!HU000005259T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 005 259
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA A61C 8/00
(21) Magyar ügyszám: E 05 022434 (22) A bejelentés napja: 2005. 10. 14. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20050022434 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1647239 A1 2006. 04. 19. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1647239 B1 2008. 11. 12.
(51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 8402444 U 2004. 10. 15. BR (72) (73) Feltaláló és szabadalmas: Thomé, Geninho, 1008 Curitiba PR (BR)
(74) Képviselõ: Kovács Ivánné, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
(54)
(2006.01)
Fogászati implantátum belsõ és külsõ hatszögû felfogófelülettel, valamint szerszámkapcsoló elem, amely a belsõ hatszögû felülethez illeszkedik
(57) Kivonat
HU 005 259 T2
A találmány belsõ meghajtású fogászati implantátum tiszta titánból hengeres formában, amelynek van egy belsõ (1D) és egy külsõ (1C) pereme ellenszögû kapcsolóelemmel (2) és nyomatékmérõs racsnis kulccsal történõ használathoz. Kiküszöbölhetõ így a szerelvényekkel ellátott behelyezõrendszer és kiküszöbölhetõk az implantátum (1) külsõ részén (1B) fellépõ deformációk, és a fogászati felépítmény nemkívánatos illesztése.
1. ábra
A leírás terjedelme 8 oldal (ezen belül 4 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 005 259 T2
A használati minta területe Mindenekelõtt pontosítjuk, hogy azok a fejlesztések, amelyek a leírásban vannak, és amelyeket bemutatunk, az MU8401655–8 sz. szabadalmon alapulnak, amely fejlesztésekre vonatkozik, és egy jobb terméket eredményez, jobb minõséggel és hosszabban tartó eredménnyel, ahogyan ez megfigyelhetõ. A jelen használati minta, mintegy újszerû fogászati implantátum az „implantodontia” területén alkalmazható. Ezek a belsõ meghajtású implantátumok hatszögû belsõ kapcsolóelemmel rendelkeznek, amelyhez egy ellenszögû kapcsolóelemet, továbbá nyomatékmérõvel ellátott racsnis kulcsot használnak, és így a behelyezésnél egyéb segéd szerelõrendszer alkalmazása kiküszöbölhetõ. Kiküszöbölhetõk továbbá azok a lehetséges deformációk, amelyek a hatszögû belsõ implantátumon fellépnek, és amelyek a nemkívánatos változtatások tesznek szükségessé a fogpótlási felépítménynél. Ezért és egyéb okok miatt a bemutatott továbbfejlesztett változat jobb hatásfokot, és ezenkívül jobb minõséget is biztosít a sebészeti eljárás során, a találmány tárgya továbbá olyan fogászati implantátum, amelyet így alakítunk ki, és egy olyan új termék, amely hasonló típusú, mint a piacon kaphatók, de amelynek használata során számos elõnnyel jár. A technika állása Általánosságban egy olyan implantátumról van szó, peremmel és/vagy kereskedelemben kapható finomságú finomító titán csapokkal, amely hengeres vagy kúpos formájú, és különbözõ hosszúságban és átmérõben készül, és egy hatszögû illesztõeleme van, amely alkalmas a sebészeti behelyezõnyomaték felfogására és az ezt követõ adott fogpótlási felépítmény rögzítésére. Különféle méretû külsõ menettel készíthetõ, és adott esetben különféle felületkezelésekkel is. Az ilyen jellegû menetes elemeket sebészi úton helyezik be a csontszövetbe egy bevágással ellátott területen, ahol is végül el fog helyezkedni, mint egy fogászati felépítmény rögzítõeleme. Ily módon tehát megvan az a lehetõség, hogy a rágás megfelelõ legyen, és úgy fog mûködni, mint a természetes fog. Általánosságban az implantátumokat két lépésben helyezik be: az elsõben a sebész behelyezi az implantátumot, a másodikban pedig azt a felépítményt, amely a fogászati protézisként mûködik, és az implantátum fölött helyezkedik el, amikor beépítésre kerül. A fõ cél, hogy esztétikusan jól mûködõ, és fiziológiailag is megfelelõ szájegészséget biztosítsunk a beteg számára. Manapság, ahogy ezt mindenki tudja, egy hagyományos implantátumhoz elengedhetetlenül szükséges egy megfelelõ beszerelõrendszer, amelynek segítségével az implantátum a helyén van rögzítve, és ott megfelelõ nyomatékkal van rögzítve. A beállítóelemeket az implantátumhoz megfelelõ szerelõperem segítségével rögzítik. A szerelõ elemeket az implantátumon a külsõ felületén kialakított hatszögû tartomány segítségével rögzítjük. Az implantátum beillesztése a szerelõrendszer-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
2
rel szükségessé tesz egy megfelelõ kulcs használatát a sebészeti fészekbe történõ behelyezéshez (ott, ahol az implantátumot beállítják). A szerelõrendszereknek az egyik nagyobb problémája, hogy a szerelési nyomaték, hogy ha túl nagy nyomatékot használnak, a szerelvénynek egy mikroelmozdulása léphet fel, amely adott esetben az implantátumot eltöri, és ily módon a sebész számára komoly problémát jelent. Egy másik fontos szempont, amit figyelembe kell venni hagyományos implantátumoknál, hogy nyomatékot az implantátum külsõ hatszögû részére fejtik ki (ott, ahol a pótlófelépítményt helyezik el, és ez jól beállítható kell legyen), amely gyakran a külsõ hatszögû részen deformációt okoz, és ebben az esetben szükség van arra, hogy nemkívánatos módon az adott fogpótlási felépítményt újra be kelljen illeszteni. A WO 00/27300 dokumentum egy horonnyal ellátott implantátumot ismertet. Az implantátumnak van egy olyan része, amely az implantátum felsõ felületérõl felfelé áll ki, és amelynek a külsõ felülete egy sokszögû, hatszögû tartománnyal, és a belsõ kerülete a felülete hornyokkal van kiképezve, amelyek hosszirányban, adott szögtávolságokra vannak egymástól elhelyezve. Az elválasztó elemnek van egy behelyezõ vége, egy forgató résszel elõre megadott tompaszögben, és a kerületen elhelyezett mélyedések a hossziránynak megfelelõen vannak elhelyezve, és úgy vannak kialakítva, hogy szárnyakkal rendelkeznek, amelyek az implantátum elõbb említett hornyaiba nyúlnak be. Felismertük azt, hogy a fogászati implantátum tovább javítható akkor, ha olyan belsõ meghajtású implantátumot alkalmazzuk, amely a belsõ hatszögû részt használja a rögzítéshez, ugyanakkor megvédi a külsõ hatszögû részt, amely a fogászati felépítmény befogadására van kiképezve, továbbá fölöslegessé teszi a szerelõrendszer alkalmazását, és ily módon a sebészeti gyakorlatban kevesebb probléma lép fel. A belsõ meghajtású új implantátumhoz felismertük azt is, hogy megvan a lehetõség arra, hogy két megfelelõen javított, az implantátumhoz tartozó saját kapcsolóelemet használjon a sebész az eljárás során, és ily módon lehetõség van arra, hogy egy megfelelõ implantátumcsatlakozás jöjjön létre a beteg csontszövetén belül.
A találmány összefoglalása A találmány tárgya az 1. igénypontban van megfogalmazva. A belsõ nyomatékkal ellátott implantátum azért lett 50 kialakítva, hogy kiküszöbölje egy szerelõrendszerrel hordozott behelyezõrendszer alkalmazását belsõ hatszögû csaplyukhoz, és ahol a teljes implantátum rögzítési eljárás és a csaplyukra kifejtett forgatónyomaték 55 belsõleg tengelyirányba a külsõ hatszögû tartomány alatt van elvégezve, és ezáltal az implantátum külsõ hatszögû része megfelelõen meg van védve. Ily módon tehát egy belsõ meghajtású implantátumot fejlesztettünk ki. Ebben a konstrukcióban nincs 60 szükség a külsõ hatszögû részen rögzítésre, és a se2
1
HU 005 259 T2
bészeti beavatkozás abban áll, hogy a csontszövetben fejtenek ki nyomatékot a belsõ hatszögû elemre, és ez a külsõ hatszögû tartomány alatt van tengelyirányban, egy ellenszögû kapcsolóelemhez és egy ezt követõen egy nyomatékmérõvel ellátott racsnis kulccsal történõ kapcsolással. Ezáltal szükségtelenné válik egy olyan szerelõrendszer használata, amely adott esetben káros lehet, és a külsõ hatszögû rész, amely a megfelelõ felépítményt fogja befogadni, megfelelõen védve van. A belsõ meghajtású implantátum a többi implantátumtól, amelyeket a nemzetközi gyakorlatban gyártanak, eltér. Az a geometria, amely a beszereléshez szükséges, meg van védve az implantátumnak a sebészeti eljárásban történõ behelyezése során, mégpedig egy olyan kapcsolóelemmel, amely a belsõ hatszögû résszel kapcsolódik, és amely fölöslegessé teszi azt a szerelõelemet, amely manapság az implantátum szerelvényeknél megtalálható. Ily módon amellett, hogy fölöslegessé válik a külön szerelõrendszer, az eljárás lehetõvé teszi, hogy azt a nyomatékot, amelyet korábban az implantátum külsõ hatszögû felületére fejtettek ki (arra a részre, amely a felépítményt fogja befogadni, és megfelelõen tartósnak kell lennie), most a belsõ hatszögû részre alkalmazzuk, és tengelyirányba a külsõ hatszögû tartomány alatt, és ezáltal kiküszöböljük a külsõ hatszögû rész lehetséges deformációit, és ennek következtében a felépítmény nemkívánatos további változtatását. A kapcsolóelemeket két különbözõ módon lehet alkalmazni. Az egyik, az ellenszögû kapcsolóelemmel történõ mozgatás (ez egy automata eszköz, amelyet a fogászatban használnak), a másik pedig egy nyomatékmérõvel ellátott racsnis kulcs (ez egy kézi készülék szintén a fogászati gyakorlatból). Az ellenszögû kapcsolóelem amellett, hogy a hatszög alakja az, ami lehetõvé teszi, hogy az implantátumra megfelelõ nyomatékot fejtsünk ki, még megfelelõ feszítést is biztosít a titán segítségével, amely a kapcsolóelem testére van nyomva, és beleilleszkedik az implantátum külsõ hatszögû részébe, akkor, ha a tengelyirányú helyzet lehetõvé teszi, hogy az illesztés a külsõ hatszögön létrejöjjön, és a belsõ hatszögû részt rögzíti, és az a feladata, hogy a szereléskor a nyomatékot úgy vigye át a külsõ hatszögû részre, hogy azt nem károsítja. Az összekapcsolásnak, amellett, hogy az implantátumot a külsõ hatszögû részt megfelelõen rögzíti, egy olyan hatszögû része van, amely lehetõvé teszi, hogy a beépítési nyomatékot belsõleg fejtsük ki az implantátumra, és így nem kell a külsõ hatszögû részt, mint támasztópontot használni, és ezáltal a hatszögû rész deformációját, amely a túl nagy nyomaték következtében létrejönne, elkerülhetjük. A nyomatékmérõs racsnis kulcsos kapcsolóelemnél ugyanolyan hatszögû rész van, mint amilyen az implantátum külsõ hatszögû része alatt helyezkedik el tengelyirányban ott, ahol a kapcsolóelemet a belsõ hatszögû részbe vezetjük a rögzítés céljából. Ebben az esetben tehát nem alkalmazzuk az összenyomó rend-
2
szert, amely egyébként az implantátumot befogja, mivel a kapcsolóelem vezérelt nyomatékkal van ellátva, amely csak az elõszerelt implantátumot tartja meg. A szorítórendszert csak az ellenszögû kapcsoló5 elemnél használjuk, mivel az ellenszögû elem az, amelyben az implantátum van a csomagolásában, azt követõen pedig a behelyezéskor. Azt követõen, hogy az implantátumot behelyeztük, a végsõ nyomatékot egy nyomatékmérõs racsnis 10 kulccsal hozzuk létre, amely lehetõvé teszi, hogy egészen 80 N/cm nyomatékot is kifejtsünk. Világos az, hogy azok az elemek, amelyekbõl a használati minta kialakul, a belsõ meghajtású implantátum (1), az ellenszögû kapcsolóelem (2) és a nyoma15 tékmérõs racsnis kulcsos kapcsolóelem (3).
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
A rajzok rövid ismertetése A találmány szerinti elrendezés jobb megértése szempontjából a találmányt a mellékelt rajzokon mutatjuk be néhány példa segítségével, és az ábrákon részletesen ismertetjük, ahol az 1. ábra térbeli rajzon mutatja a belsõ meghajtású implantátumot (1), ahol látni lehet, hogy mibõl készült, pontosabban látható a belsõ hatszögû rész (1A), a külsõ hatszögû rész (1B) és a külsõ menet (1C); a 2. ábrán elölnézetben látható megfelelõen kiemelve a belsõ meghajtású implantátum (1), és implantátum (1) fõ jellemzõje az, így tehát látható a belsõ hatszögû rész (1A), a belsõ perem (1D), a külsõ perem (1C) és a külsõ hatszög (1B); a 3. ábrán elülsõ felülnézetben látható a belsõ meghajtású implantátum (1) és az ellenszögû kapcsolóelem (2), továbbá látható az, ahogy létrejön az illesztés az eszközök között. Ezen az ábrán látható a külsõ menet (1C), a külsõ hatszögû rész (1B), mindkettõ az implantátum (1) része, láthatók még a feszítõelemek (2A), a külsõ hatszögû rész (2B) és az illesztõ kapcsolóelem (2C), ezek mind az ellenszögû kapcsolóelem (2) kapcsolórészei, a 4. ábrán látható a belsõ meghajtású implantátum (1) és az ellenszögû kapcsolóelem (2), nyilvánvaló módon; az 5. ábrán a belsõ meghajtású implantátum (1), és az ellenszögû kapcsolóelem (2) látható, amikor egymáshoz vannak illesztve; a 6. ábrán látható a belsõ meghajtású implantátum (1) és az ellenszögû kapcsolóelem (2), amelyek élesen, és megfelelõen áttetszõen, annak érdekében, hogy a személyzet lássa, ahogy megfelelõ elemek belsõ illeszkedése végbemegy; a 7. ábrán elölnézetben látható a nyomatékmérõs racsnis kulcsos kapcsolóelem (3), amelynek van egy külsõ hatszöge (3A), egy felsõ megfogóeleme (3B) és egy illesztõ kapcsolóeleme (3C); a
1
HU 005 259 T2
8. ábrán látható a belsõ meghajtású implantátum (1) és a nyomatékmérõs racsnis kulcsos kapcsolóelem (3), ahogyan az illesztés végbemegy; a 9. ábrán a belsõ meghajtású implantátum látható, és látható a nyomatékmérõs racsnis kulcsos kapcsolóelem átlátszó formában, amely elõsegíti azt, hogy figyelni lehessen, hogy az elemeknek a belsõ illeszkedése hogyan megy végbe. Ezeknél a részletes kiviteli alakoknál a találmányt nem korlátozó jelleggel mutatjuk be, mivel a méretek és az anyagok változtathatók úgy, hogy a találmány oltalmi körétõl közben nem térnek el.
hatszögû részt (3A), majd a kapcsolóelemet (3) megfelelõen vezérelt nyomatékkal mûködtetik, amíg az implantátum tökéletesen nem illeszkedik és helyezõdik el a betegen. Az elõbbiekben látható, hogy az eljárás egyik lépé5 sében sem fejt ki a külsõ hatszögre (1B) semmiféle támadást, és ezáltal csökkennek azok a problémák, amelyek a felépítmény elhelyezésével kapcsolódnának. Láthatjuk azt is, hogy a behelyezés során az imp10 lantátum deformációi elkerülhetõk.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 15
Az elõnyös kiviteli alakok részletes ismertetése A belsõ meghajtású implantátum, amely a jelen használati mintának a tárgya, tiszta titánból van mint anyagból elõállítva, hengeres alakú, és van egy belsõ peremezett része (1D) és egy külsõ peremezett része (1C), amelyek belülrõl és kívülrõl egy belsõ hatszögû résszel (1A) és egy külsõ hatszögû résszel (1B) kapcsolódnak. Az implantátumnak (1) van egy belsõ hatszögû része (1A), amely lehetõvé teszi, hogy egy ellenszögû kapcsolóelem és egy nyomatékmérõs racsnis kulcs hatszögû részeivel (2B és 3A) kapcsolódjanak, ebben a sorrendben. Az implantátum (1) belsejében egy belsõ perem (1D) van, amely, mint egy forgásrögzítõ szolgál, és ez fogadja be a külsõ hatszögû részével (1B) együtt a felépítmény komponens kapcsolóelemét. Az ellenszögû kapcsolóelemmel (2), amely a belsõ hatszögû elemet (1A) és az implantátum külsõ hatszögû elemét (1B) és a feszítõelemeket (2A) összekapcsolja, az implantátumot (1) a csomagból kiszabadítják, az implantátumot (1) a beültetés helyére továbbítják, és létrehozzák a teljes behelyezéshez szükséges nyomatékot. Amikor az implantátum (1) beépítésre került a beteg csontszövetében, a nyomatékmérõs racsnis kulcsos kapcsolóelemet (3) az implantátum (1) belsõ részéhez kapcsolják, még pontosabban a belsõ hatszögû részéhez (1A) egy belsõ megvezetõperemmel (1D) megvezetve, és az implantátumhoz (1) illesztik a külsõ
2
20
25
30
35
40
45
4
1. Fogászati kezelõ készlet, amely tartalmaz: – belsõ meghajtású fogászati implantátumot, ahol az implantátum tiszta titán anyagból van, az alakja hengeres, és van egy belsõ menete (1D) és egy külsõ menete (1C), egy külsõ hatszögû része (1B), mint egy olyan elem, amely arra szolgál, hogy befogadjon és összekapcsoljon egy alkatrészt a belsõ menetes résszel (1D) és egy belsõ hatszög alakú fészekkel (1A) az elõbb említett belsõ meneten (1D) keresztül, továbbá úgy van kialakítva, hogy az implantátumra az operáció során ellenszögû kapcsolóelemmel (2) vagy nyomatékmérõs racsnis kulcsos kapcsolóelemmel (3) létrehozott erõ van kifejtve, – egy ellenszögû kapcsolóelem (2), amelynek hatszög alakja (2B) van az eszköz bevezetési végénél, amely az implantátum elõbb említett belsõ hatszög alakú fészkébe (1A) helyezhetõ be, és amely eszköznek külsõ feszítõ része (2A) van, amely az implantátum külsõ hatszögû részének (1B) a külsejéhez támaszkodik az implantátum megfogására; és – egy nyomatékmérõs racsnis kulcsos kapcsolóelemet (3), amely hatszög alakú (3A) és a nagysága olyan, hogy az implantátumnak az elõbb említett belsõ hatszögû fészkébe (1A) a bevezetési vég közelében bevezethetõ; továbbá, ahol az ellenszögû kapcsolóelem (2) automatikus használatához kialakított kapcsolóelem, a nyomatékmérõs racsnis kulcsos pedig a kézi használatú kapcsolóelem (3).
HU 005 259 T2 Int. Cl.: A61C 8/00
5
HU 005 259 T2 Int. Cl.: A61C 8/00
6
HU 005 259 T2 Int. Cl.: A61C 8/00
7
HU 005 259 T2 Int. Cl.: A61C 8/00
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest
