1 JeMa. Az E-Bacchus rendelet módosításának megsemmisítése iránti kereset elfogadhatatlansága

L u x e mb o u r g i j o g g y a k o r l a t

2013/1 JeMa

Láncos Petra Lea A Törvényszék ítélete a Tokaj-ügyben* Az E-Bacchus rendelet módosításának megsemmisítése iránti kereset elfogadhatatlansága Hivatalos hivatkozás: T-194/10. sz., Magyarország kontra Európai Bizottság ügyben 2012. november 8-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] Tárgyszavak: elfogadhatatlanság • joghatásokat ki nem váltó jogi aktus • keresettel nem megtámadható jogi aktus • semmissé nyilvánítási eljárás • tájékoztató jellegű jogi aktus Értelmezett jogszabályhelyek: 1493/1999/EK tanácsi rendelet (1999. május 17.) a borpiac közös szervezéséről • 1234/2007/EK tanácsi rendelet (2007. október 22.) a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről • 479/2008/EK tanácsi rendelet (2008. április 29.) a borpiac közös szervezéséről, az 1493/1999/EK, az 1782/2003/EK, az 1290/2005/ EK és a 3/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az 1493/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről • 607/2009/EK bizottsági rendelet (2009. július 14.) a 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a bizonyos borászati termékekre vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések, hagyományos kifejezések, valamint e termékek címkézése és kiszerelése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egyes részletes szabályok megállapításáról

1. Az ügy előzményei 2. A megsemmisítés iránti kérelem 3. Az ítélet érvelése 4. A rendelkező rész és a ratio decidendi 5. Az érvelés kritikája 6. Az ítélet jelentősége

ről való használatának feltételeiről. A magyar és a szlovák fél megegyezett abban, hogy 2004. augusztus 1-jéig egységes szabályozást hoznak létre az alapvető kérdésekben, továbbá megállapodnak a borvidék Szlovákiára eső részének területi lehatárolásában. E dokumentum aláírását követően vált lehetővé, hogy a közösségi jog elismerje a tokaji borvidékre utaló eredetmegjelölés Szlovákia részéről való használatának lehetőségét.

1. Az ügy előzményei A „Tokaj” eredetmegjelölés szlovákiai használata régóta vitatott Magyarország és északi szomszédja között. A trianoni, majd a párizsi békeszerződés keretében a tokaji bortermelő vidék három települése, Újhely, Kistornya és Szőlőske is Csehszlovákiához, majd az ország szétválásával Szlovákiához került.1 Az EU-hoz való csatlakozását megelőzően Magyarországnak a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről Brüsszelben 1993. november 29-én aláírt megállapodás (bormegállapodás) alapján az EU területén kizárólagos joga volt a Tokaj eredetmegjelölés, illetve származtatott formái használatára.2 A csatlakozási okmány úgy módosította a borpiac közös szervezéséről szóló 1493/1999/EK tanácsi rendelet (borpiaci rendtartás) III. mellékletét („Szőlőtermő övezetek”), hogy annak 3. pontjába, a C I. a) alatt felsorolt szőlőtermő övezetek közé bekerült „Szlovákiában a Tokay régió”. 2004. június 2-án kölcsönös együttműködési egyezmény jött létre a Szlovák Köztársaság Földművelésügyi Minisztériuma és a Magyar Köztársaság Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériuma között a tokaji borvidék szőlészeti és borászati kérdéseinek rendezése tárgyában. Erre az egyezményre figyelemmel 2004. június 14-én a két tagállam földművelésügyi minisztere és a Bizottság képviselője aláírta az ún. egyeztetett emlékeztetőt (Agreed minutes), amelyben a felek megállapodtak a Tokaj eredetmegjelölés szlovák rész-

62

* Szakmai lektor: Pogácsás Anett.

Köszönettel tartozom Iványi Juditnak és Szijjártó Katalinnak hasznos tanácsaikért.

1 Részletesen lásd Tattay Levente: „A Tokaj eredetmegjelölés és a hét nemzetközi egyezmény” Gazdaság és Jog 2012/4, 24. 2 Kihirdette az 1994. évi XI. tv. A megállapodás szerint a Tokaji eredetmegjelölés egyes változatai magyar megjelölésként részesülnek oltalomban, bormegállapodás 4. cikk (5) bek., ill. melléklet, B. rész, 3.4. pont. A tagállamok vállalták, hogy 2007. március 31-ig befejezik az olyan megjelölések feltüntetését, mint a Tokay Pinot Gris, Tocai Friulano, Tocai Italico. Lásd még Tattay (1. lj.) 23. A bormegállapodás e rendelkezéseinek „igazságtalanságát” kifogásolták a felperesek a Tocai friulano ügy alapeljárásában. A Tocai friulano egy ősi szőlőfajta, amelyet Friuli–Venezia Giulia tartományban termesztenek. Az EuB szerint mivel a „Tocai” szó használatára vonatkozó tilalom nem zárja ki az érintett olasz borok forgalmazásának valamennyi módját, nem jelent tulajdontól való megfosztást az EJEE értelmében. Ezen túlmenően a korlátozó intézkedés közérdekű célt szolgál, továbbá miközben megfelelő átmeneti időszakot biztosít az átállásra, alternatív kifejezések is rendelkezésre állnak a termékek forgalmazására, így az intézkedés arányosnak is tekinthető. C-347/03. sz., Regione autonoma Friuli–Venezia Giulia és ERSA ügyben 2005. május 12-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-03785. o.] 52–54, 121–122, 131–134. pont. Lásd még Szilágyi János Ede: „A földrajzi árujelzők hatályos magyar szabályozása a nemzetközi és európai tendenciák tükrében” Magyar Jog 2010/5, 266.

Láncos Petra Lea: A Törvényszék ítélete a Tokaj-ügyben

JeMa 2013/1 L u x e mb o u r g i j o g g y a k o r l a t

2007 decemberében a két ország szándéknyilatkozatot fogadott el arról, hogy megállapodásuk esetére közös termékleírást nyújtanak be a Tokaj/Tokajske borfajtákra nézve.3 Az egyeztetett emlékeztetőben tett vállalások ugyanakkor nem teljesültek maradéktalanul, és különösen nem teljesült a közös termelési-ellenőrzési-szakigazgatási szabályok kialakítására vonatkozó vállalás, valamint a borvidék Szlovákia területére eső részének lehatárolására vonatkozó követelmény.4 Ennek ellenére az uniós jog alapján a szlovák bortermelők jogszerűen használhatják a Tokaj szótőből képzett eredetmegjelöléseket. Ugyanakkor, miképpen Tattay Levente fogalmaz: „az igazi problémát a szlovák »Tokaj« megjelölés megtévesztő jellege, a szőlő alacsonyabb mustfoka, a bor gyengébb minősége […] és az okozza, hogy szinte évről évre indokolatlanul síkvidéken terjeszkedve növelik a termőterületüket.”5 A borneveket illető eredetmegjelölések közösségi, illetve uniós oltalmát szabályozó európai normák a minőségi borok tekintetében a tagállamok jogszabályai alapján oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre épültek.6 A 1493/1999/EK rendelet 54. cikk (4) bekezdése alapján „a tagállamok továbbítják a Bizottságnak az általuk elismert m. t. [meghatározott termőhelyről származó] minőségi borok listáját, amelyen minden m. t. minőségi bor esetében feltüntetik azokat a nemzeti rendelkezéseket, amelyek ezeknek az m. t. minőségi boroknak a termelésére és előállítására vonatkoznak”. A rendelet 54. cikk (5) bekezdése szerint „a Bizottság a listát közzéteszi az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának C sorozatában”. Az 1234/2007/EK rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) inkorporálta a 479/2008/EK rendeletet, mely hatályon kívül helyezte a borpiaci rendtartást.7 A közös piacszervezésről szóló rendelet 118s. cikke egyben kimondta, hogy a borpiaci rendtartással összhangban álló tagállami jogszabályok alapján oltalmat élvező bornevek automatikusan uniós szintű oltalomban részesülnek. Egyúttal a Hivatalos Lap C sorozatában közzétett jegyzék helyébe lépett az ún. E-Bacchus nyilvántartás,8 mely egyebek között a tagállamok oltalom alatt álló eredetmegjelöléseit és földrajzi jelzéseit tartalmazza. Az E-Bacchus nyilvántartásába azok az eredetmegjelölések kerültek bejegyzésre, melyek 2009. augusztus 1-jén a tagállamok jogszabályai alapján oltalom alatt álltak.9 A Bizottság a Hivatalos Lap C sorozatának utolsó (2009. július 31-én közzétett) jegyzékének adatai alapján az E-Bacchus nyilvántartásba bejegyezte a Tokajská/Tokajské/Tokajsky vinohradnícka oblast eredetmegjelölést.10 2009. november 30-án a szlovák hatóságok levélben kérték a Bizottságot, hogy az E-Bacchus kérdéses bejegyzését a „Tokaj” eredetmegjelölésre módosítsák, mivel a nyilvántartás összeállításának lejárati időpontjában, azaz 2009. augusztus 1-jén Szlovákiában ez az eredetmegjelölés állt oltalom alatt.11 A Bizottság 2010. február 18-án kelt levelében elutasította a szlovák hatóságok kérését, mert a releváns szlovák jogszabályokban a „Tokaj” szó önmagában nem szerepelt oltalom alatt álló eredetmegjelölésként. A vonatkozó szlovák jogszabályok alapján a Bizottság 2010. február 26-án az E-Bacchus nyilvántartásában szereplő bejegyzést Vinohradnícka oblast’ Tokajra módosította. A Bizottság annak ellenére nem értesítette erről


hazánkat, hogy a módosítás az iparjogvédelmi szempontból azonos hazai eredetmegjelölés okán Magyarország érdekeit is érintette.12 2010. március 5-én a magyar hatóságok levélben kifogásolták a Bizottság által módosított bejegyzést, tekintettel arra, hogy Szlovákia 2009. június 30-án, azaz a nyilvántartás összeállítása szempontjából releváns időpontot – 2009. augusztus 1-jét – megelőzően egy új jogszabályt fogadott el, melyben a Tokajská vinohradnícka oblast kifejezést részesítette oltalomban.13

3 Council of the European Union, Interinstitutional File 2007/0138 (CNS) 16768/07 ADD 1, Brussels, 21 December 2007 (08.01), 7. 4 Gondot okoz a termőterület közös megállapodással való lehatárolásában az, hogy míg Magyarország szerint a borvidék Szlovákiában található része mindössze 132 hektárra tehető, addig Szlovákia 2006-ban az EU-nak már 1474 hektár termőterületet jelentett be. Tattay (1. lj.) 24; Szilágyi (2. lj.) 268–269. 5 Tattay (1. lj.) 24. 6 A közösségi borpiaci szabályozás fejlődéséről részletesen lásd Szilágyi János Ede: „Az új borpiaci rendtartás kihívásai” Publicationes Univeristatis Mis kolcinensis, Sectio Juridica et Politica 2009/2, 596–600. 7 479/2008/EK tanácsi rend. (2008. április 29.) a borpiac közös szervezéséről, az 1493/1999/EK, az 1782/2003/EK, az 1290/2005/EK és a 3/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az 1493/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. 8 „A Bizottság létrehozza és naprakésszé teszi az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és az oltalom alatt álló földrajzi nevek nyilvános hozzáférésű elektronikus nyilvántartását.” A mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint az egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i, 1234/2007/EK tanácsi rend. 118n. cikke alapján (HL L 299., 1. o.). 9 Miként Szilágyi fogalmaz: a 479/2008/EK rend. hatálybalépésével „megszűnik a tagállamok azon nagyfokú szabadsága, hogy a borokra vonatkozó földrajzi árujelzők szabályait saját hatáskörükben állapítsák meg.” Szilágyi (6. lj.) 607. Ugyanő a rend. eredetvédelmi szabályaival kapcsolatban már 2009-ben így ír: „[a] nehézség egy konkrét magyar és (Trianonnak köszönhetően) szlovák borvidékhez kötődik, nevezetesen, hogy mi lesz a tokaji név sorsa, és miként rendeződik a kapcsolódó magyar–szlovák vita.” Uo., 608–609. 10 A Vinohradnícka oblast’ Tokaj oltalom alatt álló eredetmegjelölést a szlovák mezőgazdasági minisztériumnak a telepítési jogok részletes szabályairól és a 182/2005. sz. tv. egyes egyéb rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 2005. május 13-i 237/2005. sz. rend. tartalmazta. 11 A bortermelésről és a borokról szóló, 182/2005. sz. tv. és a 237/2005. sz. rend. (2. lj.). 12 Ez kiderül Magyarország kereseti kérelméből: http://curia.europa.eu/juris/ document/document.jsf?text=&docid=80998&pageIndex=0&doclang=HU& mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=496943. 13 A bortermelésről és a borokról szóló 313/2009. sz. tv. A teljesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a Bizottság Magyarország vonatkozásában az E-Bacchusba a Tokaj eredetmegjelölést jegyezte be, hiszen hazánk a nyilvántartás összeállításának lejárati időpontja előtt hatályos jogszabályban helyezte oltalom alá a kérdéses eredetmegjelölést és időben benyújtotta a szükséges dokumentációt. 2010. április 27-én Szlovákia a 313/2009. sz.

63


2013/1 JeMa

2. A megsemmisítés iránti kérelem

3. Az ítélet érvelése

Keresetében Magyarország azt kérte a Törvényszéktől, hogy semmisítse meg a Bizottság által az E-Bacchus nyilvántartásba bevezetett Vinohranícka oblast’ Tokaj oltalom alatt álló eredetmegjelölés bejegyzését.14 Magyarország szerint ugyanis a Bizottság jogszerűtlenül járt el, amikor Szlovákia bejelentésére, valamint a 2009. augusztus 1-jén hatályos szlovák rendelkezésekre tekintettel az E-Bacchus nyilvántartásában szereplő adatokat a korábbi Tokajská/Tokajské/Tokajsky vinohranícka oblast eredetmegjelölésről a Vinohradnícka oblast’ Tokaj eredetmegjelölésre módosította. Magyarország az E-Bacchus megtámadhatóságának alátámasztásaként arra hivatkozott, hogy a nyilvántartás bejegyzései az érdekeltek számára joghatásokat keletkeztetnek. A magyar kormány szerint ugyanis a nyilvántartásba bejegyzett eredetmegjelölések határozzák meg a tagállamok által benyújtandó műszaki dokumentációkat (a termékelírásban szereplő elnevezést),15 valamint a kérdéses borok címkézésekor és kiszerelésekor kötelezően feltüntetendő adatokat.16 A magyar kormány azzal az időbeli érvvel támasztotta alá kereseti kérelmét, hogy az E-Bacchusba bejegyzendő oltalom alatt álló eredetmegjelöléseknek a 2009. augusztus 1-jén fennálló, vonatkozó tagállami rendelkezések szerinti helyzetet kellene tükrözniük. Márpedig 2009. augusztus 1-jén már létezett az a szlovák jogalkotó által elfogadott és kihirdetett jogszabály, amely a Vinohradnícka oblast’ Tokaj eredetmegjelölést az eredeti Tokajska vinohradnícka oblast eredetmegjelölésre módosította – jóllehet a kérdéses jogszabály csupán 2009. szeptember 1-jén lépett hatályba.17 Érvelésének alátámasztására a magyar kormány a Törvényszék a Cuvée Palomar ügyben hozott ítéletére18 is hivatkozott, melyben a Törvényszék kimondja, hogy az eredetmegjelölések oltalmát megalapozó nemzeti rendelkezések harmadik személyekkel szemben a vonatkozó jogszabályok tagállami közzétételénél fogva hívhatók fel.19 A magyar kormány szerint még ha fel is tesszük, hogy nem az eredetmegjelölés elfogadásának, hanem a hatálybalépésé nek időpontja döntő az E-Bacchusba történő bejegyzés szempontjából, a kifogásolt eredetmegjelölés azért sem kerülhet az eredetmegjelölések uniós nyilvántartásába, mivel a 2009. augusztus 1-jét megelőzően elfogadott új szlovák törvény a 607/2009/EK rendelet20 73. cikk (2) bekezdése értelmében vett, termékelírást érintő módosításnak minősül, így ezen új jogszabályban szereplő elnevezést kell az E-Bacchusnak is tartalmaznia.21 Mindezek alapján a magyar kormány szerint az E-Bacchus nyilvántartása tévesen tartalmazta a Vinohradnícka oblast’ To kaj eredetmegjelölést. Végül Magyarország szerint a gondos ügyintézés, a jóhiszemű együttműködés és a jogbiztonság elve alapján a Bizottság köteles megvizsgálni, hogy a Szlovákia által szolgáltatott adatok pontosak, naprakészek, hiteles és megfelelők-e, illetve hogy a nyilvántartásba bejegyzésre kerülő eredetmegjelölés valóban oltalom alatt áll-e.22

A Törvényszék indokolását azzal indítja, hogy a tárgyaláson a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást emelt a megsemmisítési keresettel szemben. Egyben utal eljárási szabályzatának 113. cikkére, mely szerint a kereset elfogadhatósága feltételeinek fennállását a Törvényszék az eljárás bármely szakaszában vizsgálhatja. Az alperes érvelése szerint a kereset elfogadhatatlan, tekintettel arra, hogy az eredetmegjelöléseknek az E-Bacchus nyilvántartásba történő bejegyzése nem minősül megtámadható jogi aktusnak, hiszen a bejegyzés maga nem keletkeztet önálló joghatásokat. Márpedig az EUMSZ 263. cikke értelmében megtámadható jogi aktusok joghatásainak „kötelező erejűeknek és olyan jellegűeknek kell lenniük, amelyek a harmadik személyek jogi helyzetének jelentős módosításával az ő érdekeiket érintik”.23 A Törvényszék helyt ad a Bizottság elfogadhatatlansági kifogásának, emellett további indokokat is felhoz az E-Bacchusban tett bizottsági bejegyzés helyességének alátámasztására. A Törvényszék indokolásának alapvetően három fő vonulata különíthető el: a joghatás hiányát érintő érvek, az időbeliséget érintő megfontolások, valamint a Bizottság eljárásával kapcsolatos meglátások. (I) A Törvényszék a keresetet elfogadhatatlannak találja, mivel az oltalom alatt álló eredetmegjelölések E-Bacchusba való bejegyzése „nem jár semmiféle joghatással”.24 Az egyes bornevek közösségi oltalma ugyanis eredetileg a borpiaci rendtartással összhangban oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre vonatkozó tagállami jogszabályokon alapult. Ehhez képest

tv.-t is hatályon kívül helyezte, és a Tokaj eredetmegjelölést helyezte oltalom alá. Mivel Szlovákia vonatkozásában a Tokaj eredetmegjelölésről szóló tv. elfogadására és hatálybalépésére is a nyilvántartás összeállításának lejárati időpontját követően került sor, a szlovák Tokaj eredetmegjelölés már nem került be az E-Bacchusba.

14 A kereseti kérelem összefoglalója: http://curia.europa.eu/juris/document/do cument.jsf?text=&docid=80998&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req& dir=&occ=first&part=1&cid=496943. 15 Az 1234/2007/EK rend. 118s. cikk (2)–(3) bek. értelmében. 16 Ítélet, 36–37. pont. 17 Ítélet, 24–25. és 27–28. pont. 18 T-237/08. sz., Abadía Retuerta kontra OHIM (Cuvée Palomar) ügyben 2010. május 11-én hozott ítélet [EBHT 2010., II-1583. o.]. 19 T-237/08. sz. ítélet (18. lj.) 99. pont. 20 A 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a bizonyos borászati termékekre vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések, hagyományos kifejezések, valamint e termékek címkézése és kiszerelése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egyes részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. július 14-i 607/2009/EK bizottsági rend. (HL L 193., 60. o.). 21 Lásd 479/2008/EK rend. 51. cikk (1) bek., ill. a jelenleg hatályos 1234/2007/EK rend. 118s. cikk (1) bek. 22 Ítélet,34–35. pont. 23 Ítélet, 18. pont. 24 Ítélet, 19. pont.

64



az új közös piacszervezési rendelet 118s. cikk (1) bekezdése nem tesz mást, mint automatikusan kiterjeszti az uniós oltalmat a borpiaci rendtartással összhangban oltalom alatt álló bornevekre. A Törvényszék e tekintetben visszautal a Cuvée Palomar ügyben kimondottakra: „ez az oltalom nem valamely önálló közösségi eljárásból következett”25 – vagyis az uniós oltalom forrását az eredetmegjelöléseknek a borpiaci rendtartással összhangban oltalmat biztosító tagállami jogszabályok képezik. Mivel az eredetmegjelölések uniós oltalma a nemzeti jogszabályokból adódik, „e megnevezéseknek az E-Bacchus nyilvántartásba való bejegyzése nem szükséges ahhoz, hogy azok uniós szintű oltalmat élvezzenek”.26 Mindezek alapján a Bizottság aktusának azért sem lehet joghatása, mivel „a borneveknek és a nemzeti rendelkezésekre való utalásoknak a Hivatalos Lap C sorozatában történő közzététele”,27 valamint az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseknek az E-Bacchusba való átvezetése csupán tájékoztató intézkedésnek minősül.28 Mint ilyen, nem is tekinthető kötelező jellegű közösségi aktusnak,29 hiszen „nem módosítja jelentősen az érintettek jogi helyzetét”.30 Magyarország érvét – mellyel a nyilvántartásnak a tagállamokra, valamint érintett harmadik személyekre kifejtett joghatásait kívánja alátámasztani –, mely szerint az E-Bacchus tartalma határozná meg a tagállamok által kötelezően benyújtandó műszaki dokumentációkat, valamint a termékek címkézésekor és kiszerelésekor kötelezően feltüntetendő adatokat, a Törvényszék ugyanazzal az indokolással utasítja el. A tagállamok által 2011. december 31-ig benyújtandó műszaki dokumentáció, valamint a címkézéskor kötelezően feltüntetendő eredetmegjelölés „nem attól függ, hogy mi került bejegyzésre az E-Bacchus nyilvántartásába, hanem attól, hogy mi áll ténylegesen oltalom alatt”.31 Mindezek alapján a benyújtandó műszaki dokumentációkra, valamint a termékcímkézésre irányadó eredetmegjelölés tekintetében az oltalom forrását képező nemzeti jogszabályokhoz kell visszanyúlni. (II) Ami az időbeliséggel kapcsolatos érveket illeti, a Törvényszék leszögezi: a Bizottság E-Bacchusban tett módosító jellegű bejegyzése nem téves, hiszen a nyilvántartásba azok az eredetmegjelölések kerülhetnek bejegyzésre, amelyek a 2009. augusztus 1-jei lejárati időpontban ténylegesen oltalom alatt álltak. A Törvényszék szerint az eredetmegjelölések nyilvántartásba való bejegyzésének „előfeltétele az, hogy nem csupán a jogszabály, hanem az oltalom is létezik”.32 Ebből a szempontból pedig kizárólag a lejárati időpontban hatályban lévő tagállami jogszabályok relevánsak, a lejárati időpontban még csupán elfogadott, de hatályba nem lépett nemzeti rendelkezések a nyilvántartás szempontjából nem bírnak jelentőséggel. A Törvényszék elutasítja Magyarország azon érvét is, mely szerint még ha feltételezzük is, hogy a hatályos szlovák törvényt kell alapul venni a nyilvántartás összeállításánál, a 607/2009/EK rendelet33 73. cikk (2) bekezdésével összhangban Szlovákia még a lejárati időpontot megelőzően kezdeményezte a termékleírás módosítását. A Törvényszék szerint a bejegyzés alapjául szolgáló, a lejárati időpontban hatályos szlovák törvény nem tekinthető a termékleírást érintő módosí-


tásnak, hiszen az csupán az eredetmegjelölés nevét érintő változást tartalmazott, mely esetben a 73. cikk (2) bekezdése nem alkalmazható. Mindezek alapján az E-Bacchus helyesen tartalmazza a hatályos szlovák törvény szerint megállapított eredetmegjelölést. (III) Végül a Törvényszék a Bizottság eljárását is minősíti, tekintettel Magyarország azon érvére, hogy a Bizottság elmulasztotta gyakorolni a gondos ügyintézés elve alapján fennálló ellenőrzési jogkörét. A Törvényszék felhívja a figyelmet arra, hogy bár a Bizottság a közös piacszervezési rendelet 118s. cikk (4) bekezdése alapján valóban dönthet úgy, hogy törli azon bornevek oltalmát, amelyek nem felelnek meg a rendeletnek,34 ugyanakkor a Bizottság e jogkörét csak a vonatkozó műszaki dokumentáció benyújtását követően gyakorolhatja. Szlovákia azonban a bejegyzésre került eredetmegjelöléshez nem nyújtott be műszaki dokumentációt (lásd fent), így a Bizottság a vitatott eredetmegjelölésre nézve nem is gyakorolhatta ellenőrzési jogkörét.35A Törvényszék szerint „anélkül, hogy arról a kérdésről dönteni kellene, hogy a [gondos ügyintézés elve szerinti] kötelezettség fennáll-e”, a Bizottságnak a tagállamok által szolgáltatott adatok pontosságára, naprakészségére, hitelességére és megfelelő jellegére irányuló ellenőrzésének eredménye sem vezethetne olyan eredményre, amely kihatással lehetne az érintett harmadik személyek jogi helyzetére. Mivel az eredetmegjelölések oltalmának forrása a nemzeti jogszabályokban rejlik, a tagállamok által szolgáltatott adatok bizottsági ellenőrzése sem változtatna azon, mely bornevek állnak oltalom alatt.36

4. A rendelkező rész és a ratio decidendi A Törvényszék a Bizottság Vinohradnícka oblast’ Tokaj eredetmegjelölést az E-Bacchus nyilvántartásba bejegyző intézkedése ellen benyújtott keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja, tekintettel arra, hogy a megtámadott intézkedésnek nincs joghatása.

25 Ítélet, 23. pont; T-237/08. sz. ítélet (18. lj.) 97. pont. 26 Ítélet, 21. pont. 27 Ítélet, 26. pont. 28 Ítélet, 33. pont, vö. T-237/08. sz. ítélet (18. lj.) 101. pont. 29 Ítélet, 23. pont, valamint T-237/08. sz. ítélet (18. lj.) 97. pont. 30 Ítélet, 33. pont. 31 Ítélet, 36. és 37. pont. 32 Ítélet, 28. pont. 33 A 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a bizonyos borászati termékekre vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések, hagyományos kifejezések, valamint e termékek címkézése és kiszerelése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egyes részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. július 14-i 607/2009/EK bizottsági rend. (HL L 193., 60. o.). 34 Lásd 1234/2007/EK rend. 118b. cikk. 35 Ítélet, 34. pont. 36 Ítélet, 35. pont.

65


A semmissé nyilvánítási eljárás feltételeit tartalmazó EUMSZ 263. cikke alapján „az Európai Unió Bírósága megvizsgálja […] a Bizottság jogi aktusait. […] E célból az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik az olyan keresetek tekintetében, amelyeket valamely tagállam […] nyújt be […] a Szerződések vagy az alkalmazásukra vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése […] miatt.” Az EuB állandó ítélkezési gyakorlata tükrében az EUMSZ 263. cikke alapján semmissé nyilvánítás iránt csak olyan aktusok esetében lehet folyamodni, amelyek joghatásai kötelező erejűek és olyan jellegűek, „amelyek a harmadik személyek jogi helyzetének jelentős módosításával az ő érdekeiket érintik”.37 Az olyan uniós aktusok, amelyek csupán tájékoztató jelleggel bírnak, nem keletkeztetnek kötelező joghatásokat, így azok a semmissé nyilvánítási eljárás keretében nem megtámadhatók.

5. Az érvelés kritikája Az ítélet dogmatikailag helytálló megállapításokat tesz, rendelkező részével egyet kell érteni. A Magyarország által kifogásolt intézkedés ugyanis az EuB állandó ítélkezési gyakorlata alapján az aktus joghatásának hiánya okán nem megtámadható.38 Ugyanakkor az ítélettel kapcsolatban több kritikai megállapítás is tehető. Az ítélet felépítésének következetlenségei igen zavaróak. Így például a keresettel megtámadott aktus joghatásával kapcsolatos érvek és a joghatás hiányát alátámasztó indokolás az ítélet különböző pontjain szerepelnek ahelyett, hogy a logikailag összefüggő szempontokat a Törvényszék egymást követően, illetve egymásra tekintettel tárgyalta volna. Az ítéletből nehezen rekonstruálható a felek – így különösen a magyar kormány – érvelése. Az ítélet tömör megfogalmazásai mögött vélhetőleg a Törvényszék azon törekvése áll, hogy – a fordítási terhekre is tekintettel – minél kompaktabb dokumentumokat bocsásson ki. Az ítélkező fórum azonban azzal, hogy Magyarország érveit néhány rövid mondatra redukálja, szinte lehetetlenné teszi az érvelési láncolat felfejtését és az érvelési stratégia megismerését. Jelen sorok szerzője jelen volt az ügy tárgyalásán, ahol az elhangzott perbeszédből megismerhette a magyar kormány érvelését. Az így szerzett információk mellett is komoly nehézséget jelentett a felek érveinek értelmezése. Érthetetlen, hogy miközben a Törvényszék a magyar kormány által felhozott, a gondos ügyintézés elvéből fakadó követelmények fennállását nem minősíti, ehelyütt kizárólag arra fókuszál, hogy a Bizottság ellenőrzési jogköre gyakorlásának eredménye csupán megállapító jellegű lehet, azaz joghatásokat továbbra is csupán a szlovák jogszabály keletkeztethet, addig részletesen foglalkozik Magyarország időbeliséggel kapcsolatos érvelésével. Amennyiben a Törvényszék nem tartja szükségesnek, hogy a joghatás hiányával össze nem függő érveket taglalja, vajon miért bocsátkozik a bizottsági bejegyzés alapjául szolgáló, oltalmat biztosító szlovák jogszabály elfogadásának, közzétételének és hatálybalépésének kérdéseivel összefüggő indokolásba? Magyarország keresete ugyanis

66

2013/1 JeMa

nem azért nem elfogadható, mert az E-Bacchus helyesen tartalmazza a Vinohradnícka oblast’ Tokaj eredetmegjelölést, hanem azért, mert a nyilvántartás nem megtámadható intézkedés. Összességében a Törvényszék indokolása erősen töredezett, nehezen követhető, az egymással összefüggő jogkérdések az ítélet különböző pontjain kerülnek elemzésre. Mindez megnehezíti az ítélet értelmezését és az érvelési logika megértését.

6. Az ítélet jelentősége Habár a Törvényszék által az ítéletben megerősített jogtétel nem jelent újdonságot (elég csupán az IBM-ügyben39 vagy a Cuvée Palomar ítéletben kimondottakra utalni), a jelen ügy érdekessége éppen az uniós oltalom „származtatott jellegében” rejlik, illetve abban a jogi konstrukcióban, amely anélkül teszi lehetővé az (ez esetben szlovák) bortermelők számára, hogy a nemzeti jog által oltalomban részesített eredetmegjelölés előnyeit uniós szinten élvezzék, hogy azt a keresetindításra jogosultak – így akár a tagállamok, akár az iparjogvédelmi érdekeikben sértett bortermelők – kifogásolhassák.40 Az ítélet nyilvánvalóvá teszi, hogy az E-Bacchussal megvalósított eredetmegjelölési lajstrom nem megtámadható, ezzel pedig a hazai bortermelők – legalábbis átmenetileg – jogvé-

37 Ítélet, 18. pont. A Törvényszék utal a 60/81. sz. ítéletre, melyben az EuB megállapította: „ahhoz, hogy megállapítsuk, vajon a kérdéses intézkedések [az EKSZ 173. cikkének] hatálya alá tartoznak-e, a lényegüket kell vizsgálni. A Bíróság állandó joggyakorlata alapján bármely olyan intézkedés, mely kötelező joghatással bír és alkalmas arra, hogy a felperes érdekeit érintse azáltal, hogy jogi helyzetében jelentős változást eredményez”, semmissé nyilvánítási eljárás keretében megtámadható. 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11-én hozott ítélet [EBHT 1981., 2639. o.] 9. pont. 38 Részletesen lásd Koen Lenaerts – Dirk Arts – Ignace Maselis: Procedu ral Law of the European Union (London: Sweet & Maxwell 2006) 211; Jürgen Schwarze: Europäisches Verwaltungsrecht (Baden-Baden: Nomos 1988) 224. 39 60/81. sz. ítélet (37. lj.). 40 Ezt leszámítva a tokaji termővidék termelőinek aktív perbeli legitimációja nem kérdőjelezhető meg, hiszen az EUMSZ 263. cikke alapján „bármely természetes vagy jogi személy […] eljárást indíthat […] az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket”. A Törvényszék a T-177/01. sz. ítéletben kimondta: „a magánszemélyek hatékony bírói jogvédelme érdekében a természetes vagy jogi személyt úgy kell tekinteni, hogy az általános hatályú közösségi intézkedés közvetlenül érinti, amennyiben az végleges és azonnali jelleggel kihatással van jogi helyzetére, azzal, hogy jogait korlátozza vagy kötelezettségeket ró reá.” T-177/01. sz., Jégo‑Quéré kontra Bizottság ügyben 2002. május 3-án hozott ítélet [EBHT 2002., II-2365. o.] 51. pont. Részletesen lásd Richard Lang: „Quite a challenge: Article 263(4) TFEU and the case of the mystery measures” Croatian Yearbook of European Law and Policy 2012 (megjelenés alatt).



delem nélkül maradnak. Számukra ugyanis nyilvánvalóan súlyos érdeksérelmet jelent a magyar eredetmegjelöléssel azonos szót tartalmazó szlovákiai eredetmegjelölés uniós oltalma, hiszen az eredetmegjelölések körében döntő jelentőséggel bír az oltalom alatt álló bornevek összetéveszthetetlen jellege. Márpedig az a jogi konstrukció, amellyel a tagállami eredetmegjelölések uniós oltalmat nyertek, nem teszi lehetővé, hogy egyes jogos érdekeket sértő eredetmegjelölések uniós oltalmát semmissé nyilvánítsák. Az eredetmegjelölések oltalmának forrása, az ezekre vonatkozó uniós oltalom kiterjesztése és az oltalom alatt álló eredetmegjelölések lajstroma három eltérő jogszabályban található. Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket ugyan az E-Bacchus nyilvántartás tartalmazza, ez azonban csupán tájékoztató jellegű intézkedés, nem keletkeztet joghatásokat, így nem megtámadható. A közös piacszervezési rendelet, amely csupán automatikusan kiterjeszti az uniós oltalmat a tagállami oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre, szintén nem támadható meg, hiszen az oltalom forrása a tagállami jogszabályokban rejlik, továbbá a rendelet nem is nevesíti az oltalomban részesített eredetmegjelöléseket. Végül a kifogásolt eredetmegjelölés oltalmát biztosító tagállami jogforrás sem támadható meg semmissé nyilvánítási eljárás keretében, hiszen az nem olyan aktus, amely az EUMSZ 263. cikke alapján megtámadható volna. Mivel az uniós jog automatikusan oltalmat biztosít a nemzeti jogszabályokban oltalmat nyert eredetmegjelöléseknek, azokra iparjogvédelmi szempontokat külön nem ír elő, az oltalmat biztosító, kifogásolt szlovák jogszabály okán kötelezettségszegési eljárás sem indítható Szlovákia ellen. Mindezek alapján elmondható, hogy az uniós jog anélkül inkorporál egy külső jogforrást, hogy ezzel egy időben jogvédelmi mechanizmust kapcsolna hozzá. Továbbá az sem világos, hogy a 2014. december 31-én lejáró átmeneti időszak után miképpen érvényesíthetők majd a magyarországi bortermelők iparjogvédelmi jogai.


A bős–nagymarosi ügyet követően kötött, a vízpótlásról szóló 1995. április 19-i megállapodás időbeli hatályának meghosszabbításáról szóló 1997-es megállapodás esetében tapasztaltakhoz hasonlóan Magyarország a Tokaj eredetmegjelölés használatáról is olyan kompromisszumos megállapodást kötött, mely hivatkozási alapot szolgáltatott Szlovákia számára valamely jogosultság gyakorlására, miközben a feleket csupán arra kötelezte, hogy egy későbbi időpontban állapodjanak meg a részletekben – ez esetben a közös termékleírásban és a termővidék lehatárolásában. Miután Szlovákia jogszerűen használhatja a Tokaj eredetmegjelölést és ahhoz uniós oltalom kapcsolódik, a továbbiakban nem áll érdekében közösen rendezni a fennmaradó, Magyarország számára fontos kérdéseket. Hasonlóan a Hágai Nemzetközi Bíróság által a bős– nagymarosi ügyben hozott ítélethez, Szlovákia a Tokaj-ügyben hozott törvényszéki ítéletet jelentős politikai sikerként ünnepelheti. Az ítéletet tehát közvetve Magyarország tárgyalási stratégiájának „eredményeként” könyvelhetjük el.41 Láncos Petra Lea adjunktus • Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Kar Európa-jogi Tanszék • [email protected]

41 Tattay Levente egy korábbi mulasztásra is felhívja a figyelmet: „Az akkori magyar kormány kínos mulasztást követett el, hagyta, hogy Csehszlovákia már 1968-ban, Magyarországot megelőzve a Lisszaboni Megállapodás keretében nemzetközi oltalom alá helyeztette a Tokaj megjelölést »Tokajské vino de la Region Slovaque« néven. […] A megjelölés oltalmát Magyarország nem ismerte el. Jóvátehetetlen késedelemmel Magyarország javára csak 1970-ben védték le a Tokaj, Tokay, Tokayer megjelöléseket […] azt követően, hogy a Lisszaboni Megállapodás valamennyi államában – hazánkon kívül – az már szlovák megjelölésként oltalom alatt állt. Ezzel a számunkra nem kívánatos párhuzamos védelem évtizedekre stabilizálódott.” Tattay (1. lj.) 24.

67

1 JeMa. Az E-Bacchus rendelet módosításának megsemmisítése iránti kereset elfogadhatatlansága

Recommend Documents