-Csendes éj, indigó hajnal-

-Csendes éj, indigó hajnalNincsen minden rendben

Baráth Szilveszter

1

Bevezető A régi idők festői a különböző szenteket és angyalokat glóriával ábrázolták. A fejkörül található aranysárga glória nem más, mint egy energiamező. Ám ez az energiamező az egész testet körülöleli. Ezt nevezzük mi aurának. Az aura színe nem homogén és nem állandó. Folyton változik színe és alakja, attól függően, hogy érezzük magunkat. Ha betegek vagyunk, az auránk csökken és halványodik. Ha egészségesek, akkor az auránk nő és a színe vibráló lesz. Annyi színű auralétezik, ahány ember él a Földön. Mindenkié más és más. Ám valamiben megegyeznek. Mindenegyes nemzedékben, generációban megfigyelhető egy domináns szín, mely a megfelelő színű csakra működéshez kapcsolható. A csakrák a testünkben lévő energia-csomópontok, melyek különféle feladatokat látnak el, és mindhez más-más szín és rezgés kapcsolható. A 40-es és 50-es években a gazdasági válság, valamint a 2. világháború bizonytalanná tette az embereket. Ezért az ekkor született emberek jelszava: a biztonság volt. Folyton keresték és tartották ezt az állapotot életük végéig. Már fiatalon megházasodtak, és a nyugdíjig ugyanazon munkahelyen dolgoztak. A biztonságérzet magamögé utasította a boldogságot. Mindegy volt, hogy nem jó az állás, vagy éppen a párkapcsolat. A lényeg a biztonság volt. Ez pedig a gyökércsakrához köthető, melynek színe vörös. A 60-as és 70-es évek gyermekeit már nem érdekelte ez a biztonság, sőt inkább kezdtek felhagyni ezzel. A pillanatnak éltek, spontán módon. Élvezték az életet. Rock, drog és szex. Ez foglalkoztatta őket. Ez a fajta viselkedésmód a szakráliscsakrához tartozik. Ennek a csakrának erősebb a rezgése, az intenzitása. A színe pedig, narancssárgában tündököl. A 80-as évekre a pillanatnyi élvezetek ideje lejárt. Helyét átvette a tartós élvezet és boldogság keresése. Ám ez abban merült ki, hogy a fiatalok a személyes tulajdonból és hatalomból minél többet szerezzenek. Egyre nagyobb házak, egyre jobb autók, és egyre több adósság. Mindezt csak azért, hogy elkápráztassák környezetüket. És nemcsak a férfiak viselkedtek újszerűen. A nők harcoltak a jogaikért. Azért, hogy a férfiak egyenlő félként tekintsenek rájuk, és egyenlő félként bánjanak velük. Ez a napfonatcsakra tulajdonsága, mely a sárga színt árasztja magából.

2

A 90-es évek elején az anyagi dolgok unalmasak lettek. Helyette a fiatalság a spiritualitást helyezte előtérbe. Sokan csatlakoztak a különféle egyházakhoz, és sokan kezdtek el spiritualitásról szóló könyveket olvasni. Az egyházak is elkezdték maguk felé csalogatni az eltévedt bárányokat, amíg nem késő. Ugyanis a közelgő ezredforduló felébresztette mindenkiben azt a félelmet, hogy Krisztus újbóli eljövetele beteljesül. Ez a megújult érdeklődés, a zöld színű szívcsakrához kötődik. A 90-es évek végén az elkötelezettséget unták meg az emberek, ám itt a társadalmi függetlenség volt a cél. Sokan kezdtek el tőzsdézni, vagy alapítottak céget, vállalatokat, csakhogy függetlenebbek legyenek. Az individualizmus és mindenki magáért korszaka volt ez. Sokan választották azt, hogy kilépnek a rokonság, az ismerősök és a társadalom által elvárt szerepükből, mert nem érezték ezt egészségesnek, normálisnak. Gyakran a hobbijukból, kedvelt szórakozásukból kovácsoltak állást és pénzt maguknak. Az igazság és a teljesség iránti vágy a torokcsakra tulajdonsága. Energiaszintje alapján színe világos égszínkék. A 90-es évek eme spiritualitása szolgáltatta a következő lépcsőfokot az ezredfordulóra. A mai fiatalság egyre inkább fogékony az okkult, pszichikus jelenségek és fejlődés iránt. A média is felkapta az angyalok, a reinkarnáció, a kabbala, a Feng Shui, az ájurvéda és a többi misztikus témát. És mindezt a fiatalság, a harmadik szem képességével érzékeli. A harmadik szem nem más, mint a szemöldökcsakránk, mely segít a matérián túlmutató dolgokra összpontosítani. Segít, hogy megtaláljuk azt, amit igazán keresünk. A boldogságot. Eme csakra feltűnhet fehér színben, ibolyában, de leginkább indigóban. E indigók vezetik majd be az emberiséget a béke új korszakába. -1-Hé, Janó, kiment a pincében a 25-ös kamera képe, megnéznéd, mi van ott lenn? – kapta a kérést a biztonsági őr a rádió telefonján. -Oké, de Pisti és a Kártyás is lent vannak nem? Ők miért nem tudják, megnézni? – kérdezett vissza. -Hiába hívom őket, nem reagálnak. Várj csak. A 26-os is kiment! -Szólj a többieknek is! Lehet, hogy veszélyben a SZÉRUM! És Janó, a 2 m magas, megtermett biztonsági őr rohant a pince

3

felé. Beszállt a liftbe és megnyomta a -1 -es gombot. Ám mielőtt leért volna a lift beragadt. Megnyomta a nyitás gombot, de az sem reagált. Ekkor egy árnyat látott elsuhanni a lifttől. Gyorsan kinyitotta a kis dobozt a lift falában, és a benne lévő kart a „Manuális vésznyitó” felé tolta. Az ajtó kinyílt. Amint nagy nehezen kikászálódott a félszinten ragadt liftből, meglátta társait a földön feküdve. Megnézte a pulzusukat és a légzésüket. -Szerencsére élnek. Hé Pisti, ébredj! Pisti! – ám nem ébredt fel. -Hé, Kártyás, öreg haver, ébredj! – de ő sem ébredt fel. -Janó, mögötted! – szólt az operátor. –Már megint kiment a kép. Mi történik ott? Janó, válaszolj! Megszólalt a riasztó. Vörös fények villództak a sötét folyosón. -Mi történt, Gyuszi? – kérdezte valaki a rádiótelefonról, a képernyőket bámuló operátort. -Nagy baj van, Vadász! Valaki behatolt a pincébe! A kamerák sorra mondják fel a szolgálatot, amerre csak jár! A lift közelében pedig, Janó, Pisti, meg a Kártyás kifeküdtek! -Bízd ezt rám és a fiúkra. – majd visszatette a rádiótelefont a tartójába. A Vadász mosolyogva gyújtott rá a cigire, majd feltette vadászkalapját, felhúzta a fegyverét, majd 3 társára nézett. –No emberek, ember vadászat! Irány a lift! Szétfeszítették az ajtót, majd leereszkedtek a liftaknába. Felnyitották a lift tetejét, beugrottak a liftbe, majd sorjában kimásztak a pince folyosójára. Még mindig ájultan hevertek a biztonsági őrök a folyosó padlóján. -Felcser, nézd meg őket! Addig mi fedezünk! Felcser megvizsgálta őket. -A pupillájuk ki van tágulva. Mintha megmérgezték volna őket. Szerencsére csak kis dózist kaptak, mert még élnek. -Rendben. Hívj ide pár mentőst és tűzoltót! Vigyék ki innen őket, amíg lehet! Maradj velük! Mi addig elkapjuk a szemetet! A Vadász és 2 társa tovább mentek. A villódzó fények és a folyosók labirintusában keresni kezdték a behatolót. -Hé, Gyuszi, melyik kamera ment ki? – kérdezte a Vadász. -Ez furcsa, eddig a 28-as volt rossz, de most már látlak titeket. De most a 27-es vacakol. Az, ami mögöttetek van. -Menyét nézz, el arra! Menyét! – nézett hátra a Vadász és másik

4

társa, de Menyét, a 3. már nem volt ott. Csak a napszemüvegét találták ott. –A francba! Mi az ördög van itt? -Vadász, a 27-es visszajött, Menyét alatta van, elterülve! Vadászék visszarohantak a 27-es kamera folyosójára. Menyét valóban a padlón feküdt. A Vadász megvizsgálta. Neki is kitágult a pupillája. -Már őt is! – majd felfigyelt, hogy mögötte a szellőző csatorna rácsa kilazult. – Hm. Szóval így tudott, mögénk kerülni. – majd társára nézett. –Figyelj, Újonc! Ez a szellőzőjárat a titkos labor előtti folyosón ér véget. Indulj el arra, és várj ott! Hajtóvadászat lesz! Az Újonc elindult a titkos labor felé. A Vadász pedig bemászott a szellőzőbe. Már jó ideje mászott, mikor megszólalt a rádiótelefon. -Hé, Vadász! Újonc is kifeküdt! A 29-es kamera alatt van! -És melyik képet nem látod? -A 31-sét. -A titkos labor előtt van? Akkor bevetjük a B tervet. Értesítsd és tájékoztasd mi történt! A Vadász kimászott a szellőzőből. Majd mikor észrevette a labor ajtaja előtt álló alakot, ráfogta fegyverét. -Ne mozdulj! Egy tapodtat se! Az alak ekkor hátrálni kezdett a Vadász felé. Majd mikor közelébe ért, feltette a kezét. -Lőjön csak, ha lőni akar! Nem fog menni! – szólt a fickó. A Vadász meghúzta a ravaszt. De az nem sült el. -Ha a liftet és a kamerákat ki tudom akasztani, az ön fegyvere gyerekjáték. Majd a folyosó villogói is kialudtak. Majd mikor kigyúltak ismét, Vadász is a földön hevert. A szájából kiesett csikk fénye parázslott, egészen addig, amíg a behatoló rá nem lépett. -A dohányzás káros az egészségre! Jobban, mint a méreg, amit beszívtál. Majd tovább haladt. És mikor elért a labor bejáratához, a kártya leolvasó szikrázott, és kinyílt a labor vastag acélajtaja. A labor fényei megvilágították a behatolót. Középmagas, barna hajú ifjú. Barnászöld szemeit szemüveg keretezi. Arcán enyhe körszakáll van. A hatalmas fehér terem közepén megállt. Majd tai-chi légzést kezdett el. Néhány mozdulat megtétele után, elindult a terem

5

végébe. Sok fajta labor eszköz és vegyszer volt mindenütt, de őt most nem ezek érdekelték. A laborban lévő szuperszámítógéphez lépett. -Remélem sikerült lenyugodnom! – mondta, majd óvatosan benyomta az indítógombot. A számítógép elindult, bejelentkezett. -Ez az! Okos kis gép vagy! - majd megnyitotta a keresőprogramot. -Na lássuk, mit rejtegettek! – majd begépelte a SZÉRUM szót. A gép kiadott jó néhány fájlt. Ebből a csupa nagybetűvel írtat nyitotta meg. -Hm. Hatóanyagok, segédanyagok, elkészítés, adagolás, hatásidő, hatások, mellékhatások, statisztikák, eredmények. Hát ezt sütöttétek ki! Ekkor elővett a táskájából egy elektronikus adathordozót és rácsatlakoztatta a gépre. Majd a fájlt átmásolta a Pen-Drive-ra. Amikor ezzel végzett, bezárta a SZÉRUM fájlt és törölte a rendszerből. Ám mikor a rendszer a következőket írta ki: A fájl nem törölhető. Írásvédett. Nincs rendszergazda engedély. -Na adok én neked engedélyt! – lecsatlakoztatta a Pen-Drive-ot, elrakta a táskájába, majd a gép felé tartotta a tenyerét. Ekkor a gép ezután már törölte, majd a Rendszerhiba üzenetet dobta ki sorra, míg végül teljesen kiakadt és leállt. -Legalább elektronikusan nincs meg. De hol vannak a nyomtatványok? Hirtelen hangokat hallott. Gyorsan az ajtóhoz rohant, bezárta, majd az elektromos zárat kiiktatta. Az ajtó mögött már hallatszott, hogy nagyon be akarnak jutni. -Oké, van 5 percem, mire ez kinyílik. – és az asztalokhoz rohant. Sietve átforgatta fiókokat, kinyitotta az ajtókat, és megnézte a polcokat. Nem találta sehol. -Fenébe! – majd megakadta a szeme Winkler Lajos portréján. – Ó, hát persze! Nem raknak a laborba semmi feleslegeset, hacsak nincs valami funkciója. Félrehúzta a festményt, ami mögött volt egy széf. –Primitív modern-technika. Már nagyon unalmas. A széf kinyílt, mikor a kezét felé nyújtotta. Kivette az iratokat, negyedbe hajtotta őket, és egy nagyobb főzőpohárba rakta. Ezután megkereste a sósavas és kénsavas üvegeket, és beletöltötte a

6

főzőpohárba. Az iratok nagy gőzzel, fortyogva semmisültek meg. -2-És hogy hogyan ismerhetjük fel, ezeket a gyerekeket, akik lassan már felnőtt éveikbe lépnek? – kérdezte Szilvia, a fiatalos előadónő. Szőke hajú, alacsony termetű hölgyemény a társadalmi problémák kutatója. Olyanok, mint a globális felmelegedés, a környezetszennyezés, a multik térhódítása, valamint a mostani előadása, amit egy kedves ismerőse ajánlott neki az indigó gyerekek és a társadalom. -Egyszerűen, ha valaki képes az auralátásra! – mondta, mire a teremben halk nevetés tört ki. -Ebből arra következtetek, hogy a társaság jelentős része nem képes erre. Nem baj! Van más megoldás is! Gellértváros nagy előadójában a zöldpáholyos ülőhelyek csaknem negyede volt üres. A hatalmas teremben elől öltönyös alakok ültek, a középső sorban a város idősebbjei, és ahogy az lenni szokott a fiatalság a hátsóbb sorokat foglalta el. Ekkor a számítógéphez lépett és megnyomta a tovább gombot. A terem tetején lévő kivetítő pislantott egyet. A felugró dián ez állt: „Aura szín → viselkedési minták” -Tehát, mint elmondtam a bevezetőmben, korszakonként, generációnként történhet auraváltás, mely meghatározza a viselkedésüket, a jellemüket, a tudatállapotukat, azt hogy mire fókuszálnak ebben a világban. – és jött a következő fólia. 1.Az indigó gyerekek legkorábbi képviselő 1977 után jöttek e világra. 2.Általában erős akaratúak és határozottak, 3.olykor nagyon makacsok és türelmetlenek. 4.Általánosságban elmondható róluk, hogy kreatívak, és jó érzékük van a művészetekhez. 5.Öreg lelkeknek is tekinthetők, hiszen tudásuk és a világról alkotott elképzeléseik egy felnőtt 40 éveséhez hasonlítanak. 6.Függetlenek és büszkék, még ha folytonosan pénzt is kérnek a szüleiktől. 7.Erős a vágy bennük, hogy nagy dolgokat vigyenek véghez, mellyel szebbé és boldogabbá tehetik a világot.

7

8.Könnyen alakul ki bennük kötődés a növények illetve az állatok iránt. 9.Igyekeznek valódi és mély barátságokat kialakítani. 10.Ennek ellenére gyakran elszigetelődnek társaiktól, akár agresszivitásuk, akár túlzott befelé fordulásuk által. 11.Intuitívak, és néha vannak pszichikus képességeik. Ennek folytán voltak már angyalokkal vagy elhunyt hozzátartozókkal kapcsolatos látomásaik. 12.Hajlamosak az álmatlanságra, rosszul alszanak, gyakran vannak rémálmaik. 13.Hajlamosak a függőségekre is, 14.a depresszióra, és ne adjisten az öngyilkosságra is. 15.Önbecsülésük egyik pillanatról a mélypontból a magaslatokba szökhet. 16.Hamar elunják magukat, 17.így aztán gyakran diagnosztizálják őket az orvosok ADDsnek, ADHD-snek, magyarul hiperaktívnak. A teremen a hatásszünet vonult végig. -Tehát ha a jelenlevők vagy a gyermekük, a felsorolt 17 pontból minimum 14-gyel rendelkezik, akkor valószínű, hogy ő indigó. Ha csak 11-13 jellemző rá, akkor valószínű, hogy még csak most bontogatja indigó-szárnyait. -Bocsánat, lehetne egy kérdésem? – tette fel a kezét középhosszú, barna hajú fiú a közönség soraiból. -Persze, nyugodtan kérdezz! -Én összeszámoltam, és nekem kb. 12-13 tulajdonságom van, ami itt fel van sorolva. Ez azt jelenti, hogy én is indigó gyermek vagyok? -Hát, hogyha őszintén feleltél a kérdésekre, akkor valószínű, hogy te is az indigó gyermekek vagy. Ám még nem vagy eléggé kifejlődve. Valaki vagy valami korlátoz téged abban, hogy a képességeidet tudd használni. – közölte Szilvia. - Tudsz ilyenről? -Hát az előadásodban szóba került a Ritalin, meg hogy azt a hiperaktív gyereknek írják fel az orvosok, és így lenyugszik a gyerek és „normálisan” tud élni. Én is régóta szedem. Ha jól emlékszem 10 éves korom óta, amikor először el kezdtem furcsábban viselkedni, mint a többiek. -Akkor az lesz az! És ha jobban bele gondolsz, valójában nem írtattak neked fel mást a szüleid, mint drogot. Ha azt teszed, amit

8

szeretnél, akkor boldog vagy, nem így van? – kérdezte, mire a fiú bólintással felelt. –Ám amit te megtennél, mert így látod helyesnek, azt a szüleid, az orvosaid, a vallásod, a társadalmad egyelőre még nem tartja annak. Sajnos. Így aztán egy olyan dolgot írnak fel neked, ami lenyugtat, eltompít, elkábít. Az eredmény pedig az, hogy nem viselkedsz furcsán, már nem vagy hiperaktív, egy teljesen átlagos gyerek lettél, akit minden szülő szeretne. Valójában viszont önmagadhoz képest csak egy zombi vagy, akit bárki ide-oda lökdöshet. Habár nem mondta ki, de a fiú szemein látszott, hogy Szilvia egészen a lelkéig hatolt. Szilvia, habár elég messze ült tőle a fiú, érezte maga is, hogy a fiút kissé megrendítette, amit mondott, de ugyanakkor érezte azt is, hogy egyfajta megnyugvásra, útmutatásra talált. -Ez már nevetséges! – fakadt ki magából az egyik szemüveges, ősz hajú, öltönyös figura. -Mi olyan nevetséges, dokikám? – kérdezte Szilvia, kissé pökhendien. -Az kérem, hogy már háromnegyed órája ilyen kitalált és nem bizonyított tézisekkel traktálja a jelenlevőket. -Miféle kitalált és nem bizonyított tézisekkel? -Kérem! Ezt a fiút én kezelem 10 éves kora óta. Elvégezettem vele az ADD-s tesztet. Az eredmények alapján ő is hiperaktív. Erre jön ön, egy olyan feltevéssel, hogy az indiaiak hitvallásából származó csakrák és aurák miatt van mindez, ami jelzi, hogy ez a gyerek különleges, vigyázzunk rá, mint a hímes tojásra, mert egyszer ez a rendszerellenes szemlélet és viselkedéssel fog békés korszakot teremteni? Ez azért eléggé hihetetlen. -Hát akkor, kedves doktorúr! Nézzen szét a világban! Egyre több, eme fiúhoz hasonló gyermek születik már jó ideje. A világ minden tájáról érkezett felmérések alapján mindannyiuknál megfigyelhetőek ezek a tulajdonságok, nemtől, kórtól, társadalmi és vallási berendezkedéstől függetlenül. És még ők a hibásak, mert a szüleik, a kormány, a társadalom és a vallás nem tudja kezelni őket? Ezek a gyerekek rájöttek arra, hogy másképp is lehet élni. Ám a mai vak és süket környezetük ezt nem képes felfogni. Ellenségnek tekintjük őket, holott pont rájuk lenne szükségünk, csak akkor a maguk világunk dőlne össze. Csak félnek bevallani, hogy süllyed a hajó!

9

-Hölgyem, a társadalmunk és a berendezkedésünk nem elavult! Teljesen megszervezett, és hiába nem fejlődőképes a maga módján mindenki megtalálta benne a helyét és nem panaszkodnak, mert örülnek annak, hogy a rendszer részei. Nem értem, hogy miért kell a lovat alájuk adni. Ha így folytatják, ahogy eddig bűnözők lesznek, és semmitől nem riadnak vissza. -Hé-hé-hé, álljon meg a menet! Én nem azt mondtam, hogy engedjük őket szabadjára! Ha jól figyelt azt mondtam, hogy megfelelő korlátozásokkal és útmutatásokkal belőlük is nagyszerű emberek lehetnének, akik az új szemléletmódjukkal tevékenykednének. A hiba ott van, hogy ezt a mostani rendszer nem képes ezt megadni. Vonatkozik ez leginkább az oktatás területére. A mai gyerekek már nem értik meg, hogy amit a fejükbe akarnak sulykolni, annak majd egyszer hasznát veszik. Shakespeare és Hérodotosz művei szépek, meg minden, de soha az életben nem használják. Ezeknek a gyereknek az kell, hogy kint legyenek a természetben, és hogy olyan dolgokat tanítsunk nekik, amit a mindennapokban használhatnak. -Bocsánat, de ezzel azt hiszem, én lettem megszólítva. –tette fel a kezét egy marcona külsejű öltönyös fickó. –Én itt tanítok a helyi iskolában és nekem is megvan a véleményem erről. Ezek a gyerekek, hiába az ön véleménye, kevesen vannak. Egy 20-30 fős osztályban, vannak talán 3-an, akik nem figyelnek az órán, nem hat rájuk a fegyelmezés, nem készítik el a házi feladataikat. Ezek a gyerekek kezelhetetlenek, régi szójárás szerint rosszak. És hiába minden, ráadásul a többi gyerek is kezdi utánozni őket, mert tetszik nekik a dolog. És most azt mondja, hogy ezért a néhány gyerekért változtassunk, mi felnőttek a törvényeinken, a szabályainkon? -Nos igaza, van valóban kevés az a gyermek, aki nyíltan olyan, amilyen és nem érdekli semmi, mert nincs félelemérzetük. Ezek a gyerekek rendesen fejlődnek, habár ők is igényelnék a megfelelő korlátokat és a figyelmet. Ám mivel ezt sem ön, sem pedig amit oktat, nem nyújtja nekik, hát persze hogy unatkoznak. A többi gyerek persze nem csinál ilyesmit, mert őket vagy a szüleik, vagy az öntől való félelem tartja kordában. De ha a gyerekek megérzik azt, hogy azzal 2-3 gyerekkel nem tud bánni, persze hogy tetszik nekik a dolog. -Az én időmben még nem volt ilyen! A gyerek azért járt iskolába, hogy tanuljon. Kötelességei voltak, nem pedig jogai! A

10

gyereknek, ha tetszik vagy sem, kötelező volt iskolába járnia. -És ha a nagymamám nem hazudott, akkor abban az időben a gyerekeket vitték táborozni, kirándulni, és a héten 3-szor, 4-szer volt testnevelésóra. A gyereknek lehetőségük volt, hogy az iskolai kertet gondozzák, ápolják, az ottani állatokat simogassák, etessék-itassák, közösen a tanárokkal szemet szedjenek, vagy ajándékokat gyűjtsenek a rászorulóknak. A régi időkben persze hogy nem volt ilyen, mert a gyerek olyasmit is végeztek, aminek látták értelmét. Akkoriban ezek lekötötték a gyerek fölös energiáit. A mai világban, ahol a gyereknek a hét 5 napján, napi 6-szor 45 percet vagy többet kell lehúzniuk, egy kényelmetlen iskolapadban persze, hogy izegnek-mozognak. És mivelhogy az ember bizonyítottan csak 20 percig képes hatékonyan figyelni, a gyermek pedig még kevesebb ideig, persze, hogy elunják. És bizonyított az is, hogyha hallunk és a látunk valamit, annak csak a 30%-át jegyezzük meg, míg ha mi csináljuk és elmondjuk a feladatot, akár 70%-ára is emlékszünk, és hosszabb távon, mint az előző módszerrel. Ezeknek a gyereknek nem mondta ezeket senki, még is önmaguktól tudják, hogy a mostani oktatási és egyéb rendszerek nem jók, és viselkedésükkel jelzik a problémát. És ahelyett, hogy megnéznénk és kijavítanánk a hibát, inkább elhallgattatjuk a saját gyerekeinek! -3-Üdv, te csavargó, nem láttalak az előadásomon! – mondta Szilvia nyersen a mobiljába, miközben a gellértvárosi Kastélypark öreg platánjai között sétálgatott. -Bocsi, el kellett intéznem pár dolgot. De szerintem nyomd el azt a csikket, nagyon büdös. – mondta a beszélgetőpartnere. -Honnan tudod, hogy cigizek? A telefonon nem megy át a füst! – kérdezte megrökönyödve Szilvia! -A hangod erősségéből, és a mondataidból! Amiből arra következtetek, hogy valami nagyon felhúzott. És tapasztalatból tudom, hogyha felhúznak, rá kell gyújtanod, hogy lenyugodj. -Jól gondolod, tényleg felhúztak! Azt hittem ezeket az embereket érdekli valami új, valami más, és hogy nem annyira közömbösek, mint ahogy mondtad. -Figyelj! Már vagy 10 éve szívok velük egy levegőt. Csak ismerem milyenek.

11

-Jó, de hát ennyire? -Miért? Ültek és pislogtak, mint a béka a kocsonyában? -Nem, Szilveszter, nem az! Hanem szabályosan ordítottunk egymással a végén! – közölte Szilvia. -Jézusom! Erre nem számítottam. Mit vágtak a fejedhez? -Hogy én egy anarchista vagyok, hogy én lázadozó hajlamú egyén vagyok, aki forradalmat akar, hogy a rendszert veszélyeztetem, és hasonlók! -És mivel érted el, hogy ilyen jelzőket aggattak rád? -Hát az egyik fiú megkérdezte a közönségből, hogy ő indigó-e? Tudod, a felsorolás alapján, amit te küldtél el. Én azt válaszoltam, hogy valószínű. Erre az öltönyös parasztja, valamilyen doktor, felkel, és a képembe röhögve mondja, hogy ő ezt nem hiszi el, az egész baromság úgy, ahogy van! Mire én, visszaszóltam, hogy teleadagolni a gyerekeket mindenféle droggal jobb, nem? Erre egy másik szólal fel, aki tanárnak nevezi magát, hogy a hiperaktív gyerekekkel semmit sem lehet kezdeni, rosszak, mint a nem is tudom én mi! Erre én közlöm vele, hogy nem lenne semmi baj, ha az oktatási rendszerrel tennénk valamit! Aztán felszólal a rend őre, hogy, ő nem tartja helyesnek az elképzeléseimet! Na őt is leosztottam, hogy kussoljon, mert mindig arra nyalnak, aki többet fizet. Az utolsó felszólaló meg egy pszicho-mókus nőszemély volt, aki állította, hogy csak drasztikusan lehetne kezelni a problémát! Ne tudd meg, hogy elküldtem a fenébe! – mondta Szilvia, miközben már a 10-iket szívta a cigijéből. –De te még mindig nem válaszoltál, hogy merre jártál. -Kaptam egy fülest, hogy az EÜ Központban valami készül ellenünk. Gondoltam utána járok. -De miért az én előadásomon? -Azért, mert a kutyák elmentek a tyúkudvarból. A te előadásodra minden fejes kíváncsi volt, és így őrizetlenül maradt a Központ. A felsőbb irányítás hiányát használtam ki, hogy belopakodjak és, amit lehet, megtudjak. -És mit tudtál meg? -A dokik készítettek egy olyan szert, amely azokhoz a faktorokhoz kapcsolódik, amelyektől a mi indigó auránkat és a különleges képességeinket kapjuk. Valamint olyan folyamatokat indítanak be, melyektől az auránk színében dominálni fog a ciánkék árnyalat. Tehát a mentalitásunkat és a viselkedésünket akarják manipulálni,

12

hogy olyanok legyünk, mint a 90-es elején élő emberek. -Mit tudsz még erről? -Hát azt, hogy a szert csak, úgy nevezik, hogy a „SZÉRUM”. Az alkotóelemek pedig: Ritalin, Prozac, Paxil és Norpamin komponensei, valamint ahogy az lenni szokott, egy fajta homeopátiás vegyszerkeverék, ami minden bizonnyal valami drogkoktél lesz. Arról, hogy honnan tudják, hogy mi lesz az eredmény, nem írtak. Igaz már hozzáférni senki sem tud ezekhez. -Miért mit csináltál? -A számítógépet szokás szerint deaktiváltam, a papírokat pedig savfürdőbe mártottam. – közölte Szilveszter. -És nem vettek észre? -Dehogy nem, de én ravaszabb voltam. És az ajtó biztonsági zárját sem tudják most már kinyitni. -De akkor hogy jutottál ki? -Véletlenül. Teljesen váratlanul megjelent egy lány. Valószínűleg teleportáló, és elég jó harcos. – majd Szilvia háta mögött szólalt meg. – Ám annak ellenére, hogy a földre terített elég hamar, én nyertem, mert kölcsönvettem a teleportációs képességét. -Menj a francba! Ijesztgetsz itt, engem! – mondta szívéhez kapva Szilvia. -És volt még egy győzelmem. A SZÉRUM minden adata itt van ezen. - mutatja a Pen-Drive-ot. -Szép munka! Ezt el is küldöm a FTE-re. – és Szilveszter felé tartván kezét, a Pen-Drive gyorsan a tenyerébe lebegett. –Ellenben van neked itt valami, amit onnan küldtek. –adott át egy levelet a táskájából. Szilveszter kibontotta a levelet. Üdv Szabad Zöldműves! Bocs, hogy így kapod meg a levelet, de sajnos máshogy nem tudtunk elérni. Az FTE Tanácsa úgy határozott, hogy szervezned kell egy csapatot Gellértvárosban, akik megakadályozhatják az ottani hátrányos tevékenységeket. Te magad is tudod, hogy Gellértváros sokat fejlődött, és az ottani vezetőség nem szeretné a pozícióját és hírnevét elveszteni és bemocskolni. Mint értesültünk Szilvia az előadása után tervez egy Kerekasztal beszélgetést. És valószínű, hogy már talált is megfelelő jelölteket a számodra. És kérlek, ne morgolódj, hanem vedd inkább kihívásnak.

13

Amúgy is, fejlesztened kell magadban az önbizalmadat és felelősségvállalását másokért. Mert hát az EÜ Központba is egyedül mentél, nem? Tisztelettel TOM és Marcsika. -Ez most komoly? Tudják jól, hogy én magányosan kóborló róka vagyok, erre a nyakamba zúdítanának még egy problémát! Ráadásul ők is veszélyben lennének, ha velem látják őket! -Figyelj! Anno mi is így kezdtük. Tudtuk, hogy veszélyes lesz. Tudtuk, hogy elkaphatnak. És tessék, mégis itt vagyunk. -Jó, de TOM nagyszerű tanár volt, amíg vele voltunk csapatban, de én nem vagyok jó tanító. -Nem kell tanítanod őket, hiszen tudják lelkük legmélyén kik is ők. Csak éppen össze kell fognod és vezetned őket. Segíteni abban, hogy a képességeiket használják, és ne nyomja el őket senki. -És miből gondolod, hogy csatlakoznának hozzám? -Megkérdeztem őket, beszéltem rólad, és azt mondták rendben. -Na jó! És kiket kell a szárnyaim alá vennem? -Mindent felírtam erre a papírra. -nyújtotta át –Az első jelöltem Bence, aki Platán téren lakik. Hihetetlen erő lakozik benne. Ráadásul egy cseppnyi öngyógyító képességet is véltem benne felfedezni. Edzések után mindig marad egy fél órát a Sportcsarnokban. A 2. és 3. jelölt egy ikerpár, Zoli és Zsolti. Az Adél virágboltban segédkeznek délutánonként az anyukájuknak. Telepatikusan is kommunikálnak egymással, ráadásul gondolatolvasásra is képesek. A 4. jelöltem Melinda, aki miatt nem is kell teleportálnod magad. Itt az ünnepségen van egy kis standja ahol, mindenféle kaját és piát árul. Látja a lelkeket, a szellemeket, az angyalokat és az aurát is. -4-Hát itt meg mi történt? – kérdezte az EÜ Központ igazgatója és egyben főorvosa, mikor a meglátta az épület előtt álló rendőrautókat. -Valaki betört az alagsorban lévő laboratóriumba. – közölte vele egy ifjú rendőrnő. -A szentségit! – kapott a fejéhez a doktor, és egyből beszaladt a lezárt területre, mit sem törődve a rendőrhölgy tiltásával. A szemüveges, ősz hajú doktor a liftnél hiába nyomta a

14

hívógombot, nem reagált semmit. Ám mikor lenézett az aknába, világossá vált számára, ha a saját szemével akarja látni, másznia kell. Miután kikecmergett a liftből, a laborhoz szaladt, ahol egyenruhás alakok sürögtek-forogtak. Odament a rendőrfőnökhöz. -Helló, Sanyi! Mi a franc történt itt? -Valaki betört ide, tönkrevágta a liftet, a kamerákat, és több millió forintos számítógépeteket és a széfzárat, amit szépen kirámolt. Ráadásul, 3 biztonsági őr, és a különleges egység is áldozatul esett neki. Megmérgezte őket. -Van valami ötleted arra, ki tehette? -Fogalmunk sincs, tökéletes munkát végzett. Semmi ujjlenyomatot, vagy haj mintát nem hagyott. Tehát a DNS vizsgálat kizárva. Mint mondtam a kamerákat elektronikailag hazavágta, tehát filmfelvételünk sincs. -És az őrök, vagy a különleges egység? Ők nem láttak semmit? járkált körbe indulatában a doktor. -Nem tudjuk. A támadójuk valamivel megmérgezte őket. Még mindig nem tudjuk mi lehetett. -Még a Vadászt is? -Igen, még a Vadászt is. Az igazgató lehangoltan nézett végig a laboron. Mintha szélvihar tombolt volna. Minden felé iratok. -Nem tudom pontosan, de ha jól sejtem, itt valami kísérletezés folyt, nem de? – kérdezett rá a rendőrfőnök. -De igen, és most mind oda lett. Hónapok munkája pár perc alatt elveszett. -Milyen kísérlet volt? -Az szigorúan titkos! – jelentette ki a doktor, mikor a számítógéphez lépett. –Nem lehet ezt valahogy rendbe hozni? -Már dolgozik rajta az egyik emberem, Péter! Nyugodj meg! -Valaki betört, megsemmisítette a munkámat, és még nyugodjak meg? – förmedt rá Sándor rendőrfőnökre. – Ha meg tudom ki volt az, én nem is tudom, mit teszek vele! -Kész a gép doktorúr! – mondta a rendőrfőnök embere. -Na végre! – majd elsöpörte onnan a figurát Várallay doktor és vadul keresni kezdett a gép merev lemezén mentett dolgok után. –Az ördögbe! Letörölte! Letörölte! A nyavalyás! -Nem mentettétek el valahová máshová?

15

-Már hogy mentettük volna el? Tegnap végeztünk vele, késő este. Már fáradtak voltunk, és csak kinyomtatni volt időnk, amit a páncélszekrénybe tettünk. -De ezek szerint valószínű, hogy az is eltűnt. -Vagy megsemmisítette! – mondta doktor miközben felkelt a székből és a nagy főzőpohárhoz lépett. -Tegnap ezt én mosogattam el. Ki nyúlt hozzá? – kérdezet körbe. Mivel senki nem válaszolt, ezért a lakmuszpapírhoz nyúlt. A lakmuszról tudni kell, hogy sárga színű lap, mely a kémhatást színváltozással jelöli. Ha piros, akkor, savas, ha kék, akkor lúgos, ha sárga marad, akkor semleges az oldat. A doktor belemártotta, ám nagy meglepetésére a lakmusz vörösen pezsegve jelezte az extrém savas közeget. -Hú, ez aztán a sav! Majd kitöltött egy kisebb főzőpohárba belőle, majd abból néhány kémcsőbe. Ezután az ezüst-nitrátért nyúlt, melyről ismeretes, hogy glükóz kimutatására alkalmas. Jó nagy adagot beletöltött. -Mit csinálsz, Péter? -Jól sejtettem. Egy erős savat csinált, amiben még az ezüst is feloldódott. -De akkor, miért ezüstös a kémcső fala? -A kérdés jó! Azért, mert az összes sav reakcióba lépett az összes ezüsttel. A maradék ezüst pedig, kimutatta, hogy ebben a folyadékban glükóz van oldva. Az erős sav pedig, bontja a cellulózt glükózzá. –majd letett a kémcsövet, és egy másikért nyúlt. Egy szűrőpapírt elővett, majd az ólom-acetátba mártotta. Majd a másik kémcső szájához tette. A szűrőpapír ólom-acetátos része megfeketedett. -A papírjainkat biztonsági okokból kén-ammóniával összekevert festékekkel nyomtatjuk. Sokszor bizonyítottuk már be így, hogy a mi papírjaink vannak az illetőnél. -Szóval a behatoló jó kémiás is? -Inkább biokémiás, de valószínű, hogy valahonnan hallott a dologról. -Megvannak a vizsgálati eredmények! - nyújtotta át egy nővér a papírokat Várallay főorvosúrnak. -Bürökvirág? Ki a fene az, aki bürökvirággal mérgez? Miért nem formalinnal, vagy acetinnel? -Talán, mert biztos benne, hogy nehéz kimutatni. - közölte a

16

nővér. -Szóval gépeket zavar meg és akaszt ki. Jól ismeri a mérgező növényeket és a laboros dolgokat. – foglalta össze a rendőrfőnök. -Nem találod furcsának, hogy pont akkor tört be, amikor az előadáson voltunk. -De! -És emlékszel arra az indigó színű levélre, amiben a meghívó volt? Nem találod furcsának, hogy minket hívtak el egy olyan előadásra, amiről a nagyközösség is tudja, hogy elég negatív a véleményünk? -Ezek után még negatívabb lesz! – jelentette ki a doktor. -Főnök, találtunk valamit! – adta át az egyik tiszt a tasakot Sándornak. -Mi az? -Egy hosszú, vörös hajszál. -Szóval, ő is itt járt? – kérdezte a földet nézve a doktor. -Kicsoda? -Ő-ő-ő, senki! Senki! – hárította el a kérdést Péter. -Figyelj, Péter! Nem tudom, te hogy vagy vele, de meg akarom találni, aki betört ide! -Azt hiszed, hogy én nem? -Akkor itt lenne az ideje, hogy végre elmondd, hogy mi folyik itt! Mi ez a nagy titkolózás? Milyen kísérletezést folytattok itt? És mi volt ide lent, amiért valaki, aki valószínű, hogy indigó, betör és megsemmisít? -Doktorúr, doktorúr! – rohant kiabálva Felcser Péterhez. -Te, mit keresel itt? Téged nem fektetett ki az az átkozott? -A Vadász azt parancsolta, maradjak a biztonsági őrökkel, míg nem érkezik egy mentőosztag. Így aztán nem is tudom, hogy mi történt odabent. -Szóval te ott voltál végig a liftnél? – kérdezte a rendőrfőnök. -Igen, egészen addig, amíg a helyszínelők meg nem érkeztek. -Akkor, hogy a pokolba tudott kijutni? -Talán a Vadász tudja. Már felébredt. – mondta Felcser. -5A Károlyi Kastély, szokás szerint, teli volt turistákkal. Gellértváros leginkább látogatott helye. A Kastély szögletes U

17

alakban épült, a Gellért városon átmenő folyó mentén. Érdekessége, hogy mindkét végén egy-egy félkör alakú torony áll. A kastély egykori tulajdonosai az emeleten laktak, míg a cselédség a földszinten. Szobáik ma már egy kastélymúzeumnak, valamint egy, testileg és értelmileg sérült gyerekek magániskolájának adnak helyet. A kastély rendelkezik még: díszteremmel, ahol esküvőket illetve lakodalmakat is szoktak rendezni, és pincével, ami nemcsak borkóstolásra, hanem szombatesti partizásra is alkalmas. Ám Szilvesztert nem a kastély érdekli. A Kastélypark hátsó részébe tart. Itt éppen ünnepség zajlik. Sok a városbéli, és sok a vendég. Sátrak, standok, padok, napernyők, bográcsok. A Gellértvárosi Vásár mindenkit érdekel. Szilveszter már a standoknál jár. Egy szőke, vállig érő hajú lányt keres. Kék szemű, és szeplős. Alacsony termetű, farmerben és fekete, mélyen vágott felsőben. És ha Szilvia jól informálta, a színpad közelében kell lennie. -Képzeld, Melinda! Most hívott fel Várallay doktor, hogy betört valaki az EÜ Központba. – közölte a tényeket a szemüveges, kissé pocakos, régi szokás szerint csuhában járó Pál atya. –Pont akkor történt az eset, amikor az előadáson voltunk. -Ez szörnyű! – mondta Melinda aranyos kis köténykéjében, miközben kimerte a bográcsból a finom pincepörköltet. –És nem tudják, ki volt az? -Hát a kamerákat és a biztonsági rendszert is nagyon ügyesen ki tudta iktatni, minden rongálás és nyom nélkül. A rendőrség már nyomoz, de eddig senkit nem tudnak, még gyanúsítani sem. Ráadásul fontos dokumentumokat semmisített meg. -Remélem, elkapják az illetőt! – nyújtotta át a tányért Melinda. -Én is remélem. Ám Isten és az ő összes angyala már bizonyosan kongatják lelkiismerete harangjait. – mondta, miközben átadta a pénzt. -Bizonyosan. Jó étvágyat, atyám! -Köszönöm, leányom!- kiáltott vissza Pál atya. -Szia, mit adhatok? – kérdezte Melinda a következő sorban állót. -Szervusz, Melinda! Egy teát kérnék. – mondta Szilveszter. -Fél litereset vagy 1 litereset. -Fél litereset. -Tessék itt van. – tette le a pultra. –Honnan tudod a nevem? -Vitéz Richárd és Melinda lánya pincészete. – olvasta fel a stand

18

tetejére kifüggesztett táblát. -Ja, persze, bocs. – mondta zavarában tagolva. Majd miután kiszedte pirult arcát a tenyerei közül: -230 lesz. -Máris adom. – tette le a pultra az 500-ast. Melinda a pénztárgépbe pötyögte az összeget, de az nem reagált. Megpróbálta újra, de most sem írt ki semmit. Megnézte, be van-e dugva minden vezeték. Ismét próbálkozott, de a gép most se működött. -Egy pillanat, mindjárt rendbe hozom! – mondta nyugtatóul. -Várj, arrébb lépek 3-at. – majd úgyis tett. –Most próbáld meg! Melinda ismét bepötyögte az összeget. A gép kinyomtatta a négyszer a blokkot és ugyanannyiszor kilökte a pénztartó-rekeszt is. Majd miután kikereste a visszajárót és becsukta, Szilveszter visszajött. -Tessék, a visszajáró. - tette a tenyerébe. –Mit csináltál a géppel? -Egyszerűen csak elmentem a közeléből. A gépek néha megbolondulnak a környezetemben. Mi az, mit láttál? – kérdezte Melindát, akinek tekintete megakadt rajta. -Á, nem érdekes! – mondta lehangolóan. -Pedig nagyon elméláztál rajta, úgyhogy biztosan az. -Komolyan, úgysem értenél meg! -Azt hittem, hogy a mai előadás felnyitotta a szemedet, arról, hogy nem vagy egyedül a képességeddel. De ha mégis tisztábban szeretnél látni, a színpadnál leszek. És Szilveszter elvegyült a tömegben. -Apa, átvennéd a boltot? El kell mennem egy kis időre. – mondta, miközben levette a kötényét. -Rendben kislányom! – mondta a tagba szakadt, kuktasapkás Ricsi bácsi. -Azt se bánom, ha haza mész! Nem hiszem, hogy most már sokan jönnének. -Köszi, apa! – puszit nyomott az arcára és rohant Szilveszter után. A Kastélypark hátsó részén volt a színpad. A téglából készült emelvényen éppen a Chupacapra nevű együttes játszott. Az 3 tagú csapat zenéjét, ami a rockhoz sorolható, a fiatalok kitörő örömmel fogadták. A csapat nemrég alakult és a fiatal tehetségeknek sem árt, ha rajongókra is szert tesznek. Melinda átvergődte magát a koncert tömegén, majd meglátta Szilvesztert, aki éppen az egyik sörpadnál üldögélt és iszogatja

19

teáját. -Honnan tudsz arról, hogy látom az aurát? – kérdezte mellé ülve. -Onnan, ahonnan azt is, hogy látod a lelkeket és a szellemeket is. -Na ne ködösítsél! – mondta megunva Melinda. -Szilviától. Attól a hölgytől, aki előadást tartott a minap, az indigókról. -Á, szóval te vagy Szilveszter. -Miért, ez kérdéses volt egy olyan auralátó számára, mint te? Nem sok ember mászkál ekkora indigókék aurával maga körül. -Valóban a sátor és a színpad közt tényleg az aurádat kerestem. Csak az a helyzet, hogy nem látom mindig az aurát. Van, amikor semmit sem látok, van, amikor homályos, ám most teljesen tiszta a kép. -Rendben. Meg van, hogy mi lesz a feladatunk. Rájönni arra, hogy mi idézi elő az abszolút látásodat, és az hogy mire tudod hasznosítani. Persze, csak ha te is szeretnéd ezt. Máskülönben nem megy! – közölte Szilveszter. -Szeretném, mert nem rossz dolog, ha az ember látja mások temperamentumát, már azelőtt, hogy megszólítaná. -Figyelj Melinda! Ezt a képességedet, mint akárcsak a többit, ami még a felszín alatt van, nem szabad csakis sajátos céljaidra használnod! Mint Szilvia is elmondta, azért vagyunk, hogy itt és most segítsünk az embereken. -De hát az én képességemet nem tudom semmire sem használni! – mondta hitetlenül mosolyogva. -Dehogynem! De mint mondtam, meg kell lelned, hogy mire használható. És természetesen segíteni fogok ebben. -De miért segítesz? Úgy értem, te egy vadidegen ember vagy, és segíteni akarsz nekem, mikor nem is ismersz! És mindezt pusztán jó szándékból! -Nem! Nem jó szándékból! Hanem, mert látom benned a lehetőséget. Ráadásul én is voltam csapatban, és tudom, hogy csapatban könnyebb a képességek fejlesztése. És könnyebb is azt az egyre csak növő terhet cipelni, hogy a világ, sőt a közvetlen környezetünk sem ért meg. Még szeretteink sem tudják, mit érzünk, vagy gondolunk, csak azt érzékelik, hogy valami nincs rendben. És mivel ők egyelőre még másképp látják, így aztán más következtetést vonnak le, és másképp próbálnak segíteni. -Jézusom! – mondta Melinda megrökönyödve. –A hideg kiráz

20

tőled! -Hé ez, káromkodás volt! Mit fog szólni Pál atya? -Ó, tényleg! Csak annyira ismerős volt, amit mondtál. -És most egy kicsit talán be is töltöttem az űrt, ami a lelkedben volt. -Igen. – mondta Melinda, még mindig a kisebb fajta sokkhatás alatt. -Szóval, akkor, csatlakozol a csapatomhoz? -Már mondtam, szeretnék! -Rendben van. Akkor most keressük fel a csapat 2. és 3. tagját! – pattant fel a pad mellől. -Kiket kell keresni? – kérdezte Melinda, miközben át próbálnak kelni a tömegen. -Az ikreket az Adél virágboltban! -Tessék? Nem hallok semmit! – kérdezett vissza kicsit hangosan Melinda, mert a nagy hangfalak Chupacapra zenéjét, szinte teljes hangerővel szolgáltatták. -Várjál! – és Szilveszter a hangfalakra tette a kezét. Ám a várt eredmény elmaradt. A hangfalak tovább ontották a rockot. -Ez érdekes. – jegyezte meg Szilveszter, majd intett Melindának, hogy kövesse. Mikor kiértek a tömegből és a hangzavarból, Szilveszter megismételte mondandóját: -Tehát míg félbe nem szakítottak, azt mondtam, hogy az ikreket kell felkeresni az Adél virágboltban. -Ja, Zolit és Zsoltit. Nem lesz könnyű dolgod velük! -Miért? -Mert még mindig anyuci pici fiai. -És ezt maguknak vagy a drága anyukájuknak köszönhető? -Nem tudom, de az biztos, hogy 14 éves létükre leragadtak a 10 évesek szintjén. Képregények és számítógépes az érdeklődési körük. -Az még hagyján! Majd dolgozunk rajta. De a különleges képességeik folytán te is meg fogsz lepődni, hogy milyen fejlettek!

21

-6-Jobban van már? – kérdezte a főorvos. -Mint amennyire az, akit mérgezéssel hoznak be. –mondta Vadász, a kórházi ágyon feküdve. -Mi történt? -Azt mi is szeretnénk tudni! – mondta a rendőrfőnök, miközben jelvényét mutatta. -Szóval bejutott a nyomorult! – próbált felkelni. -Maradjon csak fekve! – utasította Várallay doktor. –Még nem távozott teljesen a méreg a szervezetéből. -Meséljen el mindent, amit tud! – kérte Sándor főrendőr. -Sanyi, a beteg még nem hallgatható ki! -Dehogynem! Te magad is látod, hogy az eszénél van, tiszta a tudata, és ő is a végére akar járni a dolognak. -Elég ebből! – szólt a Vadász. –Ha meg akarunk tudni valamit, össze kell fognunk, mert az biztos, hogy másképp nem találjuk meg! -Rendben! Mondja el részletesen mi is történt! -A rádiótelefonon vészjelzést kaptunk. Odaszóltam az operátornak, hogy tájékoztasson minket. Ő közölte velünk, hogy valaki be akar törni a laborba. A kamerák nem működtek, a biztonsági őrök pedig nem válaszoltak a hívására. Ezért hát utána néztünk a dolognak. A csapatommal lementünk a pincébe. A lift nem működött már akkor sem. Az őrök a padlón hevertek. Felcser megvizsgálta őket és enyhe mérgezést állapított meg. Szóltam neki, hogy maradjon ott velük. -Ez tényleg így történt? – kérdezte Felcsert. -Úgy, ahogy a főnök mondja! – válaszolt habozás nélkül. -Ezután mi történt? -Megkérdeztem az operátort, melyik kamerát iktatta ki, így követni tudtuk, hogy merre jár. Ám egyszer csak a mögöttünk lévő kamera képe ment ki. Ekkor elküldtem Menyétet, hogy ellenőrizze le a dolgot. Ám Menyét már akkor nem volt velünk. Az operátor szólt, hogy mögöttünk lévő kamera képe visszajött, és alatta fekszik. Visszamentünk érte, és ekkor megpillantottam, hogy a szellőzőt kinyitotta. Én a szellőzőben másztam utána, Újonc pedig a folyosón haladt tovább. Már félúton voltam, mikor az operátor szólt, hogy Újoncot is megmérgezte. Mikor kimásztam a szellőzőből, már ott állt az ajtó előtt. -Látta az arcát? – kérdezte Sándor főrendőr.

22

-Sajnos nem. Nem fordult meg, mikor ráfogtam a fegyvert, hanem inkább hátrált. Egészen közel jött, majd közölte: „Lőjön csak, ha lőni akar! Nem fog menni!” Mire én meghúztam a ravaszt, és valóban nem működött a fegyverem. Ekkor mosolyogva mondta, hogy: „Ha a liftet és a kamerákat ki tudom akasztani, az ön fegyvere gyerekjáték.” Ezután a folyosón villódzó fények is kialudtak, majd elkapta a nyakamat az egyik karjával, a másikakkal a számhoz tartotta a mérgezett ruhát. Azonnal hatott a méreg. A látásom homályos lett, az izmaim elgyengültek, ám a hallásom tiszta maradt. Ha jól sejtem a csikkemet nyomta el, mert mielőtt bement volna, még azt mondta: „A dohányzás káros az egészségre! Jobban, mint a méreg, amit beszívtál.” -És ezek után még emlékszik valamire? -Mint mondtam, nem láttam semmit, és csak a hallásom maradt meg. Utána hallottam, hogy kinyitja a páncélajtót, és bemegy. Nem sokkal később az erősítés is megérkezett. Ők hoztak ide. -A francba, ez nem valami sok. – mondta háborogva a főorvos. -Ezzel is lehet valamit kezdeni. – mondta optimistán a rendőrfőnök. –A Vadász hallotta, hogy kivolt az. A szembesítés során megszólaltathatjuk a gyanúsítottakat, így kiderülhet ki volt az. -Persze, behozol az utcáról mindenkit, és majd felolvasást rendezünk, mi? -Szóval még nem kapták el? – kérdezte a Vadász. -Sajnos nem. Mert nem volt senki a laborban. Mindent átkutattunk, sehol sem rejtőzhetett el. -Viszont a labor a föld alatt van, a szellőző nyílások a mókusoknak is szűkek. – ismertette a tényt Péter főorvos. -Ki viszont nem jöhetett, mert azt hallottam volna. És Felcser, valamint az erősítés is látta volna. – összegezte a tényeket a Vadász. -Viszont találtunk valamit. – majd elővette a bizonyítékgyűjtő zacskót. –Ezt a hosszú, vörös hajszálat oda bent találtuk. Van valami ötlete, hogy kié lehet? -Nem tudok hosszú hajú, vörös dolgozókról a kórházban. -Nem lehet, hogy az ön támadójáé? -Egy fenéket! Az ő haja barna volt és rövid. – mondta háborogva. -És mit tud még róla mondani? -Kb. 170 magas, súlya kb. 70 kiló. Kék inget és farmert viselt. Válltáskája is volt. Ha jól láttam barna. Szemüveges, mert láttam a

23

szemüvegszárát a fülén. És volt a bal kezén, ha jól láttam egy fekete és barna gyöngyökből álló karkötő. -Tud még valamit? -Igen. Egészen biztos, hogy indigó volt. -Ezt miből gondolja? -Úgy látszik nem figyelt eléggé, felügyelő. A fickó kiiktatta a liftet. Kinyitotta a labort, anélkül, hogy tudta volna, hogy kell. A fegyveremet hatástalanította, a lámpákat kikapcsolta. Ilyen technopatizmussal az átlag ember, sőt még egy profi bűvész sem rendelkezhet! -Szóval ön szerint is indigó. – mondta Péterre nézve. –De mi olyan lehet, ami miatt betörhet ide egy indigó? -Fogalmam sincs. Oda nem engedtek be minket, és nem is esett szó róla, hogy mi folyik oda lent. Engem pedig sohasem vonzottak ezek a dolgok. -Akkor itt lenne az ideje elmondanod, Péter, hogy mi folyik itt! -Mondtam már, hogy nem lehet! Az információk szigorúan az ott dolgozókra tartoznak. Senkinek sem beszélhetünk róla. -Pedig jobb lenne, ha elmondaná nekik! – mondta a Vadász. -Már ön is ellenem fordul? – ripakodott a Vadászra. -Nem. Dehogy. Viszont az indigó tudja, hogy mi a helyzet és már csak idő kérdése, hogy mikor kürtöli világgá. Ha most elmondja, akkor talán a rendőrség is tehet valamit ez ellen. -Igaza van. – mondta lehangoltan. –Rendben. Elmondom. -Hallgatlak! -Nos az indigó nem hiába tört be a laborba. Ugyanis éppen egy új gyógykészítményt állítottunk elő. A készítmény fedőneve: SZÉRUM. Ez egy olyan szer, amit a hiperaktív és kezelhetetlen gyereknek szánunk. Ám való igaz, hogy az indigó tulajdonságokat is elnyomja. Több hónap munkájába telt, mire kifejlesztettük a technológiát, és beszereztük az eszközöket és az alapanyagokat. -Várjunk csak! Ti egy olyan gyógyszeren dolgoztok, ami elnyomja az indigókat? Megfosztja őket a képességeiktől? Ez törvényellenes! -Nem! Az a törvényellenes, amit most művelt az egyikük! – mondta háborogva. –És nehogy azt hidd, hogy ezzel vége! Egyre több ilyen eset lesz! Mi csak pont ezt akarjuk megakadályozni. -De miért nem lehet ezt egyszerű gyógyszerekkel kezelni? -Pont te kérdezed, aki látja, hogy a saját fia is kezelhetetlen.

24

Tudod, hogy mennyire lezüllött volna, ha nem kezelem időben. De te magad is jól tudod, hogy ez nem szűnteti meg a problémát. Én olyan megoldást találtam, ami talán egy életre megszünteti a problémákat. Mit szeretnél Sanyi? Egy olyan fiút, akire büszke lehetsz, vagy egy olyat, akit magadnak kell letartóztatnod? A rendőrfőnök nem tudott szólni. Tényleg bele gondolt a helyzetbe. -Rendben van, Péter. Meggyőztél! A SZÉRUM-ról hallgatni fogok. És előkerítem, akár a föld alól is. - majd a Vadászra nézett. -Biztos, hogy nem ismerős az a hajszál? -Nem! Biztos, hogy nem. -Rendben. Akkor megyek az őrsre, és megpróbálok valamit kideríteni. Ha valami fejlemény van, szólok. – és kilépett az ajtón. -Főnök, tényleg nem ismerte fel a hajszálat? –kérdezte Felcser. -Dehogynem. Ágnesé volt. -Ágnes? A lánya? Mit keresett itt? – kérdezte Várallay doktor. -Mikor az Újonc kifeküdt, szóltam az operátornak, hogy hívja ide és tájékoztassa. És mivel senki sem látta kisurranni, ezért gondolom, hogy Ágnes elteleportálta onnan, és ha jól végezte a munkáját, talán el is fogta. -Remélem, Vadász, remélem. – mondta a főorvos. -De az sem baj, ha elengedte. – szólalt meg Felcser. –Ugyanis Ágnes láthatta az arcát. Egyszerűen azonosíthatja. -7A virágboltban nagy a sürgés-forgás. A virágbolt ugyanis hamarosan elköltözik a városból. Minden virág, no meg a fuvaros, arra vár, hogy a kocsikba kerüljenek. Ilyen feszített tempó mellett is nyitva kell lennie a boltnak. Egy barna, copfba kötött hajú, pisze orrú, alacsony hölgyemény irányítja a dolgokat és a munkásokat, mit, hová tegyenek, és közben ügyel a kuncsaftokra is. -Üdvözlöm, miben segíthetek? – kérdezte Adél a vevőktől. -Hol találom a kaktuszokat? – kérdezte Szilveszter, Melinda balján. -Kaktuszok? Hú, elnézést, de nagyon fáj a fejem napok óta. Biztos a költöztetés miatt. – tette kezét a homlokára. -Azt hiszem, hátul vannak még, de nyugodtan odamehetnek, és válogathatnak. Ha bármi probléma van, szóljanak nekem, de ha nem lennék elérhető, a

25

fiaimat is nyugodtan hívhatják. -Köszönöm! – mondta Szilveszter és elindult hátra. –Remek, a fiúk is ott vannak. Könnyebb lesz őket becserkészni. -És mégis mitől olyan különlegesek? -Figyelj és megtudod! Ráadásul a te képességeddel is érzékelned kell valamit! -De mit? -Majd szólok! Addig is keressünk kaktuszokat. Az udvar hátsó részében tényleg nagy volt a káosz. Facsemeték, bokrok, kaspók, cserepek stb. Valamint 3 ládányi kaktusz. Szilveszter egyből kiszúrta őket, a kocsi mellett. -Nézd ezeket a gyönyörűségeket! – mondta rajongóan Szilveszter. -Atya ég! Te hogy tudsz örülni ennek? -Először is már megint „hiába vetted szádra Isten nevét”. Másodszor pedig olyanok, mint én. Szépek és veszélyesek. -Jaj, ezt az egoizmust! -De például ő nem veszélyes! – tartott oda egy nagy arasz nagyságú oszlop kaktuszt. –Ennek a tüskéi egészen finomak, szinte selymesek, fogd csak meg. -Tényleg! – mondta Melinda végigsimítva a tetején. –Akár cirógatni is lehetne! -Csak vigyázz vele, mert alul már nem olyan selymes! De ez is nagyon tuti! Ez a papírtövisű kaktusz. A tüskéi papírszerűek, és néhol átlátszóak is. -Nem is néztem volna ki belőled, hogy ennyire kaktusz-bolond vagy. – vette át tőle a papírtövisűt. -Sok mindenen meg fogsz lepődni! – mondta Melindára nézve. – Hohó! Gyere csak szépségem. – és nyúlt egy ágas-bogas tüskés kaktuszért. -Úristen, te pusztakézzel megfogod? -De meg ám, és ehhez Istennek semmi köze! Csak, az hogy tudom, hol kell megfogni! -Miért vagy ennyire istentelen? – kérdezte komolyan Melinda. – Úgy értem, miért cukkolsz ezzel? Ahányszor csak Istent vagy Jézust említem, te egyből gúnyos leszel. -Azért, mert láttam, milyen jól elbeszélgettél Pál atyával. A rezgésed alapján arra következtetek, hogy hívő lélek vagy, ám mégis a szíved és a szád teljesen másról árulkodik. Én csak ezzel próbállak

26

rávezetni, hogy mennyire ellentmondásos vagy e téren. -Az meg lehet, de én legalább tudok valamibe kapaszkodni, ha kétségbeesek, vagy ha bánatos vagyok. -De hogyha nem bízol magadban, az egész mit sem ér. Ha én nem bíznék magamban, nem nyúltam volna hozzá ehhez, és láss csodát, a kaktusz nem szúrt meg, viszont ez téged állandóan bökdös. -Jaj, ne menjünk bele teológiai vitákba, mert már kezd fájni a fejem! -Az nem amiatt van. – közölte Szilveszter. –Ez csak a letapogatás mellékhatása. -Milyen letapogatás? -Az ikrek. – mondta Szilveszter, miközben átvette Melindától a papírtövisű kaktuszt. –Még nem tudják, de valójában ők okozzák az anyjuk fejfájását! Az ikrek valóban a közelben voltak. A szemüveges fiúk már jól benne vannak a kamaszkorban. Már nagyobbak, mint az anyjuk. Barna rövid hajuk ugyanolyanra van nyírva, szemüvegük is hasonló, sőt még ruhájuk is. Ahogy szokták mondani, mint két tojás. Éppen a hortenziákat cipelték. Ám mikor megálltak, sandán néztek feléjük. -Ó, igen. Észrevették, hogy valakik figyelik őket. -Nem semmi! – lepődött meg Melinda. -Micsoda? -A két fiú között kék energia fonalak vannak. Bár inkább nem is fonalak, hanem hajókötelek. De látok mást is, egy kicsit vékonyabb szál köti össze őket az anyjukkal, és a dolgozók felé is vannak szálak, bár ezekből kevesebb és vékonyabb. -Ettől tartottam! -Mitől? -Hogy túlságosan szabadjára engedték a képességüket. – mondta zavartan. Ekkor Szilveszter nagyon erősen koncentrált a fiúk felé, majd hirtelen lehunyta a szemét. Majd mikor ismét kinyitotta, az ikrek hátravágódtak, a szekfüvekkel és tulipánokkal teli vázák közé. -Mit csináltál? – kérdezte Melinda. -Nem láttad? -Csak annyit, hogy valahogy megszakadt a közted és a köztük lévő energia. -Pontosan. Megszakítottam a letapogatást. Ez olyan számukra,

27

mint az újraindítás a lefagyott gépen. Fájdalmas, de utána már rendesen fog működni. Remélem. Az ikreket néhány munkás felsegítette. A vázák szerencsére nem törtek össze, csak a víz folyt ki belőlük. Ám az furcsán viselkedett. Zoli felőli tócsák elkezdtek párologni, a Zsolti mögött lévők, a szélüktől befelé jégkristályossá váltak. -A szálak most már csak feléd irányulnak. -Remek, akkor beszélek velük! Az ikrek elindultak feléjük. -Mit mondtál nekik? -Csak annyit, hogy tudok arról, hogy gondolatolvasók, ám mivel én nem vagyok az, jöjjenek ide beszélgetni! Ja, és azt hogy ne féljenek! -Mi volt ez, Szilveszter? – kérdezte Zsolti. -Én csak gondolatlöketnek hívom. Abban az esetben alkalmazom, ha valaki illetéktelenül turkál a fejemben. -Nem is kell megkérdezned! – mondta Zoli. –Már megbeszéltem Zsoltival, és csatlakozunk a csapatodhoz. -De hiszen még nem is mondott semmit! – mondta hitetlenkedve Melinda. -Mivel gondolatolvasók, gyorsan szereznek infót, ráadásul egymással telepatikus kapcsolatban vannak. Vizsgakor előnyös dolog. -De ti mindenki gondolatát halljátok? – kérdezte Melinda. -Általában nem, de amióta tudjuk, hogy elköltöztünk, azóta egyre erősödik. – mondta Zsolti. -És ma már odáig jutottunk, hogy mindenki gondolatait halljuk, aki 5 méteres körzeten belül van. – fejezte be Zoli. -Akkor meg van, hogy miért! Amíg ismerős környezetben voltatok, addig nem használtátok vagy csak nagyon ritkán a gondolatolvasást. Ám most hogy elköltöztök, ismeretlen lesz a környezet és az emberek is. A köztetek lévő telepátiát kiterjesztettétek a környezetetekben levőkre, hogy minél több infót gyűjtsetek róla, és hogy minél előbb be tudjatok illeszkedni majd a jövendőbeli lakhelyetekre. -Logikusnak tűnik. – mondták egyszerre. -A baj csak az, hogy elfelejtettétek kikapcsolni ezt. De még dolgozni fogunk ezen! – mondta bíztatóan Szilveszter. -Ha jól sejtem a csapat következő tagját keressük fel. – vette át a

28

szót Melinda. -Valóban jól gondolod! Már csak egy ember hiányzik a csapatunkból. Egy nagy harcost kell keresnünk, aki inkább bízik az erejében, mint az eszében. -Bence, és karatézik? – kérdezte Zoli. -Akkor, az Miskolci rendőrfőnök fia lesz! – folytatta Zsolti. -Kösz fiúk! – majd egy újabb gondolatlökettel kínálta meg őket. -Áh! – kiáltottak fel egyszerre. -De az edzésnek 5 perc múlva vége. – mondta Melinda a telefonjára nézve. –Nem érünk oda 5 perc alatt. -Nem is kell! – mondta optimistán Szilveszter –Legalább könnyebben megtaláljuk. Edzések után mindig marad még egy fél órát a Sportcsarnokban. -8-Szia apa! Már jobban vagy? – kérdezte egy női hang a mobilon át. -Igen, kislányom. De beszélnem kell veled! Itt és most! – mondta a Vadász. -Rendben apa. Hol vagy most? -A Romtorony mögött. A Romtorony Gellértváros egyik jellegzetes épülete. Helyén régen egy ferences rendi kolostor volt. Ám az idők folyamán a kolostor kiürült, mert alatta ingoványos lett a talaj, és szépen lassan elsüllyedt. A Romtemplom csak ízelítőt ad az egykori kolostorból, hiszen a város csak az egyik tornyát építette fel a 4 közül. A turistáknak azonban így is bejön. -Hát, az negyed óra gyalog, és biciklivel is 5 perc. -Ágnes, ne szórakozz! -Nyugi, apu, már itt is vagyok! – mondta Ágnes a háta mögött. -Hogy maradjak nyugodt, ha folyton hülyítesz? – förmedt rá lányára. -Apu, már viccelni sem szabad veled? – kérdezte Ágnes, átkarolva apját, és nézett rá szép zöld szemeivel. -Na jól van! Értem a tréfát, de sajna nem vagyunk olyan helyzetben. A rendőrség megtalálta a hajszáladat a laborban. -Micsoda?

29

-Igen. És tőlem is kérdezték, hogy nem ismerős-e. -De ugye nem mondtad el? – kérdezte Ágnes kétségbeesetten. -Már hogy mondtam volna el? Te vagy az életem értelme. Nem élném túl, ha elveszítenélek. Viszont tartozol egy beszámolóval! Mi történt odabent? -Hát amikor hívott az operátor azonnal indultam. Mármint teleportáltam. Az operátort felhívtam a földszinten, mintha az egyik nővér lennék. Mondta, hogy nagyon-nagy baj van. Valaki behatolt a laborba. Veled is csinált valamit, mert kifeküdtél. Felcsert is felhívta, aki azt mondta, hogy csak egy kisfokú mérgezés. Kiheveritek. Ám nem tudtam tovább maradni, mert jöttek a sürgősségiek. -Jó de mi történt a laborban? – kérdezte türelmetlenül az apja. -Jól van na! Szóval mikor már ott voltam, egy fiú éppen 2 vegyszert öntött össze és belerakott valamilyen papírokat. „-Lámlám!” – szóltam hozzá. Hátrafordult, és közölte velem, hogy „Elkéstél. A SZÉRUM adatai már megsemmisültek.” Mire én megkérdeztem, hogy „-Miről beszélsz? Milyen szérum?” Erre valami olyat mondott, hogy becsapsz és az orvosok is hazudnak nekem, mert a gyógyszerekkel elnyomják a valódi énemet, a valós képességeimet. És hogyha a SZÉRUM elkészül sokkal rosszabb lesz nekünk. Ekkor bedühödtem és letámadtam. -És sikerült elfognod? -Annak ellenére, hogy kicsit alul maradt, jól harcolt a fiú. Ám nem tudom hogyan, de teleportálta magát. -Mi? -Csak azt nem értem, hogy miért nem menekült el akkor, amikor hozzászóltam? Miért harcolt velem, ha bármikor eltűnhetett volna? -Hogy nézett ki? – kérdezte a Vadász. -Hát középmagas, vékony termetű. Barna, rövid haja van. A szemei inkább barnás-zöldek. Az arcán enyhe körszakáll van. Ja és szemüveges. -Van még valami? -Igen, egy fekete és barna gyöngyökből fűzött karkötője van. Barna válltáskája is volt. Kékes csíkozású ing volt rajta, és farmer. -Az elmondásod alapján lehet, hogy bejön a sejtésem. -Micsoda? -Az egyik ismerősöm Balatonfesteticsen mesélt erről a fiúról. A nevét nem sikerült kideríteni, de annyi bizonyos, hogy ő is

30

indigógyermek. Volt jó néhány akciója, amivel megkeserítette a hatóságok életét. -Miért, mit művelt Balatonfesteticsen? -Betört a Városi Kórházba, a Carmelita Templomot is megkárosította, és többször osont be a hivatalokba, és mindig ellopta az iratokat és bizonyítékokat, amik ellene szólnának, vagy ami a többi indigó kilétét bizonyítaná. -Ő is teleportáló? -Épp ez a furcsa az egészben. Nem rendelkezik a teleportálás képességével. A technopatizmusával azonban a legfejlettebb biztonsági rendszereket is fel tudja törni. Sőt, a mai akciója után, nem tudom, melyik fegyveremmel győzöm le, ugyanis azt is kiakasztotta. A kamerákat is sorba, amerre csak járt-kelt. -De hogyan győzött le? -A villogókat is kikapcsolta, és sötét lett. És hiába hadonásztam a puskámmal, nem ért célt, és egyszer csak egy zsebkendőt tett az orrom elé. Abban volt a méreg. Egyből elájultam. -Szóval lát a sötétben? -Nem hiszem. Semmi fényforrás nem volt. De az ismerősöm szerint a hallása és a szaglása rendkívül jó. De van még valami, amit tudni kell róla! -Micsodát? -Azt, hogy ez a fickó képes átvenni a különleges képességeket. Még, ha az indigó nem is tud róla, vagy nem elég fejlett a képessége, akkor is. -Akkor valószínű, hogy a teleportációt is tőlem nyúlta le. -Igen. De ezek szerint nem veszi el tőled a képességedet, hiszen el tudtál menekülni, mikor megérkeztek a helyszínelők. -Szóval, ha látom, akkor teleportáljam oda hozzád? -Az nem fog menni, kislányom! – mondta a Vadász. –Most is éppen, hogy hozzád ért, és máris kereket oldott. -De akkor, hogy fogjuk el? Gondolom, a rendőrség, meg az orvosok is el akarják fogni. -Így van, ezért fontos, hogy mi kapjuk el. Ám nem lesz egyszerű. Ravasz, okos, és ügyes. Nem hiába kapta a Róka becenevet. -A rókákat csalétekkel a legkönnyebb megfogni, nem? -Ahogy mondod. De sajnos nem tudjuk, hogy mi az. Ezért ha látod, kövesd! Úgy, hogy ne vegyen észre. Figyeld meg, tudj meg róla minél többet! És ha megtaláltad a csalétket, felállíthatjuk a

31

csapdát. De van egy fontosabb dolgunk is. -Micsoda? -Meg kell szereznünk a bizonyítékot, a hajszáladat, ami a rendőrségen van. -9A hatalmas épület már sok mindent látott, de a Sportcsarnok szépsége mit sem változott. A kupola még mindig ugyanolyan, mint amikor átadták. Gyönyörű, világos sárga tetejét a lenyugvó nap vörösesre festi. A bejáraton átlépve egy kisebb hall található, ruhatárral és büfével. Mivel nincs rendezvény, mindkettő zárva van. Innen lehet eljutni az öltözőkhöz és a csarnok belsejébe. A belsőterem bal oldalán található a nézőtér. Ezt a pályától egy 1 méter magas fal választja el. A csarnokban focipálya található. A parkettán már kicsit megkoptak a jelek, mutatva azt, hogy igénybe van véve. Nemcsak a sportesemények kapcsán, hanem az egyik általános iskola is itt tartja a testnevelés óráit. Valamint itt zajlik a karate edzés is. Márcsak néhányan maradtak, gyakorolni. A tucatnyi fiatal, köztük lányok is, vagy csak levezetésképp, vagy éppen erősítés miatt marad itt. Ütések, rúgások, valamint kiáltások, melyek betöltik a Sportcsarnokot. A fehér karate ruhát viselő emberkék közt van néhány zöld, kék, jó pár barna és egy feketeöves. A feketeöves fiú középhosszú, barna hajjal, kreolos bőrrel Bence. -A feketeöves lesz Bence. - mondták egyszerre az ikrek. -Köszi fiúk! Üljünk le és várjuk meg, amíg befejezi! – ajánlotta Szilveszter. -De mi értelme van ennek? – kérdezte Melinda. -Mármint minek? -A karaténak. Úgy értem, hogy miért állítják meg a kezüket pár centire az ellenféltől? – kérdezte laikusan Melinda. -Figyelj, ha minden edzésen szétvernének, nem járnál szívesen edzésre, igaz? – kérdezte Szilveszter. –Ez az egyik oka, hogy megállítsuk az ütésünket. Ráadásul kímélni kell a saját öklünket és talpunkat is. Plusz nagy koncentrációt igényel az ütés és a rúgás megállítása. Minél pontosabban állítja meg valaki az ütését vagy a rúgását, annál inkább biztos, hogy profi az illető. -Értem már! Akkor lehet, hogy meg kellene próbálkoznom vele?

32

-Én feltétlenül ajánlom. Ez egy olyan sportág, amit nem lehet túl korán elkezdeni, és nem lehet elég idősen befejezni. Ráadásul itt a nők és a férfiak is egyenlő partnerként küzdhetnek. -Ó, micsoda szakértő valaki! -Csak ismerem az alapokat. Én is karatéztam, habár csak a kék övig jutottam. -És miért nem mentél tovább? -Nem volt rá időm, ráadásul a balatonfesteticsi társulat sok pénzt kért. Valamint én nagy újító is vagyok, és nem szeretem, ha megszabják, mit és hogyan tegyek. – majd a karatézók felé nézett. – Ám ahogy elnézem, itt is van egy reformer. Feljebb és közelebb azt a Khümitét!- szólt a pályára Szilveszter. -Tessék? – kérdezte Bence. -A Khümitéd! Ha a kezeidet egy kicsit magadhoz közelebb és feljebb tartod, jobban tudsz védekezni! -Nekem így kényelemes! – vágott vissza Bence. –Különben is ki vagy te, hogy megmondd nekem, mit tegyek? -Az, aki pozitív kritikáival szeretne segíteni, hogy a képességeidet megfelelően használd! – ment le a pályára. -Á, csak nem Szilveszterhez van szerencsém? -Beletrafáltál. – ugrotta át az elválasztófalat. –Nos, akkor csatlakozol hozzánk? -Hm, a csapatodat és téged elnézve, nem. -Szilveszter azt mondta, menjünk le. – szólt Zoli Melindának. -De miért? -Azt mondja, szüksége van ránk. – válaszolt Zsolti. Melinda, Zoli és Zsolti is lementek a pályára. -Szóval nem akarsz csatlakozni? Jó. De megkérdezem, mi az, ami visszatart ettől? – mondta, miközben megfordult és az ikrek vállára tette a kezét. -Bár azt hiszem, hogy tudom is. – majd szembe nézett vele. -Úgy gondolod, hogy te sokkal erősebb vagy, mint én. És azt is, hogy inkább neked kellene vezetni a csapatot, és hogy nekünk semmirekellőknek pedig engedelmeskednünk neked. -Csak nem gondolatolvasó vagy? -Nem rendelkezem ezzel a képességgel. Viszont az ösztöneim jók. Amik azt súgják, hogy ki akarsz engem hívni. -Kihívni, téged? Ne röhögtess! Fél kézzel legyőzlek! -Ebben ne legyél olyan biztos! -Rendben van, elfogadom a kihívást. Levezetésnek megfelelsz.

33

-Pont úgy beszélsz, mint egy farkas a népmesékben. Ám mindig pórul jár, ha róka az ellenfele. -A küzdőtér a belső négyzet. – mutatott Bence a terem közepére. –Lássuk ki a jobb? A róka vagy a farkas? -Ha én vesztek, akkor elódalgok, és többé nem zargatlak. Ám ha te vesztesz, elfogadsz engem vezetődnek és csatlakozol a csapatomhoz, rendben? -Akkor kezdhetsz szedelőzködni! A terem közepére ment mindenki, és körbe állták a küzdőteret. Szilveszter levette a cipőjét, és zokniját, és átadta szemüvegét Melindának, ügyelve, hogy ne érjen hozzá. Szilveszter és Bence, a négyzet két sarkába álltak. Mindketten meghajoltak, és a jellegzetes köszöntő szót mondták: „Ossz”. -Dzsime! – hangzott el az egyik barna övestől a kezdő kiáltás. Bence jellegzetes pattogó ütemet vett fel, és közeledett Szilveszterhez. Majd mikor elég közel ért, egy előre ütéssel próbálkozott. Szilveszter kilépett jobbra, és Bence mellkasába rúgott. Bence nem hagyta annyiban a dolgot, és 2 rúgással is megpróbálta eltalálni Szilvesztert, ám mindkettő elől kitért és ismét a mellkasát vette célba, ezúttal egy ütéssel. -Ha nem változtatsz a technikádon, hamarosan nem lesz tüdőd! Bence feljebb és közelebb helyezte a kezeit. A következő ütésnél már ki tudta védeni Szilveszter rúgását. -Na látod, megy ez! Még csak 10 másodperc telt el és beláttad, hogy igazam volt! – mondta Szilveszter. -Ne beszélj annyit! A szurkolótábor megelevenedett és buzdították a feketeövesüket. Bence egy köríves rúgással támadt ellenfelére, aki kivédte azt egy felső védéssel, miközben egy oldalrúgással válaszolt küzdőpartnere felé. El is kapta a medencecsontját, habár ez egy edzett karatésnak nem nagyon fájt, inkább csak meglepődött rajta. -Hm, hátramozdultál. Ez azt jelenti, hogy nem bírod a strapát? – kérdezte Szilveszter gúnyosan. -Na várj csak! – kiáltotta Bence, és a kezdő karatést megsorozta néhány ütéssel és rúgással, amit ki is védett, de visszatámadni nem tudott. És a fejét is eltalálta, ám úgy tűnt nincs baja. -Hú, ez már valami, de még mindig nem vagy elég erős ahhoz, hogy legyőzz! -Nem? Akkor figyelj! – újabb támadások jöttek, ezeket azonban

34

Szilveszter már nem tudta kivédeni és a földre terült. -Ó, remek, de ahogy érzem, ez már a maximum. – mondta nagy nehezen felkelve Szilveszter. –De akkor most jövök én, és meg mutatom, mire lehetsz képes! Szilveszter neki lendült, ütést mért Bence oldalára, majd a vállára. Ezután egy oldalrúgás jött a hátára, majd egy védekezéssel egybekötött felütés az állára. Bence a küzdőtér szélénél terült el. -Azta! – mondta mikor feltápászkodott. –Ez lehetetlen! Senki sem ütött még ki így! – mondta hitetlenkedve. -Hát készülj, barátom! Mert hamarosan a küzdőtéren kívül találod magadat. Bence újabb támadásba lendült. Az elején még úgy tűnt, hogy az ütések és rúgások meg se kottyannak Szilveszternek, ám utána ismét a földre került. -A fenébe! – mondta halkan. –Ez egyre erősebb lesz. Hiába veszem át a képességét, és hiába hasznosítom ötször hatékonyabban, előbb-utóbb ismét felülkerekedik, hacsak … -Na, mi lesz Róka? Mégis csak a Farkas győzedelmeskedik? -Nem hinném! Hiszen láthatod, hogy minél erősebb leszel, annál jobban nő az én erőm is. -Akkor, mi legyen? Mert ha így folytatjuk, itt leszünk hajnalig. -Vagy feladod és mehetünk haza! Erre Bence neki lendült, ám Szilveszter az utolsó pillanatban ugrott el előle. Ám a lábát ott hagyta, amiben Bence elesett és a közönségbe zuhant. Melinda is az áldozatok között volt. Bence és a többiek is mind felálltak, majd a fekete övesünk felsegítette Melindát is. Ezután bement a küzdőtérre. Ám mielőtt ellenfelét elérte volna, összeesett. A körben álló szurkolótábor elhallgatott és kérdőn néztek egymásra. -Mi franc? – kérdezte Bence. –Nem tudok mozogni. -Nyugi! – mondta Szilveszter, mikor legyőzöttje hátára ült. -5 perc múlva elmúlik. De az erőd, ha jól számoltam, csak fél óra múlva tér vissza. – majd egy kis hatásszünet után ismét megkérdezte. –Szóval farkas koma, akkor csatlakozol a csapatunkhoz, és elfogadsz engem vezérnek és tanítódnak? -Igen! – hangzott kimerülten a válasz. -Rendben van. Akkor holnap találkozunk reggel 9-kor a GMMK Mozi- és színház termében! Addig is mindenki menjen haza!

35

-10-A francba, hol van már? – kérdezte Ágnes dühösen miközben a kapitányság szekrényeiben kutatott. A városközpont közelében lévő 2 emeletes, fakó szürkéskék, régies stílusú épületben még este sem áll le a műszak. Mindenki dolgozik, hogy az ügyekre minél előbb fény derüljön. -Á, ez az meg van! – mondta Ágnes mosolyogva. Ám mikor megfordult egy pisztollyal nézett farkas szemet. -Tedd le a tasakot, és kezeket fel! – utasította a rendőrnő Ágnest. A hivatalos egyenruhában lévő, kínai származású rendőrnő, Hu nyomozó fogta fegyverét Ágnesre. A fekete, vágott szemű, fehéres bőrű, hosszú haját lófarokba kötő rendőrnő határozottan nézett Ágnesre, és a pisztoly sem rezdült meg a kezében. Ebből Ágnesnek feltűnt, hogy mennyire elszánt. -Menj a radiátorhoz! – utasította Ágnest, majd odabilincselte. – Szóval, mit keresel itt? -Egyértelmű, nem. Vörös hajszál van a zacskóban, és én is vörös vagyok. Tehát épp jetsky-zek. -Nagyon vicces! Gondolom, a bíróságon is ilyen jól fogod magad érezni! -És mire föl visz be engem? -Illetéktelen behatolás, lopás gyanúja, és rendőri személy sértegetése. -Remek! De ne felejtse ki a gyilkosságot! Vagy legalább is annak kísérletét. -Milyen gyilkosság? – kérdezte Hu nyomozó, mire egy fegyver kattanását hallotta a háta mögül. Erre gyorsan odakapta revolverét. Ám látta, hogy semmi esélye. A Vadász egy székben ült, 2 hosszú csövű puskával a kezében. -Mondjon 2 okot, hogy meg ne öljem, rendőrnő! -Először is mindent felvesz a biztonsági kamera! – mondta a fegyverét leengedve. -Azt kitöröljük! – mondta a Vadász. –Még mindig 2 okot kell mondania! -Mindenütt ott vannak az ujjlenyomataik! -Nehéz dolog, de hoztunk zsíroldót! Még mindig 2 okot kell mondania! -Segíthetek kideríteni, ki volt az EÜ központban a betörő!

36

-Helyes válasz! Ez már 2 okkal is felér! Cserébe ön hallgat erről, és minden fejleményt közöl velünk. –És mi lesz a lánnyal? –kérdezte, ám mikor a radiátorra nézett nem találta ott, és a bilincs ott lógott kinyitatlanul. -Jókor kérdezi! – szólt lehordóan Ágnes, apja mellett állva. -Ezt, hogy csináltad? -Úgy, ahogy bejöttem a zárt ajtón. -Szóval ezért nem találtunk a laborban senkit. Teleportáló vagy, igaz? -Nem, csak ügyes bűvész! – mondta gúnyosan. -De miért nem teleportáltad magad, amikor rád fogtam a fegyvert? -Azért, mert már meglátott. Hiába teleportálnám magam, előbbutóbb a nyomomra akadna és megpróbálna elfogni. -Elég a beszédből! – ugrott fel a Vadász. –Indítsa el a nyilvántartási programot! Hu rendőrnő leült és bekapcsolta a gépet. Eközben Ágnes megkapta apja egyik fegyverét. A program betöltődött, készen állt a használatra. -Nos, akkor kit is kell keresnünk? – kérdezte lányát a Vadász. -Keressen rá a 18 és 25 év közötti férfiakra! A gép rengeteg találatot dobott ki. -Keressük ki a középmagas és vékony termetűeket! Még mindig sok a találat. -Szűkítsük a keresést, barna szem és barna haj kategóriára, és csak erre a megyére! -Ez még mindig sok. – mondta Hu. -62 találat. -Nem szándékozom végignézni mindet. – mondta Ágnes. -Keressen Balatonfestetics és Gellértváros adatai között! -5 találat. Melyikük az? - jelenítette meg mind az 5 képet. -A 3. A szemüveges. – mutatott rá Ágnes. –Igen, őt láttam! – helyeselt a kinagyított képre. -Szóval Svéd Krisztián Szilveszter. – közölte Hu nyomozó. -Mit tudunk róla? – kérdezte a Vadász. -Apja és anyja ismeretlen. Születési hely és idő szintúgy. Nincs lakcíme, se folyószámlája. Se autója, se elérhetősége. Gyakorlatilag nem is létezhetne. -De mégis létezik! Ő tört be az EÜ központba. – mondta Ágnes. -És te mit kerestél ott, ha szabad kérdeznem? Ugyanis csak a te

37

hajszáladat találtuk ott. És betörtetek, hogy ellopjátok a bizonyítékot. Ez inkább úgy hangzik, hogy rá akarjátok terelni a gyanút. -Valóban így lehetne. De akkor, mivel magyarázza azt, hogy a lányom, pontos személyleírást adott egy olyan emberről, és egy olyan kép alapján, akit csak egyszer látott, és nem is ismer? Sőt, az adatbázisuk szerint csak név szerint létezik. -Nem éppen! Annyit azért kidobott a gép, hogy az FTE-vel van kapcsolatban. -Ami pedig Balatonfesteticsen van. Szóval mégis csak a Róka. -Adjak ki ellene körözési parancsot? -Az nem lenne jó ötlet! – mondta a Vadász. -Már a festeticsi kollegái megtették. Nem jártak sok sikerrel. Ez a fickó láthatatlan. Úgy járt-kelt a városban, hogy senki sem vette észre. Egy ilyen városban pedig még több búvóhelyre akadhat, és lehetetlen lesz megtalálni. -Akkor mit csináljunk? -Apának, már van terve! És mondhatom, zseniális! -Ne túlozz, kislányom! Csak annyi a tervem, hogy várunk, amíg feltűnik valahol. Akkor a nyomába eredünk, és megfigyeljük. Így könnyen becserkészhetjük. -De honnan tudják majd meg, hogy hol tűnik fel? – kérdezte Hu. -Ebben magának lesz szerepe! Kémlelje ki, ki nyomoz az ügyben, nyalja be magát a főnöknél, és vegye át az ügyet! És ha bárhol feltűnne, azonnal értesítsen ezen a számon. – nyújtott át egy cetlit. -És ha nem sikerül? – kérdezte az asztal alá nyúlva. -Ajánlom, hogy sikerüljön! Különben újabb trófea üti a markomat. És nemcsak az ön feje, hanem a családjáé. -Miért csinálja ezt? -Mert ez a Róka legyőzött. A Vadászt pedig senki nem győzheti le, pláne nem egy vörös bundás! -Apa, megnyomta a riasztót! – szólt Ágnes, miután az asztal alá nézett. Ekkor fegyveres rendőrök léptek a szobába. És rájuk fogták a fegyvert. -Ne mozdulj, kezeket fel, fegyvert eldobni!- hangzottak a kiáltások. -Ejnye, Hu nyomozó! Ez nagy hiba volt! De még mindig

38

számítok a segítségére. – mondta, majd megfogta lánya kezét és eltűntek. -11A GMMK, avagy Gellértváros Művelődési és Művészeti Központja a város mértani közepén áll. A város hírét öregbítő néptánc csoportok itt szoktak fellépni és gyakorolni. Nem csoda hát, hogy a GMMK épülete úgy néz ki, mint egy kis takaros parasztházikó. Fehér falak, boltíves, fakeretes ablakok, párkányukon muskátlikkal, néhol egy-egy cserépedénnyel, valamint nádtetővel. Az épület gangján már várakozik a csapat. -Te miért dohányzol? – kérdezte Melinda Bencét. -Mert lenyugtat. – mondta Bence miközben rágyújtott. -De ez károsítja a tüdődet, az ereidet, az agyadat, nem beszélve a … - hallgatott el Melinda. –Ráadásul te sportember vagy. Nem hiszem, hogy károsodott tüdővel bírnád az edzéseket. -Csak tudod mi a gond? Az, hogy aki passzívan dohányzik, úgy mint most te, az több káros anyagot szív be, mint aki szűrőn keresztül szívja. És hogy nem bírom az edzést? Eddig nem okozott problémát, nem voltam kimerülve, mindig is jól bírtam a 2 órás karatét. -Ez mind csak azért lehetett, mert az erődet használtad fel, amikor már végtére kifogytál volna. – mondta Szilveszter. –Így aztán persze, hogy könnyen veszed az edzéseket. -Már 9 óra 10 van! Hol jártál? – kérdezte Melinda. -Lerobbant a DRECO busz? – kérdezte Zoli. -Pedig az jó kis járgány. 5 hónapja gördült ki a gyárból. – mondta Zsolti. -Fiúk, mondtam már, hogy ne kutassatok a fejemben! -Áh! – mondták az ikrek a fejükhöz kapva. -Mi történt? - kérdezte Bence. -Á, csak a szokásos! – legyintett Melinda. –Az ikrek gondolatolvasók. Szilveszter pedig nem szereti, ha gondolataiban vájkálnak! -Tudjátok, jobban örülnék, ha odabent elemeznénk, ki mire képes. Bementek mindannyian a GMMK-ba. A nagy hallban éppen festő művészeti kiállítás van. A tárlatvezetőjének Szilveszter mutat

39

egy iratot, mire a szemüveges, öltönyös úriember kinyitja nekik a szemben található mozi- és színházterem ajtaját. A terem egy szokványos színház teremnek is hathat. 18 sorban 20 szék. Legelöl színpad, nagy bordó függönyökkel. A színpad felett pedig vetítővászon. A színpadon már 5 szék ki volt készítve. Kör alakban. -Foglaljatok helyet! – intett a székek felé Szilveszter. Mindenki helyet foglalt. -Nos, a tegnapi nap elég zűrös lehetett, és mindenki úgy feküdhetett le aludni, hogy mi a fene történt? Tehát evégett mondtam, hogy gyűljünk össze, és beszéljük meg a dolgokat. Kezdjük például az ikrekkel! Ők, ha jól sejtem telepatikus kapcsolatban vannak születésüktől kezdve. Ezért van az, hogyha kérdezek tőlük valamit, vagy mondanak valamit, általában az egyikük elkezdi, és a másikuk befejezi. És ha jól sejtem, nem ritka az az eset sem, hogy egyszerre beszéltek és szó szerint ugyanazt. Ez a láthatatlan gondolatáram, ami köztetek volt, elszabadult. Ahogy mondtátok, 5 méteres körzetben mindenki gondolatát olvastátok. Főként az anyukátokét, akinek már jó ideje fájt a feje ettől. -Azok mi voltunk? – kérdezték egyszerre. -Bizony. Ám nem tehettek róla. Ez egy védekező mechanizmus volt a ti részetekről, csak még nem tudjátok használni. -Miért, mi ellen kellett megvédeniük magukat? – kérdezte Bence. -Az új környezetüktől! – hangzott Szilveszter válasza. – Hamarosan elköltöznek, ha jól láttam, Hévszentandrásra, így hogy információt szerezzenek és megfeleljenek a környezetüknek, valahogy sikerült kiterjeszteniük a köztük lévő telepatikus képességüket a környezetükben élő emberekre. Leginkább az anyjukra. -Ezt miből vetted észre? – kérdezte Bence. -Egy auralátó indigót kértem meg rá. És még egyszer elnézést kérek a drasztikus beavatkozásért, de muszáj volt, különben a sok gondolattól hamarosan megőrültetek volna. -Nem haragszunk rád! – mondta Zoli. -Sőt, inkább hálásak vagyunk. – közölte Zsolti. -Nos a másik, amire felfigyeltem velük kapcsolatban, hogy az elemi képességük szikrája máris megjelent náluk. Tegnap, amikor a gondolatlöketet alkalmaztam, hanyatt vágódtatok a vázák közé. A telepatikus képességetek egy kis időre megszűnt, és előtűnt az elemi

40

képességetek. -Milyen elemi képességük? – kérdezte Melinda. -Nos, mivel ők a Halak jegyében születtek, ami víz elemjegy, ezért a víz különös módon viselkedik a környezetükben. Zoli mögött a tócsák szélei kezdek felszáradni, Zsolti mögött pedig, a jégkristályos lett. Ám ahogyan ismét összekapcsolódtak, és rám fókuszáltak az erejük ismét megszűnt és a víz ismét folyékony lett. De térjünk át, most Melindára! -Miért én következek? –kérdezte Melinda meglepődve. -Csak azért, hogy legyen valami kerete a történetnek. Melindáról tudni kell, hogy látja az aurát, ám elmondása szerint nem minden esetben. Ám amikor hozzám ért, mintha fátylat lebbentettek volna le a szeméről és látta mindenki auráját. Sőt, ha fejleszti ezt a képességét, a démonokat, a szellemeket és a lelkeket is fogja látni. -Miért kellett, hogy hozzád érjen? – kérdezte Bence. -Nos azért, mert Melinda védekező mechanizmusa táplálja az ő képességét. Ő képes elvonni más indigóktól a képességüket, ha jól számoltam félórára. De ha jól sejtem, ez változni fog, ugyanis ezt Melinda csak akkor csinálja, ha van némi fenntartása az illetővel szemben. Ám ha megismeri, az embert, akkor már talán nem veszi el a képességeit, mert tudja, hogy nem fog neki ártani. – ekkor Melindához lépett, és megfogta a kezét. Majd ezután a reflektorok felé mutatott bal kezével, melyek kialudtak. -Tehát, amint láttátok, Melinda már megbízik bennem. Nem tart attól, hogy én ártani fogok neki, és meghagyta a képességeimet. És ha minden igaz, akkor már lát valami nagy fehér, homályos valamit, itt a bal oldalamon. –rajzolt egy nagy ellipszist Szilveszter maga mellé. -Tényleg! De mi az? -Majd később megbeszéljük. -És nekem milyen elemi képességem van? – kérdezte Melinda. -Nos mivel te Nyilas vagy, ami tűz elemjegy, ezért úgy gondolom, hogy a tűzzel fogsz játszani. De ne aggódj, attól, hogy még nem tudod irányítani, úgy mint az ikrek. A benned lobogó tűz felélesztésében nagy szükséged lesz rám. -De miért? – kérdezte Melinda. -Azért, mert a szél a kis tüzeket elfújja, a nagy tüzeket fellobbantja. Én nekem pedig meg kell találnom azt a pontot, ahol

41

már nagy tűznek számítasz, és akkor már fel tudlak lobbantani. -Hú, ez kissé erotikusan hangzott!- pironkodott Melinda. -Figyelj, nem lehet tudni, hogy mikor és milyen helyzetben lángolsz igazán! – mondta kajánul Szilveszter. -Na de most térjünk át Bencére. Mindannyian láttátok a tegnapi küzdelmünket, ami azért folyt, hogy ki legyen a vezér. Bencéről már első látásra tudtam, hogy farkas ösztönei vannak, és hogy a kihívástól ő sem riad vissza. Pláne, hogy tudja, szuperereje van. -Igen, de ezek szerint neked is az van! Ami sokkal nagyobb, mint az enyém. -Egy fenéket! – mondta Szilveszter. –Az én különleges képességem csak annyi, hogy átveszem a rezgéseiteket. Szimplán csak azzal, hogy hozzátok érek. Melindánál ez még kicsit várat magára, mert egyelőre még csak azt értem el nála, hogy ne vegye el ezt a tulajdonságomat. -Szóval te kölcsönvetted az erőmet? -Így van, ám én ötszörte hatékonyabban használtam, mint te. -De akkor miért nem ütöttél ki azonnal? -Azért nem, mert már átvettem egy képességet. A fiúk gondolatolvasását. Így tudtam kivédeni a támadásaidat. Ám amikor kissé felszívtad magad, hiába védtem ki mindent, keményen eltaláltál mindenütt. Ezért úgy gondoltam, hogy jobb, ha átveszem az erődet. -De akkor, hogy győzted le? – kérdezte Melinda. -Nem én győztem le, hanem te! -Micsoda? – lepődött meg Melinda. -Bizony! Amikor Bence a közönségbe esett, te is ott voltál. Ráadásul fel is segített. Ekkor már tudtam, hogy vége a küzdelemnek. -Persze! – mondta Zoli. –Melinda elvette Bence erejét. -És így már nem maradt ereje, hogy tovább harcoljon. – fejezte be Zsolti. -És a ravasz róka így kerekedett felül az erős farkason. – zárta a dolgot Melinda. -Én se mondhattam volna szebben. – mondta Szilveszter. –És mivel te Bika vagy, ezért te a föld elemet képviseled. És ha elég erős leszel, már a szuper erődet sem kell pocsékolnod, hiszen a testedet olyan erőssé teheted, akár a szikla. -Hú, ez tetszik! –mondta Bence. –De mondd, mi a te különleges

42

képességed? -Az enyém? Hát az első, ami jelentkezett az a róka-ösztön volt. Sok mindent előre megéreztem, és mindig bekövetkezett. Gyakran álmodtam dolgokat, amik nem sokkal később megtörténtek, megjelentek. A következő képességem, amiről már beszéltünk is a rezgésátvétel. Már iskoláskoromban ráfigyeltem arra, hogy könnyen rá tudok hangolódni az emberekre. Akkor még csak a habitusukat, a viselkedésüket, a beszéd- és mozgásstílusukat utánoztam le nagy pontossággal. Egy idő után azonban már a képességeik is átjöttek. És középiskolában jött az újabb képességem. A technopatizmus. Bármilyen gép, ami elektromos, vagy éppen mikrochippel ellátott, megbolondul, kikapcsolódik, elromlik a környezetemben. Ez már odáig fejlesztettem, hogy az egyszerű szerkentyűk is elromlanak. Az elemi képességem azonban nem fejlődött ki. Mint Mérleg elemjegy, a levegőt fogom irányítani, de egyelőre még nekem is ki kell fejlesztenem ezt az elemi képességemet. -12-Hallottam a tegnapi esetéről. Hogy van? – kérdezte Sándor rendőrfőnök kínai származású kolléganőjétől. -Kicsit jobban, de még mindig reszketek. – mondta könnyeit törölgetve Hu nyomozó. -A családját védelemmel láttam el! Éjjel-nappal őrzik a lakást, senki sem hatolhat be! – nyugtatta meg. –És ön mellé is rendeltem valakit, hogy vigyázzon önre. Ne féljen, nem fog baja esni. -Nem kell védelem! – mondta határozottan. –A Vadász annak ellenére, hogy szemét, megbízható! Ha szolgáltatom neki az információkat, nem fog bántani. És ha az ügy tisztázódott békén hagy. -Miből gondolja? -Tegnap valami olyat mondott, hogy nem akar mást, mint elkapni a Rókát, aki legyőzte őt. A bosszúvágy csak úgy dúlt benne. -És ki az a Róka? – kérdezte Miskolci. -Az adatbázisban megkerestem az illetőt, akit mondtak. Egy bizonyos Svéd Krisztián Szilveszter. Alig van adatunk róla. Valószínű, hogy őt keresi. -Szóval ő tört be a laborba? De mégis honnan tudja a Vadász, ha egyszer nem látta? – kérdezte hitetlenkedve.

43

-Valóban, ő nem láthatta. Viszont a lánya igen. Akié a vörös hajszál volt. -Szóval a Vadász lánya ott volt? De a helyszínelők nem találtak ott senkit. -Persze hogy nem. Teleportáló! Eltűnt onnan, akár csak tegnap. Egy szempillantás alatt. Az apját is így mentette ki. -De akkor a Róka is rendelkezhet teleportációs képességekkel? -Nem tudom, erről nem esett szó. De akkor is bámulatos, hogy kordában tudja tartani a képességét, és nem züllött le, mint a többi indigó. -Igen, sajnos ez a Szilveszter nagyon is kifordult magából! -De mi oka lenne rá, hogy betörjön és iratokat, dokumentációkat semmisítsen meg? – kérdezte Hu nyomozó. -Nos ez titok. Sajnos nem mondhatok többet, csak annyit, hogy egy lázadást terveznek a rendszerünk ellen. És a védelmi eszközeink egyikét sikerült megsemmisítenie. -Kérem, kapitányúr! Ez az ember őrült! Ha nem tudok minden információt, milyen nyomon indulhatnék el? -Az ügyet már átadtam Balatoni századosnak. Ő már nyomoz az ügyben. -De ahhoz, hogy ne essen baja a családomnak és nekem, nekem is részt kell vennem a nyomozásban! Ha a Vadászt nem tájékoztatom, ki tudja, mi történik? Ki tudja, melyik pillanatban lő rá valamelyik családtagomra vagy éppen rám? -Jól van, jól van, nyugalom! – csitította le feldúlt kollegáját Sándor. –Rendben van, jöjjön az irodámba, elmesélek mindent! Bementek az irodába. Mindketten helyet foglaltak. -Szóval, a helyzet nagyon borotvaélen táncol. Tudja, hogy mostanában sok az olyan fiatal, akik rendellenesen viselkednek, felül akarják írni a szabályokat és lázadnak minden ellen. Az EÜ Központban egy olyan gyógyszeren kísérleteztek, ami pont ezt gátolja meg. Ez a gyógyszer lenyugtatja őket, és segít nekik, hogy beilleszkedjenek a társadalomba. -De miért lenne az baj, ha kifejlesztik ezt a gyógyszert? -Azért mert, van egy olyan tulajdonsága is, amely elnyomja az indigók különleges képességeit is. Így változik meg a gyerekviselkedése is. -Tudatmódosító szert kotyvasztanak a laborban? Ez nem törvényellenes?

44

-Kísérleteket még nem folytattak, de valószínűsítem, hogy nem módosítják a tudatot. Egyszerűen csak a viselkedésüket változtatják meg. Nem lesznek se hiperaktívak, se figyelemzavarosak. És akkor ehhez hasonló esetek sem lesznek. -Értem. De azt is megértem, hogy a Róka is védekezik. Védi az indigókat. És teszem azt jogosan, csak éppen nem a megfelelő eszközökkel. -Jól hallom, Hu nyomozó? Ön még védeni próbálja ezt a bűnözőt? -Nem védem! Csak megértem. -Ó, bocsánat! – szólt Balatoni nyomózó a kinyíló ajtóból. -Semmi gond! Nem, zavart meg senkit! Jöjjön csak be! A fiatal nyomozónő középmagas, vékony testalkatú volt. Hátközépig érő, barnás-szőke haja szétterülve omlott vállaira is. Fehér arcán mindig mosolygós szeme és szája most sem szomorkodott. Lelkesedése akár egy kislányé, ám a munkában profiként dolgozik. -Hu nyomozó, bemutatom a társát, Balatoni Veronikát! – intett felé. -Üdvözlöm, nagyon örvendek. – mondta Hu nyomozó a székről felkelve, és kezét nyújtva udvariasan. -Szólíts csak Verának, nagyon örvendek én is! – fogott kezet újdonsült társával. -Rendben! Most, hogy ismerik egymást, egyeztessünk. Ki mit tud az EÜ Központi betörésről, és az elkövetőről? -Itt van minden irat a helyszínelőktől, és a kikérdezettek vallomása. –kezdte Veronika. –Ezeknek jelen fejlemények szerint semmi hasznát nem vesszük, mert gyakorlatilag nincs bizonyíték erejű nyom, és Péter doktor, és a Vadász is átvert minket. -Az egyetlen, amin el tudnánk indulni, az a betörő indigó lenne. – folytatta Hu. –De sajnos róla még kevesebb információnk van. Amit tudunk róla, az az, hogy az FTE-re járt. -Én felhívtam az FTE vezetőjét, aki visszaigazolta, hogy tényleg odajárt, de azt hogy most hol van, nem tudja megmondani. Már jó ideje nem tartják a kapcsolatot. -Akkor ezt sem használhatjuk forrónyomnak. – mondta csüggedve Hu. -Viszont lehetne. Ugyanis a fickó a telefonban nem volt valami őszinte. Hallottam a hangjáról, hogy sumákol és kitalál valamit,

45

hogy félrevezessen. Szerintem, tudja, hol van, csak nem akarja elmondani nekünk. -Ez érthető, hiszen védi a saját tanítványait. – mondta Sándor. – De szerintem ne az FTE-vel foglalkozzunk, hiszen az 30 km-re van innen. Próbáljunk meg rá állni a Vadászra! Végül is most ő jelenti a legnagyobb veszélyt. -Jó ötlet! Hiszen azt mondta, hogy ő akarja elkapni. – helyeselt Hu. -De tegnap azzal fenyegetőzött, hogyha nem kap információt, akkor megöl téged! – mondta ellenkezve Veronika. -Való igaz, de ez csak hamis fenyegetés volt. – közölte Hu. – Nem akar ártani nekem, csak azt akarja, hogy segítsek neki, és ne álljak az útjába. Csak meg akarja bosszulni, hogy legyőzte őt egy indigó. -De ha a Vadászt figyeljük, milyen információkat adunk neki az indigóról? -Hamisakat! – mondta Miskolci főrendőr. –Ha jól tudom, a Vadász valami olyasmit kért, hogy értesítsük, ha bárhol megjelenne a betörü. Majd értesítjük, hogy valaki látta és ő valószínű, hogy odamegy. -A telefonszám alapján pedig bemérhető a helyzete. –mondta Hu nyomozó. –Csak annyi a dolgunk, hogy kicsit beszéltetjük. -Az pont elég lesz, hogy bemérjük hol tartózkodik. – mondta reménykeltően Vera. -Legalább is annyira, hogy melyik utcában. A következő telefonhívásnál már pontosabban tudunk mérni. Nem hiszem, hogy odakint fog mászkálni, ugyanis körözési parancs van ellene, és a lánya ellen. Valamint Svéd Krisztián Szilveszter ellen is, aki Róka néven tevékenykedik. -Hát a Róka plakátját le is szedhetitek! – mondta Hu. -Miért? -Azért mert a Vadász elmondta nekem tegnap, hogy Balatonfesteticsen is próbálkoztak vele, de nem jártak sikerrel. Ez a fiú olyan, mint egy árnyék. Szinte láthatatlanul jár-kel a városban. Ráadásul Balatonfesteticsnél Gellértváros sokkal rejtettebb. Itt jobban el tud rejtőzni. -Szóval akkor ismét csak maradunk a Vadásznál. – összegezte Sándor. –Összeszedek egy csapatot, akik majd egy megadott helyen bevárják a Vadászt. És keresek még egy embert is, aki eljátssza a Róka szerepét. Beöltöztetjük kevlárba, hátha valami baj történne.

46

-És mi van, ha a fejére céloz? – kérdezte Veronika. -Meglátszik, hogy még nem vadásztál. A Vadász is a szívre fog célozni, mert az a legbiztosabb célpont. – mondta Hu nyomozónő. -Rendben van! Hu nyomozó, ön majd szépen felhívja a Vadászt, ha az embereim a helyükön lesznek. És Balatoni nyomozó a hívás alatt pedig kideríti, hogy hol van! -13-Minek jövünk az edzőterembe? – kérdezte Melinda. -Mi nem, viszont Bence igen! -Mi? - kérdezte Bence. –Minek jöjjek edzőterembe, ha szupererőm van? -Az igaz, hogy van szupererőd, csak az a gond, hogy nem tudod még irányítani. Emlékezz csak vissza arra, hogy hogyan harcoltál! Az erőd csak akkor nőtt meg, amikor fáradtál, illetve akkor, amikor vesztésre álltál. A mai feladatot az lesz, hogy próbáld meg ezt az erőt a felszínre hozni anélkül, hogy harcolnál. -De mire jó ez? Úgy értem, mire másra használhatnám az erőmet, mint arra hogy megvédjem magam? -Például arra, hogy másokat is megvédj! -És mit kell csinálnom? -Mivel itt sok fárasztó dolgot látok, ezért azt javaslom, hogy olyan edzésformát válassz, amitől nem fáradsz le, hanem inkább hergeled magad. Tehát ajánlom a boxzsákot és társait. -És azt mondod, hogy akkor az erőm fel fog szabadulni? -Csak akkor, ha önmagad találod meg azt a kulcsot, amivel kinyithatod. Sajnos jobb tanácsot nem adhatok, hiszen ezt a te erőd, ezzel te tudsz, és te neked is kell bánni! -Bármennyire is ellenemre van a dolog, belemegyek a játékba! – mondta morgolódva Bence. -Ajánlom is, hiszen én vagyok a főnök! Bence legyintett, majd megfordult és elindult a boxzsákok irányába. -Szerintem már most elkezdett anyázni. – jegyezte meg Szilveszter. -Jól gondolod! – mondta Zsolti nevetve. -Oké, akkor ez lesz a te feladatod! – mutatott Zsoltira. -Micsoda?

47

-Az hogy figyeld a gondolatait. De csak is ezt az egyet! Különben fejfájást fogsz neki okozni. -Azt figyeljem, hányszor anyáz és küld el téged a fenébe? -Igen. Tudnom kell, hányadán állok vele. És van még egy feladat. Reggel találtam idefelé jövet ezt az övtáskát. A Central Park kávézó előtt, egy bokor alatt. Keresd meg a gazdáját! -Keressem meg a gazdáját? – kérdezte Zsolti, miközben átvette az edzőterem emblémájával ellátott övtáskát. –Egyszerű lesz! -De kicsit nehezítek rajta, ugyanis csak az övtáskát kell megkeresned az emberek fejében! Csak arra kell összpontosíts, hogy ki veszíthette el! -És most én is felteszem a kérdést, mire jó ez? -Arra, hogy a gondolatolvasó képességedet fókuszálni tud. Mert a végén ismét úgy jársz, hogy a képességed eluralkodik rajtad, és mindenki gondolatát fogod hallani, azokat is, amelyiket nem akarsz. Ezért kell most megtanulnod neked is és majd a testvérednek is, hogy hogyan szűkíthetitek le a gondolati szálaitokat, hogy csak az jusson át, amire ti kíváncsiak vagytok. -Oké, akkor figyelem Bencét és az övtáskát! – és Zsolti Bence felé vette az irányt, aki már a kesztyűket húzta fel. -Itt van a busz! Szálljunk fel gyorsan! – mondta Szilveszter 2 tanítványának. Kirohantak a buszra, és felszálltak rá. A sárga helyjárat a Szabadság utca végéig közlekedik. Miután Szilveszter jegyet vett nekik, a négyes ülésben foglaltak helyet. A buszon főleg idősek ültek. Érthető, hiszen Gellértváros legtávolabbi helye a Szabadság utca, és a piacon vett dolgokkal nehezen ballagnának haza. -És mi lesz a mi feladatunk? – kérdezte Melinda. -Az utca végén van egy fiú, aki éjszakánként felriad, és már jó ideje nem tud aludni. – mondta a fordított ülésen elhelyezkedő Szilveszter. –A szülei nem hiszik el, hogy őt éjjelente szellemek és kísértetek zaklatják. -Pedig elképzelhető! – mondta Melinda. –Én is néha látom a nagymamám lelkét a templomban, ahogy az oltár előtt imádkozik. -Ez most komoly? – kérdezte Zoli. -Persze! De ismét csak az a gond, hogy csak akkor látom, hogyha a valami indukálja a látásomat. Úgymint Szilveszter. Ha hozzáérek, egyből tisztul a kép és többet látok, mint addig. -Most is csak ennyi lesz a feladatod. Látni. Próbáld meglátni az

48

ott lakozó szellemeket és lelkeket! Valamint próbáld megérezni, vagy meghallani mit is akarnak! -Mi lesz az én feladatom? – kérdezte Zoli. -Az egyik feladatod az lesz, hogy kutass az anyuka elméjében, és próbáld meg keresni, milyen pszichiáter kezeli a fiút! De csak ezt keresd és semmi mást! Másik feladatot gondolatban küldöm. „Koncentrálj Melinda nagymamájára! És keresd ki azt, és csak azt, hogy mikor és hol szokta látni!” -Rendben! – bólintott Zoli. -Hé, ez csalás! – háborodott fel Melinda. -Ne dühöngj! – mondta Melindának Szilveszter. –Inkább készülődj a leszállásra! A sárga busz indexelt, és megállt a buszmegállóban. Mindenki leszállt. A busz megfordult, és felvette a szemben lévő buszmegálló utasait. -Nos, az a ronda, vörös ház lesz a célpont! – mutatott a nem messze lévő házra Szilveszter. Bementek a kapun, és bekopogtak az ajtón. A ház asszonya nyitott ajtót. Az alacsony termetű nőszemély éppen fakanalat tartott kezében. Látszott, hogy nagy főzésben van, mert otthonka volt rajta, és fekete haját konyhakendő alá rejtette. -Üdvözlöm, Szilveszter vagyok. - nyújtotta a kezét. -Ha jól tudom, a fia mindenféle szellemet és lelket lát. -Ezt honnan tudja? - kérdezte a nő. -Az most lényegtelen. Segíteni szeretnénk a fiának, hogy többé ne lássa őket. -De a pszichiátere már kezeli! És gyógyszereket is kapott. -Mióta? - kérdezte Szilveszter. -Már vagy féléve. -Ebből is láthatja asszonyom, hogy ideje váltani! Szabad? A nő kétkedve, de beengedte őket. A puritán lakásban terjengett a finom sütemény illata. A gyerek bent volt a szobájában. A pajkos arcú, fekete hajú kisgyerek éppen egy plüss rókával játszott. -Szervusz. Szilveszter vagyok. - mondta miközben le akart ülni az egyik kis székre a szobában. -Oda ne ülj! - mondta megrettenve a fiú. -Miért ne? - kérdezte Melinda. -Mert ő ott ül! -Kicsoda? - kérdezett ismét Melinda.

49

-Nézd meg magad! - mondta Szilveszter és megfogta Melinda kezét. Melinda ismét látta a jelenlevők auráját. De most már több mindent látott! Három tisztán kivehető alakot fedezett fel a szobában. -De jó! - mondta örvendezve Szilveszter, mikor a kisfiúhoz ért. -Most úgy látok, ahogy te! Szóval három szellem. -Ez nevetséges! - fakadt ki magából a nő. -Ezzel a csak tovább erősítik a képzelgéseit. Ha ezt tovább folytatják, kitessékelem önöket! -Ha jól látom, a nagypapa szeretné, ha ön menne el! - mondta Szilveszter. -Micsoda? - kérdezte a nő, majd ekkor fájdalmat érzett a nyakán. -Igen, a nagypapa járóbotjába rejtett kardja. Ha ki áll a küszöbön kívülre, talán békén hagyja. - majd Melindára nézett. -Most te jössz! -Látok egy idős asszonyt. Kissé házsártos, szemüveges, őszes hajú néni. -A tanárnőm! - mondta a gyerek. -Meg akart buktatni környezetismeretből! -Miért? - kérdezte Zoli. -Mert nem tudtam meg tanulni azt, amit feladott. -Miután meghalt, egy új tanár jött, aki gondolkodásra ösztönözte. - közölte az anyja. -A gyerek hihetetlen módon, de egy hónap alatt kijavította a jegyeit és egy évnyi lemaradást pótolt. -És valószínű ezt a tanárnő nem képes megemészteni. - mondta Szilveszter. -A sarokban pedig van egy öregúr. - folytatta Melinda. -Mintha konyakozna. Vagy legalább is valamilyen szeszes italt fogyaszt. A haja kissé kopasz, és eléggé tagbaszakadt is az öreg. Olyan, mintha Erős bácsi lenne. -Honnan ismeri? -A nagymamám ismerte. Gyakorta átjárt hozzá, persze, hogy a nagymama finom almaborára! -Na jó, szóval tudjuk, hogy van itt 3 lélek, akiknek nem itt a helyük. Kezdjük meg a tisztítást! - szólt Szilveszter. -Az első, és legfontosabb dolog, hogy engedélyt kérjek a gyerektől. Kisfiú! Szeretnéd, hogy ezek a szellemek és lelkek eltávozzanak? -Igen. - mondta bizakodóan a gyerek. Szilveszter leült a szoba közepére törökülésben. Kezeit imára

50

kulcsolta. -Téged szólítlak most, Sumynona! Ekkor Melinda valami hihetetlent érzékelt. A Szilveszter balján lévő ködszerű felhőből előlépett egy rózsaszín aurás angyal. Mennyasszonyi ruhában volt, fején pedig tiara. Arcát nem lehetett látni, mert fátyol fedte. Bal kezében kardot tartott, mely mintha gőzölgött volna. -A fiú engedélyt adott rá, hogy megtisztítsuk a szobát. Kérlek, segíts, hogy ezek a lelkek odakerüljenek, ahol eleve lenniük kellene! Használd a gyógyító fények kardját, és vezesd át őket a túlvilágra! Ekkor ismét fura dolog történt. Az angyal felemelte kardját. Ekkor a 3 lélekbe 3 hasonló kard fúródott felülről. Majd a lelkek, a kardokkal együtt fehér, fénylő pillangókká változtak, és felfelé repültek. -Köszönöm, Sumynona! Ámen! - mondta Szilveszter. A gyerek ekkor sírva ugrott anyja nyakába. -Anyu, eltüntette őket! Hallod, anyu! Nincsenek itt! Elmentek! -Köszönöm! - mondta az anyja ölébe kapva fiát. -Hálásan köszönöm! -Én köszönöm! És örülnék, ha a fiát nem tömné annak a pancsernak a gyógyszereivel! -Megígérem! - mondta hálásan az asszony. -Szilveszter! - szólt Zoli. -Zsolti üzente, hogy baj van az edzőteremben. -13-Miért csak most kell meg tudnom, hogy hónapok munkája veszett kárba egy őrült miatt? - kérdezte az ajtón berohanva Vitézné doktornő. A csinos, vékony, szőkés hajú nőszemély az EÜ Központ pszichiátere. Dühében az asztalra vágta a kezében lévő iratokat. -Nyugodj meg, Ildikó! - próbálta nyugtatni a főorvos. -Már dolgozunk az ügyön. Hamarosan elkapjuk a rohadékot! -De akkor is! A munkám, amit éjt nappallá téve végeztem! Milyen dolog az, hogy csak úgy besétál és tönkreteszi? -Te vagy a pszichiáter. Te tudod, mi jár ezeknek a fejükben! -Mi az, hogy ezeknek? Kikről beszélsz? -Nem olvastad a jelentést? Nem nézed a Városi TV-t? Kissé le

51

vagy maradva a dolgokról nem? -Mit titokzatoskodsz? Mondd már el, hogy mi történt! -A laborba nem csak egyszerűen betört valaki. Te magad is tudod, hogy milyen biztonsági rendszerek vannak! Ezt nem lehet kiiktatni normál betörőnek! A kamerákat is, bármerre járt, kiakasztotta. Egyetlen felvétel sincs róla! -Dehát ki lehet az? -Szerinted kinek állhat érdekében, hogy a SZÉRUM-ot megsemmisítse? -Egy indigónak! - mondta kisvártatva Ildikó. -Pontosan. Egészen biztos, hogy ő tört be! -A dokumentációkat is törölte? -A SZÉRUM teljes feljegyzését. Sőt, még a kinyomtatott dokumentumokat is eltűntette. Savfürdőbe tette őket. -Na és a biztonsági őrök? Rajtuk, hogy jutott keresztül? -Mivel a kamerák képe folyton kiment, ezért nem tudtuk hol van, és ott mit csinál. Az operátor is csak akkor vette észre, hogy baj van, amikor visszajött a kép. -De hogy intézte el őket? -Bürökvirág méreggel átitatott ronggyal. Persze figyelt arra, hogy csak kábító hatású legyen. -Még a Vadászt és a csapatát is megmérgezte? Hát ez hihetetlen! - mondta Ildikó, miközben leült egy székre. -A rendőrség nem tud semmit? -Ők is csak ugyanannyit, mint mi. Legalább is egyelőre. De sajnos el kellett mondanom, hogy mit csináltunk a laborban. -Mi? Te elmondtad nekik? -Muszáj volt! Ha a rendőrség időben elfogja, nem kürtöli világgá, hogy mi a tervünk. És ha mégis, akkor is el tudják simítani az ügyet. -Miből gondolod, hogy ez lesz? -Sándor megígérte nekem. És hogyha ő megígér valamit, azt be is tartja. Ráadásul az ő gyereke is indigó, amivel könnyedén meg tudtam fogni. -Mi van? Nem kel védelemre a gyereke érdekében? -Egy ideig még ellenkezett, de mint mondtam, megfogtam! -Hogyan? - kérdezte áhítattal Ildikó. -Érveléssel. Megmondtam neki, hogy mi csak jót akarunk. Az új gyógyszer megfékezi az indigókat, és akkor az ehhez hasonló esetek

52

is megszűnnek. És ezután megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne? Ha fia normális lenne, vagy ha magának kellene elfognia, és börtönbe dugnia? -Ez bámulatos! - ütögette meg a főorvosa vállát, az asztal felett áthajolva. -Reméltem, hogy tetszeni fog! Ekkor megcsörrent a telefon, véget vetve kettőjük bájolgásának. -Elnézést, doktor úr, de Miskolci úr hívja önt a rendőrségről, és nagyon ideges! -Kapcsolja, kérem! Szervusz Sanyi, miben segíthetek? -Te teljesen megőrültél? Mi a fenének küldted át a Vadászt és a lányát kutakodni? - kérdezte a telefonból dühösen. -Várjál-várjál! Ebből egy szót sem értek. Mi van a Vadásszal? -Az kedves Péter, hogy a lányával beteleportáltatta magát a rendőrségre és kutakodtak az akták között. -De hát én nem utasítottam erre! Semmi közöm ahhoz, hogy mit művel munkaidején kívül! - hárította el a felelősséget. -De te alkalmaztad, és a te feladatod lenne megfékezni, nem? -Csak ismétlem magamat: nem én mondtam a Vadásznak, hogy kutakodjon! Meg van nekünk is a magunk baja. -És most már nekünk is egy újabb! -Ezt meg, hogy érted? -Megfenyegette az egyik kollégámat, aki megpróbálta megállítani! -Ez lehetetlen. -Nem az, ha tudod milyen önérzetes. Azt mondta, hogy őt senki sem győzheti le! Pláne nem a Róka! -Milyen Rókáról beszélsz? -A kollégámat utasította, hogy nézzenek utána a dolgoknak. A lánya látta, hogy ki volt a tettes és azonosította az adatbázisunkban. Tényleg, nem tudsz még mindig semmit a vörös hajszálról? -Ez most nem lényeges! Mindkettőnk érdekében kérdezem, ki volt a betörő? -Egy bizonyos Svéd Krisztián Szilveszter. Balatonfesteticsen már bűnözgetett, de valami miatt itt van Gellértvárosban. Se lakcíme, se egyéb elérhetősége. Gyakorlatilag láthatatlan a fiú. A festeticsiek Rókának hívják, és a Vadász is hallott már róla. És most semmitől sem riad vissza, hogy megtalálja. -És hogy megölje. - mondta elhalkulva Péter.

53

-Egyelőre nem tudjuk, hol lehet, hova mehetett, de már nyomozunk utána is! Nincs tipped, hol lehet? -Bocs, de nem mászok bele az alkalmazottaim életébe! -Remélem ez a kijelentésed nem olyan valós, mint amit a vörös hajszálról mondtál! - mondta Sándor. -Figyelj! Ha a Vadász valakit megfenyeget, arra komoly oka lehet! De semmi esetre sem akarom megvédeni! Megvédi az magát! -Rendben! De ha mégis megjelenne, értesíts minket, és azonnal indulunk! -Azonnal amint feltűnik, hívlak titeket! Viszhall! - majd letette a kagylót. -Én megmondtam, hogy ne alkalmazzuk! - mondta Ildikó. -Lehet, hogy nem volt jó ötlet, de csak most az egyszer hibázott. Számtalan ügyet simított el nekünk. Jól végzi a munkáját, annak ellenére is, hogy vitatható a módszere. -De nem gondoltál bele, hogyha akadályozod, akkor ellened fordulhat? -Dehogynem! Pont ezért kezelem a lányát! Ha nem kapná meg a megfelelő gyógyszereket, a lánya is lázadozó lenne. -Szerinted meddig tudod zsarolni a saját gyerekeikkel a "szövetségeseidet"? -Addig ameddig szükséges és hasznot hajt! -És hogyha elveszted őket? Akkor mi lesz? -Majd keresek mást! -Na de kit? -Még nem tudom! - mondta indulatosan a doktor -Ki az, akit keres a Vadász? -Valamilyen Svéd Krisztián Szilveszter. De sajnos nem tudnak sokat róla, csak annyit, hogy Balatonfesteticsen ismerik, és hogy a Vadász is hallott már róla. -Akkor hívd fel őket! - tanácsolta Ildikó. -Nem hiszem, hogy nem volt mostanában orvosnál. Vagy éppen a rendőrség ne tudna valami extrát. Vagy éppen az ottani különleges egység. Bármi apró információ hasznos lehet! -Valamit forgatsz a fejedben! - kapta fel fejét Várallay főorvos. -A terv egyszerű! Megkeressük, lehetőleg még a rendőrség előtt a fiút, és felajánljuk a Vadásznak. Üzletet kötünk vele, hogy a hallgatásáért megkapja a fiút. Egy jól elrejtett helyre visszük, ahol végezhet vele. Eközben értesítjük a rendőrfőnököt, akinek az infókat

54

csak akkor adjuk át, ha eltekint az ügyeinktől és szintén hallgat. -Zseniális! Tudtam, hogy valamit kitalálsz! - mondta közelebb lépve kolléganőjéhez. -Nem hiába mondják, hogy minden nagy férfi mögött áll egy nő. Majd Péter és Ildikó, szenvedélyes csókban fejezték ki csodálatukat egymás iránt. Akárcsak Cleopatra és Caesar. -14-Köszönöm! A többi a magáé! - mondta a taxisofőrnek Szilveszter miközben csapata kiszállt a New York-i stílusú taxiból. -Szóval, egy idióta szöszi miatt kezdődött a verekedés? -Igen. - mondta Zsolti. -Megtaláltam a gondolataiban az övtáskát, udvariasan átadtam neki, mire ő felkapta a vizet, hogy kirabolom és pofátlanul visszaadom. Ekkor hívta a barátját. -És ha jól gondolom ekkor lépett közbe Bence. -Ahogy mondod. - csatlakozott Bence a beszélgetéshez. -Gondoltam egy magafajtájával mérje össze az erejét. -Na és padlóra küldted? - kérdezte Melinda. -Igen, 3 menet sem kellett hozzá! -De azért látom, elég jól megsérültél! - mondta Zoli. -Nyugi! Hamarosan el fog múlni neki. -mondta Szilveszter. -Az öngyógyító képessége révén estére már nyoma sem lesz! A kötéseket is csak azért raktuk fel, hogy a taxis ne lássa, hogy milyen gyorsan gyógyul. -Kíváncsi lennék, miért hoztál ki minket ide az Isten háta mögé, a Tekenyő-hegyhez? - kérdezte Melinda. -Ha jól tudom, Isten mindent lát! Tehát ezt a helyet még ő is figyeli! Ráadásul a mai akciók után ti is veszélyben lehettek! -Miről beszélsz? - kérdezte Bence. -Arról, hogy most te vagy leginkább veszélyben. Ugyanis a drága jó apád rendőr. És nem hiszem, hogy amikor a fantomképet meglátja, akkor nem fog azonnal rád gondolni. De ez a többiekre is igaz! Hiába minden óvatosság, előbb-utóbb rájönnek, hogy valami közünk van egymáshoz, és hogy itt többről van szó, mint amennyi elsőre látszik. -Például, hogy te törtél be az EÜ Központba? - kérdezte Bence. -Például. De szerintem ezt már kiderítették. És hogyha Melinda és az ikrek is hallgatnak rádiót, vagy nézik az Városi TV-t, már ők is

55

rájöttek erre. És csak időbe telik, hogy a drága szüleitek, vagy egyéb személyek rájöjjenek és elkapjanak. -Na jó, elmondod már végre, hogy miért vagyunk itt? türelmetlenkedett Melinda. -Oké, majd odabent folytatjuk. - és elhajtotta a magas fák között húzódó komló indákat, és előtűnt egy hajlék. A földszintes, padlásos, pincés házikó szépen beleolvadt környezetébe. A tetőn napelemek voltak, a hátul az udvarban pedig egy szélkerék forgott. A ház mögött baromfiudvar volt elkerítve a zöld felülettől. A hátsó részben akol is volt, 5 kecskével. Nem messze pedig méhek zsongtak a kaptárokból. A ház előtti kertben a gyümölcsfák árnyékában szépen megfértek a zöldségfélék és a kerti virágok. A házhoz kavicságy vezetett. -Üdvözlök mindenkit a Szabad zöldműves hajlékomban! - tárta szét karjait üdvözlőleg Szilveszter. -Váó! - szólt Zsolti az ámulattól. -Ez tök tuti! - folytatta Zoli. -Ez mióta van itt? - kérdezte Bence. -Hát már vagy 1,5 éve itt lakom. -De nekünk nem messze van innen a hegyünk! - mondta Melinda csodálkozva. -Hogy-hogy nem láttuk? -Ez azért lehet, mert a ház egy kisebb mélyedésben áll, így nem látszik annyira a juharfáktól, amik körbe veszik. Télen pedig a füstnyomokat sem lehet látni, mert a ház fűtése geotermikus energiával van megoldva. A vizet pedig az esővízből nyerem, az ivóvizet kútból. Az áramot pedig a szélkerék és a napelem biztosítja. Bementek a házba. A kis előszoba után, egy ízléses nappali várta őket, a természeti kultúrák stílusában. Egy ab Original stílusú kanapéra invitálta őket a vendéglátójuk, mely előtt nyolcszög alakú asztalka volt kínai trigramokkal és jelekkel. Volt még 2 babzsák is az asztalka másik oldalán. -Honnan volt ennyi pénzed erre? - kérdezte Melinda. -Az FTE megtakarításaiból! -FTE? Az meg micsoda? - kérdezte Bence. -A Fiatal Tehetségek Egyeteme. Az FTE Balatonfesteticsen működik, egyfajta álegyetem. Itt a veszélyeztetett indigókat oktatják képességeik fejlesztésére, miközben az anyjuk és apjuk úgy tudja, hogy valamelyik híres szakon tanulnak normál hallgatóként. -Tisztára, mint az X-Mutánsokban! - mondták egyszerre az ikrek.

56

-De még most sem tudom, hogy honnan volt erre pénzed. faggatózott tovább Melinda. -Nos, mint minden egyetemet, ezt is nehéz pénzügyileg finanszírozni. Az egyetem 2 vezetője, TOM és Marcsika, jó barátaim. Mint lelkes környezetgazdász, tanácsokkal láttam el őket, hogy hogyan takarékoskodhatnak az energiaforrásaikkal, hogyan növelhetik a bevételt, és hogyan csökkenhetnek a kiadásaik e téren. Na persze nemcsak én adtam tanácsokat, hanem mindenki az alapító tagok közül. És rengeteget spóroltak a tanácsainkkal. Ezekből hozták létre az FT Alapot, minden indigó részére. Innen az a kevéske pénz, amiből felépítettem ezt a kis kunyhót. -De szerény vagy! - mondta szemrehányóan Melinda. -Figyelj! Ez a ház már megvolt. Márcsak ki kellett pucolnom, és felszerelnem készülékeket, berendeznem. A legtöbb berendezési tárgy, növény és állat pedig alig igényelt pénzt. És már az 1. évben megtérültek a befektetések. Gyakorlatilag a ház önellátó! -És miért mutattad meg nekünk? - kérdezte Bence. -Úgy gondolod, hogy ide fogunk költözni? -Előfordulhat. De lehet hogy nem. Ám ha mégis, itt biztosan menedékre találtok. -És a rendőrség? Ők nem találnak ide? - kérdezte Zoli. -Valószínű nem. Ennek a háznak nincsen postacíme, mert már ledózerolták. Legalább is a Körzeti Földhivatalban a papírokon ez áll. A szolgáltatóktól is mentes vagyok, mert hát a ház önellátó, így számlákat sem kapok. Szemetet alig termelek, amit csak minimum havonta kell leadnom a hulladékudvarba. Éjjel pedig teljesen sötét van, és a fák is jól leárnyékolják, ha valami fény kiszökne a házból. -Miért törtél be az EÜ Központba? - kérdezte Zsolti. -Nos az FTE nemcsak egyetemként működik, hanem egy fajta titkosszolgálatként is. Fogalmam sincs, hogyan működik, de működik. Pár nappal előtte kaptam egy telefonhívást a titkos csatornán, hogy az EÜ Központ pincebeli laborjában egy új gyógyszeren dolgoznak. A gyógyszer neve SZÉRUM. Csupa nagybetűvel. Biztos valami rövidítés. A lényeg, hogy amit ott találtam, az több volt, mint egyszerű gyógyszer. A tervek szerint egy hiperaktivitás kezelésére szolgáló gyógyszerként akarták piacra dobni. Valójában a SZÉRUM egy olyan gyógyszer és drog koktél, ami hosszú időre elnyomja, vagy talán teljesen meg is szünteti az indigó képességeket. Szerencsére még nem készültek el vele. A

57

terveket megsemmisítettem, hogy ne tudják elkészíteni. De a fájl másolatát elküldettem bevizsgáltatni Szilvivel, aki elvállalta az előadást helyettem. -Miért ő tartotta meg az előadást? - kérdezte Melinda. -Hát egyrészt azért, mert csak így tudtam bejutni. El kellett valahogy csalnom a fejeseket, hogy védtelenül maradjon a titkos labor. És hát mi lenne jobb csali, mint egy olyan téma, amire mindannyian kapóak. Másrészt a gellértvárosiak ha nem is eléggé, de ismernek. Egy ismeretlen előadót jobban meghallgatnak. És láthattátok milyen nagy sikert ért el. -Ő is indigó? - kérdezte Bence. -Természetesen. Hiszen a lázadóhajlamot ti is felfedezhettétek benne. -És ő mire képes? - kérdezte Zoli. -Nos elsősorban lebegtetni a dolgokat. Mozgatni és irányítani a tárgyakat. -Mint Grey doki, az X-Mutánsokban. - eszmélt fel Zsolti is. -Látom, nagyon megy nektek ez a képregényes adaptáció! - szólt Szilveszter. -De szerintem mindenki induljon haza, mert a szüleitek aggódhatnak, hogy merre vagytok egész nap. És nem szeretném őket magamra haragítani. -15A piacon még délután is nagy a nyüzsgés. Mindenfelé standok és sátrak. Minden árus próbálja magához csalogatni a vásárlót, így aztán gyakran túl kiabálják egymást. A piacon csakis friss árút adnak el, melyre minden piacos napon ellenőrök felügyelnek. A csütörtöki zsibongásban persze vannak használati cikk, ruha, szerszám, virág, valamint sült-főtt ételt árulók. A piac mellett közvetlenül található a Szent Gellért Templom. A római katolikus templomot nem rég újították fel. A templom előtt régen utca vonult végig, ám a homlokzat repedései miatt le kellett zárni az utat. A templom tornyán lévő óra még mindig működik. A tetőn szokás szerint galambok turbékolnak. A templom másik oldalán, a Szoborparkban áll az alkotások közt a város védőszentje. A 2 méter magas kőállványzaton áll Szent Gellért életnagyságú szobra. Délcegen tarja kezében a keresztet. A piac seregnyi embere közt járkál egy férfi. Barna hajú,

58

szemüveges, és válltáskát hord. Ingben és farmerban mászkál. Sétálgat a piacon, nézegeti a portékákat. Egyszer csak csörög a mobilja. Felveszi. -Jól csinálja, ügynök! - szólt bele valaki. -Hamarosan elkezdjük az akciót. -Rendben! Készülök! - és az inge alatt kibiztosította a fegyvert. A piac körudvarán a kürtöskalácsos autó belsejében készülődnek az akcióra. A kívülállók számára csak egy egyszerű kürtöskalácsos, de belül monitorok vannak, és folyamatosan ki- és bemenő hívások váltják egymást. -Jó, az összes ügynök és kommandós a helyén van. - közölte Sándor főkapitány. -Tárcsázhatja a számot! - nézett Hu nyomozóra. Hu nyomozó tárcsázott, és a füléhez emelte a kagylót. Futó pillantást vetett Veronikára, aki bólintásával jelezte, hogy a keresőrendszer már aktív. A vonal még mindig kicsengett. -Halló? - szólalt meg a vonal túlsó vége. -Halló! Hu nyomozó vagyok. Most kaptuk a bejelentést, hogy a körözött személy a piacon van. -Tényleg? A piacon? Ez nem jellemző rá. -Azt mondta, bármit megtudok, hívjam. Az, hogy ő az vagy sem, majd eldönti! -És senki sem tud róla? -Persze hogy nem! A büféből hívom. -Rendben! Köszönöm! Úgy látszik, mégsem olyan hasznavehetetlen! Viszhall! -Várjon! - szólt gyorsan a kagylóba, miközben ránézett Veronikára, akin látszott, hogy nincs még meg. -Mit akar csinálni vele? -Megölöm, ahogy mondtam. -Jó, de hogyan? - próbálta szóval tartani. -Ahogyan egy Vadászhoz illik! Hajtóvadászat lesz! - és lerakta a telefont. Hu nyomozó ránézett 2 társára. Vera ingatta a fejét. -Nem volt elég idő, hogy pontosan bemérjem. De az biztos, hogy az ezüstödi domb aljáról jött a hívása. -Helyzetjelentést kérek! Látjátok a Vadászt? - kérdezte az összes vonalon Sándor. -Egyelőre nem! Vétel! - szólalt bele az 1-es egység. -Itt sincs! Vétel! - szólt a 2-es egység.

59

-Még mi se látjuk! Vétel! - jelentette a 3-egység. -Főnök, már látom! Egy lánnyal van és közeledik a téglánk felé! -Köszönöm! - majd tárcsázott -Figyeljen ügynök, a gyanúsított ön felé halad, egy vörös hajú lánnyal! Ha egyértelműen megpillantják, meneküljön ki a tömegből és menjen a Kastélypark felé! -Megvannak, uram! De még nem vettek észre! Várjon! A fenébe! - és a vonal megszakadt. Majd dördülés hallatszott. Egy puska sült el. A Vadász és Ágnes üldözőbe vették az ügynököt, aki a tervnek megfelelően a Kastélyparkba rohant. -Minden egységnek! A Kastélyparkba! Ismétlem! A Kastélyparkba! -Ekkor a kürtöskalácsos autó megindult, miközben Sándor kirakta a szirénát a tetőre. Az árusok nagy meglepetésére a beépített emberek portékáikból kapták elő fegyvereiket, sisakjaikat, és mellényüket, és rohantak a megadott irányba. A tetőről is jó pár egyenruhás ereszkedett le és civil álruhában lévő társaikhoz csatlakoztak. Tucatnyi rendőr vette üldözőbe a vadászokat. -Na megmutatom én neked, milyen az a hajtóvadászat! - morogta Sándor. Az ügynök már beszaladt a Kastélypark kapuján. A sziklákból kirakott falak mögött újabb meglepetés várta. Puskadördülések csapódtak mellette a földbe. Gyorsan elrejtőzött a bokrok mögött, majd az egyik platánfa törzse mögé. Mikor kinézett, látta, hogy a bozótosokban és a virágos bokrok mögött árnyak suhannak. Nem sokkal később a kapun berohanó Vadászhoz csatlakoztak. Az Újonc, a Felcser és a Menyét voltak. -Gyors terv! - mondta a Vadász. -Mindenki szétszéled! Majd biztos helyről terelés a tisztásra! Végül, ha kell, mészárlás! De a trófea az enyém! És mind az öten szétszéledtek. A beérkező osztag már csak a hűlt helyüket találta. Sándor, Hu és Veronika kiszálltak a járműből és az osztaghoz csatlakoztak. -Hármas csapatokban kezdjük a keresést! Mindenről jelentést kérek! Lehetőleg élve fogjuk el őket! - közölte Sándor lihegve, miközben ő is felöltözött. Hu és Veronika is hasonlóan tettek. Minden csapat szétszóródott és szisztematikusan keresgélték a vadászokat.

60

Hu nyomozó és másik két rendőr a Kastély bal szárnyához mentek. Rohamléptekkel, egymást fedezve. Egyszer csak lövés dördült. Az egyik rendőrt eltalálta, de szerencsére a golyóálló megvédte. Hu és társa a lövés irányába nézett. -Ejnye Hu nyomozó! - mondta Ágnes egy fa mögül. -Azt hittem, segíteni akar nekünk! Arról nem volt szó, hogy fogadó biztosság is lesz! - közben töltött. -Valóban! De másképp, hogyan foghatnánk el titeket? - közben jelzet társának, hogy menjen a másik irányba. Ágnes ismét lőtt. Hu nyomozó leguggolt, majd egy juhar mögé gurult. -Meg kell hagyni, elég ostobák voltatok! - mondta Hu. -Miért? - kérdezte Ágnes a juhar felé lőve. -Mert bedőltetek a saját taktikátoknak. Csalit használtunk, hogy elkapjunk titeket! - mondta Hu viszonozva tüzet. -Dobja el a fegyvert! - szólt Hu társa, Ágnes háta mögött. Ágnes eldobta a fegyverét, majd felemelte a kezét. Hu eltette a fegyverét, és a platán mögé rohant. Ott találta leütve a társát. -Nos, akkor beszélgessünk, ki az ostoba! - szólalt meg Ágnes Hu háta mögött. -Tudhatta volna, hogy a teleportálással ugyanúgy ki tudom játszani magát, ahogy legutóbb. Hu megfordult és egy 9 mm-essel nézett szembe. -De ne aggódjon! Még most is hasznunkra lehet! - majd eltűnt. Eközben Vera és másik két rendőr is a nyomába eredtek valakinek. A Kastély jobb szárnyánál derítették fel a terepet. Bekerítették, majd rajtaütöttek. -Dobja el! Fel a kezekkel! Feküdjön a földre! - záporoztak a parancsok. Az Újonc volt az, aki szépen nyugodtan letette a fegyvert és feltette a kezét, majd lefeküdt. Már éppen bilincselni akarta Veronika mikor két lövés dördült. Két társa a földön hevert. Szerencsére őket is védte a mellény. Ekkor Újonc is felpattant, hátáról ledobva Verát. A nagy esés után fel akart kelni, de egy vadászkés pengéje szorult a nyakához. A zöld rengetegéből előjött Menyét. Nagy vigyorral a képén. -Hát hölgyem, nem a mai lesz a sikeres bevetése! És ekkor Újonc elvette a kést, Veronika azon nyomban felugrott. Ám Menyét a puska másik végével homlokon ütötte és visszaesett a földre.

61

Sándor, és a hozzácsapódott 2 rendőrnő a régi híd felé vették az irányt. A régi híd a város egyik nevezetessége. A híd csak félig készült el, autentikusan mutatva be a 2. világháború utáni állapotát. Az akkoriban felmentő csapatok csak a híd felrobbantása árán tudták megakadályozni az akkori elnyomó hatalmat, hogy az utánpótlás a városba érkezzen. Azóta persze új híd is épült, a másiktól nem messze. A hídon jelenleg más harcok folynak. A Vadász és Felcser üldözte az ügynököt, őket pedig Sándorék. Mint a kutya – macska egér játékban. Az ügynök megállt a hídszélénél. Lenézett és látta, hogy alatta kőtenger van és a folyó. Nem sok esélye van a túlélésre, ha lezuhan onnan. A Vadász a fegyverét emelte, amikor Felcser szólt neki a hátuk mögött lévő egységről. Mindketten tüzeltek a rendőrökre. Szerencsére egyik sem talált. Ekkor ismét a trófeára emelte fegyverét. -Apa, ne! - szólt Ágnes a háta mögül. -Nem ő az, akit keresünk, ő csak csali! -A fenébe! - és haragjában mégis csak belelőtt az ügynökbe, aki a folyóba zuhant. Ekkor Felcsert eltalálta Sándor. A Vadász gyorsan átölelte lányát, és eltűntek a hídról, akár a kámfor. A feléjük célzott golyók nem találták már el őket. -16Gellértváros híres halastavairól. 5 nagy tó található a város nyugati felén. Ebből 2 közelebb a központhoz, ahol található a város haltelepe. A telep kisebb-nagyobb víztározóiban mindenféle békéshal tenyésztésén fáradoznak, a helyi horgászkör nagy örömére. A hivatásosok mellett amatőrök is neki látnak, hiszen a gellértvárosi hal országszerte keresett minőség. Helyben azért mégis csak megéri kifogni, mint megvenni. Szilveszter és csapata is a tavakhoz jöttek. Szilveszter minden horgásznak illedelmesen köszönt. A többiek nem értették, ezért ezt szóvá is tették: -Miért köszöngetsz mindenkinek? Talán ismered őket? - kérdezte Melinda. -Nem. Nem ismerem őket. Viszont íratlan szabály, hogy ha

62

ismered, ha nem, feltétlenül köszönni kell a horgászoknak. -De minek? - kérdezte Bence. -Hát azért, mert ha valaki szokott engedély nélkül horgászni, akkor nem árt jóban lenni a horgászokkal. Ugyanis ha jön a halőr, akkor segítség nélkül könnyen pácban marad az ember. Például, akinek az imént köszöntem, a csónakjában rejtett el, amikor jött egy halvigyázó. -Akkor jó lesz, ha én is köszönök. - jegyezte meg Bence. -Miért, téged is kaptak már el? -Többször is. De mindig a kisméretű halak módjára végezték. Visszadobtam őket, hadd ússzanak! -Tényleg, ha már itt tartunk az egyik csoport feladatát már ki is adom. Melinda! A vasút közelében van egy ház, ahol takarítanod kell! -Mi? Takarítónőt akarsz csinálni belőlem? -Dehogy! Csak 2 szellemről van szó, akik megszállták egy kislány és családja otthonát. És ez nemcsak a kislányt, hanem az apját is zavarja. Szegény fószer már az alkohol rabja. Csak így képes rendesen aludni. És szerintem nem jó egy gyerek fejlődésének, ha látja, hogy az apja iszik, mint a kefekötő. -És hogyan űzzem el őket? -Úgy ahogy tegnap! Hívj segítségül egy angyalt! Egy katolikusnak ez csak jobban megy, mint egy hitetlennek. -És melyik angyalt? -Hát általában Mihály arkangyal a legjobb erre a feladatra. Legalább is Marcsika jó eredményeket ért el a segítségével! -És kihez kell mennem? -Itt egy papír! Rajta a cím és az ott lakók neve és egy kis rövid ismertető róluk. Bence majd elvisz a kocsijával és segít neked. -Mi? Én is menjek? -Persze! Mint mondtam az apuka az alkohol rabja. És néha előfordul, hogy a valós személyeket képzeli démonoknak. Nem biztos, hogy Melinda bírna vele. -Oké, de lenne még egy kérdésem. Miért szeded szét a csapatot? Miért kell folyton két csapatra oszolnunk és oldjátok meg, ahogy tudjátok módon fejleszteni a képességeinket, ráadásul ilyen aprócseprő dolgokkal? -Ezt pont te kérdezed? Hát először is azért, mert mint indigók nem vagyunk valami jók, ha csapatban kell dolgoznunk, mert úgy

63

érezzük, hogy a többiek csak hátráltatnak. Remélem, nem kell emlékeztetnem rá téged, hogy ki nem akart csatlakozni. Másodszor, a feladatokkal, melyeket te aprócseprőnek nevezel, újfajta megközelítéssel próbálom feltárni a képességetek mibenlétét. Mert ha megtapasztalod a dolgokat, az sokkal eredményesebb, mintha csak beszélnék róluk. És harmadszor, már elmondtam, hogy ezek a ti képességeitek, és nektek kell meg tanulnotok használni, olyan helyzetekben is, amik akár veszélyesek és előreláthatatlanok lehetnek. A megoldás a ti kezetekben, így rászoktatlak benneteket, hogy önállóan döntsetek. Kielégítő volt a válasz? -Teljes mértékben! - ismerte el Bence. -Na gyere, Melinda! Miután Melinda és Bence eltávolodtak, Szilveszter az ikrek felé fordult. -Rólatok sem feledkeztem meg! -Á! - kaptak a fejükhöz az ikrek Szilveszter gondolatlöketétől. -Ezt most miért kaptuk? - kérdezte Zsolti. -Mert muszáj volt. -Konkrétabban? - kérdezősködött Zoli. -Észrevettem, hogy már megint a fejemben vagytok. -Pedig most tényleg vigyáztunk! - ismerte be Zsolti. -Igen, valóban most csak egy hidegfrontszerű fejfájásom volt, mely mögé szépen elrejtőzött az általatok okozott, de most nem ez volt, ami lebuktatott titeket. -Hát akkor mi? - kíváncsiskodott Zoli. -Az, hogy nem beszéltek, és nem kérdezitek a miérteket. Mivel nem kommunikáltok egymással, sem a környezetetekkel, ezért néha úgy tűnik, mintha csak szellemek lennétek. Egyfajta csendes kísérők. - majd elővett két poharat. -A másik dolog, hogy nemhiába szakítottam meg a gondolatpásztázótokat. A feladatotokhoz egyenlőre szükség van erre, de remélem, hogy majd lesz másképp is. Majd leült a partra, és maga elé rakta a két poharat. Elővett egy ásványvizes palackot. A WaterNatur helyi gyártmány. Gellértvárosnak nemcsak a felszíni, hanem a felszín alatti vizei is jók. -Üljetek le! Egy kicsit biokémiázunk! -Na ne! - jajdultak fel az ikrek, nemtetszésüket kifejezve. -Nyugi! Nem lesz szörnyű! - töltött ki mindkét pohárba félig vizet. -Nos, emlékeztek, amikor az első gondolatlökettel megkínáltalak titeket? Akkor hanyatt vágódtatok a vázák közé, és a

64

kifolyt víz furcsán viselkedett egy ideig körülöttetek. Ezt a bemutatkozó beszélgetésben is felvetettem. Most itt az ideje, hogy az elemi képességeiteket is fejlesszük. Vegyétek kézbe a poharat! Zsolti és Zoli egymásra néztek, Szilveszter tudta hogy ismét kapcsolatban vannak, de nem szakította őket félbe, mert látta hogy kissé bizonytalanok és egymástól várják a megerősítést. Végül azonban mégis felvették a poharakat. -A víz egy csodálatos vegyület! Két gáz reakciójából született. A hidrogén hihetetlen robbanékony, és veszélyes. Míg az oxigén teljesen ártalmatlan, sőt szükségünk van rá, hiszen mindenféle égést táplál. És belőlük lett egy folyékony halmazállapotú vegyület, mely nem robban és nem, táplálja az égést. Minket viszont igen. Szükségünk van vízre, hiszen testünk 75-90%-át ez alkotja. A víz molekulák egymással kapcsolatban vannak, akárcsak ti. Ez a kapcsolat gyengébb, mint a 2 hidrogén és az oxigén kapcsolata, de döntő tulajdonságai nagy részét mégiscsak ez határozza meg. A felületi feszültség, a tágulás a hűtés során, a viszkozitás stb., mind ettől a másodlagos kötőerőtől függ. Szilveszter egy kicsit abbahagyta a beszédét. Látta, hogy a fiúk megint egymással kommunikálnak, hiába próbáltak úgy tenni, mintha nem. -Ha jól tudom, ti számítógép szakértők vagytok, igaz? zökkentette ki őket kérdésével. -Igen! - mondták egyszerre. -Mi az a vegyület, ami képes az információt tárolni, és a teljesítmény okozta hőmérséklet növekedésével arányban gyorsítja az információk áramlását? -Ez könnyű, a szilícium! -De van egy másik vegyület is, amivel a nagykoponyák kísérleteznek. A víz! Kísérlet sorozatok mutatták be, hogy a víz képes információt tárolni. Például érzéseket! Néhány embert megkértek, hogy beszéljenek egy pohár vízhez kedvesen, babusgassák, mintha a gyerekük lenne. A csoport másik felének szidnia kellett a vizet, mintha az anyóssal perelnének. Az eredmények azt mutatták, hogy a kedves víz szerkezete szabályos lett, míg a szidott vízé teljesen összeomlott. Most az a feladatotok, hogy ti is megpróbáljátok rávenni a vizet, hogy olyan szerkezetet vegyen fel, amilyet akartok. Zsolti, te vagy a hűvösebb testvér, ezért valószínű, hogy a te vized meg fog fagyni. Zoli, te vagy hevesebbik

65

fél, így a te vized inkább forrni, sőt elpárologni fog. -És hogy csináljuk? - kérdezte Zsolti. -Csukjátok be a szemeteket! - mondta majd mögéjük ment. -Képzeljétek el, hogy ott vagytok a víz molekulák között! Képzeljétek el, hogy bármerre rendezhetitek őket! - és a vállukra tette a kezét, és ő is becsukta a szemét. -Zsolti, a te poharadban a víz jól strukturált, és olyan, mint a gyémánt. Nincs egyetlen felesleges kapcsolódás, minden szabályos. Zoli, a te poharadban a víz molekulái össze-vissza vannak, ám mégis látod, hogy egy felé tartanak. Felfelé, a pohár teteje felé áramlanak. És amelyik elég gyors az kirepül onnan. -És meddig koncentráljunk erre? - kérdezte Zoli. -Szerintem már éppen elég lesz. Az ikrek kinyitották a szemüket, de a víz változatlan volt. -Ez nem ért semmit! - mondták háborogva. -Dehogy nem! Ha megisszátok, előtűnik az eredmény! Mindketten szájukhoz emelték a poharat. Zoli pohara üres lett, és Zsolti orrához pedig egy jéghenger ütközött. -Olyan voltam, mint Jégember! - csodálkozott Zsolti. -Én pedig, mint Piró! - örvendezett Zoli. -Vagy mint, Emma és Rikki a Neptun meséiből! -Fúj! - mondták egyszerre. -Nos, gondolom, ki akarjátok próbálni nagyban! - mutatott a tó felé. -De előtte kérnék néhány gondolatot a tegnapi feladatról! rájuk nézett, majd kis idő után folytatta. -Szóval, Bence csak hétszer küldött el a fenébe. Többre számítottam. Ja és ha nem kutakodsz a nő fejében, talán nem akar megverni a barátja. Hm. Melinda nagymamája a templom oltára előtt térdepel és imádkozik? Mit vétett szegény asszony? Hé, Melinda anyja a pszichiáter? Ó, szegény lány. Most már értem miért kételkedik annyit. -17A gyerekzsivaj még mindig nagy volt Gellértváros óvodájában. Az önfeledt játékot az udvaron a csúszdák, mászókák, hinták, és homokozók kavalkádjában még a nagycsoportosok sem nőtték ki. Igaz nem is ők a leghangosabbak. Hamarosan délután 4 óra, és a szülők jönnek a munkahelyről, hogy a kis porontyaikat haza vigyék. Az óvodát fahasábos kerítés veszi körül, egy fajta grund

66

hangulatot idézve. A kellemesen sárga színű épületen új tetőcserepek piroslanak. Ám mivel ez a gyerekek intézménye, ezért nekik is volt beleszólásuk az épület külső megjelenésében. A szabad és alacsonyabban lévő falfelületeken fali vitrinek vannak. Bennük a legjobb és legszebb rajzokkal, origamikkal, gyurmafigurákkal, agyagedényekkel, festett üvegekkel, és az erdei séták alatt talált csodákkal. Az intézmény belülről is meghitt és hívogató hangulatot árasztott. Belépve egy kisebb folyosóban találja magát az ember, ahol csöpp kis akasztók és polcok vannak, természetesen jelekkel feltűntetve. Jobbra egy ajtó nyílik, ami a mosdóba vezet, valamint távolabb még egy, ami tágas ebédlőbe. Balra pedig az alvó és játszószoba kapott helyet. A rengeteg játék mindegyike a helyén van, ugyanis az óvonénik megtanítják a gyerekeknek, hogyha mindent visszatesznek a helyére, később biztosan megtalálják, és nem kell keresgetni. Az ember, mikor kilép az udvarra és látja a gyerekeket, kicsit honvágya támad. Milyen jó is volt gyereknek lenni! Persze amikor az ember még palánta, akkor meg minél hamarabb fel akar nőni. De ez így van rendjén. Több szülővel érkezik a gyermekéért Hu nyomozónő és férje Tao. A vékony testalkatú, rövid hajú, jóképű fiatalember is Gellértvárosban dolgozik masszőrként és természetgyógyászként. Hu nem választhatott volna magának jobb partnert, hiszen a fárasztónap után férje karjai közt ki tud kapcsolódni és feltöltődni. A nagy kavarodásban az apukák és anyukák nem tudják követni, hogy a gyerek merre kószál. Persze az óvónők mindig tudják, merre kergetőznek a lurkók. Főleg Böbe néni, aki már régóta óvónő. Az őszülő hajú, szemüveges, jó bőrben lévő idős hölgyre mindig lehet számítani, ha gyereknevelésről van szó. -Üdvözlöm, Böbe néni! - köszöntötte Hu nyomozó a derék óvónőt. -Á, jó napot hölgyem! -Jöttünk a "kis sárkányért"! -Akkor rossz helyen keresi! -Micsoda? - kérdezte Hu. -A kedves öccsének a felesége már elvitte haza! Azt mondta, meg akarta lepni magukat, annak ellenére, hogy én számtalanszor megismételtem, hogy biztosan ide fognak jönni.

67

-Tudna személyleírást adni a nőszemélyről? -Hát vékony volt, közép magas, és szép hosszú vörös haja. De hát ezt magának kell tudnia, hiszen a maga sógornője, vagy nem? Hu nyomozó ekkor már tudta hol sántít a dolog, és azonnal rohant a távolban várakozó férjéhez. -Azonnal haza kell mennünk! A fiúnkat elrabolta a Vadász lánya! -Micsoda? Ki az a Vadász? És mit akar tőlünk? -Tudod, akiről meséltem, és ami miatt zaklat a média. Megfenyegetett, hogyha nem segítek neki, vagy ha félrevezetem, baja esik a családomnak! Egy percet sem vesztegettek, gyorsan átrohantak az óvodán, és beszálltak a kocsijukba. Hu nyomozónő szerencsére mindig tart magánál egy villogót vészhelyzet esetére, amit nyomban fel is tesz a kocsi tetejére, majd bekapcsolta. A városon szirénázva száguldottak át. A forgalmat és az autót sem kímélve végül hazaértek. A csendes kis társasház lépcsőházát megtörte a rohangálás zaja. Majd kulcscsörgés és vad ajtónyitás. -Kisfiam! Hol vagy? - kérdezte kétségbeesetten Hu nyomozó. -Fiam! Merre bujkálsz? - kérdezte Tao is minden helységbe benézve. -Sehol sem találom! -Én sem! -Ó, Istenem! -fakadt ki magából Hu nyomozó. -Mit csinálhatott a fiúnkkal? - kérdezte sírva borulva férje karjaiba. -Nyugodj meg, kincsem, megtaláljuk! Egyszer csak egy teniszlabda törte be az üveget. Tao lenézett az épület mögötti játszótérre. -Ott van! Ott van! - kiáltott fel! Hu is az ablakhoz rohant és látta, hogy a fia épp teniszezik Ágnessel. A meglepődöttségtől és a megnyugvástól majd összeroskadt, de nem ülhetett le, mert férje már kiszaladt az ajtón. Kezében egy harci bottal. -Fiam, gyere ide azonnal! - parancsolt fiára Tao. -Apu! Nézd, új barátom van! -Nem érdekel, fiam azonnal gyere ide! -Miért? Olyan jót játszottunk! - mondta elkámpicsorodva. -Azt mondtam, gyere ide! - mondta egyre indulatosabban. -Kincsem! Gyere szépen, nem lesz semmi baj!

68

-Menjél csak kis sárkány! - mondta nyugtatóan Ágnes, a kisfiúhoz leguggolva. A kisfiú az anyjához szaladt és kérdően nézett szüleire. -Látják! Nem bántom a gyereküket. Csak a miheztartás végett tettem. -Majd én megmutatom, hogy mihez tartsd magad! - és Tao egyből rátámadt a harci bottal. Tao egy lefelé csapással próbálta megállítani a gyerekrablót. Ám Ágnes is tanult egy kevés harcművészetet, és hárította a teniszütővel a támadást. Majd Tao oldalról támadott, de ezt Ágnes ismét csak kivédte. Egyik, majd a másik végével támadott. Ágnes nagy nehezen ezeket is kivédte. Majd Tao szúrással támadott, amit már Ágnes nem tudott hárítani. A teniszütő hálóján átfúródott, és a gyomrát eltalálva Ágnes a földre terült. -Hozhatod a bilincset! - szólt hátra Tao. Ám amikor visszanézett, már nem volt ott. Majd ismét hátranézett, és mire észbekapott, az ő kezén kattant a bilincs. -Hagyja békén és lépjen hátrébb! - szólt egy női hang Ágnes háta mögül. Veronika volt az. -Rendben van! - mondta Ágnes. -Már így is túl sokat időztem itt. És ezután Ágnes szokás szerint kámforrá vált. Hu kinyitotta a bilincset. -Te mit keresel itt? - kérdezte Hu. -Engem is meglátogatott a Vadász egyik csatlósa. - tette el a fegyverét. -Az a szerencsétlen fickó! - háborgott Vera. -Kicsoda? -A Vadász csapatában dolgozik. A fedőneve Menyét. Fantomkép is van a táskámban. -Mit keresett önnél? - kérdezte Tao. -Nos, engem is meg akart fenyegetni! Csak miután rájött, hogy én árva vagyok, és nincs senkim, más taktikát választott! Szerelmet vallott! -Szerelmet vallott? -Igen, azt mondta, hogy már a parkban megtetszettem neki. -És? -És elhívott randevúra! -Beleegyeztél? -Először nem. De aztán átadott nekem egy papírt, amin a Róka

69

adatai vannak. Minden, ami hiányzik az adattárunkból. Ez alapján elfoghatjuk, és az eredeti terv szerint elkaphatjuk a Vadászt is. Két legyet egy csapásra! -Nem! - mondta Hu nyomozó. -Először felderítem a terepet, és ha alkalmasnak találom rá időt, akkor indulhat az akció. -Mi? Csak nem te akarod letartóztatni? -Egy fenéket! De valahogy nem áll össze a kép! Szeretnék beszélgetni vele. Itt több van a háttérben, mint egyszerű betöréses rablás. -Úgy látom, te tudsz valamit, amit Veronika nem! - mondta Tao. -Miből gondolod? -Látom a szemedben, és hallom a hangodon. -Akkor jól érzed! Valóban tudok néhány olyan infót, amibe ideje tényleg beavatni téged, mert ez az ügy egyre bonyolultabb és hátha te tisztábban látod a dolgokat. -Miről van szó? -Mennyit tudsz az indigókról? -Röstellem, de semmit. -Akkor gyere fel, és egy nyugtató tea mellett elmondom neked, amit tudok. -18Gellértváros egyik leginkább családközpontú helye a Platán tér. Annak ellenére, hogy tömbházak alkotják, a tér magával ragadó. Nevét természetesen azokról az öreg platánokról kapta, melyek a létesülés alatt már itt voltak. Persze nagy részük már nincs meg, hisz már akkor öregek voltak, mikor a tömblakások épültek, és bizony a kor előrehaladtával a nagyobb ágak már nem nagyon bírják a viharokat. Nem egyszer egy egész fa dőlt ki. A Platán tér családközpontúsága nem ebben rejlik. A 3-as számú ház előtt közvetlenül található játszótér minden környékbeli gyermek grundja. Ám itt mindenki egy csapat tagja, még ha focimeccsről is van szó. Az új szabványnak megfelelő játékok mellett jól megférnek a régi rendszer játékai is. A régi játékok közül már csak a hinta és a körhinta maradtak meg, melyek némelyik szülőt szép gyermekkorára emlékeztetnek. Ám mind a szülők és mind a gyerekek nagy része nem itt lakott, csak Gellértváros fellendülésekor költöztek ide, pár éve. Ők már az új szabványoknak

70

megfelelően már nem vasból, hanem fából készült mászókákat, csúszdákat és hintákat szokták meg. Ilyen a Miskolci család is. Habár már a család legkisebb tagja is elmúlt 18 éves, így ő nekik a családközpontúság a jól megtervezett és kivitelezett lakásban rejlik, mely berendezéséhez is kaptak támogatást a lakók. A B lépcsőház 1. emeletére kaptat fel éppen Bence, aki elvégezte a feladatát, amit Szilveszter kiadott, de ő még mindig nem érti, miért ilyen feladatokat oszt rá. Közben benyit a lakásba és belép az ajtón. Leteszi a táskáját a kispolcra, majd benéz a konyhába. Kinyitja a hűtőt és kivesz néhány zsemlét, vajat, szalámit, paprikát, mindent ami egy szendvicshez kell. Közben az apja is megérkezik. -Szervusz Bence! Hol voltál? -A haverokkal lógtam. - hangzott a válasz. -Igen, és melyikekkel? -Úgysem ismered őket! - próbálta lerázni, még mindig nem nézve apja szemébe. -Hátha mégis! - ült le az egyik székre. -Egy Szilveszter nevű sráccal, aki új technikákat tanít nekem. -És honnan ismered? - faggatózott tovább. -Miért kérdezősködsz ennyit? - kérdezte most már apjára nézve Bence. -Egy apa nem érdeklődhet arról, hogy a fia mit csinál? -De igen! Csak ne úgy, mint egy rendőr! -Hé! Nem egy kis szobában vagyunk, ahol egy lámpát világítok a szemedbe és az egyik fal átlátszó tükörből van! Egyszerűen csak érdeklődök, mert nem nagyon beszélgetünk. Szóval hol ismerted meg? -Tudod, mindig szoktam maradni, egy kicsit edzeni a sportcsarnokban. A legutóbbi edzés után ő is ott volt, és kihívott. Egészen pontosan provokált, hogy én is belemenjek a dologba. -És mi lett a végeredmény? -Hát legyőzött! Pedig mindenre figyeltem, amire szoktam versenyeken is. De ő mutatott olyan ütéseket, melyek mintha tovább fejlesztések lettek volna, vagy nem is tudom mik. A lényeg, hogy nem jogos küzdelemben, de legyőzött. És felajánlotta, hogy segít nekem. -Szóval ezért tűnsz el mostanában.

71

-Igen, és meg fogom mutatni a többieknek, és ha a versenyekre eljössz, neked is, hogy mire vagyok képes. -Nem szükséges, már tudom! - mondta komoly ábrázattal. Bence maga is meglepődött a dolgon, de jól álcázta. Ha az apja tudna a szemével bilincselni, már vége lenne. -Pár nappal ezelőtt történt egy betörés, amiről meséltem neked. Ugye emlékszel még rá? -Persze, és még mindig keresitek az elkövetőt. -Arra a következtetésre jutottunk, hogy nem lehet véletlen, hogy az összes fontos embert elhívták, köztük engem is egy olyan előadásra, ami az indigókról szól, és a szemtanúk elmondása alapján egy különleges képességekkel bíró egyén betör a mindezidáig titkos laborba. -Arra gondolsz, hogy indigó volt? - kérdezte Bence, mint aki nem sejt semmit. -Nem csak arra gondolok, hanem tudjuk is. Az egyik szemtanú, fogalmunk sincs hogy, de valahogy azonosította az elkövetőt és körözzük. -Tehát hamarosan elkapjátok. - nyugtázta Bence, miközben ismét hátat fordított az apjának. -Sajnos az nem olyan egyszerű! Eddig Balatonfesteticsen tevékenykedett, de az ottaniak nem jártak sikerrel. -Akkor, hogy fogjátok el? -Még nem tudom, de úgy érzem, hogy a bűntársait egyszerűbb lesz! -Mi? Vannak bűntársai? - fordult meg hirtelen, ismét csak adva a hülyét. -Igen! Mindannyian ott voltak az előadáson, és azóta vele vannak. Az egyik már aznap úgy döntött, hogy fittyet hány az apja és a kezelőorvosa akaratának, nagyfiú lesz, és kidobta a Ritalint a kukába. - mutatta Bence felé a dobozt. Bence azon nyomban ledermedt. Tágra nyílt szemekkel nézett hol a tégelyre, hol az apjára, aki most, mint rendőr van jelen. -És tudod, mi a legérdekesebb? Az hogy a következő nap szétverte a profi ökölvívót az edzőteremben. Ám sérülés nélkül tér haza. - mondta, miközben felállt és a konyhaajtajába állt. -A minap pedig bejelentés érkezett egy részeg férfitől, hogy valaki erőszakosan lefogta, míg szelleműzés folyt a házában. Először nem vettük komolyan, de az egyik kollegám utánanézett és a vasúti

72

kamerán jól látszott a fickó! Bence még mindig hallgatott, és maga elé nézett. -Nos mivel látom, meglepett a hír, két választásod van. Vagy bemegyünk, és feladod Svéd Krisztián Szilvesztert, alias a Rókát, és elsimítjuk az ügyedet, vagy ... - majd egy kis hatásszünet után folytatta. -Vagy itt és most letartóztatlak, és a börtönben kötsz ki, a társaiddal együtt. -Mi? Ezt most komolyan mondod? -Tényleg komolyan, fiam! De ne félj, ha te nem beszélsz, a társaid majd fognak. A Rókát ígyis-úgyis elkapjuk. A te büntetésed pedig csak attól függ, hogy mennyire leszel együtt működő! Szóval melyik lehetőséget választod? Én csak a legjobbat akarom neked! -Figyelj apa! Én sem vagyok hülye! Mit szólnál, ha adnék én is két lehetőséget? -És pedig? -Elállsz az útból, és hagyod, hogy tegyem a dolgomat, a saját belátásom szerint, vagy ... - és ő is hagyott hatásszünetet. -Vagy erőszakhoz folyamodok, és úgy teszem a dolgomat belátásom szerint. -Tudod nagyon jól, hogy csak az én kíséretemmel vagy csak a testemen keresztül hagyhatod el ezt a lakást! - szorította ökölbe kezeit. -A 2. variációra kicsi lenne az esélyed! Nem akarlak bántani! -De mégis azt választom! - és ezzel neki iramodott az apjának. Sándort meglepte fia első ütése, de a következőket már kivédve fogadta. Majd keményen a vállára sózott a fiának, amitől összeesett. -Mondtam, hogy esélytelen a dolog, fiam. A kiképzésünkön ma már ügyelünk arra is, hogy bármely harcművészetet űző támadót is le tudjuk fegyverezni. Ez alól a tiéd sem kivétel! Bence felkelt és ismét támadt, ám az apja ezeket kivédte, majd egy parasztlengővel ismét a földre terítette fiát. -Nem hittem volna, hogy eljön ez a nap, amikor a saját fiamat kell letartóztatnom! - mondta szánalmasan. -Hát az nem ma lesz! -mondta Bence felkelve vérző szájjal és füllel. -Állj már le, nem látod, hogy semmi értelme! De Bence nem adta fel. Felkapta a sodrófát, és azzal támadott apjára. De Sándor elkapta a botot a bal kezével, miközben a jobbal gyomron ütötte Bencét. Bence térdre esett. Majd Sándor egy felütéssel eltalálta az állát.

73

Bence, mint egy rongybaba repült az ablak felé. Az üvegcserepek nagy robajjal törtek szét. Bence szinte élettelenül kizuhanó testére rácsavarodott a függöny. A nagy zajt halálos csend követett. -Fiam! - kapott a fejéhez a nyomozó, mikor felfogta, mit is tett. -Fiam! - kiabált ki a széttört ablakon. Gyorsan lerohant a ház előtt lévő parkolóba, ahová a fia esett. A nagy lármára már több szomszéd is kijött és már körbeállták a területet. Sándor őrjöngve tolta szét az embergyűrűt, de nem talált ott mást, mint a véres függönyt. De mást is látott. Vércsíkokat a függönytől a házak mögé. Sándor követte őket, nem törődve a szomszédjai kérdezősködéseivel. A vért követve rengeteg gondolat kavargott a fejében: "Talán elvitték? De akkor miért a cipői nyomai vannak a vérfoltokon? Az lehetetlen, hogy ezt túl élte! Vagy mégis?" Minél távolabbra ment a tetthelytől, annál kevesebb vért talált. A vérfoltok már egyre kisebbek lettek. Egy idő múlva már vércseppek sem voltak. A fia szó szerint nyomtalanul eltűnt. -19A Szent Gellért Templomból éppen egy néni jön ki szépen lassan, botjára támaszkodva. A megviselt korú hölgy épp a gyónásról jött. Pál atya kíséri ki utolsó gyóntatottját. -Remélem lányom holnap tiszta szívvel, és lélekkel jössz a misére, és nem szennyezed be bűnökkel! -De hát olyan nehéz atyám! Az a szemtelen perszóna folyton kihoz a sodromból! Csak tudnám, a fiam mit szeret rajta annyira? háborgott a néni. -Lányom, emlékezz Krisztus szavaira! Boldogok, akik megbocsátanak, mert ők megbocsátást nyernek. Nézd el a botladozásait, hisz még csak most tanulja, milyen feleségnek lenni. Nyújts neki segédkezet, ahogy a te férjed anyja is. -Hát atyám, nem ígérhetek semmit. De az ön szavai felemeltek és lelkesítenek. Köszönöm atyám! - intett az asszony és indult is haza felé. -Az ég áldjon, lányom! - majd Pál atya rózsafüzérét morzsolgatva becsukta az ajtót. A nagy ódon ajtókon belül az Isten hívői nyugalomra találnak. A

74

templom elkápráztatja a belépőt. Gyönyörű festmények a Kálváriáról körben a falon. Az oltár mögött Jézus, Szűz Mária és Szent Gellért szobrai álltak. A világítást itt a hagyományos gyertyák mellett elektromos gyertyák is kiegészítik. Minden egyes ablakában, a padok mellett, sőt még az orgonán is virágkötészeti remekművek vannak. A helyiek közül az alkotószelleműek kiválasztottak egy-egy helyet a templomban, amit ők maguk díszítenek ki a másnapi misére. A cserepes növények és a vázákban lévő vágott virágok kissé élettel telibbé varázsolják az épületet. Pál atya épp a sekrestyébe fordult volna be, mikor egy puska csövével találta magát szembe. -Oldozz fel atyám, mert vétkeztem! - szólt a Vadász. -Tedd le a fegyvert, fiam! - mondta higgadtan Pál atya. -Hisz te is tudod, ki kardot ránt, kard által vész el! Ha puskát rántasz, az fog végezni veled. -Ne nevettessen, atyám! Akkora szerencsém nem lesz. eresztette le fegyverét. -A gyónás már véget ért! Nekem is hamarosan indulnom kell. -Úgy tudtam, itt mindig szívesen fogadják az elveszett bárányokat! -Valóban így van. Ez esetben fáradj a gyóntatószékbe! - mutatta az irányt. Mindketten beültek a gyóntatószékbe. -Nos, fiam, mondd el, mi nyomja a lelkedet! -Atyám, tegnap lelőttem egy embert. - mondta bűnbánóan. -Vétkeztél az egyik legfontosabb parancsolat ellen! - szidta meg Pál atya. -Nem atyám. Ugyanis az ügynökön volt golyóálló mellény. -De akkor is! Maga a tény, hogy fegyvert emelsz valakire, már az is bűn! Mint ahogy rám is az imént. Gyilkos szándékkal közeledtél felém! -Mutass utat nekem, atyám, ahogy Krisztus is tette a tanítványainak! Mit tegyek, hogy megbosszuljam a vereségemet, de ne vétsek Isten ellen? -A bosszú rossz tanácsadó, fiam. Egyszer alul maradtál valakivel szemben. De mit vesztettél vele? -A büszkeségemet, az önbizalmamat, a csapatom bizalmát. -A büszkeség bűnös dolog. Csak azt hiteti el veled, hogy több

75

vagy, mint mások, pedig tenmagad Isten gyermeke vagy. Emberként születtél és emberként is halsz meg. Az önbizalmadat és a csapatod bizalmát nehéz lesz visszaszerezned, de ezt legalább visszaszerezheted. De az ártatlanságodat már nem! -Még mindig nem adott tanácsot atyám! Mit tegyek? -Tanulj az esetből, fiam! Isten próba elé állított. Elbuktál ugyan, de vondd le a tanulságot, hogy legközelebb, mikor ellenségeddel találkozol, ne maradj alul. -Köszönöm, atyám! - hálálkodott a Vadász. -Kezdem látni az utamat, és hogy mit kell tennem. -Jut eszembe, fiam! Ki az, akin elégtételt akarsz venni? -Maga az ördög, atyám, maga az ördög. Bár ő magát Rókának hívja, de a cselekedetei ördögiek. -Nem ismerem az illetőt. -Pedig kellett volna hallania róla. Ő tört be Balatonfesteticsen a Carmelita templomba, és meglovasította az egyház értékeit. -Szóval most ő van itt? Ó, Szent Szűz Mária könyörülj rajtunk! vetett keresztet Pál atya. -Ha idejön a Róka, akkor minket is kirámolhat. -Rejtsék el az értékeiteket! - ajánlotta a Vadász. -Szerinted, fiam, a carmelitak az oltáron hagyták a dolgaikat? Ők is elrejtették, és mégis rálelt. Ráadásul mindezt mise alatt tette. A sekrestyéből mindent elvitt. -Akkor jobb, ha felkészülnek! Tudja mit, atyám? Átnyújtok egy papírt, önnek. Ezen a fotón a Róka látható. Én már megjegyeztem az arcát. Önnek, pedig most nagyobb szüksége van rá, mint nekem. Pál atya kinyitotta a gyóntatóablakot, és átvette a Vadásztól a negyedbe hajtott lapot. Kihajtogatta a papírt, és megdöbbent. -Ezt az alakot már láttam valahol. Ó, hát persze! Azon a napon, amikor betörés volt az EÜ Központba, éppen Melindával beszélgetett. - majd egy kis hatásszünet után: -Te Szentséges Isten! kiáltott fel. -Melinda az egyik legjobb hivőnk, és az anyja pedig folyton támogatja az adományaival a templomot. -Szóval, a Róka máris kiszimatolta a vagyonotokat, és csak időkérdése, hogy mikor tudja meg, hol van. -Köszönöm, fiam! Hogy hálálhatnám meg neked? -Hát, atyám nem is tudom. Amióta majdnem gyilkoltam, kerestetnek. Előbb-utóbb ránk akadnak ez biztos. Kellene valami menedék, ahol meghúzhatjuk magunkat.

76

Pál atya csakúgy kirobbant a gyóntatószékből, és rányitotta Vadászra a szék másik ajtaját. -Arra célzol ezzel, fiam, hogy szállásoljalak el titeket a templomban? -Hátha el lehet, akkor igen. -Ezt nem tehetem! Egy gyilkost rejtegessek, mikor mindenki őt keresi! -Nem rejteget, hanem igénybe veszi a szolgálatainkat, ha a helyzet úgy kívánja. Ha a Róka betör, akkor a vagyona is megmenekülhet. -szállt ki a Vadász a székből. -Ugyan már fiam, te és a csapatod védték az EÜ Központ titkos laborját. Ott volt lift, biztonsági kamerák és őrök, modern biztonsági rendszer, és mégis! Ráadásul a Carmelita templom ennél sokkal jobban felügyelt volt. -Ne aggódjon annyit, atyám! Ami előnyünk a meglepetés és a felkészültség lesz. -Hogyan? - kérdezte gyanakvóan. -A Rókát nem lehet vadászni. A legravaszabb bestiát ugyanis csak csapdával lehet elejteni. Mi szépen felállítjuk neki a csapdát, és elfogjuk! -De miből gondolod, hogy ide fog jönni? -Ki kell helyezni a csalétket! -Esténként vigyük ki minden vagyonunkat egy jól látható helyre és várjunk, hogy mikor történik valami? Meddig fogunk, így lesben állni? -Van egy másik csalétek is a tarsolyában, atyám! De csak akkor, ha vállalja a kockázatot. -Milyen másik csalétek? -A lány! Melinda, vagy hogy hívják. Azóta valószínű jól ismeri már, és a bizalmába fogadta. Biztos vagyok benne, hogy ő érte eljönne. -Megőrültél, fiam! - kelt ki magából Pál atya. -Mit képzelsz? Egy bűnöző ennyit nem ér meg! -De nézze a másik oldalt, atyám! Az ön hívő kis leánya egy bűnöző karmaiban van. Ha elfogjuk a Rókát, a lány megmenekül! Megmenti a Sátántól a bárányt. -Felőlem rendben lenne dolog, hiszen lelkét meg kell mentenem. De az anyját feltétlenül meg kell kérdeznem! -Miért?

77

-Mert ő az egyik legnagyobb támogatónk. Ha valami történik vele, akkor elvesztjük. -Ön szerint, képes kitenni a lányát ilyen veszélynek? -Inkább, minthogy egy bűnöző oldalán lássa! -Akkor számíthatok önre, atyám? -Igen! De csak elfogni, nem megölni! Isten megbüntet a gyilkosságért! -Természetesen, atyám! -mondta a Vadász elfordulva. -Nem akarom meggyilkolni. Még! -20-Még szerencse, hogy Jani bácsinak sem volt horgász engedélye. -mesélte Szilveszter az anyósülésről, Bence autójában. -A csónakja elég nagy volt, így mindannyian aláfértünk, és nem vettek minket észre a rendőrök. -De most gyakrabban fognak járőrözni, hiszen keresnek engem. mondta elkeseredve Bence. -Pedig, ha jól tudom, csak 48 óra után kerestetnek valakit. -Hé, apám a rendőrfőnök! Szerinted, ki kérdőjelezné meg a parancsait? -Van benne valami! - majd hátrafordult. -Na Zoli! Még mindig veszed a tesód gondolatait? -Igen, bár egyre nehezebben megy. -Ez érthető, hiszen távolodunk a Butik-sortól. -Micsoda? Én, azt hittem, hogy Zsoltit hoztuk magunkkal! -Le vagy maradva Bence, Melinda már 6 perce rájött, hogy Zsoltival van. -No, megérkeztünk! Zoli, te menj fel az erkélyre, és próbáld meg a kapcsolatot fenntartani a testvéreddel! -De már nincs kapcsolat. - közölte. -Akkor használd a többi ember gondolatcsatornáit! - tanácsolta. -Lehetőleg több emberét, hiszen ki tudja, mikor szakadnak meg. Tudod, mint az Internetnél! - majd Bencéhez fordult, miután Zoli kiszállt az autóból. -Menj tovább! -Miért, hát nem itt van a házad? -De, ami tegnap estétől már a tiéd is! Viszont, ha azt akarjuk, hogy titokban maradjon, menj tovább és hajts le a legközelebbi földútra! Sajnos, van egy kis társaságunk.

78

Bence továbbment. Nem sokkal később ő is megpillantotta a mögöttük lévő autót. A fekete autó sötétített üveggel elég feltűnő volt ebben a közegben. Bence elérte a lehajtót és gyors kanyarja után már csak a felkavarodó por jelezte útjukat. A fekete autó követte őket az útra, ahol Bence autója állt. A motor nem járt és az utastérben sem volt már senki. A fekete gépkocsi is leállt. A tulajdonosai kiszálltak belőle, és követték a csapást, amit a menekülők hagytak maguk után. Vagy legalább is azt hitték. -Tudod kik ezek? - kérdezte Szilveszter a bokrok sűrűjéből. -Ő Hu nyomozó, ő is rendőr. A fickó pedig a férje, Tao. -Nem tartod furcsának, hogy csak egyedül vannak, és fegyvert sem hoztak? -De! Csak azt nem tudom, hogy szúrtad ki őket. -Figyelj, egy ilyen autót nem nehéz kiszúrni. Hiába taktikáznak, ilyen módszerrel nem kaphatnak el. Annál azért ravaszabb vagyok! -Na igen, a Róka ösztönök. -És a te Farkas ösztöneid mit súgnak? -Támadjuk le őket, amikor nem figyelnek! - ajánlotta. -Rossz válasz. A falka igaz, hogy erős, de mi nem vagyunk annyian, minimum 3 fő kellene hozzá. Az én ajánlatom a következő, oszd meg és uralkodj! Válasszuk szét őket, úgy könnyebb legyőzni. -És hogy válasszuk szét őket? -Gyere utánam és készülj! Utánuk eredtek, persze csendben. Még mindig követték a csapást. Ekkor Szilveszter az egyik juharra kötözött zsineghez tette a kését. -Készen állsz? Tiéd a fickó! Enyém a nő! - mondta halkan, és elvágta a kötelet. Nagy robaj támadt a csendes erdőben. A nyomkeresők felnéztek. Egy hatalmas ágdarab közeledett feléjük, mindketten éppen időben ugrottak félre. Ekkor Bence lefogta Taot, aki hiába Kung-Fu mester, ilyen erős ellenfelet nem talált. Hu nyomozó sem jutott jobb sorsra. -Nos, kedves Hu nyomozó, mi járatban? - kérdezte Szilveszter. -A segítségét szeretném kérni! - mondta. -Szóval, nem azért jött, hogy elfogjon, börtönbe zárasson, és a rendőrfőnöke fiát erőszakkal hazavigye? -Nem állt szándékunkban! - mondta Tao. -Rendben van! Akkor elengedem.

79

-Mi van, elengeded? - kérdezet hitetlenül Bence. -Igen. Mert érzem, hogy nem hazudnak. A foglyokat elengedték, majd pár lépésre onnan Szilveszter elhajtotta az ágakat, és beinvitálta őket a házába. -Ha jól látom, ön Kung-Fu-t is oktat, nemde? -kérdezte Szilveszter Taotól. –Gondolom, ismeri a tradicionális Shaolin kiképzést? -mire Tao bólintott. -Hátul van egy vizes hordó, van az egyik zsákban bab, és a vén juhar alsó ága elég stabil, és kis tálkák is vannak a kamra ablakában. Megkérhetném, hogy Bencét képezze ki? Ez jól lesz mai feladatnak. -Kung-Fura akarsz oktatni? -Nem én, hanem Tao. Persze, csak ha ő is akarja. -Persze! Ha valaki le tud fogni, azzal érdemes foglalkoznom, akármilyen stílusban is küzd. Részemről megtiszteltetés lenne! -Oké, mutatom a kamrát! - és Bence elindult hátra, Tao pedig követte. -Ezt vegye fel! – nyújtott át egy kabátot Hu nyomozónak Szilveszter. -Na de miért? -A kezén már látszódnak a vörös foltok. Amikor elugrott a farönk elől a ruta nevű növényhez hozzáért. Erről tudni kell, hogyha hozzáérünk, semmi bajunk nem lesz, de ha napot ér a bőrfelület, égő-viszkető érzést okoz. -Köszönöm. -Szóval, miben lehetek a segítségére, nyomozó? - kérdezte a gangon lévő kisasztalhoz ülve Szilveszter. -Röviddel azután, hogy betört az EÜ Központba, a Vadász, aki a biztonsági csapatot vezette, a lányával együtt betörtek a rendőrségre, és az aktái után kutakodtak. Sajnos a rajtaütésem nem sikerült. Nem öltek meg, mert megígértem, hogy segítek nekik. A rendőrfőnök kitalálta, hogy egy álruhás ügynököt bevetve elfoghatjuk, ám az akció nem sikerült, a Vadász és egy kivételével a csapata is eltűnt, az ügynök pedig még mindig nincs tudatánál. Nem sokkal később, mikor a kisfiamért mentem, az óvónő közölte, hogy a fiamat már elvitte valaki. A Vadász lánya volt. Szerencsére nem bántotta, de az egyik kollegámat is megkörnyékezte a Vadász egy másik társa. -Jó, hogy tájékoztat, de miben lehetek a segítségére? -Segítsen, hogy a Vadászt elkapjuk! -De hogyan? Hiszen, ha jól sejtem, még önök sem tudják, hol

80

van. -Ez igaz. - mondta sajnálkozva Hu. -Rendben van, majd ki találok valamit! - mondta bíztatóan. -De azt hadd kérdezzem meg, miért nem a rendőrökkel és az egyéb egységekkel próbálják elfogni? Miért éppen egy bűnözőtől várja, hogy elfogjon egy másikat? -Azért, mert már egyszer legyőzte! -Az csak szerencsés véletlen volt! A körülményeket jól tudtam kihasználni. Egyszerű improvizáció volt. Ha most elkezdem tervezni, hogy fogjam el, nem fog sikerülni. Ráadásul ki hallott már olyat, hogy a róka kapja el a vadászt? -Amint látja, mi sem tudjuk! De ha összefognánk ... -Én és a rendőrség? Nem! Jobban utálom, mint a Vadászt! -Megértem az ellenszenvét, mert hát ön bűnöző, de enyhíthetik a büntetést, ha együtt működik velünk. -Persze! Rablóból pandúr! Ilyen játékot nem játszok! - mondta felháborodva Szilveszter. -Pedig sok van a bűnlajstromán. És ha jól sejtem még folytatni fogja. -Akkor most az egyik kedvenc költőm idézetével fogok érvelni: "Tolvaj az, kit tolvajjá a tolvaj világ tesz?" Ha a világ bűnözők kezében van, és bármit megtehetnek a törvény nevében vagy éppen a neve mögött eltusolgatva, akkor miért én legyek az ártatlan? -Hogy érti ezt? - kérdezte Hu nyomozó. -A napokban hallottam a rádióban egy hírt. A gazdának lopta a termését a kisebbség. Szólt a rendőrségre, de ők nem tettek semmit. Ezért elhatározta, hogy ő tesz valamit. Áramot vezet a kerítésbe. Az egyik tolvaj persze meghalt, mert inkább mászott volna tovább, ahelyett, hogy hagyta volna az egészet. Az, aki védeni próbálta a tulajdonát, most egy zárkában ül, és várja, hogy a falu összegyűjtse az óvadékot. Akik pedig bűnt követtek el, őket pedig sajnáljuk, mert hát meghalt a családfenntartó. Adjunk nekik segélyt, meg védelmet, mert a falusiak lázonganak! Ön szerint ki az igazi bűnös? Hu nyomozó elgondolkozott. Majd megkérdezte: -Szóval ön is ezért tört be az EÜ Központba? -Jól látja! A SZÉRUM az indigóképességeinket szűnteti meg, és ha piacra dobják és alkalmazzák, nem leszünk jobbak a drogosoknál. Én próbáltam felhívni a hatóságok figyelmét, de semmit sem találtak, semmit sem tettek. Ezért én is önállósítottam magam.

81

Muszáj volt megtennem. A többi indigó érdekében! -És ezek a fiatalok miért vannak önnel? -Mert segítek nekik, hogy a képességeiket fejlesszék, és azt jó célokra használják. Habár még az egyik nem jött rá, mit is lehetne vele kezdeni, de elmondhatom, hogy jól haladunk. -De hogyha ismét valamit tervez a bűnös világ, akkor már a csapatával fog fellépni, nem? -Ha muszáj, akkor igen. De én inkább egyedül dolgozom. -Miért dolgozik egyedül? -Régebben úgy gondoltam, hogy hátráltatnának. De most már úgy érzem, hogy csak egyszerűen féltem őket, és nem akarom egyből a mélyvízbe rángatni őket. -Nem gondoltam volna, hogy ennyi minden áll a háttérben. -És még csak egy kis szeletkéjét ismerte meg! - mondta titokzatosan. -Akkor én is feltárok egy kis szeletkét, mert úgy érzem, ha segíteni akar, jobb ha ezt tudja. A rendőrfőnökhöz került egy papír a délelőtt folyamán, melyen az összes adat megvan önről! Éjfélre tervezik a rajtaütést. -Ne féltsen engem! Az EÜ Központban is lóvá tettem mindenkit. -Nem is önt féltem, hanem a csapatot. -Őket sem kell. Egyelőre még csak a rendőrfőnök fia lakik itt, és őt sem könnyű elkapni, hisz ön is tud az esetről. - majd egy kis gondolatszünet után. -Tudja mit? Legyen tényleg meglepetés a rajtaütés! Hívja fel a Vadászt, és adja meg a címet és egy hamis időpontot a rajtaütésnek. Az időpont előtt legyen itt a rendőrség és álljon készen! Én addig máshol leszek. Ha jól csinálják, akkor helyettem a Vadász végzi rácsok mögött. -Szilveszter, ön egy zseni! Köszönöm! - borult a nyakába. -De, mi lesz, ha most sem sikerül elfogni? Nem akarom, hogy a családom veszélyben legyen! -Nyugalom! Erre az esetre is kieszelek egy B tervet. Miközben megnézem mire jutottak a harcosaink. -21-Á, felébredt! - köszöntötte Ildikó az ágya mellett ülve az egyik beteget. Az ágyban fekvő fickó kómás tekintettel pislogott. Fekete,

82

rövidre nyírt hajú férfin látszott, hogy fizikumát a seregben szerezte. Akárcsak az orvosi diplomáját. Nem hiába nevezik csapattársai Felcsernek. -Hol vagyok? - kérdezte bágyadtan. -Az EÜ Központban. Felcser oldalra nézett, és meglátta a pszichiáter asszonyt. -Üdvözlöm, Ildikó! Mit keresek én itt? -Nem emlékszik rá? - kérdezte Ildikó, miközben az ágyhoz lépett. -Ő-ő-ő ... Nem. - mondta kissé zavarodottan. Ildikó figyelte Felcsert. Látta, hogy félrenéz, és az előbbi megakadása is csak a gyanúját erősítette. De belement a játékba. -Valóban nem emlékszik rá? Hát akkor felfrissítem a memóriáját. Ön egy csapatban dolgozott itt az EÜ Központban, a különleges egység tagjaként. Ám amióta a Róka nevű bűnöző betört, azóta a főnöke, a Vadász megesküdött, hogy meg fogja ölni. És maga ebben készségesen segédkezett neki. -Sikerült az akciónk? -Nem. A rendőrség résen volt. Egy ügynököt öltöztettek be, hogy játssza el a Róka szerepét. És felkészültek arra, hogy támadni fognak. Mindenkit golyóállóba öltöztettek, mert tudták, hogy a legbiztosabb célpont a törzs, így nem esett komoly baja az embereiknek. Kivéve az ügynöknek, aki most eszméletlen állapotban van. -De a Vadászt, ... ugye a Vadászt nem kapták el? -Sajnálatos módon nem. A lánya mentette ki a bajból, különben most ő is itt lenne. És nem öntől várnánk, hogy elárulja hol van. -Micsoda? Azt gondolja, hogy majd én feladom a Vadászt! Ne röhögtessen! -Miért nem? Hiszen ott hagyta, a kopók karmába dobta, csakhogy mentse az irháját! - próbálta meggyőzni. -A főnök megbízik bennem. Tudja, hogy ha életben vagyok, akkor előbb-utóbb megszököm, és csatlakozom. Ha nem, akkor tudomásul veszi, hogy elestem. -Oh, micsoda szabályok! De tudnia kell, hogy a Vadász bűnt követett el. És ha ön nem dobja fel, akkor bűnrészesség miatt fogják elítélni! -A bűnrészesség már megvolt! És ha kikerülök innen, akkor folytatódni fog.

83

-De ha beszél, akkor enyhülhet a vád, és nem kell a börtönbe mennie, hanem például közmunkára is foghatják, vagy feltételes szabadlábra is helyezhetik. -Ez csak mese! Senki sem garantálhatja, hogy ilyen feltételekkel ne ültessenek le! Ráadásul hiába van a főorvos zsebében a fél város, a rendőrfőnököt már nem tudja sakkban tartani, mert már a fia megszökött, és nem került elő! -Nos Felcser, ki kell ábrándítsam, délután Sándor kézhez kapott egy iratot, melyen megvan a Rókáról minden infó, ahhoz, hogy elfogják! És a főorvos sem hülye. Tudja, hogy a fiút nehéz lenne a kezelés nélkül kordában tartani. A kezelésért cserébe pedig a rendőrfőnök bármit megtesz. Felcser látta, hogy minél inkább ellenáll, annál inkább próbálja meggyőzni. Ezért inkább feladta az ellenállást, hogy legalább egy kis időre békén hagyja. -Szóval, ha feldobom a főnököt, szabad vagyok? -Igen. Sőt, ha segít elfogni, akár ön lehet a különleges egység parancsnoka! -De ha elárulom, akkor végem! A Vadász nem nyugszik, amíg meg nem bosszulja. Ismerem eléggé, hogy tudjam, semmi sem állíthatja meg. -Csak nem fél tőle? -Nem, csak tartok tőle, mert ismerem. De a tiszteletem nagyobb a félelmemnél. -Ne aggódjon! A Vadász a legmegfelelőbb ellátásban fog részesülni! Sándor gondoskodni fog róla, hogy még véletlenül se szökjön meg! -Látszik, hogy nem tudja mire képes! -Viszont ő sem tudja, hogy mi mire lehetünk képesek. - majd ismét feltette a kérdést. -Akkor segít nekünk vagy sem? - kérdezte türelmetlenül. -Mielőtt válaszolnék, szeretném megtudni, hogy milyen súlyosak a sérüléseim? -Rendben, ha ezen múlik. Nem talált fontos szervet a golyó, de a műtéti heg bármikor felszakadhat, úgyhogy ne nagyon mozgolódjon! -Köszönöm, hívhatja a rendőröket! A pszichiáter kiment a szobából, és kulcsra zárta az ajtót. Pár ajtóval arrébb kávézgattak a rendőrök. Mindhárman az osztag

84

fiataljaihoz tartoztak. Látszott, hogy még csak most fognak gyakorlatot szerezni. -Fiúk, mehetnek! - szólt oda nekik. -A Felcser már felébredt. -És kihallgatható? - kérdezte az egyik. -Hazudni már egész jól tud, úgyhogy vigyázzanak vele! És a Vadászt sem fogja egy könnyen beárulni, ugyanis hűséges a főnökéhez. -Semmi gond, értünk a vallatáshoz. - közölte a másik. -Ahogyan ő is. Egykoron a seregben szolgált, szóval tudni fogja a módszereket. -Ne aggódjon, rajtunk nem fog ki! - mondta a harmadik. -Oké, akkor jöjjenek! - és mentek a szobához. Ildikó elővette a kulcsot a zsebéből és kinyitotta az ajtót, de az nem nyílt. Megpróbálta még egyszer. Ráfordította kétszer is, de az ajtó csak nem akart kinyílni. -Biztos, hogy jó kulccsal próbálkozik? - kérdezte a fiatal rendőr. -A számokat csak felismerem! - mondta dühöngve. -A 32-es ajtót a 32-es kulcs nyitja, nem? - mutatta oda a türelmetlen rendőrnek. -Akkor más lehet a gond. Álljon hátrébb! - utasította. És a 3 ifjonc egyszerre neki lendült az ajtónak. Azzal a lendülettel vissza is pattantak róla. Még egyszer megkísérelték, amire sikerült akkora rést nyitni, hogy beférjen az egyikük karja. -Odatámasztotta az ágyat! - monda az egyik, és benyúlt, hogy eltolja az ágyat. -A francba, megszökött! - kiáltotta a másik. Miután mindhárman a lépcső felé vették útjukat, Ildikó benézett a szobába. A radiátorról lógott ki a nyitott ablakon lepedőkből összefont kötél. Majd a kis szekrényre nézett az ágy mellett, ahol egy papíros volt. "Bocsánat, de a Vadász veszélyesebb ellenfél. Inkább az ő pártjára állok. Inkább maradok, ahol vagyok, minthogy árulóként éljek tovább! És a sebem miatt ne aggódjon! Majd lekezelem otthon körömvirág kenőccsel." -Mi ez a felfordulás? - kérdezte a doktornő háta mögül Pál atya. -Csak éppen az egyik betegünk szökött meg, akit a rendőrség ki akart hallgatni. De mit keres itt atyám? A reumatológia nem itt van. -Tudom-tudom. Nem is ez ügyben jöttem ide. A lányáról lenne szó. -Melindáról? Miért mi történt vele?

85

-Nos nem voltam benne biztos, de az egyik ismerősöm által megbizonyosodtam róla, hogy Melinda rossz társaságba keveredett. -Miféle rossz társaságba keveredhetne? - kérdezte Ildikó. -Az egyik legrosszabba. Ugyanis a Rókával barátkozik. -Micsoda? Azzal a tolvaj-bűnözővel, az én lányom? Az teljességgel lehetetlen! -A saját szememmel láttam. Még a hét elején, az ünnepségen, mikor besegített az apjának. – közölte Pál atya. -Tényleg! Az az ütődött férjem még mondta is, hogy pasizik. De hogy pont a Rókával! - mondta felháborodottan. –Na, kerüljön csak haza! -Ne, lányom, ne! Kérlek, még ne avatkozz bele! -Hagyjam, hogy egy bűnözővel legyen? Azt ne várja! -Én nem is várom el, hogy engedd, hogy azt csinálja, amit akar. Viszont a templomban már kidolgoztunk egy tervet a Róka elfogására. -Egy terv a Róka elfogására? De hát a rendőrség már így is készül lecsapni rá! -Igen, de több alkalmuk is lett volna rá, viszont eddig semmi sem sikerült. Mi azonban biztosra megyünk. Olyan csapdát állítunk neki, ahonnan nem lóghat meg! -Mégis miféle csapdát? -Csalétkeset, ahogy a terv kiagyalója mondta. -Tessék? -Igen, a rókákra nem lehet csakúgy vadászni, annál sokkal óvatosabb. A rendőrök is ezért tehetetlenek. Mi viszont egy csalit fogunk bevetni, hogy az óvatosságát és agyafúrtságát kiküszöböljük. És míg ő csalira koncentrál, mi nyugodtan becserkészhetjük. -Atyám, csak nem vadászgat titokban? -Á, dehogy, viszont ennyi ismeret kell ahhoz, hogy elfogjuk. -És mi lenne a csalétek? -Hát először úgy gondoltuk lehetne a templom vagyona, hiszen Balatonfesteticsen, a Carmelitaba is amiatt tört be. Elvetettük ezt az ötletet, mert túl idegtépő lenne. Ezért egy olyan csalira lenne szükségünk, amiért biztos, hogy azonnal eljön. -Na ne! Ezt felejtse el! Melinda nem lesz csali! -Lányom, az ég áldjon meg! Te is tudod, hogy azzal segítenél, ha beleegyeznél a dologba. Mert így a lányod is megértheti, hogy rossz úton jár.

86

-Persze, de ha nem használjuk fel, akkor kisebb lenne a kockázat, és nem törne be a templomba, és nem lenne veszélyben a lányom! -Viszont, ha tétlenül ülünk, akkor lehet, hogy az ön lakására fog betörni, és azt fogja feldúlni. Ez jelent nagyobb kockázatot és veszélyt. -De legalább felképelhetném, amiért tönkretette kutatásaimat! -Amiket, azóta sem pótoltatok, és a rendőrök sem tudnak semmit se tenni. -Miért gondolja, atyám, hogy ön tud ellene tenni valamit? -Mert már felkészültünk, és már csak a beleegyezésed kell, hogy rács mögé kerüljön az ördög szolgája, és az eltévedt bárány pedig a pásztorokhoz. -Nem is tudom. Majd ma még beszélek vele. Kipuhatolom, hogy mi a helyzet, és ha úgy látom, akkor szólok. -22A GMMK-tól nem messze található Gellértváros másik kulturális központja. Habár nem éppen művészet és művelődés folyik itt, vonzza a környékbeli fiatalokat és idősebbeket egyaránt. A hely nem más, mint a Mallorca Disco Club. Kívülről egy sziget és egy pálmaház ötvözetére hasonlít. Az egyemeletes épületet pálmatető borít, akárcsak a teraszt. A terasz alsó része kék színűre van festve, amit egzotikus tengeri lények tarkítanak. A falak gyönyörű homokhatású festékkel lettek lekenve, mely napközben szinte homokként csillog. A bejárat előtt pedig 6 nagy méretű pálma tereli befelé a szórakozni vágyókat. Szilveszter és csapata is itt vannak. -Bocs, hogy késtem, de az anyám nagyon kérdezősködött. -Csak nem rólunk? – kérdezte Szilveszter. -Sajnos igen. De leráztam. -Viszont ő pszichiáter. –mondta Bence. –Egyből tudja, ha kamuzol. -Én meg a lánya, és tudom, hogy mire figyeljek. De még mindig nem értem, miért jöttünk ide? – kérdezte Melinda. -Egyszerűen csak mulatni! – mondta Szilveszter. –Bár mivel te nagyon hithű ember vagy, kifejtem a dolgot. Zoli és Zsolti még nem voltak bulizni. -Hogy? Még sohasem? – kérdezte Bence.

87

-Nem. – közölte Zoli izgatottan. -Eddig még nem. – szólalt meg Zsolti is kissé komoran. -Na, akkor majd bevezetlek titeket az éjjeli pörgésbe! – ajánlotta Bence. -Nem is vártam másképp, Bence! – mondta Szilveszter. A bejáraton belépve bementek az 1. terembe, az Izland klubba. Igazából Reykjawick a neve, de az idejárok így nevezik. Az országhoz hasonlóan itt minden a tűzről és a jég szól. A falak fényesen kékes-fehérek, amit kompenzálnak az asztalok felett lévő lángnyelvek. A narancssárga-piros textil lángokat egy ventilátor tartja mozgásban, miközben a sárgától a vörösig villódzó fények világítják meg. A bárpult mi lehetne más, mint egy vulkán, amit mindenki körbeülhet, és fogyaszthatja a vérpezsdítő italokat, a leghidegebb jéggel. A füstöt pedig a 4 sarokban elhelyezett gejzírek biztosítják. -Ez a legtutibb hely a városban! - közölte Bence a fiúkkal. –Ez a hely minden nap nyitva van, és isteni a pizzájuk is. A csapat tovább ment a jegypénztárhoz, ahol Szilveszter kifizette a jegyeket, és meg is kapták a karszalagjaikat. A pénztár után jött a közlekedő rész. Szemben volt egy 2 ajtós bejárat a Nagyterembe, de azt mindig csak éjfélkor nyitják ki. Addig felmentek azt emeletre. Az első ajtón bementek. Itt egy pizzériázó jellegű hely volt. A Császár teremben lucullusi lakomákat is lehet csapni. Minden megvan hozzá: elfekvős, római stílusú kanapék, köztük kis asztalok, aranyozott tálcák és kelyhek, és ledér öltözetű pincérlányok, persze csak szigorúan felszolgálnak. -Helló, Maci! – köszöntötte ismerősét Bence. –Hogy vagy? -Megvagyok! – mondta kézfogással a pocakos, már kopaszodó, középkorú fickó. –Kiket hoztál? -Hát, ő Melinda! -Nagyon örvendek! -Én is, hogy jobban megismerhetlek, ugyanis a Ballagó Buli óta nem láttalak! -Ön, még emlékszik rám? -Persze, az volt a legjobb Ballagó Buli, amire felkértek. -Ő, itt Szilveszter! -Üdv! -Téged, még nem láttalak errefelé! -Persze, mert ritkán járok szórakozni.

88

-Öreg hiba! – vetette oda. -Ők, Zoli és Zsolti! És képzeld, 14 évesek és még nem buliztak! -A teremburáját! Hát hogy lehetséges ez? Tudjátok mit, kezdésnek igyatok valamit, én fizetem! -Majd, később Maci, mert még nem vezettem körbe őket! – mondta Bence. -Rendben, akkor még találkozunk! A következő terem a Cadillac Club volt. Mint neve is hangsúlyozza, itt előkelőségek mulathatnak. A berendezés limuzin hangulatot idéz. Bőrfotelek és székek, márvány asztalok, kristály poharak és fekete hamutartók, valamint nyakkendős kiszolgálás. Ám itt nem csak a berendezés, hanem az árak is az elithez vannak igazítva. A következő helyszín a Bálterem. Itt igazi nosztalgia disco hangulat uralkodik, a zenéket a legjobb együttesek szolgáltatják. A berendezés egyszerű és praktikus. Blokkos ülőhelyek, 3 hamutartóval, és párnákkal az üléseken. Discogömb, villódzó padló, és fadobozos hangfalak. Made in retro. -Hú, már éjfél! Ideje lemenni! –közölte Bence. Lerohantak a lépcsőn. És bementek az előbb még zárva talált ajtókon. A Nagyterembe már kezdtek szálingózni az emberek. A bejárattal szemben egy dj-pult volt, ahol már DJ. McLaren pörgette a lemezeket. A terem jobb oldalán a falnál volt a nagy színpad, ahol különféle, produkciókat mutatnak be. Chippendale show, sztriptíz, hostess lányok, egyebek, ami jó ízlésbe belefér. A másik oldalt egy kisebb színpad volt a szereplésmániásoknak. A terem bejárata mellett közvetlen volt egy bárpult a szomjazók részére. Villódzó fények, hatalmas hangfalak, és füstgép adta meg a hangulatot. Szilveszter odaintett Bencének, majd a nagy zaj miatt a fülébe kiabált: -Bulizzatok jól, addig én Melindával lelépek! -Mi nem értem, mond még egyszer! -Mondom, lelépek Melindával, addig bulizzatok! -Mi van a kerékpárral? -Jaj! – és Szilveszter, a képességével elnémította a hangfalat. -Mondom, Melinda és én elmegyünk, addig ti mulassatok jól! -Miért? Hová mentek? -Nekem nem jön be ez a hely, és ha jól tudom, Melinda sem

89

szívesen van itt. -És hová megyünk? -Az legyen meglepetés! -És mi lesz a hangfallal? – kérdezte Bence. -Mondd meg McLarennek, hogy húzza ki és dugja vissza újra! -És mit mondjak, mitől lehet? -Például: kóboráram! -23A tekenyői rengetegben békák és tücskök adtak zenei aláfestést az éjszakának. Félhold és a csillagok halovány fényében a kis ház körül alakok ólálkodnak. Csendben mozognak, útjukat csak az elhalkuló zenészek jelzik. A birtokon és a házban minden csendes, senki sem mozgolódik. Az ajtók bezárva, a redőnyök lehúzva. Az idillt csak az 5 besurranó zavarhatja meg. -Hm. Nagyon csendesek. – mondta suttogva a Vadász. –Biztos, hogy ez a jó cím? -Egészen biztos! – mondta Menyét. –A nyomozónő is ugyanezt adta meg. -De az álmod legutóbb sem jött be! – szólt Ágnes. -Honnan a fenéből tudhattam volna, hogy nem az? Hiszen még nem is láttam, csak azt, hogy üldözzük! -Pont azért kérdezzük. – szólt Felcser. –Nem óhajtok még egyszer az EÜ Központban ébredni. -Elhallgatnátok végre! – szólt közbe Újonc. –Márcsak 20 percünk van a megadott időig! -Igaza van! – mondta a Vadász. –Jobb lesz, ha sietünk. Felvenni a biztosító alakzatot! A Vadász elővett egy csavarhúzót és a zárral babrálódott. A többiek eközben négyfelé tartották a fegyvereiket, ketten az ajtóra, ketten a hátuk mögé célzott. -Apa, valami van a kabátodon! A Vadász hátra nézett, de semmit nem látott. -Mi volt az? -Olyan, mintha lézerfény lett volna. -Jó lesz vigyázni! Lehet, hogy már csapdát állított nekünk. Az ajtó kinyílt. Bementek egymás hátát védve. Elrejtőztek a bútorok, a kiálló sarkok mögött. Egyre beljebb hatoltak, a lámpákkal

90

mindenhova bevilágítottak. A nappalit átvizsgálva nem találtak semmit. Tovább mentek a konyha-étkező részhez. Benéztek a nagyobb polcokba, de ott sem rejtőzött senki. Ám az egyik polcból kiesett az egyik edény, nagy zajt csapva. -A francba, Újonc nem tudsz vigyázni! – rivallt rá Felcser egészen halkan. -Nem tehetek róla! Úgy volt feltéve, hogy biztos, hogy leessen. -A frászt hozza rám ez a hely. – mondta Ágnes. Visszamentek a nappaliba, majd a hálószobák felé indultak. Berúgták az első ajtaját, majd gyorsan elrejtőzetek két oldalra. Mivel semmi reakció nem jött benéztek az ajtón. Egy lélek se. Felcser benézett a szekrénybe. Amint kinyitotta az ajtót, a ruhák a fogassal együtt esetek rá. -Remélem nincs köztük a tulaj. – viccelődött Menyét. -Menj a fenébe! – szólt Újonc. A másik két szobával sem jártak sok sikerrel. Felmentek a lépcsőn. A padlás ajtót óvatosan nyitotta fel a Vadász. Lámpájával bevilágított. Szemben nem látott egy lelket sem. Ezért, gyorsan feltolta a csapóajtót, ami nagyot csattanva landolt a másik felén. Óvatosan felment. Miközben a többiek is felkepesztettek, a Vadász már elindult a fadobozok irányába. Ágnes és Felcser fedezte a Vadászt, miközben az Újonc és Menyét a csapóajtót vették puskacsőre, nehogy hátulról valaki meglepje őket. A Vadász szépen lassan közeledett a fadobozokhoz. Óvatosan mögéjük nézett, de semmit nem talált mögöttük. Majd a puskája csövével emelte fel a tetejüket. Beléjük nézett, de semmi. -Hová tűntek ezek? – kérdezte a Vadász. –Menyét, mi volt az álmodban? -Mondtam, hogy volt lövöldözés. -Oké, de honnan lőttek? -Azt nem tudom, csak azt, hogy mi bent voltunk a nappaliban, és onnan tüzeltünk ki az ablakokon. -A lézerfény! Megint világított! – szólt Ágnes. -Kint lesz a rohadék! Gyorsan leszaladtak, majd elbújtak az ablak alatt. Felcser kihajtotta az ablakot, és halkan felhúzta a redőnyt. Eközben a Vadász előkészítette a jó öreg sörétest. A lézerfény ismét megjelent. A Vadász hirtelen felállt és a fény felé lőtt. A lövés pillanatában

91

egy kiáltás, és üvegcsörgés, valamint fémkoppanások hangzottak. Rögtön utána a Vadászt 3 golyó találta el és a földre zuhant. Nem sokkal később villogók tűntek fel az út felől. -Itt a rendőrség! Jöjjenek ki felemelt kézzel és nem lesz bántódásuk! – hangzott kívülről a megszokott parancs. -A fenébe, már vártak minket! – szólt Ágnes. -Vidd haza apádat!- utasította Felcser. –Mi addig megpróbálunk kijutni! -Biztos, hogy kijuttok innen? -Biztos! -Rendben! – és Ágnes teleportálta magát és apját. -Fiúk, irány a hátsó kijárat! – utasította Felcser őket. -Körül vannak véve! Adják meg magukat! – szólt a hangosbeszélőn át a tájékoztatás. Felcser, Menyét és Újonc hátrarohantak. A hátsó bejáratot kirúgták és az állatok felé vették az irányt. Elrejtőztek a kecskeakol mögött, és feltöltötték a puskáikat. A rendőrök eközben bementek a házba. Csak az ablakon kiszűrődő lámpafényekből tudták a vadászok, hogy merre tartanak. Hangos vezényszavak, csapódó ajtók, menetelés hallatszott a ház belsejéből. -Nyitva a hátsó ajtó! – kiáltott oda a többieknek az egyik rendőr. Ám ebben a pillanatban dördült a Menyét puskája is. A rendőrt egyből eltalálta. Az odaérkezőket már a másik két vadász is tűz alávette. A rendőrök félrehúzták a sérülteket, majd golyóálló pajzsokat vettek maguk elé, és úgy haladtak az akol felé. Látván ezt a 3 vadász, menekülőre fogta a dolgot. Megkerülték a kecskék kerítését a bokrok mögött. Berohantak a házba, magukra zárták az ajtót. A hátsó egység értesítette az utcán lévőket, hogy ismét a házban vannak. Mindkét egység a házhoz ment, a bejáraton és a hátsó ajtón is benyomult az osztag. Újra átvizsgálták a házat. Most a garázs ajtó volt nyitva. Ekkor már az autók felől hallatszottak dördülések. Az osztag a lövések nyomába eredt. Kirohantak az utcára. Márcsak két sérültet, és két rendőrautó hűlt helyét találták.

92

-24Melinda és Szilveszter éppen a Piros szekér Vendéglőben ülnek. A hangulatos vendéglátóhely Gellértváros régmúltját idézi. A falon régi fotók és festmények vannak a városról. Az ülőhelyek is hetvenes évekbeli székek és asztalok. A terítő hagyományos hímzésű, és a tartóoszlopokról piros paprika, valamint fokhagyma füzérek lógnak. A nevét a vendéglő előtt álló piros színű fiákerről kapta, ami ma már nem gurul, viszont a turisták kedvelt fényképezkedő helye. -Először azt hittem, hogy alig tudom majd szétosztani, a rengeteg szórólapot Szilvia előadásáról. –mondta Melinda. -De amint az egyik érdeklődőbbnek beszéltem az indigó gyerekekről, odahívta a társait is. Mint később kiderült egy kirándulócsapat volt, és érdekelte őket a dolog. A végén már alig volt szórólap, mert nem csak indigó aurájúaknak osztottam, hanem a türkiz aurájúaknak is. -Gratulálok, ügyes voltál! –dicsérte Melindát Szilveszter. –De meg kell hagyni, hogy egészen gyorsan fejlődsz te is. Már nem kellett kölcsön venned tőlem erőt, hogy lásd az aurát. -Sőt, még mindig látom, és kezdem megszokni, hogy mindenki körül lángszerű dolgok vannak, és homályos lények mászkálnak, lebegnek mindenfelé. -Csak azért arra ügyelj, hogy egyelőre még a matéria világában vagy! És hiába mennek át a falon a szellemi lények, téged a tégla megállít. -Igen, tudom. De valami nem hagy nyugodni. -Mondjad, mi az? -Jó étvágyat kívánok hozzá, és elnézést a késlekedésért! –szólt a felszolgálónő, mikor kihozta az ételt. -Semmi gond. – mondta Szilveszter. –Szóval mi nyugtalanít? – kérdezte miközben hozzá látott a fogáshoz. -Az, hogy a szellemek miért vannak a világunkban? Ők már nem tartoznak az anyagi világhoz, már rég egy másik helyen kellene lenniük, de még mindig itt vannak. -Tudod, valójában őket még mindig köti valami ehhez a világhoz. Hiába akarnád, például a nagymamádat az oltár elől a mennyekbe segíteni, nem tudnád. -Miért nem? Hiszen befejezte az életét. Vagy nem? -Még nem. Valami váratlan esemény, ami eddig nem bolygatta

93

meg a nyugalmát, belépett az egyre fogyó idejébe. Csak sajnos nem jutott elég idő a feladat elvégzésére. Így a nagyid olyan rezgéseket generál, és olyan rezgésen tartja magát, ami ehhez a világhoz láncolja. -És akkor ehhez kéri az Isten segítségét, az oltár előtt. -Vagy a tiédet! -De hát azt mondtad, nem tudok rajta segíteni! -Én csak azt mondtam, hogy a Mennybe vagy bármely más általa választott dimenzióba addig nem jut át, amíg itt be nem fejezte, amit eltervezett. -És miben lehetek a segítségére? -Próbáld meghallgatni! -Remek. De hogyan? -Nos, a hang nem más, mint a levegő vagy más közeg rezgése, amit a fülünk érzékel, és az agyunk hangként fordítja le. -.Hé, nem kérek biosz órát! -Viszont ez fontos. Ugyanis a nagymamád képes lehet, hogy olyan rezgést bocsásson ki, amit hangként érzékelsz. Lehet, hogy eltűnik, majd a szemed elől, mert a színeknek más a rezgése. De a lényeg, hogy meg fogod érteni, mit szeretne elmondani a világnak, vagy az egyik családtagjának, vagy épp neked. -De ha te átvennéd a képességemet, akkor egyszerűbb lenne, nem? -Igen, viszont én nem megyek be oda! -Ha jól gondolom, te keresztény vagy. Miért tagadod ennyire a vallásodat? -Egyrészt, mert ezt nem én választottam, hanem a szüleim és a nagyszüleim. Másodszor, én Krisztuskövető vagyok, nem keresztény vallású. -Krisztuskövető? Az mit jelent? -Ez az én, hogy úgy mondjam, egyéni vallásom. Olvastam a Bibliát, és abban a jó kereszténynek sokkal kevesebb dolognak kell megfelelnie, mint jelenkorbeli bárányoknak. Ráadásul Krisztus sem volt az a fajta jó keresztény! -Ezt mire alapozod? -Például a jó keresztény vasárnaponként ellátogat a templomba, meghallgatni az istentiszteletet. Jézus hányszor volt templomban életében? Kétszer: egyszer, amikor a szülei eltévesztették szem elől, és leosztotta a főpapokat, másodszor pedig, amikor kiűzte a

94

kufárokat. Isten tiszteletét nem azzal nyerte el, hogy elment a templomba, hanem példamutató életével. Ez eléggé kifordult, nem? Ráadásul Jézus hol gyónta meg a bűneit? Az Olajfák hegyén. Nem ment templomba, hogy ott egy pap orrára kösse az ő és még utána következők bűneit! -Tudod, az ember, aki hisz, az hisz és kész. A gondolkodás a vezetők dolga. Én például nem merültem bele ennyire a Biblia és Krisztus rejtelmeibe, mert nekem elég annyi, hogy hiszek. Ez erőt ad a mindennapokra, és a nehéz helyzetekben. Az Istenbe vetett hit óriási erővel rendelkezik. -Az meglehet, de miért egy természetellenes dologba fekteted a hited? -Mi ezen a természetellenes? -Például a legalapvetőbb dolog: a beszéd. Én szoktam beszélgetni a növényeimmel: „látom, rossz helyre ültettelek, gyere, beültetlek ide az árnyékba, vagy ó látom, hogy nem bírod a szárazságot, mindjárt jövök és megöntözlek”. Ez egy kívülálló számára nem tűnik másnak, mint hogy ez a szabad zöldműves bolond, a virágaihoz beszél! De te bemész a templomba, megállsz a feszület előtt és rákezded: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben”. Külső szemlélődő nem azt mondja, hogy te bolond vagy, hanem azt hogy tökéletes hívő. És mégis, akihez beszélsz nem más, mint egy élettelen kődarab és fa, festékkel lekenve, ami egyébként így már bálványimádásnak minősül. És mégis én lehetnék a bolond, aki egy élőlényhez beszél, amiről vizsgálatok bizonyítják, hogy nagyon is jót tesz neki. -Kezdesz úgy beszélni, mint Jahve tanúi, akik állandóan meg akarnak téríteni. -Nyugi, őket jobban ki lehet osztani, és elég gyakran megteszem, mert az övék sokkal inkább kifacsarodott, mint a tiéd. A lényeg, hogy az én hitem, de nevezzük inkább bizodalomnak, sokkal stabilabb lábon áll, mint a te hited. Ezért piszkálódok állandóan, mert nem látod, hogy az, ami számodra menedéket nyújt, az be is zár egyben, és nem enged ki önszántából. -De miért kellene kiszabadulnom, és elhagynom a menedékemet? -Azért mert korlátoz, ha észreveszed, ha nem. Ez az, ami korlátoz a fejlődésedben. A képesség elvétel is azért alakult ki nálad, mert félsz attól, hogy gyenge vagy. Pedig erős vagy, és erősebb

95

lehetnél itt belül. – tette a kezét a szívére. –A képesség elvonást csak arra kellene alkalmaznod, akitől tényleg tartasz, és nem vennéd el mindenkitől, akihez hozzáérsz. -Szóval azt mondod, hogy tagadjam meg a vallásomat? -Nem. Én csak azt mondom, hogy egyszerűen csak láss! Nem kell ahhoz még gondolkoznod sem! A hitet tedd félre, és tedd helyére a bizalmat! Bízni sokkal pozitívabb, mint hinni! – majd a végszóra megcsörrent a telefonja. –Helló, Bence, vége a bulinak? Mi? Hjaj. Oké, indulunk. Üdv. -Mi történt? -Az ikrek. Túl sokat ittak meg Maci keverékéből. És most már olyannyira nem tudnak magukról, hogy a környékükön álló gondolatait beszélik. -És most hol vannak? – pattant fel Melinda is. -Bence elvitte őket a Platán tér játszóterére. Most ott próbál kezdeni velük valamit. És ahogy hallottam a háttérzajból, már az ő gondolataira akaszkodnak rá. -Azt hiszem, nagyon fájhat már a feje! -Én inkább csak bízom benne. – mondta ironikusan. -25-Hűha, ez aztán a reggeli!- eszmélt fel Bence, mikor Melinda elé rakta a szalonnás omlettet néhány paradicsommal, uborkával és kenyérrel. -Hát igen, a biogazdálkodás előnye. – mondta Melinda miközben ő is asztalhoz ült. -De konyha, az csúcs modern. Hihetetlen hogy a sütőt, a hűtőt, a mosogatógépet, a mikrohullámút el tudja látni a napelem és a szélkerék! -Kíváncsi vagyok az én hifimet el tudná-e látni. -Azt nem hiszem. – mondta betoppanva Szilveszter. -Ez a háztartás pár ember alapszükségeit kielégíti, de a szórakozást máshogy kell megoldani. -Te hol nézel tévét? – kérdezte Bence. -Természetesen a laptopomon. Habár azt ritkán, mert én inkább rádiót hallgatok. Kapálás közben azért mégis csak a rádió előnyösebb. -És te szoktál sütni-főzni a konyhában? – kérdezte Melinda. -Félig-meddig.

96

-Ne hülyéskedj! – vágott közbe Bence. –Jobb kaját szervíroz, mint apám, pedig ő se most kezdte! -A jobb kaja csak azért van, mert természetes és háztáji. Nincs benne tartósítószer, színezék, állagjavító és egyéb mérgek. És mivel organikus, több tápanyaghoz juttok belőle, még ha kevesebbet is esztek, mint korábban. És mivel Bence már vagy 2 napja ezt fogyasztja, az ereje kezd nőni, mivel a szervezete már nem küzd a mérgek ellen. -Lehet benne valami, ugyanis előbb kijózanodtam, mint bármikor. -Erről jut eszembe, mi volt az, amitől a fiúk megkergültek? -Á, csak Vámpírvodka egy kevés gyümölcslével. De szerintem a kubai dohány is megtette a hatását. -Nem gondolod, hogy hiba volt Bencére bízni őket? – kérdezte Melinda. -Az eredményeket látva, nem. Ugyanis az agy a dohányzástól és az alkoholtól idősebb lesz néhány évvel. A szenvedély betegeknél néhány évtizeddel is, habár ez Bencére nem vonatkozik, mert az ő szervezete regenerálódik. -És miért jó, ha idősödik az agyuk? -Azért, mert még mindig a mama szoknyája alatt voltak. A szülői befolyás egy idő után problémává válhat. Azzal, hogy elmentek szórakozni egy ilyen helyre, megtették az utat a felnőtté váláshoz, sok későbbi problémától kímélve meg magukat ezzel. -Nem egészen értem, de ha biztos vagy benne. -Bízom benne, hogy jó irányba haladnak. -És ezek után minden szombat éjjel bulizunk? – kérdezte Bence. -Nem éppen. Te elmehetsz nyugodtan, de én úgy gondolom, hogy mi itthon leszünk. Főleg az ikrek. Nem hiszem, hogy mostanában el tudnánk rángatni őket. -Nagyon jól gondolod. – mondta kissé kómásan Zoli. -Na milyen a padlás? – kérdezte Szilveszter. -Egész jó. – jött le Zsolti is. –Eltekintve attól, hogy szénán aludtunk. -Pedig a koleszban bevált a dolog. Könnyebb volt feltakarítani a buli kártékony hatásait. -Kissé ziláltak vagytok. – mondta Bence, miközben az asztalhoz ültek. -Csodálkozol? – kérdezte Zsolti. –Életünk első bulija volt.

97

-Még sosem maradtunk kint éjszaka. Ráadásul a dohány meg a pia! – zsörtölődött Zoli is. -Figyeljetek. Jelen pillanatban a világ 0,1%-a részeg. Egy másik 0,1%-a pedig másnapos. Ők a tegnapi 0,1 %-ot tették ki. -Hjaj! Ehhez fáradtak vagyunk. – szóltak egyszerre az ikrek. -Emlékeztek valamire a tegnapról? – kérdezte Melinda. -Nem, de már Bence agyából már töltjük a dolgokat. -Komolyan? Nem is érzem. -No, akkor elmondom, hogy mit tegyetek. – szólt Szilveszter. -Először is fürödjetek le, mert bűzletek a dohányfüsttől. Aztán, ha már sikerült magatokba vergődnötök, adok pár ruhát, a tiéteket kimossuk. Addig Melinda készít nektek valamit. -Majd te készítesz! – mondta felháborodva Melinda. – Fél óra múlva kezdődik a mise. -Ja, persze. Kiment a fejemből, hogy hívő embert is vendégül látok. -Bence elviszel? – kérdezte Melinda. -Persze. Sőt, ha telefonálsz, még haza is hozlak. -Látod Szilveszter, ilyen egy jó férfi. Nem piszkál, hanem lesi a kívánságaimat. -Mint egy jól betanított kutyus. Csak vigyázz, nehogy előbújjon belőle a farkas! -Mit akarsz ezzel mondani? -Azt Bence, hogy hiába engedelmeskedsz nekem, mint egy jó Canis familiaris, attól még itt belül te vérbeli farkas vagy. A farkasok pedig nem a behódolás híve, hanem az uralkodásé és a vezetésé. -De előbb meg kell ismernem, hogy uralkodhassak felette, nem? -Te nyavalyás! – pattant fel Melinda. Bence is gyorsan felkelt az asztaltól, majd futottak pár kört, és felrohantak a padlásra. -Fiatalság! – sóhajtott fel Szilveszter. –Na, fiúk, irány a fürdő! Addig én meg próbálom ezt a házaspárt szétválasztani. A fiúk elindultak a fürdőbe lezuhanyozni. Addig Szilveszter elindult a padlásra. -Micsoda? Azt hiszed, hogy majd én behódolok egy ilyen nyeszlett figurának, mint te? – dobott Bencéhez. egy kötegnyi szénát. -Nem hiszem, hanem tudom! – válaszolt, miközben letámadta, és

98

mindketten a szénában landoltak. -Akkor járd ki ismét az általánost! - lökte le magáról. -Csitt asszony, nincs moslék! – mondta provokálóan. -Na megállj csak! – ugrott rá Bencére. Hemperegtek a szénában, hol Melinda, hol pedig Bence kerül felülre. Úgy játszottak, mint két testvér, akik nem tudnak megegyezni, kié legyen a játék mackó. Ám egyszer csak a szénán megjelent a vén keresztes. -Egy keresztespók! – sikoltott fel. Melinda menekülő ösztönei egyből riadót fújtak. Felugrott, és sarkon fordulva akarta elhagyni a padlást. Ám ott Szilveszterbe ütközött, és most vele esett a szénásba. -Na fene, úgy tudtam, hogy csak a Sátán és szolgái félnek a kereszt látványától. -Engem nem a kereszt zavar, hanem a csúszó-mászó, ami hordja! Melinda felpattant, és leviharzott. -Hú, ez aztán a tűzről pattant leányzó! – mondta Bence felkelve. -Hát, igen, de te is kemény vagy, mint a kő! -De látom rajta, hogy tetszem neki. Csak még ő sem vallja be magának. -Ezt meg honnan veszed? -Mire valók a barátok? -Te megkérted az ikreket, hogy kutakodjanak Melinda fejében? – kérdezte, miközben ő is felkelt. -Bence, mehetünk már? – kérdezte Melinda a lépcső aljáról. -Na mi az, már is kellek? – mondta hencegve a lépcsőn lefelé. -Mi pedig éhesek vagyunk! – hangzott lentről. -Oké, jövök már! – szólt Szilveszter. –Ej, de sok bajom lesz ezekkel a kölykökkel. –mondta morgolódva. -26-Hogy van a Vadász? – kérdezte Újonc a szobából kilépő Felcsertől. -Szerencsére stabil az állapota. – nyugtatta meg. -Nagy szerencséje volt. A puskája eleve hárított két lövést. A maradék a szegycsontba fúródott, de nem lyukasztotta át. -Akkor fel fog épülni, igaz? -Hamarabb, mint gondolnád! – bátorította. –De most megyek,

99

kötök neki egy infúziót. Felcser bement a Vadász ideiglenes kórtermébe. Nem sokkal később Menyét is megjelent. -Na, hogy van a Nagy Fehér Vadász? – mondta cinikusan. -Fejezd be, jó! Felcser éppen azon van, hogy meggyógyítsa. -De ha figyelt volna rám, akkor most nem lenne ekkora slamasztikában! -De hiszen figyelt rád, és pont ezért vagyunk most ebben a helyzetben! -Te meg miről beszélsz? -Az álmaidról! Arról, hogy folyton megálmodod a jövőt. Ez volt az, ami miatt felvett téged, mert ezzel meg tudta jósolni a kimenetelét egy fontos lépésnek. De az utóbbi időben nem szuperálnak az álmaid. -Jaj, de nagy lett a szája valakinek! -Én csak emlékeztetlek rá, hogy minden bajunk mostanában az álmaid miatt voltak. Amikor a Róka betört, te azt mondtad, hogy el fogja kapni, mert láttad, ahogy ráemeli a puskát és meghúzza a ravaszt. -Így is volt, nem? -Dehogynem, csak elfelejtetted hozzá álmodni, hogy a puskája megkergül, és nem lövi le. Ja, meg azt is, hogy olyan könnyedén elbánik a Vadásszal, mint velünk, amiről megint elfelejtettél szólni. -Csakhogy ti nem kérdeztetek meg róla! -Jó akkor majd legközelebb mindenki megkérdezi. De nem hiszem, hogy bízhatunk a látomásaidban. -Jó, de ez a 2 eset még nem bizonyít semmit! -Volt egy 3. is, vagy már elfelejtetted. Amikor az ál-Rókát üldöztük. Akkor is azt mondtad a Vadásznak, hogy el fogja kapni. -Honnan tudhattam volna, hogy az egy ügynök, és nem az igazi Róka? Az álmom nem terjed odáig, hogy lássam valóban meggyilkolja-e vagy sem! Én csak az utat látom, a célt nem! -Meg a barna hajú rendőrnőt, igaz? -Miket hordasz itt össze? -Láttam, hogy néztél rá! Szerelem volt első látásra, igaz? -Dehogyis! Rémeket látsz! -Én tudom, hogy mit látok. Ahogy azt is, hogy átadtál valamit neki legutóbb, mikor hirtelen valami fontos elintézni valód lett. -Te követtél engem?

100

-És milyen jól tettem. Ha kiderül, hogy volt valami közöd a tegnap éjjeli rajtaütéshez … -Akkor téged foglak megölni! – szorította oda a torkához a kést. -Elég volt ebből a vitából! – kiabált rájuk Pál atya. –A hívők mindjárt megérkeznek. Nem akarom, hogy itt, Isten házában gyilkolásszátok egymást! -Igaza van atyám. – vette le a kést Menyét az Újonc torkáról. -Én is örülnék, ha nem kellene dohogó hangokat hallanom a falak mögül! – szólt ki az ajtón Felcser. -Hogy van a Vadász? – kérdezte Pál atya. -Egyelőre még pihen, de hamar lábra fog állni. -De mi történt vele? -Tegnap megpróbáltuk elkapni a Rókát. – tájékoztatta Menyét. -És sikerrel jártatok? -Sajnos nem. A Róka nem volt sehol, de a rendőrség már várt ránk. -Szentséges Ég! Kegyelmezz nekünk! -Mi a baj atyám? – kérdezte Újonc. -Mi lesz, ha ma tör be a templomba? A Vadász el tudta volna kapni a Rókát, de most hogy megsérült a Róka meglép a vagyonnal! -Egyet se féljen, atyám. – nyugtatta meg Felcser. –Nemcsak a Vadász jó rókafogó. Meg aztán nem is tudja, hogy mi várunk rá. Ez előnyös dolog. -És mi van Ágnessel? – kérdezte Menyét. –Őt is felhasználhatnánk, nem? -Ágnesnek saját feladatat van. -És pedig? -Mivel tegnap a rendőrök megjelentek, ez azt jelenti, hogy számítottak ránk. Ágnes feladata, hogy a nyomozónőt számon kérje, hogy honnan van az infó. -És mi van a csalinkkal atyám? – fordult oda Pál atyához Menyét. -Még nem láttam, de egész biztos, hogy jönni fog. -Hát imádkozzon az urához, hogy jöjjön, különben oda a tervünknek. -Jönni fog, hiszek benne. Még nem volt olyan mise, amit kihagyott volna. – nézett le a karzatról. –Á, már meg is jött. – mutatott Melindára. -Szóval ő lenne az? – kérdezte az Újonc. –Ezért a lányért

101

kockáztatná a Róka az életét? Szánalmas. -Ne becsüld alá Melinda értékét! Ha valami értékes a számára, a Róka mindent megtesz, hogy behálózza. -Kezd úgy beszélni róla, atyám, mintha a Róka maga Sátán volna. –jegyezte meg Felcser. -Az is fiam, az is! A balatonfesteticsi plébániát már kirámolta. És itt sokkal könnyebb dolga lesz! -Majd mi teszünk róla, hogy ne legyen!- mondta a Menyét. – Hiszen ott nem élő csalival vadásztak rá. -Meg kell mondanom, aggaszt a dolog. Hiába, az anyja belegyezése, akkor is balul sülhet el a dolog. -Akkor imádkozzon, atyám. Talán az is sokat segít. -Hú, jó hogy mondják, nekem még misét is kell tartanom. – és ezzel Pál atya elviharzott. -Ágnes mikor indul? -Természetesen a mise után. – mondta Felcser. -Kezd elegem lenni ebből a sok hívőből. – dühöngött Menyét. – Ezért nem jutunk előrébb. -Nem mintha az álmaid előrébb vittek volna!- mondta Újonc. -Elég volt, ezt már nem tűröm! – indult felé, de Felcser lefogta. -Hagyjátok már abba! Ha egymás vérét ontjátok, a Rókát nem kapjuk el. Ráadásul, most hogy a Vadászra nem számíthatunk, még jobban össze kell fognunk. -27A templom már kiürült, senki sem volt bent. Kivéve Melindát, aki az oltár előtt térdelt. Próbálta megidézni nagymamáját, de mintha ott sem lett volna. -Nagyi, itt vagy? – kérdezte Melinda. Semmit nem hallott vagy látott, ami jelezte volna, hogy a nagymamája ott van. -Kérlek, mama, küldj egy jelet, ha itt vagy! De ismét nem történt semmi. Melinda elkeseredetten nézett maga elé. Majd szépen lassan felkelt. Elindult a kijárat felé. Mikor elérte az ajtót, belemártotta ujjait a szentelt vízbe, és keresztet vetett fél térdre ereszkedve. Már majdnem a kilincshez ért, mikor egy hangos csörrenés töltötte meg a templom csendjét. Melinda visszafordult. Az oltáron

102

lévő egyik gyertyatartóesett le. Visszament. Felvette a gyertyatartót, és a helyére rakta. Ám ekkor a másik oldalt lévő gyertyatartó repült a földre. -Mama? – kérdezte Melinda. A válasz a ministráns csengővel jött, ami a feszület előtt volt, és leesett a pódiumról. -Mama. Várj, mindjárt megpróbálok rád hangolódni! Ekkor Melinda visszaemlékezett Szilveszter szavaira. Majd felnézett és akkor meglátta a feszület előtt nagymamáját. Az idős hölgy most nagyon éles vízióként jelent meg Melinda előtt, nem csak a körvonalai, de még az arcvonásai is látszottak. Abban a ruhában volt, amiben kiszállt belőle a lélek. Semmit sem változott. Ősz haja még mindig dús és hosszú volt. És habár arca ráncosodott, de a szemei még mindig fiatalosan ragyogtak. -Rendben, a kép megvan. Most megpróbállak meghallgatni. Kérlek, Mihály arkangyal, segíts, hogy meghalljam, mit szeretne mondani a nagymamám! Melinda imára fogta kezeit, és letérdelt. -Ugyan már kis unokám, erre semmi szükség! Tudod, hogy nem vagyok vallásos. -Nagyi! – örült meg könnyezve Melinda, nagymamája szavainak. -Csakhogy végre hallasz. -Azért jöttem, hogy segítselek átkelni neked a Mennybe, de az egyik barátom szerint van valami, ami miatt nem tehetem meg. -A barátod nagyon bölcs. De erre magad is rájöhettél volna, hiszen a templom füstje az összes többi lelket visszaűzi oda, ahonnan jött, és engem azonban nem tud. -Ó, milyen buta vagyok. -Nem vagy buta. Csak még keveset tudsz. Ha annyi idős leszel, mint én, addigra sok mindent fogsz tudni a lelkekről, szellemekről és démonokról. -Te is abszolút látó vagy? -Csak voltam. Amíg a drága jó anyád nem lépett közbe. -Micsoda? -Nem emlékszel? Elvállalta a kezelésemet. Csakhogy aztán a túlvilágba segített. – mondta zsörtölődve. -Anya gyilkot meg? De hát szívinfarktus végzett veled! -Ó igen, papírokat én is tudnék hamisítani. -És a boncolási jegyzőkönyv? Azt a főorvos írta.

103

-Neki is érdeke volt, hogy szívinfarktus legyen beírva, arzénmérgezés helyett. -Miért lett volna érdeke? -Pont azért, amiért az anyád megölt. Mert szerelmes a főorvosba, és folyamatosan megcsalja a te jóhiszemű apádat. -Hogyan? -Jól hallottad. Az anyád már kiszeretett az apádból, már csak a pénzes és vezető beosztású főorvos kell neki. -De akkor miért nem váltak el? -Azért mert 2 jobb, mint egy. Anyád imádja kiszívni az én kisfiam vérét. Tudja milyen önfeláldozó, és addig marad vele, amíg egy kicsit is hasznára van. Aztán utána elhajítja, mint egy koszos rongyot. És valószínű utána a főorvos jön. -És honnan tudod mindezt? -Elmondta, mielőtt az arzénos infúziót bekötötte. -Akkor is hihetetlen, amit mondasz. -Ó, lányom te még itt vagy? – kérdezte Pál atya Melinda háta mögül. -Miért hol szoktam lenni mise után? -Melinda szorít az idő, ezért gyors leszek. – mondta a nagymamája. –A pap megegyezett az anyáddal, hogy elfogjanak, és a barátodat, Szilvesztert idecsalják. -Hogy? -Nem mondtam semmit lányom. – mondta Pál atya. -Csapdát állítottak neki. A Vadász és társai meg akarják ölni. És te vagy a csali. Menekülj, amíg lehet! – és a nagymama lelke pillangóvá változott, és a torony felé szállt. -Mi történt lányom? -Az előbb a nagymamámmal beszélgettem. -Ó, igen sok mindenkivel beszélgethet itt az ember. – mondta Pál atya élcelődve. -Nem hisz nekem, atyám? -Ó, dehogynem. – folytatta változatlan hangnemben. -Akkor, mégis kitől tudtam meg, hogy ön el akar kapni? És hogy ebben az anyám keze van? És hogy én csak csali vagyok, mert a Vadász el akarja kapni, a Szilvesztert, akit mindenki csak Rókaként emleget? -Lehetetlen lányom. A lelkek nem térnek vissza! -A mamám mikor meghalt nem ment el. Azért tudtam beszélni

104

vele. -Megszállt az ördög leányom! – távolodott el tőle. –Már téged is megfertőzött a Sátán kutyája! Ekkor két szerzetes fogta le Melindát. Kezét és lábát összekötözték. Melinda hiába rúgkapált, a két férfi erősebb volt nála. -Bence, segíts! – kiáltotta el magát Melinda. -28Ágnes éppen Hu nyomozónő lakásában várakozik. A fegyverét tisztogatja, fényesíti. A bejárati ajtóval szembeni kis fotelben ül, várva, hogy a lakók hazajöjjenek. Ám egyszer csak kötél csavarodik köréje, majd egy érintést érez a vállán. Megpróbál menekülni, de a kötél már erősen tartja. Megpróbált teleportálódni, de nem sikerült. -Azt hiszem, jobb, ha ezt most elveszem. – mondta Szilveszter elvéve Ágnes fegyverét. -Mit csináltál velem? – kérdezte pánikba esve. -Elvettem a teleportáló képességedet. – nézegette a puskát. –Így nem tudsz megszökni előlünk. -Előlünk? Miért más is van a lakásban? -Senki sincs itt rajtunk kívül. Még. -Hogy? -Most már bejöhet! -kiáltott ki a bejárati ajtón Szilveszter. Nem sokkal később Hu nyomozó toppant be rajta. -Na végre. Most már nem tudsz megszökni! -Miért szolgálsz egy ilyen kopónak, he? – kérdezte Ágnes Szilvesztert szemrehányóan. -Mert most már látom azt, amit eddig csak sejtettem. És nem szeretném, ha a rossz oldalt erősítenéd. -Én nem érzem, hogy rossz oldalon állnék. -Pedig, ott állsz! –mondta Hu nyomozó. –Az apád és a bandája bűncselekményeket követnek el, és te segítesz nekik. Ez bűnrészesség. -Ott harcolok, ahol az apám áll! Nem érdekel, hogy az most jó vagy rossz. Én hiszek benne, hogy jó célért harcol! -És mi most a célja? –kérdezte Hu nyomozó. -Az, hogy megölje ezt a talpnyaló Rókát! -Nem vagyok talpnyaló. A nyomozónő kérte a segítségemet.

105

-És te beleegyeztél ebbe! Szánalmas vagy! Többet vártam egy indigótól! -Be kell valljam, én is. -Miről beszélsz? - kérdezte Hu nyomozó Szilvesztert. -Aki ilyen szinten teleportálja magát, attól több ellenállásra számítottam. Nem beszélve arról, hogy korábban már megküzdöttem ezzel az indigóval. -Indigó? Ő is? -Az lehetetlen! – szegült ellen a lány. -Látom az aurád színét. Gyönyörű indigókék foltok vannak rajta, amik nagyobbak voltak, amíg el nem fogtalak. Most mivel dühös vagy, már a vöröshöz közelít. -Ez baromság! Már hogy lehetnék indigó? Szilveszter nem mondott erre semmit. Viszont látott valami érdekeset Ágnes aurájában. A vörös auráját, valami bordóra festette egy helyen. A zsebében volt valami, ami sötétséget árasztott magából. -Lássuk csak, mi ez? –vette ki Ágnes zsebéből a tégelyt. –Hm. Q10 koenzim, E-vitaminnal és Magnéziummal. Tudod, hogy mi ez? -Igen, de miért fontos? -Azért, mert tudnom kell, milyen mesével szeded őket. -A Q10 jól hat a szívre, és úgy általában a szervezet egészére. Megújítja a sejteket. Az E-vitamin főként a bőrt táplálja, de a szervezet ellenálló-képességét is növeli. A magnézium pedig az izmokat és a idegeket erősíti. -És ezt kivel írattattad fel? -Természetesen a főorvos tanácsára. Nem azért, hogy elnyomja a képességeimet, hanem azért, hogy jól teljesítsek a suliban és a pályán. -A főorvos, mi? -Azt gondolod, hogy őt is manipulálja? –kérdezte Hu. -Egészen biztos. Minket is szeretett volna a SZÉRUM-mal. De úgy látom kellett neki egy kísérleti alany, a pontos koncentráció beállításához. -Ez teljes képtelenség! –vágta fejükhöz Ágnes. -Akkor mutatok valami érdekeset. – majd a dobozt Ágnes elé tartotta. Szilveszter a címke egyik sarkát megfogta, és szépen lassan húzta le a tégelyről. A doboz oldalán maratás nyomok voltak

106

láthatók. A maratás nyomain betűk rajzolódtak ki. -Ezek a nyomok annak a gyógyszernek a nevét őrzik, ami egykoron benne volt. A festéket lemarták róla. De ha filccel megszínezzük, előtűnnek a betűk. És Szilveszter hozott egy filcet a „kissárkány” asztaláról és elkezdte kiszínezni a maratás helyét. Először egy nagy „R” betű jelent meg. Később egy „i”, majd a „t”. Nem sokkal utána „a”, majd „l” betű rajzolódott ki. És megjelent egy újabb „i”, és végül az „n” is. Ágnes kikerekedett szemmel vette tudomásul, hogy amit szed, nem más, mint a hiperaktivitás kezelésére használt Ritalin. -Ritalin! Ezt az én gyerekem is szedi. –mondta Hu nyomozó. -Akkor ajánlom, hogy dobja el! A hiperaktivitást ugyan le lehet vele győzni, de ennek nagy árát fizeti meg a szülő és a gyermek is. A Ritalin nem más, mint egy drog készítmény. Valójában hatás terén semmiben sem különbözik tőle. A gyerek ugyan nyugodt lesz, de ugyanakkor kábult is. Egy zombi, akit már ide-oda lehet lökdösni ellenállás nélkül, amerre a világ óhajtja. Megvakítják, megsüketítik, és némítják a gyerekeket ezzel a szerrel, csak azért, hogy ne mondják meg, hogy baj van. Hiszen ők, már fiatal koruk ellenére másképp látják, és ezért nem értik a világunkat. És ahelyett, hogy meghallgatnánk őket, inkább elnyomjuk, bepróbáljuk őket skatulyázni, hogy beleilljenek a képbe. -Rettenetes, amit mondasz. De ha eldobom, a gyerekem ugyanúgy hiperaktív lesz, és nem tud beülni az iskolapadba, és beilleszkedni! -Igen, minden szülő egyik rémálma, hogy a gyereke nem lesz normális. De az normális, ha a gyerek kamaszodván a drogokhoz nyúl, agresszív lesz, vagy éppen öngyilkos? A Ritalin függőségében a gyerekek még jobban kifordulnak magukból, mint nélküle. Ez pedig nem csak önnek szörnyű, hanem a társaiknak is. -Akkor milyen megoldás van erre? -Nézze csak meg a csapatomat! Ők sem szedik a Ritalint és egyéb mérgeket. Gyakorlatilag azon élnek, amit megtermelek nekik. Mindennap a természetben vannak, segítenek a házimunkában. A ház sincs teli elektromos kütyükkel, ami zavarhatná a rezgéseiket. Tiszta levegőn vannak. Ez számukra teljesen szokatlan volt, de gyorsan megbarátkoztak vele, és életük részévé vált. És a lényeg, hogy rengeteg figyelmet érdemelnek. -Nem tudom, Szilveszter, nem tudom. Eddig azt hittem, hogy jól

107

nevelem a gyerekemet, erre most jössz ezzel, és … -A legjobb példa itt ül előtted! – mutatott Ágensre. –Az apja is azt akarta, hogy mindenben profi legyen a lánya, és hogy beilleszkedjen a társadalomba. De az apja az eszére hallgatott a szíve helyett. Egyszer csak kopogás hallatszott a bejárati ajtón. -Hu nyomozó! Itthon van? – kérdezte Sándor kapitány. Szilveszter azonnal Ágnes szájához nyúlt, nehogy megszólaljon. Majd másik kezével eloldozta a derekán a kötelet, és kezében a puskával a hátsó szobába vitte, már amennyire Ágnes hagyta magát. -Igen, rögtön nyitom!- mondta Hu nyomozó, és amikor már biztonságossá vált a terep, kinyitotta. –Üdvözlöm, főkapitány! Mi szél hozta? -Csak a kis vörös hajú bűnözőnk miatt jöttem. Legutóbb is, pont ilyenkor volt itt. -De legutóbb a kisfiamért ment, és vele zsarolt! -Igen, de a kis fiára rendőrök felügyelnek. -Micsoda? -Az óvoda vezetőjével megbeszéltünk egy délutáni játékos foglalkozást. A rendőrök, miközben mesélnek és játszanak a gyerekkel, közben az önére is tudnak vigyázni. Ráadásul kialakul bennük, hogy a bűnözés nem kifizetődő. -Na azért szerintem, ezt nem így fordítják le. -A lényeg, hogy a fia védve van. Egyszer csak hátsó szobából egy telefonhang szólal meg. Ágnes kihasználva Szilveszter pillanatnyi figyelmetlenségét, kitört a szorításából. A szoba közepére érve elolvasta az üzenetet: „Gyere a templomba! Baj van!” És mielőtt Sándor ráfogta volna a fegyverét, teleportálódott. Már Szilveszter sem tudta elkapni. Ekkor Szilveszterre fogta a fegyvert. -Hol van a fiam? -Szerintem, tegye le! – fogta rá a nem rég szerzett fegyvert Szilveszter. –Úgy sem ér semmit. A Vadász is rám fogta, de nem sült el a fegyvere, hiába próbálkozott. -Hol van a fiam? – kérdezte a fegyvert leengedve. -Biztonságban. Öntől távol. -Hogy érti ezt? -Ha jól tudom, Ön volt az, aki úgy megütötte, hogy kirepült az ablakon.

108

-Maga szemét! – nyomta oda a falhoz Szilvesztert. -Igen-igen, tudom. De mondok én is valamit. Ha a fiában nem keltem életre az indigó tulajdonságát, akkor is benne lappang. Én csak felszínre hoztam, amit Ön csak egy ideig tudott volna elnyomni. És ha nem hoztam volna a felszínre, a fia most 3 méterrel a föld alatt lenne. -És mégis mit keres itt? -Azt, amit Ön. A vörös hajú lányt próbáltam elfogni, de maga miatt meglógott. Ekkor megszólalt Sándor rádiótelefonja. -Főnök, riasztást kaptunk, hogy a templomban balhé van. Állítólag a Vadász emberei is ott vannak, de nem kizárt, hogy a Róka és csapata is ott van! -Azonnal megyek! –szólt vissza a diszpécsernek. -Téved! Én megyek azonnal! –és Szilveszter is eltereportálta magát. -29-Szervusz, Veronika, te mit keresel itt? – kérdezte az ajtó előtt kávéját kortyolgató kreol bőrű, fekete hajú, morcos arcú, kihallgató. -Hát, ha jól tudom, a fickó nem akar dalolni, csak akkor, ha meglátja szíve választottját. -Hú, csak nem te vagy, akibe szerelmes lett? -Sajnos igen. -Hát, ahogy elnézem, nem sokat változtál a fősuli óta. -Miért mondod ezt? -Akkor is a rossz fiúk buktak rád! -Igen, de ők nem követtek el semmit, nem akartak sem megölni, sem pedig más embereket gyilkolászni. -Ezért légy vele óvatos. Ő nem olyan, mint akikkel eddig találkoztál. – mondta, miközben kidobta a kávéspoharát, és elindult kifelé. -Kinyithatja! – szólt az ajtónál álló tisztnek Vera. Veronika belépett a kihallgató szobába. Mint a hollywood-i filmekben: sötét szoba, egy asztal, két szék, egy falat betöltő tükör, kamerák és mikrofonok, valamint vallatólámpa. -Üdv! – szólt a vallatottjához Vera. -Üdv! – köszönt vissza Menyét.

109

-Hogy-hogy ide kerültél? – kérdezte. -Hát a társaid elfogtak, behoztak és idebilincseltek. -Tudod, hogy nem erre vagyok kíváncsi! -Tudom, tudom, valljak be mindent töredelmesen. Azt felveszitek, és majd a tárgyaláson ellenem fordítjátok. -Az nem az én asztalom. – mondta Veronika és előhúzta a kazettát a táskájából. -Kiszedted a felvevőből? -Naná! -Hihetetlen vagy! Nő még ilyet nem tett értem. Köszönöm! Menyét, most tényleg meglepődött. Kissé vágottas szemei elárulták. Sápadt fehér bőre, és fekete, tüskés haja miatt nem volt valami szívdöglesztő, de volt benne valami báj, ami a nők számára ellenállhatatlan volt. Ez pedig nem volt más, mint a hihetetlenül eltalált bókolások, és a meglepetésszerű ajándékok. -Figyelj, segítettél kézre keríteni a Rókát. Én csak viszonoztam a segítségedet. -Szóval elkaptátok? -Nem! Ugyanis a Róka nem volt ott. Ő Hu nyomozó lakásán várta be a teleportálós, vörös hajú lányt, ha jól emlékészem Ágnest. -A fenébe! Pedig azt hittem mostanra már elkaptátok. De akkor kik voltak azok a templomban? -Valószínű a csapata. A Róka valószínű összeválogatott néhány jó képességű indigót. Úgy látszik túl sok a feladata. -Az lehetetlen! A Róka folyton egyedül dolgozik. Itt valami más lehet a háttérben! -Ez miből gondolod? -A név kötelez. A rókák magányosan járnak általában. Csapatba nagyon ritkán verődnek. Itt valami más folyhat a háttérben. -És a te neved mire kötelez? -Az enyém? Arra hogy nem mindig az első benyomás a döntő. A menyét nála nagyobb zsákmányt is el tud ejteni. -Akkor miért nem egyedül vadászol? -Mert a túl sok a veszély a menyétre. A Vadász biztonságot nyújt. -És mi történt, hogy mégis itt vagy? -Sajnos az egyik társam cserbenhagyott. -Melyik? -Az Újonc. Tudhattam volna előre.

110

-Miért hagyott cserben? -Azért mert fél. A Vadász nem hiába vett a szárnyai alá. Gyakran álmodom meg a jövőt, és ez kapóra jön neki. De mostanában nem jók az álmaim. Mindig másképp lesz, mint ahogy láttam őket. És félt, hogy egyszer ő is bajba keveredik miatta, így otthagyott. -Mióta vannak ilyen fals álmaid? -Amióta a Róka megjelent. Valahogy megzavart, mikor betört az EÜ Központba. Azóta nem látom valami jól a jövőt. -És mi történt a templomban? Egyáltalán, hogy-hogy ott voltatok. -Pál atya féltette a templom vagyonát a Rókától. A Vadásznak pedig volt egy terve, az elrejtésünkért fejébe. A Rókát csalétekkel lehet elkapni, így szereznünk kellett egyet. Pál atya meglátván a Rókáról adott fotódat, egyből tudott valakit, habár ő ellenezte, de végül belement. -Mégis miért? -Mert féltette a templom vagyonát. Hallott róla, hogy Balatonfesteticsen mit művelt, és nem akarta, hogy itt is megtörténjen. Másrészről pedig azért, mert a lány, aki volt a csali, bigott hívő családból származik, és nem akarta, hogy megszállja őt is a Sátán. -Pál atya szerint a Róka maga a Sátán? -Mindenkinek meg van a maga mumusa. -És ki volt a lány? -Valamilyen Melinda. Ha jól hallottam a pszichiáter asszonyság lánya. Valami miatt fontos volt a Rókának. Mint később rájöttem, ő is a csapathoz tartozik a indigóhoz. -Kik voltak még ott? -Egy ikerpár. Különleges harcosok. Összesen 1-1 liter vizet használtak arra, hogy legyőzzenek minket. -Vízzel? De hát azzal még lelocsolni sem lehet az embert rendesen! -Csakhogy ők különlegesek. Az egyik gőzzé változtatta a vizüket, míg a másik lehűtötte azt. Hatalmas ködöt csináltak, nem tudtuk, hogy merre járkálnak. Aztán jött egy erősebb indigó. Erős volt, mint a bivaly. A templom járólapját felszedte és azt használta pajzsként. -Akkor az a rendőrfőnök fia lesz. -Akár ki is, roppant ereje van. Habár a lányt a feszületről nem ő

111

szedte le, de ha lett volna rá módja, a láncokat is szétfeszíti. -Megfeszítettétek a lányt? -Csak odaláncoltuk a feszülethez! Csak azért, hogy a Róka ne tudja elvágni olyan könnyen. -De akkor hogy szabadult ki? -A láncok szó szerint elolvadtak a végtagjai körül. Ahogy láttam, nagyon kimerítette. Ha a rendőrfőnök fia nem érkezik időben, a lány esik 2 méter magasat, és ott marad. -És mi történt ezután? -Ezután? A papok és mi hárman megpróbáltuk elkapni őket. A fiú a lányt ikrekre bízta, aki kivonszolták. Eközben a fiú hátrálva védte őket, és mindenkit visszadobott vagy ütött, ahogy ért minket. Persze a papok az első próbálkozás után feladták. Aztán Felcser is elrohant, közben hívta Ágnest, hogy segítsen. Ekkor már csak ketten maradtunk. A ködben alig láttunk valamit. Már a bejárathoz értünk, amikor odaszorított az oszlophoz. Az Újonc látta ugyan, és fel is emelte a puskáját, de nem lőtt. Vigyorogva visszafordult, és ott hagyott azzal az állattal. -Miért mondod a rendőrfőnök fiára, hogy állat? -Azért mert az! A szemei akárcsak a vezérfarkasé, mikor a kölykeit védi. Ha a Róka nem lép közbe, akkor már halott vagyok. -A Róka? -Igen. A fiú püfölt és egyre nagyobb ütésekkel. És ha a Róka nem üvölt, ahogy azt egy farkas tenné, a fiú nem áll le. Láttam a szemeit. Láttam, hogy dühös és gyilkolásra kész. De mikor a Róka farkas módra üvöltött, visszajött az emberi énje. -Csak nem skizofrén? -Egy fenéket! Ugyanolyan ő is, mint én vagy a Róka. Csakhogy ő még nem tudja ezt irányítani. És ezt a Róka is tudja. -30A gellértvárosi autóbusz-állomás. A környék legpazarabb autóbusz-állomása a repülőtér és vasút keresztezéséből született. A buszok párhuzamosan állnak be a megállóikba, melyet egy összefüggő tetőszerkezet árnyékol. A tetőn napkollektorok és napelemek vannak, melyek biztosítják az autóbusz állomás melegvíz- és áramellátását. A tetőszerkezet egyik végében van az információs iroda, benne a sofőrök társalgójával és szociális

112

helységekkel, a másikvégében a váróterem, kivetítővel, melyen jelzik a buszok érkezését és indulását, esetleges késését. Ám az állomás legeredetibb vonása a várakozópadok, melyek egytől egyig leselejtezett buszok üléseiből alakítottak ki. -Teljesen elment az eszetek? – kérdezte dühöngve Szilveszter a csapat férfi tagjaitól. –Ha jól tudom, én vagyok a csapat vezetője, és nélkülem vagy az utasításaim nélkül nem mehettek sehová! -De Melinda bajban volt! Muszáj volt megmentenünk! -Az oké, hogy hihetetlenül erős vagy, csak az a gond hogy idefönt még nem vagy elég érett ehhez! – mutatott a homlokára. -Ráadásul az ikreket is belerántottad a dologba, akik még nem büntethetők, de a fiatalkorúak börtönébe még bekerülhetnek! -Jó, ha te elég érett vagy, akkor mond meg, hogy mit kellett volna tennem? Ülni és ölbe tett kézzel várni? -Nem, csak megvárni, amíg hazaérek, és indultunk volna, és útközben tervet kovácsoltunk volna a megmentésére! -De miért húzod fel magad ezen? Te magad is improvizáltál, mielőtt megismertünk volna. -Igen, de akkor csak magamért feleltem! Most, hogy a csapatomban vagytok, és én vagyok a vezér, már értetek is felelnem kell. -Kezdesz úgy beszélni, mint az apám! -Meglehet, mert igaz hogy mások a módszereink, de mindketten csak nevelni szeretnénk téged, és a többieket is. -Jó rendben van, akkor büntess meg, úgy ahogyan az apám szokta, ne kímélj! -Megmondtam, mások a módszereim. Nem büntetlek meg, mert az nem használna. Helyette mást kapsz. –majd nyújtotta a kezét. Bence kissé értetlenül fogadta. Szilveszter közelebb nyújtotta a kezét, mire Bence megértette, hogy kezet akar vele fogni. És mikor megtörtént a kézfogás, Szilveszter átölelte Bencét és megveregette a vállát. -Büszke vagyok rád! Végre először viselkedtél farkasként. Majd miután elengedte, az autó felé indult, melynek anyós ülésén Melinda aludt. -Úristen, ez rosszabb, mint a büntetés. – mondta az ikreknek. Mindhárman az autóhoz mentek. -Fiúk, nektek hamarosan indul a buszotok, menjetek! Majd holnap találkozunk.

113

-Rendben, sziasztok! – mondták egyszerre. -Mi pedig menjünk haza! Beültek az autóba és elindultak. Szilveszter és Bence szótlanul utaztak. Melinda még mindig nem mozdult. A Tekenyő-hegy felé vezető út fái monoton követték egymást. Bence megunta a csendet: -Még mindig nem térek veled napirendre. -Figyelj, nem akarom magam ismételni. Nekem mások a módszereim. -De megszegtem a szabályaidat, és gondoltam, hogy büntetés lesz a vége, de te … -De én helyette megdicsértelek. Ha leszidlak, ütlek-verlek, büntetlek, akkor csak azt érem el, hogy még nagyobb legyen benned a feszültség. És egy hasonló pillanatban még nagyobb erővel követnél el még nagyobb meggondolatlanságot. De azzal, hogy most megdicsértelek, nincs benned feszültség. Helyette inkább az agyad pörög, és megpróbálod értelmezni, hogy mi is történt. Ez az, amit egy átlag szülő el akar érni a fenyítéssel, de én mindezt a fenyítés kihagyásával értem el. -De miért pont a dicséret? -Azért, mert ha építeni akarok, akkor nem buldózert hozatok. Ha elkezdelek szidni, akkor mindkettőnk szeme előtt csak az lebeg, hogy mit rontottál el. Viszont van, amit jól csináltál, mert a szívedből jött a dolog. És ha ezt a szívből jövő cselekedet elfojtom, és elfojtod, akkor megtagadjuk mindazt, ami az indigóságunkból fakad. -És mi volt az, hogy most az egyszer farkasként viselkedtem? -Emlékszel, amikor először találkoztunk? Akkor kissé átmentünk az állatmesékbe. Te voltál a nagy erőt képviselő Farkas, én pedig a ravaszságával küzdő Róka. Azt hogy nyertem, csak annak volt köszönhető, hogy a rendelkezésemre álló lehetőségeket kihasználtam. Te is ugyanezt csináltad, csak te erő oldaláról közelítetted meg a dolgokat, és mindebben csak a szerencsére alapoztál. -De te is használtad a képességeidet! -Igen, csak én már tudom irányítani őket. Te viszont nem. És ha nem avatkozok közbe, ki tudja, mi történt volna. -Arra célzol, hogy meggyilkoltam volna? -Nem célzok semmire, csak még nem tudod irányítani a benned lévő Farkast. Habár a falkád jelenlévő tagjait összeszedted, és mint

114

béta-hím vetted át a vezér szerepét, és mentél megmenteni a falka bajba jutott tagját. Akárcsak egy farkas. -Furcsa, hogy így beszélsz rólam. Mintha egy állat lakna bennem, vagy nem is tudom mi. -Nevezd bárminek, a lényeg, hogy meg kell ismerned, lehetőleg minél előbb és minél többet, mert ha elveszted az irányítást, az én farkasüvöltésem is hatástalan lesz. -Úgy mondod, mintha tudnád előre mi fog bekövetkezni. -Sajnos az a helyzet, hogy megtapasztaltam. Ez rosszabb és jobb, mint a tudás. -Miért rosszabb és jobb? -Rosszabb, mert ha csak így beszélek róla, azt nem érzed át egészen addig, amíg meg nem történik veled. Viszont jobb is, mert ha már megtörtént, már átérzed, és ismerni fogod azt a tényezőt, ami kiváltja. És értelemszerűen el is fogod kerülni. -Szóval te is átváltoztál ilyen dühöngő örültté? -Hát a Róka nem éppen a dühöngő őrült kategóriába tartozik. Ő inkább a gáláns bűnöző, aki saját, egyedi módszereivel éri el a célját. Néha úgy, hogy nem is tudnak róla, vagy ha igen, akkor már túl késő. És ha lehet, szeret győztesen kikerülni a dolgokból. -Hú, te aztán tényleg ismered! -Ezért bíztatlak téged is megismerésre, mielőtt megtapasztalnád. Mert hátha szörnyű lesz a tapasztalat. -Szerinted mi a Farkas lényege? -Pontosan az, ahogy tettél a délután folyamán. Falkában támadni, és legyűrni az ellenséget. Ám ha mégis ő az erősebb, akkor a falka minden tagjával visszavonulni, lehetőleg épségben. És a vezér vonul vissza utoljára. És aki utánuk ered, azzal kíméletlen. -És a farkas üvöltés azért állított le, mert akkor farkasként viselkedtem? -Pontosan. -De ha az sem állít meg, akkor mi fog? -Keresni kell egy olyan dolgot, ami még az ösztönöknek is megálljt parancsol. -És mi az? -Lehet bármi: akár szín, akár hang, akár egy illat. A vámpíroknál működött a kereszt a formája miatt, a fokhagyma a szaga miatt, az ezüst a kémiai összetétele miatt, szentelt víz pedig áldás miatt. Na jó az utóbbi is szaga és az összetétele miatt.

115

-Téged mi állított le? -Ez a karkötő. – mutatta a fekete és barna gyöngyökből font ékszert. -Az a karkötő? Miért olyan különleges? -Mert ezt egy különleges indigó készítette. Az aurájában az indigó a döntő szín, de a kezeiből szivárványszínű sávok jönnek ki. Mintha lángolna. Ezzel a karkötővel szelídített meg. -És ki volt ő? -Egy rendkívül kedves lány, akivel az egyetem óta nem találkoztam. Most Bölcsvárott tanul. Gyógyszerésznek készül, habár már a gyógyítás minden formája a kisujjában, pontosabban a két tenyerében van. -A nevét még mindig nem tudom. -Miért, fel akarod kutatni, és tanácsot kérni tőle? -És ha igen? -Nem lesz egyszerű rátalálnod. Főleg, ha nem látod az aurát. Ráadásul ő csak akkor tud segíteni, ha az egész lényed szeretné. És akkor nem kell keresned. Ő fog megtalálni. -Szuper. – mondta lehangoltan. –De a nevét még mindig titkolod. -Nem titkolom, habár a név nem éppen a legjobb arra, hogy bemutassunk valakit. A hölgy neve Vasfalvi Márta. Ismertebb nevén: a Polihisztor. -31-Hogy micsoda? Magával vitte? –ripakodott a telefon másik végén lévő félre Vitézné. –Maga idióta fráter! Semmit nem lehet magára bízni? -De asszonyom mi csak papok vagyunk. -Nem érdekel kik maguk, atyám! Önökre bíztam a lányomat, erre elveszti. -Nem tehetek róla! A Vadász nem tudott segíteni nekünk! -Nem tehet róla? Maga bízott meg benne. Annak ellenére, hogy tudta mit művelt. -Ön is tudja, hogy előző nap sérült meg. Nem épült még fel, mikorra jött a Róka. -És nem lehetett volna várni a következő vasárnapig? -Nem, lányom, nem. Sajnos az Ördög szolgája megbabonázta a lelkét.

116

-Mit jelent az, hogy megbabonázta? -Azt mondta, hogy látja a nagyanyja szellemét, és beszélt is vele. És tőle tudta meg a tervünket. -A nagymamája szellemétől? Ne röhögtessen! -Nem szándékozom. A lánya láthatóan beszélt valakihez, és akkor tudta meg azt, hogy el akarjuk kapni. Máskülönben azonnal megszökött volna. -Ez akkor is képtelenség! Talán meghallotta tőlem, vagy öntől, vagy az egyik paptól, vagy mit tudom én! -Akkor miért jött templomba? Miért vett részt a misén? Miért maradt a templomban, egyedül? -Csak nem képzeli, hogy beveszem ezt? -Én csak azt mondom, amit láttam. -Tudja, ezért jó a modern technika. Szeretnék jól a képébe olvasni magának, de mivel elfoglalt vagyok, hálát adhat az égnek, hogy így hordom le a sárga földig. -De, lányom … -Nincs de lányom! Elszúrta a dolgot! A támogatásomat pedig felejtse el! Örülhet, hogy nem értesítem a rendőröket bűnrészességért! – és lecsapta a kagylót. -Mi a baj, édesem? – köszöntötte csókkal szeretőjét a főorvos. -Ez az idióta Pál atya! Elvesztette a lányomat! -Mit aggódsz annyit? Tudod, hogy ő is indigó! Addig jó, amíg nem zavarja a köreinket. – mondta higgadtan Péter. -De akkor is az én lányom! -Nem értelek. Eddig nem érdekelt, hogy mi van vele. Nem érdeklődtél, hogy mi van vele az iskolában, a barátaival, az életével … -Jó persze, elismerem. De hogy mondjam meg annak a dagadéknak, hogy a lánya ma este nem jön haza? -Hát így: A lányunk ma este nem jön haza! -Azt hiszed ez olyan egyszerű? Vigyázni kell, hogy mit mondok előtte, te is jól tudod. A szívinfarktussal nem lehet játszani. -Figyelj, szépen lassan adagold be neki, és nem húzza fel magát annyira. -És mellé még színleljek szomorúságot és dühöt is, hogy még élethűbb legyen? -Sőt vigyél magaddal egy százas zsepit is! -Na, most fejezd be! – mordult fel Ildikó. –Nem a te pároddal

117

szórakozol, hanem az enyémmel! -Igen, viszont ha meghal, akkor a tiéd lesz a vagyona. És ha el akarjuk érni, amit elterveztünk, ahhoz kell az ő pénze és mindene, ami mozdítható. -Kezd elegem lenni ebből a kétszínűségből! – fakadt ki magából. –Tenni a szépet neki, elhitetni, hogy még mindig szeretem … Pedig még régebben olyan szikár teste volt, csodás arca, és jól menő orvosi karrierje! De aztán jött a kislány és mindent tönkretett. Bátorította az apját, hogy legyen szakács, ha a szíve azt súgja. Vágjon bele, hisz nincs mit vesztenie! Akkor veszettem el az én Richárdomat, és jött helyette egy disznó! -Na és én? -Igen, nélküled már rég elhagytam volna. Milyen papírokat olvasgatsz? -A Vadász lányának dokumentációit. Elvileg ma kellene jönnie a gyógyszeréért. -Még nem ért véget a nap, bármikor jöhet. -Viszont a jelekből ítélve arra tippelek, hogy itt járt. Nézd! – nyújtotta át az aktát. A sárga színű dossziéban a papírok rendezetlenül voltak. Az átvételi lapon pedig kézírással ez állt: „Köszönöm, többet nem kérek!” -Hát ez nem igaz! Már ez is kezd megbolondulni? -És nézd meg a leírást a gyógyszerről! -Milyen dokumentációkat? – forgatta a dossziéban a papírokat. -Hát ez az! Azt magával vitte! -Mit akarhat vele? Csak nem rájött, hogy mit adunk be neki? -Remélem nem. De ha mégis, arra is ki kell eszelnünk egy tervet. Az egész kezd kicsúszni a kezeink közül. Már az eredeti tervet sem tudjuk teljesíteni! -Melyiket? -Hát nem emlékszel? Te mondtad még, hogy a Rókát elkapjuk, és felajánljuk a Vadásznak. És amikor a Vadász elintézte, akkor szólunk Sándornak, aki elkapja, és cserébe elsimítja az ügyet. -Igen, de mihaszna van, ha nem találtunk semmit a Rókáról. Hiába, még a rendőröket sem tudjuk lefölözni. -És mi lenne, ha a kisebb problémára koncentrálnánk? -Mire gondolsz? -Változtak a felállások. A Rókáról semmi hír, mintha

118

felszívódott volna. Sándortól tudom, hogy a házban, amit valahogyan megtaláltak, a Vadász és társasága voltak. A Vadász megsérült. Ráadásul a minap elkapták a Vadász egyik társát is. Ha ő segítene nekünk, akkor a Vadászt kipipálhatnánk. -És mégis hogy tudna segíteni az a szerencsétlen a börtönből? -Egyszerűen! Elmondja, hogy hol bujkálnak, és a rendőrökkel karöltve elfogjuk a Vadászt. -És mi van a Rókával? Őt ki fogja el? -Feltétlenül egy kalap alatt kell elintéznünk? -Tudod, hogy mennyi kárt okozott nekünk. Mi lesz, ha ismét meglátogat minket? És most, hogy Melinda is vele van, talán tudja, hogy hol lakom. És már otthon vár. -Nyugalom! Ha a drága férjed otthon van, akkor biztosan megkínálja néhányszor a sodrófával. -Tényleg, a férjem! – majd elővette a mobilját a táskájából, és a füléhez emelte. -Mit csinálsz? -Felhívom! -Minek? -Pszt! – intette csendre a főorvost. –Szia, drágám! Hogy miért hívlak? Csak szerettem volna megtudni, hogy minden rendben van-e odahaza? Melinda? Nem, nem járt nálam. Még nem ment haza? Miért találod furcsának? Biztos fiú van a dologban! Milyen jó képű fiú? Az ünnepségen? Aha. Jó, én is mindjárt haza indulok jó! Na szia! – és letette. -Nos? -Még nincs otthon se a lány, se a Róka. -Honnan tudod? A telefonba bárki bármit mondhat? -Ismerem jól! Ha valamit titkolna, azt hallanám a hangszínén. -És mi volt az a jóképű fiú? -Állítólag látta, hogy egy fiúval beszélget az előadások utáni ünnepségen. Ezek szerint a Róka akkor hálózta be. -De annak már vagy egy hete! Jól titkolózik, nem? -Jobban, mint az apja. A fenébe! A titok! -Mi van? -Pál atya mondta, hogy Melinda beszélgetett a nagyanyjával. -Azzal a vén szipirtyóval? Már rég a sírba küldtük. -Igen. De ha a lány örökölt valamit a nagyanyjától, akkor még azon túl is tud vele beszélgetni.

119

-Miről beszélsz? -Az anyósom mindig is fura figura volt. Azt állította, hogy látja a szellemeket és beszélget velük. -Na és? Havonta jön be egy újabb beteg, aki szintén hallucinál. És mint ahogy az lenni szokott, vagy bedrogoztak, ittak a gyógyszere, vagy nem a megfelelőt vették be, vagy diliházba valóak. -Igen, de a vén satrafa más volt. Ő teljesen ép elméjű volt, a gyógyszereket utálta, akárcsak a függőséget. És akárhányszor valamit, el akartam előle titkolni, vagy hazudtam neki, a képembe röhögött, hogy én őt nem tudom becsapni. És konkrétan elmondta, szinte szóról szóra, azt, amit titkoltam előle. -Á, mindenkinek lehet szerencséje! Ráadásul az öregasszonyok annyit pletykálnak. -Tényleg? Akkor honnan tudta, hogy meg akarom ölni? -32-Jó reggelt! – mondta Szilveszter az éppen ébredező Melindának. -Reggel? Hisz éjszaka van? -Tudom. De a félnapot átaludtad. -Mi történt? -Mire emlékszel? -Hát arra, hogy Pál atya elfogott, elaltattak és ennyi. -Jó, akkor valahogy a tudatalattid jobban dolgozott, mint kellett volna. -Na jó, elég a mellébeszélésből! Mond már el, hogy mi történt! -Állítólag, Pál atya és testvérei keresztre feszítettek. -Micsoda? -Hé, még nem mondtam el a poént! -Bocs. -Semmi gond. De, nem vertek szöget a végtagjaidba, csak lánccal felkötöztek, hogyha ki akarnánk szabadítani, akkor ne legyen könnyű dolgunk. Ám te valahogy megoldottad a kiszabadulásodat, ugyanis a láncok megolvadtak. -Az meg hogy lehet? -Emlékszel, amikor a GMMK-ban voltunk. Ott mondtam, hogy az elemi képességeiteknek is birtokában vagytok. Bence kemény, mint a szikla, Zoli és Zsolti pedig a gőz- és jégfázis urai. És te Melindám, a tűzzel játszol.

120

-Hú, ez tetszik. – mondta mosolyogva. -Valami nagyon kiváltotta ezt belőled. Márcsak arra kell rájönnöd, hogy mi. -Sajnos tudom. -És pedig? -Nem akarok beszélni róla. – fordult el tőle, és a másik oldalára feküdt. -Figyelj. Azzal, hogy eltitkolod, nem oldasz meg semmit! A titok pedig előbb-utóbb a felszínre jön, amit egy vagy épp több takargatással fogsz tudni elrejteni. Ez újabb hazugságot, és titkokat szül, és így tovább. -És miért lenne jobb, ha elmondom? -Erről Iván bácsi példája jut eszembe. Anyukám szülőfalujában lakott. És ha valaki megkérdezte tőle, hogy van, így felelt: „Nem elég a maga baja, kíváncsi az enyémre is?” -Na látod, Iván bácsi tudta, hogy kell. -Nem, Iván bácsi megmondta a frankót. Mert az emberekkel beszélt, és folyton panaszkodtak neki, ő pedig végig türelmesen meghallgatta. De aztán, amikor elment a felesége unszolására gyónni, rájött, hogy ő se tesz mást, mint meghallgatja a mások baját, miközben az övére senki sem kíváncsi. -És mi közöm nekem ehhez? -Neked? Semmi. Leszámítva azt, hogy egy tovább fejlett Iván bácsi ül az ágyad mellett, aki kész meghallgatni, de te elzárkózol előle. -Szóval, te most, gyóntatni akarsz? -Egy fenéket! Csak szeretném, ha elmondanád, mi nyomja a lelkedet, a szívedet. Ugyanis az ember szereti másokkal megosztani a problémáit. És így úgy érzi, hogy könnyebb neki. -Tisztára úgy beszélsz, mint az anyám! -Csak az a különbség, hogy ő pszichiátria esetként állna hozzád, nem pedig egy szenvedő ember segítőjeként. -Szerinted, én szenvedek? -Igen. -És ezt mégis miből gondolod? -Megváltozott a rezgésed. Az, aki már maga körül perzsel mindent, annak erőteljesebb energiájának kellene lennie. Te csak parázslasz! -Á, ezzel nem veszel rá!

121

-Jó, akkor tegyünk egy próbát! Lássuk ki a forróbb? Te vagy a gyertyaláng? És Szilveszter felkelt és kiment a konyhába. Hozott gyufát és keresett az egyik kredencben gyertyát. Majd visszament Melindához. Meggyújtotta a gyertyát, és odatartotta neki. -Kérem a kezedet! -Minek? -Mondtam, megnézzük ki a forróbb. Szóval kérlek, tedd a tenyered a gyertya fölé! Ha nem parázslasz, hanem égsz, akkor nem fog meg égetni. -Szóval, ha nem éget meg, akkor békén hagysz? -Ahogy mondod. -Oké. Melinda a láng fölé tartotta a tenyerét. A láng pedig szépen lassan perzselte a bőrét. Kezdetben még tűrhető volt a fájdalom, de egy ponton már nem bírta tovább és elkapta a kezét. -Akkor maradnom kell. -Ez hülyeség! Ha égnék, akkor is megégetne! -Jó, csakhogy ne a levegőbe beszéljek… -és Szilveszter felkelt és megfogta Melinda vállát. Majd visszaült, és ő tartotta a gyertya fölé a tenyerét. És egyre közelebb tartotta és közelebb. Majd a gyertya lángja a tenyere alatt szétterült, mintha egy üveglapot tettek volna fölé. A viasz pedig egyre lejjebb fojt. Míg végül a gyertya alátétként szolgáló kistálkában a viasz egy massza lett. A kanóc elaludt a hirtelen összeeső gyertyában, de a másik vége előbukkant, ami váratlanul meggyulladt. És 30 cm-es lángoszlopként égett. Majd Szilveszter elvette a kezét, és a gyertyalángja füstölve kialudt. -Ó, Istenem! – sóhajtott fel Melinda. -Bizony. Te még csak parázslasz. De, hogy ha már az elemeknél tartunk, bizonyára te is tudod, hogy az égéshez oxigén is kell. Azt pedig leginkább a levegőből nyerheted. -És mivel te levegő elemjegyű vagy, adhatsz. -De csak akkor tudod, ha te is szeretnél égni. -Rendben, elmondom. – ült fel az ágyán. –Ma a mise után, nem indultam haza, hanem azt csináltam, amit mondtál. Odamentem az oltárhoz és szólítottam a nagymamámat. -És válaszolt? -Igen!

122

-Nagyszerű! -Csak sajnos, a beszélgetés nem volt az. -Mi történt? -Igazad volt, mert a nagyi tényleg mondani akart valamit, ami miatt nem kelt át. 2 szörnyű titkot is megosztott velem. – mondta, mintha befejezte volna. -Érzem én is, hogy nagyon bánt, de úgy egyeztünk meg, hogy megosztod velem. -Az anyám … az anyám megcsalja már jó ideje az apukámat. Ő pedig az egészről nem is tud semmit. -Ez jó hírnek is tekinthető! Hiszen, ha jól vettem ki, nem szeretted az anyukádat. -Nem is az, inkább az apukám miatt rossz hír. Ő még mindig szereti, és megbízik benne. Csak ezek szerint mind hiába. -Jó, ez tényleg lesújtó, mert apukád hazugságban él. De te most már elmondhatod neki! -Igen. De van egy szörnyűbb dolog is. Ami szintén az anyám számlája. -Micsoda? –kérdezte törtetlen kíváncsisággal Szilveszter. -Megölte a nagymamámat! – fakadt ki magából, könnyezve. –Az én nagyimat ő ölte meg! Csak azért, mert ő tudott erről! Tudta, hogy a főorvossal kavar! De mielőtt elmondhatta volna, megölte! -Gyere ide! – ölelte át Melindát. –Nyugalom. -De hát, hogy nyugodjak, meg? Megölte, érted, megölte! -Semmi baj! – próbálta nyugtatgatni. Ekkor lépett be Bence a szobába. Szilveszter felnézett, és intett neki. -Nézd csak, itt van a megmentőd! – mondta Szilveszter. -Hogy? -Ahogy hallod. Ő volt, aki megmentett. -De honnan tudtátok, hogy meg kell menteni? -Megkértem az ikreket, hogy álljanak rád. –mondta Bence. -És közvetítsenek, ha baj van. Legutóbb mondtad, hogy az anyád kérdezősködött, és gondoltam nem árt, ha valahogy figyelni tudunk. –ült le az ágyára. -Valahogy sejtettem. -Na és mi van a rendőrökkel? –kérdezte Szilveszter. -Még mindig odakint vannak, és figyelik a házat. -Semmi gond, hiszen a mi kis szellemlátónk már felébredt.

123

-Milyen rendőrök? – kérdezte Melinda. -Tegnap itt járt a Vadász, amíg mi szórakoztunk. És ma délután óta figyelik a házamat. Jó lenne valahogy elüldözni innen őket, anélkül, hogy sejtenék, hogy itt vagyunk. -Mire gondolsz? – kérdezte Bence. -Nem tudom tudjátok-e, hogy a gellértvárosiak miért nem szeretnek erre jönni? Anno még a „rendszerforradalomnak nevezett valami” idején, egy lovas katonát itt lőttek le. Mivel ő a régi rendszer híve volt, ezért nem temették el. A ló itt maradt a gazdája mellett, amíg az is ki nem múlt. A mende-monda szerint, azóta is itt kísért, a katona a lovával, és védi a helyet. -Szóval azt akarod, hogy idézzem meg őket? -Ha nem nagy kérés. -Na jó! Lássuk miből élünk! – mondta Melinda kipattanva az ágyából. -Aztán kérdd meg Bencét mesélje el, hogy szabadított ki! -33Borongós napra ébredt Gellértváros és környéke. Az eső nagy cseppekben csepereg. Az ember ilyenkor ázik el legjobban, hiszen hiába kevés az eső, mégis befurakszik mindenhová. -Sziasztok! – üdvözölte Szilveszter az ajtón betoppanó ikreket. -Hm. Jók az illatok. – állapították meg. -Valóban, de én egy forró csokival is megelégednék. – mondta Szilvia. -Á! Szia, Szilvi! – üdvözölte Szilveszter. –Hogy kerülsz ide? -Egyszerűen csak beszállt a kocsiba. – mesélte Bence. -Egyre jobb a házad! – mondta Szilvi. -Kösz, de még mindig nem mondtad, hogy miért jöttél! -Épp az FTE-ről jövök. Hoztam a csemetéidnek néhány szórólapocskát. -Na ne! Most egy héttel előbb kezdődik a félév? -Igen, sajnos kormányrendeletre. -Szia Szilvi! – köszöntötte Melinda a konyhából kilépve, mikor kihozta a bundás zsemléket. –Már készítem neked a forró csokidat. -Egy angyal vagy! Köszönöm! – eközben a táskájából előhúzta a papirosokat. -Miről is van szó? – kérdezte Bence.

124

-Szilveszter gondolom mesélt nektek az FTE-ről. – és miután bólintottak, folytatta. –Remek. Szóval, ha szeretnétek, akkor ti is, úgy, mint mi annak idején, az FTE-hez csatlakozhattok. Persze, ezt egy hagyományos jelentkezési lappal is lehetett volna, de hát mivel már február 15-én beadtátok a jelentkezési lapjaitokat, ezért gyakorlatilag a jövő héten már suliba kéne járnotok. -És ha csatlakozunk az FTE-re és felvesznek minket, akkor oda nem kell bejárnunk? – kérdezte Bence miközben neki látott a reggelinek. -Hát meg lehet beszélni TOM-mal, hogy idézőjelben „levelezősök” lesztek, és autodidakta módon tanultok, de a vizsgákat azért le kell tennetek. -És miből tanuljunk? – kérdezte Melinda. -Természetesen az egyetem saját könyveiből. Igaz, hogy valamennyi jelképes összeget fizetnetek kell majd érte, de higgyétek el nekem, hogy mind nagyon frankó! -Szilvinek igaza van. Főleg azért, mert mint alapító tagok, segédkeztünk a könyvek elkészítésében. Csak a lényeget raktuk bele, amiből a valóéletben is ki tudtuk indulni. A hülyeségeket, és a teljesen felesleges dolgokat kihagytuk belőlük. -Nekünk tetszik a Informatikai és szakigazgatási agrármérnöki szak! – mondták az ikrek egyszerre. -Hé, még ki sem osztotta, de ti már válogattok? – kérdezte Bence. -Nem rossz választás. Csak van egy kis gond! – mondta Szilveszter. –Ti egyrészt még nem vagytok 18 évesek. Ráadásul még nem jártátok ki a középiskolát, ami fontos a felvételhez. -Le vagy maradva Szilveszter! – oltotta le Szilvia. –Ugyanis a nagy érdeklődésre való tekintettel és persze Marcsika jóvoltából, az FTE indítja a szakokat, megfelelő létszám esetén, középiskolai képzésben. Egy kikötés van, a szülői aláírás, amit még meg kell oldanotok. -Te, Melinda! – szólt Szilveszter miközben szimatolt. –A forró csokit extra forróra szeretnéd főzni? -Úristen! – és rohant ki a konyhába. -Szegény lány. – szólt Szilveszter lehangolóan. -Miért, mi van vele? – tette le az asztalra a szórólapokat. -Tegnap nem jött haza a templomból. És mivel én nem voltam itthon, ezért Bence fogta magát és a fiúkat, és elment érte. A papok

125

elfogták Melindát és egy kereszthez láncolták. Gondolták, majd én jövök, és elkapnak. Arra azonban nem számítottak, hogy én nem leszek ott, és hogy többen jönnek. -És miért fogták el? -Állítólag a gellértvárosi pap szövetkezett a Vadásszal, hogy engem elkapnak. És Melinda volt a csali. Az anyja pedig simán belement a dologba. És még mást is megtudott róla. -Hé, ne beszélj már rébuszokban! -Kiderült, hogy az anyja már régóta megcsalja az apját a főorvossal. És mikor ezt Melinda nagymamája megtudta, és el akarta mondani nekik, eltették láb alól. -Jézusom! És még azt hittem, hogy az én apám volt szemét! -Szerintem beszélj vele! Jót tenne neki. Végül is, te tudhatod, mit érez. -Oké! - felkelt és bement a konyhába. A konyha nem volt szokványos berendezésű. A tűzhely és a sütő elektromos, melyeket mosogató- és hűtőgéppel együtt a szélkerék és a napelemek táplálnak. Az ablakban, muskátli balkonokban lédús, illatos fűszernövények zöldelltek. A munkafelület, a polcok és szekrények juharfából voltak. A padlózat fehér csempés, a falak sárgásak. Itt vidám és kellemes dolog a sütés-főzés. -Ne haragudj! Mindjárt készítek egy másikat. -Nem kell sietni! Van időm. -Szilveszter beküldött, hogy beszélj velem? -Figyi, ha nem akarod, nem kell! Különben is mit kezdjek odakinn, 4 férfival? -Tudod mit? Elmondom, mert valami, azt súgja, hogy úgy sem hagysz békén. -Nagyon jól látod a helyzetet. -Szóval tegnap elmentem misére, és ahogy Szilveszter mondta, sikerült kapcsolatba lépnem a nagymamám szellemével. -Á, szóval a léleklátásod erősödött. -Igen. A nagymamám elmondta, hogy miket művel az anyám. Hogy megcsalja apukámat, és megölte a nagyit. -Melinda, előttem nem kell színészkedned! Nyugodtan öntsd csak ki a lelked. Meglátod, jobb lesz utána. -Miből gondolod? -Onnan, hogy az én apám se volt jobb, igaz rosszabb se, csak másabb. Én is utáltam, és amikor felvettek az FTE-re egy fajta

126

megkönnyebbülés volt, hogy elkerültem tőle. -Miért, mit csinált? -Tudod, ő nagy gazdász volt. Még a régi rendszerben nagyon jól ment neki. Én is ebbe születtem bele. De aztán, 10 évesen jött a rendszerváltoztatás, akkor beütött a krach. A birtok már mit sem ért. Mindenki a pénzt hajszolta. Igaz, hogy apám egy ideig még utána jól keresett, de aztán jöttek a multik az olcsó áraikkal, meg a hülye termékeikkel. És apám szépen lassan csúszott lefelé a lejtőn. Mire felcseperedtem, apám már az alkohol rabja lett. Eközben Melinda levette a forró csokit a tűzről, kitöltötte pohárba, és mielőtt Szilvinek adhatta volna, pohár már Szilvi kezei felé szállt. -Amikor már 18 lettem, szó szerint utáltam az apámat, mert annyira ostoba lett, mint a szerszámok, amikkel dolgozott. És persze hiába nem tehetett róla, de senki nem vett tőle semmit. Ezért ő, először az állatait hibáztatta. Gyakran nem adott nekik enni-inni, áldatlan állapotok közt tartotta őket. Ilyen körülmények közt sem tejet, sem húst, sem tojást nem adtak az állatok. A növények is megsínylették. Nem trágyázta, nem permetezte őket, viszont elvárta a nagy terméshozamot. Aztán jöttek a munkások, hogy őket nem motiválja a munka, egésznap csak lustulnak, semmit nem csinálnak. Aztán egyszer nagyon részegen ment be a magtárba. És valami különös oknál fogva beleesett a búzatartályba, nem tudott kijönni onnan és szépen lassan megfulladt. -Hú, ez szörnyű. -Igen. De valahogy már nem sajnáltam. -De akkor is az apád volt! -Megcsinált, felnevelt és nem törődött velem. Akkor én miért törődjek vele? -Végül is jogos. Az én anyám se törődik velem. Csak az számít neki, ha valami problémám van, akkor azt kianalizálja, és jó pszichiáterként megoldja azt. -Ezért van az a mondás, hogy a gyerekpszichológusnak van a leghülyébb gyereke. -Kösz! -Figyi, nem azért mondtam! -Tudom-tudom. Erre már én is rájöttem. Anyám nem egy anyaként viszonyult hozzám, hanem egy újabb esetként. Nem érdekelte, hogy van-e barátom, hogy mi volt a suliban, hogy

127

szeretnék-e bulizni. Semmi az égvilágon, csak a problémák. És a gyerek egy idő után megunja, és az apjánál keres menedéket, aki meghallgatja. -És mivel anyád senkivel sem értette meg magát, keresett valaki olyat, akiben megbízhat. -De tudod, valahogy már sejtettem. Sejtettem, hogy van valakije. -Miből? -Onnan, hogy a pszichiáter gyereke sokat tanul a szülőjétől. Hiába, a szakmát ellestem, és a furcsa viselkedései mind azt jelezték, hogy van egy harmadik fél is. -Nem semmi. Ja, köszönöm a forró csokit! Isteni volt. -Istent, ha lehet, hanyagoljuk! -No, csak nem te is természetvallású vagy? -Egyelőre még csak vallástalan. Mikor kimentek a konyhából, már mindenki befejezte a reggelit és olvasgatták a prospektusokat. -Na, ki mire szavazott? -Hát én arra, hogy Melindát tartsuk meg! – szólt Bence. -Micsoda? -Épp azt beszéltük mennyire jól főzöl és sütsz, mire Bence fölvetette, hogy szavazzunk, hogy maradjon-e vagy sem? –közölte Szilveszter. -Szóval fölvetette, mi? – és Szilvia Bence felé nyúlt. Ekkor Bence hirtelen a plafon közelében találta magát. Mindenki nagy meglepetésére. -Na idefigyelj, öcsi! Nehogy kekeckedj Melindával, mert velem gyűlik meg a bajod! -Oké, Szilvi, de tegyél le! –kérlelte. -Rendben van. -Ne! – és Bence koppant a padlóra. –Eltört a karom! –jajgatott. -Ugyan már! – szólt oda Szilveszter. –Két emelet magas esést is túléltél! -34Veronika éppen kilépett a kihallgatóból. Sándor azon nyomban leszólította. -Nos, hogy haladsz? -Hát, nehéz eset! – mondta elégedetten. –De most legalább

128

megkapja, amit megérdemel, azért amiért leütött! -Mit sikerült kihúzni belőle? -Sok mindent, de semmi használhatót. Elmondta, hogy a Róka barátai hogy szabadították ki a társukat, és hogy a Róka csak a végén jelent meg. Ebből ő arra következtetett, hogy a fia magán akciója volt. -Micsoda? Az én fiam ilyet nem tenne! -Pedig vallja meg őszintén, az EÜ Központos esethez képest ez egy amatőr munka volt. A főbejáraton bemenni, kitenni magát golyózápornak, ráadásul mindezt kamerák előtt? Csak a csodálatos szökés az, ami a Róka számlájára írható. A többi nem! -De akkor is lehetetlen, hogy ennyit fejlődjön. Egy héttel ezelőtt még semmi gond nem volt vele. Most meg … Az a nyavalyás Róka! -Ha jól informálódtam, a fiad is kapott azokból a gyógyszerekből, amivel a hiperaktivitást kezelik. -És miért fontos ez? -Azért, mert ha a fiad nem szedi, akkor érthető, hogy miért lett ennyire rendellenes a viselkedése, és hogy a képességei miért erősödtek fel. -Viszont a gyógyszer a szervezetből ennyi idő alatt nem ürül ki! -Ez igaz. De ne felejtsd el, hogy a Rókával van dolgod! -Igen, és ha a Vadász tenné a dolgát, már rég csak őt kéne üldöznünk! -Sajnos a Vadász még mindig lábadozik. Amióta a rejtett háznál jártunk, azóta eszméletlen, habár Felcser stabilizálta. -És odalett két rendőrautónk is. Ráadásul már kísértetek is vannak ott. Úgy érzem, minél inkább belemászok ebbe az ügybe, egyre többet vesztek. -Nem hinném! A foglyunk megadott egy címet. – nyújtott át egy fecnit. -És kié ez a cím? -Az egyik társáé. -Miért nem a Vadász rejtekhelyét adta meg? -Mert ő is tart a Vadásztól. -Hát ez nem igaz! Ki ez? Az atyaúristen, hogy félni kell tőle? -Elég az hozzá, hogy ismerik. És mi csak azért nem rettegünk, mert nem ismerjük. -Azt hittem, hogy az ember attól fél, amit nem ismer. -Hát Menyét másképp vélekedik róla!

129

-Na jó! Kié ez a cím? -Állítólag az Újonc nevű társáé. -És miért dobná fel a társát? -Mert ő miatta van most itt. Az Újonc ott hagyta, nem vitte magával. Ezért most ő is bosszút akar állni. És hát most csak ennyit tud tenni. -Nagyon jó! Még egy vendettás! Szerencse, hogy Hu nyomozóról már leszálltak. -Tényleg, hol van most? -Már 9:30-kor lelépett Hévszentandrásra. -Mi dolga van ott? -A kamerák rögzítettek ezeket a felvételeket. – nyújtott át neki néhány fotót egy aktából. –Ez itt a fiam, ez pedig a Vitézné lánya. -És ki az a két fiú? -Utána néztünk, és nincsenek a körözési listán. Nem rég még itt laktak Gellértvárosban, de már elköltöztek Hévszentandrásra. Ha Hu nyomozónak sikerül beszélnie az anyjukkal, akkor ismét a Róka közelébe kerülhetünk. -Mi a terve? -Ha az anya beszél a fiúkkal, lehet, hogy segítenek nekünk. Elvezetnek minket a Rókához, és mi pedig elkapjuk. -Már a Vadásszal sem volt egyszerű a képlet, sem a piaci, sem a kísértetház esetében. Miből gondolod, hogy a Rókával egyszerűbb lesz? -Igazad van. – mondta csüggedten. –Csak tudod, maga a tudat, hogy a fiam ott van, ennek a bűnöznek a társaságában. Egyszerűen elborzaszt, hogy nem tudok semmit se tenni, hiába van hatalmam, pénzem és befolyásom. -Tudod, a Róka ellen ezek mit sem érnek! -Miből veszed ezt? -A Menyét mondta. A Róka bonyolult figura, de mégis egyszerű. Kiismerhetetlen, de mivel most van csapata, ezért hibázhat. A templomos eset is azt bizonyítja, hogy mikor már másokkal kell együtt dolgoznia, azt nem tudja felügyelni, nem tud improvizálni! A következő alkalommal résen kell lennünk, és akkor elkaphatjuk. -Jó, de mégis mikor és hol kell lennünk? -Ott ahol nincs otthon, de a társai igen. A Róka nem járt templomba, csak egyedül a lány volt az akivel számolhatott a Vadász és Pál atya. Neked a fiadat kell követned! Ismered nagyon

130

jól, tudod, hogy mit és miért tesz. És ha ez megvan, tudod, hogy hol fog megjelenni legközelebb. -Lehet, hogy igazad van. A Rókára koncentráltam, mert a fiam vele volt. Csak pont azt nem vettem számításba, hogy a fiam is ott van. Köszi szépen! -Ne nekem köszönd, hanem a Menyétnek! -Majd még meggondolom! – mondta és elviharzott. Veronika is szedelőzködött. A kistáskájában kotorászott, mikor odalépett hozzá valaki. -Üdvözlöm, hölgyem! -Á, főorvos úr! -Nos, hogy van a kihallgatottunk? – nézett be az ablakon. -Hát meg van. Hamarosan visszavisszük a fogdájába. -Nem lehetne, hogy egy kicsit maradjon még? -Miért, beszélni szeretne vele? -Igen, gondoltam hátha nekem jobban megnyílik. -De ez nem a Vitézné dolga lenne? -Ő most nem ér rá. Gondoltam beugrok helyette, hisz annyira leterhelt. -Hát, maga tudja! De azért odaadom a feljegyzéseimet! -Ó, micsoda pontos vezetés! Csak nem tanult pszichológiát? -De, az volt a kedvencem! -Á, már értem. – és elkezdte lapozgatni a jegyzetet. –Ez érdekes. Jól olvasom, hogy déjá vu-i vannak? -Én is meglepődtem rajta, de így igaz. -Honnan tudja? -Például a mai kihallgatáson megmondta, hogy találkozni fogok a rendőrfőnökkel a kihallgatás után, és olyan tanácsokkal látom el, amelyen én magam is meglepődök. -És azt is mondta, hogy én jönni fogok és szeretnék vele beszélni? -Erről nem esett szó, de lehet. – majd mikor az órájára nézett. – Te jó ég, nekem rohannom kell, mert elkések! Sok szerencsét hozzá! -Köszönöm! – intett utána. Várallay főorvos bement a szobába. Szépen komótosan jött be az ajtón, amit a rendőrtiszt nyitott ki neki. Majd miután becsukódott, az ajtó mögül egy puffanás hallatszott. -Na, ő is elintézve! A Menyét felemelte a fejét. Majd komoly képén mosoly jelent

131

meg. -Tudtam, hogy jönni fog! -Nem lep meg. -És a kamerák, és a mikrofonok? -Ki iktattam őket, mielőtt beszéltem a kis nyomozónőcskével. -Hé, ne beszéljen így róla! – kelt fel hírtelen és szorította meg a főorvos inggallérját. -Ejnye Menyét! Hát nem látta az álmában, hogy mit akarok? -De igen! Csak azt nem tudom, hogy akkor minek pofázunk ennyit? -Mire ez a felhajtás? -Bosszút akarok állni az Újoncon! – engedte el. -Ez esetben, hadd segítsek! –szólt démoni mosollyal az arcán. -35A vadászlak ablakán napfény szűrődött be, a lakot körülvevő erdő ágai közt. A fénysugarak megtörték a szoba homályát. Az ágyban, a hasán és a mellkasán gézekkel kötözve feküdt a Vadász. Éppen ébredezett, habár már délután is elmúlt. -Jó reggelt! – köszöntötte Felcser. -Jó reggelt! – próbált fel kelni, de a fájdalom miatt inkább visszafeküdt. -Ne is próbálkozz! Örülhetsz neki, hogy egyáltalán életben vagy! -Remek. Köszönöm, Felcser. -Lenne mit, de ezt inkább hagyjuk. -Mi történt? –kérdezte szemeit törölgetve. -Odáig emlékszel, hogy elmentünk a Menyét által megadott címre? -Igen. – mondta sajgó hangon. -Nos, aki várt ránk és lelőtt téged, nem a Róka volt. -Tessék? -Bizony. A Róka sehol se volt! -Akkor kimerészelt lelőni? -Az egyik rendőr. Ott vártak ránk a nyomorultak. -És mi történt miután eltaláltak? -Ágnes elteleportált a templomba. Mi pedig kis kergetőzés után megléptünk két rendőrautóval. A templomnál kiszálltam és elláttalak, miközben Menyét és Újonc elrejtették az autókat itt a lak

132

közelében. -Jól tettétek! De az az átkozott kínai nyomozónő, még megjárja! -Már Ágnes meglátogatta a tegnapi nap folyamán. -És? -Nem találta otthon. Helyette a Róka várta, aki elfogta. -Micsoda? De hát Ágnest nem lehet egyszerűen leláncolni sem! Elteleportálja magát, és ezzel kiszabadul! -A Róka valahogy elvette a teleportációs képességét. Így nem tudott Ágnes megszökni. A rendőrnő pedig az ajtó előtt volt. -És meg tudott szökni? -Szerencsére. Ugyanis később a rendőrfőnök is megjelent. A Róka és a nyomozó nem szerették volna, ha meglátja őket. ezért elrejtőztek a hátsó szobában. És mikor jött egy üzenet a mobiljára, a rendőrfőnök rájuk talált, de éppen hogy meg tudott szökni. Visszanyerte a képességét. -Hála az égnek! És a Rókát elkapta? -Nem, különben arról tudnánk. -Jó, akkor még van lehetőségünk, hogy elkapjuk a templomban. -Sajnos, Vadász, már ott sem! Ugyanis tegnap volt vasárnap és az akció már befejeződött. -Mi? Egy napot végig aludtam? -Ennek köszönhető, hogy még most sem fogtuk el! Meg annak, hogy ott sem volt! -Ez meg hogy érted? -Pál atya és paptársai elfogták a csalit, a pszichiáter lányát, és egy feszülethez láncolták. És mikor jött a felmentő csapat, mi döbbentünk meg a legjobban. A Róka nem volt köztük, de a kis barátai igen! A Róka pedig pont akkor fogta el Ágnest, mikor a legnagyobb szükségünk lett volna rá! -És mégis, hogy nem tudtatok elintézni pár amatőr kölyköt? -Úgyhogy már ők is a képességeiket használják. A 3-uk közül ketten ikrek voltak, és valahogy olyan ködöt csináltak a templomban, hogy semmit sem láttunk! Nem tudtuk, hova célozzunk! A 3. pedig a templom padlójából szedett fel egy akkora kődarabot, amit pajzsként használt és a feszület mögé állt. Addigra már a csali is használta a képességét, és a lány szó szerint leolvasztotta magáról a láncokat. -De ez akkor is képtelenség! A Róka honnan tudta, hogy mi mit tervezünk? És miért nem a csapatát küldte Ágnes elfogására, és

133

miért nem ő jött kiszabadítani? Ezt nem értem? -De van még egy veszteség is. A Menyétet elfogták! -Hogyan? -A bivalyerős indigó nagyon ellátta a bajunkat. Menyétet félholtra verte. És mikor kijött a rendőrség, ott kellett hagynunk. -Ez érthető. És különben is, már nincs nagyon hasznunkra. Az álmai kezdenek haszna vehetetlenek lenni! -Most nem ő a legfőbb problémánk, hanem a lányod! -Miért, mi van Ágnessel? Ekkor kopogás hallatszott az ajtó felől. Mindketten odanézetek. És mikor a Vadász visszanézett Felcserre, már Ágnest találta a helyén, aki egy kést tartott felé. -Szia kislányom! -Szia apa! – mondta komoran és megvetően. -Mi a baj, hát nem is örülsz, hogy fent vagyok? -Dehogynem. Így legalább válaszokat kapok arra, hogy miért etettél engem mérgekkel? – dobta oda a gyógyszeres tégelyt. -Mi? De hát ez a gyógyszer, amit az orvos írt fel neked! Ez kell ahhoz, hogy fitt légy, és bírd az iramot, na meg hogy egészséges legyél! -Miért hazudsz? Apa, miért hazudsz? – fakadt ki magából, sírva. -Én nem hazudok! Honnan veszed ezt, hogy hazudok? -Onnan, hogy ez a gyógyszer nem az, aminek mondtad! -Miből gondolod, hogy nem az? Ekkor Ágnes fogta a tégelyt, leszedte a papírcímkét, és ő is, mint Szilveszter filccel színezte át a címke alatti területet. -Ritalin. El tudod olvasni? Ritalin! Amivel a hiperaktivitást kezelik! Ezzel tömsz évek óta, és nem tudod, hogy mi ez? -Kislányom, én nem akartam, de … -De mi? Mi az, ami miatt el akartál nyomni? -Tudod, te vagy az egyetlen gyermekem, és azt akartam, hogy boldog legyél! -Nem! – mutatott rá a késsel –Nem! Te akartál boldog lenni, hogy van egy minta lányod, akire büszke lehetsz! És nem azért mert ilyen, hanem azért mert ilyenre nevelted! De mivel nem tudtál megnevelni, ezért elkezdtél leépíteni! Nem hagytad, hogy az legyek, aki vagyok! Nem hagytad! -De kislányom! -Nincs semmi, de kislányom! Indigó vagyok és kész! Ezt volt

134

olyan nehéz megemészteni? Nehéz volt szembesülni a tudattal, mi? -Te ezt nem értheted… -Nem is akarom! Tudd meg, hogy útállak! Többé nem akarlak látni, és nehogy meg próbálj keresni! Mostantól nincs apám! – és Ágnes úgy ahogy érkezett el is tűnt. Éppen ekkor törte be az ajtót Felcser. Látta, hogy a Vadász szeme könnyezik. -Mi történt? -Ágnes megtudta, hogy mit szed. És számon kérte. És itt hagyott! Egyszerűen itt hagyott! Itt hagyta a saját apját! – kezdett el zokogni. -36-Biztos, hogy apukádat nem találjuk itthon? – kérdezte Szilveszter, miközben masíroztak fel a lépcsőkön. -Á, ilyenkor még dolgozni szokott! – legyintett. -És a szomszédok? – kérdezte Melinda. –Nem fognak megijedni, hogy Bence, aki kiesett az ablakon és eltűnt most hirtelen megjelent? -Hé, nem egy városban lakunk? Te is tudhatod, hogy milyen közömbösek itt az emberek. -Csak Szilvia az, aki másképp vélekedik. – jegyezte meg Szilveszter. -Hát igen, az előadása tényleg felkorbácsolta az indulatokat. – mondta Mel. -Őt miért küldted el az ikrekkel a Földhivatalba, az Okmányirodába és Vadásztársasághoz? -Több okom is volt rá. – mondta, miközben megérkeztek az ajtóhoz. –Egy részt, ha veled megy, akkor ki fog osztani. Másrészt láttad milyen eltökélt, az ikrek pedig tanulhatnak tőle egy kis kiállást. Harmadrészt meg tudnom kell, hogy hol van a Vadász. Amint hallottad a híreket meglőtték, és addig kell megtalálnom, amíg nem tud támadni. -A fenébe! Kicseréltette a zárat! – mondta Bence a sokadik próbálkozás után. –Oké, akkor jöhet a fizikai erő! -Van egy jobb ötletem! – csitította le. –Ha nem akarjuk, hogy a ház idecsődüljön, akkor csendben kellene behatolnunk. Szilveszter a zárra tette a kezét. És az ajtó kinyílt. -Egyszerű, mechanikus szerkezet. –tárta ki az ajtót. Mindannyian bementek a polgárlakásba. Habár Bence apja a

135

főkapitány, nem látszott a lakáson, hogy luxus körülmények közt élnének. A lakás egyszerű volt és puritán. Semmi fényűzés. -De jó, most láthatom, hogy milyen vagy! – rohant be Melinda Bence szobájába. -Hé! – rohant utána Bence. Bence szobája igazi kamasz szoba volt. Habár kicsi volt a hely, mégis ügyesen megoldotta, hogy minden elférjen benne. Emeletes ágyon aludt, ami alatt voltak a szekrényei, és az íróasztala. A másik oldalt számítógépasztal volt, az egyik legkorszerűbb felszereltséggel. Az alapon kívül felszereltségen kívül nyomatóscanner, mikrofon, webkamera, fülhallgató, és tengernyi CD és DVD a falakra szerelt tartókon. A TV pedig a falra volt függesztve, az ágy szemmagasságában. A falak zöldre voltak festve, rajta narancssárga színnel több helyen, grafiti stílusban Bence és több beceneve is. Az ablaknál pedig egy hálóból font hintaágy lógott. -Hűha! – döbbent le Melinda. –Ez igen! –mondta elismerően. -Ó, csak nem tetszik? – kérdezte Bence kajánul. -Dehogynem! -Igyekezzetek összeszedni a cókmókokat, aztán menjünk! – szakította félbe őket Szilveszter a folyosóról. -Jó-jó! -Mitől ilyen türelmetlen? – kérdezte Mel. -Tudod, már jó néhány napja nála lakom, és már kezd elege lenni, hogy az ő cuccait amortizálom. -Meg tudom érteni! Rajtam is csak azért van újruha, mert Szilvi hozott pár napra valót. -Figyi, az oké, hogy én sok mindent elbírok, de az a sok bőrönd! – mondta miközben egy utazótáskába pakolta a legfontosabb dolgait. -Mi sok? Csak 3! Oké, ebből kettő ruha volt, de a 3.-ban is fontos cuccok voltak! -Ja, pipere készlet! -Az rendben, hogy a férfiaknak elfér a szappantartón, de nekünk nőknek vannak igényeink! -Tudom, csak azért néha nem kellene túlzásokba esni! -Szilvia sem tudhatta, hogy milyen vagyok. Ezért mondta, hogy minden eshetőségre felkészült, és nagyon jól tette! -Tudod, mit nem vitatkozom! Mert megint rosszul járok! -Jól teszed Bence! – hangzott kintről a dicséret. Eközben Szilveszter kint kutakodott. Átnézte a fogasokon lévő

136

kabátok zsebeit, a leveles ládát, fiókokat, hátha talál valami számára fontos információt. Felbontatlan leveleket talált az egyik fiók hátuljában. Mind egy embertől származtak, és Hévszentandrásról küldték. Szilveszter elrakta a táskájába. Tovább kutakodott. Talált egy régi fényképet. Bence volt még rajta, amíg még kicsi volt. Az apja vállán ült. Mellette volt egy nő, aki a karjában tartott egy kisleányt. Talált még egy névjegykártyát is. Rajta a levelek írójával, címével és a foglalkozásával. Farsang Ida Erzsébet, Hévszentandrás, Tavirózsa út 135. , Ezotéria Szalon. A képet és a névjegyet is eltette a táskájába. Ekkor az ajtó váratlanul kinyílt. Sándor hirtelen berontott rajta és bezárta. Szilveszterre tartotta a fegyverét. -Áhá, most meg vagy, Róka! Most nem menekülhetsz el! -Üdv! De szerintem, tegye le a fegyvert, mert most sem lesz hatásos! – tartotta felé a bal kezét. -Hol van a fiam? – tartotta rá töretlenül a fegyvert. -Ahol eddig. Biztonságban és öntől egyre távolabb. -Elegem van már ebből! – tette el a fegyverét. –Na, ezt állíts meg! – vette elő zsebéből egy kést, és Szilveszter felé dobta. Ám olyan történt, amire egyikük sem számított. Bence hirtelen közéjük ugrott, és beléfúródott. És a szívét találta el. A ruháján patakszerűen nyúlt a vérfolt. -Nem! Ez nem igaz! – rohant oda Sándor kétségbe esetten fiához. –Már megint! Már megint megöltem! -Nem apa! Nincs olyan szerencséd! – szabadította ki magát apja öleléséből. -De hát, ez lehetetlen! Mi a fenét művelt veled? -Egyszerűen csak hagyja, hogy önmagunk legyünk. – szólt Melinda kilépve a szobából. –Ennyi, és semmi más. -Szóval, te vagy a Vitézné lánya. Hol bujkál a többi? -Csak ennyien vagyunk. – tájékoztatta Szilveszter. -Tudod, apa, ez azért megmutatja, hogy milyen vagy! – húzta ki magából a kést. -Nem lennék ilyen, ha szednéd a gyógyszert, és nem erre a fajankóra hallgatnál! – rivallt rá fiára. -Előbb-utóbb kibújt volna a szög a zsákból! Hanem Szilveszter, akkor más indigó mutatta meg volna nekem ezt az életet. Te semmit sem tehetsz! -Az nem lehet! Én vagyok az apád! Jogom van hozzá, hogy

137

neveljelek! -Ez így van! De tudod Szilveszter az elmúlt egy hétben többet tett értem, mint te valaha is! Ő felismerte, hogyha a képességeimet megfelelő módon használom és korlátozom, akkor nincs szükségem a gyógyszerekre, és nem ártok vele senkinek. Sőt, jóra használhatom. -Jóra? Mi a jó abban, hogy verekszel és betörsz, mert egy bűnöző azt mondja? Mi lesz a következő? Talán a gyilkosság? -Az talán nem. – mondta Szilveszter. -De ezek a cselekedetek arra jók voltak, hogy megmutassák, mire képes. És azt is, hogy mire lehet képes. -De még most sem tudom, hogy miért jó! -Az, hogy az jó, ön még nem láthatja, de mi már látjuk. –mondta Melinda. -Ön csak akkor fogja észlelni, ha feladja az ellenállást, és tisztán próbálja meg látni a dolgokat. -Ti ezt nem érthetitek! – rogyott térdre. –Nem arról álmodoztam, hogy a fiam bűnöző lesz. Azt vártam, hogy rendőr lesz belőle is, és fel tudom juttatni a ranglétrán, följebb, mint magamat, és hogy elismert lesz, és jól keres majd! -Ha nincsenek elvárások, nincsenek csalódások! – summázta Szilveszter. –Ön nem akart mást, csak az ön által elkövetett hibákat helyrehozni, a rossz döntéseit pedig kijavítani. De ez nem a fia, hanem a maga feladata! -Figyelj apa, mi most lelépünk! – szakította meg Szilvesztert. – Azzal tennéd a legnagyobb szívességet, ha nem akadályoznál minket ebben. Akkor nem lesz belőle, akkora balhé, mint legutóbb. És talán nem esik újabb folt a féltve őrzött becsületeden. -De te a fiam maradsz! Bármit is teszel, te a fiam vagy! – mondta fennhangon, miközben félreállt. -Most nem az a fontos! – mondta Melinda miután már kimentek. –Hanem az, hogy belássa, tévedett! És hogy úgy éljen, hogy a fia meg tudjon önnek bocsátani! És Szilveszter betette az ajtót. Sándor mereven nézett maga elé. Nem sírt, de belül zokogott. De nem erre koncentrált. Az ajtóra nézett. És eszébe jutottak Melinda szavai.

138

-37Sötét, borongós éj borult Gellértvárosra. A szél is erősebbre fordult. A levelek is ijesztően zörögtek a fákon. Mintha a természet tudná, hogy baljós dolgok következnek. Gellértváros északi felén, az Október 21. utcában, az egyik lakóházba egy szürkészöld dzsip áll be. Lekapcsolja a fényszóróit. Újonc száll ki a gépkocsiból. Bemegy a kapun, és felmegy a lépcsőn. És belép a lakásába. Egyből a villany után nyúl. De az nem kapcsolódik fel. A kis asztalhoz lép, és feloltja a kislámpát, de az sem világít. Áramkimaradás. Kinéz az ablakon és látja, hogy a szomszédoknál van áram. Kimegy a kapcsolószekrényhez. Kinyitotta és látta, hogy a főkapcsoló lezáródott. Felkapcsolta, és a házban már ismét égett a villany. Bement a házba, ám amint betette maga mögött az ajtó, a fények megint kialudtak. Ismét kiment, és ismét felkapcsolta. De mikor ismét betette maga mögött az ajtót, megint lekapcsolódott minden. Most viszont a puskájával együtt ment vissza a kapcsolószekrényhez. Felkapcsolta. Körül nézett és a másik irányba indult. Hirtelen szúró fájdalmat érzett a tarkóján. Odakapott, és tenyerében egy altató lövedék volt. Elkezdett rohanni a ház felé, de minden egyes lépéssel gyengébb és lassúbb lett. Mielőtt a lépcsőhöz ért volna összeesett. Mikor felébredt, már az ágyában találta magát. Még mindig kába volt, alig tudta a mozdulatait koordinálni. Megpróbált felkelni az ágyból, de amint felkelt, előredőlt, és elterült a padlón. Ekkor megcsörrent a telefon. Újonc megpróbált szépen lassan odakúszni az asztalhoz. A telefon még mindig csengett. Felemelte karját az asztalhoz, de nem érte el. Aztán megfogta az asztal lábát, és feldöntötte. A telefon is leesett az asztalról. Felvette. -Háló? -Szervusz, Újonc! – szólt bele egy ismerős hang. -Menyét? Te meg miért hívsz? -Csak azért, hogy elmondjam, nagyon szánalmas látványt nyújtasz!

139

-Hogy? -Jól hallottad! Szánalmas kis féreg módjára vonszolod magad. Nem tudsz semmit sem tenni! A méreg kissé gyorsabban bomlott le, mint vártam, de a célnak megfelel. -Mit keresel te itt? – ült fel Újonc. –Téged elfogtak, nem? -Sikerült megszöknöm. Ja, és látom, hogy sikerült felülnöd. Lássuk csak kb. fél 2-kor lőttelek meg, és az altató egy órás volt, akkor hamarosan már lábra tudsz állni. -Miért csinálod ezt? – nézett ki az ablakon Újonc. -Mert cserbenhagytál! -Azért, mert hátráltattál minket! Az álmaid már nem jöttek be! -Ó, és már azért, mert haszontalan vagyok, már nincs helyem a csapatban? Tényleg, neked mi a hasznod a csoportban? -Te is tudod! Mivel, hogy nem rég végeztem a katonai- és rendőrtisztit, ezért tudom az új dolgokat alkalmazni, ismerem az új fegyvereket, taktikákat, technikákat. – mondta miközben kiment a nappaliba. -Á, igen! Csak az a gond, hogy most nem aszerint cselekszel! Most például a nappalidban vagy, aminek nagyobbak az ablakai. Így most jobb célpontot nyújtasz. Na találd ki, hogy mi ez! Újonc nem tudta mire vélni a dolgot. Ám megjelent egy piros fénypont a ruháján. Azonnal a kanapé mögé ugrott. És ekkor lövés dördült. Az ablak kitört. -Látom, erre jól reagáltál! Na, de lássuk, hogy reagálsz arra a dologra, ami a kanapédon van? -Nem veszem be! Amint felbukkanok lőni fogsz! -Miért tennék ilyet? Hisz tudod az aranyszabályt: A vadnak mindig esélyt kell adni! Vagy nem ismered ezt az íratlan törvényt? -Ha jól értem, most én vagyok a vad, és a te kezedben van a fegyver. Miért bíznék meg benned? -Igazad van. Ott hagytál, ez bosszúért kiált. És te vagy, aki a bosszúm áldozata lesz. De ha nem nézed meg, csak a hírekből fogsz róla értesülni. -Miről? -Hogy milyen szörnyűséget követtél el! Nem tehetett róla, de te megtetted! Pedig csak beszélni akart veled! Rá akart beszélni, hogy add fel magad, és a Vadászt, de te inkább megölted! Újonc ekkorra már tudta, hogy a Menyét nem viccel. Valamit tett, ami őt keverheti bajba, és mivel üldözni szeretné, ezért nem lövi

140

le. A lézer eltűnt, a telefon is elnémult. Újonc felállt és átnézett a kanapéja háttámlája fölött. Egy embert látott feküdni ott, egy pléddel letakarva. Újonc szeme egyből észrevette a vérfoltokat. Ráadásul nem látta, hogy lélegezne, így biztos volt benne, hogy a Menyét megölt valakit, csakhogy őt bemártsa. Tétován és remegő kézzel nyúlt a pléd sarkához. Egy kicsit megállt, hogy felkészüljön. Majd egy rántással leszedte a leplet, és előtűnt a holttest. -Szentséges ég! – mondta az Újonc, mikor tudatosult benne, hogy a Menyét, tényleg nem szórakozik. Hiába lőtt már sok vadat, az ember azért mégis csak más. Egy nő volt az, egy vékony nő. De a sötétben nem látszódott teljesen. Felkapcsolta a kislámpát. És akkor elővillant a hulla kiléte. -A Vitézné! – mondta megrökönyödve. A nő mozdulatlan szemekkel meredt rá. Tekintete rémült volt. A halál oka pedig egy pontos találat a szívtájékon. Nem szenvedett sokat, azonnal meghalt. A Menyét tiszta munkát végzett. Hirtelen nem tudta, mit csináljon. Leroskadt a kanapé melletti fotelba. Ekkor váratlanul megcsörrent a telefon. -Háló? – kérdezte kétségbe esve. -Nyugalom Újonc! Ismét én vagyok. -Miért, tetted te rohadék? -Már mondtam, te vagy a bosszúm áldozata. -De mégis miért kellett megölnöd? -Nem, nem én öltem meg! Te ölted meg! A te házadban van, a te fegyvereddel gyilkoltad meg. Miért, Újonc, miért? Azt hittem, te tudni fogod a választ. -Szóval, azért ölted meg, hogy engem bemárts? -Nem! Azért, hogy megmutassam, milyen gonosz is vagy! Ő is útban volt, jelenlegi formájában már nem volt semmi haszna, a mostani főnököm tervében. Vesznie kellett. Halálra ítélte, ahogy te is engem. -Mi az hogy, a mostani főnököd? A Vadász a főnököd, nem? -Már nem! Új csapatban dolgozom. De ezt ne áruld el senkinek. Ugyanis a terv titkos, és csak az láthatja az összefüggéseket, aki tudja a célt. -Miféle célt? Milyen terv?

141

-Azt sajnos neked sem árulhatom el! Te űzött vad vagy mostantól! -És ha elmondom a Vadásznak? -Miért hinne neked? Hisz meggyilkoltad a főorvos kollegáját! Aki pedig a munkaadónk volt! És most már kevés az esély arra, hogy visszavonja a vádakat. -Nyomorult! -Ne húzd az időt, inkább szedelőzködj, mert nem sokáig maradhatsz ebben a házban! -Miért? -Értesítettem a rendőrséget, ahogy a szomszédok is! Bármelyik pillanatban ideérhetnek! -Szemét! -Ne csak fenyegetőzz a szavakkal! Inkább vállald, amit tettél! Állj ki a rendőrség elé, és mondd, hogy te tetted! -Ennyire hülyének nézel? Elkapnak, bezárnak egy cellába, és várjam, hogy mikor ölsz meg? -Talán jobb, ha elmenekülsz, és nemcsak a rendőrség, hanem én is űzlek? -Jobb, mint a biztos halál! -Akkor sok sikert! – és amint a vonal elnémult, az Újonc meghallotta a közeledő sziréna hangját. Újonc tudta mit kell tennie. Mindig van menekülési terve, és vészkijárata. Benyúlt az egyik fali szekrénybe, és lebontotta az álfalat. Benne volt egy utazótáska. Gyorsan magához vette, fogta a fegyverét, és elindult a hálószobájába. Az ott lévő fiókokból kiemelt néhány tasak lőszert, és egy vadászkést. Majd ezután kiment az udvarra, a hátsó ajtón. Gyorsan átrohant az udvaron, a kerítésnél átdobta a cuccait, majd végül átmászott. Éppen időben, ugyanis a rendőrök már bejutottak a házába, ahol őket is a Vitézné rémült tekintete fogadta. -38-Mi járatban nálunk, Barabásné? – hozott egy csésze teát Szilveszter a reggeli vendégnek? -Szólítson csak Adélnak! -Rendben.

142

-Nos, meg kell valljam, eléggé meglepett, mikor késő délelőtt bekopogtatott hozzám, Hu nyomozó, és közölte, hogy a fiaimat már keresi a rendőrség. De aztán mesélt önről, és rájöttem, hogy valójában nem is olyan rossz dolgokat művelnek. -Szerencséje volt, hogy Hu nyomozó ment Önhöz. Ugyanis ő az egyetlen a rendőrségen, aki még hisz az indigók jó akarásában. -Igen. Beszélt nekem arról, hogy az ő fia is valószínű, hogy az, és emiatt nem tartja őket rosszabbnak, mint bármely más embert. Ráadásul elmesélte, hogy milyen frappánsan mentette ki a bajból, és hogy a csapatát is milyen bravúrosan szöktette meg a templomhoz érkező rendőrök elől. Ezért gondoltam azt, hogy a fiúk önnél jó kezekben lesznek, és nem fogok rossz szülő lenni. -Tudja, nagyon kevés szülő gondolkodik így! -A fiaimat mindig megpróbáltam úgy nevelni, hogy nekik jól legyen. Néha persze azért meg kellett fognom a gyeplőt, és megálljt parancsolni nekik, de én úgy érzem, hogy jól neveltem őket. -Jól érzi, nagyon jól érzi. Ön az egyetlen szülő, akinek a gyermekei nem fájdalmasan és hirtelen jöttek el hazulról. -Miért, tán a többi csapattag nem érezte otthon jól magát? – kérdezte gúnyosan. -Sajnos nem rajtuk múlt. Melinda és Bence szülei nem látták tisztán a dolgot, és erőszakkal akarták lebeszélni őket, hogy azok legyenek, akik valójában. Fel akarták őket használni, hogy elfogjanak engem. És hogy ez ne történjen meg, inkább nem mentek haza. -Borzasztó. Nem is tudom, mi lett volna velem, ha a fiaim nem jönnek haza. -Valószínű, ezt ők is tudják. Nem hiába nem maradtak itt. -Azt már tudom egy jó ideje, hogy gondolatolvasók, de az elmúlt egy hétben mintha felerősödött volna ez a képességük, és finomodott is. -Ezt miből érzékelte? -Onnan, hogy amikor tegnap hazajöttek, nem kérdeztem semmit, de ők már tudták, hogy mit akarok. Ráadásul nem fájt a fejem. -Jó megfigyelő! -Hát igen. Az anyjuk vagyok. Csak azt nem értem, hogy 14 évig szépen lassan fejlődtek, és most hirtelen megindultak a képességeik. Csak nem a kamaszkor mellékhatása? -Nem. Ez csakis én miattam van.

143

-Ezt hogy érti? -Egyrészt ez a környezet azért olyan, amilyen, mert indigó szemmel lett megtervezve. A környezet ingerekben gazdag, változatos, és pulzáló. Ez stimulálja az ő rezgéseiket is. Ráadásul egy szakember mérte ki nekem ezt a helyet, ami 5 erővonal kereszteződésén fekszik. Ezek a vonalak behálózzák az egész földet, és a régi kastélyépítők is ezekre vagy ezek metszéspontjaira építették a kastélyaikat. Ilyen a balatonfesteticsi kastély is. A másik, hogy itt az indigók egészségesen élnek. Úgymond biokaján élnek, friss vizet isznak, tiszta a levegőn vannak. A természet közelsége is segíti a fejlődésüket. -Azt mondta, hogy csakis ön az oka. De ez nem ön miatt van! -Az, amit én művelek, az teljesen más, mert míg ez passzív folyamat, addig én aktívan befolyásolom őket. Nem tudom, mennyire ért ön a fizikához? -Kertész vagyok, szóval inkább biológia. -Nekem is az a kedvencem, de ezt a fizika oldaláról könnyebb megérteni. Nos minden, ami az univerzumban van, rezgésből áll, és rezgéseket bocsát ki. Ha ezek a rezgések találkoznak, akkor ott 3 dolog történhet. Vagy semmi, vagy kioltják egymást, vagy erősítik egymás rezgését. Nos a mi esetünkben az utolsó játszik szerepet. -Eddig világos. -Remek. Nekem a rezgés szintem eleve magasabb, mint a csapatom tagjainak külön-külön. Ez őket gerjeszti. Ugyanúgy, mint mikor alányújt a gáztűzhelyen egy fazék víznek. A víz el kezd melegedni. A gyerekek képessége is ezért nő, napról napra. Az érem másik oldala az, hogy az ő képességiek gerjesztik az enyémet is. Ahogy nő a képességük, úgy nő az én erőm is. Igaz lassabban, de általam érzékelhetően nő. -Akkor ez jó üzlet magának is, nem? Úgy értem, összeszed egy csomó indigót és fejleszti őket, csakhogy az ön képessége is nőjön! -Akkor Hu nyomozó ezt nem mondta el. Az ő körükben engem Rókának hívnak. Egy magányos indigó, aki egyedül szeret dolgozni. A csapatban való munka nem az én stílusom. -Miért nem szeret csapatban dolgozni? -Megmondom őszintén, azért nem, mert sokkal inkább hátráltatnak. -Hátráltatják? De hisz a képessége nő, nem? -A pozitív vonzata a dolognak eltörpül, amellett, hogy én

144

független és szabadságszerető vagyok. Sok mindenhez tudok alkalmazkodni, sőt talán túl jól. A csapat válogatott emberkékből áll, a legkülönbözőbb problémákkal, bajokkal, hátrányokkal. És az én feladatom lett, hogy ezeket ismerve fogjam a kezüket, és neveljek belőlük embert, indigót, aki egy szebb jövőt teremethet. -De hát ez nemes cél! -Igen, de nem egy magamfajta öreg léleknek! Én olyan vagyok, mint egy vén tanítómester. Igazából hiába múltam 24 éves, itt belül már túl vagyok a 45-ön. És valahogy a fiatal énemet nem tudom előhozni, mert ebben a világban, csak a tapasztalt és ravasz énem tud érvényesülni. -Akkor miért vállalta el mégis? -Tudja, valahogy ezek az indigók, egykori önmagamra emlékeztetnek. A fiai például azt a korszakomat jelenítik meg, amikor én is 14 éves voltam. Még mindig anya szoknyáján voltam, de már szerettem volna független lenni. És azt hittem, ha elérem ezt a kort, majd valami történik, attól a naptól új ember leszek. De semmi nem történt, akárcsak a 18. szülinapomon. De a fiúk most lehetőséget kapnak arra, hogy valami történjen, hogy valami jobb legyen, és ahogy elnézem őket, tetszik nekik a dolog. -És a lány? -Melindában inkább a bigott vallásossága ragadott meg. Anno, még amikor hittem Istenben, Krisztusban, meg a Szentlélekben, úgy gondoltam, hogy nagyon egyszerű ez a világkép, és elfogadtam. Tégy rosszat és megbüntet, tégy jót és megjutalmaz! -És mi változott meg? -Megismertem az evolúció történetét, és a plébános nem tudott választ adni rá, hogy Isten miért pusztította ki a dinoszauruszokat. – mondta komoly képpel, de aztán nem bírta nevetés nélkül. -Ne vicceljen már! -Félre téve a tréfát, én 10 évesen ráébredtem az előbb vázolt tényen túl sok mindenre, amire a vallás nem tudott választ adni. Aztán persze, amikor ide költöztünk, szakítottam a vallással, úgymond tudtom nélkül ateista lettem. De mégis volt bennem egy kereső erő, ami új vallások felé hajtott. Tanulmányoztam az összes vallást, de mindig találtam bennük rengeteg abszurditást és ellentétet. -Akkor most milyen vallású? -Meg fog lepődni, keresztény!

145

-Tessék? – kérdezte hitetlenkedve. -Pár évvel ezelőtt a tévében vetítettek egy adást Krisztusról és Júdás evangéliumáról. Volt benne egy olyan mondat, ami megfogott. Valami olyasmi volt, hogy: „Krisztus nem alapított vallást, ő egyszerűen élt, ahogy a szíve diktálta. A tanítványai tették vallássá a kereszténységet.” Elgondolkoztam ezen, és arra jutottam, hogy én is sutba dobok mindent, és a szívemet követem. -És szeretné, ha Melinda is elérné ezt? -Az elmúlt napok alapján már el is indult ezen az úton. -És a rendőrfőnök fia? -Nos ő, hogy is fogalmazzak, a bennem lévő állattal való együttélést testesíti meg. Az orvosok likantrópiának nevezik, én csak egyszerűen állati ösztönöknek. Némely érzékeny lélek még emlékszik a vadon szavaira, és néha az ösztöneire hallgat. Bencében egy igazi farkas lakozik. Márcsak meg kell tanulni, hogyan irányítsa. -Önben pedig, ha jól sejtem egy ravasz róka lakozik. -Jól sejti, csakhogy én az irányításom alatt tudom tartani, de Bence még nem ezért próbálom őt tanítgatni, hogyan alkalmazza az erejét. De sajnos néha nem figyel rám, és hát folyton pórul jár. Például már napok óta kérem, hogy szokjon le a cigiről, de esze ágában sincs! – kiáltott hátra. Bence tényleg éppen akkor akart kiosonni. -Jó-jó, tudom! - és folytatta útját. -Nehéz ezekkel a kölykökkel! -Ne adja fel! Nekem évekbe telt mire, megtanultam, hogyan lehet helyesen nevelni. Ön még csak pár napja teszi, és már sok mindent elért! -Köszönöm. Tényleg, mi tud a keresztényi férfiról? -Kiről? -Tudja, aki áramot vezetett a kerítésbe, hogy a kisebbség ne lopja el a terményt. -Ja, ő! Hát most egyelőre úgy néz ki a dolog, hogy a férfit valószínű börtönbe zárják. Előzetesben van, és majd a bíróság dönt, hogy hány évet kap. -Szegény ember! Tisztességes öregkorára tisztességtelenül meghurcolják.

146

-39-A fenébe is hát! – vágta be maga mögött az irodája ajtaját Sándor. -Mi az főnök? – kérdezte Hu nyomozó óvatosan kinyitva az ajtót. –Miért olyan ideges? Miért kellett kiosztania mindenkit? -Azért, mert itt volt a kezünkben a lehetőség! És maguk elpuskázzák! –ült az asztalhoz, fejét kezeivel támasztva. -De ön is látta a helyszínt uram! Nincs semmi magyarázatunk a történetre. -Ha videofelvétel lenne, többre mennék, de hát azt is kivette valaki! -Ráadásul senki sem volt ott, csak a főorvos, szerencsére nem sérült meg. -De hát a Vadász nem lehetett. A külső kamerák rögzítették volna, de az égvilágon semmi nem történt. Senki nem helyezett el bombát a külső falnál, és ráadásul nem is belülre robbant! Ez akkor is érthetetlen! -Meglehet! De ez nem magyarázza, hogy mitől ilyen ingerült. -És nem is akarok beszélni róla! – kelt fel és befelé fordult a fal felé. -De, főnök! Ez nem megoldás! -A magánügyemről nem akarok a munkahelyemen beszélni! -De ha dühös, akkor nem tud megfelelően gondolkodni. És ha nem találja meg a Rókát, nem kapja vissza a fiát sem. -Hát épp ez az! A fiamat nem kaphatom vissza! – mondta a szemébe. -Miből gondolja? Sándor inkább leült. Majd egy nagy sóhajtással belekezdett. -Tegnap beszéltem Veronikával. Adott egy tippet, hogy hogyan tudnék a fiammal beszélni. -És mi volt a tipp? -Az hogy ne a Rókát kövessem, hanem a fiamat. Mivel ismertem a fiamat ezért tudtam, hogy hamarosan hazamegy a cuccaiért, amikor tuti, hogy nem vagyok otthon. Felszereltem egy mini-riasztót az ajtóra. És amikor jelzett, tudtam, hogy megérkeztek. -Azért rohant haza tegnap délután olyan gyorsan? -Igen. És otthon találtam őket. A Róka a folyosón volt. Habár bevallom, nem volt jó ötlet, hogy erősítés nélkül mentem, mert ki

147

tudja, mi lett volna velem. De a Róka ugyanúgy állt ott, mint amikor önnél volt. -Mármint, hogy? -Magabiztosan. Tudta, hogy bármit teszek is, abból ő jól fog kijönni. Nem hátrált, még csak meg sem próbált elmenekülni. A pisztolyom ismét csődöt mondott. Nem lehet neki ártani. Olyan, mint egy démon! -És mi történt ezután? -Megkérdeztem, hol van a fiam. Mire ugyanazt mondta, amit az ön lakásán. Biztonságban. Tőlem távol. -Hát ez nem sok segítség volt. -Csak sajnos én sem számoltam vele, hogy most nincs igaza. -Hogyan? -A fiam is otthon volt. A Vitézné lányával. -Megpróbálta marasztalni a fiát? -Igen. Közvetlenül azután, hogy ismét megöltem. -Tessék? -Eltettem a fegyverem, de helyette elővettem egy kést, és a Róka felé dobtam. Azt hittem jó ötlet lesz, és hogy ezt nem tudja hatástalanítani. De a fiam, Bence, eléugrott. A szívébe fúródott, és folyt a vére. -Jézusom. -Én is erre gondoltam. De aztán felkelt. És semmi baja nem volt. Ugyanúgy, mint amikor véletlenül kiesett az ablakon. Hiába sérül meg életveszélyesen, a szervezete valahogy meggyógyítja magát. -Meg kell hagyni, a Róka jó munkát végzett. Ha már a fia öngyógyítását ilyen szintre emelte. -Valóban, de akkor is az én fiam! Bence még nem tud vigyázni magára. Nem elég érett, ahhoz, hogy döntsön. -Na de kérem! –mondta szánalmasan Hu nyomozó. –Elfelejtette, hogy a fia már elmúlt 18? Már nagykorú! Már tud magára vigyázni! Már tud önállóan döntéseket hozni! -Dehogy tud! Most is csakúgy lelépett, mert ő nem akar egy olyan emberrel élni, aki akadályozza abban, hogy önmaga legyen. -Ezek szerint mégis csak tud önállóan dönteni! -Nehogy azt mondja, hogy ön is velünk van! -Nem vagyok velük, csak megértem őket. Ha fejlődni akar, akkor az az ő döntése. Azt, hogy ezért miről kell lemondania, hogy a képességeit és önmagát fejlessze, csak ő látja. Bence előtt már

148

világos a tény, de ön még mindig nem jött rá arra, amire a Róka rájött. -Na most jön a szent szöveg. –morgolódott Sándor. –Mégis mi az? -A megfelelő korlátokkal való nevelés. -Maga szerint én mit csináltam? -Idomította! Azt tette, amit ön elvárt tőle. Azt tehette, amit ön jónak tartott, és viszont amit ön rossznak ítélt meg, azt nem tapasztalhatta meg! Úgy bánt vele, mint egy kutyával, csak épp emberi keretek között. -Na és mit tud ez az indigó a nevelésről? Miben másabb? -Mivel nem beszéltem vele, ezért csak a hozott anyagból dolgozhatok. Azt gondolom, hogy a Róka szabadon engedte, hogy ismét legyen vad, aki mindig is volt, és mindig is lesz. -De mi értelme van ennek? Miért engedi, hogy azt csinálja, amit akar. -Meglehet rá az oka. Látja ön próbálta tiltani a rossztól, de ennek ellenére ő folyton kereste. És most hogy azt teheti, amit akar, ezek a csábító dolgok már nem olyan érdekesek. -Ne beszéljen rébuszokban nyomozó! -Akkor mondok egy példát! Amikor a fiam már tudta az eszét, őt is minden érdekelte, és mindent meg akart nézni. Még a kályhát is, de óvtuk tőle, mert forró. Hiába tiltottuk folyton hozzá akart nyúlni, mert nem tudta, milyen az a forró. Aztán a férjem ajánlotta, hogy ne szóljunk neki, hadd járjon csak pórul. És mikor megfogta, sírt, mint akit vertek, és tartotta a kezét, hogy fáj. Miután csap alatt lehűtöttük a kezét, na onnantól már nem nyúlt a kályhához, mert tudta, hogy forró! -Szóval ezzel a példabeszéddel akarja bizonyítani, hogy a Róka jobban neveli Bencét, mint a saját apja? -Nem! Viszont ő indigó. Ő jobban tudja, hogy mi jó egy indigónak, mint egy olyan ember, aki utálja őket. Sándor némán nézett maga elé. Majd a nyomozóra nézett. -Lehet, hogy igaza van. Mint apa, megbuktam. Nem Bence érdekeit néztem. Azt hiszem, megfogadom a Vitézé lányának tanácsát. -A Vitézné lányának a tanácsát? -Amikor kiléptek az ajtómon, Melinda mondott valamit. Valami olyat mondott, hogy nem az a fontos, hogy Bence mindig is a fiam

149

marad, hanem az, hogy belássam tévedtem, és hogy úgy éljek, hogy Bence meg tudjon nekem bocsátani. -Az első lépésen már túl van. -És hamarosan a másodikon is túl leszek. -A másodikon? -Igen! – mondta Sándor, miközben felkelt, és az ajtaja felé indult. –Beadom a felmondásom. -Micsoda? -Tudja, már Veronikának is mondtam. Úgy érzem, minél inkább belekeveredek ebbe az ügybe, annál többet vesztek. Ha kilépek belőle, nem veszhetek többet. És akkor talán visszanyerhetem azt, amit már elvesztettem. -És ki fogja önt helyettesíteni? -Van egy kollega, aki Balatonfesteticsen akart elhelyezkedni, de nem vették fel rendőrfőnöknek. Azt hiszem örülni fog, ha megmondom, hogy várja egy hely. -És ki az? -Ságvári Dávid. Frissen végzett a Rendészetin. Remélem, ő véget vet a fejetlenségeknek, ami ebben városban van. -40A szabad zöldműves birtokra ismét váratlan látogató érkezett. Egy kisteherautóval érkezett, miután elhajtotta a zöld leplet. A piros, ütött-kopott járgány füst csíkot maga után húzva ment töretlenül a hátsó udvarra. Az autóból egy középkorú férfi száll ki. Mosolygós arcú ember, szőkés-barna, tüsi hajjal, mély szemekkel. -Helló, Lázi! Csak nem meghoztad őket? – köszöntötte Szilveszter. -De igen! Sikerült szereznem annyi építőanyagot, hogy elkészüljünk. Hoztam még betonkeverőt, faléceket, szögeket, mindent, ami kell! -És hova férnek el a sertések? -Sertések? – kérdezte Melinda az udvarra kilépve. -Hú, husi lesz vacsorára? – kérdezte Bence izgatottan. -Ne is álmodj róla te ragadozó! –csitította le Bencét. –Lázi barátom a malacokat azért hozta ide, mert másképp nem tudná fenntartani az üzletét. -Miért mi a baj a Csócsálóval? – kérdezte Melinda.

150

-Sajnos bejöttek a multik, ide Gellértvárosba is. Mivel nagy a verseny ezért, valahogy nekem is fejlesztenem kell a cégemet. -És hogy tudod fejleszteni? – kérdezte Bence. -Úgyhogy a környékbelieket is bevonom az üzletbe. -Tehát Lázi, mint kisvállalkozó, megkérte a helyi gazdákat, hogy a felesleget adják el neki, illetőleg a kihasználatlanságot pótolják ki. – mondta Szilveszter. -Jelen estben Szilveszter el tudna még tartani a birtokán minimum 3 malacot. -És nem járok rosszul, mert a komposztdomb növelése helyett a malacokat hizlalom, és értékes trágyaanyaghoz is jutok. Ráadásul Lázi személyében szakképzett hentest is tisztelhetek, aki elvállalja az állataim levágását. -Kitalálom, Szilveszternek jutott eszébe ez az ötlet. – mutatott rá Melinda. -Igen. Lázi rendes ember, és tisztességes munkával keresi a kenyerét. De a multik őt is a csőd szélére sodorták. -És ha Szilveszter nem tanítana meg rá, hogyan legyek én is szabad zöldműves, már nyár közepén bezárhattam volna a boltot. -De mégis, mit takar ez a szabad zöldművesség? – kérdezte Bence. -Igyekszem az éttermemben helyi és természetes fogásokat készíteni. Ezeket minél kevesebb ráfordítással, minél nagyobb sikerrel értékesíteni. Szilveszter tanácsaival az ételeim, és italaim alig drágábbak, mint a multiknál, de egészségesebbek. A helyi és vadon termett zöldségek és gyümölcsök, a háztáji hús, friss tej és tojás, valamint a frissen sült pékárú a Csócsálót verhetetlenné tette! -Reklámot hallottak! – adta meg a végszót Szilveszter. -Á, hello Lázi! – köszöntötte az éppen kijövő Zoltán. -Te meg mit keresel itt? –kérdezte Zsolti is a házból kilépve. -Éppen azt beszéltük, hogy … Hé, mit keres itt nálad ennyi ember? -Azt hittem nézed a híreket! -Nézem, de csak mindig a Róka, meg valamilyen Vadász van a főhírekben. -Na az egyikük én vagyok. -Hogy? Na várjunk csak, mivel te állatot nem ölsz … -morfondírozott magában. –Akkor biztos te vagy a Róka, akit nem tudnak elkapni! Öcsém, te aztán pazar egy fickó vagy! Így az orránál

151

fogva vezetni mindenkit! De várj, akkor nekik is vannak különleges képességeik? -Oké, tényleg nem nézed a híreket. Az egyikre mindjárt fényt is deríthetsz. Bence! – fordult oda hozzá. –A te mai feladatod az lesz, hogy segítesz Lázinak megépíteni az ólat. A te feladatod lényegében a kőtörés és rakodás lesz. -Rendben, hol van az a pöröly? -Nem a pöröllyel, a puszta kezeddel! -Mi van? -Nem mi van, hanem tessék! -Jó, de mi értelme van? -Ja vagy úgy, hogy neked magyarázat kell. Persze, már el is felejtettem. A múltkor, amikor szétverted az edzőtermet, a boxzsák nem volt elég kemény, hogy levezesd az erődet. És mikor Tao próbált kiképezni, rájöttünk, hogy még őt is felül múlod a kitartásban. Azt reméltem, hogy néhány sziklától nem fogsz megijedni. -Megijedni? Én?- vonta magasra az orrát. -Akkor rajta, gyerünk! – majd Melindához fordult. –A te feladatod az lesz, hogy megtanuld a tüzet irányítani. És legfőképpen azt elérni, hogy ne égessen meg. -Jó, de hogyan? -Emlékszel arra, amikor pusztakézzel fogtam meg a kaktuszokat? -Persze. -Emlékszel még, mit mondtam akkor? -Hogy ahhoz Istennek és Jézusnak semmi köze. A lényeg, hogy bízzak magamban. -Pontosan. Ugyanis most már bízol bennünk, így a képességünket nem veszed el. Viszont most a magadban való hit, bizalom, remény szállt el. Ez kell visszanyerned. És akkor képes leszel újra lángolni -Rendben. És mégis hogy csináljam? -A gyertyák ott vannak az egyik konyhaszekrényben. -Kösz a segítséget! – mondta felháborodottan. -Sajnos, én csak az utat tudom megmutatni. A végigjárása az már a te feladatod. –majd az ikrekhez fordult. –Nos fiúk, a ti feladatotok az lesz, hogy a megpróbáljatok velem aktívan kommunikálni. – majd gondolatban folytatta tovább. –Mivel a gondolatolvasás rettentő jól megy, ezért úgy gondoltam hasznos lehet, ha úgy kommunikáltok

152

egy másik emberrel, mint ti egymás között. -De ez csak kettőnk között megy! – tájékoztatta Zoli. -Igen, próbáltuk már, de nem jött össze! – folytatta Zsolti. -Tényleg? – kérdezte Szilveszter. –És hogy próbáltátok? -Koncentráltunk, hogy meghallja a gondolatainkat, de semmit nem ért. – mondta Zoli lehangolóan. -Már mindenkivel megpróbáltuk, akit csak ismerünk, de semmisem történt. – summázta Zsolt. -Tudjátok, hol hibáztátok el? -Nem. – mondták egyszerre. -Ott, hogy nem velem próbáltátok meg! -Jaj! Ne fárassz! -Ez most nem fárasztás. Komolyan mondom. Mivel most már a fejemben csücsültök, ezért biztos halljátok, mit mondtam az anyukátoknak reggel. Mivel hogy gerjesztelek titeket, sokkal nagyobb az esélyetek arra, hogy sikerüljön. -Vágjunk bele! – mondták egyszerre. -Rendben. Szilveszter elindult egy vén juhar felé. A törzsénél törökülésbe leült. A fiúk hasonlóan cselekedtek. Szilveszter becsukta a szemét, mire az ikrek is lehunyták szemeiket. -Melinda az abszolút látásával felfedezte, hogy köztetek gondolatfonalak vannak. Méretét hajókötélnek mondta. Ez az, ami biztosítja számotokra az egymással való társalgást. A többi emberrel, így most velem is éppen hogy bálamadzagnyi kötelekkel kapcsolódtok. Igaz, hogy ez elég arra, hogy a gondolataimat olvassátok, de arra, hogy úgy beszélgessetek, mint ti nem éppen. Ezért meg kell növelnetek ezt a bálamadzagot közel akkorára, mint amekkora egy mászókötél a Sportcsarnokban. -De hiába. Ennél többre nem vagyunk képesek! – mondta Zsolti. -Mondja az, aki már a vizet jéggé változtatja! – vágott vissza Szilveszter. -Gyerünk Zsolti, koncentrálj! – bíztatta testvérét Zoli. -Tudjátok mit! Próbáljunk meg valamit! – mondta Szilveszter. – Amikor az elemi képességeitek előjöttek, előtte kaptatok egy kis gondolat löketet. De nyugalom, most nem kaptok, mert tudom, hogy fájdalmas. Ezért rátok hagyom. Szüntessétek meg az egymás közti hidat, és próbáljatok rám koncentrálni! -Tetszik az ötlet! – mondta Zoli, és koncentrált Szilveszter

153

gondolataira. -De mi lesz, ha majd nem tudjuk majd visszafordítani? – aggodalmaskodott Zsolti. -Nem aggódj! – nyugtatta le fivére. –Szilveszter biztos tud valami megoldást. -Ebben ne reménykedj! – rökönyöztette meg őket. –Ilyet még nem csináltam, de az improvizáció mindig bejön. -Kösz, most már én is pánikolok! -Emberek ne essünk szét! – utasította őket. –Gondoljatok arra, hogy ezek a gondolatformák hasonlatosak a vízhez! Ez a gondolatenergia ugyanúgy áramlik, mint a víz egy csendes medrű folyóban. Képzeljétek, hogy a víz a fejünkből áramlik ki és vissza. Szinte átmos minket. És érzzük a másik rezgéseit! Koncentráljatok. Ekkor Szilveszter abbahagyta a beszédet. Csak ültek a fa alatt némán, mindnyájan. A háttérben épp a betonkeverő hangja hallatszott. A vén juhar és a többi fa levelének susogása adott árnyalatot a zajnak. Majd a táj madarai is megszólaltak. Aztán a körben ülők valami mást is kezdetek hallani. Vízcsobogást. Kezdetben csak egy patakot, de szépen lassan zuhogó lett belőle. Elnyomta a susogást, majd a madárcsicsergést, végül már a betonkeverő sem hallatszott a háttérben. -Hallod ezt Zoli? – kérdezte telepatikusan testvérét. -Igen, hihetetlen. – állapította meg Zoli. -Szerinted, Szilveszter is hallja? -Nem tudom. -Igen. Hallom! -Ezek szerint sikerült! – ujjongott Zsolt. -Komolyan? –lepődött meg Zoli. -Fiúk, mondhatom ez remek volt! Gratulálok! Most már ti is tudtok beszélni hozzám. -Oké, de hogy állítsuk le? – kérdezte Zsolti. -Tényleg, Szilveszter, hogy állítsuk le? -Úgy ahogy tennétek! Fagyasztva és forralva! Csak koncentráljatok. Majd a vízcsobogás halkulni kezdett. Amikor a betonkeverő hangja megjelent, tudták, hogy sikerülni fog. És mikor mindent hallottak, felnyitották a szemüket. -Na milyen volt? – kérdezte gondolatban Szilveszter. -Remek! – mondta Zoli. –Hihetetlenül jó!

154

-Igen, csak az a gond, hogy ezt csak Szilveszterrel tudjuk megcsinálni! -Dehogy Zsolti! Van egy ember az udvaron, aki kíváncsi a képességetekre. Próbáljátok meg vele is! -Oké! – pattantak fel mindketten. -Na lássuk, mire ment Melinda?– kelt fel Szilveszter a vén juhar árnyékából. -41-Üdvözlöm! – ment be Veronika a boncterembe. -Á, üdvözlöm! – mondta a boncolást végző szakember. -Mit tudott meg eddig? -Nos az áldozatot feltehetően vadászpuskával lőtték le. Az elsődleges vizsgálatok szerint a nőt valamikor hajnali 2-kor gyilkolták meg. Tisztalövéssel, nem szenvedett sokat. -Tipikus vadász. -Az áldozat feltehetően azonnal meghalt. De találtunk néhány furcsaságot. -És pedig. -A nőt egy tompa tárggyal ütötték le. Minden bizonnyal csak ezután ölték meg. -És ez mikorra tehető? -Kb. 1 órával az eset előtt. -Ez akkor sem világos! – mondta karba font kezekkel mászkálva Veronika. -Micsoda? -Azt mondja, hogy leütötték, majd később 2 óra felé ölték meg, miközben a lövöldözés, amit tegnap bejelentettek, 3 óra után történt. -Ó hát, ezek a számok csak hozzávetőlegesek. Nem a pontos meghatározást segítik elő, csak a tájékozódást. -Én is tudom! De ez akkor is furcsa. -Mutatok még furcsábbat! – mondta a doktor. Odamentek a kisasztalhoz, ahol mindenféle eszköz volt kikészítve. Köztük egy Petri-csésze, amiben a gyilkos fegyverből származó töltény volt. -Ez itt a töltény, amit a testből szedtem ki. Megakadt a bordák közt. Veronika egy laborcsipesz segítségével kiemelte, és jobban

155

szemügyre vette. Egyből szemet szúrt neki is, hogy itt valami nem stimmel. -De ez a töltény még éles! -Igen, én is meglepődtem rajta. – vette le szemüvegét az idős prof. -De hisz lövést hallottak a szomszédok! Lehetetlen, hogy a töltény … -Tudja, öregkoromra én már sok mindent láttam! Csattanó maszlaggal mérgezett egyént. Kivájt szemű és levágott ujjú holttestet, csak hogy nehezebb legyen az azonosítás. És olyat is, aki beleesett, majd megfulladt a magtárban. Mindegyik szörnyűeset, de ez még nálam is kiverte a biztosítékot. -Mire tippel? -Hát két eset valószínű. – mondta a doki, miközben leült a székére. –Az első, hogy a nőt már korábban meglőtték, és csak később vitték a helyszínre, és ott rakták bele a töltényt, csak hogy szórakozzanak velünk. -Vannak ballisztikai nyomok? -Hát épp ez az! Nincsenek. Pedig egy fanatikus gyilkosra jellemző lenne. -És mi a másik teória. -Nézze, a második teória hihetőbb, de nem tudom, hogy mivel követték el a gyilkosságot. A töltény behatolt a szívébe. Viszont azt, hogy ezt hogy csinálták, magam sem tudom. Egy biztos, hogy nem puska volt. -Akkor mi? Talán csúzli? -Á, nem hiszem! Még az is nagyobb kárt okozna. Nézze! A doktor fogta a töltényt, és a lövés helyébe tette. A töltény szépen becsúszott a helyére. Majd a prof Veronikára nézett. -Mintha csak a töltény a sebbe passzol. Nincs semmi egyéb roncsoló hatás. De a legjobb most jön. Amikor megfordítottam, hogy kiveszem a golyót valami furcsa hangot hallottam. És a doki megfordította a testet. Ekkor koppanás hallatszott az ágyon, a test alól. -Igen. – majd visszafordította. –A töltény kimászott az áldozatból. Veronika meredten nézte a töltényt. -Mi a fene folyik itt? – kérdezte. -Mondtam. Én már sok mindent láttam. De azt, hogy a töltény

156

kijön a testből, minden ellenállás nélkül, hát … A boncterem ajtaja kinyílt. A frászt hozta Veronikára. De nem veszély volt, csak a főorvos jött be rajta. Valamint Vitéz Richárd, Ildikó férje. Azonosításra jöttek. -Szebb napokat, uraim. – köszöntötte megértően őket a boncmester, majd odavezette őket a zöld lepedővel letakart testhez. A prof szépen lassan odavezette őket az asztalhoz. Majd a feji végéről lehajtotta a leplet. Ildikó arca komoly volt és merev. Lehunyt szemhéja békés alvás illúzióját keltette. Richárd, mikor meglátta a nejét az asztalon, elkapta sírógörcs. Péter nyugtatólag átölelte. A reakcióból az orvos egyértelműen látta, hogy az azonosítás megtörtént. Az áldozat valóban Vitéz Richárdné Ildikó. -Jöjjön! – mondta Veronika, és kikísérte Richárdot, magára hagyva a két orvost. A folyosóra érve leültette az első padra. -Nyugodjon meg! – próbálta vigasztalni. -Nyugodjak meg. Persze, mintha az olyan könnyen menne! -Rendben van, akkor csak sírja ki magát. -Tudja nem is igazán ő bánt. Csak ez így egyszerre sok. -Miről beszél? -Az hogy a feleségem meghalt, nem töltene el, akkora búval. De a lányom, ó kicsi lányom … - kezdett ismét zokogni. -Jó-jó, csak nyugodtan. Nem kell kapkodni. -A lányom nem jött haza a miséről. Nem tudok róla semmit. És tudja, félek, hogy vele is valami baj történt. Hiába mentem a rendőrségre, ők csak az eltűnést követő 48 óra múlva kezdik el keresni! -Így van. Ez nálunk bevett szokás. -És ha valami baja történik? -Jól sejtem, hogy Melindáról van szó? -Uramisten, tud valamit? Mondja el, kérem, bármi is az! -Jól van! Jól van! – szabadította ki magát az erős fogásból Veronika. –A templom felvételei szerint Melindát a papok és Vadász elfogták, hogy vele csalogassák oda a Rókát. A tervük nem sikerült, és azóta a lánya a Rókánál van. -Mi? A lányom egy bűnöző kezében van? -Sokkal jobb helyen van, mint gondolná! – mondta Veronika. –A Róka is indigó, akárcsak az ön lánya. Nincs veszélyben.

157

-Még hogy nincs veszélyben? A lányomról van szó! Egy körözött bűnöző vadászik egy másikra, akivel a lányom van. Ráadásul a rendőrség is. Mi lesz, ha valamelyikük túsznak használja fel? – kezdett kikelni magából Richárd. -Tessék megnyugodni, a szívének ez nem tesz jót! -Honnan tudja, hogy baj van a szívemmel? -Érzem a hangján. Vontatott, és kapkod a levegő után. Egyre inkább izzad, és a feje is kezd vörösödni. Nyugodjon le, mert a lánya még magát is elveszítheti! -Törődik is vele, hogy mi lesz az apjával! – mondta legyintve. -Miért mondja ezt? -Ha azt mondja, hogy biztonságban van a Rókával, és nem tartja fogva, akkor miért nem jött haza? -Talán, mert nem volt alkalma rá. -Nem volt? Akkor majd teszek róla! -42A vadászlakban, a kandallóban lobogó tűz adott fényt. A fenyőfa ropogása kúszott a csendes házban. Az ablakon beszűrődő hold fényét hirtelen egy fényszóró törte meg. Egy terepjáró érkezett. Nem sokkal később az ajtó is kinyílt. -Remek fogás volt, Felcser! – mondta a Vadász belépve az ajtón, hátán egy őz ünőt cipelve. -Tiéd az érdem, hiszen, te pillantottad meg. – mondta Felcser egy hatalmas agancsú dámbika alatt görnyedve. -Mégis a te golyód találta el! Mire feleszméltem, már csak a bőgését hallottam. –tették le mindketten a zsákmányt. -De azért nem múlja felül azt, amit a lányod lőtt tavaly. – mutatott a szemben lévő trófeára. -Hát, igen. Ágnes különlegesen jó vadász. Csak azt sajnálom, hogy ellenszegült. Pedig mindig jó lány volt. Szófogadó és kedves. Reménykedtem benne, hogy majd ő átveszi a tudásomat, és belőle is olyan jó vadász lesz, mint belőlem. De sajnos másképp alakult. -Szeretnéd, hogy másképp legyen? – kérdezte valaki az egyik szobaajtó mögül. -Ki van ott? – fogta fegyverét Felcser ajtóra. -Ismerem ezt a hangot. – mondta a Vadász. -Alattomos és sunyi. Nem szabad alábecsülni, mert mindig valamit ki tud találni.

158

-Ahogy mondod! – mondta az ajtó mögül kilépő Menyét. -De hát, hogy szöktél meg? – kérdezte Felcser. -Az most lényegtelen! A lényeg az, hogy itt vagyok, és ismét az oldalatokon harcolhatok. -No, kezd visszaállni a rend. –állapította meg a Vadász. -Látom Vadász, felépültél, ez jó hír. -Igen. Felcsernek hála ismét élek és virulok. -De akkor sem értem, hogy szökhettél meg a börtönből? – érdeklődött ismét. -Miért kérdezgeted folyton? – szólt rá a Vadász. -Van rá okom! Amikor engem elfogtak, rá akartak venni, hogy adjalak fel titeket, és enyhítik az ítéletet. Megszöktem mielőtt vallatni kezdetek volna. -Igaza van! – mondta a Vadász. –Miből tudjuk, hogy nem te vagy a tégla? -Onnan, hogy csak én egyedül vagyok itt. Ha köptem volna a fakabátoknak, én egy hűs cellában csücsülnék, és helyettem ők vártak volna titeket. -Hm. Jó érvelés! – mondta a Vadász. -És mi van a kis rendőrnővel? -Miről beszélsz? -Az Újonc mondott valami olyasmit, hogy a Menyét beleszeretett az egyik üldözőjébe! Ha jól tudom, ezért hagyott hátra a templomban. -Igen-igen. De Vera nem tud semmit! Sőt, segített nekem! -És ki az? -Veronikának hívják, és nagyon bejövök neki. Szerencsére, mert akkor még mindig rács mögött lennék. -Szerinted bízhatunk benne? – kérdezte Felcser. -Én azt mondom, mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Viszont bizonyítania kell hűségét! –emelte rá a fegyvert. -Mi van? – kérdezte Menyét meglepődve. -Felcser senki oldalára nem állna át, mert tudja, hogyha megtenné, a bosszúm súlytana le rá. De te Menyét, téged ismerve nem lenne meglepő, ha átálltál volna valaki más oldalára, és onnan mozgatnád a szálakat. -Ne hülyéskedj! Ilyet nem tennék! -Rendben. – tette el a puskát. –A feladatod, hogy megtaláld Ágnest és visszahozd!

159

-Miért, mi van Ágnessel? -Amikor elment a nyomozóhoz, hogy beszéljen vele. De a Róka már várta és valahogy elfogta. Elvette a képességét. És elmondta neki, hogy milyen gyógyszert szed. Szerencsére sikerült megszöknie. De amint felébredtem, számon kért, hogy én miért tömöm olyan gyógyszerrel, ami korlátozza őt. És miután lehordott eltűnt, és azóta se láttuk. -Hát, ha az a fránya Róka el tudja kapni, akkor nekem is menni fog! -És mégis hogy csinálod? -Már beszéltem a dokival, aki kezeli. Adott egy szert, amitől a kislányod lenyugszik, és nem fog teleportálódni egy darabig, aztán a további kezelést is elvállalta, ha cserében elkapjuk a Rókát, élve. -Látod, Felcser! Mindig meglepi valamivel az embert. -És mikor beszéltél a dokival? -Amikor meglátogatott. A pszichiáter asszony ugyanis nem ért rá, hogy megtörjön és kivallasson. – majd a kanapéra ült. –Jut eszembe, tudjátok, hogy mit művelt az Újonc azzal a nővel? -Igen, már hallottuk. – bólogatott Vadász. -Én valahogy nem hiszek benne. – mondta Felcser. –Az Újonc még sosem ölt embert! Ráadásul, nem ilyen kegyetlen módon! -Nyugi, nekem sem áll össze a kép. Mindenesetre rá nem számíthatunk, ha el akarjuk fogni a Rókát. -És mégis, hogy fogjuk el? -Hé, már megkaptam a feladatom tőled! Ha meg lesz Ágnes, akkor majd foglalkozhatunk a Rókával! -És mégis, hogy fogjuk el? –kérdezte Felcser. –Csak nem megálmodtad? -Ráhibáztál! -Mesélj Menyét, mit álmodtál! – állt elé a Vadász. -A lányod, nagyod kiszámítható Vadász. Bár ezt neked jobban kéne tudnod. Viszont ő is tudja, mit mikor fogsz cselekedni. Ha épp keresztezné egymást az utatok, egyszerűen eltűnik onnan, így hát persze hogy nem látod. Viszont, ha ott leszel, ahol ő nem számít rád, akkor könnyedén becserkészhető. -Ne ködösíts Menyét! Mondd el, hogy mi a terved! -A tervem egyszerű! Ágens 3 helyet ismer, ahol könnyedén ellehet. Az egyik az otthonotok. Ahol valószínű a legtöbbet tartózkodik, annak ellenére, hogy a rendőrök figyelik. A 2. a

160

vadászlak, ahol a legritkábban lesz, mivel hogy itt vagyunk a legtöbbet. A 3. pedig nem más, mint a Sportcsarnok. Holnap este senki nem lesz ott. Le tud fürödni, kaját csór a büféből, és a szőnyegek közt aludni is tud. -Dehogy leszel 3 helyen egyszerre? –kérdezte Felcser. -Mivel nem tudom sokszorozni magam, ezért szükség lenne rátok is. -Csak a te dolgod elkapni, hogy ezzel bizonyítsd, hogy még mellettem állsz! Mi nem avatkozunk bele. – mondta a Vadász és a szobák felé ment. -Csakugyan? Pedig közös érdekünk lenne, hogy Ágnest megtaláljuk! -Miről beszélsz? -Vadász-Vadász … - ingatta a fejét. –Azért adtad nekem ezt a feladatot, mert valójában te sem tudnád elkapni. És mivel nem tudom elkapni, így kiszűröd a csapatodból a megbízhatatlanokat. Nem sokára pedig új embereket toborzol. -Ezt fejezd be! – mordult rá Felcser. -Ó, igen. Érzem, hogy megfogtalak. De ha mégis elfognám Ágnest, akkor ezzel bebizonyítanám, hogy hűséges vagyok. Viszont ezzel együtt azt is, hogy jobb vagyok nálad. És tudom, hogyha legyőzlek, előbb-utóbb megbosszulod valahogy. Hiszen a Rókát is ezért üldözöd! -A fenébe is Menyét! – mondta halkan a Vadász. –Végül is igazad van. -De főnök! – próbálta kérlelni Felcser. –Miért hallgatsz rá? -Mivel, hogy elvesztettem a lányomat, nekem is kell visszaszereznem. Nem tudom, hogy csináljam, viszont a Menyétnek már van terve. De ne felejtsd el Menyét! Még én vagyok a Vadász! Az aki, befogadott, és akinek hálával tartozol! -Hogy is felejthetném el? –kérdezte sandán mosolyogva. -43-Sziasztok fiúk! – jött ki álmosan Melinda a szobájából. –Már reggeliztek is? -Igen, nagyon éhesek voltunk. –mondta Zoli. -Úgyhogy gondoltuk eszünk valamit. – folytatta Zsolti. -De miért pont párizsis kenyeret?

161

-Hát mert, még aludtál. – mondták egyszerre. -És miért nem kértétek meg Szilvesztert, hogy készítsen valamit nektek? -Mert megelőzött miket is. –közölte Zoli. -Miért hol van? -Épp eteti az állatait. – tájékoztatta Zsolt. -De várj csak! – mondta Zoltán, majd Zsoltival együtt koncentráltak. -Aha, épp a malacoknál van. –mondta Zsolti becsukott szemmel. -Épp nézegeti őket. –folytatta testvére. -De mit kell rajtuk nézegetni? -Azt üzeni, hogy ha bejön, majd elmondja! –mondták egyszerre. -Jellemző! – sóhajtott fel Melinda. -De azért remélem, megyünk vadászni. – mondta Bence álmosan, mikor kijött a szobájából. -Micsoda? Vadászni? -Ezt meg honnan veszed? –kérdezte Zsolti. -Tegnap estefelé, Szilveszter átnézte a papírokat, amit elhoztatok Szilvivel. -És mit derített ki? – kérdezte Melinda. -A Vadász lakhelyét. – mondta Zoli. -Hé, gondolat olvasni nem ér! -Mit akar ott Szilveszter? – kérdezte Melinda. -Hát szerintem csak tisztelet teljesen megkérdezni, hogy miért üldözi. Tegnap átnézte a helyrajzi papírokat, és a fogyasztás adatokat. A környék vadászházait, csak hétvégenként használják, vagy kéthetente. De van néhány ház az ezüstödi domboldalban, ahol állandóan van valaki. Nincsenek messze egymástól. -És Szilveszter miért visz el minket is? – kérdezte Zoli. -Igazából nem ő visz minket, hanem Lázi. -Lázi nagy vadász lenne? –kérdezte Zsolt. -Meglátszik, hogy még nem kértetek a vadas menüjéből! Iszonyat finom. -Meg kell hagyni, a fácán hús, az finom volt nála, de a disznó nem az igazi. –állapította meg Melinda. -Ti ettetek a vadasból? – kérdezték az ikrek. -Persze. – mondták egyszerre. -De akkor sem értem! Miért akkor megyünk vadászni, amikor Szilveszter épp azt az embert keresi fel, aki meg akarja őt ölni? –

162

kérdezte Melinda szkeptikusan. -Tudod, hogy milyen! A veszélyes dolgokat szereti egyedül bevállalni. És hogy mi se unatkozzunk, kapunk feladatot. -De nem arról volt szó, hogy felelősen viselkedik, és megbízik bennünk? -Épp azt teszi! – mondta Bence. -Ezt hogy érted? -Emlékszel, még amikor pár napja elfogtak a templomban? Azt az akciót nem Szilveszter szervezte, hanem én. És sikeres volt a mentés. Szilveszternek segíteni kellett a végén, de akkor is megoldottuk. -Hogy jön ez ide? -Úgy, hogy Szilveszter felelősen viselkedik, mert nem sodor minket feleslegesen bajba. Nem tesz minket ki nagy veszélyeknek. És bízik bennünk, mert tudja, hogy a feladatot, amit kapunk, meg tudjuk oldani, és ha baj van, segíteni tudunk egymáson. -Tehát Szilveszter elmegy, hogy megkeresse a Vadászt. Ha nem jön vissza, vagy értesít minket, hogy baj van, akkor menjünk kimenteni őt? -Így van. -Szerintem, ez felelőtlenség, és kihasznál minket! -Figyelj! Már az is nagy szó befogadott minket és dolgozik velünk. – mondta Zsolti. -Ezt honnan veszed? -Tegnap Szilvi mesélte, hogy Szilveszter nem szeret csapatban dolgozni. –ismertette a tényt Zoltán. -És Bence, miért tud? -Mert én Farkas vagyok, és a csapatommal vagyok erős. De a Róka az bizony magányos harcos. Saját maga tetteiért ő felel, és ekkor nem kell másra figyelnie. -Ragadozók! – háborgott Melinda. -Nem is lepődök meg rajtatok. -Figyelj Melinda, ha nem akarsz, nem kell jönnöd! – szólt Szilveszter mikor belépett az ajtón. -Én jobban örülnék, ha senki sem menne! – dühöngve Szilveszter elé állt. -Mi a bajod a vadászattal? – kérdezte Bence. -Az, hogy szerencsétlen állatokat leölitek, csakúgy szórakozásból!

163

-Egy pillanat! –csitította le Szilveszter. -A vadászat nem erről szól, Mel! Ezek a vadak nagyon szaporák, főleg az ország ezen részén. Ha nem lőjük ki őket, akkor úgy elszaporodnak, hogy nem csak a fajok sokféleségét veszélyeztetik, hanem a szántóföldjeinket, és telepített erdőinket. Azzal, hogy korlátozzuk a számukat, a természet már el tudja tartani őket is és minket is. Ha a házi állataink számát sem szabályoznám, mi lenne itt a birtokból? -Meggyőztél, de a gyilkolás, akkor is gyilkolás! És én nem akarok részt venni benne! -Akkor te itthon maradsz, és őrködsz. -Tényleg, miért kell nézegetni az állatokat? – tette fel a kérdést Zoltán. -Egy régi gazdászmondás úgy tartja, hogy „A jó gazda szeme hizlalja a jószágot.” -Hogyan hizlalja a szemed, a malacokat? – kérdezte Zsolt. -Az állatokat azért kell figyelni, hogy meg tudjam jól érzik-e magukat. -Ezt miért kell figyelni? – kérdezte Bence is. -Azért, mert ha az állat jól érzi magát, akkor nem stresszes. Hanem stresszes, akkor az energiáit nem arra fordítja, hogy levezesse, és megnyugodjon, hanem arra, hogy táplálkozzon és gyarapodjon. És ha minden frankó, akkor szaporodjon is. És mivel ezeken az állatokon látszódik, hogy jól érzik magukat, jó esély van arra, hogy Lázi, és én finom termékhez jutunk. -De ez is gyilkolászás! -Kedves vegetáriánus kisasszony, az apukád miből készíti az ő nevéről elhíresült Vitéz rostélyost? -Meg van, honnan fúj a szél! –mondta Bence. –Az apja is húsfogyasztó, és ez nem tetszik Melindának. -Azt viszont megkérdezem, hogy honnan szerzi be a húsárut a finomsághoz? -Természetesen a multik húspultjából. De miért fontos ez? -Azért, mert azok a termékek olyan állatoktól származnak, akiket szintén leölésre szántak. Csakhogy van egy óriási különbség! Azokat az állatokat intenzív körülmények között hizlalják, fejik, és tojatják. Hatalmas hozamokat érnek el, miközben az állat élete felén elhullik. Az én állataim viszont a saját tempóiban nőnek és termelnek, és ha eljön az idejük, csak akkor mennek a vágóhídra. -De ígyis-úgyis ott végzik.

164

-Igen, de az én lelkiismeretem tiszta! Jól neveltem őket, boldogok voltak, és megtisztelem őket annyival, hogy a termékeiket a lehető legjobb módon dolgozom fel és hasznosítom őket. -Áh. – legyintett Melinda. –Tudom, hogy igazad van, de akkor is belül nyugtalanít a dolog. -Tényleg, ha már a nézelődésnél tartunk, figyelted a lelkeket? -Mit figyeljek rajtuk? -Kiszagoltam, hogy egy új lélek van a házban, de ezek szerint te még nem figyeltél fel rá. -Kiszagoltad? -Igen, mint az embereknek, a lelkeknek is van rezgésük. Ezt én szagként érzem. -Jó megnézem. – majd Melinda behunyta a szemeit. Mikor kinyitotta, átváltott aura és léleklátásra. Férfitársaság az indigó és a kék árnyalataiban pompáztak. A tárgyaknak csak a körvonalaik látszottak. Melinda a szobája felé nézett, és akkor meglátta a lelket, akiről Szilveszter beszélt. Melinda megijedt és hátravágódott a látványtól, de nem esett nagyot, mert Bence még időben elkapta. Ekkor Szilveszter megfogta a karját, és a lélek felé nézett. -Üdvözlöm! Ki maga, hogy Melinda halálra rémült? -Az anyja. De nincs idő magyarázkodni! – mondta Vitézné lelke. –Sietnünk kell, ha azt akarjuk, hogy Melinda az apját ne veszítse el! -44-Jó reggelt, Hu! – üdvözölte a rendőrségen a Veronika kolléganőjét. -Reggel? Hisz már elmúlt fél 10 is! -Óh, az mindegy. Én most ébredtem. -Ja, nincs itt a főnök és lustálkodtál, mi? -Igen, és jól esett. -Tudod, hogy ki fog idejönni? -Hát beszélgettünk tegnap a lányokkal, és azt mondják állati jóképű a pasi. -Valami konkrétabb? -Hát azt mondták, hogy középmagas, rövid, barna hajú, barna szemű, szögletes, szikár arcú, és fekete öves karate mester. Tökéletes rendőr.

165

-Na ne olvadozz! Te a rossz fiúkra buksz! -Igaz, de ha ő maga egy báránybőrbe bújt farkas, akkor ő is megteszi -És mi van a rosszfiúddal, a Menyéttel? -Nem tudom. Mostanában nem bájol el. Nem találok a lakásomban ott hagyott ajándékokat és üzeneteket. -Már a lakásodba is bemegy? -Igen. Nem tudom hogyan, de bejut. És mindig más időpontban, nehogy meglássam. Mint egy szellem. -Menyét nagyon romantikus alkat. -Igen, kár hogy bűnöző! Ekkor a rendőrség épülete elé, egy volt határőrös rendőrautó érkezett szirénázva. A zöld autó gyors és veszélyes kanyarodással parkolt le. Az aszfalton keréknyomott hagyott, mögötte porzott az út. A Veronika által leírt férfi ugrott ki belőle, rendőr egyenruhában, sapka nélkül. Kiszedett 2 dobozt, és indult felfelé a lépcsőn. Az ajtót, mivel kezei foglaltak voltak, lábbal rúgta be. Mint egy western filmben, mikor a főhős belép a kocsmába, minden szem rámeredt. -Elnézést a késésért! Ságvári Dávid vagyok. Az új főkapitány. A teremben az összes rendőr felállt, üdvözölték. Ki szóban, ki kézfogással, ki rövid bemutatkozással. -Jó napot, Hu nyomozó vagyok. –nyújtotta kezét Hu nyomozó. -Üdvözlöm. Szóval maga az illetékes a Róka ügyében. -És én is. – mondta Veronika. –Balatoni Veronika vagyok. Örvendek. -Hasonlóképp. Már értem, miért nem tudták elkapni azt a bűnözőt. És Dávid felkapta a 2 dobozt és indult Sándor egykori irodájába. A 2 faképnél hagyott nő állt egy darabig, majd utána eredtek. Dávid elkezdett berendezkedni. -Már, elnézést! – törte rá az ajtót Veronika. –Mi az hogy, érti, miért nem tudtuk elkapni a Rókát? -Sándor már kiöregedett, és nem tudta rendesen irányítani magukat. -Azt hittem már ránk értette. -A reakciójuk viszont azt jelzi, hogy maguk sem aktivizálták magukat, és sértésnek vették, amit nem annak szántam. – mondta miközben rendületlenül pakolt. –Magyarul ezzel megmondták, hogy

166

önök sem érnek többet. -És miben ér többet ön, mint bármelyikünk? –kérdezte Hu nyomozó fölényesen. -Sok tekintetben. -Például? Ekkor Dávid az asztalra dobott egy arasznyi vastagságú aktát. A vörös, keményfedelű borítón feliratokkal: RÓKA, VADÁSZ, ÁGNES, MENYÉT, FELCSER, ÚJONC, BENCE, MELINDA, ZOLI ÉS ZSOLTI. -Úristen! – mondta Hu nyomozó elborzadva. –Egy egész aktányi anyag? Honnan szedte össze? -Ezek szerint maguknak fogalmuk sincs, hogy kiket keresnek. Nemde? -Hé, Gellértvárosban nem olyan az információáramlás, mint Balatonfesteticsen! – próbált érvelni Veronika. -Balatonfestetics alig nagyobb, mint Gellértváros, ráadásul a lakosságban sincs sok eltérés. Egyszerű lenne a feladat. Ha tudnák, hol kell kezdeni, és folytatni. -És mégis, hogyan? -Csak a megfelelő embereket kell megszorongatni és beszélnek. -Én is voltam, a Barabásnénél, de nem tudott semmi újat mondani! Sőt a fiúk aznap már nem is mentek haza. -Tényleg? – fordított párat. –Ezt az ottani kamera vette fel. A képen lévő dátum szerint este még ott voltak, és reggel együtt indultak el, a hátsó kapun mentek, nehogy a rendőrök követni tudják. -Elmés nőszemély. – jegyezte meg Vera. -Egy fenéket! A férje is rendőr. Tudja, hogy mik a módszereink. – majd a Menyéthez lapozott. –Ezek a fotók műholdasok. A GPS koordináták szerint a rendőrautóink, amiket meglovasítottak itt tartózkodnak az ezüstödi domboknál. De az egyiket gyakorta használják, ami pont az ön lakásánál fordul vissza. Miért jár önhöz a Menyét, Veronika? -Miből gondolja, hogy a Menyét? -Nem tiltakozik az ellen, hogy jár valaki önhöz, tehát biztos, hogy jár valaki. És biztos, hogy a Menyét, mert nem kérdőjelezte meg a tényt, ráadásul a házi néni nagyon pletykás. Adott személyleírást is róla! – majd a Róka tömbhöz lapozott. –Tényleg, kedves nyomozónő, mit keresett ön az itt jelzett területen, a Tekenyő

167

hegy közelében? -Hát, a férjemmel követtük az elkövetőket, de mint kiderült, tévedtünk. Nem ők voltak. -Nem ők? Komolyan gondolja, hogy beveszem ezt? Összesen 5 órát voltak ott! Csak nem kísérteteket kergettek? -Nem, felmértük a terepet, mert a bejelentés szerint ott lakott a Róka. De sehol nem volt senki. És amikor láttuk, hogy odafordulnak be, azt gondoltuk, hogy … -Azt gondolták? A nyomozó csak a tényeknek hisz, nem? A címet honnan kapták meg? Sándor azt mondta, hogy Veronika lelt rá. De szerintem a Menyét volt. Akiről ismeretes, hogy megálmodja a jövőt. -És miért fontos ez? -2 rendőr súlyosan sérült, mert hát a kevlárt nem vadászhüvelyekre találták ki. Csak azért, mert egy balek megálmodta, hogy ott lesz a rejtekhelye a Rókának. Mi pedig bedőlünk és odavezényelünk egy egységet, minden megfontolás és előkészület nélkül. Ráadásul, ha jól tudom, az ügynök csak most ébredt fel a kómából, és szegénynek újra kell tanulnia járni, beszélni, írni, olvasni, számolni! -Jó, oké, vágom a témát! – mondta Veronika felháborodva. – Ezzel azt mondja, hogy semmit nem érünk. De teszem fel a kérdést, maga mit tett volna? -Kíváncsi rá? Hát elmondom! A Menyétet őrizni kellett volna tisztességesen. Mivel a kamerák nem vették fel a szökését, ezért ott kellett volna valakinek ülnie a monitor előtt, és amint kimegy a kép, nem a zavar okát keresni, hanem egyből a kihallgatóhoz szaladni! -És a Vadász? Őt hogy tudta volna megállítani? -A helyi vadásztársulat nem beszél róla, mert nekik is szégyen, de még nagyobb lenne, ha elfognánk, ezért védik. De van néhány ember Balatonfesteticsen, aki már járt a vadászlakban, ahol jelenleg lehet, mert a házát figyeltetjük. Oda kell csak küldeni egy osztagot, teli mesterlövészekkel és kommandósokkal, duplamellényben! -Na és a Róka? – kérdezte Veronika. -Ő róla keveset tudunk ez igaz, de az lenne a cél, hogy minél többet megtudjuk. Bár ha Hu nyomozó nem falazna neki, többet is tudnánk. -Falazok? Mégis miből gondolja? -Olyan szépen érvelt Sándornak a Rókáról, hogy ő csak a fajtáját

168

védi és hasonlók. Sándor persze nem törődött vele, mert őt csak a fia érdekelte. De én átlátok ezen! Tudja, nagyon jól, hogy hol van, és mit tervez, de ön inkább elhallgatja. Ahogyan Veronika is, hogy milyen érzelmeket táplál a Menyét nevezetű bűnöző iránt. -Hogy? Milyen érzelmek? -A fekete bőrű kollegájával beszélgetve erre jutottam. Említette is, hogy már a gimiben is a rosszfiúkra bukott. Vagy nem így van? Sőt, hogy bájcseverésszenek, kivette a kazettát a felvevőből. Az ujjlenyomatai elárulták! Hu és Vera, ledermedten és pánikba esett szemekkel néztek az új rendőrkapitányra. Letaglózta őket, hogy egy ember, hogy lehet ennyire precíz és pofátlan. Alig van itt pár perce, és már is kiosztotta őket, olyan dolgokban, amiket még ők sem tudnak hova rakni. Az iszonyúan lesújtó csöndet egyik kollega törte meg, aki belépett az ajtón. -Főnök, bejelentést kaptunk egy öngyilkossági kísérletről! -Ki az és hol? -A Vitéz Richárd épp az éttermében őrjöng, és a felrobbantásával fenyegeti. -Rendben azonnal intézkedünk! – mondta a rendőrnek, aki ki is ment a szobából. –Nos hölgyeim, kapnak egy újabb lehetőséget! -Milyen lehetőséget? – kérdezték egyszerre. -Hogy elkapják a Rókát! -Miből gondolja, hogy itt lesz? – kérdezte Hu nyomozó. -Onnan, hogy a Vitéz Richárd az öngyilkos jelöltünk. Melinda pedig biztosan ott fog lenni, mert az apjáról van szó. És mivel Melinda a Rókával van, így biztos, hogy ott lesz a Róka is! -45Várallay főorvos felébredt a kórház egyik ágyában. Rá volt kötve az EKG-re, infúzióra. Péter lekötötte magát a gépről, mire az hangos sípolásba kezdett. Egy nővér azonnal berohant a terembe. Addigra már Péter lekötötte magáról az infúziót is. Majd kikelt az ágyból. -Doktor úr, még nem szabad felkelnie! – csillapította a nővér. -Ej, Mária, hát csak tudom, mikor vagyok jól! – lökte el magától az orvos. -Azért a tapaszokat és kötéseket még ne vegye le! Szerencsére nem súlyosak.

169

-A fránya robbanás! – masszírozta meg a nyakát. -Mi történt doktor úr? -Nem tudom. Épp kihallgattam a Menyétet és egy hatalmas robbanás történt, ami ledöntött minket. És csak arra emlékszem, hogy a Menyét kisétál a falon lévő lyukon. Tényleg, mi van Vitézné boncolásával? -Hát már elkezdték, de nem jutottak sokra. Az ön szakértelme nélkül ... – közölte a nővér. -Rendben van, akkor lemegyek! – és bicegve ugyan, de elindult a boncterembe. A boncterem előtt a doki felvette a köpenyt, a maszkot és a sapkát. Majd bemosakodott a művelethez. De ez csak a szokásos protokoll álca volt, mert ezután jött az igazi színjáték. Péter ezután végignézte a hullatárolókat. Néhány nyitás után megtalálta Ildikó testét. Átette a műtőasztalra. Ezután odakészítette a szükséges eszközöket. Ollókat, csipeszeket, szikéket, kendőket stb. Nem sokkal később kopogást hallott. A tárolók felől jött. Várallay doktor hallgatózott, melyik tárolóból jött. Ezután végig nyitogatta és ekkor, az egyikben ott volt Menyét. -Idióta! – förmedte rá halkan Péter. –Ha nem én jövök, akkor tényleg lefagyasztja magát! -Egy fenéket! Álmomban eljutottam idáig, és akkor is ön volt idebent. De a kamerát azért már kiiktathatná. -Egy pillanat! – ment el Menyét látóteréből. Szikrázást hallott, és füstöt látott. Majd Péter visszajött. Kimászott a tárolóból. -Hogy a pokolba jöttél be? – kérdezte Péter Menyéttől. -Ahogy bármikor, amíg itt dolgoztam. A bejáraton át! -És a kamerák? Minden négyzetmétert vesznek! -Hé, én állítottam be őket! Tudom, hogy kell őket elállítani, hogy még véletlenül se vegyenek fel. -És hogy jöttél be ide? Az ajtók zárva voltak! -A szellőzőn át! -Az nem a Róka specialitása? -Nem! Pont hogy a Menyété. A Róka csak lemásolta a taktikámat. -Hamár az indigóknál tartunk, mi van Ágnessel? -Még a saját apja sem tudja! -Hogyan?

170

-Állítólag meg tudta, hogy milyen gyógyszerrel tömöd. Majd az apját hordta le a sárgaföldig, ezután eltűnt. -Akkor, hogy fogjuk be? -A Vadász és Felcser beleegyezett, hogy segít. A Vadász a lakására megy, Felcser a vadászlakban várja be, én pedig a Sportcsarnokba. Három helyen nem lehet egyszerre! És ha elém kerül, elfogom az új tudománnyal amit tanítottál! -Csak óvatosan Menyét! Nem halhat meg! Segíteni kell nekünk. -És a Vitéznének miért kellett meghalnia? -Mert ebben a formájában nem volt része a tervnek! -Ezt én is tudom, de milyen terv az, amihez egy ember élete kell? -Az most lényegtelen! –hárította el a kérdést. -Hé, ha már hűséget fogadtam, beavathatnál a titkos tervedbe! -Majd ha eljön az ideje! – fordított neki hátat. -Mi köze a Rókának a tervekhez? – kérdezte Menyét. -A Rókának? -Igen. Volt egy másik álmom! A Vadásszal beszéltél. Arról, hogy a Rókát élve kell elfognia! -És azt nem álmodtad meg, hogy miért akarom én a Rókát elfogni? -Azt nem, de azt igen, hogy indulatos voltál. -Szóval a Róka? – gondolkozott el. –Hamár a terveknél vagyunk, van egy hiányzó darab! Nem tudom, hogy ő e a kulcs, de egy próbát megér. -És pedig? -Tudnom kell, hogy mire képes! -Nem hallgatsz híreket? Mindenki tudja, hogy mire képes! -Tudom-tudom! Technopata, és ösztönökkel rendelkezik, valamint átveszi a tulajdonságokat, képességeket! De egy valami hiányzik! -Micsoda? Ennyi sem elég? -A templomi támadásról a papok rendkívül jól beszámoltak. Elmondták, hogy a két fiatalabbik fiú a víz elemet uralta, az idősebb pedig a föld elemet irányítja, míg ennek a nőszemélynek a lánya a tűz elemet képviseli. -Tehát hiányzik a levegő. -Pontosan! De az egyenlethez kell még valami! Ami nem más, mint a csoportos átvétel. -Az meg micsoda?

171

-A Róka képes átvenni a képességeket. De csak egy időre, és csak egy embertől. Ha ez a képessége fejlődik, akkor talán sikerülhet! -Mégis miről beszélsz? -Nem mondhatok többet! De ezek szerint előbb-utóbb megálmodod! De most foglalkozzunk a másik indigóval! -Jó ötlet. -Itt van egy készítmény. – nyújtott át egy vakcinát a Menyétnek. –Ez egy tudatmódosító-szer. Az áldozat vakon engedelmeskedik, amíg benne van. -Mennyi ideig? -Hát ember esetén egy hétig hatásos. Indigónál nem tudjuk, de hogy biztos tartós legyen, előbb ezt add be neki! – adott neki egy újabb vakcinát. -Miért, ez mire hat? -Ez egy sűrű Ritalin kivonat. Eltompítja a képességeit, így nem tud majd teleportálódni! A hatása pár órás, de mire kiürül a szervezetéből, a tudatmódosító hatása alatt lesz. -Kösz szépen! – mondta és elindult a szellőző felé. –Jut eszembe, hallottad az új híreket? -Miféle híreket? -Új főkapitánya van a városnak! -Mi? -Igen, Miskolci tegnap mondott fel, és valami keménylegény jön a helyére. Azt mondják, hogy majd ő rendet teremt a városban. -És mégis ki a franc ez? -Valami Ságvári Dávid. Kezdő, de nagyon profi! Légy vele óvatos! – és Menyét eltűnt a szellőzőben. -46A Vitéz lovagi étterem előtt már pár rendőrautó tartja a frontot. A középkori stílusú vendéglátóhely ablakain a zsalugáterek be voltak hajtva. A két oldalas nagy ajtó belülről volt bezárva. Fény sehonnan nem szűrődött ki. Az étterem elé újabb rendőrautók jöttek szirénázva. Köztük Dávid volt határőrségi járműve is. Pár rendőr épp kordonokat vont, hogy távol tartsa az érdeklődőket. Eközben néhány társuk próbálta haza terelni a jó népet, hogy nincs ott semmi látni való. Nem mentek

172

sokra, ezért Dávid a levegőbe lőtt párat. -Emberek, mindenki tűnjön innen! Bomba van az épületben, nem tudjuk biztosítani a terepet, ha itt lábatlankodnak! Dávid erőteljes fellépése meghozta az eredményét. Eközben Hu és Veronika is fedezéket keresett és egyeztetett a kommandósokkal. Megjött a túsztárgyaló is. A barna bőrű fickó, aki a Menyétet kihallgatta. Telefonon megpróbálja rávenni a bent tartózkodót, hogy jöjjön ki, és ne csináljon őrültséget. Dávid elvette tőle a telefont. -Halló? A Vitéz étterem? -Igen. Tudom, hogy itt vannak. De nem tágítok innen! -Miért nem? – kérdezte a tárgyaló. -Jó okom van rá! -Tegnap meghalt a felesége, ezt értem. De ez nem ok arra, hogy fenyegetőzzék! -Én nem fenyegetőzök! Elvesztettem a lányomat is! Vissza akarom kapni! -De a lánya a Rókával van! – vette át a kagylót Dávid. -Tehetetlen banda! Ezért fizetem én az adót? A lányom vasárnap óta nem jött haza! Eltelt a 48 óra várakozás, amivel példálózni szoktak! Mégsem tettek semmit! -Elnézést, nem tehetek róla, hogy az elődöm béna volt és korrupt. -Nem érdekel mind egy kutyák! Nem jók semmire! –fakadt ki magából Richárd. -Szóval a lányát akarja? Rendben van! – tette le a telefont. Az étteremtől nem messze, egy parkolóban állt le egy autó. Belőle óvatosan szállt ki Szilveszter és csapata. A közelbe osontak, nehogy meglássák őket. -Melinda, mennyire megbízható az édesanyád? – tette fel a kérdést Szilveszter. -Miért kérdezed? -Csak azért, mert lehet, hogy ez is csak egy újabb trükk, amivel el akarnak fogni minket. Lehet, hogy apukád nincs is bent és egy osztagnyi fakabát vár odabent bennünket. -Anyám azt mondja, hogy már meghalt, és nem akarja, hogy odaát találkozzunk. -Jó érvelésnek tűnik! -Szóval, van valami terved? – kérdezte Bence. -Asszem, ez is improvizáció lesz!

173

-Nincs semmi terved? – kérdezték az ikrek. -Azt hittem ti olvastok a gondolatokban. – majd Szilveszter a terepet fürkészte. –A fenébe, ez hogy kerül ide? -Kicsoda? – kérdezte Melinda. -Ságvári Dávid. A rendőr, ott a zöld autónál!- mutatott felé. -Mi van vele? –kérdezett rá Bence. -Balatonfesteticsen is ő volt az, aki folyton ránk talált és nem egyszer hiúsította meg a terveinket. Vele nehezebb dolgom lesz, mint Sándorral. -Akkor most mi legyen? – kérdezte Zoli. -Melinda? Van hátsó bejárata az étteremnek? -Évekkel ezelőtt volt, de be kellett falaznunk a virágbolt miatt. -Hm. Az úgysem olyan fontos. Bence tiéd lesz a fal! -És ha tényleg összekotyvasztott valami bombát? -Úgy érzem ez a mi feladatunk lesz. – állapította meg Zsolt. -Nagyon jól érzed. Mielőtt bemennétek, pásztázzátok át, hogy hányan vannak, és ha csak Ricsi bácsi van bent, akkor azt hogy, vane nála bomba, és ha igen komolyan gondolja-e. – majd Melindára nézett. -A te feladatod pedig a megnyugtatás, és a békehozás lesz. -Úgy mondod, mintha angyal lennék! -Meglehet, nem? -És mi van, ha többen vannak? – kérdezte Bence. -A templomban sem tudtad, hányan vannak, akkor most miért érdekel? -Jogos!- mondták az ikrek. -És te mit csinálsz? – kérdezte Melinda. -Elterelem a figyelmüket. Mivel minden szerv engem üldöz, könnyű lesz elcsalnom őket. -De ők autóval és fegyverekkel vannak! -Tudod, hogy a mechanikus szerkentyűk utálnak engem. Bár igaz ilyen messziről nehéz lesz ki iktatnom őket. – majd egy kis gondolkodás után. –Kaphatnék tőled tüzet? -Nem dohányzom! -Nem úgy értem! Kölcsönvehetem a tűz irányítását? -Ó, persze! – nyújtotta oda a bal kezét. –De mit akarsz csinálni? -Megmutatom, mire jó a robbanómotor! – majd futásnak eredt az étterem felé. Eközben a zöld autónál, Hu nyomozó és Dávid beszélgettek, kicsit feszített hangnemben.

174

-Kedves Hu! Nem szeretném az első munkanapomat, halálesettel, robbantással, és egy rendőr elbocsátásával kezdeni a maga titkolózása miatt! -Hisz, már kiderítette, hogy hol van a lány nem? Ráadásul, amúgy is azt mondta, hogy ide fog jönni a lány nem? Akkor érdemes kivárni, nem? Ebben a pillanatban 2 autó repült a levegőbe, és hatalmas tűzlabdaként estek le. Nem sokkal később másik 3, majd újabb 2 lett a tűz martaléka. A zöld autó érintetlen maradt. A rendőreink szanaszét futottak fedezéket keresve, magukkal vonszolva elájult társaikat is. Az eloszló füstfelhőben kirajzolódott egy alak. A Róka volt az. -Emberek! Aki épkézláb, utánam! Elkapni a nyavalyást! – kiáltott Dávid. Habár sérültek is voltak, a könnyű sérültek Dáviddal tartottak. Tucatnyi rendőr eredt a Róka nyomába, Dávid pedig a kocsijába pattant és úgy üldözte. Hu nyomozó ott maradt Veronikával. A rendőrök nem voltak elég fürgék, így az utcán foglaltak le autókat a törvény nevében és azzal követték Dávidot. Eközben Szilveszter is menekülési stílust váltott, kerékpárt szerzett az ABC előtti biciklitárolóból, és így próbálta lerázni üldözőit. Felhajtott a GMMK előtti térre. Az autók követték. Az egyik viszont nem tudta időben bevenni a kanyart, és a parkoló autók közé rohant. A másik, hogy kikerülje előbb kanyarodott, de egy vastag oszlopnak ütközött. Márcsak 5 autó tudta üldözni a Rókát, aki a GMMK színpadán lévő dombra tekert fel és az ott lévő szobrok közt navigált. Épp hogy elfért, Dávid pedig az utolsó pillanatban fékezett le. Visszatolatott nagy sebességgel, mire az utolsó pótautós járőrbe rohant. Dávid autója bírta a strapát, de a másik ott helyben meghalt, nem ment tovább. A megmaradt 3 autó tovább üldözte Szilvesztert. Nem sokkal később Dávid is csatlakozott, hogy elkapják a kiszámíthatatlanul közlekedő kerékpárost. Szilveszter az étterem felé nézett és látta, hogy épp a hátsó ajtón jön ki Ricsi bácsi és a többiek. Szilveszter tovább cikk-cakkozott a buszállomás felé. Az állomást sövény keretezi. Az egyik bevágásnál fordult be Szilveszter. 2 járőr azonnal rántotta a kormányt, de pechjükre, beleszaladtak egy éppen parkoló járatba. Dávid és társa, másik utat

175

keresve tovább mentek. Lehajtottak az állomás szélén, és a kereszteződésnél jobbra kanyarodtak. Látták amint a Róka egy szűk utcába kanyarodik be, mit sem törődve a gyors forgalommal. Dávid hajtópartnere nem volt ilyen szerencsés. Egyből neki szaladt a beláthatatlan kereszteződésbe érkező kamionba. Dávid kis gikszerrel, de kikerülte őket, hátrahagyva a tükröket az autója két oldaláról. Rájött, hogy a Róka mire készül. A templom felé kerekezett, ahol az út le van zárva, és csak kerékpárosok hajthatnak át rajta. Dávid gyorsan lekanyarodott a kis utcákba, és akciófilmbe illő manőverekkel kanyarogva a kis utcákban, beérte Szilvesztert, aki egyből a Kastélypark felé vette az irány. A Róka egy híd felé tekert, ahol a egy autó fér el. Már majdnem utolérte Szilvesztert az új főkapitány, mikor az leugrott a kerékpárról, ott hagyta a flaszteron és tovább futott a parkba. Dávid nem számított erre a manőverre, és egyenesen ráhajtott a biciklire és ott helyben megállt az autója. Dávid őrjöngve szállt ki az autójából. -Nem! Nem! A fenébe! Nem! – majd a park felé ordított. –Most megúsztad, Róka, de legközelebb nem lesz ekkora szerencséd! Ígérem! -47A birtokon délután is zajlik az élet. Szilveszter és Bence épp ágyakat cipelnek fel a padlásra, hogy az ikrek ne a szalmán feküdjenek. Eközben az ikrek egykori dunyháikat gyűjtik nagy kazlakba, a padlás másik végében található ajtó mögé. Az ágyakat Lázi küldte, az egyik öreg nénitől kapták, aki már nem tudott mit kezdeni velük. Jó szolgálatot fog tenni. Eközben Melinda a szobájában beszélget apjával, Ricsi bácsival, és lélekként jelenlévő anyjával. -Sajnálom, kislányom. Nem tudom hova tettem az eszemet! -Semmi baj apa. – nyugtatta le a lánya. –Szerencsére a hírek most arról szólnak, hogy a Róka volt, aki fenyegetőzött, csak azért, hogy ismét keresztbe tegyen, ahol tud. -Hálás vagyok neki. Így az éttermem még működőképes marad. -Az a nyavalyás étterem! Hogy dőlt volna össze! – háborgott Ildikó.

176

-Na de anya! -Mit mond? -Azt hogy az éttermed már összedőlhetne. -Figyelj, attól hogy még te nem támogattad, nagyon jól működik, és jól tettem, hogy nem rád, hanem a lányomra hallgattam! – beszélt a levegőbe. -Pedig az orvosi karriereddel, sokkal többre mehettél volna, mint ezzel! Lealacsonyító! -Anya csak azért háborog, mert egy ilyen lealacsonyító munkát végzel. -Az a helyzet, hogy kettőnk közül ő a legalantasabb! Nem én tartok szeretőt az ő háta mögött! -Apa. Ezt te tudtad? -Már hogyne tudtam volna. Rám is ragadt valami az ő szakmájából. Megváltozott a viselkedése. Több időt töltött a munkájával, mint velem. Kezdet elhidegülni tőlem. Egyből tudtam, hogy másutt keresi a boldogságát. -Akkor miért maradtatok együtt? -Az a vén szipirtyó már elárulta neked, vagy nem? – kérdezte Melindát az anyja. -Én azért maradtam anyáddal, mert még nem nőttél, fel. Igaz, hogy 14 éves voltál, amikor először kezdett kicsapongani, de tudtam, hogy nagy törést okozna neked. Ráadásul, amikor a nagymamád meghalt, az elég megrázkódtatást jelentett neked. Nem akartalak ezzel terhelni. -Megértelek. De tudnod kell még valamit! A nagymama nem szívinfarktusban hunyt el. Megmérgezte valaki arzénnal. -Ezt meg honnan veszed? -Ő maga árulta el. -Na még ez is! – háborgott Vitézné. -Őt is ugyanúgy látod, mint a feleségemet? -Márcsak láttam. 2 évig bolyongott ebben a világban, és próbált velem kapcsolatba lépni, hogy elmondja nekem. És aznap mikor nem jöttem haza a miséről, aznap sikerült neki. Gyorsan tudta csak elmondani, mert a papok elfogtak. Ő figyelmeztetett, de már nem tudtam menekülni. -És az anyukám lelke most is itt van? -Nem. Sajnos. Csak azért maradt itt, hogy átadja az üzenetet. Amint ez megtörtént, ténylegesen eltávozott.

177

-És ki ölte meg? -Mivel már úgysem tudtok egymásnak ártani, ezért elmondhatom, hogy az anyám volt az! -Hé, attól én még tudok ártani! – fenyegetőzött Ildikó. -Úristen. – döbbent le Richárd. –Miért? – kiáltott a levegőbe. – Miért tetted ezt? -Mert rájött, arra hogy kavarok az én édesemmel! -Már anyám is mondja, hogy rájött, hogy kavar a főorvossal. És hogy ne derüljön ki, ezért kellett őt megölnie. -De legalább most ő is bűnhődik! Tudja milyen, amikor két világ közt van, és semmit sem tud tenni! -Tényleg anya? Te miért vagy még mindig itt? -Mert nem fejeztem be a küldetésem. -Milyen küldetésed van, amit be kell fejezned? -Az, hogy segítsek elkészíteni a SZÉRUM-ot. -Miért akarod elkészíteni a SZÉRUM-ot? -Bosszúból! Lehettél volna te is rendes leány, akire büszke lehetek. A főkapitány fia Sándorból is remek ember lehetett volna! De nem, ti nem hallgattatok ránk. De hogy ez ne forduljon elő másutt, segítenem kell a SZÉRUM elkészítését, hogy ezeket megakadályozzam. -De ha ez kész lesz, akkor nekünk teszel keresztbe! -Számotokra keserű lesz a bosszúm! És nem tudtok majd segíteni rajtuk, hiszen ki hisz a gyermekek szavában? -Ez az álnok nőszemély! – háborodott fel Richárd. -Már meghaltál! Értsd meg végre! Nincs szükség a jelenlétedre! Menj a magad fajtáihoz, a sistergő kénköves Pokolba! -Hú, de szépen elküldtél! Csak elfelejted azt, hogy én sem önmagamtól kerültem ide! -Szóval téged is meggyilkoltak? -Hát igen, ki kardot ránt, kard által vész el! – gúnyolódott Ricsi bácsi. -Csönd apa! Most rá kell koncentrálnom! -Ó, szóval kíváncsi vagy, hogy kiölt meg? Nem szabad hinned a hírekben! Az Újoncot csak belemártották! -Akkor, ki volt, ha nem az Újonc? -A Menyét volt! És hogy az Újoncon bosszút álljon, belekeverte ebbe. -De a Menyét honnan tudta, hol vagy?

178

-Attól az embertől, aki kiszabadította a börtönből is. -És ki volt az? -Természetesen, aki akkor vele volt. A mi drága főorvosunk! -De miért öletett meg, ha szeretett? -Mert így már passzoltam a tervéhez. -Milyen nagy tervről beszélsz! -Ahhoz semmi közöd! De ha beválik, akkor feltámaszthat, és örökéletű is lehetek! – mondta Ildikó, majd szépen kilebegett a ház oldalán. -48Lázi, Bence, Zoli és Zsolti, valamint Szilveszter egy magaslesnél vannak. A nap éppen lebukott a horizont mögé, és a sötétség kezd ráborulni az erdőre. A szeptember eleje, kedvező a vadászatra. Ekkor már meg lehet állapítani a vadról, hogy golyóérett-e, és azt is, hogy érdemes-e kilőni azt, vagy érdemesebb vele várni a következő idényig. Ilyenkor már ritka az utód világra hozása, és a tavaszi ifjak is felnőttek már némileg. Persze a vadászat, mint gazdálkodási forma nem csak lövöldözésből áll. Fegyvertartási és -használati engedély kell hozzá. A vadászat célja nem a gyilkolás, hanem a szelektálás. A rosszul fejlődött, illetőleg idős, vagy beteg példányok kerülnek elejtésre. Mint a vadonban az oroszlánok, csak az ember a puskát használja a karmai és a fogai helyett. -Nos, mire kaptatok engedélyt? – kérdezte Szilveszter Lázitól. -Engedélyt? – kérdezte Bence. –Engedély kell ahhoz is, hogy egyáltalán lelőhessünk valamit? -Igen, Bence. – mondta Lázi. –A vadászathoz ez is kell, mert így kiküszöbölhető a létszám drasztikus csökkenése. Egy adott terület faunája nyílván van tartva, és bizonyos időkben, csak bizonyos számú, nemű, korú, és fajú vad lőhető ki. -Magyarán aki, nem ez alapján vadászik, az bűnt követ el? -Igen. Csak sajnos az embervadászatot nem korlátozzák! – mondta Szilveszter. -Mire gondolsz? – kérdezte Zoltán, a még feltöltetlen puskát nézegetve. -Arra, hogy a mi Vadászunk és az ő csapata nem éppen ideális

179

vadászok. Rám vadásznak ahelyett, hogy másmilyen formában töltenék ki a dühüket. -De az ő szemében te csak róka vagy! – mondta Zsolt, miközben ő is egy fegyvert vett szemügyre. -Ez a másik probléma. De én mindenesetre optimista vagyok. -Miért? – kérdezték az ikrek. -Azért, mert hiába a sok hajtóvadászat, a csapdák, a mérgek, a kopós üldözések, a rókák száma nem csökkent! Sőt, nőtt. -És mi van a farkasokkal? – kérdezett rá Bence. -A farkasok? Hát ők ebben az országban gyakorlatilag nincsenek. Habár kezdenek rebesgetni olyan híreket, miszerint az északi hegységekben látták őket, és nyomokat is találtak, melyek összetéveszthetetlenül a farkasoké voltak. -Ez az! – örvendezett Bence ökölbe szorítva kezeit. -Na, jó, én elindultam! – mondta Szilveszter. –Kezd visszatérni a látásom. -Neked is farkasvakságod van? – kérdezte Bence. -Sajnos, igen. És ez az egyetlen időszak és a hajnal, amikor védtelen vagyok emiatt. Jó vadászatot! – majd eltűnt a fák és bokrok rengetegében. -Oké, akkor arra felé nem lövünk. – mondta Lázi. –Fiúk, ide a fegyverekkel! Mivel nektek még nincs fegyver használatitok, ezért ti nem lőhettek! -És Bence? –kérdezték. -Ő használhat, mert neki van. -Az apám oktatott ki még, anno belőle. De még vadra nem lőttem. -Akkor itt az ideje! Eközben Szilveszter a környékbéli házakat, hegyi pincéket és egyéb építményeket járt körbe. A térképről megjegyzett információi alapján járta be a dombokat. Már csak 3 ház volt hátra. És rá is akadt a Vadász búvóhelyére. Épp Felcser volt bent, és lobogott a tűz a kandallóban. De semmi más nem világított. A fegyverét töltötte meg. Egyszer csak a kandallóban ágak potyogtak a tűzre. Felcser először csak azt hitte, képzelődik. De aztán jött ismét néhány ág. Közelebb ment a kandallóhoz. Újabb ágak estek le. És furcsa szag ütötte meg az orrát. -Ágnes? Te vagy az? – kérdezte.

180

Nem történt semmi. Ám hirtelen kezdett imbolyogni alatta a padló. Mintha csak tengeren lett volna. A falak is táncolni kezdtek. Az ajtó kinyílt, és a Róka jött be rajta. Felcser ugyan már a padlón volt négykézláb, de ráemelte fegyverét a közelében lévő Rókára. És meghúzta a ravaszt. De nem sült el a fegyver. Többszöri próbálkozásra sem. A Róka kivette a kezéből a fegyvert, és a kanapéra dobta. Majd ezután hóna alatt átkarolta és kivitte a friss levegőre. -Na jó, most már beszélhetünk. – mondta Szilveszter. -Mit műveltél velem? – kérdezte kábultan. -A szomszédjának volt néhány elszáradt leandere, és azt dobtam be a kéményen. A leander füstje hallucinogén, nagy dózisban halálos. -He, még pár perc és elmúlik. – mondta Felcser. -Valóban. De legalább addig sem tud ártani nekem. -Mit akarsz? -Lenne pár kérdésem. -Ó igen, már értem! A füst feloldja a gátlásokat is, és ahelyett hogy hazudnék, mindent kitálalok neked. Ravaszdi vagy a javából, öregem. – csapott a levegőbe. -Ezek szerint hat. Miért üldöz engem a Vadász? -Tudod, a Vadászt senki nem győzheti le. Ez az ő fixaideálja. -Ezt sejtettem, de nem tudná magát túltenni rajta? -Nem ugyanis van még valami. A főorvos is el akar kapni téged! Ez az egyezség is köti a Vadászt. -Mit akar tőlem a főorvos? -Nem tudom, de neki élve kellesz! És jobban tennéd, ha neki adnád fel magad! -Ja, és mi lesz a rendőrökkel? -Azok miatt nem kell aggódni! Ha szimatolnak, a főorvos lefizeti őket. -Azt kötve hiszem! Az új rendőrkapitány tisztességes. Nem lehet lefizetni! -Kezeket fel Róka! – hangzott a parancs Szilveszter háta mögül. -Újonc! Mit keresel itt? -Segítségért jöttem, de látom, neked nagyobb szükséged van rá! -Hello, Újonc! – üdvözölte Szilveszter. –Csak nem egy vadászpuska van nálad? -A fenébe Újonc! Tudhatnád, hogy a közelében nem működik a

181

fegyver! – mondta Felcser miután Újonc sem tudta elsütni a fegyverét. -Mit keresel itt? – tette le a fegyverét. –És mit műveltél Felcserrel. -Csak infó kellett, hogy miért üldöz a Vadász. -Van még valami! – mondta Felcser feltápászkodva. –Ágnes. Azóta, amióta beszéltél vele eltűnt. És nem lepődnék meg rajta, hogy Újonc eltűnése a te sarad lenne. – vette elő vadászkését. -Nem, az nem az ő sara. Hacsak nem dolgozik össze a Menyéttel! – tett hasonlóan Újonc is. -A Menyét? – kérdezte Felcser. -Igen. Ő akart belemártani, csakhogy megbosszulja, hogy otthagytam a templomban. -A Róka pedig jött és megkímélte, ahelyett, hogy megölte volna. -És amikor a legkevésbé vártuk, kiszabadítottad, nem? -Micsoda? Ez sületlenség! Menyéttel nem vagyok jóban! – hátrált Szilveszter. -Ki tudja? A Vitéznével sem voltál jóban, mert szert kotyvaszt ellenetek. Őt is el kellett tenned láb alól. – futtatta tovább a gondolatot Felcser. -És mivel én vagyok a legsebezhetőbb a csoportban, engem választottál bűnbaknak. -Elment az eszetek! Van jobb dolgom is, mint veletek szórakozni! Ekkor Szilveszter szemei a házra szegeződtek. Valamit megpillantott benne. A vadászok is benéztek. És meglátták Ágnest. -Ágnes! – kiáltotta Felcser, és befelé rohant. Ágnes a kint lévőkre nézett, majd mikor Felcser átlépte a küszöböt, Ágnes eltűnt. Ekkor Újonc visszanézett, de már a Róka is eltűnt. -A fenébe! – háborgott Felcser. -Mi történt? Miért tűnt el Ágnes? Miért nem a Róka után mentünk? -Tudod mit, gyere és elmondom! Majd utána te mondd el, mi van a Menyéttel!

182

-49Melinda otthon a szobájában volt és nézegette a Bibliát. A kereszténység legszentebb könyve, mely a mai nap emberének is tartogat olyan mintákat, melyet a hithű emberek követhetnek mindennapjaik folyamán. Melinda épp a tékozló fiú történeténél tartott, ami Krisztus egyik példabeszédének témája. Melinda nem olvasott bele, hanem becsukta. Majd a szekrénye aljára tette. Ezután megpillantotta az éjjeli szekrényén a Szűz Máriát ábrázoló képet, amint ölében tartja az újszülött Jézust. Egy ideig nézte, szemezett a szent asszonnyal, de őt az éjjeli szekrénybe tette be. -Ejnye, kis unokám! – szólt a háta mögül egy hang. -Mama? – ocsúdott fel, miután leült az ágyra. Mel fókuszálni kezdett a hang irányába. Nem sokkal később kirajzolódott előtte nagymamája fényes alakja. Szárnyakkal a hátán. Ugyanolyan volt, mint egykoron, csak fiatalabb és szemei is sugárzóbbak voltak. Hangja pedig szinte mennyeien csengett. -Igen kicsikém, én vagyok! -Mama, te mit keresel itt? – kérdezte a viszontlátás örömével. – Nem a Mennyekben kéne lenned? -Dehogynem. Csak tudod, láttam, hogy szenvedsz. Hallottam éjszakánkénti imádat, melyben segítségért fohászkodtál. És az angyalok egy csoportja úgy döntött, hogy segíthetek neked. -És kaptál szárnyakat? Angyal lettél? -Igazából egyik angyalnak sincs szárnya, csak azért jelennek meg így az ember előtt, hogy tudják, hogy valóban angyalt látnak, és nem valami mást. -Úgy örülök, hogy itt vagy! -Meghiszem azt, hisz már az anyádat is elvesztetted, és majdnem az apádat is. Bár ő belőle nem néztem volna ki, hogy megtenné. -Igen, mondta is, hogy nem gondolta komolyan, csak annyit akart, hogy lásson engem, és beszéljen velem. -És ha ismét találkoztok, beszélhet velem is. -Sajnos anyával előbb beszélt, mint veled. De tudja az igazságot, amit elmondtál nekem. -És hogy fogadta? -Hát furcsán. De éreztem rajta, hogyha anyám még élne, megbosszulná. Ezért inkább csendes beletörődéssel fogadta a

183

híreket. -Szegényem. De ahogy elnézem, te is befelé fordultál. -Miből gondolod? -Ezért vagyok itt, nem? Hitért imádkoztál. Már nem bízol az egykori vallásodban, ami 10 évig a te hited volt. Mert jött egy róka, aki megmutatta, hogy a szent galambok feketék, és hogy Isten Báránya, akiről eddig tanultál valójában csak faltörő kos. -Igen is, meg nem is. – mondta Melinda fejét egyik oldalról a másikra döntve. –Egyrészt valóban Szilveszter mutatta meg, hogy amiben hiszek, az nagyon ki lett forgatva, de más részről Pál atya volt az, aki kiábrándított belőle. Szent és mégis benne van a bűnös dolgokban. Ekkor egy puffanást hallott az emeltről Melinda. Gyorsan leoltotta a lámpát és kiszaladt a lépcsőhöz. De tétovázott, hogy megnézze-e, mi az. -És mi van, ha fegyvere van? -Nincs fegyvere. – mondta Melinda nagyija. -Azért kellene valami. – és Szilveszter szobájába ment, majd elővette az ágy melletti eltolható ajtajú szekrényből a puskát, amit Ágnestől vett el. Nem volt megtöltve. Szilveszter gondoskodott róla, ha valaki megtalálja, ne tudja használni. -Na de Melinda! -Nincs megtöltve, már megnéztem. -Honnan tudtad, hogy itt van? -Kerestem néhány könyvet és erre is ráleltem. Melinda visszament a padlás feljáratához, és felment a lépcsőn. Odafent sötétvolt. A Hold csak kis réseken törte meg fényével a sötétséget. De Melindát ez nem akadályozta meg abban, hogy lássa, mi merre van. Az egyik ágy alatt megpillantott, egy alakot. Az aurája zöldes volt, helyenként türkiz színben lobogott. Melinda ráfogta a fegyvert. -Fegyver van nálam, gyere elő! Az alak nem mozdult. -Látlak. Az ágy alatt vagy, és pont rám nézel. -Hogy láthatsz, amikor én alig látlak? – kérdezte egy női hang. -Látlak és kész! – vágta el a témát Melinda. -Melinda mögötted! – szólt a nagymamája. Melinda megfordult, és a puskáját emelte az éppen villanyt kapcsoló betörőre. Ágnes volt az. Majd közelebb ment.

184

-Sejtettem, hogy te vagy. -Maradj ott különben, lövök! – mondta Melinda harciasan. -Nézd már! Azt hiszed megijedtem? -Én nem viccelek! – mondta komoly tekintettel. -Jaj, hagyjuk már! Az a puska az enyém volt, és látom, hogy nincs töltve. Ráadásul hallottam, hogy te vagy a nagy állatvédő, aki nem lő semmire, mert esélytelen a vad! Nekem nincs fegyverem, így esélytelennek számítok. -Ezt meg honnan tudod? -Onnan, hogy reggel itt voltam, és hallottam. Bár akkor még nem voltak itt ezek az ágyak. -Mit keresel itt? -Csak egy nyugalmas helyet, ahol meghúzódhatok. Gondolom, amíg a többiek távol vannak nem bánod, ült le az ágy szélére teleportálódva. -De te az ellenségünk vagy! A Vadász lánya. Nem maradhatsz itt! -Te pedig a Vitézné lánya, aki ellen szintén harcoltok, sőt egy ágyba bújt a szeretőjével, a főorvossal, aki szintén ellenségnek számít. Neked kéne eltűnnöd nem? -Betelt a pohár! – Melinda a lépcsőaljára dobta a fegyvert, lekapcsolta a villanyt, majd egy kisebb tűzgömböt dobott Ágnes felé. A tűzgömb nem talált, mert Ágnes gyors volt. De nem is égetett fel semmit, mert Melinda azonnal szétoszlatta. A szemével a sötétben tudta követni, merre van, de egyszer csak nem látta a padláson. -Lent van a lépcsőalján! – szólt Melindának a nagyanyja. -Figyelj, Melinda, hagyjuk abba, mert ha még dühösebb leszel, nem tudod, kontrolálni magad, és a végén tényleg felgyújtod a házat! -Igaza van! – mondta a nagymamája. –Még nem tudod irányítani teljesen a képességedet! Melinda nagy sóhajjal abbahagyta. A lánggömbök kialudtak körülötte. -De akkor sem beszélhet, így az anyámról, akármennyire is utáltam! -Kivel beszélgetsz? Ja persze, a léleklátó! Már majdnem elfelejtettem. -Viszont azt nem tudod, hogy kitől kölcsönözte Szilveszter az

185

erejét ahhoz, hogy elfogjon! – mondta Melinda a lépcsőn lerohanva. Ágnes a bejárati ajtóhoz teleportálódott. -Nekem, most mennem kell! Viszlát! – intett a fegyverével, és eltűnt. -50Az EÜ Központban a megszokottnál kevesebben vannak. Meglátszik, hogy piacos nap van. Az emberek ilyenkor nem a nyavalyáikkal törődnek. Péter főorvos irodájában azonban sokkal többen vannak, mint ahogy az lenni szokott. -Ügyes voltál, Menyét! Jól csináltad, a lány most már nekünk fog dolgozni. – mondta Várallay főorvos. Ágnes egy székhez volt kötözve. Ájult volt, szinte nem érzékelt a külvilágból semmit. A nyakán látszódott egy seb. Ez volt az a pont, ahová Menyét bejuttatta a Ritalint, és a képességromboló szert. -Oké, és a Vadász? Mi lesz vele? -Rávesszük, hogy segítsen elfogni a Rókát élve. Csak így fogja a lányát visszakapni. -Azt kétlem, hogy a lánya nélkül élve hozná el neked! -Miből gondolod? -A Vadász bosszút akar állni a Rókán. Nem hiszem, hogy élve tudná elfogni, mikor amúgy is dühös. Lövöldözni fog és minden eszközt bevet, majd hogy elpusztítsa. -Akkor mit javasolsz? -A lányát használjuk fel! Kerítsük elő a Rókát, aki majd szépen elhozza nekünk, és akkor biztos lehetsz benne, hogy élve hozza ide, és nem kell attól a félőrülttől tartanod. -Komolyan ennyire elszánt? -Igen. -Tudtam, hogy komplikált lesz, de hogy ennyire. -Sőt még egy újabb tényező is van, ami változott. -Csak nem az új rendőrfőnök? -De. Az a minden lében kanál fickó a tegnap folyamán ráakadt a Rókára, és majdnem sikerült elfognia. -Hallottam a hírt. De számomra a majdnem, azt jelenti, hogy nem. -És mi van, ha legközelebb nem lesz akkor a szerencséje a Rókának?

186

-A Róka nem kisstílű bűnöző, akiket csakúgy el lehetne fogni. Sándor is azt hitte, és ez a Dávid, vagy hogy is hívják is, csak azért esett ebbe csapdába, mert ő is azt hitte. Én nem becsülöm alá a képességeit. Tudom, hogy sokkal több van benne, mint amennyit megmutat. A kérdés csak annyi, hogy mekkora ereje is van valójában? -És ha tette volna a dolgát, ahogy kellett volna, már a templomban felmérhető lett volna. -Ezért mondom, hogy ne becsüljük alá. Ráadásul a csapata erejét sem tudjuk teljesen felmérni. -Várjál! Hát itt van nekünk Ágnes! Ő ki tudná lesni őket! És ha észre is veszik, azonnal el tud menekülni. -Ez így kockázatos! De ha tényleg nincs más mód, ez is jó ötlet. -És mi lesz Dáviddal? Őt hogy ellenőrizzük? -Veronika biztosan segít majd neked ez ügyben. – mondta mosolyogva. -Lehetetlent kérsz, öreg! –mordult rá a az íróasztala mögött ülő dokira. -Csigavér! –nyugtatta le. –Hisz te is tudod, érted mindent megtesz, még ha az a karrierjébe kerül is. A felvevőből is kiszedte a kazettát, nem? Pedig nem te kérted rá! -Végül is igazad van. -Vedd rá, hogy szimatoljon egy kicsit, és bármit tud, mondja el! Próbálja meg kideríteni, hogy hogy akadt a Róka nyomára. És hogy milyen módszerei vannak. Minden apró információ fontos lehet! -És bevehető a nagy tervbe? -Ó, hát persze! Mindig kell egy nő a csapatba! Ekkor kopogás hallatszódott az ajtón. Menyét az ajtó mögé bújt. -Jöjjön be! – szólt az ajtó túloldalára Péter. Az ajtó kinyílt. A Vadász és Felcser léptek be a szobába. -Kislányom! – ölelte át. –Mit csináltatok vele? -Semmi baja nem lesz! – nyugtatta Péter. –Csak most egy olyan szer van benne, amitől kába, így nem tud megszökni előlünk. A képessége is ki van kapcsolva. -És ki fogta el? – kérdezte Felcser. -Ott van mögöttetek! -Meg kell mondjam, nem volt könnyű becserkészni, de sikerült. -És mi az a folt a nyakán? – kérdezte a Vadász. -Az csak annak a helye, ahol beadtam a gyógyszert.

187

-Hm. Megcsinálta. – bólogatta a fejét a Vadász. –Jól van Menyét! Bizonyítottad hűségedet! – csapott a vállára. -De ezzel nekem is tartozol Vadász! – vágott közbe a főorvos. -Mivel csak én miattam nem lépett még le. -Tudom, Péter, tudom. És sejtem, hogy mi a kérésed. Az, hogy intézzem el a Rókát. -Nem, Vadász, nem ez! Egyelőre csak annyit akarok, hogy Ágnessel figyeltesd! -Azt meg minek? -Hogy csapdát állítsunk neki. -Azt hittem, hogy a bundájára pályázol! – mondta meglepődve. -Figyelj Vadász. Az, hogy te a bundáját akarod, az a te dolgod. De mivel visszaszereztem neked a lányod, ezért a Róka mostantól az én prédám! A személyes bosszúdat tartogasd az Újoncra! -Azt akarod, hogy az Újoncon töltse ki a bosszúját? – kérdezte Felcser. –Menyétnek sokkal több köze lenne a dologhoz, hiszen őt hagyta cserben! – próbálta védeni barátját. -De azzal, hogy ott hagyott és nem segített, mindannyiunkat elárult! - vágott vissza Menyét. –Ha a Róka, vagy a rendőrség ismét ránk találna, akkor már egyel kevesebben lennénk. És ki tudja? Legközelebb pont téged hagy ott! Nem lehet megbízni benne! Felcser már majdnem elmondta, hogy az Újonc igenis megbízható, hiszen tegnap segített rajta. De inkább hallgatott, hiszen tudta, ha ezt elmondja, azzal azt is elárulja a Menyétnek, hogy beszélt vele, és tudja, hogy ki ölte meg a Vitéznét. -Sajnos fiúk, az a helyzet, hogy én nem tudom, hogy mit tett az Újonc. – summázta a Vadász. -Hogy cserben hagyott-e vagy sem, vagy hogy gyilkolt-e vagy sem, az most nem számít. Én csak azt látom, hogy nincs itt, és nem jelentkezett eddig. Ez számomra azt jelenti, hogy nem számíthatunk rá a továbbiakban. Bármi is legyen az oka. – majd Péterre nézett. –Tudod Péter, más esetben nem engedném át a prédát. De most a lányom boldogulása függ ettől. Csak ezért fogom életben hagyni! De ha a lányomat veszélyezteti, esküszöm neked, lelövöm. És ha te is veszélyezteted, akkor téged is! -Nyugalom, Vadász! A lányod nélkülem ismét csak az a lázadó lenne, mint volt. Fontos, hogy mindig bevegye a gyógyszereket. Mivel csak rád hallgat, ezért fontos, hogy ismét beállítsuk a gyógyszer adagot. Mindennap el kell küldened ide, hogy kezelni tudjuk.

188

-Rendben van. Nekem csak az a fontos, hogy boldog legyen! -51Szilveszter és Bence kint vannak az udvaron. A kőhalomnál vannak, ami még az építkezésből maradt itt. Az ól-projekt sikeres volt. A malacok átkerültek a csirkeólba. A csirkeólt így meg kellett növelni, mivel nem a malacok méretére volt szabva. A malacok ólja és a kecskék akolja egybe volt építve eredetileg is. Így nem jelentett problémát, hogy a csirkeólt ezek tetejére építsék. A csirkék szeretnek magaslaton aludni, a ragadozók sem jutnak hozzájuk könnyedén, és így nem kellett újabb termőterületet elfoglalni. -Szóval a te elemi képességedet szeretném növelni. A hihetetlen erőt, ami benned van, már könnyedén felszabadítod. A regenerálódási képességed is elképesztő. De valahogy a földdel való kapcsolatod, csak odáig jutott el, hogy kemény vagy, mint a szikla. – mondta nevetve. -De miért kellene az elemi képességemet fejleszteni, ha egyszer a legkeményebb sziklát is széttöröm? -Megmutatom! – majd a megfogta a vállát. –Ha képességedet megfelelően használod, akkor csak ennyit kell csinálnod. És Szilveszter az egyik követ kinézte magának. Ezután rárakta bal keze mutatóujját. A kétökölnyi nagyságú kődarab repedezni kezdett, mintha tojásból kikelő kiscsirke lenne. A kő azonban nem esett szét, annak ellenére, hogy egyre több és apróbb repedés jelent meg rajta. Míg végül úgy nézett ki a kő, mint egy kőporból gyúrt tömb. És mikor Szilveszter elvette az ujját, az egész porrá hullott. -Váó! Ezt hogy csináltad? -Egyszerűen! Csak használod a képzeleted. Elképzeled, hogy a szikla minden egyes pontján megreped. Majd elképzeled a széthullás folyamatát. -Na akkor én is kipróbálom. Bence ugyanígy tett. A mutatóujját tette oda. Behunyta a szemét. Majd mikor elvette nem történt semmi. -Mi az? Miért nem működik? -Ne légy türelmetlen! – csitította le. –Az én képességem 5-szörte hatékonyabb mint a tiéd! Tehát te neked csak azt tudom megmutatni,

189

mire lehetsz majd képes. Viszont a te képességed szunnyad. Nem tudsz elsőre mindent véghez vinni, hisz járni sem tanultál meg elesések nélkül! -Akkor mit csináljak? -Használd mindkét kezedet. A tenyereden keresztül vidd át az erődet, és akkor megrepesztheted. Bence ismét nekirugaszkodott a dolognak. De hiába használta mindkét kezét, a kő nem repedt meg. -Á, ez nem megy, hagyjuk! – adta fel könnyedén. -Tudod, mi akadályozza meg azt, hogy megtörténjen? Az hogy nem koncentrálsz eléggé! Hallottam, hogy a kő belülről már megrepedt. Ahhoz, hogy külső változás legyen, összpontosítanod kell. -Dehogy csináljam? -Képzeld azt, hogy Melinda van a kő belsejében! -Hé! – háborodott fel Bence. -Akár mennyire is sértő, és hülyeségnek tűnő, lehet hogy pont ez a kulcs, hogy sikerüljön. A motiváció a legnagyobb hajtóerő! -Oké, megpróbálom. – mondta elcsüggedve. Bence kinézett magának egy újabb követ. Ráhelyezte mindkét tenyerét. Koncentrált, behunyta a szemét. Majd a kő belsejébe képzelte Melindát. És elképzelte, ahogy körülötte a kő megreped, és széthullik körülötte. Bence hallotta, hogy a kő repedezett. A koncentrációjától elvonta a figyelmét, így az abbamaradt. Bence kinyitotta a szemét, és elvette kezeit a kőről. És látta, hogy a kő 6 darabra esett szét. -Tök jó! – kiáltott fel Bence. – Sikerült! -Nagyszerű! Ügyes voltál! – dicsérte meg Bencét. -Hol egy másik? – kérdezte vérszemet kapva. -Na jó! Egyedül hagylak, hogy rálelj az ízére. Addig megnézem, hogy mit csinálnak a többiek. Szilveszter elindult befelé. Már az ajtóban hallotta, hogy az ikrek valamin nagyon összekaptak. -Te nyavalyás! Elpusztítottad a víz elementáljaimat! – ripakodott Zsolti testvérére. -Persze, mert kinyírtad 2 fekete sárkányomat! – vágott vissza Zoli. -De Kalikit miért kellett leölnöd? -Azért, hogy ne idézzen meg újabb föld elementálokat és

190

csalándarazsakat, amik az efritjeimet vadászták le! -Hé, fiúk! – szólt rájuk Szilveszter. –Miért kell marakodni? Ez csak játék! -De ez most vérre megy! – tájékoztatta Melinda. -Hogy-hogy? -Úgyhogy a fiúk, miután hagytad, hogy játszanak a gépeden és szigorúan csak gondolatolvasás nélkül, a Káosz és a Természet seregei egyből rivalizálni kezdtek. -Á, értem már. Akkor végül is elértem a célomat. -Mit, hogy különbözzenek egymástól? -Igen. – mondta nyugodtan Szilveszter. -De hát ők ikrek! – vonta kétségbe Melinda. –Már miért kellene különbözniük? -A képességeik terén különbségek mutatkoztak meg. Zoli a vízgőz, Zsolti a jég. Ha képességeik különböznek, akkor csak színesítik a palettát. -És melyikünk az erősebb? – kérdezték egyszerre. -Nos, ha azt vesszük, akkor a ti esetetekben Zoli a vehemensebb, az aktívabb, és forrongóbb, míg Zsolti a nyugodtabb, passzívabb, és belenyugvóbb. -Ez az! Én fogok nyerni. – mondta Zoli. -De hogy lelohasszam a lelkesedésed, az univerzumban a hideg és a jég a leghatalmasabb. Úgyhogy ez nem garancia arra! -He-he, ezt megszívtad! – ábrándította ki. -Tudod, mit ha már úgy is játszunk, döntse el ez, hogy ki a legjobb! -Rendben! Az veszít, aki előbb hal meg! – és Zsolti tette egy újabb lépést a laptopon játszott stratégia játékban. -Szilveszter? – kérdezett Melinda a fejét ingató indigótól. – Észrevetted már, hogy van egy újabb őrangyalod? -Igen, már amikor felkeltem. Nem tudtam, mi ez a furcsa rezgés, de aztán rájöttem, hogy egy újabb angyalom manifesztálódott a kettős világba. -És mit tudsz róla? Mert én elég homályosan látom. -A neve: Sycamorus. Ő Sumynonaval ellentétben férfi aspektust képvisel, és ha jól érzem, ő nem megvéd a külső támadásoktól, hanem inkább elhárítja azokat. -És mi miatt jelent meg? -Hát valószínű Dávid megjelenésével vált szükségessé a

191

jelenléte. -Igen, a tegnapi elterelő menekülésed nem volt mindennapi. -És én magam sem tudom, hogy hogyan tudtam ilyen szökést véghez vinni. Na jó ez már önfényezés! Egyszerűen csak önmagam voltam, és ebben segített még inkább ez az újabb égi küldött. -De egyre inkább kezdem érzékelni a többi lelket és angyalt, például a mindhárom fiúnál érzékelek néhány lényt, de őket még csak homályosan. -Ne aggódj! Előbb-utóbb őket is érzékelni fogod, ahogy a nagymamád lelkét, akivel most is társalogsz. -Honnan tudod? -Hé, én mindent hallok és érzek! Még azt is, hogy tegnap este együtt voltatok, miután haza jöttünk a vadászatból. -Te hallottad, amint Bencéhez átmentem? -Figyelj, ez az én házam és jó ideje itt lakom. Ismerem minden rezdülését és nyekergést. Ezért nem tud rajtam ütni senki, még Dávid sem. -Szóval azt mondod, nem lepődsz meg, ha itt találod? -Én csak sajnálni tudom, ha idejön bajt keresni. -52Veronika a kis társas épület lépcsőjén halad felfelé. Előveszi a kulcsát, és kinyitja az ajtót. A kis előtérben ledobja kabátját, táskáját leteszi a polcra, és a leveleket a nappalijába viszi. Mikor le akarja tenni az asztalra őket, meglátja, amint az Újonc a kanapén ül és rászegezi a puskáját. -Maga meg mit keres itt? – kérdezte kerek szemekkel Veronika. -Épp magát. Beszélnünk kell! -Azt hiszem, nekem is szólnom kell a Rókának, hogy őrködjön pár órát a lakásomban, nehogy magához hasonló hívatlan látogatóim legyenek. -Nyugalom. Nem jövök többször ide. A fiatal, vékony, de erős, extra rövid hajú fickó csak pár hónapja szolgált a Vadász csapatában. Vágott szemein átható tekintete ledermeszti szemlélőjét, pedig ő tud kedves is lenni. Nem sokat beszél, viszont ha olyan témába kezd a beszélgető partnere, ami érdekli, akkor be nem áll a szája. -Meg akar ölni?

192

-Nem szándékoztam. Úgy nem tud segíteni. -Miben segítsek? -Hogy tisztázzon engem. -Ó, a gyilkosság? Szóval teljesen véletlen volt? -Nem. Szándékos. Csak nem az én szándékom szerint. -Öngyilkos lett? Nem mintha lett volna rá oka, de egy jó ügyvéd ezt bebizonyíthatja. -Fejezze be az élcelődést, jó! – kelt fel az Újonc. –Idefigyeljen! A gyilkosságot nem én követtem el, hanem a drágalátos udvarlója, a Menyét! -Ő? Na nem! Ezt nem hiszem el! -Persze, maga csak az ártatlanság vélelmében hisz. De én hiába hangoztatom, hogy nem vagyok bűnös. -Ezt én nem mondtam, de a helyszínelők, a halottkém, és a boncolást végző orvosok, és a szomszédok tanú vallomásai is azt mutatja, hogy maga volt a gyilkos! -És ha azt mondom, hogy Menyét megrendezte az egészet? -Azért ennyire nem kegyetlen! -Maga csak egy hete ismeri, én meg már negyedéve. Csak tudom, hogy mire képes! -Miért tenne ilyet, mi oka volt rá? – kérdezte Veronika. -Nem tudom, mondta-e, hogy miért kapták el a templomi incidensnél. -Igen, azt mondta, hogy maga hagyta cserben, nem segített neki, így tudták elfogni. -Pontosan. És azt is elárulta, hogy miért? -Azért, mert félt attól, hogy olyat álmodik, ami nem jön be, és ezzel veszélybe sodorja őket. -És maga nem lenne félelemben akkor, ha bízik valakiben, de látja, hogyha őt követi, előbb-utóbb baj éri? -Még nem fordult elő. -Pedig most pontosan ugyanezt csinálja! -Engem nem bántana. -Persze, mert még nem követett el olyat, amivel megsérti. -Én megbeszélem vele, ha valami problémám adódik, nem pedig orvul hátba támadom! – ripakodott rá Veronika. –És még mindig ott tartunk, hogy maga a gyilkos, mert ennek ellenkezőjéről nem győzött meg! -Tudhattam volna! Maga túlságosan elfogult! Nem fog segíteni,

193

inkább foggal-körömmel védi azt a bűnözőt, aki sokkal rosszabb nálam! -Nem is tudod, hogy mennyire. – szólt Menyét a háta mögül. -Menyét? Te mit keresel itt? -Gondoltam, meglátogatom az én kis virágszálamat. -Jókor jöttél! – bújt oda hozzá Veronika. -Tudod, valami azt súgta belül, hogy jönnöm kell, mert veszélyben vagy. -Persze, már megint az álmaid! – szólt közbe Újonc. -Képzeld, Újonc, visszajöttek, és néha egész pontosak. Például most ara készülsz, hogy megfordulsz, felénk lősz, és gyorsan kiugrasz az ablakon. Habár Újonc nem mondott semmit, szemeire kiült a döbbenet. Valóban így akart megszökni. -Szóval, mi szélhozott ide, az én drágaságomhoz? -Az hogy eláruljam neki, hogy te milyen rohadék vagy. – fordult feléjük. -Igen, tudom. És nem hisz neked, mert elvakítja a szerelem, pedig ő csak szakmailag nézi a dolgot, és aszerint is bűnös vagy. -Ha már amúgy is mindent tudsz, hogy ért véget az álmod? -Sajnos arra már nem emlékszem, mert épp Ágnes ébresztett fel. -Ágnes? De hisz ő megszökött tőletek! -Igen, de sikerült valahogy beszélni vele, és mégis csak csatlakozott hozzánk. Újonc már majdnem visszavágott neki, hogy tudja, hogy Ágnes erőszakkal van velük. Viszont ez a terv az ő szökése után történt, tehát leleplezte volna Felcsert. Inkább hallgatott. Váratlanul megszólalt Vera hívója, a kapitányságról keresték. A pillanatnyi kiesést Újonc felhasználta, és azonnal kimászott az ablakon, és gyorsan leereszkedett a kötélen, amin felmászott. -A fenébe! – kiáltott fel Menyét. -Hagyd, és maradj csöndbe! – utasította Vera. –Igen? -Veronika, az új főnök hivat téged is, hogy gyere azonnal a kapitányságra! – szólt a hívóegységen, Hu nyomozó. -Hisz csak alig értem haza! Mit akar már megint? Talán elénk áll és bocsánatot kér, hogy ennyire lenézett minket? – viccelődött Veronika. -Nem az ügy kicsit komolyabb. Sajnos nem bíz semmit a véletlenre, és este rajta ütünk ismét a házon, ahonnan a 2

194

rendőrautót ellopták. -Szóval a Rókát üldözi még mindig. -Igen, és nagyon elszánt. A bocsánatkérést pedig felejtsd el! -Miért? -Azért, mert szerinte mi vagyunk az oka, hogy bandák vannak a városban. -Bandák, miattunk? De miért? -Azért, mert én nem vagyok hajlandó beismerni, hogy tudom, hogy hol van a Róka, te pedig azt, hogy hol van a Vadász. -Á, idegesítő kis amatőr! – bosszankodott. –Na jó, azonnal indulok! -Szóval ennyire kibírhatatlan? – kérdezte a Menyét. -Nem, csak tenyérbe mászó! -És honnan tudja, hogy te tudhatod, merre van a Vadász? -Onnan, hogy nem csak a bandák után nyomoz, hanem utánunk is. Mindent tud rólunk, és a házinéni is pletykás. Pontos személyleírást adott rólad. -Akkor, ezentúl óvatosabbnak kell lennem. De lenne egy kérdésem. – mondta, miközben Veronika felvette a kabátját. – Honnan tud rólunk ennyi mindent? -Onnan, hogy sok embert megszorongatott, és a sok kis infóból összegyűjtött egy nagy mappányira valót. -És hol tartja ezt a mappát? -Nem tudom, de ha szeretnéd, szívesen kifigyelem neked. -Nagyon is szeretném. De lenne itt még valami. -Mondjad! – kapta fel a táskáját a vállára. -Szükségünk volna rád. -Szükségünk? A csapatodnak? -Nem. Az új körbe.

195

-53-Hát Bence, óriási szerencséd volt, hogy össze tudtam foltozni az ólak falait! – mondta Szilveszter. -Mégis mi történt? – kérdezte Melinda. -Bence mai feladata az volt, hogy az elemi képességét fejlessze. Ezek szerint ez is kicsit túl fejlett lett. Nem csak a kövek repedtek meg, amire koncentrált, hanem helyenként a falak is. -Mondtam, hogy sajnálom! -Tudom. Te csak az erődet akarod felszabadítani, csak még nem tudod, kontrollálni. Bár kevesebb erőt kéne ebbe is belefeccelned, ha arról a nyavalyás bagóról leszoknál! -Jaj! Mondtam, hogy le fogok szokni! -Igen, de folyton csak ígérgetsz! Szerinted Melinda örül a bagós pasiknak? -Nem! Nem szeretem őket! – jelentette ki. -Na látod. Szóval a következő slukk, amire rágyújtasz keserű lesz, és el fogod dobni! – mondta Szilveszter. -Na megnézem én azt! – mondta Bence bátran. -Figyelj, ha elsajátítom az én elemi képességemet, meg fogom tenni! – majd Melindára nézett. –Tényleg, Mel. Hamár az elemeknél tartunk, mit keres nálad a Feng Shuiról szóló könyvem? -Honnan tudod, hogy nálam van? -A csapatból te vagy a legezoterikusabb beállítottságú. Ráadásul mivel te dobtad el a hitedet, logikus, hogy valami mással szeretnéd kitámogatni. -Jó, bevallom, én voltam. De csak azért, mert megtetszett a dolog. -Nem probléma, csak alapvető illem kérdése. Nyugodtan elsajátíthatsz belőle mindent, amit akarsz. Sőt, ha kell, segítek benne! -Szóval, holnap Melinda majd pakolgatja a bútorokat ide-oda, meg szökőkutat rak be, meg szélcsengőt, meg ilyenek. – kérdezte Bence kissé bugyután. -Kedves Bence. Az a könyv nem csak lakberendezést, hanem életfilozófiát oktat. – közölte vele Melinda. –Nagyon sok hasznos gondolat van benne! -Jó, oké, nem szóltam. Szilveszter ekkor váratlanul az ajtó felé kapta a fejét. Majd a

196

levegőbe szimatolt, és mozgatta a fülét. Az ikrek pedig lejöttek a padlásról, és szájuk elé tették a mutatóujjukat, hogy maradjanak csendben. -Mielőtt megkérdeznéd válaszolok. – mondta Zoli Melindának gondolatban. –Itt van Dávid, és a rendőrök is. Bekerítették a házat. -De hogy találtak ide, egyáltalán miért jöttek vissza? – kérdezte Bence a mentális társalgásba kapcsolódva. -Szilveszter szerint, Dávid nem hisz a kísértetekben. – válaszolt Zsolti. –Ráadásul radikális és hatásos módszerekkel dolgozik. -És most mi legyen? – kérdezte Melinda. -A villanyt leoltjuk. – kapcsolódott be Szilveszter is. –Aztán mindenki kimegy a hátsó bejáraton, az ólakig. Ott lesz egy aknafedél, oda elbújtok, és végig mentek az alagúton! A szomszéd telke mögötti farakásnál fogtok kiérni. Ott biztonságban lesztek! -De hogy lássunk a sötétben? – kérdezték az ikrek. -Hát Melindának abszolút látása van, Bence szeme pedig akár a farkasé. Ti pedig kövessétek őket! -És te nem jössz? – kérdezte Melinda. -Majd megyek, csak még játszadozok ezzel az emberrel, hogy tudja, ki az úr a birtokon! Bence vezetésével elindultak kifelé. A távolban halk csörtetés hallatszott. Tudták, hogy a rendőrök épp a helyüket foglalják el. Bence felnyitotta a fedelet. Lesegítette Melindát, az ikreket, majd ő is lement. De megállította őket. -Várjatok! – kiáltott utánuk. -Mi az? – kérdezte a sötétből Melinda. -Nem menjünk még el! Várjuk meg, amíg Szilveszter is itt lesz! -Azt mondta, hogy … -Tudom, mit mondott! – fojtotta bele a szót Melindába. –De azt is tudom, hogy ismét azt a taktikát alkalmazza, mint a Vadásznál! Most is biztonságba helyez minket, hogyha baj van, segítsünk. És azért egyszerűbb most beavatkozni, mint ha elviszik, nem? -Rendben. Meggyőztél. – mondta egy kis tékozlás után a hölgytagja a csapatnak. Eközben Szilveszter is kijött az udvarra. Már látta, hogy pár ember már a házban van. Majd nagy csörömpölést hallott. Belefutottak az edényekbe, amit Szilveszter nekik hagyott frászhozó gyanánt. Nem sokkal később üvegek törtek szét. Szilveszter már az ólaknál volt, amikor megszólította őt valaki

197

hátulról. -Mondtam, hogy nem menekülsz, Róka! -Á, helló Dávid! – köszöntötte, miközben megfordult. –Rég találkoztunk. -Igen. Utoljára Balatonfesteticsen álltunk így. -Tényleg. És akkor is jól elláttam a bajodat! -Persze, mert rád nem hatnak a fegyverek. Ezt nem vettem számításba akkor. De a Sakált egy Róka nem győzheti le! -Már egyszer megtörtént, és ha nem engedsz utamra, most is megtörténik. -Tanultam az esetből! Olyan fegyvert választottam, amit nem tudsz kiakasztani. – majd övcsatja felé nyúlt. Ekkor egy kardhüvely rajzolódott ki a sötétben. A kardot pedig szép lassan húzta ki a hüvelyéből. A szamuráj kard pengéje megcsillant a félhold fényében. -Remek, de akkor én is fegyvert ragadok. – és a futott az ól mögé. Dávid azonnal utána eredt, de az egyik saroknál egyből eltalálta a mellkasát, és ha a kard nem lett volna ott, nagyobbat ütött volna. Szilveszter egy cséphadarót vett elő. Majd ezzel sorozta Dávidot, aki, sötétség ide vagy oda, jól hárította a mindenhonnan érkező csapásokat. Dávid rátaposott a láncra, majd a botra rúgott, és letört a lánc alatti rész. Így már csak a bot része maradt Szilveszter kezében. De Szilvesztert csak egy pillanatig lepte meg, hisz ugyanúgy folytatta a küzdelmet. Szilveszter szépen hárította Dávid mozdulatait, aki átváltott támadó stílusba. A kardot forgatva bevetett jó pár karate mozdulatot is. Az egyik ilyen elfelezte a botot Szilveszter hasa előtt. Így a Rókának két kezes bot jutott. Dávid pedig nem vesztegette az időt, kiverte az egyik kezéből, majd azt hátra fordította és leszorította Szilvesztert a földre. Majd kivette a Róka másik kezéből a botot. -Na! Még hogy a Sakál nem nyerhet! Látod tanultam az esetből! – mondta miközben megbilincselte. -Csak most ismét kihagytál valamit a számításból! -És pedig? -Azt hogy, a Sakálnál is van erősebb! A Farkas! Ahogy kimondta, Bence ráugrott a rendőrkapitányra. Persze Dávid védekezett és támadott is. Bár szinte acélos a teste, őt is

198

meglepték Bence erős támadásai. De azért a Sakál sem maradt alul, és megmutatta, hogy mennyire erős. A Farkas, mint a Szilveszterrel vívott korábbi csatájában, egyre erősebb csapásokat mért rá, és hiába hárította jól, megérezte az ütések és rúgások erejét. -Bence, hagyd abba! – kiáltotta Melinda. –Gyere, már! Bence azon nyomban megszelídült. És hátralépett Dávidtól, aki egy fatörzsénél feküdt félájultan. Dühös szemmel nézte a Farkast. -Ezt elveszem! – mutatta Dávidnak Szilveszter a hüvelybe tolt kardját. Majd mindhárman eltűntek az ólak mögött. Pár másodperccel később megjött a rendőrcsapat is. Döbbenten álltak a helyben hagyott kapitány köré. -54A reggel harmatos volt és friss. A délelőtti napsütésben érkezett Hu nyomozó, egy gyepfelület felé tartott, ahol Szilveszter és Bence voltak. A pitypangokkal és százszorszépekkel borított területen a két ragadozó épp Tai-chi gyakorlatokat végzett. Habár a férje is rendszeresen gyakorolta ezt, mégis furcsállta dolgot. A Rókán ugyan nem lepődött meg, hisz egész életmódja nagyon keleties. Viszont Bence a gyakorlatokat becsukott szemmel végezte Szilveszter mögött kb. 8 lépéssel. -Szép jó napot! – üdvözölte látogatóját a birtokúr. -Szép jó napot nektek is! – köszöntötte őket. –Ó, a Fehér daru kitárja szárnyait gyakorlat. Bár nem annyira kecses, de jó. -Érthető hisz egy Róka és egy Farkas próbálja meg utánozni. Persze, hogy nem megy olyan kecsesen, mintha darvak lennénk. -Bencének miért van csukva a szeme? -Mert koncentrál. – mondta újabb mozdulatba bele kezdve, miközben Bence is pármásodperccel később követte. -Mégis mire? -Zsolti épp az én agyhullámaimat fogja el, majd átadja Zolinak, aki végül Bencének továbbítja. -Ahogy látom egész jól megy. -Ne is mondja! Az elején ahhoz a játékhoz lett hasonlatos, mint amikor körbeülünk és körbesúgunk egy bonyolult mondatot, és a végére teljesen más jön ki. -Megnéztem volna.

199

-Tényleg, mi van a rendőrkapitánnyal? – kérdezett rá Szilveszter. -Kórházban van. Foltozgatják. -Ahogy kiveszem a szavaiból, nem nagyon szeretheti. -Hát nem is. Ahogyan bánt velünk már az első nap. -Ez volt az első napja? Akkor keményen elpáholtuk! -Meg is érdemelte. Az idiótája úgy gondolja, hogyha segítek elfogni téged, akkor megoldódik a probléma! -A következtetése logikus lenne. Viszont most már talán eljutott addig a pontig, hogy ez így nem igaz. Ugyanis hiába küld engem a hűvösre, attól még itt maradnak a csemetéim, akik nagyon jól fejlődnek és napról-napra erősebbek. -De téged majdnem elkapott tegnap! -Igen. Nem hiába nevezik Sakálnak. Az az egyetlen élőlény, amivel a Róka nem tud mit kezdeni. Csak a Farkas tudja legyőzni és elűzni. -És ezt meg is tette. -Igen. De ismét elvetette a sulykot, ahogy a templomban Menyétnél is. -Miért, mit csinált? -Nos köztem és közte az a különbség, hogy én irányítani tudom a bennem lévő vadat. Bence viszont nem. Így ha előtör, akkor megállíthatatlan lesz. -Azt mondod, hogy Bence egy dühöngő örült lesz, aki ráadásul még hihetetlen erővel és regenerációval is bír? -Hogy megmondjam az őszintét, igen, elképzelhető. -És ezt csak így mondod? Nem félsz, hogy egyszer ez a farkasember ellenetek is fordulhat? -Először is nem farkasember, mert nem lesz szőrös, hosszú pofájú, tépő fogakat növesztő, két lábon járó fenevad. Másodszor pedig, épp tegnap találtam rá arra, ami megfékezheti -És pedig? -Nem más, mint Melinda maga! -Micsoda? -Igen. Ő az egyetlen lény, akinek akkor engedelmeskedik. Tegnap rászólt, és egyből abbahagyta. Lenyugodott, és utána higgadt fejjel lépett le a színről. Semmi nyoma nem volt a Farkasnak. -És önnek ki a „szelídítője”? -Miért talán, fél, hogy egyszer én is szörnyeteggé válok? -Ki tudja? Dávid is szinte állatként viselkedik, nem beszélve a

200

Menyétről, aki szintén állatnevet visel. -Á! Egyikben sincs meg az a fenevad tulajdonság, ami kellene! -Honnan tudod? -Onnan, hogy akkor előbújt volna! Dávid például már rég itt rendezte volna be a hajlékát. Vagy ami még rosszabb, ledózeroltatta volna, ahogy a papírokon ténylegesen áll. Ugyanis a sakál a róka lakhelyébe fészkeli be magát, és ugyanazon a kaján él, mint ő. Ha nincs se otthona, se tápláléka, akkor a róka odébb áll. -És mi van a Menyéttel? -A Menyét is hiába ragadozó, a Vadász prémként használja, mint vadászatra. Csak vértezi magát vele. Ha Menyét tényleg elemében lenne, akkor már a Vadász torka rég át lenne vágva, az enyémmel együtt természetesen. – majd befejezte a gyakorlat sort, amit a kezei imára zárásával tett. –Mehetsz Bence a dolgodra. -De nem számíthat arra, hogy Bence ott lesz, önnel, és arra sem, hogy Melinda is ott lesz, mikor a Farkas előtör. -Tudom. Ezért lenne fontos, hogy az elemi képességemet kifejlesszem. -Mi az elemi képessége? -A levegő irányítása. Meg kellene tudnom zabolázni a légáramlatokat, de valami korlátoz benne. -És szerintem, ha tudná, már rég tett ellene volna valamit. -Jól gondolja. Csak még mindig az a kérdés, hogy mi az? -A többieknek hogy sikerült elérniük? -Hát lássuk csak. Az ikreknek a szuggesztióval. Fókuszálnak a vízre, és Zolinál elpárolog, Zsoltinál jéggé válik. Melinda szintén elképzeli, és a láng akár tűzoszloppá válik. Bencénél pedig egy kis motiváció is közre játszhatott, de végül is ő is ugyan ezzel a módszerrel. A sziklák szétporladnak, és a föld olyanná válhat, mint a beton. -És mi akadályozza meg, hogy elképzelje a levegőt? -Hát az, hogy elképzeljem a levegőt! Nincs színe, nincs formája, nincs különösebben érzékelhető sűrűsége. Így nehéz megfognom a lényegét. -Pont olyan ember mondja, aki képes mások leutánozására? -Az emberek azok mások. – mondta Szilveszter. –A habitusuk, a viselkedésük, a gondolatmeneteik mind valamiféle mintázatot követnek, amit én azonnal beazonosítok és módosítom, ha kell. -Miféle mintázatot?

201

-Olyat, mint például a sakkban. Hazánk híres sakk bajnokát egyszer megkérték, hogy memorizáljon egy pár másodpercre megjelenő játékállást. Amikor profi sakkozó állította be a bábukat, a nő gondolkodás nélkül ki tudta rakni. De amikor egy sakkhoz nem értő ember rakosgatta a bábukat, a dolog már lényegesen nehezebb volt, hiszen nem tudta semmi mintázathoz kötni. -És ezeket a mintázatokat bennem is látod? -Inkább mondjuk úgy érzékelem. És a válasz igen. Ön tipikus „jól végzem a munkámat” rendőrnő, de belül szerető családanya és feleség akar lenni. Viszont tudja, hogy a rendőr karriere, a nyomozás izgalma nem lenne meg. És mivel nem akar a hétköznapok és szabályok fogja lenni, ezért inkább marad a hivatásánál, ami szintén szabályos, de te több változatosságot lát benne, mintha otthon lenne. -Nem semmi. Alig találkoztunk, és olyan dolgokat tud rólam, amiket még a férjemnek, sőt még magamnak sem vallottam be. -Dávid pedig ugyanazt a mintázatot követi, amit eddig. Jött és lépett kettőt a gyaloggal. És most várja az én lépésemet. -Azt hiszem, tudom, mire gondol. – mondta Hu nyomozó elgondolkodva. -Na mire gondolok? -Arra, hogy Dávid most lépett kettőt, és most várja az ön lépését. És most már értem miért kellett neki a vörös dosszié! – csillantak fel a szemei. -Milyen dosszié? -Mielőtt ide jöttem volna, el kellett neki vinnem egy dossziét, amiben a csapata és az ön adatai, valamint a Vadász bandájának infói, sőt még a nyomozótársam és az én adataim is egy csokorba vannak gyűjtve, és néhol nagyon részletesen. Nem tudom honnan gyűjtötte össze őket, de minket is meglepett vele. -És azt is tudta, hogy ide fog jönni. Különben miért pont önnel vitette volna? -Tényleg! – kapott a szájához a nyomozó. –Erre nem gondoltam. -Szóval a dosszié. Dávid az EÜ Központban van? -Nem hiszem. Dávid már megint macerált, ami azt jelenti, hogy jól van. Úgyhogy előbb-utóbb haza fog menni. -És hol lakik? -A Hídépítő utca 39 alatt. Földszintes családi házat bérelt ki, kis udvarral, ahol a volt határőrségi autója áll. -Remek. Akkor megvárjuk, míg haza ér és elvesszük a

202

dossziéját. -És a karddal mi lesz? -Megtartom, ahogy Ágnes puskáját is. Még jól jöhet! -Menj a fenébe Szilveszter! – kiáltott oda Bence, miközben feléjük közeledett. -Mi az? -Rágyújtottam egy cigire és olyan keserű, mit az epe! -Mi közöm van nekem ehhez? -Nem emlékszel? Tegnap azt mondtad, hogyha rágyújtok, akkor keserű lesz. Szilveszter ekkor elgondolkodott, majd óvatosan hozzátette: -És előtte azt mondtam, hogyha a képességem meg lesz hozzá. Majd felvette maga mellől a kardot, kicsit megemelte a hüvelyében, majd egy hirtelen mozdulattal kirántotta onnan, a rét mögötti juharos felé. Ekkor óriási szélvihar támadt. A juharok ágai és rajta a levelek hangosan suhogtak, és potyogtak le a magok, és a szárazabb levelek a fáról. -Szóval nekem is van új erőm! – mondta mosollyal az arcán. – Most aztán minden állat reszkessen! -55Várallay főorvos az EÜ központban épp 5 orvostan-tanoncot visz vizitre. A fiatal tehetségek, Péterhez hasonlóan köpenyben voltak. Jegyzetekkel, tollakkal voltak felszerelkezve. A következő szobában Dávid feküdt. Legalább is azt hitték. A kedves beszélgetést Dávid üres ágya törte meg. Senki nem volt a szobában. Csak a kisszekrényen volt egy levél. „Nyugi, nem szöktem meg! A boncterembe mentem vizsgálódni. Remélem, nem baj?” Péter otthagyva a kezdő medikusait egyből rohant a boncterembe. A folyosón, majd a lépcsőn ide-oda kerülgette pácienseit, akik értetlenül nézték, és csak találgatták a sietség okát. A boncterem ajtaja nyitva volt. Dávid már bent kutakodott, és számtalan mappát átnézett. -Maga, meg mit keres itt? – kérdezte lihegve a főorvos. -Azt hiszem elég világos, nem? -Mi joga van hozzá, hogy kutakodjon az intézetemben? -Valójában nem a magáé, mert ön nem a tulajdonos, sem pedig a

203

fenntartó. Maga csak egy főorvos, aki egyben az igazgató is. -Ezért jogom van hozzá, hogy tudjam, mi folyik itt, nem? -Mivel maga vezeti a papírokat, gondolom, mindenről tud. -Abbahagyná ezt a cinikus viselkedést? -Természetesen, ha maga is a titkolózást, és mindent őszintén bevall. -Mire gondol? -Például a boncolás ideje. A kezdet és a befejezés, ami a papíron van, nagyon eltér. A boncolás és az ellenőrzés ideje általában nem egyenlő. Ja és tényleg, észrevette, hogy a kamerák is kimentek? Szerintem nem véletlen, hogy pont akkor, amikor ön jött be. -Csak nem vádolni akar valamivel? -Dehogynem! Már csak az a kérdés, hogy ön árulja el, vagy én nézek utána? -Mire kíváncsi? -Már mondtam. Mindenre, amit eltitkol. Például, mi az a SZÉRUM? -Hogy? -Úgy tesz, mintha nem hallott volna róla. Pedig, ön és a Vitézné fejlesztették ki. -Erről honnan tud? Hisz az egész adatbázist letörölték? -Na most fogtam meg! Nem utasítja el, hanem rákérdez. Ez azt jelenti, hogy mégis csak tudja, miről beszélek. És hogy én honnan veszem? Orvosok közt van, rendőrök közt nincs titoktartás! – mondta arrogánsan. -Sándor! – villant be a főorvosnak. -Ráhibázott. Ő beszélt a SZÉRUM-ról. És mivel ő zsarolható volt, ezért eltitkolta, és összejátszott magával. De mivel én nem vagyok se zsarolható, se korrupt, ezért eljárást kezdeményezek. -Mire fel? -Arra, hogy ön tiltott módszereket akar alkalmazni az indigók megfékezésére. -Ugyan már, hisz ez csak egy gyógykészítmény, ami a hiperaktivitást megszünteti, és nem válnak bűnözővé. Beilleszkednek a társadalomba, és boldogok lesznek. -Óh, megpróbálja megmagyarázni a dolgot. De engem nem ver át! Ha egy egyszerű készítmény lenne, ahogy állítja, akkor miért titkos laborban fejlesztik? Miért tör be a Róka, hogy megsemmisítse? És miért pont a Vadászt és csapatát alkalmazta erre

204

a feladatra? – kérdezte haragosan. -Ne dühöngjön Dávid, a végén még kiújulnak a sérülései! Ekkor a főorvos Dávidhoz lépett, majd megfogta a jobb vállát. Dávid vállából nyilalló fájdalom járta át az egész testét, amitől összeesett. Majd Pétert is meglepve, Dávid szépen térdelésbe húzta fel magát, majd felkelt. -Látja, még mindig nem épült fel a sérüléseiből! És ez csak két indigó érte el! Mi lesz, ha többen lesznek? Hm? -Nekem nem probléma! – mondta kicsit higgadtabban. –Hisz mindig lesz elég bűnöző, akit elfoghatok. Ha velük többen lesznek, az engem nem izgat. -Szóval ön úgy gondolja, hogy engedjük, hadd tegyék, amit akarnak? Hát mi lesz ebből a világból, ha ezt megtennénk? -Nézze! Hippik. Rockerek. Punkok. Emósok. És most indigók. Mind más generáció, kissé torz képviselői. Egyiknek sem tetszett az ami volt, mert mást, és jobbat akartak. A középső 3 az életérzését zenén, és egy fajta szemléleten át adja. Az első és utolsó kategória viszont gyakorlatilag ugyanaz, csak egy újabb, még érzelmesebb kiadásban. Amíg nem tesznek semmi törvénytelent, addig, magával ellentétben, nem foglalkozom velük. -Mindenki jól tudja, hogy a legjobb védekezés a megelőzés! Miért várnánk meg, míg kibújik a szög a zsákból? Én csupán ezt a folyamatot szeretném már a csírájában elfojtani. Ez olyan nagy bűn? -Nem. A megelőzés fontos. De ezt azzal kellene elérni, ami törvényes. És nem pedig koholt legalitással! Viszont akkor sem értek egyet magával! Ha kibújik a szög a zsákból, az már az én jogköröm. És sokkal kevesebb fog kibújni, ha elkapom az első fecskéket. Az majd elrettenti őket. -Ezért, akarja elkapni a Rókát? -A Róka is csak egy a sok közül. Sajnos mostanra már ott tartunk, hogy szerveződnek, és egyre ügyesebben játsszák ki a törvényt. -Akkor miért kakaskodunk itt egymással? Miért nem fogunk össze, és kapjuk el együtt a Rókát és csapatát? -Azért nem, mert ez az én jogköröm. Maga csak maradjon itt, és tegye a dolgát! És lehetőleg nem beleártva az enyémbe! Majd küldök ide pár embert, akik kicsit részletesebben fognak vizsgálódni! –ment ki az ajtón. –Ja! – nézett vissza. –Ha Veronika visszajön, adja át ezt neki, hogy üdvözlöm a Menyétet!

205

-Rendben. Micsoda? – eszmélt fel. -Tudja, a rendőrnő, aki a szobámnál állt. -Azt mondta, hogy az Ásványvíz Nagyüzem megnyitójára megy, biztosítani a terepet. -Mondani én is sok mindent tudok. De ha jól gondolom, a bűnöző szerelmével lóg. Ahogy szokott a szabad idejében. -Hát, maga tudja. – mondta helyeslően. -Ja, és mondom, ezt már önnek is, hogy a Vörös dosszié nálam van! -És ezt miért mondja nekem? -Majd rájön, doktor úr. Ha igaz a feltevésem, rájön! – és Dávid el is ment. -56Hatalmas fehér épület áll a város északi szélén. Az Ásványvíz Nagyüzem a környék egyik legnagyobb beruházása. A gellértvárosi víz messze földön híres. Ezt neszelte meg a tengeren túli Kóla Multi, és lecsapott a jó lehetőségre. A régi üzem helyén már csak a dózerolt maradványok látszanak. Az új épület négyszer akkora, és valószínű tízszer többet fog termelni. A városnak is jövedelmező az üzlet, hisz munkahelyteremető lehetőséget biztosít, ráadásul a városnak is adózik. A polgármester és a város nagyjai az épület előtt tartanak, sajtótájékoztatóval egybekötött, nyitóbeszédet. -Üdvözlök mindenkit az ünnepségen! – kezdte mosolyogva a beszédet az őszülő polgármester, a mikrofon állványnál. –A városunk egy új, és remélhetőleg kifizetődő mérföldkőhöz ért. A Kóla Multi és a város által finanszírozott Ásványvíz Nagyüzem megépült, és a próbajárat bizonyítja, hogy működésre kész! A próbajárat eredménye az új dizájnú ásványvíz, amiből minden vendég kapott. – mutatta fel a saját palackját. –Az WaterNatur terméknek csak a külseje más, de belül még mindig ugyanaz! – és felbontotta a palackot. –Ezzel köszöntsük egy új korszak kezdetét! És ivott pár kortyot a vízből, mire hasonszőrű kollégái hasonlóképp tettek. -Nyomorult környezetkárosító! – hangzott a közönség soraiból. Ebben a pillanatban egy WaterNatur palack repült a polgármester felé, amiben már nem ásványvíz, hanem sötétzöld festék volt. A

206

palackon nem volt kupak, így hiába kapták a biztonsági erők, mindent befestett. A polgármestert, az alpolgármestert, a jegyzőt, a hivatalnokokat, mindenkit, aki az emelvényen állt. Eközben a közönség soraiban dulakodás alakult ki. A rendőrök megpróbálták elkülöníteni a zöldeket a közönségből, akik eddig rejtve voltak. Ám miután a flaska elröppent, hirtelen a zöldek levetették a pulóverüket, és sötétzöld színű, feliratos pólóikban az emelvényre akartak jutni. Ám a rendőrök és securitysek többen voltak. Elfogták őket, és némelyik harcias elemet már bilincsbe verve kísértek ki a területről. A kerítés mögött persze tovább tomboltak, és továbbra is próbálták megzavarni a nyitó ünnepséget. A hangadók legnagyobb hangú szónoka egy szőke, fiatal hölgy volt, aki szócsövet ragadván ócsárolta a létesítményt és a bent tartózkodókat. -Idióták! Kizsákmányolják a Földet! A felszín alatti vízkészletet teljesen tönkre teszik! Amit onnan kipumpálnak, az nem pótlódik hamar! Ha majd nem lesz mit inniuk, úgy is majd rájönnek! -Elnézést! – szólt oda az alpolgármesternek a polgármester. – Nem ez az a nő, aki az előadáson is ott volt a Vásáron? -Igen. – mondta a középkorú, fekete hajú, nő. –Úgy látszik, talált egy másik témát, amibe belevetheti magát. -Emberek! Ne hagyjuk, hogy ezek a sötétzöldek az utunkat állják, ezzel a kis incidenssel! A mi jólétünk függ tőle. Ha nekik nem tetszik, az az ő bajuk! Az épületet ünnepélyesen megnyitom! És indult, hogy elvágja a szalagot, ám az olló egyszerűen, odébb lebegett. A polgármester hiába próbálta elfogni az asztalra helyezett ollót, az mindig tovább ment. Már több ember is odament, hogy elkapják, de nem sikerült. Az olló, mint aki megunta a dolgot, felrepül a levegőbe, majd bumerángként tért vissza, és bele fúródott, az épület homlokzatába. Nagy nevetés tört ki a környezetvédők közt. Majd ezután ujjongás vette kezdetét. -Szóval van egy indigó köztük. – állapította meg a rendőregyenruhában lévő Menyét. –De sehol sem láttam, sem a Rókát, sem pedig a társait. -Biztos vagy benne? – kérdezte Veronika, aki a távcsövével, a közönség mögül figyelte a tüntetőket. Ekkor az emelvénynek kifordult az egyik lába, és az összes

207

ember, aki rajt volt, lavinaszerűen zúgott lejtő irányba. Ekkor a Menyét gyorsan elvette a távcsövet, és ismét átvizsgálta a sötétzöldnek kikiáltott népséget. Ekkor meg akadt a szeme Szilvián. A kezét épp visszahúzta, és nagyot kacagott a műsoron. -Ő lesz az! – mondta Menyét. -Kicsoda? – vette át a látcsövet. -Az a lány, ott dzsip tetején! Tuti, hogy ő az. Láttam, amint a kezét visszahúzta ebből az irányból. -Ráállítom a fiúkat! – majd a CB rádióba beszélt. –Fiúk, likvidáljátok a tüntetők vezérét! Ott van a dzsip tetején. Ő a felelős a balhékért. -Már látom. Azonnal kimegyünk és bevisszük a Kapitányságra! -Mégis ki az? – kérdezte Vera. -Állítólag, ő volt a vendég előadó a Vásáron. A polgármestertől legalább is ezt az infót kaptam. -Milyen előadás? -Valami indigók. – szólt bele, és egyből megindult, 2 biztonsági ember és 1 rendőr a kapunál lévő porta bódéból, hogy elfogja Szilvit. A kapun túl viszont szinte lincs hangulat uralkodott. Szilvit ugyan elfogták, de pártolói nem engedték olyan könnyen, hogy elvigyék. Alig tudták be tuszkolni az autóba, ráadásul őket sem akarták beengedni. Majd mikor beültek az autóba, nem engedték elhajtani. Körbefogták, a motorháztetőn és a kocsit tetején ugráltak dörömböltek. -Nézd már, nélküle nem is olyan nagy legények! – mondta Veronika nevetve, mikor a rendőrautó elhajtott, és a tüntetők lehalkultak. -Látod, mire képes egy indigó! Ágnes is csak egyszer került a Róka hatása alá, és teljesen ellenünk fordult! Eközben sikerült egy létra segítségével lehozni az ollót. Majd a munkásember a polgármester kezébe adta az ollót, és a Városi Zenekar kíséretében elvágták a nemzeti színű trikolor-szalagot. -Az érdeklődök, jöjjenek! – intett a polgármester. Újságírók, és TV-stábok tucatja rontott be először az üzembe, hogy felvegyék a belépők arcát, és felmérjék a terepet. Ezután a városi nagy emberek jöttek be, nem sokkal később a polgárok is megjelentek. De mielőtt szétszéledtek volna, már egy-egy termelésvezető összefogta őket, és akár egy üzemlátogatáson elkezdték

208

vezetni őket, és magyarázni a gépek és berendezések csodáit. -Meg kell hagyni az álmaid egyre jobbak! – mondta Vera dicsérően. -Igen, amióta a Doki kezel, kifinomultak, habár most sem elég részletesek. -És biztos, hogy itt lesz az összecsapás? -Igen, egyértelmű, hisz pontosan ugyanezt láttam. Csak az időpont kritikus. -De akkor is, már maga a tény pompás. Megálmodni a jövőt! Ó bárcsak nekem lenne ilyen képességem! -Előbb-utóbb lehet. -Tényleg! -Bizony, de ehhez előbb el kell mennünk a főnökhöz, és ott egy beavatáson átesned! -Hú de pajzánul hangzik! -Á, eszedbe se jusson ilyesmi! Viszont még annál is nagyobb élmény lesz. -És ki a főnök? -Ő csak a Rend Nagymestereként tartja magát számon. Ha hűséget, és engedelmességet fogadsz neki, biztos a szárnyai alá vesz. És te is rendelkezhetsz képességekkel! -Nem semmi! Mikor megyünk? -Szerintem ezután egyből mehetünk. Hisz minden emberre szükség lehet. Ráadásul az álmomban is benne voltál, így gondolom, hogy remek csapattag lesz belőled is. -És mi lesz Dáviddal? Mi lesz, ha rájön? -Ne aggódj, szerelmem! Bármit is akar csinálni, megvédelek! -57A Hídépítő utcában megáll egy vörös sportautó. Szilveszter és csapata szállnak ki belőle. Majd az éjszaka sötétjében, amit a lámpák fénye tör meg, elindulnak a Hu nyomozó által mondott ház felé. A ház csendes volt, nem világított ki fény egyik ablakon sem. A fehér, beton alapzatú vaskerítést könnyedén átmászták. A bejárat a ház mögötti oldalon volt. Felmentek a gangra, és Szilveszter a technopatizmusát használva kinyitotta az ajtót. A bejárati ajtó halkan nyílt ki előttük. Már a tágas nappaliban kiderült, hogy a ház ura biztos, hogy itthon van. A rendőrsapka és a

209

zubbony a fogason pihent. A slusszkulcs a levéltartó feletti kulcstartóra volt felakasztva. Szilveszter és az ikrek balra mentek, míg Bence és Melinda jobbra, hogy megnézzék, merre van Dávid. Melinda benyitott, de ott csak a fürdőszoba volt. Egy átlagos fürdő, benne káddal, mosógéppel, szárogatóval, mosdóval, fürdőszoba polcokkal. Majd a következő helyiség a konyha volt. Nem volt ajtaja, csak egy kissé ízléstelen gyöngyfüggöny választotta el a többi helységtől. Meglátszik, hogy Dávid sem szerette, mert el volt húzva. A konyha modern volt. Mosogatógép, elektromos főző- és sütőlapos tűzhely, mikrohullámú, hűtő és fagyasztó, és polcrendszer a konyhapult felett és alatt. Eközben Szilveszter, Zoli és Zsolti a lakás hátsó részében voltak. Bepillantottak az egyik ajtón, ahol Dávid dolgozó szobája volt. Rend volt ott, minden szépen a helyén és a megfelelő gonddal tárolva. Mindnyájan el kezdetek kutakodni a vörös dosszié után. Minden fiókot és polcot átnéztek. Szilveszter eközben bekapcsolta Dávid laptopját. Jelszóval védett. -Fiúk! – szólt nekik gondolatban. –Fel tudjátok törni? -Megpróbáljuk. – és azonnal neki veselkedtek a dolognak. Eközben Szilveszter kutakodott tovább. A fiúk már az 5. jelszót gépelték be, amikor Szilveszter rábukkant egy titkos ajtóra. Egy fali szőnyeg mögé volt elrejtve. Szépen lassan kinyitotta, majd mikor benézett, egy 9mm-es fegyverrel nézett farkasszemet. -Hello, Róka! Csak nem kutakodsz? – kérdezte Dávid. -Sejtettem, hogy csapdát állítottál. -És miért sétáltál bele? -Mert tudnom kell néhány dolgot. Például a géped jelszavát és hogy hol van a vörös dosszié, ami alapján mindent tudsz rólunk. -Ó, gépem jelszava és dosszié kéne? Azt hiszed, elárulom? -Nem hiszem, csak reménykedek. Sőt most már tudom is. Zoli, tiéd a gép! Zsolti tiéd pedig a dosszié! Ekkor Zsolti felállt a géptől és kifutott a szobából. Eközben Zoli a gépen már be is jelentkezett, majd elindította a merevlemez formázását. -Mi a fene folyik itt? – kérdezte Dávid értetlenül. -Zoli és Zsolti ügyes gondolatolvasók. – tartotta kezét a fegyverhez. –Ezért mondtam, hogy tudom. -Látom, már a fegyveremet kiiktattad. De az csak rád nincs

210

hatással. Viszont másra igen! Dávid sarkon fordult, becsapta maga mögött az ajtót, és azonnal rohant a vörös dosszié rejtekhelyére. -Zoli, értesíts a testvéred, hogy amint meg van a dosszié, meneküljön, és ha te is végeztél, menj az autóhoz! -Oké! – mondta Zoli. – Már kész vagyok. – és lecsapta a laptop tetejét. Kirohantak az udvarra, és ki a garázsba. Eközben Zsolti már Dávid autójában kutakodott, az ülés alányúlt, de nem talált semmit. Megnézte az anyós ülés alatt, de ott sem találta. Majd egy fegyver kakasának a hangját hallotta. Egyből tudta mi az. -Megvagy! – rángatta ki az autóból. –Nem viszitek el! – mondta miközben ő is átnézte. –Nincs itt! Hova tetted a dossziét? – rivallt rá, a fegyverével fenyegetőzve. -Nem tudom, én sem találtam meg. – mentegetőzött Zsolti. -Dávid, ereszd el! – kiáltott rá Szilveszter. -Azt várhatod! – és maga elészorította, fejéhez nyomva a fegyvert. -Figyelmeztetlek, ha nem engeded el őket, pórul jársz! -És mit tudsz tenni, ha közelebb jössz, hogy kiiktasd a fegyvert, lelövöm! -Nem kell a közeledbe mennem! Eleget tudok ártani innen is. Majd ekkor hozzáért Zolihoz, majd behunyta a szemét. Zoli és Zsolti is hasonlóan tettek. Dávid nézte őket, hogy mire készülnek. De nem sokáig tudott figyelni, mert valami nagyon megzavarta a gondolkodását. Egy erős fájdalmat érzett a halántékénál, majd a homlokánál. Mikor már az egész fejére átterjedt, ordítva rogyott össze és elengedte Zsoltit. -Jól vagy Zsolti? -Igen, Szilveszter, semmi baj. De nincs meg a dosszié. -Azzal ne törődj! Menjünk! -Nem mentek sehová! – kiáltott rájuk Dávid, és feléjük lőtt. A golyó biztos eltalálja Szilvesztert, ha valami nem áll az útjába. Pontosabban valaki. Bence volt a golyófogó. A fejébe fúródott, és összeesett. -Te barom! Miért ugrottál elé? – rimánkodott könnyei közt Melinda. -Ne aggódj Mel! – nyugtatta Szilveszter Bence teste mellé térdelve. –Még érzem a lélekenergiáját, ami azt jelenti, hogy nem

211

halt meg. Ráadásul nem látok fehér lepkét kiszállni belőle. – mondta mikor Melindához ért. Dávid mit sem törődött vele. Továbbra is Szilveszterre célzott. -Hol van a dossziém? -Nem tudjuk! – mondta Zoli. –Nem volt az autódban! -Hazudsz! -Már miért tenne ilyet? – kérdezte hátulról egy ismerős női hang. -Ágnes? – kérdezte Melinda. -Ez mindent megmagyaráz. – mondta Szilveszter. -Honnan tudtad, hogy hol van a dosszié? -A kapcsolatok nagyon fontosak Dávid! Ez az, amiért te nem tudsz legyőzni minket! – mondta Ágnes fanyarul, a vörös dossziét mutogatva. -Add ide, vagy te is úgy jársz, mint Bence! -Megpróbálhatod lelőni! De nem fog menni gyorsabb, mint a golyó! – mondta Szilveszter. -És különben is! Te csak velem törődj! - kelt fel a Farkas. Dávid nem hitt a szemének. Bence fejéből, ahol a találat, érte a golyó egyszerűen kiesett és begyógyult a lőtt seb. A végén csak pár vércsepp maradt, ami a gyógyulás alatt kifolyt. -Mi folyik itt? – és mire Dávid visszafordult, Ágnes eltűnt. -Ágnes teleportáló. – közölte Szilveszter. -Honnan a fenéből tudta, hogy ott van? – majd egy kis gondolkodás után. –Á, hát persze. Veronika meg a Doki. Biztos, hogy tőle tudta meg. -Miről beszélsz? -Az nem a te ügyed! És különben is, hálát adhat az égnek Hu nyomozó, hogy eddig nem tartóztattam le a hatóság félrevezetése, és hivatallal való visszaélés miatt! -Persze, mert még nem fogtál el. Szükséged van rájuk. Majd, ha elfogtál, azután áldozod csak fel őket. -Ha megéri azt a napot! – mondta Bence és rárontott Dávidra. A fegyverét azonnal elejtette, és felvette a harcot. Két, feketeöves karatés küzdelme nem mindennapi. Főleg, ha mindkettő igen erős. Bence felemelte Dávidot, és garázsig dobta. Dávid, jó 10 méteres repülés után ért földet. De nyomban feltápászkodott, és neki futásból adott egy öklöst Bence állkapcsára, aki pörögve repült a házfaláig. A becsapódás helyén a vakolat tégláig lejött, de Bence nem sérült meg

212

komolyan. Felkelt, és miután helyre rakta az állkapcsát, szépen lassan közelített Dávid felé. -Ezt nevezem! Még ezt is túl élted! – mondta elismerősen Dávid. -Kösz, de te sem vagy piskóta. Csak tudod, az én erőm végtelen, de a tiéd nem. És ismét támadásba lendültek. Ütések, rúgások, védések zajlottak le. Eközben minden, ami törhető volt a közelükben, az Murphytörvénye értelmében szét is tört. Virágcserepek, a kiskút betongyűrűje, a gang tetejét tartó oszlop. A zöld autóra ismét rájárt a rúd. A nem rég kijavított lámpák, és visszapillantó ismét letört. Dávid már menekülőre fogta volna, hisz már minden hol vérzett, de Bence útját állta. A torkánál fogva emelte fel Dávidot. Dávid hiába próbált ellenkezni, és hiába rugdalta Bence fejét, a szorítás nem engedett. -Bence, rakd ide bele! – szólt Melinda a csomagtartó ajtaját kinyitva. Bence lehiggadt, és bele tette a csomagtartóba. Majd miután Melinda lezárta, Bence pár jó erős ütést mért rá, nehogy könnyedén kiszabaduljon a ketrecbe zárt Sakál. -58Újonc épp a vadászlakban tevékenykedik. Táskájába pár doboz megfelelő töltényt rak a raktárból. Valamint néhány vadászkést. Dolga végeztével indulni akarna ki az ajtón, de ekkor meglátja a Vadászt és Felcsert közeledni. Azonnal elrohant, hogy biztos helyre bújjon. -Nem értem, miért pont a Nagyüzemben állítjuk fel a csapdát? – kérdezte Felcser. -Azért, mert a Doki ezt mondta. – léptek be az ajtón. -Nem éppen alkalmas egy prémállat befogására. Csak abban az esetben, ha veszett lesz. – mondta a Vadász, miközben letette a puskáját. –Másképp nem fog menni. -És a Doki mégis élve akarja? Mit akar vele, megnyúzni? -Figyelj, öreg barátom! – tette kezét cimborája vállára. –A Doki segít, hogy a lányom ne legyen olyan, mint a Róka. Ezért én hálával és hűséggel tartozom neki. Nem kérdezősködöm. Neki élve kell. -De Vadász, a Róka a te prédád, nem? -Valóigaz, de nekem kevesebbet ártott, mint a Dokinak. Neki a

213

karrierjét zúzta tönkre, felfigyelt rá a média, és rossz színben tüntették fel. És hogy most itt van ez az új főkapitány, már ő is veszélyt jelent. -Viszont a lányod a befolyása alá került, ráadásul téged is legyőzött. Miért akarod másnak átengedni, amikor a tiéd lehetne? -Nem esszük azt olyan forrón! Először be kell cserkészni a vadat! Aztán szemrevételezni. Majd, aki közelebb áll az elfogásához, majd dönt, hogy mi legyen vele. -Én személy szerint neked adnám, ha elfogom. -Gondoltam, barátom, gondoltam. Bár a múlt alkalommal te vadásztál jobb trófeát! Lehet, hogy engem is lekörözöl! -Egy mestert a tanítványa? Az lehetetlen. Eközben a Vadász a raktárként funkcionáló szekrénybe nézett. Kis vizslatás után feltűnt neki a készlet hiány. -Te Felcser? Itt már megint hiányzik valami. -Tudod, hogy milyen a Menyét! Ami kell, azt elviszi. -Igen, de ez nem a Menyét volt. -Miből gondolod? -Onnan, hogy a Menyét az üres dobozt visszarakja. Ráadásul, legutóbb, amikor Ágnest üldöztük, akkor is eltűnt néhány doboz lőszer. Ez nem lehet a Menyét munkája. -Csak nem én rám gondolsz? -Fel sem merült bennem! – nézett rá. –Ugyanis nem a te fegyveredbe való töltény hiányzik. Ez pedig azt jelenti, hogy az Újonc, vagy itt van, vagy már elment. – és odament a puskájához, felvette majd a hátsó szobák felé ment. Felcser is vette a puskáját. És követte a Vadászt. A hátsó szobákban sötét volt. Nem gyújtottak villanyt hisz, azzal egyértelműen jelezték volna neki, merre vannak. Szobáról szobára jártak. Míg végül az utolsó lelőhelyen ráakadtak. A pincében bújt el. A vadhúsok mélyhűtője mögé. -Szervusz, Újonc! Rég találkoztunk. – fogta rá a fegyvert. -Vadász, kérlek, hallgass meg! -Ó, persze és amíg hallgatlak, rohamosztagosok szállják meg a házat, igaz? -Dehogy is! – vágott közbe Felcser. –Az Újonc nem dolgozik a rendőröknek. -Várjunk csak? Kérdeztelek? -Nem, főnök, nem. Csak nem szeretném, ha értelmetlenül lőnéd

214

le. -Miért -Azért, mert nem tehet semmiről. A Menyét az, akivel majd el kell számolnod! -A Menyét? Ugyan miért pont a Menyét? -Mert ő volt, aki végig bajba sodort minket! – kelt fel Újonc. -Miért tenné? -Mert vágyik a hatalomra! És ezért mindent megtenne! -Nem ismeritek eléggé! – vonakodott a Vadász. –A Menyét önállóan nem cselekszik semmit, hacsak nem azt megálmodja, vagy meg nem parancsolják neki. Elfogta a lányom, és ezzel kiérdemelte a bizalmamat. -Viszont, mielőtt elfogtuk volna Ágnest, mondott valami olyat is, hogy ha ő fogja el, azzal bebizonyítja, hogy mennyire szánalmas vagy. – emlékeztette Felcser. -Ezzel pedig bebizonyosodott, hogy nem tart méltónak arra, hogy a főnökének tekintsen! -De azt is tudja, hogyha elárul, akkor vége! Nincs kegyelem! -Már elárult! – mondta Újonc. –Engem minden sallang nélkül belekevert egy gyilkossági ügybe. Te veled miért ne tehetné meg? -Szóval nem te követted el a gyilkosságot? -Nem! Nem is ismertem azt a nőt! Ő sem engem. Pláne azt, hogy hol lakom. -A Menyét gyilkolta meg a Vitéznét? De miért tette volna ilyet? -Mert az új főnöke erre utasította. -Új főnöke? – ragadta meg Újonc gallérját a Vadász. –Kicsoda? -Miután elszöktem a zsaruk elől, megkerestem Menyétet. Tudtam, hogy itt rátalálok. Aztán mikor Ágnes keresésére indultatok, követtem. Ekkor megláttam, hogy valakivel egyeztet. -Ki volt az, mond már el! – türelmetlenkedett. -A Doki! -A főorvos! Az lehetetlen! Miért pont vele, hisz semmiben sem jobb nálam? -Távol voltak ugyan, de azt hallottam, hogy azért hálás neki, mert kiszabadította. -Csak azért, mert kimentette a börtönből? Ennyi erővel Felcser is megléphetett volna, mert nem szabadítottuk ki. A Menyét is nagyon jól tudja, ha elfogják, akkor csak magára számíthat! -És mivel önállóan nem tesz semmit, ezért megvárta, amíg valaki tesz érte valamit. – következtetett Felcser. –Mivel, hogy a Dokival

215

van, ezért bizonyosan ő segített neki a szökésben. -De ennek így semmi értelme! – fordított hátat nekik, miközben két kezét az égnek emelte. –Ha kiszabadítja, azzal lehet, hogy hűséget fogadott neki. – majd visszafordult partnerei felé. –De semmi nem indokolja, hogy megölje a Vitéznét, akiről mi is tudjuk, hogy milyen kapcsolatban volt a Dokival. -És azt mivel magyarázod, hogy a doki segítségével fogta el a lányodat? -Ő segített neki? -Bizony. Együtt mentek a sportcsarnokba aznap este. Figyeltem őket, amennyire csak lehetett. De egyszer csak a szertárba mentek, ahonnan valami vörös fény áradt ki. Aztán már csak azt láttam, hogy Ágnest ájultan hozzák ki onnan. -Nem tudom. – mondta a Vadász tanácstalanul. –Most az a nagy helyzet, hogy csak Ágnesre és Felcserre számíthatok. Rátok már nem, mert a rivalizálásotok nem tesz jót a csapatnak. Viszont, mivel látom Felcser egyértelműen téged pártol, ezért úgy döntöttem, hogy te velünk jöhetsz elfogni a Rókát. Viszont a Menyétet hanyagoljuk. -Na de hogyan? -Ahogy eddig. Nem jelentkezik, mi sem jelentkezünk. Hadd higgye, hogy minden rendben zajlik. És ha kiderül róla, hogy tényleg a doki alá tartozik, akkor nyekk. De Újonc! – mutatott puskájával felé. –Ha rólad kiderül, hogy összejátszol a kopókkal, akkor neked is véged! -Esküszöm, főnök, nem szóltam nekik, és nem segítek a dolgukban! -Remélem is! Menjünk fel. Ágnes valószínű már elhozta és átadta a Dokinak a cuccot, és már valószínű itt van. -59-Váó! Tök jó lett a szobád, Melinda! – dicsérte Szilvi Melinda Feng Shui-os elrendezésű és berendezésű szobáját. –A függönyök, a textil, a bútorok, a kiegészítők! El vagyok ámulva! -Köszi! – ültek le az ágyra. –Szilveszter egyik könyvében találtam a tippeket. -Komolyan, ha tudom, hogy ilyen harmonikusan lehet megcsinálni, én is elkértem volna a könyvet. Sőt lehet, hogy el is kérem.

216

-Csak nyugodtan, biztos megengedi. -Tudod, nem attól tartok. Hanem attól, hogy 2 nap után oda a varázsnak, mert én nem tudnám ennyire rendben tartani, és tisztán. Ráadásul a kutyuskám sem épp a tisztaságáról híres. -Jaj, van kutyusod? -Persze. Szuzi nevű tibeti spániel. Hosszú szőre van, minden felé hullajtja. A porcicák már néha nyávognak nálam. Sőt imádja kotorni a földet, és hiába mosom meg a lábait, a por mindig bejön a kutyával. -Én is imádom a kutyákat. A vizsla a kedvencem. Az szép, magyarfajta. -Igen, szépek, de amiket tegnap láttam! Vicsorgó, vonyító, szinte elmebeteg jószágok. Nem hiába engedtem őket szabadon tegnap. -Tényleg, mi történt tegnap? -Tegnap? Megnyitották azt a fránya ásványvizes gyárat. Én persze szokás szerint ott voltam a tüntetők között. De sajnos nem maradhattam ott. Mert bevittek. -És hogy szöktél meg? -Hát használtam a képességem. Elcsórtam az alvó szépfiútól a kulcsot, majd utána székestől-asztalostul beemeltem a cellámba, és rázártam az ajtót. -Azta, micsoda taktika! -Figyelj, ha majd annyi idős leszel, mint én és olyan tapasztalataid lesznek, mint nekem, akkor már te is a kisujjadból fogod kirázni a körmönfont bosszúkat! -Egyelőre csak tűzgömböket tudok hajigálni, meg angyalokat hívok démonűzésre, meg beszélgetek a lelkekkel. Nem hiszem, hogy ezek olyan képességek, amiket ilyen művészire tudnék emelni. -Dehogynem! Csak használnod kell az eszedet, ahogy én is teszem! -Ja, mondja a szőke a szőkének! -Hé, attól hogy nem vagyok okos, az életben én sztár vagyok. Nem úgy, mint a drága vezetőtök. -Miért, mi a bajod Szilveszterrel? -Figyelj, ő intellektuális, ugyanakkor nem valami szenvedélyes. Én pedig, pont a fordítottja vagyok. Lehet, hogy nem vagyok egy professzorasszony, de én megadom a módját az életnek! -Hát nem tudom, Szilvi. Én, ahogy látom, Szilveszter eléggé boldog azzal az énjével, aki. Nézd meg, van háza, ahol elrejtőzhet a

217

világ elől! Van kertje, meg kis erdője, meg állatai, amikkel foglalkozhat. Maga termeli a kajáját, nem fizet számlákat, sem adót, ami kell neki, azt pedig az FTE-s diákigazolványával megveszi. Kell ennél több a független és nyugodt élethez? -Ha innen nézed Melinda, akkor igazad van. De nézd a másik oldalát is! Szilveszter egyedül él itt. El van, meg minden. De nem él társasági életet. Lázi is csak mostanában látogatja sűrűbben, mert tetszik neki ez az élet. Remeteként él egy nagyváros szélén. Nem abszurd? -Az. – mondta Melinda. –De neki pont ez az igénye. A benne élő Rókának szüksége van erre az életformára. -Te ezt ennyire leszűrted 2 hét alatt? -Nem, ezt a nagymamám mondta az előbb nekem. -A nagymamád? De hát ő nem … ? -Igen, már jó pár éve. De visszajött, hogy segítsen és megvédjen, valamint, hogy tanítson. -Tényleg? Ez tök jó! Merre van? -Épp mellettem áll, és figyel minket. -Csókolom! Elnézést, hogy nem köszöntem, de nem tudtam, hogy van még kettőnkön kívül valaki a szobában. -Ezt úgy mondod, mintha nem hinnél nekem! -Már miért ne hinnék? Tudom, hogy rendelkezel ezzel a képességgel! Már amikor először találkoztunk említetted, hogy látod a nagymamádat. Ha te látod, az adomány. És én vagyok a béna, hogy nem látom őt! -Köszi a biztatást! -Mi van, Szilveszter nem dicsér eléggé? -Ó, dehogynem. Csak tudod, hiába a sok dicséret, ha önbizalom hiányban és hitetlenségben szenved az ember. -Miért, mi nem megy, vagy mi az oka ennek? -Tudod, Szilveszter megmutatta, hogy mit tudnék tenni. Csodálatos dolgot művelt az erőimmel! Megidézett egy arkangyalt, hogy tisztítsa meg a lakást. Az abszolút-látásomat néha már abszolút-érzékelléssé fejlesztette. A tüzet pedig úgy formálja, mintha csak gyurmából lenne. -Hát igen, ez a nagy hátránya, ha az ember kaméleon képességgel rendelkezik. De tudod, amikor még csapatot alkottunk, akkor is ezt csinálta. Felvághatott volna ezzel, de nem tette meg. -Akkor miért tette?

218

-Azért, hogy ezzel minket serkentsen. Megmutatta nektek az ajtót. De az utat nektek kell végig járnotok! Ne frusztráljon, hogy jobb valamiben! Keress valamit, amiben ő nem annyira jó! -Most hogy mondod, rájöttem valamire. Valamire mégis csak képes vagyok, amire ő nem volt képes. -És pedig? -Bencét megszelídíteni. -Megszelídíteni? -Igen. Tudod többször fordult elő, hogy a Farkas énje előtört belőle, és Szilveszter nem képes leállítani, mivel a Rókára nem hallgat csak úgy. Én, amikor ráparancsoltam, Bence lenyugodott, és a Farkas nem őrjöngött tovább! Ekkor koppanás hallatszott a hátuk mögül. Egy ásványvizes üveg gurult feléjük. -Helló! – mondta Ágnes a szoba belső sarkából. –Nálam van a Pen-Drive, amin ha jól láttam, a SZÉRUM összes adata is. -Te meg mit keresel itt Ágnes? -Érted jöttem. Újfent csali lesz belőled! -60A Hídépítő utcában nagy a felfordulás. Az egész rendőrség ott van a városból. A garázsból kihozták Dávid autóját, a csomagtartója kinyitásának épp most kezdenek neki. Hidegvágóval. Eközben nyomszakértők és helyszínelők vizsgálják a lakását. A laptopon semmit nem találtak, hisz Zoli mindent letörölt róla. Ujjlenyomatok persze maradtak. Ezeket rögzítették, és persze egyeztették. Hu nyomozó és Veronika együtt érkeztek, és elborzadtak a látványtól. -Mi történt itt? – kérdezte Hu. -Tegnap a Róka és a csapata volt itt a jelek szerint. – tájékoztatta őket egyik kollégájuk. -Biztos, hogy ők voltak? – kérdezett vissza. -Igen. A nyomok egyértelműen az ő ténykedésüket igazolja. -Hagytak nyomokat? – kérdezte Veronika. –Az meg hogy lehet? Eddig sosem volt ilyen! -Hát most az egyszer hibáztak -És mit műveltek? – kérdezte Hu.

219

-Hát egyelőre annyit tudunk, hogy betörtek a kapitányhoz, törölték a laptopján lévő adatokat, szétverték az udvart, és a kapitányt bezárták a kocsija csomagtartójába. -Hát ez szép termés. – mondta Vera. -Hé, emberek! – szólalt meg a csomagtartó. –Óvatosan azzal a fűrésszel! A végén még begyújtanak! -Elnézést uram! – kért bocsánatot az egyik ember, aki a kiszabadításán fáradozott. Ekkor Dávid el kezdett dörömbölni a csomagtartóban. A vágások mentén felszakadt az autó ajtaja és Dávid kikecmergett belőle. -Jézusom! – szörnyülködött Hu nyomozó. –Magát mindig szétverik? -Hallgasson, maga idióta! – ment oda a mentőkhöz. -Na ez már megint csalánra hugyozott! – jegyezte meg Veronika. Dávid leült a kinyitott mentőautó hátuljába, ahol a mentősök azonnal elkezdték leápolni. Hu és Veronika pedig követték. -Mi történt, önnel? – kérdezte Hu. -Még kérdezi? A Róka és a kis villamosszékei randalíroztak a házamban. -De mi oka lenne rá? -Pont maga kérdezi? Amikor nagyon jól tudja, hogy mi az, amit kereshetnek nálam. – mondta Dávid, miközben fertőtlenítették a fején lévő sebet. -Nem értem mire gondol. -Piros és lapokból áll! Így már beugrik? – kérdezte pökhendi stílusában. -A Vörös Dosszié? Minek az a Rókának? -Nos, elég sok bizonyítékot tartalmaz, ami felhasználható ellene és főként a kis csapata ellen. -Mégis mire gondolt főkapitány? Arra, hogy majd hagyja, hogy egy ilyen legyen a kezében? Azért ő sem hülye! -Tudom. De remélem ön se, amiért azt hiszi, hogy ezt megússza szárazon! -Miért, nekem semmi közöm ehhez! -Ugyan már! Maga hozta el nekem a Vörös Dossziét a kórházba. Ám amikor megkérdeztem, hogy mikor ment be tegnap az őrsre, kb. félórányi differenciát találtam, amit nem tud megmagyarázni! Pontosabban nem akarja elmondani merre volt! Szokás szerint. -A gyereknek vettem valamit! Amíg nincs családja Dávid, addig

220

nem fogja ezt megérteni. -A gyereknek? A tekenyői hegyoldalban egyáltalán nincs sok bolt! -Maga aljas! – már éppen felképelte volna, amikor megcsörrent a telefonja. Hu nyomozó kicsit arrébb ment. -Jó napot Hu! A Róka vagyok. -Most nem alkalmas, épp helyszínelek a főkapitány házánál! -Semmi gond. Csak egyet mondjon meg. Mi van a keresztényi férfivel? -Miért kérdezi? -Azért, mert várok egy jelet, ami alapján dönthetek. -A férfit az előzetes után most már felmentették. A feleségével együtt elköltöztek Komonra, ahol a polgármester adott nekik ingyen házat! -Ez már isteni jel. A komoni polgármester pedig frankó fószer! Ő volt, aki a segélyt közmunka ellenében adja, nem? -Igen. Ő az. -Köszönöm az infót! -De miért volt ez fontos? -Nekem volt fontos, hogy mit lépjek. Ha hallgat rádiót vagy tévét, megfogja tudni, viszont ha Dávid kiszabadult, akkor pláne. És ha esetleg találkozunk, adjon egy kis egérutat, rendben? Viszhall! – majd letette. Hu nyomozó visszament. Már amikor letette a mobilt, már akkor hallotta, hogy Vera épp Dávidot osztja. -Maga teljesen meg van bolondulva! – rivallt Dávidra. -De mégis mivel magyarázza meg, hogy Ágnes tudta, hogy hol rejtegetem? -Mi az, mi történt? – kérdezte Hu. -A kedves barátnője kapcsolatban áll a Menyéttel. Tegnap mondtam a főorvosnak, hogy a Dosszié nálam van. Átadta az üzenetet Veronikának, aki leadta a drótot a Menyétnek. És a Vadász teleportáló lánya elvitte. -Szóval nem is a Rókánál van? -Egy fenét! Ha nála lenne, már rég elindultam volna kiirtani az erdőt, ahol bujkál. Viszont a vadászrejtek helyét csak Veronika ismerheti. -De nem jártam ott!

221

-Tudom, hisz akkor már nem élne! Ha Vadász megtudná, hogy egy zsaruval van az embere, akkor nem csak a Menyét, de már Veronika is halott lenne. Bár ha ilyen jól végzi a dolgát, akkor lehet, hogy pont ennek köszönheti az életét. -Mit akar ezzel mondani? -Hu nyomozót is csak azért nem lőtte le, amikor találkoztak, mert a hasznára vált. Persze most már ő a Rókát szolgálja, amióta megmentette az életét. -Mit képzel? Én nem segítek nekik, egyszerűen csak megértem őket és ennyi! -Nőjön már fel nyomozónő! Maga arra esküdött fel, hogy az igazságot szolgálja nem? Akkor miért nem ezt teszi? -Már bocsánat, de pont azt teszem? -Nem úgy néz ki! -Én pont, hogy az elnyomás és az igazságtalanság ellen harcolok. Ezek az emberek és fiatalok, akiket csak egyszerűen bűnözőnek hisz, csak a saját létüket akarják megőrizni. Nem akarják, hogy megbélyegezzék őket, és azt sem, ha valaki elnyomná őket, holmi szintetikusan előállított, legalizált droggal! A Róka is csak ezért harcol, nem másért, és nem jó kedvéből! -Á, látom nagyon elszánt! De mielőtt elharapódzna a dolog, tegye fel magában a kérdést, hogy folytatja, vagy kiszáll a dologból? -De hát … -Semmi de hát! Döntse el, hogy, feladja a szakmáját, és leadja a jelvényét, vagy jön, és teszi, amit mondok? Ekkor Hu nyomozó lenézett a földre. A fejében jártak a gondolatok. Majd eszébe jutottak Szilveszter szavai. „Te tipikus jól végzem a munkámat rendőrnő vagy. De belül szerető családanya és feleség akarsz lenni.” Majd felnézett rá. Elővette a fegyverét, meg a jelvényét, és odadobta a mentőautó hátuljába. -Köszönöm a lehetőséget! – és sarkon fordulva elment. -Remek. – mondta Dávid helyeslően. –És most jöhet a következő játékos! Veronika! Képes a rendőrkapitánya parancsait követni, vagy a szerelméhez csatlakozik? De figyelmeztetem, utóbbi esetben a kedvesével fog ülni! -Kapja be! – mondta Veronika vehemensen, és ő is Hu példáját követte. -Vigyázzon Veronika! Sem a Vadász, sem pedig én nem fogok kegyelmezni!

222

-Uram! – jött oda egy őrmester. –Hívást kaptunk, hogy a Róka a Nagyüzembe akar betörni, pár órán belül. -Köszönöm. – majd felkelt az ápolói széktől. –Emberek figyelem, a Róka és bandája a Nagyüzemnél lesznek, mindenki szedelőzködjön, és azonnal indulunk! -61Bence, Szilvi és az ikrek megálltak az Ásványvíz Nagyüzem mögötti úton. Bence leállította a sportautó motorját. -Miből gondoljátok, hogy itt lesz? – kérdezte Bence. -A vörös hajú teleportáló csajszi ezt dobta be hozzánk. – mutatta a palackot. –Tegnap itt voltam tüntetni, úgyhogy ezt még én is felismerem! -Te itt tüntettél? – kérdezte Zoli. -Igen. Tudod, hogy én mennyire utálom, ha valaki károsítja magát, vagy a környezetet. Ráadásul a lakosság is segítőkész volt, ami eléggé meglepett! -Miért? -Te ott voltál az előadásomon? Remélem, nem kell tovább magyaráznom! -Oké, értettem. -Miért akarta Szilveszter, hogy kirakjuk a malomnál? – kérdezte Zsolti. -Azt mondta, hogy valami elterelő hadműveletet visz véghez, szabad zöldműves módra. De hát ti vagytok a gondolatolvasók, nem? -Igen, de blokkolta a gondolatolvasást magában. – mondta Zoli. -Kizárt minket a fejéből. – egészítette ki Zsolti. Ekkor Bence belepillantott a visszapillantóba. Azonnal indított és tovább hajtott egy nem túl távoli, kisebb fa és bokor csoportig, ahol leállt. -Mi a fene volt ez? – kérdezte Bencétől Szilvi. -Hallgasd csak! – intette csendre. Nem sokkal később meghallották a rendőrszirénákat. -Ejha, jól hallasz! – mondta elismerően. -Amióta a Farkas bennem felszínre tört, azóta jobban hallok, látok és szaglok. -Igen. Szilveszter is hasonló adottságokkal bírt, amikor sikerült

223

előhoznom belőle a Rókát. Csak egy gond volt vele. -Micsoda? -Az, hogy hiába tudtam kihozni belőle, nem tudtam lecsillapítani. -De Vasvári Márta le tudta állítani, nem? -Honnan tudsz róla? -Még Szilveszter mesélt róla, amikor először előtört belőlem a Farkas. És ő is arra jutott, hogy a felszabadítás könnyen megy, de a lecsillapítás, az más tészta. De szerencsére Melinda képes engem lecsillapítani. -Szerencsére. – tette hozzá Szilvi, majd kiszállt az autóból. A többiek is követték. A bokrok sűrűjéből figyelték az eseményeket. A rendőrök Dávid vezetésével már a kapun belül voltak a járművekkel, és rohamosztagosok mentek be az üzem minden nyílásán. A mesterlövészek eközben elfoglalták a helyüket a tetőn. Totális készültség volt, aminek felállítását Dávid intézte CBrádión keresztül. Osztogatta a parancsokat. -A fenébe, még ez is! – szorította ökölbe a kezét Bence. -Nyugi! – fogta le Szilvi. –Ne fogd fel úgy, mint ha hátrány lenne! -Hát akkor hogyan? -Tekintsd úgy, mint egy kihívást! Ráadásul, ha Szilveszternek igaza van, akkor a Vadász csapata és lehet, hogy az az idióta Doki is itt lesz. Előbb-utóbb kavarodni fognak az események, és ezt a káoszt kell kihasználnunk, ahhoz, hogy cselekedjünk. -Oké, de Melinda bent van. – mondta aggódva Zoli. -És ki tudja, mit csinálnak vele! – mondta Zsolti. -Hé, érzelmileg nem ér zsarolni. – nézett a fiúkra. –És Bence gondolatait inkább Bence mondja ki, rendben! -Hol van már Szilveszter? -Megmondta, hogy várjuk meg nem! -Egy fenéket várunk rá! – mondta Bence. –Legutóbb se volt ott velünk, és mégis megoldottuk! -Igen, mert ott te voltál a rangidős! Viszont most én vagyok, úgyhogy az lesz, amit én mondok! – mondta Szilvi. –Ha lelépek, onnantól te irányítasz! -Miért, hány éves vagy? – tette fel a kérdést meggondolatlanul. -Ilyet egy hölgytől nem illik megkérdezni! -Jézusom! – döbbent le Zoli.

224

-Lehetetlen! – tett hasonlóan Zsolti. -Ez képtelenség! Hogy lehetsz 29 éves? -Menjetek a fenébe! Asszem meg kell tanulnom Szilvesztertől ezt a pszicho-blokkot, mert ha így vájkáltok a fejemben … Ekkor Bence a távolt kémlelte. Fejét fogatta, mintha valamit hallana, és be akarná tájolni, hogy honnan jön a zaj. Egyszer csak feltűnt a távolban egy hatalmas gépezet. -Nézzétek csak! – mutatott a közeledő járgányra. A malom felőli úton egyszer csak feltűnt egy „Dere János” típusú kombájn. A hatalmas, jellegzetes zöld színű aratójármű egyesen az őrbódé felé tartott. És mivel termete megengedte, egyszerűen keresztül hajtott rajta. A kerítést is gyönyörűen kivasalta. Majd az üzem épülete felé tartott. Az aratószerkezet meglehetősen stabil, amivel könnyedén tolta el maga elől a rendőrautókat. Ezután frontálisan neki ment a gyároldalnak, ami azon nyomban beszakadt. Majd ahelyett, hogy tovább hajtott volna, kijött az épületből egy másik helyen, ott okozva felfordulást. -Hú, de tuti! – mondták lenyűgözve az ikrek. -No, Bence! Itt van a felfordulás, amit kihasználhatunk! Gyerünk! -És mi lesz a golyókkal? -Hát neked úgysem árt, de azért megpróbálom elkapni őket, míg bejutunk! Szilviék neki iramodtak, és bementek a kisimított kerítésen, majd vesszőfutásban egyenesen az egyik lyukon beszaladtak. Eközben Szilveszter „Dere János” gépének teljesítményét próbálgatta. A hatalmas kerekek tolatáskor minden sallang nélkül mentek át a rendőrautókon. Súlya miatt a könnyű gépkocsik szépen lassan roppantak össze. A motollát is bekapcsolta, és üldözőbe vette a legnagyobb csoportosulást. A forgó szerkezetű jármű többre volt képes ugyan, mint amit Szilveszter bemutat, de nem akar személyi sérüléseket. Elvégre nem az a cél. A dolog persze nem veszélytelen, hisz a gép nem éppen golyózáporra volt tervezve, viszont a kavics és egyéb felverődése ellen megfelelő védelmet nyújtanak a plexi ablakok. Többen próbálták kinyitni az ajtót is, de amint felmásztak és a zárnak feszültek, Szilveszter egy mozdulattal nekik csapta az ajtót, és

225

gyorsan visszarántva becsukta. Egyszer csak hirtelen koppant valami toboz nagyságú tárgy a szélvédőn. Szilveszter odanézett, majd amint felismerte, hogy mi az villámgyorsan kiugrott a fülkéből, magával ragadván a Dávidtól szerzett szamuráj kardot. Pár másodperccel később a kombájnt egy hatalmas robbanás állította le. A vezetőfülke teljesen tropa lett, a motolla és a motor is leállt. A gránát megtette hatását. -Fiúk, elkapni! – utasította Dávid, miután kezéből eldobta a kioldó szeget. A kommandós erők körbevették Szilvesztert. Szilveszter a kardot szépen lassan előhúzta a hüvelyéből. Majd körbefordult, szépen lassan. -Kellemes repülést kívánok! – mondta cinikusan. És mielőtt bárki fejében megfordult volna a kérdés, hogy miért, a válasz előbb csapott le az emberekre. Szilveszter suhintott egyet a karddal és egy negyedkörnyi kommandós repült alacsonyan a flaszterre. Újabb suhintásokkal már feloszlódott a kör. És pár ember, aki elkerülte, csak az tudott Szilveszterrel szembe szállni. De hiába. Szilveszter a Róka ügyességével diadalmaskodott mindenkin, majd őket is szó szerint szélnek eresztette. Majd hirtelen a kezét fogta meg valaki hátulról, és csavaró mozdulatot tett rajta. Szilveszter azonnal reagált, és nem ellenállván átfordult, és talpra érkezett. -Helló, Dávid! Mi a helyzet? -A kardomért jöttem! -Gondolom, az csak felhergel, ha azt mondom, hogy csak a holttestemen át! -Jól gondoltad! – és erre ismét támadásba lendült. De mikor neki indult volna, már a levegőben találta magát. Lebegett. És hiába kapálódzott, nem jutott se előrébb, se lejjebb. -Te sosem tanulsz! Mindig van egy meglepetésem, már tudhatnád! – mondta Szilveszter a kardot felé tartva. -Mi a fenét csinálsz velem? -Nem jöttél még rá? Nézz csak fel! Dávid felnézett. A töltények felette ugyanúgy lebegtek, mint ő maga. A golyók, amiket feléjük lőttek, mintha egy láthatatlan falba

226

álltak volna meg. Eközben ez első ledöntött csoport is falba ütközött, mikor megpróbáltak segíteni Dávidon. -Ez egy levegőburok. – mondta Szilveszter. –A levegőt olyan sűrűvé tettem, mintha csak iszap lenne. Ezért nem tudsz mozogni, és ezért akadnak el a golyók. -Te szemét! -Nem szemét! Róka! – majd őt is egy suhintással az utcáig röpítette. Majd mikor meggyőződött róla, hogy Dávid egy hamar nem kel fel, ő is befelé indult. -62Szilvi vezetésével a csapat behatolt az épületbe, miközben Szilveszter az aratóval szélesztette a népet. Az egész egy hatalmas csarnok. Egyik részében a víztározók vannak. A másikban a kezelő tartályok, a töltő berendezések. Másutt a palackkészítő gépsor, ahol mind üveg, mind műanyag palack gyártását végzik. A WaterNatur termékeket raklapokra tették, és fóliával burkolták az egyszerűbb szállíthatóság kedvéért. Amint beértek, figyelmeztető lövések dördültek. -Megállni! Tegyék fel a kezüket, és adják meg magukat! – hangzott a raklapok felől a parancs. -Hé, nekem ne ugasson! – szólt Szilvia. -Tudja mi lesz, ha én felteszem a kezem? És Szilvi feltette a kezét. Ebben a pillanatban a raklapok felemelkedtek, feltárva a mögöttük lévő kisebb egységeket. Tüzet nyitottak rájuk. De Szilvi, elfogta a golyókat. És arra is volt ereje, hogy néhány nem lefóliázott raklapról pár üveget elmozdítson, és azzal fejbe vágja a rend őreit. -Ez igen! – mondta Bence elismerően. -Menjünk tovább! A raklapokat Szilvi elcsúsztatgatta, hogy könnyebben eljussanak az üzem további részeibe. Már félúton voltak, amikor az egyik raklap mozdulásakor kétségbeesett, tompa hangokat hallottak. Nem sokkal később már rugdosást is. -Szilvi, állítsd meg! – szóltak egyszerre az ikrek. -Mi van? – állította le a raklapok táncát.

227

-Valahol emberek vannak. – mondta Zoli koncentrálva. -A raklapok mögött jobb oldalt! – mutatta Zsolti. -Meg vannak kötözve munkások. -És majdnem agyon gyomtad őket. -Hé, nem tehetek róla! – mondta Szilvi. -Szóval jobbra? -Szilvi, nincs időnk erre! Ki kell szabadítanunk Melindát! – vetette ellen Bence. -Menjetek, majd utolérlek benneteket! Bencék tovább futottak. Eközben Szilvi ismét belekezdett a raklapok mozgatásába. Nemsokára rá is akadt a munkásokra. 20 ember volt megkötözve, a szájukat bekötötték. Szilvi azonnal kioldozta a kötelet. -Ki maga? – kérdezte az egyik. –A rendőrökkel van, vagy a túszejtőinkkel. -Én az indigók csapatát erősítem. -Maga volt itt tegnap igaz? -Mikor? -A tüntetőkkel együtt. Ön volt a vezetőjük! -Egy fenéket voltam. Én csak hangot adtam a nem tetszésemnek. Az már nem az én dolgom, hogy ki és miért csatlakozik hozzám! -Ennek ellenére köszönöm, hogy kiszabadított minket! – mondta az egyik munkás. -Gyerünk a kijárathoz! – szólt a rosszalló munkás. -De ott lövöldöznek! – szólt Szilvia. -Tudjuk! A vészkijáraton megyünk. -Az meg merre van? -Itt szembe, a csarnok sarkában! – mondta a hálálkodó munkás. – Egy alagút rendszer vezet egészen a malomig. -Te, barom, miért árulod el neki? -Azért, mert segített. -Köszönöm szépen és most menjenek! A 20 ember, fehér köpenyben és sisakban neki iramodott az üzemnek. Szilvi bement az öltöző részlegbe, ahol talált magának munkás öltözéket. Eközben Bence és az ikrek már a palackozó gépeknél voltak. A munka automatizált része tovább folyt. A palackok sorra jöttek ki, majd alapos tisztítás és szárítás után megtöltötték, és kupakozták őket a gépek.

228

Újabb puska dördült el. Menyét, Újonc és Felcser már lesben álltak, és vártak rájuk. Bence, és az ikrek is elrejtőztek. Akárcsak egy kommandós bevetésen. Nem sokkal később üvegcsörömpölést hallottak. -Mi az franc ez? – kérdezte a Felcser. -Nem tudom, de nagyon nem tetszik. – mondta Újonc. -Csak üvegek. – mondta a Menyét. –De miért törnek üveget? Közelebb haladtak Nemsokára meglátták az eredményt. Bence ott állt egy halom összetört palack előtt. Minden felé víz folyt. A vadászok ráemelték a fegyvert. -Hová tűntek az ikrek? – kérdezte Felcser. -És hol van a Róka, meg a barátnője? – kérdezte Újonc. -Hm. Azt hiszitek, elmondom? Tévedtek! -Beszélj, vagy meghalsz! – kiabált oda Felcser. Bence a fejét ingatta. Ekkor dördült el az egyik puska. Menyét gondolkodás nélkül Bencére lőtt. Egyenesen a mellkasa közepébe. Tiszta találat, ahogy egy vadásztól várható. -Te idióta! – rivallt rá Felcser. –Miért lőtted le? -Nyugi, nem halt meg! – mondta Menyét Felcser szemébe teljesen higgadtan. És valóban. Bence a padlóról felkelt, majd kisvártatva a golyó kiesett a szegycsontjából, és összeforrt a lőtt seb. -Mi a franc folyik itt? – kérdezte Újonc. –Legutóbb is ilyen erős volt? -Igen. Csak akkor nem találtuk el. -Pontosan. És remélem arra is emlékeztek, mi volt legutóbb. A Menyét hirtelen észrevette, hogy nincs meg a víz, ami kifolyt. -A francba! Már megint! – és azonnal elrohant a tartályok felé. -Micsoda? – kérdezte értetlenül Felcser. -Mi van? – reagált hasonlóan Újonc. -Legutóbb, pont azért nem találtatok el, mert nem is láttatok. Abban a pillanatban sűrűköd lepte el a helyet, ahol álltak. Újonc azonnal tüzet nyitott. De már csak az üvegek csörömpölése hallatszott, amit néhány alulra célzott golyó talált el. -Hé, ne pazarolj! – állította le Felcser. –Úgyis tudjuk, hogy hova megy. Gyerünk! Eközben az ikrek tovább gomolyították a ködöt. De sajnos magukra nem figyeltek, és könnyű célponttá váltak. Ágnes ugyanis látta őket. Majd teleportálódott.

229

Az események gyorsan történtek, de végül Zoli és Zsolti is ráeszméltek, hogy egy hatalmas tartályban vannak, az üzem egy teljesen távoli részében. De nem ez volt a legnagyobb gond. A tartályban lévő víz már a derekukig ért, és egyre csak emelkedett. -Zoli, emelkedik a víz! – mondta ijedten Zsolti. -Tudom-tudom! – mondta ő is kissé rémülten. -Mit csináljunk? -Szóljunk Szilveszternek, hátha tud valamit. Koncentráltak mindketten, de nem jött válasz. -Mi van, túl messze van? -Nem tudom. Mintha valami fal akadályozná az adást. -Igen, a rendőrök valami kemény levegőszerűséget ütnek. -A fenébe! Már a nyakamnál van! Majd egyszerre eszükbe jutott a megoldás. -Szerinted működni fog? -Próbáljuk meg! Majd egy nagy levegőt vettek és alámerültek. A tartályban a víz forrni kezdett. Már szinte bugyogott, és hihetetlenül gőzölt. Majd egyszer csak hirtelen abba maradt, és jégpáncél borította be. Majd ismét felforrt, azután megfagyott. A tartály fájdalmas hangot adott ki, míg végül megadta magát, és szétrepedt. A fiúk a vízzel együtt folytak ki. -63Szilveszter, már amikor bement látta a nyomait a csapat tevékenységének. Ájult emberek, a raklapok szanaszét, és ahogy egyre beljebb haladt, egyre nagyobb víztócsákat talált, valamint széttört üvegeket. Ekkor váratlanul egy sötét helyiségben találta magát. Jól tudta, hogy került oda. -Ágnes! – kiáltott. –Ágnes! Gyere elő, ne bujkálj! Szemeit becsukta, hogy a füleire hagyatkozzék. Hallott egy kis neszt oldalról. Kinyitotta a szemét, és a Róka látásával osont a hang irányába. Nem tudta, hogy ez milyen terem, csak azt, hogy van egy pár gép a közelében. Halkan morogtak, és aprófények pislákoltak. -Hát, Róka, többet vártam tőled! – szólt Ágnes. –A gépek fényeiben kirajzolódik merre jársz. – hangzott a távolból.

230

-Igen? Nos, akkor kíváncsi vagyok, hogy mit teszel, ha már nincs fény? Ekkor az egyik gép elhallgatott, és a fényei is kialudtak. Nem sokkal később egy másiké is. Majd egy harmadiké. Ágnes nem tudta mire vélni. Nemsokára, minden fény és zaj megszűnt. -A fenébe! – szólt halkan. –Ezt meg, hogy csinálta? Nem futhat ilyen gyorsan, és hangtalanul! -Nem is! – szólt mögötte a Róka. Ágnes megijedt, és teleportálta magát a terem másik részébe. -Jézusom! Ez közel volt! – mondta lihegve. -És egyre közelebb jövök! – mondta ismét a háta mögött. Ágnest ismét rémület fogta el. Egyből a villanykapcsolóhoz teleportálódott, és felkapcsolta a villanyt. Ekkor a Róka a szeme elé tartotta a kezét. -Á, szóval a fény megbénít. -Egy francokat! – szólt oda Szilveszter. –A Róka nem szereti az erős fényt, de attól még lát! Ez már rólad nem mondható el! – majd hirtelen eltűnt. –Hisz a szemed mást lát, mint amit eddig hittél! – mondta mellette megjelenve, a kardját a nyakának szegezve. -De hisz nem értél hozzám! – mondta Ágnes az egyik gép tetejére menekülve. -Az most már nem téma! – jelent meg a háta mögött. –Elég, ha a közelemben vagy, és máris enyém a te indigó erőd! -De hát, te nem a képességeket szünteted meg? -Az Melinda dolga. Csak a képességét vettem át, hogy a tiédet leredukáljam, amikor Hu nyomozónál voltál. -De mivel még tudok teleportálódni, ezért könnyen meglóghatok! Mondta, és egy félhomályos folyósón jelent meg. -Igen ám, de tudlak követni is! -Megállj, Róka! – szólt a háta mögül a Vadász. -Á, Vadász! Rég találkoztunk! – szólt a Róka, miközben Ágnes eltűnt. -Bizony. És most is sikeresen bele sétáltál a csapdámba. -Most is? És milyen csapda? -Tudtam, hogy a lányom képességét át tudod venni, és azt is, hogy üldözöd. Ezért a terv az volt, hogy amint átveszed a

231

képességét, nyomban jöjjön ide, hogy én levadászhassalak! -Igen, de legutóbb is csődöt mondott a fegyvered. -Na, akkor ezt iktasd ki! Szilveszter megfordult, és akkor látta, hogy kicsit nagy volt a szája. A Vadász most egy olyan fegyverrel készült, amiben sem mechanika, sem elektronika nincs. Vadászíj, 3 nyílvesszővel, mindegyik más irányba tartva. És feléjük száguldottak. Ám mielőtt elérték volna a testét, a nyílvesszők megálltak. Csak lebegtek előtte. A Vadász meghökkent a látványtól. Majd a nyilak megfordultak, és a Vadászt vették célba. Szilveszter elmosolyodott. -Mi a ménkűt művelsz? – kérdezte a Vadász a feléje irányzott nyilaktól hátrálva. -Nem én csinálom. Ekkor megjelent Szilvia, a Szilveszter háta mögötti kanyarból előbújva. -De tudod mit? Én is csinálhatnám! Ekkor a Róka felemelte a bal kezét, és a Vadász a levegőbe emelkedett. Majd egy lendülettel a folyosó végén lévő ajtón csapódott be. De puhára esett, mert Dávid épp ki akart jönni rajta. A Vadász és a Sakál elterültek a földön. Szilveszter és Szilvia nyomban elrohantak a helyszínről. A Vadász nyomban felkelt, majd a puskája után kapott, amit még az ajtó elé támasztott le. Dávid is gyorsan felkelt, és ő is fegyvere után nyúlt. És mint a western-filmekben, a két párbajozó, a fegyverét tartván nézett egymással farkasszemet. -Na fene! Újabb zsákmányom lesz! – mondta a Vadász. -Zsákmány? -Igen. Sakálra még úgysem vadásztam. -Ha megelőzött volna a hírem, tudhatnád, hogy a Rókát és társait, még annakidején, én szorongattam meg. És számtalanszor csak hajszálon múlott, hogy elmenekültek. Te pedig csak egy egyszerű vadász vagy, puskával, és egy nem túl fantázia dús névvel. -Valóban! Akkor nem hallottad az én híremet! -Már miért ne tudnék rólad mindent? – szólt mosolyogva Dávid. –A vörös dossziémat ti csórtátok el még a Róka előtt. Abban temérdek oldal van rólad és a lányodról. Na és persze a piszkos ügyeidről. És amit az utóbbi 2 hétben elkövettél, még be se kerültek.

232

-Ha rajtam múlik, nem kerülnek be. – emelte a szeméhez a puskáját. -Csak sajnos nem rajtad múlik! – emelte Dávid is célra. -Ez pontosan így van! – szólalt meg Dávid mögött egy ismerős hang. -Doki? Maga mit keres itt? – kérdezte Dávid. -Épp kísérletet végeztem, amikor vadul rám törtek. -És miért nem menekült el? -Mert még mindig zajlik a kísérlet! Dávid mellé ment. Tapsolt egyet, és a földre ütött mindkét tenyerével. Ekkor a padló, mintha csak megolvadt volna, elnyelte Dávidot, a cipőjéig, és azonnal megkötött. -Mi a franc ez? – kérdezte Dávid. -Ez kérlek, csak egy egyszerű okkultista módszer a megfékezésedre. -Gondoltam, hogy velük van! – ugrott ki a cipőjéből. –De több kell ahhoz, mint néhány egyszerű bűvész trükk! -Tényleg? Akkor ezt nézze! Ekkor újabb taps hallatszott. Majd puskadördülés. Dávid a földre rogyott. Hat vérző sebbel a mellkasán. A Vadász fegyver ölte meg. De nem a Vadász húzta meg a ravaszt. A töltények egyszerre indultak el, átszakítva a puska alkat részeit. -Mi a fene volt ez Doki? -Csak egy kis megtévesztés. Majd odalépett Dávidhoz, egy a zsebében lévő ronggyal megfogta a pisztolyát. -Hé, mit akar Doki? – kérdezte a Vadász, mikor ráemelte a fegyvert. -Útban vagy! – és elsütötte a fegyvert. A Vadász már nem tudott védekezni. Dávid teletöltött tárját rálőtte. A Vadász erős ember volt, de ezt ő sem élhette túl. De mivel nem volt tiszta találat, ezért még maradt benne életerő. -Ágnes! – kiáltott lánya után utolsó erejével. Ekkor Ágnes megjelent az ajtóban. Először nem fogta fel a látványt. A főkapitány halott, és vértócsában fekszik. Az apja is a földön hever, és ő is erősen vérzik. Majd a főorvosra nézett, aki Dávid fegyverét épp visszahelyezi a tulajdonosához. -Ez a maga műve? –kérdezte Ágnes sírva az apjára borulva. -Igen.

233

-Miért tette? -Mert útban voltak. -Dögöljön meg! – és Ágnes dühödten a Doki mögött termett. -Indigó-hárító! – tapsolt a Doki, majd Ágnes vállára tette a kezét. Ágnes összerogyott. -Mi a fenét művelt? -Ez az indigó-hárító varázslat volt. Ettől kb. 1 órán át nem tudod majd a képességed használni. -De még a képességem nélkül is elkaphatom! -Valóigaz! Jó hogy mondod! – fordult vissza a Doki. Egy újabb taps-varázslat következett. Ahogy az előbb Dávidnál, Ágnes alatt is megolvadt a padlóburkolat, és derékig elnyelte őt. Ágnes nem hitt a szemének. Hiába próbált menekülni, a padló ismét keményre kötött. -Ezzel el leszel egy darabig. -Gyere vissza, te, szemét! – dühöngött Ágnes, miközben próbált kiszabadulni. -Persze-persze. – intett hátra a Doki. –Ez a mai fiatalság! – ingatta a fejét. -64Felcser, Menyét és Újonc nyomban berohantak egy kisebb helységbe. Egy kisebb raktár volt, a darabos hulladékok ideiglenes tárolására. Törött raklapok, leszuperált gépalkatrészek, minden, ami az előző üzemből maradt itt. A teremben mégsem ez volt a feltűnő. Egy hatalmas üveg kocka, melyben Melinda volt. Amint beléptek, felállt a székéről és nyomban az üveghez rohant. Látta, hogy az edzett férfiak mindenféle holmit hordanak az ajtó elé, hogy eltorlaszolják. Ám Melinda észrevette, hogy valami nyomja befelé az ajtót. A vadászok neki felszültek az összehalmozott cuccoknak, hogy elvágják a behatoló útját. De hiába. Az ajtó egyszer csak kifelé tárult, az ajtófélfával együtt. A holmik pedig félig kifolytak. Nem sokkal ezután befelé repültek a lomok. A vadászok elrohantak, még mielőtt eltalálta őket volna valami. Miután a kupac

234

kisebb lett, Bence jött be az ajtón. A szemében tűz égett. Viszont mikor meglátta Melindát lenyugodott. -Bence! – kiabált Melinda az üvegkockából. -Melinda! – ment oda kedveséhez. –Itt vagyok, és kiszabadítalak! Ráütött az üvegre, de az nem tört szét. Sőt Bence erőtlenebb lett tőle. -Mi van ezzel? Miért nem törik szét? – kérdezte csüggedten. -Na mi van Farkas? Nem megy? – kérdezte vigyorogva Menyét. -Ez egy speciális üveg, ami itt készült. Az üveg nagyon ellenálló, ugyanakkor nagyon rugalmas is. Hiába próbálod széttörni, nem fog sikerülni. -Dehogynem! – mondta Bence miközben tovább ütlegelte az üveget. -Add fel! Ezt még te sem tudod áttörni! – mondta az Újonc. -És az sem hiába van, hogy egyre gyengülsz. – közölte Felcser. -Ezt meg honnan veszitek? -Halljuk, ahogyan veszed a levegőt. – mondta Menyét. –Mint mikor a vad fárad a hajtás után. -Szóval, mi nyugodtan ölbe tett kézzel várhatjuk, amíg kifáradsz. – mondta Újonc. -A francba! – mondta lihegve Bence. -Az üveg azért speciális, mert elveszi a benne lévő indigó erejét. A bent lévőé is lecsökken, így nem tud kiszabadulni. Viszont, mivel a lány legerősebb képessége az indigó erők leredukálása, ezért a te erőd limitálódik. -De hogy a fenébe lehet erre képes egy üveg? – kérdezte Melinda. -Adtunk hozzá egy kevés adalékanyagot. Gondolom, ismeritek: Ritalin. -De az csak akkor hat, ha a szervezetbe került! – mondta Bence. -Csakhogy ez most más! Az egész üveget nagyon finom rezgések járják át. – közölte Menyét. –Egy gép olyan mikrorezgéseket gyárt a gépházban, ami megfelel az emberi rezgéseknek. A levegő pedig ezt veszi át, és a Ritalin is így tud hatni. -Szóval a gépház, mi? – kérdezte Bence. Ekkor hirtelen elment az áram, majd nem sokára a generátor bekapcsolt, és visszajött. Bence rájuk nézett.

235

-Asszem, ennek már kampec! – majd elkezdte ütni az üveget. Az üveg horpadt ugyan, de nem tört szét. Viszont Bence energiája visszatért. Egyre nagyobb horpadásokat ütött rajta, de az üveg még mindig nem adta meg magát. -Bence! Bence! Légy szíves, állj le! – nyugtatta le Melinda. – Emlékezz, mit tanított Szilveszter! Ne kívülről próbáld széttörni, hanem belülről porlasztani! Bence lenyugodott. Majd behunyta a szemét. Maga eléképzelte az üveget, és azt hogy az üvegszálak szétrepednek. Képzelete nyomán az üveg azonnal repedni kezdett, és mikor a repedések körbe értek, az üveg porrá hullott. Bence és Melinda átölelték egymást. Mindketten örültek, hogy ismét egymás karjaiban lehetnek. De a romantikát a fegyverek felhúzása törte meg. A vadászok feléjük tartották a fegyvereiket, majd lőttek. Bence a golyók elé tartotta a hátát, így Melinda nem sérült meg. Viszont Bence csodálkozott azon, hogy nem érezte a golyókat a hátába fúródni. Ekkor hátra nyúlt, és a ruhája alól összenyomódott töltényeket húzott elő. -Váó! – mondta Bence meglepődve. -Mi vagy te? – kérdezte Felcser. –Még a golyó sem fog rajta. -Akkor nem tudjuk megölni. – mondta Újonc. Bence megfordult, és végig nézett rajtuk. -Szóval, most ki vadászik kire? – mondta vad mosollyal az arcán. Majd feléjük iramodott. Egy nagy ugrással leterítette Felcsert. Aztán oldalra rúgott, és Újoncot küldte padlóra. Majd Menyét felé ütött, de a puskájával kivédte a támadást, habár az kettétört. Újabb csapást mért rá, ami eltalálta, és ő is ledőlt a lábáról. Újonc nem habozott, és azonnal felkelt. Egy régi, rozsdás targonca villáért nyúlt, és azzal keményen fejbe találta Bencét, aki megszédülve tántorgott le Felcserről. Felcser gyorsan felkelt, és ő egy kissé ütött-kopott raklapot hajított Bencére, aki még kóválygó állapotában nem tudta elütni. Összeesett. -No. Talán ennyi elég lesz, hogy egyhamar ne keljen fel. – mondta kezét porolva Felcser. -Addig intézzük el a lányt! – mondta Újonc, és elindultak felé.

236

Melinda a váratlan fordulatra reagált, és mindkét kezébe tűzgömböt varázsolt. -Mit akarsz azzal a két kis gömböcskével? – kérdezte szemre hányóan Menyét. Majd Menyét összetapsolta mindkét tenyerét, és azokból lángcsóva tört elő. A jeleneten Felcser és Újonc is elcsodálkozott. -Mi a fenét művelsz, Menyét? – kérdezte Felcser. -Nekem is van erőm, bár nem ugyanaz, mint neki. Sőt jóval erősebb! Éppen támadni készült, de megtorpant és gyorsan lehajolt. Szerencséje volt, hisz Bence támadt, de mivel lehajolt, ez a terv kútba esett. Bence Melinda elé állt, szemében ismét harci tűz lobogott. -Az lehet, hogy nem vagyok olyan erős! De attól én még megvédem! Felcser támadásba lendült, a puskáját használva ütőként. Bence kivédte a támadást, és kiszedte a puskát a kezéből. Miután kettétörte a kétcsövűt, egy hatalmas ütést mért rá. Felcser 5 métert repült az ütéstől. Bence utána eredt és felszedte a földről. Párat még ütött belé, majd egy rúgással a raklapok közé repítette. Menyét és Újonc futásnak eredt. Egy vészkijárat irányába. Majd Menyét kinyitotta, gyorsan kirohant, majd bezárta. Újonc bennragadt. -Engedj ki, Menyét! – dörömbölt az ajtón. -Nem engedlek! Legutóbb te hagytál pácban! -Bence! Megölted! – kiáltott kétségbeesetten Melinda. Felcser testéből Melinda egy fehér lepkét látott távozni. A fehér lepke pedig egyértelműen a halált jelzi. Bence odament hozzá. Látta, hogy folyik a vér. Csurog a léceken. Ujját belemártotta, majd megszagolta és meg is kóstolta. -Helyes! – mondta parázsló szemekkel. -65-Hogy tudta elfogni? – kérdezte Veronika a munkásnőt. -Egyszerűen! De ez legyen az én titkom! – mondta Szilvia, miközben Szilvesztert kísérte, bilincsbe verve. –Na, akkor elvisz a feletteséhez? – kérdezte Szilvi, az elbambult nőtől. -Ó, persze azonnal! Jöjjön! – intett neki.

237

Végig mentek a felső folyosókon. Az iroda ajtók tömkelegének egyikébe nyitottak be. Veronika belépett az ajtón, majd utána Szilveszter és Szilvi. Nagy volt a meglepetés. -Főnök! Ez a nő elfogta a Rókát! – ment oda Veronika egy nagyfotelhez, melyben háttal ült a főember. -Remek! Végre egy jó hír! – kelt fel a székből a Doki. A Doki is meglepődött a látványon, nem különben az indigók. -Veronika? Miért hozta őket ide? -Azt mondta, hogy látni akarja. -Nem is csodálom! Hisz a nő is indigó! -Mi? – kérdezte Vera. -Ő volt ott az előadáson, és szépen kiosztott! -Igen, és itt voltam tegnap is! – mondta Szilvia. -Tényleg! Bocsásson meg! – mondta könyörgő hangon. -Legközelebb légy körültekintőbb! – majd Szilviához fordult. – Mit akar? -Hívja vissza az embereit, és hagyjon minket békén! -Jó kis ajánlat, de mit kapok érte cserébe? -Megkapja a Rókát! Hisz ő kell magának, nem? – rángatta egy kicsit a kábult ravaszdit. -És mit művelt vele? -Az az én titkom! -Rendben van. Majd Szilvia közelebb vezette a Rókát a Dokinak, és átadta neki. Ekkor látta meg Vera, hogy a bilincs nincs kulcsra zárva. -Főnök! Ez csapda! – kiáltott. Abban a pillanatban Szilveszterről eltűnt a bágyadt arckifejezés, és a kezébe röptette a kardot Szilvia köpenye alól. Majd egy gyors mozdulattal a Doki nyakának szegezte. Eközben Szilvia Veronikát emelte a magasba. -Nyugalom Veronika! Tudtam, hogy csapda lesz. Számítottam rá. -És mégis honnan? – kérdezte Szilveszter. -Van a csapatomban egy ember, aki megálmodja a jövőt. Ezt a napot is pontosan látta, úgyhogy nem tudsz meglepetéseket okozni! -Tényleg? – kérdezte Szilvia. -Bizony! A Róka fejében most 3 dolog jár. Egészen pontosan 3 kérdés. Az első, hogy hol van a SZÉRUM leírása? A második, hogy hol van Melinda? És a harmadik, hogy miért kell nekem élve a

238

Róka? -Remek. Ha már így szóba hozta, meséljen! – mondta a Róka. -Nyugodtan leteheti a kardját, hisz esélyem se lenne megszökni! Csak akkor megyek el, ha elenged! -Kezdem egyre jobban megutálni ezt a fickót! – mondta ellenszenvesen Szilvia. -Megtenné, hogy leengedné a kolléganőmet! Eléggé kényelmetlen lehet neki. -Tedd le Szilvi! Semmi dolgunk vele! -Oké. – tette le a földre. –De ezt elveszem! – lebegtette magához Vera fegyverét. A Doki szép kényelmesen leült az asztalához, a páholyába, miközben Veronika mögé állt. Majd nagy sóhaj után hozzákezdett: -Szóval van 5 percem. – mondta miután ránézett az órájára. – Addig nyugodtan eltársaloghatunk. A SZÉRUM. Nos, annak leírását, amit a gépemről mentett át, már rég átküldtem a Balatonfesteticsen található titkos laboromba. Tudod Róka, nagy hiba volt, hogy nem törölted le! -Nem az ő hibája! – mondta Szilvi. –Én nem töröltem le róla, pedig több lehetőségem is lett volna rá! -Tévedsz kisanyám! Minden felelősség a főnöké! Mindenért ő felel. -Kussolj, Doki! Inkább azt mond el, hogy mi a fenét akarsz tőlem? -Szól egy legenda, mely szerint az egykori „híd és kastély falvában” születik majd egy indigó, aki különleges erőkkel rendelkezik. Ő fogja véghez vinni a nagy változást, ami pár hónapon belül bekövetkezik. -Miféle változást? -Egy olyan eseményt jövendöl a jóslat, mely az egész Földre hatással lesz. Ő fogja megteremteni az új világot! -Csak nem azt gondolja, hogy én vagyok az? -De! -És mégis miből gondolja? -A prófécia szerint, az indigóban, bár ott, mint „kék lelkű emberben”, meg van az a tulajdonság, mellyel képes a mechanikus szerkezeteket teljesen használhatatlanná tenni. Uralja a levegőt, a szelet és a vihart. Képes átvenni a különleges képességeket, és azokat még nagyobb hatalommal használni! Ha jól láttam, akkor

239

ezek közül mindre képes vagy. -Látta? -Persze, a térfigyelő kamerák a gyárban mindent rögzítettek! kapcsolta be a mögötte lévő monitort. –De van itt még valami! Ugye kérdezni akartad, hol van Melinda? Nézd csak meg ezt a monitort! Felnézetek a bal felső képernyőre. Ott látták Melindát, az üvegkockában. Bence éppen koncentrált. Látható volt, hogy épp szétrepeszti a kockát. És Melinda kiszabadul. És átölelték egymást. -Arról is említést tesznek, hogy bizonyos helyzetekben a benne lévő állat előtör, és megállíthatatlan lesz. Azt a cellát pont terád méreteztük. -Mi van? – kérdezte Szilvi. -Melinda üvegkockája pont olyan kialakítású, hogy a benned lévő erőket felszabadítsa, és tovább fejlesszen. De ezek szerint más is képes volt rá. -De Bencében nincs meg a képesség átvétel, és a technopatizmus! -Tudom. – vette ki az irattömbök közül a Vörös Dossziét. -Várjunk csak! Bence most épp Farkasként viselkedik. -Akkor ezt a tulajdonságát fogja növelni! – mondta döbbenten a Róka. -De Melinda le tudja állítani, nem? – kérdezte Szilvi. -Te, úgy látszik, könnyen felejtesz! Ha agresszív és felhergelik a vadakat, akkor nehezen állíthatók le! -És milyen véletlen, hogy pont vannak vadászok, akik felhergelhetik őket! – mondta kevély mosollyal az arcán a Doki. Ekkor váratlanul betoppant a Menyét, majd egyből tüzelni kezdett a Rókára. Szilvia megfogta a golyókat, majd azonnal felemelte a Menyétet. Ekkor a Doki felkapta az asztalt, és feléjük hajította. A Róka gyorsan reagált és szépen megállította a levegőben, majd letette. A Doki tapsolt egyet és a földre csapta a tenyerét. Ekkor fal emelkedett a padlóból, ami elzárta őket. Szilvi és Szilveszter a falat nézték. -Ez meg, hogy a fenébe került ide? – kérdezte Szilvi. -Lehet, hogy a Doki képes a föld elemet irányítani, akárcsak Bence? – tapogatta a falat. -Hé, Róka! – hangzott a fal másik oldaláról. –A barátod teljesen megkergült! Le kéne állítanod, mielőtt a lányt is megöli! – mondta

240

Menyét. Mindketten arra a monitorra néztek, ahol látták Melindát és Bencét. Ez a monitoroszlop nem épült be a falba. Látták, hogy Bence épp Melinda felé közelít. Melinda sír, kiabál Bence felé, és tűzgömböket dobál felé. -Nos, Róka mit választasz? – hangzott a Dokitól! –Megpróbálod elkapni az ellenséget, vagy megmented a barátaidat? Ha racionálisan gondolkoznál, utánunk jönnél. De a szíved elgyengít, ezért fogunk megmenekülni! -Igaza van Szilvi. – nézett rá. –Menjünk! -66Újonc felismervén a helyzet súlyosságát, nyomban menekülési lehetőséget keresett. Egyből eszébe jutott egy lehetséges megoldás. Nyomban odarohant Melindához, és a vadászkését Melinda nyakának szorította. -Ha közelebb jössz, meghal a lány! Bence egyből megállt, de szeméből még mindig a düh cikázott. Morgott, mint egy farkas. A fogait vicsorgatta. A levegőt nagy hévvel vette. Izmai megfeszültek, és csak az alkalomra várt, hogy a legalkalmasabb pillanatban lecsapjon. Váratlanul hatalmas vízáradat mosta el a bejáratnál lévő lomokat. Az ikrek toppantak be rajta. -Á, megjött a segítség? – kérdezte Újonc. –Ti is maradjatok ott, különben vége van a lánynak! Zoli és Zsolti megálltak a bejáratnál. -Fiúk! – szólt nekik Bence. –A terv a fejemben van! Újonc nem tudta, mit beszél Bence. Szépen lassan egy félkörívet írtak le, hogy ki tudjon menekülni az ikrek felé. Ám ahogy egyre közeledett feléjük a feje fájni kezdett. A szemei szúrtak, már alig látott velük. A fülében erős sípoló hangot hallott. A teste hirtelen elnehezült. Majd egy hasító fájdalomra azonnal összecsuklott. Melinda gyorsan elrohant onnan, és Bence nekiiramodott. Még alig eszmélt fel az Újonc, Bence már is rávetette magát. De Újoncot keményfából faragták. A katonai kiképzés alatt megtanulta, hogyan kell azonnal reagálni. A testét megcsavarta, majd gyorsan kiegyenesedve akkora

241

lendülethez jutott, amivel megemelte a Farkast, és így volt egy ütésnyi tere. Kihasználta ezt a meglepetést, és Bencét leütötte magáról. Bence azonban jobban bírja, ráadásul kapott már erősebb ütéseket. Ezért nem habozott, és újabb támadást intézett. Az Újoncba akart taposni talppal, de elgurult, ám nem elég messzire, mert a Farkas már a másik lába térdével találta gyomorba. Újonc feljajdult. Majd észrevette a nem rég elejtett targonca villát. Ismét keményen odasózott Bencének. A Farkas fejét rendesen eltalálta. De meg sem rezdült. Az állkapcsát a helyére rántotta. Majd a fején lévő sebek bámulatos sebességgel gyógyultak be. -Ez lehetetlen! – mondta Újonc. –A fejen lévő erek a legnehezebben gyógyulóak. Hogy a fenébe lehetséges ez? -Nem tudom, de nem is akarom tudni! Viszont bántottad Melindát! És most megbűnhődsz! -Bence, ne! Állj le! – mondta Mel kétségbe esetten, de Bence nem állt meg. A Farkas üvöltve kapta fel Újoncot és a falhoz vágta. Majd miután eldobta, utána küldte a targoncavillát. Újonc éppen hogy becsapódott, a targoncavilla nyomban keresztül szúrta, és felnyársalta a falra. Mindannyian megdöbbentek Farkas tettén. Az ikrek már nem érezték a gondolatait. Eltűnt a gondolat fonala. De Melinda volt a legjobban megrökönyödve. Egy fehér pillangó szállt ki Újonc testéből. -Bence! Miért tetted ezt! Őt is megölted! – sírt Melinda. -Bántani merészelt! Bűnhődnie kellett! – ment felé Bence. -Ne gyere közelebb! – utasította Melinda. -De miért ne? – kérdezte, miközben ment tovább. Ekkor Melinda egy tűzgömböt hajított felé. A Farkas egy kicsit hátrált a meglepetéstől. Majd vadul nézett Melindára. -Érzem a belőled áradó félelmet. Ez viszont gyengévé fog tenni! – ment közelebb. És ahogy egyre közeledett, Melinda egyre gyengébb lett. Már a Farkas sem tért ki a tűztámadásai elől, hisz elporladtak mielőtt elérték volna őt. Ám mielőtt lecsaphatott volna, éles fájdalom járta át a fejét. A földön vergődött a fejét fogva. Az ikrek megpróbálták

242

megakadályozni az újabb tragédiát. De a Farkas erősebb volt. Sokáig bírta, a fiúknak még sohasem kellett ennyire koncentrálniuk, és egyre fáradtak ők is. Majd a Farkas egy nagy üvöltéssel felkelt a földről, és vele párhuzamosan az ikrek a padlóra kerültek. Csak elájultak. Nyitódott az ajtó, amit még a Menyét zárt be. Szilvi és Szilveszter jöttek ki rajta. A látvány sokkal rosszabb volt, mint amire számítottak. Felcser a raklapok közt, véres léceken felnyársalva. Mellettük a falon lóg Újonc a targonca villán. Az ikrek összeesve a kijáratnál. És Melinda Bence előtt térdel tehetetlenül, magába roskadva. És Bence is vadállatként dühöng. -A francba. Elkéstem. – mondta Szilveszter. -Még is mi folyik itt? – kérdezte Szilvia. -Erre nincs időnk! Fogd a meg a kardom, és ezt is! – adta át a karkötőjét. -Ne csináld! – mondta Szilvi mikor rájött, hogy barátja mire készül. -Sajnos muszáj. Én vagyok a felelős, ha bárki meghal! Majd leugrott a lépcsőről, és odakiáltott: -Hé, Farkas! Könnyebb a gyengébbet bántani, igaz? A Farkas odanézett, majd morgott felé. -Igen-igen. Én vagyok a Róka, emlékszel? Aki számtalanszor legyőzött! Erre a mondatra a fenevad már prédájának tekintette kihívóját. Nem is törődött Melindával. Elindult felé. -Felcsigáztam az érdeklődését. Na gyere! Döntsük el, ki a legnagyobb ragadozó a városban! Melinda ránézett a két rivalizálóra. Látta Bencét. Az indigó aurája megvolt, de már csak a körvonalak mentén. Mindenütt máshol hihetetlenül vörös volt az aurája. És ott volt Szilveszter is. Ám az ő aurája más volt. Neki a körvonalak voltak csak vörösek, és belül volt indigó. Nem tudta, hogy ez mit jelent, de tudta, hogy egyiknek sem szabadna így lennie. Farkas neki iramodott a Rókának. Ám mielőtt elérte volna egy falba ütközött. Miután megcsóválta a fejét, rájött, hogy ez egy levegőfal. Megpróbálta áttörni, de nem sikerült. A levegő olyan

243

rugalmas volt, hogy beleütvén az ereje szétterjedt, majd visszahatott. Ekkor új cselhez folyamodott. A földre ütött, amitől az megrepedt, és szinte szétporladt Szilveszter alatt. A Róka azonban meg tudott kapaszkodni a szilárd aljzatba, és nem nyelte el a hirtelen keletkezett futóhomok. Majd ezután nagy szélvihar támadt, ami kiemelte a Rókát a gödörből. A Farkas még mindig nem adta fel. Fogott egy gépalkatrészt, és felé dobta. Majd egy újabbat, és újabbat. Szilveszter, Szilvia erejével könnyedén meg állította a felé száguldó szerkentyűket. De nem értette, mit akar ezzel a Farkas. És mikor egy éles vasdarabot ragadott meg, Melinda mögé ment. -Válassz Róka! Ő, vagy Te? – mondta a Farkas. -Szilveszter, ellebegtetem! – mondta Szilvi. -Ne! – állította le. –Ne! Ez már a kettőnk ügye! A Róka ekkor már egy lépés távolságra állt tőlük. Mélyen belenézett ellenfele szemeibe. Ugyanazt látta, amit a templomnál. De tudta, hogy semmi értelme a farkasüvöltésnek. -Meg akarod ölni? – kérdezte a Róka. -Ha azzal le tudlak gyengíteni, akkor igen. De látom, ez már nem szükséges. Abban a pillanatban a vasdarab egyenesen Szilveszter mellkasát szúrta át. A Róka a hirtelen sokktól üvölteni sem tudott. Majd térdre esett, és négykézlábra ereszkedett. A vér folyt a vascsövön keresztül a padlóra. Ám nem sokkal később elállt. Szilveszter visszatérdelt, majd kihúzta magából a vascsövet. Felhúzta a véráztatta ingét, és nyilvánvalóvá vált, hogy nem fog meghalni. A seb, bármilyen súlyos is volt, pár pillanat alatt begyógyult. A Farkas nem hitt a szemének. Értetlenül nézte a jelenetet. A Róka felállt, majd közelebb ment. -Úgy látszik, nem most fogok elpatkolni! – mondta győzelmesen. -De, ez hogy lehet, Hisz nem is vetted át az erőm? -Új design! Most már az is elég, ha a közelemben vagy. Így részlegesen ugyan, de át tudom venni az indigó erőket. Akár egyszerre többet is. Majd kihasználva a Farkas pillanatnyi figyelmetlenségét, közelebb lépett és hozzáért. A Farkas nem tudta mi történik vele. Az ereje elszállt, a vadsága lecsitult, a vérszomja elmúlt. -És mivel az az indigó, aki az erők elvételét alkalmazza

244

védekezésképp, a közelemben van, ezért győzlek le ismét könnyűszerrel! Amint ezt kimondta, a Farkas is ájultan esett össze. Az ikrek felkeltek, és csak azt látták, hogy Szilvia Melindát nyugtatgatja, és Szilveszter a padlóról szedi fel a vállára az ájult Bencét. Majd hangot hallottak maguk mögött. A gondolatok ismerősek voltak. -Hu nyomozó? –Á fiúk, sziasztok! Hol vannak a többiek? – jött be lihegve Hu nyomozó. -Ott. – mutatták egyszerre. -Mindenki jól van? – kérdezte. -Hát tegyük fel. -Hu nyomozó? – kérdezte Szilveszter. –Van valami, amivel mindannyiunkat haza tudnál vinni? -Persze, a rabszállítóval. Ha csak még nem tetted tönkre. -Remélem, nem a börtönbe akar vinni vele. -Megígértem, hogy adok egérutat nem? -67A késő délután hamarosan naplementébe és alkonyatba vált át. Melinda épp Bence ágya mellett ül, aki még mindig nincs eszméleténél. -Szervusz. Zavarhatlak? – kérdezte Szilvia. -Persze. Úgy sincs jobb dolgom. Szilvia halkan betette az ajtót, és le mellé az ágyra. -Semmit nem reagált még? -Semmit. De az is jó, mert az erejét tölti vissza. -Ezt honnan veszed? -A nagyi itt van, és tájékoztat mindenről. -Ó, mily feledékeny vagyok. – majd egy kicsit később.- És te, hogy vagy? -Depressziósan. -Miért? Hisz sikeresen kimentettünk, nem sérültél meg, mindenki jól van. -Az meglehet. De én nem így tekintek a dologra. -Hanem hogy? -Tudod, még pár nappal ezelőtt Bencével és Szilveszterrel azon

245

vitatkoztunk, hogy a vadászat etikus és szükségszerű-e, miközben állatoknak vesszük el az életét? -És mire jutottatok? -Arra, hogy Szilveszter és Bence jó dolognak tartja. Szükségszerűnek. Egyfajta gazdálkodási módnak, mintha csak a hús meg a trófea számítana. -De bezzeg te, kiálltál az állatok jogaiért, és nem mentél vadászni. -Pontosan. -Tudod, nekem is az a véleményem, mint neked. Az állatok gyilkolása nem megoldás mindenre. Én sem ölöm meg az állatokat, vegetáriánus vagyok, és harcolok még a gazdasági állatok jobb tartáskörülményei miatt is. -Hűha! -Bizony. Ha az ember nagyon hisz valamiben, akkor azt véghez is tudja vinni. És ez volt most a legnagyobb problémád, és most is az. -Micsoda? – kérdezte Mel, mikor elakadt a gondolatban. -Ma reggel azt beszéltük, hogy képes vagy rá, hogy Bencét lenyugtasd, amikor a Farkas énje kerekedik felül. De sajnos ezt csak sejtetted. Vagy legalább is részben hittél benne, hogy sikerül. -Nem. Ugyanis többször is sikerült már visszafognom, és mindannyiszor hallgatott rám. Most nem hallgatott. Sőt már ellenem is fordult. -Láttam. De láttam még valamit. És ez mindent megmagyaráz. -Micsodát? -Azt, hogy egyszerűen megrengett a bizalmad benne. -Megrengett? Dehogyis? Szerinted, akkor miért ülnék itt mellette. -Például szánalomból, és lelkiismeret furdalásból. -Na bumm! Beletrafáltál! -Egy fenéket. Csak összeraktam, amit láttam. -Szilveszter Rókaként is képes átvenni a képességeket. Átvehette volna tőled az angyalirányítást, és kimulaszthatta volna a Bencében lévő Farkast, vagy át vehette volna az elemi képességedet, és Bencének kicsit odapörkölhetett volna. De ő azt a tulajdonságot vette át, ami a legerősebb volt, és a leghatékonyabb, hogy úgy szerelje le, hogy minél kevésbé ártson. -A képesség elvétel.

246

-Pontosan. Ami pedig, ha jól tudom, csak akkor jelenik meg nálad, ha nem bízol valakiben. És mivel nem szereted a gyilkolást, ezért megrengett a bizalmad, abban az emberben, akit szerettél. Sőt talán még mindig szereted, de nem tudsz benne megbízni. -Kezdem belátni, hogy nagyon is igazad van, és csak itt ámítom magam azzal, hogy minden rendben van. -Pedig van olyan parancsolat, ami kimondja, hogy ne hazudj, nem? -Hé, már te is kezded? -Nem én inkább átértelmezem. Hazudni bűn, de önmagunknak hazudni a legnagyobb bűnök egyike! -Úgy látszik, erre vagyok kárhoztatva. – mondta lehangoltan Melinda. -Már megint önmagadnak hazudsz! -De nem! Először a vallás, amiben hittem, hullik szét. Aztán az anyám piszkos ügyeiről lehull a lepel. És végül csalódok abban, akit leginkább szerettem. -Jó, elismerem, hogy vannak rossz dolgok, amik megtörténtek veled. De ezek fontosak abban, hogy fejlődj! -Inkább hátráltatnak, nem? -Figyelj, én nem lennék ilyen, ha velem se történtek volna rossz dolgok! -Apád halála miatt tartasz ott, ahol vagy? -Ha ezt veszzük példának, akkor igen. Apám halála nekem szinte felüdülés volt, és nem hogy feketében jártam a gyász alatt, hanem a lehető legrikítóbb színekben. De aztán rájöttem, hogy elment, és nem jön vissza többé. És felismertem magamban azokat a jellegeket, amik nagyon hasonlítottak ő rá. Ekkor megfogadtam, hogy próbálok úgy élni, hogy tiszteletben tartom az emlékét, csak a jó dolgok miatt emlékszem rá, és megpróbálok az ő személyiségéből a lehető legtöbbet ki hozni. Ha úgy tetszik, sokkal jobb akartam lenni, mint ő! És tessék! – mutatott magára. -Akkor most én is vizsgáljam felül az életemet? -Ha szeretnéd, tedd azt! De én nem csak az utat mutathatom meg, de neked kell végig menni rajta. Ha nyomomban jársz, akkor nem leszel előrébb! -Úgyse járnék a te nyomodban, hisz alig van valami közös bennünk. -Tévedsz.

247

-Ezt hogy érted? – nézett rá Szilviára. -Szilveszternek van egy elmélete, ami szerint sok mindent előre tud. Ő a saját pszichológiáját követve tud meg az emberekről dolgokat. A képessége, mellyel érzékeli a rezgéseket, segíti ebben. Ő úgy tartja, hogy minden egyes embernek más a rezgése ugyan, de mégis fellelhetők benne mintázatok. Ezt szemléletesen a sakk magyarázattal szokta alátámasztani. Mely szerint sokféleképp kezdődhet, és végződhet a parti, de a lépések a profik számára, már előre láthatóak. Ő a bennünk lévő mintázat alapján igazodik hozzánk, és terel minket. -Szóval azt mondod, hogy meglátta bennem a mintázatodat? -Igen. Te is elvesztteted valakidet, ráadásul most már kettőt is. Te is úgy gondoltad, hogy minden rendben körülötted, de egyszer csak beütött a krach, és nem találtad a helyedet. És te is most pont abban a helyzetben vagy, hogy nem tudod, kiben is bízz. -Te is csalódtál valakiben, igaz? -Igen. – mondta sóhajtva. –De meg kell hagyni, hogy annak ellenére, hogy milyen hülye volt, megváltozott, és a jó irányba. Bár néha örülnék neki, ha a hülyesége előtti önmagát hozná vissza. -Hát akkor mondd meg Szilveszternek a frankót! -Honnan veszed, hogy Szilveszter volt az? -Mintázatok? -Értem. De már megmondtam neki. -És mit válaszolt. -Azt hogy lehetetlen. -Miért? -Azt mondta, hogy akkor nem zárulna be a kör. Folyton folyvást ugyanazt az utat járná be. Ha ismét azon korabeli önmaga lenne, akkor újra meg újra elkövetné a hibáit. És azt sem ő, sem pedig mi nem viselnénk el. És én ezt elfogadtam. -68Csillagos az éjszaka. Milliárdnyi fénypont töri meg az egynemű sötét eget. Bence épp a fűben fekszik, és nézi a messzi-messzi égi csodákat. -Hjaj. – sóhajtott nagyot. Hirtelen zajt hall, a fölötte lévő vén juharról. Szilveszter az. Épp mászik le róla.

248

-Hát te mit csináltál, odafent? – kérdezte Bence. -Amit te. Csillagokat nézek. -És miért odafent? -Mert ott nagyobb a látóköröm. A fák sok mindent kitakarnak. -De ha innen nézed, kényelmesebb. -Nekem viszont van látcsövem. – mutatta, majd lekuporodott mellé a földre. –Beszéltél Melindával? -Nem. Alszik. -Jól teszi. Ráfér. És te hogy vagy? -Nem valami jól. -Az rendben van. Hisz nem épp dicső bevetés volt. -Ne zaklass! – mordult rá Szilveszterre. –Elég, ha az én fejem zúg. Nem akarom még a te szent beszédedet is hallgatni! -Oké, de ha nem beszéljük meg, abból csak neked lesz bajod. És én azt nem szeretném. A befelé fordulás pont hogy táplálná a benned lévő vihart. -Mit tudsz te erről? -Hát, dobtam már követ tóba. -Mi van? -Ha követ hajítasz egy tóba, az nagy hullámokat kavar. A te esetedben is ez van. És én csak segíteni szeretnék, hogy a hullámok minél jobban elcsituljanak. -De attól még a kő ott marad! – mondta háborogva. -Igen, de egyelőre téged a hullámok zavarnak. A követ meg amúgy is betemeti az iszap! – mondta optimistán. -Tudod, nem is zavar, hogy gyilkoltam. – mondta szenvtelenül. -Ez természetes a kettőnk esetében. -Hogy? -A bennünk lakozó vadállat az, ami miatt gyilkolási ösztönök vannak bennünk. És ők értik a vadon törvényét. És ott, abban a helyzetben pontosan az ölj vagy téged ölnek elve érvényesült. Ez persze nem ment fel téged az alól, hogy bármikor gyilkolj kedvedre. -Ha rajtam múlik, hidd el, hogy nem fogok. Ez a 2 egy életre elég volt! -Ki tudja még, mit hoz a jövő? De ezzel nem elszomorítani akarlak. Csak tanácsot adni, hogy hogy kerülheted el. -Inkább most arról adj tanácsot, hogy miért nem bírok a szemetekbe nézni? -Hát azért, mert félsz.

249

-Félek? Én? -Igen. Félsz attól, hogy vajon mit gondolhatnak rólad. Félsz, hogy megvetnek, és semmibe néznek. Félsz attól, hogy már sohasem tekintenek rád úgy, mint azelőtt. -Francba. -Mi van? – kérdezett a reakcióra Szilveszter. -Az, hogy megint bennem vájkálsz. Annak ellenére, hogy most az ikrek messze vannak, hogy átvedd a gondolatolvasást, elég jól nyomod. -Igen. Ez pedig csak is úgy lehet, hogy tudom, miről beszélsz. Persze ezt te is tudod, tudat alatt, hisz most már engem nézel kíváncsian. -Szóval te is gyilkoltál? -Majdnem. -Hogy-hogy majdnem? -Ahogy mondom. Az áldozatom komában van. Már vagy 1,5 éve. -Szerencséd van. Ő legalább él. Én viszont öltem. Ráadásul 2 embert is. És ha nem állítasz le, ki tudja még mennyit? -Nem az a fontos. Az a fontos, hogy leálltál, és az hogy most már tudatában vagy mekkora erő is lakozik benned. -De hiába volt ott Melinda, nem tudta leállítani ezt az erőt! -Ne Melindára fogd a dolgot! Neki épp elég sokk volt az, hogy gyilkoltál, mikor a légy elé is odaveti magát, nehogy lecsapd az újsággal! -Pedig úgy éreztem, hogy ő bármikor vissza tud fogni, és én szabadon engedhetem az erőmet. -Na látod itt volt a gond! -Az hogy szabadon engedtem? -Igen. 18 évig be volt zárva a Farkas. Ám amikor nem tudtál semmit tenni, teljesen átadtad neki magad, hogy ő irányítson. Mivel nem tudtad eléggé kiismerni, épp ezért nem tudhattad, hogy oldja meg a problémát. -De te is Rókává változtál, nem? És te mégis tudtad irányítani. -Ez igaz. De te miért várod el, hogy pár nap alatt elsajátítod. Nekem hónapokba került, mire megtudtam, hogyan tudom kezelni a Rókát, hogy az sem rám, sem a szövetségeseimre ne legyen veszélyes. Másrészt, amit láttál a Rókából, az csak épphogy az ötöde volt!

250

-Tessék? -Jól hallod! Csak az ötöde. Ráadásul a Róka és én nem igen különbözünk egymástól. Te viszont eléggé különböztél a Farkastól. -Hogy-hogy? -A Farkas csapatban szeret támadni, meghatározott támadási terv szerint. Ha elérte célját, a visszavonulást is előre meghatározottan teszi, lehetőleg úgy, hogy senki se maradjon ott. De ha mégis követi őket az ellenség, akkor velük kíméletlen. Ugyanúgy, ahogy a templomban csináltad. Viszont ma nem viselkedtél Farkasként, inkább vérfarkasként, aki senkit sem kímél, még a fajtársait sem. -De hogy a fenébe? -Elvakított a düh, a harag és az agresszió. Ezek az érzelmek eredményezték azt, hogy senki sem tud parancsolni, és igazából nem fogod, fel mit tettél. -Hogy tudnám elkerülni ezt? -Ezt már egyszer elmondtam. Ismerd meg a Farkast, és ha lehet, szelídítsd meg! Találj valamit, ami biztosan a benned lakozó Bencét feléleszti a Farkassal szemben. De amíg keresel, addig fogadd el ezeket tőlem. - Szilveszter átnyújtott egy köteg borítékot. -Mi ez? -Nézd meg a feladót! -Anya? De, ezek hogy kerültek hozzád? -Róka módra kutakodtam, amikor nálatok jártam, és egy titkos rekeszben akadtam rájuk. Gondolom sok fontos dolgot tartalmaz. Akárcsak ez a kép rólatok. – mutatott a borítékok közé. –Dehogy legyen még bónusz, odaadom ezt is. Ekkor Szilveszter feltűrte ingujját a balkezén, és levette a karkötőjét. -A karkötő? De ez … -Tudom. Megakadályozza, hogy a Róka teljesen kitörjön belőlem. De úgy érzem neked nagyobb szükséged van rá. Fogadd el! -Köszönöm. – mondta meglepetten. –Csak nem tudom, mikor adjam vissza. -Ha kell nekem, úgy is visszakérem! -Nem úgy értem! -Hanem? -Tudod, gondolkoztam. És most, hogy itt vannak anya levelei, még inkább erősebb lett az elhatározásom, hogy Hévszentandrásra megyek.

251

-Rendben. Nyugodtan. – mondta miközben felkelt. -Te nem is vagy dühös? Nem is próbálsz visszatartani? -Egy frászt! Én is elmentem a csapatból a történtek után. És a csapat vezetője, aki most a dékán az FTE-n, nem tartott vissza, mert tudta, hogy így lesz nekem a legjobb. És én sem foglak itt, mert az neked nem tenne jót. -Nem is tudom, mit mondjak. – kelt fel hüledezve. -Semmit sem kell mondanod. -69-Jó reggelt! – köszöntötte álmosan Szilvia a jelenlevőket. -Jó reggelt, Szilvia! – köszöntötték az ikrek. -A többiek? -Melinda a konyhában. – mondta Zoli. -Szilveszter pedig állatokat etet. – mondta Zsolti. -Mi lesz a reggeli? -Vitéz-féle vegamenü. -Váó! Jól hangzik. Melinda máris hozta ki a tányérokat a gőzölgő étellel. Színek kavalkádja volt a tányérokon. Paradicsom, paprika és uborka volt valamilyen barna hússzerű valamivel. -De jó. – mondta Szilvi.- Rég ettem szójafasírtos, zöldséges omlettet. -Tényleg vegamenü. – állapították meg az ikrek. Majd Melinda kihozott még 2 tálat. És ő is neki látott az étkezésnek. -Te, nem 6-an vagyunk? – kérdezte Szilvi. -De. Viszont Bence nem reggelizik. – mondta Zoli. -Hogy-hogy? -Úgyhogy tegnap éjszaka lelépett. – mondta Zsolt. -Lelépett? – majd Melire nézett. –Jaj, kincsem, ezért vagy ennyire rosszkedvű? -Még el sem köszönt tőlem. – mondta morgolódva. -Szerinted milyen lett volna a búcsúzás? – kérdezte Szilveszter Meli háta mögött. -Te meg ne settenkedj itt! – kapott a szívéhez. –Halálra rémítesz! -Róka vagyok. A settenkedés is az erősségem. -Ragadozó. Hamár itt tartunk, mit tudsz Bencéről?

252

-Elment még az éjszaka. -Ezt mi is tudjuk. – mondta Szilvi. -Miért ment el? -Mert nem akart maradni. Mert egyelőre még nem tud szembe nézni vele, hogy hogyan fogtok viszonyulni hozzá, és hogy ő mit reagálna erre. -Nem értem. – mondta Melinda. -Figyelj! Nem hiszem, hogy kellemes érzés, ha folyton azt érzi, tartatok tőle, és úgy tekintetek rá, mint egy skizofrén gyilkosra. -Miért, nem az? – kérdezte Mel egykedvűen. -Sajnos nem. – mondta Szilvia. –Amit tett, annak egy részéről nem tehet. Csak annyi a hibája, hogy korlátlanul szabadjára engedte a benne lévő Farkast, annak ellenére, hogy nem ismerete, és nem tudta, hogyan állítsa le. -Már te is az ő pártját fogod? -Na most kaptunk ízelítőt belőle, milyen lett volna a búcsúzás. – mondta Szilveszter. Melinda abban a pillanatban elhallgatott. Ez a megjegyzés célba talált. -Melinda. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy azt, amit tett, megbocsáthatatlan. De nézz egy kicsit túl! Bence az élete árán akart téged megmentetni! Nem volt más választása! Csakis érted tette. -Bolond. – mondta lehangoltan, de érződött, hogy felfogta a dolgot. –Eddig is ugrott már kések és golyók elé. De most … -Most is csak azt csinálta, amit eddig. – mondta Szilvi. -Csak a körülmények változtak meg. Féltett téged. Jobban, mint bármikor. -Oké, belátom! – fakadt ki magából. –Tudom, hogy értem tette, csak hogy megmentsen! De értsétek meg ti is! Nekem is fel kell dolgoznom, hogy ölt! Miattam! Ekkor megcsörrent Szilveszter mobilja. Odament a polchoz, és megnézte, ki keresi. Rejtett szám. Valahogy sejtette, hogy ki lehet az. -Jó napot kívánok! Balatonfestetics, Szülészet miben segíthetek? – kérdezte szívatásképp, és kihangosította. -Á, szép jó napot! Übermüller Ferenc vagyok. Mikor jön haza a kismama a csemetékkel? -Hát egyelőre nem szándékozik. – mondta kuncogva a férfihangnak. -Ó, pedig már holnap vinni kell keresztelőre őket, nehogy elvigye

253

őket az ördög! -Nem lehetne várni vele? -Hát én szívesen várnék, de a bába már a nyakunkon van! -Menj a fenébe, TOM! -Mi van? – kérdezte Mel, és az ikrek. -Á, csak ökörködnek. – legyintett Szilvia. -Á, szia Szilvi! – üdvözölte TOM a vonal túl végéről. –Szedd már rendbe ezt a gyereket! -TOM! Milyen bábáról beszéltél? – kérdezte Szilveszter. -Hát drága kormányunk furcsának találja az egyetem működését. Ezért ebben a félévben, mint rendes egyetemnek kell működnünk. -Szóval tesszük a szépet? -Úgy ahogy mondod. -És be kell járnom az órákra tanítani? -Sajnos igen. – szólalt meg egy női hang is. -Á, szia Marcsika! – üdvözölte. -Már holnap be kellene jönnötök, és felvenni az órákat. -Remek. De miért pont utolsó pillanatban? -Hé, az FTE felét Kisváthysok teszik ki! Nem tehetek róla! -Tehát ezért most hibáztassam TOM-ot, igaz? Tényleg Marcsika. Az ikrek akkor a Kisváthyba mennek, jól tudom? -Igen, és Mendell Máriát kapják ofőnek. -Hú. Na az frankó lesz. – mondta elismerően feléjük. -Akkor be tudtok jönni, igaz? -Persze. Megy még busz. – mondta Szilvi. -Na jó, addig is sziasztok! – köszöntek el, majd elhalkult a vonal. -Honnan a fenéből tudják a számom? – majd eszébe jutott. – Szilvia. Elfenekellek! Szilvi csak húzta a nyakát a vállai közé. De hirtelen megállt a levegő is a konyhában, mikor váratlanul újabb személy jelent meg a színen. -Á, szia Ági! Jókor jöttél, még nem indultunk el. -Jaj. Azt hittem, hogy már a buszra kell teleportálódnom. -Ő meg mit keres itt? – kérdezte Meli. -Tegnap délután eljött hozzám, és megkérdezte, hogy csatlakozhat-e. -Tegnap? – kérdezte Zoli. -Délután? – kérdezte Zsolt. -Tudjátok, akkor, amikor felmentünk, megkeresni a vörös

254

macskát. – mondta Szilvi. -És honnan tudja, hogy megyünk? – kérdezte Mel. -Nem tudja, csak sejti, mert erősködtem, hogy reggelire legyen itt. – mondta Szilvi. -És miért csatlakozhat? -Nézz egy kicsit túlra Melinda! Láthatod, hogy indigó az aurája. És aki indigó, az csatlakozhat hozzánk, függetlenül attól ki ő. -De ő a Vadász lánya! -Te meg a pszichiáterasszony lánya vagy, Bence meg az egykori rendőrkapitány fia! Mégsem utasítottalak el titeket emiatt! -Jó, befogtam! – intézte el ennyivel a dolgot Melinda. -Oké, emberek! – szólt hangosan Szilveszter. -Mindenkinek van félórája, hogy összeszedje a cókmókjait, és indulunk! A házban csendes sürgés-forgás zajlott le. Mindenki utazótáskákba pakolta be a cuccait. Melinda csomagja tele volt, szinte púposodott. Az ikreknek csak egy-egy kisebb utazójuk volt. Szilvi nem sokat hozott, hisz csak pár napra tervezte az itt maradást. De a ruháit Melindától visszakérte, hisz már elhozta otthonról a sajátjait. -Mindenki elkészült? – kérdezte Szilveszter. Mindenki bólintott. -Jó, akkor ezt addig ide lerakom. – tett le egy gyorsan megírt levelet. -Azt meg kinek hagyod itt? – kérdezte Melinda. -Lázinak. Az előbb beszéltem vele, hogy amíg távol vagyok, átveheti a birtokot. -És örült neki? – kérdezte Szilvia. -Naná! – majd Ágira nézett. –Akkor kérlek, teleportálj minket Balatonfesteticsre! -Bocs, de nem túl sűrűn járok ott. Hogy sikerüljön, látnom kell hozzá a terepet! -Semmi gond. Fiúk tudtok képet közvetíteni? Az ikrek bólintottak. -De mielőtt mennénk, egy jó tanács! Aki komolyan meri venni az előadásaimat, annak szétrúgom a hátsó fertályát! – mire a társaságban a nevetés lett úrrá. -Rendben. Akkor FTE aula. Szilveszter megfogta Melinda kezét, másik kezével Ágiét. Aztán

255

Szilvi az ikrek kezét fogta meg, míg ők Ágnes vállára tették szabad kezüket. És mint a kámfor, eltűntek a csomagokkal együtt. Nem maradt utánuk semmi. Csak a Szabad Zöldműves birtok. Az állatokkal, a veteményessel, és a vén juharral. -Vége az első résznek-

256