1. AZ EURÓPAI UNIÓ KÖRNYEZETVÉDELME ÉS HULLADÉKGAZDÁLKODÁSA AZ EU KÖRNYEZETVÉDELMI POLITIKÁJÁNAK JOGFORRÁSAI ÉS ALAPELVEI,

Vállalkozók Európában

3

Tartalomjegyzék 1.

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖRNYEZETVÉDELME ÉS HULLADÉKGAZDÁLKODÁSA................................................................7 1.1. AZ EU KÖRNYEZETVÉDELMI POLITIKÁJÁNAK JOGFORRÁSAI ÉS ALAPELVEI, KÖRNYEZETVÉDELMI JOG FELOSZTÁSA .......................................................7 1.2. AZ EURÓPAI UNIÓ HULLADÉKKEZELÉSE ...................................................10 1.2.1. A megoldás útján ............................................................................14 1.2.2. A felelősségek megosztása (subsidarity).........................................16 1.3. AZ EU TÁMOGATÁSI PROGRAMJAI ............................................................18 1.3.1. Az uniós segélyprogramok jövője ...................................................18 1.3.2. A PHARE program .........................................................................19 1.3.3. LIFE: gazdasági eszköz a környezetvédelemért .............................27 1.3.4. ISPA (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession) .........28 1.3.2. Az EU egyéb támogatási és együttműködési programjai................29

2.

A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS HELYZETE MAGYARORSZÁGON. ......................................................................................................................34 2.1. JOGI SZABÁLYOZÁS ...................................................................................34 2.1.1. Veszélyesnek nem minősülő hulladékokra vonatkozó szabályok ....36 2.1.2. Nem veszélyes termelési hulladékok ...............................................38 2.1.3. A veszélyes hulladékokra vonatkozó szabályozás ...........................39 2.1.4. Radioaktív hulladékok ....................................................................44 2.2. GAZDASÁGI SZABÁLYOZÁS .......................................................................44 2.3. A SZABÁLYOZÁS ÉRVÉNYESÜLÉSE A GYAKORLATBAN ..............................45

3.

INTEGRATED POLLUTION PREVENTION AND CONTROL (IPPC) - INTEGRÁLT SZENNYEZÉS MEGELŐZÉS ÉS SZABÁLYOZÁS ....49 3.1. AZ IPPC IRÁNYELV ..................................................................................50 3.2. A LEGJOBB ELÉRHETŐ TECHNIKÁK - BEST AVAILABLE TECHNIQUES (BAT). .................................................................................................................52 3.3. A MAGYAR IPPC RENDSZER .....................................................................54 3.4. AZ ENGEDÉLYEZÉSI ELJÁRÁS ....................................................................56 3.5. AZ IPPC SEGÍTI A KÖRNYEZETKEZELÉST...................................................57 3.6. KIRE VONATKOZIK AZ IPPC IRÁNYELV? ...................................................59 3.7. PÉLDÁK A BREF-DOKUMENTUMOK HAZAI ALKALMAZÁSÁRA...................62 3.7.1. A papír- és cellulózipar által az IPPC hatálya alatt lefedett terület .. ........................................................................................................62 3.7.2. A BAT a gyógyszeriparban .............................................................66 3.7.3. A BAT Esettanulmányok összefoglalása .........................................68 3.8. ÉLELMISZERIPARI BREF-DOKUMENTUMOK ..............................................69 3.8.1. Ivótej részleges homogenizálása.....................................................69 3.8.2. Zöldség, gyümölcs hámozása szárazon ..........................................70 3.9. ZÁRÓ GONDOLATOK AZ IPPC-RŐL ............................................................70

4

Hulladékgazdálkozdás az Európai Unióban és Magyarországon

4.

A HAZAI KÖRNYEZETVÉDELEMBEN MŰKÖDŐ VÁLLALAKOZÁSOK ...............................................................................72 4.1. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS GYAKORLATI KIVITELEZÉSÉT VÉGZŐ VÁLLALKOZÁSOK ......................................................................................72 4.2. TANÁCSADÓ, TERVEZŐ VÁLLALKOZÁSOK .................................................73 4.3. A MAGYAR KÖRNYEZETVÉDELMI VÁLLALKOZÁSOK ELŐTT ÁLLÓ LEHETŐSÉGEK – KAPCSOLÓDÁSI LEHETŐSÉGEK AZ EURÓPAI UNIÓHOZ TÖRTÉNŐ CSATLAKOZÁS ELŐKÉSZÍTÉSÉHEZ ..............................................74 4.3.1. Vállalkozási lehetőségek a települési szilárd hulladékok kezelése területén..........................................................................................75 4.3.2. Vállalkozási lehetőségek a veszélyes hulladékok kezelése területén... ........................................................................................................75 4.3.3. Vállalkozási lehetőségek a tervező és tanácsadó vállalkozások előtt . ........................................................................................................76

5.

HATÁSVIZSGÁLAT..................................................................................78 5.1. HATÁSVIZSGÁLAT AZ EURÓPAI UNIÓBAN .................................................79 5.2. HATÁSVIZSGÁLAT MAGYARORSZÁGON ....................................................82 5.2.1. A KHV helye a hazai hulladékgazdálkodással kapcsolatos vizsgálatok rendszerében ................................................................83 5.3. A KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLAT VÉGREHAJTÁSÁNAK CÉLSZERŰ LÉPÉSEI 85 5.3.1. Az adott tevékenység és a kapcsolódó tevékenységek leírása .........85 5.3.1.1. Települési és nem veszélyes termelési hulladékokat lerakással ártalmatlanító telep (szeméttelep) tevékenységének típusleírása85 5.3.1.2. Az 5.3.1.1. ponthoz kapcsolódó tevékenységek.........................87 5.3.1.3. Veszélyes hulladéklerakó telep tevékenységének típus leírása ..87 5.3.2. A hatótényezők meghatározása ......................................................88 5.3.2.1. Települési és nem veszélyes termelési hulladékokat lerakással ártalmatlanító telep (szeméttelep) ..............................................89 5.3.2.2. Veszélyes hulladéklerakó telep ..................................................90 5.3.3. A HATÁSFOLYAMATOK FELTÉRKÉPEZÉSE .............................................91 5.3.4. A hatásterület előzetes behatárolása (hatásterület becslés) ...........92 5.3.5. A környezetállapot leírása ..............................................................92 5.3.6. A környezetvédelmi megoldásváltozatok megadása .......................93 5.3.6.1. Települési és nem veszélyes termelési hulladékokat lerakással ártalmatlanító telepen (szeméttelepen).......................................93 5.3.6.2. Veszélyes hulladéklerakó telepen ..............................................93 5.3.7. A hatásfolyamatok és az állapotváltozások becslése ......................94 5.3.8. Az állapotváltozások értékelése ......................................................94 5.4. A KÖRNYEZETI HATÁSVIZSGÁLAT FONTOS ELVI SEGÉDESZKÖZEI ÉS MÓDSZEREI ...............................................................................................95 5.4.1. Az ellenőrzőjegyzékek .....................................................................95 5.4.2. Mátrixok .........................................................................................96 5.4.2.1. Egyszerű mátrix .........................................................................96 5.4.2.2. Időfüggő mátrix .........................................................................97


5

5.4.2.3. Nagyságrend mátrix ...................................................................98 5.4.2.4. A hazai KHV gyakorlatában ajánlott minősítő mátrix ...............98 5.4.2.5. Kölcsönhatás mátrixok, hatásmátrixok ....................................100 5.4.2.5.1. A hazai alkalmazás gyakorlata .......................................101 5.4.2.5.2. A hatásmátrix sorai.........................................................102 5.4.2.5.3. A hatásmátrix oszlopai ...................................................110 5.4.2.5.4. A mátrix alkalmazása a hatások azonosításához.............110 5.4.2.6. Lépcsős mátrix .........................................................................111 5.4.2.7. Súlyozott mátrixok...................................................................111 6.

ESETTANULMÁNYOK..........................................................................114 6.1. ESETTANULMÁNY A VESZÉLYESNEK NEM MINŐSÜLŐ HULLADÉKOK HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEIRŐL .............................................................114 6.2. ESETTANULMÁNY A VESZÉLYES HULLADÉKOK HAZAI PIACÁNAK MŰKÖDÉSÉRŐL........................................................................................116

7.

INFORMÁCIÓFORRÁSOK, AJÁNLOTT SZAKIRODALOM .........119 7.1. SZERVEZETEK, INTÉZMÉNYEK .................................................................119 7.2. HASZNOS INTERNET CÍMEK .....................................................................124 7.3. FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT SZAKIRODALOM ..........................................126

8.

FÜGGELÉK ..............................................................................................128

6


Bevezetés A környezetvédelem az Európai Uniós csatlakozás egyik legfontosabb kérdése. Talán ezen a területen van a legtöbb felzárkózni valónk. A vállalkozók számára hatalmas lehetőséget nyújt, hogy az Európai Uniótól kapott támogatások jelentős része környezetvédelmi programokra fordítandó és ezen belül is egyre inkább az infrastruktúra kiépítése kap jelentőséget. Hazánk lemaradása a hulladékgazdálkodás területén különösen jelentős, hiszen hulladéklerakóink többsége nem felel meg az Európai Uniós normáknak és egy-két kisebb helyi kezdeményezés kivételével nincs szelektív hulladékgyűjtés. A hulladékgazdálkodás fejlesztése ezért minden támogatási programban kiemelt helyen szerepel.


1.

Az Európai Unió környezetvédelme és hulladékgazdálkodása

1.1.

Az EU környezetvédelmi politikájának jogforrásai és alapelvei, környezetvédelmi jog felosztása

7

Az Európai Unió környezetvédelmének alapelvei Az Európai Unió létrehozásakor szigorúan gazdasági célú közösség volt, melynek nem szerepelt prioritásai között a környezet védelme, így az irányítás fő eszközévé az akcióprogramok váltak, amelyek több évre előre kidolgozva kijelölték a környezetvédelem fejlődésének főbb irányvonalait. Az első környezetvédelmi akció programot 1972-ben kezdték el, amelyet azóta négy további követett. Jelenleg a hatodik környezetvédelmi akció programnál tartanak, amely 2010-ig van érvényben. Az 1972 óta eltelt idő alatt a Közösség több mint 200 olyan jogi eszközt fogadott el, amelyek megalapozták a környezet védelmét. Az első és második környezetvédelmi akció program főként a környezet helyreállítását célozta. A harmadik program (1983-ban) ismerte fel és vezette be a megelőzést, mint a környezetvédelem legfőbb alapelvét. A negyedik akció program (1987-1992) fő célkitűzése a környezetvédelmi politika harmonizálása az Unió többi politikájával, valamint a környezetvédelem követelmény rendszerének felállítása. 1992. decemberében elfogadták az ötödik akció programot, (1992-2000), melynek címe: "A fenntarthatóság felé". Ezen akció program a "modern" környezetvédelmi politika szellemében kidolgozott egy megoldási lehetőséget a két cél ellentmondásának feloldására, figyelembe véve, mind a gazdasági realitásokat és a fejlődés szükségszerűségét, mind a környezeti források jelenlegi felhasználásának tarthatatlanságát. Ennek megvalósítása érdekében széleskörű partneri összefogásra van szükség a kormányok, az ipar, a fogyasztók és a gazdasági, társadalmi élet szereplői között. Kiemeli a természeti erőforrások ésszerűbb felhasználásának szükségszerűségét. Ennek érdekében az alábbi lehetőségekre helyezi a hangsúlyt: -

csökkentett termelés hatékonyabb erőforrás felhasználás újra felhasználás és visszaforgatás mind a termelés, mind a hulladékgazdálkodás területén alternatív, kevésbé szennyező energiaforrások felhasználása, valamint hulladék felhasználása energia nyerés céljából

A megvalósításhoz adózási illetve egyéb gazdasági ösztönzőket nyújt a környezet védelmét támogató szolgáltatásoknak és termelési módoknak, termékeknek, támogatja a nagyközönség tájékoztatását és oktatását. Megerősíti a szennyező fizet elvet. Létrehozott segélynyújtási mechanizmusokat, így a Környezetvédelmi Pénzügyi Eszközt (LIFE) és a Kohéziós Alapokat a hátrányos helyzetű országok (Spanyolország, Portugália, Görögország és Írország) számára.

8


A lakosság számára egyre fontosabbá vált a környezetvédelem, és ez megkívánta, hogy az Európai Unió alapelvei közé is bekerüljön. Ez 1992-ban az Amszterdami Szerződés keretében valósult meg, amely kinyilvánította, hogy a közösség egyik alapelve a fenntartható fejlődés. Ez a szerződés létrehozta az önkéntes akciók programját és jelezte a "horizontális" megközelítés kezdetét, amely a szennyezés minden forrását (ipar, energia, idegenforgalom, közlekedés, mezőgazdaság, stb.) felöleli. A környezetvédelemnek ezt az átfogó megközelítését megerősítette az Európai Unió Bizottsága az 1998-as, a környezetvédelemnek az Európai Uniós politikákba való integrálásáról szóló közleménye és az Európai Tanács Bécsi találkozója (1998. december 11-12.). Ezzel a Közösség kötelezetté vált, hogy politikájában figyelembe vegye a környezeti megfontolásokat. 2002 júliusában elfogadásra került a hatodik környezetvédelmi akció program, amely a következő 10 évre fekteti le a környezetvédelem legfontosabb feladatait. A környezetvédelmi akció program címe: "Környezet 2010: A mi jövőnk, a mi választásunk". A program főbb elvei az alábbiakban fogalmazódtak meg. Javítani kell a környezetvédelmi törvények alkalmazását. Ennek érdekében erősíteni kell a törvényi eljárásokat az Európai Bíróság keretében kombinálva a legjobb alkalmazások támogatásával és a közvélemény tájékoztatásával "nyilvánosságra hozás, hírnév vagy szégyen". El kell mélyíteni a környezetvédelmi megfontolások integrálását az egyéb politikákba, például a Bizottság kezdeményezéseit ennek fényében át kell világítani. A fejlődést indikátorok segítségével mérni kell. Együtt kell működni a piaccal. Az ipar és a fogyasztók érdekelté tétele hozzájárul egy fenntarthatóbb termelési és fogyasztási modell kialakításához. Az ipart nem elég csak büntetni a hibákért, hanem be kell vezetni a jó teljesítmények jutalmazását. A fogyasztókat használható információkkal kell ellátni, melyek birtokában képesek a környezetvédelem szempontjából jobb terméket választani ezen keresztül irányítva a piacot. A közbeszerzéseknek támogatnia kell a környezetbarát megoldásokat. Az ipart ösztönözni kell az innovációra, hogy kihasználja a tisztább technológiák használata, fejlesztése és elterjesztése által nyújtott lehetőségeket. Az állampolgárok naponta hoznak döntéseket, amelyek közvetlen vagy közvetett módon hatással vannak a környezetre. A jobb minőségű, könnyen hozzáférhető és gyakorlatias környezetvédelmi információk elősegíthetik a lakosságot a véleményformálásban és a döntésben. A földhasználat és tervezése a tagállamokban jelentős hatással lehet a környezetre. A Közösség segítséget nyújthat a jó teljesítmények támogatása által és a Strukturális Alapokon keresztül. Ezen alapelvek mellett négy fő területet emel ki a program: -

küzdelem a klímaváltozás ellen: az üvegházhatást okozó gázok koncentrációját olyan szinten kell stabilizálni, ami nem okoz visszafordíthatatlan változásokat a föld klímájában; természetvédelem és biodiverzitás - a különleges értékek védelme: a természetes rendszerek működésének védelme és visszaállítása, a biodiverzitás


-

9

csökkenésének megállítása az Európai Unióban és világszerte, a talaj védelme a szennyezéstől és az eróziótól; környezetegészség: olyan környezetminőség megteremtése, ahol az ember okozta szennyezések, beleértve a különféle sugárzásokat is, nem növeli jelentősen az egészségügyi kockázatot; a természeti erőforrások fenntartható használata és a hulladék kezelése: a megújuló és nem-megújuló források olyan módon való használatának biztosítása, ami nem lépi túl a környezet teherbírását, a gazdasági növekedés és a természeti erőforrások felhasználásnak növekedését szét kell választani jelentősen javított forrásfelhasználás és integrált szennyezésmegelőzés útján.

A hatodik környezetvédelmi akció program végrehajtása már a kibővített Európai Unióban fog megtörténni, ezért a tennivalókat ezt figyelembe véve kell kijelölni. A környezetvédelmi törvények végrehajtása a csatlakozó országok egyik fő feladata, amit a Közösség Alapjai is támogatnak, így a csatlakozó országoknak megvan az a lehetősége, hogy a gazdasági növekedést fenntartható módon valósítsák meg elkerülve azokat a problémákat, amelyekkel Nyugat-Európa néz szembe. A környezetvédelmi megfontolásoknak határozottan meg kell jelennie az Európai Unió külpolitikájában is. A környezetvédelem integrálása az Európai Unió politikáiba Az Európai Unió célja horizontális megközelítés bevezetése, hogy minden területen megjelenjen a környezet védelme. Ennek érdekében az Európai Unió Bizottsága közleményben fordult az Európai Tanácshoz (1998. május 27.), melynek címe: "Együttműködés az integrációért, stratégia a környezetvédelem integrálására az EU politikákba" (Cardiff - 1998. június). Az eddigi politika, mely szektorális megközelítést használt, csak a problémák egy részét oldotta meg. A Bizottság ezért megalkotta azon alapelveket, amelyek lehetővé teszik, hogy a környezet védelmét megfelelő módon integrálják a különféle politikákba. Ezen alapelvek az alábbiak: -

a környezet védelmét bele kell foglalni a Közösség minden intézményének tevékenységébe; át kell tekinteni a létező politikákat; stratégiákat kell megfogalmazni a kulcsfontosságú területeken; megfelelő végrehajtási és ellenőrzési mechanizmust kell kidolgozni.

Mivel a program végrehajtása hosszú távú kihívást jelent, ezért a Bizottság a fokozatos bevezetést javasolja a prioritásként kiemelt Agenda 2000 és a Kyoto Protokol területén. Az Agenda 2000-ben megtalálhatók a környezetvédelmi megfontolások a Közös Mezőgazdasági Politika (CAP) és a Kohéziós Politika reformjában, valamint a közép- és kelet-európai országok csatlakozásában. Ennek során fontos szerepet kap a környezetvédelmi hatásvizsgálat. A csatlakozó országokat felkérte a Bizottság, hogy minden politikájukba integrálják a környezetvédelmi megközelítéseket. A Göteborgi Európa Tanács (2001 június 15-16) felkérte a szektorális Európa Tanácsokat, hogy fejlesszék tovább és véglegesítsék az környezetvédelmi szempontoknak az egyes szektor politikákba (úgymint Közlekedés, Energia,

10


Mezőgazdaság, Ipar, Belsőpiac, Fejlesztés, Gazdaság, Halászat, és Általános) való integrálását, úgy hogy azt minél hamarabb végre lehessen hajtani. Ezen munka során vegyék figyelembe a Hatodik környezetvédelmi akció program és a Fenntartható fejlődés Stratégia idevonatkozó célkitűzéseit., valamint minden jelentősebb politikai javaslat foglaljon magába egy hatásvizsgálatot, amely leírja annak lehetséges gazdasági, szociális és környezetvédelmi következményeit. Továbbá elhatározták, hogy a hatásvizsgálatba belefoglalják a fenntarthatósági követelményeket is. A környezetvédelmi jog felosztása A környezetvédelmi jog az Európai Unió joganyagának 15. fejezetéhez tartozik az alábbi felosztásnak megfelelően. Környezetvédelem, fogyasztó- és egészségvédelem 15.10. Környezetvédelem 15.10.10. Általános szabályozások és programok 15.10.20. Szennyezés 15.10.20.10. Nukleáris biztonság és radioaktív hulladékok 15.10.20.20. Vízvédelem és -menedzsment 15.10.20.30. A levegőszennyezés mérése 15.10.20.40. Zajártalom megelőzése 15.10.20.50. Vegyi anyagok, ipari kockázat és biotechnológia 15.10.30. Űr-, környezeti és természeti erőforrások 15.10.30.10. Az űr, környezeti és természeti erőforrások kezelése és hatékony felhasználása 15.10.30.20. Vadon élő növények és állatok védelme 15.10.30.30. Hulladékgazdálkodás és tiszta technológiák 15.10.40. Nemzetközi együttműködés 15.20. Fogyasztóvédelem 15.20.10. 15.20.20. 15.20.30. 15.20.40.

Általános Fogyasztói információk és tájékoztatás Egészségvédelem és -biztonság Gazdasági érdek védelme

15.30. Egészségvédelem 15.40. Állatvédelem

1.2.

Az Európai Unió hulladékkezelése

Az Európai Unió hulladékgazdálkodásának alapelvei Az Európai Unió hulladékgazdálkodása az alábbi elveken alapul: -

törekszik a hulladék keletkezésének megakadályozására terméktervezés segítségével támogatja a hulladék újra felhasználását és újra hasznosítását támogatja a hulladékégetést energia nyerés céljából

megfelelő


11

A Közösség igyekszik növelni a gyártók felelősségét. Ezt jól példázza "Az életciklusuk végére ért autók"-ról 2000-szeptemberében kiadott irányelv, amely lehetőséget teremt egy begyűjtő rendszer bevezetésére a gyártók költségén. Hasonlóan két irányelv tervezet az elektromos eszközökből származó hulladékokról és az elektromos eszközökben felhasználható veszélyes anyagok korlátozásáról jelenleg áll elfogadás alatt. Hasonló törekvést jelez az a nemzetközi egyezmény, amelyet az Észak Atlanti Tengeri Környezet Védelméről szóló OSPAR Konvenció keretében fogadott el a Részesek Konferenciája a tengeri fúrótornyok (gáz és olaj) szétszereléséről, amelynek a tengerben való elhelyezése az egyezmény értelmében tilos, valamint a szétszerelés és az elhelyezés költségét a tulajdonos viseli. Az Európai Unió a hulladékokat prioritásként kezeli, ennek megfelelően törvényeket készített a csomagolási hulladékról, az akkumulátorokról és az ásványi olajakról. A különféle hulladékkezelési megoldásokról, pl. a szilárd hulladékok lerakása és égetése, is készült Közösségi intézkedés. Az Európai Unió Magyarországgal együtt részese a Veszélyes Hulladékok Határokon át Történő Szállításáról és Elhelyezéséről szóló Baseli Konvenciónak, valamint már ratifikálta a Konvenció kiegészítését, amely megtiltja veszélyes hulladékok szállítását OECD országokból az Európai Unió tagállamaiból, valamint Lichtensteinből nem-OECD országokba függetlenül attól, hogy ott lerakásra vagy felhasználásra kerülnének. A Hatodik Környezetvédelmi Akció Program és a hulladékkezelés A természeti erőforrások felhasználása és a hulladékkezelés kiemelten jelenik meg az Európai Unió akcióprogramjában ezzel is aláhúzva ezen területek fontosságát. A két területet szorosan összekapcsolja az a tény, hogy ha hulladék minimalizálásra törekszünk, akkor ez egyszerre valósítja meg a természeti erőforrások felhasználásnak és a hulladék mennyiségének csökkentését. A terület legfontosabb irányelvei a következők: energia és forrásfelhasználás hatékonyságának drasztikusan növelése, a hulladék mennyiségének szignifikáns csökkentése, fenntartható termelési és fogyasztási módok, a lerakásra kerülő valamint a veszélyes hulladék mennyiségének jelentős csökkentése (miközben nem növekszik a levegőbe, talajba és vízbe kerülő szennyezés mennyisége), újrahasznosítás, ahol ez nem lehetséges ott a veszélyesség csökkentése, újra feldolgozás illetve lerakás esetén lehetőleg a keletkezés helyéhez minél közelebb. A felsorolt célokat az IPPC irányelvek (Integrated Pollution Prevention - Integrált Szennyezés Megelőzés és Kezelés) és a Közösség hulladékkezelési stratégiájának figyelembevételével kell megoldani1. Hogy a fenti elvek megvalósíthatóak legyenek, ezért részletes mérési módszert és ütemtervet kell kidolgozni, és ki kell jelölni a felelősségi köröket. Ki kell dolgozni, illetve felül kell vizsgálni a hulladékhoz kapcsolódó törvényeket az építési hulladékok, a szennyvíziszap2, biológiailag lebomló hulladékok, 1

Council Resolution of 24 February 1997 on a Community strategy for waste management (Európai Tanácsi Határozat a Közösség hulladékkezelési stratégiájáról) (OJ C76, 11.3.1997, p.1). 2 Council Directive 86/278/EEC of 12 June 1986 on the protection of the environment, and

12


csomagolási hulladékok3, akkumulátorok4 és hulladék szállítás5, a hulladékok és nem-hulladékok pontos osztályozása valamint a hulladék kerettörvény6 tovább fejlesztése. A hulladékhegyek kezelése Az ipari országokban az életforma melléktermékeként hulladék keletkezik, melynek mennyisége folyamatosan növekszik, valamint egyre többféle összetevőt tartalmaz, melyek közül sok erősen toxikus. Az Európai Unióban a keletkezett hulladék mennyisége meghaladja a fejenkénti egy kilogrammot naponta. Módszereink, amiket ma a hulladék kezelésére használunk gyakran túlhaladottak és komoly egészségügyi és környezeti veszélyt jelentenek, amelyet csak a termelési és fogyasztási szokásaink drasztikus megváltoztatásával lehet csökkenteni. A modern társadalmakban a hulladék 80%-át a mezőgazdaság, a bányászat és az ipar állítja elő, és körülbelül 20%-a származik a háztartásokból. A háztartási hulladékok nagy része újrahasznosítható anyagokat tartalmaz (papír, fém, műanyag, szerves anyag, stb.) valamint tartalmaz néhány veszélyes terméket (elemek, gyógyszerek, festékek, aeroszolok, stb.). A háztartási hulladék mennyiségének növekedése részben a fogyasztási szokások megváltoztatásához kapcsolódik. Egyre több termék rövid élettartamú, a csomagolás pedig nem újra felhasználható. Jelenleg ezek teszik a háztartási hulladékok 40%-át. Az Európai Unióban a hulladék kezelés két fő módszere a lerakás (69% 1990-ben) és az égetés (18% 1990-ben). Mindkét módszernek van egészségügyi és környezeti kockázata. Mint a fentiekből kitűnik a hulladékkezelés egy összetett probléma, amelynek megoldásához átfogó módszer szükséges, amely a szelektív hulladékgyűjtéstől, az újrahasznosításon keresztül a lerakásig végig követi a hulladék útját. Természetesen a hulladék keletkezés megelőzésének kell a

in particular of the soil, when sewage sludge is used in agriculture (Európai Tanácsi Irányelv a környezetvédelmérõl, különösen a talaj védelemrõl, amikor a szennyvíziszap mezõgazdasági felhasználásra kerül).) (OJ L 181,4.7.1986, p.6).Directive as last amended by the 1994 Act of Accession. 3 Directive 94/62/EC of the European Parliament and of the Council of 20 December 1994 on packaging and packaging waste (Európai Parlamenti és Tanácsi Határozat a csomagolásról és csomagoilási hulladékról) (OJ L 365,31.12.1994,p.10).Directive as last amended by Commission Decision 1999/177/EC (OJ L 56,4.3.1999, p.47). 4 Commission Directive 93/86/EEC of 4 October 1993 adapting to technical progress Council Directive 91/157/EEC on batteries and accumulators containing certain dangerous substances (Európai Bizottsági Irányelv az egyes veszélyes anyagokat tartalmazó elemekrõl és akkumulátorokról) (OJ L 264, 23.10. 1993, p.51). 5 Council Regulation (EEC)No 259/93 of 1 February 1993 on the supervision and control of shipments of waste within,into and out of the European Community Európai Tanácsi Rendelet a hulladék Európai Közösségen belüli, illetve ki - és beszállításának felügyeletérõl és ellenõrzésérõl) (OJ L 30, 6.2. 1993, p.1). Regulation as last amended by Commission Decision 1999/816/EEC (OJ L 316, 10.12.1999, p.45). 6 Council Directive 75/442/EEC of 15 July 1975 on waste (Európai Tanácsi Irányel a hulladékról) (OJ L 194, 25.7.1975, p.39).Directive as last amended by Commission Decision 96/350/EC (OJ L 135,6.6.1996, p.32).

13


hulladékkezelés első számú opciójának lennie. Az Európai Unió globális környezetvédelmi stratégiája éppen ezt a célt célozza meg. 1. Táblázat

A hulladék-ártalmatlanítás különféle módjainak környezeti hatása Lerakás

Levegő

Víz

Talaj

Tájkép

Komposztálás

CH4 és CO2 emisszió;

CH4 és CO2 emisszió;

kellemetlen szagok

kellemetlen szagok

peszticidek, szervesanyagok, cianidok, nitrátok és nehézfémek szivárgása a talajba veszélyes anyagok felhalmozódása a talajban Terület Terület használat; használat;

korlátozások más típusú használatra Ökoszisztéma Mérgező anyagok szennyezése és felhalmozódása a táplálkozási láncban Lakott Veszélyes területek anyagoknak való kitettség

Égetés

Újrahasznosítás SO2, NOX, HCl, Por emisszió szervesanyagok, dioxinok, nehézfémek emissziója veszélyes Szennyvíz kiengedése anyagok bejutása a felszíni vizekbe

salakanyagok, tisztítási hulladékok lerakása Képi zavarás;

Szállítás Por, SO2, NOX , emissziója, veszélyes anyagok kiengedése baleset esetén Felszíni és talajvizek veszélyeztetése baleset esetén

Végtermékek Talajszennyezés lerakása veszélye baleset esetén Képi zavarás Közlekedés

korlátozások korlátozások más típusú más típusú használatra használatra Mérgező Mérgező anyagok anyagok szennyezése és szennyezése és felhalmozódása felhalmozódása a táplálkozási a táplálkozási láncban láncban Veszélyes Zaj anyagoknak való kitettség

szennyezés veszélye baleset esetén

Veszélyes anyagoknak való kitettség veszélye baleset esetén

A lakosság véleménye a hulladékokról A lakosság részéről a hulladéklerakók és az égetők építése többnyire ellenállásba ütközik. Az ellenállás egyre gyakrabban válik rendkívül élessé, az angolul NIMBY (Not In My Back Yard) betûszóval rövidítve kifejezett nem az én udvaromon elv értelmében. Emiatt különösen fontos a lakosság pontos tájékoztatása és az átláthatóság. Végeredményben a hulladékok által okozott probléma csak megelőző módszerekkel, amelyek a hulladék csökkentését annak keletkezésénél állítja meg,

14


kezelhető. Ennek megvalósítására az új termékeket az életciklus elemzés módszereinek felhasználásával vizsgálják, végigkövetve a hulladék keletkezésének lehetőségét a termeléstől és a csomagolástól az eladásig, a felhasználásig és az azt követő újrafelhasználásig. Hulladéktermelés az Európai Unióban Az Európai Unió évente mintegy 2 milliárd tonna hulladékot gyárt, amelyből több mint 40 millió tonna a veszélyes hulladék. Az Európai lakosok évente körülbelül 390 kg háztartási hulladékot termeltek fejenként (1992), ami egyre növekvő tendenciát mutat (1990-1995 között mintegy 10%-kal nőtt), s így a hulladékkezelés egyre égetőbb probléma. Egy tanulmány, amely 6 Európai Uniós országot vizsgált több mint 55.000, hulladékok által szennyezett területet talált. 2. Táblázat

Hulladékok mennyisége szektorok szerint az Európai Unióban és összehasonlításképpen Magyarországon (1000 t-ban) Ref. év

lakossági

Ausztria Belgium Dánia Finnország Franciaország NagyBritannia Németország Görögország Írország Olaszország Luxemburg Hollandia Portugália Spanyolország Svédország

1990 1988 1985 1990 1990

4783 3410 2430 3100 220320

mezőgazdaság 880 23000 400000

1990

20000

1990

Magyarország

Szektorok szerint bányá- ipar szat

egyéb

Típus szerint kotrási szennyhull. víz iszap 18309 111 365 680 4805 687 1747 1263 7000 3000 1000 600

21 21650 100000

31801 27000 2304 10160 50000

energiatermelés 1150 1069 1532 950 -

80000

107000

56000

13000

15400

32000

21000

1000

27958

-

19296

81906

29598

-

-

-

-

1990

3000

90

3900

4303

7680

-

-

-

-

1984 1991 1990 1990 1990 1990

1100 20033 170 7430 2538 12546

22000 19210 112102

1930 391 202 70000

1580 34710 1300 7665 662 13800

130 1553 165 -

850 15 -

240 34374 5240 12390 22000

17500 -

570 3428 15 320 10000

1990

3200

21000

28000

13000

625

3850

1200

-

220

1989

4900

62000

-

45000

-

493

-

-

30000

2830 150 9800

bontási hull.

1.2.1. A megoldás útján Lassú fejlődés Az Európai Unió az elmúlt húsz év folyamán folyamatosan dolgozott a hulladék mennyiségének csökkentésén és a hulladék kezelés javításán. Néhány tagországnak már 1975 előtt is volt hulladékkezelési politikája. Azonban ezen a területén nagyon nehéz eredményt elérni. Mindemellett, bár vannak reménykeltő eredmények az


15

üveg és papír újrahasznosítása területén, a hulladék mennyisége folyamatosan növekszik. Mintegy 30%-os növekedés várható 1985 és 2000 között annak ellenére, hogy az Ötödik akció program az 1985-ös mennyiség megtartását tűzte ki célul. Az Európai Unió stratégiája a fenntartható, ökológiailag elfogadható hulladékkezelést támogatja, amely nem veszélyezteti a lakosság egészségét vagy a környezetet. Ennek elérésére négy alapelvet fogalmaztak meg: 1. Megelőzés (hulladékminimalizálás) 2. Újra felhasználás, és újrahasznosítás 3. A lerakási feltételek javítása 4. A hulladék szállítás szabályozása Ezen alapelvek megvalósítására az Ötödik akció program egy sor konkrét célkitűzést fogalmazott meg, amelyek egy része jogi keretet nyert valamely Közösségi Irányelv formájában. Ezek az alábbiak: -

Hulladék gazdálkodási terv elkészítése minden tagállamban A dioxin emisszió 90%-kal történő csökkentése 1985 és 2000 között A hulladék mennyiségének 1985-ös szinten való stabilizálása 2000-re A papír, üveg és műanyag hulladékok 50%-os újra felhasználása vagy újrahasznosítása 2000-re A hulladékok bizonyos csoportjai exportálásának betiltása 2000-től

El kell azonban ismerni, hogy a Közösségnek nem sikerült megfelelően teljesíteni célkitűzéseit. Például a hulladék mennyisége jelentősen növekedett. Mit tett az Európai Unió, hogy ez megváltozzon? A legfontosabbak közé az alábbi jogi eszközök tartoznak: -

-

-

-

-

A Hulladék keret irányelv (1975) amely elvárja a tagállamoktól, hogy minden szükséges lépést megtegyen a hulladéktermelés megelőzésére, elősegítse az újrahasznosítást és biztosítsa az egészségre és környezetre nem veszélyes ártalmatlanítást. A Veszélyes hulladék irányelv, amely szigorúbbá teszi a hulladékok kezelésének feltételeit. A hulladékok határokon át történő szállításának szabályozását és ellenőrzését rendelet szabályozza. Az illegális szállítások estén megszabott büntetéseket a tagállamok hatáskörébe utalja. A Csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló irányelv, amely célokat tűz ki az újrahasznosításra és javaslatot tesz egy jelölési rendszer kidolgozására. Előír információs és oktatási programokat, hogy felhívja a vásárlók figyelmét az újrahasznosítható csomagolások előnyeire. Létezik Európai Uniós irányelv szárazelemek és akkumulátorok, fáradt olaj, szennyvíziszap, PCB kezeléséről és hulladékégetésről. A hulladék lerakásról és a tovább már nem használható autókról szóló javaslat tárgyalás alatt van. Rendelet készült az öko-címkézésről, amelyet azon termékek nyerhetnek el, amelyek környezeti hatása kevésbé káros a gyártás, eladás, használat és az eldobás során (`tiszta termék').

16


Az Európai Unió leglényegesebb alapelvei a jobb hulladék kezelési stratégia megvalósítására az alábbiak: A megelőzés elve: csökkenteni kell a hulladék mennyiségét keletkezésének megakadályozása által. A szennyező fizet valamint az ezzel egybecsengő a gyártó felelőssége elv, melynek értelmében a hulladék kezelését annak kell megfizetni, aki előállította. Az előrelátás elve vagyis, hogy előre át kell gondolnunk és fel kell készülnünk a lehetséges problémákra. A közelség elve, vagyis a forráshoz minél közelebb kell kezelni a hulladékot. (Amihez hozzá kell tenni az önellátás elvét, vagyis a Közösségnek és azon belül a tagállamoknak képessé kell válni az általuk előállított hulladékok saját területen történő elhelyezésére, és minél inkább leszorítani a hulladékexporttól való függőséget.) Eredmények Bár a Közösségi törvénykezés jelentős eredményeket ért el a hulladékgazdálkodás szabályozása terén, azonban ezek adaptálása a tagállamok jogrendjébe igen lassú folyamat. Ennek következtében a most elfogadott rendelkezések csak néhány éven belül fogják meghozni eredményeiket. Lényeges, hogy lehetségessé váljon az eredmények felmérése, ezért nagyon fontos, hogy az Európai Unió létrehozzon egy közös programot, amely megbízható és összehasonlítható adatokat gyűjt a tagállamoktól. Az értelmezésben lehetséges eltérések ugyanis megakadályozzák, hogy egy világos, átfogó képet kapjunk az Európai Unió hulladéktermeléséről és kezeléséről. A fentebb vázolt hulladék kezelési elképzelések jó és rossz oldalai: -

A „tiszta technológiák” és az „öko termékek” fejlődése. A lakosság támogatása a hulladék válogatására és újrahasznosítására, valamint a különféle termékek körültekintőbb vásárlására. A lakosság ellenezi a hulladék lerakást. A csomagolás adó köteles. A hulladék lerakás adóköteles. Növekvő termelés és fogyasztás. A szelektív hulladék gyűjtésnek és a hulladékválogatásnak növekvő költsége gazdaságilag egyre kevésbé teszi vonzóvá az újrahasznosítást. Hiányzik bizonyos újrahasznosított termékek felvevő piaca. A bevezetett intézkedések összetettsége és sokfélesége.

1.2.2. A felelősségek megosztása (subsidarity) Nemzeti tervek A Közösségi törvénykezés értelmében a tagállamoknak kötelessége hulladékkezelési stratégiát készíteni általában a hulladék kezeléséről, valamint a veszélyes hulladékokról és csomagolási hulladékokról. Eme kötelezettségek mellett


17

szükséges egy független gyûjtő rendszer létrehozása szárazelem esetében. Ugyanakkor néhány tagállamban már most is létezik visszagyûjtő és újrahasznosító rendszer autók, elektronikus hulladék, akkumulátorok és autógumik számára, valamint sokan közülük jelentős erőfeszítéseket tesznek, hogy támogassák a tiszta technológiákat a termelési folyamatban. A tagállamok most kezdték el kezelni a megelőző évek könnyelmű hulladékgazdálkodása által okozott problémákat, melynek érdekében integrált és fenntartható kezelési stratégiákat fogalmaznak meg. Ez a gyakorlatban a következő eljárások támogatását jelenti: -

Szelektív hulladék gyűjtés és a hulladékgyűjtők adóztatása. A visszavihető csomagolások esetén betéti rendszer kialakítása. Tiszta technológiák támogatása. Az ipar bevonása az általuk előállított termékek visszanyerésébe és újrahasznosításába. Felvevő piac kialakítása az újrahasznosított termékekre.

Az ipar szerepe Az iparnak kiemelt szerepe van a hulladék mennyiségének csökkentésében, ugyanis képes a forrásnál megelőzni a problémát a termék tervezése és gyártása során. Az iparnak kell bevezetnie gyűjtő és újrahasznosító rendszert az elhasznált termékekre, amint az már létezik is néhány tagállamban csomagolási anyagokra, szárazelemekre, autógumikra, használt személy- és teherautókra, valamint elektronikai cikkekre. A gyártóknak mindent meg kell tennie, hogy a lehető legkevesebb természeti erőforrást használják fel, és a lehető legkevesebb hulladékot termeljék. A nagyobb cégek már belekezdtek a termelési hulladék minimalizálásába, amit `internalizálásnak' is neveznek, és igyekeznek a `semmi hulladék, semmi káros hatás' elvet megcélozni. Például az új autók hamarosan 100%-ig újrahasznosíthatók lesznek. Hasznos lenne, ha ezt a megközelítést más területeken is alkalmaznák. A lakosságnak is részt kell vállalnia A feladatuk a hulladékaik válogatása, valamint a jobban odafigyelő vásárlás. Ezzel jelentősen csökkenthetik a kezelendő hulladék mennyiségét. Ennek elérésére az alábbi szokásokat kell kialakítaniuk: -

Válogatniuk kell a hulladékaikat, és egy részét visszajuttatni az újra felhasználó és újrahasznosító programokba. Tartós termékeket kell kiválasztaniuk, amelyeknek hosszú a hasznos élettartama. Előnyben kell részesíteniük az újrahasznosított és újrahasznosítható termékeket. Csökkenteni kell a csomagolás mennyiségét, és újrahasznosítani azt. Ha lehetőségük van komposztálási lehetőséget kell keresni különös figyelmet kell fordítaniuk a veszélyes hulladékaik elhelyezésére Érdeklődni kell az önkormányzatuknál, hogy mit tettek a helyzet javítása érdekében. Pl. van-e hulladékkezelési tervük, ami 1975 óta előírás?

18


A helyi önkormányzatok feladatai: -

el kell fogadniuk egy hulladék kezelési tervet és biztosítaniuk kell a forrásokat annak végrehajtására, minimalizálni kell a hulladék mennyiségét a közbeszerzés esetében a zöld szempontok figyelembevételével, támogatniuk kell az üzleti vállalkozásokat és a lakosságot a hulladék minimalizálásban, meg kell teremteni a lehetőséget a hulladék újrahasznosítására, a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségének megteremtésével, együtt kell működniük a vállalkozásokkal a hulladékcsökkentési lehetőségek megkeresésében.

1.3.

Az EU támogatási programjai

1.3.1. Az uniós segélyprogramok jövője A csatlakozási tárgyalások megindulásával párhuzamosan az EU alapvetően átértékelte a közép- és kelet-európai társult államok számára nyújtott segélyprogramjainak szerepét. A magán gazdaság megerősödött, a konkurencia további fejlesztését - a még mindig aránytalanul fejletlen kis - és középvállalkozói kör kivételével - az európai adófizetők nem támogatják. Az EU-segélyek a továbbiakban kizárólag a csatlakozási folyamathoz szorosan kapcsolódó intézményfejlesztési és beruházási projekteket támogatják. A konkrét projektjavaslatoknak az úgynevezett Csatlakozási Partnerségi dokumentumon, illetve a közösségi vívmányok átvételét szolgáló Nemzeti Programon kell alapuljanak. A segélyprogramok elsődleges célja ezen belül a különböző EUnormák végrehajtásához és érvényesítéséhez szükséges adminisztratív kapacitások, a felelős közigazgatási szervek stratégiai fejlesztése illetve az EU előírások gyakorlati teljesülését szolgáló beruházások (intézményfejlesztéshez kapcsolódó eszközbeszerzések, környezetvédelmi, infrastrukturális befektetések) társfinanszírozása. Az Unió 2000-2006 közötti költségvetésére vonatkozó Bizottsági tervezetek szerint a tagjelölt államoknak nyújtandó csatlakozás előtti támogatás egy év múlva - két új támogatási eszköz, az infrastruktúra és a környezetvédelem céljait szolgáló ISPA, valamint a mezőgazdaságot és vidékfejlesztést támogató SAPARD bevezetésével a jelenlegi duplájára emelkedik. A hazánk által várhatóan igénybe vehető támogatás a csatlakozás után a jelenlegi évi 100 millió Euroról több milliárd Eurora növekszik. Az új támogatási eszközök (ISPA, SAPARD, PHARE, Strukturális Alapok) tulajdonképpen már a csatlakozást segítik elő, lehetővé téve, hogy az Európai Unión belül működő alapoktól (Strukturális és Kohéziós Alap) lehívhatóak legyenek a támogatások, melynek előfeltétele a megfelelő intézmény-, ellenőrző- és monitoring rendszerek kiépítése.


19

1.3.2. A PHARE program Az Európai Közösségek Tanácsa 1989. decemberében indította a Poland Hungary Assistance for the Restructuring of the Economy (PHARE) elnevezésű programját, melynek részletes végrehajtási szabályzatát 1990. szeptemberében fogadták el, majd többször módosították. A Magyar Köztársaság és az EU Bizottság 1990. szeptember 3-án kötötte meg azt a keretmegállapodást, mely szabályozza a támogatás odaítélésének, illetve felhasználásának általános jogi, pénzügyi és adminisztratív kérdéseit, valamint a fogadó ország jogait és kötelezettségeit. A támogatások odaítéléséről az EU Bizottság dönt a fogadó ország javaslata és a brüsszeli PHARE Management Committee ajánlása alapján. A különféle pénzügyi memorandumok közül legfontosabbak az évente készülő úgynevezett országprogramok. A programokkal kapcsolatos szakmai és adminisztrációs feladatokat a kedvezményezett ország látja el. A fogadó kormány a segély megfelelő felhasználásáért teljes szakmai és anyagi felelősséggel tartozik. A közvetlen személyi felelősséget az adott programot végrehajtó intézmény (általában minisztérium) egy vezetője személyesen viseli. A segélykoordinációs titkárság által kezelt nemzetközi segélyprogramok Hazánkban a PHARE segélyek koordinációját Dr. Baráth Etele, a Miniszterelnöki Hivatal EU-támogatásokért felelős politikai államtitkára koordinálja a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala élén. A Hivatal egységei számos rendkívüli jelentőségű feladat gazdái, úgymint az EU pénzügyi alapjaira való felkészülés, valamint a PHARE és ISPA programok koordinációja. Csatlakozásunkig ezeken a területen még nagyon komoly munka és számos fontos esemény áll előttünk. A PHARE program által nyújtott segélyek fogalmán csak a vissza nem térítendő támogatást kell értenünk, vagyis a hivatal kedvezményes hitelekkel és egyéb visszatérítendő juttatásokkal nem foglalkozik. Az területfejlesztés érdemi feladatai szinte teljes körűen a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszter feladatkörét képezik. Hatáskörébe tartoznak a nemzeti szintű területi tervezési és koordinációs feladatok, így többek között az Országos Területfejlesztési Tanács elnökségi feladatainak ellátása. Ennek megfelelően a területfejlesztési Phare Programok (a regionális, a CBC, az Interreg és a CREDOprogramok) kormányzati irányítását és szakmapolitikai felügyeletét is az FVM, illetve annak területfejlesztésért felelős helyettes államtitkára látja el. A PHARE programok eddigi eredményei A PHARE program keretében Magyarország 1990. és 1998. között mintegy 800 millió ECU vissza nem térítendő támogatásban részesült. A gazdaságfejlesztés és a szerkezet-átalakítás területén a legnagyobb súllyal a privatizáció és az ehhez kapcsolódó vállalati szerkezet-átalakítás támogatása szerepelt, jórészt szakértői segítség, kisebb mértékben kedvezményes pénzügyi konstrukciók révén, beruházások támogatása formájában. Jelentős támogatást kapott a kis- és középvállalati szektor fejlesztése, részben a kis- és

20


középvállalatokat támogató információs és tanácsadó szolgáltatások kiépítése, részben a számukra nyújtandó kedvezményes hitelek forrásainak kiegészítése céljából. Az agrárgazdaság fejlesztéséhez kapcsolódó támogatás az ágazati reformok, a piacgazdaságra való áttéréshez szükséges intézményfejlesztés, szabályozás korszerűsítését, továbbá a mezőgazdasági termelők hitelforrásainak bővítését segíti. A regionális fejlesztés támogatásával a fejlesztési politikák, a jogi szabályozás, az intézményrendszer kialakítása és egyes régiókban a fejlesztési programok forrásainak kiegészítése valósult meg. A humán szféra és a közigazgatás fejlesztése területén a legnagyobb mértékű támogatást az oktatás és szakképzés, ezen belül is a felsőoktatás fejlesztése kapta. Szakértői támogatásban részesül a közigazgatás reformja és a szociális illetve az egészségügyi rendszerek fejlesztése. Az infrastruktúra fejlesztés és a környezetvédelem támogatása magában foglalja az energiaszektor, a közlekedés, a hírközlés, a vízgazdálkodás és a környezetvédelem terén az ágazati fejlesztési politikák kialakításához nyújtott szakértői segítséget, ezenkívül társfinanszírozás biztosítását az energiatakarékossági programokhoz, és egyes közlekedési, szennyvízkezelési és határátkelőhely fejlesztési beruházásokhoz. Kiemelt mértékű támogatást kap a környezetvédelem, elsősorban az önkormányzati és a vállalati szféra beruházásainak forrás-kiegészítésével. A szolgáltatói szférában és egyéb területeken a PHARE segélyek elsősorban a pénzügyi szektor modernizációját, a kutatás-fejlesztés feltételeinek javítását, a vámés statisztikai rendszer fejlesztését szolgálják. Az integrációs felkészülés 1996-ig viszonylag kis mértékű támogatásban részesült, s ezek a források jórészt a jogharmonizációhoz, a jogszabályok fordításához, integrációs képzésekhez szükséges ráfordításokat finanszírozzák. Az 1997-ben jóváhagyott keret programjainak jellege az előző években indított programoktól jelentős mértékben eltér. A projektek kiválasztásánál részben már figyelembe vették az akkor előkészítés alatt álló Új Orientáció céljait (melynek megfelelően 1998-tól a PHARE segélyeket a társult államok kizárólag a csatlakozást közvetlenül elősegítő projektek finanszírozására használhatják fel), az integrációs felkészülés közvetlen támogatása a korábbinál jóval nagyobb súlyt kapott. Az 1997. évi keretekből a csatlakozási felkészüléshez szükséges integrációs képzés, az EU közösségi szabályozás átvételét megvalósító intézmények fejlesztése, s első ízben a bel- és igazságügyi együttműködés kapott jelentősebb támogatást. Számottevő támogatásban részesült a regionális fejlesztés, amely zömében két régióban megvalósuló fejlesztési programok beruházási forrásait egészíti ki, segítve az ipari szerkezet-átalakítást, a vidékfejlesztést, a foglalkoztatást és emberi erőforrás fejlesztést. Támogatást kapott az országos infrastruktúra fejlesztés, amelyet teljes egészében a vasútfejlesztés használhat fel, egyéb projektek mellett a magyar-szlovén vasútvonal újjáépítésének finanszírozásához. Előbbieken

21

Vállalkozók Európában túlmenően újabb kerettel egészülnek együttműködési program forrásai.

ki

a

magyar-osztrák

határmenti

A PHARE emellett támogatást nyújtott a TEMPUS (az intézményrendszerek fejlesztése az integrációra való felkészülés jegyében) folytatásához és - első ízben Magyarország részvételéhez az EK egyes Közösségi Programjaiban (Socrates: Az Európai Unió felső- és közoktatási együttműködési programja eredetileg közösségi, majd csatlakozni kívánó és társult országok bevonásával; Leonardo: szakképzési együttműködés a tagországok, a társult és a csatlakozni kívánó országok közt, Youth for Europe: oktatáson kívüli ifjúságpolitikai program, különösen a hátrányos helyzetű fiatalok megsegítésére). További támogatási formaként 1995-től van lehetőség úgynevezett határmenti (CBC) együttműködési programok megvalósítására. A támogatás révén elsősorban az EU tagállam, Ausztria és Magyarország határmenti megyéinek fejlesztése, a gazdasági együttműködés feltételeinek javítása, s a helyi infrastruktúra fejlesztése kap segítséget. Programok valósulnak meg a magyar-román és a magyar-szlovén határmenti régiókban is. Az 1995. évi Magyarország-Szlovénia-Ausztria Trilaterális PHARE CBC Program a három ország projektjeinek összehangolt megvalósítását szolgálta. Az 1995-96. évi Magyarország-Szlovákia-Ausztria - Trilaterális PHARE CBC Program értelmében Magyarország és Szlovákia fejlesztési támogatásban részesül. Ausztria az EU területfejlesztési alapjaiból kapott forrásokat használja fel a programban való részvételre. PHARE "multi-beneficiary" programok A PHARE országprogramokon kívül Magyarország is kedvezményezettje az ún. "multi-beneficiary" programoknak, azaz olyan kezdeményezéseknek, amelyekben több PHARE ország is részt vesz. (Ezek az ún. horizontális programok). A PHARE 1998-as Új Orientációja, a célrendszer megváltoztatása érintette a multibeneficiary programokat is, így a jövőben ezek is közvetlenül a csatlakozási folyamathoz fognak kapcsolódni. A programokat a jövőben az Európai Bizottság kezdeményezi, természetesen a kedvezményezett országok bevonásával és folyamatos konzultációval. E programok elsősorban a PHARE országok közötti regionális kooperációt hivatottak elősegíteni. Ilyen jellegű együttműködési programok léteznek több szakterületen, pl. környezetvédelem, vám, közlekedés, oktatás. A programok ritkább esetekben konkrét projekteket támogatnak: többnyire az adott terület közigazgatási szakembereinek biztosítanak különböző szakmai találkozókon, konferenciákon való részvételt. További információért konkrét programokról és kontakszemélyekről a Segélykoordinációs Titkársághoz lehet fordulni. 2002-2003-ra szóló magyar PHARE programok Az EU Tagállamai elfogadták a PHARE 2002-2003. Évi Programját, amellyel hazánk összesen további 240 millió Euro, azaz mintegy 58 milliárd Forint EU

22


támogatáshoz jut (társfinanszírozás nélkül). A programcsomag egy része néhány fontos - a PHARE által hagyományosan támogatott intézményfejlesztési projektet tartalmaz (pl. civil szervezetek támogatása, roma programok, Schengeni előírásokhoz kapcsolódó berendezések beszerzése, stb.). Komoly újítást jelent az ORPHEUS nevű programcsomag, amelynek keretében az ország egész területére kiterjedő, több évre szóló terület- és humán erőforrásfejlesztési pályázatok indulnak előreláthatólag ez év végén és jövő év elején. A program teljes költségvetése várhatóan mintegy 50 milliárd Ft, melynek felét adja az Unió, 40%-át a magyar költségvetés, 10%-át pedig a pályázatokon nyertes önkormányzatok, vállalkozások, civil szervezetek. Elsősorban roma antidiszkriminációs, közmunka, általános iskolai informatikai fejlesztési, és integrált helyi fejlesztési.-programokkal lehet majd pályázni. A csomag tartalmaz továbbá egy olyan alapot, melynek keretében a belépés után az EU támogatásával megvalósítandó projektek előkészítő dokumentációját lehet majd elkészíttetni. Az ORPHEUS a PHARE történetében radikális újítást jelent, a kétéves összevont program ugyanis már felkészít arra a többéves tervezési mechanizmusra és hosszú távú gondolkodásra, amely az Európai Uniós támogatások igénybevételéhez elengedhetetlen. Tervezésben és lebonyolításban ez nagyon közelít a majdani Strukturális Alapokból érkező támogatásokéhoz. Mostantól tehát a PHARE legfontosabb célja a Strukturális Alapokra való felkészülés. Ebből a szempontból jelentős mérföldkő volt a regionális tárgyalási fejezet lezárása, amely nagyon pozitív fejlemény, azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy az ott vállaltak teljesítése rendkívül nehéz feladat lesz, elsősorban a következő három szempontból: 1.

A fejlesztések előkészítése szempontjából, mert a 2004-ben megindítandó projektek műszaki, pénzügyi tervezését, hatósági és környezetvédelmi engedélyeztetését már jóval a csatlakozás előtt meg kell kezdeni. Az ezzel kapcsolatos minőségi követelmények nagyon magasak, ezért itt is nagy számú szakemberre, és milliárdos költségvetési fedezetre lesz szükség. Különösen igaz ez a nagy infrastrukturális fejlesztésekre (pl. autópálya, összekötő utak), a környezetvédelemre (pl. szennyvíztisztítók) és a közlekedésre.

2.

A költségvetés szempontjából, mert az EU támogatásokhoz jelentős mértékű társfinanszírozásra lesz szükség, amelyet megfelelő módon kell majd betervezni a költségvetésbe.

3.

Intézményi szempontból, mert a támogatások folyósításához tucatnyi új szervezetet kell létrehozni, ami több ezer magasan képzett szakember foglalkoztatását is feltételezi. Ezekben az új szervezetekben új munkamódszereket, az államigazgatásra általában jellemzőnél sokkal szigorúbb minőségi követelményeket kell meghonosítani.

Egyértelmű, hogy az alapok sikeres felhasználása a jelenleg meglévő intézményrendszerünk teljesítőképességének megtöbbszörözését kívánja meg. Ebben igen komoly szerepe és önálló felelőssége van a tárcáknak.


23

Fenti feltételek megteremtése és a tárcák munkájának összehangolása igen komplex és felelősségteljes feladat, s ennek fő felelőse a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala. A PHARE 2002-2003 Gazdasági-Szociális Kohézió fejezet programjai A 2002-2003-as keret pályázatai az egész országban meghirdetésre kerülnek. 1. Regionális program - Integrált helyi fejlesztési fejlesztések ösztönzése A támogatás célja jobb minőségű gazdasági és életkörnyezet kialakítása a településeken, kedvezőbb régión belüli elérhetőségi viszonyok megteremtése és a hátrányos helyzetű lakosság foglalkoztatását elősegítő, non-profit foglalkoztatási programok és a piaci igényekhez igazodó gyakorlat orientált, rugalmas képzési programok megvalósítása. A projekt keretében a következő tevékenységek nyerhetnek támogatást: -

Településrészek, valamint új funkciók ellátására alkalmas ipari területek, laktanyák felújítása; - Régión belüli elérhetőséget javító, településeket összekötő, iparterületekhez, turisztikai látványosságokhoz vezető utak építése, felújítása; - Szociális gazdaság-típusú foglalkoztatási, illetve a munkaerőpiaci-igényekhez illeszkedő képzési programok megvalósítása. A második és harmadik komponensre csak az első komponenssel együtt lehet pályázni. Pályázhatnak önkormányzatok és társulásaik, állami és önkormányzati intézmények, kamarák, vállalkozásfejlesztési alapítványok, képzési intézmények. Információ: VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság (488-71-71, www.pharereg.hu). Várható meghirdetés: 2003. tavasz. 2. Roma programok 2.1. Intézményfejlesztés a hatékony roma programokért A projekt célja, hogy a hazai és uniós finanszírozású roma programok végrehajtásának hatékonysága növekedjen. Ennek megfelelően olyan intézményrendszer alakuljon ki, mely hatékonyan képes koordinálni a Roma programok tervezését, a komplex stratégiák kidolgozását, valamint hatékonyan nyomon követi a programok végrehajtását. A projekthez EU-tagállambeli szakértő nyújt majd segítséget. A projekt eredményeként megvalósul a roma programokat koordináló intézményrendszer infrastruktúrájának fejlesztése is. 2.2. A romák társadalmi befogadását elősegítő intézkedések ösztönzése A projekt célja, hogy a társadalmi tolerancia növekedjen a romákkal szemben. Ennek érdekében átfogó, a program többi komponensét megalapozó tanulmány készül a romák társadalmi megítéléséről. A program egyik kulcseleme a médiában megvalósuló intenzív tolerancia-kampány. A támogatott intézkedések másik köre az általános iskolás korú gyerekeket célzó képzési program kidolgozása. Harmadsorban támogatást kaphatnak helyi kezdeményezésű, a romák befogadását elősegítő programok a média, a foglalkoztatás és a képzés területén. Erre a

24


komponensre konzorciumok vagy egyes intézmények pályázhatnak, pl. non-profit szervezetek, munkaügyi központok, szakszervezetek, képzési intézmények, vállalkozások. Információ: CFCU (327-3652, www.cfcu.hu), Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal. Várható meghirdetés: 2003. tavasz. 3. Projekt előkészítő alap A projekt célja, hogy Magyarország az EU-csatlakozás utáni első programozási időszakban (2004-2006) a lehető leghatékonyabban tudja felhasználni az uniós támogatásokat. Ennek alapfeltétele a megfelelő mennyiségű, jól kidolgozott projektek álljanak rendelkezésre. A PHARE program támogatja a Nemzeti Fejlesztési Tervhez és annak Operatív Programjaihoz illeszkedő projektek, programok kidolgozását és a későbbi uniós támogatások megszerzéséhez szükséges előtanulmányok, tervek készítését. A program első lépéseként 2002. őszén intenzív információs kampány indult az egész ország területén, melynek célja a Nemzeti Fejlesztési Terv és az Operatív Programok és a projekt előkészítő alap nyújtotta lehetőségek bemutatása, valamint sikeres példák ismertetése az uniós támogatások felhasználására. Információ: MEH Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala (239-4772, www.meh.hu), CFCU (327-3652, www.cfcu.hu). Várható meghirdetés (szolgáltatási tender): 2002. november. Várható meghirdetés (projektötletek beadása): 2003. január. (Még nem jelent meg: 2003. 02.11) 4. Humánerőforrás-fejlesztés 4.1. Küzdelem a munka világából való kizárás ellen (Munkaerő-piaci integráció és közmunka program). A projekt célja a foglalkoztathatóság növelése és a munkaerő-piaci integráció erősítése a hosszú távú munkanélküliek és a rendszeres szociális segélyekből élők körében, különös tekintettel a romákra. A megvalósuló programokon keresztül a foglalkoztatottság növekedésével párhuzamosan javul a helyi közösségi szolgáltatások színvonala is, beleértve a szociális szolgáltatásokat is. A program keretében önkormányzatok és társulásaik, valamint civil szervezetek által kezdeményezett programok kaphatnak támogatást, melyek egyrészt a szociális szolgáltatások javítását, másrészt a környezetvédelmi, infrastrukturális feladatok ellátását célozzák. A programok résztvevői mindkét esetben képzést is kapnak. A program két, egymást követő évben biztosít forrást a fenti kezdeményezésekhez. Információ: ESZA Kht. (343-4800, www.om.hu). Várható meghirdetés: 2002. ősz, 2003. ősz. 4.2. Informatikai fejlesztések támogatása általános iskolákban A projekt célja az általános iskolai oktatás színvonalának fejlesztése a ritkán lakott és alacsony fejlettségű mikro-régiókban. Támogatás elsősorban informatikai fejlesztésekhez nyújtható, melyhez a fejlesztésnek helyet adó épület felújítása is kapcsolódhat. Támogatás nyerhető továbbá oktatási anyagok kidolgozásához és az oktatók képzéséhez az informatika területén. Pályázatot konzorciumok nyújthatnak be, melyeknek tagjai általános iskolák és fenntartóik, civil szervezetek és privát


25

szervezetek lehetnek. Információ: ESZA Kht. (343-4800, www.om.hu). Várható meghirdetés: 2003. tavasz Bekapcsolódás PHARE programokba A fennálló támogatási lehetőségekről - a támogatási igény pontos megjelölése esetén - a szaktárcák PHARE irodái és az EU Bizottság budapesti Delegációja ad felvilágosítást. A pályázás módja A gazdálkodó szervezetek a jóváhagyott projektek keretében áruk és szolgáltatások beszállítóiként kapcsolódhatnak a programba. Ennek szabályait az EU költségvetésére vonatkozó pénzügyi szabályok speciális fejezete és a Bizottság belső eljárási irányelvei tartalmazzák. Az árubeszerzési szerződéseket nyílt versenytárgyalás eredményeként kötik meg; az erre vonatkozó felhívás az interneten az EU segélyekkel foglalkozó honlapján http://europa.eu.int/comm/europeaid/index_en.htm-, a Magyar Nemzetben, a Napi Magyarországban, az Üzleti 7-ben és a regionálisan érintett sajtóban jelenik meg. Érdeklődni lehet még a felelős tárcáknál, az EU Bizottság budapesti képviseletén. A nem decentralizált - vagyis Brüsszelből irányított - programok esetén a felhívás az EU hivatalos közlönyében (Official Journal - beszerezhető: Euro Info Service, olvasható még: számos könyvtárban) és az INTERNET-en jelenik meg. Pályázati dosszién alapuló zártkörű pályázat esetén a szerződő hatóság gondoskodik a pályázati dosszié egyidejű megküldéséről a listán szereplő cégeknek. Szolgáltatási szerződést cégek vagy egyéni szakértők szolgáltatásainak igénybevételéhez kötnek. Egyik leggyakoribb formája a Technical Assistance (TA), mely az oktatásban, a szaktanácsadásban, a tanulmányokban megtestesülő szellemi termékek átadását jelenti. Bizonyos szerződéseket közvetlenül a Bizottság köt. Először úgynevezett hosszú lista készül a megfelelő referenciákkal rendelkező cégekről. Erre a listára az Official Journalban közzétett felhívásokra jelentkező cégek kerülhetnek, továbbá azok, akik regisztráltatták magukat a Central Consultancy Register-ben. A tényleges szolgáltatásokat a rövid listára kiválasztott cégek nyújthatják - őket zárt versenytárgyalásra hívják meg. Nemzeti PHARE program esetén a konzulensek kiválasztását a felelős tárca végzi - a Bizottság és a Delegáció előzetes jóváhagyásával. PHARE hitel- és támogatási alapok A PHARE szabályok szerint kialakított saját szabályzat alapján működnek, jelentős nagyságú, rendszerint társfinanszírozású pénzalapok kezelésével. Az alapot kezelő tárcánál lehet értük pályázni. A PHARE program pénzügyi támogatást vagy hitelt is ad egyes esetekben: -

a Magyar Vállalkozásfejlesztő Alapítvány egész országot lefedő hálózata nemcsak mikro-, tőke- és PHARE-hitelt nyújt a mára 30 millió euróra növekedett alapjából, hanem ezek felhasználásához tanácsot is ad;

26 -

-

-

-

Hulladékgazdálkozdás az Európai Unióban és Magyarországon A Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány hasonló hitelt nyújt vállalkozások részére, bővebb információ: http://www.bkv.texts/szolg/hitelek/budvallhit.htm a Központi Környezetvédelmi Alap a területéhez kapcsolódó projekteket támogatja hitelkonstrukciókkal, továbbá a Budapest Bank is környezetvédelmi hitellel tudja a vállalkozókat támogatni; a Területfejlesztési Program középvállalatok átalakulásához nyújt technikai támogatást és hitelt, a Magyar Vállalkozásfejlesztő Alapítvánnyal közösen mikrohitel-jellegű forrást biztosít BAZ-megyében, valamint a jutatási és fejlesztési eredmények hasznosítására is létrehozott egy alapot; az energiahatékonyság fejlesztését szolgáló beruházások is támogatásért pályázhatnak a Gazdasági Minisztérium PHARE Energia-programja keretében; az ÁPV Rt. programirányító csoportjának kezelésében levő HYFERP-II közvetlen vállalatfinanszírozási és operatív támogatási - program keretében 25 millió euró kezelésére nyílik mód, melyet segélyezésre, kedvezményezett kamatozású hitelekre és ideiglenes tőke-hozzájárulásra lehet felhasználni, igénybe véve a vállalat saját forrásait is; a támogatást a többségi állami vagy teljes állami tulajdonban lévő cégek reorganizációs, reprivatizációs célokra használhatják fel; a program előkészítés alatt áll, ezért a támogatásra pályázni egyelőre nem lehet.

Az osztrák, szlovén és román határmenti megyék vállalkozóinak a határmenti kooperációs (CBC: PHARE Területfejlesztés) programok felhívásait is érdemes figyelniük. Összegezve: A PHARE programban való részvételi szándék esetén először célszerű tájékozódni: -

-

az adott szakterületért felelős szakminisztérium PHARE irodájánál Központi Pénzügyi és Szerződéskötő Egység (CFCU) honlapján: http://www.cfcu.hu az Interneten keresztül, az EU honlapján: http://europa.eu.int/comm/europeaid/index_en.htm az EU Bizottság budapesti Delegációjánál: 1016 Budapest, Bérc utca 23. Tel.: 209-9700 INTERNET-cím: http://www.eudelegation.hu/ a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Európai Tanulmányok Központjában, 2103 Gödöllő, Páter Károly u. 1. Tel.: 28-410-018 a tenderekkel kapcsolatban bővebb információ kérhető a BAU-DOK Alapítványnál, ahol a telefon: 466-3757. A PHARE tenderekről magyar nyelvű értesítés az INTERNET-en az alábbi címen érhető el: http://www.pointernet.pds.hu/BAUDOK/baudok.html a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITD Hungary) Euro Info Központjában, 1051 Budapest, Dorottya u. 4. Tel.: 318-1712. E-mail: [email protected] Honlap: http://www.itd.hu/itdeuro.htm

Az Euro Info Központ kilenc megyeszékhelyen rendelkezik területi kontaktpontokkal. A konkrét bekapcsolódási lehetőségekről a pályázati felhívások az EU honlapján, a Magyar Nemzetben, a Napi Magyarországban, illetve a BKIK lapjában az Üzleti 7-ben és a regionálisan érintett sajtóban jelennek meg.


27

1.3.3. LIFE: gazdasági eszköz a környezetvédelemért Célja, hogy hozzájáruljon a Közösség környezetvédelmi politikájának és jogalkotásának fejlesztéséhez és végrehajtásához, különös tekintettel a környezetvédelem egyéb politikákba történő integrációjára. Az idevonatkozó jogforrás: az Európai Tanács 1655/2000 (EEC) rendelete (2000. július 17.) egy gazdasági eszköz létrehozásáról a környezetért (LIFE). A LIFE célja környezetvédelmi tevékenységek társfinanszírozása a Közösségben, valamint néhány nem a Közösséghez tartozó államban (szomszédai a Mediterrán tengeren és a Balti tengeren, valamint Közép- és Kelet-Európának azok az államai, amelyek aláírták a Társulási Szerződést az Európai Közösséggel). A utóbbiak számára a részvétel feltétele, hogy gazdaságilag is támogatják. A végrehajtás szakaszokban történik: -

az első fázisra 1992-1995 között került sor, amelyhez 400 millió ECU-t rendeltek; a második fázisra 1996-1999 között került sor és mintegy 450 millió ECU-vel gazdálkodhatott; a 2000 január 1-én kezdődő harmadik fázis, amely 2004 december 31-ig tart 640 milló Euróval gazdálkodhat

A második fázisban az alábbi tevékenységek pályázhattak támogatásért: -

-

a Közösség államaiból, illetve a közép- és kelet-európai államokból: természetvédelem, a fenntartható fejlődés elősegítése az ipari tevékenységekben, környezetvédelmi megfontolások integrálása a terület felhasználás tervezésébe, hulladékgazdálkodásba, légszennyezésbe és vízgazdálkodásba; a fenti kategóriába nem tartozó résztvevő államok esetében: technikai segítség az adminisztratív struktúrák létrehozásában, veszélyeztetett fajok életteréül szolgáló területek megőrzése illetve helyreállítása, a fenntartható fejlődés támogatása;

A különböző projekteknek az alábbi kritériumoknak kell megfelelnie: -

a Közösség érdekét kell szolgálnia, és meg kell felelnie a LIFE kritériumainak; technikailag és gazdaságilag megbízható résztvevőknek kell végrehajtania; technikailag, időben és gazdaságilag végrehajthatónak kell lennie, és a költségvetéssel arányos értéket kell teremtenie.

Az Európai Bizottság feladata a projektek gazdasági és szakmai felülvizsgálata. A LIFE tevékenységét a jelenleg futó projektben (2000-2004) az alábbi három területre koncentrálja: -

természetvédelem ("LIFE-Natura") ahol a LIFE a "NATURA 2000 hálózat" programjának végrehajtását tekinti prioritásnak (a teljes költségvetés 47%-a); környezetvédelem ("LIFE-Environment"), ahol a LIFE hozzá fog járulni, hogy a környezetvédelmét az Európai Unió más poltikáiba is integrálja, és modernizálja a környezetvédelmi politikát (a teljes költségvetés 47%-a);

28 -

Hulladékgazdálkozdás az Európai Unióban és Magyarországon adminisztratív kapacitás és struktúrák létrehozása néhány harmadik országban, amelyek a Földközi-tenger vagy a Balti-tenger partján fekszenek valamint a Közép- és Kelet-Európából kerülnek ki ("LIFE-Third Countries") (a teljes költségvetés 6%-a).

A LIFE továbbra is nyitott marad a Közép- és Kelet-Európa államai felé, azon feltételeknek megfelelően, ami a társulási szerződésekben található. (A rendeletek teljes szövege megtalálható: Official Journal L 206, 22.07.1992, Official Journal L 181, 20.07.1996) A LIFE-ban való részvétel feltétele, hogy az adott állam megteremtse annak anyagi feltételét. majd a pályázat keretében ennek visszaosztása folyik. Hazánk részt vesz a LIFE harmadik szakaszában 2001 januárjától, az erre vonatkozó feltételek az alábbi döntésben találhatóak: 2001/133/EC: Decision No 1/2001 of the EUHungary Association Council of 19 January 2001 adopting the terms and conditions for the participation of the Republic of Hungary in the Financial Instrument for the environment (LIFE) (EU és a Magyar Társulási Tanács döntése Magyarország részvételéről a LIFE programban)

1.3.4. ISPA (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession) Az ISPA az EU egyik új eszköze, melynek fő célja a csatlakozásra váró országok felkészítése a Strukturális Alapok támogatásának fogadására, valamint az infrastruktúra és a környezetvédelem területén a csatlakozást hátráltató konkrét problémák megoldása. A támogatásból 2000-2006 között a 10 tagjelölt közép- és kelet-európai társult állam részesül (Ciprus nem). A csatlakozó tagjelöltek a támogatástól csatlakozásuk időpontjában elesnek, a felszabaduló összeg a csatlakozásra várók között kerül felosztásra. A Bizottság javasolja, hogy az ISPA két területre (várhatóan fele-fele arányban) összpontosítson, a közlekedésre és a környezetvédelemre. Az Európai Bizottság 1999. július 20-án elviekben elfogadta az ISPA felosztását a társuló országok között. 1999. június 21-én az Európai Tanács elfogadta az ISPA létrehozásáról szóló rendeletet, amely része a megerősített előcsatlakozási stratégiának. Az alap nagysága előreláthatóan 1040 millió évente (1999-es árakon) a tíz kelet- és közép európai csatlakozó ország számára a 2000-2006 közötti időszakban. 3. Táblázat

A rendeletben lefektetettek értelmében felosztott ISPA alap (az egész összeg %-ában) Ország

Bulgária Csehország Észtország Magyarország Litvánia Lettország Lengyelország Románia

% 8.0% - 12.0% 5.5% - 8.0% 2.0% - 3.5% 7.0% - 10.0% 4.0% - 6.0% 3.5% - 5.5% 30.0% - 37.0% 20.0% - 26.0%

29

Vállalkozók Európában Ország Szlovénia Szlovákia

% 1.0% - 2.0% 3.5% - 5.5%

Az alap felosztása az egyes országok között objektív kritériumokon alapszik, ezek a következők: népesség, egy lakosra jutó GDP és terület. Hogy a résztvevő országokat minél színvonalasabb projektek elkészítésére ösztönözzék, ezért adták meg az alap felosztását tartományként. Az egyes projekteknek minimum 5 millió euro nagyságrendűnek kell lenniük. A közösségi támogatás mértéke az egyes projektek költségének legfeljebb 85 %-ára terjed ki. A kedvezményezett országok támogatást kérhetnek előkészítő jellegű tanulmányokra és szakértői segítségnyújtásra, mely esetekben a közösségi támogatás értéke elérheti a költségek 100%-át. Az ilyen célú támogatások azonban nem haladhatják meg a projekt teljes költségvetésének 2 %-át. A közlekedési csoportból vasúti és közúti javaslatok kerültek fel a Bizottsággal egyeztetett hosszú listára. A vasúti projektek pályarehabilitációs (Zalalövő - Boba, Bp.- Cegléd), távközlési és logisztikai központfejlesztési csoportokra oszlik. A közúti fejlesztési javaslatok közül az M3, az M30, M0 és M7 építéséhez való Uniós hozzájárulás lehetőségét kell feltétlenül kiemelnünk. A környezetvédelem területén legfontosabb prioritásként a nagyvárosok (Budapest, Győr, Sopron, stb.) szennyvízkezelési gondjainak megoldása szerepelt. További kiemelt kérdés a szilárd hulladék gazdálkodás, beleértve olyan komplex regionális hulladékkezelési programokat, mint a Balaton és a Tisza-tó térségi problémáinak enyhítése.

1.3.2. Az EU egyéb támogatási és együttműködési programjai SAPARD (Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development) Az EU Alapító Szerződés 235. cikkelye alapján létrehozott SAPARD program a csatlakozásra váró 10 közép- és kelet-európai ország agrár- és vidékfejlesztésére kialakított 2000. január 1-től induló többéves programja, mely kiegészítő forrást jelent a felkészüléshez. A támogatás itt is a csatlakozás időpontjáig tarthat. A tárgyalások alapján évi 50 millió euró-ra, vagyis 12-13 milliárd forintra számíthatunk. Célterületek: agrárvállalkozások, termelői csoportok felállítása, farm-igazgatási szolgáltatások, feldolgozottság és értékesíthetőség javítása, állat- és növény-egészségügyi ellenőrzés javítása, alternatív jövedelemszerzés, falu- és vidékfejlesztés (infrastruktúra, műemlékek), talajjavítás, parcellázás, földnyilvántartás kialakítása, szakképzés, vízgazdálkodás, erdészet, agrár környezetvédelem, technikai segítségnyújtás. Gazdasági Eszköz Kis és Közép Vállalkozások (SMEs) számára Az Európai Unió Bizottsága és az EBRD egy új gazdasági Eszközt hozott létre a kis és közép méretű vállalatok számára Közép- és Kelet-Európa (Brüsszel, 1999. április 19.). Az új gazdasági eszközt a 10 Európai Uniós csatlakozásra váró ország számára hozták létre 125 millió euróval. Az EU közép és kelet-európai kis és közép méretű vállalkozások számára 1990 óta nyújt támogatást a Phare program

30


keretében, főként technikai segítségnyújtás valamint az EU és az egyes országok közötti közös vállalkozások formájában. Létrejötte óta az EBRD szintén részt vesz a kis és közép méretű vállalkozások támogatásában a kisvállalkozási program keretében, banki tőkebefektetésekkel, kereskedelmet elősegítő mechanizmusok támogatásával és magán befektetési alapok hálózatával. Ez a közös eszköz hozzájárul a közép- és kelet-európai országok gazdasági átalakulásához, és EU csatlakozásra való felkészülésükhöz. Az eszköz fő célja a helyi kisvállalkozások támogatása, a helyi gazdasági intézmények megerősítésével lehetőséget nyújtva stabil közép- és hosszú távú hitelekhez és befektetésekhez való hozzájutáshoz. Az eszköz ösztönzőket hozott létre gazdasági közvetítők számára, hogy belekezdjenek új finanszírozási eszközök és tevékenységek létrehozásába. Lehetővé teszi, hogy a helyi bankok javítsák a hitelkihelyezési és ellenőrzési, felügyeleti és kidolgozási képességeiket, míg az egyes országokban létrehozott befektetési alapok segítik a tőkebefektetés növelését. Az EU nagyon lényegesnek tartja erős és aktív kis és közép méretű vállalkozások létrejöttét a gazdasági fejlődés, foglalkozás és a csatlakozásra való megfelelő felkészülés szempontjából. Ezért már belekezdtek a projekt második fázisának kidolgozásába. A kis és közép méretű vállalkozások támogatása továbbra is az EBRD egyik fő prioritása marad, ehhez egy stratégiai, integrált és ország specifikus módszert kívánnak felhasználni, hogy a továbbiakban is elősegítsék a közép- és kelet-európai országok gazdasági átalakulását. A bank kiemeli kis és közép méretű vállalkozások támogatását és egy támogatási kultúra kialakításának fontosságát. Az eszközhöz kapcsolódó alap 125 millió euróját az EBRD kezeli. A finanszírozás tartalmaz 50 millió euró adományt az EU-tól, 50 millió euró hitelt valamint 25 millió befektetési alapot az EBRD-től. A kis és közép méretű vállalkozások gazdasági eszköze befektetésekből és hitelekből áll. Alapokat nyújt gazdasági közreműködőknek, akik befektetnek, vagy kölcsönöket adnak kis és közép méretű vállalkozásoknak. Hiteleket a helyi résztvevő bankok kapnak. Egy bank átlagosan 10-15 millió euró hitelt kap. A maximális alprojekt 250.000 euró lehet, de a legtöbb alprojekt ennek jelentősen alatta lesz. A hitelek kombinálják ösztönző adomány-csomagokkal, amit az EU tesz hozzáférhetővé. Ez magába foglal 'technikai együttműködési' alapot banki tisztviselők felvételére és kis hitelek kihelyezésére, ellenőrzésére és kezelésére irányuló oktatásra. A 'technikai együttműködés' lehetőséget ad kis és közép méretű vállalkozások esetén szükséges portfóliók előállításához szükséges információ kezelési rendszerek installálására, valamint a szükséges hitel-kihelyezési gyakorlatok és eljárások bevezetésében való segítségnyújtásra. A befektetések keretében juttatnak magán befektetési alapokba. Az Európai Bizottság és az EBRD azonos mértékben járul hozzá, valamint magán tőkét is bevonnak a piaci feltételek függvényében. Minden alapot egyedileg építenek fel, hogy minél jobban megfeleljen a helyi piaci feltételeknek és üzleti gyakorlatnak. Az alapokat független szakértők kezelik. A program beindítására 1999-ben került sor. További információt az alábbi honlapon lehet találni: http://www.ebrd.com/country/country/hungary/main.htm


31

Együttműködési lehetőségek BC-NET (business cooperation network - üzleti együttműködési hálózat) közel 400 tagot számláló (üzleti tanácsadók és közvetítők) számítógépes hálózat az Európai Unióban és a világban. Lehetővé teszi fejlesztési ügynökségek és ipari és gazdasági kamarák valamint tanácsadók számára (a lista a DGXIII-nál érhető el), hogy rendszeresen kapcsolatot tartsanak. A rendszer általános elvei a következők: -

a BC-NET csak a 400 tagon keresztül érhető el; a hálózat elősegít mindenféle üzleti együttműködést, főként az üzleti együttműködési szerződéseket, kutatást és fejlesztést, átvételt és összeolvadást; ha a cég úgy kívánja lehetőség van arra, hogy kiléte titokban maradjon; ha a hálózat egy tagja létre akar hozni egy együttműködési szerződést az ügyfele részére, akkor ezt a kérést vagy az ajánlatot egy együttműködési profil formájában kell megadni, melynek az alábbi információkat kell tartalmaznia: = a kívánt együttműködés; = a cég tevékenységi területe; = azon EU tagállamok megjelölése, ahol a tevékenység létre fog jönni, illetve létrejöhet; = a tranzakcióhoz szükséges pénz mennyisége.

Az együttműködési profil ezután belekerül a közös adatbázisba, amelyben a szakértőknek lehetősége van keresni a saját kritériumaik alapján. Miután a kapcsolat létrejött két kisvállalkozás között a közvetítő segítségével lehetőségük van a többi szolgáltatás (stratégiai tanácsadás, jogi tanácsadás, stb.) felhasználására. A BC-NET nem ad pénzügyi támogatást. BCC (Business Cooperation Centre - Üzleti Együttműködési Központ) lehetőséget nyújt, hogy a kisvállalkozások üzleti partnert találjanak az Európai Unió országaiban, valamint 55 egyéb országban, egy egyszerű kérdőív segítségével. Jelenleg több mint 500 levelező gyűjt és irányít felajánlásokat, és együttműködési kérelmeket. Az együttműködésre jelentkező cégek tájékoztatják a hálózat tagjait a tevékenységi területükről, a kívánt együttműködés jellegéről (üzleti, technikai vagy gazdasági) valamint, hogy mely földrajzi terület érdekli. A BCC különlegessége az ajánlatok széleskörű terjesztése, olyan módon, ami leginkább megfelel az ügyfélnek: napivagy hetilap, internet, direkt levél vagy helyi rádió. A BCC sem ad pénzügyi támogatást. Az Europartenariat egy az Európai Bizottság által létrehozott rendszer, melynek keretében az EU valamely régiójában egy üzleti vásárra kerül sor évente kétszer, amelyet a Strukturális Alap támogat. A rendszer célja a házigazda regionális fejlesztése, a helyi kisvállalkozások közötti, az Európai Unió többi tagállamában illetve más államokban található kisvállalkozásokkal való üzleti kapcsolatok kialakításával. A rendszert a XXIII főigazgatóság (DG XXIII) és a XVI főigazgatóság (DG XVI) támogatja. A két főigazgatóság fizeti a teljes költség két harmadát, míg a maradékot a helyi és regionális szervek fizetik.

32


Az együttműködés 4 fázisban zajlik: -

-

-

-

Azonosítják azokat a cégeket a régióban, akik érdekeltek az együttműködésben. Szigorú kiválasztási eljárás után a cégekről egy öt nyelvű katalógust készítenek, amely röviden leírja tevékenységi körüket, valamint az igényelt együttműködést. A katalógus kiosztásra kerül (több mint 70.000 példány), a 70 nemzeti tanácsadó segítségével. A nemzeti tanácsadók listája megtalálható a katalógusban, vagy elérhető a DG XXIII, B.2. Egységénél. Alapokhoz EU országok esetében az Europartenariat keretében a költségvetésből lehet jutni, míg a közép- és kelet-európai országok esetében PHARE források állnak rendelkezésre. Két vagy három napos találkozót szerveznek, melynek keretében a helyi cégek fogadják a látogatóikat, az eseményen való részvétel ingyenes valamint a fordítók is ingyen állnak a cégek rendelkezésére. A létrejött kapcsolatokat nyomon követik és kiértékelik.

A felmérések azt mutatják, hogy a résztvevők 30-40% érezte úgy, hogy részvételük kézzelfogható hatással volt a vállalkozásukra. Információ források Euro Info Centres Az Európai Unió egyre inkább átadja az információ terjesztés feladatát olyan helyi szervezeteknek, amelyeket munkáját már eddig is igénybe vették az ügyfelek. A fő cél csoport a cégek és a gazdasági élet szereplői, ezért az információk többnyire kamarákhoz, fejlesztési szervezetekhez, illetve ipari egyesületekhez kerültek. Céljuk, hogy információt adjanak a cégeknek az európai belső piac működéséről, a Közösség kutatási és fejlesztési programjairól, strukturális eszközeiről, illetve külső kapcsolatairól valamint támogassák az európai szintű együttműködést (felhasználva a BC-NET-et illetve az Euro Info Centres hálózatot) illetve eljuttassák a termelők javaslatait Közösségi szintre. Jelenleg 232 Euro Info Centre található az Unióban , valamint hozzájuk kapcsolódó levelezők Közép és Kelet Európa országaiban és a Mediterrán területeken. PROMEI A modernizációt és az EU integrációt támogató projektek áttekintését, valamint a hatékony projektmenedzsment kialakítását segítendő a PROMEI-ben a következő informatikai fejlesztési és szolgáltatási munkák folynak. 1.

A PROMEI a Kisvállalkozás-fejlesztési Intézettől átvállalt feladat keretében vezeti 1991. óta a ,,E'' hitelfelvevők nyilvántartását, és a bankok számára előzményvizsgálatokhoz nyújt szolgáltatásokat. Hasonló rendszerben regisztrálja a Start hitelfelvevőket, és nyújt a bankoknak információs szolgáltatást. Nyitott szolgáltatás: a statisztikák készítése a hitelek és hitelfelvevők területi eloszlása, ágazati megoszlása, hitelösszeg nagysága, a


33

hiteladósok életkora, a hitelfelvételkor a munkaerő-piaci státusza, illetve ezek kombinációi szerint. 2.

Az informatikai csoport a banki hitelelbírálók tapasztalatai felhasználásával kidolgozta a HITELTANÁCSADÓ szakértői rendszerét, amely teljes körű eligazítást ad a kereskedelmi bankoknál elérhető hitelekről. A rendszer tevékenységenként és nem jogcímenként ad információt, hogy milyen probléma megoldásához milyen hitellehetőségek vannak, és ezek mely bankoknál igényelhetők. A rendszer megvásárolható lokális PC-kre telepítve egy éves karbantartással.

3.

A Hiteltanácsadó rendszer továbbfejlesztett változata a FORRÁSKERESŐ szakértői rendszer, amely a különböző helyeken megpályázható támogatásokról teljes körű eligazítást ad, szintén tevékenység-orientáltan. Megvásárolható floppyn, üzemeltethető bármely lokális PC-n, DOS operációs rendszer alatt futtatható.

4.

A PHARE támogatásával készül a Nemzeti Projektnyilvántartás, amely az összes olyan projekt főbb adatait tartalmazza, amely állami forrásból származó támogatás igénybevételével valósult meg.

Az INTERNET-en olyan tájékoztató rendszer található, amely tájékoztatást ad arról, hogy különböző problémákkal mely államigazgatási intézményhez, érdekvédelmi szervezethez, szakmai társasághoz vagy köztestülethez lehet fordulni. További információt az alábbi honlapon lehet találni: http://www.promei.hu.

34


2.

A Hulladékgazdálkodás helyzete Magyarországon

Magyarországon évente mintegy 110 millió tonna hulladék keletkezik, amelyet többféleképpen csoportosíthatunk. Keletkezésük szerint megkülönböztetünk: -

termelési (ipari, mezőgazdasági) hulladékot, 90 millió t/év egészségügyi hulladékot, 15 ezer t/év települési hulladékot, több mint 4 millió t/év veszélyes hulladékot (különleges kezelést igényelnek), 3,5 millió t/év

2.1.

Jogi szabályozás

A hulladékgazdálkodásról szóló törvényt, amely meghatározza a magyar hulladékgazdálkodási politika kereteit, a Parlament 2000-ben fogadta el. A törvény átfogó céljai között szerepel a fenntartható fejlődés elérése, az emberi egészség védelme, a természeti- és épített környezet megóvása. A hulladékgazdálkodási célok követik az Európai Unióban megfogalmazott prioritásokat, a hulladék keletkezésének megelőzésétől a nem hasznosítható hulladékok környezetbarát ártalmatlanításáig. A törvény végrehajtása érdekében különböző szintű jogszabályok kidolgozására került sor. A Kormánynak a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként Országos Hulladékgazdálkodási Tervet kell kidolgoznia.. A hulladékgazdálkodás jogi szabályozása Magyarországon meglehetősen kialakulatlan, az egyes szabályok megalkotása nem egységes koncepció mentén történt, hanem általában akut problémák kezelése érdekében. A szabályok jelentős része nem a piacgazdaság körülményei között született, ezért ezek elavultak. A hulladékgazdálkodás egységes alapelvek szerinti átfogó és korszerű szabályozása jelenleg sürgető feladat, amelynek a felelős állami szervek igyekeznek is megfelelni, de pillanatnyilag még csak a kerettörvénynek szánt hulladékgazdálkodási törvény tervezetének széleskörű vitája zajlik, így várhatóan a kerettörvény végrehajtási rendeleteinek kiadásáig még hosszú idő telik el. A végrehajtási rendeletek megjelenéséig a jelenlegi szabályozás érvényben maradásával kell számolnunk, ezért érdeme azt röviden bemutatni. A jelenlegi hulladékgazdálkodási gyakorlatban, így a jogi szabályozásban is, a hulladékot anyagi minőségük, illetve eredtük alapján három nagy csoportra osszuk: a gazdálkodó szervezetek által termelt nem veszélyes ún. termelési hulladékok, a gazdálkodó szervezetek által termelt veszélyes- és a települési szilárd hulladékok csoportjára. Az Országgyűlés 2000. június 2-án hirdette ki A hulladékgazdálkodásról szóló XLIII. Törvényt (Hgt.), amely 2001. január 1-től lépett hatályba. A törvény célja az emberi egészség védelme, a természeti és épített környezet megóvása, a fenntartható fejlődés biztosítása és a környezetkímélő magatartás kialakítása a hulladékgazdálkodás eszközeivel. A törvény a fentieken kívül célként tűzi ki a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodást, a környezet terhelésének minimalizálását, a hulladék keletkezésének megelőzését- a természettől elsajátított erőforrások minél teljesebb felhasználását, hosszú


35

élettartamú-, illetve újrafelhasználható termékek kialakítását-, a fogyasztás-termelés körforgásba vissza nem forgatható hulladékok környezetkímélő ártalmatlanítását. A törvény hatálya nem terjed ki a levegőbe kibocsátott anyagokra és a radioaktív hulladékokra. A hulladékgazdálkodással összefüggő e törvényben nem szabályozott kérdésekben a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kt.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Hgt. felsorolja és részletesen kifejti összhangban a Kt. Alapelveivel a hulladékgazdálkodás alapelveit, amelyek a jogalkalmazás során a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmezése kapcsán fontosak lehetnek. Az alapelvek közül gyakorlati jelentőségükre való tekintettel célszerű néhányat kiemelni: -

-

-

-

-

-

-

-

-

A megelőzés, ezen belül az integrált szennyezésmegelőzés elve azt jelenti, hogy a legkisebb mértékűre kell szorítani a képződő hulladék mennyiségét és veszélyességét, a környezetterhelés csökkentése érdekében. Az elővigyázatosság elve alapján a veszély, illetőleg a kockázat valós mértékének ismerete hiányában úgy kell eljárni, minta azok a lehetséges legnagyobbak lennének. A gyártói felelősség elve a gazdálkodó szervezetek szempontjából kiemelten fontos. Ez azt jelenti, hogy a termék előállítója felelős a terméke és az alkalmazott technológia a hulladékgazdálkodás szempontjából kedvező megválasztásáért. Ide értendő, hogy a gyártónak meg kell terveznie a termékből származó hulladék hasznosítását és ártalmatlanítását, illetve a kezelés költségeihez való hozzájárulást is. A megosztott felelősség elve alapján a fennálló kötelezettségek teljesítésében a termék és a belőle származó hulladék teljes életciklusában az érintett szereplőknek együtt kell működniük. A szennyező fizet elv alapján a hulladék termelője, vagy birtokosa köteles a hulladékkezelés költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani. A szennyezés okozója felel a környezetszennyezés megszüntetéséért, beleérve ennek költségvonzatait is. Az elvárható felelős gondosság elve a hulladék mindenkori birtokosa köteles a lehetőségeinek megfelelően mindent megtenni annak érdekében, hogy a hulladék környezettterhelő hatása a lehető legkisebb mértékű legyen. Az elérhető legjobb eljárás elve alapján törekedni kell az adott műszaki és gazdasági körülmények között megvalósítható leghatékonyabb megoldásra, anyag- és energiatakarékos technológiák alkalmazására, illetve a környezetkímélő hulladékártalmatlanító technológiák bevezetésére. A prioritás elve alapján minden termelő, szolgáltató, fogyasztói tevékenységet úgy kell folytatni, hogy az elsősorban a hulladék keletkezésének megelőzését, veszélyességének csökkentését, másodsorban a hulladék hasznosítását, harmadsorban a hulladék környezetkímélő ártalmatlanítását segítse elő. A szennyező fizet elv alapján a hulladék birtokosa, illetőleg korábbi birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladék kezelési költségeit, továbbá a környezet használatának és terhelésének díját megfizetni; a hulladékkal okozott környezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti állapot

36

-

-

-

-

Hulladékgazdálkozdás az Európai Unióban és Magyarországon helyreállításáért és az okozott kár megtérítéséért, beleértve a helyreállítás költségeit is, a szennyezés okozója, illetőleg előidézője felel. A közelség elve alapján a hulladék hasznosítását, ártalmatlanítását az egyik legközelebbi, arra alkalmas létesítményben kell elvégezni. A regionalitás elve (területi elv) alapján a hulladékkezelő hálózat kialakításánál a fejlesztési, gazdaságossági és környezetbiztonsági szempontoknak és a kezelési igényeknek megfelelő területi gyûjtőkörû kezelő létesítményeket kell létrehozni. Az önellátás elve alapján országos szinten, a regionalitás, és a közelség elvének figyelembevételével – a képződő hulladékok teljes körû ártalmatlanítására kell törekedni, ennek megfelelő ártalmatlanító hálózatot kell kialakítani és üzemeltetni. A fokozatosság elve alapján a hulladékgazdálkodási célok elérését ütemezett tervezéssel, egymásra épülő lépésekben, az érintettek lehetőségeinek és teherviselő képességének figyelembe vételével kell megvalósítani. Az együttmûködés elve alapján a hulladékgazdálkodási feladatok tervezésében és megoldásában az érintetteknek közösen kell munkálkodniuk. A példamutatás elve alapján a közigazgatási szervek a munkájukban érvényesítik a törvény prioritásait és elveit.

2.1.1. Veszélyesnek nem minősülő hulladékokra vonatkozó szabályok Települési szilárd hulladékok A szilárd települési hulladékot a háztartásokban, intézményekben, a kiskereskedelemben és különféle szolgáltatási tevékenységet végző egységekben keletkező szilárd hulladék képezi. Ennek mennyiségét és minőségét erősen befolyásolja az életszínvonal változása, valamint a fogyasztási szokások. A hulladékok összetétele meglehetősen vegyes. Egyes részénél lehetőség nyílna újrahasznosításra, mivel azonban a szelektív hulladékgyűjtés nem megoldott, ezért ez hazánkban egyelőre csak elméleti lehetőség. Települési hulladékok esetében önkormányzati rendelet kötelezheti a hulladék termelőjét, vagy birtokosát a hulladék meghatározott anyagminőség szerinti elkülönített gyűjtésére. Szelektív gyűjtés esetén lehetőség lenne a papír, műanyag, textil, fém és a bomló szerves anyagok hasznosítására, ami egyrészt csökkentené a hulladék mennyiségét így kezelési költségét -, valamint megfelelő feldolgozó cégek esetén lehetőség lenne arra, hogy akár bevételt képezzenek az újrahasznosítható hulladékok eladásából. Az alábbi táblázatból látható, hogy megfelelő gyűjtés és feldolgozóipar esetében a kezelendő hulladék mennyisége jelentősen csökkenthető lenne. 4. Táblázat

A települési szilárd hulladék összetétele (%)

Anyagcsoportok

1990

1993 1994

1995 1996

1997

1998 1999

2000

Papír

19,6 17,1 18,2 17,0 19,0 19,2 18,3 20,2 13,7

Műanyag

4,6

5,6

5,7

3,5

4,5

3,5

9,3

12,3

9,8

37


Anyagcsoportok

1990

1993 1994

1995 1996

1997

1998 1999

2000

5,8

6,4

5,1

3,5

Textil

6,8

6,5

5,3

4,3

3,4

Üveg

5,3

5,0

4,7

3,1

3,0

2,8

4,7

4,3

2,5

Fém

6,0

4,8

4,0

4,2

3,8

2,2

3,9

3,1

1,8

Bomló szerves anyag

32,3 34,6 33,4 35,1 32,4 28,4 31,4 30,7 40,7

Egyéb szervetlen és finom frakció

25,4 26,4 28,7 32,8 32,8 29,3 22,0 20,7 26,5

Potenciális másodnyersanyag

42,2 39,1 37,8 32,1 33,7 41,5 45,6 47,0 32,6

Éghetőanyag-tartalom

63,9 63,8 62,7 59,9 59,3 65,0 68,0 68,0 67,7

A szilárd települési hulladékokban különös kezelést igénylő, veszélyes hulladéknak minősülő anyagok is találhatók: kémiai áramforrások, gyógyszerek, növényvédő szerek, lakkok, festékek, stb. Ezeknek az anyagoknak a jelenléte a szakszerűtlenül kijelölt hulladéklerakók környezetét, különösen a talajvíz minőségét jelentősen veszélyeztetik. A lakosságnál keletkező hulladékokat, valamint az azokhoz hasonló összetételű intézményi hulladékokat a hulladékgazdálkodási terminológia települési szilárd hulladékoknak nevezi és erre a csoportra vonatkozik a hulladékgazdálkodási szabályozás egyik nagy területe. Az ezekre vonatkozó szabályok ma már nem csak a köztisztasági feladatok ellátását célozzák elsősorban, hanem egyben környezetvédelmi indíttatásúak is. Ezt igazolja, hogy a lakosságnál keletkező hulladékok veszélyes komponenseire vonatkozóan a hulladékgazdálkodási törvény külön kitér. A lakosságnál keletkező hulladékok veszélyes komponenseivel kapcsolatban ha van a települési önkormányzatnak erre vonatkozóan hatályos rendelete -, akkor a hulladék termelője köteles a Hgt. 20 §-ának megfelelően elkülönítve, a környezet szennyezését vagy károsítását kizáró módon gyűjteni és a hulladékkezelő részére átadni. A többek között a települési szilárd hulladékok begyűjtését és ártalmatlanítását ma is szabályozó, a köztisztasággal és a települési szilárd hulladékkal összefüggő tevékenységekről szóló 1/1986. (II.21.) ÉVMEüM sz. együttes rendelet a hulladéklerakókra vonatkozó környezetvédelmi követelményekről semmit sem mond. Változást jelent a korábbi állapothoz képest, hogy a Hgt., illetve a települési szilárd hulladékokkal összefüggő tevékenységekről szóló 1/1986. (II.21.) ÉVM-EüM együttes rendeletet hatályon kívül helyező 213/2001. (XI.14.) kormányrendelet, amely a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szól, már a hulladéklerakókra vonatkozó környezetvédelmi követelményeket is lefekteti. A lakossági szilárd hulladékok begyűjtésének és ártalmatlanításának kötelezettje azokon a településeken, ahol szervezett hulladékgyűjtés folyik minden más hulladéktól eltérően a települési önkormányzat. Ennek alapja a fentiekben idézett rendelet és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §. A településeknek azokon a területein ahol az önkormányzat megszervezte a települési szilárd hulladék begyűjtését, ott minden ingatlan tulajdonosa, illetve használója köteles igénybe venni ezt a közszolgáltatást az egyes közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény értelmében.

38


A közszolgáltatás ellátásának szakmai feltételeit a települési szilárd és folyékony hulladékokra vonatkozó helyi közszolgáltatás ellátásáról szóló 16/1996. (VII.15.) BM-KTM együttes rendelet szabályozta. Ez a rendelet elsősorban a hulladék településről történő elszállításának feltételeit szabta meg, de nem rendelkezett a hulladékártalmatlanító helyek kialakításának és üzemeltetésének szabályairól. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölését a 213/2001. (XI.14) Korm. rendelet hatályba lépése oldotta meg. A közszolgáltatás igénybevételének részletes feltételeit az egyes települési önkormányzatok önkormányzati rendeletekben is szabályozzák, beleértve a közszolgáltatás igénybevételéért fizetendő díjakat is. Az önkormányzatok jelenleg korlátozás nélküli felhatalmazással rendelkeznek az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló törvény alapján arra, hogy a közszolgáltatásért fizetendő díjat megállapítsák. Ezt a helyzetet az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta és kötelezte az Országgyűlést, hogy 2000. június 30-ig törvényben szabályozza a díjak megállapítására vonatkozó garanciális feltételeket. A díj megállapításához a közszolgáltatás ellátója a szolgáltatás módján és rendjén alapuló költségelemzést készít. A helyi önkormányzat a díj megállapításánál a fejlesztési célú költséghányadot - például szelektív hulladékgyűjtés bevezetése esetén - figyelembe veheti. A települési önkormányzatok a hulladékgazdálkodás feladatainak végrehajtása érdekében hozott rendeleteiben a Hgt-ben vagy kormányrendeletben meghatározott módon és mértékben illetékességi területére a más jogszabályokban előírtaknál szigorúbb hulladékgazdálkodási előírásokat is meghatározhat. A települési szilárd hulladékok kezelésével kapcsolatban eddig a jelentős számú jogszabály ellenére az volt a fő cél, hogy a hulladékot a lakott területről eltávolítsák, így megelőzzék azoknak a lakosságot közvetlenül fenyegető káros hatásait. Hogy mi lesz a hulladék sorsa és anyagának a viselkedése a környezetben, milyen közvetett hatást fog gyakorolni az emberi egészségre, illetve a természeti értékekre semmi és senki nem foglalkozott. Ezért a hulladékgazdálkodásról szóló törvény megalkotása és hatályba lépése pótolta ezt a hiányt. A korábbi hazai közgondolkodás és az annak alapján kialakított jogi szabályok azzal sem törődnek, hogy a hulladékban található hasznos anyagok visszakerüljenek a gazdaságba, ezzel csökkentve a gazdaság által igényelt természeti erőforrások mennyiségét.

2.1.2. Nem veszélyes termelési hulladékok A termelési hulladékok két jelentős forrásból származnak, az iparból és a mezőgazdaságból. Az ipari hulladék mennyiségében 1992-től csökkenés következett be, amelyet főleg az építőanyag-ipar és az építőipar 40-45 %-os csökkenése okozott. Így évente mintegy 10,1 millió tonna nem veszélyes ipari hulladék keletkezik. Ebből mintegy 0,7 millió t/év mennyiséget üzemen belül hasznosítanak, 7,2 millió tonnát pedig külső vállalkozóknak adnak át (döntően ártalmatlanításra). A többit a termelő üzemek tárolják, így az évek során megközelítőleg 106 millió tonna halmozódott fel. Ebből kb. 38 millió tonna hasznosításra kerülhetne.

39


A termelési hulladékok mennyiségét növeli a felhalmozott bányászati meddő, a pernye és a különböző salakhányók anyaga. Ezeknek az ásványi jellegű hulladékoknak csak igen kis részét hasznosítják, főleg építőipari és talajfeltöltési célokra. A mező- és erdőgazdaságban keletkező és potenciálisan hasznosítható biomassza mennyisége kb. 25-28 millió tonna évente. Az élelmiszeripar további 5-6 millió tonna részben hasznosítható hulladékot eredményez. Kiemelten fontos környezetvédelmi feladatot jelent a tároló-tavakban felhalmozódott, mintegy 14-15 millió m3 hígtrágya, amelynek kezelése egyelőre megoldatlan. Nem veszélyes termelési hulladékoknak azokat a hulladékokat nevezzük, amelyek gazdálkodó szervezeteknél keletkeznek és anyagi minőségük miatt nem veszélyesek az emberi egészségre és a természeti értékekre, így nem vonatkoznak rájuk a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos speciális szabályok. Amennyiben a termelési hulladék olyan ingatlanon keletkezik, amely a helyi önkormányzat által szervezett, a települési szilárd hulladékok kezelését biztosító közszolgáltatás által lefedett területen van, akkor vonatkoznak rá a települési szilárd hulladékokkal kapcsolatos és az előzőekben ismertetett szabályok. Ha a termelési hulladék nem ilyen ingatlanon képződik, akkor ezek a szabályok nem vonatkoznak rá, sőt mindössze csak a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény a hulladékokról általánosan megfogalmazott előírása vonatkoztatható rá, amely szerint a környezethasználó köteles gondoskodni a hulladék kezeléséről.

2.1.3. A veszélyes hulladékokra vonatkozó szabályozás Az emberre, az élő és élettelen környezetre ezen belül a művi környezetre közvetlenül, vagy közvetve, azonnal vagy késleltetetten károsító hatást kifejtő hulladékok I., II. és III. veszélyességi osztályába sorolják. A hazánkban nagy mennyiségben keletkező vörösiszap a II. veszélyességi osztályba tartozik. A besorolás jogszabályi előírások szerinti minősítési vizsgálatok alapján történik. A külön jogszabályokban kihirdetett hulladékjegyzékben nem szereplő, vagy ismeretlen összetételű hulladékot a veszélytelenségének, illetve veszélyességének megállapításáig veszélyes hulladéknak kell tekinteni. 5. Táblázat

A veszélyes hulladékok évenkénti mennyisége eredet (ezen belül fő- és alcsoportok) szerint 1996

1997

1998

1999

2000

tonna/év

tonna/év

tonna/év

tonna/év

tonna/év

Növényi és állati eredetű hulladékok

310 119

320 846

362 716

412 838

386 628

Élelmiszer és élvezeti cikk gyártási hulladékai

5

1

,,,

,,,

130

MEGNEVEZÉS

40


1996

1997

1998

1999

2000

tonna/év

tonna/év

tonna/év

tonna/év

tonna/év

5 036

7 921

17 782

14 747

16 946

257 331

286 967

322 103

377 200

349 832

37 221

22 069

18 595

15 993

13 199

7 432

832

1 438

1 112

2 314

1 806

1 596

2 552

3 535

3 931

1 288

1 460

246

251

276

MEGNEVEZÉS Növényi és állati eredetű zsírkészítmények hulladékai Állattartási és vágóhídi hulladékok Nyersbőr- és bőrkikészítési hulladékok Fahulladékok (1996-tól különböző hulladékokkal szennyezve) Cellulóz-, papír- és kartonhulladékok Egyéb növényi- és állati eredetű hulladékok Ásványi eredetű hulladékok (fémhulladék nélkül)

928 891

Fémhulladékok

20 588

14 798

35 908

36 637

34 138

Kémiai átalakítás hulladékai

437 426

287 670

388 429

466 483

765 195

23 444

14 266

14 009

22 744

17 625

43 041

58 471

56 270

107 631

100 020

11 803

7 224

10 299

6 414

9 998

Kőolajipari termék felhasználásának hulladékai

301 671

165 595

263 048

278 508

333 512

Szerves oldószerek, festék, lakk, gyanta hulladékai

21 565

23 888

25 287

28 884

35 246

Műanyag- és gumihulladékok

1 784

2 188

4 740

7 731

8 641

Textilhulladékok (természetes és műszál)

7 640

4 055

5 993

7 103

7 097

26 478

11 983

8 783

7 468

5 657

222 435

157 970

255 172

168 825

247 398

Oxidok, hidroxidok, sók gyártási és felhasználási hulladékai Savak, lúgok, koncentrátumok gyártási és felhasználási hulladékai Növényvédő, faanyagvédő szerek, gyógyszerek hulladékai

Egyéb kémiai átalakítás hulladékai Települési és intézményi hulladékok (kórházi hulladékok nélkül)

2 438 226 2 058 646 1 792 474

1 360 541

41


1996

1997

1998

1999

2000

tonna/év

tonna/év

tonna/év

tonna/év

tonna/év

5 274

5 723

6 809

8 086

7 652

MEGNEVEZÉS Egyéb különleges hulladékok (Kórházi hulladékok) ÖSSZESEN

1 924 703 3 225 233 3 107 680 2 885 343

2 554 153

I. veszélyességi osztály: különösen veszélyes hulladékok I. veszélyességi osztályba sorolják pl. a robbanó, a gyúlékony, a fokozottan reakcióképes, a maró (korrozív) hulladékot, a bizonyítottan emberi rosszindulatú daganatokat okozó anyagokat. Ebbe az osztályba tartozik továbbá minden olyan hulladék, melynek desztillált vízzel készített kivonatában akár egy összetevő koncentrációja meghaladja az ivóvízre vonatkozó határérték 1000-szeres értékét, bármely veszélyes komponense túllépi a mezőgazdasági talajokra érvényes határérték 1000-szeresét, illetve toxikológiai, öko-toxikológiai vizsgálatokkal különösen veszélyes hulladéknak minősítenek. II. veszélyességi osztály: fokozottan veszélyes hulladékok Ebbe az osztályba sorolják azokat a hulladékokat, melyek desztillált vízzel készített kivonatában akár egy összetevő koncentrációja meghaladja az ivóvízre vonatkozó határérték 100-szoros értékét. Ide tartozik az országban igen nagy mennyiségben keletkező vörösiszap is. A vörösiszap a timföldgyártás során keletkezik. A bauxitból nátronlúg-oldattal autoklávban kioldják az alumíniumot nátrium-aluminát formájában. Ebből az oldatból állítják elő a timföldet (alumínium-oxid), majd elektrolízissel a fém alumíniumot. A folyamat során a bauxit szennyező anyagai erősen lúgos kémhatású iszap formájában kerülnek ki az ülepítő berendezésekből. A vörösiszapban található fémkomponensek kinyerése ma még nem gazdaságos. Mint az alábbi táblázatból látható a vörösiszap képződése csökkent. A legnagyobb vörösiszap tárolók Ajka, Almásfüzitő, Mosonmagyaróvár, kisebbek Salgótarján közelében találhatók. III. veszélyességi osztály: mérsékelten veszélyes hulladékok Ebbe az osztályba sorolják azokat a hulladékokat, melyek desztillált vízzel készített kivonatában akár egy összetevő koncentrációja meghaladja az ivóvízre vonatkozó határérték 10-szeres értékét, illetve toxikológiai, ökotoxikológiai vizsgálatokkal különösen veszélyes hulladéknak minősítenek.

42


6. Táblázat

A Magyarországon keletkezett veszélyes hulladék mennyisége (tonna)

MEGNEVEZÉS Vörösiszap (II. veszélyességi osztály) I. veszélyességi osztály II. veszélyességi osztály III. veszélyességi osztály BA-lapokról be nem sorolt

1997

1998

1999

2000

1 149 297

660 031

404 927

807 349

760 755

835 475

719 167

355 120

443 454

662 483

146 029

156 459

755 928

904 916

1 095 550

1 058 294

271 431

623 119

2 025 832

1 540 260

1 643 739

1 339 372

,,,

18

19

21

25

28

3 915 029

3 646 098

3 392 628

3 423 606 2 584 734 3 630 160

7. Táblázat 1991

1996

1 283 710 1 946 446

Összesen

év

1995

A veszélyes hulladék mennyisége megjelenési forma szerint (tonnában vörösiszap nélkül) 1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

Szilárd

514.219

617.936

599.722

602.921

653.263

1.132.367

2.403.828

2.263.058

2.072.820

1.728.028

Iszap

680.272

751.706

897.941

748.754

763.860

532.163

608.656

544.875

497.967

511.730

Folyékony

1.321.404

1.296.206

1.053.397

992.168

857.186

260.122

212.702

299.696

314.492

314.317

Be nem sorolt

,,,

,,,

,,,

,,,

,,,

51

47

51

64

78

össz:

2.515.895

2.665.848

2.551.060

2.343.843

2.274.309

1.924.309

3.225.233

3.107.680

2.885.343

2.554.153

A lakosságnál keletkező veszélyes hulladékokat (szárazelemek, festék- és oldószer maradékok, akkumulátorok, stb.) a jelenlegi szabályozás szerint tilos összekeverni más hulladékkal, vagy anyaggal. A törvény ezen felül részletesen rendelkezik arról, hogy a hulladék termelője- ha a jogszabály nem rendelkezik másként akkor köteles legalább 3 évre szóló hulladékgazdálkodási tervet készítenie, valamint a veszélyes hulladékot eredményező tevékenységről anyagmérleget kell készítenie. összhangban annak elsősorban a köztisztaság fenntartását célzó előírásaival – együtt kezelhetők a nem veszélyes települési szilárd hulladékokkal. A lakosságot, illetve a lakossági hulladék kezeléséért felelősséget viselő önkormányzatokat ezekkel az anyagokkal kapcsolatban semmilyen speciális kötelezettség nem terheli. Ebből az következik, hogy a települési szilárd hulladék – bár jogilag nem tekinthető veszélyes hulladéknak – anyagi minőségét tekintve veszélyes lehet. Az arányok alapján a veszélyes hulladékok aránya az összes települési szilárd hulladékhoz képest alacsonynak tűnik, azonban figyelembe véve, hogy egy év alatt mintegy 4 millió tonna ilyen hulladék képződik, évente mintegy 30 ezer tonna veszélyes hulladék van a települési szilárd hulladékban.


43

A települési szilárd hulladék lerakók jelentős környezeti kockázatot jelentenek; különösen azok, amelyek műszaki védelem (szigetelőrendszer) nélkül üzemelnek. Jelenleg a hazai hulladéklerakók kilencven százaléka ilyen. A gazdálkodó szervezeteknél keletkező veszélyes hulladékok keletkezésének ellenőrzéséről és az azok ártalmatlanításával kapcsolatos tevékenységről először 1981-ben született rendelet. Jelenleg a 98/2001. (VI.15.) kormányrendelet van érvényben, amely már a tervezett Európai Uniós csatlakozás követelményeinek megfelelően íródott. Ez a rendelet aprólékosan szabályozza a gazdálkodó szervezetek, a környezetvédelmi hatóságok és a veszélyes hulladékok kezelésére vállalkozó cégek teendőit. Így a rendelet megállapítja a veszélyes hulladékok körét, azok termelőinek kötelezettségeit, a veszélyes hulladékok gyűjtésével, tárolásával, szállításával, tulajdonjogának átruházásával, ártalmatlanításával és hasznosításával kapcsolatos teendőket. Rendkívül fontos adminisztratív kötelezettségeket állapít meg a rendelet a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos kötelező nyilvántartásról és adatszolgáltatásról. A rendelet súlyos szankciókat helyez kilátásba megszegőivel szemben. Bár az említett kormányrendelet számos technológiai feltételhez köti a veszélyes hulladékok ártalmatlanítását, a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről és az azok alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról a 11/1991. (V.16.) KTM sz. rendelet rendelkezik a levegőtisztaság védelmi szabályozással összhangban. A rendelet jelentős különbséget tesz az úgynevezett égetőberendezések és az égetőművek között. Az előbbiek óránként maximálisan 1 tonna hulladékot égethetnek és légszennyező anyag kibocsátásukat évente egy alkalommal kell mérni, dokumentálni. Az égetőművek ennél nagyobb mennyiségű hulladékot is égethetnek, de folyamatosan mérni, dokumentálni kell a füstgáz, szilárd anyag, elégetlen szénhidrogén, kén-dioxid, sósav, hidrogén-fluorid, nitrogén-oxid és a szén-monoxid tartalmát. A legutóbb említett rendelet nemcsak a veszélyeshulladék-égetőkre, hanem minden hulladék-égetőre vonatkozik. A veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló Bázeli Egyezményt a 101/1996. (VII.12.) kormányrendelettel hirdették ki Magyarországon. Az Egyezmény megkötését korábban többek között Magyarország is kezdeményezte. -

-

Az Egyezmény legfőbb célja, hogy a veszélyes hulladékok országok közötti ellenőrizetlen forgalmának gátat vessen, a kevésbé fejlett országokat megóvja a fejletebb országok tőkeerős cégeinek hulladékexportjától. Az Egyezmény szerint többek között: = a veszélyes hulladékokat abban az országban kell ártalmatlanítani, ahol keletkeztek, ha ez a környezetet nem veszélyezeteti. Az országoknak a területükről, illetve a területükkre történő veszélyes hulladék szállítmányokról tájékoztatni kell egymást.

44 -

-

Hulladékgazdálkozdás az Európai Unióban és Magyarországon A veszélyes és egyéb hulladékok országhatárokat átlépő szállítása csak akkor engedélyezhető, ha e hulladékok szállítása és végleges ártalmatlanítása a környezet károsítása nélkül megoldható. Minden állam kizárólagos joga megtiltani azt, hogy a külföldről származó veszélyes, vagy egyéb hulladékokat a területére behozzák és azt ott ártalmatlanítsák.

Ezeknek a céloknak az elérése érdekében az Egyezmény a veszélyes hulladékok országhatárokon túlra történő szállítását hatósági engedélyekhez köti. A hulladékgazdálkodási törvény alapján a veszélyes hulladékoknak az ország területére történő behozatal, illetve az ország területén történő átszállítása kizárólag a környezetvédelmi hatóság engedélyével, külön jogszabályokban meghatározott feltételekkel és a fenti Egyezmény előírásaival összhangban végezhető.

2.1.4. Radioaktív hulladékok A hulladékok speciális fajtáját képezik a radioaktív hulladékok. Magyarországon a Paksi Atomerőmű használ nukleáris energiát. Itt évente 58,6 tonna kiégett üzemanyag, átlagosan 100 m3 szilárd, valamint 250 m3 folyékony kis- és közepes aktivitású hulladék keletkezik. Emellett különböző izotóp-alkalmazásokból is keletkezik veszélyes hulladék. Magyarországon megközelítőleg 1700 munkahelyen alkalmaznak izotópot. Itt évente átlagosan 30-35 m3 kis- és közepes aktivitású, alapvetően rövid élettartamú radioaktív hulladék keletkezik. Ez a mennyiség már tartalmazza azt az 500-600 db/év kimerült sugárforrást is, ami az ipari, a mezőgazdasági és orvosi munkahelyeken keletkezik. Sok termelő csak néhány darab zárt sugárforrással rendelkezik. Különleges, felszíni létesítményekben el nem helyezhető radioaktív hulladék keletkezik az uránbányászat során. Egyrészt az ércdúsításra szolgáló medencék talajából, másrészt a bánya víztelenítése során használt ioncserélők révén. A bányászat során jelentős mennyiségű meddő is képződött, amelynek stabilizációja (földtakarás, füvesítés, aszfaltréteg kialakítása, stb.) már megkezdődött.

2.2.

Gazdasági szabályozás

A hulladékgazdálkodás nem csak környezetvédelmi-, hanem egyben közgazdasági kategória is. A hulladékok keletkezésének megelőzését és a keletkezett hulladékok hasznosításának ösztönzését hivatott szolgálni a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 10/1995. (IX.28.) KTM sz. rendelet, valamint a rendelet végrehajtásához szükséges egyes intézkedésekről szóló 113/1995. (IX.27.) kormányrendelet, valamint ezek módosításai. A törvény szerint a termékdíj célja, hogy hozzájáruljon a termékdíjjal sújtott termékek által okozott környezeti károk csökkentéséhez, a megelőzéshez szükséges pénzügyi források megteremtéséhez és a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodásra irányuló tevékenységek ösztönzéséhez. Ennek érdekében a termékdíjköteles termékek forgalmazói az általuk forgalomba hozott termékek tömege alapján termékdíjat kötelesek fizetni a Központi Környezetvédelmi Alapba. Azok mentesülnek a termékdíj befizetési kötelezettség alól, akik igazolják, hogy az


45

ún. kötelező kezelési aránynak megfelelő mennyiséget (a forgalomba hozott termék tömegének egy részét) összegyűjtötték és hasznosították. Mind a díjtételek, mind a kötelező kezelési arányok jelentősen növekedtek az elmúlt években, de azok a szakemberek, akik ismerik ezeknek a termékeknek a piaci árait jól tudják, hogy ezek a díjtételek elenyészőek az árakhoz képest. A befizetett termékdíjak egy részét a Központi Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat terhére kiírt pályázatok alapján begyűjtő és hasznosító vállalkozásoknak osztják szét egyszeri beruházási támogatások, illetve folyamatos árkiegészítő támogatások formájában. Ilyen támogatásokat az ún. programgazdák kaphattak, akik egy vagy több hulladékanyag begyűjtését egy-egy régióban vagy városban vállalták. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy más cégek nem vehetnek át hulladékokat, sőt általában a többi begyűjtő is valamilyen szerződéses kapcsolatban áll a programgazdákkal. Jelenleg a rendszer átalakítás előtt áll. A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény kimondja, hogy a csomagolóeszközök környezetvédelmi termékdíjára vonatkozó előírások a hulladékgazdálkodásról szóló, valamint a csomagolóeszközökről és a csomagolóeszköz-hulladékokról szóló törvény hatálybalépésével hatályukat vesztik. A környezetvédelmi gazdasági ösztönzők közé sorolhatók a betéti díjak is, amelyek köre az utóbbi években Magyarországon szűkült, de az italok csomagolását szolgáló palackok visszagyűjtésében és ismételt használatában jelentős szerepet játszanak.

2.3.

A szabályozás érvényesülése a gyakorlatban

Magyarországon évente mintegy 110 millió tonna hulladék keletkezik, amelyet különféleképpen csoportosíthatunk. Keletkezésük szerint megkülönböztetünk: termelési (ipari, mezőgazdasági) hulladékot, amelyből évente mintegy 90 millió tonna képződik, egészségügyi hulladékot, amelynek éves mennyisége körülbelül 15 ezer tonna, valamint települési hulladékot, amelynek éves mennyisége meghaladja a 4 millió tonnát (ez több mint 1 m3 hulladék fő/év). A hulladékgazdálkodás magyarországi szabályozása elsősorban a veszélyes hulladékokra vonatkozó szabályok sok vonatkozásban a legfejlettebb országok színvonalát is eléri. A hulladékgazdálkodással nem hivatásszerűen foglakozók számára azonban az is szembetűnő, hogy a gyakorlati életben a hulladékok jelentős környezetszennyezést okoznak. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy mi okozza a hazai hulladékgazdálkodás legfontosabb gondjait. A szabályozás befolyása a hulladéktermelők tevékenységére A hulladéktermelők az ismertetett szabályozás alapján alapvetően két nagy csoportra oszthatók: a gazdálkodó szervezetekre és a lakosságra. A gazdálkodó szervezetek a ,,szennyező fizet elv alapján kötelesek gondoskodni a tevékenységük során keletkezett hulladékuk kezeléséről, míg a lakossági hulladék kezeléséért a települési önkormányzat a felelős, a hulladéktermelő kötelezettségeit

46


közszolgáltatás keretében végzi, a lakosság által fizetett közszolgáltatási díj ellenében. A közszolgáltatás keretében begyűjtött és kezelt hulladék sorsa A Magyarországon begyűjtött települési szilárd hulladék mintegy 75 térfogat %-a kerül lerakásra, 8 %-t elégetik, 3 %-t hasznosítják és 14 % sorsa ismeretlen. Ezeket az adatokat azonban mint a hulladékok mennyiségére vonatkozó legtöbb hazai adatot nagyon óvatosan kell kezelnünk. A begyűjtött települési szilárd hulladékok mennyiségét, minőségét és eredetét ugyan a 16/1996. (VII.15.) BM-KTM rendelet alapján a hulladékártalmatlanító hely tulajdonosa köteles nyilvántartani, de a gyakorlatban alig van hulladéklerakó, ahol mérik a beérkező hulladék tömegét. A legtöbb helyen térfogat alapján állapítják meg a mennyiséget. Ez az adat a hulladék összenyomhatósága miatt gyakorlatilag semmit sem mond. (a települési szilárd hulladék térfogata a tapasztalatok szerint a modern, hidraulikus tömörítővel ellátott szállítójárműveken 20-25 %-ra csökkenthető.) Ezeknek a nyilvántartásoknak így nem lehet hitelt tulajdonítani, ráadásul a nyilvántartás adatait hivatalosan senki nem összesíti. A hulladék minőségi adatainak hitelessége még ennyire sem igazolható. Ennek alapján megállapítható, hogy a Magyarországon keletkező települési szilárd hulladékok mennyiségéről és minőségéről csak igen durva becslések állnak a rendelkezésünkre. Jelenleg Magyarországon egy hulladékégető fogad települési szilárd hulladékokat. Ez a magyarországi – egyébként az Európai Unióban is használt – emissziós határértékeket többszörösen meghaladó mennyiségű légszennyező anyagot bocsát ki. Az ismeretlen sorsú települési szilárd hulladékok illegális, ún. vadlerakókra kerülnek. Összefoglalóan elmondható, hogy a Magyarországon keletkezett települési szilárd hulladékok döntő többsége lerakásra kerül, ezért feltétlenül szólni kell ezeknek a hulladéklerakóknak a minőségéről, arról, hogy az ezeken elhelyezett hulladék mennyire tekinthető ártalmatlanítottnak. A jelenlegi becslések szerint ma Magyarországon kb. 2700 db települési szilárd hulladéklerakó üzemel, amelynek csupán 30 %-a felel meg többé-kevésbé a környezetvédelmi előírásoknak. Ez – mivel Magyarországon 3155 önkormányzat működik – gyakorlatilag azt jelenti, hogy majdnem minden település határában található egy műszaki védelem nélkül működő lerakó. Ezek nagy többsége egyszerűen bányagödör, ahol a közegészségügyi hatóság kényszerűségből engedélyezte a hulladékok lerakását. Ezek környezeti hatásainak bemutatása meghaladja e tanulmány terjedelmét, de abban a hulladékgazdálkodás minden érintett résztvevője egyetért, hogy a helyzet tarthatatlan. Becslések szerint a jelenlegi lerakók kapacitása mintegy 5 évre elegendő. Az utóbbi nyolc évben több műszaki védelemmel ellátott hulladéklerakót építettek, főleg a nagyvárosok mellett, de több regionális hulladéklerakó is épült több kisebb település hulladékának befogadására. Ezt a kedvező folyamatot erősítette, hogy a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásról szóló, 1997. évi CXXXI. törvénnyel módosított 1992. évi LXXXIX. törvény lehetővé tette, hogy az


47

önkormányzatok hulladéklerakó építésére is kapjanak támogatást abban az esetben, ha a tervezett hulladéklerakó megfelel a KTM 1997-ben, a Környezetvédelmi és Építésügyi Értesítő 6. számában közzétett közleményében foglaltaknak, amely az 1998. évi önkormányzati hulladékgazdálkodási céltámogatások műszaki követelményeiről és a fajlagos költségekről szól. Ezek szerint az új hulladéklerakók már az e közleményben közzétett műszaki követelményeknek megfelelően létesülnek. A kedvező folyamat tehát elindult, de igen lassan halad. A hulladék korszerű lerakón való elhelyezése egyelőre a legelterjedtebb a választható megoldások között. Országos elhatározás a hulladéklerakók számának mintegy 120-150-re való csökkentése a jelenlegi mintegy 2700-ról. A környezet védelméről szóló törvény hatályba lépését követően a hulladék mennyiségének csökkentése érdekében egyre több intézkedés született: rendelet készült a termékdíja árukról, a vásárlási szokások alakítása érdekében ismertető füzetek jelentek meg, a szelektív hulladék-gyűjtésre több kísérleti program zárult, megkezdődött a hulladékgyűjtő udvarok létesítése. Mivel a hulladék probléma megoldásának kulcsa a lakosság – ezen belül is elsősorban a felnövekvő generáció – hulladékról alkotott ismeretének, a hulladékhoz való viszonyának alakítása, így több környezetvédelmi oktatási program kidolgozása folyik. A fenntartható fejlődés alapelve, a Nyugat-Európában tapasztalható trendek és az 1997-ben elfogadott Nemzeti Környezetvédelmi Program arra ösztönöznek, hogy a hasznosítás arányát növelni kell az ártalmatlanításhoz (lerakás, égetés) képest. A budapesti hulladék is nagy arányban tartalmaz hasznosítható anyagokat. Ezek az anyagok azonban nagyrészt nem hasznosulnak, hanem környezetterhelésként jelennek meg. A szelektív hulladékgyűjtés és hasznosítás bevezetésére több kísérlet is történt országszerte. Ezek a kísérletek azonban többnyire kudarccal végződtek. Ennek elsődleges oka, hogy az elkülönítetten gyűjtött hulladékok szállításának és előkezelésének költségei nagyon magasak, a hasznosítható hulladékok árai pedig nagyon alacsonyak. A nem hasznosítható hulladék, a szemét ártalmatlanításának költségei pedig alacsonyak. Ezek az utóbbi költségek csak azért lehetnek ma még alacsonyak, mert a hulladék lerakással történő ártalmatlanítása során nem fizetik meg azokat a költségeket, amelyek később a környezett szennyezettsége miatt merülnek fel. Ilyen például a vízbázisok elszennyeződése, amely évekkel később a közeli települések vízbeszerzését drágítja meg igen jelentős mértékben. Ilyen módon nem érvényesül a „szennyező fizet” egész világon elfogadott alapelve, mert nem a hulladéklerakó üzemeltetője – akink profitot termelt a létesítmény – és nem a hulladékát a lerakón ártalmatlanító hulladéktermelő fizet a környezeti kárért, hanem az ivóvízbázis használói. Ráadásul a költségek időben eltolódva is jelentkezhetnek, így a későbbi nemzedékeket terhelheti a hulladék nem megfelelő kezelésének következménye. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a költségeknek meg kell jelenni a hulladék lerakásának díjában. Így reális gazdasági összehasonlítást lehet tenni a lerakással történő ártalmatlanítás és hasznosítás között. Azoknak a gazdálkodó szervezeteknek a hulladékát, akik igénybe veszik a közszolgáltatás keretében megszervezett hulladékszállítást és ártalmatlanítást, szintén települési szilárd hulladéknak tekintik. Ezeknek a hulladékoknak az esetében sokkal könnyebb megszervezni az elkülönített gyűjtést és hasznosítást, mint alakosságnál keletkező hulladékok esetében. Ennek oka, hogy ezek a

48


hulladékok általában kevesebb féle anyagot tartalmaznak, ezek az anyagok egy adott helyen nagyobb tömegben fordulnak elő, a dolgozókat kötelezni lehet a hulladékok elkülönített gyűjtésére, a telephelyen mód lehet nagyobb hulladékgyűjtő hely kialakítására és a gazdálkodó szervezetet a gyakorlatban ha a hulladékait elkülönítve gyűjti és hasznosításra elszállítja nem kényszerítik a közszolgáltatás kötelező igénybevételére. A közszolgáltatás igénybevétele ebben az esetben azt jelentené, hogy az elkülönítetten gyűjtött hulladékokat összekeverve szállíthatnák el és úgy ártalmatlanítanák. Ennek következtében több kereskedelmi szolgáltatónál (bevásárlóközpontok, üzletláncok) elkülönítve gyűjtik elsősorban a hullámpapír csomagolóanyagokat, másodsorban a polietilén fóliából készült csomagolónyagokat. Ezt a tevékenységet általában nem nevezik szelektív hulladékgyűjtésnek, holott valójában arról van szó. Ezt a tevékenységet folytató cégek ezzel jelentős szemétszállítási díjat takaríthatnak meg. A települési szilárd hulladék mennyiségére a csomagolóeszközök környezetvédelmi termékdíjának van a legnagyobb hatása, ezért azzal érdemes részletesebben foglalkozni. Ebből látható, hogy a kitűzött célokat nem sikerült elérni. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a hulladéktermelők és hulladékbegyűjtők megfelelő mértékű anyagi érdekeltségét nem sikerült megteremteni a jelenlegi termékdíj rendszerrel. A termékdíja rendszere két oldalról próbál ösztönözni a csomagolóanyag-hulladékok okozta problémák csökkentésére: egyrészt a csomagolóanyag forgalmazókat elvonással sújtja, amennyiben azok nem igazolják, hogy az általuk forgalmazott anyagok egy részét újrahasznosítják, másrészt pályázati alapon támogatja a hulladékgyűjtő és hulladékhasznosító vállalkozásokat. A termékdíj fizetése alól az a forgalmazó (hazai gyártó, importőr) kap mentességet, aki igazolja, hogy termékdíjköteles csomagolóeszközének meghatározott hányadát visszagyűjti, visszavásárolja és újrahasználja, újrafeldolgozza, vagy energianyerésre felhasználja. A termékdíjfizetési kötelezettséget a forgalmazótól ún. kezelést koordináló szervezet vállalhatja át, amely a csomagolóeszközök kezelését szervezi, és a csomagolóeszköz gyártóinak, forgalmazóinak részvételével jön létre. A termékdíjfizetési kötelezettséget a termékdíjköteles termék vevője is átvállalhatja. A gyakorlatban egy-egy felhasználó nagyon sokféle csomagolóeszközt használ, amelyet természetesen nagyon sok különböző helyről szerez be. A forgalmazók természetesen a termékdíjat beépítik a termék árába. A csomagolóeszközökbe csomagolt termékek használói (gazdálkodó szervezetek, lakosság), tehát végső soron megfizetik a termékdíjat, de hiába szerveznék meg hasznosításuk érdekében a szelektív gyűjtést és hasznosítást, az általuk használt termékek árával együtt meg kell fizetniük a termékdíjat is. Ha ezt el akarják kerülni, részt kell venniük a csomagolóeszköz gyártóinak, forgalmazóinak részvételével alakított kezelést koordináló szervezetben, vagy át kell vállalniuk a termékdíj fizetési kötelezettséget minden általuk használt csomagolóeszköz esetében, majd igazolni kell azok kötelező kezelési arányának megfelelő hasznosítást és a szükséges adminisztráció elvégzésével kérvényezhetik a termékdíjfizetés alóli mentességet minden egyes általuk használt csomagolóeszköz esetében. Ez még a szelektív hulladékgyűjtésnél és a hasznosítás megszervezésénél is bonyolultabb feladatnak tűnik, így nem várható, hogy sokan megpróbálnak megbirkózni vele. Inkább -lenyelik a környezetvédelmi termékdíjat és egyszerűen adójellegű elvonásnak tekintik azt.


3.

49

Integrated Pollution Prevention and Control (IPPC) - Integrált Szennyezés Megelőzés és Szabályozás

Az EU általános szabályokat léptetett életbe egyes ipari létesítmények engedélyezésére. A szabályokat az 1996. októberben elfogadott IPPC irányelvben fektették le. Az IPPC az Integrated Pollution Prevention and Control rövidítése, amelyet magyarra integrált szennyezés-megelőzés és szabályozás címen fordíthatunk le. Az IPPC irányelv a Közösség területén lévő létesítményekből származó szennyezések kibocsátásának és a keletkező hulladékok minimalizálását tűzi ki céljául. Minden, az irányelv I. sz. mellékletében felsorolt tevékenység csak az illetékes hatóság által kibocsátott (integrált) engedély birtokában végezhető. Olyan létesítmény, amely nem rendelkezik ilyen engedéllyel, nem üzemeltethető. Az integrált azt jelenti, hogy az engedélyben az üzem teljes környezetvédelmi teljesítményét figyelembe veszik. Vannak benne előírások a levegőbe, vízbe, talajba történő kibocsátásokra, a hulladékok keletkezésére, a nyersanyagok használatára, az energia hatékony felhasználására, a zajszennyezés, a balesetek megelőzésére, a kockázatok csökkentésére stb. Ezzel kívánják megelőzni, hogy a szennyezéseket úgy csökkentsék, hogy azokat az egyik környezeti elemből a másikba vigyék át. Az engedélyben a követelményeket az ún. legjobb elérhető technika (BAT, Best Available Techniques) alapján határozzák meg. A BAT-ot az irányelv 2. cikkében és a IV. mellékletében meghatározott szempontok szerint állapítják meg. Az integrált környezethasználati engedély tehát az eddigi külön-külön kiadott vízjogi, levegőtisztasági, illetve hulladékos engedélyek helyére lép, egységesen szabályozva az egyes környezeti elemek terhelését. Ez az eddigi gyakorlathoz képest új szemléletű szabályozás, mely a hatóság és a termelő üzemek alá- és fölérendeltsége helyett egy új, demokratikusabb, átláthatóbb, kölcsönös érdekeltségen alapuló kapcsolat kialakítását is feltételezi. „Legjobb Elérhető Technikák - Best Available Techniques (BAT) azok, amelyek megelőzik, illetve minimalizálják a szennyezést, hatékonyan alkalmazhatóak, technikailag és gazdaságilag megvalósíthatóak miközben elérik az irányelv céljait" (Környezetvédelmi Hivatal, Nagybritannia) Az esetek többségében a BAT bevezetésétől a környezet jelentős mértékű javulása várható. Sok esetben a BAT bevezetése az üzemeltetők részéről jelentős beruházásokat igényel, ezért az irányelv a meglévő üzemek részére hosszú, 11 éves átmeneti időszakot biztosit: a BAT-on alapuló technikákra való áttérést 2007 októberéig teszi kötelezővé. A csatlakozási tárgyalások során nem kértünk átmeneti mentességet az IPPC irányelv átvételére, vagyis az a csatlakozás pillanatában törvénybe lép. Az IPPC irányelv magyar megfelelője a 193/2001. (X. 19.) Korm. rendelet az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályairól. Az IPPC Magyarországi bevezetése hatással lesz a vállalatokra, mert szükségessé teszi:

50 -

Hulladékgazdálkozdás az Európai Unióban és Magyarországon a szennyezés megelőzési technikák javítását; a cég környezetvédelmi teljesítményének jobb menedzselését; új együttműködési módok kialakítását a környezetvédelmi hatóságokkal.

Az IPPC hasznos lesz a cégek számára, mert: -

-

a cégek által kibocsátott szennyeződések esetében nagyobb tudatosságot és pontosabb ellenőrzést követel meg; a szennyező anyagok nagyobb kontrollja következtében az adott ipari tevékenységhez kapcsolódó kockázat kisebb lesz, ezáltal vonzóbb a befektetők számára; a cég erőforrásainak (pl. az energiának) tudatosabb és pontosabb ellenőrzésére ad lehetőséget, ami az erőforrással való takarékosságra ösztönöz, és ennek eredményeként gazdasági megtakarítást eredményezhet hosszabb távon, ezáltal növelve a versenyképességet; a cég jobban képes lesz informálni az érdekelt feleket, melynek következtében jobb kapcsolat alakulhat ki velük segítséget nyújt a cég számára a környezetbarát menedzselési technikák alkalmazához, ami lehetővé teszi, hogy a cég elinduljon stratégiailag új, környezetbarát piaci területek irányába; lehetőséget ad arra, hogy a vállalat a környezettudatosságot, mint marketing eszközt használja.

Az IPPC szükségessé teszi, hogy a tisztább technológiákba fektessenek be. Magyarországon az előzetes becslések szerint a befektetések elérhetik a 450 milliárd forintot.

3.1.

AZ IPPC irányelv

Háttér az Integrált Szennyezésmegelőzés és Szabályozás irányelvhez Sok országban (az Európai Unióban, valamint Közép- és Kelet-Európában is) a környezetvédelmi szabályozás eredetileg a különféle környezeti elemekkel (levegő, víz és talaj) külön-külön foglalkozott, egymástól függetlenül szabályozva azokat. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy ha korlátozták egy szennyezőanyag adott környezeti elembe való engedését (pl. vízbe), akkor lehetőség más környezeti elembe való kiengendésére (pl. a levegőbe égetés során, vagy a talajba lerakás során), ahol kevésbé szigorú előírások léteztek. Ez a megoldás semmiképp sem tudta biztosítani, hogy egy adott ipari tevékenység a lehető legkevésbé ártson a környezetnek, mint egésznek. Milyen tevékenységek esnek az irányelv hatálya alá? Azon tevékenységek esnek az irányelv hatálya alá, amelyek az alábbi kategóriákba tartozó tevékenységek valamelyikét folytatják (a részletes listát az irányelv I. számú melléklete tartalmazza, amely megtalálható a fejezet végén). -

Energia ipar, pl. erőművek, kőolajfinomítók, gázgyárak Fémfeldolgozók Ásványipar, pl. cementgyárak, üveggyárak

51

Vállalkozók Európában -

Vegyipar (szerves, szervetlen), gyógyszergyárak Hulladék kezelés, pl. hulladék lerakók, hulladék égetők Egyéb tevékenységek, pl. papírgyártás, textil- és boripar, vágóhidak, élelmiszer és tejipar, intenzív állattenyésztés, és szerves oldószerekkel dolgozó ipari létesítmények.

Azért ezek az ipari tevékenységek kerültek az irányelv hatálya alá, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a nagy potenciális szennyezők. Az engedélyezési eljárás az egész létesítményre vonatkozik, ahol a tevékenységet végzik. Magyarországon körülbelül 1000 ilyen létesítmény van. Mit követel meg az IPPC irányelv bevezetése az üzemeltetőktől? Az IPPC irányelv célja a környezet, mint egységes egész, magas szintű védelme. Ezen cél elérése érdekében az irányelv összehangolja az engedélyezési folyamatot. múltban a különféle környezeti elemekbe kerülő ipari szennyezéseket egymástól függetlenül kezelték. Így a cégeknek be kell bizonyítaniuk, hogy üzemeltetik az ipari létesítményeket, hogy megelőzik a talaj, víz és levegő szennyezését, vagy ahol ez nem megvalósítható, ott a minimumra csökkentik. Ennek megvalósítása során a cégeknek az alábbi elveknek kell megfelelnie: -

a szennyezések minimalizálása és újrahasznosítása során a legjobb elérhető technikát (BAT - Best Available Techniques) (lásd keretes szöveg) kell alkalmazniuk; meg kell előzniük az üzemi baleseteket, illetve csökkenteni kell azok környezetre káros következményeit; a termelés megszűnte után az iparterületet környezetvédelmi szempontból kielégítő állapotba kell hozni.

Az üzemeltetőnek az engedély iránti kérelmében meg kell adnia a környezetvédelmi hatóság számára a kérelem elbíráláshoz szükséges információkat. Amennyiben környezeti hatásvizsgálat alá eső tevékenységről van szó, annak eredményét is mellékelnie kell. Olyan létesítményre, amely nem (lesz) képes az irányelv követelményeit kielégíteni, engedély nem adható ki. Az engedélyben meghatározzák: -

-

feltételek

lesznek

a

gyár

üzemeltetésére,

ezen

belül

a kibocsátási határértékeket és (amennyiben szükség van rá, a határértékek helyett vagy azok mellett) műszaki intézkedéseket. Ezek a legjobb elérhető technikán (BAT) alapulnak és a normális üzemeléstől eltérő (rendkívüli) helyzetekre is vonatkoznak; a levegő, a vizek és a talaj védelméhez szükséges intézkedések részletes szabályait; az üzemeltetés monitorlásának és a jelentési kötelezettség szabályait; az esetleges határokon átterjedő szennyezések minimalizálásának rendelkezéseit; a környezeti állapotra vonatkozó előírások betartásához szükséges további intézkedéseket.

52


A hatóságokkal és a lakossággal való kommunikáció is megváltozik. A üzemeltető kötelességei: -

-

Jelentenie kell a technológiában bekövetkező összes változást, amely valószínűleg hatással lesz a környezetre. Tudatában kell lennie annak, hogy az IPPC engedély iránti kérelmet, az IPPC engedélyt és a szennyezés folyamatos monitorozási eredményeit hozzáférhetővé kell tennie a nyilvánosság számára. Egy környezetvédelmi engedély megítélése előtt például betekintést kell nyújtani a lakosságnak az engedélykérelem nem bizalmas jellegű adataiba, és lehetőséget kell adni nekik a véleményük kifejtésére. Tudatában kell lennie annak, hogy a szomszédos országokban élő, érintett állampolgároknak is jogukban áll megtekinteni az engedélykérelem nem bizalmas jellegű adatait, ha új tevékenységről vagy egy meglévő tevékenység kibővítéséről van szó, és országhatáron átnyúló szennyeződés fog fellépni.

3.2.

A legjobb elérhető technikák - Best Available Techniques (BAT)

A "legjobb elérhető technikák" kifejezés azt a leghatékonyabb technológiát jelenti, amely az adott szektorban rendelkezésre áll a magas környezetvédelmi szint eléréséhez. Fontos persze, hogy a technológia műszaki és gazdasági szempontból egyaránt kivitelezhető legyen az adott szektorban, és ugyanakkor a lehető legmagasabb szintű környezetvédelmet garantálja. Az adott szektor BAT technikájának keresésekor az alábbiakat kell figyelembe venni: -

Kevés hulladékot termelő technológia használata; Kevésbé veszélyes anyagok használata; A technológiai folyamatban termelődő és felhasznált anyagok (illetve, ha kivitelezhető) a hulladék újrahasznosításának és visszaforgatásának támogatása; A technológiai folyamat energia-hatékonysága.

A BAT megtalálásához meg kell vizsgálni a különböző országokban létező technikákat. A BAT kiválasztásához használt specifikus technikákat ezután az EU tagállamok, az NGO-k, az ipar stb. képviselői megvitatják és a legmagasabb elérhető szint helyett inkább a "legkedvezőbb végeredményű átlagokat" (best-end averages) igyekeznek megtalálni. A BAT referenciák (BREF) és más információforrások Az EU Bizottság irodát hozott létre Sevillában, amely központi szerepet kap a BAT vitákban és az információk terjesztésében. A sevillai iroda kidolgoz BAT referencia dokumentumokat (BREF-ek) az alábbi keretes cikkben bemutatott módszerrel. A BREF dokumentumokat folyamatosan aktualizálják majd, azért hogy a különböző országos hatóságok használni tudják őket.


53

Hogyan készíti el az EU Bizottság a BREF-eket -

-

-

Műszaki munkabizottságokat szerveznek, amely tagjai segítségével összegyűjtik a rendelkezésre álló információkat, köztük az adott iparágra vonatkozó BAT útmutatókat (ha vannak ilyenek) Meghatározzák a kibocsátások (levegő, víz, hulladék) és a fogyasztások (energia, víz, nyers- és segédanyagok) referencia szintjeit Megadják a "BAT jelöltként" szóba jöhető technikákat Kiválasztják ezek közül azokat, amelyeket a BAT technikának javasolnak. A Bizottság a Tagállamok, az iparok és NGO-k képviselőiből álló IEF (Information Exchange Forum) keretében vitát rendez a BREF végleges tervezetéről A Bizottság az EU-n belül vitára bocsátja a tervezetet, és elfogadás után közzéteszi a BREF dokumentumot

Amíg el nem készülnek a BREF dokumentumok az összes fontos iparág számára, a BAT adatok más információs forrásokból is beszerezhetők. Ilyenek lehetnek például a nyugat-európai környezetvédelmi hatóságok, az ipari szövetségek, a Világbank, az NGO stb. BAT dokumentumai. A dokumentumok teljes magyarra fordítást nem tervezik. A BREF-ek összefoglalóinak magyarra fordítását az Európai Unió jelenleg végzi. Az EU sevillai IPPC Irodájáról (EIPPCB) részletesebb információt interneten kaphatunk a http://eippcb.jrc.es honlapon (e-mail cím: [email protected]). Ez az iroda az Európai Bizottság egyik főigazgatóságához, a Közös Kutatások Központjához (Joint Resaarch Centre, rövidítve JRC) tartozó 8 kutatóintézet egyike, az ún. Jövő Technológiái Kutatóintézet (Institute for Prospective Technological Studies, rövidítve: IPTS), melynek keretében történik a BAT referencia dokumentumok (BREF) kidolgozása műszaki munkacsoportokban (Technical Working Groups, rövidítve TWGs). Az egyes műszaki munkacsoportokat az IPPC Irányelv 1. Mellékletében felsorolt tevékenységeknek, illetve iparágaknak megfelelően hozzák létre. Minden munkacsoportnak az Iroda által általában 2-3 évre szerződtetett egyegy szakértő a vezetője, aki az EU-tagállamok ipari és környezetvédelmi NGO szervezeteiből kerül kiválasztásra. Fő feladata az egyes BREF-ek előkészítése és az Információ Csere Fórum (IEF) elé való beterjesztése, mely a végső BREF dokumentumokat széleskörű megvitatás és egyeztetés után elfogadja. Jelenleg a Bizottság már elfogadott 8 BREF dokumentumot, 4 befejezett BREF van, 3 BREF dokumentumot jelenleg terjeszt az IPPC Iroda az IEF elé és 10 BREF dokumentum áll kidolgozás alatt. Hazánk érdekérvényesítése szempontjából fontos vonatkozás, hogy 2000 októberétől első ízben a tagjelölt országok közül az élelmiszer- és tejipari munkacsoport élén magyar szakértő áll Garáné, dr. Nagy Katalin személyében. Az elfogadott és a készítés alatt álló BAT dokumentumok angol nyelven a fenti internet címen elérhetők és mindenki által letölthetőek. Az érdekelt szervezetek, vállalkozások, vagy az adott szakterületen dolgozó szakértők ezáltal megismerhetik a tevékenységi körüket érintő BAT-ot tartalmazó referencia dokumentumok tartalmát és így lehetőség nyílik arra, hogy a tagjelölt országok is véleményükkel, javaslataikkal aktívan bekapcsolódhassanak az információcserébe.

54


3.3.

A magyar IPPC rendszer

2001-ben megtörtént az IPPC irányelvnek a magyar jogrendszerben való átültetése: 193/2001. (X. 19.) Korm. Rendelet az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályairól. Az engedélyek ütemterve: -

-

-

a kormányrendelet 2001. október 30-án lépett hatályba, ennek következtében a hatálybalépés után hat hónapon belül a hatálya alá tartozó meglévő létesítmény üzemeltetője köteles a nevét, székhelyének címét, a tevékenységét a környezetvédelmi hatóságnak bejelenteni; a hatálybalépés után minden új IPPC létesítménynek kérnie kell az IPPC engedélyt; jelentős változások vagy bővítések esetén a meglévő IPPC vállalatoknak is újból kell kérniük az IPPC engedélyt; 1999. október 30. után, nem e rendelet előírásainak megfelelően engedélyezett létesítményeknek a környezetvédelmi felülvizsgálatra kötelező határozatát a környezetvédelmi hatóság 2002. június 30-ig volt köteles kiadni, és azoknak 2003. január 1-jéig, az egységes környezethasználati engedélyben foglaltakat teljesíteniük kellet; egyéb meglévő létesítmények esetén a környezetvédelmi felülvizsgálatra kötelező határozatát a környezetvédelmi hatóságnak 2004. január 1-jéig köteles kiadni, és azoknak legkésőbb 2007. október 31-ig az egységes környezethasználati engedélyben foglaltakat teljesíteniük kell.

Intézményi struktúra Az egységes környezethasználati engedély kiadását környezetvédelmi hatóság végzi. Minden esetben bevonja: -

szakhatóságként

a

a természet- és tájvédelemre kiterjedően első fokon: az illetékes Nemzeti Park igazgatóságot, másodfokon: Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőséget; a környezet-egészségügyre kiterjedően: első fokon: az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes megyei (fővárosi) intézetét, másodfokon: Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifőorvosi Hivatalt.

Érintettség esetén bevonandó szakhatóságok: -

-

a helyi környezet- és természetvédelemre kiterjedően első fokon: érintett települési önkormányzat jegyzője, másodfokon: illetékes megyei közigazgatási hivatal; az erdővédelemre kiterjedően első fokon: az Állami Erdészeti Szolgálat illetékes területi igazgatósága, másodfokon: Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti Hivatala;


-

-

-

-

-

-

-

55

a talajvédelemre kiterjedően első fokon: a megyei (fővárosi) növény- és talajvédelmi szolgálat, másodfokon: a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálata; a termőföld mennyiségi védelmére kiterjedően első fokon: az illetékes körzeti földhivatal (a fővárosban a Fővárosi Kerületek Földhivatala), több körzeti földhivatal illetékességi területét érintő esetben a megyei földhivatal (a fővárosban a Fővárosi Földhivatal), másodfokon: a megyei földhivatal (a fővárosban a Fővárosi Földhivatal), ha első fokon a megyei földhivatal járt el, akkor a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium; a földtani és ásványvagyon-védelemre kiterjedően: első fokon: Magyar Geológiai Szolgálat illetékes területi hivatala, másodfokon: a Magyar Geológiai Szolgálat Központi Hivatala; a vizek mennyiségi védelmére kiterjedően első fokon: az illetékes vízügyi igazgatóság, másodfokon: Országos Vízügyi Főigazgatóság; a természetes gyógytényezők, gyógyhelyek természeti adottságának védelmére kiterjedően első fokon: az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatósága, másodfokon: az országos tiszti főorvos; a régészeti értékek védelmére kiterjedően első fokon: az illetékes megyei múzeum, illetve a fővárosban a Budapesti Történeti Múzeum, másodfokon: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a műemlékvédelemre kiterjedően első fokon: az Országos Műemlékvédelmi Hivatal műemlék-felügyeleti igazgatósága, másodfokon: Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnöke; a lakosság életének, életfeltételeinek védelmére kiterjedően, veszélyes anyagot tároló, előállító, felhasználó tevékenységnél első fokon: az illetékes megyei katasztrófavédelmi igazgatóság, másodfokon: a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága; a bányászati tevékenységek vonatkozásában első fokon: az illetékes bányakapitányság, másodfokon: Magyar Bányászati Hivatal; a településrendezési és építési követelmények érvényre juttatására kiterjedően első fokon: kiemelt építésügyi hatóság, másodfokon: illetékes megyei közigazgatási hivatal.

Hogyan áll össze a rendszer Most, hogy szétbontottuk és bemutattuk az IPPC különböző elemeit, lássuk, hogyan jelenik meg az engedélyezési folyamat a vállalatok számára? A környezetvédelmi engedélyezési folyamatot mindenekelőtt a hatóság és a vállalat közötti tárgyalásnak és párbeszédnek kell tekinteni. Más érintett részvevők (pl., szomszédok, NGO-k, és lakossági testületek) ugyancsak hozzájárulnak a párbeszédhez, de alapvetően a két főszereplő a hatóságok és az ipar. Másodszor, már maga a BAT fogalma is az engedélyezési folyamat rugalmas szemléletét teszi lehetővé. Mindenképpen biztosítani kell a környezetvédelem szempontjából egészséges gyakorlat kialakulását, és ennek a fejlődésnek az aktuális termelés reális változtatásaival kell kezdődnie.

56


3.4.

Az engedélyezési eljárás

Mi a szerepe az ipari vállalatnak az engedélyezési eljárásban? Az IPPC engedély kérvényezésekor az ipari vállalatnak ismertetnie kell a telephelyét, a berendezéseit, a működését és a technológiáit, a környezetre kifejtett hatásait és azokat az eszközöket, amelyekkel a szennyezési szintet kívánja csökkenteni, valamint az ellenőrző rendszerekre és a biztonsági óvintézkedésekre vonatkozó információkat. A vállalatnak azokat a kezdeményezéseket is be kell mutatnia, amelyeket a legkevésbé szennyező technológia alkalmazása érdekében hozott meg. Az alábbi keretes cikkben mutatjuk be, hogy miket kell tartalmaznia a kérvénynek. Kérelem Az illetékes hatósághoz érkező engedélykérelmeknek tartalmazniuk kell az alábbiak leírását: -

a létesítmény és annak tevékenysége, a létesítmény által felhasznált vagy termelt nyers- és segédanyagok, egyéb anyagok, valamint energia, a létesítmény kibocsátásának forrásai, a létesítmény telephelyének körülményei, a létesítményből származó előrelátható kibocsátások mennyisége és természete egyes közegenként, és a környezetbe való kibocsátások jelentős hatásainak azonosítása, a szennyezések megelőzésére, vagy ahol ez nem lehetséges, csökkentésére javasolt technológiák vagy egyéb technikák, ahol szükséges, intézkedések a létesítményből származó hulladék keletkezésének megelőzésére és visszanyerésére, további tervezett intézkedések az üzemeltető alapvető kötelezettségei általános alapelveinek teljesítésére vonatkozóan az IPPC irányelv értelmében, a környezetbe való kibocsátások ellenőrzésére vonatkozó tervezett intézkedések.

Az engedélykérelemnek ugyanakkor tartalmaznia kell a fenti szakaszban hivatkozott részleteknek egy nem műszaki jellegű összefoglalóját. Mi a szerepe a hatóságoknak az engedélyezési eljárásban? A hatóságok átvizsgálják a vállalatok által benyújtott kérvényeket és elkészítik az engedélyeket. A hatóságok rendszeresen ellenőrzik is a vállalatokat, hogy megfelelnek-e az engedélyben szereplő feltételeknek. A vállalat IPPC engedélyre vonatkozó kérvényének vizsgálata során a hatóságok azokra a szennyezési szintekre koncentrálnak, amelyeket a vállalat elérhet, ha az ipari folyamataiban a rendelkezésre álló legjobb technológiát alkalmazza. Ez azt jelenti, hogy a hatóságoknak az EU információcsere fórum által és a vonatkozó ipari szektorban publikált, a tisztább technológiákról szóló jelentések alapján naprakészen kell követniük a BAT fejleményeket. Az engedélyért folyamodó

57


vállalatokkal folytatott tárgyalások után a hatóságok szabják meg a végső határidőket a BAT bevezetésével kapcsolatban. Az engedélyek elkészítésekor a hatóságoknak figyelembe kell venniük a magyar törvényekben szereplő környezetvédelmi minőségi szabványokat, valamint a nemzetközi kötelezettségeket is, mint pl. a Baseli egyezményt stb. Az engedélyeket megfelelő időközönként. pl. 5 évente felül kell vizsgálni. Mi a nyilvánosság szerepe az engedélyezési eljárásban? A nyilvánosságnak (szomszédok, NGO-k, állampolgárok stb.) lehetősége lesz áttanulmányozni az IPPC kérvényt, és megjegyzéseket fűzni hozzá írásban vagy nyilvános meghallgatáson. Ugyancsak módjuk lesz véleményezni a végleges engedély kiadása előtt az engedélytervezetet. A nyilvánosság hozzáférhet a vállalat monitorozási adataihoz is, annak ellenőrzésére, hogy a vállalat betartja-e az engedélyben szereplő feltételeket. A kérvény és az engedély egyes részei bizalmas jellegűek lehetnek. Ilyenek például a jelenleg és a jövőben használt nyersanyagok listája, illetve a műszaki leírás egyes részei. A vállalatnak kielégítő és objektív magyarázatot kell adnia arról, hogy miért tekinti bizalmasnak az adatokat. A hatóság megvizsgálja a magyarázatot, és ha egyetért vele, akkor az adatokat továbbra is bizalmasan kezelik. Ha a hatóság nem fogadja el a magyarázatot, akkor dönthet arról, hogy az adatokat a nyilvánosság számára is elérhetővé teszik.

3.5.

Az IPPC segíti a környezetkezelést

Az IPPC vállalatok tapasztalni fogják, hogy az IPPC irányelvben rögzített követelményeknek való megfelelés nagymértékben segíti őket az új potenciális piacok felé történő nyitásban, ahol eddig olyan vállalatok uralkodtak, akik minősített környezetkezelési rendszerrel rendelkeznek (pl. ISO 14001). Az IPPC bevezetése jó alapot nyújt a vállalat számára, amelyre fel tudja építeni környezetvédelmi kapcsolatainak kezelési rendszerét. Az alábbi táblázatban az IPPC irányelv azon elemeit soroljuk fel, amelyek segítenek létrehozni a vállalatoknak a környezetkezelési rendszerüket. A táblázat azt mutatja, hogy az IPPC szilárd alapot nyújt a környezetkezelés korszerűbb formái számára. Fontos különbség, hogy míg az ISO 14001 csak ajánlott a vállalkozások számára, az IPPC irányelvek alkalmazása kötelező az érintettek körére vonatkozóan. 8. Táblázat

Az IPPC-ben található környezetkezelési elemek:

ISO 14001

IPPC

4.1 Általános követelmények Míg az ISO 14001 önkéntes jellegű, az IPPC törvény előírta követelmény, amelyet a vállalat vezetésének be kell tartania.

Az ISO 14001 %-a 0

58

Hulladékgazdálkozdás az Európai Unióban és Magyarországon ISO 14001

4.2 Környezetvédelmi politika 4.3 Tervezés 4.3.1 A környezetvédelmi aspektusok felismerése

IPPC

Az ISO 14001 %-a 0

Az IPPC megköveteli, hogy a vállalatok mutassák be létesítményeik környezetvédelmi aspektusait, beleértve a következőket: - a létesítményben felhasznált nyersanyagok és energia

100

- a létesítményből kibocsátott szennyező anyagok mennyisége

4.3.2 Jogi és egyéb követelmények 4.3.3 Környezetvédelmi célok és célkitűzések 4.3.4 Környezetvédelmi irányítási program.

- a környezetbe történő kibocsátások monitorozása Az IPPC engedély megszerzése és betartása 10 jelentős előrelépést jelent a törvényi megfelelés terén. Az IPPC megköveteli a célok kitűzését és az EU 50 BAT követelményeknek való megfelelést biztosító akcióterv kidolgozását.

4.4 Megvalósítás és használat

Az IPPC vállalatoknak valószínűleg 10 dokumentálniuk kell, hogy hogyan vonják be dolgozóikat a környezetvédelmi munkába. A 4.4.1 Struktúra és felelősség dolgozók fontos szerepet játszanak, mert számos esetben értékes meglátásaik vannak az erőforrások 4.4.2 Oktatás, éberség és optimális hasznosításával kapcsolatban. hozzáértés 4.4.3 A dokumentum A kérvénynek hiteles, megbízható és 10 szabályozása visszakereshető adatokon kell alapulnia. 4.4.6 A működés szabályozása

A működtetőknek rendszer működésének 10 szabályozására a legjobb elérhető technikákat és a legjobb környezetvédelmi gyakorlatokat kell alkalmazniuk a szennyezés megelőzésére.

4.4.7 Felkészültség a és reagálás vészhelyzetekre

Az IPPC megköveteli, hogy hozzák meg a balesetek megelőzését és a következményeik korlátozását szolgáló, szükséges intézkedéseket.

80

4.5 Ellenőrzés és helyesbítő Az IPPC irányelv előírja, hogy a vállalatok 80 lépések monitorozzák a kibocsátásokat. A önmonitorozás garantálja azt, hogy a vállalat folyamatosan 4.5.1 Mérés és monitorozás helytálló ismeretekkel rendelkezzen a környezet terheléséről és a felhasznált erőforrásokról. A 4.5.2 Meg nem felelés, monitorozási eredményeket rögzíteni kell, és valamint helyesbítő és rendszeresen közzé kell tenni. megelőző lépések 4.5.3 Feljegyzések

59

Vállalkozók Európában ISO 14001 4.5.4 A környezetkezelési rendszer auditálása

IPPC A működtetőknek önellenőrző rendszert kell bevezetniük a működtetési és monitorozási tevékenységekkel kapcsolatban.

4.6 Vezetői vizsgálat

3.6.

Az ISO 14001 %-a 0

0

Kire vonatkozik az IPPC irányelv?

1. számú melléklet a 193/2001. (X. 19.) Korm. Rendelethez - Az egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységek listája A megadott (termelési) küszöbértékek általában a termelési vagy a kibocsátási kapacitásokra vonatkoznak. Amennyiben egy üzemeltető több, azonos jellegű tevékenységet végez azonos létesítményben (pl. "Vasfémek" feldolgozására szolgáló létesítmények) vagy azonos telephelyen, akkor e tevékenységek kapacitásának összegét kell figyelembe venni a küszöbértékkel történő összehasonlításnál. Iparág, illetve tevékenység 1. 1.1. 1.2. 1.3. 1.4.

Energiaipar Tüzelőberendezések 50 MWth-ot meghaladó bemenő hőteljesítménnyel. Ásványolaj- és gázfeldolgozók (gáztisztítók). Kokszolókemencék. Szénelgázosító és -cseppfolyósító üzemek.

2. 2.1. 2.2.

Fémek termelése és feldolgozása Fémérc (beleértve a szulfid ércet) pörkölő és szinterező létesítmények. Vas vagy acél termelésére szolgáló létesítmények (elsődleges vagy másodlagos olvasztás), beleértve a folyamatos öntést is, 2,5 tonna/óra kapacitás felett. Vasfémek feldolgozására szolgáló létesítmények: a) meleghengersorok 20 tonna nyersacél/óra kapacitáson felül, b) kalapácsos kovácsműhelyek 50 kJ/kalapács feletti energiafogyasztással, ahol a felhasznált hőenergia meghaladja a 20 MW-ot, c) védő olvadékfém-bevonatok felvitele 2 tonna nyersacél/óra kapacitás felett. Vasöntödék 20 tonna/nap feletti termelési kapacitással. Létesítmények: a) nemvas fémeknek ércekből, koncentrátumokból vagy másodlagos nyersanyagokból való gyártása kohászati, kémiai vagy elektrolitikus eljárással, b) nemvas fémek olvasztására (beleértve az ötvözést), visszanyert (reciklált) termékek olvasztására (finomítás, öntés stb.), ólom és kadmium esetében 4 tonna/nap, egyéb nemvas fémek esetében 20 tonna/nap olvasztási kapacitás felett.

2.3.

2.4. 2.5.

60


2.6.

Fémek és műanyagok felületi kezelésére szolgáló létesítmények elektrolitikus vagy kémiai folyamatokkal, ahol az összes kezelőkád térfogata meghaladja a 30 m3-t.

3. 3.1.

Építőanyag-ipar Cement-klinkernek forgókemencében történő gyártására szolgáló létesítmények 500 tonna/nap termelési kapacitáson felül vagy mésznek forgókemencében történő gyártására 50 tonna/nap kapacitáson felül vagy egyéb égetőkemencék 50 tonna/nap kapacitáson felül. Azbeszt gyártására és azbeszt alapú termékek gyártására szolgáló létesítmények. Üveg gyártására szolgáló létesítmények, beleértve az üvegszálat is, 20 tonna/nap olvasztókapacitáson felül. Ásványi anyagok olvasztására szolgáló létesítmények, beleértve az ásványi szálak gyártását is, 20 tonna/nap olvasztókapacitáson felül. Kerámia termékek égetéssel történő gyártására szolgáló létesítmények, különösen csempék, téglák, tűzálló téglák, kőáruk vagy porcelánok gyártása 75 tonna/nap termelési kapacitáson felül, és/vagy ahol a kemence térfogata 4 m3 és abban az árusűrűség a 300 kg/m3-t meghaladja.

3.2. 3.3. 3.4. 3.5.

4. 4.1.

4.2.

Vegyipar Csak az ipari méretű előállításra vonatkozóan: Vegyipari létesítmények szerves alapanyagok, nevezetesen a) szénhidrogének (lineáris vagy ciklikus, telített vagy telítetlen, alifás vagy aromás), b) oxigéntartalmú szénhidrogének, mint például alkoholok, aldehidek, ketonok, szervessavak, észterek, acetátok, éterek, peroxidok, epoxivegyületek, c) kéntartalmú szénhidrogének, d) nitrogéntartalmú szénhidrogének, nevezetesen: aminok, amidok, nitrovegyületek vagy nitrátvegyületek, nitritek, cianátok, izocianátok, e) foszfortartalmú szénhidrogének, f) halogénezett szénhidrogének, g) szerves fémvegyületek, h) műanyagok (polimerek, szintetikus szálak és cellulóz alapú szálak), i) szintetikus gumik, j) festékek és színezékek, k) aktív felületű anyagok és felületaktív anyagok gyártására. Vegyipari létesítmények szervetlen alapanyagok, nevezetesen a) gázok, nevezetesen ammónia, klór, hidrogén-klorid, fluor vagy hidrogénfluorid, szén-oxidok, kénvegyületek, nitrogén-oxidok, hidrogén, kén-dioxid, karbonil-klorid (foszgén), b) savak, nevezetesen krómsav, fluorsav, foszforsav, salétromsav, sósav, kénsav, óleum, kénessav, c) lúgok, nevezetesen ammónium-hidroxid, kálium-hidroxid, nátriumhidroxid, d) sók, nevezetesen ammónium-klorid, kálium-klorát, kálium-karbonát, nátrium-karbonát, perborát, ezüstnitrát, e) nemfémek, fémoxidok vagy egyéb szervetlen vegyületek, nevezetesen kalcium-karbid, szilícium, szilícium-karbid gyártására.

Vállalkozók Európában 4.3. 4.4. 4.5. 4.6. 5. 5.1. 5.2. 5.3. 5.4.

61

Vegyipari létesítmények foszfor, nitrogén vagy kálium alapú műtrágyák (egyszerű vagy összetett műtrágyák) gyártásához. Vegyipari létesítmények növényvédő szer hatóanyagok és biocidek gyártásához. Gyógyszeralapanyagok gyártására kémiai vagy biológiai folyamatokat felhasználó létesítmények. Vegyipari létesítmények robbanóanyagok gyártására. Hulladékkezelés (radioaktív hulladékok kivételével) Veszélyes hulladékok ártalmatlanítását (beleértve az égetést) végző telephelyek 10 tonna/nap kapacitáson felül. Kommunális hulladékégető berendezések 3 tonna/óra kapacitáson felül. Nem veszélyes hulladékok ártalmatlanítását végző telephelyek 50 tonna/nap kapacitáson felül. Hulladéklerakók 10 tonna/nap feltöltési kapacitáson felül vagy 25 000 tonna teljes befogadókapacitáson felül, az inert hulladékok lerakóinak kivételével.

6.

Papíripar Ipari üzemek a következő termékek gyártására: a) faanyagból származó pép (cellulóz) vagy egyéb szálas anyagok, b) papír és karton 20 tonna/nap termelési kapacitáson felül.

7.

Textilipar Üzemek textilanyagok előkészítésére (olyan műveletek mint mosás, fehérítés, mercerezés) vagy szálas anyagok, fonalak és kelmék színezése, nyomása, kikészítése, ahol a kezelés kapacitása meghaladja a 10 tonna/nap értéket.

8.

Bőripar Üzemek állati bőrök és nyersbőrök kikészítésére, ahol a kezelési kapacitás meghaladja a 12 tonna kikészített termék/nap értéket.

9. 9.1. 9.2.

Élelmiszeripar Vágóhidak 50 tonna vágott súly/napnál nagyobb termelési kapacitással. Élelmiszer-termékek termeléséhez kezelő és feldolgozó üzemek a) állati nyersanyagokból kiindulva (tejen kívül) 75 tonna/napnál nagyobb késztermék termelő kapacitással, b) növényi nyersanyagokból kiindulva 300 tonna/napnál nagyobb késztermék termelő kapacitással (negyedévi átlagban). Tej kezelése és feldolgozása, ahol a beérkezett tej mennyisége nagyobb mint 200 tonna/nap (évi átlagban).

9.3. 10.

Állati anyagok feldolgozása Létesítmények állati tetemek és állati hulladékok ártalmatlanítására vagy újrafeldolgozására 10 tonna/napnál nagyobb kezelési kapacitással.

11.

Nagy létszámú állattartás Létesítmények intenzív baromfi- vagy sertéstenyésztésre, több mint a) 40 000 férőhely baromfi számára, b) 2000 férőhely (30 kg-on felüli) sertések számára, c) 750 férőhely kocák számára.

62


12.

Gépipar, fémfeldolgozás Anyagok, tárgyak vagy termékek felületi kezelésére szerves oldószereket használó létesítmények, különösen felületmegmunkálásra, nyomdai mintázásra, bevonatolásra, zsírtalanításra, vízállóvá tételre, fényesítésre, festésre, tisztításra vagy impregnálásra, 150 kg/óra vagy 200 tonna/év oldószer-fogyasztási kapacitás felett.

13. Bányászat 13.1. Szénbányászat 100 ezer t/év szén bányászatától, külszíni bányászat esetén 25 ha területtől is. 13.2. Kőolaj-kitermelés éves átlagban 500 t/nap-tól, földgázkitermelés éves átlagban 500 ezer m3/nap-tól. 13.3. Uránércbányászat 100 ezer t/év uránérc bányászatától. 13.4. Fémtartalmú ércek bányászata: vasérc esetén 1 millió t/év, nemvas fémek esetén 100 ezer t/év bányászatától. 14.

3.7.

Egyéb létesítmények Létesítmények szén (jól kiégetett szén) termelésére vagy elektrografit termelésére égetéssel vagy grafitizációval.

Példák a BREF-dokumentumok hazai alkalmazására

Az alábbiakban néhány, a magyar gazdaságot is érintő példán keresztül mutatjuk be az IPPC, illetve a BAT bevezetését a már kidolgozott, illetve kidolgozás alatt álló BREF-dokumentumok hazai adaptálására. A konkrét esettanulmányok a papír- és cellulóziparra, illetve a gyógyszeriparra, valamint a hazánkban stratégiai ágazatnak számító élelmiszeriparra vonatkoznak. Az előbbiekről HU 9513-03 szám alatt futó Phare-projektben készítettek egy jelentést, melyből most illusztrációként bemutatjuk az alábbiakat:

3.7.1. A papír- és cellulózipar által az IPPC hatálya alatt lefedett terület Az IPPC-direktíva I. számú melléklete röviden meghatározza, hogy az IPPC számára mit jelent a papír- és cellulózipar: Ipari üzemek a következők gyártására: cellulóz és papír fából vagy egyéb rostanyagból; papír és karton 20 tonna/nap gyártókapacitás felett. A papírgyárak sokféle eljárással dolgoznak. Máshol gyártott cellulózt használhatnak fel, vagy a cellulózgyártást megoldhatják ugyanazon a telephelyen is. Ezért a foszlatás, az újrahasznosított papír feldolgozása és a papírgyártás - ami lehet integrált vagy nem-integrált - sokféleképpen történhet. A BREF-dokumentum a következő eljárási módszerekre terjed ki: cellulóz- és papírgyártás integrált* papírgyárakban, nem-integrált cellulózgyárakban és nem-integrált papírgyárakban, ahol veszik a cellulózt a papírgyártáshoz.

*

Integrált az a papírgyár, ahol a cellulóz- és papírgyártás egy létesítményen belül történik

63

Vállalkozók Európában A lefedett tevékenységek a következők: -

vegyi foszlatás kraft(szulfát)cellulóz szulfitcellulóz semleges szulfit-félcellulóz viszkózcellulóz előállítása facsiszolat és cellulózos facsiszolat újrahasznosított papír feldolgozása festékmentesítéssel és anélkül papírgyártás és rokon eljárások csatlakozó tevékenységek - üzemivíz-kezelés, energia- és gőztermelés, vegyi anyagok tárolása és kezelése (ahol ezek részei a cellulóz- és papírtermelő létesítmény egészének).

A papíripari tevékenységet megelőző tevékenységek (erdőgazdálkodás, telephelyen kívüli reakcióanyag-előállítás, valamint ezen anyagok szállítása) és az azt követő eljárások (papírfeldolgozás és nyomtatás) NEM részei a BREF-dokumentumnak. A BREF egyáltalán nem foglalkozik a kiegészítő tevékenységekkel, amelyeknek lehetnek környezetvédelmi vonatkozásaik, de nem részei a papír- vagy a cellulózgyártás fő folyamatának. Ezek lehetnek pl.: -

munkavédelem és foglalkozási kockázat üzemivíz előkészítés és kezelés hő- és energiatermelés nagymennyiségű (bulk) vegyi anyagok tárolása és kezelése hűtő- és vákuumrendszerek szennyvíztisztítás kibocsátás-monitoring

Ezekre a témákra ún. horizontális BREF dokumentumok készülnek. A Papíripari Intézet (PKK) által biztosított információ megadja a jelenlegi magyarországi létesítményeket: - 1 cellulózgyár, szalmacellulózt használva - 1 félcellulózt előállító üzem - 9 papírgyár - 1 kartonlemezgyár - 1 préselt cellulózt csomagoló üzem - 4 hullámlemez-hengermű és dobozgyár - 2 papírzsákgyár - 1 folyadék csomagolására szolgáló anyagot előállító üzem - 1 hengeres dobozokat előállító üzem és számos kis kapacitású papírfeldolgozó üzem. Szükség lesz arra, hogy ezek közül néhány kapacitását ellenőrizzék, de úgy tűnik, hogy a legtöbb felsorolt üzem az IPPC hatálya alá fog esni, különösen: -

az összes cellulózgyár az összes papír- és kartongyár, gyártókapacitással rendelkezik.

amelyik

több

mint

20

tonna/nap

64


A papírfeldolgozó üzemek - kapacitásuktól függetlenül - NEM lesznek érintettek. A fentiek közül a tanulmány az alábbi négy üzemet vizsgálta meg: -

a szalmacellulózt előállító üzem egy másoló- és írópapírgyár magas hulladékpapír-hasznosítással és alacsony vízfogyasztással egy csomagolópapírt előállító üzem, ami 100%-ban hulladékpapírt használ fel egy klasszikus másoló- és írópapírgyár (hulladékpapír nélkül, régebbi - pl. 1980-as technológia)

Az eljárások/létesítmények típusai Számos papír- és cellulózgyár integrált létesítmény, és Európában a működési formák széles tárháza létezik. A legtöbb gyárat be lehet sorolni egy finn rendszerbe, amit alább összegzünk (forrás: BREF-dokumentum). Különleges cellulóz- és papírgyárak -

Integrált és nem-integrált értékjegypapír-gyárak Fehérített cellulózból készített különleges papírok Facsiszolatból készített különleges papírok Itatós- és kartonpapírt előállító üzemek Integrált nem-fa-cellulózt és -papírt előállító üzemek

Selyempapírt gyártó üzemek -

Festékmentesített cellulózzal (DIP) dolgozó üzemmel integrált selyempapírt gyártó üzem Fatartalmú selyempapír Vásárolt fehérített cellulózon alapuló selyempapírt gyártó üzem

Integrált, fatartalmú papírt és kartont gyártó üzemek -

Újságpapírt előállító üzemek Kis máztartalmú (LWC-)papírt előállító üzemek SC-papírt előállító üzemek Kartonpapírt előállító üzemek

Nem-integrált finompapírgyárak -

Fényezetlen famentes papírt előállító üzemek Fényezett famentes papírt előállító üzemek

Integrált, szulfitcellulóz-alapú (>50%) papírt és kartonpapírt előállító üzemek -

Fényezetlen finompapírt előállító üzemek Fényezett finompapírt előállító üzemek Semleges szulfit-félcellulózt és bevonópapírt/hullámpapírt előállító üzemek

Integrált, fehérítetlen kraftcellulóz-alapú papírt és kartont előállító üzemek -

Magas kihozatalú fenyőfa-kraftcellulózt és kraftborítópapírt előállító üzemek Alacsony kihozatalú fenyőfa-kraftcellulózt és zsákpapírt előállító üzemek

Integrált, fehérített kraftcellulóz-alapú (>50%) papírt és kartont előállító üzemek


65

Fényezetlen finompapírt előállító üzemek Fényezett finompapírt előállító üzemek Folyadék csomagolására szolgáló kartont előállító üzemek Szilárd kartont előállító üzemek

Újrafeldolgozott rost (RCF)alapú (>50%) papírt és kartont előállító üzemek -

Bevonópapírt/próba-bevonópapírt/hullámpapírt előállító üzemek Újságpapírt és javított újságpapírt előállító üzemek Másoló- és írópapírt előállító üzemek Kartonpapírt előállító üzemek

Nem-integrált cellulózgyárak -

Festékmentesített cellulózt (DIP) előállító üzemek Fehérített kraftcellulózt előállító üzemek Fehérítetlen kraftcellulózt előállító üzemek Fehérített szulfit-cellulózt előállító üzemek Fehérítetlen szulfit-cellulózt előállító üzemek Facsiszolatot előállító üzemek

Ezekből a tanulmány 4 eljárást ajánlott további részletesebb vizsgálatra. A BAT-referenciadokumentumokból levonható következtetések A papír- és cellulózágazat tehát komplex a használt eljárások és a létesítmények tekintetében. A BAT-referencia dokumentum így a következőket állítja: -

Nem lehet egyetlen, egységes BAT-referenciaalapot meghatározni az ágazatban A BAT-okat az adott specifikus eljárásra kell kiválasztani A termékek széles köre miatt a BAT eljárásalapú megközelítését tovább kell módosítani, a különféle termékek és felhasznált nyersanyagok figyelembevétele végett - A BAT-al összefüggő kibocsájtási szintek nem egyetlen számértékkel, hanem azok tartományaival jellemezhetők, amelyek a különböző termékek stb. előállítására szolgáló különböző eljárás-kombinációk használatát tükrözik, valamint azt az egyensúlyt, amit a három környezeti elembe (levegő, víz és talaj) történő kibocsátások között lehet megvalósítani - A BAT végső kiválasztása eltérő lesz új és már létező üzemek esetében. Az új üzemektol elvárható, hogy azonnal alkalmazzák a BAT-ot, a szigorúbb határértékkel, míg ellenben egy régebbi üzem átalakításának gazdasági állapota úgy befolyásolhatja a BAT-ot, hogy a kibocsátási előírások legyenek egy kicsit lazábbak, vagy legyen hosszabb idő a tennivalók végrehajtására. - Általános észrevétel: a kiindulásnál történő szennyezés-megelőzés - pl. a termelési hulladék minimalizálásával és energiahatékonysággal - hatékonyabb lehet, mint a csővégi technológiák használata A BAT-referenciadokumentum 350 oldal terjedelmű. Részletesen tárgyalja a fő eljárási változatokat, pl. a kraftcellulóz stb. előállítását, és minden eljárásra megadja a jelenlegi környezeti teljesítményt, a BAT-jelölt eljárásokat, és végül a megvalósítható kibocsátási szintekre, BAT-ra és fejlődő technikákra tesz javaslatot.

66


Habár még csak tervezet formájában létezik, ez testesíti meg az ágazat jelenlegi legjobb áttekintését, és a BAT elsődleges referenciaforrásaként kell használni.

3.7.2. A BAT a gyógyszeriparban A gyógyszeripar által az IPPC hatálya alatt lefedett terület. Az IPPC-direktíva tömören meghatározza az IPPC hatálya alá eső gyógyszeripari létesítményeket a vegyipar címszó alatt: a 4.1-4.6 pontokban felsorolt anyagok vagy anyagcsoportok ipari méretű vegyi eljárással történő előállítása 4.5. Alapvető gyógyszeripari termékeket kémiai vagy biológiai eljárással előállító létesítmények. Ez nem ad világos meghatározást, és a sevillai IPPC-iroda sem kezdte még el a gyógyszeriparra vonatkozó BAT-referencia-dokumentum tervezetének elkészítését. A figyelemre érdemes pontok ebben a szakaszban a következők: -

nincs minimálisan előírt teljesítmény egy létesítményre; úgy tűnik, a kutatással foglalkozó létesítmények nem kerülnek be a direktíva hatálya alá, míg a félüzemi laboratóriumok bekerülhetnek; a vegyi vagy biológiai eljárást nem definiálják - nem derül ki világosan a direktívából, hogy a gyógyszerek tabletta, pilula, kenőcs stb. formájába történő alakítása a direktíva hatálya alá esik vagy sem.

Mivel ez a meghatározás nagyon korlátozott, egy erősebb alapra van szükség a magyarországi létesítmények BAT-jának becslése végett. Az EU tagállamaiban az ágazat legutóbb (1998 decemberében) felülvizsgált olyan szabályozási útmutatója, amelyik közelíti az IPPC által megkívánt irányítási szintet, az az Egyesült Királyság Eljárási útmutatója (S2 4.02), ami magában foglalja a különleges szerves vegyi anyagokat és a gyógyszereket. Számos alágazatcsoport van együtt a dokumentumban, mivel az eljárástípusok csoportjaira vannak közös megfontolások. Írországban rendelkezésre áll egy egyenértékű dokumentum: BATNEEC-útmutató a vegyipar számára (felülvizsgálva 1996-ban), amiben a kibocsátás-teljesítmény összehasonlító információi nagyon hasonlóak. Az Egyesült Királyság-beli dokumentumot alig korszerűsítették az elmúlt 6 évben, és az üzemi szabványokat illetően reprezentatív az Egyesült Királyságban és Írországban. A dokumentum kétségtelenül az egyik elsődleges forrás lesz, amikor az IPPC-iroda felállítja a BREF kidolgozására szolgáló technikai munkacsoportot. A BREF-dokumentum hiányában így az ágazat számára az Egyesült Királyság-beli dokumentum az új létesítményekre vonatkozó TELJES BAT-szabványok legmegfelelőbb alapja e projekt összefüggéseiben. E dokumentum tartalma hasonló az EU BAT-referenciadokumentumában lévő információ hatóköréhez, vagyis: 1. 2.

Bevezetés Hatókör, eljárások, szabványok (pl. levegőminőség) és betartandó kötelezettségek; Eljárások, kibocsátási utak és irányítási/ellenőrzési technikák


3. 4. 5. 6.

67

Az összes fő alapfolyamat, valamint a legfontosabb alágazati folyamatok; Legjobb elérhető technikák a kibocsátások irányítására/ellenőrzésére Menedzsmenttechnikák, eljárások, a levegőbe, vízbe és talajba történő kibocsátások minimalizálása és visszafogása; Összehasonlító kibocsátási szintek Új üzemekre; Gazdasági megfontolások Útmutatás, hogy mi számít ésszerű költségnek; a költségek font sterlingben vannak megadva; Monitoring

Az összes környezeti elembe történő kibocsátás, környezeti monitoring, a talajvizet érő hatások és feljegyzések/jelentés. A dokumentum hatóköre kiterjed a gyógyszerek tabletta, pilula, kenőcs stb. formájába történő alakítására. Mivel a direktívában nincs egyértelműbb meghatározás, javasoljuk, hogy fogadjuk el ezt az értelmezést referenciaalapnak. Az IPPC azon fő témái, amelyeket az Egyesült Királyság-beli dokumentum nem fed le: energiahatékonyság és üzembezárás/a telephely megtisztítása. A talaj és a talajvíz szennyezése lefedett, a talajvíz-direktívának megfelelően. E korlátozott tanulmány céljai szempontjából ezeket a kérdéseket nem szükséges figyelembe venni, hacsak nincsenek egyértelműbb szennyezési problémák a telephelyen, amelyeket az érintett vállalatnak kezelnie kell, vagy különleges energiahatékonysági projektek kidolgozás alatt. Az üzem teljesítményének kérdése (az IPPC-direktíva nem szabályozza) nincsen meghatározva az Egyesült Királyság-beli útmutatóban sem. Ezt azonban kezeli egy záradék az IPC-jogszabályban, ami lényegében megadja, hogy mit értünk elhanyagolható hatáson egy létesítménynél abban az értelemben, hogy vannak minimálisan teljesítendő háttér-szintek, bizonyos anyagok kibocsátását illetően. Magukat a háttérszinteket a felügyelő határozza meg a helyi körülmények függvényében. Ha elfogadjuk ezt a projekt alapjául, az ténylegesen azt jelenti, hogy bármely gyógyszeripari eljárásnak, ami képes biológiailag aktív anyagokat a háttérszint feletti mértékben kibocsátani a környezetbe, esetleg engedélyért kell folyamodnia, és így a gyógyszeripari létesítmények általunk felállított definíciója alá eshet. Ez megfelel a direktíva szövegének. A magyarországi gyógyszeripari ágazatról összegyűjtött információk jelzik, hogy mintegy 50 vállalat van az ágazatban, ezekből 12 birtokolja a piac kb. 60%-át. Az alkalmazott eljárások teljesen megfelelnek az Egyesült Királyság-beli útmutatóban tárgyaltaknak. A fenti kritériumok alapján várhatóan 17 vállalat fog az IPPC irányítása/ellenőrzése alá esni. Ez mindenképpen csak egy előzetes becslés, ameddig az IPPC hatálya alá tartozó ágazat hatókörét nem definiálják megfelelően. Ezekből a vállalatokból ötöt választottunk ki: -

Biogal Rt. (Debrecen); Chinoin Rt. (Budapest); Egis Rt. (Budapest); ICN Alkaloida Rt. (Tiszavasvári);

68 -

Hulladékgazdálkozdás az Európai Unióban és Magyarországon Richter Gedeon Rt. (Budapest és Dorog).

Úgy gondoltuk, ezek bemutatják az ágazat összes olyan kulcsaspektusát (az eljárások összességét, az üzem életkorát, a problémákat stb.), amelyek szükségesek a közgazdasági extrapoláció alapjához. A BAT az ágazat számára A gyógyszeripari ágazat komplex az alkalmazott eljárások és létesítmények tekintetében. A rendelkezésre álló útmutatóból az alábbi következtetéseket lehet levonni: -

-

-

-

Nincsen egyetlen BAT-referenciaalap az ágazatban A BAT koncepciójának eljáráshoz kapcsolódónak kell lennie, de van számos közös eljárási elem a gyógyszeripari létesítményekben A termékek széles köre miatt az eljárásalapú BAT-megközelítést tovább kell módosítani, a különféle termékek és felhasznált nyersanyagok figyelembevétele végett Az Egyesült Királyság-beli útmutató elérendő kibocsátási határértékeket javasol új üzemekre, amely határértékek a különböző eljárás-kombinációk használatára utalnak, valamint arra az egyensúlyra, amit a három környezeti elem (levegő, víz, talaj) mindegyikébe történő kibocsátások között lehet elérni A BAT végső kiválasztása eltérő lesz új és már létező üzemek esetében. Az új üzemektol elvárható, hogy azonnal alkalmazzák a BAT-ot, és hogy megvalósítsák az összehasonlító teljesítményt, míg ellenben egy régebbi üzem átalakításának gazdasági állapota úgy befolyásolhatja a BAT-ot, hogy a kibocsátási előírások legyenek egy kicsit lazábbak, vagy legyen hosszabb idő a tennivalók végrehajtására. Általános észrevétel: a kiindulásnál történő szennyezés-megelőzés - pl. a termelési hulladék minimalizálásával és energiahatékonysággal - hatékonyabb lehet, mint a csővégi technológiák használata

3.7.3. A BAT Esettanulmányok összefoglalása Ebben a rövid jelentésben átgondoltuk a BAT meghatározásának jelenleg elérhető alapanyagait, amelyek a két kulcságazatra, a papír- és cellulóziparra és a gyógyszeriparra vonatkoznak. Egy olyan kiindulási alapot állítottunk fel, ami megfelelő ésszerűséggel közelíti azt a szigorúbb eljárást, ami egy IPPCengedélyezési rendszerben alkalmazható, de ugyanakkor a projektfeladatban a rendelkezésre álló műszaki erőforrások megfelelő használatát is lehetővé teszi. Az volt a cél, hogy a két kulcságazat IPPC-szabályozási irányítása/ellenőrzése hatásának kezdeti értékeléséhez szilárd alapot adjunk, amiből a kialakuló, az IPPCnek megfelelő szabályozási szabványok közgazdasági hatásának átfogó becslését el lehet végezni. A javasolt megközelítés különbözik a két ágazat esetében. A papír- és cellulózipar számára egy BREF-dokumentum tervezete hozzáférhető. Habár még nem véglegesítették, ez a dokumentum nagyon jó alapot nyújt a BAT és az IPPC ágazatra gyakorolt hatásának becsléséhez. A gyógyszeripar számára nincsen

69


hozzáférhető BREF-dokumentum, de az Egyesült Királyság-beli nemzeti útmutatót nemrég vizsgálták felül. Habár ez nem fedi le az IPPC-direktívában lefektetett összes környezetvédelmi kérdést, a dokumentum az Egyesült Királyság-beli IPCrendszer integrált engedélyezésére vonatkozik, ami nagyon hasonló az IPPC-hez. Így tehát ezt a dokumentumot ajánljuk mint a tanulmány céljai szempontjából legjobb elérhető útmutatót.

3.8.

Élelmiszeripari BREF-dokumentumok

A sevillai IPPC-iroda élelmiszeripari munkacsoportjának vezetője Garáné, dr. Nagy Katalin által rendelkezésre bocsátott két rövid példát az alábbiakban mutatjuk be: Legjobb elérhető technikára esélyes módszerek az élelmiszeriparban (Példák a FDM BREF 4. Fejezetéből.)

3.8.1. Ivótej részleges homogenizálása Leírás A tejszínt a fölözött tej csekély mennyiségével (a zsírtartalom optimálisan 12 %) együtt homogenizálják. A többi fölözött tejet a szeparátorból közvetlenül a pasztőrözésre vezetik. A homogenizált tejszínt a végső hőkezelő szakasz előtt keverik bele a fölözött tej áramba. Elért környezetvédelmi eredmény A homogenizáló mérete jelentősen csökken, amellyel jelentős energia takarítható meg. ESETTANULMÁNY Részleges homogenizálás Egy 25000 l tej/h névleges kapacitású pasztőröző üzemben a részleges homogenizálás bevezetésével a homogenizálás kapacitását 8500 l/h- ra tudták csökkenteni. Az üzem teljes elektromos áram fogyasztása a kisebb homogenizáló (55 kW) beépítésével 65 %-kal csökkent. A kisebb homogenizáló berendezés beruházási költsége a teljes kapacitásúhoz képest 55 %-kal kisebb. Kereszthatások Üzemeltetési adatok Alkalmazhatóság Gazdaságosság A bevezetés indoka Példa üzemre

Nincsenek ----Modern tejüzemekben széleskörűen elterjedt A kisebb homogenizáló egység olcsóbb. Kisebb beruházási és energia költség.

Irodalom: BAT for Nordic dairy industry, Council of Nordic Ministers, 2001 in FDM BREF 1. Tervezete, EIPPCB, 2002

70


3.8.2. Zöldség, gyümölcs hámozása szárazon Egy, napi 72 tonna étkezési céklát termelő üzemben a lúgos hámozást összehasonlították a szárazzal. Ugyanolyan mennyiségű termékre a vízfelhasználás 75 %-kal, a szilárd hulladék mennyisége 90 %-kal volt kevesebb a száraz eljárást alkalmazva, mint amikor a nedves eljárást használták. Ezen kívül a száraz hámozást alkalmazó gyártás során keletkező szennyvízben 88 %-kal volt kevesebb a lebegőanyag, 94 %-kal volt kisebb a KOI, 93 %- kal a BOI mint a nedves hámozás alkalmazásával. Irodalom: [CIAA Background document for the Technical Working Group on the FDM BREF, Rev.6; CIAA, 2002 in FDM BREF, 1. Tervezet, EIPPCB, 2002;]

3.9.

Záró gondolatok az IPPC-ről

Az EU tagállamok környezetvédelmi hatóságai rendkívül optimisták az IPPC sorsával és az Irányelv kiadásával kapcsolatban. Azt várják, hogy az IPPC bevezetése pozitív hatást fejt ki az EU országok környezetvédelmi engedélyezési munkájára és így közvetlenül javítja a környezet állapotát. Ez egyrészt azért lesz így, mert az illetékes hatóságok tanulni tudnak egymástól a BAT referenciadokumentumok kidolgozása során szerzett tapasztalatokból, másrészt pedig mert az IPPC vállalatok környezetvédelmi engedélyeit folyamatosan aktualizálják és így világosabb képet kapunk Európa környezeti állapotáról. Végezetül vizsgáljuk meg azt, hogy a IPPC bevezetése és alkalmazása várhatóan milyen hatással lesz a magyar kis- és közepes vállalkozásokra, a műszakitermészettudományos értelmiség jövőbeli tevékenységére. Az nyilvánvaló, hogy az előzőekben említett BREF-ek bevezetése és alkalmazása egy új szemléletű megközelítést vár el nemcsak a jogalkalmazóktól, hanem azoktól a termelő és szolgáltató vállalatoktól, vállalkozásoktól is, amelyek a már hatályba lépett 193/2001. (X. 19.) Kormányrendelet hatálya alá esnek. Negatív megközelítéssel azt is lehetne gondolni, hogy a magyar kis- és közepes vállalkozások számára a tőkeerős nyugati cégekkel szemben nyilvánvaló versenyhátrányt jelent a beruházás igényes, korszerű, hulladékszegény technológiák bevezetése és alkalmazása. Ez a félelem valószínűleg igaz is lehetne, ha a dolgokat abból a nézőpontból vizsgáljuk, hogy a magyarországi körülbelül 1000 ilyen létesítmény üzemeltetője számára ez létfontosságú és szükségessé teszi, hogy a tisztább technológiákba fektessenek be. Magyarországon az előzetes becslések szerint a befektetések elérhetik a 450 milliárd forintot, ami azonban a korábban már részletezett előnyök mellett megnöveli és hosszútávon kikényszerítheti az innováció, a szabadalmak bevezetése iránti fokozott igényt a vállalati vezetés részéről. Ez pedig felfogható úgy is, mint történelmi kihívás és lehetőség a sokat emlegetett magyar szürkeállomány számára. Ha a vállalkozások a piaci versenyben talpon akarnak maradni, akkor kellőképpen szigorú és következetes hatósági magatartást feltételezve, amit az IPPC irányelvekkel összhangban levő nyilvánosság is elősegíthet, a magyar kis-és közepes vállalkozások számára érdemes lesz olyan műszaki megoldások, EU-


71

pályázatok által is támogatott kidolgozása, illetve az ilyenirányú tevékenységekben való aktív részvétel, ami a vállalkozások versenyképességét növeli. Ez pedig az ipari tevékenységet végző vállalatoknak elemi létérdeke lesz, így támogatni is fogják azok bevezetését. A magyar műszaki értelmiség tehát hosszabb távon nyilvánvalóan profitálhat ebből, hiszen például a hulladékszegény technológiák iránti megnövekedett igény a vállalatoknál dolgozó mérnökök, technikusok és szakmunkások felelősségét és szaktudásának, környezettudatos és innovatív szemléletének felértékelődését hozhatja a profitorientált, piacgazdasági feltételek közepette. Tehát felfoghatjuk úgy is, hogy az IPPC bevezetése és alkalmazása közel 500 milliárdos hasznot hozhat az országnak és ennek eredményeképpen megnövelheti az emberek újítókedvét, a műszaki értelmiség nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülését. Erre pedig nemcsak az EU csatlakozás miatt van elemi szüksége az országnak, hanem a jövő generációk túlélési esélyének megteremtése miatt is. Ez pedig van olyan fontos prioritás, mint bármely más fontos gazdasági, politikai, kulturális, vagy sporttevékenységgel összefüggő cél, amit egy ország kitűzhet maga elé rövid, vagy középtávon.

72

4.


A hazai környezetvédelemben működő vállalakozások

Az előzőkben bemutatott feladatok nemcsak terheket rónak a hazai vállalkozásokra, hanem egyúttal lehetőségeket is teremtenek. A környezetvédelmi és ezen belül a hulladékgazdálkodási ipar jelentős bővülésére számíthatunk az elkövetkező években. Ebben nemcsak azok vállalkozások vehetnek részt, akik hagyományosan ezen a területen tevékenykednek, hanem olyanokra is szükség lehet, akik korábban más rokon szakmában dolgoztak.

4.1.

A hulladékgazdálkodás gyakorlati kivitelezését végző vállalkozások

A Veszélyes Hulladék Információs Rendszer (HAWIS, Hazardous Waste Information System) adataiból látható, hogy a Magyarországon keletkező veszélyes hulladékok jelentős része nem kerül sem hasznosításra, sem ártalmatlanításra. Ez nyilvánvalóvá teszi a hulladékkezelési kapacitások növelésének szükségességét. Ma már ez csak vállalkozói tőkéből, leginkább külföldi tőke bevonásával képzelhető el. A nyolcvanas évek közepén készített országos hulladékgazdálkodási koncepció szerint három veszélyes hulladék lerakót és három veszélyes hulladék égetőt kellett volna létesíteni. Ezek közül egy veszélyes hulladék égetőmű épült meg Dorogon, egy lerakó pedig Aszódon a nyolcvanas évek legvégén. Ezek ma többé-kevésbé megfelelnek az azóta az ilyen létesítményekkel szemben támasztott műszaki követelményeknek és külföldi szakmai befektetők tulajdonában vannak. Ezek mellett több kisebb kapacitású égetőberendezés üzemel az országban, amelyeknek általában csak a hulladékok egy szűkebb körének égetésére van műszaki lehetőségük, illetve engedélyük. A vonatkozó kormányrendelet szerint III. veszélyességi osztályba sorolt hulladékok úgynevezett monodepóniában is ártalmatlaníthatók, amelyekkel szemben támasztott követelmények nem térnek el lényegesen a korszerű települési szilárd hulladéklerakókkal szembeni követelményektől. Ezért több ilyen hulladéklerakó üzemeltetője létesített a települési szilárd hulladékoktól elkülönítve monodepóniát, ahol vállalja III. osztályú veszélyes hulladékok ártalmatlanítását. Annak ellenére, hogy a képződő veszélyes hulladékok jelentős részét nem ártalmatlanítják, az ártalmatlanítással foglalkozó vállalkozások nem üzemelnek teljes kihasználtsággal. Ennek oka a magas szolgáltatási árakban keresendő, amely viszont a szűk kínálattal magyarázható. Sok vállalkozás foglalkozik a veszélyes hulladékok begyűjtésével, szállításával, illetve előkezelésével. Ez utóbbi tevékenységnek azért van jelentős piaca Magyarországon, mert az ártalmatlanítási lehetőségek meglehetősen drágák. Számos kisebb vállalkozás végzi a veszélyes hulladékok ártalmatlanítását egyéb, például mikrobiológiai módszerekkel.


73

Egyes veszélyes hulladék típusok begyűjtését és kezelését az teszi lehetővé, hogy hasznosításuk során olyan bevételt lehet elérni, amely fedezi a begyűjtés, illetve szállítás költségeit. Ilyenek az általában viszonylag kis mennyiségben keletkező hulladékok, amelyek termelői nincsenek tudatában környezetvédelmi kötelezettségeiknek. Az ilyen hulladékok termelőit általában a hulladékhasznosítók keresik meg és nemcsak kedvező ajánlatuk, hanem a jogszabályi kötelezettségre való figyelemfelhívással is élve elérik, hogy a hulladék termelője átadja hulladékát. A veszélyesnek nem minősülő települési szilárd hulladékok begyűjtését és ártalmatlanítását (a legtöbb esetben hulladéklerakón) köztisztasági szolgáltató vállalatok végzik. Ezek egy része ma is annak a települési önkormányzatnak a tulajdonában van, amely településen működik. Az ilyen esetekben általában a hulladéklerakót is ez a vállalkozás üzemelteti. Vannak olyan önkormányzatok, amelyek privatizálták a köztisztasági szolgáltatást ellátó vállalatukat, ezzel együtt a lerakótelepet is. A hulladéklerakó telepek általában fogadnak más vállalkozók által beszállított hulladékokat is. Elsősorban kisebb települések hulladékbegyűjtését és a hulladék ártalmatlanítását végzik egyes regionálisan működő vállalatok, amelyek egy városban elhelyezkedő hulladéklerakó körzetében fekvő településekről gyűjtik be a hulladékokat a települési önkormányzatokkal kötött szerződések alapján. Nagyobb városokban működnek ezeken kívül kisebb vállalkozások, amelyek a települési szilárd hulladékot gyűjtik be gazdálkodó szervezetektől. Egyre növekvő jelentőségre tesznek szert azok a vállalkozások, amelyek a települési szilárd hulladékok elkülönített gyűjtött, hasznosítható részét gyűjtik be és szállítják hasznosító cégekhez. A legtöbb esetben a hullámpapírt gyűjtik össze kereskedelmi egységekből. Ezen kívül a polietilén fólia számít viszonylag jól eladható hulladéknak. Ha a jelenlegi célkitűzéseknek megfelelően sikerül olyan elvonási és támogatási rendszert kialakítani, amelynek segítségével a hulladékhasznosítás aránya növekedni fog, akkor a hasznosítható hulladékok begyűjtése területén jelentős bővüléssel lehet számolni. Ilyen szolgáltatókat azoknak a vállalatoknak is célszerű igénybe venni, akik csökkenteni kívánják szemétszállítási költségeiket. A hulladékok begyűjtését és szállítását ezekhez a cégekhez vagy maguk az átvevők végzik, vagy be kell vonni más fuvarozó vállalkozókat. Amennyiben a hulladék ára elég a szállítási költségek fedezésére, akkor a fuvarozó ingyen elvégzi a rendszeres szállítást, sőt nagy koncentrációban keletkező hulladékok esetén fizetni is tud az anyagért.

4.2.

Tanácsadó, tervező vállalkozások

A környezetvédelemben fontos szerepet játszanak a különböző tervező, tanácsadó cégek, akik sok esetben kivitelezést is végeznek és tervezési munkájuk ehhez kapcsolódik. Az önálló környezetvédelmi tanácsadó irodák tevékenysége azóta lendült fel, amióta egyes beruházásokhoz kötelezően környezeti hatásvizsgálatot kell végezni. További igény mutatkozik ezekre a vállalkozásokra a nagyobb ipari és mezőgazdasági vállalatok tulajdonosváltásainál és a felszámolási eljárásoknál (környezeti állapot-felmérések). A korábban minőségbiztosítási rendszerek építésénél közreműködő tanácsadó cégek nagy része a környezetközpontú irányítási

74


rendszerekkel kapcsolatos tanácsadást is felvette tevékenységi körébe. Ehhez hasonlóan a minőségbiztosítási rendszerek tanúsításait végző irodák vállalják a környezetközpontú irányítási rendszerek auditját és tanúsítását is. A hulladékgazdálkodással kapcsolatban a környezetvédelmi tanácsadók a fentieken kívül többnyire a következőkben nyújtanak segítséget: -

környezeti állapotfelmérés, környezetvédelmi felülvizsgálat, környezeti kárelhárítás tervezése, környezetvédelmi beruházások megtervezése, lebonyolítása, települési környezetvédelmi programok készítése, nagyvállalatok hulladékgazdálkodási terveinek elkészítése, hulladéklerakók tervezése, környezeti kockázatelemzések elvégzése.

A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény szerint környezetvédelmi szakértői tevékenységhez - így a hulladékgazdálkodási, valamint a környezetvédelmi felülvizsgálói tevékenységhez a Magyar Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Tagozata szakértői névjegyzékébe felvételt kell nyerni. A Magyar Mérnöki Kamara elsőfokú hatósági feladatait a területi (megyei) kamara látja el. A jelentős környezetterheléssel járó tevékenységeket végző vállalatoknak környezetvédelmi megbízottat kell alkalmazniuk a környezetvédelmi megbízott alkalmazási és képesítési feltételeiről szóló 11/1996. (VII. 4.) KTM rendelet értelmében. A környezetvédelmi megbízott alkalmazási feltételei a következők: -

környezetmérnöki képesítés; vagy felsőfokú természettudományi vagy műszaki végzettség és felsőfokú környezetvédelmi képesítés; vagy felsőfokú természettudományi vagy műszaki végzettség és 3 év környezetvédelem területén szerzett gyakorlat.

Ilyen képesítést egyre több felsőfokú oktatási intézményben nyújtanak.

4.3.

A magyar környezetvédelmi vállalkozások előtt álló lehetőségek – kapcsolódási lehetőségek az Európai Unióhoz történő csatlakozás előkészítéséhez

Az Európai Unió egységes belső piaca szükségessé teszi, hogy a gazdálkodás szabályai is közel egységesek legyenek, mert ellenkező esetben a piac egyes szereplői - akik esetleg nem olyan szigorú környezetvédelmi és egyéb szabályok szerint dolgoznak - igazságtalan versenyelőnyhöz jutnának. Ezért az Európai Unió elvárja, hogy a csatlakozó országokban a környezetvédelmi követelmények megközelítsék a korábbi tagállamok követelményeinek színvonalát. Az Európai Bizottság szakértői a korábbi környezetvédelmi átvilágítások során Magyarországon a városi levegőtisztaság-védelem, a szennyvízelvezetés és tisztítás, valamint a hulladékgazdálkodás fejlesztésének szükségességét jelezték. Hazánk környezeti állapotának javítása, a korábbi években felhalmozott környezeti adósság felszámolása azonban nemcsak Európai Uniós elvárás, hanem saját belső


75

igényünk is kell, hogy legyen. Az uniós csatlakozási tárgyalásokon van ugyan lehetőség bizonyos követelmények teljesítése vonatkozásában halasztást kérni, de ennek az ára, hogy más területeken (pl. a szolgáltatások szabad áramlása) hazánk érdekében álló változtatások szenvednek halasztást. Ezek a kötelezettségek a magyar vállalkozások és a lakosság számára az egyik oldalon többletköltségeket jelentenek, a környezetvédelmi szolgáltatók piacán azonban jelentős bővülés várható. Az elkövetkező években a hulladékgazdálkodás területén szükségessé váló jelentős változtatásokra, ezen belül beruházásokra lesz szükség, amelyek tervezésében, kivitelezésében és fenntartásában a hazai vállalkozásoknak nagy szerepe lesz. Arra, hogy milyen konkrét feladatok merülnek fel az elkövetkező években, a már meglevő és az előkészítés alatt álló jogszabályokból következtethetünk.

4.3.1. Vállalkozási lehetőségek a települési szilárd hulladékok kezelése területén A települési szilárd hulladékok kezelése területén a termékdíj-rendszer korszerűsítése és hulladéklerakókkal szemben támasztott műszaki követelmények kialakítása és betartatása révén várható előrelépés. A termékdíj-rendszer korszerűsítése a hasznosítható hulladékok begyűjtésére és hasznosítására alkalmas vállalkozásoknak fog kedvezni. A termékdíj köteles termékek gyártóinak és forgalmazóinak, illetve e termékek felhasználóinak - az ezekből képződött hulladékok termelőinek – anyagi érdeke lesz, hogy ezek a hulladékok ne ártalmatlanításra, hanem hasznosításra kerüljenek. Fel fognak tehát értékelődni az ilyen szolgáltatások. A begyűjtés nemcsak a nagy területi koncentrációban megjelenő, könnyen hasznosítható hulladékokra fog korlátozódni (pl. hullámpapír az áruházakban), hanem a szelektív hulladékgyűjtés elterjedésével sokféle, ma alacsony érétket képviselő, nagy területen kis koncentrációban megjelenő hulladékok (pl. műanyagok) begyűjtésére és hasznosítására is lesz igény. A begyűjtés növelése ma már elsősorban szervezési feladatok megoldását igényli, a hasznosítás területén azonban még új fejlesztésekre és beruházásokra is szükség van. A regionális hulladéklerakók létesítése, illetve a szükségessé váló rekultivációk a mélyépítő tervező és kivitelező vállalkozásoknak biztosít igen jelentős megrendeléseket az elkövetkező években. A hazai vállalkozásoknak ezen a területen számítaniuk kell a külföldi versenytársak megjelenésére. A hulladéklerakókkal szemben a jövőben támasztott követelményekre az Európai Unió a hulladék lerakással történő ártalmatlanításáról szóló direktívájára vonatkozó (97)105 COM számú javaslatának tanulmányozásával lehet felkészülni.

4.3.2. Vállalkozási lehetőségek a veszélyes hulladékok kezelése területén Annak ellenére, hogy a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos szabályozás elég szigorú követelményeket támaszt ahhoz, hogy a keletkezett veszélyes hulladékokat korszerű módszerekkel kezeljék, a környezetvédelmi hatóságok ma még nem elég

76


erősek ahhoz, hogy a szabályok betartatásával a korszerű módszerek alkalmazását kikényszerítsék, sok hulladéktermelő meg tudja kerülni az előírásokat, így nem érdekelt abban, hogy a környezetvédelmi vállalkozások szolgáltatásait igénybe vegye. Ezen a területen jelentős változás várható: az Európai Bizottság szakértői Magyarország környezetvédelmi átvilágítása során azt is megállapították, hogy a jelenlegi környezetvédelmi hatósági apparátus nem elégséges az előírások kikényszerítésére. Ezért az elkövetkező években számítani lehet a környezetvédelmi hatóság működésének intenzívebbé és szakszerűbbé válására. Ez azt foglya eredményezni, hogy a hulladéktermelők keresni fogják a lehetőségeket veszélyes hulladékaik legális kezelésére, megnövekszik a kereslet az ilyen lehetőségek iránt. Növekedni fog az igény az elsősorban a szolgáltatásoknál egy-egy telephelyen viszonylag kis mennyiségben keletkező veszélyes hulladékok minél olcsóbb begyűjtésére, szállítására. Tovább növekszik az igény olyan hulladékártalmatlanító nagyberuházások elvégzésére, amelyekre eddig is szükség lett volna, de a helyi lakossági ellenállás mindeddig legyőzte a beruházók törekvéseit. Szükség lesz legalább egy további veszélyeshulladék égetőmű és egy veszélyeshulladék lerakó létesítésére. Ezek megvalósulása valódi piaci versenyt hozhat létre a veszélyeshulladékártalmatlanítási szolgáltatások területén is. A verseny ebben az esetben nemcsak árversenyt jelent, hanem a szolgáltatás környezetvédelmi színvonalának növekedését is. Ennek fontos jelzője a független és akkreditált céggel tanúsított környezetközpontú irányítási rendszer működtetése. Valódi versenyben ennek hiánya komoly piaci hátrányt fog eredményezni. Az ilyen nagyberuházások megvalósítására indult próbálkozások mögött eddig jobbára külföldi tőke állt. Nem képzelhető azonban el ezek megépülése hazai szakemberek és beszállítók közreműködése nélkül. Az égetéssel és lerakással végzett ártalmatlanítás mellett – éppen ezek viszonylag drága volta miatt – meg fog növekedni az alternatív technológiák fejlesztése és működtetése iránti igény. Ilyen alternatív technológiák lehetnek akár hasznosítási, akár ártalmatlanítási eljárások. Mindkét fél számára igen hasznos lehet hazai kutatóhelyek összefogása környezetvédelmi vállalkozásokkal ilyen eljárások kidolgozása érdekében. A környezetvédelmi kutatás és műszaki fejlesztés támogatására külön pályázati lehetőségek vannak.

4.3.3. Vállalkozási lehetőségek a tervező és tanácsadó vállalkozások előtt Várhatóan növekszik azoknak a termelő vállalatoknak a száma, amelyek környezetvédelmi megbízottat fognak alkalmazni veszélyes hulladékaik szakszerű kezelése érdekében. Ez nemcsak a szigorodó hatósági ellenőrzésnek tulajdonítható, hanem várhatóan a növekvő társadalmi érdeklődés is érdekeltté teszi a vállaltokat az önkéntes környezetvédelmi jogkövetésben. Ezt szintén segítik a már említett környezetközpontú irányítási rendszerek, amelyek bevezetése és működtetése a termelő vállaltok piaci versenyének is tényezőjévé válik. E rendszerek bevezetése egyébként láncreakciót vált ki, mert az ilyen rendszert működtető vállalatoknak


77

ösztönözni kell üzleti partnereiket környezetközpontú irányítási rendszer bevezetésére és tanúsíttatására. Ez a tanácsadó, tervező vállalkozások iránti igényt nagyon jelentős mértékben növelni fogja. Így azokra a tevékenységekre is növekedni fog az igény, amelyeket ezek a cégek jelenleg is végeznek. Közvetlenül a hulladékgazdálkodásról szóló törvény nyomán új feladatként jelentkezik majd a -

települési és térségi hulladékgazdálkodási tervek készítése, a települési szilárd hulladék lerakók állapotfelmérése, az ezekre vonatkozó intézkedési tervek elkészítése, a bomló szerves anyagot tartalmazó hulladék komposztálásának megtervezése, a komposzt hasznosításának megszervezése.

A törvény alapján kiadott rendeletek további feladatokat jelentenek majd, amelyekre a rendeletek tárgyából lehet következtetni.

78

5.


Hatásvizsgálat

A évszázadunk második felében az egész világon tért hódított a felismerés, hogy a környezet védelme és a megújuló természeti erőforrások harmonikus működésének biztosítása nélkül a földi élet s vele az emberiség fejlődése nem tartható fenn. A harmadik évezred beköszöntét megelőző utolsó negyedszázad folyamán ezért mind erősebb gyökeret vert az az átfogó és általánosan elfogadott, sőt nemzeti és nemzetközi jogszabályokban egyaránt megjelenített és megkövetelt szemlélet, amely szerint elengedhetetlen, hogy a környezetvédelmi, gazdasági és műszaki szempontokat összehangoljuk a fenntartható fejlődés kritériumaival. A fenntartható fejlődéshez szükséges említett összhangot biztosítani csak egy olyan megelőző jelzőrendszer, olyan folyamatos áttekintő és iteratív visszacsatoló eljárás képes, amely minden várhatóan lényeges vagy méretében jelentős környezeti hatást és a környezet állapotában beálló változást észlel, kiértékel és figyelembe vesz. Ez a környezeti hatásvizsgálat (rövidítéssel: KHV) célja. A KHV feladata az, hogy a megvalósítani, folytatólag működtetni, módosítani, bővíteni vagy leállítani tervezett létesítmény, beruházás, eljárás vagy (más ipari méretű) tevékenység - tényleges megvalósítását megelőzve - annak várható környezeti hatásait felmérje, azokat lehetőség szerint meghatározza, értékelje és megbízható alapját képezze a problémamegoldás ill. az engedélyezés döntés előkészítésének. A környezeti hatástanulmány (KHT) a környezeti hatásvizsgálat során elkészített szakmai dokumentumok egységes keretbe foglalt szintézise, amelyek a döntéshozatalhoz szükséges információkat - a KHV eredményeinek értékelését tartalmazzák. A hatástanulmányokat szakértői munkacsoportok készítik helyszíni vizsgálatok, mérések, számítások, becslések, műszaki tudományos ismeretek és a témakörre vonatkozó más szükséges információk alapján. A KHV akkor képes betölteni funkcióját, ha rendszeres, reprodukálható és interdiszciplináris. Fontos ugyanis, hogy a KHV során figyelembe vegyék és összehasonlítsák valamennyi, a kitűzött alapvető célnak megfelelő megvalósítási változatot, ami rendszeresség nélkül nem volna elérhető. Ugyanakkor a tervezés során lényeges vagy jelentősen érintett erőforrások működtetése és megóvása csak az élő és élettelen természeti, társadalmi-gazdasági és kulturális szakértők munkájára egyaránt támaszkodva lehet a szükséges mértékig teljes és pontos. Kizárólag ez utóbbi esetben állhat elő a dokumentumokban közölt megállapítások és következtetések szubjektivitástól kellően független igazolása, más hasonló igényességű szakértőcsoport általi megismételhetősége. E reprodukálhatóság pedig legfontosabb alapja a helyes döntés(ek) előkészítésének, - és végső soron - a gyakran számos területen egymásnak feszülő érdekeket összehangoló, ésszerű konszenzussal biztosítható fenntartható fejlődésnek. A korai hatásvizsgálatok a maiaknál kezdetlegesebbek voltak; a fejlesztések, beruházások műszaki előtanulmányaira és/vagy gazdasági hatékonyságvizsgálatokra korlátozódtak. E gazdasági hatékonyságvizsgálatok


79

hiányossága volt, hogy nem voltak képesek valós pénzértékeket rendelni a nem "számszerűsíthető" környezeti értékekhez. A korábbi hiányosságok kiküszöbölésére kialakított, új értékelési szemlélet talaján álló környezeti hatásvizsgálat (KHV) előnye - többek között -, hogy: -

a tervezéshez szükséges adatgyűjtés eszközeként segíti a környezetvédelmi szempontoknak jól megfelelő és megalapozott fejlesztések megvalósítását - a fenntartható fejlődés érdekében feltárja az élő és élettelen környezet minőségének alakulását, a természeti erőforrások felhasználhatóságát, valamint a tervezett tevékenységnek azokat a környezeti hatásokon keresztül érvényesülő következményeit is, amelyek az érintett lakosság társadalmi, egészségi állapotát és gazdasági helyzetét befolyásolják - bővíti a fejlesztések információs alapját azzal, hogy az érintett lakossággal folytatott párbeszéden keresztül szerzett információkat a tervezésnél figyelembe véve, illetve felhasználva csökkenti vagy elkerüli a várható konfliktusokat. A KHV tehát párhuzamosan javítja a tervezést és a döntéshozatalt.

5.1.

Hatásvizsgálat az Európai Unióban

Az Európai Unió 1983-ban megszületett harmadik környezetvédelemi akció programjában a hangsúly áttevődött a megelőzésre. Ennek szellemében született meg 1985-ben a hatásvizsgálatról szóló, 85/337/EEC számú az egyes köz- és magánlétesítmények környezeti hatásainak felméréséről címû Európai Tanácsi Irányelv. Az irányelv létrejöttének természetesen fontos környezetvédelmi megelőző szerepe van, azonban az Európai Unión belül nem elhanyagolható a fontossága a különböző tagállamok vonatkozó joganyagainak egyesítése, így az egységes piac biztosítása szempontjából sem. 85/337/EEC számú az egyes köz- és magánlétesítmények környezeti hatásainak felméréséről címû Európai Tanácsi Irányelv Az irányelv különböző kategóriákat állít fel a megvalósítandó projektekről. Az irányelv hatása alá eső projektek lehetnek építkezések illetve beavatkozások a természetes környezetbe vagy tájképbe, beleértve a bányászatot. A projektek pontos részletezése az irányelv I. és II. Számú függelékeiben található. A II. számú függelékben található projektek esetében a tagállamok hatáskörébe utalja a lista finomítását illetve küszöbértékekkel való ellátását. Ama kategóriák esetében, amelyek valószínűsíthetően meghatározó hatással lesznek a környezetre minden estben előírja a hatásvizsgálat lefolytatását; a többi esetben a tagállamokra bízza annak elbírálását, hogy valamely projekt jelentős környezeti hatással bír-e, így szükséges-e a hatásvizsgálat elvégzése. A tagállamoknak lehetősége van különleges esetben eltekinteni a hatásvizsgálat lefolytatásától, ekkor azonban ezt meg kell indokolni és az indoklást át kell adni a Bizottságnak, illetve nyilvánossá kell tenni. A hatásvizsgálat lefolytatása során adott minimális információt be kell adni a projektről és hatásairól. A hatásvizsgálatot úgy kell lefolytatni, hogy az figyelembe vegye a lehetséges hatásokat az alábbi területeken:

80 -

Hulladékgazdálkozdás az Európai Unióban és Magyarországon emberi egészség környezeti állapot, s így életminőség biodiverzitás megőrzése az ökológiai rendszer reproduktív képességének fenntartása.

Ennek érdekében azonosítania kell, majd megfelelően felmérnie és leírnia az adott projekt közvetlen és közvetett hatásait a következőkre: -

emberek, állat és növényvilág talaj, víz, levegő és tájkép az első két pontban említettek közötti kapcsolat anyagi tulajdon és kulturális örökség

A hatásvizsgálat során felmérendő hatások részletesebb leírása az irányelv III. számú függelékében található. A hatásvizsgálati eljárás fontos kitétele, hogy a dokumentáció elkészítése után lehetőséget kell biztosítani az érdekelt feleknek, hogy abba betekintést nyerjenek és megtegyék észrevételeiket még a projekt elkezdése előtt. A hatóságok a projekt elbírálásakor természetesen figyelembe veszik az így összegyûjtött információkat is. A függelékek részletezik az irányelv hatása alá eső projekteket. Ezeknek itt csak hulladékkal kapcsolatos pontjaira utalunk. I. számú függelék (kapcsolódó pontjai) 2.

Hőerőmővek és egyéb tüzelőberendezések, amelyek hőtermelése legalább 300 megawatt, valamint atomerőmûvek illetve más atomreaktorok (kivéve azon kutatási eszközöket, ahol a hasadó anyagok átalakítása nem éri el az 1 kilowattos folyamatos hőtermelést).

3.

Azok a lerakók, amelyeket kizárólag radioaktív hulladékok hosszútávú illetve végleges lerakására terveznek.

9.

Hulladéklerakók, hulladékégetők vagy kémiai ártalmatlanítók veszélyes hulladékok számára.

II. számú függelék (kapcsolódó része) 11.

Egyéb projektek (c) (e) (f)

Ipari és települési hulladéklerakók (kivéve, ha azok az I. számú függelék hatálya alá esnek). Iszaplerakók Vashulladék lerakók

85/337/EEC számú az egyes köz- és magánlétesítmények környezeti hatásainak felméréséről címû Európai Tanácsi Irányelv 97/11/EC számú módosítása Az irányelv előírta, hogy bevezetése után 5 évvel felül kell vizsgálni. Ennek értelmében elkészült egy jelentés, amelyet az Európai Bizottság 1993. április 2-án fogadott el, amely arra a következtetésre jutott, hogy szükséges az irányelv módosítása és kiegészítése, hogy a hatásvizsgálati eljárás szabályai tisztábbá és


81

világosabbá váljanak, így az irányelv harmonizáltabban és hatékonyabban alkalmazhatóvá váljon. Időközben az Európai Unió Alapszerződésébe is bekerült a megelőzés elve (130r cikk (2) a Közösség környezetvédelmi politikája a megelőzés elvén alapszik, valamint azon, hogy megelőző akciót kell indítani, hogy a környezeti kár a forrásánál kerüljön orvoslásra, amit a szennyezőnek kell megfizetnie), ami korábban csak a környezetvédelmi akcióprogram szintjén szerepelt, valamint a környezetvédelmi joganyag is jelentősen kibővült. Így a helyzet sokkal kedvezőbbé vált a környezetvédelem szempontjából és 1997-ben el is készült az irányelv 97/11/EC számú módosítása. A módosításban az állat- és növényvilág valamint azok természetes élőhelyeinek védelme sokkal szigorúbban jelenik meg, utalva a 79/409/EEC számú, a vadon élő madárfajok védelméről szóló és a 92/43/EEC számú, a természetes élőhelyek valamint a vadon élő növények és állatfajok védelméről szóló Európai Tanácsi irányelvekre, mely irányelvek hatálya alá eső területeken minden projekt esetében szükséges a hatásvizsgálati eljárás lefolytatása. 1991. február 25-én a Közösség aláírta a Határokon Átnyúló Környezetvédelmi Hatásvizsgálatról szóló Konvenciót, így a már az előző változatban is említett országokon túlnyúló hatások és az ahhoz kapcsolódóan szükséges kommunikáció sokkal jelentősebb szerepet kaptak, ezután nem csak a tagállamokra vonatkoztatva, hanem nemzetközi szinten is. A tagállamoknak ki kell egészíteni az eljárást, hogy az figyelembe vegye a 96/61/EC számú, az integrált szennyezés megelőzésről szóló Európai Tanácsi irányelv követelményeit. Kibővült, hogy mely elemek esetén kell a hatást vizsgálni, így bekerült új elemként a klíma valamint (míg eddig csak az ember, állat és növényvilág ill. a talaj, víz, levegő és tájkép közötti kölcsönhatásokat kellet figyelembe venni) a módosítás után ezentúl figyelembe veendő ezek kölcsönhatása az anyagi tulajdonnal és a kulturális örökséggel is. Az irányelv II. számú függelékében található projektek esetében - a tagállamok hatáskörében - a lista finomítását felváltja az esetenkénti elbírálás, illetve megmarad a lista küszöbértékekkel való ellátásának lehetősége. Ha esetenkénti elbírásra kerül sor, akkor a III. számú függelékben megadott kritériumokat kell figyelembe venni. Lehetővé válik, hogy a hatásvizsgálati tanulmány elkészítése során a tanulmány készítője konzultáljon a hatóságokkal a szükséges információkról, azonban ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a hatóság a beadás után, amennyiben szükségesnek látja további információkat kérjen. A hatásvizsgálati eljárás során szükséges konzultáció módját és tartalmát - a döntés előtt, illetve a döntés után - a nyilvánossággal, egyéb környezetvédelmi hatóságokkal, illetve más tagállamokkal a módosításban részletezi. A módosított irányelvet 1999. március 14-ig kellett adaptálni a tagállamoknak, vagyis, most már az Európai Unió minden tagállamában a módosításokat tekintetbe véve kell az eljárásokat lefolytatni.

82


Pontosításra került, hogy a hulladékgazdálkodás mely projektjei esetén szükséges a hatásvizsgálati eljárás lefolytatása. Ezek a következők: I.

számú függelék

2.

Hőerőművek és egyéb tüzelő berendezések amelyek hő termelése legaláb 300 megawatt Atomerőművek illetve más atomreaktorok, beleértve azok szétszerelését és megszüntetését (kivéve azon kutatási eszközöket, ahol a hasadó anyagok átalakítása nem éri el az 1 kilowattos folyamatos hőtermelést)

3.

(a) (b)

9.

10.

Nukleáris fűtőanyagot reprocesszáló létesítmények Olyan létesítmények, melyek célja: - nukleáris fűtőanyag termelése vagy dúsítása - besugárzott nukleáris fűtőanyag vagy nagy sugárzású radioaktív hulladék feldogozása - besugárzott nukleáris fűtőanyag végső lerakása - kizárólagosan radioaktív hulladék ártalmatlanítása - kizárólagosan besugárzott nukleáris fűtőanyag vagy radioaktív hulladék (több mint 10 évre tervezett) tárolása az előállítás helyétől eltérő helyen Veszélyes hulladék ártalmatlanító égető berendezések és kémiai eljárást alkalmazó létesítmények, amint azt a 75/442/EEC hulladékokról szóló Európai Tanácsi irányelv IIA számú függelékének D9 pontja alatt meghatározza, valamint veszélyes hulladék lerakók (olyan hulladékok számára, amelyek a 91/689/EEC számú, a toxikus és veszélyes hulladékokról és módosításokról szóló Európai Tanácsi irányelv hatálya alá esnek)

Hulladék ártalmatlanító égető berendezések és kémiai eljárást alkalmazó létesítmények, amint azt a 75/442/EEC hulladékokról szóló Európai Tanácsi irányelv IIA számú függelékének D9 pontja alatt meghatározza, nem veszélyes hulladékok esetén, melyek kapacitása nem lépi túl a 100 tonna/napot

II. számú függelék 11.

Egyéb projektek (c) Ipari és települési hulladéklerakók (kivéve, ha azok az I. Számú függelék hatálya alá esnek) (e) Iszaplerakók (f) Vashulladék lerakók, ideértve a gépjármû hulladékot is

A hatásvizsgálat során felmérendő hatások részletesebb leírása a IV. számú függelékbe kerül.

5.2.

Hatásvizsgálat Magyarországon

Hazánkban a környezetvédelmi hatásvizsgálatot a 152/1995. (XII.12.) számú a a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek köréről és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes szabályairól szóló kormányrendelet szabályozza. A kormányrendelet elkészítésére a felhatalmazást a környezet


83

védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 110.§-a (7) bekezdésének c) és i) pontjai adják meg. A magyar rendelet jelentősen eltér az EU irányelvtől. Egyrészt sokkal részletesebb, ami főként a rendelet és az irányelv, mint jogalkotási formák közötti eltérésből adódik. Másrészt a magyar hatásvizsgálati gyakorlat kétszintű, míg az EU-s egyszintű, a két szint alatt előzetes és részletes hatásvizsgálatot értve. A többi lényeges kérdésben, így a hatálya alá eső tevékenységek és e vizsgálandó hatások területén, azonban a magyar rendelet EU konformnak tekinthető. Természetesen, mint az a rendelet készítésének évszámából látható, hamarabb keletkezett, mint az EU hatásvizsgálati módszerének módosítása, így az abban található módosítások belefoglalására módosítani kell a kormánynak ezt a rendeletét, amelyen már dolgoznak a Környezetvédelmi Minisztériumban.

5.2.1. A KHV helye a hazai hulladékgazdálkodással kapcsolatos vizsgálatok rendszerében Mind a környezeti gondokat okozó, öröklött helyzetű és működésű, sőt illegális hulladéklerakók, mind a korszerű hulladékgazdálkodási tevékenység és a szennyezésmegelőzés és -minimalizálás tervezése, bevezetése alkalmazza a KHV-t. A KHV ennek során az egyedi környezeti auditoknak és a mind jobban terjedő környezetirányítási rendszereknek az eszköze. Az eredményre irányuló auditok részeként a KHV alkalmazásával nem csak az állapítható meg, hogy egy tevékenység vagy fejlesztése hulladékgazdálkodási szempontból mennyiben felel meg a törvényekben, rendeletekben megfogalmazott előírásoknak; a KHV-ra támaszkodó, eredményre irányuló környezeti auditok megteremtik annak lehetőségét is, hogy egy vizsgált hulladékgazdálkodási tevékenységet végző szervezet a környezeti problémák megelőzését ill. megoldását folyamatosan működő környezetirányítási rendszer bevezetésével, a fenntartható fejlődést támogató ésszerű környezetgazdálkodással valósítsa meg. A környezetirányítási rendszerek kontrollja alatt működő környezetgazdálkodás a hulladékgazdálkodás területére úgy terjed ki, hogy míg a természeti értékeket segíti a jövő nemzedékek számára is megőrizni, addig anyag- és energiatakarékos termeléssel, a megújuló erőforrások növekvő arányú hasznosításával, a fogyasztás ésszerű módosításával alapvető szükségletek kielégítését és az életminőség javítását párhuzamosan biztosítja az emberek számára. A fenntartható fejlődés kritériumrendszerének való megfelelés ill. megfeleltetés egyik jelentős eszköze tehát a hulladékgazdálkodás várható környezeti hatásainak értékelése, becslése, előrejelzése, azoknak megismertetése a társadalom tagjaival (az érintett lakossággal és a döntéshozókkal), amit éppen a napjainkra széles körben elfogadott, jogilag szabályozott KHV folyamata biztosíthat. A környezeti hatásvizsgálatok hazai szabályozását – mint már említettük - a környezet védelmének általános szabályairól szóló, 1995. évi LIII. törvény és 152/199. (XII.12.) számú kormányrendelete határozza meg. A törvény illetve a kormányrendelet részletesen foglalkozik azzal, hogy milyen tevékenységre kötelező a hatásvizsgálat elkészítése, milyen a KHV eljárási

84


folyamata (amely az előkészítő, a tanulmánykészítő, az áttekintő, az értékelő és az eredményérvényesítő fázisokat tartalmazza), meghatározza a résztvevők körét, az elvégzendő feladatokat, az előzetes környezeti tanulmány és a részletes környezeti hatástanulmány tartalmi követelményeit. E kérdéseket részleteiben e munka nem tárgyalhatja, ezért olvasása sem pótolhatja a hivatkozott jogszabályok alapos tanulmányozását. A KHV olyan előrejelzési módszer, amelynek célja – többek között – a hulladékgazdálkodási tevékenység során várhatóan fellépő lényeges és értékelhető környezeti állapotváltozások becslése és ez alapján a legkülönbözőbb szinten működő döntéshozók tájékoztatása, objektív orientálása. A KHV – jogszabályban előírt módon – a hulladékgazdálkodás esetében is magában foglalja és a vizsgálat tárgyává teszi az annak megkezdéséhez szükséges eljárásokat, magát a folyó működést, de a tevékenység felhagyását, sőt a havára elhárítását is. Nem lehet például: sem egy rendezett kommunális hulladéklerakó működtetése alatt, sem felhagyásakor megengedni, hogy a sok éven át fejlődő depóniagáz tűzhöz, robbanáshoz vagy akár csak a levegőminőség határértéken túli leromlásához vezessen. A legszigorúbb jogi szabályozás – amilyen a hazai is - a hulladék ártalmatlanítás adott módozatai esetében, adott természetes és/vagy épített környezeti helyszínen, meghatározott mennyiségi mutatókra a döntést a KHV-re támaszkodó környezetvédelmi engedély formájában jeleníti meg. A hatásvizsgálatra jogszabályban kötelezett tevékenységek között szerepelnek a hulladékgazdálkodás és –ártalmatlanítás kritikus tételei is. Mivel a KHV nem csak a tervezési és döntési folyamatok szerves része, hanem az érdekelt felek érdekegyeztető folyamata is, amely tárgyalások, egyeztetések, módosítások, kompromisszumok során valósul meg, következő sajátosságai nem megkerülhetők: -

-

-

a környezet állapotában bekövetkezett változások hatásait viselő lakosságnak a lakosságot képviselő társadalmi szervezeteknek - a KHV folyamatában a részeredmények megismerését és az ezekre vonatkozó véleményalkotás lehetőségét biztosítani kell, sőt véleményüknek a döntéseknél érvényt szerezhetnek, ha szükséges, bírósági úton is; a hatásvizsgálat eredményei prognózis jellegűek, bizonytalanságokat hordoznak, ezért ezeket a bizonytalanságokat el kell ismerni, a mértéküket a KHT-ben meg kell jeleníteni (a tudomány fejlődése, a témaköri kutatások eredményei és a szakértők által értékelt, gyakorlati tapasztalatok szűkíthetik és mindinkább szűkítik a bizonytalanságok körét). A gyakorlati tapasztalatok legmegbízhatóbb forrása a már megvalósult tevékenységek környezeti auditálása, mely azt vizsgálja, hogy mennyire mutatkoztak helytállónak a KHV előrejelzései s a feltáruló eltéréseknek mi az oka; a KHV alternatívákkal, megoldásváltozatokkal dolgozik, hogy a lehetséges feltárt megoldások közül a környezeti hatás szempontjából a legkedvezőbbet meghatározza; (általános tapasztalat, hogy gyakran a környezetet legjobban kímélő eljárások a legdrágábbak, ezért ezek alkalmazásáról legtöbbször a

85


politika szintjén kell dönteni, a tervezett hulladékgazdálodási tevékenység esetleges meg nem valósításával is számolva). A hulladékgazdálkodáshoz kapcsolt KHV eddigi áttekintő bemutatása arról győz meg, hogy e vizsgálat – akárcsak a tárgya - maga is mindig összetett, sokoldalú rendszer, amelynek bonyolult kérdésekre kell feleletet találnia, működése ezért több fél alkotó együttműködését igényli.

5.3.

A környezeti hatásvizsgálat végrehajtásának célszerű lépései

A környezeti hatásvizsgálat elvégzése során az alábbi lépéseket célszerű és kell követni: - az adott tevékenység leírása - az adott tevékenységhez kapcsolódó műveletek - a hatótényezők meghatározása - a hatásfolyamatok feltárása - a hatásterület előzetes lehatárolása - a környezetállapot leírása - a környezetvédelmi megoldásváltozatok megadása - a hatásfolyamatok és az állapotváltozások becslése - az állapotváltozások értékelése.

5.3.1. Az adott tevékenység és a kapcsolódó tevékenységek leírása A 5.3. pont alpontjainak példáihoz és a később a 5.4. pont kifejtéséhez a Környezetvédelmi Szolgáltatók Szövetsége (1133 Budapest, Hegedűs Gy. U. 68.; E-mail: [email protected]) és a Helion Kft. (1119 Budapest, Etele út 1.; Email: [email protected]; honlap: www.helion.hu) gondozásában kiadott ”HELIXIR” környezetvédelmi CD-lemez szakanyagait is felhasználtuk, s részletek iránt érdeklődőknek e munka megismerését és kiinduló standardkénti használatát szíves figyelmébe ajánljuk.

5.3.1.1. Települési és nem veszélyes lerakással ártalmatlanító tevékenységének típusleírása

termelési hulladékokat telep (szeméttelep)

KSH azonosító: 9021 A tevékenység meghatározása A hulladékokat az egészségügyi és környezetvédelmi előírások betartásával, előre megszabott technológiai rendben helyezik el a talajban lévő üregekbe, mélyedésekbe, vagy a talajszintre (terepszintre) deponálják. Technológiai jellemzők, jellemző technológiai fázisok -

lerakás gödörfeltöltéssel (üreg-, völgyfeltöltés)

86 -

Hulladékgazdálkozdás az Európai Unióban és Magyarországon mesterséges dombépítés, prizmahálózat építése földtakarással árokfeltöltés, frontális és körhajtással települési szilárd- és folyékony hulladékok együttesen történő lerakása prizmás rétegkialakítással: a prizmahálózat prizmaközeibe (szellőző kazettáiba) eresztik a kommunális szennyvizet illetve a szennyvíziszapot.

Építés: A szokásos tereprendezési, felvonulási munkálatokon és infrastrukturális alaplétesítményeken túl, a lerakótelepek kialakításánál alapvető a megfelelő szivárgó- és csurgalékvíz elleni, talaj-, illetve talajvízvédelmi szigetelés kiépítése és csurgalékvízgyűjtő-hálózat előzetes beépítése. Szükséges továbbá technológiai jellegű felszíni szennyvízgyűjtő árokhálózat és tárolómedence létesítése valamint talajvízfigyelő kutak és kontrollkutak kialakítása. Üzemelés: A hulladék lerakása tervszerűen és ellenőrzött módon, rétegesen történik, ahol minden egyes réteg a hulladékból készült prizmák hálózatából áll. A prizmák teljes felülete időben folyamatosan takarásra kerül. A rendezett lerakó üzemeltetését külön üzemeltetési tervben kell előírni. Ebben meg kell határozni a beszállítás időtartamát, ütemezését, a lerakás során és az azt követően szükséges védelmi intézkedéseket. A lerakás alapvető műveletei: ürítés a homloklaptól 3-5 m távolságra; gépi és kézi egyengetés; a prizmaépítés irányába való hulladékterítés; takarás; a földtakarás rétegvastagsága 15-25 cm kell legyen (a prizmák magassága 1.5-4.0 m között változhat a hulladék tömörségétől és nyári vagy téli évszakoktól függően). A folyamatos földtakarás véd a bűzképződés és fertőzésveszély ellen. Az üzemelés során folyamatosan célszerű beépíteni és fokozatosan bővíteni a gázgyűjtő és elvezető csőhálózat szakaszait, illetve a gázkutakat. Az üzemelés alatt a depóniatesten gravitációsan átszivárgott szennyezett vizeket a szigetelőréteg fölött elhelyezett szivárgóvízgyűjtő-hálózat (drénhálózat) gyűjti össze, és vezeti ki gyűjtőaknákba, illetve a szennyvíz előkezelő medencébe. Dombépítéses lerakás esetén már az üzemelés alatt szükséges a külső rézsűoldalakon a növényzettelepítés és a folyamatos rekultiváció. A nyári kiporzás ellen a csurgalékvíz permetezésével illetve locsolással, a szélfúvás miatti hulladékszétszóródás ellen pedig mobilan telepíthető felfogó hálókkal lehet védekezni. Felhagyás rekultiváció: a depóniatestet gázvédelemmel szükséges ellátni (gázszigetelés, gázgyűjtő hálózat), humusztakarás készítés szükséges a záróréteg fölé, majd növénytelepítés -

a csurgalékvízgyűjtő hálózat üzemeltetése a felhagyás után is évekig szükséges (szennyezett víz összegyűjtése, időszakos laborvizsgálata, előkezelése, tisztítótelepre szállítása) a talajvízfigyelő kutakból vett minták vizsgálata a telep felhagyása után rendszeres időközönként szükséges (pl. negyedévenként)

A tevékenységet jellemző nagyságok, méretek, kapacitás -

100 ezer m 3 befogadóképesség alatt kis kapacitású


87

100 ezer és 1 millió m 3 között közepes kapacitású és 1 millió m 3 befogadóképesség fölött nagy kapacitású a rendezett lerakótelep.

Jellemző anyagfelhasználás és kibocsátás Felhasznált anyagok Építőanyagok: - csurgalékvíz elleni szigetelőanyagok; szivárgótestek építőanyagai; - dréncsőhálózat; - kiszolgáló létesítmények műtárgyai és épületszerkezeti anyagai; - gázkezelés alapanyagai. Hulladékok vagy hulladék jellegű anyagok A szél okozta hulladékelhordással vagy a gondatlan szállítás következtében a telephely környezete szennyeződhet a hulladékkal.

5.3.1.2. Az 5.3.1.1. ponthoz kapcsolódó tevékenységek -

másodnyersanyag visszanyerés hulladékválogatással és az újrahasznosítható anyagok átmeneti tárolása; komposztálás, humusz előállítás depóniagáz kitermelése és hasznosítása

5.3.1.3. Veszélyes hulladéklerakó telep tevékenységének típus leírása KSH azonosító: 9022 Mindig részletes környezeti hatásvizsgálat köteles. A tevékenység meghatározása A szilárd veszélyes hulladék, illetve beágyazott veszélyes hulladék végső elhelyezése jogszabályban meghatározott biztonsági követelmények szerint. Technológiai jellemzők: A veszélyes hulladékot aktív és passzív védelem kombinációjával, természetes és műszaki megoldások alkalmazásával hosszú távra elzárják a környezettől, hogy szennyezést ne okozhasson. Az aktív védelem feltételezi az ember folyamatos tevékenységét, míg a passzív védelem emberi jelenlét nélkül is működik. Természetes védelem a lerakóhely és környezete közötti anyagáramot gátló természeti adottságok összessége. A műszaki védelem a természeti adottságok olyan kiegészítése, amely a veszélyes hulladék és a környezet kölcsönhatását, elsősorban az anyagáramot a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő mértékben kizárja. Anyagáram az az anyagtömeg, amely időegység alatt egységnyi felületen áthalad függetlenül attól, hogy az áthaladás diffúzió vagy áramlás útján következik be. Jellemző technológiai fázisok -

építés (folyamatos bővítéssel is lehetséges) hulladékártalmatlanítás lerakással: hulladékkezelési eljárás, a hulladéknak a környezettől való elzárásával megakadályozza a környezetszennyezést

88 -

-

-

Hulladékgazdálkozdás az Európai Unióban és Magyarországon a veszélyes hulladék gyűjtése, előkezelése: a hulladék összegyűjtésére és rövid ideig történő tárolására irányuló tevékenység, célja a hulladék környezetet nem szennyező készletezése az előkezelési, szállítási, átmeneti tárolási, ártalmatlanítási vagy hasznosítási műveletekhez a hulladék szállítása a hulladék előkezelése beágyazás, szilárdítás: folyékony és iszapszerű hulladékok kezelési eljárása, vázképző anyagokkal történő keverése, amelynek során mechanikailag és kémiailag stabil, szilárd anyag képződik a veszélyes alkotók kioldódásának csökkentése céljából rekultiváció: A lerakott hulladék fölötti réteg tájba illesztése, növénytakaró létesítése

A tevékenységet jellemző nagyságok, méretek, kapacitás -

Kis létesítmény: Veszélyes hulladékok lerakótelepénél kis létesítményt nem célszerű létrehozni, mivel egyrészt a fajlagos költségek igen nagyok lennének, másrészt az "elfelejtés" lehetősége igen hamar bekövetkezik. - Közepes létesítmény: 5-15.000 m 3 /év. - Nagy létesítmény: 10.000 m 3 /év feletti kapacitás, vagy 20 év feletti üzemeltetési idő. Magyarországon jellemző nagyságok: -

Aszód-Galgamácsai lerakó: tervezett kapacitás 10.000 m 3 /év; tervezett üzemeltetési időtartam: 30 év.

Jellemző anyagfelhasználás és kibocsátás Felhasznált anyagok -

építési anyagok a környezettől való elzárás anyagai: agyag vagy ehhez hasonló tulajdonságú, csekély vízáteresztő képességű anyag; beton vagy cement és kavics; fólia; fémkonténer, fémhordó stb.

5.3.2. A hatótényezők meghatározása A hatótényezők a környezeti változások okai, ezért megjelenítésükhöz a vizsgált tevékenységet olyan önálló részekre kell felbontani, amelyek mint hatótényezők jelennek meg. E lépést körültekintően elvégezve, a vizsgálni szükséges hatásfolyamat feltérképezése megkönnyíthető. Vegyük példának egy síkvidéki, városi kommunális hulladéklerakó tevékenységének környezeti hatásvizsgálatát, ahol meg kell határozni a begyűjtésszállítás, válogatás, komposztálás okozta hatótényezőket. Még felületes áttekintés során is hatótényezőként merülnek fel: a depónia, az üzemi (válogató, komposztáló, garázs, műhely) és a szociális épületek területfoglalása, a létesítmények formája, magassága, együttes hatása mint a tájképváltozás alapja. További hatótényezők a szállítási művelet, amely robbanó motorok üzembentartásával, a városon átvivő


89

különböző hosszúságú útvonalak mentén történő energiafogyasztásával, levegőszennyezésével, zaj- és rezgéskibocsátással, olajos hulladékképződéssel jár, de porképződést okoz a begyűjtés, a szállítás, a lerakás és takarás fázisaiban, sőt a depónia üzemeltetése további levegőszennyeződéssel jár pl. ütemezett rekultivációjának és a szél általi kihordásnak a függvényében is, veszélyezteti az élővilágot (a depónián táplálkozó madarakat s a hozzájuk kapcsolt tápláléklánc más részeit), talajszennyezést okoz stb.

5.3.2.1. Települési és nem veszélyes termelési lerakással ártalmatlanító telep (szeméttelep)

hulladékokat

Hatótényezők Telepítés -

építéskor a föld- és betonmunka, gépészeti és magasépítési munka, a védőterület kialakítása valamint a területfoglalás, dombépítéses lerakás és a természetes völgy feltöltése (előzetes tájbeillesztési tervet kell készíteni), a megjelenő domb vagy a megszűnő völgy tájképi változásokkal jár, a létesítmény hulladékszállítási forgalom növekedését okozhatja, de kedvező hatásként infrastruktúrafejlesztést is gerjeszthet, a létesítmény léte korlátozhatja a tájhasználatot.

Megvalósítás Rendezett lerakás esetén: -

szennyezett csurgalékvíz keletkezése a depóniatesten való átszivárgás miatt, a burkolt felületekről, a depónia oldalrézsűiről és a technológiai berendezések mosásából keletkezett szennyezett felszíni elfolyó víz, por- és bűzképződés a nem megfelelő földtakarás készítése miatt, járványveszély, rágcsálók, fertőzést terjesztő állatok elszaporodása a nem megfelelő hulladékkezelés következtében, depóniagázképződés, gázmérgezés veszély - és esetleg gyulladás- és robbanásveszély - a nem megfelelő gázkezelés, gázvédelem következtében, hulladék-szétszóródás, papírkirepülés a nem megfelelő kezelés miatt illetve felfogó hálók és véderdősávok nemléte esetén. zajterhelés: szállítási zajterhelés, tömörítőgépek zajkibocsátása, üzemelés alatti kedvezőtlen telephelyi megjelenés a folyamatos rekultiváció és véderdősáv- telepítés elmaradása esetén,

90 -

Hulladékgazdálkozdás az Európai Unióban és Magyarországon a telephelyről a közutakra való sárfelhordás, a kerékmosótálca kiépítésének és használatának elmaradása esetén.

Másodnyersanyag-visszanyerési (hulladékválogatási) kiegészítő alrendszer esetén: -

por, bűz (rostálás, osztályozás) technológiától függően szennyvíz keletkezés (pl. nedves leválasztás) zajterhelés

Komposztálás, humuszelőállítás esetén: -

bűz, burkolt felületekről lefolyó szennyezett csapadékvíz, aprításból származó zaj- és por.

A komposztálás lehet: -

nyílt rendszerű, az egész folyamat a szabadban megy végbe, illetve zárt rendszerű (a technológiai folyamat zárt térben zajlik)

A komposztálás legkedvezőbb hatásfokát elsősorban a települési szilárd hulladék és a szennyvíziszap együttes komposztálásával lehet biztosítani. A telephelyre beszállított szennyvíziszapot a felhasználásig zárt konténerekben kell tárolni. Biogázkinyerés, -hasznosítás esetén: -

nem megfelelő gázgyűjtőrendszer és gázvédelmi szigetelés esetén gázkiszivárgás, gázmérgezés és robbanásveszély fáklyás gázégetésnél, nem megfelelő műszaki színvonalú gázfáklya esetén légszennyezéssel lehet számolni

Felhagyás -

csurgalékvíz keletkezés a depóniatesten való átszivárgásból, depóniagáz képződése, szivárgása, a nem megfelelő rekultivációból, tájba illesztésből származó kedvezőtlen táji megjelenés, a telephelyen belüli épített és gépi művi elemek korróziója, tönkremenetele a megfelelő utóhasznosítás és elbontás hiányából adódóan

5.3.2.2. Veszélyes hulladéklerakó telep Hatótényezők Telepítés Szokásos mély- és magasépítési tevékenység környezeti hatásaira lehet számítani: szállítás, földmunka, betonozás, szerelés okozta területfoglalás, zaj, levegőszennyezés, főleg porképződés. A létesítmény megjelenése.


91

Megvalósítás- A jelenleg ismert lerakók a víztől és a légáramlástól való elzárással oldják meg a környezet szennyezésének elkerülését. Előírásszerű üzemelés esetén környezetszennyezés nem várható. -

Mivel a lerakó nem fogadhat be bármilyen veszélyes hulladékot, az érkező hulladék minőségét lerakás előtt ellenőrizni kell. E technológiai lépés elhagyása súlyos üzemzavart okozhat.

Felhagyás Megszűnéskor: Veszélyes hulladék végleges tárolójának megszűnéséről, lezárásról vagy felszámolásról lehet szó. Lezárás: Ha a lerakó megtelt, azaz a biztonságosan tárolható maximális mennyiségű veszélyes hulladékot már lerakták. A lerakót le kell zárni. Ez lényegében a technológiai folyamat befejezését jelenti, beleértve a felszín rekultivációját. Ezután gondoskodni kell továbbra is az illetéktelen hozzáférés megakadályozásáról és a környezet ellenőrzéséről. Biztonságos módon kell dokumentálni a veszélyes hulladék lerakóhely helyét, annak tartalmát, azaz a lerakott veszélyes hulladékok helyét (esetleges hasznosításra gondolva), továbbá a lerakás technológiáját. Felszámolás: Környezetszennyezés esetén a lerakót fel kell számolni. Ehhez megfelelő technológiával és engedélyezett telephellyel kell rendelkezni. Tartalomjegyzék - Szakértői segédletek

5.3.3. A hatásfolyamatok feltérképezése A hatásfolyamatok feltérképezése során fel kell sorolni azokat a folyamatokat, amelyeket a hatótényezők ismeretében vizsgálni szükséges. A valószínűsíthető hatásviselő meghatározása céljából számba kell venni a lehetséges kölcsönhatásokat. Több folyamatot megjelöltünk már az iménti példában, de ezeket és a nem említetteket (pl. a hulladéklerakó telep csurgalékvíz mozgása, szennyvíz és szennyvíziszap keletkezése, a depóniagáz képződése stb. vonatkozásában várható kölcsönhatásokat is) szisztematikusan, táblázatos összefüggésükben is szükséges rögzíteni. Hatásfolyamatok egy veszélyes hulladéklerakó példáján Telepítés -

A zöldmezős létesítés jelentős mély- és magasépítési munkákkal jár. Az építőipari tevékenység során elsősorban zaj- és porkibocsátásra kell számítani. A technológiai szerelés során veszélyes hulladék képződik (festék- és oldószermaradékok). Zöldterületi beruházás esetén a talaj termőrétegének szakszerű hasznosításáról gondoskodni kell.

92 -

-

Hulladékgazdálkozdás az Európai Unióban és Magyarországon A létesítés utolsó fázisaként a szilárd burkolattal nem fedett területeken meg kell akadályozni a felületi (diffúz) légszennyező források kialakulását, legalább füvesítéssel. A létesítmény léte miatt tájképi, tájhasználati korlátozás lehetséges.

5.3.4. A hatásterület előzetes behatárolása (hatásterület becslés) A KHV kereteinek meghatározásához becsléssel be kell határolnunk azt a hatásterületet, amelyen belül a környezet állapotváltozásai értelmezendők. A hatásvizsgálat kezdetén az indokolható legnagyobb hatásterületből indulunk ki, majd e hatásterületet pontosítjuk a hatásvizsgálat előrehaladtával nyert új információk alapján. A hatásterület nagyságát, elhelyezését befolyásoló tényezők: -

a javasolt létesítmény területi kiterjedése a hatótényezők nagysága, intenzitása a hatásfolyamatok és az azokat gátlók sebessége az érintett környezeti tényező (elem, rendszer) sajátosságai és hatásviselő érzékenysége.

A hatásterület megállapításakor a különböző becsült hatásterületeket célszerűen térképen vagy térinformatikai úton egymásra helyezzük. Külön tematikus térképfedvényeket készíthetünk a különböző kritikus szennyezőanyagkoncentrációkra, a környezeti zajterhelésre, az ökológiai rendszerek zavarására vagy megszüntetésére. A hatásterület különböző, egymással átfedésben lévő területeket foglal magába, ahol a tervezett vagy működő létesítmény a környezet (egyenként és együttesen a környezet érintett elemeinek) állapotát befolyásolja.

5.3.5. A környezetállapot leírása Az állapotváltozások becslésének folyamatában lényeges lépés a hatásterületen lévő környezeti elemek és rendszerek állapotának a leírása. A legtöbb esetben elsősorban minőségi jellegű, valamint átfogó mennyiségi adatok szolgálnak a vizsgálat kezdeti szakaszában a környezet, a környezetállapot leírására. A KHV első fázisában döntő lehet és egyes környezeti tényezők felsorolása helyett sokkal fontosabb, hogy a közöttük fennálló kapcsolatok megvilágítása, illetve a környezetállapot leírása milyen alapos. Fontos, hogy ismerjük a környezet reagálását az adott hatótényezőre, amelyet az érintett elem vagy rendszer érzékenysége határoz meg.


93

5.3.6. A környezetvédelmi megoldásváltozatok megadása 5.3.6.1. Települési és nem veszélyes termelési hulladékokat lerakással ártalmatlanító telepen (szeméttelepen) Káros hatások elkerülésének módja Telepítés -

Többrétegű, kombinált, biztonságos szigetelőréteg beépítése csurgalékvízgyűjtő-hálózat elhelyezése, talajvízfigyelő kutak kiépítése.

és

Megvalósítás Üzemelés (és felhagyás utáni) alatti ellenőrzési követelmények szempontjai: -

hulladékrétegen való átszivárgásból származó csurgalékvíz gyűjtése, kezelése felszínről lefolyó szennyezett vizek gyűjtése és kezelése, technológiai jellegű mosóvizek és egyéb szennyvizek gyűjtése és kezelése a lerakott hulladékból keletkező depónia gázok biztonságos összegyűjtése, kezelése, hasznosítása a talajvíz szennyeződés potenciális veszélyének folyamatos ellenőrzése a beszállított hulladékok ellenőrzése, laborvizsgálata (pl. hogy nem tartalmaz-e ipari eredetű veszélyes hulladékot) a hulladék kigyulladásának megakadályozása, megfelelő földtakarás készítésével bűz-, porképződés, papírkirepülés elkerülése folyamatos rekultiváció, növényzet telepítése az oldalrézsűkön.

Felhagyás -

A felhagyás és lerakótelep lezárása után is időszakosan szükséges (évekig tartóan) a csurgalékvíz-hálózatnak, a talajvízfigyelő kutaknak és a gázgyűjtő- és -kezelőberendezéseknek az ellenőrzése.

5.3.6.2. Veszélyes hulladéklerakó telepen Káros hatások elkerülésének módja Telepítés Tervezéskor -

-

A zajkibocsátás csökkentése megfelelő gép kiválasztásával, a hang terjedésének megakadályozásával, a kibocsátott zaj irányításával, műszakszám csökkentésével stb. oldható meg. Az aprításnál keletkező légszennyezés leválasztása centrifugális vagy más elven működő leválasztó berendezés létesítésével megoldható. Gázállapotú légszennyező anyagok kibocsátása nem várható.

94 -

Hulladékgazdálkozdás az Európai Unióban és Magyarországon A szennyvíz mennyiségének csökkentése vízvisszaforgatással, víztisztítással lehetséges. Különös gondot kell fordítani az iszapszerű hulladék víztelenítésekor keletkező víz tisztítására.

Építéskor Szokásos intézkedések megtételére (zajvédelem, építési munkák nappali végzése, pormentesítés locsolással stb.) szükség lehet. Megvalósítás A veszélyes hulladékok minőségének és a technológiának környezetállapot mérő megfigyelő rendszer telepítése és üzemeltetése.

megfelelő

Felhagyás Monitoringrendszer üzemeltetése. Kockázatbecslés és környezet-egészségügyi vizsgálatok szükségessége A kockázatbecslést feltétlenül el kell végezni, a haváriatervet ehhez képest kell elkészíteni.

5.3.7. A hatásfolyamatok és az állapotváltozások becslése A hatótényezők, a közvetlen és közvetett hatások és a hatásterületek ismeretében a hatásfolyamatok becsülhetők. A becsléseknek azokra a hatásokra kell kiterjedniük, amelyek lényegesnek vagy dominánsnak tekinthetők, és minősíthető állapotváltozást eredményeznek az egyes környezeti elemek és alrendszerek esetében. A változások becslése első lépésben a közvetlen hatások okozta változások felmérése kell legyen, ezek függvényében kerülhet sor a közvetettekre. A hatások értékelésénél és minősítésénél figyelembe kell venni: -

a hatás időbeliségét (tartam, periodicitás, szezondinamika stb.) a hatás térbeli kiterjedését (horizontális és vertikális irányban) a felhasznált információk és előrejelzés pontosságát, megbízhatóságát (a tűréseket) a várható nemkívánatos hatások csökkentésének lehetőségeit az érintett vagy megszüntetett értékek ritkaságát és pótolhatóságát az előírt határértékeket és értékelési kategóriákat

5.3.8. Az állapotváltozások értékelése A hatások értékelése olyan átfogó minősítést jelent, amely tartalmazza az értékeléshez szükséges, a hatások jellegére, a számításokra, a becslések korlátaira vonatkozó részletes információkat is. Az értékelést elvégezzük: -

egészségügyi szempontból ökológiai szempontból településkörnyezeti szempontból tájhasználati szempontból.


5.4. -

95

A környezeti hatásvizsgálat fontos elvi segédeszközei és módszerei

Ellenőrzőjegyzékek, mátrixok, szoftveres értékelő és szerkesztő rendszerek Kvalitatív módszerek és statisztikai értékelések Hálók, hálózatok Hatásfolyamat ábrák, konceptuális modellek Térképfedvények, térinformatikai modellek Helyszíni és laboratóriumi folyamatmodellezés Rendszermodellezés és számítógépi szimuláció.

5.4.1. Az ellenőrzőjegyzékek Az egyszerű ellenőrzőjegyzékek (listák) a környezeti elemeket és (al)rendszereket úgy csoportosítják, hogy ezekhez kötötten információt kérjenek vagy kérdéseket fűzzenek. A leíró ellenőrzőjegyzékek a környezeti tényezők felsorolásán túl a mérési módszerekről, a változások előrejelzésére alkalmas módszerekről és az eredmények analíziséről is tájékoztathatnak. Az ellenőrzőjegyzékek tulajdonságai a következők szerint foglalhatók össze: -

kategóriákra osztják a környezetet tényezők alapján; elősegítik az egyes hatások rendszerszemléletű átgondolását; összefoglalóan jellemzik a lehetséges hatásviselőket; a hatásviselők jellemzőit a változások értékeléséhez elkülönítve adják meg; gyakori hibájuk a túl általános megfogalmazás és a teljesség hiánya; máskor az átfedések okoz(hat)nak zavart; a kategóriák száma nagy lehet, ami elterelheti a figyelmet, hátrányosan oszt(hat)ja meg az igazán jelentős hatások rovására.

Az ellenőrzőjegyzékek metodológiája a környezeti tényezők egyszerű felsorolásától a magas szinten strukturált és a tényezők fontossági súlyozását kérdező/tartalmazó listákig változhat. Az egyszerű ellenőrzőjegyzékek a vizsgálandó környezeti hatások és tényezők listáját adják meg. A specifikus adatszolgáltatással kapcsolatos igények, mérési módszerek, hatás-előrejelzés és hatásértékelés viszont nem képezi tárgyukat. A leíró jellegű jegyzékek a környezeti tényezők és hatások felsorolását és vizsgálatát a mérési adatszolgáltatással kapcsolatos információkkal, a hatás előrejelzéssel és az értékeléssel együtt adják meg. A kérdőív jellegű jegyzékek a megválaszolandó kérdések jegyzékét tartalmazzák. A kérdések a közvetlen és közvetett környezeti hatásokkal, a kedvezőtlen környezeti hatások csökkentését célzó intézkedésekkel, a hatások kedvezőtlen ill. kedvező jellegével, azok mértékével kapcsolatosak. Az összetettebb jegyzékeket célszerű mátrix alakba átrendezni.

96


5.4.2. Mátrixok A közvetlen és közvetett környezeti hatások módszeres felismeréséhez egyenként meg kell vizsgálnunk, hogy a tevékenységi alternatívák egyes résztevékenységei, mint hatótényezők okozhatnak-e változást az egyes környezeti tényezők különböző állapotjellemzőiben. A mátrixban vízszintesen a lehetséges hatótényezőket (projekt komponenseket) kell felsorolnunk projekt alternatívánként és azok résztevékenységeiként. Függőlegesen az érintett környezeti elemek, rendszerek és azok állapotjellemzői (környezeti komponensek) sorolandók fel. A mátrixok elkészítésének a lépései: 1.

A tervezett tevékenységek (projekt lépések) felsorolása és csoportosítása időrendben: (a) építkezés (kivitelezés) alatt; (b) üzemelés alatt; (c) üzemelés után.

2.

A vonatkozó környezeti tényezők (elemek, rendszerek, állapotjellemzők) felsorolása és csoportosítása: (a) fizikái-kémia, biológia, kulturális és társadalmi-ökonómiai stb. kategóriák szerint; (b) térbeli sajátosságok szerint.

3.

A mátrix megbeszélése a felmérést végző csoport tagjaival, tanácsadókkal.

4.

Döntés a hatások azonosításához használni kívánt besorolási technikáról (számok, betűk, jelölések).

5.

Hatások azonosítása, értékelése, összegzése (számszerűsítés, dokumentálás).

A mátrixok csoportosítása: -

egyszerű mátrix időfüggő mátrix nagyságrend mátrix (kölcsön)hatás mátrix lépcsős (kereszthatás) mátrix súlyozott mátrix.

5.4.2.1. Egyszerű mátrix A tevékenységi alternatívák részlépései és a környezeti komponensek között elsődleges kölcsönhatások azonosítását szolgálja.

97

Vállalkozók Európában Egyszerű mátrix Környezeti komponens (minősége)

Projekt komponens Építkezés

Talaj(minőség)

Irodaépület

Gyártócsarnok

X

X

Flóra

X

X

Fauna

X

X

X

X

X

X

Levegő(minőség) Víz(minőség) Ember (foglalkoztatottság) Művi elemek (közlekedés)

X: a kölcsönhatás jele a tervezett résztevékenység (projekt komponens) és a környezeti komponens között.

5.4.2.2. Időfüggő mátrix Az időfüggő mátrix számsorokat tartalmaz ahol az első számjegy a projekttevékenység első évére, a második számjegy a második évére stb. vonatkozik. A számérték egy előre megadott skálán jelzi a környezeti hatásokat (pl. 0: nincs környezeti hatás, 5: erős környezeti hatás). Időfüggő mátrix Környezeti komponens (minősége)

Projekt komponens Építkezés (3 év) Irodaépület

Gyártócsarnok

Talaj(minőség)

210

122

Növényzet

321

522

Állatvilág

321

421

Levegő(minőség)

332

333

Víz (minőség)

121

032

Ember (foglalkoztatottság)

121

352

Művi elemek (közlekedés)

221

432

98


5.4.2.3. Nagyságrend mátrix A nagyságrend mátrix a kölcsönhatások azonosításán túlmenően a hatások nagyságrendjére és/vagy jelentőségére is felvilágosítást ad pl. valamilyen grafikus jel segítségével.

5.4.2.4. A hazai KHV gyakorlatában ajánlott minősítő mátrix A minősítő mátrixban szereplő kategóriák és értelmezésük (Magyar Emőke, Tombácz Endre, Szilágyi Péter (1997): Hatásvizsgálat, felülvizsgálat. Környezetvédelmi Kiskönyvtár 4. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest. 6. táblázata ill. a Környezetvédelmi Szolgáltatók Szövetsége (1133 Budapest, Hegedűs Gy. U. 68.; E-mail: [email protected]) és a Helion Kft. (1119 Buda-pest, Etele út 1.; E-mail: [email protected]; honlap: www.helion.hu) gondozásában kiadott ”HELIXIR” környezetvédelmi CD-lemez alapján.) Megszüntető A kategória azokat a változásokat foglalja magába, ahol egy környezeti elem vagy rendszer valamilyen önállónak tekintett minősítési egysége vagy az elem és a rendszer egésze vagy az elem/rendszer valamilyen önálló összetevője (pl. karsztvízkészlet, egy adott faj, populáció, folyószakasz) megszűnik létezni. Szintén ide tartozik, ha az elemnek vagy rendszernek megszűnnek azok a jellemzői, amelyek a besorolást meghatározták. (Pl. a termőföld beépítés során megszűnik termőföldként funkcionálni.) Itt azért van szükség a megszűnésének ilyen zavarosnak tűnő definiálására, mert nagyon sok esetben csak egyetlen tulajdonságról, fajról, a készlet egy eleméről van szó és nem az egész környezeti elem szűnik meg. Károsító A kategória két tényező együttes megjelenését tételezi fel. Az egyik a vonatkozó határérték, előírás stb. meghaladása és ezzel az illető elemnek egy rosszabb minőségi osztályba kerülése. Itt nem feltétlenül jogi formába öntött határpontok meghaladásáról van szó. A második feltétel a változás visszafordíthatatlansága, vagyis hogy a változás következményeit csak emberi beavatkozás korrigálhatja (az adott környezeti elem belső folyamatai, öntisztulási, regenerációs képessége ezt már nem teszi lehetővé). Visszafordíthatatlannak tekintjük és így a károsító kategóriába soroljuk azokat a változásokat is, melyek ideiglenesek ugyan, de periodikusan ismétlődőek (pl. napi terhelési csúcsok). Terhelő A kategóriába soroláskor két világosan megkülönböztethető esetet veszünk figyelembe. Az elsőnél az előzőekben leírt irreverzibilitás fennáll ugyan, de a változás nem jelenti semmilyen határérték vagy más minősítési korlát átlépését (pl. a befogadó minőségi besorolásában változást nem okozó olyan szennyvízbevezetések, amelyek meghaladják a kibocsátási határértékeket). A másodiknál a korláttúllépés megtörténik, de a hatás erre irányuló beavatkozás


99

nélkül visszafordítható (vagy azért, mert a hatótényezők egyszeri, megszűnő jellegűek vagy azért, mert a hatások folyamatosan jelentkeznek, de intenzitásuk elhanyagolható; pl. egy terület felvonulási területként való ideiglenes felhasználása akkor, ha a felhasználás előtti helyzet önmagától helyreállhat belátható időn belül). Elviselhető Amennyiben kimutathatók nem kívánatos változások, de ezek nem befolyásolják az adott vizsgálati egység semmilyen lényeges tulajdonságát. Itt nem lehet szó tartós vagy gyakori határérték túllépésről. Emellett ilyenkor általában kis területre korlátozódnak a hatások (pl. jelentéktelen mértékű szennyvízbevezetések, szolgalmi utak ideiglenes használatai). Semleges Az a hatás tartozik ide, melynek léte igazolható, de az okozott változás olyan kicsi, hogy nem érzékelhető (ide sorolhatók azok a normál működésnél jelentéktelen hatások is, amelyek egy havária esetén akár súlyos következményűek is lehetnek). Javító A javító hatások közé azokat a változásokat soroljuk, amelyek egy környezeti elem/rendszer valamilyen mennyiségi vagy minőségi jellemzőjét pozitív irányba mozdítják el. Minden olyan javulást ide sorolunk, amikor új érték nem keletkezik, hanem a meglévő értékek növekednek (például egy adott vízkincs minősége, egy ökoszisztéma állapota javul). Értékteremtő A kategória feltételezi új, környezeti szempontból értékesnek tekintett elemek/rendszerek, illetve ezek önálló részeinek megjelenését a hatásterületen, vagy a meglévő elemek és rendszerek tulajdonságaiban beálló olyan változásokat, amelyek ezeket értékesebbé teszik. Ez utóbbi a minőségi besorolás kedvező irányba történő elmozdulását jelenti általában. Az új értékek megjelenése a környezet gazdagodását jelenti. Új érték lehet például a vizek esetében az üdülésre alkalmas vízfelület megjelenése. Hatásmátrixok a 152/1995. (XII. 12.) Korm. rendelet 1. számú mellékletében felsorolt tevékenységekhez A Környezetvédelmi Szolgáltatók Szövetsége (1133 Budapest, Hegedűs Gy. U. 68.; E-mail: [email protected]) és a Helion Kft. (1119 Budapest, Etele út 1.; Email: [email protected]; honlap: www.helion.hu) gondozásában kiadott ”HELIXIR” környezetvédelmi CD-lemez ”Hatásmátrix szerkesztő”-jéhez megszerkesztett hatásmátrixok szakmai tartalmát az ÖKO Rt. dolgozta ki, az informatikai megvalósítás a HELION Kft. munkája. A jövőbeli felhasználók hatékony tájékozódását segíti elő, 86 előforduló típusfeladat listája, aminek segítségével nem csak a felsoroltak, hanem a rokonítható problémák megoldását megkönnyíti ez a korszerű, könnyen kezelhető eszköz. Az előző kiadásban közölt részletes felsorolástól itt eltekintünk, mert időközben a hivatkozott „HELIXIR” széles

100


körben, jelentős sikerrel terjedt el, és a megadottak alapján könnyen hozzáférhető szolgáltatás.

5.4.2.5. Kölcsönhatás mátrixok, hatásmátrixok A kölcsönhatás mátrix módszer egyike a legkorábban alkalmazott hatásazonosítási módszernek. A kölcsönhatás mátrix a projekt tevékenységek (résztevékenységek) felsorolását jelenti a mátrix egyik oldalán, míg a mátrix másik oldala mentén a megfelelő környezeti komponensek (környezeti elemek, rendszerek, állapotjellemzőik) vannak felsorolva. A kölcsönhatás mátrixok több változatát, köztük a Leopold-féle mátrixot, használják a környezeti hatástanulmányokban. A Leopold-féle hatásmátrix jellemzője, hogy a hatótényezőket mátrix formában kapcsolja össze a hatásviselőkkel. Az ismertetett mátrix módszert Leopold és társai fejlesztették ki (1971). A módszer 100 meghatározott projekt tevékenység, valamint 88 környezeti komponens használatán alapul, amelyeket itt most nem részletezünk. A Leopold-féle mátrix kidolgozásakor számos tevékenységet vettek figyelembe illetve annak lehetőségét, hogy azok hatással vannak az egyes környezeti elemekre, rendszerekre (környezeti komponensekre). A mátrix sorai a hatásviselő környezeti elemeket és rendszereket jelenítik meg adott bontásban. PI. a víz mint környezeti elem esetében első lépésben a felszíni és felszín alatti vizek elkülönítése történik, majd ezeket tovább lehet bontani a felszín alatti vizek esetében pl. tatavízre, rétegvizekre, parti szűrésű vizekre, karsztvizekre stb. A mátrix oszlopai az adott projekt tevékenységek felsorolását tartalmazzák (technológiák, részlépések, stb. szerint ). A mátrix egy eleme (interakciós négyzete) azt mutatja meg, hogy az adott technológiai lépés mely környezeti komponens esetén eredményezhet elméletileg állapotváltozást. Ha hatás feltételezhető, a mátrix elemét átlós vonallal célszerű megjelölni az interakciós négyzetben. A második lépés a Leopold-féle mátrix használatában a kölcsönhatások leírása, számszerűsítésük, nagyságrendjük és fontosságuk szerint. A kölcsönhatás nagyságát a nagyságrend skála fejezi ki. Ez egytől tízig terjedő számértékkel írható el; tíz jelenti a nagy, egy a kis nagyságrendet. Pozitív előjellel a kedvező, negatív előjellel a kedvezőtlen kölcsönhatásokat tüntetik fel. A számérték meghatározásának a tényező objektív megítélésén kell alapulni és a számértéket az interakciós négyzetbe behúzott átló felett szokás feltüntetni. A kölcsönhatás fontosságát fejezi ki a fontossági skála. A fontossági skála szintén egytől tízig terjed. Tíz a nagyon lényeges kölcsönhatásra, egy a viszonylag kevésbé jelentős hatásra utal. A fontosság számértékének meghatározása a környezeti hatástanulmányt készítő interdiszciplináris munkacsoport szubjektív döntése és a számértéket az interakciós négyzetbe behúzott átló alatt szokás feltüntetni. A Leopold-féle mátrix a tevékenységet a hatásviselőkkel jól össze tudja kapcsolni, de a folyamatokat nem képes bemutatni, leírni. Nem derül ki tehát az, hogy egy


101

feltételezett hatás melyik más környezeti komponens változásának következménye. A közvetett hatásokra a Leopold-féle mátrix nem ad információt és a hatás valószínűségét sem adja meg. A nagyságrend, fontosság skálán az értékmeghatározás önkényes és emiatt az értékelésnél ezt megfelelő módon figyelembe kell venni. Tekintettel arra, hogy a Leopold-féle mátrixot sok különböző projektre fejlesztették ki, az alkalmazásánál nehézségek merülhetnek fel. Ezen problémák a mátrix megfelelő módosításával küszöbölhetők ki. A környezeti hatásvizsgálatokban más típusú kölcsönhatás mátrixok is alkalmazhatók. Pl. a potenciális hatásokat minden egyes projekt tevékenység esetében, akár előnyös, akár kedvezőtlen hatásokról van szó, a hatás jellegére utaló előre meghatározott betűkódokat alkalmazva azonosítjuk aszerint, hogy bizonyos nemkívánatos hatások megfelelő intézkedések révén enyhíthetők-e vagy sem.

5.4.2.5.1.

A hazai alkalmazás gyakorlata

Az ÖKO Rt. "Környezeti elemek/rendszerek kezelése a környezeti hatásvizsgálat során" című tanulmánya alapján olyan a környezeti elemekben/rendszerekben bekövetkező hatások regisztrálására alkalmas hatásmátrix típust mutatunk be, amely a Leopold-féle mátrix logikájára épül, de más sor- és oszloprendet alkalmaz. A mátrix sorai a hatásviselő környezeti elemeket/rendszereket és az embert adják meg, míg oszlopai a vizsgált tevékenységet annak jellegzetes fázisai szerint bontják fel. A mátrix egy-egy eleme azt jelzi, hogy adott sorban szereplő hatásviselő állapotára az adott oszlopban megnevezett résztevékenység hatással lehet-e. Közvetlen hatásnak minősül az, ha a mátrix oszlopában megnevezett (rész)tevékenység közvetlenül anyagot vagy energiát bocsát ki a mátrix sorában megnevezett környezeti elembe, vagy (természeti) erőforrásként veszi igénybe a környezeti elemet. Közvetett hatásnak minősül az, ha az oszlopban megadott (rész)tevékenység közvetlen hatására valamely, a sorban szereplő egyik környezeti elem vagy rendszer állapotában bekövetkező változás további változást is okoz a sorban megnevezett környezeti elem(ek) vagy rendszer(ek) állapotában vagy az ember egészségi állapotában ill. társadalmi-gazdasági viszonyaiban. Lehetséges hatásként azt a hatást kezeljük, amely csak akkor fordulhat elő, ha a sorban megnevezett hatásviselő a tényleges hatásterületen is előfordul. Számítógépes szoftverekben alkalmazva e mátrixok flexibilisen használhatók fel széles körben a hatásvizsgálat kezdetén szükséges hatásazonosítástól kezdve a vizsgálatot követő hatásértékelésig. Külön előnyük, hogy egyedi jelölések is könnyen bevezethetők, ha a mátrix kitöltője más megnevezéseket kíván használni. A kidolgozás során szempontként jelent meg, hogy a rendszer legyen egységes, azaz csak a potenciális hatásviselőket tartalmazza, ugyanakkor legyen teljes a tekintetben, hogy minden olyan környezeti alkotóelem kategória elkülönülten jelenjen meg benne, amelynél már az állapotváltozások értelmezhetők. A sorokban

102


választ kell adni arra a kérdésre, hogy a tevékenység mit érint, minek az állapota változik. A sorok akkor jól szerkesztettek, ha minden ilyen kérdésre adott válaszban szereplő kategória besorolható a leírt rendszer valamelyik sorába. A rendszer tartalmazhat átfedéseket, amikor ezt a hatások jellege vagy megítélése indokolja. Például az épített környezetnél (művi elemeknél) a lakóépület és a műemlék kategóriához egyaránt tartozhat ugyanaz az épület, de a vizsgálat szempontjából a műemlék besorolás egy új, a problémák súlyozásánál, az értékelésnél figyelembe veendő információt jelent. Ugyanez érvényes az élővilágnál a "védett" kategóriára. A bontás a felhasználó számára kezelhető és áttekinthető. A mátrix sorai három szinten tagolódnak, aminek eredményeként 70-80 alrendszert tartalmaznak. Ez így elég részletes, további bontás esetén már elkerülhetetlen lenne legalább 200-300 alrendszer használata, ami az áttekinthetetlenség veszélyével és az összefüggések átlátásának elvesztésével fenyegetne. A mátrix sorainak három szintje közül az első a hatásviselők legáltalánosabb felosztását - a környezeti elemek és rendszerek megnevezését és az ember kategóriát - tartalmazza. A második szintet az egyes általános kategóriáknak alrendszerekbe sorolása, vagy a használatok jellege miatt, önállóan kezelhető részekre való bontása alkotja. A harmadik szint a megkülönböztetni kívánt hatásviselők elkülönítését tartalmazza. A Helion Kft. által fejlesztett számítógépes programban az egyszerűbb kezelhetőség végett csak az első és a harmadik szint szerinti felosztás jelenik meg. A program a Környezetvédelmi Szolgáltatók Szövetsége (1133 Budapest, Hegedűs Gy. U. 68.; E-mail: [email protected]) és a Helion Kft. (1119 Budapest, Etele út 1.; E-mail: [email protected]; honlap: www.helion.hu) gondozásában kiadott ”HELIXIR” környezetvédelmi CD-lemezen található ”Hatásmátrix szerkesztő” címen a ”KHT értékelő rendszer” nevű programmal együtt, s éves előfizetéssel, negyedévenként frissítve hozzáférhető.

5.4.2.5.2.

A hatásmátrix sorai

A sor megnevezések és a felosztás említett szoftverben elfogadott magyarázatai óta eltelt idő alatt több olyan környezet- és természetvédelmi jogszabály jelent meg, amelyek fogalomhasználata némileg eltér ezektől, ezért ezekre az eltérésekre a mátrix használata során célszerű felfigyelni. A következő ismertetésnél a szoftver szerinti számozott felosztáshoz ragaszkodunk. 1.

LEVEGŐ

11. 111.

Minőség Szilárd anyagok (antropogén ill. deflációs porszennyezés, koromkibocsátás) Gáznemű anyagok (ipari, kommunális vagy közlekedési gázhalmazállapotú kibocsátás) Szag

112. 113.


103

(olyan - leggyakrabban szerves eredetű -, többnyire gázhalmazállapotú anyagok felszaporodása a levegőben, melyek az orrnyálkahártyát kellemetlenül ingerlik) 12. 121.

122.

Éghajlat és egyéb tényezők Klíma (egy kis-, közepes vagy nagytáj hőháztartásának és jellemző páratartalmának gondot okozó megváltozása pl.: a beépítettség, a burkolt felületek növekedése, a zöld- és vízfelületek csökkenésével) Átszellőzés (a domborzat, a beépítettség aránya, szerkezete, magassága miatt megváltozó szélirány, -sebesség ill. a szélcsatorna-méret és -alak hatása kedvezőtlen lehet a légszennyező anyagok kívánatos hígulását, kiürülési sebességét tekintve)

2.

VIZEK

21. 211.

Felszíni vizek minősége Vízfolyások (a térszínre hullott csapadék összegyűlt hányadát szállító természetes alakulatok vízminőségét egyebek mellett leginkább a vízgyűjtőről lefolyó víz szennyező anyagai, a bevezetett szennyvíz és az öntisztuló képesség befolyásolja) Tavak (a mélyebb, tengerrel anyagot csak a légkörön átcserélő, fenékforrásokból vagy vízfolyásokból táplált, nagyobb kiterjedésű vízfelülettel rendelkező, természetes állóvizek vízminősége a vízfolyásokéhoz hasonló utakon alakul) Mesterséges felszíni vizek (az emberi kéz által kialakított vízfolyások (csatornák) és tavak (tározók) vízminősége a vízfolyásokéhoz hasonló utakon alakul)

212.

213.

22. Felszín alatti vizek minősége 221. Talajvizek (a felszín alatti első vízzáró réteg felett a víztartó rétegben lelhető vízkészletek minőségét elsősorban a csatornázás hiánya, a hulladéklerakók, az agrokemikáliák, a szivárgás feltételei és a talaj szennyezőanyag lebontó képessége alakítják) 222. Parti szűrésű vizek (a vízfolyások medre mentén a durvaszemű rétegből kitermelt, víztér felől állandóan pótlódó vízhozamok minőségét a talajvíznél leírtakon túl a kapcsolódó felszíni víz minősége és a háttér felőli vízáramlás is meghatározza) 223. Rétegvizek (a felszín alatti első vízadó réteg alatt, általában két vízadó réteg között lévő víztartó réteg, gyakran többszintű, nyomás alatt álló vízkincs minőségét az egyes rétegek differenciált szennyezésén kívül a rétegek közti kapcsolat és az esetleg felszínről érkező szennyezések befolyásolják) 224. Karszt vagy hasadék vizek (a karszt illetve a karsztosodott kőzetek (mészkő, dolomit) üregeiben, jártaiban és hasadékaiban elhelyezkedő víz minőségét - gondot okozó módon - a csapadékvizekkel beszivárgó szennyező anyag, a karsztvíz felszín

104

225.

23. 231.

232. 233.

234.

24. 241.

242.

Hulladékgazdálkozdás az Európai Unióban és Magyarországon alatti mozgása és rétegvíz kapcsolatai, a bányászat káros mellékhatásai befolyásolják elsősorban) Hévizek és gyógyvizek (a hévízek (termálvízek) azaz a forrásként a felszínre törő - vagy fúrással feltárt - 26 Celsius-foknál melegebb felszín alatti vizek illetve a gyógyhatású természetes vizek (gyógyvizek) minőségét hazánkban a karsztvizekéhez hasonló tényezők befolyásolják) Vízkészletek Ivóvizbázisok (a hasznosításra igénybe vett illetve arra kijelölt területek vagy felszín alatti térrészek és az onnan kitermelhető ivóvízkészletek a vízbeszerző létesítményekkel együtt, melyek hasznosítható vízkészleteinek nagyságát más tényezők mellett - hidrológiai, települési, hidrogeológiai adottságok és a vízkivétel mértéke, vízminőségét pedig a környezetével való anyagcsere határozza meg) Ipari- és öntözővízbázisok (ipari és öntözési célú hasznosítást biztosító felszíni vagy felszín alatti vízkészletek formái illetve vízbeszerző helyei és ezek együttesei) Hévizek és gyógyvizek (a 225. pontban megfogalmazott vízkincs készletei, amelyek hasznosítható mennyisége elsősorban a hidrogeológiai adottságoktól függ, de bizonyos emberi tevékenységek hatására is - mint pl. a bányászati vízemelés - erősen megváltozhat) Talajvízszint (a talajvíznek a felszínhez viszonyított mélysége ill. tengerszinthez mért magassága, amit az olyan talajvízjárást befolyásoló tényezők határoznak meg, mint a talajvíz hasznosítása, a vízi létesítményekből elszivárgó ill. azokba jutó víz, a meteorológiai folyamatok (csapadék, párolgás) vagy az emberi beavatkozások) Egyéb Hajózó utak állapota (a hajózóút a medernek a hajók és a hajóvonták által járható része, melyen belül biztosítani kell a hajózási vízmélységet, szélességet, a közlekedés irányát, de állapotát a meder és a partfal karbantartása mellett a kikötők, forgalomjelzők, irányító berendezések, gátak és duzzasztóművek is befolyásolják) Meder és partfal állapota (a meder a földfelszínnek a vízfolyásokat vagy állóvizeket magába foglaló természetes vagy mesterséges mélyedése, míg a part a szárazföld (talaj) valamely vízfolyással ill. víztükörrel közvetlenül határolt része; utóbbi védelmét a partvédő mű szolgálja; a meder és partfal állapota a lefolyási viszonyokat, a vízhasználatokat befolyásolja, meggátolja a medrek elfajulását)


105

3.

FÖLD

31. 311.

Talaj Termőtalaj mennyiség (a termőtalaj a földkéreg legfelső mállott és élettel áthatott felső rétege, amely termékeny és növénytakarót képes hordozni, táplálni; mennyisége a természeti viszonyoktól függően kis területen belül, akár mozaikosan is, változó lehet; a mennyiségi változást természetes folyamatok (képződés ill. erózió, defláció) is előidézhetik, de környezetvédelmi szempontból megelőzhetőbb vagy korrigálhatóbb az emberi beavatkozások okozta csökkenés akár jobb tervezéssel, kisebb ill. gyengébb minőségű termőterület elfoglalásával, akár a termőtalaj előzetes letermelésével, majd az újra történő felhasználásával) Termőtalaj minőség (a talaj minősége kis területen belül is változatos lehet, jól a termékenysége, az ökológiai teljesítő képessége jellemzi, nem az aranykorona, de a környezetmérnöki tervezést helyesen megalapozni a natív talaj sokfunkciós képességeihez viszonyítva megőrzött vagy remediációval visszanyert, többféle terhelhetőségének, szerkezetének, porozitásának, a szennyező és tápláló anyagokat, vizet, hőt megtartó és szolgáltató, megkötő, elnyelő, szűrő, lebontó, tompító kapacitások ismerete hivatott) Altalaj (a termőtalaj ill. a talaj művelt szintje alatti talajrétegek alapkőzettel határolt összessége, minőségét gyakran műszaki létesítmények vagy szennyezések okozzák)

312.

313.

32. 321. 322.

Alapkőzet Védett geológiai értékek (olyan földfelszíni vagy az alatti, védetté nyilvánított egyedi képződmények, amilyenek például a földtani formációk típusos feltárásai vagy a barlangok) Egyéb alapkőzet (a talajképződés anyagforrása, a talajrétegek alatti, a talajképző folyamatok által nem, legfeljebb kissé, míg ember által csak ritkán megváltoztatott képződmény; vastagsága km nagyságrendű, tulajdonságai pl. bányászatnál fontosak lehetnek)

E kategória-felosztásában nem szerepelnek az ásványi nyersanyagok, amelyeknél a változás a kitermelés lehetőségeinek változását jelenti és védelmük elsősorban nem környezeti, hanem gazdasági kérdés. 4.

ÉLŐVILÁG

41. 411.

Növényvilág Vízi szűk tűrésű fajok (az álló- és folyóvizekben élő olyan fajok, melyek valamely vízi ökológiai faktor - elsősorban a víz mennyisége, mélysége és az oxigéntartalom változását nem vagy csak igen szűk határok között tudják elviselni, alkalmazkodó képességük kicsi) Vízi tág tűrésű fajok (nagy alkalmazkodó képességű vízinövények: nád, gyékény, sás és egyes algafajok)

412.

106


413.

Szárazföldi szűk tűrésű fajok (olyan szárazföldön élő fajok, melyek valamely ökológiai faktor elsősorban a fény, a hőmérséklet, a víz mennyisége, az ásványi anyagok változását nem vagy csak igen szűk határok közt tudják elviselni, alkalmazkodó képességük kicsi; környezetvédelmi szempontból indikátorként fontosak a szennyezésérzékeny fajok (pl. kén-dioxidra érzékeny a hárs, a bükk, a gyertyán, a lucfenyő, a zuzmók) Szárazföldi tág tűrésű fajok (szárazföldi körülmények között élő, nagy alkalmazkodó képességű növények; szennyezésérzékenységet tekintve idetartozik pl. a városi fák közül a bálványfa) Védett vagy veszélyeztetett fajok (olyan hazai fajok, melyeket a természetvédelem országos vagy nemzetközi szinten ritkának tart, védelem alá helyezett (pilisi len, tornai vértő); ide tartozhatnak olyan megritkult egyedszámú, nem védett fajok, melyeket populációjuk eltűnése fenyeget)

414.

415.

42. 421.

422. 423.

424.

426. 427.

Állatvilág Szűk tűrésű gerinces fajok (olyan gerinces állatok, melyek egy ökológiai faktor változását nem, vagy igen szűk határok között tudják elviselni, alkalmazkodó képességük kicsi. Viszonylag kevés ilyen faj van, s ezeknél akár egyetlen fontos tényező minimális változása is a faj adott élőhelyről való eltűnését okozhatja, mint pisztráng esetében a kevesebb oldott oxigén) Tág tűrésű gerinces fajok (olyan gerinces állatfajok, melyek alkalmazkodó képessége nagy, tehát csak több ökológiai tényező együttes változása okozza a fajok eltűnését) Szűk tűrésű vízi gerinctelen fajok (elsősorban a víz mennyiségére és minőségére (oxigén, hőmérséklet) érzékeny gerinctelen fajok, melyek e tényezők változásait csak kis mértékben képesek tűrni; ilyen a csigák taxonja vagy ilyenek a tegzesek, kérészek, álkérészek, szitakötők is) Szűk tűrésű szárazföldi gerinctelen fajok (olyan szárazföldi gerinctelen állatfajok, amelyek egyedfejlődésüket illetve táplálék- igényüket tekintve (élőhely)érzékenyek, nehezen alkalmazkodnak a változásokhoz) Tág tűrésű szárazföldi gerinctelen fajok (a nem élőhely vagy a táplálékspecialista szárazföldi gerinctelenek) Védett vagy veszélyeztetett fajok (olyan hazai állatfajok, melyeket a természetvédelem országos vagy nemzetközi szinten ritkának tart és ezért védelem alá helyezett (pl. túzok, réti sas, unkák). Ide tartozhatnak olyan megritkult egyedszámú, de nem védett fajok is, melyeket adott térségben a populációjuk eltűnése fenyeget)

5.

ÉPÍTETT KÖRNYEZET (Művi elemek)

51. 511.

Épület Lakóépület


512.

513. 514.

107

(az ember alapvető szükségletei közé tartozó, mindenkori szűkebb életterét, családi közösségének fenntartását biztosító, mesterségesen kialakított tér, a lakókörnyezet alapegysége) Üdülőépület (az előzőekhez igen hasonló épített emberi élettér, mely azonban nem lakás, hanem rekreálódás céljait szolgálja. Általában csak az év bizonyos időszakaiban használják) Középület (a mindennapi tevékenységek - munkavégzés, egészségügyi ellátás, oktatás, sport, kikapcsolódás, stb.) igényeit kielégítő magasépítésű épületek) Műemléképület (kiemelkedő jelentősége miatt megtartásra érdemes és védetté nyilvánított épület)

52.

Építmény (helyhez kötött, alapozott műtárgyak, emberi tartózkodásra szolgáló helyiség nélkül). Az építmények is lehetnek műemlékek. (Állapotukat elsősorban a légszennyezés, a rezgéskibocsátás, illetve a közelükben végzett földmunkák befolyásolhatják)

521.

Közlekedési infrastruktúra elemek (vonalas létesítmények (az út- és vasúthálózat) és ezek műtárgyai) Közmű infrastruktúra elemek (vonalas létesítmények (a vízi közmű hálózat, az energia közmű hálózat, a hírközlő hálózat stb.) és ezek műtárgyai) Termelő, szolgáltató infrastruktúra elemek (pontszerű létesítmények, vízkivételi ill. szennyvíztisztító művek, energiatermelők és -elosztók, gyártástechnológiai építmények, raktározás, feldolgozás létesítményei) Köztéri szobrok, szökőkutak stb.: a szabad ég alatt álló, így a környezet szennyezésének közvetlenül kitett, a városkép esztétikai értékét növelő műalkotások. Egyéb építmények: az eddig felsoroltakhoz nem tartozó, helyhez kötött, alapozott műtárgyak, melyekben emberi tartózkodásra szolgáló helyiség nincs.

522. 523.

524. 525.

53.

Mobil elemek (helyhez nem kötött, nem alapozott, ember által létrehozott tárgyak) Gépek, berendezések: az 52. pontban felsorolt építmények működését biztosító technológiai eszközök.

6.

EMBER

61. 611.

Egészségi állapot Halálozási mutató (mortalitás) (a hatásterület standardizált halálozási alaphelyzetének regisztrálása, ennek összevetése területi, városi, megyei és országos adatokkal) Megbetegedési mutató (morbiditás) (a kibocsátás függvényében meghatározott sentinel/jelző betegségek standardizált regisztrálása, ennek összevetése területi, városi, megyei és országos adatokkal)

612.

108


613.

Biológiai markerek (a betegség kialakulását megelőző állapotra utaló alaki, működési jelek előfordulási gyakorisága és ennek várható alakulása)

62. 621.

Társadalom állapota Demográfiai helyzet (a hatásterület lakosságszáma, összetétele, a beruházás várható demográfiai hatása) Területhasználat (fontos vetülete a hatásterületen az érintettek számára fontos potenciális használatok létrejötte, megszűnte, a megközelítés romlása, a balesetveszély növekedése) Életmód (az egyén életformájának, életvitelének, szokásainak alakulása)

622.

623. 7.

ÖKOSZISZTÉMÁK

71. 711.

Vízi ökoszisztémák Természetszerű rendszerek: álló- és folyóvizek életközösségei (pl. tavi ökoszisztéma). Mesterséges rendszerek (aktív emberi beavatkozással létrehozott, erősen szabályozott vízi élőhelyek, melyek életközösségein tapasztalható az antropogén befolyás, pl. a Tisza-tó, halastavak)

712.

72. 721.

722.

73. 731.

732.

733.

8.

Szárazföldi ökoszisztémák Természetszerű rendszerek (szárazföldi élőhelyek és ezek életközösségei, az abiotikus elemek és a növény- és állatfajok összessége, a köztük lévő kapcsolatok rendszere adott területen) Mesterséges rendszerek (ember által létrehozott, kialakított, a természetszerű társulásokhoz nem hasonlító élőhely és életközösségeik, főleg ültetvényszerű erdők és mezőgazdasági kultúrák) Egyéb területi vonatkozások Védett (természeti) területek (természetvédelmi oltalom alatt álló területek (nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, országos ill. helyi védelem alatt álló természetvédelmi területek, természeti emlékek) Ökológiai folyosók/zöldfolyosók (olyan élővilággal rendelkező (növényzettel fedett) területek, melyek a természetes és természetszerű élőhelyeket kötik össze; pl. mezővédő erdősáv, vízfolyás, fasor) Ökológiai kiegyenlítő felületek (olyan ökológiai funkciót (védelem, élettér) betöltő természetszerű mozaikok, melyek az ökológiai folyósokhoz nem sorolhatók, mint egy-egy fa, facsoport, cserjefolt a mezőgazdasági területek között mint búvóhelye az itt megélő természetes fajoknak) TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET

Vállalkozók Európában 81. 811. 812. 813. 814. 815. 82. 821. 822.

83. 831.

832. 833.

109

Beépített területek állapota Lakóterület: olyan emberi élettér, mely elsődlegesen lakás céljaira alkalmas. Munkahelyi terület: olyan terület, melyen elhelyezkedő épületek túlnyomó többsége munkavégzésre alkalmas, e célokra berendezett. Rekreációs, szabadidő, sport terület: olyan létesítmények területei, melyek elsődlegesen az aktív kikapcsolódást szolgálják (pl. szabadidőközpont, sportcsarnok). Intézményi, kereskedelmi, szolgáltató területek: a felsorolt célok egyikének vagy mindegyikének kielégítését szolgáló létesítmények terei (pl. bevásárló központ, piac). Üzemeltetési terület: az eddig felsorolt területtípusok kiszolgálását biztosító területek (pl. közlekedési, energiaellátó területek). Zöldfelületek Közhasználatú zöldterületek: a települések olyan növényzettel borított területei, melyeket mindenki szabadon használhat. Ilyenek például a közparkok, temetők, parkerdők. Közhasználat elől elzárt zöldterületek vagy gazdasági hasznosítású zöldfelületek: olyan nagyobb összefüggő zöldfelületek, melyek közhasználati funkciót nem töltenek be (ide tartoznak pl. a belterületenként található véderdők, a mezőgazdasági területek). Értékek Műemléki (jelentőségű) terület: védetté nyilvánított ingatlanok csoportja, ipari vagy közlekedési területek, amelyek a település jellegzetes, történelmileg kialakult szerkezete, összképe, a tájjal való kapcsolata, tér és utcaképe szempontjából megtartásra érdemesek. Régészeti lelőhelyek Egyedi arculatot, karaktert meghatározó területek: nem védett, de a település vizuális, esztétikai megjelenését meghatározó létesítmény-együttesek területe.

84. 841.

Környezetállapot Terhelési szintek: terhelő hatások száma, mértéke, összegződése alapján meghatározható, hogy az egyén vagy egy népességcsoport összterhelése változik-e. Ebben a mutatóban ez tükröződik (ez a tényleges terhelések összessége).

9.

TÁJ

91. 911.

Tájkép Esztétika: a tájképben (a látóhatárig vizuálisan érzékelhető élő és élettelen tájalkotó elemek formákkal és színekkel jellemezhető együttesében) megvalósuló, az emberi ítéletben szépnek vagy "nem szépnek" jellemezhető vizuális élmény. Esztétikai változásnak minősül pl.: létesítmény tájba illesztése, erdő tarvágása, terek vizuális összekapcsolása vagy szétvágása. Domborzat: a földfelszíni formáinak megjelenési módja. Változásai nem szükségszerűen hordoznak esztétikai minősítést vagy mást jelenthetnek, ezért fontos mint külön kategória (külszíni bányaművelés hegye, dombelhordás, meddőhányók, bányagödrök)

912.

110


913.

Változatosság: a tájalkotó elemek ill. vagy területhasználati módok mennyiségi megjelenése. Szintén nem köthető közvetlenül esztétikai értékítélethez.

92. 921.

Tájhasználat Lakótáj: az a tájtípus, mely elsődlegesen lakófunkciókat szolgál (település), benne a művi elemek dominálnak. Változása lehet területi bővülés, szűkülés, az elsődleges funkció megváltozása vagy az elsődleges funkcióra való alkalmasság csökkenése. Termelőtáj: az a tájtípus, mely elsődlegesen a termelési funkció kielégítését szolgálja. Ide sorolhatók a termesztőtájak (mezőgazdasági, kertgazdasági, erdőgazdasági táj) és az ipargazdasági táj. A változások típusai az előzővel megegyeznek. Üdülőtáj: az a tájtípus, melynek természeti és társadalmi adottságai közül az üdülési lehetőségeket nyújtók vannak túlsúlyban. A változások típusai a lakótájéval megegyeznek. Egyéb: olyan nagyobb összefüggő területen lévő hasznosítási módok, melyek az előzőekben felsorolt tájtípusoknak nem szerves részei. Ide sorolhatók nagyobb külterületi intézményterületek vagy a honvédség által használt területek.

922.

923. 924.

5.4.2.5.3.

A hatásmátrix oszlopai

A hatásmátrix sorai általában nem változhatnak, hiszen a hatásviselők általános felosztását jelenítik meg, míg az oszlopok a vizsgálandó tevékenység sajátosságainak felsorolására szolgálnak, tehát tevékenységként illetve az alkalmazott technológiától függően változnak. Az oszlopok meghatározásakor elfogadott szempont volt, hogy a vizsgált tevékenység lényeges technológiai fázisai jól elkülöníthetők legyenek és ezeken keresztül a tevékenységet megfelelően nyomon lehessen követni. Elkülönülnek azok a (rész)tevékenységek, amelyek a meghatározó környezeti hatásokat okozzák. Ezeket akkor is figyelembe kell venni, ha a tevékenységi fázis a technológia egésze szempontjából nem nagy jelentőségű, vagy a bontás homogenitását zavarja. E kiemelés azért szükséges, hogy az okozati viszonyok könnyebben tisztázódjanak, valamint hogy a beavatkozások helyét egyszerűen lehessen felismerni. Lényeges momentum a bontás során az áttekinthetőség megőrzése, ezért és a közérthetőség végett a tevékenységeket nem célszerű 20-30 lépésnél tovább bontani.

5.4.2.5.4.

A mátrix alkalmazása a hatások azonosításához

A cél, hogy a hatásvizsgálat indulásakor feltérképezhetők legyenek a várható hatások. Az ilyenkor alkalmazott mátrixokat a hatásterület ismerete nélkül is el lehet készíteni.


111

A kiinduló (előre megadott) mátrixban jelzett összefüggéseket a hatásterületre vonatkozó ismeretek birtokában pontosítani kell. Ez jelentheti a hatások minősítésének finomítását és a mátrix olyan elemeinek kitöltését, amelyekhez a hatásterület ismerete nem nélkülözhető. Az előre megadott hatásmátrixban elsősorban a közvetlen hatásokat lehet jelölni, mert a közvetett hatások nagy részének fellépése szintén területfüggő (például a levegőszennyezés léte előre megadható, de az, hogy ez a természetes élővilág, az ember, vagy a mezőgazdasági kultúrák szempontjából okoz-e problémát, már csak a terület ismeretében állapítható meg), de az elméletileg lehetséges tovagyűrűző hatások érzékeltetése is megoldható. A tovagyűrűzési lehetőségek száma - főleg a levegő, víz, föld kategóriából- magas (például a talajvízszint változás a sorok több mint felénél okozhat közvetett hatást is). Természetesen a konkrét eseteknél a beruházás, a technológia, a telepítési hely függvényében ezeknek csak töredéke marad élő hatásfolyamat.

5.4.2.6. Lépcsős mátrix A lépcsős mátrix, amelyet kereszthatás mátrixnak is neveznek, használható a projekt komponensek (tevékenységek) másodlagos és harmadlagos hatásainak azonosítására az elsődleges hatások azonosítása mellett. A lépcsős mátrix esetében az alap kölcsönhatásmátrix mellett a környezeti komponenseket ábrázoljuk környezeti komponensek függvényében. Az egyes környezeti komponensek a többi környezeti komponensre gyakorolt hatása megadható. A lépcsős mátrix megkönnyíti a hatások nyomon követését és a környezetnek, mint rendszernek a megismerését; közbenső módszert jelent az egyszerű mátrixok és a hatásfolyamatábrák között. A többtevékenységű és többtípusú, valamint több hatásszintű lépcsős mátrixok vizuálisan bonyolultak lehetnek, ezért kifejezetten szakértői és nem pl. lakosságtájékoztatási alkalmazásuk javasolható.

5.4.2.7. Súlyozott mátrixok A súlyozott mátrixokat azzal a céllal fejlesztették ki, hogy a különböző alternatívák (telephely, technológiai alternatívák) összehasonlító értékeléséhez segítséget nyújtson. A környezeti komponensek relatív súlyozását követően a projekthez (pl. telephely alternatívához) is relatív súlyérték rendelhető a környezeti komponensek függvényében. A projekt környezeti komponensre gyakorolt hatása egy skálán értékelhető (például egy 0-10 skálán). A környezeti komponens relatív súlyának és a projekt (telephely alternatíva) környezeti komponensre gyakorolt hatásának a szorzatával és azok összegzésével a projekt környezetre gyakorolt hatása számszerűen értékelhető. Példánkban egy szennyvízkezelő üzem három különböző telephely alternatíva esetében elvégzett hatásértékelése látható. A környezeti komponensekhez rendelt súlyértékek összege 100, a környezeti hatások egy 0-10 skálán vannak értékelve. A 2. táblázat adatai alapján megállapítható, hogy a "B" telephelyen létesítendő és működtetendő szennyvízkezelő üzem a legkedvezőbb a környezeti hatások szempontjából.

112

Hulladékgazdálkozdás az Európai Unióban és Magyarországon Súlyozott mátrix a telephelyek változataira

Környezeti komponensek

A környezeti komponensek relatív súlya

Telephelyek változatai A telephely

B telephely

C telephely

(x)

(y)

(xy)

(y)

(xy)

(y)

(xy)

Levegő

21

4

84

4

84

5

105

Víz

42

7

294

3

126

6

252

Zaj

9

6

54

6

54

8

72

Élővilág

28

6

168

3

84

4

112

Összesen

100

600

348

541

(y) Adott telephelyen a projektnek a környezeti komponensre gyakorolt hatása (010) A megvalósítandó technológiák is értékelhetők a technológiai (projekt) komponenseknek (műveleti egységeknek) a környezeti komponensekre gyakorolt hatásának a tükrében. A következő súlyozott mátrixban egy szennyvízkezelő üzemi technológia különböző technológiai komponensek (műveleti egységek) szerinti környezeti hatásértékelése látható egy adott alternatíva esetében. Természetesen ez különböző változatokra is elvégezhető és a változatok ily módon összehasonlíthatók. A környezeti komponensek relatív súlyának és a technológiai (projekt) komponensek relatív súlyának a meghatározását követően a technológiai komponensnek a környezeti komponensre gyakorolt hatásának az értékelését kell elvégezni. A technológiai komponens relatív súlyának és a technológiai komponens a környezeti komponensre gyakorolt hatásának a szorzatának és a környezeti komponens súlyának a beszorzásával az adott technológiai komponensnek a környezeti komponensre gyakorolt hatása megállapítható. Ez a teljes technológiára összesíthető a műveleti egységek figyelembevételével. Ily módon a technológiának a környezeti komponensekre (levegő víz, zaj, stb.) gyakorolt hatása meghatározható és azok összegzésével a projektnek (technológia) a környezetre gyakorolt hatása értékelhető. Súlyozott mátrix a technológiai változatokra A környezeti Környezeti komponensek Komponensek relatív súlya

Technológiai komponens, műveleti egység Szennyvíz- Szivattyúkezelő ház

Levegő

21

Gyűjtőmedence

Kiegyenlítő

10(i)

0

50

40

8(j)

-

6

8

Összes 15 700

113


A környezeti Környezeti komponensek Komponensek relatív súlya

Technológiai komponens, műveleti egység Szennyvíz- Szivattyúkezelő ház

Víz

42

Zaj

9

Élővilág

28

Összesen

100

Gyűjtőmedence

Kiegyenlítő

100

0

0

0

8

-

-

-

0

100

0

0

-

4

-

-

10

20

40

30

5

4

7

8

Összes 33 600 3600 19 280 72 180

(i) A technológiai komponens relatív súlya (összesen: 100) (j) A technológiai komponensnek a környezeti komponensre gyakorolt hatása (010)

114


6.

Esettanulmányok

6.1.

Esettanulmány a veszélyesnek nem minősülő hulladékok hasznosítási lehetőségeiről

A következő esettanulmányban olyan hulladékok szelektív gyűjtésére és hasznosítására tett kísérletet mutatunk be, amelyek kis területi koncentrációban jelennek meg és hasznosítási szempontból részben nem kedvezőek. Begyűjtésük és szállításuk költsége meghaladja a hulladékok értékét, ezért begyűjtésükért fizetni kell. Az egyik legnagyobb gyorskiszolgáló étteremhálózat 1994-ben úgy döntött, hogy változtatnak a cég - Magyarországon egyébként általánosan alkalmazott hulladékgazdálkodási gyakorlatán. Döntésüket a következő okok motiválták: -

A cég környezetvédelmi arculatának javítása Hosszú távú piaci tervek A nemzetközi vállalat központjának ösztönzése Az Európai Közösség Tanácsa által elfogadott csomagolóeszközökről és csomagolóeszköz-hulladékokról szóló direktíva Gazdasági ösztönzők (termékdíjak) tervezett bevezetése A hulladéklerakók állapota alapján nyilvánvaló volt, hogy az akkori hulladékkezelés és annak olcsósága nem tartható fenn

Beruházások: A rendszer kiépítéséhez szükséges beruházások meghatározásánál nagy segítséget jelentettek az osztrák tapasztalatok. Az étteremhálózat több ugyanolyan eszközt használ, amelyek Ausztriában beváltak. A szükséges eszközök beszerzésénél jelentős kiadások jelentkeztek, ezek finanszírozását a cég tőkeereje és a megtérülés reménye tette lehetővé. -

-

-

Lényegesen nagyobb hulladéktároló helyiségek szükségesek nemcsak azért, mert az elkülönítetten gyűjtött hulladékokat elkülönítve is kell tárolni, hanem azért is, mert a különféle anyagokat különböző napokon szállítják el, így van amit napokig kell tárolni. Ezek összekeveredése szűk helyen nehezen lenne elkerülhető. A nagyobb helyiségek építését az is indokolta, hogy ha elvárjuk egy dolgozótól, hogy kultúráltan kezelje a hulladékot, akkor lehetőleg kultúrált körülményeket kell ehhez teremtenünk. Kis méretű bálázó gépeket kellett beszerezni, mert több olyan típusú hulladék is képződik (vegyes papír, polietilén fólia), amelyek laza állapotban történő kezelése gyakorlatilag lehetetlen. Olyan bálákat kell előállítani, amelyek kézzel könnyen mozgathatók. Olyan szállítójárművet kellett alkalmazni, amely csak a hálózat éttermeiből szállítja el a hulladékokat és nem présel, hanem elkülönítve képes szállítani az anyagokat, ugyanakkor igényes kivitelű.


115

Személyi feltételek: A rendszer bevezetésének kulcsa a résztvevők hozzáállása. Kezdetben ezt az határozta meg, hogy Magyarországon a hulladékgazdálkodási problémák jelentősége, a megoldási lehetőségek nem ismertek megfelelően. Sőt a korábbi közismert kudarcba fulladt próbálkozások - amikor a szelektált hulladékokat összekeverték - meglehetősen szkeptikussá tették a résztvevőket, az éttermek vezetőit és a dolgozókat egyaránt. Ennek megoldását kezdetben csak az étteremhálózat üzemeltetésének más területein is szükséges szervezettség és fegyelem jelentette: a vezetői elkötelezettség ismeretében a dolgozók nem kérdőjelezték meg a hulladékok elkülönített gyűjtésének értelmét, annak ellenére, hogy nem látták át a folyamatot. Fontos előrelépést jelentett olyan munkatárs alkalmazása az étteremhálózatnál, akinek kizárólag környezetvédelmi feladatai vannak. Ezek között első helyen szerepel a szelektív hulladékgyűjtés és -hasznosítás rendszerének megszervezése és fenntartása. Ennek előnye, hogy kellő figyelem összpontosulhat a szelektív hulladékgyűjtési rendszerre. Rendszeres ellenőrzések révén a hulladékok olyan minősége érhető el, amely lehetővé teszi azok hasznosítását. A környezetvédelemmel kapcsolatos tudatosság fokozható a vállalat oktatási rendszerébe illeszkedő környezetvédelmi oktatással, az eredmények ismertetésével. Az ellenőrzéseket össze lehet kötni pozitív motivációs eszközökkel, a legjobbak jutalmazásával. Ma már az étteremhálózat dolgozói számára természetes, hogy a vállalatnál máskép kell kezelni a hulladékokat, mint ahogy az ma még általában szokás. Eredmények Főváros 1996 tavaszától az éttermekből kikerülő papírhulladékok minősége olyan, hogy azokat rendszeresen átveszi a Duparec Kft. hasznosítás céljából. Ezek a hullámpapír, a bálázott papír és a papír poharak. Ettől kezdve a papír begyűjtésére gyűjtőjáratokat indítottak. A papírhulladékok hasznosításának megoldása után a jóval kisebb tömegben keletkező, ám nagy térfogatú műanyaghulladékok hasznosítására került sor. A konyhákban keletkező polietilén fólia hasznosítása okozza a legkevesebb gondot, mert annak megfelelő gyűjtése, bálázása egyszerű és piaci igény is van erre a hulladékra. A polipropilén és a szennyezett polisztirol hasznosításra történő előkezelése jóval nehezebb feladat, de az ERECO Rt. vállalkozik erre. Vidéki városok A vidéki városokban fokozott problémát jelent az, hogy a hulladékok kis koncentrációban jelennek meg, ezért begyűjtésük még költségesebb. Ráadásul egyegy városban külön-külön kell megtalálni a hulladékok átvételére a legkedvezőbb feltételekkel vállalkozó céget. Ebben segítséget nyújt, hogy a termékdíjakból támogatást elnyert cégek listája ismert. A Központi Környezetvédelmi Alapból támogatott programgazdák egy része valóban partner a hulladékgazdálkodásban.

116


Vannak olyan vállalkozások is, amelyek nem programgazdák, mégis megbízható partnernek bizonyultak ezen a területen. Vidéken még nagyobb hulladéktárolókra lenne szükség az éttermekben, mint Budapesten, mert csak nagyobb mennyiségű hulladékért érdemes szállítást szervezni. Van olyan város is, ahol a hulladéktároló mérete, illetve a gyakori szállítás megoldhatatlansága jelenti a hulladékhasznosítás korlátját. Általánosítható tapasztalatok: -

-

-

-

-

A szelektív hulladékgyűjtés és -hasznosítás megvalósítására a Nyugat-európai országokhoz hasonlóan Magyarországon is van lehetőség, de az komoly szervező munkát és az egyelőre megszokottnál nagyobb fegyelmet igényel. A hulladékok nagyobb arányú hasznosításának gazdasági és infrastrukturális korlátai vannak. A hulladékok lerakással történő ártalmatlanítása még mindig aránytalanul olcsó, a begyűjtés és ártalmatlanítás együttes költsége alig haladja meg a szállítási költségeket. A hasznosítható hulladékok alacsony ára (a papír esetén a hulladékimport miatt) csak a hulladék nagy területi sűrűsége esetén teszi versenyképessé a hasznosítóhoz szállítást a lerakóra szállítással szemben. A lerakóra szállított hulladék területi sűrűsége összehasonlíthatatlanul nagyobb, ezért szállítási költsége fajlagosan sokkal kisebb. A polietilén fólia kivételével a műanyagok hasznosításra történő előkészítésére alig van kapacitás, ilyen berendezések beszerzése jelentős beruházásnak számít, a hosszú és bizonytalan megtérülés miatt erre eddig alig van vállalkozó. A környezetvédelmi termékdíj az adminisztrációt növeli, de ösztönző hatása alig érvényesül, mert a mentességgel alig lehet több költséget megtakarítani, mint amennyi adminisztrációs költséget a mentesség igénylése jelent. A termékdíjból támogatott programgazdák közül több átveszi azokat a hulladékokat, amelyek kezelésére vállalkozott, de vannak olyanok is, akik az elnyert támogatás ellenére sem vállalják csomagolóeszköz hulladékok kezelését. Így az ország egyes régiói hasznosító kapacitás szempontjából lefedetlenül maradtak. Egy-egy vidéki városban esetleges, hogy van-e olyan cég, amely átveszi a hasznosítható hulladékokat, így sok helyen hiába termel egy vállalkozás újrahasznosítható anyagokat, azok továbbra is a környezetet terhelik ahelyett, hogy felhasználásukkal nyersanyagokat váltanának ki.

6.2.

Esettanulmány a veszélyes hulladékok hazai piacának működéséről

Az elhasznált növényi zsiradék a vendéglátásban és a háztartásokban egyaránt keletkezik és a veszélyes hulladékokról szóló 102/1996(VII.12) Korm. számú rendelet szerint Magyarországon veszélyes hulladéknak számít. (V 12102 romlott és elhasznált növényi olajok) Arra, hogy az elhasznált növényi olajok mekkora reális veszélyt jelentenek a környezetre, itt most nem érdemes kitérni, mert ettől függetlenül annak kezelésére és adminisztrációjára, valamint az ezekkel


117

kapcsolatos mulasztásokra ugyanazok a szabályok és szankciók vonatkoznak, mint bármely más II. osztályú veszélyes hulladékra. Jellemző, hogy sok vendéglátóhelyen nem tudják, hogy erre az anyagra milyen speciális szabályok vonatkoznak és előfordul, hogy közvetlenül állatok etetésére használják vagy egyszerűen leöntik a szennyvízelvezető rendszerbe, ahol dugulásokat okozhat és ahonnan a legtöbb esetben élővízbe távozik. Magyarországon az elhasznált növényi olajok, mint veszélyes hulladékok begyűjtésére egyetlen vállalat rendelkezik országos engedéllyel. Tevékenységét valóban az egész ország területén végzi, igen kedvező feltételekkel veszi át a hulladékot, így gyakorlatilag monopolhelyzetben van. Mivel a hulladékból előállított termékének jó piaca van, érdekelt abban, hogy minél több hulladékot vegyen át, így ennek a hulladéknak a termelőit környezetvédelmi szempontból kívánatos magatartásra, a hulladékhasznosításra történő átadására ösztönzi. A környezetvédelmi hatóságok soha nem kifogásolták tevékenységét. Évente több ezer tonna növényi olajat hasznosítanak. Szintén nem tartozik az esettanulmány tárgykörébe, de a hazai viszonyokra jellemző, hogy Magyarországon az étkezési célú növényi olaj felhasználás a begyűjtött mennyiség többszöröse. Nyilvánvaló, hogy a hulladékká vált növényi olajok nagyobb részét környezetkárosító módon és szabálytalanul kezelik. 1999. májusában Belgiumban egyes állati takarmányokban a megengedett határértéket többszörösen meghaladó dioxin koncentrációt mértek. A magyar állategészségügyi hatóság – nyilván a magyar húsexport elleni támadásokat megelőzendő – azonnal megtiltotta takarmány előállítását elhasznált növényi olajokból. Azok a vendéglátó-ipari vállalatok, vendéglátóhelyek, konyhák kerültek nehéz helyzetbe, amelyek korábban – szabályosan - szerződést kötöttek a hulladékhasznosító céggel és évről-évre elkészítették a veszélyeshulladékbevallásukat. Egyrészt napi működésük részévé vált az elhasznált sütőzsiradék elkülönített gyűjtése és rendszeres átadása, másrészt köztudott volt, hogy náluk sok ilyen típusú hulladék keletkezik. Annak hírére, hogy a hulladékhasznosító vállalat termékének forgalomba hozatalát megtiltották, a sajtó képviselői azonnal ezeket a vállalatokat keresték meg azzal, hogy vajon mit fognak ezután kezdeni ezzel a hulladékkal. A vállalatok vezetői a Környezetvédelmi Minisztériumot ostromolták kérdéseikkel és azt követelték, hogy ha egy állami intézkedéssel lehetetlenné tették egy hulladék elszállítását, akkor egy másik intézkedéssel gondoskodjanak az így elmaradó szolgáltatás pótlásáról. Ennek a szolgáltatásnak jelenleg ugyanis csak egy alternatívája van: a veszélyeshulladékégetőben történő ártalmatlanítás. Ez azonban olyan költséges, a rendszeres begyűjtés, az edényzet biztosítása pedig olyan körülményes, hogy erre vendéglátó vállalat vezetője nem gondolhat. A szolgáltató cég ellehetetlenülésével tehát tartani lehetett attól, hogy az addig begyűjtött és hasznosított –egyébként energetikai célra is kiválóan hasznosítható anyag – szennyezőanyagként a környezetbe kerül. A helyzet végül szerencsésen megoldódott, mert az állategészségügyi hatóság, belátva szakmai tévedését, visszavonta azt a határozatát, amely szerint elhasznált növényi olajból nem szabad takarmányt előállítani. (Egyes feltételezések szerint a belgiumi takarmányba

118


kenőzsírból került a dioxin, más feltételezések a halliszt közvetítő szerepére gyanakodnak.) Az esetnek számos általánosítható tanulsága van: -

-

-

-

a veszélyes hulladék termelői között jelentős különbség van: jelentős számban vannak akik egyáltalán nem tartják be a szabályokat és nem kezelik veszélyes hulladékként az anyagot; ők gyakorlatilag semmilyen hátrányt nem szenvednek, mert a környezetvédelmi hatóságnak nincs kapacitása a jogkövetés kikényszerítésére a sok kis hulladéktermelő esetén; mivel a hulladék előírásoknak megfelelő kezelését egy abban érdekelt szolgáltató szorgalmazza, így csak azok a termelők teszik azt, akiket ez a szolgáltató megkeresett, a termelők maguktól nem keresnek lehetőséget hulladékuk szabályos kezelésére; azok a termelők, akiket e szolgáltató cég nem keresett meg, sokszor nem is tudnak környezetvédelmi kötelezettségeikről; emiatt a keletkező hulladék nagyobb része szennyező anyagként jelenik meg a környezetben; ha a szolgáltató vállalat nem folytatja működését- mivel egyeduralkodó a piacon - senki nem veszi át szerepét, a termelők körében pánik alakul ki; Magyarországon a környezetvédelmi előírások betartásának hiánya gátolja a környezetvédelmi szolgáltatások valódi piacának kialakulását.


7.

Információforrások, ajánlott szakirodalom

7.1.

Szervezetek, intézmények

Információ PHARE programokról Enlargement and PHARE Information Center Rue Montoyer 19 B-1000 Brussels, Belgium Tel: +32-2-545-9010 Fax: +32-2-545-9011 e-mail: [email protected] Honlap: http://europa.eu.int/comm/enlargement/contacts/info_centre.htm EU Bizottság Budapesti Delegációja 1016 Budapest, Bérc utca 23. Tel.: 1-209-9700 Fax: 1-466-4221 e-mail: [email protected] Honlap: http://www.eudelegation.hu/ Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Európai Tanulmányok Központja 2100 Gödöllő, Tessedik S.u. 6. Tel.: 28-410-018 Fax: 28-410-804 e-mail: [email protected] Tenderekkel kapcsolatban információ kérhető a BAU-DOK Alapítványnál 1016 Budapest, Avar u. 10. Mobil: 20-955-7686 Tel./Fax.: 1-466-8360 Honlap: http://www.pointernet.pds.hu/BAUDOK/baudok.html Külügyminisztérium: H-1027 Budapest, Bem rakpart 47. Tel.: 1-458-1000 Fax: 1-212-5918 E-mail: [email protected] Honlap: http://www.kum.hu Belügyminisztérium H-1051 Budapest József Attila u. 2-4. Tel.: 1-441-1000 e-mail: [email protected] Honlap: http://www.b-m.hu/#

119

120


Gazdasági és Közlekedési Minisztérium H-1055 Budapest, Honvéd u. 13-15. Tel.: 374-2700, Fax: 374-2925 Honlap: http://www.gkm.hu/gk/index_eu Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium: H-1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 11. Tel.: 1-301-4000, Fax: 1-302-0408 Honlap: http://www.fvm.hu/euint/euint.html Területfejlesztési programok: CBC - Területfejlesztési PHARE Programiroda 1016 Budapest, Gellérthegy u. 30-32. Tel. 1-356 9122/333 Fax. 1-488-7188 Honlap: http://www.pharereg.hu Igazságügyi Minisztérium H-1055 Budapest, Kossuth tér 4. Tel.: 1-441-3003, Fax: 441-3002 E-mail: [email protected] Honlap: http://www.im.hu Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium H-1011 Budapest Fő utca 44-50. Tel.: 1-457-3300, Fax: 1-201-5780 E-mail: [email protected] Honlap: http://www.ktm.hu Oktatási Minisztérium: H-1055 Budapest, Szalai u. 10-14. Tel./Fax: 1-332-2192, 1-302- 0038 E-mail: [email protected] Honlap: http://www.om.hu Pénzügyminisztérium: H-1051 Budapest, József Nádor tér 2-4. Tel.: 1-327-2771, 1-327-2772, Fax: 1-327-2787 Honlap: http://www.p-m.hu/home.htm Országos Mûszaki és Fejlesztési Bizottság Dr. Boromisza Tamás főosztályvezető H-1052 Budapest, Szervita tér 8. Tel.: 1-317-3144, Fax: 1-266-0802 E-mail: [email protected] Honlap: http://www.omfb.hu

Vállalkozók Európában Magyar Fejlesztési Bank (HYFERP II. program): Kovács F. László vezérigazgató-helyettes H-1051 Budapest, Nádor utca 31 Tel.: 1-428-1577, Fax: 1-428-1580 Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány: H-1062 Budapest, Bajza u. 31. Tel.: 1-342-3717, Fax: 1-342-4122 E-mail: [email protected] Honlap: http://www.mva.hu EGYÉB CÍMEK Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 5. Tel: 1-352-2579, 1-343-556 E-mail: [email protected] Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ) Kuka Búvár szerkesztőség 1117 Budapest, Karinthy Frigyes út 7. Tel.: 1-386-2648 Honlap: http://www.humusz.hu Környezetgazdálkodási Intézet 1068 Budapest, Szófia u. 9. Tel.: 1-374-3500 Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége 1133 Budapest, Hegedûs Gyula utca 68. Tel: 1-350-7271, Fax: 1-350-7274 E-mail: [email protected] Honlap: httphttp://www.kszgysz.hu Környezetvédelmi Információs Klub (KVIK) 1149 Budapest, Limanova tér 25. Tel: 1-222-2276 Köztisztasági Egyesülés 2483 Gárdony, Bóné Kálmán u. 44. Tel: (22) 355-065, Fax: (22) 355-253 E-mail: [email protected] Honlap: http://www.koztegy.hu/ Környezetvédelmi Főfelügyelőség 1011 Budapest, Fő. u. 44-50. Tel: 1-457-3300

121

122


Environmental Management and Law Association (EMLA) 1076 Budapest, Garay u. 29-31. I./1. Tel: 1-322-8462 Fax: 1-322-8462 E-mail: [email protected] Honlap: http://www.emla.hu Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület (KÖVET-INEM Hungária) 1063 Budapest, Munkácsy M. u. 16. Tel: 1-473-2290, 1-473-2291 E-mail: [email protected] Honlap: http://www.kovet.hu Magyar Kereskedelemi és Iparkamara 1055 Budapest, Kossuth tér 6-8. Tel.: 474-5101, Fax.: 474-5105 E-mail: [email protected] Honlap: http://www.mkik.hu BKIK EU-Iroda 1016 Budapest, Krisztina krt. 99. V./514 Tel.: 1-488-2178, 1-488-2000/2495, 2498 fax: 1-488-2180, 1-488-2181 e-mail: [email protected] Euro Info Service (Európa Ház) 1138 Budapest, Margitsziget Tel.: 40-30-20-10, Fax: 350-9032 E-mail: [email protected] Honlap: http://www.euroinfohu EU-MIK Az Európai Unió Magyarországi Innovációs Központja (OMIKK) 1011 Budapest, Gyorskocsi u. 5-7. Tel.: 1-457-5340, Fax: 1-457-5341 E-mail: [email protected] Honlap: http://irc.info.omikk.bme.hu Regional Environmental Center for Central and Eastern Europe (REC) 2000 Szentendre, Ady Endre u. 9-11 Tel: (26) 311-199 Honlap: http://www.rec.org EUROPARTENARIAT DGXXIII 200 Rue de la Loi - AN80 4/11 B-1049 Brussels, Belgium Fax: +32-2-295.17.40

Vállalkozók Európában EUROPARTENARIAT DGXVI 200 Rue de la Loi - CSM2 03/93 B-1049 Brussels, Belgium Fax: +32-2-296-3315 EURO INFORMÁCIÓS KÖZPONTOK Budapest Euro Információs Központ Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITD-Hungary) 1016 Budapest, Andrássy út 12 Pf. 222 Tel.: 1-472-8130 Fax.: 1-472-8131 Honlap: http://www.itd.hu/itdheuro.htm E-mail : [email protected] Nyíregyháza Euro Információs Központ PRIMOM Vállalkozásélénkítő Alapítvány Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye 4400 Nyíregyháza, Víz u. 21/B Tel.: 42-414-188, Fax.: 42-414-188 Honlap: http://www.users.broadband.hu/primomth E-mail : [email protected], [email protected] Pécs Euro Információs Központ Pécs-Baranya Kereskedelmi és Iparkamara 7625 Pécs, Majorossy I.u. 36 Tel.: 72-507-162, Fax.: 72-507-170 Honlap: http://www.pbkik.hu/eic E-mail: [email protected] Salgótarján Euro Információs Központ Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara 3100 Salgótarján, Alkotmány út 9/A. Tel.: 32-520-866, Fax.: 32-520-866 Honlap: http://www.ccinograd.com E-mail : [email protected] Szeged Euro Információs Központ Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara 6701 Szeged, Tisza Lajos körút, 2-4 Tel.: 62-486-987/146, Fax.: 62-426-149 Honlap: http://www.csmkik.hu/eic E-mail : [email protected] Szekszárd Euro Információs Központ Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara 7100 Szekszárd, Arany János u. 23-25 Tel.: 74-411-661, Fax.: 74-411-456 Honlap: http://www.tmkik.hu E-mail : [email protected]

123

124


Szolnok Euro Információs Központ Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kereskedelmi és Iparkamara 5000 Szolnok, Verseghy Park, 8 Tel.: 56-510-610, Fax.: 56-370-005 Honlap: http://www.jnszmkik.hu E-mail : [email protected]

7.2.

Hasznos Internet címek

Magyarnyelvű honlapok SZERVEZET HONLAP cím Magyar Kereskedelemi és http://www.mkik.hu Iparkamara EU Bizottság Budapesti Delegációja http://www.eudelegation.hu Tenderekkel kapcsolatban információ http://www.pointernet.pds.hu/BAUDOK/baudok.html kérhető a BAU-DOK Alapítványnál Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITD http://www.itd.hu/itdeuro.htm Hungary) Euro Info Központja PROMEI http://www.promei.hu Miniszterelnöki Hivatal http://www.meh.hu Környezetvédelemi Minisztérium http://www.ktm.hu Külügyminisztérium http://www.mfa.gov.hu OMIKK http://www.omikk.hu Euro Info Service (előfizetéses, http://www.euroinfo.hu jelszóval) Budapesti Kereskedelemi és http://www.bkik.hu Iparkamara PHARE ügyeke koordinálása http://www.meh.hu/pharekoord/home (jelszóval) Környezetvédelmi Szolgáltatók és http://www.kszgysz.hu Gyártók Szövetsége Hulladék Munkaszövetség http://www.humusz.hu Az Európai Unió Magyarországi Innovációközvetítő Központjának http://irc.info.omikk.bme.hu honlapja Területfejlesztési PHARE http://www.pharereg.hu/hungarian/hfomenu.htm Programirányító Iroda Európai Unióval kapcsolatos linkekek http://www.worldbank.hu/eulinks.htm gyűjteménye Eufórium - Társadalmi egyeztetés a http://www.euforium.hu csatlakozásról


125

Idegen nyelvű honlapok SZERVEZET HONLAP cím Europages:The European http://www.europages.com Business Directory Family Firm Institute http://www.ffi.org Fédération des Experts Comptables Européens http://www.euro.fee.be (FEE) Euro Information Service European Commission Host Organisation http://www2.echo.lu/echo/en/menuecho.html (ECHO) Information Market http://www2.echo.lu Europe (I*M) International Organisation for http://www.iso.ch/iso/en/ISOOnline.frontpage Standardization (ISO) International Small Business Consortium http://www.isbc.com (ISCB) Organisation for Economic Co-operation http://www.oecd.org and Development (OECD) SINTEF-Transfer of Technology and http://www.oslo.sintef.no/fakta/96e Commercialization for SMEs World Trade http://www.wto.org Organization (WTO) Regional Environmental Center for Central and http://www.rec.org Eastern Europe (REC) Europai Unió http://europa.eu.int PHARE Information http://europa.eu.int/comm/enlargement/pas/phare/index.htm Europai Unio Környezetvédelmi http://europa.eu.int/comm/environment Bizottsága, DG XI. EuropeAid Co-operation http://europa.eu.int/comm/europeaid/index.htm Office LIFE homapage http://europa.eu.int/comm/environment/life/home.htm Europai Unió környezetvédelemi http://europa.eu.int/scadplus/leg/en/s15000.htm joganyagának kivonata Az Európai Unió Bizottsága Szóvivői http://europa.eu.int/comm/dgs/press_communication/index_en.htm Irodájának napi sajtóközleményei Enlargement website http://europa.eu.int/comm/enlargement/index_en.html Európai Parlament http://www.europarl.eu.int

126


Committee of the http://www.cor.eu.int Regions Court of Justice http://europa.eu.int/cj European Central Bank http://www.ecb.int Európai Tanács http://ue.eu.int Economic and Social http://www.esc.eu.int Committee European Investment http://eib.eu.int Bank European Court of http://www.eca.eu.int Auditors Euro-Ombudsman http://www.euro-ombudsman.eu.int Eurostat http://europa.eu.int/en/comm/eurostat Európai Környezetvédelmi http://www.eea.eu.int Ügynökség ENSZ Környezetvédelmi http://www.unep.org Program ISPA http://europa.eu.int/comm/regional_policy/funds/ispa/ispa_en.htm

7.3.

Felhasznált és ajánlott szakirodalom

COM(98) 333 final az Európai Unió Bizottsága közleményben fordult az Európai Tanácshoz (1998. május 27.), melynek címe: Együttműködés az integrációért, stratégia környzetvédelem integrálására az EU politikákba (Cardiff - 1998 június) OECD Környezeti adattár, 1999 Szerk.: Szabó E., Pomázi I., (Környezetvédelmi Minisztérium 2001.)

Dr. Árvai J. (szerk.): Hulladékgazdálkodási Könyvkiadó, Budapest, 1993

kézikönyv

Műszaki

Baráth S-né, Haraszti P-né (szerk.): Háttérinformációk, dokumentumok a hulladékgazdálkodásról (Törvényalkotási háttéranyag, a Háttérinformációk, dokumentumok c. sorozat 31. száma) Budapest, 1999. Bese E., Biacs Tamásné dr., Dorkó Zs., Markó Cs., dr. Szterjopulosz K.,:Kézikönyv a veszélyes hulladékokról Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1996. Egységes vállalkozási szemléletű szilárdhulladék Környezetgazdálkodási Projekt (LEM Project) 1994.

gazdálkodás

Helyi

Gentischer P., Hartman M., Kalas Gy., Tarnik Cs.: A lakossági fogyasztói szokások változásainak összefüggése a hulladékgazdálkodással Magyarország az ezredfordulón, MTA stratégiai kutatások, Budapest, 1997. Gulyás M.: Környezetvédelmi jogszabályismertető Környezet és Fejlődés Kiadó, Budapest, 1997.

127


Kassainé Matolics Ildikó: Gazdaságossá tehető-e a szelektív hulladékgyűjtés? A XII. Országos Környezetvédelmi Konferencián (Siófok) elhangzott előadás kézirata 1999. Koltainé dr. Pfeiffer Zs.: A települési szilárd hulladék és kezelése Környezet és Fejlődés, 1993. 10-12. Kommunális szilárdhulladék lerakók működtetése Környezetgazdálkodási Projekt (LEM Project) 1994.

és

irányítása

Helyi

Környezetvédelmi Információs Katalógus Top Point Kft., 1999. Lábody J.: Bevezetés a veszélyes hulladékok égetésének technológiájába “Ipar a Környezetért” Alapítvány, Budapest, 1995. Oláh J., O. Tóth E.: A hulladékgazdálkodás alapjai DATE, Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Kar, Szarvas, 1998. Dr. Rákosi J., Marossy Z., Zsikla Gy.: Csomagolási hulladékgazdálkodás tapasztalatai Magyarországon és az Európai Unióban Öko Rt. Budapest, 1999. Dr. Szabó I.:Hulladékelhelyezés I-IV. “Ipar a Környezetért” Alapítvány, Budapest, 1995. Szilárd hulladékokkal kapcsolatos bevételek Helyi Környezetgazdálkodási Projekt (LEM Project) 1994. U.S. E.P.A. How to Meet Requirements for Hazardous Waste Landfill Design, Construction and Closure, Noyes Data Co. New Jersey, U.S.A. 1990.

128

8.


Függelék

EU KÖZÖSSÉGI JOGSZABÁLYOK Hulladékgazdálkodás - Lista a jogközelítésről ELSŐ OSZLOP: EGK = EEC, EK = EC. Rendelet: Regulation, Irányelv: Directive. Határozat: Decision. Ajánlás: Recommendation. Közösségi jogszabály típusa, száma A Tanács 75/439/EGK irányelve és módosításai: 87/101, 91/692, 2000/76 A Tanács 75/442/EGK irányelve és módosításai: 91/156, 91/692, 96/59, 96/350 (2000/532) A Bizottság 76/431 A Tanács 78/176/EGK irányelve és módosításai: 82/883, 83/29, 91/692 A Tanács 81/972/EGK ajánlása A Tanács 84/631/EGK irányelve és módosításai: 85/469, 86/121, 86/279, 87/112 A Tanács 85/337/EGK irányelve és módosítása: 97/11/EK A Tanács 86/278/EGK irányelve és módosítása: 91/692 A Tanács 89/369/EGK irányelve és módosítása 2000/76 A Tanács 89/429/EGK irányelve és módosítása 2000/76

Közösségi jogszabály témája magyarul

Közösségi jogszabály témája angolul (eredeti szöveg) on the disposal of waste oils

az olajhulladékok elhelyezéséről, ártalmatlanításáról a hulladékról

on waste

Egy hulladékkezelési bizottság felállításáról a titán-dioxid ipar hulladékairól

setting up a Committee on Waste Management on waste of titandioxide industry

a hulladékpapír újrahasznosításáról és az újra használatáról a veszélyes hulladék Közösségen belüli határokon keresztül történő szállításának felügyeletéről és ellenőrzéséről az egyes köz- és magán létesítmények környezeti hatásainak felméréséről

concerning the re-use of waste paper and the use of recycled paper on the supervision and control within the European Community of the transfrontier shipment of hazardous waste on the assessment of the effects of certain public and private projects on the environment A környezetvédelméről, on the protection of the különösen a talajvédelemről, environment, and in szennyvíziszap particular of the soil, when mezőgazdasági használata sewage sludge is used in esetén agriculture a települési on the prevention of air hulladékégetésből származó pollution from new wastelégszennyezés incineration plants csökkentéséről a meglévő kommunális on the reduction of pollution hulladékégető from existing municipal berendezésekből waste-incineration plants (mûveletekből) származó légszennyezés csökkentéséről

129


Közösségi jogszabály típusa, száma A Tanács 90/170/EGK határozata

A Tanács 90/313/EGK irányelve A Tanács 91/157/EGK irányelve és módosításai: 93/86, 98/101 A Tanács 91/689/EGK irányelve és módosítása:94/31, 96/302, 2000/532 A Tanács 93/98/EGK határozata és módosítása: 97/640

A Tanács 259/93/EGK rendelete és módosításai: 94/575, 94/721, 96/660, 120/97, 2408/98, 1420/1999, 1999/412, 99/816, 1547/1999, 2557/2001 lásd még 94/774 A Tanács 94/62/EK irányelve és módosításai: 97/129, 1999/177, 1999/652, 2001/171, 2001/524, 97/138 A Tanács 94/67/EK irányelve módosításai: 97/283, 98/184 , 2000/76 A Tanács 96/59/EK irányelve és módosítása: 2001/68 A Tanács 1999/31/EK Irányelve és módosítása: 2000/738

Közösségi jogszabály témája magyarul az OECD döntéseinek elfogadása a veszélyes hulladék Közösségen belüli határokon keresztül történő szállításának felügyeletéről és ellenőrzéséről a környezeti információhoz jutás szabadságáról az egyes veszélyes anyagokat tartalmazó elemekről és akkumulátorokról a veszélyes hulladékról

a veszélyes hulladékok országhatáron keresztül történő szállításáról és ártalmatlanításáról

a hulladék Európai Közösségen belüli, illetve ki - és beszállításának felügyeletéről és ellenőrzéséről

Közösségi jogszabály témája angolul (eredeti szöveg) on the acceptance by the EEC of the OECD Decision/recommendation on the control of transfrontier movements of hazardous wastes on the freedom of access to information on the environment on batteries and accumulators containing certain dangerous substances on the hazardous waste

on the conclusion on behalf of the community, on the convention on the control of transboundary movements of hazardous wastes and their disposal (Basel Convention) on the supervision and control of shipments of waste within, into and out of the community

a csomagolóanyagokról és a csomagolóanyag hulladékokról

on packaging and packaging waste

a veszélyes hulladékok égetéséről

on the incineration of hazardous waste

a poliklórozott bifenilek és on the disposal of terfenilek ártalmatlanításáról polychlorinated biphenyls and polychlorinated terphenyls a hulladék lerakásról on the landfill of waste

130


Közösségi jogszabály típusa, száma A Bizottság 2000/532 határozata annak módosításai 2001/118, 2001/119 (felülírja a 94/3/EK határozatot) A Tanács 1655/2000/EGK rendelete, valamint 2001/133/EK A Tanács 1210/90/EGK rendelete

A Tanács 93/75/EGK irányelve és módosításai: 96/39, 96/127

A Tanács 761/2001/EGK rendelete és módosításai: 97/264, 2001/681, 2001/680, A Tanács 94/774/EK irányelve A Bizottság 96/61/EK határozata

Közösségi jogszabály témája magyarul hulladékjegyzékről

a környezetvédelem egy gazdasági eszközének létrehozásáról (LIFE) az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és európai információs és megfigyelő hálózatának alapításáról a veszélyes vagy szennyező áruk tárolására vagy szállítására használt tartályok minimum követelményeiről az ipari szektorban mûködő cégek önkéntes részvételének lehetőségéről a Közösség ökomenedzsment és auditálási rendszerében konszignációs-jegyzék (hulladék-gazdálkodás) integrált szennyezés megelőzés és ellenőrzése

A Tanács 1420/1999/EK Rendelete és módosításai: 1208/2000, 2630/2000, 1800/2001, 2243/2001

a nem-OECD országba szálított huladékokra vonatkozó szabályokról

Az Európai Parlament és Tanács 2000/53 Irányelve és módosításai: 2001/753, 525/2002, 2002/151 Az Európai Parlament és Tanács 2000/59 Irányelve

az életciklusuk végére ért jármûvekről

Az Európai Parlament és Tanács 2000/76 Irányelve Javaslat Tanácsi rendeletre COM(99)31 final

Közösségi jogszabály témája angolul (eredeti szöveg) establishing a list of wastes pursuant to Article 1 (a) of Council Directive 75/442/EEC on waste establishing a financial instrument for the environment (LIFE) on the establishment of the EEA and the European environment information and observation network concerning minimum requirements for vessels bond for or leaving community ports and carrying dangerous or polluting goods allowing voluntary participation by companies in the industrial sector in Community ecomanagement and audit scheme establishing a list of hazardous waste concerning integrated pollution prevention and control establishing common rules and procedures to apply to shipments to certain nonOECD countries of certain types of waste on end-of life vehicles

a hajókon keletkező hulladékok fogadására készült kikötői létesítményekről a hulladékégetésről

on port reception facilities for ship-generated waste and cargo residues

a hulladékkezelési statisztikáról

on waste management statistics

on the incineration of waste

131


Közösségi jogszabály típusa, száma Javaslat Parlamenti és Tanácsi rendeletre COM(2000)347 final Javaslat Parlamenti és Tanácsi rendeletre COM(2000)347 final

Közösségi jogszabály témája magyarul a hulladék elektromos készülékekről

Közösségi jogszabály témája angolul (eredeti szöveg) on waste electrical and electronic equipment

bizonyos veszélyes anyagok on restriction of the use of használatának korlátozásáról certain hazardous substances elektromos készülékekben in electrical and electronic equipment

1. AZ EURÓPAI UNIÓ KÖRNYEZETVÉDELME ÉS HULLADÉKGAZDÁLKODÁSA AZ EU KÖRNYEZETVÉDELMI POLITIKÁJÁNAK JOGFORRÁSAI ÉS ALAPELVEI,

Recommend Documents