_., XIX. kötet ápr. - jun. 2. szám. B'ALÁZSANDRÁS S ,8. AZ EGYETEMES UNITÁRIUS LELKÉ-8ZKOR

•

XIX.

•

.Cenzurat: Dr. Cá r pini~an,

1925 ápr. - jun.

kötet.

2. szám.

•

I

,

,

•

_. Megjelenik negyedévenként.

, .

I

, ,

Előfizetési

ára évi 80 Leu.

/

,

• •

KIADÓJA :

\

AZ EGYETEMES UNITÁRIUS LELKÉ-8ZKOR .

.

• •

•

-

•

lFil

•

•

•

•

-

•

SZERKESZTI:

B'ALÁZSANDRÁS. - d§rjiui (szél,elyder,,;) lell,ésl •

•

liil

TARTAL OM: • ••

•

1. A lOVO, mely nem tud megszül etni • 2. A tava6'l • • • • • • 3. Az öröltélet • • • • ,• •

•

•

4. Ha1hatallanság

•

•

•

•

•

•

•

•

•

•

•

·

•

•

•

,8. Kezdj

..uJ

•

•

életet , • 9, Mi - nden mulónak Mulhatatlauja •

•

•

•

•

•

•

•

•

,

•

•

•

•

•

,

•

•

•

•

-

•

•

·

•

•

•

•

•

• •

•

S3 56 S9 65 71 76 •

•

•

82 88

•

•

93

•

•

•

•

•

•

•

5. Az eszmel ha Ihat at la I1ság iiJlnepe 6. A Itét piiulto.d • • • 7. Prófétáljatok •

•

•

• •

.

•

•

•

•

I •

,

•

• •

• (il.()t}OS KÖ-NYVNYO/lmA , ODOR I1 EIU 1925.

>

•,

•

•

•

•

•

-

•

, ,

, •

•

A jövő, mely nem tud 'megszületni. /

(Újévkor.)

Mt,

'Xxv,

•

8. ;Adiatok nekUnk a ti olaiatokból, mert a mi lámpásaink elalusznak l"

,

ndenlwr bizonyos fázó reménységgel, aggódó félelemmel ieste az ember az időlt változásait. Ossételt föl a . prófétált könyveit, vagy a középkor rajongó hőseinek álomlátásait, mindenütt megtalálját.olt a jövő félelmét, a félelmes jövő aggódó várakozását: átlwl!at szómalt félelmükben, vagy rémrajzolaloltat tesznek az égboltra, hol mint valami tűzhányó torolt liint fel a jövő véres iszonyata, mely lángokat lövell Iti -magából. A jövő iszonyat teljes fényében, teljes pompájában jelenilt meg ma is az emberiségnek, Aggódó lelltek hirdetiIt világgá, mi lesz a haladásból, ha olyan nagy ,elkeseredés támad, hogy annak lángja az eget perzseli, ha oly nagy átol! és felleg süriisödnélt meg, melyet nem lehet majd kiengesztelni az új időlt napfényével, ha olyan sötét lesz a kétségbeesés~ hogy nem lesz a vil~gnalt annyi lámpása, mely elűzné a földről' az éjszakát. A teljes harag napja ez már. A léleltzet is vész- és viharral teljes. ,A fülelt mintha csalt egy bel5ő halálharang csengé5ét hnilanált. A földet még nem világílot~a meg soha ily sáppadt ' ragyogás, mintha az 'egész végtelenséget az emberiség sáppadt homloka világítaná be. · Az emberelt már nem tudják mihez Itezdeni ez új világítással, mely baljóslalu és hisértetie.s: tőled várják a jobb jövőt 19 , .. esztendö. Veled altarn'ak állani vagy elbukni. Én azonban e kínos vergődés ItÖzl, e szellemi bukásba n egy kis mécsvilógQt szerelnélt meggyújtani, hadd lássam, hogyaltialudt világosság sötétjében a várva•

• •

,

.

."

'.'

.

•,

'

.'

". .é'"

....." . --, . " ." .~ "

'.

. ·4

'.lY~~'

, . ','c

.

.-,,'_ '<0"0

"

"%.:'"

'."

" . ',

..... . ,'.-:'-'- .,.._": '

,.:

'.

_o,

•

,' ,

'-_,'

•

"0_ '

_.

c· ' ,-

~ ,~

"

',.'.

•

.

:;':~ - -'

'i. ,

-:,."'

,. -

.~.

;.:, ;: , . o,,:

l' , . ' .

.

~,'

:"

"

.;.

~.

. ..

"

•.

./

.. ""

',

""

.

.

,

-.,>

•

',~.

,

,

'"

•

,

'

4

, ~,-

--

' .

várt jöv~1\dő mért nein bfr- megszüietni ? ... MáS , emberiséget , vagp tnds lelket várjak, e, remeljelt-e,? , ., . f

•

,

. Minden; mi van, a térnek sötét éjszakájába állíttatott, mely úszik ismeretlen égi tájak felé. Minden, mi van, mi hon, mi föld, , ..fiü em6.er volt eddig, minden, mi ld n, érzés, szeretettől dobogó , . szív, csábító szé'pség, gondollwzó agy, győ:ző vagy legyőzött, angyal vagy ördög, hóhér vagy áldozat, atom vagy lélek volt, a változásiial. ézer formáján esett vagy es ill át folytonosan. A látható minden hely· és alallVáltozása, haladási és bomlási proces5ussa volt , az eleitől fogva, mellyel tovább tengetill az élők életüllet, az anyagot, a szellemet, mig megtaláljáll az óhajtott életet mindnyájan az . " . Istenben. Amde a világ ném világosságba fejlődött, nem lsten felé nőtt, nem újjászülr.tő, de hanyatló köd test képét öltötte- magára. Nem új teremtés , jegye alá Ilerült a látható világ, melynell ' a napjait a Mózes tolla irjameg, hanem . valami holdbeli vagy Marsbeli devalváció képét öltö~te magára, melynell eredménye: a Ilihalt élet és · aggódó emberell, mert élelmes vállalkozói lelopják a napot is az égről. Nem más Rómák, más PárizsolI, máspalotáll, más templomoII, más fejell vagy más világosságok találkoztak itt egy Rözös nehézkedési , központban, hane n), lelkek és napolI jöttek,meIyellhez nem volt életünk hozzá hangolva, melyelltől az idegszervezett sorvadást kapott. Új végek, új kezdetek, 'új napok, új emberek mondja az emberiség ) - hagyjatok fel minden reménnyel! , Valóban , .itt pokol tornáca van, hitem lámpása is elalszik. Nem . . gyúl ki a térnek világossága. . _ ' Megyek , az ember világossága után, hátha összeszedhetel! , 'annyi ol,aja t, hogy az világi! nekem a sötét éjszakában s meglátom, mL késlelteti a jQVő megszületését. .. Csalt 6.ánatot, csalt két. , ségbeesést találok, gyanakvó arcok, kisirl szemek, apró kéJségbeesésell : a szegénység, a kifosztottság fájdalmai. Szétterjesztett ' 1Iaroll, bánatos 'örömek llöszöntenell. Az egyik ' szól: ne várj semmi jót az emberektől, nincs Qenne .a vilagban többé lsten se. A má' sikszól': reménylettem a jót, reményem meg csalt. . Reménylettem , szeretetet és gyűlölet lajtéka csap be , ablaltomon. Reménylettem a haladást éi; az élet -csupa visszaesés. A millió esztendők homá, , ISából előlép a· legsötétebb . emberiség: neve bánat, . neve pésszi.

,

,

-

, ';-,.

•

,

•

•

,

i

'> ,.t:'

, ',;0', :. ,""', .

>",'

." •

.

\~':." ,~::;. ~;::f:. "='~ 'S:,(":'"

~

.•

• .L

....

,

,_

.. \,:\1; •

,

,

..

,

~

'I', .

,

,.

,'fo

.

"'-/'1'_~~_'~:' . .,.. .-,,

~

,

. . ",' , mlZtfÚi"s; Bejárt 'lfI~r mi,nden !:alpalattnyi földet, bejárta a hajlélto' ~ ' :'lIat, 'a' f'elUplo'Íi1okat, kioltotta a ~arác8onyfa lángját, megerősíté a " ' fe,lÍegellet, bejárta' a haf~o6ol1 lo.vészárkai,l, megtanítottá' a keser ü '~' Jeckéita balsorsnak még. a jövő nemzedé~nek is, lemondó arcok; , , Gs'üggeteg 8zi-vell, az ö tanná,sai. Ezért van a?nyi szomoruság a földön száz' annyi, mint máskor', .. MiiIOr fogja a mécsnell világa , régi fé-lrybe öle)ni· e hideg éjszallákat? Mikor repde~' feléjük annyi Illeretet, ,hogy begyógyíts a a' szivell sebeit? MiIIOr .lesz ott annyi ~i'lágosság, hógy lássa, érezZ
.

.

,

'\"

"

.

-

I

, egy jobb, hazats bénne az erénynek diadalát, mert különben sorsod és ajöld, lsten ei/en zúgólódni k6lt.· (Arany). De hát honnan vegyem a. rem~nyemet, a világosságomat, hitemnek olajcsöppjeit, ha sem a világban, sem az emberiségben nincs? " .. Azt is megmondom! - -A világ mindig a IdIO!' nyitott ,új lapot élete könyvében, al,llOr Jlyitotta ki új IlOfnall Ilapuját, allkor lépett hatalmasat előre, új.llqrsIall IIüszöbére, ,mikor a termékeny munka s aszenvedésel,től ,megtisztult lélek útján várta' a jövőt. Nem panaszlott: "rossz időket élünk, rossz csillagok járnak", haneM) a munha útján akart jó napokat látni s a ti8zta lélek, a Tisztább szellemi léghör levegőjét adá oda a napnak lépcsőnek. Ma a munkában nincs hiány, , h~gy . megszülessék a jöyő, munkál a család, az isllOla, a ,templom, . de a lizellemibb tiapnak feljövetelét alig egy-két lélek allarja, . é.s üdvözli. A verilék, a megfeszített munka bére tengerrédagad föl, de nincll elég ' ifjú, tiszta, megnemesiilt szellem, hogy a vajudó i\lők megsziilh~~5ék gyermeküllet : a s,ZeM jövendőt /. " A hó!iszta . lelkel!, ·az ön~~tlen keblell, az önfeláldozóbb szeretet Iwlcsai a tit1\05 jövőnek. Ezek azo.k a fényeh, melyekhez IleII· fordulni 'minden . fogyatkozásnak, hívségnek:. adjatok világító olájal nekünk. . Merít5eJ~k az emb~ri8ég jobbjainak szivéből· 8" nem alszik el ldmpdtok, vegyétell kezetékbeatöbb, a szebb mu'nlla · fegyvereit ·li megszületIk fl jövendó / Úgy Jegy,en! ~ Ámen. . , '

,

,

,

'

,

~

•

f

• 4

'

,

~

.

,

.

•

,

. ..:

..

,

,

~

,

.

,

,.

,

,

,

-

,

•

.

,

,

• ,

"

,

.

.

•

. '.

,

..

•

•

,

,

,

•

,

,

..

,

,

•

,

,

..

A tavaSz. .

Zsolt, , 104... , "Kíbocsáto.d a te lelkedet .5 megújltod il földnek színét." , ,

•

.

t lassan a tél. Az Úr ismét kibocsátótta lelkét. A nap, fény lehúzta a hegyekről a hótakarót s ráadta a zöldet. . Minden, minden új színbe öltözködélt. A jó, szelid Atya egy ujjátel'emtő mosolyáva l megifjította az elaggott kedély t. A szántóföld majd belefulad a viragözönbe, A romok virágos sirha- ' lommá nőttek, minden barázda virágágyakká dagadt, minden mező . virágos kertként gyönyörI,ödtet, ontja szét már édes illatát. Az erdélyi virágok!. Mező, rét, síkság, domb pirosban biborIiIt. Mily pazar fönség árad szerte itt az ~Hlélyi lélek számára. Aki 'a magány csöndjét Iteresi, az jöjjön 1{'8zénk és megtalálja ezer fájdalmának gyógyító balzsamát: Ak) eltemeikezni ' altar az édesanya természet nyugtató ölébe, az jöjjön ide és megérzi szive, mint öleli körül szerető lágy karjával, mint vonja oda gyermeltét mind r.észtv~vőbben az ő isténinyúgalmú szivére, Akit fogva tart még a háború utáni ' idők szomorú betegsége, aki ' halálra sebzett beteg .altarattill tengHamlettelazolwslwdás és tett között; az jöjjön ide, amint az élet árja tova hömpölyög s napos aranyoan fénylik hul~ lámiiísa, h~hetet1en, hogy tovább ls. korának és saját bermsőjének betegje legyen, ' betege, valamely titkos és rejtelmes' életidegnek, , betege az egész ferde szellemi fejlődésnel\. Ugy van! Mikor körülöttünk sZiluííznak,ragyognakaz aranyos .virágok, a~ allwnyi biborsúgáros allwnyatbap: az ember lelke is tüzet fog. Mikor körü' löttünk minden silnekben játszik, mintha megnyílt · volna a ' hegyo

'. .

.. '. .. '

"

. •

, ,

•

,

-

. •

>., "

"

,

•

•...-"

''',

.

.

'~

,

,

, ,

,

...

"

,

.. ,

., '..--

,

,

-'

.

,

,"

" '

.

, ,

,

,

"

,

-

,

,

,

,

,

,

,

,

"

oldal és aranyfo(yók , ömlenéneldti belőle olntó ' patakoltoan, mil}> denütt színes, virágzul:\atagokom 1anak alá,elöritilt a réteket, az árItOkat, ' aldlor sohasem érzett viharzó, 'lángoló életösztön ragadja , meg a milelkül1ket. Mert a tavasz ' nemcsak millió illatárja a , levegőben, nemcsak egy pantheisztillUs isten tiszte-let számára meggyújtott tömjén fiistölő: a tavasz a~ életkedv, a hit, a remény, az élet, az újjdszületés! Vajjon v'an-e ilyen értelemben tavasz ' mi- , nálunIt ? ... '

,

•,

•

-

,

, ~

"Az Or megujítja a földnek színét", mondja az irás. Vajjon ' i mit jelentenek e szavalt? Vajjon csalt azt, hogy most rügyezilt; virágzik és viharziIt, Itészül és alaltul a virág, a fa, a , 'természet? Vajjon csak azt jele ntilt , hogy az . erdők óriási rengetegjei belelehellik csóltjukat az azúr világűrbe? Korántsem! Ezt úgy is látjuk _ A "föld S'lÍne l' itt az ember! Már ,Galilei megmondotta: a föld mozog és él. Valóban él, bMllünlt is él az. ,Serkenhetne-é egy holtból élet? Nem I AllIltUl, változik, izzad, ,megrázkodik, alszik, - felkél, táplálltOzilt, táplál, a pihenés erőt ad nelti, mint minden de éL Benne él más élőlényneit, a folytonos munlta elgyöngíti, gondolatvilágunkban. Erdély gondolltOzása olyan, mint a földje. Zeg-zúgos hegyek, virágo~ völgyelt. E hegyek hangulata sir pásztorllUnyhónkban. E vÖlgyek gyöngyvirága csilingel az ifjuság lelItében. A föld és az ember egyszerre él iH, együtt sirnalt és ne" vetnelL Mikor az Or megujítja itt a földnek színét, azt jelentik e szavak: nekünk ,hinni kell az emberi lét változhatóságában. Nekllnlt hinnj kell abban, hogy amint aztJr leltüld ide sugaras felhóiból egy szál virágot, mi azonnal újra élünIt, újra dolgozunk, újra énekeljiilt az .Énekek "éneltét". Neltünk e szavak alatt: Az Or me~ujílja a földnek' színét ~ azt kell érteni, hogy már elváltozhatnalt a vénség és a lélek halotti csöndje, mert hiszen a csunpa időkből lesznek még szép idők is, mert az időll, a rút időltolyan ruhákba , öltözködnek utólag, . lassanlténl. észrevétlenül, hogy egyszer csak vaIdIó fényben ragyognak előttiinIt. Igya mai idők is! A sebek, melyeket kaptunl!, eróforrásold!á változnal!, a /jebelt, melyeket ütöttiink, rózsál!ká. És ez lesz a tavasz. Sokan azt mondják, az ember ' fejlődé/je a szebb, jobb idők , , f~lé, az erőszakosaQ .' felébresztetl emberi önludat, mely félelemmel ,

,

'

,

"

,

,

"...-.-,.". v·,.. -.-' .• , '. ...... .' ", ,, '", ~. ~ . . ';1'". -.' • ", ;

'. .

- .'.

, ,

,

~

",

'

é- '

'.

. . ,' , .

.,

,

,

SS',

,

.

.

. -

\_ ., o -

•

,

.

,

~

,

~,

'.'

,

,

;- -

.,

, ,

,

o

, ,

"O

é, elragad.tatással es,zméf 111ólga magára,

,

_.. vagy az ember boldogtalanságánall tisztán, csendesen és mégis nagyníéretüen, való viselése lesz a mi tavaszunk, mikor a "nagyság tudata a boldogtalanságban lesz a boldogságunk, az lesz a szép, ha ' az emberelt , " bejevesznek az ölt gyönyörü boldogtalanságukba o " ~ . Mások aLt Itépzelik, hogy mikor ez a generáció lelki élete Itiapadt végkép a ' dicsőség, az élvezet, a szerencse és arany után való vad hajs7.ában, az ember Ilimerülten .hever az aranytallarója , alatt, a hideg tetenire a jobb, a nemesebb -női léleIt forró szere:' " tetének könnyei folynalt rá: ez lesz a tavasz. A megnemesedett • aSilonyi szív, az lesz az új ' világ megváltója. Ez fogja munkálnJ a szebb világ tavaszodását. Én ' azt mondom, szép lesz minden tavasz, csalt legyen. Ha , befagyott .szivekre vagy holt lelkekre talál, hajtso']. a virágba minden szava. hogy újra felhangozzék létörömben és allwtó erőben minden ajak. Legyen életfakadás, legyen pezsgés, indulás mindenben, legyen igazi illatokllal , terhes, naptól itatott, üde, isendülő tavasz, )11int a milyen. . a világ lehetett a teremtés eh;ő boldog. nap jaiban. Es alt kor az Ur célja csakugyan el lesl érve: megújúl a földnek színe! Az ember által is, az emberben is. , Amint már mondám, Erdély .földje egy darab emberi lélek, mert a föld a maga képére és, hasonlatosságára formálja itt a lel· ket. Yilágfelfogásunlt, Itöltészetünlt egy-egy darab Erdély. Ez a föld kétféle tavaszt iómer. Egyik' a mezón, 'a kerten, a. vetések ltözt van, a másik az ember lelkében. Az egyik virágba' a széltelység: életfáját, borít hegyet-völgyet, a másik virágoztatja • mikor a XVI. ' században kiás,sa a földből a legszebb gondolatot, a hit ' és leJ1tiisrneret szabadságát, kit-ermeli a vérre! megszentelt, könnyel megitatott, megsemmisüléstől megóvott .Erdély fö'djé~ a leguebb testvériség, a legnagyobb hit es türe,lem isteni virágai!. B,árcsak ltüldené e szel!emi ravasz is 'mihozzánll a- maga yirágait! " - ' ," Ámen. ...,.

,

~

,

'

,

,

,

• ,

• ,, ,

•

.. ,

"

,

"

,

,

, ,

, / ~

• ,

," ~,

O

,

O

,

,

'

,

•, ,

,

, "

"

..

,

"

, O

,

. .,

,.0 '

'.

""i",· • •

•

..

\

.: .•..

."', ""'.;1, ..... -;1··." ..... " .'. /- . .'--' '---') ..... , •. ....•.• ,,~&.,.-....... '.":'--. .·.t. ,.... " ' . '."."

.',.', 1.

,,_

"r_'

' '':,,' r. '; "

. .-_

•

•

''-''.c'.'-~-'_"~.,,, ,~.> '':''\''-::~ .••..... ' . , . . . ., _ , ' , . " . ' _

.

::"~' ,' ",c. , . • "',.'.

• '.~"'.'

,l' " <. • ' ,

,

•

•

.

(

•

"

•

,

•

•

•

•

•

..

, ,: ,: ". \ . '. '. :. . .tig ..

-

. ,";'"

.,

•

•

• .,."

•

•

,

-

,

•

-

•

•

.

.

•

.

• •

•

Az ' örökélet. (Husvéti ,egyh. beszéd.)

, •

/

••

•

•

• J~n.

XVII .•

"Ez pedig az örökélet. bogy megIsmerjenek tégedet. az egyedül igaz Istent: s akit elküldöttél. Jézus Krisztust."

vallás tiltakozás a végsemmiség, "a buta vég" ellen. A husvét éj vallásnak hitelesítő pecsétje. A vallás az útirány, melyen az élet, a világ nihilizmusából Istenbe, "az örökélet" Ilútfejébe menekiilünll'- A husvét a fáklyavilág az út bevilágílására. A halál az enyészet szárnyain száguld keresztül a világon, tépő, zúzó karmai val belevág testünkbe, belevág lelkiinllbe, . . . a vallás beheggeszti e sebeltet a krisztusi szeretet gyöngéd kezeivel, a husvéti hit angyalszárnyakon repiili be a közeit és távolt, s ó;all ama történet szentesítette sirnál pihen meg, mely pusztán és iiresen áll, mint puszta és üres volt -a föld a teremtés hajnalán, mig meg nem jelent rajta az emberi lélek. Jól tudjul!, hogy ' Jézus feltámadását nem lehet szószerint értelmezni, nem veszi be esziink ; de 'azt szintén be nem veszi eszU n!!, hogy ~ az ~ élet semmi, hogy a világ sem,mi, hogy az öntudat fellobbanó és ellobogó Iidérc{ény. hogya föld egy lezárt 110porsó, melyben csak férgek mászkálnak. Jól tudjul!, hogy Jézus feltámadisáhan sok-sok a I!épzelet, sok a hagyomány, /iok á Ilegyelet; de vak erőkre azért nem Qizhatjuk még se sorsunkat, a sötet!?égé, a nagypénteki sötétségé, a . nagypénteki felfordulásé, nem lehet az utolsó szó a nagy mindenóégben. Jól tudjuk, hogy il. föltámadás evan~eliumi elb.~5zélés.eit történetnd! venni e~észb~n . •

•

• •

•

•

, ••

, ~

'

,

~

,,

,,.

.

6(}

~

.

•

~

-

,

, .

.r •

.

•

nem. lehet; de azért az se lehet, hogy .a lélek a világot lezáró semmibe rögződjék bele, mint légy a pókhálóba, az se lehet, hogy az ész lámpása füstölgő és elhamvadó Il3nóccá legyen. Innéll van, hogya lelek a világból, ' az elmúlá,sból, a ha!álból, az érvényesiilő ' rosszból, a diadalmas jóba, a semmiből a létvalóságba, az enyéőzet ből Istenbe menellüL Innen van, hogya lélek szigetté akar lenni az elmúlás fájdalmában, csillaggá a fe rgeteg fölött, lelllet akar találni a testben, melyet megöltek, örölléletet a halálban, melyet a modern Ádám vétke . szült, halhatatlanságot a sírban, melyet kegyetlenűl áll körül mindennap, szóval Istent allar ismerni a létmegismerés sziklái Ilözt, vágyik a mi IeikiinIl öröll javakra, dicső­ ségre és halhatatlanságra, más szóval örök életre; öröll életet allar buzogtatni az örók élet forrásaibóL lstentől, mint Krisztus tevé az .. ,. I '.... ovelve De hát van-e a -. helyzetnek valamely kinyílalkoztatása? Van e ennek a némaságnak beszédje? . Jézus sírja mellett a szivek megteltek látomásokkal, evangeIiumos világgal; .. Hiába szegezett fegyvert nellik a halál . .. .azok hinni allarnak. Hiába a4arja elnémítani a kitörő hitnek hangját, a halál rémesen komoly ábrázatja, a Krisztus-utódok előtt "hajnal mosolyg az éj után, pacsirta zeng a napsúgarán. " Hiába szólt és beszélt az ész igazsága a Jánosokban testet öltő új Jézusolttúllliáltotta, .mint nah, a szív igazsága. az idegek félelem kitöréseit . Msirást az égi háború". . . Ime! igy villan ki a hit a halál rémes éjszakájában, a köz· vetlen megérzés a borzasztó valóságban; igy IteriiI felszínre tu. dásunk hatalmas tengerárján a hit olajcsöppje, még ha százszor eltemettüll is. Életet hirdet a halálban, halhatatlanságot az Ur világrendjében, életfát iiItel . az lsten paradicsomának kellős llözepére! Lássuk igaza-. van-e? ... . ... Vannak gondolkozó ell1)ékj nem kevés számban, akik a, lélell halhatatlanságát azon jó 'Cselekedeteit hatásában keresi It, melyeket végbevittek ·az emberek, vagy azon e:ozméI!ben éQ gondolatokban, melyeltet életlik kitermelt a~ élet számára, az emberiség közkincsénel\ . adtak át. Ez volna az úgynevezett eS71nei és föltételes halhatatlanság, az a bizonyos földi mennyország, melyen kivül más nem is létezill, ge nem is QZült5ég~s, úgy mondanal\. Aid .

•

•

.

~

•

• •

,

/

.

~

,

-

-

,

, ,

,

-

-

'

-

,

-

-

,

'-, 6J;

,

,

I

•

. ..

'. -

maga egy halhatatlan Jga-zságot fedezeU lel, annalI va'11 elete_ Aid " maga egy , találmány , által folytonos cseleltiléssé lett az életben, annak van - haJhatatlan~ága_ Tehát h:alhatatlanoll a nagyoll, a ' dicsőlI; de anévtetenhősöll, a nagy tebbség a -llérlelhetetlen halá.! III artalékai. Körülbelül ez az öli oltOsltOdásull! , Hogy az emberiség a maga na~yjaitemlékezetben tartja, hogy _ ,

"nem hal meg az, ki milliókra költi dúselete kincsét, ámbdr napja -, múl" __ . az nemcsalI szép és Ilegyeletes dolog; szivet-Iellletemelő gondolat, de életszüllségesség is! ' Mert ha ez nem volna, ha a nagyoll, akiválóll belehullanánall mindenestől az enyészet siilyesztöjébe: olyan elszaliadás állana be az emberiség életlolyamába, mit sohasem lehetne , helyrehozni,' mert ll1inden dolgot, minden munllát folyvást a legeSJégelején Ilellene Ilezdeni. Van tehát értelme annall, ha a , nagyok élete új világot nyit a kicsinyell életé- ' nek, felrázza hatalmasan, ' saját lényegének , föltárásával a másolI életét, min~ Jézus a tanitványoltét. Magasztos gondolat tehát; hogy ,akU, az életnel, dicsőséget ; az emberi névnelltiszteletet, - a hazánall becsületet, a névnell ha Ihata tlanságot szereztell, azollat a tör. téneleill ;, örökélettel" jutalmazza, fizeti ki. Amde, hogy ,tisztán ebben: egyedül csall ebben állalla a , szellem meglllaradás ' törvénye, a lélell halhatatlansága, annalI ellene mond szivütt!l, lelllünll, igazságérzetünll, értelínünl,! Az az isteni szeretet, melyet Jezus hordoz szivében, mely azóta úgy , összellöti őtet és a , világot, összellöt tizet, szálat, milIióllat, öS5zellöli a sir szélén álló édes anyát a , sirban felwő fiuval, mely nem ismertávolságot; mely arra való, hogy megtalálja a távolban levöt altár a földön" akár a csillagokban ,.. Jézust mindörökre fogja éltetni; sírjából minduntalan hivezérli s igy az ő életfolyása, mint tÖlléletes lsten ismeret sz,üntelen való fe\tá~ madá s I ' Az a mélységes hit, melyet a tallitványok hordoztal, szivölIben, mely megvigasztalja ől,et a sir szélén, a temető halálos titI,ai !tözött,mely érzi, hogy van valami ott túl s ez érzésben szive megre'szl\et a gyönyörtől, meJy minden all,alommal ' Istent ismerte szent iga7ságnall shazugságnal\ igy aldwr §,e hiheti őt, ha ,a\i
,

,

"

,

,

·

," ". ".-.-' ., " . ,>O.~

l'

'u'J

'

· , ,-./.:' ' 0 . ze "

,

,

,

,-.',.

6'2, ,

,

..

~

~,

.

,

"

,

•

,

•

"

,

, ,

'

,,

•

,

,

,

,

'.

'

,

,

,

,

•

,

. ,

•

halJem azt nézi, ha úgy találja, hogy Jézus elvesztve ,az élet és örökélet válaszfalát, a .testet, megnyerte a halhatatlanöágot, akkor elnémítja a jajt, a panaszt s nem sir és jajveszékel, hanem f6!ismer és megnyugszik ;. : ez a szent hit " mondom a tanitványolt és kegyes nőit emléltét mindörökre fenn fogja tartani a kegyelet örölt égő lámpásainak világánál s a megsemmisülés vihára elől Újra meg újra megsza- , badulnak ! ' ,' . A vértanusdgnak -az a szelleme, mely az igazság első szószólójától Itetdve máig mindenütt megtalálja a maga mozgó alakját, mely száll a Szervételt és Ddvid rerencek testébe s az igazsággal egyszerre az , örökkévalóságnak .ismeretét , szállítja az illetőbe, kineit többé nem lehet bebizonyítani, hogy egy napon ráfuj az enyészet az igazságára, mert lelkében benne van a mennyország tengerárama ... csaltugyan a testet öltött halhatatlansdg, csakugyan az öröltéletbe kapcsolódó igazság, me~y Istenben bírjá kútfejét. · , . . Es mégis-mégis! Hitünk a szeretetben, a hit csodálatban, a ' vértanuság szellemében rejlő ezen halhatatlanság ellen tiltalwzi!t, . mert nem egyetemleges, hanem kizárólagos. Vagy mi lesz. a fényes nevek mellett, a névtelen ' hősölt százezrei vel ? Mi lesz azoldtal, lti!tIlek sem a Napoleonok lángésze, sem a Salamonolt bölcsessége, sem li Plátolt gondolkozása, &em · a Jézu solt töltéletessége, sem a tanitványol!; sem a vértanuk alaplelkülete nem jutott osztályrészU I. Mi lesz azokital, Iti It ha nem valának üstökös láng, de legalább fényszi!trái voltak a nemzet géniuszánalt ? Mi lett azoldlal a rab&zolgáldI31, kilt az egyiptomi piramisokat felépítéit, kiknek nevét se tudja ma senld, mi lett? •. ha lsten igazságos? , . Azt mondja a ma élő legnagyobb , német bölcsé,sz(Eucken) .az élet nem folyik szét a pégtelenségbe, hanem a végtelenségen belűl mindenki öndl/6 élet ponlld, az egésznek hordozójdvd vdlhatik". Igen I Mindenki az egésznek hordozója. Az egyes ember nem egymásra Itövetllező napol! és , éjek egyforma gyűjtőpontja. Az egyén életpont, virágzó sziget, Idnél az eseményeI! árj;! elválasztásra, dönttlsre IterUL Hát mégis azt higyjem, nogy csaJt a kiváló nagyol! képv,iselík a, mindenség lsten öröit ' felismerését? Nem! . Örök életét; . . Ne kivánjátok azért, hogy az eszmei, a föltételes halhatatlanság híveinel!, sorába álljak i a nagy tÖl11eget az Ures semrnibe "

,

•

,

,

\

,

, ,

-'

,

•

...'".'. ..''.;. ' ,

,

,

'

,

, ,"'

."

..,

~,

'.

"

'

,

•

, ,

, ,

..

•

,

•

,.c"" • ,~ "

!c)",'

. '

• ,

,

•

..

'

'

"-

, ' ~:l: ,

.. . ' ta~z.ílsain. ' Engedj~tekengém azoli kÖzé; ,ki\{ éi' mi .'iallá'Bunlt fákIyavilágánál -keresilt és találjá\{ meg a lélek 'halhatatlanságát s: Iti It Jézus lelki erejének válasitó viíével'oldJáldöl li golgotált sirköveit ... ", Jéi~!Í nekem il szereletet állitottafeléletcélomul minden háborukonkeresztiil. Ezze\.' vezette be az "emQeris~get egy oly liör be, ' hová a haiál ' csont liéze el nem ér, hol Öröitélet van, örök megélése..a legdicsőbb- célnak. Aszerelet mindenitinek alkotó elemévé válhatilt s ez ,megment[ őt attól,hógy az üres semmiségbe esséir, ez áthelyezi ' őt az isteni élet körébe. Jól értsük meg I Nem az is. . . ,meret. .A4" ismerés maga feifuvalkodtat, de a szeretet épit L • , • mondja az apostol: (f:' KOL VII!.!:) A.. szeretet épiti fel neltünlt a mennynek sátorát. A világ csak léleltlelen idegen" vad, lsten elle, n es elem számomra. A szeretet hazánl(\tá tesii. ,A föld jégsarkai üres semmik, A szeretet a kutatás területévé változtatja, Az arany t .. rejtő kő haszontalan semmi. A szeretet. ér. tékessé növeli. Anyám hajfürt je az idegennek semmi. Neltem élelet jelent. A világür a hitetlennek 'egy borzalmas semmi, melyben óriá&- semmi van. A hivőnek a lelki élinények nagyszerű világa. A sirüreg a szivtelennek egy léghúzam , nélküli zúg, A szeretetneit mély titolt rejteile. Szeretet nélltüli ismerét az emberből állatot, aszellemből árnyéllOt csinál. 8zeretet az emberbőllsterifiat, ' a porból halhatatlanságot ' varázsol elő. Szeretet által teremtődött át szeIlemünit Istenországává ... s szeretetünk meg nem csalt még soha! ... Hát ci;~k aZ ai egyetlen szeretet ' volna csalfaság, mely a léleltből a sirnál akar valamit , csinálni?! Nem! ' Az nem lehet! ... A mi ' szeretetünll ránézett az égre li igy szólt: szerétő Isten van ott; ránézett a földre s megálmodta arra Krisztus birodalmát; rossz hirrel aldwr se já'rhat a mi szeretetünit; ha léiekt.elen testre mútatva igy- szól: a lélel\ "nincsen itt". Hiszen ez a túlvilág már itt is van közvetlen jelenlétben, mint' lsten fölismerése. lia méltatlan szenvedések érnek, lelkünlt az Istenség gondolatában Iteres megnyugvást. Ha hív törekvéseink Golgothára vezetneit, lelkünk . abban lel enyhiiIetet . , hogy az isteni szeretet a szenvedést örömmé, az akadályt győzelemmé változtatja sZl\munltra, Ha, szerelteinit Iwporsója mellé állit sorsúnk ba\lteze, zokogó !teservünk az egekig hat: csalt Isten által !tap le\ltet viIágunk,hogy ne váljon örvénylő szakadékká. S amely lélelibenegyszer megfordult az · Isten gondolata, 'abban Istenneit .

"

\

,

'

.

"

'

,

,

'

,

,

,

, '.

,

'

,

•

'

-:- ..,,.

-

,

'.

" ,

, ,

)

,

,

,

,

.

,

,

/

,

,

'

,

,

#

, , ,

,

Öröllé/ete, lakik 'dic$ős'égben ; Ismeretét megéli, szeretetét átváltoz. ialJd ' 1'1 krisztusi minta szer'n!. Igen, igeni", A lélel, lsten fiává . lesz. ' me'rt: a ha Ihata tla il Isten dicsősége porsáto,rban nem tündöI,ölhet!." /) mert a föld állandóan nem lehet az a csatatér, hot . mind'enl1ap-100,OOO ember esik áldozatul az 'enyészet szabályainal, - hiába a semmiség tengerei mossálc - Más . .·hol az életpartot . szaval,kal, nehünlt hinni k.ell a lélek halhatatlanságában, mert Isten . van lelkünkben. S ezzel be is fejezem! A müvészetnek . igen-igen szép gondolatai vannak a halha- . tatlanöágról. 'Egyszer , úgy . tűnik föl neki, hogy a halhatatlanság a távolinalt vágya, midőn sorsunk 'angyala Itezében drága kincset tart. S a mi Ielit ÍÍ nl! .szomjazi\t utána, Máskor ugy múlatja a I,épzelet, mintha jó szellemiink diadalzászlót lobogtatna a legyőzött csiiggedésén. Máslior úgy ünnepli a IéIeIt a halhatatlanságot, hogy . Jézus fekszik halva anyja ölében s az anya tekintete beszél. ki-o fejezhetetlen mély titItOk sejtelmérő!. A Iteresztényhit nem a td. . voliak vágya, nem a csüggedés letiprdsa, nem az anya könnyén keresztül képződő kivánság: ,hanem a szivnek édes nyúgalma, békéje, hiten szó visszhangja. Halljátok csak, "Egy apa elvesztvén egyetlen gyermekét, sirt nagy Iteservesen Nem altart nJegvígasztalódFli. Jön a tudós, igy szól: gyermeked • nem halt meg, csak ,átváltozott. At/töltözött egy más formájába a mindenségneit. Virág lesz. belőle tavasszal. Mint aranyos IángocsIták emelltednelt Iti a virágok sírján: Por le8z belőle. ~áttad-e vagyegyszer a napsugárban csillámló porszemeket. A halottak azolt I Vigas7-talódj I De őt ez; nem vigasztal!a. Jön a próféta. Igy szól a ' Ilesergő apánalt : Ne sirj! Gyermeked Istennél van, elhagyta a vi· lág nagy rejtélyes völgyének , útját. Istel) végtelén szeretet s nem kevésbé. tiszteletre méltó abban,' amit előlürilt elrejtett, mint amit a napfényen hagyott ... lsten . nevere ... az az apa megvigasztalódott. " (Ábrányi.) · . . Vajha elmondhatnám ugyanazt rólato!t is, hogy mikor a végsemmisülés sírba ,viszi ' annyi szülőnek, ánnyi hitvesnek, annyi anyánalt retnényét, l.ennevigasztalója lelketekneit nelÍ] a távolinak vágya, sem a csüggeteg arc legyőzetése, sem ' az anya tekintetének forrósága, .h.a nema lélekben lakozó lsten hang! Hogy midőn. minden azt mondja: halál fia vagy I szived igy adna visszhangot: "alhatatlansd~ gyermeke va~yok!... Amel). .

•

, (

,

~,<,

" ::.'~"

.'.~' .·t·'" , _V,

..

.

',.~

"

_.

"

>

", '

""' ,

,,'

. ' ••

.

,

• ,

.

. ".

,

.

',,",,

').

'

•

,

•

,

'

,

,

'

"

,, . ' '

, •

'

.

"

•

,

'

•

,

,

.

'

-

, ,

..

•

,

,

,

'

.,

"

•

,

,

,

•

,

,.

,

,

'

•

,

,

,

•

,

\

•

,

I

--

• ',

•

>:.

,

,

•

,

'

.

,

.

, >

,

,

,

."

/

,

,

,

<

,

_ .,;"

"I

'.

• ,

.,

• '. _. "• •

0"""-'"

•

,

,

... "

•

,

, '

,

,

•

,

•

,

•

,

." ,

Halhatatlans4g. . "

, ,

I. Thess. 'IV. 17. ,

",

,,

,

"

,

,

.,

"azután "mi. kik ~IUnk és megmaradunk, 'elragadtatunk. mIndazokkal egyUtt fe!· !egeken ,az Ur elébe a !evegöl:>e és akképen mindenko'r az Urra'! IeszUnk '. •

ires ' fesiöniűvészell (pl. Michel Angelo) a művésZet ékes nyelvén elbeszélték, realisztiIlUs érzéllitéssel megábrázolták ' a feltámadást, a Jám borok örvmdezö és diadalittas menetét a pa'radicsomba, áz elátllözott bűnösök utolsó ité/eléta POliOI llénköveslángjaiban. Aművészetnell 5011 teilintetben igaza io van. Az öröllélet, a , túlvilág a legtöbb gondolkozó előtt úgy jelent meg, mint ennek a földi életnell' valamely érzékies tovább fólytatása, mint az életnek második javított kiadása, mint a paradicsom boldogsága vagy p01iol gyötrelme. Pedig mindez csall a kigyúlt fantázia alkotása, a Ilépzelel ragyogó ál nia érzéki . . . szin~kbőlfelépítve; A hív,ő lélell többel érez mindezeknél. " Valami szebb, lelkiebb életlehetöségb,en hisz, mtIlOr balhatatlanságról ál· modik. Dehát ezzel a ténnyel nelll slollla,k törődni. Azt mondjá II . kíméletlen ajllali minekünk: hihettetek ti jámbor, becsületes keresztények halhatatlanságban, mig az ég Iléll boltozattal borult el felelteteK, mely mint kiterjésztett e1jősségaföld simaJelületét ivezie , át, ... ,hihetett fiam/et pokolban is, 'mig a föld ' alalt, a végttilen nagy pincéjében az űrnek, úgy képz:elték a pokol tOrf}áCa van, ... feltámadásról" utolsó itéletről szóló barbár hítetelt addig még cS,ak , ,érthető volt, de mióta Kopernikusz a 'geocentrikus világnéz~tét megdöntötte, 'mióta ' Darwin az ant,ropocentriku5 dogmát megaemmIsilelte, mit alllirtOll ' ti hitete11kel, , mit kerestek nola az éghen, ,

,

es

,

'

'

,

'

,

"

,

,

,

•

. ,

.

,.

,

. .r • .

,

•

,

•

;/

.'•

.

,

.

•

•

•

,"'-

•

,

,

.

va~y a föld alatt a pokolban? Az ö~öl!él~!röl szőlt anyagiás, durVa és elavult szöve/etek mondjált a tagadólt elrongyolódott, sőt nemcsalt 'a durva és vas~os formája, hanem még. a finomabb és ujabb ' szellemü felfogása is -megsemmisült a természeUudósolt óriási horószltopja előtt, Hallgass hát halandó! fojtsd meg hát szivedet, megltondul feletted a vészharang, s reményed roncsai felett röhögve tombol a táncoló rémület. Igy van-e? Dehogy van I Dehogy. Ha igy volna: lsten se volna azóta, mióla Büchner megtagadta, Ha igy volna: derii és fény se volna azóta a létben, mióta &hopenhauer az eget gyásznalt látta. ' Nincsen·e tehát? Van! lsten nincs .elintézve azzal. hogy a természettudomány nem.et mond létele felett. A halhatatlanság sincs elintézve azzal, hogy flaeckl a halálban semmi természetfeletti dologra nem akad, Az csalt • nem 'olt még a tagadásril, ha vaiaid . r.em látja az X súgarat. Az !iem olt, ha valaki siemethúny és igy szaval: látni sem akarok Mindegy I ' lia altarja látni valaki,' ha nem , ·a yalóságot, az létezik. A zápor is tovább zuhoghat, bár én hajlékom nak falai költ nagyoltat ' nevetek rajta, Az meg ugyant:sall nem rombolja le hitel1fet, hogy lnichel Angelo az utolsó itéletről beszélt a Ilözépkor nyelvével, vagy Pál apostol úszó felle'gről siól az állOr képzeteit 1115· vetve. Nem az a Ilérdés itt, hogy miféle befolyásolt adjált meg a legtöbb ember metafizikájának a'apszínét, nem az a kérdés, hogy az égbolt térllépéneh változásával mint megy tönltre sokaltnall hite Istel)ben, ' mint nő soltaknak . kétségbeeséssé fájdalma a IlOporsónár: . hanem Itérdés az,' hogy csillagászat, földtan vagy kozmolo. . gia kirneríli-e feljésen a léle Ilnek ,a l'rIindenségben való viszonyát 5 nincscn·e más. igazság is annál, niin!" a mit léleittatr, éIIeItan, a léleknek csir atöriénete és törzstörtériete feltű ntet? Nagy merész. . .~ég ezt mondan~, ! A Iéieit a legfenségesebb tűneliIénye az em~er.világnak: kí merné azt áIHtani, ' hogy e tűneménynek nehány szái képletben miriden gazdagsága b'enne van? Ki meri. azt mondani: 'kár hinni a '1t!leltl' ől több~t, mint amit a tudomány Ititapasztalt? Ki meri azt állitani: hogya lél'eltn:elt. minden elképzelhető jövője összeromboiódott · abbena percben, mikor lerándult a lepel a Ilö.zépkori hitnelt bii:Onyo~ . tárgyairól, . azoluól a világtestekrő!", melyeket megjelöltek .a halhatatlan lélel! .lahóhelyéül? Killleri a7.t mon-qanl, hogy ' a' 'Iétek hallzaia,tlansága lel1.etetlen azért, mert •

"F

./

, ;. .'

•

•

...

,

,

,

_,.,_ . '.

.'.' ,

.

•,

-

,

.. , '

,

,

-,0

. . ... ' .. "

,

_.'

.'

..

"

..

,

•,

.

,"

"-'

.. ,

:~

o,,

_ . -'o

0 '-""

" ..

.

'.

.'

".,

':

,-

_.'

"

.

•

"

~

-

.,

"' . '

-0.",_, 4-" .' -"';'-' _' .

.'.

•

_,"

(:; "

>lj'"",-" ,,-,-- . ' ...

.".'~.:.'

•

6'1

l,

• _, ' " ,

,""'"

.," ,

. .ro •

.,

'.,-;

•• ' "

. 0 ..

__ , -

','

,~.,....-,.,. -·'·'0. - ..- '. -.,"":"""'J'-. - §..' ..' ,_" ,", ."'; i

>

',c

o " " ' ,

,',

..

H

, , '

,.~

",

.......

,

'

'-

•.. .. " . n'em ;látjult ,és neH! Japá.sitáiJWt? BizonY-.nagy; Illerészség kel1, az , i1y,en tagaddsllOz. S , mivelhogy e merészség. ne!,n egy hely~ otthonos, nyissuk meg" az igeiz7és persp~k:tiváil, hadd ldssuk' ezek mel-' lett lesz~e még szava a tagaddSnak ? ' ' ,,

,

'

,

,f· .

.-

,

*

, ,

,

,

.'

.~-

-

,

•

,

'

. Hová, merre , nyilik . liérdem tehát ~ a lélek világa? Hová, merre visz az a sol,!,' ind m~ly élet neve alatt mozog célja felé ' . ~ . .' hol kötneit ki , azok a . felh melyek régente az . Ur elé 6zállitákll . lelkeltet ? Haa ' levegőnek egy-e'gy hozá a földre az . . .szarnycsapása , első, csirát, ' n~hezebb-e elképzelni" hogya levegőnek ához is · van valami, kÖze, hogy az ' elet utolsó ér1üktetéseit továbbítsa? Hová ,megyünk ? Qres jégmelók fényes, csillogó sarki jege, felé e, vagy az :örök szép világ derült tájaira? Addig van-e a lélek 'világa" a meddig , messzel:ító'nk elér,- vagy ott is van )ételés, hová nem ér tapasztalat, tudás, Á szenvedő világ lelkének reflexe-e a mds Ili/dg, ,vagyahivó emoeri/;ég fölismerhető bo!dogságának öntudatos éln; akardsa. Más világgal a szenvedő korok azért bíztat ják-e egymást, mert lábaink ilten töviseken járnak, vagy azért van, szépség, mert itt, rútság terem, azért van szivárvány, mert itt sóhaj kél, azért kél felhó, mert ' itt emlék IlÍnoz, , azért Ite11 sférák lenéje, , mert itt .. zokogás panaszol, arra való a virág, hogy itt pusztát takarjon el? Puha felhőágyon ringatózunk, e vajjon a szebb világ felé, vagy az il dübörgő; jajgató és kacagó életzaj csak arIa való, hogy e\csituljon egy bOfJl:é!.sztó rém, a halál közeledtén? ... . . . . MindezeiIre a nagy Itén;lésekre nézve nekem ugy látszi!t, hogy épen a tudomány adja Itezün'kbe a labirinthusból kivezető ariadne fonalat. Mindörökké megmarad az anyaK! mondja á tudomány. ,Ez bt'tölti a világtér egész végtelenség ét, elfoglalja a ' mindenség nagy területét, jé'len van a legparányihb zú;:áhan a térségnell, minden atomban, minden J csillagban, ,minden porazemhen. Vitán felül áll, ' hogy az anyag mennyisége öröldlévaló és változhatatlan" a t,ermészet az a ;6 Kazda, ki megtartja az 61 és ú;at. Az anyag 'örökité· valós aga és változatJ'ansága megáll, mint az lsten igéje, altár vegyi .elemekről bes~éljünll a retortákban, altár világtérrö.l van sZÓ,mely ' étetként az ato'mok és moleltulák hözt leVő Itözöket hitölti. Az életben levő nagy-nagy anyag hÓl! és durva tömege voltaképen éli \ .

,

,

"

'

,

,

,

,

,

o.

'

'

,

-

.. ,

,

,

.

•

. ,

•

.' .. '

.

••

•

I

•

.

•

"

•

.'

•.

azt, amÍt kezdetben · megélt,önönmagát folytonoQ,an meg újít ja . és gyarapítja, amiért neklinkazt Ilell hinni, hogy a világon levő 'ösz-' sze:;; virágok I!özvetleria paradicsom virágaitÓI szárrilalllak, az anyagnak összes tengerszemrezgései . a nagy anyagoceán egyes Ilh 6zigeteinek hullámjátéllai. A ibolyagyökér szálában nincsen más anyag, mint volt, a legelliő . évben, a tengerszem sósvizében nincsen . . , más SÓ, rninl. amivel a tenger az első izt nyerte. Az anyag végnélhlili mozgása,fodroso,dása, . tiinedezése, ömlése és emelkedese ·vagy haúgytetszLk "fellegiárása ~ van itt. Mindörökké megmarad az erő! mondja ismét a tudomány. A végtelenvilágtér minden parányi része, ~mint mozgó substantia öröll ,ésszalladatlan láncolatu mozgásban van. Valamennyi vegyi folyaI mata nagy ágyuk bombáitól Ilezdve a buzaszem vegykonyhájáig mindenfizillaL ' Uinemény .az anyagol összerakórészecskék . hely~ .változásával Jlapcsolatos .... De a . mindenségben szerteár:amló, ' mindenüvé szétfolyó. és működő, : miriden tünemény!. megjátszó nagy erőlI1ennyiség vagy energia ,összege vált07atlan. Minden vegyi l!ap' csolatkeletkezése . vagy felbomlása kor az anyagrészecsllék mozgásban vánnall, mint a fővő viznél látjuk, . igy van ez látbatatlanúl minden mechanillai, hőtani, víllamoss1gi folyamatnál, igy volt az a hegy- .vagy jegecképződé~nél. A változások. melyel\ ilyenkor végbemenIlelI . a szerves és 'szervetlen teslellllél egyaránt, . valami állandó erocserén energia vállozaton alapulnak .: az erőnell .egyik I formája átalallúl az erőnek egy másik formájáyá, 'mint a vízpára e.sőfelleggé anélkül,hogy az egész erőll!ennyiségnekcsall . egy pa. rányi része is elveszne, elpocséllOlódnél{. Az ' akarat, a 11107gÓ .substantia az uralkodó erő ezen a világon! Mindörökké megmarad az érzősllbstantla, az·érzés .' tanit ja végre a tudomány. 'A vegyi elemelI megérzik, .észreveszill 3máslk elemnell minőségbeli . kütönbóégeit, <)Z érintésilor örömet vagy fáj• .,dalma t éreznell, ,vidá ma~legye8ü Inelt, :v.agy erősen húzódna-Its kész . . a jelenségeit I(lilönféleségé. , Minden anyagi jelenséget ugyanegy . étletbeti kőtelék fűz össze, mÍllta/ltülönböző portéltállat 'a . vásári b{ldé ' kötele ..' Az egész élet nem más, mint Itlilönböző ní'in'őségü . alaltulata 'azoknak a 'szellemi folvgmatoknak, melyek az egész ler, méö1.étet . mozgatjáll, eleveni tilI.' Va II valam i mi nden molekllláball, 3miro'llOn&ágban.' .áH az érzelemm'ef.;e,z . az érzés 11~ltemes ' olyan•

,

•

•

-• ,

I

•

' 68'

•

..

•

o

~

'

o

.

'

.

•

.

•

.

'

_.,' .. ..,.. ....... .

, ,. o-

~

,

'

-

, •

,

•

,

•

"

,

. ,

~

,"

"

"

M),

,

JIM, milwr il molekulák szabadon vonznatrtaÍi' liágy taszlthatnall, rokonslenvüket vagy irtózásullat II ifejezhetill, 'de kellemetlen , mik or ellenllező mozgásra , va-gy müllődésre' kényszerülnell. Elég" az, hogy az érzés, mint az anyag, mint az energia a me'gmáradás alapsajátságával bir. , A tudomány bizonyítja, hogya inindenségben az érzésnek vagy a meglelkesültségnek a tengere, a mennyi . . sége szintén 6r6k és változatlan, amit felküld a levegőbe, mint felleget, ait visszallapja egy más formában s az érzésnek minden vállozása csak abban áll, hogy az érzés ,egyH! alailja átalalIUI ai , érzés egy másill ,alakjává s általa az élet elvégtelenü!. Az emberiség egész lelllivilágában folytonos fejlődésben az érzés, mely rilinden egyén lelke felett van, minden lélekbe beleereszti gyökereit. Történelmien fejlődik -és bontakozill ki ai agyvelőben, hosszu periodusail éli át az alsóbb rendü lények világában a , fejlődésnek. De minden lehetséges testi és lellti folyamatnak ' közös alapja az ér~elem s az élet e IIÖZÖS alap llülönböző felépiiléséböl ' áll elő, aszerinl "nagyobb vagy kissebb az élet lendülete, amint Ilél vagy száll az érzés viharja, ' ' Ime ai! igy besz'él a tudomány, hó! az anyag, ho! az erő, hol az érzés megmaradásáról. És most helyezzük akár az anyag helyére G6/he vagy Spinolával ' a lelket, akár az erő vagy energia helyére: mit gondoltok, álmodott-e szebbet, gyönyörübbet valaha hivő lélell, mint a tudomány e valósága? Mondott-e valaha valaki nagyobbat a lél e lnől , mondott-e merészebbet az .apostol az Istenhez úszó felleg. " r ől, mint milwr a tudományatérbetöltés nagy próblémáját oldja meg? A lélek megmaradás Itél{zeletével, valójában mi alól maradtunk az anyag, erő és érzés megmaradás Ilépzet allwtásain, Mi • a léleilnek a , mindenség életében sohal:em hirdel!ünll 6r6kváltozhatatlanságot, csall egyediiI az Istennek! Mi a világról sohasem gondoltuk, hogy leltd összellapcsolódásoll puszta mezeje, 'allliket li , tudomány hirdet az általa ' Iétezőnell (:lismert subslantiiÍról. Mi csalL-annyit mondtunit, hogy a világmindenség" nagy és \légtelen sokadaimában, ha- örök élet fe lé tart és ' igyeIlszik a parány és molekula, a lélek sincs megfosztva ettől a lehetőségtőL Ha nem hal meg az esőcsepp, a virághimpora, meg nell1 halhat a jézusi lélek Si. Ha felirva van anyagra, erőre: {lOvá? minek ? belereszlletünll ,

o

•

'

"

,

., , ',,,

, '>:"

"

-

.:~

"

',,'

<,,'

,,0,0

.-

_"

,><,'

~,

•

,

.,' ..

-.

'ol"

',

•

.,'

'"'

C

"

. , .. ,

'.

<'.

0"

•

'.'

~

· '/

• •

•

.

. . , ..' ... '

•

•

.V

<

-

,

, •

•

·7Ó

,,-

, .• ... - .

' .•.. _C ·-".. .

.....;.! .... ,.

'C

....•.

1' - " ' / , ~

•

•

..

.

,. . . ' .., " '.-

•

~

. • •

,

• •

,

•

• ·

.

a gondolatba öbetÜzn L vélJüit a jténíéöt a íetiten iö, a lelkeit öÓkaságánalt fellegén iö! " . Engedjételt meg ezt. a öejtelmet világbölcsei nekünk most is l Mi . nem vitatjult, hogy anyag nir.cs, erő ninc~, moleltUla nincs, mert szemünk nem éri át az ősködöt. Mi nem mondjult, energia, . érzés nem dolgoznak célra, mert tapasztalatunk nem éri föl . a célt. Mi nem mondjuk, . hogy atom és parány . csak akItOr van, hale-. szakítva magát' az egekből, a mindenség gyűrüzetéből, bizonyságot tesz önmagáról az asztalunItOn . Mi nem mondjuk, hogya világélet folyammedrében új lendülésneit, új lehetőségnek .csak akkor hiszünk, ha ezt nekünk egy 'másvilági lény erősífí, egy más csillag lakója mondja. De a világról, melyről elhiszik, hogy gyö!teréig anyagias, telve van erő és energia productumaival az életneit, feltételezzült, hogy végre elhislilt nagy perspectiváiban legalább azt is, hogy . szellemi céloltrais tör s az a világ, mely enyészet es halál nélküli partok között mozog,.miltOr anyagot, erőt, érzést m.utogat,. mozgat, Guzzaszt,- ..fejleszt és újjászűl , nem dolgozik enyéözetnek azzal se, mikor szellemet oszt, szoroz és összead. Ifa/hatatlansága, megmaradása a világnak nem kissebb a lélekben se, mint aminő az ·anya.gban , az erő_ben és érzetben ! . Úgy van l Én ragyogó perspectivába látom a lelket beállítvá, melyet miltOr által· úsz a látomások fellegs'Iárnyaival, melyet miltOr átszel [liténeit nagy-nagy lát.ásaival: arcára fagyaszt ja a tagadásnak minden nézetét, torkára forrasztja hitl!tlenségének legkisebb szavát is, A lelltek, a solt lelkelt , a vándorló lelltelt nGgy sokaságából alakuló, összenövő feIlegek az Ur képére függesztve nem , rohanó ltOmor felhői az égneIt, lehetnek a megsemmisülés ~jjelébe . ' . mert az Ur szívtelen .aidtOr sem volt hozzánk, mikor a fellrgeket a kikötő iánca,iról leoldva, útnalt bocsátá, aklwr se yolt hozzánk kegyetlen milwr. a fellegekre ráraltta lstenkezével az Ő nagy ter-o heil, m'ikor gyúrta, ,.t0rmálta szépre, torzra azt a fell !!get, sohasem . volt célja a mi itigúnyqlásunli, a meggyalázásunit, a mi életforgá- . sunltnak asemmisülésbe való tasz,ítása, a mi életünk nagy közös úszófellegetieit semmiv.é liprása, kikötő nélltüli Ddys'Seája nem le~~,. " ' . het isteni Itedvtelés . . soha .l soha! · soha! ..• Ámen. •

•

•

~

• .•...

.

_.

••

•

•

•

•

•

• •

.,

.. ---

,

'

-~-

:

, "

-':;

"

,'

.

,,

•

~

•

,

,

•

,

,

, ,

,

,

"

,

..

,

, ~

,

".

..

• )

"

,

•

-. . . ..

..

"

,

,

,

,

•

•

"

"

.. •

,

..

,

".

•

•

,

"

•

•

,

.

~

",

,

,

Az eszmel ~alhatat1anság ünnepe. .

'

'

(Áldozócsü törtöliön). , ,

Ap , csel. 1., •• "

.az ő láttokra fölemelteték és el őt ' az ó szemeik elá"

felhő

fogá ' ' ' •

,

zzétekfel ugymond egy sollat J,ltazott államférfi (Castelár) , a megszülemlő és elvesző világok Itözti vál ságollat; járjátöltbe azokat az eszménynépesítettepusztákat. azollat a városollat, melyellben egyre várják azt a kinyílat' 1lOztatást, mely elfogja oltani a szellem szomját s várják a Megváltót, ki széttöri majd azokat a bilincsellét, melyek \)lOrlátolthoz, a v~geshez láncol nak ;' idézzétek fel varázsát az olyan helyeknell,' aminő a pyramisoké, Meldláé és Jeruzsálemé," melyben a' rejtélyek összegyűlemlettellés , az ,eszméktagyogtall; vegyétek figyelembe a képességét ama Ileletl törzseimpit, ilmelyek oly ' ragyogó tájaiIOn nevekedteh, hol a homok fény módjára cöillogés ahol a prófétált vegyétell figyelembe végül e természetes" lények nek tűnnek fel; törzsek hiszékenységét, vértantiságra való vágyul1at, aszó- és kard apostolságára való kettős hivatottságukat, - s tekintsétek meg, hogy az ideálok csall aIdIOr leózrtek látható.k mindenltire nézve, hogyha~ kiváló erényü és érdemü lényekben testesülnell meg: és akkor megértitek ' kel~tkezését a sollféle legendáknúk, melyelt a " népnek ,é.s az egyénnek ~ valóság ridegségében vigasztalást adnall. ' melyek egy templom vagy egy sír köré gyűjtik össze , őket, , Jnelyek a végtelen eszméjét IleItik fel bennölt, hogya re.. mény áltaUétünk:sanyaruságaiból a halhatatlanságig emeljéli fel őket"... . ' ,

,

•

,

•

,

"

•

•

1i

,

,

,

,

•

.. "

,

,

....

"

"

,

,

,

'.~'

.

, ,

.-

,

,

,

, ,

, ,

IdézIeit ~n is tégedét i te ragyogó regéltnek és Illagásztos csó. dáltnalt, örölt ItinyilatltOztatásoltnalt és vége-s bölcselltedéseltnelt igéző és megható tárháza: biblia! hogy tanits meg, hogy ne csodálltOzzam többé a csodált lIeletltezésén I Idézlell szent fMd, melynek hajdani szellemi é~ erJlölcsi terl1l ékenysége tám adt föl KrisztUóban ; idézlek egész hőslwra a Ilereszténységnelt tégedet, melynek hagyományai előtt ezer évnek ,·hagyományai hátráltak meg, melyben az inspirációnaIt, a lélek bálványozott költészetének semmi, de semmi sem állta, útját; idézIeIt titeltet hő se i, láln oltai a hitnek, . kilt túlemelltedve az életen, az embert tanítottátolt arra, hogy emelI,edjék túl az életen az ábrándok vagy ideálok bizonytalanabb, de megnyugtatóbb vidékei felé; idézlek titeket tanai JézusnaIt, me " Iyek a menyországnal, lenn a földön, lenn e szívben készítettek helyet; idézlek emésztő Itérdéselt, melyek megrelll egtetik a szivet 'll Golgothán, izzó zsarátnokot tes 2. nelt a I,ebelbe a öírnál, glóriát I,ö ltészetet teremsúgároztatnall a Mester feje köriil a Táhoron, tenéll az áritmithiai József Ilertjében és az Olajfák hegyén; idéz, lek téged egész hangulata a keresztény századoltnalt, mely az em , beriségnek komoly elméll,edése vagy a jövő emberiség megvá ltásáról beszél ... idézlek I •.. hogy ne csodálkozzunk ! Mert neltünk a felvilág"osodás gyermekeinel, a !,öltői leirásban ' meg I,ell érteni, mi a köHészet? Illi a valóság? Meg I,ell érteni, hogy a vallás igazsága nem a betiil,ben, hanem a sze llemben 'Jan, Meg l,ell érteni, .hogy nem .a s írját őrizők · boro .ngó ámulata I,özt kelt Iti Jézus sziltla sírjából, nem a felhőI, szál'llyán, elllelltedett föl az égbe, hanem igazságai emelték föl a magasba a dicsőséges égbe, szelleme tört Iti a szilda!;oltból. Hogyan? I,érdik hát már ni~cs jogunl, többé az ég felé is nézni? Kitöriiljiik ez ünnepetiinnepnapjaink Itözül? ' , Távol legyen! E nap történeImét nem Itell szószerint venni 5miiidjárt nem JI ell hitünk miatt szégyenkezni, mert megvan annalt az értél,e és becse a csodállwzni nem tudó, müvelt elme előtt is! Igeni . • Ez a Ilap az eszmei lzaJhata~lanság üllnepe I Jertelt ihll1epe lj ii k I ' "Valóban megfagylaló volna az érzés, ha a nagy emberelt f eszméinek' sorra ha'lálul, alltallllával a, mérhetetlen és !ti\wtatha-

-

,

•

:. -

'.

, ,

.

,-

.

I

,

73

•

\

'< ,

tat/an tenger mélység es feneltére való lebócsátkozá& volna 5 ' nem az értékelt ben 'és áicsőségben való emelItedés, Nem lehet az I Sőt minél inltább elvonta őltet a Jelhő" , annál' jObban • emelkedtek" . Minél távolabb- állt tőliik ,az emberiség, ' annál inkább bevonta homlolwltat ' a dicsőség nimbusza " , Csontteteiniik békén pihent , öröitaivó fejüknél 'álomdalt suttogott az allwnyi szellő, de a szellŐ nevül(et' szárnyaira I\apta , , , s a nép ajl\ára adta,' hogy mindenki eltanulja s az anya gyermeke bölcsőjénél aztán eldalolja, Hogy az -'''''i lyen nagy nevek hallatára bizonyos melegséget ne érezzen a sZív még a legérzél\etlenebb civilizáció sem tudja Idvinni . .. Haláluk' pillanatában ugyan inl\ább a néma megdöbben~s uralja a lel\\el\el. , Mint hatalmas gránit szi\da lezuhanása a, t~ngerbe, olyan a hatás a , halál pillanatában, Ámde a sziklanyomás lassan szűnni, I(ezd , , . A megdöbbenést a bámulat, ezt az aggodalom, a félelem, majd a reménység váltja föl. " jönnek a szivek találgatásai, melyelmek , szárnya az optimizmus, pihenő helye a csillagos ég, Igen! A halál utiin, egy átomidő elteltével vagy 3-ad , vagy 40, ed nap múlva, de ,mindig a veszteség sú!yánal( lekiizdésével: a közvélemény oda sorakozik a nagy tettel\ szent helyeihez, ilZ Olajfák hegyéhez, ... csudáló, égő, bá múló tekintete oda tapad a helyhez, bűverejii szav

,

•

,

,

., ,

,,

,"

,

,;

.

•

..... . .

~...

,

,,

,

r

., ,

"

. •

. nil" , Egyszóv
,

,

•

'

•

-

•

• ,

•

•

.~

,

er,

,

,

, ,

,

"'

•

•

- 75

•

elhamvasztotta magát, hogy új életre lteljen ... az emberiségnek is ezt lIell tennie, hogya földhulláról fölemelltedhessék a léleit, a . szellemvilág 9icsö országába. Mert én hiszem hogy áldozó csütörtöld története mind több és több embernek leszen! Hiszem, -hogy eljön az" idő, mikor nemcsalt a Jézusoknak mennybemeneteleről szól és szállong a hir, hanem az emberÍség is feljut óhajtott magaslatokra! Mikor nem veritéltkel heli ldmutatni egyről, egyetlen egyről, az emelkedés tendenciáját, mert a szárny olt lesz a soltaság vállain! Hiszem, hogy valall1illO{ nem is kell egy napba szoritani - az eszmei halhatatlanság ünnepet, mert ünnep lesz itt mindennap: "szabadság", .béke", "iagzság" , ,Jóság"... menny a földöfl, lsten országa a~ emberek ltözött. Az lesz az ünnep! ... Az lesz a mi ünnepiink ! Amen. ,

•

,

•

,

•

,

• ,

-

-

• ", "

•

..

•

,

•

•

,

,

• •

.

,

.

•

,

"

•

•

76

•

,

•

..

•

•

•

•

.,

•

"

-

/

•

•

•

•

I

,~.

".

,

• •

•

, •

•

.

•

,

/

,

•

-

•

. •

•

•

•

,

•

•

•

•

A .két pünkösd. • (Pünkösdi e~yh. beszéd .) , . Alapige : Luk. ViI.-" "A bölcsesség igazoltatott. minden 11 gyermekeitől."

pünllösd azt jelenti, hogya mennyei atya "bölcsessége igazoltatott az' ő gyermekeitől." Azt jelenti, hogy az , . Urnak lelke érthető nyelven is tud szólani. Azt jelenti, , . hogy az isteni eszmék érzete, szólása ..és cselelwése megnyi tja a sokaság szívét. Azt jelenti, hogy az ég igazs<Ígainak kettős nyelve alatt élet fakad, erő, összetartás, szeretet. Azt jelenti, hogy az embereiweil gyengüljön meg a hatalmuk és elbizakodottságulI, ép azálta!, mert más · más allaratlal lévén, más-m;ís nyelvet beszél vén, nem értik meg egymást, s azért ösztönszerüleg vonzódjanall ahoz, aki megérti szivülwell utolsó dobbanását- is.: Krisztushoz. Igy lett az emberiség nagy tisztelője KI isztusnak s az emberiség szelleme a Krisztus erejétől megtiszt(t1t. A pünkösd tehát lell,én fogta meg az embert, lelkében nagy allarások, nagy ölelő érzések csiráit UI· tette, a gondolat és érzés által az úr lelIIének hellős. tüzét . gyujtotta fel. Ugyanazért azt az új hangot, mely itt megcsendUlt, azt a tUzes ' accentust, mely a Krisitus tanitvárl'yainak egyedUIIétét derUIt örömmé változtatta, azt a halandót meghaladó halhatatlan gondolatot, azt az erltölci
•

•

•

•

•

•

.

~

,"

..... . ..",.-.-",.'.,

'.

,

,

'

,

-

,

, •

,

• ,

\

•

•

, 17

,

dOiilL Talán egy új törvényltőnyvet .szeretne szerkesiteni, hogy minden éghajlat lahói, milyen nyelven : beszéljen~lt s aztán azt hiszi, ő megértett m'inden!. Pedig laki csak ltettős tüzes nyelven s egy'etlen egyszer tudja megszóJaltatni az Urnak szellemét, alti sebesen zúgó sZelek szárnyán bírja szállítani hozzánk az ég intelmeit: az ne nyúljon a Krisztus .szelleméhez, Mint aléleltben álta, lában, ebben' a szellemben sincsene.lt szabályos vonalak, sem k9, rőlt, melyeltről az\, tudjuk, hogy aiért indulnak el, hogy őnmagultba visszatérjenelcEz!' mérni vonalaltltál és mérő lánc.oltltal merő Itéptelenség, De ne fogjon itt a , bireí lat hoz az se, aki ugy gon· do'lja, hogy az isteni világ csupa paragrafus oszlopon nyugszik. Aid azt hiszi, hogya viharnak mUlsiltája is elííre megi rt kottára van szed ve és a természet nagy egyetemes törvényei mellett fű· nelt·fánalt nöVése,bimbó faltadása, róz,sánalt nyílása tételes sza· bályok szerint igawdilt, aid nem tudja, hogy az életnek nagy részén az Ur gondolatai, az életn ek fölélhetetlen gondolatai nyugosznalt, bár az Ur Idrehesztette magát a h é tltőznapi életből: az nem fog a Krisztusnak lelld világában elhelyezltedni sQha s annak tüzet lehellő ÍIÚelmeit megérI eni, se fogja soha I Ebben a szellemben a szépet, a vigaszteljest, az igazat csalt az fogja megérezni, alti maga is lelkesedett, aid maga ls visszaérzi még fájó emlélielt illatát, aid maga is állott Golgothán , Csak az érti Illeg a tanítványok lelkesedését Mesterültért, Idnek lelkén már vagy egyszer az emb: riség valamely géniuszánalt szelleme általizott, Idtő l már szakadott el hitves, gyermek, anya vagy rolton s ld tudja mit tesz az: emléfteltben élni. Nincs ebben az életben szabály, csak igazság, ~ódolta t ó erejü véres valóság! Nincs az ily léleltben Idfest esedő bizonyosság, itt mélység .ss feszültség van, melyben villámok tenyészneh, níint az ,egek magasságaiban, , , Az eis ő pünkösd is ,ez az! f élelmetes erő, mely Ititör, igazság, Ill ely füz és világosság alakjában jelentltezilc Csakhogy sajnos! , , , ilyen alalljában a krisztusi igazság többé nem jelentkezil;. Épen azért én Ilét pünltős­ töt fogait előttetelt feltüntet ni. Az egyi!l,' melyik azt mutatja, mi tőrtent a Krisztus szellemével telített iellleldlel, a mási!l, amelyill . azt mu tatia, hogya történelem folyamán Illi keileit volna, hogy történjék Krisztus .szelleméveJ. A~ első pünhöst volt az, melyen
,

,

o

,

'

,

-

,

•

•

-~

..., ,..

,

,

:., .~

'.

78 '

, •

, :..

.' "

~.

~

..

,

,

,, ",

.-.:

" -

... .,..•.., "....- . ,.'..._.

.

''''

~

" -

, . ., ' .

-'

,

-

•

•

,

-

,

.'

-.-,

.

'~.,.

, , , -,

;'~

~

." •

.

..",-.'.

"'.

,

<.

'

--

•

• - .• a másodi,k 'pünkösd az lesz, .millOr.' az /Ilya bölcsessége ismét iga. zoltatik
•

,

•

•

•

•

Jézu .. a lélelm fektette a fősúlyt mindenben, 19yaharta elvezetni az ' embert az igazságra, az igazságról az Ur lelkének beözé-d~s intelmeire, az intelmekröl pedig a teljes tölléletes életre, az Isten·gyermellségre. MegalllOtta alélellnek léleluszerü világát, ki" " . ' . -mélyítette , az allarat9t az Uinak lelkével. Es aztán volt az emberi. ségnek pünllösdje. A Ilülönféle nyelven beszélők megértették egymást Egyházat alapítottak a tölléletes lellli életre. A meglleresilel· tell gyülekezete ' volt, ' mert meg voltalI Ilereszlelve. az ige tüzével, a szent lelkesedéssel.' Szikra kellett, !lOgy az Ur ·Iellle élesszen, hát volt szillra . Piac Ilel1ett, hogy az Ur lelke végigszágúldjon rajla, hát nfegsztrezléll Jeruzsálem piacát. Szabadság kel1elt, hogy az Ur lelllénell csapdosó szárnyai kibontakozhassanall, hát Iliszaba~ dúltak a zsidó szel1em, az -ó vallás megölö betüiből. Az érzés Ili- , egy nagy, odaadó tüzes akarattá. Az .I:mberi szív átbonfakolOtt . gyúratott Jézus• nagy tervei hez és lsten lelke lI1egs?ólalt .. , Ezt azolIban ugyanolyan mértékben többé sohasem érte meg az emberiség. Mert amit az ember azután akart, gyengülő erővel s egész más úta IlOn akarta. Millióilat allart boldogítni a boldogság lelIIével, megelég~dést, ' külső jóllétet allart, s arra formáltáli át a Krisz~ tusi gondOlatot. A .belsőről a ' külsőre felttették a fősúlyt. Az anyag ráomlott a szívekre, ráült az agyvelőre. Nem a termő' energiákat fejlesztettélI, hanem a tellintélyt. Azt mondták élni is IleII, nemcsak belső tüzellet gyújtani. Azt mondták: lélell-Iélell, de miből élek. Art mondták munllálni kell, mert az ~Id nyomorát Csak ezzel lehet legyőzni s Ilifejlődött a hatalom és tekint'ély ,; .• Hát édes afiai ... félre ne értsetek! de a krisztusi életből ezeli nem kQvetIleznell, ,neki nem volt szüllsége s~in a ha1alom, sem a tellintély magaölatolra, mert eljutott abba a mélységbe, ahol a szeretet van, s hol minden egyéb az élet' ölébe önként hull. S itt Ilezdődik a . . . .I baJ ' . . . . _ . " A ' világ' a ' nagy mindenség óralapján ,li számot, a mú· _ . tatóllat nézte, mig Krisztus a hajszálrugót vizsgálta, :.. . . . Az ember. a Ilözönöégea ember az életet anyagnak, é~ező é8 nyomor~ó testnell, f
,

,

,

'

j

'

•

•• I

•

•

•

•

,

•

•

•

'0

•

•

79

-

,

cinilwsolt gllllyhacajánall tudta felfogni, mely , be van &zoritva a Ilényözer vashálózatába : Krisztusnak ai élet szellem volt, Idtüzes?dő isteni bölcse,;ség, el' nem halványuló szent láng, mely fellóbban és .világlt ltözel és Hívol, mellyel a boldogság paradicsomi helyzetébe feljutott. ... Az ember, a kis látllörii ember nem birta visszaútasílani if , llÍs~rtőt: tied a föld, tied ' a világ, "ti eli a természet, a szépség, a Ilrisztusi ember visszaútasította, vissza tudta útasítani, mert őt belső világossága gazdaggá és hatalmassá tette. És ez igy foly sziintelen. Krisztus lelllében egy világot, az emberiség v.ilágában egy silány lelket hord. Krisztusnak semmire sincs szüllsége afelett, amit megszerezhet, a világnak mindenre szüllsége van, amit megszerezni nem Ilépes. ' . ' , ' Krisztus követői, az Atya bölcsességénell ' igazolói nem voltalt soha nyomorgó néptön1ilg, tudatlan, Ili fosztott munltásoll, nem - voltak uralt ésszolgáll, csall testvérek voltall, szeretetteljes emberell lellli egyesülése voltak: a világi bölcseség szószólói, ellenben már többször felosztották a munltát és vagyont, a föld javait és a tudás kincseit, viseltell háborúi hatalomért (s önvédelemből s még:>e boldogoll , Ves!itell~e észre, minő más úton igyellszill az emberiség eljutni 1\ 11lIltura birodalmába? A Krisztus lelllével inin-denlli azonnal megérti, hogy ő az Istenség célja. ftvilág lelllével alig Ilépes felfogni csall azt, hogy ő az összesség tagja,. Krisztus gondola~ szerint: nem vagyunk szollás rabjai, sem természet urai, hanem urai vagyunll önmagunknall. A világfelfogás szerint: vagyunit állatoll $zármazottjai, természet urai, llillben t>ZÍ II , faj, vagyon, müveltség folyvást egyenetlenségeket szít. Krisztus eleve II szellemével: aggódni nem Ilell robotoló népeII ért, véres forradalmallért, haszonleső zsarnokol! miatt; egy tanitványa nelli magát értéllesebbnek tudja bárkinél s mindenld a legf ő bb törvényt lelkében hordja: il világ szelleme folyton törvényeI! scÍl1Caival bástyána körül az életet, intézményehet létesít rakásra s a félelem lell!e,AI csüggedő szomoruság panasza árad széjjel mégis mindenüvé, mert hallszik a .panasz: .adjatoll Itellyeret vagy gazdagságot neküllkl" . Krisztusnall terl11észett\.ldománya nincs, ipara nincs, vállaldtai o

'

o

o

"

o

,

o

,

,

,

•

,

'

,

.

,

•

80

nincsene'h, de

,

.,

.

,

",

,

/

'

,

-;--

"

' . .

•

•

"

•

. '~ ,

• •,

,

~

' ('-_'1

', I

•

'

. -

.. . . ".".

-

'.-'. :. "~~i:.~ , ,' •

•

-

•

I

,

•

,

,

van belso boldogsága ... Korunllllak miiidene , meg- ' , . .. , van s meg SII:CS , semmiJe. , . Krisztusnal! szellemi Ilifejlése :piinllösd. A történelm,i kifej• • lés pedig szólamok üres 1űzijátéka, fiist és köd, . " Krisztus b~szédj é nek öröll szelléme szeri/ll, sohasem Ilöllethettéll volna a tant a dogmatil\Usol!" a dogmatillusokat a türelmetlenség, a tiirelmetIenséget a forradalmall, ez a szellem soha okot nem szolgáltatott volna a tellint ~ ly és hit harcaira, ebben a szellemben soha ld nem Ilépződik a pápaság és a IlözépllOr, .. a Néró Ilertjeiben az é l ő ember fáklyáll nem égnek, a cirkuszoh porondjait vért:ll1ull vére nem mossa, Idnpadoll, lleresztek sohasem teremnell, , ha 8 gondolllOzás a krisztusi abszolut szeretetbe mártogat ja meg , szárnya it, " de nem történt l 12 halászt Krisztus megrészegithe- . tett gondolatával, de ugyanezt nem tehette a müvelt lellleldlel. A sze~ény, fél énk és sablonos gondolkozású ~emberellből apostolol! válhattak, Krisztus gondolllOzása itt ott eseménnyé lehetett: de a lelllek nagy tömege megllereszteltebbnell, varázsosabbnak hitte magát,. ha a tant csall hirdeti és nem llöveti, prédikálja, dr nem éli. Ugyanezért a lleresztény szellem, ai I . , , mely gyujtott és lelkesÍ-• tett valaha, a ItözépllOrban már kolostor isllOlállban betege,skedill, hogya reformációllOr egy percnyi jobban lét után, a metafizillusok levegővel béleltfellegváraiban llOváésolódjék újra az élet harcifegyverévé, Más szóval: az első pünköstben rátalált az ember a teremtő erő tilllaira, hogy azután a titllOllat végllép elfeledje, Ma is • ebLen a helyzetben vagyunk " , , Küzdünll felfedezésellkel,!alálmányoldtal, szólás, irás, sajtó tiizes fegyvereivel, számvetéssel, 'Il1éregetésEel, terlIIészeti erők igába hajtásával Ilüzdve-küzdiinlt ujabb diadalaiért az emberi szellemnell. tehát olyeredményért, amit a sz'ellelll béklyóitól megszabadú lva a'z intuicIó világossága segélyével az ember már egyszer megte- ' remtetett. Hogy lehet az?, , , Ug'y, ' ai ! , " hogya Krisztus világában egészében érv,ényesül az emberi természet. nem azzal van megbízva, hogya tllnilvány ott gübbasszon a Mester árnyéhában, hanem, azzal, hogy belső. tüz~ ragyogjon, mig a mi szellemi világunllban nem érvé .. yestil soha a tisztán emberi s az allarások I legfölebb jámbor óhajtásoh, elsóhajtott reményeit, muló gOlldolathltlláOlOll ' maradnalt a (,:selekv ~ s lehetQs,égek merev 'szildái el{ítl, •

,

,

'

-

•

•

t·-··..

!,.... ' .

• "1

?

,

,

.

"',

..".'

-

.

,

.

"' "'"

~

.-

_,'

. , __ '. . ' •• ' -

,

",40 -" , '

.. ..,", :"'-' .'"

','

:.0"

'

•

,

.'. " 0

'.

,'

\~-

,.

•

~ .,.~,

.

,

.

-

. ,,,.

•

-'.'

,'~

,

-

.

'.

,•

..

:

•

~

.

.... .. .~

,.

•

,-'

•

_"~'

. '

'. .'

.'

,

l

.

, ,

.,.....

•

"I\riszlus világá!>atl csak il léle.k a · fontos, ·az al\aró, érző és gon, doll\Ozó tudat":} fő < .aztán egyebek is n~egadatnal\·, ami világunl\ban minden fontos es . a reménytelenség szomorusága öinlik el hajlékon, isl\Olán, temp lomon egyaránt. " Hovájulottál ember? mert az egész világot megahartad nyerni? MilleC tehettél voln'a meg, mig a testedet" eteUed s népeket gyikoló sárkányt hízlaltál? ' ... Nem folytatO!!l! Ezekből is látszik, hogy mi voltal\épen egy átmenet vagyuuk, kikben, mint a tani ~váliyöl\ban pünkösd előtt, alszik az isteni tűz Csak kiilsőnkön ragyog a gondolat tüze, izlés, miiveltség, erő még csak a 'viseletiinkön lát5zil\, dehiányíik lell\iinkből a bátorság szózata, a lélek nemesebb arculat", a belső rugó nen( feszül, "nagyobbstilii szellemi é:etre nin cs gyúléhonyság, Nli. kor nem tesz tönl\re, mil\Or nem siláliyit többé semmivé lelld elernyedé~iink ? . .. NI'ikor 'terem az emberiség szellem.e új aposto ' lol\at I\ettős erővel, új védelmezől\et kettős bátorsággal az isteni bölcsesség igazolására, ~i1\Or lesz az ell1beriségnel\ lI1ásodil\ piilll;ösdJ' e '? Amen . i

•

C~

....

/,

..

,

•

,".',

~,

'

' .

•

-

/

• ,

,

, "

.

•

,

• •

• "

•

• •

• •

• •

• •

'<'~-" ~.~

,

-

,

...

•

,

,

..

,

- -,

,

,

,

•

,

". -. . ,

,

.

' , '. . ,,.,.. .. .

..

,'

'.

,

,.,

,

,

,

•

"

,-

,

j

-.

.'

.

, ,

..

, •

,

-

,,-

'

,

J'

'

,,..

,

-

"

,

-

.

.• ,

..-'

,

,

'

... ....."-.,. ""

.'.' _. . ·> ·· ·}c' .. ".~. or. , .., '," ,' .

,

,

•,

.

' -,-,~\

.. -'-'" .." ,->« .• . . , . . . ,,'~" ''', , .... ,"' . , I'. .. ,.C"

•

,

-

'

,

--7 ,

..

• ,

,

,

"':.'~"''',,".J.'''''.

...

, , ,

,

,

,

• ,

,

,

,

PrófétálJatok!

,

'

"

,

,

-,

,

-

"

t Kor, XIV, " .Inkább akarom, hogy p,ófétáljatok ". ,

'

'

-

.

s népeit mondta Gambetta a multkori német-fran• , cia háború után a nagy Itatasztrófált után a templomba ' menteit, mi ellenben az isllOlába mentÜnk', , En az én , népemet ma a próféták iskolájába szerj!tném beiralni. Nem azért, hogy a világ megteljélt óccultista jósokitai, hanem aiért, hogy megteljélt a ~zellem megörvendeztetőivel. Oh milyen szomorú itt embernek lenni! Nem érteni ' az életet, se a célját, se a jelenlőségét és mégis élni azt! Látni mindent, tudíli mindint, jóvá nem tehetni semmit, ez a mi időnit megölő betüje, De vajjon nem azért-e olyan. megtörtek az emberelt, mert li Itellő időpontban nem tudtak egyegy bátoritó ' szóra szert tenni? Az ,emberek napról- ' . napra jobban kérdeznek, Vajjon lesz-e, aid neldk megfeleljen ? Vajjon vannalt-e itt igazi megértői az életneit, kik azt l11ásolll1ak is megmagyarázhatnált ? :Vajjon megértette-e már itt vaiaid a mi Iw runk követelményeit , a mi jelenünk jövőjét, a mi 'szétszóratá sunk . egységét? Vajjon bir-e itt valaJd az embernelt igazi segélyt adni, mig ember ,\Z ember. Segítség I emberel!, ma már c~ ak félelJIb er , az ember, lassan állaltá aljasul. Teldntel11 a filozófusoitat : vajj on , tili t I1l0nda~lak ezeJt az embernek. : pessimista igéket. Nézem a prédiltátoroltat, iróhaf, isllOláltat, szihpadoltat: vajjon adnalt-e valamit, ami szárnyát növelné az embernelt? S ezeket .Iátva, önkénytelen teH em ,föl a I!érdést: minelt tanítunit mi, megtudjuk-e gyorsÍlani az élet érverését, eltudjwk ·e tölteni a szí veltet a szépség isteni szent lelkével, mert ahoz, hogy vaiaid tanítson »vagy az Itell, hogy nagy , szeretet legyen bennünk az ember iránt mondja Gorhij - vagy az, hogy gylilöljük fogyatkozá sait.· _ ,

,

,

,

•

,

,

•

-, ,

•

•

.

,

,

,

j

,

,

"

, ,

,

• /

I

.

-".

,

,

,

/

,

;.'

,

,

",

;

,

M

Én _ézért a nagy' 3zei'~te~é'rt luegyei( a prÓfétáll isllolájába. A Hamlet-i töprengésellbőlelég volt, több volt az elégnél. Ujra aharom ' élni a próféták , t~.remtő munltáját. A' préféta tűz, a vallásos ' gOridolkozásnak tűznyelvet , ad, szereteténelt melegét éreZiült , szavaiban és cseleltvéSlliben, szeretetből sír és ég, 6zeretetből lá n, gol a templomért, a népért, Í1jltán az !sten' szava"mely égeti, mint az eleven' szén, "Égbemeredő sziltl~i . llözt lakiIt a gondolatnait, zúgó vizeséseit lehelletétől harmatos- mag,ány'ában ,.az elmélyedésnek". (Prohászita). Sziklákat Iwpogtat 'mtg s az~kból ilyen forráso~ törnek elő, a romokból élet , fal;ad, az elnyomottból nép, a népből Jstenválasztotta lesz ' , ' , Mi a restauráció Iwmoly népe vagyunit. Népünknek ' tegnap még volt menedéke; jövője, imája, célja, ma mindene odaveszett. Egészen újból kell építenie mindazt, amit .-'a sielencsétlenség meghagyott. De hogyan restaurálja magamagát, ha lellte rom,ha maga sem tudja, mit kivánjon, higyjen, tegyen, megszállotta a Itétség, bátortalanság, csüggedés?! ,Tgaore. várja, mi!wr ' "a föld gyásza értelmet ad újra a csi!, Jagoknak". Rn várom az embert, ki megmondja embertársainak, hogya }öld szive még "nem bénult, hogy él, nem halott, életeleven, Istenséggel van telitve" , vagyis prófétaságra alltalm,;ls. Ember Itell ide, ~iben az utolsó időlt ö!'ülete befejezést nyer, ki erre a kérdésre: mi ' vagy te? nem az állat- tan hoz fordúl felel'etért. EIIIber Itell ide és nem bajótörött. Engedjétek meg azért ne ait keressem, ami a, földet átváltoztatta a siralom és keserűséK tanyájlivá, hanem ami újjáépíti ,azt, azt keressem, ami fenntartja a százados lemondál;t, hanem azt, ami , a ' szenvedések isltólájából prófétált iskoláját csinál, a szét szórt úontoltból mezöt, a történe. lem giz-ganából embert, népet ,és összprófétaságot teremt. En ma egy holnaphoz Iteresek hősöket. S mivelIrogy a legnagyobb, prófétaság épen e két szóban f()ri: , "hiten , égysége", megvizsgálom : vajjon szabad-e a mi tiizeinket tov~bb "is elfojtva tartani, vagy mindnyájunk intése az intés: ,.prófétáljatolt". , , Az ljj Európa Itépe ~ nagy összeomlás' (Jlán olyan, mint egy földindulás -dulta .földrészé. ~Jlüht _Qnnan az öröm, a 'rnegnyugvás inosolya .. S az elt~nt !"Olioly )elyén "nirÍcsegyéb, in,i, nt fogc,silwr. .; .• , .. , .. .. -, ' . . + . '. . ,

,

,

'

ne

,

•

••

•

.

,

_

,

'

~.

,

. '

J

,

,

,"

. •

<

. -

•

,

'

,

.:

'

,

'--',

,0

,

,

'\ C

,

",

'.' -

, ' ,

",

,

,

'

-

.

, ,

,

~

•

,

,

,,-

'

'. \

,

...

. ,

.

.....

'-'...f~ '-; . '•

.

.-

~,-",

,

.

,

~;'"'.

_,_,_'

.'

,

.

' .

,

,, .

~,.

. ."

, f

.:

.

,,

,

gató ', gyűlölet, ' harag és utálat.

Nittis'Zerint, 30 millió embert gyászolunk ' egy évtized óta ,és e gyász olyan, hogy évhús1ad01l mulva ta:án ismét az lesl a boldog, kinell ' nem lesz" akit siratni , A gazdasági Inizis szellenli Ilrizist, a szellemi Ilrilis erhÖlési Illi, ziót vont maga után" ,1ób szenvedése hét nap és hét éjjelre tette , némává barátait, a ,mostani idő,lt .nyomora és szenvedése ' némává tett mi nden nyelvet, fel ülhaladja ,a passiók. mi nden sötétségét. An , nak a Ilépét, mi a valóság, mi a tény megtalálja mindeniti abban a hangban, mely esötéth~z odaállította: »a dv~izáció allwnyát", Ez a hang. el a gondolat nem édes gyümölcs, »hanem-Iteserü gyümölcs, milyen altételkedés e1pusztúlt vidékein terem, merre a Itétségbeesés fonnyasztó~ slele jár", Középeurópában az ember tátongó üresség alján I!épzeli magát. Ott ' is van va'óhan, És millOr a földön ' a nyers eröszak diadalmasltodott s a számoltban Itifejezett mennyiségel! tudományán Idviil minden gondolatot számüztelt in- , nen vagy megvetettek : jö.n á világ legfilozófusabb népe (a német) és végzete sötét útain, veszi ajltaira a jövel!dő tévedhetetlen vezérigéjét : .prófétáljatol! l" Neni szerve'i , nerr. rendszerez, hanem ' cselel\szik , és az elnyomottak ', népét eszményi ' egységbe forrasztja, Nem jajgat és, filozofál, hanem hitet állit. a milliók lelkébe az egész világot átl\aroló nagy eszmék tüzéről, melyet a történéseit pusitáján a tüzoszlop vagy az égő csipltebolwr jelez: és ez 111 egl11en ti öt. Még mást is mondol\. A régi ' világ összeomlótt, ez minket a római birodalomösszeomlására emlél\ezteL AIthor is elha ngzott a kiáltás: "vége a IlUlturánalt, jönn~ka barbárok", Altlwr iss'emmivé leltek nagy értéltek a hódítás zür-zavarában, De ,nem jött vég6emmisülés "aklwr se, JötteIt ifju népeit, Idk ' számot adtal! az emberi elme új hitérőL Ami elfeledett igénl\, a "prófétaság ott abban a barbár világban éli meg viJ~gzását. Aze~beriség újraha!adni ltezd, bárcsak JomollOn lépdel tova, Ki ta'nította aldlQr az embert arra az isteni, visZonyra, meiy minden IlOrbilll összeltöt'i a lelltel\et az Ismeretlen' Isten.nel ? Ki vonta be a né~k lell\ét annalI Itörébe, hol "e a vi\ág . ~seményei új- f>ényt nyerhettelt, ' ld tanította őltet ' az ero nelt diadalmaival szemben, a gyöngesignell csalmem általános elnyomása Itözben arra, hogy az' , Erő ' lrié-g nem a: dolgoit, mértélú!. , . hogy: vannak láthatatlan, de SZetlt jogolI is, melyeltet tisztelni Itell pemc9alt,:a győzőlt!törében? : Ki tanította , me$ ' itt, hogya Min,

,

"

,

'

, "

,

'

,

.

'

•

•

, ,--

",.

"

,

, ,

I

" ~

•

,

,

,,

,

,

,

If,"

.

, ,

,

,.

.,

,

" ,

,

,

, i· o,

,

,

•

,

.

dtHu;ég korlátai fl "tJl ' .annak ' fátyola mögött isten rejtőzik, isten, Ili embert teremtett, 'mert Hem akarta 'fölség.es tölléletességeit va• lója meg ,nem közelíthet,ő magányába ' rejteni?" ' Ki tapitotta? ... M.llr! a Ili,' illIkor, tanította, az tanítja még mostis a világot az élet munkásságára. " I ' A testek és az elme szolgaságában . az erkölcs, . a becsület, az ujjászületés, a jel~nből való menellülés volt, az Elet ösztönszerű szándékánalt tudatos és értelmes , életté való 'kiépítése volt: a prófétálás. ' .. , " ' Al kell legyen minálunk is. Szembe Ilell állítanl újra a szív. világot a földvilággal, meg kell szMaltatni az' idők némaságát, meg kell mútatni újra, ,hogy Isten az' elnyomás alatt is a "népek Istene", meg ,kell hódítani az embert az teremtő céljainall, el kell változ. , tatni az új sz)eHem napfényében, el kell hitetni a világgal ismét, hogyha egy az ' lsten, egy a,z emberiség is, pacifilIáini Ilell az embert, meg kell szerkeszteni a szociális hit új hiszekegyét, meg kell ' keresni az Élette'! "a romlás , és megujhodás hörforgásával" az öszszellöttetést, le kell szállani a valóság éltetőbb mélységeibe, át Ilell hidaini a gyűlölet szakadéhait, be llell heggeszteni a sebeket, melyeket az ' Élet az önpusztításában kapott! · Mindezekhez a p~ó­ fétaság szellemét, Illunlláját, lelllét, erejét, akaratát látom, csupán hozzávaló eszllözül. ' . A XIX. század mi'riden háboruja után megujhodott az emberiség cselekvőképessége. A XX. század vad és irtóz?tos háboruja ut~n nincs az akaratnak még nyoma sem megujhodásra, a vérves'zteség elvette az em'ber életlledvét, a népmillfóllra rászalwdt minden aggodalolTJ, minden fájdalom , az égyetemell mentalitása, a művéqzet ihletettsége megakadott, a , nyerserő túlhatalma megtörte " Európát, a gondolat számkivetése mindenből megállította a Jozanész minden retorilláját. Ki mondja meg újra a nagyv ilágna II, hogy létezik ' egy mag~sabbrend'ií törvény, olyan, mint a forrás, melyből különböző szétágazó csatornákon az események végtelen zuhatagja, adolgök te~gernyl ,sollasága fallad ? ... Ki tanítja m,e~ itt nekü!\k, hogy "a dolgok végső csúcsán, az elérhetetlen éter feny.- özönében , újra meg újra visszhangzi l! az örölt axioma ; nincs semmI, , ami '~i ne fejezné, ' nincs 6emmi, ami egészen kifejezhetné, az. an,yag él) ~ondolk0dás, a csillagok összetorlódása és a rovannozgasa , az ,

I

' ,"

,

•

,

,

,

,

,.

.

...

•

,',.--'"

.

.,

" ,"

_' o

'1.

,I

'

'y'

'.

,; y -, ..,..:.";;~,~.:! ~.<, '.'>!'í': .." \'.. '; 1" '.:' ~.:, _.t ,_._,: . ', ". . . .' _,". "" . , ',' _ " , •..• ":_ ,,__ .;l.._.•. '~ - 0', . ' . _t , ' . .. . ,(. '. ; .. ',' ~.' -',.'-",.,-'" '. . ' ", .,. ~i-\·. . ,..' . . ""~ ' . " '

•

.,'

. . \, ' .

.

. -

.

"

~.

_.

,,..~

:. ,

,

",

..

.

•••

~

'-,,...... ' : " , '~. 86' . . ,

..

.

'.

...

,

~

•

•

>:c-.! ._

_ v',.-. .I .

, élet', és 'halál, ' az 'örö,m éiifájdalutt1 .a:i1IÍalta MilÍdenégy~ek ' moz• . , / . za na t',a · < . . ' _ • . •.. Ki tanítja újra mindezekét ? ) " . ' Mert aId ezt újra :fogja tanítani, az új tájakra , fogja ragadni a korszakot, érzést fog ébreszteni a haladás iránt, hitet és&zeretet fog IteJteni az ellentétek kibékülésébe, Itépzeletet fog felemelni , al eszmények vil<ígálla. ·.. Azért · a prófét~ságot munkába venni, annak fényforrásaiból, erőfennségéből meríteni, a szellem új revelációjaképen hangzik I. . . . .. B.átrait fölvetem a Itérdést: ,voJtunk-e már mi papolt, taná• rok. tisztviselőit, nők, férfiall, földmivelők, 'iparosolt, kereskedők prófétái az új idők lelkének; voltunk-e., már vagy egyszer, de most . különösen leszünlt-e szószólói, megélői, magyarázói az eszmének, kik égni, 'Iángolni, fölvilágo.sítani, megérteni, melegíteni, alkalmazkodni és szeretni tudnak? . A sötét idők prófétizmusa nyugatról már útban van felénk, csalt élő közeg kell, független lélek, hogy rávetítse az értelemre, mindjárt bölcsesség lesz belőle; hogy rávetítse aszívre és mindjárt Élet cselekedetei származnalt onnan ... • Ertsük meg jól! Nem a szegénység rongya válilt biborrá, nem a lelkek üressége válik tel~séggé, pem -a nehéz emlékuések,vagy , Itönnyü felejtkezések, nem a fonák illuziók vagy az őrült világ, nézetekleswek fenkölt gondollwzá6Sá prófétaság által. Hanem az ' emberi szellem, mint valami próféta, telítve Istennel, teljesítve az időkkel tudásban -és tettben, tűzben . és gyakorlati munkában, lesz az, minek lennie .kell: az élet . erlt61csi nagy regenerátora I A prófé- . taság jelen ideje egy jelk~p, mely azt jelenti, hogy a kardemberiségnek Iii Itelt pusztulnia, hadd jöjjön a békeemberiség és hogy az elpusztított népek koporsója az életf4jából való, ha az erltö!csi . . ' . tökéletesedés áll elő. . , - nemzedéke A jelen prófétasága . azt teszi, hogya ' bűn és gonoszság nem nyomja el az igazságot; , ')lOgy ahaiadás útja sohasem oly remény- telen, hogy 3, mult' csak csontolt zörgése ' /enne, . hOgy a jelen az ő : jövőre irányuló tevélienységével átívelili ne .!udnáaz ember és lsten · közt a történe!rrlL űi't. A jelen ' 'prófétasága azt teszi , hogy a világ, történelem neni' le~z( mindig véres aréna, meit végre az ,igazság , nei'ete\épen: l~szritk , éCle6; tes,tvérek aföldne!t fiai I. . • I '. " .. . . ., .,. -'. ,. ,

•

•

•

,

, ..

.

I

,

.

.'

"

,'>

,'-- -:.

-- " ,'

"

o

"';" , :',<. " :"~":"

.

" '-"

'\._~>" .. ~

.,

'

:

•

, ,

','

)",,1 ( '.

j •..-.. , ' ':":

',' ".:, '

,

I

.

~.-

..

"~"""

... ...

-, .... '

,'~,

o,'

,",

~.,"' ;',,1

h".

.,

••

,

.

.

,

"

.

, ~'!.

;'

.

.

•

,

, "

.. ....

.

. . ,

,

,

~

'0

,

..

,

,

-'-':

•

'., ..

,

'

..

.

-"

".

-I

," . .", ,.-/ .\,.,' "

,

,

,

,

,

"

'

,

,

,

,

, \ .' \ .

.,

,

,

-,

' ,_

~

.

.

, .'-. ". ' -.. :;

'

'

~,.,._;;"',:.

,

,

, ..

,-

' ... .., ,,'''''-··,··,f'?' · ·-' ' ,; '.".

.

'"

,

•

,

'

. '':', ' Uhiiáriu:s testvéreim 1., ' ime; hogy oktat éi próf~tál( islwlája, ime hogy szól látá.sáva I nel,ünk: el a nagy eszmék megélésébe a 'n~gy akarások~szent lelI,ének tüzével! ... , A mi Krisztusunl" ; pr.óféták, prófétája is 'ezt várja, ,Kelet és , Nyugat üt!,özójében várja , az eszme megélését, várja itt, hol minket a bámé.s'z vil~g megrémülő tekintete nem tud elképzelni barbarizmus nélkül l , .. ezt , mondjll: almom, hogy éljetek, de "még inkább akaroll', hogy pró" , , tétáljatokl" , , Vannak csupa bénult szokások, emberi tekintetek láncát csör. gető ' szenvedŐl" fá tadt, elvirágzott , arcú embereh, érdekkeresés piacai, mia~illás légkörei, akarom, hogy: "prófétáljatok l" , Vanndk, ,kiknek nincs nyugalmul" lelkük feszül , 6zemLik lát, , arcuk ég, szivül, beszél, mert iskola, család, társadalom ezernyi • szültséglete: kiált, ' kik , sirva, égve vágyva tmelnél, ld a lelket a si: : várságból, ha kigyúlad itt, Idgyúlad ott is mindenütt, egy láva folyam I~sz a szeretet, mely ~,,Ve5zta·tüÚket gyújt: • még inkább , altarom, hQgy prófétáljatok l" Amen. ,

"

,

C',_ ..

",

•

r

\

,-,

,

•

,

,

'

,

•

,

, /

'

,

•

..

.

,

'

'~

, ,

,

•

,

•

.

•

,

-

•

•

)

'

,

•

,

, ,

,

,

, •

, •

•

•

,,

•

..

, ,

,

•

,

• ,

,

,

,,

•

,

"

,

•

".

,

..

,

..

,

-

I

,..

sS

"

,

,

,

, '

.

,

,

'

•

•

••

•

,

,

•

•

•

,

,

,

•

• •

,

,

•

,

,

,

•

•

•

• •

•

Kezdj új életet.

•

•

•

EzéIt . XL

H ·

•

.

,.•

,

,

,

altespeare, a nllgy költő Itirály mondatja egyik hősével: • Kettészaltítád' fiam szívemet, mire Hamlet igy szól : "Dobd el háta rOi>szabbik felét s a jobbikltalltezdj (lj életet l" Kettészakíták a mi szivünltet is az eseményeIt. Álmokat szőt­ tünlt, hogy azután v~res csatamezőltőn életté varázsoljuk az álmok világát. Az álmok világa élni Itezdett a vértengerben, de a vértenger elnyelte magát a valós~got. És azóta igy tanítanait minket: Kettészakadt szívvel élni nem lehet. Legjobb mind e nről lemondani ...• Lemondani, lemondani, könnyü nelttelt azt mondani". SoItan azt gondoljáIt, hogy az egész ó-világ összeomlott körülöttünit, az temette oda a mi szivünket is. Pedig a világ nem oml'ott össze, a világ sértetlen maradt, csak a mi képzeletünkben omlott össze . egy eszmény és annak gyöltereit Itell Ititépni . sziv e initbőI. Egy világ volt ez . az ideál, az igaz, de nem egész világ. Amit szerettünIt, amit imádtunk benne, azzal volta Itépen csak mi ajándélloztuk Illeg a világot. és azt el nem veheti tőlünk semmiféle erő, semmiféle csalódás. Az benne él a mi lelkünkben t,ovább és bizonnyal jön egy • jobb kor, mely Itiváltja belőlünlt eszményeinItet. Es ha nem jő? Amit legbecsesebbnelt tártottál világodban, aldwr is megmarad neked. Megmarad a je'len, melyet most lenézt'elt, tudomást sem vesztek róla, pedig a jelen megvan, élni és érvényesülni allar és nem tűri, hogy el~be ugorjanak, erősz,akosanldforgassáJt a maga mivoltá!>ól. Éa
-.

•

•

-

,

,-

o,w,

"",~

'_""V

O) ,':

•

.

.~'

-

"

.

'

.'

.~. " " " , . ,

;;:;, C" ,'o.. ,0"

-.. .

~.

,

'\ . -.

,

'!

.... ,H' . • •'..... "' " , . -.J " "", • . . .". . ' -';'1 ~'··I.!·~; ~ -, ~ 1 ., ' ' . . • .<,'" ).

,,' .. ,.....

.

" , ',

.,~ • • • • ,~"O

'.

,

,

,

,,

,

.

'~

.

'\"

.•

l

,

•

.-

\ ',' .. t

'. ,-

. _ , ," . ',' o ~

",

..

f

... • -'.

..

,

,

,

r

','

•

,

s!akiiJts~iJünk , rosszabblll felével Ilésztet~e új életre. Ha )iifor'

,

,

'

,

'

gátna j~lenünllb~1 s llEiletász!iana' a jövőbe, mellyel bánni nem , tudunk. .. , ", ' , " N.eni l Nem ! ;~ohil !8zeretetünU ' tárgya ide'állá magasodott, mely ,a VaiÓ83,gban ,soha'sem él'! és a melyet csak a mi képzele- , tiink teremtet~ ~eg, _Az iJ.yen ftleál . pedig nem teher az ember izi' vénell, hanem eníléll, ;mely hetölti ·üres vagy Itettészakadt , szi\1ünItet. Az ilye'n ideál egyózerCsal( csodát teöz velün)t ,... A csendes magányt hatalmas 'sűrített ; világgá varázsolja, melyben nagy eIméit l11únkálkodn'~k, oröltös forrongással : egyetlen gépezet az egész világ, /melynelt az emberi szíva lendítő ereje', Tropikus dél és fagyos éS,zalt megsemm'i smve ; olvad egybe, e világbÓ mihdenki beléphet, altárhol és a)tármikor, ennek homlo(tfalán ércbétükkel van beirva, senllÍsem 'léphet be kős7ívvel az én világomba, eltávolítom , a kőszívet kezdj új életet! , I <'

•

"~{::t

'~

...._~.

'~ ""'." ,

,

.

•

.. ,'\..... .,

•

,

,

,

,

,

•

,

,

'

Hét évvel szaladt előre az idő kereke, mióta ,hozzáltezdett a világ a véres ,sz-ínijátéltnál!. Mi az a világegyetemben: hét esztendő? Hét sovány vagy hét kövér esztend'ö l? , S az ember élete , aUg egy nehány ilyen sovány vagy kövér esztendő hetet, vagy , , egységet fogl~l magában. Nagyon rövid az élet. Egy perce csak a végtelennek. Es mégis 'gyakran végtelenül hosszu , benne hét év is. plyan hosszú, hOgy az .ember megretten a ' gondolatra :Ha még .. ' egyszer ' végig Itellene élni, ha még egyszer végig Itelhme szen, vedni. ~ Olyan " hosszu, hogy az ember hét év alatt teljesen átalakúl. Mlpz, hogy egy parány' se legyen bennünk a régi, hogy tökél,etes új szívet nyerjünk, új lelltet Itaphassunk, hogy tökéletesen . átváltözzunk" tökéletesen elég hét esztendő. A .nyolcadik év első ; 'hajnalán : márliem ' a régi Rzemmel néizült a világot, nem a régi ' fejjel építjük ' ki világnézelünket, nem az a szív dobog bennünk, " 'ami akllOr, régen majd 'megrepedt valami nagy érzéstől. Azért mondja ,'a,m,agy'arpéldabes~éd'- is: az ember termésiete ' minden hét évben . · változtli. Eztermé,8zeti törvény, ezt nem lehet llilterülni. , Má~ok~á _';"I~e.lll~'1ni éÍl alatt egés;zen. tlét es~endő alat! O1ind~n erzes, '''! IllJ, nden lendítőerQ"'niind~n oszlop ,végkép elltopilt bennunll, Ha. '.' " , ,nem :,pe.rsz~! me~ött,énik· il PQtl~si mással. , Arég,i .eues, uJ, erz~s: . ' ; , ;a' ié~L:~.o,nq~é!;f, ,új /~on~ol~tta!, a réjli szív, új szivvel, ' a ' regl

,

,

,

?et

;

.-",.'

,

.. .

'". .~.>:;.. J ': • , .~ ' " . ),[,'1."«,,, " .t,' ,-;;., . ~("') • '.... . '... " " ', '~'I''''~' • " . 1' , I~.'. " >I' ! .• . " " ~\'·,i .... ", •. \ ""l",.~ .'. ,.;." ~ ';',' • • ~ ,

..... 0·

._"

•

, ' ___ ."'

.".

'

. '.:',

•

;

:

,,'

• •

.

•

',,' .,- .. " ". '!k~,-,-' " . ,. "'."

~

, ,'

.'

,'

.'

,

'...'

. , . ."',~.' ,. ...., " "

'.

~

''' '1

J' . ,.,>-

',' ',., ", !!)O ': ' , .

..

,

•

,"

-

-

"""

-. . '.

,' -

.

,

,

."

,

j

,

...

• ,

,

.

. ,.. ,

, • ,

,

.

.

.. ' -,,',

'

,

,..

,"

.

.\

.

.,

. ."

,

.

, ,, -

,

'1

(

,

"

,

,

,

,

'

,

. folyaman,

,

.

•

•

".

élet új élettel' A ,pótlást nem i,s vesszlik észre aI. , időll a perce'li,az órák, a napok~folyamán, de egyszer C5all megrettenve látjuk, hogy másilép érzünll, mint azelőtt, más fogalmunk van ai, erényről, becsületről, . mint azelőtt, szóval másokhá lettiínll, mint ' akik voltunk. "i\\ásoldlá lettünll, fáradtabbakká, llimeFültebbeklté, idegesebbekké, pessi mistábbakká, Iwpottabba Ilká, tökéletlenebbeld\é, Az agyvelőnksem a régi, de még az sem, a ' mi agyvelőnk terméke: a ' gondolat, a felfogás, az itélet, a szándél\. 8 mi még azt se tudjuk, vajjon a tapasztalás óriás kincses l\amrája pótolhatja , caall részben is a 8zivek naiv hitét? Vajjon a reménylledéseh, 'vágyall mámoros, illatos tavaszáért, ltárpól1ás- e, hogy őszbe jutunk S az lesz meggyőződésünk: remélni nincs miért, küzdeni céltalan? Meggyőződésem az, hogy az idő pontosan számol s egy fensőbb teldntet,mely belelát az utolsó agysejtecslle vállozásába .is, azt figyeli rajtunl! : vajjon szivünl! melyik felével llezdjük el az ,

,

.. e'1 et et?. , .. uJ

Mindarra tehat, ami előtted szent, ami szép volt és töI\életes volt; kérlek: kezdj új életet! ... A tapasztalások ősze is olyan, melyben v!llkánol\ heve és villámok ereje halmozódik , össze. 'Tested falait leporJasztják az ével!, de lell!ed olyan, melynel! hangulatos felhőiben tellintetélől nő meg a fergeteg. Más korszak is hínzotla lellled lliszámíthalatlan vágyakkal. Más , korszak is tiporta remény,ed virágait sáros , csizmákkal. Más korszak embere is lehelte a levegőbe lelhét, melynel! ábrándjait talán az isteni hatalom sem tudta volna ' aző megelégedésére életre valósítani. Más idők gyermelte is ült szemében e~y fekete éjszakával s ·hallgatta estennen a messzi harangszót. Csillapíthatlan forró epedés másIlor is, élt benned mindaz után, ' ami, mindenkinell .ismeretIenj, demit nlegismerni oly mohón óhajtott '" Más kornai" is voUak menyIlövel, más idői! · bánatai is , őrölték meg az élelet ... , Csall az új 'kezdet allkor rtell}, követelte a Ilészenlétet, anagy krizis, melyen át kell esni, nem kivánt . annyi erőtőllét, ~rőtartalékQt ' és erőfölösleget. Ma a Ilészletre is, a tartalékra , is néz a fejl&dés: kezdj új' életet. , ' '" Emberek 'már heleő3zűltek ' abba a tűnődésbe, ,bizalmatlanságba, gondterhe,sségbe, amiat.e lellledben laltik. Kötötték sorsuIljlt9i5~e ~ rejtEiimes csillaggal; ; .. \egy ~siHaggal, meJy , haszl'alan ,

'

'

"

;

~

,

,

'

,

,

,

,

•

,

.~...f\,-: .

,,.>

_

"

,,

, ,

,

,

•

,

,

,

,

•

01

oly kicsiny, még sem fér el a végtelen égbolton, mert a maga helyét 8oha ' meg nem leli. JátszottalI ők is bujosdit a verőfénnyel, mely ha érte lelküket, aklwr igy foh'ás?kodtall: ne még, ne még, a hajnalodás' Iwrai; s hogyha az ég homálya borult el mindenre, a mühelyre s a mezőre s éjszínt vett magára kunyhó és palota; ' . aldwr mindenben, még a csíllagsúgár szárnyán táncoló porbemben is, a remény valamely) édes' igéretét .találták fel. Ne legyen az ember csa11 puszta veti tés árnyból fél1yhe, ne legyen puszta hang• szer, melyet a maga hangjához alkalmaz a puszta is, a mező is, a tavasz is, az ősz is, ne legyen Memnon oszlo'pa, mely éjnek 'éjt, hajnalnak hajnal hangot ad: bel világában egy világ van, ideá. lis világ, mely világol ni akar, szív van, mely érezni akar, ész van, mely gondollwzqi akar, sem sírni, sem töprengeni, 5em múl,t rétegeiben beásni magllnkat, nem méltó hozzánk: Ilezdjünk tehát új élet et. . . . . ... Az élet körülöttünk iele van végt~lenül fájó emberi sZÍvelIkeI, felettiinll, .alattunk, megettünIl, mellettünll, jobbról és bal• ról, mint valami nagy, hideg polwl telve ' az élet kárhozottakkal és Ilárhozandóldlal. Mindenütt Ilönny, vihar, hideg eső, éles szél, vad hullám az élet, mely a mélységből veszi erőit. Tele van az élet ama fanyar vadöággal, mellyel még a barlanglakólI viaskodtak egy. egy talpalattnyi térért. Mi pedig félünk a felzaklatottságtól, az álmatlan éjszakáktól, rémüldözünk attól a gondolattól: jaj, mo.s t 50Ilat Ilell gondolkozni ! Reszketiinll a lelki felfegyverllezés gondolatától. Pedig ami ebbe a helyzetbe is belesodort, ami ez elé a harc elé is hurcolt mindnyájunkat, az nem volt más, mint a lelkeknell ' . " megrögzött burz80á~llényelemszeretete. Mint ~hogy a vado~ nott fa gyümölcse fanyar és keserü, mert az erdő földjénell vad vizeit, az erdő vad viharait állta s viráglwrában nem egy tiszta kisllert kapált földjéből iUa az az emberöniötte folyó vizet: igy van életünk is, fanyar és keserü gyümölcsei vannak, mert gyökerét a' fának a megölt boldogság. kiomló vére és Ilönnyei áztattált, fanyar és Ileserü gyümölcsei vannak, mert galyai! a fának vad-viharok neki zúdult erejének kellett előllészíteni, s nem a Ilertész kezének. De látom már, a régi bélle élet fog megindúlni s vele együtt látom az új élet llillezdéseit, az új civilizációt. Mert a r.!gi mar el, mlÍlt. A bölcsell, gondollW7.ÓII, iróll, humanisták ezerfélekép dol-

.. j'.

"i' .'

, ,.

,.

'.'

,.'

"

".

.

.:' ,

., . ":'

'

..,

,

"

,.,

,

,

'.';: .'

,

.

"

. .;

,

....

. .,

.

.. ,

\

, ,

'

,

'

,

/

,

,

,,"," 02'

, ,

'

,

•

,

goznalt rajto/ hogyarányoltat hozzanak a fejlődésbe, fogyasszált a kegyetlen v'adságot, támogassák a gyöngéhel, fékezzé!t az aranyéhségét, ,szomjuságát és mindezek által kevesbítsék ,az emberiség öröltkön, való ózégyenteljes nyomoruságait. Szóval a fejsze a fának gyökerén ! S az embernek le kell mondani sok -kényeiméről s eriís , ámbicióval kell magára erőszalwlni: Itezdj új életet! , - Az élet még sohasem volt rÓzsás tündérálom, hanem fárasztó, ' Itemény tusa. Ez nem baj. A kötelesség útja csak aklwr terem koszorut, milwr nehézzé, Itönny és véromlasztóvá lesz, milwr Itüzdésbe kerUI, mikor a kötelesség dicsövé válik, a kUzdés, a,z önmegtagadás a lélek tisztasága által. Nem akkor vagyunk szerepvivőlt az , élet színpadján, ha mihelyt Itinyújtjuk kezUnitet, a zuhatag megáll, ha egy lélekzetvételre visszafordítjuk az élet rohanó áramát, ha egy intésUnkre: a forditott gulát hegyére állitjul!, hanem aldwr vagyunlt valamik, ha a jelen összetör, a kor leőröl, az idő és \törülmények letépik rólunk halandóságunit köntösét, ha kezde~ ményeztünk és abból vagy jobb, vagy rosszabb növi Iti magát. De Itezdet!ünlt, I' ..• Kezdj tehát új életet! ' ... En látom már, hogy mint egy óriás máglya fellobogó piros lángoltkal fog megemészteni az élet minden avult lim-Iomot s megujhodva fog kiemelkedni annak ' termékeny hamvaiból az élet új szelleme, rnely e!ves~i a kőszivet s ad nekün!t hússzívet, új le!ket leheli belénk! ... Ámen. '

,

-

,

-

-

.

,

•

• ,

,

•

,

.

,

,

,

,

•

,

,

,

, ,

,

•

•

,

,

•

,

,

, •

•

,

-

,,

,

-

-

.

•

, ,

,

,

,,

.

,,

'

, ,

,

'

,

,

,

• ,

•

,,

, ,,

"

,

,.

/

,

'

,

..,

,, ,,

,

,

,

,

,,

•

,

,

,

,

..

.

,

,

•

,

.

,

,

, ' , ,

"

•

\

l

, ,

•

..

•

•

,' ..,'

,

•

,

,

,

•

,

,

,

,

,

,

•

,,

" ~'

,

,\~.

.

,

'. --, ' . .

"

, "

,,

,

'

•

Minden múlón ak Múlhatatlanja . ,

'

,

. (Az év utolsó vasárnapján.) •

,

,

ll, Móz· Ill., H

•

•

monda löten: Vagyok, aki Vagyok'. •

világtörténelmi átalakuhisok .zajlanak körülöttünic Ha· talmas erők. hullámzanalt II magult utján feltartóztathatatlanúl, a melyekről l)em tudjuk még, hogy rombolólag va&y építőleg Bepernek-e végig életünl!ön-?! Meginog a tudomány nem egy fundamentum I!öve, melyről nevelésiini!" mint örökké bizés teremtő tosról beózélt. Mert az 'emberi ész, a maga formáló , erejével, soha sem talál elég tápatJyagot abban, amit a múlt felépitett, tágabb é's Bzélesebb teret I!eres a maga Bzeljemiebb foglalkozásának. A levegő nem azokból a részek ből áll, mint eddig. Uj elemeket tettek hozzá. ,Az 'eszmél!, melyel! évszázadolt fejlődé­ sének és alakulásának adtak irányt, ma más cBengé-ssel bírnal!, . mint azelőtt. Új szi\!rákat vitt beléjük az emberi haladás. Csupa új felfogások, új ismeretei!, új felfedezések a csillagokig. Csupa új látások felfelé is, lefelé is. felfelé a vj,Jágűrben. Lefelé a föld középpontja felé. S mig igy minden változi\!, ' megváltozilt az élet ii, mely nagyrészt össze van Jorrva ,az eszmék haladásával. Még ab· ban a szűk határvonal ban is, amit az egyes életénel! monduni! : eszlelhető a méretváltozás. És 'ez az ember tragédiája. Elmúlik az ifjuság, elmúlik az egyesek élete, hogy átalalwljon másik ifju8ággá, másik életfelfogássá, másIIt' életté. Hasztalan aharsz embertársam örökifjúságot, terved Itéptelenség l ' Hasztalan akarsz építf1ni örö,k mozgó gépet, hasztalan , altarod magadnak a~ örök végtelenséget : ' örö\t mozgó gépezet csa\~_ egy , yan, ~ a világegyetem s ennek egyet,

"

,

,

•

, ,

,

'

'f..1.-,_.. ,. ~' ';".

"

" .

",

,;~>I

-

.

. _.",

'.

.,

,

'.

---,

'. - .

,

'

• ,

,

•

,

"

,

.. •

len mozgató ereje, a IdfiirkészheteUen, rejtett Vi\lóság - , az Isten"1 De nem is mozgató erő. 6 szellemi lény, az isteni IéieIt már túlnő a sablonos felfogások Itereteín és teljes szellemmé lesz, mely világ. összefüggésben és harmóniában jelentItezik. O nem változik. Az őserdőIt félállat lakója azt észleli, látja, gondolja 45 tapasztalja, kit a világ legnagyobb bölcse. Az emberiség óriási ' haiadása rettentő változások képét adja tán az Istenről való feltogásoknalt is: ' . . de a századoli véres és vértelp.n eseményein keresztül maig hangzik hoztánl!, mint fenséges harangszó: egy az lsten. Mózestől • Itezdve annyi lángelmét foglalkoztat az lsten eszméje, annyi ltülönböző gondolat tapad hozzája a tűnő idők során: de ez az eszme mindig az a gyúpont, hol az emberiség egész gondolatvilága össze · ·talállwzil!, ez azon alapvonás, mely az első emberpártól a .mostani időidg Idterjed! • Vagyok, aki vagyol! " mondja róla a nagy pró' féta és ezt a lelld megérzést sem az évszázadol!, sem az évezredeI! nembidált megcáfolni. Voltak tévelygésel!, voltak kételyek s vannak ma is - az Istenről, de sem a tévelygéseIt, sem a I!ételkedések nem tudták az embert végkép elszaldtani attól, aid van. Voltak eszmék, melyek megsemmisű l teh, voltak igazságok, nagy robajjal összedöltek: de az lsten eszméje, melyet lelkünk szükség· Itépen érez, az mindig úgy állt, mint aki van, Lehetett más fogalma róla görögnel!, rómainal!, perzsának vagy kereszténynek, nevezhette ri az ember enneh vagy amannak, tisztelte, imádta, szerette vagy gyülölte bár az emberiség: a I!épzetünlwen mindig ott élt, gondolatunl! mélyén mindig ott rejtőzött, az, aki van. Ez a2 örök jelen- , valóság tehát áll megingathatatlanúl. 'Legalább is, Idknek nincs eltompúlva érzékül! a természetfölötti csodás megnyilatkozásaival szemben, az őszintén és becóületesen hiszen abban, s lehetetlen nem látn'ia, lehetetlen lélel!\tel nem képezni őt. Lehetetlen elszigetelve érezni önmagát egy felsőbb lénytől, aki körülöttünIt is, mi• bennünk is van, kit szavakkall!örvonalozni nem, hanem csalt szívvel lehet ' megérezni. Mil1t a tüdő a levegő számára, úgy van a lé· lek az lsten s1ámára meg teremtve. Ez jelenti neld a pozitiv valóságot, az élü valóságot, aki · vim. Az erény, az erkölcsi· szabadság, szeretet, jóllét, boldogság útjain mi~dig ott óúgárzik a fény, a tűz­ ben iródott inózesi szó: vagyo II , aki vagyok Minden nagyság innen ered , minden csomó itt oldodilt meg; vagyok,. aki vagyok, 8 "

,

•

•

I

•

:

::-'"

,

,,: 'il.'· .I

",r"(o': ~., ,~' > " ,j ., ; .• ,. , ; ' , , - ,\ j,o

, .,,'

. ':éll

,.

'

'

.

' Z'f ' ' ' " ,

•

,..

.,

- . :. . ."' .

.,

.

.'

'

"

-.

"0

,

'

';

,~-.,~' ~~\ • .X , ,

",'

.

,

\

.

) télJelygé~( ,

attól az , ellenmon. L; dásfólvan ' 'az ' ", ellentmond annak, aki vim, f\ & it'nikcir;-az', " köz~itt ' rpallodiI~ lIZ önzés és gonosz, ság ',~Jlla : ' me,glanyhúl ' al;zeret~t . kö~eJékei ' megnyilik lIZ erkölcsi , , zUHés J' tá!.<>ngó : 'mélysége, többnyire , alll!or van, mikor hité'től ' ejstak~dt az. . ész, llJi'dőn , az embt';r ' Célja lesz 'ö'nmagának s lé. , . , , lekbim: nem . található: ani \lan: S dolgozzék .' az ember eszével év~ ezredeltnek javulasím,, 'ci'l!ázzélt a levegő-ég oceánján keresztül a villám 'gyorsaságáva,l, legyen ura, ~ természet törvényeinek: el kell . . ismerje azt, a'ki v1\n', :,Romboljon le bár a hitetle'nség templomokat, midőn 'a ' gy.er~ek, gyámolt, midőn a férfi erős reményi,a bánat , támasz~, a' sz.ükség " megelégíttetést akar: nem a semmitől fogja ~s óhajtani, hanem attól, aki van, , , Oh mily erős várni, remélni \ hitté stilárdul bensőnkben a , prófétai látomány: • VagyoIt, aki vagyok", Milyen jólesik lelkünltnek, Itivált az idő mulásával szem.beh, hogy rátekinthetünk valakire, alti maradandóan van!", Lássuk azért bővebben . az év utolsó napján minő pefólyást tesz ránk a tudat, hogy lsten az, alti van rilindöröltké?" , * Csak nehány nap még li az idő föveny órája megint egy szemmel kevesebb lesz, Csak nehány nap még s az a tengeresepp is, melyet , , ', évnek nevezünIt elenyésziIt, elmerü! az enyészetnek nagy óceánjáta, el azzal a sok küzdelemmel és csalódással, azza! ' a tengernyi bajjal és . nyomorusággal, me!y a világ életét e csepp, ben jelképezé, 'eL lelkesűlt liüzdelmeivel és Itétségbees,ett bultásaival, életa'dó reményeivel és sivár va!óságaivaL Megszűnik egy , ' szakasza al idOfolyamánalt, megszűnnek napjai, melyeket aligha lehetne a boldogok közé illtatni, melyeken verítékezve Iterestük a m-indennapi kenyeret, melyelten izzadva futottunk boldogságunk virágai ' ,után ' s kimerülve; ' fáradtan tértünl< meg a lét hatalmas , - küzdelmeiből, ' melyeknek árvizei a lelkünltig ,érteIt. Megszünnek napjai az' évnek, melyek Itözt annyi szülő, gyermek maradt hajlék ,.' nélkül', maradt ke'nyér 'nélItiil, /naradt vigasz nélltül, megszünnelt , , a na-pOk; mely,ek éjs,zakáJ bánátunltra voltak, melyelten annyi Ilét" .ségbeesett jajszól-, p'anasz! hordott felénk if hirnek szellője, annyi , " , il1'ségröl, nyomo'rról festett szomorú Ilépe! a valóság, Még csak " : I,nehány 'napes a.'jeleil mÍílttá I~sz , Megnyílik az idők 6írja, hogy ;:'" • ,:lt~'tp~~~e ' ,mitI í§11 jaj&7;~vát és keserves panaszát. Még csalt nehány . ". . ' '. . . .' ' .",. , , • ,'- . ... , .'. ',.. , , '. . . ' I ,..' ".'t·, . -.. 'I

\ '

.

'

.

.

l

,

••

.

(

,

'

,

"

,

,

,

'

,

'

,

.

'

,

•

'.

.',

-,

,

~

••

I

•• {I'\'

•

,

,

•.

,

~

. , . / .. .

.

:.';1'

...

.'.', , .

,.\..

f '

,

"

,

,

•

,

.

.

,

•

!

.

,

•

•

,

.. .. .

.

•

-

•

. '

,

~,;

.. •

•

•

. ,•

'

1 " .

.'

.

.

\

•

'

nap l> ai év eltávoint, mely ' ritlüín · badtunll, ' töbhnyJre azonban ellenfelünk volL Meg5zünik . Iétezniöröltre, legfönne~b · . örömein!t tünő mosolyát, vagy fájdalmaink vérező .sebét hagyva maga után . . 8 miltép a vándor a csendes pihenésne!tí egy alk~!mas óráján . a hegytetőre érve vagy épen az óhajtott célnál, rpé;gegyszer átfútja , gondolatban az út fáradalmai,t, a pálya · göröngyeit, a vidélI virágait, a mező virányait, az útszél &ebzií töviseit sa lélell bíztató remény' foszlányait : igy emlékezzünll meg mi is az év szenve, . déseiről és örömeiről, csapásairól vagy boldog. perceiről. S boldog, • oh mily boldog at,llinell nia az élettengerén hány!wdó hajójához nem a ' pusztulás rémes madara, hanem a b~lle galambja hoz olajágat, ltinell a valóságot a reménnyel szivárvány ' hídai)a át, llöli össze, ki inllább hullathat hála l;önnyeket a csapások özönéből való menehülés felett, ·mint fájó Ifönnyellet a csalódás gyászfátyo- . bár e boldogság részesei,. vagy legyünk egy SZO, lára. De legyünk . . . . morú sors elviselői, Illi egy év hantoini !lezdett sirjánál nem állhatunk a létltérdéseit megoldillli nem tudók !létségbeesésével. Mine ket sohasem gyötörhet az, hogy mi vak játékszerei vagyunk a sors szeszélyeinek, min!tet nem szabad, hogy bántson a sújtoló vessző, mely a természet esemenyeiből néha felénk suhan: nekünk • tudni kell, hogy a világ folyása egy szerető Atya gondviselő ' !le, zelben van s "akill az Istent szereti.k, azo!U1ak mindenek javo!lra vanna!\.« Nekünk tudni kell már azt, hogy . "az örömnek levegőjét fölfrissiti .a bánat s altizajlott búfelhő!lön szép szivárvány támad" . . Nekünk tudni Ilell már, hogy hem a 'természeti ~rőllből származó c;apások a mi életünknek bajai, hánem ' aio!l ,a ;11 i bajaink, ha i1z. ily ~ermé5zeti csapásohnak nincseneh 'meg kere;ztényi kŐJJetkezmé­ nyel!. .. Vagy miért imádsz felebarátom imádságodban .egy szerető Atyát, ~gy jóságos ' égi lényt"ha . az élet ezer sebből véfező fájdalmai Ilözt nem tudsz enyhül~tt!~ találni? Miért !lé.pzelsz magadnak egy .s zellémi,egy lelld ' világot, ha az anyagi. világ veszteségei felett eltelik lelk,ed könnyhl!lIatással. Hogy gyöltereződhete.tt volna meg bellned egy bolaogitó érzés az lstenr'ől \ az lsten gondviseletéröl, ha 'ezen , hiteáet, azidőllllel\ ,l11inden formájú járása hem igazolja? . Az emberiség jón~gy része I II,J ádjaa "fáiaall1lf!.s anyát". E,ek tehát 'kultuszt csinálta It a fájdalombÓl, -ezelIa siralmas pana· özokat tehát !I~ngoztathatjak . Ugyan öket se hényszeríti jeremiádokr~1' " . , .. \ •

•

.

,

'

. '

•

•

,

,

•,

.

•

•

•

.

.

. " ..

., .,-....' .....

,-',' .•..,..~,..'"<.~"' •• ,,··.'t~' ,'.' '•.h",,< -'''.'' .,~".,.;;'''''/.'''''. ".,"'''t "'_",·.,l . Jt.~',.-;.',.-"" "~J", . ' ..... _.'.... . . ,~." "

.

,

'.

'_""1," "

I·

.

o '• • •

' 0,.

.0,",

,.

.......

.'

,~

.'-'-''''~ ~ ,

~

. ~ ,:-_

~'

" .~,.

-r . ;.. '_ ,\. .

'..

'. ~

••.

'~ . ~:"

".

.

'

~.',

,.- ........... , . ", '.'. ""-"'"'--"'.<.' ." . .. . . ' : .:• • • " { ' , · ..•

0·• • •

•

•

,"'.'.

'.~.

.

'

'-f'·'··.··. , ....

.

,."

'.

\

.

'

•

- ..

.'.

..

~

" . '. '

'-"

•

't.!

~'I

".J";-" .

'" " . , .

,'-

,

:

,

\

•

~é-'a természet, ' se .fr caapásol; öi.Ö~e: De hát .ti, '!Iik a öZf!felő Atyát

imádjátoll, ~ Illépz_el~t vagy áz ész ' szavára hajlotok-e? A hideg f , . vagy a mérsékelt égő V gy~imellei, vagYiok-e? pgyan a hideg égalj lakDi sincsenek a feli;?pb ",égi, lény szerető sugarai nélkül, de hát néktellnem moi;9Iyg~e tavasz, nem hullámzik-e a nyár áldása, a ltillász-tenger, ' nerp hozott, e az ősz íz~s gyümölqiöllet, nem fakadt e meleg számotollraa családi f.~szellben, nem fakadt:e sugár gyer, ' melletek ' szemében, nem ,óvott ~ meg vész .fergetegétől egy felsőbb akaf at a családi .· hajl~kban, hol. lellletell bekés revpartra talált, " ninqene mosolygó ég számotolua a humanizmust érező k sZÍvében, nincsen·e glória 'a hitv,es huségében, nincs.e kitetsző fény a '. templom ,áhitatában ? I Miért oly búsan', tehát te szomoru embertársam? I .. Jól ,tudom a. feleletet. Ismerem régen. Azt mondod .. ha voltak a sorsnak Ilegyence~, ItiIlet kéz.en fogva vezetett ' minden veszélyeIlen keresztűl, voltak mostoha gyermekei is, kikIlel keserű pohárt kóstoltatott, s az vagyok én, Ha voltak, altik viragokkal szegélyezett úton haladtall, volta II, kiknek ősvénye sirhalmolwn vezetett keresztűl, s az :agyok én. Ha voltall, akik teljesült vágyak a.z életet, voltall, Iliknek tenger telnék tüzes mámorában élvezték • ki a szemükböl, ,melyek Vesztett remény, hlítlen sors felelt sirtalI, melyell látták a -b,ölcsót koporsóvá, az életet a halál prédájává változtatni , . , az vagyok én, • E gondolatoknál, megengedem, sokszor , csügged el az özvegy, a sorssújtott, sollszor áll tájélwzatlan, erejevesztetten az árva, a koldus vagy a nyomorult .. , de azért a szenvedésellból örlill .Lánatnak és , könnyhUllatásnak betLii nem Itépződ­ , het nek. Hiszen keresztényeit, a, ti val/ástak más forrásból faltadt, . , s nem a földi lét siraltnaiból. Miért ábrázol Jézus .(jeriis mennyor, , szágot, sugaras 'jövőt , , szerető jó Atyát a mi lelllünll szemei elé? . Miért lett Ilivetve a mi vallásunkból m,inden pogányos szomoru.ság ? Miért lettell száműzve.a vadabb erllölcsü népell vadabb Isteneik? il szomorúbb élet szomorúbb felfogásai Istenben: Miért törte át a protestáns világosság, ez a termélll'ny szellem a llözép" kor :sötétségét, miér! zúzla, széjjel a bahonámik szomorúsággal tel.. jes tiUlait? Miért az élet-csalódások után ak!wra ellledvetleiledés, . . . " ha ti szerető 'f\tyál ,.i mádt óit {. . . ' . . . Meg llell kérdezlli 'ezeket. a dolgollaf, ' lI,i! Mert lstep. aki van, ú'gy' látszi il e~é6zen metlő~v~ van a cselekvések indításainál.Már ,

,

,

,

,

•

,

-

•

,

, ,

,

,

-

,,'

" 'O

·

" . .

,.",;'/,.

-,

.,.,-.

',';. ",:

\.-::," •.

'.,

'-,,',

1."

;'"

.:

-~.

•..

-;

,,-' .

'.:: .

',\.;' . '

~.

.'

'

,."

i_'

. .: ,: ,

.

-:

.

•

/;. .

''''

..'" "~"

_:,,'-., '.

'

.

,.,'. -'.~

..

J

"

"

\~'."

f,', ··· .. , ' ., - ,

Ji

.

,,' , ~, pedig :ii'ég sok ' cisit15(1 '" ván , a 'munluíbah ' is, ,ha' ~ntláke:edm,eljy~~l ' .':: ',; , n~zztik, e1ég'\ s'ok: ' biztatái; van ci reméhy?en is, ,ha ';w;t\ák,valósN- .\' , lását vesszü l!" il iboldogulásban is , ha. annal! derüs, l,épeivel. talál·" ,< , , ltozunk ~ del! , legtöbb . ösztön az életfe, . a ,legbiztalÓbb remény a I,üzdelemre a vallásban van, mikor ' lsten igy s.zól-: vagyok, aki . vagyok! Ott vagyok, ember, . mindenütt, csal, érezz, olvass ki eh· , gemet. 0(1 vagyol!, mi'nteltékoz!atlan vagyon a te életed! számára . . . Gazdaggá vagy szegénnyé le~zel miattam, Nem úgy, hogy boldogulsz a természet ·törvényei szerint, vagycsap.ásol!at érz~1 miattul, : nem úgy. van sorsod,, énhozzám láncolva. tlarten'l a lélek útján. Itt benn jutalmazlak vagy ' büntetlelt.Gazdagabbá teszi jelenlétem gaz· , dagságodat, szegényebbé !'e,zi hiányom szegénységedet. Bevételeidben megnöveltel!, kiadásaidban , megapasztalak ... Olvassuk el . csal! aki figyelmesen siámadásainkat I Hi! vezettühk is, .ha . ne;n, . az itt mostan pontosan fel van jegyezve. ' Akor, melyben ' élünl!, a ház, 'melyben születtünk, neveItetésünll, erőnll, teh , tségeinl!, szi~ vünk, lelldismeretiink vannak itt előirányozva , Egy görög bÖ!ci3ről olvassuk, hogy mindennap hálát adott Istennek, hogy ő is ember. és a Sokratesz idejében élhet. tlát mi lleresztények, azzal, hogy tiszta szemlélői vagyuni! az életnek, az (stennell, hogyeszünllet szaQadon használhatjul!, nem dicseItedhetiink·e? Vettük az evan. géliumot, vettük a mennyei! országának hitét, vettiik a kegyelmet, . veltiill a bűnbocsánat igéretét, s nem volnának bevételeinl!? SzegényesÍ1ek az élet tehát éppen nem mondha~ó, . Isten gaz· daggá tette, a bevétel nagy. Megmútathatnóll az egész .világnal!, ha viszoilt kiaddsaink tételei Ilözül se hiányzanék: az,"lilii van! De oh szégyen és gyalázat l . , . mikép éli át nincsenné sol! err.ber annak ajándékait, aki vim mindöröltl!é. A lliadásol\ ilyenel!legtöbb he- , Iyen. Szépségből árucikk, szü:etésből . llevélys,ég, éleleniből pazar- , ' Jás, gazdagságból fösvénység,hatalpmból zsarnokság, hivatalbóL .' kereskedés, tudományból ,llétely, természeti csapásból bűn és 'meg~ >' ~talllodás, okosságból csalás, vallásbólkétszínüség, Istenből tévely. , Oh ha , elgondolom, hogy mik lehettünk , volna és mil! lettiini! ; mit ' . IleIlett volna cselelledni és mit cselekedlÜnlt, ; mit ReUett volna gon- . dplni és mit gondoltu nil ; mit IleHett volna szólni és mit szóltunk, • , bízony mielőtt lezárnó~ az idő számlálásának ' .. ,.ik : lapját, il!ő, hogy számot vess'ünk. Mert ha Itiadásaink ',feltil, haladták b(\véte, , . •

•

•

I

'

.

,

..

•

. '

,

I

"

•

· ." -

· ',-

/. ,1

..-

,

I

,

•

,

,

.,- .

.

,.

. .-

., ...

'I..

."_,.

- -",' ...• !.

~<

1'0. ,"

-

-. "- "; :',.,::~ , ~.""' , ~-

'.'

,

,

,

,

'

,

,

\

jeink~t, soha, sem feszünk igaz letéteménye5eiaz e5zménell, amely

'általunk is valósúl. tla, csak természeti élet részeseivoltunit, holott szellemi életre sziilettünlt, a kkor a természet fizetsége a niienk: kétségbeesés és halál, lellli elhervasztás virulás nélkül. Ha ellenben élt lelltetekben a hit, úgy' eljuttatok az élet mara, dandó 'javélihoi, hozzá vagytok nőve ahoz, aki van, ahoz, aki lesz is s n,em vagytok, mert nem ,lehettek elhagyottak, se félénllelt, se 5zomorualt, se árvák. Mert ha lsten velünk, senki ellenünk, ellen. ben minden ellenünk, ha ,lsten nincs velünk I Amen . ,

'

,

..

Bölöny Vilmos . • ,

I

•

•

•

, •

•

•

• •

• •

•

I

•

-

•

, •

,

I