200 4. XX. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM.
Alapította: Gerots Zoltán
MÁRCIUS
12. GEROTS ZOLTÁN: A KÁROLY, GYULAI PÁROS NAGY SIKERE GYÕRBEN
TA R O K K É L E T
33.
A szenzációs teljesítményt nyújtó, Golgotát, Courtot teljesítõ Gyulai Árpi vezérletével - no, és Károly Marci zseniális partnerjátékával ismét nagy sikert ért el a Szombathely csapata: 302-es átlaggal megnyerték a III. Richter emlékversenyt, a CSB idei elsõ részversenyét. Igen, jól olvasták azok, akik nem voltak ott: CSB-részversenyét - ugyanis ez volt az eddigi páros GP-ket felváltó új rendszer, a csapatmeccseket preferáló új lebonyolítási rend debütálása. Az új módi máris nagy sikert aratott, ami nem csoda, hiszen így nem kellett várni senkire, gördülékenyen folytak a meccsek, mindenki maga osztotta be az idejét. Külön öröm, hogy a verseny végén a szintén szenzációsan játszó, szintén 302 pontot teljesítõ Szerencseválogatott akarommondani a Wersényicsalád - ellen a sorsdöntõ meccset a két élen álló együttes egymás ellen játszotta le, ami mindkét fél részérõl hatalmas sportszerûségrõl tett tanúságot.
88 pontos gyalázatos kezdése ellenére nagy bravúrral - a dobogó harmadik fokára verekedte fel magát a sokszoros bajnok Dunai Darazsak dr.Büki, Gyöngyösi Dávid alkotta együttese, akik az idén nem nagyon kerülnek trófeközelbe - viszont remek játékukkal mégis mindig ott vannak, ahol a díjakat kiosztják… A verseny jó hangulatát nagyban fokozta a Büki Tomi nyakában lógó kötél, amit minden arrafelé járó játékos kötelességének érzett szorgosan megrángatni! A zsûrinek kellemes dolga volt, a játékosok abszolút partnerek voltak a mindig kényes párosításoknál, így az elegáns Patio étterem különtermében ismét a royalra jellemzõ jó hangulatban, sportszerû légkörben folytak a csaták. A verseny zárszavaként házigazdánk, a népszerû Wersényi "Fújó" mutatta be a royal irodalom legújabb remekét: Wersényi Gyuri Tízlapos tarokk címû könyvét, melyet a szerzõ dedikációja követett.
Royal csapatbajnokság, márciusi eredmények: 51. Hatvan Firemen – Hatvani Amazonok 92:70 Hatvan, február 18. Tûzoltók: Garami Gábor, Nagy Gábor. Amazon: Szüle Mária, Podonyi Mihály m.v. A hatvani házirangadót a régebb óta együttjátszó, összeszokottabb páros nyerte. A meccs nem lehetett unalmas: volt ebben Manille-bukás, Couleur-bukás – de csendes XXI-fogás is. 52. Örök malom – Hatvan Firemen Örök: Varga Péter, dr.Füsthy Zsolt. Tûzoltók: Garami Gábor, Nagy Gábor.
91:84
Hatvan, február 25.
53. Hatvan Firemen – Örök malom 93:91 Hatvan, február 25. Tûzoltók: Garami Gábor (Spadille), Nagy Gábor (Spadille). Örök: Varga Péter, dr.Füsthy Zsolt. Miként a két Spadille mutatja, hatvani szakosztályunk nem tétlenkedik csütörtökönként… 54. Pénzesgyõr – Arrabona Stars 98:96 Gyõr, március 1. Pénzes: Gerots Zoltán m.v., Pándorfalvi Zoltán (XXI-fogás). Arrabona: dr.Ádám János, dr.Wersényi II. György m.v. Olyan City-bukás történt a 4. leosztásban, melyet még sose láttam: Cityt, Centrumot vállaltak a gyõriek úgy, hogy a XVIII-as nálam volt. Eddig rendben is van, hiszen, ha lopnak, kijátszhatják a XVIII-asomat, és minden megvan. Némi meglepetésemre Gyuri a skízzel kezdett. Jó-jó, gondoltam, majd most jön a szín. Nem, „Kisfújó” a XXI-el folytatta. Harmadikra mit hozott ki – Ti sem hiszitek el – megint tarokkot!! Be is ütöttem a XVIII-assal, és az erre érkezõ XIX-re felkiáltottam: nem teheted, le van kötve a Cityhez! Igen ám, de kiderült, ellicitálták magukat, a XIX-esnek csak 3 (!!) tarokkja volt, így „kénytelen volt” bemenni a XIX-el, ami így nem minõsült renonsznak, és bár a City bukott, meglett a Centrum – majd a Kassza, Les és Négy király is = 100%!!! Még ilyet…!?
34.
TA R O K K É L E T
55. Palotai Matadorok – Balfácán 95:90 Palota: Sprecher Károly, Kardos László. Balfácán: Hadházy Ágnes, Jakab Géza m.v.
Bp. Belváros, március 2.
56. Kispest Rezsõ tér – Szintézis 97:93 Bp. Belváros, március 2. Kispest: Keszei László (Manille), dr.Székely Géza. Szintézis: Gerots Zoltán, G.Szabó Attila. A „régi szép idõket” idézte Keszei Laci 11-es Manille-ja. 57. Hatvani Amazonok – ELTE 93:87 Amazon: Szüle Mária, Nagy Gábor m.v. ELTE: Stanik Mátyás, Oravecz László m.v. Spadille-t bukott a vendégcsapat.
Hatvan, március 4.
58. Hatvan.hu – ELTE 91:89 Hahu: Podonyi Mihály, Kormos Zsolt. ELTE: Stanik Mátyás, Oravecz László m.v. Újabb hatvani gyõzelem!
Hatvan, március 4.
59. Dunai Darazsak – Palotai Matadorok 98:89 Darazsak: dr.Büki Tamás, Gyöngyösi Dávid. Palota: Sprecher Károly, Kardos László. Büki: Az úristennek sem akarnak jönni a trófeák… Gyöngyösi: …viszont terített védõ-százakat kapunk.
Bp. Belváros, március 9.
60. Zöld Sasok – Hatvan Firemen 97:86 Gyõr, március 14. Zöldlilák: Sikora István (Spadille), Lukács Attila. Tûzoltók: Garami Gábor, Nagy Gábor (Mariage). A royalban nincsenek csodák: gyõzött a jobbik csapat. A hatvaniakat viszont vigasztalhatja szép Mariázsuk, mellyel Gabi újabb fontos lépést tett felfelé a trófealistán. 61. Kispest Rezsõ tér – Gyõr Geszt 96:96 Gyõr, március 14. Kispest: Keszei László, dr.Székely Géza (Mariage). GyõrGeszt: dr.Wersényi II. (Spadille), dr.Wersényi Fújó. Székely Géza élete elsõ „hivatalos” Mariázsát teljesítette. (Biztos volt már neki korábban – valószínûleg több is – de ekkor még azt nem jegyeztük a listán.) 62. Pénzesgyõr – Dunai Darazsak 92:88 Gyõr, március 14. Pénzes: Pándorfalvi Zoltán, Rák Mari m.v., Gerots Zoltán m.v. Darazsak: dr.Büki Tamás, Gyöngyösi Dávid. Jókora meglepetést okozott alkalmi csapatunk Büki Kasszájának megbuktatásával! (Tomi: Ezt a Kasszát kissé túlértékeltem…) 63. Szombathely – Hatvani Amazonok 95:91 Szhely: Károly Márton, Gyulai Árpád Márton. Amazon: Szüle Mária, Podonyi Mihály m.v. (Spadille).
Gyõr, március 14.
64. Balfácán – Õrmezõi Mágnes 91:83 Balfácán: Hadházy Ágnes, Jakab Géza m.v. Õrmezõ: Surányi Ágnes, Nagy Márta.
Gyõr, március 14.
65. Gyõr Geszt – Zöld Sasok 107:94 Gyõr, március 14. GyõrGeszt: dr.Wersényi II. (Grand), dr.Wersényi Fújó. Zöldlilák: Sikora István, Lukács Attila. Történelmi pillanat következett be a royalsport életében: az 5. leosztásban a „Kisfújó” által teljesített Grand azt jelentette, hogy DR.WERSÉNYI II. GYÖRGY lett a sportág elsõ olyan játékosa, aki a tarokkjátszás legfelsõ fokának, a royal tarokknak v a l a m e n n y i bemondását teljesítette! Azaz, õ az elsõ játékos, aki az összes trófeát meg tudta csinálni! (Zúgott is a teremben a „Zárjuk ki, zárjuk ki!” felkiáltás…☺☺☺) TA R O K K É L E T
35.
66. Dunai Darazsak – Hatvani Amazonok 97:83 Gyõr, március 14. Darazsak: dr.Büki Tamás (Manille), Gyöngyösi Dávid. Amazon: Szüle Mária, Podonyi Mihály m.v. A mérkõzést megelõzõ héten, a hatvani klubban hármas royal partiban Szüle Marcsi élete elsõ Betlehemét teljesítette! 67. Hatvan Firemen – Kispest Rezsõ tér 94:91 Gyõr, március 14. Tûzoltók: Garami Gábor, Nagy Gábor. Kispest: Keszei László, dr.Székely Géza. A fõvárosiak Spadille-bukásával ismét óriási sikert: egy újabb bajnokpáros legyõzését könyvelheti el a hatvani együttes!! 68. Szombathely Belváros – Pénzesgyõr 113:89 Gyõr, március 14. Szhely: Károly Márton, Gyulai Árpád Márton (Court, Golgota). Pénzes: Rák Mari m.v., Pándorfalvi Zoltán. Elképesztõ, fantasztikus… és még sorolni lehetne a jelzõket Marciék teljesítménye után – de hát a 113-as leosztásátlag és Gyuzsó két óriási trófeája önmagáért beszél. Szép volt, fiúk!! 69. Zöld Sasok – Õrmezõi Mágnes 93:93 Zöldlilák: Sikora István, Lukács Attila. Õrmezõ: Surányi Ágnes, Nagy Márta. Küzdelmes, bukásoktól mentes parti volt.
Gyõr, március 14.
70. Dunai Darazsak – Hatvan Firemen 93:86 Darazsak: dr.Büki Tamás, Gyöngyösi Dávid. Tûzoltók: Garami Gábor, Nagy Gábor. Gémet, Bridget buktak a hatvaniak.
Gyõr, március 14.
71. Kispest – Hatvani Amazonok 96:94 Kispest: Keszei László, dr.Székely Géza. Amazon: Szüle Mária, Podonyi Mihály m.v.
Gyõr, március 14.
72. Gyõr Geszt – Balfácán 94:87 Gyõr, március 14. GyõrGeszt: dr.Wersényi II. György, dr.Wersényi Fújó György. Balfácán: Hadházy Ágnes, Jakab Géza m.v. (Couleur). Ez volt Géza elsõ Couleur-e. 73. Szombathely – Hatvan Firemen 94:88 Szhely: Károly Márton, Gyulai Árpád Márton. Tûzoltók: Garami Gábor, Nagy Gábor. Spadille-t buktak a tûzoltók.
Gyõr, március 14.
74. Pénzesgyõr – Õrmezõi Mágnes 98:78 Gyõr, március 14. Pénzes: Rák Mari m.v., Pándorfalvi Zoltán, Gerots m.v. (Spadille). Õrmezõ: Surányi Ágnes, Nagy Márta. Trojkát kombinált el a lejátszásban az Õrmezõ. 75. Dunai Darazsak – Zöld Sasok 98:89 Gyõr, március 14. Darazsak: dr.Büki Tamás, Gyöngyösi Dávid. Zöldlilák: Sikora István, Lukács Attila. Trófeája most sem volt a Darazsaknak – védõ Vannakjuk viszont annál inkább... 76. Gyõr Geszt – Hatvani Amazonok 99:91 Gyõr, március 14. GyõrGeszt: dr.Wersényi II. (Kentaur), dr.Wersényi Fújó György. Amazonok: Szüle Mária, Podonyi Mihály m.v. Tovább tart a Wersényi-páros elképesztõ szerencse-sorozata: ezúttal Kentaur „nézett be” az ablakon… Csak a mai napon: Grand, Kentaur, Spadille – a Kisfújónak lassan olyan szerencséje lesz, mint e sorok szerzõjének szokott lenni…
36.
TA R O K K É L E T
77. Hatvani Amazonok – Pénzesgyõr 97:93 Gyõr, március 14. Amazon: Szüle Mária (Spadille), Podonyi Mihály m.v. Pénzes: Rák Mari m.v., Pándorfalvi Zoltán. Nagyszerûen játszott a Szüle, Podonyi duó – pedig, mint Misi elárulta, a licitrendszerüket mindössze a Patió étterembe vezetõ pár lépés alatt beszélték meg… 78. Õrmezõi Mágnes – Hatvan Firemen 87:87 Õrmezõ: Surányi Ágnes (Scala), Nagy Márta. Tûzoltók: Garami Gábor, Nagy Gábor. Ez volt Ági 6. Scalája.
Gyõr, március 14.
79. Gyõr Geszt – Szombathely Belváros 94:88 Gyõr, március 14. GyõrGeszt: dr.Wersényi II. (Scala), dr.Wersényi Fújó György. Szhely: Károly Márton, Gyulai Árpád Márton. …és megint egy Kisfújó-trófea: igaz, ezzel egy Bridge-bukást „kellett” kijavítani… Fújó: Zolikám, egy nap alatt egy ültõhelyben öt csapatbajnoki meccs, komolyan mondom, sportteljesítmény! 80. Kispest Rezsõ tér – Balfácán 93:91 Gyõr, március 14. Kispest: Keszei László, dr.Székely Géza. Balfácán: Hadházy Ágnes, Jakab Géza m.v. A zsûriasztaltól lemértük, több, mint három óra hosszat tartott ez a meccs – azt hiszem, ezt kibírni is sportteljesítmény volt… 81. Zagyvaszántó – Palotai Matadorok 97:94 Bp. Belváros, március 16. Szántó: Vladár Ferenc (Manille), Oravecz László m.v. (Spadille). Palota: Sprecher Károly, Kardos László. Fantasztikusan mutatkozott be Vladár Feri csapata az RB I.-ben…! 82. Palotai Matadorok – Sashegyi Csillagok 94:88 Bp. Belváros, március 16. Palota: Sprecher Károly, Kardos László. Sashegy: Stanik Mátyás m.v. (Manille), Oravecz László. Mindkét meccsen üzembiztosan játszottak Sprechiék, míg a sashegyiekbõl ezúttal hiányoztak a csillagok… 83. Örök malom – Õrmezõi Mágnes 83:81 Bp. Majoros-terem, március 16. Örök: Varga Péter, dr.Füsthy Zsolt. Mágnes: Surányi Ágnes, Nagy Márta. Az egyik oldalon Szfinx, a másikon Erdélyi fácán bukott. 84. Örök malom – Õrmezõi Mágnes Örök: Varga Péter, dr.Füsthy Zsolt. Mágnes: Surányi Ágnes, Nagy Márta.
96:90
Bp. Majoros-terem, március 16.
85. Szintézis – ELTE 97:95 Bp. Belváros, március 16. Szintézis: Gerots Zoltán (Spadille), G.Szabó Attila. ELTE: Stanik Mátyás (Spadille), dr.Büki Tamás m.v. Jó kis meccs volt, külön öröm, hogy Büki is felnõtt az asztal többi tagjához…☺☺☺ 86. Hatvan.hu – Zagyvaszántó 97:93 Hatvan, március 18. Hahu: Szüle Mária m.v., Podonyi Mihály. Szántó: Rák Mari m.v., Vladár Ferenc. Lesekkel, XXI-fogásokkal tarkított színvonalas mérkõzést hozott a megyei rangadó. Mindkét fél különösen a támadó-pozícióban jeleskedett, Marcsiék például mind a négyet százra tudták teljesíteni! 87. Hatvan.hu – Zagyvaszántó 91:79 Hatvan, március 18. Hahu: Kormos Zsolt, Podonyi Mihály. Szántó: Rák Mari m.v., Vladár Ferenc (Spadille). Újabb hazai siker – Ferinek a két Spadille-ja közül az egyik nem sikerült. TA R O K K É L E T
37.
88. Hatvan.hu – Hatvan Firemen 100:87 Hatvan, március 18. Hahu: Kormos Zsolt, Podonyi Mihály (Couleur). Tûzoltók: Garami Gábor, Nasgy Gábor. Podonyi elsõ Couleur-ével a hatvani házirangadón megszületett a Hatvan.hu elsõ csapatszázasa! Ráadásul Podonyi Misi ezzel nem kisebb nevet elõzött meg a trófealistán, mint Németh Gábort, a Szunion, majd Szókrátész kitûnõ elfogóját. 89. Gyõr Geszt – Imperial 101:93 Bp. Belváros, március 23. GyõrGeszt: dr.Wersényi II., dr.Wersényi Fújó (Golgota). Imperial: Csathó Áron, Rák Mari. Az újabb Wersényi-százas után megint zúgott a teremben a: „Zárjuk ki, zárjuk ki”! Mondtam is a Fújónak: Te, ha még egy ilyet csináltok, szerintem néhányan komolyan is fogják gondolni…☺☺☺ 90. Imperial – Gyõr Geszt 103:95 Bp. Belváros, március 23. Imperial: Csathó Áron (Quart), Rák Mari. GyõrGeszt: dr.Wersényi II. (Spadille), dr.Wersényi Fújó. A visszavágó is fantasztikus eredményt hozott! Még mielõtt a konkurencia azt mondaná, milyen mázlijuk volt, az igazi mázlija a vetélytársaknak volt mégis ezen az estén: ugyanis a négy kiválóság – mintegy levezetésképpen – játszott még egy ÖB meccset is, ahol két XXI-fogás és Kentaur született… Mondták is: ha ezt tudják elõre, akkor csapatbajnokit játszottak volna… 91. Örök malom – Dunai Darazsak 96:87 Bp. Belváros, március 23. Örök: Varga Péter, dr.Füsthy Zsolt. Darazsak: dr.Büki Tamás, Gyöngyösi Dávid. Büki: Na, most már mi is átestünk a 0:4-es Fácán-eloszláson…, aztán buktunk két védõGémet is. 92. Örök malom – Kispest Rezsõ tér 99:95 Bp. Belváros, március 23. Örök: Varga Péter, dr.Füsthy Zsolt (Manille). Kispest: Keszei László, dr.Székely Géza. Varga Peti: Annyi „lapalja” után végre kaptunk egy kis „tetejét” is… 93. Ottvannak – Zagyvaszántó 93:87 Bp. Józsefváros, március 25. Ott: Gaál István, dr.Fehér Arnold. Szántó: Stanik Mátyás m.v., Vladár Ferenc. Megkezdte idei szereplését a tavaly jónéhány szép eredményt felmutató Gaál-Fehér kettõs. 94. Hatvan Firemen – Hatvan.hu 95:89 Hatvan, március 25. Tûzoltók: Nagy Gábor, Garami Gábor. Hahu: Kormos Zsolt, Podonyi Mihály. Gáborék biztosan hozták a százasokat, míg az idén feltûnt új páros védõ-Spadille-ja ezúttal nem sikerült. 95. Örök malom – Gyõr Geszt 95:94 Bp. Belváros, március 30. Örök: Varga Péter, dr.Füsthy Zsolt. GyõrGeszt: dr.Wersényi II. György, dr.Wersényi Fújó György. 96. Örök malom – Gyõr Geszt 95:86 Bp. Belváros, március 30. Örök: Varga Péter, dr.Füsthy Zsolt. GyõrGeszt: dr.Wersényi II. György, dr.Wersényi Fújó György. Fújó: Az elsõ buktánk. (Egyébként egy Kassza bukott.) 97. Imperial – Gödöllõi Orgonák 97:92 Bp. Belváros, március 30. Imperial: Csathó Áron, Rák Mari. Gödöllõ: Gurmai Éva, dr.Barta Endre. Újabb csapat: a patinás gödöllõi együttes is megkezdte az idei bajnoki évadot. (Bandus mellett szorgosan jegyzetelt Pálfy Tamás személyében egy reménybeli újonc is, akinek csatlakozásával az orgonások bizton lejátszhatják az 52 mecccset.)
38.
TA R O K K É L E T
98. Sashegyi Csillagok – Szintézis 97:96 Sashegy: Sikora István m.v., Oravecz László. Szintézis: Gerots Zoltán, G.Szabó Attila. Sikoráék nagyszerûen játszottak.
Bp. Belváros, március 30.
A XX. royal tarokk PIATNIK Magyar CSB állása 2004. március 30-én, 98 játszma után: 1. Hatvan Firemen 2. Örök malom 3. Gyõr Geszt
1896 21 90,3 Garami Gábor, Nagy Gábor 1686 18 93,7 Varga Péter, dr.Füsthy Zsolt 1564 16 97,8 dr.Rosta Gábor, dr.Wersényi II.,
dr.Wersényi Fújó Gy. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.
Szintézis Kispest Rezsõ tér Dunai Darazsak Balfácán Palotai Matadorok ELTE Õrmezõi Mágnes Zöld Sasok Imperial Hatvani Amazonok Hatvan.hu Szombathely Belváros Pénzesgyõr Sashegyi Csillagok Zagyvaszántó Arrabona Stars Ottvannak Gödöllõi Orgonák Zeneakadémia
1523 16 95,2 Gerots Zoltán, G.Szabó Attila 1320 14 94,3 Keszei László, dr.Székely Géza 1317 14 94,1 dr.Büki Tamás, Gyöngyösi Dávid 1301 14 92,9 Hadházy Ágnes 1014 11 92,2 Sprecher Károly, Kardos László 991 11 90,1 Stanik Mátyás, Groma István 931 11 84,6 Surányi Ágnes, Nagy Márta 737 8 92,1 Sikora István, Lukács Attila 676 7 96,6 Csathó Áron, Rák Mari 619 7 88,4 Szüle Mária 566 6 94,3 Podonyi Mihály, Kormos Zsolt 487 5 97,4 Károly Márton, Gyulai Árpád Márton 470 5 94,0 Pándorfalvi Zoltán 466 5 93,2 Oravecz László, Paulina András 356 4 89,0 Vladár Ferenc 96 1 96,0 dr.Ádám János 93 1 93,0 Gaál István, dr.Fehér Arnold 92 1 92,0 dr.Barta Endre, Gurmai Éva 0 0 0,0 Jakab Géza
13. DR. WERSÉNYI II. GYÖRGY: HASZNÁLATI UTASÍTÁS TAROKK KÖNYVHÖZ Már biztosan mindenki tudja, összeállt egy újabb tarokk könyv. Elsõsorban a royal tarokkal, másodsorban a kísérõ játékokkal foglalkozik (egyéni, hármas, kaiser) - licitálási példákkal, példajátszmákkal. Igyekeztem a legkörültekintõbben elkészíteni, a teljesség igényével. Ez nem jelenti azt, hogy tökéletes, sem azt, hogy mindenben abszolút igazam van. Nem a royal ellen, hanem érte készült, és a kritikai rész is "érte haragszik". Célom volt, hogy minden játékos találjon benne olyat, ami hasznára válik, legyen az a Centrum megjátszásnak formái, egy kétkezes trófea belicitálhatósága vagy éppen a rájátszási szabály mélyreható lelkivilága. Mindez azonban csak akkor lesz hasznos az egyén és a játék számára, ha olvassátok, forgatjátok és véleményezitek. Ez történhet bármilyen formában: magánban (e-mailben különösen, hogy gyûjthessen õket és elraktározhassam), szóban, az újság hasábjain. Az ellenvéleménynek és a kritikának helye van, majd elvitatkozunk egy-egy szakmai kérdésben. Mindenkit arra biztatok hát, hogy az immáron a Tarokkéletekkel teljessé vált "zöld sorozat" mellé tegye fel a barnát is a polcra, tovább bõvítve a - remélhetõleg egyre gyarapodó - szakirodalmat. TA R O K K É L E T
39.
14. VARGA PÉTER: MEGJEGYZÉSEK A TÍZLAPOS TAROKK C. KÖNYVHÖZ Örömteli meglepetésként ért, hogy Wersényi II. Gyurinak köszönhetõen a tarokk irodalom egy újabb kötettel gazdagodott. A könyv lényegében a royal tarokkról készített elemzõ, a játékot sok oldalról körbejáró tanulmány. A szerzõ nagyfokú részletességgel mutatja be a játékot és több esetben fölhívja a figyelmet esetleges logikai bukfencekre, korrekcióra szoruló elemekre. Ezek közül a legértékesebbnek a trófeák emelésével foglalkozó, a „lecserélés” lehetõségét taglaló innovatív részt találtam. A könyv nem csak a játékkal ismerkedni vágyók számára nyújt segítséget, hanem a rutinos játékosok is sokat tanulhatnak a lapeloszlások valószínûségével, a licitálás problematikájával vagy a játszmák elemzésével foglalkozó fejezetekbõl. A szerzõ célja vélhetõen az volt, hogy a royalt kimerítõ részletességgel ismertetesse a lapok bemutatásától kezdve a példajátszmák elemzéséig. Úgy érzem ez a cél teljesült és el kell ismernem, ilyen munka elvégzésére jómagam nem csak az idõhiány miatt nem lennék képes. Különösen fontosnak tartom a tarokk etikájával foglalkozó részt, melynek minden sorával egyetértek. További dicséretet érdemel az írás közérthetõ, világos, szellemességtõl sem mentes nyelvi világa. A könyvben több vitaindító gondolattal találkoztam. Néhány megállapítással kapcsolatban szükségesnek látom szakmai eszmecsere kezdeményezését. Jelen esetben a Royal tarokk kritikája címû fejezetet vettem górcsõ alá és fejtem ki – helyenként – eltérõ álláspontomat. Értelemszerû, hogy ez teszi ki írásom tekintélyes részét, mert a helytelenségre utaló megjegyzések mellé igyekszem érveket is felsorakoztatni, vagy más szemszögbõl megközelíteni a kérdést, megadván a tiszteletet a szerzõnek. Õszintén remélem, hogy senkiben nem merül föl a gondolat, hogy személyes ellentét vagy gonosz ünneprontó szándék vezérelne ebben. A royalról elmélkedünk, az esetleges változások, módosítások irányát próbáljuk megfogalmazni és természetesen ezt mindenki egy kicsit (vagy éppen nagyon) másként látja. A személyes lapjárás is közrejátszik ebben, mert egyes csapatok adott bajnokság során elért sikere vagy kudarca jelentõs adalékot szolgáltatott eddig is a teljesítmény mérési rendszerének egyéni megítéléséhez – kritikájához, dicséretéhez – a szabályváltoztatások történetéhez.
40.
Konzoláció: A mérési rendszerrel kapcsolatos véleményem kialakulása elsõsorban személyes élményeimnek köszönhetõ. A Gyuri által védelmezett 2002-es konzolációs rendszer – ahol védõknek 40 pontos játéktér állt rendelkezésre, a laperejüktõl függetlenül – pl. az Örök Malom számára valóságos katasztrófa volt. Egy jellegzetes példa. Az ellenfelünk Spadille-t és Gémet bukott a mérkõzés során, mi egy Gémet buktunk (egyébként nyugodtan állíthatom, hogy hiba nélkül játszottunk végig), trófeák nem voltak és kb. 50 ponttal kikaptunk 510 pont körül zárva a játszmát (ez most egyszerûen nem lehetséges). Ebben az évben nem játszottunk rosszul, de hosszú évek óta elõször a dobogó közelébe sem kerülhettünk, holott az elmúlt hat évben mindig ott voltunk. Végezetül az 52 mérkõzést sem játszottuk le, mert már nem volt kedvünk royalozni! Tökéletes konzolációs rendszer valószínûleg tényleg nincs, de a jelenlegit sokkal jobbnak tartom a 2002. évinél. Egy kis kitérésként, és ezt kifejezetten kritikus hangon említeném meg, hogy ugyanerre az évre vonatkozó bajnokságról az hangzik el a könyv bevezetõjében, hogy „Letisztult viszonyokkal a Royal-történelem legszínvonalasabb bajnokságát rendeztük a 2002-es évben”. Ezt a kijelentést akkor is bátornak vélném, ha hozzá tette volna a szerzõ, hogy szerintem, vagy a konzolációs rendszer bevezetése óta. Szoros, izgalmas, kiélezett és fölényesen nyert bajnokságok voltak, de az elsõ helyezettnek minden esetben kiemelkedõt kellett produkálni. Annak megítélésére azonban, hogy milyen volt a színvonal, mármint amikor még azt sem tudtam, hogy létezik ez a játék, nem mernék vállalkozni. A 2003-tól érvényben lévõ konzolációs rendszert tekintem az összes többi közül a leginkább használhatónak. Gyakorlatilag megszüntette a támadó-védõ helyzetet a védõ konzolációval. Csak a féldirekt lapok és az indítás joga áll rendelkezésre felváltva. Mindkét felet igyekszik aktivitásra kényszeríteni a kezében lévõ erõnek(!) megfelelõen. Azon lapok magas kompenzálása, amelyek semmilyen teljesítésre nem alkalmasak teljesen indokolt. Vannak eleve elfuserált lapok (pl. fites fejetlen elosztás, rossz helyen lévõ honõr vagy középütõk, stb.), melyeket a rendszer képtelen kompenzálni – ezek kiszûrésére egyik sem volt igazán alka-
TA R O K K É L E T
lmas – de a 2002. évivel szemben nagyon nagy elõny, hogy a parti végkimenetelét nem dönti el véglegesen az erõ holléte. Akkor az teljesített, akinek lapereje volt, a másik fél pedig szerencsétlenkedhetett a rendelkezésére álló kozmikus játéktérben egyetlen fegyverével, a reptetéssel. Az elmúlt tíz évben összesen nem kényszerült a csapatunk annyi reptetés bemondására, mint abban az évben, és azt hiszem sokan tudják, hogy mennyire vagyok híve a dolognak... Talán az is alátámasztja a jelenlegi rendszer megfelelõségét, hogy hosszú évek óta elõször nem került az év elején vagy közepén a módosítására és alig volt nyafogás, meg hiszti a játékosok részérõl. A trófealista, a trófeák túllicitálása: A trófealistáról írtak zömével egyetértek. Egy kis zûrzavart keltett bennem a következõ mondat: „… a Scala az egyetlen olyan bemondás, amely kistrófeából is felemelhetõ, noha az nem eleme annak.” A közelmúltban szerzett személyes tapasztalatom volt, hogy a zsûri két esetben sem engedélyezte a kistrófea ilyen emelését, „lecserélését”, mivel két trófea bemondása nem engedélyezett. Az efféle dupla trófea teljesítése jócskán nehezíti a lejátszási feladatot, ezért üdvös volna az engedélyezése, bár a jelenlegi szabályok ténylegesen nem teszik ezt lehetõvé. Ennek egyértelmû tisztázása szükséges volna a zsûri egységes mûködése érdekében is. A trófeák túllicitálásának megtiltásával kapcsolatban inkább hajlok arra, hogy a szabályalkotás célja elsõsorban az volt, hogy mindenféle tét nélkül, atom biztosan könyvelhessen egy 20 % esélyû pl. Spadille-ért bárki trófeajutalmat. Rájátszás: A szerzõ által igen fontosnak tartott rájátszási szabályról ezt írja: „ … a rájátszási szabály az elsõ, minden logikával ellentmondó és sürgõsen kijavítandó rossz szabály.”. Szerintem az erre hozott példák mindegyikére választ ad a jelenleg érvényben lévõ szabályozás, nevezetesen: „A rájátszási kötelezettség az adott ütéshez adandó negyedik lap kijátszásáig tart”. Továbbá, a lejátszás „a teljesítés szempontjából logikailag hibátlan legyen és kizárólag ezekre irányuljon.”. Az elsõ példa arra utal, hogy a „ liberális rájátszási szabály (a lekötött lapot idõ elõtt kitenni nem lehet, illetve az adott ütésbe bele kell tenni, és ennyi) bevezetése elleni érv az volt, hogy ez megnehezíti a védõjátékot, mert a támadó azt csinál, amit akar és buktathatja a saját bemondását.”. Gyuri szerint a liberális forma is igencsak köti
a bemondókat és kiszámíthatóvá teszi a védõjátékot, sõt még a kontrázás lehetõségét is magában hordja, ami kimondottan elõny a védõknek! „Például, ha egy nyilvánvalóan bukó Fácán után kistrófeát vállalnak a támadók és lemondanak a reptetésrõl, akkor az kontrázható húsz pontért.” A példa talán nem túl szerencsés, mert a Fácán a trófea bemondása nélkül is kontrázható, amennyiben nyilvánvalóan bukik. Ha szabadon buktathatja valaki a bemondásait, súlyosan korlátozhatja a védõk ütés-szám vállalását, XXI vagy a pagát menekítését, hiszen ebben a játékban már a licitáláskor kell felépíteni a lejátszási stratégiát, ami a liberális szabályok újra történõ (!) bevezetésével jelentõsen sérülhetne és valóban erõsítheti a védõjáték passzivitását, ami nem célunk. A következõ példa, mely a szabály azon részét helyteleníti, hogy egy ütésnek akkor van vége, ha mind a négy játékos kitette a lapját. „ … Pikoló volt a bemondás, és annak rendje szerint a harmadik hívásban az indító kihívta, az ellen XXI leütötte, de a támadó elfogónak nem volt joga azt megütni a Skízzel”, a zsûri döntése alapján. A zsûri helyesen döntött. A Pikoló megfogalmazása a következõ: „az elsõ 3 ütés elvitele úgy, hogy a 3. ütést a bemondó páros a XVIIIassal szerzi meg”, tehát egyértelmû, hogy nem a Skízzel és a feladat teljesítése a páros mindkét tagjára vonatkozik. Az érvényben lévõ szabályok szerint a kötött ütés során nem azt vállaljuk, hogy az adott lapot kijátsszuk az adott körben, hanem azt, hogy ütünk vele. Ha rosszul kombináltunk és ezt az ellenfél képes megütni, el kell fogadni. Egyébiránt úgy vélem a licitálás során egy csapatnak el kell jutnia odáig, hogy adott kockázat mellett vállalja bemondásait, ismervén az ütés lekötésének formáját. A fenti példában a támadócsapat a Pikoló vállalásával a XXI menekülését lehetõvé tette és vesztett 5 pontot is. Érdekes helyzet, amikor „Védõként megkontrázták a támadók által mondott kakadu Sólymot. Az indító a XX-al indult, amit az elfogó partnere nem ütött meg, majd a logikus rájátszási szabály szerint kihívta a másodikban a kakadut! Hogy ez önmagában teljesen szabályos-e, az is kérdéses, mert a reptetéshez nem lehet tarokkot hívni, de mivel ez az adott matador volt és a rájátszási szabály szerint ki kell tenni a másodikban, ez még elfogadható. Természetesen, miután a védõk ebbe beleütöttek, az elfogó megütötte a Skízzel! A logikai bukfenc érezhetõ. Amennyiben konzekvensen és korrektül alkalmazzuk a
TA R O K K É L E T
41.
rájátszási szabályt, akkor a támadó elfogó köteles lett volna a kakadu alá betenni a matadorját, hiszen õ nem ütheti azt meg! Extrém esetben tehát a kihívott kakadut a védõk az ötös tarokkal is elvihették volna, a támadó elfogó pedig, ha nincs más matadorja köteles betenni a pagátot… Ez olyannyira nonszensz, hogy csak utólag kérdeztek rá a zsûrinél. Ekkor a zsûri ismét hozott egy döntést, miszerint, ekkor meg lehet ütni a matadort, mert a reptetés az más…” Itt a zsûri hibázott, mert az XX-t át kellett volna ütni a Skízzel és az indító által nem licitált színt kellett volna kihívnia. Ha történetesen nincs Skíze az elfogónak, akkor érdekes szituáció áll fönn. Ha a kezünkben van, bele kell rakni a kakaduba a pagátot, ha a sas is nálunk van véletlenül, akkor megúszhatjuk a Lest. A bukás pillanatáról folytatott emil-es vitáink idõszakában egy hasonló esetrõl (2002.) Nagy Gergely írta: A figura csak az ütés elrakásakor bukik! Tehát a pagátot ki kell rakni a kakadu alá. (Oka: nagyon sok vita lenne az elbukás pillanatáról, nem jól definiálható!). Egy másik önbuktató szituációról a már idézett internetes vita során Gyurinak a véleménye errõl a kérdésrõl a következõ volt: „Szintén eldöntendõ, hogy mikor van vége egy ütésnek, híváskor, vagy amikor mind a négy lap az asztalon van. Én ez utóbbit pártolom …” tehát egy másik eset kapcsán indokoltnak találta, hogy a rájátszási kötelezettség a negyedik lap kirakásáig tartson. Akkoriban ezt gondoltuk errõl a kérdésrõl és történetesen ez is lett a szabály és ne feledkezzünk meg arról, hogy a liberális szabályozásról (!) tértünk át erre, amit helyesnek tartok. A szerzõ reptetésekre vonatkozó szabály javaslatát szerintem fedi a logikai hibátlanság elve, mert egyszerûen nem teljesíthetõ másképpen a vállalás: „- matadoros reptetés illetve magasítás alá a partner csak színt hívhat, méghozzá olyat, amibõl partnere nem jelentett színszámot. - királyos reptetés illetve magasítás alá a partner köteles a magasítás színét hívni.” Ha ezt szükséges lenne rögzíteni, teljesen egyetértenék vele. Talán itt jegyezhetõ meg az is, hogy a bemondott vállalások önrontására számos lehetõség van, bár az én felfogásom szerint ez kicsit ellenkezik a royal szellemiségével. A feltétele, hogy az elhangzott licit és a lejátszás során mindkét fél számára egyértelmû információk alapján, a vállalás logikailag lehetséges teljesítése történjen meg. Például egy királyos magasítás szerintem beál-
42.
dozható úgy, hogyha az adott szingli színt a lapkijátszási szabályok szerint a partner a lekötés pillanata elõtt eldobta vagy kihívta (ha színszám jelentése történt vagy nem esik az ütésre kötelezett király, akár ezt is megteheti), akkor a lekötött ütésben már nem tudja meghívni. Ebben az esetben akár tarokkot is hívhatunk és ez nem számon kérhetõ. (Juhééé..!). Mindez általában rossz licitálás és vállalás következménye, erõltetett is egy kissé, de lehetséges. A rájátszás idõbeliségére utaló mondat így szól: „Ha több bemondás is él, és a játékosoknak dönteni kell, akkor az idõben elõbb bemondottra kell rájátszani – ez is egyértelmû.” A szabály valóban így szól és ebben nem is a Gyurinak mondanék ellent, de egyáltalán nem tartom logikusnak, hiszen többek között az idõben elõbb bemondott Turul érdekében legálisan feláldozhatóak a késõbb mondott Centrum, City, stb.. Ennek felülvizsgálata szerintem indokolt lenne. Az elõbbi magasításra vonatkozó példa esetében pedig felmentést kapunk egy királyos Ultimó teljesítése alól, ha pl. ha a Kismadarat elõbb mondtuk be. A logikusnak az tûnik, hogy úgy kell teljesíteni a Kismadarat, hogy az Ultimó feltételei is megmaradjanak. Történetesen bukhat mindkettõ. Arról már nem is beszélnék, hogy az egy licit során elhangzott bemondások idõbeliségét miként döntjük el, mivel azok sorrendiségének célja a partner laperõnkrõl történõ informálása. Ha valaki jól játszik (és díjaznunk ezt kell), akkor ilyen csapdát nem állít magának, és nem szükséges különbözõ menekülési utakat biztosítani számára. Egy rosszul vállalt Pikoló vagy City boríthatja a várat, de hát ez egy pontosságot igénylõ, nehéz játék. Összegezve az idõben (vagyis a lejátszás folyamatában) soron következõ bemondásra kéne rájátszani úgy, hogy a további bemondások teljesítésének lehetõsége megmaradjon, az összes többi változatban az elrontott, rossz ütemû vállalások korrekcióját tesszük lehetõvé, ami újfent nem lehet célunk. Hosszas keresgélés után biztos lehet olyan példát találni, melyekre nincs adekvát válasz a szabálykönyv szerint, de a fejezetbõl idézett példák a jelenlegi szabályok alapján is értelmezhetõek, nem mondanám ködösnek. Szerencsére elég ritkán adódik olyan bonyolult helyzet, amikor a zsûri nehezen dönt vagy téved. A bírák vagy zsûri védelmében elmondanék egyet a snooker (biliárd) bíró feladatai közül. Egy bizonyos szituációban azt kell eldöntenie, hogy a játékos a képességeinek megfelelõen, megtett-e mindent annak érdekében, hogy az egyik golyóval (nyers
TA R O K K É L E T
fordításban, dákógolyó: cueball) eltalálja a célgolyót. Ennek megítélése vitathatatlanul szubjektív elem annak ellenére, hogy font százezrek forognak kockán. A 2002. évi foci vébén legalább 8 mérkõzést láttam, ahol a bíró súlyos, a végkimenetelt befolyásoló döntést hozott. Annak ellenére, hogy a partjelzõ utólag maga is elismerte hibáját Spanyolország kiesett és az egész ország ontotta könnyeit. Szóval a zsûri is hibázhat, de abban a pillanatban az a törvény, de az Egyesületnél utólagos korrekcióra is van lehetõség (emlékezzünk a licithibás Royal-ra). Hogy független, a bajnokságban nem részt vevõ zsûri ténykedjen teljesen jogos elvárás, de az Egyesület jelenlegi helyzetét tekintve, érzésem szerint kivitelezhetetlen. A lezárásaként olyasmire hívnám fel a figyelmet, ami az Egyesület tagjai számára nyilvánvaló, de a fogalmazás alapján félreérthetõ is lehet. „… Kaiser tarokk, ami a legújabb kor terméke: tekinthetjük feldúsított Magas tarokknak és egyben leegyszerûsített Royalnak is. Azért találták ki, hogy Royaltól idegenkedõ tarokkosok képet kaphassanak a benne rejlõ
lehetõségekrõl.” Szóval a royalt, a kaisert, valamint a hárman és ketten játszható változatokat nem kitalálták, hanem Gerots Zoltán találta ki. Átolvasva a leírtakat úgy látom, hogy számos esetben alkottam a Gyuriétól eltérõ véleményt és mi tagadás elsõ olvasatra talán úgy tûnik, hogy szinte semmivel nem értek egyet a könyv szerzõjével. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy 160 oldalnyi anyagból szinte csak ezekkel nem értettem egyet és mindössze két olyan megjegyzésem volt, ami nem „szakmai” vagy objektív jellegû kritikai hangot üt meg. Különösen értékes számomra, hogy valaki „bevállalta”, hogy feldobja a labdát tudván, hogy azt, aki majd teheti, le fogja ütni. Ezen kívül pedig a könyv megszületésének az elsõ bekezdésben leírtakon túli pozitív hozadékának tekintem, hogy világossá tette a zsûri ténykedésének hiányosságait. Szükség van további megbeszélésekre, sõt a szabályismeretek terén – elsõsorban magamra gondolok – is van mit fejlõdni. A Wersényi családot, pedig szerencse ide, szerencse oda (bár inkább oda) úgy, ahogy van, nagyon szeretem.
15. DR.BÜKI: GONDOLATOK KÉT KÖNYV KAPCSÁN Már a royal tarokknak is van igazi irodalma, hiszen megjelent a második könyv róla. Gerots Zoltán „Royal tarokk” címû mûve után most ifj. Dr. Wersényi György „Tízlapos tarokk” címû mûvét olvashatjuk. Igaz, hogy tetemes részleteit már a Tarokkélet hasábjain megismerhettük, de most állította össze teljes könyvvé. Elõször a Gerots-könyvrõl. Mindenkinek észre kell vennie, hogy Zoli – a royal atyja – a szûkre fogott szabályismertetésen túl mûvét kifejezetten a kezdõknek szánta hasznos segítségül. A liciteknél a szan rendszer részletes ismertetésére a képzett játékosok érthetõen fanyalognak; Zoli barátunk pedagógiai céllal mereven elkerüli a licitpéldái nyomán kialakuló leosztáseredmények ismertetését (4 tarokkos Köpffel Passz; nyilvánvalóan a védõk is lepasszolják, és 60-70 pont lesz a teljesítmény). De ez nem baj! Képzett játékos úgyse szant licitál, a kezdõ viszont ebbõl megtanulhatja, és a gyakorlati játékban aztán késõbb úgyis megoldja a felmerülõ problémákat, ha már némi tapasztalatot szerzett. A rutinos royalistáknak pedig ott a történelmi érték: az eddigi bajnokságok részletes eredményei. A Gerots-mû tudatosan nem kíván a jó játékosok tankönyve lenni; a szerzõ pedig eredményei és játéktudása alapján olyat is írhatna. Abban teljesen igaza volt, hogy az elsõ könyvnek ilyennek kellett lennie: a tanítást az alapoknál kell kezdeni. A Wersényi-könyvben a szerzõ át kívánta fogni a royal és a csatlakozó „tanjátékok” mindegyikét; a kezdõnek, de a mesterjátékosoknak is akart adni valamit, miközben a royalról szóló nézeteinek is elég tág teret szentelt. Így a mû kissé csapongó, és korlátozott terjedelme, helyenként pedig sajnálatos hibái folytán egyik célt sem valósítja meg eléggé. A tanváltozatok (kaiser, skízhívás, egyéni, stb.) még messze nem véglegesek, ezért kodifikálásuk korai volt (hol van már az egykori kisroyal, a régi tanjáték…). Szerintem elvi hiba is ezen verziókat írásba foglalni, mert funkciójuk nem önálló: a húszashívásos és a royal átmenetei, az ebbõl fakadó törvényszerû hiányosságokkal. Nem szerencsés azt közvetíteni, hogy a kaiser egyenértékû a rendes royal tarokkal: a helyes cél az volna, hogy a royal elsajátítása után a lelkes kaiserezõk erre álljanak át. Ezért kár is licitet fejleszteni-ajánlani ezen verziókhoz: épp az a lényegük, hogy licitrendszer nincs! Aki rendszert akar, játsszon rendes nagyroyalt, ha már tud. TA R O K K É L E T
43.
A kezdõket a könyv elég koncentrált ismeretekkel „támadja”; nem biztos, hogy a kezdõ ezeket meg bírja emészteni pusztán olvasva. Sajnos a szerzõ elméleti-kritikai fejtegetései nem különülnek el kellõen, illetve terjedelmük is eltúlzott. Néhány megállapításával pedig vitatkozni kell! Egyrészt: a játék történelmi hagyományai ma már számottevõek, ezért például nem baj, ha a Kolozsvári fácán (bár tényleg nemigen mondja be senki) létezik. A többi páros röptetés pedig a Héja vagy Stella elõképe lehet, így kooperatíven licitáló párnál használatba kerülhet! Amin nyilván sokan felkapták a fejüket: a 2002-es bajnoki rendszer (és a nyertes) elõtti látványos fõhajtások. Nekem volt szerencsém minden rendszerben és mindenféle különbséggel nyerni már: 2000-ben a kritériumrendszerben egyetlen ponttal, 2001-ben consolatio mellett nagy fölénnyel, és tavaly nem tetemes, de azért biztos elõnnyel. A szerzõ szemlátomást nem tudja, vagy elsiklik amellett, hogy a kritériumrendszer annak idején sokkal letisztultabb és kipróbáltabb volt, mint a 2001-2002-es consolatio! Azért került módosításra, mert az értékelés bonyolultsága miatt a játékot nehéz volt megtanulni, és Gerots Zoltán így remélte bõvíteni a játékosok táborát. Voltak hibái (a felelõtlen védõjáték lehetõsége), de amellett nagyon objektíven értékelte a teljesítményt – többek között sokkal súlyosabban büntette a bukásokat (Fácán…) mint a consolatio bármikor! A 2002-es rendszer felértékelése annak tükrében is kissé kínos, hogy a szerzõ akkor érte el legjobb helyezését, a lektor pedig az akkori bajnokcsapat tagja… Ami a képzett royalistáknak szóló részeket illeti: itt sajnos elég sok az elvi és a tételes hiba. A licitrendszereket illetõen elvártam volna, hogy ne példálózó felsorolást adjon a szerzõ, hanem írjon le egy fejlettebb rendszert egészében. Ebbõl akkor sem származna hátránya, ha akár saját csapatáét ismertette volna: én még 2001-ben közzétettem a „színbeegyszerûsítés” rendszerét a Tarokkéletben, amely a Darazsak licitjének máig is egyik fõ eleme, és egyre több kezdõnek próbálom megtanítani. Ebbõl hátrányunk nem származott; de Gyuri is van olyan jó játékos, hogy egy esetleges dekódoló csapatot pörgetett színsorrenddel vigyen az õrületbe, tehát nem volt miért titkolóznia. A királyjelzések (69. oldal) ajánlásai meglehetõsen veszélyesek: ellentmondanak ugyanis annak a szerintem nagyon ajánlatos elvnek, hogy az információt el nem kötelezõ licitekkel adjuk át! Ilyenek: a biztatások, a szabad ütésszám, a Banda és az Amazon (utóbbi kettõ olcsó, a bukás nem nagy baj). Ezek a mondások a lejátszásban (a szabad ütésszám praktikus teljesítésétõl eltekintve) nem járnak olyan elkötelezettséggel, melyek a kijátszás sorrendjét meghatároznák, egyes lapokat helyhez kötnének. Tehát lehetõleg olyan rendszert kell licitálni, melyben a fontos információk anélkül adhatók át, hogy elkötelezõ bemondásokkal még a lap pontos ismerete elõtt meghatároznánk a lejátszást. Ha ez sikerül, nem járunk úgy, mint 2001-ben az a csapat, mely vezetett elõttünk addig a bajnokságban, de a királylicitálást Fácánnal „oldotta meg”: így a súlyos elkötelezõdés után Köpffel Héját buktak kontrázva a terített Volát-Betlehem helyett, ami a lapjukban volt. Vajon mit fontosabb tudni: az indító XVI-osát, vagy a szingli pikk királyát – mondjuk, ha az elfogónak is van egy kis pikkje? És most nem is a trófeás lapokra gondolok, hanem a 11-12 tarokkos küzdelmi helyzetekre. Ilyenkor egészen más a helyzet, ha az indító királyos, mintha pikk fit van. Nyilván nem érdemes Bandával jelezni, mert az kontrával bukik, és az így bemondható Gémbõl is elvész a fele érték. Wersényi Gyuri még nem royalozott a régi kritériumrendszerben, amikor az indító a skíz-XX-ast, az elfogó a XXI-XIX-est kapta meg az ún. direkt támadásokban. Az akkori alaplicit (mármint nem a legkezdõbbeké) mind a négy királyt kódolta, elsõ körös L’amour, Angelo, Honõr és Gém licitekkel: gyakorlatilag kockázatmentesen, mert a Gém bukása a királlyal extrém ritka volt. A direkt támadásokban az elsõ körben tisztázódott a királyok léte vagy hiánya (akkor ez a kritérium miatt is fontos volt). A mai standardnak négy nagy elvi hibája van, amelyek azonban könnyen javíthatóak anélkül, hogy a rendszer számottevõen bonyolultabbá válna (hangsúlyozom, hogy végig csak a támadó licitrõl beszélek). Az elsõ az Angelo-L’amour felhasználása elsõ körben a XVII-XVI jelzésére. A második, hogy elsõ körben elvileg csak királyos színt szabad színszámmal bemondani. A harmadik, hogy 5 tarokk alatt passzolni szokás (bár ezt nem mindenki játssza). Végül a negyedik, hogy az elsõ körben egy darab bemondás nem jelenti minden szín kézbenlétét. Ezek a hibák összefüggenek! Ha az Angelo-L’amour kódokat elsõ körben királyjelzésre használjuk (praktikusan a fekete királyokra, tetszõleges – akár pörgetett – rendszerben), akkor fölöslegessé válik az elsõ körös kötelezõ királyos színszámbemondás. Ez viszont lehetõvé teszi
44.
TA R O K K É L E T
az egytagú licitek alkalmazását; a haladóbbak pedig hamar rájönnek, hogy legalább a licitet nyitó indítónak célszerû elsõre mindenképpen megszólalnia, még három szem tarokkal is. Sajnos Gyuri könyve a királykódolást csak érintõleg említi, pedig ez az egyik járható út a jobbaknak. Talán eltúlzott a standard licitálás példatára, különösen úgy, hogy a lapok nincsenek mellette, csak a licit és az elemzés. Megjelennek a színbeegyszerûsítés elemei is, de nem rendszerezve és nehezen érthetõen, néha nem is konzekvensen (12. példa). Kifejezetten rosszak a licitálási feladatok: a „megoldás” nem veszi figyelembe, hogy partner is van, ezért a második körben korántsem biztos, hogy lesz lehetõség Angelo, L’amour vagy Gém mondására, hiszen a partner ezeket elhasználhatja. A példatárban is van elég komoly elemzési hiba; annál kellemetlenebb, hogy ezt a szerzõnek (miután Couleur Edericsen címmel megjelent a Tarokkéletben) jeleztem; mégsem javította ki eléggé sem õ, sem a lektor. Most „Lehetõség trófeavariációkra” címen közli a 144. oldalon. A Couleur lejátszása (és persze a lapok) a következõek voltak: Arrabona Stars Õrmezõi Mágnes
Wersényi II. Wersényi I. Surányi Nagy M.
XVII+ XV (indul) XVI II
V XVIII+ XIII VI
XIX+ XI XIV IIII
Skíz+ III X VII
VIII XX+ IX Káró L
Treff 10 XXI+ Pagát Káró B
Pikk K XII+ Pikk 10 Pikk L
Kõr L Kõr D Kõr B Treff D+ Treff K+ Káró K+ Treff B Pikk D Kõr K Treff L Pikk B Káró D
A Couleur tehát (Voláttal, ami nem volt bemondva) sikerült. Gyuri szerint ebbõl a lapból Spectrum csak az ellenfél 5-5-ös tarokkelosztásában vállalható, mert pikket kell lopatni, és egyszer kõrt hívni. Grandot szerinte nem lehet mondani, mert a pikk királyt kell ellopatni. Gyuri kifejti, hogy Betlehem és Szfinx egyforma eséllyel teljesíthetõ, mert a skízes kétszer hívhat kõrt és 6-4 ellen is teljesít. Szerinte csak a 7-3 buktat, ha a hetesnél van a kõr király (kifejti, hogy a Szfinx bemondásához valahogyan a treff dámát jelezni kellett volna, mert a licitben ez nem történt meg). Végül pedig azt állítja, hogy a Couleur bemondásakor a biztonsági játék gyõzött, mert ez sikerült volna 7-3 ellen is, mert nem kell színt hívni. Annyit változtatott újságcikkjéhez képest, hogy leírja: a 7 tarokkos XVI-os buktathat (a Tarokkéletben még ez nem szerepelt, ott úgy vélte, hogy 7-3 ellen mindig teljesít). Szépséghibának tartotta a XV-össel történt indulást, mondván, hogy ez felesleges, mert így egy 7 tarokkos XIV-es üthetne a XIV-essel a hetedik ütésben. Sajnos, az elemzés szinte végig hibás! Elõször is: a Couleur 7-3 ellen éppen elbukik azért, mert nem hívnak színt, feltéve, ha a védõ elfogó optimálisan játszik. Tegyük át a sast Nagy Mártitól Surányi Ágihoz mondjuk a pikk dáma helyett (bármely színes lap helyett adható a hetedik tarokk, kivéve a kõr királyt). A XV-ös indulásnak sem pozitív, sem negatív jelentõsége nincs: az induló XV-öse ebben az elosztásban tarokkhívásokkal nem magasítható. A 7 tarokkos ellenelfogónak nincs más dolga, mint a támadó indító minden kis tarokk hívását olyan alacsonyan fedni, ahogy csak lehet; márpedig a XIV-XIII-X tarokkokkal ez megoldható (persze a XV-öst, ha kihívják, fedni kell a XVI-ossal; ekkor az történik, amit Gyuri írt, tehát a XIV vagy XIII üt hetedikre). Ekkor pedig a kõr királyt hívja a védõ, és ezzel buktat! Most jönnek az érdekes problémák. Bármilyen furcsa, a Grand ebbõl a lapból legalább 50 % eséllyel megvan! Ha feltételezzük a védõ 6-4-es elosztását (tehát nem változtatjuk a tényleges kiosztást), a Grand teljesítésének feltétele az, hogy a XVI-os és a kõr király egy kézben legyen. Ekkor mindig teljesítünk; de akkor is, ha a támadó indító elsõ tarokk hívását a XVI fedi. Miért? Mert nem igaz, hogy lopatni kéne a pikk királyt! Én (freeben persze, mert a 60-70 %-ra becsülhetõ esély CSB-n kockázatos) a kis tarokk indulást ütném a XVII-essel, majd kõrt hívnék vissza, amit az indító megpróbálhatna a XV-össel ütni. Ez akkor is sikerül, ha a XVI az elsõ ütésben elment, és akkor is, ha nem ment el ugyan, de nála van a kõr király. Aztán persze másodszor is immár tarokk értékû kõrt hívnék a Centrum alá, a skíz után pedig a pikk királyt (amire az indító a treff dámát dobja), majd a treff tízessel adom át az ütést, hogy az indító káró királya üthesse az utolsót. TA R O K K É L E T
45.
Ez a levezetés a Spectrumra is igaz; persze a pikk lopatása ott megpróbálható, de akkor tényleg csak 5-5 ellen jó. Ha a XV-össel az indító megpróbálja a kõr lopását a második ütésben (késõbb a kötöttek miatt nem lehet, tehát a támadó elfogónak ugyanígy kell gondolkodnia) a Spectrum ugyanígy megvan; viszont a Grand értékesebb, tehát én ezért mondanám inkább a Grandot. A Betlehem problémája a Gyuri szerinti lejátszásban (két kõrhívás) gyakorlatilag azonos a Grandéval: ha az elsõ kõrt nem a XV-ös lopja, hanem primõrrel üti az indító, akkor a védõ elfogó üti a hetediket, ha helyesen fedi – mindig a lehetõ legalacsonyabban – az indító kis tarokk hívásait. Ekkor ugyan nincs már meg a kõr királya, de a támadó indító belicitálta 2 treff alapján ha treffet hív, bukott a Betlehem, mert nincs átmenet a támadó elfogó pikk királyának lejátszásához (káró hívás is jó volna, ha lenne a védõnél; ezt persze a támadó nem tudhatja, hogy ott nincs káró, mert a védõk a licitben végig passzoltak). A Szfinx ugyanígy bukik: ha a védõ a hetedikben üt, és treffet hív, a támadó elfogó harmadik kõrjének lejátszásához elveszett az átmenet. A kulcsmomentum Betlehemnél, Szfinxnél is az elsõ kõr magas lopási kísérlete a XV-össel; csak így lehet teljesíteni (de persze a Grand többet ér)… Összességében a könyv léte önmagában is pozitívum; a kritikára viszont azért van szükség, hogy a royal elméletének színvonala a lehetõ legmagasabb maradjon. Az asztal mellett bármit el lehet rontani; de leírni nem szabad hibás elemzéseket, mert ezt más is felismeri, és kétséges lesz miatta a játék komolysága, szintje. Én a bridzskönyveimben még nem találtam ilyen komoly elemzési hibát… Végezetül pedig egy apró kajánság: a 80. oldalon a 2003-as consolatiós rendszer hátrányaként említi a szerzõ a trófeák csökkenését. Hát… Ezért nem kell kategorikus megállapításokat tenni elõre; lehet, hogy másoknak csökken, de eddig a szerzõ csapata az idén annyi jó lapot kapott, hogy az már-már hihetetlen. Megjegyzem, a könyv tényleges elõfordulásukhoz képest túlságosan trófeacentrikus (másnak nincs annyi jó lapja, mint a szerzõnek, így mások kénytelenek rendre Gémet játszani a százért vagy a kilencvenért…☺). Kívánom neki, hogy most már nyerjen bajnokságot, mert ha ezután az évkezdet után sem sikerül, akkor máskor aligha …☺
16. KÁROLY MÁRTON: CSAPAT-GP, AVAGY EGY ÚJ VERSENYRENDSZER ÉRTÉKELÉSE ÉS EGY GYÕZELEM KRÓNIKÁJA "A gyõzelmet nem kell megmagyarázni" mondja több nagynevû edzõ, bármely sportágat is nézzük. Azonban itt, a royal tarokkban, a legapróbb verseny-, vagy játékszabály-módosításnak is döntõ szerepe lehet a parti alakulásában, különösen ami a kockáztatásokat vagy a biztonsági játékot illeti. Már az ötlet megszületésekor látszott, hogy a csapat-GP telitalálat lesz abból a szempontból, hogy végre nem egymás rovására kell a bajnoki címre pályázó "vérprofik" és a csupán egy "jót tarokkozni" kívánók érdekeit szem elõtt tartani, hanem ez utóbbiak is valóban megérezhetik a gyõzelem ízét, ha szerencséjük van, vagy jó napot fognak ki. Aztán itt volt az egyre szaporodó vidéki játékosok problémája, akiknek nemegyszer komoly anyagi terhet jelent Pestre utazni, és a még mindig nagy
46.
többségben lévõ budapesti ellenfelek ellen játszani. Hogyan lehet e problémát ha nem is megszüntetni, de legalább megnyugtatóan kezelni? Úgy, hogy a néhány órás klubnapok helyett egész napos, vagy többnapos pontszerzõ hétvégékre invitáljuk a vidék legjobbjait, akik így - megfelelõen felkészülve - sokkal több csapatbajnokit tudnak játszani úgy, hogy csak egyszer kell utazniuk. Egyesületünk mindezt megfelelõen átlátva döntött úgy, hogy elnökünk ötletére kipróbáljuk a csapat-GP-t, mint versenyeztetési formát. Nem is maradt más hátra, mint a helyszín eldöntése: a Patio Étteremre esett a választás, mint a Wersényiék által fémjelzett gyõri szakosztály tágabb értelemben vett "hazai pályájára". Remélem, a következõ ilyen verseny Hatvanban lesz, vagy esetleg az alakulóban
TA R O K K É L E T
lévõ újabb vidéki szakosztályban, és így tovább, stabil idõközönként, mindig máshol - hogy néha a vidékiek is valóban hazai pályán játszhassanak, és legalább évente egyszer-kétszer ne kelljen súlyos pénzeket fektetniük az utazásba. Mindenki váltott ellenfelekkel játszott, és mint kiderült, helyesen - úgy kalkuláltunk, hogy négy, esetleg öt meccs belefér a napba, ezért úgy döntöttünk, hogy egyrészt minden lejátszott meccs beleszámít a csapatbajnokságba, másrészt magába a GP-be a legjobb három eredmény megy. Ez a versenynek teljesen más ízt adott, mint amilyenek az eddigi páros GP-k voltak. Azokon legfeljebb az elsõ két partit számíttatta be a CSB-be a józan gondolkodású játékos. Mindenki nyerni akart, ami magától értetõdõ volt, de ezért olyannyira minden követ megmozgattak a játékosok, hogy az utolsó két partiban már repkedtek a Héják, az 50%-os vagy az alatti trófeák, amelyek persze megszórták a mezõnyt, de összességében nem volt véletlen, hogy jómagam Árpival egy nagyon "necces", alig 50% esélyû Trojkával nyertem meg majdnem a tavalyi gyõri versenyt. Még pár szó ezekrõl a (régi) GP-krõl. Ezeket is szinte mindig ugyanazok a játékosok, mondhatni sztárjátékosok nyerték, mint a CSB-t vagy a kupát. Ebbõl az következik, hogy a 32 leosztás már elég jó képet adott a játékosok valós tudásáról, hibátlan játékkal, hacsak nem volt nagyon balszerencsés a szóban forgó pár, dobogóra lehetett kerülni. Még a Bükiék is hibáztak, nem is egyszer! E sorok írójának egy bronz- és egy ezüstérmet sikerült szereznie ezeken a versenyeken. Személy szerint úgy gondolom, hadilábon álltam a szerencsével is, hiszen a nyeréshez mindig két ember kell. Két dolog bizonyosan nem rajtam múlt: az elfelejtett kontra Scala, ill. az Angelo nélküli S5-ös lap esete. Egy-egy érem selejtbe ment. Aztán Liska Tibor hibátlan partnerjátéka után az "érem, végre érem!" felkiáltás tört elõ belõlem Sopronban. Jött Gyõr, és jött Árpi, jól felkészülten (?). Szerencsénk volt. Bár alig maradtunk le a gyõzelemrõl, azt nem érdemeltük volna meg. Miért? Mert körülbelül öt esélyünk volt arra, hogy végleg eldöntsük az aranyérem sorsát. Mind az ötöt eljátszottuk. A hihetetlen kockázattal járó Trojka után viszont végigfeküdtem a padlón. A bemondás az én
érdemem volt, a lejátszás Árpié. Az arany Gézáéké lett, nem érdemtelenül. Mi gyengén védekeztünk, õk jól. Ezért mondtam Árpinak Gyõr után, hogy készüljön fel arra, hogy Sopronban kap tõlem egy "Szombathely 3.1 licitrendszer" címû papírhalmazt, amit kutya kötelessége lesz megtanulni, ha már ennyire nem érezte át a védekezés fontosságát. Az ígéretemet betartottam, persze nem vártam azonnal csodát a dologtól, de a szerencsés kiosztású Trojka után csak idõ kérdése volt, mikor jön ellentételezésként a 80 pontos lapra mondott bukó Fácán. Ebbõl kaptam kettõt, ennyi volt a soproni verseny, no meg Árpinak is ki kellett hangsúlyoznom, hogy a 32 leosztást az elsõtõl az utolsóig végig kell tudnia koncentrálni. Most az elsõ ebbõl hiányzott. Végre elérkeztünk az idei márciusi versenyhez. Árpit nem féltettem, jó elõre jeleztem neki, hogy nagyon készüljön fel lélekben és idegileg a versenyre, meg hogy tanulja meg jól a soproni licitrendszert. A felkészülése jól sikerülhetett, az utolsó parti kisebb megingását leszámítva remekül játszott. Inkább magamtól tartottam, hiszen alig néhány órám volt a licitdolgok átgondolására a verseny elõtt, ugyanis egy héttel, de még egy nappal a nagy eseményt megelõzõen is egy másik, nem kevésbé izgalmas sportág történései jártak a fejemben. Hála Istennek, Gyõrben teljesen nyugodt voltam - talán éppen a "csarnokban hagyott hang" kellett a feszültség levezetéséhez -, így kellõen jól ment a játék. Gyors gyõzelem - nocsak, nocsak! Árpi nem ingott meg az elején, jól játszott. Lám, lám, beérett volna a Sopron elõtti munkám gyümölcse? A soproni konvenciókat én jeleztem, Árpi megértette, és fordítva. Jöttek Wersényiék az "ügyeletes" trófeával. Nem érdekelt. Mi Árpival CSB-t játszani jöttünk, nem ész nélkül kockáztatni. Aztán egy... XXI-fogás? Golgota? Kentaur? Talán még több? A 6 tarokkos XXI-et nem tudjuk megfogni, az 5-öst is "csak akkor, ha..." Nem gyõztem sustorogni neki, hogy alap-CSB van, ami a kockázatvállalást illeti. Az esélyeket tudta. A XXI-fogást tilos volt bemondania, viszont a 150 pontos trófeát kötelezõ. Átlátta - Golgota! És meglett. Következõ támadás: 7 tarokk, káró dámalovas-botos a kezemben. Árpi licitjébõl nem derült ki, nála van-e a negyedik káró. Scala, 3 káró - mondom én a 2. körben. A Scala
TA R O K K É L E T
47.
terített, de ha nála van a káró király, köteles azonnal Courtot mondani, ha viszont nincs, akkor ez tilos, és marad a Scala. Micsoda különbség! Ha nem nálunk van a király, a Centrum alá lehívok egy kárót, azt õ megüti a XX-assal, és esik az ellenfél. Árpi vacillál, vacillál - csak tudnám, minek? - káró Court! Na ne mondd... Hát jól van, gyerünk! Tarokk, tarokk, tarokk, tarokk, Centrum, Kismadár... hívom a skízt, röpül a káró király Árpitól! "Na mi van, megtanultál tarokkozni?" - szögezem neki a kérdést. Talán igen... Átvettük a vezetést! Hibátlanul játszottunk a játék ezen szakaszában, ami Gém volt, Gémnek lett bemondva, ami Kassza volt, az Kasszának, tehát talán nem érdemtelenül. Utána félrehívtam Árpit, hogy biztonságit kell játszanunk, a parti hátralevõ részében csak terített dolgokat szabad mondani. Ehhez tartottuk is magunkat, a bemondhatóság határán levõ XXI-fogás csak csendben lett meg, védekezve sem halásztunk a zavarosban. Jött az utolsó parti Fújóék ellen. Árpi fáradni látszott, bevitt egy leosztásban az erdõbe. Mondom: Árpikám, figyelj már oda, ezt a hat leosztást már csak kibírod valahogy! Egyél Whiskast legközelebb, ha tarni jössz, b++! Ezzel el is ment az esélyünk arra, hogy a 94-es partit kiejtsük. A baj nem jár egyedül, csak jöttek, jöttek a 85-90 pontos rossz lapok nekünk. Az egyik leosztásban különösen erõs volt a kísértés a háromszínes Fácánra. Elbukott volna!!! Gyuriéknak meg... Na nem, nem, nem... ez most CSB, vagy sem? Igen, ez mindenképpen CSB!!! - mondja Zoli, és Gyuri egy foghegyrõl mondott "affrancba" után passzol... ÉS MEGLETT VOLNA a gyõztes trófea! Huhhh, ezt megúsztuk. Azért a játék vége felé bebizonyosodott, hogy bizony Fújó is emberbõl van, aki hibázhat. A bukása után már örülhettünk, mert a védõ 100 is kevés lett volna a 97 ponthoz, ami a nyeréshez kellett nekik az utolsó leosztásban. A kicsit hosszúra nyúlt krónika hûen tükrözi azt, hogy az ilyen GP-ken a játékosok, ha hátrányba kerülnek, nem kockáztatnak, ezért azt várom, hogy a végeredmények még szorosabbak lesznek, mint az eddigi páros GP-ken voltak. A kockáztatással ellentétben az abszolút biztonságra menõ játék komoly szerephez juthat itt. Amikor átvettük a vezetést, így játszottunk. A CSB-n is
48.
kevesebb pontot veszthetünk vele, mint egy nullázással, itt viszont az elõny biztos tartása miatt különösen fontos volt annak a partinak a hátralevõ részében. (Ez a régi páros GP-ken is mûködött, de nem jött elõ ennyire élesen, mint most, ugyanis nem feltétlenül volt CSB az utolsó két meccs!) Összefoglalva a lényeget: ezek a versenyek, mint "részhajrák" kellemes pezsgést hoznak a CSB-be, azon túl, hogy a vidékieknek is lehetõséget adnak a folyamatos játékra. Az új versenyeztetési rendszernek köszönhetõen annak ellenére, hogy Szegedre költöztem, lehetséges, hogy ez lesz az elsõ befejezett CSB-évem, pláne, ha még az év vége felé is lesznek GP-k. Árpitól meg azt kérem, hogy eddzen, ha nem vagyok ott, akkor is, mert nem leszek vele enyhébb, ha hibázik a fontos CSB-meccsen! Tudom, Árpi nem a Gyöngyösi, de a licitrendszerünk megalkotásánál még ezt is számításba vettem. Reménykedem abban, hogy Árpi a soproni konvenciók helyes alkalmazására most már tényleg ráérzett, és talán nem nagy merészség kijelentenem, hogy a további érmes, ill. éremközeli GP-szerepléseinket már nem lehet majd pusztán a véletlen mûvének tekinteni.
TAROKKélet Alapítva: 1985 Alapító-fõszerkesztõ: Gerots Zoltán Mûvészeti szerkesztõ: Koncz Balázs A kiadó címe: 1085 Bp. Horánszky u. 4.
ISSN 1588-4872
TA R O K K É L E T