1
IV. Teréz az semmi, Teréz meg Jézus, az minden!
(praktikum)
Ezt Avilai Nagy Szent Teréz szokta mondogatni, amikor akadékoskodó vagy csak aggódó ismerősei megkérdezték, hogy hogyan is gondolja, hogy csak úgy, egy fillér nélkül, nekivág kolostorokat alapítgatni … És neki „bejött”! Próbáld ki te is, amid van (mondjuk mindössze öt árpakenyér és két hal), és ami vagy (ami nagy valószínűséggel nemcsak az én esetemben, hanem a tiédben is inkább csak 0 = nulla), azt add át Jézusnak. Ő a Nr. 1, azaz, Ő az 1 a sok kis nulla előtt, ami így hallatlanul fölértékelődik … ! Az alábbiakban egy csokorba összegyűjtöttem néhány altáborvezető társam ötleteit, meg a „távoktatás” kezdetén kiküldött teszt néhány beküldőjének gondolatait. Szemezgess belőlük, csak a magját ne köpd ki! (ugyanis az a lényeg…)
1 Hogyan segíthetsz abban, hogy gyorsan megismerjék és megkedveljék egymást a gyerekek a csoportodban? „Neves” (=keresztnevekkel való) játékokkal Csapatjátékokkal Közös tevékenységekkel Együtt küzdünk valamiért, együtt építünk valamit Csapatkiáltással Közös titok, közös kincs (bigyó) kitalálásával Milyen játékokat tartasz megfelelőnek? Az elején névtanulós játékokat játszunk, aztán iskoláról, hobbiról beszélgetünk, vagy játék formájában tájékozódunk, vagy valamilyen csapatjáték elég jól összehozza őket Ismerkedő játékok a legelején, aktívabbaknál még a fejbecsapósdi is működik, megfelelően puha eszközzel, vagy az „ez az én székem” játékkal. Egyszerű játékkal kezdünk, amiben mindenkinek sikerélménye van, és aminek része, hogy meg kell egymást szólítani. Így könnyebben megtanulják egymás neveit, és persze mi is az övékét.
Ismerkedős játékok Pozitívan alliterál (ismerkedős) A csoport körben ül vagy áll és egyesével haladnak. Mindenki elmondja a keresztnevét és hozzá kapcsol egy pozitív jellemzőt, ami önmagára nézve igaz. Vagyis pl. Judit jóhiszemű, Dió dolgos, stb. A következő személy mindig elismétli az előtte megszólalók nevét és pozitívumát. Ha a társaság kellőképpen összeszokott, búcsúzáskor ugyanígy körbemehetünk, de mindig a mellettünk ülőt mutatjuk be és mondunk róla egy új jó tulajdonságot, amit aznap tudtunk meg róla. Szerepcserés bemutatkozás (ismerkedős) Párokra oszlunk. 3 percet hagyunk az egymásnak való bemutatkozásra, majd a nagy körben már a párunkat mutatjuk be. Ide én ülök! (ismerkedős) Egy körben ülünk (vagy állunk) és egy helyet kihagyunk, egyvalaki pedig bent áll a kör közepén. Kétszer körbemegyünk a keresztneveken. Az kezdi a játékot, akitől az üres hely jobbra van. Ő azt mondja, „Ide én ülök” és oda is ül. Most ismét az jön, akitől jobbra van az üres hely. Ő is szintén azt mondja, hogy „ide én ülök” és átül. Harmadszorra viszont azt mondja az, akinek a jobbján üres a szék, hogy „ide a … ül” és behelyettesít egy nevet a csoportból, az pedig gyorsan odaül. És kezdődik újra: „Ide én ülök. Ide én ülök. Ide a … ül.” A cél az, hogy aki középen áll, mihamarabb le tudjon ülni. Erre akkor van lehetősége, ha a harmadik mondatban lassan mondják a nevet (illetve ha olyan nevet mondanak, ami nincs is a csoportban) vagy ha valaki figyelmetlen, amikor át kell ülnie egy másik székre. „Fejbecsapósdi…”: A gyerekeket körbe ültetve mindenki elmondja sorban a saját nevét, hogy mindenki megjegyezhesse. ezután az egyik csoportvezető középre áll egy „gumibottal” a kezében és
2 megkéri vezetőtársát, hogy mondja ki hangosan az egyik gyerek nevét. Amikor a név elhangzik, a középen álló megpróbálja azt a gyereket fejbekólintani. Erre annyi ideje van, míg a megnevezett nem mondja egy másik társának a nevét, akinek szintúgy egy újabb nevet kell mondani. A játék addig halad, míg a középen álló egyszer le nem csapja időben az egyik megnevezettet. Ekkor az aki csapott, és akit lecsapott helyet cserélnek, az új kört az egykori lecsapó kezdi. Fontos szabályok: Nincs visszahívás, aki engem mondott, én azt nem mondhatom, valamint a középen álló nevét senki nem mondhatja. Variáció: nem a gyerekek saját nevével játszunk, hanem pl. állatnevekkel, helyiség nevekkel, szentek nevével stb….
„Bemutatkozás”: A gyerekek sokszor frusztrált bemutatkozását fel lehet oldani, ha azt a feladatot adjuk nekik, hogy a vezetéknevüket és annak kezdőbetűjével kezdődő további három tulajdonságukat mondjék el. Pl.: Barbi vagyok Budapestről, Ballagok az idén és Bátor vagyok. Variáció: nem a saját keresztnevének, hanem az előző keresztnevének kezdőbetűjével mondjon tulajdonságokat.
„Térkép”: A csoportvezetők lerajzolják egy nagy csomagolópapírra, vagy lepedőre Magyarország térképének a kontúrját, majd megkérik a gyerekeket, hogy jelöljék be a térképen azt a helyet, ahonnan származnak. Figyelem: legyen hely a határon túli fiatalok számára is!
Csoport/közösség alakító játékkok „Csomózódás”:Egy nagy körben állva minden gyereket arra kérünk, csukja be a szemét és nyújtsa előre a két kezét. Ekkor háromra mindenki a kör közepe felé indul becsukott szemmel, és két kinyújtott kezével két másik kezet kell megtalálnia, megfognia. Mikor mindenkinek van „megfogott keze” kinyithatjuk a szemünket és megpróbáljuk kioldani az így keletkezett csomót. Segítség: Minden csomó kioldható!!Figyelem: ha túl sok idő eltelt már, egy nagy csatakiáltással háromra mindenki elengedheti a másik kezét, kvázi felrobbantjuk a csomót. „Boszorkánylépés”: Kinevezünk egy boszorkányt (elsőre egy csop.vezt) és kb. 4-5- méterre tőle felállítjuk egy hosszú sorba a gyerekeket. A boszorkány háttal a sornak elkiáltja magát: Boszorkánylépés 1,2,3, majd erre a 3-ra megfordul a gyerekekkel szembe. A játék lényege, hogy mindaddig, amíg a boszorkány háttal áll a többieknek, azoknak futniuk kell felé, vagy inkább lopakodni, mikor azonban megfordul mindenkinek meg kell dermednie abban a pózban, ahogy akkor áll. Amennyiben a boszorkány megfordulásakor bárkit mozogni lát, azt teljhatalmúlag visszaküldheti a kezdő vonalhoz, ahonnét indult a sor. Ez a folyamat addig ismétlődik, míg valaki, aki meg tudja érinteni a boszorkányt, amíg az háttal a többieknek áll. Ekkor ő változik boszorkánnyá. Figyelem: nagy helyigényű játék, de biztos siker! Ping-pong (figyelemjáték, kiesős, akár sok emberrel is) Körbe állunk. Alapesetben a jobb kezünket használjuk ütőként. Egy tetszőleges személy bal kezével feldobja a láthatatlan labdát, jobb kezével üt, miközben azt mondja, „ping”. A tőle balra álló játékos kapja meg ezáltal a labdát és azon nyomban tovább is kell ütnie jobb kezével ütő mozdulatot végezve, miközben „ping”-et mond. És így tovább, a labda balra halad. A labdát folyamatos „ping”-eléssel körbe lehet juttatni. A következő feladat a „pong” elsajátítása. A labda hozzánk jobbról érkezik, de mi megváltoztathatjuk az irányát azzal, hogy bal kezünkkel ütünk bele és azt mondjuk, „pong”. Innentől kezdve a labda nem balra, hanem jobbra halad és most már mindannyian bal kezünkkel adjuk tovább, miközben „ping”-et (!) mondunk. A labda iránya bármikor tetszőlegesen megfordítható az ellenkező kéz ütésével és a „pong” szócska mondásával. Egy kis nehezítés/könnyítés hozzá, hogy ha nem szeretnénk ütni, vagy mert fogalmunk sincs, hogy mi következik, vagy a mellettünk álló dolgának megnehezítésére, le is guggolhatunk amikor ránk kerül a sor, miközben azt mondjuk, „sutty”.
3 A lényeg, hogy meglegyen a játék ritmusa és összhangban legyenek a mondásaink és a kézmozdulataink. Aki elrontja, kiesik. Mi zörög? (csoportverseny, hallgatózós, egészen kicsiknek is) A játékvezetőnek fel kell készülnie különböző tárgyakkal, melyekkel hangot tud kiadni (kulcs, papír, botok, víz, műanyag, stb., a lényeg, hogy sok legyen belőle). A csoportokat oszlopokba állítjuk úgy, mint a sorversenyeknél, azonban mindenkinek be kell csuknia a szemét, amint elkezdődik a játék, Az oszlopok első emberét magához szólítja a játékvezető (egy kicsit távolabb a csoportjuktól) és amíg azoknak csukva van a szeme, a fülükbe zörög egy adott tárggyal. Amint felismerik, hogy mi lehet az, megfordulnak, kinyitják a szemüket és visszaszaladnak az oszlopuk első emberéhez és a fülébe súgják, hogy mit hallottak. Azok pedig egyesével továbbadják. Ha elért az utolsó személyhez is a súgás, az fölteszi a kezét. Ennek alapján történik a rangsorolás, hogy ki volt a leggyorsabb. Már csak az ellenőrzés marad hátra. Vagy a játékvezető fülébe súgják egyesével az általuk vélt megoldást vagy egy fejlettebb csoportnál becsület alapján is működhet a dolog, ha a játékvezető megmondja a legvégén, hogy mit hallottak. Nyulak, ki a bokorból! (mozgatós, nevetős) Hárommal osztható + 1 személy kell hozzá. Hármasával csoportokra oszlunk. Ebből 2 a magasban megfogja egymás kezét, ők lesznek a bokor. A harmadik a kezeik alá áll, füléhez emeli a kezét, ő a nyúl. A +1 ember egy kint rekedt nyúl, aki a bokorba szeretne bebújni. Ha elkiáltja magát, hogy „Nyulak, ki a bokorból!’, akkor az összes nyuszi kifut és egy másik bokorba bújik. A kiáltó is megpróbál bebújni egybe. A kint ragadt kiáltja a következőt. Ha azt kiáltja, hogy „Bokorhasadás!”, akkor a bokrok keresnek maguknak másik nyulat és másik fél bokrot. Ilyenkor a kiáltó természetesen bokorként viselkedik. Ha azt kiáltja, hogy „Erdőtűz!”, akkor mindenki más funkciót vagy helyet keres magának.
Egyéb játékok Sok gyereket megmozgatót, amihez mozogni kell, futkározni, erőt kifejteni. A „hegyenlevés” második felében általában jól szokott jönni valamilyen ülős, de mozgós játék is (pl. 2 pulcsi körbeadogatása, hogy ne találkozzanak). Olyan játék is legyen a tarsolyunkban, amibe sérült gyerekek is be tudnak kapcsolódni! Mozgást igénylő közösségi játékok, valamint kisebb ön-, ill társismereti játékok.
X ember, x láb, x testrész (mozgatós, nevetős, kicsit gondolkodós, akárhány emberre) Egy játékvezető határozza meg, hogy a játékosok közül hány embernek kell összekapaszkodnia, valamint mennyi és milyen testrészeik érhetnek le a földre. Pl. ha 10 ember játszik és azt mondja a játékvezető, hogy 6 ember 6 láb, 10 kisujj, akkor a csoportból kiválik 6 ember, mindegyikük egy lábra áll és 6-an mindkét kisujjukat a földre teszik, 4en csak az egyiket. Ha nagyon sokan vannak a játékosok, versenyeztethetjük is őket úgy, hogy több csoportra választjuk őket szét és az nyer, aki a leghamarabb teljesíti a feladatot. Egérút (mozgós, sok ember kell hozzá) Két (vagy több) személy kivételével négyzetrács alakzatot veszünk fel. Vagyis pl. ha 32-an vagyunk, akkor abból 3 ember félreáll, a maradék 30 pedig 6 sorba feláll 5-ösével. A négyzetrács pontjai a játékvezető felé fordulnak és karjaikat oldalsó tartásba emelik. Ezzel sorok alakulnak ki közöttük. Ezekben a sorokban tud mozogni az egér és a macska, vagyis a maradék két ember. A sorok végén van lehetőségük sort váltani, kéz alatt nem lehet átbújni. Ha a játékvezető egyet tapsol, akkor mindenki 90 fokot jobbra fordul, ezzel megváltozik a sorok iránya és folytatódik a hajsza. Amennyiben a macska megfogta az egeret, úgy annak a sornak az utolsó és első embere lesz az új macska és egér, amelyikhez a legközelebb voltak az elkapás pillanatában.
Csoportos feladatok
4 Csoportrajz készítése: Egy nagyobb fehér papírra közösen készítünk el egy képet, úgy, hogy mindenki csak egy színnel dolgozhat. Például két-három embernél van fekete ceruza, ők rajzolják a vonalakat, akiknél kék van, azok színezik az eget, akiknél zöld, a füvet, stb….Így egy kép fog kialakulni mindenki közös munkájából, majd a képet szétvághatjuk és mindenki kaphat belőle egy részt, amit hazavihet. Figyelem: a kellékekről már a hegyre indulás előtt gondoskodni kell!
Óriás puzzle: Egy elég nagy képet, szentírási szakaszt, fotót, stb. a csoportvezetők előre feldarabolnak, majd minden gyereknek adnak egy darabot. A feladat, hogy valahogyan közösen rakják ki a gyerekek a képet, szöveget, fotót. Figyelem: mivel elég sok gyerek van egy csoportban, könnyíthetünk a feladaton, ha nagyobb darabokra vágjuk az adott dolgot. „Szövegkiemelés”: A csoportvezetők felolvasnak egy szentírási szakaszt (a találkozó témájához igazodva esetleg) kétszer egymás után hangosan, lassan. Ez idő alatt a mindegyik gyerek felírja egy kis cetlire azt a mondatot, vagy szót, ami őt megérintette, szíven találta, vagy csak egyszerűen tetszik neki. Mikor mindenki készen van egy nagy csomagolópapírra, amire előzőleg felírják a vezetők a szakaszt, mindenki felragasztja a kis cetlijét, a szakasz számára fontos mondatával, szavával. Figyelem: Nem baj, ha vannak egyezések!
Közös éneklés Körben ülve mindenki egy rövidke éneknek csak egy szótagját kapja, és egymás után sorban énekelve a szótagokat kialakul a dal. (Pl. Bo-ci-Bo-ci-tar-ka – egy-egy szótagot, egy-egy gyerek énekel csak) Figyelem: érdemes fiúkat-lányokat egymás mellé, felváltva ültetni, így a fiúknak is nagyobb esélyük van eltalálni a hangokat☺ Milyen énekeket tartasz megfelelőnek? Aminek könnyű a dallama, lehet mutogatós. Fontos, hogy ismerjék a szövegét, esetleg előtte beszéljük is át, hogy mit jelent. Mindezek mellet vannak, akiket egyszerűen csak a megfelelő "fegyelmezés" tud lekötni a dalolás alkalmával is... ezalatt értem az aktív mutogatást, és természetesen csoportvezetői trükköket: nem hozhatsz vizet ha rendetlenkedsz ének közben… Gyerekeknek szóló keresztény dalok: Kicsiny kis fényemmel, vagy a már nagyon jól bevált: jól vigyázz kicsi kéz, A béna az úton ül és kiált, meg a Pillangó ha lehetnék is lekötné a dalosabb kedvűeket. A nagy altáborokban azt, amelyiket a legtöbb gyerek ismer, a kamaszoknál, diákoknál: már Dax énekek, komolyabb Jenő-s énekek, illetve a „Minden mi él” szinttől felfele, a gitáros és taizé-i énekek.
Páros feladatok Párosbeszélgetés (fontos a jó felvezetés☺) - párokat alakítunk (pl. előre megírt kis cetliken híres párok neveit tüntetjük fel: mesefigurák, „sztárok”, szentek, stb…, majd mindenki húz egyet, és meg kell keresnie a párját, például: valaki azt húzza Zakariás, meg kell keresnie azt a valakit, aki az Erzsébet cetlit húzta) - a pároknak az lesz a feladata, hogy megosszák egymással, milyen volt számukra az út a hegyre, vagy az, hogy hogyan érzik magukat Nagymaroson, vagy bármi hasonló kérdést. Figyelem: fontos még az elején tisztázni, hogy ami közöttük elhangzik azt nem kell majd nagykörben is elmondani, bátorítva őket ezzel arra, hogy nyugodtan meséljenek egymásnak. - a párokat egy szigorúan meghatározott időre eleresztjük látó-és hallótávolságon belülre, majd amikor letelt az idő (kb. 5-10perc a javasolt) csatakiáltással visszahívjuk őket - Figyelem: a hegyen vannak erre alkalmas helyszínek inkább
Páros játék: Csalogatósdi (mozgatós, hallgatós, akár sok emberrel is) Párokra osztjuk a játékosokat. A párok megbeszélnek egy szót, amit csak ők tudnak. Ezután, a párok szétválnak két csoportra úgy, hogy a pár egyik tagja az egyik csoportba, a másik tagja a másik csoportba kerüljön. A két csoport egymással szembe áll, kb.5-6 m távolságra. Az egyik csapat
5 szemét bekötjük, a másik csapatnak pedig szét kell szóródnia. Onnan kell magához csalogatni a párját a megbeszélt szóval. Nehezített változat: nem mondhatja ki a megbeszélt szót, hanem körül írva kell kiabálni. Jó babiloni hangzavar lesz, ami nehezíti a párunk megtalálását. Vagy akár beköthetjük mindkét csapat szemét is.
2 Hogyan segíthetsz abban, hogy találkozzanak Istennel? Nem kell semmi rendkívülit tenned, csak annyit, hogy te magad próbálj mindig, minden körülménye között nagyon figyelni a mindenütt jelenlévő Istenre! Már amikor belép a regisztrációs helyre, és huncutul rádkacsint az érkező gyermek tekintetében. Aztán, amikor a hegyre menet, az izzó nap sugarával megcsiklandozza a tarkód és a friss széllel letörli az izgalomtól, a gyerekekkel való vesződségtől, meg a hegyre való fölkapaszkodástól verejtékes homlokod. Majd pedig, amikor a hegyen titeket várók énekében és mosolygós kiflijében rád köszön, mint régi ismerős, vagy amikor a közös asztallá változott réten melléd telepszik, és vágyakozón kér tőled egy korty vizet, és …. Ennyi, meg legfeljebb még annyi, hogy ha adódik rá alkalmad, a reád bízott lurkóknak is elmondod, hogy benne is látod Őt. – Az biztos sokat segítene neked is, ha elolvasnád, még a Találkozó előtt Sík Sándor: a Mindennevű c. versét.
3 Hogyan segíthetsz abban, hogy egy zsibongó gyerek-tenger közepette csendben együtt tudjanak imádkozni? Fontos, hogy a csoportvezetők példát mutassanak, de csak végső esetben szavakkal. Néha (5 percenként) énekkel megszakíthatjuk a csendet, hogy legyen értelme, hogy értsék, hogy ez ima, nem csendkirály. Tudatosítani, hogy „most egy zsibongó gyerek-tenger közepén vagyunk, és így szeretnénk közösen imádkozni egy kicsit, méghozzá csendben. Ez nem lesz egyszerű, de nézzük, meg, sikerüle… Az egyik lehetséges megoldás, a tömeg hatása; a másik, a leghangosabb zsibongót, mert van ezeknek egy 2-3 fős magja, mindig közvetlen közelről rendre bírni, akár dugi csokival is a többiek kedvéért, természetesen kizárólag a nap legvégén amikor átadod a szülőnek Nem vagyok benne biztos, hogy több száz gyerekkel kell csendet tartani. Mivel gyerekek, nem tudnak sokáig egy helyben maradni. Ez annál inkább igaz, minél többen vannak. Lehet énekelve is imádkozni – csendesebb énekekkel. Persze fontos a csend, de nem biztos, hogy ilyen népsűrűség mellet. Nem kell csönd az imádkozáshoz, mert ha valaki imádkozni akar, akkor ő magába fordul, és benne meglesz a csönd… Vagy ha feladat a csend megteremtése, akkor valami csendjáték bevezetésével kell csillapítani a hangulatot, és 1-2 lassú taizéi énekkel ráhangolódni... Az ének kétszeres imádság! Milyen közös imádságot tartasz megfelelőnek? Rövid, közös imát, amiben a csoportvezető példája nagyon fontos, ennek alapján legyen lehetőségük nekik is megszólalni (nem kötelező). Fontos, hogy érezzék, hogy az ima valami különleges, magával ragadó dolog, nem kötelesség, nem régimódi szokás. A legalapvetőbb evés előtti imádság sem szokott sikerülni, hiszen szerencsére nagy sikerünk van a nem katolikus neveltetésű gyermekek körében is. A kicsiknek legjobbak a mondókás imádságok. Szentségimádásban legyen inkább „saját nyelvű” ima. A nagy közös imák helyett, kiscsoportban talán könnyebben megnyílnak A nagy altáborokban azt, amelyiket a legtöbb gyerek ismeri 2. amelyiket szeretik A kamasz és a diák altáborban: ének+ kötött és szabad imák
Csend-harang: Gyorsan mondj mindegyikről vagy mindegyiknek valami dicsérőt, aztán alkossatok zengő „csend-harangot”: (minden csoport alkosson szorosan zárt kört, és az előimádkozó legyen a közepében harang nyelve).
6
4 Hogyan segíthetsz abban, hogy megismerjék a nap témáját? Három kérdés: Legyen kéznél legalább három jó kérdésed, amivel jól tudnád provokálni, vagy beszélgetésre ingerelni a csoportodat! Képzeljük el, hogy egy szigeten vagyunk, ahol csak mi lakunk. Egy városunk van, mindenki itt él. Te mi lennél ebben a városban? Milyen épületekre, dolgokra lenne szükségünk? Milyen törvények lennének itt? stb. Alapítsuk meg ezt a várost! Találjuk ki egy mesét! Körben ülünk, mindenki mond egy mondatot, vagy részt. Lehetnek előre megadott szereplők, vagy helyszínek. Mit tudnak a találkozó témájáról? Szeretik-e a hittanórát? Miért? Ki volt már olyan helyzetben, hogy….. Ha most kívánhatnál bármit, de csak három dolgot, mik lennének? Ha Te volnál a varázsló/bölcs/Harry Potter, mit változtatnál meg a világban? Mi az, amit a legjobban szeretsz? Szerinted mi a legcsúnyább dolog, amit egy ember egy másikkal művelhet, és miért? Vedd kezedbe az idei Nagymarosi Levél gondolatait (még otthon), próbálj transzformátor lenni, és néhány mondatot próbálj átfogalmazni úgy, hogy magad elképzeled azokat, akikkel Nagymaroson együtt leszel. (Az alábbiakban ezt találod!) „Mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá” (1Pét 2,1) Több barátom van, akik gyűjtik a köveket, bárhova mennek kirándulni vagy nyaralni… Az egyikük mindig fel is jegyzi, honnan való az a kő… Élő köve szerintem nincsen. ;) Te tudod, mit jelenthet ez a kifejezés: „mint élő kövek”…? Nyilván egy hasonlatról van szó – rögtön kitalálod, hogy a „lelki ház” az Egyház, melynek mi vagyunk a tagjai, az építőkövei. Milyen érzés ez neked – kőnek lenni? Nem biztos, hogy vonz ez a dolog… De ha arra gondolsz, hogy egyszer majd talán saját házat építhetsz, akkor biztos jobban elkezd foglalkoztatni a kérdés: Milyen kőből, téglából építsem? Jézus élő kövekből akarja építeni az Egyházat, a „lelki házat”… Aki él, az gondolkozik, érez, akar, cselekszik, lélegzik… Te hogyan gondolkodsz, érzel a közösséged felől, megtaláltad-e a helyed a plébániádon, a közösségedben? Átélted-e már, hogy építed a közösséget és ez jó? Akarod-e, hogy tovább épüljön a „lelki házatok”? Öröm neked keresztényként élni? De van itt még más is. Mint élő kövek, legyünk együtt „lelki házzá, szent papsággá” – írja Péter apostol… Hűha! Hogy jön ide a papság?? Nemcsak az lehet pap, aki erre meghívást kap Istentől? Ez pedig itt mindenkinek szól, aki csak olvassa! A keresztség révén ugyanis tagjai leszünk az Egyháznak, Krisztus testének – és részesei Krisztus papságának. Péter apostol első levelében pár sorral a mottónkul választott rész után így folytatja: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.” (1Pét 2,9 ) Gyönyörűséges meghívás ez! Nem kis küldetés… és ráadásul: a Tiéd! ☺ Ha érdekel, mit is jelent királyi papnak lenni, ha erről még soha nem hallottál, ha eddig azt hitted, hogy csak azok a papok, akik szentmisét mutatnak be, ha kíváncsi vagy, hogyan függ össze ez a kettő, akkor gyere el Nagymarosra május 15-én, hogy többet megtudj a papságról, avagy saját magadról! Készüljünk együtt most is! ▪ A Találkozó előtti hetekben gondold át, hogy kik azok a papok, akikre felnézel, akik mély nyomot hagytak az életedben… Ha nem tudod, járj utána, hogy ki az, aki megkeresztelt, és arra pedig biztosan emlékszel, hogy ki volt az, akitől életedben először kaptad Krisztus testét… Adj hálát értük a szentmisében! ▪ Olvasgasd a Találkozó mottóját, az 1Pét 2. fejezetét, és ízlelgesd a szavait! Ismételd addig, amíg meg nem találod benne a számodra legkedvesebb kifejezést! ▪ Beszélgessetek a hittancsoportotokban arról, hogy milyen a ti „lelki házatok”, mennyire vagytok „élő kövek” – vajon mire hív, mire küld Bennetek most Jézus?
