köznyelv sem véletlenül hívja a betegséget gutaütésnek, szélütésnek. Nevezik még agylágyulásnak, agyvérzésnek is annak ellenére, hogy csupán minden ötödik stroke-os betegnél van szó konkrétan agyvérzésről. A betegség leggyakrabban azért következik be, mert a szükségesnél kevesebb vér jut az agyba. Az agy vérellátási zavarának többféle oka lehet, például egy szívből elszabaduló vérrög, de lehet 28
a nyaki vagy a koponyán belüli erek szűkülete is. Ennek alapján a stroke-nak alapvetően két típusát különböztethetjük meg: az ún. ischaemiás – azaz vérhiányos – és a vérzéses stroke-ot. a./ Vérhiányos stroke – agyi infarktus A stroke-nak ezt a típusát vérrög okozza, amely útját állja a véráramlásnak, így a vér nem jut el a megfelelő agyterülethez. Az összes stroke-eset 83%-át ez a típus teszi ki. Kialakulását előidézheti az agy egyik verőerében kialakuló vérrög (trombózis), vagy olyan vérrög is, amely a test valamely más részén alakul ki, s a vérárammal kerül az agyba (embólia), ahol elzár egy kisebb eret, és kialakul a stroke. b./ Vérzéses stroke – agyvérzés A stroke másik formája a vérzéses stroke, amely akkor alakul ki, ha az agyban vagy az agy körül megreped egy ér, és vér szivárog az agyba/agyra. Az agyvérzés bekövetkezése azon emberek esetében a legvalószínűbb, akik érelmeszesedéstől és magas vérnyomástól egyaránt szenvednek. c./ A tartós rokkantság leggyakoribb oka A stroke nem ritkán előforduló különleges kórkép, sajnos népbetegségnek számít. A halálozási statisztikák harmadik helyét foglalja el a szív-érrendszeri betegségek, illetve a daganatos betegségek után. Magyarországon évente kb. 40 ezer új beteget érint, akik közül minden harmadik azonnal, minden hatodik pedig egy hónapon belül életét veszti. Ugyancsak elszomorító, hogy a szélütésen átesett betegek közül a túlélők fele a következő öt évben hal meg ismétlődő agyi érkatasztrófa következtében. A stroke azért is nagyon veszélyes, mert sokszor villámcsapásszerűen sújt le az egyébként egészségesnek tűnő emberekre. Az agyi érkatasztrófák tragédiája nemcsak a halálesetekben rejlik, hanem abban is, hogy ez a betegségcsoport okoz a leggyakrabban tartós rokkantságot. Míg például egy szívinfarktuson átesett beteg nem szorul mások segítségére, addig az agyi érkatasztrófa esetében az érintettek egyharmada egész életére ágyhoz kötött marad, s a legelemibb életfunkcióknál is segítségre szorul. Az agyi vérkeringési zavarok jelentik a felnőttkorban kialakult maradandó fogyatékosságok leggyakoribb okát.
29
4. Több lelkierőre van szükségünk „Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény.” (Ady Endre) Az egészségügyi világszervezet (WHO) 1998-as adatai szerint a világon összesen csaknem 400 millióan szenvednek szorongásos zavarban, 340 millióan hangulatbetegségekben Az előrejelzések legalább olyan drámaiak, mint az adatokból kirajzolódó mai valóságkép: a demográfiai változások következtében ugyanis nagymértékben nő a rizikócsoportokhoz tartozó korosztályok aránya a népességben, a várható élettartam növekedésével szaporodnak az időskori mentális problémák. Másfelől a munkahelyi, illetve az urbanizáció okozta stressz-hatások erősödése miatt tovább nő majd az ezekkel összefüggő pszichés zavarokban szenvedők, elsősorban a depressziósok száma. Tevékeny élet, aktív testmozgás! A tevékeny életnek és a testmozgásnak azonban nemcsak fizikai, de lelki haszna is van. Előfordult már, hogy egy bánatos őszi reggelen kinéztünk az ablakon és egy pocsolyákat kerülgető kocogó nő láttán, elszörnyedve kérdeztük magunktól: hogy lehet ilyen időben kocogni? Az aktív testmozgás az ember egész napját derűsebbé teszi. A pszichológusok nem ismerik pontosan ennek a jelenségnek a magyarázatát, de tény, hogy a fizikailag aktív emberek derűsebbek, lelki állapotuk kiegyensúlyozottabb. Kerüljük az unalmat! Könnyebben megőrzi fiatalos lendületét az, kinek munkája sok tudást, és tapasztalatot igényel, illetve állandó önképzésre sarkallja magát, ugyanakkor lelkileg nem megterhelő. Keressünk egy új hobbit, elfoglaltságot, amihez tanuljunk új ismereteket. Legalább havonta vezessünk be egy újítást, ez lehet új recept kipróbálása, új útvonalon elindulni a bevásárláshoz, tornagyakorlat, szabadidős elfoglaltság. Ismerjünk meg másokat. Nevessünk sokat! A nevetés előnyeiben hívők szerint egy-egy jó kacagás felér a testmozgással, a legjobb persze a kettőt együtt gyakorolni. Egy szakértő szerint egyperces nevetés 10 perc evezőpadon történő edzésnek felel meg. Mivel a stressz gyengíti az immunrendszert, a nevetés minden bizonnyal erősíti; megemeli a szervezet fertőzés ellen termelt antitestjeinek számát, állítják az elmélet hívei. Végeztek kísérleteket cukorbetegekkel is. Egy 19 főn lefolytatott kísérlet szerint a humoros színdarabok vagy filmnek nézése után esik a vércukorszint. Jó hatással van a nevetés az alvásra, és egyesek szerint a fájdalomcsillapításban is szerepe van. A nevetéskutatás egyik legnagyobb problémája az, hogy nem lehet kellően szétválasztani az okot az okozattól. Lehet, hogy egy kísérlet kimutatja, hogy azok, akik sokat nevetnek, ritkábban betegszenek meg. Ugyanakkor azonban ennek oka az is lehet, hogy aki egészséges, többet nevet. Ne csináljunk a bolhából elefántot! Sok-sok apró bosszúság elrontja a napunkat, pedig minden nap tele van szépséggel, örömmel, csak észre kell venni. Azt ne gondolja senki, hogy a harmónia azt jelenti, hogy nem tör30
ténik semmi. Napjainkban az élettempó felgyorsult, ezért érezzük egyrészt az idő szorítását, másrészt azt is, hogy néhány új kihívásra nem vagyunk felkészülve. A problémák megoldására ugyanúgy kondicionálni kell magunkat, mint ahogy sportolóknak az edzés terv alapján kell készülniük. Ha egy-egy apró problémát bosszúság nélkül sikerül megoldani, leküzdeni, jobban sikerülnek a nagyobb és váratlanabb események megoldásai is. Tanuljuk meg: az élet egy veszélyes üzem, de az ember mindenre képes! Tartsunk önvizsgálatot. Gondolkozzunk el az életünkön, majd próbáljuk megfogalmazni, mi az, ami változtatásra szorul, a világ változásaihoz hogyan kellene alkalmazkodnunk, mi az, amiben nekünk is változni kell. A változtatásnál sokat segít, ha leírjuk mi az, ami most untat, esetleg utáljuk. Írjuk le azokat, amire büszkék vagyunk, amivel másokon segítünk, tehát hasznosak..
5. A reumától ments meg….. Háziorvos legyen a talpán, aki kiismeri magát a fájdalmak és kórokok tengerében, amit egyszerűen reumának hívunk. A kort megérzi az ember, míg a kórt, - főképpen ha lappangva, panaszok nélkül, alattomosan fejlődik ki a szervezetben- aligha. Mégis van összefüggés, igaz, csak utólag nyomozhatóan, de megmagyarázható, hogyan koptak el az észrevétlen tartáshiba miatt az ízületek, s hogyan vált szinte kilazíthatatlanul merevvé, görcsössé az izomzat az évekig felgyülemlett, feldolgozatlan szorongástól, stressztől. Bár a mozgásszervi betegségek egy részének valódi kiváltó oka még ismeretlen, akadnak olyanok, amelyekért életformánk és szokásaink okolhatók. A mozgásszervi megbetegedés igazából több mint kétszáz féle betegséget takar. Ugyanúgy, ingoványos talajon jár az öngyógyításra vállalkozó, hiszen megannyi pirula, kenőcs, gyógyvíz, pakolás, masszázs és fizikoterápiás eljárás javallható e betegségekre, csakhogy mindegyikre más és más a hatásos. Látatlanban legfeljebb általános jó tanács adható, eszerint az akut gyulladásos, sérüléses eredetű reumatizmusok fájdalmai hideg borogatással, jegeléssel, míg a krónikus eredetűek melegebb gyógyvizekkel, iszappakolásokkal enyhíthetők. Aranyszabály, hogy a fájdalmat azonnal csillapítani kell, mert az nehezen helyrehozható biokémiai, fizikai folyamatokat indíthat el a szervezetben, ráadásul magát a terápiát is hátráltathatja. Bármilyen meglepő ugyanis, a mozgásszervi betegségek több csoportjában maga a mozgás a gyógyulás záloga. 31
Mivel a mozgásrendszeri betegségek többsége évek alatt, alattomosan, azaz tünetek, panaszok nélkül alakul ki, az eltűnő fájdalom valódi okát is keresni kell. Mi is a reuma? Mit tegyünk ellene? Hazánkban legalább százezren szenvednek gyulladásos és csaknem egy millióan kopásos ízületi betegségben. Mind a rokkantságot, mind a keresőképtelenséget okozó kórformák rangsorában a második-harmadik helyet foglalják el a mozgásszervi megbetegedések, minden ötödik páciens emiatt keresi fel a háziorvosát. Nem csoda, hogy általában a reumatológia a szakrendelők második legforgalmasabb része a laboratórium után. A reuma azonban nem önálló betegség, hanem tulajdonképpen a mozgásszervi betegségek belgyógyászata, így e gyűjtőnév alá tartoznak az ízületi betegségek éppúgy, mint az anyagcsere okozta csontelváltozások, vagy a gerinc, az inak, a kötőszövet betegségei. Táncoljunk! A tánc is egészséges mozgás, a nők különösen szeretnek táncolni. Egy lendületes keringő többet ér, mint az egy helyben való izgés-mozgás. Szálljunk vízre! A legalább derékig érő vízben végzett torna során a víz felhajtó ereje révén csökken az ízületek terhelése, viszont nagyobb ellenállást kell leküzdeni, tehát eredményesebb a mozgásprogramunk. Mozgás, mozgás, mozgás!!!
6. A családról, a családi együttélés művészetéről Léteznek olyan családok, akik számára az otthon az egyik legizgalmasabb és legörömtelibb hely. Ám sokan élnek úgy, hogy a családi élet számukra fenyegető, terhes, vagy unalmas. Ha az alábbi három kérdésre igennel válaszolsz, a Te családod is az öröm forrása, maga az életed alapja. • Szeretsz -e most a családodban élni? • Úgy érzed -e, hogy barátokkal élsz, olyan emberekkel, akikkel kölcsönösen szeretitek 32
egymást és bíztok egymásban? • Ad-e örömöt, izgalmat, hogy a családod tagja vagy? Ilyen kérdések soha nem merülnek fel bennünk, mert az együttélés valami olyasmit jelent, amit természetesnek tartunk. A sikeres családi élet, mint talán a legfontosabb emberi érték a gyermeke sokoldalú, harmonikus kiegyensúlyozottságának sikerében, és az anyák, apák boldogságában, testi-lelki egészségük, munkaképességük megőrzésében; a nagyszülőknek a gyermekeikben és unokáikban való örömében kereshető. A kölcsönös alkalmazkodás, segítés, együttműködés képessége, a mások igényeire való reagálás képessége, a megbánni és megbocsátani.– ha lélekben is, de visszafogadni és visszatérni tudás – az egészséges életvezetés, az összetartozás és szolidaritás újraértelmezése, a szeretet-ápolás ereje és a hagyományápolás, a családot az új kapcsolattal is gazdagítani tudás az, amit családnak nevezhetünk. A mai családszemlélet: Ma sokféle emberi kapcsolódást jelölnek család szóval, de csak egyetlen definícióban értelmezhető természetes kapcsolatnak: a család vérségi köteléken alapuló összetartozás, ahol a szülők együttnevelik gyermekeiket. Minden más együttélési formát jelző definíció mesterkéltségre, valamelyik fél kényszerűségére utal. (Pl. örökbefogadás, nevelőszülős család, gyermekét egyedül nevelő szülő, válás után új házasság két részről hozott gyermekekkel, élettársi kapcsolat egyik részről együtt élő, másik részről különélő gyermekkel stb.) A család funkciói: gazdasági, fogyasztó, reprodukáló, szocializáló-nevelő, regeneráló-ápoló. Amikor még nem várnak gyermeket, az még csak kapcsolat, házastársi, élettársi, vagy csupán laza párkapcsolat. Családdá a gyermek teszi a kapcsolatot a magzati lététől kezdve. Van olyan család, amelyikben már csak 2 funkció érvényesül, a fogyasztó és a regenerálóápoló, hiszen önállósodtak a gyermekek. A kisgyermekes családban érvényesül a legtöbb funkció. Gondoljunk arra, hogy a fiatal szülők mindegyike dolgozik, esetleg együttes vállalkozásban, ekkor gazdasági funkciót lát el a család. De reprodukálják önmagukat a gyermekvállalással, és amikor a szüléssel és utána áldozatokat hoznak egymásért és a gyermekükért, gondoskodnak róla is, az már a reprodukciós funkció keretei között történik. A nagyon elfoglalt szülők, köztük az üzletelők, értelmiségi szülők is hajlamosak arra, hogy megelégszenek azzal, hogy a gyermekük beleszületik bizonyos jó módba, könyvek közé, és akkor is tanul, ha nem figyelnek rá. S közben esetleg nem veszik észre, hogy drogozni kezdett, mivel hidegség, idegenség van körülötte, egyedül van! Legtöbbször azonban a háztartást alacsony szinten vezető, alkoholizáló, vagy gyógyszerekkel élő beteg, többnyire magányos szülő, nagyszülő mellett élő elhanyagolt gyermek vesz át önkábító viselkedést, itt sem lehet érzékelni 33
gondoskodásnál többet. Magam árva fiatalembernél tapasztaltam még, ahol az elhanyagoltság teljes mértékű volt. A gondoskodás tehát kevés, hiszen még a kutyát is megtanítják az emberrel élés szabályaira. A gyermek még többet igényel, szocializálni kell, vagyis megtanítani a társadalmi beilleszkedés szabályaira, példát mutatni neki a megfelelő viselkedésre, pl. a helytállásra, kitartásra, a kudarc és a bírálat elviselésére, a bocsánatkérésre, legjobb, ha ezt éppen egymással gyakorolják a gyerekek előtt szülők. Beszélgetni kell vele, megerősíteni a helyest, és leállítani a helytelen viselkedést, ekkor lát el a családjuk szocializáló funkciót. Nem elég azonban a gyermek súlybeli gyarapodása, s hogy tudja mit szabad és mit nem szabad. Egyéni kibontakozásához, hogy tehetsége feltörjön, s a munkájával, tevékenységeivel a társadalomért cselekedjen majdan, adottságait kell művelnie. Érzelmi, tárgyi feltételeket, apai, anyai vele való együttes foglalkozást, játszást, munka élményt, beszélgetést, bíztatást, törődést, a folyamatos figyelmet, a más intézményekhez, más nevelő, segítő, fejlesztő, gyógyító személyekhez való kapcsolódás szülői ösztönzését, közvetítést, együttműködést is meg kell kapnia, sőt a konfliktusmegoldásra, családi életre is fel kell készíteni. Ekkor beszélhetünk a család nevelő funkciójának érvényesüléséről. A nevelés minőségileg magasabb rendű szülői tevékenység, de előfeltételezi a gondoskodást és a szabályok betartását is. A szülők képesek rá akkor is, ha képzetlenek. Nem a társadalmi réteghez tartozás mutatja azt, hogy melyik család milyen nevelési sikerekre képes, hanem a két szülő egymással és a gyermekükkel kapcsolatos felelőssége és szeretet, önművelő, önnevelő készségük, rugalmasságuk, gyermekük fejlődéséhez, a családi életciklushoz való alkalmazkodásuk. A családban szimbolikusan a szülők szeretet-erő hatás szempontjából kettős csillagként értelmezhetők. Mint a kettős csillag egy naprendszerben, együtt napként erősítik, melegítik a bolygó-gyermekeiket. Amíg ez a viszony fennáll, a nevelés egységes, optimális, a gyermekek egészségesek, jól fejlődnek. Amikor ez a hatásrendszer megszűnik az egyik szülő kiválásával, a másik szülő is – bolygóként – erősítésre, melegítésre, szeretet energia bevitelre (nevelési tanácsadásra) szorul. A szülői nevelési kompetencia, önállóság, nevelési egység a kettős csillag állapotban tökéletesen érvényesül, míg utóbbi állapotban sérült. A szülői kompetenciát erősíti a házasság jogi és pedagógiai védelme, sérti a közvéleményben jelentkező ártalom. A rokoni együttműködés zavarai, egyes szülők neveltetésbeli hiányosságai és károsan befolyásolják. Így: - a nagymama rátelepszik a fiatalokra; a nagymama-apa túl erős kapcsolata, amely kiválását, az anyával túl erős kapcsolat az apa kirekesztődését váltja ki, - a lányt fiúnak, csupán karrier célok megvalósítására nevelik, - nevelő-apa megjelenése miatt túl korán kilépett és elhamarkodott házassággal önállósította magát, éretlen a házassági és szülői szerepre az egyik, vagy mindkét fél. A szülői szövetséget erősítő családpedagógiai hatás: a./ a családi párkapcsolatok, így az apa-anya, nagymama-nagypapa kapcsolatának erősítése, 34
b./ a fiatal szülők szüleikről leválásának támogatása mellett ösztönzendő, hogy a nagyszülők ne valamelyik szülőt, hanem a szülők együttesét támogassák, c./ apa-fiú kapcsolat, anya-lány kapcsolat erősítése, (ha probléma van, az mindig együtt jár a szülő és az azonos nemű serdülő gyermek kapcsolati zavarával!) a szülői mintaváltás magával hozza a megfelelő nemű gyermek változását is, pl. az apa változása a fiúét, az anya változása a lányét. Egy valódi nagy család
35
Felhasznált irodalom az életmódkalauz c. fejezethez 1. Bácskai J.: Az önismeret pszichológiája. Magazin Kiadó, Budapest 1993. 2. Bíró S.: Életünk válsághelyzetei. A depresszió és a stressz. SubRosa Kiadó, Budapest 1995. 3. Füzesi Zs., Tistyán L.: Egészségfejlesztés és közösségfejlesztés a színtereken. Országos Egészségfejlesztési Intézet, Budapest 2000. 4. Genti Gy.: Reumás mozgásszervi betegségek. Megelőzés, felismerés, rehabilitálás. SubRosa Kiadó, Budapest 1996. 5. Halmy L.: Elhízunk? Mindennapi hízás vagy súlytartás. SubRosa Kiadó, Budapest 1996. 6. Haraszti L.: A felnőttkori elhízás. A kövérség pszichológiai problémái. SubRosa Kiadó, Budapest 1996. 7. Hogyan maradjunk fiatalok? Útmutató a fiatalos élethez. Hungarian edition copyright © 2005. 8. Iván L.: Ne féljünk az öregedéstől! SubRosa Kiadó, Budapest 1997. 9. Kertai P.: Megelőző orvostan. A népegészségügy elméleti alapjai. Medicina Kiadó, Budapest 1999. 10. Komlósi S., Komlósi P.: A sikeres családi életre nevelés. Nemzeti Tankönyv Kiadó, Budapest 1998. 11. Kervasdoue A. de: Nők egészségkönyve. Kossuth Kiadó, Budapest 1998. 12. Satir V.: A család együttélésének művészete. Coincidencia KFT. Budapest 1999. 13. Internetes irodalom: InforMed.hu, Hazipatika.com, Weborvos.hu
36
Hirdetés
Kaba és Vidéke Takarékszövetkezet Nagyrábéi Kirendeltsége
A Kaba és Vidéke Takarékszövetkezet pénzügyi szolgáltatásaival 9 településen közel 50 éve áll a lakosság rendelkezésére. 37
