13. fejezet. A mozgásszervek károsodásai

13.

fejezet

A mozgásszervek károsodásai Géher Pál – Varga Péter Pál Béleczki Lajos Ferenc Mária Héjj Gábor Juhász Ferenc Kullmann Lajos Záborszky Zoltán

Bevezetés Héjj Gábor, Juhász Ferenc

A fejezet célja, hogy bemutassa a mozgásszervek szervezetben betöltött szerepét, a jellemzô funkciókárosodásokat, objektív kimutatásuk lehetôségeit, a károsodások jellegének és súlyosságának értékelési módszereit, a károsodások hatását az adott testi régió, a mozgásszervek és az egész szervezet egészségére, illetve a funkciókárosodások hatását az egyén napi tevékenységére, munkavégzô képességére. A fogyatékosság és rokkantság új szemlélete alapján a fejezet taglalja a mozgásszervek legfontosabb sérüléseit, betegségeit, s azokat a tényezôket, melyek hozzájárulnak a tartós károsodások kialakulásához. Az új szemlélet meghatározó jellemzôje a fogyatékosság, a tartós munkaképesség-változás megelôzése, a károsodott személy mind maradéktalanabb társadalmi reintegrációját megvalósító rehabilitáció. A fejezet a di-

agnózis és a terápia elveinek, algoritmusszerû sémáinak bemutatása mellett figyelmet szentel a szövôdmények és a károsodások megelôzésének, az adott funkciók helyreállítását, kompenzálását megvalósító rehabilitációs ismereteknek. A fejezet két részre tagolódik, az elsô rész tárgyalja a károsodások minôsítésének általános szempontjait, a felsôvégtag-károsodásokat (traumatológiai és egyéb jellegû rendellenességek), az alsóvégtag-károsodásokat (az alsó végtag sérüléseire és egyéb rendellenességeire vonatkozó legfontosabb orvosszakértôi ismeretek) és a mozgásszervrendszert érintô legfontosabb szisztémás megbetegedések értékelési szempontjait. A második részben a gerinckárosodásokat, értékelésüket, jelentôségüket, rehabilitációjuk lehetôségeit ismerhetjük meg.

13. FEJEZET

A mozgásszervek károsodásai

1. RÉSZ A végtagok károsodásai, szisztémás mozgásszervi károsodások Géher Pál Béleczki Lajos Héjj Gábor Juhász Ferenc Kullmann Lajos Záborszky Zoltán

Általános rész A mozgatórendszer felépítése és funkciói Héjj Gábor, Juhász Ferenc A mozgásszervrendszer elemei a csontrendszer, a csontokat összekötô ízületek – a csontok érintkezési felületeit borító porcokkal és az ízületi szalagokkal –, az izmok és az inak. Nem tartoznak ugyan közvetlenül a rendszerbe az idegek és az erek, de a vérellátás és a beidegzés révén a mozgásszervi funkciók nélkülözhetetlen elemei. Mozgásszervek alatt a test tartó és mozgató apparátusát értjük. A tartófunkciót a csontok, a csontokat összekötô szalagok és az izmok elsôsorban a csontrendszer és az ízületek stabilitása révén valósítják meg. Az egyes testrészek és az egész test mozgásait, melynek alapvetô feltétele az ízületek és a csontok mobilitása, a csontok végén elhelyezkedô ízületek, valamint az izmok teszik lehetôvé. Az izmok mûködése biztosítja a gravitációs és az egyéb külsô erôkkel szembeni ellenállást, az erôkifejtést (a külvilág objektumaira való fizikai hatást), valamint az izomtónust. A mozgásszervrendszer alapvetô funkciói részfunkciók révén valósulnak meg. Közülük a legfontosabbak:

• Testtartás. Ide tartozik az állás, a járás, azaz az egész test mozgatásának koordinált, célirányos megvalósítása. • Mozgásfunkciók. Lehetnek akaratlagosak, akarattól függetlenek (reflexesek). Ide tartoznak a sztereotípiák, s a különbözô motoros perszeverációk. • Az izmokból, ízületekbôl eredô, a mozgásból adódó ún. proprioceptív érzékelés a mozgásfunkció megvalósulásának elengedhetetlen része. • Neuromuszkuláris mechanizmus. A mozgásfunkció nélkülözhetetlen eleme, hiszen a vázizomrendszer rostjai kizárólag a központi idegrendszerbôl érkezô impulzusok hatására húzódnak össze, illetve ernyednek el. A mozgásszervrendszer által biztosított mûködések. A felsorolt struktúrák és funkciók révén tudunk megvalósítani számos olyan tevékenységet, melyek nélkül létezésünk, napi életünk, munkavégzésünk, részvételünk a szûkebb és tágabb társadalom életében lehetetlen lenne. Közülük a legfontosabbak a hely- és helyzetváltoztatás, illetve a testhelyzet stabilizálása. • Az alaptesthelyzetek felvétele és tartása. Ide tartoznak az olyan mozgást, erôkifejtést és stabilitást igénylô tevékenységek, mint az

345

346

13. FEJEZET


állás, az ülés, a fekvés, a térdelés, a hajlás, az egyensúlytartás. • Testhelyzet-változtatás (önmozgatás). Saját testünk mozgatása ülô, fekvô és egyéb testhelyzetekben. • Tárgyak mozgatása különbözô testrészek segítségével, emelés, teherhordás. A kézügyesség alkalmazása, a tárgyak felvétele, letétele, manipulálása, forgatása, dobása stb. • Járás és mozgás. A járás különbözô formái (sétálás, ütemes járás, futás, ugrás, mászás), járás különbözô irányban (elôre, hátra, oldalt) és távolra. Helyváltoztatás lakásban, házon belül és kívül, lakott területen és nyílt terepen. A különbözô elsôdleges és másodlagos mozgásszervrendszeri funkciók és képességek alapvetô, elengedhetetlen feltételei létfontosságú napi és társadalmi tevékenységeinknek. A mozgásfunkciók hierarchiája. Egy adott funkció lehet egy testrész, egy régió vagy egy szerv kizárólagos tulajdonsága. A funkció értékét ki lehet fejezni az adott testrészre és magasabb szintre vonatkozóan is annak megfelelôen, hogy az adott testrész milyen arányt képvisel a szerv vagy az egész szervezet funkciójából. A hüvelykujj például sajátos mozgáslehetôségeivel egy mozgásfunkcionális egységet képez, amelynek értéke a hüvelykujj mozgásfunkciója vonatkozásában 100%. A teljes hüvelykujjfunkció a kéz funkciójának 40%-át, a felsôvégtag-funkció 36%-át, s az össz-szervezeti funkció 22%-át jelenti. Az egyes funkciószintek egymásba történô átváltását szorzók és táblázatok segítik.

A mozgatórendszer funkciókárosodásai A sérülések, rendellenességek és betegségek a funkciók hiányát, csökkenését vagy torzulását – gyûjtôszóval: funkciókárosodását – okozhatják. A sérülés vagy a betegség önmagában nem jel-

lemzi a károsodást. Egyazon sérülés vagy betegség a funkciókárosodások széles skáláját eredményezheti, jellegüket és súlyossági fokozatukat illetôen egyaránt. Az orvosszakértôi tevékenység egyik legfontosabb feladata a képességek, a funkciók állapotának megítélése. A károsodásokat kritériumokkal jellemezzük. E kritériumok megléte vagy hiánya a károsodás súlyosságának bizonyítéka. Az eredményes orvosszakértôi tevékenység feltétele a károsodási kritériumok egyértelmû, pontos megfogalmazása. Figyelembe véve a vizsgálat kétszeresen szubjektív jellegét (a vizsgáló és a vizsgált személy részérôl), s különösen azt a tényt, hogy az igénylô általában a károsodás megállapításában, s annak súlyossá nyílvánításában érdekelt, törekedni kell minél objektívabb és objektivizálható kritériumok alkalmazására. Emiatt nagyon fontos, hogy a kritériumok jól meghatározottak, lehetôleg egyszerû eszközökkel kimutathatóak és objektivizálhatóak legyenek.

A mozgatórendszer mûködésével kapcsolatos néhány fogalom Aktív mozgások. A vizsgált személy által akaratlagos izommûködéssel létrehozott mozgások, melyeknek határt szabhat a vizsgált ízület adott ponton bekövetkezô fájdalmassága vagy például a mozgásban részt vevô izmok, inak sérülése. Passzív mozgások. A vizsgáló által véghezvitt mozgások, melyek bizonyos mértékig a vizsgált fájdalmát legyôzve nagyobb mozgáskitérést eredményezhetnek és értelemszerûen pótolni tudják a kiesett aktív mozgatófunkciót is (izomvagy ínsérülés esetében). Akadályt jelenthet ízületi szabadtest, nagyobb mennyiségû folyadékgyülem vagy ízületi kontraktúra, teljes mozgásképtelenséget eredményez az ízületi ankylosis. Kontraktúra. Az ízületi mozgásokat akadályozó zsugorodás, melynek ízületi eredeten kívül izom-, kötôszöveti és bôrzsugorodás is lehet az oka.

13. FEJEZET

Funkcionális helyzet. Az az egyes ízületekre jellemzô középállás, mely spontán kialakult ankylosis vagy mûtéti merevítés esetén a lehetô legjobb funkciót biztosítja. A mozgások terjedelme. Az adott ízületben létrejövô egy- vagy többirányú mozgások határértékeivel jellemezhetô mozgástartomány.

A mozgásszervi funkciókárosodások vizsgálata A károsodások vizsgálatánál több szempont értékelésére támaszkodhatunk: • Anatómiai elváltozások, melyek különös jelentôséggel bírnak például a gerinckárosodások értékelésében. • A klinikai diagnózisok, kórképek értékelése a mozgásszervrendszer minden szakaszán használható kiegészítô módszer. • A mozgásterjedelem vizsgálata az ízületek alapfunkciójának károsodását értékeli. Értelemszerûen ide tartozik az ízületek instabilitásának vizsgálata is. • A csonkolásos károsodások értékelése. • Egyre inkább elôtérbe kerülnek a funkcionális vizsgálatok. Az erôkifejtés és az állóképesség vizsgálata ma már nélkülözhetetlen a mozgásszervek károsodásainak értékelésében. A vizsgálatok technikája kidolgozott, felszerelésük viszonylag olcsó, alkalmazásuk megbízható, reprodukálható eredményeket hoz. A vizsgálati lehetôségeket egyénileg adaptálva, rugalmasan, a vizsgált személy számára mindig a legelônyösebb formában kell alkalmazni. Egyes károsodások kimutathatóak egy-egy módszerrel, más károsodások értékelésénél több módszert szükséges kombinálni. A módszerek alkalmazása megfelelô szakmai tudást, felszerelést igényel – e vizsgálatokat mozgásszervi, orvosszakértôi laboratóriumoknak kell végezni. Az értékelés legfontosabb szempontjai a következôk: • Az elveszett képességek megítélése mellett törekedni kell a megmaradt, a fejleszthetô


funkciók kimutatására, melyre a betegek rehabilitációja építhetô. A megmaradt képességek kimutatására szolgálnak a funkcionáliskapacitás-vizsgálatok. • A károsodások vizsgálata a hagyományos orvosi kivizsgálásra épül. Az anamnézis sajátosságaihoz tartozik a foglalkozási, ergonómiai ártalom kimutatása, a munka körülményeinek, feladatainak, statikai, erôkifejtési és mozgásigényének feltárása. • Az értékelés objektivitása, megbízhatósága. A károsodások kimutatásának alapvetô követelménye a lehetô legnagyobb mértékû objektivitás. Ez az igény a mozgásszervek vizsgálata esetében általában megvalósítható, bizonyos esetekben azonban – így például fájdalom esetén – nem. Ezért a mozgásszervrendszeri károsodások kritériumai között általában nem szerepel a fájdalom, viszont mint a legtöbb rendellenesség velejárója, az egyes károsodások integratív részét képezi. A vizsgálatok megbízhatóságáról szólva elmondható, hogy a legmegbízhatóbbak a morfológiai jellegû „anatómiai” vizsgálatok. Az ízületek mozgásterjedelme, a csonttörések, a hegesedések szögeltérései, bizonyos fokig az érzésvizsgálatok kimerítik az objektivitás követelményeit. Megfelelô – többnyire egyszerû, nem drága – eszközök és tapasztalat birtokában a vizsgálatok megbízhatóak, reprodukálhatóak. Az ízületek és a gerinc mozgásainak vizsgálatára goniométerek, inklinométerek, szögmérôk használatosak, melyek lehetnek a legegyszerûbb mechanikai szerkezetûek, de akár számítógéphez csatlakoztathatóak is. A mozgásszervrendszer, s különösen a mozgás alkotóelemeinek vizsgálata a páciens együttmûködését is igényli. Ez különösen vonatkozik az aktív mozgásokra és erôkifejtésekre. Ezen vizsgálatok során a szubjektivitás mind a vizsgált személy, mind a vizsgáló részérôl érvényesül. A szubjektivitás lehetôsége csökkenti még ezen viszonylag „objektívnek” tekinthetô eljárások értékét, hitelességét is. A szubjektivitás bizonyos mértékû kiküszöbölését szolgálja az aktív mozgásvizsgálatok eredményeinek összevetése a passzív mozgások terjedelmével.

347

348

13. FEJEZET


A mozgásterjedelem vizsgálata Az ágyéki, illetve a háti gerinc hajlásának mérésére a Schober-tesztet, az oldalirányú hajlásra az ujjak végének elmozdulását mérjük a comb oldalsó felszínén. A nyaki gerinc mobilitásvizsgálatánál az állcsúcs–szegycsont távolság mérése használatos. Ízületi mozgások esetében különbözô szögmérôk használhatók, de a kisízületek kivételével gyakorlatilag bármely ízület, illetve gerincszakasz mozgásainak mérésére alkalmas a Domján–Bálint–Bozsóky-féle „Mobimet” készülék. A mozgásterjedelem vizsgálatát a különbözô mozgásirányokban kell végezni. A károsodások vizsgálatának elsôsorban az anamnézisre, a fizikális vizsgálatokra, valamint a mozgásterjedelem (ROM) vizsgálataira kell épülnie.

Kiegészítô vizsgálati módszerek Az utóbbi idôben egyre használatosabb eljárásokat (artrográfia, CT, MRI) e vonatkozásban csak kiegészítô módszereknek kell tekinteni. Alkalmazásuk a legtöbb esetben nem eredményezi a funkcionális károsodás jobb megítélését, ezzel szemben igen költségesek. Felhasználásuk elôtt a költség–haszon viszonyokat fokozottan figyelembe kell venni; az orvosi, az orvosszakértôi tevékenység egyik minôségi mutatója a rendelkezésre álló lehetôségek adekvát alkalmazása. Nem támaszkodunk azonban kellô mértékben az elektrodiagnosztikai módszerekre, melyek a neuromuszkuláris funkció vonatkozásában hasznos, s az orvosszakértôi tevékenység szempontjából különös fontossággal bíró objektív adatokat nyújthatnak (elektromiográfia, különbözô ingerületvezetési és neurofiziológiai vizsgálatok). Általában elmondható, hogy minden egyes vizsgálati módszernek – elônyei mellett – megvannak a hiányosságai. Ez utóbbiak kiküszöbölése céljából a minôsítés során a különbözô módszereket kombináljuk. A károsodások vizsgálata során értékeljük az anatómiai és a funkcionális elváltozásokat. Mindezek mellett az életminôséggel

kapcsolatos szempontok szükségessé tehetik esztétikai szempontok figyelembevételét is.

Az érzészavarok vizsgálata A mozgatórendszer mûködése szempontjából szükséges érzések fajtái: • fájdalom-, meleg-, hideg- és tapintási érzékelés; • proprioceptív érzékelés: az ízület helyzetének és elmozdulásának érzékelése; • az izomtónus érzékelése. Az érzészavart minôsége és kiterjedtsége jellemzi. Az érzészavarok lehetnek részlegesek vagy teljesek. Az érzészavar lokalizációja jelentôs a károsodások súlyosságának megítélésében. Az érzészavarok vizsgálataira szolgáló különbözô próbák a Wéber-próba, a Moberg-próba és a ninhidrinpróba. Ø Az érzészavarok fokozatai: • teljes érzéshiány – 100%-os érzéskárosodás, • részleges érzéshiány – 50%-os érzéskárosodás, • normális érzékelés – 0%-os érzéskárosodás.

A mozgásszervi funkciókárosodások értékelése Juhász Ferenc A károsodás funkcióveszteségnek tekinthetô, melyet az összehasonlíthatóság, az értékelhetôség szempontjából célszerû számszerûleg, az általánosan elfogadott módszer szerint %-ban kifejezni. A károsodás a teljes, érintetlen, 100%-os funkció elveszett hányadának %-ban kifejezett értéke. (A mozgásterjedelem esetében a teljes – 100%-os – mozgásterjedelem fokokban kifejezett korlátozottságának %-ban megadott értéke.) A funkció alapegysége egy adott testrész adott funkciója (pl. a hüvelykujj abdukciós, oppozíciós vagy teljes mozgásfunkciója). Az adott

13. FEJEZET

testrész teljes funkciója egy régió (jelen esetben a kéz) funkciójának meghatározott arányát képezi. A régió teljes funkciója ugyancsak meghatározott arányú része a szerv (a felsô végtag) funkciójának. A szerv funkciójából megfelelô váltószámmal kiszámítható az össz-szervezeti egészségkárosodás foka. A testrész–régió–szerv– össz-szervezet funkcionális hierarchiáját követô arányviszonyoknak egyrészt metodikai jelentôségük van, másrészt bizonyítják a károsodás értékelésének viszonylagos, matematikai eszközökkel is kifejezhetô objektivizálhatóságát.

Multiplex károsodások Multiplex károsodások esetén az egyes károsodások értékei összeadódnak (pl. az ujjak esetében, ahol a kéz funkcióját az ujjak funkciójának az összege adja meg, ahogyan azt a 13.1. táblázat bemutatja.) A metakarpofalangeális ízületek 100%-ot, a proximális interfalangeális ízületek 80%-ot, a disztális interfalangeális ízületek 45%ot képviselnek a kéz funkciójában – vagyis az ezen a szinteken történô hipotetikus amputáció a kéz funkciójának ilyen arányú károsodását okozná. Hierarchikus kapcsolat esetében, ahol az egyes funkciók egy magasabb rendû funkció meghatározott arányú részét képezik, a károsodások a kombinált értéktáblázat alapját képezô képlet alapján kombinálódnak. A képlet azt fejezi ki, hogy a fô károsodást követô károsodások csak az elôzô károsodások részeként értékelhetôek. Így a károsodások összege sosem haladja meg a 100%-ot.


Csonkolásos károsodások A végtagok, s azok részei (pl. az ujjak) esetében a csonkolás az adott szinten teljes funkcióveszteséget okoz. A különbözô teljes funkciókárosodások az adott funkció szempontjából gyakorlatilag olyan veszteséget okoznak, mintha amputáció történt volna. A kéz ujjainak teljes érzésvesztését a csonkolásos károsodás 50%-ának értékeljük.

Kontraktúrák A végtagok betegségeiben nagy jelentôsége van a funkcionális helyzetnek. A funkcionális helyzet az adott végtagrész olyan állapotát jelenti, melyben a végtagrész tartós rögzülése (kontraktúrája) esetén a legkevésbé akadályozott a funkció. Kontraktúra esetén a funkcionális helyzetben rögzült ízület adja a legkisebb fokú tartós károsodást.

A mozgásszervi károsodások hatása a napi tevékenységekre (mozgásszervi fogyatékosság) Kullmann Lajos A mozgásszervi funkcióknak jelentôs szerepe van a napi és a szociális tevékenységek megvalósításában. Az autonóm emberi lét egyik alapfeltétele az önellátás képessége. A tisztálkodás, a testápolás, a toalett használata, az öltözködés, az étkezés, az egészség ápolása a mozgásszervek aktív részvéte-

13.1. táblázat. Az ujjak károsodásainak funkcióhányadai a kéz funkciójában

Részarány

I.

II.

III.

IV.

V.

Metakarpofalangeális ízületek (MP)

100%

40

20

20

10

10

Proximális interfalangeális ízületek (PIP)

80%

20

16

16

8

8

Disztális interfalangeális ízületek (DIP)

45%

9

9

5

5

349

350

13. FEJEZET


le nélkül gyakorlatilag lehetetlen. A mozgásszervi károsodások okozta fogyatékosságok jelentôs része éppen az önellátás képességének korlátozottságából adódik. Az önellátás vizsgálatára, illetve más tevékenységek mellett az önellátás vizsgálatára is leggyakrabban használt kérdôívek Magyarországon: • FIM (Functional Independence Measure). Kóreredettôl függetlenül – Magyarországon növekvô gyakorisággal, egyes országokban a finanszírozás alapjaként – általánosan

használt felmérô módszer (6.1. melléklet). • Barthel-index. Kóreredettôl függetlenül, általánosan használt kérdôív (6.2. melléklet). • HAQ (Health Assessment Questionnaire). Reumatoid arthritiszes betegek funkcionális indexe (13.2. táblázat). • WOMAC (Western Ontario and McMaster Osteoarthritis Index). Artrózisos betegek általánosan használt felmérô módszere (13.3. táblázat).

13.2. táblázat. HAQ funkcionális index a reumatoid arthritis klinikai aktivitásának mérésére

Név:

Dátum:

Szeretnénk megtudni, hogy a betegsége hogyan befolyásolja mindennapi életét. Kérjük jelölje meg X-szel az elmúlt hétre jellemzô megfelelô választ! Nehézség nélkül

Kis nehézséggel

Nagyobb nehézséggel

Nem vagyok képes rá

1. Öltözködés, testápolás a. Fel tud öltözködni? b. Be tudja kötni a cipôfûzôjét? c. Be tudja gombolni a gombokat? d. Meg tudja mosni a haját? 2. Felkelés a. Fel tud állni karfa nélküli székbôl? b. Le tud feküdni, fel tud kelni az ágyból? 3. Étkezés a. El tudja vágni a húst? b. Szájához tud emelni egy tele csészét vagy poharat? c. Ki tudja nyitni a dobozos tejet? 4. Járás a. Tud utcán járni sima talajon? b. Fel tud menni 5 lépcsôfokot?

Használ-e valamilyen segédeszközt az elôbb említett tevékenységekhez? Ha igen, jelölje meg X-szel! Botot Járókeretet Mankót Speciális járóeszközt Tolószéket Speciális vagy magasított széket


13. FEJEZET

13.2. táblázat. HAQ funkcionális index a reumatoid arthritis klinikai aktivitásának mérésére (folytatás)

Használ-e az öltözködéshez segédeszközt? (gombolkozó, cipzárhúzó, hosszú nyelû cipôkanál)

Jelölje meg X-szel azt a tevékenységet, amihez más személy segítségét kéri: Öltözködés, testápolás Étkezés Felkelés Járás Nehézség nélkül

Kis nehézséggel

Nagyobb nehézséggel

Nem vagyok képes rá

1. Tisztálkodás a. Meg tud mosakodni és törülközni? b. Tud kádban fürdeni? c. Le tud ülni a WC-re és fel tud állni róla? 2. A felsô végtag funkciói a. Eléri a feje fölötti polcot és le tud onnan venni pl. 2 kg krumplit? b. Le tud hajolni és fel tud venni a földrôl egy zsebkendôt? 3. A kéz funkciója a. Ki tudja nyitni egy autó ajtaját? b. Ki tud nyitni egy konzerves üveget, ha azt már egyszer kinyitották? c. Ki tudja nyitni és el tudja zárni a csapot? 4. Házimunka a. Be tud vásárolni? b. Be és ki tud szállni az autóba/-ból? c. Végez házimunkát (pl. porszívózást, kertészkedést)? Jelölje meg X-szel azt a segédeszközt, amelyet az elôbb felsorolt tevékenységekhez használ: Emelt WC-ülôke Fürdôkád-kapaszkodó Fürdôkádszék Hosszú nyelû eszközök tisztálkodáshoz Befôttesüveg-nyitó Egyéb

351

352

13. FEJEZET


13.2. táblázat. HAQ funkcionális index a reumatoid arthritis klinikai aktivitásának mérésére (folytatás)

Jelölje meg X-szel azt a tevékenységet, melyhez szüksége van más személy segítségére: Tisztálkodás Fogás Tárgy leemelése Házimunka Kérjük, jelölje meg egy függôleges vonallal a szakasz két végpontja közt (nincs fájdalom–elviselhetetlen fájdalom), hogy milyen erôs volt az elmúlt hétre jellemzô ízületi fájdalma!

0 nincs fájdalom

10 elviselhetetlen fájdalom

13.3. táblázat. WOMAC osteoarthritis index (Western Ontario and Macmaster Osteoarthritis Index)

Név:

Dátum:

A továbbiakban a 10 cm hosszú egyenesen jelölje be azt a pontot, mely fájdalmával arányos. Minél enyhébb az ön fájdalma, annál közelebb jelölje be az egyenes bal, minél erôsebb, annál közelebb jelölje be az egyenes jobb végéhez.

0 nincs fájdalom

10 elviselhetetlen fájdalom

A A következô kérdések arra vonatkoznak, hogy milyen erôs fájdalmat érez a csípôjében és a térdeiben. 0. Szobában járáskor

nincs

erôs

1. Lépcsôn lefelé

nincs

erôs

2. Éjjel az ágyban

nincs

erôs

3. Ülés, fekvés közben

nincs

erôs

4. Állás közben

nincs

erôs

B A következô kérdések az ön által érzett ízületi merevségérzést vizsgálják. A merevség az ön által az elmúlt 72 órában érzett térd- és csípôízületi mozgások meglassúbbodását jelenti. 1. Milyen mértékû a reggel, felkeléskor érzett ízületi merevsége? nincs

erôs

2. Milyen erôs a napközben ülés, fekvés, pihenés során érzett fájdalom, merevség? nincs

erôs

13. FEJEZET


13.3. táblázat. WOMAC osteoarthritis index (Western Ontario and Macmaster Osteoarthritis Index) (folytatás)

C A következôkben az ön fizikai funkcióját vizsgáló kérdések következnek, melyek azt vizsgálják, mennyire képes önmagát ellátni. Kérjük, jelölje meg csípô- és térdfájdalmainak megfelelôen a mindennapi életfunkció nehezítettségének megfelelô értékeket. Mennyire nehezített… 1. a járás lépcsôn lefelé,

nem

nagyon

2. a járás lépcsôn felfelé,

nem

nagyon

3. a felállás ülésbôl,

nem

nagyon

4. az állás,

nem

nagyon

5. az elôrehajlás,

nem

nagyon

6. a séta a lakásban,

nem

nagyon

7. a be- és kiszállás az autóba/-ból,

nem

nagyon

8. a bevásárlás, a boltba menés,

nem

nagyon

9. a zokni- és harisnyafelvétel,

nem

nagyon

10. az ágyból való kikelés,

nem

nagyon

11. a zokni- és harisnyalevétel,

nem

nagyon

12. az ágyban fekvés,

nem

nagyon

13. a be- és kiszállás a fürdôkádba/-ból,

nem

nagyon

14. az ülés,

nem

nagyon

15. a WC-re ülés, onnan a felállás?

nem

nagyon

Az önellátás és a társadalommal való kommunikáció mozgás, helyváltoztatás nélkül gyakorlatilag lehetetlen. A járás- és mozgászavarok, a közlekedési eszközök használatának akadályozottsága elsôsorban a mozgásszervi károsodások rovására írható, s a fogyatékosok jelentôs hányadát teszik ki a „mozgáskárosodott” egyének. A testhelyzet változtatása, a járás és a közlekedés felmérése része a 7. fejezetben ismertetett módszereknek is, de használatosak speciálisan a járás felmérésére szolgáló módszerek is.

• „Timed walking test”. A 10 méter megtételéhez – a vizsgált személy megszokott segédeszközeivel és szokásos tempójában – szükséges idôt mérik stopperórával, standard körülmények között. (Egyesek 5 vagy 20 méter megtételét mérik, van, aki ülô helyzetbôl indít. Lényeges a mindig azonos feltételek használata.) A módszer érzékeny a változások követésére, bizonyos prognosztikus értéke is van.

353

354


13. FEJEZET

• FAC (Functional Ambulation Category). A függetlenség fokának felmérésére alkalmas idegrendszeri sérülés vagy betegség után kialakult járászavarok esetén (13.4 táblázat).

• Russek-skála. Alsóvégtag-amputált emberek mûvégtaggal való járásának fokozatait, valamint a mûvégtag használatát befolyásoló tényezôket méri fel (13.5. táblázat).

13.4. táblázat. FAC (functional ambulation category, funkcionális járási kategorizálás)

Szám

Kategória

Útmutatás

0

Képtelen

A páciens nem képes járni vagy két (esetleg több) segítôre szorul.

1

Függô – 2. szint

A páciens egy személy szilárd, folyamatos támogatásával tud járni.

2

Függô – 1. szint

A páciens egy személy könnyû, illetve intermittáló segítségével tud járni.

3

Függô – felügyelet

A páciens szóbeli utasításra vagy egy személy segítségre kész jelenlétében (hozzáérés nélkül) jár.

4

Síkon független

A páciens sík talajon függetlenül tud járni, de lépcsôn, lejtôn és egyenetlen felszínen segítségre szorul.

5

Független

A páciens bárhol függetlenül járhat.

13.5. táblázat. A Russek-skála mûvégtag-ellátást befolyásoló pozitív és negatív tényezôi, a mûvégtaghasználat fokozatai

Az amputációs csonkok Pozitív tényezôi

Negatív tényezôi

adekvát hossz

igen rövid csonk

teljes ízületi mozgások

flexiós kontraktúra (térd, csípô)

jól formált

lazán lógó lágyrészek

fájdalommentes

fájdalmas heg vagy neuroma

nincs csonthoz letapadó heg

letapadó vagy behúzódó heg

neuroma nem okoz panaszt

beszûrôdés vagy fertôzés

adekvát izomerô

izomgyengeség A páciens Pozitív tényezôi

hangulati stabilitás kooperáló 55 év alatti életkor krónikus, degeneratív betegsége nincs panaszmentes másik alsó végtag kellô fizikai aktivitás

Negatív tényezôi depresszióhajlam rossz kooperáció vagy motiváció 60 év feletti életkor elôrehaladott artheriosclerosis, diabetes, kardiális dekompenzáció stb. beteg (pl. iszkémiás) másik oldal a fizikai állóképesség hiánya

13. FEJEZET


13.5. táblázat. A Russek-skála mûvégtag-ellátást befolyásoló pozitív és negatív tényezôi, a mûvégtaghasználat fokozatai (folytatás)

A protézis és a járástanítás Pozitív tényezôi

Negatív tényezôi

kényelmes, jó illeszkedés, beállítás, a szükséges módosításokat elvégzik, eredményes csonktorna, járástanítás, eleséstôl nem fél

rossz illeszkedés terheléskor fájdalom jelentkezik a csonk gyors, korai sorvadása nem stabil beállítás túl súlyos mûvégtag végtaghossz-különbség nem elegendô járástanítás az eleséstôl való félelem A mûvégtaghasználat fokozatai

I. Teljes rehabilitáció; életét változatlanul folytatja (pl. sportol, táncol). II. Részleges rehabilitáció; csak bizonyos tevékenységekben korlátozott. III. Önellátás plusz; teljesen önellátó, társadalmi aktivitása beszûkült, bottal jár. IV. Önellátás mínusz; egyes önellátási tevékenységekben mások segítségére szorul, fáradékony, a mûvégtagot nem használja egész nap, esetleg ülô munkát végez. V. Kozmetikai protézisviselô; a protézis csak lakáson belül nyújt mérsékelt funkcionális elônyt, terhelésre hamar elfárad. VI. A protézisnek semmi haszna nincs, nem használja.

A mozgásszervi károsodásban szenvedô egyén számára nehézséget okoz a szükségletek biztosítása – a lakás megteremtése és fenntartása, a napi élethez szükséges javak, szolgáltatások beszerzése. Gondot jelent a háztartás ellátása, a háztartási eszközök használata. Akadályozott mások – gyermekei, szülei, házastársa stb. – gondozásában, támogatásában. A felmérésre az elôzôekben felsorolt módszerek használhatók, Magyarországon egyéb módszereket ritkán alkalmaznak. A mozgási nehézségek akadályozzák az oktatásban, a rekreációban, a sportban, a társadalmi életben való részvételt. A mozgáskárosodás okozta fogyatékosság hátrányai az egyén, az orvostudomány és a társadalom közös erôfeszítéseivel enyhíthetôek.

A mozgásszervi károsodások rehabilitációjának általános kérdései Kullmann Lajos A mozgásszervi károsodásban szenvedô emberek rehabilitációja – hasonlóan a rehabilitáció egyéb területeihez – teammunka. A team vezetôje egy mozgásszervi alapszakképesítéssel és rehabilitációs másodszakvizsgával rendelkezô orvos. (Specializált profilú osztály esetében helyes az adekvát alapszakképesítés megkövetelése.) Az orvos felelôs az orvosi kivizsgálásért, a terhelhetôség felméréséért, a felhasznált szakorvosi módszerek szakszerû elvégzéséért, a team munkájának koordinálásáért, a kitûzött rehabilitációs program szükséges változtatásainak kezdeményezéséért. Az ápoló ápolási diagnózist készít, részt vesz az önellátó képesség felmérésében, általános és spe-

355

356

13. FEJEZET


ciális ápolási feladatai mellett segíti az önellátás fejlesztését, és – ha erre módja van – ebben támogatja a családot is. A gyógytornász méri fel a pontos ízületi mozgástartományokat és az izomerôt, fejleszti azokat és az egyszerûbb, majd az összetettebb mozgásokat. Feladata a helyes járásmódszer és az elérhetô leginkább harmonikus és energiatakarékos járás kialakítása. Az önellátás felmérése és fejlesztése elsôsorban az ergoterapeuta feladata. Ô építi be a gyógytornász által elôsegített, kifejlesztett mozgásokat a mindennapi élet tevékenységeibe. Támogatja a fogyatékos ember életminôségének javítását. Igen sok, fôleg súlyos akut, mozgássérülés jár jelentôs pszichés traumával. Felmérését, csökkentését klinikai pszichológus végzi, aki segíti a családi konfliktusok megoldását is. Központi idegrendszeri sérülésekben a neuropszichológiai károsodások feltérképezése és csökkentése a neuropszichológus feladata. A munkapszichológus a késôbbi élettel kapcsolatos reális elvárások kialakítását segítheti. Ugyancsak a központi idegrendszeri károsodásokra jellemzô a beszédzavar kialakulása. A beszédterapeuta (logopédus) végzi ezek felmérését és a károsodás kezelését. A szociális munkás részt vesz az otthoni és – szükség esetén – a munkahelyi környezet felmérésében, a szükséges változások tervezésében, a segédeszközök beszerzésében, vagy javaslatot tehet azokra. Az ortopéd mûszerész ortéziseket, protéziseket készít. Helyes, ha az orvos mellett a gyógytornásszal együtt részt vesz azok rendelésében is. Végül meg kell említeni, hogy Magyarországon még két speciális fôiskolai végzettségû szakember segítheti a mozgásterápiát: a konduktor és a szomatopedagógus. Utóbbi a mozgások mellett az önellátás kialakítását is segíti, a konduktor a beszéd fejlesztését is támogathatja. A többi teamtaghoz hasonlóan kompetenciájuk kiterjed a saját szakterületükön belüli diagnosztikára is, munkájukat önálló felelôsséggel végezhetik.

Összegezve azt mondhatjuk, hogy a mozgásszervi rehabilitáció abban különbözik a mozgásszervi alapszakmák tevékenységétôl, hogy a szerv specifikus kezelésen túl az egész emberért, jövôjének, lehetôség szerinti jó életminôségének kialakításáért folyik. Ebbe beletartozik a károsodott ember továbbirányítása a rehabilitáció nem orvosi területei felé is.

Az orvosszakértô feladata a mozgásszervi fogyatékosság minôsítésében Kullmann Lajos Az orvosszakértônek (az FNO kézikönyv használatával) meg kell határoznia: • a károsodott funkciókat („b” jelû kódok), • a károsodott mozgásstruktúrákat („s” jelû kódok), • a tevékenység és a részvétel korlátozottságát („d” jelû kódok), • az adott fogyatékosság megelôzésére, kompenzálására, könnyítésére szolgáló eszközöket („e” jelû kódok). • Az egészségügyi igényjogosultságot a különbözô támogatásokra, személyi segítôkre, egészségügyi jellegû gondozásra. A fogyatékosság megelôzése, kompenzálása tekintetében különleges jelentôséggel bírnak: • a napi életvitelt elôsegítô eszközök, • a foglalkoztatást elôsegítô eszközök, • a magánhasználatú építmények • a közösségi használatú építmények (iskola, munkahely) adottságai, • a kultúra használata, a rekreációt, a sporttevékenységet elôsegítô eszközök.

13. FEJEZET

A mozgásszervi károsodások munkaegészségügyi kérdései Béleczki Lajos

A munkahelyi egészségkárosító hatások szerepe a mozgásszervi károsodások kialakulásában A munkahelyi egészségkárosító hatások – amelyek a munkavégzésbôl és a munkakörnyezet kóroki tényezôibôl egyaránt származhatnak – egyrészt foglalkozási megbetegedéseket vagy munkabaleseteket okozhatnak, másrészt kedvezôtlenül befolyásolhatják az egyéb okból kialakult mozgásszervi megbetegedések lefolyását. Foglalkozási megbetegedések. Ebbe a csoportba tartoznak a térdízületi meniscussérülések; a csontok, ízületek, izmok, inak túlzott, illetve egyoldalú igénybevétele következtében kialakult betegségek, valamint ide sorolható a csigolyák fáradásos törése is. A térdízületi meniscussérülés lehet traumás eredetû, de okozhatja a munkavégzés közbeni kényszertartás is. Elsôsorban a térdelô, guggoló testhelyzetben dolgozók (bányászok, útburkolók, parkettázók, jármûjavítók) körében fordul elô, mert ilyenkor a meniscus vérellátása romlik, és szövettanilag is igazolható degeneratív jelenségek alakulnak ki. A csontok, ízületek, izmok, inak túlzott, illetve egyoldalú igénybevétele következtében kialakult betegségek közé számos betegség tartozik. A bursitisek akkor minôsülnek foglalkozási eredetûnek, ha a munkavégzés során fellépô tartós nyomás hatására jönnek létre. A térdelô testhelyzet miatt a bursitis praepatellaris, a tartós könyökléssel járó munkavégzés (órások, üvegcsiszolók, finom szerelômunkák) eredményeként bursitis olecrani alakulhat ki. Az ínhüvelyek, az inak körüli szövetek, ín- és izomtapadási helyek megbetegedései elsôsorban


a kéz ujjainak ismétlôdô és jelentôsebb erôkifejtést igénylô mozgatásával függenek össze. Az irodalomban „repetitive task injury” vagy „cumulative trauma disorders” néven ismertek. Ebbe a csoportba tartoznak a heveny vagy idült tendinitisek, tendovaginitisek, a De Quervain-féle tendovaginitis stenotisans, paratendinitisek, enthesitisek. Korábban a mechanikus írógéppel dolgozókon léptek fel (a számítógép billentyûzete nem igényel jelentôsebb erôkifejtést), valamint futószalag melletti munkavégzés során. A csigolyák fáradásos törése a processus spinosus vagy transversus szakításos törését jelenti, a rajta tapadó izmok fokozott terhelése következtében. Kézi anyagmozgatás, elsôsorban lapátolás eredményeként jön létre, többévi munkavégzést követôen. Gyakran panaszt sem okoz. Munkabalesetek. Az ilyen eredetû foglalkozási korlátozások a jelen fejezet „A gerinc károsodásai” címû részében és a részletes részben szerepelnek. Számos olyan foglalkozási megbetegedés ismert, amelyekben a mozgásszervek is érintettek. Ezek közé sorolható a vinil-klorid (acroosteolysis), a fluoridok (osteosclerosis) okozta megbetegedések, valamint a Lyme-kór (arthritisek), továbbá a helyileg ható vibráció (aszeptikus necrosis, osteochondrosis dissecans), az egésztest-vibráció (discusdegeneratio) és a dysbarismus (idült osteoarthropathia).

A mozgásszervi károsodások által elôidézett foglalkozási korlátozások, ajánlott foglalkozások, foglalkozási rehabilitáció A vázizomrendszer károsodását számos betegség és különbözô balesetek idézhetik elô. A károsodások érinthetik a mozgatórendszer valamennyi elemét, a csontokat, az ízületeket, a porcokat és ízületi szalagokat, valamint az izmokat és az ina-

357

358

13. FEJEZET


kat. Az érintettség külön-külön és különbözô kombinációkban is megnyilvánulhat. Befolyásolja a korlátozások meghatározását, hogy mely végtagok használata nehezített vagy lehetetlen, ezért a foglalkozási korlátozások a mozgatórendszer betegségei esetében csak általánosságban állapíthatók meg és csak a leggyakrabban szóbajövôkre terjedhetnek ki. A balesetek okozta korlátozások – a legkülönbözôbb következmények miatt – még ilyen felsorolást sem tesznek lehetôvé. A mozgatórendszer betegségei által elôidézett foglalkozási korlátozásokra általában jellemzô, hogy azok legkevésbé az ülô foglalkozásúakat érintik. Megfelelô képzettség esetén számos ülô foglalkozás mûvelhetô. Jellemzô rájuk a munkavégzésbôl származó korlátozott terhelhetôség a fizikai, szellemi (pszichés) igénybevétellel járó munkáknál egyaránt. Jelentôs lehet az idôjárás befolyásoló szerepe. Az éjszakai munka is korlátozó tényezô, ugyanúgy bizonyos baleseti kockázattal járó tevékenységek. Külön kell megítélni a korlátozásokat a kéz és a kar, illetve a láb érintettségénél. A felsô végtag károsodása esetén figyelembe kell venni, hogy az esetek egy részében jelentôsebb erôkifejtés nem lehetséges, más esetekben a finom, precíziós munka végzése korlátozott vagy kizárt. Az alsó végtag károsodásánál a tartós állás vagy a sok járást igénylô munka nehezített vagy lehetetlen. Mindezek figyelembevételével általában foglalkozási korlátozást jelentenek: • nehéz fizikai munka (olyan munkafajták, ahol a tevékenység energiaigénye 17,5 kJ/min, illetve 1050 kJ/ó – pl. 5 kg-t meghaladó súly lapátolása, csákányozás, 15–20 kg hajolgatással összekötött emelése, kézi teherszállítás 25–40 kg között); • közepesen nehéz fizikai munka (energiaigény 14,0 kJ/min, illetve 850 kJ/ó. – pl.: ásás, lapátolás 5 kg-ig, kézi teherszállítás 15–20 kg között); • kézi anyagmozgatással járó munka (terhek – egy vagy több személy által történô – szállítása, tartása, beleértve azok felemelését, le-

tevését, tolását, húzását, továbbvitelét vagy továbbítását, vagy egyéb mozgatását); • tartós kényszertesthelyzettel járó fizikai munka (görnyedés, térdelés, guggolás, elôre- vagy oldalhajlás); • egyes, fokozott balesetveszéllyel járó munkák (olyan munkák, ahol a fennálló mozgáskorlátozottság jelent kockázatot, pl. magasban végzett munka). A megbetegedések jellegétôl (gyulladásos, degeneratív, szisztémás) függôen: • nedves, nyirkos, párás munkakörnyezetben végzett munka, vizes technológiával kapcsolatos, zárt térben végzett munka, pl. a galvanizálás, vagy a párás munkakörnyezetet igénylô fonás; • hideg munkakörnyezetben végzett munka (szabadtéri munkahelyen: ha a várható napi középhômérséklet +4 °C; zárt térben: ha a hômérséklet a munkaidô felénél hosszabb idôtartamban nem éri el a +10 °C-ot); • szabadban végzett munka. Az alsóvégtag-károsodás esetén ezekhez társulnak: • tartós álló munka, amikor a tevékenység jellege nem teszi lehetôvé a munka megszakítását, a leülést vagy egyéb pihenést; • sok gyaloglást vagy járkálást igénylô munka, függetlenül attól, hogy szabadban vagy zárt térben történik; • gyakori utazást igénylô munkavégzés, elsôsorban a közlekedéssel kapcsolatos foglalkozások; • a lábak, lábfejek használatát igénylô munka (a korlátozást a lábak, lábfejek fokozott igénybevételét eredményezô tevékenység jelenti, pl. pedál mûködtetése, létrán végzett munka). A kezek károsodásánál az általános korlátozások mellett az alábbiakat kell figyelembe venni: • kéz–kar vibrációval járó munka, • karok, kezek, ujjak fokozott használatát igénylô munka, pl. kézi kezelôelemek mozgatása, szerelômunka.

13. FEJEZET

A gerinc érintettsége kapcsán lásd „A gerinc károsodásai” címû részt is. Ø A felsorolt munkahelyi korlátozó terheléseken belül a kizáró okokat a károsodás jellegétôl, lokalizációjától, valamint attól függôen kell meghatározni, hogy várható-e a megbetegedés progressziója vagy sem. A többi esetben mérlegelésre nyílik lehetôsége a véleményezô orvosnak.


13.6. táblázat. A felsô végtag(ok) károsodása esetén ajánlható foglalkozások* (a „Foglalkozások egészségi tényezôi” c. kézikönyv alapján)

FEOR

A foglalkozás megnevezése Irodai, ügyviteli foglalkozások

4291 4292

ügyfél-tájékoztató telefon-, telex-, telefaxkezelô (pl. táviratfelvevô) Szolgáltatás jellegû foglalkozások

Ajánlott foglalkozások. A mozgásszervrendszer betegségeiben szenvedôk számára optimális munkakörülményeket a zárt vagy temperált munkatérben végzett szellemi vagy könnyû fizikai munka nyújt. Ilyen lehetôségek a felsôfokú, de sokszor akár csak középfokú végzettséggel rendelkezôk számára biztosíthatók, illetve megteremthetôk. A munka adaptálása sem jelent megoldhatatlan feladatokat. Szakképzés szükségessége esetén az ajánlható foglalkozások az elôidézett károsodások lokalizációja szerint három nagy csoportba sorolhatók: gerinc, felsô végtag, alsó végtag. A gerinckárosodásoknál ajánlható foglalkozások „A gerinc károsodásai” címû részben és a 13.77. táblázatban szerepelnek. A felsô végtag(ok) károsodása jelentôsen beszûkíti az ajánlható foglalkozások körét, mint ezt a 13.6. táblázat mutatja. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az összeállításban valamennyi szóba jövô és a felsô végtagokat érintô korlátozó tényezô szerepel. Az alsó végtag(ok) károsodása esetén szóba jövô foglalkozások listáját a 13.7. táblázat tartalmazza. A károsodott személy számára kialakított egyedi munkaszékek biztosítása sokszor tovább bôvítheti az ajánlható foglalkozások körét.

5111 5112 5115 5366 5392

kereskedô eladó felvásárló, átvevôhely-vezetô vagyonôr kölcsönzô Ipari foglalkozások

7213 7221 7224 7530

növényolajgyártó szesz-, szeszesital-gyártó üdítôital-, ásványvíz-, szikvízgyártó raktárkezelô Gépkezelô foglalkozások

8111 8112 8113 8134 8142 8221 8240

élelmiszergyártógép-kezelô italgyártógép-kezelô dohánygyártógép-kezelô gyógyszergyártógép-kezelô finomkerámia terméket gyártó gép kezelôje villamosüzemi és -állomásgépész és gépkezelô csomagológép-kezelô

Szakképzettséget nem igénylô (egyszerû) foglalkozások 9121 9122

portás éjjeliôr, telepôr

* A táblázatban nem szerepelnek a felsôfokú képzettség önálló alkalmazását igénylô foglalkozások (2. FEOR csoport), valamint az egyéb, felsô- vagy középfokú képzettséget igénylô foglalkozások (3. FEOR csoport).

359

360

13. FEJEZET


13.7. táblázat. Az alsó végtag(ok) károsodása esetén ajánlható foglalkozások* (a „Foglalkozások egészségi tényezôi” c. kézikönyv alapján)

FEOR

A foglalkozás megnevezése Irodai, ügyviteli foglalkozások

4112 4194 4212 4220 4291 4292

bérelszámoló irodai sokszorosító bolti pénztáros számítástechnikai adminisztratív jellegû foglalkozások ügyfél-tájékoztató telefon-, telex-, telefaxkezelô (pl. táviratfelvevô)

13.7. táblázat. Az alsó végtag(ok) károsodása esetén ajánlható foglalkozások (folytatás) (a „Foglalkozások egészségi tényezôi” c. kézikönyv alapján)

FEOR 7514 7515 7521 7523 7525 7526 7530 7540 7638

Szolgáltatás jellegû foglalkozások 5115 5234 5313 5352 5366 5392

felvásárló, átvevôhely-vezetô távközlési foglalkozások manikûrös, pedikûrös háztömbfelügyelô, házfelügyelô, házgondnok vagyonôr kölcsönzô Ipari foglalkozások

7213 7214 7218 7221 7224 7230 7314 7325 7333 7334 7335 7336 7343 7351 7354 7356 7423 7424 7511 7513

növényolajgyártó tejfeldolgozó édesipari termékek gyártója szesz-, szeszesitalgyártó üdítôital-, ásványvíz-, szikvízgyártó dohánygyártó kötô szûcs, szôrmekonfekcionáló bôrdíszmûves, bôröndkészítô kesztyûs cipész, cipôkészítô, -javító bôrruhakészítô, -javító kárpitos betûszedô, nyomdai szövegszerkesztô könyvkötô fénymásoló forgácsoló ipari nemesfém-megmunkáló szôr- és tollfeldolgozó seprû-, kefegyártó

* A táblázatban nem szerepelnek a felsôfokú képzettség önálló alkalmazását igénylô foglalkozások (2. FEOR csoport), valamint az egyéb, felsô- vagy középfokú képzettséget igénylô foglalkozások (3. FEOR csoport).

A foglalkozás megnevezése játék-, bazáráru-, sportszerkészítô, -javító hímzô, csipkeverô címfestô keramikus üveggyártó hangszerkészítô raktárkezelô laboráns (minôsítés nélkül) üvegezô Gépkezelô foglalkozások

8111 8112 8113 8134 8142 8221 8240 8342

élelmiszergyártógép-kezelô italgyártógép-kezelô dohánygyártógép-kezelô gyógyszergyártógép-kezelô finomkerámia terméket gyártó gép kezelôje villamosüzemi és -állomásgépész és gépkezelô csomagológép-kezelô felvonó- és szállítóberendezés-kezelô

Foglalkozási korlátozások és javasolható munkafajták az egyes kórformáknál Csonkolások. A csonkolások okozta korlátozások foka attól függ, hogy a csonkolás hány végtagot, mely végtago(ka)t, azok mely részeit érinti. A végtaghiányos, illetve csonkolt személyek foglalkoztathatóságát a megfelelô mûvégtagok használata nagymértékben javítja. Az egyik alsó végtag elvesztésénél vagy csonkolásánál a mûvégtag biztosítja ugyan az állást, a járást, ennek ellenére a károsodott személy csak ülô munkát vagy olyan munkát végezhet, ahol járásra alig, lépcsôhasználatra pedig egyáltalán nincs szükség. Egyoldali felsôvégtag-amputáción átesett személy olyan munkára alkalmas, ahol nem szükséges mindkét kéz használata, illetve alkalmas protézis

13. FEJEZET

használata esetén olyan kétkezes munkavégzés is lehetséges, ahol az egyik kézzel csak könnyû tárgyak rögzítésére vagy tartására van szükség, és erre a protézis alkalmas. A felkar különbözô magasságában végzett csonkolása után az egy kézzel végzett munka lehetséges. Az alkar különbözô magasságában végzett csonkolása után egykezes vagy olyan kétkezes munkák végezhetôk, ahol az érintett kéznek a tárgyat csak csekély erôvel kell megtartania vagy valamihez odaszorítania. Az ujjak csonkolásánál a foglalkoztathatóságot kedvezôen befolyásolja, ha a hüvelykujj ép marad. Ép hüvelykujjnál egy-két ujj elvesztése számos foglalkozás gyakorlását teszi lehetôvé, hisz a megmaradt ujj(ak) nem csupán tartani, odaszorítani, de fogni is tudják a tárgyat. Végtagdeformitások. A szerzett végtagdeformitások lehetnek sérülések vagy gyulladásos jellegû mozgásszervi betegségek következményei. A deformitások – a csonkoláshoz hasonlóan – rendkívül különbözô korlátozottságokat eredményezhetnek. A felkar- és az alkarcsontok deformitásai korlátozzák az olyan munkavégzést, ahol mindkét karral jelentôsebb erôt kell kifejteni. A kéz és az ujjak érintettsége esetén a lehetséges munkavégzés attól függ, hogy a tárgyak (munkadarabok) megfogása, tartása lehetséges-e vagy sem. A hüvelykujj mozgásának korlátozottsága ezt jelentôsen nehezíti. A hüvelykujj épsége mellett: • egy vagy két ujj deformitása az egyik kézen általában nem befolyásolja a foglalkoztathatóságot, • három vagy négy ujj deformitása az egyik kézen olyan, egy kézzel végzendô tevékenységet tesz lehetôvé, ahol a másik kéznek a tárgyak megfogásához, illetve megtartásához nincs szüksége jelentôsebb erôkifejtésre. A mindkét kezet érintô súlyos deformitások fennállása esetén az írásképesség fenntartására kell törekedni (speciális egyéni segédeszközök, speciális író- vagy számítógép-billentyûzet).


A vázizomrendszert károsító szisztémás megbetegedések (reumatológiai megbetegedések). A generalizált kötôszöveti betegségek csoportjára (reumatoid arthritis, juvenilis reumatoid arthritis, szisztémás lupus erythematosus, dermatomyositis, vasculitisek) jellemzô, hogy a betegek terhelhetôsége (fizikai, szellemi, pszichés vonatkozásokban egyaránt) általában csökkent. Jelentôs az idôjárás befolyásoló szerepe. Kizáró körülményeknek tekintendôk: • nehéz fizikai munka, • nedves, nyirkos, párás munkakörnyezet, • hidegben végzett munka, • szabadban végzett munka, továbbá • az érintett ízületeket terhelô tevékenység. Szeronegatív spondylarthritiseknél (spondylitis ankylopoetica, reaktív arthritis, spondylarthritis psoriatica, Crohn-betegséghez, colitis ulcerosához társuló spondylarthritis) kizáró körülmények: • kéz–kar- vagy egésztest-vibráció, • extrém hô- vagy hidegterhelés, • nedves munkakörnyezet, • huzathatás, • kézi anyagmozgatás, • kényszertartások. Az arthrosisok attól függôen korlátozzák a munkavégzést, hogy mely ízületeket érintik és hány ízületre terjednek ki. A felsô végtag ízületeinek megbetegedése esetén a kétkezes munkavégzés, a nagyobb erôkifejtés, a finom, illetve precíziós munka, az ismétlôdô gyors ujjmozgatást igénylô munka nehezített vagy lehetetlen. Az alsó végtag ízületeinek károsodása esetén korlátozó tényezôként vagy kizáró okként léphet fel az állandó állást, járást igénylô munka, az éjszakai munkavégzés, a nehéz fizikai munka, az idôjárási hatásoknak való kitettség. Coxarthrosisnál a tartós ülés nem lehetséges, a lépcsôjárás kizáró ok lehet. A mozgatórendszer megbetegedéseivel járó és az annak mûködését érintô balesetek utáni korlátozottságok elôfordulásakor elsôsorban a munka adaptációjára kell törekedni. Ezek munkáltatói, mûszaki és szervezési intézkedéseket tesznek szükségessé.

361

362

13. FEJEZET


A mozgásszervi betegek foglalkoztatását gyógyászati segédeszközök is elôsegítik. Ebbe a csoportba sorolhatók: • Testközeli (fûzôk, csuklószorítók, gumiharisnyák stb.) és testtávoli (mankók, kerekes szék stb.) eszközök. Ezek közvetve segítik elô a foglalkozási rehabilitációt. • Végtagprotézisek. • Ortopédiai segédeszközök (támasztó, tehermentesítô eszközök, készülékek, cipôk stb.). • A foglalkoztatást közvetlenül elôsegítô eszközök, amelyeket gyakorlatilag csak a munkahelyen használnak. Jellemzô példája a felsô végtag ún. munkaprotézise, amely a munkavégzéshez szükséges toldalékokkal (horog, gyûrû, kampó) rendelkezik. E technikai segédeszközök megkönnyítik a munka adaptációját. A felsoroltakon túlmenôen a munkáltatónak még számos lehetôsége van arra, hogy a munkát a károsodott személy képességeihez alakítsa. Ilyenek lehetnek: • a munkaeszköz átalakítása, • a gép kezelôelemeinek áthelyezése, • a munkaszék, a munkaasztal igény szerinti kialakítása, • az álló munka ülô munkává történô átalakítása, • egy mûszakban történô foglalkoztatás stb.

A mozgásszervi károsodások hatása a munkaképesség átmeneti csökkenésére Juhász Ferenc A mozgásszervi betegségek jelentôségét mutatja a keresôképtelenség kialakulásában, hogy mind az esetszám, mind a kiutalt napok, mind pedig a kiadások vonatkozásában elsô helyen szerepelnek a keresôképtelenségi statisztikákban. A mozgásszervi betegségekkel kapcsolatos táppénz és betegszabadság jelentette kiadások 2001-ben meghaladták a 20 milliárd Ft-ot. E betegségcsoporton belül is döntô jelentôsége van a gerinc-

betegségeknek, melyek a különbözô vonatkozásokban csaknem 80%-os részarányt képviselnek. A keresôképtelenségi és a fekvôbeteg-statisztikák összehasonlítása során kiderül, hogy a mozgásszervi betegségek miatti táppénzkiadás több mint kétszerese a fekvôbeteg-ellátás finanszírozási összegének. A fekvôbeteg-ellátás finanszírozásban viszont döntô hányaddal bírnak az artrózisos megbetegedések. Ezek az adatok a járóbeteg-ellátás, s fôleg a rehabilitáció jelentôségére hívják fel a figyelmet a mozgásszervi betegségek ellátásában. A sérülések között mind a kiutalt napok, mind a kiadások vonatkozásában – csaknem 50%-os részaránnyal – vezetô helyet foglalnak el a törések; az ezekre fordított keresôképtelenségi kiadások meghaladták az 5 milliárd Ft-ot. Mind az esetek száma, mind pedig a kiadások vonatkozásában a lábszársérülések jelentették – 35 ezret meghaladó esettel és csaknem 3 milliárd Ft-os kiadással – a legjelentôsebb tételt (13.1. és 13.2. ábra). A sérülések fekvôbeteg-ellátási és táppénzkiadásai lényegében megegyeznek – valamivel 10 milliárd Ft felett vannak. A fekvôbeteg-ellátásban a legnagyobb tételt a csuklótáji, az alkarés a combcsonttörések képviselik. A mozgásszervek traumatológiai jellegû károsodásai elsôsorban átmeneti munkaképesség-csökkenést okozhatnak. Tartós károsodás, fogyatékosság, rokkantság csak a súlyos következményekkel (csonkolás, idegsérülés stb.) járó, illetve a szövôdménnyel gyógyuló sérülések után alakul ki. Traumás mozgásszervi károsodások esetén a keresôképességet meghatározó legfontosabb tényezôk: • A beteg általános állapota (láz, anaemia, általános legyengülés stb.). • A sérülés gyógykezelésének sajátosságai, csonttörések esetén a stabilizáció módja, az immobilizáció szükségessége, idôtartama. Az utóbbi évtizedekben a konzervatív kezelési módszerek rovására elterjedtek a mûtéti stabilizációs módszerek, melyek amellett, hogy tökéletesebb gyógyulást eredményeznek, lényegesen lecsökkentik az immobilizáció, s az azt követô rehabilitáció, vagyis a keresôképtelenség idôtartamát. Gyakorlati-

13. FEJEZET

Csoport

Esetszám

Kiutalt nap

A mozgásszervek károsodásai Kiadás (1500 Ft/nap-pal kalkulálva)

Izomkárosodások

484

12 180

18 270 000

Ízületi gyulladások

699

29 882

44 823 000

Autoimmun kötôszöveti betegségek

1 662

79 400

119 100 000

Szeropozitív reumatoid arthritis

2 754

156 908

235 362 000

Térdízületi betegségek

8 878

446 431

669 646 500

Egyéb ízületi betegségek

9 024

336 839

505 258 500

Kristály okozta arthropathiák

13 091

455 654

683 481 000

Arthrosis

36 084

1 760 517

2 640 775 500

Gerinc-rendellenességek

276 963

11 212 939

16 819 408 500

Összesen

349 639

14 490 750

21 736 125 000

Ft/nap-pal

13.1. ábra. A mozgásszervi betegségek keresôképtelenségi statisztikája, a 2001. év adatai alapján

363

364

13. FEJEZET


Csoport

Esetszám

Csonkolás

1 846

136 822

205 233 000

Érsérülések

2 759

76 882

115 323 000

49 376

1 864 869

2 797 303 500

895

64 970

97 455 000

Izom-, ínsérülés

11 117

514 485

771 727 000

Sérülések, zúzódások

44 969

1 186 933

1 780 399 500

Törések

54 989

3 657 752

5 486 628 000

166 008

7 502 713

11 254 069 500

Ficam, diszlokáció Idegsérülések

Összesen

Kiutalt nap

Kiadás (1500 Ft/nap-pal kalkulálva)

diszlokáció

diszlokáció

Ft/nap-pal

diszlokáció

13.2. ábra. A sérülések keresôképtelenségi statisztikája, a 2001. év adatai alapján

13. FEJEZET

•

•

•

•

lag ugyanez mondható el a szalagsérülések vonatkozásában is. A ficamok esetében a repozíciót követô immobilizáció és a rehabilitáció idôtartamára a betegek általában keresôképtelenek. A sérüléssel és az aktív ellátással járó különbözô szövôdmények (vérzés, fertôzés, egyéb képletek sérülései) jelentôsen megnyújthatják a keresôképtelenség idôtartamát, illetve maradványtüneteket eredményezhetnek. A maradványtünetek (diszlokációval gyógyuló törések, álízület-képzôdés, kontraktúrák, fokozott callusképzôdés, az ér- és idegképletek sérüléseinek következményei) hoszszabb-rövidebb ideig tartó funkciókárosodást eredményeznek. E funkciózavarok többsége megfelelôen vezetett rehabilitációval, korrekciós mûtétekkel megszüntethetô vagy enyhíthetô. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a rehabilitáció jelentôségét a keresôképtelenség idôszakában, ez a traumatológiai eredetû rokkantság megelôzésének alapvetô módja. Ha a keresôképtelenségi ellátásokra rendelkezésre álló egyéves idôtartam letelik, és további gyógykezeléssel-rehabilitációval a munkaképesség helyreállása belátható idôn belül várható, munkával összefüggô balesetek esetén a táppénzes idôszak meghosszabbítható. Egyéb esetekben 1 éves idôtartamra tartós munkaképesség-változást kell véleményezni. Ezen esetek kompenzációs ellátására lenne alkalmas a „meghosszabbított” táppénz intézménye, melyre a jelenlegi jogszabályaink még nem adnak módot. A beteg munkájának követelményei, körülményei. Sajátos ergonómiai terheléssel (hajlás, guggolás, térdelés, sok járás, fej fölötti munka, teheremelés stb.) járó munkák esetén a mozgásszervi sérültek keresôképtelenségének idôtartama meghosszabbodhat. Ugyancsak befolyásolják a munkába állás lehetôségét a páciens közlekedési képességei. A többszörös sérülések jelentôsen meghosszabbítják a gyógyulás idôtartamát, ezen esetekben a keresôképtelenség elbírálása során a leghosszabb gyógytartalmú, illetve a legjelentôsebb funkciókárosodást okozó sérülés az irányadó.


• A felsô végtag sérülésénél a domináns végtag sérülései tartósabb keresôképtelenséget eredményeznek. • Az osteosynthesisre szolgáló idegen (fém) anyag jelenléte a szervezetben általában nem okoz keresôképtelenséget. Ø A mozgásszervek legfontosabb sérülései esetén ajánlott keresôképtelenségi idôtartamokat mutatják be a 13.8–13.11. táblázatok. Az egyes sérüléseket bemutató részletes fejezetben külön kitérünk a gyógykezelés és a rehabilitáció idôtartamaira. Megjegyezzük, hogy ezek az idôtartamok a szövôdménymentes esetek gyógyulási idejére vonatkoznak. A nem traumás jellegû mozgásszervi megbetegedések jelentôs tételt képeznek a keresôképtelenségi statisztikában. A mozgásszervi betegségekben (a gerincmegbetegedések nélkül) 2001-ben csaknem 5 milliárd Ft volt a táppénzkiadás. Keresôképtelenséget leggyakrabban a különbözô arthrosisok okoznak. Ezek a betegségek eredményezik a mozgásszervi károsodás okán kiutalt betegszabadság – a táppénzes napok csaknem felét, s a kiadások több mint felét. Mind a kiutalt napok, mind pedig a kiadások vonatkozásában különös jelentôséggel bírnak a térdízületi arthrosisok. A térdízület vonatkozásában általában elmondható, hogy rendellenességei eredményezik a mozgásszervi jellegû átmeneti munkaképesség-csökkenés eseményeinek és költségeinek több mint 1 /4-ét. A térdízületi rendellenességek a gyógykezelés, a rehabilitáció és a keresôképesség elbírálása szempontjából különös figyelmet érdemelnek. A térd károsodásainál 50 napot meghaladó átlagos keresôképességi idôtartam is erre utal. A statisztikai adatok elemzése során feltûnô a különbözô meghatározatlan, „egyéb” diagnózisok nagy száma, mely a diagnosztikai tevékenység hiányosságait jelzi. A mozgásszervi betegek keresôképességét a betegség tünetei, az okozott funkciókárosodások jellege, súlyossága, a gyógykezelés és a rehabilitációs feladatok elvégezhetôségének módjai, s a megterhelés korlátozásainak szükségessége határozzák meg. Mindezeket a beteg munkájának követelményeivel, sajátos terheléseivel, körül-

365

366

13. FEJEZET


13.8. táblázat. A nyílt sebek okozta keresôképtelenség idôtartama (ajánlás)

A keresôképtelenség idôtartama (nap) BNO kód

T01

A károsodás helye, jellege

szellemi, könnyû fizikai, ülô munka

közepesen nehéz fizikai, álló munka

nehéz fizikai munka

1. Metszett, vágott, szúrt sebek • kis kiterjedésû • nagy kiterjedésû

1–3

7–14

S68.0

2. A kéz I. ujjának csonkolása

28–35

120–140

S68.2

3. A kéz II–V. ujjának amputációja

28–35

84–120

S68

4. A kéz amputációja

56–70

180–270

S98.2

5. A lábujjak csonkolása

14–21

S98

6. A láb amputációja

21–42

120–140

S88

7. A lábszár amputációja

42–56

120–180

T14.5

8. Az erek sérülései • enyhe • súlyos

0

28–35

28–42

0–7 28–42

13.9. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama a mozgásszervek töréses károsodásainál (ajánlás)


S02.2



1. Orrcsonttörés • sebészi ellátás nélkül • rhinoplasztika, septumrekonstrukció

1–3 14–21

S02.4

2. Egyéb arccsontok törése

7–14

S12

3. A gerincoszlop törése • stabil • a Harrington-nyúlvány rekonstrukciója



3–7 21–28 14–35

1–7 120–150

35–56 21–35 150–180

S22.2 S22.3

4. Borda-, sternumtörés • 1–3 borda • háromnál több borda

7–10 14–21

14–21 21–35

S42.0

5. Kulcscsonttörés • zárt • nyílt

1–7 7–14

21–35

21–35 35–49

42–49 35–56

13. FEJEZET


13.9. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama a mozgásszervek töréses károsodásainál (ajánlás) (folytatás)






1–7

21–42

42–56

49–56

S42.1

6. Lapockatörés

S42.2

7. Felkarcsonttörés • zárt kezelés • nyitott kezelés

3–14 21-28

42–49

8. Radius- és ulnatörés • konzervatív kezelés

14–21

28–35

42–56

S62

9. A kéztôcsontok törése

7–14

21–35

42–56

S62.2

10. Metacarpustörések 2–7 21–28

21–35 28–35

42–56 42–56

• konzervatív kezelés • mûtéti kezelés

2–7 7–14

21–28 42–49

42–49 42–56

12. Medencetörés • konzervatív kezelés • mûtéti kezelés • arthroplastica

21–35 28–35 42–84

28–42 56–63

35–56 63–77

13. Combnyaktörés • konzervatív kezelés • mûtéti kezelés • a fixatio eltávolítása

28–42 28–42 7–14

42–56

14. Egyéb combcsonttörések • konzervatív kezelés • mûtéti kezelés • a fixatio eltávolítása

14–42 28–35 7–14

S82.0

15. Patellatörés

7–14

S82.4

16. Fibulatörés • konzervatív kezelés • mûtéti kezelés

7–14 14–21

42–56 28–42

17. Tibiatörés • konzervatív kezelés • mûtéti kezelés

14–21 14–21

63–84 42–63

S52

S62.4

S62.5 S62.7

S32

S72.0

S72.8

S82.1

• szimpla konzervatív kezelés • mûtéti kezelés

42–56

11. A kézujjak törései

84–120

56–84 84–120 21–28

42–56 84–120 21–28 21–42

42–84

367

368

13. FEJEZET


13.9. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama a mozgásszervek töréses károsodásainál (ajánlás) (folytatás)


S82.5 S82.6

S92.2 S92.3

S92.5





18. Bokatörés • konzervatív kezelés • mûtéti kezelés

7–14 14–21

28–42 70–91

19. Tarzális és metatarzális törés • konzervatív kezelés • mûtéti kezelés 20. A lábujjak törése

7–14 14–21

35–42 56–70

42–56 70–91

0–3

7–14

14–21

13.10. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama az ízületek diszlokációs (ficamos) károsodásainál (ajánlás)


S43.0

S43.1

S53

S63

S63.1

S73





7–10 7–10

7–14 14–21

14–21 21–28

1. Vállficam a. akut • domináns kéz • nem domináns kéz b. recidiváló • domináns kéz • nem domináns kéz • mûtéti kezelés

7 0–3 21–28

56–84

70–120

2. Az akromioklavikuláris ízület ficama • I–II. típus • III. típus

1–7 21–28

28–42 42–56

35–49 56–84

3. Könyökficam • domináns kéz • nem domináns kéz

7–14 0–7

21–28 7–21

42–49 21–28

4. Csuklóficam • domináns kéz • nem domináns kéz

7–14 0–4

42–49 16–21

63–77 35–42

5. A kézujjak ficama • domináns kéz • nem domináns kéz

0–3 7–10

14–21 7–14

14–28 14–21

6. Csípôficam

21–28

28–35

35–42

14–21 7–14

13. FEJEZET


13.10. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama az ízületek diszlokációs (ficamos) károsodásainál (ajánlás) (folytatás)






7. Térdficam • konzervatív kezelés • mûtéti kezelés

7–14 14–21

21–28 42–56

28–35 49–70

8. Meniscussérülés • konzervatív kezelés • artroszkópia • arthrotomia

2–7 14–21 21–35

21–28 42–49 56–70

28–35 49–56 84–120

9. Patellaficam • konzervatív kezelés • mûtéti kezelés

7–14 14–21

10. Bokaficam • konzervatív kezelés • mûtéti kezelés

7–14 14–21

28–35 56–63

35–49 56–70

S93.1

11. Lábficam

7–14

21–35

42–49

S43.4

12. Vállízületi distorsio • enyhe • mérsékelt • súlyos

0 4–7 7–14

13. Rotatorköpeny-szakadás • mûtéti kezelés

7–14

14. Könyökdistorsio • enyhe • súlyos

4–7 7–14

21–35 35–49

15. Csuklódistorsio • enyhe • mérsékelt • súlyos

0 0–7 7–14

0–7 21–28 28–49

16. Csípôdistorsio • enyhe • mérsékelt • súlyos

0 1–7 7–14

7–14 21–28 35–49

17. Térddistorsio • enyhe • mérsékelt • súlyos

0 1–7 14–21

14–21 21–35 49–56

S83

S83.2

S83.0

S93.0

S43.4

S53.4

S63.5

S73

S83

35–42 42–49

14–21 14–28 42–49

49–70

70–120

369

370

13. FEJEZET


13.10. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama az ízületek diszlokációs (ficamos) károsodásainál (ajánlás) (folytatás)


S93.4

S86.0



18. Bokadistorsio • enyhe • mérsékelt • súlyos

0 1–7 7–14

19. Achilles-ín-húzódás, -szakadás • enyhe • súlyos • mûtéti rekonstrukció

1–3 3–7 14–21



7–14 14–21 21–28

28–35

14–21 21–28 42–49

49–56

13.11. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama a fôbb mozgásszervi betegségekben (ajánlás)






1. Kötôszöveti megbetegedések: LE, dermatomyositis

14

21–28

28–35

2. Szeptikus arthritis • konzervatív kezelés • sebészi kezelés

7 28

7–14

M10

3. Köszvény

7

M05

4. Reumatoid arthritis • aktív fázis • arthroplastica

M33 M00M03

M15M19

M19

5. Arthrosis • konzervatív kezelés • arthroplastica • csukló • könyök • váll • csípô 6. Egyéb arthropathiák • konzervatív

7–14 21–42

14–21 28–42 7–14

14–28

21–42 84–120

3–7

7–21

21–35 21–35 42–84 42–84

84–120 84–120 84–120 84–120

3–7

7–21


13. FEJEZET

13.11. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama a fôbb mozgásszervi betegségekben (ajánlás)


M23





7. Krónikus meniscusbetegség • konzervatív • artroszkópos meniscectomia • arthrotomia, meniscectomia

1–3 7–14 21–28

8. Patellachondromalacia • konzervatív • artroszkópos mûtét • artrotomiás mûtét

1–3 7–14 21–28

M24.0

9. Idegentest az ízületben

7–21

21–28

M12.4

10. Hydrarthrosis • konzervatív kezelés

3–7

7–14

11. Ízületi fájdalom • konzervatív kezelés

0–3

7–14

M75.0

12. A vállízület adhezív capsulitise

3–10

domináns kéz: 35–56 nem domináns kéz: 14–21

M75.1

13. Rotatorköpeny-szindróma • impingement, • konzervatív kezelés

3–7

7–14 fej fölötti munka: 21–35 21–35 35–56 domináns kéz: 65–120 nem domináns kéz: 49–77

M92.4

M79.0

• acromionplastica

M70.3

M76

M76.7

M77.3

14. Könyöktáji enthesopathia • konzervatív kezelés • sebészi kezelés

3–14 2l–35

3–7 28–35 56–84

84–120

7–21

21–35 28–56 56–84

0–3 3–10

3–28 28–42 domináns kéz: 35–49 nem domináns kéz: 21–35

15. Térdtáji enthesopathia • konzervatív kezelés • sebészi kezelés

0–3 14–21

7–21 35–65

16. Bokatáji enthesopathia • konzervatív kezelés • mûtéti kezelés

0–3 14–21

7–14 35–65

17. Saroktáji csôrképzôdés • konzervatív kezelés • mûtéti kezelés

0–3 14–21

7–10 21–35

371

372

13. FEJEZET


13.11. táblázat. A keresôképtelenség idôtartama a fôbb mozgásszervi betegségekben (ajánlás) (folytatás)


M65

M65.4

M70

M67.4

M72.0




18. Tendovaginitis, synovitis • konzervatív kezelés • mûtéti kezelés

0–7 7–14

14–28

19. De Quervain-tendovaginitis • konzervatív kezelés • mûtéti kezelés

0–7 14–21

14–21

20. Bursitis • konzervatív kezelés • bursectomia

0–7 21–28

7–21 28–42

0–2 1–7

2–4

21. Ganglion • konzervatív kezelés, aspiráció • excisio


28–42 21–35

35–49 42–49

14–21

21–35

22. Dupuytren-contractura • fasciectomia domináns kéz nem domináns kéz

14–21 10–14

23. Plantáris fasciitis • konzervatív • mûtéti kezelés

1–3 14–21

5–10

M79.1

24. Myalgia, súlyos fájdalom

10–14

14–21

M80

25. Osteoporosis • konzervatív kezelés • kompressziós törés

0 42–56

0–14 56–84

26. Hallux valgus • konzervatív kezelés • mûtéti kezelés

0 10–14

0–10

27. Genu valgum vagy varum • tibiaosteotomia

28–49

M72.2

M20.1

M21.0M21.1

ményeivel szükséges összevetni. Mind a szellemi, mind pedig a fizikai munka sajátos erôkifejtéssel vagy ergonómiai viszonyokkal, terhelésekkel járhat, melyeket az elbírálás során figyelembe kell venni: • A szellemi munka például kevés izommunkát és fizikai erôkifejtést igényel, míg a tartós ülés, a speciális testhelyzet következté-

35–49 28–35

35–49

14–28 28–42 21–28

21–28

28–42

70–91

ben jelentôs lehet az ergonómiai megterhelés, mely egyes mozgásszervi megbetegedésekben problémát okozhat. • A fizikai munkának is vannak súlyossági fokozatai, illetve sajátos ergonómiai vonatkozásai, melyeket a munkaképesség elbírálása során figyelembe kell venni.

13. FEJEZET

• A munkaképesség átmeneti változásának az elbírálása során is a funkciókárosodásokra kell fektetni az alapvetô hangsúlyt. Közismert, hogy a radiológiai elváltozások nem mindig tükrözik valósan a beteg állapotát, funkciózavarait, ezért nem helyes a keresôképesség elbírálását a radiológiai státusra alapozni. • A mozgásszervi betegségek általában fájdalommal járnak, melynek értékelése mind a beteg, mind pedig az orvos részérôl szubjektív. A fájdalom mögött a részletes kivizsgálással keresni kell a betegség objektív tüneteit, jeleit, esetleg speciális leleplezési próbákat kell végezni. A keresôképtelenség tartós (28 napot meghaladó) állapota önmagában a fájdalomszindrómára nem alapozható. • A mozgásszervi betegeknél különbözô fokú mozgáskorlátozottságok figyelhetôk meg. Tartós mozgáskorlátozottság esetén meg kell mérni a különbözô ízületek mozgásának terjedelmét, s regisztrálni szükséges annak változását. 1–2 hetes, jelentôs ízületi mozgáskorlátozottság esetén a beteget szakemberhez (ortopéd szakorvos, reumatológus stb.) kell irányítani, s a keresôképességrôl (és a gyógykezelésrôl) csak a szakvizsgálatok eredményeinek birtokában lehet dönteni. • A mozgásszervi betegek tartós károsodásainak, fogyatékosságainak megelôzésében döntô szerepe van a rehabilitáció teljes értékû megvalósításának. Ezért célszerû a tartósan keresôképtelen beteget (28 napon túli keresôképtelenség) szakvélemény, illetve kezelés céljából rehabilitációs szakrendelésre irányítani. Érvényesülnie kell annak a követelménynek, hogy mozgásszervi betegek csak a rehabilitációs állapotfelmérés és kezelés után irányíthatók a tartós munkaképesség-változás véleményezésére. • A mozgásszervi betegek munkába állását jelentôsen befolyásolja motivációjuk. A mozgásszervi panaszok egy részének kialakulásában pszichés zavarok játszanak szerepet – bizonyított például, hogy a hátfájások, a myalgiák, sôt az ízületi fájdalmak, panaszok jó része is pszichés eredetû. Vizsgálatok bi-


zonyítják, hogy minél tovább tart a mozgásszervi beteg keresôképtelenségi állománya, annál valószínûbb a tartós keresôképtelenségi állomány, a tartós munkaképesség-csökkenés kialakulása, helyesebben a rokkantsági nyugdíj igénybevétele. Mindezek megakadályozása érdekében, amennyiben a beteg munkavégzés iránti motivációját az objektív adatok nem egyértelmûen alapozzák meg, 3–5 hónapos keresôképtelenségi idôtartam esetén pszichiáter, pszichológus segítségét is célszerû igénybe venni. Ø Általában elmondható, hogy ha azt a beteg általános állapota megengedi, a funkciók változása lehetôvé teszi konkrét munkafeladatok ellátását, s a munka okozta megterhelés és a munkakörülmények nem eredményezik a kóros állapot súlyosbodását és fenntartását, célszerû a beteget mielôbb keresôképesnek nyilvánítani – a mozgásszervi fogyatékosság és rokkantság kialakulásának a legeredményesebb megelôzési módja ugyanis a korai munkavégzés. A mozgásszervi betegek keresôképtelenségének elbírálása során fokozottan érvényes az a követelmény, hogy az elbíráló orvosnak ismernie kell a beteg által végzett munka követelményeit és körülményeit. Ugyanazon betegségek, károsodások esetén bizonyos munkák mindenféle korlátozás nélkül elvégezhetôk, míg más munkákat nem tud a beteg teljesíteni. A mozgásszervi betegek számára a mozgáshiánnyal, tartós üléssel járó munkák végzése is okozhat nehézséget. Az elbírálás során tekintettel kell lenni a fizikai erôkifejtés, a teheremelés nagyságára, az egyes mozgásstruktúrák (ízületek, izmok, inak) használatát igénylô munkafolyamatokra, különleges testhelyzetekre. A mozgásszervi betegek különlegesen érzékenyek az extrém meteorológiai viszonyokra, ezért az orvosnak ezirányban is tájékozódnia kell a munkavégzés körülményeirôl. A mozgásszervi betegek számára a hideg, nedves, szeles viszonyok között végzett munka káros lehet. A keresôképtelenség elbírálása során olykor az

373

374

13. FEJEZET


évszakot is figyelembe kell venni (pl. közlekedés esetében a csúszos utakat stb.). Ø A keresôképesség elbírálása során a beteg oldaláról az alábbi kritériumokat kell figyelembe venni: • Általános tünetek: láz, gyengeség, jelentôs társuló anaemia, rossz közérzet. • Akut mozgásszervi tünetek: fájdalom, az ízület jelentôs duzzanata, folyadékgyüleme, gyulladása. • A mozgásszervi struktúra károsodása: mozgáscsökkenés vagy -képtelenség, az izomerô hiánya vagy csökkenése esetén a munkavégzés követelményeinek figyelembevételével keresôképtelenség ítélhetô meg. Ø A betegség aktivitását, lefolyását, stádiumát tekintve általában elmondható, hogy akut megbetegedések, krónikus folyamatok exacerbációi esetén, s a progresszív betegségek elôrehaladott stádiumaiban a betegek keresôképtelennek tekinthetôk. A mozgásszervek állapotára károsan ható

munkahelyi körülmények (vibráció, jelentôs terhek emelése, különleges ergonómiai szituációk) a mozgásszervi betegek számára kerülendôk, így a keresôképtelenség idôtartamát is befolyásolhatják. Általános szempont, hogy a gyulladásos jellegû elváltozások akut szakaszában a betegek keresôképtelenek, a betegség kezdeti stádiumaiban kerülendô a hideg, nedves helyen végzett munka. A késôbbi stádiumokban, amikor funkcionális károsodás lép fel, fizikai munkára képtelenek. Elôrehaladott állapotban általános, tartós károsodások alakulnak ki. A degeneratív elváltozásoknál a munkaképesség a folyamat lokalizációjától, kiterjedtségétôl és súlyosságától függ. A szisztémás megbetegedések közül a keresôképtelenség szempontjából a köszvénynek van különleges jelentôsége. Gyakori elôfordulása, a tünetek „elmosódottsága” miatt ez az egyik olyan megbetegedés, melyet a munkaképtelenség okaként szerepeltetnek, holott viszonylag tartós, a munkák többségét korlátozó károsodást ritkán okoz.

13. fejezet. A mozgásszervek károsodásai

Recommend Documents