1
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ MENTESSÉGEK, KEDVEZMÉNYEK
RENDSZER
FELÉPÍTÉSE,
ELVEI,
A magyar adórendszer 1988-as reformja után egy önbevalláson alapuló, a jövedelmeket azok keletkezési forrásától függetlenül, egyazon mérce szerint kezelő, az egyenlő közteherviselés elvét szem előtt tartó, a magánemberek jövedelmeit adóztató, személyi jövedelemadó rendszer jött létre. A törvény számtalan módosítást ért meg, míg mai formáját 1995-ben elnyerte. Az azóta elfogadott módosítások pedig ebbe a szövegbe ágyazva jelennek meg. 1.1
A személyi jövedelemadó főbb elvei és sajátosságai
Az l995. évi CXVII törvény (személyi jövedelemadó törvény) szabályozási elvei - némi egyszerűsítéssel - a következőek: 3. a jövedelemaranyos közteherviselés alkotmányos követelményét - az adott lehetőségek határain belül - igyekszik megvalósítani, 4. 2011-ig az adótábla illetve a minimálbért tehermentesítő adójóváírás olyan adóterhelés irányba hatott, hogy azok a jövedelemtulajdonosok, akik költségelszámolásra (és áthárítására) képtelenek - például a munkabérből, munkanélküli ellátásból élők - ne kerüljenek az adó miatt rosszabb pozícióba, mint a vállalkozók, 5. az önálló és a nem önálló tevékenységből származó jövedelem után az első forinttól adózni kell; 6. a szja prioritáskent kezeli a befektetések, megtakarítások különleges preferálását, külön jövedelemként történő adózását. Ennek megfelelően a magyar szja a következő sajátosságokkal rendelkezik: - személyi jellegű, - általános, - önadózásra épít, - több csatornán kedvezményez, - az igazságosság és méltányosság elvén nyugszik, - adókedvezmény csak akkor adható, ha a szerződés megvalósítja a szabály célját. 1.2
A személyi jövedelemadó hatálya
Minden adótörvény első paragrafusaiban definiálja azt, hogy pontosan kikre – például magánszemélyekre, társas vállalkozásokra – vonatkozik és milyen tevékenység esetén lépnek életbe az előírásai. Ezt nevezik a törvény hatályának. A személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya a magánszemélyre (természetes személyre) annak jövedelmére (elvileg bármilyen forrásból és bármilyen formában megjelenő jövedelmére) és az e jövedelemmel összefüggő adókötelezettségre terjed ki. Ez az elvi deklaráció azonban számos tényezőn keresztül érvényesül a szabályozásban és mint arról meg később részletesen szó lesz – a maga "tiszta" formájában sehol sem találkozhatunk vele.
Az első befolyásoló tényező maga a nemzetközi gazdasági élet, az általa szükségszerűen kialakult kapcsolatrendszer, amely az adók területen két- és többoldalú nemzetközi egyezmények formájában (is) érvényesül. Erre tekintettel rendezni kellett a magyar személyi jövedelemadó törvény és a kettős adóztatás elkerüléséről (valamint más adókat is érintő) nemzetközi egyezmények egymáshoz való viszonyát alá-és fölérendeltségi pozíciójukat. Az első (az l987. évi VI. törvény) óta változatlan szabály a nemzetközi egyezmények primátusa, feltétlen elsőbbsége a magyar adójoghoz képest. Ennek megfelelően, ha nemzetközi egyezmény a személyi jövedelemadó törvénytől eltérően rendelkezik, az egyezmény szabályait kell alkalmazni. Ilyen egyezmény hiányában a viszonosság elvet lehet alkalmazni A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszternek a külügyminiszterrel egyeztetett állásfoglalása az irányadó. Fontos – hatályt érintő – rendelkezés, miszerint a külföldről származó jövedelem adókötelezettségét – a nemzetközi egyezmények es a viszonosság figyelembevételével – a személyi jövedelemadó törvény szerint kell megállapítani. (Ha tehát például egy nemzetközi egyezmény alapján az adott külföldi jövedelmet Magyarországon kell adóztatni, akkor e jövedelemre egészében a magyar törvény szabályai alkalmazandók.) A törvény azonban nem mindenkire vonatkozik egyformán, hatóköre egyes magánszemélyekre egészében, másokra részben vonatkozik. A rendelkezéseit azokra a magánszemélyekre kell egészében alkalmazni, akik un. belföldi illetőségűek. A külföldiek esetében amennyiben azok külföldi illetőségűek, csak a belföldről származó (tehát magyarországi) jövedelmükre terjed ki a magyar adókötelezettség. Rájuk a törvény tehát részben vonatkozik csak. Az előző differenciáláshoz hasonlóan a jövedelmek forrása tekintetében is eltérő a hatóköre. A belföldi illetőségű magánszemély összes (bel- es külföldi) jövedelme e szerint adóköteles, a külföldi illetőségű magánszemély esetében azonban csak a forrásból szerzett jövedelem tartozik a magyar szabályozás alá. (Tehát a külföldi külföldi jövedelme nem!).
törvény törvény belföldi személy
A külföldiek részleges adókötelezettsége mellett további "önkorlátozó" rendelkezéseket is találunk a törvényben, bár az alapelvei között deklarálja, hogy "a magánszemély minden jövedelme adóköteles", azonban rögtön ezután azt a megengedő szabályt tartalmazza, miszerint ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt a személyi jövedelemadó törvény alapelveinek figyelembevételével más törvény (de csak törvény) is megállapíthat. (Tehát a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni többek között azokat a bevételeket, amelyek a személyi jövedelemadó törvény, vagy más törvény szerint adómentesek. ) 1.2.1
Az adóalany: magánszemély illetősége
A személyi jövedelemadó alanya a magánszemély, életkorra, nemre, fajra, nemzetiségi, állampolgársági, vallási stb. hovatartozására tekintet nélkül. Mint arról már szó volt, az illetőségnek különös jelentősége van az adókötelezettség terjedelmét illetően. (A belföldi illetőségű személy összes jövedelme, a külföldinek csak a belföldről származó jövedelme adóköteles ) Az illetőség eldöntése csak látszólag egyszerű feladat, hiszen nem korlátozódik pusztán egy állandóan bejelentett lakhelyre, vagy munkahelyre.
Belföldi illetőségű magánszemélynek számít egy természetes személy: -
ha magyar állampolgár. De ha ennek alapján nem dönthető el, például valaki kettős állampolgár, egyéb szempontokat is figyelembe kell venni. Az előzőekből értelemszerűen következik, hogy külföldi illetőségű az a magánszemély, aki nem minősül belföldi illetőségűnek.
-
Ha állandó lakóhelye, Magyarországon van. (Az állandó lakóhely az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be.)
-
Ha ezek egyike sincs Magyarországon, akkor az illetőséget a más államban lévő állandó lakóhely határozza meg.
-
Amennyiben valakinek több állam területen is van állandó lakóhelye, akkor az illetékességet a létérdekek központja határozza meg. A létérdekek központja azt az államot jelenti, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb családi, gazdasági kapcsolatok fűzik.
-
Ha a magánszemélynek egyik állam területen sincs állandó lakóhelye, sem létérdekének központja, avagy mindkét államban van, akkor az illetőséget a szokásos tartózkodási hely szerint kell figyelembe venni. (A szokásos tartózkodási hely fogalmát az Arti. 97. § g) pontja tartalmazza, e szerint a magánszemélynek akkor van Magyarországon szokásos tartózkodási helye, ha - a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve - legalább l83 napot belföldön tartózkodott. )
Mint látható, meglehetősen többoldalú az illetőség megállapításának kérdése. Ennél egyszerűbb adózási szempontból meghatározni, mit érthetünk belföld alatt? A törvény szerint belföld a Magyar Köztársaság területe, beleértve a vámszabadterületet is. 1.2.2
Az adó tárgya, a jövedelem, a jövedelem származása
Az adó alanyáról szóló ismertetésből is kitűnik, hogy alapvető fontosságú egy magánszemély illetősége. A másik fontos szempont viszont a következő, pontosan honnét származik az adózás tárgya, a jövedelem? Az adott jövedelem származási helye ugyanis meghatározza, hogy a bel- es külföldi illetőségű magánszemély esetében adóztatható-e. Belföldről származik a jövedelem, ha -
belföldi illetőségű munkáltatóval, megbízóval létesített jogviszonyból származik, függetlenül a tevékenység tényleges folytatásának a konkrét földrajzi helyétől; (például valaki kiküldetésben dolgozik egy másik államban,)
-
belföldön végzett tevékenységből származik, a munkáltató, megbízó illetőségétől függetlenül (belföldön dolgozik),
-
belföldön levő vagyonból (például belföldi lakás, termőföld bérbeadásából) keletkezik.
Fontos kiegészítő rendelkezés, miszerint a munkáltató, a megbízó akkor minősül belföldi illetőségűnek, ha belföldön székhellyel, telephellyel (ez utóbbihoz értve a képviseletet is)
rendelkezik, vagy mint magánszemély belföldi illetőségű. (A székhely, a telephely fogalmát az Art 97. § h) és i) pontjai tartalmazzák.) Külföldről származik a jövedelem, ha külföldi illetőségű munkáltatóval, megbízóval létesített jogviszony alapján külföldön végzett tevékenységből származik; külföldön levő vagyonból keletkezik. Külföldön végzett tevékenység esetén a másik állam joga, valamint a kettős adóztatás elkerüléséről kötött kétoldalú egyezmény lesz a meghatározó. De mindenképpen az adott külföldi állam joga szerint kell a jogviszonyt minősíteni. (Fontos kiegészítő rendelkezés, hogy a kamat, osztalék és az árfolyamnyereség akkor tekintendő külföldről származónak, ha a jövedelem folyósítója a belföldi jogszabályok alapján külföldi illetőségűnek minősül) Itt kell megismerkednünk egy fontos közvetítővel, a kifizető fogalmával. A személyi jövedelemadózásban előírt kötelezettségeknek, például a havi jövedelem után kiszámított adóelőlegnek a befizetését nem az adózás alanyai, vagyis a magánszemélyek végzik, hanem azok a cégek, amelyektől fizetést, járandóságot, megbízási díjat kapnak. Ezeket hívja a törvény kifizetőnek: a "kifizetői" státusnak kitűntetett szerepe, jelentősége van a magyar SZJA végrehajtásában, az adóbevételek befolyásában. Számos esetben működnek közre a kifizetők az adóztatásban, levonják az adóelőleget, vagy a korábbi adóhiányt a náluk kapott jövedelemből, a munkavállaló kérésére elkészítik az éves adóbevallást és elszámolnak a különbözettel stb. De akadnak másféle elszámolások is, bizonyos esetekben a magánszemélynek juttatott jövedelem után a kifizetőt terheli az adófizetési kötelezettség (pl természetbeni juttatás után). A kifizető fogalmat az Art 97. § j. pontja határozza meg a következők szerint: a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, az egyéni vállalkozó, a közös név alatt működő polgári jogi társaság, a szakcsoport, a társasház és a társasüdülő. A megbízót kifizetőnek kell tekinteni akkor is, ha valamely összeget közvetítő (posta, pénzintézet) útján fizet ki, kivéve, ha a közvetítő a magánszeméllyel kötött szerződés alapján a bevételt elszámolja. Kifizető tehát lehet magánszemély is, ha egyéni vállalkozó. (Az egyéni vállalkozók személyi jövedelemadózásáról az V.8. fejezetben lesz szó.)
A személyi jövedelemadózás a gyakorlati működtetés szempontjából tehát "hárompólusú" struktúra, ahol az adó alanya a magánszemély, a törvényt végrehajtó államhatalmat a rá ruházott jognál fogva a Nemzeti Adó-és Vámhivatal, vagyis a NAV képviseli, de az adót a levont adóelőleg formájában tulajdonképpen a kifizetők fizetik be. A kifizetők tevékenységükről tájékoztatják az adóhatóságot az úgynevezett kötelező tájékoztatáson keresztül, miközben igazolást is állítanak ki munkavállalóknak a náluk keresett jövedelemről és természetesen a levont és befizetett adóelőlegekről. (A kifizető különleges felelősségi helyzetet mutatja a személyi jövedelemadó rendelkezése, amely szerint, ha a kifizető az adóelőleget a dolgozótól levonta, akkor a NAV a továbbiakban azt csak a kifizetőtől követelheti.) 1.3
Az adókötelezettség fogalma
Az adófizetések kapcsolatos kötelezettségek csak egyik részét teljesítik a kifizetők. A kötelezettségek másik része az adózót terheli. Az adókötelezettségek tehát a következőek: bejelentés, nyilatkozattétel, az adóalap és adó-megállapítás, bevallás készítése, az adóelőleg és adó fizetése, adólevonás, nyilvántartás vezetése, a bizonylat-kiállítása, adatszolgáltatás, az iratok megőrzése. Az adófizetők kötelezettségeit a személyi jövedelemadó törvény mellett a már többször említett, az adózás rendjét szabályozó törvény együttesen tartalmazza.
Az adókötelezettség egyes elemei közül némelyek minden adóköteles jövedelem típusra vonatkoznak (például adófizetési kötelezettség), míg mások csak meghatározott jövedelemtípusnál jelentkeznek (például bejelentési kötelezettség). Az általános jellegű nyilatkozattételi kötelezettséget az Art tartalmazza., az adóalap és adó megállapítás kiterjed a magánszemélyre és a kifizetőre is. Hiszen a magyar személyi jövedelemadózás az önbevallásra alapul, a természetes személy maga rögzíti az adókötelezettségét, tartja nyilván, vallja be és fizeti meg a szükséges összeget. Ha munkavállaló, akkor ezt külön nyilatkozat ellenében elvégzi helyette munkáltató, vagy az önbevalláshoz szükséges igazolásokat a kifizetésekről és a levonásokról a bevallás előtt számára átadja. De lehet kérni az adóhatóságtól az adó megállapítását is, sőt rövidesen az adóhatósági adómegállapítás válik általánossá Ebben az esetben, ha nem a kifizető számol el az adóhatósággal, hanem a magánszemély, akkor az önadózás elvének megfelelően tehát kiszámolja egyrészt az összevonás alá eső jövedelmei után fizetendő adót, másrészt a külön adózó jövedelmeinél is hasonlóan jár el, majd az adót az összes jövedelme után összeadja, az adóbevallást elkészíti, elküldi, az adót befizeti és az iratokat öt éven keresztül megőrzi. Ha a kifizetőnek kell az adóelőleget rendeznie, akkor ezt a kifizetéskor vonja le és utalja át az adóhatóságnak. A munkáltató által levont adóelőleg befizetési határideje az elszámolt hónapot követő hó l2-e. Fontos szabály, hogy bárki is adja be a bevallást, a nyilvántartások vezetése, az igazolások megőrzése, összességében a nyilvántartási kötelezettség teljesítése minden egyes esetben a magánszemélyt terheli. 1.4
A jövedelem rendszerezése
A jövedelemadó tárgya - némi egyszerűsítéssel – a magánszemély bármilyen jogcímen szerzett jövedelme. A jövedelem azonban semmiféle formában nem azonos fogalmilag a bevétellel. Általánosságban érdemes megjegyezni a következő egyszerű összefüggést: Bevétel – költség= jövedelem E szerint a jövedelem lehet egyrészt a bevétel egésze, amennyiben nem merült föl elszámolható költség. Második esetben a jövedelem a bevétel meghatározott hányada, vagy – és ez a harmadik eset – az elismert költségekkel csökkentett része. A meghatározásból kitűnik, hogy ez a definíció egyúttal tartalmazza a jövedelem megállapításának összes – a személyi jövedelemadó törvény szerint lehetséges – esetét is. Minden, a személyi jövedelemadó hatókörébe tartozó jövedelem megállapítása e három módszer valamelyikével történik. A bevétel fogalmának meghatározása – eltekintve attól az egyszerű esettől, hogy valakinek csak bérjövedelme van –, szintén hosszadalmas folyamat. A hangsúly azon van, hogy az adott vagyoni előny – bármilyen módon is került a magánszemélyhez – bevételnek minősüljön és ennek egyenes következményeként a jövedelemszámítás alapjává válik. Bevételnek minősül a magánszemély által az adóévben (főszabály szerint a naptári évben) megszerzett, a tevékenység ellenértékeként vagy más jogcímen (bármilyen jogcímen!) kapott
vagyoni érték. A megszerzés ideje a naptári év, hiszen ez egyenlő – alapesetben – az adóévvel. (Még egy későbbi elszámolásra kapott előleg is az adott adóév bevételeit gyarapítja, függetlenül attól, hogy a teljes bevételt a magánszemély akár évekkel később kapja meg. Ennek fordítottja is igaz, tehát egy utólagos fizetés eseten is a tényleges fizetés időpontja az irányadó a bevétel megszerzése szempontjából. ) A bevétel konkrét formáját elég nehéz lenne kizárólagosan meghatározni, éppen ezért a törvény példálózó jelleggel sorolja fel, de minden esetre érvényes szabály, hogy a bevétel nem függ annak megjelenési formájától, hanem az számít, azt milyen jogcímen kapta a magánszemély. A példák között szerepel természetesen első helyen a készpénz, a jóváírás, az elengedett vagy átvállalt tartozás, a kifizető által a magánszemély helyett átvállalt kiadás, a társas vállalkozásba adózatlanul befektetett vagyoni érték annak kivonásakor, a természetben kapott vagyoni értek, az utóbbihoz értve az ingó és ingatlan vagyont, a vagyoni értékű jogot, és természetesen az értékpapírt is. A költség – mint már arról szó volt – a bevétel és a jövedelem közti különbség, Általában minden tevékenységhez kapcsolódik valamilyen költség, de ezek közül csak a törvény által felsorolt eseteket, vagy a keretszabályozásba illő módszerrel meghatározott költségeket lehet figyelembe venni. A bevételt olyan kiadások csökkentik, amelyekről bebizonyítható, hogy: - a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggtek, - kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében tevékenység miatt merültek föl, - a naptári évben ténylegesen kifizetett összegről van szó, - szabályszerűen igazolt kiadás minősül. Ettől függetlenül bizonyos típusú költségeket nem enged elszámolni a törvény (például a mobil használat díjának teljes egészét), vagy bizonyos esetekben egy bevételt költségnek minősítenek (például gépkocsi használat esetén az amortizációt). Ez a meghatározás tartalmazza az összes fontos, mérlegelendő szempontot, figyeljünk föl arra, hogy eleve definiálja a naptári évet, mint azt az időszakot, amely a kiadások esetében figyelembe vehető. Ugyancsak korlátozást jelent, hogy a költségek között a csak és kizárólag a jövedelem érdekében felmerült költség számolható el.
1.4.1
Bevételnek nem számító tételek
Bizonyos jövedelmeket a személyi jövedelemadózásról szóló törvény vagy egyéb jogszabály különböző gazdaságpolitikai, vagy szociális szempontokat figyelembe véve nem tekint jövedelemnek, így mentesíti azokat a jövedelemadó kötelezettség alól. Felsorolásuk röviden a következő: • a hitel vagy kölcsön címen kapott összeg, • a hiteltörlesztésként visszafizetett összeg, kivéve a kamatot, • az adóhatóság által visszatérített adó, adóelőleg, feltéve, hogy a befizetést a magánszemély nem számolta el ráfordításként (például a személyi jövedelemadó visszatérítése ide tartozik, mert befizetése nem számít költségnek), • a bűncselekmény útján szerzett érték, ha azt a bíróság ténylegesen elvonta,
•
1.4.2
az olyan költség megtérítése, amire megbízást a munkáltatótól kapott a munkavállaló (például anyagbeszerzésre kapott előleg).
Adómentes járandóságok
Az adótörvény 2010. december 31-e előtt nem véletlenül tett különbséget az adómentes és az adót nem viselő járandóságok között. Az adómentes jövedelmet nem kellett figyelembe venni az adóbevallás kitöltésekor, vagyis láthatatlan maradt. Az adómentes jövedelem tehát nem került be az adóbevallásba szemben az adót nem viselő járandósággal, ami növelte a progressziót. 2011. január elsejével megszűnt az adót nem viselő járandóság fogalma, de eltűnt a progresszív adótábla is. A mentes kategóriába tartozik tehát azóta a nyugdíj, a hallgatói ösztöndíj, az anyasági segély, a kárpótlási jegyekért járó életjáradék, a szociális segély, az intézetben nevelkedetteknek adott életkezdési támogatás, de például válás esetén, a másik féltől kapott, a nagyobb maradó vagyoni részért fizetett megváltás összege is. Adómentes a hallgatók külföldről kapott ösztöndíja, a Kossuth a Széchenyi és a Nobel-díj, de például egy egyenruha pénzbeni megtérítése is. Szintén mentes a magánszemélynél a reprezentáció és az üzleti ajándék jogszabályban meghatározott része Szintén adómentes járandóságként adhatóak az úgynevezett cafeteriában felsorolt juttatások, többek között a munkáltató más feltételek együttes teljesülése esetén ötévente maximum 5 millió forintnyi támogatást adhat a lakáshoz jutás esetében.(A cafeteriáról részletesen lesz szó.) Az adómentes járandóságok teljes felsorolása a törvény 4. paragrafusában található. De talán érdeklődésre tarthat számot, hogy a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója részére a felsőoktatásról szóló törvény szerint az őt megillető juttatásként kifizetett ösztöndíj, a tankönyv- és jegyzettámogatás teljes összege, a diákotthoni (kollégiumi) elhelyezését kiváltó lakhatási támogatás összege is ideszámít. Külön figyelmet érdemelnek a szociális juttatások, mint a betegállomány után kapott ellátás, a gyes, a gyed, a családi pótlék, valamint a nyugdíj. A szociális ellátásban kapott járandóságok egy része adóköteles, más része nem, attól függően, hogy milyen jogcímen, jövedelempótlásként, vagy szociális juttatásként járnak. A nyugdíj korábban adómentes ellátás volt, 2007-tel kezdődően azonban adót nem viselő járandósággá változott, hogy mostanra ismét adómentessé váljon. A táppénzből, baleseti táppénzből, illetve terhességi-gyermekágyi segélyből személyi jövedelemadót, s ennek megfelelően havonta előleget kell levonni. A gyed összegét személyi jövedelemadó (és nyugdíjjárulék) terheli, a gyes adómentes járandóságnak minősül, így szja-előleg nem terheli. A gyermeknevelési támogatás szintén adómentes járandóságnak minősül, ami után nem kell adót fizetni. A munkanélküli-ellátás után személyi jövedelemadót, (és társadalombiztosítási járulékokat) kell fizetni.
A családi pótlék is hosszú utat tett meg az adómentességig, például 2009. szeptember 1-jével adóterhet nem viselő járandósággá minősült, de ez a rendelkezés azonban 2010. elején hatályát vesztette az Alkotmánybíróság döntése nyomán. Az Alkotmánybíróság a módszert kifogásolta, ugyanis, ha a családi pótlékot egy olyan szülő kapta, aki házastársával vagy élettársával élt együtt, akkor a családi pótlékot megfelezve mindkét személy bevallotta és az növelte az adóalapot. Ha egyedülálló szülő kapta a családi pótlékot, akkor csak a családi pótlék felét kell bevallania, így azt kellett hozzáadnia az adóköteles jövedelmeihez. Ez tipikusan egy splitting módszer részbeni alkalmazását jelentette.
Az egyösszegű anyasági támogatás a családi pótlékhoz hasonlóan adómentes járandóság lett. 1.4.3
Jövedelemtípusok az szja törvény szerint
A személyi jövedelemadó törvény még mindig erőteljes különbséget tesz a bevétel részét képező jövedelmek között. Az adót elvileg a teljes jövedelem, illetve az ennek az alapján a költségek figyelemvételével kalkulált összegből kellene fizetni. Ez lenne a horizontális méltányosság érvényesülésének alapvető kritérium rendszere, vagy ahogyan azt az adóreform idején megfogalmazták, minden forint egyenlő. Ez az elv azonban a maga tiszta valóságában sohasem érvényesült, hiszen a jövedelmek nem egységesen adóznak, és nem minden, különböző forrásból származó jövedelmet kell összevonni. Ráadásul, az összevonás ténye nem is a családon belül érvényes, hanem személyekre vonatkozik, hiszen az adó alanya a legkisebb gazdasági egység, a személy és nem a család. Másrészt a személy különböző forrásból származó jövedelmei ugyanakkora kulccsal, de a költségelszámolások és kedvezménye különböző szabályai miatt – mégis eltérő módon adóznak. Tehát Magyarországon két fő csoportba oszthatóak a jövedelmek: - az összevonás alá eső jövedelmekre, amelyeknél az adókulcs 15 %, - külön adózó jövedelmekre, amelyek adókulcsa ugyan megegyezik az előbbi csoportéval, de eltérőek a költségelszámolások. Ezt az adót forrásadónak is hívjuk (például osztalék, részvényárfolyam, kamat, ingóság értékesítés) és mértéke szintén15 százalék. 1.4.4
Összevonás alá eső jövedelmek
Az összevonás alá eső jövedelmek a következőek: 1.Bérből és fizetésből származó juttatások, - bér-és bérjellegű kifizetések, - munkaviszonnyal összefüggő költségtérítések - végkielégítés, jutalom, prémium - egyéb térítések 2. Önálló tevékenységből származó jövedelmek 3. Egyéb jövedelmek (például jogdíj, nem Magyarországon szervezett online póker nyereménye.) Az önállóan végzett munkáért kapott járandóságokhoz tartozik például a szellemi szabadfoglalkozásból származó jövedelem, az egyéni vállalkozásból származó bevétel, vagy éppen a lakáskiadás. (2011. január elsejétől összevonás alá eső, önálló jövedelem az ingatlan bérbeadásból származó jövedelem is, vagyis megszűnt a korábbi választási lehetőség.)
1.5
Költségelszámolások
Egy adórendszer megítélésben alapvető fontosságú, hogy a megszerzett jövedelemmel szemben milyen költségeket enged elszámolni. A jövedelem meghatározása természetesen az adótörvény feladata, de ez nem esik egybe sem a valódi (adott időszakban realizált) jövedelemmel, sem a közgazdaságtanban használt jövedelem fogalmakkal. A költségelszámolások a kapott jövedelmek speciális csoportját képezik, ezeket a bevételek alapvetően nem jövedelemként lehetett megszerezni,ii de előfordul, hogy a törvény – így a magyar szja törvény is – a kapott térítés csak bizonyos hányadát engedi költségként elszámolni. Az azon felül maradó rész pedig jövedelem lesz.iii Az elszámolható költségek körét tehát alapvetően meghatározza a törvény, az adóztathatóság és a költséglevonás egymást kiegészítő, el nem váló fogalmak: vagyis nem lehet egy kiutazási költséget elszámolni egy külföldi ösztöndíjjal szemben, ha az utóbbi adómentes jövedelem. Érdekes példa erre a szomszédos Ausztria személyi jövedelemadó rendszere, ahol a saját lakás használatát, az ott lakást jövedelemnek – ki nem fizetett, így megtakarított költségként definiálják – és ezért számít a jövedelmek közé. Tehát növeli az adóalapot az az összeg, amennyibe egy azonos lakás bérleti díja került volna, de vele szemben elszámolhatóak a lakhatás költségei.
(Magyarországon az adórendszer 1988-as indulásakor eleve létrehozták a 0 kulcsos, vagyis adót nem fizető sávot a legalacsonyabb keresetűeknek, évi 48.000 forintos kereseti határig. Ezt egészítette ki a havi 1.000 forintos alkalmazotti kedvezmény, amely a munkába járás költségeit kívánta kompenzálni. (Miután ezt az összeget az adóalapból kellett levonni, így évi 60.000 forintos jövedelemhatárig eleve adómentes volt az alkalmazottak, bérből- és fizetésből élők jövedelme. Az átlagkereset mintegy 90.000 forintot tett ki.) A másik kedvezmény, amelyet a litvánon kívül Európa összes adórendszere ismer, a munkavállalót terhelő társadalombiztosítási járulékának költségként való elszámolása volt. Magyarán a kifizetett járulékösszeg mérsékelte az adó alapján. A kedvezményt megszüntette az 1995-ös Bokros-csomag, (lásd IV. fejezet) két évig még részleges formában fennállt, miközben eltörölték a progresszív adó 0 kulcsos, legalsó sávját. Vagyis jelenleg a nyugdíj-s egészségügyi járulék nem vonható le az adó alapjából. A Bokros-csomag vezette be a mindenkori minimálbért mentesítő adójóváírást. Az adójóváírás lehetett ideiglenes, például a feltételek megszűnése esetén az adott kedvezményt vissza kellett fizetni. Ebben az esetben tulajdonképpen fizetési halasztást adott a törvény. A másik a végleges forma volt, ebben az esetben valódi kedvezményről beszélhettünk, a magyar adójóváírás rendszere ebbe a kategóriába tartozott.Az szja törvény szerint az adójóváírás 2012. január 1-től kezdve teljes mértékben megszűnt. 2013. január elseje után pedig szintén eltűnt az úgynevezett szuperbruttó, vagyis az a rendszer, amikor a jövedelem - és nem annak 1,27-del felszorzott összege- után kellett a 16 %-os adót megfizetni.
1.5.1
Közlekedési költségtérítés, egyéb költségtérítések
Az adórendszer fennállása óta alkalmazott kedvezmény a közlekedési költségtérítés, közkeletű nevén kilométerpénz. Alapja az a költségtérítés, amelyet a cég fizet dolgozójának a magánautó vállalati célra való felhasználásáért. ( Ennek ellentéte volt a cégautó magán célú használata, ami után a cég havi adót fizetett.) A kapott költségtérítés összege a vállalati belső elszámolási rendszertől függ. Viszont csak akkora részt enged elszámolni költségként az szja törvény, ami megfelel a NAV honlapján közzétett, havonta frissített normáknak. Eszerint egy
adott térfogatú motornak a NAV norma szerint adott a benzin, vagy diesel üzemanyag fogyasztása, és szintén adott az abban a hónapban elszámolható benzinár. Ehhez hozzá kell adni kilométerenként 9 forint amortizációs költséget és együtt megadják a cégtől kapott költségtérítés tiszta költség tartalmát: ha ennél többet adott a cég a dolgozójának, akkor a két összeg közti különbség növeli az összevont adó alapján, magyarán növeli a havi adóalapként számított munkabér/járandóság összegét.
15.ábra Gépkocsi költségtérítésének kiszámítása Példa a gépkocsi költségtérítés kiszámítására 1.
Kapott gépkocsi költségtérítés
972 000 Ft
2.
Renault
30 000 kilométer
3.
Átlag NAV norma
300 forint/ liter
4.
Üzemanyagnorma
7 liter
5.
100 km adómentes költsége
2100 forint + 900 forint=3000 forint
6.
Költség
3000x300=900 000 forint
7.
Jövedelem
972 000-900 000= 72 000 forint
A gépkocsi költségtérítés tulajdonképpen azon ritka költségelszámolás, amelyben a személyi jövedelemadózásról szóló törvény hatálya alá tartozó magánszemély amortizációt számolhat el. A másik „kivételt,” az egyéni vállalkozók esetében teszi a törvény, akik szintén jogosultak vásárolt berendezéseik után a törvény diktálta mértékben értékcsökkentést elszámolni. A harmadik eset a lakás bérbeadása, ahol szintén elszámolható az értékcsökkenés. 1.5.2
Külföldi kiküldtetés költségtérítése, egyéb költségtérítések
A munkáltatótól kapott, bér és bérjellegű kiadásokon felül az egyik legjellemzőbb juttatási forma a külföldi kiküldetés költségtérítése, vagyis az utazás, a szállás, illetve a napidíj kifizetése. 2012-től kezdve megítélése ismét hasonló a már megismert közlekedés költségtérítéséhez, a törvényben elismert mértékig költség, afelett összevonandó jövedelemnek minősül és utána adóelőleget kellett vonni. Tehát igazolás nélkül elszámolható kiadásnak minősül és külföldi kiküldetésre tekintettel kapott napidíj 30 százaléka, de maximum 15 euro1.
1
Napidíj fizetése esetén a Szja tv. 3. számú mellékletének II./7./b) pontja értelmében igazolás nélkül
elszámolható költségnek minősül a napidíj 30 százaléka, de legfeljebb napi 15 eurónak megfelelő forintösszeg [285/2011. (XII. 22.) kormányrendelet a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről]. Ennek alkalmazásakor minden költséget elszámoltnak kell tekinteni.
Az összevont adóalap meghatározásánál költségként figyelembe vehető tételeket a törvény 3. számú melléklete tartalmazza, amely példaszerűen foglalja össze a jellemzően előforduló költségeket az alkalmazottak, (közlekedés, előleg), illetve az önálló tevékenységek esetén. A már említett költségeken túlmenően (közlekedés, napidíj,előleg), önálló tevékenységet folytatóknál például az alkalmazottak után fizetett bér, a tb járulék, mezőgazdasági őstermelőknél a kisegítő családtag részére kifizetett, a mindenkori minimálbért meg nem haladó összeg és annak közterhei számítanak elszámolható költségnek. A költségeket elszámolhatjuk a tételes költségelszámolás szabályai szerint, avagy számlák és bizonylatok nélkül levonhatjuk a bevétel 10 százalékát, diktált költségátalányként és a maradék 90 százalék lesz a jövedelem, így az adó alapja. Választanunk kell viszont az alkalmazott módszer között, és ez nem variálható, azt a módszert kell az adott évben alkalmaznunk, amit az első kifizetéskor választottunk. A tételes költségelszámolás, mint neve is mutatja, az adott tevékenységhez köthető kiadások elszámolását jelenti. Ha kifizetőtől kapjuk a jövedelmet, akkor nyilatkozhatunk az önálló tevékenységüknél felmerülő költségekről, így csökkentve az adóelőleg alapját, de az előre elismertetett költség nem haladhatja meg a bevétel 50 százalékát. Igaz, ha az adóév végén az elszámoláskor a valóban felmerült költség nem éri el az előzetesen jelzett összeget, akkor büntetőadót kell fizetnünk, mértéke 1.6
Adótábla, adókulcsok, járulékok
Jelenleg a 15 %-os SZJA mellett a bruttó bér után a munkaadók 27 %-os, úgynevezett szociális adót, valamint 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulást, míg a munkavállalók összesen 18,5 százalék nyugdíj, egészségügyi és munkaerőpiaci járulékot fizetnek. Az idáig vezető út meglehetősen kanyargós volt, lehetőséget adva a kifizetőknek és a munkavállalóknak egyaránt arra, hogy a lehető legtöbbször eltévedjenek az évről-évre változó jogszabályok dzsungelében.2012. január 1-től a munkavállalói tb járulék 18,5 (10+4+3+1,5) százalékra emelkedett, a munkaadói tb járulékot pedig szociális hozzájárulási adóra keresztelték, mértéke 27 százalék és ehhez jön a szakképzési járulék 1,5 százaléka.
1.6.1
Jövedelemnek nem minősülő juttatások, egyes meghatározott juttatások, béren kívüli juttatások (cafeteria)
A természetbeni juttatások fogalma általában minden személyi jövedelemadó rendszer részét képezi. Az USA-ban végrehajtott 1986-os adóreform például számos kedvezményt elvett, miközben általános adókulcs mérséklést hajtott végre, de a munkáltató által nyújtott béren kívüli juttatásokat adózási szempontból továbbra is kedvezményes elbánásban részesítette.iv Az ilyesfajta juttatás olyannyira elterjedt forma, hogy az USA-ban az összjavadalmazás mintegy 9 százalékát teszi ki.v Nem véletlenül, hiszen a munkaadók által fizetett nyugdíjjárulék, a nyugdíjalapok jövedelmei, a betegbiztosításhoz és az orvosi ellátáshoz fizetett munkaadói hozzájárulások tartoznak ide. Természetesen ez a fajta adómentesség újból és újból felkelti a mindenkori kormány figyelmét, hiszen a részleges adóztatása is jelentős
bevételekhez juttatná a költségvetést. Hasonló utat járt be a magyar személyi jövedelemadó rendszer is, amelyben a természetbeni juttatások elterjedése egyenes arányosságot mutat a bérek (köz)terheinek a növekedésével. A béren kívüli juttatások lehetnek pénzbeni juttatások és egyéb formában megjelenő, jövedelem – jellegű juttatások, utalványok, kedvezményes vásárlási lehetőségek stb. A magyar rendszer mindkét-féle juttatást ismeri, a szabályozás az évek során egyre szigorúbbá vált, és mutat bizonyos máshol nem található sajátosságokat is. (Ez volt sokáig az egyetlen olyan jövedelemfajta, ahol a munkáltató által fizetett adó után még társadalombiztosítási járulékot is kellett fizetni, így megvalósult az adó járulékosítása is.) (A természetbeni juttatásokat 2010-től már három csoportra osztotta a magyar szja törvény, az adómentesen, a kedvezményesen, 25 százalékos adóval és az adókötelesen nyújtható juttatásokra. 2011. január elsejétől kezdve változott az elnevezés is, béren kívüli, vagy béren kívülinek nem minősíthető juttatásra változott.) De bármelyikről is legyen szó, meghatározásuk azonos: ez a juttatás mindig olyan bevétel, amit a magánszemély jövedelemként kap ellenszolgáltatás nélkül. Tehát a természetbeni, vagyis jelenlegi nevén a béren kívüli, vagy a béren kívülinek nem minősíthető, úgynevezett egyes meghatározott juttatás sajátos jövedelem, amelyet a kifizető oly módon nyújt a magánszemélynek, hogy a szolgáltatásért, termékért, értékpapírért, vagy bármely más vagyoni értékért nem kéri el azt az ellenértéket, amibe az egyébként kerül. Nem bér jellegű juttatásnak minősül - megjelenési formájától függetlenül - a kifizető által adott, a kifizető kiadásának a számla (számlát helyettesítő okmány) szerinti ÁFA-val együtt számított értékéből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg. Saját előállítású termék, szolgáltatás esetén a bizonylattal igazolt, ÁFA-t is magában foglaló közvetlen költségből kell kiindulni. Nem számít béren kívüli juttatásnak, vagy egyes meghatározott juttatásnak az önálló tevékenység természetben adott ellenértéke és a természetben adott munkabér. Ezek a jövedelmek ugyan természetbeni formában jelennek meg, de a jogcím, aminek alapján kifizették ezeket, a munkabér. Tehát a béren kívüli juttatás elnevezés nem a javadalmazás megjelenési formáját, hanem a célját jelenti. A béren kívüli juttatás, vagy egyes meghatározott juttatás mértékét a munkaszerződés rögzíti. Értéke a munkaszerződésben meghatározott összeg, ennek hiányában a szokásos piaci érték. Az önálló tevékenységért adott terméket, szolgáltatást, értékpapírt forintosítani kell, ráadásul ez az összeg önálló tevékenységből származó jövedelemnek fog minősülni, amely után a progresszív adót a magánszemélynek kell megfizetnie. Nem béren kívüli juttatásként adózik az ingatlan, az ingó vagyontárgy, az adóköteles tárgynyeremény sem. Szintén nem lehet béren kívüli juttatásként elszámolni a társas vállalkozás magánszemély tagja, tulajdonosa által a jegyzett tőke emelésével értékpapír formájában vagy az értékpapír névértékének emelése révén, illetőleg a magánszemély által a jegyzett tőke emelésével dolgozói részvény, dolgozói üzletrész formájában megszerzett vagyoni értéknek az a részét, amely a társas vállalkozás jegyzett tőkéjén felüli saját vagyonából származik. A felsorolt esetekben a megszerzett bevétel olyan jogcímen adóköteles, amelyre tekintettel az alkalmazott hozzájutott.
A béren kívüli, vagy egyes meghatározott juttatás után a kifizetőt terheli az adófizetési kötelezettség, sajátosan kibővítve ezzel a szja törvény alanyi hatályát. Adómentes béren kívüli juttatások Az adómentesen adható juttatások körét a törvény tételesen felsorolja a 70.-71. paragrafusban, valamint az 1. számú mellékletben: ide tartozik például a munkáltató által fizetett védőoltás, a nem iskola rendszerű képzés, betanítás költsége, az elbocsájtottak újra-elhelyezkedési támogatása, illetve az üzletpolitikai kedvezmény is. A másik, egyre kedvezőbb cafeteria juttatás a munkáltató által ötévenként a dolgozóknak adható 5 millió forint, amelyet már nemcsak lakásvásárlásra, hanem egyszeri alkalommal (2011-ben) előbb a végtörlesztésre lehetett fordítani, egy 2014-es, év eleji, majd évközi változás miatt pedig lakáshitel törlesztésre is fel lehet használni, szintén adómentesen.
Béren kívüli juttatások, illetve egyes meghatározott juttatások adózása A béren kívüli juttatások, illetve az egyes meghatározott juttatások értékét meg kell szorozni 1,19 –cel, vagyis fél bruttósítást végzünk, és az így megnövelt összegből számítjuk ki a munkáltató által fizetendő 15 százalékos adót, valamint a 14 százalékos eho-t is. A béren kívüli juttatások után csak a munkáltató fizet az előbb említett módon adót. A juttatások egy része 2011-ben még nem viselt tb-terhet, 2013-től kezdve azonban általános szabály szerint a kifizetéseket a megnövelt alap után levont 14 százalékos eho is terheli. Tehát az eho alapja szintén az adott juttatás értékének 1,19-szerese, vagyis ebben az esetben is félbruttósítani kell.Béren kívüli juttatásnak minősül a munkahelyi étkeztetés formájában juttatott jövedelemből 12 500 forint, készétel vásárlására jogosító Erzsébet utalvány 8.000 forintig, a Széchenyi pihenőkártyából évi maximum 225 000 forint szálláshelyre, évi maximum 150 000 forint vendéglátásra és maximum 75 000 forint szabadidőt és rekreációt szolgáló összeg. Ezek a már ismert bankkártyához hasonlóan működnek majd. Szintén ebben a csoportban található a havi utazási bérlet, az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba befizetett munkáltatói hozzájárulás a minimálbér meghatározott százalékának erejéig, (30 százalék), az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba munkáltatói hozzájárulásként fizetett összegnek a tárgyhónap első napján érvényes havi minimálbér felét meg nem haladó összegig, iskolakezdési támogatás a minimálbér 30 százalékáig esik a kedvezményes 17,85 százalékos (effektív adókulcs!) adózás alá. A megnövelt adóalap után ezen juttatások után meg kell fizetni a 14 százalékos eho-t is! (Nem változott a képzési költségek jövedelemként való besorolása, a jövedelem kiszámításakor a magánszemély helyett vállalt képzési költséget nem kell figyelembe venni, ha a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését célozza, vagy ha a képzés a kifizetővel munkaviszonyban álló magányszemély, a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára szükséges, a kifizető, a társas vállalkozás tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését szolgálja, továbbá akkor sem, ha a feladatának ellátására való felkészítése nem iskolai rendszerű képzés keretében történik.)
Iskolai-rendszerű képzés esetében a 2010-től hatályos rendelkezés, amit változatlanul hagyott a 2016-ös is, a havi minimálbér két és félszeresében korlátozza az adóévben átvállalt költségnek azt a részét, amelyet jövedelemként nem kell figyelembe venni, de a munkáltató utána megfizeti a 17,85 százalékos, effektív ( 1,19x15) kulcsú adót és szintén a félig bruttósított adóalapra vetített effektív 16,66 (1,19x14) százalékos eho járulékot. Az említett határt meghaladóan átvállalt képzési költséget számításban lehet venni a magánszemélynek a kifizetővel fennálló jogviszonya alapján származó jövedelme megállapításánál, vagyis ez megnöveli például a bérjövedelmet és abban a hónapban a teljes összeg után kell majd adót fizetni. A másik megoldás, hogy előzetes szerződés alapján egyes, meghatározott juttatásnak minősíti ezt a munkáltató. Egyes meghatározott juttatásnak minősül a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkeztetés, a céges mobiltelefon magáncélú használata, az üzletpolitikai ajándék- , valamint a reprezentáció és üzleti ajándék adómentes részt meghaladó hányada, illetve minden olyan juttatás, amely ugyan béren kívüli, de a juttatás meghaladja az adható maximum összeget. Az adó alapját itt is 1,19-cel szorozzuk, de a tb járulék mértéke 27 százalék! Vagyis összességében az effektív terhelés 49,98 százalékot tesz ki.
A különböző juttatások tehát azonos elbírálás alá esnek adózási szempontból, a juttatott érték 1,19 szeresének 15 százaléka az adó. Viszont egyes juttatások 27 százalékos eho-t fizetnek. Újdonság, hogy a törvényben külön meg nem határozott juttatásokat is adhat a munkáltató, ha megfizeti az említett közterheket. A cafeteria szabályai az utóbbi években elsősorban a felső limitek, valamint a devizahitelek miatt változtak. A 2015. január elseje után érvénybe lépett szabályok szerint egy általános 200.000 forint határ vonatkozik a béren kívüli juttatásokra. Vagyis, ha ennél többet fizet a munkáltató, akkor az adó-és járulékteher már 49,95 százalékra nő, hiszen a béren kívülinek nem minősülő, egyes meghatározott juttatások esetén a kifizető 17,85szja-t és 32,13% eho-t fizet.( Kivétel ez alól egyedüliként a SZÉP-kártya, arra további 250.000 forint utalható kedvezményesen, tehát összesen 450.000 forint a kedvezményes határ. Ez egy kétkorlátos kedvezmény, vagyis az előbb említett felső limit mellett még arra is figyelni kell, hogy az egyes, megnevezett juttatások összeghatárát, – is betartsa a munkáltató.) 17.ábra Béren kívüli, illetve egyes meghatározott juttatások I. 1. 2 3 4. II.
Adómentesen adható juttatások Végtörlesztés Sporteseményre szóló belépő védőoltás Lakáscélú támogatás/lakéshitel Béren kívüli, (19,04% effektív adót és 11,9 százalék effektív tb-t fizető) juttatások
6. 7. 8. 9.
Erzsébet utalvány Helyi utazási bérlet Munkahelyi étkeztetés Iskolakezdési támogatás
Igénybe vehető összeg
EHO (effektív)
SZJA (effektív)
max 7.500.00 forint 50.000,- Ft/év Korlátlan 5 mill. Ft / 5 év Igénybe vehető összeg max 200.000 forint/év/fő Kivéve SZÉP kártya, maximum 450.000Ft/fő/év 8.000,- Ft/hó a bérlet értéke 12.5000 Ft/ hó minimálbér
-
-
14 (16,66) 14 (16,66 14 (16,66) 14 (16,66)
15 (17,85) 15 (17,85) 15 (17,85) 15 (17,85)
10.
11. 12. 13. III.
15. 16. 17. 18.
19.
Széchenyi kártya, ezen belül Szálláshely Vendéglátás Szabadidős szolgáltatás Önkéntes egészség/önsegélyezőpénztári hozzájárulás Önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás Iskolarendszerű képzés Béren kívülinek nem minősülő, egyes meghatározott juttatások (a kifizetőt terhelő adó mellett adható (19,04 szja+32,1% eho) Reprezentáció, üzleti ajándék TAO alany juttatók esetében Cégtelefon magáncélú használata A kedvezményes adózású juttatások értékhatár feletti része a több magánszemély részére szervezett ingyenes, kedvezményes rendezvény, esemény esetében a kifizető által viselt költség, ha a körülmények arra utalnak, hogy a juttatás tárgya elsősorban vendéglátás, szabadidőprogram, beleértve a résztvevők utazási és szállásköltségét, a résztvevőknek juttatott étel, ital, szolgáltatás, termék juttatását is (ilyen lehet például a dolgozóknak szervezett családi hétvége; de nem tartozik ide a reprezentáció) Munkakör alapján munkavállalóra kötött biztosítási díj
30%/év/gyerek 450.000 Ft /év 225.000 Ft /év 150.000 Ft/év 75.000 Ft/év minimálbér 30%/t/hó
14 (16,66)
15 (17,85))
14 (16,66)
15 (17,85))
minimálbér 50%//hó
14 (16,66)
15 (17,85)
Minimálbér kétésfélszerese Igénybe vehető összeg
14 (16,66)
15 (17,85)
27 (32,13)
15 (17,85)
-
27 (32,13) 27 (32,13)
15 (17,85) 15 (17,85)
-
27 (32,13)
15 (17,85)
27 (32,13)
15 (17,85)
5.7.1. Összevonás alá eső jövedelmek számított adója, adócsökkentő kedvezmények Az összevonás alá eső jövedelmek alapesete, a munkabér adójának és közterheinek kiszámítása a következő módon történik:
18.ábra Nettó bér kiszámítása, havi bruttó 200 000 forint
2016 2 Gyermek gyermek telen esetén
3 gyermek esetén
2017 gyermektelen
2017 2 gyermek esetén
2017 3 gyermek esetén
Éves adóalap: Családi adóalap kedvezmény:
2 400 000 2 400 000
2 400 000
2 400 000 0
2 400 000
7 920 000
0
1 999 920
7 920 000
Fizetendő SZJA:
360 000
60 012
0
360 000
0
0
Nyugdíjjár.(10%):
240 000
240 000
0
240 000
240 000
0
Term. e.bizt. járulék (4%):
96 000
96 000
0
96 000
96 000
0
Pénzb. e.bizt. járulék (3%)
72 000
72 000
0
72 000
72 000
0
Munkaerő-piaci járulék (1,5%):
36 000
36 000
36 000
36 000
36 000
1 596 000
1 895 988
2 364 000
1 596 000
1 956 000
Nettó munkabér:
2 400 000
2 400 000
36 000 2 364 000
Forrás: NAV kalkulátor és saját számítások
Adócsökkentő, adóalap csökkentő kedvezmények A magyar adórendszer miközben 1995-től kezdve gyakorlatilag felszámolta az adóalap csökkentő kedvezményeket, megtartotta, igaz évről-évre szűkülő formában az adócsökkentő kedvezmények rendszerét. 2011-től kezdve azonban adóalap csökkentő kedvezményként visszatért a gyerekek után kapható családi kedvezmény. Az adót csökkentő kedvezmények – mint nevük is mutatja -, a fizetendő adót csökkentik. Miután a magyar adórendszer nem ismeri a negatív adózást, ezért az adókedvezmény adóvisszatartás formájában vehető igénybe, vagyis levonható a fizetendő adóból, általános szabály szerint maximum akkora összegig, amennyi a fizetendő adó. A kedvezmények lehetnek korlátlan és korlátozott formájúak is, nálunk ez utóbbiak érvényesülnek. A korlátok lehetnek egy összegben meghatározottak, vagy százalékban, illetve kötődhetnek az éves megkeresett jövedelem bizonyos nagyságához. A mai szja rendszerben három féle korlát létezik: - jövedelemhatár (mezőgazdasági kistermelők különleges adózása) - magát a kedvezmény összegét korlátozzák (például Erzsébet utalvány maximum havi 8.000 forintig) - mérték korlát (cafeteria, iskolakezdési támogatás százalékos határa) Az adócsökkentő kedvezmények köre már meglehetősen szűk, még 2010. elején megszűnt a tandíj, az alapítványnak adott adomány, a biztosítás, a magán-nyugdíjpénztári kiegészítő tagdíj, az alkalmi foglalkoztatáshoz kapcsolódó, illetve a háztartási szolgáltatások utáni adókedvezmény. Megmaradt az (adóalap csökkentő) családi kedvezmény, az őstermelői adókedvezmény, illetve a súlyosan fogyatékos személyek személyi kedvezménye, valamint bevezették az elsőházasok kedvezményét. A táblázat mutatja az egyes kedvezményeket: 19. ábra Személyi jövedelemadó kedvezmények
Súlyosan fogyatékos magánszemély Mezőgazdasági őstermelő Családi kedvezmény
Első házasok kedvezménye
Havonta az év első napján érvényes minimálbér 5 százaléka. (adócsökkentő kedvezmény!) 100.000 forint, ( 8 millió forintos bevételig)(adócsökkentő kedvezmény!) Jelentősen megnövekedett 2011.január elsejétől és nem függ a jövedelem nagyságától. Az első eltartott után figyelembe vehető havi 66.670 forint adóalap csökkentő kedvezmény , két gyerek után 2016-ban 83.330 forint gyerekenként, a harmadik gyerektől kezdve gyerekenként 220.000 forint vonható le az adó alapjából. (adóalap csökkentő kedvezmény). 2016-tól kezdve négy év alatt kétszeresére nő a két eltartott után számított kedvezmény. Minden olyan párt, ahol legalább az egyik fél első házasságát köti, a házasságkötés hónapjától követő hónaptól kezdve együttesen maximum 24 hónapon át havi 5.000 forint adócsökkentő kedvezmény illeti meg, amíg családi kedvezményre nem lesz jogosult ezen időn belül.
A kedvezmények együttes összege nem haladhatja meg az összevont adólap adóját, ez az abszolút korlát. Mint látható a családi kedvezmény, amit a köznyelv gyerekkedvezménynek nevez, jelentős mértékben mérsékli az adóalapot, ha és amennyiben az adott családnak egyenként, vagy összesen van ekkor jövedelme. Három gyerek esetében a kedvezményt maximálisan igénybe venni havi 660.000 forintnyi kereset mellett lehet, vagyis a legrászorultabbak nem, vagy nem teljes mértékben élhettek ezzel a kedvezménnyel. A 2013. nyarán bejelentett, de 2014-től érvénybe lépő változás a családi járulékkedvezmény, vagyis az igénybe nem vett, adóalapot csökkentő összegre jutó szja-val egyenlő összeg levonható a munkavállalók által fizetett egyéni egészségbiztosítási járulékból, ami a bruttó munkabér 7 százaléka, valamint a 10 százalékos, szintén a munkavállaló által fizetett nyugdíjjárulékból. Vagyis – maradjunk az előbbi példánál-, ha három gyereket nevelnek egy családban, akkor 32 százaléknyi elvonást (15% SZJA + 7% egészségbiztosítási járulék+ 10% nyugdíjjárulék) válthat ki a kedvezmény: tehát ha a havi kereset 400.000 forint, akkor három gyerek esetében a levonható összeg 660.000 forint lenne. (99.000 forint adókedvezmény). Ebből csak 400.000 forintot tudnak igénybe venni, a 660.000 és a 400.000 forint közötti különbség 260.000 forint, az erre jutó adó pedig 39.000 forint lenne. A 400.000 forintnyi havi bér járuléka 68.000 forint (17 százalék=10+7), ezt az összeget csökkenti az a bizonyos 39.000 forint. Vagyis a 400.000 forintból mindössze 35.000 forint a havi levonás 2016. január 1-től kezdve, ugyanis a 1,5 százalékos munkaerőpiaci járulékot mindenképpen meg kell fizetni, tehát 68.00039.000+400.000*0,015= 35.000 2017-től kezdve pedig tovább növekszik majd a családi kedvezmény két eltartott esetén havi 100.000 forintra eltartottanként. Bérbeadás Az ingatlan bérbeadásból származó jövedelem minden esetben összevonás alá eső jövedelem, vagyis megszűnt a korábbi választási lehetőség, viszont elszámolható a bevétellel szemben amortizáció is. 2012-es változás, hogy lakás bérbeadása esetén a bérbeadó levonhatja a bevételéből a más településen bérbevett lakás igazolt bérleti díját, amennyiben ezt máshol nem számolta el költségként.
Szintén fontos megjegyezni, hogy a kedvezményeket vagy az adózó által megjelölt sorrendben, vagy úgynevezett diktált sorrendben lehet igénybe venni, lakáscélú hiteltörlesztés, személyi kedvezmény, őstermelői kedvezmény, egyéb (tandíj, felnőttképzési kedvezmények áthúzódó része).
i
2003.évi XCII.törvény az adózás rendjéről Hetényi István Adótan, jegyzet, 1995 iii Uo. iv Robert W. Turner: Should We Milk the Sacred Cow? National Tax Journal 1989. Sept. v Turner, 1989 ii
