01 Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Európai társadalmi szolgálat (feltáró vélemény) 1

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

Közleményszám

Tartalom

I

ISSN 1725-518X

C 218

52. évfolyam 2009. szeptember 11.

Oldal

Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

VÉLEMÉNYEK

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25‒26-i, 451. plenáris ülés

2009/C 218/01

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Európai társadalmi szolgálat (feltáró vélemény)

1

2009/C 218/02

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Együttműködés és tudásátadás a kutatási szer­ vezetek, az ipar és a kkv-k között ‒ az innováció fontos feltétele (saját kezdeményezésű vélemény)

8

HU

Ár: 22 EUR

(folytatás a túloldalon)

Közleményszám

Tartalom (folytatás)

III

Oldal

Előkészítő jogi aktusok

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25‒26-i, 451. plenáris ülés

2009/C 218/03

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról . . . . .

15

2009/C 218/04

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak A nanoanyagokkal kapcsolatos szabályozási szempontok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

21

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 77/91/EGK, a 78/855/EGK, a 82/891/EGK és a 2005/56/EK tanácsi irányelvnek az egye­ sülések és szétválások esetében alkalmazandó jelentési és dokumentációs kötelezettségek tekintetében történő módosításáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

27

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

30

2009/C 218/07

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközökről (ISA) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

36

2009/C 218/08

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a nyilvános páneurópai digitális cellás földi mobil rádiótávközlés összehangolt közösségi bevezetése számára fenntartandó frekvenciasávokról szóló 87/372/EGK tanácsi irányelv módosításáról . . . . . . . . . .

41

2009/C 218/09

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: „Javaslat tanácsi rendeletre a halászati erőforrások technikai intézkedések révén történő megóvásáról” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

43

2009/C 218/10

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési tervről . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

46

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Közösségi ökocímkerendszer . . . . . . . . .

50

2009/C 218/05

2009/C 218/06

2009/C 218/11

HU

(folytatás a hátsó borítólap belső oldalán)

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/1

I (Állásfoglalások, ajánlások és vélemények)

VÉLEMÉNYEK

EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG 2009. FEBRUÁR 25–26-I, 451. PLENÁRIS ÜLÉS

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Európai társadalmi szolgálat (feltáró vélemény) (2009/C 218/01) 2008. július 3-i levelében Franciaország külpolitikáért és európai ügyekért felelős minisztere az Európai Unió francia elnökségének keretében arra kérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy készítsen feltáró véleményt a következő tárgyban: „Európai társadalmi szolgálat”. A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2009. február 4-én elfogadta véleményét. (Előadó: Thomas JANSON, társelőadó: Ionuț SIBIAN.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25–26-án tartott, 451. plenáris ülésén (a február 25-i ülésnapon) 131 szavazattal 7 ellenében, 9 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Összefoglalás és következtetések

1.1 Az EGSZB határozottan üdvözli a francia elnökség kezdeményezését. Utalni szeretne egyben a fiatal önkéntesek Európai Unión belüli mobilitásáról szóló, 2008. november 20-i tanácsi ajánlásokra (1). Mivel azonban a fiatalok számos különféle rendszerben vállalhatnak aktív polgári szerepet, a kérdést úgy lehet a legjobban megközelíteni, ha az európai kezdeményezést olyan keretre alapozzuk, amelyet a következők jellemeznek: — mindenki számára nyitott, nem fizetett, önként vállalt, nevelő jellegű (a nem formális tanulás típusába sorolható) és hozzáadott társadalmi értékkel rendelkező önkéntes tevé­ kenységek közötti együttműködés, — világos célokkal, tartalommal, feladatkörrel, felépítéssel és kerettel rendelkező, továbbá megfelelő támogatást, valamint jogi és szociális védelmet élvező, határozott idejű tevé­ kenység, — európai és transznacionális összefüggésben működik. 1.2 A társadalomban és ezen belül a transznacionális csere­ programokban való aktív részvétel igen jó hatással van a szemé­ lyes fejlődésre – különösen a fiatalok esetében –, de az európai szervezett civil társadalom kialakulására is. Az önkénteseknek (1) 14825/08, JEUN 101.

páratlan lehetőséget nyújt a formális és informális tanulásra, valamint különféle szociális és nyelvi kompetenciák megszerzé­ sére, ezáltal pedig fogékonnyá teheti őket az európai polgári szerepvállalás iránt, és erősítheti bennük azt a szándékot, hogy a későbbiekben is megőrizzék ezt az elkötelezettséget. Más – köztük idősebb – korcsoportoknak a programokba történő bevonása lehetővé tenné e személyek élettapasztalata­ inak felhasználását. Ez egészségükre és életminőségükre is kedvezően hat. A különféle korosztályok együtt végzett önkéntes tevékenysége a nemzedékek közötti megértést is előse­ gítheti. 1.3 Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Uniónak ambici­ ózus célokat kellene kitűznie arra nézve, hogy a polgárok széle­ sebb körben vegyenek részt a civil társadalomban. Első lépés­ ként át kellene ültetni a gyakorlatba az EGSZB korábbi vélemé­ nyében (2) megfogalmazott ajánlásokat. 1.4 Ezért az EGSZB örömmel venné, ha a tagállamok együtt­ működést indítanának az önkéntes tevékenységek szervezői között, aminek révén az önkéntes tevékenységek már meglévő típusai transznacionális dimenzióval bővülnének. (2) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: Az önkéntesség: szerepe az európai társadalomban és kihatásai, előadó: Koller Erika, HL C 325., 2006.12.30.

C 218/2

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

1.5 Az Európai Unió támogathatna egy olyan európai polgári kezdeményezést (1), amely – a fiatalok jelenlegi előtérbe helye­ zésén túlmutatva – összefogja a csereprogramokkal kapcsolatos politikákat és tevékenységeket. A célok között szerepelhetne az európai integráció elősegítése. Az EGSZB szerint magától érte­ tődik, hogy az Európai Uniónak több pénzügyi forrást kellene az ilyen programok rendelkezésére bocsátania. Először is lehe­ tővé kellene tennie a csereprogramokban részt vevő fiatalok jelenlegi számának megduplázását, valamint a más korcsoportba tartozó személyek jelentősen nagyobb arányú részvételét.

1.6 Az EGSZB szerint a programoknak nagyobb mértékben kell a hátrányos helyzetű – és mindenekelőtt kevesebb lehető­ séggel rendelkező – fiatalokra irányulni.

1.7 Alapvetően fontos, hogy a már meglévő nemzeti és európai programok között jobb legyen az együttműködés, továbbá csökkenjenek a technikai akadályok, valamint az egész­ ségbiztosítási fedezettel és a balesetbiztosítással kapcsolatos problémák. Ennek érdekében az Európai Unió fontolóra vehetné egy olyan, a csereprogramokra irányuló védjegy kidolgozását, amely megfelel az uniós minőségi szabványoknak. Az önkéntes tevékenységek színvonala – a tevékenység típusától függetlenül – fontos, és a megfelelő eszközökkel biztosítandó.

2.

2009.9.11.

Háttér

2.1 Az EGSZB határozottan üdvözli, hogy a francia elnökség feltáró vélemény kidolgozására kérte fel az európai társadalmi szolgálat tárgyában. 2.2 Mivel azonban a fiatalok számos különféle rendszerben – társadalmi szolgálat, önkéntes szolgálat vagy más részvételi lehe­ tőségek révén – vállalhatnak aktív polgári szerepet, az európai kezdeményezést egyértelmű keret és meghatározás kell hogy jellemezze. Az EGSZB szerint a kérdést európai szinten úgy lehet a legjobban megközelíteni, ha túllépünk a hagyományos társadalmi szolgálaton, és az európai kezdeményezést olyan keretre alapozzuk, amelyet a következők jellemeznek: — mindenki számára nyitott, nem fizetett, önként vállalt, nevelő jellegű (a nem formális tanulás típusába sorolható) és hozzáadott társadalmi értékkel rendelkező önkéntes szol­ gálat, — világos célokkal, tartalommal, feladatkörrel, felépítéssel és kerettel rendelkező, továbbá megfelelő támogatást, valamint jogi és szociális védelmet élvező, határozott idejű tevé­ kenység, — európai és transznacionális összefüggésben működik.

1.8 Az EGSZB szerint fontos a harmadik országok részvéte­ lének támogatása, mivel ez hozzájárul az EU-nak az ezredfor­ dulós célkitűzések érdekében végzett munkájához és a fejlesz­ tésre és humanitárius segítségnyújtásra irányuló európai politi­ kához.

1.9 Az EU-nak ki kell értékelnie ezt a területet azáltal, hogy ösztönzi és támogatja a kutatást, valamint egyre átfogóbb statisztikákat készít.

1.10 Meg kell válaszolni a biztosítást, egészségügyi ellátást és biztonságot érintő kérdéseket is. Gondoskodni kellene arról, hogy az önkéntesek szolgálatuk során megfelelő szociális véde­ lemben részesüljenek, de ez nehézségekbe ütközhet, ha a transz­ nacionálisan tevékenykedő önkéntesek szociális biztonságáról szóló rendelkezések országonként különbözőek. Ezért az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy támogassa a kérdés egységes megközelítését, a tagállamokat és az illetékes intézményeket pedig e fontos kérdések megoldására kéri.

2.3 Ezt lehetne európai polgári kezdeményezésnek nevezni, amely átfogja az önkéntes tevékenységek terén létező igen sok különböző hagyományt és gyakorlatot, köztük egyes tagálla­ mokban a társadalmi szolgálatot is. 2.4 Már az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szer­ ződés tartalmazott rendelkezéseket a fiatal munkavállalók cseré­ jéről az európai népek közötti szolidaritás erősítése és elmélyí­ tése érdekében. 2.5 Az önkéntes munkáról kidolgozott korábbi vélemé­ nyében (2) az EGSZB több ajánlást tett, köztük a következőket: — meg kellene hirdetni az önkéntesek évét, és közzé kellene tenni egy fehér könyvet az önkéntes tevékenységről és az aktív polgárságról Európában, — a tagállami kormányokat arra kellene ösztönözni, hogy dolgozzanak ki önkéntes tevékenységre vonatkozó nemzeti politikát, — a tagállamokban olyan jogi keretfeltételeket kellene kidol­ gozni, amelyek az egyének jogi vagy társadalmi státuszától függetlenül biztosítják az önkéntes tevékenységhez való jogot,

1.11 Az EGSZB tisztában van azzal, hogy ezt a területet – például egy konferencia formájában – nyomon kell követni. Ebben valamennyi érintett nemzeti szolgálatnak, továbbá az Európai Bizottságnak és az ifjúsági vagy önkéntes szolgálat terü­ letén tevékenykedő nem kormányzati szerveknek is részt kellene venniük annak érdekében, hogy segítsék az európai polgári kezdeményezés keretének kidolgozását.

— európai szinten a szóban forgó terület vonatkozásában összevethető és megbízható statisztikákra van szükség,

(1) A „társadalmi szolgálat” kifejezés jelentése tagállamonként külön­ böző. Az ezzel összefüggő félreértések elkerülése végett az EGSZB a véleményben a „polgári kezdeményezés” kifejezést alkalmazza.

(2) SOC/243. Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: Az önkéntesség: szerepe az európai társadalomban és kihatásai, előadó: Koller Erika, HL C 325., 2006.12.30.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

— erősíteni kellene az EU finanszírozási rendszerének, politiká­ jának és programjainak önkéntesbarát jellegét. Ehhez az is szükséges, hogy legyen egy egész Európát átfogó infrastruk­ túra, mely támogatja az önkéntes tevékenységet, — az önkéntes programokat Európa-szerte a népesség minden csoportja számára hozzáférhetővé kell tenni. 2.6 Az EGSZB úgy véli, hogy vannak ugyan előrelépések, de számos ajánlás és javaslat még nem vált valóra. Ezzel a vélemé­ nyével az EGSZB ismét ki szeretné emelni, hogy át kell ültetni az említett korábbi vélemény ajánlásait, és hogy fokozottan ösztönözni kell az önkéntesség egyik különleges területét: az önkéntes szolgálatot. 2.7 Az EGSZB meggyőződése, hogy a civil társadalmat jobban be kell vonni Európa integrációjába. A minden korosz­ tály számára hozzáférhető, ambiciózus európai polgári kezde­ ményezés elősegítheti az átlagpolgárok és az Európai Unió közötti, megrendült bizalom helyreállítását. Az emberek polgári szerepvállalásának előmozdítása hozzájárul az Európai Unió alapelvei: a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, a férfiak és a nők közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség érvényesí­ téséhez. 2.8 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy mindenkinek, de külö­ nösen a fiataloknak és/vagy a hátrányos helyzetűeknek fokozott mértékben, aktívan részt kell venniük a társadalomban annak érdekében, hogy erősödjön bennük a polgári szerepvállalás, valamint a szolidaritás iránti fogékonyság. Fokozni kell továbbá a társadalmi szolgálatok terén folytatott együttműködést a tagál­ lamok, az Európai Bizottság és az EGSZB között. 2.9 A jelenleg hatályos Szerződésben az ifjúságpolitika és a polgári szerepvállaláson alapuló tevékenységek jogalapját a 149. és 151. cikk tartalmazza, amely cikkek kizárják a jogharmoni­ zációt, az EU-nak lehetőséget adnak azonban a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésére és az ifjúsági csereprog­ ramok támogatására. A Lisszaboni Szerződés némileg bővíti az ifjúságpolitika körét, mivel kitér a fiatalok részvételére Európa demokratikus életében. 2.10 A Lisszaboni Szerződés a hatálybalépését követően létre fogja hozni az európai fiataloknak az Unió humanitárius segé­ lyezési intézkedéseiben való közös részvételéhez szükséges keretet: az Európai Önkéntes Humanitárius Segélyezési Hadtestet. 2.11 Az önkéntes tevékenységgel jelenleg elsősorban az Európai Unió ifjúságpolitikája három elsőbbséget élvező irányának keretén belül folytatott nyitott koordinációs módszer foglalkozik. Ezek az irányok a következők: — a fiatalok aktív polgári szerepvállalásának és civil társadalmi részvételének ösztönzése, — az önkéntes tevékenységek népszerűsítése a fiatalok körében,

C 218/3

— a fiatalokat célzó tájékoztatás és a meglévő ifjúsági informá­ ciós szolgálatok megerősítése az önkéntes tevékenységek körükben való népszerűsítésének, valamint az ifjúság jobb megértésének és megismerésének érdekében.

2.12 Több szempontból is fontos átgondolni, hogy miként lehet erősíteni Európában az aktív polgári szerepvállalást. Az Európai Unió az összes többi földrésznél nagyobb mértékben felelős az ezredfordulós célkitűzések teljesítéséért. Az EU a világon az egyik legbőkezűbb adományozó. Azáltal, hogy az uniós polgárokat bevonjuk a világ legnagyobb kihívásaival való szembenézésbe, nemcsak az egyének személyes fejlődé­ séhez járulnánk hozzá, hanem globalizált világunkban erősíte­ nénk a kölcsönös megértést, és nélkülözhetetlen hálózatokat hoznánk létre.

2.13 A nemzeti civil szolgálatok egyes esetekben a katonai szolgálat alternatívájaként működtek. A kötelező katonai szol­ gálat leépítésével és azzal párhuzamosan, hogy a tagállami haderők mindinkább hivatásosak, a civil szolgálatok köre is szűkült. Ugyanakkor az ifjúsági önkéntes szolgálatok fejlődése vonzó lehetőség lehet arra, hogy a fiataloknak helyet kínáljunk a társadalomban akkor is, ha a katonai, illetve civil szolgálat gyakorisága csökken.

2.14 Az önkéntesség és az egyéb civil kezdeményezések egyre több figyelmet kapnak. A tagállamok, a csatlakozó országok és az Európai Bizottság képviselői 2004-ben az olasz elnökség meghívására Rómában találkoztak, hogy részt vegyenek a társadalmi szolgálat és az ifjúság összefüggéseiről szóló első konferencián. Az olasz konferencia elnökségi követ­ keztetéseiben többek között az alábbi ajánlások szerepelnek:

— az információk és a bevált gyakorlatok szisztematikus és rendszeres átadása, valamint fokozott együttműködés a társadalmi szolgálatok és az ifjúságpolitika között,

— a fiatalok társadalmi szolgálatokban való szélesebb körű részvétele annak érdekében, hogy erősödjön bennük a polgári szerepvállalás, valamint a szolidaritás iránti érzé­ kenység,

— fokozott együttműködés a tagállamok, a csatlakozó országok és az Európai Bizottság között az ifjúsági társa­ dalmi szolgálatok terén.

3. 3.1

Jelenlegi csereprogramok Európa

3.1.1 A Cselekvő ifjúság program része az Európai Önkéntes Szolgálat (European Voluntary Service, EVS). A 18 és 30 év közötti önkéntesek 2–12 hónapot töltenek külföldön. Specifikus képzésben vesznek részt, és tanulmányi tapasztalataik egy Youthpass keretében formálisan elismerésre kerülnek. 1996 és 2006 között az Európai Önkéntes Szolgálatban 30 000 önkéntes vett részt.

C 218/4

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

3.1.2 2009-től idősebbek is részt vehetnek az európai önkéntes szolgálat intézményesített formájában, mégpedig a Grundtvig-program keretében. Ez a csereprogram kezdetben csak kisléptékű lesz, említésre méltó azonban, hogy az Európai Bizottság módokat keres arra, hogy megfelelően támogassa a különböző korcsoportok által végzett önkéntes tevékenységet. Az Európai Bizottság „Európa a polgárokért” programjának intézkedései is konkrét lehetőségeket biztosítanak a különböző országokból származó és különböző korcsoportokhoz tartozó önkéntesek cseréjére.

3.1.3 A tagállamok több ezer szervezete között már régóta létezik kétoldalú együttműködés, amelynek középpontjában többek között az önkéntesek cseréje áll. Ezek a cserék decent­ ralizált formában történnek, méretükről nincsenek adatok. Ha azonban csak a nemzetközi szinten tevékenykedő világszerve­ zetek keretében történő cseréket tekintjük, biztosan elmond­ hatjuk, hogy azokban jelentős számú, elsősorban fiatal európai polgár vesz részt.

3.1.4 Az EVS bizonyos alapvető értékek és minőségi normák tiszteletben tartására épül, melyeket az EVS-Charta határoz meg. Ezek védelme és megőrzése érdekében az EVS-önkéntesek kikül­ detésében vagy fogadásában, illetve az EVS-projektek koordiná­ lásában érdekelt szervezeteket először akkreditálni kell.

3.1.5 Az európai Erasmus program mind az egyetemi hall­ gatók mobilitásának növelése, mind a felsőoktatási intézmények közötti együttműködés támogatása szempontjából rendkívül sikeres. Az Erasmus programban az európai egyetemek mintegy 90 %-a részt vesz, és 1987. évi elindulása óta 1,9 millió diák használta ki lehetőségeit. A program a jövőre nézve a mobilitási intézkedések további kiterjesztését tervezi, hogy 2012-re 3 millió „Erasmus-diákot” számlálhasson.

3.1.6 A Leonardo da Vinci program a szakmai alapkép­ zésben részesülők, a munkavállalók, az önálló vállalkozói tevé­ kenységet folytatók, valamint a szakképzés területén dolgozók mobilitását támogatja.

önkéntes) társadalmi szolgálat bizonyos típusait. Néhány más országban az ilyen jellegű szolgálatok bevezetése folyamatban van vagy mérlegelés tárgyát képezi.

4. 4.1

Tagállamok

3.2.1 Az EGSZB elismeri a tagállamokban működő társa­ dalmi szolgálatok különféle formáit és hagyományait, ahogy a más típusú önkéntes tevékenységeket is, melyek célja az aktív polgári szerepvállalás, a szolidaritás és a társadalmi fejlődés. Kiemeli az ifjúsági vagy önkéntes munka területén tevékenykedő nem kormányzati szervezetek szerepét és hozzájárulását. Tuda­ tában van annak is, hogy a tagállamok társadalmi szolgálattal vagy önkéntes tevékenységgel kapcsolatos programjairól kevés információ áll rendelkezésre.

3.2.2 Egyes tagállamok – például Németország, Olaszország és Franciaország – már bevezették az ifjúsági (kötelező vagy

Európai polgári kezdeményezés Jelenlegi szakpolitikai kezdeményezések

Az EGSZB üdvözli a tanácsi ajánlást, amelynek célja a fiatal önkéntesek Európán belüli mobilitásának támogatása. Örömmel veszi az önkéntes tevékenység gazdasági és társadalmi kohézi­ óban betöltött szerepéről szóló, 2008. április 22-i európai parla­ menti állásfoglalást is, amely kiemeli, hogy az önkéntes tevé­ kenység számára forrásokat kell mozgósítani, és a programokat a fiatalokon túl más csoportok felé is meg kell nyitni.

Az EGSZB üdvözli továbbá, hogy az Európai Bizottság kéri az Amicus előkészítő intézkedés megvalósítását. Ennek célja a fiatalok társadalmi, illetve önkéntes szolgálatokban való részvé­ tele transznacionális jellegének támogatása, egy európai keret kidolgozásának ösztönzése, valamint egy tesztelési és értékelési szakasz lehetővé tétele.

4.1.1 Ezért az EGSZB üdvözölné, ha a szóban forgó terü­ leten komoly hagyományokkal rendelkező és érdeklődő tagál­ lamok együttműködést kezdeményeznének, amelynek révén a társadalmi/civil szolgálat már létező típusai transznacionális dimenzióval bővülnének.

4.1.2 Az EGSZB osztja azt a nézetet, hogy a különféle nemzeti rendszerek között összehangolt intézkedések hiánya és a rendelkezésre álló információk szűkössége korlátozza az EVS nyújtotta lehetőségeket, és aggodalomra ad okot. Az EGSZB örömmel veszi az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az EVS-t mint „márkanevet” szélesebb körben elismerjék, ahogy ez az Erasmus program esetében történt.

4.2 3.2

2009.9.11.

Melyek legyenek a kitűzött célok?

4.2.1 Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Uniónak ambici­ ózus célokat kellene kitűznie arra nézve, hogy a polgárok széle­ sebb körben vegyenek részt a civil társadalomban. Első lépés­ ként át lehetne ültetni a gyakorlatba az EGSZB korábbi vélemé­ nyében megfogalmazott ajánlásokat (lásd a 2.5. pontot).

4.2.2 Az Európai Uniónak támogatnia kellene egy olyan európai polgári kezdeményezést, amely összefogja a nemcsak a fiatalokra hangsúlyt fektető, hanem erőteljesebb európai dimenziót is biztosító csereprogramokkal kapcsolatos politi­ kákat és tevékenységeket. A résztvevőknek a szolgálati időszakot lehetőleg nem saját hazájukban kellene eltölteniük. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Uniónak több pénzügyi forrást kellene az ilyen programok rendelkezésére bocsátania.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.2.3 Az első szakaszban a fiatal önkéntesek csereprogram­ jaiban részt vevők jelenlegi számának megduplázására kellene törekedni. Ez a cél megvalósítható, ha azt nézzük, hogy az Erasmus programban ma több mint 100 000 diák, míg egyéb európai ifjúsági csereprogramokban az európai fiataloknak csak igen kis része vesz részt. Hosszú távon ezek a programok az Erasmus programra jellemző részvételi arány elérésére töreked­ hetnének.

4.2.4 Az EGSZB szerint több hátrányos helyzetű fiatalt kell elérni. Ennek a csoportnak válna leginkább előnyére a civil társadalmi részvétel, de tagjai gyakran nem rendelkeznek a rész­ vételhez szükséges pénzügyi eszközökkel és/vagy képesítéssel.

4.2.5 A kezdeményezésnek a fiatalokon túl más csoportokra is ki kellene terjednie. Európa öregszik, az idősek azonban tevé­ kenyebbek, mint régen, és szívesen vállalnak láthatóbb szerepet a társadalomban. A nyugdíjasok és a hasonló csoportok bevo­ nása a rendszerbe egyfelől elősegítené az „aktív idősödés” koncepcióját, másfelől különböző országokból származó emberek új csoportjait közelítené egymáshoz. Az idősebbek így részt vehetnének a társadalom életében, kamatoztathatnák élettapasztalatukat és továbbra is hasznosnak érezhetnék magukat. Ez egészségükre és életminőségükre is kedvezően hatna. A fiatalok és az idősek együtt végzett önkéntes tevékeny­ sége azt is elősegítheti, hogy a két nemzedék tapasztalatokat cseréljen és jobban megértse, kölcsönösen támogassa egymást.

4.2.6 Fontos, hogy a már meglévő nemzeti és európai prog­ ramok között jobb legyen az együttműködés. Így csökkennének az olyan technikai akadályok, mint például a társadalmi szolgá­ latban szerzett tapasztalatok és a fiatalok által szerzett képesí­ tések kölcsönös elismerésének hiánya, illetve az egészség- és baleset-biztosítási fedezet problémái. Ennek érdekében ajánlatos, hogy az Európai Unió határozzon egy olyan, a csereprogra­ mokra irányuló védjegyről, amely megfelel az uniós minőségi szabványoknak.

4.2.7 Napjainkban az állami támogatás nélkülözhetetlen a programok kidolgozásának ösztönzéséhez és a színvonal bizto­ sításához. De egyetlen ország sem fedezi az önkéntes projektek valamennyi költségét. Különösen a transznacionális tevékeny­ ségekhez gyakran további, magánszektorbeli finanszírozási forrásokat kell keresni. Ezért a csereprogramok ösztönzése és az európai polgári kezdeményezés kiépítése érdekében az EUnak lényegesen növelnie kell az önkéntes tevékenységekre, köztük csereprogramokra szánt költségvetését, fedezve többek között a koordinációs költségeket, az ösztönzőket és az országok közötti kereszttámogatásokat. Az EGSZB a tagálla­ mokat is az ilyen tevékenységek nagyobb mértékű finanszírozá­ sára biztatja.

4.2.8 Az EGSZB szerint fontos a harmadik országok részvé­ telének olyan módon való támogatása is, hogy az önkéntesek az EU határain kívül is szolgálhassanak, hozzájárulva ezzel az EUnak az ezredfordulós célkitűzések érdekében végzett munká­

C 218/5

jához, valamint a fejlesztésre és humanitárius segítségnyújtásra irányuló európai politikához. A csereprogramok tágabb kere­ tének és nagyobb számának támogatására irányuló kezdeménye­ zést össze kellene hangolni a lisszaboni stratégiában előirányzott Európai Önkéntes Humanitárius Segélyezési Hadtesttel. A hadtestbe hosszú távon a fiatalokon túl más csoportokat is be kellene vonni. Ebben az összefüggésben fontos annak biztosí­ tása, hogy az EU vízumpolitikája ne akadályozza feleslegesen az ilyen jellegű csereprogramokat.

4.2.9 Végezetül az EU-nak azáltal is ki kell emelnie és érté­ kelnie ezt a területet, hogy ösztönzi és támogatja a kutatást, valamint egyre átfogóbb statisztikákat készít. Fontos, hogy a megfelelő intézményi keretben folyamatosan megvitassák, nyomon kövessék és figyeljék a már meglévő társadalmi szol­ gálatok közötti együttműködést.

4.3

Előnyök és kihívások

4.3.1 Az európai polgári kezdeményezés megerősítené az olyan univerzális és európai értékeket, mint a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint az alapvető szabadságok és a jogállamiság. Célként kellene kitűzni továbbá a szociális, nyelvi és hálózatépítési kompetenciák, vala­ mint az Európai Unió felépítésével és működésével kapcsolatos ismeretek fejlesztését csakúgy mint a tapasztalatgyűjtést és -cserét. A fiatalok önkéntes tevékenység melletti elkötelezett­ ségét gyakran a tudásszerzés, illetve a saját jellemük és képessé­ geik jobb megismerése utáni vágy támasztja alá, hozzájárulva egyben a tudásalapú társadalom követelményeinek való megfe­ leléshez.

4.3.2 Az EGSZB szerint különféle területeken (például társa­ dalmi beilleszkedés, az emberek szükségletei, gyermekek és fiatalok, sport, tájékoztatás, örökségvédelem, kultúra és művé­ szet, környezet, polgári védelem stb.) számos lehetőség van az önkéntesek transznacionális együttműködésére és cseréjére, ami erősítheti a polgári szerepvállalás európai dimenzióját.

4.3.3 Az EGSZB úgy véli, hogy az európai polgári kezdemé­ nyezés a tagállamok, a csatlakozó országok és az Európai Szom­ szédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) keretébe tartozó országok közötti együttműködést is előmozdíthatná az aktív polgári szerepvállalás és a szolidaritásra való készség vonatkozásában.

4.3.4 Az önkéntesek célirányosan gyűjthetnek fontos nem formális, a munkaerőpiacon jól hasznosítható tapasztalatokat és ismereteket, és kapcsolatrendszereket építhetnek ki, továbbá például a közönségszolgálat, a kommunikáció, a véleménynyil­ vánítás, a szociális kompetenciák, a szervezeti irányítás és a szakképzés területén is szerezhetnek kulcskompetenciákat és ismereteket. Az önkéntes tevékenység tehát az életpálya és a szakmai pályafutás fontos részévé válhat. Biztosítani kell azonban a fiatalok önkéntes tevékenységének és nem formális tanulásának elismerését.

C 218/6

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.3.5 A kihívásokról sem szabad megfeledkezni. Ilyen például az önkéntesek jogi státuszának hiánya. A nemzeti keretek meghatározzák az önkéntesek és a szervezetek státuszát az országon belül és – kisebb mértékben – külföldön. Nem létezik azonban olyan nemzeti jogi keret, amely hasonló jogi státuszt biztosít például az EVS önkénteseinek.

2009.9.11.

5.2 Tény, hogy a nonprofit és önkéntes szervezetek Euró­ pában gyakran vállalnak különféle jóléti szolgáltatásokat. Ugyan­ akkor a népi mozgalmakban számos esetben egyre kevesebben vesznek részt. Az európai polgári kezdeményezés elősegítheti egyfelől, hogy többen vegyenek részt a szervezett civil társada­ lomban, másfelől hogy a szervezeteknek jobb fejlődési lehető­ ségeik legyenek. A nonprofit szervezetek társadalomban betöl­ tött szerepének és helyzetének felülvizsgálata és az erről szóló vita változást hozhat az ilyen szervezetek különleges hozzájáru­ lását illetően, és felhívhatja a figyelmet az általuk létrehozott társadalmi többletértékre.

4.3.6 Meg kell válaszolni a biztosítást, egészségügyi ellátást és biztonságot érintő kérdéseket is. Gondoskodni kellene arról, hogy az önkéntesek szolgálatuk során megfelelő szociális véde­ lemben részesüljenek, de ez nehézségekbe ütközhet, ha a transz­ nacionálisan tevékenykedő önkéntesek szociális biztonságáról szóló rendelkezések országonként különbözőek. Ezért az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy támogassa a kérdés egységes megközelítését, a tagállamokat és az illetékes intézményeket pedig e fontos kérdések megoldására kéri.

5.3 Az európai polgári kezdeményezés hozzájárulhat továbbá egy erősebb és élénkebb civil társadalom kialakulá­ sához. Ebből a társadalmi tőke is profitál, ami a bizalmat, a korrupció csökkenését és az önkéntes szervezeti tagságot illeti.

4.3.7 Mindent meg kell tenni a fizetett foglalkoztatás és az önkéntes szolgálat mibenlétével kapcsolatos lehetséges konflik­ tusok elkerülése érdekében. Ezért világosan meg kell határozni a foglalkoztatottak és az önkéntesek közötti különbségeket, vala­ mint – szükség esetén – az önkéntesek hatáskörét. Nem az a szándék, hogy önkéntes tevékenységgel fizetett foglalkoztatást helyettesítsünk. Ezért igen fontos a szociális partnerekkel való együttműködés.

5.4 A szervezetek akkreditációjának problémája és a csere­ programok színvonalának kérdése gyakran érinti a civilszerve­ zeteket. Az EGSZB az egyes tagállamok szervezett civil társa­ dalmát európai szintű együttműködésre biztatja annak érde­ kében, hogy megfogalmazzák az akkreditáció közös elveit, és további közös minőségi kritériumokat dolgozzanak ki. Ezt a munkát adott esetben az illetékes közigazgatási szervvel együtt­ működésben lehetne végezni.

5.

5.5 Az EGSZB tisztában van azzal, hogy ezt a területet – például egy konferencia formájában – nyomon kell követni. Ebben valamennyi érintett nemzeti szolgálatnak, továbbá az Európai Bizottságnak és az ifjúsági vagy önkéntes szolgálat terü­ letén tevékenykedő nem kormányzati szerveknek is részt kellene venniük annak érdekében, hogy segítsék az európai polgári kezdeményezés keretének kidolgozását.

Az EGSZB és a szervezett civil társadalom szerepe

5.1 A szervezett civil társadalom az önkéntes tevékenység alapja. Az EVS-ben és egyéb európai programokban már most számos civilszervezet vesz részt. Az önkéntes szervezeteknek emellett továbbra is fontos szerepet kellene játszaniuk a széle­ sebb körű csereprogramokban is.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 25-én. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

MELLÉKLET az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményéhez A következő módosító indítványokat, amelyeknél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították. 2.11. pont „Az fiatalok önkéntes tevékenységgel jelenleg elsősorban az Európai Unió ifjúságpolitikája három elsőbbséget élvező irányának keretén belül folytatott nyitott koordinációs módszer foglalkozikprioritása. Ezek az irányok a következők: — a fiatalok aktív polgári szerepvállalásának és civil társadalmi részvételének ösztönzése, — az önkéntes tevékenységek népszerűsítése a fiatalok körében, — a fiatalokat célzó tájékoztatás és a meglévő ifjúsági információs szolgálatok megerősítése az önkéntes tevékeny­ ségek körükben való népszerűsítésének, valamint az ifjúság jobb megértésének és megismerésének érdekében.” A szavazás eredménye: Mellette: 49 Ellene: 69 Tartózkodott: 19 4.3.7. pont „Mindent meg kell tenni a fizetett foglalkoztatás és az önkéntes szolgálat mibenlétével kapcsolatos lehetséges konfliktusok elkerülése érdekében. Ezért világosan meg kell határozni a foglalkoztatottak és az önkéntesek közötti különbségeket, valamint – szükség esetén – az önkéntesek hatáskörét. Nem az a szándék, hogy önkéntes tevékenységgel fizetett foglalkoztatást helyet­ tesítsünk. Ezért igen fontos az önkénteseket képviselő szervezetek és a szociális partnerekkel közötti való együttműködés.” A szavazás eredménye: Mellette: 48 Ellene: 77 Tartózkodott: 23

C 218/7

C 218/8

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2009.9.11.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Együttműködés és tudásátadás a kutatási szervezetek, az ipar és a kkv-k között – az innováció fontos feltétele (saját kezdeményezésű vélemény) (2009/C 218/02) 2008. július 10-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy Eljárási Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

„Együttműködés és tudásátadás a kutatási szervezetek, az ipar és a kkv-k között – az innováció fontos feltétele.”

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2009. február 3-án elfogadta véleményét (Előadó: Gerd WOLF).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25.–26-án tartott 451. plenáris ülésén (a 26-i ülésnapon) 158 szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt:

1.

Összefoglalás és ajánlások

1.1 A jelen vélemény a kutatási szervezetek (Research Perfor­ ming Organisations), az ipar és a kkv-k közötti együttműködést és a tudásátadást tárgyalja, mivel ez az együttműködés döntő szerepet játszik abban, hogy a tudományos kutatás eredménye­ iből innovatív termékeket és folyamatokat lehessen kifejleszteni.

1.2 Az EGSZB azt javasolja, hogy az iparban dolgozókat és a kkv-k munkatársait módszeresen tájékoztassák arról, hogy a tudás és technológia milyen kincsei állnak rendelkezésre az Európai Unió egyetemein és kutatási intézményeiben, és miként kell kialakítani a megfelelő kapcsolatokat. Ennek megfelelően az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság törekedjen egy, az eddigi információs rendszereket integráló és kiegészítő, tehát a specifikus információszükségletet az eddigieknél jobban kielé­ gítő, európai szintű (internetes) keresőrendszer kifejlesztésére.

1.3 Az EGSZB támogatja a tudományos publikációkhoz való szabad internet-hozzáférés megteremtésére tett erőfeszítéseket. Ez azonban rendszerint magasabb közkiadásokkal jár majd. Ezért kellene arra törekedni, hogy megállapodások szülessenek reciprok szabályozásokról az Európai Unió tagállamai között, valamint az Európán kívüli államokkal. A kutatási szervezeteket és a kutatási szervezetek tudósait azonban nem szabad korlá­ tozni szabadságukban a tekintetben, hogy eredményeik közzé­ tételére azt a folyóiratot vagy azt a fórumot válasszák, amelyik a legjobban szolgálja eredményeik terjesztését és elismerését az egész világon.

1.4 Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság gondolja tovább a kutatási adatokhoz való szabad hozzáférés lehetőségeit, ugyanakkor határozza meg az ilyen eljárás határait is. Ez alatt

nem a bármely kutatási folyamatban keletkező adatokhoz, bele­ értve az úgynevezett nyers adatokhoz való túl korai, nyilvános hozzáférést kell érteni. Az EGSZB az érintett kutatók bevonása mellett óvatos és fokozatos eljárást javasol az Európai Bizottság részéről.

1.5 Tekintettel a kutatási szervezetek és az ipar különböző munkakultúráira, az EGSZB az érdekek tisztességes egyensú­ lyának megteremtését javasolja. Ez az eredmények korai közzé­ tétele, illetve a szükséges titoktartás és – a szabadalmakat is beleértve – a szellemi tulajdonjogok között feszülő ellentmon­ dást érinti.

1.6 Az EGSZB ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság időközben tisztázta, hogy a szellemi tulajdon kezelésére tett ajánlásával még a megbízás alapján végzett kutatások esetében sem kívánt semmiképpen beavatkozni az együttműködő part­ nerek közötti szerződések szabad megfogalmazásába. Az Európai Bizottság ajánlásai nyújtsanak segítséget, de semmi esetre se váljanak merev szabályokká.

1.7 Az EGSZB megismétli ajánlását, hogy vezessék be az európai közösségi szabadalmat, a feltalálókat érintő és a szaba­ dalom újdonságát nem veszélyeztető, előzetes publikációra vonatkozó határidővel (grace period).

1.8 A kutatási infrastruktúrák, mint például részecskegyor­ sítók, sugárforrások, műholdak, földi csillagászati berendezések vagy fúziós berendezések fejlesztése során a kutatóintézmények elsődlegesen nem új tudás szállítóinak számítanak, hanem megrendelőknek és ügyfeleknek kell tekinteni őket. Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Unióban és a tagállamokban az

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

állami támogatásra vonatkozó szabályok, a költségvetési, a beszerzési, valamint a versenyszabályok alkalmazása során összegyűlt eddigi tapasztalatokat vizsgálják felül abból a szem­ pontból, hogy mennyiben szolgálják azt a célt, hogy az iparban az ilyen megrendelések teljesítése során szerzett képességeket és különleges ismereteket a lehető legjobban őrizzék meg és hasz­ nálják fel az európai versenyképesség érdekében, de egyúttal a megfelelő későbbi megrendelésekhez is, illetve hogy szükség lesz-e ezen a téren új iparpolitikai megközelítési módokra.

2.

Bevezetés

2.1 Az EGSZB számos véleményt (1) tett közzé kutatáspoli­ tikai kérdésekkel kapcsolatban, és ezekben mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen alapvető jelentősége van az megfelelő kutatásnak és fejlesztésnek a lisszaboni és barcelonai célok elérése szempontjából.

2.2 Az ajánlások egyik különösen fontos tényezője a kutatási szervezetek – beleértve az egyetemeket is – (Public Research Organisations, PRO vagy Research Performing Organisations), vala­ mint az ipar és kkv-k közötti együttműködést és az ehhez szük­ séges tudásátadást érintette azzal a céllal, hogy innovatív folya­ matokat és piacképes termékeket lehessen kifejleszteni. Ezt a tényezőt elmélyítve a jelen vélemény a 3–5. fejezetekben megadott témakörökre összpontosít, azaz (a) a publikációkra és információkra, (b) a piacképes termékek és eljárások kifejlesz­ tésében történő együttműködésre, valamint (c) a kutatási infrast­ ruktúrák kiépítésében való együttműködésre (2).

2.3 A fenti témakörök az együttműködés és a verseny között fennálló egyensúlyt – de a köztük fennálló ellentmondásokat is – érintik. Az együttműködésre egyrészről szükség van, hogy megtartsa és erősítse az európai ipar versenyképességét az Európai Unión kívüli országokkal szemben. Másrészről azonban az együttműködés nem torzíthatja az európai vállalatok között fennálló versenyhelyzetet, amelyet a belső piac tisztességes működését biztosító, az állami támogatásra vonatkozó előírások szabályoznak (az állami támogatásra vonatkozó európai jogsza­ bályok).

2.4 Az így keletkező ellentmondás alkotja a következőkben tárgyalt kérdések és ajánlások hátterét, mindenekelőtt a szellemi tulajdonjogokra és az információ szabad továbbításának ehhez kapcsolódó problémakörére vonatkozóan.

2.5 Az együttműködés témájával az Európai Bizottság és a Tanács is foglalkozott. Ennek eredményeként született meg többek között az Európai Bizottság ajánlása (3) a szellemi tulajdon kezeléséről a tudásátadás során, valamint az egye­ temeknek és más állami kutatószervezeteknek szóló gyakorlati útmutatóról. Az ajánlás célja, hogy egységesebb eljárásra ösztö­ nözze a tagállamokat és a kutatási intézményeket. A messzeme­ nően ésszerű célkitűzések és javaslatok ellenére azonban épp ezek az ajánlások vetettek fel új kérdéseket, és komoly aggá­ (1) Lásd a mellékletet. (2) INT/450 (a Hivatalos Lapban még nem jelent meg). (3) C(2008) 1329, 2008. április 10.

C 218/9

lyokat ébresztettek az érintett szervezetekben az együttműködés keretében vagy megbízás alapján végzett kutatások terén érvé­ nyesülő szellemi tulajdonjogokat illetően. Jelen vélemény tartal­ mazza ezeket a kérdéseket és az azokra időközben adott vála­ szokat az Európai Bizottság részéről.

3.

A kutatási tevékenységek és eredmények közzététele

3.1 Tudományos publikációk. A tudományos eredmé­ nyeket hagyományosan egy következetes szakvéleményezési eljárás („peer review”) lefolytatását követően, nyomtatott szakmai folyóiratokban – a kutatóintézetek bizonyos esetekben ennél korábban, előzetes publikáció vagy technikai jelentés formájában stb. – teszik közzé. A tudományos eredményekről ezenkívül a szakmai konferenciákon számolnak be, illetve az eredményeket szakmai konferenciákról kiadott jegyzőköny­ vekben (proceedings) teszik közzé.

3.1.1 Új dimenzió: az internet. Az internet a kommuni­ káció és tudásátadás új dimenzióját nyitotta meg. A kiadók a legtöbb tudományos folyóiratot most már az interneten is közzéteszik elektronikus formában.

3.1.2 Könyvtárak és a költségek kérdése. Az egyetemek és a kutatási szervezetek könyvtárai révén a nyomtatott és elekt­ ronikus publikációkhoz való hozzáférés messzemenően megva­ lósult. Mindenesetre az egyetemeknek és kutatási szervezeteknek rendelkezniük kell a szükséges pénzügyi kapacitással, hogy képesek legyenek viselni a kapcsolódó költségeket (a kiadványok és az előfizetések költségeit), és ebben a tekintetben komoly probléma áll fenn (4).

3.1.3 Ingyenes internetes hozzáférés a tudományos publikációkhoz. A tudományos publikációkhoz az internethozzáférés eddig rendszerint költségekkel járt, amelyeket vagy a könyvtáraknak, illetve a könyvtárakat fenntartó intézmé­ nyeknek, vagy közvetlenül a felhasználóknak kellett megfizet­ niük, azonban hosszabb ideje léteznek arra irányuló törekvések, hogy a felhasználók számára ingyenes hozzáférést tegyenek lehetővé („Free Open Access” (5)). Ehhez különböző üzleti modelleket és fizetési módokat vizsgálnak meg, melynek ered­ ményeként egyes esetekben már konkrét megállapodások jöttek létre. Az EGSZB támogatja az ennek megfelelő törekvéseket. Mindenesetre nem minden megállapodás lesz költségsemleges a közszférára nézve. Ezért ajánlatos reciprok magatartásra töre­ kedni mind az Európai Unió tagállamai között, mind pedig az Európán kívüli államokkal.

3.1.3.1 A választás korlátlan szabadsága. A kutatási szer­ vezeteket és a kutatási szervezetek tudósait azonban semmi esetre sem szabad korlátozni szabadságukban a tekintetben, hogy eredményeik közzétételére azt a folyóiratot vagy fórumot válasszák, amelyik megítélésük szerint a legjobban szolgálja eredményeik terjesztését és elismerését az egész világon. (4) http://ec.europa.eu/research/science-society/pdf/ scientific-publication-study_en.pdf (5) Open Access. Opportunities and Challenges – a Handbook. Európai Bizottság / Német UNESCO Bizottság, 2008.

C 218/10

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

3.1.4 Nyílt hozzáférés a kutatási adatokhoz. Ezenkívül az Európai Bizottság elképzeléseket (1) alakított ki arra vonatko­ zóan, hogy az együttműködő partnerek között már szokásos, önkéntes adatcserén túlmenően az interneten keresztül lehetővé tegyék az általános „nyílt hozzáférést”, nem csupán a tudomá­ nyos publikációkhoz, hanem a tudományos publikációk alapjául szolgáló adatokhoz is. Mindenesetre ezzel kapcsolatban szerve­ zeti, technikai és jogi jellegű kérdések adódnak (például a szel­ lemi tulajdon védelme és az adatvédelem), valamint felmerülnek a minőségbiztosítás és a motiváció kérdései is, amelyeket gyakran csak tudományág-specifikus módon lehet megvála­ szolni. Az EGSZB ezért – bár helyesnek tartja e lehetőségek továbbgondolását –, úgy véli, hogy egyben az ilyen jellegű eljárás határait is ki kell jelölni. Az EGSZB e téren különösen óvatos eljárást javasol az Európai Bizottság részéről, mindenek­ előtt a közvetlenül érintett kutatók bevonásával.

3.1.5 A bizalmas kezeléshez való jog. Az EGSZB megerő­ síti, hogy a fentiek alatt nem a bármely kutatási folyamatban keletkező adatokhoz, beleértve az úgynevezett nyers adatokhoz való túl korai, nyilvános hozzáférést kell érteni. A kutatóknak a helytelen méréseket, tévedéseket, értelmezési kérdéseket stb. először tisztázniuk kell, értékelniük kell jelentőségüket, és belső, bizalmas véleményalkotási folyamatban kell kezelniük, mielőtt adott esetben hozzájárulnak a nyilvánosságra hozatalhoz. Különben sérülhetnek az egyes kutatók személyiségi jogai, vala­ mint a tudományos munka és az adatvédelem alapvető előfel­ tételei, de mindenekelőtt a minőségi szabványok és a tudomá­ nyos publikációk elsőbbségi igénye.

3.2 Vállalatok és a kkv-k tájékoztatása. Az új fejlesztések iránt érdeklődő számos vállalat és kkv csak elégtelen tájékozta­ tást kap arra vonatkozóan, hogy a tudás és technológia milyen kincsei állnak egyáltalán rendelkezésre és érhetők el az Európai Unió egyetemein és kutatási intézményeiben, és miként kell megfelelő kapcsolatokat kialakítani a lehetséges együttműkö­ dések előkészítéséhez. Tehát itt a fenti eszközöket meghaladó információs igény mutatkozik meg, a szakértők szűk körén kívül.

3.2.1 Közérthető publikációk. Tudományos és műszaki témákról létezik mindenki számára érthető (ún. tudományosnépszerű vagy ismeretterjesztő) irodalom is. Ezenfelül az Európai Bizottság az elmúlt években fokozottan és sikerrel szállt síkra az általa támogatott kutatási programok tudományosműszaki eredményeinek terjesztése mellett, például a rese­ arch*eu (2) című kitűnő magazinnal vagy a CORDIS (3) inter­ netes portállal. Hasonlóképpen az egyetemek és a kutatási szer­ (1) COM(2007) 56, 2007.2.14.; C(2008) II. melléklet. (2) http://ec.europa.eu/research/research-eu (3) http://cordis.europa.eu/

1329,

2008.4.10.

–

2009.9.11.

vezetek is egyre nagyobb mértékben kezdik bemutatni tevé­ kenységeiket és eredményeiket az interneten, tekintettel a tudás­ átadásra és a lehetséges együttműködésre is (4).

3.2.2 Tudásátviteli irodák. Ezen túlmenően számos kutatási szervezet már évek óta létrehozta (5) saját és nagyon hasznos tudásátvitel-irodáit az erre képzett szakemberekkel (technológia­ átadási megbízottak) (6). A tudásátviteli irodák azonban minde­ nekelőtt regionális szinten vagy a mindenkori szervezetre vonat­ kozóan végzik tevékenységüket, ezért igénybevételük az európai szinten kereső személyek számára nagyon nehézkes.

3.2.3 Támogató szervezetek és szakmai tanácsadók. A fent leírt igény európai szintű kielégítése érdekében az Európai Bizottság mellett számos szervezet és hálózat is tevékenykedik, részben üzleti alapon: létezik például az EARTO, az Association of European Science and Technology Transfer Professionals vagy a ProTon (7). Az Európai Bizottság azonban maga is felajánlja támogatását a kkv-k számára létrehozott európai portálon és a European Enterprise Network vállalkozásfejlesztési hálózaton keresztül (8).

3.2.4 Módszeres keresés. Amennyiben az ipar, illetve a kkv-k kérésének a fent említett eszközökkel mégsem lehet megfelelően eleget tenni, akkor az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy – lehetőleg az egyik nagy, kereső­ motorokat fejlesztő vállalattal való együttműködésben – arra törekedjen, hogy ezt az igényt módszeresen egy olyan, egész Európára kiterjedő (internetes) keresőrendszerrel elégítse ki, amelyben a fent említett egyedi információkat egységes és logikus formában foglalják össze. Első lépésként egy véleményalkotási folyamatra lenne szükség, amely ponto­ sabban definiálja egy ilyen keresőrendszer első lépcsőjének célki­ tűzéseit és terjedelmét annak érdekében, hogy egy feltárási fázisban tapasztalatokat lehessen gyűjteni.

3.2.5 Személyzeti csere. Mivel a leghatékonyabb tudás­ átvitelre azon személyek révén kerül sor, akik a tudomány világa és az ipar között váltanak, az EGSZB megismétli az ebben az összefüggésben már többször tett ajánlását arra vonat­ kozóan, hogy erőteljesebben támogassák az ilyen jellegű személyzeti cserét, többek között olyan ösztöndíjrendszer vagy kutatóév („sabbatical”) segítségével, mint például a Marie Curie Industry-Academia ösztöndíja. (4) Lásd például: http://www.ott.csic.es/english/index.html Spanyol­ országban vagy http://www.technologieallianz.de/ Németországban. (5) C(2008) 1329, 2008.4.10., 2. melléklet 7. pont. (6) COM(2007) 182. 2007. április 4. (7) http://www.earto.org/, http://www.astp.net/vagy http://www.protoneurope.org/ (8) http://www.enterprise-europe-network.ec.europa.eu/services_en.htm és a kkv-k számára létrehozott európai portál: http://ec.europa.eu/ enterprise/sme/index_de.htm

2009.9.11.

4.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

Együttműködés a piacképes termékek és eljárások kifejlesztése során – tisztességes érdekegyeztetés

4.1 Különböző munkakultúrák. Tekintettel a témában már rendelkezésre álló számos, a bevezetésben idézett dokumen­ tumra és ajánlásra, ennek a fejezetnek néhány kiválasztott kérdésre és problémára kell összpontosítania, amelyek gyökerei leginkább a kutatás és az ipar szükségszerűen különböző munkakultúrájára és érdekeire nyúlnak vissza. A különbségek egy részét az EGSZB már részletesen tárgyalta az Európai Kuta­ tási Térségre vonatkozó első véleményében (1), majd a későbbi­ ekben ismételten foglalkozott velük. A lényeges különbségek a következőket érintik:

4.2

Közzététel és titoktartás

— A kutatásnak szüksége van rá, hogy korán közzétehesse eredményeit, így kínálva fel más tudósoknak és kutatói csoportoknak az utólagos ellenőrző vizsgálatok lehetőségét. Ezen túlmenően a korai közzététel a tudományos közös­ ségen belüli azonnali kölcsönös kommunikációból eredő szinergiát is szolgálja, különösen abban az esetben, ha több laboratórium együtt dolgozik egy közös kutatási vagy fejlesztési programon.

— Az igazságos támogatások és verseny biztosítása érdekében azonban rendszerint a közszférának is ragaszkodnia kell az általa támogatott kutatások eredményeinek korai közzététe­ léhez.

— Mégis jelenleg az állami finanszírozású kutatási intézmé­ nyeknek is a találmánnyal kecsegtető eredmények esetében először egy szabadalmi bejelentést kell benyújtaniuk, mielőtt eredményeiket közzétennék, mert a korai közzététel egyéb­ ként a szabadalom újdonságát veszélyeztető tényező lenne, és így az eredmény nem lenne szabadalomképes. Ezt a szük­ ségszerűséget, amely ugyanúgy érvényes a nyílt hozzáférésre, az Európai Bizottság is kiemeli a szellemi tulajdon kezelé­ séről szóló ajánlásában (2).

— Az ebből következő célkonfliktus tompítására az EGSZB ismételten javasolta, hogy a tagállamok szabadalmi jogában, valamint a jövőbeli közösségi szabadalmi jogban vezessenek be egy, a szabadalom újdonságát nem veszélyeztető, előzetes publikációra vonatkozó határidőt (3) (grace period). (1) HL C 204., 2000.7.18., 70. o. (2) C(2008) 1329, 2008.4.10., 4. ajánlás a tagállamok és az I. melléklet 7. pontjában az állami intézmények részére. (3) Mint ahogy ez például a német szabadalmi jogban fennállt.

C 218/11

— Ezzel szemben egy vállalat – tekintettel versenyhelyzetére – általában legalább addig érdekelt termékfejlesztési eredmé­ nyei bizalmas kezelésében, amíg nem jelenhet meg egy piacérett, új termékkel, vagy nem biztosította a megfelelő szabadalmakat.

4.3 Kereső kutatás – célirányos fejlesztés. A kutatók termékének olyan felismerések számítanak, amelyeket egy előre ismeretlen kimenetelű, komplex keresési és kutatási folyamat révén nyernek. Ezzel szemben a fejlesztés célirányos és részleteiben megtervezett eljárásmódot foglal magában, amelyet csak akkor alkalmaznak, ha már konkrét célt lehet meghatározni, és kellően ismert a célhoz vezető út. A kutatás és fejlesztés között ennek ellenére néha elmosódnak a határok, kölcsönhatások érvényesülnek és szinergiák léteznek közöttük, hiszen nem feltétlenül mindig egymást időben követő folyama­ tokról van szó.

4.4 Különböző értékelési kritériumok. A kutatót és kuta­ tási szervezetét publikációik (4) és felismeréseik minősége, száma és „hatása”, valamint egyre inkább a szabadalmak száma szerint értékelik. Ezzel szemben a menedzsert elsődlegesen vállalata üzleti nyeresége alapján értékelik, amely viszont az eladott termékek számától, minőségétől és árától függ.

4.5 Szintézis. Át kell tehát hidalni ezeket az ellentéteket, és az érdekek tisztességes egyensúlyát kell létrehozni, amely a két – egymástól eltérő jellegű – együttműködő fél számára egyaránt előnyös. A leginkább teljesítőképes kutatók és szervezeteik megnyeréséhez megfelelő ösztönzésre van szükség. Emellett „káros lehet az együttműködésre nézve, ha a kutatási szolgáltatáshoz kapcsolódó jogok maradéktalanul a megbízó vállalatokra szállnak át” (5). Ennek oka, hogy az „új információk” (foreground) folya­ matosan a „meglévő információkból” (background) fejlődnek ki, és ily módon a lényegüket illetően a „meglévő információk” döntő jelentőségű elemeit tartalmazzák, tehát a meglévő infor­ mációk szorosan hozzátartoznak az új információkhoz. Ezért rugalmasságra és játéktérre van szükség a szellemi tulajdonjo­ gokról kötendő megállapodásokhoz, illetve az ehhez kapcsolódó mérlegelési folyamathoz, hogy figyelembe lehessen venni az egyedi adottságokat és a kreatív folyamatok jellegét. A rugal­ masság és a játéktér hiánya a tudomány és az ipar együttműkö­ désének elutasítását is eredményezheti. (4) Továbbá a mindenkori folyóiratok presztízsétől, amelyekben a publi­ kációk megjelentek. (5) HL C 204., 2000.7.18., 70. o.

C 218/12

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.6 Szellemi tulajdon és az Európai Bizottság erre vonat­ kozó ajánlása. Az EGSZB ezért üdvözli, hogy a Versenyképes­ ségi Tanács hangsúlyozta a felek szerződési szabadságát, és 2008. május 30-i határozatában a következőket rögzíti: „FELHÍVJA valamennyi egyetemet és állami kutatási szervezetet, hogy fordítson kellő figyelmet a bizottsági eljárási szabályzatra, és azt saját körülményeinek figyelembevételével – többek között a szerző­ déses kutatás számára megfelelő rugalmasságot biztosítva – alkal­ mazza.” Az EGSZB különösen azt üdvözli, hogy időközben az Európai Bizottság is tisztázta (1), hogy a kifejezetten ennek a kérdésnek szentelt ajánlásával (2) még a megbízás alapján végzett, szerződéses kutatások esetében sem kívánt semmi­ képpen beavatkozni a szerződések szabad megfogalmazásába. Ellenkezőleg, a szerződés megfogalmazásához elegendő rugal­ masságot kell biztosítani, hacsak nem állnak fenn egyéb korlá­ tozások, mint például a kutatási, fejlesztési és innovációs támo­ gatási keret, vagy egyéb európai vagy nemzeti törvények.

4.6.1 További pontosítások. Ezen túlmenően azt is le kellene szögezni, hogy a szabadalmakat eredményező találmá­ nyokat nem lehet egyszerűen megrendelni, hanem ezek kiegé­ szítően nyújtott kreatív szolgáltatást képeznek (3). A szabadal­ makat eredményező találmányok hasznosítása és az ebből kelet­ kező bevételek tehát képezzék tárgyalások tárgyát; a hasznosí­ tást a megbízó partnervállalat sem akadályozhatja, ezzel nemzetgazdasági hátrányt okozva. Az EGSZB ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság erre vonatkozóan is pontosítást készít elő. Az Európai Bizottság ajánlásai nyújtsanak segítséget, de semmi esetre se váljanak merev szabályokká.

számára nagyobb szabadságot biztosítsanak, nem csak a szer­ ződés megfogalmazásában, hanem az eszközök megválasztá­ sában is. Ez mindenekelőtt a szerződő felek új információkhoz és oltalmi jogokhoz, illetve meglévő információkhoz és oltalmi jogokhoz való hozzáférési jogosultságait érinti. Ezzel kapcso­ latban a díjmentes hozzáférési jogosultságokat ugyan opcióként fel kellene ajánlani, de nem kellene kivétel nélkül kötelezővé tenni, mint ahogy bizonyos esetekre vonatkozóan javasolták. Ráadásul a támogatásra vonatkozó európai jogszabályok megsértésének veszélyét rejti magában, amennyiben az állami főiskolák és kutatási szervezetek jogdíjmentesen engedik át szel­ lemi tulajdonukat az ipar számára.

4.9 Köz-magán partnerségek. Az EGSZB-nek a 4.6. és a 4.8. pontokban említett szempontjait és ajánlásait ezért külö­ nösen a kutatás és fejlesztés területén a köz- és magánszféra egyébként felettébb üdvözlendő partnerségei és az ennek megfe­ lelő közös technológiai kezdeményezések esetében kellene alkal­ mazni.

4.10 A dolgozói találmányok díjazása. Különleges figyelmet érdemel az egyes tagállamokban létező, a dolgozói találmányokról szóló törvény. A törvény a szabadalom feltalá­ lójának a szabadalom használatáért járó megfelelő díjazásra vonatkozó jogát tárgyalja, még ha a dolgozó a találmányt szol­ gálati tevékenysége keretében fedezte is fel. Ez a jog nem kerül­ hető meg.

5. 4.7 Közösségi szabadalom. Az EGSZB ebben az összefüg­ gésben még egyszer (lásd a 4.2 pontot is) hangsúlyozza több­ szöri ajánlását, hogy vezessék be az európai közösségi szaba­ dalmat, a feltalálókat érintő és a szabadalom újdonságát nem veszélyeztető, előzetes publikációra vonatkozó határidővel (grace period).

4.8 Részvételi szabályok és a támogatásra vonatkozó jogszabályok. Az EGSZB már a részvételi szabályokról szóló véleményében (4) javasolta, hogy a leendő szerződő felek (1) A Bizottság ajánlása a szellemi tulajdon kezeléséről a tudásátadás során, valamint az egyetemeknek és más állami kutatószerveze­ teknek szóló gyakorlati útmutatóról (2008), ISBN 978-92-7909850-5. A 4.3. fejezet utolsó bekezdésében a következő olvasható: Mindazonáltal a szereplők szabadon köthetnek különböző megállapodásokat az „új információk” tulajdonjogáról (és/vagy lehetséges felhasználói jogairól), ugyanis a gyakorlati útmutatóban szereplő elvek csupán a tárgyalások kiin­ dulópontját képezik. (2) C(2008) 1329, 2008.4.10., I. melléklet 17. pont. (3) Ez a gondolat képezi az alapot a dolgozói találmányok díjazásának biztosításához is, lásd a 4.10 pontot. (4) HL C 309., 2006.12.16., 35. o.

2009.9.11.

Együttműködés a kutatási infrastruktúrák fejlesztése során – A képességek megtartása

5.1 A technika új területei – egyetlen példányban előál­ lított termékek. A kutatás és ipar közötti együttműködés fent tárgyalt kategóriája mellett létezik még egy további és ugyancsak jelentős kategória, amely esetében a kutatási intézmények nem új tudás elsődleges szállítóinak számítanak innovatív sorozat­ termékek (vagy eljárások) kifejlesztése céljából, hanem maguk is megbízók vagy ügyfelek. Ebben a vonatkozásban túlnyomó­ részt újfajta kutatási infrastruktúrák kifejlesztéséről van szó. Ilyenek például a részecskegyorsítók, a sugárforrások, a műholdak és a földi csillagászati berendezések vagy a fúziós berendezések. Ennek során az ipar fontos, újszerű egyedi komponenseket fejleszt ki és gyárt, legtöbbször előzetes fejlesz­ tési szerződések alapján.

5.2 Szakosítás és kockázat. Ezen az innovatív területen a vállalatoknál a legjobb képességű, szakosodott szakemberekre, és a lehetséges meghiúsulás miatt a vállalat kockázatvállalására van szükség. A közvetlen gazdasági nyereség ugyanis a legtöbb esetben csekély, főképp, mert az elkészült termékek esetében csaknem kizárólag egyetlen példányban előállított termékekről van szó, és a vállalatok nem ritkán alábecsülik a szükséges ráfordításokat, hiszen a meglévő know-how határait rendszerint nagymértékben át kell lépni.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

5.3 A műszaki fejlődés hajtóerői. Az ilyen jellegű megbí­ zások eredményeként azonban az érintett vállalatok képességei jelentős mértékben megerősödnek a csúcstechnológia területén, ami hosszú távon tovább erősíti a vállalatok versenyképességét a rokon területeken, és általánosságban is a műszaki fejlődést szolgálja. Mégis, a vállalatoknak gyakran nehezére esik, hogy az adott szakterületen megtartsák potenciáljukat – beleértve a munkatársakat és mérnököket is – a nem azonnal esedékes, későbbi szerződésekhez, minthogy jobban megtérül a munka­ társakat és mérnököket a gazdasági szempontból sokkal nyere­ ségesebb sorozattermékek fejlesztési és termelési folyamataiban foglalkoztatni.

5.4 A verseny- és beszerzési szabályok alkalmazása. A verseny és a szerződések odaítélésére vonatkozó jelenlegi szabá­ lyok alkalmazása megnehezítheti a helyzetet, többek között azért, mert nem engedik meg minden további nélkül, hogy a fejlesztési szerződést teljesítő vállalat a későbbiekben magától értetődően a gyártási szerződést is megkapja. Ez azt eredmé­ nyezheti, hogy a gyártási megbízást egy kevésbé tapasztalt vállalat kapja, amely épp csekélyebb tapasztalatai miatt alulbe­ csüli a nehézségeket, és ezért kedvezőbb ajánlatot nyújtott be. A fenti probléma következtében néhány vállalat ilyen megbízá­ sokra már nem pályázik, illetve ilyen megbízásokat nem fogad el. A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés (1) eszköze sem igazán ad választ a fent felvázolt problematikára, mivel a későb­ biekben egyáltalán nem kerül sor sorozattermékek gyártására.

5.5 A probléma és a megoldások keresése. Az EGSZB sem tud mindenki számára megfelelő, egységes megoldást javasolni, azonban fel szeretné hívni a figyelmet egy komoly problémára, amely nemcsak késlelteti és megdrágítja az ilyen jellegű nagy­ projekteket, hanem akadályozza a nagyprojektek lebonyolítása során szerzett képességek és tapasztalatok optimális hasznosí­ tását is, mert értékes képességek gyakran ismét elvesznek. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy az Európai Bizottság hívjon életre egy magas rangú szakértői csoportot (2), amely megvizs­ gálja az eddigi tapasztalatokat. Ebből kiderülne, hogy megfe­ lelnek-e a jelenlegi állami támogatási szabályok, költségvetési szabályok, versenyszabályok és beszerzési szabályok, valamint alkalmazási gyakorlatuk ennek a különleges helyzetnek, vagy hogy újszerű eszközök szükségesek-e az idevágó iparpoliti­ kában.

6.

C 218/13

Az EGSZB kapcsolódó véleményei az elmúlt három évből:

Ebben a véleményben az elmúlt három év következő kapcso­ lódó véleményeit vettük figyelembe: — Hetedik kutatási, technológiafejlesztési és demonst­ rációs keretprogram (INT/269, CESE 1484/2005 – HL C 65., 2006.3.17., 9. o.) — Nanotudományok és nanotechnológiák (INT/277, CESE 582/2006 – HL C 185., 2006.8.8., 1. o.) — A kutatási tevékenységek ötéves értékelése (1999–2003) (INT/286, CESE 729/2006 – HL C 195., 2006.8.18., 1. o.) — Egyedi programok (INT/292, CESE 583/2006 – HL C 185., 2006.8.8., 10. o.) — Kutatás és innováció (INT/294, CESE 950/2006 – HL C 309., 2006.12.16., 10. o.) — A vállalkozások részvétele a hetedik keretprogram (2007–2013) cselekvéseiben (INT/309, CESE 956/2006 – HL C 309., 2006.12.16., 35. o.) — A vállalkozások részvétele – hetedik keretprogram 2007–2011 (Euratom) (INT/314, CESE 957/2006 – HL C 309., 2006.12.16., 41. o.) — Beruházások a tudásba és az innovációba (lisszaboni stratégia) (INT/325, CESE 983/2007 – HL C 256/17, 2007.10.27.) — Európa potenciálja – kutatás, fejlesztés és innováció (INT/326, CESE 1566/2006 – HL C 325., 2006.12.30., 16. o.) — Európai Technológiai Intézet (INT/335, CESE 410/2007 – HL C 161., 2007.7.13., 28. o.)

5.6 ITER. Az EGSZB-nek az volt a benyomása, hogy az Európai Bizottság például a nemzetközi ITER-projekt esetében teljesen tudatában van a problémának, és ezért e projekt esetében már megfelelő intézkedéseket hozott az ipar bevoná­ sára. Ezt az eljárást lehetőleg az újonnan létrehozandó kutatási infrastruktúrák követelményeire (ESFRI-jegyzék) is alkalmazni kellene. (1) COM(2007) 799 végleges. A Bizottság közleménye – Kereskedelmi hasz­ nosítást megelőző beszerzés: az innováció serkentése a fenntartható, minő­ ségi európai közszolgáltatások érdekében. Lásd még az EGSZB következő véleményét: INT/399 Kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés CESE 1658/2008 (a Hivatalos Lapban még nem jelent meg). (2) A csoport munkájába lehetőség szerint a kutatóintézeteket tömörítő EIROforumot is be kellene vonni.

— Zöld könyv – Európai Kutatási Térség: új perspektívák (INT/358, CESE 1440/2007 – HL C 44., 2008.2.16., 1. o.) — Az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdemé­ nyezést megvalósító közös vállalkozás létrehozása (INT/363, CESE 1441/2007 – HL C 44., 2008.2.16., 11. o.) — A beágyazott számítástechnikai rendszerekre irányuló közös technológiai kezdeményezést megvalósító „ARTEMIS közös vállalkozás” létrehozása (INT/364, CESE 1442/2007 – HL C 44., 2008.2.16., 15. o.)

C 218/14

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

— A Tiszta Égbolt közös vállalkozás létrehozása (INT/369, CESE 1443/2007 – HL C 44., 2008.2.16., 19. o.) — Az ENIAC közös vállalkozás létrehozása (INT/370, CESE 1444/2007 – HL C 44., 2008.2.16., 22. o.) — A kkv-kat támogató kutatási és fejlesztési programok (INT/379, CESE 977/2008 – HL C 224., 2008.8.30., 18. o.) — Versenyképes régiók: kutatás és innováció (INT/383, CESE 751/2008 – HL C 211., 2008.8.19., 1. o.)

2009.9.11.

— Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállal­ kozás (INT/386, CESE 484/2008 – HL C 204., 2008.8.9., 19. o.)

— Európai kutatói partnerség (INT/435, CESE 1908/2008 – a Hivatalos Lapban még nem jelent meg)

— Az európai kutatási infrastruktúra (ERI) közösségi jogi kerete (INT/450, CESE …/2009 – a Hivatalos Lapban még nem jelent meg)

Kelt Brüsszelben, 2009. február 26-án. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/15

III (Előkészítő jogi aktusok)

EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG 2009. FEBRUÁR 25–26-I, 451. PLENÁRIS ÜLÉS

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról COM(2008) 311 végleges – 2008/0098 (COD) (2009/C 218/03) 2008. július 1-jén a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 95. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció véleményét 2009. február 3-án elfogadta (Előadó: Angelo GRASSO). Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25-én tartott, 451. plenáris ülésén 114 szava­ zattal 1 ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt. 1.

Következtetések és ajánlások

1.1 Az EGSZB meg van győződve arról, hogy fontos bizto­ sítani a Szerződés által szentesített és a 2008 júliusában jóvá­ hagyott közös keret, valamint az egymást követő ágazati szabályzatok révén tökéletesített, a javak szabad áramlása elvének maradéktalan alkalmazását annak érdekében, hogy az egyik tagállamban legálisan forgalomba hozott termékek az EU egész területén, minden nehézség nélkül azok lehessenek, biztonsági, egészség- és környezetvédelmi garanciákkal a termék teljes életciklusa során, a koncepció kialakításától a hulladékfel­ dolgozásig.

kapcsolatban, a minőségi és biztonsági követelményeknek való megfelelés érdekében a munkavállalók és a végfelhasználók számára. 1.4 Az EGSZB véleménye szerint erősíteni kellene az építési termékek európai szabványosítási rendszerét a szabványhiva­ talok támogatása, valamint a munkahelyi biztonsággal, a termékek hasznosításával és azok lebontásával kapcsolatos szempontoknak a szabványokba történő beépítése révén.

1.2 Az EGSZB támogatja az építési termékekről szóló 89/106/EGK irányelvben szereplő európai szabályozás felülvizs­ gálatára vonatkozó európai bizottsági kezdeményezést, mely a jelenlegi igényekhez való igazítást, a tartalom frissítését, illetve egy biztos és egyértelmű európai szabályozási keret kialakítását célozza.

1.5 Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az éghajlatváltozás és a lakóépületek minősége káros hatásainak csökkentése tekinte­ tében az innovatív építési termékekben rejlő rendkívüli poten­ ciál szerves részét kell hogy képezze a technikusok, építési vállalkozások és felhasználók kultúrájának ahhoz, hogy konkrét formában és hatékonyan tudjon hozzájárulni a környezet tisz­ teletben tartásához és az energiatakarékossághoz.

1.3 Az EGSZB meggyőződése, hogy már a tervezés fázisától be kell sorolni az ökoszisztéma minőségét a lakóhelyek és/vagy épületek tipológiai és morfológiai feltételei közé: a természeti erőforrások takarékos felhasználása, az egyének lakhatási felté­ teleinek javítása és az érintett szereplők felelősségvállalásának előmozdítása az eljárásokkal, folyamatokkal és technikákkal

1.6 Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a javak szabad áramlása alapvető mozgatórugója kell, hogy legyen az európai egységes piac versenyképességének és gazdasági fejlődésének, illetve az egészséges és biztonságos termékek forgalmazási feltételeinek megerősítése és korszerűsítése minőségi garanciát kell hogy jelentsen az európai polgárok és az ágazat működtetői számára.

C 218/16

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

1.7 Az EGSZB fontosnak tartja egy harmonizált európai szabályozási keret biztosítását az építési termékek forgalmazá­ sára és termelésére vonatkozóan az egységes európai piacon (EGT).

nyeivel, valamint az e tárgyban megállapított jogsértésekkel és csalásokkal foglalkozó fejezetet. 2.

1.8 Az EGSZB nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy szükség van a CE jelölés hitelességének helyreállítására és a bejelentett szervek akkreditációs rendszere minőségének javítására. Kívánatosnak tűnik egy olyan jogi keret kidolgozása, mely biztosítja a decentralizált rendszer koherens, összehason­ lítható és koordinált jellegét, a piac ellenőrzésének hatékony­ ságát és eredményességét, valamint meghatározások és eljárások egyértelmű és egyszerűsített voltát.

1.9 Az EGSZB megfelelő pénzügyi források biztosítását javasolja a közösségi képzési és tájékoztatási programok támogatására valamennyi érdekelt állami és magánszereplő számára – különösen a trénerek képzését célzó kampányokkal –, illetve kísérő és nyomon követési programmal egye­ temben.

1.10 Az EGSZB alapvetően fontosnak tartja az egyszerűsí­ tést célzó konkrét elkötelezettségnek megfelelő eljárásokra vonatkozó szabályozást, különösen a kkv-k és a mikrovál­ lalkozások esetében, a CE jelölési rendszerhez való egyszerű­ sített hozzáféréssel és a SOLVIT (1) beindításával a nemzeti kapcsolattartó pontoknál oly módon, hogy azok megkönnyítsék a problémák megoldását.

1.11 Az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy az új normák és a technikai mellékletek technikai útmutatókkal egészüljenek ki a környezetbarát elsődleges nyersanyagok és másodlagos anyagok, illetve az innovatív termékek felhasználásához kapcsolódó tevé­ kenységekre vonatkozó alapvető követelmények alakításáról.

1.12 Az EGSZB támogatja a közösségi riasztó és gyors­ tájékoztatási rendszer (RAPEX) speciális alkalmazását az építési termékekkel kapcsolatban, és fontosnak tartja, hogy a megállapított jogsértések és csalások kerüljenek nyilvános­ ságra az EU Hivatalos Lapjában, illetve egy építési termé­ kekkel foglalkozó európai internetes portálon.

1.13 Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a rendelet végrehajtá­ sának határideje túlságosan szűkre szabott ahhoz, hogy a megvalósítás teljes körű és hatékony lehessen, és azt az előírt változtatások elfogadásának képzési és tájékoztatási követelmé­ nyei szem előtt tartása mellett kellene értékelni.

1.14 Végezetül az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság kétévente jelentést nyújtson be a Parlamentnek, a Tanácsnak és az EGSZB-nek a rendelet végrehajtásáról, mely tartalmazna egy, az építési termékek egészségügyi és biztonsági követelmé­ (1) http://ec.europa.eu/solvit/

2009.9.11.

Bevezetés

2.1 Az európai építési piac a közösségi GDP mintegy 10 %át képviseli és a közösségi munkaerő megközelítőleg 7 %-át teszi ki, több mint 65 000 aktív vállalkozással az építési szek­ torban, melyek mintegy 92 %-a kkv és mikrovállalkozás. 2.2 Az építési termékek jelentős része közösségen belüli kereskedelemben kerül forgalomba, az Európai Gazdasági Térségen belül: az egész ágazat 15–25 %-a, a tevékenységi ágtól függően. 2.3 Az építési termékek csupán akkor forgalmazhatóak az EGT (2) piacán, ha megfelelnek az előírt használatnak: /az építési anyagok minőségét fenn kell tartani a bejelentett megfelelőségi szinten azon termék teljes életciklusa során, melybe ezeket az anyagokat beépítették, különös tekintettel a mechanikai ellen­ állás és stabilitás, tűz esetén a biztonság, valamint a higiéniai, egészségügyi és környezetvédelmi, használati biztonsági, zajvé­ delmi, energiatakarékossági és hőszigetelési alapvető követelmé­ nyeknek való megfelelőségre. 2.3.1 Kellően figyelembe kell tehát venni az építési termékek kompatibilitását és tartósságát, különösen akkor, amikor az épített örökség felújítása jelentős beruházásokat igényel az ener­ giahatékonyság biztosítása végett. 2.4 Az EGSZB meggyőződése, hogy „az áruk szabad mozgása az egységes európai piacon a versenyképesség és a gazdasági és társadalmi fejlődés egyik fő hajtóereje, továbbá hogy a biztonságos, magas színvonalú termékek forgalomba hozatala követelményeinek megerősítése és modernizálása kulcsfontosságú tényezők a fogyasztók, a vállalkozások és az európai polgárok számára” (3). 2.5 Jelenleg több mint 300 építési termékcsalád van alávetve a CE jelölés rendszerének, és az ESZB 2000 óta több mint 380 harmonizált szabványt (4) határozott meg, míg ugyanezen időszak alatt több mint 1 100 speciális termék értékelésére került sor az európai műszaki értékelés (ETA) keretében, mely lehetővé teszi az EK-jelölés megszerzését a harmonizált szabvá­ nyok alkalmazása nélkül. 2.6 Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy ha az éghajlatváltozás káros hatásainak csökkentése, az energiahatékonyság növelése és a lakóépületek minőségének javítása tekintetében az inno­ vatív építési termékekben rejlő rendkívüli potenciált elismernék és értékelnék a tervezők és a felhasználók, ezek a termékek gyakorlati és hatékony hozzájárulást nyújthatnának a környezet tiszteletben tartásához és az energiatakarékossághoz (5). (2) SEE: Spazio economico europeo. (3) HL C 120., 2007.5.16. (4) ESZB (CEN): http://nan.brrc.be/docs_public/other/cpd_standards_ 20080730.pdf; És HL C 304., 2006.12.13. (5) HL C 162., 2008.6.25.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2.7 Alapvetően fontos, hogy a termelők időben lépéseket tegyenek a termelési folyamat előírt szabályok szerinti megszer­ vezésére. Az a kötelezettség, hogy közös nyelvezetet kell hasz­ nálni a termékek teljesítményértékelése során, akár a széndioxid-kibocsátás gyártási szakaszban történő csökkentése, akár az épületeken belüli egészségügyi viszonyok tekintetében, javíthatja a termelők, az ügyfelek és a közhatóságok közötti kapcsolatokat, valamint az építőipar minőségét.

2.8 A vállalkozások számára készült egyszerű és magas szín­ vonalú szabályozási keret kulcstényezője a versenyképességnek, a fejlesztésnek és a foglalkoztatásnak: a szabályozási környezet egyszerűsítése ugyanis nélkülözhetetlen az innováció ösztönzé­ séhez és a szabályozási kötelezettségekből eredő adminisztratív terhek csökkentéséhez csakúgy, mint a közösségi vívmányok összvolumenének csökkentéséhez és a rugalmasabb szabályozási megközelítések felé vezető elmozdulás elősegítéséhez.

2.9 Az EGSZB véleménye szerint a termék tulajdonságain és jellemzőin túlmenően figyelembe kellene venni a munka lehet­ séges tervezési és kivitelezési, és különösen kezelési és karban­ tartási költségeinek felbecslésére vonatkozó lehetőségeket és azok szükségességét.

2.10 Az EGSZB emlékeztet arra, hogy „a jobb jogalkotás és a hatékonyabb végrehajtás szorosan kapcsolódik egymáshoz: a jó törvények végrehajthatóak, és tiszteletben is tartják őket. (…) [Az alkalmazási probléma] oka az Európa-szerte különböző kultúrákban és eltérő hatáskörökben, valamint a végrehajtásban való különböző fokú részvételben rejlik” (6).

2.11 Következésképpen az EGSZB határozottan támogatja az irányelv felülvizsgálata keretében, rendeleti úton (CPR) történő szabályozást, mivel ezáltal elkerülhetőek lehetnek a végrehajtási és értelmezési különbözőségek, csökkennek a költ­ ségek és egyszerűsödik a végrehajtási keret.

2.12 Az EGSZB úgy véli, hogy „a biztonság, az átláthatóság és a hatékonyság biztosítása a kereskedelemben prioritás, csakúgy, mint a kettős ellenőrzések és tesztelések kiküszöbölése és a magas szintű védelem biztosítása a fogyasztók, a polgárok és a vállalkozások számára, valamint a piacfelügyeleti tevékeny­ ségek fokozása a közösségi termékbiztonsági követelmények aktív és egységes alkalmazása érdekében” (7).

3.

Az Európai Bizottság javaslata

3.1 A javasolt rendelet megbízható és pontos adatok bizto­ sítását célozza az építési termékek teljesítményéről a belső piac egészén (EGT) a következők révén:

C 218/17

— célkitűzések, fogalmak és pontos szabályok meghatározása a gazdasági szereplők kötelezettségeinek definiálásához,

— a teljesítménynyilatkozat előírása a CE jelölés elnyeréséhez, a gyártó vagy az importőr kizárólagos felelőssége mellett,

— a szabványok hitelességének növelése, a műszaki értékelést végző szervek (Technical Assessment Bodies – TAB) kijelö­ lésének esetében is,

— eljárások egyszerűsítése és a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése,

— szigorúbb kritériumok felállítása a bejelentett szervek számára a tagállamok által kijelölt bejelentő hatóság felügye­ lete alatt,

— a piac felügyeletének megerősítése a tagállamok felügyeleti szerveinek fellépése révén.

4.

Általános megjegyzések

4.1 Az EGSZB támogatja ezt a kezdeményezést, mely a közösségi jogi szabályozás kiigazítására, a tartalom aktualizálá­ sára, illetve a biztos és egyértelmű európai szabályozási keret kialakítására irányul, mely világos, átlátható és kiegyensúlyozott az európai belső piac valamennyi állami és magánszereplője számára, speciális közös nyelvezet, harmonizált műszaki köve­ telmények (harmonizált európai szabványok és európai műszaki értékelés), valamint az építményekkel kapcsolatos alapvető köve­ telmények használata révén, miközben teljes körűen magába foglalja a fenntartható fejlődés, a polgárok egészséghez fűződő jogai és a természeti források fenntartható használata támasz­ totta követelményeket, valamint egyszerűsíti az eljárásokat a kkv-k számára.

4.2 Az Európai Bizottság az építési szektort vezető európai piacnak tekinti, melynek szabályozása ugyanakkor „nem kellően összehangolt és nem csupán uniós szinten”. Ehhez „hozzáa­ dódik az üzletág túlnyomóan helyi üzletszerkezete, (mely) jelentős adminisztratív terhekhez, és a fenntartható építési piac nagy fokú töredezettségéhez vezetett.” (8).

— közös műszaki nyelv megteremtése,

4.3 Az EGSZB véleménye szerint az építési termékekről szóló irányelv felülvizsgálata és rendeletté történő alakítása során elsősorban a következő lényeges paramétereket kell figye­ lembe venni:

(6) HL C 24., 2006.1.31. (7) U.a., mint a 3. lábjegyzet.

(8) COM(2007) 860 végleges, 2007. 12. 21., 5. oldal, „Vezető piacok – egy kezdeményezés Európa számára” című közlemény.

C 218/18

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

— átláthatóság, egyszerűsítés, megbízhatóság, műszaki és jogbiztonság, a fogalmak homogenitása, egyértelműség a közösségi felhasználó számára – az építési termékek köztes és végfelhasználói, árusító és beszerző vállalkozások, mérnökök, építészek és tervezők, állami és magánvállal­ kozók, valamint közigazgatás,

— harmonizált szabványokon és európai műszaki értéke­ lésen alapuló közös nyelvezet, mely hozzáférhető, világos és felhasználóbarát, az építményekért felelősek és az egyszerű polgárok számára egyaránt, a lakóépületekkel és lakókörnyezettel, az egészséggel és az energiahatékony­ sággal, valamint a környezetvédelemmel, az életminőséggel, a higiéniával és a biztonsággal kapcsolatos követelményekkel egyetemben,

— koherencia az Unió más célkitűzéseivel és politikáival, különösen a Szerződésben lefektetett és különböző nemzetközi megállapodásokban elfogadott elővigyáza­ tosság elvével, valamint az egészségügyi és növény-egész­ ségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló WTO-egyez­ ménnyel (SPS): az elővigyázatosság elve érvényesül, ha egy jelenség, termék vagy eljárás potenciálisan veszélyes hatásai tudományos és objektív értékelés útján bizonyítást nyertek, különösen a vegyi anyagokról szóló REACH szabályozási kerettel (9), a forgalomba hozott termékek általános bizton­ ságával (10) és a gyártó felelősségével kapcsolatban a hibás termék által a fogyasztó egészségének és javainak okozott károkkal (11) szembeni magas szintű védelmének biztosítása érdekében,

— kommunikáció, tájékoztatás és képzés az összes érde­ kelt közösségi szereplő jogairól és kötelességeiről, a termékekkel összefüggő kapcsolattartó pontok (Product Contact Points – PCP) világos meghatározásával: ez utóbbi­ aknak integrálniuk kell a Solvit mechanizmusokat a nézetel­ térések megoldása és annak lehetővé tétele érdekében, hogy a vállalkozások, különösen a kkv-k, valamint a köztes és a végfelhasználók a bírósági eljáráson kívüli rendezéshez folyamodhassanak,

— a bürokratikus túlterhelés és a kapcsolódó költségek megszüntetése, például a kisebb és gyengébb szereplők számára, így a köztes és a végfelhasználók, a kkv-k és az egyének esetében, szem előtt tartva, hogy a gazdasági szereplők kötelezettségeinek indokoltnak, arányosnak, vala­ mint a költséges bürokratikus és adminisztratív terhektől mentesnek kell lenniük,

— a fenntartható, egészséges és biztonságos építőipar kultúrájának kialakítása és terjesztése, mely magába foglalja a kutatástervezést, az építési módszerek felülvizs­ gálatát, a gyártást, a legjobb anyagok forgalomba hozatalát és használatát az építési folyamatban, valamint új szerkezeti megoldásokat, valamennyi érintett szereplő megosztott fele­ (9) Lásd a 2006. 12. 18-i, 1907/2006. sz. EK-rendeletet. (10) 2001/95/EK irányelv, 2001.12.3., A termékek általános biztonsága. (11) 85/374/EGK irányelv, 1985.7.25., a hibás termékek által okozott károkkal kapcsolatos felelősségről.

2009.9.11.

lősségét már az iskolától kezdve a technikusképzésen át az egyetemig,

— az európai szabványügyi szervezetek támogatása haté­ konyságuk növelése érdekében az építési anyagokkal kapcsolatos műszaki szabványok kialakítása során, világos, átlátható megbízatásokkal, melyek célja teljes mértékben elismert, illetve az összes releváns kategória szélesebb körű képviseletével,

— a piacfelügyeleti rendszerek erősítése, illetve a törvény­ szegések és a törvényszegők nyilvánosságra hozatala a nemzeti rendszerek megszilárdítása és koordinálása révén, a RAPEX-rendszer (12) speciális alkalmazása az építési szek­ torban, a jogsértések és a csalások közzététele egy, az építési termékekkel kapcsolatos európai internetes portálon és az EU Hivatalos Lapjában, valamint külön fejezet bevezetése az új rendelet alkalmazásáról szóló, a Parlament, a Tanács és az EGSZB számára kétévenként készítendő jelentésbe.

4.4 Az EGSZB egyetért azzal, hogy javítani kell a bejelentett szervek akkreditációs rendszerének minőségén, és hogy szigo­ rúbb kritériumokat kell meghatározni az ilyen szervek kijelölése, kezelése és ellenőrzése tekintetében az erre vonatkozó, 2008. július 9-i 768/2008/EK határozatban és a 765/2008/EK rende­ letben foglalt általános szabályozással összhangban.

4.5 A növekvő globalizáció tükrében a piacfelügyeleti rend­ szernek közös szabályozási keretet kell biztosítania a szabá­ lyozás hatékony és koherens végrehajtása érdekében a közösségi terület egészén: a tagállamoknak megfelelő forrásokat kellene biztosítaniuk ezen feladatok teljesítéséhez. A tagállamoknak mindenesetre kifejezett kötelessége kellene, hogy legyen egy olyan szerv létrehozása, illetve a nyilvánosság számára hozzá­ férhetővé tétele, ahova a panaszokat be lehet nyújtani.

4.6 Az EGSZB véleménye szerint egyértelműen ki kell jelölni a különböző szereplők felelősségi köreit, biztosítva a termékek teljes körű nyomon követhetőségét, különös tekintettel az építési anyagok funkcionalitására a termék teljes életciklusa során, a biztonságra és az egészségre – nevezetesen a munka­ vállalók és a végfelhasználók biztonságára –, valamint a lakó­ épület és általában az épített környezet integrált védelmére.

4.7 Vissza kell szerezni a megfelelőségi jelzésekbe vetett bizalmat. Vissza kell adni az EC jelölés belső értékét, meg kell erősíteni a visszaélések üldözésének lehetőségeit, és biztosítani kell a jogi védelmet. Az EGSZB megjegyzi, hogy az új EC jelö­ lési rendszerre történő áttérés költségekkel fog járni a vállalko­ zások számára, és jelentős kezdeti befektetéseket fog igényelni a hatóságok részéről a szabványosítási és ellenőrzési infrastruktú­ rákba, különösen a bejelentett szervek kiválósági szintre való emelése tekintetében. (12) RAPEX (rapid alert system for non-food products): nem élelmiszer fogyasztói termékek gyors tájékoztatási rendszere.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.8 Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az építési termékek európai szabványosítási rendszerének megerősítését a nemzet­ közi szabványok kidolgozásának és alkalmazásának nagyobb fokú előmozdítása kell hogy kísérje, megkönnyítve a piacokhoz és a nemzetközi kereskedelemhez való hozzáférést, globális dimenzióba helyezve ezáltal az építési termékek piacait. 4.9 Az EGSZB a javasolt határidőknél megfelelőbb időpontok meghatározását ajánlja, mivel széles körű, kiterjedt információkra van szükség, és emellett idő kell az irányelvről rendeletre való áttérés jelentette módszertani, eljárási és maga­ tartásbeli változásokhoz való alkalmazkodáshoz is. 4.10 Az EGSZB alapvetően fontosnak tartja megfelelő pénz­ ügyi források biztosítását a közösségi képzési, tájékoztatási, kísérő és a végrehajtást nyomon követő programok támogatá­ sára valamennyi érdekelt állami és magánszereplő számára. 4.11 Az EGSZB javasolja, hogy az új normák és a technikai mellékletek technikai útmutatókkal egészüljenek ki az építmé­ nyekre vonatkozó alapvető követelmények (basic works require­ ments) alakulásáról, hogy ezáltal: — irányítani lehessen a kötelezettségek jövőbeli meghatározását e téren, főként a környezetbarát elsődleges nyersanyagok és másodlagos anyagok használata tekintetében, — nagyobb rugalmasságot lehessen biztosítani például az eljá­ rási határidőkkel kapcsolatban az európai műszaki értékelés (ETA) révén az innovatív termékek esetében, illetve a javas­ latban említett különböző szervek és szervezetek szerepének és kijelölésének köszönhetően. 5. 5.1

C 218/19

tartózkodók számára egészségtelenek, ártalmasak, állandó és nagyon súlyos egészségkárosodásokat okozhatnak. 5.2 A fogalommeghatározásokkal (2. cikk) kapcsolatban az EGSZB rendkívüli jelentőséget tulajdonít a forgalomba hozatal tárgyában javasolt meghatározásoknak (14), melyről már módjában állt véleményt nyilvánítani (15), elkerülve a máshol elfogadott jogi keretekkel való ellentmondásokat, de kiegészítve azokat a – különösen a kkv-k számára érdekes – nem sorozat­ gyártott építési termékekre, valamint az előre gyártott vagy előre összeállított összetett termékkészletekre és az innovatív termé­ kekre vonatkozó meghatározásokkal. Ami a harmonizált műszaki specifikációk meghatározásait illeti, azoknak inkább az európai műszaki értékelésekre (ETA) (16), semmint az európai értékelési dokumentumokra (EAD) kellene hivatkozniuk. 5.3 A teljesítménynyilatkozatot illetően az EGSZB úgy ítéli meg, hogy amint egy termék piacra kerül és megfelel a termék alapvető jellemzőire vonatkozó követelményeknek az építmé­ nyekre alkalmazandó alapvető követelmények kielégítése érde­ kében, a teljesítménynyilatkozat legyen kötelező és teljes körű, és ne korlátozódjon a nemzeti szabványokra. Informatikai eszközöket és az ügyfelek számára is elérhető internetes olda­ lakat is fel lehetne használni. 5.3.1 Az EGSZB véleménye szerint teljesítménynyilatkozatot kell kiállítani arról, hogy az adott termék számára létezik-e harmonizált szabvány vagy európai műszaki értékelési doku­ mentum (ETA) (17). 5.4 Az ESZB által meghatározott harmonizált szabványok célját az Európai Bizottság megbízatásának megfelelően kifeje­ zetten és világosan meg kell határozni a szóban forgó termék vagy termékcsalád esetében, a felhasználás megjelölésével: a harmonizált szabványoknak alaposan meg kell felelniük a megbízásnak.

Részletes megjegyzések A javaslatnak további 2 fejezetet kellene tartalmaznia:

— az egyik a fenntartható építőipar széleskörű kultúrájának kialakításával kapcsolatos kommunikációval, tájékoztatással és képzéssel foglalkozna, — a másik az energiatakarékosság, a természeti erőforrások fenntartható felhasználása és az egészség, a higiénia és a biztonság kérdéseivel foglalkozna a termék teljes életciklusa során – a koncepció kialakításától a hulladékfeldolgozásig –, melynek alapvető követelményei az I. mellékletben szere­ pelnek, amit az EGSZB véleménye szerint kifejezetten a rendelet szövegébe kellene illeszteni. 5.1.1 Mindenekelőtt a higiéniai és egészségügyi követelmé­ nyek tiszteletben tartásának kötelezettsége fontos az újrahasz­ nosított anyagok használatához kötődő kockázatokkal kapcso­ latban, ha radioaktív (13) és/vagy veszélyes mérgező anyagok vannak jelen: ugyanis ez utóbbiak amint beépülnek az építmé­ nyekbe és szerkezetekbe, az ott lakók vagy a hosszabb ideig ott (13) HL C 241., 2002.10.7.

5.5 Az EGSZB alapvetően fontosnak tartja az egyszerűsítést célzó konkrét elkötelezettségnek megfelelő eljárásokra vonat­ kozó szabályozást, különösen a kkv-k és a mikrovállalkozások esetében, az EK-jelölési rendszerhez való egyszerűsített hozzáfé­ réssel: ezeknek az eljárásoknak ugyanakkor ugyanazt a védelmi szintet kell biztosítaniuk a fogyasztók számára az egészségre, a biztonságra és a környezet védelmére vonatkozó követelmények tekintetében. 5.6 Az EGSZB hangsúlyozza a 46. cikk rendelkezéseinek jelentőségét, a munkavállalók egészsége vagy biztonsága szem­ pontjából kockázatot jelentő termékekről lévén szó: kívánatos lenne értékelni az érintett terméket és annak egész életciklusát, megvizsgálva a javasolt rendeletbe foglalt valamennyi követel­ ményt a szektor baleseti kockázatainak megelőzése érdekében, mely a nem megfelelő anyagok esetleges vagy téves használa­ tából eredhetne. (14) 2008. július 9., 768/2008/EK határozat a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről – 2008. július 9., 765/2008/EK rendelet termékek forgalmazása tekintetében az akkreditációs és piacfelügyeleti előírások megállapításáról. (15) HL C 120., 2008.5.16. (16) ETA: European Technical Assessment (17) A 4. cikk (1) bekezdésének b) pontját így a pont végéig törölni kellene.

C 218/20

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

5.7 Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy megfontolandó az 53. cikkben foglalt átmeneti rendelkezések újragondolása, melyek 2011. július 1-jét tűzik ki az irányelvről rendeletre történő átállás időpontjának. Megfelelőbb átmeneti időszakokra lenne szükség, tekintettel a tájékoztatási, képzési és magatartás­ beli változtatásokkal kapcsolatos követelményekre, valamint az előírt módszerbeli és eljárásbeli változásokhoz való alkalmazko­ dáshoz szükséges időre is.

2009.9.11.

5.8 A rendeletjavaslat 51. cikkében előírt technikai frissítést illetően az EGSZB megismétli ezzel kapcsolatos korábbi vélemé­ nyét (18), és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy „a komitoló­ giai eljárásokat a lehető legátláthatóbb és az EU-ban tartózkodó polgárok – és főleg a közvetlenül érintett személyek – számára legérthetőbb módon kell lefolytatni”.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 25-én. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

(18) HL C 224., 2008.8.30.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/21

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak A nanoanyagokkal kapcsolatos szabályozási szempontok COM(2008) 366 végleges (2009/C 218/04) 2008. június 17-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

„A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak A nanoanyagokkal kapcsolatos szabályozási szempontok”

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2009. február 3-án elfogadta véleményét. (Előadó: Antonello PEZZINI).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25–26-án tartott, 451. plenáris ülésén (a február 25-i ülésnapon) 170 szavazattal 1 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Következtetések és ajánlások

1.1 Az EGSZB úgy véli, hogy a nanotudományok és nano­ anyagok (N+N) felelősségteljes fejlesztése révén Európa vezető szerepet játszik globális szinten, a gazdasági és szociális fejlő­ déssel kapcsolatos kihívás tekintetében.

1.2 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy szükség van a nanotech­ nológiák ipari és több ágazatra kiterjedő felhasználásának gyors fejlődésére, szoros összefüggésben a következőkkel:

— gazdasági és szociális verseny,

— jogi, adóügyi és pénzügyi szempontok,

— az etikai, környezetvédelmi, illetve az egészséggel és bizton­ sággal kapcsolatos szempontokra vonatkozó kiemelt figyelem a tudományos alkalmazások teljes időtartama során.

1.3 Az EGSZB támogatja a nanotechnológiákkal kapcsolatos magatartási kódex elveit, és megfelelőnek tartja azokat az N+Nre vonatkozó európai jogszabályi keret felülvizsgálatához is.

1.4 Az EGSZB aggodalmát fejezi ki a nanotechnológiák kereskedelmi alkalmazásainak, illetve a nanoanyagoknak a környezetre, az egészségre és a toxikológiára kifejtett hatásai kutatásának még mindig túlságosan lassú fejlődése miatt.

1.5 Az EGSZB meggyőződése, hogy a nanotechnológiák összetettsége, gyors fejlődésük és tudományos sokrétűségük multidiszciplináris megközelítést tesz szükségessé, főként ami a normatív, etikai és szociális kereten belüli kockázatot illeti: ez elengedhetetlen ahhoz, hogy elfogadható megoldások szüles­ senek a kockázatkezelés során, melyek megbízható, teljes és felelős alapokon nyugszanak.

1.6 A megfelelő kormányzási rendszernek figyelembe kell vennie a nanoanyagok felelős fejlesztésének számos szempontja közötti egyensúlyt. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Nanotechnológiai Megfigyelőközpontot alakítsák állandó struk­ túrává, hogy lehetővé tegyék a biztos tudományos és gazdasági alapú elemzések elkészítését és a következők vizsgálatát: a társa­ dalomra gyakorolt hatás, az esetleges környezeti, egészségi és biztonsági kockázatok – a többi érdekelt európai ügynökséggel közösen.

1.7 Az EGSZB szerint szükség van egy integrált jogszabályo­ zási hivatkozási keretre a kormányzási rendszeren felül, melynek célja, hogy egyértelmű és megbízható válaszokat adjon a felme­ rült szükségletekre, főként az osztályozás és a mérés közös módszerei, valamint a meglévő és új protokollok végrehajtá­ sának tesztelése és a szabványosítást megelőző és kísérő kutatás területén.

1.8 Az EGSZB szerint hatékony cselekvésre van szükség az interdiszciplináris oktatás és képzés terültén, és szintén lényeges, hogy ezen erőfeszítésekbe – a csúcsinfrastruktúrák segítségével – vonják be a kockázatértékelést és –megelőzést is.

C 218/22

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2009.9.11.

1.9 Az EGSZB fontosnak tartja egy európai benchmarking rendszer kialakítását a kockázatértékelési és –megelőzési kezde­ ményezésekre Európában, az Egyesült Államokban, Japánban és a feltörekvő gazdaságokban.

2.2 Különböző, a nanotechnológiai alkalmazásokra, például nanoelektronikára (ENIAC), nano-orvostudományra és a fenn­ tartható kémiára specializálódott európai technológiai plat­ formok jöttek létre.

1.10 Az EGSZB véleménye szerint támogatni kell a CEN, CENELEC és az ETSI európai műszaki szabványosítási munkáit, az Európai Bizottság világos és átlátható megbízásai által is, amelyeket nemzetközi szinten be kell vonni az ISO TC 229 munkáiba a nanotechnológiák, nanotermékek és összetett N+N-re kiterjedő rendszerek biztonságos világkereskedelmének lehetővé tétele érdekében.

2.3 Globális szinten az N+N-re fordított köz- és magánberu­ házások a 2004–2006-os időszakban 24 milliárd euróra rúgtak: ennek több mint egynegyedét Európa biztosította, melyből 5–6 % (2) az Európai Bizottság alapjaiból származik.

1.11 Az EGSZB a biztos és átlátható alapokon nyugvó, strukturált párbeszéd megerősítését ajánlja a civil társadalommal, hogy ezen a jövőnk szempontjából a nemzetközi környezetben igen fontos területen egységes európai nézet alakuljon ki.

1.12 Az EGSZB azt kéri, hogy a 2009-es cselekvési tervről szóló jelentésben egy fejezet kifejezetten a következő pontokról szóljon:

— a kockázatértékelési és –megelőzési integrált szabályozási keret terén elért haladás,

— a vizsgálati jegyzőkönyvek hatékonysága és eredményei,

— új, a tagállamok által európai szinten meghatározott priori­ tások a cselekvés terén, a nanotechnológiai összetételű termékek fenntartható termelése és kereskedelme érdekében,

2.4 A 2007–2013-as 7. KFTD keretprogrammal (3) kapcso­ latos, N+N-re vonatkozó rendelkezésekben előírják az alapvető etikai szempontok betartását, amely elvek az Alapjogi Chartában is szerepelnek.

2.5 A nanotechnológiákra vonatkozó felelős K+F-vel kapcso­ latos harmadik nemzetközi párbeszédről szóló jelentés kiemelte, hogy a következő témákkal kell foglalkozni:

— kormányzás a nanotechnológiák területén,

— szakadék az észak-dél együttműködésben,

— segédeszközök (méréstechnika, szabványosítás, definíciók és szellemi tulajdon),

— a társadalom bevonása,

— párbeszéd a különböző országok polgáraival. — benchmarking cselekvések az USA-val, Japánnal és a fejlődő országokkal közösen, a kockázatértékelés és –megelőzés területén,

— biztos és átlátható alapokon nyugvó, strukturált párbeszéd a civil társadalommal, hogy ezen a jövőnk szempontjából a nemzetközi környezetben igen fontos területen egységes európai nézet alakuljon ki.

2.

2.6 A különböző nemzetközi szervezetek bevonását többek között a következő kezdeményezések szemléltetik:

— az EBESZ adatbázisa az emberi egészség és környezetbiz­ tonság tekintetében végzett kutatásokról (Database on Human Health and Environmental Safety Research), valamint adatbázis létrehozása a mesterséges nanoanyagok biztonsá­ gának témájában (Database of Research into the Safety of Manufactured Nanomaterials),

Bevezetés

2.1 Az elmúlt években az Európai Bizottság a legnagyobb finanszírozó szervezetté vált az N+N területén: a hatodik KTFD keretprogramhoz 1,4 milliárd euróval, a 2007–2013. évi 7. keretprogramhoz az első évben mintegy 600 millió euróval járult hozzá. Az utóbbi hozzájárulásából 28 millió eurót fordítottak az N+N biztonságával kapcsolatos kutatásokra, így az ágazatra összesen 80 millió eurót fordítottak (1). (1) Vö. Tomellini, R; Giordani, J. (cur.). Third International Dialogue on Responsible Research and Development of Nanotechnology – Brüss­ zel, 2008.03.11–12.

— a FAO/WHO közös programja az élelmiszerszabványokról (Joint FAO/WHO Food Standards Program), amely semleges nemzetközi fórumot biztosít a nanotechnológiával össze­ függő élelmiszer-biztonsági problémáknak, és együttműkö­ dési megállapodásokat dolgoz ki ezekről a szempontokról, (2) COM(2007) 505 végleges; Nanotudományok és nanotechnológiák: cselekvési terv Európa számára (2005–2009). Első végrehajtási jelentés (2005–2007). (3) Vö. a 2006. december 19-i 2006/971/EK tanácsi határozattal, HL L 400., 2006.12.30.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

— az EBESZ projektje a mesterséges nanoanyagok egy repre­ zentatív mintája biztonságának értékelésére (Safety Testing of a Representative Set of Manufactured Nanomaterials); az EBESZ mesterséges nanoanyagokkal és értékelési irányelvekkel kapcsolatos projektje (Manufactured Nanomaterials and Test Guidelines), — az EBESZ expozíció mérésével és csökkentésével kapcsolatos projektje (Exposure Measurement and Exposure Mitigation), — az EBESZ alternatív módszerek szerepével kapcsolatos projektje a nanotoxikológia területén (The role of Alternative Methods in Nanotoxicology), — az EBESZ hatásokkal és vállalkozási környezettel kapcsolatos projektje (Impacts and the Business Environment), — az EBESZ kommunikációval és a közvélemény bevonásával kapcsolatos projektje (Communication and public engagement), — az EBESZ globális kihívásokkal (víz és nanotechnológiák) kapcsolatos projektje (Global Challenges: Nano and Water), — az EBESZ projektje a kockázatértékeléssel kapcsolatos együttműködésről (Co-operation on Risk Assessment), — a WHO-val a termelés és a nanotechnológiák használatának során fellépő, a biztonságot és a munkahelyi egészséget érintő kockázatok tanulmányozásában együttműködő speci­ ális központok, — a WHO és az EU közös projektje a környezet és az egészség tárgyában történő politikai tanácsadás megerősítésének témájában – nanotechnológiák (Enhanced Policy Advice on Environment and Health in Europe - Nanotechnologies), — világszintű intézkedések a kémiai termékek globális szintű megfelelő kezelésére, a ENSZ környezetvédelmi programján (UNEP) belüli technológia, ipar és gazdaság osztály (DTIE) vegyi anyagok szekciójának támogatásával, — a trieszti Tudományos és Magas Szintű Technológiai Nemzetközi Központ (ICS) magas szintű technológia és új nyersanyagok szekciója (HTNM) által támogatott közvetlen intézkedések (a nanotechnológiák értékelése, valamint a fejlesztésük és használatuk során felmerülő esetleges kocká­ zatok tekintetében), — a nanotechnológiákra vonatkozó ISO TC229 szabványok, — az UNIDO szakértői ülése (2007.12.): ajánlások és speciális cselekvési terv; a nanotechnológiák és a velük kapcsolatos kockázatok értékelése. Kutatási tevékenység az N+N etikai, jogi és társadalmi hatásaival kapcsolatban.

C 218/23

2.7 Az angol Royal Society nanotudományok és nanotechno­ lógia: bizonytalan lehetőségek (4) témájú jelentése a követke­ zőket írja: „ameddig nem tudunk meg többet a nanorészecskék és nanocsövek környezeti hatásairól, azt javasoljuk, hogy amennyire lehet, kerüljük el, hogy a mesterséges nanocsövek és nanorészecskék a környezetbe kerüljenek”. 2.8 A nanoanyagok, az orvosi diagnosztikával és bizonyos nem invazív terápiákkal összefüggő számos alkalmazás mellett már sok használati tárgyban, illetve a következő alkalmazá­ sokban vannak jelen: öntisztító borítások, amelyekkel csökkent­ hető a tisztítószerek használata, méregtelenítő szerek a levegő nitrogéntartalmának kivonására, új generációs fotovoltaikus elemek, hőszigetelő anyagok, széndioxid-megkötő rendszerek, nanofilterek a levegő és a víz szűrésére. (5). 2.9 A probléma abból is adódik, hogy a nanoanyagok, az emberi szervek szöveteiben való felgyülemlésük és az ökoszisz­ téma más anyagaival való keveredésük rövid- és hosszú távú mérgezési kockázatainak értékeléséről szóló jegyzőkönyveket össze kell hangolni. 2.10 Komplex környezetben a kockázatelemzési normák és vizsgálatok az „in vitro” elemzéstől az „in situ” elemzésig terjed­ hetnek, és az ezzel kapcsolatos kutatásoknak (6) túl kellene mutatniuk a hagyományos védőtermékeken: szűrőkön, légző maszkokon, védőruházaton és védőkesztyűkön, azaz a 10–50 nanométer hosszúságú grafit nanorészecskékkel tesztelt termé­ keken. 2.11 Amint azt az Európai Bizottság is kifejti és az EGSZB is hangsúlyozta több alkalommal, „az integrált, biztonságos és felelősségteljes megközelítés az EU nanotechnológiára vonat­ kozó szakpolitikájának központi magva”. A nanotechnológi­ áknak különösen széles körű és mély alkalmazási területe van, ezért átfogó látásmódra van szükség az atomfizikától a plazma­ technológiáig, a nanomechanikától a textilgyártásig terjedő tudományág közös pontjainak és kölcsönhatásainak meghatá­ rozására. 2.12 Mivel a nanofolyamatok nanoszkopikus méretekben zajlanak (10-9), melyek nehezen elképzelhetőek az átlagember számára, a nanoanyagokról a kezdetektől fogva konstruktív párbeszédet kell folytatni a fogyasztókkal a kockázatok azono­ sítása és kizárása, valamint a megalapozatlan aggodalmak elosz­ latása végett. 2.13 Az EGSZB nem csupán „az ipari és több ágazatot átfogó alkalmazások, valamint az innovatív új vállalkozások és professzionális munkakörök tevékenységét érintő gazdasági és szociális, jogi, szabályozási, adó- és pénzügyi vonatkozások” fejlesztése felgyorsításának szükségességét hangsúlyozta, hanem „az etikai, környezetvédelmi, egészségi és biztonsági érdekek” védelmét is „a tudományos alkalmazások teljes élettartama alatt”. (7) (4) The Royal Society. Nanosciences and Nanotechnology: Opportunities and Uncertainties. London, 2004. 07. 29. (5) Mint pl. a teniszütők, biciklik, TV-képernyők, számos, katonai terü­ leten, űrhajózásban, fogyasztói elektronikában, valamint elektromos orvosi készülékekben használt gyantaféleség. (6) Vö. NANOSAFE2 projekt – első jelentés a nanoanyagok terjedéséről az elővigyázatosság elve alapján. (7) HL C 157., 2005.6.28, 22. o.

C 218/24

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2.14 Egy későbbi véleményében (8) az EGSZB kiemelte „a látható és átlátható párbeszéd [szükségességét] a civil társada­ lommal, amely objektív értékelések alapján tudatosítja az N+N területben rejlő kockázatokat és lehetőségeket”, valamint „az erkölcsi és a környezeti, valamint a munkavállalók és a fogyasztók egészségéhez és biztonságához kapcsolódó aspek­ tusok védelmének folyamatos figyelemmel kísérése” jelentőségét.

2.15 2008-ban megjelent az Európai Bizottság ajánlása (9) a felelősségteljes nanotudományi és nanotechnológiai kutatás magatartási kódexéről, amely 7 elven alapul:

— megértés: az N+N területen zajló kutatási tevékenységnek érthetőnek kell lennie a nyilvánosság számára, tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat, alkalmazásának pedig a személyek és a társadalom jólétét kell szolgálnia,

— fenntarthatóság: az etikai elvek és a fenntartható fejlődés tiszteletben tartása érdekében az N+N kutatására irányuló tevékenységek nem károsítják a környezetet, az embereket, az állatokat és a növényeket,

— elővigyázatosság: az elővigyázatosság elvének tiszteletben tartása (10) az egészségre és a környezetre esetlegesen gyako­ rolt negatív hatások elkerülése érdekében,

— nyitottság: átláthatóság, a tájékozódáshoz fűződő, jogsza­ bályban elismert jogok tiszteletben tartása és nyitottság vala­ mennyi érdekelt fél irányába,

— kiválóság: a legmagasabb tudományos színvonal elfogadása, ideértve a kutatás kikezdhetetlenségét és a helyes laborató­ riumi gyakorlatot (11),

— innováció: az N + N kutatására irányuló tevékenység kere­ teinek meghatározása alkalmával az innováció és a gazdasági növekedés érdekében a lehető legnagyobb mértékben báto­ rítani kell a kreativitást, a rugalmasságot és a tervezhető­ séget,

— elszámoltathatóság: a kutatóknak és a kutatószerveze­ teknek mindenkor elszámoltathatók az általuk végzett N+N-kutatás által most és a jövőben kifejtett társadalmi, környezeti és egészségügyi hatásokért.

Az ajánlás értelmében a tagállamok évente jelentést nyújtanak be az etikai kódex alkalmazásának eredményeiről, illetve az ennek érdekében megvalósított bevált gyakorlatokról. (8) HL C 185., 2006.8.8, 1. o. (9) Vö. A Bizottság ajánlása, C(2008) 424., 2008.2.7. (10) Vö. az EUSz. 174. cikke (2) bekezdése és a Bizottság közleménye az elővigyázatosság elvéről (COM(2000) 1 végleges). (11) Vö. 2004/9/EK rendelet és 2004/10/EK rendelet.

2009.9.11.

2.16 Az EGSZB támogatja a kódex elveit, és megfelelőnek tartja azokat az N+N-re vonatkozó európai jogszabályi keret felülvizsgálatához.

2.17 Az EGSZB aggodalmát fejezi ki a nanotechnológiák kereskedelmi alkalmazásainak, illetve a nanoanyagoknak a környezetre, az egészségre és a toxikológiára kifejtett hatásai kutatásának még mindig túlságosan lassú fejlődése miatt.

2.18 Még ha a munkavállalók és a polgárok kitettségével kapcsolatos veszély szintje jelenleg alacsony is, az EGSZB fontosnak tartja a kutatói és ipari világgal folytatott párbeszéd eszközeinek javítását annak érdekében, hogy ezek az aspektusok – a megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokkal – helyet kapjanak a nanoanyagok kutatásában és alkalmazásában, terve­ zésüktől kezdve.

2.19 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az érintett tudom­ ányágak és ágazatok sokfélesége miatt a közösségi jogszabályi eszközök pluralitására van szükség (több mint 90): e komple­ xitás miatt a közösségi rendelkezések átláthatósága és a polgárok/fogyasztók számára biztosítandó érthetőség lehetet­ lenné válhat.

2.20 A szabályozási keret érthetősége javítható – különösen a kkv-k, a fogyasztók és a polgárok számára – egy interaktív honlap létrehozásával, a részvételi demokrácia fejlesztésével a civil társadalmi szervezetek bevonása révén, illetve egy a bevált gyakorlatokról szóló útmutató kiadásával.

2.21 A kormányzás optimális rendszerének fenn kell tartania az egyensúlyt a nanoanyagok felelősségteljes fejlesztésének számos vetülete között. Az EGSZB állandó referenciakeret kiala­ kítását javasolja, elsősorban a 2008-ban egy az EU által finan­ szírozott projekt keretében létrehozott Nanotechnológiai Megfi­ gyelőközpont (12) eredményei alapján, melynek célja tudomá­ nyos és gazdasági alapokon nyugvó, megbízható, teljes körű és felelősségteljes elemzések elvégzése, az etikai kérdések vizs­ gálata, továbbá a lehetséges környezeti, egészségügyi és bizton­ sági (EHS) kockázatok jelzése, valamint új normák kifejlesztése.

2.22 Az EGSZB meggyőződése, hogy a nanotechnológiák összetettsége, gyors fejlődése és tudományos horizontális jellege miatt multidiszciplináris (szabályozó, etikai és társadalmi) megközelítésre van szükség: ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy komoly, teljes körű és felelősségteljes elemzéseken alapuló, megbízható kockázatkezelési megoldásokat találjunk, amelyek egymással összekapcsolják, dokumentálják és közlik a kifejlesz­ tett nanoanyagokkal kapcsolatos hiánytalan információkat. (12) Vö. „Observatory nano” PROJEKT FP7.

2009.9.11.

3.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

Az Európai Bizottság javaslatai

3.1 Az Európai Bizottság szerint különösen fontosak a következők:

— a jelenleg hatályos jogszabályok keretében, a végrehajtás elősegítése érdekében elfogadott dokumentumokat - külö­ nösen a kockázatelemzéshez kapcsolódóan - felül kell vizs­ gálni annak biztosítására, hogy a nanoanyagokkal kapcso­ latos kockázatok kezelése hatékony legyen, és a lehető legjobb módon használják a rendelkezésre álló információt,

— a hatóságokat és ügynökségeket fel kell kérni, hogy szentel­ jenek különös figyelmet a nanoanyagokkal kapcsolatos kockázatoknak azokban az esetekben, amikor a forgalomba hozatalt megelőzően ellenőrizni kell az előállítást és a piaci értékesítést,

— az EU-ban az N+N területen folyó kutatások során a maga­ tartási kódexben a felelősségteljes kutatásokra meghatározott felelősségteljes és nyitott szemléletű megközelítést kell alkal­ mazni,

— meg kell vizsgálni a rendszeres megelőző eljárás bevezeté­ sének lehetőségét a nanoanyagokhoz kapcsolódó kockáza­ tokat rejtő orvosi eszközök forgalomba hozatala előtt,

— a nanoanyagokra vonatkozó közösségi jogszabályi keretet ki kell egészíteni, különösen a tesztelési és kockázatértékelési módszerek tekintetében,

— gyors fejlődésre van szükség a tudományos tudásalap széle­ sítése terén, különösen a toxikus és ökotoxikus hatásokra vonatkozó adatokat, valamint az ilyen adatok létrehozására szolgáló módszereket illetően, a nanoanyagok vagy nano­ anyagokat tartalmazó termékek felhasználására és expozíci­ ójára vonatkozó adatokat illetően, azok egész élettartamának vonatkozásában; a nanoanyagok jellemzésére, egységes szab­ ványokra és nómenklatúrára, valamint analitikus értékelő technikák kidolgozására van szükség; figyelembe kell venni a foglalkozás-egészségügyi szempontokat,

— javítani kell a következő eszközök használatát tagállami szinten: a védintézkedések, az egészségügyi ellenőrzési intéz­ kedések, az élelmiszerek, takarmányok és növényvédő-szerek piacának ellenőrzése, a szabványokkal szembeni hivatalos kifogások, az új bizonyítékokon vagy a meglévő adatok újra­ értékelésén alapuló elővigyázatossági intézkedések, a figyel­ meztető eljárások, a kölcsönös információcsere, a riasztó/ korai előrejelző rendszerek stb.

4.

C 218/25

Általános megjegyzések

4.1 Az EGSZB úgy véli, hogy az N+N és a nanoanyagok felelősségteljes fejlesztéséhez – ami a globális szinten verseny­ képes gazdasági és társadalmi fejlődés kihívásának egyik európai sarokpontja – nélkülözhetetlen olyan multidiszciplináris megkö­ zelítés elfogadása, már a folyamat elején, amely – saját elfogad­ hatóságának feltételeként – képes folyamatos párbeszéd fenn­ tartására a civil társadalommal.

4.2 Jóllehet értékeli az Európai Bizottságnak a meglévő, számos közösségi intézkedés elemzésére irányuló törekvését, úgy gondolja, hogy az ilyen elemezést utólag koherens keretbe kell foglalni, hogy megteremtődjön a civil társadalommal foly­ tatandó strukturált párbeszédhez szükséges átlátható és felhasz­ nálóbarát alap. Az EGSZB már több alkalommal emlékeztetett e párbeszéd fontosságára. (13)

4.3 Az EGSZB véleménye szerint ezért ki kell alakítani az előretervezést (foresight) a nanotechnológiai kockázatértékelés terén, csakúgy mint az integrált jogszabályi referenciakeretet és egy nemzetközi szintű irányítási rendszert annak érdekében, hogy egyértelmű, megbízható és kimerítő válaszokat adhassunk, valamint megvizsgálhassuk az etikai kérdésekre kifejtett hatást, továbbá a környezetre, illetve a polgárok egészségére és bizton­ ságára irányuló kockázatokat és a fejlődés lehetséges útjait.

4.4 Az EGSZB ezért kéri, hogy tegyenek további közösségi kezdeményezéseket az alábbi területeken:

— a különböző releváns közösségi jogszabályokat tartalmazó, koherens és felhasználóbarát referenciakeret biztosítása,

— a piaci szereplők, az ellenőrző hatóságok, az ágazat dolgozói és a végfelhasználók igényeinek meghatározása és kezelése az igények és a hiányosságok dinamikus feltérképe­ zésével, valamint az uniós szintű és tagállami fellépés irány­ vonalainak meghatározásával,

— állandó európai referenciastruktúra meghatározása az N+N és a nanoanyagok számára egy európai promóciós és koor­ dinációs pólus segítségével (14), amely magában foglalná a kockázatértékelési és –megelőzési aspektusokat is,

— további intézkedések az interdiszciplináris oktatás és képzés terén, ideértve a kockázatértékelést és –megelőzést is, vala­ mint az európai kiválósági infrastruktúra létrehozása e terü­ leten,

— egy európai benchmarking rendszer kialakítása a kockázat­ értékelési és –megelőzési kezdeményezésekre Európában, az Egyesült Államokban, Japánban és a feltörekvő gazdasá­ gokban, (13) Vö. 6. és 7. lábjegyzet. (14) HL C 185., 2006.8.8., 1. o.

C 218/26

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

— a fenntartható és biztonságos nanotechnológiák alkalmazása európai irányítási szintjeinek meghatározása a meglévő protokollok jóváhagyási méréseinek és teszteléseinek terü­ letén, többek között a szabványosítást megelőző és kísérő kutatásokkal, — az európai szabályozás műszaki szabványosításának támoga­ tása egyértelmű és átlátható mandátumokkal, hogy az megfeleljen nemzetközi szinten az ISO/TC 229 követelmé­ nyeinek, elősegítve ezzel a világkereskedelmet,

2009.9.11.

— biztos és átlátható alapokon nyugvó, strukturált párbeszéd lehetővé tétele a civil társadalommal, hogy ezen a jövőnk szempontjából a nemzetközi környezetben igen fontos terü­ leten egységes európai nézet alakuljon ki. 4.5 Az EGSZB kéri, hogy a 2005–2009-es cselekvési tervben előirányzott 2009-es jelentés szenteljen egy fejezetet a kockázat­ értékelés és –megelőzés jogszabályi vetületének terén elért hala­ dásnak, a tesztelési protokollok hatékonyságának és az e terü­ leten elért haladásnak, továbbá az új prioritást élvező intézke­ déseknek.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 25-én. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/27

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 77/91/EGK, a 78/855/EGK, a 82/891/EGK és a 2005/56/EK tanácsi irányelvnek az egyesülések és szétválások esetében alkalmazandó jelentési és dokumentációs kötelezettségek tekintetében történő módosításáról COM(2008) 576 végleges – 2008/0182 (COD) (2009/C 218/05) 2008. október 16-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 44. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 77/91/EGK, a 78/855/EGK, a 82/891/EGK és a 2005/56/EK tanácsi irányelvnek az egyesülések és szétválások esetében alkalmazandó jelentési és dokumentációs kötelezettségek tekintetében történő módosításáról” A bizottsági munka előkészítéséért felelős „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2009. február 3-án elfogadta véleményét. (Előadó: María Candelas SÁNCHEZ MIGUEL.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25–26-án tartott, 451. plenáris ülésén (a február 25-i ülésnapon) 104 szavazattal, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Összegzés és ajánlások

1.1 Az EGSZB már több ízben sürgette a közösségi joganyag egyszerűsítését, ugyanis az eredeti jogszabályok újabb és újabb módosításai megnehezítették ezek alkalmazását, sőt, számos esetben a szabályozott intézmények zökkenőmentes működését akadályozó, túlzott bürokráciához vezettek. 1.2 Az EGSZB azonban amellett is síkra szállt, hogy ez az egyszerűsítési folyamat ne vezessen se deregulációhoz, se a jogbiztonság csökkenéséhez, hiszen jogbiztonságra valamennyi uniós területen szükség van. 1.3 A belső piac szabályozása, valamint az európai gazda­ sági-társadalmi szereplők közötti kapcsolat lehetővé tette egyrészt a különféle jogszabályok harmonizálását, másrészt a személyek és a tőke szabad mozgását, anélkül, hogy csökken­ nének az érintettek jogai és kötelezettségei. 1.4 Ennél az oknál fogva és tekintetbe véve, milyen követ­ kezményekkel járt, hogy a belső piac némelyik kulcsfontosságú szervével kapcsolatban elmaradt a szabályozás, és hiányzik az átláthatóság, az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak értékelnie kellene, hogy az egyszerűsítésre irányuló javasolt módosítások kizárólag pozitív hatásokkal járnak-e majd, csök­ kentve a gazdasági költségeket, vagy érinthetik-e az egyesülések, illetve szétválások útján kialakuló koncentrációs műveletek jogbiztonságát. 1.5 Az EGSZB ezért úgy véli, hogy azokat a rendelkezéseket, amelyek az európai belső piacon működő vállalkozások több­ ségét alkotó európai kkv-kra vonatkoznak, világosan külön

kellene választani azoktól, amelyek a nagyvállalatokra – minde­ nekelőtt a tőkéjüket az értékpapírpiacon szerző vállalatokra – vonatkoznak. A számos javasolt rendelkezésre vonatkozó egyhangúsági követelmény csak a kis- és közepes méretű tőke­ egyesítő társaságokra terjedhet ki, hiszen különben megvalósít­ hatatlan lenne. 1.6 Amíg ez a különbségtétel nem történik meg, fenn kellene tartani a jogi garanciákat nemcsak a részvényesek, hanem a hitelezők és a munkavállalók számára is, továbbá olyan intéz­ kedéseket kellene kidolgozni a kkv-k támogatására, amelyek mérsékelnék a hatályos jogszabályok betartásából eredő gazda­ sági terheket. 2.

Bevezetés

2.1 A belső piaccal kapcsolatban az Európai Bizottság egyik fő törekvése az, hogy elindítson egy, a közösségi – mindenek­ előtt az európai vállalatokra nehezedő adminisztratív terhekről szóló – jogszabályok egyszerűsítésére irányuló folyamatot. E vállalkozások többsége kkv, de a társasági joggal kapcsolatos irányelvekben szereplő számos kötelezettség a tőkéjüket az értékpapírpiacon szerző nagy tőkeegyesítő társaságokra vonat­ kozik. 2.2 Az Európai Tanács 2007. tavaszi ülése (1) jóváhagyta a vállalkozások gazdasági tevékenységét szükségtelenül megnehe­ zítő adminisztratív terhek egyszerűsítésére és enyhítésére irányuló cselekvési programot, amely 2012-ig e terhek 25 %os csökkentését irányozta elő. (1) Az Európai Tanács brüsszeli ülésének elnökségi következtetései, 7224/07. sz. dok., 9. o.

C 218/28

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2.3 A társasági jog tekintetében eddig két területen születtek az eljárások egyszerűsítését célzó javaslatok: a tárgyi jog terü­ letén, a részvénytársaságok létrehozásáról szóló úgynevezett első irányelvben (1) és a társaságok létrehozásáról és tőkéjük módo­ sításáról szóló második irányelvben (2), valamint az eljárási joggal kapcsolatos irányelvekben (3) különösen a számviteli stan­ dardokat, továbbá a jegyzett társaságokra háruló tájékoztatási kötelezettségeket illetően. 2.4 A most módosításra javasolt irányelvek közül kettővel kapcsolatban már készültek egyszerűsítési javaslatok: az egyik az egyesülésekről szóló harmadik irányelv, a másik pedig a hatodik irányelv, amely a szétválásokat szabályozza (4) egy igen fontos témával, a független szakértők részvénytársaságok egyesülése és szétválása esetén történő közreműködésével kapcsolatban. Az EGSZB kritikus véleményének adott hangot, (5) úgy ítélte ugyanis meg, hogy az objektív, társaságon kívüli kritérium hiánya veszélyeztetheti a harmadik felek, a hite­ lezők és a munkavállalók érdekeit. 3.

Az Európai Bizottság javaslatának összefoglalása

3.1 Az ebben a véleményben tárgyalt irányelvjavaslat három irányelvet érint közvetlenül: az egyesülésekről szóló harmadik irányelvet, a szétválásokról szóló hatodik irányelvet, valamint a legkésőbb elfogadott, a határokon átnyúló egyesülésekről szóló irányelvet (6). Ezenkívül közvetve a második irányelvet (7) is módosítja; az ugyanis, hogy az egyesülésekre és szétválásokra vonatkozó egyik új rendelkezés megszünteti a nem pénzbeli hozzájárulásokról szóló szakértői jelentésre vonatkozó kötele­ zettséget, érinti a szóban forgó irányelvben szereplő, a tőke módosítására vonatkozó szabályokat. 3.2 A három irányelvben javasolt egyszerűsítési intézkedések összességükben a következőkre vonatkoznak:

2009.9.11.

mérleget, ha az éves beszámoló 6 hónapnál régebbi. Mindezeket a dokumentumokat jóvá kell hagynia az egyesülésben vagy szét­ válásban érintett társaságok közgyűlésének.

3.4 A javaslat mérsékli ezeket a követelményeket, amenn­ yiben a részvényesek egyhangúlag lemondanak a vezetés írásos jelentéséről, a közbenső mérleg vonatkozásában pedig az átlát­ hatósági irányelv (8) rendelkezéseit kell alkalmazni, feltéve, hogy a társaság rendelkezik tőzsdén jegyzett részvényekkel.

3.5 A második irányelvnek a tőke módosítása tekintetében történő módosításával kapcsolatban a javaslat mentesítené a társaságokat a nem pénzbeli hozzájárulásokról szóló szakértői jelentés kötelezettsége alól.

3.6 Egy, az egyesülésekről és szétválásokról szóló jelentések közzétételére vonatkozó fontos javaslat szerint az új technoló­ giákat (például az internetet) fel kellene használni ezeknek az információknak a hozzáférhetővé tételére.

3.7 A hitelezők védelmével kapcsolatban a javaslat megvál­ toztatja azt a jogukat, hogy amíg nem kapnak biztosítékot követeléseik visszafizetésére, ellenezhetik az egyesülési, illetve szétválási műveletet; javasolják ennek a jognak az eltörlését. A határokon átnyúló egyesülések esetében azonban a hitelezők védelmében továbbra is el kell készíteni a nem pénzbeli hozzá­ járulásokról szóló jelentést, olyan érték garantálása érdekében, amely jogi úton érvényesíthető azokban az államokban, ahol a társaságok működnek.

— az egyesülési vagy szétválási tervekre vonatkozó jelentési kötelezettségek mérséklése, 4. — a részvényesekkel szembeni jelentési és tájékoztatási kötele­ zettségek egyesülési vagy szétválási javaslatokkal kapcso­ latban, — a hitelezők védelmével kapcsolatos szabályok. 3.3 Mind a harmadik, mind a hatodik irányelv jelenleg három jelentést ír elő: egy, a vezetőség által készítendő jelentést az egyesülés, illetve szétválás jogi és gazdasági indokairól; egy független szakértők által írandó jelentést és egy közbenső (1) A 2003/58/EK irányelv (HL L 221., 2003.9.4., 13. o.). által módo­ sított 68/151/EGK irányelv (HL L 65. 1968.3.14., 8. o.). (2) A 2006/68/EK irányelv (HL L 264., 2006.9.25., 32. o.) által módo­ sított 77/91/EGK irányelv (HL L 26., 1977.1.31., 1. o.) (3) Számviteli standardok és átláthatósági követelmények értékpapírkibocsátók esetében, 2004/109/EK irányelv (HL L 390., 2004.12.31., 38. o.). (4) A 2007/63/EK irányelv a 78/855/EGK és a 82/891/EGK tanácsi irányelvnek a független szakértő által a részvénytársaságok egyesü­ lése vagy szétválása alkalmával készítendő jelentésre vonatkozó követelmény tekintetében történő módosításáról (HL L 300., 2007.11.17., 47. o.). (5) EGSZB-vélemény: HL C 175., 2007.7.27., 33. o. (6) A tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről szóló 2005/56/EK irányelv (HL L 310., 2005.11.25., 1. o.). (7) 77/91/EGK irányelv.

A módosítási javaslathoz fűzött észrevételek

4.1 Az EGSZB összességében kedvezően értékeli az uniós joganyag – konkrétabban a társasági jog – egyszerűsítését, tekin­ tettel az európai vállalkozásokra – különösen az EU gazdasági szférájának jelentős részét alkotó kkv-kra – háruló adminiszt­ ratív terhekre. Az EGSZB azonban már rámutatott arra, hogy ennek az egyszerűsítési folyamatnak semmiképpen nem szabad jogbizonytalansághoz vezetnie a belső piac szereplői számára.

4.2 Megértjük, hogy az Európai Bizottság védeni kívánja a részvényeseket mint a vállalkozás tulajdonosait, ám az egyes jogi műveletek többi szereplőjéről sem szabad megfeledkezni, akiknek jogait érinthetik ezek a műveletek. Ezért megértjük és támogatjuk az EP álláspontját (9), amely szerint valamennyi érdekelt fél (befektetők, tulajdonosok, hitelezők és alkalma­ zottak) érdekeit tekintetbe kell venni. Az EGSZB már korábban is ezt az álláspontot képviselte (10), és most ismét hangsú­ lyozzuk ezt, hogy megőrizzük az átláthatóságot, valamint az európai belső piac gazdasági-társadalmi szereplőinek bizalmát. (8) 2004/109/EK irányelv a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelményekről. (9) Az Európai Parlament A6-0101/2008. sz. jelentése. (10) EGSZB-vélemény (HL C 117., 2004.4.30., 43. o.).

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.3 Az egyesülésekkel és szétválásokkal kapcsolatos jelentés­ tételi kötelezettségre vonatkozó javasolt egyszerűsítéssel kapcso­ latban, amely lehetővé teszi, hogy a cégnyilvántartásba történő benyújtás helyett az interneten tegyék közzé azokat a dokumen­ tumokat, amelyeket a részvényesek és a hitelezők rendelkezésére kell bocsátani (ez a határokon átnyúló egyesülésekre is vonat­ kozik), bizonyos kritikai észrevételeket kell tennünk. Először is, ez a módosítás nem tekinthető biztosítéknak sem a részvé­ nyesek, sem a hitelezők jogainak tekintetében, mivel megszün­ tetné azt a nyilvános jelleget, amely a cégnyilvántartás jellem­ zője, másodszor megszűnne annak a lehetősége, hogy a szóban forgó információkat bármilyen jogvita esetén megbízható bizo­ nyítékként használják fel. Ezért álláspontunk szerint az ilyen jellegű műveletek esetében az átláthatóságnak elsőbbséget kell élveznie a költségmegtakarításokkal szemben, és úgy véljük, hogy ezt az elvet hatékonyabban kell védeni. 4.4 Azzal viszont egyetértünk, hogy jegyzett társaságok esetében fölösleges megkettőzni a közbenső mérlegről szóló jelentéseket (1), mivel a rendelkezéseknek megfelelően készülnek, és kidolgozásukban a tőzsdei hatóságok is részt vesznek. E rendelkezés más, tőzsdén nem jegyzett társaságokra történő kiterjesztése – amennyiben adott valamennyi érintett társaság összes részvényesének egyhangú döntése – ellentétesnek tűnik a jogszabály szellemével. Amennyiben a társaság könyvelésére vonatkozó információk már rendelkezésre állnak, és megfe­ lelnek a jogszabályoknak, nincs szükség megkettőzésükre, ám a harmadik irányelv 9. cikkének ii) b) pontjára ez a megállapítás nem érvényes, ez ugyanis eltekint a jelentés kidolgozásától, ha a részvényesek egyhangúlag így határoznak. 4.5 Az EGSZB aggasztónak tartja a második irányelv (77/91/EGK) korábbi módosítások után következő, javasolt

C 218/29

módosítását. A javaslat szerint egyesülések vagy szétválások esetében nem kellene alkalmazni a nem pénzbeli hozzájárulá­ sokról és ezek független szakértő általi értékeléséről szóló 10. cikket, alkalmazni kellene viszont a szakértői jelentésekre vonatkozó különféle rendelkezéseket. Véleményünk szerint a jelentés meghatározza, mennyi tőke tartozik az egyes részvénye­ sekhez, és ez a tőke fejezi ki számszerűleg az egyes társaságok harmadik felekkel szembeni felelősségét. Az EGSZB hangsú­ lyozni kívánja az átláthatósággal kapcsolatos álláspontját, és különösképpen kiemeli azoknak a garanciáknak a fontosságát, amelyek valamennyi érintettet megilletnek. Rossz kezdetnek tartja, ha nem áll rendelkezésre legalább egy „objektív” jelentés a társaságnak a részvénytőke névértékében kifejezett vagyoni helyzetéről. 4.6 Végül a hitelezők eddigi lehetősége, hogy mindaddig, amíg nem kaptak visszafizetési garanciát, ellenezhették az egye­ sülési, illetve szétválási műveleteket (amennyiben bizonyítani tudták követelésüket az említett típusú műveletekben részt vevő társaságokkal szemben), olyan eszköz volt, amellyel bizalmat lehetett kelteni a kereskedelmi műveletek iránt, és gondoskodni lehetett ezek zökkenőmentes lebonyolításáról. A hitelezők védelme most csökken, mivel a vizsgált irányelv szerint „a megfelelő közigazgatási vagy igazságügyi hatósághoz” kell fordulniuk megfelelő biztosítékokért, „amennyiben hitelt érdemlően be tudják mutatni, hogy a tervezett egyesülés miatt követeléseik kielégítése veszélyben van, és azt, hogy a társaságtól nem kaptak megfelelő biztosítékokat” (a 82/891/EGK irányelv 12. cikkének (2) bekezdése). A bizonyítási teher ilyen jellegű megfordítása kételyeket ébreszt ennek a változtatásnak a célsze­ rűsége tekintetében, mivel megnehezíti az eddig rutinszerű kereskedelmi műveleteket, és növelheti a jogilag kötelező érvényű biztosítékokkal történő műveletek számát.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 25-én. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

(1) 2004/109/EK irányelv a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelményekről.

C 218/30

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2009.9.11.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről COM(2008) 627 végleges – 2008/0190 (COD) (2009/C 218/06) 2008. október 30-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 47. cikke 2. pontjának első és harmadik mondata, valamint a 95. cikk alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

„Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkez­ déséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről”

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2009. február 3-án elfogadta véleményét. Az előadó Peter MORGAN volt.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25–26-án tartott, 451. plenáris ülésén (a február 26-i ülésnapon) 156 szavazattal 1 ellenében, 10 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Következtetések és ajánlások

1.1 Az elektronikus adatfeldolgozás pénzügyi szolgáltatá­ sokban történő alkalmazásának terjedése miatt úgy gondolhat­ nánk, hogy az elektronikus pénz már létezik. A csekkeket elekt­ ronikus úton olvassák be és rendszerezik, a bank- és hitelkár­ tyák adatait elektronikusan olvassák le pénzkiadó automaták (ATM), kártyaleolvasók és más fizetési eszközök. Mindezek az alkalmazások egy bankszámlán rendelkezésre álló – az azon elérhető összegre korlátozott, vagy (hitelkártyák esetén) a bank által megállapított – hitelen alapulnak. A bank mindkét esetben előzetesen felméri ügyfelének hitelképességét és megállapítja személyazonosságát, és ennek megfelelően állítja ki a csekkkönyvet vagy a bank-, illetve hitelkártyákat. Az elektronikus hitelrendszerhez való hozzáférés a hitelképesség függvénye. A népesség több – a banki szolgáltatásokhoz nem, vagy csak kis mértékben hozzájutó – rétege kiszorul a rendszerből.

1.2 Az elektronikus pénz (e-pénz) nem ilyen. Nem hitelen alapul, hanem előzetes befizetés szükséges hozzá. A letett összeg a készpénz elektronikus helyettesítőjévé válik, amit egy elektronikuspénz-kibocsátó által kezelt elektronikus hordozóesz­ közön tárolnak. Ez a közvetítőeszköz lehet hordozható – álta­ lában bankkártya –, vagy egy online számla, amely az interneten keresztül érhető el. Az e-pénzzel lehetővé válik (általában) kisebb összegek készpénz nélküli kifizetése különböző hely­ zetekben: bolti kártyaleolvasók segítségével, illetve online környezetben, mobiltelefonos vagy internetes kapcsolat haszná­ latával. Az e-pénz nem kapcsolódik közvetlenül a hitelképes­ séghez: csupán az előzetes befizetést kell tudni végrehajtani.

1.3 Az e-pénz valószínűleg sosem fogja kielégíteni mindazt az igényt, aminek a készpénz megfelel. Nem valószínű, hogy az

ágy alatt tárolt dobozban sorakozó ötszázeurósok helyére fog lépni, alkalmazható viszont olyan tranzakciókban, amelyekre jelenleg érméket vagy bankjegyeket tartunk magunknál. Az epénz azonban még így is nagyon lassan terjed. A sikeres kezde­ ményezések összefüggésben vannak az információs társadalom fejlődésével, az e-pénznek ugyanis azzal párhuzamosan kellene terjednie, az információs társadalom fizetőeszközévé kellene válnia. Az, hogy a jövőben mennyire terjed el az elektronikus pénz, függ az információs társadalom vállalkozói kezdeménye­ zéseitől és technológiai innovációjától. Az irányelv célja, hogy elhárítsa a találmányok és az innováció előtt álló akadályokat. Az EGSZB támogatja ezt a célkitűzést.

1.4 Az 1990-es évek végén az Európai Bizottság észlelte, hogy az elektronikuspénz-kibocsátás a hitelintézetekre korláto­ zódott, és igyekezett olyan megoldást találni, amelynek révén bővül az ilyen szolgáltatást nyújtó intézmények köre. A piac fejlesztése érdekében az Európai Bizottság bevezette az epénzről szóló 2000/46/EK irányelvet (a továbbiakban: elektro­ nikuspénz-irányelv), hogy a hitelintézményeken kívüli más szereplők (a továbbiakban: elektronikuspénz-kibocsátók) számára is megkönnyítse az e-pénz piacára való belépést.

1.5 Az elektronikuspénz-irányelv célja olyan szabályozási rendszer kialakítása volt, amely összhangban van az új elektro­ nikuspénz-kibocsátók által jelentett kockázat mértékével, illetve lehetővé teszi a technológia és az innováció fejlődését. A siker azonban elmaradt. Az elektronikus pénz még mindig messze van attól, hogy teljesítse a várt potenciális előnyöket, és nem is tekintik a készpénz hiteles alternatívájának.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

1.6 Emiatt az Európai Bizottság részletesen felülvizsgálta az e-pénzzel kapcsolatos fejleményeket. Ennek eredményeképpen megállapította, hogy az elektronikuspénz-irányelv egyes rendel­ kezései akadályozták az elektronikus pénz piacának fejlődését, gátolva a technológiai innovációt. A konzultációs és értékelési folyamat két fő hiányosságot tárt fel. Az első problémakör az elektronikus pénz fogalmának és az elektronikuspénz-irányelv hatályának nem egyértelmű meghatározásából ered, a második pedig a jogi kerettel kapcsolatos, konkrétabban a prudenciális szabályokkal, valamint a pénzmosás elleni szabályok elektroni­ kuspénz-szolgáltatásokra való alkalmazásával. A következtetés az volt, hogy az elektronikuspénz-irányelv legtöbb intézkedése módosításra szorul, ezért került sor arra a döntésre, hogy a jelenlegi irányelvet újjal helyettesítik, amelynek tervezete – a COM(2008) 627 végleges jelű dokumentum – képezi jelen véle­ mény tárgyát.

1.7 Az új irányelv célja, hogy lehetővé tegye új, innovatív és biztonságos elektronikuspénz-szolgáltatások kifejlesztését, a piachoz való hozzáférést az új szereplők számára, valamint elősegítse a piac összes szereplője közötti valódi és hatékony versenyt. Az EGSZB véleménye szerint a kezdeményezés időszerű, ugyanis az elmúlt évtized vége óta exponenciálisan nőtt a fogyasztók kapcsolata az információs társadalommal, és mára kielégítetlen kereslet gyülemlett fel az e-pénzzel kapcso­ latos fogyasztóbarát lehetőségek iránt. Az irányelv az ilyen kereslet kielégítésére irányuló vállalkozói kezdeményezések előtt álló akadályokat igyekszik megszüntetni.

1.8 Tekintettel a bankrendszer válságára és a bankokra vonatkozó szabályozás hatékonyságával kapcsolatos általános aggodalmakra, egy új szabályozási rendszernek a pénzügyi szek­ torban történő bevezetése problémákkal járhat. Az erre vonat­ kozó félelmek ellenére az EGSZB elégedettségét fejezi ki amiatt, hogy a javasolt rendszer megfelelő és arányos intézkedéseket tartalmaz: az új szabályok nem vonatkoznak a hitelválságért felelős bankokra; az alacsonyabb indulótőke-követelmény csupán a piacra lépés korlátainak csökkentésére szolgál; az elekt­ ronikuspénz-kibocsátókra vonatkozó tőkekövetelmény arányos lesz a bankokra érvényessel; a felhasználói követeléseknek megfelelő összegeket külön, korlátozott befektetési formákban kell megőrizni; az érintett pénzösszegek alacsonyak. Arra az esetre, ha az elektronikuspénz-kibocsátók túlságosan megerő­ södnének a kifizetések piacán, az irányelv rendelkezéseket tartalmaz a tapasztalatok fényében történő kiigazításra.

1.9 Az EGSZB-nek aggályai vannak a fogyasztóvédelem terén, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy módosítsa az irányelvet a szavatolótőke befektetésének korlátozása, annak „hibrid” intézményekben való megóvása, a befizetett pénzöss­ zegek azonnali e-pénzre váltása, illetve az e-pénzre vonatkozó szerződések idő előtti felmondásáért felszámított díj megszün­ tetése érdekében.

C 218/31

1.10 A készpénzhez nem kapcsolódik név. Az egyszerű készpénzes tranzakciók nem fedik fel a fizető fél személyazo­ nosságát. Az e-pénzes megoldások folyhatnak anonim, vagy azonosítást igénylő módon. A hordozóeszközön tárolt összegre vonatkozó magasabb, 500 eurós korlát vonzóbbá kell, hogy tegye az e-pénzt a potenciális felhasználók, különösen a banki szolgáltatásokhoz nem, vagy csak korlátozott mértékben hozzá­ férők számára. Miközben ezek a korlátok elméletileg nem járnak a pénzmosás veszélyének (a nagy mennyiségű készpénz által jelentetthez képest) aránytalan mértékű kockázatával, némi fenntartás azért marad a javasolt korláttal kapcsolatosan.

1.11 Az érmék és bankjegyek előállítási és kezelési költséggel járnak a bankok és kereskedők számára. Nyilvánvaló, hogy az uniós polgárok továbbra is ragaszkodni fognak a készpénzhez, mint fizetési és vagyonfelhalmozási eszközhöz. A jelenlegi bizonytalan környezetben a forgalomban levő bankjegyek száma ugrásszerűen megnőtt.

1.12 Az irányelv egymagában nem fogja megváltoztatni ezt a tendenciát, meg fogja azonban szüntetni az üzleti és techno­ lógiai innováció előtt álló akadályokat. Egyetlen hatóság sem utasíthatja az embereket az e-pénz használatára. A bankok ráve­ zethetik őket erre, de Belgiumon és az ott használt Proton kártyán kívül nem nagyon tettek ilyen irányú lépéseket. Az elektronikus közlekedési jegyek, a telefonkártyák és az internetes kereskedelem már egyértelműen mutatja azt, hogy az informá­ ciós társadalom alkalmazásai sokszor túlmutatnak az elektroni­ kuspénz-használaton. Az e-pénzt ráadásul gyakran egy másik vállalat állítja elő, így a kibocsátó sok esetben lehet „hibrid”, nem kizárólag az e-pénzzel foglalkozó vállalkozás. Ezt az epénz és más üzleti modellek közötti kapcsolatot alapvetőnek tekintik az e-pénz elterjedése szempontjából. Az irányelvet úgy állították össze, hogy megkönnyítse az ilyenfajta változá­ sokat, ezért az EGSZB támogatja azt.

1.13 Alapvető kérdések merülnek fel a pénzmosás elleni rendelkezések változása terén. Az EGSZB számára nem elfogad­ ható, hogy két irányelv egymásnak ellentmondó korlátokat szabjon. Ez ugyanis megengedhetetlen jogi zavarokat eredmé­ nyez. Ha a tárgyalt irányelvben rögzített korlátokat fogadjuk el mérvadónak, akkor módosítani kell a pénzmosás elleni irány­ elvet.

1.14 Az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy az új irányelv végrehajtásakor fogadjanak el pozitív politikákat. Fontos, hogy a rendeletek az ágazattal való konzultáció eredményeképpen jöjjenek létre, és hogy úgy alakítsák azokat ki, hogy mindaddig ne jelentsenek túl nagy terhet sem az elektronikuspénz-kibo­ csátók, sem pedig azok ügyfelei számára, amíg a szóban forgó pénzösszegek alacsonyak. Az alkalmazott megközelítés szerint a nemzeti hatóságoknak hatalmukban áll a kialakulóban levő ágazat támogatása vagy elnyomása. Az EGSZB véleménye szerint ezt a szektort minden tagállamban támogatni kell.

C 218/32

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

1.15 Az irányelv nagy jelentőséggel bír, és hosszú távú következményekkel járhat. Az EGSZB sürgeti az e-pénzzel jelenleg kapcsolatban levő, illetve a jövőben potenciálisan kapcsolatba kerülő szereplőket, hogy az irányelv fényében érté­ keljék át erősségeiket, gyengeségeiket, az előttük álló lehető­ ségeket és veszélyeket. A piac most kap egy második lehető­ séget.

2.

Bevezetés

2.1 A 2.2., 2.3. és 2.4. pont az elektronikus pénz (e-pénz) főbb jellemzőit, illetve az információs társadalommal való összefüggését írja le. Számos precedens van arra, hogy hogyan vezet a fogyasztóknak az információs társadalomban való rész­ vétele az e-pénz elfogadásához.

2.2 Szemléletes példa az RFID-kártyák (1) használata. Az RFID-chip alkalmas pénzértékadat rögzítésére, így használata elterjedt a tömegközlekedésben. Hongkongban 1997-ben vezették be az Octopus elnevezésű kártyát, az újratölthető, kontaktus nélküli értéktároló intelligens kártyát. Azon kívül, hogy szinte a teljes hongkongi tömegközlekedési hálózaton fizethetünk vele, használhatjuk vegyesboltokban, szupermarke­ tekben, gyorséttermekben, utcai parkolóórákban, étel- vagy ital­ automatákban stb. A kártyát Hongkong 16 és 65 év közötti lakosságának 95 %-a használja. Ez a példa azt mutatja, hogyan vezet a fogyasztónak az információs társadalomban való rész­ vétele az e-pénz szélesebb körű fejlődéséhez. Már a londoni tömegközlekedésben is elterjedt a kapcsolat nélküli RFID-kártya (az úgynevezett Oyster card) használata. A felhasználók valószí­ nűnek tartják, hogy azt hamarosan az átszállóhelyek és állo­ mások közelében megtalálható újságosoknál, vegyesboltokban és gyorsétkezdékben is lehet majd használni. Az RFID-kártyák széles körű bevezetésével az ilyenfajta fejlődés kétségtelenül meg fog valósulni mind az Egyesült Királyságban, mind pedig más tagállamokban.

2.3 Másik elterjedt példa az előre fizetett mobiltelefon-szám­ laegyenleg, amelyet már olyan változatos célokra is fel lehet használni, mint például számítógépes problémákban segítséget nyújtó telefonos szolgáltatások igénybevételére, nyeremény­ játékban való részvételre, adományozásra, interaktív játékokra, felnőttszórakoztató, hír- és információs szolgálatokra. Amint az elektronikus közlekedési jegyek, az előre fizetett telefonszámlák is e-pénznek minősülnek, ha a rajtuk tárolt értéket a közlekedési vagy telefonvállalatokon kívül más cégek is elfogadják.

2.4 Az internet is előmozdítja az e-pénz használatát, ugyanis az elektronikus pénz két fontos szükségletet elégíthet ki. A (1) Az RFID (rádiófrekvenciás azonosítás) elektronikus chipet használ, amely többféle hordozóeszközbe lehet beépítve – például árucikkazonosító címkébe vagy személyi igazolványba. A chipet vezeték nélküli leolvasó olvassa le úgy, hogy a kártyának csupán hozzá kell ahhoz érnie. Az alkalmazást ezért kontaktus nélkülinek nevezik. A belépőkártyák – például azok, amelyeket az EGSZB-ben haszná­ lunk – szintén RFID-kártyák.

2009.9.11.

legtöbb, az üzleteket a fogyasztókkal összekötő internetes alkal­ mazás hiteltranzakcióval jár. Azok, akik nem férnek hozzá a banki szolgáltatásokhoz, ezekből automatikusan kiszorulnak, hiszen nincs bank- vagy hitelkártyájuk. Ha viszont van epénzt tartalmazó kártyájuk, élhetnek az internet nyújtotta előnyökkel. Jelentős növekedés tapasztalható a fogyasztók közötti (Consumer to Consumer, C2C) internetes tranzakciók számában is, amelyek az eBaynek és a hozzá hasonló aukciós oldalaknak köszönhetően vannak terjedőben. Egyik fogyasztó a másiknak nem fizethet bank- vagy hitelkártyával, erre bizton­ ságos e-pénzt kell felhasználni. Ennek tudható be az olyan rend­ szerek fellendülése, mint a PayPal (2), amely szorosan együtt­ működik az eBay vállalattal.

2.5 Az elektronikus jegyek használata a tömegközlekedésben, a telefonkártyák és az internetes kereskedelem azt mutatja, hogy az információs társadalom alkalmazásai túlmutatnak az elektro­ nikuspénz-használaton. Az is látszik, hogy az e-pénz lehet egy másik vállalat mellékterméke is, így az elektronikuspénz-kibo­ csátó gyakorta hibrid vállalkozás. Ezt az e-pénz és más üzletek közötti kapcsolatot alapvetőnek tekintik az e-pénz elterjedése szempontjából. Az irányelv is ennek megfelelően került megfo­ galmazásra.

2.6 A hitelintézetek, például a bankok minden szükséges jellemzővel rendelkeznek ahhoz, hogy elektronikuspénz-kibo­ csátók legyenek, működésük pedig megfelelő szabályozási rend­ szernek van alávetve. A hitelintézetek bizonyos fokig kezdemé­ nyező szerepet vállaltak magukra. Belgiumban a Proton kártya egy bankkonzorcium terméke. A hagyományos bankkártya funkcióival is rendelkező készpénz-helyettesítő kártya használata a belgiumi bankszámla-tulajdonosok közt széles körben elter­ jedt. Van némi kilátás arra, hogy a jövőben több ilyen kombi­ nált, RFID-technológián alapuló, kontaktus nélküli elektronikus­ pénz-funkcióval is rendelkező kártya kerüljön forgalomba. Így is nyilvánvaló azonban az érdekellentét az e-pénz és a hitelinté­ zetek más termékcsoportjai, például a hitel- és bankkártyák között.

2.7 A teljes körű engedéllyel rendelkező elektronikuspénzkibocsátó intézmények alacsony száma (20 elektronikuspénzkibocsátó intézmény és 127 mentesített intézmény) vagy a kibocsátott elektronikus pénz kis mennyisége (az EU-ban a jelenleg forgalomban levő e-pénz 1 milliárd, a készpénz pedig 600 milliárd eurót tesz ki) mind azt bizonyítja, hogy az elekt­ ronikus pénz a legtöbb tagállamban még nem igazán vált elfo­ gadottá. Ráadásul a forgalomban levő készpénz mennyisége az euró 2002-es bevezetése óta folyamatosan nőtt. (2) A PayPal az Egyesült Királyság pénzügyi szolgáltatásokat felügyelő hatósága (FSA) által szabályozott elektronikuspénz-kibocsátóként indult. Azóta hitelintézetté alakult, központja pedig jelenleg Luxem­ burgban van.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2.8 Emiatt az Európai Bizottság részletesen felülvizsgálta az e-pénzzel kapcsolatos fejleményeket. A konzultációs és értéke­ lési folyamat két fő hiányosságot tárt fel a jelenleg érvényben levő, elektronikus pénzről szóló irányelvvel kapcsolatosan. Az első problémakör az elektronikus pénz fogalmának és az elekt­ ronikuspénz-irányelv hatályának nem egyértelmű meghatározá­ sából ered, a második pedig a jogi kerettel kapcsolatos, konk­ rétabban a prudenciális szabályokkal, valamint a pénzmosás elleni szabályok elektronikuspénz-szolgáltatásokra való alkalma­ zásával.

2.9 Ezenkívül 2009 novemberére a pénzforgalmi szolgálta­ tásokról szóló 2007/64/EK irányelv is hatályba fog lépni. Ennek jelentősége az, hogy az elektronikuspénz-kibocsátó intézmé­ nyeket szabályozóhoz hasonló különleges rendszert vezet be a pénzforgalmi intézményekre. A pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv nem összeegyeztethető az elektronikuspénzirányelvvel, ezért az utóbbi felülvizsgálata nélkül előbb-utóbb fokozódni fog a jogbizonytalanság.

2.10 A fentiekből következik, hogy az elektronikuspénzirányelv legtöbb intézkedése módosításra szorul; ezért került sor arra a döntésre, hogy a jelenlegi irányelvet újjal helyettesítik – ennek tervezete képezi jelen vélemény tárgyát.

3.

Az irányelv lényegi tartalma

3.1 Az új irányelv célja, hogy lehetővé tegye új, innovatív és biztonságos elektronikuspénz-szolgáltatások kifejlesztését, az új szereplők piachoz való hozzáférését, valamint elősegítse a piac összes szereplője közötti valódi és hatékony versenyt. A pénz­ forgalmi piacokon zajló innováció várhatóan érezhető haszonnal fog járni a fogyasztók, a vállalkozások és a tágabb értelemben vett európai gazdaság számára, a kreatív megoldások pedig gyorsítják és kényelmesebbé teszik majd a pénzforgalmat, és új alkalmazási módokat nyitnak meg a 21. századi e-társa­ dalom előtt.

3.2 Tisztázásra kerül az e-pénz fogalma: az „elektronikus pénz” a kibocsátóval szembeni követelés által megtestesített monetáris érték, amelyet elektronikusan tárolnak és pénzeszköz átvétele ellenében bocsátanak ki (a 2. cikk 2. pontja). Az irányelv nem alkalmazandó korlátozott körben (zártkörű háló­ zatban) és módon felhasználható előre fizetett eszközökre (az 1. cikk 3. és 4. pontja).

3.3 Az új irányelv hatálya megkönnyíti a piacra lépést, ugyanis alkalmazandó a többcélú (nyílt hálózatban történő) felhasználású elektronikus elismervények – például RFID-kártyák vagy telefonkártyák – kibocsátóira, illetve kiterjed a szerveren tárolt e-pénzre is.

3.4 Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenysé­ geit részletesebben a 8. és a 9. cikk tárgyalja, két dimenziót említve meg. Az első szerint az elektronikuspénz-kibocsátók a

C 218/33

pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv mellékletében felsoroltaknál szélesebb körű pénzforgalmi szolgáltatásokat kínálhatnak, például hitelnyújtást, kiegészítő szolgáltatásokat, és fizetési rendszerek működtetését. A második pedig elismeri, hogy normális üzletvitelük keretében más (például kiskeres­ kedelmi vagy távközlési) tevékenységeket is végezhetnek. Utóbbi esetben többé nem kell majd önálló elektronikuspénz-kibocsátó intézményeket létrehozni, arra azonban szükség lesz, hogy az ügyfélpénzek védelme a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv rendelkezéseivel összhangban teljesüljön. A hibrid elekt­ ronikuspénz-kibocsátó intézmények engedélyezésének ösztö­ nöznie kellene az elektronikuspénz-kibocsátás növekedését.

3.5 A visszaváltásnak az 5. cikkben egyértelműsített joga a fogyasztók védelmét célozza: „A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az elektronikus pénz kibocsátója a birtokos kérésére bármikor névértéken visszatérítse a birtokolt elektronikus pénz monetáris értékét.” Ez az intézkedés gondokat okoz a mobilte­ lefon-szolgáltatók számára, esetükben ugyanis az előre fizetett összeg telefonos szolgáltatásokat fedezett, kiskereskedelmi felhasználási lehetőséggel. Most azonban vonatkoznak rájuk az 5. cikk rendelkezései.

3.6 A prudenciális felügyelettel kapcsolatos rész általában megfelel a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv vonat­ kozó intézkedéseinek. Megjelennek azonban speciális rendelke­ zések is, amelyek a rendszert arányossá teszik a kockázat mérté­ kével. Számos nézőpontot kell figyelembe venni.

3.6.1 Az elektronikuspénz-irányelv előírta, hogy az elektro­ nikuspénz-kibocsátó intézményeknek 1 millió eurós indulótő­ kével kell rendelkezniük. Ezt mára a felmerülő kockázat mérté­ kéhez képest eltúlzottnak vélik, amely akadályozza innovatív kkv-k létrehozását az e-pénz piacán. Az új tervezetben az indu­ lótőke-követelményt 125 000 euróra csökkentették.

3.6.2 Az induló tőkén kívül az elektronikuspénz-kibocsá­ tóknak a fennálló kötelezettségeik meghatározott arányának mértékéig szavatolótőkével is rendelkezniük kell. Az elektroni­ kuspénz-irányelvben ez az arány 2 % volt, az új elvárás azonban 5 %, amely a kint levő elektronikus pénz (vagy a havonta telje­ sített kifizetések) mennyiségének növekedésével, annak az egyes korlátokon kívül eső hányadaira alkalmazva fokozatosan csökken.

3.6.3 Olyan kibocsátó esetében, amely pénzforgalmi szolgál­ tatásokon kívüli üzleti tevékenységet is folytat, korlátozva van a forgalomban levő elektronikus pénznek megfelelő szavatolótőke befektetési lehetősége.

3.6.4 A harmadik pénzmosás elleni irányelv javasolt módo­ sításai összhangban vannak az üzleti szükségletekkel és az ágazati gyakorlattal. A készpénz ellenében egyszerre elfogadható e-pénz mennyiségét 150 euróról 500 euróra emelik (16. cikk).

C 218/34

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

3.6.5 Az elektronikuspénz-irányelv lehetővé tette a tagál­ lamok számára, hogy mentesítést adjanak az engedélyezési követelmények nagy része alól, hogy megkönnyítsék az új szereplők piacra lépését és innovációját. Ezeket a mentességeket a tagállamok nem egységes módon alkalmazták, így a piaci szereplők nem azonos feltételekkel szembesültek. Az új rend­ szerben is megmarad a mentesítési lehetőség (10. cikk), de – a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv vonatkozó cikke­ iben rögzítetteknek megfelelően – a mentesítést kapó elektroni­ kuspénz-kibocsátó intézmények nem működhetnek több tagál­ lamban. Más szóval, a mentességet élvezők nem élhetnek a szolgáltatásnyújtás szabadságával.

2009.9.11.

összegeket pedig külön, korlátozott befektetési formákban kell megőrizni,

— az érintett pénzösszegek alacsonyak. Arra az esetre, ha az elektronikuspénz-kibocsátók túlságosan megerősödnének a kifizetések piacán, az irányelv tartalmaz rendelkezéseket a tapasztalatok fényében történő kiigazításra.

4.3 Az EGSZB-nek aggályai vannak a fogyasztóvédelem terén, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy az alábbiak szerint módosítsa az irányelvet: 4.

Gazdasági és szociális nézőpont

4.1 Az EGSZB fokozottan érdeklődik a lisszaboni program célkitűzései elérésének érdekében tett lépések iránt. A tárgyalt irányelv kiérdemli támogatásunkat, hiszen elősegíti a növeke­ désre és munkahelyteremtésre vonatkozó lisszaboni célkitűzé­ seknek a többek között a 21. századi e-társadalom kialakulá­ sához vezető technológiai innováció, vállalkozói kezdeménye­ zések, internetes kreativitás, illetve kkv-k alapítása által történő elérését.

4.2 Tekintettel a bankrendszer válságára és a bankokra vonatkozó szabályozás hatástalanságával kapcsolatos általános aggodalmakra, egy új szabályozási rendszernek a pénzügyi szek­ torban történő bevezetése problémákkal járhat. Az erre vonat­ kozó félelmek ellenére az EGSZB elégedettségét fejezi ki amiatt, hogy a javasolt rendszer megfelelő és arányos intézkedéseket tartalmaz, amit az alábbiak is alátámasztanak:

— a szabályozás úgy van kialakítva, hogy támogassa a pénz­ forgalmi területen működő innovatív kkv-kat. A közel­ múltban tapasztalt bankválság a bankok hitelkockázatából eredt. Az elektronikuspénz-kibocsátóknak nem lesz lehető­ ségük az ügyfeleik által rendelkezésükre bocsátott eszközök alapján hitelnyújtásra, így kockázat nem merül fel,

— a saját tőkére vonatkozó követelmény (lásd a fenti 3.6.1. és 3.6.2. pontot) a 125 000 eurós indulótőkét a szavatolótőke növekedésével arányosan emeli. Az alacsonyabb indulótőkekövetelmény csupán a piacra lépés korlátainak csökkentésére szolgál, a nagyobb szavatolótőkéjű társaságok számára az irányelv jelentős tőkekövetelményt ír elő,

— az elektronikuspénz-kibocsátók tőkekövetelménye arányos lesz a bankokéval, a felhasználói követeléseknek megfelelő

4.3.1 A szavatolótőke befektetésének korlátozása jelenleg csak a hibrid elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre vonat­ kozik. Az ügyfelek biztonságának növelése érdekében ezeket az intézkedéseket minden elektronikuspénz-kibocsátó intézményre alkalmazni kellene.

4.3.2 Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények nem tart­ hatják betétként ügyfeleik pénzét. A befizetéseket azonnal epénzzé kell alakítani. Ezt a védelmi követelményt az irányelv nem mondja ki.

4.3.3 A 9. cikket módosítani kellene úgy, hogy kifejezetten előírja, hogy a fennálló e-pénz-kötelezettségeknek megfelelő szavatolótőkét a hibrid intézményeknek külön kell megőrizniük.

4.3.4 Az 5. cikk 4. pontja nem teszi lehetővé díj felszámí­ tását az elektronikus pénznek a szerződés lejártakor történő visszaváltásáért, az 5. pont azonban lejárat előtti szerződés­ bontás esetén megengedi visszaváltási díj felszámítását. Utóbbi rendelkezést törölni kellene, mivel nincs különbség a szerződés lejárata előtti és a lejáratkori visszaváltás között, és ez valószí­ nűleg olyan szerződéslejárati mintát fog eredményezni, amely gyengíti az ügyfél ismeretét megkövetelő prudenciális szabá­ lyokat.

4.4 A készpénzhez – csakúgy, mint a technológiához – való viszony a különböző kultúráknak megfelelően az Európai Unión belül is eltér. Az e-mail és az internet terjedési sebessége nyújt valamiféle támaszpontot az e-pénz valószínű elfogadásának felméréséhez. További tényezőt jelentenek a kiskereskedelmi és a szolgáltatási ágazat szereplőinek jellemzői – a nagyobb válla­ latok nagyobb valószínűséggel fogadják el az elsők között az epénzt. A fenti és egyéb, a tagállamok pszichéjével kapcsolatos okok miatt nem célszerű azt feltételezni, hogy az e-pénz egyforma gyorsasággal fog terjedni az EU minden részén.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.5 A mai napig engedélyt kapott huszonegynéhány elektro­ nikuspénz-kibocsátó közül mintegy tizenötöt az Egyesült Királyság területén engedélyeztek. Ehhez az eredményhez hozzá­ járult a helyi pénzügyi szolgáltatásokat felügyelő hatóság (FSA) e-pénzzel kapcsolatos pozitív politikája. Az FSA többek között konzultációt folytatott a szektorral, hogy biztosítsa a helyi szabályozások gyakorlati megvalósíthatóságát. Ebben sikert is értek el. Az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy az új irányelv végrehajtásakor hasonlóan pozitív politikákat fogadjanak el, amelyek hozzájárulnak az e-pénz jobb elfogadásához az Európai Unióban. 4.6 Alapvető kérdések merülnek fel a pénzmosás elleni rendelkezések változása terén. A harmadik pénzmosás elleni irányelvben volt egy cikk („Egyszerűsített ügyfél-átvilágítás”), amely feljogosította a tagállamokat arra, hogy az elektronikus pénzzel kapcsolatosan ne alkalmazzák, vagy legalábbis elha­ lasszák az ügyfél-átvilágítást, amennyiben a hordozóeszközön tárolt összeg – ha az nem újra feltölthető – legfeljebb 150 euró, vagy – ha a hordozóeszköz újra feltölthető – az egy naptári évben összesen felhasználható összeg legfeljebb 2 500 euró. Mind a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv, mind pedig a felülvizsgált elektronikuspénz-irányelv 500, illetve 3 000 eurós korlátokat tartalmaz. Az EGSZB számára nem elfogadható, hogy két irányelv egymásnak ellentmondó korlá­ tokat szabjon. Ez ugyanis megengedhetetlen jogi zavarokat ered­ ményez. Ha a tárgyalt irányelvben rögzített korlátokat fogadjuk el mérvadónak, akkor módosítani kell a pénzmosás elleni irány­ elvet. 4.7 A készpénzhez nem kapcsolódik név. Az egyszerű kész­ pénzes tranzakciók nem fedik fel a fizető fél személyazonos­

C 218/35

ságát. Az e-pénzes megoldások folyhatnak anonim, vagy azono­ sítást igénylő módon. Az elektronikuspénz-irányelv tagállami megvalósításával az volt a gond, hogy gyakran szélsőségesen alkalmazták az „ismerd az ügyfeled”-elvet. Alacsony értéket képviselő tranzakciók esetében a felhasználók többnyire el szeretnék kerülni az azonosítást. Az irányelv egyesült királyság­ beli megvalósításának egy jellegzetessége az volt, hogy azonosí­ tásra csak akkor került sor, amikor az ügyfél jelentős értékben kezdte el használni az e-pénzt. A hordozóeszközön tárolt összegre vonatkozó magasabb, 500 eurós korlát vonzóbbá kell, hogy tegye az e-pénzt a potenciális felhasználók, különösen a banki szolgáltatásokhoz nem, vagy csak korlátozott mértékben hozzáférők számára. Miközben ezek a korlátok elméletileg nem járnak a pénzmosás veszélyének (a nagy mennyiségű készpénz által jelentetthez képest) aránytalan mértékű kockázatával, némi fenntartás azért marad a javasolt korláttal kapcsolatosan.

4.8 Az e-pénz megkönnyíti a pénzügyi integrációt. Egy olyan társadalomban, amely egyre inkább azt feltételezi, hogy a fize­ tések bank- vagy hitelkártyával történnek majd, igen vonzó lehet egy olyan készpénzkártya, amelyet hitel- vagy kiadási tranzak­ ciókban is fel lehet használni. Ez a lehetőség a társadalom egyes csoportjai számára különösen kedvező lehet. Ide tartoznak a bevándorlók, a banki szolgáltatásokhoz nem, vagy csak kismér­ tékben hozzáférők, illetve bizonyos körülmények között a fiatalok és a fogyatékkal élők. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy fogyasztóvédelmi szempontból éppen ezek a csoportok a legveszélyeztetettebbek. A tagállamoknak az irányelv megvalósítása során figyelemmel kell lenniük erre a sérülékenységre.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 26-án. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

C 218/36

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2009.9.11.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközökről (ISA) COM(2008) 583 végleges – 2008/0185 (COD) (2009/C 218/07) 2008. október 14-én kelt levelében a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szer­ ződés 156. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközökről (ISA)” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társa­ dalom” szekció 2009. január 29-én elfogadta véleményét. (Előadó: Antonello PEZZINI.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25–26-án tartott, 451. plenáris ülésén (a február 25-i ülésnapon) 130 szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Következtetések és ajánlások

1.1 Az EGSZB támogatja az ISA program elindítására irányuló európai bizottsági kezdeményezést, mert meggyőző­ dése, hogy ez a program a jövőben hatékonyan és eredmé­ nyesen biztosíthatja és megerősítheti az átjárhatóságot az európai egységes piac új, komplex rendszerein belül. 1.2 Az EGSZB a Szerződésben lefektetett szabadságjogok konkrét gyakorlásának garantálása szempontjából létfontos­ ságúnak tartja az átjárhatósági mechanizmusok maradéktalan végrehajtását, az adminisztratív hatóságok és az intézmények, de egyúttal a polgárok, a vállalkozások és általában véve az egész szervezett civil társadalom érdekében. 1.3 Egyértelműen szükség van egy, a személyes és a gazda­ sági adatok védelmére irányuló specifikus stratégia megvalósítá­ sára, mint ahogyan azt az EGSZB véleményeiben (1) már több ízben is megerősítette: „az informatikai biztonság szempontja semmiféleképpen nem választható el a személyi adatok és a szabadságjogok védelmétől, mely jogokat az Emberi Jogok Európai Egyezménye szavatolja”. 1.4 Az EGSZB hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a felhasználók számára összekötött hálózatok álljanak rendelke­ zésre, amelyeket az egyéni, illetve ipari adatok védelmének szavatolása mellett értékesítenek. Jogi szinten minél hamarabb szükség van a nyomon követés, illetve a szankciók európai hálózatára azok ellen a felhasználók ellen, akik visszaélnek a hálózatokkal és az adatokkal; ennek során pedig a jogi eljárások átjárhatóságára is törekedni kell az Unión belül.

ségét, és tényleges összeurópai dimenziót kölcsönözzenek az egymással összekapcsolt, interaktív és könnyen hozzáférhető közigazgatási hatóságok rendszerének. 1.6 Az EGSZB kéri, hogy az ISA programra irányuló javaslat mögött szilárd európai kezdeményezés álljon, amely kötelező hatályú feladatokat ró mind a tagállamokra, mind az Európai Bizottságra, biztosabb és erőteljesebb lendületet adva a közös átjárhatósági kereteknek. 1.7 Létfontosságú, hogy az új európai átjárhatósági stratégia a közös keretszabályozással együtt meghatározza a közösségi politika prioritásait, intenzívebb erőfeszítésekkel támogatva a közös eszközöket, kereteket és szolgáltatásokat – a világos költ­ ségvetési előirányzatok mellett. 1.8 Az EGSZB véleménye szerint digitális konvergencia megteremtésére van szükség, amely szavatolja a következőket: — az eszközök, platformok és szolgáltatások teljes átjárható­ ságát, — a biztonság és a megbízhatóság követelményeit, — a személyes adatok és jogok megfelelő kezelését,

1.5 Az EGSZB szerint a meghozott intézkedések egyelőre nem elegendőek arra, hogy kiküszöböljék a piac széttöredezett­

— a hozzáférhető és könnyű használatot,

(1) Vö. a CESE sz., A biztonságos információs társadalom című véleménn­ yel, előadó: Antonello PEZZINI, HL C 97., 2007.4.18., 21. o.

— a nyelvi szempontból is semleges informatikai rendszerek és műszaki struktúrák használatát,

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

— kiemelt erőfeszítéseket a segítségnyújtás és a folyamatos képzés tekintetében a felhasználói területen, főként a gyen­ gébb felek (1) irányában. A cél a „digitális kirekesztés” elke­ rülése, valamint a magas szintű biztonság, illetve a szolgál­ tatások felhasználói és nyújtói közötti bizalom megterem­ tése.

1.9 Az EGSZB szerint fokozni kell a többi közösségi prog­ rammal való összhangot és együttműködést, ami hozzájárulhat az összeurópai átjárhatóság terén újabb ötletek és megoldások megszületéséhez.

1.10 Az EGSZB emlékeztet a nyílt szoftverek jelentőségére, különösen az elektronikus adminisztráció területén, a biztonság és a tartósság garantálása, illetve egyúttal az információk és fizetési folyamatok bizalmassága szempontjából, hangsúlyozva a „forráskód” ismeretének fontosságát; és úgy véli, támogatni kell egy nyílt forrású szoftver használatát, amely lehetővé teszi a közigazgatási szervek számára rendkívül értékes szoftvermegoldások tanulmányozását, alkalmazását, újraelosztását és újrafelhasználását.

1.11 Az EGSZB véleménye szerint meg kell erősíteni az átjárhatóságra vonatkozó európai keretszabályozást, olyan – több dimenziót átfogó – szemszögből, amely mind a közös vízióra alapozott politikai szempontokat, mind a jogalkotási harmonizáció jogi aspektusait, mind pedig a különböző tech­ nikai, nyelvi és szervezeti aspektusokat magába foglalja.

1.12 Az EGSZB szerint ki kellene dolgozni a közigazgatási szervek által kialakított átjárható „PEGS” szolgáltatások költséghaszon arányának kiszámítására szolgáló európai módszert.

1.13 Az EGSZB szerint egy erre irányuló tájékoztatási és képzési kampány elengedhetetlen feltétele volna a kezdemé­ nyezés sikerének. Az európai szintű társadalmi és civil párbe­ széd és az online szolgáltatásokról rendszeresen megrendezendő összeurópai konferenciák is alapvető fontosságúak az egyes országok közigazgatásai munkájának népszerűsítése, támogatása és orientációja szempontjából, a közös fejlesztési keretben.

2.

Bevezetés

2.1 Az 1990-es évek eleje óta az információs és kommuni­ kációs technológiák szektorában végbement gyors fejlődés mély­ reható átalakulást eredményezett a közigazgatási hatóságok, a vállalatok és a munka világa, illetve a polgárok közötti interaktív (1) „Gyengébb felek” alatt a következőket értjük: vagy azok a fiatal és idős felhasználók, akik kevéssé felkészültek a hálózat adatainak hasz­ nálatára, vagy azok, akik nem rendelkeznek elegendő anyagi eszközzel a hálózathoz való hozzáféréshez.

C 218/37

együttműködés kontextusában. Az egységes európai piacon elért integráció szintje példa nélküli lendületet adott az elektronikus adminisztrációs szolgáltatások határokon átnyúló dimenzió­ jának.

2.2 Az EGSZB-nek a közelmúltban is alkalma nyílt hangsú­ lyozni, hogy „a hatóságok digitális szolgáltatásokra való áttérése együtt jár azok korszerűsítésével a polgárok részére nyújtott szolgáltatások jobb minősége, nagyobb rugalmassága és teljesí­ tőképessége, a közpénzek hatékony felhasználása, a költségcsök­ kentések, a felhasználóbarát jelleg, a hatóságok fokozottabb együttműködése, valamint a közigazgatási eljárások egyszerűsí­ tése értelmében” (2).

2.3 A konvergencia és az átjárhatóság témája egyike az elekt­ ronikus adminisztrációra irányuló európai stratégia fő aspektu­ sainak, amint azt 2005-ben a manchesteri nyilatkozat is kiemelte. (3)

2.4 Az EGSZB több alkalommal is kifejtette álláspontját e témáról (4), akárcsak számos olyan jogalkotási kezdeménye­ zésről is, amelyek szükségszerű velejárója az átjárható struktúrák megléte, nevezetesen a szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelvről, a közbeszerzésről szóló 2004/18/EK irányelvről, a 2007/2/EK („INSPIRE”) irányelvről, illetve a közszektor informá­ cióinak újrafelhasználásáról szóló 2003/98/EK irányelvről.

2.5 Az EGSZB ezen túlmenően számos alkalommal (5) támo­ gatta azokat az egyedi kezdeményezéseket, amelyek keretében az Európai Bizottság útjára indította az adminisztratív hatóságok közötti – az új ISA program (2010–2015), vagyis az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközökről szóló hatá­ rozatra irányuló javaslat korábbi fázisait alkotó – adatcsereprogramokat (IDA I (1995–1999), IDA II (1999–2004) és IDABC (2005–2009). (2) Lásd a CESE sz. i2010 eGovernment cselekvési terv c. véleményt, előadó: Bernardo HERNÁNDEZ BATALLER, HL C 325., 2006.12.30., 78. o. (3) Lásd http://archive.cabinetoffice.gov.uk/egov2005conference/ documents/proceedings/pdf/051124declaration.pdf (4) Lásd a CESE sz., MODINIS tárgyú véleményt, előadó: Daniel RETU­ REAU HL C 61., 2003.3.14., 184. o.; a CESE sz., Az IKT–MODINIS program meghosszabbítása c. véleményt, előadó: Daniel RETUEAU HL C 28., 2006.2.3., 89. o; a CESE sz., Végleges jelentés a 2002 eEurópáról tárgyú véleményt, előadó: Christoforos KORYFIDIS, HL C 220., 2003.9.16., 36. o; a CESE sz., Hálózati és információs európai ügynökség tárgyú véleményt, előadó: Göran LAGERHOLM, HL C 220., 2003.9.16., 33. o.; a CESE sz., i2010: európai információs társadalom a növekedésért és foglalkoztatásért c. véleményt, előadó: Göran LAGER­ HOLM HL C 110., 2006.5.9., 83. o; a CESE sz., Elektronikus hozzá­ férhetőség c. véleményt, előadó: Miguel Ángel CABRA de LUNA HL C 110., 2006.5.9., 26. o; a CESE sz. Cybertevékenységek/Go Digital tárgyú véleményt, előadó: Thomas McDONOUGH, HL C 108., 2004.4.30., 23. o.; és a CESE sz., Az elektronikus hírközlő hálózatokra és szolgálta­ tásokra vonatkozó EU-keretszabályozás c. véleményt, előadó Thomas McDONOUGH, HL C 97., 2007.4.28., 27. o. (5) Lásd a CESE sz., Elektronikus adatcsere (IDA) tárgyú véleményt, előadó: Bento GONÇALVES HL C 214., 1998.7.10., 33. o.; a CESE sz., Az IDA változásai tárgyú véleményt, előadó: Giannino BERNABEI HL C 80., 2002.4.3., 21. o.; a CESE sz. Elektronikus kormányzással kapcso­ latos szolgáltatások tárgyú véleményt, előadó: Antonello PEZZINI, HL C 80., 2004.3.30., 83. o.

C 218/38

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2009.9.11.

2.6 Az EGSZB emlékeztetett arra, hogy „az információs rendszerek átjárhatósága, az információk megosztása és újrafel­ használása, valamint az adminisztratív eljárások összekapcsolása létfontosságú feltételei a jó minőségű, fennakadás nélküli és interaktív, felhasználóbarát e-kormányzati szolgáltatásoknak” (1), és kiemelte nevezetesen a következő elemeket:

2.8.1 Ezekhez az akadályokhoz hozzáadódnak a bizton­ sággal és a magánélet védelmével, valamint az adminisztratív eljárások tagállamok közötti elégtelen integrációjával kapcso­ latos problémák. A vámok rendszerét is jobban össze kellene hangolni a hálózaton keresztül, ahogyan azt az EGSZB is több ízben kérte.

— az adminisztratív hatóságok és intézmények, és egyúttal a polgárok, a vállalkozások és általában a szervezett civil társa­ dalom javára indított európai kezdeményezések megerősíté­ sének fontosságát,

2.9 Az EGSZB szerint éppen ezért tovább kell fokozni a koordinációs erőfeszítéseket az összekapcsolhatóság, az átjárha­ tóság és az elérhetőség előmozdítása érdekében, hogy maradék­ talanul élvezhessük a határok nélküli európai gazdasági térség előnyeit, amelynek közös nevezőjét a közös sajátosságok és megoldások, illetve a nyílt társadalmi normák hatékony haszná­ lata alkotják.

— egy hatékony európai tanúsítási hatóság létrehozásának fontosságát, az információ-hozzáférés, illetve -csere megfe­ lelő biztonsági szintjének biztosítása érdekében,

3. — a maximális láthatóság, hozzáférhetőség és átjárhatóság biztosításának fontosságát a végfelhasználók irányában,

— a felhasználók folyamatos továbbképzésére irányuló kezde­ ményezések különböző szinteken történő támogatásának szükségességét, valamint az említett hálózatokhoz kapcso­ lódó infrastruktúrák használatának engedélyezését szintén a folyamatos továbbképzés céljából,

— a szóban forgó adatok érzékeny jellegére tekintettel a háló­ zatok magas szintű biztonságának szavatolását, megfelelő védőeszközök és adott esetben adatátviteli eljárások felhasz­ nálásával mind központi, mind tagállami szinten.

2.7 Az „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című, 2007. november 20-i európai bizottsági közleményt kísérő munkadokumentumok – melyről az EGSZB is kifejtette állás­ pontját (2) – számos utalást tartalmaznak az elektronikus adat­ csere keretében alkalmazható átjárhatósági eszközökre: a SOLVIT online hálózatra; a belsőpiaci információs rendszerre (IMI); a veszélyes anyagokra vonatkozó közösségi gyorstájékoz­ tatási rendszerre (RAPEX); az élőállatok nyomon követését és az állatok betegségei esetén való gyors reagálást biztosító TRACES rendszerre.

2.8 Ugyanakkor több tanulmány (3) is rámutatott arra, hogy számos akadály gátolja a közigazgatási hatóságokat a tökéletes határokon átnyúló, illetve szektorok közötti átjárhatóság megva­ lósításában: a koordináció hiánya, a szervezeti rugalmasság hiánya, az intézmények felelősségi körei közötti különbségek, az eltérő jogi keretek, a kulturális és politikai koncepciók sokfé­ lesége, az iparággal való párbeszéd elégtelensége, az elért ered­ mények elégtelen hasznosítása, a soknyelvűséghez kapcsolódó akadályok. (1) Lásd a CESE sz., Elektronikus kormányzással kapcsolatos szolgáltatások tárgyú véleményt, előadó: Antonello PEZZINI, HL C 80., 2004.3.30., 83. o. (2) Lásd a CESE sz., Egységes piac a 21. századi Európa számára c. véle­ ményt, előadó: Brian CASSIDY, társelőadók: Raymond HENCKS és Claudio CAPPELLINI, a Hivatalos Lapban még nem tették közzé. (3) Lásd www.egovbarriers.org.

Az Európai Bizottság javaslata

3.1 A Bizottság javaslata – az ISA (az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközök) program elindításán keresztül – egy hatékony és eredményes határokon átnyúló és szektorok közötti elektronikus együttműködést kíván elősegíteni az európai közigazgatási hatóságok között, lehetővé téve számukra, hogy olyan elektronikus szolgáltatásokat nyújtsanak, amelyek hozzájárulnak a közösségi politikákhoz és tevékenységekhez, különös tekintettel az egységes piacra, elkerülve a tagállamokon belüli különféle elektronikus akadályok kialakulását.

3.2 Az ISA program célja támogatni és előmozdítani a következőket:

— közös keretrendszerek létrehozása és fejlesztése a határokon és ágazatokon átnyúló átjárhatóság támogatása terén,

— a javasolt vagy elfogadott közösségi jogszabályok IKT vonat­ kozásainak értékelése, valamint az IKT-rendszerek végrehaj­ tásának megtervezése e jogszabályok végrehajtásának támo­ gatása terén,

— a meglévő közös szolgáltatások működtetése és fejlesztése, valamint új közös szolgáltatások létrehozása, alkalmazása, működtetése és fejlesztése,

— a meglévő újból hasznosítható általános eszközök fejlesz­ tése, valamint új újból hasznosítható általános eszközök létrehozása, biztosítása és fejlesztése.

3.3 Az ISA program megvalósítására előterjesztett pénzügyi keretet a Bizottság a 2010–2015 közötti időszakra 164,1 millió euróban állapította meg, melyből a 2007–2013 közötti pénz­ ügyi programozás értelmében 103,5 millió eurót a 2013. december 31-én véget érő időszakban, a fennmaradó 60,6 milliót pedig a két utolsó évben, 2014-ben és 2015-ben kell felhasználni.

2009.9.11.

4.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

Általános megjegyzések

4.1 Az EGSZB meggyőződéssel támogatja a kibővített egységes európai piac optimális működését és hatékonyságát biztosító kezdeményezéseket, és létfontosságúnak tartja a Szer­ ződésben lefektetett szabadságjogok konkrét gyakorlásának garantálása érdekében az átjárhatósági intézkedések maradék­ talan végrehajtását, az adminisztratív hatóságok és az intézmé­ nyek, de egyúttal a polgárok, a vállalkozások és általában véve az egész szervezett civil társadalom érdekében.

4.2 Az EGSZB szerint a három egymást követő többéves program megvalósítása ellenére (IDA I, IDA II és IDABC) a meghozott intézkedések egyelőre nem elegendőek ahhoz, hogy kiküszöböljék a piac széttöredezettségét, és tényleges össze­ urópai dimenziót biztosítsanak az egymással összekapcsolt közigazgatási hatóságoknak, lehetővé téve számukra, hogy akadályoktól és megkülönböztetéstől mentes szolgáltatásokat nyújtsanak a piac egységének megóvása, valamint az európai polgárok és vállalkozások jogainak teljes körű gyakorlása érde­ kében az egész Unió területén.

4.3 Az EGSZB támogatja az ISA program elindítására irányuló kezdeményezést, feltéve, hogy az nem merül ki az 1993-tól napjainkig egymást követő programok egyszerű meghosszabbításában, illetve újrafinanszírozásában, hanem valódi és hatékony „európai átjárhatósági stratégiát” illetve „európai átjárhatósági kereteket” (1) garantál, ami két nélkülöz­ hetetlen eleme az integrált egységes piacnak, illetve a megújított lisszaboni stratégiában hirdetett versenyképes és fenntartható európai gazdaságnak.

4.4 Az EGSZB kéri, hogy az ISA programra irányuló javaslat mögött szilárd európai kezdeményezés álljon, amely kötelező hatályú feladatokat ró mind a tagállamokra, mind az Európai Bizottságra, biztosabb és erőteljesebb lendületet adva az európai stratégiának és a közös átjárhatósági kereteknek, melyek bizton­ ságos és átlátható közös csatornákat biztosítanak az állami és magánszereplők, illetve a belföldi és határokon túli ügyfelek számára.

4.5 Az EGSZB létfontosságúnak tartja, hogy az új európai átjárhatósági stratégia a közös keretszabályozással együtt meghatározza a közösségi politika prioritásait, garantálva az irányelvjavaslatok, illetve a készülőben lévő rendeletjavaslat tényleges végrehajtását.

4.6 Az EGSZB elégtelennek ítéli a többi közösségi prog­ rammal való összehangolásra és együttműködésre irányuló erőfeszítéseket, melyek elősegíthetnék újabb ötletek és megol­ dások megszületését összeurópai átjárhatóság terén – különös tekintettel (az ITK területén stratégiai jelentőségű támogatást nyújtó) innovációs és versenyképességi keretprogramra, illetve a 7. európai kutatási és fejlesztési keretprogramra –, és egy (1) Lásd a COM(2008) 583 végleges számú határozatjavaslat 8. cikkét.

C 218/39

átjárhatósággal foglalkozó programközi bizottság felállítását javasolja, amely az érintett programok irányítási felelőseit fogná össze az ajánlati felhívások szinergiában történő kidolgo­ zása céljából. 4.7 Az EGSZB véleménye szerint valahányszor az állami adminisztrációs hatóságok új működési kereteket fejlesztenek ki, a tervezéstől kezdve – az új műszaki és normatív szabványok mintájára – előzetes bejelentési mechanizmusokon keresztül ellenőrizni kellene azok teljes összeférhetőségét az összeurópai átjárhatóság elveivel (2). Az átjárhatóság legfőbb akadálya kultu­ rális okokban gyökerezik: egyes adminisztratív szervek még nem állnak készen, és nincsenek meggyőződve az európai átjár­ hatóság kereteibe illeszkedő nyílt, innovatív technológiai megol­ dások átvételének szükségességéről. 4.8 Az EGSZB szerint egy erre irányuló tájékoztatási és képzési kampány elengedhetetlen feltétele volna a kezdemé­ nyezés sikerének, éppúgy, ahogy az online szolgáltatásokról rendszeresen megrendezendő összeurópai konferenciák, melyek összehasonlító tanulmányok alapján értékelnék az egyes, külön­ böző szintű közigazgatási szervek teljesítményét, és biztosítanák a munkaprogram folyamatos ellenőrzését és orientációjának módosítását. 4.9 A digitális konvergencia előfeltételei az eszközök, plat­ formok és szolgáltatások átjárhatósága, a biztonság és a megbíz­ hatóság, a személyes adatok és jogok megfelelő kezelése (3), a hozzáférhető és könnyű használat, és a nyelvi szempontból semleges informatikai rendszerek és műszaki struktúrák haszná­ lata, kiemelt erőfeszítések a folyamatos képzés tekintetében a felhasználói területen, főként a gyengébb felek irányában, a társadalmi kirekesztés jelenségeinek elkerülése érdekében. 4.10 Az EGSZB emlékeztet a nyílt szoftverek fontosságára, főként az elektronikus adminisztráció területén, „a szoftverek biztonsága és tartóssága, illetve az információk és fizetési módok bizalmas voltának szavatolása érdekében”, és hangsú­ lyozza „a forráskód ismeretének fontosságát a kód, a stabilitás és a biztonság érdekében, még a kódot kiadó személy eltűnése esetén is” (4). 4.11 Az EGSZB szerint ki kellene dolgozni a közigazgatási szervek által kialakított átjárható „PEGS” szolgáltatások (5) költség-haszon arányának kiszámítására szolgáló európai módszert, amely nemcsak a beruházások megtérülését, a környezeti és rugalmassági előnyöket és az adminisztratív terhek enyhítését venné figyelembe, hanem – főként – ezek globális értékét, amely az egységes piacot életképesebbé és megbízha­ tóbbá teszi a polgárok és a vállalkozások számára. (2) Lásd a műszaki és szabványügyi harmonizáció új megközelítéséről szóló, 1985. május 7-i tanácsi állásfoglalást (HL C 136., 1985.6.4., 1. o.): „Egy gyors, megfelelő szintű közösségi konzultáció jóváha­ gyása a 83/189/EGK irányelv célkitűzéseivel összhangban”. (3) Lásd a CESE sz., A hálózatok biztonsága/elektronikus kommunikáció tárgyú véleményt, előadó: Daniel RETUREAU, HL C 48., 2002.2.21., 33. o. (4) Lásd a CESE sz., A számítógépen megvalósított találmányok szabadalmaz­ tatásának lehetősége tárgyú véleményt, előadó: Daniel RETUREAU, HL C 61., 2003.3.14., 154. o. (5) PEGS = Pan-European e-Government Services (páneurópai ekormányzati szolgáltatások).

C 218/40

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.12 Az EGSZB véleménye szerint meg kell erősíteni az átjárhatóságra vonatkozó európai keretszabályozást, olyan – több dimenziót átfogó – szemszögből, amely mind a közös prioritásokra alapozott politikai szempontokat, mind a jogalko­ tási harmonizáció jogi aspektusait, mind pedig a különböző technikai, nyelvi és szervezeti aspektusokat magába foglalja. 4.13 Az EGSZB úgy véli, hogy szociális téren jó gyakorlat lenne a nemzeti közigazgatások számára, ha az EUPAN/ TUNED (1) informális párbeszéd keretein belül európai szintű párbeszédet kezdeményeznének az érdekelt közigazgatási egységek személyzetével annak érdekében, hogy a polgárok megfelelő információk birtokában vehessenek részt a folya­ matban. 4.14 Ami a GPSCM (2) konceptuális modell keretében az Európai Bizottság és a tagállamok által meghatározott – meglévő és új – általános eszközöket illeti: — világosan meg kell határozni az adattulajdonosok, az adat­ szolgáltatók és a felhasználók szerepét, jogait és felelősségi körét, közös és határokon átnyúló dimenzióban, együttesen alkalmazott, szabványos és egységes koncepció alkalmazá­ sával,

2009.9.11.

— a közigazgatási hatóságoknak saját átjárhatósági rendszerük kialakítására irányuló erőfeszítéseik szerves részeként át kell venniük a rendszert, a határokon átnyúló forgalom közös teljesítményértékelési rendszereivel összhangban, — meg kell teremteni, illetve meg kell erősíteni a magas szintű biztonságot, illetve a szolgáltatások felhasználói és nyújtói közötti bizalmat garantáló nemzeti azonosító, hitelesítő és tanúsítási infrastruktúrákat. 4.15 Az EGSZB szerint közös kereteket kell meghatározni a CEN, a CENELEC és az ETSI által e területre vonatkozóan kidol­ gozott nyílt technikai és normatív szabványok számára, melynek köszönhetően azok minden érdekelt félre alkalmazha­ tóvá válnának. 4.16 Az EGSZB szerint támogatni kell egy nyílt forrású szoftver használatát, mivel ez lehetővé tenné olyan szoftvermegoldások tanulmányozását, alkalmazását, újraelosztását és újrafelhasználását, amelyek mind a költséghatékonyság, mind a szabványalkalmazás ellenőrzése, mind pedig a funkcionális előnyök szempontjából rendkívül értékesek a közigazgatósági szervek számára, túllépve a licencek és szerzői jogok, a megol­ dások hosszú távú életképessége, illetve a helyi igényekhez való alkalmazkodás szabta korlátokon.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 25-én. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

(1) EUPAN: European Public Administration Network (közigazgatási szervek európai hálózata), az EU közigazgatásában dolgozó főigaz­ gatók informális hálózatának aktuális elnevezése. TUNED: Trade Union Network for European Dialog. (2) GPSCM = Generic Public Services Conceptual Model (közszolgáltatási általános konceptuális modell).

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/41

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a nyilvános páneurópai digitális cellás földi mobil rádiótávközlés összehangolt közösségi bevezetése számára fenntartandó frekvenciasávokról szóló 87/372/EGK tanácsi irányelv módosításáról (COM(2008) 762 végleges – 2008/0214 (COD) (2009/C 218/08) 2008. december 5-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 95. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a nyilvános páneurópai digitális cellás földi mobil rádiótávközlés összehangolt közösségi bevezetése számára fenntartandó frekvenciasávokról szóló 87/372/EGK tanácsi irányelv módo­ sításáról” Az EGSZB Elnöksége 2008. december 2-án megbízta a „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekciót a bizottsági munka előkészítésével. A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25 – 2009. február 26-án tartott, 451. plenáris ülésén (a február 25-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Bernardo HERNÁNDEZ BATALLER személyében, továbbá 101 szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Következtetés

1.1 Az EGSZB megismétli, hogy támogatja az Európai Bizottság javaslatát, tekintettel arra, hogy a 900 MHz-es frek­ venciasáv használatának liberalizációja közösségi jogalkotási kezdeményezést tesz szükségessé.

2.

Háttér

2.1 Az Európai Bizottság 2007. július 25-én irányelvjavas­ latot tett közzé, melynek célja a 87/372/EGK irányelv (1) hatá­ lyon kívül helyezése, és a 900 MHz-es sáv GSM-célokra történő fenntartásának eltörlése az EU tagállamaiban, melyet a nyilvános páneurópai digitális cellás földi mobil rádiótávközlés összehan­ golt közösségi bevezetése számára fenntartandó frekvenciasá­ vokról szóló, 1987. június 25-i 87/372/EGK tanácsi irányelv vezetett be.

2.2 Ez a 900 MHz-es sáv különösen értékes, mert kedvező hullámterjedési tulajdonságokkal rendelkezik, ebből következően a magasabb frekvenciasávoknál nagyobb távolságok lefedésére alkalmas, ami lehetővé teszi a korszerű hang- és adatátviteli, valamint multimédia-szolgáltatások kisebb népsűrűségű és vidéki területekre való eljuttatását.

2.3 A javaslat által kitűzött célt indokoltnak ítélték az i2010: európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért (2) (1) Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a nyilvános páneu­ rópai digitális cellás földi mobil rádiótávközlés összehangolt közös­ ségi bevezetése számára fenntartandó frekvenciasávokról szóló 87/372/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről – COM(2007) 367. (2) COM(2005) 229 végleges.

című kezdeményezés célkitűzéseinek teljesítése érdekében, vala­ mint azért, hogy a 900 MHz-es sáv egyéb technológiákra történő felhasználása fokozott versenyt eredményezzen, és így a felhasználóknak a lehető legszélesebb szolgáltatás- és techno­ lógiaválaszték álljon a rendelkezésére.

2.4 A 676/2002/EK határozat rendelkezéseinek megfelelően az Európai Bizottság megbízta a CEPT-et kevesebb megkötést tartalmazó technikai feltételek rögzítésével. E megbízás értel­ mében a feltételeket arra az alapelvre alapozták, mely szerint a 900 MHz-es sáv párhuzamosan üzemeltethető a GSM és az UMTS technológiával, melyekkel teljes mértékben kompatibilis.

2.5 Az EGSZB kedvező véleményt (3) bocsátott ki e javas­ lattal kapcsolatban, mivel úgy vélte, hogy jóváhagyása ösztönöz­ heti az innovációt és a versenyképességet, fokozhatja a versenyt a távközlési piacon, és bővítheti a fogyasztók választási lehető­ ségeit.

2.6 A jogalkotási folyamattal kapcsolatos vitákat követően az Európai Bizottság 2008. november 19-én új irányelvjavas­ latot (4) tett közzé a 87/372/EGK irányelv módosításáról. (3) CESE-vélemény: „A GSM-irányelv hatályon kívül helyezése”, HL C 151., 2008.6.17., 25–27. o. A 2008. január 16-i plenáris ülésen elfogadott vélemény. Előadó: Bernardo Hernández bataller. (4) Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a nyilvános páneu­ rópai digitális cellás földi mobil rádiótávközlés összehangolt közös­ ségi bevezetése számára fenntartandó frekvenciasávokról szóló 87/372/EGK tanácsi irányelv módosításáról – COM (2008) 762 végleges.

C 218/42

3.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

Az Európai Bizottság javaslata

3.1 A jelenlegi irányelv értelmében a tagállamok kötelesek teljes egészében a GSM számára fenntartani a 890–915 MHzes és a 935–960 MHz-es sávokat. E korlátozás miatt ezeket a sávokat nem használhatják a GSM-től eltérő más olyan páneu­ rópai rendszerek, amelyek nagy sávszélességen korszerű és együttműködni képes hang- és adatátviteli, illetőleg multi­ média-szolgáltatásokat lennének képesek nyújtani. Ezek az új páneurópai rendszerek, köztük az UMTS, a GSM-irányelv 20 évvel ezelőtti bevezetése óta lezajlott technológiai fejlődés során váltak életképessé, és olyan lehetőségeket hordoznak magukban, amelyek túlmutatnak a GSM korlátain. 3.2 Mivel a 900 MHz-es frekvenciasáv használata várhatóan versenytorzulásokat okozhat, különösen akkor, ha bizonyos mobilhírközlési szolgáltatók részére nem osztanak ki spekt­ rumot a 900 MHz-es sávban, mivel ezek a szolgáltatók a költ­ ségek és a hatékonyság szempontjából hátrányos helyzetbe kerülhetnek azokkal a szolgáltatókkal szemben, amelyeknek ugyanebben a sávban lehetőségük van harmadik generációs szolgáltatásokat nyújtani. 3.3 A javaslat a „GSM-rendszer”-t az ETSI által kiadott GSMszabványoknak, különösen az EN 301 502-nek és az EN 301 511-nek megfelelő elektronikus hírközlő hálózatként definiálja; az „UMTS-rendszer”-t pedig az ETSI által kiadott UMTS-szabvá­ nyoknak, különösen az EN 301 908-1-nek, az EN 301 908-2nek, az EN 301 908-3-nak és az EN 301 908-11-nek megfelelő elektronikus hírközlő hálózatként. 3.4 Az elektronikus kommunikációra vonatkozó szabályo­ zási keret, és különösen a 2002/20/EK irányelv (1) értelmében a tagállamok módisíthatják és/vagy felülvizsgálhatják a frekven­ ciasávokra vonatkozó felhasználói jogokat, és így megvannak a szükséges eszközeik ahhoz, hogy adott esetben fellépjenek az esetleges versenytorzulások ellen. Ezért meg kell hozniuk a megfelelő intézkedéseket, és meg kell vizsgálniuk, hogy a java­ solt irányelv alkalmazása torzíthatja-e az érintett mobilhírközlési piacokon folyó versenyt. 4.

Általános megjegyzések

4.1 Az EGSZB megismétli, hogy támogatja az Európai Bizottság javaslatát, tekintettel arra, hogy a 900 MHz-es frek­

2009.9.11.

venciasáv használatának liberalizációja közösségi jogalkotási kezdeményezést tesz szükségessé. 4.1.1 A javaslat egyrészt lehetővé teszi a verseny fokozását a belső piacon, másrészt pedig az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának javítását, mivel ily módon városi, város­ környéki és vidéki területeken az UMTS-hálózatok megfelelő vivőelválasztás alkalmazásával párhuzamosan üzemeltethetők a GSM 900/1800 hálózatokkal. 4.2 Az, hogy a tagállamok az elektronikus hírközlés keret­ szabályozásánál ex ante intézkedéseket alkalmazhatnak – melyekkel lehetővé válik a felhasználói jogok felülvizsgálata, illetve újrafelosztásuk a versenytorzulások elkerülése végett – igazolja az ilyen intézkedések helyénvalóságát, ahogyan azt az EGSZB már jelezte az elektronikus hírközlési keret vizsgálata során. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a kívánt átláthatóság elérése érdekében az ilyen típusú intézkedések elfogadása előtt nyilvános tájékoztatási időszakokat kell bevezetni. 4.3 A javaslatban szereplő rendszer az elektronikus hírköz­ lési ágazat teljes egészének a javára válik a nyitott versenypiacok keretében, felgyorsítja az iparnak a strukturális változásokhoz való alkalmazkodását, és ösztönzi a kezdeményezésnek és az Unió vállalkozásai – ezen belül a kis- és középvállalkozások – fejlődésének kedvező környezet kialakulását. 4.4 Ezenkívül a fogyasztóknak is javára válik a vezeték nélküli elektronikus hírközlés számára rendelkezésre álló spekt­ rumokkal való rugalmasabb gazdálkodás, általánosságban a WAPECS (2), mivel ennek a politikának az az alapelve, ahogyan azt az EGSZB már hangsúlyozta, hogy a spektrumhasználat rugalmasabbá és hatékonyabbá tétele érdekében politikai célként a technológia- és szolgáltatássemlegesség elvét kell követni. 4.5 Végül az EGSZB reméli, hogy a javaslat végrehajtása hozzájárul majd a foglalkoztatás előmozdításához, az élet- és munkakörülmények javításához – lehetővé téve az egyenlőség fokozatos elérését –, a megfelelő szociális védelemhez, valamint – magas szintű és fenntartható foglalkoztatással – a humán erőforrások fejlődéséhez.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 25-én. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2002/20/EK irányelve (2002. március 7.) az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről. HL L 108., 2002.4.24., 21. o.

(2) Wireless Access Policy for Electronic Communications Services (az elektronikus hírközlési szolgáltatások vezeték nélküli frekvenciához férésére vonatkozó politika).

HU

2009.9.11.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/43

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: „Javaslat tanácsi rendeletre a halászati erőforrások technikai intézkedések révén történő megóvásáról” COM(2008) 324 végleges – 2008/0112 (CNS) (2009/C 218/09) 2008. július 16-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 37. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Javaslat tanácsi rendeletre a halászati erőforrások technikai intézkedések révén történő megóvásáról” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2009. január 28-án elfogadta véleményét. (Előadó: Gabriel SARRÓ IPARRAGUIRRE.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2009. február 25-26-án tartott, 451. plenáris ülésen (a február 25-i ülésnapon) 170 szavazattal 1 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Következtetések

1.1 Az EGSZB véleménye szerint szükség van a rendeletja­ vaslatban foglalt egyszerűsítésre. Megerősíti azonban, hogy nem puszta egyszerűsítésről van szó, hanem az Európai Bizottság harmonizációs szándékkal is módosítja a meglévő technikai intézkedéseket. 1.2 Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a tervezett harmonizálás szükségszerűen egyes technikai intézkedések módosításával jár, és ezért azt tudományos – mind biológiai, mind pedig társa­ dalmi-gazdasági – értékeléseknek kell megelőzniük. 1.3 Mivel a rendeletjavaslatban szereplő intézkedések erősen technikai jellegűek, az EGSZB úgy véli, hogy mindaddig, amíg ezek az értékelések nem történtek meg, nem mondhatunk véle­ ményt ezekről a módosítási javaslatokról. Úgy véli továbbá, hogy az új technikai intézkedések hatékonyságát előzetesen ellenőriztetni kellene a fedélzeten és a halászterületen az ott dolgozó halászokkal. 1.4 Az EGSZB úgy véli, hogy a tanácsi rendeletben minden technikai intézkedésnek szerepelnie kell, elkerülve ezzel azt, hogy néhányukról az Európai Bizottság később külön rendeletet alkosson. 1.5 Az EGSZB maradéktalanul támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a technikai intézke­ dések hatékonyságáról rendszeres értékelés készüljön. 2.

Bevezetés

2.1 A tervezet célja a halászati erőforrások technikai intéz­ kedések révén történő megóvására vonatkozó hatályos szabályo­ zási keret egyszerűsítése és regionalizálása. 2.2 Az egyszerűsítés révén a 850/98/EK és a 2549/2000/EK tanácsi rendeleteket a szóban forgó rendeletjavaslattal helyette­ sítenék. 2.2.1 A Tanács 1998. március 30-i 850/98/EK rendelete tartalmazza a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények

védelmét biztosító technikai megóvását célzó szabályokat.

intézkedések

révén

történő

2.2.2 A Tanács 2000. november 17-i 2549/2000/EK rende­ lete meghatározza az Ír-tenger tőkehalállományának helyreállí­ tására vonatkozó kiegészítő technikai intézkedéseket. 2.2.3 A javaslat további öt rendeletet érint, ezek a 2056/2001/EK, a 254/2002/EK, a 494/2002/EK, a 2015/2006/EK és a 40/2008/EK, és előreláthatólag érinti majd a teljes kifogható mennyiségekről és a kvótákról szóló éves rendelet III. mellékletét is. 2.3 Az Európai Bizottság által előterjesztett új tanácsi rende­ letre vonatkozó javaslat magában foglalja az alábbiakat: 2.3.1 azt a Tanács által 2004 júniusában az Európai Bizott­ sághoz intézett felkérést, amely a halászati erőforrások védelmét biztosító, az Atlanti-óceán és az Északi-tenger területén alkal­ mazandó technikai intézkedések felülvizsgálatára vonatkozik, és azok egyszerűsítését és bizonyos regionális jellemzők figyelem­ bevételét célozza, valamint 2.3.2 a Tanács által 2006 áprilisában jóváhagyott európai bizottsági cselekvési tervet, melynek célja a közösségi jogszabá­ lyok egyszerűsítése, azaz hogy a különböző rendeletekben közzétett valamennyi technikai intézkedést, ideértve a halászati lehetőségekről és az egyes állományok helyreállítási terveiről szóló éves rendeleteket, egyetlen rendeletben kell összefoglalni. 2.4 Ezért az Európai Bizottság tanácsirendelet-javaslata csak az Atlanti-óceán északkeleti, valamint kelet-közép részére és a Franciaország felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó francia tengerentúli megyék (Guyana, Martinique, Guadeloupe és Réunion) partjainál található vízterületekre vonatkozó tech­ nikai intézkedéseket állapítja meg. A Balti-tengerre és a Föld­ közi-tengerre vonatkozó technikai intézkedések nem tartoznak a rendeletjavaslat hatálya alá, ezeket a Balti-tengerre vonatkozó 2187/2005/EK tanácsi rendelet, illetve a Földközi-tengerre vonatkozó 1967/2006/EK tanácsi rendelet szabályozza.

C 218/44

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2.5 A tanácsirendelet-javaslat alkalmazandó a kereskedelmi halászatra és a szabadidős horgászatra, a halászati erőforrások fedélzeten való tartására, más hajóra való átrakodására, illetve kirakodására, ha az ilyen tevékenységeket közösségi vizeken és az Atlanti-óceánon halászati övezetként kijelölt nemzetközi vizeken közösségi halászhajók, illetve valamely tagállam állam­ polgárai végzik, a lobogó szerinti állam elsődleges felelősségének sérelme nélkül.

2.6 Az alkalmazási kör kiegészül, immár kiterjed az ezekben a halászati övezetekben fogott halászati termékek tárolására, eladásra történő kiállítására és felkínálására, valamint a harmadik országbeli halászhajó által bárhol fogott halászati termékek behozatalára, ha azok nem felelnek meg az élő vízi erőforrá­ soknak a rendeletjavaslatban meghatározott legkisebb kifogható méretére vonatkozó előírásoknak.

2.7 A 850/98/EK tanácsi rendeletben foglalt, a halállo­ mányok megóvását célzó technikai intézkedések mellett a tanácsi rendeletre vonatkozó javaslat tartalmazza az összes hely­ reállítási, gazdálkodási és hosszú távú tervet a közösségi érdekű halászati erőforrások, azaz a közösségi vizek legtöbb közön­ séges tőkehalállománya, két szürketőkehal-állománya, két norvéghomár-állománya, két nyelvhalállománya, valamint két északi-tengeri simalepényhal- és nyelvhalállománya vonatkozá­ sában, amelyek esetében módosították és/vagy megerősítették a 850/98/EK rendeletben megállapított feltételeket.

3.

Általános megjegyzések

3.1 Az EGSZB megítélése szerint a rendeletjavaslat kifeje­ zetten technikai jellegű. A közösségi jogszabályok egyszerűsí­ tését célzó cselekvési tervről szóló véleményében elfogadott intézkedésekkel összhangban úgy véli, hogy az egyszerűsítésre szükség van. Itt azonban nem puszta egyszerűsítésről van szó, az Európai Bizottság harmonizálási céllal is módosítja a hatályos jogszabályokat, és előírja, hogy figyelembe kell venni a regio­ nális különbségeket, külön rendelkezéseket hozva a regionális tanácsadó testületek hatáskörébe tartozó területek mindegyikére. Ez a regionalizáció is módosítja majd a jelenlegi jogszabályokat.

3.2 Az Európai Bizottság előírja, hogy a javasolt rendelet foglalja magában az összes területre vonatkozó valamennyi közös vezérelvet, és hogy a regionális természetű, tisztán tech­ nikai kérdéseket különálló bizottsági rendeletekben kell rendezni, komitológiai eljárás keretében.

3.3 Az EGSZB úgy véli, hogy bár valóban az Unió külön­ böző térségeinek jellemzőit figyelembe véve kell szabályozni a technikai intézkedéseket, az alkalmazott megközelítés nem a legmegfelelőbb. Jobbnak tartaná, ha az összes intézkedésről a vizsgált tanácsi rendelet rendelkezne, ahelyett hogy a későbbi­ ekben külön európai bizottsági rendeletek születnének róluk.

3.4 Az EGSZB megítélése szerint ily módon a technikai intézkedések jobban illeszkednének a 2002-ben elfogadott új halászati politika kontextusába, különös tekintettel azokra az intézkedésekre, amelyek a Tanács 2004. július 19-i határozata

2009.9.11.

által létrehozott regionális tanácsadó testületeket, valamint a környezetvédelmi megfontolások – pl. a tengeri élőhelyek védelme és a visszadobott halmennyiség csökkentése – beépí­ tését érintik, és amelyek specifikusan mind egy adott regionális tanácsadó testület hatáskörébe tartozó meghatározott területre vonatkoznak.

3.5 Az EGSZB úgy véli, hogy a múltbeliekhez hasonló hibák elkerülése érdekében a javasolt új technikai intézkedések haté­ konyságát még elfogadásuk előtt ellenőriztetni kellene a fedél­ zeten és a halászterületen az ott dolgozó halászokkal.

3.6 Tekintettel a szöveg és a javasolt technikai intézkedések összetettségére, az EGSZB úgy véli, hogy a rendeletjavaslatnak tartalmaznia kellene egy, a megértést elősegítő ábrákkal ellátott mellékletet.

4.

Részletes megjegyzések

4.1 A rendeletjavaslat cikkeiben szerepelnek a különféle célokat szolgáló technikai intézkedések. A célkitűzések közül kiemelendő a fiatal halegyedek védelme, amelyet alapvetően úgy kívánnak elérni, hogy korlátozzák ezek kifogását, például a szelektív halászeszközöket támogató, illetve az egyes tilalmi időszakokat és területeket meghatározó intézkedésekkel. Egyes intézkedések célja, hogy a halászati erőkifejtések korlátozása – például a halászati tilalmak elfogadása révén – védjenek bizo­ nyos fajokat vagy ökoszisztémákat; egy másik nagy intézkedés­ csoport pedig a visszadobás gyakorlatának csökkentésére irányul.

4.2 Az alkalmazási terület meghatározása mellett a rendelet­ javaslat az élő vízi erőforrások minden egyes faját tekintve meghatározza a legkisebb kifogható méretre vonatkozó rendel­ kezéseket. Az alkalmazási kört és annak a behozatalra való kiterjesztését illetően az EGSZB szeretné, ha világosan kifej­ tenék, mi történik akkor, ha az importált termékek esetében az engedélyezett legkisebb méret kisebb az Unióban előírtnál. Az EGSZB megítélése szerint az volna az ésszerű, ha az Unió területén nem lehetne forgalmazni a harmadik országok fogá­ sából származó olyan termékeket, amelyek nem érik el a közös­ ségi szabályok szerinti legkisebb méretet.

4.3 Kimerítően felsorolja a halászeszközöket, mindegyikhez meghatározza a háló és a zsákvég legkisebb méretét, hogy a kopoltyúhálók legfeljebb milyen mélységig alkalmazhatók, vala­ mint az olyan zsákvégek használatának tilalmát, amelyek az előírttól eltérő méretűek és formájúak, azaz ha a zsákvég kerü­ letén az azonos szembőségű hálószemek száma annak elülső végétől a hátsó végéig növekszik, vagy ha nem az engedélyezett léhésből és fonálvastagsággal készültek.

4.4 Az EGSZB megfelelőnek és szükségesnek tartja az Európai Bizottság által előterjesztett egyszerűsítést, azonban úgy ítéli meg, hogy a tervezett harmonizálást, amely egyes tech­ nikai intézkedések módosításával jár, tudományos – mind bioló­ giai, mind pedig társadalmi-gazdasági – értékeléseknek kell megelőzniük.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.5 Ezért, mivel a rendeletjavaslatban szereplő intézkedések kifejezetten technikai jellegűek, az EGSZB úgy véli, hogy mind­ addig, amíg ezek az értékelések nem történtek meg, nem mond­ hatunk véleményt ezekről a módosítási javaslatokról. 4.6 Az előírtnál kisebb méretű kifogott élő vízi erőforrásokat tilos a fedélzeten tartani, más hajóra átrakodni, kirakodni, szál­ lítani, tárolni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni, ezeket haladéktalanul vissza kell dobni a tengerbe. Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy ez a rendel­ kezés hatással lehet a visszadobás gyakorlatára. Ellentmondást vélünk felfedezni aközött, hogy egyrészt megpróbálják megtil­ tani a visszadobás gyakorlatát, másrészt bizonyos fogásokat tilos a fedélzeten tartani. 4.7 Az EGSZB aggodalmát fejezi ki az „egy háló”-szabály lehetséges hatásait illetően. Az Európai Bizottságnak figyelembe kellene vennie, hogy azon halászterületek esetében, ahol több fajt is halásznak, és különböző szembőségű hálókat kell hasz­ nálni, a halászoknak a jelenleginél gyakrabban vissza kell térniük a kikötőbe, hogy halászeszközt cseréljenek. Ez többlet­ költségekkel jár, így rontja a flották már most is alacsony jöve­ delmezőségét. 4.8 A rendeletjavaslat kimondja, hogy ha az előírt méretnek nem megfelelő kifogott halak mennyisége bármely fogási pozí­ cióban meghaladja a teljes mennyiség 10 %-át, a hajónak a halászat folytatása előtt az egyes fajok tekintetében megengedett szembőség-tartománytól függően haladéktalanul legalább öt vagy tíz tengeri mérfölddel el kell távolodnia az előző fogási pozíciótól, és a következő hálókivetés során végig legalább öt vagy tíz tengeri mérföldes távolságot kell tartania az előző fogási pozíciótól. 4.9 Az EGSZB aggodalmát fejezi ki e miatt az intézkedés miatt, mivel az Európai Bizottság általánosít, és nem veszi figye­ lembe a különböző zónák és halászati területek jellegzetességeit. Ez egyes esetekben jogbizonytalansághoz vezethet, különösen akkor, ha nem határozzák meg, hogy célzott vagy járulékos fogásokról van-e szó. Az EGSZB úgy véli, hogy másfajta intéz­ kedések, például területi vagy időbeli tilalmak bevezetése kedve­ zőbb hatást gyakorolhatna, mint ez a javaslat. 4.10 Alapvetően környezetvédelmi célból tilos robbanóanya­ gokat, mérgező és bódító anyagokat, elektromos áramot, vala­

C 218/45

mint bármilyen lövedéket alkalmazó módszerekkel tengeri élőlé­ nyeket kifogni, a fedélzeten tartani, más hajóra átrakodni, tárolni, kirakodni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni. Hasonlóképpen tilos a fedélzeten mindenfajta fizikai vagy vegyi halfeldolgozást végezni halliszt vagy halolaj előállítása végett, illetve ilyen célból a halászzsákmányt más hajóra átrakodni. 4.11 Az EGSZB üdvözli ezeket a környezetvédelmi célú intézkedéseket, melyek eredetileg a 2002-ben elfogadott új közös halászati politika alkalmazásában gyökereznek, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ezek betartását szigorúan kérjék számon az egész közösségi halászflottán. 4.12 Az EGSZB egyetért azokkal az eljárásokkal, amelyeket az Európai Bizottság a tagállamok által elfogadott, minden közösségi halászhajóra vonatkozó sürgősségi védelmi intézke­ dések, illetve a kizárólag a lobogójuk alatt hajózó halászhajókra alkalmazandó intézkedések jóváhagyása tekintetében ír elő. Ugyanakkor annak elkerülése érdekében, hogy egyes tagállamok esetleg visszaéljenek ezzel, lehetővé kellene tenni, hogy független szereplők vagy szervezetek ellenőrizhessék ezen intéz­ kedések megfelelőségét és szükségességét. 4.13 Az EGSZB hasonlóképpen helyesli, hogy a tagállamok és/vagy a regionális tanácsadó testületek javaslatokat nyújt­ hatnak be az Európai Bizottságnak a visszadobás gyakorlatának csökkentésére vagy megszüntetésére és a halászeszközök szelek­ tivitásának javítására vonatkozó tervek kialakításával kapcsolatos ügyekben. 4.14 Az EGSZB továbbá helyesli, hogy a javaslat szerint a tanácsi rendeletet nem kell alkalmazni a kizárólag tudományos célú halászati tevékenységekre, amennyiben azokat a lobogó szerinti tagállam engedélyével folytatják. Fontosnak tartja ugyan­ akkor, hogy a part menti tagállam megfigyelője a tagállam vizein folytatott tudományos célú halászati tevékenységek során a fedélzeten tartózkodhasson. 4.15 Végül az EGSZB maradéktalanul támogatja, hogy beve­ zetik a technikai intézkedések hatékonyságának értékelését, amely korábban nem létezett. Az értékelést ötévente kell elvé­ gezni, és a benne foglalt adatok alapján az Európai Bizottság javaslatot tesz a Tanácsnak az esetlegesen szükséges módosítá­ sokra.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 25-én. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

C 218/46

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2009.9.11.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési tervről COM(2008) 397 végleges (2009/C 218/10) 2008. július 16-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a fenntartható fogyasztásról, termelésről és iparpolitikáról szóló cselekvési tervről” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2009. január 28-án elfogadta véleményét. (Előadó: José María ESPUNY MOYANO.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25–26-án tartott, 451. plenáris ülésén (a február 25-i ülésnapon) 104 szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Következtetések és ajánlások

1.1 Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által bemutatott fenntartható fogyasztási, termelési és iparpolitikai cselekvési tervet, amely egy sor új intézkedés kidolgozását és különféle jogszabályok módosítását is magában foglalja. Az EGSZB már többször is kinyilvánította elkötelezettségét a fenntartható fejlődés iránt, amelyet az EU-n belüli környezeti, gazdasági és szociális fejlődés útjának tekint.

1.2 Az EGSZB hangsúlyozni szeretné, hogy a jelenlegi gazda­ sági és pénzügyi válságban nagyon kiszolgáltatottak a vállalatok, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k). Azt is kiemeli, hogy biztosítani kell, hogy a cselekvési tervet úgy hajtsák végre, hogy az elősegítse a vállalatok hatékonyságát és versenyképes­ ségét, és járuljon hozzá a gazdaság élénkítéséhez, egyszersmind ösztönözve a fenntartható termelést és fogyasztást.

1.3 Az Európai Bizottság által javasolt cselekvési terv – tartalmát és hatályát illetően – némileg homályos. Ezeket a kétes pontokat mielőbb tisztázni kell annak érdekében, hogy a terv könnyebben végrehajtható legyen, és hogy az érintett gazdasági ágazatok helyesen értékelhessék. Ennek kapcsán az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy terveit az érintett ágazatokkal folytatott, megfelelő együttműködés alapján dolgozza ki, mindig megalapozott, egyértelmű és a gyakorlatban alkalmazható tudományos és műszaki kritériumokat véve figye­ lembe.

1.4 Az EGSZB határozottan kéri, hogy a gazdasági ágazatok által a jövőben teendő erőfeszítések kiegészítéseként dolgoz­ zanak ki támogató intézkedéseket, elsősorban a kutatás, a fejlesztés és az innováció terén. Emlékeztet továbbá arra, hogy éppen válság idején erősítendők meg ezek a tevékenységek.

1.5 Igen fontos, hogy az Európai Bizottság valamennyi érin­ tett szektor részvételét elfogadja a cselekvési terv kialakításában. Ennek kapcsán az EGSZB aggodalmának kíván hangot adni a kiskereskedői fórumot illetően, amelyet részleges és elutasítandó kezdeményezésnek tekint, mivel az a szolgáltatókra nézve azok hozzájárulása nélkül, pusztán a piaci pozíció alapján szabna meg feltételeket. Csak az lenne elfogadható és megvalósítható, ha a kiskereskedői fórumot az egyes érintett ágazatok egyenlő alapon történő részvételével zajló kerekasztallal helyettesítenék.

1.6 A környezetbarát tervezésre irányuló javaslattal kapcso­ latban az EGSZB fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy a környezeti követelményeket inkább az elérendő célok szerint kellene meghatározni, mint a környezetbarát tervezés révén megvalósítható műszaki megoldások alapján. A termékek környezeti tulajdonságainak folyamatos fejlesztése életciklusuk elemzésén keresztül kell, hogy történjen, amelynek pedig egy sor olyan mutatón kell alapulnia, mint például az üvegházhatá­ súgáz-kibocsátás, a vízfogyasztás, a meg nem újuló energiákból való felhasználás, a biológiai sokféleség csökkentése, vagy a levegő és a talaj szennyezése. Csupán úgy juthatunk el az ideális megoldáshoz, ha mindezeket a tényezőket – megfelelő tudomá­ nyos módszereket alkalmazva – teljes körűen figyelembe vesszük.

1.7 A címkézés terén az EGSZB emlékeztetni szeretne arra, hogy a címkék rendszere fontos, ugyanakkor nem az egyetlen létező eszköz a fogyasztók tájékoztatására, és hogy a célkitű­ zések teljesülésének elősegítése érdekében a megfelelő eljárás a témára vonatkozó rendelkezések összehangolása lenne, valamint hogy egyes ágazatokban (így például az élelmiszeriparban) már szigorú követelmények vannak érvényben e tárgyban. Az EGSZB szerint a fogyasztók nevelése jelenti az ideális megoldást annak biztosítására, hogy jobban tudatában legyenek a problé­ mának, és megértsék, valamint hogy módosítsák fogyasztási szokásaikat.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

1.8 Végül az EGSZB meg kívánja ismételni, hogy az európai gazdasági szereplők által az Európai Bizottság cselekvési tervének végrehajtása során teendő valamennyi lépésnek az importtermékekre is vonatkoznia kell, hogy ne alakuljon ki az európai termelők számára diszkriminatív és költséges rendszer a saját belső piacukon. 2.

Az Európai Bizottság javaslatának összefoglalása

2.1 Az Európai Unió jelentős lépéseket tett a lisszaboni stra­ tégiában foglalt növekedési és foglalkoztatási célkitűzések telje­ sítése felé. A feladat most az, hogy ezt a gazdasági előrehaladást a fenntarthatóság keretei közé illesszük be. Az Európai Bizottság szerint azonnal hozzá kell látni ennek megoldásához. 2.2 Ezért az Európai Bizottság COM(2008) 397 végleges sz. közleményében bemutatja idevágó stratégiáját, amelynek célja, hogy megerősítse a közösségi szintű, integrált jövőképet a fenn­ tartható fogyasztás és termelés fellendítése, továbbá a fenntart­ ható iparpolitika ösztönzése érdekében. Ez a stratégia kiegészíti az energiafelhasználás tárgyában már létezőket, különösen az Európai Bizottság által 2008-ban az energia és az éghajlat témá­ jában elfogadott csomagot. 2.3 Közleményében az Európai Bizottság olyan cselekvési tervet mutat be, amely a termékek energetikai és környezeti tulajdonságainak javítására, valamint azok fogyasztók általi fokozott felhasználására irányul. A végső cél a termékek környe­ zeti teljesítményének javítása teljes életciklusukon át, azokra a termékekre összpontosítva, amelyek esetében nagyobb lehetőség van a környezeti hatások mérséklésére. A valódi kihívás tehát egy pozitív körforgás (ún. „circulus virtuosus”) megteremtése, kedvezőbbé téve a termékek környezeti teljesítményét életcik­ lusuk során, ösztönözve a jobb termékek és termelési techno­ lógiák iránti keresletet, és egy koherensebb és leegyszerűsített címkézési rendszer révén segítve a fogyasztókat választásuk javí­ tásában. Mindezt pedig az európai gazdasági versenyképesség fokozására irányuló célkitűzés szem előtt tartásával. 2.4 A szóban forgó cselekvési tervet az alábbiakban részle­ tezett nyolc intézkedés kíséri. 2.4.1 Környezetbarát tervezés több termék esetében. A környezetbarát tervezésről szóló irányelv jelenleg idevonatkozó minimumkövetelményeket szab meg az olyan energiafelhasz­ náló termékek vonatkozásában, mint például a számítógépek, az elektromos fűtőtestek, a televíziókészülékek vagy az ipari ventillátorok. Ezzel a cselekvési tervvel az Európai Bizottság arra törekszik, hogy kiterjessze az irányelv hatályát azokra az energiával kapcsolatos termékekre, amelyek használatukkor nem fogyasztanak energiát, de közvetett hatást fejtenek ki e téren (mint például az ablakok). A fenti minimumkövetelményekkel együtt az irányelvnek azokat a kritériumokat is meg kell hatá­ roznia, amelyeket a környezeti teljesítmény önkéntes értékelése („benchmarking”) terén a nagymértékben környezetbarát termé­ keknek teljesíteniük kell. 2.4.2 Az energetikai és környezetvédelmi címkézés megerősítése. A címkézés biztosítja az átláthatóságot a fogyasztó számára, mivel jelöli a termék energiaigényét vagy környezeti teljesítményét. Ennek érdekében az Európai Bizottság a címkézés kötelező érvényének kiterjesztését javasolja több

C 218/47

termékre, belevéve energiafelhasználó vagy az energiával kapcsolatos termékeket is. Egyrészt azon termékek köre, amelyekre alkalmazandó az energetikai címkézésről szóló 92/75/EK irányelv (amely jelenleg előírja a háztartási gépek energiafogyasztásának feltűntetését) ki fog bővülni például az ablakokkal, amelyek esetében meg kell majd jelölni azok szige­ telőképességét. A mostani önkéntes környezetvédelmi címkézési rendszer pedig, amely a leginkább környezetbarát termékeket részesíti előnyben, egyszerűsödni fog, és alkalmazása kiterjed majd az élelmiszerekkel és italokkal kapcsolatos szolgáltatásokra és termékekre is. 2.4.3 Ösztönzők. A cselekvési terv azt javasolja, hogy csupán azoknak a termékeknek lehessen ösztönzőket nyújtani, és azokat szerezhessék be a tagállamok és a közösségi intézmé­ nyek, amelyek elérnek egy bizonyos energiaszintet és környezeti teljesítményt. Ennek – ezt megszabó előírás esetén – címkézési osztályok szerinti azonosítás alapján kell történnie, meghagyva a tagállamok hatáskörét abban, hogy mely termékek között, mikor és hogyan osztják szét az ösztönzőket. 2.4.4 A „zöld” közbeszerzések előmozdítása: a közintéz­ mények az Unió GDP-jének 16 %-át költik el javakra és szol­ gáltatásokra. A környezetbarát termékek és szolgáltatások beszerzése egyértelmű jelzéseket küldhetne a piac felé, és így ösztönözhetné azok keresletét. Ezért az Európai Bizottság új közleményt javasol a „zöld” közbeszerzések tárgyában, amely iránymutatásokat nyújtana a közintézményeknek e cél eléré­ séhez, és közös kritériumokat és célkitűzéseket, továbbá a pályá­ zatok műszaki specifikációját tartalmazná. 2.4.5 Koherens adatok és módszertan: magától értetődik, hogy csak ezek alapján értékelhető a termékek környezeti telje­ sítménye és a piacon való elterjedésük, és követhető nyomon az előrehaladás. 2.4.6 Együttműködés a kiskereskedőkkel és a fogyasz­ tókkal: Létre fog jönni egy kiskereskedői fórum a fenntartha­ tóbb termékek vásárlásának ösztönzésére, a kiskereskedelmi szektor és ellátási lánca ökológiai lábnyomának csökkentésére, továbbá a fogyasztók tájékoztatásának javítására. 2.4.7 Az erőforrás-hatékonyság, a környezetvédelmi újítás és az ipar környezetvédelmi potenciálja növekedésének elősegí­ tése: az erőforrás-felhasználás hatékonyságán azt értve, hogy több értéket kellene létrehozni kevesebb erőforrásból, az Európai Bizottság a jelenlegi erőfeszítések alátámasztását java­ solja nyomonkövetési, ösztönzési és összehasonlítási (bench­ marking) intézkedéseken keresztül. Ugyanez a teendő a környe­ zetvédelmi újítás terén is, annak érdekében, hogy megerősítsük annak az európai innovációs politikában betöltött fontos szerepét. Ehhez hasonlóan az Európai Bizottság a környezeti technológiák európai ellenőrzési rendszerének bevezetését java­ solja, önkéntes jelleggel és közpénzből történő támogatással, amely lehetővé teszi a bizalom kialakulását a piacon megjelenő, új technológiák iránt. Végül az Európai Bizottság az EU aktuális környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerének (EMAS) felülvizsgálatát javasolja annak érdekében, hogy segítsék a vállal­ kozásokat termelési folyamataik optimalizálásában, és erőforrásfelhasználásuk javításában. A cél a vállalkozások részvételének fokozása, továbbá a kkv-k költségeinek csökkentése.

C 218/48

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2.4.8 Nemzetközi tevékenység. Az Európai Bizottság a nemzetközi színtérre is kiterjeszti törekvéseit, javaslatába bele­ véve az ágazati megállapodások ösztönzését az éghajlatról folyó nemzetközi tárgyalások során; a bevált gyakorlatok kialakítá­ sának és cseréjének elősegítését, valamint a javak és szolgálta­ tások nemzetközi kereskedelmének fellendítését. 2.5 A cselekvési tervben részletezett, fenti célkitűzéseket három jogalkotási javaslat kíséri: — egyrészt a környezetbarát tervezésről szóló irányelv hatá­ lyának kiterjesztéséről, — másrészt a környezetvédelmi címkézésről szóló rendelet felülvizsgálatáról,

2009.9.11.

ugyanakkor nem szabadna elfelejtetnie velünk azokat a körül­ ményeket, amelyek között a stratégia kidolgozása történik, és az azt kísérő jogalkotási intézkedések születnek. A világ minden gazdasága a pénzügyi válság időszakát éli, amelynek leküzdésére – nemzeti, közösségi, illetve többoldalú – intézkedéseket hoznak, bár ezek hatására egy ideig még várni kell.

3.3.3 Ebben a kényes helyzetben és annak megoldására várva, az EGSZB fel kívánja hívni a jogalkotók figyelmét azokra a hatásokra, amelyekkel a szóban forgó intézkedéscsomag járhat a reálgazdaságra, amely számára készült, tehát az iparra, vala­ mint a fogyasztókra nézve. Bár nem szabad szem elől téveszteni dicséretes, középtávon megvalósítható célkitűzéseit, a javas­ latnak rövid távon óvatosnak kell lennie, és nem szabad bizony­ talanságot szülnie, vagy szükségtelen többletterhet rónia az iparra.

— harmadrészt pedig az EMAS-rendelet felülvizsgálatáról, valamint egy közlemény a zöld közbeszerzésről. 3.

Általános megjegyzések

3.1 Az EGSZB igen kedvezően értékeli az Európai Bizottság fenti, nagyra törő kezdeményezését, amely előrelépést jelent a fenntarthatóság közösségi modelljének megvalósítása felé, és emlékeztet arra, hogy a közösségi modell fenntarthatóságáról az EGSZB már több tanulmányt és véleményt is készített, amelyek közül megemlítendők az alábbiak: — Kétéves értékelő jelentés az EU fenntartható fejlődési straté­ giájáról (1); — Az európai környezetvédelmi előírások hatása az ipari szer­ kezetváltásra (2); — Környezetbarát termelés (3). 3.2 A fenntarthatóság koncepciója a környezeti, a szociális és a gazdasági alappillér integrációját igényli. Az EGSZB támogatja a cselekvési terv arra irányuló célkitűzését, hogy javuljon a termékek által életciklusuk során gyakorolt környezeti hatás, azonban rámutat arra, hogy a többi – szociális és gazdasági – pillért is figyelembe kell venni, ha valóban hozzá kívánunk járulni a modell fenntarthatóságához. 3.3

Ajelenlegi háttér

3.3.1 Az Európai Bizottság többéves belső elemzést követően 2008 júliusában úgy határozott, hogy közzéteszi a fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló közleményt, továbbá a fenn­ tartható iparpolitikára vonatkozó cselekvési tervet. 3.3.2 Kétségtelenül rendkívül nagy kihívásról van szó az európai ipar számára, valamint egy, a fenntarthatóságot célzó, új termelési és fogyasztási modellről. A javaslat merész voltának (1) Előadó: Lutz RIBBE, HL C 256., 2007.10.27. (2) Előadó: Antonello PEZZINI, HL C 120., 2008.5.16. (3) Előadó: Anna Maria DARMANIN, HL C 224., 2008.8.30.

3.4 Egy ilyen nagyhorderejű kezdeményezés esetében döntő szempont a megfogalmazott üzenetek egyértelműsége és részle­ tezettsége. Ezért az Európai Bizottságnak erőfeszítést kellene tennie annak világosabb meghatározására, hogy mely gazdasági ágazatokat, mely konkrét területeken érint a javaslat. Végül az EGSZB szeretné kiemelni, hogy az Európai Bizottság cselekvési terve nem fordít kellő figyelmet azokra a módszerekre és arra a tudományos alapra, amelynek révén közös hatáselemzési rend­ szert alakíthatnánk ki, és elkerülhetnénk az olyan rendszerek elterjedését, amelyek kétségessé teszik a belső piac elveit, és megtévesztik a fogyasztót.

3.5 Az EGSZB kedvezően fogadja az Európai Bizottság azon javaslatát, mely szerint nagyvonalú ösztönzőkkel kellene támo­ gatni a vállalkozásokat azokban az erőfeszítéseikben, melyeket az új körülményekhez való alkalmazkodás érdekében kell majd tenniük. Ennek megfelelően – „a szennyező fizet” elvhez hason­ lóan – támogatni fogják azokat, akik igyekeznek tenni a környezet javítása és különösen a fenntartható termelés és fogyasztás érdekében.

3.6 Mivel az Európai Bizottság által javasolt cselekvési terv jelentős alkalmazkodási és javítási erőfeszítéseket igényel az európai termelők részéről, az EGSZB fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy gondoskodni kell a fellépő, új kötelezett­ ségek maradéktalan teljesítéséről. Az Európai Bizottságnak ezért rendelkeznie kellene arról, hogy az importált és az európai termékek azonos elbánásban részesüljenek a közösségi piacon, elkerülendő, hogy az európai termelőket igazságtalanul diszkri­ mináció sújtsa, vagy viszonylagos hátrány érje. Az EGSZB ezért szükségesnek tartja egy alapos, előzetes elemzés elvégzését a belső piac szempontjából, amely célul tűzi ki a Közösség orszá­ gaiból és a harmadik országokból származó termékek közötti teljesen egyenlő bánásmód biztosítását.

3.7 A cselekvési terv egyik kulcsszempontja a kiskereskedői fórum. Jóllehet az EGSZB támogatja a követendő célt (a korlá­ tozottan rendelkezésre álló természeti erőforrások fenntartható felhasználásának megvalósítását), úgy véli, hogy e cél elérésének nem a legjobb eszköze a kiskereskedelem képviselői által veze­ tett munkafórum.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

3.7.1 Így – tekintettel a piac jelenlegi helyzetére (kevés, ám nagy erővel bíró kiskereskedő, ugyanakkor nagyszámú, kis vagy közepes méretű vállalkozást üzemeltető termelő) – csupán azt sikerülne elérni, hogy nyomást gyakoroljunk a szolgáltatókra, és különbséget tegyünk a termékek között. A kiskereskedői fórum zökkenőmentes és kiegyensúlyozott működése érdekében meg kellene határozni munkamódszereit. A fórumnak egyenrangú félként össze kellene gyűjtenie valamennyi érintettet az ellátási láncból (termelőket, kiskereskedőket, szállítmányozókat, fogyasztókat és akadémiai köröket) annak biztosítására, hogy együttműködjenek a megoldások kidolgozása érdekében. 3.7.2 A platformnak ezenkívül önkéntes intézkedések meghozatalát kellene ösztönöznie például a mérési módszerek területén, továbbá olyan lépések megtételét, amelyek a fenntart­ ható fogyasztás megvalósulását célozzák az ellátási lánc teljes hosszában. 3.8 Akörnyezetbarát tervezésről szóló irányelv tekintetében az EGSZB aggodalmának ad hangot az „energiával kapcsolatos termékek” pontatlan fogalommeghatározása kapcsán. Egyértel­ műen meg kellene jelölni, mit értünk e termékeken, és pontosan mely termékekre vonatkozik a javaslat, mivel csak így lehet biztosítani a minimális jogbiztonságot a gazdasági láncban. 3.9 Az Európai Bizottság cselekvési terve új rendelkezéseket irányoz elő a címkézés terén. Ezt illetően az EGSZB szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy az ipar részéről történő nagyobb elfogadás érdekében jobban kellene támogatni a környezetvé­ delmi címkézést. Ennek kapcsán úgy véli, hogy a kitűzött

C 218/49

célok elérésének megkönnyítése céljából megfelelő lépés lenne a címkézési rendelkezések szabványosítása. 3.9.1 Ráadásul egyes ágazatokban – így az élelmiszeriparban vagy az italgyártásban – már vannak szigorú címkézési követel­ mények, melyek speciális szabályozásokat tartalmaznak az adott termékek jellemzőit illetően. 3.9.2 Mint már máskor is, az EGSZB emlékeztet arra, hogy léteznek más utak is a fogyasztó tájékoztatására (internetes oldalak, ingyenesen hívható telefonszámok stb.), amelyek ugyan­ annyira alkalmasak a kívánt cél elérésére, mint az Európai Bizottság javaslata. Tartalmi és formai elemzést kell majd végezni a termékek címkézésére vonatkozóan. A termékcím­ kéken és -megjelöléseken feltüntetett adatok szabványosítását is ösztönözni kell, mivel az kedvezhet a kereskedelemnek, segít­ heti a fogyasztókat, és előnyökkel szolgálhat maguknak a terme­ lőknek is. Általában ugyanakkor az EGSZB szerint a fogyasztók nevelése jelenti az ideális megoldást annak biztosítására, hogy jobban tudatában legyenek a problémának, és megértsék azt, valamint hogy módosítsák fogyasztási szokásaikat. 3.10 Az EGSZB sajnálja, hogy cselekvési tervét alátámasztó intézkedésként az Európai Bizottság nem támogatja határozot­ tabban a kutatást, a fejlesztést és az innovációt. Úgy látja, hogy különösen válság idején kell nagy erőfeszítéseket tenni a kutatás terén, ezért kéri a fenntartható termeléssel és fogyasztással kapcsolatos valamennyi területen a kutatási, fejlesztési és inno­ vációs tevékenységek fokozását.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 25-én. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

HU

C 218/50

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2009.9.11.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Közösségi ökocímkerendszer COM(2008) 401 végleges – 2008/0152 (COD) (2009/C 218/11) 2008. szeptember 11-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 175. cikkének (1) bekezdése alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Közösségi ökocímkerendszer” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2009. január 28-án elfogadta véleményét. (Előadó: Sylvia GAUCI.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25–26-án tartott, 451. plenáris ülésén (a(z) 2009. február 26-i ülésnapon) 157 szavazattal 2 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Következtetések és ajánlások

1.1 Az európai ökocímkének önkéntes eszköznek kell maradnia. A rendszer önkéntes jellegéből adódóan alkalmas rá, hogy igen magas és ambiciózus normákat állítson fel, kizá­ rólag ezek teszik lehetővé a kiváló környezeti teljesítményt nyújtó termékek és szolgáltatások népszerűsítését. 1.2 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a rendszer irányítását tökéletesíteni kell, lehetővé téve a rendszer üzletszerűbb műkö­ dését. 1.3 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy jelentős mértékben növelni kell a termékcsoportok, illetve az engedélyek számát. 1.4 Az EGSZB szerint a valamennyi – friss és feldolgozott – élelmiszerre egyaránt vonatkozó ökocímke lenne az első lépés a valóban „zöld” ellátási lánc felé. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy az élelmiszerek ökocímkézését csupán akkor kellene enge­ délyezni, ha a termék egész életciklusát figyelembe veszik. A javaslatból nem derül ki egyértelműen, hogy az Európai Bizottság milyen típusú élelmiszereket kíván a rendelet hatálya alá vonni. 1.5 Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a csomagolást csak abban az esetben kell bevonni az ökocímke-kritériumok hatályába, ha az az adott termékcsoportra nézve releváns. 2.

Bevezetés

2.1 2008 júliusában az Európai Bizottság előterjesztette a közösségi ökocímkerendszerről szóló rendeletjavaslatát. A javaslat a közösségi ökocímke módosított odaítélési rendszeréről szóló, 2000. július 17-i 1980/2000/EK rendelet helyébe lép.

2.2 A téma nem új az Európai Szociális és Gazdasági Bizottság (EGSZB) számára. Az EGSZB kifejtette álláspontját (1) az eredeti rendeletjavaslatról, és egyéb közelmúltbeli véleménye­ iben is számos javaslatot terjesztett elő a rendszer jövőbeli működésével kapcsolatban (2). 2.3 A jelen vélemény szövegezésekor az EGSZB figyelembe vette az ökocímkerendszerben részt vevő illetékes testületek, európai érdekcsoportok és vállalkozások különböző hozzászó­ lásait is. Különösen hasznosnak bizonyultak e tekintetben azok a prezentációk, amelyeket a különböző vállalkozásoknak, környezetvédő NGO-knak és fogyasztói szervezeteknek az EGSZB székházában rendezett meghallgatáson részt vevő képvi­ selői tartottak. 3. 3.1

Általános megjegyzések A környezet állapota egyre növekvő aggodalmat kelt.

A modern termelési és fogyasztási minták ösztönzésére ugráss­ zerűen megnőtt az energia és az erőforrások iránti kereslet, melyek fenntarthatatlan módon kerülnek felhasználásra, veszélybe sodorva annak a célkitűzésnek az elérését, hogy enyhítsük az emberi tevékenységek környezetre, egészségre és természeti erőforrásokra kifejtett káros hatását. 3.2 A jelen gazdaságainak azzal a hatalmas kihívással kell szembenézniük, hogy a múlt hibáit kijavítva összeegyeztessék a környezeti fenntarthatóságot a gazdasági növekedéssel és a jóléttel. (1) HL C 296., 1997.9.29., 77. o. (2) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a környezet­ barát termelésről (2008/C 224/01), HL C 224/1., 2008.8.30.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

3.3 A gazdaságokat világszerte sújtó pénzügyi válságnak nem kellene tompítania az éghajlatváltozás hatásának enyhítésére és a környezet védelmére irányuló erőfeszítéseket, hanem épp ellen­ kezőleg, az ellátási lánc „zöld” megközelítését egy olyan kiindu­ lópontnak kellene tekinteni, melyet fokozatosan alkalmazni kellene valamennyi ipari ágazat esetében.

iv. a kritérium-meghatározás és a rendszerirányítás rendkívül bürokratikus folyamata;

3.4 A fenntartható fogyasztás és termelés ennek keretében maximalizálja a vállalkozások lehetőségeit arra, hogy a környe­ zeti kihívásokból gazdasági lehetőségeket kovácsoljanak, és előnyösebb üzletet kínál a fogyasztók számára.

v. a legnagyobb környezeti hatásokat okozó és a legnagyobb fejlődési potenciált magukban rejtő termékek és szolgáltatások kimaradása a jelenlegi termékcsoportokból;

3.5 A cél az, hogy egész életciklusukat tekintve jobb össze­ sített környezeti teljesítményt nyújtó termékeket kínáljunk, növeljük a jobb termékek és termelési technológiák iránti keres­ letet, és segítsük a fogyasztókat a tudatosabb választásban. 3.6 Mindezek fényében az EGSZB támogatja az „életciklusszemléleten” (1) alapuló, többszempontú, független szervezet által akkreditált ökocímkét, amely az ilyen irányú politikák egyik fontos összetevője lehet (2). 3.7 Az EGSZB határozottan helyesli azokat a kezdeményezé­ seket, amelyek egy olyan, fenntartható termelésre és fogyasz­ tásra irányuló közösségi politika kialakítását célozzák, amely a többi közösségi politikával teljes összhangban egy „zöld” piac megvalósítását tűzi ki célul, biztosítva, hogy e termékeknek és szolgáltatásoknak világos, közös kritériumoknak kelljen megfe­ lelniük, és hogy valamennyi tagállamban hozzáférhetőek legyenek. 3.8 Az ökocímkerendszer használatával szerzett eddigi tapasztalatok alapján indokoltnak tűnik változtatásokat végre­ hajtani a jelenleg hatályos rendeleten. A jelenleg hatályban lévő rendszer hiányosságai a következők címszavakban összegezhetők: i.

a rendszer lassú előrelépése;

ii.

a címke csekély ismertsége;

(1) Az életciklus-szemlélet azt a folyamatot jelöli, amelynek keretében maximálisan figyelembe veszik a termékek (áruk vagy szolgáltatások) teljes életciklusa során elfogyasztott erőforrásokat, illetve az ahhoz kapcsolódó minden környezeti és egészségügyi hatást, tekintetbe véve többek között a kitermelt erőforrásokat, a termelést, a felhasz­ nálást, a szállítást, az újrahasznosítást, a hulladékkezelést és a táro­ lást. E szemlélet segít kiküszöbölni, hogy a terhek – vagyis az hatások vagy az erőforrások felhasználása – „áthelyeződjenek” az egyes életciklus-szakaszok, földrajzi területek, környezeti vagy egész­ ségügyi problémakörök, például a klímaváltozás, a nyári szmog, a savas eső, az erőforrások kimerülése stb. között. Az egyes termék­ rendszerek életciklusához kapcsolódó input és output, illetve a lehet­ séges környezeti hatások összeállításának és kiértékelésének szabvá­ nyosított kvantitatív módszere az ún. életciklus-elemzés (Life Cycle Assessment, LCA) (ISO 14040 és a rákövetkező szabványok). (2) Az ökocímkerendszer jelentőségét már korábbi közösségi politikai dokumentumok is hangsúlyozták, például az integrált termékpoliti­ káról szóló európai bizottsági közlemény, illetve a 6. környezetvé­ delmi cselekvési program.

iii.

C 218/51

az ipar lassú reagálása a rendszerre;

vi.

a Közösségen belüli eltérő piaci feltételek;

vii.

az egyéb ökocímkézési rendszerek elszaporodása.

Az EGSZB a rendszer e gyengeségeiről a „Részletes megjegy­ zések” című részben fejti ki álláspontját, ahol áttekinti a rend­ szer tökéletesítésére irányuló bizottsági intézkedésjavaslatokat is.

3.9 Végezetül a közösségi ökocímkerendszer sikeres alkalma­ zása azért is bír igen nagy jelentőséggel, mert ez a fenntartha­ tóság céljának érdekében kialakított egyetlen termékhez kapcso­ lódó és keresletelvű önkéntes politikai eszköz.

4.

Részletes megjegyzések

4.1 A közösségi ökocímke önkéntes eszköz, és annak is kell maradnia. A rendszer éppen önkéntes jellegéből adódóan alkalmas rá, hogy igen magas és ambiciózus normákat állítson fel, amelyek kizárólag a kiváló környezeti teljesítményt nyújtó termékek és szolgáltatások népszerűsítését teszik lehetővé, a környezeti hatás csökkentésének igényét figyelmen kívül hagyó termékekét és szolgáltatásokét viszont nem.

Az ökocímke célja az, hogy specifikus környezetvédelmi tájé­ koztatást nyújtson a végső fogyasztóknak, megkönnyítve és tudatosabbá téve környezetvédelmi szempontú választásukat. Az EGSZB ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ökocímke nem válhat a hasonló funkciójú és teljesítményű termékek keres­ kedelme előtti újabb akadályok felállításának eszközévé vagy ürügyévé.

4.2 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a rendszer irányítása tökéletesítésre szorul. A rendszerbe beágyazódott bürokratikus folyamatokat ésszerűsíteni kell, lehetővé téve a rendszer üzlet­ szerűbb működését.

Más szóval: világosabban meg kell határozni, kinek mi a feladata.

C 218/52

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.3 Amennyire csak lehet, a nemzeti hatóságok szerepének elsősorban a rendelet megfelelő végrehajtására, illetve az európai bizottsági javaslattal összhangban történő piacfelügyeleti tevé­ kenységre kell korlátozódnia.

4.4 Le kell faragni a termékcsoportokra vonatkozó kritéri­ umok kidolgozásához, illetve az alkalmazási eljárásokhoz kapcsolódó bürokráciát, a magas szintű ambíciókból azonban nem szabad alábbadni.

Mindezek mellett az ökocímke-kritériumoknak garantálniuk kell azt is, hogy a virágos ökocímkével ellátott termékek nem veszé­ lyeztetik az egészséget, a biztonságot és az egyéb társadalmi aspektusokat sem.

4.5 Az EGSZB az egész belső piacra kiterjedő, világosabb kritériumokat és egységes minimumkövetelményeket szor­ galmaz az ökotermékek címkézésének tekintetében. Csak így biztosíthatjuk a korrektséget a zöldebb fogyasztói választások terén, az ellenőrzések EU-szintű egységességét, illetve a valóban zöld termékek szabad áramlását megkövetelő elv tiszteletben tartását. Fokozni kell az európai ökocímke (az európai virág) marketingjét, hogy a rendszer képes legyen a nemzeti és ágazati címkézési rendszerek mellett fennmaradni, amennyiben ezek a címkék is szilárd tudományos alapokon nyugszanak, és össz­ hangban állnak az európai szabályozási keret többi részével.

4.6 Mindezeken túlmenően a vegyi anyagokra vonatkozó kritériumoknak kockázatértékelésen kell alapulniuk.

A kívánatos és nem kívánatos vegyi anyagok kizárólag kocká­ zati besoroláson alapuló jegyzéke, amely nélkülöz mindenfajta tudományos, illetve jogi hivatkozást, igen gyakran zavart okoz, és diszkriminációt eredményez. Éppen ezért kérdéses, egyáltalán kell-e szerepelnie a címkén olyan kritériumoknak, mint a „veszé­ lyes anyagok” megjelölés: egy környezetvédelmi címke nem helyettesítheti az erre vonatkozó hivatalos közösségi jogszabá­ lyokat, például a 67/548/EGK (1) irányelvet.

4.7 Emellett az EGSZB úgy véli, az általános kritériumokat olykor helyi megfontolások is befolyásolták. Nem mindig mondható el, hogy éppen az egyes ökocímkéken szereplő, uniós vagy nemzeti szinten meghatározott jelenlegi kritériumok azok, amelyek a helyi viszonyokat tekintve valóban a legalacso­ nyabb szintű környezeti hatáshoz vezetnek.

2009.9.11.

Az EGSZB ezért olyan kritériumok kidolgozását támogatja, amelyeknek az egyes helyszíneken gyakorolt hatása nem mutat jelentős eltéréseket.

4.8 A kritériumokra vonatkozó dokumentumokat sokkal felhasználóbarátabbá kell tenni, szabványos formátumot adva azoknak. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az Európai Bizott­ ságnak kezdeményeznie kell egy szabványos, felhasználóbarát kritériumdokumentáció sablonjának kidolgozását, amely időt és erőforrásokat takarít meg a vállalkozásoknak és közbeszerző szerveknek, amikor az ökocímke-kritériumoknak megfelelő termékleírásokat készítenek.

4.9 Az Európai Bizottság úgy véli, hogy jelentős mértékben növelni kell a termékcsoportok, illetve az engedélyek számát, a legnagyobb környezeti hatással járó területekre összpontosítva, illetve azokra, ahol a legnagyobb a fejlődési potenciál.

Az EGSZB elvben üdvözli ezt az elgondolást, de úgy véli, az ökocímkerendszer alkalmazási területét nem lehet a végtelen­ ségig kiterjeszteni.

4.9.1 Számos európai iparág úgy érzi, nyomás nehezedik rá, hogy környezetvédelmi tájékoztatást nyújtson az érdekelt feleknek. E nyomás egyrészt az EU, másrészről az egyes tagál­ lamok részéről jön, amelyek sürgetik, hogy a termékek visel­ jenek címkét, vagy legalább valamilyen módon jelezzék környe­ zetbarát voltukat. Ezeknek az iparágaknak meg kell felelniük a fokozott tudatosság teremtette igénynek, valamint a szakmai felhasználók és a fogyasztók részéről a környezetvédelmi infor­ mációk iránt mutatkozó keresletnek. Az ökocímkézés koncep­ ciója (2) megfelelő eszköz azokon a piacokon, ahol a fogyasztók általában feltehetően tájékozatlanok vagy nem hozzáértők, és ahol a versengő termékek jól meg vannak határozva.

4.10 Az ökocímke sikeresebb működése mindenekelőtt a jelentősen nagyobb marketing-költségvetés függvénye, amely segíti a releváns információk terjesztését mind a vállalkozások, mind a fogyasztók körében.

4.10.1 Mint említettük, az ökocímkerendszer egyik hiányos­ sága a fogyasztói ismertség alacsony szintje.

A vízfelhasználás például Dél-Európában súlyosabb hatással jár, mint Észak-Európában.

Az átlagos fogyasztó vagy nincs tudatában az ökocímkerendszer létezésének, vagy pedig nem rendelkezik elegendő információval a címke odaítélésekor figyelembe vett paraméterekről. A fogyasztók környezettudatos választása így jelenleg nincsen megfelelő tájékoztató kampányokkal alátámasztva.

(1) A Tanács 67/548/EGK irányelve (1967. június 27.) a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről.

(2) Az európai ökocímke I. típusú ökocímke. Az ISO szerinti I. típusú ökocímke olyan ökocímke, amely megfelel az ISO 14024 szabvány előírásainak.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.10.2 Másrészről a vállalkozásokat is alaposabban tájékoz­ tatni kell az ökocímke használatához kapcsolódó előnyökről. Ez megerősítené a rendszer pozícióját, miközben időt és erőforrá­ sokat takarítana meg a vállalkozásoknak, amelyeknek nem kellene kutatni az információk után, hogy hogyan juthatnak hozzá az ökocímkéhez.

4.11 Az EGSZB továbbra is azon az állásponton van, hogy a rendszerben szereplő termékcsoportokra vonatkozó kritéri­ umok, illetve az eddig kiadott ökocímke-engedélyek számának alakulását nem kell negatívan értékelni, tekintettel a rendelet hatálybalépése óta eltelt rövid időszakra. A német „Kék angyalnak” (1977) és az „Északi Hattyúnak” (1989), melyek az érintett piacokon immár általánosan elismertek, és részben külföldön is teret nyertek, kezdetben hasonló csalódásokon és válságokon kellett keresztülmenniük. E címkék is csak lassan terjedtek el.

4.12 Az EGSZB meg van győződve arról is, hogy a nemzeti rendszerek kereskedelmi korlátozó hatását figyelembe véve a környezetvédelmi címkézés jövőjét csakis a közösségi rendszer megerősítése jelentheti. E cél elérése érdekében erőfeszítéseket kell tenni a nemzeti ökocímkerendszerek kritériumainak maxi­ mális harmonizálása érdekében.

5.

A rendeletre irányuló javaslat egyes cikkeihez fűzött megjegyzések

5.1 Ami az értékelési eljárást illeti, az EGSZB szerint a 7. cikk „gyorsított követelményállítási eljárásról” rendelkező (2) bekezdése lehetőséget adhat az uniós rendszer felhígítására, és a „kiskapukon” át történő bekerülésre. Alapvetően fontos, hogy az érintettek számára garantálva legyenek az ugyanolyan magas szintű átláthatósági normák és velük folytatott konzultáció.

5.2 Az élelmiszerek és italok (a gyógyszerészeti termékekkel és orvosi eszközökkel együtt) kívül esnek a jelenlegi 1980/2000/EK rendelet hatókörén, hogy elkerülhetők legyenek az esetleges konfliktusok a meglévő közösségi élelmiszerügyi jogszabályokkal, amelyek egyebek között részletesen szabá­ lyozzák az élelmiszerbiztonság, a higiénia és az élelmiszercímkézés kérdéseit.

5.3 Az Európai Bizottság most az ökocímke-rendelet hatá­ lyának kiterjesztését javasolja az élelmiszerek és az italok egy kis hányadára, nevezetesen a feldolgozott élelmiszerekre és a halá­

C 218/53

szati, illetve akvakultúra-termékekre. Az élelmiszerek és az italok többsége továbbra is kívül esne a rendelet hatályán (1).

5.4 Ezen túlmenően a 7. cikk (3) bekezdése és a 9. cikk (10) bekezdése szerint a feldolgozott élelmiszerek tekintetében az ökocímke „csak a termék feldolgozásának, szállításának vagy csoma­ golásának környezetvédelmi teljesítményére utal”. Másként fogal­ mazva az ilyen élelmiszerek és italok környezeti értékelése csak életciklusuk néhány korlátozott szakaszára vonatkozik, nevezetesen a feldolgozásra, a csomagolásra és a szállításra.

5.5 Az EGSZB két okból sem ért egyet ezzel a csupán egyes részletekre vonatkozó európai bizottsági javaslattal.

5.5.1 Először is az EGSZB aggódik amiatt, hogy az életcik­ luselv figyelmen kívül hagyása – amely elv az uniós ökocímkeszabályozás esetében éppoly alapvető, mint az életciklus-elem­ zésre vonatkozó valamennyi nemzetközi szabvány esetében – torz környezetvédelmi elemzést és következésképpen félrevezető fogyasztói tájékoztatást eredményez.

Számos tanulmány – köztük az Európai Bizottság megbízásából elkészített EIPRO, illetve IMPRO tanulmányok is – arra a követ­ keztetésre jutott, hogy az élelmiszertermékek és az italok kritikus környezeti hatásai egyrészről a mezőgazdasági termelés szakaszában, másrészről a fogyasztáskor állnak elő.

Éppen ezért kérdéses, helyes-e, hogy a környezeti értékelés kihagyja ezeket a rendkívül fontos életciklusszakaszokat.

5.5.2 Másodsorban nem érthető, hogyan eshet a feldolgozott élelmiszer a felülvizsgált ökocímkerendszer hatálya alá, miközben a friss élelmiszer kívül esik azon.

5.5.3 Az EGSZB attól tart, hogy az élelmiszerekre és italokra vonatkozó következetlen információknak ez az egyvelege megzavarhatja és félrevezetheti a fogyasztókat.

5.5.4 Az EGSZB szerint a valamennyi – friss és feldolgozott – élelmiszerre egyaránt vonatkozó ökocímke lenne az első lépés a valóban „zöld” ellátási lánc felé: az élelmiszer- és ital-előállí­ tásnak jelentős kihatása van a környezetre, amit az ökocímkekritériumok enyhíthetnek. (1) Az európai bizottsági javaslat 2. cikkében („Hatály”) a következő olvasható: „A 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikke értelmében vett élelmiszertermékek tekintetében ez a rendelet csak a feldolgozott élelmiszerekre, valamint a halászati és az akvakultúra-termékekre alkalmazandó”.

C 218/54

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

Emellett kereskedelmi szempontból az élelmiszertermékekre vonatkozó ökocímke elősegítené az ökocímkét viselő termékek szabad áramlását. Az ökocímke kritériumainak megfelelő globális szereplők képesek lesznek termékeik marketingjét biztosítani anélkül, hogy azt az európai ökocímke virágjelével párhuzamosan létező helyi ökocímkék odaítélése korlátozná. Az európai ökocímke megfelelő garanciát jelent majd az élelmiszer­ termékek környezeti teljesítményére – a helyi preferenciák megkérdőjelezése nélkül –, miközben az enyhe környezeti hatás EU-szintű normáját közvetíti. 5.5.5 A javaslatból nem derül ki egyértelműen, hogy az Európai Bizottság milyen típusú élelmiszereket kíván a rendelet hatálya alá vonni. A 178/2002/EK rendeletre a 2. cikk (2) bekezdésében történő utalás nem tisztázza ezt a kérdést, mivel itt nincs meghatározva, mi számít feldolgozott élelmi­ szernek. A feldolgozott és nem feldolgozott termékek meghatá­ rozását a 852/2004/EK rendelet és a 853/2004/EK rendelet tartalmazza. Továbbá az sem világos, hogy mi értendő „a halá­ szati és az akvakultúra-termékek” alatt. Az a komoly veszély fenyeget, hogy a jelenlegi javaslat rontja az európai ökocímke hitelességét, és nem tanácsos az élelmisze­ reknek a rendeletbe oly módon történő felvétele, ahogyan azt a jelenlegi tervezetváltozat javasolja. 5.5.6 Az ökológiai rendelet és az ökocímke-rendelet közötti viszony nem tűnik ésszerűnek. A 9. cikk (10) bekezdésében található megfogalmazás inkább zavart kelt majd a fogyasztók

2009.9.11.

körében, mintsem segítené őket a környezettudatos, ésszerű választásban. Fennáll annak a valós veszélye, hogy mindkét címke hitelessége gyengül majd. Nincs értelme például annak, hogy egy adott terméket (1) biocímkével és ökocímkével, (2) csak biocímkével vagy (3) csak ökocímkével lehessen ellátni, azzal a kiegészítéssel, hogy az ökocímke csak a feldolgozásra, csomagolásra és szállításra vonatkozik. 5.5.7 A 6. cikk (4) bekezdéséből kiderül, hogy az ökocímke kritériumainak megállapításakor figyelembe kell venni a környe­ zetet, és ezen belül az egészségvédelmi és biztonsági szempon­ tokat. Feltétlenül tisztázni kell, hogy a szóban forgó rendeletben mi értendő „egészség”alatt. Ez az élelmiszerek vonatkozásában egy egész sor, az egészséggel és táplálkozással összefüggő prob­ lémát vet fel, amelyekkel kapcsolatban konkrétan állást kell foglalni. Ide tartozik az a kérdés is, hogy milyen formát öltsön a fogyasztókkal folytatott kommunikáció. Ezeket a problémákat meg kell oldani, mielőtt állást lehetne foglalni azzal kapcsolatban, hogy az élelmiszerekre milyen módon vonatkozhat, vagy vonatkozhat-e egyáltalán az európai ökocímke. 5.5.8 A fentiek alapján az EGSZB úgy véli, hogy a csoma­ golást csak abban az esetben kell bevonni az ökocímke-kritéri­ umok hatályába, ha az az adott termékcsoportra nézve releváns: a csomagolás nem tekinthető „terméknek”, mivel nem kezelhető a tartalmát alkotó terméktől elszigetelten.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 26-án. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/55

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a fókatermékek kereskedelméről COM(2008) 469 végleges – 2008/0160(COD) (2009/C 218/12) 2008. szeptember 25-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 251. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a fókatermékek kereskedelméről” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2009. január 28-án elfogadta véleményét (Előadó: Pedro NARRO). Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2009. február 25–26-án tartott, 451. plenáris ülésen (a február 26-i ülésnapon) 95 szavazattal 59 ellenében, 30 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt. 1.

Következtetések

1.1 Az EGSZB kedvezően fogadja a fókatermékek kereskedel­ mének harmonizált szabályozására irányuló európai bizottsági kezdeményezést. A tevékenység a jelenlegi feltételek mellett nem fenntartható, és nemzetközi szinten alapvető változásokat kell sürgetni.

1.6 Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítse el az annak meghatározásához szükséges tanulmányokat, hogy az éghajlatváltozás milyen hatással járhat a faj megőrzése szem­ pontjából.

2. 1.2 Tekintettel arra, hogy a Szerződésben nincs az állatjóléti kérdéseket lefedő konkrét jogalap, az EGSZB helyesli, hogy a kérdés jogszabályi rendezéséhez az EKSz. 95. cikkét válasz­ tották, amely a belső piac töredezettségéről szól. A közösségi joggyakorlat szavatolja ennek a döntésnek a legitimitását.

1.3 Az EGSZB az eltérési rendszer életbe lépésének elhalasz­ tását javasolja, és azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság 2012ben adjon ki részletes jelentést a fókavadászattal kapcsolatos jogi szabályozás alakulásáról, amely alapul szolgálna ahhoz, hogy 2012-től esetleg engedélyezzék az eltéréseket.

1.4 Az új rendszer alkalmazásának első három évében a tilalomnak teljes körűnek kellene lennie, ez alól az egyetlen kivételt az „inuit” eszkimó nép által gyakorolt, létfenntartást célzó fókavadászat képezné.

1.5 A jogalkotási javaslatban foglalt intézkedések megvalósít­ hatósága érdekében elengedhetetlen, hogy az Európai Bizottság hatékony ellenőrzési rendszereket tudjon kiépíteni. Az ellen­ őrzést nem végezheti kizárólag a derogációt kérő állam. Az Európai Bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy a vonatkozó jogi rendelkezésekben foglaltak helyi alkalmazása megfelelő legyen.

Bevezetés

2.1 Az úszólábúakként ismert állatcsoportba összesen 33 fóka-, oroszlánfóka-, medvefóka-, elefántfóka- és rozmárfaj tartozik. Változó nagyságú emlősökről van szó, amelyek szapo­ rodás céljából nagy csoportokba gyűlnek, akár a szárazföldön, akár a jégen.

2.2 Bár a környezetvédő szervezetek (1) egyre sűrűbben hívják fel a figyelmet arra, hogy többek között az éghajlatvál­ tozás hatásai miatt erőteljesen csökken a fókapopuláció, a vadászszervezetek és azon államok kormányai, amelyek terü­ letén a fókák szaporodnak, tagadják, hogy a faj fennmaradását bármi fenyegetné, hangsúlyozva, hogy közel 15 millióra tehető a leölhető fókák száma. Az utóbbi években a fókavadászatot övező vita középpontjában az állatjóléti kérdések álltak, háttérbe szorítva a faj védelmével kapcsolatos szempontokat. Az EU-nak külön jogszabálya van a fókák védelmére (2).

2.3 Kereskedelmi fókavadászatot Kanadában, Grönlandon, Namíbiában, Norvégiában és Oroszországban folytatnak. Ezek az országok mind különböző jogszabályokat dolgoztak ki a fókavadászat szabályozására. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) elismerte, hogy nem állnak rendelkezésre megbízható adatok a fókapopulációkról és az évente leölt állatok számáról. Az egyes államok hatóságai által szolgáltatott adatok alapján évi közel 300 000 leölt egyeddel Kanada az első számú fókavadász ország. A kanadai kormány adatai (1) Az IFAW szakmai jelentése 2008/1. (2) Az 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelv.

C 218/56

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

szerint (1) 2008 folyamán 275 000 fókát öltek le, és ehhez összesen 17 000 engedélyt adtak ki. Kanadát – jelentősen lema­ radva – Grönland (2) és Namíbia (3) követi évi 160 000, illetve 80 000 leölt egyeddel.

2.4 Az Európai Unióban a fókák leölése és megnyúzása két tagállamban: Finnországban és Svédországban gyakorlat. Fóka­ termékeket ez Egyesült Királyságban (Skóciában) készítenek. Norvégiától és Kanadától eltérően a Közösség területén ez a tevékenység nem kereskedelmi jellegű, hanem kettős célja van: szabadidős tevékenység és a halevő állatfajok populációjának szabályozása.

2.5 A leölt fókák prémjéből bundát, zsírjából olajakat, húsából takarmányt, nemzőszervéből pedig afrodiziákumokat készítenek – ez utóbbi egyre keresettebb cikk Ázsiában.

2.6 A fókák leölésének többféle módja van. A leggyakrabban használt eszköz a puska és a hakapik (kalapácsalakban végződő csákányféle). Ez a hakapiknak nevezett szigonyfajta ránézésre primitív és ormótlan, de a szakértők szerint a fókák gyors elkábításának és megölésének leghatékonyabb eszköze.

2.7 Az EFSA 2007-ben kiadott szakvéleményében (4) kijelen­ tette, hogy „a fókákat gyorsan és hatékonyan is le lehet ölni anélkül, hogy az állatoknak szükségtelen fájdalmat vagy szenve­ dést okoznának”. Ugyanakkor elismeri, hogy a gyakorlatban az állatokat nem mindig humánusan és hatékonyan ölik le. A különféle nemzeti jogszabályok szabályozzák a hakapik haszná­ latának mértékét és módjait, valamint a puskák kaliberét és a lövedék sebességét.

3.

Az Európai Bizottság javaslatának összefoglalása

3.1 2006. szeptember 26-án az Európai Parlament nyilatko­ zatot (5) fogadott el, amelyben felkérte az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki jogalkotási javaslatokat két fókafajtából – a grönlandi fókából és hólyagos fókából – származó termékek behozatalának, kivitelének és értékesítésének szabályozására. A nyilatkozatban azt is kérte, hogy részesítsék különleges elbá­ násban a hagyományos inuit fókavadászatot.

3.2 Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése ajánlást foga­ dott el a fókavadászatról, amelyben tagjait arra sürgette, hogy tiltsák meg azokat a kegyetlen vadászati módszereket, amelyek nem garantálják, hogy az állat azonnal elpusztul. (1) Seals and sealing in Canada, Facts about seals 2008 [Fókák és fóka­ vadászat Kanadában. 2008-as adatok]. (2) Grönland autonóm kormánya, 2006. (3) EFSA-jelentés: Animal welfare aspects of the killing and skinning of seals [A fókák leölésének és megnyúzásának állatjóléti vonatkozásai], 2007. december. (4) Az EFSA 2007. december 6-i tudományos szakvéleménye, EFSA Journal (2007), 610., 122. o. (5) Az Európai Parlament 38/2006. sz. nyilatkozata.

2009.9.11.

3.3 Az elmúlt években Belgium, Hollandia és Szlovénia nemzeti szabályokat dolgozott ki a fókatermékek előállításának és forgalomba hozatalának betiltására. Más uniós tagállamok is úgy döntöttek, szabályozzák a kérdést, az ő nemzeti jogszabá­ lyaik jelenleg kidolgozás alatt állnak.

3.4 Az Európai Bizottság 2007 elején konzultációt kezdemé­ nyezett az érdekelt felekkel, ennek eredményeképpen született meg az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) tudomá­ nyos szakvéleménye (6). Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága 2008 áprilisában tanulmányt tett közzé a fóka­ termékek betiltásának lehetséges hatásairól.

3.5 Az Európai Bizottság 2008. július 23-án rendeletjavas­ latot tett közzé a fókatermékek kereskedelméről (7). Az ehhez választott jogalap az Európai Közösséget létrehozó szerződés 95. és 133. cikke. A 95. cikk a belső piac töredezettségével, a 133. cikk pedig a közös kereskedelempolitikával kapcsolatos. Az Európai Bíróság joggyakorlata határozta meg azokat a krité­ riumokat, melyek alapján a 95. cikkre jogalapként lehet hivat­ kozni.

3.6 Az Európai Bizottság rendeletjavaslata értelmében tilos a fókatermékek Közösségen belüli forgalomba hozatala, bevitele, kivitele és átszállítása. Ugyanakkor eltérési rendszert is létrehoz, amely a rendeletben foglalt állatjóléti feltételeknek való megfe­ lelés esetén lehetővé teszi az általános szabály alóli kivéte­ leket (8). A felsorolt feltételek célja annak biztosítása, hogy a fókák leölése vagy megnyúzása fájdalom, megpróbáltatás vagy másfajta szükségtelen szenvedés nélkül történjen.

3.7 Az Európai Bizottság automatikus mentességet biztosít az inuit közösség által létfenntartási formaként gyakorolt hagyo­ mányos fókavadászat számára. A későbbiekben végrehajtási jogszabályok határozzák meg a fókatermékek eredetének garan­ tálásához megfelelő intézkedéseket.

3.8 A tagállamok ötévente jelentésben számolnak be az Európai Bizottságnak a rendelet végrehajtása érdekében megho­ zott intézkedésekről.

4.

Általános megjegyzések

4.1 Az EGSZB nagy megelégedéssel fogadja a fókavadászat elfogadható módszereinek és a fókatermékek kereskedelmének harmonizált szabályozására irányuló európai bizottsági kezde­ ményezést. (6) Az EFSA 2007. december 6-i tudományos szakvéleménye, EFSA Journal (2007), 610., 122. o. (7) COM(2008) 469 végleges. (8) A rendeletjavaslat 4. cikkének (1) bekezdése.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.2 A rendeletjavaslat az állatjólétre összpontosít, és nem foglalkozik a faj megőrzésével kapcsolatos problémakörrel. Az európai környezetvédő szervezetek hangsúlyozták, hogy a jogszabályban szerepelniük kell a fajmegőrzés szempontjainak. Az Unió azonban határozott fajmegőrzéssel kapcsolatos jogsza­ bályokkal rendelkezik, valamint olyan, külön a fókák védelmét szolgáló eszközökkel, amelyek jól kiegészítik a javaslatban szereplő intézkedéseket.

4.3 Nyilvánvaló, hogy az éghajlatváltozás (különösképpen a sarki jégolvadás jelensége) közvetlenül érinti a fókák szaporodási és életfeltételeit. Ezért kérjük az Európai Bizottságot, hogy végezze el az idevonatkozó értékeléseket, és készítsen tanulmá­ nyokat annak érdekében, hogy valós adatok álljanak rendelke­ zésre az éghajlatváltozásnak a fókapopulációkra gyakorolt eset­ leges kedvezőtlen hatásairól, és szükség esetén vizsgálja felül a fajmegőrzéssel kapcsolatos közösségi eszközöket, illetve fogadjon el újakat.

4.4 Az Európai Közösséget létrehozó Szerződés nem tartalmaz külön jogalapot az állatjóléttel kapcsolatos kérdések uniós szabályozására. A konkrét jogalap hiánya miatt az EU más, de a kérdés kezelése szempontjából ugyanilyen legitim jogalapokhoz kénytelen folyamodni. Ebben az esetben a „belső piac töredezettségéről” szóló, vitatott 95. cikk teszi lehetővé az EU számára, hogy a közösségi joggyakorlatban „általános érdeknek” minősített állatjóléthez kapcsolódó jogszabályokat harmonizálja. Az EGSZB a macska- és kutyaprémről szóló véle­ ményében (1) jelezte, hogy elfogadja a fent említett jogalapot az állatjóléttel kapcsolatos jogszabályok meghozatalához, és hang­ súlyozta, hogy az megfelel a Kereskedelmi Világszervezet kere­ tében kidolgozott kereskedelmi szabályoknak.

4.5 A terület közösségi ellenőrzésének hiánya, az (EFSA által hivatalosan elismert) adathiány és a mögöttes gazdasági érdek megnehezítik azt, hogy valós és torzítatlan képet kapjunk az Unión kívüli fókavadászatról. Azok az esetleges jogszabálymódosítások, amelyeket a fókavadászatot folytató országokban az új közösségi kritériumokhoz való igazodás érdekében végeznek, a gyakorlatban nem feltétlenül eredményeznek jelentős javulást a fókák leölésének körülményeiben.

4.6 Az utólagos eltérések rendszerével kiegészített általános tilalom újdonságnak számít, amely hasznos precedensként szol­ gálhat a jövőbeli közösségi jogalkotási eljárások számára. Ezért az EGSZB nem utasítja el teljes mértékben a közösségi eltérési rendszert, azonban életbe lépésének elhalasztását kéri oly módon, hogy a rendelet alkalmazásának első három évében a tilalom teljes körű legyen, és kivételt kizárólag az inuit közösség élvezzen, amelynek létfenntartása függ a fókavadászattól. A halasztás lehetőséget kínálna az EU-nak egy, a jelenlegi javas­ latban foglalt általános rendszernél részletesebb és szigorúbb eltérési rendszer technikai kidolgozására, megkönnyítené az (1) HL C 168., 2007.7.20., 42. o.

C 218/57

ellenőrzéseket, és új kritériumokkal járulna hozzá az eltérések esetleges engedélyezésének elbírálásához.

4.7 A fókavadászatról szóló nemzeti jogszabályokban, a gyakorlati alkalmazásban és az ellenőrzési mechanizmusokban bekövetkezett változásokról szóló közösségi jelentés 2012-es megjelentetése igen hasznos volna az uniós hatóság számára ahhoz, hogy attól kezdve értékelhesse az elért eredményeket és az eltérések esetleges engedélyezését. Az adatok hiánya nagyobb közösségi erőfeszítéseket indokol az idevonatkozó és szükséges adatok összegyűjtésére.

4.8 Az EGSZB azt szeretné, ha az Európai Bizottság jogal­ kotási javaslata valódi ösztönzést jelentene a fókavadászatot folytató országok számára ahhoz, hogy módosítsák jogszabálya­ ikat és gyakorlataikat úgy, hogy „humánusabb” fókaleölési módszereke térnek át. A fókák leölése tekintetében a jelenlegi helyzet tarthatatlan, és ösztönözni kell a szükséges változásokat, elismerve ugyanakkor, hogy ezen a területen az EU korlátozott jogkörökkel rendelkezik.

4.9 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a fókavadászatra vonat­ kozó új jogszabály széles körű alkalmazásának és eredményes­ ségének biztosítása érdekében a tagállamoknak hatékony, vissza­ tartó erejű és arányos szankciókat tartalmazó rendszert kellene elfogadniuk. Egy hatékony szankciórendszer hozzájárulna a belső piac megerősítéséhez és a fogyasztók védelméhez.

5.

Részletes megjegyzések

5.1 Annak ellenére, hogy a rendeletjavaslat nem tárgyalja a fókavadászat indokoltságának kérdését, az EGSZB helyénva­ lónak tartja, hogy szót ejtsen a témáról szóló vitában gyakran visszatérő egyes kérdésekről. Először is egyértelműen le kell szögezni, hogy a fókavadászat nem sorolható a halászati tevé­ kenységek közé, hanem emlősök leölésének számít. Másodszor kérdéses, hogy a fókák okolhatók-e a tengeri erőforrások, konk­ rétan a tőkehalrajok megcsappanásáért. Egyetlen tudományos tanulmány sem tudta bizonyítani ezt a tézist, mégis egyes országok ezzel próbálják igazolni a fókavadászatot. A tengeri ökoszisztéma összetettsége eleve kizárja, hogy minden kétséget kizáró kijelentéseket tegyünk erről a kérdésről.

5.2 Az Európai Bizottság javaslatában nem tesz különbséget a nagy- és a kisléptékű fókavadászat között. Figyelembe véve, hogy a javaslat végső soron az állatjólét elveinek érvényesülését célozza, az Európai Bizottság megközelítése indokolt. A kislép­ tékű fókavadászatot folytató európai országok számára beveze­ tett kivételek azonban az állatjólét szempontjából nem igazol­ hatók, így ezek a javaslat egészének nemzetközi legitimitását megkérdőjelezhetik.

C 218/58

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

5.3 Ennek a területnek az ellenőrzése különösen nehéz és összetett, és igen kedvezőtlen éghajlati körülmények között történik. Az ellenőrzések során meg kell határozni a leölt állatok tényleges számát és azt, hogy a helyszínen mennyire tartják be az idevonatkozó jogi rendelkezéseket. Első ránézésre úgy tűnik, hogy a teljes egészében az eltérést kérelmező ország által kezelt ellenőrzési rendszer nem a legjobb módja az ellen­ őrzés függetlenségének biztosítására. Az Uniónak szakértői csoportot kellene felállítania a derogációt kérő országokban történő helyszíni ellenőrzések elvégzésére. Az európai ellen­ őrcsoport költségeit annak az országnak kellene állnia, amely exportálni szeretné termékeit a közösségi piacra. Ily módon az EU több információhoz jutna a tanúsítási és címkézési rendszer eredményességének elbírálásához. 5.4 A tanúsítási rendszer és a fakultatív címkézés bevezetése az eltérést kérelmező országokban válasz az uniós polgárok többször kinyilvánított és az Európai Bizottság által folytatott nyilvános konzultációban is megjelenő kérésére. A tanúsítással és a címkézéssel kapcsolatos kezdeményezéseket mindenképpen a fókatermékek kereskedelmének betiltására vonatkozó általános

2009.9.11.

intézkedéseknek kell kísérniük. Ellenkező esetben kétséges, hogy el lehet-e érni az Európai Bizottság által a javaslatban szorgal­ mazott állatjóléti célkitűzéseket.

5.5 A tanúsítási követelményeket a tanúsítási és címkézési feltételek pontos meghatározása céljából a rendelethez tartozó végrehajtási jogszabályokban kell kifejteni. Korábban az ezen a területen tapasztalható pontatlanság pontatlan címkézéshez vezetett, ami pedig zavart és a fogyasztók megtévesztését ered­ ményezte. A piacon gyakran találunk fókatermékeket tartalmazó termékeket, amelyek címkéjén „tengeri élőlényekből készült olaj” vagy „halolaj” szerepel. Az ilyen termékek címkéin minden­ képpen fel kell tüntetni nemcsak az elkészítésükhöz felhasznált fókafaj nevét, hanem azt is, hogy az állat honnan származik.

5.6 Az eltérések engedélyezési eljárásában az Európai Bizottság munkáját segítő bizottságnak elő kellene segítenie az eljárásban érintett összes szervezet és szereplő részvételét.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 26-án. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/59

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről COM(2008) 402 végleges – 2008/0154 (COD) (2009/C 218/13) 2008. szeptember 11-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 175. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

„Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről”

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció véleményét 2009. január 28-án elfogadta. (Előadó: Antonello PEZZINI).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25–26-án tartott, 451. plenáris ülésén (a február 25-i ülésnapon) 166 szavazattal 5 ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Következtetések és ajánlások

1.1 Az EGSZB úgy véli, a Közösségi Környezetvédelmi Veze­ tési és Hitelesítési Rendszer (EMAS) felülvizsgálata értékes alkalom lehet arra, hogy új lendületet adjunk ezen önkéntes közösségi rendszernek, egyúttal biztosítva, hogy végleg megszi­ lárduljon mint a szervezetek, termelési módok és termék-élet­ ciklusok – a környezetvédelmi politika egyéb eszközeihez töké­ letesen illeszkedõ – kiválósági normája és kommunikációs, illetve marketing eszköze.

1.2 Az EGSZB a javasolt új szabályozást még mindig túl bonyolultnak tartja, és úgy véli, további kreatív erőfeszítésekre van szükség a megfelelő feltételek megteremtése érdekében, hogy a piac valóban elismerje, az EMAS-rendszer milyen hozzá­ adott értéket jelent a környezetvédelmi kiválóság területén, hogy célkitűzéséhez mérten kiváló költség/haszon arányt kínál, külö­ nösen a kisméretű szervezeteknek és vállalkozásoknak, és hogy valódi nemzetközi értéket képvisel, az eljárások és a még mindig rendkívül magas technikai és adminisztratív költségek csökken­ tése mellett.

1.3 Az EGSZB szerint komoly előrelépést jelenthetne, ha közösségi szinten sikerülne tudatosítani, milyen kötelezett­ ségekkel és költségekkel jár a különböző környezetvédelmi célú jogszabályok alkalmazása az ipari felhasználók részére, illetve milyen előnyökkel és adómentességekkel járhat az EMAS-rendszer alkalmazása.

1.3.1 Rendkívül fontos tehát, hogy a döntéshozói és ellen­ őrzési jogosítványokkal rendelkező közhatóságok pozitív kultúrát alakítsanak ki e téren.

1.4 Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a szervezeteket – külö­ nösen a kisméretűeket – ösztönözni kell az EMAS-rendszerben való részvételre, megkönnyítve számukra az információhoz, a meglévő finanszírozásokhoz és a közintézményekhez való hozzáférést; mégpedig nemcsak technikai jellegű támogató intézkedések kialakításával vagy előmozdításával, hanem az eljá­ rások és mechanizmusok leegyszerűsítésével, valamint a felvétel és az adminisztráció díjainak és technikai költségeinek csökken­ tésével is.

1.5 Az EGSZB szerint az EMAS-rendszernek valódi „kiváló­ sági normává” és a környezeti minőség garanciájává kell fejlődnie, a termékek fokozottabb értékesítésével egyetemben, megfelelően szem előtt tartva az ökocímkézésre vonatkozó szabályozással való kapcsolatokat.

1.6 Az EGSZB határozottan támogatja az EMAS-rendszerben önkéntes alapon részt vevő szervezetek és vállalkozások kifeje­ zett felelősségvállalását, valamint a kötelezettségekben és ellen­ őrzésekben, illetve a rendszerből adódó esetleges előnyökben való egyéni részvételét a dolgozók széles körű bevonása mellett; ezért ellenzi, hogy az egyes alanyoknak bármilyen formában kollektív felelősséget kelljen viselniük a mások nevében és tette­ iért; ezzel szemben támogatni kellene az EMAS-rendszer megva­ lósítását előmozdító és megkönnyítő csoportosulásokat és háló­ zatokat, határokon átnyúló formációkat.

1.7 Az EGSZB – az EMAS-rendszer ösztönzése érdekében – hangsúlyozza az érintett szereplők közösségi, nemzeti és regio­ nális szintű, folyamatos és módszeres bevonásának fontosságát, amely létfontosságú feltétele annak, hogy jól meghatározott, proaktív, nem pedig represszív jellegű intézkedések révén sike­ rüljön megvalósítani az EMAS-rendszer valamennyi környezet­ védelmi célkitűzését.

C 218/60

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

1.8 Az EGSZB azt szeretné, hogy az Európai Bizottság hatá­ rozzon meg egy sor kulcsfontosságú mutatót, melyek pl. a következő tényezőkhöz kapcsolódnak: — energiahatékonyság és -megtakarítás, — a talaj használata és védelme,

2009.9.11.

és melyekhez illeszkednie kell, elkerülve az átfedéseket és a kettős eljárásokat. 1.11 Az EGSZB szilárd meggyőződése, hogy a megfelelő kiválósági arculattal és tartalmakkal terjesztett és támogatott EMAS tanúsítási rendszer jelentősen hozzájárul: — a munkavállalók, vállalkozók és polgárok környezeti prob­ lémákkal kapcsolatos kultúrájának javításához,

— vizek és levegő, — a fenntartható termelés elősegítéséhez, — káros kibocsátások, — a fenntartható kereskedelem támogatásához, — a hulladék feldolgozása, — a fenntartható fogyasztás ösztönzéséhez. — a biológiai sokféleség fenntartása. E mutatókat egy megerősített, de felhasználóbarát rendszer kere­ tében kellene bevezetni, amely korlátozott környezetvédelmi beszámolási költségekkel jár.

1.12 Az EGSZB ezzel kapcsolatban fontosnak tartja, hogy jobban értékeljék az EMAS jelölést használó vállalkozások szerepét az európai egységes piacon az ügyfelek és a beszállítók láncában történő népszerűsítés és elfogadtatás során, kedvező folyamatot indítva be a kultúra és a fenntartható fejlődés gyakorlata tekintetében.

1.8.1 Az EGSZB szerint a szervezetekre alkalmazandó admi­ nisztratív egyszerűsítés kritériumainak meghatározásakor köte­ lezni kellett volna a tagállamokat, hogy az EMAS minősítésű létesítményeket mentsék fel az EMAS-nyilatkozaton túli, utólagos környezetvédelmi előírások alól, melyek fenntartása olykor felesleges zaklatás jellegét ölti, és a bürokrácia tehetetlen­ ségének folyománya.

1.13 Az EGSZB hangsúlyozza az EMAS tanúsítási folyamat jelentőségét, mely rendszerhez saját maga is csatlakozott, és arra ösztönzi a többi európai intézményt, hogy cselekedjenek hason­ lóképpen, követendő példát nyújtva ezzel. 2.

1.8.2 Mivel az EMAS minősítési rendszer részét képező eljá­ rások a környezet iránti – minden aspektusra kiterjedő – foko­ zott odafigyelést célozzák, az EMAS minősítési rendszerbe való felvétel költségeit el kellene törölni, főként azon szervezetek esetében, amelyek jelentős környezeti hatással rendelkező terü­ leteken működnek (1), ahol a termelő és gyártó rendszer maxi­ málisan kiaknázza a környezetet. 1.9 Az EGSZB fontosnak tartja az EMAS rendszer megfele­ lőbb előmozdítását és erőteljesebb támogatását mind a közös­ ségi szinten, a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) (2) beindításán, illetve az EBB és a strukturális alapok felhasználásán keresztül; mind pedig a nemzeti szinten, a közbe­ szerzések, az adórendszer, a nyilvántartásba vételi és engedélye­ zési eljárások terén nyújtott kedvezmények, valamint a vissza­ forgatott nyereség adómentessége formájában.

Bevezetés

2.1 Az önkéntes eszközök kialakítását a közösségi környe­ zetvédelmi politika fontos összetevőjeként kell kezelni, az Európai Bizottság ugyanakkor elismeri, hogy „ezek az eszközök komoly lehetőségeket rejtenek magukban, de még nincsenek teljesen kibontakoztatva” (3). 2.2 Az önkéntes eszközök a környezetvédelem területén jelentős előnyöket kínálhatnak, amennyiben: — lehetővé teszik „a vállalatok társadalmi felelősségéhez” kapcsolódó értékek megvalósítását, — implicit módon elismerik a vállalkozások, illetve szervezetek között meglévő különbségeket,

1.10 Az EGSZB kéri, hogy a javasolt jogszabály döntő részben maradjon koherens a környezetvédelmi politika normá­ inak és eszközeinek összességével, melyekkel együtt kell léteznie

— igen nagy rugalmasságot biztosítanak a vállalkozások és a szervezetek számára céljaik megvalósítása terén,

(1) Például azokon a területeken, ahol az ipari GVA (bruttó hozzáadott érték) 10(?) %-kal meghaladja a közösségi tagállamok átlagát. Olasz­ országban például a 100 NUTS III szintű tartományból 16 esetében az ipari GVA meghaladja a 35 %-ot. Mindeközben a nemzeti, illetve közösségi átlag 22 % (forrás: EUROSTAT). (2) Elsősorban az első tengelyre gondolunk: a vállalkozókészségre.

— csökkentik a jogszabályoknak való megfelelés költségeinek végösszegét, (3) Ld. COM(2007) 225 végleges. A hatodik közösségi környezetvé­ delmi cselekvési program félidős értékelése.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/61

— egyszerűsítik az eljárásokat, és kikapcsolják az adminiszt­ ráció aspektusát, nem hozva létre vagy írva elő újabb komplex, önjáró irányítási és ellenőrzési rendszereket,

— a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkenté­ séről szóló (IPPC) irányelv,

— technológiai innovációra ösztönzik a vállalkozásokat és szer­ vezeteket, pozitív hatást fejtve ki a környezetre, és optimá­ lisan befolyásolva a versenyt,

— a kibocsátás-kereskedelemről szóló irányelv,

— a Seveso II irányelv, — világos arculatot és üzenetet közvetítenek a piac, a közha­ tóságok és a polgárok irányába,

— Csökkentik, illetve kiküszöbölik az egyéb közösségi, illetve nemzeti adminisztrációs költségeket és kötelezettségeket,

— a nemzetközi piacokon is elfogadott pozitív értéket képvi­ selnek.

2.3 Az Unió által kidolgozott, bevezetett és tökéletesített önkéntes eszközök között az EMAS rendszeren kívül meg kell említeni még a közösségi ökocímkét (4), a „környezetvédelmi terméknyilatkozatot” (Environmental Product Declaration – EPD), az „életciklus-elemzést” (Life Cycle Assessment – LCA), a „zöld” közbeszerzéseket (Green public procurement – GPP) (5), az Energy Star (6) címkézési rendszert, az önkéntes megállapo­ dásokat (7), az Agenda 21 programot, és az EN ISO 14001 szabványt.

2.4 A környezetvédelmi politika egyéb eszközeivel mutat­ kozó szinergiák mindig is jelentős értékűnek bizonyultak: ilyen például az ISO 14001 szabvány (8) szerinti környezetirá­ nyítási rendszer – 35 000 tanúsítvánnyal, amely a vállalatok csúcsvezetőségének alapvető kötelezettségvállalásán alapul, hogy vállalatuk megfelel a jogszabályoknak, folyamatos korsze­ rűsítésre törekszik és megelőző intézkedéseket hoz a környezet­ szennyezés ellen.

2.5 A fenntartható fogyasztásra, termelésre és iparpolitikára irányuló cselekvési terv (9) – melyről az EGSZB jelenleg szöve­ gezi meg véleményét – az EMAS-rendszert az alábbi eszkö­ zökkel szinergikus eszközként mutatja be:

— az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezéséről szóló 2005/32/EK irányelv, valamint az EPD és LCA környe­ zetirányítási rendszerekbe tartozó (10) termékekre vonatkozó specifikus követelményeket meghatározó ágazati irányelvek.

2.6 Az EGSZB 1992 óta hangoztatja, hogy a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS) fontos ösztönző és előmozdító szerepet játszik a környezetvédelemben, helyeselve a környezetvédelem előmozdítását szolgáló rendszert, nevezetesen azt várva tőle, hogy a vállalaton belüli szervezési eszközök, a pontosságot ösztönző intézkedések, illetve megfe­ lelőbb és szélesebb körű tájékoztatás révén szolgálja a környe­ zetvédelmi célkitűzéseket (11), melyek valamennyi munkavállaló bevonását feltételezik.

2.7 Az 1993-as rendelet helyébe lépő 2001. március 19-i, 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet a tanúsítás lehetőségét valamennyi létesítményre kiterjesztette, az előző rendelet felülvizsgálatát „az önkéntes eszközöket és a különböző szereplőkre a fenntartható fejlődés előmozdítása terén háruló felelősséget fokozottan hangsúlyozó közösségi környezetvé­ delmi politika fejleményeire” alapozva (12). A felülvizsgálat kapcsán az EGSZB sem mulasztott el véleményt nyilvánítani, pozitívan ítélve meg azt (13).

2.8 Az EGSZB az EMAS-rendszer alkotóelemei közül ismé­ telten kiemelt hangsúlyt helyezett a következőkre:

— a rendszer önkéntes jellegére,

— ökocímke, (4) Ld. a 880/92/EK tanácsi rendeletet és az 1980/2000/EK rendeletet. (5) Ld.: A Bizottság közleménye – Környezetvédelmi szemléletű közbe­ szerzés, COM(2008) 400 végleges, és 2004/18/EK irányelv, illetve 2004/15/EK irányelv. (6) Ld. a 106/2008/EK rendeletet (2008. január 15.) az irodai berende­ zésekről, miközben az Energy Star fakultatív címke. (7) Lásd COM(2002)412 végleges. A közlemény meghatározza, milyen minimális követelményeket kell betartaniuk az önkéntes megállapo­ dásoknak, hogy közösségi érdekűnek minősülhessenek. (8) A szabvány 1996-os változatának felülvizsgálatára 2004-ben került sor. Az új EN ISO 14001 számú verzió jelentős javításokat és módosításokat tartalmaz. (9) Ld. COM(2008) 397 végleges.

— a környezetvédelem terén való felelősségmegosztásra,

— a folyamatos és hatékony környezetirányításra, (10) LCA (Life Cycle Assessment) rendszer: a termékek életciklusának elem­ zése; EPD (Environmental Product Declaration) rendszer: környezetvé­ delmi terméknyilatkozat. (11) HL C 332, 1992.12.16., 44. o. (12) HL C 209, 1999.7.22., 14. o. (13) Lásd a 3. lábjegyzetet.

C 218/62

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

— a hiteles és átlátható eredményekre,

— a rendszer komplementer jellegére a környezetvédelmi poli­ tika egyéb eszközeivel a fenntartható fejlődés előmozdítá­ sának keretein belül,

— a vállalati dolgozók, a szervezetek, a közigazgatási szervek és a polgárok lehető legszélesebb körű bevonására.

2.9 Az EMAS-rendszer segítségével megvalósítható további célkitűzések közül a következők emelhetők ki:

— a költségek csökkenése, különösen az ellátás területén, az alapanyag-megtakarítás és a kisebb energia- és vízfogyasztás révén,

2009.9.11.

— az önkéntes rendszer pozitív környezeti hatásának növelése, javítva az EMAS-rendszerben résztvevő szervezetek szolgál­ tatásait, és fokozva a rendszer elterjedését,

— a szervezetek azon kötelezettségének szigorítása, hogy betar­ tanak minden alkalmazandó környezetvédelmi jogszabályt, és bizonyos kulcsfontosságú mutatókra alapozott jelentés­ eket tesznek közzé saját környezetvédelmi szolgáltatásaikról,

— az akkreditációs és ellenőrzési eljárások harmonizálása,

— az önkéntes alkalmazás földrajzi hatókörének kiterjesztése a harmadik országok szervezeteire,

— az adminisztratív költségek csökkentése és a felvételi eljá­ rások leegyszerűsítése, — a munkavállalókat fenyegető kockázatok csökkenése, mely a vállalkozók és a beruházók iránti nagyobb nyíltság és bizalom potenciális előnyeivel párosulhat,

— a versenyképességre kifejtett esetleges pozitív hatások, tekin­ tettel a fogyasztók és a piac általi nagyobb elfogadottságra, valamint a tanúsítvánnyal rendelkező termékek iránti növekvő keresletre,

— az állami megrendelések piacának bővülése, nevezetesen a környezetvédelmi kiválóság specifikus technológiáinak köszönhetően,

— a munkavállalók fokozott kötődése és részvétele a szervezet fejlesztésében közép-, illetve hosszú távon,

— a hitelezési rendszer fokozott figyelme, illetve privilegizált csatornák a finanszírozási kérelmek benyújtására, elsősorban hitelszövetkezetek és garanciarendszerek révén.

2.10 Az EGSZB tehát pozitívnak ítéli az Európai Bizottság kezdeményezését, amely felül kívánja vizsgálni az EMAS rend­ szerben való önkéntes részvételt szabályozó jelenlegi jogszabá­ lyokat, a rendszerben rejlő potenciál maradéktalan kiaknázására törekedve.

3.

Az Európai Bizottság javaslata

3.1 A Közösségi Környezetvédelmi Vezetési és Hitelesítési Rendszer (EMAS) felülvizsgálatára irányuló javaslat a 761/2001/EK rendelet, a 2001/681/EK határozat és a 2006/193/EK határozat helyébe lépő új rendelettel a következő törekvéseket célozza:

— a kkv-k regisztrációs díjainak csökkentése,

— eltérések bevezetése, különösen megújításának területén,

az

EMAS-regisztráció

— a tagállami ösztönző intézkedések – pl. adókedvezmények – lehetőségének tanulmányozása,

— az EMAS logó használatára vonatkozó szabályok egyszerű­ sítése,

— az EMAS rendszer népszerűsítése, közösségi és nemzeti szintű tájékoztató kampányok, valamint egyéb intézkedések – pl. az EMAS-díj létrehozása – révén,

— a bevált környezetirányítási gyakorlatok kézikönyvének kidolgozása.

4.

Általános megjegyzések

4.1 Az EGSZB úgy véli, a Közösségi Környezetvédelmi Veze­ tési és Hitelesítési Rendszer (EMAS) felülvizsgálata értékes alkalom lehet arra, hogy új lendületet adjunk ezen önkéntes közösségi rendszernek, egyúttal biztosítva, hogy végleg megszi­ lárduljon, mint a szervezetek, termelési módok és termék-élet­ ciklusok – a környezetvédelmi politika egyéb eszközeihez töké­ letesen illeszkedő – kiválósági normája és kommunikációs, illetve marketing eszköze.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.2 Az EGSZB a javasolt új intézkedéssort még mindig túl bonyolultnak tartja, és úgy véli, további kreatív erőfeszítésekre van szükség a megfelelő feltételek megteremtése érdekében, hogy a piaci mechanizmusok valóban elismerjék, milyen hozzá­ adott értéket jelent az EMAS rendszer a környezetvédelmi kivá­ lóság területén, illetve hogy a közhatóságok leegyszerűsítsék az adminisztrációs környezetet, támogassák a környezetbarát termék-tervezést, újfajta védelmet nyújtva, elsősorban a kkvknak.

C 218/63

közintézményekhez és a „zöld” közbeszerzésekhez való hozzá­ férést; mégpedig nemcsak technikai jellegű támogató intézke­ dések kialakításával vagy előmozdításával, hanem az eljárások és mechanizmusok leegyszerűsítésével, valamint a felvétel, a regisztráció és az adminisztráció díjainak és technikai költsége­ inek csökkentésével is.

4.6.1 Az EGSZB szerint az Európai Bizottság javaslata e tekintetben még nem kielégítő. 4.3 Az EGSZB a javasolt jogszabály, illetve a környezetvé­ delmi politika normái és eszközei nagyobb fokú koordinálását sürgeti, elkerülve az átfedéseket és a kettős eljárásokat.

4.3.1 Az EGSZB kéri, hogy új preambulumbekezdéssel egészüljön ki a javasolt rendelet, mely meghatározza azokat az irányelveket és rendeleteket, amelyek esetében az EMASregisztrációt érvényesnek kell elfogadni a mellékelten jelzett kötelezettségek teljesítéséhez, anélkül, hogy felesleges többlet­ költségek és -terhek jelentkeznének a szervezetek és a vállalko­ zások számára.

4.7 Az EGSZB szerint az EMAS rendszer értékeléséhez és irányításához, illetve a rendszerbe való felvételhez kapcsolódó különböző költségeknek jóval kisebbeknek kellene lenniük, különösen a kevésbé tőkeerős résztvevők esetében, mely utób­ biak megfelelő finanszírozásban részesülhetnének az EBB és/vagy az Európai Regionális Fejlesztési Alap részéről az Inno­ vációs és Versenyképességi Keretprogram (CIP) megvalósítható­ sági projektjei keretében.

4.7.1 A jelentős ipari fejlődési dinamikát mutató, illetve erőteljes környezeti hatással járó területeken tevékenykedő szer­ vezeteket ingyenes felvételi lehetőséggel és leegyszerűsített admi­ nisztratív eljárásokkal kellene ösztönözni az EMAS rendszerben való részvételre (14), az ellenőrzés és a nyomon követés tech­ nikai fázisainak változatlanul hagyása mellett.

4.4 Az EGSZB hangsúlyozza az érintett szereplők közösségi, nemzeti és regionális szintű, folyamatos és módszeres bevoná­ sának fontosságát, amely létfontosságú feltétele bármilyen környezeti célkitűzés megvalósításának. E részvételnek vala­ mennyi döntési folyamat elejétől a végéig tartó, általános konszenzuson kell nyugodnia, amely az adminisztráció, a válla­ latok, szakszervezetek, ágazati vagy fogyasztói szervezetek és a résztvevő polgárok képzésének és oktatásának minden lehet­ séges eszközét kiaknázza.

4.8 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EMAS-rendszernek valódi kiválósági normává kell válnia a szervezetek és vállalko­ zások körében, a termékek fokozottabb érvényesítése érdekében a belső és a nemzetközi piacon, megfelelően szem előtt tartva az ökocímkézésre vonatkozó szabályozással való kapcsolatokat.

4.4.1 Az EGSZB szerint, ha a szereplők magukévá teszik a környezeti dimenziót mint értéket, és támogatják a környezet­ védelmi fellépéseket, a magatartásformák fenntarthatóbb termékek és modellek irányába fognak elmozdulni.

4.9 Az EGSZB támogatja a szervezetek és vállalkozások kife­ jezett egyéni felelősségvállalását az EMAS-rendszerben való önkéntes részvétel érdekében, a kötelezettségek és ellenőrzések tekintetében éppúgy, mint a rendszerből adódó esetleges előnyök esetében.

4.5 Ezért az EGSZB szerint célzott tájékoztatási és kommu­ nikációs kampányt kell indítani az EMAS rendszerről az érdekelt felek különböző kategóriái körében, a központi, illetve külső közhatóságok vezetőitől a kisméretű szervezeteken és vállalko­ zásokon keresztül a polgárokig, a fogyasztókig és a különböző szintű oktatási rendszerekig.

4.6 A szervezeteket – különösen a kisméretűeket – ösztö­ nözni kell az EMAS rendszerben való részvételre, megkönnyítve számukra az információhoz, a meglévő finanszírozásokhoz, a

4.10 Az EGSZB ugyanakkor határozottan ellenzi az egyes szervek bármilyen formában való kollektív felelősségre vonását az általa összefogott más alanyok nevében és tetteiért, mivel az ilyen típusú eljárás csökkentheti a kiválósági norma szintjét, mely az EMAS rendszer fő törekvése, viszont ösztönözni kellene a klaszterek és hálózatok, például a határokon átnyúló formá­ ciók azon tevékenységeit, melyek az EMAS-rendszer megvalósí­ tásának előmozdítására és megkönnyítésére irányulnak. (14) Például – ahol nem szükséges – a környezetvédelmi beszámolók egy évről három évre való kitolása; az érintett szervezetek felmen­ tése a helyi közösségek Higiéniai és Biztonsági Hivatala által megkö­ vetelt bevallási kötelezettségek alól, a balesetvédelmi szervezeteknek fizetendő díjak csökkentése.

C 218/64

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.11 Az EGSZB lényegesnek tartja egy sor kulcsfontosságú mutató meghatározását, pl. a következő tényezőkhöz kapcsoló­ dóan: energiahatékonyság és -megtakarítás, a nyersanyagok, a víz és a levegő felhasználása és védelme, káros kibocsátások, hulladékfeldolgozás, illetve a biológiai sokféleség megóvása – melyeket egy megerősített, de felhasználóbarát és költséghaté­ kony rendszer keretében kellene bevezetni, ahol a környezetvé­ delmi beszámolók korlátozott költségekkel járnak, és digitális formában – egy internetes portálon keresztül – benyújthatók, elsősorban a kisebb méretű szervezetek számára jelentős költség- és tehercsökkentést jelentve (15). 4.12 Az EGSZB fontosnak tartja továbbá azt is, hogy az EMAS rendszer megfelelőbb promócióban és támogatásban részesüljön mind közösségi szinten: a CIP program, az EBB és a strukturális alapok bevonásával; mind pedig nemzeti szinten: adókedvezmények, a közbeszerzések során a kiíró szervezetekre kirótt zöld közbeszerzési kötelezettségek (GPP kritériumok), a nyilvántartásba vételi és engedélyezési eljárások díjainak csök­ kentése, valamint az EMAS-rendszerhez kapcsolódó technológiai innovációk visszaforgatott nyereségének adómentessége formá­ jában. 4.13 Az EGSZB aggályosnak tartja a tagállamok engedélye­ zési határkörébe tartozó nemzeti és regionális struktúrák túlzott számát: — a felvételt/regisztrációt irányító illetékes szervek, — akkreditációs szervezetek, — a jogszabályi ellenőrzésért felelős adminisztratív hatóságok, — környezetvédelmi ellenőrző szervek. Az EGSZB szeretné, ha ezzel kapcsolatban az egyszerűsítés érdekében közösségi iránymutatások kerülnének kidolgozásra 4.14 A termékek belső piaci forgalmazása területén már meglévő kompetens struktúrák közös használatán túlme-

2009.9.11.

nően (16) az EGSZB a már hatályban lévő mechanizmusok alkal­ mazását javasolja a CEN-ISO technikai harmonizáció és az épületek energiahatékonysága területén, ahelyett hogy újabb és költséges struktúrákat hozzunk létre, amelyek hajlamosak egyre inkább eltávolítani a polgárokat az európai építési folyamattól. 4.15 Az EGSZB tehát kívánatosabbnak tartja a nemzeti és regionális adminisztratív hatóságok képzésére és segítésére, vala­ mint az EMAS rendszer használatának elősegítésére szolgáló közösségi erőforrások megerősítését, illetve egy gyakorlati, naprakész és felhasználóbarát útmutató kidolgozását, különösen a kisméretű szervezetek részére. 4.16 Az EGSZB szerint a valódi kiválósági arculatot közve­ títő EMAS tanúsítási rendszer széles körű, általános elismerése és támogatása valóban konkrét lehetőségeket teremt arra, hogy megvalósítsuk: — a fenntartható termelés, — a fenntartható kereskedelem, — a fenntartható fogyasztás célkitűzését. 4.17 Az EGSZB az EMAS-rendszerbe regisztrált vállalkozás vagy szervezet érvényre juttatását és szerepének támogatását célzó intézkedéseket javasol a Közösségi Környezetvédelmi Vezetési és Hitelesítési Rendszerhez való önkéntes csatlakozás előmozdítása és elfogadása során a horizontális és a vertikális termelési ágakban az európai egységes piac ügyfelei és beszál­ lítói irányában, kedvező folyamatot indítva be a kultúra és a fenntartható fejlődés gyakorlata tekintetében. 4.18 Az EGSZB kiemelkedő elkötelezettségről tesz tanúbi­ zonyságot a saját EMAS-tanúsítása megvalósításának jelenlegi előkészítése során, és arra ösztönzi a többi európai intézményt, hogy hasonlóképpen cselekedjenek annak érdekében, hogy példamutató és fenntartható eredményeket mutathassanak fel, mely modellként szolgálna az EMAS-tanúsítás elnyerésében potenciálisan érdekelt valamennyi uniós polgár számára.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 25-én. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

(15) E tekintetben hasznosnak bizonyulhatna az e-kormányzati program felhasználása.

(16) Ld.: a 2008. július 9-i 768/2008/EK határozatot a termékek forga­ lomba hozatalának közös keretrendszeréről; illetve a 2008. július 9i 765/2008/EK rendeletet.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/65

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat tanácsi rendeletre az állatok leölésük során való védelméről COM(2008) 553 végleges – 2008/0180 (CNS) (2009/C 218/14) 2008. november 19-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 37. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Javaslat tanácsi rendeletre az állatok leölésük során való védelméről” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2009. január 28-án elfogadta véleményét. (Előadó: Frank ALLEN.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25–26-án tartott, 451. plenáris ülésén (a február 25-i ülésnapon) 161 szavazattal 5 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Következtetések

1.1 Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által előterjesz­ tett rendeletjavaslatot. Jelentős lépés a helyes irányba, és rendel­ kezik azzal a potenciállal, hogy javítson az állatok jólétén a leölés során. 1.2 Az EGSZB üdvözli azt a javaslatot, hogy a vágóhídi vállalkozókat teljes körű felelősséggel ruházzák fel az állatok jólétét illetően a leölési folyamat során, és kötelezzék őket arra, hogy szabványműveleti előírásokat hajtsanak végre, képe­ sítési bizonyítványokat vezessenek be, és állatjóléti tisztviselőt nevezzenek ki. 1.3 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a hivatalos állatorvosra kulcsfontosságú felügyeleti szerep hárul annak biztosítása érde­ kében, hogy a leölés során teljes mértékben végrehajtsák a megfelelő állatjóléti eljárásokat. A hivatalos állatorvost azonnal értesíteni kell, ha bármilyen módon eltérnek a szabványműveleti előírásoktól. 1.4 A hivatalos állatorvosnak különösképp rendszeres ellen­ őrzések elvégzéséért kellene felelősnek lennie, amelyek bizto­ sítják, hogy a leöléskor alkalmazott eljárások megfigyelését megfelelően végrehajtják. 1.5 Az a javaslat, hogy az állatok rituális jellegű leölésekor eltérésre legyen lehetőség, teljesen összeegyeztethetetlen azokkal a leölési folyamat során biztosítandó állatjóléti célkitűzésekkel, amelyek a rendeletjavaslatban szerepelnek. 1.6 Az EGSZB kiemelten üdvözli a kiirtásra és sürgősségi leölésre vonatkozó új eljárásokat. Különösen az a követelmény rendkívül fontos, hogy a művelet megkezdése előtt cselekvési tervet dolgozzanak ki az e rendeletben megállapított szabá­ lyoknak való megfelelés biztosítására. A kiirtás befejezésétől

számított egy éven belül elkészítendő értékelő jelentés közzété­ tele is feltétlenül támogatást érdemlő javaslat.

2.

Bevezetés

2.1 Az EU-ban növekvő jelentőséget nyernek az állatjólléttel kapcsolatos meggondolások, és ez lényeges is egy olyan társa­ dalomban, amely modernnek és civilizáltnak mondja magát.

2.2 Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2004-ben és 2006-ban kiadott két tudományos véleménye a 93/119/EK irányelv felülvizsgálatát javasolta.

2.3 Az uniós jogszabályokkal kapcsolatos olyan egyedi prob­ lémákat azonosítottak, mint például az új kábítási módszerek összehangolt módszertanának hiánya vagy a vágóhídi vállal­ kozók és vezetők felelősségi köreinek homályos volta. Szükség van az állatok leölésében részt vevő személyzet megfelelő képzésére is.

2.4 Világosabbá kell tenni, milyen állatjólléti feltételek érvé­ nyesek az állatok járvány-ellenőrzési célból történő leölése esetén. Ha szükséghelyzetben kell állatokat leölni, minél nagyobb mértékben alkalmazni kell az állatjólléti szabályokat, elkerülve a késedelmet és az állatok szükségtelen szenvedését.

2.5 Elő kell segíteni az állatjóllét fontosságának megértését, és be kell építeni az állatok leölésük előtti előkészítésébe és kezelésébe.

2.6 A 93/119/EK irányelvet hatályon kívül helyezik, és azt a javasolt rendelet váltja fel, a jogszabály érvényességi köre azonban változatlan marad.

C 218/66

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2009.9.11.

2.7 A javaslat azáltal, hogy irányelv helyett rendelet formá­ jában készül, az egységes piachoz igazodva egyöntetű és egyi­ dejű alkalmazást biztosít az EU egész területén.

kábítási folyamat hatékonyságának ellenőrzését megfelelően reprezentatív állatmintán kell elvégezni, biztosítandó, hogy a folyamat megfelelően és egyöntetűen történjen.

3.

3.8 A 22. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban az I. mellékletben szereplő elkábítási módszerekre vonatkozóan bevált gyakorlattal kapcsolatos közösségi kódexek fogadhatók el. Ezt az eljárást egy 1999-es tanácsi határozat hozta létre, amely az Európai Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárást állapít meg a jogsza­ bályok szabályozó bizottság révén történő végrehajtása tekinte­ tében. Minden egyes tagállam képviselteti magát a bizottságban, amelynek elnöke az Európai Bizottság egyik képviselője lesz.

Az Európai Bizottság javaslata

3.1 Ez a rendelet szabályokat állapít meg az élelmiszer-, gyapjú-, bőr-, prém- vagy más termékek előállítása céljából tartott állatok leölése, valamint a kapcsolódó műveletek tekin­ tetében.

3.2 Eltérésre lesz lehetőség sürgősségi leölés esetében az állatok szükségtelen fájdalmának és szenvedésének megaka­ dályozása érdekében, illetve akkor, ha a rendelkezések teljes betartása azonnali veszélyt jelentene az emberi egészségre vagy biztonságra.

3.3

E rendelet nem alkalmazandó, ha az állatok leölése

a) jóváhagyott tudományos kísérletek,

b) vadászat,

3.9 A vállalkozók szabványműveleti előírásokat dolgoznak ki és hajtanak végre annak biztosítására, hogy a leölést és a kapcsolódó műveleteket a 3. cikk (1) bekezdésével összhangban végezzék. Ezeket kérésre az illetékes hatóság számára elérhetővé teszik. Az elkábítás vonatkozásában a szabványműveleti előírások figyelembe veszik a gyártók ajánlásait és a berendezés használatára vonatkozó útmutatásokat. Rendelkezésre kell állnia egy azonnal bevethető tartalék berendezésnek is, arra az esetre, ha a kábítóberendezéssel probléma lenne.

c) kulturális vagy sporttevékenység keretében vagy

3.10 A vágóhídon az állatok leölésében és az ehhez kapcso­ lódó műveletekben részt vevőknek képesítési bizonyítvánnyal kell rendelkezniük. A következő műveletekről van szó:

d) állatorvos által munkája során történik, illetve

a) az állatok kezelése és gondozása féken tartás előtt,

e) a tulajdonos által személyes fogyasztás céljából levágott baromfiról vagy nyúlról van szó.

b) az állatok féken tartása elkábítás vagy leölés céljából,

3.4 Az állatokat a levágás és a kapcsolódó műveletek alatt meg kell kímélni minden elkerülhető fájdalomtól, szorongástól vagy szenvedéstől. A vállalkozóknak minden szükséges lépést meg kell tenniük annak érdekében, hogy az állatokról megfele­ lően gondoskodjanak, és úgy kezeljék őket, hogy levágásuk előtt a lehető legkevesebb stresszt szenvedjék el.

3.5 A 4. cikk (1) bekezdésének megfelelően állatokat csak azonnali halált biztosító módszerrel, illetve elkábítás után szabad leölni.

3.6 Eltérés alkalmazható annyiban, hogy ha a vallási szertar­ tások ilyen módszereket írnak elő, az állatok előzetes kábítás nélkül is leölhetők, amennyiben a leölés vágóhídon történik. A tagállamok azonban dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák ezt az eltérést.

3.7 Az elkábítási és leölési módszerek listáját és a kapcsolódó részletes technikai előírásokat az I. melléklet tartalmazza, és az elkábítást ezekkel a módszerekkel összhangban kell elvégezni. A

c) az állatok elkábítása,

d) a kábítás eredményességének értékelése,

e) az élő állatok lábbilincsének felhelyezése vagy az állatok felemelése,

f) az élő állatok elvéreztetése,

g) prémes állatok leölése.

3.11 A féken tartásra szolgáló vagy kábító berendezésként forgalomba hozott termékekhez olyan használati és karbantar­ tási útmutatót kell adni, amely biztosítja az állatjóllét lehető legmagasabb szintjét, utalva az állatok egyes súlykategóriáira és a berendezés hatékonyságának megfigyelésére alkalmas módszerekre.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

3.12 A II. melléklet egyértelműen felvázolja a vágóhidak kialakítására, elrendezésére és felszerelésére vonatkozó követel­ ményeket. E rendelet alkalmazásában a 853/2004/EK rendelet 4. cikkében meghatározott illetékes tagállami hatóság engedé­ lyez minden vágóhidat, amely megfelel a vonatkozó feltéte­ leknek.

3.13 A vállalkozók gondoskodnak arról, hogy megfeleljenek a III. mellékletben a vágóhidakra meghatározott műveleti szabá­ lyoknak. A 3. cikk (1) bekezdésének ellenére a következő féken tartási módszerek tilosak:

a) az állatok felfüggesztése vagy felemelése a lábuknál fogva,

b) az állatok lábán szorítógyűrű alkalmazása,

c) az állatok lábának eltörése, az inak elvágása a lábban, illetve megvakítás,

d) a gerincvelő megszakítása lándzsával vagy tőrrel,

C 218/67

3.17 Sürgősségi leölés esetén az érintett állatokért felelős személy meghoz minden szükséges intézkedést az állatok lehető leghamarabb történő leölése érdekében.

3.18 Minden tagállam nemzeti referenciaközpontot jelöl ki, amely többek közt folyamatos és szakszerű támogatást nyújt a hatósági felügyelőknek, illetve tudományos és technikai szak­ értelmet biztosít.

4.

Részletes megjegyzések

4.1 A 14. cikkben, a kis vágóhidak tekintetében megálla­ pított eltérés megfelelő és szükséges annak biztosítása érde­ kében, hogy a kis vágóhidak továbbra is működhessenek, és elláthassák a helyi piacokat.

4.2 A hivatalos állatorvosok szerepét ki kellene terjeszteni oly módon, hogy felügyeleti szerepet kapjanak a rendeletben szereplő állatvédelmi szabályok tekintetében, mindenekelőtt az állatjólléti tisztviselő szerepének ellenőrzése terén. A hivatalos állatorvost azonnal értesíteni kell a szabványműveleti előírá­ soktól való bármilyen eltérésről.

e) elektromos áram alkalmazása, amely nem ellenőrzött körül­ mények között kábítja el vagy öli le az állatokat, különösen az olyan áram alkalmazása, amely nem fogja be az agyat.

Az a) és a b) pont nem alkalmazandó a baromfiknál használt lábbilincsre.

3.14 A vállalkozóknak megfigyelést kell bevezetniük a levá­ gási eljárásnál annak ellenőrzésére és megerősítésére, hogy a levágásra szánt állatok ténylegesen kábult állapotban vannak-e a kábítás és a halál beálltának megállapítása közötti időszakban. A felelős személy nevét is rögzíteni kell. Minden, különböző kábító berendezést használó vágóvonalon külön megfigyelési eljárást kell bevezetni.

3.15 Avállalkozóknak minden vágóhídra állatjólléti tiszt­ viselőt kell kinevezniük, aki felelős az e rendeletben meghatá­ rozott szabályok megfelelő végrehajtásáért. Eltérés alkalmazható az évi 1 000 számosállategységnél vagy 150 000 baromfiegy­ ségnél kevesebb állatot levágó vágóhidakra.

3.16 A javaslat céljai közé tartozik, hogy az illetékes hatósá­ gokon, amelyek járványok (madárinfluenza, száj- és körömfájás stb.) meggátlásának céljával végeznek állatleöléseket, a nagykö­ zönség jobban számon kérhesse a feláldozott állatok jóllétét. A javaslat mindenekelőtt jobb tervezést, felügyeletet és tájékozta­ tást kíván majd meg.

4.3 Szakértői csoportot kellene létrehozni az I. mellékletben szereplő elkábítási módszerek vizsgálatára és a bevált gyakor­ latok kódexének elkészítésére.

4.4 A 4. cikk (2) bekezdésében szereplő, rituális jellegű vágás esetén tagállami szinten eltérést engedő javaslat nincs össz­ hangban a rendelet általános céljával, vagyis azzal, hogy levá­ gásuk során javítani kell az állatok védelmét. Az olyan innovatív technológiák, mint a „Stun Assurance Monitor” nevű eszköz, lehetővé teszik azoknak, akik a halal-szabályoknak megfelelően előzetes kábítás után kívánnak állatot levágni, hogy pontosan nyomon kövessék, mekkora áramütést adnak az állatoknak. Ez biztosítja, hogy megfelelően el legyen kábítva, de még életben legyen, amikor levágják. Az eszköz rögzít minden elvégzett kábítást, az egyes állatoknak adott feszültséggel együtt. Valódi hozzájárulást jelenthet az állatok jóllétéhez. Emellett a vágási módszert feltüntető címkézési rendszer bevezetése is ösztö­ nözné a Stun Assurance Monitor használatát. Fontos, hogy az Európai Bizottság aktívan támogassa az olyan rendszerekre irányuló kutatást, amelyek meggyőzik a vallásos csoportokat a kábításról, és így védelmezik az állatok jóllétét a levágás során.

4.5 Fontos, hogy a különböző érintettekkel egyetértésben és az Európai Bizottság jóváhagyásával magatartási kódexek készül­ jenek.

C 218/68

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.6 A kis vágóhidakra a közelmúltban számottevő kiadások hárultak a „higiéniai csomag” tiszteletben tartása érdekében végzett korszerűsítés következtében. Az ennek a rendeletnek a betartásával kapcsolatos költségekre pénzügyi támogatást kellene biztosítani számukra, hogy életképességük ne kerüljön veszélybe. 4.7 A referenciaközpontok létrehozásának igazodnia és kapcsolódnia kell az adott tagállamban meglévő tudományos és kutatási létesítményekhez. Fontos, hogy ne legyenek átfe­ dések, és hogy megfelelő pénzügyi forrásokat biztosítsanak a rendszer hatékony működéséhez. A képzési programokat egysé­ gesíteni kellene uniós szinten. 4.8 Az állatok kezelésére vonatkozó magatartási kódexek kidolgozásakor kellően figyelembe kell venni azoknak a szemé­ lyeknek a véleményét, akiknek legalább öt éves, folyamatos gyakorlati tapasztalatuk van e téren, és ezt össze kellene kapcsolni az állatok kezelését és gondozását illető elméleti állás­ ponttal. Az e területen képesítési bizonyítványok megszerzésére irányuló tanfolyamokon is ki kell térni erre az álláspontra. 4.9 2014. december 31-ig a tagállamoknak formális vizsga letétele nélkül megszerezhető képesítési bizonyítványokat kellene kiállítaniuk az olyan személyek számára, akik – a hiva­ talos állatorvos kedvező értékelését követően – öt év folyamatos gyakorlati tapasztatot tudnak igazolni.

2009.9.11.

4.10 Az EGSZB különösen a 4. cikk (1) bekezdését üdvözli, mivel ez a legfontosabb. A fent említett cikk megállapítja, hogy állatokat csak azonnali halált biztosító módszerrel, illetve elká­ bítás után szabad leölni.

4.11 Az EGSZB üdvözli a javaslat 8. cikkében azt, hogy az elkábításra szolgáló berendezések nem hozhatók forgalomba a használatukra és a karbantartásukra vonatkozóan olyan módon megfogalmazott utasítások nélkül, hogy azok biztosítsák az állatjóllét optimális feltételeit. Kutatásokat kellene folytatni annak érdekében, hogy biztosítani lehessen egy automatikus ellenőrzési rendszer rendelkezésre állását. A rendelet nem jelöli meg, hogy milyen jellegű engedélyezésre van szükség annak biztosításához, hogy a forgalomba kerülő kábítóberendezést a gyártók állításainak alátámasztása érdekében független szervvel ellenőriztessék.

4.12 Az EGSZB úgy véli, hogy a versenytorzulás elkerülése érdekében a harmadik országokból érkező importra is ugyan­ ilyen normákat kell alkalmazni. Erről a 10. cikkben szó van, de a kijelentést határozottabbá és világosabbá kell tenni. Szándék­ nyilatkozatra is szükség van a tekintetben, hogy egy ilyen poli­ tikát végrehajtanak.

4.13 Az EGSZB üdvözli a rendeletjavaslatban foglalt főbb elveket.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 25-én. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/69

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Közös bevándorláspolitika Európa számára: elvek, fellépések és eszközök COM(2008) 359 végleges (2009/C 218/15) 2008. június 17-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Közös bevándorláspolitika Európa számára: elvek, fellépések és eszközök ” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2008. december 10-én elfogadta véleményét. (Előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS, társelőadó: Ana BONTEA.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25–26-án tartott, 451. plenáris ülésén (a február 25-i ülésnapon) 130 szavazattal 1 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Következtetések: a bevándorlás kezelése

1.1 Az EGSZB azt a javaslatot terjesztette elő, hogy az Európai Unió Tanácsa a bevándorlás kérdésében tekintsen el az egyhangú döntéshozatal szabályától, minősített többséget, illetve a Parlamenttel való együttdöntési eljárást alkalmazva; és úgy véli, hogy a bevándorlásra vonatkozó szabályozást a rendes eljárás keretében kell belefoglalni a Lisszaboni Szerződésbe. Tekintettel a jelenlegi körülményekre, melyek késleltethetik a Lisszaboni Szerződés elfogadását, az EGSZB megismétli javas­ latát, hogy a Tanács mihamarabb fogadja el a minősített többség és az együttdöntés rendszerének hatálybalépését előbbre hozó „áthidaló” eljárást.

1.2 Korábbi véleményeiben az EGSZB azt az álláspontot hangoztatta, hogy a bevándorlással kapcsolatos politikának és szabályozásnak maradéktalanul tiszteletben kell tartania az egyének emberi jogait, az egyenlő bánásmódot és a megkülön­ böztetésmentességet. E célkitűzés megerősítése érdekében az EGSZB két új közös elv: az alapvető jogok, illetve a jogál­ lamiság és az alapvető szabadságjogok elvének bevezetését javasolja.

1.3 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak megfelelő konzultációs mechanizmust kell kialakítaniuk, illetve továbbfejleszteniük valamennyi érintettel, különösen a szociális partnerekkel (szakszervezetek és munkál­ tatói szervezetek), a civil társadalommal, a bevándorlók szerve­ zeteivel, a tudományos szakértőkkel és a nemzetközi szerveze­ tekkel. E részvétel strukturálása, illetve az EGSZB szerepének

erősítése érdekében az EGSZB elfogadta az Európai Integrációs Fórum felállításáról szóló véleményét (1).

1.4 Több év eltelt azóta, hogy az Európai Bizottság előter­ jesztette a nyitott koordinációs módszer (OMC) bevezetésére irányuló javaslatát, amelyet az EGSZB (2) és a Parlament is támo­ gatott, de a Tanács végül nem fogadott el. Az EGSZB támogatja a közös módszerre irányuló európai bizottsági javaslatot, amit a nyitott koordinációs módszer bevezetése felé mutató első lépésnek tekint. Az EGSZB álláspontja szerint a közös elveket közös objektív mutatókra is át kellene váltani, amelyek a nemzeti bevándorlási profilok részét alkothatnák. Az egyes tagállamoknak éves jelentést kell készíteniük, melyek alapján az Európai Bizottság elkészíti az Európai Parlamentnek továbbított éves összefoglaló jelentését. Az EGSZB úgy véli, őt magát is be kellene vonni a konzultációs folyamatba. Az Európai Bizottság jelentése alapján az Európai Tanács tavaszi ülésén politikai értékelést készít a javaslatról, és ajánlásokat fogalmaz meg.

1.5 Az egyes tagállamok éves jelentéseinek elkészítésében a szociális partnerek, a civil társadalmi szervezetek és a nemzeti parlamentek is részt vesznek, az egyes tagállamok eljárásainak megfelelően. Az EGSZB hangsúlyozni kívánja az éves jelentés közzétételének, terjesztésének és tudatosításának szükségességét. (1) Lásd a A civil társadalomnak a harmadik országokbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó uniós szintű politikák támogatásába történő nagyobb mértékű bevonását célzó platform strukturális, szervezeti és funk­ cionális elemei című EGSZB-véleményt, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 27., 2009.2.3.). (2) Lásd az EGSZB-véleményt a következő tárgyban: A Bizottság közle­ ménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a közösségi bevándorlási politikával kapcsolatos nyitott koordinációs módszerről és A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a közös menekültügyi politikáról, nyitott koordinációs módszer bevezetésével, előadó: Soscha Gräfin ZU EULENBURG (HL C 221., 2002.9.17.).

C 218/70

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

1.6 Az EGSZB szerint a nyitott koordinációs módszer a nemzeti politikák közötti koherencia biztosítására legalkalma­ sabb eszköz, ezért ez a módszer biztosíthatná, hogy a tagál­ lamok közösen előrelépjenek a Tamperében meghatározott célkitűzés: a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés európai térségének kialakítása felé. A nyílt koordinációs módszert a Szerződésben meghatározott és a tamperei, illetve hágai Európai Tanács által is megerősített jogi keretek késedelme nélkül be kell vezetni.

1.7 Az EGSZB azt szeretné, ha az EU megfelelő, nagymér­ tékben harmonizált jogszabályokkal rendelkezne, hogy a beván­ dorlás törvényes, rugalmas és átlátható eljárásokkal történjen, amelyek révén a harmadik országok állampolgárai tisztességes bánásmódban részesülnek, és az uniós polgárokéhoz hasonló jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek.

1.8 Az EGSZB véleménye szerint a hatóságok és a szociális partnerek együttműködése révén számos, jelenleg illegálisan foglalkoztatott személy rendezheti adminisztratív helyzetét, hogy munkaviszonya törvényessé váljon.

1.9 Javítani kell a tagállamok közötti együttműködést és szolidaritást – amelyhez jelentős pénzügyi komponens is hozzá­ tartozik. Ezért megfelelően igénybe kell venni a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános program (2007–2013) alapjait, a költségek megosztása és a nemzeti költ­ ségvetési források kiegészítése céljából.

2.

Bevezetés

2.1 A közlemény arra kívánja bátorítani a Tanácsot, hogy fogadjon el közös politikai vezérelveket a jövőbeli bevándorlási politika alakulására vonatkozóan, és hogy egy tágabb politikai folyamat részeként dolgozza ki a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése érdekében folytatott politikák új – a hágai program helyébe lépő – többéves programjának politikai alap­ jait, melynek elfogadása a svéd elnökség alatt, 2009 második felében várható.

2.2 A francia elnökség megpróbálta megszerezni a Tanács jóváhagyását az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumhoz (1), új politikai lendületet kívánva adni e politik­ áknak, és javítva a kormányközi együttműködést. (1) Ld. az Európai Tanács következtetéseit, 14368/08.

3.

2009.9.11.

Általános megjegyzések

3.1 Az EGSZB üdvözli az EU-n belüli bevándorláspolitikai együttműködés és koordináció erősítésére irányuló európai bizottsági közleményt, és fontosnak tartja a közös európai bevándorlási politika hozzáadott értékének növelését, valamint az Európai Bizottság proaktív szerepét.

3.2 A francia elnökségnek be kellett volna vonnia az EGSZBt az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumról folytatott konzultációba. Az EGSZB szerint az Európai Bizottság koncep­ ciója megerősíti, hogy meg kell szilárdítani a Közösségen belüli koordinációs módszereket, és úgy véli, a Tanács következtetései kiemelik a kormányközi együttműködés fontosságát. Az EGSZB üdvözli a kormányok közötti szorosabb együttműködés gondo­ latát, és azt javasolja a Tanácsnak, hogy a bevándorláspolitika fejlesztésének folyamata során támogassa az Európai Bizottság kezdeményezési jogát, aktívabb szerepet adva ugyanakkor a Parlamentnek és az EGSZB-nek.

3.3 A közlemény megjegyzi, hogy a közös bevándorláspoli­ tika az EU prioritásai között szerepel. E politikát európai, nemzeti és regionális szinten összehangolt, integrált megközelí­ tésnek kell vezérelnie, és a tagállamok és az Európai Bizottság közötti partnerség és szolidaritás jegyében kell kialakítani. A közlemény a Tanács által kidolgozott és konkrét fellépéseken keresztül megvalósítandó, politikailag kötelező közös elvek elfogadását javasolja. Az intézkedéseket egységes módsze­ reknek és nyomonkövetési mechanizmusnak kell kísérnie.

3.4

Az EGSZB általában véve támogatja e célkitűzéseket.

3.5 Az EGSZB korábban felvetette (2), hogy az Európai Unió Tanácsa a bevándorlási politika esetében tekintsen el az egyhangú döntéshozataltól, és döntéseit minősített többséggel, az együttdöntési eljárás keretében hozza meg.

3.6 Korábbi véleményeiben az EGSZB azt az álláspontot hangsúlyozta, hogy a bevándorlásügyi politikának és szabályo­ zásnak teljes mértékben tiszteletben kell tartania minden egyén emberi jogait, az egyenlő bánásmódot és a megkülönböztetés­ mentességet, ezért egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy: „A politikának az emberi méltóságnak, szabadságnak, egyenlő­ ségnek és szolidaritásnak az EU által is osztott egyetemes érté­ keire kell épülnie, beleértve az Alapjogi Charta és az emberi jogok európai egyezményének teljes mértékű tiszteletben tartását”. (2) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: A Bizottság közle­ ménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – A hágai program: Tíz prioritás a következő öt évre – Partnerség Európának a szabadság, biztonság és jog területén való megújulásáért, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 65., 2006.3.17.).

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

3.7 A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése lesz az első alkalom az európai integráció történetében, hogy hivatalosan is elismerést nyer az Alapjogi Charta és az emberi jogokról szóló európai egyezmény betartásának jogilag kötelező érvénye a tagállamokra és az EU intézményeire nézve a közösségi jog elfogadása, illetve alkalmazása során. Mind az EU intézménye­ inek, mind a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy valamennyi politika tartsa tiszteletben az alapvető jogokat – a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségére irányuló politi­ kákat is beleértve.

3.8 Az EU-Szerződés 47. cikke – amint a Lisszaboni Szer­ ződés kiemeli – elismeri, hogy „Az Európai Unió jogi személy”; továbbá ugyanezen Szerződés 6. cikkének (2) bekezdése kije­ lenti, hogy újonnan szerzett jogi személyiségére alapozva „az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez”.

3.9 Az EGSZB korábban javasolta (1), hogy a külpolitika keretében az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya alapján segítse elő egy, a migrációra vonatkozó nemzetközi jogi keret létrejöttét. Ennek a nemzetközi jogi keretnek magában kellene foglalnia a legfontosabb ILO-egyezményeket, valamint a vendégmunkások és családtagjaik jogainak védel­ méről szóló nemzetközi ENSZ-egyezményt is, melyet az EU tagállamai még nem ratifikáltak, jóllehet az EGSZB saját kezde­ ményezésű véleményt fogadott el (2) a ratifikálási folyamat sürgetése érdekében.

3.10 A fenti célkitűzés érdekében az EGSZB két új közös elv: az alapvető jogok, illetve a jogállamiság és az alapvető szabadságjogok elvének bevezetését javasolja.

4.

Az alapelvekkel kapcsolatos részletes megjegyzések

4.1 Az Európai Bizottság tíz közös elvet javasol a közös bevándorláspolitika kialakításához, melyeket három fejezetbe: a jólét, a szolidaritás és a biztonság címszavai alá csoportosít.

4.2 Az EGSZB ugyanakkor megjegyzi, hogy hiányoznak a javaslatból az alapvető jogokból következő elvek; minthogy az EU és a tagállamok bevándorlásügyi politikájának és szabályo­ (1) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: A bevándorlásra és a származási országokkal folytatott együttműködésre vonatkozó, a fejlődés elősegítésére irányuló közösségi politika, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 44., 2008.2.16.). (2) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: Nemzetközi Beván­ dorlási Egyezmény, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 302., 2004.12.7.).

C 218/71

zásának (fogadás, beutazás, határok, vízumok, visszatérés, tartózkodási feltételek stb.) tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot és az alapvető jogokat, az EGSZB egy új, emberi jogok című fejezetet javasol, amely két új elvet ölel fel:

A. alapelv: Alapvető jogok 4.3 Bevándorlási politikájuk alakításakor az EU-nak és a tagállamoknak – a rasszizmus és a diszkrimináció elleni küzdelem, illetve az egyenlő bánásmód elvének megerősítése jegyében – tiszteletben kell tartaniuk az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Ezen elvek tiszteletben tartása képezheti a bevándor­ lásra vonatkozó EU-szabályozás kidolgozásának alapját.

4.4 Egy közelmúltban kiadott véleményében (3) az EGSZB kijelentette, hogy a harmadik országbeli állampolgárok – az összevont kérelmezési eljárásról szóló (COM(2007) 638 végleges) irányelvben foglalt – jogai és kötelezettségei, melyek az egyenlő bánásmódon alapulnak a bérek, munkakörülmények, az egyesülés szabadsága, az oktatás és a szakképzés tekinte­ tében, megfelelő kiindulópontot alkotnak a jövőbeni bevándor­ lási jogszabályokhoz.

B. alapelv: Jogállamiság és alapvető szabadságjogok 4.5 Tekintettel arra, hogy a tagállamok egyhangúlag támo­ gatták az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről szóló Európai Egyezmény aláírását, az EGSZB bízik benne, hogy a szóban forgó egyezményben foglalt jogi garanciákat a beván­ dorlási politikában is érvényesítik, biztosítva, hogy az EU-ban való tartózkodása folyamán minden bevándorló ténylegesen élvezhesse a jogállamiság által nyújtott jogokat és garanciákat.

5. A közös bevándorláspolitika továbbfejlesztését meghatározó közös alapelvek (az Európai Bizottság javaslata) 5.1 Jólét: a legális bevándorlás hozzájárulása az EU társa­ dalmi-gazdasági fejlődéséhez.

5.2 A közlemény hangsúlyozza a legális bevándorlás eddigi hozzájárulását az EU társadalmi-gazdasági fejlődéséhez. Az EGSZB többször is hangsúlyozta, milyen pozitív hatásokkal jár a bevándorlás – tekintetbe véve a lisszaboni stratégiában megfo­ galmazott kihívásokat – a befogadó európai társadalmakra. Az EGSZB ezért reméli, hogy hamarosan végleg rendeződik az új tagállamok állampolgáraira vonatkozó tartózkodási korláto­ zások kérdése. (3) Lásd az EGSZB véleményét: Javaslat tanácsi irányelvre a harmadik országok állampolgárainak valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országokból származó, a tagál­ lamok területén legálisan tartózkodó munkavállalók közös jogairól, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 27., 2009.2.3.).

C 218/72

5.3

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

A jólét című fejezet három alapelvet foglal magába:

2009.9.11.

1. alapelv: világos szabályok és egyenlő feltételek

melyek a könnyebb elhelyezkedés és a munkaerő-piaci változá­ sokhoz való alkalmazkodóképesség létfontosságú feltételei –, egyúttal az EU-n kívül szerzett szakmai képesítések elismeré­ sének szükségességére is rámutatva.

5.4 Az EGSZB törekvése az, hogy az EU megfelelő, nagy­ mértékben harmonizált jogszabályokkal rendelkezzen, hogy a bevándorlás törvényes, rugalmas és átlátható eljárásokkal történjen, amelyek révén a harmadik országok állampolgárai tisztességes bánásmódban részesülnek, és az uniós polgáro­ kéhoz hasonló jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek.

5.11 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy ösztönözni kell a bevándorlók vállalkozó kedvét. Ugyanakkor e cél eléréséhez fel kell számolni a nemzeti bevándorlási jogsza­ bályok által támasztott akadályokat.

5.5 Az EU szemében létfontosságú a származási országokkal a migrációs hullámok kezelése érdekében folytatott együtt­ működés. Az EGSZB a közelmúltban két véleményében is (1) sürgette a származási országok és az európai befogadó országok közötti jobb együttműködést.

5.6 A közös vízumpolitikát rugalmasabb módon kell alkal­ mazni, mivel gyakran hátráltatja a legális migrációs áramlások megfelelő kezelését.

2. alapelv: a szakképzettség és a szükségletek összehango­ lása 5.7 A lisszaboni stratégia kontextusában a gazdasági célú bevándorlásnak – minden képzettségi szintet és ágazatot figye­ lembe véve – az EU munkaerő-piaci szükségleteihez kell illesz­ kednie, a közösségi preferencia elvének megerősítése érdekében.

5.12 Minthogy a munkahelyvesztés kockázata leginkább a bevándorló munkavállalókat fenyegeti, létfontosságú, hogy az EU megfelelő intézkedéseket hozzon a foglalkoztatás növelése érdekében, kiemelt figyelmet fordítva a nőkre és a különösen hátrányos helyzetű személyekre.

5.13 Az EGSZB szerint az illegális foglalkoztatás elleni küzdelem érdekében az irányelv által a munkáltatókkal szemben előírt szankcióknak ösztönző intézkedésekkel és a bevándorlók foglalkoztatásának rendezésére és legalizálására irányuló aktív politikákkal kell együtt járnia. E cél teljesülése érdekében mind a nemzeti, mind az uniós bevándorlásügyi szabályozásnak rugalmasabbnak kell lennie, és szorosabban követnie kell a munkaerő-piaci trendeket; ehhez fejleszteni kell és meg kell szilárdítani a szociális partnerekkel folytatott konzultációt és a tisztességes társadalmi párbeszédet.

5.8 Ami az EU és a tagállamok „szakképesítési igényeinek” 2020-ig terjedő értékelését illeti, az EGSZB egy közelmúltbeli véleményében (2) számos javaslatot terjesztett elő a „kék kártya” irányelvhez kapcsolódóan.

5.14 Gondoskodni kell az ILO-előírások – különösen a migráns munkavállalókra vonatkozó ILO-egyezmények (C 97 és C 143) – betartásáról.

5.9 Ami a „bevándorlási profilok” kidolgozását illeti, amelyek a bevándorlók egyes nemzeti munkaerőpiacokon való részvéte­ léről adnak tájékoztatást, az EGSZB álláspontja szerint nincs szükség a migrációs hullámokkal, illetve a munkaerőpiacokkal kapcsolatos nemzeti és uniós adatbázisok bővítésére; az EGSZB szerint a „bevándorlási profilok” koncepciójának rugalmasnak kell lennie, és figyelembe kell vennie a munkavállalók alkalmaz­ kodóképességét.

3. alapelv: A sikeres bevándorlás kulcsa az integráció

5.10 Az EGSZB hangsúlyozni kívánja a nyelvek ismeretének, illetve a bevándorlók szakmai továbbképzésének fontosságát – (1) Ld. az EGSZB következő véleményeit: — A bevándorlásra és a származási országokkal folytatott együttműkö­ désre vonatkozó, a fejlődés elősegítésére irányuló közösségi politika, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 44., 2008.2.16.), — Migráció és fejlesztés: lehetőségek és kihívások, előadó: Sukhdev SHARMA (HL C 120., 2008.5.16.). (2) Ld. az EGSZB véleményét a következő tárgyban: Javaslat tanácsi irány­ elvre a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltéte­ leiről, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 27., 2009.2.3.).

5.15 Az EGSZB számos véleményében (3) foglalkozott az integrációs politika előmozdításával, ezért örömmel látja, hogy az integráció a bevándorlási politika egyik alapelvévé lépett elő. A bevándorláspolitika alapját a Tanács által 2004-ben elfogadott „közös alapelveknek” kell képezniük, melyek közül az első (3) Lásd az EGSZB következő véleményeit: — A civil társadalomnak a harmadik országokbeli állampolgárok integ­ rációjára vonatkozó uniós szintű politikák támogatásába történő nagyobb mértékű bevonását célzó platform strukturális, szervezeti és funkcionális elemei, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 27., 2009.2.3.); — Bevándorlás, integráció és a civil társadalom szerepe, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 125., 2002.5.27.); — a következő tárgyban: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a bevándorlásról, az integrációról és a foglalkoztatásról, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 80., 2004.3.30.); — a következő tárgyban: A civil társadalom részvétele a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemben, előadók: José Isaías RODRÍGUEZ GARCÍA-CARO, Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS és Miguel Ángel CABRA DE LUNA (HL C 318., 2006.12.23.).

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

számú az integrációra – mint (a bevándorlók és a befogadó társadalom közötti) kétirányú, illetve kölcsönös folyamatra – vonatkozik. Az EGSZB osztja az Európai Bizottság célkitűzését, hogy az európai társadalmaknak „erősíteniük kell a bevándorlásból fakadó sokféleség kezelésére irányuló képességeiket, és fokozniuk kell a társadalmi kohéziót”. 5.16 Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság javaslatait, és úgy véli, hogy a bevándorlás EU-s kereteinek megszilárdítása friss politikai lendületet igényel a Tanács részéről. Az EGSZB korábban javasolta az „állampolgári integráció” koncepcióját, amelynek alapja „a jogok és a kötelezettségek megállapítása, valamint a termékekhez, a szolgáltatásokhoz és az állampolgári részvételhez való, a többi polgárral azonos hozzáférés fokozatos biztosítása, az egyenlő lehetőségek és bánásmód feltételeinek betartásával” (1). Fontos tehát biztosítani a bevándorlók helyi, nemzeti és európai szintű társadalmi és politikai részvételét. Az EGSZB az Európai Konventnek címzett korábbi véleményében (2) javasolta, hogy a régóta az EU-ban tartózkodó harmadik országbeli állampol­ gárok kapják meg az uniós polgári státuszt. 5.17 A nemzeti kapcsolattartó pontok Európai Bizottság által koordinált jelenlegi hálózata rendkívül pozitív tapasztalatnak bizonyult. Az EGSZB hangsúlyozza a tagállamok hatóságai által szerzett tapasztalatok, illetve a bevált gyakorlatok cseré­ jének és elemzésének fontosságát, valamint a Tanács által beve­ zetni kívánt nyitott koordinációs módszer jelentőségét; ehhez azonban megfelelő statisztikai rendszereket, illetve közös mutatókat kell kifejleszteni, amelyeket a tagállamok integrá­ ciós politikáik eredményeinek értékelésekor alkalmazhatnak. 5.18 A „frissen érkezett bevándorlók” számára „integrációs prog­ ramokat” kell kidolgozni, amely nyelvi dimenzióval (nyelv­ tanulás), illetve kulturális és állampolgári dimenzióval is bír (az alapvető európai értékek melletti elkötelezettség), melyek „speciális nemzeti eljárások keretében (pl. integrációs tantervek, kifeje­ zett integrációs kötelezettségvállalások; programok az újonnan érke­ zettek számára, nemzeti tervek az állampolgárság és az integráció területén, bevezető és orientációs kurzusok az állampolgári ismeretekkel kapcsolatban)” valósulhatnának meg. 5.19 Az EGSZB a Dublini Alapítvánnyal és a szociális part­ nerekkel együttműködve elemezte a bevándorlók munkakörül­ ményeit (3), és arra jutott, hogy a munkahelyi sokféleség tágabb lehetőségeket teremt a vállalkozásoknak és a munkavállalóknak; és hogy a szociális partnerekkel való együttműködés kiegészíti a munkaügyi szabályozást és politikát. 5.20 Az EGSZB több véleményében is javasolta, hogy a bevándorlók jogait is bele kell foglalni az európai szabályozásba, (1) Ld. az EGSZB véleményét: Bevándorlás, integráció és a civil társadalom szerepe, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS; társelőadó: Vítor MELÍCIAS (HL C 125., 2002.5.27.). (2) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: Az uniós polgárság megszerzése, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 208., 2003.9.3.). (3) Ld. az EGSZB véleményét: Bevándorlás az EU-ban és a beilleszkedési politikák: a regionális és helyi önkormányzatok és a civil társadalmi szer­ vezetek együttműködése, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 318, 2006.12.23.).

C 218/73

és hogy a bevándorlókat tájékoztatni kell (a befogadó ország jogszabályaiban előírt) jogaikról és kötelezettségeikről. 5.21 Tekintettel arra, hogy a tagállamok egyes jogokat a bevándorlók tartózkodásának hosszához kötnek, az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy diszkrimináció­ mentes és teljes hozzáférést kell biztosítani a bevándorlóknak az egészségügyi ellátáshoz, a társadalombiztosításhoz, a szociális védelemhez és a nyugdíjhoz. Az Európai Bevándorlási és Mene­ kültügyi Paktum is kijelenti, hogy garantálni kell bizonyos jogokat, pl. az „oktatáshoz, a munkához, a biztonsághoz, és a köz- illetve szociális szolgáltatásokhoz” való hozzáférést. 5.22 A zöld könyvről kiadott véleményében az EGSZB számos különböző jog elismerését (4) sürgette. 5.23 Az EGSZB több véleményében is javasolta (5) a családe­ gyesítési jogról szóló 2003/86/EK irányelv módosítását, mivel az jelenleg rendkívül restriktív, nem tartja tiszteletben az alap­ vető jogokat, és akadályozza a beilleszkedési folyamatot. 5.24 Ezen túlmenően az EGSZB korábbi – a 2008 áprili­ sában tartott előkészítő konferencia által is támogatott – javas­ latának megfelelően (6) – 2009 márciusáig – fel kell állítani az Európai Integrációs Fórumot. A tagállamoknak támogatniuk kell a Fórum tagjait feladataik ellátásában. (4) Jog a társadalombiztosítás igénybevételére, az orvosi ellátást is bele­ értve — Jog az árukhoz és szolgáltatásokhoz – beleértve a lakhatást is – való hozzájutáshoz ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai — Jog az általános és szakmai képzéshez való hozzáférésre — Jog a bizonyítványok, oklevelek és végzettségek elismerésére a közösségi jogszabályok keretében — A gyermekek iskoláztatásának joga, beleértve a tanulmányi támogatásokat és ösztöndíjakat — Tanítási vagy kutatási tevékenység gyakorlásának joga az irány­ elvjavaslat alapján — Szükség esetén ingyenes jogi segítséghez való jog — Ingyenes munkaközvetítő szolgáltatáshoz való hozzáférés joga — A befogadó országban használt nyelv tanulásához való jog — A kulturális sokszínűség tiszteletben tartása — A tagállamon belüli szabad mozgás és tartózkodás joga (5) Ld. az EGSZB következő véleményeit: — A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságának és a Régiók Bizott­ ságának – Bevándorlás, integráció és foglalkoztatás, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 80., 2004.3.30.), — Zöld könyv a gazdasági migráció kezelésének uniós megközelítéséről, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 286., 2005.11.17.), — Bevándorlás az EU-ban és a beilleszkedési politikák: a regionális és helyi önkormányzatok és a civil társadalmi szervezetek együttműködése, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 318., 2006.12.23.), — A harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételei, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 27., 2009.2.3.). (6) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: A civil társada­ lomnak a harmadik országokbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó uniós szintű politikák támogatásába történő nagyobb mértékű bevonását célzó platform strukturális, szervezeti és funkcionális elemei, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 27., 2009.2.3.).

C 218/74

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

5.25 Szolidaritás: a tagállamok közötti koordináció és a harmadik országokkal való együttműködés.

2009.9.11.

5.32 Kiemelt figyelmet kell fordítani a – például a tömeges bevándorlási hullámok által előidézett – sürgősségi helyzetekre. Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy olykor az EU szolidari­ tását igénylő humanitárius szükséghelyzetek állnak elő e téren.

5.26 Az Európai Bizottság a politikai szolidaritás fokozását javasolja. A Szolidaritás és bevándorlás című fejezet három alapelv köré épül fel: 4. alapelv: átláthatóság, bizalom és együttműködés 5.27 A közös bevándorlási politikának az Európai Unió és tagállamai közötti magas szintű politikai és gyakorlati szolida­ ritáson, kölcsönös bizalmon, átláthatóságon, megosztott felelős­ ségvállaláson és közös erőfeszítéseken kell alapulnia. Az EGSZB támogatja ezeket az elveket, és hangsúlyozni kívánja, hogy a kormányközi dimenzión túllépve biztosítani kell az EU-s intéz­ mények bevonását a közös bevándorlási politika megvalósítá­ sába. 5.28 Fokozni kell az információ-megosztást és a kölcsönös bizalmat, koordinált megközelítést alkalmazva; nyomon kell követni a nemzeti intézkedések nemzeti határokon átnyúló hatásait; és interoperábilis rendszereket kell kifejleszteni, figye­ lemmel az EUROSUR tevékenységére. 5.29 Az EGSZB közelmúltbeli véleményében (1) támogatta az Európai Bizottságnak a tagállami bevándorlási statisztikák javí­ tására irányuló kezdeményezését. 5. alapelv: a rendelkezésre álló eszközök hatékony és koherens felhasználása 5.30 A szolidaritásnak jelentős pénzügyi vetülete is van, amely figyelembe veszi egyes tagállamok külső határainak speci­ ális helyzetét, és az őket érintő sajátos migrációs kihívásokat. Hatékonyan ki kell tehát használni a „szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” (2007–2013) általános program által biztosított forrásokat, amely tehermegosztó mechanizmusként egészíti ki a tagállamok nemzeti költségvetési forrásait. 5.31 Az EGSZB egy korábbi véleményében (2) bírálta a migrációs áramlások igazgatására irányuló politikákat, és olyan megközelítést javasolt, amely mindenekelőtt az egyénekre, mint az alapvető jogok letéteményeseire összpontosít. (1) Ld. az EGSZB véleményét: Javaslat a bevándorlásra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre, előadó: Sylvia SCIBERRAS (HL C 185., 2006.8.8.). (2) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása általános programon belül a 2008–2013 közötti időszakra az Európai Menekültügyi Alap létrehozásáról – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása általános programon belül a 2007–2013 közötti időszakra a Külső Határok Alap létrehozásáról – Javaslat tanácsi határozatra a Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása általános programon belül a 2007–2013 közötti időszakra a Harmadik Országok Állampolgárainak Beilleszkedését Segítő Európai Alap létrehozásáról – Javaslat európai parla­ menti és tanácsi határozatra a Szolidaritás és a migrációs áramlások igaz­ gatása általános programon belül a 2008–2013 közötti időszakra az Európai Visszatérési Alap létrehozásáról; előadó: An Le NOUAIL MARLIÈRE (HL C 88., 2006.4.11.)

5.33 Az EGSZB helyesli, hogy az Európai Parlament költség­ vetési bizottsága jóváhagyott egy, a 2009. évi uniós költségve­ tésre vonatkozó olyan módosítást, amely pénzügyi forrásokat juttat egy „szolidaritási mechanizmus” létrehozására, amely lehe­ tővé teszi az uniós tagállamok közötti tehermegosztást. Ennek keretében finanszírozáshoz jut az Európai Menekültügyi Alap, és az uniós Frontex ügynökség egyéb letelepítési tervei és alapjai szintén támogatást kapnak, hogy az ügynökség jövő januártól kezdve állandó jelleggel kiterjeszthesse tengeri feladatait DélEurópában.

6. alapelv: partnerség a harmadik országokkal 5.34 Az EGSZB két korábbi véleményében is (3) sürgette az európai politika koncepciójának megújítását: a bevándorlási politikát a származási országokkal együttműködésben kell kiala­ kítani, biztosítva, hogy a migráció ezeknek az országoknak a fejlődését is szolgálja. E koncepció jegyében a politikák számos aspektusát újra kell gondolni, a befogadási kritériumokat és a migránsok mobilitási lehetőségének kérdését is beleértve.

5.35 Az EGSZB tehát üdvözli az alapelvet, mivel a migrációs áramlások kezelése a harmadik országokkal való partnerséget és együttműködést igényel.

5.36 Korlátozni kell az agyelszívást, javítani kell az oktatást és a szakképzést, és meg kell erősíteni a helyi munkaerőpia­ cokat. Biztosítani kell a tisztes munka lehetőségét, ki kell hasz­ nálni a hazautalt összegekben rejlő fejlesztési potenciált, és meg kell előzni az illegális bevándorlást.

5.37 Az érdekelt tagállamokkal közösen mobilitási partner­ ségeket kell kialakítani a harmadik országokkal, melyek kikö­ vezhetik az Európába irányuló legális bevándorlás útját.

5.38 Meg kell teremteni a körkörös migráció lehetőségét, olyan jogi és gyakorlati intézkedéseken keresztül, amelyek elsőbbséget biztosítanak a legális bevándorlók számára az EU területén való további tartózkodás megítélésekor. (3) Lásd az EGSZB következő véleményeit: — a következő tárgyban: A bevándorlásra és a származási országokkal folytatott együttműködésre vonatkozó, a fejlődés elősegítésére irányuló közösségi politika; előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 44., 2008.2.16.). — a következő tárgyban: Migráció és fejlesztés: lehetőségek és kihívások; előadó: Sukhdev SHARMA (HL C 120., 2008.5.16.).

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

5.39 A társulási megállapodásoknak ki kell terjedniük a szociális biztonság aspektusára is, egyebek között biztosítva a megszerzett szociális jogosultságok, különösen a nyugdíjjogo­ sultságok származási országba történő átvitelének lehetőségét.

5.40 Biztonság: az „illegális bevándorlás” elleni hatékony küzdelem.

5.41 Korábbi véleményeiben (1) az EGSZB figyelmeztetett rá, hogy „Bizonyos fogalmakat tisztázni kell, amikor az egyéni migrán­ sokra az „illegális bevándorló” kifejezést használjuk. Bár egy országba az előírt dokumentumok és engedélyek nélkül belépni a törvénybe ütközik, akik így tesznek, mégsem bűnözők. (…) A rendezetlen hely­ zetű bevándorlók nem bűnözők, jóllehet helyzetük nem legális”. A valódi bűnözők azok az egyének, akik emberekkel folytatnak illegális kereskedelmet, és akik kizsákmányolják az illegális bevándorlókat.

5.42

A biztonság címszó négy alapelvet foglal magában:

7. alapelv: Európa és partnereinek érdekeit szolgáló vízumpolitika 5.43 Az EGSZB szeretné tudni, hogy az Európai Bizottság elegendő adattal rendelkezik-e a vízumpolitikának az illegális bevándorlás csökkentésére tett hatásáról. Az egyes harmadik országok állampolgárait terhelő rövid távú vízumkötelezettség csökkentheti az adott országból érkező illegális bevándorlást, de egyúttal növelheti az emberkereskedő hálózatok és ember­ csempészek áldozatainak számát. A vízumpolitika továbbá a mobilitás korlátozásával súlyos diszkriminációt is jelenthet, a konzuli hatóságoknak éppen ezért körültekintően kell eljárniuk, gyorsan, átlátható módon intézkedve, és biztosítva a korrupció lehetőségének kizárását.

5.44 Az EGSZB egyetért abban, hogy egységes európai schengeni vízumokat kell bevezetni, és hogy több tagállamot kiszolgáló közös konzuli hivatalokat kell felállítani.

C 218/75

Bizottság által meghirdetett 7. kutatási keretprogramban rejlő lehetőségeket. Kulcsfontosságú, hogy a FRONTEX továbbfej­ lessze és erősítse a közös műveletekre vonatkozó koordinációs és támogató szerepét, valamint arra való képességét, hogy a tagállamok külső határain fellépő szükségletekre gyorsan reagáljon. A jövőben az EU, miközben a FRONTEX mandátu­ máról és műveleti ellenőrzéséről határoz, figyelembe veszi a nemzeti és a nemzetközi jogszabályokkal kapcsolatos jogi következményeket. 5.47 Együttműködést kell kialakítani a harmadik orszá­ gokkal, és támogatni kell ezen országok migráció-kezelési és határigazgatási kapacitásának fejlesztését. 5.48 Az EGSZB hangsúlyozni kívánja a belső határellenőrzé­ sektől mentes schengeni térség megóvásának fontosságát, és a tagállamok közötti együttműködés és szolidaritás megerősítését sürgeti az EU külső határainak igazgatása terén. 5.49 Az EGSZB támogatja továbbá a szárazföldi határokon kialakítandó egyablakos rendszert, ahol az utazókat egy hatóság ellenőrzi egyetlen alkalommal. 5.50 Egy adott uniós régióba érkező tömeges és folyamatos bevándorlási hullámok elsődlegesen humanitárius problémát jelentenek, amelyeket a nemzeti hatóságok az EU segítsége és támogatása nélkül egymaguk nem tudnak kezelni. Egyes európai régiók – például a déli szigetek (Málta, Lampedusa, Kanáriszigetek stb.) egyedi problémákkal küzdenek, mivel az illegális bevándorlás köztes állomását alkotják, és olykor kapacitásaikat meghaladó számú bevándorlót kénytelenek fogadni. Ezek számára döntő fontosságú, hogy az Európai Unió megfelelő szolidaritási rendszert alakítson ki, ideértve a műveleti költségek megosztását azon tagállamokra tekintettel, amelyek ismétlődő jelleggel nagymértékű illegális bevándorlással szembesülnek, összekapcsolva így az európai és a nemzeti erőforrásokat. 5.51 Az EGSZB azt szeretné, ha a határellenőrzés hatékony­ sága a menedékjog tiszteletben tartásával társulna, mivel számos, nemzetközi védelemre szoruló személy éri el illegális úton az EU külső határait. Az EGSZB a jövőben egy másik véleményben (2) kíván foglalkozni a Közös Európai Menekült­ ügyi Rendszerrel.

8. alapelv: integrált határigazgatás 5.45 A határellenőrzésektől mentes schengeni övezet integ­ ritásának megóvása érdekében az Európai Bizottság „integrált határigazgatás” bevezetését javasolja az EU külső határain alkal­ mazott ellenőrzési stratégiák megerősítése és továbbfejlesztése céljából.

5.46 Meg kell erősíteni a FRONTEX műveleti dimenzióit; integrált határellenőrzési rendszert kell kifejleszteni az „új tech­ nológiák” felhasználásával, és ki kell aknázni az Európai (1) Ld. különösen az EGSZB véleményét: A Bizottság közleménye a Tanács és az Európai Parlament részére – Az illegális bevándorlásra vonatkozó közös politika, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 149., 2002.6.21.).

5.52 Az EGSZB támogatta (3) a FRONTEX létrehozását, vala­ mint a jövőbeli európai határőrség, illetve európai határőrképzés tervét, mivel a határellenőrzéseket olyan tisztviselőknek kell lefolytatniuk, akik szakszerűen tudják kezelni az emberkeres­ kedelmet, és jelentős technikai szakértelemmel rendelkeznek. (2) Lásd az EGSZB 2009. február 25-i véleményét a következő tárgyban: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Politikai terv a menekültügyről – az Unió országaiban biztosított védelem összehan­ golt megközelítése; előadó:Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS, társe­ lőadó: Ana BONTEA (A Hivatalos Lapban még nem tették közzé). (3) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: Javaslat tanácsi rendeletre az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség létrehozásáról; előadó:Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 108., 2004.4.30.).

C 218/76

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

5.53 Az Ügynökség feladatai közé kellene sorolni a mentési – különösen a tengeri mentési – szolgálatok koordinálását, a kockázatos embercsempészet hálózatainak felszámolását, és a hasonló hálózatok miatt veszélybe került emberek megsegítését.

9. alapelv: Fokozni kell az illegális bevándorlás elleni harcot, és zéró toleranciát kell alkalmazni az emberkeres­ kedelemmel szemben 5.54 Az Európai Bizottság megelőző intézkedésekkel, bűnül­ dözéssel és szankciókkal kívánja felszámolni a be nem jelentett munkát és az illegális foglakoztatást. Meg kell erősíteni az emberkereskedelem áldozatainak védelmét és támogatását, és fokozni kell a származási és tranzitországokkal való együtt­ működést.

5.55 Az EGSZB szerint az illegális bevándorlás elleni küzdelem nemcsak a határőrök, hanem az európai munkaerő­ piacok feladata is, amelyek egyes szektorokban és tagálla­ mokban be nem jelentett munkát kínálnak az illegális beván­ dorlóknak. Egy közelmúltbeli véleményében (1) az EGSZB támo­ gatta az illegális bevándorlókat foglalkoztató munkavállalók szankcionálására irányuló európai bizottsági irányelvet, hangsú­ lyozva a szociális partnerek, valamint a bevándorlók munkafel­ tételeinek jelentőségét.

5.56 Az illegális bevándorlást az is csökkenti majd, ha az EU és a tagállamok nyitottabb, rugalmasabb jogszabályokat hoznak az új bevándorlók befogadásáról, ahogyan ezt az EGSZB számos véleményében javasolta.

5.57 Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságot abban, hogy biztosítani kívánja, hogy a harmadik országok illegálisan az EU területén tartózkodó állampolgárai hozzáférjenek azokhoz a szolgáltatásokhoz, amelyek alapvető fontosságúak emberi jogaik garantálása szempontjából (pl. oktatás, különösen a gyerekek részére, valamint az egészségügyi alapellátás).

5.58 Az EGSZB szerint az EU-ban tartózkodó illegális beván­ dorlók százezrei jelentős kihívás elé állítják az EU-t és tagálla­ mait. A kényszerű kitoloncolás nem jelentheti az egyetlen megoldást; minden esetben biztosítani kell az emberi méltó­ ságot és bánásmódot. Ez a politika pénzügyi szempontból sem életképes. Az EGSZB ezért más véleményeiben (2) a követ­ kezőt javasolta: „A politikai koordináció keretein belül az Európai Bizottságnak olyan szabályozási intézkedések kidolgozására kell ösztö­ nöznie a tagállamokat, amelyek megelőzik, hogy egyesek a legális bevándorlás „kiskapujaként” tekintsenek az illegális bevándorlásra. A bevándorlók helyzetének rendezésekor tekintetbe kell venni az érintettek társadalmi és foglalkoztatási beilleszkedésének mértékét”. Az EGSZB álláspontja szerint a hatóságok és a szociális partnerek közötti (1) Ld. az EGSZB véleményét: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irány­ elvre a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoz­ tató munkáltatókkal szembeni szankciókról, előadó: Metka ROKSANDIĆ, társelőadó Pedro ALMEIDA FREIRE (HL C 204., 9.8.2008). (2) Ld. az EGSZB véleményét: A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az illegálisan tartózkodók visszatérésére vonatkozó közösségi politikáról, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 61., 2003.3.14.).

2009.9.11.

együttműködés révén számos, ma még illegálisan dolgozó bevándorló rendezhetné jogállását, hogy munkahelyük legálissá váljon. 5.59 A külső határok hatékony ellenőrzésének hiányát gyakran kihasználják az emberekkel kereskedő bűnszövetkezetek, amelyek ille­ gális bevételeik növelése érdekében aggályok nélkül tesznek kockára emberi életeket. Más véleményeiben (3) az EGSZB kiemelte, hogy a hatóságoknak ugyanolyan eréllyel kell fellépniük az emberkereskedők és a szexuális kizsákmányoló hálózatok áldozatainak védelmében – különös figyelmet fordítva a legsebezhetőbbekre, pl. a gyermekekre –, mint amilyen eréllyel a bűnszervezetek, illetve az emberkereskedelem és a kizsákmányolás ellen küzdenek. 5.60 Az EGSZB-t rendkívül aggasztja a biometrikus rend­ szerek alkalmazása, mivel ez diszkriminatív módon történhet, és sértheti a magánélethez való jogot. 10. alapelv: hatékony és fenntartható visszatérési politikák 5.61 Európai Bizottság szerint a visszatoloncolási intézke­ dések az illegális bevándorlással kapcsolatos EU-politika elen­ gedhetetlen részét képezik, és tartózkodni kell az illegálisan tartózkodó személyek jogi státuszának megkülönböztetés nélküli, kiterjedt rendezésétől, de „nyitva kell hagyni az igazságos és átlátható kritériumokon alapuló egyéni legalizálás lehetőségét”. 5.62 Az Európai Bizottság valódi európai dimenziót kíván adni a visszatérési politikának a visszatérési határozatok teljes, kölcsönös elismerése révén. Korábbi véleményében (4) az EGSZB úgy vélekedett, hogy amíg nincsenek közös bevándorlási és menekültügyi jogszabályok, a visszatoloncolási intézkedések kölcsönös elismerése rendkívül problematikus, amennyiben valóban garantálni kívánjuk a jogállamiság kínálta alapvető jogok tiszteletben tartását. 5.63 A véleményben az EGSZB azt fejtette ki, hogy az önkéntes visszatérésre irányuló politikák a legsikeresebbek, amelyek megfelelő ösztönzőket biztosítanak, és amelyeket a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM), valamint szakosodott NGO-kkal közösen irányítanak. 5.64 Bár nem vonták be a bevándorlók visszatéréséről szóló irányelv megszövegezéséhez kapcsolódó konzultációba, az EGSZB egyetért azokkal az emberjogi szervezetekkel, amelyek úgy vélik, hogy az irányelv egyes rendelkezései (a menekült központokban való elzárás időtartama, a kiskorúakkal való nem megfelelő bánásmód, stb.) nem egyeztethetők össze az alapvető jogokkal és a jogállamisággal. (3) Ld. az EGSZB véleményét: Javaslat tanácsi irányelvre a bűncselekmények hatóságokkal együttműködő áldozatainak az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelem megkönnyítése érdekében kiadott rövid távú tartózkodási engedélyről, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 221., 2002.9.17.). (4) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: Javaslat tanácsi határozatra a harmadik országok állampolgárainak kiutasítására vonatkozó határozatok kölcsönös elismeréséről szóló 2001/40/EK tanácsi irányelv alkalmazásából eredő pénzügyi egyenlőtlenségek kompenzálása kritériuma­ inak és gyakorlati mechanizmusainak megállapításáról; előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 220., 2003.9.16.).

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/77

5.65 Lépéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a származási országok visszafogadják állampolgára­ ikat, hiszen a nemzetközi egyezmények kötelezik őket erre, a jelenlegi visszafogadási megállapodásokat pedig – végrehajtásuk hatékonyságának javítása, illetve a jövőben kötendő megállapodásokra vonatkozó tanulságok levonása érdekében – újra kell értékelni.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 25-én. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

C 218/78

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2009.9.11.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Politikai terv a menekültügyről – az Unió országaiban biztosított védelem összehangolt megközelítése COM(2008) 360 végleges (2009/C 218/16) 2008. június 17-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Politikai terv a menekültügyről – az Unió országaiban biztosított védelem összehangolt megkö­ zelítése” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2008. december. 10-én elfogadta véleményét. (Előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS, társelőadó: Ana BONTEA.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25–26-án tartott, 451. plenáris ülésén (a 2009. február 25-i ülésnapon) 134 szavazattal 1 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Következtetések

1.1 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság által javasolt általános célkitűzésekkel, de felhívja a figyelmet arra, hogy nagy eltérés mutatkozik a fenti célok és az uniós jogszabályok, illetve a nemzeti törvények és gyakorlat között. 1.2 Az EGSZB úgy véli, hogy jelen esetben – ahogy az az európai politikában máskor is megfigyelhető – a törekvés és az értékek nagy szavak hangoztatására korlátozódnak, ugyanakkor az esetek túlnyomó többségében a gyakorlat és a jogszabályok ellentmondanak az értékeknek. 1.3 Az EGSZB szerint a közös európai menekültügyi rend­ szer (KEMR) kiépítésének második szakaszában orvosolni kell az első szakaszban elkövetett hibákat. Ezért a második szakasz megkezdése előtt az első szakasz kritikus felülvizsgálatára van szükség. 1.4 Figyelembe véve, hogy a közös európai menekültügyi rendszer kiépítésének második szakaszában az EU Tanácsa rendes eljárás keretében és az Európai Parlamenttel együttdön­ tési eljárással hoz határozatokat, az EGSZB gyorsabb eredmé­ nyeket, illetve jobb minőségű jogszabályokat remél és szeretne. Az EGSZB elégedetten veszi tudomásul, hogy ezzel a közle­ ménnyel az Európai Bizottság elkötelezi magát amellett, hogy a jövőben számos politikai és jogalkotási kezdeményezést fogad majd el. 1.5 Az EGSZB szerint az európai menekültügyi politikák harmonizálásakor és a közös európai menekültügyi rendszer kiépítése során garantálni kell a magas színvonalat, úgy, hogy eközben ne csorbuljanak a nemzetközi védelmi normák. A harmonizáció mindig biztosítani fog bizonyos mozgásteret a nemzeti jogalkotás számára, semmi esetre sem szabad azonban

arra használni, hogy csökkentsék a tagállamok által garantált jelenlegi védelmi szintet. Sokkal inkább arra használandó, hogy javítsák vele azoknak a tagállamoknak a jogszabályait, amelyekben nem elégséges a védelmi szint. 1.6 Az új jogszabályoknak biztosítaniuk kell, hogy a mene­ dékjogot kérők bejuthassanak a munkaerőpiacra és a képzési rendszerekbe is. 1.7 Az EGSZB kéri, hogy ismerjék el a menekültügy terüle­ tére szakosodott nem kormányzati szervezetek szerepét, és hogy biztosítsanak számukra teljes hozzáférést a tevékenységükhöz kötődő eljárásokhoz és fórumokhoz. 1.8 Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum (1) révén az EU újabb lendületet adott a közös európai menekültügyi rendszer kiépítésének. 2.

Bevezetés

2.1 A közös európai menekültügyi rendszert két különálló szakaszban építik ki. Az elsőt az 1999-ben Tamperében tartott Európai Tanács indította el, azután, hogy elfogadták az Amsz­ terdami Szerződést, amely közösségi vetülettel ruházta fel a bevándorlási és menekültügyi politikákat. Ez az első szakasz 2005-ben ért véget. 2.2 Az első szakaszban előrelépést értek el néhány mene­ kültügyi irányelv kidolgozásában, a tagállamok közötti együtt­ működés javításában és néhány, a menekültügy külső vetületével kapcsolatos intézkedés terén. (1) Lásd a 13440/08 sz. tanácsi dokumentumot.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2.3 A három legfontosabb jogszabályi eszköz a következő: a 2005/85/EK irányelv a menekültstátusz megadására és visszavo­ nására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól; a 2003/9/EK irányelv a menedékkérők befogadása minimumsza­ bályainak megállapításáról és a 2004/83/EK irányelv a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosult­ ként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról. Más területeken is sikerült normatív eredményeket elérni. Ilyen többek között a kérelem elbírálásáért felelős állam meghatározása (dublini egyezmény és rendelet), az Eurodac és az átmeneti védelemről szóló 2001/55/EK irányelv.

2.4 A tagállami együttműködés terén egy sor olyan tevékeny­ séget indítottak útjára, amelyeket az Eurasil (nemzeti szakértők csoportja, amelyet az Európai Bizottság vezet) keretében hajtanak végre. Az Európai Menekültügyi Alap létrehozásával és megújításával pénzügyi szolidaritási eszközt is teremtettek.

2.5 A menekültügy külső dimenziójának terén előrelépés történt például a sok menekülttel küszködő harmadik orszá­ goknak nyújtott segítség kérdésében (megemlítendők az alkal­ mazott regionális védelmi programok), illetve a menekülteknek az Unió területén történő újbóli letelepítésében.

2.6 A közös európai menekültügyi rendszer kiépítésének második szakasza a 2004 novemberében elfogadott hágai programmal kezdődött, amelyben kitűzték, hogy 2010-re el kell érni a közös európai menekültügyi rendszer fő céljait:

— közös menekültügyi eljárás kidolgozása,

C 218/79

2.9 A zöld könyvvel kapcsolatban tett észrevételek összeg­ zését követően az Európai Bizottság kidolgozta a menekült­ ügyről szóló politikai tervet. A mostani vélemény tehát a zöld könyvről készített EGSZB-vélemény kiegészítésének tekin­ tendő.

3.

Általános megjegyzések

3.1 A menekültügyről szóló közleményt a bevándorlásról szóló közleménnyel egyszerre ismertette az Európai Bizottság. Az EGSZB helyesli, hogy az Európai Bizottság Bel- és Igazság­ ügyi Igazgatósága (DG JLS) hónapok óta differenciált osztá­ lyokkal rendelkezik, mivel így nagyobb mértékű szakosodásra nyílik lehetőség, figyelembe véve, hogy a menekültügy terén a tagállamokra kötelező érvényű jogszabályok és nemzetközi egyezmények is léteznek.

3.2 Az EGSZB szerint a közös európai menekültügyi rend­ szer kiépítésének második szakaszában orvosolni kell az első szakaszban elkövetett hibákat. Ezért a második szakasz megkez­ dése előtt az első szakasz kritikus felülvizsgálatára van szükség. Az EGSZB osztja az Európai Bizottság kritikus szemléletét, mindazonáltal úgy véli, hogy az Európai Tanácsnak és a tagál­ lamoknak is el kell ismerniük a hibákat, és orvosolniuk kell az első szakasz hiányosságait.

3.3 Az első szakasz legfőbb hibája az, hogy az elfogadott jogszabályi eszközök túl nagy mozgásteret hagynak a nemzeti jogalkotás számára, és így a tagállamok rendkívül eltérő politi­ kákkal és jogszabályokkal rendelkezhetnek. Emiatt nem sikerült elérni a harmonizáció szükséges szintjét.

— egységes státusz kialakítása,

— a tagállami együttműködés javítása,

— az európai menekültügyi politika külső vetülettel történő felruházása.

2.7 Új kezdeményezések elfogadása előtt az Európai Bizottság 2007-ben zöld könyvet (1) adott ki, melynek célja, hogy vitát indítson a különböző intézmények, a tagállamok és a civil társadalom között.

2.8 Az EGSZB fontos véleményt bocsátott ki a zöld köny­ vről (2), amelyben megválaszolta az Európai Bizottság által felve­ tett kérdéseket, és számos javaslattal élt a közös európai mene­ kültügyi rendszer fejlesztésével kapcsolatban. (1) COM(2007) 301 végleges, megjelent 2007. június 6-án. (2) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: „Zöld könyv a jövőbeni Közös Európai Menekültügyi Rendszerről” (előadó: An LE NOUAIL MARLIÈRE), HL C 204., 2008.8.9.

3.4 A nem harmonizált nemzeti jogszabályok alapján a tagállami hatóságok döntenek arról, hogy elfogadják vagy eluta­ sítják a menedékjog iránti kérelmeket; megmaradnak a mene­ kültügyi politika különböző hagyományai; eltérő módon érté­ kelik a származási országok helyzetét, és nincs közös európai gyakorlat. Ebből következően a tagállamok rendkívül eltérő védelmi szintet biztosítanak, ezért továbbra is fennáll a mene­ kültek másodlagos mozgása az EU-n belül.

3.5 Az Európai Bizottság szerint „az elfogadott közös mini­ mumszabályok nem valósították meg a kívánalmaknak megfe­ lelő egyenlő feltételeket” (3). Az EGSZB szerint a Tanács által a közelmúltig alkalmazott egyhangú szavazási elv eredményezte ezt a kiábrándító helyzetet. Az EGSZB támogatja, hogy jelenleg – a Szerződés által szabott korlátokon túllépve – a közös mene­ kültügyi politikában a rendes és az együttdöntési eljárást alkal­ mazzák. Remélhető, hogy a második szakaszban nagyobb ered­ ményeket sikerül elérni a harmonizáció terén. (3) Lásd a menekültüggyel foglalkozó politikai terv 3. pontját.

C 218/80

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

3.6 Az EGSZB meg kívánja jegyezni, hogy javítani kell az EU által biztosított védelem minőségén. Ahogy azt a zöld könyvről szóló véleményében is kifejtette, a közös európai menekültügyi rendszer kiépítését az a szándék kell, hogy vezérelje, hogy „az Európai Uniót a menekültek számára a Genfi Egyezmény teljes és mindenre kiterjedő alkalmazásán és az összes tagállam által vallott, közös humanitárius értékeken alapuló, egységes védelmi területté kellene tenni” (1).

3.7 Ezért az EGSZB úgy véli, hogy az európai menekültügyi politikák harmonizációjának és a KEMR kiépítésének úgy kell történnie, hogy eközben ne sérüljenek és ne is lazuljanak a nemzetközi védelmi normák. Az EU-nak olyan közös jogszabá­ lyokat kell kidolgoznia, amelyek nem jelentik a védelmi normák szintjének semmilyen csökkentését, és így a nem kielégítő védelmi szinttel rendelkező tagállamoknak kell majd módosíta­ niuk jogszabályaikat.

3.8 A tagállamoknak mindig is lesz bizonyos mérlegelési lehetőségük a menekültüggyel kapcsolatos uniós jogszabályok végrehajtása során, de az EGSZB csak olyan közösségi jogsza­ bályokat támogat, amelyek magas szintű védelmet garantálnak és szűkítik a jelenlegi mozgásteret, amely megakadályozza az ilyen jogszabályok helyes végrehajtását. A KEMR kiépítésének második szakaszában létrehozott jogi eszközöknek néhány olyan minőségi védelmi normát kell meghatározniuk, amelyek garantálják a Genfi Egyezmény elveinek betartását, és biztosítják, hogy az arra rászoruló személyek részt vehessenek a menekült­ ügyi eljárásban.

ségében gyermekeket és nőket –, akik kínzást, erőszakot, bántal­ mazást, illetve egyéb erőszakos cselekményt szenvedtek el. 4.1.4 Az EGSZB számos véleményében (2) javasolta, hogy az új jogszabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy a menedékkérők bejussanak a munkaerőpiacra és a képzési rendszerbe. Az EGSZB hangsúlyozta, hogy a tagállami hatáskörök csorbítása nélkül, egyszerűsített és harmonizáltabb hozzáférést kell bizto­ sítani a munkaerőpiachoz, ügyelve arra, hogy a munkához való tényleges hozzájutást ne akadályozzák szükségtelen, új admi­ nisztratív korlátozások. 4.1.5 A különböző területeken a szociális partnerek is együttműködhetnek a menekültekkel és a menedékjogot kérőkkel annak érdekében, hogy egyszerűsödjön számukra a munkához és az oktatáshoz való hozzájutás. A szövetkezetek és a szociális gazdaság egyéb résztvevői, az oktatási intézmé­ nyek és a szakosodott nem kormányzati szervezetek is részt vehetnek ebben az együttműködésben. 4.1.6 Olyan jellegű módosításokat is javasolt, amelyek garan­ tálják a családegyesítéseket, jobb oktatási feltételeket teremtenek, elsősorban a kiskorúak számára, és teljes hozzáférést biztosí­ tanak az egészségügyi ellátáshoz (3). 4.1.7 Végezetül az irányelvnek egyértelműsítenie kell, hogy a befogadás feltételei egyformán vonatkoznak minden menedék­ kérőre, függetlenül attól, hogy befogadóközpontban vannak-e vagy sem. 4.2

4. 4.1

Részletes megjegyzések az új jogi eszközökről Abefogadás feltételeiről szóló irányelv

4.1.1 A befogadásról szóló, jelenleg hatályos irányelv, ahogy azt az Európai Bizottság is észrevételezi, nagy mozgásteret biztosít a tagállamoknak alapvető területeken. Ez abból indul ki, hogy a befogadás feltételei nagyon eltérőek az EU-n belül.

4.1.2 Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság nagyobb harmonizációra irányuló javaslatát, amellyel el lehet kerülni a másodlagos mozgásokat. A zöld könyvről szóló véleményében az EGSZB pontosította a javaslatokat.

4.1.3 Az EGSZB azt is támogatja, hogy az új irányelv tartal­ mazzon befogadási normákat a kiegészítő védelmet kereső személyekre vonatkozóan; tartalmazzon eljárási biztosítékokat letartóztatás és internálás esetére, és könnyítse meg a sebezhető személyek igényeinek felmérését és kielégítését. Az EU-nak külö­ nösen azokat kell védelemben részesítenie – az esetek több­ (1) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: „Zöld könyv a jövőbeni Közös Európai Menekültügyi Rendszerről” (előadó: An LE NOUAIL MARLIÈRE), HL C 204., 2008.8.9., 1.1. pont.

2009.9.11.

Amenekültügyi eljárásokról szóló irányelv

4.2.1 Az Európai Bizottság jelezte, hogy módosításokat fog javasolni az eljárásokról szóló irányelvhez, mivel az nem érte el a tagállamok közötti harmonizáció kívánt szintjét. Az EGSZB támogatja, hogy egységes közös menekültügyi eljárást hozzanak létre, amely – ahogy az Európai Bizottság fogalmaz – „nem hagy teret az eltérő tagállami eljárásmódok terjedésének” (4). Egyetért a kötelező eljárási biztosítékok meghatározásával is. 4.2.2 Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy az irányelv komoly módosításokra szorul. Olyan irányelvről van szó, amely több tetszés szerinti lehetőséget is figyelembe vesz; olyan irányelvről, amelyet azzal az egyértelmű szándékkal fogadtak el a tagállamok, hogy megtartsák a korábbi tagállami rendszereket. (2) Lásd az EGSZB alábbi véleményeit: — „Javaslat tanácsi irányelvre a menedékkérők befogadása mini­ mumszabályainak megállapításáról” (előadó: Paolo Mengozzi, társelőadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS), HL C 48., 2002.2.21. — „A civil társadalom részvétele a szervezett bűnözés és a terro­ rizmus elleni küzdelemben” (előadók: José Isaías RODRÍGUEZ GARCÍA-CARO, Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS és Miguel Ángel CABRA DE LUNA), HL C 318., 2006.12.23. — „Zöld könyv a jövőbeni Közös Európai Menekültügyi Rend­ szerről” (előadó: An LE NOUAIL MARLIÈRE), HL C 204., 2008.8.9. (3) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: „Egészségügy és migráció” (előadó: CSER Ágnes), HL C 256., 2007.10.27. (4) Lásd a menekültüggyel foglalkozó politikai terv 3.2. pontját.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.2.3 A KEMR létrehozása – olyan, gyorsabb és nagyobb garanciákat nyújtó eljárásokat tartalmazó szabályzatot igényel, amely méltányos döntéseket biztosít és szélesebb körű bizton­ ságot garantál a fellebbezési eljárások során. 4.2.4 Az EGSZB megismétli a zöld könyvről írott vélemé­ nyében (1) megfogalmazottakat: — tolmácsot kell biztosítani a menedékjogot kérőknek,

C 218/81

nagy eltérések tapasztalhatók az EU-n belül, hogy ugyanolyan helyzetben levő személyeket egyes tagállamokban befogadnak menekültként, másokban pedig kiutasítják őket. Ugyanez igaz a kiegészítő védelemre is.

4.3.2 A kiegészítő védelem jelenleg a menekültstátuszt váltja fel. Az EGSZB szerint az egységes eljárás semmilyen esetben nem jelentheti azt, hogy a kiegészítő védelem gyengítse a Genfi Egyezményben lefektetett menekültstátuszt.

— szükség esetén ingyenes jogi segítséghez való jog, — a közigazgatási határozatokat indoklással kell ellátni, — a kiutasítási végzések ellen a bíróságoknál benyújtott felleb­ bezések halasztó érvénnyel kell hogy bírjanak, hogy a mene­ dékjogot kérőket ne lehessen kitoloncolni az államigazgatási vagy jogi eljárás alatt, — a nem kormányzati szervezetek az eljárás valamennyi szaka­ szában, mindenben segítséget nyújthatnak a menedékjogot kérőknek. 4.2.5 Az EGSZB megjegyzései, illetve a nem kormányzati szervezetek tiltakozásai ellenére több tagállamban továbbra is idegenrendészeti fogdákban helyezik el a menedékjogot kérőket. Az EGSZB megismétli álláspontját, mely szerint nem folytatható a menedékkérők őrizetben tartásának gyakorlata, hiszen fogdában történő elhelyezésük kivételes intézkedésnek kell hogy számítson. A menedékjogot kérők és családjuk méltó felté­ telek mellett, megfelelő szociális közegben kell hogy éljenek. 4.2.6 Az EGSZB nagyobb átláthatóságot követel a fogdák kapcsán, illetve azt kéri, hogy tájékoztassák az UNHCR-t ezek állapotáról, a bennük elhelyezett személyek helyzetéről, vala­ mint azt, hogy ez utóbbiak igénybe vehessék a nem kormány­ zati szervezetek segítségét. 4.2.7 A Genfi Egyezmény biztosítja a menedékkérőknek azt a jogot, hogy menekültkérelmet adjanak be. Az EGSZB ezért azt tanácsolja, hogy tekintsenek el a „biztonságos országokról” és a „biztonságos harmadik országokról” készült listák használatától, amelyek megakadályozhatják az egyes kérelmek egyéni elbírá­ lását. 4.2.8 Az EGSZB megismételi, hogy a menedékjogot kérők a határon ugyanolyan elbánásmódban kell hogy részesüljenek, illetve ugyanazokat a biztosítékokat kell hogy megkapják, mint azok, akik kérelmüket a tagállam területén nyújtják be. 4.3

Astátuszok tartalmára vonatkozó minimumszabá­ lyokról szóló irányelv

4.3.1 A minimumszabályokról szóló irányelv sem harmoni­ zálta a döntéseket és a védelem minőségét. Továbbra is olyan (1) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: „Zöld könyv a jövőbeni Közös Európai Menekültügyi Rendszerről” (előadó: An LE NOUAIL MARLIÈRE), HL C 204., 2008.8.9.

4.3.3 Az EGSZB szerint az egyablakos rendszer és az egységes eljárás egyszerűbbé teheti az eljárásokat. Először a menekültstátusz megadhatóságát kell ellenőrizni, majd ugyanezt a kiegészítő védelmi jogállás kapcsán.

4.3.4 Az EGSZB egyetért azzal, hogy uniós szinten dolgoz­ zanak ki minimumszabályokat a menekültstátuszról és a kiegé­ szítő védelmi jogállásról annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban garantálják a védelem minimumszintjét, csökkentve a jelenlegi eltéréseket.

4.3.5 A kiegészítő védelem a menekültstátusz kiegészítése, de a jogok szempontjából hasonlónak kell lennie ez utóbbihoz, ezért az EGSZB egyetért azzal, hogy vegyék figyelembe a csalá­ degyesítés jogát, a munkaerőpiachoz való hozzáférést és a gazdasági juttatásokat.

4.3.6 A jogállásoknak valóban egységeseknek kell lenniük az EU egész területén, csökkentve a tagállamok mozgásterét. Ahogy az Európai Bizottság is ajánlja, világosabban meg kell határozni a kiegészítő védelemhez való hozzájutás feltételeit, hogy az EU egész területén ugyanazokat a kritériumokat alkal­ mazzák a két státusz odaítélésekor. Az EGSZB azt javasolja, hogy a legmagasabb szinten végezzék el a harmonizációt, és hogy ne csökkentsék a nagyobb humanitárius hagyománnyal rendelkező tagállamokban biztosított szinteket.

4.3.7 Az EGSZB azt is hangsúlyozza, hogy pontosítani kell a kiszolgáltatott személyeknek való segítségnyújtást célzó jogsza­ bályokat. Meg kell állapodni a rájuk vonatkozó eljárásokban úgy, hogy mielőbb felmérik szükségleteiket, gyorsabban segí­ tenek nekik és megadnak nekik minden jogi segítséget, illetve a szakososodott nem kormányzati szervezetek támogatását is.

4.3.8 Az EGSZB-nek fenntartásai vannak azzal a lehetőséggel kapcsolatban, hogy harmadik, nem állami feleket illetékesnek tekintsenek a védelem szempontjából. A tagállamok nem bújhatnak ki ez alól a felelősség alól, és nem is „adhatják ki azt alvállalkozónak”. A nem állami szereplők részvétele és támo­ gatása a tagállamok gyámsága alatt és felelősségi körében kell hogy megvalósuljon.

C 218/82

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.3.9 El kell azonban ismerni a szakosodott nem kormány­ zati szervezeteknek és egyéb társadalmi szereplőknek a mene­ kültek és családjaik érdekében végzett munkáját, és meg kell adni nekik a közintézmények részéről szükséges támogatást. Az EGSZB kéri, hogy ismerjék el a menekültügy területére szakosodott nem kormányzati szervezetek szerepét, és hogy biztosítsanak számukra teljes hozzáférést a tevékenységükhöz kötődő eljárásokhoz és fórumokhoz.

5.

Anehézségek felszámolása

5.1 Az Európai Bizottság mind a zöld könyvben, mind pedig a menekültüggyel foglalkozó politikai tervről szóló közlemé­ nyében megemlítette a menedékjog kérelmezésének lehető­ ségéhez való tényleges hozzájutást. Az EGSZB szerint ez alap­ vető fontosságú kérdés. Biztosítani kell, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek menedékjogot kérhessenek vala­ mely uniós tagállamban.

5.2 Közleményében az Európai Bizottság említést tesz arról, hogy jelenleg történelmi mélységekbe csökken a menedékjogkérelmezés. Az EGSZB szerint ez a csökkenés nem a világban tapasztalható konfliktusok megoldásával vagy az emberi jogok helyzetének javulásával magyarázható, hanem azzal, hogy az EU egyre több akadályt gördít a nemzetközi védelemre szoruló személyek uniós felségterületre történő bejutása elé.

5.3 Az EGSZB nagyobb szerepvállalást kér az EU-tól az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnszövetkezetek elleni harcban, ugyanakkor úgy véli, hogy az „illegális bevándorlás elleni küzdelmet célzó” bizonyos politikák komoly menekült­ ügyi válságot gerjesztenek Európában. A vízumrendszer, az Eurodac, a Frontex ügynökség, a fuvarozási vállalkozásokra kivetett szankciók, a harmadik országokkal kötött visszafogadási megállapodások, illetve az illegális bevándorlás elleni küzde­ lemmel kapcsolatos együttműködési megállapodások új nehéz­ ségeket teremtenek abban, hogy a védelemre szoruló személyek menedékjogot kérvényezhessenek. Az EGSZB már több vélemé­ nyében (1) is felvetette, hogy az illegális bevándorlás elleni küzdelem nem jelenthet új akadályokat a menedékjog megszer­ zését illetően, és hogy a menedékjog garantálásának érdekében a határellenőrzést végző tisztviselőket megfelelő képzésben kell részesíteni. (1) Lásd az EGSZB alábbi véleményeit: — „Az Európai Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a bevándorlással foglalkozó közösségi politika terén alkalmazandó nyitott koordinációs módszerről” (előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS), HL C 221., 2002.9.17. (magyarul nem érhető el). — „Javaslat tanácsi rendeletre a külső határokon történő operatív együttműködést koordináló európai ügynökség létrehozásáról” (főelőadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS), HL C 108., 2004.4.30. (magyarul nem érhető el). — „Javaslat tanácsi határozatra a külső határok, vízumok, mene­ kültügy és bevándorlás terén folytatott közigazgatási együtt­ működés területén megvalósuló cselekvési program (ARGOprogram) elfogadásáról szóló 2002/463/EK határozat módosítá­ sáról” (előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS), HL C 120., 2005.5.20. — „Zöld könyv a jövőbeni Közös Európai Menekültügyi Rend­ szerről” (előadó: An LE NOUAIL MARLIÈRE), HL C 204., 2008.8.9.

2009.9.11.

5.4 Az EGSZB támogatja az UNHCR arra vonatkozó javas­ latát, hogy hozzanak létre menekültügyi szakértői csoportokat, amelyek az EU által végzett határellenőrzési műveletekben nyúj­ tanának segítséget.

5.5 Az EGSZB ellenzi, hogy az EU vagy a tagállamok olyan országokkal kössenek kitoloncolási vagy határellenőrzési megál­ lapodásokat, amelyek nem írták alá a menedékjog védelmének alapvető nemzetközi jogi eszközeit. Minden olyan kiutasítási és kitoloncolási intézkedést is ellenez, melyek esetében nem garan­ tált a teljes biztonság és emberi méltóság.

5.6 Nem kerülhet sor olyan személy kiutasítására (hazatéré­ sére vagy kitoloncolására), akinek védelmi igényét valamelyik tagállam nem vizsgálta meg, hacsak nem garantált, hogy a szóban forgó igényeket jogszerű eljárás keretében és a nemzet­ közi védelmi normáknak megfelelően a harmadik országban meg fogják vizsgálni.

6.

Európai menekültügyi támogató hivatal

6.1 A KEMR létrehozásához a jogszabályi harmonizáció mellett szükség van a tagállamok közötti komoly együttműkö­ désre is. Ezt az együttműködést nagyban javítja majd az Európai Bizottság által javasolt európai menekültügyi támogató hivatal (European Asylum Support Office – EASO) felállítása. Ezt egyébként az EGSZB is támogatja.

6.2 Az EASO-nak megfelelő kapacitással kell rendelkeznie ahhoz, hogy egyértelműen feltárja a menekültüggyel kapcsolatos tagállami gyakorlatokban jelentkező eltéréseket és a jogszabályi eltéréseket, valamint hogy javaslatokat tegyen a szükséges módosításokra. Ahogyan azt a zöld könyvben az Európai Bizottság is javasolta, jogköröket kell biztosítani számára olyan közösségi irányelvek kidolgozásához is, amelyek a mene­ kültüggyel kapcsolatos uniós vívmányok különböző alapvető és eljárásjogi szempontjainak értelmezésével és alkalmazásával foglalkoznak.

6.3 A hivatal a bevált gyakorlatok cseréjének, valamint a menekültüggyel – elsősorban a határellenőrzéssel – kapcsolatos képzési tevékenységek kidolgozásának fontos központja lehet. Emellett az újabb és újabb uniós menekültügyi intézkedésekből származó eredmények nyomon követésének és elemzésének központjává is válhat, és feladata lehet a menekültüggyel foglal­ kozó közös szakértői csoportok felállítása és irányítása is.

6.4 Az EASO-nak hálózatban kellene végeznie munkáját, együttműködve az Eurasillal, illetve szoros kapcsolatokat kiépítve az UNHCR-rel és a szakosodott nem kormányzati szer­ vezetekkel. Az Európai Parlamentet és az EGSZB-t tájékoztatják majd az EASO tevékenységéről, illetve konzultálnak velük róla.

2009.9.11.

7. 7.1

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

Tagállamok közötti szolidaritás és külső vetület Tagállamok közötti szolidaritás

7.1.1 A hágai program megjegyzi, hogy a KEMR egyik célja azoknak a tagállamoknak a támogatása, amelyek menekültügyi rendszerére a legnagyobb nyomás nehezedik, ami az együtt­ működési és szolidaritási mechanizmusok javítását teszi szük­ ségessé. Az Európai Bizottság a Dublin II. rendelet, illetve az Eurodac bizonyos komponenseit is módosítani kívánja. A mene­ dékjogi kérelmek kiegyenlítettebb elosztására és a másodlagos mozgások csökkentésére van szükség.

7.1.2 Az EGSZB emlékeztet rá, hogy a dublini rendeletet abból kiindulva alakították ki, hogy hasonlók a tagállamok menekültügyi rendszerei. Ez mind a mai napig nincs így. Nem fogadható el, hogy a menedékjogot kérelmezőket az eljárások során nagyobb biztosítékokat nyújtó országból olyan orszá­ gokba irányítsák át, ahol kisebbek ezek a garanciák. A zöld könyvről írt véleményében (1) az EGSZB azt javasolta, hogy „a menedékjogért folyamodók szabadon választhassák meg az országot, amelyhez kérelmüket intézik, és hogy e cél érdekében a tagállamokat már most a rendelet 15. cikke (1) bekezdésében foglalt humanitárius záradék alkalmazására ösztönözzék”.

7.1.3 Az UNHCR javaslata értelmében a dublini rendeletnek új rendelkezéseket kellene tartalmaznia a családtagok meghatá­ rozását, a fellebbezés halasztó hatályát és az áthelyezés időkor­ látait illetően. Szigorúan korlátozni kellene azt is, hogy az áthe­ lyezésre várva meddig tartható őrizetben a menedékjogot kérő.

7.1.4 Az EGSZB-nek fenntartásai vannak az Európai Bizott­ ságnak az Eurodac rendszerével kapcsolatos javaslatával szemben, mely szerint fel kell szabadítani a menekülteknek a nemzeti hatóságok birtokában levő adatait. Ez ugyanis sértheti a magánélethez való jogot és gyengítheti azt a védelmet, amelyre sokaknak szükségük van.

7.1.5 Az EGSZB támogatja azt az európai bizottsági javas­ latot, hogy hozzanak létre menekültüggyel foglalkozó szakértői csoportokat, hogy ideiglenes segítséget nyújtsanak a tagálla­ moknak bizonyos helyzetekben, illetve – amikor túlterheltek a tagállami menekültügyi rendszerek – a kérelmekkel foglalkozó hivatalos eljárásokban.

7.1.6 Az Európai Menekültügyi Alapot fel kell használni a tagállamok iránti uniós pénzügyi szolidaritás javítása érdekében. Nagy nyomás nehezedik a tagállamokra a jogszerűtlen beván­ dorlás és a menedékkérők miatt. (1) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: „Zöld könyv a jövőbeni Közös Európai Menekültügyi Rendszerről” (előadó: An LE NOUAIL MARLIÈRE), HL C 204., 2008.8.9.

C 218/83

7.1.7 Javítani kell a tagállamok közötti szolidaritáson, figye­ lembe véve, hogy például egyes, Máltához hasonló kisméretű tagállamokba befogadási kapacitásukat meghaladó számú mene­ dékkérő özöne érkezik.

7.1.8 Ez a szolidaritás az alábbiak révén valósulhat meg: politikák, melyek a menekültek uniós államokban történő (azok között megosztott) újbóli elhelyezését szabályozzák; együttműködés az EASO-val és koordináció az Európai Mene­ kültügyi Alap kezelésében.

7.1.9 Az EGSZB támogatja az Európai Parlamentben ismer­ tetett kísérleti projekteket, melyek célja, hogy ösztönözzék a menekültek és menedékkérők EU-n belüli önkéntes átcsoporto­ sítását.

7.2

Külső vetület

7.2.1 A menekültek döntő többsége fejlődő országban él (az UNHCR által elismert 8,7 millió menekültből 6,5 millió fejlődő országban él). Az EGSZB azt szeretné, ha az Európai Unió új felelősséget vállalna a fejlődő országok támogatásáért és a velük való szolidaritásért, illetve védelmi kapacitásuk javításáért.

7.2.2 Az EGSZB szerint a regionális védelmi programok is lehetséges eszközt jelentenek, de jelenleg kevés van belőlük, és kísérleti fázisban vannak. Az ilyen programok értékelése lehető­ séget kell hogy biztosítson olyan új javaslatokra, amelyekkel kiterjedtebbé és a menekültek globális helyzetével foglalkozó új uniós szerepvállalási mechanizmussá válhatnak ezek a prog­ ramok. A zöld könyvről írt véleményében az EGSZB „kétsége­ inek ad hangot az egyes harmadik országokban – például az újonnan függetlenedett országokban (Ukrajna, Moldova, Belo­ russzia) – szervezett befogadó központok célszerűségével kapcsolatban, amelyek távolról sem tűnnek alkalmasnak arra, hogy garantálják a menedékkérők befogadásának valamennyi feltételét. […] kiemeli, hogy úgy tűnik, e programok célja nem annyira a menekültek jobb védelme, mint a menekültek elriasztása attól, hogy az Európai Unió határainál jelentkez­ zenek”.

7.2.3 Egy másik fontos mechanizmus, amellyel az EU kife­ jezheti elkötelezettségét, a menekültek letelepítése. A lete­ lepítés harmadik országok által menekültként elismert szemé­ lyek befogadását jelenti, azzal a céllal, hogy huzamosan vala­ melyik uniós tagállamban tartózkodjanak. A letelepítés gondo­ latát elsőként a 2004. novemberi Európai Tanács támogatta. Azóta végrehajtottak néhány letelepítési programot, amelyek azonban nagyon kevésnek bizonyultak. Az UNHCR jelezte, hogy világviszonylatban a 2007-ben végbement letelepítéseknek csupán 5 %-a kötődik helyileg az EU-hoz, és csak hét tagállam rendelkezett letelepítési programmal.

C 218/84

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

7.2.4 Az EGSZB arra buzdít minden tagállamot, hogy aktívan vegyenek részt letelepítési programok kidolgozásában, és támogatja, hogy az EU rendelkezzen közös programmal ezen a területen, hogy a menekültek letelepítése az EU-ban ne csupán szimbolikus intézkedésnek tűnjön, hanem megfelelő vetülettel bírva hatékony mechanizmussá váljon a menekültek globális elosztásában. Az európai letelepítési programokat az UNHCR-rel és a szakosodott nem kormányzati szervezetekkel együttműködve kell kialakítani. 7.2.5 Az EGSZB egyetért azzal, hogy meg kell könnyíteni a védelemre szorulók belépését az EU területére. Ehhez a határ­

2009.9.11.

ellenőrzési rendszereknek tiszteletben kell tartaniuk a menedék­ jogot, és rugalmasan kell használniuk a vízumrendszert. 7.2.6 Az EGSZB megjegyzi, hogy a menedékjogi kérelmek EU-n kívüli, tagállami követségeken vagy konzulátusokon történő, közös feldolgozása olyan értelemben valóban kedvező hatással járhat, hogy elősegítheti az emberkereskedelem elleni küzdelmet, következésképpen csökkentheti a tengeren életüket vesztők számát. Habár nem várható, hogy a közös feldolgozás a menedékjogi kérelmekkel szemben támasztott normák fellazu­ lásához vezet, mégis komolyan foglalkozni kell az ilyen eljá­ rásból adódó valamennyi kockázat elhárításával.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 25-én. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

HU

2009.9.11.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/85

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Zöld könyv — Migráció és mobilitás: kihívások és lehetőségek az EU oktatási rendszerei számára COM(2008) 423 végleges (2009/C 218/17) 2008. július 3-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Zöld könyv — Migráció és mobilitás: kihívások és lehetőségek az EU oktatási rendszerei számára” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2008. december 10-én elfogadta véleményét. (Előadó: Mário SOARES.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25. – 26-án tartott, 451. plenáris ülésén (a február 25-i ülésnapon) 142 szavazattal 1 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Bevezetés

1.1 A Migráció és mobilitás: kihívások és lehetőségek az EU okta­ tási rendszerei számára című zöld könyv (COM(2008) 423 végleges) az európai oktatási rendszerek egyik legnagyobb jelen­ legi kihívásával foglalkozik, amely – jóllehet nem új keletű – az elmúlt években még súlyosabb és kiterjedtebb problémává vált: az iskolákban nagy számban előforduló, migráns háttérből érkező, bizonytalan szociális-gazdasági helyzetű gyermekek kérdésével. 1.2 Az Európai Bizottság szerint érdemes lenne konzultálni az érdekelt felekkel a migráns környezetből származó gyere­ kekre vonatkozó oktatási politikáról. Az érdekelteket ezért felkéri, hogy a következő kérdésekben fejtsék ki álláspontjukat: — a szakpolitikai kihívás, — a helyes szakpolitikai válaszok, — az Európai Unió lehetséges szerepe a tagállamok támogatá­ sában a fent említett kérdések összefüggésében, és — a 77/486/EGK irányelv jövője. 1.3 Az EGSZB bonyolult és nehéz kérdésnek tartja a felvetett problémát, amelynek többféle, egyformán helytálló és fontos megközelítése is lehet. A választott módszerre tekintettel azonban az EGSZB csak a feltett öt kérdésre kísérel meg választ adni, továbbá néhány általános észrevételt tesz. 2.

Általános megjegyzések

2.1 Az EGSZB teljes mértékben egyetért a zöld könyv beve­ zetésével, amely a nagyszámú migráns tanuló jelenlétét első­

sorban kihívásként, nem pedig problémaként ismerteti. A szöveg korrekt értékelést ad a kérdésről, és szinte minden aspek­ tusára kitér.

2.2 Ugyanakkor a „migráns családból származó gyerekek”, a „migránsok gyerekei” és „migráns tanulók” kifejezések hasonlóan széles értelmezésével – egyformán alkalmazva azokat a harmadik országokból származó, valamint az olyan EU-tagál­ lambeli gyermekekre, akik nem abban az uniós országban élnek, ahonnan származnak – fennáll a veszélye, hogy a zöld könyv homogénként tünteti fel az érintettek körülményeit, holott való­ jában lényegesen eltérő helyzetekről van szó.

2.3 Mindenki egyetért abban, hogy az uniós polgárok hely­ zete egészen más, mint a nem EU-s országok állampolgáraié. Maga az Európai Bizottság is elismeri, hogy kockázatos ezt a definíciót használni, kiemelve, hogy az uniós polgárok – a harmadik országok állampolgáraival ellentétben – szabadon mozoghatnak az Európai Unión belül. Az Európai Bizottság azonban választását az adatgyűjtés forrásai (PIRLS illetve PISA) (1) által alkalmazott kritériumok átvételével igazolja.

2.4 Az EGSZB megérti az Európai Bizottság megközelítését, melynek lényege az, hogy megpróbál minden olyan gyermekre odafigyelni, akinek a szülei nem a befogadó társadalom állam­ polgárai, mert minden gyermeknek a helyzetéhez illő támoga­ tást kell biztosítani. Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, helyesebb volna, ha ezt a kérdést a fent említett kettős megközelítéssel kezelnék, azaz külön foglalkoznának az uniós állampolgárok gyerekeivel és a harmadik országbeli állampolgárok gyerekeivel. (1) PIRLS: „Progress in International Reading Literacy Study” [Nemzet­ közi felmérés az olvasáskészség fejlődéséről]: a Nemzetközi Tanulói Teljesítménymérő Szövetség (IEA) által végzett felmérés; PISA („Prog­ ramme for International Student Assessment” – Nemzetközi Tanulói Teljesítményértékelő Program): az OECD által koordinált program.

C 218/86

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2.5 Ez a vélemény nem foglalkozik kifejezetten a migráció jelenségével; helyette az oktatási rendszereknek a bevándorlók – nevezetesen a migráns gyermekek – integrációjának javításában játszott szerepére összpontosít. A vélemény ugyanakkor számos, a bevándorlás kérdéséről kidolgozott EGSZB-véleményt tekin­ tetbe vesz, melyek jelentős elméleti háttéranyagot biztosí­ tanak (1).

2.6 A bevándorló népesség sikeres integrációja szorosan összefügg a migráns gyermekek számára hozzáférhető okta­ tással, illetve e gyermekek iskolai eredményeivel. Ez az össze­ függés tagadhatatlan, és alapvetően befolyásolhatja az európai társadalmi kohéziós politika sikerét, demokráciáink stabilitását, sőt, magát a hosszú távú gazdasági fejlődést is.

2.7 Minél korábban és minél sikeresebben sikerül integrálni a migráns gyermekeket és fiatalokat az iskolában, annál jobb ered­ ményeik lesznek mind az iskolában, mind későbbi tanulmá­ nyaik során. Érdemes tehát hangsúlyozni, hogy az iskolát megelőző nevelés jelentős szerepet játszik a tanulmányi és társa­ dalmi sikerhez szükséges eszközök biztosításában.

2.8 Ugyanakkor, bár az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a korai gyermekkortól iskolába járó migráns hátterű gyerekek rendszerint jobb eredményeket érnek el, ez nem jelenti azt, hogy ezeknek a tanulóknak nagyobb esélyük van egyetemre menni, vagy tisztességes munkát találni. (1) A kérdéssel foglalkozó több mint 50 EGSZB-vélemény közül az alábbiak különösen relevánsak: Közlemény – nyitott koordinációs együtt­ működés a bevándorlási és menekültügyi politikában, előadó: Soscha Eulenburg (HL C 221., 2002.9.17.); A harmadik országbeli állampol­ gárok felsőfokú tanulmányok, szakképzés, vagy önkéntes szolgálat céljából történő belépésének és tartózkodásának feltételei, előadó: Luis Miguel Pariza Castaños (HL C 133., 2003.6.6.); Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre harmadik országoknak migrációs és menekültügyi kérdésekben nyújtandó pénzügyi és technikai segítségnyújtási program létre­ hozásáról, előadó: Giacomina Cassina (HL C 32., 2004.2.5.); Közle­ mény a bevándorlásról, az integrációról és a foglalkoztatásról, előadó: Luis Miguel Pariza Castaños (HL C 80., 2004.3.30.); Az európai uniós állampolgárság elnyerése (saját kezdeményezésű vélemény), előadó: Luis Miguel Pariza Castaños (HL C 208., 2003.9.3.); Nemzetközi Bevándorlási Egyezmény (saját kezdeményezésű vélemény), előadó: Luis Miguel Pariza Castaños (HL C 302., 2004.12.7.); Bevándorlás az EU-ban és a beilleszkedési politikák: a regionális és helyi önkormány­ zatok és a civil társadalmi szervezetek együttműködése (saját kezdeménye­ zésű vélemény), előadó: Luis Miguel Pariza Castaños (HL C 318., 2006.12.23.) A bevándorlásra és a származási országokkal folytatott együttműködésre vonatkozó, a fejlődés elősegítésére irányuló közösségi poli­ tika (saját kezdeményezésű vélemény), előadó: Luis Miguel Pariza Castaños (HL C 44., 2008.2.16.); A civil társadalomnak a harmadik országokbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó uniós szintű politikák támogatásába történő nagyobb mértékű bevonását célzó platform struktu­ rális, szervezeti és funkcionális elemei (feltáró vélemény) előadó: Luis Miguel Pariza Castaños; (HL C 27., 2009.2.3.), A kisebbségek integrá­ ciója – romák, előadó: Anne-Marie Sigmund, társelőadó: Madi Sharma; (HL C 27., 2009.2.3.), Közös bevándorláspolitika Európa számára: elvek, fellépések és eszközök, előadó: Luis Miguel Pariza Castaños, CESE 342/2009, 2009. február 25. (A Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

2009.9.11.

2.9 Másrészről minél szabadabban és tudatosabban tervezik meg a szakmai pályaválasztást, és minél nagyobb erőfeszítést tesznek a migráns gyermekek és fiatalok oktatásban elért sike­ reinek biztosítására, annál jobb szociális, gazdasági és politikai eredményeket remélhetünk.

2.10 Az iskolák az integráció lehető legjobb helyszínei, mivel a családon kívül a gyermekek itt teszik meg a szocializáció első lépéseit. Ha a migráns családok szociális és gazdasági hátteréből adódó hatások enyhítése helyett elutasítás, diszkrimináció vagy kirekesztés a válasz, a sikeres integráció nehezen valósul meg, aminek következményeit az egész társadalom elszenvedi.

2.11 Éppen ezért elvetendő a döntően vagy kizárólag migráns gyermekeket tömörítő iskolák gondolata, még ha a mögöttes szándék első látásra dicséretesnek is tűnhet. Az isko­ láknak a helyi közösség társadalmi összetételét kell tükrözniük, és egyetlen csoportot sem zárhatnak gettóba. A migráns hátterű gyermekek külön a számukra tervezett iskolákban történő fizikai és társadalmi elkülönítése általában együtt jár a lakóhelyi szegregációval, illetve ez utóbbi következményének tekinthető.

2.12 Az oktatási hatóságoknak kiemelt figyelmet kell fordí­ taniuk a tanárokra mint a nevelési folyamat kulcsszereplőire, mert közvetlen felelősségük van a tanulók iskolai eredménye­ inek alakulásában. A kívánt eredmények elérésében kulcsszerepe van a vonzó, jól megfizetett tanári pályának, és mindenek fölött a megfelelő alap- és továbbképzésnek, amely tekintetbe veszi a fent leírt új helyzetet (2).

2.13 A fenti megfontolásokból hasznos volna növelni a sokféle etnikai és kulturális hátterű tanárok számát, mivel példájuk ösztönzőleg hathat, és javíthatja a tanulók önbecsü­ lését. E cél érdekében felül kell vizsgálni a tanárok felvételének kritériumait és eljárásait, és forrásokat kell elkülöníteni erre a célra.

2.14 A nemzeti nyelv ismerete az iskolai boldogulás előfel­ tétele. A kérdést eddig nem megfelelően közelítették meg, mert a nyelvtudást összekeverték a kommunikációs képességgel. A terület célzott támogatása, a gyermekek minél korábbi (kora gyermekkori) beiskolázását célzó lépések, az iskolák és a tanulók szülei közötti együttműködés, az utóbbiak számára is biztosítva a nemzeti nyelv oktatását – íme néhány követésre érdemes stratégia a probléma megoldása érdekében, amely napjaink egyik legbonyolultabb kérdése. (2) Ld. az EGSZB véleményét: A tanárképzés minőségének javítása, előadó: Mário Soares (HL C 151., 2008.6.17.).

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2.15 A migráns szülők bevonása az oktatási folyamatba, a helyi közösségbeli családokkal való kapcsolattartás biztosítása, a szülők tudásának és tapasztalatának kamatoztatása mind olyan tényezők, melyek elősegítik a tanulók – és szélesebb értelemben a migráns közösségek – integrációját mind az iskolába, mind a társadalom életébe. Az iskolák számára fontos tehát, hogy megfelelő tanári segéderőkkel és kulturális mediátorokkal rendelkezzenek (1).

3.

Az EGSZB hozzájárulása

3.2

C 218/87

A szakpolitikai kihívás

3.2.1 Minden bizonnyal az Európa előtt álló jelenlegi legna­ gyobb kihívás egy befogadó oktatási rendszer kialakítása az egyre kevésbé befogadó társadalomban – gondolunk itt a gazdagok és szegények közötti növekvő szakadékra, az ezzel együtt járó fokozódó társadalmi kirekesztődésre, illetve a beván­ dorlás kérdésével kapcsolatban az általánosan egyre szigorodó migrációs politikákra. Különös figyelmet kell fordítani a migráns hátterű személyek társadalmi-gazdasági helyzetére, mivel a tanu­ lási lehetőségeket erősen befolyásolja az, ha valaki szociálisan hátrányos helyzetű.

3.1 A zöld könyv négy témát vet fel, melyekkel kapcsolatban az alábbi kérdésekre vár választ:

„A. A szakpolitikai kihívás: Melyek a migráns környezetből származó gyermekek számára nyúj­ tandó jó oktatáshoz kapcsolódó legfontosabb szakpolitikai kihívások? Az ebben a dokumentumban említetteken kívül figyelembe kell-e venni másokat is?

3.2.2 A több millió bevándorló oktatási rendszeren keresztül történő integrálásának hatalmas kihívását nem lehet anélkül elemezni, hogy ne vegyük figyelembe az alábbi szempontokat: a külföldi állampolgárok jogállása, amely befolyásolja a kötelező oktatási rendszerhez való hozzáférésüket (2), az illegális migránsok helyzetének legalizálására irányuló eljárások kérdése, a családegyesítés akadályai, illetve a vízumkiadási kritériumok, mely utóbbiak sokszor az alapvető emberi jogok sérelmével járnak (például a családi kapcsolatok igazolása érdekében megkövetelt DNS-tesztek követelménye esetében).

B. A szakpolitikai válasz: Melyek az e kihívásokra megfelelő választ adó szakpolitikai megol­ dások? Léteznek-e egyéb politikák vagy megoldások az itt leírtakon kívül, amelyeket figyelembe kell venni?

C. Az Európai Unió szerepe: Közösségi programokon keresztül milyen fellépéseket lehet megvalósí­ tani a migráns környezetből származó gyerekek oktatásának pozitív befolyásolására?

Hogyan kell válaszolni ezekre a kérdésekre az oktatásban és a szak­ képzésben megvalósuló nyitott koordinációs módszer keretében? Úgy gondolja-e, hogy újabb alkalmas mutatókat és mérőszámokat kellene kifejleszteni, hogy segítségükkel jobban lehessen összpontosítani az iskolai teljesítményekben megmutatkozó nagy eltérések csökkentésére?

3.2.3 Amikor migráns családokból származó gyermekek és fiatalok millióinak életére kiható oktatáspolitikai döntéseket hozunk, nem tekinthetünk el ezektől az általános jelentőségű kérdésektől. Az iskolákat nem lehet az őket körülvevő társa­ dalmi keretektől elszigetelten alakítani és fejleszteni. Az iskola a társadalom tükre, jóllehet döntő módon hozzájárulhat a társa­ dalom megváltoztatásához is.

3.2.4 Konkrétan azok az oktatási reformok, amelyek az okta­ tást puszta üzletágként kezelik, és az iskolákkal kapcsolatban üzleti nyelvezetet használnak (a tanulókat és a szülőket „fogyasztóknak/felhasználóknak”, a tanárokat pedig „szolgálta­ tóknak” nevezve), és amelyek pusztán a tanulók egyéni teljesít­ ményén alapuló értékelési formát támogatnak, nem szolgálják a gyerekek sikeres beilleszkedését. Az oktatást inkább minden gyermek és fiatal alapvető emberi jogaként kellene meghatá­ rozni.

D. A 77/486/EGK irányelv jövője: Figyelembe véve a 77/486/EGK irányelv végrehajtásának történetét, és tekintettel a migrációs hullámok jellegének megváltozására az irányelv elfogadása óta, hogyan játszhatna szerepet ez az irányelv a tagállamok szakpolitikáinak támogatásában? Mit javasolna? Hogy az irányelvet változatlanul fenntartsák, vagy módosítsák, vagy helyezzék hatályon kívül? Lenne-e egyéb javaslata arra, hogyan lehetne támogatni a tagál­ lamok politikáját azokban a kérdésekben, amelyekre az irányelv vonat­ kozik?” (1) A fenti és egyéb gondolatok megtalálhatók a 2008 áprilisában közzétett, Oktatás és migráció – A migráns gyermekek európai iskolákba és társadalmakba való integrálásának stratégiái. A kutatási eredmények szintézise a politikai döntéshozók részére című tanulmányban, melyet a NESSE (az oktatás és képzés szociális aspektusait kutató szakértők Európai Bizottság által támogatott hálózata) szakértői készítettek (http://www.nesse.fr/nesse/nesse_top/activites/educationand-migration).

3.2.5 Tekintettel arra, hogy az oktatás még mindig a nemzeti kormányok hatáskörébe tartozik, még nagyobb kihívást jelent, hogy az Európai Unió a gyakorlatban össze tudja hangolni a lehető legmagasabb fokú integráció eléréséhez szükséges politi­ kákat. Az a paradoxon, hogy a migráció jelensége elismerten a Közösség egész területén érezteti hatását, ugyanakkor az intéz­ kedéseket máig nemzeti szinten hozzák meg, csak akkor oldható fel, ha megnyilvánul az oktatási intézkedések szorosabb összehangolására irányuló politikai szándék. (2) Németországban a „külföldi állampolgárokra” jogállásukból kifo­ lyólag gyakran nem vonatkozik az egyetemes iskolalátogatási köte­ lezettség. Az Európai Unió alapjogi chartájának 14. cikke alapján azonban „Mindenkinek joga van az oktatáshoz, [és] a kötelező okta­ tásban való ingyenes részvétel[hez]”.

C 218/88

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

3.2.6 Az Európai Uniónak tehát el kell ismernie, hogy az egyes államok önállóan nehezen tudnak megbirkózni a tömeges migráció kezelésével, és be kell vezetnie az ennek megoldásához szükséges szakpolitikai eszközöket annak érdekében, hogy kezelni lehessen az európai oktatási rendszerekben egyre nagyobb számban tanuló Unión kívüli diákok kérdését.

3.2.7 A migráns hátterű személyeket érő hátrányok a felnőtt­ oktatásba is továbböröklődnek. Ezek az emberek általában kevésbé vesznek részt a folyamatos képzésben, és a számukra felajánlott tanfolyamok általában elsősorban a nyelvi készségek elsajátítására irányulnak. A felnőttoktatásra szakosodott oktatási intézményeknek gondoskodniuk kellene arról, hogy tanfolya­ maik a teljes célcsoport számára hozzáférhetők legyenek. A migráns hátterű személyeket a teljes tanfolyamkínálatban figye­ lembe kell venni. Ezért a felnőttoktatást ki kell bővíteni olyan területekre, mint a kultúra, a politika, a családtervezés, az egészség, a szociális készségek stb.

3.2.8 A másik politikai kihívás, amely mindenfajta döntést befolyásolhat, a jelenlegi gazdasági válságból ered. A növekvő munkanélküliség és a szociális biztonsági rendszerek előtt álló kihívások, melyek egyes országokban magukat a szociális védelmi modelleket veszélyeztetik, a rasszizmus és idegengyű­ lölet erősödéséhez vezethetnek, ami tökéletesen ellentétes a demokratikus Európa értékeivel. Az iskoláknak és az őket körül­ vevő közösségeknek szorosan figyelemmel kell kísérniük e jelen­ ségeket, nemcsak megelőző jelleggel, hanem szükség esetén aktívan fel is lépve velük szemben.

3.3

A szakpolitikai válasz

3.3.1 A tagállamok elsődleges felelőssége a migránsok társa­ dalomba való integrálására vonatkozó vállalásaik betartása. Ami a gyermekeket és a fiatalokat illeti, ez nemcsak azt jelenti, hogy az oktatási rendszerhez egyetemes hozzáférést kell biztosítani, garantálva a társadalmi helyzeten alapuló kiválasztási kritéri­ umok teljes körű kizárását, hanem azt is, hogy gondoskodni kell arról, hogy a tanulmányi helytállást is a migráns tanulókat/ gyermekeket megillető jogok részének tekintsék.

2009.9.11.

— az egyes migráns közösségek sajátosságainak tiszteletben tartása, melyeket az iskolák kultúraközi nyitottsága érde­ kében a tantervek összeállításakor is tekintetbe kell venni,

— a más országból származó tanulók igényeinek megfelelő, alkalmas tantestület kialakítása, amely megkapja az oktatási célok teljesítéséhez szükséges támogatást és folyamatos továbbképzést, és munkáját az iskolában reprezentált közös­ ségek nyelvét és kultúráját jól ismerő segédtestület segíti. E cél érdekében hasznos volna növelni a multidiszciplináris csapatok iskolai jelenlétét (például sokrétű iskolai szociális programok bevezetése),

— jobb hozzáférés a világhálóhoz mint tanulási segédesz­ közhöz a migráns gyerekek számára, mivel ez az EU-ban a sikeres tanulmányi előmenetel alapvető eszköze. Ezért javasolni kellene internet-hozzáféréssel rendelkező ifjúsági klubok és művelődési központok létrehozását, akár az önkormányzat által támogatott, helyi könyvtárakkal való együttműködésben, akár olyan vállalkozásokkal együtt­ működve, akik készek felajánlani régi számítógépes eszkö­ zeiket stb.,

— „fenntartható” oktatási rendszer: a nyelvtanulás ösztönzé­ sének nem szabadna kisgyermekkorra vagy az iskolát megelőző nevelésre korlátozódnia. A gyermek egész iskolai életét végig kell kísérnie, és nem szabad csak a befogadó ország nyelvére korlátozódnia. A szaknyelv elsajátítása multidiszciplináris megközelítést és minden tantárgy esetében ennek megfelelő tanárképzést igényel. A befogadó ország nyelvén tartott tanfolyamok mellett a tanulók családja által beszélt nyelven folyó kurzusokra is szükség van. A többnyelvűség megőrzése és előmozdítása minden iskolában a törzsanyag részét kell hogy képezze,

— „mentor/tanulótárs”-program előmozdítása, amelyben a tanulókat arra ösztönzik, hogy „szövetkezzenek” egy idősebb és tapasztaltabb tanulóval,

— a migráns és helyi gyerekek közötti párbeszédet szolgáló fórum létrehozása, ami segíthet leépíteni az előítéleteket, és erősítheti az integrációt, 3.3.2 E cél érdekében az oktatáspolitikai válasznak a követ­ kezőkre kell alapulnia:

— magas színvonalú, mindenki előtt nyitott és térítésmentes oktatási rendszer,

— egyebek mellett az etnikai, társadalmi-kulturális, gazdasági és nemi különbségeket is tiszteletben tartó oktatáspolitika, amely képes kiaknázni a meglévő potenciált,

— a migráns tanulók szüleinek bevonása: a szülők igen fontos szerepet játszanak, ezért jobban ismerniük kellene az okta­ tási rendszert és a szakképzési lehetőségeket. Ezenkívül meg kell kérni őket véleményük kifejtésére is,

— teljes körű felnőttoktatási program a migráns hátterű szemé­ lyek számára, függetlenül attól, hogy van-e iskolás gyer­ mekük vagy sem, a fent kifejtett okokból (1), valamint (1) Lásd a 3.2.7. pontot.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

— az „interkulturális” készségek előmozdítása, többek között tanulmányi ösztöndíjak és pénzügyi támogatás nyújtásával az oktatási hátrányok csökkentésére (ezek az intézkedések nem korlátozódnának a migráns hátterű tanulókra).

3.3.3 A migráns népesség sajátos szükségleteit – pl. az egész­ ségügyi rendszerhez és a munkaerőpiachoz való hozzáférést, a tisztességes lakáskörülményeket – figyelembe vevő általános megoldásokon túllépve hangsúlyozni kell, hogy az oktatásügy terén ágazatspecifikus megoldásokra van szükség. Ilyen például a tananyag felülvizsgálata, azt biztosítandó, hogy a migránsokat nem tüntetik fel rossz fényben, az integrációt javító tanórán kívüli tevékenységek szervezése, az iskolarendszerhez való hozzáférés kora gyermekkortól kezdve, a tanári alap- és tovább­ képzéshez szükséges erőforrások biztosítása, valamint a szak­ képzett – és ha lehetséges, migráns hátterű – segédmunkatársak felvétele stb.

3.3.4 A civil társadalom részvétele nemcsak kívánatos, hanem egyúttal megbízható mutatója is a társadalmi és oktatási demokrácia minőségének, és a bevándorlók integrálásának kulcstényezője. A szülői szervezetek és az oktatásban közremű­ ködő társadalmi szereplők segíthetnek egy befogadó, a különb­ ségeket tiszteletben tartó és az erős társadalmi kohézió értékét kellően felfogó társadalom és polgári magatartásforma felépí­ tésében.

Támogatni és ösztönözni kell azt az egyes országokban követett politikát, amely szavazati jogot biztosít a legalizált bevándor­ lóknak a helyhatósági választásokon, mivel ez a bevándorlók helyi közösségbe való integrációjának elismerését jelenti, és erősíti bennük azt az érzést, hogy ők is a közösséghez tartoznak.

3.4

Az Európai Unió szerepe

3.4.1 Az új Lisszaboni Szerződés elfogadásakor és végrehaj­ tásakor az Európai Uniónak biztosítania kell, hogy a tagállamok továbbra is kitartsanak a bevándorlóközösségek integrálására irányuló politikáik mellett, nevezetesen a gyermekeknek bizto­ sítva az oktatáshoz és a saját anyanyelvük tanulásához való jogot, a migráns tanulók szüleinek pedig azt, hogy szerepet vállaljanak ebben, saját készségeik javítása és annak érdekében, hogy támogassák gyermekeiket az oktatással kapcsolatos döntéshozatalban és eljárásokban.

3.4.2 Az Európai Unió ösztönözhetné a tagállamokat a nyitott koordinációs együttműködésre, és ezzel összefüggésben támogathatná a bevált gyakorlatok összegyűjtésére és terjeszté­ sére irányuló összehasonlító tanulmányokat és kutatási progra­ mokat, valamint az európai szintű – kizárólag nemzeti szinten olykor nehezebben észrevehető – problémák korai észlelésére

C 218/89

irányuló úttörő kezdeményezéseket. Az alábbi pontokban néhány gyakorlati javaslatot terjesztünk elő e cél elérésére.

3.4.3 Rendkívül értékes politikai intézkedés volna olyan mutatók és kritériumok kialakítása, amelyek révén az erőfeszí­ téseket az iskolai kudarcon túlmenően a migráns tanulókat sajátos körülményeik miatt sújtó objektív problémák felszámo­ lására összpontosíthatjuk. A korai iskolaelhagyás és a rendszer­ telen iskolalátogatás megelőzése érdekében ehelyett szociális tevékenységek beindítását segítő programok szükségesek.

3.4.4 A nyitott koordinációs együttműködés keretében például az alábbi kritériumok alkalmazhatók: az érintett tanulók társadalmi-gazdasági helyzete, függetlenül attól, hogy migráns hátterűek-e vagy sem; a (kötelező) tanulmányok befejezése, függetlenül attól, hogy a tanulók migráns hátterűek-e vagy sem; a migráns hátterű tanerő aránya; a tanárok interkulturális készségei; az oktatási rendszer társadalmi mobilitást elősegítő képessége; a többnyelvűség előmozdítása a közoktatási rend­ szerben; az, hogy az oktatási rendszerek mennyire nyitottak az összes gyerek és fiatal irányában stb.

3.4.5 Rendkívül fontos továbbá annak biztosítása, hogy az Európai Parlament közvetlenül is részt vegyen az Európai Unióban tapasztalható kirekesztés és marginalizáció felszámolá­ sára irányuló javaslatok és intézkedések kidolgozásában, nyomon követésében és értékelésében.

3.5

A 77/486/EGK irányelv jövője

3.5.1 A 77/486/EGK irányelv jelentős előrelépés volt, amely határozottan a politikai menetrend részévé tette a migráns gyer­ mekek oktatáshoz való jogának kérdését. Ugyanakkor – a fenti valódi érdemek elismerése mellett – nem tagadhatjuk le, hogy az irányelv csak az uniós polgárok gyermekeire vonatkozott, beil­ leszkedést pedig kizárólag a nyelvhasználat kérdése felől köze­ lítette meg. Ezenfelül az irányelv végrehajtására csak részlegesen került sor, és harminc évvel a hatálybalépése után még mindig nem került maradéktalanul átültetésre a jelenlegi EU-tagállamok jogrendszerébe.

3.5.2 A 77/486/EGK irányelv idejétmúlt és politikai szem­ pontból is elavult, és nem felel meg a beilleszkedéssel kapcso­ latos mai szükségleteknek, ezért a magában a migráció jelen­ ségében bekövetkezett fejlemények figyelembevételével lényeges módosításra szorul. Amellett, hogy továbbra is szükség van az EU-nak és a tagállamoknak a nyelvtanulás kérdése iránti maxi­ mális elkötelezettségére, az EGSZB úgy véli, hogy egy ilyen irányelvnek ennél jóval tovább kell mennie, és más szempon­ tokra is ki kell terjednie, ha a cél az, hogy a migránsok és gyermekeik társadalmi, gazdasági és politikai beilleszkedését szolgáló eszköz legyen.

C 218/90

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2009.9.11.

3.5.3 Az új irányelvnek figyelembe kellene vennie, hogy a migránsok befogadó társadalomba való integ­ rálásának összetett kérdése ugyan sokkal többől áll, mint hogy biztosítjuk gyermekeik oktatási rendszerbe való beilleszkedését, viszont ez utóbbi folyamat kulcsszerepet játszik az előbbi sikerében. 3.5.4 Ezt szem előtt tartva az új irányelvnek nemcsak a nyelvvel kapcsolatos kérdésekkel kell foglalkoznia (bár ez továbbra is fontos kérdés marad), hanem a gyermekek és fiatalok oktatási rendszerbe való beillesz­ kedését átfogóbb és következetesebb módon kell kezelnie.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 25-én. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/91

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat tanácsi ajánlásra a ritka betegségek területén megvalósítandó európai fellépésről COM(2008) 726 végleges – 2008/0218 (CNS) (2009/C 218/18) 2008. november 28-án az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Javaslat tanácsi ajánlásra a ritka betegségek területén megvalósítandó európai fellépésről” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2009. február 4-én elfogadta véleményét. (Előadó: CSER Ágnes.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25.–26-án tartott, 451. plenáris ülésén (a 2009. február 25-i ülésnapon) 162 szavazattal 4 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Következtetések és ajánlások

1.1 Az EGSZB üdvözli a Tanácsi ajánlástervezetet, és egyetért a ritka betegségek területén összehangolt európai fellépéssel, amely azonosítja, meghatározza és osztályozza a ritka beteg­ ségeket.

1.2 Az EGSZB támogatja a ritka betegségekkel foglalkozó nemzeti és regionális szintű szakértői központok kijelölését és e szakértői központok európai referenciahálózatokban való részvételének ösztönzését, elősegítését.

1.3 Az EGSZB egyetért a ritka betegségek területén folyó összehangolt kutatások támogatásával és ösztönzésével, a rendelkezésre álló szűkös pénzügyi erőforrások optimális kihasználását célzó, ún. koordinációs projektek előmozdításával, illetve a nemzetközi együttműködés fokozásával.

1.7 Az EGSZB javasolja az európai koordináció- és informá­ cióáramlás, valamint a közös és egységes terminus technicusok kialakítását; kerüljön kialakításra az ágazati sajátosságokat tartal­ mazó szakmai kultúrák közti párbeszéd kézikönyve.

1.8 Az EGSZB javasolja a referenciahálózat és a „mobil szol­ gáltatás” működtetése érdekében speciális kommunikáció és jelzőrendszer kialakítását, hogy minden érintett hozzájusson a megfelelő információhoz.

1.9 Az EGSZB támogatja, hogy társadalomtudományi kuta­ tások is kapjanak szerepet a ritka betegségek terén felmerülő igényekkel kapcsolatban.

1.10 Az EGSZB javasolja, hogy valamennyi tagállam hozza létre a saját Ritka Betegségek Központját, mely központok koor­ dináló szerepet tölthetnének be a tagállami kutató és gyógyító intézmények, egészségügyi szolgálatok és a kormányzat között.

1.4 Az EGSZB javasolja, hogy az európai szinten megvaló­ suló szakértelem összegyűjtése terén a szellemi alkotások jogát is kellő módon vegyék figyelembe, és ezzel kapcsolatban kellő garanciákat nyújtsanak.

1.11 Az EGSZB javasolja, hogy a tagállami Ritka Betegségek Központjai foglalkozzanak adatgyűjtési, akkreditációs és módszertani feladatokkal és koordinációval.

1.5 Az EGSZB támogatja, hogy nemzeti tervek készüljenek, azonban a 2011. évet túl korainak tartja ahhoz, hogy ezek kellő alapossággal készüljenek el.

1.12 Az EGSZB javasolja, hogy a ritka betegségekre vonat­ kozó nemzeti stratégiák váljanak a nemzeti népegészségügyi és nemzeti egészségfejlesztési programok részévé.

1.6 Az EGSZB támogatja, hogy nemzeti és regionális szintű központokat szándékoznak 2011-re kijelölni, ez azonban a nemzeti tervek megfelelő elkészítésétől függ.

1.13 Az EGSZB javasolja, hogy a projektfinanszírozások helyett a betegjogok érvényesülése és a hatékony, gazdaságosabb forrásfelhasználás érdekében hosszú távú finanszírozás kerüljön kialakításra.

C 218/92

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2009.9.11.

1.14 Az EGSZB javasolja a betegszervezetek, a szakmai és civil szervezetek és a szociális partnerek bevonásával megvizs­ gálni, elemezni és értékelni a más tagállamban levő referencia­ központok használhatóságát a betegek érdekeinek és jogainak figyelembevételével.

2.1.2 Az alacsony előfordulási gyakoriság és a betegségek speciális jellege miatt a ritka betegségek területén átfogó megkö­ zelítés szükséges - egyedi és egyesített erőfeszítésen alapulva -, amely lehetővé teszi a magas morbiditási ráta, illetve az elkerül­ hető, idő előtti halálozás megelőzését, és javítja az érintett személyek életminőségét és társadalmi-gazdasági lehetőségét.

1.15 Az EGSZB javasolja az egészségügyi szakemberek mobilitásának további elemzését a betegszervezetek, a szakmaiés civilszervezetek és a szociális partnerek bevonásával a kellő garanciák megteremtése érdekében.

2.1.3 Az Európai Bizottság által létrehozott Ritka Betegségek Európai Referenciahálózatával foglalkozó munkacsoport feladata: az alapelvek, a kezelések, az európai referenciaközpont kritériumainak meghatározása. Ez a 6. és 7. közösségi kutatásfejlesztési keretprogramnak is témája.

1.16 Az EGSZB javasolja az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében az arányos forrásfelhasználás megterem­ tésének vizsgálatát, ugyanis a javaslat valamennyi ritka beteg­ ségben szenvedő ellátását tűzi ki célul.

2.1.4 Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2014-ben készül elfogadni a betegségek nemzetközi osztályozásának 11. változatát; ebbe már a ritka betegségek is bekerülnek. A WHO a Ritka Betegségekkel Foglalkozó Európai Uniós Munkacsoportot kérte fel tanácsadó csoportnak, hogy a ritka betegségek kódo­ lását és osztályozását készítse el.

1.17 Az EGSZB támogatja az EU ritka betegségekkel foglal­ kozó tanácsadó bizottságának létrehozását (EUACRD), és java­ solja, hogy a tagállami képviselőkön, az iparon, a betegképvise­ leti szervezeteken és a szakértőkön túl a szociális partnerek és egyéb civil szervezetek is kerüljenek bevonásra, ugyanis nélkülük nem alakítható ki az a nemzeti stratégia, amely a javaslat megvalósulásának egyik feltétele.

2.1.5 A ritka betegségek valamennyi tagállamban egységes meghatározásának bevezetése jelentős mértékben fokozná az EU hozzájárulását a WHO és az EU együttműködésében, az EU határain túli nagyobb szerepvállalást a világ egészségügyi problémáinak megoldásában.

1.18 Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Ritka Betegségek Napja mozgalom az EU egészségügyi nemzetközi politikája által nyerjen támogatást ritka betegségek világnapja létrehozásában.

2.1.6 A 2007-ben elfogadott Európai Egészségügyi Stratégia a ritka betegségekben szenvedő személyek számára a jó minő­ ségű diagnózist, kezelést és tájékoztatást kiemelt prioritásként kezeli.

1.19 Az EGSZB egyetért az ajánlás elfogadását követő 5. évben végrehajtási jelentés elkészítésével, azonban a végrehajtás során biztosítani kell a betegjogokra figyelemmel a szükséges korrekciót, és a folyamatos értékelésben részt kíván venni.

2. 2.1

3. 3.1

Részletes megjegyzések A ritka betegségek meghatározása és előfordulása:

3.1.1 A ritka betegségek átfogó megközelítést tesznek szük­ ségessé, amely a jelentős halandóság vagy az elkerülhető idő előtti elhalálozás megelőzésére, az életminőség javítására vagy az érintett személyek társadalmi-gazdasági lehetőségeinek javítá­ sára tett különleges és egyesített erőfeszítésen alapul.

Általános megjegyzések Előzmények:

2.1.1 A ritka betegségekre – ezen belül a genetikai beteg­ ségekre – elfogadásra került egy 1999. január 1-től 2003. december 31-ig tartó közösségi cselekvési program (Az Európai Parlament és a Tanács 1295/1999/EK határozata (1999. április 29.) a ritka betegségekre irányuló közösségi cselekvési prog­ ramnak a közegészségügyi fellépés (1999–2003) keretében történő elfogadásáról), mely szerint a ritka betegségek előfordu­ lási gyakorisága az Európai Unióban 10 000 főt tekintve legfel­ jebb 5. Ugyanezen meghatározás szerint került elfogadásra a ritka betegségek gyógyszereiről szóló 1999. december 16-i 141/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet.

3.1.2 E betegségek előfordulási aránya szerint 5 000–8 000 elkülönülő ritka betegség érinti az EU teljes lakosságának akár 6 %-át az élete során, azaz az Európai Unióban 29–36 millió személy érintett vagy lesz érintett valamely ritka betegség által.

3.1.3 A legtöbb ritka betegség előfordulása nagyon ritka – 100 000-ből 1 személyt vagy még kevesebbet érint. A nagyon ritka betegségekben szenvedő betegek és családjaik különösen elszigeteltek és kiszolgáltatottak.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

3.1.4 Az életkor – amikor az első tünetek megjelennek – szintén nagy eltéréseket mutat: a ritka betegségek fele szüle­ tésnél vagy gyermekkorban, míg másik fele felnőttkorban jelent­ kezhet. A ritka betegségek többsége örökletes betegség, de a terhesség alatt vagy a későbbiek során a beteget érő környezeti hatások is okozhatják, gyakran genetikai hajlammal párosulva. Némelyik valamely közönséges betegség ritka formája vagy ritka szövődménye.

3.2 A ritka betegségek felismerésének és közismertségének hiánya: 3.2.1 A ritka betegségek súlyosságuk és a megnyilvánulásuk tekintetében is nagymértékben különböznek. A ritka beteg­ ségben szenvedő betegek várható élettartama jelentősen lecsökken. Számos betegség összetett, degeneratív és maradandó károsodást okoz, míg mások összeegyeztethetők a normális életvitellel – amennyiben időben diagnosztizálják, megfelelően gondozzák és/vagy kezelik. Gyakran több fogyatékosság együt­ tesen létezik, sok funkcionális következménnyel. Az ilyen fogya­ tékosságok fokozzák az elszigeteltség érzését, a hátrányos megkülönböztetés forrásai lehetnek, és csökkentik az oktatási, szakmai és társadalmi lehetőségeket.

3.3 A ritka betegségekre vonatkozó politikák hiánya a tagál­ lamokban: 3.3.1 A ritka betegségek nagymértékben hozzájárulnak a halandósághoz és az elhalálozásokhoz, az egészségügyi informá­ ciós rendszerekben a megfelelő kódolási és osztályozási rend­ szerek hiánya miatt láthatatlanok. E betegségekre vonatkozó egyedi egészségügyi politikák hiánya, a szakértelem ritkasága késedelmes diagnosztizálást és az ellátáshoz való nehézkes hozzáférést eredményez. E betegek diagnosztizálása, kezelése és rehabilitációja jelentősen eltér tagállami szinten. A tagállamok és/vagy a tagállamon belüli régiók polgárai nem rendelkeznek egyenlő hozzáféréssel a szakszerű ellátáshoz és a ritka beteg­ ségek gyógyszereihez.

C 218/93

Valószínűleg a népegészségügynek nincs még egy olyan területe, ahol a 27 különböző nemzeti megközelítés közötti együtt­ működés olyan hatékony és eredményes lehet, mint a ritka betegségek területén. Ezt a nemzeti és az uniós döntéshozók és az érdekelt felek felismerték. A korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások összevonásával lehet jobb eredményeket elérni. A tagországokban eltérő típusú és eltérő időben elrendelt adat­ gyűjtések, illetve bejelentési kötelezettségek léteznek. Van a teljes populációra vonatkozó bejelentési kötelezettség, illetve szórvá­ nyos adatgyűjtési előírás. Kiemelt jelentőségű az egységes adat­ szolgáltatás és információk megteremtése preventív és egyben költséghatékonyabb egészségpolitikák kialakítására és alkalmazá­ sára, illetve a tagállami és EU-s kutatás számára. A megfelelő adatok és információk eljuttatása az érintettek számára hasonló fontosságú.

3.3.5 Az ilyen betegségekben szenvedők és családtagjaik élet­ minőségének javítása, megfelelő társadalmi és munkaerő-piaci integrációja kiemelten fontos, hiszen életük folyamatosan a mássággal, a fizikai és lelki megpróbáltatásokkal való küzde­ lemmel terhelt.

3.3.6 Az Európai Unió tagállamaiban számos nem kormány­ zati szervezet, civil kezdeményezés működik az egyes ritka betegséggel élők tájékozottságának, a meglévő tudományos, klinikai ismeretek terjesztésének, az elérhető és adekvát orvosi terápiákhoz és gyógyszerekhez való hozzáférésnek a javítására, végső soron e betegek társadalmi-gazdasági integrációjának érdekében. E civil kezdeményezések forráshiánnyal küszködnek, nem részesülnek koordinált és összehangolt kormányzati támo­ gatással, nincs összehangolt hálózat, és így folyamatosan sérülnek a betegjogok. A betegek, a családok, a civilszervezetek, a szakemberek és a szociális partnerek között nem alakultak ki a rendszerelvű együttműködések. Az ellátásokban és azok elér­ hetőségében súlyos aránytalanságok és halmozottan hátrányos helyzetek léteznek.

3.3.2 A ritka betegségek kutatására, diagnosztizálásra és a kezelésre tagállamonként rendkívül eltérő források állnak rendelkezésre, és dekoncentráltságuk miatt csekély a hatékony­ ságuk, így sok beteg későn vagy egyáltalán nem jut kezeléshez.

3.3.7 A ritka betegségek diagnosztizálása és terápiája rend­ kívül költséges. Az új technológiák és a magas fajlagos költ­ séggel járó ritka betegségek terápiáinak esetében a finanszírozás legfelső küszöbértékének meghatározása és alkalmazása tagálla­ monként elengedhetetlen.

3.3.3 A ritka betegségek diagnosztizálása és gyógyítása különleges felkészültséget igényel; forráshiány miatt nagyok az eltérések, és sok beteg szenved a téves, vagy hiányos diagnosz­ tika következtében.

3.3.8 Az Európai Bizottság 2008-ban megjelentette a ritka betegségekre vonatkozó közleményét; az előkészítése érdekében széles körű nyilvános konzultációt tartott, amely 2008 február­ jában zárult le.

3.3.4 A ritka betegségek sajátosságai – korlátozott számú beteg és a tárgyhoz tartozó ismeretek és szakértelem ritkasága – a nemzetközi együttműködést hozzáadott értékként igénylik.

3.3.9 A beérkezett hozzájárulások megerősítették az igényt közösségi szintű akcióra; az elkészített tanácsi ajánlásra vonat­ kozó javaslat három területre fókuszál:

C 218/94

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

— a ritka betegségek azonosítása és kódolása, a ritka beteg­ ségekre vonatkozó, az egyes betegségek felismerését segítő európai szintű kodifikációs és osztályozási rendszer megal­ kotásával. Az új verzió kidolgozásában a Bizottság együtt­ működik a WHO-val, hiszen az EU területén kerülnek világ­ szinten leginkább azonosításra a különböző típusú ritka betegségek;

— nemzeti szintű akciótervek kidolgozásához alapelvek, szak­ mapolitikai iránymutatások biztosítása; a tagállamok ritka betegségekre vonatkozó nemzeti egészségpolitikái kialakítá­ sának ösztönzése, támogatása annak érdekében, hogy a ritka betegségekkel élők megelőzéshez, diagnózishoz, kezeléshez és rehabilitációhoz való egyenlő hozzáférését és e szolgálta­ tások elérhetőségét biztosítsák,

— A közleménytervezethez kapcsolódó tanácsi ajánlás szerint:

2009.9.11.

gyógyszereiről szóló 141/2000/EK rendelet végrehajtá­ sának monitorozása).

3.3.10 A közlemény célja a ritka betegségek hatékony felis­ merését, megelőzését, diagnosztizálását, kezelését és kutatását célzó átfogó európai közösségi stratégia kidolgozásának elősegí­ tése, a tagállamok közötti együttműködés megerősítésével és az európai információs hálózatok és betegszervezetek akcióinak támogatásával. Valamennyi közösségi politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét. Mindez hozzájárul majd az egészségügyi eredmények javulását, az egészségben eltöltött évek számának – mint a lisszaboni stratégia kulcsindikátorának – növekedését célzó átfogó célkitűzés teljesüléséhez, amihez azonban elengedhetetlen a közösségi programok és kezdemé­ nyezések – az EU Közösségi Népegészségügyi Programjai, a kutatási-fejlesztési keretprogramok, a ritka gyógyszerek straté­ giája, a határon átnyúló egészségügyi ellátásokról szóló irányelv és más meglévő vagy jövőbeli uniós vagy tagállami akciók – közötti koherencia megerősítése.

— a tagállamok készítsék el a ritka betegségekre vonatkozó nemzeti terveiket,

— készítsék el a ritka betegségek fogalommeghatározását, kodifikálását és osztályozását célzó megfelelő mechaniz­ musokat,

— a ritka betegségek kutatásának – beleértve a határon átnyúló együttműködéseket is – elősegítése, az uniós kutatási együttműködési lehetőségek maximalizálásával,

— szakértői központok azonosítása és azok európai refe­ renciahálózatokban való részvételének elősegítése,

3.3.11 A tanácsi ajánlás tervezete szükségesnek tartja, hogy a tagállamok 2011 végéig dolgozzanak ki a ritka betegségek terü­ letén átfogó és integrált nemzeti stratégiákat, és a betegeket és a betegképviseleteket a stratégiai és döntéshozatali eljárások minden szintjébe vonják be. Tevékenységüket aktív hozzájáru­ lással kell elősegíteni és támogatni, többek között pénzügyi eszközökkel is.

3.3.12 Az EGSZB egyetért az átfogó és integrált nemzeti stratégiák létrehozásával, azonban szükséges mérlegelni az időpont módosítását, ha a betegérdekre figyelemmel átfogó stra­ tégiát akarunk elérni. Ennek érdekében a Ritka Betegségek Központjait tagállami szinten kellene létrehozni módszertani, adatgyűjtési, akkreditációs és koordinációs tevékenységgel.

— a ritka betegségek tagállami szakértői összesítése,

— a betegek és a betegszervezetek részvételének biztosítását célzó akciók végrehajtása

— együttműködés megerősítése minden olyan területen, ahol a közösségi szintű tevékenység hozzáadott értékkel bír, közös politikai iránymutatások kidolgozásának és azok kölcsönös megismerésének Európa-szerte történő biztosítására: speciális akciók a kutatás, a referenciaköz­ pontok, információhoz való hozzáférés, ösztönzők a ritka betegségek gyógyszereinek kifejlesztéséhez, szűrések stb. területén, amelyek egy, a ritka betegségeket célzó közös minimumstratégia elemeit képezik (pl. kísér­ leti programok, kutatás/fejlesztés, a ritka betegségek

3.3.13 Az európai uniós szintű információáramlás, kutatás és a referenciaközpontok kialakítása és kijelölése indokolja a közös és egységes terminus technicusok, diagnosztikus és terápiás protokollok kialakítását és elfogadását. Ezek megismerése nemcsak betegérdek, hanem az egészségügyi dolgozók és szol­ gáltatók érdeke is, ezért célszerű lenne szektorális kézikönyvet, mint sajátos szakmai kultúrák közötti párbeszéd kézikönyvet készíteni a ritka betegségekről, diagnosztizálásukról és gyógyítá­ sukról.

3.3.14 Az európai referenciahálózat kialakítása, kijelölése, illetve „mobil szolgáltatás nyújtása” sajátos kommunikációt és jelzőrendszer-kiépítést igényel, hogy a szükséges információ valóban mindenkihez eljusson.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

3.3.15 Tekintettel arra, hogy az új típusú kutatási és szolgál­ tatási struktúrák kapcsán is várhatóan szellemi alkotások jönnek majd létre, fontos az ezekhez kapcsolódó jogvédelem kapcsán is megtenni a megfelelő lépéseket. 3.3.16 Az EGSZB üdvözli az első Európai Ritka Betegségek Napja megszervezését 2008. február 29-ére, és támogatja a kezdeményezést a ritka betegségek világnapja létrehozására, mely nemzetközi mozgalom nagymértékben segítené a kuta­ tások és gyógyítások eredményesebbé tételét. Kiemelten fontos az EGSZB számára a megfelelő kommunikáció biztosítása, a kultúrák közötti párbeszéd elősegítése, így a nyelvi akadályok és a technikai feltételek hiányának leküzdése, hogy az érintettek (a betegek, hozzátartozóik, az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, a civil szervezetek és a szociális partnerek) elegendő és valós információhoz jussanak. 3.3.17 Az EGSZB korábbi véleményeiben felhívta a figyelmet a civil társadalom és a szociális partnerek fontos szerepére a közösségi értékek megőrzésében, azok fejlesztésében, a valódi hozzáadott értékek létrehozatalában. Ezért fontosnak tartja, hogy a ritka betegségekről szóló közlemény célkitűzéseinek megvalósítói között kellő szerepet kapjanak a szervezett civil társadalom szereplői és a szociális partnerek. Az egészségügyi közkiadások forrásait a civil társadalom és a szociális partnerek hozzák létre, így elosztásukban stratégiai szerepet kell betölte­ niük.

C 218/95

3.3.18 Az EGSZB javasolja az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében az arányos forrásfelhasználás megterem­ tésének vizsgálatát – a rendkívüli költségek miatt –, ugyanis a javaslat valamennyi ritka betegségben szenvedő ellátását tűzi ki célul. Tagállamonként eltérő mértékűek a források, rendkívül nagyok az eltérések az ellátásra jogosultak és az ellátásban részesülők között.

3.3.19 Az EGSZB támogatja a koordinált kutatások és refe­ renciaközpontok szervezését és kijelölését, mivel e tevékenység kiemelkedő lehetőséget teremthet az Európai Unió számára a világ egészségügyi problémáinak megoldásában. E lehetőség összhangban áll az „Együtt az egészségért” című fehér könyvben megfogalmazott célkitűzéssel, az Európai Unió hatékonyabb nemzetközi szerepvállalásával.

3.3.20 Az EUACRD állandó tanácsadó bizottság létrehozása fontos előrelépés a célkitűzés megvalósításában. A tagállami képviselők, a szakértők, a betegképviseleti szervek, az ipar szereplői mellett az EGSZB javasolja, hogy a betegszervezeteken túl a civil társadalom képviselőit és a szociális partnereket is vonják be a tanácsadó bizottság munkájába állandó jelleggel. Közreműködésük nélkül nem alakítható ki az a nemzeti stra­ tégia, amely a javaslat megvalósulásának egyik feltétele.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 25-én. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

C 218/96

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2009.9.11.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat tanácsi irányelvre a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottérték-adó kedvezményes mértéke tekintetében történő módosításáról COM(2008) 428 végleges – 2008/0143 (CNS) (2009/C 218/19) 2008. augusztus 28-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 93. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Javaslat tanácsi irányelvre a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottérték-adó kedvezményes mértéke tekintetében történő módosításáról” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és Monetáris Unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2009. február 2-án elfogadta véleményét. (Előadó: Sergio E. SANTILLÁN CABEZA.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25–26-án tartott, 451. plenáris ülésén (a február 25-i ülésnapon) 171 szavazattal, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Következtetések és ajánlások

1.1 Az EGSZB egyetért azokkal a – sok esetben alapvető jelentőségű – technikai kiigazításokkal, amelyeket az irányelvja­ vaslat a 2006/112/EK irányelv vonatkozásában tesz. Sajnálja azonban, hogy politikai konszenzus hiányában a javaslat hatálya korlátozott.

1.2 Ahogy korábban jeleztük, az energiatakarékos és környe­ zetkímélő szolgáltatások és termékek esetében meg kell fontolni a HÉA alkalmazását.

1.3 A lakásfelújítási, -javítási, -átalakítási, -karbantartási és -tisztítási szolgáltatások esetén alkalmazandó HÉA-csökkentéssel kapcsolatban az EGSZB számára kérdéses, hogy helyes-e a „a szociálpolitika keretébe tartozó” lakásokra való utalás elhagyása. Mindenesetre, mivel a csökkentett adómérték alkalmazása nem kötelező, a döntést az egyes tagállamoknak kell meghozniuk.

1.4 Az éttermi és étkeztetési szolgáltatások esetében a csök­ kentett HÉA-mérték alkalmazási lehetőségének bevezetése – mely lehetőséget bizonyos tagállamok elvetnek – azt a célt szolgálja, hogy egyenlő feltételek teremtődjenek, mivel a jelen­ legi jogi környezetben nem számottevő a versenytorzulás kockázata. Az EGSZB egyetért az alkoholtartalmú italok kizárá­ sával az alacsonyabb adómérték alkalmazási köréből.

1.5 Az „ingóságok kisebb javítása” esetén – az irányelvben használt kifejezés tág értelme miatt – a tagállami jogszabá­ lyoknak kell meghatározniuk, hogy mely szolgáltatások része­ sülhetnek a csökkentett adómértékből.

1.6 Az EGSZB azt javasolja, hogy a bizonyos betegségek esetén ajánlott diétás termékek kapjanak HÉA-mentességet (lásd e vélemény 4.8.6. pontját).

1.7 Az EGSZB azt ajánlja, hogy a javaslatban megjelölt krité­ riumokat változtassák meg, a III. mellékletbe felvéve a gépjár­ művek javítását és karbantartását, ahogyan azt ennek a véle­ ménynek a 4.8.5.1. pontja kifejti.

1.8 Az EGSZB egyetért azzal, hogy a csökkentett adómér­ téket a termékek és szolgáltatások szélesebb körére alkalmazzák, amennyiben ez összeegyeztethető a tagállamokban hozzáférhető célzott költségvetési forrásokkal, a gazdasági helyzettel és az Európai Unió tagjai által alkotott belső piac érdekeivel.

1.9 Az EGSZB üdvözli a teljes HÉA-harmonizáció felé való előrelépésre irányuló európai bizottsági erőfeszítéseket, miközben sajnálkozva veszi tudomásul az EU Tanácsa részéről mutatkozó politikai döntésképtelenséget.

2.

Bevezetés

2.1 A jelen vélemény tárgyát képező irányelvjavaslat a 2006-os irányelvhez – a továbbiakban: „a HÉA-irányelv” (1) – fűzött kiegészítéseket és technikai kiigazításokat tartalmaz. (1) A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (HL L 347., 2006.12.11.).

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2.2 Az Európai Bizottság szerint a javaslat célja bizonyos sürgős reformok bevezetése „olyan jogi és politikai problémák” megoldása érdekében, „amelyek vagy az irányelv eltérő értelme­ zése miatt merültek fel, vagy azért, mert a tagállamok nem egyenlő feltételekkel élhettek azzal a lehetőséggel, hogy a belső piac megfelelő működését nem befolyásoló területeken kedvezményes adómértéket alkalmazzanak”. 2.3 Az Európai Bizottság nagyobb önállóságot és bizton­ ságot kíván nyújtani a tagállamoknak, egyenlő bánásmódot biztosítva számukra. 2.3.1 Bár a javaslat nem kizárólag a kkv-k támogatását célozza – ami a lisszaboni stratégia egyik kiemelt cselekvési területe –, mégis pozitív hatással lesz rájuk, mivel számos kkv működik e területeken, melyek számára a javaslat nagyobb jogbiztonságot teremt a csökkentett HÉA-kulcsok e szekto­ rokban történő, folyamatos alkalmazása tekintetében. 2.4

A javaslat négy ponton módosítaná a HÉA-irányelvet:

— a helyben nyújtott szolgáltatások felvétele, köztük a 2010. december 31-én hatályát vesztő IV. mellékletben felsorolt munkaerő-igényes szolgáltatásokra vonatkozó állandó, naprakész rendelkezésekkel, a IV. melléklet következés­ képpen törlésre kerül, — az átmeneti jellegű, vagy az egyes tagállamok egyedi hely­ zetére vonatkozó rendelkezések törlése, amelyek a további­ akban hatályukat vesztik, — a megszövegezés pontosítása, — „Az olyan termékek és szolgáltatások jegyzéke, amelyek érté­ kesítésére a 98. cikkben említett kedvezményes adómértéket lehet alkalmazni” című III. melléklet szövegezésének változ­ tatásai. 3.

Az új III. melléklet

C 218/97

3.1.3 6. kategória: könyvek. A „hangoskönyvek, CD-k, CDROM-ok vagy bármely hasonló […] fizikai adathordozó” felvé­ tele. A hatókör kiterjesztése a CD-kre, CD-ROM-okra, illetve más, túlnyomórészt a nyomtatott könyvvel egyező információs tartalommal rendelkező fizikai adathordozókra.

3.1.4 8. kategória: rádiós és televíziós műsorszórási szol­ gáltatások. Pontosítani kell, hogy az adószabályok alá eső szol­ gáltatás maga a műsorszórás, nem pedig annak vétele.

3.1.5 9. kategória: írók stb. által nyújtott szolgáltatások. Pontosítani kell, hogy a kategória „a nekik járó szerzői jogdí­ jakkal javadalmazott szolgáltatásokat” is magába foglalja. A változás indoka, hogy a szerzői jogdíjak a HÉA alkalmazásában nem szolgáltatások, hanem bizonyos szolgáltatások javadalma­ zása.

3.1.6 16. kategória: temetkezési vállalkozói szolgáltatások és hamvasztási szolgáltatások. Az új szöveg célja különválasz­ tani a definíció tárgyát a szolgáltató minőségétől.

3.1.7 18. kategória: közterületek tisztántartása, hulladék­ kezelés stb. A szöveg megszünteti a következetlenségeket azzal, hogy a csökkentett HÉA-kulcsot három további, a korábbi szövegben nem szereplő szolgáltatásra is kiterjeszti: a „szenny­ víztisztításra és –újrahasznosításra”, a „szennyvízgyűjtésre”, illetve a „hulladék-újrafeldolgozással kapcsolatos szolgáltatá­ sokra, és újrafelhasználáshoz vezető szolgáltatásokra”.

3.2 A lakásszektorhoz és egyes, nem kereskedelmi jellegű épületekhez kapcsolódó szolgáltatások körének bővítése.

3.2.1 A 10. kategória módosításának és az új, 10a. kategória hozzáadásának célja:

— nagyobb mozgásteret biztosítani a tagállamoknak azzal, hogy törlésre kerül „a szociálpolitika keretében biztosított” lakásokra való korlátozás,

3.1 Szövegezési kiigazítások és létező kategóriák kiegészí­ tései. 3.1.1 3. kategória: gyógyszerészeti termékek. Az „és a nedvszívó higiéniai termékeket” szövegrész beillesztése, amely a női higiéniai termékekre és a babapelenkákra utal. 3.1.2 4. kategória: felszerelések fogyatékossággal élők számára. Az „és elektromos, elektronikus vagy egyéb berende­ zések és közlekedési eszközök, beleértve az ilyen termékek lízingjét, bérbeadását […] is” szövegrész beillesztése. A javaslat tehát kiterjed a fogyatékossággal élők számára tervezett vagy átalakított berendezésekre és eszközökre is (pl. Braille-billen­ tyűzet, egyedileg kialakított autók).

— a „felújítási, javítási, átalakítási, karbantartási és tisztítási szolgáltatások” hozzáadása (jelenleg a IV. mellékletben),

— a csökkentett HÉA hatókörének kiterjesztése a „vallásgyakor­ lási helyekhez, kulturális örökséghez és történelmi emlékmű­ vekhez” kapcsolódó felújítási, javítási, átalakítási, karbantar­ tási és tisztítási szolgáltatásokra.

3.3 3.3.1

Két új kategória beillesztése Éttermi és étkeztetési szolgáltatások

HU

C 218/98

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2009.9.11.

3.3.2 A jelenlegi III. melléklet 12. kategóriája (amely nem módosul) a következő:

4.2 Véleményében (2) az EGSZB a következő szempontokat emelte ki:

„Szállodák vagy más hasonló létesítmények által nyújtott szállás, bele­ értve az üdülőhelyi szállásbiztosítást, továbbá a kempingek és lakóko­ csiparkok férőhelyeinek bérbeadását is”.

— A tagállamok a HÉA-t pusztán adóügyi céljaik elérésére használják.

3.3.3

— A csökkentett kulcsok megítélése politikai és társadalmi kritériumok függvénye.

Az új 12a. kategória a következő:

„Éttermi és étkeztetési szolgáltatások nyújtása alkoholos italok értéke­ sítésén kívül”. 3.3.3.1 A kategória hozzáadását két megfontolás indokolja: a) a tagállamok egyenlő elbánásban való részesítése, illetve b) az, hogy az éttermi és étkeztetési szolgáltatások nyújtása ugyan­ azokat a kritériumokat teljesíti, mint a többi felvett, helyben nyújtott szolgáltatás. 3.3.4

— Biztosítani kell, hogy a csökkentett HÉA-kulcsok alkalma­ zása valóban szociális megfontolások alapján történjen.

Helyben nyújtott szolgáltatások

3.3.4.1

Ezek az új kategóriák öt esetet foglalnak magukban:

„19) kertépítő vagy tájépítő szolgáltatások nyújtása és kertek karbantartása, 20) ingóságok kisebb javítása, ideértve minden típusú kerék­ párt és triciklit, de minden egyéb közlekedési eszközt kizárva, 21) ingóságok tisztítása és karbantartása, 22) házi gondozói szolgálat (pl. házi segítség, fiatalok, öregek, betegek vagy fogyatékosok gondozása) nyújtása, 23) fodrászszalonokban és más, testápolással foglalkozó léte­ sítményekben nyújtott testápolás”. 3.3.4.2 Ezek a kategóriák olyan szolgáltatásokat is magukba foglalnak, amelyeket már a 2010. december 31-ig hatályos átmeneti rendelkezéseket megállapító jelenlegi IV. melléklet is tartalmaz, illetve néhány új, hasonló természetű szolgáltatás is megjelenik. 4.

— A HÉA-harmonizáció egyelőre vágyálom marad, ami miatt (az Európai Bizottság szerint) a csökkentett HÉA-kulcsot legalább azon tevékenységek esetében harmonizálni kellene, amelyek határokon átnyúló hatásokkal járnak, illetve amelyek megfelelnek már elfogadott közösségi politikai kritériumoknak.

Megjegyzések

4.1 Az EGSZB alaposan a standard HÉA-kulcsoktól július 5-i európai bizottsági Copenhagen Economics egyik

megvitatta a jelen vélemény tárgyát eltérő HÉA-kulcsokról szóló 2007. közlemény (1) elemzésekor, amely a tanulmányára alapult.

(1) COM(2007) 380 végleges, 2007. július 5.

— Az egyszerűsítés és az átláthatóság megkönnyíti a vállalko­ zások életét és az adóhatóságok számára is egyszerűbbé teszi az ellenőrzéseket.

— A végleges szabályozáshoz fűződő túlzott várakozásokat lehűtve, növelni kell a tagállamok önállóságát a kedvezmé­ nyes adókulcsok meghatározása során a helyi szolgálta­ tások terén.

4.2.1 A fenti véleményben foglalt megjegyzések továbbra is teljesen érvényesek.

4.3 Az irányelvjavaslat csak részleges és sürgős változtatá­ sokat végez el a jelenlegi rendelkezéseken. Amint az Európai Bizottság kifejti, nem kívánja mélyrehatóan átdolgozni a meglévő irányelvet, amelyről a vita „csak nemrég kezdődött”. Ugyanakkor érint bizonyos, társadalmi és gazdasági szem­ pontból jelentős kérdéseket, mint például az éttermekre, a munkaigényes szektorokra és a helyben nyújtott szolgáltatá­ sokra alkalmazott HÉA kérdését.

4.4

Technikai kiigazítások

Az EGSZB általában véve támogatja a pusztán technikai módo­ sításokat, amennyiben azok szükségesek, jobb megszövegezést eredményeznek, és tisztázzák a vitás kérdéseket.

4.5

A lakásszektort érintő módosítások

(2) AZ EGSZB véleménye: A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a standard HÉA-kulcsoktól eltérő HÉA-kulcsokról, HL C 211., 2008.8.19., 67. o.

2009.9.11.

4.5.1

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

Lakással kapcsolatos szolgáltatások és lakásépítés

4.5.1.1 A HÉA állandó kiterjesztése minden típusú lakásszol­ gáltatásra – nem csak azokra, amelyek a jelenlegi 10. kategória megfogalmazása szerint „a szociálpolitika keretébe” illeszkednek – jelentős mértékben kiszélesíti a HÉA-csökkentés hatókörét. Ezt a változtatást az Európai Bizottság azzal az érvvel támasztja alá, hogy a tagállamok eltérően értelmezték a „szociálpolitika” fogalmát, illetve hogy a szóban forgó szolgáltatásokra vonat­ kozó szabályok szerint az adóztatás helye mindig az a hely, ahol az ingatlan fekszik.

4.5.1.2 Bár a harmonizáció terén sikeres, felmerül a kérdés, hogy ez az általános megközelítés nem megy-e kissé túl messzire, tekintettel a reform széles körű hatására. (1) A lakás­ szektor egészére bármi áron és bármilyen indokkal alkalmazott csökkentett adókulcs vajon társadalmi és gazdasági szempontból kívánatos eredményt hoz-e?

4.6 Lakáshoz és egyéb épületekhez kapcsolódó javítási szol­ gáltatások

4.6.1 A felújítás és az átalakítás már korábban is szerepelt a III. mellékletben, a szociálpolitika keretében biztosított lakások esetében, míg a IV. melléklet felsorolta a magánlakások felújí­ tását és javítását, illetve a magánlakások takarítását is. A „vallás­ gyakorlási helyek, kulturális örökség és a történelmi emlék­ művek” hozzáadása indokolt kiegészítés.

4.6.2 Ezen túlmenően a javaslat törli a „kivéve azokat az anyagokat, amelyek a nyújtott szolgáltatás értékének jelentős részét teszik ki” kitételt. A javaslat tehát minden tagállam számára lehetővé kívánja tenni a csökkentett kulcs alkalmazását azokra a szolgáltatásokra, ahol az anyagok is a nyújtott szolgál­ tatás részét képezik.

4.6.2.1 ésszerű.

Az EGSZB véleménye szerint mindkét módosítás

4.7 Csökkentett HÉA az éttermek és étkeztetési szolgálta­ tások esetében

4.7.1 Az éttermek és étkeztetési szolgáltatások csökkentett HÉA-ja érzékeny kérdés, amelyről sok vita folyt, és amelyben egyes tagállamok még mindig nem jutottak egyetértésre.

4.7.2 Az Európai Bizottság hatástanulmánya (2) szerint a bárok, éttermek és étkeztetési szolgáltatások szektora a magán­ fogyasztás 6,1 %-át teszi ki, (3) hozzáadott értéke pedig 1,9 %. A (1) Mindent összevéve az építőipari szektor a hozzáadott érték 6,2 %-át képviseli (EU-27-ek); ennek a százalékos részesedésnek a házépítés alszektora a felét teszi ki, azaz 3,1 %-ot jelent. (2) SEC(2008) 2190. Brüsszel, 2008.7.7. (3) EU-25-ök (az összes tagállam, Bulgária és Románia kivételével).

C 218/99

fenti szektorok a teljes foglalkoztatás 3,3 %-át adják. (4) A HOTREC kereskedelmi szövetség adatai alapján 1 600 000 léte­ sítmény tartozik e szektorokba. (5) 4.7.3 Amint az EGSZB már korábban rámutatott, a szektorra alkalmazott adókulcs egy lényegében helyben nyújtott szolgál­ tatást érint, de egyúttal az idegenforgalom tagállamok közötti eloszlását is befolyásolja. Ez a tényállás, valamint az, hogy az éttermekre kivetett HÉA igen jelentős bevételforrás, megnehezíti egy egységes EU-szintű kritérium alkalmazását, ami egyelőre nem járt sikerrel. (6) 4.7.3.1 Ami az idegenforgalmat illeti, bizonyára tagállamon­ ként eltérő hatások tapasztalhatók. A jelenleg a csökkentett HÉA-kulcs lehetősége alá eső szállodai szektor esetében (amely a belső piac szempontjából hasonló az éttermekéhez) az Európai Bizottság nem tud róla, hogy a HÉA versenytorzulá­ sokat okozna. Ráadásul az éttermi költségek minden bizonnyal nem alkotnak jelentős tételt a vakációs csomagban. 4.7.4 A 2006/112/EK irányelv átmeneti rendelkezésein alapuló jelenlegi megállapodás jelentős egyenlőtlenségeket ered­ ményez: 11 tagállam már jelenleg is alacsonyabb kulcsokat alkalmaz az egyedi eltérések alapján, (7) míg 16 másik nem élhet ezzel a lehetőséggel. A javasolt módosítás ezért a terület általános kiegyensúlyozása irányába mutat. 4.7.5 Az alkoholtartalmú italok kizárása szükséges lépés a létesítményekben történő vásárlásukra és későbbi fogyasztásukra vonatkozó meglévő rendelkezésekkel való következetesség érde­ kében. (8) 4.7.6 Semmi esetre sem szabad szem elől téveszteni, hogy a csökkenetett kulcsok alkalmazása nem kötelező, hanem a tagál­ lamok számára engedélyezett lehetőség. 4.8

Helyben nyújtott szolgáltatások (9)

4.8.1 Az új 19–23. kategóriák a szolgáltatások széles skáláját fedik le, melyek közül egyesek már átmeneti rendelkezések formájában szerepeltek a hatályos irányelvben is: következés­ képpen, ha a módosításra nem kerül sor, 2011. január 1-jétől fogva a rendes HÉA-kulcsot kellene alkalmazni rájuk. (4) EU-27-ek. Ha a szállodákat is hozzávesszük, a teljes foglalkoztatás 4,4 %-a. (5) Európai szállodák, éttermek és kávéházak. Az adat mindhárom szek­ tort magába foglalja. A HOTREC a foglalkoztatottak számát minimum 9 000 000-ra becsüli. (6) Miközben egyes tagállamok, például Franciaország, a más orszá­ gokban már bevezetett csökkentett kulcsok alkalmazását sürgetik, más országok, többek között Németország, ellenzik azt, ahogy a csökkentett HÉA alkalmazásának kiterjesztését is. (7) Ezek az országok: Görögország, Spanyolország, Írország, Olasz­ ország, Ciprus, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Portugália és Szlovénia. (8) 2006/112/EK irányelv, III. melléklet, 1. kategória: „élelmiszerek (bele­ értve az italokat is, de az alkoholos italok kivételével)”. (9) A helyben nyújtott szolgáltatások – a munkaerő-igényes szolgálta­ tások jelentős hányadát is beleértve – a magánfogyasztás 4,8 %-át (EU-25-ök, Bulgária és Románia kivételével), illetve a hozzáadott érték 2,1 %-át képviselik. Ezeket a szolgáltatásokat kis gazdasági súlyú szolgáltatásoknak tekintik, kivéve az épületek javítását.

C 218/100

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.8.2 Általában véve a hasonló típusú, nagyszámú munka­ vállalót foglalkoztató szolgáltatások esetében nem kell verseny­ torzulástól tartani. 4.8.3 A kertészeti és kapcsolódó szolgáltatások felvétele a jegyzékbe indokoltnak tűnik, mivel ezek is a többi szolgálta­ táshoz hasonló tulajdonságokat mutatnak. 4.8.4

„Ingóságok” javítása:

a) a „kisebb” javításokra vonatkozó kritérium változatlan maradt, b) ugyanakkor egy jelentős koncepcióváltással az egyes eszközök (pl. kerékpárok, lábbelik stb.) konkrét megemlítése helyett az Európai Bizottság általános meghatározást választott. Az ingóság („bienes muebles”) (a spanyol polgári törvénykönyv meghatározása szerint) olyan tulajdont takar, amely egyik helyről a másikra átszállítható; az ingó vagyontárgy („bienes corporales”) több európai jogrendszerben is bevett fogalom. Az új kategória rendkívül széles, ezért a nemzeti jogalkotóknak meg kell majd határozniuk, az egyes országok jogrendszerének megfelelően mely típusú ingóságokra alkalmazandó az irányelv, bár az EGSZB azt javasolja, hogy ne korlátozzák a különböző szolgáltatástípusokat. 4.8.5

Gépjárművek javítása és karbantartása:

— Tekintettel azokra a nagymérvű pénzügyi erőfeszítésekre, amelyeket az Európai Unió és a tagállamok a gépjárműipar támogatásáért tesznek, szükségesnek tűnik a gépjárművek javításának és karbantartásának explicit módon történő felvétele a helyben nyújtott szolgáltatások körébe, annak érdekében, hogy növeljük az európai gépjármű-tulajdonosok vásárlóerejét, javítsuk az utakon közlekedő gépjárművek minőségét és biztonságosságát, valamint hogy elősegítsük a munkahelyek megőrzését ebben az ágazatban.

2009.9.11.

4.8.5.1 Ezért a javaslat III. mellékletének alábbi módosításait javasoljuk: — (8) bek. triciklit” eszközt „magán-

20. pont: az „ideértve minden típusú kerékpárt és szövegrész után a „de minden egyéb közlekedési kizárva” ezzel a szövegrésszel helyettesítendő: és ipari gépjárműveket”,

— (8) bek. 21. pont: az „ingóságok” után a következő szöveg­ rész illesztendő be: „köztük a magán- és ipari gépjárművek”. 4.8.6

Különleges élelmiszerek bizonyos betegségekre

— A bizonyos betegségek, így a phenylketonuria és a lisztérzé­ kenység esetén ajánlott diétás élelmiszereknek HÉA-mentes­ séget kellene élvezniük. 4.9

Munkaerő-igényes szolgáltatások

4.9.1 Jelenleg ezek a szolgáltatások már a helyben nyújtott szolgáltatások részét képezik (4.8. pont). 4.9.2 Általánosságban e szolgáltatások nagyobb részben – a gazdaság egészéhez képest – az alacsony képzettségű férfiak és nők által ideiglenes munkaviszony keretében végzett munkát jelentik. A kedvezőbb adókulcs alkalmazása nagyobb munka­ helybiztonságot jelenthet e foglalkoztatottak számára. 4.9.3 Ami az intézkedés hatásait illeti, a Copenhagen Econo­ mics adatokat közöl arról, milyen becsült GDP növekedés várható a helyben nyújtott szolgáltatások és az éttermek csök­ kentett HÉA-kulcsától, az informális és feketegazdaságból a legális gazdaságba átkerülő jövedelemnek köszönhetően.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 25-én. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/101

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a megemelkedett olajárak támasztotta kihívással való szembenézésről COM(2008) 384 végleges (2009/C 218/20) 2008. június 13-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 93. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a megemelkedett olajárak támasztotta kihívással való szembenézésről” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és Monetáris Unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2009. február 2-án elfogadta véleményét. (Előadó: Carmelo CEDRONE.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25–26-án tartott, 451. plenáris ülésén (a február 25-i ülésnapon) 162 szavazattal 6 ellenében, 12 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Következtetések és ajánlások

1.1 Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság osztozik az Európai Bizottság aggodalmaiban az olajárak egyes szektorokra, illetve a lakosság legsebezhetőbb részére kifejtett azonnali és aggasztó mértékű inflációs hatásával kapcsolatban. Az emelkedő olajárak közvetlenül kihatnak a fűtés és a közlekedés, közvetve pedig az élelmiszerek költségeire: a szegényebb háztartásokban ezek a tételek teszik ki a kiadások zömét.

1.2 A probléma határozott és sürgős fellépést igényel, de egyúttal egy tágabb, érzékeny kérdéskört is felvet. A szegény családoknak nyújtott támogatást szükségszerűen közvetlen jöve­ delemkiegészítés formájában kell nyújtani, nem pedig például adóintézkedések révén (pl. az olajtermékek adójának csökken­ tése), amely az olajár-emelkedés hatását tompítva befolyásolná a piaci árakat.

1.3 Az EGSZB rendkívül fontosnak tartja, hogy a piacnak megadjuk a lehetőséget saját működési mechanizmusainak kifej­ tésére, hagyva, hogy érzékelje az olajárak emelkedését, és maga azonosítsa a helyzetre adandó megfelelő válaszait.

1.4 Az áremelkedésnek arra kell sarkallnia minden egyes szereplőt, hogy megfelelő megtakarításokra törekedjen az egyre drágábbá váló erőforrásokkal, a drágább termékeket olcsóbbakkal helyettesítve, és úgy alakítva a termelést és a fogyasztást, hogy ahol csak technikailag lehetséges, megtakarítá­ sokat tegyenek lehetővé. Mint már utaltunk rá, a szegény családok védelemre szorulnak, de kizárólag közvetlen pénzügyi támogatás útján, a piaci jelek torzítása nélkül, amelyet hagyni

kell, hogy szabadon betöltse funkcióját az egyensúly visszaállí­ tásában.

1.5 Az Európai Bizottság érvelése szerint hasonló stratégiákat kellene kialakítani azon gazdasági szektorok megsegítése érde­ kében is, amelyeket az olajárak emelkedése a legkeményebben sújtott. Ez mindenek előtt a halászati ágazatot – illetve tágabb értelemben minden olyan szektort, amely az élelmiszer-kereslet kielégítéséhez kapcsolódik –, valamint a közlekedési ágazatot érinti.

1.6 Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a túlzottan súlyos károkkal járó gazdasági reakciók elkerülésére irányuló intézke­ déseknek minden esetben közvetlen támogatások formáját kell öltenie, nem pedig adóintézkedésekét (adócsökkentések), amelyek mesterségesen lenyomnák az árakat, amelyeknek pedig éppen hogy tükrözniük kell az olajerőforrások fokozódó szűkösségét.

1.7 Ami a fejlődő országokra kifejtett makrogazdasági hatást illeti, átfogó támogatási terveket kell kidolgozni, különösen a leggyengébb gazdaságok megsegítésére, elsősorban pénzügyi intézkedések révén támogatva az energiamegtakarítási politikák végrehajtását. Újfent hangsúlyozzuk: szükség van – akár ambi­ ciózus – támogatási intézkedésekre, de ezek nem homályosít­ hatják el azokat a jeleket, amelyeket a piacoknak mindig szabadon kell tudniuk követni.

1.8 Az EGSZB meggyőződése, hogy az Európai Uniónak erőteljes politikai válaszokat kell találnia a jelenlegi helyzetre.

C 218/102

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

1.9 Először is: ha egy Európai Unióhoz hasonló szervezet, amely a világ termelésének egyötödét képviseli, a jelenlegi és más helyzetekben is egységesen lép fel, igen nagy befolyást tud gyakorolni, és elsődleges szerepet játszhat. Egy hasonló súlyú testület által közös alapon kidolgozott konkrét javaslatok globális szinten nem söpörhetők le egykönnyen az asztalról. Meglehetősen eltérő a helyzet, ha az európai kezdeményezések egymástól elszigetelten jelennek meg, sőt, olykor látszólag ellentmondanak egymásnak.

1.10 A jelenlegihez hasonló helyzetben, amikor egy alapvető nyersanyag árának meredek emelkedése is elképzelhető, a jelen­ tősebb szereplők közti világszintű konzultációra és párbeszédre irányuló javaslat minden egyéb kezdeményezés előfeltételének tűnik. Tervbe kellene venni a termelő és fogyasztó országok világkonferenciájának összehívását.

1.11 Másodsorban az Uniónak világosan el kell köteleznie magát az egységes európai energiapiac létrehozása mellett. Európa építését mindig is nagyszabású, az egységes piacra irányuló projektekre alapozták: a szén- és acélközösség, az atomenergia és a mezőgazdaság, majd 1993 januárjától a termékek, szolgáltatások és a tőke piacai; végezetül 1999-ben a monetáris unió bevezetése. Most elérkezett az ideje a konkrét fellépésnek az energiapiacon.

1.12 Ez egyúttal azzal a hatással is járna, hogy kivonná e kulcsfontosságú szektort a spekuláció kártékony nyomása alól, amely – általános vélekedés szerint – természetes határok között maradva létfontosságú piacszabályozó funkciót tölt be, de e határokon túllépve hozzájárul a teljes szervezetlenséghez és az abszolút bizonytalansághoz.

1.13 Az európai energiapiacot átláthatóvá kell tenni, és megfelelő hatóságok felügyelete alá kell helyezni: jelentősen meg kell zabolázni az árak volatilitását. Ez részben célzott tájé­ koztatás, illetve a stratégiai készletek szabályozása révén érhető el. Egy az európaihoz hasonlóan jelentős piac megfelelő szabá­ lyozása globális szinten csakis jelentős hatással járhat.

2.

Javaslatok

2.1 Az EU-nak ezért vissza kell nyúlnia eredeti gyökereihez (az ESZAK- és Euratom-szerződésekhez), és végre létre kell hoznia a belső energiapiacot, melynek igénye most sürgősebben merül fel, mint valaha, egyebek között a gazdasági és társadalmi kockázatok és hatások megelőzése érdekében.

2.2 Az EU-nak megfelelő döntéshozatali mechanizmusokkal kell felszerelkeznie (a francia elnökség által a pénzügyi válságra válaszul a közelmúltban kialakított eljárást „intézményes” alapokra helyezve), hogy irányítani tudja a belső energiapoli­

2009.9.11.

tikát, és egységes hangon szólalhasson meg azokon a nemzet­ közi fórumokon, ahol megszületnek a döntések ezekről a poli­ tikákról – ideértve az olajjal kapcsolatos kérdéseket is. Első lépésként a kínálati árat ki kellene venni a spekulánsok kezéből.

2.3 Az Uniónak az egyes tagállamok nemzeti olajkészletpolitikáit egy közös, átlátható politika keretébe kell vonnia, ezzel nagyobb biztonságot garantálva az ellátási politika terén.

2.4 Közös lépéseket – például az olajtermékekre vonatkozó harmonizált adóügyi intézkedéseket – kell tenni a legsúlyo­ sabban érintett gazdasági szektorok veszteségeinek csökkentése érdekében, és megegyezésre kell jutni fogyasztóknak – külö­ nösen a legsebezhetőbbeknek – nyújtandó közvetlen jövedelem­ támogatásról. A vállalatok profitjának egy részét e célra lehetne fordítani.

2.5 Határozottabb intézkedésekre van szükség a szektorban a verseny szabályozására (ami jelenleg szinte teljesen hiányzik, miután a kínálati piac oligopóliumként működik), és mérlegelni kell – legalább a legakutabb időszakokban – az árszabályozási politika, illetve a termelési és fogyasztási árak közötti, gyakran indokolatlanul nagy különbség szűkítésére alkalmas intézke­ dések lehetőségét. Ebben a helyzetben a fogyasztók tehetetlenek és védtelenek.

2.6 Közös forrásokat kell használni az alternatív energiafor­ rásokra irányuló kutatás és fejlesztés támogatására, az olajfüg­ gőség csökkentése érdekében, különösen a közlekedési szek­ torban – kezdve az autógyártással –, a területre irányuló beru­ házások jelentős növelése révén. A beruházásokra például adókedvezményeket lehetne biztosítani, illetve az olajtársasá­ gokat akár kötelezni is lehetne, hogy profitjuk egy részét fordítsák e célra.

2.7 Meg kell akadályozni, hogy a nyersolaj árának hirtelen esése és a recesszió okozta defláció még az inflációnál is súlyo­ sabb károkat okozzon. A piac tehetetlensége (vagy a piac hibás működése?) miatt az infláció egyelőre a nyersolaj árának esését követően is folytatódott, elfedve a defláció megjelenésének lehe­ tőségét.

3.

Bevezetés

3.1 Az Európai Bizottság úgy határozott, hogy a pénzügyi spekulációból és a zuhanó tőzsdékből adódó, az elmúlt hóna­ pokban bekövetkezett események fényében végre szembenéz a magasabb – pontosabban ingadozó – olajárak kérdésével. E magasabb árak inflációs nyomást váltottak ki az EU-ban. Az EKB és a Federal Reserve gyorsan reagáltak e nyomásokra, ellen­ intézkedéseik tompították az inflációs nyomást, de lefékezték a gazdasági növekedést is.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

3.2 A megszorító monetáris stratégiák felülvizsgálata csak a közelmúltban kezdődött meg, a globális pénzügyi válság keze­ lése érdekében. A pénzügyi krízis ettől függetlenül erősen reces­ szív klímát eredményezett, melynek semmi köze nincsen az olajhoz, és melynek köszönhetően az olaj okozta inflációs nyomás jelentős mértékben csökkent. Az olajárak emelkedése ennek következtében lendületét veszti majd.

3.3 A jelenség másik legjelentősebb következménye, hogy a vásárlóerő a fogyasztó országoktól a termelő országokhoz vándorol, amit ellensúlyozhat az utóbbiak fogyasztó orszá­ gokból érkező importjának növekedése (ez az import 2002 és 2007 között éves átlagban 26 %-kal nőtt, ami jóval meghaladja az import általános világszintű növekedési ütemét).

3.4 Amint az összefoglalóból világosabban is kiderül, az Európai Bizottság a kérdés bizonyos aspektusait megvizsgálja, miközben másokat figyelmen kívül hagy vagy alábecsüli jelen­ tőségüket (például a spekuláció hatásait, az oligopólium típusa­ inak jelenlétét a szektorban, amelyek könnyen „kartellek” kiala­ kulásához vezetnek, azok minden következményével stb.).

3.5 Az EGSZB-nek éppen ezért őszintén és objektíven érté­ kelnie kell a közleményt, kiemelve annak erős és gyenge pont­ jait, megfelelő ajánlásokat és javaslatokat dolgozva ki arra nézve, hogyan tompítható az árakra és a termelési költségekre gyako­ rolt inflációs nyomás.

és India esetében), a kiapadó olajmezők, az OPEC-tagországok állami vállalatai részéről mutatkozó érzékenység hiánya, egyes országok korlátozott finomítókapacitása, a gyengülő dollár stb. hatására.

4.2

3.7 Még egy megjegyzés kívánkozik ide: az olajárak trend­ jének fényében – amely 2008 júliusához képest határozottan csökkenő irányú – helyénvaló volna módosítani az európai bizottsági közlemény címét. A jelen vélemény mindenesetre nem kizárólag az árcsúcsokkal, hanem az olajárak ingadozása­ inak egyre általánosabb jelenségével foglalkozik.

4.2.2 A legsúlyosabb hatások a háztartásokat – főként az alacsony jövedelműeket – sújtják, jóllehet európai országonként eltérő mértékben, ami még súlyosabb gazdasági egyensúlyhi­ ányhoz és a vásárlóerő csökkenéséhez vezet, nagyobb szegény­ séget okozva.

4.2.3 Súlyos következmények mutatkoznak a vállalkozások és a növekedés szempontjából is. Az Európai Bizottság első­ sorban azt emeli ki, hogy a legsúlyosabban érintett szektorok a mezőgazdaság, a közlekedés és a halászat. Reményét fejezi ki, hogy mindez a megújuló energiák terjedését és a kutatások iránti érdeklődés megnövekedését eredményezi majd.

4.1

A közlemény összefoglalása A magasabb árak okai

4.1.1 Az Európai Bizottság kifejti, hogy az elmúlt hónapok során kialakult olajárcsúcs egyedül az 1970-es évek árcsú­ csához hasonlítható, hogy a fogyasztói árak követik a nyersolaj árát, és hogy a jelenlegi szintek magasabbra kúsztak az 1980-as évek elején elért legmagasabb szintnél.

4.1.2 Az Európai Bizottság úgy véli továbbá, hogy a jelenlegi magas olajárak elsősorban a kínálat és a kereslet strukturális átalakulásából adódnak, a növekvő fogyasztás (különösen Kína

A fejlődő országokra kifejtett makrogazdasági hatás

4.3.1 Az olajimportőr fejlődő országok különösen súlyos következményeket fognak elszenvedni a gyorsuló infláció miatt, ami a népességet és a vállalkozásokat is sújtja.

4.3.2 Ezekben az országokban a következményeket súlyos­ bítják az élelmiszerárakra, az államháztartásra stb. gyakorolt hatások, miközben az alulfejlett olajexportőr országokban felhalmozódó tőke sajátos szakpolitikai kihívásokat vet fel makrogazdasági téren, tekintettel arra, hogy az olajbevételekkel általában nem megfelelően gazdálkodnak.

4.4 4.

Az EU gazdaságára gyakorolt hatások

4.2.1 Az olajár-emelkedés legsúlyosabb következménye az infláció felgyorsulása és az energiaárakra kifejtett dominóhatás; még ha a nyersanyagárak vissza is esnek, igen gyakran előfordul, hogy a fogyasztói árak nem követik ezt a tendenciát.

4.3 3.6 Továbbá rá kell mutatnia az EU szakpolitikai hiányos­ ságaira és nemzetközi szintű gyengeségére, valamint arra, hogy az Unión belül nincs egyetértés az olaj „piacán” gyakorolt felügyelet hiányának, illetve az arra irányuló spekulációnak a fő okairól.

C 218/103

Az EU által adott politikai válaszok

4.4.1 Az EU politikai válaszai azon a tézisen alapulnak, hogy az olajárak közép- és hosszú távon is magas szinten maradnak: ez megfelelő – az „éghajlat-változási és megújuló energia intéz­ kedéscsomagban” felsoroltakhoz hasonló – válaszokat igényel, egyebek mellett egy teljesen érett belső energiapiac kiteljesítését tűzve ki célul.

4.4.2 Azonnali erőfeszítéseket kell tenni a fogyasztókat – különösen a legszegényebb háztartásokat – sújtó következmé­ nyek enyhítése érdekében; a javaslatok skálája az olajtermékekre vonatkozó adórendszerektől a termelő és a fogyasztó országok közötti csúcstalálkozóig, illetve az olajimportőr országok több­ letforrásokkal való ellátásáig terjednek.

C 218/104

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

4.4.3 A középtávú strukturális válaszokra irányuló javas­ latok középpontjában a kulcsfontosságú olajtermelő országokkal folytatott párbeszéd megerősítése, a szektorban zajló „verseny” szintjének nyomon követése, a tartalékokkal kapcsolatos átlát­ hatóság értékelése, a területre vonatkozó közösségi jogszabályok felülvizsgálata (tartalékok), az alacsony szénkibocsátású erőfor­ rásoknak kedvező adóintézkedések megfontolása, az olajkiter­ melő iparág profitjának beruházásokba való becsatornázása, az ilyen profit megadóztatásának megfontolása, valamint az EU és a fejlődő országok közötti párbeszéd javítása állnak.

4.4.4 A hosszabb távú strukturális megoldásokra irányuló javaslatok között a következők szerepelnek: az EU-tagállamok közötti politikai megállapodás az éghajlatváltozásról és a megújuló energiáról; az energiahatékonyság javítása; strukturális változások bevezetése a közlekedési és halászati ágazat haté­ konyságának növelése érdekében; közvetlen adóösztönzők vagy támogatások bevezetése a háztartások energiatakarékos­ ságra való ösztönzése érdekében; valamint az EU energiaellátá­ sának sokkal nagyobb diverzifikálása.

5.

Észrevételek

5.1 Az Európai Bizottság közleményének megszövegezésére az elmúlt nyár elején tapasztalt aggasztó „olajárcsúcsot” köve­ tően került sor. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy manapság a gazdaság hozzászokott a hirtelen és jelentős változások pers­ pektívájához, amelyek olykor igen gyorsan követik egymást.

5.2 A néhány hónappal ezelőtti eseményekkel éles ellen­ tétben a világgazdaságot most a recesszió aggasztó kilátása uralja. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzései szerint ez valamennyi feltörekvő országot is el fogja érni, amelyek az elmúlt időkben (nagyjából az elmúlt harminc év folyamán, a modern kapitalizmus „aranykorának” nevezett időszak végét követően) olyan növekedési pályára álltak, amely a fejlett nemzetekénél nyilvánvalóan és tartósan gyorsabbnak bizonyult.

5.3 A fenti kontextus ismeretében az, hogy a 2008. júliusi magas szinteket követően (amelyek mind a nominális, mind a reáladatok tekintetében példátlanok voltak) az olajárak 2008 novemberére olyan alacsony szintekre zuhantak vissza, amelyek – az inflációt leszámítva – a 25 évvel ezelőtti szintekhez foghatók, talán több mint egy egyszeri, átmeneti jelenség. A közgazdászok legfőbb gondja manapság az, hogy beindulhat a deflációs spirál, amely természetesen az olajpiacot sem kímélné meg.

5.4 Tanácsosabb volna elkerülni a hosszú távú előrejelzéseket a talajban rendelkezésre álló tartalékok lehetséges kiapadásáról. Ez egy visszatérő félelem, amely évtizedek óta kísért bennünket – de megalapozatlannak bizonyulhat. A The Economist egyik közelmúltbeli száma (2008. június 21.) kiemelte, hogy az ismert olajtartalékok a jelenlegi kitermelési arány mellett még 42 évig

2009.9.11.

tartanak ki (amely távolról sem elhanyagolható – főként mivel nem tudható, mi várható a következő 42 év során, különösen a tudományos és technológiai innováció terén). Az újság megje­ gyezte továbbá, hogy a Közel-Keleten lévő ismert olajtartalé­ kokról évek óta változatlan adataink vannak: a magazin rámu­ tatott, hogy ez vagy azt jelentheti, hogy az új felfedezések ellen­ súlyozhatják a kitermelt és elfogyasztott olajat, vagy éppen azt, hogy a tartalékokra vonatkozó becslések nem igazán pontosak. Mindazonáltal ki kellene emelni, hogy a fenti számítás a jelen­ legi kitermelési rátán alapul. A problémát nem elsősorban a készletek hosszú távú kimerülése jelenti, hanem sokkal inkább a válsághelyzetek, amelyeket a kereslet és kínálat egyensúlyának rövid távú felbomlása jellemez, különösen a stratégiai jelentő­ ségű területeken jelentkező esetleges termeléskiesések idején.

5.5 Az új tartalékok és források kutatása folyamatosan zajlik, és ennek így is kell maradnia. Az 1970-es években bekövetke­ zett olajsokkok, melyek az elmúlt évszázad legjelentősebb eseményei közé tartoznak, különösen tanulságosak és relevánsak a jelenlegi kontextusban. Ezeket az olajsokkokat sokkal inkább a termelő országok megszorításai okozták, mint a piac spontán reakciói, ahogy a jelenlegi egyensúlybomlás esetében valószínű­ síthető. A drámai áremelkedések annak idején mindenesetre beindította az új források keresését, melynek során rendkívül innovatív termelési módszereket alkalmaztak.

5.6 A kínálat és a kereslet közötti egyensúlyhiány által kivál­ tott piaci fejlemények iránti fokozott figyelmet a jövőben is folyamatosan fenn kell tartani.

5.7 Az 1980-as évek elejétől elfogadott szigorú monetáris politikák nyomán, melynek legkiemelkedőbb képviselője az USA-ban, illetve az Egyesült Királyságban a Reagan- és a That­ cher-kormány volt, és amely a Milton Friedman féle monetarista „chicagói iskola” elméletén alapult, a kamatlábak meredeken emelkedésnek indultak, ami rábírta az olajtartalékokat ellenőrző országokat, hogy vizsgálják felül prioritásaikat. Ez utóbbiak úgy ítélték meg, hogy a föld alatt hagyott olajtartalékok súlyosan károsítanák érdekeiket, az ebből adódó profitveszteség miatt. Az emelkedő kamatlábak jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az 1980-as évek közepén sikerült letörni az olaj­ kartellt.

5.8 A körültekintő elemzésnek nemcsak az általános geoló­ giai vagy a technológiai ismeretekből leszűrhető információkat kell figyelembe vennie, hanem a gazdasági elemzésből leszűrt tanulságokat is; mindezek alapján ha az erőforrások szűkössége és a kínálathoz képesti túlkereslet az árak emelkedéséhez vezet, ez az áremelkedés vissza fog hatni az erőforrások hozzáférhető­ ségére, ami gyakran segít az egyensúly visszaállításában. Szem előtt kell tartani azt, hogy a hasonló esetekben az új olajmezők keresése különösen érzékeny ökológiai övezeteket és helyszí­ neket érinthet (pl. az Északi-sarkot). Ennek megelőzése érde­ kében az alternatív erőforrások keresésére kell összpontosítani.

2009.9.11.

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

5.9 Egy további, módszertani természetű észrevétel a közel­ múltbeli olajár-emelkedés okainak feltárására vonatkozik. A megoldandó helyzettel kapcsolatos lehető legpontosabb infor­ mációk beszerzése kétségkívül bármiféle cselekvési stratégia előfeltételét jelenti. A híres olasz közgazdász, Luigi Einaudi figyelmeztetett rá, hogy „a döntés előfeltétele a megismerés”.

5.10 Az EGSZB sürgeti, hogy az EU alkosson világosabb képet az olajpiac működéséről. Az olajárak jelentős ingadozása­ iból eredő félelmek olyan statisztikákon alapulnak, amelyek elsősorban a piacok napi árainak nyomon követésére összpon­ tosítanak. Az egyik legismertebb módszer például az, amelyet az IMF alkalmaz az azonnali szállítású kőolaj átlagos árának (APSP – average petroleum spot price) kiszámítására, amely a Brent, a Dubai és a WTI (azaz az amerikai) árak súlyozatlan átlagát jelenti.

5.11 Hasznos lehetne jelezni a legalább a főbb importőr országok külkereskedelmi statisztikáiból levonható átlagos nyersolajimport-értékeket is. Minden jel arra mutat, hogy a nyersolaj-ellátás feltételeinek ismerete jelentősen megbízhatóbb képet nyújt, mint a piaci árak napról napra történő nyomon követése.

5.12 Az EGSZB hangsúlyozni szeretné, hogy az olajárakban a közelmúltban bekövetkezett jelentős emelkedés, illetve az azt követő drámai zuhanás okainak megbízható elemzését a hátte­ rében meghúzódó valódi világgazdasági tendenciák elemzésére kell alapozni.

5.13 Az EGSZB ugyanakkor megjegyzi, hogy a közlemény nem tesz említést arról, milyen mértékben járultak hozzá minden bizonnyal az erőteljes spekulatív nyomások az olajárak féktelen emelkedéséhez. A spekuláció nélkül aligha fordulhatott volna elő, hogy a 2008. júliusban a 147 dollárt is elérő árak októberre 60 dollár körüli szintre essenek vissza.

5.14 A strukturális háttéradatok tendenciáit elemezve ugyan­ akkor megállapítható, hogy a világ energiafogyasztása jelenleg tartósan 10 millió tonna olajegyenérték fölé emelkedett, és hogy e növekedés alapja a globális GDP olyan mértékű növekedése, amely abszolút értékben – sőt, alighanem viszonylagos intenzi­ tásában is – példátlannak mondható.

5.15 Ugyanakkor számolni kell a globális pénzügyi piacok válsága miatt kialakuló recesszió lehetőségével. De azt a tényt, hogy négy egymást követő évben, 2004-től 2007-ig a világ termelése – nagyrészt a feltörekvő gazdaságok gyors növekedé­ sének köszönhetően – évi 5 %-kal nőtt, nem szabad alábecsülni.

C 218/105

Mindenek előtt Kínáról és Indiáról van szó, de nem csak róluk: még Afrika is éledezik, és évi 6-7 %-os növekedési rátát produkál; Oroszország visszatérőben van a világ óriásgazdaságai közé; a nemzetközi színtéren mindenütt változások zajlanak.

5.16 A 2007-es árak alapján számított globális reál GDP a 2003-ban tapasztalt 53 billió dollárról (melyet – véleményünk szerint helyesen – PPP, azaz vásárlóerő-paritás alapon számí­ tottak ki, nem pedig átváltási árfolyamok alapján) 2007-re 65 billió dollárra nőtt, ami 12 billió dolláros növekedést jelent. Ez annak felel meg, mintha mindössze négy év alatt a világ egy USA-méretű gazdasággal egészült volna ki.

5.17 Az évi 5 %-os növekedés azt jelenti, hogy amennyiben ez a növekedési ütem megmarad (ami nem feltétlenül lehe­ tetlen), a világ termelése tíz év alatt megkétszereződne, húsz év alatt – más szóval egyetlen nemzedék alatt – pedig megnégy­ szereződne. Ez a talán irreálisnak tűnő perspektíva azt mutatja, hogy a gazdaság történetének teljesen új szakaszába lépünk.

5.18 A közlemény helyesen emlékeztet arra, hogy a törté­ nelem bármely periódusához hasonlóan az energia most is a növekedés létfontosságú tényezője. A jelenlegi, rendkívül erőteljes gazdasági növekedés egyik fő hatása éppen ezért az energiaforrásokra gyakorolt hatalmas nyomás.

5.19 Amint a fentiekben említettük, figyelmet kell fordítani az olajpiacokon zajló nagyszabású spekuláció hatásaira; ez a spekuláció felerősíti azokat a tendenciákat, melyeknek mélyebb okai ugyanakkor kétségtelenül strukturális természetűek.

5.20 Az áringadozások megértéséhez érdemes szem előtt tartani azt a tényt, hogy jelenleg az energiafogyasztás egyhar­ madát olajból fedezik.

5.21 Az olajpiaci árakról rendelkezésre álló adatok közelebbi vizsgálata néhány meglepő eredménnyel is szolgál, melyek nem vágnak egybe az Európai Bizottság kijelentéseivel (forrás: inflationdata.com /inflation/inflation_Rate/Historical_Oil_Prices_ Table.asp, Financial Trend Forecaster).

5.22 Az adatok elemzéséből nyilvánvalóvá válik, hogy az 1940-es évektől az 1970-es évek közepéig az olajárak reál­ értékben – azaz a globális ártrendeket meghatározó általános inflációtól megtisztítva – alapvetően változatlan szinten, hordónként kevéssel 20 dollár fölött maradtak. Valamennyi létező releváns forrás ezt mutatja.

C 218/106

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

5.23 Közel harminc éven keresztül (amely időszak utólag a modern kapitalizmus „aranykora” elnevezést kapta, és amelyet a kiváló történész, Eric Hobsbawm úgy ír le, mint az emberiség léptékében bekövetkezett eddigi legintenzívebb gazdasági fejlő­ dési fázis), a világgazdaság hatalmas ütemű növekedését nem gátolta az erőforrások szűkössége: a kínálat láthatóan képes volt lépést tartani a robbanásszerűen növekedő kereslettel.

5.24 Az 1970-es évek olajsokkjai – az első az 1973 októ­ berében megindult jom kippuri háborúhoz, a második a Hamenei ajatollah által elindított iráni forradalomhoz kötődött – súlyos mértékű, meredek áremelkedéseket váltottak ki, amelyek az Európai Bizottság szerint az OPEC kartellnek a termelés kontrollálására irányuló sikeres kísérletére vezethetők vissza.

5.25 Az EGSZB véleménye szerint azonban más tényezők is szerepet játszottak a válságban és az árak hirtelen növekedé­ sében: mindenekelőtt azok a súlyos monetáris zavarok, amelyek 1971 augusztusában a dollár nem konvertibilissé nyilvánítá­ sában érték el tetőpontjukat. Ezek a zavarok az USA államház­ tartási mérlegének túlzott deficitjére voltak visszavezethetők, amely lehetetlenné tette a stabil átváltási árfolyamokon alapuló Bretton Woods monetáris rendszer fenntartását. A dollárválság erőteljes inflációs nyomásban nyilvánult meg, amely aztán erőteljesen rányomta a bélyegét az olajpiacra. Végezetül emlé­ keztetni kell arra is, hogy az 1970-es évek elején a globális gazdasági helyzetet a termelés markáns növekedési hulláma jellemezte, ami erőteljes keresletalapú nyomást gyakorolt a nyersanyagpiacok összességére.

5.26 Meg vagyunk győződve arról, hogy a jelenlegi helyzettel való összevetésben több a különbség, mint a hasonlóság. Az egyetlen közös pont a világgazdaság rendkívül erőteljes növeke­ dése. Jelentősebb piaci manipulációk nem észlelhetők, eltekintve a spekulatív tranzakcióktól, melyek azonban egészen más természetűek, mint az OPEC olajkartell fellépése volt, amely hivatalosan is jelen volt a nemzetközi konferenciákon.

2009.9.11.

5.27 Az EGSZB nem hiszi, hogy a jelenlegi dollártartalé­ koknak – főleg Kína és Japán valutatartalékainak – sok köze volna az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején felhal­ mozott hasonló valutatartalékok elterjedéséhez. Kína és Japán egyáltalán nem siet hatalmas dollártartalékait hirtelen és meggondolatlanul a piacra dobni. 5.28 A főbb nyugati országok által vezetett rendkívül szigorú monetáris politikák – különösen 1986-tól kezdődően – az árak összeomlását eredményezték. Érdemes rámutatni, hogy – ismét reálértékben – az 1993–1999 közötti hétéves időszakban az átlagárak hordónként 23 dollár körül voltak, vagyis pontosan azon a szinten, ahol negyven évvel korábban (1953–1959), a világgazdaság és az olajkereslet jelentős növe­ kedését követően voltak. 5.29 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság álláspontjával, hogy a világ gazdasági növekedésének gyorsulása attól, hogy a fejlett országok helyett a feltörekvő országokba koncentrá­ lódnak, nem kevésbé jelentős. A jelek szerint ez a fejlemény felerősített egy mögöttes trendet, mely a nominális és reálárak növekedését váltotta ki, miután az olaj ára a 2003-as szerény hordónkénti 30 dollárról (ez volt a világ gazdasági helyzetében mutatkozó „erős” fázis első éve) a jelenlegi 60 dolláros szintre – gyakorlatilag a kétszeresére – emelkedett. Igaz, hogy 2003 és 2007 között a dollár értékének negyedét elvesztette az euróval szemben, ezért az olajárak euróban nem emelkedtek a duplá­ jukra, csak mintegy 50 %-kal nőttek. 5.30 Mindez akkor is helytálló, ha a júliusi 147 dolláros árcsúcs minden bizonnyal egy spekulációs buborék eredménye volt. Ha az árcsúcs spekulációs hatásra vezethető vissza, az emelkedő ártrend visszatérése ismét várható a közeljövőben, amikor a spekulánsok a jó árra való tekintettel ismét elkezdik az olaj felvásárlását. A világ olajipari szereplői – akiknek erőteljes befolyását legalábbis meg kellene zabolázni, és átlátha­ tóbbá kellene tenni – jelenleg egy hordónkénti 80 dolláros árat tartanának „természetesnek”; más szóval egy olyan árat, amely érezhetően magasabban áll, mint az emelkedő fázis elejének olajára (2002–2003-ban 30 dollár körül).

Kelt Brüsszelben, 2009. február 25-én. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

HU

2009.9.11.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/107

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat tanácsi (EK) rendeletre az Európai Regionális Fejlesztési Alapról, az Európai Szociális Alapról és a Kohéziós Alapról szóló, 1083/2006/EK rendeletnek a pénzügyi irányítással kapcsolatos egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról COM(2008) 803 végleges – 2008/0233 (AVC). Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletnek az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrásokba való lakásberuházások támogathatósága tekintetében történő módosításról COM(2008) 838 végleges – 2008/0245 (COD) Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Szociális Alapra vonatkozó 1081/2006/EK rendeletnek az ESZA-ból támogatható költségtípusok körének kiterjesztése céljából történő módosításról COM(2008) 813 final – 2008/0232 (COD) (2009/C 218/21) 2008. december 9-én és 15-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Javaslat tanácsi (EK) rendeletre az Európai Regionális Fejlesztési Alapról, az Európai Szociális Alapról és a Kohéziós Alapról szóló, 1083/2006/EK rendeletnek a pénzügyi irányítással kapcsolatos egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról” „Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletnek az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrásokba való lakásberuházások támogathatósága tekinte­ tében történő módosításról” „Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Szociális Alapra vonatkozó 1081/2006/EK rendeletnek az ESZA-ból támogatható költségtípusok körének kiterjesztése céljából történő módosításról” A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és Monetáris Unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció véleményét 2009. február 2-án elfogadta. (Előadó: Carmelo CEDRONE.) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. február 25–26-án tartott, 451. plenáris ülésén (a 2009. február 25-i ülésnapon) 164 szavazattal 2 ellenében, 14 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.

Következtetések és ajánlások

1.1 Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottság által a jelenlegi pénzügyi válságra tekintettel kidolgozott, szóban forgó három dokumentumot, amelyek célja a reálgazdaság élénkítése a strukturális alapok bizonyos rendelkezéseinek kiigazítása és egyszerűsítése révén a gazdasági visszaesés jelenlegi idősza­ kában.

1.2 Az EGSZB jóváhagyja ezeket a javaslatokat az alábbi megjegyzések fenntartásával.

2.

galmazott javaslatokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az Európai Unió strukturális alapjaival megfelelő választ adjunk a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság által támasztott kihívásokra.

2.2 Az EGSZB emlékeztet a strukturális alapok kezelésével kapcsolatos más adminisztratív és pénzügyi problémákra is. Arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot ezeknek a – projektek előfinanszírozási mértékéből, a túl hosszú kifizetési határidőkből, a javasolt projektek fenntarthatóságából, valamint a közös de minimis szabályokból eredő – problém­ áknak a megoldására.

Indokolás

2.1 Az EGSZB évek óta erőteljesen kiáll a közösségi jogsza­ bályok adminisztratív szempontból történő egyszerűsítése, és a tényleges helyzet kívánalmainak megfelelő kiigazítása mellett. Ennélfogva az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által megfo­

2.3 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kívánt adminisztratív egyszerűsítésnek valóban a rendelkezésre álló alapok gyors felszabadításához kell vezetnie annak érdekében, hogy a reálgaz­ daság fellendítésére pozitív és azonnali hatást gyakoroljon.

C 218/108

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

2.4 Az EGSZB kívánatosnak tartja továbbá, hogy a szóban forgó intézkedések által felszabadított alapok – amennyiben lehetséges (elsősorban) – a kkv-k számára (például építőipari kkv-k számára a lakások energiahatékonyságára vonatkozó javaslatokat illetően), valamint a szociális gazdasági szervezetek számára hajtsanak hasznot.

2009.9.11.

2.5 Az EGSZB végül azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy gyorsan egészítse ki javaslatait a strukturális alapok egyszerűsí­ tése tárgyában, hogy a kohéziós politikának a jelenlegi gazdasági válsággal szembeni és azon túli reagálási képességét felgyorsítsa.

Kelt Brüsszelben, 2009. február 25-én. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke Mario SEPI

Közleményszám

Tartalom (folytatás)

2009/C 218/12

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a fókatermékek kereskedelméről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

55

2009/C 218/13

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

59

2009/C 218/14

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat tanácsi rendeletre az állatok leölésük során való védelméről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

65

2009/C 218/15

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának ‒ Közös bevándorláspolitika Európa számára: elvek, fellépések és eszközök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

69

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Politikai terv a menekültügyről ‒ az Unió országaiban biztosított védelem összehangolt megközelítése

78

2009/C 218/17

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Zöld könyv — Migráció és mobilitás: kihívások és lehetőségek az EU oktatási rendszerei számára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

85

2009/C 218/18

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat tanácsi ajánlásra a ritka beteg­ ségek területén megvalósítandó európai fellépésről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

91

2009/C 218/19

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat tanácsi irányelvre a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottérték-adó kedvezményes mértéke tekintetében történő módosításáról . . . . . . .

96

2009/C 218/20

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a megemelkedett olajárak támasztotta kihívással való szembenézésről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101

2009/C 218/21

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Tárgy: Javaslat tanácsi (EK) rendeletre az Európai Regionális Fejlesztési Alapról, az Európai Szociális Alapról és a Kohéziós Alapról szóló, 1083/2006/EK rendeletnek a pénzügyi irányítással kapcsolatos egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról — Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletnek az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrásokba való lakásberu­ házások támogathatósága tekintetében történő módosításról — Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Szociális Alapra vonatkozó 1081/2006/EK rendeletnek az ESZA-ból támogatható költségtípusok körének kiterjesztése céljából történő módosításról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107

2009/C 218/16

HU

Oldal

2009-es előfizetési díjak (áfa nélkül, rendes szállítási költségeket beleértve) Az EU Hivatalos Lapja, L + C sorozat, kizárólag nyomtatott kiadvány

az EU 22 hivatalos nyelvén

1 000 EUR/év (*)

Az EU Hivatalos Lapja, L + C sorozat, kizárólag nyomtatott kiadvány

az EU 22 hivatalos nyelvén

100 EUR/hó (*)

Az EU Hivatalos Lapja, L + C sorozat, nyomtatott kiadvány + éves CD-ROM

az EU 22 hivatalos nyelvén

1 200 EUR/év

Az EU Hivatalos Lapja, L sorozat, kizárólag nyomtatott kiadvány

az EU 22 hivatalos nyelvén

700 EUR/év

Az EU Hivatalos Lapja, L sorozat, kizárólag nyomtatott kiadvány

az EU 22 hivatalos nyelvén

70 EUR/hó

Az EU Hivatalos Lapja, C sorozat, kizárólag nyomtatott kiadvány

az EU 22 hivatalos nyelvén

400 EUR/év

Az EU Hivatalos Lapja, C sorozat, kizárólag nyomtatott kiadvány

az EU 22 hivatalos nyelvén

40 EUR/hó

Az EU Hivatalos Lapja, L + C sorozat, havi CD-ROM (összevont)

az EU 22 hivatalos nyelvén

500 EUR/év

A Hivatalos Lap Kiegészítő Kiadványa (S sorozat), közbeszerzés és ajánlati felhívások, CD-ROM, heti 2 kiadvány

többnyelvű: az EU 23 hivatalos nyelvén

360 EUR/év (= 30 EUR/hó)

Az EU Hivatalos Lapja, C sorozat – versenyvizsga-kiírások

a vizsgakiírás szerinti nyelv(ek)en

(*) Számonkénti értékesítés:

32 oldalig: 33 és 64 oldal között: 64 oldal felett:

50 EUR/év

6 EUR 12 EUR egyedileg meghatározott ár

Az Európai Unió Hivatalos Lapjának, amely az Európai Unió hivatalos nyelvein jelenik meg, 22 nyelvi változatára lehet előfizetni. Az L (jogszabályok) és a C (tájékoztatások és közlemények) sorozatot foglalja magában. Valamennyi nyelvi változatra külön kell előfizetni. A 920/2005/EK tanácsi rendelet értelmében, amelyet a Hivatalos Lap 2005. június 18-i L 156. száma tett közzé, és amely előírja, hogy az Európai Unió intézményei nem kötelesek minden jogi aktust ír nyelven is megszövegezni, illetve ezen a nyelven kihirdetni, az ír nyelven kiadott Hivatalos Lapok értékesítése külön történik. A Hivatalos Lap Kiegészítő Kiadványára (S sorozat – közbeszerzés és ajánlati felhívások) történő előfizetés mind a 23 hivatalos nyelvi változatot magában foglalja egyetlen többnyelvű CD-ROM-on. Kérésére az Európai Unió Hivatalos Lapjára történő előfizetéssel a Hivatalos Lap különféle mellékleteit is megkaphatja. Az előfizetők a mellékletek megjelenéséről az Európai Unió Hivatalos Lapjában közölt „Az olvasóhoz” című közleménynek köszönhetően értesülnek.

Értékesítés és előfizetés A Kiadóhivatal gondozásában megjelent, térítés ellenében kapható kiadványok a Kiadóhivatal forgalmazó partnereitől szerezhetők be. A forgalmazó partnerek listája a következő címen található: http://publications.europa.eu/others/agents/index_hu.htm

Az EUR-Lex (http://eur-lex.europa.eu) közvetlen és ingyenes hozzáférést biztosít az Európai Unió jogához. Erről a honlapról elérhető az Európai Unió Hivatalos Lapja, valamint tartalmazza a szerződéseket, a jogszabályokat, a jogeseteket és az előkészítő dokumentumokat is. További információt az Európai Unióról a http://europa.eu internetcímen találhat.

HU