GÖRÖG OLDAL Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség folyóirata 1. évf. 2. sz.
2010. december
Emlékezés egy régi templomszentelésre
A lap előző számában a templomról, annak összetartó erejéről, a lelki közösségben betöltött szerepéről olvashattunk. A templom és a hívek szorosan összetartoznak. Különösen így van ez a mi hajdúböszörményi görög katolikus közösségünk esetében. Gyakran elhangzik nálunk: eleink négy évszázad alatt négy templomot építettek fel. Mi ez, ha nem a templomhoz való különlegesen erős ragaszkodás bizonyítéka? Templomot építeni évszázadokkal ezelőtt is nehéz feladat volt. Elődeink, ha kellett, harcoltak értük, ha kellett, kéregettek és gyűjtést rendeztek a templomok felépítése érdekében. Em-
lékezzünk meg itt az 1898. május 8-i templomszületésről, amikor az 1892–93-as évben felépült és mindan�nyiunk által szeretett és csodált régi templomunkat felszentelték. Hajdúböszörmény városában a rossz idő ellenére is hatalmas tömeg várta a görög katolikus templom felszentelésére érkező Firczák Gyula munkácsi görög katolikus főpapot. Az akkor már huszonötezer főt is meghaladó hajdúváros polgármestere, Somossy Béla köszöntötte elsőként a rangos vendéget. 1898. május 8-án, vasárnap reggel tömegesen érkeztek a városba a környékbeli görög katolikus hívők, gyalog, lovaskocsin és vonaton
egyaránt. Hajdúdorogról nem kevesebb, mint kétezer hívő lélek érkezett. Az ünnepségen részt vett Kiss Áron református püspök és gróf Dégenfeld József, Hajdú-Bihar megye főispánja is. Reggel kilenc órakor kezdődött az ünnepélyes felszentelés. A templomot alig lehetett megközelíteni a hatalmas tömegtől, az istenháza előtti tér teljesen megtelt. Abban az időben még nem készült el a díszes vaskerítés. A kétezer fő befogadására alkalmas templomban legalább háromezer ember szorongott. A felszentelést Firczák Gyula püspök teljes papi segédlettel végezte. Kíséretében negyvennyolc pap érkezett városunkba. Előbb a templom be-
járata előtt, majd a zárt ajtók mögött folytatódott a szertartás. Végül a püspök szentelt olajjal, a falakat kereszt alakban érintette meg. Ezután következett a liturgia, a szentbeszéd és a másfélórás szentmise, melynek keretében egy papnövendékekből álló harminckét fős énekkar egyházi énekeket adott elő a híveknek magyar, görög és ószláv nyelven. A hajdúböszörményi görögkatolikusság emlékezetes népünnepén körülbelül hatezren vettek részt olyanok, akik nem voltak helybeliek, s csak akkor ismerkedtek meg a várossal. Az ünnepséget Varga László esperes úr szervezte meg. Nagy István
József Attila
Betlehemi királyok
Makláry Zsolt: Krisztus születése
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem!
Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király.
Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye.
Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok! 1929. december
2
GÖRÖG OLDAL • 2010. december
Az elmúlt három évben többször szóltam különböző fórumokon Árpád-házi Szent Piroska személyéről, a szinte elfeledett, de ennek ellenére nagyformátumú bizánci császárnőről, aki Eiréné néven uralkodott férjével, II. Ioannész Komnénosszal, 1118–1134 között. A történelmi tények minden lexikonban olvashatók: Szent László király árva leányát Kálmán király udvarából vitte a küldöttség az akkori világ legnagyobb városába, és legfényesebb udvarába. A korabeli történetíró ezt írja róla: „Telve volt minden bájjal, és dús testi és lelki szépségtől tündöklött, növekedett az erényekben, és kiválóságának még fénylőbb ragyogását sugározta…”. Minden körülmény adott volt, hogy éljen a hatalommal, és gazdagsággal, ami ott ölébe hullott. Ő azonban más életutat választott: a szentek meredek, és keskeny ösvényén járt. Minden erejével, és anyagi javaival, a szegények, özvegyek, és nyomorultak pártjára állt. 800 személyes monostort építtetett, ahol a szerzetesek nem csak imádkoztak, hanem fenntartották a kórházat, az elmebetegek intézetét, a fürdőt, és a könyvtárat. Ez az épület a történelem viharaiban elpusztult, de megmaradt a Pantokrátor templom
Rendhagyó zarándoklat
együttes, amely három templom egymást átható építészeti kompozíciója, páratlan az építészettörténetben. Erről ezt írja a történetíró: „sem felesleges ékszerekkel, és fényűzéssel nem törődött, hanem egész életében jót tett azokkal, akik bármibe őrá szorultak…”. 2008-ban már jártam Isztambulban. Európa legnagyobb városa tisztán, és barátságosan fogadott. Az iszlám világ nem takarja el a bizánci múlt dicsőséges emlékeit. Akkor jártam először az említett templomban. A törökök a pénteki imára használják, de az ima végén bemehettünk a templomba. Megrendülten álltunk a kupola alatt: a Szent Császárnő emléke lebegett a falak között. Ezután meglátogattuk sír-
ját, (ez egy kőszarkofág) a Hágia Szófia előcsarnokában, és meghajoltunk üvegmozaik ikonja előtt, amely ugyanebben a templomban az emeleti karzaton található. Felirata így hangzik: „Eiréné, a legistenfélőbb császárné”. Ezen év májusában Adrienn lányommal, és veszprémi barátaimmal ismét Isztambulban jártunk, most már határozottan a zarándoklat céljával. A halálos ágyán szerzetessé lett császárnő felvette a Xené, (az Idegen) nevet, és majdnem a feledés homályába merült. Emlékét, kultuszát szerettük volna feleleveníteni: az Árpádház legendás történelmi korszakához kötődő, Szent László leányaként szentéletű császárnő, a keresztény Nyugat, és
Kelet összekötő személyisége nagyon is korszerűnek számít. Időközben könyv született életéről és művéről, és szigetszentmiklósi templomunkat is az ő emlékére szentelték. Tudomásunk szerint az épülő veszprémi gk. templom is az ő tiszteletét hirdeti majd. Az egyik célom, a Hágia Szófia, a Kora, és a Pamma karisztosz (A teljesen áldott Istenszülő) templomai keresztábrázolásainak tudományos vizsgálata és fényképezése volt, a másik maga a zarándoklat a Pantokrátor templomhoz, és az áldott Császárnő emlékéhez. Odaérve meglepő volt látvány: a templom bezárva, kerítéssel körülvéve, és felállványozva fogadott. Mivel a biztonsági őrrel nem értettük egymást, pedig törökül szóltunk, elmondtuk magunkban a Szent himnuszát: „Emberi testben angyalként megvetetted a hiúság örömeit, elkerülted a szenvedélyek pusztító viharait… Krisztus, akiért mindent elhagytál, adjon békét a téged tisztelőknek”. Ezek után kíváncsian várjuk a renovált templom felavatását, és reméljük, hogy egyre több hazánkfia, és főleg hittestvérünk felkeresi a templomot, és épül a távolba szakadt nagy szentünk életpéldáján. Dr. Nagymihályi Géza
„…A szívemben van a vágy…”
Nem erre a pályára készültem. Másodéves egyetemista voltam Szegeden geográfus szakon. Úgy gondoltam ez az az út, amelyen haladnom kell. De úgy tűnik az Úr másképp gondolta. Az egyik óra végén a tanárunk – ki tudja miért – feltette a kérdést, hogy komolyan gondoljuk-e ezt a pályát, hogy el tudjuk-e képzelni magunkat geográfusként, akik egész életükben ezzel foglalkoznak? Korábban nem voltak kétségeim afelől, hogy jó helyen vagyok, szerettem ezt a szakot, az embereket, a várost, de az amit mondott és ahogyan mondta megérintett és elgondolkodtatott. Az egyik nap beszélgettem egy lánnyal, aki akkor még 17 éves volt. Eleinte úgy terveztük, hogy moziba megyünk, de aztán mindketten azt gondoltuk, hogy egy
beszélgetés sokkal értékesebb lenne, mint egy film megnézése. Hamarosan kiderült, hogy ez a lány mennyire odaadóan viselkedik másokkal és mennyire komolyan szeretne segíteni másoknak. A barátaival árvaházba járt játszani a gyerekekkel, segíteni szeretett volna azokon a fiatalokon, akikről személyesen tudta, hogy a kábítószer rabjai, ennek érdekében még a tanulmányi eredményét is háttérbe szorította. Ez az odaadás szíven ütött és elindult bennem valami, hogy én is emberekkel szeretnék foglalkozni. Hamarosan kezdett kikristályosodni bennem, hogy a papság az, ami az én utam lesz, mert úgy gondoltam, hogy az ember életében az a legfontosabb, hogy rátaláljon Istenre, és én ebben szeretnék segíteni. Bizonytalansággal csak
az töltött el, hogy én ugyan éreztem, hogy pap szeretnék lenni, de azt nem tudtam, hogy vajon az Isten is azt szeretné-e? A felvételi elbeszélgetésen Szilárd püspök atya megnyugtatott, hogy ha őszintén a szívemben van a vágy a papság iránt, azt bátran tekinthetem az Isten hívó szavának. Ettől kezdve megnyugodtam és azóta is örömmel haladok ezen az úton. A papság gyönyörű hivatás, de sohasem szabad elfelejtenünk, hogy minden foglalkozást és életállapotot megélhetünk hivatásként, s arra, hogy valóban így tegyünk, a Szentírás szavai bátorítanak minket: „Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek.” (Kol. 3,23). Boros András IV. éves papnövendék
GÖRÖG OLDAL • 2010. december
Az én karácsonyom
Mire emlékezhetem négy testvéremmel, hogyan készülődtünk a nagy dicső csoda ünnepére. Édesanyám, aki igaz keresztény volt, így tanított bennünket. Titokban született egy istállóban, de az angyalok mindenütt hirdették. Képzeletünk fantasztikus mesevilágba vezetett. Sajnáltuk, hogy fázhatott az istállóban. Kicsi létére csodálatos feldíszített karácsonyfát küldött nekünk az angyalaival. Nagyon szerettük őt. Este-reggel imádkoztunk hozzá. Édesanyánk vigasztalt bennünket: ő nem fázik. Édesanyja Szűz Mária takargatja, a körülötte lévő állatok melengetik. Segítségül pici szentképet vett elő, ahol a kisdedet szüleivel együtt láttuk. Csodáltuk, milyen szépek és boldogok a képen a kis család tagjai. Ünnepünk fénypontja a karácsony reggelére érkezett el. Mikor az álomvilágból felébredtünk, nem érdekelt bennünket, hogy a csupasz talpunkat a frissen mázolt, és homokkal felszórt
padló szúrja. Csak a csoda! Fénypompa, ami ránk irányult, a karácsonyfáról. De mi mindig is többet akartunk tudni a Szent Családról. Erre szolgált az Isten háza. A második otthonunk volt, ahová mind a mai napig bűnbánó lélekkel, boldogan megyünk. Itt bővült a tudásunk, itt találkoztunk ikonokkal.
3
Ezek nagy szerepet töltenek be hitéletünkben, már több mint másfélezer éve szerepelnek történelmünkben. Először is az ikonok teljes és ferdítésmentes igazságot közölnek. Így nekünk már egyszerű volt a feladatunk, egy képtábláról kellett leolvasnunk, hogy mi történt. Az ikon illusztrál, ábrázol, és érzékelteti a külső eseményeket és a belső lelki folyamatokat. A legfontosabb közlendő a megtestesülés hitigazsága: Az Isten valóságos emberré lett. Megmutatja a következményeket is, amelyek ebből a tényből fakadnak, mivel a teremtés már megtörtént, most a világ újrateremtéséről van szó. A gyermek azért jött a világra, hogy újrateremtsen, szentté tegyen, végső állapotot, harmóniát teremtsen, alkosson. Ez a csodálatos, megmásíthatatlan történelmi esemény éltet bennünket. Köszönöm Istennek, hogy e keresztény családba születtem. Így van értelme életemnek. Sőrésné Molnár Mária
A csillag követése
„Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok. A szegény legénynek utat mutassatok. Mutassatok utat a szegény legénynek, nem találja házát a szeretőjének.”
Botorkáló szegény legény vagyok. Össze-vissza bolyongok a világban. Nem találom a helyem. Lépten-nyomon becsapnak, félrevezetnek, illúziók és délibábok áldozata vagyok, föl kellene néznem az égre, hogy tájékozódni tudjak: merre tartok valójában? Hová megyek? Advent estéin azt kérdezem magamtól: megvan-e bennem a csillagkereső szemű ember? Csöndben dúdolom a címbéli népdalt, mert izgat a csillag feladata. Mi a munkája? Ragyogni, utat mutatni, hazavezetni! Stefan Zweig „csillagóráknak” nevezi az emberiség történelmének azon kivételes időpontjait, amikor egy felfedezés, egy hódítás vagy egy győztes csata megváltoztatta a világ arcát… Történelmünk legfénylőbb csillagórája a betlehemi csillag megjelenése volt. Emberi szavakkal leírhatat-
lan változás következett be. Ennek a csillagnak a megjelenése kettészelte az időt! (i. e. és i. u.) Jézus születése óta lehetetlenség ugyanúgy élni, mint azelőtt! Minden kor minden emberét döntésre készteti ez a ragyogás. Ez a ragyogó csillag nem öncélú fény. Nem fennen pompázó égi díszlet. Miközben világít: utat mutat a föld vándorainak. Mert az emberek szanaszét tévelyegnek, ha Égi Fényének útján nem vezérli őket az Üdvözítő. Ő maga ez az út. Ő maga a sorsunkat irányító fényesség. Ha letérünk az útról, végünk van. Hiszen annyi mindenben okosak vagyunk már, de a legfontosabb kérdésünkre vajon ki felel? A létünk értelmét meghatározó „honnanhovára” ki válaszol? Szabó Magda karácsonyi sorai pontosan jellemzik életünket: „Honnan jössz, kérdezem a hótól. Te hová mégy? A hó ezt kérdezi. Rám néz, én meg rá. Hallgatok. Mit feleljek neki…?” Jézus nélkül mit felelhetek erre a
kérdésre? Lehet-e megnyugtató emberi távlat: gyalogolni a semmibe? Az otthon az a hely, ahol szükség van ránk, ahová várnva várnak bennünket. Isten szükséget szenved Betlehemben, hogy megértesse velünk: kellünk neki! Fontosak vagyunk számára. Be kell takarnunk, el kell ringatnunk, altatódalt dúdolhatunk neki. Fölfoghatatlan boldogság – boldog fölfoghatatlanság! Ránk szorul az Isten! Gyermekké lesz, hogy dédelgethessük, hogy ne féljünk tőle, hanem örüljünk neki, ahogy csöppnyi gyermeknek örvendezhet apja meg anyja. Kistestvérünk lesz az Isten, az emberiség családtagja, aki éhesen és szomjasan várja szeretetünket. Sietve induljunk Hozzá! Járjunk csillagkereső szemmel életünk adventi útján, hogy hazataláljunk Betlehembe. „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok. A szegény legénynek utat mutassatok…” Nagyenyedi Zoltán
4
GÖRÖG OLDAL • 2010. december
„Nyugtalan a szívünk, amíg Benned meg nem nyugszik”
Szent Ágoston eme gondolata rám is igaz. Bár folyamatos lehetőségem volt az Istenhez térésre, hiszen Édesanyám méhétől fogva keresztény ne-
velést és szemléletet kaptam a családomtól, az egyházközségemtől, a Hajdúdorogi Görög Katolikus Gimnáziumban és a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán is. Mindig tudtam, hogy életem legfontosabb feladata az Egyházban Istennek élni és ez a szolgálat örömmel töltött el. Mégis már középiskolás koromban, de érettségi után sokkal komolyabban éreztem, hogy számomra nem mindegy, hogy ezt milyen formában élem meg. Először a Lélek lelkes lendületével bizonyos voltam abban, hogy szerzetesi életre hív az Isten. Aztán jöttek a megpróbáltatások, melyek megérlelték ezt a döntést. Úgy gondolom, mindnyájunknak egy hivatásunk van, az Isten viszont szeretése. Az Isten szerelmesen szeret minket, ahogy mondani szokták halálosan szerelmes belénk. Remélem nem botránkozta-
tok meg ezzel senkit és értik, hogy az értünk megtestesült Fiú Isten szeretetből történő, üdvhozó halálára gondolok. Erre a szeretetre az Isten nem követelőzve, de választ vár. Minden életállapotnak ez a válaszadás a lényege. A házasságban a két fél egymáson keresztül, közösen halad az Isten felé. Ők így tudják a tőlük telhető legjobban szeretni az Istent. Másabb az egyedülállók helyzete. Bár az embertársi szeretet ott is jelen van, de közvetlenebbül élhetik meg ugyanezt a viszontszeretetet. Az előző évben többekkel megismerkedhettem, akik világban élő fogadalmas szüzek, vagy akiknek valamiképp fontos az önállóságuk, de eltökélten törekednek az Istennek élni. Az ő életük így tud leginkább az Istenre irányulni, sem házasságban, sem szerzetesi közösségben nem lennének képesek ennyire szeretni. A harmadik állapotbeli döntés a szerzetesség. Itt a szerzetesi közösséggel együtt, csendben, közös imában és a munkában a folyamatos Istennel való együttlétre törekszünk. Közösségben, de egyedül az Istennel. Nekünk erre van szükségünk. A szerzetesnővéreknél gyakran tényleges szerelemben nyilvánul meg az Isten viszontszeretése, ezért is merek erről így beszélni. Az én szívem is nyugtalan volt, mi a hívás és mi a válaszom. Aztán az államvizsga utáni napokban a Jó Isten lenyugtatta a lelkemet és megnyitotta a szememet. Egyszerre érthetetlenné vált, hogy
mi az amin gondolkodom, hiszen erre vágyok és erre törekszem. És ekkor a Jó Isten újra, a legvilágosabban elém tárta meghívását: Ne félj, csak gyere! Én pedig tudtam, hogy menni kell és menni akarok Vele, akár az ismeretlenbe is. Ez volt az én igenem és életem legboldogabb napja, mely azóta is békével és örömmel tölt el. Hárman döntöttünk körülbelül egyszerre, hogy monasztikus és egyházmegyés szerzetesnővérek kívánunk lenni. Fülöp püspökünk kérésünket elfogadva, a képzésre a keleti rítusú kármelita Szent
imaóra, vecsernye, kis esti zsolozsma) és a lelki olvasmány mellett jelentős szerepe van a napi kétszeri belső imának. Ez a találkozás ideje, amit szabadon tölthetünk, kettesben az Istennel. A munkáink változatosak, többnyire a lehetőséghez mérten személyre szabottak, és egyedül végzendők, de oktatásunk is ide tartozik. Azt még nem tudjuk, hogy mikor és hová, de haza megyünk. Előre láthatóan 2-3 év múlva, amikor Püspök atya és itteni elöljáróink felkészültnek találnak minket arra, hogy megálljuk a helyünket.
Illés monostort választotta Franciaországban (a www. gorogkatolikus.hu linkei közt megtalálható a monostor magyar nyelvű honlapja). Így valóban az ismeretlenbe hozott az Isten, de a legjobb helyre. A szerzetesi életet az ima és a munka dinamikus váltakozása jellemzi. Ebben a közösségben a napi szertartások (utrenye, Szent Liturgia, III. imaóra, ¼ Akathisztosz, VI.
Kívánom, hogy Karácsony szent ünnepén mindnyájunk szívében szülessen meg újra Krisztus Istenünk, és növekedjen, hogy minél teljesebben Neki adhassuk magunkat, és az örök életben szüntelenül gyönyörködhessünk Benne. Ebben kérem és kínálom segítségként kölcsönös imáinkat, hogy hűségesek lehessünk egy életre. Kerékgyártó Mónika
„Üdvözlégy, Istennek szeplőtelen jegyese!”
Az Akathisztosz (jelentése: nem ülve kell végezni) a 6-9. század között keletkezett ének, a bizánci himnuszköltészet egyik régi gyöngyszeme. Az Akathisztosz himnuszt az Istenszülő Szűz Mária tiszteletére írták, melyet egykor a Nagyböjt ötödik szombatján végeztek, ma már más alkalmakkor is. Az Akathisztosz himnuszt CD-n a Miskolci Görögkatolikus Egyházközség énekkara, a Szitosz Kamarakórus tolmácsolásában hallgathatjuk és gyakorolhatjuk ezt a szép, megindító imádságot.
GÖRÖG OLDAL • 2010. december Ez a nyár is, akár csak az előző, fantasztikus élményekkel volt tele. A táborokban kicsik és nagyok jól kibeszélgethettük magunkat, sokat tanulhattunk egymástól. Június végén buszkiránduláson vettünk részt. Parádon megnéztük a kocsi múzeumot, Parádsasváron a Flóra apartmanban voltunk. A hittanosok és a felnőtt énekkarosok családtagjaikkal együtt tölthettek el itt egy kellemes napot. A tulajdonos Alföldi Imre bácsi és felesége Marika néni, akik böszörményiek, nagy szeretettel fogadtak bennünket, egy finom ebédet is készítettek számunkra. Megmutatták nekünk a nyaralót, a szabadidős és játék lehetőségeket, még szaunázhattunk is. A kisebbek csak az infra kabint próbálták ki (55 °C), a nagyobbak és a felnőttek a finn szaunába is bemerészkedtek, itt 110 °C volt mire teljesen felmelegedett. Az udvari játékokat is bővítették, amelyek közül nekem a fából készült sakk tetszett a legjobban. A szabadban csoportos játékokat is játszottunk. Most ugyan csak egy napra jöttünk, de a hittanosokkal már máskor is voltunk itt többnapos kiránduláson. Köszönjük szépen Imre bácsinak és családjának,hogy lehetőséget biztosítanak a rendszeres nyaralásra, nagyon nagy A jövő év nyarán közös Görög Katolikus Nagytábort szeretnénk megszervezni gyermekeinknek a Balaton partján, a Pasztorációs Iroda, az Egyházmegyei Hitoktatási Iroda és az Exarchátus Hitoktatási Irodája együttes szervezésében. Tulajdonképpen ez a tábor lenne 2011-ben a Görögtűz Tábor, korosztályban és helyszínben kibővített formában. Úgyis évről évre jönnének a „kiöregedett görögtüzesek” – most számukra is itt az alkalom. Természetesen korosztályos bontásban, de a Balatonra nemcsak a 10-14 éves gyerekeket, hanem a 14-18 éves fiatalokat is örömmel várnánk. Hisszük, hogy szép közös élményt és jó „építkezést” jelentene a nagytábor a felnövekvő nemzedéknek. Ahhoz, hogy ez a tábor – amely az ötlet szintjén
Nyári kirándulások
ajándék ez nekünk. 2011 nyarán is megyünk egy hittanos csoporttal. Délután a László Kristály Manufaktúra munkájában és termékeiben gyönyörködtünk, ezekből vásárolhattunk is. Hazafelé Egerben megnéztük a Bazilikát, majd a Szem-
Köszönjük meg a jó Istennek, hogy mi látunk és ez csak egy átmeneti, kipróbált „vakság” volt számunkra. A ministránsok közül Antal Péter és Sási Péter szorgalmuk jutalmául részt vehettek Rómában egy hét napos nemzetközi ministráns találkozón.
fényvesztés Múzeumában egy rendkívüli kiállításon keresztül kb. 50 percig átélhettük, hogy milyen a vakok élete. Teljes sötétségben jártunk, vagy inkább botorkáltunk egy konyhában, nappali szobában, az utcán, egy bárban, egy patakon átívelő hídon átkelve a játszótérre érkeztünk. A végén volt még egy labirintus is, amiből „vakon” kitalálni különösen nehéz volt.
Nyaraltunk még Bodaszőlőn, Balatonfőkajáron (voltunk néhány balatoni strandon is), Budapesten, Füzérradványban és Hajdúdorogon a Görögtűz Táborban. 6 éve járunk minden nyáron ebbe a görög katolikus hittanosoknak szervezett táborba. Ehhez szeretnék most egy kis kedvet csinálni, hogy aki teheti próbálja ki ezt a lehetőséget is. Az ország
Görögtűz tábor terv 2011-re
igen vonzónak tűnik – mindnyájunk örömére meg is valósulhasson, már most szeretnénk felmérni az egyházközségek igényeit. Információk: 1. A tábor terveink szerint Fonyódligeten lesz, a Somogy megyei önkormányzat közvetlenül a part mentén húzódó gyermektáborában, faházas elhelyezéssel. 2. I dőpont: 2011. július 24. vasárnap vacsorától július 30. szombat ebédig. 3.Pontos és végleges részvételi díjat egyelőre nem tudunk mondani. Terveink szerint kb. 16.000 Ft/fő lenne az az ös�szeg, amelyből a hat napos tábor során nemcsak a szállást
és a napi háromszori étkezést, hanem néhány közös programot, esetleg kirándulást is meg tudnánk valósítani. 4. F onyódligeten vasútállomás van, tehát az olcsó közös utazást is meg tudjuk szervezni.
Kedves Szülők és Gyerekek! Szeretnék tájékozódni a görög katolikus felső tagozatos általános iskolások és középiskolás fiatalok és családjaik körében,hogy lássam, hogy milyen létszámmal jelentkezzünk erre a fonyódligeti 7 napos kirándulásra. A fonyódligeti kiránduláson kívül lehetőség lesz még más egy vagy többnapos kirándulásra is.
5 minden részéről jöhetnek ide felső tagozatos tanulók. Új barátokat is szerezhetünk és ez nagyszerű dolog. Hat napot tölthettünk el együtt. Minden évben van „Ki mit tud?”, ahol lehet énekelni, zenélni, verset mondani, táncolni… Hittanos vetélkedőt is szerveznek, amit a gyerekek nagyon élveznek. A dorogi strandra, Sóstóra a Vadasparkba és az élményfürdőbe is elvittek minket. Kézművesedtünk is: vászon anyagból virágokat készítettünk, gyöngyöt fűztünk, de volt olyan nyár is, amikor gipsz figurákat festettünk. Utolsó este kimentünk a Nádasba, ahol tábortüzet raktunk, miközben énekeltünk, később különböző játékokat játszottunk. Minden reggel Szent Liturgián, vagy utrenyén vehettünk részt. A napot mindig esti imával zártuk. Eddig mindig Hajdúdorogon szervezték ezt a tábort a görög katolikus gimnáziumban, de jövőre a Balaton partján Fonyódligeten tervezik megrendezni. Örömhír az is, hogy most nem csak a 10-14 éves gyerekek, hanem a 14-18 éves fiatalok is jöhetnek. Jelentkezzetek bátran bármelyik kirándulásra, jól fogjátok érezni magatokat! Szeretettel: Sási Mária Ezek helyszinei: Parádsas vár, Bogács, Bodaszőlő, Fü zérradvány, Balatonfőkajár, Budapest, Hajdúszoboszló. Aki szeretne ezek közül valamelyiken részt venni, december 6-ig jelentkezzen személyesen a vasárnapi Szent Liturgia végén, vagy a 06-30-5192550-es telefonszámon. Nagy örömmel megyek a gyerekekkel kirándulni, mert közvetlenek, vidámak, kedvesek, segítőkészek, tisztelettudók. Hálásan köszönöm a szülők segítségét is, amit a kirándulások alkalmával nyújtanak nekünk, hiszen így több idő jut a gyerekekkel való foglalkozásra a különböző programok lebonyolítására. Tisztelettel és szeretettel: Sási Péter esperes parochus
6 Az apológia, vagy apologetika a hit védelmével foglalkozik. Különösen ismertek a Krisztus utáni második század apologétái, például Szt. Jusztinosz, Tatiánosz vagy Athenagarász. De ide veendő Szt. Ágoston is. Ők az igaz hitet ismertetve védik a keresztényeket és a tévhitekkel, eretnek tanokkal szemben hangsúlyozzák annak igazságát és (általában) az uralkodóknak (Caesarok) ajánlották írásaikat. Ma a hitet, a vallást, sok támadás éri, nem időszerűtlen tehát a hit védelme. Főleg abban az Európában, melyet egységessé a kereszténység tett és mely ezt feladva az Uniós alapokmányba (Lisszaboni szerződés) be sem vette a keresztény alapokat. Nézzük tehát a leggyakoribb vádakat és tévhiteket és gyújtsunk világosságot. A hit elavult, helyébe a tudás lépett mondják. A vallás alsóbbrendű dolog – „a nép ópiuma” (Lenin). Ezzel szemben – igazán hit nélküli ember nincs. A hit mozgatórugója a cselekvésnek. Hiszem, hogy befejezem a megkezdett munkám hiszem, hogy felgyógyulok betegségeimből, hiszem, hogy elérek valahová. De e profán hiten túl a kegyelmi adományként kapott hit meghatározó. Isten a teremtett világból is felismerhető. (v. ö.Róm. 1. 19-20) De a kinyilatkoztatás is megtörtént. Kétszeres tehát a meggyőzés. Kezdetben semmi sem volt, aztán jött a Teremtés. (De nevezhetjük ősrobbanásnak is. A fizikusok szerint ezt megelőzően semmi sem volt.) A hit és a tudás nem ellenség. (Ezt már Alexandriai Kelemen is megírta a 2. szd. végén.) A hit is fejlődik a vakhittől a meggyőződésig. „Tudom, kinek hittem” írja Pál apostol (2 Tim. 1. 12). A legnagyobb tudósok is általában hívő emberek, mert kutatásaik során felismerik korlátaikat. Ez a hit megingathatatlan, szinte már bizonyosság. A hit szeretetre vezet, a szeretet önzetlenségre, felelősségtudatra és Krisztusi, másokért való létre és ez csak ez az üdvösség útja. A történelem pedig tanúsítja, hogy csak az önzetlen, másokért élő emberek válnak a törté-
GÖRÖG OLDAL • 2010. december
Kis apológia
nelem nagyjaivá. A vallás nem alacsonyabb rendű. Vallása csak az embernek van(!) állatnak nem adatott meg. Transzcendentális tudata csak az embernek van. A kultúra és a kultusz összetartozik. A vallás kultúrát teremt, őriz és terjeszt. A vallás megtartóereje is ismert. A török idők alatt ez tartotta meg a magyarságot és Trianon után ez őrizte a nyelvet, a kultúrát. A kereszténység az egyetlen isteni alapítású vallás, hiszem Jézus Krisztus az Isten fia, Megváltó alapította. Bár a II. Vatikáni Zsinat megállapította, hogy „az Ige magvai más vallásokban is megtalálhatók ezért tisztelni kell minden embert. A kereszténység a szeretetet hirdeti. Ha szeretet vezérel szabadabb vagy, mintha gyűlölet irányítana. Ez a szeretet szabadsága. A szeretet rosszat nem tesz, nem akar. Ezért mondhatja Szt. Ágoston: „Szeress és tégy amit akarsz!” (Az emberszeretetről szól Mt 25,40 is) Ezért fontosak a Hit, Remény, Szeretet erényei. A hívő ember nem omlik ös�sze, nem magányosodik el. (C. G. Jung pszichoterápiája erre épül!) Mondhatjuk tehát, hogy alsóbbrendű, vagy nem fontos? Azt hiszen, nem! Következő dolog, hogy minek az Egyház? „Hiszek én a magam módján, de nem kell ehhez szervezet” a vallás magánügy. Ezeket is igen sokszor hallani. De mi az igazság? A vallás nem mágia, nem varázslat. Nem csak a „kiválasztottak sajátja (amint azt a gnosztikusok tanították). A megvallása valaminek tanúk előtt megy végbe, „aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt.” (Mt. 10, 32) A vallás nem magánügy, mert az egyház közösség is. Az ember pedig közösségi lény! Csak közösségben bontakozhat ki igazán. Csak közösség tud igazán sokat tenni másokért. Az egyház nem csak templomokat, de iskolákat, kórházakat, idősotthonokat működtet és segélyszervezeteket tart fenn. A közösségeket is segíti. Meg aztán Jézus mondja:
„ahol ketten vagy hárman ös�szegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt. 18,20) A közös ima, közös ének hatékonyabb, ahogyan a közös munka is többre jut az egynél. Jézus Krisztus egyházat alapított, Máté így ír: Te Péter vagy. Erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” (Mt. 16,18.) Ennek az egyháznak nem csak alapítója, de örök főpapja is Krisztus. Erről szól a zsidókhoz írott levél. A hit letéteményese az Egyház. Csak az Egyház ismeri a teljes igazságot, csak az egyház kapott hatalmat. A történelmi egyházakban így alakult ki a szervezet, a hierarchia, a rend. Mert csak így működik. A vallás nem magánügy, hiszen Krisztustól missziós parancsot is kapott (lásd Mt. 28,19!) A „magam módján” vallott hit csak vélemény. Az igaz hitet fejleszteni, karbantartani kell. Az Egyházon kívül a hit is eltévelyedhet. Erre figyelni is az egyház(ak) feladata. Az egyház Anyaszentegyház (Tartullianus nevezi először anyának, majd Szt. Ciprián is.) Szent Ágoston így ír róla: „Mit használ neked a meg nem bántott atya, Aki megbántással illeted Anyád?” – illetve „Szeressük a mi Urunkat, Istenünket, szeressük Egyházat, őt mint Atyánkat, ezt mint anyánkat, őt mint urunkat, ezt mint szolgálóját másnak.” No meg aztán a társadalomban gyakori negatív hatásokkal szemben, ahogy egyszer egy idős néni mondta az egyház és a gyermek kapcsolatáról. „Ott rosszat nem tanul”! A templom szent hely. Remé nyik Sándor versét ( A templom és az iskola) mindenkinek ajánlom. A katolikusokat gyakran éri kritika Mária tisztelete vagy (és) a képek tisztelete miatt.. Sőt, mivel itt a hagyomány is számít ezt is sokszor szemünkre vetik protestáns testvéreink. „Miért imádjátok Máriát, aki csak ember”? szegezték már nekem is a kérdést… Hát nézzük a válaszokat. Legelőször is imádni csak
Istent szabad, amint az első parancsban megfogalmazódik. Máriát különleges tisztelet illeti meg engedelmessége és Istenanyasága miatt. Mária ugyanis Istenszülő: Theotokosz. Ezt az Efezusi 3. egyetemes zsinat (431) is tanúsítja. Az apostoli hitvallás mondja „aki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától… A reggeli imában pedig ez van. „Szűz Mária, Jézus anyja Te mindnyájunk anyja vagy, Oltalmazz meg minden bajtól Kísértésben el ne hagyj!” Az édesanyját pedig mindenki tiszteli és szereti (lásd tízparancsolat!) Nekünk magyaroknak pedig különösen fontos, Szent István felajánlása óta Mária, hiszen országunk az Ő országa is. A régi magyar himnusz is „Boldogasszony anyánkhoz szólt. A hagyományt ki nem ápolja, történelmét ki nem ismeri bizonytalan jövő elé néz. A képtiszteletről egy profán dologgal kezdem. Sokan hordanak magukkal fényképet valakiről, akit tisztelnek és szeretnek. De nem a képet hanem az ábrázolt személyt! Így van ez a képtisztelettel az egyházban is. Damaszkuszi Szt. János is ír róla: A képtilalom a láthatatlan Istenre vonatkozik, Krisztus képen ábrázolható, hiszen emberré vált – a tisztelet pedig arra irányul akit ábrázol a kép. Ezt fogalmazza meg a 7. egyetemes Níceai zsinat is 787-ben. A képeknek (képmás=ikon) pedig igen nagy szerepe volt az írástudatlan emberek vallása meggyőzésére. Mert a képeket értették, vagyis ezek pedagógiai szerepet is játszottak. Az égi és a földi szépről (Szt. Ágoston után) pedig lehet beszélni. Mert az ikon szép is, igaz is. A szép pedig meggyőző. Az egyház nem parancsol csak a jóra irányít, mint az erkölcs is és azt hiszem erre, senki nem tagadhatja, szükség van. Az üdvösség vonzó cél. Talán Krisztus ítélőszéke előtt jó feleletet adunk. De ehhez kell a Példa az Egyház és az erények, röviden Krisztus követése. (A keresztény szó nem a kereszt, hanem a krisztusi (Christianus) szóból származik.) Balla Sándor
7
GÖRÖG OLDAL • 2010. december
KÖNYVAJÁNLÓ
Júlia Voznyeszenszkaja: Halál utáni kalandjaim
A szerző, a Münchenben élő orosz emigráns írónő számára az 1999-es év fordulópontot hozott: az orvosok előreha-
ladott rákot diagnosztizáltak Júlia testében, és közölték vele, hogy életéből már csak napok vannak hátra. Ezzel egy időben érte Péterváron élő édesanyja betegségének híre is. Azonnal hazautazott, és egy hónapot töltött betegágya mellett. Mikor egy nap betért a Nyevszkij Proszpekt híres könyváruházába, figyelmes lett egy ifjúra, aki vágyakozva nézegette Aranyszájú Szent János könyvét, de mikor megtudta, mennyibe kerül, szomorúan visszatette a polcra. Júlia megsajnálta a fiút, és megvette neki a könyvet, cserébe csak annyit kért, hogy ha teheti, imádkozzon érte. „Imádkozni fogok. Min-
denképpen megmentem Önt, mindenképpen” – felelte a fiú. Münchenbe visszatérve az orvosok döbbenten állapították meg, hogy a ráknak nyoma sincs. Az írónő ezután írta meg ezt a „keresztény kalandregényt”, amelynek főhőse, Anna, az írónőhöz hasonlóan középkorú, Münchenben élő orosz emigráns értelmiségi, aki egy banális baleset következtében megsebesül, és kómába esik. Anna lelke – maga mögött hagyva a műtőt – elszakad testétől, és izgalmas, félelmetes utazásra indul a túlvilágra. A regény nem pusztán a képzelet műve: megelevenedik előttünk az Egyház túlvi-
lágról szóló tanítása – a meg nem bánt bűnök miatti szenvedés, a mennyország és a pokol, a „vádló”, a lélek vámszedői, az ördögök, az őrangyal, az őseink, a szentek és a vértanúk segítő közbenjárása, az ima, a megtérés fontos szerepe az életünkben, a Krisztussal való találkozás… Fiataloknak és idősebbeknek egyaránt élvezetes olvasmány lehet. Az írónő 2003-ban az „Év írója” díjat kapta Oroszországban. Magyarországon eddig két műve jelent meg: ez, valamint a Kasszandra útja című keresztény, apokaliptikus kalandregény, amely szintén lebilincselő olvasmány a végidőről.
Eleanor H. Porter: Az élet játéka és Az öröm játéka örök
Az élet játéka a múlt század közepi Angliában játszódik. A megkeményedett szívű, „borzasztóan erkölcsös” Polly nénihez, a gazdag, ugyanakkor puritán vénkisasszonyhoz egy szép nyári napon megérkezik árván maradt unokahúga, Pollyanna, aki már a puszta jelenlétével is felkavarja a feszültségtől terhes, mindennapjait szigorú szabályok között élő hölgy és háza népe életét. A kislány az édesapjától tanult játékot hamar megtanítja az egyszerű, szókimondó, de pes�szimista Nancy szolgálóval, majd a barátságos, szűkszavú idős kertésszel, Tommal, később lázba hozza vele a város kulcsfiguráit: a beteg Snowné-t, a Nőegyletet, sőt, még a titokzatos remetét is, Pendleton Johnt. A játék lényege az, hogy megtaláljuk minden helyzetben, még a bajban és a rossz történésekben is azt, aminek örülni lehet. Ez az élet játéka, az öröm játéka, amelyet lassacskán a városka minden lakója játszik, egyetlen személyt kivéve: Polly kisasszonyt. A mogorva hölgy szíve is lassacskán meglágyul Pollyanna csalafinta, kedves mesterkedéseitől, és attól az eltökélt játéktól, ami miatt mindenkit – bármi áron – szeretni akar. Nemcsak a játékot tanítja meg a környezetével, hanem beleavatkozik sokak életébe: szeretetével meggyógyítja a panaszos, betegeskedő Snownét, szóra bírja a zord Remetét, az árva kis Jimmynek családot talál (ha a Nőegylet csak a szegény sorsú indiai gyerekeket hajlandó támogatni, hát komolyabb helyre fordul), kibogozza az összekuszálódott szerelmi szálakat, melyeket évtizedes hallgatás lakatja őriz,
napvilágra hozza a komor titkokat, és megmelengeti mindenkinek a szívét, még azokét is, akik már lemondtak a boldogságról – fényt hoz az emberek életébe. Ez a regény nemcsak gyerekeknek, fiataloknak szól, hanem bátran ajánlható minden korosztálynak, a felnőtteknek, időseknek is. Ha elolvassunk Pollyanna történetét, amelynek immáron a folytatása is kapható a boltokban (Az öröm játéka örök) nemcsak kellemes kikapcsolódásban lesz részünk, hanem lélekben feltöltődünk: kapunk derűt, reményt, és garantáltan legurul egy-két lelkünket könnyítő könnycsepp is az arcunkon. Molnár Erika
8
GÖRÖG OLDAL • 2010. december
Galériánk „átlépte” a határokat
Görög katolikus egyházközségünk az idén is kivette részét a városi rendezvénysorozatból, melynek során színvonalas képzőművészeti, zenei és irodalmi programokkal vártuk az érdeklődőket. Hajdúböszörmény 600 éve mezőváros, a jubileumi emlékév alkalmából kiállítás nyílt a Toronygalériában. Helybeli képzőművészeknek és amatőröknek egyaránt lehetőségük nyílt a bemutatkozásra. A galériában helyet kaptak a Böszörményre jellemző régi használati tárgyak, őseink örökségei, amivel méltán emlékeztünk rájuk. A Hajdúhét és a Városnapi kulturális programok keretében testvérvárosi találkozóra került sor. Ennek egyik része volt az ünnepi hangverseny a kiváló akusztikájú templomunkban. A finnországi Siilinjarviből érkezett Sekaset vegyes kórus, a budapesti Kalevala Kórus és a Hajdúböszörményi Városi és Pedagógus Kórus közös hangversen�-
nyel köszöntötték az államalapítást. Először az Ulla Savolainen karnagy által dirigált kórus előadását, az egyetemes zeneirodalomból ismert szerzők művei mellett finn zeneszerzők munkáiból hallgathatott meg néhányat a közönség. Ezt követte a Kalevala Kórus színvonalas produkciója Malmos Edit karnagy vezetésével, aki a fellépés kapcsán haza is látogatott, hiszen böszörményi születésű. Az ünnepi hangverseny harmadik fellépője városunk énekkara, Gáll Péter karnagy vezetésével, a karmuzsika gyöngyszemeiből állította össze műsorát. Szép gesztus volt tőlük, hogy programjukba iktatták a finn nemzeti éneket is. Az est fénypontja volt, amikor a három kórus közösen adta elő a Taivas finn népdalt. Az est műsor zárásaként közösen elénekelték a Himnuszt. A városnapi rendezvénysorozat keretében a testvérvárosok, és azok országainak képzőművészeti alkotásaiból nyílt kiállítás a Toronygalé-
riában. A méltán híres Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep évek óta gazdagítja Hajdúböszörmény kulturális életét. A világ számos pontjáról érkező művészek évről-évre nagyon sok értékes alkotást hagynak itt. Ebből az óriási képanyagból adtunk ízelítőt a közönségnek. Városunknak gazdag testvérvárosi kapcsolata van, szám szerint tizenegy. Néhány közülük: Beregszász (Ukrajna), Gyergyóalfalu (Románia), Krasnik (Lengyelország), Nagyszalonta (Románia), Trau (Horvátország), Siilinjarvi (Finnország) és nem utolsósorban a magyarországi Újrónafő. A galériánkban e települések művészeinek alkotásaiból is bemutattak néhányat. A Déri Múzeum Baráti Köre, a Holló László Képzőművészeti- és Irodalmi Tagozat Reményik Sándor születésének 120. évfordulóján jótékonysági emlékműsort rendezett templomunkban. Az ünnepi műsor mottóját az „Egy lángot adok, ápold,
add tovább…” idézet adta. Erdélyi Sándor újságíró, Reményik Sándor költő és nagy igehirdető lelkipásztor életéről és munkásságáról tartott bevezetőt. Elmondta, hogy a költő a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Erdélyi Márta, a Baráti Kör közösség szervezője Reményik Sándor Istenes és hazafias verseiből mondott szavalatot. Közben Guessous Majda Mária népi ének előadóművész énekelt népdalokat és Szűz Mária éneket. Reményik Sándor emléke előtt e színvonalas műsorral tisztelegtünk. Reméljük, hogy a jövőben is tudunk ilyen értékes és egyedi programokat ajánlani, mellyel megmutatjuk értékeinket és tovább adjuk úgy, hogy megnyitjuk templomunk kapuját a hívők és világiak felé. Görög katolikus egyházunk hű marad ezzel ahhoz a több évezredes felhatalmazáshoz, hogy közvetítse a kultúrát hazai és nemzetközi tekintetben. Debreceniné Erdős Ibolya
Hangverseny
Mezővárosi kiállítás
Ifjúsági zarándoklat
Templombúcsú
Nemzetközi kiállítás
Reményik Sándor emlékműsor
