1. AZ ÁLLAM SZEREPE A MIKROGAZDASÁGBAN Gyakran felmerül, hogy a piac és az állam egymást kizáró intézmények. Neves közgazdászok között is találkozhatunk hasonló nézetet vallókkal (Pl. A.Smith, M. Friedman). A közgazdászok más csoportjai szerint a fejlett piacgazdaságban is szükség van állami beavatkozásra (J.M. Keynes, Kornai János). A gazdasági szereplők önérdekének követése általában hatékony piaci működéshez vezet. A piaci mechanizmusok összehangolják a piaci szereplők egyéni döntéseit és hatékonyan szervezik meg az erőforrások elosztását és felhasználását. Sokszor előfordulnak azonban piaci kudarcok, amikor a tisztán piaci mechanizmusok által eredményezett allokáció eltér a társadalmilag optimálisnak tekintett erőforrás allokációtól. Ilyen helyzetek: 1. Monopóliumok működése 2. A piac nem szándékolt mellékhatásai 3. Közösségben fogyasztható javak
1.1.
Az állam szerepe a monopóliumok szabályozása terén
A monopólium jóléti veszteséget okoz a társadalomnak, ennek ellenére gyakran elkerülhetetlen a monopólium kialakulása. Ilyen körülményeket ismertünk meg a nem tökéletes verseny tárgyalása során. A közszolgáltatások általános jellemzője, hogy nagy állandó költségekkel jár a tevékenység megszervezése, miközben az egységnyi többletkibocsátás határköltsége alacsony (pl. telefontársaság hálózatának kiépítése drága, de egy további vonal határköltsége már kicsi). Ezt a helyzetet természetes monopóliumnak nevezzük. Ilyen esetben a monopol ár megengedése nem Pareto hatékony, de a versenyzői ár (P=MC) veszteséget jelent a szolgáltató vállalatnak (a korábban említett az alacsony MC miatt). Az államnak törekedni kell arra, hogy a piac minél zavartalanabbul működjön. Szabályozással állami működtetéssel, a fogyasztók érdekeinek védelmét kell biztosítania.
1.2.
Az állam szerepe az externáliák terén
A piaci tranzakciókban mindig két szereplő vesz részt, egyik mint előállítója, kínálója a jószágnak, a másik mint vevője, felhasználója. A tranzakció kettőjük megegyezése alapján valósul meg. A piaci tranzakció nem biztos, hogy csak a résztvevőket érinti, lehet egy harmadik szereplő, aki a tranzakcióban nincs benne, mégis érzékeli. A piaci tranzakció – nem szándékolt – külső gazdasági hatását, amely egy másik személy helyzetét, ellentételezés nélkül befolyásolja externális hatásnak hívjuk. Az externális hatás lehet pozitív, vagy negatív. Pozitív externális hatás esetén a külső szereplők helyzete kedvező irányba változik, például az útépítésnek köszönhetően nem csupán A-ból B-be lehet eljutni, de jót tesz a térség gazdaságának, turizmusának stb., azaz összességében a társadalom által érzékelt hatás kedvezőbb, mint a tranzakcióban szereplők egyéni hasznossága.
Negatív externália esetén a nem szándékolt hatás kedvezőtlen. Például a szennyező termelés esetén a környezetszennyezés rontja az ott lakók életminőségét, pótlólagos költségeket okoz a szennyezés elhárítása (víztisztítás stb.), azaz összességében a társadalom nagyobb költségeket érzékel, mint a tranzakcióban részt vevők. Annak érdekében, hogy egy adott tevékenység valamennyi, a társadalmi hatásokat is figyelembe vevő hatását – hasznát és költségét – elemezni tudjuk, két új fogalmat kell bevezetni: • A társadalmi határhaszon (marginal social benefit-MSB) egy jószág pótlólagos előállításával és elfogyasztásával járó összes hasznosságváltozás. • A társadalmi határköltség (marginal social cost-MSC) egy jószág pótlólagos egységének előállítása miatt felmerülő összes költség. Negatív externália esetén a társadalmi határköltség (MSC) nagyobb, mint az egyéni költségek (MC).Ekkor az összes költség figyelembe vétele alacsonyabb piaci egyensúlyt jelent. Az állam feladata, hogy különféle eszközökkel biztosítsa, hogy a gazdasági szereplők döntése a valós költségek figyelembe vételével (MSC) történjen.
MSC
P
S=MC zB zC zA
D=MU
Qhatékony Qpiaci
Q
Pozitív externália esetén a társadalmi hasznosság MSB nagyobb, mint az egyéni hasznosság (MU). Ekkor az államnak ösztönöznie kell a kibocsátást, hogy a kínált mennyiség az optimálisnak tekintett szintre növekedjen.
P
S=MC zB zC zA MSC D=MU
Qpiaci Qhatékony Q Pozitív és negatív externália együttes fennállása esetén az externális hatások nagysága a döntő. Az externális hatások, főleg a negatív externália mérséklése olyan törvényeket és emberi magatartást igényel, ami hátrányt okoz a szennyezést, kárt okozónak. Ilyen eszközök lehetnek; az adók, amit a szennyezőre vetnek ki; a környezetvédelmi beruházások előírása vagy a társadalmi együttélés olyan szabályozása, amely a másoknak kárt okozót hátrányos helyzetbe hozza. A különböző elméleti és gazdaságpolitikai irányzatok eltérően vélekednek az externális hatások kezeléséről. Egy közös jellemzőjük van, ami szerint a pozitív externáliát támogatni kellene, például adókedvezménnyel vagy szubvencióval. Ezzel olcsóbbá válna a termelés, ami a kibocsátás növelését ösztönözné.
1.3.
Az állam szerepe a közjavak biztosítása terén
A javak egy hányadát, nem egyénileg, hanem közösségben fogyasztjuk. Ilyenek például a kulturális, oktatási, egészségügyi szolgáltatások, a kommunális ellátás feltételei (út, víz, csatorna stb. hálózat). E javaknak az egyéni hasznossága nehezen vagy egyáltalán nem állapítható meg, de szükség van rájuk. A közösségben fogyasztott javakat nem a piaci feltételeknek megfelelően vagy nem teljesen a piacra bízva kell megteremteni. A javak csoportosítása a következők szerint történhet: Alapvetően két csoportot különböztethetünk meg: a szabad és a gazdasági javak csoportját. A szabad javak korlátlanul állnak rendelkezésre és nem kell értük versengenünk. Ilyen a levegő és a víz például. A fogyasztás jellege szerint a gazdasági javakat alapvetően két csoportba sorolhatjuk. Egyik csoportba azok a javak kerülnek, amelyekért a fogyasztók versenyeznek, mert felhasználójuk csak egy ember lehet. E javakra jellemző, hogy egyik ember fogyasztása kizárja, más általi
fogyasztásukat. Így a megszerzésüket rivalizálás jellemzi, tehát csak az tudja elfogyasztani, aki megszerezte a jószágot, ezért versenyezni kell másokkal a piacon ill., ahol fellelhető a termék. Ezeket a javakat magánjavaknak nevezzük. A javak másik csoportját közösségben, több ember egyszerre használja, egyik ember élvezete nem gátolja azt, hogy mások is hasznosítsák az adott jószágot, szolgáltatást. Ilyenek például a kulturális szolgáltatások. E javakról elmondhatjuk, hogy egyszerre, adott időpontban többen is kielégíthetjük velük a szükségletünket, anélkül, hogy bárkit gátolnánk a szükséglete kielégítésében. Ez utóbbi javakat közjavaknak nevezzük. A közjavaknak két csoportja határolható el. Az egyikbe a tiszta közjavakat soroljuk. Esetükben vagy nem oldható meg a fogyasztók egy részének kizárása a fogyasztásból, van megoldható ugyan, de nem lenne racionális. Itt nem lép fel rivalizálás a fogyasztók között, mert az egyik fogyasztó fogyasztása nem csökkenti a rendelkezésre álló készleteket. Tiszta közjószágnak tekinthető a honvédelem, vagy a védőoltások. A közjavak másik csoportját a vegyes javak alkotják. Ezek a magánjavak és a közjavak tulajdonságait egyszerre hordozzák. A vegyes javak egyike a meritokratikus javak, amelyek az állam szerepvállalása nélkül is megszerveződnének, ám akkor kevesebben vennék azokat igénybe.. Itt a kizárás nem célszerű, mivel a tevékenységnek pozitív externális hatást tulajdonítanak. Ide sorolható az oktatás, ahol ugyan kizárható lenne a fogyasztók egy része a fogyasztásból (például aki nem fizet érte), ám a kizárás nem feltétlenül célszerű, mert így a pozitív externális hatás nem érvényesülhetne.. Itt azonban már megfigyelhető a magánjavakra jellemző rivalizálás (gondoljunk csak a felsőoktatási helyekért folyó versenyre). A vegyes javak másik típusa a díjköteles javakat takarja,a hol a díjszedés megoldható, így a fogyasztók egy részét ki lehet zárni a fogyasztásból A közösségi fogyasztás azonban itt is fennáll. Jó példa a díjköteles javakra a kábel TV és a tömegközlekedés. Árak meghatározása Akinek magán jószágra van szüksége, a piacon azt az árat hajlandó megfizetni, amennyire számára hasznos a jószág. Ha az ár magas a saját értékítélete (hasznosság) szerint, nem fogja az egyén megvásárolni, keres egy másik hasonló célt szolgáló jószágot, aminek az ára elfogadható számára. Tehát a magánjavak ára tükrözi a jószág határhasznát, ezért piaci tranzakciók révén biztosítható a szükségletnek megfelelő jószágmennyiség megszerzése. A termelő költségeinek ismeretében szintén egyértelműen meghatározhatja kínálati magatartását. A kereslet és a kínálat pedig a piaci árat alakítja. A közjavaknak is van egyéni értékelése, hiszen a felhasználók azért veszik igénybe, mert hasznosnak tartják. Tényleges árat közjavak esetén nem nagyon lehet az egyéni hasznosság alapján megállapítani. Mivel egyik ember általi felhasználás nem korlátozza a másik ember fogyasztását, így nem érdekeltek az együttfogyasztók, hogy a tényleges értékítéletüket kinyilvánítsák. Ha a közjószág árát az egyéni határhaszon alapján próbálnánk meghatározni azt tapasztalnánk, hogy minden felhasználó „leértékeli” a jelentőségét, csakhogy kevesebbet fizessen. Ha a fogyasztó fizetség nélkül is hozzájuthat a közjavak használatához, nem lesz érdekelt abban, hogy fizessen érte. Ez a potyautas magatartás. A közjavakat nem lehet tiszta piaci tranzakció révén biztosítani, az ellátásukban az államnak kiemelkedő szerepe van. A közjavak előállítása költségekkel jár, amit fedezni kell valamilyen forrásból. A közjavak megteremtésének forrása lehet az állam által beszedett adó, vagy az igénybevételért lehet térítést kérni.
Kereslet meghatározása Magánjavak esetén a piaci kereslet az egyéni keresleti függvények horizontális összegzésével határozható meg. Ilyenkor tulajdonképpen a keresett mennyiségeket (amelyek az ár függvényében alakulnak) adjuk össze). Közjavak esetén ez a logika nem követhető a közösségi fogyasztás miatt. Például ha az egyik fogyasztó adott áron két a másik fogyasztó 3 terméket szeretne vásárolni, együttes keresletük öt darab lesz. Ha azonban az egyik fogyasztónak egy autóútra van szüksége, hogy bejusson a munkahelyére és a szomszédjának szintén, együttes keresletük nem két autóút lesz, hiszen együttes fogyasztás valósulhat meg. Közjavak esetén ezért az egyéni keresleti függvények vertikális összegzésével tudjuk meghatározni a piac keresletet.
