AZ EURÓPAI U IÓ TA ÁCSA
Brüsszel, 2008. december 12. (16.12) (OR. en)
16994/1/08 REV 1
POLGE 140 PESC 1691 E ER 463 E V 989 DEVGE 270 RELEX 1013 FELJEGYZÉS AZ „I/A” APIRE DI PO THOZ Küldi: a Politikai és Biztonsági Bizottság Címzett: a Coreper/a Tanács Tárgy: Éghajlatváltozás és biztonság: A főképviselő ajánlásai a főképviselőnek és a Bizottságnak az éghajlatváltozásról és a nemzetközi biztonságról szóló jelentését követő intézkedésekről
A delegációk mellékelten kézhez kapják a fent említett ajánlásokat.
16994/1/08 REV 1
ok/OK/fe CAB
1
HU
MELLÉKLET
Éghajlatváltozás és biztonság: A főképviselő ajánlásai a főképviselőnek és a Bizottságnak az éghajlatváltozásról és a nemzetközi biztonságról szóló jelentését követő intézkedésekről
1.
Bevezetés 2008 márciusában a főképviselő és az Európai Bizottság az éghajlatváltozásnak a nemzetközi biztonságra gyakorolt következményeit elemző közös jelentést terjesztett a Tanács elé. Az Európai Tanács üdvözölte a jelentést, és az azt követő megfelelő intézkedésekre további ajánlásokat kért. Az EU kellően felkészült az éghajlat-biztonsági program elmélyítésére. Az éghajlatváltozás alapvető kihívást jelent, és az EU kül- és biztonságpolitikájában, valamint intézményei munkájában általános szempontként kell érvényesülnie. A téma különösen nagy hangsúlyt kapott az európai biztonsági stratégia végrehajtásáról szóló, a 2008. decemberi Európai Tanács elé terjesztett főképviselői jelentésben. A Tanács Főtitkársága és a Bizottság a márciusi jelentést követő intézkedések keretében felállított cselekvési ütemterv alapján szorosan együttműködött a soron következő uniós elnökségekkel és másokkal. Az e jelentésben foglalt ajánlások alapja az említett együttműködés, különösen a Bizottság, a tagállamok és mások által készített regionális és tematikus elemzések, valamint a civil társadalom és szakértői csoportok szakértelme. A jelentés három fő ajánlást fogalmaz meg: a biztonsági következmények részletesebb elemzése regionális szinten; ezen elemzések beépítése az EU korai előrejelző mechanizmusaiba; valamint fokozottabb párbeszéd a harmadik országokkal és szervezetekkel.
2.
Regionális szempontok Az éghajlatváltozás erősíteni fogja az instabilitást okozó meglévő tényezőket, és vitákat robbanthat ki olyan kereskedelmi útvonalak, tengeri övezetek és erőforrások kapcsán, amelyek korábban hozzáférhetetlenek voltak. Az alkalmazkodás kulcsfontosságú. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak a fejlesztési együttműködésbe való beépítése segíteni fog abban, hogy a veszélyeztetett társadalmak képessé váljanak az éghajlatváltozás által előidézett további feszültségek leküzdésére. A Közel-Keletre, Afrikára és Közép-Ázsiára vonatkozó, 2008-ban készített első tanulmányok a fejlesztést és a biztonságot érintő kockázatokra mutattak rá. Az eredmények összegzése alább olvasható. Következő lépésként tanulmányozni kellene az olyan térségeket, mint például Afganisztán és a környező országok; Dél- és Kelet-Ázsia; az Északi-sarkvidék; a Csendes-óceán; a Karib-térség; és Latin-Amerika.
16994/1/08 REV 1 MELLÉKLET
ok/OK/fe CAB
2
HU
A 2008. márciusi jelentés az Északi-sarkvidéket érintő következményeket emelte ki. 2008 májusában Dánia/Grönland meghívására az északi-sarkvidéki államok (Dánia, Kanada, Norvégia, Oroszország és az Egyesült Államok) külügyminiszterei Ilulissatban, Grönlandon találkoztak, és újólag megerősítették az Északi-sarkvidékre vonatkozó nemzetközi jogi keret, valamint az esetlegesen egymással átfedésben lévő követelések megfelelő rendezése iránti elkötelezettségüket. 2008 novemberében a Bizottság „Az Európai Unió és az Északisarkvidék” címmel közleményt tett közzé, amely az első komoly lépés az EU északisarkvidéki – többek között a környezetvédelmi és geopolitikai kihívásokra vonatkozó – politikájának kialakítása felé. (a)
Afrika Az éghajlatváltozásnak valószínűleg súlyos következményei lesznek Afrikára nézve. Az aggodalomra okot adó legfőbb területek a következők: • A Száhel-övezet további elsivatagosodása növelheti a régió instabilitását és az északi irányba, a maghrebi térségbe és Európába való elvándorlás mértékét. Ez meglehetősen hamar – a következő két évtizedben – bekövetkezhet, ha a jelenlegi csapadékviszonyok folytatódnak. • A iger deltájában a tengerszint emelkedése az északon történő elsivatagosodással együtt destabilizálhatja Nigériát. Jóllehet időbeli lefutását nehéz megjósolni, ez hatással lehet a régióbeli biztonságra és az energiaellátásra (a nigériai olaj 20 %-át, a gáz 80 %-át Európába exportálják). A szomszédos országok, nevezetesen Sierra Leone és Bissau-Guinea szintén veszélyeztetettek. • Kelet-Afrikában a tengerszint emelkedése, a csökkenő csapadékmennyiség és a viharok gyakoribbá válása növelheti a feszültséget Kenyában, Tanzániában, Mozambikban és Madagaszkáron. Mozambikban például a 2000-es rendkívüli ciklonok és áradás miatt 500 000 személy kényszerült elhagyni otthonát.
A 2007 decemberében elfogadott EU/Afrika stratégia 8 tevékenységi területet ölel fel, köztük az éghajlatváltozást és a biztonságot. E stratégia alapján az EU fellépésének a következő területekre kellene összpontosítania: Fokozott párbeszéd. Az EU az Afrikai Unióval (AU) azon dolgozik, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdésekről közös álláspontot alakítson ki. A tervek szerint 2009-ben az uniós és afrikai biztonsági és környezetvédelmi szakértők részvételével konzultációkra kerül sor. Ezt követően az EU, illetve az AU Politikai és Biztonsági Bizottsága megbeszéléseket folytathatna. Kontinentális korai előrejelző rendszer. Az AU helyzetelemző központja és az ennek megfelelő uniós struktúrák közötti együttműködés egyre erősebb. Az együttműködés kiterjedhet majd az éghajlatváltozással kapcsolatos szempontokra is, az Afrika–EU stratégiai partnerség végrehajtása érdekében létrehozott EU/Afrika cselekvési terv keretében felállított, az éghajlatváltozás és a migráció figyelését végző megerősített hálózatok által szolgáltatott adatok felhasználásával. Erősebb regionális koordináció. Az EU és az AU ösztönözhetné a szubregionális együttműködés fokozását a bizalomépítés és a határokon átnyúló együttműködés javítása érdekében. 16994/1/08 REV 1 MELLÉKLET
ok/OK/fe CAB
3
HU
(b)
Közel-Kelet és Észak-Afrika Az éghajlatváltozás valószínűleg hatással lesz a Közel-Kelet és Észak-Afrika társadalmi és politikai stabilitására. Az aggodalomra okot adó legfőbb területek a következők: • A Jordán völgyében és a Tigris–Eufrátesz medencében rendelkezésre álló szűkösebb vízkészletekkel való gazdálkodással összefüggő feszültségek. A demográfiai és gazdasági növekedés, továbbá az öntözéses földművelés felgyorsult fejlődése még több terhet ró a régióbeli vízrendszerekre. A hőmérséklet emelkedése tovább fogja súlyosbítani a helyzetet. • Bár ez nehezen megjósolható, mégis lehetséges, hogy az Etióp-magasföldön tapasztalható csökkenő csapadékmennyiség a ílus alacsonyabb vízállásához vezethet, ami esetleg kihathat Szudánra és Egyiptomra. Az élelmiszertermelés etiópiai és szomáliai csökkenése is feszültségeket okozhat Afrika szarvában. • Egyiptom áradásokra számíthat a ílus sűrűn lakott, erősen iparosodott deltájában. Az egyiptomi gazdaság már napjainkban is küzd azzal, hogy felszívja az évi nagyjából 600 000 új munkaerőt. Ennek megfelelően a deltatérségben elszenvedett esetleges veszteségek súlyos társadalmi és gazdasági következményeket vonhatnak maguk után. • Környezeti okok kiváltotta migráció a Maghreb-térségbe. E régió és a Száhelövezet népessége a következő negyedszázadban várhatóan számottevően megnövekszik. A mezőgazdasági földterületek ezzel egyidejűleg várhatóan zsugorodni fognak. E tényezők együttesen növelhetik a migrációs nyomást, ami társadalmi feszültségekhez és politikai destabilizációhoz vezethet. • Bizonytalan helyzet Jemenben. Az ország már ma is csökkenő olajárakkal, vízhiánnyal és az északi és déli rész közötti feszültségekkel küzd. Az éghajlatváltozás és a csökkenő mezőgazdasági termelés ezt kritikus szintre emelheti, ami politikai és társadalmi instabilitással járna.
Az „Unió a földközi-tengeri térségért” és az európai szomszédságpolitika keretében indított kezdeményezésekre építve az EU válaszának az alábbiakra célszerű összpontosítania: Fokozott párbeszéd. Együttműködés az euromediterrán éghajlat-változási hálózattal az éghajlatváltozás szempontja általános érvényesítésének és olyan alkalmazkodási stratégiák kidolgozásának előmozdítása érdekében, amelyek figyelembe veszik a társadalmi tényezőket és a konfliktusok kockázatát. Erősebb regionális koordináció. Az említett országokkal folytatott uniós párbeszéd mellett az EU-nak a régióbeli együttműködés és az összehangolt válasz javítására is ösztönöznie kell ezen országokat. A Nílus-medencével kapcsolatos kezdeményezés egyértelműen olyan terület, ahol további munka szükséges, amely összekapcsolódhat az európai vízellátási kezdeményezéssel. A következők célzott elemzése: i. A Jordán völgyében és a Tigris–Eufrátesz medencében rendelkezésre álló vízkészletek megosztására vonatkozó stratégiák, a vízgazdálkodás és a konfliktusokban való közvetítés terén bevált gyakorlatokra építve; és ii. az éghajlattal összefüggő migráció valószínű hatása Észak-Afrikára.
16994/1/08 REV 1 MELLÉKLET
ok/OK/fe CAB
4
HU
(c)
Közép-Ázsia Az éghajlatváltozásnak számottevő hatása lehet Közép-Ázsiára nézve. Az aggodalomra okot adó legfőbb területek a következők: • Az Amu-Darja– Szir-Darja vízgyűjtője. A vízgazdálkodás feszültségforrást jelent a folyók felső szakaszán fekvő országok (Kirgizisztán, Tádzsikisztán) és a folyók alsó szakaszán fekvő szomszédos országok (elsősorban Üzbegisztán, de emellett Kazahsztán és Türkmenisztán) között. Az éghajlatváltozás rontani fog a vízellátáson, és jelentősen felerősítheti a már meglévő konfliktusforrásokat. • A kirgiz gleccserek. 2050-re a kirgiz gleccserek 20 %-a eltűnhet. Ez a folyók vízszintjének csökkenéséhez vezetne, és súlyosan érintené Kirgizisztán és Tádzsikisztán vízerőműveit és Üzbegisztán gyapottermesztését, ami valószínűleg feszültségeket okozna. • Az Aral-tó az elmúlt évtizedekben fokozatosan töltődik fel. Mivel ez a jelenség folytatódik, a mezőgazdaság hanyatlik, ami munkanélküliséghez, szegénységhez, potenciális társadalmi nyugtalansághoz és elvándorláshoz vezet.
Az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájának alapvető eleme a környezetvédelem. A biztonsági kihívásokra adott uniós válasznak erre kell építenie a következő területeken: Integrált vízgazdálkodás. A víz és a környezet kapcsolata fontos ága a Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiának és az EU és Közép-Ázsia közötti környezetvédelmi párbeszédnek. A szomszédos országokat a közös folyami rendszerekkel kapcsolatos együttműködés javítására és a fenntartható földművelés előmozdítására kell ösztönöznünk. Az Amu-Darja vízgyűjtő vízgazdálkodásának további elemzésére van szükség. Kirgizisztán és Tádzsikisztán segítséget igényel a vízenergiától való függőségük csökkentéséhez. Támogatásként továbbra is fel kell ajánlanunk szakértelmünket, többek között az alternatív energiaforrások – főképp a megújulók – felé haladó diverzifikáció és a kisebb, decentralizált vízerőművek építése terén. A társadalmi feszültségek kezelésére vonatkozó stratégiák. A Közép-Ázsiára vonatkozó stratégia segítségével foglalkoznunk kell a Fergána völgyében és az Aral-tó környezetében fellépő potenciális konfliktusforrásokkal, köztük a migrációval és az etnikai feszültségekkel. Ebben segítségünkre lehet a közép-ázsiai fenntartható fejlődést célzó kezdeményezés és a környezetvédelmi cselekvési programmal foglalkozó munkacsoport (OECD).
16994/1/08 REV 1 MELLÉKLET
ok/OK/fe CAB
5
HU
3.
Korai előrejelzés Az éghajlatváltozás biztonsági következményeire való korai reakció alapvető fontosságú. Az EU meglévő korai előrejelző eszközeinek jobban kell összpontosítaniuk az éghajlatváltozásra és a környezet leromlására, emellett más olyan lényeges változókra, mint a kormányzás, a demográfiai változások és a régióbeli konfliktusok. Az éghajlattal összefüggő adatok szélesebb körét kell figyelembe venni a potenciális veszélyek és a kifejezetten veszélyeztetett térségek felismerése érdekében. Ilyen adatok lehetnek többek között: i. élelmiszertermelés; ii. szélsőséges időjárási események (ciklonok, vihardagályok, áradás stb.); iii. aszály/esőzés/elsivatagosodás; v. a gleccserek és a sarki jég visszahúzódása stb.; v. vízellátás; vi. környezeti tényezőkkel összefüggő migráció; vii. globális tényezők, például a nyersanyagárak. Az említett információk beszerezhetők az EU Műholdközpontjától, a nemzeti és európai meteorológiai intézetektől, a tagállamok nemzeti közigazgatási intézményeitől és követségeitől, a Bizottság delegációitól, az energiaügyi kapcsolattartók uniós hálózatától és a Közös Kutatóközponttól, valamint harmadik országoktól és nemzetközi intézményektől. Szükség lesz új elemzési módszerekre és elemző eszközökre. A korai előrejelzéssel és a tudatosság növelésével összefüggésben meg fogjuk erősíteni a megfelelő uniós válságkezelési struktúrákkal való koordinációt annak érdekében, hogy az éghajlatváltozás hatását a stratégiai tervezés és a képességfejlesztés során figyelembe vegyék. Az éghajlatváltozás valószínűleg jelentős hatással lesz az energiabiztonságra. Az energiapolitika közelmúltbeli stratégiai felülvizsgálata alapján a Tanács és a Bizottság megvizsgálhatja az ellátást potenciálisan fenyegető tényezőket (pl. az infrastruktúrában elszenvedett károk, az ellátói oldal instabilitása).
4.
Harmadik országokkal és szervezetekkel folytatott párbeszéd 2008 márciusa óta az EU folytatta kezdeményező szerepét, és a harmadik országokkal és szervezetekkel folytatott párbeszéd során többször felvetetette az éghajlatváltozás és a biztonság kérdését. E párbeszédben olyan kulcsfontosságú szereplők vettek részt, mint az Egyesült Államok, Kanada, Japán, Ausztrália, Kína, India, Brazília és Oroszország, valamint olyan különösen érintett országok, mint Nigéria, Indonézia, Izrael, Egyiptom és Közép-Ázsia. A többoldalú kapcsolatok terén találkozókra került sor az UNEP-pel, a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) és a Környezetvédelmi és biztonsági kezdeményezéssel (ENVSEC). A kormányzati körökön kívül is vitára indítottunk, olyan eseményeken, mint az EU–KözépÁzsia biztonsági fórum és az Európai Parlament által szervezett találkozók. Az EU élharcosa azon erőfeszítéseknek, hogy 2009 decemberében Koppenhágában globális, átfogó, új nemzetközi megállapodás szülessen. Sem a kibocsátások csökkentésére, sem a biztonsági vonzatok kezelésére nem képes az EU egyedül. Ehhez többoldalú erőfeszítések szükségesek. Nemzeti és uniós szinten a különböző kormányzati struktúrák, a parlamentek, a média és a civil társadalom fellépésére van szükség. 2009 folyamán az EU-nak a következőkre kell összpontosítania:
16994/1/08 REV 1 MELLÉKLET
ok/OK/fe CAB
6
HU
• A kulcsfontosságú globális partnerek, mint például az USA, Kína, India és Oroszország. Az EU szorosan együttműködik majd az említettekkel, megosztva az értékeléseket és keresve az éghajlatváltozással és a biztonsággal kapcsolatos együttműködés további lehetőségeit. Alapvető fontosságú, hogy az USA-val hamar megegyezés szülessen e téren. • Különösen veszélyeztetett régiók. Az EU szoros kapcsolatokat alakított ki az éghajlatváltozás és a biztonság kérdéskörében a különösen veszélyeztetett régiókat képviselő szervezetekkel, például a Kis Szigetállamok Szövetségével, az Arab Ligával és az Afrikai Unióval. E kapcsolatokat fel kellene használnunk ahhoz, hogy támogatást szerezzünk a Koppenhága felé vezető folyamathoz, és emellett fokozni kell az ellenálló képességet az éghajlatváltozás biztonsági vonatkozásaival való megküzdés érdekében. • Kulcsfontosságú nemzetközi szervezetek (pl. ENSZ, AU és OSCE). Az éghajlatváltozás világméretű kihívás. Az eddig elvégzett munkára építve az EU elkötelezett az említett szervezetekkel való további közös munka iránt, többek között az ENVSEC keretében. Ez a munka a korai előrejelzéssel kapcsolatos elemzéseken alapulhat, és összehangolt válasz kialakításához vezethet el. A határokon átnyúló vízgazdálkodás a többoldalú megközelítés egyik különösen ígéretes területe. 5.
Összegzés Amint azt az éghajlatváltozásról és a nemzetközi biztonságról szóló közös főképviselői és bizottsági jelentés is hangsúlyozta, az éghajlatváltozásnak potenciálisan széles körű biztonsági következményei lehetnek. Az EU válaszának ötvöznie kell a globális szintű fellépést és a helyi szinten megjelenő következmények részletes megértését. Az ismeretek és a tudatosság egyaránt kulcsfontosságú. Az EU-nak hatékonyan kell eljuttatnia üzenetét, mind az EU-n belül, mind azon kívül. Az uniós és a tagállami szintű kezdeményezések közötti jobb információáramlás, koordináció és nagyobb következetesség biztosítása érdekében a Tanács Főtitkárságának és a Bizottságnak egy brüsszeli központú hálózatot kellene létrehoznia a nemzeti delegációk kapcsolattartóinak összefogására. Az elemzések cseréjére hamarosan központi weboldal jön létre a Közös Kutatóközpont támogatásával. A Tanács Főtitkárságának és a Bizottságnak ezzel egyidejűleg gondoskodniuk kellene a nyilvános diplomáciai törekvések hatékony összehangolásáról.
Az éghajlatváltozás és a biztonság kérdéskörében elért eredményeket és ezen ajánlások végrehajtását a Tanácsnak 2009 második felében célszerű lenne áttekintenie.
16994/1/08 REV 1 MELLÉKLET
ok/OK/fe CAB
7
HU
