!HU000006171T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 006 171
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA A23G 3/00
(21) Magyar ügyszám: E 03 023233 (22) A bejelentés napja: 2003. 10. 14. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20030023233 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1421856 A2 2004. 05. 26. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1421856 B1 2009. 01. 21.
(51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 0225351 2002. 10. 31.
(73) Jogosult: Société des Produits Nestlé S. A., 1800 Vevey (CH)
GB
(72) Feltaláló: Soldani, Cristiana, 20126 Milano (IT)
(54)
(2006.01)
(74) Képviselõ: dr. Pethõ Árpád, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest Édesipari termék
(57) Kivonat
HU 006 171 T2
Legalább egy savas komponenst tartalmazó és javult átlátszósággal bíró keménycukorkát állítanak elõ legalább egy nem monoszacharid cukoralkohol, víz és savas komponens tartalmú folyékony kiindulási anyagból, a savas komponensnek a folyadékban való oldására szolgáló olyan melegítés mellett, amelynél a savas
komponens nem váltja ki a cukoralkohol jelentõs hidrolízisét, a víz legalább egy részének eltávolításával, és hûtéssel a keménycukorka kialakítására. A termék transzmissziója legalább 47,8% 450 nm¹nél és/vagy legalább 50,9% 550 nm¹nél és/vagy legalább 52,3% 650 nm¹nél.
A leírás terjedelme 8 oldal (ezen belül 2 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 006 171 T2
A találmány tárgyát javult átlátszósággal bíró, egy vagy több cukoralkoholon alapuló édesipari termékek képezik. Az úgynevezett keménycukorka vagy erõsen fõzött édesség szokásos édesipari komponens, és részben vagy teljesen ebbõl édesipari termékek készíthetõk. A keménycukorka szilárd, üveges vagy amorf anyag, amelyet szokásosan cukrokból (például szacharóz vagy glükózszirupból) készítenek, bár az is ismert, hogy ezek a cukrok részlegesen vagy teljesen cukorhelyettesítõkkel, fõként cukoralkoholokkal pótolhatók. A megfelelõ cukoralkoholok kereskedelmi forgalomban beszerezhetõek, és általában jó édesítõszerek, anélkül, hogy a cukrokéval azonos kalóriatartalommal bírnának. Ennek megfelelõen hozzájárulhatnak az édesipari termékek kalóriatartalmának csökkentéséhez, és jól felismerhetõ jótékony hatással bírnak a fogak romlásának csökkentésében is, mivel ellenállnak a szájban lévõ baktériumok által történõ metabolizálódásnak, amelyek a cukrokat és a keményítõket lebontva a fogak romlásáért felelõs savakat termelik. A keménycukorka egyaránt képezheti önmaga a teljes édesipari terméket (fõzött édességek), de használható komponensként, például külsõ bevonatként is más édesipari termékekhez. Jól ismertek azok a termékek, amelyek egy szilárd, például por vagy folyékony magot tartalmaznak, amelyet keménycukorka-burkolat vesz körül. A keménycukorkát általában olyan eljárással állítják elõ, amelynél cukor vagy cukoralkohol és víz elegyét melegítik, általában vákuumban, mintegy 130–150 °C hõmérsékleten. A kapott elegyet ezután még igény szerint feldolgozhatják és édesipari termékekké formálhatják, és hûtéskor üveges amorf szilárd anyag képzõdik, amelynek víztartalma 3% alatti. A keménycukorka általában más összetevõket is tartalmaz, ezek némelyike savas. Azok a cukoralkoholok, amelyek nem monoszacharid cukoralkoholok, bizonyos érzékenységet mutatnak savas hidrolízis iránt, így a savas komponenseket szokásosan a hõkezelés vége felé adagolják. A cukoralkoholok hidrolízise azonban még bekövetkezhet, ami ragadós higroszkópos terméket és/vagy a cukorka kristályosodását okozza. Továbbá, arra az idõre, amikor a savas komponenst beadagolják, az elegy víztartalmát általában 2% köré vagy az alá csökkentik. A savakat szokásosan por formájában adják inkább, mint vízben elõre oldott formában, hogy további víz bevitelét elkerüljék, amely vízmennyiség a végsõ kompozícióban maradna, és a végtermék minõségére káros hatást fejthetne ki, ez azonban azzal a következménnyel jár, hogy a savak oldódása nehéz vagy tökéletlen lehet. Ezen tényezõk eredményeként a keménycukorka hajlik az átlátszatlanra válásra. A cukorhelyettesítõként szokásosan alkalmazott, kereskedelmi forgalomban beszerezhetõ cukoralkoholok egyik példája az izomalt, amelyet szacharóz enzimes átrendezésével, majd hidrogénezéssel állítanak elõ. Az izomalt 1¹O-a-D-glükopiranozil-D-mannit-dihidrát és 6¹O-a-D-glükopiranozil-D-szorbit izomerek elegye. Az izomaltra vonatkozó további információ fellel-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
hetõ az LFRA Ingredients Handbook, Sweeteners, szerkesztõ: Janet M Dalzell, kiadó: Leatherhead Food RA, 1996. december, 21–44 oldal szakirodalmi helyen. Itt leírják a izomalt keménycukorkává való feldolgozását, látható, hogy ízesítõanyagot, színezéket és citromsavat adagolnak az eljárás során, a fõzés teljes befejezését követõ hûtési lépésben (11. ábra, 44. oldal). Az US 3,738,845 számú szabadalmi leírásban eljárást ismertetnek tiszta szorbit keménycukorka-édességek elõállítására, amely eljárás megakadályozza a szorbit kristályosodását azáltal, hogy a fõzési lépés befejezése elõtt, amelyet legalább mintegy 149 °C (300 °F) hõmérsékleten végeznek, szerves savat adagolnak. Az EP–A–1 151 672 számú szabadalmi leírásban burkolattal bezárt tölteléket tartalmazó édesipari terméket ismertetnek. A töltelék nagyobb mennyiségben tartalmaz kristályos vízmentes por formájában lévõ monoszacharid-poliolt, amelyet a hûtõhatású poliolok körébõl választottak. A burkolat egy védõ édesipari anyag, például keménycukorka. Az EP–A–1 151 673 számú szabadalmi iratban olyan édesipari terméket ismertetnek, amely legalább egy funkciós összetevõt tartalmaz, és amely egy burkolatból és a burkolatba zárt töltelékbõl áll. A töltelék legalább egy olyan édesipari anyagot tartalmaz, amely olyan tulajdonsággal bír, ami a tölteléknek a szájban való szabaddá válásakor a tölteléknek érzékelhetõ hatást kölcsönöz. A burkolat, amely lehet keménycukorka, képes arra, hogy a szájban a nyál hatására olyan módon váljon szabaddá, hogy szabaddá tegye a tölteléket a burkolatból, így egy lényegében üres héjat hagyva vissza. Gyakran esztétikai okok miatt kívánatos, hogy a keménycukorka annyira átlátszó legyen, amennyire csak lehetséges. A találmány célja legalább egy savas komponenst tartalmazó olyan keménycukorka biztosítása, amely javult átlátszósággal bír. A találmány egyik szempontja szerint eljárást nyújt üveges amorf szilárd anyag édesipari anyagként való elõállítására, az üveges az amorf szilárd anyag legalább egy olyan cukoralkoholt tartalmaz, amely nem monoszacharid cukoralkohol, és legalább egy savas komponenst tartalmaz, az eljárás lépései a következõk: (i) folyékony kiindulási anyagot készítünk, amely tartalmazza a monoszacharid cukoralkoholtól eltérõ legalább egy cukoralkoholt, vizet és a legalább egy savas komponenst; (ii) a folyadékot bepároljuk a savas komponens folyadékban való oldása és a víz legalább egy részének eltávolítása érdekében olyan körülmények mellett, amelyek nem okozzák a cukoralkohol jelentõs hidrolízisét, és (iii) az elegyet lehûtjük az üveges amorf szilárd anyag kialakítására. Az üveges amorf szilárd anyagot a továbbiakban keménycukorkaként nevezzük. Nem várt módon azt találtuk, hogy a savas komponens(ek), amely szokásosan a cukoralkoholt hidrolizálja, a keménycukorka
1
HU 006 171 T2
gyártási eljárásának elején beadagolható, feltéve, hogy olyan körülményeket alkalmazunk az eljárás során, amelyek mellett a sav nem hidrolizálja a cukoralkoholt. Általában ez vákuumbepárló alkalmazását jelenti a kívánt végsõ nedvességtartalomnak olyan hõmérsékleten való eléréséhez, amely elegendõen alacsony ahhoz, hogy elkerülhetõ legyen a cukoralkohol hidrolízise. Eredményként a fent említett problémák enyhülnek, és a keménycukorka javult átlátszósággal bír. Elõnyösen a bepárlást 148 °C hõmérsékletet, még elõnyösen 145 °C hõmérsékletet meg nem haladó hõmérsékleten végezzük. A cukoralkohol lehet bármely kereskedelmi forgalomban beszerezhetõ nem monoszacharid cukoralkohol, amelyet édesipari termékek elõállítására alkalmaznak, és megfelel nem higroszkópos keménycukorkák elõállítására. A megfelelõ cukoralkoholok közé tartoznak az izomalt, a maltit, a laktit, a polidextróz és kombinációik. A cukoralkoholokat elõnyösen a keménycukorkák alapjául használjuk anélkül, hogy szacharózt használnánk. Kívánt esetben a keménycukorka alapulhat cukoralkoholok és szacharóz elegyén, de ebben az esetben a cukoralkoholok szacharóz helyetti alkalmazásának némely vagy minden elõnye elveszhet. A találmány egy elõnyös megvalósítási módja szerint a cukoralkohol izomalt, amelyet adott esetben alkalmazhatunk nagy maltóztartalmú glükózszirup hidrogénezésével elõállított maltitszirup 20%¹ig terjedõ mennyiségben való adagolásával együtt. Az ilyen szirup példája a Lycasin, amelyet a Roquette Freres cég gyárt. A hidrogénezés kiindulási anyagául alkalmazott szirup tisztított keményítõ szabályozott enzimes hidrolízisével nyerhetõ, a szirup a maltóz mellett magasabb molekulatömegû szacharidokat is tartalmaz, amelyek befolyásolják a maltitszirup végtermék-jellemzõit. Ha izomaltot használunk, a maltitszirup kristályosodásgátló szerként hat, gátolja az izomalt kristályosodását, és a keménycukorkának túlzott merevséget és törékenységet ad. A keménycukorka tartalmaz egy vagy több savat is. A savnak a keménycukorka gyártásánál alkalmazott hõmérsékleten stabilnak kell lennie, és általában ízesítõanyagként vagy ízesítõanyag-fokozóként van jelen. A sav lehet bármely étkezési, élelmiszerben elfogadott sav, ezek példái közé tartozik a citromsav, almasav, tejsav, borkõsav és fumársav közül egy vagy több. A savat általában szilárd formában adagoljuk mintegy 2%¹ig terjedõ, elõnyösen 0,3–1,0% mennyiségben. Például adagolhatunk citromsavat, mintegy 0,5% és almasavat mintegy 0,8% mennyiségben. A keménycukorka tartalmazhat más hõstabil összetevõket is. Így a keménycukorka tartalmazhat nagy intenzitású édesítõszert a cukoralkohol hatásának fokozására, az ilyen édesítõszerek példái közé tartoznak az aceszulfám¹K és neohespiridin DC. Az ilyen intenzív édesítõszereket általában a kívánt édességszint eléréséhez szokásos mennyiségben, például 0,05–0,1% mennyiségben adagoljuk. A további, az ízesítõanyagok és színezékek körében alkalmazott összetevõket általában a gyártó aján-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
lásainak megfelelõen alkalmazzuk. A keménycukorka tartalmazhat hatóanyagokat is, például mentolt, vitaminokat vagy oligoszacharidokat olyan mennyiségben, amellyel a kívánt eredmény elérhetõ. Ezek az egyéb összetevõk adagolhatók a tételbe a gyártás kezdetekor, vagy adagolhatók a fõzést követõen az összetevõ minõségétõl függõen. A cukoralkoholokon, például izomalton alapuló keménycukorkák elõállíthatók az izomalt esetére az LFRA Ingredients Handbook, Sweeteners, szerkesztõ: Janet M Dalzell, kiadó: Leatherhead Food RA, 1996. december, 21–44 oldal szakirodalmi helyen általánosan leírt módon. A keménycukorka összetevõi az eljárás kezdetén összekeverhetõk, így vizes alapszirupot képeznek, amelynek szárazanyag-tartalma általában mintegy 70–80%, elõnyösen mintegy 75%. Ügyelni kell arra, hogy az összetevõket olyan tökéletesen oldjuk, amennyire csak lehetséges, az oldás általában forró vízben, például mintegy 80–100 °C hõmérsékletû vízben történik. Kívánt esetben elõször a cukoralkoholt oldjuk, majd ezt követõen a cukoralkohol teljes oldódása után adagoljuk a további összetevõket, köztük a savat. A fõzést emelt hõmérsékleten végezzük olyan körülmények mellett, amelyeknél a sav nem okozza a cukoralkoholok jelentõs hidrolízisét. Ez általában egy csökkentett nyomáson (legalább részleges vákuumban) végrehajtott többlépéses bepárlási eljárás alkalmazását foglalja magában, egy vagy több lépést alkalmazunk a víznek a kívánt szintig való eltávolítására. A fõzési hõmérséklet és fõzési idõ minimalizálásával megakadályozzuk, hogy a sav a cukoralkoholok jelentõs hidrolízisét okozza. A fõzést a víz kívánt szintre történõ csökkentéséig, amely általában 3% alatti, elõnyösen 2% vagy kevesebb, még elõnyösebben 1% vagy kevesebb, folytatjuk. Az alacsony nedvességtartalom megakadályozza a keménycukor ragadósságát és átkristályosodását. A cukoralkohol oldását és a további összetevõk beadagolását általában szakaszos üzemben végezzük, például nyílt tartályban keveréssel, így készítjük el az alapszirupot például 80 °C hõmérsékleten. A fõzést végezhetjük tételenként szakaszosan vagy folyamatosan, de ipari léptékû termelés esetén elõnyös a folyamatos gyártás szokásos fõzõberendezés alkalmazásával. Például, a 80 °C hõmérsékletû alapszirupot bepárlóban mintegy 115–125 °C¹ra melegíthetjük, ahol a vizet vákuum alkalmazása nélkül eltávolítjuk. A részlegesen dehidratált anyagot ezután egy második bepárlóba tápláljuk, amely vákuum alatt áll, és hõmérséklete 135–140 °C, itt a maradék víztartalmat a víz eltávolításával a kívánt szintre csökkentjük. A fõzést követõen az anyagot lehûtjük, például hûtõkerékre vagy ¹lapra helyezzük. A találmány egy elõnyös megvalósítási módja szerint a keménycukorkát kétrészes édesipari termék elõállítására alkalmazzuk, amelynél egy folyékony vagy porformájú töltelék keménycukorkahéjba burkolt. Az ilyen termékek példáiként említjük az elõzõekben hivatkozott EP–A–1 151 672 és EP–A–1 151 673 számú szabadalmi iratban ismertetett édesipari termékeket. A töltelék
1
HU 006 171 T2
alapulhat valamely poliolon, például xiliten, amely hûtõhatással bír, amikor a töltelék a szájba jut. A töltelék tartalmazhat hatóanyagot is, például egy vagy több vitamint (például C¹ vagy E¹vitamint), oligoszacharidokat, kamillát, citromot, citromfüvet vagy mentolt. A töltelékbe bevihetõ hatóanyagok további ismertetése tekintetében hivatkozunk az EP–A–1 151 673 számú szabadalmi irat [0033]–[0049] bekezdéseire. A teljes megszilárdulás elõtt a keménycukorka átalakítható olyan édesipari termékekké, mint amelyekre fent hivatkoztunk az EP–A–1 151 672 és EP–A–1 151 673 számú szabadalmi iratokban leírt módszerek alkalmazásával. Keménycukorkák esetén a fokozott átlátszóság általában esztétikai alapon kívánatos tulajdonság, de különösen kívánatos a fent hivatkozott kétrészes édesipari termékek vonatkozásában. Az átlátszóság mérhetõ egy standard vastagságú szilárd keménycukorka mintán olyan módszerrel, amelynél a fényátbocsátás (transzmisszió) százalékos értékét spektrofotometriásan mérjük egy adott hullámhossztartományban, például 400–700 nm¹nél. Például a minta egy metszete tartóba fogható, és elhelyezhetõ fekete és fehér felületekkel bíró standard háttérkártyával szemben. A spektrométer, például X¹Rite SP68 spektrométer fénye áthalad a minta központi területén. A minta által visszavert energiát a standard fekete felület és a standard fehér felület felett regisztráljuk, ez lehetõvé teszi a százalékos transzmisszió számítását. Ilyen módszert írunk le részletesebben az alábbi 3. példában. A találmány szerint elõállított keménycukorka transzmisszióját következetesen nagyobbnak találtuk, mint azon összehasonlítható termékekét, amelyek magasabb hõmérsékleten, a savnak a hûtés során való adagolásával készültek. Egy másik szempontját tekintve a találmány olyan édesipari termékre vonatkozik, amelynek legalább egy része üveges, amorf szilárd anyag, amely egy vagy több cukoralkoholt és legalább egy savas komponenst tartalmaz, az említett üveges, amorf szilárd anyag transzmissziója: legalább 47,8% 450 nm¹nél; és/vagy legalább 50,9% 550 nm¹nél; és/vagy legalább 52,3% 650 nm¹nél. Megjegyezzük, hogy az egy adott hullámhossznál mért transzmissziót a keménycukorka belsõ átlátszóságától eltérõ más tényezõk is befolyásolhatják, egy ilyen tényezõ bármely olyan színezék abszorpciója, amelyet a készítményhez adtunk annak érdekében, hogy színezett édesipari terméket nyerjünk. Színtelen termék esetén, azaz abban az esetben, ha a keménycukorkához semmiféle színezéket nem adtunk, valószínû, hogy a termék legalább a fent megjelölt három hullámhosszon legalább a fent megjelölt mértékû transzmisszióval fog bírni. Azok a termékek, amelyekhez színezéket adtunk, nem fogják kielégíteni az említett minimális transzmissziós szintet mindhárom hullámhossznál a festék abszorpciójától függõen, de legalább az egyik hullámhosszon az állított minimális transzmissziót kell mutatniuk.
5
2
A találmányt az alábbi nem korlátozó példákban mutatjuk be hivatkozással a csatolt rajzokra. A rajzokon: az 1. ábra a 3. példa szerinti mintához szolgáló befogóberendezést ábrázolja; a 2. ábra a 3. példa szerinti eljárás elméletét illusztrálja, és a 3. ábra a 3. példa eredményeinek grafikus bemutatása.
10
15
20
25
30
35
40
1. példa: A találmány szerinti példa. Duplikátorral ellátott kevert tartályba 50 kg 95 °C hõmérsékletû vizet adunk, majd 25 kg maltitszirupot (Lycasin 80/55, Roquette Freres), ezután 125 kg izomaltot (Izomalt ST F típus Palatinit Sübungsmittel GmbH) adunk hozzá. Az adagot keverjük, és addig melegítjük, míg hõmérséklete a 80 °C értéket eléri. Ezután 1 kg citromsavat (vízmentes citromsav, finomszemcsés 51 N, Roche), 1,4 kg almasavat (almasav, Fuso M típus, finomszemcsés) és 0,2 kg aceszulfámK¹t adunk hozzá manuálisan, így egy burkolóanyag premixet készítünk. A burkolóanyag premixet folyamatosan szivattyúzzuk két, egymással sorba kötött bepárlóba. Az elsõ lépésben az anyag légköri nyomáson 120 °C hõmérsékletre melegszik, míg a második lépésben 138 °C¹ra. Ezután az anyag egy flashrendszerbe jut, ahol vákuumot (0,5 atm) alkalmazunk, hogy az anyag a végsõ 1,2%¹os nedvességtartalmat elérje. A kapott fõtt anyagot lapon 70 °C¹ra hûtjük. A megfõtt anyaggal egy porszivattyúval ellátott sodrógépet töltünk meg. A sodrógépben lévõ fõtt izomaltanyag közepébe 98% xilitport (Xiliszorb 90, Roquette Freres), 1% citromsavat, 0,2% citromaromát, 0,8% aceszulfámK¹t tartalmazó tölteléket szivattyúzunk, és láncszerszám-berendezésbe egy fonalat húzunk, amelyet elõzetesen egy szálosztályozóban mintegy 15 mm külsõ átmérõnél kalibráltunk. A töltelékszivattyút úgy kalibráljuk, hogy mintegy 12% tölteléket szivattyúzzon a burkolatrészre vonatkoztatva. A xilittel töltött cukorkákat ezután 2 grammos, mintegy 11,5 mm magas és mintegy 15 mm átmérõjû gömbölyû formákba préseljük, és hûtõalagútban hûtjük a 30 °C hõmérséklet eléréséig.
2. példa: Összehasonlító példa a sav fõzés után történõ adagolásával. Duplikátorral ellátott kevert tartályba 50 kg 95 °C hõmérsékletû vizet adunk, majd 25 kg maltitszirupot (Lycasin 80/55, Roquette Freres), ezután 125 kg izom50 altot (Izomalt ST F típus Palatinit Sübungsmittel GmbH) adunk hozzá. Az adagot keverjük, és addig melegítjük, amíg hõmérséklete a 110 °C értéket eléri. Az anyagot ezután bepárlóra visszük, ahol 145 °C hõmérsékleten fõzzük. Az anyagot ezután egy tételben 55 enyhe vákuum (0,9 atm) alá helyezzük 3 percre. A fõtt anyagot ezután hûtött lapra bocsátjuk ki, és hozzáadunk 1 kg citromsavat (vízmentes citromsav, finomszemcsés 51 N, Roche), 1,4 kg almasavat (almasav Fuso M típusú, finomszemcsés) és 0,2 kg aceszulfám60 K¹t. Az összetevõket képlékeny anyag képzõdéséig ke45
4
1
HU 006 171 T2
verjük. Ezt az anyagot 70 °C hõmérsékleten bevisszük egy porszivattyúval felszerelt sodrógépbe. A sodrógépben lévõ fõtt izomaltanyag közepébe 98% xilitport (Xiliszorb 90, Roquette Freres), 1% citromsavat, 0,2% citromaromát, 0,8% aceszulfám-K¹t tartalmazó tölteléket szivattyúzunk, és láncszerszámberendezésbe egy fonalat húzunk, amelyet elõzetesen egy szálosztályozóban mintegy 15 mm külsõ átmérõnél kalibráltunk. A töltelékszivattyút úgy kalibráljuk, hogy mintegy 12% tölteléket szivattyúzzon a burkolatrészre vonatkoztatva. A xilittel töltött cukorkákat ezután 2 grammos, mintegy 11,5 mm magas és mintegy 15 mm átmérõjû gömbölyû formákba préseljük, és hûtõalagútban hûtjük a 30 °C hõmérséklet eléréséig. 3. példa: A transzmisszió mérése. Az elsõ és második példa szerint elõállított termékek külsõ burkolatának mintáit optikai elemzésre készítjük elõ úgy, hogy fémgyûrûbe fogjuk, a gyûrûvel egy síkban lévõ termék hátulját levágjuk, majd kikeféljük belõle a töltelékport. A minta gyûrûbe való befogása három elõnnyel jár. Elsõként, a gyûrûbe rögzítve a minta könnyebben kezelhetõ anélkül, hogy a termék felületét megérintenénk vagy károsítanánk. A gyûrû helyzete meghatározza a mérendõ minta vastagságát, így az az átlagos úthossz, amelyet a fény a mintákon keresztül megtesz, közelítõleg azonos. Az egyes minták gyûrûhöz viszonyított méretei könnyen mérhetõk mûszaki eszközök, például digitális vastagságmérõ vagy mikrométer alkalmazásával. Az elsõ ábrán a befogóberendezés keresztmetszeti diagramját látjuk, amely egy 5 gyûrû 4 mintához való rögzítését szolgálja. A 3 mintatartó egy 2 beállítócsavarral beállítható az 1 befogókerethez viszonyított berendezésmagasságra. A csavar helyzete úgy szabályozható, hogy a gyûrûhöz fogott minta vastagsága, az édesség hátsó oldalának levágása után, 3,7 mm legyen az édesség felsõ középpontja és a fémgyûrû hátulja között. A beállítást követõen az 5 fémgyûrût, amely mintegy 120 °C hõmérsékletre elõmelegített, kesztyûs kézzel lenyomjuk a mintára addig, míg a gyûrû érintkezésbe kerül a fém 1 befogókerettel. A gyûrût úgy választjuk meg, hogy belsõ átmérõje csak kevéssel legyen kisebb, mint a minta mérete, így ez a minta széleit szorosan fogja anélkül, hogy a minta fõ testét károsítaná. Amikor a gyûrû eléri a fém befogókeretet, gyorsan lehûl, és kesztyû nélkül is kezelhetõ. A mintát tartalmazó gyûrût ezután satuba fogjuk (ezt az ábrán nem mutatjuk be), és a 6 édesség hátsó oldalát finoman fogazott fûrésszel lefûrészeljük. Ezután a portöltetet kikeféljük belõle, hogy a burkolatanyag mintája maradjon vissza. Az édességburkolat vágott szélét ezután az elrendezésnek finom minõségû dörzspapírral való enyhe dörzsölésével lesimítjuk, hogy egy szintbe hozzuk a gyûrû felületével. A mérendõ mintát standard háttérkártyára helyezzük, és olyan pozícióba hozzuk, hogy az X¹Rite SP68 spektrométerbõl eredõ fény a minta központi területére essen be. A minta által visszavert energiát feljegyezzük oly módon, hogy a minta egy fekete háttér-
5
2
lap fölött van elhelyezve, és oly módon is, hogy a minta egy standard fehér háttérlap fölött van elhelyezve. Ez lehetõvé teszi, hogy a százalékos transzmissziót kiszámítsuk az alábbi, egy Kubelka–Munk típusú analízisen alapuló módszer szerint, amelyre a szakirodalomban gyakran hivatkoznak, mint „Colour Physics for Industry” szerkesztõ: R. MacDonald, SDC Press, 1997 292–304. oldal.
Elemzési modell Tekintsük úgy, hogy a mintaelrendezés egyes részeit egy szubsztráton lévõ bevonóréteg képviseli, amely a fehér vagy fekete háttér. A bevonórétegre beesõ energiaáram az I, a másik irányból érkezõ energia15 áram a J. Ezt mutatjuk be a 2. ábrán. 10
a rendszer által visszavert energiaáram R= –––––––––––––––––––––––––––––––– a rendszerre beesõ energiaáram 20
a szubsztrát által visszavert energiaáram Rg= –––––––––––––––––––––––––––––––– a szubsztrátra beesõ energiaáram ahol R1 és Rg1 a fenti arányok a fehér háttére vonatkozóan, illetve R2 és Rg2 ugyanez a fekete háttérre vonatkoztatva.
25
30
a réteg által visszavert energiaáram R0= –––––––––––––––––––––––––––––––– a rétegre beesõ energiaáram a rétegen átbocsátott energiaáram T= –––––––––––––––––––––––––––––––– a rétegre beesõ energiaáram R0 =
R1Rg 2 - R2Rg1 Rg1Rg 2 (R1 - R2 ) + (Rg 2 - Rg1 )
T=
35
(R1 - R0 )(1- R0Rg1 ) Rg1
Az 1. példa szerint gyártott 6 mintát és a 2. példa szerint gyártott 6 mintát mértünk és a fentiek szerint számítottuk a transzmissziót. A transzmissziós értéke40 ket és a standard hibát az 1. táblázatban adjuk meg. 1. táblázat 1. példa
2. példa
45
50
55
60 5
Hullámhossz/nm
T, átlag (6)%
standard hiba (6)
T, átlag (6)%
standard hiba (6)
400
48,17
0,78
45,52
2,61
410
47,88
0,80
45,16
2,34
420
47,04
0,82
44,39
2,23
430
47,12
0,83
44,46
2,15
440
47,76
0,84
45,04
2,11
450
48,43
0,85
45,70
2,11
460
49,18
0,85
46,44
2,12
470
49,64
0,88
46,93
2,12
480
49,97
0,90
47,28
2,10
490
50,30
0,92
47,60
2,09
1
HU 006 171 T2
1. táblázat (folytatás) 1. példa
2. példa
Hullámhossz/nm
T, átlag (6)%
standard hiba (6)
T, átlag (6)%
standard hiba (6)
500
50,63
0,93
47,90
2,08
510
51,04
0,95
48,28
2,08
520
51,40
0,96
48,59
2,07
530
51,65
0,95
48,74
2,05
540
51,83
0,92
48,82
2,03
550
51,90
0,89
48,85
2,02
560
51,94
0,87
48,89
2,02
570
52,04
0,85
49,00
2,01
580
52,12
0,84
49,14
2,01
590
52,14
0,87
49,28
2,02
600
52,18
0,91
49,45
2,03
610
52,28
0,94
49,62
2,03
620
52,43
0,96
49,79
2,01
630
52,61
0,99
49,94
1,98
640
52,82
1,00
50,10
1,96
650
53,07
0,94
50,32
1,94
660
53,28
0,88
50,63
1,96
670
53,36
0,87
51,06
2,05
680
53,39
0,89
51,52
2,13
690
53,40
0,92
51,88
2,15
700
53,39
0,96
52,19
2,13
Az eredményeket a 3. ábrán mutatjuk be grafikusan.
5
10
15
20
25
30
35
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás üveges amorf szilárd anyag édesipari anyagként való elõállítására, az üveges az amorf szilárd anyag legalább egy olyan cukoralkoholt tartalmaz, amely monoszacharid cukoralkoholtól eltérõ, és legalább egy savas komponenst tartalmaz, mely eljárás tartalmazza a következõ lépéseket: (i) folyékony kiindulási anyagot készítünk, amely tartalmazza a monoszacharid cukoralkoholtól eltérõ legalább egy cukoralkoholt, vizet és a legalább egy savas komponenst; (ii) a folyadékot bepároljuk a savas komponens folyadékban való oldása és a víz legalább egy részének eltávolítása érdekében olyan körülmények között, amelyek nem okozzák a cukoralkohol jelentõs hidrolízisét, és
40
45
50
6
2
(iii) az elegyet lehûtjük az üveges amorf szilárd anyag kialakítására. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, ahol a bepárlást legfeljebb 148 °C hõmérsékleten hajtjuk végre. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, ahol a kívánt végsõ víztartalom elérésére vákuumbepárlót alkalmazunk. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, ahol a bepárlást több lépésben hajtjuk végre, és a lépések némelyikében vagy mindegyikben csökkentett nyomást alkalmazunk. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, ahol a folyadékot mintegy 115–125 °C hõmérsékletû bepárlóba tápláljuk be, és a vizet vákuum alkalmazása nélkül távolítjuk el, a részlegesen dehidratált anyagot egy második bepárlási lépésbe visszük, ahol 135–140 °C hõmérsékleten vákuumban a kívánt víztartalom eléréséig eltávolítjuk a maradék vizet. 6. Az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a víztartalmat 3% alá csökkentjük. 7. Az 1–6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a cukoralkoholt az izomalt, a maltit, a laktit, a polidextróz és ezek kombinációi körébõl választjuk. 8. Az 1–6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a cukoralkohol izomalt vagy izomalt és legfeljebb 20% maltitszirup elegye. 9. Az 1–8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a sav a citromsav, az almasav, a tejsav, a borkõsav és a fumársav közül egy vagy több sav. 10. Az 1–9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a sav legfeljebb 2 tömeg% mennyiségben van jelen. 11. A 10. igénypont szerinti eljárás, ahol a sav 0,3–1,0 tömeg% mennyiségben van jelen. 12. Édesipari termék, amelynek legalább egy része egy olyan üveges amorf szilárd anyag, amely egy vagy több cukoralkoholt és legalább egy savas komponenst tartalmaz, és a fenti üveges amorf szilárd anyag transzmissziója: legalább 47,8% 450 nm¹nél; és/vagy legalább 50,9% 550 nm¹nél; és/vagy legalább 52,3% 650 nm¹nél. 13. A 12. igénypont szerinti édesipari termék, amely kétrészes termék, amely egy üveges amorf szilárd anyagból álló héjba burkolt folyadék- vagy portöltelékbõl áll. 14. A 13. igénypont szerinti édesipari termék, ahol a töltelék egy poliolon alapszik, amely a tölteléknek a szájba való jutásakor hûtõ hatással bír. 15. A 14. igénypont szerinti édesipari termék, ahol a poliol xilit. 16. A 13. vagy 14. igénypont szerinti édesipari termék, ahol a töltelék a vitaminok, oligoszacharidok, kamilla, citromfû és mentol körébe tartozó egy vagy több hatóanyagot tartalmaz.
HU 006 171 T2 Int. Cl.: A23G 3/00
7
HU 006 171 T2 Int. Cl.: A23G 3/00
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest
