MOME Építőművészeti Doktori Iskola
Hajtások
szerző:
Borbás Péter témavezető:
Ferencz István DLA, Wesselényi-Garay Andor Phd 2010/11. I.
Tartalomjegyzék Bevezetés Hajtások Bemutatás Interjú kérdések Organikus építészet Mester-tanítvány Épületek Összefoglalás Irodalomjegyzék
Bevezetés A dolgozat témája a magyarországi organikus építészethez a Kós Károly Egyesülés - a továbbiakban KKE Vándoriskoláján keresztül kapcsolódó, fiatal 30-as, 40-es korosztályba tartozó építészek gondolatain, munkáin keresztül közelebb jutni az irányzat mai helyzetéhez, jövőbeli alakulásához, valamint mivel az organikus építészethez szorosan kapcsolható a törekvés a helyi anyagok használatára, ezért ezen a körön belül vizsgálom tovább a helyi-távoli anyagok használatának lehetőségeit. A témáról interjú keretében kérdeztem három építészt. Az interjúk három részből tevődnek össze: az első rész a fiatal építészek organikus építészethez fűződő viszonyát taglalja, a következő témakör a Vándoriskola és a mester-tanítvány viszony személyes tapasztalataiból merít, a harmadik rész pedig konkrét épület bemutatásán, elemzésén keresztül vizsgálja az építészek helyi anyagokhoz fűződő viszonyát. Ezúton szeretném megköszönni interjúalanyaimnak, Bártfai-Szabó Gábornak, Erhardt Gábornak és Kuli Lászlónak idejét és segítségét dolgozatom elkészítéséhez.
Hajtások A dolgozat alapja az a három interjú, amit Bártfai-Szabó Gáborral - továbbiakban BSZG -, Erhardt Gáborral továbbiakban EG - és Kuli Lászlóval - továbbiakban KL - vettem fel 2010. őszén. Az interjúalanyok kiválasztása teljesen szubjektív volt, olyan építészeket kerestem, akik szakmai teljesítményük, gondolataik miatt izgalmasnak találtam. Az interjúk teljes szerkesztett változatát terjedelmi okok miatt nem áll módomban közölni, ezért pusztán a kérdésekhez, témákhoz kapcsolódó válaszokat, általam lényegesnek tartott részeket emelem ki, olyan formában, hogy a lehető legteljesebb módon adják vissza az elhangzott beszélgetést. A dolgozat, szintén terjedelmi okok miatt nem tér ki a magyar organikus építészethez tartozó idősebb építészek elmúlt évtizedekben megfogalmazott meghatározására, véleményére, nyilatkozataira.
Bemutatás Bártfai-Szabó Gábor - 2001-ben végzett a Szent István Egyetem Ybl Miklós Műszaki Főiskola Építészmérnöki szakán - SZIE, YBMMK - , 2004-ben elvégezte a Kapy Jenő vezette Szakmérnöki képzést. Mestereinek vallja: Dr. Reischl Gábort és Kapy Jenőt. 2005-ben lediplomázott a Vándoriskolában, ahol mesterei voltak: Csernyus Lőrinc, Dévényi Sándor, Litkei Tamás, Siklósi József, Turi Attila. 2008-2010. között elvégezte a Mesteriskola XX. ciklusát. Feleségével saját maguk számára tervezett családi házuk 2009-ben elnyerte a Saint-Gobain Trófea pályázat második díját, 2010-ben Év Háza díjat nyert. Erhardt Gábor - 1998-ban végzett a BME Építészmérnöki karán. 1998-2001. között elvégezte a Vándoriskolát, ahol mesterei voltak: Bodonyi Csaba, Illyés Zsuzsa, Kravár Ágnes, Makovecz Imre, Salamin Ferenc, Sáros László, Szentesi Anikó. 2006-tól az Axis Építésziroda Kft. tagja. Rendszeresen publikál az Új Magyar Építőművészetben. Kuli László - 1992-ben végzett a SZIE, YBMMK Építészmérnöki szakán, 1995-ben elvégezte a Kapy Jenő vezette Szakmérnöki képzést. A főiskolai évekből mestereinek vallja Szabó Lászlót, Kapy Jenőt. 1999-ben lediplomázott a Vándoriskolában, mesteri voltak: Bodonyi Csaba, Csernyus Lőrinc, Lomnici Péter, Lőrinc Ferenc, Makovecz Imre, Salamin Ferenc, Sáros László, Siklósi József, Turi Attila, Zsigmond László. Mesterének vallja továbbá: Jože Plecňik-et. A budakeszi-i ravatalozó átalakítása 2009-ban elnyerte a Pest Megye Építészeti Nívódíját III. helyezettként.
Az Interjú kérdések illetve a dolgozat az alábbiak szerint épül fel: I. Az ORGANIKUS ÉPÍTÉSZEThez kapcsolódóan: - Mit jelent számodra az organikus építészet? Mit gondolsz a magyarországi organikus építészetről? - Mit gondolsz a magyar organikus építészet alapjairól, az antropozófiáról, a népi építészetről és a hagyományról? Fontos-e számodra a hagyomány és mit jelent számodra? - Van-e sajátos nemzeti karaktere a magyar organikus építészetnek? Ha igen szerinted ez miben nyilvánul meg? Egyáltalán lényeges-e ez a kérdés? II. A MESTER-TANÍTVÁNY VISZONYhoz és a VÁNDORISKOLÁhoz kapcsolódóan: - Szükség van-e szerinted mester(ek)re? Mit gondolsz az utánzásról illetve a mester-tanítvány viszonyról? - Kit/kiket tartasz mesterednek, mit kaptál tőle/tőlük? - Mit vártál és mit kaptál a Vándoriskolától? III. Megépült ÉPÜLET bemutatása, elemzése.
Fiatalok az Organikus építészetről BSzG: “Most végeztem el a Mesteriskolát is - most lett vége a huszadik ciklusnak - és a Vándoriskolával összehasonlítva tudnám ezt a dolgot kifejteni... Mindkettő a szocializmusban alakult, mindkettő valamilyen ellenállási okból. A Mesteriskola egy gondolkodó körként alakult a műegyetem tanárai közül, a Vándoriskola Makovecz és Csete vonalán szintén egy másként gondolkodó kör... A rendszerváltás után átalakultak a viszonyok, tehát szerintem a fő problémája mindkét testületnek az, hogy nincs miért küzdeni, nincs minek ellenállni. Ez nem teljesen igaz, de azok a viszonyok, amiért mindkettő létrejött, azok gyakorlatilag megszűntek. És mindkettő egy útkeresésben van, vagy értelmesebb irányokba, vagy értelmetlenebb irányokba. Az organikus építészet pedig egy az egyben kötődik Makovecz Imréhez... a fő probléma szerintem jelen pillanatban a megújulás kérdése” “kaptam egy nagyon kedves e-mailt, amiben egy pécsi hallgató kutatja, hogy mi a szolidáris építészet. Visszaírtam neki, hogy a témát nem értem igazából, mert a jó építészet az mindenképpen szolidáris, vagy úgy is lefordíthatjuk, hogy a jó építészet mindenképpen organikus. Az én munkámban, vagy az én életfelfogásomban azt jelenti, hogy felelősséggel tartozol egyrészt az emberek iránt, másrészt az épített környezet iránt, harmadrészt a természeti környezet iránt. Ha ebből épület születik, és mindegyikkel valahol
próbál egyensúlyt tartani, akkor tök jó, ha valamelyik sérül, akkor probléma van. Én ezt az egyensúlyt nevezném organikusságnak.” Az antropozófiáról: “Most kezdem kapisgálni, mégpedig az antropozófia nevelési része kapcsán. ... Az, ahogy ez az építészetben megjelenik, azzal én nagyon nem tudok azonosulni, mert én nem tudok olyat csinálni meg nem is akarok olyat csinálni.” A népi építészetről: “Imre bácsi ezt valamelyest kutatta. Szerintem azért kutatta is meg nem is, én inkább így fogalmaznék, hogy arra használta föl, ami őt érdekelte ebben. A követői nem kutatják már, vagy inkább csak magyarázatként állítják be a saját épületükhöz. ... Azt tudom, hogy mi az a népi építészet, és azt is tudom, hogy ennek eredményei kell, hogy legyenek a saját munkádra. De szerintem nem az az eredménye, hogy ugyanolyan formájú épületet kell Wienerberger téglából és Tegola cserépből építeni.” A hagyományról: “Szerintem a hagyomány nagyon fontos. A hagyomány értelmezése és használata szintén nagyon fontos, ... hogy mennyire tudsz érzékenyen reagálni egy szituációra, és mennyire tudod átszűrni magadon azokat, amit építészettörténetből tanultál vagy éppen csak a környezetedben tapasztaltál. ... Ha tervezel egy parasztházat, ami úgy néz ki mint, amit építettek mondjuk százötven-kétszáz éve, vagy akár csak száz éve is talán, ... megcsinálod vasbetonból, ... akkor ez egy nagy átverés. És hiába lett levakolva, és hiába ugyanolyan színű, meg ugyanolyan rücskös vagy kicsit még rücskösebb a vakolat, mint amilyen volt, ez a hamisítás legrosszabb formája, ez a lábbal való tiprása a múltnak.” A nemzeti arakterről: “Szerintem helyhez kötött építészet van. Mert most mi a nemzeti? Most a kis Magyarország a nemzeti, az erdélyi a nemzeti, a palóc a nemzeti? Vagy Felvidék a nemzeti? Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy főleg most 2010-ben a természeti adottságokat, az emberi és épített adottságokat és a környezeti adottságokat kell figyelembe venni, és ami most ezekhez fölemelkedett azok szerintem a gazdasági adottságok.” EG: “Az organikus építészet számomra egy meghatározott kör épületeiről szól. ... Igazából sosem akartam ezt a dolgot magamban definiálni, de valószíűleg egyfelől Makoveczhez kapcsolódó történet volt, másfelől a magyar népi építészet - a háromosztatú házon elég sokat gondolkodtam - harmadrészt pedig a biotörténet volt.” Az antropozófiáról: “Steinernek többször nekifutottam, voltam a Goetheneanumban, ezek nyilván valamiféle hatással voltak rám, de ezeket nem építettem be analitikus módon.” A népi építészetről és a hagyományról: “Én Hegyalján dolgozom alapvetően - a házaim 90%-a egy 3 kilométer sugarú körön belül épül -, elég sok felújítással van dolgom, mert ott elég értékes és karakteres és használható építészeti örökség van, ebből kifolyólag ez meghatározza gondolkodásmódomat a szerkezetektől a tömeg alakításon át a meglévő épületek megtartásáig. Magam is terveztem új hegyaljai házat, de hegyaljai rend szerint próbál építkezni. Hegyalja mindenképpen benne van a hagyomány értelmezésemben. A másik, kicsit nehezebben átültethető dolog a háromosztatúság. Először a Vándoriskolában talált meg ez a téma. Molnár V.
Józsefnek volt egy előadása és arról beszélt, hogy van a sötétség és a világosság, és abban érdekes módon a magyar gondolkodásmódban mindig benne van a kelő nap és a nyugvó nap, és ez a háromosztatúság. A két pólus között mindig van egy harmadik. Ez az, ami engem a hagyományban, meg a Kárpát-medencei hagyományban izgat. Egyébként ennek a megfelelője Hegyalja, ami se nem síkság, se nem erdős hegyvidék, hanem egy ilyen furcsa átmenet, ami nagyon jellemző szerintem a Kárpát-medencére. Ez mondjuk kézzelfoghatóan nagyon ritkán jelenik meg az épületekben. Mondjuk leegyszerűsítve ez a lakókonyhás vagy lakóelőteres, nem tudom én milyen Makovecz-féle épületekben valahol megtalálható. ... ha egy régi parasztházat megnézünk az háromosztatú volt mind a három tengelyben. Ugye a kint-bent-tornác, tisztaszoba-pitvar-kamra és a pince-ház-tető. Mi nem ezt a fajta háromosztatúságot folytatjuk, hanem magát a kubatúrát próbáljuk folytatni” A nemzeti karakterről: “Amikos egyszer Ekler ott volt nálunk a Vándoriskolában, akkor ő mondta, hogy neki már mennyire elege van ebből a kulipintyó parasztház metódusból tetőtérbe bekényszerített gyerekszobákkal és hogy mennyire nem ez kéne, hogy legyen, hogy meghatározza az organikus építészetet ... Helyes Gábor is felvetette, hogy amíg ezekből a keretekből nem szabadul ki a magyarországi organikus építészet, addig nem lesz valós, az élet ezen már túlhaladt. Leginkább nyaralónak alkalmasak vagy nem tudom minek alkalmasak ... Tehát biztos vagyok benne, hogy ettől a dologtól meg kell valamilyen módon szabadulni. Én nem vagyok olyan okos, hogy ezt egyelőre megtegyem, bár gondolatkísérleteim vannak ... azt gondolom, hogy ez a parasztházakra való hajazás és ennek az arányrendszernek a nagyjából megtartása, még ha nagyítás árán is, jellemző a magyarországi organikus építészetre.” KL: “Aki az organikus építészet felé úgy közelít, hogy stílusként próbálja meghatározni, vagy kihámozni, az szerintem előbb-utóbb egy olyan dzsungelbe jut, amiből nem bír kikeveredni. Egyszerűen el fog veszni az adatok és az emberek között, és nem fogja tudni ezt összefésülni magában. Én inkább úgy gondolom, hogyha valaki organikus építésznek vallja magát, az sokkal inkább egy létszemlélet, mintsem stílushoz való csatlakozás. Létszemlélet és egy létszemléletből fakadó munkamódszer. Talán ez a legpontosabb megfogalmazása a dolognak. Létszemlélet annyiban, hogy azok, akikkel találkoztam, és az organikus építészeti áramlathoz sorolják magukat, mind olyan emberek voltak, akik többet akartak az építészetnél. Úgy gondolták, hogy az épületeikkel vagy az egész munkásságukkal, egy sokkal magasabb, tehát szinte metafizikai célokat céloztak meg. Minden egyes épülettel, a lehető legkisebb épülettel is. Az épületeikben szinte benne voltak a nemcsak a társadalmi problémák, hanem az egész világhoz való viszonyuk, akár Istenhez való viszonyuk. Tehát egy kis túlzással vagy pátosszal azt mondanám, hogy egy vallásos átitatottság jellemzi szerintem ezeket az embereket.” Az antropozófiáról: “metafizikai dimenziók is megjelennek az organikus építészek alkotásaiban és attól függően, hogy milyen forrásterületből merítenek, ez talán az épületekről is leolvasható. Makovecz Imre és
legelső tanítványai, illetve kortársai ezt a forrásterületet az antopozófiában találták meg. Úgy gondolom, hogy attól színes az organikus építészet, hogy nem biztos, hogy más organikus építész is pontosan erről a forrásterületről merít. ...én személy szerint inkább a metafizikai tradícionalitást tekintem egy ilyen forrásterületnek, aminek szintén megvannak a maga filozófusai. Mondjuk magyar vonatkozásban Hamvas Bélát emelném ki leginkább, de René Guénon volt az egyik legnagyobb filozófusa ennek az irányzatnak.” A hagyományról: “Lehet, hogy másképp értelmezik a hagyományt, de azt hogy a hagyományokra építkezni kell, és abból kell kifejteni a munkánkat, az azt hiszem, hogy minden organikus építész munkásságában közös nevező.” A népi építészetről: “A magyar népi építészethez az organikusok közül is sokan visszanyúltak, itt elsősorban Csete Gyuri vagy Jankovics vagy Sáros munkáira gondolok-, akik népi építészeti vagy népi motívumokat beemeltek, megnöveltek, megnagyítottak és épületté formáltak. Ez azért egy nagyon nagy hatása volt az organikus mozgalomnak, és ezek a képek mindenki fejében ott vannak, amikor tervez. Én úgy gondolom, hogy talán ők azok, akik meghatározók. Nyilván Makovecz is, de ő azért inkább a Steiner-i vonalon tevékenykedett. A népi építészetből, népművészetből átemelt jelek, jelképek felnagyítása ezek használata, azt hiszem közös nevező a magyar organikus építészetben.” A nemzeti karakterről: “A Kárpát-medence régió, és ennek az épített környezete már ad egyfajta arányrendszert az embernek, ami mellett elindulva óhatatlanul is olyan házak kerülnek ki a keze alól, ami tulajdonképpen ezt az arányrendszert viszi tovább. Nem hiszek abban, hogy most nekünk át kellene emelnünk, mondjuk tengerentúlról vagy bárhonnan bizonyos ottani építészeti hagyományokból, mert az már az organikus szemlélettel ellentétes lenne. Tehát éppen attól organikus, hogy van valamilyen növekményszerűsége, ahogy a városok is ilyen növényszerűen terjednek. Vagy ahogy az egyik épület a másikból merít, ahogy átmossuk magunkon a formákat alakítjuk ki a következő évben is az újabb tervet. Azt gondolom, hogy ennek is van egy időbelisége és egy levezethető, a gyökerekig visszavezethető vonala. Nem hiszek az innen-onnan fölcsippentett dolgokban.” Az organikus építészet fogalma tág határok között mozog a KKE végzett vándorai között is, nehezen megfogalmazható, leginkább csak körüljárható és nem utolsósorban a szubjektív megítélésnek tág teret adó fogalomról beszélünk. A legszűkebb perspektívájú meghatározás nem megy bele a stiláris elemek vagy eszmei hátterek elemzésébe, hanem elsősorban Makovecz Imréhez és a KKE-hez tartozó építészek munkáit tekinti organikus építészetnek, a legtágabb perspektívájú definíció pedig a létszemléletből fakadó munkamódszernek tekinti. Az utóbbi meghatározás lényegét tekintve rokon azzal az állásponttal, miszerint az organikus építészet nem más, mint az emberi, épített és természeti környezet iránti felelősségteljes egyensúlyra törekvés. Ezzel azonban már olyan tág határok közé jutottunk, ami a “jó építészet” köré, azonban lényeges különbség, hogy “jó építészethez” tartozhat olyan épület, amely a három kritérium közül, amelyek felé az organikus építész felelősséggel tartozik, valamelyiket sérti.
A szoborszerűen kialakított, vagy az olyan környezetbe épített épületek, amelyek nem rendelkeznek hellyel, pusztán térrel, lehetnek jó épületek, azonban a környezetükhöz nem kapcsolódnak, ezért ilyen esetekben organikusságról nem beszélhetünk.
példa szervetlen épületre: Marqués de Riscal borászat, Rioja, Spanyolország, Frank O. Gehry Számomra az organikus építészet elsősorban alkalmazkodás vagy másképp fogalmazva tisztelet. Ez három szintéren jelenik meg: épületen belül, az épület és környezete között és az emberi vagy a spirituális igények terén. Az épületen belüli alkolmazkodáson vagy szervességen azt értem, hogy az alkalmazott anyagok lehetőség szerint a természetüknek megfelelően kerüljenek beépítésre, valamint a részek viszonya az egészhez egységes koncempció alapján készüljön. Az épület és környezet között viszonyban elsősorban illeszkedést jelent, amennyiben a hely alkalmas arra. A közösségi vagy spirituális igényekhez kapcsolódás közül valamelyiknek meg kell valósulnia ahhoz, hogy szerves épületről beszéljünk. Az ember, a közösség igénye számos esetben ellentétbe kerülhet a KL által megfogalmazott létszemlélettel, ekkor az építész felelőssége, a helyesnek vélt irány megtartása és az épület eszerinti tervezése. Nem meglepő módon a hagyomány, mindhárom építész számára kiindulási alap, azonban a hagyományhoz való viszonyukról és a magyar organikusok hagyományhoz és nemzeti karakterhez való viszonyáról ellentétes véleményeket fejtettek ki. EG a hagyományos arányrendszerek újragondolásában látja a további fejlődés útját, KL egyértelműen a Kárpát-medencei arányrendszer megtartása és használata mellett foglal állást. BSZG számára az átértelmezés a legfontosabb a hagyományhoz való viszonyban, amely nem formai követést jelent, hanem a hagyományban rejlő tudás használatát. A hagyományhoz való viszonyom az önmeghatározásommal rokon: elsősorban ember vagyok. Férfi vagyok, férj vagyok és fiú vagyok, építész vagyok. Azt gondolom a különböző építészeti szituációkra a hagyomány különböző rétegei mankót nyújtanak a tervezéshez. A formai átvételtől, a teljes átértelmezésig szabad kézzel kell használni hagyományainkat.
Mester-tanítvány viszonyról, Vándoriskoláról 1. Az építés ember-építéssel kezdődik, az autonóm emberé; 2. A mestertől emberi tartás és szakma egyaránt tanulható; 3. A mestert tanítványai választják és becsülik; 4. A mester nem a tömeget menti, de az egyént nemesíti; 5. Mesterré az önjelölés és közönségsiker nem emel; 6. Az a tanítvány válik mesterré, aki többet ad tovább; 7. A műhely szelleme bizalomra és kölcsönös felelősségre épül; 8. A műhelyben a meggyőzés eszköze a beláttató értelem; 9. A műhelyben a feladat ürügy, a tudás eszköz csupán; 10. A műhelyben nincs munkafegyelem, de munka van és fegyelem; 11. A műhelyben nincs korkülönbség, csak kor van és különbség; 12. A műhely a munka, a játék, az alkotás és hangulatteremtés ünnepi helye. Plesz Antal, 1998.1 “A mester gúzsba köt; a tanítvány behódol; a mester hazudik; a tanítvány hinni akar.”2 BSZG: Mesterekről: “Reischl Gábor... egy hihetetlen jó tanár és jó barát volt, és egy hihetetlenül józanul gondolkozó ember. ... Kapy Jenő... hihetetlenül fölszabadítja az embert, tehát elhiszed, hogy bármire képes vagy. ... kettő ilyen alappillér után a Vándoriskola és a Mesteriskola inkább csak lökdösött kicsit jobbra-balra, de ugyanazok maradtunk, akik előtte voltunk.” Az utánzásról: ”Hát az az igazság, hogy a Vándoriskola arra próbálja ösztönözni az embert, vagy a mesterek talán, vagy nem is tudom a helyzetek, hogy próbáld utánozni és próbáld elsajátítani azokat a formákat és eszközöket, amit a mestereid csinálnak. Szerintem ez odáig jó, amíg mondjuk nekik rajzolsz engedélyezési és kiviteli terveket. Szerintem ez büntetendő azután, hogyha eljöttél tőlük.” A Vándoriskoláról: “Vagy feldolgozó munkát kapsz, vagy saját munkát kapsz egy építésznél, de a Vándoriskola lényege, hogy ott tudsz ülni, és Kossuth- és Ybl-díjas építészekkel közvetlenül beszélgethetsz. ... Hogyha elmennél mondjuk egy építészirodába... Ott az a lényeg, hogy végrehajtsd azt a feladatot, amiért te ott vagy. Ezért pénzt kapsz. És ne lásd át az egészet. A Vándoriskola pont ennek az ellenkezőjéről szól.”
1
http://wergida.blogspot.com/2009/09/muhely-szelleme.html
2
http://wergida.blogspot.com/2009/09/muhely-szelleme.html
EG: “Az elején azért itt a forrásvidékekről kimaradt a Hamvas neve, mert hogy én azért amennyire nem lettem Steiner rajongó, annyira lettem viszont Hamvas rajongó. Aki a tradíciónak... nagyon jó interpretátora volt és ő mondta, hogy a mester és tanítvány viszony az nem úgy van, hogy én most elmegyek a mesterhez, hanem az ember előidézhet magában nem tudatosan - vagy biztos van aki tudatosan, de én nem tudatosan tettem ezt meg - előáll benne egy olyan lelkiállapot, hogy képes arra, hogy fogadja a mestert vagy megtalálja mestert.” Az utánzásról: “Tehát én bennem mindig volt valamiféle utánzási kényszer. Érdekes, hogy sohasem azt akartam utánozni akinél voltam, tehát volt egy ilyen ambivalencia a dologban, tehát a például Sárosnak a Rossit próbáltam lenyomni a torkán, a nemtudomén kinek a mást.” Vándoriskoláról: “Nem kedveltem az egyetemet, az egyetemi miliő nekem teljesen idegen volt. Dolgoztam egy kicsit Heil Tibinek, dolgoztam egy kicsit a Grakovszki Natalinak, minden rendezvényen ott voltam, olvasgattam az Országépítőt, meg ilyenek. Fogalmam sem volt, hogy mit csináltam volna különben. Nem volt igazából az építészettel más kapcsolatom, bár nagyon sok építész volt az ismerettségi körünkben. Valahogy ez is egy kicsit sorsszerű dolog volt, felvételiztem...” KL: “Úgy gondolom, hogy az építészet nem adható át mester-tanítvány viszonyon kívül. Én nem tudok olyan tanítási módszert az építészetben, ami olyan hatékony lenne. Van egy része a szakmának, ami szavakkal nem adható át, és csak úgy leshető el, hogyha együtt dolgozol egy mesterrel hónapokig vagy évekig. Nem lehet megfogalmazni, hogy mi ez. Egyszerűen látod őt munka közben, látod tárgyalni, látod, hogy mire hogyan reagál, az élet dolgaira, miről milyen véleménye van. Átrágod magad azon a nagy kásahegyen, ahogy a Makovecz szokta mondani, amit rád zúdít...” “ Ketté választanám a mestereket. Van olyan mester, akivel dolgoztam vagy tanított. És van olyan, akivel soha életemben nem találkoztam, nem is találkozhattam.” Az utánzásról: “Teljesen természetes dolog, a tanulás egyik formája az utánzás. A kásás hasonlattal élve, aki beleragad a kásahegybe, nem bírja magát - mint a mesebeli legény - átenni rajta, ő egy másolat lesz, a mesterének egy másolata.” A Vándoriskoláról: “Nagyon tetszett a működési rendje. Először is az fogott meg. A középkori dologhoz való tudatos visszanyúlás, ez abszolút párhuzamba állítható a metafizikai tradícionalitással, amit vallok mint szemléletet. És nagyon úgy gondoltam, hogy akkor ez egy hiteles iskola.“ A mester-tanítány viszonyról vallott képek nagyon hasonlóak a Vándoriskolt végzett építészeknél. Az önálló alkotói munkához alapvető tapasztalatokat, hozzállást sajátíthattak el és közös vonás az emberi tartás továbbvitele valamint a továbblépés, leszakadás, vagy “átrágás” szükségessége. Az alkotómunkában együtt
töltött idő fontossága. Az utánzást mindhárom interjúalany, olyan tanulási folyamatnak élte meg, amely egyrészt szükséges volt, másrészt túl kellett lépniük rajta. Azt gondolom a mester egyrészt felgyorsítja a tanulási folyamatot, másrészt mintát ad nem pusztán szakmai téren. Attól függően, hogy a tanítvány mennyire szorul rá valamilyen téren a mester iránymutatására, marad meg tanítványnak. Ideális esetben állandó, de nem szoros kapcsolat szövődik közöttük, amely spirituális szintre léphet.
Épületek A példának hozott épületek az organikus építészet pozitív példái és alkalmasak arra, hogy megmutassák a helyi anyagok használatának lehetőségeit. Első épület: családi ház, Budakeszi, Makkosmária, Bártfai-Szabó Gábor és Bárfai-Szabó Orsolya
nyugati homlokzat
dél-nyugati sarokablak
Az épület 29 m2-es padlásteres házikó. Alaprajzi rendszere négyzetcentiméterre kisakkozott: egy légterű lakótér, rövid közlekedő, ahonnan a lépcső alatt nyílik a WC, vele szemben a zuhanyzó, és a közlekedő végén ajtó a bővítési lehetőség felé. Az épület nyeregtetővel fedett, a további bővítés ugyanazzal a nyeregtetővel folytatódhat. Homlokzatképzése modern hangvételű. Kevés nyílás bontja meg a falfelületet: bejárati ajtó, sarok erkélyajtó és a nagy falvastag miatt lőrésszerű, kicsi ablak nyitja meg a déli homlokzatot, nyugaton a sarok erkélyajtó és a délivel megegyező kis méretű ablak helyezkedik el, keletre egy üvegezett erkélyajtó nyílik, amely a későbbi bővítés esetén belső ajtóvá alakul. A kis épület tömegét csak a külső falhoz épített nagy méretű kéménytest töri meg az északi homlokzaton, amely kissé szervetlenül leválik az épületről. Az épület
igazi értékei a működésében, agyaghasználában mutatkoznak meg. Az épület lényegéhez tartozó felhasznált anyagok közül elsősorban érdemel említést a bontott kis méretű tégla falakban lévő 30 cm vastag újrahasznosított újságpapír hőszigetelés, valamint a szintén újrahasznosított hódfarkú cserépfedés. A bontott anyagok beszerzési helye ugyan távolabb van az építés helyétől - a cserép Mátyásföldről, a tégla Karcagról származik -, azonban az újrahasznosítással járó energiamegtakarítás, a szállítás energiafelhasználását is figyelembe véve követendő példa.
nyugati homlokzat
déli homlokzat
Második épület: borászat, Tokaj, Erhardt Gábor Az épület Tokaj szélén található. Három fő tömegből áll: az első tömegben a szőlő fogadása, feldolgozása zajlik, a második tömeg, ami gyakorlatilag a domboldalban van és csak egy tornác látszik belőle az érlelő és pincetér, a harmadik tömeg pedig a palackozás, készárutárolás helye, és ennek a felső szintjén kapott helyet a kóstolótér, az adminisztratív és kiszolgáló funkciók.
földszinti alaprajz
emeleti alaprajz
A két fő tömeg oromzatos pincehomlokzatokban végződik. Az őket összekötő tornác fedett közlekedőként működik, a mögötte lévő tartálytérrel nincs kapcsolata. Az épület alapképlete egyszerű és következetes mind funkcionális értelemben, mind tömegalakításban. A kiszolgáló tömb egyszintes tömegét faszerkezetű erkély díszíti, amely a mögötte lévő kóstolótér funkcióra hívja fel a figyelmet. Szálkás faszerkezete kissé leválik az oromzatról, a pinceformák tömbszerűségétől kissé idegen hangvételű gesztus. Az épület anyaghasználata szempontjából a környékbeli riolittufa megjelenése, de nem uralkodása a legizgalmasabb dolog. A szabályos téglatestekre faragott kőtömbök visszaidézik a kézműves idők világát. A tervező tudatosan mérsékelte a kő használatát két ok miatt: az egyik, hogy csak az oromzati falak díszesebb kezelése jellemző a környéken akár kőkerettel, párkánnyal, vakolatdísszel, a másik ok pedig a költségek racionális mérséklése, ahogy tették ezt a józan szőlőművesek 100-150 évvel ezelőtt is. A tervező elsősorban a tömegformálással, az anyaghasználattal és a kő megmunkáásnak minőségével tisztelgett a hegyaljai építészeti hagyományok előtt.
fő homlokzat
tömegvázlat
távlati kép
kőrakási részletek
feldogozó tér bejárata
palackozó, kidzolgáló helyiségek tömege
Harmadik épület: iskolabővítés, Budajenő, Kuli László A meglévő épület együttes, ami egykor skót rendház volt 3 épületből állt: egy két szintes főépületből és 2 db ‘L’ alakú földszintes épületből. Az egyik földszintes tömeg hosszabbik szárát egy világháborús belövés miatt az 50-es években elbontották, a bővítés részben ezt az űrt állította tömegében helyre, részben a tornateremi igényt egy új tömegben helyezte el, az új épületszárny mellett. A régi ‘L’ alakú épület helyén szintén földszintes tömegben kapott helyet az öltöző és kiszolgáló blokk. A bővítés továbbszőtte az egykori épületegyüttes szövetét helyre állította az egykori belső udvar világát. Finom gesztussal tart távolságot a meglévő, régi épületttől az új szárny, a kontyolt tetők megnyiták a teret a két épület falai közötti sikátorban. Az udvari szárny finom vakolattal igazodik az udvart határoló térfalat képező épületek világához, a tornaterem pedig, méltóságát nem veszítve fészkeli be magát a terepadottságokba. A tornaterem, méreténél fogva a 150 évvel ezelőtti falvakban is megtalálható magtárakkal rokon. Igazából kissé várszerű építmény, de a viszonylag nagy tömeget jól tagolja a budakesziből származó homokkő lábazat, a lábazat-fal átmenetet tovább növelő tégla sáv, a lőrésszerű ablaksor és a felső, lamellás árnyékolóval takart faablaksor. Az épület archaikus képet idéz,
helyszínrajz
utcai tömeg
a megszokott lábazat-fal-tető képlet kerül olyan vertikálisan szétfeszített helyzetbe, ami mégsem teremt brutális látványt. A helyi anyagok használata szempontjából két alkalmazás érdemel említést. Az épület külső burkolata fertőszéplaki tégla, ami egy jó minőségű, dekoratív, egyébként változatos méretben és formában kapható hazai termék. A szervesség gondolatához kapcsolódik a helyben élőkre gyakorolt pozitív gazdasági hatása miatt a hazai alapanyagokból, hazai ipar által előállított építőanyagok használata. Szintén az épület külső burkolatán jelenik meg a szomszédos budakeszin bányászott homokkő, ami a legszűkebb értelemben véve is helyi anyagnak tekinthető.
a tornaterem
tömegmodell
Összegzés A dolgozattal általános képet szerettem volna kialakítani a szerves építészet mai helyzetéről a fiatalok tükrében, valamint egy-egy épület bemutatásán keresztül megvizsgálni az építészek elmélete és gyakorlati megvalósulása közötti kapcsolatot. A fenti példákból hitelesség érzékelhatő a tervezői szándék, tervezési metódus és a megvalósult épület között. Az első épület arra kíváló példa, hogy újrahasznosított anyagokkal, hogyan lehet a XXI. századi igényeket kielégítő, hosszú távon is jól működő, ökológikus szemléletű épületet tervezni. Ennél az épületnél valósul meg a beépített anyagok mennyiségét illetően a legnagyobb mértékben az újrahasznosítás. EG és KL épületeinél látható a törekvés a helyi anyagok használatára, azonban a felhozott példák alapján az a tanulság vonható le, hogy a legnagyobb elköteleződés mellett is, csak a kéreg, felszín készül helyinek nevezhető anyagból. A helyi és távoli anyag definícióját korábbi dolgoztomban már meghatároztam, de a teljesség igénye miatt újból megfogalmazom: Helyi anyagon tágabb értelemben, a Kárpát-medencében megtalálható, építésre használható természeti kincseket és előállítható építési anyagokat, szűkebb értelemben az építés helyéhez közel előállított építőanyagokat értem. Távoli anyagként tágabb értelemben minden, a Kárpát-medencén túlról származó építőanyagot, szűkebb értelemben az építés helyétől, a településtől, kistérségtől távol előállított építőanyagot határozom meg. A folytatásban célom további interjúalanyok - Dobrosi Tamár, Engelmann Tamás, Zsuffa Zsolt - bevonása is, emellett további épületelemzésekkel, mélyinterjúkkal tervezem közelebb jutni, leszűkített DLA kutatási témámhoz a szerves építészet helyi anyagokhoz fűződő kapcsolatához. A mélyinterjúk külön fejezete lesz a tervezési alapelvek és a kutatási témámhoz kacsolódó építési anyagokról vallott nézetek témája. Ezeket tervezem szembeállítani a megvalósult épületekkel épületelemzés formájában.
Irodalomjegyzék
Nagy Gyöngyi, Novák Ágnes, Osztroluczky Miklós: Zöld szerkezetek, Ybl Miklós Műszaki Főiskola “Az épített környezetért” Alapítvány, 1998. Makovecz Imre, tervek, épületek, írások, 1959-2001, szerkesztő: Gerle János, Budapest, Serdián Kft. 2002. Frank Lloyd Wright: Testamentum, Budapest, Gondolat Kiadó, 1974. http://eloepiteszet.hu http://wergida.blogspot.com http://www.marquesderiscal.com
