Sütő Tímea ELTE-ÁJTK
2007-2011: Az Európai Unió és az újabb kihívások
2006 óta az Európai Uniónak számos előre nem látható eseménnyel és kihívással kellett szembenéznie, amelyek részben külső, az utóbbi évtizedekben egyre fokozódó globális folyamatokból
adódtak,
eredményeképpen
részben
csapódtak
le.
pedig E
az
integráción
kihívások
körébe
belüli
belső
tartoznak
folyamatok az
Európai
Alkotmányszerződés meghiúsult ratifikációja okozta belső válság, a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság, az energiaellátás biztonságának megkérdőjeleződése és az atomenergia európai jövőjét elbizonytalanító események is, amelyek szorosan összeforrva, kölcsönös egymásra hatásban jelentkeztek. Az alkotmányos válság Az Európai Alkotmányszerződést elutasító francia és a holland népszavazás megkérdőjelezte az integrációs folyamtot és annak jövőképét és nőtt az euroszkepticizmus. Az Alkotmányszerződés ratifikációs folyamata megszakadt, az Európai Unió belső válságba sodródott. A 2007-es év központi célkitűzésévé így az Európai Unió zsákutcából való kivezetése vált, amely folyamat legfőbb elkötelezettje Angela Merkel német kancellár volt. Az Európa Unió Tanácsának mindkét soros elnöke, Németország és Portugália is eltökélt volt a belső konszolidációs folyamatok szükségessége tekintetében. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a megszakadt ratifikációs folyamat nem folytatható az Európai Alkotmányszerződés változatlan tartalma mellett, a német elnökség fő célja a tagállamok álláspontjainak1 összehangolása, egy új szerződés kereteinek meghatározása volt. A kialakult helyzet rendezésének célját is magában foglalva született 2007. március 25-én a Római Szerződés ötvenéves évfordulóján a Berlini Nyilatkozat, amelyben az elért sikereken és az Európai Unió alapértékein túl a jövőbeli kihívások és egy megújított alapokra helyezett integráció képe is feltűnik. A két elnökség eredményesen teljesítette feladatát, a 2007. október 18-19-ei lisszaboni csúcson az állam- és kormányfők megállapodtak a Reform Szerződés aláírásának idejéről,
1
Franciaországon és Hollandián kívül Lengyelország, Csehország és az Egyesült Királyság is jelezte fenntartásait az Európai Alkotmányszerződés több pontja vonatkozásában.
helyéről, hivatalos elnevezéséről és hatálybalépésének tervezett időpontjáról is. A szerződés aláírására ünnepélyes keretek között 2007. december 13-án Lisszabonban került sor.2 A Lisszaboni Szerződés tervezett hatálybalépési időpontja 2009. január 1-je volt, azonban a ratifikációs folyamat közel egy évvel elhúzódott. 2008. június 12-én Írország népszavazáson elutasította a szerződés megerősítését, ezzel annak írek általi ratifikációjára nem kerülhetett sor. Az alkotmányos válság visszagyűrűzni látszott, habár az Európai Tanács még 2008 júniusában a szerződés ratifikációs eljárásának folytatása mellett foglalt állást3. Az ír elutasítás okainak4 feltárása, és azt követő aggodalmak Európai Tanács 2008. decemberi ülésén való feloldása után, a második ír szavazáson 2009. október 2-án a lakosság többsége a Lisszaboni Szerződés mellett foglalt állást. Utolsóként Csehország ratifikálta a szerződést, majd helyezte letétbe a ratifikációs okmányt 2009 novemberében, amely így 2009. december 1-jén lépett hatályba. Elmondható, hogy a Lisszaboni Szerződés az Alkotmányszerződés leglényegesebb tartalmi elemeit átmentve eredményesen zárta le a szerződésmódosítási törekvések megelőző több éves korszakát.5 A schengeni térség bővítése 2007-ben a portugál elnökség alatt a schengeni térség az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott 9 állammal bővült. A schengeni térség bővítésére, valamint a belső szárazföldi és vízi határok ellenőrzésnek eltörlésére 2007. december 21-én került sor, míg a légi határok esetében 2008. március 8-án. A világgazdasági válság és az euróövezet A
Lisszaboni
Szerződés
ratifikációját
megnehezítő
2008-2009-es
eseményekkel
párhuzamosan az Amerikai Egyesült Államokban 2007 második felében kirobbant 2
Az Alapjogi Chartának aláírására és az Unió hivatalos lapjában történő kihirdetésére 2007. december 12-én került sor. 3 2008 augusztusáig 5 tagállamot – Csehországot, Lengyelországot, Németországot, Svédországot és Írországot – leszámítva a tagállamok parlamentjei ratifikálták a Lisszaboni Szerződést. Lengyelország egy megismételt, pozitív eredményt hozó ír népszavazáshoz kötötte a szerződés megerősítését. 4 Az elutasítás okai az Európai Bizottságban a taglétszámvesztéshez kötődő befolyásvesztéssel és az Alapjogi Charta kötelező erejével összefüggésben az ír abortusztörvény rendelkezéseinek fellazulásának félelmével voltak kapcsolatosak. 5 A Lisszaboni Szerződés utat nyitott az európai integráció továbbfejlesztéséhez. A szerződés az Európai Unió jogi személyiségének kinyilvánításával, egy hatékonyabban és demokratikusabban működő intézményrendszer felépítésével növeli az Európai Unió versenyképességét és helytállási képességét a XXI. század globalizált világában. Továbbá az integráció céljainak és értékeinek megerősítésével, az Európai Parlament szerepének növelésével, az Alapjogi Charta jogi erőre emelésével, valamint az európai polgári kezdeményezés intézményével az Európai Unió demokratikus legitimitása kerül megerősítésre.
2
jelzáloghitel-piaci válságból kibontakozott globális pénzügyi-gazdasági válság 2008-ban Európát is elérte, és ezzel nem várt akadályokat gördített az Európai Unió és az euróövezet elé. 2008-ban az euróövezet recesszióba került, a prognózisok a gazdasági növekedés jelentős visszaesésével számoltak. A tagállami politikákon túl európai uniós szinten is központi kérdéssé vált a gazdasági válság kezelése és az euróövezet egyensúlyának megőrzése. A Gazdasági és Monetáris Unióban (a továbbiakban: GMU) a stabilitást az abban részt vevő államok kiegyensúlyozott államháztartási politikája, valamint az árstabilitás fenntartása által látták megvalósíthatónak. Így a válságkezelés – a GMU-n belül és kívül is – elsősorban a tagállamokra hárult, figyelemmel arra, hogy a GMU és Európai Unió számára korlátozott mértékben állt lehetőség közösségi szintű, közvetlenül a tagállamok szuverén válságát kezelő intézkedésekre. A GMU működésének sarokköveit ugyanis az Európai Központi Bank kamatlábai, a Stabilitási és Növekedési Egyezmény, valamint a „no bail out” (ki nem segítési) klauzula képezte.6 Kifejezett válságkezelő mechanizmus vagy eszközrendszer kiépítésére nem került sor: a közösségi monetáris politika nem egészült ki egy átfogó, közösségi szintű fiskális politikával.
Az Európai Unió és tagállamai a válság mélyülésének elkerülése érdekében a pénzpiacok iránti bizalmat az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok által biztosított többletlikviditás által, valamint a nemzeti mentőcsomagok révén próbálták helyreállítani. Közösségi szintű lépésként az Európai Tanács 2008 decemberében jóváhagyta az Európai Gazdaságélénkítési Tervet7. A fiskális ösztönző program célja a gazdasági válságra adott válaszként a kereslet és a vásárlói bizalom fokozása, továbbá Európa hosszú távú versenyképességének erősítése volt a lisszaboni stratégia strukturális reformjaival karöltve. További közösségi szintű lépésként a nem GMU tagállamok részére nyújtható, középtávú pénzügyi támogatási mechanizmus8 keretét 60 milliárd euróra emelték, valamint könnyebb hozzáférést biztosítottak az európai uniós alapokhoz. A Gazdasági és Monetáris Unió korábbi stabilitása megbomlott, a pénzügyi válság a reálgazdaságba is begyűrűzött, a tagállamok szuverén válsága immáron az euróövezet 6
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 125. cikk (1) bekezdése tiltja a tagállamok számára egy másik tagállam kötelezettségeiért való felelősségvállalást („no bail out”). Ezen túlmenően az EUMSZ. 123. cikk (1) bekezdése a tagállami költségvetés jegybanki hitelekkel történő finanszírozásának tilalmáról is rendelkezik. 7 Az gazdaságösztönző csomag keretösszegét az Európai Unió GDP-jének 1,5%-ában, azaz 200 milliárd euróban állapították meg, amelyből 170 milliárd eurót a tagállamok, 30 milliárd eurót az Európai Beruházási Bank és az Európai Bizottság bocsátott rendelkezésre. 8 A tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatási mechanizmus eszköz létrehozásáról szóló 2002. február 18-i, 332/2002/EK tanácsi rendelet. A rendelet hatálya kizárólag a nem GMU tagországokra terjed ki.
3
válságának lehetőségét is magában hordozta. Görögországban, Írországban, Portugáliában és Spanyolországban az államadósság-állomány gyors növekedése államcsőd9 közeli zavarokhoz vezetett. A 2009 végén kibontakozó görög válság, majd az azt követő ír válság az euróövezet instabilitásához és az euró gyors leértékelődéséhez vezetett 2010 elején, utat nyitva ezzel az GMU szétesésével riogató híreknek. Nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Unió bármely tagállamának csődje egyben az euróövezet és az euró végét is jelentheti. Így – a kezdetben vonakodó Németország beleegyezésével – 2010 májusában átmeneti válságkezelési keretrendszer felállítására került sor10. A 2013-ig működő keretrendszer az EUMSZ 122. § (2) cikke alapján valósult meg, amely „a természeti csapások vagy az általa nem befolyásolható rendkívüli események” – így például szuverén válság – esetén lehetőséget teremt a tagállam pénzügyi megsegítésére. Ez utóbbi egyben a „no bail out” felpuhítását, megkérdőjeleződését is jelenti. Az Európai Tanács 2010 decemberében hozott döntést az átmeneti keretrendszernek egy állandó válságkezelési mechanizmussal, az Európai Stabilitási Mechanizmussal (European Stability Mechanism, ESM) történő felváltásáról és egyúttal megállapodott az EUMSZ11 egyszerűsített eljárásban történő módosításáról. Az ESM 500 millió euró valós lehívási opciót12 biztosító, az euróövezethez tartozó tagállamok részére kialakított válságkezelési mechanizmus. A pénzügyi-gazdasági válságból való kilépést hivatott elősegíteni a gazdasági kormányzás megerősítése is, amely tulajdonképpen nem más, mint egy hat jogszabályjavaslatot magába foglaló reform-csomag. A csomag az eddigi tapasztalatok alapján részben a Stabilitási és Növekedési Egyezményt érinti, részben pedig a makrogazdasági felügyeleti rendszer hatékonyságának növelésével foglalkozik. Ez utóbbi keretében vezetik be az ún. „európai félévet”, amely a tagállami költségvetési és gazdaságpolitikák koordinációját és hatékonyabb felügyeletét hivatott megvalósítani. A reform csomagot az előbbiekben ismertetett ESM, a
9
Míg Görögországban az eleve magas államadósság jelentette a megnövekedett folyómérleg-hiány alapját, addig a többi országban a magánszektor adósságai vezettek a kialakult súlyos gazdasági helyzethez. Ezen gazdaságilag problémás helyzetű országok csoportját (Portugália, Írország, Görögország és Spanyolország) a külföldi szakirodalom immáron hagyományosan a meglehetősén sértő PIGS betűszóval rövidíti. Egyes tanulmányokban a fenti országok között Itália is helyt kap /PI(I)GS/. 10 A 750 milliárd euró értékű keretrendszer a 60 milliárd euró nagyságú Európai Pénzügyi Stabilitási Mechanizmust (EFSM), a 440 milliárd euró nagyságú Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt (EFSF), valamint a 250 milliárd eurós IMF hitelkeretet foglalja magában. Görögország 110 milliárd euró értékű támogatásban részesült, míg az EFSF terhére juttatott ír hitelcsomag 85 milliárd euró értékű. 11 EUMSZ 136. cikk 12 Európai Tanács 2011. márciusi ülése
4
későbbiekben ismertetésre kerülő Európa 2020 stratégia, valamint az Euró Plusz Paktum13 is erősíti. A magyar elnökség kiemelt feladatként kezeli ezen előbbiekben ismertetett folyamatok koordinálását (a továbbiakban: Európai Unió intézkedéscsomag 2010-2011). Az euróövezet és az euró jövőjével kapcsolatos aggályok mindezek ellenére még 2011 elején sem szűntek meg14. A fent vázolt körülmények között csatlakozott Málta és Ciprus 2008. január 1-től, illetve Szlovákia 2009. január 1-től az immáron 16 tagúvá bővült euróövezethez. 2011. január 1jétől további egy taggal, Észtországgal bővült az euróövezet. A lisszaboni stratégia, valamint az Európa 2020 stratégia 2007 volt a lisszaboni stratégia első ún. hároméves ciklusának záróéve, így nagy jelentőséggel bírt a következő ciklus előkészítése, amely során a már korábban meghatározott prioritást élvező területeket15 fenntartották. Különös figyelmet fordítottak a szociális dimenzióra, továbbá az energiapolitikai és éghajlatváltozással kapcsolatos célmeghatározásokra, valamint azok végrehajtására. A lisszaboni stratégia 2008-2010 közötti záróciklusának elindításáról az Európai Tanács 2008 márciusában hozott döntést. A lisszaboni stratégiát – mintegy „poszt-lisszaboni” stratégiaként – az Európa 2020 stratégia követte, amely az Európai Unió valamint tagállamai versenyképességének növelésére, és ezáltal a világgazdasági válság által okozta recesszió leküzdésére irányul. A stratégiát az Európai Tanács 2010 júniusában fogadta el16. Az Európa 2020 jelentős mértékben különbözik a lisszaboni stratégiától, egységes szerkezetben tünteti fel a stratégia célkitűzéseit és elemeit, amelyek lényegesebb mértékben kézzelfoghatóak, számszerűsítettek és mérhetőek. Az Európa 2020 prioritásai az intelligens növekedés (a tudáson és innováción alapuló gazdaság kialakítása), a fenntartható növekedés (erőforrás-hatékonyabb, környezetbarátabb és versenyképesebb gazdaság) és az inkluzív növekedés (magas foglalkoztatás, valamint 13
Az Euró Plusz Paktum Franciaország és Németország által kezdeményezett, a nemzeti gazdaságpolitikák szorosabb összehangolását célzó együttműködés az euróövezeten belül. Az eredetileg Versenyképességi Paktumra keresztelt, majd Paktum az Euróért és végül Euró Plusz Paktumra átkeresztelt együttműködési megállapodás az eurózónán kívül esők számára opt-in lehetőséget biztosít, amely lehetőséggel Bulgária, Dánia, Lengyelország, Lettország, Litvánia és Románia élt. A részt vevő tagállamok a versenyképesség előmozdítása, a foglalkoztatás ösztönzése, az államháztartás fenntarthatóságának fokozása és a pénzügyi stabilitás megerősítése területén kötelezték el magukat. Az együttműködésről az Európai Tanács 2011. márciusi ülése döntött. 14 Tekintettel a 2011 elején kirobbant Portugáliát sújtó krízisre. A portugál helyzet azonban a 2011. márciusi európai tanácsi ülést követően rendeződni látszik: Portugália hajlandónak mutatkozik a gazdasági segítségnyújtás fejében az Európai Unió által támasztott feltételeket elfogadni. 15 Tudás és innováció, üzleti környezet, foglalkoztatás, valamint energia és klímaváltozás. 16 Európai Tanács: Következtetések, 2010. június 17.
5
szociális és területi kohézió jellemezte gazdaság kialakításának ösztönzése) elősegítése. A prioritásokkal összhangban célkitűzésként került meghatározásra a 20–64 korú népesség foglalkoztatási szintjének 75%-ra emelése; a K+F ráfordításoknak az európai uniós GDP 3%ra emelése; a 20/20/20 éghajlat-változási/energiaügyi célkitűzések teljesítése; a képzettségi szint javítása; továbbá a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élő népesség számának 20 millióval fővel való csökkentése. Ezen célkitűzések végrehajtásának kereteit 7 kiemelt kezdeményezés ún. zászlóshajóprogram17 határozza meg.18 Az európai parlamenti választások Az európai parlamenti választásokra 2009. június 4–7. között került sor a Nizzai Szerződés rendelkezései alapján19. Ez egy, a Lisszaboni Szerződés rendelkezései szerint lebonyolított választáshoz képest 12 tagállam tekintetében kevesebb európai parlamenti képviselői helyet jelentett. A legtöbb mandátumtól Spanyolország esett el, így 2009 decemberében javaslatot nyújtott be az Európai Tanácshoz az európai parlamenti képviselői helyek kiigazítását illetően, amelynek nyomán szerződésmódosításra került sor.20 A választásokat követően az Európai Tanács első állandó elnökének Belgium akkori miniszterelnökét, Herman Van Rompuyt, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének első alkalommal a brit Catherine Ashtont választották. Az Európai Parlament 2010. február 9-én szavazott bizalmat az Európai Bizottságnak, amelynek mandátuma 2014-ig szól, elnöke José Manuel Barroso.
Az energiaellátás biztonsága Az európai energetikapolitika igen hamar összeforrott az energia-importfüggőség fogalmával, olyannyira, hogy az energetika a 2000-es évektől az Európai Unió legfontosabb agenda 17
Innovatív Unió, Mozgásban az ifjúság, Európai digitális menetrend, Erőforrás-hatékony Európa, Iparpolitika a globalizáció világában, Új készségek és munkahelyek menetrendje, valamint a Szegénység elleni európai platform 18 A Bizottság Közleménye: Európa 2020 Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája. Európai Bizottság, Brüsszel, 2010.3.3., COM(2010) 2020 végleges. 19 Az Európai Tanács 2008. decemberi döntése szerint – amennyiben a 2009. évi európai parlamenti választásokig a Lisszaboni Szerződés nem lép hatályba – az európai parlamenti mandátumok tekintetében 2014ig egy átmeneti szabályozás valósul meg. Ennek alapján az európai parlamenti képviselők összlétszáma a Nizzai Szerződés szerinti 736 helyett átmenetileg 754 lesz (majd ezt követően a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseivel összhangban 750+1főre csökken). 20 Jegyzőkönyv az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az átmeneti rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv módosításáról (2010/C 263/01). A jegyzőkönyv-módosítás értelmében Spanyolország 4; Ausztria, Franciaország és Svédország 2; Bulgária, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Málta, Nagy-Britannia, Olaszország és Szlovénia 1 fővel több mandátummal rendelkezik az átmeneti időszakban.
6
pontjai között szerepel21, ráadásul a fosszilis energiahordozókkal és azok szállítási útvonalaikkal való rendelkezés az évtizedek legfontosabb világgazdasági és ezen keresztül legfontosabb világpolitikai mozgatórugói közé tartozik. A szállítási útvonalak és a források párhuzamos diverzifikálása mellett az Európa Unió 2000-ben megindította az energetika területén máig nagyhatalmi státussal22 rendelkező Oroszországgal az ún. energiadialógusokat. A párbeszédet és Európa fosszilis energiahordozókkal való ellátását azonban többször visszavetették Oroszországnak a posztszovjet tagállamokkal való külpolitikai vitái, így 2008 első felében a grúz-orosz konfliktus, majd az ukrán-orosz „gázháborúk”. Ez utóbbi 2009 januárjában példátlan hatású gázkrízishez vezetett az Európai Unióban, miután Oroszország teljes mértékben elzárta az Ukrajnába menő gázvezeték csapjait, amelynek következtében Európa napokig nem jutott földgázhoz. Európa Unió felismerve a már addig is tagadhatatlan energiafüggőségét, egyre intenzívebb lépéseket tett a diverzifikáció, valamint az energiaellátás biztonsága érdekében. A 2009. januári eseményeket követően született meg a kőolajés kőolajtermék-készletezési kötelezettségéről szóló új irányelv is23. Atomenergia területén jelentős változásokat vetíthet előre az Európai Unióban is a 2011. március 11-ei Japán földrengés és cunami okozta fukusimai atomerőmű katasztrófája. A biztonságpolitikai intézkedések felülvizsgálatán túl egyelőre nem zárható ki az atomenergia jövőbeli szerepének jelentős mértékű csökkenése sem24. Az Európai Unió bővítése A spanyol-belga-magyar trió elnökségi programjában kiemelt szerepet kapott az Európai Unió bővítése, valamint a nyugat-balkáni térség integrációs törekvéseinek támogatása.25 A Horvátországgal folyó csatlakozási tárgyalások során a felek 2010. december 22-én a 35 tárgyalási fejezetből 28-at lezártak. Törökország tekintetében a 13 megnyitásra került tárgyalási fejezetből 1 került lezárásra. Izland 2009. július 23-án csatlakozási kérelmet nyújtott be az Európai Unióhoz, tárgyalásnyitásra pedig már 2010. július 27-én sor került. 21
Ludvig Zsuzsa: Az Európai Unió és a FÁK-országok közötti „energiadialógusok”. Fókuszban a szénhidrogénszállítások. In Kelet-Európa Tanulmányok – A posztszovjet országok nemzetközi beilleszkedése: külkapcsolatok és energetika. MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 2009/IV., 97. 22 Oroszország kőolaj tekintetében a második kőolajtermelő a világon, a világ ismert földgázvagyonának pedig egynegyede országhatárain belül található. 23 A tagállamok minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezési kötelezettségéről szóló 2009. szeptember 14-i, 2009/119/EK európai tanácsi irányelv 24 Jelenleg 13 tagállam nem, míg 14 tagállam rendelkezik atomerőművel az Európai Unióban. Továbbá vö. az Európai Unió energiaügyi biztosának 2011. március 16-i nyilatkozatával (http://www.bruxinfo.hu/cikk/20110316-oettinger-hagyjunk-fel-az-atomenergiaval.html) 25 Azonban fontos megjegyezni, hogy a gazdasági válság hatására, a Lisszaboni Szerződés átmeneti időszakára, továbbá az elmúlt időszak bővítési folyamataira tekintettel számos tagállamban megjelent az ún. „bővítési fáradtság”, azaz újonnan előtérbe került a bővítés-mélyítés dilemmája.
7
Macedónia 2005 decembere során nyújtotta be csatlakozási kérelmét, azonban a csatlakozási tárgyalások még nem kezdődtek meg. Albánia 2009 áprilisában és Szerbia 2009 decemberében kezdeményezte csatlakozását az Európai Unióhoz. Csatlakozási kérelmük továbbításra került az Európai Bizottság felé. Szerbia esetében az együttműködést számos politikai kérdés nehezíti, így például Szerbia és Koszovó viszonya. Montenegró tagjelölti státuszt élvez, erről az Európai Bizottság 2010. december 16-án döntött. Azon országok tekintetében, amelyeket a bővítési folyamatok közvetlenül nem érintik, az Európai Unió szomszédságpolitikája kerül előtérbe. A szomszédságpolitika keleti kapcsolatrendszerében a keleti partnerekkel való kapcsolatok fejlesztését célozva jött létre az ún. Keleti Partnerség (2009 májusa), illetve a korábban már szóba került Oroszországgal folytatott
energiadialógusok.
A
szomszédságpolitika
déli
kapcsolatrendszerének
vonatkozásában pedig az euro-mediterrán együttműködés erősítése céljával létrejött az ún. Mediterrán Unió (2008 májusa). A magyar elnökség 2011. január 1-jétől fél éven keresztül Magyarország tölti be a spanyol-belga-magyar trió tagjaként az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét. A magyar elnökség programjának fő prioritási pontjai az alábbiakban összegezhetőek: - „Növekedés és foglalkoztatás az európai szociális modell megőrzéséért”: ennek keretében a munkahelyteremtés és a versenyképesség fenntartása, a kis- és középvállalkozások fejlesztésén és a családpolitikai kérdéseken túl a gyermekszegénység, valamint a romaintegráció kérdése; - „Egy erősebb Európa”: amelynek keretei között a mezőgazdasági politika, a kohéziós politika, az energiapolitika és a Duna Régió Stratégia körvonalazódik; - „Polgárbarát unió”: amely a kulturális sokszínűség és az alapvető jogok védelmére fókuszál; valamint - a már korábban is említett „Bővítés és szomszédságpolitika”. A gazdasági válságból való kilépést célzó 2011-es intézkedéscsomag a fentieken túl elsőszámú prioritásként szerepel a magyar elnökség agendájában. Felhasznált irodalom
•
„E javaslatok a nemzeti szuverenitás olyan szférájába hatolnak, amelyet az EU eddig nem érintett” – Interjú Kármán Andrással, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárával, a 8
•
•
•
• •
• • • • • • • • • • • • • • •
gazdasági kormányzás reformját előkészítő tanácsi munkacsoport elnökével. in Európai Tükör. A Külügyminisztérium folyóirata. XVI. 2. 5-11. o. Ágh Attila: Az elhúzódó átmenet éve az EU-ban: az uniós elnökség előkészületei Magyarországon. in Magyarország Politikai Évkönyve 2009-ről című digitális könyv (pc dvd rom) ismertetője. Kormányzat, Közpolitika, Közélet (Szerk: Sándor Péter, Vass László).Demokrácia Kutatások Magyar Központja Közhasznú Alapítvány 2010. 127-130. Ágh Attila: Az EU „kreatív válsága” és a globális pénzügyi válság. A kettős válság hatása Magyarországon. in Magyarország Politikai Évkönyve 2008-ról. I. kötet Kormányzat, Közélet (Szerk: Sándor Péter, Vass László). Demokrácia Kutatások Magyar Központja Közhasznú Alapítvány 2009. 363-383. o. Ágh Attila: Uniós válságkezelés és a magyar reformkényszer. Az EU-elnökségi visszaszámlálás megkezdésének éve. in Magyarország Politikai Évkönyve 2007-ről. I. kötet Kormányzat, Közélet (Szerk: Sándor Péter, Vass László). Demokrácia Kutatások Magyar Központja Közhasznú Alapítvány 2008. 327-349. o. A Bizottság Közleménye: Európa 2020 Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája. Európai Bizottság, Brüsszel, 2010.3.3., COM(2010) 2020 végleges. Az Európai Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. Éves Növekedési Jelentés: Az EU válságra adott átfogó válaszlépéseinek előmozdítása. Brüsszel, 2011.1.12. COM(2011) 11 végleges Babanászisz Sztergiosz: Az euro tíz éve: eredmények és problémák. in Fejlesztés és Finanszírozás. 2010/2. 23-32. o. Cini, Michelle-Borragán, Nieves Péret-Solórzano: European Union Politics. 3rd Edition. Oxford University Press, New York, 2010. Csermely Ágnes-Szalai Zoltán: Pénzügyi egyensúlytalanságok az euróövezetben. in Európai Tükör. A Külügyminisztérium folyóirata. XVI. 2. 54-68. Európai Tanács: Következtetések (2008. december 11-12.), Brüsszel Európai Tanács: Következtetések, 2010. június 17., Brüsszel Európai Tanács: Következtetések (2011. március 24-25.), Brüsszel Hetényi Géza-Németh Anita- Tóth Szabolcs: Kihívások a gazdasági kormányzás terén – mi vár a magyar elnökségre? in Európai Tükör. A Külügyminisztérium folyóirata. XVI. 2. 12-22. o. Horváth Zoltán-Ódor Bálint: Az Európai Unió szerződéses reformja – Az Unió Lisszabon után. 2. Kiadás. Hvg-Orac, Budapest, 2010. Kovács Endre Miklós: Gondolatok a megújított lisszaboni stratégiáról az Európai Unió globális kihívásainak tükrében. in Európai Tükör. A Külügyminisztérium folyóirata. XV. 2. 20-40. o. Körkérdés a válságról és az állami beavatkozásról. Gács János. in Külgazdaság. LIV. 2010/1-2. 91-96. Losoncz Miklós: A globális pénzügyi válság újabb kihívásai és az Európai Unió. in Pénzügyi Szemle. 2010/4. 765-780. o. Losoncz Miklós: A globális pénzügyi válság újabb hulláma és néhány világgazdasági következménye. in Pénzügyi Szemle. 2009/1. 9-24. o. Ludvig Zsuzsa: Az Európai Unió és a FÁK-országok közötti „energiadialógusok”. Fókuszban a szénhidrogén-szállítások. In Kelet-Európa Tanulmányok – A posztszovjet országok nemzetközi beilleszkedése: külkapcsolatok és energetika. MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 2009/IV., 97.
Ódor Bálint: Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 136. cikkének módosítása. in Európai Tükör. A Külügyminisztérium folyóirata. XVI. 2. 34-37. o. Rácz Margit: A kétféleség egysége. Megmenekül-e az euró a görög és az ír válság után? in Európai Tükör. A Külügyminisztérium folyóirata. XVI. 2. 88-101. o. 9
• • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Rácz Margit: A válságról az Európai Unióban 2010 elején. in Fejlesztés és Finanszírozás. 2010/2. 14-22. o. Rácz Margit: Vélekedés a válságról az Európai Unióban kialakult helyzet alapján. in Fejlesztés és Finanszírozás. 2009/2-3. 303-317. o. Rónai Miklós-Szörényi András (szerk.): Elnökségi munka az Európai Unióban. Gondolat Kiadó, Budapest, 2010. Szemlér Tamás: Születendőben az Európai tigris? Az Európa 2020 stratégia esélyei. in Európai Tükör. A Külügyminisztérium folyóirata. XVI. 2. 69-77. o. Szűcs Tamás: Politikai dimenziók. Gazdasági kormányzás az Európai Bizottság nézőpontjából. in Európai Tükör. A Külügyminisztérium folyóirata. XVI. 2. 23-29. o. Várnay Ernő-Papp Mónika: Az Európai Unió joga. Complex Kiadó, Budapest, 2010. Weatherill, Stephen: Cases and Materials on EU Law. 9th Edition. Oxford University Press, New York, 2010. http://www.bruxinfo.hu/cikk/20110112-elindult-utjara-az-europai-szemeszter.html http://www.bruxinfo.hu/cikk/20110316-oettinger-hagyjunk-fel-az-atomenergiaval.html http://eu.mti.hu/hirek/537020/elfogadtak_az_eukormanyfok_az_ujabb_penzugyi_stabilitasi_csomagot http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0011:FIN:HU:PDF http://europa.eu/press_room/press_packs/crisis/index_en.htm http://hitelespenzpiac.blogger.hu/2011/01/09/nem-biztos-hogy-tuleli-az-euro-a-valsagot http://hvg.hu/gazdasag/20100511_Economist_lesz_euro_tiz_ev_mulva http://www.bruxinfo.hu/cikk/20100628-a-ratifikacio-utan-18-fovel-bovulhet-az-europaiparlament.html http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/HU/ec/120317.pdf http://www.euractiv.hu/gazdasag/hirek/csucsertekezlet-legfontosabb-dontesei-halasztva http://www.vg.hu/velemeny/a-kozgazdaszok/euro-valsag-milyen-euro-valsag-320896 http://www.vilaggazdasag.hu/penzugy/hitel/nem-biztos-hogy-tuleli-az-euro-a-valsagot337701
10
