A 2011/12. SZÁM TARTALMA
LÓ Vinc ze
B.,
Baska
F.,
Szenci
O.:
Újszülött
csikók
veleszületett
bőrbántalmai. Irodalmi összefoglaló / 707
SERTÉS Süveges T., Kléh Zs.: Tapasztalatok a malacok Talfan-betegségéről / 713
NYÚL Német Z., S zenci O., Biksi I.: A házinyúl staphylococcosisa. Irodalmi áttekintés és hazai tapasztalatok / 720
KISÁLLAT Csébi P., Balogh L., Jakab Cs., Ipolyi T., Molnár P., Arany Tóth A.: Intracranialis
meningeoma
macskában.
Klinikopatológiai
eset
feldolgozása / 727 Matiz
K.,
Kecskemétiné
Turcsányi
I.,
Bacsadi
Á.,
Bajmócy
E.,
Kecskeméti S.: Kutyák Mycoplasma-fertőzöttségének vizsgálata. Hazai tapasztalatok / 735
LABORÁLLAT Sebestény
A.,
Fekete
S.
Gy.:
K-vitamin-hiány
rederivált SPF-rágcsálókban. Esetismertetések / 742
hysterectomiával
VADON ÉLŐ ÁLLAT Vidovs zky M. Z., Boldogh S.: Adenovírusok kimutatása az északmagyarországi denevérfaunában / 747 Sikó Barabási S., Co zma, V.: Az Echinococcus multilocularis és az alveolaris echinococcosis előfordulása Romániában / 754
LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGHEZ Megfigyelések a ludak daganatos betegségeiről (Csapó I.) / 763
JUBILEUM 100 éve született dr. Márkus József egyetemi tanár (1911–1994) (Fésüs L.) / 764
IN MEMORIAM Kovácsné Dr. Domokos Mónika (1979–2011) (Kutas F.) / 765
RENDEZVÉNY Szent-Iványi–Binder Nap és Rudnai–Kemenes Nap (Budapest, 2011. szeptember 27–28.) (Tuboly S.) / 762 19. Derzsy-napok (Sárvár, 2011. június 2–3.) (Nagy Gy.) /
Vincze B. – Baska F. – Szenci O.: ÚJSZÜLÖTT CSIKÓK VELESZÜLETETT BŐRBÁNTALMAI. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ
Újszülött
és
fiatal
csikókban
bőrelváltozások
viszonylag
gyakran
fordulnak elő. Ezek lehetnek veleszületettek vagy szerzettek. A szerzők az
újszülött
csikókban
bőrbetegségeket
leggyakrabban
ismertetik
két
veleszületett
előforduló,
csoportosításban:
elsődleges
és
másodlagos bőrbántalmak. Az elsődlegesek közül foglalkoznak az epitheliogenesis imperfecta, az epidermolysis bullosa, a generalizált elsődleges seborrhoea, a göndörszőrűség, a letális fehérló (LW O) szindróma, a fehércsikó-szindróma, a levendulacsikó-szindróma, a fell ponik szindrómája, a bőr mastocytosisa, a veleszületett hamartoma és papillomatosis
kórképekkel.
A
másodlagos
bántalmak
közül
a
veleszületett hypothyreoidismust és a fekélyes bőrgyulladást tárgyalják. Ezek a bántalmak, bár ritkán fordulnak elő, de
némelyik
súlyos
megbetegedést okoz. Néhányuk örökletes betegség.
Süveges T. – Kléh Zs.: TAP ASZTAL ATOK A MAL ACOK TALFAN-BETEGSÉGÉRŐL
A
szerzők
egy
betegséget.
ötszáz
Az
kocás
telepen
idegrendszeri
és
állapították
meg
mozgásszervi
a
Talfan-
tünetekben
megnyilvánuló bántalom 1–6 hetes malacokban fordult elő. A velük együtt tartott fiatalabb és idősebb állatok nem betegedtek meg. Az elhullott
és
a
diagnosztikai
célból
elvéreztetett
malacok
agy-
és
gerincvelőjében a fertőző sertésbénulásra predilekciós helyeken, de
azoktól lényegesen enyhébb elváltozásokat (enyhe gliaproliferációval jellemezhető
lymphocytás,
histiocytás
polioencephalomyelitist
és
leptomeningitist) figyeltek meg. A differenciáldiagnosztikai szempontból számításba
betegségeket
jövő
(a
streptococcosist,
a
Glässer-
betegséget stb.) laboratóriumi módszerekkel kizárták. A
csak
enyhe
mortalitással
járó
betegség
szopós
korban
a
malacelhullást kb. 4, az utónevelői időszakban kb. 2%-kal növelte.
Német Z. – Szenci O. – Biksi I.: A HÁZINYÚL STAPHYLOCOCCOSIS A. IRODALMI ÁTTEKINTÉS ÉS HAZAI TAP ASZTALATOK
A szerzők irodalmi adatok alapján áttekintik a házinyúl Staphylococcus aureus okozta, vérfertőzésben és különféle szervekben elhalásosgennyes gyulladásban megnyilvánuló, rendszerint félheveny vagy idült betegségét. Részéletesen elemzik a hajlamosító tényezőket. A főbb tüneteket
és
az
elváltozásokat
életkor
szerint
(újszülöttek,
tenyészállatok) ismertetik. A kórokozó kimutatása mellett kitérnek a nagy
és
a
kis
virulenciájú
törzsek
jellemzésére.
A
virulencia
meghatározását az esetleges kezelések és a kórjóslat szempontjából tartják fontosnak. A virulencia meghatározására alkalmas módszerek közül a biokémiai tulajdonságokat, a fágérzékenységet, a genotipizálást és
a
multiplex
jelentőségével
PCR-t
ismertetik.
kapcsolatban
kitérnek
A az
kórokozó
közegészségügyi
MRSA-törzsekre
és
azok
kimatatási módjára. Saját tapasztalataik közül leírják, hogy a vizsgált 47 nyúlállomány nagy részében a betegség klinikai tünetekben is jelentkezik.
Az
izolált
kórokozók
virulenciájának
és
gyógyszerérzékenységének meghatározása folyamatban van.
Csébi P. – Balogh L. – Jakab Cs. – Ipolyi T. – Molnár P. – Arany Tóth A.: INTRACRANI ALIS
MENINGEOMA
MACSKÁBAN.
KLINIKOP ATOLÓGI AI ESET FELDOLGOZÁS A
A szerzők egy nőstény, 11,5 éves, európai rövid szőrű macskán a bal oldali nagyagyfélteke érintettségét jelző idegrendszeri tüneteket, CTvizsgálattal a bal oldali halántéklebenyben homogén szövetszaporulatot állapítottak meg. Craniotomia során a szövetszaporulatot nem sikerült maradéktalanul
eltávolítani,
ezért
hipertermiával
kiegészített
sugárkezelést végeztek. Kétnaponként, összesen 6 alkalommal, 30 perces elektromágneses kezeléssel a daganat maradványát 42
o
C-ig
felmelegítették, majd azt követően, alkalmanként 3 Gray sugáradaggal kezelték a területet. Öt hónappal később elvégzett CT-vizsgálat újabb szövetszaporulatot
nem
immunhisztokémiai
vizsgálatának
meningeoma volt.
mutatott
ki.
Az
eredménye:
eltávolított transitionalis
daganat sejtes
Matiz K. – Kecskemétiné Turcsányi I. – Bacsadi Á. – Bajmócy E. – Kecskeméti S.: KUTYÁK MYCOPLASMA-FERTŐZÖTTSÉGÉNEK VIZSGÁL AT A. HAZ AI TAP ASZTAL ATOK
A szerzők rövid áttekintést adnak a nem haemotrop, kutya eredetű mycoplasmákról,
valamint
beszámolnak
az
MgSZH
ÁDI
Debrecen i
Telephelyén, 2006–2010 között, ebekből kimutatott mycoplasmák faji meghatározásáról. A nemi utakból és a légutakból származó 29 mintát a 16S-23S rRNS intergenikus spacer (IGS) régióra tervezett PCR-RFLPmódszerrel vizsgálták. A légutakból származó mintákban M. canis (1), M. spumans (4), M. maculosum (1), a nemi utakból M. canis (4), M. cynos (4), M. edwardii (1) és M. mucosicanis sp. nov (1) fajokat mutattak ki.
Sebestény A. – Fekete S. Gy.: K-VITAMIN-HI ÁNY
HYSTERECTOMI ÁV AL
REDERIV ÁLT
SPF-
RÁGCS ÁLÓKBAN. ESETISMERTETÉSEK
A K-vitamin fő élettani szerepe a véralvadásban való részvétel, segítve a protrombin és egyéb véralvadási tényezők képződését a májban. A Londoni
Rákkutatási
hysterectomia
és
Alap
dajkaanyák
valamennyi
egérállományát
igénybevételével
steril
mentesítették.
Az
utóbbiak frissen ellett SPF-állatok voltak, tápjukat 2,5 Mrad gammasugárzással kezelték. Az új, immunhiányos állományban nagyszámú,
haemothoraxszal és haemopericardiummal járó elhullás jelentkezett. Ennek
megelőzése
érdekében
a
tápban
a
menadion
(K 3 -vitamin)
koncentrációját 5 mg/kg-ra emelték. Miután a következő évek során az állomány
számos
programot
kórokozóval
hajtottak
dajkaanyákat
végre.
újra
Ekkor
alkalmaztak,
fertőződött, olyan,
amelyek
ismét
rederiválási
eredetileg
csíramentes
bélcsatornájába
ismert
baktériumokat (Streptococcus faecalis var. liquefaciens, Streptococcus faecium,
Lactobacillus
plantarum)
juttattak,
ivóvizüket
pedig
menadionnal egészítették ki. Az elhullásokkal járó vérzéses diathesis újra
megjelent,
amit
a
táp
négyszeres
menadionkiegészítésével
orvosoltak. Ennek ellenére, a méhben és a szívben szórványosan bevérzések
fordultak
elő,
főként
néhány,
újonnan
létrehozott
transzgénikus egértörzsben, amelynek a véralvadási mechanizmusa is sérült. A táp elemzése szerint az egyes tételek menadiontartalma közötti
ingadozás
nagy
volt,
valamint
a
besugárzás
jelentősen
csökkentette annak mennyiségét. Az előírt 20 mg/kg helyett csak 1,1 mg/kg-nyit lehetett visszamérni. Az NRC (1995) ugyan csak 1 mg/kg fillokinont (K 1 -vitamin) ír elő, de az a normál bélflórájú, egészséges egérre vonatkozó minimumérték. Ezzel szemben, sokéves tapasztalatuk alapján,
különösen
immunhiányos
egerek
számára
az
optimális
kiegészítés 150–200 mg/kg K 3 -vitamin a granulálás vagy a gammabesugárzás előtt.
Vidovszky M. Z. – Boldogh S.:
ADENOVÍRUSOK
KIMUTATÁS A
AZ
ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI
DENEVÉRFAUNÁBAN
A
szerzők
véletlenszerűen
gyűjtött,
hazai
denevérmintákat
adenovírusok jelenlétére szűrtek PCR-rel. Az Aggteleki Nemzeti Parkból és környékéről származó ürülékmintákban két új adenovírus jelenlétét mutatták ki. Korábbi vizsgálataik eredményét is figyelembe véve, Magyarországon eddig négy denevérfajban négy, eltérő típusú, új mastadenovírust találtak. Magyarországon eddig mindösszesen nyolc denevérfaj egyedeiből vizsgáltak mintákat, amelyek közül a simaorrú denevérek családjába (Vespertilionidae) tartozó rőt koraidenevérből (Nyctalus
noctula)
és
szürke
hosszúfülű-denevérből
(Plecotus
austriacus), valamint a patkósdenevérek családjába (Rhinolophidae) sorolt nagy (Rhinolophus ferrumequinum) és kis patkósdenevérből (R. hipposideros) származó guanó bizonyult adenovírusra pozitívnak. Az adenovírusok törzsfa-rekonstrukciója alapján a szerzők megállapították, hogy a genetikailag jól elkülönülő gazdák adenovírusai is külön ágon helyezkednek el.
Sikó Barabási S. – Cozma, V.: AZ
ECHINOCOCCUS
MULTILOCULARIS
ÉS
AZ
ALVEOLARIS
ECHINOCOCCOSIS ELŐFORDULÁS A ROMÁNI ÁB AN
A szerzők 2007–2010 között, Románia északnyugati és központi részén elhelyezkedő 15 megye területéről, 561 rókavékonybél-mintát, 176
rókabélsármintát és 364 vadon élő rágcsálót vizsgáltak parazitológia i szempontból.
Elsődlegesen
az E.
multilocularis
és
ennek
lárvális
formája jelenlétét keresték. A vékonybélminták nyálkahártya-kaparékát és -üledékét mikroszkóposan, a bélsármintákat coproantigen-ELISAteszttel
vizsgálták.
A
vékonybélből
kinyert
echinococcusok
fajmeghatározására a multiplex PCR-módszert alkalmazták. A vadon élő rágcsálók máját makroszkóposan és kórszövettanilag vizsgálták. A rókák 4,8%-a E. multilocularis fertőzöttséget mutatott. A multiplex PCR egyértelműen az E. multilocularis faj jelenlétére utalt. A bélsárminták coproantigen-ELISA-vizsgálata kimutatta, hogy az Echinococcus spp. átlag prevalenciája kórbonctani
17,0%.
vizsgálata
A
során
364 befogott 13
egyed
potenciális
májában
(3,6%)
köztigazda hólyagos
elváltozásokat találtak. A kórszövettani vizsgálatok igazolták, hogy ezek echinococcus alveolarisok, az E. multilocularis metacesztodái voltak. A hólyagok 53,8%-a fertőzőképes volt. A fertőzést laboratóriumi körülmények között kísérletileg is sikerült előidézni fehéregerekben.
