A költségvetési szerveknél foglalkoztatottak kereset-kiegészítése A költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2010. évi eseti keresetkiegészítéséről szóló 316/2009. (XII. 28.) Korm. rendelet értelmében a költségvetési szerveknél foglalkoztatottakat – ideértve a köztisztviselőket, továbbá a közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalókat (Mt. Harmadik rész XII. fejezet) is – a 2010. évben két alkalommal illeti meg keresetkiegészítés, ha a kormányrendeletben foglalt feltételeknek megfelelnek. Nem illeti meg kereset-kiegészítés: − a prémiumévek programban foglalkoztatottakat, továbbá − a költségvetési szerveknél munkaviszonyban álló közhasznú munkavégzés, közmunka, közcélú munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállalókat. A kereset-kiegészítés kifizetésére először a január havi illetménnyel, másodszor pedig a március havi illetménnyel egyidejűleg kerül sor. Teljes összegű kereset-kiegészítés Teljes összegű, azaz bruttó 49 000 Ft kereset-kiegészítésre akkor jogosult a foglalkoztatott, ha − havi bruttó illetménye 2010. január 1-jén és 2010. március 1-jén nem haladja meg a 340 000 forintot, továbbá − 2010. január 1-jén és 2010. március 1-jén a költségvetési szervvel teljes munkaidős jogviszonyban áll, továbbá − jogviszonya folyamatosan – több költségvetési szerv esetén egymást követően megszakítás nélkül − fennáll: 2009. október 1-je és 2010. január 1-je, illetve 2009. december 1-je és 2010. március 1-je között, továbbá − ha a jogviszony 2009. október 1-je és 2010. január 1-je, illetve 2009. december 1-je és 2010. március 1-je között – a rendes szabadság, valamint a szülési szabadság kivételével – (külön-külön) 45 napnál hosszabb ideig nem szünetelt.
A munkaviszony szünetelése Az Mt. 130. §-a értelmében a rendes szabadságon és a szülési szabadságon kívül szünetel a foglalkoztatott jogviszonya a − keresőképtelenséget okozó betegség tartama, − a gyermek gondozása, ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság tartama, − a 30 napot meghaladó egyéb ok miatti fizetés nélküli szabadság, − minden olyan munkában nem töltött időtartam alatt, amikor a foglalkoztatott távolléti díjban vagy átlagkeresetben részesült (idetartozik például a jogviszony megszüntetése esetén a munkavégzés alóli felmentés időtartama). Ha az ezen okok miatti távollétek tartama 2009. október 1-je és 2010. január 1-je, illetve 2009. december 1-je és 2010. március 1-je között meghaladja a 45 napot, akkor már a dolgozót nem illeti meg a teljes összegű kereset-kiegészítés (például, ha táppénzen volt 2009. november 1-jétől december 31-éig). Arányos összegű kereset-kiegészítés • Ha az egyéb feltételeknek megfelelő foglalkoztatott jogviszonya egy vagy több költségvetési szervnél 2009. október 1-jét, illetve 2009. december 1-jét követően keletkezett, vagy ezen időpontoktól kezdődően nem állt fenn megszakítás nélkül, akkor az arányszámot a következők szerint kell megállapítani: − a 2009. október 1-jétől 2010. január 1-jéig jogviszonyban töltött naptári napok számát osztani kell 93-mal, − a 2009. december 1-jétől 2010. március 1-jéig jogviszonyban töltött naptári napok számát osztani kell 91-gyel. Például, ha jogviszony november 1-jén keletkezett, akkor a dolgozót 49000:(62:93) = 32 667 Ft kereset-kiegészítés illeti meg a január havi illetményének kifizetésekor. • Ha az egyéb feltételeknek megfelelő foglalkoztatott jogviszonya 2009. október 1-je és 2010. január 1-je, illetve 2009. december 1-je és 2010. március 1-je között – a rendes szabadság, valamint a szülési szabadság kivételével – (külön-külön) 45 napnál hosszabb ideig szünetelt, akkor a
dolgozó a munkavégzés időtartamával arányos kereset-kiegészítésre jogosult. Az arányszámot az előző pontban meghatározottak szerint kell megállapítani. Például, ha a dolgozó 2009. december 10-étől 2010. január 31-éig táppénzen volt, akkor 49000:(38:91) = 20 462,– Ft kereset-kiegészítés illeti meg a március havi illetményének kifizetésekor. (A tényleges munkaviszonyban töltött napok száma decemberben 9 nap, februárban 28 nap, márciusban 1 nap öszszesen 38 nap.) • Ha az egyéb feltételeknek megfelelő dolgozó jogviszonya a költségvetési szervnél 2009. október 1-jét vagy 2009. december 1-jét követően létesült, vagy ezen időpontoktól kezdődően nem állt fenn megszakítás nélkül, és a jogviszony alatt 45 napot meghaladóan szünetelt is, akkor a szüneteléssel kapcsolatos jogosultság megállapításánál a 45 nap arányos részét kell figyelembe venni. Például: ha a dolgozó jogviszonya október 12-én keletkezett, akkor a jogosultság megállapításánál 45 x (82:93) = 40 nap, azaz kereset-kiegészítésre februárban csak akkor lesz jogosult, ha 2009. október 12-e és 2009.december 31-e között a jogviszonya nem szünetelt 40 napot meghaladóan. Például, ha a dolgozó az október 12-ei munkába lépését követően november 20-ától december 31-éig 42 napra táppénzes állományba került, akkor a kereset-kiegészítés csak a ténylegesen munkában töltött napokra illeti meg a következők szerint 49000 x (40:93)= 27 075,– Ft. (Októberben 20 nap, novemberben 19 nap, januárban 1 nap, összesen 40 nap a szüneteléssel nem érintett munkanapok száma.) Például, ha a dolgozó az október 12-i munkába lépését követően táppénzes állományban csak november 23-ától december 31-éig, összesen 39 napig volt, akkor: 49.000 x (82:93) = 43 204 Ft kereset-kiegészítést fizetnek részére februárban. (Októberben 20 nap, novemberben 30 nap, decemberben 31 nap, januárban 1 nap, összesen 82 napra illeti meg a kereset-kiegészítés.) • A részmunkaidőben foglalkoztatottat a fentiek szerint kiszámított kereset-kiegészítés munkaidejével arányos része illeti meg, feltéve, hogy a tel-
jes munkaidőre átszámított havi bruttó illetménye 2010. január 1-jén, illetve 2010. március 1-jén a 340 000 Ft-ot nem haladja meg. Például, ha a dolgozó az október 12-ei munkába lépését követően november 20-ától december 31-éig 42 napra táppénzes állományba került, akkor a kereset-kiegészítés csak a ténylegesen munkában töltött napokra illeti meg a következők szerint 49000 x (40:93)= 27 075,– Ft. (Októberben 20 nap, novemberben 19 nap, januárban 1 nap, összesen 40 nap a szüneteléssel nem érintett munkanapok száma.) Például, ha a dolgozó az október 12-i munkába lépését követően táppénzes állományban csak november 23-ától december 31-éig, összesen 39 napig volt, akkor: 49.000 x (82:93) = 43 204 Ft kereset-kiegészítést fizetnek részére februárban. (Októberben 20 nap, novemberben 30 nap, decemberben 31 nap, januárban 1 nap, összesen 82 napra illeti meg a kereset-kiegészítés.) • A részmunkaidőben foglalkoztatottat a fentiek szerint kiszámított kereset-kiegészítés munkaidejével arányos része illeti meg, feltéve, hogy a teljes munkaidőre átszámított havi bruttó illetménye 2010. január 1-jén, illetve 2010. március 1-jén a 340 000 Ft-ot nem haladja meg. • Például, ha a heti 20 órára foglalkoztatott dolgozó havi munkabére 200 000 Ft, akkor kereset-kiegészítés nem illeti meg. Ha pedig ugyanezen dolgozónak a havi bruttó keresete nem haladja meg a 170 000 Ft-ot és az 1. pontban ismertetett feltételeknek is megfelel, akkor a január havi illetmény kifizetésekor 24 500,– Ft, és a március havi illetmény kifizetésekor szintén 24 500 Ft kereset-kiegészítésre lesz jogosult. − minden olyan munkában nem töltött időtartam alatt, amikor a foglalkoztatott távolléti díjban vagy átlagkeresetben részesült (idetartozik például a jogviszony megszüntetése esetén a munkavégzés alóli felmentés időtartama).
Ha az ezen okok miatti távollétek tartama 2009. október 1-je és 2010. január 1-je, illetve 2009. december 1-je és 2010. március 1-je között meghaladja a 45 napot, akkor már a dolgozót nem illeti meg a teljes összegű kereset-kiegészítés (például, ha táppénzen volt 2009. november 1-jétől december 31-éig). Arányos összegű kereset-kiegészítés • Ha az egyéb feltételeknek megfelelő foglalkoztatott jogviszonya egy vagy több költségvetési szervnél 2009. október 1-jét, illetve 2009. december 1-jét követően keletkezett, vagy ezen időpontoktól kezdődően nem állt fenn megszakítás nélkül, akkor az arányszámot a következők szerint kell megállapítani: − a 2009. október 1-jétől 2010. január 1-jéig jogviszonyban töltött naptári napok számát osztani kell 93-mal, − a 2009. december 1-jétől 2010. március 1-jéig jogviszonyban töltött naptári napok számát osztani kell 91-gyel. Például, ha jogviszony november 1-jén keletkezett, akkor a dolgozót 49000:(62:93) = 32 667 Ft kereset-kiegészítés illeti meg a január havi illetményének kifizetésekor. • Ha az egyéb feltételeknek megfelelő foglalkoztatott jogviszonya 2009. október 1-je és 2010. január 1-je, illetve 2009. december 1-je és 2010. március 1-je között – a rendes szabadság, valamint a szülési szabadság kivételével – (külön-külön) 45 napnál hosszabb ideig szünetelt, akkor a dolgozó a munkavégzés időtartamával arányos kereset-kiegészítésre jogosult. Az arányszámot az előző pontban meghatározottak szerint kell megállapítani. Például, ha a dolgozó 2009. december 10-étől 2010. január 31-éig táppénzen volt, akkor 49000:(38:91) = 20 462,- Ft kereset-kiegészítés illeti meg a március havi illetményének kifizetésekor. (A tényleges munkaviszonyban töltött napok száma decemberben 9 nap, februárban 28 nap, márciusban 1 nap öszszesen 38 nap.)
• Ha az egyéb feltételeknek megfelelő dolgozó jogviszonya a költségvetési szervnél 2009. október 1-jét vagy 2009. december 1-jét követően létesült, vagy ezen időpontoktól kezdődően nem állt fenn megszakítás nélkül, és a jogviszony alatt 45 napot meghaladóan szünetelt is, akkor a szüneteléssel kapcsolatos jogosultság megállapításánál a 45 nap arányos részét kell figyelembe venni. Például: ha a dolgozó jogviszonya október 12-én keletkezett, akkor a jogosultság megállapításánál 45 x (82:93) = 40 nap, azaz kereset-kiegészítésre februárban csak akkor lesz jogosult, ha 2009. október 12-e és 2009.december 31-e között a jogviszonya nem szünetelt 40 napot meghaladóan. Például, ha a dolgozó az október 12-ei munkába lépését követően november 20-ától december 31-éig 42 napra táppénzes állományba került, akkor a kereset-kiegészítés csak a ténylegesen munkában töltött napokra illeti meg a következők szerint 49000 x (40:93)= 27 075,- Ft. (Októberben 20 nap, novemberben 19 nap, januárban 1 nap, összesen 40 nap a szüneteléssel nem érintett munkanapok száma.) Például, ha a dolgozó az október 12-i munkába lépését követően táppénzes állományban csak november 23-ától december 31-éig, összesen 39 napig volt, akkor: 49.000 x (82:93) = 43 204 Ft kereset-kiegészítést fizetnek részére februárban. (Októberben 20 nap, novemberben 30 nap, decemberben 31 nap, januárban 1 nap, összesen 82 napra illeti meg a kereset-kiegészítés.) • A részmunkaidőben foglalkoztatottat a fentiek szerint kiszámított kereset-kiegészítés munkaidejével arányos része illeti meg, feltéve, hogy a teljes munkaidőre átszámított havi bruttó illetménye 2010. január 1-jén, illetve 2010. március 1-jén a 340 000 Ft-ot nem haladja meg. Például, ha a heti 20 órára foglalkoztatott dolgozó havi munkabére 200 000 Ft, akkor kereset-kiegészítés nem illeti meg. Ha pedig ugyanezen dolgozónak a havi bruttó keresete nem haladja meg a 170 000 Ft-ot és az 1. pontban ismertetett feltételeknek is megfelel, akkor a január havi illetmény kifizetésekor 24 500,- Ft, és a március havi illetmény kifizetésekor szintén 24 500 Ft kereset-kiegészítésre lesz jogosult.
A cafetéria-rendszer A jóléti célú pénzeszközök és az ilyen jellegű intézmények A Munka Törvénykönyve 165. §-ának (1) bekezdése értelmében: „A munkáltató támogathatja a munkavállalók kulturális, jóléti, egészségügyi szükségleteinek kielégítését, életkörülményeik javítását. A támogatásokat, illetve ezek mértékét a kollektív szerződés határozza meg, de a munkáltató a munkavállaló részére ezen túlmenően is támogatást nyújthat.” A kollektív szerződésben meghatározott jóléti célú pénzeszközök felhasználása tekintetében az üzemi tanácsot együttdöntési jog illeti meg. Az annak hiányában hozott munkáltatói intézkedés érvénytelen. Nincs akadálya azonban annak, hogy a munkáltató a kollektív szerződésben meghatározottakon felül dolgozóinak további juttatásban, támogatásban való részesítéséről az üzemi tanács nélkül döntsön. Az ítélkezési gyakorlat értelmében a jóléti célú intézmények, ingatlanok (pl.: munkásszálló, óvoda, vendégház) hasznosításáról a munkáltató akkor is csak az üzemi tanáccsal együtt jogosult dönteni, ha azokról a kollektív szerződés nem rendelkezik. Például a korábban munkásszállóként is hasznosított ingatlannak, a továbbiakban kizárólag kereskedelmi szálláshelyként történő működtetéséről érvényesen az üzemi tanács nélkül nem dönthet. Valamely ingatlanának jóléti célú jellegét egyoldalú döntésével nem változtathatja meg! 1
Tessék választani! A cafetéria-rendszer Az utóbbi években a béren kívüli juttatások széles köre igen hamar népszerűvé vált hazánkban, mivel egyrészről a munkáltatók érdeke is azt kívánja, hogy minél több, anyagilag is elégedett munkatársa legyen, másrészt a jutta1
EBH2004. 1148 „A jóléti célra rendelt, illetve ténylegesen ilyen célt szolgáló intézmények, ingatlanok hasznosítása tekintetében az üzemi tanács törvényen alapuló együttdöntési joga akkor is fennáll, ha erről a kollektív szerződés nem rendelkezik [1992. évi XXII. törvény 65. § (1) bekezdés].”
tások bizonyos korlátokig való adómentessége jelentős köztehermegtakarítást eredményezett mind a munkáltatóknál, mind a munkavállalóknál. Ezért egyre több munkáltató élt az adómentesen adható béren kívüli és természetbeni juttatások lehetőségével. A hétköznapi szóhasználatban cafetéria-rendszernek nevezett, béren kívüli juttatásokat magába foglaló komplex juttatási csomagok munkáltató általi összeállításakor fontos szempont, hogy a juttatásokban részesítendők valamennyien, azonos feltételek mellett hozzájuthassanak azokhoz, továbbá világosan láthatóak legyenek számukra a rendszer elemei, illetve az, hogy a munkavállalók saját maguk, élethelyzetüknek megfelelően dönthessék el, hogy mely elemből milyen mennyiségben kívánnak igénybe venni a rendelkezésükre bocsátott keretből. Éppen ezért, amikor bevezetésre kerül az előbb említett juttatási rendszer, a munkáltatónak célszerű egységesen szabályoznia azt – ez egyébként kötelezettsége is –, történjen az akár kollektív szerződésben, szervezeti és működési szabályzatban, vagy akár az erre vonatkozó belső szabályzatban. A szabályozás történhet egységes formában, minden munkavállalóra kiterjedően, vagy csak a munkavállalók bizonyos körére kiterjedően, de mindenképpen szabályozott formában. Az adott munkavállalói körökre vonatkozó cafetéria-rendszer lehet csak az egyes adott munkakörökre kiterjedő – például a vezetők esetében –, vagy a munkáltató működési érdekkörében fontos, „kiemelt” munkaköröket ellátó munkavállalóknak adott juttatások rendszerbe foglalása is. Ilyen lehet például a munkakör, a beosztás, vagy akár a munkaviszonyban eltöltött idő, életkor stb. alapján igénybe vehető juttatások közös ismérv alapján történő szabályozása. Fontos, hogy amennyiben cafetéria-rendszer kerül bevezetésre, az adott juttatások igénybevétele sosem függhet az egyén teljesítményétől; ellenkező esetben megsértené az Mt.-ben és az Szja-törvényben ban foglalt esélyegyenlőségi és a mindenkire azonos feltételek melletti juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket. Arra vonatkozóan az említett jogszabályok nem tartalmaznak előírásokat, hogy bizonyos körülmények hatására a juttatások összeghatára miként vál-
tozhat. Példaként említhető az, hogy a cafetéria-szabályzat kitérhet arra az esetre, amikor a munkavállaló hosszabb ideig nem tud munkát végezni (például keresőképtelenség vagy fizetés nélküli szabadság igénybevétele miatt). Ilyenkor a munkáltató által meghatározott belső szabályzat rendelkezhet úgy is, miszerint bizonyos ideig tartó, munkában nem töltött idő után a munkavállaló rendelkezésére álló keretösszeg a munkával nem töltött napok arányában változik (a belső cafetéria-szabályzat alapján meghatározott időn túli fizetés nélküli szabadság csökkentheti a munkavállaló cafetéria-keretösszegét.) Célszerű a szabályzatban ezen kívül még külön kitérni a munkaviszony megszűnésekor irányadó eljárásra is, tehát arra, hogyan rendezzék a munkavállaló részére járó juttatásokat. A gyakorlatban ez általában a következőképpen néz ki: a még ki nem fizetett juttatásokat időarányosítják a munkaviszony megszűnésének napjáig, és a még ki nem fizetett juttatásokat pénzben kifizetik, illetve az esetleges „túlfizetéseket” a nettó bérből levonják. 2011. január 1-jétől a természetbeni juttatásokra vonatkozó szabályozás jelentősen megváltozik, vagyis átalakul a nem pénzben történő juttatások adózása. A cafetéria rendszerben adható juttatásokat is ebbe a szabályozási körbe értjük. A kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatások köre szűkül, a természetbeni juttatás elnevezés 2011-től megszűnik. A 2010-ben kedvezményes adózású, természetben biztosított juttatások 2011-től béren kívüli juttatásnak minősülnek. A 2011-től egységesen béren kívüli juttatásként nevezett bevételek továbbra is kedvezményes adókövetkezményekkel nyújthatók (pl. üdülési csekk, étkeztetés, helyi utazási bérlet). E juttatások köre a kedvezményezett béren kívüli juttatások, és 2011-től ebbe a juttatási körbe kerül a korábban adómentes nternet használat, valamint az újonnan bevezetésre kerülő Széchenyi Pihenő Kártya. A 2010-ben alkalmazott háromféle mértékű adókötelezettségből, ha szűkebb körben csak az új tartalommal felruházott béren kívüli juttatások elemeit vizsgáljuk, akkor egyféle adókötelezettség terheli 2011-ben a kifizetőt, ám ha a cafetéria rendszer tágabban értelmezett juttatásait is alapul vesszük, úgy há-
romféle adókötelezettséget különböztetünk meg, de jelentősen új tartalommal. Fő szabály szerint a nem pénzben biztosított juttatások az összevont adóalap részeként adókötelesek és a juttatást terhelő személyi jövedelemadó a magánszemélyt, míg a járulék illetve százalékos egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség a magánszemélyt és/vagy a kifizetőt (foglalkoztatót) terheli. A későbbiekben részletesen kifejtésre kerülő juttatások közül az alábbiakat kell tudnunk a béren kívüli juttatások (cafetéria rendszer) adózásával kapcsolatban: 1.
Az adómentes bevételekről az Szja-törvény 1. számú melléklete rendelkezik. (Pl. 2011-től ismét adómentes bizonyos korlátozó feltételekkel a lakáscélú munkáltatói támogatás, miután az egy kulccsal történő adózás bevezetése miatt nincs szükség az adóterhet nem viselő járandóság megkülönböztetésre.
2.
Kedvezményesen adózó juttatások köre, a leggyakrabban adott béren kívüli juttatások kifizető által fizetendő adója 16 százalék. A juttatás értékének 1,19-szerese után kell a 16 százalékos adót a kifizetőnek megfizetni. Járulékot sem a kifizetőnek, sem a magánszemélynek nem kell fizetnie. (A kedvezmény jelen esetben a járulékmentesség, hasonlóan a 2010-ben 25 százalékkal adózott juttatásoknál.)
3.
Kifizetői adókötelezettséggel járó juttatások között nem nevesített juttatások az általános szabályok szerint adóznak. A juttató és a juttatásban részesülő között fennálló jogviszony határozza meg az adózási kötelezettséget, tehát az összevont adóalap részeként adókötelesek. Amennyiben a juttató a munkáltató, úgy az itt meghatározott jövedelem a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint adózik. Ide tartozik 2011-től pl. a 2010-ben adóköteles sportcélú természetbeni juttatás, a munkavállalóknak egységesen vagy szabályzat alapján történő juttatás stb.
Az előbbiekben háromféle adózási szabályt soroltunk fel, azonban a béren kívüli juttatások adózása tárgyalásakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az Szja tv. 69. § új szabályozását a „régi” természetbeni juttatások címen említett bevételekre tekintettel, új néven: az egyes meghatározott juttatások között. Ilyen lehet többek között a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés is. A cafetéria rendszer 2010-ben megszokott elemei kibővülhetnek a 2011-es törvényi változások eredményeként új elemmel, a kedvezőbb adózási feltételek miatt pedig visszatérhetnek régi elemek. Alábbiakban felsoroljuk, és későbbiekben részletesebben bemutatjuk a lehetséges cafetéria elemeket: • üdülési csekk, • üdülési szolgáltatás, • meleg étkeztetés, illetőleg fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító utalvány, • meleg-, és hideg-étkezési utalvány, • Internet-utalvány, • kulturális- és sporttevékenység körében adott juttatások, • önkéntes kölcsönös biztosítópénztári hozzájárulások (egészség-, önsegélyező-, nyugdíjpénztárba, illetve a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe a munkáltató által befizetett összeg), • magánnyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés, • helyi utazásra szolgáló bérlettámogatás, • helyi közlekedési bérlet támogatás, • iskolakezdési támogatás, • iskolarendszerű képzés átvállalt költsége, • lakásvásárlási- lakásépítési munkáltatói hozzájárulás. • ajándék utalvány (csekély értékű ajándék) • Széchenyi Pihenő Kártya, A 2011-es törvényi változások fő jellemzője az egyes jövedelmek adóterhelésének egységesítése. A nem pénzbeli juttatások adózása átalakult, ugyanakkor a törvény továbbra is meghatároz egy kedvezményesen adózó kört és e juttatások korlátai változatlanok. A korábban megszokott módon, minden elem csak meghatározott értékhatárig tartozik a kedvezményes körbe.
A változások ellenére is kijelenthetjük, hogy a cafetéria 2011-ben is vonzó lehet. A kedvezményesen adózó béren kívüli juttatások után a 2010. évi szabályok alapján a kifizetőnek 25 százalék személyi jövedelemadót kellett fizetni, azonban a juttatást járulék nem terhelte. 2011-től a kedvezményes adózású juttatások úgyis, mint béren kívüli juttatás után a kifizetőt terhelő adó, a juttatás értékének 1,19-szerese után számított 16 százalék. Járulékfizetési kötelezettsége szintén nem keletkezik a kifizetőnek. Amennyiben a juttatás összege a kedvezményes adózásúként meghatározott korlátot meghaladja, vagyis a juttatás formája megfelel ugyan a béren kívüli juttatás feltételeinek, de az értékhatárt a juttatás összege meghaladja, úgy a limit határ feletti összeg egyes meghatározott juttatásnak minősül. Az egyes meghatározott juttatásnak minősülő összeg 1,19-szerese után 16 százalék személyi jövedelemadó és 27 százalék egészségügyi hozzájárulás terheli a kifizetőt/juttatót. Fontos megjegyezni, hogy ha a juttatás utalvány, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, az Szja törvény külön rendelkezése alapján vagy annak hiányában is akkor minősül a 69. § (3) bekezdése szerinti juttatásnak, ha a juttatási feltételek alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel, és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek az Szja törvény 70-71. § rendelkezéseinek. Ez azt jelenti, hogy a bármire, korlátozás nélkül adott utalvány nem sorolható a 2010-ig természetbeni juttatásként általánosított, 2011-től új elnevezéssel „egyes meghatározott juttatás” vagy béren kívüli juttatás körébe. Az indok egyértelmű: a mindenre felhasználható utalvány nem felel meg a törvényben megfogalmazott kritériumoknak. 2008/29. Adózási kérdés multi-kategóriás ajándékutalványok juttatása [a személyi jövedelemadóról szóló többször módosított 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) 69. § (11) bekezdése] A többször módosított a Szja- törvény 69. § (11) bekezdése alapján: Utalvány e törvény külön rendelkezése alapján, vagy annak hiányában is akkor minősül természetbeni juttatásnak, ha az utalványra vonatkozóan a juttatási feltételek alapján
megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel, és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek az e törvényben a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezésekben foglaltaknak. Nem minősül természetbeni juttatásnak a bármire felhasználható utalvány, valamint a természetbeni juttatás helyett adott, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti készpénz-helyettesítő fizetési eszköz. A multi-kategóriás ajándékutalványok, amelyek az utalványon felsorolásra kerülő többféle termékcsoporton belül felhasználhatóak (pl. szépségápolás, sport, vegyi áru, ruházat, bútor, háztartás, elektronika, élelmiszer stb.), ugyanúgy kielégítik a fenti rendelkezést, ahogyan a kizárólag egy termékcsoporton belül felhasználható utalványok. A természetbeni juttatásnak minősülés feltétele - az egyéb, a juttatás körülményeire vonatkozó szabályozás kielégítése mellett -, hogy megállapítható legyen az utalvány felhasználhatóságának köre, akár egy, akár több termékcsoport nevesítésével, és az utalvány kizárólag ezen termék-, illetve szolgáltatáscsoportokon belül legyen elkölthető. (PM Jövedelemadók főosztálya 3425/2008. - APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási főosztály 1559846071/2008.; AEÉ 2008/4-5.)
A jogalkalmazók részére az alábbi Bírósági határozat a természetbeni juttatás adójogi megközelítésében nyújt segítséget: – BH2005. 198. A természetbeni juttatás adójogi megítélésénél nincs jelentősége annak, hogy magánszemélyt foglalkoztató munkáltató profiljába milyen tevékenységek pl. a kihordási.
Kedvezményesen adózó béren kívüli juttatások Ételfogyasztás, fogyasztásra készétel igénybevételére jogosító utalvány, készpénz helyettesítő A 2009. évben havi 12.000 Ft-os értékhatárig adómentesen adható, melegétkeztetésre fordítható utalványok értékhatára 2010-ben havi 18 000 Ft-ra emelkedett 1 , azonban ezen összeghatárig nyújtott támogatás már nem adómentes juttatás, hanem 25%-os személyi jövedelemadó-terhet viselő juttatásként jelenik meg a cafetéria-elemek között. Természetesen a juttatónak lehetősége van arra, hogy ennél magasabb összegű melegétkeztetési utalványt is adjon, azonban ekkor az e fölötti rész után természetbeni juttatásként 54%-os személyi jövedelemadót, illetve az így 1
Szja.tv. 70. § (2) bek. b) pontja
megnövelt összeg után 27% társadalombiztosítási járulékot, illetve biztosítási jogviszony hiánya esetén ugyanekkora mértékű egészségügyi hozzájárulást is meg kell fizetnie. A cafetéria rendszer keretein belül legnépszerűbb, a munkavállalók által leggyakrabban választott juttatási forma, az étkezés valamely formáját biztosító utalvány. A kedvezményesen választható juttatás értékének összege 2011-ben is változatlan, így e jogcímen választható maximális érték 18 000 forint. A juttatás maximális értéke, az alapul szolgáló jogviszony (munkaviszony) minden megkezdett hónapjára adható e kedvezmény. Fontos, hogy ez az adóéven belül utólagosan is igaz, vagyis akár decemberben is adható12 x 18 000 forint, feltéve, hogy a munkaviszony egész évben fennállt. A juttatásban részesülők lehetőségei, előbbiekben leírtak szerint már 2010-ben kibővültek. Ami viszont további bővülést eredményezhet, hogy a megszokott felhasználási területei – étkezdék, ételkiszállítók – mellett a megújult étkezési utalványokkal (csekkel) fizethetnek a juttatásban részesülők, pl. húsboltokban, hipermarketekben hivatalosan. „étkezőhelyi vendéglátásnak, munkahelyi étkeztetésnek vagy közétkeztetésnek minősülő szolgáltatáskeretében megvalósuló ételfogyasztás vagy fogyasztásra készétel révén juttatott jövedelemből (ideértve a kizárólag az előzőek igénybevételére jogosító utalvány, készpénz - helyettesítő fizetési eszköz formájában az adóéven belül utólagosan adva is)”…. 1 A juttatásban részesíthetők köre a 2010. évi módosítást megtartva, 2011-ben is változatlan. Ennek megfelelően a munkavállalókon kívül, a szakképző iskolai tanulónak, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára, valamint – ha a juttató a volt munkáltató (annak jogutódja) – a nyugdíjban részesülő magánszemélynek is adható. Az összeg korlátok természetesen érvényesek az utóbbi személyekre is. Természetesen nincs akadálya annak, hogy a munkáltató ennél magasabb értékben juttassa bevételhez a dolgozókat, azonban ekkor számolni kell a többlet terhekkel. 2011-ben az alábbiak szerint alakul a kifizető kötelezettsége:
1
Módosított Szja törvény 71. § (1) b., valamint a (2) b)
Kedvezményes értékhatárig adott juttatás esetén: 1. 2. 3.
étkezésre szóló utalvány értéke: közterhek a kifizetőnél, juttatónál: személyi jövedelemadó (16%) összes kötelezettség:
18 000 Ft (18 000 x 1,19) x 0,16
3 427 Ft 3 427 Ft
Kedvezményes értékhatárt meghaladóan adott juttatás esetén: 1. 2. 3. 4. 5.
étkezésre szóló utalvány értéke: közterhek a kifizetőnél, juttatónál: személyi jövedelemadó (16%) személyi jövedelemadó (16%) egészségügyi hozzájárulás (27%) összes kötelezettség:
18 000 Ft (18 000 x 1,19) x 0,16 (2 000 x 1,19) x 0,16 (2 000 x 1,19) x 0,27
3 427 Ft 381 Ft 643 Ft 4 451 Ft
Iskolakezdési támogatás Iskolakezdési támogatás mind a munkavállaló, mind a gazdasági társaságban személyesen közreműködő tagjának adható kedvezményes adózás mellett az adóévre érvényes minimálbér 30%-át meg nem haladó mértékben. 1 (Ez az érték a minimálbér 2011. január 1.-től várható 76 800 forintra történő emelése következtében 23 040 Ft összegben adható.) Iskolakezdési támogatásnak az a juttatás minősül, amelyet a munkáltató, illetve a társas vállalkozás a közoktatásban résztvevő gyermekre – tanulóra – tekintettel juttat. A juttatás kedvezményes adózásának további feltétele, hogy azt a juttató a tanév első napját megelőző vagy azt követő 60 napon belül tankönyv, taneszköz, vagy akár ruházat formájában juttassa. 2
1 2
Szja törvény 71. § (1) e) pontja Szja.tv. 70. § (4) bek. f) pontja
A jogalkotó ugyanakkor figyelembe vette, hogy a munkáltatók jellemzően nem „tárgyiasult” formában nyújtják ezt a fajta támogatást. Sok esetben ez szinte megvalósíthatatlan is lenne, gondoljunk csak például egy nagyvállalatra, ahol akár több száz, több ezer munkavállalót érinthet maga a juttatás. Ezért a jogalkotó beiktatta a jogszabályba, hogy a megfogalmazott célt szolgálja az is, ha az előzőekben felsorolt javak (tankönyv, taneszköz, ruházat) beszerzését, megvásárlását a munkavállaló a munkáltató nevére kiállított számlával tudja igazolni. A munkáltató azonban dönthet úgy is, hogy a fentiek közül egyiket sem biztosítja a munkavállalói számára, hanem kifejezetten az erre nevesített, illetve csak az erre a célra felhasználható utalványt juttatja („sulicsekk”). Iskolakezdési támogatásban akkor részesítheti a munkáltató munkavállalóját, illetve a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagját, ha az olyan munkavállaló, illetve tag, aki az előbbiekben említett gyermekre, tanulóra tekintettel „a családok támogatásáról szóló törvény, vagy bármely EGT-állam hasonló jogszabálya alapján családi pótlék juttatásra, vagy hasonló ellátásra jogosult szülője, gyámja (ide nem értve a gyermekvédelmi gyámot), vagy e szülőnek, gyámnak (ide nem értve a gyermekvédelmi gyámot) vele közös háztartásban élő házastársának” minősül. 1 A fent hivatkozott jogszabályhely azonban nem zárja ki azt, hogy akár mindkét szülő is részesülhessen munkáltatójától iskolakezdési támogatásban, még akkor is, ha történetesen ugyanazon munkáltatónál dolgoznak is. Ha az egyik szülőnek több munkáltatója is van, mindegyik munkáltatójától kaphat ilyen jogcímen támogatást, azonban az adókötelezettséget mindegyik munkáltatónál külön kell vizsgálni. Egy családban nevelt több gyermek esetén mindegyik gyermekre tekintettel adható ez a támogatás.
1
Szja törvény 71. § (6) g) pontjának utolsó fordulata
Az iskolarendszerű képzés átvállalt költsége Iskolai rendszerű képzés 1 alatt a közoktatásról, valamint a felsőoktatásról szóló törvény szerinti képzés, valamint az iskolai szakképzés értendő. Az iskolai rendszerű szakképzés fogalmát a szakképzésről szóló törvény tartalmazza értelmező rendelkezései között. E szerint iskolai rendszerű szakképzés a közoktatás keretében a közoktatási és a szakképzési törvényben meghatározott szakképző iskolában, illetőleg a felsőoktatási törvényben meghatározott felsőoktatási intézményben folyó szakképzés. Résztvevői a szakképzést folytató intézménnyel tanulói, illetőleg hallgatói jogviszonyban állnak. A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény 29. § 9. pontja alapján iskolarendszeren kívüli képzés az olyan képzés, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban. Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzés közötti különbségtétel alapja tehát a tanulói, hallgatói jogviszony megléte. A 2011-től hatályos személyi jövedelemadóról szóló törvény cafetériával kapcsolatos módosításával összefüggő változás, hogy az előzetes tervekkel szemben, amelyek alapján megszűnt volna az iskolarendszerű képzés kedvezményes adózása, mégis visszahelyezték a kedvezményesen adózó béren kívüli juttatások közé az iskolarendszerű képzést. Az iskolarendszerű képzés költsége munkáltató által történő átvállalása révén juttatott jövedelemből a minimálbér két és félszeresét meg nem haladó összegben, 2011-ben továbbra is fizethető ilyen jellegű juttatás. A kedvezményes adózás feltétele, hogy az iskolarendszerű képzést a munkáltató rendelje el és az a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését, bővítését szolgálja (akkor is, ha a képzés költségét nem az azt elrendelő munkáltató viseli), valamint a juttatóval munkaviszonyban álló személy, illetve a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja esetében az iskolarendszerű képzésben megszerezhető képzettség a kifizető, illetve a társas vál-
1
Jogforrás: a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény, a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény.
lalkozás tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzésére, bővítésére irányuljon. 1 A hivatkozott jogszabályhely nem zárja ki, hogy ugyanazon munkáltatónál/kifizetőnél több személy is részesüljön iskolarendszerű képzésben, mivel az említett – kedvezményes adózás melletti – képzés átvállalt költségei személyenként értendők és nem munkáltatónként/kifizetőnként. Tehát, a munkáltató által akár több munkavállaló képzési költségei is átvállalhatók, azonban figyelemmel kell lenni az említett feltételekre, összeghatárra. Amennyiben azonban a munkáltató a minimálbér két és félszeresénél nagyobb összegben vállalja át munkavállalója képzési költségeit, abban az esetben az említett összeghatár 2011-ben várható minimálbér 76 800 Ft szerinti figyelembe vételével, 192 000 forint) feletti átvállalt képzési költség a munkáltatónál egyes meghatározott juttatásnak minősül, és e jogcímen kell majd a személyi jövedelemadót (16%) és az egészségügyi hozzájárulást (27%) az 1,19-szeres mértékkel növelt összegre tekintettel megfizetni. Az átmeneti rendelkezéseket a 2011-től szabályozott módon kell alkalmazni. Átmeneti rendelkezés, hogy a már folyamatban lévő képzések esetén az adókötelezettséget a képzés megkezdésekor hatályos, adókötelezettséget érintő rendelkezések alapján kell megítélni, ezekre tehát a módosított Szja-tv. nem vonatkozhat, vagyis kizárólag a 2009. december 31-ét követően, munkáltató által átvállalt képzési költségek tekintetében alkalmazhatóak a fent tárgyalt, módosított rendelkezések. 2 Felhívjuk figyelmüket az állami adóhatóság által, 2009. december 9-én kiadott tájékoztatójára, amely az átvállalt képzési költségek adókötelezettségére ad iránymutatást az említett átmeneti rendelkezésekre vonatkozóan: • a 2006. január 1-je előtt megkezdett iskolai rendszerű képzések átvállalt költségét adóalapba nem számító tételként kell figyelembe venni;
1 2
Szja-tv. 70. § (4) bek. e) pontjának ea) és eb) alpontjai Krtv. 206. § (2)-(4) bekezdése
• a 2005. december 31-e után, de 2009. február 1-je előtt megkezdett iskolai rendszerű képzések esetében az adóévben átvállalt költségeknek a 400 ezer forintot meg nem haladó részét kell adóalapba nem számító tételként figyelembe venni; • a 2009. január 31-ét követően, de 2010. január 1-je előtt megkezdett iskolai rendszerű képzések esetében a képzési díj térítéséből a minimálbér két és félszeresét meg nem haladó részt kell adóalapba nem számító tételként figyelembe venni. Ugyanazon képzés átvállalt díja az átmeneti, illetve a hatályos szabályok egyidejű alkalmazása céljából nem osztható meg A helyi utazási bérlet Amennyiben juttató a munkáltató, a társas vállalkozás a munkavállalónak (ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállalót is), a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjának „a munkáltató nevére szóló számlával megvásárolt, kizárólag a munkavállaló helyi utazására szolgáló bérlet formájában” juttatást ad, akkor ezen juttatás 2011-től béren kívüli – azaz – kedvezményes adózó jövedelemnek kell tekinteni, és a kifizető/juttató a jövedelem 1,19-szerese után fizeti meg a 16 százalékos személyi jövedelemadót. 1 E juttatási formánál – mivel a szolgáltató által számlázott bérlet ára a meghatározó – fel sem merülhet többlet kifizetés, vagy értékhatárnál magasabb öszszegben történő jövedelem juttatás. Ha nem az előzőekben leírtak szerint történik a helyi utazásra szóló összeg megfizetése, bérlet vásárlása, úgy a kedvezményes adózás kérdése szóba sem jöhet. (Pl. bérlet összegének pontosan megfelelő nagyságú jövedelem elszámolása.) A gyakorlatban a helyi utazási bérlet biztosítása általában a következő módokon történik: 1) A munkavállaló saját maga vásárolja meg a helyi utazási bérletet, és a munkáltató nevére kiállított számla alapján történik az utazási bérlet munkáltató általi – utólagos – megtérítése. Ekkor a munkáltató a nevére 1
Szja törvény 71. § (1) f) pontja
kiállított számla alapján teljesíti a Szja-törvényben foglalt adókötelezettségét. 2) A munkáltató egyszerre, az ezen juttatást igénybevevő munkavállalók számára megrendeli a közlekedési társaságtól a bérleteket, saját nevére kiállíttatja a számlát, majd az utazási bérletek „kiosztásra” kerülnek az érintett munkavállalók között – jellemzően előre, a következő hónapra érvényes bérletek még az érvényesség kezdete előtt átadásra kerülnek –. Fontos, hogy a bérletek átadását megfelelően dokumentálják a munkaadók. A munkáltató (juttató) kedvezményes adózású juttatásainak nyilvántartásvezetési kötelezettségét írja elő az Szja-törvény 71. § (3) bekezdése. 1 Üdülési csekk, üdülési szolgáltatás A 2011. január 1.-től módosított Szja törvény az üdülési csekk/csekkek vagy üdülési szolgáltatás révén juttatott jövedelem meghatározására nem tartalmaz az előző évhez képest jelentős változást. A változás, módosítás az összes béren kívüli juttatás jellemzőjére azonosan, az adózás tartalmában van. Ennek megfelelően kedvezményesen adózik e jogcímen adott juttatás, kizárólag egyik, vagy másik formája, amennyiben az üdülési csekk, vagy üdülési szolgáltatás összege az adóévben érvényes minimálbér összegét nem haladja meg. (2011-ben várható minimálbér összege 76 800 Ft.) Így adózik a kifizető az üdülés céljából nyújtott valamelyik forma után, ha pl. a juttatás értéke a kedvezményesen adható maximális összeget eléri 2011ben: - (76 800 x 1,19) x 0,16 = 14 623 forint lesz a kifizető közterhe Amennyiben több juttatótól származóan is részesül például a munkavállaló üdülési csekkben, üdülési szolgáltatásban, akkor a juttatások összege együttesen sem haladhatja meg a minimálbér összegét a kedvezményes adózásra való tekintettel. A kifizető részére előírás, hogy az adókötelezettség megállapításához a béren kívüli juttatásra vonatkozó feltételek, általa nem ismert fennállását a magánszemély által adott nyilatkozat alapján vegye figyelembe. Mind a munkálta-
1
„A juttató a kedvezményes adózású juttatásokról nyilvántartást vezet.”
tónak és a munkavállalónak is van felelőssége a nyilatkozat megtétele és a nyilatkozat tartalmára vonatkozóan. A nyilatkozat megtételéről, vagy annak beszerzéséről a kifizetőnek kell gondoskodnia, mivel ennek hiányában a kifizető viseli a jogkövetkezményeket. A nyilatkozat tartalmát tekintve, amennyiben az valótlan, úgy a magánszemély viseli a jogkövetkezményeket az adóhatóság határozata alapján. Üdülési csekket, illetve üdülési szolgáltatást a következő személyek kaphatnak: • a munkavállaló, a társas vállalkozásban személyesen közreműködő tag és közeli hozzátartozója, • a kötelező szakmai gyakorlat idejére a hallgató, • szakképző iskolai tanuló, • a nyugdíjban részesülő magánszemély és annak közeli hozzátartozója, amennyiben a volt munkáltatója (annak jogutódja) nyújtja részére e juttatást • az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója, • a szakszervezet tagja, nyugdíjas tagja, ezek közeli hozzátartozója, valamint az elhunyt tag (akkor is, ha nyugdíjas volt) közeli hozzátartozója.1 (Közeli hozzátartozónak minősül a Polgári Törvénykönyvről szóló 1954. évi IV. törvény 685. §-ának b) pontja alapján a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér; hozzátartozó továbbá: az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, bejegyzett élettársa, a jegyes, a házastárs, a bejegyzett élettárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa, bejegyzett élettársa.) Üdülési csekknek továbbra is a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott, névre szóló utalvány minősül. A csekket kizárólag belföldön igénybevett szolgáltatásra lehet „beváltatni”, felsorolás jelleggel többek között az alábbi szolgáltatásokra: • üdülési, pihenési, kikapcsolódási célra • egészség-megőrzésre, betegség-megelőzésre 1
Szja-tv 70. § (2)-(3) bek.
• • • • • •
sport- és szabadidős tevékenységekre utazási szolgáltatásokra vonattal, busszal, vagy hajóval történő közlekedésre kulturális szolgáltatásokra fürdő- és uszodai szolgáltatásokra állat- és növénykerti belépőjegy váltására stb.
Az üdülési csekk felhasználhatóságának köre idéntől kibővült a művelődési szolgáltatásokkal is, így ezen túl akár a szakmai rendezvényeken való részvétel ellenértéke is fizethető üdülési csekkel. 1 Továbbra is adómentes – azaz személyi jövedelemadó semmilyen formában nem terheli – a sikeresen pályázó szociálisan rászorulók részére adott üdülési csekk formájában juttatott bevétel. 2 Újdonság, hogy a szociálisan rászorulók január vége helyett szeptember 15-ig pályázhatnak üdülési csekkre. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány a támogatásról értesítőket küld a pályázati kiírásnak megfelelő alacsony jövedelmű nyugdíjasok, a legalább két kiskorú gyermeket nevelő munkavállalók, a fogyatékossággal élők részére, valamint értesítik a támogatásról a szakiskolai tanulókat is. A juttató nemcsak üdülési csekkel biztosíthatja a juttatásban részesített pihenését, kikapcsolódását, ugyanis üdülési csekk helyett üdülési szolgáltatásban is részesítheti a fentebb felsorolt magánszemélyeket, de ezen szolgáltatások nyújtása csak akkor tartozik a kedvezményesen adózó juttatások körébe, ha az üdülési szolgáltatás megfelel az erre vonatkozó kormányrendeletben megfogalmazottaknak. 3 Üdülőnek minősül továbbá a munkáltató, juttató tulajdonában, vagyonkezelésében lévő üdülő 4 , illetve a munkáltató kapcsolt vállalkozásának tulajdonában álló üdülő is 5 . 1
Szja.-tv. 3. § 87. pontja, Krtv. 206. § (15) bek. Szja-tv. 3. § 8.3. pontja 3 173/2003. (X. 28.) Korm. rendelet a nem üzleti célú közösségi, szabadidős szálláshelyszolgáltatásról 4 Szja-tv. 70. § (2) bek. ab) pontja; (3) bek. ab) pontja 5 Szja-tv. 70. § (4) bek. b) pontja 2
Röviden összefoglalva: csak olyan üdülési szolgáltatásra adható kedvezményes adózás melletti juttatás, amely alapján az igénybevevő az említett kormányrendelet szerinti üdülőként nyilvántartásba vett szálláshelyen tölti megérdemelt pihenését. Ilyen szálláshely lehet például a vendégszállás, üdülő, gyermek- és ifjúsági tábor, vagy egy diákotthon, kollégium is. A munkáltató önkéntes pénztárba történő befizetése Önkéntes kölcsönös pénztárak Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak 1993 óta működnek hazánkban. Abból a célból jöttek létre, hogy a társadalombiztosítási ellátásokat egészítsék ki az öngondoskodáson alapuló, egyéni megtakarításokból finanszírozott szolgáltatások segítségével. A jelenlegi tendenciák szerint az állami ellátórendszer egyre kevésbé képes a megnövekedett igényeknek eleget tenni, így ezen kiegészítő ellátások szerepe és jelentősége várhatóan a jövőben még inkább növekedésnek indul. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári tevékenység a társadalombiztosítási és szociális ellátásokat kiegészítő, pótló, illetve az ezeket helyettesítő szolgáltatásokat foglalja magába, továbbá az egészség védelmét segítő ellátások szervezése, finanszírozása és nyújtása tartozhat a tevékenységi körébe. Az önkéntes pénztárak közötti különbségek könnyebb érthetősége érdekében az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak szegmenseit tekintjük át röviden. • Önkéntes nyugdíjpénztár A jelenlegi nyugdíjrendszer hosszú távon nem feltétlenül tudja biztosítja a későbbi nyugdíjasok aktív életszakaszában megszokott életszínvonalát. Emiatt az aktív életkorban lévő munkavállalók saját maguk is érdekeltek, hogy a későbbi nyugdíjas éveikre „tartalékoljanak”, úgy hogy a kötelező nyugdíjjárulék-, illetve magánnyugdíjpénztári tagdíj fizetése mellett erre a célra is „félretesznek” bizonyos összeget nyugdíjas éveikre az önkéntes nyugdíjpénztárakba. Amennyiben ezen összegeket jól kezeli, hasznosan fekteti be a pénztár, úgy az aktív felhalmozási időszak végével az egyén által befizetett összegek akár megtöbbszörözhetők, amely egyúttal lehetőséget kínál a munkáltatóknak egy hatékony, béren kívüli ösztönző alkalmazására is.
• Önkéntes egészségpénztár Az önkéntes egészségpénztárak jelentősége abban áll, hogy az aktív életszakaszban lévő munkavállaló egy esetleges későbbi betegség megtörténtekor – a társadalombiztosítási ellátásokat kiegészítve – felhasználhassa az ott fel halmozott összegeket. Az egészségpénztári számláján lévő összeget nemcsak betegség esetén veheti igénybe, hanem azt megelőzően, előrelátóan preventív célokra is, például egészség-megőrzési szolgáltatásokra fordíthatja (például fogászati ellátásra, gyógyüdülésre). • Önkéntes önsegélyező pénztár Az önkéntes önsegélyező pénztárak a szociális ellátórendszer egyes területeinek kiegészítésére szolgálnak. A szolgáltatási kör meglehetősen szerteágazó, átfogja a munkanélküliség kezelését, lakhatást, gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-finanszírozást, ápolást, a családi pótlékot kiegészítő-, szülési-, iskoláztatási támogatást. Segítséget nyújthat bizonyos előre nem látható élethelyzetek kezelésére, úgymint a megváltozott munkaképesség esetén ebből (is) finanszírozható a kiesett jövedelem, de a pénztár akár átmeneti segélyt is nyújthat tagja részére, vagy akár kiegészítésképpen szolgálhat egy betegség esetén kiesett jövedelem pótlására is. A pénztárak közös jellemzői: A fenti pénztárak közös ismérve, hogy azokba a tag önkéntesen, saját akaratából léphet be, egyúttal vállalva azt, hogy a pénztár alapszabályát magára nézve kötelezőnek ismeri el, valamint, hogy a pénztár alapszabályában meghatározott mértékű minimális tagdíjfizetési kötelezettségének eleget tesz A pénztárakba való belépés a csatlakozni kívánó tag belépési nyilatkozatának megküldésével veszi kezdetét. A pénztár ezután záradékkal igazolja azt a tényt, hogy a belépni szándékozót tagjai sorába felvette. Innentől kezdve a pénztár tagjának életbe lépnek erre vonatkozó jogai és kötelezettségei, úgymint a pénztár által nyújtott, a tagdíjfizetési kötelezettség alapjául szolgáló szolgáltatások igénybevétele, illetve a pénztári alapszabályokban megfogalmazott tagdíjfizetési kötelezettség teljesítése.
A minimálisan fizetendő tagdíjak mértékét az alapszabályukban maguk a pénztárak határozzák meg, ettől kevesebb tagi befizetés nem lehetséges, azonban az nincsen korlátozva, hogy a tag a rendszeres (minimális mértékű) befizetésen túl is befizetést teljesítsen. Ezért a befizetett tagdíj összege tetszőleges lehet, azonban nem lehet kevesebb, mint a pénztár alapszabályában meghatározott összegű egységes tagdíj. A tag tetszőleges összegű eseti befizetést is teljesíthet a pénztárba, a rendszeresen fizetett tagdíjon felül, akár eseti jelleggel is (például egyszerre nagyobb összeghez jut, és azt a pénztári számlájára befizeti). Meg kell említenünk egy további olyan intézményt is, amely ugyan nem kapcsolódik szorosan a fent vázolt önkéntes biztosító pénztári tevékenységhez, annak is a nyugdíjszolgáltatási ágazatához, azonban további fontos kiegészítő elemként idesoroljuk. Ez a kiegészítő elem a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatói intézmény. • Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatói intézmény A foglalkoztatói nyugdíjintézményt 2008. január 1-jétől egy már kialakult nyugdíjrendszerbe építette be a jogalkotó, annak egy új pilléreként. Az intézmények a magyar nyugdíjrendszerben az önkéntes nyugdíjcélú megtakarítási lehetőségek körét szélesítették. Ezzel olyan önkéntes nyugdíjcélú megtakarítási forma teremtődött meg, melynek középpontjában a foglalkoztatói kötelezettségvállalás áll. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény részvénytársasági formában működhet, amelyet megalapíthatja maga a foglalkoztató, valamint bank, biztosító részvénytársaság és befektetési társaság is. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények mindegyike a vele szerződő foglalkoztatóknak is kínálhat nyugdíjkonstrukciókat. A nyugdíjszolgáltatók a PSZÁF felügyelet alatt állnak. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményhez bármely foglalkoztató csatlakozhat, annak érdekében, hogy munkavállalóinak foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciót biztosítson. A csatlakozás maga az intézmény és foglalkoztató közötti szerződéssel jön létre.
A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény tagja az lehet, aki az alapító vagy a csatlakozó foglalkoztatóval munkaviszonyban áll, és a munkaszerződése tartalmazza a foglalkoztató kötelezettségvállalását a hozzájárulás megfizetésére. A tagsági jogviszony a munkaszerződés megkötésével, illetve módosításával jön létre. A munkaszerződésben feltétlenül rögzíteni szükséges a nyugdíjkonstrukcióra vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket, befizetéssel meghatározott nyugdíjkonstrukciónál a hozzájárulás mértékét. A tagi számlán jóváírt összeg a tag tulajdona. A nyugdíjkonstrukció azonban tartalmazhat olyan kikötést, hogy a felhalmozás csak egy meghatározott munkaviszonyban töltött idő után válik a tag tulajdonává. Ez az időszak legfeljebb 5 év lehet. Amennyiben a tag munkaviszonya ennél rövidebb ideig tart, az addig megszerzett jogosultságokkal nem rendelkezhet. A tag munkaviszonyának megszűnésekor dönthet arról, hogy felhalmozott jogosultságait a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményben hagyja (nyugvó jogosultságként), vagy átlép az új foglalkoztatójának foglalkoztató nyugdíjszolgáltató intézményébe. Maga a tag kedvezményezettet is jelölhet a szerződésben, emiatt az esetlegesen bekövetkező halála esetén a nyugdíjszolgáltatás nem vész el, hanem azt a megjelölt kedvezményezett, ennek hiányában pedig a törvényes örökös örökli. Béren kívüli juttatások munkáltató hozzájárulás címen „Mt. 165/A § (1) A munkáltató az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárban tag munkavállalói tagdíjfizetési kötelezettségét részben vagy egészben átvállalhatja (munkáltatói hozzájárulás). (2) A munkáltató munkáltatói hozzájárulást azon munkavállalók részére fizethet, akik a) önkéntes nyugdíjpénztár, b) önkéntes egészségpénztár, vagy c) önkéntes önsegélyező pénztár tagjai. (3) A munkáltatói hozzájárulás fizetésének részletes szabályait az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény tartalmazza. (4) A munkáltatói hozzájárulással kapcsolatos igények érvényesítésére a munkaügyi jogvita szabályai irányadók.”
A Személyi jövedelemadóról szóló törvény már 2010. január 1-jétől hatályos módosítása, a kedvezményesen adózó béren kívüli juttatások sorába emeli az önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulás vagy hozzájárulások címén munkavállalónak juttatott bevételeket. A 2011-től érvényes módosítások érdemi változást kevéssé jelentenek, mivel a munkáltatói hozzájárulások adójogi megítélése már 2010-ben megváltozott. Azt azonban nem lehet elvitatni, hogy a hozzájárulások nagyságrendje, illetve a hozzájárulások „hozadéka” – mint pl. a nyugdíjrendszer második pillérje – sokkal jelentősebb (lehet), mint általában a többi béren kívüli juttatás. A béren kívüli juttatások munkavállaló oldali megítélése, „használhatósága” kor, és élethelyzet függő. Ezért (is) van jelentősége egy jól kidolgozott cafetériarendszernek minden előnyével és „nyűgjével” együtt. A hozzájárulások adózási szabályai Béren kívüli juttatásként kedvezményes adózású összeg a magánszemély javára átutalt munkáltatói/foglalkoztatói havi hozzájárulásból akkor állapítható meg, ha a hozzájárulás havi összege − az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba a minimálbér 50 százalékát, − az önkéntes kölcsönös egészségpénztár és/vagy önsegélyező pénztárba együttvéve a minimálbér 30 százalékát, − foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe a minimálbér 50 százalékát nem haladja meg. Az előbbi feltétel teljesüléshez a magánszemély nyilatkozata is szükséges, arról, hogy előbb felsorolt jogcímeken bevétele az adott hónapra más juttatótól nem volt. További feltétel hogy a munkáltató /juttató a hozzájárulást − havonta, vagy − az adott hónapokra vonatkozó összegek közlésével több -hónapra előre, vagy − utólagosan, legfeljebb három hónapra utalja át egy összegben. Egyösszegű utalás esetében, azon hónap megfelelő juttatásának kell tekinteni a hozzájárulást, amely hónapra azt a magánszemélynél megjelölték. A kifizető a kötelezettségeit, a hozzájárulás utalásának megfelelően kell, hogy megállapítsa. Az előbbiekben meghatározott értékhatárig, a juttatás kedvezményes adózására vonatkozó szabályokat alkalmazzuk, feltéve, hogy minden szabálynak
megfelelünk. Vagyis a munkáltatói hozzájárulás összege nem több mint a minimálbér 50 vagy 30 százaléka, és a munkavállaló nyilatkozott arról, más kifizetőtől ugyanazon jogcímen nem részesült juttatásban. Természetesen nem akadályozható meg, hogy a munkáltató akár mindegyik jogcímen és a kedvezményes mértékűnél magasabb összegben biztosítson hozzájárulást. Nem életszerű, mert egyértelműen magasabbak a kötelezettségek, a többlet teher nem térül meg. Ha mégis az értékhatár felett történik a pénztár tag javára a hozzájárulás átutalása, úgy a többlet rész a 2011-től módosult szja szabályok szerint, egyes meghatározott juttatásnak minősül. Példák a munkáltatói hozzájárulásra: 1. A munkáltató munkavállalójának havonta a minimálbér 50%-ának megfelelő összegű önkéntes nyugdíjpénztári/foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe történő befizetést teljesít (A számításnál feltételeztük a 2011. évi várható minimálbér összegét): 1. 2.
Munkáltatói hozzájárulás/hó munkáltatói közteher személyi jövedelemadó
3.
munkavállalói közteher
38 400 Ft (38 400x1,19) x 0,16
6 144 Ft
0%
0
2. A munkáltató munkavállalójának havonta a minimálbér 50%-át meghaladó összegű önkéntes nyugdíjpénztári/foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe történő befizetést teljesít (A számításnál feltételeztük a 2011. évi várható minimálbér összegét): 1. Munkáltatói hozzájárulás/hó munkáltatói közteher 2. személyi jövedelemadó 3. személyi jövedelemadó 4. egészségügyi hozzájárulás 5. összes kötelezettség: 6. Munkavállalói közteher
50 000 Ft (38 400 x 1,19) (11 600x1,19) x 0,16 (11 600x1,19) x 0,27 0%
6 144 Ft 2 209 Ft 3 727 Ft 12 080 Ft 0
3. A munkáltató munkavállalójának havonta a minimálbér 30%-át meg nem haladó összegű önkéntes egészségpénztári, vagy önsegélyező pénztári befizetést teljesít (A számításnál feltételeztük a 2011. évi várható minimálbér öszszegét):
1.
Munkáltató önkéntes egészségpénztári vagy önsegélyező pénztári hozzájárulása/hó
2. 3.
munkáltatói közteher személyi jövedelemadó munkavállalói közteher
(23 040x1,19)x0,16 0%
23 040 Ft 3 686 Ft 0
4. A munkáltató munkavállalójának együttesen havonta a minimálbér 30%-át meghaladó összegű önkéntes egészségpénztári, és önsegélyező pénztári befizetést teljesít: Munkáltató önkéntes egészségpénztári és önsegélyező 1. pénztári együttes hozzájárulása/hó 40 000 Ft munkáltatói közteher: (23 040x1,19)x0,16 3 686 Ft 2. személyi jövedelemadó (16 960x1,19)x 0,16 3 229 Ft 3. személyi jövedelemadó (16 960x1,19)x 0,27 5 449 Ft 4. egészségügyi hozzájárulás 5. összes kötelezettség: 12 364 Ft 0% 0 6. Munkavállalói közteher A foglalkoztatói nyugdíj A foglalkoztatói nyugellátást szolgáló intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló 2005. június 3-ai 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (továbbiakban: irányelv) részbeni átültetését jelentette a 2005. évi CXI. törvény, mely lehetővé tette, hogy az Európai Unió tagállamaiban bejegyzett foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények határon átnyúló szolgáltatás keretében Magyarországon is tevékenységet folytassanak. Az irányelvnek a hazai jogrendszerbe történő teljes átültetése csak a foglalkozta-
tói nyugdíjról és intézményeiről szóló 2007. évi CXVII. törvény elfogadásával valósult meg. A törvény lehetőséget teremt arra, hogy a meglévő nyugdíjrendszer új pilléreként Magyarországon is létrejöjjenek foglalkoztatói nyugdíjintézmények. (A törvény – mivel magában foglalja foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményekre vonatkozó előírásokat is –, ezért a 2005. évi CXI. törvény hatályon kívül helyezéséről is rendelkezik.) Az új intézményrendszer keretében 2007. december 31-ét követően a munkáltatók munkavállalóik javára nyugdíjcélú megtakarítás érdekében fizetési kötelezettséget vállalhatnak. A foglalkoztatók befizetéseiket a saját maguk által, vagy csatlakozási szerződés útján más által alapított foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe teljesíthetik. A munkavállalók meghatározott életkor elérése után, mintegy kiegészítő nyugdíjszolgáltatásként válnak jogosulttá a megtakarításra. Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény előírásai alapján zártkörű részvénytársasági formában hozható létre. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményhez bármely foglalkoztató – ideértve az önfoglalkoztatónak minősülő egyén vállalkozót és társas vállalkozásokat is – csatlakozhat (csatlakozó foglalkoztató). A csatlakozó foglalkoztató a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménnyel kötött szerződésben vállalja a munkavállalói részére történő hozzájárulás fizetését. A tagsági jogviszony Tag az lehet, aki a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény alapítójával, vagy csatlakozó foglalkoztatóval − munkaviszonyban áll, − munkaszerződése tartalmazza a munkáltató kötelezettségvállalását a hozzájárulás megfizetésére. Az önfoglalkoztató (egyéni vállalkozó, társas vállalkozás) a taggal esik egy tekintet alá, azzal az értelemszerű megkötéssel, hogy a foglalkoztató fizetési kötelezettségeit is neki kell teljesítenie.
A munkáltató fizetési kötelezettségvállalásánál köteles betartani az egyenlő bánásmódra irányadó jogszabályi előírásokat. A tagsági jogviszony a munkaszerződés megkötésével, illetőleg módosításával jön létre. Magáról a befizetés összegéről, szolgáltatással meghatározott nyugdíjkonstrukció esetén pedig az ígért nyugdíjszolgáltatásról vagy a munkaszerződésben vagy kollektív szerződésben kell rendelkezni. A munkavállalót a munkaszerződés, a munkáltatói érdekképviseleti szervet a kollektív szerződés megkötése előtt megállapodásuk alapján a foglalkoztató vagy a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény köteles tájékoztatni: − az alapszabályban, illetőleg a csatlakozási szerződésben foglaltakról, továbbá − a befektetési politikáról. Hozzájárulás kiegészítése, feltételes jogszerzési időtartam A tag vállalhatja, hogy a munkáltató hozzájárulását akár rendszeresen, akár egyösszegű befizetéssel kiegészíti, s jogosult bármikor a rendszeres befizetést szüneteltetni. A munkáltató a hozzájárulását − a tag kiegészítő hozzájárulásához kötheti és/vagy − 5 évnél nem hosszabb feltételes jogszerzési időtartamot is meghatározhat. Ha a munkáltató a hozzájárulását a munkavállaló kiegészítő hozzájárulásához köti, akkor erről és a megfizetése elmulasztásának jogkövetkezményeiről a munkaszerződésben, illetőleg a kollektív szerződésben rendelkezni kell. Azon időszakokban, melyekben a munkáltató hozzájárulását nem fizeti meg, a tag nem köteles kiegészítő hozzájárulását teljesíteni. Ugyanakkor a munkáltató fizetési kötelezettségének elmulasztása esetén a tag és a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény igényét bírósági úton jogosult érvényesíteni. A munkáltató és a munkavállaló fizetési kötelezettsége a munkaviszony fennállásáig tart! A tagi számlán nyilvántartott követelésére sem a hitelezők, sem harmadik személyek igényt nem tarthatnak. A nyilvántartott jogosultsá-
gok, illetve a tagi számlán jóváírt összeg a tag tulajdona! Kivéve, ha a feltételes jogszerzési idő előtt a tag munkaviszonya megszűnik. A feltételes jogszerzési idő előtti munkaviszony megszűnése esetén: − a munkáltató által befizetett hozzájárulások az arra eső hozamrésszel együtt a többi tag javára kerülnek arányosan jóváírásra, − ha a munkavállaló kiegészítő hozzájárulás fizetését is vállalta, akkor az általa befizetett összeg és hozama kérésére kifizetésre kerül, míg a munkáltató által teljesítet hozzájárulás a többi tag között arányosan felosztásra kerül. A munkavállalót megillető összeget a munkavállaló halála esetén a tag által megjelölt kedvezményezett, ennek hiányában örökösei részére kell kifizetni. A munkavállaló a részére kifizetett összegből a saját befizetéseit meghaladó rész (hozam) után a kamatjövedelemre vonatkozó előírások szerint tartozik adózni [Szja. 65. § (1) bekezdés f) pont]. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe történő befizetések szja-vonzata Az előző pontban ismertetett foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe történő munkáltatói hozzájárulás az önkéntes nyugdíjpénztári befizetéshez hasonlóan a havi minimálbér 50%-ának mértékéig béren kívüli juttatásnak minősül, és ez az összeg kedvezményesen adózik a juttatónál a módosított Szja törvény 71. § (3) bekezdésének c) pontja alapján. Mint az önkéntes nyugdíjpénztári munkáltatói hozzájárulás pontjában kifejtettük, nincs akadálya annak, hogy a munkáltató a kedvezményes összeghatár felett vállaljon átutalást, befizetést, azonban a feletti rész az új szabályok szerint egyes meghatározott juttatásnak minősül és a személyi jövedelemadón kívül egészségügyi hozzájárulást is meg kell fizetni a juttatás 1,19-szeres mértékkel növelt összege után. Az Szja-törvény 2010. január elsejétől hatályos szabályozása szerint megszűnt az ún. összevont adókedvezmény – egyúttal a 100 ezer forintos adókedvezményi „keret” is (tehát a korábbi, 2009. december 31-ig hatályos szabályozás 35-38. paragrafusai) –, amely alapján a továbbiakban a magánszemély nem csökkentheti összevont adóalapját a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatói intézménybe befizetett munkáltatói hozzájárulás adóköteles ré-
szének és a munkavállaló által kiegészítő hozzájárulásként teljesített befizetés együttes összegének 30%-ával. 1 A tagsági jogviszony megszűnése Megszűnik a tagsági jogviszony: − a tag halálával, − a feltétes jogszerzés időtartama alatti munkaviszony megszűnésével, − más foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe történő átlépéssel, − a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás teljesítésével. A munkaviszony megszűnése esetén a tag az őt megillető rész kifizetésének igénylése helyett dönthet úgy is, hogy átlép az új munkáltatójának foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményéhez, vagy azt a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményben hagyja. Ha azonban 30 napon belül nem nyilatkozik, azt úgy kell tekinteni, mintha a felhalmozásának a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményben hagyásáról rendelkezett volna, mintegy nyugvó követeléseként. Másik intézménybe történő átlépésről a tag időbeli korlátozás nélkül dönthet, ha új foglalkoztatója más foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény részese. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás lehet: − egyösszegű nyugdíjszolgáltatás, − határozott idejű járadékszolgáltatás, − életjáradék-szolgáltatás, − az előzőek kombinációja. A szolgáltatásra való jogosultság kezdete − a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény előírásai szerint az öregségi nyugdíjra való jogosultsághoz meghatározott életkor betöltése, 1
Hatályon kívül helyezte: Krtv. 186. § 8. pontja. 2010. január elsejétől. A rendelkezést a magánszemély által 2009. december 31. után megszerzett jövedelmekre kell alkalmazni.
− a nyugdíjkorhatár betöltésével egy tekintet alá esik az az időpont, amelytől a tag öregségi nyugdíjban (ideértve a korengedményes nyugdíjat, bányásznyugdíjat, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által nyújtott öregségi nyugdíjat, valamint a szolgálati nyugdíjat is), rokkantsági és balesti rokkantsági nyugdíjban, továbbá növelt összegű öregségi és munkaképtelenségi járadékban részesül, − nyugdíjkonstrukció erre vonatkozó előírása alapján a várakozási idő eltelte után, − hozzátartozói nyugdíjszolgáltatás esetén a tag halálának napjával. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató tájékoztatási kötelezettsége A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény köteles tagjának a tárgyévet követő év március 31. napjáig tagi számlájának alakulásáról részletes számlaértesítőt küldeni. A tag, a munkavállalói érdekképviseleti szerv kérelmére köteles befektetési politikáját, az éves jelentését, az éves beszámolókat rendelkezésre bocsátani, a nyugdíjkonstrukciókra vonatkozó tájékoztatást, továbbá a nyugdíjkonstrukciót érintő jogszabályi változásokra vonatkozó tájékoztatást megadni. A tag részére felvilágosítást kell adni a nyugdíjkorhatár elérésekor az igénybe vehető nyugdíjszolgáltatásokról és azok igénybevételének módjáról. Széchenyi Pihenő Kártya (SZÉP) A cafetéria rendszer új eleme lehet, a kedvezményesen adózó béren kívüli juttatások között 2011. január 1.-től újonnan bevezetésre kerülő Széchenyi Pihenő Kártya 1 . Tisztázódni látszik, hogy a pihenő kártya juttatást, az üdülési csekkhez hasonlóan, a munkáltató valamennyi dolgozónak kell, hogy juttassa, amennyiben egy adott munkahelyen, mint cafetéria elemet bevezetik. (Ilyen jellemzőket találunk a korábbi természetbeni juttatások kategóriájában.)
1
Szja törvény 71.§ (6) f) pontja
Szakemberek szerint segíteni fogja cafetéria elemként való elterjedését az, hogy a kedvezményesen adózó körbe került, így a munkáltató/kifizető közterhe csupán a 16 százalékos személyi jövedelemadó lesz, amely a 2011-től módosult szabályok alapján, minden béren kívüli juttatás jellemzője. A SZÉP kártya a munkáltatók önkéntes befizetéseiből finanszírozott, s egy bank közreműködésével a munkavállalók nevére kiállított, bankkártya formájában nyújtott támogatás lehet. A kártya béren kívüli juttatásának ismérvei az Szja törvény 71. § (1) c) pontja szerint az alábbiak: „az adóévben Széchenyi Pihenő Kártya számlájára utalt, külön jogszabályban meghatározott célra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb 300 000 forint támogatás” A Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátásának és felhasználásának részletes szabályait kormányrendeletben dolgozzák ki. (Erre vonatkozó felhatalmazást az Szja törvény 80. § módosított d) pontja tartalmaz.) A Széchenyi Pihenő Kártya alkalmazása a gyakorlatban A kormány 2011. március 30-ai ülésén döntés született a korábban még csak új cafetéria-elemként emlegetett Széchenyi Pihenő Kártya (továbbiakban: SZÉP kártya) kibocsátásáról, amely új cafetéria-elemet a munkáltatók döntése szerint évi 300 000 Ft értékben adhatják a munkavállalóknak. Nagyon fontos jellemzője e juttatásnak, hogy az járulékmentesen, illetőleg kedvező adózás mellett adható. Az előbbiekben említett értékhatár a kedvezményes adózás felső határa. Természetesen ezen összegen felül is utalhat a munkáltató a kártyára, azonban ez az összeg egyéb jövedelemként adózik, illetve terhelik a járulékok. A munkavállalónak lehetősége van arra is, hogy kapjon egy társkártyát, mindezt ingyenesen, térítésmentesen kell biztosítani a számára.
A SZÉP kártyával jellemzően szálláshely-szolgáltatást lehet igénybe venni a kártya birtokosainak, azonban a kártyával nemcsak a szállásunk térítését egyenlíthetjük ki, hanem a szálláshely-szolgáltatáshoz kapcsolódó egyéb szolgáltatásokat is, amelyek a pihenést, valamint az egészség védelmét és megerősítését szolgálják. Ide tartoznak: – szálláshely-szolgáltatás, – éttermi vendéglátás, – fürdőszolgáltatások, – betegségmegelőző, egészségmegőrző, egészséghelyreállító szolgáltatások, – múzeumi, színházi, növény-állatkerti, egyéb művelődési intézményi belépők, – természetvédelmi területek, tematikus parkok, szabadidőparkok belépői, – az utazásszervezőknél megrendelt belföldi utazási csomag, – testedzési szolgáltatások, – verseny- és lovaglóistállók szolgáltatásai. A kártya kibocsátásának fő célja, hogy a munkavállalók 2012-ben minél szélesebb körben választhassák azt, ezért ennek érdekében már idén kész és működő rendszert kell felmutatni számukra. A SZÉP kártya piaci bevezetése a kormányrendelet hatálybalépését követően néhány hónapot vesz majd igénybe. Az előzőekből talán kitűnik, kitűnhet, hogy a SZÉP kártya kifejezetten az idegenforgalomra fókuszál. A kártya egyébként – az előzetes tervek alapján – július elsejétől már használható lesz. Nézzük meg az alábbi felsorolásban, hogy milyen előnyei, eredményei lesznek/lehetnek a SZÉP kártyának: y Célja hasonló az üdülési csekkhez, azonban a kártya struktúrája átláthatóbb, költségei olcsóbbak. y A lakosság egészségmegóvását hivatott szolgálni, amelynek eredményeképpen hozzájárulhat az egészségi állapot javulásához. y Erősödhet a hazai turizmus, ezáltal új munkahelyek jöhetnek létre. y Élénkülhet az egészségprevenciós irányú utazások aránya. y Kedvező adózás alá esik (16 százalék személyi jövedelemadó-terhet visel). y A kártya elfogadó hellyé váláshoz elegendő a szolgáltatóknak internet kapcsolattal rendelkezniük.
Igen ám, de mi lesz a már „jól bevált” üdülési csekkel? A kormány tervei alapján az üdülési csekk egészen 2012. december 31-ig párhuzamosan működne a SZÉP kártyával, azonban a fenti időponttól kezdődően eltűnne a rendszerből és kizárólag a SZÉP kártya maradna forgalomban. A piacról való kivezetésnek, illetve az üdülési csekk megszüntetésének több oka is van, ilyen érv a megszüntetése mellett például mind a munkáltatókat, mind a szolgáltatókat terhelő magas járulékos költségek (kezelési költség, ügyleti díj, partnerkapcsolati díj, házhozszállítási költség stb.) A SZÉP kártya sem lesz természetesen ingyen, azonban annak költségei jóval alatta maradnak az üdülési csekk költségeihez képest (például a jutalék mértéke a korábbi 6 százalék plusz áfa helyett rögzítetten 1,5 százalék lesz). 1. A Széchenyi Pihenő Kártya bevezetésének előzményei Mint ahogyan azt már korábban oly sokan felismerték, egy ország egészségi állapotát nemcsak annak gazdasági fejlettsége határozza meg, hanem a lakosságának egészségi állapota is visszahat gazdaságára. Ennek érdekében kiemelt célként tűzte ki a jelenlegi kormányzat Magyarország lakossága egészségi állapotának javítását, valamint az ország egyes területein érezhető, tapasztalható különbségek csökkentését. Azt mindannyian tudjuk, hogy az egészségügy egyik legfontosabb feladata – ideális esetben – az egészségmegőrzés, ennek keretében maga a betegségek megelőzése, tehát a prevenció. E nemes cél teljesülését a Széchenyi Pihenő Kártya által igénybe vehető szolgáltatások segíthetik elő. A Széchenyi Pihenő Kártya ötletét 2010 tavaszán a Széchenyi Klub Gazdaságfejlesztő Társaság vetette fel. A kártya bevezetését hosszas konzultáció előzte meg az érdekeltek bevonásával, melynek eredményeként alakult ki a Kártya mint béren kívüli juttatás személyi jövedelemadó rendszerébe való beillesztése, megteremtve ezzel a cafeteria rendszer egy új elemét. A Széchenyi Pihenő Kártya bevezetésének célja az egészségmegőrzéshez, az egészséges életmódhoz, általában az életminőség javításához kapcsolódó szolgáltatások elérhetőségének bővítése új cafeteria elem magalkotásával.
A kormányzat nem titkolt célja, hogy a Kártya révén a hazai turizmus gazdaságfejlesztési szerepe megerősödjön, melynek eredményeként ez a gazdasági növekedés bővülését vonhatja maga után. A Széchenyi Pihenő Kártya „az arra jogosult intézmény által kibocsátott olyan fizetési eszköz, amellyel a munkavállalónak a munkáltató által utalt támogatás terhére – az arra felhatalmazott és a rendszerbe bevont szolgáltatónál – szolgáltatások vásárolhatók.” Egy adott évben kedvezményes adózással legfeljebb 300 000 forint támogatás utalható a Széchenyi Pihenő Kártyára. Az szja-törvény béren kívüli juttatásokra vonatkozó előírásai szerint a munkáltatónak a támogatás értékének 1,19-szerese után kell 16 százalékos mértékű személyi jövedelemadót fizetnie, a juttatást más közteher nem terheli. (A munkáltató ezen felül is utalhat a kártyára, de ezt az összeget az egyéb jövedelmekkel azonos járulékok terhelik.) 2. A Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátásáról és felhasználásáról szóló kormányrendelet A Magyar Kormány 2011. március 30-án elfogadta a Kártya kibocsátásával és felhasználásával kapcsolatos legfontosabb szabályokat rögzítő kormányrendeletet – 55/2011. (IV. 12.) Kormányrendelet. A kormányrendelet elfogadása után két ízben került sor módosításra, amelyek száma a következő: 92/2011. (VI. 15.) Korm. rendelet, valamint a 157/2011. (VIII. 11.) Korm. rendelet. Mindkét módosító rendelet az eredeti kormányrendelet módosításait tartalmazza. A Kártya részletes szabályait az alábbiakban ismertetjük. 2.1. A támogatás formája Az 55/2011. (IV. 12.) a Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátásának és felhasználásának szabályairól szóló Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 2. § (2) bekezdése alapján támogatást a munkavállalók ún. „elektronikus utalvány” formájában kaphatják meg. Ehhez kapcsolódik egy – megjelenésében és használatában a bankkártyákhoz hasonló – „elektronikus utal-
ványkártya”, amely lehetővé teszi, hogy a rendszerbe bevont szolgáltatóknál a felhasználó az elektronikus utalványai terhére szolgáltatásokat vásároljon. „…Széchenyi Pihenő Kártyát (a továbbiakban: kártya) műanyag azonosító (elektronikus utalványkártya) formájában kell kibocsátani, amely: a) kizárólag a támogatásban részesülő munkavállaló, a közeli hozzátartozója, és a munkáltatója, valamint a szolgáltató azonosítására szolgál, elektronikuspénz tárolására, közvetlen fizetési műveletek végrehajtására nem alkalmas, b) az elektronikus elfogadóhelyi terminál által olvasható, és azon keresztül elektronikus információcserével az elektronikus utalványoknak a rendszerben nyilvántartott rendelkezésre álló összege ellenőrizhető, c) lehetővé teszi, hogy használatával a támogatás céljának megfelelő szolgáltatás az szja-törvény 71. § (1) bekezdés c) pontja szerinti támogatásban részesült munkavállaló, valamint közeli hozzátartozója számára a munkáltató által biztosított és az elektronikus utalvány nyilvántartásban nyilvántartott elektronikus utalványok terhére igénybe vehető legyen, és d) használatakor a szolgáltató az elfogadott elektronikus utalványt az intézménynek elektronikusan továbbítja, ami alapján az intézmény azt beváltja.” [Korm. rendelet 2. § (2) bek. a)–d) pontjai] A Kormányrendelet 3. §-a tárgyalja az ún. elektronikus utalvány-nyílvántartás 1 szabályait. Az szja-törvény 71. § (1) bekezdés c) pontja 2 szerinti Széchenyi Pihenő Kártya támogatás jogcímén juttatott támogatást az elektronikus utalvány-nyilvántartásban elkülönítetten kell nyilvántartani. Fontos szabályként rögzíti a kormányrendelet, hogy az elektronikus utalvány-nyíl1
Kormányrendelet 1. § 4. pontja: „elektronikus utalvány nyilvántartás: az intézmény által vezetett, a munkáltatók által a munkavállalók számára, béren kívüli juttatás formájában biztosított elektronikus utalványok a) munkáltatónként, b) munkavállalónként,egyedi beazonosíthatósággal, egységes elektronikus rendszerben vezetett nyílvántartása…” 2 Szja-tv. 71. § (1) „Béren kívüli juttatásnak minősül – ha a juttató a munkáltató – a munkavállalónak c) az adóévben Széchenyi Pihenő Kártya számlájára utalt, külön jogszabályban meghatározott célra felhasználható – több juttatótól származóan együttvéve – legfeljebb 300 ezer forint támogatás;…”
vántartás elkülönített részére kizárólag az szja-törvény előbbiekbe tárgyalt jogszabályhelyi rendelkezésben foglalt, meghatározott támogatás érkezhet. A kormányrendelet 1. § 1. pontja alapján intézménynek minősül a Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátására a kormányrendelet szerint jogosultsággal rendelkező gazdasági társaság. Ezen intézmény a munkáltató megrendelése szerint, munkavállalónként személyes elektronikus utalvány-nyilvántartás nyitására kötelezett, amelyen naprakészen kell vezetnie az szja-törvény 71. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott jogcímen juttatott munkáltatói támogatás egyenlegét. A munkáltatók a támogatás juttatása során elektronikus utalványokat vásárolnak az intézménytől, és azokat az elektronikus utalványkártyán keresztül biztosítják a munkavállalóik számára. Fontos szabály, hogy ugyanazon munkavállaló számára egyidejűleg több munkáltatótól is történhet utalványvásárlás és azok rendelkezésre bocsátása. A Kártyát elfogadóhelyek a kártyán lévő elektronikus utalványt készpénzre vagy készpénz-helyettesíthető eszközre nem válthatják át (hasonlóan az üdülési csekkhez). A rendelet lehetőséget ad arra, hogy minden kártyatulajdonos közeli hozzátartozójának 1 ún. társkártyát igényeljen. Egy társkártya ingyenes, a többiért fizetni kell, de maximum 1500 forintot. Mivel sokakat érinthet, ezért fontos megjegyezni, hogy az élettársi kapcsolat fennállását a munkavállalónak nyilatkozattal kell igazolnia a támogatást nyújtó munkáltatója felé. 2.2. A Kártyával igénybe vehető szolgáltatások köre A kártyával igénybe vehető minden olyan belföldi szolgáltatás, amely a pihenést, az egészség védelmét, megerősítését szolgálja. Idetartoznak különösen az alábbiak: • a szálláshely-szolgáltatások, 1
Kormányrendelet 1. § 2. pontja alapján közeli hozzátartozó „a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685. § b) pontjában meghatározott közeli hozzátartozó és az élettárs,”
• az éttermi vendéglátás, • a fürdőszolgáltatások, • a betegségmegelőző, egészségmegőrző, egészséghelyreállító szolgáltatások, • a kulturális szolgáltatások közül a múzeumi, színházi, növény-állatkerti, egyéb művelődési intézményi belépőkre fordított összeg, • a természetvédelmi területek, tematikus parkok, szabadidőparkok belépői, • az utazásszervezőknél megrendelt belföldi utazási csomag, • a testedzési szolgáltatások, valamint • a verseny- és lovaglóistállók tevékenysége. (A kedvezményezett szolgáltatások meghatározásakor és beazonosításakor a kormányrendelet a Központi Statisztikai Hivatal által kibocsátott Tevékenységek Egységes Osztályozási Rendszere (TEÁOR) jegyzék besorolási kategóriáit alkalmazta.) A kormányrendelet előírja, hogy bármely szolgáltatás csak szálláshelyszolgáltatással együttesen vehető igénybe a kártya felhasználásával! E rendelkezés közvetve szolgálja a hazai turizmus bővülését, hiszen köztudott, hogy a vendégéjszakák száma sajnos a gazdasági válság hatására egyre csökkent. Ennek bővülését hivatott szolgálni e szabályozás, hiszen így „nemcsak” a hétköznapi értelemben vett pihenést szolgálja a Kártya, hanem hozzájárul a lakosság szálláshely igénybevétel melletti egészségmegőrzéséhez is. (Nem titkolt kormányzati szándék az sem, hogy e támogatás által az egészségturisztikai motivációjú utazások arányának növekedését érjék el.) 2.3. Az utalvány beváltása, fizetés a Kártyával, valamint a támogatás felhasználásának időbeli korlátai Az utalvány beváltása a kormányrendelet szerint a szolgáltatóknál 1 elhelyezett elektronikus elfogadóhelyi terminálon, az intézmény által kialakított
1
A kormányrendelet 1. § 3. pontja alapján szolgáltatónak minősül: az intézménnyel szerződéses jogviszonyban álló természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet, amely az e rendeletben meghatározott szolgáltatásokat ténylegesen nyújtja.
központi internetes felületen, vagy a szolgáltató által kialakított saját internetes utalványbeváltási felületen keresztül történhet. A kártyával a szolgáltatónál vagy POS terminálon (kártyaolvasón), vagy interneten keresztül lehet majd fizetni. Ebből következően az elfogadóhelyeknek nem kell feltétlenül terminállal rendelkezniük, hiszen a kártya használatához elegendő lesz az internetes kapcsolat! A Széchenyi Pihenő Kártya által nyújtott támogatás felhasználása azonban időben korlátozott, amely azt jelenti, hogy az adott évben juttatott összegét a következő év december 31-ig fel kell használni. Ebből következik, hogy az esetlegesen a Kártyán fennmaradó, fel nem használt összeg nem „vihető át” a következő évre, vagyis a fel nem használt támogatás összege „elvész”. Ez közelebbről annyit tesz, hogy a fel nem használt elektronikus utalványok lejártnak minősülnek, amelyek ellenértékét az intézménynek nem kell sem visszafizetnie a munkáltatónak, sem kifizetnie a munkavállaló részére. Érdemes tehát adott évben élni a támogatás összegével! A kártyát a kibocsátó intézmény megszüntetheti, de csak akkor, ha annak egyenlege 24 hónapon keresztül nulla, vagyis két évig nem érkezik rá támogatás. „A nyilvántartás megszüntetéséről és a kártya visszavonásáról az intézmény előzetesen, a visszavonást és a megszüntetést megelőzően legalább 2 hónappal köteles tájékoztatni az érintettet.” [Kormányrendelet 9. § (2) bek.] A kártya lejárati ideje minimálisan 3 év. (Az üdülési csekk és a Széchenyi Pihenő Kártya rendszere egy ideig párhuzamosan működik, a SZÉP kártya fokozatosan váltja fel az üdülési csekket.) 2.4. A kártyához kapcsolódó díjak, jutalékok A kártyarendszer bevezetésének egyik célja a használat költségének minimalizálása, ennek érdekében a Kormányrendelet rögzíti, hogy a Kártya kibocsátásával és használatával kapcsolatban a munkáltatónak (tehát a támogatást nyújtója) és a munkavállalónak (tehát, aki a támogatást kapja) a kibocsátó intézmény díjat, egyéb költséget semmilyen jogcímen nem számíthat fel – az elveszett, ellopott vagy megrongálódott kártyák pótlásától eltekintve –, illetve a Kártyával kapcsolatban felmerült költségeket
a kártyaelfogadási szerződésben foglaltak szerint a pénzintézet, illetve a szolgáltató viseli 1 . Kizárólag az elveszett, ellopott vagy megrongálódott kártyák pótlása esetén kell a munkavállalónak megfizetnie a költségeket, amely azonban nem lehet több kártyánként 1500 forintnál. A Kormányrendelet rögzíti a jutalék összegét is, melynek összege az intézmény által a szolgáltató felé felszámított része nem lehet több, mint a kártya elfogadásáról szóló szerződés alapján bonyolított utalványbeváltási forgalom 1,5%-a, amelyet az intézmény a kártyával közvetlenül öszszefüggő működési és marketing költségeire fordít. (Mint ahogyan arról már korábban is szót ejtettünk, ez az összeg lényegesen alacsonyabb, mint az üdülési csekk után felszámított díj!) A jutalékbevételt a SZÉP kártyarendszer működtetésére és marketingjére kell fordítania a kibocsátónak. 2.5. A kártyakibocsátás, -megszüntetés feltételei A kormányrendelet meghatározza azt is, hogy ki/kik jogosultak a Kártya kibocsátására. E szerint Kártya kibocsátására olyan, az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Öpt.) 2. § (2) bekezdés d) pontja 2 szerinti szolgáltató – kivéve a természetes személyt és a szolgáltatóval szerződött szolgáltatót – jogosult, amely: • ügyfelek számára nyitva álló helyiséget tart fenn minden 35 000 főnél több lakosú magyarországi településen, • az utolsó lezárt üzleti évben legalább 100 000 darab saját kibocsátású bankkártyával rendelkezett, 1 2
Kormányrendelet 10. § (1)–(2) bekezdései Öpt. 2. § (2) bek. d) pontja alapján szolgáltató „az a természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amely a pénztárral kötött szerződés alapján a pénztár részére a pénztárüzem működésének részét képező, azt lehetővé tevő, elősegítő, illetve a pénztári szolgáltatásokat ténylegesen nyújtó tevékenységet végez – ide nem értve az egészségpénztári szolgáltatót. Szolgáltatónak minősül különösen az, aki (amely) a fentiekben meghatározott pénztár részére letétkezelői tevékenységet folytat, amelyhez a pénztár a befektetési üzletmenetét, illetve a könyvelése, nyilvántartásai vezetését kihelyezte, amely a pénztár részére tagszervezést végez, illetve amely az egészségpénztárak részére szolgáltatás-szervezési tevékenységet lát el. Szolgáltatónak minősül az is, aki (amely) az e pontban meghatározott szolgáltatóval kötött szerződés alapján az előzőek szerinti, pénztárral kapcsolatos tevékenységet végez…”
• legalább 2 év tapasztalata van az szja-törvény 71. §-a szerinti béren kívüli juttatások igénybevételére szolgáló elektronikus utalványkártyák kibocsátásában, és az általa kibocsátott ilyen utalványkártyák száma meghaladta a 25 000 darabot a legutolsó lezárt üzleti év adatai alapján. A Kártya kibocsátásának megkezdése nincs előzetes engedélyeztetéshez kötve, tehát a kormányrendeletben foglalt feltételeknek megfelelő intézmények a jogszabály hatálybalépését követően bármikor megkezdhetik annak kibocsátását. A tevékenység a kártyakibocsátás megkezdését követően legkorábban 5 év elteltével szüntethető meg. Másik fontos feltétel a tevékenység megszüntetésével kapcsolatosan, hogy ha az intézmény egy másik intézménnyel a szerződéses állomány átszállására vonatkozó szerződést köt, akkor e másik intézménynek vállalnia kell a kártyakibocsátási tevékenységét megszüntető intézmény által kiadott kártyák további működtetését. 2.6. A kártya kibocsátásának ellenőrzése A kártyakibocsátási tevékenységet a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) ellenőrzi, annak megkezdését a Hivatalnak haladéktalanul, de legkésőbb 3 napon belül be kell jelenteni. Amennyiben a Hivatal az ellenőrzés során megállapítja a kormányrendeletben foglaltak megsértését, a jogsértés súlyának és jellegének függvényében szankcionál. A Hivatal az ellenőrzései eredményéről, valamint megállapításairól 6 havonta, illetve eseti kötelezés alapján jelentést köteles tenni az irányítást ellátó miniszternek.
Egyes meghatározott juttatásnak minősülő jövedelmek Béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások 1 után a személyi jövedelemadó a kifizetőt terheli. Az adó mértéke (a juttatás 1,19szeresének) a 16 százaléka. Az egyes meghatározott juttatások esetében – az adó megállapítása vonatkozásában elsősorban – jövedelemnek minősül: – a juttatás értéke – ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott termék – szolgáltatás esetén annak szokásos piaci értéke − illetőleg, előzőekből az a rész, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni. A teljesség igénye nélkül néhány jellemző, vagy leggyakrabban biztosított juttatási forma: – hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés – telefonszolgáltatás magáncélú használata címén – több magánszemély javára kötött adóköteles biztosítási díj – csekély értékű ajándék – rendezvényeken vendéglátás 2010. december 31-éig a természetben juttatásokra vonatkozó szabályok között találhattuk az egyes meghatározott juttatások adózási szabályait. Ezekre az ismeretekre 2011-ben is „támaszkodhatunk”, így az alábbi tiltások már beépülhettek a gyakorlatba. Nem alkalmazható az egyes meghatározott juttatásokra vonatkozó – kifizetőt terhelő – adózási szabály, amennyiben a juttatás: – értékpapír, értékpapírra vonatkozó jog, bármire korlátozás nélkül felhasználható utalvány, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz; – természetes vagy tenyésztett gyöngy, drágakő, féldrágakő, nemesfém, nemesfémmel plattírozott fém és ezekből készült áru, valamint ékszerutánzat, érme, ha a körülmények alapján megállapítható, hogy a juttatás nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének. 1
Szja törvény (új) 69. § 1–5)
Csekély értékű ajándék A 2011. január 1-jétől módosított személyi jövedelemadóról szóló törvény visszahelyezi a kifizetőt terhelő nem kedvezményes mértékű közterhet viselő juttatások közé a csekély értékű ajándék, vagy közismertebb nevén, ajándékutalvány címen adható juttatást. Valójában már 2010-ben is a nem kedvezményes körbe tartozott, a 2011-re tervezett módosításokhoz képest jelent „visszahelyezést” e juttatási körbe. Az ajándékutalvány „nagy utat járt be” az utóbbi években, minden esetre közkedvelt eleme a cafetéria rendszernek, jóllehet időközi mellőzöttsége leginkább az adózási szabályoknak volt betudható. Az ajándékutalvány ideális juttatási forma, hiszen nem igényel különösebb utánajárást, és a vele járó adminisztráció végül is minimálisnak mondható. Egyes meghatározott juttatásnak minősül 2011-től a csekély értékű ajándék, amennyiben e jogcímen a juttatott termék, vagy szolgáltatás értéke: − a minimálbér 10 százalékát nem haladja meg és − évente legfeljebb három alkalommal juttatja 1. a munkáltató a munkavállalójának, munkáltató a munkavállalója (az elhunyt munkavállalója) közeli hozzátartozójának − a szakszervezet a tagjának, nyugdíjas tagjának, a tagok közeli hozzátartozójának − a volt munkáltató, vagy annak jogutódja a nyugdíjban részesülő magánszemélynek, és közeli hozzátartozójának − a kifizető a szakképző iskolai tanulónak, hallgatónak a szakmai gyakorlat ideje alatt 1 Amennyiben a csekély értékű ajándék juttatási tartalma fentiekben leírtaknak megfelel, úgy a kifizető/munkáltató a juttatás értéke után 16 százalék személyi jövedelemadót és 27 százalék egészségügyi hozzájárulást fizet. A kötelezettségek alapja a juttatás értéknek 1,19-szerese.
1
Szja törvény 70. § (3) a) pontja, valamint az (5) a) pontja
Az új adózási szabályokból következik, hogy amennyiben a munkáltató/kifizető adóéven belül többször nyújt e jogcímen „jövedelmet”, mint három alkalom, vagy az ajándék (ajándékutalvány) értéke több mint a minimálbér 10 százaléka, úgy az adót a juttatásban részesülőnek kell – a többlet szerint – megfizetni. Figyelmükbe ajánljuk még az alábbi Pénzügyminisztériumi tájékoztatót, amely a csekély értékű ajándék témakörében íródott. 2008/8. Adózási kérdés csekély értékű ajándék [a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) 1. számú melléklet 8.19. pont a) alpont] A többször módosított Szja törvény 1. számú mellékletének 8.19. pont a) alpontja szerint adómentes a szakszervezet által a tagjának, nyugdíjas tagjának, az említett személlyel közös háztartásban élő közeli hozzátartozónak, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozójának, továbbá a munkáltató által a munkavállalójának, a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozójának, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozójának, valamint a szakképző iskolai tanulónak, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak, továbbá - ha a volt munkáltató vagy annak jogutódja a juttató - a nyugdíjban részesülő magánszemélynek és vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozójának legfeljebb évi három alkalommal adott termék, szolgáltatás, illetve az ezekre szóló utalvány értékéből alkalmanként az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10 százalékát meg nem haladó rész; az adómentes juttatást a kifizető (szakszervezet, munkáltató) csekély értékű ajándékként tartja nyilván. Az Szja törvény alapján nem zárható ki, hogy mind a munkáltató, mind pedig a munkáltatónál működő szakszervezet is juttasson adómentesen csekély értékű ajándékot. Ha a magánszemély év közben munkahelyet vált, akkor felmerülhet a kettős juttatás, azonban a törvény alapján szintén nem zárható ki a juttatás adómentessége ebben esetben sem, mivel nincs olyan rendelkezés, hogy pl. csak egy munkáltató adhat ilyen címen juttatást. Kizárható viszont, hogy a házastársak egymásra tekintettel kétféle jogcímen, egyrészt munkavállalóként, másrészt az ugyanazon munkáltatónál foglalkoztatott házastársra tekintettel - a munkavállalóval közös háztartásban élő közeli hozzátartozóként kapjanak ilyen
címen juttatást. A munkáltató saját munkavállalójának ugyanis évente legfeljebb három alkalommal adhat ilyen juttatást adómentesen, ily módon pedig ez megtöbbszöröződne a házasfelek vonatkozásában. (PM Jövedelemadók főosztálya 19071/2007. - APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási főosztály 1559592943/2007.; AEÉ 2008/2.)
Foglalkoztatói nyugdíj kedvezménye A törvény rendezi a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény által a tagjainak juttatott, átutalt összegek adókötelezettségére vonatkozó szabályokat. Eszerint jövedelemként nem kell figyelembe venni a tag munkaviszonyának megszűnése esetén a más foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe átvitt követelést, a tag követelését növelő jóváírásokat, valamint havonta a minimálbér 50%-át meg nem haladó mértékű munkáltatói befizetést. Az említett mértéket meghaladó befizetés a juttatónál természetbeni juttatásként adóköteles. A munkáltató feltételes (legfeljebb 5 év) jogszerzési időtartamot is kiköthet. Ilyen esetben, ha a tag munkaviszonya a feltételes jogszerzési időtartam lejárta előtt megszűnik, és a munkáltató havi befizetése meghaladja a bevételnek nem számító mértéket, a magánszemély olyan összeg után fizetett adót, amelyet végső soron semmilyen formában sem szerezhet meg (azt a többi tag követelésének javára kell jóváírni). A munkavállaló munkaviszonyának megszűnése nem jár együtt azzal, hogy a foglalkoztatói intézménybéli tagságát is elveszítse. Ezért a munkavállaló dönthet: ha megszűnik a munkaviszonya, az intézményben keletkezett felhalmozott befizetéseket és az e tagsághoz kapcsolódó jogosultságát ebben az intézményben hagyja, vagy átlép másik intézménybe. Ez utóbbira többnyire akkor kerülhet sor, ha új munkaviszonya keletkezik, és az új munkáltató más foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény tagja. Amennyiben az átlépés lesz a munkavállaló választása, az új intézmény jóváírja az előző intézményben keletkezett követeléseit, és ebből adódóan ezt az esetet nem tekinti az Szja-törvény bevételt keletkeztető eseménynek. Átlépés esetén tehát az addigi felhalmozott összegek nem minősülnek bevételnek, ahhoz adózási konzekvencia nem fűződik.
Természetszerűleg merül fel a kérdés, hogy a foglalkoztatói nyugdíjpénztárban történő befizetések, amennyiben kivételre, felhasználásra kerülnek, eredményeznek-e adókötelezettséget, és ha igen, akkor hogyan kell azt figyelembe venni. Logikusan adódik, hogy amennyiben az intézmény nyugdíjszolgáltatásként teljesít kifizetéseket, akkor az ilyen jogcímen kifizetett összeg adómentes jövedelemnek tekintendő. Nyugdíjszolgáltatásra az a magánszemély jogosult, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, vagy akit rokkanttá nyilvánítottak. Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésénél arra is figyelemmel kell lenni, hogy a nyugdíjszolgáltatás igénybevételénél vizsgálni kell, hogy az intézményben lévő tagsága mikor keletkezett. Amennyiben a korhatár betöltését – és ezzel a nyugdíjszolgáltatásra való jogosultságot – megelőző 3 éven belül keletkezett a tagság, akkor adómentesen a neki járó összeg csak járadék formájában folyósítható, azzal, hogy az egyes években felvett járadékösszegek között nem lehet nagyobb különbség, mint 15%. Ha a foglalkoztatói intézményben lévő tagság a szolgáltatásra jogosultság időpontjában több mint 3 éve fennáll, akkor egy összegben is igénybe vehető a szolgáltatás, méghozzá adómentesen.
A természetbeni juttatások közterhei 2010-ben A természetbeni juttatások közterhei 2010-ban * A természetbeni juttatásban részesülő személy 1. A munkáltató, társas 2. A munkáltató nyugdí- 3. A kifizető tevékenysévállalkozás munkaválla- jasa, a kifizető vezető gében személyesen nem közreműködő tag és lói, és a kifizető tevé- tisztségviselője, és ezek Közterhek kenységében személye- közeli hozzátartozói, va- egyéb magánszemély megnevezése lamint az 1. oszlopban sen közreműködő tag említett személyek közeli hozzátartozói (nem biztosítottak) (nem biztosítottak) 1 (biztosítottak) Személyi jövedelemadó 54% 54% 54% Tb-járulék (nyugdíjb., egészségb. és 27% – – munkaerőpiaci-járulék) Egészségügyi hozzájáru– 27% 27% lás 2 költségként elszámolhaTársasági adó költségként elszámolható költségként elszámolható tó Általános forgalmi adó
*
3
levonható
levonható
levonható3
Jogforrás: 1995. évi CXVII. tv, 1997. évi LXXX. tv, 1998. évi LXVI. tv, 1996. évi LXXXI. tv., 2007. évi CXXVII. tv. 1 A táblázat összeállításakor feltételeztük, hogy az 1. oszlophoz tartozó személyek biztosítottnak minősülnek a 1997. évi LXXX. tv 5. §-a szerint. 2 Figyelemmel a Tao. törvény 7. § (1) bek. j) pontjában foglaltakra. 3 Feltéve, amennyiben a beszerzés nem tartozik az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 124. paragrafusában foglalt adólevonási tilalmak alá.
Megnevezés 1. 2.
Meleg étkezési juttatás, vagy utalvány Hideg étkezési utalvány
3.
Csekély értékű ajándék/utalvány
4.
Önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás (minimálbér 50%-a) Kockázati életbiztosítások
5. 6.
Önkéntes egészségpénztári hozzájárulás
7.
Iskolakezdési támogatás, (sulicsekk)
8.
Kulturális juttatás > évente az év első napján érvényes minimálbér
9.
Üdülési csekk/üdülési szolgáltatás
10. Helyi utazási bérlet 11. Iskolarendszerű képzés támogatása 12. Otthoni Internet használat/Számítógép juttatás
2009. Max. mérték 12.000 Ft/hó/fő 6.000 Ft/hó/fő
adó -
Az adóévben max.3 alkalommal, 7 350 Ft/fő/alkalom 36 750 Ft/hó
95,5 % (vagy EHO fizetése esetén: 81%) 25%
Korlátlanul adható 22 050 Ft/hó
25%
-
22 050 Ft/év/gyermek
25%
-
-
95,5%
-
73 500 Ft/év/fő**
25%
-
„Korlátlan” Minimálbér 2,5-szerese Korlátlanul adható
25 % 25 %
3*7.150 Ft (21.450 Ft/év)/fő)*
-
35.750 Ft/hó
-
Korlátlanul adható minimálbér 30%-a 21.450 Ft/hó
-
minimálbér 30%-a 21.450 Ft/év/gyerm ek 71.500 Ft/év/fő* 71.500 * Ft/év/fő korlátlan Minimálbér 2,5-szerese Korlátlanul adható
A munkavállaló közeli hozzátartozójának is adható
-
-
*
2010. Max. közterhek (szja, mérték tb.járulék/EHO) 18.000 25,0 % Ft/hó/fő 95,5 %
25%
0%
A természetbeni juttatások adójogi megítélése A törvény a banki utalvány természetbeni juttatásként történő megfeleléseként már nem azt szabja feltételül, hogy fel kell tüntetni rajta, hogy mely termékre vagy szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben váltható be, hanem a juttatási feltételek alapján kell megállapítható legyen, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel. Az is új tiltás, hogy nem minősül természetbeni juttatásnak a természetbeni juttatás helyett adott, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti, bármire, korlátozás nélkül felhasználható utalvány, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz. A hivatkozott törvényhely (Hpt. tv. 2. sz. melléklet I. fejezet 5.1) tételesen sorolja fel a készpénz-helyettesítő fizetési eszközöket, melyek 2010. január 1-jétől sem minősülnek természetbeni juttatásnak: 1. csekk, 2. az elektronikus pénzeszköz, 3. olyan dolog, amely az ügyfél számára lehetővé teszi, hogy a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló valamely pénzkövetelésével rendelkezzék, illetőleg annak terhére készpénzt vegyen fel, vagy áruk, illetőleg szolgáltatások ellenértékét az eladónak vagy a szolgáltatónak kiegyenlítse. Fogalmi meghatározás szerint művelődési intézményi szolgáltatásnak kell tekinteni az alábbiakat: – Könyvtári, levéltári szolgáltatást (SZJ 92. 51), – A múzeumi szolgáltatást, a kulturális örökség védelmét (SZJ 92. 52), – Az előadó-művészetet (SZJ 92. 31. 21), – A filmvetítést (SZJ 92. 13. 11.), – Az állat- és növénykert, védett természeti érték bemutatását (SZJ 92. 53. 1), – A közművelődési intézmény által nyújtott felnőtt és egyéb oktatást (SZJ 80. 4). A juttatás egyébként mind alkalom, mind összegszerűség tekintetében korlátlanul biztosítható, és tulajdonképpen majdnem az egyetlen olyan juttatás a személyi jövedelemadó rendszer keretében, melyet kifizető adhat magánszemélynek, tehát nem korlátozódik a juttatás lehetősége munkáltató és munka-
vállaló kapcsolatra. Az elszámolás bizonylata a kifizető nevére szóló számla, melyet a számviteli nyilvántartásokban rögzít a kifizető. Természetesen azt is kell dokumentálni és nyilvántartást vezetni róla, ha a kifizető a magánszemélynek átadja a megvásárolt intézményekbe szóló bérleteket, jegyeket. Nincs akadálya, hogy a kifizető utalvány formájában biztosítsa a juttatást, ekkor arra kell figyelemmel lenni, hogy az utalvány felhasználása fenti körben történjen meg. Természetesen az utalvány beszerzéséről is számla kell, hogy a kifizető rendelkezésére álljon. A csekély értékű ajándék juttatásának lehetősége 2010-ben is fennáll. Évente legfeljebb három alkalommal, alkalmanként maximum 7 350 Ft 1 értékben nyújthatja – a 2009. december 31-ei hatályos szabályozásnak megfelelően – a munkáltató a munkavállalójának, annak vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozójának, valamint a szakszervezet a tagjának, illetve a taggal közös háztartásban élő közeli hozzátartozójának. Nem változott az sem, hogy az ajándék átadása mellett, a juttatás tartalmilag olyan vásárlási utalvánnyal is teljesíthető, mely meghatározott termék vásárlására, illetve szolgáltatás igénybevételére jogosít, tehát a bármire, korlátozás nélkül felhasználható vásárlási utalványok továbbra sem teljesítik a természetbeni juttatásokra vonatkozó feltételeket, így az azokra vonatkozó szabályok nem is alkalmazhatók. Utalvány törvény külön rendelkezése alapján, vagy annak hiányában is akkor minősül természetbeni juttatásnak, ha az utalványra vonatkozóan a juttatási feltételek alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel, és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek az e a törvényben a természetbeni juttatásokra vonatkozó a rendelkezésekben foglaltaknak. Nem minősül természetbeni juttatásnak a bármire, korlátozás nélkül felhasználható utalvány, valamint készpénz-helyettesítő eszköz. [Szja tv. 69. § (11) bekezdés] A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott járulékszabályai Járulékfizetési kötelezettség A Tbj alapján a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott is biztosítottnak minősül, és április 1-jétől a járulékalapot képező jövedelme után (4%) természetbeni 1
A mindenkori minimálbér 10%-a.
egészségbiztosítási járulék és (8,5%) nyugdíjjárulékot fizet. Ha a nyugdíj folyósítása szünetel a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott, pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is köteles fizetni. A Tbj. 5. §-a alapján – a munkaviszonyban levőkön kívül, többek között – a díjazás ellenében, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében, személyesen munkát végzők is biztosítottnak minősülnek, ha az e tevékenységükből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelmük eléri a minimálbér havi összegének 30%-át (2010-ben 22 050 Ft-ot, illetőleg naptári napokra számítva ennek a harmincad részét, azaz napi 735 Ft-ot). Ez különösen a bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban és a segítő családtagként személyesen munkát végző személyekre, valamint – egyebek között – gazdálkodó szervezet, alapítvány, társadalmi szervezet választott tisztségviselőjére vonatkozik. Ellátási jogosultság Aki saját jogú nyugdíjasként munkaviszonyban áll, szövetkezeti tag, valamint munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban személyesen munkát végez, illetve aki a Tbj. 5. § (2) bekezdése alá tartozik: egyebek között gazdálkodó szervezet, alapítvány, társadalmi szervezet választott tisztségviselője, a Tbj. 15. § alatti baleseti ellátásra jogosult. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny) a 2006. évi CVI. törvény alapján több ponton változott. A módosítás szerint, annak a saját jogú nyugdíjasnak, aki 2006. december 31-ét követően a Tbj. 5.§-a szerinti, biztosítással járó jogviszonyban áll, a nyugellátását – kérelemre – minden megszerzett 365 nap szolgálati idő után, a – 13. § (3) bekezdése szerint növelt – járulékalapot képező keresete, jövedelme 0,5 százalékával kell emelni. (Tny. 22/A. §-a) A Tny 13. § (3) bekezdése alapján a havi átlagkereset megállapítása során a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani. A módosító törvény alapján a Tny 13. §-ának e rendelkezését a 2007. december 31. után megállapított nyugdíjak kiszámítása során kell alkalmazni.
A köztisztviselők cafeteria juttatása A Ktv. január 1-jén hatályba lépett 49/F. §-a törvényi szinten szabályozza a köztisztviselők cafeteria juttatásait. A köztisztviselők cafeteria juttatásának szabályairól szóló 305/2009. (XII. 23.) Korm. rendelet részletes előírásokat tartalmaz e juttatásokra. A cafeteria juttatás éves összegét (keretösszegét) legkésőbb a tárgyév január 5-éig, helyi önkormányzatoknál február 15-éig kell meghatározni. Figyelem! Az éves keretösszegbe a cafeteria juttatás közterhei is beleszámítanak! Az éves keretösszeg nem lehet alacsonyabb a köztisztviselői illetményalap ötszörösénél és nem lehet magasabb a köztisztviselői illetményalap huszonötszörösénél. A köztisztviselői illetményalap összege 2010. január 1-jétől 38 650 Ft (a keretösszeg tehát 2010. évben 193 250 – 966 250 Ft között határozható meg). A köztisztviselők cafeteria juttatásként a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-tv.) 70. § (2) bekezdésének 1 a), b), d), e) 1
„Szja- tv. 70. § (2) bek. a) személyére és közeli hozzátartozói személyére tekintettel aa) üdülési csekk/csekkek formájában juttatott bevételből - több juttatótól származóan együttvéve vagy ab) a munkáltató tulajdonában, vagyonkezelésében lévő üdülőben nyújtott üdülési szolgáltatás révén juttatott bevételből az adóévben személyenként a minimálbér összegét meg nem haladó rész; b) meleg étkeztetés formájában juttatott bevételből a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára (utólag is) havi 18 000 forintot meg nem haladó rész; d) iskolakezdési támogatás címén juttatott bevételből a minimálbér 30 százalékát meg nem haladó rész; e) a munkáltató nevére szóló számlával megvásárolt, kizárólag a munkavállaló helyi utazására szolgáló bérlet formájában juttatott bevétel. (5) Az (1) bekezdésben említett bevételnek minősül a) a magánszemély javára átutalt munkáltatói/foglalkoztatói havi hozzájárulásból aa) az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak)ba a minimálbér 50 százalékát, ab) az önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba/önsegélyező pénztár(ak)ba együttvéve a minimálbér 30 százalékát, ac) foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe a minimálbér 50 százalékát, meg nem haladó rész;
pontjaiban, továbbá az (5) bekezdésben foglalt juttatásokra jogosultak, az ott megjelölt mértékig és feltételekkel. Jogosultak továbbá az ingyenes vagy kedvezményes internethasználatra saját választásuk szerint. Ezen felül a miniszter az irányítása és vezetése alatt álló szervek vonatkozásában utasításban, egyéb szervek esetén a hivatali szervezet vezetője közszolgálati szabályzatban további választható juttatásokat is meghatározhat, illetve a juttatások mértékét magasabb összegben is meghatározhatja. A Ktv. 49/F. §-ának (3) bekezdése értelmében a köztisztviselőnek írásban vagy elektronikus úton: • a tárgyév január 15-éig, • helyi önkormányzatnál március 1-jéig, illetve • a jogviszony létesítése után vagy az áthelyezést követően 10 munkanapon belül kell nyilatkoznia arról, hogy mely juttatásokat kívánja igénybe venni a keretösszegen belül. Ha közszolgálati szabályzat szerint a helyi utazásra jogosító bérlet választására a nyilatkozatot korábban kell megtenni, akkor az éves keretösszegről is e korábbi időpontig kell tájékoztatni a köztisztviselőt. A nyilatkozat módosítására ezt követően csak akkor van lehetőség, ha azt a vezetése és az irányítása alá tartozó szervek vonatkozásában a miniszter utasítása, egyéb szervek esetében a közszolgálati szabályzat lehetővé teszi. A b) a munkáltató által a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint a magánszemély tagdíjának kiegészítéseként egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíjpénztárba fizetett összeg; c) a szövetkezet közösségi alapjából a szövetkezet magánszemély tagja részére a szövetkezetekről szóló törvényben foglaltaknak megfelelően az adóévben természetben adott - egyébként adóköteles - juttatás együttes értékéből személyenként a minimálbér havi összegének 50 százalékát meg nem haladó rész az a) pont szerinti esetben akkor, ha a magánszemély nyilatkozik, hogy az adott jogcímen az a) pont szerinti bevétele az adóévben más juttatótól nem volt, továbbá akkor, ha a juttató a hozzájárulást havonta vagy - az adott hónapokra vonatkozó összegek közlésével - több hónapra előre, vagy utólagosan legfeljebb három hónapra utalja át egy összegben, azzal, hogy 1. a juttatás a magánszemélynél a közölt összegeknek megfelelő hónap(ok) szerinti bevétel; 2. a juttató az 1. pont figyelembevételével megállapított adót a közölt összegeknek megfelelő hónapokra vonatkozó szabályok szerint és mértékkel, előre történő utalás esetén a juttatás közölt hónapjának, utólagos utalás esetén az utalás hónapjának kötelezettségeként vallja be és fizeti meg.”
módosítás névre szóló utalvány esetében csak akkor lehetséges, ha azt a köztisztviselő részére a munkáltató még nem rendelte meg. Amennyiben a köztisztviselői jogviszony év közben keletkezik, akkor az adott év naptári napjaival számolva a cafeteria juttatás időarányos részére jogosult a köztisztviselő. A rendelet 2. §-ának (3) bekezdése értelmében a köztisztviselőnek a tárgyévben igénybe nem vett összeg felhasználásáról november 30-áig kell nyilatkoznia. Abban az esetben, ha a köztisztviselő az Szja-tv. 70. § (5) bekezdésében szereplő juttatások közül választ, a keretösszegből akkora összeget kell felhasználnia, amekkora az adott pénztár, intézmény által előírt minimum tagdíj összege. Arra is van azonban lehetőség, hogy a köztisztviselő a minimum tagdíj összegére kiegészíti a felhasznált cafeteria juttatás összegét. Fontos, hogy a miniszter vagy a hivatali szervezet vezetője rendelkezhet úgy is, hogy a 2009. évben megvett és kiadott, 2010. évre szóló helyi utazásra szolgáló bérlet cafeteria juttatás keretében történő választása esetén annak összege a köztisztviselő 2010. évi keretösszegét csökkenti. Az egyes miniszteri utasítások a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítő 2010/1. és 2010/2. számában találhatók meg.
A munkaruha-juttatás A juttatásban való részesítés szabályozása A Munka Törvénykönyve VII. fejezete a szociális juttatások címszó alatti szabályozza a munkáltató munkaruha juttatására előírt kötelezettségét. A munkáltatónak a törvény rendelkezése értelmében nincs lehetősége a mérlegelésre. Ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató köteles munkaruhát biztosítani a munkavállalónak. A munkaruha-juttatás feltételeit kollektív szerződésben vagy belső szabályzatban ajánlatos meghatározni. A szabályozás javasolt tartalmi elemei: – juttatásra jogosító munkakörök megjelölése a hozzájuk kapcsolódó juttatási fajtákkal (munkaruhákkal), kihordási idővel és keretösszeggel (maximális vételárral), – részmunkaidőben foglalkoztatott esetén a kihordási időnek a részmunkaidővel arányos mértékű meghosszabbításának előírását, – kinek a feladata a munkaruha beszerzése, ha a dolgozóé, akkor annak előírását, hogy kifizetésére csak számla ellenében és a keretösszeg ereéig kerülhet sor, – a kihordási időbe be nem számító távollétek meghatározása pl. harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság stb. – annak előírása, hogy új munkaruhára mikor nyílik meg a dolgozó igénye pl. a kihordási idő leteltét követő három hónapon belül, s ha a dolgozó jogosult azt beszerezni, akkor a három hónapot meghaladó vásárlás esetén a kihordási időt a vásárlást követő hó 1. napjától kell számítani, – a munkavégzés során a munkaruha használatának kötelezővé tételét, – annak meghatározása, hogy a juttatási idő elteltével a munkaruha a közalkalmazott tulajdonába megy át, – kihordási idő előtti munkaviszony megszűnése esetén, a megszűnésig eltelt idő arányában történő pénzbeli megváltási kötelezettség előírása, az esetleges kivételek megjelölésével (pl. nyugdíjas).
Személyi jövedelemadó alóli mentesség feltételei Az Szja törvény előírásai szerint a személyi jövedelemadó alól mentes munkaruházati terméknek minősül: – a törvényben vagy törvényi felhatalmazás alapján jogszabályban előírtak szerint rendszeresített egyenruha, formaruha, védőruha, munkaruha, – az az öltözet, melynek használata nélkül a munkavállaló egészsége veszélyeztetett, illetőleg a ruházat nagymértékű szennyeződése, gyors elhasználódása következne be, – a közlekedésben (közúti, légi, vízi) a posta és távközlés területén meghatározott munkakörökben az egyenruha, formaruha védőruha és munkaruha, – a kifejezetten jelmezszerű öltözet (különösen a kosztümös színielőadások jelmezei) a szolgáltatási tevékenységet végzők (pincér, portás, sportjátékvezető, kegyeleti szolgáltatást végző stb.) ruházata Ez utóbbi esetben csak akkor adómentes a munkaruházat, ha az alábbi két feltétel együtt teljesül: – a viselt ruházatnak megkülönböztető jelzésűnek kell lennie és – alkalmatlannak kell lennie a munkakör ellátásán kívüli viselésre. Nem tekinthető az adott munkaköri feladaton kívüli ellátásra alkalmatlannak például a munkáltató cégjelzésének kitűzése a munkavállaló utcai viselésre alkalmas ruhájára, tekintettel arra, hogy az könnyen eltávolítható, s ezáltal az utcai viselet jellege változatlanul megmarad. 1 1
1999/135. Adózási kérdés a „munkaruha” juttatás adómentessége (Szja- tv. 1. számú melléklet 9.2 d) pontja) „A Szja- törvény 1. számú melléklet 9.2 d) pontja szerint ahhoz, hogy a magánszemély által a munkavégzés során viselt ruházat adómentes lehessen, két feltételnek kell teljesülnie. Az egyik, hogy a viselt munkaruhának megkülönböztető jellegű ruházatnak kell lennie, a másik pedig, hogy az az adott munkaköri feladat ellátásán kívüli viselésre alkalmatlan legyen. Abban az esetben ha a magánszemély eredetileg utcai viselés céljára szolgáló ruházatán (pl. kosztüm, öltöny stb.) látható módon eltávolíthatatlanul feltüntetésre kerül bármely cégjelzés (logo stb.) nem valósul meg az adómentesség törvényi feltétele. Ekkor ugyanis az említett ruházat az adott munkaköri feladat ellátásán kívüli (pl. a munkakör jellegéből adódóan utcai) viselésre is alkalmas. Az ilyen ruházat juttatása sem a társaság, mint kifizető részéről, sem pedig az egyéni vállalkozó esetében nem tekinthető adómentesnek. (PM Jövedelemadók Főosztálya 4605/1999. – APEH Adónemek Főosztálya 1222503851/1999.; AEÉ 1999/11.)”
Szövetkezeti Közösségi Alap A szövetkezet az adózás utáni eredményének terhére a közgyűlés által meghatározott mértékében közösségi alapot képez a törvényben meghatározott juttatások és támogatások fedezete céljára. A közösségi alapból az üzletrész fejében támogatás nyújtható az üzletrészt felajánló magánszemély tulajdonos részére. Felajánlása ellenében a nem tag tulajdonos is jogosult a közösségi alapból történő támogatás igénybevételére. A tag vagy külső üzletrész tulajdonos szövetkezeti üzletrészét 2007. április 30-áig ajánlhatja fel a szövetkezeti közösségi alap javára. A felajánlás elfogadását a szövetkezet 60 napon belül köteles írásban visszaigazolni. Az üzletrész beszámítása a közgyűlés által meghatározott árfolyamértéken történhet. A támogatás igénybevételének időtartamát az üzletrész volt tulajdonosával kötött megállapodásban kell meghatározni. A közösségi alapból adott juttatást, nyújtott szolgáltatást a mindenkor érvényes adó és járulék terheli, amit a szövetkezet az igénybevevőre hárít át. A szövetkezeti törvény közösségi alapból nyújtott támogatásokra vonatkozó rendelkezéseit csak az alapszabály módosítását követően, legkésőbb 2007. július 1-jétől lehet alkalmazni. A számviteli törvény szerinti tárgyévi beszámolót elfogadó közgyűlésen úgy kell meghatározni a közösségi alap adott évre rendelkezésre álló állományából nyújtható támogatások körét, hogy a jogcímek legfeljebb 60%-a alapján nyújtott támogatást lehet kizárólag az egyéni keret megterhelésével biztosítani, a fennmaradó 40%-ot pedig fenn kell tartani – a szolidaritás elve alapján – a szövetkezeti közösség által közösen igénybe vehető támogatási jogcímként. A támogatásra jogosultaknak a közösségi alapból nyújtható támogatások köre különösen a következő: 1) szociális támogatás a) lakásépítési támogatás, b) gyermekneveléshez nyújtott segély, c) gyógyszervásárláshoz nyújtott segély, d) betegápoláshoz nyújtott segély, e) keresőképtelenek segélyezése, f) temetési segély, g) a tag halála esetén a hátramaradottak segélyezése, h) étkezési hozzájárulás,
2)
3)
4)
5)
6)
i) nyugdíj-kiegészítés, j) üdülési támogatás. oktatási támogatás a) szakképzés és felnőttképzés támogatása, beleértve a nyelvi képzés támogatását is, b) ösztöndíj biztosítása a szövetkezet tevékenységéhez, céljához kapcsolódó képesítés megszerzéséhez. kulturális támogatás a) szövetkezet vagy tagjai által alapított amatőr kulturális csoportok, hagyományőrző együttesek támogatása, b) szövetkezet vagy tagjai által szervezett gyermek- és ifjúsági, valamint kulturális rendezvényeken való részvétel támogatása, c) állami és helyi önkormányzat vagy helyi kisebbségi önkormányzat által szervezett gyermek- és ifjúsági, valamint kulturális rendezvényeken való részvétel támogatása. közművelődési tevékenység támogatása a) szövetkezet vagy tagjai által a tagok részére szervezett ismeretterjesztő előadások megtartásának, kiadványok szerkesztésének támogatása, b) közművelődési intézmény által szervezett szakmai rendezvényen való részvétel támogatása, c) braille írással készült könyvek, magazinok árának a támogatása, valamint vak tag vagy hozzátartozó részére hangoskönyv és elektronikus könyv vásárlásának támogatása. sporttevékenység támogatása a) sporttevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kiadások, így pálya-, uszoda-, terem-, foglalkozáson részvételre jogosító stb. bérlet támogatása (nem tekinthető a sporttevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kiadásnak az utazás, a szállás, a sportruházat és az étkezés költsége), b) aktív testmozgást segítő sporteszköz (ideértve a sporttevékenység során a testi épséget közvetlenül védő kiegészítő eszközöket is, mint kar, könyök-, térd- és fejvédő) vásárlásának, illetve bérlésének támogatása, c) szövetkezet vagy tagjai által szervezett amatőr és tömegsport rendezvények támogatása. egyéb, a szövetkezet alapszabályában meghatározott tevékenységéhez és céljához kötődő, alapszabályban nevesített támogatás.
A támogatások igénybevételének szabályai Az Számviteli törvényben rögzítettek 1 alapján a szövetkezet alapszabályában úgy kell meghatározni a támogatások igénybevételére vonatkozó eljárásrendet, hogy az egyéni keret minden támogatásra jogosult esetében azonos mértékű legyen. A szövetkezetnek nyilvántartást kell vezetnie az igénybe vett támogatásokról. A támogatásra jogosult nem kötelezhető a támogatás igénybevételére. Az egyéni keretből a támogatásra jogosult által a tárgyévben fel nem használt rész a közösségi alap következő évi rendelkezésre álló állományába kerül. Ha valamely személy Számviteli törvény szerinti tárgyévi beszámolót elfogadó közgyűlés időpontjában még nem tagja a szövetkezetnek, a következő évben időarányosan – az előző évben fennálló tagsági jogviszonya időtartamának megfelelően – nagyobb egyéni keret igénybevételére jogosult. A támogatásra jogosultnak – jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában – a szövetkezet a nevére kiállított, a számviteli törvény előírásainak megfelelő általános alaki kellékekkel ellátott számla, egyszerűsített számla vagy legalább az előbbi bizonylatot helyettesítő dokumentum ellenében teljesíthet kifizetést. A szövetkezet nevére kiállított elektronikus dokumentum alapján is lehetséges a támogatás folyósítása. A számlán, egyszerűsített számlán, a bizonylaton, vagy elektronikus dokumentumon az igénybe vevő tag (hozzátartozó) nevét fel kell tüntetni. A szövetkezet által teljesített kifizetés alapjául szolgáló, számlát helyettesítő bizonylatnak legalább az alábbiakat kell tartalmaznia: a) a bizonylat megnevezése és sorszáma vagy egyéb más azonosítója, b) a bizonylat kibocsátásának kelte, c) a termékértékesítést teljesítő, szolgáltatást nyújtó neve, címe és adószáma, d) a vevő neve, címe, valamint közösségi adószáma – ennek hiányában adószáma –, ha a vevő az adó fizetésére kötelezett, e) az Európai Közösségen belüli adómentes értékesítés esetén a vevő közösségi adószáma, f) a teljesítés időpontja,
1
Sztv. 2000. C. 57 §. (1)
g) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább beazonosításához szükséges, h) a termék, szolgáltatás – amennyiben ez utóbbi természetes mértékegységben kifejezhető – mennyiségi egysége és mennyisége, i) a termék, szolgáltatás egységára, j) a termék (szolgáltatás) ellenértéke összesen, k) a bizonylat végösszege, l) a fizetés módja és határideje. A szövetkezet részére megküldött elektronikus dokumentum több támogatásra jogosulttal kapcsolatos gazdasági eseményt, gazdasági műveletet is tartalmazhat. A szövetkezet által teljesített kifizetés alapjául szolgáló elektronikus dokumentumnak legalább a fentiekben meghatározott tartalommal kell rendelkeznie. Az elektronikus dokumentumot az elektronikus aláírásról szóló törvény szerinti legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel kell ellátni. A közösségi alap felhasználásának ellenőrzésére vonatkozó eljárási szabályok A szövetkezetnek a közgyűlés döntéséről írásban haladéktalanul tájékoztatnia kell a felhatalmazott országos szövetkezeti szövetséget. Az országos szövetkezeti szövetségnek írásban haladéktalanul tájékoztatnia kell a szövetkezetet a felhatalmazással kapcsolatos döntéséről. Abban az esetben, ha az országos szövetkezeti szövetség nem fogadja el a felhatalmazást, a szövetkezetnek a soron következő közgyűlésén újabb szövetkezeti szövetséget kell kijelölni. A felhatalmazást elfogadó szövetkezeti szövetség tagsági jogviszonyhoz és díjfizetéshez nem kötheti a felhatalmazás elfogadását. A szövetkezet közösségi alap felhasználására vonatkozó javaslatának a kézhezvételtől számított 30 napon belül kell megküldenie a felhatalmazott országos szövetkezeti szövetségnek nyilatkozatát a szövetkezet részére. Abban az esetben, ha a felhatalmazott országos szövetkezeti szövetség a határidőt elmulasztja, úgy kell tekinteni, hogy a javaslattal egyetért. A hatályos adótörvény 2008. január 1-jétől a szövetkezet közösségi alapjából a magánszemély részére a Szövetkezetekről szóló törvény foglaltaknak meg-
felelően az adóévben természetben adott – egyébként adóköteles – juttatás együttes összege után személyenként a minimálbér havi összegének 50%-át meg nem haladó rész adómentesnek minősül. A 2008. évi hatályos rendelkezés szerint 69 000 × 0,5 = 34 500 Ft.
Adómentes és adóköteles juttatások, bevételek 2010-ben Az egyes adómentes bevételekről, juttatásokról a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. számú melléklete rendelkezik. A módosított rendelkezések szerint tekintsük át a módosítás eredményeképpen megmaradó adómentes, illetve a megszűnt adómentes bevételeket, juttatásokat.
1. Átmeneti és új adómentességek 2010. adóévben új és átmeneti adómentességi szabályok: • Adómentes maradt a villamosenergia-iparban dolgozók (és onnan nyugdíjba vonultak) díjkedvezményére, a bányászatban és erdőgazdálkodásban dolgozók (és onnan szintén nyugdíjba vonultak) szén- és tűzifa járandóságának kedvezményére vonatkozó adómentesség a juttatásra való jogosultságot megalapozó jogviszonyra tekintettel, annak fennállásáig (Krtv. 186. § 18. pontjának és 206. § (16) bekezdése). • Új rendelkezés szerint a kifizető által biztosított – ingyenes – védőoltás adómentes az Szja-tv. 1. számú mellékletének 8.39. pontja alapján. (Megállapította a Módtv. 1. mellékletének 3. pontja, hatályos 2010. január elsejétől. A rendelkezést a kifizető által 2009-ben biztosított védőoltások adókötelezettségének megállapítására is alkalmazni lehet a Módtv. 144. §ának (16) bekezdése alapján.) • Új rendelkezés mondja ki a 2010. január elsejétől adómentes hitelintézet, befektetési szolgáltató, pénzügyi vállalkozás pénzügyi szolgáltatásából, befektetési szolgáltatásból származó 10 ezer forintot meg nem haladó követelésének átengedése, ha az átengedéssel a hitelintézetnek, befektetési szolgáltatónak, valamint a pénzügyi vállalkozásnak az adott szolgáltatásból származó összes követelése a magánszeméllyel szemben végérvénye-
•
•
•
•
•
sen megszűnik (Szja.tv. 1. számú mellékletének 7.15. pontjának b) alpontjának a Módtv. 1. mellékletének 2. pontja alapján). Adómentes juttatásnak számít továbbra is a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott közüzemi szolgáltatás szolgáltatója, valamint a hitelintézet, a pénzügyi vállalkozás által elengedett követelés, amennyiben a követelés elengedése az adós és családja megélhetési ellehetetlenülésének megelőzése érdekében az azonos helyzetben lévők egyenlő elbánásának elve szerint történik. A jogosultságot a hitelező az adós általi nyilatkozat alapján veszi figyelembe. Ezen rendelkezés a hitelező és az adós között megkötött egyezségre is vonatkozik (Szja-tv. 1. számú mellékletének 7.15. pontjának a) alpontja). Új adómentes jogcím a társasági adóalany kifizetők által nyújtott társasági adóalapot növelő reprezentáció és üzleti ajándék az Szja-tv. 69. § (7) bekezdése, valamint 1. számú mellékletének 8.38. pontja alapján. (Megállapította a Krtv. 1. mellékletének 6. pontja.) (Megjegyezzük azonban, hogy az egyéni vállalkozókra, a társadalmi szervezetekre, köztestületekre, egyházi jogi személyekre, valamint a vállalkozási tevékenységet nem folytató alapítványokra vonatkozó, reprezentációt és üzleti ajándékot érinti személyi jövedelemadó szabályok nem változtak.) Új adómentes jogcím a társadalmi szervezettől, az egyháztól évente egy alkalommal kapott tárgyjutalom értékéből az 5000 forintot meg nem haladó összeg, azzal, hogy nem minősül tárgyjutalomnak az értékpapír (Szja-tv. 1. számú mellékletének 8.18. pontja; megállapította a Krtv. 1. mellékletének 5. pontja). Adómentes bevétel az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló törvény alapján az országgyűlési képviselői ellátására tekintettel természetben biztosított eszköz, valamint szolgáltatás (megállapította a 2009. évi LXV. törvény 12. §-a). A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvényben meghatározott biztosító szolgáltatása (kivéve a jövedelmet helyettesítő, élet- és nyugdíjbiztosítási szerződés alapján nyújtott szolgáltatást, valamint az olyan biztosítói szolgáltatást, amelynek díját, vagy díjának egy részét a magánszemély költségként elszámolta), továbbá a haláleseti, baleseti és betegbiztosítási szolgáltatása, valamint nyugdíjbiztosítási szerződés alapján a szerződéskötés harmadik fordulónapját követően nyőjtott
nyugdíjszolgáltatása címén megillető bevétel (Szja-tv. 1. számú mellékletének 6.6 pontja; megállapította a Módtv. 1. mellékletének 1. pontja). • A donornak fizetett díj, költségtérítés, költségátalány (módosította a Módtv. 92. §-ának 14. pontja, azzal, hogy arendelkezést azonban a donornak 2009-ben kifizetett díj, költségtérítés adókötelezettségének megállapítására is alkalmazni lehet.)
2. Megszűnő, illetve adókötelessé váló juttatások 2010. január elsejétől megszűnő, egyúttal kedvezményes 25%-os adóterhet viselő, 2009-ben az Szja-törvény 1. számú mellékletében felsorolt adómentes bevételek, juttatások, valamint a jogszabály 7. §-ában foglalt a magánszemély adóalapjába nem tartozó bevételek a következők: • a szövetkezet közösségi alapjából a szövetkezet magánszemély tagja részére a szövetkezetről szóló törvényben foglaltaknak megfelelően az adóévben természetben adott - egyébként adóköteles - juttatás együttes értékéből személyenként a minimálbér havi összegének 50 százalékát meg nem haladó rész (hatályon kívül helyezte a Krtv. 186. §-ának 18. pontja); • melegétkeztetés: a munkáltató által a munkavállaló részére (ideértve a munkáltatóhoz kirendelt munkavállalót is) vagy étkezőhelyi vendéglátás, munkahelyi étkeztetés, közétkeztetés nyújtása (biztosítása) révén juttatott bevételnek a havi 12 000 forintot meg nem haladó része – azzal hogy egyúttal az összeghatár havi 18 000 forintra emelkedik – (hatályon kívül helyezte a Krtv. 186. §-ának 18. pontja; természetbeni adóköteles juttatásként beiktatta a Krtv. 22. §-a és a Módtv. 108. §-ának 9/a. pontja); • iskolakezdési támogatásként tankönyv, taneszköz, ruházat beszerzéséről szóló számla ellenértékekénti, vagy kizárólag az említett javak vásárlására jogosító utalvány formájában évente az adóév első napján érvényes havi minimálbér 30 százalékáig terjedő értékbeni juttatás (hatályon kívül helyezte a Krtv. 186. §-ának 18. pontja; természetbeni adóköteles juttatásként beiktatta a Krtv. 22. §-a és a Módtv. 108. §-ának 9/a. pontja); • a munkáltató által a tulajdonában álló, vagy vagyonkezelésében lévő belföldi üdülőben vagy szakszervezet által belföldi üdülőben biztosított üdülési szolgáltatás révén juttatott bevételből évente legfeljebb magánszemélyenként az adóév első napján érvényes havi minimálbér összegét meg nem haladó rész (hatályon kívül helyezte a Krtv. 186.§-ának 18. pontja;
természetbeni adóköteles juttatásként beiktatta a Krtv. 22. §-a és a Módtv. 108. §-ának 9/a. pontja); • a munkáltató által a nevére szóló számlával megvásárolt, a munkavállalónak ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott, kizárólag a munkavállaló helyi utazására szolgáló bérlet formájában megszerzett bevétel (hatályon kívül helyezte a Krtv. 186. §-ának 18. pontja; természetbeni adóköteles juttatásként beiktatta a Krtv. 22. §-a és a Módtv. 108. §-ának 9/a. pontja); • az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári (nyugdíj, egészség és önsegélyező) munkáltatói hozzájárulások, foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatói intézménybe történő foglalkoztatói befizetések, valamint a magánnyugdíj-pénztári tagdíj munkáltató általi kiegészítése továbbra sem számít a magánszemély adóalapba tartozó jövedelmének, azonban a hozzájárulást adónál természetbeni adókötelezettségként 25% személyi jövedelemadó terhet visel az Szja.tv. 70. § (5) bekezdésének a)-b pontjai alapján; • az iskolarendszerű képzés munkáltató/kifizető által átvállalt költsége ezután nem számít a magánszemély adóalapba tartozó jövedelmének, azonban annak átvállalt költsége az Szja.tv. 70. § (2) és (4) bekezdései alapján a juttatónál adóköteles természetbeni juttatás, figyelemmel a juttatás kedvezményes adózás alá tartozó értékhatárra; 2010. január elsejétől megszűnő, egyúttal 54%-os személyi jövedelemadóval sújtott – 2009-ben az Szja-törvény 1. számú mellékletében felsorolt adómentes – bevételek, juttatások: • művelődési intézményi szolgáltatás az adóévben juttatott ilyen szolgáltatás értékéből legfeljebb a minimálbér összegét meg nem haladó értékig (hatályon kívül helyezte a Krtv. 186. §-ának 18. pontja; természetbeni adóköteles juttatásként beiktatta a Módtv. 19. §-a); • az évente legfeljebb három alkalommal, a minimálbér 10%-át alkalmanként adott csekély értékű ajándék (hatályon kívül helyezte a Módtv. 134. §-ának 13. pontja; természetbeni adóköteles juttatásként beiktatta a Krtv. 21. §-ának (1) bekezdése); • hideg-étkezési utalvány formájában havi 6 000 forintig nyújtott hozzájárulás adómentessége megszűnik, ezzel együtt az Szja-törvény 69. § (1) bekezdésének n) pontja alapján adóköteles természetbeni juttatásnak minősül.
2009-ben adómentes bevételnek számító, azonban 2010. január elsejétől teljes egészében megszűnő adómentességek a következők: • az az összeg, amelyet olyan alapítványból, közalapítványból kap a magánszemély, amelyet 1993. január 1-jét megelőzően kizárólag külföldi pénzeszközökből alapítottak, vagy vállalkozási tevékenységet nem folytató alapítványtól, közalapítványtól, egyesülettől kap a magánszemély, feltéve, hogy az alapítvány, a közalapítvány, az egyesület a részére történő befizetésről (nem pénzbeli juttatásról) adó- vagy adóalapcsökkentés igénybevételére jogosító igazolást nem ad (adott) ki (hatályon kívül helyezte: a Módtv. 134. §-ának 13. pontja); • a katonai és a rendvédelmi felsőoktatási intézmények ösztöndíjas hallgatója illetménye (ösztöndíja) és egyéb pénzbeli juttatása (hatályon kívül helyezte a Krtv. 186. §-ának 18. pontja); • a magánszemély falusi vendéglátásból származó jövedelméből az évi 400 ezer forint bevétellel arányos jövedelemrész, ha a bevétel kizárólag alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenységből; az évi 800 ezer forint bevétellel arányos jövedelemrész, ha a bevétel kizárólag falusi szállásadó-vendéglátási tevékenységből származik; az évi 1 millió 200 ezer forint bevétellel arányos jövedelemrész, ha a bevétel az említett tevékenységekből vegyesen származik (hatályon kívül helyezte a Krtv. 186. §-ának 18. pontja); • a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervezetek hivatásos és szerződéses állományú tagjai részére jogszabály alapján folyósított lakhatási támogatás; az egyenruha pénzbeli megtérítése; a pedagógusnak szakkönyv vásárlására, valamint a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvény hatálya alá tartozó intézményekben teljes munkaidőben, szakmai munkakörben foglalkoztatott munkavállalónak dokumentum vásárlására jogszabály alapján adott összeg; legfeljebb a törvényben előírt kötelező mértékig - a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény alapján a magánszemélyt megillető ruházati költségtérítés, valamint a bírót, az igazságügyi alkalmazottat, valamint az ügyészségi alkalmazottat törvény előírása alapján megillető ruházati költségtérítés (hatályon kívül helyezte a Krtv. 186. §-ának 18. pontja); • a szépkorúak jubileumi köszöntéséről szóló kormányrendelet alapján folyósított juttatás, azzal, hogy egyúttal adóterhet nem viselő járandósággá
•
• • • •
válik (hatályon kívül helyezte a Krtv. 186. §-ának 18. pontja; adóterhet nem viselő járandóságként beiktatta a Krtv. 2. §-ának (2) bekezdése); az erdőgazdálkodásban dolgozó, valamint az onnan nyugdíjba ment magánszemély évi öt tonnát meg nem haladó tűzifajuttatása, továbbá a bányászatban dolgozó, valamint az onnan nyugdíjba ment magánszemély évi öt tonnát meg nem haladó szénjárandósága, ideértve a természetben juttatott, évi legfeljebb öt tonna szénnel egyenértékű más háztartási tüzelőanyagot is, ez utóbbi esetben feltéve, hogy e juttatást olyan magánszemély kapja, aki a Munka Törvénykönyvének az ipari és kereskedelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló rendelet alapján természetbeni juttatásként háztartási tüzelőanyagot kaphatott (hatályon kívül helyezte a Krtv. 186. §-ának 18. pontja); a munkáltató által a magánszemély nyugdíjba vonulásakor természetben adott egyszeri ajándék értékéből a 15 000 forintot meg nem haladó összeg; a villamosenergia-iparban fennálló, vagy eltöltött munkaviszonyra tekintettel díjkedvezmény formájában nyújtott juttatás (hatályon kívül helyezte a Krtv. 186. §-ának 18. pontja); a lakáscélú munkáltatói támogatás (hatályon kívül helyezte a Krtv. 186.§-ának 18. pontja; adóterhet nem viselő járandóságként beiktatta a Krtv. 2. §-ának (2) bekezdése és a Módtv. 108. §-ának 1. pontja); a vetélkedő és verseny díjaként kapott ajándék értékéből 5 000 forintot meg nem haladó rész;
1. Adó- ás járulékmentességek 2010. január 1-jétől Adó- és járulékmentes • • •
az utazási jegy ellenértéke, ideértve a jegy árában felszámított étkezés ellenértékét is, ha hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódik; a szállás ellenértéke, ideértve a szálláshely árában felszámított reggeli étkezés ellenértékét is, ha hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódik; az utazási és az ahhoz kapcsolódó étkezési költségek térítéseként kapott összeg, ha hivatali, üzleti utazás költségeit térítik meg kiküldetési rendelvény alapján teljesített kilométer-távolságra (futásteljesítményre).
2. Adó- és járulékmentességek 2010. február 1-jétől Adó- és járulékmentes az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott • nem pénzbeli ellátás (például könyv, ajándéktárgy, édesség, ilyenekre szóló vásárlási utalvány), ha a gyermeknek vagy rá tekintettel más magánszemélynek a közoktatásról, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról vagy a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény alapján, a hallgatónak a felsőoktatásról szóló törvény alapján nyújtják; • bérletjegy, ha helyi vagy helyközi tömegközlekedési eszközre szól, és a közoktatásról szóló törvény szerinti nevelési-oktatási intézmény adja az intézmény tanulói számára; • bölcsődei szolgáltatás; • foglalkozás-egészségügyi ellátás; • kegyeleti ellátás; • elhelyezés szolgálati lakásban, munkásszálláson; • magáncélú cégautó-használat, továbbá az azzal összefüggés úthasználatra jogosító bérlet, jegy; Adó- és járulékmentes továbbá • a munkáltató által a munkavállalónak adott munkaruházati termék; • a törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott, a lakosság széles körét érintő, az államháztartás valamely alrendszere vagy az állami költségvetés terhére juttatott támogatás (például a közműfejlesztési, a gázárés távhőszolgáltatás); • a villamos energiáról szóló törvényben szabályozott szociális villamosenergia-ellátás keretében nyújtott kedvezmény vagy támogatás. Foglalkoztatói (munkáltatói) járulék A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) alapján 2010. január elsejétől járulékalapot képező jövedelem az Szja. törvény szerinti, összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóalap számításnál figyelembe vett jövedelem, ide-
értve az Szja.tv. 69.§-ában felsorolt természetbeni juttatások adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt összegét is. 1 Ha nincs olyan jövedelem, amelyet a személyi jövedelemadó előlegének számításánál jövedelemnek kell tekinteni, a járulék alapja ezentúl munkaszerződés esetén a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, ha viszont a munkát nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, a szerződésben meghatározott díj, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony esetén pedig a jogviszonyra tekintettel kifizetett ösztöndíj. 2 A foglalkoztató által 27%-os tb-járulékon belül a nyugdíjbiztosítási járulék 24%, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék 3%, amelyen belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5%, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5%, a munkaerő-piaci járulék 1%. Foglalkoztatónak minősül az egyéni vállalkozó is. A járulék alapja továbbra is az a jövedelem, amelyet a személyi jövedelemadó előlegének számításánál jövedelemnek kell tekinteni. Ezt növel(het)i a felszolgálási díj és a borravaló, amelyek adóterhet nem viselnek, de a társadalombiztosítási járulék alapjába beleszámítanak. A felszolgálási díj után járulékot kell fizetni, a borravaló után pedig lehet. Ekkor a felszolgálási díj és a borravaló 81%-a nyugdíjalap. Nem járulékköteles az üzleti ajándék, illetve reprezentáció címén adott termék (szolgáltatás). A biztosított által fizetendő járulékok: A Tbj. alapján a biztosított 9,5% nyugdíjjárulékot (magánnyugdíjpénztári tagság esetén 8% tagdíjat és 1,5% nyugdíjjárulékot), valamint 7,5% egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci-járulékot fizet, amelyből a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4%, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 2%, illetve a munkaerő-piaci járulék 1,5% (korábban: munkavállalói járulék).
1 2
Tbj. 4. § k) pontjának 1. pontja Tbj. 4. § k) pontjának 2. pontja
Példák 7,5%-os egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulékra Biztosított foglalkoztatása a munkaviszonyában eléri a heti 36 órát. Foglalkoztatója 2010-ben 6,4 millió forint bérjövedelmet és 200 000 Ft szabadságmegváltást fizet ki neki. Megbízási jogviszonyból származó, járulékalapot képező jövedelme 2010. április 1-je és 30-a között 200 000 Ft. Jövedelem Járulék Fizetendő Bér 7,5% 480 000 Ft Szabadságmegváltás Megbízási díj járulék4% 8000 Ft alap része Legalább heti 36 órás foglalkoztatás esetén a megbízási díj után csak természetbeni egészségbiztosítási járulékot kell fizetni, a pénzbeli 2%-ot és a munkaerő-piaci 1,5%-os járulékot nem, valamint a szabadságmegváltás összege után nem kell megfizetni a 7,5% mértékű egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulékot. Nappali tagozatos egyetemista egyidejűleg munkaviszonyban áll, ahol a foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, és egyéni vállalkozó is. A munkaviszonyából származó, járulékalapot képező jövedelme 2010-ben 3 millió Ft, vállalkozói kivétje 200 000 Ft. Jövedelem Bér Vállalkozói kivét
Járulék 6% 4%
Fizetendő 180 000 Ft 8000 Ft
A bér után meg kell fizetni a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is, de a Tbj. 25/A. §-ának b) pontja alapján nem kell megfizetnie a 1,5% mértékű munkaerőpiaci-járulékot; a vállalkozói kivét után viszont nem kell megfizetnie a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, tekintettel a heti 36 órás foglalkoztatást elérő munkaviszonyra.
Példa nyugdíjas járulékára Munkaviszonyban álló saját jogú nyugdíjas biztosított havi díjazása 2010-ben 140 000 Ft. Járulékfajta Természetbeni egészségbiztosítási járulék (4%) Nyugdíjjárulék (9,5%)
Járulék/hó 5600 Ft 13 300 Ft
A saját jogú nyugdíjas munkavállalónak nem kell megfizetnie a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, valamint a munkaerő-piaci járulékot, amennyiben a jogszabályban meghatározott nyugdíjkorhatárt betöltötte. 1 Megnevezés
Munkába járás költségtérítése
Törvényhely (szja
Feltételei
Távolsági Vasút -csak munkavállaló részére
-cég nevére szóló számla alapján, ekkor az áfa is levonható munkavállaló nevére szóló számla alapján, az áfa nem vonható le -a bérleteket le kell adni a munkáltatónak
70. § Busz
-csak munkavállaló részére -cég nevére szóló számla alapján, ekkor az áfa is levonható munkavállaló nevére szóló számla alapján, az áfa nem vonható le -a bérleteket le kell adni a munkáltatónak
Helyi, BKV -munkavállalónka és a gazdasági társaságban személyesen közreműködő tagnak
-cég nevére szóló számla alapján
1
70. § -munkavállalónak és közeli hozzátartozójának, gazdasági társaság személyesen közreműködő tagjának
-cég nevére szóló számla alapján
-utalvány formájában is adható
-a bérleteket le kell adni a munkáltatónak
vásárlástól számított 1 évig, a csekken feltüntetett időpontig
Felhasználható
Érték
Üdülési csekk
bérlet árának 86100%-a
Tbj. 25/A. § c) pontja
Bérlet árának 80100%-a
Korlátlan
Max. 73.500 Ft/év/fő
Iskolakezdési támogatás
Internet
Törvényhely (szja
70. §
I. sz. mell. 7.11.
Feltételei
munkavállaló és a gazdasági társaság személyesen közreműködő tagjának részére
Megnevezés
Felhasználható
Érték
I.sz. mell. 7.11.
-csak munkavállaló részére -csak munkavállaló részére
-cég nevére szóló számla alapján
munkavállaló nevére szóló számla alapján
-utalvány formájában is adható
-pl. egyszeri,havi forgalmi díj; modem biztosítása, utalvány formájában is adható
-családi pótlékra jogosult szülő (k) veheti igénybe tanévkezdést megelőző 60 naptól a tanévkezdést követő 60 napig Max. 22.050 Ft/gyermek/fő
Számítógép
korlátlan
Megnevezés
Kultúra
Törvényhely (szja
I. sz. mell. 8.6., 3§ 27.
Feltételei
-munkavállalónak és közös háztartásban élı közeli hozzátartozójának
Adómérték
Minimálbér 100%ig 54% szja + az így megnövelt öszszeg után 27% tb.járulék/EHO
Egyéb
-utalvány formájában is adható
Felhasználható
művelődési intézményi szolgáltatásra
Érték
Max. 73.500 Ft/év/fő
Egészségpénztár
Önsegélyezőpénztár
Önkéntes nyugdíjpénztár
-csak munkavállaló részére
-csak munkavállaló részére
-csak munkavállaló részére
25% szja.
25% szja.
Együttesen is havonta az adóév első napján érvényes minimálbér 30%-áig
Max. 22.050 Ft/hó/fő
Max. 22.050 Ft/hó/fő
25% szja.
Az adóév első napján érvényes minimálbér 50%-ig
Max. 36.750 Ft/hó/fő
Az alkalmi munkavállalás közterhei Az alkalmi munkavállalásra vonatkozó foglalkoztatás 2010. április 1-jével megszűnik, helyébe az egyszerűsített foglalkoztatás lép.
A közteherjegy forgalmazója a közteherjegy ellenértékének forgalmazási költséggel csökkentett részét – külön jogszabályban foglaltak szerint – átutalja a kincstár által vezetett KESZ-re. A kincstár ezen összegből: a) azon alkalmi munkavállaló esetében, aki nem tagja magánnyugdíjpénztárnak, 83%-ot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, b) magánnyugdíjpénztár tagja esetében 63%-ot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, és 20%-ot az állami adóhatóság által megjelölt magánnyugdíjpénztárnak, c) továbbá 6%-ot az Egészségbiztosítási Alapnak, d) 11%-ot a Munkaerőpiaci Alapnak utal át.
Járulékmértékek 2010. január 1-től megszűnik a munkaadói és a munkavállalói járulék, helyette bevezetésre kerül a munkaerő-piaci járulék. A foglalkoztatói társadalombiztosítási járulék 27%, amelyből a nyugdíj-biztosítási járulék 24%, az egészségbiztosítási járulék 2% és a munkaerő-piaci járulék 1%. A fentiek alapján a jelenlegi járulékmértékekhez képest ez általánosan 5%-os foglalkoztatói járulékcsökkentést jelent. A biztosítottat továbbra is 9,5% nyugdíjbiztosítási, 6% egészségbiztosítási és 1,5% munkaerő-piaci járulék terheli. Az 54%-os személyi jövedelemadóval terhelt természetbeni juttatás után 27% foglalkoztatói járulékot (vagy 27% egészségügyi hozzájárulást) szükséges fizetni, míg a kedvezményes adózású (25%) természetbeni juttatások az indoklás szerint járulékmentesen biztosíthatók.
Egészségügyi hozzájárulás Százalékos EHO Az egészségügyi hozzájárulás szabályairól az 1998. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Eho tv.) rendelkezik. Tekintsük át az egészségügyi hozzájárulásra vonatkozó alapvető szabályokat! Az egészségügyi hozzájárulás százalékosan meghatározott, adó jellegű fizetési kötelezettség, amely fizetési kötelezettség terheli az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) szerinti munkáltatót, kifizetőt az
általa a Tbj. szerinti belföldi 1 magánszemélynek juttatott, illetve a belföldi magánszemélyt az Szja-tv.-ben meghatározott jövedelmek után. Art. 178. § 23. pontja szerint a munkáltató fogalma: „belföldön székhellyel, telephellyel, képviselettel rendelkező jogi személy, bejegyzett cég, személyi egyesülés és egyéb szervezet, egyéni és társas vállalkozó, ideértve a belföldön lakóhellyel rendelkező magánszemélyt is, valamint a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztató a munkaviszony alapján foglalkoztatottak tekintetében…” Art. 178. § 18. pontja alapján a kifizető fogalma: „az a belföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet, egyéni vállalkozó, amely (aki) adókötelezettség alá eső jövedelmet juttat, függetlenül attól, hogy a juttatást közvetlenül vagy megbízottja (posta, hitelintézet) útján teljesíti. Kamat esetében kifizető az, aki a személyi jövedelemadó törvény szerint magánszemélynek kamatjövedelmet fizet ki, a kölcsönt igénybe vette, a kötvényt kibocsátotta, osztalék esetében az az adózó, amelynek a vagyona terhére az osztalékot juttatják. Tőzsdei kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult személy közreműködésével kötött ügyletből származó jövedelem esetében kifizető a megbízott (bizományos). Külföldről származó, belföldön adóköteles bevétel esetében kifizető a belföldi illetőségű megbízott (jogi személy, egyéb szervezet vagy egyéni vállalkozó), kivéve a megbízott hitelintézet olyan megbízását, amely kizárólag az átutalás (kifizetés) teljesítésére terjed ki. A külföldi vállalkozás fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete útján teljesített adóköteles kifizetése esetén a fióktelepet, illetve a kereskedelmi képviseletet kifizetőnek kell tekinteni. Ugyancsak kifizetőnek minősül minden olyan belföldön gazdasági tevékenységet végző szervezet, amelynek tevékenysége cégbejegyzéshez nem kötött, vagy törvény rendelkezésétől eltérően végez cégbejegyzéshez kötött gazdasági tevékenységet. Az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetőjének azt kell tekinteni, aki az ellátást a jogosultnak ténylegesen kifizette. Az adóköteles nyeremény szempontjából kifizető a szerencsejáték szervezője, függetlenül attól, hogy az adóköteles nyereményt közvetlenül vagy közvetítő útján juttatja a magánszemélynek. Kifizetőnek minősül a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztató, kivéve a külföldi foglalkoztatót. Letétből történő kifizetés esetén a hatóságok, nyomozó hatóságok, bíróságok, ügyvédek, közjegyzők és a bírósági végrehajtók nem minősülnek kifizetőnek…”
11
Tbj. 4. § u) pontja alapján a belföldi fogalma: „1. a Magyar Köztársaság területén a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár, a bevándorolt és a letelepedett jogállású, valamint a menekültként elismert személy, 2. a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó személy (a továbbiakban: a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy), aki a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodás jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja, és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik, valamint 3. a hontalan.”
Százalékos eho-t az alábbi jövedelmek után kell fizetni: A jogszabály alapján a kifizetőt 27 százalékos mértékű eho-fizetési kötelezettség terheli az adóévben juttatott, az Szja-tv.-ben meghatározott – összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adóelőlegalap-számításnál figyelembe vett jövedelem, – a külön adózó jövedelmek közül az Szja-tv. 70. §-ában szabályozott béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások adóalapként megállapított összege (tehát a jövedelem 1,19-szerese), valamint az Szja-tv. 72. §-ában meghatározott kamatkedvezményből származó jövedelem után. A magánszemélyt is terheli bizonyos esetekben 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség. Melyek ezek az esetek? Ha az összevont adóalapba tartozó jövedelem, valamint a különadózó jövedelmek közül a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások adóalapként megállapított összege, valamint a kamatkedvezményből származó jövedelem nem kifizetőtől, vagy ha az adót, valamint az adóelőleget nem köteles a kifizető megállapítani, akkor a magánszemélynek kell a 27 százalékos eho-fizetési kötelezettséget teljesítenie. A magánszemélyt azonban „alapesetben” nem 27, hanem 14 százalékos mértékű eho-fizetési kötelezettség terheli a következő esetekben: – a vállalkozásból kivont jövedelem, – az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem, – az osztalékból, vállalkozói osztalékalapból származó jövedelem, – árfolyamnyereségből származó jövedelem, – valamint a termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó egymillió forintot meghaladó jövedelem esetén a teljes összeg után mindaddig, amíg a biztosítási jogviszonyában a Tbj. alapján megfizetett természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék (tehát 4% és 2%), az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló törvény szerint megfizetett egészségbiztosítási járulék (1,6% természetbeni egészségbiztosítási járulék), a Tbj. alapján megfizetett egészségügyi szolgáltatási járulék (havi 5 100,– Ft), illetve
az előzőekben meghatározott jövedelmek után megfizetett százalékos mértékű eho együttes összege a tárgyévben el nem éri a négyszázötvenezer forintot (=hozzájárulás-fizetési felső határ). Ne felejtsük el, hogy a magánszemélynek nyilatkoznia kell arról, hogy a több kifizetőtől és/vagy magánszemélytől származó ingatlan bérbeadásából származó jövedelme a naptári évben meghaladja az egymillió forintot. A nyilatkozatot legkésőbb a kifizetés időpontjáig kell megtenni. Még egy gondolat a nyilatkozatok fontosságáról: a fentiekben felsorolt jövedelmek után a magánszemélyt a naptári év folyamán mindaddig terheli a százalékos eho-fizetési kötelezettség, amíg a kifizetőnek nem nyilatkozik, hogy a Tbj.-ben szabályozott egészségbiztosítási járulékot vagy a százalékos eho-t a hozzájárulás-fizetési felső határig megfizette! Fizetési kötelezettség alól mentes jövedelmek Nem minden jövedelem után kell fizetni százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást. Az alábbiakban azokat a jövedelmeket tekintjük át röviden, amelyek után a fizetési kötelezettség nem áll fenn. Melyek tehát ezek a jövedelmek? – Mentes a százalékos eho-fizetési kötelezettség alól az a jövedelem, és járulék alapjául szolgáló azon összeg, amely után a Tbj. szabályai alapján járulékot kell fizetni, illetve az a jövedelem is, amely után az adót nem kell megállapítani és/vagy megfizetni. – Nem terheli 27 százalékos eho-fizetési kötelezettség a kifizetőt és a bérbeadót – amennyiben az természetes személy – az összevont adóalap részeként adózó ingatlan-bérbeadásból származó jövedelem után. – A termőföld bérbeadásából származó jövedelem 1 után sem kell megfizetni a százalékos mértékű eho-t, mivel az az Szja-tv. alapján külön adózó jövedelem, így azt nem terheli sem 27, sem 14 százalék mértékű eho. – Nem kell megfizetni az eho-t a táppénz, baleseti táppénz, tgyás, gyet, gyed, a magánnyugdíjpénztár és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által szolgál1
Szja-tv. 17. § (4) bek.
– – – –
tatásként kifizetett összeg, a kedvezményezett részére a magánnyugdíjpénztár egyösszegű kifizetése, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár megszűnése esetén a tag részére teljesített adóköteles pénztári kifizetés, valamint a volt pénztártagnak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt visszafizetett magánnyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés után. A kifizető által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetőt terhelő összege után sem kell eho-t fizetni. Az Szja-tv. 71. §-ában meghatározott béren kívüli juttatás után sem kell eho-t fizetni. Fizetési kötelezettség szintén nem keletkezik a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés miatt a volt pénztártagnak kifizetett a hozamgarantált tőke összege feletti összeg után. Az ápolási díj után sem kell eho-t fizetni.
Hogyan kell az egészségügyi hozzájárulást megállapítani, illetve megfizetni? Az Eho törvény alapján az adó beszedése az állami adóhatóság feladata. Az eho bevallásának és befizetésének módját az Art. 1. számú melléklete tartalmazza. Amennyiben a kifizetőt, illetve a magánszemélyt egészségügyi hozzájárulásfizetési kötelezettség terheli, úgy az eho-t a kifizető havonta állapítja meg, levonja és a jövedelem kifizetését követő hónap 12. napjáig fizeti meg, bevallását a havi 08-as bevallásában, elektronikus úton teljesíti. Mit kell tenni, ha a jövedelem nem kifizetőtől származik vagy az eho levonására nincsen lehetőség? Ekkor a százalékos egészségügyi hozzájárulást a magánszemély előlegként állapítja meg és fizeti meg a személyi jövedelemadó bevallásában a bevallásra előírt határidőig. Az eho megállapításánál, valamint megfizetésénél az Art. kerekítési szabályai nem alkalmazhatók! Az adóelőleg megfizetésére nem kötelezett magánszemély a százalékos Eho-t szintén a személyi jövedelemadó-bevallásában vallja be.
Mi a teendő akkor, ha a magánszemélynek túlfizetése keletkezett, vagy a kifizető többet vont le? Ekkor a magánszemély az adóévre benyújtott bevallásában visszaigényelheti a túlfizetett összeget. Ugyanez a teendő abban az esetben is, amikor a kifizető valamely oknál fogva több eho-t vont le a magánszemélytől. Mi a teendő akkor, ha a magánszemély az előírtnál kevesebb egészségügyi hozzájárulást fizetett? A fenti eset akkor fordul elő leggyakrabban, ha a kifizető az előírtnál kevesebb eho-t vont le az adóévre fizetendő eho helyett. Ilyenkor az adóévre még fizetendő egészségügyi hozzájárulást az adóévi bevallásában vallja be, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg. Mikor nem kell az egészségügyi hozzájárulást bevallani? Az eho-t akkor nem kell bevallani, ha a kifizető azt levonta, valamint a magánszemély az Szja-tv. vagy az Art. rendelkezései alapján nem köteles bevallás benyújtására. Tételes EHO A tételes EHO 2010. január 1-jétől (1950 Ft/hónap) megszűnik. A tételes egészségügyi hozzájárulás 2010. évben a visszamenőleg megállapított jogviszony alapján Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény tételes egészségügyi hozzájárulásról szóló rendelkezéseit 2010. január 1-jével hatályon kívül helyezte az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló 2009. évi LXXVIII. törvény 1 . A Nért. 50. §-a szerint a 2009. december havi tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére és bevallására a 2009. december 31-én hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. A munkáltatóknál, kifizetőknél azonban előfordul, hogy adminisztratív, illetve egyéb hiba folytán az egészségügyi hozzájárulást utólag, már a törvény hatályon kívül helyezése, illetve a kötelezettség megszűnése után kell megállapítania. Emiatt a 2010. január 1-jét megelőző időszakra tételes egészségügyi hozzájárulást meg kell fizetni – a 2009. december 31-én hatályos szabá1
Nért. 44. §
lyok szerint – akkor is, ha az egészségügyi hozzájárulás 2009. december 31ét követően állapítható meg. Ilyen pl. az az eset, amikor 2009. szeptember hónapra járó munkabér után adminisztratív hiba miatt az egészségügyi hozzájárulási kötelezettség nem került megállapításra, illetve megfizetésre, és azt utólagosan (2009. december 31-ét követően) rendezi a munkáltató – 2010. előtti időszakra – a fizetendő egészségügyi hozzájárulási kötelezettséget Az EHO megállapítása, megfizetése
Nyugdíjas foglalkoztatása A nyugdíjából csak annak kell adóznia, aki kiegészítő tevékenységet űz, vagyis munkát vállal. A nyugdíj ugyanis adóterhet nem viselő járandóság, azaz önmagában (ha más jövedelem nincs) nem adózik, így adóbevallást sem kell beadni róla. Munkavállalás esetén azonban a bevalláson a kiegészítő kereset mellett a nyugdíjat is fel kell tüntetni. Ebben az esetben az adóalapot a nyugdíj és a szerzett jövedelem együttesen adják. A személyi jövedelemadót a két jövedelem összege alapján az szja táblában megadott kulcs szerint kell kiszámítani, de az így kiszámított adót csökkenti a nyugdíj összegének adótábla szerinti adója, vagyis ezt le kell vonni a kiszámított adóösszegből. Emellett azonban még járulékfizetési kötelezettség is terheli a munkát vállaló nyugdíjast. 2007. április 1-jétől ugyanis már nemcsak a 4%-os egészségbiztosítási járulékot kell megfizetnie a bére után, hanem a 9,5%-os nyugdíjjárulékot is. Némi ellentételezést jelenthet azonban, hogy a járulékfizetéssel további „nyugdíjjogokat” lehet szerezni. Így minden munkában eltöltött nyugdíjas év – az éves rendszeres emelésen felül – a járulékalapot képező kereset 0,5%-ával növeli a nyugdíj összegét. A nyugdíjjárulék-alap növelése A nyugdíjasként történő foglalkoztatás, illetve az egyéni vállalkozóként vagy társas vállalkozás tagjaként folytatott kiegészítő tevékenység minden 365 napja után az ezen időszakban fizetendő nyugdíjjárulék-alap 0,5%-ának megfelelő
növelés jár. A növelésre jogosultság szempontjából a nyugdíjfolyósítás szünetelésének nincs jelentősége. A nyugdíj fentiek szerinti növelését az e célra rendszeresített nyomtatványon kell igényelni a lakóhely szerint illetékes regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóságon. Az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt igényelt – nem egészségkárosodáson alapuló – nyugellátásoknak a nyugdíjasként elért kereset összegére tekintettel előírt kötelező szüneteltetését először a 2008-ban megállapított ellátásoknál kell alkalmazni. A 2008. január 1-je előtt megállapított ellátásoknál a nyugdíj folyósításának korlátozására csak a 2009. december 31-e utáni kereső tevékenységre tekintettel kerülhet sor, a korhatár elérését megelőzően. Az előrehozott öregségi nyugdíjban, a korkedvezményes, korengedményes és bányász nyugdíjban, vagy az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában részesülő személyek – a 62. életévük eléréséig – évenként, a tárgyév első napján érvényes minimálbér tizenkétszeresének megfelelő öszszeg eléréséig folytathatnak kereső tevékenységet a nyugdíjfolyósítás korlátozása nélkül. Ha az elért jövedelem e keretösszeget meghaladja, a nyugdíj folyósítását a tárgyév végéig szüneteltetni kell. Ha a járulékalapot képező jövedelem az éves keretösszeget a tárgyév decemberében haladja meg, az ellátás szüneteltetésére nem kerül sor, a december havi nyugellátást azonban vissza kell fizetni. Előrehozott öregségi nyugdíj 2009. január 1-jétől előrehozott öregségi nyugdíj annak az 59. életévét betöltött nőnek, illetve annak a 60. életévét betöltött férfinak állapítható meg, aki rendelkezik legalább 40 év szolgálati idővel és nem áll biztosítással járó jogviszonyban. Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra pedig az jogosult, aki legalább 37 év szolgálati időt szerzett, és megfelel az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultsághoz szükséges egyéb feltételeknek. Ebben az esetben a nyugellátás összegét a hiányzó szolgálati évek számától függő mértékben és az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár eléréséig terjedő idő hosszával arányosan kell csökkenteni. Az, aki 2009. január 1-jét megelőzően nőként az 57., férfiként a 60. életévét betöltötte és 38, de legalább 33 év szolgálati időt szerzett, az előreho-
zott, illetőleg a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj megállapítását bármikor kérheti (e jogosultságát nem veszti el) feltéve, hogy biztosítási jogviszonyát megszünteti. A nyugdíj összegének megállapítása során azonban a nyugdíj megállapítás időpontjában hatályos szabályokat kell alkalmazni. Nyugdíjminimumok Az öregségi teljes nyugdíj a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj és az árvaellátás legkisebb összegének emelésére 2009-ben nem került sor. Ennek megfelelően 2009. január 1-jétől: • az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege havi 28 500 Ft, • a III. rokkantsági csoport szerinti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege havi 28 500 Ft, • a II. rokkantsági csoport szerinti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege 29 800 Ft, • az I. rokkantsági csoport szerinti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege havi 30 850 Ft, • a III. rokkantsági csoport szerinti baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege havi 28 600 Ft, • a II. rokkantsági csoport szerinti baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege havi 30 000 Ft, • az I. rokkantsági csoport szerinti baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege havi 31 000 Ft, • az árvaellátás legkisebb összege havi 24 250 Ft. A 2008. december 31-ét követő időponttól megállapított nyugellátások öszszegének kiszámítása lényegében az előző évi szabályokkal azonos módon történik. Változás csak az ún. degresszióra, illetőleg valorizációra vonatkozó rendelkezésekben van. Keresetvalorizáció Az öregségi nyugdíj alapját 2009-ben is az 1988. és a nyugdíjazás időpontja közötti – az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző év kereseti szintjéhez igazított – valorizált havi átlagkereset képezi. A tárgyévre érvényes valorizációs szorzószám-
ok utólagosan állapíthatók meg. A valorizációs szorzószámokat a Kormány minden év márciusában köteles kormányrendeletben meghatározni. A kihirdetésig a 2008. december 31-ét követően induló nyugdíjasok esetében az előző évi valorizációs számok figyelembevételével a nyugdíjas részére előleget kell megállapítani. A kihirdetett valorizációs érték alapján a nyugdíjat megállapító szervek soron kívül intézkednek a nyugdíj végleges összegének megállapításáról. Degresszív számítás A degresszió azt jelenti, hogy a nyugdíj alapját képező – jogszabályban meghatározott módszerrel kiszámított – havi átlagkeresetet egy bizonyos összeg felett csak korlátozott mértékben lehet figyelembe venni. A 2008. december 31-ét követő időponttól megállapított nyugellátások tekintetében a jövedelemhatárok a következők szerint alakulnak. A saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkeresetből 258 000 Ft számítható be korlátozás nélkül. Az azt meghaladó részből pedig: • a 258 001−293 000 Ft közötti átlagkereset kilencven százalékát, • a 293 001–331 000 Ft közötti átlagkereset nyolcvan százalékát, • a 331 001 Ft feletti átlagkereset hetven százalékát kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni. Nyugdíj folyósításának szünetelése keresőtevékenység folytatása miatt A nyugdíjban részesülő személy foglalkoztatását nem tiltja jogszabály. A keresőtevékenység melletti nyugdíj folyósítására, illetőleg szünetelésére vonatkozó előírások attól függően eltérőek, hogy azok megállapítására mikor került sor. A 62. életévét betöltő, rendes öregségi nyugdíjban részesülő személy nyugdíjának folyósítása mellett korlátlanul folytathat kereső tevékenységet.
A 62. életévét be nem töltött és 2007. december 31. napját követően megállapított és folyósított: – előrehozott, csökkentett előrehozott öregségi, – korkedvezményes, – bányász, – korengedményes és – az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, – az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló törvény alapján járó öregségi nyugdíjban vagy – a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló törvény alapján járó öregségi nyugdíjban részesülő személy nyugdíját szüneteltetni kell, ha biztosítási jogviszonyban (munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban stb.), egyéni vagy társas vállalkozóként kereső tevékenységet folytat, és az általa fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) havi összegének tizennyolcszorosát (éves keretösszeg). (A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/B. §-a.) A szünetelésre az éves keretösszeg elérését követő hó első napjától a tárgyév december 31. napjáig, de legfeljebb a 62. életév betöltéséig kerül sor. Amennyiben az éves keretösszeget december hónapban lépi túl a foglalkoztatott, akkor a nyugellátást nem szüneteltetik, de a december havi nyugdíjat vissza kell fizetni. A szünetelésről és az újbóli folyósításáról a nyugdíjfolyósító szerv határozatban intézkedik. Fontos kiemelni, hogy az érintett a szünetelés időtartama alatt is nyugdíjasnak minősül, így megilletik tehát mindazok a kedvezmények, amelyek mint nyugdíjast a nyugdíjának folyósítása alatt is megillették. A szünetelést követően pedig a nyugellátását minden biztosítási jogviszonyban újból megszerzett 365 nap szolgálati idő után a járulékalapot képező kereset havi átlagos összegének 0,5 százalékával meg kell emelni. (Tny. 22/A. §) A 2007. december 31-én már a fenti nyugellátások valamelyikébe részesülő személy keresőtevékenységet összeghatára tekintet nélkül folytathat!
A korengedményes nyugdíj Az irányadó jogszabályok: 181/1996. (XII. 6.) Korm. rend. a korengedményes nyugdíjazásról (R.) 283/2009. (XII. 11.) Korm. rendelet a korengedményes nyugdíjba vonulás lehetőségének meghosszabbításáról A korengedményes nyugdíj lényege, hogy a fenti jogszabályokban előírt feltételek fennállása esetén, a munkáltató az öregségi nyugdíjkorhatárt még be nem töltött munkavállalójával megállapodik abban, hogy a munkaviszonyának megszüntetését követően az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltéséig járó nyugdíját megfizeti. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által közölt összeget a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság elkülönített számlájára befizeti. A korengedményes nyugdíjba vonulás időpontja legkésőbb 2011. december 31! A korengedményes nyugdíjra 2011. december 31-ét követően megállapodás nem köthető! Nem köthető megállapodás azzal, aki az előrehozott öregségi nyugdíj, illetve csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételéhez előírt életkort betöltötte vagy a korengedményes nyugdíjba vonulás időpontjáig betölti! A korengedményes nyugdíjazás feltétele 2011. január 1-jétől: – Megállapodás megkötése; azzal a munkavállalóval köthető megállapodás, aki a korengedményes nyugdíjba vonulás időpontjáig (legkésőbb 2011. december 31-éig): o az öregségi nyugdíjkorhatárnál öt évvel alacsonyabb életkort betölti (az 1952-ben születettek esetében az 57. életév betöltését követő 183. nap, az 1953. évben születettek esetében az 58. életév, korkedvezményre jogosultak esetén az életkor a kedvezménnyel csökken), o az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosító életkort nem érte el vagy nem éri el, o az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv igazolása szerint rendelkezik az előrehozott öregségi nyugdíj, illetve csökkentett összegű
– – – –
–
előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételéhez szükséges szolgálati idővel (legalább 37 év), o munkaviszonya, (közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonya) megszűnik. A megállapodás megkötésére irányuló szándéknak az illetékes munkaügyi központ felé történő munkáltatói bejelentése, még a megállapodás megkötése előtt 30 nappal. A korengedményes nyugdíjba vonulás időpontja legkésőbb 2011. december 31. A megállapodás 2011. december 31-ig történő megküldése a nyugdíjbiztosítási igazgatóságnak. A munkáltató a munkavállaló előrehozott öregségi nyugdíjkorhatárának eléréséig a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által megállapított nyugdíjat az értesítést követő tizenöt napon belül a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság számlájára befizeti. A munkáltató kötelezettségvállalása arra nézve, hogy ha a megállapodást hozzátartozóval, vagy olyan jogi személlyel, amellyel való viszonyában többségi befolyás áll fenn, továbbá ha a jogi személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köti, akkor a munkavállalóval a korengedményes nyugdíj megállapítását követően – a korengedményes nyugdíj folyósításának időtartamára – nem létesít biztosítással járó jogviszonyt.
A jogszabályi előírások értelmében 2011. évben megállapodás köthető: – az 1952-ben születettek esetében az 57. életév betöltését követő 183. naptól, – az 1953. évben születettek esetében az 58. életév betöltésétől, az előrehozott öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig. – Nők esetében: ha 1952-ben, 1953-ban született, az 59. életév betöltéséig. – Férfiak esetében: ha 1951. évben született, a 60. életév, ha 1952-ben született, a 60. életév betöltését követő 183. nap, az 1953-ban született a 61. életév, de ha 42 év szolgálati idővel rendelkezik, akkor az 1952-ben és 1953-ban születettek esetében a 60. életév betöltéséig. A korkedvezményre jogosultak esetén az életkor a kedvezménnyel csökken, pl. a három év korkedvezményre jogosult 1955. évben született férfi öregségi nyugdíjkorhatára 64 évről 61 évre csökken, amire tekintettel a kor-
engedményes nyugdíjat az 56. életévének betöltésétől, azaz 2011. évben veheti igénybe, egészen az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosító, a korkedvezményt is figyelembe vevő 59. életévének betöltéséig, azaz 2014-ig. A korengedményes nyugdíj összege a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18/A–18/B. §-ai foglaltak szerint kerül megállapításra, azzal, hogy a 18/B. § (1) bekezdés szerinti csökkentés mértéke nem haladhatja meg az öregségi nyugdíj 8,4%-át. Korengedményes nyugdíj melletti keresőtevékenység A korengedményes nyugdíjban részesülő személy, ha biztosítással járó jogviszonyban áll, és az általa fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát (a továbbiakban: éves keretösszeg), akkor az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a nyugdíjfolyósítását szüneteltetni kell. Ha az éves keretösszeget a jövedelem a tárgyév december hónapjában haladja meg, akkor a december havi nyugellátását vissza kell fizetnie. A fenti jövedelemkorlát nem vonatkozik arra, aki 2007. december 31-én már korengedményes nyugellátásban részesült. A korengedményes nyugdíjra 2010. december 31-ét követően megkötött megállapodás esetén a korengedményes nyugdíjba vonulás lehetőségének meghoszszabbításáról szóló 283/2009. (XII. 11.) Korm. rendelet 1. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a megállapodást – valaki hozzátartozójával vagy – olyan jogi személlyel, amellyel való viszonyában többségi befolyás áll fenn, továbbá – ha a jogi személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve annak hozzátartozójával köti, akkor a munkáltatónak kötelezettséget kell vállalnia arra nézve, hogy munkavállalóval a korengedményes nyugdíj megállapítását követően – a korengedményes nyugdíj folyósításának időtartamára – nem létesít biztosítással járó jogviszonyt. Ellenkező esetben a korengedményes nyugdíjazásra vonatkozó
megállapodás semmis attól az időponttól kezdődően, amikortól a biztosítással járó jogviszony létrejött, s a korengedményes nyugdíjat megállapító határozat – az újabb biztosítási jogviszony létrejöttének napjával történő – visszavonásra kerül. A visszavonó határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül pedig a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság egy összegben kifizeti a munkáltatónak a semmissé válást követő időszakra esedékes korengedményes nyugdíj öszszegét. A korengedményes nyugdíjban részesülő köteles a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnak bejelenteni a biztosítással járó jogviszony létesítését, a létrejöttét követő 15 napon belül. NYENYI-lap megszűnése A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 97. § (2) bekezdése értelmében a nyugdíjjogosultsághoz, illetőleg a nyugdíjmegállapításhoz szükséges adatokat a kötelezetteknek utolsó alkalommal 2009-re vonatkozóan – 2010. április 30-áig, illetőleg augusztus 31-éig – kell teljesíteniük a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére. Az állami adóhatóságnak az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 52. § (7) bekezdés ba) pontja alapján, elektronikus úton hivatalból át kell adnia – az Art. 31. § (2) bekezdése 1–7., 9–15., 24. és 26–28. pontjai szerinti részletességgel bevallott – a nyugdíjjogosultsághoz, nyugdíj-megállapításhoz szükséges, magánszemélyenként összesített éves adatokat a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv részére a tárgyévet követő év augusztus 31. napjáig. A fentiek miatt a nyugdíjjogosultsághoz, illetve a nyugdíj-megállapításokat tartalmazó, 2010. évre vonatkozó adatokat a foglalkoztatóknak már nem a NYENYI-lapon, hanem a 1008 bevallásuk részeként kell feltüntetniük.
Átlagkereset számszerűsítése A havi átlagkereset meghatározásakor az Mt. 152. § (10) bekezdés alapján minden hónapot egységesen 22 munkanapnak kell tekinteni. Eszerint, ha a fizetési kötelezettsége havi átlagkeresetben kerül meghatározásra, akkor 1 havi átlagkereseten a munkavállaló 1 napi átlagkeresetének a 22-szerese értendő.
Órabér esetén az egy napi átlagkereset az 1 órára megállapított átlagkereset és a munkavállaló napi teljes munkaidejének szorzata adja. A példa szerint a munkavállaló 2003. január. 1-jétől áll munkaviszonyban a munkáltatóval, aki a munkavállaló munkaviszonyát átszervezés miatt 2007. január 29-én február 4-étől 90 napos felmondási idővel 2007. május 4. napjára felmondta, egyúttal a munkavégzési kötelezettség alól is felmentette. A munkáltató a munkavállalónak a 2006. II., III., IV., valamint 2007. I. negyedévére, mint álláskeresési járadék szempontjából irányadó időszakra összesen 1 200 000 Ft törzsbért (órabért), 250 000 Ft jutalmat, 360 000 Ft egyéb bért (felmondási időre járó átlagkeresetet) és 100 000 Ft kiegészítő bért fizetett. A munkában töltött órák, illetve a munkabérrel fizetett, de munkában nem töltött órák száma együttesen 2 112 óra volt. Az átlagkereset kiszámítása a következőképpen történik 1. lépés: – az egy órára jutó átlagkereset kiszámítása – irányadó időszakra kifizetett munkabér – irányadó időszakban munkában töltött és – a munkabérrel fizetett, de munkában nem töltött órák számával
1 200 000 + 250 000 + 360 000 + 100 000 = 904 Ft/óra 2 112 2. lépés: 1 napi átlagkereset kiszámítása egy órára megállapított átlagkereset × napi teljes munkaidő = = 904 Ft × 8 óra = 7 232 Ft/nap 3. lépés: havi átlagkereset kiszámítása 1 napi átlagkereset × 22= 7 232 × 22=159 104 Ft/hó
Példa gyermekgondozási díj összegére A biztosított nő 2006. január 1-jétől áll munkaviszonyban. 2007. január 1-jétől 2007. december 31-éig 3 000 000 forint rendszeres jövedelemben részesült, gyermekápolási táppénz miatt hiányzott 20 napot. 2007. január 30-án 200 000 forint jutalomban részesült, mely összeget a 2006. évi munkájáért
kapta. 2007. november 5-én 100 000 forint prémiumot kapott a 2007. év III., 2008. február 5-én pedig 150 000 forintot a 2007. IV. negyedévi munkavégzéséért. 2007. június 16-án gyermeke született, 2007. december 1-jétől gyermekgondozási díjat igényel. A biztosított gyermekgondozási díjához a 2006-ban és 2007-ben elért rendszeres, illetve az ebben az időszakban kifizetett nem rendszeres jövedelmeket kell közölni a gyermekgondozási díj megállapításához kiállított foglalkoztatói igazoláson, illetve a pótlapon. Az ellátás megállapítása: 3 000 000 / 345 = 8 695,65, ahol 345 = 365 – 20 nap 200 000 / 365 = 547,95 (jutalom) 100 000 / 345 (91<345) = 289,86 (prémium) Összesen = 8 695,65 + 547,95 + 289,86 = 9 533,46 Tehát 9533,46 forint az egy naptári napi jövedelme, ennek a 70%-a 6673,42 forint. Tekintettel arra, hogy a gyermekgondozási díj havonta folyósítható összege korlátozott (max. 83 000 forint), az egy naptári napi gyermekgondozási díj 83000/30 = 2 766,66 forint lehet. A 150 000 forint prémiumot nem a számítási időszakban fizették ki, ezért az a gyermekgondozási díj összegének kiszámításakor nem vehető figyelembe.
Példa az arányos szolgálati idő kiszámítására A munkavállaló 2008. január 1-jétől 2008. április 30-áig munkaviszonyt létesít, heti 20 órás munkavégzésre, havi 40 000 forint munkabérrel. Táppénzben részesült 2008. február 1-je és 2008. február 15-e között. A szolgálati idő kiszámítása: 2008. január 1-jétől a minimális bér összege havi 69 000 forint. 2008. februárban a minimális bér napi összege: 69 000/30 = 2300 forint/nap. A táppénzfolyósítás idejére jutó összeg: 2300 * 15 = 34 500 forint. A február 16. és 28. közötti időszakra figyelembe vehető minimális bér: 69 000 – 34 500 = 34 500 forint.
A munkaviszony fennállása alatt elért nyugdíjjárulék-köteles jövedelem öszszesen: 138 572 forint. Az erre az időszakra számított minimális bér összege: I. hó 69 000 forint II. hó 34 500 forint III. hó 69 000 forint IV. hó 69 000 forint Összesen: 241 500 forint Az adott naptári időszakban a ténylegesen elért kereset kevesebb, mint az ugyanazon az időszakra vonatkozó minimális bér összege, ezért: 138 572 / 241 500 = 0,57. Az így kapott hányadost meg kell szorozni az adott időszak (a táppénzfolyósítás időtartamával csökkentett) naptári napjainak számával: 0,57 × 105 = 59,85, mely felkerekítve 60 nap 60 nap + 15 (táppénzes nap) = 75 nap. A figyelembe vehető szolgálati idő tehát összesen 75 nap lesz. Ezt a szolgálati időt kell felvezetni a biztosított egyéni nyilvántartó lapjára.
Nyugdíj-előtakarékosság A nyugdíj-előtakarékossági programmal a nyugdíj-célú megtakarítás ösztönzésével, a nyugdíj előtakarékoskodók választási lehetőségének bővítésével egy új lehetőség nyílt a természetes személyek nyugdíjas évei anyagi biztonságának növelésére. A nyugdíj-előtakarékossági számla – rövidebb nevén NYESZ számla – egy olyan megtakarítási forma, mely a nyugdíjcélú megtakarítások ösztönzése, a nyugdíj-előtakarékoskodók választási lehetőségeinek bővítése érdekében került kialakításra. A NYESZ számlával rendelkező, előtakarékoskodó magánszemélyek az általuk befizetett összeget – saját döntésüknek megfelelően – forintban denominált befektetési jegybe, Budapesti Értéktőzsdén forgalmazott részvénybe és Magyar Állampapírba fektethetik be. A számlatulajdonos a NYESZ számlán elhelyezett befizetéseinek összege után egyrészt adókedvezményre jogosult, másrészt – nyugdíjszolgáltatás esetén – e befektetések hozamát adómentesen élvezheti! Ez alól kivételt csupán az osztalékból származó jövedelem jelent.
A nyugdíj-előtakarékossági számlát nyitók (előtakarékoskodók) szabadon rendelkezhetnek arról, hogy az általuk befizetett összeget milyen értékpapírba – részvénybe, kötvénybe, vagy befektetési jegybe – fektessék. A befizetések összegét előtakarékossági támogatás is növelheti. 1. A számlák megnyitása, megszűnése, fajtái és a számlavezetés szabályai Nyugdíj-előtakarékossági számlák vezetésére vonatkozó megállapodást az a természetes személy köthet, aki a számlanyitással egyidejűleg legalább 5000 Ft befizetést teljesít a nyugdíj-pénzszámlára. A nyugdíj-előtakarékossági számlák vezetésére vonatkozó megállapodás kizárólag írásban köthető. Nyugdíj-pénzszámla vezetésére vonatkozó megállapodás kizárólag nyugdíj értékpapírszámla és/vagy nyugdíj letéti számla vezetésére vonatkozó megállapodással együtt köthető. A nyugdíj-előtakarékossági számlák vezetésére vonatkozó megállapodás megkötését megelőzően a befektetési szolgáltató tájékoztatást ad az általa kínált befektetési eszközök, befektetési szolgáltatások és kiegészítő befektetési szolgáltatások köréről. Nyugdíjpénzszámla értékpapírszámla, értékpapír letéti számla és ügyfélszámla vezetésére jogosult hitelintézeteknél, befektetési szolgáltató társaságoknál nyitható. Kizárólag a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszközében vezethető. A nyugdíjpénzszámlán a) az előtakarékoskodó által befizetett vagy átutalt pénz, b) a nyugdíj értékpapírszámlán és/vagy a nyugdíj letéti számlán nyilvántartott befektetési eszközök hozama, a befektetési eszközök értékesítéséből származó ellenérték, c) az előtakarékoskodó másik számlavezetőnél vezetett nyugdíjpénzszámlájáról – a számlavezető által kiadott, az előtakarékoskodó nyugdíj pénzszámlája egyenlegéről kiállított igazolás alapján – érkező átutalás, és d) az APEH által – az előtakarékoskodó javára – átutalt előtakarékossági támogatás kerülhet jóváírásra. A nyugdíjpénzszámlát a számlavezető az előtakarékoskodó által adott megbízás teljesítéséhez szükséges összeggel, valamint a számlavezetéshez kapcsolódó költséggel és díjjal terhelheti meg. A nyugdíjpénzszámlán nyilvántartott pénzeszközök a nyugdíj értékpapírszámla vagy a nyugdíj letéti számla javára
teljesített ügyleten kívül más ügyletben fedezetként nem ajánlhatók fel, óvadék tárgyát nem képezhetik. Nyugdíj értékpapírszámla és nyugdíj letéti számla A nyugdíj értékpapírszámlán a nyugdíjpénzszámla egyenlegének fedezete mellett adott megbízás teljesítéséből származó dematerializált értékpapír írható jóvá, a letéti számlán pedig ugyanilyen megbízás teljesítéséből származó nyomdai úton előállított értékpapír helyezhető letétbe. A nyugdíj értékpapírszámlán és a nyugdíj letéti számlán jóváírt értékpapírok fedezetként nem ajánlhatók fel, óvadék tárgyát nem képezhetik. A nyugdíj-előtakarékossági számlák megszűnésének esetei A számla megszűnik az előtakarékoskodó, vagy a számlavezető részéről történő felmondással, az előtakarékoskodó halálával. Ez utóbbi esetben a számlaegyenleg összege örökölhető. Ha a nyugdíjpénzszámlán nyilvántartott pénzeszközök nem nyújtanak fedezetet az előtakarékoskodó megállapodásban foglalt kötelezettségei teljesítésére, a számlavezető felszólítja az előtakarékoskodót a hiányzó összeg befizetésére. Ha az előtakarékoskodó felszólításnak a kézhez vételétől számított 15 napon belül nem tesz eleget, a számlavezető a nyugdíj-előtakarékossági számlákat azonnali hatállyal felmondhatja. 2. Milyen költségeket számíthat fel a befektetési szolgáltató? A előtakarékoskodónként legfeljebb az előtakarékoskodó nyugdíj-előtakarékossági számláin jóváírt éves átlagos állomány 1%-ának megfelelő összegű, de legalább 2000 forint számlavezetési díjat számíthat fel. Az előtakarékoskodó által adott megbízás alapján végrehajtott ügylet után a számlavezető – az üzletszabályzatban előre meghirdetett – bankszámla, az értékpapírszámla és/vagy az értékpapír letéti számla terhére teljesített ügyletek után felszámított díjakkal egyező díjat számíthat fel. Az előtakarékoskodó által adott első megbízás – a befizetés összegéig – díjmentes.
3. Milyen megbízásokat adhat az előtakarékoskodó? Az előtakarékoskodó a számlavezetőnek a) Magyarországon, illetőleg az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagállamában kibocsátott kollektív befektetési értékpapírra, b) magyarországi, illetőleg az EGT más tagállamának szabályozott piacára bevezetett értékpapírra, c) a Magyar Állam, illetőleg az EGT más tagállama által kibocsátott állampapírra, és d) pénzpiaci eszközre vonatkozó ügyletre adhat megbízást. Ez azt jelenti, hogy a számlatulajdonosok szabadon rendelkezhetnek arról, hogy az általuk befizetett összeget milyen típusú értékpapírba – részvénybe, kötvénybe, vagy befektetési jegybe – helyezzék. Szigorú a szabályozás, mivel nem vásárolhatók határidős és opciós termékek, amellyel a gyors vagyonvesztés megakadályozható egy esetleges tőzsdei áresés esetén. Ezért tiltott az is, hogy lombard hitel fedezeteként a nyugdíj-előtakarékossági értékpapír és letéti számlákon nyilvántartott (NYESZ) értékpapírok felhasználásra kerüljenek. 4. Milyen előnyökkel jár az előtakarékoskodás az adójogszabályok szerint? A befizetések összegét úgynevezett előtakarékossági támogatás is növelheti. A jelenlegi szabályok szerint a számlatulajdonos adóbevallása alapján rendelkezhet az adóévben, általa a számlára befizetett összeg 30%-ának, maximum 100 000 forintnak (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1-je előtt tölti be a jogszabályok szerint reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 130 000 forintnak), az adójából a nyugdíj-előtakarékossági számlájának javára történő átutalásáról. Az értékpapírba fektetőknek 2007-től árfolyam nyereség-adót kell fizetniük, ez a szabály viszont a nyugdíj előtakarékoskodókra nem vonatkozik.
5. A felhalmozott követelés és befektetés mikor válik a nyugdíjjá? Nyugdíjszolgáltatásnak minősül a nyugdíj pénzszámlán nyilvántartott követelés, a nyugdíj értékpapírszámlán és/vagy a nyugdíj letéti számlán nyilvántartott befektetési eszközök együttes összege, ha az előtakarékoskodó a felmondás időpontjában igazolni tudja, hogy jogosult a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. §-ának 23. pontjában meghatározott nyugdíjra, és a felmondásra a számlanyitás adóévét követő harmadik adóévben vagy azt követően kerül sor.
Foglalkozatói nyugdíj Az Európai Unió régi tagállamaiban a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények a nyugdíjrendszer II. pillérének részeként működnek, és fontos szerepet játszanak a nyugdíjcélú megtakarítások között. A már kialakult hazai nyugdíjrendszerbe új pillérként lép be a foglalkoztatói nyugdíj. A szabályozásra vonatkozó uniós irányelv még 2003-ban megszületett, amit a hazai szabályozásba 2005. szeptemberéig vállaltunk átültetni. A 2005. októberében megszületett jogszabály azonban csak arról rendelkezett, hogy más uniós tagállamban létrehozott foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató hogyan tevékenykedhet Magyarországon. Az Európai Bizottság 2006. októberében felszólította Magyarországot, hogy az irányelvnek megfelelő teljes szabályozást ültesse át a hazai jogrendbe. Az elfogadott törvényjavaslat ennek a kötelezettségnek tesz eleget. Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény korábban nem volt ismert a hazai nyugdíjrendszerben. Sem a hazai magánnyugdíjpénztárak, sem az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak nem tartoznak az irányelv hatálya alá, illetve más magyar jogszabály sem teszi lehetővé ilyen intézmények alapítását. Ezért az új foglalkoztatói nyugdíjintézményt egy már kialakult nyugdíjrendszerbe építik be a jogalkotók, annak új pilléreként. Az intézmények a magyar nyugdíjrendszerben az önkéntes nyugdíjcélú megtakarítási lehetőségek körét szélesítik. Ezzel olyan önkéntes nyugdíjcélú megtakarítási forma
teremtődik meg, melynek középpontjában a foglalkoztatói kötelezettségvállalás áll. Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény részvénytársasági formában működhet majd. Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményt alapíthat a foglalkoztató, valamint bank, biztosító részvénytársaság és befektetési társaság. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények mindegyike a vele szerződő foglalkoztatóknak is kínálhat nyugdíjkonstrukciókat. A nyugdíjszolgáltatók a PSZÁF felügyelet alatt állnak majd. Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény 2008. január 1-jétől újabb intézmény hozható létre az öngondoskodás keretében. Ez a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény, mely zártkörű részvénytársaságként működhet. Lehetőség van arra is, hogy más, az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) tagállamában bejegyzett foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény fióktelepeként folytassa Magyarországon a tevékenységét. Az intézmény kizárólag foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató tevékenységet végezhet. Az intézmény létrehozásáról és a működésére vonatkozó szabályokról a 2007. évi CXVII. törvény rendelkezik. Intézményt alapíthat bank, biztosító, befektetési társaság, valamint foglalkoztató, illetve több foglalkoztató együttesen abban az esetben, ha vállalják, hogy a munkavállalóik után hozzájárulást fizetnek az intézménynek. Amennyiben a foglalkoztató hozzájárulása ezt az összeget meghaladja, úgy a munkavállalónál munkaviszonyból származó adóköteles jövedelem keletkezik, összevonandó adózás alá esik. A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy az adóköteles jövedelem után mind a munkáltató, mind a munkavállaló minden olyan közteher megfizetésére kötelezett, mely a munkaviszonyból származó jövedelmek esetében felmerül (tb-járulékok, munkaadói és munkavállalói járulék). Munkavállalói tagság Tag az lehet, aki az alapító vagy a csatlakozó foglalkoztatóval munkaviszonyban áll, és a munkaszerződése tartalmazza a foglalkoztató kötelezettségvál-
lalását a hozzájárulás megfizetésére. A tagsági jogviszony a munkaszerződés megkötésével, illetve módosításával jön létre. A munkaszerződésben rögzíteni kell a nyugdíjkonstrukcióra vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket, befizetéssel meghatározott nyugdíjkonstrukciónál a hozzájárulás mértékét, szolgáltatással meghatározott nyugdíjkonstrukciónál pedig az ígért nyugdíjszolgáltatást. Az új intézménynek a működése sajátosságokat is tartalmaz, melynek az adókötelezettségre is hatása van. A foglalkoztatónak lehetősége van arra, hogy ún. feltételes jogszerzési időt kössön ki az erre vonatkozó szerződésben. Ez az időtartam nem lehet azonban több mint öt év. A feltételes jogszerzési idő azt jelenti, hogy a foglalkoztatónak lehetősége van visszavonni az addig teljesített hozzájárulást a munkavállalótól, amenynyiben a munkavállaló munkaviszonya ezen időtartam előtt megszűnik. Ez nem azt jelenti, hogy a munkavállalónak vissza kell fizetni a foglalkoztató által addig teljesített összeget, hiszen ahhoz még hozzá sem jutott, de nem illeti őt meg a számláján addig felhalmozódott, a foglalkoztatói forrásból származó addig befizetett összeg. Ezt a felhalmozott összeget – a jogszabályi rendelkezések alapján – egy sajátos konstrukció esetében a tagok számláján írják jóvá, a jóváírás időpontjában meglévő egyenlegek arányában. Felvetődik a kérdés, hogy – mivel a foglalkoztatói intézményben a tagság a munkaviszonnyal együtt megszűnik – ha volt a munkavállalónak saját befizetése (ún. kiegészítése), akkor ennek a befizetésnek a hozamát hogyan kell adózás tekintetében figyelembe venni. Erre a jövedelemre a kamatjövedelmekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A foglalkoztatói hozzájárulásnak adóköteles része is volt, és a feltételes jogszerzés időtartama alatt megszűnik a munkavállaló munkaviszonya. Erre az esetre azt a szabályt tartalmazza az Szja törvény, mely szerint a munkaviszony megszűnésének évében kapott adóköteles foglalkoztatói hozzájárulást nem kell jövedelemként figyelembe venni. Ugyanakkor lehetnek – és valószínű, hogy vannak is – a munkaviszony megszűnésének évét megelőző évekre is befizetések. Amennyiben ezek adókötelesek voltak, akkor a munkaviszony megszűnésekor, annak évében a munkavállaló jogosult arra, hogy az adóköteles részek után a megelőző években általa megfizetett személyi jövedelemadót önellenőrzés keretében visszaigényelje.
Természetesen, amennyiben jogosult volt adókedvezményt érvényesíteni ezzel a jövedelemmel szemben, és élt is ezzel a lehetőséggel, az igénybe vett kedvezmény összegével csökkenteni kell a neki visszajáró összeget. A munkavállaló munkaviszonyának megszűnése nem jár együtt azzal, hogy a foglalkoztatói intézménybéli tagságát is elveszítse. Ezért a munkavállaló dönthet: ha megszűnik a munkaviszonya, az intézményben keletkezett felhalmozott befizetéseket és az e tagsághoz kapcsolódó jogosultságát ebben az intézményben hagyja, vagy átlép másik intézménybe. Ez utóbbira többnyire akkor kerülhet sor, ha új munkaviszonya keletkezik, és az új munkáltató más foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény tagja. Ha az átlépés lesz a munkavállaló választása, az új intézmény jóváírja az előző intézményben keletkezett követeléseit, és ebből adódóan ezt az esetet nem tekinti az Szja törvény bevételt keletkeztető eseménynek. Átlépés esetén tehát az addigi felhalmozott összegek nem minősülnek bevételnek, ahhoz adózási konzekvencia nem fűződik. Felmerül a kérdés, hogy a foglalkoztatói nyugdíjpénztárban történő befizetések, amennyiben kivételre, felhasználásra kerülnek, eredményeznek-e adókötelezettséget, és ha igen, akkor hogyan kell azt figyelembe venni. Amennyiben az intézmény nyugdíjszolgáltatásként teljesít kifizetéseket, akkor az ilyen jogcímen kifizetett összeg adómentes jövedelemnek tekintendő. Tekintettel arra, hogy a tag kedvezményezettet is jelölhet a szerződésben, halála esetén a nyugdíjszolgáltatás nem vész el, hanem a megjelölt kedvezményezett, ennek hiányában pedig a törvényes örökös örökli azt. A munkáltató a magánszemély javára foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézménybe foglalkoztatói hozzájárulásként legfeljebb a minimálbér 50%-át meg nem haladóan fizethet be. Nyugdíjszolgáltatások A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás lehet egyösszegű kifizetés, határozott idejű járadékszolgáltatás, életjáradék-szolgáltatás, illetve ezek kombinációja. A tag a szolgáltatásra a nyugdíjkorhatár betöltésével, illetve amennyiben a nyugdíjkonstrukció ilyen kikötést tartalmaz, a várakozási idő eltelte után válik jogosulttá. A tagra irányadó nyugdíjkorhatár a társadalombiztosítási nyugdíjra való jogosultsággal egyezik meg. A nyugdíjszolgáltatás írásban kérelmezhető, megjelölve a választott szolgáltatást.
Rehabilitációs járadék Az Országgyűlés az egészségkárosodást szenvedett személyek megmaradt, fejleszthető képességeire épülő rehabilitációjának, a munka világába történő sikeres beilleszkedésének és társadalmi reintegrációjának elősegítésére alkotta meg a 2007. évi LXXXIV. törvényt, amely 2008. január 1-jén lépett hatályba. A törvény rendelkezéseit a 2007. december 31-ét követően benyújtott igénybejelentések esetén kell alkalmazni. Fő célja az érintett személy munkavégző képességének helyreállítása, foglalkoztatásának elősegítése a komplex rehabilitációs eljárás keretében. Esélyt adni a megváltozott munkaképességűeknek az elhelyezkedéshez, a foglalkoztatási szint növeléséhez. Mit értünk rehabilitáció alatt? A jogszabályban meghatározott orvosi, foglalkoztatási, szociális, képzési és egyéb tevékenységek komplex rendszerét, amelynek célja az egészségkárosodást szenvedett személy szakmai munkaképességének biztosítása. A rehabilitálható a megváltozott munkaképességű személyek számára a foglalkoztatás nyújt megbízható jövedelmet és megélhetést. Rokkantsági nyugdíjban csak azok az aktív korúak részesüljenek, akik teljes értékű munka végzésére rehabilitációval sem tehetők képessé. Nem jelenti a törvény az eddigi rokkantosítások felülbírálását. Tehát az új rendszer elsősorban nem azokat érinti majd, akik már most is rokkantnyugdíjasok, hanem azokat, akik 2008-tól igénylik. A jelenlegi rokkantnyugdíjasok közül azoknak, akiknek véglegesen ítélték meg az ellátást, illetve az I. csoportos rokkantnyugdíjasoknak nem hoz változást a bevezetésre kerülő jogszabály. A II. és III. csoportosokat azonban az esedékes felülvizsgálatuk során már az új rendszer szerint bírálják el. Azok számára, akik egészségkárosodásuk következében – de foglalkoztatási és szociális körülményeikre is figyelemmel – jó eséllyel rehabilitálhatók, lehetőség lesz munkahelyük megtartására, illetve a munkaerőpiacon való elhelyezkedésre.
A törvény több átmeneti intézkedés révén biztosítja az új rendszer fokozatos bevezetését 2008. januárjától. Ezek a következők: – rokkantsági nyugdíjat kell megállapítani, ha az érintett személy 2011. december 31-éig az öregségi nyugdíjkorhatárt 10 éven belül eléri. – az eddigi munkaképesség-csökkenésen alapuló orvosi bizottsági vizsgálat helyett bevezeti a komplex minősítés rendszerét, melynek során az egyén egészségkárosodásának mértéke mellett megvizsgálják a rehabilitáció orvosi, foglalkoztatási, képzési, szociális és egyéb feltételeit is a szakmai munkaképesség biztosítása érdekében. Ez a megelőző munkakörben, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való alkalmasságot jelenti. A fokozatos bevezetés érdekében a 2008. évi felülvizsgálatok során csak az egészségkárosodás mértékét kell vizsgálni. Az új minősítési rendszerben: – Egységes szakmai elvek és módszertan alapján nem az elveszett, hanem a megmaradt, a fejleszthető képességekre, a szakmai munkaképesség változására, a rehabilitációs esélyekre koncentrál. – Az új minősítés nem a munkaképesség általános csökkenését állapítja meg, hanem az „össz-szervezeti egészségkárosodás mértékét": a munkaképesség-változást, azaz a szakmai munkaképességet és a rehabilitációs esélyeket vizsgálja. – A jelenlegi III. csoportos 67%-os mérték az új keretek között 50–79%-os mértéknek fog megfelelni. – A 79%-ot meghaladó károsodás pedig azonos lesz a jelenlegi I. és II. csoport szerinti 100%-os munkaképesség-csökkenéssel, ezért az utóbbi két csoportba tartozó személyeket az új rehabilitációs járadék nem érinti. A két csoport között – az ellátás összegében is megmutatkozó – különbség az, hogy mások gondozására szorul-e vagy sem az egészségkárosodott személy. – A törvény lehetőséget ad arra, hogy az orvosi felülvizsgálat keretében kérelemre komplex minősítést végezzenek el, így rokkantsági nyugdíj helyett rehabilitációs járadékra lehet jogosultságot szerezni. Ki jogosult rehabilitációs járadékra? Rehabilitációs járadékra az jogosult, aki 50–79%-os egészségkárosodást szenvedett, és ezzel összefüggésben a jelenlegi vagy az egészségkárosodását
megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas, rehabilitálható, valamint az életkora szerint szükséges szolgálati időt megszerző személy. További feltétel, hogy a megváltozott munkaképességű személy keresőtevékenységet nem folytat, vagy keresete, jövedelme legalább 30%-kal alacsonyabb az egészségkárosodást megelőző négy naptári hónapra vonatkozó keresete, jövedelme havi átlagánál és nem részesül egyéb társadalombiztosítási vagy munkanélküli ellátásban. Az új típusú tb-ellátás igénylése is az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóságon történik, a rehabilitációs járadék, illetve a rokkantsági nyugdíj igénylésére rendszeresített nyomtatványon (ONYF 3515-270/C. számú, „Igénybejelentés egészségkárosodáson alapuló ellátás megállapításához” elnevezésű nyomtatványon, valamint az ONYF. 3515-278. számú „Nyilatkozat” benyújtásával), vagy elektronikus úton. Az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos további információkat külön tájékoztató tartalmazza. Az igazgatóság indítja el a szolgálati idő és a keresetcsökkenés vizsgálatát, illetve kezdeményezi a szakértői vizsgálatot. Az igénybejelentő laphoz az egészségkárosodás mértékének a megállapítása érdekében csatolni kell: – az egészségi állapotra, gyógykezelésre, rehabilitációra vonatkozó összefoglaló adatokat tartalmazó háziorvosi, kezelőorvosi véleményt („Beutaló”), – ha korábban részesült egészségügyi ellátásban, az erről szóló zárójelentést, – ha foglalkoztatott, a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás orvosának (üzemorvos) tájékoztatóját a munkaköri feladatairól, a munkavégzés körülményeiről, kockázati viszonyairól, arról, hogy egészségi állapota alapján a jelenlegi munkakörében tovább foglalkoztatható-e. Az egészségkárosodás mértékét és a rehabilitálhatóságot az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (a továbbiakban: ORSZI) állapítja meg. Az ORSZI komplex minősítési eljárás során szakvéleményt ad az igénylő – egészségkárosodásának mértékéről, – szakmai munkaképességéről,
– a rehabilitálhatóságról, a rehabilitáció lehetséges irányáról, a rehabilitációs szükségletekről, valamint az ehhez szükséges időtartamról, illetőleg – arról is, ha nem rehabilitálható. Az Rjtv. hatályba lépésére figyelemmel a rehabilitációs járadék 2008. január 1-jét követően attól a naptól állapítható meg, amelytől valamennyi jogosultsági feltétel teljesült, de legkorábban az igénybejelentés napjától. A rehabilitációs járadék összegét a III. csoport szerint járó rokkantsági nyugdíjjal megegyező módon kell megállapítani. Az ellátás összege a magánnyugdíjpénztári tagságtól függetlenül megegyezik a III. csoport szerint járó rokkantsági nyugdíj összegének 120%-ával. A rehabilitációs járadék a rehabilitációhoz szükséges időtartamra, de legfeljebb három évre állapítható meg. A hároméves időtartam nem hosszabbítható meg. Ha a rehabilitáció a maximális időtartam lejártáig sem volt sikeres, akkor a járadékos egészségi állapotától függően rokkantsági nyugdíjra vagy munkanélküli, illetve szociális ellátásra válhat jogosulttá. A rehabilitációs járadékra jogosult a rehabilitáció sikeres megvalósítása érdekében a regionális munkaügyi központtal együttműködésre köteles. Ennek keretében írásbeli megállapodásban kell vállalnia, hogy teljesíti a rehabilitációs megállapodás mellékletében meghatározott rehabilitációs tervben foglaltakat. A megállapodás elsősorban a munkaképesség helyreállításához szükséges szolgáltatásokra, vállalásokra épül, azaz rögzítésre kerül, hogy az ellátásban részesülő személynek mit kell megtennie azért, hogy ismét munkába tudjon állni, illetve, hogy ehhez milyen állami segítséget kap. A megállapodás tartalmazza, például – a járadékos vállalja az együttműködési kötelezettség teljesítését, valamint elfogadja a számára felajánlott megfelelő munkahelyet, valamint térítési kötelezettséggel nem járó képzési lehetőséget, továbbá – az önálló munkahely-keresés formáit, – a járadékos részére nyújtandó rehabilitációs szolgáltatásokat, valamint – a rehabilitációs járadékban részesülőnek az állami foglalkoztatási szervnél történő jelentkezései gyakoriságát, a kapcsolattartás módját. Az együttműködési kötelezettség teljesítése a járadék folyósításának feltétele. A járadék összegét 50%-kal csökkenteni kell, ha keresőtevékenység folytatása esetén a járadékban részesülő személy 3 egymást követő hónapra vonatkozó
– a személyi jövedelemadóval és járulékokkal csökkentett – keresetének, jövedelmének havi átlaga meghaladja – a rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének 90%-át, illetve annak a megállapítást követően a rendszeres nyugdíjemelések mértékével növelt összegét, – de legalább a mindenkori kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) öszszegét. Megszűnik a rehabilitációs járadékra való jogosultság, ha – a járadékos az ellátás megszüntetését kérte, – az ellátás időtartama letelt, – a járadékos három naptári hónapot meghaladóan, egybefüggően külföldön tartózkodik, – keresőtevékenység folytatása esetén a járadékban részesülő hat egymást követő hónapra vonatkozó a járulékokkal és a személyi jövedelemadóval csökkentett keresetének havi átlaga meghaladja a rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének 90%-át, illetve annak a megállapítást követően a rendszeres nyugdíjemelések mértékével növelt öszszegét, de legalább a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegét, – a járadékos egészségi állapotában olyan tartós rosszabbodás következik be, amely rehabilitációját lehetetlenné teszi, – a járadékos a rehabilitációs megállapodásban foglalt kötelezettségeit neki felróható módon nem teljesíti, – a járadékos az elrendelt felülvizsgálaton nem vett részt, vagy nem járult hozzá a szükségesnek tartott vizsgálatok elvégzéséhez. A rehabilitációs járadékot a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósítja. A járadék összegéből nyugdíjjárulékot kell fizetni, ezért a rehabilitációs járadék folyósításának időtartama a nyugdíjra jogosító szolgálati időnek minősül. Adózás szempontjából a rehabilitációs járadék olyan adóterhet nem viselő járandóság, amely összevonandó a járadékos egyéb, összevonási kötelezettség alá eső jövedelmeivel. Maga a járadék „0-kulcsos”, tehát nincs utána személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség, azonban az egyéb, a járadékkal összevont jövedelmek adóterhét a járadék összegére tekintettel kell meghatározni. A járadékban részesülők egészségügyi ellátásra jogosultak. Az igény érvényesítésére, a jogorvoslatra, a jogalap nélkül felvett ellátás megtérítésére, a járadékból történő levonásra – ha a rehabilitációs járadékról
szóló törvény másképpen nem rendelkezik – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A rehabilitációs járadékkal kapcsolatos eljárás illeték- és költségmentes. Az Rjtv. rendelkezéseit 2007. december 31-ét követően benyújtott igénybejelentés – ideértve az állapotrosszabbodás miatti igénybejelentést is – esetén kell alkalmazni. Az új ellátásról az ügyfelek részletesebb felvilágosítást kaphatnak a regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóságokon is. A rehabilitációs járadék összegéből nyugdíjjárulékot kell fizetni, ezért időtartama a nyugdíjbiztosítás szempontjából szolgálati időnek minősül, a biztosítási időbe is beszámít. Adózás szempontjából a rehabilitációs járadék is nyugdíjnak minősül, egészségügyi ellátásra a rokkantsági nyugdíjasokhoz hasonló módon válnak jogosulttá. Munkavégzés a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj és a rehabilitációs járadék mellett a) A 2007. december 31. napjáig megállapított rokkantsági nyugdíj melletti munkavégzés esetén 2008. december 31. napjáig A rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra való jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas rendszeresen dolgozik, és keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanása előtti munkakörben rokkantság nélkül elérhetne [Rjtv. 30. § (5) bek. és Tny. 30. § (1) bek.]. A 365/2007. (XII. 23.) Korm. rend. 18. § (1) bekezdésének ad) pontja ugyan hatályon kívül helyezte a 168/1997. (X. 6.) Korm. rend. 18. §-át, de 17. §-ának (3) kimondta, hogy rendelkezéseit kell alkalmazni a 2008. január 1-je előtt megállapított rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjak esetében. Ennek értelmében nem dolgozik rendszeresen az, aki a munkakörére megállapított teljes munkaidőnél rövidebb munkaidőben dolgozik, ha pedig már a megrokkanást megelőzően is rövidebb munkaidőben dolgozott, akkor, ha munkaideje a megrokkanást követően tovább csökken. Lényegesen kevesebbnek a keresetet akkor kell tekinteni, ha a keresetek közötti különbség legalább 20%.
b) A 2008. január 1-jét követően megállapított, valamint a 2008. december 31-e után a 2007. december 31. napjáig megállapított rokkantsági, balesti rokkantsági nyugdíj melletti munkavégzés A rokkant nyugdíjasnak minősülő személy nyugellátását meg kell szüntetni, ha 6 egymást követő hónapon keresztül a személyi jövedelemadóval és járulékokkal csökkentett keresetének havi átlaga meghaladja a rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetének 90%-át, illetve annak megállapítását követően a rendszeres nyugellátások emelésével növelt összegét is, de legalább a mindenkori minimálbér összegét. Ha a rokkantsági nyugdíjban részesülő személy foglalkoztatására a jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat hiányában kerül sor (feketefoglalkoztatás), akkor a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv soron kívüli felülvizsgálatot rendel el, a komplex vizsgálat alatt a nyugdíjfolyósítást felfüggeszti, és ha a vizsgálat eredményeként a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság hiányát állapítják meg, akkor a nyugellátást megszüntetik. Amennyiben pedig az állapítható meg, hogy a jogosultság feltételei változatlanul fennállnak, a rokkantsági nyugdíjat a felfüggesztés kezdő időpontjától folyósítani kell [Tny. 36/D. §, 36/G §]. A korlátozás nem vonatkozik arra a rokkantnyugdíjasra, aki már betöltötte a 62. életévét, továbbá arra sem, akinek az egészségkárosodása a 79%-ot meghaladja. Jogszabály-módosítás 2009. július 1. napjától kezdődően! A 2009. évi LVI. törvény 416. §-a módosította a társadalombiztosítási nyugellátásáról szóló 1997. évi LXXXI. törvény egyes rendelkezéseit. A módosítás értelmében 2009. július 1. napjától kezdődően változnak a III. csoportba tartozó (50−79% mértékben) rokkant nyugdíjasok keresőtevékenységének feltételei. (Lásd. Tny. 36/D. §) A módosítás értelmében 2009. július 1. napjától kezdődően a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság megszűnik ha: − a nyugdíjas már nem rokkant, vagy
−
a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt el nem érő keresőtevékenységet folytató rokkant hat egymást követő hónapra vonatkozó keresetének, jövedelmének havi átlaga meghaladja: • a rokkantsági nyugdíj összegének kétszeresét és • a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegét.
Ez azt jelenti, hogy ha a rokkant nyugdíj összegének kétszerese nem éri el az adott évben érvényes minimálbér összegét (Pl. 2009. évben, ha a rokkantsági nyugdíj összege 35 000,- Ft), akkor a rokkantsági nyugdíj megszüntetésére abban az esetben kerül sor, ha a hat hónapra vonatkozó kereset átlaga a minimálbért, azaz a 71 500,- Ft-ot meghaladja. Figyelem a kereset megállapításánál már a bruttó keresetet kell figyelembe venni és az új előírások csak a 2009. július 01. napját követőn megszerzett keresetekre vonatkoznak! 2009-évben ez azt jelentette, hogy a 62. életévét be nem töltött rokkantsági nyugdíjasnak, amennyiben egész évben keresőtevékenységet folytatott, akkor nem került megszüntetésre a nyugdíjának a folyósítása ha, − 2009. január 1. és 2009. június 30. között hat egymást követő hónapon keresztül elért nettó keresetének havi átlaga – a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság hivatalból lefolytatott eljárása eredményeként − nem éri el a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 90%-ának az időközi nyugdíjemelésekkel felemelt összegét, − 2009. július 1. napját követően akkor, ha hat egymást követő hónap bruttó keresetének havi átlaga nem haladta meg a nyugdíjának kétszeresét, ha a nyugdíj kétszerese nem éri el a minimálbér összegét, akkor a minimálbért meghaladó kereset esetén. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 2010 februárjában hivatalból vizsgálja a 2009. július 1.−2009. december 31. közötti bruttó kereset átlagát, és viszonyítja az akkor folyósításra kerülő rokkantsági nyugdíj kétszereséhez, illetőleg az akkor érvényes minimálbérhez. Új előírás, hogy a rokkant nyugdíjban vagy rehabilitációban részesülő a 2009. augusztus 31. napját követően köteles bejelenteni a külföldön szerzett nettó keresetet, jövedelmet. Ennek elmulasztása az esetleg jogalap nélkül kifizetett nyugellátás teljes összegének visszafizetési kötelezettségét vonja maga után.
Rehabilitációs járadék melletti munkavégzés A rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény 2011. január 1. napjától hatályba lépett módosítása értelmében a rehabilitációs járadék öszszegét 50%-kal csökkenteni kell, ha keresőtevékenység folytatása esetén a rehabilitációs járadékban részesülő három egymást követő hónapi keresetének, jövedelmének havi átlaga meghaladja: – a rehabilitációs járadék összegének kétszeresét és – a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegét. Meg kell szüntetni a rehabilitációs járadék folyósítását, ha a járadékban részesülő hat egymást követő hónapra vonatkozó keresetének, jövedelmének havi átlaga meghaladja – a három hónapi kereső tevékenység miatti csökkentést megelőzően folyósított rehabilitációs járadék összegének kétszeresét és – a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegét. A fenti rendelkezést a 2010. december 31. napját követően megszerzett jövedelmekre kell alkalmazni. A rehabilitációs járadékban részesülő személy védelme a) Felmondási védelem 2008. január 1-jétől kezdődően nem szüntethető meg rendes felmondással a rehabilitációs járadékban részesülő személy munkaviszonya a keresőképtelenségének teljes tartalma alatt. A felmondási idő pedig csak a keresőképessé válást követő 30 nap elteltével kezdődhet. Csak emlékeztetőül: az egyéb munkavállalók munkaviszonya sem szüntethető meg a betegség miatti keresőképtelenség időtartama alatt, de legfeljebb a betegszabadság lejártát követő egy évig, illetőleg üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatt keresőképtelenség esetén a táppénzre jogosultság időtartama alatt. A rehabilitációs járadékban részesülőre ezen időbeli korlátok nem vonatkoznak.
b) Felmondási korlátozás 2008. január 1-jétől kezdődően a rehabilitációs járadékban részesülő, nem keresőképtelen személy munkaviszonya csak különösen indokolt esetben szüntethető meg munkáltatói rendes felmondással [Mt. 89. § (8) bek.]. A törvény értelmében különösen indokolt esetnek kell tekinteni, ha a munkavállaló egészségi állapota miatt az eredeti munkakörében már nem foglalkoztatható, és az állapotának megfelelő más munkakört a munkáltató nem tud biztosítani a részére, vagy ha igen, az abban történő továbbfoglalkoztatásához a munkavállaló nem járul hozzá. Ekkor munkaviszonya egészségügyi alkalmatlanság címén megszüntethető munkáltatói felmondással (Mt. 91. §).
Rehabilitációs hozzájárulás Kinek kell fizetnie és mennyit? A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 41/A. § alapján, a munkaadó – a nemzetgazdaság valamennyi szektorában – a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak átlagos statisztikai állományi létszáma a 20 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek átlagos statisztikai állományi létszáma nem éri el a létszám 5 százalékát (kötelező foglalkoztatási szint). Több mint 10 éve megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásával (kvóta) lehet kiváltani a rehabilitációs hozzájárulást, melynek összege az 5%-ból hiányzó létszámtól függ. A rehabilitációs hozzájárulás összege 2010. január 1-jétől ötszörösére emelkedik: 964 500 Ft/fő/évre. A kötelező foglalkoztatási szint nem változik. A munkaadó létszámának megállapítása során a közhasznú munkavégzés, valamint a közmunka keretében foglalkoztatott munkavállalókat, továbbá a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, illetve a Magyar Honvédség hivatásos és szerződé-
ses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény hatálya tartozó munkavállalókat, és azokat a munkavállalókat, akiknek foglalkoztatása a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 106. §-a szerinti kirendelés, az Mt. 150. §-ának (1) bekezdése alapján más munkáltatónál történő átmeneti munkavégzés, továbbá az Mt. 193/C. §-ának a) pontjában meghatározott munkaerő-kölcsönzés keretében történik, figyelmen kívül kell hagyni. Ki számít megváltozott munkaképességűnek a kvóta teljesítése szempontjából? Mi határozza meg? A kötelezettség tartalmát (a hozzájárulás fizetés alól mentesítésre jogot adó személyi kört) az [Flt. 58. § (5) bek. m) pont szerint külön jogszabály] határozza meg. Ez a külön jogszabály 2007. június 30-ig a 8/1983. (VI. 27.) EüM.-PM együttes rendelet volt, a tartalom a 28. §-ban meghatározott, a dotációval támogatható megváltozott munkaképességű személyi körrel egyezett meg. Ez volt irányadó 2008. február 2-ig. 2008. március 3-tól a 176/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet 2. § új (2) bekezdése szerint az akkreditáció során figyelembe vehető személyekkel megegyező személyi kör került figyelembe vételre. 2009. január 1-jétől a foglalkoztatási kötelezettség tartalma ismét megegyezik azzal a személyi körrel, akinek a foglalkoztatását a [177/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet 2.§ (1) bekezdés e) pontja] alapján egyéb feltételek fennállása esetén támogatásban is lehetne részesíteni [ugyanezen kormányrendelet 2. § (2) bekezdése szerint, 2009. január 1-jétől az Flt. 58. § (5) bek. m) pont szerinti külön jogszabály: a 177/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet]. A foglalkoztatási kötelezettség szempontjából megváltozott munkaképességű munkavállaló: az a munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállaló, akinek munkaszerződés szerinti napi munkaideje a napi négy órát eléri, ha • a munkaképesség-csökkenés – az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (a továbbiakban: ORSZI), 2007. augusztus 15-ét megelőzően az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézete (a továbbiakban: OOSZI) szakvéleménye, illetőleg 2001. január 1-jét megelőzően, vasutas biztosítottak esetében a Magyar Államvasutak Orvosszakértői Intézetének szakvéleménye szerint –
•
• •
•
• • • • •
•
50-66 százalékos mértékű, illetőleg az egészségkárosodás – az ORSZI szakvéleménye szerint – 40-49 százalékos mértékű, vagy a munkaképesség-csökkenés – az ORSZI vagy az OOSZI szakvéleménye, illetőleg 2001. január l-jét megelőzően, vasutas biztosítottak esetében a Magyar Államvasutak Orvosszakértői Intézetének szakvéleménye szerint – 67-100 százalékos mértékű, vagy az egészségkárosodás – az ORSZI szakvéleménye szerint – 79 százalékot meghaladó mértékű, vagy az egészségkárosodás – az ORSZI szakvéleménye szerint – 50-79 százalékos mértékű, és ezzel összefüggésben a jelenlegi, vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas, azonban az ORSZI szakvéleménye alapján rehabilitációja nem javasolt, vagy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján látási fogyatékosnak minősül, vagy a vakok személyi járadékában részesül, vagy az Ftv. 23. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt fogyatékossági támogatásban részesül, külön jogszabály szerint súlyos értelmi fogyatékosnak minősül és erre tekintettel a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló külön törvény szerint adóalapot csökkentő kedvezmény igénybevételére jogosult, vagy siket vagy súlyosan nagyothalló, halláskárosodása audiológiai szakvélemény szerint a 60 decibel hallásküszöb értékét eléri, vagy meghaladja, vagy a súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeiről szóló külön jogszabály szerint súlyos mozgáskorlátozottnak minősül, vagy az egészségkárosodás – az ORSZI szakvéleménye szerint – 50-79 százalékos mértékű, és ezzel összefüggésben a jelenlegi, vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas és rehabilitálható, vagy a fenti pontokban meghatározott mértékű munkaképesség-csökkenés, egészségkárosodás, illetőleg fogyatékosság nem állapítható meg, azonban az OOSZI, vagy az ORSZI szakvéleménye szerint jelenlegi munka-
körében vagy tanult foglalkozásában, illetőleg más munkakörben vagy foglalkozás keretében személyre szóló rehabilitáció megvalósításával foglalkoztatható tovább Lehet-e a foglalkoztatási kötelezettséget támogatott munkavállaló foglalkoztatásával teljesíteni? A 177/2005. (IX. 2.) Kormányrendelet alapján költségvetési bértámogatás a munkáltató számára csak akkor nyújtható – egyéb feltételek fennállása esetén –, ha az Flt. 41/A. § (1)-(2) bekezdésében foglalt kötelező foglalkoztatási szintet (továbbiakban: rehabilitációs foglalkoztatási kötelezettség) teljesíti. A feltételt nemcsak a támogatás megállapításakor, hanem annak folyósítása során is figyelemmel kell kísérni. A 177/2005. Kormányrendelet 4. § (2) bekezdése értelmében a naptári negyedév első hónapjától kezdődően ugyanis fel kell függeszteni a támogatás folyósítását, ha a munkáltatónak a rehabilitációs hozzájárulás előző negyedévi elszámolása során befizetési kötelezettsége keletkezett. A támogatás ismételten abban az esetben folyósítható, ha a munkáltató rehabilitációs foglalkoztatási kötelezettségét egy naptári negyedéven keresztül ismét teljesíti. Annak azonban nincs akadálya, hogy a foglalkoztatási kötelezettséget a munkáltató álláskereső, inaktív megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásával teljesítse, és beilleszkedésük elősegítésére az illető munkaerő-piaci helyzete függvényében az Flt., a 2004. évi CXXIII. törvény (a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglakoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról), illetve a 2005. évi CLXXX. törvény (a foglalkoztatás bővítése és rugalmasabbá tétele érdekében szükséges intézkedésekről) alapján ehhez támogatásban, járulékkedvezményben részesüljön. Hogyan kell fizetni a rehabilitációs hozzájárulást? (Flt. 42/A. §) A rehabilitációs hozzájárulást a fizetésére kötelezett munkaadó maga vallja be, állapítja meg, és közvetlenül fizeti be az állami adóhatóságnál vezetett számla javára. A rehabilitációs hozzájárulásra év közben negyedévenként előleget kell fizetni. Az előleg mértéke a mindenkori tárgynegyedévre vonatkozó tényadatok alapján kiszámított éves rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség huszonöt százaléka. Az előleg összegét a munkaadó maga
állapítja meg, vallja be és fizeti be. A negyedik negyedévre előleget fizetni nem kell. A rehabilitációs hozzájárulás Flt. által nem szabályozott kérdéseiben pl. befizetés határideje-az adózás rendjéről szóló törvény (2003. évi XCII. törvény) rendelkezéseit kell alkalmazni. A rehabilitációs hozzájárulás változásai 1993-2009. Adóév
Kötelező foglalkoztatási szint
1993. 1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009
5% 5% 5% 5% 5% 5% 5% 5% 5% 5% 5% 5% 5% 5% 5% 5% 5%
Forrás: 1993. évi XVIII. tv., 1991. évi IV. tv. 41/A. §
A hozzájárulás mértéke 2500 Ft 5000 Ft 6000 Ft 7000 Ft 8000 Ft 11 000 Ft 20 600 Ft 24 400 Ft 27 800 Ft 31 500 Ft 37 300 Ft 117 600 Ft 131 700 Ft 139 900 Ft 152 000 Ft 164 000 Ft 177 600 Ft
Fizetési mentesség létszámhatára 30 fő 30 fő 30 fő 30 fő 20 fő 20 fő 20 fő 20 fő 20 fő 20 fő 20 fő 20 fő 20 fő 20 fő 20 fő 20 fő 20 fő
