- 1 - NNCL v1.0 EVELYN MARSH. Az orvosi eskü BUDAKÖNYVEK. Mocsári Erika, 1999 ISBN

NNCL1134-484v1.0

EVELYN MARSH Az orvosi eskü

BUDAKÖNYVEK © Mocsári Erika, 1999 ISBN 963 8296 49 6 Kiadja a Budakönyvek Kft. és az Anuket Kiadó Bt. Felelős kiadó a Budakönyvek vezetője Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. – 190737 Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató Megjelent: 16,07 A/5 ív terjedelemben

-1-

Prológus Már két éve kötöttek házasságot Helenával. A nő szépsége lenyűgözte a fiatalembert, képtelen volt ellenállni vonzásának. A szülei, a barátai többször figyelmeztették, amikor elmesélte, hogy feleségül kéri a táncosnőt, hogy ennek nem lehet jó vége. Ám a szerelem vak, s a fiatal közgazdász élvezte a lány báját, kedvességét, jókedvét és önfeledt szexualitását, racionális szempontok a döntésében nem kaptak helyet. A bankban a kollégái is több ízben próbáltak utalni arra, hogy Athénben sokan ismerik Helenát, aki a Seneca nevű mulatóban éjszakánként nemcsak táncol, hanem a vendégeket időnként másképp is szórakoztatja. Ám a szóbeszéddel, a célozgatásokkal a szerelmes férfi mit sem törődött, s Helena megesküdött, hogy új életet kezd, miután terhessége harmadik hónapjába lépett. Házasságuk kezdetén, a kislány megszületése után egy ideig Helena valóban megváltozott, igyekezett jó háziasszony lenni, s a csöppséggel is megfelelően törődni. Azután, ahogy múltak a hónapok, az asszony megunta a háztartást. Bár hetenként három alkalommal egy idősebb asszony járt segíteni, s délutánonként egy lány vigyázott a gyermekre. Mégis, a fiatal nő egyre erősebb vágyat érzett a múltja iránt. Kezdte gyűlölni az általa polgárinak nevezett életet, vonzotta a fény, a csillogás, a mulató leírhatatlan hangulata. Így először csak délutánonként, majd egyre gyakrabban esténként is betért a Senecába, hogy régi társnőivel találkozzon. A férfi, amikor a bankból hazaért és felesége nem volt otthon, ellátta a gyermek körüli teendőket. Az idő Helena számára megállt, s keserűen érezte, hogy az élete kettétört a házassága miatt, és kénytelen a mindennapok szürkeségébe temetkezni. Szóvá tette ezt a férjének, aki nem fogta fel, képtelen volt megérteni, hogy az ő kincse, a virágszála - ahogy nevezte az asszonyt - miért vágyódik el a gyermekétől és a férjétől? A bankban elismerték a férfi tudását és szorgalmát, így rövid idő alatt kinevezték a hitelosztály vezetőjévé. Ezután lényegesen többet keresett, s minden pénzét a családjára költötte. Ám Helenának ez sem volt elegendő, egyre több és változatosabb hazugságokat talált ki, hogy esténként megszabaduljon kötelezettségei alól. Egyik délelőtt a bankban áramszünet volt, s a munkatársakat néhány órára elengedték, csak délután kellett mindannyiuknak visszamenniük. A férfi boldogan sietett Helenához, aki reggel közölte vele, hogy a bejárónő megbetegedett, így ő marad otthon egész nap a kislánnyal. Először telefonon akarta jelezni, hogy hazamegy, de azután úgy gondolta, hogy nagyobb lesz a meglepetés, ha betoppan. A lakásba érve halkan kinyitotta az előszobaajtót. A hálószoba felől kacagást és nyögdécselést hallott. Benyitott. A lába földbe gyökerezett. Nem tudott megszólalni a látványtól. Helena anyaszült meztelenül feküdt egy férfival a franciaágyban, szeretkeztek és közben az asszony önfeledten kiabálta. - Szeretlek kedvesem, olyan élvezetet nyújtasz, amit eddig soha nem tapasztaltam. A férfi állt és csak néhány másodperc múlva fogta fel a történteket. A szerető átölelte az asszonyt, s ekkor jött rá a férj, hogy a jóképű, gazdag üzletembert a bankból már régóta ismeri. A milliomos gyakorta megfordult náluk, pénzét befektetések formájában kamatoztatta. A férj nem habozott. Odarohant a szeretkezőkhöz, s megpróbálta leütni a csábítót. Azzal hirtelen felindulásában nem számolt, hogy a férfi sokkal erősebb, mint ő. Dulakodni kezdtek, a milliomos felugrott, a földre dobott nadrágjából előhúzott egy Browning pisztolyt és a férjre szegezte. Ám az sem maradt tétlen, ráugrott a fegyveres támadóra, megpróbálta kiütni kezéből a fegyvert. A pisztoly ebben a pillanatban eldördült és három golyó repült ki a csőből. A lövedékek azonban nem a férjet érték, hanem a közben az ágyról felugró Helenát, aki óvatlanul a szeretője elé állt, mintegy védeni akarta a támadástól. Ez lett a végzete. A golyók az asszony mellébe fúródtak. Másodpercek alatt elvérzett és meghalt. A szerető, mint a kámfor eltűnt, s a férj zokogva borult a halott asszony fölé és suttogta. - Bocsáss meg, imádtalak, nem akartam... te voltál a szemem fénye... szeretlek... szeretlek... ne hagyj el... - ölelte át a már vérben fekvő testet. A szomszédok a lövések hallatán hívták a rendőröket, akik a zokogó, remegő férjet a meztelen női holttest mellett találták, nem messze tőle a pisztolyt... A másik szobából egy kicsinyke lány, aki még csak totyogott, jött be a hangzavarra. Látszott rajta, hogy álmából ébredhetett fel, megijedt és bömbölni kezdett. Az egyik szomszédasszony felkapta és átvitte magához. A bírósági tárgyalás nem tartott sokáig. Az ügyész egyértelműen bizonyította, hogy a férj volt a tettes, a körülmények, a megtalált pisztoly, amelyen nem volt ujjlenyomat a vádlottra tereltek minden gyanút. A szeretőt senki nem látta soha, nem ismerték még a szomszédok sem. A férj ugyan bizonygatta a gyilkos személyazonosságát, de a megjelölt személynek tökéletes alibije volt az ominózus időszakra, így tanúként sem szerepelt. A súlyos ítélethez az is hozzájárult, hogy a vádlott ügyvédje sem hitt a férfi ártatlanságában, s a két hónapig elhúzódó tárgyalássorozat után életfogytiglani börtönbüntetést szabtak ki rá! Az előre megfontolt szándékot elvetették. A bírói pulpituson a kalapács csattant és kihirdették az ítéletet. A fogoly, amikor kivezették a bírósági tárgyalóteremből, egyre csak azt kiabálta. - Nincs igazság! Ártatlan vagyok! Mindenért megfizetek a bűnösnek!

-2-

"Az okos ember ismeri lehetőségének határait, alá tudja rendelni magát a sorsnak és méltósággal viseli a csapásokat. A boldogságban pedig nincsenek fokozatok, mindenki maga érzi mi teszi boldoggá, de az tény, hogy ahány emberi lény, annyi szenvedés és egyben öröm tölti be a napjait." (kitióni Zénon, filozófus) A virágok bódító illata lengte körül a művészien kialakított kertet és a benne húzódó lugast, ahol vesszőből font hosszú asztal, karosszékek szolgálták a kényelmet. Katerina feje fölé mimózafa ága borult, mintegy védelmet nyújtva a meleg ellen. Órák óta fel sem állt, készült az utolsó vizsgájára, amelyet két hét múlva kellett letennie. Már gyermekkorában vonzódott az antik kor művészeteihez, a különböző műemlékekhez. Így, szülei ellenkezését legyőzve beiratkozott Athénban az egyetemre, és ha sikerül az utolsó vizsgája, valamint a már félig elkészült szakdolgozata, megkapja a diplomáját. - Te jó ég! Milyen nehéz ez az anyag! - Az ion stílust már számtalanszor átfutotta, de a VII. és a VIII. századbeli volutás oszlopfőinek ismertető jegyeit még mindig összetévesztette. - Most abbahagyom egy kicsit - döntötte el. - Elfáradtam, sétálok egyet, utána folytatom. - Letette a jegyzeteit, és a könyveit becsukta. Már éppen indult a ház felé, amikor mint az üstökös az égen, elébe robbant a húga, Barbara. - Drága nővérkém, teljesen meghibbansz, ha ebben a hőségben ezt a hajszát tovább folytatod! Apácskánk is a minap mondta nekem, aggódik érted, olyan nyúzott vagy. Nem is értem, mit szeretsz a régi alkotásokon, no meg az ásatásokon... nekem minden kődarab olyan egyformának tűnik. - Ne beszélj szamárságokat, Barbara! A régmúlt idők leheletét, a korok szellemét közvetítik. A kövek, a szobrok tanulmányozása, a művészeti ismeretek elsajátítása rengeteg élményt nyújtanak nekem. - Eredj már! Ez mind olyan handabanda! Képtelen vagyok felfogni, miért választottad ezt a szakot? Apánk vagyonából, ha életünk végéig nem dolgozunk, akkor is jócskán megélünk. De te, mindig magasabbra törsz, időnként olyan fennköltnek érezlek, csak tudnám mi a jó mindebben számodra? - Jaj, Barbara úgy utálom benned azt, hogy nem vágyódsz semmire, az életben nem akarsz többet elérni, mint amid van. Csak a szórakozásnak, sportolásnak szenteled a napjaidat. Leérettségiztél, ezzel részedről befejezted a tanulást. A törekvést nem ismered. Valójában mit fogsz kezdeni magaddal, erre válaszolj! - Semmit. Miért is kellene? Elfelejtetted, hogy Leszbosz leggazdagabb emberének a lánya vagyok, apácskánk imád, még a gondolataimat is lesi. Elég csak kiejtenem a számon amit szeretnék, s ő azonnal megveszi nekem. - Látod húgocskám ez így igaz. De nagyon sivár lelkivilágra vall, ha valakit az kielégít, ha minden földi jót megkaphat. Igazad van, hogy apánk soha semmit nem kérdőjelez meg, amit te akarsz. Talán ettől is lettél az utóbbi időben olyan nagyképű, lekezelő és fellengzős. Már megbocsáss Barbara, de ez a meztelen igazság! Nem szépítettem semmit! - Soha nem értesz meg engem, Katerina! Apánk olajligetei kimondhatatlanul sokat érnek, nem beszélve a földjeiről, az ingatlanjairól és a különféle üzleti érdekeltségeiről, amelyek megszámlálhatatlanul sok drachmát hoznak a konyhára. Te pedig olyan szamár vagy, mindezt a földi jót sutba dobod a művészettörténész és régész diplomáért. Ne gondold egy percig sem, hogy apácskánk boldog a te magasröptű elveidtől, s nem törődsz semmivel a saját becsvágyadon kívül. - Rendben van Barbara, ne vitatkozzunk tovább. Úgysem értjük meg egymást. Már ezerszer beszéltünk minderről, de te képtelen vagy elfogadni a szívem vágyát. Te húgocskám, csak pénzben számolsz. Az alkotások, a művészetek hidegen hagynak. Miként vagy képes csak és kizárólag racionálisan gondolkozni. Ha finoman fogalmaznék, azt mondanám, hogy pénzimádó lettél! Én is szeretem a jólétet, de vannak magasztosabb célok, értékek, eszmék, amelyeket nem lehet aprópénzre váltani. - Te szamár! Az idealizmusod gyakorta már valóban elviselhetetlen számomra. Mindenki megvet azért, hogy ilyen álszent módon elmerülsz a tanulmányaidba és ezenkívül semmi máshoz nem konyítasz, fogalmad sincs mi történik a világban körülötted, s azt sem tudod mit jelent a mindennapi kenyeret előteremteni! Soha, de soha nem voltak anyagi gondjaid. Az egyetemet is úgy végezted el, hogy apácskánk mindent elrendezett körülötted. A havi zsebpénzedet, amely nem volt kevés, mindig megkaptad, soha nem szenvedtél szükséget semmiben. Mindezt csak azért mondom, hogy ne fölényeskedj velem! - Na most már elég! Éppen te tartasz erkölcsi prédikációt nekem! Neked sem kellett, drága húgocskám, ez ideig nyomorban vergődnöd. Száz szónak is egy a vége, te egy lusta, kényelmes csaj vagy, akinek soha, de soha semmiféle ambíciója nem volt és irigyled, hogy én elvégeztem az egyetemet. Még ahhoz is lusta vagy, hogy egy könyvet a kezedbe vegyél... - Ejnye, ejnye! Már elfelejtetted azt a régi kószi mondást, hogy a megdolgozott pénz, kétszer annyit ér, mint az öledbe hullott arany. Katerina, álszent nőszemély vagy, mindig is az voltál! - Látszik kedvesem, hogy úgy mint korábban, most sem értjük meg egymást. Mintha más és más

-3-

világban élnénk, az értékrendünk sem hasonló. De ami tény az tény, ahogy itt nálunk az a régi szóbeszéd járja, a sajnálatért nem kell fizetni, míg az irigységért nagy árat kell leróni. Hát... valahogy nálad ez így van húgocskám... Azt hiszem, a lelked mélyén irigykedsz azért, amiért nekem sikerült mindkét szakot egyszerre elvégeznem az egyetemen, míg te itthon csupán szórakozó kisasszony lettél. Sem jelened, sem jövőd nincs, pusztán apád árnyékában élvezed a gazdagságot. Majd később találsz egy gazdag pasast... férjhez mégy... ennyi és nem több! Gyerekeket szülsz... az egész életed szürkeségben, semmittevésben múlik el. Ez számomra nem vonzó, mert az alkotás öröme, a megismerés, a tudás vágya hiányzik belőled. Ha neked így megfelel, nekem valójában semmi közöm hozzá! De azt előre megjósolom, hogy életed végén úgy érzed majd, hogy a sivárság mindent beborít körülötted. - Fejezzük be Katerina, veled most sem lehet értelmesen és okosan beszélni. Te egy más világban élsz, ahova én nem kívánkozom. - Ezzel Barbara sarkon fordult és otthagyta nővérét. Adam Kane már két hete szervezte Athénban az egyetem közreműködésével és segítségével a kószi régészeti feltárások előkészítését. A harmincnyolc éves tudós Skóciából érkezett ide, nemzetközi pályázat elnyerése révén. Az elmúlt évek során hat expedícióban vett részt a világ különböző pontjain. Adam ambiciózus férfi volt, akinek életét betöltötte a hivatása. Még harmadéves egyetemista korában beleszeretett évfolyamtársába Eva Tylorba, aki nem az eszével, szorgalmával és eredményeivel tűnt ki társai közül, hanem páratlan szépségével. Az egész évfolyam szerelmes volt a lányba és próbálták elcsábítani, ám Eva Taylor Adamot választotta a sok hódoló közül. Egyéves ismeretség után feleségül ment a fiatalemberhez, azzal a megállapodással, hogy mindketten befejezik az egyetemet és megpróbálnak később közös munkahelyet találni. Kezdetben nem is volt semmi baj a házasságukkal, azonban Adam egyszer a feleségét rajtakapta az évfolyamtársával. A férfi ekkor teljesen összeomlott. Ehhez hozzájárult az is, hogy időközben a fülébe jutottak pletykák Eva kicsapongásairól. Így közös megegyezéssel elváltak. Adam ezután magába fordult és kizárólag tudományos előrehaladásának szentelte életét. Igaz, harmincnyolc éves korára számos futó kalandja akadt, ám a válása óta elkötelezni nem akarta magát, bár igyekezett Eva képét kitörölni lelkéből. Néha hallott volt feleségéről, aki közvetlenül a válásuk után ismét férjhez ment a glasgow-i Néprajzi Múzeum igazgatójához. Adamot a véletlen hozta össze Daisyvel. Az égővörös hajú szépség egy csapásra meghódította a régészt. A lánynak szépen, ízlésesen berendezett, bőséges árukínálattal rendelkező régiségüzlete volt. Daisy lelkében arra vágyódott, hogy a férfi megkérje a kezét, ám mindez késett. Közben Adam megnyerte a kószi régészeti feltárások vezetői beosztását s Daisy belátta, hogy ezt nem utasíthatja el. Kapcsolatuk kellemes volt, akkor találkoztak, ha mindkettőjüknek ideje és vágya volt az együttlétre. Mielőtt a férfi elutazott a megbízás teljesítésére, Daisy tudta, hogy Adam visszatér hozzá. Bár a hírt, amelyet magában tartott nem mondta el, még akkor sem, amikor kedvesétől elbúcsúzott. Bizonyos volt abban, hogy Adam az övé marad egy életre. Már késő este volt, amikor a férfi még mindig a jegyzeteket pontosította az ásatások menetéről és a beosztásokról. A kutatócsoport rajta kívül három görög szakemberből állt, akikkel hosszasan egyeztette az ásatási terveket. Adam Kane kellemes modorával, széles körű műveltségével és szaktudásával a régészeket azonnal meghódította. Mielőtt bármiben is döntött volna, véleményüket kérte, s a részletes programok összeállításánál minden kolléga javaslatát meghallgatta és ha ésszerű volt, figyelembe vette. A reggeli napfény megvilágította a Hiltonban kivett lakosztályát, ahol hajnal óta ismét a terveken dolgozott. A jóváhagyás szerint nyolc kószi munkást alkalmazhatott, továbbá három segédszemélyzetet és két asszonyt, akik ellátják a csoportot, gondoskodnak az étkezésükről, a lakásaik takarításáról és mindenről, amire a férfiaknak szükségük lesz. Összerakta jegyzeteit, s már éppen készülődött a reggelihez, amikor kopogtak az ajtaján. - Hello Adam, elnézést a korai zavarásért, de tudtam, hogy te már hajnalban fent vagy, s indulás előtt kellene még néhány dolgot... - Gyere csak beljebb Andreas, foglalj helyet, rendelhetek neked egy kávét? - Kösz, azt elfogadom, mert én is kora reggel óta a feljegyzéseket forgattam, s erről szeretnék beszélni veled, tudod ezek mind az ottani életünkkel kapcsolatos kérdések. - No, halljam! Mivel te kószi születésű vagy, nagyon jól ismered a helyi viszonyokat. Andreas elővette a papírjait és belekezdett mondanivalójába. - Sok helyen megfordultam és jó néhány üres ingatlant megnéztem. Valójában csak egyetlen olyan komplexumot találtam, ami megfelelő lenne. - Messze van az ásatásainktól? - Nem. Ez gyakorlatilag még a fővároshoz tartozik, egészen a szélén van egy bekerített kétezer négyzetméteres terület. Hat különálló kisméretű ház áll rajta. Mindegyikben egy szoba, hall, előszoba, konyha, fürdőszoba és egy csöpp kis terasz van. Úszómedence, szauna található a szépen gondozott kertben. - Mondd csak, nem lerobbant az ingatlan? - Dehogy! Két éve építette a tulajdonos, de féléve meghalt, s mindeddig az örökösök vitatkoztak az anyagiakon. Végül megállapodtak, hogy bérbe adják az egészet és osztoznak a befolyt összegen. Az egyik ügynökség árulja. Nekem valójában azért tetszik, mert a feltárástól, vagyis Asklipiiontól mintegy négy kilométerre fekszik, de mégis a fővárosban van. Az ügynökség ajánlott terepjárókat is bérletre. Nem

-4-

elhanyagolható az sem, hogy a házacskák egy helyen vannak, de mindenki külön elvonulhat pihenni. A személyzet részére pedig kialakíthatnánk az egyik lakóterületet. - Az összeg belefér a keretünkbe? - Hogyne, még alkudnom sem kellett sokat, és ha egyetértesz velem, a terepjárókat is kibérelem. Mindenesetre megígértem az ügynökségnek, hogy telefonon még ma választ adok. - Rendben, tedd azt. Mondd csak, milyen városka ez a Kósz, a szigetet kedvelik a külföldiek? Én valójában csak a régészeti témákkal foglalkoztam eddig, nem sokat tudok az ottani életről. - A sziget népszerűsége a repülőtér megépülése óta nőtt meg látványosan. Bár ma még Kósz város nem tartozik a legfelkapottabb helyek közé, de évről évre nő a turisták száma. A halászkikötő felé pedig a rakpart mentén jachtok és elegáns vízi járművek ringanak. A mellékutcákban egymást érik a bárok és a kis üzletek. Szerintem Adam, tetszeni fog neked a sziget, és a fővárosa is, amely a görög szigetek között is fekvése és tájai miatt szinte egyedülállónak mondható! Az emberek pedig igazi görög vendégszeretettel fogadják az idegeneket, amit te magad is tapasztalsz majd. De azzal is számolni lehet, hogy nyáron a tengerpartot ellepik a napozás szerelmesei és az új szállodák megtelnek. A sziget közlekedése azonban nem megoldott. - Ezt hogy érted? - Gyakorlatilag Kószon rendszeres és megbízható tömegközlekedés nincs. - Ez nem világos. Akkor a településeket hogyan lehet megközelíteni? Vagy mindenkinek autója van? Bár ezt kétlem. - Kevés az autó, elsősorban autóbuszok szállítják a falvakba az embereket, a fővárosban is autóbuszok közlekednek, no meg taxik. Gondot jelent az ott lakók számára, hogy az autóbuszjáratoknak sem pontos menetrendjük, sem kijelölt megállóhelyük nincs, vagy csak alig. Ez a derűs, vidám hangulatú sziget sok szépséget és élményt nyújt, azonban a szolgáltatások, a közlekedés még nem a mai élet követelményeinek megfelelő. Képzeld el, csak a fővárosban és egy-egy tengerparti szálloda körül épültek szupermarketok, kocsikölcsönzők és minden egyéb olyan szolgáltatás, amely a külföldiek kényelmét kielégíti. Az egész sziget, majd meglátod, egy kicsit a régmúlt leheletét idézi. Kósz görög maradt, annak ellenére, hogy már az időszámítás előtti 197-től római fennhatóság alatt állt és váltogatva 1945-ig különböző hatalmak hódították meg és uralkodtak rajta. Mussolini idejében például a szigeten az oktatás csak olaszul folyhatott, a kisebb és nagyobb gazdaságokat olasz telepesek eltulajdonították, s így a görög parasztok saját földjeiken éhbérért dolgozhattak. Szóval sok viszontagságot megért ennek a kis szigetnek a lakossága, de mégis fennmaradt és az antik kultúra nyomai is megtalálhatók. A fővárosban lépten-nyomon ókori maradványokra bukkanhatunk. A szépen helyreállított amfiteátrumot időnként szabadtéri színháznak használják. A Régészeti Múzeum figyelemre méltó gyűjteményében az időszámítás utáni III. századból való padlómozaikokat és szobrokat csodálhatunk meg. - Alig várom, hogy megérkezzünk, felkeltetted a kíváncsiságomat. - Akkor telefonálhatok Kószra az ingatlan ügyében? - Természetesen, s azt is közöld, hogy három nap múlva érkezünk, fogadjanak fel néhány takarítót és legyen rendben minden. Egyébként tizenegy órakor találkozom a dékánnal, akinek még egy jelöltje lenne, egy fiatal nő, aki szeretne a nyári szünetben nálunk dolgozni. Szerintem ennek semmi akadálya, hiszen az ENSZ-től kedvező anyagi támogatást kaptunk, s nem kell gondolkoznunk azon, hogy ha szükséges további szakembereket alkalmazhatunk. Igaz, hogy a megbízás egy évre szól, de én nagyon reménykedem, hogy addig elvégezzük a feltárásokat. Szerencse, hogy itt, az athéni egyetemi kollégák olyan készségesek és mindenben segítenek, már ami az előkészítést, a vázlatokat, a rajzokat, a felméréseket illeti. Így azt hiszem minden rendben lesz, kérlek intézkedj az indulásról. Ma délelőtt megkapom a repülőjegyeket is, s talán jó lenne, ha holnap délelőtt még egy utolsó megbeszélést tartanánk az egyetemen. - Rendben, mindenkinek szólok. Mondjuk délelőtt tizenegy megfelel? Beszélek a munkatársakkal. - Hogyne, nekem jó, gyakorlatilag csupán néhány részletkérdést szeretnék még tisztázni. Utána indulás Kószra. Az Ipokkrate streeten lévő magánklinika kicsi volt, ám mindennel felszerelt. Nemcsak a műszerezettsége volt kitűnő, hanem orvosi gárdája is elsőrangú. A létesítményt két évvel ezelőtt alapította Marcos Virgin sebész. Váratlan örökséghez jutott korinthoszi nagybátyja elhunytával, így régi álmát valóra váltotta. Azonban, miután az örökölt pénz nem volt elegendő a telekre, az épületekre, a berendezésekre, a banktól hosszú lejáratú kölcsönt vett fel. A klinikát a főváros keleti részére építtette, ahol árnyas fák, rendezett sétányok ölelték körül az épületet. Marcos Virgin Kószon született. Apja Marmariban halász volt, s szülei fogukhoz vertek minden garast, hogy fiúk Athénben elvégezhesse az orvosi egyetemet. Emellett nagybátyja is rendszeresen támogatta tanulmányait. Athénben megszerezte a sebész szakvizsgáját is, és négy évvel ezelőtt jött haza a szigetre szülei nagy örömére. Marcos kezdetben az általános gyógyászati központban dolgozott. Itt a fogászattól a belgyógyászatig, a sebészettől az ideggyógyászatig, nőgyógyászatig és szülészetig minden szakterület egy-egy kisebb épületben kapott helyet. Az egészségügyi komplexum a polgármesteri hivatalhoz tartozott. Marcos nehezen szokta meg az athéni sebészeti klinika légköre és felszereltsége után ezt a teljesen más rendszert. Már éppen azon törte a fejét, hogy újból visszamegy Athénbe, s megpróbál ott elhelyezkedni, amikor nagybátyja meghalt és végrendeletében őt tette meg örökösévé, így jómódú ember lett. Klinikáját Periklészről nevezte el. Amióta elkészült és átadásra került a létesítmény, igyekezett

-5-

igencsak kiváló szakembereket alkalmazni s velük szoros szakmai és baráti kapcsolatot épített ki. A kis klinikát Virgin doktor tulajdonképp a sebészeti munkára létesítette, mégis alkalmazott egy nőgyógyász-sebészt, Kostis Palió doktort, aki fiatal volt ugyan, csak három éve szakvizsgázott, de rendkívül ambiciózus volt és főnökei szerint páratlan tehetséggel rendelkezett a nőgyógyászati operatív beavatkozások terén. Miután Virgin doktor tervei szerint szülészet nem szerepelt a klinika profiljában, úgy vélte Palió doktor éppen a neki megfelelő ember lesz. Még csupán reggel hét óra volt, de Marcos már ellenőrizte a sebészeti kiírásokat, a főnővérrel együtt összeállították a beszerzendő gyógyszerek listáját. Donata Ziparini, noha csak huszonhárom esztendős volt, mint főnővér kiválóan látta el teendőit. Szamosz szigetéről érkezett ide, onnan levélben jelentkezett. Marcos régi ismerőse ajánlotta. Miután Donata eljött Kószra bemutatkozó beszélgetésre, a sebésznek azonnal megtetszett a magabiztos fellépésű lány, aki egy évig a szamoszi sebészeten dolgozott. Donata minden szavából áradt az érdeklődés a nővéri munka iránt, s mint később kiderült valóban remekül összefogta a kisegítő személyzetet. Néhány hét alatt fegyelmet és rendet teremtett az osztályon, s mindenben Marcos fő támasza lett. A férfi most is tűnődve nézett a sudár alakú éjfekete hajú lányra, akinek arcát még érdekesebbé, vonzóbbá tette kissé mandulavágású szeme. Fehér köpenyében is kirajzolódott karcsú dereka, formás alma alakú melle, nyúlánk combja. Egész megjelenése, habitusa határozottságot, de egyben szexualitást sejtetett. Donata halkan szólalt meg. - Nagyon kellemetlen nekem, hogy a gazdasági intézőnk már napok óta keres, de te soha nem értél rá a számára. - Jaj, ismered milyen tudálékos, aprólékos pasas, minden csekélységet tőlem kérdez meg. Csak tudnám, ha nekem kell döntenem a pénzügyekben, akkor őt miért alkalmazom? - Marcos, most nem apróságról van szó. - Hanem miről? - A banktól ismét felszólítást kaptunk, hogy elmaradtunk a törlesztéssel, s ha nem fizetjük meg a jelzáloghitel esedékes részét, akkor foglalnak itt a klinikán. Ez pedig borzasztó lenne! - Tudtam arról, hogy kicsit késünk a fizetéssel, de nem gondoltam, hogy ennyire zűrös a helyzet. Kissé elszámoltam magam, amikor a kölcsönt felvettem. - Nézd Marcos, én megértelek. Mindenből, mármint a gépekből, a felszerelésekből, a berendezésekből a legmodernebbet, a legjobbat vásároltad. A tíz szobából álló klinikánk berendezése azt hiszem megállná a helyét a legmodernebb nyugat-európai kórházban is. De sajnos az is tény, hogy ezek a felszerelések itt a szigeten nem térülnek meg, vagy csak hosszú távon. Az emberek bejönnek a kis falvakból, településekből, gyakorta a közeli szigetekről és csupán az ellátást, a gyógykezelést, a műtétet igénylik és nem a magas színvonalú komplex egészségügyi szolgáltatást. Ha végignézed az elmúlt hónapokban beérkezett betegeket, a műtéteket, a kezeléseket, azonnal látod, hogy a legtöbben néhány nap után, ahogy jobban lettek, igyekeztek haza. - De hát én ezt végleg nem értem. Mint te is tudod a biztosítóval szerződést kötöttünk s az emberek nyolcvan százalékának fizetik a költségeit. Akkor meg hol a probléma? - Hát itt van a kutya elásva. A falusi orvosok a betegeket inkább az olcsóbb kószi egészségügyi létesítménybe utalják, ahol mondjuk a műtétet kevésbé kiváló felszereléssel, de mégiscsak elvégzik, de a biztosítónak nem kell sokat térítenie. Nem tudom pontosan a részleteket, csak annyit, hogy valamilyen módon a falusi orvosok abban érdekeltek, hogy a betegeket olcsóbb egészségügyi intézetbe utalják. Van ugyan néhány paciensünk, aki mindenképpen ragaszkodik hozzánk, s nem a biztosító fizet, hanem ő sajátmaga, de ez igencsak ritka. Néhány gazdag kereskedőre, bankárra gondolok. Ha megnézem a statisztikát, bizony kevés akad belőlük. - Jelenleg hány kórtermünk üres? - kérdezte aggódó tekintettel az orvos. - A tíz teremben csak tizenhat beteg fekszik, néhányan műtétre várva, míg mások egy-két nap múlva hazatérnek. Megoldást kell találnod. - De mit? Beleugrottam a modern gépek vásárlásába, s most tessék... A csőd szélére jutok... vagy jutottam... - Próbálj baráti kölcsönt szerezni, mert a bank könyörtelen... - Hát... nem is tudom... Leszboszon lakik egy régi jó ismerősöm. Vassilis Castellónak, az ottani legnagyobb földbirtokosnak tettem egy baráti szívességet... Megígérte, hogy bármikor számíthatok rá... - Akkor beszélj vele. Hátha segít. Nem szabad elkótyavetyélni a klinikádat! De előtte tájékozódj a pénzügyi zűrökről a gazdasági intézőnktől. Lehetséges, hogy én nem jól mondtam el a dolgokat. - Rendben Donata, ha megtalálod, légy szíves küldd be hozzám. Igazad van, lépnem kell, nem hagyhatom annyiban, hogy a gyönyörű klinikámat elvegyék tőlem... Marcos Virgin előszedte fekete jegyzetfüzetét, amelyben a kölcsönök visszafizetését írogatta fel. Rájött, hogy a banknak teljesen igaza van, valóban jelentős az elmaradása. Ebben a pillanatban kopogtak az ajtaján és a kissé zömök alkatú, kopaszodó, kerek arcú, malacszemű Petros Sueli lépett be. Görnyedt testtartása arról árulkodott, hogy megszokta az egésznapi ülést. Petros látszatra lényegesen többnek tűnt koránál. Negyvenhat esztendős volt, megjelenése legalább hatvan esztendőt sugallt. - Jó reggelt Marcos, az összes papírjaimat elhoztam, szeretném veled tisztázni milyen lépést tegyek a banknál. Mint tudod, e pillanatban elmaradtunk harminc millió drachma visszafizetésével, s ismét

-6-

felszólítottak az adósságunk rendezésére. Ha nem... - Ne folytasd! Tisztában vagyok a következményekkel. Arról beszélj, meddig kell teljesítenünk ezt anélkül, hogy a klinikán lefoglalnának bármit? - Legkésőbb egy héten belül. De ezt a dátumot is annak köszönheted, hogy jó barátaim vannak a kószi Kereskedelmi és Hitelbankban. Ha kívánod részletezem a dátumokat és az elmaradt törlesztéseket. - Nem, köszönöm. Minden világos előttem. Az lenne a legjobb, ha a teljes kölcsönt, a kettőszázmillió drachmát, amiből csupán húszmilliót utaltunk át, visszafizetnénk. Tehát száznyolcvanmillió drachmát kellene adnunk, ebben nem szerepelnek a kamatok. Jól mondom, Petros? - Igen, ez így stimmel. De hát ennyi pénzt nem lehet szerezni... Vagy talán mégis? De honnan? Más pénzintézethez nem fordulhatunk? Vagy Athénban sikerül az egyik bankkal megállapodnod? Ezt nem nagyon hiszem, miután azonnal biztosítékot és referenciát szereznek be innen Kószról. Már csak egy segít, mégpedig az, ha valaki zsebből kölcsönözne neked. Nem akarlak megbántani Marcos, de elképzelni sem tudom, hogy akadjon ilyen balek. Hiszen a klinikád csodálatos, de kevés a beteg és drágák a szolgáltatások. Elismerem, hogy mindenből a legjobbat, legkorszerűbbet akartad, de ez nem jött be. Lassan, de biztosan a tönk szélére jutsz, ha nem tudsz pénzt szerezni... - Drága barátom, ne aggódj, emiatt fájjon az én fejem. Egyre kérlek, a banknál intézkedj, hogy az egyheti haladékot okvetlenül tartsák. A pénzt pedig mindenáron megszerzem. Leszbosz tizenegyezer olajfájáról híres sziget. Az olajliget háromnegyede a Castello család tulajdona. Így Vassilis Castello a sziget lakosainak munkát biztosít, de egyben korlátlan úr is. Arról már nem szólva, hogy érdekeltsége van a főváros, Mitilini két kikötőjében, a Molynos üdülőhelyeiben, elsősorban hangulatos kis szállodáiban és tavernáiban, valamint a Loutra Eftalos hévízforrásairól ismert fürdőhelyeiben, és még számos szupermarketben, vendéglőben. Se szeri se száma azoknak a létesítményeknek, amelyek tulajdonosa Vassilis. Elsősorban a gazdagságának és hatalmának köszönhetően kialakult benne egy olyan érzés, mintha mindenki felett állna és a szava mindenben döntő. Ez a habitus rányomta bélyegét mindennapjaira, az emberekkel kialakult kapcsolataira. Egyetlen kivétel volt az életében, a kisebbik lánya Barbara, akire szinte úgy tekintett, mint egy földre szállt angyalra, és gondolkodás nélkül minden kívánságát teljesítette. A vadóc természetű makacs teremtést valósággal imádta. Talán azért is, mert kettőjük természete sokban hasonlított, és kapcsolatuk nem a megszokott szülő és gyermek közötti volt. Barbara már kiskorában is zsarnokoskodott az anyján, nővérén és az egész környezetén. Mindezt Vassilis elkönyvelte azzal, hogy lánya erős egyéniség. Közben nem vette észre, hogy Barbara időnként alakoskodó, kapzsi, kissé hazudozó alkat, aki saját érdekeiért mindenre képes. Most is Vassilis, a dolgozószobájában az íróasztala előtt ült és egy tervezetet készített elő újabb földvásárlásra, amikor Barbara belépett és a nyakába borult. - Drága apácskám, mostanában olyan elfoglalt vagy, alig látlak, és nekem annyira hiányzol telepedett a férfi ölébe, s mint a macska dorombolni kezdett. - Egy kis apróságot szeretnék tőled kérni, de csak akkor teljesítsd, ha nem okoz gondot. - Aranyvirágom, mi lenne az? - csókolta meg az arcát. - Úgy vágyódom egy Ferrari után! A kocsim állandóan lerobban és a kanyargós hegyi utakon sokszor félek. - Te jó Isten! Miért nem szóltál előbb? Nyilván, valami baja van az autódnak, azonnal elküldetem szerelőhöz. - Apácskám, ne fáradj. Már voltam vele, de azt mondták, hogy kissé lehajtottam, így jobb lenne túladni rajta. - Kicsikém, hiszen még egy éves sincs! - De hát tudod, szeretek mászkálni a szigeten, s valami konstrukciós hibája lehet. Persze, ha nincs pénzünk a világért sem akarom, hogy... - Ugyan már! Azonnal megrendelem Athénből a Ferrarit és gondolom, egy barátom segítségével, akinek jó kapcsolatai vannak az autógyártókkal, két héten belül itt lesz. De arra kérlek, ne mászkálj a régi Audival. Küldd le a szerelőhöz és adja el. Nem engedem, hogy bármi bajod essen! - Nem fogadhatom el ezt a nagylelkű ajánlatodat. No meg Katerina is kiakad az új kocsimtól. - Eredj már, a nővéred soha nem volt irigy rád, pedig te sokkal többet kaptál, mint ő. Igaz, neki nem is volt igénye semmire. Olyan, mintha nem is az én lányom lenne. Csak a tudomány érdekli. - Apácskám, ígérd meg, hogy nem szólsz addig senkinek, amíg meg nem érkezik a járgány. Még anyánk is néha ferde szemmel néz rám. Tudod jól, hogy ő Katerinát szereti, engem folyton-folyvást kritizál. De hát én nem vagyok egy olyan széplélek, mint a nővérem. - Rendben, aranyvirágom. Megrendelem a Ferrarit, de nem szólok senkinek, ígérem. Most jobb, ha magamra hagysz, mert egy barátomat várom Kószról. - Ki az illető? - Nem ismered, egy sebész, aki nekem nagyon régen segített egy ügyben... - Hány éves? - Hát, körülbelül olyan harmincnégy-harmincöt lehet, de nem tudom pontosan. - Csinos? - Jaj, de szamár vagy! Honnan tudjam én, hogy egy lánynak ki és miért tetszik? - Egy kicsit hadd maradjak még! Legalább megismerem a pasast. Hogy hívják? - Marcos Virgin.

-7-

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, s a fiatal orvos belépett. - Jó napot kívánok, Vassilis. Korábban jöttem, a hajó hamarabb ért Leszboszra. - Kedves barátom, gyere beljebb, íme a lányom, az én aranyvirágom, Barbara Castello - mutatott a csinos fiatal teremtésre. A kölcsönös üdvözlések után Vassilis a lányhoz fordult. - Légy szíves intézkedj. Virgin doktor itt marad egy napig nálunk, az ebédet egy órára kérem. - Már olyan régen láttalak Marcos, gondolom neked is sok megbeszélni valód van velem - fordult felé. - Barbara, küldess nekünk kávét, üdítőt és néhány szendvicset. Valószínű, hogy a doktor úr megéhezett az úton. Ebédnél találkozunk - szólt a lányához Vassilis, s mintegy ellentmondást nem tűrve a sebészhez fordult. - Gyere, üljünk ide a sarokba, itt kényelmesebb mutatott az öblös bőrfotelokra. - Mesélj, mi járatban vagy nálam? Azt hallottam, hogy Kószon saját sebészeti klinikát nyitottál. Marcos részletesen beszámolt a klinika létrehozásáról, az örökségről, amelyről azt hitte elég lesz a létesítményhez, majd a bankkölcsönről szólt, s arról is, hogy képtelen fizetni. - Mondd csak barátom, előzetesen nem végeztél felméréseket a megtérülésről? - Dehogynem. De azt hittem, hogy a modern kezelések, a legújabb műszerezettség sok embert vonz majd hozzánk. De tévedtem, mert nem vált be a számításom. Vassilis még számos jogi és anyagi természetű kérdést tett fel, amelyekre az orvos csak nagyjából tudott válaszolni. Castello eltöprengett a hallottakon, s kissé zord tekintettel méregette az előtte ülő férfi makacs arcát. - Mondd csak barátom, s hogyan, milyen módon gondoltad, hogy én segíthetek? Esetleg kölcsönt szeretnél? Rendelkezésedre állok, de sajnos azt vissza is kell előbb-utóbb fizetni. Azt hiszem ez nem a legjobb variáció. De soha nem felejtem el, hogy annak idején segítettél nekem, s megszervezted annak a féleszű barátnőmnek az abortuszait. Kétszer is megtetted, amit lehetett, amikor elvittem hozzád Athénba. Ma sem tudom elképzelni mi lett volna velem, ha a feleségem, Glória rájön a félrelépéseimre. Mert tudod Marcos, ahogy nálunk mondják, amiről nem tud az ember, az nem is fáj. Egy pillanatig sem ringattam magam abban a hitben, hogy Glória feddhetetlen férfinak tart, mármint a nőkkel kapcsolatban. De soha semmire nem jött rá, így a huszonhat éves házasságunk alatt megbízott bennem - mosolyodott el az ősz hajú, nyílt tekintetű, égszínkék szemű férfi. - Most pedig már - legyintett a kezével -, elfutott felettem az idő, nemrég töltöttem be az ötvenötödik évemet. - Ejnye, ejnye Vassilis, te nem változol. Szerintem ma is megfordulsz egy-egy lebbenő szoknya után, főként ha csinos lábat takar. Ebben a pillanatban lépett be Glória Castello, aki sokkal idősebbnek nézett ki, mint a férje. Hosszú, földig érő fekete szoknyát viselt, hozzá égszínkék blúzt, őszes haját kontyba feltűzve hordta. Vonásai görög mitológiai szépségekre emlékeztették Marcost, még akkor is, ha az idő nyomot hagyott az arcán. - Drágám, engedd meg, hogy bemutassam neked vendégünket, Virgin doktort. Athénban végezte az egyetemet és ott kezdte praktizálását is. Kósz szigetén saját sebészeti klinikája van. Régóta ismerem a fiatalembert - ölelte át Vassilis vendége vállát -, többször meghívtam hozzánk, de eddig nem jött el. Most örülök, hogy itt van, és vendégül láthatom. - Én is örülök - nyújtotta keskeny, karcsú kezét az asszony. - Egyébként, ha megengeditek tálaltatok, nem akarom, hogy tönkremenjen a finom ebéd. Az ebédlő rusztikus bútorokkal volt berendezve. Vassilis az asztalfőn foglalt helyet, mellette Barbara, míg a másik oldalán a felesége. - Katerina később ebédel anya, szokás szerint ő mindig kitalál valamit magának. Most úszni ment, befejezte a tanulást, és még nem éhes. Jellemző rá, soha nem képes alkalmazkodni hozzánk - sóhajtott a lány, mint aki sajnálja, hogy nővére nincs jelen a családi ebéden. Az előétel feta, a finom juhsajt és hozzá görög saláta volt. Majd pasticcio, makarónifelfújt következett, utána moussakát, a híres görög specialitást tálalta a feketeruhás, fehérkötényes szolgáló. Mindezt keftedes, a húsgombóc és sült padlizsán követte. - Elnézést a szerény ebédért - fordult a vendéghez Glória, - de nem tudtam, hogy vendégünk lesz, mert akkor többfélét készíttettem volna a szakácsnővel. - Ez így is remek, csodálatos íz harmóniák találhatók az ételekben. Ilyen kitűnő ebédet régen ettem! - Ami igaz, igaz, a szakácsnőnk kiváló képességű asszony és valóságos művész. Már közel húsz éve velünk él, családtagnak számít - szólt közbe Vassilis. A gyümölcsből és a fagylaltból már senki nem evett, a férfiak átvonultak a házigazda dolgozószobájába és konyakozás kávézás közben Castello rátért elgondolására. - Azt hiszem Marcos, azzal segítenék rajtad, ha mint résztulajdonos kifizetném a klinikára felvett kölcsönt, amit később törlesztenél, sőt még forgótőkét is bocsátanék rendelkezésedre. Hogy ez pontosan mekkora tulajdonhányadot jelent azt nem tudom, de az ügyvédem átmegy hozzád Kószra, s mindent elrendez. Ne félj, nem kívánok beleszólni a klinika vezetésébe, nem értek hozzá és időm sincs. Ha később fellendül a betegforgalmad, visszavásárolhatod a részed. Marcos egy pillanatra meglepődött, majd örömmel fogadta az ajánlatot. Azonnal végiggondolta, hogy így megszabadul az állandó nyomástól, amelyet a pénzhiány jelentett és többet foglalkozhat a betegeivel. - Ez nagy segítség nekem. - Ne is folytasd. Kezet rá, megkötöttük az üzletet. De most menjünk le a kertbe, Barbara már vár

-8-

bennünket, remélem Katerina is megérkezett végre, őt is bemutatnám neked. Mondd csak Marcos, ugye nem rohansz vissza a klinikádra? - Hát, legkésőbb holnap otthon kell lennem, s az út sem két perc. - Emiatt ne aggódj, a helikopterem, majd átvisz Kószra, legalább ma kikapcsolódsz és szórakoztatod a lányaimat is. A délután remekül telt el a testvérek és az orvos számára. Katerina kissé visszafogott volt megnyilvánulásaiban, míg Barbara önfeledten ugrált ki-be a vitorlásból. Marcost lenyűgözte a fővárostól délre fekvő csodálatos öböl, amelynek partját fenyőerdők és olajligetek övezték. Maga a látvány is szemet gyönyörködtető volt, nem szólva arról, hogy az öböl északi részén a Castello családnak egy kétszintes, hófehér márványból épült nyaralója volt. A kert végében a csónakház állt. Itt kapott helyet egy motorcsónak, néhány evezőshajó, kerti szerszámok és különféle búvárfelszerelések. - Tudod Marcos - tért át önkéntelenül is a tegezésre Barbara -, itt lakik apám két embere, az úgynevezett csónakmester, aki időnként ápolja a hajókat, valamint egy gondnok, aki rendben tart mindent. Mi a nővérkémmel csak ritkán jövünk ide, miután ő állandóan a könyveibe temetkezik, még akkor is, ha vakációra hazajön. - Ugyan már - vált kissé élesebbé Katerina hangja. - Képtelen vagy megérteni, hogy egyszerre végzek két szakot az egyetemen s ez baromian megterhelő. - Mesélj már, ki akarta ezt így? Ha jól emlékszem, te voltál a ludas. - Ne veszekedjünk, jó? A vendégünket ne terheljük családi viszályainkkal. - Katerina - fordult a lányhoz Marcos. - Ne haragudj rám, de megértem, hogy a húgod aggódik érted. Valóban sokat vállalsz, s nem tudom, hogy megéri-e. A lány is azonnal letegezte az orvost s így válaszolt. - Nézd Marcos, már kislánykoromban is érdekelt a régészet és a művészettörténet, örülök, hogy rövidesen befejezem a tanulmányaimat. Ahhoz nem lett volna energiám, hogy külön-külön éveket fordítsak a két diploma megszerzésére. Elismerem, hogy ez így nem volt könnyű, de már a végén járok. Majd mindhárman kifeküdtek a sziklás partra és élvezték a napfény és a szellő simogató erejét. Kis idő elteltével Marcos szólalt meg. - Én még soha nem jártam ezen a szigeten, de a földrajzi adottságai egészen különlegesek. - Nemcsak a természeti szépsége, hanem a régmúlt idők lehelete is, amely mindent megérint, ami itt van - szólalt meg halkan Katerina. - Ezt hogy érted? - Tudod Marcos, a mi szigetünk nevével egy kis gond van. - Micsoda? - Hát barátom, a világ legtöbb részén a leszbikus szónak, az antik világ legnagyobb költője, Sapphó által különleges jelentése van, mivel a költőnő erotikus szenvedélyétől átitatott verseket írt leánytanítványairól. Sappho, aki egyébként férjnél volt és egy lánya is született, itt élt a szigeten a VI. században. Majdnem olyan nagyra tartották lírikus verseiért, mint Homéroszt. Emlékét a mitilini vízparton fehér márványszobor őrzi. - Mitiliniből - folytatta Katerina - esténként libasorban kifutnak a halászhajók, békésen megférve a kikötőben a teherszállító, valamint az erre járó görög tengeri hajókkal. Képzeld el Marcos, nyáron át lehet hajókázni a törökországi Ayvalikba és néhány órás városnézés után visszahoznak ide a szigetre. A nap sugarai, ahogy telt az idő egyre kellemesebbé váltak, s mindhárman úgy érezték, hogy a hőség ereje csökken. - Ússzunk még egyet, utána megmutatjuk Marcosnak a szigetet - szólt kedvesen Barbara. - Anya kérte, hogy nyolcra érjünk haza, akkorra készítteti el a vacsorát. Mondd csak Marcos, apával megállapodtál? - Már megbocsáss Barbara, de fogalmam sincs miről beszélsz. - Jaj Marcos, ne legyél ilyen álszent! Neked pénzre van szükséged, apának pedig nem gond, hogy beszálljon a klinika adósságának törlesztésébe. A részleteket nem tudom, de azt véletlenül hallottam, amint az ügyvédjével beszélt. Ez a megoldás mindenkinek jó, megszabadulsz az óriási gondtól - nézett bájosan Barbara az orvosra. - Apánk nem szőrösszívű, kicsinyes ember, és mindenben a segítségedre lesz. A vacsora felséges volt, s mindannyian jóízűen falatoztak a sok különlegesség között válogatva. - Marcos, gyere be a dolgozószobámba - szólt az étkezés végeztével Vassilis -, néhány szót kell még váltanunk. Reggel hétkor indul veled a helikopterem. Katerina kissé félszegen kezet nyújtott a vendégnek, biztosítva arról, hogy mindig boldogan látják, míg Barbara a fülébe súgta. - Éjjel bemegyek hozzád, hagyd nyitva az ajtót! A kávé és a konyak mellett megállapodtak a részletekben, abban, hogy Castello ügyvédje három napon belül átviszi Kószra a végleges szerződés szövegét, s a banktartozást azonnal kiegyenlíti. Még néhány apró kérdést tisztáztak, utána az orvos elköszönt és a szobájába ment. Már lezuhanyozott, bekapcsolta a televíziót, amikor halkan kopogtattak az ajtaján. Kinyitotta, Barbara állt ott halványzöld hálóingben és köpenyben. - Bejöhetek? - Persze, gyere beljebb, csak már olyan késő van. - Nem tudtam elszabadulni a drágalátos családomtól, de most itt vagyok, s ez a fontos. - Átkarolta a férfit és forró csóközönnel árasztotta el testét. - Kívánlak, drágám! Olyan a tested, mint egy Apollóé, birtokolni akarlak, s mindent megszerezni, amit

-9-

csak lehet. Ez az éjszaka a mienk! Apámtól hallottam, hogy holnap visszarepülsz Kószra. A kéjmámor hatalmába kerítette a fiatal nőt, lassan, óvatosan leengedte a köntösét, majd hálóingét vette le, és ott állt a férfi előtt anyaszült meztelenül. Teste csábító volt, bőre alabástrom árnyalatú, karcsú alakja azonnal megbabonázta az orvost. Átkarolta és óvatosan az ágyra fektette, majd nyelvével végigszáguldott a dimbes-dombos hajlatokon, közben Barbara halkan nyögdécselt, élvezve és egyben várva a nagy pillanatot. Mellét óvatosan csókolgatta, közben érezte, hogy a lány sürgeti a befogadás pillanatát. Már Marcos sem tudott megállni, s a két vágyakozó test egymásba olvadt, mámorosan zuhantak a mélybe. Néhány perc elteltével Barbara ismét felkeltette az orvos vágyát, akivel újból együtt rohantak a szédült extázisba. Hajnalodott, amikor Barbara megcsókolta a férfit s így szólt. - Drága Marcos! Ez az éjszaka felpezsdítette a vérem! Csodálatos élmény volt veled. Remélem rövidesen ismét találkozunk. Ugye, eljössz hozzánk? - Hogyne, mielőbb szeretnék veled lenni, s most, hogy apád a klinika társtulajdonosa lett, erre minden ürügyem megvan. De tudod drága Barbara, e pillanatban rengeteg dolgom van otthon, s talán az sem járhatatlan út, hogy te meglátogass. - Persze, hogy nem. Katerina úgyis visszamegy Athénbe, én pedig egyedül maradok a szüleimmel. Ne félj, mindent elrendezek s hamarosan nálad termek Kószon. A férfi magas volt és szikár testalkatú. Lassan, megfontolt léptekkel haladt a forgalmas Plakán. Huszonöt év után most először járt Athén utcáin. Minden furcsa és szokatlan volt számára. Megszomjazott. A Szintagma téren beült az egyik kis kávézóba. Sört rendelt. Kortyolgatta a hideg, zamatos italt. Testét kellemes bizsergés járta át. Rágyújtott. Fontolgatta, hogyan és miként lépjen. A börtön falai között eltöltött hosszú évek során azt hitte, ha egyszer kiszabadulhat onnan, minden könnyűvé válik. Ám tévedett. Egyszerűen képtelen volt felfogni, mit jelent a hőn áhított szabadság. Még csak ízlelgette a kitárult világot. Az emberek csomagokkal a kezűkben sétálgattak a forgalmas téren. Néhány fiatal szerelmespár összebújva haladt el a kávézó előtt. Behunyta szemét és újból a börtöncellát látta maga előtt. Az első napok újraéledtek emlékezetében, a borzalmak borzalma, a gyilkosok, a kábítószeresek, a homoszexuálisok világa. Ebből kellett kitörnie. Néhány hónap múlva a börtönigazgató áthelyezte az irodába, amikor tudomást szerzett végzettségéről. - Így már könnyebb lett az életem, de esténként akkor is meg kellett birkóznom a démonnal... állandóan kísértett. Azután peregtek az évek, s én lassan megszoktam azt a világot, ahonnan nem volt menekülés számomra... Életfogytiglanra ítéltek! De én győztem! Enyhítették a büntetésem. A börtönigazgató támogatott... De még nem fejeztem be!... Most én következem... Megkapja, ami jár neki, szenvedni fog! Valószínűleg már meg sem ismer. A hajam ősz lett, huszonöt év nagy idő! Változik az ember... különösen a börtönben! Még egy sört rendelt, majd elkezdte írni a tennivalóit. - Gondosan kell mindent megszerveznem, nem csúszhat hiba a számításomba... Egyik elítélttől kapott egy címet, ahol az összes szükséges papírt beszerezheti, még jogosítványt is... Utána megy a bankba. Az évek alatt minden fillért félretett, amit keresett. Így jelentős összeg volt a birtokában. - Két napig maradok a fővárosban, utána irány bosszúm valóra váltása. Alexandros Albius sebész főorvos kesztyűjét, sapkáját, ruháját ledobta a műtő előtti kis szobában és sietős léptekkel haladt a folyosón, amikor megpillantotta Marcost. - Már vártalak, kíváncsi vagyok, mit intéztél Leszboszon? Arról suttognak, hogy pénzügyi gondjaid vannak és elképzelhető, hogy bezárod a klinikát. Ettől mindannyian idegesek vagyunk, mert mi tagadás, jó fizetést adsz az embereknek és a létesítmény igencsak modern és jól felszerelt. Senki nem vágyakozik innen el. - Nem is kerül erre sor, gyere a szobámba és megbeszéljük. Virgin doktor nagyon kedvelte a főorvost, nemcsak szakmai tudását tartotta nagyra, hanem az emberi kvalitásai is vonzották a negyvenhat esztendős férfihoz, aki Athénból érkezett Kószra. Feleségétől tizenöt évi házasság után elvált, s Marcos éppen akkor kérte fel a főorvosi teendők ellátására. Albius nem sokáig meditált, élt a lehetőséggel. Volt felesége megkönnyítette döntését, miután még a válóper után is, állandóan zaklatta féltékenységi jelenteivel. Így örült, hogy a fővárostól jó messzire, egy csöppnyi szigetre kerülhet. Három évre írta alá a szerződést a klinikával, s úgy tervezte, utána esetleg visszatér Athénba. Kedvelte Virgin doktort, aki gyakorta kikérte a véleményét egy-egy vitatható eset kapcsán. Amellett mint tulajdonos és sebész soha nem szólt bele a főorvosi teendőkbe. Alexandros Albius szabad kezet kapott, s kitűnően látta el feladatát. Marcos aprólékosan beszámolt a banki hitelekről, s a törlesztés és a kamatok visszafizetésének nehézségeiről. Majd rátért Vassilis Castello ajánlatára. Alexandros figyelmesen hallgatott. Kis ideig elgondolkozott, azután csak annyit kérdezett. - Mondd, megbízol Castellóban? Nemigen hiszek az önzetlen segítségben, lehetséges, hogy a klinikára fáj a foga, de ezt nem közölte veled. - Nem hiszem, gazdag ültetvényes, annyi a pénze, mint a pelyva, s ráadásul sem ő, sem a családtagjai közül senki nem orvos. Így feltételezni sem tudom, hogy azért segít, hogy később rátegye a kezét a létesítményre. - Rendben, rendben, de azért az elkészített szerződést jól nézd át, sőt egy jogásszal is ellenőriztesd. Jobb félni, mint később a bajt magadra zúdítani. De lehet, hogy csak én aggályoskodom, és valóban a segítő szándék vezérli. - Mindenesetre megállapodtunk, hogy a közeljövőben átjön, megnézi a klinikát és hozza az egyik

- 10 -

lányát, Barbarát. - Te jó ég, Marcos! Elpirultál... csak nem zúgtál bele a csajba? - Dehogy! Hiszen csak egy napig voltunk együtt. De meg kell mondanom neked Alexandros, hogy Barbara kellemes, jó humorú teremtés, aki fiatal kora ellenére megfontoltnak tűnik. Bár valóban nem ismerhettem meg ilyen rövid idő alatt, de az első benyomásom igen kedvező róla. A testvére, Katerina már nem ilyen szimpatikus, befelé húzódó lány, akit nemigen érdekel a mindennapi élet, a régmúltba temetkezik... Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón és Donata főnővér lépett be. - Elnézést a zavarásért, de összeállítottam a műtéti beosztást, és szeretném, ha a főorvos úr jóváhagyná - fordult Albius doktor felé. - Ma még sűrű napunk lesz, mert délelőttre négy operációt írtam fel. A laboratóriumi leleteket a helyére raktam, gondolom, a főorvos úr mielőbb látni kívánja azokat. Mikor lesz a nagyvizit? - kérdezte. - Félóra múlva - válaszolt szinte egyszerre a két orvos. Adam a repülőtérről taxiba ült és egyenesen a szállodájába, a Hotel Óceánba indult. Amikor belépett a márvánnyal díszített hallba, a csodálkozástól alig jutott szóhoz. Minden hófehér volt, középen szökőkút, mellette antik szobrok és kényelmes fotelok, márványasztalok díszítették az óriási helyiséget. A recepción igen barátságosan fogadták és egy londiner azonnal felkísérte első emeleti tengerparti lakosztályába, amely két szobából állt és előtte legalább tíz méter hosszú erkély húzódott. Néhány perc múlva a csomagok is megérkeztek, s egy fiatal szobalány hideg ásványvizet és Ouzót hozott. - Uram, szállodánk örömmel üdvözli önt, és az italt fogyassza egészséggel. Kecses mozdulattal letette az asztalra a tálcát és távozott. A régész megdöbbent a vendégszeretet, a mérhetetlen udvariasság láttán. - Úristen! Nyilván félreértés történt, s azt hiszik, hogy egy arab milliomos érkezett ide. - Azután elvetette a gondolatot, miután eszébe jutott, hogy az útlevelét otthagyta a recepción. Töltött az italból, majd leült az erkélyre és elmerülten nézte a csapkodó hullámokat, amelyek szépséget és nyugalmat árasztottak. Kis idő elteltével felhívta az ügynökséget és megállapodtak, hogy Papandrosz úr egy óra múlva érte jön, s ha a létesítmény megfelelő, aláírják a szerződést. Közben Adam lezuhanyozott, átöltözött, s mikor elkészült látta, ideje lemennie a portára, vendége perceken belül megérkezhet. Kissé kövérkés, karikalábú, ősz hajú férfi lépett be a forgóajtón és egyenesen Adamhoz lépett. Bemutatkozott, majd udvariasan közölte, hogy kocsija a parkolóban áll és elkalauzolja a régészt a helyszínre. - Ha megfelel önnek az ingatlan, arra kérem, majd menjünk az irodámba és írja alá a szerződést. A részleteket a helyszínen megbeszélhetjük, körülbelül negyedóra, húsz perc múlva odaérünk. Ahogy a tengerparton suhantak, Adam lenyűgözve figyelte a modern szállodákat, s megdöbbent, hogy köztük szántóföldek, elhanyagolt területek éktelenkednek. - Látom uram meglepődött - szólt a középkorú férfi. - Tudja, valójában itt két esztendővel ezelőtt kezdődött meg a tengerparti rész kiépítése. Az igaz, hogy a szállodák körül rend és tisztaság uralkodik, de sajnos ma még sok olyan terület van itt, amely nem került eladásra, így rendezetlen. De az egész sziget abban reménykedik, hogy a közeljövőben újabb szállodák, apartman házak épülnek és ez a rész sem lesz ilyen lerobbant állapotban. Ahogy közeledtek a főváros felé, az utcák szűkebbek lettek, ám a házak gondozottabbak, a kisebb terek virágokkal díszítve szemet gyönyörködtettek. Az is furcsa volt Adamnak, hogy hemzsegtek a motorbiciklivel és kerékpárokkal közlekedők, ám semmiféle közlekedési szabályt nem tartottak be. Amikor megérkeztek Kósz város keleti részére, Adam úgy érezte, mintha vidéken járna. Ezen a részen minden csendes volt, amellett ápolt és gondozott. Papandrosz úr leállította a kocsiját a kapu előtt, kinyitotta és betessékelte a vendéget. - Itt a kert elején ez a kis betonbeálló van, ez a kocsik tárolására szolgálhat. Nálunk az időjárás miatt igen kevés a garázs. De nem hiszem, hogy ez a kutatócsoportnak hiányozna, hiszen egész nap a helyszínen lesznek. Az ügynökség vezetője aprólékosan mindent megmutatott Adamnak, aki megelégedéssel nyugtázta, hogy a csoport számára ennél ideálisabb lakóhelyet nem találhattak volna. A házakat csupán ki kell takarítani, miután a szobákban teljes bútorzat volt, s aki akarja egy-egy terítővel, dísztárggyal felszerelheti az otthonát. De ez így teljesen tökéletes állapította meg magában Adam. - Ugye megfelel, uram? - fordult hozzá az ügynökség vezetője. - Arra kérem, nézze még meg a kert többi részét s remélem minden rendben lesz. Ha bármire szükségük lenne, természetesen beszerezzük, de úgy gondolom, hogy a kollégái a saját ízlésüknek megfelelően kívánják kialakítani a lakhelyüket. - Ugye, a szerződést egy évre szólóan készítették el? Már csak az tisztázatlan, hogy a személyzetünk számára a hátsó ház elegendő lesz-e. - Igen. De, bármilyen ezzel kapcsolatos igényt, készségesen kielégítünk. Mint a kollégája említette a személyzetnek csak kis része marad itt éjszakára, így nem hiszem, hogy probléma lenne az elhelyezésük. Még egy bő órát nézelődtek, majd bementek az irodába, ahol Adam szó nélkül aláírta a bérleti szerződést. - Uram, meghívhatom a kószi házamba ebédre? - szólt Papandrosz úr, a feleségem néhány görög specialitást készített és vár bennünket. Tudja - tette hozzá mosolyogva - itt nálunk déli egy órától délután négyig kihalt minden, az üzletek, irodák, bankok bezárnak. Utána kezdődik az élet, éjszakába nyúlik. Ugye, elfogadja a meghívást?

- 11 -

- Boldogan, esetleg még néhány részletkérdést megbeszélhetnénk. Holnap reggel érkeznek a kollégáim, szeretném, ha addig a terepjárókat is megkapnánk és a házak is rendben lennének. - Természetesen, kitakarítva, mindent elrendezve várja majd az expedíciót az ügynökségünk. Kimegyünk többen a repülőtérre a vendégek elé, segítünk, hogy mielőbb elhelyezkedjenek a házakban. Ha jól tudom a személyzet is készen áll a fogadásra. A hűtőket még ma délután feltöltik. A tisztelt kollégája megbízta az embereket mindezzel, pénzt is adott az élelmiszerek, italok, gyümölcsök beszerzésére. Nyugodjon meg uram, teljesítjük a kéréseit. Remélem, hogy kellemesen töltik a szigetünkön az idejüket, no arról nem is szólok, hogy sikerülnek a feltárások. Az ügyvéd által átadott szerződés igencsak korrektnek tűnt Marcos Virgin számára. A főorvost is megkérte, hogy olvassa el a szöveget, mert késő délután érkezik Vassilis Castello a lányával. A sebész főorvos többszöri olvasás után átnyújtotta a tervezetet Petros Suelinek a gazdasági vezetőnek, aki megkönnyebbülten sóhajtott, hogy végre megszűnik az állandó feszültség a bank és a kórház pénzügyei között. - Tudod Marcos, állati szerencséd van, hogy Castello úr beszállt a klinika anyagi feltételeinek biztosításába. Mint résztulajdonosnak, a szerződés is rögzíti - csak és kizárólag a pénzügyekbe van beleszólása - s ezt igencsak kedvezőnek tartom. Végre a nyomasztó tehertől megszabadultunk és te is kizárólag a munkádra koncentrálhatsz. Ez pedig gondolom a számodra is fontos. Egy ügyvéd barátomhoz átszaladnék, neki is megmutatnám a papírokat, de megítélésem szerint minden rendben van. - Akkor valójában az én tulajdonom hetven százalék és Castellóé harminc, ha jól értelmezem ezt a bonyolult jogi megfogalmazást. - Ez így van - bólintott rá Petros -, de azt se hagyd figyelmen kívül, hogy emellett még forgótőkénk is marad. - Rendben, én is úgy látom, hogy Castello igencsak lojális volt velem, de miután fogalmam sincs a jogi formulákról, örülnék, ha átvinnéd a barátodhoz és konzultálnál vele. A lényeg az, hogy három óra múlva itt vannak a vendégeim, s addig mindent tisztázni kell, mert akkor lesz a hivatalos aláírás az ő ügyvédjük jelenlétében. Nem szeretném elkótyavetyélni a klinikát, de a kölcsönök, a kamatok súlya akkora nyomást jelent, amellyel lehetetlen megbirkóznom. - Marcos, add ide az összes papírt és egy órán belül itt vagyok, az ügyvéd barátom vár engem. De azt hiszem minden rendben lesz. Alexandros halkan sóhajtott és kollégája felé fordult. - Tudom, nagyon nehéz órákat élsz át, de hidd el nekem, jobb lesz számodra is, ha ettől az állandó feszültségtől megszabadulsz. Reménykedem, hogy Castello úr nem szól bele a kórház irányításába. - Látod barátom, abban biztos vagyok. Még egy darabig tervezgették a jövőt, mármint azt, hogyan lehetne több beteget bevonni a kezelésbe, amikor kivágódott az ajtó és Petros jött vissza. - Képzeljétek, az ügyvéd barátom azt mondta, hogy minden rendben van, Marcos, aláírhatod a megállapodást. Nem veszítesz gyakorlatilag sokat, mert az valóban nem számít, hogy a harminc százalék résztulajdon Castello úré. A mellékletek és a részletek is rendben vannak. - Na gyertek, ebédeljünk akkor, mert nemsokára megérkeznek a vendégeim, s azt akarom, hogy mindketten jelen legyetek az aláírásnál, sőt tanúként szereplejetek. Barbara a szokásosnál is jobban törődött külső megjelenésével. Halvány árnyalatokkal sminkelte ki magát, szolid sötétkék nadrágkosztümöt vett fel fehér blúzzal, amely még lányosabb külsőt kölcsönzött neki. Átment apja dolgozószobájába és kedveskedve szólt. - Apácskám én elkészültem, mikor indulunk? - Azonnal, anyádnak szólok, hogy egy kis időt a szigeten töltünk, legalább ennyi kikapcsolódásom nekem is lesz. Egyébként is kedvelem Marcos Virgin doktort, szimpatikus fiatalember. Látom, neked is tetszik, hiszen nagyon disztingváltan öltöztél fel. Drágaságom, ugyancsak csinos vagy, nem gondoltam, hogy az én szemem fénye ennyire kislányos megjelenésű tud lenni. Olyan vagy, mint egy gimnazista... - Jaj, dehogy! Csak szeretném, ha jó benyomást tennék Marcosra, tetszik nekem ez a fiatal orvos, de hidd el apácskám semmi több. Egyébként sem sokszor jártam még Kószon és szeretnék körülnézni egy kicsit. Remélem te is úgy gondoltad, hogy néhány napig maradhatunk. - Ha te ezt szeretnéd, én benne vagyok. Katerina úgyis egész nap tanul, készül a vizsgájára, nem hiányzunk majd neki. Neked bevallom Barbara, örülök, hogy a nővéred végül is rövidesen megkapja a diplomáját, már kislánykora óta érdekelte a régmúlt művészete és a régészet. Rájöttem, hogy sokkal jobb, ha azt csinálja amit szeret, mintha rákényszeríteném az akaratomat. Csak arra lennék kíváncsi, hogy te, kicsikém mit tervezel? Azt látom, hogy tanulni nem... de akkor... - Férjhez megyek, gyerekeim lesznek. Nem kívánok többet az élettől, de jelenleg elsősorban élvezni szeretném a fiatalság örömeit. Ugye ez nem hiba? - csimpaszkodott apja karjaiba Barbara. - Eredj már, te szamár! Persze, hogy ez az életfelfogás nem bűn, anyád is a háztartást irányította és benneteket nevelt. A férfi dolga a pénzszerzés. Megértelek kincsem, te nem vagy olyan, mint Katerina, de ez nem baj. Azt szeretném, ha megtalálnád az igazi férfit és boldog lennél az életben, több kívánságom nincs. Gyakorlatilag már mindent elértem, amit akartam, - csak az unokákra vágyódom... - Apa, azért ne túlozd el a dolgokat. Mindössze ötvenöt éves vagy és még számos kalandod lehet! Hiszen eddig is volt, csak nagyon diszkréten csináltad, anyánk soha nem jött rá. - Te mindezt honnan tudod?

- 12 -

- Nekem megvannak a jó hírforrásaim... a szép fiatal lányokat szívesen vitted az ágyadba. De félre ne értsd, én nem ítéllek el ezért, hiszen anyánk nem egy szexbomba! - Ejnye Barbara, hogy beszélsz? - Csak az igazat mondom, de mindezt te jobban tudod, mint én. Nincs abban semmi rossz, ha valaki szereti a nőket, s főleg akkor nem elítélendő, ha ilyen óriási vagyona van, mint neked. Minden csaj boldogan sétál az ágyadba... - Hagyjuk abba kislányom, ez már nem az a téma, amit veled kívánok megvitatni. Negyedóra múlva indulunk, addig készülj el. Marcos szobájában összegyűltek az érdekeltek. Vassilis Castello az ügyvédje által előkészített papírokat szignálta, majd az orvos is kézjegyével látta el. A megállapodás korrekt volt, senki nem talált benne kifogásolnivalót... A mellékletek és a hozzátartozó feljegyzések és kiegészítők aláírása után Marcos üdítőt, apró süteményt és kávét hozatott az irodájába, s mindannyian megkönnyebbülten beszélgettek. - Ne félj barátom - fordult az orvos felé Castello -, nem fogok beleszólni a klinika életébe, hiszen nem is értek hozzá. De remélem ezzel a megállapodással rendbe jönnek a pénzügyeid és a gyógyításnak szentelheted az életed. - Apácskám, ne legyél ilyen fennkölt, ne felejtsd el, Marcos fiatalember, s a munkáján kívül más is érdekelheti - nevetett fel kedvesen Barbara. - Na menjünk az ebédlőbe, hozattam néhány üveg Ouzót, Metaxát és többféle leszboszi bort is, légy szíves Marcos hívd össze a munkatársaidat, hogy bemutatkozzam nekik. Ez csak amolyan formaság... nincs jelentősége... de szeretném megismerni az embereket... - Már megbocsáss Vassilis, de a műtéteket nem hagyhatjuk abba, csak azokat a kollégákat hívhatom meg, akik éppen szabadok. - Én is úgy gondoltam. Egyébként három napig maradunk Barbarával Kószon, s ha egyetértesz vele, holnap estélyt rendezünk a város tisztségviselői és a klinika dolgozói számára. A polgármesterrel már mindezt egyeztettem. Marcos ledöbbent. Nem értette, mire jó ez az egész felhajtás. Valójában nem kívánta a nyilvánosság elé tárni anyagi gondjait, s azt sem, hogy kénytelen volt a tulajdonjog egy részét eladni. De nem tehetett semmit, mert tisztában volt vele, hogy Castello mindenre kiterjedően és körültekintően szervezte meg a fogadást s felmerült benne, hogy ezzel barátjának hátsó gondolata volt. Azután elkergette sötét sejtéseit s beleegyezően bólintott a másnapi programra. - Marcos, légy szíves állíts össze egy listát, kit akarsz meghívni a munkatársaidon kívül. Ma még mindent elintéztetek. Ne legyél már olyan búvalbélelt, hiszen ez a tranzakció a te érdekeidet szolgálja. A klinikádnak is kell egy kis propaganda, hogy a jövőben többen keressék fel, esetleg más szigetekről is. De ezt nyugodtan rám bízhatod, később nem lesz gondod erre, a titkárom majd mindezt elrendezi. Valóban lehetetlen állapot, hogy egy ilyen kiválóan felszerelt klinika, remek orvosi gárdával csak félgőzzel működjön. A mai felgyorsult világban ez megengedhetetlen. - De apácskám - szólt közbe Barbara -, Marcos orvos és nem tud foglalkozni a hírveréssel, a propagandával. Ezt nem várhatod el tőle. Evelina Antimare asszisztens, aki a laboratóriumi teendőket eddig lelkiismeretesen látta el, most igencsak elmerengett, hogy az új tulajdonos mennyiben és hogyan szól majd bele a tevékenységükbe. Gondolatait megosztotta a belépő Cesaro Kanaris sebész gyakornokkal, akivel két hónapja együtt jártak és a későbbiekben össze akarták kötni életüket. Evelina kiváló munkaerő volt, s ezt mindenki tudta a klinikán. A főnök egyik kedvenc munkatársa lévén sokkal előbb értesült a dolgokról, mint a többiek. Marcos szakmailag és emberileg igencsak megbízott a huszonhat esztendős Evelinában, aki feladatai mellett állandóan képezte magát és a legújabb külföldi laboratóriumi vizsgálatokkal is naprakészen tisztában volt. Az asszisztens két nyelven beszélt a görögön kívül, s ez is hozzásegítette, hogy a külföldi szaklapokat ha ideje volt, rendszeresen böngészte, igyekezett elsajátítani az új módszereket. Tervei között szerepelt, ha sikerül összegyűjtenie jelentős bankbetétet, elvégzi az orvosi egyetemet. Bár tudta, hogy elszaladt felette az idő, de abban reménykedett, hogy rövidesen összerakosgatja a szükséges pénzt, és utána Athénben beiratkozik az orvosi karra. Időnként kételyei támadtak arra vonatkozólag, hogy kissé idős már a diákok közé beülni, azután mindig megvigasztalta magát, hogy ha az ember tanulni akar, az sohasem késő. Cesaro is erősítette benne ezt a hitet, s soha nem ellenezte a lány ambícióit, sőt növelte tudásszomját. Most is, a gyakornok híven kiállt amellett, hogy ha Evelina szorgalmasan felkészül a felvételire, meggyorsíthatja az egyetemet és esetleg évente két évfolyamot is elvégezhet. - Drágám - ölelte át a fiatal orvos -, erre már volt példa. Egy kicsit nagyobb önbizalomra van szükséged, ennyi az egész. Kiváló asszisztens és laboráns vagy, ezt senki nem tagadja. A főorvos és a klinika tulajdonosa is ennek adott kifejezést, amikor félév alatt háromszor emelték a fizetésedet. Ugye belátod, hogy ez nem véletlen. - Persze... persze - tétovázott a lány -, de valahogy nekem nem tetszik az új tulajdon megosztás. Igaz, nem sokat tudok a jogi ügyekről, de azt hiszem a jövőben nem dönthet egyedül Virgin doktor semmiről sem. Ezt pedig nem jónak, sőt kifejezetten hibásnak tartom. - Én sem lelkesedem érte, de azt is megértem, hogy Marcos képtelen volt egyedül megoldani az anyagi gondokat. - Igazad van Cesaro, de én igencsak kedvelem a főnökünket és aggódom érte... - Ejnye, ejnye... féltékeny leszek rá - majd hirtelen mozdulattal forrón megcsókolta, magához

- 13 -

szorította a karcsú lányt. - Este felmegyek hozzád, ha jól láttam a kiírásokat, mindketten szabadok vagyunk. Alig várom, hogy érezzem a tested forróságát. - Rendben, gyere, de arra kérlek siess, mert Donata már közölte velem, hogy egyik ismerősével vacsorázni megy és csak éjszaka jön haza. Így legalább zavartalanul együtt lehetünk. - Drágaságom, nem értelek miért zavar, ha a kolléganőd, aki egyben barátnőd is, otthon van a másik szobában? Nem először történik ez így, a legtöbbször, ha együtt töltjük az éjszakát Donata is otthon van. - Igaz Cesaro, de akkor is zavar, hogy a barátnőm a másik szobában van. Jó lenne, ha legalább neked lenne külön lakásod, és nem a klinika egyik garzonjában laknál. Főleg az a gondom, hogy melletted van Virgin és Albius doktorok lakása is. - Na és? Attól még eljöhetnél, már sokszor javasoltam, de te nem akartál. Félsz, hogy valaki megtudja a kapcsolatunkat? Abban ne reménykedj, hogy a kollégák nem sejtenek semmit, csak nem vagy ennyire naiv? - Hát... nem szeretem a pletykát... bár tudom, a barátnőm hallgat, érte tűzbe tenném a kezem. - Akkor este átmegyek hozzád, sietek. Barbara selymes bőre fénylett a vízcseppektől. Marcosszal együtt zuhanyoztak a vad szeretkezés után, s most felfrissülve ízlelgették gyöngyöző testüket, felfedezve a mágikus vonzalmat, amely egyre szorosabbra fűzte kapcsolatukat. Marcos a karjaiba kapta és a hatalmas franciaágyra helyezte. Barbarának ismét melege volt, s a takarót egyetlen mozdulattal lehajította, és teste csábítóan hívogatta a férfit. Hosszú, sima lábai végignyúltak az ágyon, karjával pedig melleit simogatta. Szeretkezésük előtt leengedte hosszú haját, amely most szétterült a párnán és tündérszerű külsőt kölcsönzött neki, olyan volt, mint egy angyal. Marcos ráfeküdt és csókjaival borította, elfeledkezve a világról. Képtelen volt betelni Barbara vonzásával, amely sugárzott a mozdulataiból. - Imádlak Barbara - hajtotta fejét a lány mellére, aki újból felkeltette férfiasságát. - Nem hagylak pihenni, az éjszaka a miénk. Annyira vágyódtam utánad Marcos, szenvedélyed elragad, mint a tájfun. A lány szomjas volt és az asztalkán lévő pezsgőből töltött magának, lassan kortyolgatta a habzó italt. Marcos megborzongott, tűzbe hozta a karcsú test látványa, kiszáradt torka és orra. Reszkető keze alatt álmai asszonyának teste a kéjt sugallta. Áhítattal ismét elkezdte szerelmi játékát, gyengéden dörzsölgetni kezdte először melleit, majd simogatása egyre lejjebb és lejjebb vándorolt. - Marcos, ugye te is kívánsz engem? Én nem tudok betelni delejes cirógatásoddal, ne hagyd abba kérlek, újból és újból élvezni akarom a mámort. Vedd tudomásul, soha, de soha nem engedlek el... imádom a szeretkezésünket, amely az egekbe röpít... Hajnalra fordult az óra mutatója, amikor egymás karjaiba simulva mély álomba zuhantak. Elsőként Marcos ébredt fel és látta, hogy délelőtt tíz óra van. - Jézusom, ennyire elaludtunk! Nekem a bankban kellene lennem... Most mit mondjak, miért késtem el? - Gyorsan megborotválkozott, felöltözött és néhány sort firkantott a papírra Barbarának. Amikor megérkezett a bankba, az ügyvédek és Vassilis Castello már meglehetősen ingerülten fogadták. - Ejnye, ejnye barátom, nem szokás ilyen óriási összeg felvételénél késni, de nyilván megvolt rá az okod - mosolyodott el a férfi, mert eszébe jutott, hogy lánya - mint a portás közölte - egy férfival tért haza. Vassilis azonnal rájött, hogy a vendég, csakis és kizárólag Marcos lehetett, így tisztában volt vele, hogy kislánya az orvossal töltötte az éjszakát. - Nem is baj - töprengett magában -, Virgin doktort boldogan fogadnám a családom tagjai közé. Az aláírások után megállapodtak, hogy este a fogadáson találkoznak. Néhány szóval Castello meleg hangon köszöntötte Virgin doktort, aki saját erejéből ilyen kiváló sebészeti létesítményt hozott létre. Majd elbúcsúztak egymástól az esti viszontlátásra hivatkozva. A sebész kocsijával áthajtott a klinikára és a főorvossal egyeztette a napi teendőket. Tisztázták azt is, hogy ki lesz este ügyeletes, míg a többiek részt vehetnek az ünnepségen. Utána sietősen a Hotel Imperialba ment, hogy mielőbb Barbarával ebédeljen, ám amikor belépett a hallba, a portás igen barátságosan köszöntötte és átnyújtott egy borítékot. - Uram, Castello kisasszony hagyta ezt az ön részére és azt üzente, délután jön vissza. Marcos elolvasta a levelet miközben dühösen a kocsijához ballagott. Drága szerelmem, nézelődni mentem, néhány új holmit akarok vásárolni, utána apácskámmal ebédelek. Légy jó, késő délután gyere értem, együtt mehetnénk a fogadásra, ha neked megfelel. Millió csók, Barbara. - Micsoda egy megbízhatatlan csaj - gondolta Marcos -, hiszen nem mondta, hogy vásárolni akar. De hát ilyenek a nők, nem tudnak ellenállni egy-egy ruhának vagy cipőnek! Nem baj - legyintett az orvos -, így legalább a kórházi dolgaimat is van időm elrendezni. Az ólomkristály csillárok nappali fénnyel vonták be a görög szobrokkal és képekkel, valamint gobelin faliszőnyegekkel díszített óriási fogadótermet. Marcos még soha nem járt itt, s amikor belépett karján Barbarával, kissé elszorult a torka és hirtelen felvillant emlékezetében szülei szerény, egyszerű háza, ahol gyermekkorát töltötte. A polgármester és Castello fogadták a meghívottakat, s egy-egy mosollyal, valamint néhány szavas

- 14 -

üdvözléssel köszöntötték a vendégeket. Minden olyan káprázatos volt s főként elegáns, és Castello annyira otthonosan mozgott e környezetben, hogy Marcos kissé meglepődött, még soha nem látta ennyire közvetlennek és magabiztosnak. Áradt belőle a gazdagság. A teremből nyílt egy állófogadásra alkalmas helyiség, ahol a megterített asztalok roskadoztak a finomságoktól és a pincérek hada várta a belépőket. Közben a nagyteremben görög specialitásokat, Ouzót, Metaxát, valamint pezsgőt, Santa Helenát, száraz fehérbort, Demesticát kissé édesebb, vörösbort és még megszámlálhatatlan italt kínáltak körbe a pincérek. Akinek ez sem volt elegendő, az választhatott a gyümölcsízű szeszesitalok, a száraz aperitifek és az édes likőrök között. Rövid idő után a hangulat egyre fesztelenebbé vált, s Virgin doktor érezte, hogy Vassilis teljesen úgy viselkedik, mintha övé lenne a klinika. Azonban kis idő elteltével barátja egy finomságokkal teli tállal lépett az orvoshoz s így szólt. - Látom, a munkatársaid élvezik az estét, s a város előkelőségei is jól szórakoznak. Gyere, menjünk át a különterembe, mert azt is kinyittattam, kicsit beszélgessünk. - Nézd kedves barátom, észrevettem rajtad, hogy kissé sértődött vagy, amiért én vagyok az est középpontjában. De hidd el nekem, ezzel csupán azt akarom elérni, hogy a klinikádat minél jobban ismerjék, többen keressék fel. S azt is állíthatom, hogy cselekedeteimet nem a pénz motiválja, hanem kizárólag az, hogy sok beteged legyen és végre úgy érezd, hogy fontos vagy a sziget számára s mindenki elfogadjon, mint szaktekintélyt. Ezt egyébként nemcsak a te érdekedben teszem, hanem a szemem fénye, Barbara miatt is. Ma ebéd közben elmondta, hogy szeretitek egymást és az életeteket rövidesen össze akarjátok kötni. - Már megbocsáss Vassilis, de erről még nem beszéltünk, hiszen alig ismerjük egymást, csupán... - Ne is folytasd! Ismerem a lányom! Akaratos és egyben céltudatos, amit akar azt megszerzi. Te pedig igencsak meghódítottad. De ne félj, én áldásomat adom majd rátok, mert tudom, hogy jó férje leszel az aranyvirágomnak. Marcos torkán hirtelen egyetlen hang sem jött ki. Igaz, forró éjszakát töltött el Barbarával, de házasságra még álmában sem gondolt, s nem is volt biztos benne, hogy a lánnyal kívánja leélni az életét. - Látom, kedves barátom kissé meglepődtél azon, hogy a lányom mindent elmesélt. De ne aggódj, mellettetek állok és segítek nektek. Hiszen Barbara a szemem fénye, bár Katerinát is szeretem, de ő annyira más, mintha nem is az én gyerekem lenne. - Kicsit korainak érzem... - Hagyd! Ne mentegetőzz! Tudom mit jelent a szerelem, s azt is, hogy e pillanatban még nyomaszt az elmúlt hetek pénzhiánya. De most minden megváltozik, ne félj a jövőtől! Együtt tervezzük meg... - Már megbocsáss Vassilis, de azt mondtad, te nem szólsz bele a klinikám működésébe... remélem ezt meg is tartod! - Jaj, ne szamárkodj! Persze, hogy nem. Csak időnként néhány beteget küldök hozzád... ennek igazán örülhetsz... Marcoson egy másodpercig balsejtelem futott keresztül, aztán elhessegette. - Nyilván a sok izgalom, idegesség miatt mindent sötéten látok - morfondírozott. Ekkor lépett a beszélgetőkhöz Barbara. Kedvesen átölelte az orvos vállát. - Drágám, nagyon elhanyagolsz, pedig a bálteremben már szól a zene és táncolnak a vendégek. - Bocsáss meg Barbara, de én nem szeretek és nem tudok táncolni. Helyette igyunk valamit és ennék is néhány falatot. Virgin doktornak még a polgármester is gratulált, hogy társként Castello urat választotta. - Így nem lesz gond a pénz előteremtésével, miután a bankban én is hallottam, hogy a hitelek törlesztéséhez nem volt elég pénzed, Marcos. De hát fiatal ember vagy, s még így is szerencsésnek mondhatod magad, hogy az örökségből ilyen sokra futotta. A barátod, Castello úr nyilván segít a működtetésben is. - Már megbocsáss polgármester úr, de a Periklész Klinika többségi tulajdona jelenleg is az enyém. Később pedig igyekszem majd visszavásárolni a most eladott részemet. - Persze, persze - mosolygott kissé leereszkedően a középkorú férfi, s kézében a pezsgőspohárral a hajógyár igazgatójához lépett. Éjjel két órakor fejeződött be az estély, ahol a meghívottak látszólag önfeledten szórakoztak. Barbara és Marcos együtt mentek a szállodába, arra vágytak, hogy testük összefonódjon a mámoros szeretkezésben. Angela Ciszos már hajnalban felébredt s izgatottan figyelte az órát, amely a kétágyas kórteremben a falon világított. Bár Albius főorvos előző nap hosszan elmagyarázta a műtétet, s azt is, hogy ne féljen a lány, mégis, ha erre gondolt, egész testében reszketett. Hat órakor bejött hozzá Donata nővér, és megkezdte az előkészítést az operációra, miután nyolcra volt kiírva. A műtőben Albius főorvos és Kanaris doktor bemosakodtak, de előzetesen hosszasan tanulmányozták a kivizsgálás során készült röntgenképeket. - Tudod Cesaro - fordult a főorvos kollégája felé -, nem tetszik nekem a vesica fellea mögött az a homályos folt, ami a felvételeken látszik. Igaz, hogy az epekövek okozta árnyékok ezt meglehetősen fedik, mégis valami gyanús nekem ebben a dologban. Na, de majd meglátjuk, kezdjünk neki. Mikor a műtőbe léptek Angela Ciszos már mély narkózisban feküdt a műtőasztalon. Kanaris doktor lejódozta a hasfalat és izolálták a műtéti területet. Az operáció rutinszerűen indult, rétegesen haladtak át a hasfalon, izomrétegen és hashártyán keresztül a máj felé. Mikor az szabadon feltárult, Albius így szólt. - Ráteszek egy lapos peánt a véna cava inferiorra, te pedig Cesaro egy kampóval emeld el a lobus

- 15 -

dextert, hogy jobban lássam a cholecystát. Így is feltűnően dagadt, lesz ebben kő bőven. Az epehólyag csaknem pattanásig teltnek látszott és már tapintásra is érezhetőek voltak az egymáshoz simuló, lapos felszínű kövek. - Miután itt más lehetőség, mint a resectió, fel sem merül - mondta Kanaris doktor -, azt hiszem elegendő lesz ha csak a ductus cysticust fogom le egy kisméretű kocherral -, s már nyújtotta is kezét a műszerért az instrumentáló nővérnek. A ductust lecsípte és a duzzadt epehólyagot megemelte. Albius doktor gyors mozdulattal két lekötést csinált, ollót kért, és átvágta az epevezetéket. Ebben a pillanatban mindketten meglátták az eltávolított hólyag mögül előburjánzó göcsörtös felületű, leginkább karfiolhoz hasonló, kis almányi tumort. - Te jó Isten! - kiáltott fel a főorvos. - Ez volt hát az a halvány árnyék, amit a röntgenen láttunk! Miután letisztították a területet, alaposabban szemügyre vették a tumort. Az az utherus felső részénél, pontosabban a tuba uterinánál helyezkedett el. Albius főorvos habozás nélkül az egyik műtőshöz fordult. - Kérem, keresse meg Palió doktort a nőgyógyászt, azonnal jöjjön a műtőbe, mert szükség van rá. Még tíz perc sem telt el, amikor bemosakodva belépett Palió doktor. - Gyere Kostis, képzeld el egy cholecystectomiát csináltunk, s mikor a hólyagot eltávolítottuk ezt a jól fejlett tumort találtuk a tubán. - Palió mindenekelőtt körültapogatta a daganatot, megvizsgálta a másik petefészket is, azonban ott nyoma sem volt elváltozásnak. - Azt hiszem, ha resecáljuk a jobb oldali ováriumot a tubával együtt, megoldhatjuk a dolgot. Így még mindig marad egy ováriuma amivel teherbe eshet, hiszen ez a lány még nagyon fiatal. A sebész főorvos egyetértően bólintott, míg Palió doktor elektrokautert kért és azzal metszette át a tubát, jóval a daganat alatt. A két sebész elismerően figyelte, hogy szinte egyetlen csepp vér sem távozott a műtéti helyről. Hozzáláttak a seb zárásához, az eltávolított tumort és az epehólyagot is eltették szövettani vizsgálatra. - Szerencséje volt a betegünknek, hogy még sehol nem képződött áttétel - dobta le a köpenyét a műtét befejeztével a nőgyógyász. A délutáni látogatáskor Angelához bejött az apja és az egyik felszolgáló lány is, aki egyben a legjobb barátnője volt. A beteg már nem érezte az altató hatását és halkan ugyan, de már beszélgetni is tudott. Apjának volt a fővárosban a leghíresebb vendéglője, ahova általában vacsorázni jártak a vendégek, miután a tengerparton feküdt, a remek konyha, a színvonalas kiszolgálás és nem utolsó sorban a kilátás lenyűgözte a betérőket. A férfinak az volt a véleménye, hogy a jó görög ételek ízei és a családi hangulat, amelyet megteremtett, állandó telt házat biztosít számára. S ez így is történt, mert csupán három éve nyitotta meg az éttermet, Kószon máris mindenki ismerte és kedvelte. Felesége két évvel ezelőtt meghalt és mindene egyetlen lánya, Angela volt. A húszesztendős teremtés leérettségizett és elvégzett egy kétesztendős vendéglátóipari tanfolyamot. Úgy tervezte, hogy esetleg a főiskolára is jelentkezik, ez utóbbit apja is támogatta, bár Kószon ilyen létesítmény nem volt, ezért Angelának Athénban kellett volna néhány évig tanulnia. Így e pillanatban nem döntöttek a továbbtanulásról. Michaelis megsimogatta kislánya halvány arcát. - Drágám, úgy aggódtam érted, most már túl vagy a nehezén, de még egy ideig itt kell maradnod a klinikán. Beszéltem Albius főorvossal, s örömmel töltött el a hír, hogy a műtét sikerült. Nagyon szeretlek s alig várom, hogy felépülj - csókolta meg lánya homlokát a kissé testes, ötvenhez közel járó férfi. - Amióta szegény édesanyád meghalt, csak te maradtál nekem... - Én is szeretlek apa, de olyan rossz itt feküdnöm a kórházban. - Kislányom, a gyógyulásod érdekében próbálj sokat aludni, a főorvos úr szerint ez rendkívül fontos lenne. A leleteid rövidesen elkészülnek és néhány nap múlva már a kertben sétálhatsz. Ekkor közelebb lépett Edna Sendos, s halk szavakkal próbálta nyugtatni barátnőjét. A lány olyan volt, mint egy északi szépség, hosszú szőke hajával, égszínkék szemével kirítt a görög környezetből. Egy esztendeje került a Kikládok nevű étterembe, ahol mindenki megkedvelte, elsősorban Michaelis, akinek féléve a szeretője volt. Ám kapcsolatukat sikerült eddig titokban tartani, s még Angela sem sejtette, hogy apja és a felszolgáló lány között a szerelem egyre erősödött. A lány teljesen magába bolondította az idősödő férfit, aki minden kívánságát teljesítette. Ám Edna okos volt és csupán apróságokat fogadott el, de gondolatban már elképzelte, hogy rövidesen ő lesz a tulajdonos felesége. Azzal is tisztában volt, hogy ehhez Angela szívét is meg kell hódítania, ezért lassan, de gondosan építette ki barátságát a lánnyal. Egy darabig még beszélgettek, majd látszott, hogy a beteg ismét elálmosodik. - Holnap újból meglátogatunk - puszilta meg lánya homlokát Michaelis. Adam Kane igencsak meglepődött, amikor reggelizés közben egy fiatal lány toppant be hozzá. Elnézést a zavarásért, de most érkeztem Kószra és azonnal jelentkezni akartam. A nevem Katerina Castello, s az ön vezetésével folytatott kutatásokban veszek részt. Gondolom már tud az érkezésemről. Tessék nyújtotta át a papírokat, amelyeket az egyetemtől kapott. Adam átvizsgálta az iratokat, s kérdően nézett a friss diplomás új beosztottjára. - Már megbocsásson, de mi itt régészeti feltárásokat végzünk és gyakorlott szakemberekre van szükségünk. Athénben engem úgy tájékoztattak, hogy ön kisasszony, csak nyári gyakorlatra jön hozzánk. - Elnézést, de itt valami félreértésről lehet szó. Tessék - mutatta a megbízólevelet, amelyet az athéni egyetem dékánja állított ki. - Ha jól tudom előzőleg egyeztette ezt önnel, nem értem mi a probléma. Két diplomám van, s azt hiszem mindkettőt hasznosíthatom. Igaz, gyakorlatom nincs, de azért jöttem ide, hogy dolgozzak.

- 16 -

- A művészettörténészi diplomájával nem sokat kezdhet ennél a munkánál, de valójában ha a dékán úr így döntött, nyilvánvaló oka volt rá - nézett kissé gúnyosan Adam a lányra. - Engedje meg, hogy megkérdezzem. Athénban él? - Nem, dehogy, Leszbosz szigetén, csak a fővárosban végeztem az egyetemet. - Most már végleg nem értem, akkor miért nem azon a szigeten dolgozik, hiszen tudomásom szerint Görögországban számos helyszínen nemzetközi támogatással folynak régészeti feltárások. - Sajnos Leszboszon még nem. Később talán majd apám finanszíroz egy ásatást, de ez még a jövő zenéje. A szigetünk északi részén ugyanis van egy hely, ahol állítólag az időszámításunk előtti ötödik századból temetkezési helyek maradványai, szobrok, fegyverek és különféle használati eszközök darabjai kerültek a felszínre. Ám ezt szakemberek még nem tárták fel, a Gérasz öbölben fekszik. Igencsak remélem, hogy apám tartja az ígéretét és az expedícióhoz ad pénzt. De az nem árt, ha előbb itt kezdek megismerkedni a gyakorlattal az ön vezetése mellett. Az egyetemen nagyon dicsérték a maga képességeit, mint hallottam több nemzetközi kutatásban vett részt ez ideig. Adam hiúságát legyezgette, hogy az új kolléganő félmondattal ugyan, de kifejezte elismerését. - Elnézést Katerina, ugye szólíthatom így, mi az édesapja foglalkozása, hogy egy expedíció pénzügyi fedezetéhez hozzájárulna? - Hát, ezt bizony nem könnyű elmagyaráznom. Leszboszon az olajfaültetvények jelentős hányada az övé, azonkívül szerteágazó üzleti vállalkozásai, pénzügyi befektetései vannak. Egészen pontosan én sem ismerem a bevételi forrásait, de az tény, ha akarja fedezheti a költségeket. - Ez érdekes... nagyon érdekes, azt azonban furcsállom, hogy a saját lányának nem segít. - Félreértett. Most még korai lenne expedíciót szerveznem, szükségem van a gyakorlatra és főként egy nagy tapasztalatú régész irányítására. Ezért is örültem a lehetőségnek, hogy Kószon kezdhetem meg a ténykedésem. Utána majd meglátom, hiszen a diplomáimon alig száradt meg a tinta... - Rendben van, Katerina. Akkor most elkísérem a szállására. Magával együtt összesen öten vagyunk. Mindenki megérkezett már, most éppen rendezkednek. Bemutatom a társaságot, remélem tetszeni fognak egymásnak és jól együttműködünk. Egy ilyen szűk körű csoportnál fontos a közös nyelv és az összetartás. Jöjjön, itt van az egyik terepjáró, azzal mehetünk. Egyébként én is ma költözöm át a szállodából. Rövid ideig autóztak, s megérkeztek a város szélére. A park, a rendezett kert, a hófehéren elővillanó kis házak kellemes érzéssel töltötték el a lányt. - Minden kutatónak jut egy ház, a magáé az enyém mellett lesz, az még üres. Adam kinyitotta az ajtót s már a kis hallban tisztaság fogadta őket. Látszott, hogy az összes helyiséget nemrégiben kitakarították, a levegőben még érezni lehetett a tisztítószerek kellemes illatát. - Majd később megnézheti az uszodát, a szaunát és a kertet. Valóban minden kifogástalan. Mikor kíván beköltözni? - Máris. Béreltem egy autót, most megyek érte, és a repülőtéren hagyott bőröndjeimet elhozom. Később veszek majd saját kocsit, de e pillanatban ez is megteszi. Ha mindent elrendeztem, csatlakozom a társasághoz. Megfelelő így? - Hogyne, délután négy órakor eligazítást tartok a szobámban az ásatások menetéről. Holnap hajnalban már megyünk a helyszínre. Nem riasztja vissza a korai kelés? - Dehogy! Nagyszerű, hogy a munka kezdetétől jelen lehetek a társasággal, s annak is örülök, hogy beköltözhetek a lakásomba, s nem kell hetekig szállodában élni. Nincsenek nagy igényeim, csak annyi, hogy sokat tanuljak, amíg itt dolgozunk. Adam Kane bemutatta a kollégáknak a lányt és megállapodtak, hogy a délutáni eligazítás után körülnéznek a városban. Katerina elköszönt és gyalog indult az autókölcsönzőhöz, amely mintegy negyedórányira volt. Közben elgondolkozott az eddigieken, s valahogy idegennek érezte magát ebben az új környezetben. - Nyilvánvaló, hogy fáradt vagyok és kissé ideges, ez pedig nem jó tanácsadó - gondolta. - Olyan udvariasak és kimértek voltak velem a kollégák, remélem később felenged a hangulat. Lehet, hogy a Castello név a pénz csengését juttatta eszükbe. Bár nem valószínű, hogy apámat és a vagyonát ismernék. De hát mit törődöm én mindezzel, számomra az a fontos, hogy sokat tanuljak itt Kószon. Adam Kane sem volt valami baráti a beszélgetésünk alatt. De mit várok egy idegentől? Valószínűleg azt hiszi, hogy elkényeztetett, gazdag csemete vagyok, apám segítségével és főként pénzével szereztem meg a diplomákat. Micsoda szamárság! Éppen apám volt, aki ellenezte a továbbtanulásomat. Na mindegy, nekem is tennem kell, hogy a kollégák megbecsülését és barátságát megszerezzem. Vassilis Castello éjszakába nyúlóan dolgozott az íróasztala előtt. Átnézte Petros Marcellu intéző pénzügyi papírjait, a számlákat, a bevételeket és a kiadásokat külön is ellenőrizte. Amikor végzett, látta, hogy már éjfél is elmúlt. A dolgozószobájában lévő bárszekrényből töltött egy nagy pohár konyakot. Ízlelgetni kezdte a tervét a Periklész klinikával kapcsolatban. - Ha minden elképzelésem valóra válik - gondolta -, nemcsak a jövedelmem nő, hanem sok embernek teszek szívességet. Ez pedig megtérül... ha nem is most,... később... akkor is jó lesz nekem... Ez a szerencsétlen Marcos nem is sejti, milyen szándékaim vannak!... Mit gondol... talán jótékonysági intézmény vagyok?! Ebben a pillanatban halkan kopogtak az ajtón. - Uram, hozzak egy forró teát? Láttam, hogy ég a dolgozószobájában a lámpa, gondoltam jól esne egy ital. - Italt már ittam, mármint konyakot, de gyere be Maria, vágytam rád... - lépett a tizenhat esztendős mindeneshez a férfi. Vaskos kezével megmarkolta körte formájú melleit, lassan simogatni kezdte, majd hirtelen egyetlen mozdulattal lerántotta róla a fehér blúzt és elétárult a karcsú női váll. Szemvillanás alatt a

- 17 -

földre húzta, nem törődve a lány akaratával, pillanatok alatt magáévá tette. - Uram... uram... - hebegte a megszeppent teremtés. - Ebből még baj lesz, ha asszonyom vagy Barbara kisasszony megtudja... - Nem a te dolgod mindez, Maria. Most már mehetsz, szedd össze a ruháid, feküdj le, későre jár. Amikor a lány felöltözött, csak állt a férfi előtt, arca piros lett és suttogta. - Nemcsak a tea miatt jöttem, beszélni szeretnék önnel, gazdám. - Na, ki vele, gyorsan, most már lefeküdnék. - Azt hiszem, hogy gyerekem lesz öntől... - Micsoda? Megvesztél? Elment a józan eszed! Mióta gondolod ezt? Voltál már orvosnál? - Nem, nem, nem! Először el akartam mondani. Ha anyám megtudná, megölne. Nincs senkim akihez fordulhatok. Castello egy kis ideig figyelmesen vizsgálta a lányt, rájött, hogy sürgősen cselekednie kell. Rendben, holnap intézkedem. Elküldelek néhány napra Kószra, még nem tudom milyen indokkal, de megoldom valahogy. Mindenesetre senkinek ne szólj, bízd rám az ügyet. Most indulj aludni. Vigyázz, nehogy bárki észrevegyen, legyél óvatos. A férfi amikor egyedül maradt, igencsak gondterheltnek érezte magát. Abban biztos volt, hogy Virgin doktor segít neki, de milyen indokkal vigye át ezt a szerencsétlen teremtést a másik szigetre? Már hajnalodott, de még mindig nem jött álom a szemére... A reggelinél feleségének, Glóriának csupán egy odavetett fél mondatot szólt. - Holnap átmegyek Kószra, még van néhány formaság, amit a kórházzal kapcsolatban a bankban intéznem kell. Majdnem elfelejtettem, magammal viszem Mariát is, mert állandóan panaszkodik, hogy szédül, fáj a feje. - Jaj Vassilis mióta törődsz te a ház körüli szolgálókkal? Vagy az anyja kért meg rá? - Igen, igen - kapott a magyarázaton Castello. - Látod ezt elhiszem, olyan szerencsétlen Maria anyja, hónapok óta nem tud dolgozni. Valamilyen izületi bántalmai vannak, így Maria keresetéből élnek, no meg a fia jövedelméből, aki halász. De gondolom, mindezt tudod a családról. Egyébként Katerina már megérkezett Kószra és munkába is állt. Ha átmégy, felkeresheted, odaadom a címet. Küldenék neki néhány hazai finomságot. A nap olyan forró volt, hogy sugarai égették az ásatásoknál dolgozók bőrét. Katerina szalmakalapot viselt, és gyakorta bement a sátorba egy-egy korty üdítőért. Szokatlan volt számára a hőség, a fizikai munka, a sok kíváncsi tekintet, amely követte mozdulatait. A régész kollégák azonnal befogadták a lányt, ám a kisegítő személyzet idegenkedett a női régésztől. - Gyere Katerina - szólt Adam -, találtam itt valamit az első teraszon, amely annak idején orvosi oktatóhely volt. Egy korsónak tűnő tárgy darabjai lehetnek. Légy szíves tisztítsd meg és csomagold be, ezt már hazavisszük a szálláshelyünkre. - A lány boldogan tett eleget a felszólításnak, óvatosan fogta meg és elkezdte a tisztogatást. Kis idő elteltével Andreas Mikilen kiáltott oda a többieknek. - Gyertek, gyertek! Azt hiszem egy fegyverdarabra akadtam, valószínűnek tartom, hogy egy kard része. - Ez lehetséges - lépett kollégájához Katerina -, miután a legrégibb fegyver a kutatások szerint az akháj korból származik és Homérosz leírásai is megegyeznek az akháj fegyverekével. Elsősorban kardot, tőrt, lándzsát használtak. Szerintem ezt a letört darabot, amely egy lándzsa maradványa lesz, nehéz azonosítani, mert igen kis rész maradt meg belőle. - Azért ez nem semmi! - szólalt meg Adam. - Még csak most kezdtük a feltárást s máris találtunk két leletet. Meglátjátok egy esztendő alatt bőven elvégezzük a megbízásunkat. Elképzelhető, hogy már Hippokratész halála után épített szentélyben is itt feküdt ez a fegyverdarab. Este mindannyian fáradtan tértek haza szállásukra, ahol friss moussaka, darálthús padlizsánnal és burgonyával körítve, kalamarakia, panírozott tintahaldarabok és tiropita, sajttal töltött leveles tészta várta vacsorára a társaságot. Az asztalról nem hiányzott a hideg Santa Helena száraz fehérbor sem. A kávét Adam dolgozószobájában fogyasztották el, ahol a légkondicionáló halkan duruzsolt, látszott, hogy mindenki elfáradt és pihenni szeretne. - Feküdjünk le - szólt Adam -, az egész napi szokatlan meló kimerítette mindannyiunkat. Reggel folytatjuk a munkát, öt órára kérem a reggelit. Megfelel ez? Katerina, amint a szobájába lépett, megszólalt a telefon. Anyja hívta fel, hogy közölje, apja másnap Kószra indul és felkeresi őt. - Ugye, apád az ásatásokra menjen, ha jól gondolom, már megkezdtétek a feltárást? - Anya, reggel hattól kint vagyunk, de délután öt óra tájban visszaérkezünk ide a lakhelyünkre. Mondd csak, te miért nem ugrasz át vele? Annyira hiányzol, szeretnélek látni. - Legközelebb együtt töltünk néhány napot, de jobban örülnék, ha hétvégére te jönnél haza. Kószon úgysem érsz rá velem foglalkozni. - Ez így igaz, igyekszem a jövő hétvégén hazanézni. Castello magabiztosan lépett be Virgin szobájába, Mariát kint hagyta a folyosón. Az első néhány szavas udvarias érdeklődés után Vassilis rájött, hogy kár köntörfalaznia, jobb ha egyenesen a közepébe vág és elmondja az igazat. Így is tett. - Arra kérlek Marcos segíts, mert a tizenhat esztendős Maria állapotos, a végén még bajom lesz

- 18 -

ebből. No, meg egyébként is, nem kívánom ecsetelni, az egész történethez mit szólna Glória. - Erre talán előbb kellett volna gondolnod! De most először Palió doktort kérem, vizsgálja meg a kislányt. - De, ha mondjuk mégis terhes, ugye segítesz? - Mondd csak, megőrültél, Vassilis? Jól tudod, hogy itt nálunk ez lehetetlen! Az orvos csak akkor avatkozhat a terhességbe, ha a beteg egészsége nem engedi meg a magzat kihordását. Ez pedig, gondolom, ez esetben nem áll fenn. Marcos megkérte kollégáját, vizsgálja meg a lányt. - Castello úrral itt várlak a szobámban. Közben Virgin aláírta a még hiányzó banki meghatalmazásokat, majd néhány szóval vázolta a kórház jelen helyzetét, s azt is, hogy az orvosok nem szeretnék, ha bárki beleavatkozna a gyógyításukba. - Ugyan már barátom, hiszen ezt a kezdet kezdetén megígértem, semmi okuk nincs kollégáidnak az aggodalomra. Ha vért látok, elájulok... Ekkor lépett be Palió doktor, meglehetősen mogorva arccal. Azonnal a lényegre tért. - A fiatal lány a terhesség harmadik hónapjában jár. A laboratóriumi vizsgálatokhoz szükséges vért levetettem, ezek eredményei már délután meglesznek. Soronkívüliséget kértem. A nő jó állapotban van, nem panaszkodik semmire, így remélem nem lesz a szülésnél sem komplikáció. Persze a mi klinikánk csak a nőgyógyászati esetek ellátására alkalmas, így Castello úr, a kislányt, ha itt az ideje, a szülészeti otthonba kell vitetni, vagy esetleg a leszboszi hasonló intézménybe - hadarta egy szuszra a nőgyógyász. Vassilis arca egyre dühödtebb kifejezést öltött. - Már megbocsásson doktor úr, én csak a diagnózis megállapítását kértem, s a tanácsaira nem vagyok kíváncsi! - Elnézést, én nem akartam tanácsokat adni, de mint orvosnak kötelességem... - Köszönöm a segítségét, most hagyjon magunkra minket - szólt ingerült hangon Castello. - Nem értelek Vassilis, így nem lehet viselkedni a kollégámmal! Kostis kiváló szakember, lelkiismeretes, remek kezű sebész-nőgyógyász, jól felkészült. Semmi okot nem adott arra, hogy ilyen minősíthetetlenül kiutasítsd a szobámból. - Rendben, elismerem, hogy kissé modortalan voltam, de a vizsgálat eredménye megrázott. Egyetlen lehetőséged marad, el kell venned a magzatot, mégpedig neked, Marcos! - No ez egy vicc! Annak is rossz! Ha nem tudnád, az abortuszhoz nőgyógyász kell, azonkívül megszegném az orvosi eskümet. - Légy szíves, ne használj ilyen fellengzős kifejezéseket! Kezdjük ott, hogy a sebész is képes arra, hogy elvégezze ezt a beavatkozást. Azonkívül a kislány élete kátyúba jutna, ha egy gyereket kellene felnevelnie. - No és persze, a te dicsfényed, amely körülölel a szigeten, igencsak megfakulna. Nem szólva Barbaráról, Katerináról, s nem utolsó sorban a feleségedről! A vita után csend telepedett a szobára. Majd igen halkan a földbirtokos szólalt meg. - Ne haragudj Marcos, kissé elragadtattam magam. Kérlek segíts! Oldd meg a helyzetet, tedd meg! A jövőm a te kezedben van. Valóban tönkretenne, ha kitudódna, hogy én ejtettem teherbe egy kiskorút. Talán megértesz... beleestem a fiatal teremtésbe, felhevítette vágyaimat... - Nem értelek, Vassilis! Gyakorlatilag egy gyerekről van szó, hogy fektethetted az ágyadba? - Ugyan már, elvesztettem a fejem! Nem utasíthatsz el Marcos! Mi lenne a klinikádból, ha én egyetlen szavadra nem segítettem volna? Mesélj csak erről! Persze, nem kívánom felhánytorgatni, de látom elfelejted a barátságunkat. Most elmegyek a lánnyal egy cukrászdába, de délután visszajövök vele. Addigra határozd el magad! Egyébként Katerina is itt dolgozik az ásatásokon, őt is meglátogatom. Az asztal roskadozott a süteményektől, gyümölcsöktől és a leszboszi borok sokaságától. - Hát ez nem semmi! - szólt Christos Magbelen régész. - Nem gondoltam Katerina, hogy édesanyád ennyi finomságot készít nekünk. Még soha nem ettem ilyen leheletkönnyű gyümölcstortát, mézes felfújtat, amely egészen különleges zamatú. - De a grízsütemény sem kutya! - szólt közbe Andreas Mikilen, aki imádta az édességeket, noha alakján nem látszott. - Mondd csak Katerina, igaz, hogy apád Leszbosz leggazdagabb embere? - kapcsolódott a társalgásba Gabril Mennusku, aki Santoriniben született. - Hát... nem is tudom egészen pontosan... de az tény, hogy a szigetünkön hatalmas olajfa ligetei és kapriültetvényei vannak. Ezenkívül jó néhány üzletben érdekelt, de őszintén bevallom a részleteket soha nem mondta el, s valójában nem is érdekeltek. - Milyen szerencsés teremtés vagy - fűzte hozzá Adam. - Soha nem voltak pénzügyi gondjaid, így azt hiszem valójában nem is értékeled azt a gazdagságot, ami körülvesz. - Megvallom nektek, hogy már gyerekkoromban a régészet és a művészetek foglalkoztattak. Apám eleinte igencsak ellenezte az ambícióimat, de beletörődött, hogy az üzleti élethez semmiféle tehetségem nincs. - A húgod részt vesz a család vállalkozásaiban? - folytatta a kérdezősködést Adam. - Valójában nem, mert őt csak a szórakozás érdekli. De hát apának ő a kedvence, és soha nem szól ezért a kissé léhának tűnő életmódért. Ezután a társaság elővette a jegyzeteit és a következő heti programot állították össze. Hirtelen a kert felől éles sikoltás verte fel a csendet. - Segítség! Segítség - hangzott az esti csendben. Mindannyian az úszómedence felé rohantak, ahonnan a hang érkezett. Ám senkit nem találtak. Alaposan átkutatták a kertet,

- 19 -

a közben felébredt személyzet is csatlakozott hozzájuk. - Ilyet még nem hallottam - szólt Adam. - Teljesen érthetően és egyértelműen kiabált valaki. Én férfihangra tippelnék - fordult társaihoz. - Nem tudom, csak a segítség szó maradt meg a fülemben - sóhajtott Katerina. - Talán nem is az udvaron sikoltozott az illető, hanem az utcán. - Meglehet, bár mindannyian erre rohantunk - szólt Andreas. Még egyszer körbenéztek, utána már nem folytatták a vacsora utáni csemegézést és beszélgetést, mindenki elvonult a házába. Katerina lezuhanyozott és bekapcsolta a televíziót. Egy amerikai horrorfilmet vetítettek. - Lehetséges, hogy a szakácsnőnk nézte az adást és onnan jött a sikoly? Ez az egész megmagyarázhatatlan, mindannyian nem tévedhettünk egyszerre. No ezt a szörnyű műsort nem nézem, utálom a horrort, egyébként is fáradt vagyok. Mintha itt Kószon sokkal erősebb lenne a napsugár, mint nálunk Leszboszon. Igaz, az ásatásoknál nem véd semmi a hőség ellen. Nem baj, az a fontos, hogy tagja vagyok a csapatnak és érdekes a munkám. - Foglalj helyet Vassilis - szólt udvariasan Virgin doktor a belépőhöz. - Remélem, jól döntöttél és itt hagyhatom a lányt. Holnap délután visszaküldöm érte a helikoptert. - Azért beszéljünk meg néhány részletet. - Nincs semmi mondanivalóm, nem vagyok orvos, ez a te asztalod. - A vizsgálati eredményekre sem vagy kíváncsi? - Nem. Azt szeretném, ha Maria és én is túl lennénk a kellemetlenségen. - Azért ez túlzás, ez egy kisebb műtét, tehát nem veszélytelen. Egyébként felkértem Kostis Paliót, hogy ő végezze el a beavatkozást és én asszisztálok neki. Ő a szakember. - Nincs kifogásom ellene, de még ma este intézzétek el és a kórházban senki ne tudjon róla. Ne maradjon nyoma. - Nekünk is ez a legjobb. Kollégámmal megbeszéltem, hogy késő esete megcsináljuk a küretet. El kellett mondanom neki az igazságot, mármint, hogy rólad van szó Vassilis, mert különben nem vállalta volna. - Marcos, köszönöm a segítségedet. Jut eszembe, holnap Barbara meglátogat, remélem örülsz neki. Rövidesen találkozunk. Marcos és Kostis későn vacsoráztak a személyzeti étteremben. Mindent előkészítettek, s Mariát elhelyezték az egyágyas szobában. Amikor bemosakodva beléptek a műtőbe, szinte egyszerre sóhajtottak. Palió doktor meglehetősen nehéz szívvel fogott a szokványosnak nem éppen nevezhető kürethez. Az előzetes vizsgálat szerint a lány terhessége harmadik hónapjának végén volt, így mindenképpen számítani kellett a magzat esetleges darabolására. A műszerezésnél erre elő is készült. - Kérek egy nagyobb kacsa-fogót és utána a Hegarokat sorban, de a legnagyobbakat is! - szólt az asszisztáló Marcosnak. Lassan, nyugodt mozdulatokkal kezdte meg a méhszáj tágítását. Mikor a maximum elérése után tükörrel benézett, látta, hogy a foetus már bizony jókora, inkább a negyedik hónapnak megfelelő. - Sajnos teljesen mindegy - gondolta magában innen már nincs visszaút... - Kérek egy hosszú, Mueller féle ollót - morogta. Egy kampóval elkapta a foetus végét és levágott egy jókora darabot belőle. Óriási vérzés indult el, de nem törődött vele, egy újabb kampóval lejjebb húzta a szövetet és még egy darabot kivágott. Még mindig a magzat volt előtte. Most már egy nagyfogú Kocherral kihúzta az egészet, mire egy kicsit csökkent a vérzés. - Négyestől felfelé éles küret kanalakat kérek gyorsan! Gondosan végigment a méhfalon és végigkapart minden szövetmaradványt, amit érzett. Nagy megkönnyebbülésére a vérzés elállt, így hozzáláthatott az uterus tamponálásához. Mikor befejezte a munkáját, folyt róla a verejték, s olyan fáradtságot érzett, mint még talán soha. - Ha egyetértesz Marcos, adjunk neki legalább egy liter csoportazonos vért, ha felvittük a kórterembe, valamint javasolnék K és C vitamint, az antibiotikus kezelés mellett. - Egyetértek veled, mindent elintézünk, de kórlapot ne állítsunk ki. Majd valamilyen magyarázatot adok, ha valaki megkérdezi. Barbara az ásatáson úgy jelent meg, mint egy látomás. Hófehér muszlinruhájában, leengedett, hosszú hajával, bájos mosolyával egy csapásra meghódította a régészeket, beleértve Adamot is. - Átjöttem Kószra, s nem akartam úgy hazamenni, hogy nem látogatlak meg drága nővérkém - ölelte át Katerinát, aki úgy festett mellette, mint a Hamupipőke. A férfiak képtelenek voltak levenni a szemüket a lányról, persze neki mindenkihez volt egy-egy kedves szava, mosolya. - Gyere Barbara - fogta meg nővére a karját -, beszélgessünk a sátorban, gondolom nem azért jöttél, hogy a kollégáimmal fecseréssz. - Jaj, de rosszindulatú vagy drága Katerina! Most is, mint mindig féltékeny vagy rám. De hiába, téged csak az elvont dolgok érdekelnek, s a férfiak nem vonzódnak az ilyen típusú nőkhöz. - Na jó, fejezzük be. Mi újság otthon? - Arról nem sokat tudok mesélni, de a jövendő esküvőmről igen. Hozzámegyek Marcos Virgin doktorhoz és átköltözöm Kószra. - Gratulálok. Mikor lesz az esküvő? - Sajnos nem most. Apácska kikötötte, hogy legalább félévet kell várnom. Nem mondta meg miért,

- 20 -

de igen határozott volt. Próbáltam meggyőzni, de még nekem is reménytelen vállalkozásnak tűnt. Indokolni nem volt hajlandó, de kijelentette, hogy minimum hat hónapig nem lesz esküvő. Ma sem értem az egészet, de nem tudok ellene mit tenni. Így azután Marcos beleegyezett, hogy az egyik hétvégén ő jön Leszboszra, míg a másikon én látogatom meg. Nem a legjobb megoldás, de az örökségemért kénytelen vagyok apácska szeszélyeit lenyelni. - Ugyan már Barbara, ne legyél ilyen türelmetlen, nyilvánvaló, hogy apánk azért nem járul hozzá az esküvőhöz, mert még alig ismered az orvost. - Dehogynem! Már jó néhányszor lefeküdtem vele, az pedig klassz volt! - Eredj már! Egy házassághoz nem elég csak és kizárólag a szex! A szerelem, a megértés... - Jaj, ne is folytasd, ez olyan álszent duma. Ha az ágyban megértjük egymást, akkor minden rendben van. Nekem a pénzre és a szexre van szükségem az életben. Neked hagyom drága nővérkém a fennkölt gondolatokat. Meglátod, soha nem mész férjhez, nem akad majd olyan hóbortos pasi, aki a te szép lelkedbe belezúgna. - Ne foglalkozz az én lelkemmel, majd megtalálom azt a férfit, aki testestül-lelkestül betölti az életemet és tiszteletben tartja, hogy szeretem a hivatásom. - Na ilyen csodabogárra várhatsz, de hát nem az én gondom. Mindenesetre szimpatikus a főnököd, Adam Kane, ha nem bolondultam volna bele Marcosba, bizony elcsábítanám! Jóképű pasas, nem kellene kétszer hívnia, máris ágyba ugornék vele. Egyébként apácska jövő hét végére kölcsönadta a jachtját és Marcosszal elmegyünk az egyik szigetre. Hívd meg a főnöködet is, tartsatok velünk. Szombaton úgysem dolgoztok, ugye? - Nem, péntek kora délután befejezzük a munkát és mindenki szabad. Ez a megállapodás. - Nosza, rajta! Gyertek át Leszboszra péntek délután, s szombaton onnan indulhatnánk. Ne félj, én mindent megszervezek. - Nem tudom Barbara, még alig ismerem Adam Kane-t. - Éppen itt az ideje, hogy megismerkedj vele, nyilvánvalóan egyedül érzi magát itt nálunk. Nem szólva arról, hogy két napot a jachton eltölteni remek mulatság. Ne legyél már olyan bátortalan, hívd csak meg! Vagy akarod, hogy én beszéljek vele? - Ne, majd szólok neki és telefonon értesítelek. Dimitros Ertelin belgyógyász kapva kapott Virgin doktor állásajánlatán. Elege volt Athénből, a város zajából, a két elvált feleségből, s mindenből, ami oda kötötte. Vágyódott a csend a nyugalom után s úgy érezte, hogy Marcos telefonja a legjobbkor érkezett. Kósz szigetét ugyan nem ismerte, csak annyit tudott róla, hogy népszerűsége az utóbbi években megnőtt. A város nevezetessége az ókorhoz kapcsolódik. Itt született időszámítás előtt 460 táján Hippokratész, az orvostudomány atyja. Diagnózisait megfigyelés alapján állította fel, a betegségek kezelésére pedig fürdőt és diétát javasolt. - Milyen bölcs ember volt Hippokratész! Ma is, az antibiotikumok korában néha egy-egy diéta vagy gyógynövény többet segít, mint a feleslegesen beszedett gyógyszerek. A belgyógyász a klinika megnyitása után érkezett Kószra, s nem bánta meg azóta sem, hogy athéni állását erre cserélte fel. A természet szerelmese volt, s ha szabadideje engedte, a tengerparton horgászott. Nem tudott betelni a sziget hangulatával, amely mára is sokat megőrzött a hajdani halászkikötők életéből. Ertelin doktor éppen egy prospektust tanulmányozott, amelyet a fővárosból rendelt, miután motorcsónakot akart vásárolni. Gondolta, így távolabbi helyeket is bebarangolhat és horgászhat kedvére a sok-sok benyúló öböl partján. Ekkor lépett be hozzá Evelina, a laboráns. - Elnézést doktor úr, Albius főorvos úr kéri, siessen a műtőbe, szükség lesz önre. Egy komplikált nehéz esetről van szó. - Köszönöm Evelina, máris megyek - állt fel az asztalától és elindult a műtő felé. Összefutott Cesaro Kanaris doktorral, aki ugyancsak szaporán lépkedett. - A polgármester feleségét hozta be a mentő, valami nagy zűr lehet, mert Alexandros mindannyiunkat mozgósított. Mikor a műtőbe értek, Albius főorvos és Virgin doktor már bemosakodtak, az asztalon egy nő feküdt zöld lepedővel nyakig betakarva. - Siessetek az ég szerelmére - mordult rájuk idegesen Albius -, a polgármester felesége a beteg! Erős intrauterin vérzés lépett fel hirtelen. Kostis már megnézte, úgy véli adenocarcinomája van. A Papanicolau kenetben a-típusos endometrium sejtek vannak, más vizsgálatra nincs idő, annyira vérzik. Csinálunk egy gyors laparatomiát és in situ megnézzük mi a helyzet. - Dimitros - fordult a belgyógyászhoz -, te mindenesetre intubáld és kezd el altatni, te pedig Cesaro, gyorsan mosakodj be és gyere segíteni. Palió doktor már egy jókora metszést ejtett a köldök alatt keresztben, és Virgin segítségével az izomrétegen haladt át. Mikor szabaddá vált az uterus, látták, hogy az csaknem két ökölnyire megnagyobbodott, felszíne enyhén livid, tapintása kemény és göcsörtös volt. Az egyik tuba szinte teljesen halvány, míg az ovarium erősen duzzadt volt, sárgásfehéren elszíneződött. A feltárás után Palió a kollégáihoz fordult. - Semmi kétség, ez valóban egy adeno, mely ráterjedt a bal oldali ovariumra és a tubára is. Szerencsére másutt nem látok metasztázist és a jobb oldali ovarium is épnek tűnik. - Mi a véleményed - kérdezte Albius főorvos -, ha eltávolítjuk a méhet a bal ováriummal és tubával együtt, megúszhatja a dolgot? Palió bólintott. - Valószínűleg, és így csökkenthetjük az arteficialis klimax tüneteit. Persze még

- 21 -

masszív sugárkezelést is kapnia kell. - Fogjunk hát hozzá - morogta Virgin doktor. Elkezdték a hysterectomiát. Gondosan izolálták és lekötötték az ép ovariumot és tubát, zárták az átvezető ereket, majd a cervix felett lekötötték az uterust. Az így lezárt képleteket Palió doktor két metszéssel elvágta, Kanaris pedig egy hosszú horgas csipesszel kiemelte. - Tegyük félre szövettanra az egészet - javasolta Albius főorvos. Így a kimetszett darabokat formalinban fixálták, majd nekiláttak a főerek egyesítéséhez. Ezután már csak a hasfal zárása volt hátra, amit Palió és Kanaris mintegy negyedóra alatt el is végzett. - Holnaptól kapjon külső besugárzást röntgennel, napi 100 mg megoestrolacetátot muscularisan, hetente kétszer pedig oralisan medroxyprogesteront, természetesen a szokásos antibiotikus kezelés mellett mondta Palió doktor. Az idős férfi hajlott derékkal nyírta a füvet. Időnként abbahagyta a munkát, inge verejtékben úszott, az árnyékba húzódott pihenni. Glória asszony jelent meg a kertben és kedvesen szólt a kertésznek. - Ginó, a leányomhoz ma vendégek érkeznek Kószról, szeretném, ha sok virág díszítené a szobákat. Elsősorban fehér és vörös rózsából, valamint orchideából készíts kompozíciókat. Megbízom az ízlésedben, hiszen közel húsz éve dolgozol nálunk. - Mikorra készüljek el, asszonyom? Egyedül vagyok ismét, mert a drágalátos segédkertészem csavarog, állandóan lóg, kár volt felvennie. - Ugyan, eredj már! Nem bírod egyedül a munkát! Olyan nagy a kert és olyan sok a tennivaló, hogy a végén belerokkansz, azt pedig nem akarom. Ne zsörtölődj folyton, lásd be, hogy feletted is múlnak az évek. Szükséged volt a segítségre, ezért alkalmaztam a férfit. - De miért pont őt? Utálom, mindenben olyan tudálékos, okoskodó, pedig ő sem fiatal, legalább ötven esztendős, ha nem több. - Na és? Tudomásom szerint elvégzi a dolgát. Igaz, nincs állandóan a kertben, de nem is ez a feladata, csak segédkertésznek vettem fel, a fizetése is fele a tiednek. Próbálj kijönni vele. Ekkor jelent meg Pavlos, kezében néhány doboz sörrel. - Tessék - nyújtotta át a kertésznek. - Olyan hőség van, gondoltam jól fog esni a hideg ital. Alkoholmentes, ahogy szereti uram. Magamnak a gyengébbikből hoztam, abban sincs sok alkohol - fordult a ház asszonyához mentegetődzve. - A jövőben nem kell a marketba mennie. A konyhában mindig van hideg sör, és a szakácsnő ad magának, majd szólok neki - válaszolt kedvesen Glória asszony. - Na jó, fejezzük be a beszélgetést, mára sok a dolgunk - vágott közbe Ginó és elindult a kertészház felé, hogy a virágcsokrok elkészítéséhez megfelelő ollókat válasszon ki. - Gyere már Pavlos, repül az idő, nem végzünk időre. Glória, ahogy visszatért a házba, meg is feledkezett a kertészek csetepatéjáról, igen sok dolga akadt, mert a vendégek nemcsak Kószról érkeztek, hanem Vassilis Leszboszról is meghívott vacsorára három házaspárt. Már késő délutánra járt az idő, amikor Katerina és Adam Kane valamint Marcos Virgin megérkeztek. Glória leküldte eléjük a kikötőbe kocsiját a sofőrrel, s Barbara már a kertkapuban várta jövetelüket. A lány még a szokásosnál is szebb volt, hófehér, földig érő nyári szoknyájában, hozzá égővörös selyem blúzban, fehér saruban, olyan volt mint egy tündér. Azonnal Marcos nyakába ugrott. - Drága szerelmem, már annyira hiányoztál, úgy vártalak. - Majd e viharos köszönés után fordult a nővéréhez és a régészhez. Őket is kedvesen üdvözölte. Bekísérte a társaságot a szalonba, ahol hideg italokkal, apró sós süteménnyel kínálta őket. - A csomagjaitokat felvitetem a szobátokba, most fújjátok ki magatokat, utána ha van kedvetek ússzunk egyet. A vacsora nyolc órakor lesz, a többi vendég is akkor érkezik. - De Barbara, mi ez? Arról volt szó, hogy szűk családi körben vacsorázunk és holnap kora hajnalban kihajózunk. - Jaj, Katerina ne okoskodj már! Apácskánk meghívta a Nemzeti Bank igazgatóját és feleségét, valamint a polgármestert és fiát, mert a felesége Athénban van, meg egy üzletembert családostul. Őt nem ismerem, mert néhány hete költözött Leszboszra. Meglátod jó mulatság lesz, ha nem, és unjuk magunkat, semmi gáz, otthagyjuk őket. A négy fiatal a tágas úszómedencében lubickolt, míg az inas hideg gyümölcslevet, bort, konyakot és whiskyt szolgált fel a medence szélén. - Kisasszony, az édesanyja azt üzente, legyenek pontosak a vacsorára. Barbara önfeledten nevetett. - Ez anyámra vall, szeret mindent precízen, akkurátusan megszervezni. Már háromszor figyelmeztetett. Még legalább félórát maradtak a hibiszkuszokkal, pálmafákkal, óriási dísznövényekkel pompázó kertben, utána felmentek átöltözni. Adam Kane igencsak szótlan volt. Kissé zavarta a mérhetetlen gazdagság, amely mindenhonnan áradt felé. Elgondolkozott azon, hogy Katerina valóban szeretheti a munkáját, ha vállalta a szerény körülményeket, ahogy Kószon élnek. - Hiszen - folytatta tovább gondolatait - itt minden földi jóban részesülhetne. Vacsora előtt a barokk stílusban berendezett hallban pincérek hordozták körbe az italokat. A kölcsönös bemutatkozás után Glória asszony mindenkihez odament és egy-egy udvarias mondattal igyekezett a jó háziasszony benyomását kelteni. Katerina volt az egyetlen, aki pontosan tudta, hogy

- 22 -

édesanyjának igencsak megerőltető ez a fogadás, s azzal is tisztában volt, hogy az est folyamán minden tökéletes lesz. Mintegy félóra múlva kinyílt az ebédlő ajtaja, és a kristálycsillárok fénye a megterített, finomságoktól roskadozó asztalra irányult. Beléptek az álomszerű helyiségbe, amikor hirtelen éles sikoly hasított a levegőbe. - Segítség! Segítség! Megöl! Megöl! - hangzott a velőtrázó kiabálás. Egyetlen másodpercre mindenki megmerevedett, majd a ház ura szólt. - Kérem, kérem, megnézem mi történt, addig is foglaljanak helyet az asztalnál. De újból felhangzott a sikoly. - Segítség! Segítség! - Ekkor már senki sem volt ura önmagának és egyszerre tódultak kifelé a hang irányába. Glória ért először a kert nyugati részébe, ahonnan a segítségkérés jött, őt követték a többiek. Mintha egy panoptikum lett volna. A társaság meredten állt a holttest előtt. Egy fiatal lány feküdt a fűben, melléből egy hosszúnyelű kés állt ki. - Úristen! Hiszen ő Olga Pavlinos, a magántitkárom - rohant felé Vassilis. Mindent vér borított... a lány mellkasából még csöpögött a friss vér. - Jézusom! Jézusom! Mi történt? - kiabált nyugodt természetét meghazudtolva Glória. - Azonnal hívjuk a mentőket! - Drágám, itt már az nem segít... meghalt a titkárom. - Nem értem... nem értem! Ő is hivatalos volt a vacsorára, de késett... Olga Pavlinos pedig mindenben és mindig pontos volt - zokogott fel Glória. - Menjünk be - szólt a vendégekhez Castello -, máris értesítem a rendőrséget. Már éjfél is elmúlt, mikor a leszboszi nyomozók a helyszíni szemlét befejezték és elvitték az áldozatot. A rendőrkapitány és stábja együtt jöttek el Castello házába, mert Vassilis ragaszkodott a személyéhez. Ő pedig nagy úr volt a szigeten, s még a rendőrök sem mertek ellenszegülni. A rendőrorvos a helyszínen csak annyit mondott, hogy éles szerszámmal többször beleszúrt a gyilkos az áldozat szívébe, áthasítva a tüdőt és az izmokat is. Mire minden formaságon túljutottak, éjjel két óra is elmúlt. A vendégek elmentek, csak a fiatalok és a háziak maradtak. - Apácskám, Olgának volt ellensége? Esetleg olyan barátja, aki féltékeny volt rá? Minden férfinak megakadt a szeme rajta, nagyon csinos nő volt. - Ugyan Barbara! Hagyd ezt most! Olga egy kedves, aranyos és főként nagyon okos, tehetséges teremtés volt. Itt Leszboszon született, a családja itt él, s ő, amikor Athénben elvégezte a titkárnői iskolát, visszajött és én örömmel alkalmaztam. Mi ebben a különös? Remélem, a rendőrök mielőbb elkapják a gyilkost! Kellemetlen, hogy éppen a mi házunkban történt a tragédia... Csak egy őrült lehet, aki beosont a házunkba. - Nekem az a furcsa, hogy mindezt senki nem vette észre. Apácska, a dolgozószobád mellett volt Olga irodája. Ez pedig közel van ide. Nem értem... nem értem... - sóhajtott Barbara és hangja megértést sugárzott. - Én is jóban voltam vele. - Igyunk egy kis konyakot - szólt a házigazda és mindannyiukat átkísérte a könyvtárszobába. Virgin doktor elmerült gondolataiban. Azon meditált, hogy jött be a gyilkos anélkül, hogy bárki észrevette volna? Adam Kane halkan kérdezte Vassilistől. - Ezek után reggel valószínűleg nem indulhatunk útra Kalimnoszra. Úgy döntöttünk négyen, hogy ezt a szigetet választjuk úti célul. - Ugyan már, Adam! Ne gyerekeskedj! Nyugodtan menjetek át a szigetre, a zsarukkal én mindent elrendezek. Senki nem gyanúsít benneteket. Hiszen sem te, sem Marcos nem ismertétek a megboldogultat. A lányaim pedig feddhetetlenek. Az egyébként is kizárt, hogy innen a házból került volna ki a gyilkos. Úgy készüljetek, hogy az eredeti terv szerint indultok. - Én még vacsora előtt elkészítettem mindent az útra - szólalt meg Glória -, és intézkedem, hogy a jacht és a kapitány készen álljon. Még biztonságból két matróz is utazik veletek - fordult a lányaihoz. - Reggel hét órára mondtátok az indulást, tartjátok az időt, vagy értesítsem a személyzetet későbbi időpontról? - Anya, ne! Akkor semmit nem látunk majd. Én megszoktam a korai kelést az ásatásoknál, gondolom a többieknek sem okoz ez gondot. Így is rövid lesz az idő. Bólintottak és mindannyian elvonultak a szobájukba. Themisz Isoti kapitány precíz, lelkiismeretes férfi volt. Fiatal kora ellenére kinevezték kapitánnyá, már egy éve állt a leszboszi rendőrség élén. Kollégái örültek az előléptetésének, mert jó természete, kellemes modora, segítőkészsége eltért az elődjétől, akit nyugdíjaztak. A férfi már szombaton reggel átnézte munkatársai nyomozati anyagait, s várta, hogy a rendőrorvos is mielőbb áthozza a boncjegyzőkönyvet. Magában ismételten felidézte a gyilkosság körülményeit, de egyetlen gyanúsítottja sem akadt. A Castello családot évek óta ismerte, Vassilisnál dolgozott az apja, mint az olajültetvény egyik intézője. Így lényegesen több információval rendelkezett, mint egy kívülálló. Kopogtak az ajtaján és a helyettese lépett be. - Hello, főnök! Te sem tudtál aludni? Látom már átnézted a kollégák jegyzeteit. - Így igaz Alex, ugye téged sem hagy nyugodni az ügy. - Nézd Themisz, itt a szigeten általában csip-csup rendőrségi feladatokkal állunk szemben. Elsősorban a turisták okoznak időnként gondot, no meg a közlekedésieknek van feladatuk. De gyilkosságra nem is emlékszem, évek óta nem volt a szigetünkön. No, meg a Castello család híre, boldog,

- 23 -

kiegyensúlyozott és főként gazdag emberek. A titkárnő pedig a légynek sem tudott volna ártani. Olga Pavlinos szerény, jó modorú, kedves, okos teremtés volt. A környezete egyértelműen így nyilatkozott róla. Egy alkalommal összefutottam vele a kikötőben, éppen Kószra ment át, valami hivatalos ügyet intézni, s akkor váltottunk néhány szót. Arra emlékszem, hogy áradozott Vassilis Castellóról. - Ez nem rendkívüli. A földbirtokost általában kedvelik, bár nyilvánvaló, hogy neki is lehet ellensége, csak mi nem tudunk róla. Túl szépen fest az egész család. A rendőrorvos behozta a boncolási jegyzőkönyvet. - Tessék, olvassátok. Egyértelmű a halál oka. A halált az ötödik-hatodik borda között mellkasba hatoló, mintegy tizenöt centiméteres pengehosszúságú, feltehetően konyhai húsdaraboló kés okozta. Az eszköz átszakította az arteria pulmonalist, majd a jobb kamrába hatolt, mintegy felnyitva annak falát. A többi sérülés során, melyeket valószínű szintén ugyanez a kés okozott, súlyos izom és - tüdősérülések keletkeztek, azonban egyik sem lett volna halálos. - Igen, nyilvánvaló volt számomra is, hogy valaki leszúrta a lányt, méghozzá az illetőt beengedte, mert semmiféle külsérelmi nyomot nem találtál a boncoláskor. Ezenkívül a lány irodájában dulakodásnak nyoma sem volt. Tehát a tettest ismerte - ráncolta össze homlokát a kapitány. - Innen kellene elindulnunk. Menjünk át Castellóékhoz és újból mindenkit hallgassunk ki. Bár ehhez nem fűzök sok reményt. Inkább az ismerősök körében kellene keresgélnünk. - Hányan menjünk? - fordult főnökéhez Alex. - Azt javaslom, most csak mi ketten. A jacht elegánsan úszott a vízen, egyenletesen szelte a hullámokat. A kapitány megteríttetett a hajókabinban, ahogy Glória asszony a lelkére kötötte, délelőtt szendvicseket, gyümölcsöt édességet és üdítőt kaptak a vendégek. Adam és Marcos elmerülten beszélgettek. A régész a kószi kutatásokról mesélt és arról, hogy régi álma vált ezzel valóra, miután már Skóciában is az antik görög kultúráról álmodozott. Virgin doktor az örökségéről és a klinika létrehozásáról számolt be újdonsült barátjának, s azt sem hallgatta el, hogy Barbara apja sietett a segítségére, amikor nemrégiben szorult helyzetbe került a felvett hitelek törlesztése miatt. - Mondd csak Marcos, talán kevés a beteged, s ezért adódott gondod? Vagy nem sikerült az egészségügyi biztosítóval szerződést kötnöd? - Hát, pontosan nem is tudom. Valószínű, hogy ott követtem el a hibát, hogy túlságosan modern, drága műszerekkel szereltem fel a létesítményt, s ennek megtérülése bizony hosszú évekig tart. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy itt nincs igény ezekre a precíz készülékekre, jobb lett volna ha kevesebbet költök, akkor nem kell senkivel társulnom. - Zavar, hogy Castello a tulajdonostársad? - Igazából nem, mert kisebb a részesedése, de mégsem vagyok igazából boldog ettől a ténytől. - Úgy látom Barbara és te... - Igen, igen... bár neked bevallom, Barbara túl gyors tempót diktál nekem. Igaz, már felmerült az esküvőnk gondolata, de az apja kikötötte, hogy félévig várnia kell, s ez nekem is jól jött. Kedvelem Barbarát, de alig ismerem. Néhányszor együtt voltunk, remek nő az ágyban, de sokkal többet nem tudok róla. - Én úgy látom, hogy a két testvér nem hasonlít egymásra sem külsőleg, sem belsőleg. Bár együtt dolgozom Katerinával, de még nem kerültünk közel egymáshoz. Zárkózott teremtés, elsősorban a munkája érdekeli. - Barbarát pedig kizárólag a szórakozás és a szex. Ez utóbbit az élet savának és borsának tartja. Ha lehetne állandóan szeretkezne, de hát tudod Adam, a kórházi munka, főként a vállamra nehezedő felelősség engem is megvisel. Ezt különösen az utóbbi napokban érzem. Ezért is örültem ennek a kikapcsolódásnak. - Gyertek, gyertek kikötünk! Már látszanak Kalimnosz nyüzsgő kikötőjének hajói. Tudjátok mi a sziget fő jövedelmi forrása? - vágott kissé tudálékos arcot Barbara. - Talán itt is az olajbogyó... - válaszolt Marcos. - Nem, nem, dehogyis! A legfontosabb a szivacshalászat. Apámnak is van valamiféle érdekeltsége a szivacsfeldolgozóban, de a részleteket nem ismerem. - Még soha nem láttam ilyen fekete szivacsot - mutatott Adam az egyik kis hajót borító szivacshalmazra. - Hát persze - szólt kedves hangján Katerina -, mert alapos mosás, szárítás és savas kezelés után válik világossá. Egyszer a szüleimmel itt voltunk húsvétkor s akkor láttam, hogy a helybeliek egy hétig ünnepelnek, mielőtt a szivacshalász-flotta harangzúgás közepette kifutna a kikötőből. A hajók pedig csak október végén térnek haza rakományukkal, amit szintén megünnepelnek. - Tudod Adam - folytatta a régésznő -, régen a szivacshalászok súlyos köveket szíjaztak magukra és azzal merültek le a mélybe. Manapság már oxigénpalackjuk van és fejszével szedik le a szivacsokat. De számomra még akkor is kegyetlen foglalkozás ez. A hajóflottán kívül persze, mint az előbb is láttuk, egy-egy kisebb hajó most is kifut, de ezek rendszerint turistákat is visznek magukkal. Közben kikötöttek, a kapitány megkérdezte mikor térnek vissza. Barbara válaszolt a többiek helyett. - Holnap, kora délután. - De kisasszony, az édesanyja azt mondta, hogy éjszakára a kabinokat készítsem elő!... Kérem, ha változtat a programon, hívja fel őt telefonon. Nem szeretném, ha nekem lenne ebből bajom. - Nézd húgocskám, csináljunk úgy, ahogy anyánk mondta. Ha egész nap mászkálunk, vacsorázzunk valahol, de éjszakázzunk a hajón. - Nem vagyunk már csecsemők, hogy még itt is anyánk istápoljon bennünket.

- 24 -

- Rendben, én visszajövök Adammal, te pedig ott töltöd az éjszakát, ahol akarod. A két férfi érezte, hogy a hangulat a testvérek között egyre feszültebbé válik. Így Marcos próbálta oldani ezt. - Induljunk el a város központjába, utána meglátjuk. Nem lenne bölcs dolog elrontani ezt a csodálatos napot. - Én nem megyek - csattant Barbara hangja. - Gyere Marcos, kettesben szeretnék veled lenni és ismerve a nővérkémet ő minden követ, roncsot és templomot meg akar nézni. Ezekre pedig én nem vagyok kíváncsi. Maradjunk annyiban, hogy holnap a hajón találkozunk. Katerina nem akart vitát, így elköszöntek egymástól, és Adammal lassan, elindultak a kikötői Aghia Ekaterini templom felé. - Meglátod, ez egy csodaszép alkotás, azonnal ott vagyunk. A templom díszítményei arany, kék és barna színűek voltak, a belső részt híres helyi művészek gyönyörű ikonjai gazdagították. Adam nem győzött betelni a látnivalókkal, s különösen Michail Kokkinos és lánya, Irene szobrai hatottak rá. A nézelődés után beültek a homokos strandon lévő mini étterembe. Frissensült tintahalat, polipot ettek, míg a kávét már a város felé haladó főutcában fogyasztották el. - Milyen jó lenne, ha eljutnánk a kisebb településekre is -. sóhajtott Katerina -, de tudod, autó nélkül ez nemigen megy. Bár autóbuszjárat köti össze a kis falvakat egymással, de ezek menetideje bizonytalan, no meg most már elég nagy a hőség is. Ússzunk egyet és sétáljunk vissza a kikötőbe. Amikor visszaértek, a kabinjában Adam igencsak meglepődött a luxus felszereléstől. Nemcsak színes televízió és minibár, hanem fürdőköpeny, fürdőruha, az asztalon pedig friss déligyümölcsök voltak elkészítve. A bútorok harmóniája olyan kényelmet és nyugalmat árasztott, hogy Adam leheveredett a kanapéra és azon nyomban elaludt. Arra ébredt, hogy Katerina ült az ágya szélén és ébresztgette. Megfogta a lány karját, magához húzta és forrón megcsókolta. Hirtelen izzó vágy kerítette hatalmába, amely Katerinánál is viszonzásra talált. Finom mozdulattal fejtette le róla a trikót, a farmer rövidnadrágot, majd a fehérnemű következett, de mindezt olyan óvatosan, egyben delejes erővel csinálta, hogy a lány fellobbant és kívánta az ölelkezést. Testük megtalálta az utat egymáshoz, belemerültek a hajlatok csókolgatásába, majd Adam ajka egyre lejjebb és lejjebb araszolt... Katerina nyögdécselt, tudta, hogy a beteljesülés pillanata nem várat sokáig magára. Adam felfedezte a lány testének rejtett zugait, nyelvével végigszántotta alma formájú mellét és lapos hasát. Katerina számára meglepő volt, hogy másodpercek alatt felengedett és átadta magát a test gyönyöreinek. Bár voltak már férfiak az életében, de soha nem tapasztalt ilyen izgatott vágyat és belefeledkezést a szerelembe, a test örömeibe. Adam még mindig várt, nem akarta elsietni a szeretkezés beteljesülését. Még simogatta partnerét, amikor érezte, hogy a lány megfeszül és halk sikoly hagyja el az ajkát. Ugyanebben a percben ő is eljutott arra a csúcsra, amelyről nem volt visszatérés. Szerették egymást odaadóan és feltétel nélkül, mit sem törődve a világgal, a léttel. Csak a holdvilág fénye osont be a kabinba, bevonta a két meztelen alakot. Néhány másodpercig csend ölelte át őket, majd Adam felkönyökölt és csak annyit mondott. Katerina, te vagy a világ legcsodálatosabb asszonya! Szeretlek! Nem tudok betelni veled! Olyan örömet nyújtottál számomra, amelyről nem is álmodtam soha! Ismét egybeforrt a két vonagló test, elhagyva az előjáték örömét, azonnal az extázis karjaiba kapaszkodtak. Katerina eddigi zárkózottságát levetkőzve önfeledten tapadt a férfi izmos testéhez, amely erotikát és boldogságot sugárzott felé. Hosszú ideig feküdtek szótlanul, elmerülve a szeretkezés utáni kellemes andalító csendben. Szeretlek Adam! Nagyon szeretlek! Drágám, olyan messzire repítettél a földi léttől, hogy ilyet el sem tudtam képzelni... számomra te vagy a csoda! - Kicsikém! Te is csoda vagy nekem! - Forrón megcsókolta a fiatal kitárulkozó nőt, amely ismét kész volt a befogadásra. Őrjítő vad vágy érintette meg ismételten őket, s nem tudtak ellenállni a varázsnak. Már éjfél is elmúlt, amikor felkeltek, lezuhanyoztak s szinte egyszerre szólaltak meg. - Van valami kaja itt a hajón? - A hűtőben csupán italok sorakoztak, ennivaló nem volt. A jacht sötét volt és mély csönd uralta. - Nyilvánvaló, hogy lefeküdtek az emberek, így nem találunk semmi ennivalót. De Adam, kapjunk magunkra valamit, a kikötőben még néhány bár nyitva van. Ha mást nem, sült halat valószínűleg ehetünk. A chorta, főtt spenót salátaként olajjal és citrommal szervírozva, hozzá a moussaka darált hússal és mártással, felséges ízt alkotott. A két férfi jóízűen falatozott a rendőrség melletti étteremben, s közben a délelőtti tapasztalataikról beszélgettek. Mindketten arra a megállapításra jutottak, hogy Castello házában nemcsak alibije van mindenkinek, hanem gyanús személy sem jöhet szóba. - Egyetlen lehetőség merült fel bennem - szólt a kapitány beosztottjához -, hogy a lánynak ellensége lehetett, aki belopakodott a házba és megölte. Az a feladat, hogy felderítsük a mindennapjait de nem Castellóéknál, hanem a saját környezetét kell megvizsgálnunk. Holnap elmegyünk hozzájuk. Az a javaslatom, hogy ne a rendőrségi autóval, hanem a tieddel közlekedjünk. Hátha így többet megtudunk, s vigyük magunkkal Dolimadot. - Már megbocsáss Themisz, de ennek nincs sok értelme. Mert az igaz, hogy hivatalosan Miro Dolimad nyomozó ugyan, de egyetlen őrmestere van, s nem áll hivatása magaslatán. Gyilkossági esete még nem volt, így semmiféle gyakorlata sincs. Egyébként sem nagyon kedvelem Mirót, miután apja, az előző rendőrkapitány ültette jelenlegi székébe, mindenféle végzettség nélkül.

- 25 -

- Ez így igaz, de ha őt nem tájékoztatjuk és kapcsoljuk be a munkába, akkor nyugodtan áskálódhat ellenünk. Sőt megvádolhat, hogy mint nyomozót, nem vonjuk be az ügybe, ami rá is tartozik. Egyébként se felejtsd el, hogy az apja keze még most is messzire nyúlik, annak ellenére, hogy nyugdíjba vonult. -- Megértettem. Reggel, mondjuk nyolc órára itt vagyok a kapitányság előtt és indulhatunk. Ha akarod, most hazafelé menet értesítem Dolimadot. - Rendben, de ne mondj neki semmit. Szerencsére szabadnapos volt, így eddig nem kellett bevonni a nyomozásba. Másnap reggel mindhárman elindultak Mitilinibe, a főváros déli részébe, ahol Olga Pavlinos szülei laktak. Most is, mint már annyiszor Themisz megcsodálta a festőien romos erődöt, amely a régi kikötőt az újtól elválasztotta. A halászhajók, jachtok színes kavalkádja töltötte meg az új rakpartot, néhány nagyobb kereskedelmi hajó is ott tartózkodott. Mintegy negyedórányi autózás után beértek a város szívébe, a híres tengerparti részre, ahol bankok, szállodák, üzletek, bárok, éttermek várták a turistákat. Megérkeztek a Hajnali Pír nevű étterembe, ahol Olga apja pincér volt, anyja pedig a konyhán segédkezett. Themisz egyik munkatársát még vasárnap hajnalban átküldte a szülőkhöz, akik megrendülten és értetlenül hallgatták lányuk tragédiáját. A kapitányságon azonosították, de egyetlen útbaigazítást sem tudtak adni. Azt hangoztatták, hogy lányukat mindenki szerette, férfi nem volt az életében, csak a tanulásnak és a munkájának élt. Kedvelte a Castello családot, és gyakorta meglátogatta a szüleit is. Bár ezekre elsősorban a hétvégeken került sor, mert a lány a munkaadója házában lakott. Letelepedtek az étterem egyik sarkában, és Themisz igyekezett valami új fonalat találni. Ám gyakorlatilag minden kísérlete hiábavaló volt, sem az apa, sem az anya nem mondott semmi érdemlegeset. - Talán a barátnőjétől megtudhatnánk valamit - tett még egy próbálkozást a kapitány. - Vagy esetleg a szomszédoktól. - A megboldogult kislányomnak barátnője nem volt, velünk osztotta meg szabadidejét. A szomszédaink sem hiszem, hogy tájékozottabbak, mint az apja meg én, de próbálják meg. A maguk feladata, hogy elkapják a gyilkost - emelte fel először a hangját a középkorú asszony. A zsaruk elköszöntek és meglehetősen rossz hangulatban mentek vissza a kapitányságra. Themiszt egy üzenet várta. Barbara Castello hívta fel, és délután meglátogatja. - Hátha... hátha... valamire fény derül. De miért éppen a kisebbik lány keresett? Barbara úgy robbant be a kapitány irodájába, mint a szélvész. Farmernadrágban, blézerrel, égővörös pólóban, leengedett hosszú hajjal, ugyancsak vonzó jelenség volt. - Jó napot uram, remélem elősegítem a nyomozást Olga ügyében, mert hoztam valamit. - Kisasszony, foglaljon helyet. Megkínálhatom kávéval vagy üdítővel? Utána beszélgethetnénk. - Nem kérek semmit, de nincs is sok mondanivalóm. Themisz értetlenül nézett a lányra. - De hát valamiért csak felkeresett, vagy tévednék? - Nem, dehogy! Az elején kezdem. Olga igencsak szeretett olvasni, főleg szerelmes regényeket. Így tőlem gyakorta kért kölcsön könyvet. De mindig pontosan visszaadta, általában néhány szót váltottunk a tartalmáról. Most is így történt,... vagyis nem egészen. Pénteken délután éppen, amikor vártam a nővéremet és a vendégeket Kószról, visszahozott egy könyvet. Nagyon siettem és letettem a könyvespolcra. Azután elfeledkeztem róla. - Ma reggel azonban - folytatta Barbara - a szobalány portörlés közben véletlenül leverte a könyvet. Én felvettem és kihullott belőle egy fénykép - nyújtotta át arcán kissé kaján mosollyal a képet, amelyen Olga egy csinos, magas férfival szorosan összefonódva áll a tengerparton. - Hát igen, mindenki azt mondta a csajról, hogy csak a munkájának, élt és a szüleinek, akkor pedig mit jelent ez a fotó? Tessék, nézze meg ön is! Themisz, ahogy megpillantotta ledöbbent és szólni sem tudott. A kép önmagáért beszélt, Olgát átölelve tartotta karjában Miro Dolimad nyomozó. Úristen! A beosztottam nem volt jelen a nyomozásnál, szabadnapos volt. Lehet, hogy tudott a gyilkosságról... csak éppen titkolta... Persze egy fotó még semmit nem bizonyít. Talán társaságban voltak együtt és valaki lencsevégre kapta őket. Nem... nem... ez nem lehet igaz. - Mondja csak kisasszony, ön jól ismerte Olga Pavlinost, esetleg barátnők voltak? - Hát ezt azért nem mondanám, de jó néhányszor úsztunk a kertben, főként amikor Olga már befejezte a munkát és beszélgettünk. - Kérem, a nyomozás érdekében mondjon el mindent, amit a megboldogultról tud. - Hát sok, információval nem szolgálhatok. Az tény, hogy Olga nem volt olyan fehér bárányka, ahogy mindenki gondolta. De engem ez nem zavart. Gyakorta ment át Kószra egy filmstúdióba. - Hova? - Egy magánfilmstúdióba, elég érthetően mondtam, nem? - Mit keresett ott? - Hát egyszerű. Pénzt. - De mivel? Kérem, ne kelljen minden szót kihúzni magából! - A filmstúdió egészen a város szélén van, úgy tudom, hogy a kleovounduli elágazásnál egy villában. - Na és? - Szóval ott forgattak pornófilmeket, amelyeket Athénban forgalmaztak. Egy-egy felvételért Olga jócskán kapott pénzt, bár az egész melót nemrégen kezdte el. Ha jól emlékszem a szavaira, úgy félévvel ezelőtt ajánlotta be valaki. Olga nem volt szép, de az alakja tökéletesnek mondható. Hosszú nyúlánk lábak,

- 26 -

karcsú test és az egész megjelenése, ha akarta erotikát sugárzott. - Ezt nem értem. Az ön szülei, a ház személyzete, a lány rokonai egyértelműen szolid, csendes teremtésnek írták le. - Ja uram, néha más a látszat és más a valóság - vetette oda Barbara, aki szemmel láthatóan élvezte, hogy a kapitány zavarban van. - Ez a fotó is összefügghet a filmezéssel? - kérdezte Themisz. - Nem hiszem, Olga igencsak titokban tartotta a kószi kirándulásait, még apám sem sejtette. Mindig úgy intézte, akkor ment át, ha a főnöke, mármint apácskám vidékre utazott vagy a fővárosba. Anyám pedig soha nem figyel másra, mellette bármi megtörténhet. Ő csak a saját lelkével és a nővérem életével törődik. Azt hiszem semmi nem is érdekli valójában. Időnként úgy érzem, hogy szerelmes Katerinába... Tudom ez butaság... de mégis így van. Szóval visszatérve a titkárnőre, feltételezem, rajtam kívül senki nem tudta ezen bevételi forrásának titkát. Többször elmondta nekem, meg akar szabadulni Leszbosztól, a szüleitől és az egész környezetétől. Terhesnek érezte, hogy a jó kislányt kell mindenki előtt megjátszania. - Jegyzőkönyvbe diktálná mindezt, Castello kisasszony? - Viccel, ugye? Nem bolondultam meg teljesen! Annak is örülhet, hogy saját jószántamból idejöttem és mindezt elmondtam a nyomozás érdekében. Szent meggyőződésem, hogy Olgát olyan pasas ölte meg, akit kijátszott... De ennek kiderítése nem az én feladatom. Ha pedig az információmat felhasználja, mindent letagadok, kivéve a fényképet, amit valóban én találtam meg. Örüljön annak tisztelt kapitány úr, hogy az impotens nyomozói helyett én segítek önnek! Soha nem jött volna rá a kószi filmstúdióra... ezt elhiheti nekem. Kis szünet állt be a beszélgetésbe. Majd Themisz szólalt meg. - Mondja csak kisasszony, eljönne velem abba a stúdióba?... Szeretnék inkognitóban maradni... Esetleg maga jelentkezhetne felvételre. Persze én is ott lennék. Valahogy esetleg így megoldhatnánk ezt a rejtélyt. - Már megbocsásson, de én nem vagyok zsaru! Nem is kötelezhet arra, hogy segítsek, ám mégis megteszem! - Árulja el, miért? - Őszinte legyek? - Igen. - Kíváncsiságból. Még egy ideig beszélgettek, Barbara otthagyta a fényképet és megállapodtak, hogy néhány nap múlva átmennek együtt Kószra, s közelebbről megnézik a filmstúdiót. - Kérem kapitány úr, apámnak erről nehogy említést tegyen, zűrbe kerülnék... azt nem akarom. Angela Ciszos láza az antibiotikumok hatására már lement, Albius főorvos még kontroll vizsgálatokat végeztetett. A reggeli vizitnél megígérte, ha leletei rendben vannak, hazavihetik a lányt. Angela örömmel újságolta szobatársnőjének, Helena Martinak, hogy alig várja a hazatérését, mert apja megígérte, ha meggyógyul, ajándékba kap egy autót. - Tudod Helena, régi vágyam, hogy saját kocsim legyen és szabadabban közlekedhessek, főként a hétvégeken a barátaimmal. De eddig apám hallani sem akart róla. Igaz a barátnőm, aki nálunk dolgozik a vendéglőben, segített rábeszélni őt. Az öregem pedig ugyancsak hallgat rá. - Én is szeretnék egy autót, de gondolni sem lehet rá, miután gépírónői fizetésemből évekig kuporgatnom kellene a pénzem jelentős részét, hogy akár egy használtat is vásároljak. - Olyan rosszul keresel a Kereskedelmi Bankban? - Nem, de az albérletet is fizetnem kell, mert a szüleim Ziaban élnek, méztermeléssel foglalkoznak. Bár neked bevallom, hogy van egy férfi az életemben, aki segít nekem. - Nocsak... nocsak... Csak nem az a férfi, aki tegnap néhány percre meglátogatott? Kicsit idős pasas... Ki az illető? - A kószi Kereskedelmi Bank igazgatója, nála dolgozom. Ő támogat,... vagyis... féléve... a barátnője vagyok. - Szereted? - Hát... nem is tudom. Nagyon kedves velem. A szüleim, ha megtudnák, megölnének, olyan régimódi, maradi emberek. - Családja van? - Hogyne, felesége és három gyereke. Ő maga sem fiatal, negyvenkilenc éves. - Te jó ég, Helena! Nagyon öreg hozzád! Ennek a kapcsolatnak semmiféle jövője nincs. Szakítanod kellene vele és hozzád való fiút keresni. - Erre már én is gondoltam, de tudod Angela, a barátom meglehetősen erőszakos természetű. Hetenként kétszer találkozom vele egyik ismerőse lakásán. Ez alól nem térhetek ki. - Miért? - Az az igazság, hogy szeretnék bejutni a titkárnőképzőbe, amely két éves. Ő megígérte, hogy támogat anyagilag, miután a suli ideje alatt nem fogok keresni. Itt Kószon van egy ilyen iskola és remélem, ha meggyógyulok, néhány hét múlva felvesznek. - Mondd csak, valójában azonkívül, hogy szédülsz és fáj gyakran a fejed, mi a bajod? Láttam a nőgyógyász tegnap alaposan megvizsgált és azt mondta, hogy ma minden leleted meglesz. Még nem közölte mi a bajod?

- 27 -

- Nézd Angela, valójában azt hiszem tudom én is. - Ezt hogy értsem? - Terhes lehetek, mert reggelenként erős hányingerem van és az elmúlt hónapokban híztam három kilót. - Ezt elmondtad a doktor úrnak? - Igen. Úgy láttam, ő is gyanakodott a terhességre, de nekem semmit nem szólt eddig. - Jézusom! Mióta nem jött meg a menstruációd? - Látod, éppen itt van a bökkenő, mert minden hónapban megjött, csak kicsit összevissza. - Mit csinálsz, ha valóban terhes vagy? - Egy biztos, nem szülhetek, mert anyámék megölnének, a főnököm pedig nem bontaná fel a házasságát értem. A bankban is zűr lenne az állásommal. - Ő tud róla? Mármint arról, hogy esetleg teherbe ejtett? - Igen. Éppen az ő barátja segítségével kerültem ide. Az illető Leszboszon lakik, én nem ismerem, de állítólag nagyon befolyásos ember és a kórháznak az egyik tulajdonosa. - Reméljük kedves Helena, hogy nem lesz semmi baj és nem kerül sor abortuszra. Tudod, azt nálunk büntetik, ha kitudódna. Remélem, ha kikerülsz a klinikáról, meglátogatsz engem? Megadom a címem, rendben? - Boldogan. A bankban naponta délután négyig dolgozom, utána ha nem kell találkoznom a főnökömmel, mindig szabad vagyok. Marcos dühöngve járt le-föl az irodájában. Castellót várta, aki beajánlotta kivizsgálásra Helena Martit. Mint mondotta az egyik kószi barátjának közeli ismerőse, s szeretné, ha idekerülne a lány a klinikára. - Na, most már legalább tudom az okát - gondolta Virgin doktor, és már előre ideges volt a várható vitától, mert abban biztos volt, hogy Castello erőszakos lesz. Vassilis arcán nyájas mosollyal köszöntötte az orvost. - Drága barátom, örülök, hogy rövidesen a családhoz tartozol. Barbara könyörgésének engedtem, és beleegyeztem, hogy ne várjatok az esküvővel félévig, két hónap múlva megtartjuk. - Már elnézést Vassilis, de a lányod nekem ezt nem említette. - Ugyan már, ne sértődj meg, tegnap este tisztáztuk vele, s holnap átjön hozzád, hogy a részleteket megbeszéljétek. Glória is áldását adta a közelgő eseményre. - Hát ez szép! Nem kellene ennyire sietnünk, mert igaz, Barbara szeretne mielőbb hozzám jönni feleségül, de még nem ismerjük eléggé egymást. - Ne viccelj! Az ágyban szövődnek a legszorosabb kapcsolatok, s ti már többször együtt voltatok, vagy rosszul tudom? - Nem, dehogy! Bár ez nem tartozik ide. Arra lennék kíváncsi, mi az a sürgős mondanivaló, amiért felkerestél? - Mint jól tudod, Helena Martit, az itteni Kereskedelmi Bank vezetőjének a munkatársát én ajánlottam be a klinikára. Az összes költséget a barátom állja. Szeretném tudni, mi a baja a lánynak, gondolom most már kivizsgáltátok. - Igen. Röviddel ezelőtt kaptam meg a teljes anyagát, s kiderült, hogy terhes, mégpedig a harmadik hónap végén járhat. - Sajnálatos, a barátom nagyon oda lesz. Tudod, felesége van és három gyereke. No, meg velem közel egykorú a férfi. A lányka pedig, aki gépíróként dolgozik, fiatalocska, ha jól emlékszem húsz év körüli. - Ezzel azt akarod mondani Vassilis, hogy a barátod ejtette teherbe? - Igen. De, hát majd elvégzitek ami szükséges. - Na most már elég! Még egyszer nem megyek bele egy tiltott műtétbe. A leletek szerint Helena makkegészséges, semmi orvosi diagnózis nem indokolja, hogy megszakítsuk a terhességét. - Ez lehetséges, de én követelem, hogy lépjetek közbe! - csattant Castello hangja. - Mit képzelsz te magadról, Marcos? A klinika már nem lenne a tied, ha én nem segítek! No meg a családomba is be akarsz kerülni. Jól tudhatod, hogy a jövendőbelid hozománya... - Ne folytasd! Nem érdekel! Elegem van a Castello családból! Nem vagyok hajlandó semmiféle kompromisszumra. A beteget hazaengedjük. Te és a tisztelt barátod ott végeztetitek el az abortuszt, ahol akarjátok, de az én klinikámon nem! - Ez az utolsó szavad? - Igen. Az orvosi eskümet nem szegem meg! A betegek gyógyítását tartom szem előtt és nem végzek tiltott műtéteket. - Milyen fennkölt lélek vagy, Marcos! Akkor légy szíves, hívasd be most azonnal a gazdasági vezetődet. - Neki mi köze ehhez? - Majd meglátod! Néhány perc múlva megjelent Petros Sueli kissé görnyedt testtartással és szemmel láthatóan zavartan. - Tisztelt uram, számoljon be a klinika adósságairól. - Miről? - döbbent meg Marcos. - Tudomásom szerint a könyvelés rendben van, nincs sok pénzünk, de valahogy megoldjuk. - Ne folytasd! Sueli úr elköltötte a meglévő forgótőkédet, sőt a Kereskedelmi Banktól jelentékeny hitelt vett fel, meghamisítva az aláírásodat. A bankban a tartozásod tízmillió drachma.

- 28 -

- Micsoda? Micsoda? Igaz ez? Tönkrementem! Tönkrementem! - Majd hirtelen felugrott és Petros Sueli torkának esett. Ha Vassilis nem lép közbe, még megöli a csalót. - Te szemét! Te aljas féreg! sziszegte. - Tönkretettél, mindent tönkretettél! Mire kellett ez a hatalmas összeg? - Pókereztem... veszítettem, s ha nem fizetek, megölnek. Féltem, aláhamisítottam Virgin doktor úr nevét. - Te megőrültél! Tízmillió drachmát vettél fel s megterhelted vele a klinikámat? Nem tudom visszafizetni! - üvöltött immár torkaszakadtából a sebész. - Ne izgasd magad, Marcos! A Kereskedelmi Bank vezetőjével tisztáztam mindent, s ha a héten átutaljuk az összeget, nem terhelik sem rád, sem a klinikára, még a kamatokat sem kell törleszteni. - Mondd csak, te mocskos állat! Mikor hamisítottad a hitelkérelmet és mikor vetted át az összeget? - Uram... uram... próbáljon megnyugodni... - habogta Petros. - A tízmilliót három napja vettem fel, miután azonnal kiutalta a bank vezetője. Virgin szólni sem tudott. Egyetlen pillanat alatt végigpergett előtte az egész élete. A munkája, a klinikája s az a lehetőség, hogy mindezt elveszítheti, ha Castello kívánságát nem teljesíti. Viaskodott benne az orvosi tisztesség és a reménytelenség a teljes tanácstalansággal, hogy mit tegyen. Vassilis szólalt meg a beállt néma csöndben. - Nézd Marcos, én még ma átutaltatom a tízmilliót, neked csupán egyetlen feladatod maradt. Tedd meg, amire kértelek... ennyi az egész. A pénzt majd visszaadod, amikor akarod. Ha soha, akkor sem történt semmi, hiszen családban marad. Gondolkozz el, és dönts! - Te pedig azonnali hatállyal el vagy bocsátva - fordult az orvos Petros Sueli felé. - Most azonnal diktálok a titkárnőmnek egy elismervényt, amelyben vállalod, hogy a pénzt féléven belül visszafizeted. Ha nem, úgy beperellek okirat hamisításért és sikkasztásért. - Marcos, ezt gondold meg! Azt megértem, hogy a pénzt vissza akarod kapni, de a feljelentéstől eltekintenék a helyedben. Meghurcolnák a klinikádat, téged és az embereidet is. Egy bírósági tárgyalás nem tenne jót a hírednek. Hallgass rám, fogadd el tőlem a pénzt, és ha visszakapod ettől az embertől, majd megadod. - Engedd meg, hogy megemésszem mindezt. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni. - Rendben, a városban van még elintéznivalóm, és két óra múlva visszajövök - ment ki a szobából Castello. Marcos egyedül nem tudott dönteni. Meg akarta osztani gondját és főleg tanácsot kérni az idősebb és tapasztaltabb főorvostól, akit a barátjának tartott. Amikor Alexandros Albius meghallotta az egész történetet, fejét csóválta és járkálni kezdett az igazgatói szobában. Megdöbbentette a hír, s aggódott a klinika jövője miatt. Hosszú szünet után szólalt meg. - Nézd Marcos, vagy teljesíted Castello kérését, vagy eladod a klinikát. Ha bepereled azt a gazembert, talán megnyered a pert, de hosszú ideig elhúzódhat, s a végén ki tudja mikor képes visszafizetni a pénzt. Addig pedig a banknál neked kell a kamatokkal együtt törleszteni. Nincs sok választásod, az biztos. Vajon képes vagy eladni a klinikát, mert ha igen, esetleg Athénben kellene vevő után nézni. Nem hiszem, hogy itt Kószon akadna rá érdeklődő. Vagy a jövendő apósod megveszi az egész létesítményt, de akkor úgy táncolsz, ahogy ő fütyül. Gyakorlatilag semmi szabadságod nem lesz, hiszen a tulajdonjogról is lemondasz. Elég pocsék helyzet, talán mégis el kellene végezni annál a betegnél a beavatkozást. Nem tudom, nem tudom! Megértelek, nehéz a döntés. - Tudod Alexandros, attól félek, hogy Vassilis a jövőben is folyamatosan zsarolni fog valamivel. - De Marcos, legyél kissé tárgyilagosabb. A pénzt nem a jövendőbeli apósod sikkasztotta el. Neki csak kapóra jött ez az egész. - Így igaz, mégis balsejtelem kerít hatalmába. - Mondd csak, annak a lánynak nincs valami olyan belgyógyászati panasza, amely hivatalosan is indokolttá tenné a küretet? - Nincs, semmi. Persze ettől még kreálhatnánk egyet, rávezetnénk a kórlapjára és javasolnánk a beavatkozást. Ez így egy kis csalás, de megmentheted a klinikát és a munkatársaid állását. - Nem csak csalás, hanem erkölcstelen és etikátlan, de talán mégis ez a járható út. Megkérem Kostist, hogy végezze el a küretet és mi asszisztálunk neki. - Nem sok kicsit két sebész egy ilyen kis beavatkozásnál? - Majd valamit kitalálok indoklásul, konzultálok a belgyógyászunkkal is. - Ezt okosan teszed, de ne avasd be a részletekbe. Elég, ha mi ketten cipeljük ezt a terhet. Glória asszony a kerti lugasban kortyolgatta a délutáni kávéját. Egyre jobban hiányzott neki a nyüzsgő család, elsősorban Katerina, aki az elmúlt években a nyári szünet nagy részét otthon töltötte. Most pedig, hogy teljesült szíve vágya, a kószi ásatásokról csak hébe-hóba látogatott haza. Az asszony egyedül érezte magát. Házasságuk az ő számára soha nem volt felhőtlen. Mindig is tudta, hogy Vassilis csapodár természetű, és szeretőit úgy váltogatja, mint más a ruháit. Ám, ahogy az évek mentek előre, egyre jobban zavarta ez a tény. - Talán a szinte állandó magány megy az idegeimre - gondolkozott el Glória. Ebben a pillanatban lépett hozzá a segédkertész és átnyújtott egy hófehér rózsákból és hibiszkuszból álló virágcsokrot. - Láttam, hogy asszonyom egyedül üldögél, gondoltam felvidítja ez a gyönyörű virág. - Köszönöm szépen, nagyon figyelmes. De miből gondolja, hogy nekem felvidításra van szükségem? Kicsit elfáradtam, s itt nyugodtan megpihenhetek. Néha az embernek jót tesz a töprengés.

- 29 -

- Már megbocsásson, de én úgy látom, hogy ön, mint a ház asszonya igencsak magányos. Castello úr állandóan úton van, a két kisasszonyt is csak ritkán látni önnel. Glória meglepődve nézett a férfira, akinek választékos beszédmodora inkább művelt emberre vallott, mintsem segédmunkásra. - Hát igen, ami igaz, igaz, a lányok kirepültek. Barbara ugyan itthon lakik, de alig látom, folyton mászkál. No meg foglalkoztat annak a szerencsétlen titkárnőnek a meggyilkolása is. Olga Pavlinos igen kedves, aranyos teremtés volt. Nem értem ki és miért ölte meg? A rendőrök sem tudnak semmit, bár már többször is jártak nálunk. - Talán mégis volt haragosa, vagy féltékenységi dráma húzódik a háttérben. - Kedves Pavlos, magának élénk a fantáziája. De én tudom, hogy Olga, ha nem volt nálunk, a szüleihez ment haza. A mai világban ritkán látni ilyen fiatal teremtést, aki csak a munkájának és a családjának élt. - További jó pihenést kívánok. Vigyem be a házba a virágot? - Köszönöm. Egy darabig még kint maradok. Barbara úgy állt meg autójával a garázs előtt, hogy az egész kertben hallatszott az ajtó csapódása. Amikor észrevette édesanyját, nagy sietve hozzáfutott. - Jaj de jó, hogy itt vagy! Képzeld, Marcos korainak tartja az esküvőnket. Nem tudom mi a csuda ütött bele, de elég rideg volt velem, s azt próbálta bizonygatni, hogy még alig ismerjük egymást. Ez felháborító! Jó alaposan össze is vesztünk... Ennek az orvosnak elment a józan esze. Örülnie kellene, hogy benősülhet a Castello családba... de nem... ő megjátssza magát... - De Barbara, ezt hogy érted? Nekem igen szimpatikus Marcos. Emlékezz csak vissza, én is mondtam neked, minek ez a sietség. - Na jó, hagyjuk az egészet. Még az is lehet, hogy végleg faképnél hagyom! Állandóan a betegei, a munkája foglalkoztatja. Arról már nem is szólok, hogy mindig fáradt, nem akar szórakozni eljönni éjszaka valamelyik bárba. - Eredj már! Virgin doktort nem érdekli a tánc, a szórakozás. Ő egy megfontolt férfi, akinek a vállára nehezedik az egész klinika gondja, baja. Ezt meg kell értened Barbara, ha pedig nem, akkor ne menj hozzá feleségül. Látod, a nővéred Katerina... - Jaj anya, csak ne gyere elő azzal az álszent teremtéssel, aki téged is átver. Elismerem, hogy elvégezte az egyetemet, de ennyi és nem több! Ha akartam volna én is járhatnék egyetemre, utána pedig dicsekedhetnék. - Igazságtalan vagy a nővéreddel szemben. - Nem baj. De az lehet, hogy azt a csinos régészt elhódítom tőle. Nagyon jóképű fickó és tetszik nekem. - Tudod Barbara, néha azt gondolom, hogy nem is az én lányom vagy. Hogy beszélhetsz így? A nővéredről van szó. - Hát éppen azért! Időnként olyan lekezelően bánik velem, hogy képtelen vagyok elviselni a nagyképűségét. - Nézd kislányom, ez így nem vezet sehova. Próbálj te is valami életcélt magad elé tűzni. Így csak folyton a haverjaiddal kószálsz a szigeten, csak a napot lopod! - Megtehetem, nem? Apácska mindent megad, amire szükségem van, soha nem kérdezi meg tőlem, mire kell a pénz! Ő sokkal megértőbb, mint te, anyám. Neked csak Katerina szent és sérthetetlen. De mindig is így volt, magam sem értem, most miért csodálkozom. Virgin doktor a főorvos tanácsát megfogadta, csak a legszükségesebbet mondta el Kostis Paliónak. A nőgyógyász meglepődött, amikor Marcos közölte, hogy a beteg egészségi állapota indokolja a beavatkozást. - Láthatnám a leleteket? - Már megbocsáss, Kostis, de nem hiszem, hogy neked kellene felülvéleményezned Albius főorvos diagnózisát. Egyébként ő is jelen lesz ezen a kis műtéten, ha a küretet annak lehet nevezni. A beteg elő van készítve, kezdjünk hozzá. Palió nehéz szívvel készülődött Helena küretjéhez. Előzetes vitája Virgin doktorral rossz érzést keltett benne, s az is fokozta idegességét, hogy a lány a harmadik hónap végén, vagy a negyedik hónap elején járhatott. Az előzetes nőgyógyászati vizsgálat során nagyon furcsának találta a magzat fekvését, először egy MRI-t végeztetett volna, amire azonban náluk nem volt lehetőség. Marcos hajthatatlan volt, ragaszkodott a kürethez, ennek okát nem kötötte a nőgyógyász orrára. Donata nővér gyors tempóban adogatta a műszereket a beavatkozáshoz. Mikor a méhszáj már elég tág volt, Palió éles kanalakért nyúlt, számítva a magzat nagyságára. Legnagyobb megdöbbenésére azonban hiába kaparta végig a méhfalat, nyákos hámon kívül semmi nem távozott. Gombos szondát kért, hogy megnézze a fundust. Óvatosan tapogatott a műszerrel, míg az egyszer csak váratlanul megszaladt és egy pillanat alatt olyan vérzés indult meg, hogy az orvos köpenyét is összefröcskölte. - Te jó ég Donata - kiáltotta -, ez egy extrauterin, közvetlenül a fundus felett! Azt hiszem átszúrtam valamelyik nagyobb artériát! Kérek egy csomó tampont, laparatómiát végzünk. Marcos, aki a háttérből figyelte a beavatkozást, kollégája mellett termett. - Marcos, azt hiszem átszúrtam egy artériát! Nézd csak meg te is. Még szerencse, hogy Alexandros és te is itt vagytok, laparatómiát kell csinálnunk! Marcos te lehetnél az asszisztensem, míg a főorvos vállalhatná az altatást. Egyetlen percet sem várhatunk. - Ne idegeskedj Kostis, itt vagyunk mindannyian és segítünk - próbált nyugalmat erőltetni magára

- 30 -

Marcos, bár úgy érezte a gyomra görcsbe rándult. Helenát gyorsan áttették a nőgyógyászati székről a műtőasztalra, s Palió elkezdte a laparatómiát. Elektromos szikét használt, hogy a kisebb vérzésekkel ne kelljen foglalkoznia. Az intubálást már elvégezte a főorvos, s pillanatokkal később intett, hogy mélyül a narkózis. - Succinil-cholint is adjunk neki, mert egy kicsit feszít - szólt Palió, míg közben lázasan dolgozott. Mikor a feltárással elkészültek, látták, hogy az egész hasüreg megtelt vérrel. - Elszívást és csoportazonos transzfúziót kérek - szólt a főorvos. Ahogy feltisztult a műtéti terület nyilvánvalóvá vált, hogy a magzat valóban a tubában van, melyből ömlött a vér. - Vérnyomás hetven/negyven, szívműködés aritmiás - hallatszott Virgin doktor hangja. - Vénásan Tonogent - morogta Palió -, most kezdünk csak a dolog érdemi részéhez! Nekifogtak a tuba és a magzat izolálásához, de még az egyikkel sem végeztek, mikor felvisított a monitor éles hangja. - Syncope - ordított fel Albius főorvos. - Cardialis Adrenalint és defibrillátort! Megpróbálom beütni! Indulunk 300 volttal! A test nagyot rándult az áramütéstől, de a monitoron továbbra is az egyenes, zöld csíkok húzódtak az izoelektromos vonalban. - Még egyszer, 350 volttal! A rángás megismétlődött, de a szívműködés nem indult meg. - Exitus letalis - mondta halkan Albius főorvos -, sajnos elveszítettük. Mindhárman szinte bénultan álltak a fiatal lány véres holtteste mellett. Végül a főorvos mozdult meg, ledobta sapkáját, kesztyűjét, s vigasztalóan fordult a többiekhez. - Nem tehettünk semmit! Ez egy váratlan fordulat volt, senki nem gondolt extrauterinre... szegény teremtés belepusztult a méhen kívüli terhességébe. Néhány perc szünet után Virgin szólalt meg. - Menjünk az irodámba és készítsük el a jegyzőkönyvet. A leszboszi kapitány irodája meglehetősen kopottnak tűnt. Berendezése egyszerű volt, csak a legszükségesebb bútorokat és felszereléseket helyezték el benne. Themisz mogorva arccal üdvözölte beosztottját. - Ülj le Miro, beszélnem kell veled. Először légy szíves ezt nézd meg - nyújtotta át a fényképet. A fiatal nyomozó, amikor megpillantotta a Polaroid felvételt, nevetett egyet, majd főnöke felé fordult. Miért érdekes ez? Valójában elfeledkeztem erről a képről. - Hol készült? - Nincs semmi jelentősége. Néhány héttel ezelőtt a legjobb barátom születésnapi bulit tartott, és tengerparti összejövetelt rendezett. Rengeteg embert hívott meg. Náluk ebédeltünk, majd lementünk a tengerpartra az egyik elhagyott öbölbe. Jócskán vittünk italt is magunkkal. Fürödtünk, szórakoztunk, ahogy ez már lenni szokott, ha az ember kicsit iszogat. Észre sem vettem, amikor az egyik vendég lefotózott Olga Pavlinosszal. Amikor a kép elkészült, azonnal odaadtam a lánynak, számomra nem volt fontos, miután a megboldogultat nem ismertem, ott is csak futólag találkoztunk. - A nyomozás során miért nem említetted, hogy találkoztál már a titkárnővel? - Őszintén bevallom, elfelejtettem. A bulin, ha a memóriám nem csal, csak néhány pillanatig beszélgettünk. - Mondd csak Miro, péntek este hol voltál? - Úristen, Themisz! Csak nem alibit kérsz tőlem? Nem is tudtam, hogy a csaj Castello titkárnője! Egyébként apáméknál vacsoráztam, anyám születésnapja volt és későn mentem haza. A kapitány biztos volt benne, hogy beosztottja az igazat mondja, de azért hallani akarta az ő verzióját. Magában végigpergette a fénykép megtalálásának történetét, s azt is, hogy a lány valószínűleg azért őrizte meg, mert a későbbiek során találkozni kívánt a nyomozóval. Persze - folytatta a gondolatsort - mindez csak teória, semmi nem támasztja alá. Egy biztos, hogy Olga Pavlinos gyilkosát máshol kell keresni. Közben megérkezett Alex is, aki lehangoltan mondta el, hogy az ismerősöket mind-mind kihallgatta, s Olgát szolid, visszahúzódó teremtésnek írta le mindenki. Egyetlen rosszindulatú megjegyzés vagy kétértelmű szó sem hangzott el a lányról. Hétvégeket a szüleinél egyedül töltötte. - Ha ennyire szolid volt, hogy került el arra a bulira? - kérdezte Themisz beosztottjától. - Erre is megvan a magyarázat. Édesanyja a születésnapi ünnepségen felszolgált. Bár Miskilencéknél elég nagy a személyzet, de a ház asszonya még két segítséget hívott, az egyik Olga édesanyja volt, aki viszont a lányát is magával vitte. - Na ez szép! - sóhajtott a kapitány. - Mintha egy földre szállt hófehér angyal lett volna a lány, a vallomások szerint. Nekem itt nem stimmel valami, bár lehet, hogy tévedek. - Majd a két beosztottjához fordult. - Miután eddig egyetlen lépést sem haladtunk a nyomozásban, kezdjük az egészet elölről. Osszátok meg a munkát és mindenkit újból faggassatok ki. - Ezzel elküldte embereit. Themisz, amikor egyedül maradt, felhívta Barbarát és megbeszélték, hogy másnap kora reggel átmennek Kószra a komphajóval. - Ez az időpont nekem is jó, mert apácskám ma este három napra Athénbe utazik, így nem kell magyarázkodnom, hova és miért megyek. A kikötőben találkozzunk, jó? Az átkelőhajón futottak össze a megbeszélés szerint. Themisz végigmérte a lányt, s megállapította,

- 31 -

hogy nemcsak csinos, hanem lenge öltözete magára is vonja a férfiszemeket. Sötétkék selyemszoknyát, fehér, áttetsző selyemblúzt viselt, égővörös vállkendő egészítette ki az öltözékét. A magas sarkú cipő még karcsúbbnak tüntette fel, mint amilyen valójában volt. Hajában egy szál fehér rózsa díszlett. Az egész jelenség lenyűgözte a rendőrt. Rövid idő alatt átértek a kószi kikötőbe, ahol Themisz taxit fogadott és a Spetson úton állította meg a járművet. - Innen gyalog menjünk, a térkép szerint csak néhány perces sétát jelent. Maga Barbara bemegy, s a megbeszélt szöveget mondja el, én pedig a közelben sétálok és megvárom. Rendben lesz így? Arra kérem, alaposan nézzen körül, és próbáljon egy időpontot kérni az esetleges felvételre. Ha sikerül... ki tudja! - Bízzon rám mindent! Barbara hosszasan csengetett a kertkapun. Már azt hitte, senki nincs a beljebb eső házban, amikor egy rossz arcú, ősz hajú férfi jött elé. - Kit keres, kisasszony? - Elnézést, az úr nevét nem tudom, akihez jöttem, egy barátnőm ajánlotta, hogy keresem fel ezt a stúdiót. Dolgozni szeretnék - engedett egy csábos pillantást a férfi felé. - Megtudhatnám, ki a tisztelt barátnője? - Hogyne, Olga Pavlinos és Leszboszon lakik ő is, mint én. A férfi árgus szemmel végignézte, majd így szólt. - Rendben. Jöjjön be, ott megbeszélünk mindent, elsősorban azt szeretném tudni, hogy a barátnője milyen munkát említett? - Kinyitotta a meglehetősen ócska, rozsdás kaput és beengedte a lányt. Menjen csak előre, a ház ott hátul van. Barbara tekintetével végigpásztázta a kertet, s megdöbbent, mennyire elhanyagolt volt minden. A növények kiszáradtak, az ösvény gazos volt, a kert közepén álló kútból még víz sem csöpögött. Az egész olyan lepusztultnak tűnt, mintha ősidők óta senki nem törődne semmivel. Az előszobában is áradt a falakból, a lerobbant bútorokból az elhanyagoltság, a takarítás hiánya. Egy nagyméretű szobába léptek, a közepén egy franciaágy állt. A falakat tükör borította és fekete selymek lógtak a szegélyekről. A sarokban jó néhány lámpa volt, valamint egy állvánnyal felszerelt felvevőgép. Egy kisasztal körül néhány ócska széket rejtett a szoba. - Üljön le kisasszony, és mondja el részletesen a barátnője milyen melóra ajánlotta? Először is tájékoztasson, mivel foglalkozik, és a bemutatkozásról is elfeledkezett. - Hívjon csak egyszerűen Barbarának, a munkámról pedig nem sokat tudok mondani, a leszboszi kikötőben, Mitiliniben az egyik kocsmában vagyok felszolgáló. Olga gyerekkori barátnőm és pénzt akart gyűjteni. Én is szeretnék. Néhány hete mesélte el nekem, hogy átjön ide fotózni és kap érte pénzt, sok pénzt! - Azt is elmondta, miként fotóztuk? - Hát...hát... - igyekezett Barbara megjátszani a zavartat - annyit mesélt, hogy meztelenül és az is előfordult, hogy férfi partnerével kellett... nem is tudom, hogyan mondjam... néhány percig... játszadozni... de azt mondta, nem volt veszélyes. A középkorú férfi jól megnézte magának az üde lányt. Töprengett egy darabig, nem kellene-e előbb információt szerezni a csajról és csak utána állapodnának meg? Azután elvetette a gondolatot. Egy negyedórás új pornófilmre kapott megrendelést a főnökétől, méghozzá három napon belül kellett elkészítenie a videofelvételeket. Így gyorsan döntött. - Ha Olga barátnője, miért akarna lebuktatni bennünket? Hiszen a csaj igen elégedett volt a pénzzel és célzást is tett rá, hogy a jövőben gyakrabban átjön filmezni. - Na rendben, dobja le a gönceit, megnézem magát meztelenül, utána tárgyalhatunk. - Most? - Nem azért jött? Barbara pillanatok alatt meztelenül állt a férfi előtt, és igencsak megbánta, hogy belement ebbe a kalandba. Elhatározta, hogy most még úgysem engedi magát lefotózni, Themisznek elmond mindent, s az ő szerepe véget ér. - Kicsit forogjon, majd feküdjön le az ágyra. Rendben - szólt a filmes -, megfelelő lesz. Most felöltözhet. Holnap délután, mondjuk négy órára át tudna jönni ide? Addigra a többieket is mozgósítom, s elkészítjük a filmet. - Hogyhogy a többieket? - Partnerekre lesz szükség, nőkre és férfiakra. De ne féljen, megszokott gárdát hívok, nem lesz semmi baj. - Mit kell csinálnom és mennyit kapok érte? - Óránként tízezer drachmát. Néhány szavas szerepe is lesz, azt írásban megkapja és elmondja. Nem okoz ez gondot, remélem? - Hát nem valami sok a tízezer drachma! - De kisasszony, viccel velem? Maga a kocsmában hetekig dolgozhat ezért a pénzért, itt pedig egy órát kell eltöltenie. Többet nem fizetek, vagy elvállalja ennyiért, vagy mehet vissza ahonnan jött. Néhány percig úgy tett Barbara, mintha tűnődne, majd válaszolt. - Rendben, holnap visszajövök. De ugye nem kerülhet Leszboszra ez a film? - Ugyan, menjen már! Athénben dolgozzák ki a nyers felvételt és ott is forgalmazzák. A szigeteken nincs ilyen hálózata a főnöknek,... ne féljen, senki nem tud majd az egészről. Barbara elköszönt és szívdobogva ment az utca végére, ahol Themisz le-föl sétálgatott, fotózott, mintha turista lenne. A lány átadta a táskájában megbújó mini-magnetofont, amit a rendőrkapitány azonnal visszajátszott.

- 32 -

- Remek munkát végzett, kisasszony. Ezen a vonalon elindulhat a nyomozás. Bár a pornófilmezés nem a gyilkossági osztály hatásköre, s nem is Leszboszon készítették és forgalmazták, de a kószi erkölcsrendészeti csoportfőnököt értesítem. Együtt mentek át a szigetre, s Barbara kedvesen invitálta a zsarut, hogy igyon meg náluk egy kávét. Apám távol van, anyámnak meg azt mondjuk, véletlenül találkoztunk a városban. De még az is lehet, észre sem vette, hogy nem voltam itthon. Az asklipiioni ásatások nem a megfelelő ütemben haladtak. Adam Kane elégedetlen volt a munkatársaival, nemcsak a régészek, hanem a kisegítő személyzet is többet pihent napközben a hőség miatt, mint azt Adam megengedhetőnek tartotta. Azonkívül semmiféle érdemleges tárgyat, felszerelést nem találtak, kizárólag arra szorítkoztak, hogy az első emeleti fürdők romjait igyekezzenek helyreállítani, hogy utánuk az építészek dolgozhassanak. - Katerina, ha Skóciában sejtem, hogy ennyire lassan haladunk és gyakorlatilag alig jutunk valamire, valószínűleg nem is vállaltam volna ezt a munkát. Arról már nem is beszélek, hogy így kifutunk az időből és a pénzből. - Én nem látom ennyire tragikusnak a helyzetet. A feltárásoknál, mint kollégánk Gabril Mennusku is mondta, vannak olyan napok és hetek, amikor reménytelennek tűnik a vállalkozás. De hát ezt neked kellene a legjobban tudnod, Adam. Az emberekkel is ingerlékeny vagy, pedig semmi okod rá. A hajszolásnak itt nincs értelme, az utóbbi időben beköszöntött hőség itt is szokatlan. Apámmal beszéltem reggel telefonon, és elkeseredetten mesélte, hogy az ültetvények is veszélyben vannak, kiszárad minden. - Nincs öntözőrendszere? - Dehogynem, de ez a kánikula itt sem megszokott. Ahogy én ismerem őt, megoldja az öntözést bármi áron is. A tizenegyezer olajfáját és ezek olajterméseit nem hagyja veszni. - Már megbocsáss Katerina, de engem nem az apád birtoka foglalkoztat, hanem a mi munkánk, amely enyhén szólva akadozik. Úgy látszik a húgod ezt jobban átérzi, mint te. - Hát te mikor beszéltél Barbarával? Nem is mondtad, hogy találkoztatok. Nyilván egyik nap beugrott, amikor átjött Marcoshoz, és én nem voltam itt. - Nem emlékszem rá... valahogy így volt. - hebegett zavartan Adam. - Egyébként meghívott a hétvégére Leszboszra. - Nekem jó, igaz arról beszéltünk, hogy elmegyünk kirándulni Patmoszra, de mindegy. Marcosnak is szóljunk és együtt mehetnénk át. - Virgin doktort nem hívta a húgod. - Micsoda? Ez meg mit jelent? - Fogalmam sincs. Csak annyit közölt, hogy engem szívesen látna. Katerina ránézett a férfira, rögtön érezte, hogy a dolog nem stimmel. - Mondd csak Adam, elhallgatsz előlem valamit? - Ugyan, ugyan. Barbara egy bájos teremtés, mindig olyan vidám... szívesen vettem a meghívást. Ennyi az egész. - Ebben a programban én hol szerepelek, ha szabad kérdeznem? - Ne szamárkodj! Hiszen te hazamész, téged nem kell meghívnia Barbarának. - Ez így igaz, mégis olyan fura. Fogta magát és visszament az ásatásokhoz. Egész délután azon töprengett mit jelent ez a bejelentés. Adam miért nem szólt neki, s Barbara miért hívta meg a régészt? Mi történhetett Marcosszal... csak nem vesztek össze? - No ennek én utánajárok - döntötte el. Ahogy hazaért máris telefonált. Virgin doktorral megbeszélte, hogy este felkeresi a klinikáján, mert a sebész ügyeletes. - Csak nincs valami baj, Katerina? - Nem, dehogy csak szeretnék veled néhány szót váltani. - Rendben. Akkor várlak. Katerina már több, mint félórája üldögélt az igazgatói szobában, amikor Donata nővér friss kávét és üdítőt hozott. - Elnézést, de Virgin doktor még mindig a műtőben van, gondoltam jól fog esni egy kis ital. - Köszönöm nővér, véleménye szerint meddig kell még várnom? Vagy jöjjek vissza esetleg holnap? Már nyolc óra is elmúlt. - Virgin doktorhoz a mentők egy asszonyt hoztak be, akit az utcán találtak. A járókelők vették észre az ájult nőt. Hogy pontosan mi a diagnózis azt nem tudom, de Albius főorvos és Kanaris doktor is a műtőben vannak. Az operáció már közel egy órája tart. Azt javaslom, hogy várjon még kisasszony, reméljük mielőbb megérkezik Virgin doktor. A műtőben a három orvos már befejezéshez közeledett a perforált vakbél operációnál. Az asszony állapota válságos volt, szíve a műtét alatt is aritmiás, vérnyomása kettőszázhúsz/száznegyvenet ért el. - Az az érzésem, hogy a perforáció nem is most következett be, meglehet, hogy már egy-két nappal ezelőtt - sóhajtott Albius főorvos. - Mindenesetre amennyire lehetett, kitisztítottuk a hasüreget, de tartok tőle, hogy egy szepszises állapotot így sem tudunk majd kivédeni. - Épp ezért teleszórom az egész hasüreget Penicillinnel és Streptomicinnel - mondta Virgin -, a műtét után pedig megkezdjük a masszív antibiotikus kezelést. - Azt hiszem, nem ártana valami béta-blokkolót is adni neki, mert bár nagyon fiatal, rendkívül magas a vérnyomása és gyatra a szívműködése - szólt a többiekhez Kanaris. Közben befejezték a hasfal zárását, bekötöttek egy tíz százalékos Dextroze infúziót és átvitették a

- 33 -

beteget az intenzívre. Mindhárman ledobták köpenyüket, sapkájukat, kesztyűjüket és már kifelé indultak a műtőből, amikor hirtelen kivágódott az ajtó, Donata nővér robbant be. - Főorvos úr, jöjjenek gyorsan! A most operált betegüknek megállt a szíve! Mindannyian átrohantak az intenzív szobába. A betegnek valóban nem volt pulzusa, csak a lélegeztető gép monoton sziszegése hallatszott. Virgin doktor szó nélkül felkapta a defibrillátort és háromszáz volttal megpróbálta beütni a szívet, de sikertelenül. - Kérek hosszú tűvel egy fecskendőbe Adrenalint, megpróbálom intracardiálisan beadni, Marcos, utána csináld még egyszer - szólt a főorvos. Az injekció után még kétszer is próbálták beütni a szívet, azonban az EKG egykedvűen húzta tovább az egyenes vonalat az izoelektromosban. - Úgy történt, ahogy mondtam, ez minden bizonnyal egy irreverzibilis szeptikus állapot volt, amiből már nem lehetett kihozni - szólt Albius főorvos, és ráhajtotta a fehér lepedőt a fiatal nő arcára. Katerina annyira belemerült gondolataiba, hogy csak azt vette észre, Marcos áll előtte sápadtan, kimerülten. - Hello! Valami baj van? - Hát, így is fogalmazhatnék. A betegnél a műtét sikerült, de ahogy bevitettük az intenzív szobába exitált. Mindhárman együtt diagnosztizáltuk a betegséget, vakbél perforációt állapítottunk meg. Azután a műtét alatt számos komplikáció is fellépett, és a végén meghalt az asszony. A kollégám most próbálja kideríteni, van-e családja, akiket értesítenünk kell. - De hát Marcos, ez nem a te hibád. - Nem, nem, de minden beteg elvesztése megráz. Mostanában pedig úgyis meglehetősen ki vagyok, éppen az apád és a húgod miatt. Mintha átok szállt volna erre a kapcsolatra. - Ezt hogy érted? Hiszen még az esküvőt is előbbre hoztátok. - Várd ki a végét, én már semmit nem hiszek el, amit a húgod mond. - Ezek szerint összevesztetek? - Valójában nem, de Barbara olyan szeszélyes. Képtelen megérteni, hogy a napi munka után fáradt vagyok vacsorázni járni, táncolni vagy hajnalig szórakozni. Egyébként is sok gond terhel. Ő úgy véli, hogy az egész élet csak mulatságból áll, nem fogja fel, hogy az embernek kötelezettsége és hivatása van. Gyakran bejön ide a klinikára is, igaz elbűvöli a munkatársaimat, főként a fiatal Cesaro Kanaris lett fülig szerelmes bele. Nekem ez az egész nem tetszik. Más a kórház és más a szórakozóhely. De mondd csak Katerina, te miért kerestél meg, csak nem vagy beteg? Tudok valamiben segíteni? - Nézd Marcos, nem kertelek, azonnal a lényegre térek. A húgom meghívta a hétvégére Adamot. - Na és? Mi ebben a különös? - Az, hogy nekem nem szólt erről és úgy értesültem, hogy téged sem hívott át. Virgin doktor gondolkozott. - Valóban, azt mondta, hogy a hétvégén családi ünnepség lesz. Nekem akkor nem tűnt fel semmi, vagy esetleg te értetted félre, Katerina. Tudod, Barbara kissé szertelen. - Kérlek, ne folytasd! Mindig ezt csinálta! Amikor egy fiú még annak idején nekem udvarolt, ő azonnal közbelépett. - Nem lep meg, amit mondasz, beleillik a képbe, a húgod, már megbocsáss, de kissé önző teremtés, és már felvetődött bennem, hogy jövendő házasságunk nem okoz-e nagy csalódást?... Tudod Katerina, valójában nem is érdekel, hogy Adam átmegy hozzá Leszboszra. Hátha... - Jaj Marcos! Ne legyél már ilyen! Engem igenis érdekel a drágalátos kishúgom viselkedése. Kedvelem Adamot, és nem akarom elveszíteni. De abban bizonyos vagyok, ha Barbara akarja, magába bolondítja, ha másért nem, hát azért, hogy nekem fájdalmat okozzon. Mert azt tud. Gyerekkorunkban apánknak mindig másként mesélt el mindent, ő volt a kedvenc, az édes, aranyos kislány, aki úgy tudott dorombolni, mint egy macska. Nem véletlen, hogy apánk elolvadt, ha ránézett, s ma is Barbara a szeme fénye. - Ne haragudj rám Katerina, de semmit nem tehetek érted. Ha mégis meghív a húgod hétvégére, átmegyek, ha nem, úgy is jó. Ha pedig felbontja szóbeli eljegyzésünket, nem fogok könnyeket hullatni utána. Katerina elköszönt és gyalog ment a szálláshelyre. Közben végiggondolta mit tegyen, de belátta, hogy nem érdemes az események elé menni. - El kell ismernem, hogy Barbara nemcsak csinos, vonzó és kívánatos, hanem árad belőle a szexualitás. Másnap reggel Katerina alig szólt a többiekhez. Igyekezett elmerülni munkájában, s nem törődni semmi mással. Hirtelen ásójával valami keménybe ütközött. Megállt, majd óvatosabban haladt tovább. Ekkor előbukkant egy márványdarab, amely női hajkoszorú töredéké lehetett. Még nem szólt a többieknek, de néhány perc múlva újabb márványdarabot tárt fel. Végül összeálltak egy letört orrú istennő szobor apró részei. Mindent szépen sorba rakott és szaladt Adamhoz, aki az első emelet bal oldalán ásott. - Gyere, gyere azt hiszem találtam valamit! - Mindketten szinte futva tették meg az utat. Adam azonnal látta, hogy a részekből a szicíliai istennő szobra áll majd össze. Valószínűleg, amikor a szentélyt építették, Szicíliából hozhatták át a szobrot. Az egész társaság összegyűlt, s mindannyian igyekeztek letisztítani, osztályozni a márványdarabokat. Themisz Isoti rendőrkapitány igencsak elkeseredett, amikor kószi kollégáitól megtudta, hogy többszöri kihallgatás után sem volt bizonyíték a filmes ellen. Biztos alibije volt a gyilkosság időpontjára, és a

- 34 -

pornófilm készítésre utaló jeleket sem találtak, kivéve az egyik szobát. De mire a rendőrség odaért, valahonnan fülest kapott a pasas, mert mindent felszámolt és elhagyta Kószt. - Tudod barátom - közölte a kószi rendőrkapitány -, nagyon sajnálom, hogy nem segíthettem neked. De hidd el, a tettest Leszboszon kell keresned. Az tény, mint a magnószalagról is kiderül, a megboldogult valóban szerepelt pornófilmben, de ez még nem motiválja önmagában a gyilkosságot. Így sajnos nem adhatom kezedre a tettest. Egyébként az athéni kollégákat tájékoztattuk a pornófelvételekről, a kazetták valószínűleg a fővárosban kerülnek forgalomba. Többet nem tehetünk. Erre a beszélgetésre gondolt vissza a kapitány, s rájött, hogy a szigeten kell folytatni a nyomozást. Igaz - meditált -, Miro Dolimad és Alex Sandru eddig is lelkiismeretesen végezték munkájukat, de eredményre ők sem jutottak. Kopogtak az ajtaján, s abban a pillanatban betoppant Barbara. - Jó reggelt, főkapitány úr! A városban vásárolgattam, s beugrottam magához, hogy érdeklődjek a kószi fejleményekről. - Foglaljon helyet kisasszony. Sajnálatos módon nem jutottunk előbbre. Az ottani kollégák nem találtak semmi jelentőset. - Ezt nem értem! A magnószalag önmagáért beszélt. - Ez igaz, de a filmesnek megdönthetetlen alibije volt a gyilkosság időpontjára. A kihallgatás után pedig azonnal felszámolt mindent, s úgy gondolom Athénbe utazott a főnökéhez. Nem hiszem, hogy a filmezést tovább folytatnák Kószon, egy másik kis szigetet választanak majd. - Ezek szerint semmi új? - Azt nem mondanám, de ami tény az tény, Olga gyilkosát máshol kell keresnünk. Kedves Barbara, én igencsak méltányolom, hogy próbált segíteni. Ugye, édesapjának nem mesélt Olga pornófilmezéséről? - Dehogy, senkinek, megígértem magának. Egyébként is szegényt megölték, minek az emlékét befeketíteni? Mondja csak Themisz, volna kedve egyik nap átjönni hozzánk egy kicsit beszélgetni? - Köszönöm a meghívást, de sajnos e pillanatban nem tudok eleget tenni. Rövidesen jelentkezem majd. Amikor Barbara elköszönt és kirobogott a szobából, a fiatalember arra gondolt, micsoda szerencséje lesz annak a férfinak, akinek kezét nyújtja a lány. Nemcsak szép és kívánatos, hanem gazdag is. Ki ne ismerné az apját, aki szigetünk legmódosabb embere. Helena Marti temetése után Vassilis elment a kórházba, hogy megtudja a részleteket a tragédiáról. Virgin doktor meglehetősen hidegen fogadta és tárgyilagosan mondta el a lefolytatott műtétet, s azt is, hogy mindhárman megtettek mindent, hogy megmentsék, de sajnos ez nem sikerült. - A családnak remélem nem mondtátok meg, hogy a lány terhes volt? - kérdezte Vassilis. - Nem. A szüleit értesítette a te drágalátos barátod, a bank igazgatója. A részleteket nem tudom, de úgy hallottam, hogy minden hivatalos ügyet ő intézett. A szülők, egyszerű emberek lévén elhihették, hogy a bankvezetés gondoskodik az alkalmazottakról. Persze, lehet hogy másként történt, de a tragédia után egyszer beszéltem az igazgatóval néhány szót, aki rendezte a költségeket. Semmiféle érzelmi töltést nem éreztem rideg, hivatalos mondataiból. - Na jó, Marcos. Így az egész ügy rendeződött. - Kérlek, Vassilis, hagyd abba ezt az embertelen szöveget. Meghalt egy fiatal lány, éppen nálam, méhen kívüli terhességben! Még most is kísért az emléke, olyan fiatal volt. - Az a véleményem barátom, ha minden beteged tragédiáját a szívedre veszed, összeroppansz. Jobb lenne, ha az esküvőtökön gondolkoznál. - Hát... nem kellene úgy sietni vele. - Ezt már egyszer megvitattuk. Egyébként szombaton reggel nyolckor a helikopterem a kikötő melletti leszállóhelyen vár rád, Katerinára és Adamra. Jó lesz egy kicsit együtt lenni, nekem is hiányzik a család. Mostanában sokat voltam Athénban, a hivatalos ügyeim odaszólítottak. - Természetesen ott leszek. Szombaton csak ügyelet van nálunk is. Mostanában több turista jött hozzánk kisebb-nagyobb sérülésekkel, főleg sebészeti beavatkozást végeztünk, de nem műtéteket. - Marcos, hagyd most a hivatalos dolgokat, egyébként sem azért jöttem hozzád. Egy apró szívességet kérek tőled. - Nem végzek el több tiltott műtétet! - Ne szamárkodj, nem erről van szó. Egy ismerősöm most fejezte be az athéni orvosi egyetemet, és a szakvizsgájának letételéhez itt szeretné nálad a kórházban felkészülni. Adok hozzá anyagiakat, nehogy arra hivatkozz, hogy nincs pénzed alkalmazni. Egyébként nagyon aranyos teremtés, szíve vágya, hogy sebész lehessen. Én támogatom. Az illető kint vár a folyosón, hogy megismerjétek egymást. Rövidesen munkába kíván állni, nagyon ambiciózus, tehetséges... - Már megbocsáss, te ezt miből ítéled meg? - Ne akadékoskodj, Marcos! Kapsz egy új munkaerőt, hozzá pénzt, mit akarsz még? De nem vitatkozom veled tovább, máris szólok Nataliának. Virgin doktor még magához sem tért, amikor Castello kézen fogva behúzta a szobába a lányt. Natalia megjelenése átlagos volt, de áradt belőle a határozottság. - Örülök igazgató úr, hogy itt dolgozhatok. Bár még soha nem jártam ezen a szigeten, de Vassilis rábeszélt, hogy itt remek lehetőségem lesz a szakmám elsajátítására. Sajnos egyelőre nem állhatok munkába, mert két hétre elmegyünk a Dodekániszosz szigetekre Vassilis jachtjával. Ránk fér a pihenés. De utána rögtön jelentkezem. Magammal hoztam a hivatalos papírjaimat, hátha szükség lesz rájuk. A lakásom itt lesz a kórház közelében - hadarta egy szuszra

- 35 -

a lány. - Már megbocsásson kollegina, de a sebészet melyik ága érdekli? - Nekem teljesen mindegy! Még nem döntöttem, van időm. Annak örülök, hogy az egyetemen túl vagyok, s ha nem is kiváló eredménnyel, de végül is letettem minden vizsgámat. - S miért nem Athénban szerzi meg a szakvizsgájához a gyakorlatot? Ott több lehetőség közül választhat. - Ez így igaz, de vonz Kósz ismeretlensége. - Marcos hirtelenjében nem találta a megfelelő választ, de erre már nem is került sor, mert kivágódott az ajtó, és Cesaro lépett be. - Gyere gyorsan Marcos, a mentők most hoztak be egy balesetest, már nem tudták a központi kórházba szállítani. A főorvos éppen vizsgálja, üzeni, siess a műtőbe. Virgin elköszönt a vendégtől, a lánynak csak annyit szólt, ha visszajön Kószra a hajókázásból, keresse fel. A két sebész futott a műtőbe, ahol a főorvos már megkezdte a bemosakodást és néhány szóval ismertette kollégáinak a diagnózist. - Huszonhat éves lány, kocsijával nekiszaladt egy fának, mint azt a mentősök elmondták. A kormány szinte felnyársalta, persze nem volt légzsák a kocsiban. Első látásra súlyos gyomor- és májsérülései lehetnek, esetleg a lép is sérült, így a vérveszteség óriási. Az infúziót és csoportazonos transzfúziót már beindíttattam, de fel kell nyitnunk, hogy lássuk valójában mi történt. A műtét, során a fél gyomrot és az egyik májlebenyt resecálni kellett az epehólyaggal együtt, két repülőbordát pedig eltávolítottak, mert darabokká zúzódtak. Az operáció sokáig elhúzódott, de szerencsére a fiatal szervezet jól bírta az ezzel járó megterhelést. A nehéz és komplikált műtét után az orvosok fellélegeztek, amikor a monitor egyenletes szívműködést és csak kissé magasabb vérnyomást jelzett. A nővérnek kiadták az utasításokat, s átmentek az ügyeletesszobába, miután látták, hogy a műtött beteg alszik, légzése szabályos. Közben Evelina jó erős kávét és narancslevet készített mindannyiuknak. - Gondolom, most rátok fér a kávé, hiszen nálunk az ilyen műtétek nem gyakoriak. A mentősök itt hagyták a beteg papírjait, a jogosítványát. A lány huszonhat éves, valami őrült személyautó megelőzte őt, és ebből lett a súlyos baleset. Mondanom sem kell, hogy a másik kocsi vezetőjének még egy púp sem nőtt a fején. A rendőrök helyszínelnek, nyilván értesítenek bennünket is, miután a mentősök bediktálták a címünket. - Hát ez nehéz helyzet volt - sóhajtott Albius főorvos. - Ha a mentősök tovább viszik a sérültet, lehet, hogy már nem is él. Nem volt lehetőség habozásra, az orvosi eskü kötelez bennünket. - Így igaz - szólt Marcos. - De, miután átvettük a beteget, így a felelősség is a mienk. Remélem, most már nem lesz semmiféle komplikáció. Az a legfontosabb, hogy az infúziót kapja és az éjszakai ügyeletes állandó megfigyelés alatt tartsa. Még egy ideig hármasban latolgatták az operált beteg esélyeit, azután felálltak, hogy induljanak dolgukra. Közben Cesaro Marcoshoz fordult. - Mondd csak, ki volt az a csinos csaj nálad Castellóval? Csak nem lesz ő is a betegünk? - Nem betegünk, hanem kollégánk. - Hogyhogy? - kapcsolódott a beszélgetésbe immár a főorvos is. - Nem mondtad, hogy valakit felveszel, de nem is indokolt, nincs annyi betegünk. - Így igaz Alexandros, de Vassilis, Natalia Kardi fizetését külön átutalja hozzánk. A lány most végzett Athénban, sebész akar lenni és a szakvizsgájához a gyakorlatot itt kívánja megszerezni. Sajnos kénytelen voltam Vassilis javaslatát elfogadni, miután bennünket az új kolléga nem terhel semmilyen módon. - Akkor is furcsa, hogy a társtulajdonosod immár nemcsak betegeket ajánl nekünk, hanem kollégákat is ránk szabadít. Mikor áll munkába? - Két hét múlva, mert előtte Castello elviszi egy szigetek körüli hajóútra, hogy kipihenje a vizsgák fáradalmait - szólt halkan, meglehetősen gúnyos hangon Marcos. - Hát ez szép, de hát úgysem tehetünk semmit ellene - válaszolt a főorvos. A leszállópályához elsőként Virgin ért oda, de azonnal észrevette, hogy Natalia is ott ácsorog, kezében egy képes újságot szorongat. - Maga is velünk jön Leszboszra? - Igen, meghívást kaptam. Katerina és Adam szapora léptekkel siettek a nagyméretű, füves pályára, ahova éppen akkor szállt le a helikopter. Marcos bemutatta a lányt és elindultak a szigetre. A helikopter zajától nem beszélgettek, s Katerina azt gondolta, hogy Marcos esetleg a rokonát hozza magával. Eddig apja őt sem tájékoztatta Natalia létezéséről. A szigeten már a családi limuzin várta őket, s néhány perc múlva megérkezetek. Glória és Barbara köszöntötte elsőként a vendégeket, majd megjelent Vassilis is. - Ti már gondolom ismeritek Nataliát - fordult Katerinához és Adamhoz -, neked Glória és Barbara bemutatom a felfedezettemet. Tegnap a vacsora alatt már meséltem róla. No, menjünk be, olyan hőség van, ne ácsorogjunk itt. Hirtelen fagyos lett a hangulat a még mindig tétovázó vendégek között. Marcos halkan Katerina fülébe súgta. - A lányt Natalia Kardinak hívják, apád istápolja. Az ebédlőben üdítő, kávé, szendvicsek és sütemények várták a társaságot. Vassilis igyekezett kedélyeskedni, de még Barbara sem volt hajlandó beszélgetésbe elegyedni a lánnyal. Glória asszony pedig tüntetően kivonult a konyhába azzal, hogy ellenőriznie kell az ebéd készítését, mert tudomása szerint később

- 36 -

az egész társaság bemegy Mitilinibe. - Meglátod kedves Natalia, a szép kis kikötőnk, fővárosunk egyik gyöngyszeme! Délután bőven lesz időnk minden látnivaló megtekintésére. - Már megbocsáss apácska, de én a vőlegényemmel szeretnék néhány ügyet az esküvőnkkel kapcsolatban megbeszélni. Majd Katerina és Adam elkísér benneteket, ha netán kettesben nem tudnátok várost nézni - vált Barbara hangja meglehetősen kötekedővé. - Rendben, nem kértem senkit, hogy kísérőnk legyen! - csattant Vassilis hangja. - Ebéd után mi indulunk és a vacsoránál találkozunk. Azt akarom, hogy estére mindenki itt legyen, mondjuk nyolc órára mondta ellentmondást nem tűrően a férfi. - Gyere Adam, rakjuk el a csomagjainkat, öltözzünk át és ússzunk egyet a medencében, az felfrissít. De ha akarod, a tengerpartra is lemehetünk. A kellemes úszás után látszólag Katerina is megnyugodott. - Tudod Adam, apám egyre nyíltabban vállalja a barátnőit, mert gondolom most is erről van szó. Azt azonban már nem értem, anyám miért nem csap az asztalra. Ez mégiscsak szemtelenség, hogy meghívja hozzánk vendégségbe. Az is meglepő, hogy került Virgin klinikájára, nyilvánvalóan az öregem keze ebben is benne van. - Drágám, ne törődj az egésszel. Bár megértelek, mivel a felháborodásod teljesen indokolt. De várjunk, amíg többet megtudunk, hátha csak mi gondolunk rosszat az apádról. - Ugyan már! Én feltételezem, hogy valahol megismerte a csajt és elhelyezte Marcosnál. Bár olyan fiatalnak látszik, lehet, hogy nem is orvos, csak egyetemista? Ki tudja? Szegény anya, láttam nagyon kiborult, pedig nyilván apa - mint említette - este a vacsoránál mesélt a csajról. De hát igaz a mondás, más hallani valamiről és megint más látni vagy átélni. - Mondd csak Katerina, annak a szerencsétlen titkárnőnek elfogták már a gyilkosát? - Úgy tudom még nem, de a nyomozás folyik. Adam átölelte a vizes fürdőruhás női testet, s Katerina megremegett a forró csóktól. - Menjünk fel a szobádba, úgy vágyom az érintésedre - suttogta Adam. Huszonöt év a cellában. Elmerengett a férfi. Mennyire megváltoztam! Igaz a hajfestés, a leadott kilók segítettek abban, hogy senki ne ismerjen fel. Ezt akartam, el is értem. Hányszor de hányszor végiggondoltam az évek alatt, hogyan büntetem meg az igazi gyilkost! De most látom, nehéz lesz, nem szabad könnyelműen cselekednem. Csak akkor bűnhődik, ha szenved, nagyon szenved... Ennek még nem jött el az ideje, várnom kell, okosan, megfontoltan viselkedni. Most még senki nem sejt semmit. Kedvelnek, vagyis csak egy senki vagyok számukra... De még eljön az idő, amikor minden megváltozik... A cellámban esténként két órát sétáltam, azon a három méteres szörnyű helyen kilométereket gyalogoltam. S azok a bűnözők! Te jó ég! Ma sem értem, hogy bírtam ki és nem bolondultam meg. Kezdetben bíztam az ügyvédemben, hogy kivisz onnan és a valódi bűnös lép a helyembe. De nem, elítéltek, a fellebbezésemet is elutasították. Reménytelen helyzet volt. Akkoriban az öngyilkosság foglalkoztatott, azután már csak a düh éltetett, a bosszúvágy hajtott! De most édes lesz a büntetés, megkapja a magáét! Az ebédlőben a kristálycsillárok sugarai bevonták a hófehér damasztabrosszal, ezüst készlettel, kristálypoharakkal terített asztalt. Mindannyian pontosan érkeztek a vacsorához elegánsan felöltözve. Glória asszony kitett magáért, mert a számtalan előétel, a főfogások, gyümölcsök, torták olyan bőségről és ízlésesen összeválogatott finomságokról tanúskodtak, amelyek a háziasszony kiválóságára utaltak. Vassilis igyekezett vidáman beszélgetni, de Natalia kivételével mindannyian szűkszavúan válaszoltak. - Milyen csodálatos ez a kis sziget! A fővárosa pedig gyönyörű - szólt édeskés hangon Natalia. - Igaz, nem Athén! - Kedvesem, azt hiszem tévedsz, mert ezek a szigetek mind-mind a történelmet és a múltat hordozzák magukban, és igencsak eltérőek a hagyományaik, kultúrájuk és egyben szokásaik is - válaszolt Glória kioktató hangon. - Ezt nehezen hiszem el, hiszen Leszbosz sem lehet sokkal különb, mint a többi - igyekezett a lány tudálékosan válaszolni. - Nagyon tévedsz, mert minden kisebb és nagyobb szigetnek megvan a maga történelme és egyben a története, de ehhez persze ismerni kell a régmúlt idők legendáit, meséit és magát a történelmet, ugye Katerina? - fordult a nővéréhez Barbara, akit módfelett idegesített Natalia. - Fogalmam sincs - folytatta -, hogy te mennyire vagy járatos a történelemben, de az tény, hogy a nővérem Athénben a régész és a művészettörténész szakot végezte, tudomásom szerint kiváló szakember lett belőle. Nemigen hiszem kedves Natalia, hogy te valaha is foglalkoztál a mi régi kultúránkkal... - Barbara, hagyd már abba. Natalia sebész lesz, s nem régész, de ezt pontosan tudod. Vagy rövid a memóriád? - Persze apácskám, ebben igazad van. De azt is látom, hogy felületes véleményt mond arról, amit nem is ismer, ez zavar engem. Elhiszem, hogy te istápolod, mert kitűnő alakja van, elég szexis és megszédített. De számomra ez nem minden, s ha te elvesztetted a józan eszed, ahhoz én nem segédkezem, sem most, sem a jövőben. Jobb, ha ezt máris tisztázzuk. - Most már elég Barbara - csattant Vassilis hangja. - Micsoda viselkedés ez? Natalia a vendégünk... - Menj már! Ne akard ámítani a jó népet, hiszen látszik, hogy a csaj a barátnőd! Különben hogyan és miként jutott volna be Virgin klinikájára? Ne gondold, hogy mi mindannyian agyalágyultak vagyunk! Elég

- 37 -

szégyen, hogy idehoztad a házunkba a nődet. Ezt nem bocsátom meg neked soha - kiabált torkaszakadtából Barbara, aki nem tudott uralkodni felindulásán. - Fejezd be! De most azonnal! - S ha nem, akkor mi lesz? Ennyire megszédített ez a csaj? - Hagyjátok abba - szólt halkan és udvarias hangon Glória. - Szeretem tiszteletben tartani a vendégjogot. - Ugyan anya, te egész életedben apánk kénye-kedve szerint cselekedtél, de ez most már sok! Egy ilyen fiatal lány... - Elég volt! Barbara, ha nem fejezed be... - Akkor mi lesz? Kitagadsz az örökségből? Azt nem teheted! Apácskám, én mindig felnéztem rád, még akkor is, ha tudtam, hogy a mellékutcákat kedveled... De ez most már nekem is sok! Gyere a szobánkba Marcos, elment a kedvem a vacsorától, állt fel Barbara, s mint egy királynő, úgy vonult végig az óriási ebédlőn. A csend szinte tapinthatóvá vált. Senki nem szólt egyetlen szót sem. Látszólag Nataliát nem érdekelte a szópárbaj. - Ha lehet fejezzük be a vacsorát - csendült fel Glória hangja. - Tudod, kedves Natalia, a lányom Barbara kissé szangvinikus természetű, de hát nem tehet erről, az apjától örökölte. - Ugyan anya, miért véded a védhetetlent! - szólt erélyes hangon Katerina. - Barbarának valóban igaza van. A család eddig apa számára is szent és sérthetetlen volt. Soha nem cipelte el a csajait, bár mindannyian tudtuk, hogy jócskán akadtak belőlük. Ha már Marcosra ráerőltette Natalia felvételét, azért még nem kellene elhozni ide. Megértem a húgomat, s azt is, hogy kiborult ettől a szituációtól. - Te milyen jogon szólsz bele az életembe, Katerina? Ha szabad kérdeznem, kinek a jóvoltából végezted el Athénban az egyetemet? - Ami sok, az sok! Két lányod van apám, és ménkű sok pénzed. Ha nem a gyerekeidre költöttél volna belőle, vajon kinek adod? Éppen elég pénzt szórtál szét, mindenki tudja a szigeten, hogy egyetlen szoknyát sem hagytál anélkül, hogy ne lebbentetted volna fel. Ne gondold, hogy anyánk nem hallotta ezt, de ő bölcsen hallgatott. Azt tudom, hogy egész életében boldogtalan volt. Most legalább szedd össze a józan eszed és ne csinálj bohócot magadból! Lásd be végre, hogy ötvenöt éves múltál és ideje, hogy a szenvedélyed csituljon. - Ez szép! Mindkét lányom ellenem fordult. Látod Natalia, az ember kiteszi a lelkét a családjáért s ez érte a köszönet. Eddig egyikőtök sem kérdezte, honnan van a rengeteg pénz. Eszetekbe sem jutott, miből éltetek eddig ilyen gondtalanul? De az ember minél többet ad, annál jobban érzi, hogy nem kap érte semmit... sőt... kihasználják... még a tisztelt családom is... - Menjünk Adam mi is, képtelen vagyok végighallgatni apám émelygős szóáradatát, amely számomra olyan, mint a légy zümmögése. Fiatal korom óta tudom, hogy anyánk mennyit szenvedett a szexuális kalandjai miatt, de titkolta. - Most már elég! - vágott az asztalra Castello. - Sem neked, sem Barbarának nincs jogotok arra, hogy az én dolgaimat kritizáljátok. Tudomásom szerint eddig az életben mindent megkaptatok! Nem elég ennyi? Ti is, én is, a saját utunkat járjuk... - Ebben én hol kapok helyet? - bátorodott fel Glória is. Ám kérdésére nem kapott választ. - Gyere Natalia, menjünk, sétáljunk a kertben, már elvették az étvágyamat. Itt mindenki azt képzeli, hogy nekem tanácsokat oszthat, pedig tévednek. Jelenleg még én vagyok a ház ura - állt fel Vassilis, maga után húzva Nataliát a kertbe. - Katerina, erre mi szükség volt? - szólalt meg csendesen Adam, aki nem akart a családi vitában részt venni. - Most már nekem is betelt a pohár. Nem elég, hogy újabban idehozza barátnőit, még kérkedik is a fiatalságával, s mindezt anyánknak végig kell néznie, gondolj csak bele. - Kislányom, legyél tárgyilagos apáddal. Igaz, voltak jócskán félrelépései, de a családnak mindent megadott - kapcsolódott a beszélgetésbe Glória. - Hogyne anya, a látszat szerint boldogan éltünk, de a valóságban apa néha hetekre is eltűnt üzleti ügyeire hivatkozva. Honnan tudod hol kóborolt? Mert én ma már felnőtt fejjel bizonyos vagyok benne, hogy nem egyszer a csajaival töltötte az időt. - Nézd Katerina, ha így történt is, azért apád a sziget legmódosabb embere. Törődik a hatalmas birtokkal, a munkásokkal, a különböző pénzügyi tranzakciókkal. - De a részleteket te sem tudod. Emlékszem kislánykoromban hányszor kértem, hogy vigyen magával Athénba egy-egy üzleti útjára. Ám ennek soha nem tett eleget, mindig lerázott. Ma már tudom miért, mert akkor is összekötötte a hasznosat a kellemessel. No, meg gondolj csak arra, hogy Barbarának mindig mindent elnézett. Igaz, ma életében először megmondta húgom a véleményét az ő drága apácskájának. Feltételezem, ennek lesz még folytatása. Lehet, hogy az orvosnő személye váltotta ki Barbarából az indulatokat. Nem vitatható, hogy csinos, és mint hallottuk, Marcosnál fog dolgozni. Az pedig nem lehet véletlen, hogy apánk hozzánk is meghívta a csajt. Gondolom Virgintől a részleteket már hallotta vacsora előtt Barbara, s ettől gurult be. Ki tudja? Ő azután mindent elnézett eddig apának, senkire sem volt soha tekintettel, rajongva szemlélte az öregünk néha igencsak megkérdőjelezhető ügyeit. Most valami történhetett, mert Barbara bizony nem ugrott volna fel az asztal mellől, és nem tett volna bíráló megjegyzéseket rá. - Menjetek pihenni kislányom, remélem holnapra mindannyian elfeledjük a mai kissé kínos vacsorát. - Hát én bizony nem - emelte fel hangját Katerina -, eddig sem tartottam istennek apát. De most

- 38 -

egyre jobban idegesít a modora. Ezzel a lánnyal mikor szűrhette össze a levet? Barbara a férfi karjaiba menekült, s olyan szenvedélyes szerelemmel ölelte át, hogy Marcos is meglepődött a lányból áradó erotikán. Mert abban biztos volt, hogy a fiatal orvosnő léte és felvétele a klinikára váltotta ki Barbarából ezt a féktelennek mondható dühöt. A lány magával vitte Marcost a fürdőszobába, ahol már illatos, zubogó víz várta őket. Barbara kéjes mozdulatokkal kezdte simogatni a férfi mellkasát, majd olyan szorosan simult hozzá, hogy a két test egymásba olvadt. Néhány perc elteltével az extázis gyönyöreitől halk nyögdécselés hagyta el ajkukat. Ám nem teltek be ezzel, most Marcos vette át az irányítást és Barbara melleit harapdálva, kezével bebarangolva a hajlatokat, érezte, ahogy megfeszült a lány egész lénye, és a befogadás pillanatára várva csókolgatni kezdte a férfi érzékeny pontjait. Az egymásba feledkezés mámora sokáig tartott, majd Virgin kiemelte a vízből a karcsú, barna, kívánatos testet, és az ágyon folytatták szerelmi játékaikat, amely vég nélkül hatalmában tartotta mindkettőjüket. - Drágám, szeretlek! Igazad van, ne halasszuk el az esküvőt, minél előbbre tervezzük - mondta Marcos, miközben Barbara melleivel játszadozott, amelyek mintha önálló életre keltek volna és a férfi vágyát tovább tüzelték. A viharos szeretkezés után összefonódva feküdtek a sötétben, csak az állólámpa fénye szórta sugarait a két meztelen testre. - Ha akarod, hat hét múlva megtartjuk az esküvőt. Én átköltözöm hozzád Kószra, anyával mindent megbeszélek, megkérem, hogy segítsen lakást, vagyis házat keresni. - Ez mind nagyszerű, de kérlek, gondolj arra, nekem jelen pillanatban nincs annyi pénzem, hogy az álmaid házát megvásároljam. Kezdetben a tengerparton épülő apartman házban vagy társasházban vásárolhatnánk egy közepes méretű lakást. A klinika mindent felemészt. - Ugyan, drágám! Csak nem képzeled, hogy apámmal nem a legszebb villát vetetem meg. Azt már nem! Egy csodálatos kerttel, szökőkúttal, lugasokkal, díszfákkal, legalább hat szobával és a személyzetnek külön házzal. Ez a minimum, amit apám megtehet. Ne féltsd te őt, még a bőre alatt is pénz van. Egyébként is, egyik este, amikor mindezt felvázoltam neki, azt mondta, válasszam ki amit akarok, és ő mindent fizet. Ne félj szerelmem, a bútorokat Athénből hozatom, majd anyával átugrunk néhány napra, mindent megrendelünk és oda szállíttatjuk. Neked az égvilágon semmire nem lesz gondod, csak arra, hogy szeress - ugrott a nyakába Barbara és újból megkívánta a férfit. - Szeress! Szeress! Ez minden vágyam! - Majd lassan, delejes mozdulatokkal felszította férfiasságát és Marcos nem tudott ellenállni a csábításnak. A csúcsra feljutva egyszerre élvezték a forróságot. - Szeretlek, Barbara! - Én is drágám! De nem vagyok boldog a gondolattól, hogy az a szemét csaj nálad dolgozzon. Ezt pedig, ahogy ma láttam, nem fúrhatom meg, az öregem beleesett abba a... - Drágám, most ne törődj Nataliával. Megoldjuk őt is... - De hogyan? Láttam a vacsora alatt olyan pillantásokat vetett feléd, hogy szívem szerint megöltem volna. - Te csacsi! Téged szeretlek, hamarosan együtt élünk, mit törődsz te apád szeretőjével. - Addig nem, amíg nem rád veti ki a hálóját. - Mókuskám! Mókuskám! - ugrott a férfi nyakába Natalia. - Ábrándozni sem mertem ilyen lakásról! Csodálatos az egész! Olyan, mint egy mese, s ez a kilátás nem mindennapi! - Tetszik, kisbabám? Örömet akartam neked szerezni. A berendezést rád bízom. Itt Kószon is tudsz majd választani néhány bútort, meg holnap Leszboszról átküldök egy asztalost, s amíg mi a jachton leszünk, mindent elkészít a kívánságod szerint. Sajnos én ma délután nem érek rá, de javaslom, menj el az Artemissas térre, ott nemrégiben nyílt egy bútoráruház és nézz körül. Persze nem olyan nagy a választék, mint a fővárosban, de hátha találsz néhány megfelelő darabot. Azután a Plastira streeten van egy nagyon elegáns, antik bútorokat kínáló üzlet, esetleg oda is beugorhatsz. Üzleti tárgyalásaim vannak, de estére eljövök hozzád. Elmehetünk vacsorázni és szállodában tölthetnénk az éjszakát. Reggel viszont már hétkor indulnom kell, a helikopteremet akkorra rendelem a szigetre. - Édes kicsi Mókuskám! Olyan örömet szereztél nekem mindezzel, hogy kimondani sem tudom. Még soha életemben nem voltam ilyen boldog. Egyébként ha lehet, mind a két szobát modern bútorokkal szeretném berendezni, valahogy nekem olyan öregesnek tűnnek a régi holmik. Még szerencse, hogy ebben az új társasházban a konyhát teljesen felszerelték, semmi nem hiányzik belőle. De talán a legszebb az egész lakásból az óriási balkon és a tengerre néző kilátás. Még az előszobai gardróbszekrény is elég lesz. Ha ezt anyám látná! Bezzeg irigykedne! Egész életében csak saját magával törődött. - És apád nem támogatott? - Hát csak egy ideig. Másodéves egyetemista koromban meghalt, anyám pedig csak néha csepegtetett aprópénzt. - Látod kisbabám, ezt nem is sejtettem. De akkor hogyan sikerült mégis elvégezned az egyetemet, hiszen az pénzbe került. - Nehezen. Anyámnál laktam, erre legalább nem kellett költenem, s apámtól örököltem egy kisebb bankbetétet, azt próbáltam beosztani. De hagyjuk ezeket a családi történeteket. Annak örülök, hogy a sors különös kegye révén sikerült megismerkednünk, és én azonnal beléd estem. - Én is nagyon szeretlek, Natalia. Azt hiszem, még soha senki iránt ilyen erős vonzalmat nem éreztem. Amikor megpillantottalak a presszóban, tudtam, hogy te vagy az a nő, aki bearanyozhatja napjaimat. Emlékszel, először nem akartál szóba elegyedni velem. Szerencsére a barátom közben

- 39 -

megérkezett és ő mutatott be egymásnak. Azóta is hálás vagyok neki. - Amióta eljöttem Athénből, úgy érzem teljesen megváltozott az életem. Örülök annak is, hogy elfoglalhatom az állásomat és megszerezhetem majd a sebészi szakvizsgámat, remélem, Virgin doktor nem nehezíti még a munkámat. - Hova gondolsz kisbabám? Hiszen már említettem neked, hogy én is résztulajdonos vagyok a klinikában, s Marcos sok mindenben, elsősorban pénzügyi vonatkozásban tőlem függ. Arról már nem is szólok, hogy rövidesen családunk tagja lesz. Barbara pedig nem az a teszi-toszi teremtés, aki bárkinek is beleszólást enged az életébe. - Ahogy én láttam, és éreztem is, engem nemigen kedvelnek a lányaid. - Ne törődj vele! Itt vagyok én neked. No, meg gondolj arra is, ahogy múlik majd az idő, megismernek és megszeretnek. - Mondd csak Mókuskám, az a régész elveszi Katerinát? - Ezt nem tudom. Adam Kané Skóciából jött ide, s csak addig marad, amíg az ásatások folynak. Nekem eddig nem céloztak rá, hogy összeházasodnának. De hát ki tudja? Katerina nem olyan vonzó lány, nagyon komoly természetű, elsősorban a munkája érdekli, már gyerekként is könyvmoly volt. Most már mennem kell, de remélem, nyolc óra tájban a szállodában leszek. Amikor Natalia egyedül maradt, egy mélyről jövő sóhaj hagyta el a száját. - Istenem! Istenem! Mégiscsak sikerült! Megtaláltam Vassilist, akit nem volt nehéz percek alatt magamba bolondítani. Persze, vele sem könnyű, főként az ágyban visszataszító számomra. De, már megszoktam az idős pasasokat, hiszen az athéni Nationalbank számlavezető-igazgatója is közeledett a hatvanadik évéhez. Két évig fedezte az összes költségeimet, akkor jött rá a felesége a kapcsolatunkra. Az öreg félt tőle, nem akart botrányt és némi készpénzzel kielégített. De azért ő nem volt olyan nagylelkű, mint Castello, bár tény, hogy a pénzének jelentős része a felesége vagyonából származott, amit ő jó üzletekbe fektetett. Még rágondolnom is szörnyű, mi lett volna velem, ha a sors nem hoz össze Vassilisszel! A pénzem már jócskán leapadt, s a szakvizsgám megszerzéséhez állásra volt szükségem, amit szintén nem lett volna könnyű elérnem. Bár az egyetem dékánja - mosolyodott el - igencsak támogatott! Nemcsak a jó jegyeim megszerzésében, hanem a hetenkénti légyottunkon anyagilag is segített. De őt is mennyire untam, bár tudtam, hogy szükségem van rá... Hány férfi volt az életemben, aki egyengette az utam... Castello elhitte a mesémet anyámról és apámról. Micsoda megható történet! Igaz, a férfiak, ha beleesnek egy csajba, vakok és süketek lesznek, ez volt eddig az én szerencsém is. Hiszen a nagynénim nevelt fel, aki szűkösen élt. A középiskolai, később az egyetemi tandíjat sem tudta fizetni, de én megoldottam, ma sem szégyellem, hogy a férfiak ágyába bújtam. Itt a diplomám, csak ez számít! Jó sebész lesz belőlem, remélem. Amikor kora este visszaért a szállodába, csak annyi ideje maradt, hogy lezuhanyozott, átöltözött és megjelent Castello. Natalia a férfitól kapott csekkből jócskán felvett a bankból és néhány bútort vásárolt. Örült mindennek, mert eddig soha nem volt alkalma, hogy saját lakását berendezze. A szálloda éttermében vacsoráztak, utána felmentek a lány szobájába. A férfi előjáték nélkül ledöntötté Nataliát az ágyra, és pillanatok alatt elért a csúcsra, nem foglalkozott partnere vágyaival. A lány behunyta a szemét és igyekezett úgy tenni, mintha élvezné az együttlétet, ám semmiféle vágy nem támadt fel benne. Szíve szerint inkább arra törekedett, hogy a férfi mielőbb kielégüljön és megszabaduljon tőle. Ez hamar be is következett, mert Vassilis élvezete másodpercekig tartott. Utána kedvesen megsimogatta az arcát és a karját. - Kisbabám, micsoda örömet tudsz szerezni nekem! Ugye te is élvezted a szeretkezésünket? - Persze Mókuskám, boldoggá tettél. Néhány perc elteltével a férfi mélyen aludt. A lány pedig felkelt és töltött magának egy pohár konyakot. Miro Dolimad és Alex Sandru rosszkedvűen ültek a kapitány irodájában, várva főnöküket, aki hamarosan meg is érkezett. Zsörtölődve szólt munkatársaihoz. - Nézzétek, belátom, hogy a Castellóék házában történt gyilkosságot nem tudtátok kideríteni, a tettes még ismeretlen. Nem akarok ebből messzemenő következtetéseket levonni, de mégis úgy képzelem, hogy a gyilkost ott a helyszínen kell keresni. - Már megbocsáss, Themisz - vágott közbe Alex -, de képtelenség ott bárkit is gyanúsítani. Miróval mindenkiről készítettünk feljegyzést. Betápláltuk az adatokat a számítógépbe is, és semmilyen negatív, vagy gyanúra utaló adatot nem kaptunk. Azokat, akik bejárnak Castellóékhoz, szintén átvilágítottuk. Sehol semmi. Ez pedig nem a mi hibánk. Vagy olyan agyafúrt gyilkossal állunk szemben, aki besurrant a házba és kámforrá vált, vagy olyan személy, akire nem gyanakszunk. Tény, hogy a család tagjai, a meghívott vendégek a gyilkosság ideje alatt vacsoráztak, tehát mindannyian együtt voltak. Kérdezlek én téged, kit gyanúsítsunk? A személyzet fehér, mint a frissen esett hó, arról már nem is szólok, hogy vagy a konyhában vagy az ebédlőben voltak. Rejtély az egész. - De mégiscsak gyilkosság történt. Mégpedig a kertben. Oda pedig bárki egyetlen pillanatra kisurranhatott... - Ez így igaz. De kérlek, mondd meg nekem, mi az indíték? Olga Pavlinos a légynek sem tudott volna ártani, nem volt ellensége, sem haragosa. Csendes, zárkózott teremtés hírében állt. Vagy te nem így gondolod, Themisz? Mert mi ketten Miróval képtelenek vagyunk újabb nyomozati anyagot eléd tárni. Az a javaslatom, hogy e pillanatban zárjuk le az ügyet, s ha valami felmerül, akkor nyomozzunk tovább. Themisz csak hallgatott és a pornófelvételekre gondolt, amelyekről munkatársainak sem számolt be.

- 40 -

Értelmetlennek tartotta volna, nem szólva arról, hogy az egész zsákutcába vezetett. Lelke mélyén érezte, hogy valaki remekül megrendezte a gyilkosságot, úgy, hogy nem hagyott semmiféle nyomot maga után. Még az is elképzelhető - gondolta a kapitány -, hogy olyan emberről van szó, aki a fővárosból utazott ide és azonnal hajón távozott. Azután elhessegette magától az ötletet, mert értelmetlennek tartotta. - Rendben van. Ideiglenesen hagyjuk abba a nyomozást, van itt három egyéb ügy, amelyben intézkedhettek. De véglegességről szó sincs. Várjunk, ebben a pillanatban okosabbat nem tehetünk. Evelina Antimare a laboratóriumban még késő este is dolgozott. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy Cesaro Kanarisszal megbeszélték, elmennek együtt vacsorázni, de az orvos csak kilenc után volt szabad. Evelinát ez nem zavarta, mert az utóbbi napokban összegyűlt a munkája, és rendszerezni kívánta a már elkészült leletek másolatait. Eldöntötte, hogy még egy évig igencsak élére rakosgatja a pénzét, és megpróbálja az egyetemi felvételt. Már arra is gondolt, hogy esetleg valamilyen mellékállást vállalna, többfelé érdeklődött, de hiába, semmire sem adódott lehetősége. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és Natalia lépett be. - Hello! Hello! Mit keresel te itt ilyen későn? - Egy vérmintát hoztam le, gondoltam reggel elkészíthetnéd a süllyedést és a vérképet. - Ejnye Natalia, hogy képzeled ezt? Tudomásom szerint most este nem hoztak be beteget. Ezt a vért tehát reggel vagy délelőtt vetted le. Azóta hol állt? Csak nem képzeled, hogy vállalom a felelősséget, hogy ezt vizsgáljam? Te is tudod, hogy ez lehetetlen. Nyilván elfelejtetted leküldeni vagy lehozni, s arra gondoltál, ilyen későn általában nem vagyok itt, tehát lerakod a többi anyag közé. Az orvosnő arca vérvörös lett. - Hogy feltételezheted Evelina, megkérdőjelezed a munkámat? - Igen! Nálunk nem szokásos átverni a kollégát, te pedig becsaptál volna, ha véletlenül nem vagyok itt. Ez a vér így már használhatatlan. Egyébként holnap az egészet jelentem az igazgatónak, Virgin doktornak. - Ezt nem teheted meg. Vagy ha igen, én letagadom. Nem hiszem, hogy egy asszisztens szava többet nyom a latban, mint egy orvosé. - Tévedsz! Én eddig is becsületesen végeztem itt a laboratóriumban a vizsgálatokat. Soha, senkinek nem volt panasza. Virgin bízik bennem... Nyílt az ajtó és Kanaris doktor lépett be. Kész vagy Evelina, mehetünk? - Ekkor pillantotta meg Natalia Kardit, és hozzá fordult. - Ilyen sokáig itt vagy, miért? Nem te vagy az ügyeletes, vagy igen? - Nem, Palió doktor van az osztályon, csak egy vizsgálati anyagot akartam itt hagyni, de már késő van, és Evelina valóban nem tudja elvégezni. Majd holnap megismétlem a vérvételt - mutatott a két csőre, bólintott és kiment a szobából. - De furán viselkedett a kollegina, valami baj van? Te is olyan sápadt vagy Evelina. - Baj nincs, csak át akart verni. - Majd néhány szóval elmesélte a történteket. Végül így folytatta. Képzeld el Cesaro, ha nem vagyok itt és holnap reggel kijelenti, hogy nálam hevert a vérminta, ebből botrány lett volna. Még szerencse, hogy rád vártam... Nem is tudom, elmondjam-e Virgin doktornak? - Ugyan, hagyd az egészet a fenébe! Nyilván még most, a munkája kezdetén Kardi doktornő kissé szétszórt. Életében először vett részt ma operációnál. Gondolom ettől is izgult, bár ő csak másodasszisztens volt, de hát akkor is. Egy sebész pályájának ez az első lépcsőfoka. De hagyjuk ezt. Arról beszéljünk, mit csináljunk, alig várom, hogy a karomba kapjalak - ölelte át a férfi a csinos lányt. Glória nem tudott aludni, éjfél is elmúlt, de nem jött álom a szemére. Vassilis már visszajött a jachtkirándulásból s úgy viselkedett, mintha természetes lett volna, hogy a fiatal lánnyal két hétig hajókázott a szigetek körül. Glória nem tett szemrehányást a férjének, de egyre inkább úgy érezte, hogy nem bírja tovább. Mostanában többször felmerült benne a válás gondolata, de mindig elvetette, mint képtelen ötletet. Vassilis még nem volt otthon. Mint mondotta egyik barátjával tárgyal egy bevásárlóközpont létrehozásáról Mitiliniben. - Tudod, az ittenieknek lenne igénye erre, de senki nem áldozott eddig a beruházásra, pedig négy-öt év alatt megtérülne, s utána csak a nyereséget kellene zsebre vágni. Lehet, hogy sikerül Kepalosszal megállapodnom. Én adnám a beruházás költségének a hetven százalékát, a többit ő, s a kivitelezés irányítása is az ő gondja. Remélem, nyélbe ütöm az üzletet - idézte vissza férje szavait az asszony. Ebben a pillanatban meglebbent a függöny. -- Mintha valaki járkálna itt. - Glória kitekintett, de senkit nem vett észre. Leült az ágy szélére és felkattintotta az éjjeli lámpát. Egy magasnak tűnő férfi alakja vetődött a falra. - Jézusom! Ki az? - kiáltotta az asszony. A szíve a torkában dobogott, Látta, hogy az árny egyre nagyobb lesz. Magára kapta köntösét és kiment. Kihajolt, körbenézett a kertben. Semmi nem mozdult. Néma csönd uralkodott mindenütt. Ebben a másodpercben, mint egy lasszó, a nyakára tekeredett egy vékony dróthurok, és pillanatok alatt úgy összeszorította a torkát, hogy lélegzetet sem bírt venni. A szorítás mind erősebb lett, belevágódott a bőrébe, kiserkent a vér. Úgy érezte, felrobban a tüdeje, mert nem kapott levegőt. Néhány másodperc múlva elvesztette eszméletét és a kőre rogyott. Vassilis éjjel két órakor érkezett haza. Óvatosan ment be a hálószobába. Megdöbbent, hogy üres Glória ágya, a teraszajtó tárva-nyitva van. - Glória! Glória! Miért nem feküdtél le? - majd kilépett a teraszra, észrevette a földön fekvő asszonyt. Lehajolt hozzá. Kitapintotta a pulzusát, azonnal visszament a szobába és tárcsázta a mitilini kapitányságot. - Jézusom! Jézusom! - suttogta maga elé. - Ki és miért ölte meg a feleségem? Olyan szeretetteljes, aranyos asszony volt, ellensége sem lehetett, csak a családjával törődött. - Szeméből eleredtek a könnyek. Bár gyakorta megcsalta Glóriát, de mindig a ház asszonyának tartotta és valójában tisztelte mint nőt és főként mint a lányai anyját. Érezte, hogy hirtelen üres lett körülötte minden.

- 41 -

Themisz Isoti és munkatársai, a rendőrorvos, a helyszínelők gyorsan megérkeztek. Közben felébredt a személyzet is, megdöbbenve hallották, hogy asszonyukat valaki megölte a hálószobából nyíló teraszon. Suttogtak egymással az emberek, s még az öreg kertész, Ginó és segítője is a nagy rohangálás hallatán a konyhába siettek. A szakácsnő szörnyülködve és zokogva beszélte el a történteket. A zsaruk alaposan, aprólékosan mindenkit kihallgattak, levették az ujjlenyomatokat, átnézték a kertet és a nagykapu környékét, de semmiféle behatolásra utaló nyomot nem találtak. Castellót, aki teljesen összeomlott, a rendőrkapitány hallgatta ki. A férfi alibije biztosnak tűnt, amikor elmesélte, hogy barátjával, Andru Kepalosszal vacsorázott a Kék Flaskában, üzleti ügyekről tárgyaltak. - Mikor váltak el Kepalosz úrral? - Hazaérkezésem előtt körülbelül húsz perccel. Befejeztük a tárgyalást, a parkolóba mentem, beültem a kocsimba és siettem. Éjjel két órakor érkeztem meg. - Mindent ellenőrizni fogunk. Kérem, beszéljen a felesége baráti köréről, szokásairól. - Sokat nem mondhatok. Mindene a családja, elsősorban a két lánya volt. Gyakorlatilag sehova nem járt, csak vásárolni és velünk törődött. - Barbara hol van? - Átment a vőlegényéhez Kószra. Reggel őt és Katerinát is értesítem. Szegénykéim kiborulnak majd, mindketten imádták az édesanyjukat. Még egy kis ideig Themisz próbált érdeklődni Glória Castello ismeretségi köréről, azután rájött, hogy az asszony igencsak otthonülő lehetett, vagy a férj esetleg titkol valamit - gondolta. Másnap kora délelőtt Themisz figyelmesen elolvasta a rendőrorvos boncjegyzőkönyvét. A véleményi részben a következők álltak. Az ötvennégy éves Glória Castello halálát valamilyen vékony, igen erős, feltehetően acélból készült szállal történt zsinegelés okozta. Valószínűsíthető, hogy hegedűhúr, vagy drótból készült eszközről lehet szó, miután az mély bevágást okozott a nyak bőrében, sőt izomzatában és szalagjaiban is. A halált fulladás okozta, de a környező idegszálak és képletek nyomása feltételezhetően másodperceken belüli eszméletvesztést eredményezett. Dulakodásra utaló külsérelmi nyomok nem voltak, véleményem szerint az áldozatot meglepték, a támadás hátulról érte. Az asszony egyébként korának megfelelő, enyhe arteriosclerosistól eltekintve teljesen egészséges volt. Semmi olyan szervi elváltozást, amely a halállal okozati összefüggésbe volna hozható, nem találtam. A halál éjjel tizenkettő és egy óra körül állhatott be. A kapitány behívatta embereit és átnyújtotta a jegyzőkönyvet. Mindannyian elolvasták, de gyakorlatilag semmi újat nem tudtak meg belőle. Utána részletesen megbeszélték a nyomozást, azt, hogy a további kihallgatásokat milyen sorrendben végzik. - Nyilvánvaló, hogy a lányok ma jönnek haza szólt Alex -, ha egyetértesz Themisz, én kihallgatom őket. - Rendben, visszamegyek veled a birtokra, és a személyzet minden egyes tagjával ismét beszélek. Hátha éjszaka a nagy kavarodásban elkerülte valami a figyelmünket. A temetés a családi sírboltban Mitilini temetőjében meglehetősen sok gyászoló részvételével zajlott. A férfi barátai, üzletfelei, ismerősei, valamint számos leszboszi lakos jött el, akik tiszteletüket kívánták leróni a megboldogult előtt. Castello a szertartás után csak a legszűkebb családi és baráti kört hívta meg házába, s a megemlékezés itt is csupán rövid ideig tartott. Végül Barbara és Katerina, valamint Marcos és Adam maradtak a gyászolóval. - Apácska, képtelen vagyok felfogni, ki és miért ölte meg anyánkat? Nála szolidabb embert soha nem ismertem, ő valóban csak nekünk élt. Az egész olyan megmagyarázhatatlan, abszurd és értelmetlen. - Drága húgocskám, a halál mindig értelmetlen - szólt lehajtott fejjel Katerina. - Én sem tudom megemészteni a tragédiát, képtelen vagyok okot találni a történtekre. - Nem is lehet kislányom - esengett szomorúan Vassilis hangja. - Remélem, a rendőrség mielőbb megtalálja a tettest. Magamnak is szemrehányást teszek, amiért nem voltam akkor itthon. Anyátok most is élhetne... - Ugyan apácska, ez így butaság. Bizonyított tény, hogy tárgyaltál, nem tehetsz semmiről - védte Barbara az apját. - A rendőrök elmondták, hogy az alibid bombabiztos, mert a vendéglőstől kezdve, a pincérek, s nem utolsó sorban a barátod is igazolta az időpontot. Ennél több nem kell. Marcos és Adam hallgattak. Valójában nem tudtak mit mondani, mindkettőjüket megrázta Glória halála s értetetlenül álltak a bűncselekmény előtt. Egy ideig még beszélgettek, majd a két férfi visszament Kószra, a lányok pedig apjuk mellett maradtak. Maria kávét szolgált fel, amikor nyílt az ajtó és Natalia Kardi lépett be. - Elnézést, de a temetés után a rendőrök behívattak a kapitányságra. Nem értem, mit akarnak tőlem, de alibit kellene igazolnom. Mint mondották, az egyik alkalmazottad mesélte, hogy a családdal és főként veled, Vassilis szoros barátságban állok. Nem is értem ki és miért fecsegett ilyen butaságokat? - Ne fárassz Natalia! Ez az idő nem alkalmas arra, hogy vitatkozzunk, de azt jól vésd a fejedbe, hogy Leszbosz egy kis sziget, itt mindenki, mindenről tud és nem maradt titokban, hogy apácskánkkal nyaralgattál - szólt Barbara ingerült hangon. - De azt hiszem, jobb ha most távozol, mert nem kívánunk veled társalogni sem én, sem Katerina.

- 42 -

- Rendben, Barbara. De ezt a modortalan viselkedésedet és ellenséges magatartásodat, még megbánod! - ezzel köszönés nélkül kivonult a szobából az orvosnő. - Ejnye kislányom, nem kellett volna Natalia önérzetét így megbántanod. Ő nem tehet semmiről... - Akkor sem fogom hallgatni az álszent szövegét anyánk temetése után! Egyébként, ne gondold, hogy megijedek tőle! Attól, hogy te belezúgtál, nekem nem kell szeretnem - ugrott fel Barbara és kirohant a szobából. - Apa, most a húgomnak van igaza. Nagy bátorságot és főként tapintatlanságot árul el, hogy a szeretőd ide jön, éppen a temetés napján. Felmegyek a szobámba én is - szólt halkan Katerina. - Ez már nekem is sok. A temetés után egy hónappal szerényen és csendben megtartották Barbara és Marcos esküvőjét. A tanúkon kívül csak apjuk volt jelen. A klinikán a kollégák megértették, hogy édesanyja elvesztése mély sebeket hagyott Barbarában, így csak a szertartásra mentek el a leszboszi Santa Maria templomba, ahol a pap Vassilis barátja volt. Az évek során Castello jelentékeny pénzzel támogatta a templom felújítását. A ceremónia a fiatalok kérésére rövid volt, csupán az orgona csodálatos hangjai tették ünnepélyessé az esküvőt. Barbarán hófehér selyemkosztüm volt, hajában fehér orchidea. Mindketten úgy érezték, hogy a mély gyász után, az esküvő valójában kettőjük ügye és nem kívántak sok embert. A templom így is zsúfolásig megtelt, ám a szertartás végén a gratulációk fogadása után a fiatalok, a két tanú, Katerina és Adam valamint Castello elmentek a Napsugár étterembe ebédelni. Az ifjú házasok este már indultak Velencébe, utána Rómába, majd Párizsba és vissza Athénbe. A nászutat két hétre tervezték. Katerina megígérte, hogy amíg távol vannak, a lakásban az utolsó simításokat, apróságokat elrendezi, így mire megérkeznek minden rendben lesz. Anyjuk tragikus halála sokkal közelebb hozta lelkileg a testvéreket. Vitáik, megjegyzéseik és marakodásuk megszűnt, valóban barátokká váltak. Az ebéd felséges volt, Castello értett hozzá miként rendelje meg az ételeket, italokat. A hangulat visszafogott volt, mind az öt ember másként reagált az eseményekre. Katerina szívből örült húga boldogságának, és titokban abban reménykedett, hogy mire befejezik az ásatásokat, Adam is felveti a házasság gondolatát. - Igaz, ő vissza akar térni Skóciába, de nem áll távol tőlem, hogy vele menjek. Ahogy múlik az idő, egyre mélyebb szerelmet érzek iránta, vonzódásom és vágyaim erősebbek, mint valaha - gondolta. A tizenhat fogásos ebéd után a fiatalok elköszöntek, hazamentek összecsomagolni, mert az Athénbe tartó gépük két óra múlva indult. Onnan azután tovább utaznak, a tervek szerint az éjszakát már Velencében tölthetik. - Ha akartok a helikopteremmel visszamehetünk Kószra - szólt Vassilis -, én is veletek tartanék. - De apa, csak nem Nataliával fogsz találkozni? Bár nem az én dolgom, hogy eldöntsem cselekedeteid helyességét. - Ne is! Hiányzik nekem, ennyi az egész. Már telefonáltam neki, hogy délután felkeresem. - Egyébként mondd csak, igaz, hogy vettél neki egy lakást és egy kocsit is? Valamelyik nap felkeresett az ásatáson és elújságolta. Meghívott, hogy látogassam meg. - A saját pénzemből vettem! Ehhez neked sincs semmi közöd Katerina, azt teszek a vagyonommal, amit akarok! Örömet szereztem neki, s ez engem is boldoggá tesz. - Jézusom, apa! Hát nem veszed észre, hogy ő egy fiatal... - Ne folytasd, kérlek! Semmi beleszólásod a magánéletembe. Most különösen nem, hogy özvegy lettem. A jövőben nem akarok megjegyzést hallani Nataliáról! Vésd ezt jól az eszedbe! Virgin távollétében mindenről Albius főorvos döntött. A kollégák ezt természetesnek találták, hiszen Alexandros nemcsak kiváló sebész volt, hanem főorvos, s Marcos őt bízta meg a helyettesítéssel és a klinika irányításával. Natalia igyekezett mindenben a kedvében járni. Még akkor is bement hozzá tanácsért, amikor egészen egyszerű diagnózis felállításáról volt szó. A negyvenhat éves férfinak lelke mélyén tetszett, hogy a megnyerő modorú, csinos, fiatal teremtés nélküle nem foglal állást. Míg a többiek mindezt látva más szemszögből úgy ítélték meg - suttogtak -, hogy Natalia meg akarja hódítani a főorvost, és ehhez minden létező eszközt felhasznál. Donata nővérnek és Evelina asszisztensnek volt a legtöbb vitája a sebésznővel, aki lekezelően bánt a beosztottakkal. - Nem lesz ennek jó vége - sóhajtott Donata, amikor a nővérszobában kávéztak Evelinával. - Lassan ez a csaj az ujja köré csavarja Alexandrost, s jelenlegi főnökünk kisebb szabálytalanságokat is elkövet a kedvéért. Tegnap például nem jött este vissza, ahogy ígérte. Pedig délután ő operálta a fiatalembert, akinek ki kellett venni a lépét. Persze egy nővér nem szólhat bele a főorvos munkájába! De meggyőződésem, hogy a mi kis sebésznőnkkel töltötte az estét. Arra vagyok kíváncsi - folytatta Donata -, mi lesz akkor, ha Vassilis Castello rájön az egyre szorosabbá fűződő románcra? - Igazad van, előbb-utóbb megtudja, pedig a madarak azt csiripelik, hogy igén sok pénzt költött a mi kis doktornőnkre, aki az új kocsijával úgy hajt be a klinika parkolójába, mintha Onassis lenne. Na, de ez sem az én dolgom. Jó lenne, ha már visszajönne Virgin doktor, ő majd helyre rakja a fejét. - Vagy ki tudja? Ebben a nőben van valami, ami mint a mágnes a vasat, úgy vonzza a férfiakat. Nézd csak meg, még a csendes, visszahúzódó természetű Ertelin doktor is sokkal barátságosabb vele, mint a többiekkel. Igaz, időnként begurul ő is, ha valamit elvét Natalia, de utána olyan hozzá, mint egy turbékoló galamb. Micsoda rossz húzás volt, ezt a nőt idehozni! De hát megértem, hogy Virgin doktor tehetetlen volt, hiszen Castello - ahogy mondják - segít a klinikánknak elsősorban pénzzel, no meg elég sok pacienst is küld.

- 43 -

Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. A portás zord hangon közölte. - A mentők most hoztak egy beteget, a vizsgálóba küldtem, szerintük azonnali beavatkozásra lesz szükség, mert a nő balesetet szenvedett. Nagyon vérzik, kérem intézkedjenek! Donata és Evelina máris rohantak az osztályra, hogy mozgósítsák a műtéti stábot. A rendőr az útpadkán álló autóra figyelt fel. Ő is félreállt kocsijával. Mikor odalépett látta, hogy egy nő ül benne, előreborulva, feje véres, eszméletlen. Visszarohant a rendőrautóhoz és felkapta a rádió mikrofonját. - Gépkocsibaleset a 24-es úton! A vezető életveszélyesen sérült, sürgősen kérek egy rohammentőt a 18-as kilométerkőhöz! Mintegy tizenöt perc múlva éles szirénázással megérkezett a mentő. Az orvos gyorsan megnézte a sérültet, majd Schranz gallérral rögzítette a nő fejét és intett, hogy emeljék ki a kocsiból. Mikor a támlapra fektették, a sebesült karjával csapkodni kezdett és érthetetlen szavakat motyogott. Fejéből a halántéktájon vér szivárgott, arcszíne lilásszürke volt. - Succinyl-cholint és hatos tubust kérek - morogta a mentőorvos. Beadták az injekciót, a beteg izmai ellazultak, így az orvos gyorsan intubálta és rákapcsolta az oxigénpalackra. A nő arcszíne néhány perc alatt normálissá vált. Gyorsan betették a kocsiba és száguldottak vele a legközelebbi kórházba. Kanaris doktor volt az ügyeletes, mikor a rohamkocsi megérkezett. A mentőorvost ismerte látásból, aki bólintott felé, míg a beteget betolták. - Bocsánat kolléga, tovább nem tudtuk szállítani, mert már így is kritikus az állapota. Autóbaleset a 24-es úton, koponyatörés a halántéktájon. Kanaris egyenesen a műtő felé irányította a tolókocsit és szólt Ziparini nővérnek, hogy riassza Albius főorvost és Virgin doktort. A nőt a műtőasztalon átkapcsolták az ottani gépekre, közben Kanaris csinált egy gyors CT-t. A felvételen látszott, hogy a koponyacsont két, csipkézett szélű darabja mélyen befúródott az agy halántéklebenyébe, ráadásul egy nagyobb vérrög is képződött. - Nyomás alá került a nyúltagy - ébredt rá Kanaris, miközben a monitor jelezte az egyre gyengülő szívműködést és vérnyomásesést. - Perceken belül meghalhat - szólt Cesaro. Közben befutott Albius és Virgin is, akik a helyzetet látva nem vesztegették az időt a bemosakodásra, csak gyorsan steril gumikesztyűt húztak. - Feltárásra nincs idő - mondta Albius, miután egy pillantást vetett a monitorra és a sebre. A leggyorsabb utat választották, behatoltak az agyba a sérülésen keresztül. Elég mélyen beágyazódva megtalálta a vérrögöt Virgin doktor, s óvatosan kiszívatta, elektromos szikével koagulálta a környező ereket. Ezután lassan emelkedni kezdett a vérnyomás és a szívműködés is ritmusosabbá vált. - Most jön a java - mormogta a főorvos és a csontszilánkokkal, homokszemcsékkel borított halántéklebenyt vette alaposabban szemügyre. A koponyán mintegy nyolc centiméteres átmérőjű lyuk volt, melyen keresztül kilátszott az agy. Két nagyobb csonttöredék mélyebben beleágyazódott és egy diónyi részt szétroncsolt. - Szedd ki a csontszilánkokat - fordult Kanaris doktorhoz -, és metsszük ki a sérült agyszövetet. Nagyon óvatos légy, hiszen tudod, hogy itt van a beszéd és emlékezet egyik központja! Az orvosok végül több mint ötven csontszilánkot szedtek össze, ezek közül azonban csak huszonkettő volt elég méretes, hogy felhasználhassák a koponya helyreállításához. Titán lemezekkel és csavarokkal kapcsolták össze a darabokat. A műtét több, mint hat órán át tartott, utána átvitették a beteget az intenzívre. - A műtét sikerült - mondta Albius főorvos -, de hogy az agykárosodás milyen súlyos, azt majd az idő dönti el. A nő a műtét után két nappal már kezét, lábát mozgatta, ami igen jó jel volt. Másnap már a szemeit is kinyitotta, s mikor Albius bement hozzá, jelezte, hogy írni akar. - Hol van a családom? - írta düledező betűkkel. - Enni mentek, pár perc múlva itt lesznek - válaszolt az orvos boldogan. Natalia már a második pohár konyakot hajtotta fel, hogy csökkenjen a feszültsége. Mindebből Vassilis csupán annyit vett észre, hogy barátnője a szokottnál is fesztelenebbül viselkedik. Amióta egyedül maradt, még jobban ragaszkodott a lányhoz és ki nem mondott gondolatait, kívánságait is teljesítette. Ennek ellenére Natalia mégis növekvő viszolygást érzett a férfi iránt, csak konyak mellett tudta elviselni szeretkezéseiket. Lassan úgy érezte, hogy élete legnagyobb hibája volt, amikor Vassilis szeretője lett, mert a barátja ugyan rajongott érte, és mindent megtett annak érdekében, hogy a lányt kényeztesse, ő mégsem volt boldog. Hiányzott kapcsolatukból a szerelem és a szenvedély. Most is hatalmas virágcsokorral, borral, tortával és egy csodálatos estélyi ruhával érkezett a férfi. Ez utóbbit Athénben vásárolta és már előre örült annak, hogy a lány ebben jelenik meg az oldalán a leszboszi virágkarneválon. Ám Natalia letette a dobozt, s csak annyit mondott. - Ne költs már ennyit! Sok ruhát kaptam és soha, sehova nem tudom felvenni őket. - Drágám, ez most más! A leszboszi virágkarnevál elnöke leszek és azt szeretném, ha ezt a hófehér ruhát viselnéd. Nézd csak meg, kérlek! Natalia kibontotta az elegánsan becsomagolt dobozt, és még a lélegzete is elállt a gyönyörűségtől. A ruha kézzel varrt, kék, sárga és vörös rózsákkal volt hímezve, s az anyaga valami olyan fenséges volt, amilyent csak amerikai filmekben látott eddig a lány.

- 44 -

- Kérlek, próbáld fel! Ezt neked készítette egy szalon a fővárosban, egyedi darab, s nekem nagyon tetszik. Az orvosnő amikor felvette és megnézte magát a fürdőszobában az állótükörben, elállt a szava. A ruha, mint egy zuhatag úgy borult rá, a dereka pontosan illeszkedett, míg a szoknya bősége éppen megfelelő volt. A kézzel hímzett virágok pedig olyanok voltak, mint a mezők különleges színű növényei. - Drágám, ilyen szépet még életemben nem láttam! Pontosan az alkalomra illik, csodálatos! Csodálatos! - Te leszel a virágkarnevál legszebb nője, ezt is akartam. Szeretlek Natalia, nem tudnám elképzelni az életemet nélküled. A napjaimat megédesítetted léteddel, s ezt soha nem vagyok képes meghálálni neked. A jövőben is mindent megkapsz tőlem, amit csak kívánsz! Légy a feleségem, ha letelik a gyászév... vagy előbb. - De Vassilis, a lányaid mit szólnak majd ehhez? És egyébként is korai még erről döntenünk. - Nekem nem! Alig várom a pillanatot, hogy végleg az enyém legyél. Nem érdekelnek a lányaim, mindegyik megkapja, amit nekik szántam. Téged imádlak, drágaságom - emelte karjaiba a karcsú női testet, majd óvatosan levetkőztette, és a hálószobába vitte, ahol türelmetlenül magáévá tette. Natalia még a szeretkezés kezdetén tartott, amikor partnere már a csúcs elérése után végigdőlt az ágyon és suttogva mondta. - Olyan jó veled, hogy azt el sem tudom szavakban mondani! Imádlak drágám! Még soha életemben nem vonzott ennyire senki. Mindenem te vagy! Veled akarok élni. A másodpercek is napoknak tűnnek számomra, ha nem vagy velem! Leszbosz leggazdagabb asszonyává teszlek! Mindent megadok neked, amit csak kívánsz! Az ásatások eredménye enyhén szólva siralmasnak volt mondható. Vagy a helyet választották meg rosszul, vagy valóban nem volt semmiféle lelet a föld alatt. Adam egyre ingerültebb volt, mert tudta, hogy az idő szalad, és ő nem produkál semmi kézzelfoghatót. A kollégák Adam óhajának megfelelően az első szintet teljes egészében feltárták, de eredménytelenül. Most az ideiglenesen felállított sátorban Adam a régi feljegyzéseket, térképeket tanulmányozta és azon töprengett, hol hibázott. Ekkor lépett be Katerina. - Hello! Hello! Látom nagyon magad alatt vagy. De kérlek, ne keseredj el, meglátod még egy kis idő, és találunk leleteket. Ha pedig nem, akkor sem történt semmi. Hány régész próbálkozott a világon a legkülönbözőbb ásatásokkal, s az eredmény nulla volt. Amikor erre az expedícióra szerződést kötöttél, nem lehettél biztos abban, hogy sikert érsz el. - Könnyű neked, Katerina! Apád majd elrendezi az ügyeidet, ha itt nem találunk semmit, finanszíroz egy másik kutatást. De nekem szívügyem volt a Hippokratészi szentély teljes feltárása. Látom te ezt nem érted meg! Nem is csoda! Apád pénze minden ajtót megnyit előtted, nem képzeled, hogy ő nem rak be majd egy új expedícióba, főleg olyanba, amit te választasz ki. Ennyire már megismertem a családodat. Gyűlölöm azt, ha valaki a pénze révén ér el mindent az életben. - De Adam, hogy mondhatsz ilyet! Hiszen elvégeztem a... - Jó, jó tudom. De soha, a tanulmányaid alatt sem voltak anyagi gondjaid, s a dékánod egyetlen szavára azonnal bevettek ebbe az expedícióba. Remélem, nem képzeled, hogy mindez a te csodálatos és egyedülálló tudásodnak köszönhető. Elsősorban apádnak, aki mindenkit megvásárol. Katerina szeméből potyogtak a könnyek. Adam szavai úgy érték, mintha nyílvesszők fúrták volna át a szívét. Igazságtalannak érezte a szavait, mégis tisztában volt vele, hogy némi alapja van az elhangzott mondatoknak. - Apám mindig és mindenkit megvásárolt - gondolta -, de elvégeztem az egyetemet, két diplomám van, miért köt belém Adam? Hiszen mindehhez apámnak semmi köze nincs, kivéve annyi, hogy az athéni éveim költségeit fedezte. - Mondd csak Adam, miért kötsz belém a saját kudarcod miatt? Én valóban nem tehetek arról, hogy itt szinte semmi kézzelfogható eredményt, nem tudunk felmutatni. Lásd be, hogy én vétlen vagyok ebben. - Kérlek, most hagyj magamra, nem kívánok vitatkozni veled. A férfi elkeseredett volt. Semmi nem úgy sikerült, ahogy eltervezte. Olga Pavlinos ügyét gyakorlatilag lezárták, Glória Castello halála miatt sem folyik már az intenzív nyomozás. - Valamit elvétettem, rosszul terveztem meg. A bűnös éli az életét, a bűnhődés elmaradt, de miért? A börtönben évekig ezt terveztem, s mi lett belőle? Egy nagy nulla vagyok! Semmi nem sikerül, amihez hozzányúlok! De ezt nem hagyhatom annyiban! Hány embert kell megölnöm, hogy végre a bűnös szenvedjen és elnyerje méltó büntetését? Pedig mennyi mindent megtanultam a börtönben! Az első öt évet Hurkás Antonióval töltöttem el, aki azért kapta a hurkás nevet, mert öt embert ölt meg, s mindegyikük mellére egy hurkát rajzolt. Életfogytiglanra ítélték. Ő sokat mesélt arról, hogy a zsarukat hogyan és miként sikerült átvernie. Azután ott volt a bandavezér, a drabális Geri, aki húsz évet kapott hatszori bankrablásért és három ember elleni súlyos testi sértésért. Mennyien voltak, akik kezdetben gyűlöltek és kiszúrtak velem, de később, amikor elmondtam történetemet, segíteni akartak. Bíztattak, ha kikerülök, hogyan büntessem meg a gyilkost. Mindent megjegyeztem, ám mi lett belőle? Nekem semmi nem sikerül! Nem így terveztem. A zsaruk nem is gyanakodtak rá! Most pedig éli a vígözvegy életét! Igaz, nem tudtam, hogy akkor éjszaka nincs a felesége mellett. Rosszul tettem, úgy láttam, hogy mindketten a hálószobában vannak! De tévedtem. Ha nem sikerül megbüntetnem, a halált választom! Ő volt a bűnös és engem ítéltek el. Nincs igazság, nem is volt soha! Még egyszer meg kell próbálnom! Nem szabad engednem, hogy a férfi nyugodtan éljen, én pedig gyötrődjek. Mi lehet a lányommal? Ha legalább őt megkaphatnám! De azt sem tudom, hol él. A feleségem nővére vette magához, aki már meghalt. A lányom nevet változtatott. Mindent elrontottam az

- 45 -

életben, nincs feleségem, nincs gyerekem, de neki mindene van! Barbara elhatározta, hogy mégis megtartja a babát. Már két hete sejtette, hogy terhes, de a vizsgálatok eredményeit csak ma délután kapta meg. Óvatosságból nem Marcoshoz ment be a klinikára, hanem a központi rendelőintézetbe. Nem a saját nevét mondta be a laboratóriumban, ahol a vizeletvizsgálatot végezték, hanem kitalált egyet. Szerencséjére az asszisztens láthatólag igencsak el volt foglalva, gondterhelten viselkedett és nem kért semmiféle iratot. - Jobb, ha inkognitóban maradok - döntötte el az asszony -, valószínűleg ismerik Marcost, és furcsa lenne, ha nem az ő klinikáján vizsgálnak meg. Nekem pedig ez a jobb, előbb saját magammal szeretném tisztázni a terhességet. Kicsit korainak tartom, de valójában elvetetni sem akarom. Annyira megváltoztam anya halála óta, valahogy az értékrend másként alakul... Ha Marcos örül neki, azt hiszem, megtartom a babát. Egyszer, régebben mondta, hogy szeretne gyereket, most meg itt van. A rendelőintézet melletti kávézóban elfogyasztott egy narancslét, evett egy sós süteményt és figyelte az óráját, hogy mikor telik le az idő és mehet vissza a leletért. A szíve kissé gyorsabban vert, amikor kézbe kapta a papírt. - Asszonyom, gratulálok - nyújtotta át az asszisztens a vizsgálati eredményt. - Ön terhes, kérem menjen át a terhes rendelőbe, hogy felvegyék az adatait. - De, ugye nem kell még ma? - Nem, dehogy, de javaslom néhány hét alatt intézze el a jelentkezést, hogy a formaságok is rendben legyenek. Ezekre majd szüksége lesz a szülésnél. - Köszönöm, megfogadom majd a tanácsát. - Barbara beült a kocsijába és a klinikára hajtott. Férje éppen a laboratóriumból jött kifelé, mert próbálta kibékíteni Evelina Antimare asszisztenst és Kardi doktornőt. Ismét összevitatkoztak egy vizsgálati anyagon, ami gyakorta megtörtént. - Virgin doktor, ha a sebésznő nem száll le rólam, keresek másik állást. Ha itt a szigeten nem kapok, felutazom a fővárosba. De nem tűröm, hogy mindenféle apróság miatt bárki belém kössön! Nálunk itt a klinikán ez nem volt szokás, sőt segítettünk egymásnak. - Kérlek Marcos, kicsit szigorúbban fogd a munkatársaidat. Pontatlanok és nem tartják be a határidőkét. Most is a tisztelt asszisztens kisasszony egy teljes vérképvizsgálatot dél helyett csak kora délutánra készített el. Ez tarthatatlan! - Nem volt több időm, erről én nem tehetek - replikázott Evelina. - Eddig soha senki nem kifogásolta a munkámat, de nem is tűröm el ezt a hangot. - Mindkettőtöket arra kérlek, ne veszekedjetek, próbáljátok egymás szempontjait megérteni, és kollégákhoz méltón viselkedni. Nyújtsatok kezet egymásnak és béküljetek ki. - Azt már nem! - csattant Natalia hangja. - Egy asszisztens ne szabja meg nekem, mit és hogyan csináljak. Nem tűröm! A jövőben sem fogom ezt lenyelni. Itt a klinikán azért nincs fegyelem - fordult Marcos felé -, mert te mindent ráhagysz a beosztottaidra. Tájékoztatom majd Castellót erről a helyzetről. - Már megbocsáss kedves Natalia, de a barátodnak ehhez igazán semmi köze nincs. - Azért nem egészen, az ő pénze is benne fekszik a klinika működésében... - erre a mondatra lépett be Barbara, aki az elhangzottak alapján azonnal felkapta a vizet. - Hello mindenkinek! Natalia, próbáld meg felfogni, ha így viselkedsz a munkatársakkal, Marcos előbb-utóbb kipenderít, azután mi lesz a szakvizsgáddal? Apám ezt már nem tudja még a pénzével sem elintézni. Jobb, ha megpróbálsz normálisan viselkedni. - Ezt még tőled sem tűröm el Barbara - rohant ki a laboratóriumból a sebésznő, és erősen bevágta maga után az ajtót. - Gyere drágám - ölelte át Marcos a feleségét -, nyilván van okod rá, hogy felkerestél. Amikor beértek az igazgatói szobába, Barbara leült az egyik karosszékbe és érezte, hogy jócskán elfáradt. - No mesélj, mi szél hozott erre, nem szoktál bejönni hozzám. - Hát... hát... mondani szeretnék valamit, amivel képtelen voltam várni estig, amíg hazaérsz. - Mondd csak kedvesem, gondolom valami fontos lehet. - Gyerekünk lesz - szólt egyszerűen Barbara. Férje felkapta, karjába szorította és összevissza csókolta. - Drágám! Olyan boldog vagyok! Nagyszerű! Mindig is vágyódtam gyerek után. A nőgyógyász mit mondott, hányadik hónapban vagy? - Nem voltam orvosnál, csak nőgyógyászati laboratóriumi vizsgálatokat csináltattam a központi rendelőben, de más néven - mosolyodott el Barbara. - A többit már rád bízom, nem akartam nélküled szülészt választani. Gondolom, körülbelül két hónapos terhes lehetek. - Olyan boldoggá tettél drágám! Máris szólok Kostisnak, ő kiváló nőgyógyász és rögtön megvizsgál. Ugye, nem zavar, hogy kolléga az illető? - Egyáltalán nem. Én is szeretném tudni az időpontot, de majdnem bizonyos vagyok a megérzésemben. Marcos kirohant és megkereste Kostis Paliót, akinek elújságolta az örömhírt és megkérte, hogy vizsgálja meg Barbarát. A fizikális vizsgálat nem tartott sokáig, Barbara előzőleg odaadta a frissen elkészült leleteket. - Ne haragudj Marcos, de szeretném, ha kint várakoznál, amíg a feleséged megnézem. Mindkettőnket feszélyezné a jelenléted. Ugye, nem haragszol? - Eredj már, ez természetes. Felmegyek az irodámba és ott várlak benneteket.

- 46 -

Mintegy félóra múlva Barbara és Kostis mosolygó arccal léptek be Virginhez. - Számításom szerint a harmadik hónap közepén jár a feleséged - fordult igazgatójához -, a laboratóriumi vizsgálatokat megismételném és még egyebeket is kiírnék. Mindenesetre hála az égnek, Barbara egészséges, még reggelenkénti émelygés és hányás sem gyötri. Persze több vitamint, néhány erősítőt és Praenatal kapszulát szedjen. Havonta kellene ellenőrizni az állapotát. De most magatokra hagylak. Később pedig elvégezhetjük az ultrahang vizsgálatot is, lássuk fiú-e vagy kislány lesz a jövevény. Azt tanácsoltam a feleségednek, hogy sokat sétáljon, mozogjon, ússzon, mert ez mind a baba kihordását segíti elő. Virgin úszott a boldogságban, Barbara arca is ragyogott az örömtől. - Drágám, igyekszem ma korán végezni, menjünk el vacsorázni, ha nem vagy fáradt. Szeretnék ünnepelni! - Nagyszerű, most hazamegyek, úszom egyet a medencében, azután ledőlök pihenni. Gondolom hat óra körül otthon leszel? - Remélem, kicsit előbb is - csókolta meg feleségét és a parkolóig lekísérte. A Commercialbank a régi városrész központjában az Agia streeten helyezkedett el. Az alkalmazottak reggel nyolc órakor kezdték a munkát, de az ügyfelek részére csak kilenc órakor nyitott a bank. Negyedkilenc tájban az üvegajtót két robusztus, rőt szakállú férfi zörgette meg. Olyanok voltak, mint az ikrek. Mathias Galli, a főpénztáros résnyire kinyitotta az ajtót. - Uraim, még zárva vagyunk, látják a feliratot. Kilenckor jöjjenek vissza. - Közben észrevette, hogy a közelben egy ócska, rozzant Audi járó motorral várakozik. Hirtelen rossz érzés kerítette hatalmába. Egy pillanat alatt ráeszmélt, hogy mire készülnek. Be akarta csukni az ajtót, de a két fiatalember egy ugrással félrelökte, s az egyik pisztolya csövét az idősödő férfi halántékához szorította. - Rablás! - sziszegte fojtott hangon. - Ide az összes lóvét, vagy szétloccsantom az agyadat. A banktisztviselő megragadta a fegyvert és támadóját a falhoz lökte. A férfit meglepte az ellenállás, de mindez csak egy másodpercig tartott, mert társa segítségére sietett. A főpénztárost fejbe vágták és a földre zuhant. A dulakodás zajára a többiek is előjöttek a hátsó helyiségekből. - Mindenki vissza! Mindenki vissza! - kiabálta az egyik támadó. - Azonnal hozzák a pénzt vagy lövünk! - Ekkor érkezett a bank igazgatója, aki az üvegablakon át messzebbről látta a jelenetet és rádiótelefonon máris értesítette a rendőrséget. Eldördült a fegyver és elsőként Mathiast találta el. Még két lövés következett, az egyik a falba fúródott, míg a másik a pénzautomatánál álló fiatalasszonyt terítette le. Visító szirénázással rendőrautók érkeztek, és a két férfit sikerült gyorsan leszerelniük, mert könnygázbombát dobtak a helyiségbe. A rablók megijedtek és hanyatt-homlok igyekeztek kifutni a bankból, ám a zsaruk útjukat állták és bilincsbe verték őket. Ekkorra a mentősök is a helyszínre értek és a két vérző embert a legközelebbi klinikára, Virgin doktorékhoz szállították. Éppen a nagyvizitet tartotta a stáb, amikor befutott a két mentőautó. Mathias Galli súlyosan megsebesült, míg a fiatalasszony csak könnyebb felszínes sérülést szenvedett. Albius megszervezte a műtéti stábot, s Nataliát is bevette. Mivel Galli, a főpénztáros a jobb mellkasába kapta a golyót, őt a főorvos saját maga akarta operálni, Kanaris doktor asszisztált és Natalia is bemosakodott. A nőbeteget Virgin doktor vállalta, miután látták, hogy a lövedék a bal vállán haladt át, nemesebb szerveket nem ért, csak izomsérülést okozott. A férfi tüdejét átszakította a lövés, a jobb tüdő collabált. A vérzés is igen erős volt, vérnyomása alacsony, szívműködése szapora, de piliformis. Kanaris gyorsan intubálta, felerősítette az oxigéngázt az altató-keverékben, és beadott még egy Carditoxin injekciót is a keringés támogatására. Albius Natalia asszisztálása mellett megnyitotta a jobb mellkast és átvágta, majd félrehúzatta a negyedik és az ötödik bordát. Látták, hogy a lobus superiort szinte darabokra tépte a golyó, a nagy vérzés pedig a vena pulmonalis fő ágából eredt. - Resecaljuk a superiort, ennek már úgysem veszi hasznát - mondta a főorvos -, a vénát pedig össze kell varrnunk. Ebben a pillanatban Natalia kezében megcsúszott a véres, sima kampó, mellyel a bordákat tartotta. A visszacsapódó éles szélű csontok nekivágódtak az amúgy is sérült tüdőnek, melyből még az eddiginél is nagyobb vérzés tört fel. - Az ég szerelmére, mit csinálsz te balkezes! - üvöltött Albius a rémült orvosnőre. - Sima kampó helyett fogasakat kellett volna használnod! Azonnal emeld ki ezzel a bordákat, lássuk mi történt, mert a végén még itt végzi a beteg az asztalon! Mikor a lány kiemelte a bordákat, látták, hogy a tüdő másik lebenye a lobus medius is megsérült a csontoktól. - Nincs mást tenni, teljes jobb oldali lobektomia - mordult Nataliára a főorvos. - Lekötést kérek az arteria és vena pulmonalisra, külön egy erősítést a bronchusra. Szabadítsd fel a sinus phrenicocostalist és dobjuk ki az egészet! A tüdőlebeny eltávolítása után a vérzés mindenütt megszűnt. Albius gyors, szakszerű mozdulatokkal zárta a mellkast, Nataliához azonban egy szót sem szólt. Látszott rajta, hogy majd szétrobban a dühtől. Mikor befejezték a műtétet, letépte magáról a műtősköpenyt és sapkát, a kórlapra még ráfirkantotta, keringés támogatás, erős szedálás, és szó nélkül kirohant a műtőből.

- 47 -

Natalia nem roskadt össze, magában csak annyit mormogott. - Úristen, milyen utálatos ez a főorvos, mindenki követhet el hibát, ezt neki is tudnia kell. Én pedig most szerzem a gyakorlatomat... erre nem gondol? Micsoda egy lehetetlen pasas, nem kell vele törődnöm, ennyi az egész... Késő este volt már, de Katerina szemére nem jött álom. Végiggondolta eddigi kapcsolatát Adammal és rádöbbent, hogy a férfit először és mindenek felett a munkája foglalkoztatja, s csak utána következik minden más. - Én pedig szeretem őt, s ha itt reménytelen lesz a helyzetünk, Adam mielőbb befejezi az ásatásokat és visszamegy Skóciába. Eddig nem célzott rá, hogy velem kívánná leélni az életét, s arról sem tett említést, hogy magával vinne. - Katerina szeméből potyogni kezdtek a könnyek, mert tudta, hogy szerelme nem talál viszonzást a férfinál. Még akkor sem, ha szeretkezésük mámorító volt. Halkan kopogtak a lakása ajtaján. A lány magára kapott egy köpenyt és kiugrott az ágyból. Adam Kane állt az ajtóban. - Láttam, hogy ég nálad a lámpa s gondoltam, ha nem zavarlak, bejövök beszélgetni. Én sem tudok aludni, annyira nyomaszt a sikertelenség. - Hozzak valamit inni? - Egy kis whiskyt kérek, jég nélkül csak szódával. - Egy darabig csendben ültek egymással szemben, majd Katerina szólalt meg. - Nézd Adam, én megértelek, hogy elégedetlen vagy a munkánkkal, de előre senki nem biztosíthat a sikerről. Kérlek, ezért ne keseredj el, elsősorban van még időnk, másodsorban pedig nem te lennél az egyetlen régész a világon, aki egy ásatáson nem tudott érdemlegeset felmutatni. - Igazad van, de mégis olyan lehangoló. Tíz évvel ezelőtt egy amerikai régészcsoport már dolgozott itt, ám félév múlva elmentek, mert - mint Athénben mondották nekem - reménytelennek találták, hogy valaha is sikert érjenek el ezen a helyen. Pedig a régi feljegyzések, a megmaradt rajztöredékek azt jelzik, hogy az első emeleti kamrákban papok és papnők gyógyítottak természetes anyagokból készült gyógyszerekkel. A hippokratészi tanítás szerint a betegek naponta háromszor fürödtek gyógyvízben, tornáztak, sétáltak, diétáztak, tehát gyakorlatilag természetes úton gyógyították a különféle betegségeket. Ezenkívül jó néhány szobormaradványnak, kehelynek, kádnak és egyéb felszerelésnek kellene itt lennie, de látod semmit nem találtunk. Ez igencsak elkeserít. Már arra is gondoltam, hogy fogom magam és hazatérek Skóciába. - S velem mi lesz? - szakadt ki önkéntelenül Katerinából a kérdés. - Ezt nem értem egészen. Gondolom valahol a görög szigeteken vagy Athénban találsz magadnak munkát. Apád keze messzire elér, nem hiszem, hogy gondod lenne... A lány sírós hangon folytatta. - Ugyan már, Adam! Nem érted, miről van szó? Szeretlek! Szeretlek! S nehezen viselem el, hogy elhagysz. - Nem hagylak el Katerina, csak a munkám máshova szólít! - Már megbocsáss, de ez ugyanaz! Visszamégy Skóciába s én nem élhetek veled... Adam a lányhoz lépett és megcsókolta. - Dehogynem! Ha hajlandó vagy velem jönni! - Ezt, hogy érted? Én bárhova követlek, a világ végére is! - Ha nem vetted volna észre, ez egy leánykérés volt. Szeretném, ha feleségül jönnél hozzám, de azt megmondom, hogy olyan jólétet, mint apád, nem tudok biztosítani. Én pedig, mint Marcos, nem vagyok hajlandó semmiféle kompromisszumra. Engem Vassilis nem vásárolhat meg... jobb szeretném ezt előre tisztázni. Feleségül jössz hozzám ilyen feltételek mellett is? - Igen. Boldogan! - simult Adam karjaiba a lány. Szeretkezésük elsöpört minden aggodalmat szívükből. - Szeretlek Katerina! Szeretlek! Csak tudod drágám - sóhajtott Adam -, az utóbbi időben annyi, de annyi gondom volt. Bizony bevallom neked, hogy a munkámra meglehetősen hiú vagyok. Gyűlölöm a sikertelenséget! Itt pedig egyik kudarc a másik után ért. Talán nem kellett volna belevágnom. - Hogy mondhatsz ilyet, Adam! Akkor nem ismertél volna meg soha. Egyébként az utóbbi napokban elég sok könyvet olvastam éppen erről a helyről és a hippokratészi építkezésről. Mi is alaposan feltérképeztük a teraszos kiképzésű szentélyt. Ha jobban belegondolok már eleve hibás elgondolás volt, hogy itt az eddigieken kívül találhatunk még valamit. Azt is felfedeztem, hogy angol, amerikai, holland, ausztrál régészek már kutattak itt, s minden lehetséges régiséget a felszínre hoztak. Ha pedig ez így van, akkor helytelen volt a pályázat kiírása és az expedíció megszervezése. Egyre inkább az az érzésem, hogy nem fogunk itt semmi újat felfedezni, de erről nem mi tehetünk. - Lehet ebben valami. Két héttel ezelőtt írtam levelet Athénba a tanszékre, amelyben beszámoltam a kudarcunkról. A választ ma kaptam meg, s szemrehányást nem tartalmaz. Minél többet töröm a fejem, annál világosabb lesz számomra, hogy saját jószántamból számoljak fel mindent, s menjek vissza Skóciába. Mert gondolj csak arra Katerina, hogy a városka főterén álló kis múzeum legfőbb darabja a Hippokratész szobor és néhány, szintén őt ábrázoló mozaik. Igen ám, de ezeket a régészeti értékeket, még a századfordulón fedezték fel és restaurálták. Valójában nekünk itt nincs sok keresnivalónk. - Akkor most hogyan tovább? Mik a valódi terveid? - Nézd, ha lenne elég pénzem, visszaadnám mindazt, amit mint vezető a kutatásokra felvettem. Ez lenne számomra a legerkölcsösebb. De sajnos ez nem megy. - Várj csak, Adam. Az anyai vagyonomból, amely szintén jelentős, tehát nem kellene apámtól kérnem pénzt, egy nagyobb összeget átutalhatnánk az athéni egyetemnek vagy az ENSZ-nek. Nem is tudom pontosan honnan vetted fel a pénzt. Ez ellen szól azonban, hogy a világon jelenleg is hány régész dolgozik, akiket támogatnak, s ha van eredmény, sikerként könyvelik el, ha nincs - ez a gyakoribb -, akkor sem történik semmi. De végül is te döntesz. Ha akarod, kiveszem a bankból a pénzt.

- 48 -

- Nem, nem! Ezt a világért sem fogadom el. Abban igazad van, hogy én túlzom el az egészet. Hiszen Mexikótól Egyiptomig és még sorolhatnám az országokat, rengeteg nemzetközi kutatócsoport próbálja a régmúltat felidézni, de nem mindig sikerrel, sőt... - Akkor döntsd el Adam, meddig dolgozzunk itt. Nekem az a javaslatom, hogy még egy vagy két hónapot várjunk, s ha nem lesz semmiféle kézzelfogható eredmény, fejezzük be. Ha akarod, akkor megtarthatjuk az esküvőt itt nálunk, utána pedig elmegyek veled Skóciába. - Azt hiszem okos a javaslatod, de még megfontolom. Mindenesetre apádtól megkérem a kezed. Ezt nem halogatom. A reggeli napfény bársonyos sugaraival bevonta a franciaágyat. Barbara mélyen aludt, Marcos pedig már a teraszon ült és szakkönyvet olvasott. Mióta megtudta, hogy felesége terhes, boldogsága leírhatatlan volt. - Mintha Barbara is megváltozott volna az utóbbi időben édesanyja halála után. De sajnos apjával azóta sem felhőtlen a viszonyuk, s ha együtt vannak, mindig szóváltás lesz a találkozás vége. Ahogy én látom, Barbara féltékeny Nataliára, s nem rejti véka alá, hogy számító teremtésnek tartja. Van ebben igazság, de az is érthető, hogy Natalia boldog az állásával és a jóléttel, amit Vassilis biztosít a számára. Talán ez is elfogadható. Bár, ha ismételten hibázik, kénytelen leszek megrovásban részesíteni. Igaz, Albius is nagyon pártfogolja őt, s ha kisebb baklövést követ el, minden esetben igyekszik a főorvos azt eltussolni. Úgy látom, tetszik neki a kolléganő, aki ezt kihasználja, és mint Evelina mondja, csábos mosollyal akarja levenni a lábáról. Pedig Albius csak arra kell neki, hogy valaki itt a kórházban fedezze a melléfogásait. Ma sem értem, hogyan szerzett ilyen kiváló eredményeket az egyetemen? Az ajánlása is elsőrendű. De miért? Várjuk ki a végét, mi lesz ebből. Egy biztos, én nem állok ki érte, még akkor sem, ha a tisztelt apósom megorrol érte. - Drágám - szólalt meg Barbara az ágyból -, felébredtem, olyan szomjas vagyok, hoznál nekem egy narancslevet? - Máris megyek érte. Pihenj még egy kicsit, utána ha van kedved, hiszen vasárnap van, átnézhetnénk Katerinához és elújságolhatnánk neki a baba jövetelét. - Nagyszerű, csaljuk el őt Adammal, Kardémenába, ott fürödhetnénk egyet és utána ebédelhetnénk. De előtte telefonáljunk nekik. Tudomásom szerint Katerina most a hétvégén nem ment haza. Délelőtt tíz órakor Marcos megállt a régészek háza előtt, ahol Adam és Katerina már a kertben várta őket. - Bejöttök vagy induljunk? - puszilta meg. - Menjünk, mert nagyon meleg lesz, Barbara a kocsiban maradt, ha elkészültetek indulhatunk. Gyertek az én autómmal, ha nektek megfelel - szólt Marcos. Kardémena hangulata és panorámája lenyűgözött mindenkit. Az utakat fügefák tarka csoportja szegélyezte, s a hajdani halászfalu az utóbbi években gyorsan fejlődött és népszerű üdülőhely lett. Ám mégis megmaradt az eredeti varázsa, ahogy a növények kibukkantak a fehér kőházak mögül. A leánderek és hibiszkuszok harmóniája, színorgiája pompázatos volt. Egy kissé kietlen részen megálltak, átöltöztek, és mindannyian úsztak a selymes, kék, ragyogóan tiszta vízben. Az Ágiosz nevű étteremben kalamarakiát ettek, kis tintahalakat sütve, hozzá pedig olajjal és fűszerekkel ízesített melidzanest, vagyis sült padlizsánt tálaltak. Az illatos jéghideg fehérbort, a híres Domesticát iszogatták, amikor Barbara elújságolta örömét, hogy gyermekük lesz. Katerina felugrott az asztaltól és átölelte testvérét. - Drága húgocskám, olyan boldog vagyok a hírtől, gratulálok, hányadik hónapban vagy? Az alakodon nem látszik a terhesség, olyan csinos vagy, mint régen. - Jól néznék ki, ha már most gurulnék, hiszen csak a harmadik hónap közepén járhatok. Adam is gratulált Virginéknek és hirtelen belényilallt a gondolat, hogy az évek elszállnak felette, s őt csakis a munkája érdekelte eddig. Katerinára nézett és a szívét melegség járta át. - Milyen remek anya lenne belőle - gondolta. - Nemsokára elveszem feleségül, megkérem az apjától a kezét. Nyilvánvaló, hogy eleinte tiltakozni fog, hogy a lánya Skóciába jöjjön velem, de nem hiszem, hogy szíve mélyén túlságosan érdekelné Katerina sorsa, jelenleg a barátnőjével van elfoglalva. Ebben a pillanatban a vendéglő ajtajában megjelent Natalia és mellette Alexandros Albius. Az egyik sarokban ültek le. Kezdetben nem vették észre a társaságot. A főorvos szerelmesen nézett Nataliára, és rendelt mindkettőjüknek finom fehérbort, majd megfogta a lány kezét. Natalia Virginék asztala felé pillantott és felfedezte őket. Ám egy csöppet sem zavartatta magát, felállt és odament hozzájuk. - Hello mindenkinek! Ugye milyen kellemes hely ez itt? - mutatott körbe. - Tudjátok, nagyon unatkoztam otthon és Alexandros elhozott egy kis kikapcsolódásra. Sajnos Vassilisnek Athénbe kellett utaznia és csak néhány nap múlva jön vissza. - Most már elég, Natalia! Apámat megetetheted a szép kis meséiddel, de engem nem! Ha kiteszi a lábát, te nyomban mással töltöd az időd! - csattant Barbara hangja. - De ne félj, elújságolom az öregemnek, hogy fiatal barátnője kikapcsolódásra vágyódott a főnökével. - Na és? Mi van ebben? Nem tettem fogadalmat Vassilisnek, hogy senkivel soha nem állok szóba. - Jól fogalmazol kedvesem! - kapcsolódott immár Katerina is a párbeszédbe. - Arra bezzeg jó az apám, hogy mindennel elhalmozzon, amit csak kívánsz. Még anyánk teteme ki sem hűlt, de te már hancúroztál vele! Szégyentelen! - Na jó, fejezzük be - biccentett az orvosnő és visszaindult az asztalukhoz. A főorvos is messziről köszönt Virginéknek s láthatóan zavarban volt. Egy másodpercig gondolkozott, hogy odamenjen-e a társasághoz, azután úgy döntött, hogy kellemetlen lenne a találkozás. - Mit is mondhatnék, miért jöttem el a kolléganővel ide. - Ejnye Katerina - szólt Adam -, azért nem kell ilyen élesen fogalmaznod. Valószínűleg csupán egy

- 49 -

közös ebédről van szó. - Na ne! Ezt te sem gondolod komolyan Adam. A tisztelt doktornő jól befűzte apánkat. Mint hallom az öregem egyre több és több ajándékkal lepi meg. Ki tudja, még mit tervez? Azt nem hiszem el, hogy a szerelem lángja pörkölte meg a mi kis Nataliánkat, s ezért fekszik le apánkkal. - Én is egyetértek a nővéremmel - szólt közbe Barbara. - Egyszerűen megáll az agyam, ha arra gondolok, hogy egy öreg férfit mennyire meg lehet szédíteni. Eddig nem hittem volna, hogy az én apám is ennyire vak lesz, ha beleesik valakibe. Hiszen az egész szigeten nem volt titok, szerette a gyengébbik nemet. De ilyen messzire soha nem ment el! Themisz Isoti rendőrkapitány immár az összes jelentést átolvasta, rendszerezte, amelyek Glória Castello gyilkosságával voltak kapcsolatosak. Alex Sandru lépett be hozzá. - Még egy feljegyzést találtam, amelyben a kertész, Ginó vallomását foglaltuk össze. Bizonyára kiesett a paksamétából, s nálam maradt. Mondd csak Themisz, te nem találod furcsának, hogy Vassilis Castello most már nem is érdeklődik, hogyan haladtunk a nyomozásban? Valahogy úgy viselkedik, mintha lezárta volna az egész ügyet magában. Vagy ki tudja, nem látok bele a lelkivilágába. - Hát ez nem is könnyű, mert a pletyka szerint egy kószi sebésznőnek teszi a szépet. A viszonyuk a háziak szerint még akkor kezdődött, amikor Glória asszony élt, s állítólag a lányai is elítélték ezt a kapcsolatát. Tény, ami tény, nem sürget bennünket, hogy mielőbb elfogjuk a gyilkost. Ez pedig szokatlan, semmivel nem magyarázható. - Ugye az alibije megingathatatlan? - Igen, ti is és én is több alkalommal ellenőriztem. Azonkívül a ház teljes személyzete, a barátok, ismerősök egyértelműen állították, hogy Vassilis a feleségét tiszteletben tartotta s mindent megadott neki. Persze nem volt nagyigényű az asszony, nagyravágyó sem, csak a családnak élt. - Mondd csak Themisz, azért még folytatjuk a nyomozást? Ha igen, légy szíves igazíts el, hogyan és miként? Már egyszerűen úgy érzem, mintha sötétben tapogatóznánk eredmény nélkül. Semmiféle indíték, gyanúsított személy nincs. Senkinek nem állt érdekében meggyilkolni az asszonyt. Még haszna sem származott belőle senkinek. Igaz, a két lányának hagyott örökséget, de Vassilis gazdagságához képest elenyésző. No meg egyébként, abszurd még a gondolat is, hogy Barbara vagy Katerina lenne a tettes. Meg ott van a másik lezáratlan témánk... - Olga Pavlinosra gondolsz? - Igen. A két gyilkosság viszonylag rövid egymásutánban történt és a helyszín ugyanaz, valamint mindketten naponta együtt voltak. Na már most azt is feltételezem, hogy valaki esetleg Vassilisnek akart ártani és ráterelni a gyanút. De ez sem stimmel, mert mindkét gyilkosság idején sziklaszilárd az alibije. Persze hallottam már olyat, hogy az elkövető rá akarta terelni a gyanút valakire, de pancser módon elszúrta. Igaz, végül is egy apróságon bukott le, a gyilkosságok után tíz évvel. - Én azt javaslom, hogy e pillanatban várjunk, mert úgysem jutunk előre. Mindenesetre figyeljük a személyzetet, esetleg erre egy embert rá kellene állítani. Nem azt mondom, hogy éjjel-nappal a ház körül settenkedjen, de időnként ellenőrizze a mozgásukat. Talán ez vezet majd valahova. Evelina Antimare a laboratóriumban ült és az előtte lévő kockás füzetben számolt. - Ha jól tippelek, egy év múlva beiratkozhatok az orvosira Athénben. Virgin doktor támogat majd, megígérte. Az lenne a legjobb, ha sikerülne az egyetem kollégiumába bejutni és tandíjkedvezményt kapnom. Esetleg még abba is belemehetek, hogy a végzésem után öt év alatt törleszteném az adósságot. A megtakarított pénzemből meg a többi kedvezményből megoldanám a dolgokat. Az sem kizárt, hogy valamilyen éjszakai melót vállalnék, persze az egyetem mellett ez nehéz. Ha nem lesznek jók a jegyeim, a kedvezményre sem számíthatok. Az első évben mindenképpen kiváló vizsgákat kell produkálnom. Érdekes, hogy Cesaro nem olyan lelkes e témában, bár bíztat, hogy csak végezzem el az egyetemet. Igaz, mire befejezem és leteszem a szakvizsgáimat, jócskán benne leszek a korban, hiszen túljárok majd a harmincon. Cesaro szerintem akkor már nős lesz. De hát a mi kapcsolatunk úgy sem egy életre szól, egyikünk sem érzi így. - Te miért kuksolsz itt ilyen későn - lépett be Palió doktor. - Fényt láttam kiszűrődni a laboratóriumból, s gondoltam, te vagy az a szorgalmas mintaasszisztens. - Jaj, Kostis ne legyél ilyen undok. Nem vagyok sem szorgalmas, sem... - Ne is folytasd Evelina. Hallottam, hogy egyetemre készülsz, és én tiszta szívből támogatlak. Mondd csak és miből, hogyan fogsz megélni? Szeretnék neked segíteni. Van egy régi évfolyamtársam Athénban, aki nyitott egy magánrendelőt. Igen gazdag csajt vett feleségül, és az apósa mindent finanszírozott. Szóval a lényeg, hogy esetleg felhívnám telefonon - amikor ez aktuális lesz -, s megkérem alkalmazzon hetenként néhány alkalommal, például nővérként. Talán ezzel is megkönnyíteném az anyagi gondjaid, mert ha valaki, én aztán tudom, nem könnyű kijönni még az ösztöndíjból sem, ha nincs mellé egy kis plusz pénz. - Nagyon aranyos vagy Kostis, elfogadom a segítséged. Éppen most számolgattam mennyit is sikerült eddig félretennem, s hogyan tudnék majd gazdálkodni, ha bejutok az egyetemre. Virgin doktor megígérte, hogy jó ajánlólevelet ad, s néhány szót szól az érdekemben a dékánnál is. Szívem vágya, hogy sebész legyek és ezért minden áldozatra hajlandó vagyok. Te tudod Kostis, hogy ha az ember elhivatottságot érez, csak akkor képes arra, hogy valóban a hippokratészi eskünek megfelelően az emberek gyógyítását tartsa szem előtt. - Látod Evelina, én nem is kételkedem a rátermettségedben, s abban sem, hogy szívvel-lélekkel a szó igazi értelmében orvos leszel.

- 50 -

Még egy darabig beszélgettek, majd Kostisszal elmentek. A nőgyógyász az esti kisvizitet kezdte, míg Evelina hazaindult. Alexandros nem tudott betelni a hajlékony női testtel, amely aranybarnán feküdt az ágyon, felkínálkozva várta a férfi közeledését, aki éppen akkor jött vissza a fürdőszobából. Lehajolt a lányra s nyelvével végigpásztázta az arcát, fülét, karját, körte alakú mellét, majd a hasán időzött. Natalia hosszú idő után most érezte, hogy a vágy szele meglegyinti, és ő is kívánta a mámoros beteljesülést. Alexandros teste kisportolt volt, miután hajnalonként rendszeresen teniszezett és úszott, valamint, ha elfoglaltsága engedte, a Dikeosz hegy oldalán lévő lovasiskolába járt lovagolni. Az összes sport közül ezt szerette a legjobban, de miután Kósztól ez mintegy tíz kilométerre feküdt, nehezebben tudta időben megoldani, mint a lakásától néhány percre fekvő teniszpályán az edzéseket. Több barátja járt ide, s a reggeli előtti játék felüdülést jelentett számára. Férfiasság áradt a mozdulataiból. Negyvenhat éves korára fiatalos volt és igencsak friss, s ezt a szeretkezés pillanatai is elárulták. Nem sietett, azt akarta, hogy partnere követelje az extázist. Az orvosnő erős érzelmeket ébresztett benne, s régóta először vágyódott igazán a szexuális élményre. Mostanában kizárólag futó kalandjai voltak, amelyek nem hagytak benne mély nyomokat, s gyakorlatilag nem törődött partnere kielégítésével. Ez azonban más volt. A pillanat varázsa, ahogy Natalia kezével és ajkaival egyre jobban felélesztette vágyát... Nem beszéltek, csak a testük szólt egymáshoz, megtalálva mindazt a gyönyörűséget, amely az egyesüléshez, a megsemmisüléshez vezet, Összeforrtak és sikoltozva értek a csúcsra, ahol kicsit időztek egymás testével játszadozva. - Csodálatos voltál Natalia! Fantasztikus nő vagy! Pontosan tudod, hogyan és miként kell egy férfit eljuttatni oda, ahonnan már nincs számára visszatérés. A tested pedig, mint egy gránitból faragott szobor... kezdte el ismét simogatni az érzékeny pontokon a lányt, aki felhevülve ölelte át a férfit, arra várt, hogy a szenvedély újból úrrá legyen testükön. Nem kellett sokáig gyötrődnie, mert Alexandros, aki kimondhatatlanul élvezte a nő birtoklását, magáévá tette, közben hosszan csókolgatta hajlékony és formás lábszárait. Majd megfordultak és egymást szorosan átölelve elérték azt a kéjt, amely megbolondítja a földi halandót. Utána békésen feküdtek egymás karjaiban. Egyikük sem szólt. Kis idő elteltével a férfi konyakot vett elő a bárszekrényből, mindkettőjüknek töltött. - A jövendő boldogságunkra! Natalia ránézett, és hirtelen szomorúság öntötte el a szívét, mert eszébe jutott, hogy másnap Vassilis már megérkezik, és nyilvánvalóan azonnal felkeresi. Behunyta a szemét és igyekezett elhessegetni az idősödő férfi emlékeit, akitől ugyan minden földi jót megkapott, de az ágyban kizárólag viszolygást és undort érzett iránta. - Tudod, Alexandros - szólt halkan a doktornő -, a jövőben csak akkor találkozhatunk, ha Vassilis elutazik. Ő váratlanul betoppanhat hozzám és követeli a magáét. - De hát kedvesem, nálam a jövőben is találkozhatunk. - Sajnos nem lehet. Bármikor kinyomozhatja, hol vagyok. Vagy a klinikán keres vagy otthon. Igaz, időnként kitalálhatok valami mesét, de hosszú távon ez nem működik így. Ha nem ismernéd őt, elmondom, hogy meglehetősen rabiátus természetű. Akarnok és zsarnok, ami az övé azt nem engedi át másnak. Igaz, sokat segített nekem, de ezért cserébe testestül-lelkestül a magáénak tart. - Mi lenne, ha szakítanál vele? Hiszen dolgozol, a klinikán fizetést kapsz... - Kérlek, ne folytasd! Tőle van mindenem. A lakás, a kocsi, a berendezések, a ruháim nagy része és még sok-sok egyéb dolog. Tőle soha, de soha, nem szabadulhatok meg, ezt hidd el nekem Alexandros. A markában tart, nem enged. - S ha megmondanád, hogy amit rád költött, azt néhány év alatt visszafizeted? Én is segíthetek ebben. - Csak nem képzeled, hogy beleegyezik? Őt nem érdekli a pénz, óriási a vagyona és a hatalma. Látod, még Marcos Virgin sem képes semmire nemet mondani neki. Pedig én tudom, hogy sokszor bizony megzsarolta Castello. De nem akarlak a részletekkel untatni. Én is nagyon szeretném, ha gyakrabban együtt lehetnénk, de erre nem látok sok lehetőséget. Az biztos, hogy férfi még soha ennyire nem hatott rám, mint te. Alexandros karjaiba kapta a lányt és a meztelen női testet összevissza ölelte, csókolta. - Drágaságom, nem tudok betelni veled, a mennyekbe repítettél! Remélem, mielőbb ismét a karjaimban tarthatlak. A műtő stábja már felkészült. Korán reggel a mentők egy balesetet szenvedett nőt hoztak be. Sajnálatos módon az asszony nyolc hónapos terhes volt, a magzatot már a mentőautóban elvesztette. A mentőorvos, amikor átadta a beteget, közölte, hogy a foetus meghalt, az asszony az ő diagnózisa szerint súlyos máj- és lépsérülést szenvedett. A szíve aritmiás, vérnyomása kettőszázhatvan/száznegyven, a tüdejében pedig légembólia valószínűsíthető. - Nem hiszem, hogy életben marad - fűzte tovább a mentőorvos a főorvosnak -, mindenesetre elkészítettem a jegyzőkönyvet, amelyben leírtam az általam megállapított diagnózist. Nem akarlak benneteket sem olyan helyzetbe hozni, hogy utólag a család tagjai, a biztosító és köztetek vita legyen. Sajnos az asszony a nyolcadik hónapban is volán mögé ült, és bizony gyorsan vezetett. A baleset akkor következett be, amikor a Pixiotion streeten kifelé hajtott a városból és egy teherautót előzött. - A mentőorvos átnyújtotta a papírokat, amelyeket Albius aláírt. Azonnal szólította a műtéti stábot, a nőt betolták a nagyműtőbe. Kanaris, Virgin és Palió doktor is bemosakodott, mert Albius közölte, életveszélyes az előrehaladott

- 51 -

terhes asszony állapota. - Ha őt sikerül megmentenünk, már akkor is elmormolok egy imát - suttogta a főorvos, miután megkezdte a bemosakodást. Mikor mindannyian a műtőasztal mellett álltak, rövid tanakodás után Albius így szólt. - Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha te, Kostis eltávolítanád az utherust és a halott magzatot, miután ettől semmit nem látunk. Csináljunk egy keresztirányú laparatómiát, így rögtön tisztább lesz a helyzet. Elkezdték a műtétet, s még tíz perc sem telt bele, Palió máris kiemelte az utherust, mely súlyosan sérült, a halott magzattal együtt. Albius erős elszívással feltisztította a műtéti területet, így láthatóvá vált, hogy a nagy vérzés a vena cava inferiorból indult, de a vena portae környékén is vérszivárgás volt, míg a lobus sinister hepatis teljesen összeroncsolódott. A sebészek az arteria hepatica lekötése után a lobus sinistert eltávolították, de mélyebbre hatolva feltűnt a teljesen összeesett lép is, mely az arteria lienálison keresztül vérzett. - Lekötöm a többi nagy eret - mondta Virgin doktor -, és megcsináljuk a lienectómiát, másnak semmi értelme. Albius egyetértően bólintott, majd a lép kivétele után alaposabban szemügyre vették a maradék májlebenyeket és az epehólyagot. Ebben a pillanatban felsivított a monitor, és jelezte a szívműködés leállását. A gép adatai szerint már a légzést is csak mesterségesen lehetett fenntartani, a vérnyomás alig volt mérhető. - Próbáljuk meg beütni? - fordult Albius felé Virgin doktor. - Azt hiszem nincs értelme, gyakorlatilag beállt a klinikai halál. - Még a mondatot sem fejezte be, amikor valamennyi jelzőkészülék a monitoron az életjelenségek teljes megszűnését jelezte. - Nos, az élet megoldotta a problémákat, itt már semmi tennivalónk nincs, exitus letalis. Emlékezzetek vissza, már a mentőorvos is mondta, hogy a beteg valószínűleg menthetetlen. Sajnos, a szervei olyan mértékben károsodtak, hogy nem lehetett segíteni. Virgin doktor letakarta a tetemet és intett a műtősnek, vegyék le az asztalról. Mindketten Skócia térképe fölé hajoltak. Adam, miután Castellóval beszélt, aki beleegyezését adta a házassághoz, igyekezett Katerinának mindenről beszámolni, ami a hazájával kapcsolatos. A jóról és a rosszról egyaránt. A téli zord időjárásról, a fagyos napokról, a szélről és a hóviharokról, valamint a tavaszi, nyári zöld mezőkről, a nyugalomról és békességről, amely szerinte csak és kizárólag Skóciában található. A régésznő már több könyvet is elolvasott az országról, elsősorban a történelmét tanulmányozta, de a szokásokat, a régmúlt idők leírásait, valamint a jelenlegi gazdasági, politikai, művészeti ismereteket sem hagyta ki. Érdekelte őt az ország, ahol a jövőben élni fog, s Adam nem győzött válaszolni a lány kérdéseire. - Drágám, menjünk el ma vacsorázni a Halaskosárba, itt van a közelünkben, nagyon megéheztem. Délután telefonált Marcos, hogy apád mind a négyünket meghívott Leszboszra a hét végére, mert fontos bejelentést kíván tenni. - Úristen! E mögött rosszat sejtek! Csak nem akarja elvenni Nataliát, hiszen a gyászév még nem telt el. Bár, amilyen kerge lett attól a tyúktól, még ezt sem tartom kizártnak. De nem szeretném. - Nekem nem mondott semmit, de én sem tartom elképzelhetetlennek az esküvőt. Bár Marcos szerint a főorvos igencsak teszi a szépet kolléganőjének, de hát ehhez sincs semmi közünk. Na gyere drágám, most megmutatom neked Glasgow térképét. Én kedvelem a várost, bár a vidék különösen az északabbra eső részeken zordabb, de lenyűgözőbb is. - Adam, ugye kapok majd munkát én is Skóciában? Mert nem szeretnék csak feleség lenni. - Megértelek szerelmem, de az is igaz, hogy elég nehéz régészként vagy művészettörténészként elhelyezkedni. Még abban sem vagyok egészen bizonyos, hogy a régi állásomat elfoglalhatom az egyetemen. - Mondd csak Adam, mit szólnál ahhoz, ha Görögországban telepednénk le? Kérlek, ne válaszolj most azonnal, de fontold meg. Mindketten kapnánk állást, ebben apám segítene, ha nem itt Kószon, akkor Athénban, vagy valamelyik szigeten. Vele kellene beszélni erről. Tudom, vágyódsz haza, de ha nekem nem lesz munkám... - Hát ez fogas kérdés. Szívem szerint hazamennék, de abban már nem vagyok bizonyos, hogy olyan jólétet tudok számodra teremteni, amelyet megszoktál. Ott én a fizetésemből élek, no ne értsd félre nem rosszul, de apád vagyonához az én jövedelmem nem hasonlítható. Attól is félek, hogy előbb-utóbb szemrehányást tennél magadnak, hogy az itteni lehetőségeket elmulasztottad. - Ezt értem Adam, de akkor mit tegyünk? - Várjunk. Írok a főnökömnek és érdeklődöm, utána dönthetünk majd. Katerina a férfi hangjából egy kis elutasítást érzett, de nem szólt semmit, csak az izgatta, ha a válasz nem tartalmaz számára semmi jót, akkor mi lesz? - Gyere, menjünk enni valamit, nem szabad a dolgok elé szaladni. A Halaskosárnak nevezett vendéglő, inkább kocsmának illett be, de közel volt a lakásukhoz, nem kellett sokat várni és kitűnő halételeket készítettek roston. A helyiségben az asztalokon mécsesek világítottak, s a falakat halászjelenetek díszítették. Még le sem ültek, amikor Katerina megpillantotta Nataliát és Albius főorvost. Éppen fizettek és mentek el. Nem vették észre őket. - Mi lesz ebből Adam, ha apám megtudja, hogy a szeretője az egyik főnökével randevúzik? Megöli! - Ne beszélj csacsiságokat! Eltúlzod az egészet, egyébként sincs semmi közünk ehhez a szerelmi kalandhoz. - Igaz, de te nem ismered az apámat! Én félek, hogy ebből még dráma lesz.

- 52 -

- Valamit jól elszúrtam - ismételgette magában a gondolatot -, senki nem gyanakszik rá. De hát érthető is, az alibije sziklaszilárd. Elrontottam a dolgot. Mint mindent eddig az életben! Úgy látszik képtelen vagyok valamit okosan, körültekintően elintézni. Pedig évekig tervezgettem, aztán ez lett belőle, egy nagy nulla, amilyen én magam vagyok! Még csak nem is gyanúsítanak engem sem. Azt hiszem, lezárták mind a két gyilkosságot. De miért ilyen gyorsan? Talán elölről kellene kezdenem, új tervet kidolgozni... A célpontot jobban kell kiválasztanom, de ki legyen az újabb áldozat? Le-föl sétált a kertben és nem tudott megnyugodni. Kiment a tengerpartra és nézte a turistákat, akik a táj szépségében gyönyörködve sétálgattak. Mennyire felkapott hely lett ez a Leszbosz, bár még most sem igazi turistaparadicsom, de a helyiek szerint ma már egyre többen keresik fel, elsősorban természeti adottságai miatt. Rágyújtott. Még a cigaretta sem ízlett, megkeserítette a gondolat, hogy semmi okos nem jut az eszébe. Behunyta a szemét és felidézte a múltat, felesége szépségét. Beleborzongott. - Igen, ő valóban egészen különleges lény volt! Mindenki, aki a közelébe került, megszédült. Imádtam, mint egy görög istennőt! És mi lett belőle? Vak voltam, s nem vettem észre, hogy más férfi karjaiban találja meg a boldogságot. Vajon mióta tartott? Ezt soha nem tudtam meg, hiszen a gyilkosság után többet nem láttam Castellót. Az a szemét! Még a tárgyalásomra sem jött el... Igaz, miért is keveredett volna bele az ügybe? Ő kimaradt, én vittem el a balhét. Hiába bizonygattam az ügyvédemnek is, hogy ártatlan vagyok, nem hitte el... Ez a tárgyaláson, ahogy védett, abból kiderült. Az előzetes letartóztatás alatt szédített, hogy felmentenek, de ma már tudom, hogy mindez csak szöveg volt. Bizonyára Castello megvásárolta. Milyen boldog család lehetnénk ma is, ha nem történik mindez! Istenem, csak a kislányomról tudnék valamit!... De a feleségem testvére egyszer sem hozta el hozzám a börtönbe. Sőt, a leveleimre sem válaszolt. Később minden írásom visszajött, amit neki küldtem. A címe megváltozott, elköltözött... esetleg meghalt... Az tény, hallani sem akart rólam. Lehet, hogy a lányom semmit nem sejt a létezésemről? Valószínűleg, titkolták előtte, hogy az apja él... Hol lehet, s hogyan alakult az élete? Istenem, mit nem adnék, ha valamit tudnék róla! De ez már reménytelen... Most egyetlen fontos feladatom van, nem szúrhatom el ismételten a bosszúm végrehajtását! Egy darabig sétált a parton, azután abbahagyta a töprengést. - Ez nem mehet így tovább! Cselekednem kellene, de nem ilyen együgyűen, mint eddig. Castello él és virul,... én pedig lassan beleőrülök mindebbe! A legkisebb akadálynál olyan fejgörcsöt kapok, hogy még aludni is képtelen vagyok. Igaz, a fejem állandóan fáj, de mostanában egyre gyakrabban görcsös szorítást érzek. Lehet, hogy megbolondulok? Úristen! Ezt nem teheted velem! Nincs igazság a földön! Én szenvedtem, ő nem! Körülülték az ebédlőasztalt, csendben ettek, s még a finom ételek és italok sem oldották meg a nyelvüket. A beszélgetés akadozott, néhány udvarias mondat után Castello látta, hogy az lesz a legcélszerűbb, ha a kávé után azonnal belefog mondanivalójába. - Szeretnék nektek bejelenteni valamit, de előre közlöm, a tanácsotokra nem vagyok kíváncsi, sem a véleményetekre. Nataliát feleségül veszem. Mindenki dermedten hallgatta az elhangzottakat. Végül Barbara nem bírt ellenállni a kíváncsiságának és megkérdezte. - Mondd csak apácska, és mikor lesz a nagy esemény? Netán a gyászév leteltét sem várjátok meg, s azt sem, hogy anya gyilkosát elkapja a rendőrség? - Kérlek kislányom, ne akadékoskodj! Terveink szerint mához két hónapra tartjuk az esküvőt. - Nem lesz az késő? - csendült fel Katerina gúnyos hangja. - Kibírja addig a jövendőbelid, hogy szegénységben éljen? Vassilis arca vérvörössé vált, úgy suttogta. - Elég legyen! Nem akarom hallani a megjegyzéseiteket! Főleg ezeket a megengedhetetlen szavakat, amelyek mögött az áll, hogy féltékenyek vagytok Nataliára. Csak azt tudnám miért? Nem gondoljátok talán, hogy egyedül élem le az életem, társ nélkül? - Hát, Natalia valóban megfelelő társad lesz - kotyogott közbe Barbara, nem bírta visszatartani szavait. - Na jó, akkor befejeztük. - állt fel az asztaltól Castello. - Mi holnap Nataliával itthon maradunk, hogy megbeszéljük a tennivalókat, de ti elvihetitek a jachtot, ha akarjátok. Adam kissé ideges volt, mert levelet kapott Skóciából, amelyben volt főnöke értesítette, hogy számára megvan az állás, de jövendőbelijének az egyetem nem tud e pillanatban munkahelyet biztosítani. Így Adam telefonált és közölte, hogy néhány napra átugrik Skóciába, mert beszélni szeretne a tanszékvezetővel. Katerina minderről nem tudott, s Adam most akarta közölni vele. A régésznő, amikor meghallotta, hogy szerelme elutazik, igencsak meglepődött. - Okvetlenül személyesen kell tárgyalnod? Azt mondtad, levélben mindent tisztázol, vagy tévednék? - Nézd kedvesem, jobb lesz, ha a helyszínen beszélek meg minden részletet, tisztábban látok majd. Szerencse, hogy apáddal sem tárgyaltunk erről, még mindenre van időnk bőven. Egyébként Gabril Mennusku fog helyettesíteni egy hétig, amíg távol leszek. Kérlek Katerina, értsd meg, fontos mindkettőnk számára, hogy ismerjük, milyen lehetőségek várnak Skóciában, elsősorban Glasgow-ban! Utána még dönthetünk, melyik utat választjuk. Egy hét nem a világ - ölelte meg a lányt. - Sietek vissza, s remélem jó híreket hozok. - Mikor indulsz? - Már megvettem a jegyet, holnap reggel repülök Athénbe, onnan Londonba, s helyi járattal Skóciába.

- 53 -

- Mondd meg őszintén Adam, ha már mindent elintéztél, miért nem szóltál előbb nekem, így most kész tények elé állítasz. - Rosszul fogalmazol. Amit teszek, mindkettőnk érdekében cselekszem, szeretném mielőbb látni a realitásokat. Nem akarok erről vitatkozni. Gondolom, azzal egyetértesz, jobb tisztázni, mint utólag szemrehányást tenni magunknak. - Ezzel azt jelzed, hogy esetleg mégis Görögországban maradhatnánk? - Nem tudom, fogalmam sincs e pillanatban semmiről. De ha visszajöttem, akkor döntünk. Közös érdekünk a jövőnk tervezése - vált a férfi hangja elutasítóvá. - Natalia, nem tudok nélküled élni. Nem engedem, hogy a lányaim megjegyzései megzavarjanak ölelte át Vassilis a szerelmét. - Kérlek, ne törődj a szóbeszéddel s azzal sem, hogy a személyzet még nem kedvelt meg. Kis időre van szükségük, hogy megszokják, házunknak új asszonya lesz. - Igaz, igaz, de talán mégis várnunk kellene az esküvővel, már az illendőség kedvéért is. Úgyis, később sem adom fel a kószi állásomat, tehát gyakorlatilag csak a hétvégeken tartózkodom itthon, ha nem leszek ügyeletes. Azt hiszem, mindannyiunknak jobb lenne, ha még egy félévet várnánk... kérlek... kérlek! - Azt már nem! A feleségem leszel az eredetileg eldöntött időpontban. Majd megoldom, hogy gyakran legyek veled Kószon, te pedig, amikor időd engedi, hazajössz. Dehogy hagyom, hogy megzavarjanak a pletykák, s elmaradjon az esküvő! Már alig várom, hogy az oltár elé vezesselek. Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón. A kertész mellé felvett kisegítő lépett be. - Bocsánat a zavarásért, de most nyílt ki az égővörös orchidea, s gondoltam, néhány szálat összeállítok a ház jövendőbeli asszonyának - nyújtotta át az ízlésesen összeválogatott csokrot. - Ezzel is tiszteletemet akarom leróni ön előtt - hajolt meg és kiment a szobából. - Milyen kedves ember, legalább végre valaki elismeri, hogy a jövőben én leszek az úrnő itt a házban - mosolyodott el Natalia. - Bezzeg, ha látnád a szakácsnő, a szobalány, még az inasod is, mennyire udvariatlan velem. Valójában nem is szeretek itt lenni ebben az óriási palotában, jobb nekem a kis lakásom, amit te vásároltál. Itt mindig az az érzésem, hogy árgus szemekkel figyelik minden mozdulatomat. - Ejnye, ejnye Natalia! Ez már képzelődés! Ne foglalkozz annyit mindezzel! Törődj velem, kisbabám nyúlt felé és máris lerántotta róla az áttetsző selyemruhát, amely alól kidomborodott a lágyvonalú női test. Egyetlen perc alatt magáévá tette a lányt, aki behunyt szemmel lett az övé, de gondolatban Alexandrosszal volt. - Úristen! Hogy bírom ki ezt a visszataszító hájtömeget egy életen át? Muszáj! Ő biztosítja nekem a jólétet és a megbecsült szerepet. Beszélek Alexandrosszal, hogy kapcsolatunknak akkor sem kell megszakadnia, ha ez az utálatos hájpacni feleségül vesz. Csak óvatosak leszünk majd. A vagyon, legalábbis nagy részben, az enyém lesz! Ennél többet pedig senkitől sem kaphatok. - Drágaságom, ugye te is élvezted az együttlétet? - Natalia automatikusan válaszolt. - Igen... igen... hogyne! - De vágyai már messze jártak és alig várta, hogy másnap este a főorvossal találkozzon. - Ugye holnap elutazol Szamosz szigetére? - Sajnos így van, drágaságom. Két napig leszek távol, de sietek vissza hozzád. Daisy lakása ugyanolyan rendezett volt, mint ő maga. A századforduló antik bútoraival berendezett nappali úgy tűnt, mintha emberi kéz sohasem érintette volna. A kandallópárkányon néhány kiváló afrikai fafaragvány, az asztalkákon terítő. Pornak sehol nem lehetett nyomát találni. A hálószoba mellett volt az irodája, amely ugyancsak ragyogott, berendezését az egyik sarokban egy kis íróasztal, dohányzóasztal, könyvespolc, néhány szekrény és fotel alkotta. A lány magas, karcsú, elegáns volt. Hosszú égővörös haja a válláig ért. Különleges szépsége öntudatlanul is gazdagságot árasztott. Most ugyan meghízott kissé, de az elegáns fazonú bő ruha jól elrejtette teltebb idomait. Várta Adamot, aki egy csokor égővörös rózsával és egy doboz marcipán desszerttel érkezett. A lány természetes kedvességgel megpuszilta az arcát. - Nagyon hiányoztál kedvesem, bár leveleidből arról értesültem, hogy sikeresek az ásatásaid Kószon, de az én hatodik érzékem azt súgta, hogy még sincs minden rendben. Örültem, amikor értesítettél, hogy átugrasz hozzánk, gondoltam, ráérek akkor közölni a nagy hírt. Adam látta, hogy Daisy mintha kissé kövérebb lenne, bár a remek szabású ruha eltakarta alakját. Csak nem? - gondolta ijedten magában. - No mondd már, miről van szó? - Ugyan Adam, hiszen te is tudod... - Fogalmam sincs róla, a leveleidben semmi lényeges eseményről nem írtál, csak arról, hogy a régiségboltod jól megy és rövidesen bővíted. - Jövő hónapban megszületik a kis Adam. A te fiad! - Viccelsz? - Ugyan már, miért? Te is pontosan ki tudod számolni, mikor voltunk együtt. Az orvos szerint mintegy öt-hat hét múlva jön világra a fiúnk. - Erről miért nem értesítettél? Ha most nem ugrok haza, akkor soha nem tudom meg, hogy gyermekem születik. - Dehogynem. Úgy terveztem, a szülés előtt néhány nappal leplek meg a hírrel. Nem akartam megzavarni a munkádat, de tudtam, hogy visszajössz hozzám. Adam szíve körül melegséget érzett, amikor felfogta, hogy rövidesen apa lesz. - A gyerekem nem

- 54 -

születhetik meg névtelenül. - Ezt meg hogy érted? - Sürgősen összeházasodunk, utána visszamegyek még Kószra, s ha a szerződésben foglalt határidő lejár, hazajövök, ehhez ragaszkodom. - Ugyan Adam, ha nem akarod vállalni... - Hogy mondhatsz ilyet, Daisy! Együtt éltünk négy évig, jól ismerlek. - Nem hiszem, hogy ilyen gyorsan elintézhetjük a formaságokat, egyébként sem kérdezted meg, hogy szeretlek-e még, Adam, s a te érzelmeid is változhattak a görög szigeten. Semmiképpen nem kívánom rád erőszakolni magam. Talán ez volt bennem, s ezért nem írtam a leveleimben a fiúnkról. Adam nagy vonalakban elmesélte kutatása kudarcát és beszámolt Katerinával kialakult kapcsolatáról is. Képtelen volt színlelni, és nem akart hazudni. - Még most is szereted? Vele akarsz élni? - Egyet szeretnék, hogy a fiamat én neveljem fel! Ezért megszakítom Katerinával a kapcsolatot. Tudod Daisy ő még fiatal, talál magának férjet. De nekem a fiam mindenkinél fontosabb! Egyébként sem volt tisztázott kettőnk között a hivatásunk jövőbeli gyakorlása, amely rengeteg problémát vetett fel. Beszámolt Katerina családjáról, gazdagságáról és arról is, hogy a lány csak ímmel-ámmal jött volna át Skóciába. - Az apja Görögországban gyakorlatilag mindent el tud intézni... Az üzleti ügyeit én csak igen félületesen ismerem, de nekem az is bőven elég, nem szándékoztam belefolyni kétes kapcsolataiba. - Majd néhány szóval megemlítette Castello feleségének és titkárnőjének meggyilkolását is. Daisy okos nő volt, ezért is vonzódtak hozzá sokan, kiterjedt baráti köre volt. Minden esetben tudta, hogyan és miként hasznosítsa kapcsolatait, és azt is remek érzékkel irányította, hogy lénye kiegyensúlyozottságot és gazdagságot árasszon. Igaz, gazdag családból származott, de a gazdagság elhagyta még mielőtt élvezni tudta volna. Így eldöntötte, hogy ha mások gazdagnak vélik, ez jó fényt vet rá, s a jólétet saját kemény munkájának köszönhette. Daisy alig múlt harminc éves, de soha nem tudta elfelejteni a szegénység okozta megrázkódtatást. A szegénységet tizennégy éves korában ismerte meg először, amikor az apja megölte magát, mert a bankban, ahol dolgozott, kitudódtak pénzügyi visszaélései. Hogy mit tett az elsikkasztott pénzzel, örökre rejtély maradt. Családját jóformán minden nélkül hagyta és Daisy élete egyik napról a másikra megváltozott. Arra kényszerült, hogy megálljon a lábán és anyját is támogatta, miután a megözvegyült asszony felkészületlen volt a valódi életre. A fiatal Daisy megtanulta lenézni a gyengeséget, és gyűlölni a szegénységet. Megesküdött, hogy egy szép napon ő is gazdag lesz. Így tizennyolc éves korában, amikor leérettségizett, egy üzletember szeretője lett. A férfi nőtlen volt, és néhány hónapos együttlét után felajánlotta, hogy elveszi feleségül. Ám ő elutasította, bár a férfi lakással, kocsival és nagyvonalúan pénzzel látta el. Viszonzásképpen vele hált, s kötelezettsége ezen kívül annyi volt, hogy elkísérje egy-egy fontos üzleti útra. Majd Daisy elhatározta, hogy régiségboltot nyit, mert az elmúlt években sokat foglalkozott antik holmik tanulmányozásával. A barátja ebben is segített, sőt egy szakértőt is alkalmazott az üzletben. Szép lassan a lány megtanulta az üzlet csínját-bínját. Kapcsolatuk még hosszú ideig tartott, amikor is a férfi bejelentette, hogy az egyik olajmágnás lányát feleségül veszi. A fiatal teremtés a hír hallatán nem lepődött meg, sőt már kissé unta kapcsolatukat, így örült a szakításnak, s főként a vastag borítéknak, amelyet az elváláskor nyújtott át szeretője. Nem sokkal ezután ismerkedett meg Adammal, akibe azonnal beleszeretett. Évekig tartó kapcsolatukban Daisy nem csalódott, mert a férfi minden szabadidejét vele töltötte, és már tervezgették az esküvőt is, amikor Adam megpályázta a kószi ásatásokat és kinevezték vezetőnek. Mindez csak később jutott Daisy tudomására, amikor a férfi megkapta a megbízást. Először kétségbeesett, majd rájött, hogy egy év nem a világ, s lelke mélyén tudta, hogy Adam visszatér hozzá. Amikor az orvos közölte, hogy terhes, első gondolata az volt, hogy Adamot ezzel a hírrel visszatartja az úttól. Azonban okos nő lévén rájött, hogy inkább később közli az újságot a kedvesével. Esze ágában sem volt a gyermeket elvetetni, s arra sem gondolt soha, hogy Adam, ha megtudja az apaságot, nem vállalja. Néhányszor írt levelet Kószra a férfinak, aki mindig baráti hangon válaszolt, de ő maga a gyermek jövetelét titokban tartotta. Adam Skóciába való megérkezése előtt végleg döntött a lány, nem halogatja a hír közlését. Ám erre nem került sor, mert szerelme visszajött. - Drágaságom, holnap elintézem a papírokat és összeházasodunk. A tanszékvezetőnek bejelentem, hogy visszatérek ide dolgozni, ha befejeztem Kószon a munkát. Ez megfelel így neked is? Természetesen egy nagyobb lakást kell keresnünk... - Ugyan, kedvesem, ezzel ráérünk még, ha visszajöttél. Egyébként egy fiatal lányt fogok alkalmazni, aki vigyáz majd a fiúnkra, amíg én az üzletben leszek. - Csak nem akarsz dolgozni? - De igen. Nagyon jól megy a régiségkereskedésem, sőt a megtakarított pénzem egy részét ingatlanba és különböző értékpapírokba fektettem. Így egy újabb kereskedést kívánok nyitni. Te is dolgozol Adam, szereted a hivatásod, én is megtanultam sok mindent az üzleti életből, nem akarom feladni. Éjfélig még beszélgettek a közös jövőről, s megállapodtak, ha sikerül a formaságokat elintézni néhány napon belül, megtartják az esküvőt kettesben a tanúkkal. - Kisbabám, látom nem szereted ezt a házat, így arra gondoltam, hogy eladom és válasszunk itt a szigeten egy másikat, amelyet te rendezel be. Sajnos, engem ideköt a munkám, nem hagyhatom az ültetvényemet, s mindent az intézőkre sem bízhatok. De hát ebben meg is állapodtunk.

- 55 -

- Mókuskám, engem nem zavar Glória emléke, mert erről lehet szó nálad. Nekem tetszik a ház és főként nincs időm arra, hogy másikat válasszak. Nehéz feladat a szakvizsgámra készülni, s ha a főorvos, Alexandros Albius nem segítene, bizony elkeseredett lennék, mert Virgin doktor ugyancsak keresztbe tesz nekem. De én nem hagyom magam, nem kívánok tőle semmiféle támogatást. - Kisbabám, beszéljek Marcosszal? - Jobb, ha nem. Úgysem mondaná meg az igazat, de érzem, hogy utál, szíve szerint kitenné a szűröm a klinikáról. - Ne félj te semmit! Az én kezemben vannak a lapok. Most megint bajba kerül... de hagyjuk ezt. Gondolkoztál már azon, kit kérsz fel esküvői tanúnak? - Hát, nem is tudom. Azt hiszem Albius főorvost. - De ő a közvetlen főnököd, ez rossz vért szülhet a klinikán, nem? - Ugyan, Mókuskám! Úgyis mindenki irigykedik, hogy a feleséged leszek. Igen, igen a főorvos sokat segít nekem, baráti viszonyban vagyunk, támogatja a munkámat és a szakvizsgámat. Ő lesz a legalkalmasabb ember. A lányaid gyűlölnek, s itt a szigeten nem ismerek senkit, csak a klinikán. Neked ki lesz a tanúd, Mókuskám? - Óh ez nem gond. Rengeteg barátom van Leszboszon, akit felkérhetek, és megtiszteltetésnek veszi ezt. Mondd csak, Kisbabám nagy esküvőt akarsz? - Látod, ezen még nem gondolkoztam, de talán célszerűbb lenne egy csendes ünnepség, csak a családtagok részvételével. Hiszen a feleséged halála nem olyan régen történt... - Drága vagy, Kisbabám! Nekem is jobb, ha csendben összeházasodunk. Gyere, bújjunk az ágyba, annyira kívánlak! Natalia fejfájásra hivatkozva elutasította a férfit. Úgy érezte, ha nagy mancsaival átöleli, megfullad tőle. - Úristen! Hogy bírom ki egy életen át ezt a pasast! Persze történhet vele is valami tragédia. Ki lát a jövőbe... Katerina a repülőtéren várta Adamot. A férfi kissé hajlott testtartással lépett a váróban a lányhoz és az arcát megpuszilta. - Mi az, drágám? Már meg sem csókolsz? - Katerina, menjünk a házunkba, beszélni szeretnék veled. - Látom baj van, gondolom nem sikerült az állás. Nem történt semmi, ne aggódj majd megoldjuk. - Kérlek menjünk, itt van a kocsid? - Hogyne. Percek alatt hazaérünk. Készítettem görög salátát és a sütőben csirke vár ránk, no meg a kedvenc konyakod és borod. Ne legyél már olyan rosszkedvű, hidd el nekem mindent elrendezünk. Ahogy megérkeztek a házakhoz, Adam a saját lakásába indult, s csak annyit mondott. - Tíz percen belül nálad vagyok, de még ne készítsd a vacsorát, előbb beszélni szeretnék veled. - Olyan sürgős? Nem hiszem, hogy a mondanivalód megrázna engem. Ha nem sikerült állást szerezni, az sem tragédia, majd csak kialakul valami. Egy a lényeg, hogy együtt legyünk. Adam nem hallgatta tovább a lány szavait, bement a lakásába. Katerina közben készített konyakot, ásványvizet, sós süteményt, meggyújtotta a gyertyákat és várta a férfit, aki néhány perc múlva megérkezett. A lány konyakot töltött mindkettőjüknek, majd így szólt. - Igyunk a közös életünkre! - Jaj, Katerina, ne! Előbb beszéljünk - tette le a kezéből a poharat a férfi. - Megijesztesz Adam, olyan zord az arckifejezésed, mi történt Skóciában? - Megnősültem. A szobára hirtelen mély csend telepedett. Katerina keze remegni kezdett, majd néhány pillanat múlva továbbfűzte. - Ugye viccelsz? Ezt nem mondhatod komolyan... - De igen. A közeljövőben fiam születik, s az édesanyját elvettem feleségül. - Jézusom! Ez nem lehet igaz! Álmodom... álmodom... - suttogta a lány, aki hirtelen úgy érezte, minden forog körülötte. - Ülj le kérlek, elmondom, meg fogod érteni, nem tehettem másként. - Majd lassan belekezdett. Semmit nem szépített, a valóságot mesélte el. Azt sem titkolta, hogy ideérkezése előtt Daisyvel négy évig együtt jártak sőt azt sem tagadta, hogy mióta Kószon él, azóta is leveleznek. Minden apró részletre kitért, mert nem akarta, hogy Katerina bármiféle reményt tápláljon a közös életükre vonatkozóan. A beszámoló sokáig tartott, s végül Adam azzal zárta le, ha lejár a szerződése hazamegy feleségéhez és kisfiához Skóciába, ahol a tanszéken az állás várja. Katerina úgy érezte, megnyílik alatta a föld. Képtelen volt elfogadni az elhangzottakat, s abba sem tudott beletörődni, hogy elvesztette a szerelmét. - Kérlek Adam, kérlek, mondd, hogy nem igaz! Az egész csak egy rossz álom. Eddig miért nem szóltál arról, hogy a barátnőd gyereket vár, s te vagy az apa? Miért! Miért! Átvertél, méghozzá kegyetlenül! Hittem neked, bíztam benned. - Értsd meg, az igazat mondtam, nem szépítettem semmit! Fogalmam sem volt róla, hogy Daisy terhes! De a gyerek az enyém, ebben biztosabb vagyok, mint hogy élek. Ismerned kellene Daisyt, a világ legbecsületesebb teremtménye. Egyébként az időpont is stimmel. - Nem lehet, hogy a hálójába akar keríteni, esetleg a pénzedért? - Ne szamárkodj! Jól menő régiségkereskedése van, most újabb üzletet kíván nyitni, azonkívül némi tőkebefektetéseket is eszközölt az elmúlt időszakban. Lényegesen jobban áll anyagilag, mint én. Katerina képtelen volt megemészteni a hallottakat. - Kérlek Adam, most menj el. Amíg tart a munka,

- 56 -

itt a szentélyben igyekszem kettőnk kapcsolatát józanul megítélni, és elvárásod szerint dolgozni. Kérlek, a jövőben soha, de soha többet ne találkozzunk négyszemközt. Nem bírnám elviselni az újabb megpróbáltatásokat. Igyekszem majd megbékélni a gondolattal, hogy nős vagy, és várod a fiad születését. Ennyit ígérhetek, többet nem. Katerina a következő hétvégét Leszboszon töltötte, miután apja mondta, hogy Nataliával elmennek három napra Athénba és üres lesz a ház. A régésznő vágyódott a csendre, a nyugalomra de főként arra, hogy egyedül legyen, és próbáljon megszabadulni Adam emlékétől. Így örült, hogy senki nem zavarja a nagy házban. Már szombaton reggel megérkezett, a szakácsnő frissítővel, kávéval, édességekkel várta. Kicsomagolt és lement úszni a kertbe. Majd az árnyékba vonult és mélyen elaludt. Mióta Adam közölte a rossz híreit, az első olyan nap volt, hogy végre pihent és délután négy óráig nem zavarta senki. Akkor keltették fel, hogy egyen valamit. Délután televíziót nézett, majd ismét úszott és vacsora után a kertben sétált egyet. Próbálta összeszedni kusza gondolatait, de képtelen volt megbarátkozni azzal, hogy Adam az ő számára megszűnt, mégpedig örökre. Az egyik fügefa alá leült, rágyújtott és igyekezett logikusan gondolkozni. Tudta, hogy csak és kizárólag saját maga képes megbirkózni ezzel a ténnyel, amelyet a férfi közölt vele. Azzal is tisztában volt, hogy megmásíthatatlan helyzettel került szembe, s jobban jár, ha mielőbb elfelejti Adamot és a szívéből kiűzi a szerelmet. - Persze könnyű ezt mondani, de ahogy múlik az idő, egyre jobban fáj a gondolat, hogy Adam átvert, és csúnyán meghiúsította álmaimat. Kíváncsi vagyok, valaha is elfelejtem-e őt? Azt hiszem mindig életem nagy szerelme marad. Ebben a pillanatban lépéseket hallott a lugas felől. Egy idősebbnek látszó férfi alakja tűnt fel. - Hát maga kicsoda és mit keres itt? - igyekezett nyugodt maradni Katerina. - Nem ismer meg, kisasszony? A kertész vagyok. - Nem hiszem, hiszen Ginót reggel üdvözöltem. - Persze, az ő segítőtársa vagyok, még annak idején megboldogult édesanyja vett fel. Láttam, hogy egyedül ül itt a padon, gondoltam megkérdezem hogy van. Mindenki arról beszél itt a házban, hogy a kisasszonyt elhagyta a vőlegénye. Nagyon sajnálom, csak ennyit akartam mondani. Pedig én szimpatikus férfinak véltem a régészt. - Már megbocsásson uram, sem önnek sem másnak sincs köze a magánéletemhez. A gondjaimat senkivel nem kívánom megvitatni. Kérem, távozzon, és máskor ne zavarjon, még akkor sem, ha itt lát a kertben. - Jó éjszakát, kisasszony - hajolt meg a férfi -, elnézést kérek. - Várjon csak! Mondja, édesanyám ismerte magát? Ő nem szokott csak úgy idegeneket alkalmazni. Talán Ginó rokona? Honnan érkezett? - Valójában soha nem jártam a szigeten. Athénből jöttem ide. Munkát kerestem és az édesanyja alkalmazott. Csak ennyi történt. Glória asszony nemes szívű nő volt, aki segített a rászorultakon. Vagy tévednék? - Nem. De maga miért rászorult? Már jócskán benne jár a korban, apámmal egyidős lehet, hogyhogy nincs szakmája és segédkertészi munkát vállalt el egy ismeretlen szigeten? - Hát... hát... nehéz erről szólnom. Egyedül maradtam, el akartam jönni a főváros nyüzsgéséből. - Hagyd a kisasszonyt pihenni - lépett a beszélgetőkhöz Ginó -, nem szeretem, ha állandóan a háziak körül sündörögsz. Már ezerszer megmondtam neked, hogy a munkáddal törődj, s ne azzal, mi van a nagy házban. Főleg este ne mászkálj összevissza a kertben! - Ugyan Ginó, csak beszélgettünk. - Nem szeretem az ilyet. Ezt még annak idején az édesanyjának is megmondtam. A kisasszony még olyan fiatal, nem érti, hogy első a munka! Van itt a kertben mit csinálni, de ő napközben is csavarog. Teszi a szépet a kis Mariának. - Jaj kisasszony, miket fecseg összevissza ez a vénember. Hiszen Maria a lányom lehetne! - Egyszer azt mondtad nekem, Pavlos, hogy van egy lányod, de nem tudod hol él, mert kiskorában láttad utoljára. Vagy rosszul emlékszem a mesédre? - Nem. Nem. Valóban van egy lányom, olyan huszonöt év körüli lehet, de pontosan már erre sem emlékszem. Katerina megdöbbent. - Hogyhogy nem emlékszik? Nem találkozik vele soha? Azt sem tudja hol él? - Semmit nem hallottam róla... - Mondja csak, és maga kereste őt? - Nem volt rá módom. - Jó éjszakát kisasszony, menjünk aludni Pavlos, holnap sok munka vár ránk - köszönt el Ginó. Katerina még egy kis ideig üldögélt s elgondolkozott a hallottakon. Meglepődött, hogy a férfi nem ismeri a saját lányát. Azután önkéntelenül is eszébe jutott Adam, aki azonnal vállalta születendő gyermekét. Most először rájött és beletörődött, hogy a férfinak igaza volt, és ő nem állhat az útjába. Bár a fájdalmat nem tudta elfelejteni, de valahol a lelke mélyén érezte, hogy az ember életében első a gyerek, s ezért nem lehet senkiről ítéletet alkotni. Sőt, ha nem lenne Adam ilyen - gondolta -, nem szerettem volna bele. Visszament a házba, amikor megcsörrent a telefon. - Natalia, te vagy az? Tudom, nem lenne szabad otthon hívnom, de annyira hiányzol. - Elnézést, de itt Katerina Castello beszél. - Kattant a készülék. - Ez csak a főorvos lehetett, akinek

- 57 -

nyilván Natalia nem mondta meg, hogy nem Leszboszon tölti a hétvégét. No mindegy, úgyis tudtam kettőjük románcáról, apámnak persze nem árulom el. Nem hinne nekem. Egyébként megérdemli, hogy ilyen nő legyen a felesége. Szegény anyám halála, amint látom, nem viselte meg. Kanaris doktor már bemosakodott, őt követte Albius főorvos, miután Kósz legnagyobb építési vállalkozójának felesége volt a paciens és teljes méheltávolítást kellett elvégezniük. Az asszony fiatal volt és lelkileg teljesen összeomlott, amikor megtudta, hogy nem lehet többé gyereke, noha mindössze huszonhárom esztendős volt. - Állítólag Kostis is azonnal itt lesz, s akkor hozzákezdhetünk. - A beteg már alszik, szívműködése, vérnyomása megfelelő - hangzott Ertelin hangja, aki az aneszteziológiát látta el. Ekkor lépett be bemosakodva Natalia Kardi. - Hát te mit keresel itt? Nem szerepelsz a műtéti kiírásnál! - kérdezte Kanaris doktor. - Ez így igaz, de Albius főorvos megengedte, hogy mint néző részt vegyek és tanuljak. Soha nem fogom megszerezni a szakvizsgámat, ha mindenből kizártok. Palió doktor gyakorlott mozdulatokkal gyors, keresztirányú laparatómiát csinált, míg Kanaris elektrokauterrel coaguálta a kisebb ereket. A hasizomzaton való áthaladást Albius főorvos irányította, és néhány perc múlva meglátták a szinte gyermekfej nagyságúra növekedett utherust. Mindkét orvos végigfuttatta ujját a méhfalon, melyben kemény, de teljesen sima resistenciát éreztek. - Valóban myomának tűnik tapintásra is, de majd a szövettan ezt eldönti. Nincs más választásunk, el kell távolítanunk az egész méhet. Miután azonban a paciens igen fiatal, azt javaslom, hogy az ováriumokat hagyjuk bent. Így, ha gyereke nem is lehet többé, megkíméljük az arteficiális klimaxtól - szólt a nőgyógyász. - Miért nem próbáljátok a myomát kivenni a méhből, akkor nem kellene azt eltávolítani - szólt közbe okoskodva Natalia. - Próbáld meg egy alma magjait kiszedni úgy, hogy nem vágod fel azt, képtelenség! - csattant Palió hangja. - Nem ártana többet foglalkoznod az orvostudománnyal, mint a férjfogással. - Micsoda szemtelenség ez, Kostis! Jobb, ha nem teszel ilyen megjegyzéseket, mert a jövendőbelim is jócskán beleszólhat a klinika életébe. - Senki nem hívott ide a műtőbe, ha akarsz, ki is mehetsz - szólt Kostis. - Tévedsz, mert a főorvos javasolta, hogy legyek itt. - Most már fejezzétek be a vitát és folytassuk a műtétet - szólt halkan Albius. Katerina újból és újból megcsodálta a Kósz főterén álló kicsinyke múzeumot, amelynek legfőbb darabja a Hippokratész szobor és egy nagyobb, őt ábrázoló mozaik volt. Most is elsétált előtte, majd átment a tér túloldalára, ahol a virágoktól roskadozó piacon megállt. Barbaráékhoz készült látogatóba, de miután látta, hogy még sok ideje van, ezért eljött ide, a kedvenc helyére, és gyönyörű színpompás virágcsokrot vásárolt, arrébb pedig, ahol a gyümölcsösök kínálták portékáikat avokádót, narancsot, banánt, mandarint és szőlőt vett. Tovább sétált a Casa Romana felé, amely egy kissé megkopott villa volt, falait állatfigurák és különféle halak díszítették. Délelőttönként múzeumként üzemelt a villa, s a turisták nem hagyták ki e látnivalót, miután a belső udvaron pompás márványoszlopok voltak. Távolabb egy odeon és jó állapotban megmaradt római kori fürdő romjai hívogatták az érdeklődőket. Barbara örült testvére látogatásának. Amióta terhes lett megváltozott a habitusa, levetkőzte szúrós és akadékoskodó természetét, lágyabb lett, megjegyzéseinek éle is eltűnt. Átölelte Katerinát és bevezette a nappaliba, ahol friss kávé, sütemény, gyümölcs, üdítő várta nővérét. - Marcos azonnal itt lesz, csak behívták a klinikára, konzultációra. De így legalább kicsit kettesben is beszélgethetünk. Ugye, nehezen emészted meg Adam hűtlenségét, hogy finoman fejezzem ki magam. Ma sem értem, hogy tehetett ilyet, szó nélkül hagyta, hogy beleéld magad az esküvőtökbe. - Drága húgocskám, valahol a lelkem mélyén megértem őt. Váratlanul szerzett tudomást a születendő babáról, érthető, hogy Daisyt, akivel évekig együtt élt Skóciában, elveszi feleségül. - Persze, gyerektartást is fizethetett volna, és nevére vehette volna a gyereket. De hát Katerina, amint látom, te még most is véded, pedig a viselkedése minősíthetetlen. Én csak azt szeretném, hogy mielőbb megismerkedj egy hozzád való férfival, és felejtsd el ezt a románcot, amely ilyen csúfosan végződött. Látni sem bírnám a főnököd! Még szerencse, hogy rövidesen befejeződik a munkátok és semmi nem köt majd hozzá. Jut eszembe, a későbbi terveiden gondolkoztál már? - Még nem igazán. Állítólag Santorinin, a sziget déli részén folytatják a minószi maradványok ásatásait, amelyeken a világ egyik legrégibb régészeti leleteire számítanak. Most írják ki a pályázatot Athénben és eldöntöttem, hogy beadom a papírjaimat, hátha sikerül. Ez egy kétéves megbízás lenne. Ezen kívül Tinoszon is belekezdenek néhány régi templom restaurálásába és a környező régi szobrok és szentélyek feltárásába. De ennek részleteiről nem tudok semmit. Ha lehetne, itt maradnék a szigetek egyikén, mindenesetre valamit kitalálok majd, ha már megszereztem a diplomámat, szeretném hasznosítani. No meg ismersz annyira, képtelen lennék munka nélkül élni. - Apának már szóltál erről? Ő nyilvánvalóan tudna segíteni. - Egyelőre nem. Nagyon el van foglalva ifjú arájával, aki rövidesen a felesége lesz, és beköltözik a leszboszi házunkba, de változatlanul itt dolgozik majd a férjednél a klinikán. - Tudom, tudom, ettől a csajtól nehéz megszabadulni. Olyan, mint egy pióca, főleg a férfiakra tapad. Apácskánk pedig teljesen belezúgott, úgy néz rá, mint egy istennőre. A múltkor meglátogattak itthon együtt,

- 58 -

és már émelygett a gyomrom a csaj viselkedésétől. Képzeld el, Mókuskámnak szólítja apánkat, aki ragyog, ha ránéz, állandóan a kezét simogatja még társaságban is. Csak tudnám mi a fenével hálózta be ennyire, ez már gusztustalan. - Egyébként - folytatta - tegnap véletlenül találkoztam itt a szigeten Themisz Isoti kapitánnyal, akivel megittam egy kávét, és közben beszélgettünk. Egyelőre semmiféle halvány nyomot sem találtak. Most a ház személyzetét figyelik, nagyon remélem, hogy nem onnan kerül elő a gyilkos. De tény, ami tény, apánkat nemigen érdekli ma már a nyomozás, csak és kizárólag Nataliával van elfoglalva, no meg a közelgő esküvővel. Micsoda szemét viselkedés! Igazán várhatnának még! No meg a klinikán is sokat suttognak a doktornőnkről, mindenkit megszédít, miközben a szakmai tudása némi kívánnivalót hagy maga után. De hát senki nem mer hozzányúlni vagy elmozdítani, ahogy Marcos mondja, mert apánk úgysem hagyná. - Mondd csak húgocskám, Themisz nem mondott valamit a nemrégiben alkalmazott segédkertészről? - Nem, én meg sem ismerném, alig láttam, s akkor sem figyeltem rá. De, miért kérdezed? Katerina megemlítette találkozását és beszélgetését a férfival, aki furcsa érzést keltett benne. - Tudod - folytatta -, állítólag van egy lánya, akit nem is ismer. A pasas olyan zavaros beszédű, persze, lehet hogy tévedek. - Talán szólnod kellene a kapitányunknak és felhívni rá a figyelmet, mármint arra, hogy nézzenek utána a pasasnak. Látod, én még a nevét sem, tudom. - Lehet, hogy ezt fogom tenni, ha legközelebb hazamegyek. Egyedül van a ház, jólesik átruccannom és kikapcsolódnom, itt Kószon mindenről Adam jut eszembe. A tizenhat esztendős kislány feszengve ült a laboratórium előtti padon. Palió doktor megvizsgálta, és leküldte Evelina Antimare laboránshoz vér- és vizeletvizsgálatra. - Ha lehet, csináld meg, légy szíves soron kívül, ahogy látom a betegünk gravid, de még csak a második hónapban járhat. Erősen vérszegény, s az EKG ja sem valami príma. Kellemetlen nekem ez az egész, mert Virgin háta mögött Castello küldte hozzám az ismerősét. Még arra is megkért, hogy ne szóljak a főnöknek. - Látod Kostis, ezt utálom a legjobban. Castello azt hiszi, mivel a zsebe tömve van pénzzel, mindent megtehet. A stílusa - igazán én alig beszéltem vele -, visszataszító számomra, nem kér, csak utasít. Ezt már sikerült Natalia Kardinak is átvennie, mert mindenkinek parancsolgat, mintha ő lenne klinikánkon a teljhatalmú főnök. Hogy ez meddig mehet így, azt nem tudom, de örülök ha sikerül bejutnom az egyetemre és itt hagyhatok mindent. - Ne zsörtölődj Evelina, te legalább elmész, de mi itt maradunk, s ki tudja hova fajul Castello uralma? Mert az tény, hogy gyakorta bejár hozzánk azzal az indokkal, hogy az orvosnőért jön, vajon mit forgat abban a busa fejében. Én nagyon utálom, de a főorvosunk nem annyira. - Igen... Igen... Kostis. Én is hallottam a pletykáról. A sebésznőnek ugyancsak teszi a szépet Albius, de meglátod erre még ráfizet. Ha ez egyszer Castello fülébe jut, kitekeri a nyakát. Pedig Alexandros, amíg nem bolondította meg a nő, kedves, aranyos ember volt, jó kolléga, segítőkész orvos. Most meg látom én is, hogy sokszor sutyorognak a szobájában a nővel. - Ugye sietsz a vizsgálattal, szólj fel, ha kész vagy és lejövök érte. A betegem kint vár a folyosón addig. A lány vérképe elég pocsék volt. A fehérvérsejt száma 35.000, a vörösvérsejté pedig 2,5 millió, míg a süllyedése elérte a 80 mm-t. - Hát ez rossz prognózis. Gondolkoznom kell mit tegyek, mert az édesanyja azt akarja, hogy csináljam meg az abortuszt. De ilyen leletekkel ez veszélyes lenne. Talán Albius főorvossal tanácskozom, hátha neki akad valamilyen ötlete. A konzultáción a főorvos minden leletet átnézett, gondolkodott egy darabig, majd így szólt. - Nézd Kostis, a veszélyt kikerülni nem tudod, legfeljebb csökkenteni, mert ezek a leletek valóban gyatrák. Azt javaslom, adj a kislánynak két napig Doxicyklin védelmet, napi egy liter csoport azonos vért, de mielőbb végezd el a küretet, hiszen ez még egy gyerek tulajdonképpen. Transzfúziót utána is adnék neki, ha nem is ilyen nagy mennyiségben. Két nappal később Palió megcsinálta a kislánynál az abráziót, mely így simán, komplikáció mentesen történt. Mikor a könnyű vénás narkózisból, melyet Palió doktor kizárólag a kislány korára való tekintettel alkalmazott, magához tért, felvitték az osztályra. - Mindenkit meghívok egy italra a lakásomba - szólt Adam a társaságnak, amikor hazaértek. - Most kaptam a hírt, fiam született. Állítólag csodaszép kisfiú, 4 kilogramm és 54 centiméter hosszú. Az orvossal beszéltem, a feleségem és a baba is jól vannak, bár Daisyt császározni kellett. - Gratulálunk, gratulálunk Adam - nyújtott mindenki kezet, utoljára maradt Katerina, aki csak annyit szólt. - Sok boldogságot neked és a családodnak. Elnézést, de fáj a fejem, nem maradok itt az ünnepségre. A többiek megértően néztek a kolléganőre, mert senki előtt nem volt titok, hogy a két régész korábban össze kívánt házasodni. A részleteket, vagyis azt, miért és hogyan bomlott fel a kapcsolat, nem ismerték. De azt tényként tudomásul vette mindenki, hogy Adam skóciai útjáról, mint házasember tért vissza. Találgattak mindenfélét, de a valódi okra nem jött rá senki. Katerina amikor visszament saját lakásába, ledőlt az ágyra és zokogni kezdett. Úgy érezte fejére szakadt a ház, megnyílt alatta a föld. A boldogtalanság elöntötte egész testét, lelkét. Értelmetlennek érezte a mindennapjait s már úgy gondolta, hogy a munkája sem képes betölteni az űrt, amelyet Adam elvesztése okozott. Egyedül volt, nem tudta megosztani fájdalmát senkivel. Ismét édesanyja jelent meg a szeme előtt. - Istenem, ha ő élne, legalább vele őszintén, kertelés nélkül beszélhetnék. Bezzeg apám azt sem

- 59 -

tudja mi zajlik körülöttem, Natalia pedig olyan távol van tőlem, mintha egy másik bolygón élne. Jobb is, ha nem látom őket együtt, mert még inkább fáj a szívem, amint turbékolnak, simogatják egymást, mintha megszűnne körülöttük a világ. Kis idő elteltével kopogtak. Felkelt az ágyról, megtörölte a szemét és kinyitotta az előszoba ajtaját. Megdöbbenésére Themisz Isoti rendőrkapitány állt előtte. - Elnézést a betoppanásért, de gondoltam még nincs olyan késő, itt jártam a kószi kollégáknál, s mivel még csak hét óra, felkerestem. Ha nem alkalmas a látogatásom, esetleg visszajövök,... de az igazság az, hogy szeretném megosztani magával a híreimet. Ahogy látom, a Castello családból csak maguk ketten a húgával törődnek azzal, hogy kézre kerüljön édesanyjuk gyilkosa. Virginéket hívtam telefonon, de nem voltak otthon - hadarta egy szuszra a fiatalember -, így idejöttem. - Fáradjon beljebb kérem, mivel kínálhatom meg? Pokoli hőség van kint, nemrég érkeztünk haza a kollégáimmal az ásatásokról, ők ünnepelnek, mert főnökömnek, Adam Kane-nak fia született. - Hogyhogy? Sejtelmem sem volt róla, hogy a régész nős, hiszen maguk... bocsánat... bocsánat... - Kérem, ne folytassa, ez egy egészen más történet, és az igazat szólva nem akarom újból átélni az elmúlt napok szörnyűségeit - zokogott fel Katerina, s képtelen volt abbahagyni a sírást. Themisz hozzálépett és átölelte. - Kérem kisasszony, kérem Katerina, nyugodjon meg! Elnézést, de nem akartam feltépni a sebeket. Nem is tudtam semmiről. Kérem, kérem - törölte le a lány könnyel áztatott arcát. - Hozok egy pohár vizet, vagy inkább mást készítsek? - Konyakot innék, szükségem van rá, a bárszekrényben talál és töltsön mindkettőnknek. Elnézést kérek, nem tudtam uralkodni a bánatomon, valójában még olyan friss az egész. Képtelen vagyok túltenni magam rajta! Szégyellem, hogy így lát, kapitány úr. - Hívjon Themisznek, jó? Mindenkivel előfordul, hogy kiborul. Bár azt hiszem itt másról van szó közben két pohárba töltött konyakot és átnyújtotta. - Mondja Katerina, nem volna könnyebb, ha elmondaná, ami a szívét nyomja? A lány ivott egy kortyot, majd sóhajtott és igyekezett tömören vázolni az eseményeket. - Tudja Themisz, én teljesen megértem Adamot, csak az bánt, hogy erről nem a valósághoz hűen szólt nekem, s a közös jövőt tervezgetve sem említette, hogy Daisyvel nem szakadt meg a kapcsolata. Állítja, hogy nem tudott a lány terhességéről. Én mindezt elhiszem. Abban sem kételkedem, hogy ez így volt tisztességes a részéről. Ha szívem mélyére nézek, én is hasonlóképpen cselekedtem volna. - Össze is házasodtak kint? - Igen, amíg Adam Skóciában tartózkodott, mindent lebonyolítottak, hiszen Daisy az utolsó időben járt. Ne gondolja rólam Themisz, hogy nem vagyok megértő és lojális a számomra ismeretlen nővel szemben, de akkor is bevallom, hogy fáj, és nem tudom könnyen kiheverni a csalódásomat. Idő, azt hiszem ehhez is idő szükséges. De szerettem! - potyogtak a szeméből a könnyek. Csend telepedett a szobára. A kapitány azt gondolta magában, hogy talán nem zaklatja fel újabb hírrel a lányt, amikor Katerina megszólalt. - Bocsásson meg, hogy a saját lelki bajaimmal terhelem, de gondolom önnek is van mondanivalója számomra, ezért keresett fel. - Hát igen, mindenkit ellenőriztettem Athénben, aki nem a szigetről került a házukba, és főként, aki nem régen dolgozik ott. - Még Natalia Kardit is? - Igen. De semmi gyanús momentum nem merült fel senki körül. Az egyetlen, ami kissé elgondolkoztató, és valójában ezért is kerestem fel, hogy Pavlos Themi, a segédkertész kissé furcsán viselkedik. Ginó, a maguk régi bútordarabja, állandóan az egész személyzetnek panaszkodik, hogy a férfi órákra eltűnik. Kertésznek adta ki magát, de nem ismeri a szakma csínját-bínját. Esténként elcsavarog és csak hajnalban tér haza. - De ugye ebben még semmi nincs? - Igaz, így nincs. De azért én mégis megnézettem, hogy a központi adatnyilvántartóban szerepel-e? Hát kiderült, hogy nem, de valószínűsíthető, hogy nevet változtatott, miután ilyen néven anyakönyvi kivonatot sem adtak ki. Ez mindenesetre érdekes. De, hogy folytassam, a Natalia Kardi név is valószínűleg felvett személyi adatokat takar, mert az ő születési bizonyítványát sem találták meg a kollégák. - Jézusom, ez azt jelenti, hogy esetleg összejátszanak? - Hát, én ilyen messzire nem mennék, miután az orvosnő valóban megszerezte a diplomáját, de a lakhelyéről semmiféle adat nem található. Bevallom, egy kollégám a kérésemre a fővárosban felkereste az egyetem dékánját. A meglepő az volt, hogy a lány kiváló eredménnyel végzett, ám a családi körülményeiről senki, semmilyen felvilágosítást nem tudott adni. Valahogy titkolta mindezt. - Már elnézést a naivságomért, de amikor én jelentkeztem az egyetemre, nekem több nyomtatványt kellett kitöltenem, amelyekben számos kérdés vonatkozott a középiskola elvégzésére s nem utolsó sorban a családomra. Ezt én nem értem. - Itt van a második gubanc. Natalia Kardi összes papírja eltűnt, vagy nem is létezett. Ezt ma már képtelenség kideríteni. Egy tény, hogy szorgalmas diák volt, jó tanuló. A többinek már nem tudok utánanézni. Mindenesetre a segédkertész és az orvosnő jött Athénből, a házuk többi alkalmazottja évek óta az édesanyja mellett dolgozott, a szigeten élt és úgy került magukhoz. - Akkor mit lehetne tenni, hogy ezen nyitott kérdések végére járjunk?

- 60 -

- Éppen ezért jöttem el magához. Édesapja tudomásom szerint egészen rövid időn belül elveszi az orvosnőt. Esetleg elképzelhető, hogy maga, Katerina valahogy kikérdezze az egyetemi évei előtti időszakról a lányt? Hátha adódna egy olyan alkalom, amikor kettesben társaloghatnának és esetleg elszólná magát. Azt is fontos lenne tudnom, hogy Pavlos Themit ismeri-e és főleg honnan? Nagy kérés ez magától? - Dehogy. Én is szeretném, ha édesanyám gyilkosa megbűnhődne. Kérem, ne értsen félre, nem magát hibáztatom Themisz, de a gyilkos, aki szerintem Olgát is megölte, egy és ugyanaz a személy. De képtelen vagyok rájönni az indítékra. Anyám gyakorlatilag soha nem hagyta el Leszboszt, csak nekünk élt, s magyarázatot sem találok arra, kinek mi érdeke volt a megölésében? Külön vagyonát Barbarára és rám hagyta, egyéb pénze nem volt. Olyan szerény teremtésnek tartotta mindenki. Még egy darabig beszélgettek, majd tegeződni kezdtek, s a férfi ismét töltött két ujjnyi konyakot. Már fesztelenebbül csevegtek, majd Katerina megszólalt. - Én azt hiszem Themisz, mindenkinek az életében van olyan folt, amelyről nem kíván beszélni. Anyám egyetlen egyszer mesélt nekem, és csak nekem, egy régi, fiatalkori botlásáról, mielőtt apámat megismerte. - Nem mondanád el? Nem élek vissza vele, ha nem szolgálja a nyomozás elősegítését. - Hát... nem is tudom... de talán jobb lenne! Anyám tizenöt éves volt - kezdett a történetbe a lány -, amikor beleszeretett egy nála idősebb férfiba. Lefeküdtek, s anyám teherbe esett. A gyermeket megszülte és örökbe adta egy jómódú családnak. - És hova? Tudsz erről valamit? - Nem, csak annyit, hogy a kisfiú Athénbe került, s anyám lemondott minden jogáról. Később lelkiismeret-furdalása támadt, de képtelen volt kideríteni a gyermeke hollétét, mert az eredeti örökbefogadók meghaltak egy autóbalesetben, és a gyermek egy másik családhoz került. Azután múltak az évek, anyám férjhez ment apámhoz, aki a kezdettől fogva elég zsarnok volt vele, így érthető, igyekezett a félrelépéséről elfeledkezni. Amikor én Athénba kerültem, nekem mindent elmondott, és átadta azokat az iratokat, amelyek a kisfiú születésével és az örökbefogadásával voltak kapcsolatosak. - És neked sikerült valamit megtudnod? - Sajnos nem. Egyszerűen az a gyerek eltűnt. Semmiféle nyomot nem találtam, pedig anyám lelki nyugalma miatt mindent megpróbáltam. Ha jól számolom, most, ha él, olyan középkorú lehet, mintegy negyven éves. Persze, valószínűsíthető, hogy kicsit több vagy kevesebb, mert anyám a szüléskor mindössze tizenöt esztendős volt, s amikor meghalt ötvenöt. Lehet, hogy a fia már nem is él, de az is lehet, hogy itt van a közelben. És mondanom sem kell, soha, de soha, nem ítéltem el anyámat, mert mondj nekem olyan embert, aki hófehér. Senki nem az, valójában mindenki egy álarcot hord. Hidd el Themisz, hogy bármelyikünkről kiderülhet valami olyan tény, ami esetleg tönkreteheti az életét. Szóval visszatérve anyámra, én elég sokáig kutattam és kerestem Athénban. Egy magánnyomozót is megbíztam az egésszel, de ő sem jutott előbbre. Mintha elnyelte volna a föld anyám törvénytelen gyermekét. Azután ő is beletörődött abba, hogy soha nem látja viszont a fiát. Közben én elvégeztem az egyetemet és hazajöttem. - Mondd csak Katerina lehet, hogy e mögött kell keresnünk az egész ügy hátterét? Bár ez meglehetősen valószínűtlen. - Nem, én sem hiszem. Miután régi történetről van szó, képtelenség az egész. Csak nekem az a megmagyarázhatatlan, hogy még a fővárosi gyámhatóságnál sem találtunk semmiféle nyomot. Így elfelejthetjük az egész történetet, de gondoltam, hogy te mint rendőr, esetleg valamire rájössz. - Sajnos így nem tudok, de ha megbízol bennem és odaadod a meglévő papírokat, lehet, hogy sikerül valamit kibányásznom. - Hétvégén hazamegyek Leszboszra és átviszem hozzád a kapitányságra, megfelel? - Nagyon jó, de ha nem kellemetlen számodra, elmehetnénk Mitilinibe vacsorázni, engem boldoggá tennél! - Akkor megállapodtunk, szombaton késő délután átmegyek hozzád. - Ugye apád nem tud semmit erről a történetről? - Hogy képzeled? Elsősorban nem a házasságuk alatt történt, másodsorban még rágondolni sem akarok, mit művelt volna, ha bármi a fülébe jut. Tudod Themisz, ő olyan típusú férfi, aki azt képzeli, neki mindent szabad, de a feleségnek semmit. Anyám ezt az aranyszabályt, amelyet ő állított fel, be is tartotta. - Kisbabám, olyan szép és kívánatos vagy, hogy féltékeny leszek rád. Tegnap este is kerestelek a klinikán és itthon is telefonon, de sehol nem voltál. Hol csámborogsz későn este? Nem szeretem, ha nem vagy elérhető. - De Mókuskám, nem vagyok én rab. Ha lemegyek a tengerpartra sétálni, iszom valahol egy üdítőt vagy kávét már ez is baj? Csak nem akarsz bezárni? - nevetett fel Natalia, de kissé ideges lett a férfi számonkérésétől, mert Albius karjaiban töltötte az éjszakát. A biztonság kedvéért a férfi lakásán voltak. - Úristen, ha Vassilis bármiről tudomást szerez, megöl! Kicsit óvatosabbnak kell lennünk. A főorvossal remek az ágyban, segíti a pályámat, de soha nem vetette fel, hogy feleségül kér. No, meg hol van az ő jövedelme a Castello vagyonhoz? - gondolta a lány. - Egyébként elfelejtettem mondani, hogy most, a déli komphajóval átjön Katerina, és holnap, vasárnap megy vissza. Arra kérlek, Kisbabám, próbálj vele normális kapcsolatot kialakítani. Szeretném, ha barátnők lehetnétek, mindketten Kószon éltek, s esténként, ha én nem tudok átmenni, legalább vele lehetnél és nem unatkoznál. - Mókuskám, elfelejtetted, hogy a szakmai gyakorlat megszerzéséhez egyre több ügyeletet vállalok?

- 61 -

- Igaz, igaz, azért mégis beszélgessetek egy kicsit, hátha sikerül megbarátkoznotok. Nagyon zavar engem, hogy sem Barbarával, sem Katerinával szinte beszélő viszonyban sem vagy. - Na jó, én nem zárkózom el ettől, de ő olyan fennkölt léleknek mutatja magát és főként ezt érezteti is velem. Ez pedig idegesít. - Gyere kicsikém - ölelte át a lányt Vassilis -, ússzunk egyet a medencében, aztán menjünk fel a hálószobába. Már alig várom, hogy a karomban tartsalak. - Ez aztán remek lesz, még az érintésétől is viszolygom, különösen újabban - gondolta Natalia. - De nem szabad, hogy bármit észrevegyen ez a beképzelt pasas, aki rövidesen a férjem lesz. Úristen! Hogy fogom így leélni az életemet? - tette fel magának immár sokadszor a kérdést. De a mérhetetlen jólét, a gondtalanság csábította. Az ebédet már hármasban fogyasztották el. Natalia igyekezett fesztelenül viselkedni, de Katerina kimérten válaszolt kérdéseire. Majd az orvosnő felvetette, hogy a kávét a kertben igyák meg kettesben, miután Vassilisnek be kell mennie Mitilinibe ellenőrizni a halfeldolgozó elszámolását. Kellemes, enyhe szellő fújdogált a lugasban, amikor felszolgálták nekik a kávét. A beszélgetés kezdetben akadozott, csupán általánosságokról társalogtak. Ezután Katerina megkérdezte. - Mondd csak Natalia, soha nem meséltél nekünk a gyermekkorodról, sem a szüleidről. Miért? - Hát nézd csak, nincs sok érdekes az életemben. Apám kiskoromban elhagyott, anyám meghalt és egy távoli rokon nevelt fel. Ennyi! Nem is értelek miért kíváncsiskodsz? Egész életemben tanultam, még szórakozni sem jártam, mint a többi fiatal lány, barátaim sem voltak. - Az egyetemi költségeidet ki fizette? - Ugyan már Katerina, milyen butaságokat kérdezgetsz. Ösztöndíjas voltam. - Abból nem lehet megélni. - Én mégis ezt tettem, spóroltam és beosztottam azt a kis pénzt! De most már elég volt! Utálom, ha faggatnak! Egyébként sincs semmi közöd a múltamhoz. - Natalia, félreértettél. Mint jövendőbeli családtagnak, azt hittem jól esik majd az athéni éveidről beszélgetni. Úgy látszik, tévedtem. Miután én is a fővárosban jártam egyetemre, tudom milyen drága ott az élet, szinte még a levegőért is fizetni kell. Semmiféle rossz szándék nem vezetett az érdeklődésemben. - Beszéljünk másról. Az esküvőt itt tartjuk, Vassilis nem kíván sok embert meghívni. De remélem, Katerina te részt veszel a szertartáson és az ebéden, gondolom Virgin doktorék is. Tudod, olyan furcsa, hogy itt a házban mindenki ellenszenvvel fogad engem, bár én leszek a ház úrnője. Ezt pedig a személyzetnek is tudomásul kell vennie, meg neked is. Természetesen a szobád mindig rendelkezésedre áll, ha átrándulsz a szigetünkre. - Natalia, te valamit félreértesz. Ha befejezzük a kószi ásatásokat, én hazajövök ide addig, amíg új állást nem találok. De később is. Nekem ez az otthonom, még akkor is, ha te ezt nem ismered el. - Ugyan már, pontosan tudom, hogy a jövendőbeli férjemnek a családjával szemben kötelezettségei vannak. Barbara is nyilvánvaló átjön majd, amikor a kedve tartja. Én nem érzek ellenséges indulatokat veletek szemben, még akkor sem, ha ti ketten nem valami szépen viselkedtek velem. Pedig én nem tehetek arról, hogy apátok belém szeretett, és az érzelem kölcsönös részünkről. - Jaj, Natalia, ne játszd meg magad! Pontosan tudom, hogy Albius főorvoshoz gyengéd szálak fűznek, hogy finoman fejezzem ki magam. - Ezzel azt akarod mondani, hogy a szeretője vagyok? - Csak nem tagadod? De félreértés ne essék, nekem ehhez semmi közöm. Egy a lényeg, hogy apám boldog veled és elhiszi, hogy neked is olyan örömet jelent a házasságotok, mint neki. Én peresze nem vagyok hülye, ezt a banális szöveget nem veszem be. De beleszólni sem kívánok az életetekbe. Egyet kérek tőled, ne játszd meg magad, mert ez undorító részemre. Ha pedig Albius doktorral a kapcsolatodat a jövőben is fenntartod, ez a te ügyed, csak figyelmeztetlek, légy óvatos, és apámat ne bántsd meg. Ahogy én tapasztalom teljesen beléd zúgott, s azt hiszi megnyerte a főnyereményt veled. Szegénykém! Nem kívánom neki, hogy csalódjon. Szóval viselkedj úgy, ahogy illik, s ne tudódjon ki, hogy a főorvos a szeretőd! - Katerina, te valóban elég rosszindulatúan ítélsz meg engem! - No ne! Csak reálisan! Ismételten figyelmeztetlek, óvakodj attól, hogy apánk bármit megsejtsen. Én ismerem őt, neked akkor véged van. Egyébként semmi közöm az életedhez, valójában nem is érdekel a jövőd! Csak és kizárólag apám boldogságát tartom szem előtt, bár megérdemelné, hogy ő is egyszer az életben ráfázzon valamire. Amíg anyánk élt, éppen elég szenvedést okozott neki. - Hát látod, ezt nem hiszem el. Vassilis nem kíván senkit bántani, valóban jóindulatú férfi. Lehetséges, hogy te sem ismered az apádat. Mindig és minden esetben csak rosszat tételezel fel róla. Ez nagyon igazságtalan így, nem gondolod? - Natalia, jobb, ha te nem szólsz bele a mi családi ügyeinkbe, hiszen alig van fogalmad az itteni körülményekről. Neked apánk csak a szép oldalát mutatta, no meg a sok pénzt, ami a zsebében csörög. De ne gondold egyetlen pillanatig sem, ha valakire, vagy valamire megharagszik, akkor is ennyire lágyszívű és kedves. Erről a személyzet ugyancsak tudna mesélni! De hagyjuk ezt. Nem érdemes veled vitatkoznom, egy biztos, hogy mi ketten soha nem leszünk igazi barátnők, még akkor sem, ha apánk igyekszik az ellentéteinket áthidalni. Mindketten elhallgattak, s a levegőben vibrált a feszültség. Egyikük sem szívelte a másikat, s mindketten csak kényszerből és udvariasságból beszélgettek. Natalia eldöntötte magában, hogy az esküvő után ráveszi férjét, hogy Barbara és Katerina szobáit ürítsék ki, s a két lány, ha véletlenül meglátogatja őket,

- 62 -

a vendégszobában telepedjen le. Ne érezzék azt, hogy az ő otthonuk is! - zárta le a gondolatsort Natalia. Ahogy múlt az idő, Barbara egyre jobban várta a babát. Nőgyógyásza javaslata alapján sokat úszott, sétált, s délutánonként rendszeresen férje elé ment a klinikára. Most is, ahogy kényelmesen sétálgatott, látta, hogy még bőven van ideje, így bement a Kolokotrani streeten lévő ékszerüzletbe, mert Marcosnak közelgő születésnapjára egy arany Ebelt akart vásárolni. Az órát már kinézte, de eldöntötte, hogy most megveszi. - Az a legbiztosabb, ha otthon van - gondolta. - Elteszem, és a jövő héten rendezek egy kis baráti összejövetelt az ünnepségre. Meghívom Katerinát és a klinikáról néhány kollégát. Egy biztos, Natalia kimarad a névsorból. Legalább félóráig válogatott a szebbnél szebb órák között, végül kiválasztott egyet, s már éppen fizetett volna, amikor két álarcos alak lépett az ékszerüzletbe. Mindenkit a földre parancsoltak, és a tulajdonost többször megfenyegették pisztollyal, lelövik, ha nem nyitja ki a páncélszekrényt. Az egyik eladó, amikor úgy észlelte, hogy az álarcosok nem látják, megnyomta a riasztót. Ez lett a veszte neki is és még három vásárlónak, közöttük Barbarának is, akinek lábát átszakította a golyó. A támadók a kéznél lévő ékszereket felkapták, és az üzlet előtt egy járó motorral várakozó kocsiba ugrottak, a kisebb zsákmánnyal eliszkoltak. Sikoltozás, jajgatás közepette ért a helyszínre a rendőrség és a mentőautók. Barbarát azonnal infúzióra tették és a közeli rendelőintézet sebészeti ambulanciájára vitték. Az ügyeletes orvos megvizsgálta és látta, hogy a lövedék a musculus gluteus mediuson haladt át, sem idegpályát sem nagyobb eret nem sértett. Így feltárta a sebet, kitisztította, mindössze a vena femoralis egy kisebb ágán kellett egy lekötést csinálni, és összevarrta a sebet. Mikor Barbara magához tért, első kérdése az volt. - Ugye doktor úr, a babának nem lett baja, terhes vagyok. - Asszonyom, remélem nem, azonban az a javaslatom, hogy nőgyógyászati osztályra feküdjön be, alaposabb átvizsgálásra. Sebészileg tennivaló itt már a varratszedésen kívül nem lesz, de minden bizonnyal egy csomó laboratóriumi vizsgálatot fognak végezni. Egyébként kit értesítsek a családjából? - A férjemet, Marcos Virgint, aki a sebészeti klinika igazgatója. - Azonnal felhívom és tájékoztatom, gondolom rövidesen itt lesz és átviszi önt a saját klinikájára. Barbara már lényegesen jobban érezte magát, ehhez hozzájárult az is, hogy a műtét helye gyógyult, s férje klinikáján kivételezett helyzetben volt. A kollégák, a nővérek mindenki a kedvében járt, s férje ha egy csöpp ideje volt, bement hozzá a különszobába. - Milyen szerencse drágám, hogy te is és a baba is jól vagytok! Amikor meghallottam a hírt a támadásról és a balesetedről, azonnal rohantam hozzád. Már elvégezték a helyszínen az operációt, de amint lehetett átszállíttattalak. Azért itt mégis az én kezeim között vagy - nevetett fel a sebész és megcsókolta feleségét. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és Natalia lépett be. - Hello, Barbara! Mindenről hallottam, örülök, hogy már jobban vagy. Apád délután bejön meglátogatni, most érkezett haza Szamosz szigetéről. - Hello, Natalia! Nem kell megjátszanod az aggódó családtagot, tisztában vagyok vele, hogy nem érdekel mi történik velem és Katerinával. Egyetlen dolog foglalkoztat, a jövő heti esküvőd, amelyen én nem vehetek részt - szólt az ágyban fekvő asszony. Majd kis szünet után folytatta. - Képzelem, mennyire bánod - húzta el a száját -, ne gondold, hogy engem is átversz, mint apámat. Jobb, ha nem sajnálkozol itt a betegágyamnál, mert semmire nem értékelem a sóhajaidat. Mindenesetre kívánom, hogy az esküvőd szép legyen, de nem hiszem el, hogy apánk boldog lenne, hogy egyik lánya sem lesz jelen. Mert az biztos, hogy Katerina sem megy el. - Honnan tudod ezt? Nekem mást mondott. - No, majd meglátjuk, kedves Natalia. Ha esetleg ott lenne, a szívében akkor sem kíván sok boldogságot neked, ebben bizonyos vagyok. - Ugyan, hagyjátok már a vitát - szólt közbe Virgin doktor. - Barbarának nem szabad felizgatnia magát, már a baba miatt sem. Kérlek benneteket, próbáljatok normálisan beszélni egymással, ha ez lehetséges. Hiszen nem kellene egy életre hadat üzennetek egymásnak, rokonok lesztek, méghozzá rövidesen. - No, ez a rokonság nem semmi! Befurakodott hozzánk a csaj, megszédítette az öregedő apámat, s most azt kívánja, hogy mindehhez még jó képet is vágjak! De ez nem megy, Marcos - fordult a férje felé. - Ha apám nem lenne ilyen mérhetetlenül gazdag, nem vagyok biztos benne, hogy a drága mostohaanyám akkor is ennyire kötődne a családhoz. Mert gyakorlatilag semmit nem tudunk róla. Marcos, hozzád is úgy került a klinikára, hogy apám rád erőszakolta. Legyünk csak tárgyilagosak, nem vetted volna fel Natalia Kardit, ha Vassilis Castello nem ragaszkodik tűzzel-vassal ehhez. Azután jött a csáberő, a tisztelt orvosnő bevetett mindent. - Ezt már kikérem magamnak! Én jóindulatúan jöttem ide Barbara, hogy meglátogassalak, s ezt kapom tőled. Nagyon igazságtalan vagy velem. - Látod, az lehet! De engem sem ejtettek a fejemre! Pontosan tudom, hogy az öregedő férfi nem gerjeszt vágyakat benned, de a sok-sok pénz annál inkább. - Nem hallgatom tovább a rágalmazásaidat, elegem van belőled és a tisztelt nővéredből is, akit nem véletlenül hagyott ott a régész kollégája! Most aztán eheti a fene, hogy nem veszi feleségül Adam Kane. De megérdemli, ugyan a részleteket nem ismerem, de nem is sajnálom őt. - Majd köszönés nélkül kiment a kórteremből.

- 63 -

- Drágaságom, látod, semmi értelme nincs, hogy a kolléganőmmel vitatkozzál. Apád feleségül veszi, ebbe bele kell törődnöd. Valóban igazad lehet, hogy a pénzéért megy hozzá, de sajnos ebben az ügyben nem mi döntünk. Jobb, ha elfogadod, apád beleszeretett Natalia Kardiba, s ez ellen senki nem tehet. - Nézd Marcos, pontosan így van, mégis felháborítónak tartom, hogy ez a csaj befurakodott az életünkbe, s anyánk halála, vagyis meggyilkolása óta még jobban megszédítette apánkat. Elismerem, hogy Natalia vonzó, okos teremtés, de azt már képtelen vagyok elhinni, ha mondjuk apánk egy közepes vagyonnal rendelkező ember volna, akkor is ilyen vehemens lenne a doktornő részéről a szerelem. Mert ha valaki, te Marcos jól tudod, hogy az öregemnek nemcsak van mit a tejbe aprítani, hanem olyan széles körű gazdasági, üzleti érdekeltségekkel rendelkezik, amelyek felmérhetetlenek. Szinte nincs olyan sziget, ahol nem lenne valamilyen feldolgozója, gyára, ültetvénye. Most nemcsak Leszboszra gondolok, ahol gyakorlatilag az olajligetek nyolcvan százaléka az övé. Én soha nem kérdeztem és valójában nem is érdekelt mennyi a jövedelme, de az tény, hogy a szigetek urának nevezték, s ez nem kevés pénzt rejtett. - Drágám, most már ne foglalkozz ezzel a témával, pihenj, s magaddal törődj - simogatta meg felesége arcát Marcos. - Próbálj meg aludni és pihenni, Katerina délután bejön. - Hol és mikor rontottam el? Egy biztos, ha most nem lépek, a bosszúm nem sújt le. Micsoda szemét alak ez a Castello! Már nem törődik semmivel, csak az újdonsült felesége kedvét keresi. Most kell lecsapnom, hogy ő is megbűnhődjön a múltért. De mit is tegyek? Eddig minden balul sült el. Alaposan és körültekintően kellene cselekednem. De olyan nehéz mindez! Pedig a börtönben éveken keresztül elterveztem minden apró részletet. Ám itt kint más. Nem szabad elérzékenyülnöm, mert akkor semmivé lesz az egész, nem szenved meg mindazért, amiért neki kellett volna ülnie! Gyenge ember vagyok - sóhajtott -, képtelenség, hogy ne tudjam befejezni a bosszúm végrehajtását! Már csak egy hajszál választ el ettől, nem lehet meghátrálnom és nem is fogok! Végigviszem az akaratomat, majd megtudja ő is, mit jelent a börtön! A szexuális zaklatások, a szörnyű állapotok, mind-mind elképzelhetetlen azoknak, akik szabadok. No, és az ügyvédem! Az egy külön műsorszám! Segítség helyett lenyomott a mélybe. Lehet, hogy erről is Vassilis Castello tehet? Ki tudja? Róla minden rosszat feltételezek... Egy a lényeg, most úgy kell lépnem, hogy végérvényesen elnyerje a büntetését. Nehéz lesz, de megoldom. Még szerencse, hogy a családja nem lelkesedik a fiatalasszonyért, ez valamit könnyít a tervem megvalósításán. A nászút, amely két hétig tartott, gondtalan és zavartalan volt mindkettőjük számára. Igaz, Vassilis már a végén ugyancsak ideges volt különböző üzleti ügyei miatt, amelyek, mint mondotta állnak, ha ő nincs a szigeten, de Natalia igyekezett felhőtlen boldogságot megjátszani újdonsült férje előtt. Ám valójában alig várta, hogy mielőbb találkozzon szeretőjével, Albius főorvossal. - Mókuskám, ha nem zavar, én a kószi lakásomba megyek vissza, mert két nap múlva már dolgoznom kell a klinikán. Gondolom, az üzleti ügyeid neked is sok elfoglaltságot jelentenek, így nem baj ugye, ha innen Rómából egyenesen hazamegyek? - Nem, dehogy. Csak annyit kérek tőled, hogy a hétvégére tedd szabaddá magad, szeretnék veled lenni Leszboszon. Drágaságom, ugye ez megoldható. De mondd csak, mi az oka annak, hogy mióta megvolt az esküvőnk nem vagy igazán jókedvű? Elismerem, hogy engem is zavart a lányaim távolmaradása, de nem hiszem el, hogy ezért neked búslakodnod kellene. Sem Barbarát, sem Katerinát nem szereted, én jól tudom, miután ők annyit akadékoskodtak veled. Ezt méltányolom, továbbá azt is, hogy mindenbe belekötöttek, amit te csináltál. Hiába, nem lehet egyiket sem megváltoztatni, no meg az anyjuk meggyilkolása ugyancsak megviselte mindkettőt. Még hibáztatni sem lehet őket a viselkedésükért. Kérlek Kisbabám, próbálj felülemelkedni a mindennapi viszályokon, és mindig tudd, hogy számomra te vagy a legfontosabb! Soha, senkit nem szerettem ennyire, nélküled elképzelni sem tudom az életem. - Gyere, bújjunk az ágyba, szeretnélek megölelni és megcsókolni, a tested olyan számomra, mint az oázis a vándornak. Talán három percig tartott Vassilis fellángolása, s felesége tudta, hogy neki semmiféle szexuális kielégülést nem szerezhet a férje. Egyben örömet érzett, hogy végre megszabadul a naponkénti együttléttől és végre Alexandros karjaiban lehet. Mert azt már eldöntötte, hogy amint megérkezik Kószra, azonnal telefonál a főorvosnak, és semmi nem tarthatja vissza a találkozástól. - Hiába - gondolta -, Vassilis képtelen arra, hogy kielégítsen. Talán nem is tehet róla, azt hiszi, hogy nekem így a jó. Katerina és Themisz már több alkalommal is randevúztak. Bár a régésznő nem tudta felejteni Adamot, felfedezte, hogy a fiatal rendőrkapitány még a gondolatát is lesi, és ha lehetséges, minden kívánságát teljesíti. Amikor Katerina hazament otthonába, Natalia már jó előre gondoskodott arról, hogy az egyik vendégszobában lakjon. Az indok az volt, hogy egy építész rövidesen az egészet átrendezi, s ezért egy időre Katerina csomagolja össze holmiját, és a ház másik oldalán a vendégszobában helyezkedjen el. A lányt ez a javaslat nem zavarta, mert általában szombaton érkezett Leszboszra, délután és este Themisszel volt, s másnap már ment is vissza Kószra. A lelke mélyén tisztában volt vele, hogy Natalia ezt csak azért találta ki, hogy a két lány szobáját teljesen megszüntesse. - Engem nem érdekel. Látom, apánk pedig erre a machinációra sem jön rá. Csak azt mondogatja, ő nagyon boldog. Semmit nem sejt Natalia randevúiról a kórház főorvosával. Ebből előbb-utóbb úgyis baj lesz, de ez sem az én gondom. Átöltözött, farmernadrágot, hozzá pólót és blézert, valamint sportcipőt vett fel, kihozta a garázsból a motorját és elindult Mitilinibe. Szeretett motorozni, s az út kellemes volt, annyira ismerte, hogy akár behunyt szemmel is odaért volna. A kapitányság előtt hagyta a járművet, majd beszólt Themiszért, aki már várta, és együtt indultak el a fenyőerdők és olajligetek szegélyezte úton. Themisz néhány napja vásárolt magának egy

- 64 -

új Mazda 626-ost, melyet büszkén vezetett. Elég gyorsan elhagyták az öblöt, ahol a minden este libasorban kifutó halászhajók békésen megfértek a kikötőben horgonyzó teherszállító hajókkal. Themisz megállt a Régészeti Múzeum előtt, amelynek egy ódon vízparti udvarház adott helyet, itt bronzkori vázák, kellékek és terrakotta temetkezési szobrok láthatók. - Miért álltunk meg? - kérdezte Katerina. - Képzeld el, rövidesen átalakítják az egész múzeumot, ehhez apád is hozzájárul anyagilag. A pincében lévő mozaikoknak helyet csinálnak és kiállítják! Olyan büszke vagyok rá! Valójában az egész ötlet az egyik leszboszi kereskedőtől származik, de gyakorlatilag ki nagyobb, míg mások kisebb összegeket áldoztak az átépítésre. Apád nem szólt neked erről? - Ugyan, valószínűleg elfelejtette. Őt csak és kizárólag ifjú felesége érdekli, aki egyre jobban a ház úrnőjének tartja magát, és mindenkinek parancsolgat. A személyzet a háta mögött kibeszéli, de ő úgy tesz, mint aki nem hall és nem lát. Most éppen az egész házat egy építésszel áttervezteti. No de nekem ez is mindegy, a gondjaim majd akkor kezdődnek, ha befejezzük a kószi munkát, és én egy időre nyilvánvalóan hazajövök. De neked bevallom Themisz, a csaj már nemigen érdekel, teljesen közömbösen szemlélem, ahogy apámat manipulálja, s az öregem mindent elhisz, sőt, áhítattal hallgatja amit ifjú hitvese mond. Képzeld el, kedvencét, Barbarát is csak ritkán látogatja meg. A húgom pedig annyira utálja Nataliát, hogy nem jön haza Leszboszra. De hát gondolom, ez az ellenszenv idővel esetleg csökken. Vagy ki tudja? Barbara jóban van a klinikán néhány emberrel, s elképzelhető, hogy sok pletykát hallott Nataliáról. Nekem újabban nemigen mond semmit, én pedig nem kérdezem. - Ha van kedved, sétáljunk egyet itt a vízparton és nézzük meg Sapphó fehér márványszobrát. Utána vacsorázzunk... azután... Este tíz órakor már túl voltak a vacsorán is, s Themisz kissé bátortalanul szólalt meg. - Volna kedved egy kávét inni nálam? Katerina ránézett, bólintott. - Rendben, menjünk. Még azt sem tudom hol laksz. - Mitilini szélén, ott, ahol a fenyőerdő kezdődik. Egy idős házaspártól bérelek egy házat, igaz nem valami fejedelmi, de nekem megteszi. - A motoromat a kapitányság előtt hagytam, nem baj? - Dehogy. Jó helyen van. Kocsival öt perc alatt odaérünk. Katerina teljesen el volt ragadtatva, amikor megpillantotta a hófehér házat, amelyet fenyőfák öleltek körül. - Mint a mesében - gondolta -, olyan ez a kis épület. - Ahogy a kertkapun beléptek, hosszú fenyősor övezte a keskeny járdát, majd hirtelen elővillant a piros cseréptetős, fehér mészkőből épült ház. Még a sötétben is mézeskalács jellege volt az egész építménynek. A hangulatos három kisebb méretű szoba pedig szinte elvarázsolta a lányt. Minden tiszta és gusztusos volt, a berendezés harmonizált a ház külsejével. - Mondd csak Themisz, ki rendezte be ezt ilyen ízlésesen, barátságosan? - Nem én, hanem akitől bérlem. Az idős asszony a lányának vette ezt a házat, s amikor átadásra került volna, a nő átköltözött Rodoszra, mert ott kapott valami jó állást, Így eladni nem akarták ezt a mini ingatlant, de nekem kiadták. E pillanatban jobb megoldást elképzelni sem tudok. Themisz narancslét, konyakot tett a dohányzóasztalra s mindkettőjüknek töltött. Tudta, hogy Katerina még lelkileg igencsak sebezhető a csalódása miatt, azért óvatosan a haját simogatta, majd egyre közelebb került mellé. Kis idő múlva a lány kezdett felengedni, és megcsókolta a férfit, majd ölelő karjába bújt. Pillanatok alatt mindkettőjüket hatalmába kerítette a vágy, és testüket beborította a szexuális öröm. Themisz nem volt gyakorlott szerető, így kissé sután kezdte vetkőztetni Katerinát, aki rájött, hogy a férfi tapasztalatlan. Ám e pillanatban ez sem zavarta, mert a melegsége, a kedves mozdulatai feledtették vele Adam képét. A meztelen női test látványa a férfit egyre jobban lázba hozta, s immár gátlás nélkül csókjaival borította a lányt. A világ megszűnt létezni, csak a szerelem szenvedélye sodorta sebesen őket, s egymásba forrva értek el a csúcsig. De nem álltak meg, csupán másodpercekre, mert testük újból és újból követelte az extázis elérését. Boldogok és felszabadultak voltak. Egymást átölelve feküdtek, s a holdsugár megvilágította meztelen testüket. Hirtelen élesen felvisított Themisz rádiótelefonja. - Főnök - hallotta helyettese, Alex Sandru hangját. Azonnal gyere a Castello villába. - Mi történt? - Gyilkossági kísérlet. - Ki az áldozat? - Vassilis Castello! A kertben találta meg a személyzet. Még élt, nyomban hívták a mentőket, már beszállították a kórházba. Én most innen értesítelek. - Súlyos az állapota? - Valószínűleg, de a műtét sikerült, a golyót már eltávolították a mellkasából. - Rendben, azonnal indulok - tette le a kagylót a férfi. - Katerina, légy most erős, kérlek! Apádat a házatokban lelőtték! - Úristen! Él még? - Igen, a leszboszi kórházba szállították, megműtötték. Öltözz fel drágám, máris indulunk. A részleteket is szeretném megismerni. - Jézusom! Ki és miért akarja kiirtani a családunkat? - zokogott fel szívszaggatóan Katerina. - Nem

- 65 -

értem, nem értem... - Drágám, itt most hiába tanakodunk, menjünk el a kórházba, utána a helyszínre, hátha valamivel többre jutunk. Nagy lelkierő kell ahhoz, hogy mindezt végigcsináld. - Ne félj, ha baj van, én mindig a talpamon állok. A monitor halk zümmögése, az infúzió lassú csepegése és Castello hófehér arca, lehunyt szeme fogadta lányát és a kapitányt. - Gyere Katerina, beszéljünk a főorvossal, mint látod, apád semmiféle kontaktusra nem képes. A leszboszi kórház sebésze azonnal fogadta őket, s néhány szóban tájékoztatta, hogy a műtét sikerült, Castello állapota e pillanatban sem mondható válságosnak. - Kapja az infúziót, alszik, és reméljük reggelre már beszélhetnek is vele. Nagy szerencséjére, nem esett kómába, a lövedék pedig olyan helyen hatolt a mellkasába, ahonnan viszonylag gyorsan eltávolíthattuk. Micsoda erős szervezete van az édesapjának! - fordult a sebész Katerinához. - Olyan, mintha húsz éves lenne. - Örülök doktor úr, de a merénylet részleteiről is szeretnék hallani - mondta halkan Katerina. - Gyere, a helyettesem már kint vár bennünket és tájékoztat az eseményekről - szólt a kapitány. Az üdvözlések után Alex Sandru beszámolt arról, hogy Vassilis Castello egyedül volt otthon, az inasa szerint a felesége a kószi kórházban tartózkodott. Így televíziót nézett, majd kiment a medencéhez, de nem fürdött, hanem sétált egyet a kertben. Ekkor érte a lövés, valószínűleg az egyik fa vagy bokor mögül. Miután a fegyvert nem találtuk meg, a személyzet pedig nem hallott semmit, így még sokat nem tudok mondani szólt Alex. - Az tény, hogy a gyilkos közelről, hangtompítós fegyverből lőtt, s az áldozat mellkasából kiszedett lövedék a pisztoly használatát valószínűsíti. De amíg nincs meg a fegyver, bármit állítani, felelőtlenség lenne. A nyomszakértők a helyszínen maradtak, s Miro Dolimad a házban éppen most kérdezi ki az embereket. Gondolom, néhány óra múlva megkapod az anyagokat Themisz. Mindenesetre a gyilkost szerintem most a házban kell keresni, mert csak az ottaniak tudhatták, hogy Castello úr felesége nem tér haza Kószról. - Na, ebben azért nem vagyok olyan bizonyos - szólt közbe Katerina -, hiszen, ha Natalia valóban a kórházban van, akkor ott többen is tudnak róla. Jut eszembe, értesítették már őt? - fordult Alex felé. - Még nem, előbb a műtétet akartam megvárni, valamint a te érkezésedet, Themisz. - Akkor én most felhívom, rendben? - kérdezte Katerina. - Ahhoz joga van, hogy megtudja, a férje kórházban fekszik. A telefont Cesaro Kanaris vette fel az ügyeletesszobában. Katerina bemutatkozott és Nataliát kérte. A fiatal orvos hangján érződött, hogy igencsak zavarba került. - Hát... nem is tudom pontosan... valahol itt van a klinikán, de most nem tudom előkeríteni... -A férje ellen merényletet követtek el. - Úristen! Életben maradt, ugye? - Igen, de súlyos az állapota. Azt szeretném, ha Natalia azonnal átjönne Leszboszra, érte küldöm a helikoptert - hangzott Katerina éles hangja. - Vagy talán nincs a kórházban? A vonal másik végén néma csend honolt. Cesaro nem tudta, hol a kolléganője, de gyanította, hogy a főorvossal együtt tölti az éjszakát. Hirtelenjében nem jutott eszébe, mit válaszoljon a kérdésre. - Rendben, megértettem. Ön doktor úr, nem tudja pontosan hol van a kolléganője, miután nem Natalia az ügyeletes. Nézze, ezt nem mondom el az apámnak, de arra kérem, próbálja előkeríteni őt, a helikopter a leszállópályán várni fogja. - Nem vagyok meglepve - suttogta maga elé a régésznő. - Mindig is tudtam, hogy átveri apámat. Azt hiszem, Barbarát csak reggel értesítem, semmi értelme, hogy izgassa magát, miután csak nemrég került haza a klinikáról. Nem szeretném, ha az esetleges megrázkódtatástól a babának, vagy neki, bármi baja származna. Először talán Marcosszal beszélek, de csak reggel - döntötte el magában a lány. Katerina hazament, s a kapitány és munkatársa elkísérte. Dolimad még ott volt, kihallgatta az embereket, feljegyzéseket készített, ám nem sok használható tényről tudott beszámolni Themisznek. Katerina elköszönt, felment a szobájába, mert elhatározta, hogy reggel korán telefonál Virginnek, és utána bemegy az apjához. Előtte még intézkedett, hogy Nataliáért menjen át a gép Kószra. - Na, ez is egy szép virágszál! Kíváncsi vagyok, mikor kerül elő - gondolta, majd bement a fürdőszobába, lezuhanyozott és gyorsan bebújt az ágyba. Marcos átnézte az elkészített leleteket, amelyeket leszboszi kollégája adott neki, majd leült a sebész szobájába és várt rá. A két orvos néhány szót váltott a viszonylag könnyű műtétről, mert a golyót sikerült gyorsan és főként veszély nélkül eltávolítani. - Mondd csak Demitrisz, feltételezésed szerint mikor engeded ki az apósomat? - Hát nézd, kapja az antibiotikumokat, stabilizáljuk a vérnyomását, amely kissé magas, sőt a szívét is megerősítjük, de gondolom, két héten belül hazavihetitek. Nem szeretném előbb kiengedni, ha egyetértesz velem. - Természetesen, hiszen te operáltad, én csak belekontárkodom a kezelésedbe. Tudod, a feleségem nagyon izgul az édesapjáért és óvom attól, hogy a magzatnak baja essen. - Mennyi ideig maradtok Leszboszon? - Nekem sajnos még ma vissza kell mennem a klinikámra Kószra, de Barbara a nővérével Katerinával néhány napig mindenképpen itt marad. Meg, gondolom, Natalia Castello is kivesz szabadságot, ő nálam dolgozik.

- 66 -

Ebben a pillanatban nyílt Demitrisz szobájának ajtaja és Natalia jött be. - Elnézést doktor úr, de miután én is sebész vagyok, s mint látom, a kórlapra alig jegyeztek fel valamit, szeretném tudni a valódi tényeket. Ahogy én tapasztalom a férjem nagyon gyenge, de hát ez érthető a műtét után. A sebész neki is nagy vonalakban vázolta a beavatkozást és közölte, hogy várhatóan még két hétig bent tartja Castello urat a kórházban. - Jó, jó, nem szabad már a korára való tekintettel sem elsietni az elbocsátását - szólt kenetteljesen Natalia. Ekkor vette észre Marcost, aki a teraszról lépett be. - Nem akarlak megzavarni. Remélem, végig itt maradsz Leszboszon a férjeddel? Én mindenesetre adok két heti szabadságot, ez megfelel, ugye? Natalia arca vörösre változott. - Már megbocsáss, Marcos, de én legfeljebb egy napig maradok itt, a klinikán nagyon hiányoznék. - Talán ezt nekem, mint igazgatónak kellene eldöntenem. - Nem egészen, mert a főorvos mellett dolgozom, s nem hiszem, hogy ennyi ideig nélkülözni tudna. - Ne aggódj, majd én elintézem vele, megértő lesz, hidd el. - Nem! Nem! Ezt nem akarom! - kiáltott fel a sebésznő, és dühösen fordult Demitrisz felé. - Holnap estig a betegnél maradok, ha ez lehetséges, de több időt nem töltök itt. Természetesen rövidesen ismét eljövök. Remélem, szegénykém, addigra már jól lesz, s a zsaruk is elkapják a merénylőt. Köszönöm kolléga úr az eddigi segítségét - nyújtotta a kezét, majd kiment a szobából. Barbara és Katerina kettesben ültek az ebédlőben és vacsoráztak. Bár egyikük sem volt éhes, az előttük lévő finomságokból egy-egy falatot csipegettek. Már negyedik napja volt kórházban az édesapjuk, állapota szépen javult, s mindketten kissé megnyugodtak. - Te meddig tudsz maradni, Katerina? - Gondolom még egy napig, mert bevallom őszintén semmi kedvem nincs ahhoz, hogy Nataliával találkozzak, ő pedig ha jól emlékszem, holnapután ismét itt lesz. - Én is veled megyek Kószra, hiszen jövő héten újból visszajöhetek. Nekem sincs semmi hangulatom ahhoz, hogy mostohaanyánkkal egy fedél alatt legyek. Egyre jobban idegesít a csaj, no meg ha itt lesz, gondolom apácskánk minden percet a kórházban is vele szeretne tölteni. Egyszerűen megáll az eszem! Egy felnőtt ember, hogy lehet ennyire naiv! Elhitte, hogy a klinikára vissza kell térnie a feleségének. Pedig Marcos engedélyezte neki a soron kívüli szabadságot, de erről nem beszélt az öregnek. Én pedig nem akartam fájdalmat okozni neki, minek? Úgyis elég rossz állapotban van, bár az orvosok szerint szépen javul, de én látom rajta, hogy lelkileg összetört. Képtelen felfogni, ki és főként miért követett el gyilkossági kísérletet ellene. Többször elmondta, hogy meghalhatott volna, a sors különös kegye, hogy megúszta. De mi van akkor, ha legközelebb nem véti el a gyilkos?... - kérdezte sokadszor is tőlem. Én igyekeztem megnyugtatni, de nem hiszem, hogy sikerült. Állandóan azt mondogatja mi lesz Nataliával, ha vele valami történik. Egyébként új végrendeletet készíttet, holnap megy be a család ügyvédje hozzá a kórházba. - Na, ez aztán szép, mondhatom! Kitagad bennünket az örökségből? - Nem, nem, ezt nem gondolom, de egy nagyobb részt kíván ifjú hitvesére hagyni. Gyere, menjünk át a könyvtárba, egy jó amerikai film megy a televízióban, szeretném megnézni. Majd reggel mindent megbeszélünk. Albius forrón ölelte át Nataliát, még jobban egymásba fonódtak, nem tudtak betelni testük lázas vágyával. Meztelenek voltak, s a férfi szája mindenütt ott volt, ahol erotikát ébreszthetett partnerében. Nemcsak a kezükkel fedezték fel a gyönyört újból és újból, hanem egész testükkel akartak egymásba kapaszkodni. Nevettek és nyögtek, nem szégyelltek semmit, büszkék voltak az élvezetekre, amit a másiknak szereztek. Úgy érezték, mintha zene szólna bennük, amely végtelen oktávokon át jut el az érzékek crescendójáig, míg végül megszabadultak mindentől, legyőzött testük eggyé vált. Ösztönösen tudták, mit érez, gondol a másik, s merre tartanak mindketten. A hálószobában meleg volt és sötét, mert bezárták a zsalukat. Natalia magára húzott egy vászonlepedőt mielőtt elaludt, de máris izzadni kezdett alatta. Alexandros néhány percnyi szunyókálás után felébredt, és óvatosan kitakarta az alvó nőt, elgyönyörködött benne. Felizgatta a látvány. A mellei feszesen álltak, még alvás közben is, lapos hasa gyönyörű vonalú kerek csípőben folytatódott, az pedig tovább hosszú, izmos lábakban. Semmi nem volt rajta szokványos. - Szent Isten! Milyen szexis - gondolta a sebész. Soha nem találkozott még olyan nővel, aki ennyire reagálni tudott volna minden érintésre, az ő gyönyöre vágyat ébresztett Alexandrosban is. Natalia az oldalán feküdt, mellei a karjai körül kukucskáltak elő. A férfi a bársonyos, enyhén duzzadt mellbimbóhoz ért finoman az egyik ujjával, és ámulva tapasztalta, hogy pillanatok alatt megmerevedik, felfelé ágaskodik az érintésétől, a rózsaszín árnyalat pedig pirosra változik. Natalia szemhéja kinyílt, álmos mosoly suhant át az arcán. - Sajnálom drágám - mormolta Alexandros -, nem akartalak felébreszteni. Az asszony kinyújtotta kezét és tenyerébe fogta a férfi arcát. - Szerintem pedig igen - suttogta mély érzéki hangon. Majd lassan játszadozni kezdett a férfi testén, tapintása végigszaladt a hátán, a hasán, simogatta lassan, óvatosan, majd közelebb húzódott hozzá, és száját a férfiéra tapasztotta. Natalia felsóhajtott és egészen Alexandros testéhez dörgölődzött, a feneke megfeszült a férfi ujjai alatt, a mellbimbói pedig vágyakozva ágaskodtak. A nő már egész testében remegett a vágytól, hogy mielőbb elérje a pillanatot, amikor a két felizzott test egybeforr. Natalia nem tudott tovább

- 67 -

várni, két kézzel, a mellkasánál fogva tolta a férfit, és a hátára fordította. Albius felnevetett, amikor Natalia fölé mászott, végül egymásba feledkeztek, s nevetésük vágyakozó nyögésbe csapott át. - Igen, igen - most már Alexandros biztosan tudta, hogy az orvosnővel akarja leélni minden napját, bármi áron maga mellett szeretné tudni egy életen át. Reggel korán ébredtek. Albius friss narancslét és kávét készített. - Drágám, ébredj, indulnunk kell a klinikára. De, nagyon szeretnék veled a jövőnkről beszélni, ezért kérlek intézd úgy, hogy este ismét találkozzunk nálam. Ugye, nem kell átmenned Leszboszra? - Nem. Csak telefonálok a kórházba, s holnapután egy napra átfutok, de sietek vissza hozzád - húzta magához a férfit, aki alig bírt uralkodni a vágyain. Ám tudta, hogy készülődnie kell, nem késhet el a reggeli vizitről. - Akkor, ha neked megfelel, a parton a Kék Flaskában találkozzunk, mondjuk hét órakor. Vacsorázunk, s utána jövünk haza - puszilta meg Natalia arcát és rohant a fürdőszobába. - Ugye, te sem vagy ma ügyeletes? - szólt vissza az ajtóból. - Nem, dehogy! Marcos most tekintettel van a helyzetre, és ritkábban osztanak be. Persze, ez csak a látszat, mert ő is tudja, hogy nem töltöm minden szabad percemet Vassilisszel. Megőrülnék bele! Napközben alig látták egymást, mert a sebésznő egy sérvműtéthez volt beosztva, amelyet Cesaro végzett el, majd egy vakbélműtétnél asszisztált. Alig várta, hogy találkozzanak, és ismét együtt legyen szerelmével. Natalia életében megszámlálhatatlan férfi volt, de soha senki iránt nem érzett semmit. Csak és kizárólag az érdekelte, hogy partnere hogyan és mennyiben lehet a segítségére. Most azonban más történt. Albius lényéből és szexuális vonzalmából olyan erő áradt felé, amelynek nem volt képes ellenállni s szerelme napról-napra terebélyesedett, beborította lelkét, szívét és testét egyaránt. A vendéglőbe Natalia érkezett előbb, így egy pohár fehérbort rendelt, rágyújtott egy cigarettára és várta a férfit, aki mintegy negyedórával később betoppant. - Bocsáss meg drágám, de Virgin éppen az indulásom előtt kívánt konzultálni velem egy délután behozott betegről, akinél sajnos hasnyálmirigy tumort diagnosztizáltunk. Meg is állapodtunk, hogy a pacienst nem műtjük meg, mert ezzel valószínűleg gyorsítanánk a visszafordíthatatlan folyamatot. Mindenesetre morfint és Novalgint adtunk neki. Néhány napig bent tartjuk, de gyakorlatilag úgysem tudunk segíteni rajta. A főorvos megrendelte a vacsorát, a dolmadeszt, amely szőlőlevélbe töltött húsból készült, utána tésztába göngyölt sajtpástétom, majd zöldségekkel tűzdelt roston sült marhahús következett. Albius kért magának fagylalttortát, de Natalia ebből már nem evett. A vacsorához könnyű Cavát ittak, majd Albius sietve a lakásához hajtott. - A te kocsid hol van kedvesem? - kérdezte. - Ma reggel tőled egyenesen a kórházba mentem taxival, délután pedig nem hoztam magammal. Újabban szeretek sétálni és gondolkozni, engem is főként a közös jövőnk foglalkoztat. Még be sem értek a hálószobába, már a földön szeretkeztek, nem tudtak betelni az élvezetekkel, amelyet testük okozott egymásnak. Amikor már elernyedtek, Albius szólalt meg. - Natalia, szeretném, ha elválnál Castellótól, én feleségül vennélek. Nem tudok nélküled élni, betöltöd a gondolataimat, a mindennapjaimat. Nem olyan ördöngös ügy elválni, kérlek, ne is tiltakozz! - Jaj, Alexandros! Ez nem olyan egyszerű! Nézd, én bevallom neked, kezdetben először a főorvost láttam benned, de ahogy múlt az idő, hidd el igazán és őszintén mondom beléd szerettem. A főorvos kissé megdöbbent a mondaton. - Úgy értsem, hogy amikor először lefeküdtél velem... - Kérlek, ne értsd sehogy. Ahhoz, hogy bármit megtudj, ismerned kellene az életem, de az meglehetősen zűrös. - Drágám, miután az én szándékom igencsak komoly, kérlek mesélj magadról, valójában alig tudok rólad valamit. Natalia elgondolkozott. Félt, hogy szerelme elhagyja, ha meghallja a teljes igazságot régi életéről, fiatalkori szeretőiről. - Légy szíves tölts egy pohár konyakot, ehhez erőre van szükségem... Az orvos mindkettőjüknek töltött, majd leült Nataliával szemben, és figyelmesen rátekintett. - Kérlek, ne félj! Látom rajtad, hogy titkaid vannak, amelyeket nem szívesen osztasz meg velem. Bízzál bennem, bármit is tettél a múltadban, mi ketten tiszta lappal kívánjuk a jövőnket kezdeni, nem? Natalia mély lélegzetet vett, majd néhány szóval elmondta, hogy édesanyja nővére nevelte fel, a szüleiről nem tud semmit. - Ez így hihetetlen számomra drágám, hiszen ha anyád nővére iskoláztatott, gondoskodott rólad, akkor lehetetlen, hogy soha nem beszélt a szüleidről. - Hát... hát... nagyon keveset. Anyámat apám megölte, így a nagynénim vállalt engem. Apám börtönben ült, de nem ismertem, mert amikor a gyilkosságot elkövette, én még másféléves sem voltam. A nagynénim pedig a könyörgésemre sem beszélt soha róla. A nevemet is megváltoztatta a gyámhatóság jóváhagyásával. Az igazit nem árulta el. Az egész történetet egyébként akkor mondta el, amikor elkerültem tőle. Szűkösen élt, a gimnáziumot is nehezen fizette. - Natalia elhallgatta, hogy már abban az időben is férfiaktól szerzett pénzt, hogy leérettségizzen. - Szóval - folytatta -, az egyetemen ösztöndíjas voltam és mellé szereztem némi pénzt a megélhetésemhez. - Vagyis... esetleg...

- 68 -

- Mondd csak ki Alexandros, amire gondoltál. Legyél hozzám őszinte. Valóban, néhány férfival volt kapcsolatom, akik támogattak, de te sem hitted, hogy szűzi életet éltem. - Úristen, ha a szerelmem a teljes valóságot megtudná, azonnal itt hagyna! De ez így jó, a valóságot és a hazugságot úgy összekeverem, hogy hihető legyen a történet, s ne borzadjon el a múltamtól - gondolta. - Ugyan már, Natalia! Más egyetemista is lefeküdt, nem te vagy az első nő, aki így tett. De gondolom csupán egy-két férfi lehetett eddig az életedben. Hiszen olyan ártatlan vagy és annyira sebezhető. Szegénykém, mi mindenen mehettél keresztül! - forrón megcsókolta a lányt. - Most még jobban szeretlek, mint bármikor. Nehéz volt az életed, de megálltad a helyed. Ezért csak tisztelni és becsülni tudlak. Azt is megértem, hogy hozzámentél Castellóhoz, végre nyugalmat és biztonságot akartál. Ne félj semmitől, én is mindent megadok neked. De el kell válnod! Gyűlölöm ezt a bújócskát, nem bírok még a munkámra sem koncentrálni. - Nem lehet, nem lehet. Castello megölne, ha sejtené, hogy a barátnőd vagyok. Egyébként is, mint jól tudod, kórházban fekszik, sajnálom őt. - Előbb-utóbb kiengedik, de addig is van egy ötletem. - Mi lenne az? - Beszélek Virgin doktorral, s neki elmesélem, hogy el akarsz válni. Szeretjük egymást és feleségül veszlek a későbbiek során. - Jaj, csak ezt ne! A felesége, Barbara és nővére, Katerina mióta betettem a lábam a leszboszi házba, gyűlölnek. - Akkor örülnek majd, ha elvász az apjuktól, nemde? - Ez nem olyan egyszerű, Albius! Kérlek, ha egy kicsit is szeretsz, nem árulod el senkinek a kapcsolatunkat. Vagy ha igen, akkor többé nem látsz engem, csak a klinikán. E pillanatban sem testem, sem lelkem nem kívánja a botrányt. Próbáljunk akkor találkozni, amikor mindkettőnknek megfelel, hiszen eddig is ezt tettük. - Úgy látszik, nem szeretsz Natalia! Mert ha igen, nem törődnél semmivel, csak azzal, hogy boldogok legyünk. Ez a hazudozás, képmutatás az idegeimre megy. Képtelen vagyok elviselni a gondolatot, hogy Vassilis a karjában tarthat. Kedvesem, nem kérem, hogy most azonnal dönts! Ha neked megnyugtatóbb, mert félsz a jövődtől, én várok. De ne halaszd sokáig a döntést, s mondj igent a közös életünkre. Mindketten hallgatásba merültek, a felvetett kérdés mintha megállt volna a levegőben, s egyikük sem szólalt meg. Az orvosnő végiggondolta eddigi meglehetősen zilált és rendezetlen életét. Még összeszámolni sem tudta, hány férfi ágyában fordult meg. Azután hosszú idő óta először ismételten eszébe jutott a nagynénje intő szava. "Kislányom, soha, de soha ne keresd apádat és főleg anyád gyilkosát nem. Erre csak te, és kizárólag te fizethetsz rá! Jobb ezt a szörnyűséget elfelejteni. Hidd el, én csak jót akarok neked. Lehet, hogy apád volt a tettes, de ő a tárgyaláson végig tagadott. Imádta anyádat és téged." - Bocsáss meg Alexandros, de most hazamennék. - Azt ígérted, reggelig maradsz. - Így igaz, de a múltam emléke felkavart, és nem lenne örömöd belőlem. Vassilis Castello állapota napról-napra javult a kórházban. Ügyvédjét várta, mert eldöntötte, hogy a végrendeletének kizárólagos kedvezményezettje a felesége lesz, Barbara és Katerina egy összegben kapnak fejenként százezer dollárt, valamint a jachtot és a házból, amit szeretnének elvihetik, ha vele valami történne. - Ez így igazságos - gondolta. - Mindkét lányomnak sínen vannak a dolgai, Katerina a hivatást választotta a család helyett. Persze, lehet, hogy benő a feje lágya, de akkor sem marad szegény, százezer dollár nem semmi, amivel gazdálkodhat. Natalia megváltoztatta az életem, s olyan örömökben részesített, amelyek visszaadták az ifjúságomat. Nagyon remélem, hogy a szigorú biztonsági intézkedések mellett nem kerül sor újabb merényletre ellenem. A jövőben állandóan két testőr követ majd a hivatalos tárgyalásaim során, s a házamban is több biztonsági embert alkalmazok - gondolkozott el. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és egy középkorú, ám fiatalos férfi lépett be, aki kedvesen üdvözölte. - Elhoztam a megbeszélt módosított végrendeletedet. Kérlek, Vassilis alaposan és körültekintően olvasd át, szerintem a lányaidat nagyon megrövidítetted, s ezt nem tartom helyesnek. Gyakorlatilag a hatalmas vagyont a feleséged örökli, akit alig ismersz. - Ugyan már, Artemis! Nataliáért tűzbe tenném a kezem. Ő is szeret engem, és neki köszönhetem, hogy megédesíti a napjaimat. - Várd csak ki a végét, nehogy ebből keserű pirula legyen! Te is ismered a leszbosziak régi mondását, hogy a lelki nyugalom és a boldogság olyan, mint a higany. Minél mohóbban kapunk utána, annál messzebb gurul tőlünk. - Nem értelek, mitől vagy ilyen pesszimista, még nem is beszéltél soha a feleségemmel. - Vele nem, de a hírek keringenek a szigeten. Állítólag nem éppen erőssége a hűség! - Hát ezt meg honnan szeded? Nyilván Barbarával vagy Katerinával találkoztál, és ők tömték tele butaságokkal és rágalmakkal a fejed. De nem kívánok vitába szállni, a végrendeletemet nem módosítom. Add ide, elolvasom és holnap gyere érte. Ha ez neked megfelel. - Rendben barátom, de ismételten kérlek, ne siess ezzel az aláírással. Most meggyógyulsz, hazamész és ráérsz kicsit később dönteni és a változtatásokat megemészteni. Mert bizony, e megfogalmazás szerint elsősorban Natalia Castello lenne a szigetek leggazdagabb asszonya, s tudomásom szerint még nincs harminc esztendős sem! Nézd Vassilis én megértelek, belehabarodtál a csajba, elvetted, s

- 69 -

most úgy érzed, minden csodálatos, ami körülötte történik. Te valójában egy cinikus ember vagy, ezért a lelked mélyén szentimentális. - Ha lehet barátom, ne a lelkemmel foglalkozz, hanem ha a végrendeletet aláírtam, jegyeztesd ellen tanúkkal, nem akarom a családomat ebbe bevonni, sem a barátaimat, ismerőseimet. Az irodádban ott van egy csomó jogász, velük írasd alá. - Ahogy óhajtod, barátom. De arra kérlek, ne siess vele. Egy kicsit még várj. - Majd elővett egy paksamétát, amelyben néhány üzleti, banki papír szerepelt, amelyet tisztázni kívánt ügyfelével. - Csupán pár perc az egész, tudom nem alkalmas itt a kórházi környezet, de egynéhány sürgős átutalási ügyben döntened kell. - Mintegy negyedóra múlva elintézték a függőben lévő kérdéseket, majd a barátja elköszönt és távozott. Az ajtóból visszaszólt. - A kezelőorvosod tájékoztatott, hogy rövidesen hazamehetsz. Ha otthon vagy, telefonálj és átmegyek hozzád. A terve pontosan készen állt. Még egyszer végigpergette magában a következő napokat, s elégedetten állapította meg, most nem csúszhat hiba a számításba. Miként hat a cián - gondolta végig, amit a börtönben hallott. Nem lenne egyszerűbb megpróbálni lepuffantani? Ahonnan én jöttem, ott ez a divat. De a cián csöndesebb, nem jár olyan felfordulással. Eszébe jutott egyik cellatársa, akivel két évet töltött együtt, s többször ecsetelte, hogy három embert tett el láb alól ciánnal, amikor lebukott. Akkor is egy buta tyúk miatt, aki elszólta magát a zsaruknál - jutott eszébe a százszor is hallott eset. Birkás Joe, ahogy becenevén hívták, nem szégyellte a gyilkosságait, sőt kérkedett velük. Ő mesélte gyakorta, a ciánt össze lehet keverni ketchuppel és hamburgerben feltálalni. Egy perc alatt kinyúlik, aki beleharap, s az íze nem érződik. Vissza-visszatért az utóbbi napokban Birkás Joe történetére, s egyre kedvezőbbnek találta az ötletet a ciánnal, de a szakácsnőnek nem szabad ott lennie - döntötte el. Tervének ez volt a legkényesebb pontja. Egy darabig még merengett. Hogy kerülhet ő úgy a konyhába, hogy beletegye az ételbe a ciánt, és az egye meg, akinek szánja? Majd elhatározta, hogy délután, amikor gyakorlatilag mindenki pihen, megpróbál körülnézni és kiötölni valami okosat. Ha ez nem megy, akkor pedig marad ismét a zsinegelés. - Most már elegem van, nem akarok tovább várni! Igaz, így nem szenved az áldozatom, de legalább az életével fizet azért, hogy helyette ültem a börtönben. Natalia másodszor olvasta el a levelet, amelyet nagynénje írt a Szent Marcus Öregek Otthonából, Athén külvárosából. Drága kislányom! Igencsak boldogtalanná tett a tudat, hogy amikor a fővárosunkat elhagytad, még csak el sem köszöntél tőlem. Fogalmam sem volt, hova kerültél, mert a régi címedre írt leveleimet visszaküldték. Így azután megkerestem levelemmel a dékánodat, aki tudom, hogy kedvelt, sőt támogatott. Ő írta meg hogy Kósz szigetére mentél és a szakvizsgádat az ottani sebészeti klinikán kívánod megszerezni. A dékán úr annyira szívélyes volt, hogy még a klinika címét is megadta, így tudtam neked írni. Az utóbbi években nagyon-nagyon eltávolodtál tőlem, hiszen az otthonban is, amióta itt élek, csak évente egyszer, karácsonykor látogattál meg. Ne tekintsd ezt szemrehányásnak mert biztos vagyok benne, hogy nehezen végezhetted az egyetemet, minden anyagi támasz nélkül. Most azonban révbe értél, s büszkén mondhatod el, hogy mindezt a saját erődből tetted. Nagyon szeretnék rólad hallani, miként alakul az életed. Egyébként még azt is el akartam mondani, véletlenül megtudtam, hogy apád kiszabadult a börtönből. Arról azonban már nem hallottam semmit, hova került. Megérdemelte a szenvedést, mert anyád jobb férjet kaphatott volna. De hát szegény teremtés annak idején apád kellemes modorába, megnyerő, szívélyes természetébe beleszeretett, és nem lehetett őt lebeszélni a házasságról. Azután összejött valakivel, ma sem ismerem az illetőt, csak annyit tudok róla, hogy gazdag férfi volt, s ez lett a veszte szegénynek. Bár apád végig tagadta a bűnösségét, de a bíróság elítélte. Én soha nem sajnáltam. Jó, hogy volt erőd, tudtál küzdeni, és büszke vagyok rád, hogy az orvosi hivatásnak szenteled az életed. Drága kislányom! Kérlek, írjál nekem, ha csak néhány sort, annak is örülnék. A szívem beteg, itt az öregek otthonában naponta kapok erősítő gyógyszereket. Életemben te voltál a fény, ezt te is tudod, s nem szeretnék úgy meghalni, hogy rólad ne halljak híreket. Nagyon várom a soraidat, a régi szeretettel ölel és csókol nagynénid, Anasztázia. - A fene egye meg! - dühöngve tette le a levelet az orvosnő. - Már százszor is megmondtam az öreglánynak, hogy elegem van a szeretetéből. Örültem annak, amikor sikerült elhelyeznem. Ma sem tudja, hogy lefeküdtem az otthon igazgatójával azért, hogy soron kívül bevegye. Micsoda hülye helyzet! Azóta is boldoggá tesz a tudat, hogy megszabadultam tőle. Karácsonykor is csak azért mentem be hozzá, hogy a többiek lássanak. Én soha nem vágyódtam arra, hogy Anasztáziával együtt töltsek akár egy órát is. De így mindenkinek elmondhattam, hogy látogatom a nevelőanyámat. Jaj, micsoda egy álszent alak volt. Nekem csak prédikált, közben pedig nem adott semmire sem pénzt. Ma is fülemben csengnek a szavai. Kislányom, nekem is kevés a pénzem, abból pedig ketten élünk. Micsoda élet volt! Ha nem találom fel magam, és nem fekszem be először a fizikatanárom ágyába, ma is ott rohadhatnék valahol a fővárosban, az érettségivel mit kezdenék? A fizikatanár felvilágosított, hogy remek velem a szex, és kapcsolatunk három hónapig tartott. Ö volt az első, aki már a gimnáziumban anyagilag segített. Azután jöttek a többiek... Micsoda élet volt, de később már nem zavart. Nem érdekeltek. Most pedig Castello. Az ágyban iszonyatos vele, de mindent megad nekem. Ez tény. Mint elmondta, a végrendeletét is módosította a javamra. Gazdag nő leszek, ha ő esetleg... Alexandrost pedig hitegetnem kell még egy ideig. Olyan kellemes vele az együttlét! Szeretem, de nem annyira, hogy lemondjak erről az óriási vagyonról. Egy darabig még üldögélt a teraszon, azután látta, hogy eljárt az idő, mert öt óra lett. - Valószínű

- 70 -

Vassilis már felébredt és keres. A levelet a táskájába csúsztatta, s elindult férje hálószobája felé. - Megdöbbentő, hogy milyen erős szervezete van - állapította meg Natalia. - Már napok óta semmiféle orvosságot sem szed, az egyetlen, amire ügyel, hogy délután egy rövid időre lefekszik. Az orvos ezt tanácsolta, s mint ő is mondotta, jól esik neki az ebéd utáni szieszta. - Micsoda este lesz ma itt - sóhajtott. - Együtt az egész család, és a férjem ismerteti a megváltoztatott végrendeletét. Mint megjegyezte, nem szeretné, ha bárki a családból pletykák útján értesülne a döntéséről. - Hogy mi lesz ennek a folytatása? Gondolom Barbara és Katerina őrjöngeni fognak, és engem kiátkoznak a világból is. Bár lehet, hogy udvariasan meghallgatják apjukat és távoznak. Gyűlölnek engem, most meg különösen utálni fognak, ha megismerik apjuk akaratát. De hát nem én beszéltem rá Vassilist, hogy vagyona tetemes részét rám hagyja. Megállt a hálószoba ajtaja előtt és halkan benézett. - Hello Mókuskám, mikor ébredtél fel? - lépett a férjéhez, aki újságot olvasott. - Már kerestelek a szobádban, de nem voltál ott. Legalább fél órája olvasok. Te merre csavarogtál? - A teraszon üldögéltem és gondolkoztam a jövőnkről. - Mire jutottál? - Talán nem kellene bejelentened ma a végrendeleted módosítását. Hiszen hála az égnek, fiatal vagy, semmi okod az aggodalomra. Most jönnek át a lányaid először, mióta hazajöttél a kórházból, s elképzelhető, hogy nem lenne szerencsés, ha az első közös családi estét elrontanád ezzel a hírrel. Mert abban bizonyos vagyok, hogy egyikük sem tapsol majd a döntésedhez. A férfi kis ideig emésztette felesége szavait, majd megszólalt. - Mint mindig, most is igazad van. Nem olyan sürgős közölnöm, hogy... Ebben a pillanatban az inas lépett be. - Elnézést a zavarásért, de önt keresi egy férfi, azt állítja nagyon fontos - fordult Nataliához. - Hol vár rám? - A hallban ültettem le. Mit mondjak neki, asszonyom? - Bocsáss meg Vassilis, lehet, hogy egy betegem jött ide hozzám. Azonnal visszajövök - sietett le a hallba. - Jó napot uram, Natalia Castello vagyok. - Üdvözlöm kisasszony, én a ház úrnőjével kívánok beszélni. A nevem - nyújtotta a kezét a férfi Keith Lance. - Már megbocsásson, én vagyok a ház úrnője, de én nem ismerem önt. A középkorú férfi szemei összeszűkültek, amint ránézett a vonzó megjelenésű sudár alakú fiatal nőre. - Elnézést, de én Glória Castellót keresem, vele szeretnék találkozni. - Szomorú hírt kell közölnöm. Glória asszonyt megölték. - Jézusom, akkor soha nem ismerhetem meg az anyámat, pedig évekig kerestettem, kutattam utána! Most végre egy ügyes görög magándetektív, aki két esztendeje folytatta a munkát, minden kétséget kizáróan megállapította, hogy az édesanyám Glória Castello volt. Natalia úgy nézett a férfira, mint egy őrültre. Leült az egyik székre, és hirtelen nem tudta mit mondjon. Majd sikerült néhány szót kipréselni magából. - Uram, ha valóban ön a fia a megboldogultnak, akkor eddig miért nem jelentkezett? Az előadott meséje kissé valószínűtlen a számomra. Glória asszony, ahogy én tudom hűséges felesége volt Vassilis Castellónak, akinek két lányt is szült. Majd kis szünet után folytatta az asszony. - Akkor ezek szerint azt állítja, hogy maga Vassilis fia? - Nem, nem, dehogy! Édesanyám, Glória tizenöt esztendős korában beleszeretett apámba, gyermeke lett, vagyis megszült engem, de azonnal örökbe adott egy jómódú családnak. Nevelőapámnak több hajógyára volt Pireusban, nevelőanyám pedig úgy imádott, mintha édes gyermeke lennék. Mint jóval később kiderült, nem lehetett gyermekük, ezért választották az örökbefogadást. - Akkor miért kellett keresgélnie Glória asszony után? Nem lett volna egyszerűbb velük tisztázni édesanyja kilétét? - Sajnos nem. Az élet ennél sokkal bonyolultabb. Tízesztendős voltam, amikor a nevelőszüleim meghaltak. Utánuk én örököltem a hatalmas vagyont. Nevelőanyám húga magához vett, és így iskoláimat Londonban és Cambridge-ben végeztem. Amikor ő is eltávozott az élők sorából, Doverbe költöztem, zsebemben a hajómérnöki diplomával és a meglehetősen nagy vagyonnal - mosolyodott el szerényen a férfi. - Elnézést, de nem akartam untatni. Gondolom önt vette el feleségül ezek szerint Castello úr? - Igen, nemrégiben, Glória halála után. Nagyon zavarban vagyok, mert az uramnak szólnom kellene az ön ittlétéről, hiszen szegről-végről mégiscsak családtagnak számít. - Nem, kérem, ne szóljon senkinek. Édesanyám is titokban tartotta - gondolom - a létezésem, s most nem akarom, hogy bármi beszennyezze a nevét. Nem érdemelné meg, hiszen mindössze tizenöt éves kislány volt! A sírjához elmennék, ha megmondaná asszonyom, hol nyugszik. Natalia erősen gondolkozni kezdett. - Végre egy jó alkalom, hogy Glória nimbuszát kettétörje, mert abban biztos volt, hogy félrelépéséről Vassilisnak sejtelme sem lehetett. No, meg a lányok is jócskán meglepődnének, ha megtudnák, mit rejtett az asszony családszerető áldozatkészsége, visszavonultsága és gyermekei iránti odaadása. Nem, nem - döntötte el - ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki! Talán a férjemnek sem árt egy kis lecke, s nem hivatkozik majd állandóan Glóriával való házasságára.

- 71 -

A vendéghez fordult. - Az lenne a javaslatom, hogy jöjjön fel a férjemhez és neki is számoljon be erről a történetről. - Már megbocsásson, de ez nem egy történet! Ez maga az élet által írt kegyetlen valóság! Egyébként én itt nem akarok semmit senkitől. Ezért megyek is - állt fel és indult a kijárat felé. Natalia utána sietett. - Kérem, kérem, várjon egy kicsit, ne menjen el! Szeretném, ha találkozna a férjemmel, aki nyilvánvalóan tud Glória félrelépéséről. - Ne haragudjon, de nem félrelépésről van szó! Tartsa tiszteletben anyám emlékét. - Bocsánat, nem így gondoltam. De a féltestvéreinek joguk van tudni az ön létezéséről. Ma este jönnek át Kószról, s nagyon örülnék, ha találkoznának... Keith egy kis ideig gondolkozott, majd így szólt. - Rendben, én is szívesen megismerkedem velük. - Kérem, foglaljon helyet itt - vezette be a férfit a könyvtárszobába - mindjárt visszajövünk. Vassilis már felkelt és a televíziót nézte. - Hol voltál ilyen sokáig? Szeretném, ha a kikötőben sétálnánk egyet. A lányok örülnek majd, ha meglepjük őket. Az én kocsimmal menjünk, de ha akarod, vezetheted. - Drága Mókuskám! Most találkoznod kell valakivel. - Kivel? - A könyvtárban vár rád, gondolom, tudsz a létezéséről. Castello ridegen üdvözölte a vendéget, megkérdezte jövetelének okát. A férfi a bemutatkozás után elmesélte miért kereste fel a Castello házat, s arról is beszámolt röviden, hogy édesanyját soha nem látta, s most előre örült a találkozásnak. - Van minderre, amit elmondott valamiféle bizonyítéka? - Hogyne. - Előszedte táskájából mindazokat az iratokat, amelyek születésének, majd örökbeadásának körülményeit tartalmazták. A papírok önmagukért beszéltek. - Úristen! - Kapott a fejéhez Castello. - Most mit kíván tőlem? Pénzt vagy... - Semmit, uram. - Néhány szóval ecsetelte anyagi helyzetét és azt is, hogy a késő esti géppel Athénba visszarepül, reggel pedig onnan Londonba. - Ha anyám élne, maradnék, de így semmi nem köt a Castello családhoz - szólt kiábrándultan. Mintegy végszóra lépett be a szobába Barbara és Katerina. - Hello mindenkinek! - szóltak egyszerre. - Előbb jöttünk, mert... - ebben a pillanatban vették észre az idegent. - Bemutatom nektek a féltestvéreteket - szólt Natalia, és az ajkán gúnyos mosoly jelent meg. Katerina azonnal tisztában volt vele, hogy a férfi az édesanyja fia, akit az asszony hiába kerestetett. - Most valahogy előkerült, s kiderülhetett az igazság, mert Natalia vigyorog, apám pedig meglehetősen morcos - gondolta a lány. - No ne! Ez nem lehet igaz, apám! A félrelépésed gyümölcse áll előttünk? - csattant Barbara hangja. - Hagyd húgocskám, ha anyánk fiatal korában tévedett is, ez az ő ügye volt. Senki ne merjen rá egyetlen rossz szót sem szólni, az emlékét besározni. - Katerina, te tudtál az ő létezéséről? - mutatott Barbara a vendégre -, és nem szóltál nekem? - Kedvesem, ez egy nagyon régi történet, s anyánk a hallgatásra kért. Én megtartottam a szavam. Üdítőt, kávét hozatott a könyvtárba, ezzel is igyekezett a vibráló feszültséget oldani. - Ha valóban a féltestvérünk vagy, mesélj magadról - szólt kedvesebben Barbara. Keith Lance igyekezett tömören összefoglalni életét, majd ő érdeklődött a két lánytól édesanyjukról. Egészen belefeledkeztek a sok mesélnivalóba, s Natalia majd szétrobbant a méregtől, hogy nem úgy sült el az egész ügy, ahogy ő tervezte. Az igaz, hogy férje sürgős üzleti ügyeire való hivatkozással elköszönt a vendégtől, de a lányok még fecsegtek vele. - Elnézést kérek tőletek, de három óra múlva indul a repülőgépem Kószról, s azzal feltétlenül haza kell mennem. De, ha van kedvetek, írjatok nekem Angliába és esetleg a családommal eljövök nyaralni ide, az egyik szigetre. Vagy ti jöhetnétek át hozzánk. A búcsúzás gyors volt, s mikor a testvérek magukra maradtak, Katerina a részletekkel is megismertette Barbarát. - Most már nem köt a titoktartás, hiszen tőlem soha senki nem tudta meg anyám szülését. Gondolom, Natalia most dörzsöli a kezét, és apánk fejét teletömi mindenféle marhasággal. De hát engem az egész nem érdekel, arra vagyok kíváncsi, apánk mit akar mondani, vagy csak a kórházból való hazajövetelét ünnepeljük? Őszintén bevallom neked Barbara, az első pillanatban, amikor meghallottam a történetet, azt hittem elájulok, de rájöttem, hogy senkinek nincs joga ítélkezni anyánk felett, aki ma már nem védekezhet. Késő estére kérte Vassilis a vacsorát. Már kilenc is elmúlt, amikor Natalia tálaltatott. Csendben ülték körül az asztalt, feszültség vibrált a levegőben. Végül Natalia szólalt meg. - Hát, nem mondom, ma szép történetet halottunk anyátokról - fordult a lányokhoz. - Még az a szerencse, hogy váratlan vendégünk nem követelt semmit. Először azt hittem, pénzt akar. De tévedtem. Az sem megvetendő, hogy legalább nem a Castello nevet sározta be. - Te teljesen megbuggyantál! - kiabált Katerina. - Amikor anyámnak gyermeke született, még nem is ismerte apámat, így nem értem mit zagyválsz össze. S ha már itt tartunk, nem hiszem, hogy mielőtt férjhez mentél, a te életed olyan feddhetetlen volt, miután, most sem az! - Kikérem magamnak a rágalmazást, téged elvakít az irántam érzett gyűlölet, a józanság hiányzik a szavaidból Katerina.

- 72 -

- Nézd Natalia, jobb ha hallgatsz, mert nekem is lenne egy-két mesélnivalóm, aminek nem örülnél vágott a szópárbajba Barbara. - Hagyjátok abba a vitát, ami megtörtént, megtörtént. Elég szomorú, hogy anyátok gyermeket szült és nekem nem szólt róla, mielőtt feleségül vettem. De a múltat már nem lehet visszafordítani. Most rátérnék arra, miért akartam, hogy ma este együtt legyünk mind a négyen - szólt Vassilis, aki mégis úgy döntött, hogy ismerteti a végakaratát. Néhány tömör mondatban indokolás nélkül bejelentette, hogy a végrendeletét megváltoztatja. - Az ügyvéd már elkészítette az új papírokat, csak alá kell írnom - mondta. - De előtte tudnotok kell, hogy Natalia az örökösöm, és ti csak egy-egy részt szelhettek a tortából, ha meghalok. - Ha szabad kérdeznem mennyit? - vált Barbara tekintete szikrázóvá. - Fejenként százezer dollárt örököltök. Néma csend telepedett a szobára. Egyikük sem szólalt meg, mindenki saját gondolataiba merült. - Az nem kevés pénz - csattant kissé élesen Natalia hangja. - Gondolom ezenkívül rendelkezésetekre áll anyátok öröksége is. Így nem fogtok nyomorogni. Egyébként sem én kértem a férjem folytatta -, hogy változtassa meg a végrendeletét, engem a lelkem mélyén bánt, hogy ti azt képzelitek... - Ne folytasd, Natalia! Mi ketten a húgommal együtt nem képzelgünk és nem is kívánunk apánk döntésébe beleszólni. De egyet jegyezz meg magadnak, hogy nincs olyan földi hatalom, amely semlegesíteni tudná a tiszta, egyszerű és hasznos élettel szerzett pénzt. Nálad pedig sem egyszerűségről, sem... - még Katerina be sem fejezte, amikor apja nagy robajjal eltolta a széket az asztaltól, felállt és kiabálni kezdett. - Legyetek szívesek és próbáljatok meg normálisan viselkedni - fordult a lányaihoz. - Valóban én döntöttem így, mert a feleségem értelmet adott az életemnek és bearanyozza a napjaimat. Hozzá hasonló csodálatos nőt még soha életemben nem ismertem, és boldoggá tesz a tudat, hogy ha én már nem élek, ő lesz a leggazdagabb asszony a szigeteken. Tudom, most irigyek vagytok, és tücsköt-bogarat kiabálnátok rá, de én nem hagyom, s azt sem, hogy bárki ezen a földön befeketítse a szerelmemet! Gyere Natalia, a kávét a szobámban isszuk meg. - Mi visszamegyünk Kószra apa, légy szíves ne keress bennünket. Hajnalban az első hajóval indulunk, ugye Katerina - kérdezte nővérétől Barbara. - Igen, így lesz a legjobb, én sem kívánok e pillanatban tovább maradni. Mindenesetre most jövök rá, hogy sok bölcsességet rejt a leszboszi mondás, miszerint az igazi erő abban rejlik, ha az ember tudja, hogy megtehetné, de mégsem teszi meg. - Ezzel mire céloztál, Katerina? - kérdezte Natalia. - Te pontosan tudod, kedvesem! Elmondhatnék sok mindent apának, de mégsem teszem, majd te úgyis megmutatod előbb-utóbb az igazi arcodat. Amikor az ebédlőben a két testvér egyedül maradt, Katerina a telefonhoz lépett és tárcsázta Themisz számát. - Hello! Már túl vagyunk a vacsorán, szeretnék veled beszélni. Átjönnél értem kocsival? Apától nem akarom elkérni az övét, motorra pedig nem ülök, túlságosan zaklatott vagyok. - Drágám, azonnal indulok. Már vártam a hívásodat, csak nincs valami baj? - Személyesen mindent elmesélek. Siess - tette le a kagylót a lány. - Mondd csak nővérkém, kinek telefonáltál ilyen késő este? Csak nem új férfi akadt az életedben? Válaszolj, kérlek, én lennék a legboldogabb, ha sikerülne kimásznod az Adam Kane okozta depresszióból. Mert szerintem még nem heverted ki a csalódásod, amit szívből megértek. - Hát nézd Barbara, remekül tudunk beszélgetni és nagyon kellemes együtt lenni Themisz Isotival. Véletlenül futottunk össze és... - Az ágyban is jó? - Jaj Barbara! - Semmi jaj, válaszolj! - Még alig voltunk együtt. De igen tisztességes, aranyos férfi, aki minden szempontból... szóval, kezdem megszeretni. - Hála az égnek! Siess már, nemsokára itt lesz. Katerina Themisz karjaiban zokogott. Amikor elmesélte a hirtelen felbukkanó féltestvérének történetét, annyira megrázta az ismételten átélt stressz, hogy képtelen volt abbahagyni a sírást. - Tudod fordult barátjához -, az volt a legborzasztóbb, hogy édesanyám évtizedeken át cipelte lelkében a terhet és a lelkiismeret-furdalást. Most pedig, mintha a ködből lépett volna elő a fia, megjelent nálunk. Emlékszel, meséltem, hogy én is fogadtam egy magándetektívet, hogy felkutassam anyám gyermekét. De sehol semmi nyom nem vezetett el hozzá. Most pedig! De mint Keith elmondta, évekig tartott az ő kutatása is, amíg rájött, hogy Glória Castello az igazi édesanyja. Gondolom megrázta a hír, hogy akit ilyen hosszú időn át keresett, már nem él. - Ha jól értettem a szavaidból nem akart ő valójában egyebet, mint anyádat látni és végre megismerni. - Persze, vagyonos ember, családja van. Egyébként rendkívül szimpatikus volt, kellemes modorú férfi - zokogott fel ismételten a lány, könnyei végigfolytak arcán és mellén. Themisz betakarta az ágyon fekvő teremtést, majd lassan simogatni kezdte, és ölelő karja átfonta a női testet. Katerina hamarosan úgy érezte, hogy a férfiból áradó vágy őt is elborítja, és rövid időn belül meztelen testük egybeforrt. - Szeretlek Katerina, szeretlek! Tudom, most nem alkalmas a pillanat, hogy a közös jövőnkről beszéljünk, de jó ideje testem és lelkem csak téged kíván. Ha nem vagy itt, szinte nem is létezem. Végzem a napi rutinmunkámat, de a gondolataim nálad időznek. - Karjai kígyóként fonódtak a lány köré, egyikkel a

- 73 -

derekát fogta meg, a másikkal a vállát és magához rántotta. Katerinának arra sem maradt ideje, hogy levegőt vegyen, mellei nekifeszültek a férfi acélos mellkasának, majd a következő pillanatban behunyta a szemét és ajkuk egymásra tapadt. Vérük felforrósodott s engedelmeskedtek testük néma parancsának. Katerina érezte, amint a férfi vágya összecsap az övével, és a szenvedély szinte robbant a vérében. Themisz keze végigfutott a hátán, ujját érezte a gerincén, amely delejes forróságot árasztott. Ettől megborzongott. Egész valóját átjárta a vágy szele, fájdalmasan megkeményítve mellbimbóit. Minden apró érzékelésük százszorosára erősödött és olyan volt, mintha az egész testük egyetlen idegvégződés lenne. Ajkaik szorosan tapadtak egymáshoz, Themisz izmai megfeszültek, érezte a férfi acélos erejét a combjában, és válaszképpen ösztönösen szétnyíltak lábai. Katerina felsóhajtott, amikor partnere szájával körberajzolta érzékeny pontjait, nagy levegőt vett, amire igencsak szüksége volt és simogatni kezdte Themisz hátát. A belsejében lüktető vágy nem szűnt meg, szétterjedt egész lényében. A lány már alig bírta visszatartani feltörekvő extázisának kitörését, de a férfi végtelen szeretettel és forrósággal kívánta a közös pillanatot. Ez volt a tökéletes beteljesülés, a szenvedély mámorának elérése, megnyitották testüket és lelküket egymás előtt, levetkőzve minden gátlást, a bizalom egybeforrasztotta őket. Ez a mámor tette teljessé együttlétüket, s Katerina érezte, hogy a robbanás egyszerre következett be. Vadul csókolták egymást, és együtt élvezték minden egyes apró rezdülésüket. Hajnalodott, amikor kielégülve, bágyadtan egymáshoz simulva nézték a kertben a napfelkeltét. Közben Themisz friss kávét készített szerelmének. - Mikor kell indulnod, drágám, elviszlek haza. Annak örülnék, ha életed végéig itt maradnál. Kérlek, ne törődj semmivel, még a végrendelet se foglalkoztasson, egy a fontos, szeretjük egymást, ennél több nem kell a világon! - Igazad van Themisz, de látnod kellett volna Natalia arcát, amikor apám közölte a döntését. Ezt, amíg élek, nem felejtem el. Nem kívánok gyakran hazajönni, gyűlöl engem az a nő. - Nem hiszem! Most már elérte, hogy ő legyen a gazdag örökös! De ne foglalkozz vele. Ha hétvégeken szabad leszel, nálam találkozzunk. Így elkerülöd a szülői házat és mégis együtt lehetünk. - Nem lesz pletyka ebből itt a szigeten? Ismered az embereket, előbb-utóbb szóbeszéd járja majd, hogy apám háza helyett hozzád jövök. - Ugyan már, ki törődik azzal, mit fecsegnek összevissza. De én remélem, mielőbb sikerül majd rendezned a kapcsolatod apáddal. Az idő múltával meglátod, te is megenyhülsz kissé, az öregről nem is szólva. Ma még tart a lángolás ifjú hitvese iránt, de az évek múlnak... - Jaj, Themisz! Hiszen látod, hogy Natalia teljesen az ujja köré csavarta az apámat, aki nem lát, nem hall, csak és kizárólag a felesége szava számít. Adam Kane összehívta az embereit és részletes beszámolóban ismertette eddigi kutatásaikat, amelyek silány eredményt hoztak. - Mindezeket írásban közöltem az athéniakkal és a nemzetközi szervezettel is. Megkértem őket döntsenek, hogy maradjunk-e még a szerződésben meghatározott ideig, vagyis még négy hónapig vagy sem. Most jött meg az igenlő válasz, így mindannyian folytatjuk a kutatást. Ennyit szerettem volna mondani nektek. A kutatók egy kis ideig néma csendben ültek, majd Katerina szólalt meg. - El lehetne azon gondolkozni, hogy esetleg ezt az időt kihasználhatnánk arra, hogy a szentély hátsó részében, ahol a kis kert helyezkedik el és néhány restaurált amfora és szobor, onnan mintegy száz métert továbbhaladva már üres a terület. Hátha ott valami említésre méltóra bukkannánk. Soha nem lehet tudni! A leírások és a régi ásatások szerint arrafelé voltak a raktárak, ott tárolták a gyógynövényeket. Az abból nyíló öt kisebb helyiségben pedig, amelyben ma nincs semmi, jósoltak a papok. Elképzelhető, hogy szerencsénk lesz, és esetleg valami nem várt leletre akadunk. Persze ezt senki nem állíthatja, meg kellene próbálnunk. Esetleg a csapatunkat kétfelé lehetne osztani, én és Andreas Mikilen kolléga dolgozhatnánk az új kijelölt helyen, míg ti - fordult Adam felé - a jelenlegi ásatásokon maradnátok. Így nagyobb lenne az esélyünk, hogy találunk valami kézzelfoghatót. Adam Kane elgondolkozott Katerina szavain. Lehetséges, hogy a lánynak igaza van. Ha két helyen próbálkozunk, nagyobb a valószínűsége a sikernek, bár én már nem bízom benne. Egyébként is alig várom, hogy lássam a fiam, s végre hazatérjek Skóciába. A lelkem mélyén már nem igazán érdekel az egész munka. Kiábrándultam ebből a hiábavaló keresgélésből. Hangosan mégis így szólt. - Rendben Katerina, légy szíves, állíts össze egy tervet, amelynek alapján Andreasszal együtt dolgoztok. Mikorra készülsz el vele? - Már elkezdtem a felméréseket, két napon belül átadom neked, s ha egyetértesz, a segédszemélyzetet is átcsoportosíthatnánk és hozzáláthatnánk. A régészek még egy ideig beszélgettek a tervről, azután hazamentek saját házaikba. - Katerina szólt utána Adam -, volna néhány perced még? - Hogyne, vacsorát akartam készíteni és televíziót nézni, nem készültem sehova és senkit sem várok ma. - Szeretném neked megmutatni a kisfiamról készült fényképeket, amelyeket ma kaptam. Remélem tetszeni fognak. Az utóbbi időben olyan barátian beszélgettünk egymással, úgy érzem, hogy megbocsátottál nekem. Nem tehettem másként, ne gondold, hogy átvertelek. - Ugyan, Adam. Ezt már tisztáztuk. Megértem a helyzeted. Egyébként sem lett volna szerencsés megoldás az én skóciai elutazásom. Hiszen azért végeztem el az egyetemet, mert szeretem a munkámat. A

- 74 -

sors útjai kifürkészhetetlenek! Megismerkedtem Themisz Isotival, Leszbosz rendőrkapitányával, aki igen szimpatikus, okos, művelt férfi és kapcsolatunk egyre szorosabbá válik. - Szereted őt? - Azt hiszem igen, olyan megbízható, segítőkész és még a gondolataimat is lesi. Kezdetben csak a barátsága ragadott meg, de mára a viszonyunk bensőségessé vált. Őt láthattad tegnap este, amint a kerten át hozzám igyekezett. - Igen, valóban láttam valakit, de nem tudtam miért keres fel. Igen boldog vagyok Katerina, hogy nem maradtál egyedül, s remélem te is megtalálod az igazit. Ha van ilyen, hosszú távon az életben. Elővette kisfia fényképét, aki valóban olyan szép volt, mintha egy reklámfilmből kilépett baba lett volna. A haja vörös fürtökben fonta körül bájos arcocskáját, szeme pedig égszínkéken tekintett a nagyvilágba. - A feleségem kinagyíttatta a képet, hogy jobban lássam. - Gratulálok Adam, valóban gyönyörű a kisfiad, s amint látom várod, hogy hazamenj. - Ez így igaz, mindkettőjük hiányzik, és a hiábavaló kutatás pedig lehangol. Alig várom, hogy megpillantsam a zordan magasló sötétzöld skót hegyeket és a pázsitos völgyeket. Nagyon erős lett a honvágyam, azt hiszem igazi otthonülő férj lesz belőlem, aki az egyetemen tanít majd. Gondolom végül is ezt a lehetőséget választom. S neked milyenek a későbbi terveid? - Még nem tudom pontosan, valamelyik szigeten szeretnék bekapcsolódni az ásatásokba, a közeljövőben több indul. Nem akarok messze lenni Themisztől. - Akkor miért nem maradsz egy ideig apád házában? - Ez egy másik fejezet, hagyjuk, sok stressz ért az utóbbi időben, de kérlek erről most ne beszélgessünk. - Töltök egy pohár konyakot, maradsz még egy kicsit? - Szívesen, nincs semmi dolgom. Nyolcra kell átérnem, mert Themisz akkor telefonál. A férfi az utóbbi hetekben igencsak igyekezett összebarátkozni a szobalánnyal és a szakácsnővel. Mindkettőre tervei megvalósításához volt szüksége, ezért nem kímélt időt és fáradságot, hogy meghódítsa őket. Már pontosan készen volt az elgondolása, a ciánt is megszerezte. Jobban megismerkedett Vassilis és felesége szokásaival. Hétvégeken együtt töltötték az időt, a kertben úsztak, beszélgettek és esténként elmentek vacsorázni. Így szombatonként a szakácsnő és a szobalány, valamint az inas ebéd utántól másnap délig kimenőt kapott. Magában már többször végigjátszotta az elkövetkezendő eseményeket, precízen és gondosan kidolgozta tennivalóit. Ezen a szombat délutánon is, minden az előzőkhöz hasonlóan alakult. A házaspár kora délután lement a kertbe, a medence melletti rendezett parkba, és oda kérték a kávéjukat, amelyet még az inas szolgált fel, majd elköszönt a háziaktól, és a szakácsnővel, szobalánnyal együtt távoztak. Ginó, a kertész pedig három napra elutazott nővéréhez, aki beteg volt, és csak egyetlen rokona, az idős ember jöhetett számításba, aki segít neki. - Most kell nagyon figyelnem, ennél jobb alkalmam soha nem lesz - gondolta, s mint a macska óvatosan a bokrokhoz surrant, hogy kihallgassa beszélgetésüket. Legalább egy óráig gubbasztott, de semmi érdemlegeset nem hallott. - Mondd Vassilis, volna kedved ismét megmártózni, olyan melegem van. - Hogyne Natalia, te ússzál, én pedig a medence szélére ülök és nézlek. Rendben? Kicsit sok lenne nekem most még a mozgás. De előtte kitöltöm a jéghideg sört mindkettőnknek. Hozok a konyhából még üdítőket is, majd választasz. Addig csak fürödj, majd szólok, ha visszajöttem! - No ennek a tervnek is befellegzett - gondolta a bokrok tövében várakozó férfi. - Ez az elképzelésem is füstbe ment. Mindegy, várok még egy kicsit, utána eltűnök. Ennek így már semmi értelme nincs. - Alig telt el néhány perc, amikor Vassilis megérkezett sörrel, Colával, narancslével a kezében. A dobozokat az asztalra rakosgatta és Nataliának kiabált. - Drága kisbabám, mit töltsek? - Ha lehet, Colát kérek, gondolom, te maradsz a sör mellett. Azonnal ott vagyok, addig töltsd ki. A fiatalasszony magára csavart egy mélykék törölközőt és csuromvizesen leült az egyik székbe. - Már olyan régen akartam neked egy fényképet mutatni, a nagynénémtől csórtam el, mert ő soha nem adta nekem, hiába könyörögtem érte. A szüleim esküvőjén készült. Istenem, milyen fiatalok voltak! nyújtotta át a fonott táskájából elővett, kissé gyűrött, megfakult fotót. Vassilis ránézett és hirtelen a szívéhez kapott. - Jézusom! Natalia, ők a szüleid? - mutatott a két fiatalra, akik egymást átölelve álltak a templomkapu előtt. - Igen. De valami baj van? Olyan sápadt lettél Vassilis, csak nem vagy rosszul? - A szívem... a szívem! - Gyere a zuhanyozóhoz, kicsit megdörzsölöm a szíved tájékát, nyilván a nagy meleg megártott. Ezzel Natalia átölelte a testes férfit és a közeli vízhez vezette. - Itt az alkalom! - A férfi kiugrott a bokorból és a két gramm ciánt beleszórta a sörbe. - Most megkapja a magáét! Vége! Vége az életének! Megbűnhődik mindenért! Amikor visszajöttek, a férfi a söréhez nyúlt, hogy egy kortyot lehajtson, ám a felesége megelőzte. - Nem engedem, hogy sört igyál, ha a szíved rakoncátlankodik! Itt van helyette az én Colám. Átnyújtotta, és ő maga felhajtotta a sört. - Most már nem ihatod meg, mert... Ebben a pillanatban Natalia a földre zuhant, testét rángatta a görcs, megmerevedtek a végtagjai. Arca égővörös lett, szeme kifordult, száján fehér hab jelent meg, s másodpercek alatt végzett vele a cián.

- 75 -

Vassilis elkezdett torkaszakadtából kiabálni. - Segítség! Segítség! A férfi előlépett a bokorból és az asztalhoz közeledett, amelyet közben Vassilis felborított, és az ott heverő fénykép a földre esett. A férfi felvette, és mint aki elvesztette a józan eszét, ráborult a holttestre. - Te vagy a lányom! Bocsáss meg! Nem tudtam! A gyilkoson akartam bosszút állni! Szerettelek, de soha nem láthattalak, csak akkor, amikor kisbaba voltál... - zokogott és zokogott, képtelen volt abbahagyni. Castello a jelenet láttán lezuhant a földre és elvesztette az eszméletét... A férfi simogatni kezdte a lány haját és halkan becézgette. - Drága kicsikém! Drága kis angyalom! Mindig is szerettelek volna a karomban tartani, de nem engedték! Most megölelhetlek! - majd halkan dúdolgatni kezdett egy görög gyermekdalt. - Kisbabám, kisbabám aludj már szépen Alszik a világ, aludj te is mélyen... Hangjában összekeveredett a zokogással az üvöltés. - Ezért is te vagy a hibás, Vassilis! Miattad halt meg a lányom! Az én kicsi lányom! Nincs igazság a földön! Nincs Isten az égben! Semmi nincs, csak az én gyászom és bánatom! Megöltelek! Megöltelek! Soha nem gondoltam, hogy az én lányom vagy! A kaputelefon élesen visított a kerten át. Ám a férfi nem hallotta, csak a halott Nataliát ölelgette és csókolgatta. Hangja olyan volt, mint az üvöltő oroszláné, aki elvesztette gyermekét. Kis idő elteltével már csak hangosan zokogott és szinte hörgött. - Te vagy a hibás, Vassilis! Most már mindent értek! A fénykép! A fénykép! Natalia a lányom volt, de a neve... az vezetett félre! Miattad halt meg a lányom - kiabált a földön fekvő emberre, aki semmit nem észlelt a világból. - Az én kicsi lányom! Kicsikém! Miért haltál meg? Nincs igazság a földön! Először én bűnhődtem meg Vassilis miatt, most pedig a saját lányomat öltem meg! Nem tudtam! Nem tudtam! Az én kicsikém! Nincs igazság! Nincs Isten az égben! Ezt nem lehet szótlanul hagyni! Először a szerelmem, a feleségem halt meg! Most meg a lányomat én küldtem az angyalokhoz... mert odakerült, odakerült... A kaputelefon ismét élesen visított. Ám a férfi nem hallotta, mert csak Nataliát ölelte és csókolgatta, a karjában ringatta, mint egy kisbabát. - Megtaláltam a kulcsom, így be tudunk menni - szólt Katerina Themisznek. - Bár nem értem, miért nem jönnek kaput nyitni. Úgy látszik, senki nem hallotta meg a csengőt. Olyan kihaltnak tűnik a ház. Előzőleg elhatározták, hogy együtt felkeresik Castellót és megpróbálják kibékíteni őt a családjával, Barbara is egyetértett ezzel, de nem akart átjönni, mert félt, az izgalom nehogy ártson a babának. Beléptek a kertbe, ahol síri csend uralkodott, majd beljebb haladtak, s akkor már a kert másik részéből, a medence felől állati hanghoz hasonló üvöltést hallottak. Megszólalni sem tudtak, amikor közelebb értek és meglátták a jelenetet. A segédkertész, Pavlos karjában ringatta Natalia holttestét, a haja ráfonódott a férfi karjára, aki halkan suttogta. - Aludj csak... aludj... most már vigyázok rád... Nem engedlek el soha... Tudod kicsikém, a börtönben is állandóan rád gondoltam és arra, ha szabadulok, hogyan állok bosszút Castellón, aki elrabolta anyádat, s engem börtönbe juttatott! Katerina és Themisz úgy álltak a sápadt férfi előtt, aki szorosan magához ölelte a fiatal női testet, hogy szinte mozdulni is alig tudtak. Néhány perc elteltével Katerina észrevette a földön kissé messzebb fekvő elnyúló testet, s ahogy közeledett, felismerte az apját. - Jézusom, Themisz! Apám itt fekszik, azt hiszem eszméletlen. Gyere, segíts! Megállapították, hogy Castello él, lélegzik, ezért Katerina beszaladt a házba és hívta a mentőket, míg Themisz beszólt rádiótelefonon a rendőrkapitányságra és erősítést kért. Közben odalépett a segédkertészhez, akit már az első pillanatban megismert. - Kérem uram, engedje el Natalia Castellót. A fiatalasszony meghalt. - Ugyan kérem, ő az én kislányom!... A fényképről jöttem rá - mutatott az asztal mellé -, ott megismerhet engem és a feleségem, amikor összeházasodtunk... én leültem a magamét... nem voltam gyilkos! Ő volt az! - mutatott a férfi Vassilisre. - De én börtönbe kerültem... ő megúszta... - Látszott rajta, hogy ismét elveszíti az ítélőképességét és egyre jobban szorítja Nataliát. - Ígérem neked, esküszöm, soha, de soha többet nem engedlek el. Tudod kicsikém, a nagynénid nem engedte, hogy a börtönben meglátogass... - majd olyan zokogásba tört ki, hogy az edzett rendőrkapitány alig bírta hallgatni. - Megöltem a saját lányom! Megöltem a saját lányom! Hamarosan megérkezett a mentőautó valamint Themisz emberei is. Epilógus - Tudod Barbara, ma már elfogadom, hogy a siker sohasem végleges, de a kudarc lehet az. Szívem mélyén sajnálom apát és valahol Nataliát is. Mindkettőjüknek már megbocsátottam, mert megbűnhődtek a tetteikért. Apánk ugyan él, de milyen élet ez? Soha nem fog meggyógyulni - mondta a kezelőorvosa. - Az agyvérzés olyan súlyos volt, hogy egész életét tolószékben kénytelen leélni. - Igaz, igaz Katerina, de amint a hosszú tárgyalássorozaton kiderült a segédkertészünk, aki nevet változtatott, amikor kikerült a börtönből, éveket ült le ártatlanul! Valójában nem teljesen világos előttem, hogy apánk miért nem szerzett egy jó ügyvédet Natalia apjának. - Eredj már, hiszen ez világos, ő soha nem szerepelt ebben a bűnügyben, a halott asszony és a férje

- 76 -

ismerte csak őt. Még ma sem tudom, hogyan sikerült neki megúsznia, de tény ami tény, megúszta. Nekünk soha, de soha nem beszélt erről a tragédiáról. A segédkertész pedig, amikor kiszabadult, nyilvánvalóan azért jött hozzánk, Leszboszra, hogy apánkon bosszút álljon. Emlékszel, a tárgyaláson bevallotta, hogy ő ölte meg Olga Pavlinost és az édesanyánkat is. A lánya halálában vétlen volt, mert a ciános sört apánknak szánta. Olyan ez, mint a régi görög tragédiák. Most, amikor lassan befejezzük a hippokratészi feltárásokat, valahogy jobban megértem, mit is akart az orvosi esküje jelenteni. Mert tudod húgocskám a híres ember alapvető igazságot tárt fel, ha valaki megtalálja önmagát olyan helyre eljuthat, ahol méltósággal élhet. A görög orvostudomány atyjának elve volt, hogy igazodni kell a természethez, több tanulmányt is írt a levegőről, a vizekről. Az orvos fő elvei című írásában alaptanként azt határozta meg az orvosoknak, hogy gyógyítsák a beteget, s ha több lehetőség mutatkozik, ne építsenek a csodára. A természet a betegség gyógyítója hirdette. - Nem értelek Katerina, most miért mélyedsz el az orvosi tanokban, hiszen régész vagy, nem? - De igen, csak miután mostanában több az időm, mint régebben, számos olyan Kószon megjelent könyvet olvastam el, amely az ókori görög orvostudomány legfontosabb jellemzőit taglalja. De egy alapvető tételt egyik olvasmány sem magyaráz meg. - S mi lenne az? - Az, hogy az emberi természet kiszámíthatatlan, s ha a lehetőségek adottak, a kísértések újra és újra felkínálják magukat. Gondolj csak a megboldogult Nataliára. Apánk imádta, kényeztette, még a gondolatait is leste, és minden kívánságát teljesítette. Ő azonban beleszeretett Albius főorvosba. Igaz, nem ez lett a veszte, de valahol mindenki megbűnhődik a bűneiért. Egyébként beadtam a pályázatomat a szamoszi ásatásokhoz. Remélem, én is részt vehetek benne, bár Themisz nagyon elkeseredett, hogy még mindig várunk az esküvővel. De én úgy érzem, hiba lenne elsietni. Tanultam a múltból, s nem tudtam még teljesen elfeledni Adam Kane-t. Bár a képe már halványul bennem, de félévig még várunk Themisszel. Utána pedig apánkhoz költözünk, amit ő is nagyon szeretne, hiszen abban az óriási házban egyedül él. Hiába van körülötte gyógytornász, nővér és számos segítőtárs, aki a gazdasági ügyeiben vesz részt, esténként magányos. Remélem, ha megszületik a kis Helene, te is többet otthon leszel vele. - Az első évben mindenképpen, de utána terveim vannak, amelyekkel Marcos is egyetért. - Mifélék? - Szeretnék tanulni és értelmesen élni az életemet. Nem akarom szegény édesanyánk útját járni, aki csak a családjának élt... mi lett a vége. - Ugyan, ugyan Barbara, ez nem törvényszerű. Ettől függetlenül én is örülnék, ha elfoglalnád magad és... - Ne folytasd! Azt hiszem egy régiségkereskedést nyitok majd, de előtte sok mindent megtanulok, amire szükségem van. - Istenem! - sóhajtott Katerina. - Erről eszembe jut Daisy, aki nemsokára meglátja férjét, Adam is készül már haza. - Bocsáss meg, nem akartam feltépni a régi sebeket, elfelejtettem már, hogy Skóciában Daisy sikeres üzletasszony. - Hagyjuk a múltat. Nézzünk előre, neked húgocskám megvan a képességed arra, hogy okosan cselekedj, ehhez tartsd magad, és azt a pályát válaszd, ami megfelel a beállítottságodnak. - Jut eszembe, apánk a férjem klinikájába befektetett újabb húszmillió dollárt, és Marcos most belgyógyászati osztállyal is bővíti majd a betegellátást. Barbara felállt és töltött mindkettőjüknek egy-egy pohár limonádét. Mostanában egyre kevésbé bírom a meleget, látszik, hogy az utolsó időben járok. Itt Kószon pedig pokoli a hőség. A hét végén átmegyünk apához. - De én nem leszek otthon. - Hova mész? Themisszel van programod? - Igen. Együtt megyünk egy hétre Athénbe, neki is van néhány hivatalos ügye és nekem is. A pályázatom sorsát szeretném megtudni, meg ezenkívül meglátogatom a börtönkórházban Pavlost... - Megőrültél, Katerina? Ennek semmi értelme! A bírósági tárgyalás lezárta az ügyét, s az elmeorvosok megállapították, hogy amikor a két gyilkosságot elkövette, már nem volt beszámítható állapotban. - Szeretném tudni, annak idején mi is történt, mennyiben és miért felelős az apánk és miért kellett húsz évet leülnie ártatlanul ennek a szerencsétlennek. Most már, miután kiderült az igazi neve, Themisz megkapta az engedélyt, hogy a régi iratokat átnézzem. - Mi értelme van a múltat bolygatni? - Úgy érzem tudnom kell a valóságot, hogy a jövőben tisztább képet alkossak. Én is megszívlelem a régi görögök mondását, hogy a megbocsátás igen értékes erény, pedig semmibe sem kerül, csak a tisztánlátásban segít. - Gyere nővérkém, most már Marcos nemsokára hazaérkezik, ne tépelődjünk tovább, segíts elkészíteni a vacsorát, mert ma egyedül vagyok. Tudod, a férfiakhoz a hasukon keresztül vezet az út... nevetett fel kedvesen Barbara.

- 77 -