Gyõr-Moson-Sopron megye gazdasági jellemzõi 1. Gyõr-Moson-Sopron megye gazdasága Gyõr-Moson-Sopron megye az 1 fõre jutó GDP által meghatározott rangsorban az elsõ illetve a második helyet foglalta el az elmúlt években, úgy, hogy a GDP növekedési üteme ebben a megyében meghaladta az országos átlagot (Gyõr-Moson-Sopron megyében az egy fõre jutó GDP 4357 Euro, az országos átlag 109 %-a. 1997-ben)1 . Az 1997-es év mérföldkõ volt a megye gazdaságában, hiszen a 90-es évek elejét jellemzõ válságon eddigre túl jutott a megye, az állami tulajdon lebontása gyakorlatilag befejezõdött. A gazdasági társaságokban az állam részesedése 1997. végére csupán 4,1 % volt, s legnagyobb hányaddal a külföldi tulajdonosok rendelkeztek.2 Ekkor már a legtöbb nemzetgazdasági ágban az élénkülés jegyei mutatkoztak, illetve a feldolgozóipar teljesítménye meghaladta a válság elõtti idõszak szintjét. Az ágazati-, szervezeti-, és tulajdonosi struktúrák megváltozásával a mai gazdaság már nem is emlékeztet a 10 évvel korábbira. Az átalakulás negatív oldalához tartozik, hogy számos, korábban jelentõsnek számító vállalat teljesen megszûnt (pl. Rihards), az újonnan alakult gazdasági társaságok és egyéni vállakozáaok közül sok nem bírta a piaci versenyt. Ugyanakkor pozitív oldala is van az átmenet évtizedének, hiszen létrejött a piaci versenyt álló és irányítani és vezetni tudó menedzser réteg, kialakult egy új tulajdonosi kör. A gazdaság versenyképessé vált, a nemzetközi kapcsolatok erõteljes bõvülésnek indultak, a gazdaság szereplõinek a száma sokszorosára nõtt. A megye foglalkozási struktúrájában az ipar szerepe meghatározó, az átmeneti csökkenés után nõtt a részesedése, úgy, hogy a mezõgazdaságból felszabaduló munkaerõt az ipari és tercier szektorba egyaránt felszívta.
1. táblázat A foglalkoztatási szerkezet (1998, %) Ágazat Ipar Építõipar Mezõgazdálkodás, erdõgazdálkodás Közlekedés, posta, távközlés Kereskedelem, vadgazdálkodás Egyéb Összesen Forrás: T-STAR
1
EUREGIO számokban 2000. Térségi vállalkozói integrációs program 1999. 35. o.
2
Létszám 42,116 3,612 9,826 3,424 5, 216 33,823 98, 017
A megye gazdaságának fõ jellemzõje az exportképesség, az export az országos átlagnál jóval nagyobb szerepet játszik itt, mértéke 1998-ban elérte a 630 milliárd forintot, ami a megye teljes üzleti forgalmának 45%-a, ennyire meghatározó szerepe még soha nem volt megye gazdaságában. A legnagyobb export hányaddal a feldolgozóipar és a gazdasági szolgáltatások rendelkeznek, s ezeken belül folyamatos növekedés jellemzõ. Az export ily mértékû szerepe szoros összefüggést mutat a külföldi érdekeltségû cégek egyre nagyobb térhódításával. Az elsõ jelentõs alakulási hullám 1990-91-re tehetõ, amikor inkább kisebb külföldi tõkehányaddal, de sok cég alakult (1991-ben közel 400 db), a második hullám már nem a cégek számának növekedésében, hanem a külföldi jegyzett tõkében volt jelentõs, ez 1994-tõl jellemzõ mind a mai napig, úgy, hogy a közben számuk is nõtt 1995-tõl évente 150 darabbal, melyek teljesen vagy részben külföldi tulajdonban lévõk. Az államszocialista rendszer beruházási politikájának következtében a 80-as évtizedre a beruházások egy alacsony szinten kulminálódtak, ez a szint nem volt elegendõ az innovációhoz, különösen úgy nem, hogy még az infrastruktúra is elmaradott volt. A rendszerváltással egyidõben élénkültek meg az infrastruktúra beruházások, melyek aztán a termelõ beruházások motorjává is válhattak. A gazdaság ágazati szerkezetének változását négy év idõmetszetében elemezzük (2. táblázat)
2. táblázat A megye gazdaságának ágazati szerkezete Nemzetgazdasági ág
Mezõgazdaság, vad- és erdõgazdálkodás Bányászat Feldolgozóipar Villamosenergia-, gáz-, hõ-, és vízellátás Építõipar Kereskedelem, közúti jármû és közszükségleti cikk javítás, karbantartás Szálláshely szolgáltatás és vendéglátás Szállítás, raktározás, posta és távközlés Pénzügyi tevékenység és kiegészítõ szolgáltatásai Ingatlanügyletek, gazdasági tevékenységet segítõ szolgáltatás Oktatás
Részesedés az üzleti forgalomból
Foglalkoztatottak aránya
1988 8,78
1992 7,11
1997 3,71
1998 2,94
1988 20,84
1992 15,26
1997 7,21
1998 7,02
0,00 44,72 12,53
0,03 37,08 15,98
0,11 55,71 10,06
0,10 58,57 8,01
0,00 44,77 5,99
0,16 42,51 6,57
0,07 45,83 5,50
0,07 47,97 5,34
3,75 27,29
5,22 27,71
4,01 20,12
3,35 17,91
7,79 12,97
8,18 14,63
2,90 25,97
2,75 23,88
n.a.
0,95
0,47
0,54
n.a.
1,73
1,51
1,46
0,92
2,45
2,71
2,52
2,66
4,26
3,08
3,55
0,04
0,01
0,03
0,08
0,29
0,33
0,28
0,28
1,52
2,35
3,08
3,90
3,44
2,92
2,37
2,04
0,00
0,20
0,09
0,77
0,00
0,13
0,26
0,28
2
Egészségügyi és 0,07 0,21 0,19 0,33 szociális ellátás Egyéb közösségi, 0,32 0,65 0,71 0,98 társadalmi és személyi szolgáltatás Összesen 100 100 100 100 Forrás: Térségi vállalkozói integrációs program 1999. 45. o.
0,00
0,21
0,40
0,50
1,23
3,01
3,09
4,86
100
100
100
100
A táblázatból kitûnik, hogy a megyében a legfontosabb gazdasági ágazat a feldolgozóipar, majd õt követi a kereskedelem. A gazdaság egészének fejlõdésével összefügg, hogy emelkedett a megyében a foglalkoztatottsági szint, a társas vállalkozások száma nõtt, az egyéni vállalkozások számának 1997. évi csökkenése után 1998-ban stagnálás mutatkozik, sõt a kényszer- és alvó vállalkozások száma kevesebb.
3. táblázat Gazdasági társaságok jogi forma szerinti megoszlása (1992-94) Jogi forma
1993
1. Jogi személyû gazdasági szervezet 1.1.Kft. 1.2.Szövetkezet 2. Jogi személy nélküli gazdasági szervezet 2.1.Gazdasági munkaközösség 2.2.Betéti társaság 3. Egyéni vállalkozó
1994 3057
3693
2461 442 3030
3079 457 3749
537
452
2064 27774
2800 31727
Forrás: T-STAR 1993, 1994
4. táblázat Gazdasági társaságok jogi forma szerinti megoszlása (1996-98)
Jogi forma Mûködõ jogi személyiségû vállalkozások Mûködõ kft-k Mûködõ rt-k Mûködõ szövetkezetek Mûködõ nem jogi személyiségû vállalkozások Mûködõ betéti társaság
1996
1997
1998
4186
4875
5461
3775 106 232 25725
4476 104 245 25956
4913 103 356 27863
3459
3781
4561
3
Mûködõ egyéni vállalkozások
21463
21372
21866
Forrás: T-STAR 1996, 1997, 1998
Sajnos a 90-es évek elsõ felében gyûjtött statisztikai adatok közül nem mindegyik összehasonlítható az utóbbi évek adataival, de a gazdaság stabilitására és megerõsödésére utalnak az egyes társasági formák mérsékelt növekedése, és az egyéni vállalkozók számának 21 ezer körüli értékre való beállása. A megye gazdasági szerplõinek döntõ hányadát továbbra is a kis- és középvállalkozások adják, stabilizálódásuk tovább folytatódik. A megyében 4475 jogi személyiségû vállalkozás 11 fõnél kevesebbet foglalkoztat, 378 jogi személyiségû cégnek 11-20 közötti a foglalkoztatottjainak a száma, 318-nak 21 és 50 fõ közötti alkalmazotti létszáma, csupán 243 olyan cég van, amely 50 és 300 fõ közötti az alkalmazotti létszáma, s csupán 47 nagyvállalat van a megyében, vagyis azok, amelyek 300 fõ felett foglalkoztatnak.3 Természetesen ezek a megyei értékek a megyén belül rendkívül nagy területi szóródást mutat, ezért a vállalkozásokat a késõbbiekben kistérségenkénti bontásban is bemutatjuk.
2. A megye település- és térszerkezetének fõ vonásai Gyõr-Moson-Sopron megye 4062 km2 területû, 450 ezer lakosú, ez Magyarország összlakosságának 4,3%-át jelenti. A megye településhálózatának általános mutatói: • Települések száma: 175, ebbõl ma 7 városi jogállású (Gyõr, Sopron, Mosonmagyaróvár, Csorna, Kapuvár, Fertõd (1995), s az ebben az évben városi rangot kapott Pannonhalma, de a tanulmányban még nem e szerint említjük), a városok közül Gyõr és Sopron megyei jogú város. • A megye átlagos településnagysága: 2456 fõ/település • Az átlagos városnagyság: 39 223 fõ/város • Az átlagos falunagyság: 1135 fõ/falu A több mint 1000 fõs átlagos falunagyság jól elfedi a településnagyság differenciáit. A megye alapvetõen nem az aprófalvas megyék közé sorolandó, mint Baranya vagy Vas, ugyanakkor itt is találunk 100 fõ népesség alatti falvakat, s megtaláljuk a 100000 fõnél nagyobb népességszámú várost, Gyõrt is. 5. táblázat Az egyes településkategóriák abszolút és százalékos megoszlása a megyében (1998)4
3
Az adatok az 1998. évi T-STAR adatbázisból származnak 1998-ban még 173 települése, azon belül öt városa volt a megyének
4
4
Település kategória I. 100 fõ alatt II. 101-500 fõ III. 501-1500 fõ IV. 1501-3000 fõ V. 3001-5000 fõ VI. 5001-10000 fõ VII.10001-30000 fõ VIII. 30001-50000 fõ IX. 50001-100000 fõ X. 100000 fõ fölött
Település száma (db) % 6 3.47 40 23.12 80 46.24 33 19.08 8 4.62 1 0.58 3 1.73 0 0 1 0.58 1 0.58
Lakosság fõ % 429 0.10 12 377 2.91 74 691 17.589 70 656 16.63 28 403 6.69 6 015 1.42 51 166 12.04 0 0 53 802 12.66 127 297 29.96
Forrás: T-STAR '98
A megye településállománya már árulkodik a társadalmi, gazdasági állapotokról, az 1000 fõ körüli települések vannak túlsúlyban, s ez a méretû település már képes intézményeit mûködtetni, gazdasági milliõt maga körül kialakítani. A településállomány összetétele mellett meghatározó még a földrajzi fekvés is. Ebben a megye egyedülálló, az ország nyugati kapujának számít. A "kapu-jelleget" a határátkelõk és azok forgalma egyértelmûen bizonyítja. Gyõr-Moson-Sopron megye északnyugati része a hegyeshalmi határátkelõvel mindig is az ország nyugati kapujának számított. Ez a határátkelõ bonyolította le a legnagyobb határforgalmat NyugatEurópa és Magyarország, illetve tõle keletre esõ államok között. A rendszerváltás elõtti határátkelõhelyek száma az utóbbi tíz évben megduplázódott a megye osztrák határszakaszán jelenleg hét határátkelõhely van, melybõl négy folyamatosan üzemel, melyek délrõl észak felé haladva rendre a következõk: Kópháza, Sopron, Pamhagen (Pomogy), Hegyeshalom. Vannak idõszakosan mûködõk, és meghatározott közlekedési eszközök számára üzemelõk is. Két átkelõ, (Fertõrákos és Jánossomorja) az osztrák határ mentén csak tavasztól õszig vehetõk igénybe, és csak gyalogosok és kerékpárosok számára, a Fertõ tavon vízi jármûvek beléptetése folyik. Mindezeken kívül megtalálhatók azok az alkalmanként megnyitott határátkelõk, melyek valamilyen ünnep, vagy rendezvény alkalmából válnak nyílnak ki, mint például Albertkázmérpuszta Jánossomorja mellett. Ma a megye térszerkezetét a két "ütõér", a Gyõr-Hegyeshalom és a Gyõr-Sopron közlekedési folyosók határozzák meg. Ezekben a sávokban találjuk a megye összes városát, a dinamikus, lüktetõ tereket. A megye déli része városhiányos térség (alig egy hónapja nyerte el Pannonhalma a városi rangot, de ez még nem jelenti, hogy már a városi funkciókkal rendelkezne), kimutathatóan magán hordja a belsõ periféria jegyeit. Itt megtaláljuk a kisebb központokat, melyek térségszervezési feladataikat már a második világháborút megelõzõen is végezték, de városi rangra még nem emelkedtek. Ezek a települések; Pannonhalma, Tét, Szany, Beled szinte a megyehatárral párhuzamosan, annak sávjában húzódnak, bizonyítva ezzel a városhiányos sávban a másodlagos központok létét.
5
Az Országos Területfejlesztési Koncepció innovációs zónaként említi a Hegyeshalom-GyõrBudapest tengelyt, amelyen belül halad az M1-es autópálya nyomvonala is. Ez az autópálya az egyetlen jelenleg Magyarországon, amely elér a határig, s szomszédos ország autópályájával összeköttetése van. Ugyancsak innováció-orientált térségként definiálódik a Soprontól Szentgotthárdig húzódó sáv, melynek napjainkra gazdaságszerkezete, jövedelemtermelõ képessége igazolja kedvezõ besorolását. Tehát a térszerkezetbõl már adódnak a gazdaság területi differenciái, a városok, különösen a megye nagyobb városai a dinamika hordozói, de a falvak sem ítélhetõk meg egységesen. A megye faluállománya a vizsgálatok alapján három jól elkülöníthetõ csoportra bontható; a városok vonzáskörzetéhez tartozó, az országhatármenti sávban és a belsõ periféria területén, azaz a Veszprém és Vas megyével határos megyehatár menti falvak.
3. A megye kistérségeinek gazdasági és vállalkozói jellemzõi A kérdés elõszöris az, hogy melyik kistérségrõl ejtsünk szót, a KSH térségekrõl, vagy a teret diszjunktan le nem fedõ önkormányzati társulásokról, vagy a Megyei Önkormányzat által elfogadott, a területfejesztésben használatos kistérségekrõl? Röviden megpróbáljuk ezeket áttekinteni. A KSH 1993-re elkészítette a maga vonzáskörzeti beosztását, mely többnyire a korábbi városkörnyékhatárokat követte. A KSH által készített lehatárolás 138 ún. statisztikai kistérséget jelentett, majd e rendszernek az 1997-ben történt felülvizsgálatát követõen 150 területi egység (KSH kistérség) került lehatárolásra. Gyõr-Moson-Sopron megyében a 1993-as beosztás szerint öt körzet volt, amely valójában az 1984-es városkörnyébeosztással egyezett meg, majd a késõbbi felülvizsgálat kapcsán alakult meg a gyõri KSH körzetbõl kiszakítva a megye hatodik KSH körzete Pannonhalma-Tét mikrocentrumokkal. Ezek, a KSH által lehatárolt vonzáskörzetek az ún. KSH kistérségek. A megye gazdaságának, vállalkozói aktivitásának területi differenciáit mutajuk be e kistérségekre vonatkozóan a 6. táblázatban.
6. táblázat 1000 fõre jutó különbözõ típusú mûködõ vállalkozások száma Gyõr-Moson-Sopron megyében (1998) KSH körzet MUK_VALL MJSZ_VALL MJSZN_VALL MUK_EVALL 3801 kist. 57,7 5,6 52,1 47,2 3802 kist 95,1 16,6 78,5 57,7 3803 kist 59,7 6,3 53,3 46,4 3804 kist. 69,4 11,2 58,1 47,2 3805 kist 78,0 14,6 63,4 50,7 3806 kist 47,8 4,3 43,5 38,3 Megye összes 78,5 12,9 65,6 51,5 Megye falvai 52,3 6,0 46,3 40,8 Megye városai 99,5 18,4 81,2 60,2 Forrás: TSTAR adatbázis
6
MUK_VALL: mûködõ vállalkozások száma M_JSZ_VALL: mûködõ jogi személyiségû vállalkozások MJSZN_VALL: mûködõ jogi személyiség nélküli vállalkozások MUK_EVALL: mûködõ egyéni vállalkozások Kistérségek: 3801 kistérség: csornai kistérség 3802 kistérség: gyõri kistérség 3803 kistérség: kapuvári kistérség 3804 kistérség: mosonmagyaróvári kistérség 3805 kistérség: soproni kistérség 3806 kistérség: Tét-Pannonhalma kistérsége
A gazdaság területi differenciáit jól mutatja a fenti táblázat. Míg a városokban 1000 fõre 100 mûködõ vállalkozás jut, addig a a megye falvaira ez az érték 48,1, alig a fele, miközben az országos falusi átlag 27,6 fõ/1000 lakos, az országos városi átlag 95fõ/1000 lakos. De a területi differencia nem csak a város - falu relációban különbözik, hanem a nyugat -kelet és észak-dél irányban is kimutatható. Míg Sopron KSH körzetében az 1000 fõre jutó vállalkozások száma 70,2, és Mosonmagyaróvár KSH körzetében 62,4, addig Tét-Pannonhalma KSH körzetben ezen értékeknél jóval alacsonyabb, mindössze 42, azaz a megyében észak-nyugattól délkeleti irányba a gazdaság mutatói romlanak, a rurálitással együtt a hátrányos helyzet erõsödik. A vállalkozások nagyságrend szerinti összetétele kistérségenként ugyancsak utal a város-falu dichotómiára és az innovációs zóna illetve belsõ periféria jelenlétére a megyében (7. táblázat) 7. táblázat A jogi személyiségû vállalkozások nagyságrendje KSH kistérségenként (1998) Kistérség
MJSZV11
fó MJSZV11-20
alatt
fõ között
MJSZV21-50
MJSZV51-300 MJSZV
fõ között
fõ között
300
fõnél több
3801 kistérség
142
19
22
19
2
3802 kistérség
2367
188
144
109
28
3803 kistérség
117
12
22
10
2
3804 kistérség
635
63
54
51
6
3805 kistérség
1116
85
61
50
8
3806 kistérség
98
11
15
4
1
Megye falvai
858
91
110
72
4
Megye városai
3617
287
208
171
43
Megye
4475
378
318
243
47
összesen
Forrás: T-STAR 1998. MJSZV: mûködõ jogi személyiségû vállalkozás
7
Kistérségek: 3801 kistérség: csornai kistérség 3802 kistérség: gyõri kistérség 3803 kistérség: kapuvári kistérség 3804 kistérség: mosonmagyaróvári kistérség 3805 kistérség: soproni kistérség 3806 kistérség: Tét-Pannonhalma kistérsége
A rurális kistérségekben, a csornaiban és a kapuváriban valamint a téti-pannonhalmi kistérségben a 11 fõ foglalkoztatott alatti kisvállalkozások a jellemzõek, a nagyobb foglalkoztatók város specifikusak. Kivétel ezalól a Tét-Pannonhalma kistérségben lévú egyetlen nagyobb foglalkoztató Téten, ez a Sokoró kft, ahol a foglalkoztatottak száma ma már meghaladja a 850 fõt, a cég profilja fémmegmunkálás, kábelüzem és speciális mezõgazdasági gépek gyártása. A Gyõr-Moson-Sopron megye területfejlesztési koncepciója az MTA RKK NYUTI-ban folyó korábbi kutatások eredményeit alapul véve 14 kistérségre vonatkozó térfelosztást fogadta el, s erre a területi felosztásra készültek el a prioritások és tervezési szinten a programjaik is (1. ábra). Erre a térfelosztásra készített társadalmi-gazdasági analízis is a területi differenciákkal foglalkozik. Most a múlt évben elkészített a 14 kistéségre vonatkozó összehasonlító gazdasági elemzés rövid változatát adjuk közre, mely az 1990-es évek óta lezajlódó folyamatokat vette figyelembe 25 változó segítségével. Az adatbázist településszintrõl építettük fel kistérségi szintre. A változókat hét csoportba rendezésével a demográfiai- és a munkaerõstruktúrát, a gazdasági aktivitás mértékét, a mezõgazdasági és turisztikai adottságot, az infrastruktúra (fõleg a vonalas) állapotát jellemzzük, és bizonyos mutatókból a jövedelmi viszonyokra is utalunk kistérségi szinten. A demográfiai elemzéshez az 1990-tõl az évenkénti vándorlás kummulált értéke, a természetes szaporodás mértéke, az iskolai végzettség és az öregségi index tartozik, míg a munkaerõ struktúra esetén a munkanélküliség és a tartós munkanélküliség értékeit elemeztük. A gazdasági aktivitás mértékét a vállalkozások száma (jogi személyiségû, nem jogi személyiségû, egyéni vállalkozások) és az iparûzési adó értéke segítségével közelítettük, a mezõgazdasági adottságot a száz éve bevált aranykorona értékkel jellemeztük. A turisztikai adottság jellemzõi a különbözõ vendéglátó egységek, a vendéglátói férõhely és a vendégéjszakák számából származnak. Az infrastruktúra kistérségi szintjére a telefonok száma, a személygépkocsik száma a csatornázott és a gázzal ellátott lakások száma utal. A legnagyobb gondot az okozta, hogy milyen változókkal lehetne település szinten a jövedelmi viszonyokra utalni, végül öt változót választottunk: a személyi jövedelemdó alapon kívül idesoroltuk még az 1990-tõl épített lakások számát, az 1997-ben épített lakások számát, s közöttük a 140 m2 -nél nagyobb alapterületû lakások számát, valamint a 90-tõl épített lakások átlagos alapterületét településenként. A településszintrõl felépített alapadatbázist a megfelelõ változókkal súlyoztuk, s elõállítottuk a körzetekre vonatkozó súlyozott értékeket is, s viszonyítottuk õket a megyei súlyozott átlaghoz, és az eltérés mértékétõl függõen öt csoportot állítottunk fel. A 2. ábra a számítási metódus összefoglaló ábrája. 3.1. A demográfiai jellemzõk kistérségenként: Magyarország demográfiai állapota kedvezõtlen, a népesség természetes szaporodása negatív értékeket mutat, nem kivétel ez alól Gyõr-Moson-Sopron megye sem, ahol az 1000 fõre jutó
8
természetes szaporodási értéke 1990 és 1997 között -11,57 - ezt az ugyanerre az évekre vonatkozó pozitív vándorlási egyenleg sem tudja ellensúlyozni, hiszen értéke csupán 9,88 - ami azt mutatja, hogy a megye bevándorlási térség, de a kistérségi szintû vizsgálatok már erõs differenciáltságra utalnak. A megye 14 kistérsége közül a gyõri, soproni, pannonhalmi kistérségben, Szigetközben és Fertõmente térségben a vándorlási egyenleg pozitív, viszont Dél-Rábaközben és Kapuvár kistérségében az elvándorlás dominál. A születések száma a halálozások számát csupán két kistérségben haladja meg, Mosoni sík és mosonmagyaróvári kistérségben, de ez a mutató még Szigetközben és a gyõri kistérségben kedvezõbb a megyei átlagnál. Ugyanezekben a kistérségekben kedvezõ az öregségi index és a két megyei jogú város térségében kiugróan magas az átlagos iskolázottsági mutató, mely nyilván összefügg a nagyvárosok funkciórendszerével, a felsõfokú intézmények jelenlétével. Az elemzés alapján egyértelmûen kirajzolódik a megye kettéosztottsága, a megye északi részének Hegyeshalomtól Gyõrön keresztül a megyehatárig terjedõ területe a kedvezõ humánerõforrás állományra jellemzõ jegyeket hordoz, s emellett még népességvonzó terület is, hasonló jegyek jellemzõk még Sopron és térségére, bár a korösszetétel már közel nem olyaan kedvezõ, amelyhez viszont hozzájárulhat az a tény is, hogy Sopron és környékét az ország különbözõ részérõl a jobb anyagi körülmények között élõ nyugdíjasok egyre szívesebben választották lakóhelyül. A megye déli sávjához tartozó kistérségek az ellentétes tendencia hordozói, rájuk a kedvezõtlen demográfiai szerkezet jellemzõ, sajnos még a két kisváros (Csorna, Kapuvár) és vonzáskörzetük is a kedvezõtlen jegyeket hordozzák. 3.2. A munkanélküliség területi differenciái A munkanélküliek és a tartós munkanélküliek számát a munkaképes korú lakossággal súlyozva kerestük azt a mutatót, mely viszonylag pontos és összehasonlítható értéket nyújt (sajnos az aktív népesség számával az egyre bizonytalanabb becslés miatt nem számolhatunk). A határmentiséggel az összefüggés rendkívül szoros. A soproni, mosonmagyaróvári, kistérségekben, a Fertõmentén és az Alpokalján a legalacsonyabb a munkanélküliség, azaz egyértelmûen az országhatár menti területeken, sõt azokban a térségekben, ahol a határátkelõ is jelen van, ami még könnyebbé teszi az osztrák munkavállalást, az osztrák munkahely elérését. 3.3. A vállalkozói aktivitás területi különbségei A vállalkozói aktivitás mértéke a városokban illetve a városkörnyéki falvakban magasabb, mint a rurális területeken, ezt mutatják a képzett mutatók is. Tehát a vállalkozás város, sõt nagyváros specifikus, míg Sopron, Gyõr és Mosonmagyaróvár esetében lakosság számmal súlyozott jogi személyiségû és jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaságok száma azonos, magas értéket mutat, addig a kisvárosokban ez a mutató a harmada illetve fele a nagyvárosinak. Az egyéni vállalkozások száma már nem mutatja ezt a differenciát. Az iparûzési adó mértéke nyilván ott jelentõs, ahol jelentõs a gazdasági tátsaságok súlya, azaz a nagyvárosokban, illetve azokban a kistérségekben, ahol termelõüzemek, vegyes, vagy külföldi tulajdonú cégek találhatók. Ez a terület pedig elsõsorban Mosonmagyaróvár és Gyõr körzete, e két térségben az egy fõre jutó iparûzési adó 8000 forint fölött
9
van. Jelentõs még ez az adófajta Sopron kistérségében és a Mosoni sík területén, ahol Jánossomorja és Mosonszolnok gazdasági potenciálja jelentõs adóbevételhez segíti az önkormányzatot. Csak megjegyzésként említendõ, hogy Mosonmagyaróvár és Gyõr után Mosonszolnokon a legmagasabb az egy fõre jutó iparûzési adó mennyisége, mely a faluban mûködõ két német tulajdonú cégnek köszönhetõ. A fentiek jól érzékelik, hogy a gazdasági potenciál a megye északkeleti felében Hegyeshalomtól Gyõrig húzódik, s ezen a tengelyen kívül még Sopron és térsége jelent domináns tényezõt. Három olyan kistérség is létezik a megyében, melyben egyetlen település sem élt az iparûzési adó lehetõségével, ez egyben jelzi a helyi gazdaság elhanyagolható mértékét is, ezek a térségek: Tóköz, Alpokalja, Kavicstakaró. A mezõgazdasági adottságot az aranykorona értékkel mértük, a megye legmagasabb aranykoronával rendelkezõ földterületei a soproni kistérségben, az Alpokalján, Rábaközben és a Mosoni sík településein található, s különösen kedvezõtlen értékeket mutat (mint a neve is mutatja) Kavicstakaró kistérség, Tét és vonzáskörzete. 3.4. A turizmus szerepe a kistérségekben Két kistérségben jut megkülönböztetett szerephez a turizmus, Sopron és Mosonmagyaróvár térségében. Mindkettõ térség határmenti terület, tehát látni kell, hogy jelenleg a turizmust kiszolgáló létesítmények nem az attraktivitás egyenes következményei, hanem elsõsorban a htárátkelõk és fõútvonalak által indukált kereslet, az ún. koridor turizmus következménye. Egyik esetben sem csak a térség városában találhatók meg az idegenforgalmi létesítmények, vendéglõk, panziók, hanem a települések nagy része a turizmusra, vendégfogadásra rendezkedett be. Sopron térségében Nagycenk, Kópháza, Fertõrákos, Mosonmagyaróvár térségében Hegyeshalom, Rajka, Hegyeshalom, Levél városi szintet nyújtó ellátást tud biztosítani. 3.5. Az infrastruktúra fejlettségi szintje és kistérségi szintû differenciái A korábbi fejezetben már górcsõ alá vettük a kistérségek infrastruktúra alapellátottságát, s azt az örvendetes megállapodást tehettük meg, hogy a 90-es évek elejéhez képest már pár év alatt pozitív irányban történt elmozdulás. Valóban az évtized elsõ felében elhatározott, majd megtervezett infrastruktúra beruházások, ami alatt most elsõsorban a a gáz és szennyvíz csatorna hálózat kiépítését értjük, az évtized végére kezdenek beérni, tehát a kiépítettség mértéke látványosan ezekre az évekre datálhatók, sõt a térségi átlagok az egyes településeken a gáz- illetve csatorna bekötések miatt szinte naponta változnak, egy-egy kistérség a nulla szintrõl 50-60%-os szintre változhat. A napi változást a statisztikai adatok sokszor éves vagy több éves késéssel tudják követni, a napi állapotot csak a településen élõk tudják. Sajnos ma is van olyan kistérség a megyében, ahol a víz- vagy a csatornahálózat még hiányzik, vagy legalábbis a bekötések még nem kezdõdtek el. A szennyvíz csatorna kiépítésének elhúzódása miatt a közmúolló mértéke több mint kétszeres. Ma még a kedvezõbb értékek a nagyvárosokat tartalmazó kistérségekre jellemzõ, ahol a város csatornázottsága az egész térség csatornázottsági átlagát növeli. Ezért Sopron, Gyõr kistérségeiben legmagasabb a csatornával ellátott lakások aránya, s itt a legkedvezõbb a közmûolló értéke is.
10
A telefon ellátottság ugyancsak a kiépítettség függvénye, mára megye területén közel minden harmadik lakásra jut telefon, s ez jóval kisebb szórást mutat, mint a csatorna vagy a gáz ellátottság. Az alacsonyabb értékek, mint a Mosoni sík és Mosonmagyaróvár térsége, elsõsorban a vonalkapacitás bõvítésének elmaradásából adódik. Az infrastruktúra fejlettségére is utal a személygépkocsi mutató, de már átmenetet képez, s jó jelzõje a jövedelmi viszonyoknak is. A legkisebb szórást ez a mutató mutatja, kiegyenlített a megye személygépkocsi ellátottsága, bár az értékek a városokat tartalmazó kistérségek esetében a legmagasabbak. 3.6. A jövedelmi viszonyok kistérségi szinten Kistérségi szinten a legnehezebben mérhetõ mutató. Ezen a szinten nem lehet elõállítani a GDP értékét, s nincs semmi olyan komplex mutató sem, mely a területi jövedelmeket ekkora területi egységre meg tudná határozni. Ezért olyan jellemzõket választottam ki, melyek utalnak a jövedelmi viszonyokra, hiszen az szja alapú jövedelem a nem kifejezetten vállalkozási térségekben jól közelítést ad az átlag jövedelmekrõl, s mindehhez ha a lakásépítési kedvet, s a luxus lakások arányát is figyelembe vesszük, akkor reálisan következtethetünk a jövedelmekre. Jó mutatónak bizonyulna a gépkocsi állomány vizsgálata is, különösen, ha ezt márka és korra vonatkoztatva is el tudnánk végezni, de sajnos ilyen adatok beszerzésére nincs lehetõség. A kistérségek közül egyértelmûen kiugrik a határmenti területek magasabb jövedelmi szintje, a nagyobb építési kedv, s ezen belül a nagyobb alapterületû lakások építése. Míg az szja alapú jövedelem egyértelmûen a városok és vonzáskörzeteiben a legmagasabb, s ezek közül is Gyõr kistérsége hódítja el az elsõ helyet, addig a többi mutató korrigálásával a sorrend már változik. A legelsõ helyre Fertõmente kistérsége kerül, amelyet Sopron és Mosonmagyaróvár követ. Kiemelendõ Alpokalja kistérség, melyben a többi mutató hátrányos helyzetre utal, de ebben megelõzi Gyõr vonzáskörzetét is. A legalacsonyabb értékek Tét mikrotérségére és Tóközre jellemzõk, s ezek az értékek összhangban vannak e térségek többi mutatójával.
Összegzés Magyarország egészén belül Gyõr-Moson-Sopron megye az innováció hordozója, az élénk gazdasági környezet mintája., de mint a fentiekben láttuk ezek a tényezõk a megyén belül erõs differenciát mutatnak. E differenciák hordozói közül hármat kell feltétlen megemlíteni: - a településhálózatot - a térszerkezetet - a határ menti fekvést. Az országos jelenséget támasztja alá ebben a megyében is az a tény, miszerint a vállalkozások aktivitása, a gazdasági potenciál elsõsorban a városokban és a város közeli terekben magas. Az innovációs zónák a közlekedési hálózathoz és a határ menti fekvéshez kötõdnek. Itt a kedvezõ elérhetõség játszik szerepet a vállalkozások létrehozásában és eredményes mûködésében. Mindehhez hozzájárul ezekben a terekben a külföldi tõke fokozott megjelenése. 11
A megye belsõ perifériái, különösen a Vas és Veszprém megye menti sáv nehezen képes a megye dinamikus területeihez felzárkózni, az elmaradottabb infrastruktúra és a rosszabb elérhetõség miatt a 90-es évek elsõ felében a külföldi tõke is nehezebben találta meg ezeket a tereket, így a lemaradásuk egészen az utóbbi idõkig fokozódott.
12
