A SZEGED-FELSŐVÁROSI SZENT MIKLÓS PLÉBÁNIA LAPJA
1000. szám
2014. december 21.
2
A
. december 21.
●
●
●
●
●
●
MINDENHATÓ Isten kegyelméből a Kedves Olvasó a Felsőváros c. plébániai értesítő 1000. számát tartja a kezében. A címlapon igyekeztünk illusztrált visszatekintést nyújtani a lap eddigi fejléceiről. Talán sokan vannak olyanok, akik megszületésének első percétől ismerik, olvassák, követik sorsát. 1991ben, huszonhárom esztendővel ezelőtt indult útjára, azóta sokat változott mind küllemében, mind tartalmában, mind stílusában. Ma sokat beszélünk a számokról. Ha kiszámolnánk, hogy a huszonhárom év alatt hány oldalon jelent meg, jelentős számot kapnánk, hiszen jelenlegi formájában csak egy év alatt mintegy 72.000 oldal jut el a Kedves Olvasóhoz, heti 150 példánnyal, évi 40 megjelenő számmal kalkulálva. Vajon hány közreműködője volt a közel negyedszázad alatt? Többüket ismerjük vagy emlékszünk rájuk, sokan már nincsenek is közöttünk, és biztosan sokan vannak, akik névtelenül is támogatták/támogatják, ha mással nem, azzal a kis bedobott heti 20 Ft-tal. Hány eseményről számolt be, hány szent nevét emlegette fel, hányszor buzdított, támogatott, tartott meg a hitben, hányszor javasolt olvasni- vagy néznivalót? Nem ezerszer, sokkal többször. Az újságírás: történelem. Ha kezünkben forgatjuk lapunk régi számait, információhoz jutunk. Látjuk a cikkek íróinak nevét,
2014. december 21.
3
olvasunk a korabeli eseményekről, és csodálkozunk. Lám, akkor is voltak errefelé események, szép dolgok, élet volt, fiatalok jöttek a templomba, kirándultak a hittanosok, egy-egy hangverseny is megrendezésre került. Talán még emlékezhetünk is erre-arra. Hála érte az Istennek! A jövőről nem sokat tudunk, a jelen egy pillanat alatt tovatűnik, mögöttünk pedig ott a múlt, a végtelen, ismeretlen múlt, a maga minden rútságával és szépségével. Az egyházi sajtó jellemzően igyekszik a szép dolgokat megörökíteni, a rútakat elhallgatni, de jobb is így: van elegendő rútság a jelenben is, nem kell felidézni a régit. A mai napon hálával gondolunk mindazokra, akik így vagy úgy életben tartották ezt a kis lapot. A Felsőváros kisújság nem csupán a szerkesztők sikere, hanem azoké is, akik terjesztik, olvassák, otthon gyűjtögetik, hasznosítják az abban olvastakat. Ma egy élő lapot köszöntünk, egy működő egyházközség, egy élő közösség „sajtómegnyilvánulását”, amelynek ugyanúgy része az output, a kifelé áramló információ, mint az input, a befogadás, az elsajátítás, az olvasás. A Felsőváros 1000. számában megpróbálunk néhány mozzanatot felidézni a lap múltjából, visszaemlékezést olvashatunk lapunk előző szerkesztője, Singer Ilona tollából, rápillanthatunk a plébánia által kiadott korábbi értesítőkre, és elégedetten nyugtázhatjuk a hosszú távú, kitartó munka eredményét. Egy régi kínai történet szerint egy hegyi öreg ember elkezdett kosárral földet hordani. Egy arra járó megkérdezte: „Mit csinálsz, öreg?” Az így válaszolt: „Elhordom innen a hegyet.” Mire az ismeretlen: „Bolond vagy, öreg! Te egymagad, egy kosárral hordod el a hegyet?” Az öreg így felet: „A dédszüleim is hordták, a nagyszüleim is, a szüleim is. A fiaim is hordani fogják, az ő fiaik is, meg az övék is. Egyszer majdcsak elhordjuk innen…” A Felsőváros egy ilyen hegy, amit közösen hordozunk, és egy nagy hegyet építünk az összehordott jó földből. Ez a hegy Istenhez próbál közelebb vinni minket. Ha elég jól dolgozunk, és gyermekeink is követnek bennünket, talán egy napon elérhetünk Hozzá. Aranyosi-Vitéz Gellért
4
. december 21.
2014. december 21.
1
5
●
●
●
●
●
●
990 januárjában Kovács Mihály plébános atya vezetésével tanácskozásra gyűltünk össze a plébánia ebédlőjében. Szinte minden héten tartottunk ilyen munkamegbeszélést. Jelen volt Benyik atya, Seidl Ambrus káplán, Bálint Attila kántor, Hargittai Rita, Dombi Ica és jómagam, mint munkatársak. Arról beszélgettünk, hogy újságot kellene kiadni a hívek lelki gyarapodására és tájékoztatására. Akkor még nem sok templomnak volt újságja, Miska bácsi – mint sok mindenben – ebben is úttörő volt az egyházmegyében. A hosszas tanácskozás során megállapodtunk a lap címében: „Vasárnapról vasárnapra”, és állandó rovataiban. A vezércikket, mely a vasárnapi evangélium magyarázata, Benyik atya vállalta. Többnyire ez képezte alapját a vasárnapi prédikációjának, és ezért a 11 órai szentmise olyan népszerű volt, hogy a teli templomban a későn jövőknek csak állóhely jutott. Rendszeres volt a Házunk tája rovat, amely a sokrétű programokról, plébániai eseményekről számolt be. Könyvajánló rovat is volt, amelyben értékes lelki olvasnivalókra hívtuk föl a figyelmet. (Ezek nagy részét meg is lehetett vásárolni a templom bejáratánál álló kegytárgy árus asztalnál, Rózsika néninél.) A gyerekrovatot az első időkben Miska bácsi írta nagy mesélőkedvvel. Ezek mellett szép versek, történetek, imák, rövid elmélkedések töltötték ki az újságot. Az utolsó oldalon Ambrus atya gyűjtéséből néhány keresztény vicc is helyet kapott. Ebben a hőskorában kisalakú és négy oldalas volt a lap és persze még írógéppel készült, de rövid idő alatt igen népszerű lett a hívek körében. Kb. 400 példány fogyott el hetente. Az újság sokat változott az évek folyamán. 1991 szeptemberétől nagyobb alakban nyomtattuk és új címet is kapott: „Felsőváros”. A cím mellett lévő templomtorony kis képét Ambrus atya rajzolta. Amikor plébániánkon beindult a Piarista Gimnázium, új rovatokkal bővült a lap. Az iskola életéből és a diákok írásaiból is rendszeresen
6
. december 21.
adtunk ízelítőt. Emlékszem Csapi Attila diákra, akinek több versét is megjelentettük. Buzgó munkatárs volt egy másik diák, Nótári Tamás, aki „A hét szentjei” rovatot írta nagy hozzáértéssel. A Gyereksarok írásait ekkor már a hitoktatók készítették. Még nem ejtettem szót a hívek közreműködéséről. Kérésünkre gyakran hoztak egy-egy cikket vagy verset leközlésre. A számítógép alkalmazása óriási lehetőségeket nyitott meg előttünk. Így 1998 szeptembere óta még tetszetősebb formában, nyolc oldalon jelenhetett meg a Felsőváros. A számítógépes szerkesztés nagy munkáját Bálint Attila végezte. Új korszakot nyitott az újság (és a plébánia) életében a minorita atyák Szegedre érkezése. Tóth Alajos atya nagy újságírói gyakorlattal bírt, hiszen Miskolcon évekig az Új Misszió c. országos folyóirat egyik szerkesztője volt. Fontos lelkipásztori eszköznek tartotta az újságot. Szinte minden héten írt cikket. Tematikus cikksorozatai többek között a ferences szentek életéről, a szentségekről, a minorita rendről íródtak. Lojzi atya ügyes fotós is volt, így a plébánia eseményeiről az írásos beszámolók mellett fényképek is megjelentek a lapban. Visszaemlékezve a több mint húsz éves „Újságírói” munkámra elmondhatom, hogy mindig nagy öröm volt az számomra. A szerkesztőgárda többször is változott, például, amikor Bálint Attila helyett Aranyosi-Vitéz Gellért lett a kántor. Ő már nemcsak a számítógépes munkában segített, kiváló cikkeket írt akár teológiai, akár a keresztény élet gyakorlatát érintő témákban. Mindvégig nagyszerű munkatársakkal, jó összhangban dolgoztunk azon, hogy színvonalas újság kerüljön a hívek kezébe. Remélem, még sokáig élni fog ez a templomi újság, a felsővárosi hívek lelki épülésére. Ezt kívánja sok szeretettel egy régi alapítótag: Singer Ilona
2014. december 21.
K
7
●
●
●
●
●
●
ÁLLÓ Ferenc mártírhalálának ötvenedik évfordulójáról 1994. októberében különszámmal emlékeztünk meg. Kálló Ferenc 1894. december 8-án Szegeden született. Papi működését Békésen, Endrődön, Békésszentandráson, Újkígyóson, Csorváson, Orosházán kezdte; később tábori lelkészként sok üldözöttet mentett. Nem hátrált meg a rá leselkedő veszélyek elől, tudta, ha megölik, „gyorsvonati jegyet kap a mennyországba”. A Honvédkórház közelében utca viseli nevét: 1124 a Kálló-esperes u. postai irányítószáma. Hetényi Varga Károly: Papi sorsok… c. könyvének II. kötetében ismerkedhetünk meg vele. Ezen fölül a Felsőváros említett különszámában olvashatunk emlékét őrző részleteket: elsősorban a hagyatékában talált saját szerkesztésű imakönyvről, a Beteg Honvédek Imakönyvéről. Dr. Albert Vilmos
8
. december 21.
2014. december 21.
9
●
●
●
●
●
●
A
SZEGED-Felsővárosi Római Katolikus Plébánia közel negyedévezredes története során az itt szolgáló szerzetesek nem csupán a szoros értelemben vett lelkipásztori szolgálatot látták el, hanem szakítottak időt saját maguk és a hívek művelődésére is. Ennek eredménye természetesen az a kis plébániai értesítő is, amelyet híveink 1991től napjainkig hétről-hétre kézbe vehetnek (az év folyamán szeptembertől júniusig). Kevesen tudják azonban, hogy a Felsőváros kisújságnak szellemi elődei vannak. Egyik ilyen a Szeged-Felsővárosi Római Katolikus Plébánia Híradója, amely 1937. februárjától 1944. augusztusáig jelent meg a Szeged-Felsővárosi Minorita Rendház kiadásában. Első szerkesztője P. Körtvélyessy Albin László OFM Conv. (1909–1967) volt, a hittudományok doktora. Tudományos munkásságának többek között A 700 éves minorita rend története c. vaskos könyvet is köszönhetjük, valamint értékes információkkal szolgált templomunk történetével kapcsolatban az Adatok a szegedi minorita rendház történetéhez c. kis kiadványa is. A lap következő szerkesztője P. Merényi László Vince OFM Conv. dr. minorita atya, aki 1938–1951 között a szegedi minorita templom plébánosaként működött. P. Merényi 1934-től a miskolci fiúnevelő intézet prefektusa volt, majd szegedi plébánosságával egy időben házfőnök lett, ekkoriban szerzett középiskolai hittanári oklevelet és egyházjogi doktorátust. Működési idejéből sok feljegyzés és levelezés meredt fent a plébánia korabeli iratai között. A lap szerkesztésében részt vett Botár Boldizsár OFM Conv. is, akiről annyit tudunk, hogy 1931–1938 között a nyírbátori rendház tagja volt, 1939-től egy esztendeig a szegedi lap szerkesztője, majd főmunkatársa. A mellékelt képen a Szeged-Felsővárosi Római Katolikus Plébánia Híradója 1939. március 10-i számának címlapja látható P. Merényi vezércikkével, melyben a frissen megválasztott XII. Piusz pápát köszönti. Olvassuk együtt: „XII. Pius pápa Nagy a mi örömünk. A Szentlélek Isten megvilágosító kegyelme folytán a bíborosi testület XI. Pius pápa leghívebb és legérdemesebb munkatársát, Pacelli Jenő bíboros államtitkárt emelte a pápai trónra. A pápai tiarának a viselése nagy méltóságot
10
. december 21.
jelent, de elválaszthatatlanul velejár a szenvedés keresztje, a nehéz gondok és megpróbáltatások súlya. Mi, akik imádságos figyelemmel tekintettünk Róma felé, mélységes hálaimával miondunk köszönetet a gondviselő Istennek, hogy nemcsak a mi vigasztalásunkra, hanem az egész világ örömére olyan jó Atyát adott nekünk, aki még nem is olyan régen itt járt közöttünk, kedves volt hozzánk, megszeretett bennünket és megindult lélekkel emelte a hófehér kenylrben rejtőzködő Istent a kéklő ég felé, hogy százezrek hódoljanak előtte, feltárják lelküket, elsírják bánatukat, megnyugvást leljenek szemléletében és fogadást tegyenek a krisztusi élet tántoríthatatlan követésére. Amikor búcsút vett tőlünk, akkor még nem igen gondoltunk arra, hogy rövidesen mint Szent Péter utódát fogjuk köszönteni. Ma azonban ismét milliók szemében ragyog fel az öröm tüze és boldogan gondolunk vissza az Úrral való találkozás nagy napjaira. Ez a szent és nagy találkozás az Úrral hozott bennünket össze XII. Pius pápával, de ez lett megpecsételője is annak a ragaszkodásnak, hűségnek és engedelmességnek, mellyel XII. Pius trónja elé járulunk. Mélyéséges megilletődöttséggel térdelünk az emberiség lelki Vezérének, a hit és erkölcs Tanítójának, a magyar szívek jóságos Atyjának lábai elé; áldását kérjük küzdelmes életünkre, bíztatást reményeink kibontakozására, de egyben szent fogadalommal ígérjük, hogy azt, aki annyi szeretettel nyújtotta felénk a hófehér magyar kenyérben rejtőzködő Istent, életünk minden percében követni fogjuk, jótanácsait megszívleljük és Krisztus ügyét el sohase hagyjuk! Tartsd meg Isten szent Atyánkat, Krisztusnak helytartóját.” Az mv. monogrammal megjelenő cikk a magyar nemzet és a nagyvilág azóta is emlékezetes eseményéről, az 1938-ban Budapesten tartott Eucharisztikus Világkongresszusról is megemlékezik, melyen nem csupán a cikk főszereplője, az 1939. március 2-án pápává választott XII. Piusz pápa volt jelen (polgári nevén Eugenio Pacelli bíboros államtitkár) a pápa különleges követeként, hanem a későbbi VI. Pál pápa is (akkor még Giovanni Battista Montini helyettes államtitkár). Szintén P. Merényi indította és szerkesztette az előbb Boldog Margit (1942–1943), később Árpádházi Szent Margit (1944) nevét viselő folyóiratot, mely a magyar női szentek életével foglalkozott és szépirodalmi írásokat is közölt. A lap minden hónap 19-én jelent meg folyamatos lapszámozással, melyet a névváltozás után is fenntartottak. Ezúttal a kiadványt nem a minorita rendház, hanem a Boldog Margit Emlékbizottság és a Szent Domonkos-rendi Nővérek adták ki a minorita atya szerkesztésében. Évtizedek távlatából is azt mondhatjuk, hogy a lapnak parádés szerzőgárdája volt. A teljesség igénye nélkül néhány név a sok közül: Dr.
2014. december 21.
11
Glattfelder Gyula csanádi püspök, P. Badalik Bertalan OP domonkos rendfőnök, hittudós, későbbi veszprémi püspök, Dr. Hermann Egyed OPraem premontrei kanonok, történész, a szegedi egyetem magyar történelem- és művelődéstöténet tanára, Dr. Rónay György jeles katolikus költő, bölcsészdoktor, Dr. Serédi Jusztinián OSB bencés szerzetes, esztergomi érsek, tudós egyházjogász, Sík Sándor SchP piarista szerzetes, tartományfőnök, egyetemi tanár, a szegedi tudományegyetem magyar irodalomtörténeti tanszékének rendes tanára, Mécs László OPraem premontrei szerzetes, költö, lapszerkesztő, Harsányi Lajos áldozópap, Corvin-koszorús költő, író, Pataky Arnold teológiai tanár, hittudós, a felsőház tagja. Az önmagáért beszélő névsort még hosszasan lehetne sorolni.
Jelen formájában lapunk 1991-ben indult „a szegedi piaristák rendházi, iskolai és plébániai lapja” alcímmel, A4-es alakban, 4 oldalon. Szerzői között említhetjük az itt szolgáló piarista atyák közül Szegheő József SchP házfőnök atyát (az újság hasábjain sajnos az egyes írások után ritkán tüntették fel a szerző nevét, csak egy-egy ismert monogramból tudunk kiindulni), Dr.
12
. december 21.
Benyik György teológiai tanárt, jelenlegi szeged-tarjánvárosi plébánost, aki 1982–2009 között a felsővárosi templom népszerű kisegítője volt, Sümegi József magyar-történelem-latin szakos tanárt, állandó diakónust, jelenlegi bátaszéki gimnáziumigazgatót, valamint Singer Ilonát, plébániánk nemrég nyugalmazott irodavezetőjét, aki gyakorlatilag a kisújság „főszerkesztője” volt több mint két évtizeden keresztül. 2013 ősze óta lapunk megváltozott külsővel, 12 A5-ös oldalon jelenik meg Ótott József és Aranyosi-Vitéz Gellért szerkesztésében, többek közreműködésével. Állandó munkatársunk Dr. Albert Vilmos, a Ferences lelkiség rovat szerzője. A kor szellemének megfelelően kisújságunk az interneten is követhető a www.szegedfelsovaros.hu oldalon. avg
Kampánykarácsony
2014. december 21.
S
13
ZOMORÚ, de igaz: a harmadik évezredben elszaporodtak a kampányok, melyeknek egyetlen fontos jellemzőjét szeretnénk itt kiemelni, azt, hogy ideig-óráig tartanak. Természetvédelmi kampány az ilyen-olyan tó/folyó/állatfaj stb. megmentéséért, imakampány a pápáért, a szegényekért, hajléktalanok éjszakája, várostakarítási összefogás tavasszal, ● ● ● figyelemfelhívó futás, városi keresztút stb. Ide sorolhatjuk ● ● ● bizonyos értelemben a gyakran látható fesztiválokat is, hadd ne soroljuk fel őket. Az az igazság, hogy ide jutott a Karácsony is. Mármint oda, hogy ideig-óráig tart. Elfelejtettük, hogy Krisztus földre jövetele nem egy kampány része, hanem örökké tartó és ható igazság, amely attól a pillanattól, megtörténtétől kezdve mindent megváltoztat. Mert mi lenne, ha a magyar asszonyok otthonaikban csak kampányszerűen takarítanának, pl. évente egyszer, ha a mosást is kampányban csinálnák esetenként, és mi lenne, ha a magyar férfiak akkor mennének el pénzt keresni, amikor kampányszerűen eszükbe jut? De igaz ez a fent felsorolt dolgokra is: a hajléktalanoknak csak évente egyszer kell forró teát adni? A pápáért csak kampányidőben kell imádkozni? A jó ügyekkel csak alkalomadtán, kampány idején kell foglalkozni? Ide jutott a Karácsony is. Már november közepén tele a város mindenféle drága és csillogó fényeszközzel, Mikulással, karácsonyfával, fényfüzérrel, angyalhajjal, mert, ugye, kampány van. S mire elérkezik a december 25-e, már fogalmunk sincs, miért díszítettük fel a lelkünk helyett mindazt, amit valójában kár volt, mert egy hangulatot kaptunk cserébe, egy szomorú, múló hangulatot. Eszembe jutott a minap a fiatalabb koromból ismert dal, mely szerint „ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég”. És mellbe vágott. Az ünnep: csoda. Minden ünnep csoda. És minden ünnep Krisztus földre jöveteléből táplálkozik, a Fiúisten
14
. december 21.
megtestesüléséből. Volna-e értelme, van-e értelme mindannak az „ünnepnek”, amit a világi, Krisztus nélküli ember ül? Látszólag van, valójában semmi. Az életnek, s így az ünnepnek is egyetlen értelme van: Krisztus, a megtestesült Isten. Persze ezt csak az érti, aki valóban hiszi. A többieknek marad a sült bárány meg a pálinka. A Karácsonynak egyetlen értelme, hogy Krisztus emberi testet öltött, és megmutatta, hogy hogyan lehet az emberből Isten. A földi élet egyetlen célja megmutatni, hogy hogyan tud a földi ember Isten segítségével valódi kereszténnyé, valódi krisztusivá, sőt, Krisztussá válni. Ez pedig nem a kampány része, hanem a szürke hétköznapoké. Ahogy szokásos dolgainkat elvégezzük napról-napra, hétrőlhétre, úgy kellene a Karácsony táján felduzzadó szeretetünket elosztani mind a 365 napra, és megszorozni életünk éveivel. Persze ehhez meg kell merülnünk Isten végtelen szeretetében, amelyet reánk áraszt, ha hagyjuk. A mi szeretetünkből nem sokra telik, egy múló szerelemre, egy egy-két évig tartó házasságra, egy vitával záruló barátságra. Isten szeretetéből mindenre futja: örök szerelemre, holtomiglan-holtodiglan házasságra, tartós barátságra, szüntelen (azaz: soha nem szűnő) szeretetre. Fut belőle a jócselekedetre, az adakozásra, egy jó szóra, mindenkor, mindenkinek. Éljük át a csalóka fények helyett a valódi boldogságot Krisztusban. Nem lesz könnyű. Mindent fel kell adnunk érte. Áldott, békés Karácsonyt! Aranyosi-Vitéz Gellért
2014. december 21.
15
„Verejtékes fáradságával elért romolhatatlan tisztaság, vagyis önmegtartóztatás”
M
OST„hallottuk a dühöngő némbertől (vagyis a falánkságtól), hogy a testi kísértés az ő magzata.” – kezdi következő fejezetét Létrás Szent János. „A tisztaság a test nélküli természet elsajátítása: a tisztaság Krisztus kedvenc lakása, a szív földi mennyországa.” A tisztaság – János szerint – természetünk természetfölötti ● ● ● módon történő megtagadása. CLIMAX TOU „…a halandó, a romlandó test PARADEISOU csodálatos versengése test nélküli ● ● ● lényekkel. Tiszta az, (…) aki a ΚΛΙΜΑΞ ΤΟΥ szenvedély tüzét szellemi tűzzel oltja ki.” ΠΑΡΑ ΕΙΣΟΥ Önmegtartóztatásnak nevez ● ● ● minden erényt általánosan a szerző. A tökéletes, a legtisztább tisztaság eszménye, meghatározása a következő: Egyforma érzést táplálni élő és élettelen, értelemmel rendelkező vagy értelem nélküli lények iránt. „Nem az a tiszta, aki ezt a porhüvelyből teremtett testét szenny nélkül őrzi meg, hanem csak az a tökéletes, aki annak tagjait a léleknek aláveti.” János másnak tartja a küzdelmek emberét, másnak a megalázkodásét, és ugyancsak másnak azt, aki isteni megnyilatkozás következtében tartja megkötve a zsarnokot, a szenvedélyt. Az elsőt a hajnalcsillaghoz hasonlítja, a másodikat a teliholdhoz, a harmadikat pedig a ragyogó naphoz, de mindhárom a mennyország „állampolgára”. „A hajnalból fény derül föl, a fényből pedig a nap” (Küzdelmeinkből alázat, az alázatból isteni megvilágosítás, abból pedig tisztaság támad.) „Alvást színlel a róka, a test viszont, illetve a démon, tisztaságot. Az előbbi azért, hogy a baromfit tévessze meg, ez pedig, hogy lelket tegyen
16
. december 21.
tönkre. Ne higgy a porhüvelynek, amíg élsz: ne bízz benne addig, amíg Krisztussal nem találkozol.” Mivel romolhatatlan és testetlen Úr – János szerint – örömét is leli testünk tisztaságában és romlatlanságában. A tisztaság Istennel való rokonság, hozzá való hasonulás amennyiben az embernek lehetséges. „A jó íz szülője a talaj és a harmat, a tisztaságé viszont a csöndes nyugalom és az engedelmesség.” „A gőg verme és magzata a bűnbeesés. Sokszor ugyanis az elbukás, ha úgy akarjuk, az alázatnak szolgál alapul.” Szent János a következőket kérdezi tőlünk, és a választ is megadja: Ki győzi le a testet? Az, aki megtöri a szívet. Ki teszi töredelmessé a szívet? Az, aki megtagadja magát. Már hogyne törne meg az, akiben az akarat halott? „Én nem is tudom, milyen úton módon kössem meg ezt a barátomat (az emberi természet) és ítélkezzek fölötte… Mielőtt ugyanis megkötném, elszabadul, mielőtt ítéletet mondanék, már ki is engesztelődöm, mielőtt megfenyíteném, engedek neki. Hogy igázzam le, amit természetemnél fogva szeretek? Hogy szabaduljak meg attól, amivel örökre össze vagyok kötve? Hogy semmisítsem meg azt, ami velem támad fel?” „Ha böjttel kötöm meg, embertársamat elítélve újra kezébe kerülök. Ha az elítéléssel felhagyva győzőm le, szívemben felfuvalkodva esem hatalmába. Munkatárs is, ellenség is; segítség is, ellenfél is; oltalmazó és egyszersmind cselszövő. Ha gondozzák, ellenségeskedik. Ha sorvasztják elerőtlenedik… Ha bántom, bajba kerülök. Ha lesújtom, nincs mivel megszereznem az erényeket. Ragaszkodom hozzá, el is utasítom. „Mire ő, a testi természet ezt mondta: Én büszkén mondom, hogy szülőanyám az önszeretet. A testi szenvedély fellobbanását bennem a test dédelgetése és általában véve a kényelem okozza. (…) Miután fogantam, elbukásokat szülök; azok pedig születésük után kétségbeeséssel halált nemzenek. Ha viszont világosan belátod nagy gyöngeségedet, megkötötted kezemet, ha visszafogod étkeztetésemet, ezzel megkötötted lábamat, hogy tovább ne menjek, ha az engedelmesség igáját viseled, az enyémtől megszabadultál, ha megszerzed az alázatot, akkor pedig fejemet vetted.” „Tizenötödik díj: Aki testben lévén ezt elnyerte, az meghalt ugyan, de fel is támadt, és már itt a földön ízelítőt kapott a jövendő romolhatatlanságból.” Összeállította Ótott József
2014. december 21.
M
17
ÁTÉ evangéliumának gyermekségtörténetében (Mt 2,1–16) olvashatunk egyedül a keletről érkezett mágusokról, bölcsekről (Μάγοι από ανατολών – magoi apo anatolón „mágusok keletről”), akik egy csillagot követve, a zsidók újszülött királyát keresték Jeruzsálemben, Heródes palotájában. Az itt kapott útbaigazítás után tovább haladtak a csillag vezetésével Betlehembe, ahol megtalálták Jézust. ● ● ● Ezen túlmenően nem tudunk semmit a bölcsekről. Mivel ● ● ● a magoi kifejezés a perzsa papság legfelsőbb „kasztját” illette, innen valószínűsítik, hogy perzsa papok vagy babilóniai csillagászok lehettek, Mezopotámiából, Babilóniából vagy a párthus területekről. Máté leírása egyszerűen bölcsekről beszél többes számban. Nem említi, hogy hányan voltak. Mégis elterjedt vélekedés, hogy három bölcsről van szó. Ennek alapja az általuk hozott háromféle ajándék: „Kinyitották kincses ládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” Ennek megfelelően a VI. század körül három nevet adnak a mágusoknak. A hármas szám utalhat az akkor ismert földrészekre (Európa, Ázsia, Afrika), a Szentháromságra vagy Krisztus méltóságaira (az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi mivoltára) is. Megjegyzendő, hogy az örmények szerint a bölcsek száma 12 volt. Királyoknak is nevezzük a bölcseket, ennek azonban Máténál nincs irodalmi alapja. Ezt az értelmezést támogatja azonban az Ószövetség két helye, melyeket a Napkeleti bölcsekkel összefüggésben értelmeznek. Izajás 60,3-ban olvasható: „Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez … Mindnyájan Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicső tetteit hirdetik”. A 72. zsoltárban
18
. december 21.
pedig: „Tarsísnak és a szigeteknek királyai hozzanak ajándékot, Sába és Szeba királyai fizessenek adót! Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja!”. Ez a két idézet alapot adhat a királyként való értelmezésnek. Egy másik magyarázat alapján a XIV. századig a keresztény nyugaton úgy gondolták, hogy három kontinens létezik: Európa, Ázsia és Afrika. A bölcsek ezeknek a kontinenseknek a királyaik. Ez alapján a történet azt fejezi ki, hogy az egész világ hódol Jézus előtt. A háromkirályok ereklyéit a kölni dómban őrzik egy díszes síremlékben. A hagyomány szerint az ereklyetartóban a bölcsek csontjai találhatók, melyeket Nagy Konstantin édesanyja, Szent Ilona talált meg a Szentföldön. Ilona vitette azokat Konstantinápolyba, a Hagia Szophia bazilikába. Innen később Milánóba kerültek, majd 1164-ben I. Frigyes császár vitette Kölnbe. Január 6-át, az Urunk megjelenésének ünnepét, Vízkereszt napját Németországban, Ausztriában és Svájcban a Háromkirályok
2014. december 21.
19
ünnepének (Dreikönigsfest) is nevezik. Szokás ilyenkor házat, lakást is megáldani. Ekkor kerül fel az ajtófélfára az alábbi felirat, mely az adott évszámot és az áldás tényét tartalmazza: 20 + C + M + B + 14 A három betű a Christus mansionem benedicat! („Krisztus áldja meg a hajlékot!”) imádság rövidítése. De beleláthatók a háromkirályok neveinek kezdőbetűi is, különösen akkor, ha nem a magyar nevekben gondolkodunk. Teres Ágoston (magyar jezsuita matematikus, fizikus. Fő kutatási területe a napfizika, kozmikus geofizika és kozmológia. 1984 óta a Vatikáni Csillagvizsgáló társasztronómusa) Biblia és asztronómia című könyvében Máté evangéliumának legrégibb szövegét és ókori csillagászati szakkifejezéseket összevetve azt állítja, hogy Máté szakszerű kifejezések használatával meglepően pontos adatokat közöl, amik tudományosan igazolhatók. Tehát valóságos eseményt ír le tudományos nyelvezettel, amit a későbbi fordítók mélyebb csillagászati ismeretek hiányában nem értettek pontosan. Például részletes szövegvizsgálattal kimutatja, hogy az evangéliumi szöveg nem egy csillag, hanem bolygók együttállását írja le: Az ide vonatkozó evangéliumi rész („Hol van a zsidók most született királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.”(Mt 2,2) a görög szövegben így hangzik: „eídomen gár autú tón astéra en té anatolé kaí élthomen proskünésai autó”. Szövegelemzésében többek között ezt írja: Az „astér” ebben az összefüggésben nemcsak egyetlen csillagot jelent, hanem egy meghatározott csillagállást vagy konstellációt is. Az „en té anatolé” rendszerint egy vándorcsillag (bolygó) felkeltét jelzi egy meghatározott csillagképben, amikor a naplementével egy időben vagy közvetlen utána láthatóvá válik. Ezeket a csillagászati kifejezéseket a babiloniaktól vették át a héberek és a görögök. Az idők folyamán még sok hipotézis látott napvilágot a Názáreti Jézus születésével és a betlehemi csillag mibenlétével kapcsolatosan. Egy megjövendölt Messiás születését jelző bármilyen jellegű csillag az akkori divatban lévő asztrológiával kell valószínűleg kapcsolatban legyen, hisz ez a kitétel egyértelműen arra utal. A Wikipedia internetes enciklopédia alapján összeállította Ótott József
20
. december 21.
1. A mai vasárnap ovismise lesz a templomban 16 órától, azt követően a Fénysugár Katolikus Óvoda tartja karácsonyi műsorát. 2. Az utolsó ádventi hajnali szentmise kedden reggel lesz. 3. December 24-én a templomkertben tartjuk a szokásos állatsímogatót a kisgyermekes családok számára 10 órától. Zenével, teával, forralt borral várjuk a Kedves Testvéreket! Ugyanezen a napon tartjuk a karácsonyi vigília szentmisét 16 órakor. 4. Szenteste, december 24-én karácsonyi misztériumjátékot adnak elő plébániánk fiataljai 23:30-tól Magyar Karácsony címmel (Wass Albert novellája nyomán). 5. December 25-én, Karácsony napján templomunk miserendje a következő: Éjfélkor lesz az ünnep első szentmiséje, az Angyalok miséje. Reggel 7 órakor a Pásztorok miséje, 9 órakor diákmise, 11 órakor és este 6 órakor Ünnepi szentmise. 6. December 26-án templomunkban de. 11 órakor és este 6 órakor lesz szentmise. 7. Szeretettel várjuk Híveink adományait a templom karácsonyi díszítéséhez. Az adományokat az erre a célra kitett perselybe kérjük bedobni. 8. Az idei karácsonyi vásár során 147.000 Ft gyűlt össze. Köszönjük mindanzoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak a vásár sikeréhez! Újra 40 családnak okozhatunk örömet ezen a szép ünnepen.
Minden Kedves Hívünknek kívánunk kegyelmekben gazdag, áldott, békés Karácsonyt!
