1. Ismertesse a cigány nép eredetére vonatkozó elképzeléseket!

 

1. Ismertesse a cigány nép eredetére vonatkozó elképzeléseket!        Nagyon  kevés  forrás  van  arról  a  kb.  1000  évről,  ami  a  roma  őshazából  való  elindulás  és  Európába  érkezés között eltelt.     Források:  - tárgyi  - írott  (feljegyzések,  bírósági  dokumentumok,  levéltári  iratok,  menlevelek,  oklevelek,  irodalmi  említések stb.)  - szellemi: festmények, fényképek, filmek, dalok, mesék    Romák eredetéről szóló feltételezések:    1. feltételezés:     A  legismertebb:  Kr.e.  700­1000  között  Indiából  indult  egy  népcsoport.  Lehetséges  oka  az  iszlám  terjeszkedés.     i.sz.  712  Mohamed  Birodalmában  Kasszim  elfoglalta  Szindhet,  majd  Mahmud  1001­ben  Pandzsáb  legnagyobb részét.     1126­os  történeti  írás  szerint  a  kalifák  Örményországban  és  Szíriában  telepítették  le  a  cigányok  vélhető őseit.     Nincs  adat  arról,  hogy  pontosan  kiket  és  mikor  telepítették  a  kalifák  nyugatra  és  nem  tudjuk,  hogy  hány fős volt ez a csoport.    Ha  a  mai  romák  Indiából  származnak  nincs  egyetlen  időpont  sem  a  vándorlás  kezdetére.  Több  hullámban történt a vándorlás: évszázadok alatt vándoroltak Ny­ra a különböző kultúrájú és életmódú  és létszámú csoportok.     Középkori megjelenésükre nincs pontos adat. A korabeli balkáni okiratok már jelenlévő csoportként  jelölik őket.    2. feltételezés:     Nem  Indiából  vándoroltak  Közép­Európába.  Valószínűleg  Közép­Ázsiából  a  népvándorlás  idején  (i.sz. 200­400 körül) LIMES.    3. feltételezés:     Indiából való elindulásuk akkorra tehető, amikor az árja népek a II. évezred elején  (i. sz. 1000 körül)  behatoltak a Hindusztáni­ félszigetre, délebbre szorítva az ott őslakos dravidákat.    Egy perzsa költő (i. sz. 940­1025) említi a Királyok könyve c. munkájában, hogy Bahram Gur Perzsa  király  az  V.  században  az  ind  Shankal  királytól  12.000  hurit  hivatott,  és  letelepítette  őket  Iránban,  hogy zenével szórakoztassák az ő népét.     Másik történetíró 950 körül 10.000 zottról tesz említést a perzsa királyról szóló művében, akiknek a  király földet, vetőmagot és jószágot adott, melyet azok feléltek és a király haragjában világgá küldte  őket.     Sokan úgy gondolják, hogy a hurik és zottok a mai romák ősei. De ez sem biztos.   

A romák ősei valószínűleg Örményországon és a Bizánci Birodalmon keresztül jutottak el a Balkánig.  Erről hiteles nyelvi, életmódbeli és vallási nyomok árulkodnak.     A keresztes hadjáratok idején (1099­1200) a romák szolgáltatásokat nyújtottak a kereszteseknek és a  zarándokoknak, amivel olyan ismereteket kaptak, amikkel elindulhattak Ny­Európa felé.    Bizonyos  feltételezések  szerint az  1300­as  évek  elején  kerültek  Európába.  Ezt támasztja  alá a  görög  pátriárka  egyik  irata  is.  Konstantinápolyi jelenlétükről  Remete  Szent  György  élete  című  XI.  századi  mű szól.    Feltételezések  szerint  a  tatárok  rabszolgáiként  kerültek  a  Kárpátok  környékére,  amikor  a  XIV.  századba  a  tatárokkal  együtt  a  románok  rabszolgái  lettek.  A  román  fejedelemségben  kis  tatároknak  nevezték őket és a XIX. század közepéig rabszolgaként éltek.     Ahogy közeledünk a történelemben napjainkhoz, úgy nő a források száma.     Egy rajna­pfalzi őrgróf XV. századi szentföldi zarándoklatának leírásában említi, hogy az egyik város  mellett egy domb tövében nádfedeles kunyhókból álló falut látott, melynek lakói olyanok, mint akiket  az ő hazájában cigányoknak neveznek.      Velencébe,  az  1400­as  években  vándoroltak,  majd  később  onnan  nyugatra.  Valószínűleg  a  török  hódítás elől kívántak békésebb tájak felé húzódni.                                                                          

2

  2. Mutassa be és elemezze Mária Terézia és II. József rendeleteit: az  összeírás és letelepítés első kísérletei!        A  18.  század  első  felétől  új  korszak  kezdődött  Magyarországon.  A  török  uralom  megszűnését  követően  a  betelepülések  és  betelepítések  révén  nőtt  a  lakosság  száma.  Modernizálódott  az  államigazgatás. Az ország irányítását a Helytartótanács vette át. Nőtt a cigányság száma a lakosságon  belül. A romákkal szembeni intézkedések oka, hogy az uralkodók az újra és újra fellázadó magyarok  fegyverkészítőit látták bennük.    Mária  Terézia  uralkodása  idején  (1740­1780)  kiadott  rendeletek  az  egész  cigány  életmódot  meg  akarták  változtatni.  1758­ban  a  földesurak  engedélyt  kaptak,  hogy  cigányokat  fogadjanak  be  birtokaikra,  de  kötelesek  állandó  lakásról  gondoskodni,  megakadályozni  kóborlásukat  és  a  nem  letelepedett cigányokat elűzni.    Az  1761.  évi  helytartótanácsi  rendelet  a  cigány  népnév  eltörléséről  és  a  cigányok  felvételéről  a  céhekbe szól    Kóborlásuk  megakadályozására  előírták,  hogy  a  földesurak  adjanak  nekik  munkát,  jelöljenek  ki  házhelyet,  adjanak  művelésre  alkalmas  telket  és  késztessék  őket  mesterség  gyakorlására.  A  törvényhatóságok  feladata  a  kóbor  cigányok  összeírása,  letelepítése,  lótartás  tilalma  és  az  Erdélyből  érkező oláh cigányok beszivárgásának megakadályozása. Nem kaphattak a romák útlevelet.    1773­ban mindenre kiterjedő, átfogó helytartótanácsi rendelet született. Tartalma:  - a falusi bírák kötelesek megakadályozni, hogy a cigányok döghúst egyenek;  - tilos a lótartás;  - a zenélést és a kovácsmesterséget csak azok űzhetik, akiknek van ehhez szerszámuk, van a faluban  házuk és családtagjaik is dolgoznak;  - a cigánygyerekeket el kell venni szüleiktől és parasztokhoz adni, akik ezért pénzt kapnak, míg a  gyerekek nem tudnak dolgozni;  - a plébánosok kötelesek ingyen oktatni a cigányokat és gyerekeiket és a céhek is kötelesek felvenni  őket;  - tilos a cigány nyelv használata;  - az  urbárium  szerint  kell  a  cigányokkal  bánni  és  ennek  megfelelően  kötelesek  adózni  is  a  házipénztárba.    Később  a  helytartótanács  elrendelte,  hogy  a  cigánygyerekeket  vallásuknak  megfelelő  családnál  helyezzék el.    Az  egyre  szigorúbb  rendeletek  a  cigányság  egész  életét  próbálták  ellenőrizni  és  szabályozni.  Szinte  kizárólag csak büntető jellegűek voltak ezek az intézkedések.    A  19.  század  elején  egyre  nagyobb  számban  szivárogtak  be  az  országba  Erdély,  Moldva  és  Havasalföld felől vándorló­kóborló csoportok.    A  cigányok  szabályozása  II.  József  (1780­1790)  halála  után  is  folytatódott.  A  helytartótanács  rendeletekkel  szólította  fel  a  törvényhatóságokat  az  útlevél  kiadással  kapcsolatos  óvatosságra.  A  kiállításkor ki kellett térniük a nevükre, életkorukra, letelepedésük évére, foglalkozásukra és arra, hogy  voltak e büntetve.    Ekkor került a cigányság ügye először az országgyűlés elé. Az 1790­1791. évi országgyűlés felállított  egy  bizottságot  a  cigány­ügy  kezelésére.  Ez  a  bizottság  elfogadta  Mária  Terézia  és  II.  József  rendeleteit és kidolgoztak egy tervezetet a vándorcigányok letelepítésére. Ekkor a cigányság száma:  30.000 férfi (nők és asszonyok nélkül).   

3

  3. Mutassa be a magyarországi cigányság helyzetét a 19. század végén  (A polgári Magyarország)        A 19. század a polgári átalakulás kora. Megjelenik a gyáripar, kialakul a kapitalizmus, nő a városok  népessége,  fejlődik  az  infrastruktúra,  kialakulnak  a  nemzetállamok  és  fokozott  figyelmet  kapnak  az  emberi jogok.    A  magyarországi  cigányság  nagy  része  a  19.  század  közepére  letelepedett,  földművelésből  vagy  kézművességből  élt.  A  korabeli  társadalompolitika  csak  a  problémák  kezelésére  és  nem  a  megoldásukra törekedett. A kezelés pedig a belügyi és rendészeti szervek kitoloncolási eljárása volt.  Rendeletekkel tiltották vándorlásukat. Nem kaphattak útlevelet.     1893­ban  végezték  el  az  országos  cigány  összeírást  (272.000  fő).  A  kóborlókat  a  hatóságoknak  illetékességi helyükre kellett kísérniük, de ennek meghatározása nem volt könnyű.    Letelepítésükre két elképzelés született:    1.  Nagy  tömegben  egy  helyre  telepíteni  őket  és  ott  munkára  fogni.  József  főherceg  ezt  kísérli  meg  alcsúti birtokán.    2. Szét kell őket osztani a vármegyékben és a falvak szélén letelepíteni őket. Ez valósult meg.    1916­ban országos rendelet.     Eddig a vármegyék alkottak saját hatáskörükben rendeleteket, amik hatástalannak bizonyultak, ezért a  belügyminiszter megsemmisítette ezeket.    Nőtt a romákkal szembeni előítélet a korban. Élősdinek, bűnözőnek, gyilkosoknak tartják őket.    A  korabeli  országos  romaügyi  rendelkezések  közös  jellemzője,  hogy  ideiglenes  szabályozásnak  szánták őket, amit később végleges törvény követett volna, de ez 1848­1945 között nem történt meg.  Szabályrendeleteket alkottak, de azokat a Belügyminisztérium nem hagyta jóvá.    15000/1916­os  rendelet  a  cigányok  letelepítéséről.  A  rendelet  a  vármegyék  nyomására  született.  Alapja az a hibás feltevés, hogy a kóbor cigányok veszélyesek a közbiztonságra. A rendelet tartalma:  - Kóbor  cigány  az,  aki  nem  tudja  igazolni,  hogy  rendes  lakóhelye  van.  A  rendőrség  a  cigányokat  lakhelyükre utasíthatja, ha nem ott tartózkodnak igazolatlanul.  - Szigorú egészségügyi ellenőrzés.  - A  városi  hatóság  vagy  a  rendőrség  engedélye  nélkül  nem  hagyhatják  el  annak  a  településnek  belterületét vagy munkavégzés estén a határát, amit lakhelyükül kijelöltek.  - A nyilvántartott cigányokat azért a munkáért vagy szolgáltatásért, amire kötelezték őket a törvény  alapján  a  munkával  arányosan  munkadíj  vagy  térítés  illeti  meg.  Nem  tekintik  teljes  jogú  állampolgároknak őket.    1928. évi X. törvény: A cigányok megrögzött bűnösök. A megrögzöttségen azt a lelki tulajdonságot  értik, hogy a bűncselekmény elkövetése után hozzá hasonló súlyos cselekmények elkövetése várható  továbbra is.    1931­ben  korlátozták  a  vándoripari  engedélyek  kiadását,  ami  nehezítette  a  cigányok  megélhetését.  Rendeletekkel  korlátozták  a  munkavállalást.  Csak  lakhelyükön  és  a  település  elöljáróinak  hozzájárulásával vállalhattak munkát.    Az 1938­ban kiadott rendelet minden cigányt „gyanús egyénnek” minősít.   

4

  4. Beszéljen a Roma Holokaustról!   (A kezdetektől 1945. február elejéig)        Becslések  szerint  egész  Európában  félmillió.,  Magyarországon  több  10.000  romát  gyilkoltak  meg  a  náci koncentrációs táborokban a helyi pogromok során.     A  "pogrom"  orosz  szó;  jelentése  „pusztítás,  fosztogatás,  erőszakoskodás”,  és  a  "gromity"  „pusztít,  megsemmisít; fosztogat stb.” ige „po­” igekötős formájából képződött.    Ennek  a  szónak  ez  elterjedése  az  orosz  birodalomban  a  XX.  század  legelején  kitört  zsidóellenes  zavargásokhoz  köthető.  Ennek  mérete  nyugatabbra  ismeretlen  volt,  ezért  vették  át  ­  valószínűleg  a  jiddis közvetítésével ­ a szót, leszűkítve, az eredetinél specifikusabbá téve annak jelentését.    Az áldozatok számának becslését megnehezíti, hogy nagy számban megsemmisültek iratok, de az is,  hogy  sok  helyen  minden  dokumentum  nélkül  hurcolták  el  a  romákat,  vagy  lőtték  bele  őket  a  falu  szélén megásatott tömegsírokba.     Előzmények:    Németország     1935.:  Elfogadták  az  állampolgársági  törvényt:  a  „német  vagy  fajrokon  vérű  állampolgárok”  kategóriájából már nemcsak a zsidókat, de a cigányokat is kizárták.    1938.: március: népszámlálás alá vetették a cigányokat, áprilisban megvonták tőlük a szavazati jogot,  májustól  nem  járhattak  iskolába  és  deportálni  kezdtek  minden  olyan  férfit,  aki  nem  valamelyik  földműves  gazdánál  dolgozott.  Júliusban  megtiltották  nekik,  hogy  nem  cigányokkal  lépjenek  házasságra.     1939.: Himmler (Német SS­vezető, 1923­ban csatlakozott a nácikhoz, 1929­ben megszer­vezi Hitler  testőrségét, az SS­t, melynek vezetője /Reichsführer­SS/ volt 1945­ig) vándor­lási tilalmat rendelt el a  romák  számára,  majd  elkezdődött  a  tömeges  deportálásuk,  főként  a  lengyelországi  koncentrációs  táborokba.     Magyarország    Bethlen­kormány (1921­31): A magyarországi áldozatok számát 10.000 feletti számra valószínűsítik.  A háborút megelőzően már több cigány­rendelet született.    1916.:  rendelet  a  kóbor  cigányok  megrendszabályozására.  (A  települést  nem  hagyhatták  el,  rendszeresen  nyilvántartásba  vették  őket,  testi  megjelölést  kaptak,  a  renitensek  állami  munkatábora  helyezésének kezdeményezése). 1945­ig volt érvénybe.     1929­től évenként kétszer cigány­razziákat szerveztek    Gömbös­kormány (1932­1935): 1934­ben Endre László (hivatalnok, később államtitkár) elrendeli a  zsidók koncentrációs táborba szállítását, és a cigány férfiak sterilizálását.    Darányi Kálmán (1935­1938)    Imrédy Béla (1938­1939)    Teleki Pál (1939­1941)   

5

1939­ban megkezdődik a német és ausztriai cigányok összegyűjtése. A Sopron melletti Lackenbachi  gyűjtő­megsemmísítő  táborba  visznek  több  mint  1.000  magyar  anyanyelvű  és  magyar  nevű  romát.  1943­ban pedig Auschwitzi cigány lágerbe szállítják őket.     1940.:  a  csendőrség  központi  nyomozó  parancsnokságán  bevezetik  a  külön  országos  cigány  nyilvántartást, ujjlenyomat alapján. 9 hónap alatt 2.475 cigányt vesznek nyilvántartásba.     Bárdossy­kormány  (1941­1942):  Az  Országos  Orvosi  Kamara  elnöke  a  Parlament  Felsőházában  kezdeményezi a magyar­cigány vérkeveredés törvényi tilalmát. A javaslatot a Ház nem fogadja el.     Kállay­kormány (1942­1944): Esztergomban a város zárt cigánytelep létestését írja elő minden helyi  cigány számára, amelyet munkavégzés céljából hagyhatnak el.      Sztójai­kormány  (1944.  március­augusztus):  1944  tavaszán­nyarán  több  megyében  nagyobb  gazdaságokban csendőri őrizettel mezőgazdasági kényszermunka­táborokat hoznak létre a romáknak.  Több  megyében  internáló  táborokat  létesítenek  a  „henye  életmódot  folytató,  kóbor,  megbízhatatlan”  cigányoknak. Több település roma lakosságát munkatáborokba viszik. Augusztus 23­án a Honvédelmi  Minisztérium  elrendeli  cigány  munkásszázadok  felállítását.  A  feltöltést  cigány­razziák  útján  és  a  cukorjegynyilvántartások alapján végzik.    Lakatos­kormány  (1944.  augusztus­október):  Október  5­én  a  Békés  megyei  Dobozon  az  első  páncélos  hadosztályhoz  tartozó  tábori  csendőrök  a  helyi  csendőrökkel  együtt  kézigránáttal  és  golyószóróval végeznek ki a környékről összeszedett és megkínzott húsz romát.    Szálasy­kormány  (1944.  október  –  1945.  április):  November  2­3.:  megindul  a  cigány  családok  összeszedése és internálása Zala, Veszprém, vas, Baranya, somogy, Tolna, Komárom, Győr, Sopron,  Pest  megyékből.  Cél:  a  komáromi  erőd;  a  beszállítottakat  itt  szelektálják.  A  munkaképtelen  nők  és  gyerekek közül többet elengednek, a többieket Németországba deportálják.                                                              

6

  5. Elemezze az alábbi fogalmakat: deportálás, cigányrazziák,  munkásszázad – a Roma Holocaust tükrében        Az  1930­as  években  a  cigányság  kirekesztő  megkülönböztetése  fölerősödött.  A  közigazgatásban  felmerült a javaslat: a magyarországi „cigányügy” megoldását nem munkalehetőségek biztosí­tásával,  szociális  gondozással,  hanem  –  mint  1934­ben  vitéz  Endre  László,  a  gödöllői  járás  főszolgabírája  mondta  –  a  társadalomtól  való  elkülönítéssel,  munkatáborokkal,  koncentrációs  táborokkal  kíséreljék  meg.     Budapesten  1940.  május  31­én  alapították  meg  a  Magyar  Nemzetbiológiai  Intézetet,  melytől  többek  között  a  magyarság  „fajtaelemeinek”  genetikai  elemzését,  a  nemzetet  összetevő  „fajelemek  és  népcsoportok  biológiai  értékéről”  leírás  készítését,  a  cigányok  és  a  magyarok  kereszteződéséből  született  utódok  „élettani  sajátságainak”  vizsgálatát  várták.  Augusztusban  a  csendőrség  központi  nyomozó parancsnokságán megindították egy országos cigánynyilvántartás készítését. Ujjlenyo­mattal  9 hónap alatt 2475 cigányt regisztráltak. Több közigazgatási tisztviselő radikális „cigánysza­bályzatot”  követelt,  a  veszélyes  vagy  beteg  cigányok  büntető  munkatáborokba  gyűjtését,  gyerme­keik  menhelyeken történő felnevelését sürgette. Mások a cigány népesség gyors csökkentését, a sterilizálást  ajánlották „megoldásul”.    Az  1941.  évi  népszámláláskor  –  Magyarország  mai  területét  tekintve  –  anyanyelv  szerint  18  640,  nemzetiség alapján 27 033 cigány lakost írtak össze; részarányuk mindössze 0,2 % volt.    Munkásszázadok, gettótervek    A  Magyarországot  1944.  március  19­én  megszálló  németek,  Adolf  Eichmann  SS­Sondereinsatz­ kommandója számára  a  cigányok  érdektelenek  voltak.  A  cél  a  zsidók  elleni  hadjárat, fizikai és  gaz­ dasági megsemmisítésük volt. A német hatóságok feltehetően azért sem mutattak nagy érdeklődést a  cigányok iránt, mert a cigányoktól nem volt mit elvenni.    Néhány  megszállott,  gyűlölettől  fűtött  vidéki  magyar  tisztségviselő  ugyan  a  zsidókkal  együtt  a  cigányoktól  is  „megszabadult”  volna,  emiatt  több  megyében  cigány  névjegyzékek  készültek.  De  a  cigányok elleni intézkedések végrehajtása egyelőre nem jött szóba.    1944 kora nyarán előfordult, hogy a magyar hatóságok a gettókba zsúfolt zsidókhoz cigányokat zártak,  vagy  a  zsidóság  elhurcolása  után  cigányokat  telepítettek  helyükre  Kelet­Magyarország  több  településén.  Az  is  előfordult,  hogy  csoportokban  kényszermunkára  vezényelték  őket.  A  cigányok  munkaszolgálatra  kötelezése  a  zsidó  deportálások  befejezése  után,  júliusban  került  napirendre.     Az  1939.  évi  II.  tc.­re,  a  honvédelmi  törvényre  hivatkozva  honvédelmi  munkajeggyel  elhurcoltattak  cigány  családokat,  elsősorban  mezőgazdasági  munkára,  betakarításra.  Kelet­Magyarország  me­ gyéiben,  Szolnok  megyében  és  Bács­Kiskunban  ez  gyakorlattá  vált.  Éppúgy,  mint  Nyugat­  és  Dél­ Magyarországon: pl. Sárváron, Szekszárdon, Pécsváradon. Zala megyében hatóságilag össze­gyűjtött  cigányokat  vittek  Nagykanizsáról  a  Magyarországhoz  visszacsatolt  Csáktornya  térségébe  munkára.  Szeptemberben több lap közölte, hogy cigánygettókat állítanak fel a vármegyék és városok. Örömmel  üdvözölték, hogy a háborús idők „meghozzák a cigánykérdés rendezését”.     Munkaszázadok     Szeptemberben  már  voltak  olyan  munkásszázadok,  melyekben  a  cigány  munkaszolgálatosok  sza­ kaszai néhány zsidóval együtt robotoltak. A cigány munkásszázadok felállítása azonban akadozott. Az  Alföld legtöbb területéről azt jelentették, hogy „összegyűjthető” cigány nincs.     Somogy és Baranya megyében összeszedték a cigányokat, később a Dráva menti erődítéseknél, de a  Muraközben  is  dolgoztak.  Zala  megyében  sáncmunkára  vitték  őket.  Hódmezővásárhelyen  100 

7

munkaképes  cigányt  vettek  jegyzékbe  és  átadták  őket  munkaszolgálatra.  Szeptember  végén  a  cell­ dömölki  járásban  78  cigány  jutott  erre  a  sorsra.  Zemplén  megyében  még  a  cigányzenészeket  is  begyűjtötték. Cigány katonai munkásszázadot állítottak fel Véménden, Szekszárdon is. Közben cigány  családokat  továbbra  is  elvittek  „munkaszolgálat”  címen,  erdei  és  erődítési  munkákon  (pl.  körmendi  járás),  legtöbbször  a  földeken,  a  legteljesebb  kiszolgáltatottságban  dolgoztak.  A  katonai  munkaszol­ gálatból megszökött, elfogott cigányokat kivégezték.    Deportálások    A cigányokat az ősszel újraindult deportálás is elérte. Az elsődleges források hiányában az össze­sítő  adatok  meghatározása  nagyon  nehéz.  Esetenként  még  becslésre  sem  vállalkozhatunk.  Az  elhurcolt  cigányok  száma  településenként  is  aprólékos  kutatást  igényel.  Előzőleg  a  lakóhely  elhagyásának  tilalmát  október  16­án  a  déli  hadműveleti  terület  kormánybiztosa,  valamint  a  m.kir.  pécsi  IV.  csendőrkerület parancsnoksága is előírta. Kihirdették, hogy a cigányok állandó tartózkodási helyükön  kötelesek maradni, a lakóhely változtatását, bármilyen utazást előzetes engedélyhez kötötték.    November  3­tól  Baranya­,  Zala­,  Vas­  és  Sopron  vármegye  több  járásában  elfogták,  gyűjtőhelyre  kísérték  a  cigányokat.  Ez  történt  Salgótarjánban  is.  Kisebb­nagyobb  csoportjaikat  elhurcolták  Új­ pestről, Csepelről, Pesterzsébetről, Kispestről, Rákospalotáról és Budafokról.    A  cigánytelepi  razziákon  összegyűjtött  dunántúli  cigányokat  a  deportáláshoz  a  komáromi  Csillag­ erődbe  hurcolták.  (Ide  szállították  százával  a  politikai  foglyokat,  az  elfogott  zsidókat,  internált  ma­ gyarokat és szerbeket, rendőrileg összegyűjtött, az állam rendjére veszélyesnek tartott, „nemkívánatos  elemeket”.) Azokról, akik a komáromi erődrendszerben raboskodtak, csak szórványos adatok marad­ tak ránk.     A  munkára  alkalmatlan  cigány  nőket,  gyermekeket  a  deportálás  lezárultával,  december  28­a  táján  részben  Dunaszerdahely,  Galánta  irányába  útnak  indították.  Másokat  –  bármilyen  igazolás,  ellátás  nélkül  –  szabadon  engedtek.  A  Komáromból  kiszállított  romák  november  14­20.  között  érkeztek  Dachauba.  A  volt  koncentrációs  táborban  működő  archívumban  neveik  meghatározóan  a  128.500­  129.500 közötti fogolyszámok tartományában találhatók. A dachaui SS­lágerrendszer 20.075 magyar  foglyából  1.126  volt  magyar  cigány.  (A  cigányok  együttes  létszáma  1.340­et  tett  ki.)  A  Bogdán,  Balogh, Kalányos, Kolompár, Lakatos, Rigó, Sztojka nevek ismétlődően feltűnnek, de a hiányos akták  miatt  sok  magyar  cigány  sorsa  homályba  veszett.  Elhurcolt  magyar  cigányok  neveit  találtuk  meg  a  mauthauseni koncentrációs tábor fennmaradt fogolylistáin, Bergen­Belsenben és Ravensbrückben (az  utóbbiban  álorvosi  kísérleteket  is  folytattak  a  roma  nőkön)  és  több  német  munkatábor  dokumentációjában.  A  burgenlandi  magyar  cigányok  tragédiája  a  Sopronhoz  közeli  lackenbachi  táborhoz  kötődik,  a  helyi  temetőben  emlékművük  van.  A  fekete  kövek  a  cigány  csecsemőkre  is  emlékeztetnek, akiket az SS mérgezett tejjel ölt meg.    Szabadjára engedett gyűlölet    A  nyilaskeresztes  uralom  idején  Magyarországon  súlyos  cigányellenes  atrocitások,  vérengzések  történtek.  A  magyar  cigány  áldozatok  számáról  eltérő  adatokkal  találkozunk.  Aprólékos,  összetett  kutatási  feladat,  hogy  a  nagy  eltérésű,  5.000  és  50.000  közötti,  inkább  becsült   veszteségadatokat  a  további tudományos kutatás szűkebb határok közé vonja.                         

8

  6. Jellemezze a hazai roma közösség életében bekövetkezett változásokat  1960­1989­ig!   (Munkahely, család, lakókörnyezet)        LAKÁSVISZONYOK:    1961­ben  az  MSZMP  KB  Politikai  Bizottsága  a  cigánykérdést  nem  nemzetiségi,  hanem  szociális  ügyként  határozta  meg.  Asszimilációs  törekvésről  volt  szó.  A  határozatban  leírták,  hogy  2.100  cigánytelep létezik Magyarországon.     1965­ben indították el a cigánytelepek felszámolására irányuló programot. Ennek keretében az állandó  keresetű  cigányok  kedvezményes  kamatú  kölcsönt  vehettek  fel  ún.  „CS”  házak  építésére  vagy  megüresedő  régi  parasztházak  megvásárlására.  Ezek  a  házak  többnyire  telepszerűen,  egy­más  mellé  épültek,  a  régi  parasztházak  vásárlására  pedig  leginkább  a  sorvadó  kistelepüléseken  volt  lehetőség,  ezáltal a települési elkülönülés új formái jöttek létre. A cigányok települési és lakás­viszonyai azonban  ennek ellenére igen nagy mértékben javultak.     A  360.000­re  becsült  cigány  lakosság  teljes  egészében  letelepedettnek  tekinthető,  hiszen  területi  elhelyezkedésük is állandósult.     1984­ben  döntő  többségük  a  főváros  környékén,  valamint  B.­A.­Z.  és    Sz.­Sz.­B.  megyékben,  főleg  falvakban élt.       MUNKALEHETŐSÉG:    Az iparosítás hatására 1971­re már a munkaképes korú férfiak 85 %­a foglalkoztatottá vált. A cigány  családfők  általában  szakmunkások,  betanított  munkások,  segédmunkások,  mezőgazdasági  fizikai  dolgozók, alkalmi munkavállalók voltak. A nők foglalkoztatottsága 1971­ben 30 %­os volt, a 80 %­as  évek  elejére  azonban  50  %­ra  emelkedett.  A  munkalehetőségeket  az  iparral  rendelkező  nagyvárosokban  találják  meg.  Ingáznak  a  lakóhely  és  a  munkahely  között  vagy  munkásszálláson  laknak.      OKTATÁS:    Az 1950­es és 1960­as években a cigány lakosság 39 %­a analfabéta volt. A 20­24­éves korú cigány  fiatalok 26 %­a végezte el az általános iskolát.     Az  1980­as  évekbeli  felmérések  szerint  a  cigánygyerekek  több  mint  fele  (60  %)  már  jár  oviba,  fele  már elvégzi az általános iskolát, többen tanulnak szakmát, járnak középiskolába.     Formálódik a cigány értelmiség első generációja is (művészeti, népművelési terület).    Egyre elfogadottabb az elkülönített és a gyógypedagógiai oktatás a cigánygyerekek oktatásában.    Az előítéletek nem csökkennek. A rossz életkörülményekért és a nehéz felzárkózás miatt a társadalom  a cigányságot okolja.    Az 1980­as évek végére a cigányság helyzete az előző évtizedekhez képest megváltozott. Sok ember  számára megnyílt a felemelkedés lehetősége, és az, akinek sikerült, környezete már nem is tekintette  „igazi” cigánynak. Ezek az eredmények ingatag talajon álltak.     

9

   

7. Mutassa be a 1993. évi kisebbségekről szóló törvény alapjait!   

    Azért, mert valaki kisebbségi csoporthoz tartozik, ugyanolyan államalkotó tényező (teljesen azonosak  a jogai vannak), mint a többségi társadalom tagjainak.     Saját identitásuk, kultúrájuk, nyelvük ápolása és megőrzése miatt semmilyen hátrány nem érheti őket,  sőt  külön  jogosítványok  segíthetik  kisebbségi  önazonosságuk  megőrzését.  Ezért  garantál­hatják  országgyűlési képviseletüket és önkormányzati alapon működő önigazgatásukat is.     Az  1989  óta  teljesen  átformálódott  Alkotmányunk  szerint  a  cigányság  számára  is  adottak  azok  az  alkotmányos  keretek,  amelyek  alapján  megfelelő jogi  környezetben  élhet, illetve  élhetne.  Mindez  az  1993. évi kisebbségekről szóló törvényben van szabályozva. A törvény felismeri, hogy a „nemzeti és  etnikai kisebbségek harmonikus együttélése a többségi nemzettel a nemzetközi biztonságalkotó elem”,  és  „a  nemzeti  és  etnikai  önazonossághoz  való  jogot  az  egyetemes  emberi  jogok  részének”  tekinti.  Ezáltal a kisebbségek nem részesülnek különleges kiváltságban.    A  törvényben  megtalálhatók  mindazon  elvek  és  értékek,  amelyeket  védeni  és  fejleszteni  kíván:  pl.:  nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve, tárgyi és szellemi kultúrája, történelmi hagyományai stb.    Kiemelten említi az önkormányzathoz való jogot is Ezek alapján a törvény legjellemzőbb sajátossága:  Nemcsak  egyéni  jogokat  ismer,  véd  és  támogat,  hanem  a  közösségi  jogokat  is  leírja.  Ennek  legjellemzőbb megjelenési formája a kisebbségi önkormányzatok rendszere.     A  törvényben  megjelenő  jogokat  a  nemzeti  és  etnikai  kisebbséghez  tartozók  gyakorolhatják,  ennek  alapja az identitás szabad megvallása (szabad identitásválasztás). Mindenki önmaga döntheti el, saját  belátása szerint, származása alapján, kisebbségi csoporthoz tartozónak tekinti­e magát, de nem kizárt a  többes kötődés sem. Ez védett személyes adat, szerepeltetni csak különösen szigorú szabályok szerint  lehetséges. (Adatvédelmi törvény)    A  jogszabály  felsorolja  azokat  a  nemzeti  és  etnikai  kisebbségeket,  amelyek  élhetnek  a  kisebbségi  törvényben  rögzített  jogokkal.  Eszerint  nemzeti  és  etnikai  kisebbség  „minden  olyan,  a  Magyar  Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam területén számszerű  kisebbségben  van,  …  saját  nyelve  kultúrája,  hagyományai  különbözteti  meg,  egyben  olyan  összetartozásról  ad  bizonyságot,  amely mindezek megőrzésére,  közösségeik érdekeinek  kifejezésére  és védelmére irányul.”       A  törvény  záró  rendelkezései  között  sorolja  fel  azt  a  13  népcsoportot,  amely  a  törvény  értelmében  nemzeti és etnikai kisebbségnek minősül:  ­ a bolgár,   ­ a cigány,   ­ a görög,   ­ a horvát,   ­ a lengyel,   ­ a német,   ­ az örmény,        ­ a román,   ­ a ruszin,   ­ a szerb,   ­ a szlovák,   ­ a szlovén és   ­ az ukrán.       

10

  8. Mutassa be a cigányönkormányzatok kialakulását (választás);  az ombudsman szerepe és jelentősége        Kisebbségi önkormányzatok    A  Magyarországon  élő  nemzeti  és  etnikai  kisebbségek  jogai  közül  kiemelkedő  fontosságú,  hogy  érdekeik  védelmére  és  képviseletére  helyi  és  országos  önkormányzatokat  alakíthatnak.  Azok  a  tör­ vényhozói  szándék  szerint  a  kisebbségi  közösségek  önigazgatásának  szervei,  a  kisebbségi  jogok  érvényesítésének  intézményi  garanciái.  A  választójog  általánossága  miatt  azonban  nem  biztosított,  hogy  a  képviselők  ténylegesen  attól  a  közösségtől  kapják  megbízatásukat,  melynek  képviseletére  vállalkoznak.  A  jogi  szabályozás  hiányosságai  következtében  olyan  személyek  is  kisebbségi  önkormányzati mandátumot szerezhetnek, akiket az érintett közösség nem sorol tagjai közé.     A  2002­es  választások  után  az  is  megesett,  hogy  olyan  településeken  is  kisebbségi  önkormányzat  alakult, ahol nem élnek az állítólagosan képviselni kívánt kisebbségek. Új jelenség az is, hogy egyes  településeken a többségi közösség kiszavazta az önkormányzatból a tény­leges  kisebbségi jelölteket.  Ezek  után  felvetődött  a  javaslat,  hogy  a  kisebbségi  önkormányzati  választásokon  kizárólag  a  településenként  és  kisebbségenként  vezetett  külön  névjegyzékben  szereplő  választói  kör  vehessen  részt. A regisztráció ötlete azonban sokakban fájdalmas történelmi emlékeket ébreszt.    A  települési  önkormányzat  képviselő­testülete  alakuló  ülésén  dönt  a  kisebbségi  önkormányzattá  nyilvánításról,  illetve  a  kisebbségi  képviselők  az  alakuló  üléstől  számított  3  napon  belül  döntenek  a  közvetett módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzat megalakításáról.    A  helyi  kisebbségi  önkormányzati  feladat­  és  hatáskörök  a  helyi  kisebbségi  önkormányzat  testületét  illetik meg. A testület a hatáskörét az elnökre, a települési önkormányzat képviselő­testülete feladat­ és  hatáskörét  –  a  hatósági,  valamint  a  közüzemi  szolgáltatásokkal  össze­függő  feladat­  és  hatáskörök  kivételével – a helyi kisebbségi önkormányzat testületére, annak kezdeményezésére átruházhatja.    A helyi kisebbségi önkormányzat testülete döntését határozati formában hozza. Ülését az elnök hívja  össze és vezeti.     A  helyi  kisebbségi  önkormányzat  testületének  tagja  a  kisebbségi  ügyekben  az  adott  helyi  kisebbség  érdekeit  képviseli.  A  helyi  kisebbségi  önkormányzat  a  kisebbségi  önkormányzatok  bizottságot  (bizottságokat) hozhatnak létre.    A kisebbségi önkormányzat feladatai hatékonyabb ellátására szabadon társulhat más önkormányzattal.  A társulás feltételeit megállapodásban kell rögzíteni. Közös kisebbségi testület létrehozása esetén az  érintett  szomszédos  települési  önkormányzatok  képviselő­testületei  –  a  közös  kisebbségi  testület  véleményét figyelembe véve – megállapodás alapján szabályozzák, hogy melyik polgármesteri hivatal  segíti a közös kisebbségi testület ügyvitelét.    Az ombudsman szerepe és jelentősége    A  kisebbségi  biztos  a  nemzeti  és  etnikai  kisebbségek  jogairól  szóló  1993.  évi  LXXVII.  törvény  (kisebbségi törvény) hatálya alá tartozó kérdésekben jár el.     Ennek értelmében a kisebbségi biztoshoz fordulhat:   • az  az  állampolgár,  akinek  a  kisebbségi  törvényben  biztosított  jogait,(pl.:anyanyelv­használat,  szabad kapcsolattartás, anyanyelvű oktatásban való részvétel, önazonosság)­,   • az  a  közösség,  amelynek  kisebbségi  jogait  (pl.:  önkormányzatiság,  országgyűlési  képviselet,  intézményfenntartás, kulturális autonómia)­,  

11

•

az a helyi és országos kisebbségi önkormányzat, amelynek kisebbségi önkormányzati jogait (pl.:  közigazgatásban való részvétel, együttműködés a közigazgatási szervekkel, művelődési és oktatási  önigazgatás, saját vagyonnal való gazdálkodás)­ megsértették.  

    Az állampolgár nemzeti és etnikai kisebbségi jogai sérülhetnek pl.:   • indokolatlanul lassú ügyintézés,   • hátrányos megkülönböztetés,   • nem megfelelő vagy téves tájékoztatás,   • méltánytalan személyes bánásmód,   • a tájékoztatás indokolatlan megtagadása,   • jogszabálysértő határozat,   • egyéb mulasztás következtében.     A  kérelem  benyújtása  akkor  lehetséges,  ha  a  kérelmező  a  rendelkezésére  álló  közigazgatási  jogorvoslati lehetőségeket már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.                                                                                      

12

 

  9. Mutassa be az oktatásban végbemenő változásokat 1989­től napjainkig!        A  rendszerváltozást  követően,  de  különösen  az  Európai  Unióhoz  való  csatlakozás  után  több  kezdeményezés  született  meg  a  romák  oktatási  helyzetének  javítására.  Ezek  általában  állami  (minisztériumok,  állami  alapítványok),  a  civil  szférás  (alapítványok,  magánszemélyek,  cégek),  valamint külföldi szervezeti kezdeményezések.    1. ÓVODA:     A  roma  gyerekek  11%­a  nem  járt  korábban  óvodába,  ennek  oka  elsősorban  a  drága  szolgáltatásban  kereshető, de az O. M. új intézkedésének hatására az óvodáztatásban résztvevők száma nőni fog. Az  óvodai  étkeztetés  ingyenessé  válik  a  rászorultak  javára.  Az  új  közoktatási  törvénykötelezővé  teszi  a  gyermek,  tanuló  felvételét  az  óvodába,  az  iskolai  napközibe,  illetve  a  kollégiumba,  ha  felvétel  összefügg  a  gyermek,  tanuló  veszélyeztetettségével,  a  gyermek  ügyében  hozott  gyámhatósági  intézkedésekkel.     2. ÁLTALÁNOS ISKOLA    Az Oktatási Minisztérium ún. integrációs normatívával arra ösztönzi az iskolákat, hogy ne elkülönítve,  hanem integrált osztályokban tanítsák a gyerekeket. Célcsoportját azok a gyerekek jelentik, akiknek a  szülei  legfeljebb  nyolc  általános  iskolai  osztályt  végeztek  és  anyagi  helyzetük  miatt  jogosultak  a  gyermekvédelmi támogatásra. Ezt a támogatást 2001­ben 780 ezer gyerekre vették igénybe.     Az integráció tehát nem etnikai csoportot céloz meg, ám igen nagy arányban mégis roma gyerekeket  talál  az  integráció  által  segítendőnek.  Amíg  az  iskolás  gyermekek  20%­a  esik  ebbe  a  kategóriába,  addig a roma gyerekek 80%­a.      Jelenleg  Magyarországon  60  ezer  fogyatékosnak  minősített  gyerek  van  a  közoktatásban.  Az  integrációs  törekvések  következtében  20%­uk  kikerülhet  a  szegregált  oktatásból.  A  program  elemei  részét képezik a Nemzeti Fejlesztési Tervnek.     Országos méretekben megvalósulnak a szociológiai kutatások által javasolt integrációs lépések, s teret  kapnak a korszerű pedagógiai megközelítések a hátrányos helyzetű gyermekek oktatásában. A hálózat  bázisintézményei  elsősorban  az  ország  két  észak­keleti  régiójában  kisebb  számban  pedig  a  Dél­ Dunántúlon és a fővárosban, illetve környékén helyezkednek el.     Roma és hátrányos helyzetű gyerekek integrációjáért felelős miniszteri biztos kinevezése és Országos  Integrációs Hálózat létrehozása történt meg a közelmúltban.    3. KÖZÉPISKOLA    Az  érettségit  adó  iskolákba  a  cigány  fiatalok  töredéke  jut  el,  ,  de  közöttük  is  magas  a  kibukók,  lemorzsolódók  aránya.  A  középiskolázásban  való  részvételük  elősegítése  érdekében  két  alternatíva  formálódik  ki.  Az  egyik  a  nemzetiségi  gimnáziumok  mintájára  szervezett  középiskola,  pl.:  a  pécsi  Gandhi Alapítványi Gimnázium.   Ez  a  megoldás azt  hangsúlyozza,  hogy  a  cigányság  a  többi  magyarországi  nemzetiséghez  hasonlóan  önálló kulturális arculatú (nyelvű) népcsoport.     A másik lehetőség az úgynevezett interkulturális modell, amelyek között például a Roma Esély nevű  program alapján működő szolnoki Hegedűs T. András Középiskolát lehet kiemelni. Ennek programja  és  gyakorlata  a  roma  és  a  környezeti  kultúra  együttműködését  tűzi  ki  célul,  és  valósítja  meg  a  hátrányos helyzetű roma és nem roma diákok célcsoportjaiban.    

13

  10. Mutassa be a cigányság munkaerő piaci helyzetét napjaikban!         Az oktatás alacsony színvonala, a munkaerő képzetlensége időzített bombaként robbant az előre nem  látott rendszerváltozás után. A romok pedig maguk alá temették a cigányság jelentős részét az elmúlt  évtizedek eredményeivel és illúzióival együtt.     A  szocializmus  alatt  segédmunkásként  foglalkoztatott  cigány  származású  munkavállalók  váltak  először fölöslegessé a privatizálandó vállalatoknál.   (A  70­es  években  a  foglalkoztatottság  a  romák  körében  85%­os  volt,  míg  1993  végére  29%­ra  csökkent.)    Az alacsony iskolázottságú embereknek, azoknak, akiket az elmúlt évtizedekben is csak a legkevesebb  szakértelmet igénylő  feladatokra  használtak,  elbocsátottak,  megingott  a  megélhetése, és ennek  egyik  következménye az lett, hogy sorra veszítették el lakásaikat, mivel képtelenek voltak a régebben felvett  lakásépítési hiteleiket visszafizetni.    A  rendszerváltás  sokkhatása  után  a  cigányság  az  elmúlt  években  kialakult  új  körülmények  között.  Kialakulóban  van  egy  olyan  réteg,  amely  sikeres  tudott  lenni  az  elmúlt  években  kialakult  új  körülmények  között  is.  Ők  leginkább  vállalkozóként  próbálnak  érvényesülni,  többen  számottevő  sikerrel. (Vannak, akik kényszerből lettek vállalkozók.)    A cigány családok jelentős része rövid időn belül az évtizedekkel ezelőtti szintre süllyedt vissza, mivel  képzetlenségük  miatt  esélyük  sem  volt  munkalehetőségre.  A  reménytelen  helyzetben  került  cigány  emberek körében ismét kialakult a „megélhetési bűnözés”, amely sokak számára az életben maradás  egyetlen esélyét jelentette.     A többségi társadalom megújult ellenszenvvel fordult a cigányság felé. Újabb oktatási, foglalkoztatási,  hatósági  és  lakhatási  diszkrimináció  mellett  ötletként  megjelent  a  kényszerlakhelyekre  telepítés  gondolata is. (Emellett támadások, bántalmazások, nyílt faji megkülönböztetések a politikai erők által:  tiszavasvári különballagás stb.)    Az  oktatás  terén  a  cigányok  kulturális  felzárkóztatása  érdekében  új  kezdeményezések  láttak  napvilágot.  Ezek  között  megtalálhatók  a  különböző  felzárkóztató  és  szakképző  programok,  de  ugyanígy  a  ma  már  európai  hírnévre  szert tett  pécsi Gandhi  Gimnázium  vagy  az  átlagnál  magasabb  tudású szakemberek képzésére szolgáló Romaversitas Láthatatlan Kollégium is.                                    

14